﻿Országgyűlési képviselő

Képviselői önálló indítvány







2005. évi... törvény
Az APEH-nek a felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló, a központi
költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat illetőleg a Nyugdíjbiztosítási és
Egészségbiztosítási Alapot megillető követeléseivel kapcsolatos engedményezési joga
gyakorlására, valamint a követelések érvényesítésének intézményrendszerére vonatkozó
jogszabályok módosításáról
1.§
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 2002. évi LXV. törvény 2. § (8) bekezdésének
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az APEH a felszámolás, illetőleg a végelszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló, a
központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjbiztosítási és az
Egészségbiztosítási Alapot megillető követeléseit a Magyar Követeléskezelő Részvénytársaságra (a
továbbiakban: MKK Rt.) ruházhatja át (engedményezés). Az e rendelkezés alapján engedményezett
követelést az MKK Rt. tovább engedményezheti. Az engedményezés részletes feltételeit az APEH
elnöke és az MKK Rt. vezérigazgatója által kötött megállapodás szabályozza, amely a
pénzügyminiszter jóváhagyásával lép hatályba. Az engedményezésre a Ptk. 328-330. §-a megfelelően
alkalmazandó.”
2.§
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. §-a a következő (3)
bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(4) bekezdés számozása (4)-(5) bekezdésre
változik:
„(3) A (2) bekezdés szerinti határozat hiánya nem zárja ki a követelés peres vagy nemperes eljárásban
történő érvényesítését.”
3.§
Az e törvény 2. §-ával beillesztett Art. 35. § (3) bekezdését engedményezett követelés esetén
kizárólag akkor lehet alkalmazni, ha a követelésnek az annak behajtására jogosult szervezet (APEH)
általi engedményezésére e törvény hatálybalépését követően került sor.
4.§
Ez a törvény a kihirdetésének napját követő 15. napon lép hatályba.

INDOKOLÁS

A törvényjavaslat az APEH-nek a felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló követelései
engedményezésére vonatkozó szabályokat és intézményrendszert alakítja át, a követelések nagyobb
arányú költségvetési megtérülését biztosító jogszabályi környezet kialakítása érdekében. E célból a
törvényjavaslat az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 2002. évi LXV. törvény, valamint az
adózás rendjéről szóló 2003. évi CXII. törvény vonatkozó rendelkezéseinek módosítását tartalmazza.
Az érintett követeléseket jelenleg az APEH a 2002. évi LXV. törvény 2. § (8) bekezdése értelmében
pályáztatás útján értékesíti, a törvény 2003. január 1-jei hatálybalépése óta. Ezt megelőzően, 1998.
március 18. és 2002. december 31. között a követeléseket az APEH a Magyar Követeléskezelő Rt-re
engedményezte, az APEH és az MKK Rt. közötti megállapodás alapján pedig a követelések
érvényesítésének eredménye után - a követelésekért fizetett ellenértéket meghaladó eredmény 90%-a
erejéig - az MKK Rt-nek elszámolási kötelezettsége keletkezett. A két eltérő szabályozás
jogalkalmazási tapasztalatai alapján időközben bebizonyosodott, hogy az MKK Rt. általi, állami
felügyelet mellett zajló követelésérvényesítés lényegesen hatékonyabb volt, így a követelések
nagyobb arányú megtérülését biztosította a költségvetésnek, mint a pályáztatásos jelenlegi
szabályozás.
A korábbi szabályozás időszakában az APEH előre meghatározott kiszámítható feltételek mellett - és
az ellenérték meghatározásával kapcsolatos költségvetési kockázat kiiktatásával - adhatta át a
követeléseket. Ez lényegesen nagyobb volumenű engedményezést eredményezett lényegesen
rövidebb idő alatt. A korábbi szabályozás érvényesülése alatt a követelések az adós cégekkel
szembeni felszámolási eljárás megkezdését követő egy éven belül átadásra kerültek az MKK Rt-hez,
míg jelenleg a kiírt pályázatokban szereplő követelések esetén a felszámolási eljárás általában több,
mint két éve folyamatban van. Az engedményezéshez szükséges időigény lényegesen befolyásolja a
követelések megtérülésének esélyeit, és így közvetve a jelenlegi pályáztatásban a követelések
ellenértékét, a költségvetés bevételeinek alakulását.
Jelenleg az APEH a pályázati kiírásokban minden esetben a tőkekövetelések értékének 1%-ában
határozza meg a követeléscsomag minimális ellenértékét. Az eddig elbírált összesen öt eredményes
pályázat közül három nyertese az MKK Rt. volt, az Rt. a három pályázatra vetítve együttesen a
tőkeérték 1,44%-át fizette meg. A másik két eredményes pályázaton nyertesek ezzel szemben csak a
minimális 1%-os ellenértéket fizették meg, a piac tehát az MKK Rt. belépése nélkül a követeléseket
azok minimálárára értékelte, a magáncégek versenye nem eredményezte a bevételek növekedését.
Végül, a legutóbbi pályázat eredménytelenül zárult.
A követelések megtérülésére vonatkozó jogalkalmazási tapasztalatok összefoglaló adata pedig az,
hogy az MKK Rt-t egyedüli lehetséges engedményesként megnevező szabályozás - és így a
követelésekkel kapcsolatos tevékenység feletti folytonos állami kontroll - érvényesülése
összességében a tőkeérték 2,55%-a körüli megtérülést biztosította pályázatos jelenlegi modell pedig,
ami a követelések piaci alapon történő kezelésével jár, csak 1,25%-os megtérülést biztosított a
költségvetésnek.
A gyakorlatban lényegesen hatékonyabbnak bizonyult szabályozási modell alapvető elemeit
megőrző, e törvényjavaslatban javasolt szabályozásnak jogharmonizációs akadálya nincsen. A
javasolt szabályozásra - a kérdést meghatározó másodlagos közösségi jogforrások hiányában - az
3
Európai Unió elsődleges közösségi jogának szabályai vonatkoznak, ideértve a Római Szerződésben
foglalt kivételszabályokat is. Az MKK Rt-t, mint 100%-os közvetett állami tulajdonban álló vállalatot
egyedüli lehetséges engedményesként megnevező szabályozást az EK Szerződés 86(1) cikke körében
szükséges értékelni, így arra vonatkoznak többek között a versenyjogi és a belső piaci szabályok is. A
javasolt szabályozás a Szerződés versenyjogi rendelkezéseit nem sérti, a belső piaci szabályokkal
pedig az EK Szerződés 45. cikke alapján összeegyeztethető, mivel az állam adóztató közhatalmi
tevékenységével áll kapcsolatban. Az érintett követelések engedményezése nem tartozik a
közbeszerzési szabályok hatálya alá - egyébként a jelenlegi szabályozás szerint sem, így az APEH
által kiírt pályázatok sem a közbeszerzési eljárások szabályok szerint kerülnek lebonyolításra. A
jogharmonizációs követelményekkel kapcsolatban ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy a 45. cikk
alapján való összeegyeztethetőség lényeges feltétele a szabályozás arányossága, aminek érdekében
szükséges, hogy az MKK Rt. a követeléseket tovább engedményezhesse, és ilyen eszközzel is
biztosíthassa az egyes követelések érvényesítése során az elérhető legnagyobb költségvetési
megtérülést.
A javasolt szabályozást annak a költségvetési megtérülés biztosításában való hatékonysága
érdekében, valamint egy téves jogértelmezési gyakorlatból adódó jogszabályi koherencia probléma
feloldásának céljából szükséges kiegészíteni az adózás rendjéről szóló törvény 35. §-ának
módosításával. A módosítás az Art. érintett rendelkezésének jogértelmezési gyakorlata miatt
szükséges, a Legfelsőbb Bíróság 2/2004. Polgári jogegységi határozatában foglalt azon értelmezés
kizárása érdekében, amely alapján az APEH hitelezői követeléseinek engedményese az anyagi jogi
szabályok szerint helytállni köteles (mögöttesen felelős) személytől polgári peres eljárásban nem
követelheti a tartozás megfizetését. Ez a jogegységi határozat ugyanis gyakorlatilag
érvényesíthetetlenné és értéktelenné teszi az APEH hitelezői követelései közül azokat, amelyek
kiegyenlítésére a felszámolási eljárásban a szükséges fedezet nem áll rendelkezésre. Az ismertetett
jelenlegi jogértelmezés a költségvetésnek többszáz millió forintos nagyságrendű kárt okoz, miközben
ellentétben áll a mögöttes felelősség alapjául szolgáló polgári és gazdasági jogi szabályokkal és a Ptk.
jogérvényesítésre vonatkozó 7. § (1) bekezdésével, a bírói úthoz való alkotmányos alapvető jog
szabályaival, és az Art. 35. § (2) bekezdésének eredeti jogalkotói szándékával is. Az Art. 35. § (2)
bekezdése ugyanis a jogalkotói szándék szerint egy eljárásjogi - és nem anyagi jogi - normát
tartalmaz, mivel nem létrehozza a mögöttes felelősök vonatkozásában a jogviszonyt, ami a
különböző anyagi jogi jogszabályok szerint már fennáll, hanem egy könnyített eljárási lehetőséget
teremt az érvényesítésre. A jogalkotói szándék tehát az adóeljárás alanyi körének célszerűségi
szempontokból történő bővítése volt, vagyis, a peres úton való igényérvényesítés lehetősége mellett
az APEH számára annak biztosítása, hogy az adóeljárásban kötelezhesse a mögöttesen felelős
személyeket a tartozás megfizetésére; a jogegységi határozat értelmezése viszont éppen ellenkező
hatást vált ki, hiszen (engedményezés esetén) kizárja a mögöttes felelősökkel szembeni
igényérvényesítés lehetőségét. Ezen ellentmondások kizárását szolgálja tehát a törvényjavaslatban az
Art. 35. §-át érintő módosítás, amellyel kapcsolatban hangsúlyozandó, hogy az nem új tartalommal
tölti meg az Art. érintett rendelkezését, hanem egy értelmező jellegű kiegészítést hordoz annak
érdekében, hogy a jogalkalmazásban is biztosan érvényesülhessen az eredeti jogalkotói szándék.
A fentiekben kifejtett indokokra tekintettel a törvényjavaslat szabályozása a következőket
tartalmazza. Egyrészt, a törvényjavaslat 1. §-a rendelkezik arról, hogy az APEH felszámolás alatt álló
szervezetekkel szemben fennálló követeléseinek engedményezése esetén az engedményes a Magyar
4
Követeléskezelő Rt. Az engedményezés és a követelésérvényesítés részletes szabályainak rögzítését,
illetőleg azok hosszú távra kiszámíthatóvá tételét szolgálja az APEH elnöke és az MKK Rt. közötti
megállapodás, amelynek hatályba lépését a javasolt szabályozás a pénzügyminiszter jóváhagyásához
köti. Ez az intézményrendszer - az állami tulajdonosi irányítás mellett - többszörös állami/hatósági
kontrollt biztosít az állami adó- és társadalombiztosítási tartozások követeléseinek érvényesítésével
szemben, a követelések lehető legnagyobb arányú megtérülése érdekében. Továbbá, a javasolt
szabályozás rendelkezik arról, hogy az MKK Rt. a követeléseket tovább engedményezheti, és hogy
az engedményezésre megfelelően alkalmazandók a Ptk. szabályai, ami elősegíti egyrészt a nagyobb
arányú költségvetési megtérülést, másrészt a szabályozásra irányadó jogharmonizációs
követelmények teljesítéséhez nélkülözhetetlen. Végül, a törvényjavaslat 2. §-ában módosítani rendelt
Art. 35. § kiegészítése egyértelművé teszi, hogy az érintett követelések érvényesítésére - az
adóeljárás keretében történő igényérvényesítési lehetőség érintetlenül hagyása mellett - polgári peres
vagy nemperes eljárásban is sor kerülhet, az erre irányadó szabályok szerint.
Budapest, 2005. május 2.
Böhm András
országgyűlési képviselő
SZDSZ
--,
Mszabó Lajos
országgyűlési képviselő
MSZP
5