﻿1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/15889. számú
törvényjavaslat
a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok
külföldön történő kézbesítéséről szóló, Hágában, 1965. november 15. napján kelt
Egyezmény kihirdetéséről és a nemzetközi kézbesítést szabályozó egyes törvények
módosításáról
Előadó: dr. Petrétei József
igazságügy-miniszter
Budapest, 2005. április
2
2005. évi____törvény
a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok
külföldön történő kézbesítéséről szóló, Hágában, 1965. november 15. napján kelt
Egyezmény kihirdetéséről és a nemzetközi kézbesítést szabályozó egyes törvények
módosításáról
(A Magyar Köztársaság csatlakozási okiratának letétbe helyezése 2004. július 13. napján megtörtént, az
Egyezmény a Magyar Köztársaság vonatkozásában 2005. április 1. napján hatályba lépett.)
1.	§ Az Országgyűlés a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli
iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, Hágában, 1965. november 15. napján kelt
Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
2.	§ Az Egyezmény angol nyelvű eredeti szövege és annak magyar fordítása a következő:
„CONVENTION ON THE SERVICE ABROAD OF JUDICIAL AND
EXTRAJUDICIAL DOCUMENTS IN CIVIL OR COMMERCIAL MATTERS
(Concluded November 15, 1965)
The States signatory to the present Convention, —
Desiring to create appropriate means to ensure that judicial and extrajudicial documents to be
served abroad shall be brought to the notice of the addressee in sufficient time,
Desiring to improve the organisation of mutual judicial assistance for that purpose by simplifying
and expediting the procedure, —
Have resolved to conclude a Convention to this effect and have agreed upon the following provisions:
Article 1
The present Convention shall apply in all cases, in civil or commercial matters, where there is
occasion to transmit a judicial or extrajudicial document for service abroad.
This Convention shall not apply where the address of the person to be served with the document
is not known.
Chapter I
Judicial documents
Article 2
Each Contracting State shall designate a Central Authority which will undertake to receive
requests for service coming from other Contracting States and to proceed in conformity with the
provisions of Articles 3 to 6.
3
Each State shall organise the Central Authority in conformity with its own law.
Article 3
The authority or judicial officer competent under the law of the State in which the documents
originate shall forward to the Central Authority of the State addressed a request conforming to
the model annexed to the present Convention, without any requirement of legalisation or other
equivalent formality.
The document to be served or a copy thereof shall be annexed to the request. The request and
the document shall both be furnished in duplicate.
Article 4
If the Central Authority considers that the request does not comply with the provisions of the
present Convention it shall promptly inform the applicant and specify its objections to the
request.
Article 5
The Central Authority of the State addressed shall itself serve the document or shall arrange to
have it served by an appropriate agency, either
a)	by a method prescribed by its internal law for the service of documents in domestic
actions upon persons who are within its territory, or
b)	by a particular method requested by the applicant, unless such a method is incompatible
with the law of the State addressed.
Subject to sub-paragraph (b) of the first paragraph of this Article, the document may always be
served by delivery to an addressee who accepts it voluntarily.
If the document is to be served under the first paragraph above, the Central Authority may
require the document to be written in, or translated into, the official language or one of the
official languages of the State addressed.
That part of the request, in the form attached to the present Convention, which contains a
summary of the document to be served, shall be served with the document.
Article 6
The Central Authority of the State addressed or any authority which it may have designated for
that purpose, shall complete a certificate in the form of the model annexed to the present
Convention.
The certificate shall state that the document has been served and shall include the method, the
place and the date of service and the person to whom the document was delivered. If the
document has not been served, the certificate shall set out the reasons which have prevented
service.
The applicant may require that a certificate not completed by a Central Authority or by a judicial
authority shall be countersigned by one of these authorities.
The certificate shall be forwarded directly to the applicant.
Article 7
4
The standard terms in the model annexed to the present Convention shall in all cases be written
either in French or in English. They may also be written in the official language, or in one of the
official languages, of the State in which the documents originate.
The corresponding blanks shall be completed either in the language of the State addressed or in
French or in English.
Article 8
Each Contracting State shall be free to effect service of judicial documents upon persons abroad,
without application of any compulsion, directly through its diplomatic or consular agents.
Any State may declare that it is opposed to such service within its territory, unless the document
is to be served upon a national of the State in which the documents originate.
Article 9
Each Contracting State shall be free, in addition, to use consular channels to forward documents,
for the purpose of service, to those authorities of another Contracting State which are designated
by the latter for this purpose.
Each Contracting State may, if exceptional circumstances so require, use diplomatic channels for
the same purpose.
Article 10
Provided the State of destination does not object, the present Convention shall not interfere with
a)	the freedom to send judicial documents, by postal channels, directly to persons abroad,
b)	the freedom of judicial officers, officials or other competent persons of the State of
origin to effect service of judicial documents directly through the judicial officers, officials
or other competent persons of the State of destination,
c)	the freedom of any person interested in a judicial proceeding to effect service of judicial
documents directly through the judicial officers, officials or other competent persons of
the State of destination.
Article 11
The present Convention shall not prevent two or more Contracting States from agreeing to
permit, for the purpose of service of judicial documents, channels of transmission other than
those provided for in the preceding Articles and, in particular, direct communication between
their respective authorities.
Article 12
The service of judicial documents coming from a Contracting State shall not give rise to any
payment or reimbursement of taxes or costs for the services rendered by the State addressed.
The applicant shall pay or reimburse the costs occasioned by
a)	the employment of a judicial officer or of a person competent under the law of the State
of destination,
b)	the use of a particular method of service.
5
Article 13
Where a request for service complies with the terms of the present Convention, the State
addressed may refuse to comply therewith only if it deems that compliance would infringe its
sovereignty or security.
It may not refuse to comply solely on the ground that, under its internal law, it claims exclusive
jurisdiction over the subject-matter of the action or that its internal law would not permit the
action upon which the application is based.
The Central Authority shall, in case of refusal, promptly inform the applicant and state the
reasons for the refusal.
Article 14
Difficulties which may arise in connection with the transmission of judicial documents for service
shall be settled through diplomatic channels.
Article 15
Where a writ of summons or an equivalent document had to be transmitted abroad for the
purpose of service, under the provisions of the present Convention, and the defendant has not
appeared, judgment shall not be given until it is established that —
a)	the document was served by a method prescribed by the internal law of the State
addressed for the service of documents in domestic actions upon persons who are within
its territory, or
b)	the document was actually delivered to the defendant or to his residence by another
method provided for by this Convention,
and that in either of these cases the service or the delivery was effected in sufficient time to
enable the defendant to defend.
Each Contracting State shall be free to declare that the judge, notwithstanding the provisions of
the first paragraph of this Article, may give judgment even if no certificate of service or delivery
has been received, if all the following conditions are fulfilled —
a)	the document was transmitted by one of the methods provided for in this Convention,
b)	a period of time of not less than six months, considered adequate by the judge in the
particular case, has elapsed since the date of the transmission of the document,
c)	no certificate of any kind has been received, even though every reasonable effort has been
made to obtain it through the competent authorities of the State addressed.
Notwithstanding the provisions of the preceding paragraphs the judge may order, in case of
urgency, any provisional or protective measures.
Article 16
When a writ of summons or an equivalent document had to be transmitted abroad for the
purpose of service, under the provisions of the present Convention, and a judgment has been
entered against a defendant who has not appeared, the judge shall have the power to relieve the
defendant from the effects of the expiration of the time for appeal from the judgment if the
following conditions are fulfilled —
a)	the defendant, without any fault on his part, did not have knowledge of the document in
sufficient time to defend, or knowledge of the judgment in sufficient time to appeal, and
b)	the defendant has disclosed aprima facie defence to the action on the merits.
6
An application for relief may be filed only within a reasonable time after the defendant has
knowledge of the judgment.
Each Contracting State may declare that the application will not be entertained if it is filed after
the expiration of a time to be stated in the declaration, but which shall in no case be less than one
year following the date of the judgment.
This Article shall not apply to judgments concerning status or capacity of persons.
Chapter II
Extrajudicial documents
Article 17
Extrajudicial documents emanating from authorities and judicial officers of a Contracting State
may be transmitted for the purpose of service in another Contracting State by the methods and
under the provisions of the present Convention.
Chapter III
General clauses
Article 18
Each Contracting State may designate other authorities in addition to the Central Authority and
shall determine the extent of their competence.
The applicant shall, however, in all cases, have the right to address a request directly to the
Central Authority.
Federal States shall be free to designate more than one Central Authority.
Article 19
To the extent that the internal law of a Contracting State permits methods of transmission, other
than those provided for in the preceding Articles, of documents coming from abroad, for service
within its territory, the present Convention shall not affect such provisions.
Article 20
The present Convention shall not prevent an agreement between any two or more Contracting
States to dispense with —
a)	the necessity for duplicate copies of transmitted documents as required by the second
paragraph of Article 3,
b)	the language requirements of the third paragraph of Article 5 and Article 7,
c)	the provisions of the fourth paragraph of Article 5,
d)	the provisions of the second paragraph of Article 12.
Article 21
7
Each Contracting State shall, at the time of the deposit of its instrument of ratification or
accession, or at a later date, inform the Ministry of Foreign Affairs of the Netherlands of the
following —
a)	the designation of authorities, pursuant to Articles 2 and 18,
b)	the designation of the authority competent to complete the certificate pursuant to Article
c)	the designation of the authority competent to receive documents transmitted by consular
channels, pursuant to Article 9.
Each Contracting State shall similarly inform the Ministry, where appropriate, of —
a)	opposition to the use of methods of transmission pursuant to Articles 8 and 10,
b)	declarations pursuant to the second paragraph of Article 15 and the third paragraph of
Article 16,
c)	all modifications of the above designations, oppositions and declarations.
Article 22
Where Parties to the present Convention are also Parties to one or both of the Conventions on
civil procedure signed at The Hague on 17th July 1905, and on 1st March 1954, this Convention
shall replace as between them Articles 1 to 7 of the earlier Conventions.
Article 23
The present Convention shall not affect the application of Article 23 of the Convention on civil
procedure signed at The Hague on 17th July 1905, or of Article 24 of the Convention on civil
procedure signed at The Hague on 1st March 1954.
These Articles shall, however, apply only if methods of communication, identical to those
provided for in these Conventions, are used.
Article 24
Supplementary agreements between Parties to the Conventions of 1905 and 1954 shall be
considered as equally applicable to the present Convention, unless the Parties have otherwise
agreed.
Article 25
Without prejudice to the provisions of Articles 22 and 24, the present Convention shall not
derogate from Conventions containing provisions on the matters governed by this Convention to
which the Contracting States are, or shall become, Parties.
Article 26
The present Convention shall be open for signature by the States represented at the Tenth
Session of the Hague Conference on Private International Law.
It shall be ratified, and the instruments of ratification shall be deposited with the Ministry of
Foreign Affairs of the Netherlands.
Article 27
8
The present Convention shall enter into force on the sixtieth day after the deposit of the third
instrument of ratification referred to in the second paragraph of Article 26.
The Convention shall enter into force for each signatory State which ratifies subsequently on the
sixtieth day after the deposit of its instrument of ratification.
Article 28
Any State not represented at the Tenth Session of the Hague Conference on Private International
Law may accede to the present Convention after it has entered into force in accordance with the
first paragraph of Article 27. The instrument of accession shall be deposited with the Ministry of
Foreign Affairs of the Netherlands.
The Convention shall enter into force for such a State in the absence of any objection from a
State, which has ratified the Convention before such deposit, notified to the Ministry of Foreign
Affairs of the Netherlands within a period of six months after the date on which the said Ministry
has notified it of such accession.
In the absence of any such objection, the Convention shall enter into force for the acceding State
on the first day of the month following the expiration of the last of the periods referred to in the
preceding paragraph.
Article 29
Any State may, at the time of signature, ratification or accession, declare that the present
Convention shall extend to all the territories for the international relations of which it is
responsible, or to one or more of them. Such a declaration shall take effect on the date of entry
into force of the Convention for the State concerned.
At any time thereafter, such extensions shall be notified to the Ministry of Foreign Affairs of the
Netherlands.
The Convention shall enter into force for the territories mentioned in such an extension on the
sixtieth day after the notification referred to in the preceding paragraph.
Article 30
The present Convention shall remain in force for five years from the date of its entry into force
in accordance with the first paragraph of Article 27, even for States which have ratified it or
acceded to it subsequently.
If there has been no denunciation, it shall be renewed tacitly every five years.
Any denunciation shall be notified to the Ministry of Foreign Affairs of the Netherlands at least
six months before the end of the five year period.
It may be limited to certain of the territories to which the Convention applies.
The denunciation shall have effect only as regards the State which has notified it. The
Convention shall remain in force for the other Contracting States.
Article 31
The Ministry of Foreign Affairs of the Netherlands shall give notice to the States referred to in
Article 26, and to the States which have acceded in accordance with Article 28, of the following —
a)	the signatures and ratifications referred to in Article 26;
b)	the date on which the present Convention enters into force in accordance with the first
paragraph of Article 27;
9
c)	the accessions referred to in Article 28 and the dates on which they take effect;
d)	the extensions referred to in Article 29 and the dates on which they take effect;
e)	the designations, oppositions and declarations referred to in Article 21;
f)	the denunciations referred to in the third paragraph of Article 30.
In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have signed the present
Convention.
Done at The Hague, on the 15th day of November, 1965, in the English and French languages, both
texts being equally authentic, in a single copy which shall be deposited in the archives of the
Government of the Netherlands, and of which a certified copy shall be sent, through the
diplomatic channel, to each of the States represented at the Tenth Session of the Hague
Conference on Private International Law.
EGYEZMÉNY A POLGÁRI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEKBEN KELETKEZETT
BÍRÓSÁGI ÉS BÍRÓSÁGON KÍVÜLI IRATOK KÜLFÖLDÖN TÖRTÉNŐ
KÉZBESÍTÉSÉRŐL
(kelt Hágában, 1965. november 15. napján)
Jelen Egyezmény Aláíró Államai
attól az óhajtól vezérelvén, hogy megfelelő intézkedések révén biztosítsák a külföldön kézbesítendő
bírósági és bíróságon kívüli iratok címzettekhez megfelelő időben történő eljutását,
azzal a szándékkal, hogy e célból a kölcsönös jogsegélyt fejlesszék, minek révén az eljárás
egyszerűbbé és gyorsabbá válik,
elhatározták, hogy evégett Egyezményt kötnek, és megállapodtak az alábbiakban:
1.	cikk
Jelen Egyezményt polgári és kereskedelmi ügyekben minden esetben alkalmazni kell, amikor
bírósági vagy bíróságon kívüli iratot külföldön történő kézbesítés céljából kell továbbítani.
Az Egyezmény nem alkalmazható, amennyiben a címzett lakcíme ismeretlen.
I.	Fejezet
Bírósági iratok
2.	cikk
Minden Szerződő Állam kijelöl egy Központi Hatóságot, amely a 3—6. cikkek szerint fogadja a
valamely másik Szerződő Államból érkező, iratok kézbesítése iránti kérelmeket, és megteszi a
szükséges intézkedéseket.
A Központi Hatóságot minden Szerződő Állam saját jogának megfelelően szervezi meg.
10
3.	cikk
Az azon Állam joga szerint illetékes hatóság vagy igazságügyi tisztviselő, amelyből az irat
származik, a jelen Egyezményhez Mellékletként csatolt mintának megfelelő kérelmet intéz a
megkeresett Állam Központi Hatóságához, anélkül, hogy az iratok hitelesítésére vagy más
megfelelő alakszerűségre szükség lenne.
A kérelemhez csatolni kell a bírósági iratot vagy annak másolatát. A kérelmet és az iratot két
példányban kell megküldeni.
4.	cikk
Amennyiben a Központi Hatóság úgy ítéli meg, hogy a kérelem nem felel meg az Egyezménynek,
erről haladéktalanul tájékoztatja a megkereső szervet, és pontosan megjelöli a kérelemmel
szemben támasztott kifogásait.
5.	cikk
A megkeresett Állam Központi Hatósága az iratot maga kézbesíti vagy gondoskodik annak
kézbesítéséről, éspedig
a)	vagy olyan módon, amelyet a saját belső joga ír elő a saját területén keletkezett iratok ott
tartózkodó személyek részére történő kézbesítésére,
b)	vagy a megkereső szerv által kívánt valamely különleges módon, kivéve, ha ez a mód a
megkeresett Állam jogával összeegyeztethetetlen.
Az első bekezdés b) pontjában említett esettől eltekintve a kézbesítésre mindig sor kerülhet a
címzett részére történő átadás útján, ha azt hajlandó önként átvenni.
Amennyiben az iratot az első bekezdés szerint kell kézbesíteni, a Központi Hatóság
megkívánhatja, hogy az iratot a megkeresett Állam hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén
állítsák ki, avagy lássák el e nyelven készült fordítással.
A kérelemnek azt a részét, amely a jelen Egyezményhez Mellékletként csatolt minta szerint az irat
lényeges tartalmát foglalja össze, a címzettnek az irattal együtt kézbesíteni kell.
6.	cikk
A megkeresett Állam Központi Hatósága, illetőleg bármely erre kijelölt hatósága olyan kézbesítési
tanúsítványt állít ki, amely megfelel a jelen Egyezményhez Mellékletként csatolt mintának.
A tanúsítvány tanúsítja az irat kézbesítésének megtörténtét; tartalmazza a kézbesítés módját,
helyét és időpontját, továbbá feltünteti azt a személyt, akinek az iratot átadták. Szükség esetén fel
kell tüntetni azokat az okokat, amelyek a kézbesítést meghiúsították.
A megkereső szerv kérheti, hogy az olyan tanúsítványt, amelyet nem a Központi Hatóság vagy
valamely bírói szerv állított ki, e hatóságok egyike lássa el záradékkal.
A tanúsítványt a megkereső szerv részére közvetlenül kell megküldeni.
7.	cikk
A jelen Egyezményhez Mellékletként csatolt minta előre nyomtatott szövegrészeit minden
esetben angol vagy francia nyelven kell feltüntetni. Azokat ezenkívül azon Állam hivatalos
nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén is fel lehet tüntetni, amelyből az irat származik.
11
A bejegyzéseket a megkeresett Állam nyelvén, avagy angol vagy francia nyelven kell
megszövegezni.
8.	cikk
Minden Szerződő Állam jogosult arra, hogy azon személyeknek, akik külföldön tartózkodnak,
közvetlenül diplomáciai vagy konzuli képviselője útján, kényszerítő eszköz alkalmazása nélkül
kézbesítsen bírósági iratokat.
Bármely Állam kinyilváníthatja, hogy a saját területén történő ilyen kézbesítést ellenzi, kivéve, ha
az iratot azon Állam polgárának kell kézbesíteni, amelyből az irat származik.
9.	cikk
Minden Szerződő Állam jogosult továbbá arra, hogy a konzuli utat vegye igénybe iratoknak
kézbesítés céljából valamely másik Szerződő Állam azon hatóságaihoz történő továbbításához,
amelyet utóbbi erre kijelölt.
Amennyiben ezt rendkívüli körülmények teszik szükségessé, minden Szerződő Állam igénybe
veheti e célra a diplomáciai utat is.
10.	cikk
Ha a rendeltetési hely Állama ezt nem ellenzi, jelen Egyezmény nem zárja ki azt, hogy
a)	külföldön tartózkodó személyek részére közvetlenül posta útján küldjenek meg bírósági
iratokat;
b)	azon Állam igazságügyi tisztviselői, egyéb tisztviselői vagy egyéb erre hivatott személyei,
amelyből az irat származik, közvetlenül a rendeltetési hely Államának igazságügyi
tisztviselői, egyéb tisztviselői vagy egyéb erre hivatott személyei útján foganatosíthassanak
kézbesítést;
c)	valamely bírósági eljárásban érdekelt személy közvetlenül a rendeltetési hely Államának
igazságügyi tisztviselői, egyéb tisztviselői vagy egyéb erre hivatott személyei útján
foganatosíthasson kézbesítést.
11.	cikk
Jelen Egyezmény nem zárja ki azt, hogy két vagy több Szerződő Állam olyan megállapodást
kössön, amelyben bírósági iratok kézbesítésének céljából az előző cikkek rendelkezéseitől eltérő
továbbítási utak igénybevételét tegyék lehetővé, így különösen a hatóságaik közötti közvetlen
érintkezést.
12.	cikk
A Szerződő Államok egyikéből származó bírósági iratoknak a megkeresett Állam által
foganatosított kézbesítéséért nem szabad illetékek és költségek megfizetését, illetve megtérítését
követelni.
A megkereső szerv mindazonáltal köteles megfizetni, illetve megtéríteni azon költségeket,
amelyek annak folytán merülnek fel,
a)	hogy a kézbesítés foganatosítása során igazságügyi tisztviselő vagy a rendeltetési hely
Államának joga szerint illetékes személy működik közre;
b)	hogy a kézbesítésnek valamely különleges módját alkalmazzák.
12
13.	cikk
Amennyiben a kézbesítés iránti kérelem megfelel jelen Egyezmény rendelkezéseinek, a
megkeresett Állam csak abban az esetben tagadhatja meg annak teljesítését, ha úgy ítéli meg, hogy
a teljesítés szuverenitását vagy biztonságát veszélyeztetné.
A kérelem teljesítése nem tagadható meg pusztán abból az okból, hogy a megkeresett Államnak
saját belső joga alapján kizárólagos joghatósága van az adott ügyben, vagy a belső joga nem ismer
olyan eljárást, amelyben a kérelmet előterjesztették.
A Központi Hatóság a teljesítés megtagadása esetén haladéktalanul értesíti a megkereső szervet és
közli a megtagadás okát.
14.	cikk
A kézbesítendő bírósági iratok továbbítása során felmerülő nehézségeket diplomáciai úton kell
rendezni.
15.	cikk
Amennyiben idézést vagy azzal egy tekintet alá eső iratot kellett jelen Egyezmény rendelkezései
szerint külföldre továbbítani kézbesítés céljából, és az alperes nem bocsátkozott perbe,
határozatot mindaddig nem lehet hozni, amíg megállapítást nem nyer,
a)	hogy az iratot kézbesítették olyan módon, amelyet a megkeresett Állam belső joga ír elő a
saját területén keletkezett iratok ott tartózkodó személyek részére történő kézbesítésére;
vagy
b)	hogy az iratot ténylegesen átadták az alperesnek, vagy a lakóhelyén a jelen Egyezmény
által meghatározott valamely más módon;
és a fenti esetek mindegyikében az iratot megfelelő időben kézbesítették vagy adták át ahhoz,
hogy az alperesnek módjában állott védekezni.
A Szerződő Államok bármelyike kinyilváníthatja, hogy bírái e cikk első bekezdésének
rendelkezéseire tekintet nélkül eldönthetik a jogvitát akkor is, ha nem érkezett vissza a
kézbesítésről vagy átadásról szóló tanúsítvány, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike
teljesült:
a)	az iratot a jelen Egyezményben meghatározott módok valamelyikének megfelelően
továbbították;
b)	az irat továbbítása óta eltelt egy olyan időtartam, amelyet a bíró az adott esetben
elegendőnek tekint, de legalább hat hónap;
c)	a megkeresett Állam illetékes hatóságain keresztül megtett minden ésszerű lépés ellenére
semmiféle tanúsítvány nem érkezett.
E cikk rendelkezései nem képezik akadályát annak, hogy a bíró sürgős esetben ideiglenes
intézkedést alkalmazzon, ideértve a biztosítási intézkedéseket is.
16.	cikk
Amennyiben idézést vagy azzal egy tekintet alá eső iratot kellett jelen Egyezmény rendelkezései
szerint külföldre továbbítani kézbesítés céljából, és olyan alperessel szemben hoztak határozatot,
aki nem bocsátkozott perbe, a bíró őt mentesítheti a jogorvoslati határidő elmulasztásának
következményei alól, amennyiben az alábbi feltételek teljesültek:
13
a)	az alperes önhibáján kívül nem szerzett tudomást az iratról olyan időben, hogy a
védekezés módjában állott volna, vagy a határozatról olyan időben, hogy a jogorvoslat
benyújtása módjában állott volna; és
b)	az alperes védekezése nem tűnik megalapozatlannak.
Mentesítésre irányuló kérelmet az alperes csak a határozatról történő tudomásszerzéstől számított
ésszerű időn belül nyújthat be.
A Szerződő Államok bármelyike kinyilváníthatja, hogy a kérelemnek nem ad helyt, amennyiben
azt a nyilatkozatában megjelölt határidő elteltét követően nyújtják be; ez a határidő azonban
semmiképpen nem lehet rövidebb, mint a határozat keltétől számított egy év.
E cikk nem alkalmazható az olyan határozatokra, amelyeket személyi állapot tekintetében hoztak.
II.	Fejezet
Bíróságon kívüli iratok
17.	cikk
Azon bíróságon kívüli iratok, amelyek a Szerződő Államok hatóságaitól és igazságügyi
tisztviselőitől származnak, valamely másik Szerződő Államban történő kézbesítés céljából a jelen
Egyezményben meghatározott módon és feltételekkel kerülhetnek továbbításra.
III.	Fejezet
Általános rendelkezések
18.	cikk
Bármely Szerződő Állam kijelölhet a Központi Hatóság mellett további hatóságokat is,
meghatározva azok illetékességét.
A megkereső szervnek mindazonáltal minden esetben joga van ahhoz, hogy a kérelmet a
Központi Hatósághoz intézze.
Szövetségi államok jogosultak arra, hogy több Központi Hatóságot jelöljenek ki.
19.	cikk
Jelen Egyezmény nem zárja ki azt, hogy bármely Szerződő Állam belső joga az előző cikkekben
meghatározott módokon kívül más módokat is lehetővé tegyen, amelyeken külföldről származó
iratokat továbbíthatnak a területén történő kézbesítés céljából.
20.	cikk
Jelen Egyezmény nem képezi akadályát annak, hogy két vagy több Szerződő Állam
megállapodjon abban, hogy eltekintenek
a)	a 3. cikk második bekezdése szerinti azon előírástól, hogy az iratot két példányban kell
megküldeni;
b)	az 5. cikk harmadik bekezdése és a 7. cikk szerinti nyelvhasználati előírásoktól;
c)	az 5. cikk negyedik bekezdésétől;
14
d) a 12. cikk második bekezdésétől.
21.	cikk
A megerősítésről vagy csatlakozásról szóló okiratának letétbe helyezésekor vagy valamely későbbi
időpontban minden Szerződő Állam értesíti Hollandia Külügyminisztériumát
a)	a 2. és a 18. cikk szerint kijelölt hatóságokról;
b)	azon hatóság kijelöléséről, amelyik a 6. cikk szerinti kézbesítési tanúsítványt kiállítja;
c)	azon hatóság kijelöléséről, amely az olyan iratokat fogadja, amelyek a 9. cikk szerint
konzuli úton kerülnek továbbításra.
Szükséghez képest minden Szerződő Állam hasonló módon értesíti a Minisztériumot
a)	arról, hogy kifogásolja a 8. és 10. cikkben meghatározott továbbítási módok alkalmazását;
b)	a 15. cikk második bekezdése és a 16. cikk harmadik bekezdése szerinti nyilatkozatáról;
c)	a fentiekben említett kijelölések, kifogások és nyilatkozatok bármilyen módosításáról.
22.	cikk
Azon Államok viszonylatában, amelyek jelen Egyezményen kívül részesei a polgári eljárásra
vonatkozó, Hágában, 1905. július 17. napján kelt Egyezménynek és a polgári eljárásra vonatkozó,
Hágában, 1954. március 1. napján kelt Egyezménynek vagy ezek egyikének, jelen Egyezmény a
két korábbi Egyezmény 1—7. cikkeinek helyébe lép.
23.	cikk
Jelen Egyezmény nem érinti a polgári eljárásra vonatkozó, Hágában, 1905. július 17. napján kelt
Egyezmény 23. cikkének, illetve a polgári eljárásra vonatkozó, Hágában, 1954. március 1. napján
kelt Egyezmény 24. cikkének alkalmazását.
24.	cikk
A Szerződő Államok között az 1905. és az 1954. évi Egyezményekhez létrejött kiegészítő
megállapodásokat továbbra is alkalmazni kell, hacsak az érdekelt Szerződő Államok eltérően nem
állapodnak meg.
25.	cikk
Nem érintvén a 22. és 24. cikkek rendelkezéseit, jelen Egyezmény nem teszi hatálytalanná azon
egyezményeket, amelyek a jelen Egyezmény által szabályozott kérdésekkel kapcsolatos
rendelkezéseket tartalmaznak, és amelyeknek a Szerződő Államok részesei vagy részesei lesznek.
26.	cikk
Jelen Egyezmény azon Államok számára áll nyitva aláírásra, amelyek a Hágai Nemzetközi
Magánjogi Értekezlet tizedik ülésszakán képviseltették magukat.
Az Egyezményt meg kell erősíteni, és a megerősítésről szóló okiratokat Hollandia
Külügyminisztériumánál kell letétbe helyezni.
15
27.	cikk
Jelen Egyezmény a megerősítésről szóló harmadik okiratnak a 26. cikk második bekezdése
szerinti letétbe helyezésétől számított hatvanadik napon lép hatályba.
Az Egyezmény minden olyan Aláíró Állam tekintetében, amely azt később erősíti meg, a
megerősítésről szóló okiratának letétbe helyezésétől számított hatvanadik napon lép hatályba.
28.	cikk
Bármely, magát a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet tizedik ülésszakán nem képviseltető
Állam csatlakozhat jelen Egyezményhez azt követően, hogy az a 27. cikk első bekezdése
értelmében hatályba lépett. A csatlakozásról szóló okiratot Hollandia Külügyminisztériumánál kell
letétbe helyezni.
Az Egyezmény az ilyen Állam tekintetében csak akkor lép hatályba, ha azon Államoknak, amelyek
az Egyezményt ezen csatlakozó okirat letétbe helyezését megelőzően erősítették meg, egyike sem
emel kifogást Hollandia Külügyminisztériumánál hat hónapon belül attól az időponttól számítva,
hogy nevezett Minisztérium a csatlakozásról részére értesítést küldött.
Kifogás hiányában a csatlakozó Állam tekintetében jelen Egyezmény annak a hónapnak az első
napján lép hatályba, amely a második bekezdésben említett határidők közül az utolsónak a leteltét
követi.
29.	cikk
Az aláíráskor, a megerősítéskor vagy a csatlakozáskor bármely Állam kinyilváníthatja, hogy jelen
Egyezmény hatálya mindazon területekre kiterjed, amelyeknek külkapcsolatait ellátja, avagy e
területek közül egyesekre. Az ilyen nyilatkozat akkor válik hatályossá, amikor az Egyezmény
hatályba lép azon Állam tekintetében, amely azt tette.
Minden későbbi kiterjesztő nyilatkozatot Hollandia Külügyminisztériumánál kell bejelenteni.
Az Egyezmény azon területek tekintetében, amelyekre annak hatályát kiterjesztették, a második
bekezdésben említett bejelentéstől számított hatvanadik napon lép hatályba.
30.	cikk
Jelen Egyezmény a 27. cikk első bekezdése szerinti hatálybalépésének napjától számított öt évig
marad hatályban, azon Államok tekintetében is, amelyek azt később erősítették meg, vagy ahhoz
később csatlakoztak.
Az Egyezmény hatálya felmondás hiányában ötévenként hallgatólagosan meghosszabbodik.
A felmondást legalább hat hónappal az ötéves időszak lejártát megelőzően lehet bejelenteni
Hollandia Külügyminisztériumánál.
A felmondás korlátozódhat egyes területekre is, amelyekre az Egyezmény hatálya kiterjed.
A felmondás csak azon Államra hat ki, amely azt bejelentette. A többi Szerződő Állam
tekintetében az Egyezmény hatálya fennmarad.
31.	cikk
Hollandia Külügyminisztériuma értesíti a 26. cikkben meghatározott Államokat, továbbá azon
Államokat, amelyek a 28. cikk értelmében csatlakoztak
a)	a 26. cikk szerinti aláírásokról és megerősítésekről;
16
b)	arról az időpontról, amikor az Egyezmény a 27. cikk első bekezdése értelmében hatályba
lép;
c)	a 28. cikk szerinti csatlakozásokról és azon időpontról, amikor azok hatályossá válnak;
d)	a 29. cikk szerinti kiterjesztő nyilatkozatokról és azon időpontról, amikor azok hatályossá
válnak;
e)	a 21. cikkben meghatározott kijelölésekről, kifogásokról és nyilatkozatokról;
f)	a 30. cikk harmadik bekezdése szerinti felmondásokról.
Ennek hiteléül a kellően meghatalmazott alulírottak jelen Egyezményt aláírták.
Készült Hágában, 1965. november 15. napján, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt
hiteles, egy példányban, amely Hollandia Kormányának levéltárában kerül elhelyezésre, és
amelyről diplomáciai úton hiteles másolat kerül megküldésre azon Államoknak, amelyek a Hágai
Nemzetközi Magánjogi Értekezlet tizedik ülésszakán képviseltették magukat.
17
Melléklet a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő
kézbesítéséről szóló, Hágában, 1965. november 15. napján aláírt Egyezményhez
1.
KÉRELEM - REQUEST
BÍRÓSÁGI VAGY BÍRÓSÁGON KÍVÜLI IRAT KÜLFÖLDÖN TÖRTÉNŐ KÉZBESÍTÉSÉRE
FOR SERVICE ABROAD OF JUDICIAL OR EXTRAJUDICIAL DOCUMENT
A polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről
szóló, Hágában, 1965. november 15. napján aláírt Egyezmény
Convention on the service abroad of judicial and extrajudicial documents in civil or commercial matters,
signed in The Hague, on the 15th of November 1965.
A megkereső szerv megnevezése és címe		A fogadó hatóság címe
Identity and address of the applicant		Address of receiving authority
A megkereső szervnek van szerencséje a fogadó hatóság részére az alább megjelölt iratokat — két példányban — azzal a
kéréssel megküldeni, hogy azokból egy példányt az említett Egyezmény 5. cikke értelmében haladéktalanul kézbesíttetni
szíveskedjenek az alábbi címzettnek:
The undersigned applicant has the honour to transmit — in duplicate — the documents listed below and, in conformity with
article 5 of the above-mentioned Convention, request prompt service of one copy thereof on the addressee, i.e.,
a)	a törvényes kézbesítési módok egyike szerint (5. cikk első bekezdés a) pont)*
in accordance with the provisions of sub-paragraph a) of the first paragraph of article 5 of the Convention*
b)	az alábbi különleges formában (5. cikk első bekezdés b) pont)*
in accordance with the following particular method (sub-paragraph b) of the first paragraph of article 5)*
c)	adott esetben egyszerű átadás útján (5. cikk második bekezdés)*
by delivery to the addressee, if he accepts it voluntarily (second paragraph of article 5)*
Kérjük a hatóságot, hogy a megkereső szerv részére az iratnak — és mellékleteinek* — egy példányát a hátoldalon lévő
kézbesítési bizonyítvánnyal együtt küldje vissza, vagy gondoskodjon erről.
The authority is requested to return or to have returned to the applicant a copy of the documents — and of the annexes* —
with a certificate as provided on the reverse side.
Az iratok jegyzéke / List of documents	Kiállítva
Done at
napján
the
Aláírás és/vagy bélyegző / Signature and / or stamp
* a nem kívánt rész törlendő / Delete if inappropriate
18
2.	kézbesítési tanúsítvány:
TANÚSÍTVÁNY - CERTIFICATE	
Az alulírott hatóságnak van szerencséje az Egyezmény 6. cikkének megfelelően igazolni, The undersigned authority has the honour to certify, in conformity with Article 6 of the Convention	
1. hogy az iratot kézbesítették* that the document has been served*	
— the	napján.
— at	(kézbesítés helye; helység, utca, házszám) (place, street, number)
— az 5. cikkben meghatározott alábbi kézbesítési módok egyike szerint: in one of the following methods authorised by Article 5:	
a) a törvényes kézbesítési módok egyike szerint (5. cikk első bekezdés a) pont)* in accordance with the provisions of sub-paragraph a) of the first paragraph of article 5 of the Convention*	
b) az alábbi különleges formában:* in accordance with the following particular method:*	
c) a címzettnek történt egyszerű átadás útján, aki azt önként átvette* by delivery to the addressee, who accepted it voluntarily*	
A megkeresésben megjelölt iratok az alábbi személy részére kerültek átadásra: The documents referred to in the request have been delivered to:	
— név: identity of the person:	
— a címzetthez fűződő családi, üzleti vagy egyéb kapcsolata: relationship to the addressee (family, business or other):	
2. hogy az iratot az alábbi okból nem kézbesítették:* that the document has not been served, by reason of the following facts:*	
Az Egyezmény 12. cikkének második bekezdésére figyelemmel kérjük a megkereső szervet, hogy a csatolt költségjegyzékben részletezett költségeket fizesse meg vagy térítse meg.* In conformity with the second paragraph of Article 12 of the Convention, the applicant is requested to pay or reimburse the expenses detailed in the attached statement.*	
Mellékletek - Annexes Done^t	
Visszaküldött iratok / documents returned:	
Adott esetben a kézbesítés megtörténtét igazoló iratok / In appropriate cases, documents establishing the service:	napján
Aláírás és/vagy bélyegző / Signature and / or stamp	
* a nem kívánt rész törlendő / Delete if inappropriate
19
3.	a kézbesítendő irat rövid leírása:
A KÉZBESÍTENDŐ IRAT RÖVID LEÍRÁSA
SUMMARY OF THE DOCUMENT TO BE SERVED
A polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről
szóló, Hágában, 1965. november 15. napján aláírt Egyezmény (5. cikk negyedik bekezdés)
Convention on the service abroad of judicial and extrajudicial documents in civil or commercial matters,
signed in The Hague, on the 15th of November 1965 (Article 5 fourth paragraph)
A megkereső hatóság megnevezése és
címe:
Name and address of the requesting
authorithy:
A felek kiléte:*
Particulars of the parties:*
BÍRÓSÁGI IRAT** - JUDICIAL DOCUMENT**
Az irat neme és tárgya:
Nature and purpose of the document:
Az eljárás fajtája és tárgya, adott esetben
az érvényesített követelés összege:
Nature and purpose of the proceedings
and, where appropriate, the amount in
dispute:
A bíróság előtt történő megjelenés
időpontja és helye:**
Date and place for entering
appearance:**
A határozatot hozó bíróság
megjelölése:**
Court which has given judgment:**
A határozat kelte:**
Date of the judgment:**
Az iratban meghatározott határidők:**
Time-limits stated in the document:**
BÍRÓSÁGON KÍVÜLI IRAT** - EXTRAJUDICIAL DOCUMENT**
Az irat neme és tárgya:
Nature and purpose of the document:
Az iratban meghatározott határidők:**
Time-limits stated in the document:**
* Adott esetben az irat megküldésében érdekelt személy kiléte és címe / If appropriate, identity and address of the
person interested in the transmission of the document
** a nem kívánt rész törlendő / Delete if inappropriate”
20
3.	§ A Magyar Köztársaság az Egyezményhez csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor az
alábbi nyilatkozatokat, illetőleg fenntartásokat tette:
-	a 2. cikkhez:
„A Magyar Köztársaságban az Egyezmény 2. cikke szerinti Központi Hatóság feladatait az
Igazságügyi Minisztérium látja el.”
-	az 5. cikk harmadik bekezdéséhez:
„Az Egyezmény 5. cikkének első bekezdésében meghatározott kézbesítési módok
alkalmazására a Magyar Köztársaságban csak akkor kerülhet sor, ha a kézbesítendő iratot
ellátták hiteles magyar nyelvű fordítással.”
-	a 6. cikkhez:
„Az Egyezmény 6. cikkében meghatározott tanúsítványt a Magyar Köztársaságban a
kézbesítést foganatosító bíróság állítja ki.”
-	a 8. cikkhez:
„A Magyar Köztársaság ellenzi azt, hogy a külföldi államok diplomáciai vagy konzuli képviselői
közvetlenül kézbesítsenek iratokat a Magyar Köztársaság területén, kivéve, ha a címzett a
diplomáciai vagy konzuli képviselő küldő államának állampolgára.”
-	a 9. cikkhez:
„Az Egyezmény 9. cikke értelmében konzuli úton továbbított kézbesítendő iratokat a Magyar
Köztársaságban az Igazságügyi Minisztérium fogadja.”
-	a 10. cikkhez:
„A Magyar Köztársaság az Egyezmény 10. cikkében meghatározott kézbesítési módok
alkalmazását ellenzi.”
-	a 15. cikkhez:
„A Magyar Köztársaság kinyilvánítja, hogy a magyar bíróságok eldönthetik a jogvitát,
amennyiben az Egyezmény 15. cikkének második bekezdésében meghatározott valamennyi
feltétel teljesült.”
-	a 16. cikkhez:
„A Magyar Köztársaság kinyilvánítja, hogy az Egyezmény 16. cikkében meghatározott igazolási
kérelem előterjesztésének nincs helye, amennyiben azt a határozat keltétől számított egy éven
túl nyújtják be.”
4.	§ Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy ellássa az Egyezmény 2. cikke szerinti
Központi Hatóság feladatkörét.
5.	§ A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 135. §-a (1)
bekezdésének negyedik mondata helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„A mulasztás esetére megállapított következmények alkalmazásának helye van akkor is,
a)	amennyiben a keresetlevelet a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és
bíróságon kívüli iratok tagállamokban történő kézbesítéséről szóló 1348/2000/EK
tanácsi rendelet alapján kellett kézbesíteni, de a kézbesítés megtörténtéről kézbesítési
igazolás nem érkezett vissza, feltéve, hogy a rendelet 19. cikke (2) bekezdésének a)—c)
pontjában foglalt feltételek fennállnak; vagy
21
b)	amennyiben a keresetlevelet a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és
bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, Hágában, 1965. november
15.	napján kelt Egyezmény alapján kellett kézbesíteni, de a kézbesítés megtörténtéről
kézbesítési igazolás nem érkezett vissza, feltéve, hogy az Egyezmény 15. cikke második
bekezdésének a)—c) pontjában foglalt feltételek fennállnak.”
6.	§ A Pp. 136/A. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(3) Amennyiben olyan alperessel szemben került sor bírósági meghagyás kibocsátására, akinek a
keresetlevelet
a)	a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok
tagállamokban történő kézbesítéséről szóló 1348/2000/EK tanácsi rendelet, vagy
b)	a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok
külföldön történő kézbesítéséről szóló, Hágában, 1965. november 15. napján kelt
Egyezmény alapján
kellett kézbesíteni, a bírósági meghagyás megtámadására előírt határidő elmulasztása esetén a
bírósági meghagyás kibocsátásától számított egy évig van helye igazolásnak. Az igazolási
kérelemben érdemi védekezést is elő kell terjeszteni. E szabály nem alkalmazható a
személyállapotra vonatkozó perekben.”
7.	§ A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény az alábbi 37/B. §-sal egészül ki:
„37/B. § (1) Ha a végrehajtást kérő belföldön lakóhellyel nem rendelkezik, a végrehajtási kérelem
benyújtásával egyidejűleg kézbesítési megbízottat kell megjelölni. A kézbesítési megbízott
ügyvéd, valamint magyarországi székhellyel, illetve lakóhellyel rendelkező szervezet vagy
természetes személy egyaránt lehet. A végrehajtási kérelemhez mellékelni kell a kézbesítési
megbízott megbízását, illetve a megbízatás elfogadását igazoló okiratot. A kézbesítési megbízott
feladata, hogy a végrehajtási eljárásban keletkezett, a végrehajtást kérő részére kézbesítendő
iratokat átvegye, és azokat a megbízó részére továbbítsa.
(2)	Amennyiben a végrehajtást kérő részére szóló irat az (1) bekezdésben meghatározott módon
kerül kézbesítésre, azt a kézbesítési megbízott által történő átvételt követő ötödik napon kell a
végrehajtást kérő részére kézbesítettnek tekinteni.
(3)	Amennyiben a végrehajtást kérő kézbesítési megbízottat nem jelöl meg, vagy az (1)
bekezdésben meghatározott iratokat a kézbesítési megbízott részére kézbesíteni nem lehet, az
iratot hirdetmény útján kell kézbesíteni. A Pp. 102. § (2) és (5)—(7) bekezdéseit megfelelően
alkalmazni kell.”
8.	§ A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet az alábbi 68/A. §-sal
egészül ki:
„68/A. § (1) Amennyiben a külföldi bíróság vagy más hatóság által kért jogsegély hivatalos irat
kézbesítésére irányul, a kézbesítést a címzettnek a megkeresésben megjelölt címe szerint illetékes
helyi bíróság (Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság) teljesíti.
(2)	Amennyiben a kézbesítendő irat nincs ellátva hiteles magyar nyelvű fordítással, az csak akkor
kézbesíthető, ha a címzett azt elfogadja. Az ilyen irat címzett általi átvétele nem jelenti annak
végleges elfogadását; a címzett az iratot az átvételtől számított tizenöt napon belül a kézbesítés
iránti megkeresést teljesítő belföldi bírósághoz visszaviheti vagy postára adhatja azzal, hogy azt
mégsem kívánja elfogadni.
(3)	Amennyiben a címzett az iratot a (2) bekezdésben meghatározott rendelkezések szerint nem
fogadja el, a kézbesítés iránti megkeresést teljesítő belföldi bíróság a megkereső külföldi bíróságot
vagy más hatóságot az irat visszaküldése mellett arról tájékoztatja, hogy az irat a magyar jog
szerint nem tekinthető kézbesítettnek.”
22
9.	§ (1) Ez a törvény — a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel — kihirdetése napján lép
hatályba.
(2) A törvény 2—6. §-ai az Egyezmény 28. cikkének harmadik bekezdése szerinti időpontban
lépnek hatályba.
23
INDOKOLÁS
Jelen törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) tárgyát a polgári és kereskedelmi ügyekben
keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, Hágában,
1965. november 15. napján kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kihirdetése, továbbá a
hivatalos iratok nemzetközi kézbesítését érintő egyes törvényi rendelkezések módosítása képezi.
I.
Az Egyezmény az egyik legjelentősebb nemzetközi jogegységesítő fórum, a Hágai Nemzetközi
Magánjogi Értekezlet keretében került kidolgozásra. Az Egyezmény sikerét jelzi, hogy ezidáig
több mint 40 állam csatlakozott hozzá, részes államainak száma folyamatosan bővül, másrészt
évtizedekkel a megalkotása után is mintaként szolgált az Európai Unió tagállamai közötti
kézbesítési jogsegélyforgalmat szabályozó közösségi rendelet — a polgári és kereskedelmi
ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok tagállamokban történő kézbesítéséről
szóló 1348/2000/EK rendelet (a továbbiakban: Eu.Kézb.R.) — kidolgozásához.
Az Egyezményt polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni. Ennek meghatározása során az
ügy tárgyát képező anyagi jogviszony természetéből, és nem alaki szempontokból (az eljáró
bíróság vagy hatóság jellege, az eljárás fajtája) kell kiindulni. A „polgári vagy kereskedelmi ügy”
fogalma alá esnek ennek megfelelően azon — polgári jogviszonyokat érintő — eljárások is,
amelyekben az egyes tagállamok belső joga szerint nem bíróság, hanem más szerv (pl.
közigazgatási hatóság, közjegyző, bírósági végrehajtó) jár el.
Az Egyezmény 2-3. cikke értelmében — hasonlóan a korábban létrejött nemzetközi egyezmények
rendelkezéseihez — a hivatalos irat más Szerződő Államban lakó (tartózkodó) személy részére
történő kézbesítéséhez nemzetközi jogsegélyt kell igénybe venni, azaz az érintett állam megfelelő
bíróságát kell megkeresni a kézbesítés foganatosítása iránt. A címzett lakó- vagy tartózkodási
helye szerinti állam bíróságainak „megkerülésével”, közvetlen postai úton történő kézbesítést az
Egyezmény 10. cikkének a) pontja azzal a feltétellel engedi meg, hogy az érintett állam ezt nem
ellenzi. A részes államok túlnyomó többsége — köztük Magyarország — e rendelkezés alkalmazását
nyilatkozattal kizárta, és bejelentette, ellenzi azt, hogy külföldi államok bíróságai és más hatóságai
közvetlenül, postai forgalomban kézbesítsenek eljárási ügyiratokat a területén tartózkodó
személyek részére.
Az Egyezmény 5. cikke két formáját különbözeti meg a külföldi kézbesítésnek:
-	ún. formális kézbesítés: Ilyen esetben a kézbesítés iránt megkeresett állam bírósága a
kézbesítés foganatosítása során meghatározott alakszerűségek betartása mellett jár el,
éspedig vagy a saját államának belső eljárási szabályai szerint, vagy (a kézbesítést kérő
külföldi bíróság kifejezett kérésére) valamely különleges módon, különleges eljárási
szabályok alkalmazásával (5. cikk első bekezdés a)-b) pontok). A formális kézbesítésre
csak abban az esetben kerülhet sor, ha a kézbesítendő iratot ellátták a megkeresett állam
hivatalos nyelvén készült fordítással. Több részes állam — köztük Magyarország — eleve
nyilatkozatot fűzött az 5. cikkhez, amelyben kijelentette, hogy más részes államból
származó irat formális kézbesítését csak akkor foganatosítja, ha az el van látva a saját
hivatalos nyelvén (vagy hivatalos nyelveinek egyikén) készült fordítással.
-	a^ egyszerű átadás útján történő kézbesítés. A kézbesítés e formájára minden esetben lehetőség
van, ha az irat címzettje a részére szóló külföldi iratot hajlandó önként átvenni. A
kézbesítendő irathoz ilyen esetben nem szükséges a megkeresett állam nyelvén készült
24
fordítást is csatolni, az irat címzettje viszont jogosult a fordítással el nem látott irat
átvételét megtagadni.
Az Egyezmény egyik fő újítása a külföldi kézbesítést szabályozó korábbi nemzetközi
egyezményekhez képest, hogy szakít a — számos áttétellel járó, és emiatt rendkívül időigényes —
diplomáciai út kötelező igénybevételével. A kézbesítés iránti megkeresések kézbesítést kérő
Szerződő Államból a kézbesítés helye szerinti Szerződő Államba történő továbbítása a 2. cikk
szerint kijelölt Központi Hatóságok útján történik. A Szerződő Államok többsége Igazságügyi
Minisztériumát jelölte ki Központi Hatóságként. A Központi Hatóságok egymással közvetlenül
érintkeznek. Ez jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy a külföldi kézbesítések lebonyolításának
átfutási ideje az eddigihez képest lerövidül.
Az Egyezmény további újítása, hogy bizonyos fokú eljárásjogi védelmet vezet be az alperes
részére azon esetekre, amikor az őt marasztaló határozatot a bíróság a távollétében hozta meg.
Amennyiben idézést kellett az Egyezmény rendelkezései szerint külföldre továbbítani kézbesítés
céljából, és az alperes nem bocsátkozott perbe, az eljáró perbíróság a 15. cikk első bekezdése
értelmében mindaddig nem hozhat az ügy érdemére vonatkozó határozatot (tehát fel kell
függesztenie az eljárást), amíg megállapítást nem nyer, hogy az iratot az Egyezmény szerint
szabályszerűen és olyan időben kézbesítették-e az alperesnek, hogy a védekezésre módjában állott
felkészülnie.
Az Egyezmény részes államai mindazonáltal kinyilváníthatják, hogy bíróságaik folytathatják az
eljárást (és az ügy érdemére vonatkozó határozatot is meghozhatnak) akkor is, ha a megkeresett
másik Szerződő Állam bíróságától nem érkezik vissza semmiféle tanúsítvány a kézbesítés
eredményéről (azaz sem a kézbesítés megtörténtét és annak időpontját igazoló tértivevény, sem a
kézbesítés akadályáról szóló jelentés), feltéve, hogy
-	a kézbesítendő iratot az Egyezmény rendelkezéseinek betartásával továbbították a
megkeresett Szerződő Állam illetékes bíróságához (hatóságához);
-	az irat továbbítása óta eltelt egy, az eljáró bíróság által „méltányosnak ítélt”, de legalább hat
hónapos időtartam; és
-	minden ésszerű lépés (tudakozódás a kézbesítés iránt megkeresett Szerződő Állam
hatóságainál) ellenére sem sikerült beszerezni a kézbesítés eredményéről szóló tanúsítványt
(15. cikk második bekezdése).
Az Egyezmény részes államainak túlnyomó többsége, köztük Magyarország, élt e nyilatkozattétel
lehetőségével. Ilyen nyilatkozatot a csatlakozáskor Magyarország is tett.
További védelmet jelent az alperes számára az, hogy amennyiben vele szemben a távollétében
folytatott eljárásban marasztaló határozatot hoznak, a 16. cikk értelmében kérelmére őt a bíróság
mentesítheti a meghozott marasztaló határozattal szembeni jogorvoslati határidő elmulasztásának
következményei alól. Az ilyen kérelemnek akkor lehet helyt adni, ha
-	az alperes önhibáján kívül nem szerzett tudomást az eljárást megindító iratról (idézés,
keresetlevél) olyan időben, hogy a védekezés módjában állott volna, illetve magáról a
meghozott marasztaló határozatról olyan időben, hogy azzal szemben jogorvoslattal élhetett
volna; és
-	az általa előterjesztett, az ügy érdemére vonatkozó védekezés nem tűnik első látásra
alaptalannak.
E speciális igazolási kérelem benyújtására kettős határidő van megszabva. Szubjektív határidőként
maga az Egyezmény 16. cikkének második bekezdése mondja ki, hogy a kérelem a határozatról
való tudomásszerzéstől számított „ésszerű határidőn” belül nyújtható be. Az objektív határidőt a
16.	cikk harmadik bekezdése értelmében maguk a részes államok szabhatják meg; annak tartama
azonban nem lehet kevesebb, mint (a határozat meghozatalától számított) egy év.
25
A 16. cikk harmadik bekezdése kapcsán Magyarország a csatlakozáskor — hasonlóan az
Egyezmény legtöbb részes államához — egy éves határidőt jelölt meg.
Az Országgyűlés 56/2004. (V. 25.) OGY határozatával döntött a Magyar Köztársaság
csatlakozásáról. A Magyar Köztársaság csatlakozási okirata 2004. július 13. napján letétbe
helyezésre került a Holland Királyság Külügyminisztériumánál, mint az Egyezmény
Letéteményesénél.
Az Egyezmény az újonnan csatlakozó állam vonatkozásában csak akkor lép hatályba, ha egy olyan
állam sem emel kifogást a csatlakozással szemben, amely az Egyezménynek az érintett csatlakozó
állam csatlakozási okiratának letétbe helyezését megelőzően megerősítés útján vált részesévé. A
kifogás bejelentésére hat hónapos határidő áll rendelkezésre, amely attól az időponttól számít,
amikor a Letéteményes az érintett részes államok részére értesítést küld az új csatlakozási okirat
letételéről.
Magyarország vonatkozásában ez a hat hónapos határidő 2005. március 1. napján járt le. Miután e
határidő alatt egyetlen erre jogosult állam sem jelentett be kifogást, az Egyezmény a Magyar
Köztársaság tekintetében 2005. április 1. napján hatályba lépett.
Figyelemmel a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 3. § g) pontjára, valamint a nemzetközi
szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. tvr. 13. § (1) bekezdésére, az
Egyezményt törvénnyel kell kihirdetni.
II.
A Javaslat 5-8. §-ai a magyar belső jog egyes, a polgári eljárásban keletkezett ügyiratok nemzetközi
kézbesítésével kapcsolatos rendelkezéseinek módosítására, illetve kiegészítésére vonatkozik.
1.	A Javaslat 5-6. §-ai a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
135. § (1) bekezdésének, illetve 136/A. § (3) bekezdésének kiegészítésére irányulnak. E
kiegészítések szervesen kapcsolódnak az Egyezmény 15-16. cikkeihez, amelyek a perbe nem
bocsátkozott alperes fokozottabb jogvédelmét szolgálják.
Az Egyezmény 15-16. cikkei szinte szó szerint megegyeznek az Eu.Kézb.R. 19. cikkével. Az
Eu.Kézb.R. Magyarország vonatkozásában történt hatálybalépése már korábban szükségessé tette
a Pp. két vonatkozó rendelkezésének (az első tárgyaláson meg nem jelent alperessel szemben a
mulasztás jogkövetkezményeinek alkalmazhatóságát érintő 135. § (1) bek; a bírósági meghagyással
szembeni igazolási kérelem speciális határidejére vonatkozó 136/A. § (3) bek.) kiegészítését. E
kiegészítéseket a 2003. évi XXX. törvény 2. §-a iktatta be. Figyelemmel az Egyezmény 15-16.
cikke és az Eu.Kézb.R. 19. cikke közötti szoros tartalmi összhangra, indokolt a Pp. e két
rendelkezésének kiegészítése az Egyezményre történő utalással is. Ez teremti ugyanis meg a belső
eljárásjogi kereteket az Egyezmény 15-16. cikkeinek hazai alkalmazásához.
2.	A Javaslat 7. §-a a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.)
módosítására irányul. A Vht. rendelkezései közé beiktatandó 37/B. § a végrehajtási eljárásban
előírná a kézbesítési megbízott kötelező megjelölését azon esetekben, amikor a végrehajtást kérő
belföldi lakóhellyel (tartózkodási hellyel) nem rendelkezik.
E módosítási javaslat szervesen kapcsolódik a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó joghatóságról és
a bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet rendelkezéseihez.
E rendelet 40. cikk (2) bekezdésének értelmében a bírósági határozat másik tagállamban történő
végrehajtása iránti eljárásban a végrehajtást kérőnek a megkeresett bíróság (a végrehajtás helye
szerinti tagállam illetékes bírósága) illetékességi területén lévő kézbesítési címet, illetve — ha e
tagállam joga a kézbesítési cím intézményét nem ismeri — kézbesítési megbízottat kell megjelölnie.
A kézbesítési megbízott feladata, hogy az eljárásban keletkezett, a végrehajtást kérő részére szóló
iratokat átvegye, és azokat a megbízó részére továbbítsa. Az intézmény rendeltetése az, hogy a
26
végrehajtási kérelem tárgyában eljáró magyar bíróság ne kényszerüljön a végrehajtást kérő
lakóhelye (székhelye) szerinti külföldi államban, költséges és időigényes jogsegély keretében
kézbesíteni az eljárásban keletkezett iratokat (így pl. a végrehajtani kért külföldi határozat
végrehajtási tanúsítvánnyal történő ellátásáról vagy annak elutasításáról szóló végzést), hanem azt
belföldön, a megjelölt kézbesítési megbízottnak kézbesíthesse. A kézbesítési megbízott feladata,
hogy a részére kézbesített (a külföldi végrehajtást kérő részére szóló) iratot továbbítsa megbízója
részére, illetőleg őt az irat tartalmáról értesítse.
A Javaslat rendelkezést tartalmaz arra az esetre is, amikor a végrehajtást kérő a törvény
rendelkezése ellenére egyáltalán nem jelölt meg belföldi kézbesítési megbízottat, avagy a megjelölt
kézbesítési megbízott részére az iratot nem lehet kézbesíteni, vagy — a Pp. 99. § (2) bekezdése
szerinti vélelmek alkalmazásával — kézbesítettnek tekinteni (pl. a posta a kézbesítési megbízott
címéről az iratot „címzett a megadott címen ismeretlen”, „cím elégtelen”, „címzett a megadott
címről ismeretlen helyre költözött” jelzéssel küldi vissza). Az iratot ilyen esetben sem kell a
végrehajtást kérő címére nemzetközi jogsegély keretében kézbesíteni, hanem az eljáró hazai
bíróság a hirdetményi kézbesítés szabályait alkalmazhatná.
3.	A Javaslat 8. §-a a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (a továbbiakban: Nmtvr.)
nemzetközi jogsegélyre vonatkozó szabályait egészíti ki a külföldi bíróságoktól (polgári ügyben
eljáró más hatóságoktól) érkező, hivatalos irat kézbesítésére irányuló jogsegélykérelmek belföldi
teljesítésére vonatkozó speciális eljárási szabályokkal.
Az Nmtvr. szövegébe beiktatandó 68/A. § (1) bekezdése illetékességi szabályt tartalmaz, amely
kimondja, hogy a kézbesítés iránti jogsegélykérelmeket belföldön az irat címzettjének (kérelemben
megjelölt) lakcíme szerint illetékes helyi bíróság (Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság)
teljesíti. A gyakorlatban már évtizedek óta e bíróságok teljesítik a külföldi bíróságoktól érkező
kézbesítési kérelmeket; erre vonatkozó tételes jogi illetékességi szabályt azonban csak egyes
kétoldalú jogsegélyszerződések végrehajtására kiadott — alacsony szintű — jogszabályok
tartalmaznak.
A 68/A. § (2) bekezdése arra az esetkörre vonatkozik, amikor a kézbesítendő irat nincs ellátva
magyar nyelvű fordítással; ilyen esetben a belföldi címzett — a nemzetközi egyezmények
rendelkezései szerint — jogosult megtagadni az irat átvételét. A hatályos magyar jogban egyáltalán
nincs arra vonatkozó rendelkezés, hogy amennyiben a külföldi hivatalos irat átvételét a címzett
(fordítás hiányában) jogosult megtagadni, azt milyen módon és milyen határidőn belül teheti meg.
A Javaslat ezzel kapcsolatos — garanciális jelentőségű — szabályokat rögzít; a címzett számára
tizenöt napos gondolkodási időt biztosít annak eldöntésére, hogy az idegen nyelvű iratot
hajlandó-e átvenni. Amennyiben a címzett élni kíván az átvétel megtagadásának jogával, elegendő,
ha erre vonatkozó nyilatkozatát (az irat visszaküldése mellett) a határidő utolsó napján postára
adja a kézbesítés iránt megkeresett magyar bíróságnak.