﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/l4604. számú
törvényjavaslat
a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az
egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról
Előadó: dr. Petrétei József
igazságügy-miniszter
Budapest, 2005. február
2
2005. évi... törvény
a Polgári perrendtartásról szóló
1952. évi III. törvény módosításáról
és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó
szabályokról
I.	FEJEZET
Egyes közigazgatási nemperes eljárások
Általános szabályok
1.§
(1)	Közigazgatási nemperes eljárás különösen a 2. és 3. §-ban szabályozott eljárás.
(2)	Az e törvényben szabályozott közigazgatási nemperes eljárásokban - ha törvény
másként nem rendelkezik - kizárólag okirati bizonyításnak van helye.
(3)	Az e törvényben szabályozott közigazgatási nemperes eljárásokban felfüggesztésnek
és szünetelésnek nincs helye.
Közigazgatási hatóság kötelezése eljárás lefolytatására
2. §
(1)	Ha a közigazgatási hatóság jogszabályban meghatározott eljárási kötelezettségének
nem tesz eleget - ha a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól
szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Két.) 20. § (6) bekezdésében foglalt feltételek
valamelyike fennáll - az elsőfokú közigazgatási hatóság székhelye szerint illetékes megyei
bíróság erre irányuló kérelem esetén - az iratoknak a bírósághoz való érkezését követő
harminc napon belül - nemperes eljárásban végzéssel kötelezi a közigazgatási hatóságot az
eljárás lefolytatására.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott határidő számításakor a hiánypótlásra felhívó
végzés postára adásától a hiányok pótlásáig eltelt idő nem vehető figyelembe.
(3)	A kérelem tárgyában hozott végzés ellen fellebbezésnek van helye.
Közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálata
3. §
(1)	A Két. 98. § (2)-(4) bekezdésében megjelölt jogerős közigazgatási végzés ellen
bírósági felülvizsgálatnak van helye. A kérelem tárgyában a megyei bíróság nemperes
eljárásban végzéssel határoz.
3
(2)	A bíróság a feleket a szükségeshez képest meghallgathatja.
(3)	A bíróság a közigazgatási végzést - ha az jogszabályt sért - hatályon kívül helyezi
vagy megváltoztatja, ellenkező esetben a kérelmet elutasítja. A bíróság végzése ellen további
jogorvoslatnak helye nincs.
Az általános szabályok alkalmazása
4.§
A közigazgatási nemperes eljárásokra a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III.
törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezetének szabályai - az ezen, valamint külön
törvényben foglalt, továbbá a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel -
megfelelően irányadók.
II.	FEJEZET
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítása
5.§
A Pp. 324. §-a (2)—(4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E fejezet alkalmazásában közigazgatási határozat
a)	a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényben
meghatározott közigazgatási hatóság vagy vezetője által hatósági ügyben hozott határozat,
b)	a helyi önkormányzat törvényben meghatározott határozata,
c)	más szervnek, szervezetnek vagy személynek az a határozata, amely nem tartozik az a)
pont hatálya alá, de felülvizsgálatára vonatkozóan külön törvény e fejezet alkalmazását
rendeli.
(3)	E fejezet alkalmazásában
a)	közigazgatási szerv: a (2) bekezdés szerint közigazgatási határozat meghozatalára
jogosult szerv, szervezet vagy személy;
b)	közigazgatási eljárás: a közigazgatási szerv által hozott közigazgatási határozat
meghozatalát megelőző eljárás.
(4)	Ha az ügy különös bonyolultsága indokolja, az elsőfokú bíróság a tárgyalás
megkezdése előtt elrendelheti, hogy az ügyben három hivatásos bíróból álló tanács járjon el.
Ha a bíróság az ügy tanács elé utalásáról rendelkezett, utóbb az ügyben egyesbíró nem járhat
el.”
6.	§
A Pp. 326. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„326. § (1) A bíróság illetékességét az első fokon eljárt közigazgatási szerv székhelye
alapítja meg. Ha a közigazgatási szerv székhelye nem a működési területén található, a
bíróság illetékességét a közigazgatási szerv működési területe alapítja meg. Ha a
közigazgatási szerv illetékessége az egész országra kiterjed, a perre a Fővárosi Bíróság
kizárólagosan illetékes.
4
(2)	Közigazgatási perekben a megyei bíróság által első fokon hozott határozatok
tekintetében - ha törvény a fellebbezést megengedi - a másodfokú eljárásra a Fővárosi
ítélőtábla kizárólagosan illetékes.
(3)	A közigazgatási perekben jogerős határozatok folytán felmerült hatásköri vagy
illetékességi összeütközés esetében, továbbá ha az illetékes bíróság nem állapítható meg vagy
kizárás miatt nem járhat el, az eljáró bíróságot a Fővárosi ítélőtábla jelöli ki.”
(1)	A Pp. 327. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A közigazgatási per indítására az jogosult:
a)	aki a felülvizsgálandó közigazgatási határozat alapjául szolgáló eljárásban ügyfél volt
vagy az ügyfél jogállása illette meg,
b)	akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási határozat közvetlenül érinti, vagy
c)	aki nemzetközi szerződés alapján környezeti információt kér a közigazgatási szervtől,
és e kérelmét a közigazgatási szerv figyelmen kívül hagyta, helytelen módon elutasította vagy
nem adott kielégítő választ.”
(2)	A Pp. 327. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A perben fél lehet az is, akit a közigazgatási jog szabályai szerint jogok illethetnek és
kötelezettségek terhelhetnek, továbbá az a közigazgatási szerv is, amelynek egyébként nincs
perbeli jogképessége.”
(3)	A Pp. a 327. §-át követően az alábbi 327/A. §-sal egészül ki:
„327/A. § (1) Az ügyész akkor kérheti a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát,
ha az ügyészi óvás folytán hozott határozat továbbra sem felel meg a jogszabályok
rendelkezéseinek.
(2)	Az (1) bekezdés alapján indult eljárás során a 332/A. § b) pontját nem lehet
alkalmazni.”
8.§
A Pp. 328. § (2) bekezdésének helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(2) Ha nem állapítható meg, hogy melyik közigazgatási szervet kell perbe vonni, a fél
ennek megállapítására irányuló kérelmét - a per megindítása előtt - bármelyik megyei
bíróságnál előterjesztheti (94. §). A kérelemhez csatolni kell a keresetlevelet. Ha a fél a
kérelmet nem az illetékes bíróságnál terjesztette elő, az a bíróság, amelynél a kérelmet
benyújtotta, köteles azt a keresetlevéllel együtt az illetékes bírósághoz továbbítani.”
9.§
A Pp. 329. §-a az alábbi (2) bekezdéssel egészül ki és ezzel egyidejűleg a § számozása (1)
bekezdésre változik:
„(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megfelelően irányadók, ha a pert a közigazgatási szerv
vezetője ellen kell megindítani.”
5
10. §
A Pp. 330. §-ának (l)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A keresetlevélnek a 121. §-ban említetteken túl - ide nem értve a 121. § (1)
bekezdésének f) pontjában foglaltakat - tartalmaznia kell:
a)	a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat számát,
b)	a határozatról való tudomásszerzés módját és idejét, valamint
c)	ha a közigazgatási eljárásban a jogi képviselő olyan meghatalmazást csatolt, mely a per
vitelére is vonatkozik, az erre való utalást.
(2)	A keresetlevelet az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél a felülvizsgálni
kért határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani. Az elsőfokú
közigazgatási szerv a keresetlevelet az ügy irataival együtt öt napon belül felteijeszti a
másodfokú közigazgatási határozatot hozó szervhez, amely azokat - a keresetlevélben
foglaltakra vonatkozó nyilatkozatával együtt - tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz. Ha
a keresetlevél a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelmet is tartalmaz, a keresetlevelet és
az ügy iratait az első fokon eljáró közigazgatási szerv három, a másodfokon eljáró
közigazgatási szerv nyolc napon belül továbbítja a bírósághoz.
(3)	Ha a keresetet az első fokon eljáró közigazgatási szerv ellen kell megindítani, a (2)
bekezdés alkalmazása során rá a másodfokú szervre vonatkozó rendelkezések irányadók.”
11.	§
A Pp. 331. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„331. § Ha a fél - törvény rendelkezése ellenére - a keresetlevelet a bírósághoz nyújtotta
be, azt a bíróság vizsgálat (124. §) nélkül haladéktalanul megküldi az ügyben első fokon eljárt
közigazgatási szervnek. A 330. § (2) bekezdése ebben az esetben is megfelelően irányadó
azzal, hogy a keresetlevelet határidőben benyújtottnak kell tekinteni, ha azt a felülvizsgálni
kért közigazgatási határozat közlésétől számított 30 napon belül ajánlott küldeményként
postára adták vagy a bírósághoz benyújtották.”
12. §
(1)	A Pp. 332. §-a (3)-(4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép, és a § a következő
(5)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a keresetlevél a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányuló
kérelmet tartalmaz, a bíróság annak tárgyában az iratoknak a bírósághoz való érkezését
követő nyolc napon belül határoz. A későbbiek során a bíróság a közigazgatási határozat
végrehajtásának felfüggesztését - már a tárgyalás kitűzése előtt is - kérelemre bármikor
elrendelheti. A végrehajtás felfüggesztéséről szóló végzés meghozatala során a bíróságnak
figyelemmel kell lennie arra, hogy a végrehajtást követően az eredeti állapot helyreállítható-e,
vagy hogy a végrehajtás elmaradása nem okoz-e súlyosabb károsodást, mint amilyennel a
végrehajtás felfüggesztésének elmaradása járna.
(4)	A végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van
helye. A bíróságnak a végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzése fellebbezésre tekintet
nélkül végrehajtható.
6
(5)	Ha a közigazgatási eljárásban ellenérdekű fél is szerepelt, a bíróság értesíti őt a
beavatkozás lehetőségéről.
(6)	Ha a közigazgatási határozat meghozatalára szakhatósági állásfoglalás alapulvételével
került sor, az alperes a szakhatóságot perbe hívhatja.”
(2) A Pp. a 332. §-t követően az alábbi 332/A-332/C. §-sal egészül ki:
„332/A. § A bíróság a keresetlevelet a 130. § alkalmazása során elutasítja különösen
akkor, ha:
a)	a felperes olyan közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kéri a keresetében,
amelynek bírósági felülvizsgálatát törvény kizáija,
b)	a felperes anélkül indít pert a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt, hogy a
közigazgatási eljárásban bármely fél a jogorvoslati jogát kimerítette volna.
332/B. § Ha előzetes bizonyításra nem kerül sor, a bíróságnak az első tárgyalás napját úgy
kell kitűznie, hogy az legkésőbb az iratoknak a bírósághoz való érkezését követő hatvan
napon belül megtartható legyen. Ha a keresetlevél csak a bíróság intézkedése alapján válik
alkalmassá a tárgyalás kitűzésére (124. §), a tárgyalás megtartására előírt határidő kezdő
időpontját ettől az időponttól kell számítani.
332/C. § Közigazgatási perben a perindítás hatályai a bíróságnak a 332. § szerint megtett
intézkedésekről szóló értesítésének az alperessel való közlésével állnak be.”
13.	§
A Pp. 333. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(1) Kiskorú felperes által indított közigazgatási perben, valamint a városi gyámhivatal
által hozott olyan határozat felülvizsgálata iránt indított perben, amelyben a gyermek védelme
érdekében a gyámhatóság
a)	elhelyezi a gyermeket a különélő másik szülőnél, más hozzátartozónál vagy arra
alkalmas más személynél, illetve nevelőszülőnél - ha ezekre nincs mód gyermekotthonban
vagy más bentlakásos intézményben,
b)	megállapítja a szülői felügyeleti jog feléledését,
c)	dönt a más szerv által alkalmazott ideiglenes hatályú elhelyezés megszüntetéséről vagy
megváltoztatásáról,
d)	átmeneti nevelésbe veszi a gyermeket és egyidejűleg gyámot (hivatásos gyámot)
rendel,
e)	tartós nevelésbe veszi a gyermeket és egyidejűleg gyámot (hivatásos gyámot) rendel,
f)	dönt átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek kapcsolattartásáról,
g)	dönt a gyermek átmeneti vagy tartós nevelésbe vételének megszüntetéséről
a bíróság a (2)-(4) bekezdésekben meghatározottak szerint soron kívül jár el. E szabályok
irányadók az említett ügyekben a gyámhivatal által indított perben is, valamint ha a bíróságot
külön törvény kötelezi a perben soron kívül történő eljárásra.”
14.	§
A Pp. a 335. §-t követően a következő 335/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül
ki:
7
„Keresetváltoztatás
335/A. § (1) A felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson [141. § (1) bek.]
változtathatja meg. A keresetet azonban a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem
támadott önálló - a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető -
rendelkezésére csak perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem zárja ki, hogy a fél a keresetét
felemelhesse vagy leszállíthassa, illetőleg az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a
követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is
kiterjeszthesse.”
15.	§
A Pp. a 336. §-t követően az alábbi 336/A. és 336/B. §-sal és az ezeket megelőző
alcímmel egészül ki:
„Bizonyítás
336/A. § (1) A bíróság hivatalból bizonyítást rendelhet el:
a)	a közigazgatási határozat semmisségének észlelése esetén az annak alátámasztására
szolgáló bizonyítékok tekintetében,
b)	ha a bizonyítás elrendelésének elmaradása kiskorú érdekeit sérti, vagy
c)	ha azt törvény kifejezetten megengedi.
(2) Ha a közigazgatási eljárás hivatalból indult, vagy a közigazgatási szerv a tényállás-
megállapítási kötelezettségének nem tett eleget, a közigazgatási szerv köteles a határozata (a
szakhatóság az állásfoglalása) alapjául szolgáló tényállás valóságának bizonyítására, ha azt a
felperes vitatja.
336/B. § (1) A bizonyítási eljárással járó költségek előlegezésére a közigazgatási szervet
nem lehet kötelezni, hanem reá a költségmentesség engedélyezése esetében irányadó
szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(2)	Közigazgatási perben szakértőként nem járhat el az a személy sem, akivel szemben a
325. § (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában felsorolt kizáró ok áll fenn.”
16.	§
A Pp. 338. §-a és az azt megelőző alcím helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„A per elbírálása tárgyaláson kívül
338. § (1) A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, ha a felperes a keresetlevélben ezt
kéri, és a közigazgatási szerv a 330. § (2) bekezdése szerint tett nyilatkozatában ehhez
hozzájárul.
(2)	A közigazgatási eljárásban szerepelt ellenérdekű felet a bíróság a 332. § (5) bekezdése
szerint megküldött értesítésben figyelmezteti, hogy annak kézhezvételétől számított nyolc
napon belül írásban tárgyalás tartását kérheti. A tárgyalás tartása iránti kérelem a beavatkozás
bejelentésének minősül.
8
(3)	Nem lehet a pert tárgyaláson kívül elbírálni, ha - az okirati bizonyítást ide nem értve -
bizonyítást kell lefolytatni. Ha a bizonyítás lefolytatásának szükségessége a tárgyaláson kívüli
elbírálás során merül fel, a per elbírálására a bíróság tárgyalást tűz ki.
(4)	A per tárgyaláson kívül történő elbírálásának határidejére a 332/B. §-ban foglaltakat
megfelelően alkalmazni kell.
(5)	A per tárgyaláson kívül történő elbírálásának időpontjáról a feleket értesíteni és az
eljárásról jegyzőkönyvet készíteni nem kell. A tárgyaláson kívül hozott határozatokra a 339.
§-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
(6)	Nem lehet a pert tárgyaláson kívül elbírálni a 333. és a 337. §-ban foglaltak
alkalmazása esetén, illetve ha a bíróság a per elbírálására már tárgyalást tűzött ki.”
17.	§
(1)	A Pp. 339. § (2) bekezdésének n) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
[A bíróság a közigazgatási határozatot megváltoztathatja:]
,,n) a családtámogatási ellátásról rendelkező, illetve a társadalombiztosítási,”
[határozat bírósági felülvizsgálata során,]
(2)	A Pp. 339. § (3) bekezdésének helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(3) A bíróság a közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és a határozatot hozó
szervet új eljárásra kötelezi, ha más jogalapon álló határozat meghozatalát látja indokoltnak.”
(3)	A Pp. a 339. §-t követően az alábbi 339/A-339/C. §-sal egészül ki:
„339/A. § A bíróság a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése
hiányában - a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és a közigazgatási eljárás
megindításakor fennálló tények alapján vizsgálja felül.
339/B. § Mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő
jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási
szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat
indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.
339/C. § Ha a bíróság az eljárást csak részben szüntette meg [337. § (3) bekezdés], az
eljárást befejező határozatában a pervesztes felet a perköltségek megfizetésére annak
figyelembevételével kötelezi, hogy a pernek a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat
hatályon kívül helyezése, visszavonása vagy módosítása folytán megszüntetett részében
felmerült költségek a közigazgatási szervet terhelik.”
18.	§
A Pp. 340. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép, és ezzel egyidejűleg a
§ az alábbi (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az elsőfokú eljárásban az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére (155/A.
§) irányuló kérelem elutasítása ellen is külön fellebbezésnek van helye, ha az ítélet ellen nincs
helye fellebbezésnek.
9
(4)	A 337. § (2) bekezdését a fellebbezési eljárásban is megfelelően alkalmazni kell.
(5)	A másodfokú bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek
bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart.
(6)	Tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésében, illetve az ellenfél csatlakozó
fellebbezésének kézhezvételétől számított nyolc napon belül, a fellebbező fél ellenfele pedig a
fellebbezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül kérheti. A határidő elmulasztása miatt
igazolásnak nincs helye.”
19.	§
(1)	E törvény - a (4)—(6) bekezdésben foglalt kivételekkel - 2005. november 1-jén lép
hatályba. Rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően indult közigazgatási perekben
és nemperes eljárásokban kell alkalmazni.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a)	a Pp. 332. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja és 339. §-a (2) bekezdésének l) pontja,
b)	a polgári perrendtartás módosításáról szóló 1972. évi 26. törvényerejű rendelet 64. §-a
(1)	bekezdésének második és hatodik francia bekezdése,
c)	a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló 1991. évi
XXVI. törvény 9. §-a, 11. §-a, 15. §-ának (4) bekezdése,
d)	a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1995. évi
LX. törvény 27. §-ának (1) bekezdése,
e)	a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 23. § (3)
bekezdése,
f)	a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami
felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény 12. §-ának b) pontja,
g)	az Országos ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról,
valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999.
évi CX. törvény 51. §-a, valamint
h)	a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 32. §-ának (2) bekezdése
hatályát veszti.
(3)	A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 77. §-ának (6) bekezdése,
valamint a Két. 175. §-a és 189. §-ának 1. pontja nem lép hatályba.
(4)	E törvény 3. §-a 2006. január 1. napján lép hatályba.
(5)	A Pp. 336/B. §-ának (1) bekezdésében a „költségmentesség engedélyezése”
szövegrész helyébe 2006. január 1. napján a „költségfeljegyzési jog” szövegrész lép.
(6)	A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 14. §-a (2) bekezdése 2006.
január 1. napján az alábbi l) ponttal egészül ki:
[A fél a jövedelmi, vagyoni helyzetére tekintet nélkül jogosult költségfeljegyzési jogra
(tárgyi költségfeljegyzési jog) a következő perekben:]
J) a jogi segítségnyújtás engedélyezése tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági
felülvizsgálata.”
10
Indokolás a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban
alkalmazandó szabályokról szóló törvényjavaslathoz

Általános indokolás

Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke biztosítja a tisztességes
eljáráshoz való jogot. Kimondja, hogy mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a
törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és
ésszerű időn belül tárgyalja és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei
tárgyában. Az Egyezmény megköveteli egyidejűleg a bírósági ítélet nyilvános
kihirdetését is. A 6. cikk olyan általános jelleggel megfogalmazott alapvető
rendelkezés, amelyet az Európa Tanács legkülönbözőbb jogrendszerű és közigazgatási
berendezkedésű tagállamaiban is alkalmazni kell. Ezen követelmények — minthogy a
közigazgatási ügyek a legkülönbözőbb polgári jogokat és kötelezettségeket érintik -
irányadóak a magyar közigazgatási perrend szabályainak kidolgozásánál is.
Az Alkotmány 50. § (2) bekezdése kimondja, hogy a bíróság ellenőrzi a
közigazgatási határozatok törvényességét. A bíróságok közigazgatási határozatokat
ellenőrző hatásköre összefüggésbe hozható továbbá az Alkotmány 57. § (1) bekezdése
szerinti bírói úthoz való joggal, az 57. § (5) bekezdésében szabályozott jogorvoslathoz
való joggal, illetve az Alkotmány 70/K. §-ában foglalt azon jogosultsággal, hogy az
alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek
teljesítésével kapcsolatban hozott államigazgatási döntések elleni kifogások bíróság
előtt érvényesíthetők.
A szűkszavú alkotmányos rendelkezések mellett a magyar közigazgatási
bíráskodás törvényi alapját a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának
kiterjesztéséről szóló 1991. évi XXVI. törvény teremtette meg, amely - indokolása
szerint - „a közigazgatási döntések törvényessége feletti bírói kontrollt nagyrészt a
jelenlegi [értsd: akkori] társadalmi realitásokból kiindulva” kívánta megvalósítani. A
törvényjavaslat indokolása maga is utalt arra, hogy a közigazgatási bíráskodás
kiszélesítése érdekében csak a bírósági szervezeti törvény, az államigazgatási eljárás
általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.), illetve a
Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
elengedhetetlenül szükséges módosításait végezte el.
Az eltelt több mint tíz évben a bírósági gyakorlat kísérelte meg pótolni a
hiányzó eljárási törvényi rendelkezéseket. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási
Kollégiuma nagy számú kollégiumi állásfoglalásában több elvi véleményben adott
iránymutatást a vitás eljárási kérdésekben. Felborult a jogszabályi rendelkezések és
azok magyarázatainak helyes aránya, a jogértelmező legfelsőbb bírósági aktusok
tartalma megérett a törvényi erőre emelésre.
A közelmúltban a közigazgatási eljárás szabályozásának új alapokra helyezése
érdekében lezajlott kodifikációs munka eredményeként született meg a közigazgatási
11
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a
továbbiakban: Két.), mely 2005. november 1-jén (egyes rendelkezései tekintetében
2006. január 1-jén) lép hatályba. A közigazgatási eljárás szabályainak alapjaiban
történő megváltozása is indokolta, hogy a közigazgatási perek szabályai
módosuljanak. Jelen Javaslat a Pp. XX. fejezete tekintetében lezajlott többéves
revíziós munka eredményeként készült el.
A Javaslat legfőbb célja a közigazgatási eljárások során hozott határozatok
bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályoknak az Áe.-t felváltó Két.
rendelkezéseihez történő igazítása és a Két. hatálybalépése folytán szükséges
módosítások törvénybe iktatása. A Javaslat tartalmazza az eddig bírói gyakorlatban
kimunkált, azonban mindenképp törvényi szabályozást igénylő kérdések,
jogintézmények eljárási törvénybe történő beépítését is. A Javaslatban szereplő
jogszabály-módosítások feltétlenül szükségesek egyrészt a Két. hatálybalépése
következtében beálló jogszabályi változások, másrészt a bírói gyakorlat kialakította
szabályok törvényerőre emelése érdekében. A módosítások lehetővé fogják tenni,
hogy a közigazgatási per egy - a közigazgatási eljárás szabályaihoz teljes mértékben
igazodó - modem bírósági eljárássá váljon.
A közigazgatási per célja a közigazgatási határozatok törvényességének
ellenőrzése, az állami és közigazgatási szervekkel szemben a személyek alapvető
emberi és alkotmányos jogainak védelme. A közigazgatási per valójában a polgári per
sajátos altípusa, alapvetően érvényesek rá a polgári eljárásjog általános alapelvei.
Ennek megfelelően a közigazgatási perekre vonatkozó sajátos szabályok továbbra is a
Pp. XX. fejezetén belül kerülnek elhelyezésre úgy, hogy a XX. fejezet által nem
szabályozott kérdésekben a Pp. általános szabályai irányadók.
A Javaslat első fejezete a Ket.-ben már megalapozott közigazgatási nemperes
eljárások (a közigazgatási szerv kötelezése eljárás lefolytatására jogellenes hallgatása
esetén, valamint a közigazgatási végzések bírósági felülvizsgálata) különös eljárási
szabályait iktatja törvénybe. A Javaslat e tekintetben azokat a szabályokat tartalmazza,
amelyekre a Két. alkalmazása során a Pp.-vel való összhang szempontjából feltétlenül
szükség van. A Javaslat második fejezete a Pp. XX. fejezetének módosítását öleli fel.
Részletes indokolás
Az 1-4. §-hoz
1.	A közigazgatási nemperes eljárások fogalmát a jogtudomány már
kialakította, a Javaslat - igaz, csak példálózó jelleggel, de - átülteti ezt a fogalmat a
jogszabályba. A közigazgatási nemperes eljárás a mögöttes szabályok alkalmazása
tekintetében tér el a polgári nemperes eljárásoktól. A polgári nemperes eljárásokban
ugyanis (az elsődleges szabályoktól a mögöttes felé haladva) a speciális jogszabályt, a
nemperes eljárásból eredő (a jogtudomány által kialakított) sajátos szabályokat, végül
a Pp. általános szabályait kell alkalmazni. A közigazgatási nemperes eljárások során
azonban a nemperes eljárás sajátosságai és a Pp. általános szabályai közé ékelődik a
12
Pp. XX. fejezete, amely így az általános szabályokat megelőzi, s így azokat csak a XX.
fejezetben foglalt eltérésekkel lehet alkalmazni, ha speciális jogszabály, vagy a
nemperes eljárás sajátosságaiból adódó szabályok másképp nem rendelkeznek.
A Javaslat ezen részének elkészítése során az volt a cél, hogy a Pp. módosításán
túl csak azok a rendelkezések kerüljenek a jogszabályba, amelyekre a Két.
alkalmazása során a Pp.-vel való összhang szempontjából feltétlenül szükség van. így
a Javaslat csak két - a Két. (illetve az Áe.) által már létrehívott - jogintézménynek az
utaló, illetve minimális eljárási szabályait tartalmazza, továbbá a fent kifejtett
joghézagpótló általános utalást a Pp. XX. fejezetére.
2.	A jogtudományban a közigazgatás jogellenes hallgatásának nevezett esetre a
Két. 20. §-a (az Áe. 4. §-a) tartalmaz rendelkezést, miszerint a fél (önkormányzati
hatósági ügyekben a megyei közigazgatási hivatal vezetője is) végső esetben a megyei
bíróságtól kérheti, hogy kötelezze a szervet eljárásra. Az Áe. az eljárásra vonatkozóan
a nemperes jelleget jelölte meg, a Két. azonban - helyesen - hallgat erről. Célszerűnek
mutatkozik azonban a nemperes jelleg fenntartása, mivel itt egy olyan, kötelezést
tartalmazó végzés kiadására kerülhet sor, melynek meghozatalához nincs szükség a
felek meghallgatására, az okiratokból kitűnik, hogy az adott ügy az érintett
közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik-e vagy sem, illetve hogy a nyitva álló
elintézési határidő letelt-e vagy sem. A szűk elintézési időkeret azt szolgálja, hogy a
közigazgatási eljárás mihamarabb megkezdődhessen, az ügyfél ugyanis ekkor már
tipikusan több mint két hónapja vár az elsőfokú közigazgatási határozat
meghozatalára.
3.	A Két. bevezeti egyrészt a közigazgatási végzés fogalmát, másrészt a Két. 98.
§ (2)-(4) bekezdése lehetővé teszi egyes elsőfokú végzések ellen az önálló
fellebbezést. E fellebbezés folytán másodfokon már az alapügytől elválva folyik a
végzés elleni jogorvoslat, s így értelemszerűen a jogerős végzés elleni felülvizsgálatot
sem lehet függővé tenni az alapügy kapcsán indított közigazgatási pertől. A Két. 109.
§ (2) bekezdése utal arra, hogy törvény lehetővé teheti a végzések nemperes eljárásban
történő felülvizsgálatát. [Itt - ellentétben a 20. §-sal - azért van szükség ilyen törvényi
„engedélyre”, mert a 109. § (1) bekezdése keresetlevélről szól, azaz a felülvizsgálat
tekintetében főszabályként perre utal.] A végzések felülvizsgálata gyakorlatilag teljes
egészében a határozatok felülvizsgálatának menetét fogja követni.
4.	Joghézag kitöltése miatt szükséges az összes közigazgatási nemperes
eljárásra [például: Gazdasági Versenyhivatal eljárása során hozott határozatai (a
tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.
törvény 82. §-a), a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó
rendelkezése szerinti felhasználása előfeltételeinek megvizsgálása tárgyában hozott
határozat, technikai szám kiadásának megtagadását tartalmazó határozat (a személyi
jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról
szóló 1996. évi CXXVI. törvény 7. § (5) bekezdése és 4/A. § (2) bekezdése) és
személyi védelem tárgyában hozott határozat (a szervezett bűnözés, valamint az azzal
összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó
törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény 2. §-a) felülvizsgálata]
13
vonatkozó, eddig jogszabályokban nem rögzített (de a jogtudomány által kidolgozott
és a gyakorlat által követett) általános, a Pp. XX. fejezetére utaló szabály törvényi
szintű megjelenítése.
Az 5. §-hoz
1.	A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának szegletköve a
felülvizsgálat tárgyává tehető határozatok körének meghatározása. A Javaslat a
közigazgatási határozat fogalmát egyrészt a Két. szerinti hatósági határozat
fogalmához köti, másrészt azonban továbbra is lehetőséget ad arra, hogy egyes
törvények nem közigazgatási szerv (szervezet, személy) hangsúlyozottan nem a Két.
hatálya alá tartozó határozatának felülvizsgálatára a Pp. XX. fejezetének alkalmazását
rendelje el. (Tipikusan ilyenek az egyes szakmai kamarák etikai, illetve fegyelmi
eljárásai során hozott határozatok.) Erre azért célszerű lehetőséget teremteni, mert
maga a Pp. XX. fejezete által felállított eljárási konstrukció alkalmas nem
közigazgatási ügyek elbírálására is, ha az eljárási szabályok az adott jogvitára
értelmezhetőek (támadott határozat, ügyfél és alperes szervezet léte stb.).
Pontosításra kerül, hogy a helyi önkormányzat mely döntésének
felülvizsgálatára kerülhet sor a Pp. XX. fejezete alapján. A helyi önkormányzatokról
szóló 1990. évi LXV. törvény 12. § (6) bekezdése szerint a helyi önkormányzat
döntése rendelet vagy határozat lehet. Rendelet esetén nem a Pp. szabályait kell
alkalmazni, mivel az ügyben az Alkotmánybíróság jár el az 1989. évi XXXII. törvény
alapján, így csak a határozatok felülvizsgálatára vonatkozhatnak a Pp. XX. fejezetének
rendelkezései.
A Javaslat a hatósági szerződésekből eredő jogviták elbírálását nem utalja a Pp.
XX. fejezetének hatálya alá. A hatósági szerződés miatt keletkezett jogviták ugyanis
nem illeszthetők bele a közigazgatási per konstrukciójába (alperes csak közigazgatási
szerv lehet, jogorvoslati jog kimerítése stb.), nincs lehetőség arra, hogy a XX. fejezet
hatálya ezekre a jogviszonyokra is kiterjedjen.
2.	A megyei bíróság első fokon - főszabály szerint - egyesbíróként jár el.
Közigazgatási perekben a Pp. jelenleg hatályos 324. §-ának (4) bekezdése szerint, ha a
perben vitatott pénzbeli követelés összege a 30 millió forintot meghaladja, a bíróság
első fokon három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.
Tekintettel arra, hogy közigazgatási perben általános szabály szerint kizárt a
fellebbezés, és így első fokon jogerős ítélet születik, a jogalkotónak fokozott
figyelemmel kell lennie arra, hogy az ítélethozatalkor ne érvényesülhessen a bírói
önkény, ne születhessenek rossz ítéletek. Mivel az ügy bonyolultsága nem függ a
pertárgy értékétől, indokolatlan ehhez a paraméterhez kötni a tanácsban történő
elbírálást.
A Javaslat - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 271. §-a
analógiájára - lehetőséget ad az egyesbírónak, hogy az ügy bonyolultságától függően
elrendelje a tanácsban történő elbírálást. Ez a megoldás ötvözi az egyesbíráskodás és a
14
társasbíráskodás előnyeit, nevezetesen nem állít fel merev korlátot a társasbíráskodás
elvének érvényesülésével szemben, hanem a ténylegesen szükséges esetekben ad
lehetőséget a bírói mérlegelésre, bővíti a bíróság mozgásterét. A Javaslat rendelkezése
előnyös egyrészt az ügyfélnek, aki feltehetően megalapozottabb, több bíró által
jegyzett ítéletet kap kézhez, másrészt a bíróságnak is, amely végső fórumként
körültekintőbben tud ítélkezni, és ítéletét nagyobb tekintéllyel, meggyőzőerővel tudja
a féllel közölni.
A 6. §-hoz
A hatályos Pp. szerint főszabályként közigazgatási perekben első fokon a
megyei bíróság (Fővárosi Bíróság) (a továbbiakban együtt: megyei bíróság) jár el. Az
eljáró bíróság illetékességét továbbra is az első fokon eljárt közigazgatási szerv
székhelye alapítja meg, az országos illetékességű szervek ügyeiben az egyértelműség
kedvéért kimondásra kerül, hogy a Fővárosi Bíróság rendelkezik kizárólagos
illetékességgel. Ugyancsak pontosító célzattal rögzíti a Javaslat azt a szabályt is,
miszerint ha a közigazgatási szerv székhelye a működési területén kívül található
(tipikusan a Pest megyei szervek), a bíróság illetékességét az elsőfokú közigazgatási
szerv működési területe alapítja meg.
A megfellebbezhető ügyekben másodfokon kizárólagos illetékességgel továbbra
is a Fővárosi ítélőtábla jár el mind az ítéletek, mind a végzések tekintetében. A
Fővárosi ítélőtábla kizárólagos másodfoki illetékességének két alapvető indoka van:
egyrészt szűk a megfellebbezhető ügyek köre (konjunktív feltételek: egyfokú hatósági
eljárás, országos illetékességű szerv, a bíróságnak reformációs jogköre van), másrészt
ezen ügyekben jórészt (az előbb vázolt feltételrendszer miatt) első fokon amúgy is a
Fővárosi Bíróság jár el.
A Fővárosi ítélőtábla másodfoki kizárólagos illetékességéből kiindulva a
Javaslat kimondja, hogy a bíróságok között felmerült hatásköri vagy illetékességi
összeütközés esetén az eljáró bíróságot a Fővárosi ítélőtábla jelöli ki.
A 7. §-hoz
1.	A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának sarkalatos kérdése az
eljárás megindítására jogosultak körének meghatározása. A Pp. 327. § (1) bekezdése
jelenleg az eljárás megindítására általánosan jogosultak körét az Ae. általános ügyfél
fogalmával azonosan határozza meg, azonban az Ae. bizonyos esetekben az ügyfél
fogalmát kiterjesztően alkalmazza. Az Ae. 3. § (4) bekezdése szerint az ügyfél jogai
megilletik azt a szervezetet is, amelynek feladatkörét az ügy érinti. A Két. az ügyfél
fogalmát az Ae. szabályaihoz képest is tovább bővítette. A jogában, jogos érdekében
érintett természetes és jogi személyen, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezeten túlmenően a Két. szerint ügyfél az is, akinek a jogi helyzetét az ügy érinti,
akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve - tulajdonát
és vagyontárgyait is ideértve - a hatósági nyilvántartás adatokat tartalmaz. Mindezek
mellett, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a létesítménnyel kapcsolatos, illetve a
tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél a hatásterületen levő
15
valamennyi ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerű
használója is. A Két. megteremti annak lehetőségét is, hogy az ügyfél jogai
megillessék az ügy elbírálásában hatóságként (szakhatóságként) részt nem vevő
hatóságot is, amelynek feladatkörét az ügy érinti.
A Pp. közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó új
szabályaiban indokolt a perindításra jogosultak körére vonatkozó rendelkezéseknek a
hatályos szabályozásnál szélesebb körű meghatározása. Ezért a Javaslat által eszközölt
módosítás szükségszerűen igazodik a Ket.-hez, a keresetindításra jogosultak körét is a
Ket.-nek megfelelően, arra visszautalva állapítja meg. Kimondja ugyanis, hogy azok,
akik a Két. szerint ügyféli jogokkal rendelkeznek, jogosultak perindításra.
Elképzelhető azonban, hogy egy személy jogait a közigazgatási határozat úgy
érinti közvetlenül, hogy az illető a közigazgatási eljárásban nem rendelkezett ügyféli
jogosultságokkal. Erre az esetre is indokolt biztosítani az eljárásjogi értelemben vett
perbeli legitimációt.
Végül a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségének tesz eleget a
Javaslat azon szabálya, mely a 2001. évi LXXXI. törvénnyel kihirdetett Aarhusi
Egyezmény (a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a
nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz
való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény) 9.
cikkének (1) bekezdése szerint a környezeti információt kérő személy részére biztosít
a közigazgatási perben ügyféli jogállást.
2.	A perbeli jogképesség szabályainak rendezésekor a Javaslat kiemelt
figyelmet fordít arra, hogy a Pp. 48. §-a a polgári jog szabályaihoz köti a perbeli
jogképesség fogalmát, míg a Pp. XX. fejezete alapvetően a közigazgatási jog alapján
létrejött jogviszonyokból eredő jogviták rendezésére szolgál. Előfordulhat ugyanis
olyan eset, amikor a közigazgatási eljárásban ügyfél jogállású szervezet a polgári jog
szerint nem jogképes, ugyanakkor a közigazgatási jog szerint igen (jogok illethetik,
kötelezettségek terhelhetik). Ha pedig a Két. szerint ügyfél a kérdéses szervezet, a Pp.
fenti módosítása alapján mindenképpen biztosított számára az eljárásjogi értelemben
vett perbeli legitimáció. Perbeli jogképesség hiányában azonban értelemszerűen nem
rendelkezhet a szervezet perbeli legitimációval sem, éppen ezért ezen ellentmondás
feloldására szükséges a jogképesség fogalmát a közigazgatási perekben - a Pp. 48. §-
ához képest - tovább bővíteni, a közigazgatási jog szerinti jogképességre is
kiterjeszteni.
3.	A polgári per megindítása az ügyész részéről az Alkotmánybíróság
határozatai alapján - abban az esetben, amennyiben a jogaiban vagy törvényes
érdekeiben érintett fél nem élt keresetindítási jogával - nem lehetséges, mert az a felek
önrendelkezését sértené. Kivételt képez ez alól a Pp. 9. § (1) bekezdésének első
mondatában szereplő eset, amikor a jogosult jogainak védelmére bármely okból nem
képes.
Közigazgatási határozatok tekintetében azonban előfordulhat, hogy a jogaiban
érintett fél a rá nézve kedvező határozat tekintetében nem él jogorvoslati
16
lehetőségével, azonban a jogerős közigazgatási határozat jogszabálysértő. A Javaslat
ezért - összhangban az 1/1994. (I. 7.) AB határozattal - perindítási jogosultságot ad az
ügyésznek, ha a határozatot a közigazgatási szerv ügyészi óvás folytán hozta, és az
továbbra sem felel meg a jogszabályok rendelkezéseinek és az alkotmányos
követelményeknek.
A 8-9. §-hoz
1.	A Javaslat az alperesként perbe vonandó közigazgatási szerv megállapítására
irányuló kérelem előterjeszthetőségének helyét a megyei bíróságra módosítja. Mivel a
közigazgatási perek a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak, a kérdésben eddig sem a
helyi bíróságok döntöttek. A módosítással az áttétel felesleges költségét és
időveszteségét lehet megtakarítani.
2.	A Javaslat által pontosításra kerülnek a képviselet szabályai. A képviseletre
vonatkozó hatályos rendelkezések a közigazgatási perekben a közigazgatási szerv
ügyintézője képviseleti jogának igazolásáról rendelkeznek. Előfordul azonban olyan
eset, amikor a jogszabályi rendelkezés folytán a közigazgatási határozat bírósági
felülvizsgálata iránti pert nem a közigazgatási szerv, hanem a közigazgatási szerv
vezetője ellen kell megindítani. (így rendelkezik például a fogyasztóvédelemről szóló
1997. évi CLV. törvény 50. §-a.) A per alperese ebben az esetben a közigazgatási
szerv vezetője lesz. A képviseleti jogosultság elismerésével kapcsolatban ekkor a
gyakorlatban problémák mutatkoztak, mivel a bíróságok gyakran nem teszik lehetővé
az ügyintéző részére képviseleti jogának munkáltatói igazolvánnyal történő igazolását,
hiszen a pert nem a közigazgatási szerv, hanem a szerv vezetője ellen kell megindítani.
Ezért a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a per természetes személy alperese egy
közigazgatási szerv hatáskörében jár el, akit e minőségében a közigazgatási szerv
ügyintézője munkáltatói igazolványa felmutatásával is képviselhet.
A 10-11. §-hoz
1.	A keresetlevél kötelező tartalmi elemeit a Pp. az általános szabályok között
rendezi, így a Javaslat csak azokat a többletkövetelményeket jelöli meg - illetve
azokat az elemeket zárja ki - a Pp. XX. fejezetében, melyek a közigazgatási per
sajátosságaiból adódnak. A keresetlevélben a Javaslat szerint meg kell jelölni a
határozat számát, a tudomásszerzés körülményeit és idejét (ennek a fellebbezési
határidő esetleges elmulasztásának vizsgálata szempontjából van jelentősége),
ugyanakkor értelmetlen a közvetítői eljárásra való utalás, hiszen közigazgatási
eljárásban nincsen mediáció. Ha a perbeli jogi képviseletre is vonatkozó
meghatalmazás már a közigazgatási eljárás folyamán csatolva lett az iratokhoz, a
Javaslat szerint a bíróság figyelmét elegendő erre a tényre csak felhívni. Ennek
megfelelően nem kell tehát a jogi képviselet fennállását újabb meghatalmazás
csatolásával igazolni, és ennek hiányában nem lehet a keresetlevelet elutasítani.
2.	A keresetlevél benyújtására vonatkozóan a hatályos szabályozásban meglévő
kettősséget szünteti meg a Javaslat úgy, hogy a fél a keresetlevelet a jövőben kizárólag
az elsőfokú eljárást lefolytató közigazgatási szervnél nyújthatja be. (Ezt a szabályt
17
eredetileg a Két. iktatná be a Pp.-be, azonban kodifikációs szempontból célszerűbb
valamennyi, a Pp.-t módosító rendelkezést egy jogszabályban - ezen
törvényjavaslatban - elhelyezni.) Ezáltal elkerülhető a gyakorlatban előfordult számos
eset, amikor a fél mind a bíróságnál, mind a közigazgatási szervnél benyújtotta
keresetét, és mindkét kereset iktatásra is került. Gyorsítja az eljárást az a körülmény is,
hogy az alperest nem kell külön az idézésben felhívni a nyilatkozattételre, illetve az
iratok felterjesztésére [Pp. 332. § (1) bek. a) és b) pontja, melyeket a Javaslat hatályon
kívül helyez], a közigazgatási szerv ugyanis ezeket a keresetlevéllel együtt megküldi a
bíróságnak. A bírósághoz tehát a teljes iratanyag megérkezik még jóval az első
tárgyalás előtt. A másodfokú közigazgatási szervnek emellett így lehetősége nyílik
arra is, hogy saját hatáskörében módosítsa vagy visszavonja a támadott határozatát a
Két. 114. §-a alapján, és ezzel a pert mintegy okafogyottá tegye.
A Javaslat az iratok továbbítására és az alperes érdemi nyilatkozatára nyitva
álló határidőket egyrészt az eljárás ésszerű időben történő befejezése, másrészt az
érdemi védekezés előterjesztéséhez szükséges idő szempontjainak mérlegelésével
állapította meg. A látszólag túlságosan rövid határidők tűzésének ugyanis az a
következménye, hogy az alperes nem tud érdemben védekezni a keresetlevélben
foglalt felperesi állításokkal szemben, s így a bíróság kénytelen az iratok megérkezése
után is írásban nyilatkoztatni az alperest a kereseti követelés tekintetében. Mivel a
gyakorlatban a bíróság által nyilatkozattételre adott határidő általában 15 nap, célszerű
az iratok továbbítására és az alperesi nyilatkozat megtételére ezt a határidőt átemelni a
törvénybe.
3.	A törvényi rendelkezések ellenére a korábbi gyakorlatot követve
elképzelhető, hogy a felperes keresetét nem az elsőfokú közigazgatási szervnél, hanem
közvetlenül a bíróságnál nyújtja be. Ezt a problémát is kiküszöböli a Javaslat a Pp.
331. §-ának módosításával. Ekkor ugyanis a bíróság a keresetlevelet mindennemű
vizsgálat nélkül meg fogja küldeni az elsőfokú közigazgatási szervhez. A keresetlevél
benyújtása határidejének számítása szempontjából ez esetben a keresetlevél bírósághoz
benyújtásának vagy postára adásának időpontja az irányadó - csakúgy, mint a
közigazgatási szervnél való benyújtásra (Két. 65. §). A téves benyújtásra önmagában
elegendő az a „szankció”, hogy a fél ügyét később bírálja el a bíróság, illetve a
végrehajtás foganatosítása is későbbi időponttól lesz kizárt.
A 12. §-hoz
1.	A felek szempontjából jelentős kérdés a keresettel megtámadott
közigazgatási határozat végrehajtása felfüggesztésének szabályozása. A Két. 110. §-
ának (1) bekezdése szerint „a keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs
halasztó hatálya, az ügyfél azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának
felfüggesztését kérheti. A végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv
tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható”.
A Javaslat szerint keresettel támadott közigazgatási határozat végrehajtásának
felfüggesztéséről a bíróság a közigazgatási iratok beérkezésétől számított nyolc napon
belül határoz. A módosítás kiemeli, hogy az ügyfél a határozat végrehajtásának
18
felfüggesztését a keresetlevél benyújtását követően is kérheti. A jelenleg mutatkozó
jogbizonytalanság megszüntetése érdekében a törvény a jövőben kimondja, hogy a
végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzés azonnal végrehajtható, de ellene
fellebbezés nyújtható be. Indokolt a Két. 148. §-ában foglaltakon túl további
szempontok megjelölése, amelyeket a bíróságnak a felfüggesztésről szóló döntés
meghozatala előtt mérlegelnie kell. így a bíróságnak figyelemmel kellene lennie arra,
hogy a végrehajtást követően az eredeti állapot helyreállítható-e, vagy a végrehajtás
elmaradása nem okoz-e súlyosabb károsodást, mint amilyen károsodással a végrehajtás
felfüggesztésének elmaradása jár.
2.	A Pp. szabályai szerint a keresetet az ellen a közigazgatási szerv ellen kell
indítani, amelyik a felülvizsgálni kért határozatot hozta. A közigazgatási per alperese
általában a másodfokú hatóság, kivételesen azonban az első fokon eljárt szerv, például
a társadalombiztosítási perekben vagy ha az elsőfokú határozat támadható meg a
bíróság előtt. A közigazgatási per lefolytatása során bizonyos esetekben szükséges
lehet a peres feleken kívül más személyek perben való részvétele a tényállás
megállapítása, valamint a jogszerű döntés meghozatala érdekében. Szükséges tehát a
beavatkozásnak a Pp. általános szabályainál részletesebb, a közigazgatási per
sajátosságait figyelembe vevő szabályainak meghatározása.
A közigazgatási eljárásban részt vett ellenérdekű fél beavatkozásának
intézménye a kérdés megoldására a hatályos rendelkezések között is alkalmasnak
mutatkozik, ezért azt a Javaslat nem módosítja.
A Javaslat azonban rögzíti azt az esetet, amikor a felperes abban a
vonatkozásban sérelmezi az alperesi határozatot, amely a szakhatóság állásfoglalásával
kapcsolatos. Ekkor a szakhatóságot az alperes perbe hívhatja, amely - a perbehívás
elfogadása esetén - a perben beavatkozóként vesz részt.
A hatályos szabályozás szerint ugyanis egy szakhatósági állásfoglaláson alapuló
hatósági határozatot annak a közigazgatási szervnek kell a perben megvédenie, amely
e vonatkozásban szakmai kompetenciával nem rendelkezik. A Javaslat rendelkezése a
perek gyorsítására és egyszerűsítésére irányul, tudniillik - mivel a szakhatósági
állásfoglalás tekintetében az alperes közigazgatási szerv érdemben nem tud nyilatkozni
-	a bíróság amúgy is megkeresné az eljárás során korábban eljárt szakhatóságot
nyilatkozatának beszerzése érdekében. Tekintettel arra, hogy a szakhatóság perbeli
részvételének szükségessége a keresetlevél benyújtását követően válik egyértelművé, a
szakhatóság beavatkozásának szabályai a keresetlevél alapján történő intézkedéseket
követően kerültek elhelyezésre.
3.	A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának a Két. 109. §-ában
meghatározott legfőbb feltétele, hogy az ügyfél vagy az ügyfelek valamelyike a
fellebbezési jogát kimerítette, vagy a fellebbezés a Két. rendelkezései szerint kizárt. A
Két. változtat a jogszabályi háttéren azáltal, hogy a perindítási jogosultságot bármelyik
fél fellebbezése, és nemcsak a perben érintett fél fellebbezése teremti meg. így a Pp.-
ben szükséges rögzíteni a keresetlevél elutasításának ezen esetét, vagyis amikor a
közigazgatási eljárásban egyetlen fél sem élt fellebbezési jogával. (Természetesen ez a
19
rendelkezés nem alkalmazható az ügyész által indított perben.)
Ugyancsak rendelkezni kell arról a ritka, de potenciális esetről, amikor a
közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát törvény zárja ki. A Javaslat szerint
ekkor is el kell utasítani a keresetlevelet.
E két eset azonban nem sui generis perakadály, hanem a 130. §-ban foglaltak
speciális esetei, melyek kiemelésére gyakorlati szempontból van szükség.
4.	A Javaslat a keresetlevél benyújtásától az első tárgyalás megtartásáig nyitva
álló határidőt az általános szabályokban megállapított négy hónap helyett a
közigazgatási perekben 60 napra csökkenti, tekintettel arra, hogy az eljárás
lefolytatásához szükséges iratok már a keresetlevélnek a bírósághoz való
továbbításával a bírósághoz kerültek. A határidőt az iratoknak a bírósághoz való
érkezésétől kell számítani, azonban a hiánypótlás ideje a 60 napba nem számít bele. A
Javaslat nem vonatkozik arra az esetre, ha előzetes bizonyítás elrendelésére került sor.
Ekkor ugyanis épp a per első tárgyalási napon történő elbírálása érdekében történik
eljárási cselekmény, s a per ésszerű időn belül történő elbírálása az előzetes
bizonyítással biztosított.
5.	A polgári perben a keresetlevél elutasítására (Pp. 130. §) a perindítás
hatályainak beállta (Pp. 128. §), azaz a keresetnek a bíróság által az alperessel való
közlése előtt van lehetőség, a kereset közlésével beállnak a perindítás joghatályai, ami
után már csak permegszüntetésnek lehet helye (Pp. 157. §).
A Javaslat szerint a közigazgatási perekben a keresetlevelet minden esetben a
bíróságot megelőzve kapja meg az alperes közigazgatási szerv, mely a keresetlevéllel
együtt továbbítja a bírósághoz az arra tett nyilatkozatát, így az általános szabályok
szerint a perindítás hatályainak beállta nem határozható meg, és az elutasítás, illetve a
permegszüntetés alkalmazandóságának elhatárolása is nehézkessé válik.
Mivel a Pp. eddig is lehetőséget adott a keresetlevélnek az elsőfokú
közigazgatási szervnél való benyújtására, célszerű a bírói gyakorlat által kialakított
elméleti álláspont Pp.-be való átültetése. Eszerint a perindítás hatályai közigazgatási
perben - az eljárás sajátos jellege miatt - az általános szabályoktól némileg eltérően
állnak be. A keresetlevélnek közvetlenül a közigazgatási szervnél történő benyújtása a
Pp. 128. §-ának alkalmazásában nem jelenti a keresetnek az ellenféllel való közlését.
A perindítás hatályainak beállásához nem elegendő az a körülmény, hogy az ellenfél
tudomást szerez a keresetlevél benyújtásáról. Ez az álláspont azért sem fogadható el,
mert ha a perindítás hatályai beálltak, a bíróság a keresetlevelet már nem utasíthatja el
idézés kibocsátása nélkül, így közigazgatási perben a keresetlevélnek a közigazgatási
szervnél történő benyújtása kizárná a Pp. 124. §-ának (1) bekezdésében foglalt
intézkedések megtételét. Ez pedig ellentétes a Pp. 332. §-ának (1) bekezdésével, amely
szerint a közigazgatási perben az elnök az e §-ban foglalt intézkedéseket a 124. §
keretében teszi meg.
Mindezekre tekintettel a Javaslat szerint a közigazgatási perben a perindítás
hatályai akkor állnak be, ha az elnök a keresetlevél megvizsgálása után a Pp. 332. §-
20
ában foglalt intézkedést tesz, és erről a bíróság értesíti az alperest, illetve a kitűzött
tárgyalási határnapra a feleket - a 324. § (1) bekezdése alapján irányadó 125. § (1)
bekezdése szerint a keresetlevél egyidejű kézbesítése mellett - megidézi. A felek -
elsősorban az alperes - ugyanis csak ekkor szerezhetnek tudomást arról, hogy a
beadvány a törvény rendelkezéseinek megfelel, és kiegészítésre vagy kijavításra nem
szorul, így a perindításnak eljárásjogi akadálya nincs.
A 13. §-hoz
Több törvény is rendelkezik egyes közigazgatási perekben a soron kívül történő
eljárásról (pl.: a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény), ugyanakkor
nincsen a Pp. XX. fejezetében általánosan definiálva a fogalom, nincsenek a
soronkívüliségnek olyan általános szabályai, melyek minden soron kívüli eljárásban
alkalmazandók, amelyekhez képest az egyes törvények speciális rendelkezéseket
fogalmaznak meg. A Pp. 333. §-ának (1) bekezdésébe a Javaslat által beillesztett utaló
szabály megszünteti a joghézagot.
A 14. §-hoz
A keresetváltoztatásnak a Pp. hatályos szabályai tág lehetőséget biztosítanak.
Ebben a tárgykörben a törvény XX. fejezete sem tartalmaz speciális szabályt,
ugyanakkor a keresetváltoztatás ilyen fokú liberalizációja a perelhúzás melegágyává
válik, különös gondot okozva olyan ügyekben, ahol a peres eljárást már kétfokú
hatósági eljárás előzte meg. így indokolt e jogosítványnak a közigazgatási per keretén
belül való korlátozása.
A Javaslat a bírói gyakorlattal összhangban egyik irányban megtiltja a kereset
olyan jellegű kiterjesztését, mellyel a perindítási határidőn túl a közigazgatási
határozat keresettel nem támadott önálló - a határozat egyéb rendelkezéseitől
egyértelműen elkülöníthető - rendelkezését akarja a felperes megtámadni.
Indokolt ugyanakkor a keresetváltoztatási jog további korlátozása időpontját
tekintve úgy, hogy a keresetet legkésőbb az első tárgyalási napon (a tárgyalás
elhalasztásáig) lehessen megváltoztatni. Természetesen ez a korlátozás nem
vonatkozik a kereset felemelésére, illetve leszállítására, sokszor ugyanis például a
kártalanítási összeg a szakértői vélemény függvényében kerül megállapításra.
A 15. §-hoz
A feleket megillető rendelkezési jog a bizonyítás során is érvényesül: a felek
azok, akik jogosultak és egyben kötelesek is arra, hogy az ügy eldöntéséhez szükséges
bizonyítékaikat rendelkezésre bocsássák, bizonyítási indítványaikat előterjesszék, és
viseljék annak következményét, ha ennek a kötelezettségüknek nem a törvényben
előírt módon vagy sikertelenül tesznek eleget. A bíróság feladata ebben a körben a
jóhiszemű joggyakorlás követelményének biztosításán túl a bizonyítási
21
kötelezettséggel összefüggő kötelező előzetes tájékoztatásra korlátozódik. A bíróság
jellemzően nem rendelhet el hivatalból bizonyítást.
A Javaslat tiszteletben tartja a felek rendelkezési jogát, csak egyes sajátos
ügytípusok esetén - ha az ügytípusra vonatkozó anyagi jogszabály írja elő - enged
hivatalbóli bizonyítást, de általában főszabály szerint (az alábbiakban taglalt
kivételektől eltekintve) a bíróság bizonyítást hivatalból nem folytathat le. Ez a
megoldás megfelel a jogbiztonság, az ésszerű határidőn belüli befejezés és a
törvényesség követelményeinek, ugyanakkor tiszteletben tartja a felek rendelkezési
jogának alapelvét is.
A közigazgatási perekben a Javaslat két ponton engedélyezi a hivatalbóli
bizonyítást. Egyrészt abszolút hatályon kívül helyezési ok (semmisség, Két. 121. §)
észlelése esetén az ezzel kapcsolatos bizonyítékok tekintetében, másrészt ha a
bizonyítás elrendelésének elmaradása kiskorú érdekeit sérti.
A Két. 121. §-a tartalmaz olyan ún. abszolút semmisségi okokat, amelyek
fennállása esetén a fél - például megváltoztatásra irányuló - kérelmére tekintet nélkül
a közigazgatási határozatot hatályon kívül kell helyezni. Ilyen körülmény észlelésekor
elengedhetetlenül szükséges a hivatalbóli bizonyítás eszközét a bíróság kezébe adni. A
második esetben a kiskorú - egyébként figyelmen kívül hagyott - érdekei teszik
szükségessé az officialitást. Mindkét esetben azonban csak lehetőségről van szó,
hiszen lehet, hogy a kérdés olyan egyértelmű (például köztudomású tény vagy pedig
kifejezetten jogkérdés), hogy ténylegesen nincs szükség bizonyítás lefolytatására.
A bizonyítási kötelezettség tekintetében a Javaslat kimondja, hogy a per
tárgyául szolgáló hatósági határozat tényállásának valóságát - hivatalból indult
közigazgatási eljárás esetén - az alperes közigazgatási szerv (a szakhatóság
állásfoglalása tekintetében a beavatkozóként perbe hívott szakhatóság) köteles
bizonyítani (bizonyítási kötelezettség), ha azt a felperes vitássá teszi. Ugyancsak az
alperes köteles bizonyítani, ha tényállás-megállapítási kötelezettségének nem tett
eleget. A bizonyítás elmulasztásának következményei e körben őt terhelik (bizonyítási
teher). A bírói gyakorlat szerint nem megalapozott vagy hiányos tényállás esetén a
közigazgatási eljárás kezdeményezőjére tekintet nélkül jelenleg is az alperes köteles
bizonyítani ebben a körben [a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján], vagy a bíróság
hatályon kívül helyezi a határozatot.
A 16. §-hoz
Különös jelentősége lehet költségkímélés és a perek ésszerű időn belül történő
befejezésének szempontjából a tárgyaláson kívüli elbírálás lehetőségének. Az
Alkotmány 57. § (1) bekezdése kimondja, hogy a „Magyar Köztársaságban a bíróság
előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat,
vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és
pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
22
Az Alkotmánybíróság a kérdést többször is vizsgálat tárgyává tette. Az
Alkotmánybíróság gyakorlata nem hagy kétséget afelől, hogy az elsőfokú bíróság a
pert - főszabályként - csak tárgyaláson bírálhatja el. A hatályos rendelkezések szerint
a tárgyaláson kívüli elbírálásra másodfokon a felek hozzájárulása mellett van
lehetőség. Az Alkotmánybíróság az általa vizsgált esetekben a perekben alapelvi
szinten érvényesülő rendelkezési elvet nem tette vizsgálat tárgyává, és azokat az
eseteket vizsgálta elsődlegesen, amikor a felek hozzájárulása nélkül történne a
tárgyaláson kívüli elbírálás.
A perek lefolytatásával járó költségek csökkentése és a perek ésszerű időn belül
történő lefolytatásának érdekében a Javaslat bevezeti az elsőfokú eljárás során a
tárgyaláson kívüli elbírálás lehetőségét azokban az esetekben, amikor a felperes erre
irányuló kérelméhez az alperes hozzájárul. A Javaslat a szóbeliség elvével szemben a
feleknek - az 1/1994. (I. 7.) AB határozat indokolásában foglaltak maradéktalan
figyelembevételével - a rendelkezési jogát emeli elsődleges szintre azzal, hogy a felek
a rendelkezési joguk gyakorlása során mondhatnak le a tárgyaláshoz való jogukról.
Mivel a fél keresetét az elsőfokú határozatot hozó szervnél terjesztheti elő, a
felperes a per tárgyaláson kívüli elbírálására irányuló kérelmét a keresetlevélben
jelezheti. Ekkor az alperes közigazgatási szerv az ügy iratainak felterjesztésével
egyidejűleg előterjesztett nyilatkozatában járulhat hozzá a tárgyaláson kívüli
elbíráláshoz. (A közigazgatási szerv - értelemszerűen - nem kezdeményezheti a
tárgyaláson kívüli elbírálást.) így mindkét fél ezirányú nyilatkozatának beszerzését
követően a bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el.
Tekintettel arra, hogy a beavatkozó - a rendelkező nyilatkozatokat kivéve - a
fél jogait gyakorolja, a tárgyaláson kívüli elbírálásra irányuló kérelem esetén
kezdeményezheti tárgyalás tartását is. A Javaslat 16. §-ával megállapított Pp. 332. §-
ának (5) bekezdése szerint a bíróság értesíti az ellenérdekű felet a beavatkozás
lehetőségéről. A bíróság értesítésében a lehetséges beavatkozóval közli a tárgyaláson
kívüli elbírálásra irányuló kérelmet is. Az ellenérdekű fél a neki szóló értesítés
kézhezvételét követő 8 napon belül írásban kérheti a tárgyalás megtartását, s így -
ráutaló magatartással - mintegy be is jelenti beavatkozási szándékát. Természetesen a
bíróság az általános szabályok szerint dönt a beavatkozás megengedhetősége
tárgyában, és csak a beavatkozás megengedése után tűzi ki a tárgyalást.
A tárgyaláson kívüli elbírálás akadályát jelentheti, ha bizonyítás lefolytatására
van szükség. így ha az okirati bizonyításon kívül más bizonyítékok beszerzése is
indokoltnak mutatkozik, a tárgyalás tartása kötelező. Ugyancsak nem lehet tárgyaláson
kívül elbírálni a soron kívüli ügyeket (itt a döntéshozatali határidő 30 nap), a 337. §
hatálya alá tartozó ügyeket (eljárás óvás, illetőleg felügyeleti intézkedés esetén),
valamint azon pereket, ahol a bíróság már egyszer tárgyalást tűzött ki.
A Javaslat egy utalással az első tárgyalás megtartására nyitva álló határidőt (60
nap) rendeli alkalmazni a tárgyaláson kívüli elbírálás során az ítélethozatali határidőre.
23
A 17. §-hoz
1.	A bíróságnak általános szabály szerint csak kasszációs jogköre van, a
hatályos Pp. taxatív módon sorolja fel azon ügyeket, ahol a határozat
megváltoztatására is lehetőség van. A Javaslat ezen a rendszeren nem változtat.
Annak megakadályozása végett azonban, hogy olyan - alapvetően más -
határozat születhessen, mely ellen főszabály szerint már nincs helye további rendes
jogorvoslatnak, a Javaslat kimondja, hogy ha a bíróság a megváltoztatható ügyekben a
megtámadott közigazgatási határozat helyett más jogalapon álló határozat
meghozatalát látja indokoltnak, a határozatot hatályon kívül kell helyeznie, és a
szervet új eljárásra kell utasítania. Ha ugyanis a bíróság a - még jogalapja tekintetében
is - hibás közigazgatási határozatot megváltoztatva más jogi alapokon álló ítéletet
hozna, olyan alapvetően új határozat keletkezne, amely ellen nem lehet rendes
jogorvoslattal élni.
2.	Indokolatlan a Pp. 339. § (2) bekezdésének n) pontjában a családi pótlék
kiemelése, helyette a Javaslat valamennyi családtámogatási ellátásról rendelkező
határozatot a megváltoztatható ügyek körébe helyez.
3.	A Javaslat kimondja, hogy a közigazgatási határozatot a közigazgatási eljárás
megindításakor fennálló tények és a közigazgatási határozat meghozatalakor hatályos
jogszabályok alapján kell megítélni - hacsak a módosító jogszabály nem rendelkezik a
folyamatban lévő ügyekben való alkalmazásról.
A közigazgatási bíráskodás funkciója ugyanis az Alkotmány 50. § (2)
bekezdése szerint a közigazgatási határozatok törvényességének ellenőrzése. Egy
határozat törvényessége pedig csak úgy ítélhető meg, ha a bíróság azt a meghozatala
időpontjában hatályos jogszabályokkal veti össze, illetve az eljárás megindításakor, az
eljárás alapjául szolgáló tényálláshoz viszonyítva ítéli meg. Az idő múlása, a
jogszabályok módosulása és a körülmények változása nem tehet egy határozatot
jogszerűvé vagy jogsértővé.
4.	A mérlegelési jogkörben hozott határozatok felülvizsgálatához eddig a Pp.
nem nyújtott a bíróságok számára támpontot. E joghézagot megszüntetendő a Javaslat
törvényerőre emeli azt a gyakorlatban kialakult szabályt, mely szerint a mérlegelési
jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor jogszerű, ha a hatóság a tényállást
kellően feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai
megállapíthatóak és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének
okszerűsége kitűnik.
A 18. §-hoz
1.	A Javaslat az egyfokú ügyekben lehetővé teszi, hogy az Európai Bíróság
előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése iránti kérelmet elutasító végzés
ellen is legyen helye külön fellebbezésnek a közigazgatási perben, ne csak a
kérelemnek helyt adó végzés ellen. Az általános szabályok szerint ugyanis a kérelmet
24
elutasító végzést csak az érdemi határozat elleni fellebbezésben lehet sérelmezni, a
közigazgatási perek többségében azonban az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
2.	A Javaslat a másodfokú eljárásban a perek lefolytatásával járó költségek
csökkentése és a perek ésszerű időn belül történő befejezése érdekében főszabállyá
emeli a tárgyaláson kívüli elbírálást úgy, hogy bármelyik félnek lehetősége van arra,
hogy a tárgyalás tartását kérelmezze. A Javaslat a kisperértékű ügyekben való
fellebbezés szabályait [Pp. 256/D. § (2) és (3) bek.] követi.
A 19. §-hoz
Mind jogalkotási szempontból, mind a jogalkalmazók helyzetének
megkönnyítése végett indokolt, hogy a Pp.-t egy időpontban egyszerre csak egy
törvény módosítsa, ezért a Javaslat a Két. Pp.-t módosító rendelkezéseinek
hatálybalépését meggátolja.
Figyelemmel arra, hogy a Két. - néhány kivételtől eltekintve - 2005. november
1. napjával lép hatályba, a Javaslat hatálybalépésének időpontja is ez a dátum. A Két.
közigazgatási végzések elleni bírósági felülvizsgálatot lehetővé tevő rendelkezése
2006. január 1-jén lép hatályba, ezért a Javaslatnak a végzések felülvizsgálatára
vonatkozó 3. §-a is ekkor lép hatályba.