﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/16127. számú
törvényjavaslat
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más törvények
módosításáról
Előadó: Dr. Petrétei József
igazságügy-miniszter
Budapest, 2005. május
2
2005. évi ... törvény
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más törvények
módosításáról
1.	§
(1)	A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban:
Btk.) 61. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) A kiutasítás végleges hatályú, vagy határozott ideig tart. Végleges
hatállyal az utasítható ki, akit legalább tíz évi szabadságvesztésre ítélnek állam vagy
emberiség elleni bűncselekmény (X. és XI. fejezet), emberrablás (175/A. §),
emberkereskedelem (175/B. §), terrorcselekmény (261. §), nemzetközi gazdasági
tilalom megszegése (261/A. §), légijármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy
tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése (262. §),
fegyvercsempészet (263/B. §), visszaélés kábítószerrel (282-282/B. §), illetve
bűncselekménynek bűnszervezetben (137. § 8. pont) történő elkövetése miatt, és -
figyelemmel az elkövetés jellegére, az elkövető kapcsolataira - az országban
tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné.
(4)	A határozott ideig tartó kiutasítás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb
tartama tíz év. A kiutasítás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. A
kiutasítás tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt a
szabadságvesztés büntetését tölti.”
(2)	A Btk. 61. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Kiutasításnak az Európai Unió tagállamának azon állampolgárával vagy
annak családtagjával szemben, aki a Magyar Köztársaság területén huzamos
tartózkodásra szerzett jogot, olyan bűncselekmény elkövetése miatt lehet helye,
amely öt évi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő. Kiutasításnak
családegyesítési érdek fennállása esetén, illetőleg az Európai Unió valamely
tagállamának azon állampolgárával vagy családtagjával szemben, aki a Magyar
Köztársaság területén legalább tíz éve jogszerűen tartózkodik, legalább tíz évi
szabadságvesztés kiszabása esetén lehet helye, ha az elkövetőnek az országban
tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné. Az Európai Unió
tagállamának állampolgára és annak családtagja végleges hatállyal nem utasítható
ki.”
2.	§
A Btk. 82. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„82. § (1) Pártfogó felügyelet elrendelésének akkor van helye, ha a feltételes
szabadság (48. §), illetve a próbaidő (72. §, 89. §) eredményes elteltéhez az elkövető
rendszeres figyelemmel kísérése szükséges. A próbára bocsátott vagy a
felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt visszaeső [72. § (6) bek., 89. § (6) bek.]
3
valamint az, akivel szemben a vádemelést elhalasztották, pártfogó felügyelet alatt áll.
Kiutasítás mellékbüntetés mellett pártfogó felügyelet elrendelésének nincs helye.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott pártfogó felügyelet tartama azonos a
feltételes szabadság, a próbaidő és a vádemelés elhalasztásának tartamával, de
legfeljebb öt év.
(3)	A pártfogó felügyelet alatt álló személy köteles a jogszabályban és
határozatban előírt magatartási szabályokat megtartani, a pártfogó felügyelővel
rendszeres kapcsolatot tartani, és részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást
megadni.
(4)	A bíróság, illetve vádemelés elhalasztása esetén az ügyész határozatában
a pártfogó felügyelet céljának elősegítése érdekében külön magatartási szabályként
kötelezettségeket és tilalmakat írhat elő. A bíróság, illetve az ügyész elrendelheti,
hogy a pártfogolt
a)	a bűncselekmény elkövetésében részt vett, meghatározott személlyel ne
tartson kapcsolatot;
b)	a bűncselekmény sértettjétől, illetőleg annak lakásától, munkahelyétől vagy
attól a nevelési-oktatási intézménytől, ahová a sértett jár, tartsa távol magát;
c)	meghatározott jellegű nyilvános helyeket ne látogasson;
d)	nyilvános helyen ne fogyasszon szeszesitalt;
e)	meghatározott helyen és időközönként, meghatározott szervnél vagy
személynél jelentkezzék;
f)	vegye fel a kapcsolatot a megyei munkaügyi központtal, vagy az
önkormányzatnál közmunkára jelentkezzen be;
g)	meghatározott tanulmányokat folytasson;
h)	- hozzájárulása esetén - meghatározott gyógykezelésnek vagy gyógyító
eljárásnak vesse alá magát;
i)	vegyen részt a pártfogó felügyelő által szervezett csoportos foglalkozáson
vagy a Pártfogó Felügyelői Szolgálat közösségi foglalkoztatójának programja szerinti
más foglalkozáson.
(5)	A bíróság, illetve az ügyész a (4) bekezdésben felsorolt magatartási
szabályokon kívül más magatartási szabályokat is előírhat, különös tekintettel a
bűncselekmény jellegére, az okozott kárra és az elkövető társadalmi
beilleszkedésének esélyeire."
3.	§
(1)	A Btk. 137. §-a 2. pontjának e) alpontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[közfeladatot ellátó személy:]
„e) a bírósági vagy más hatósági eljárásban a védő vagy a jogi képviselő és a
szakértő,”
4
(2) A Btk. 137. §-a 2. pontjának g) alpontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[közfeladatot ellátó személy:]
„g) a közoktatásról szóló törvényben meghatározott esetben a pedagógus,
illetőleg a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott, valamint a
felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott esetben a felsőoktatási intézmény
oktatója, tanára, tudományos kutatója,"
4.	§
A Btk. 195. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Aki a bírósági vagy hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és
a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy
fenntartását végrehajtási bírság kiszabását követően is akadályozza, vétséget követ
el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy
pénzbüntetéssel büntetendő.
(5)	Az (1) bekezdés alkalmazásában a kiskorú gondozására, nevelésére vagy
felügyeletére köteles személynek kell tekinteni a szülői felügyeletet gyakorló szülő,
illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt, ha a
kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él.”
5.	§
(1)	A Btk. 197. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha]
„a) az erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen
fenyegetéssel közösülésre kényszerített sértett a tizenkettedik életévét nem töltötte
be,”
(2)	A Btk. 197. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2)
bekezdés a) pontja szerinti erőszakos közösülés a (2) bekezdés b) vagy c) pontja
szerint is minősül.”
(3) A Btk. 198. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
5
[A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha]
„a) az erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen
fenyegetéssel fajtalanságra, vagy ennek eltűrésére kényszerített sértett a
tizenkettedik életévét nem töltötte be,”
(4)	A Btk. 198. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2)
bekezdés a) pontja szerinti szemérem elleni erőszak a (2) bekezdés b) vagy c) pontja
szerint is minősül.”
6.	§
A Btk. 261/A. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és
rendelkezés lép:
„Nemzetközi gazdasági tilalom megszegése
261/A. § (1) Aki a Magyar Köztársaság nemzetközi jogi kötelezettsége alapján
kihirdetett, illetve az Európai Közösséget létrehozó szerződés 60. cikke alapján
elfogadott rendeletekben, illetve e rendeletek felhatalmazása alapján elfogadott
rendeletekben vagy határozatokban, valamint az Európai Uniót létrehozó szerződés
15. cikke alapján elfogadott tanácsi közös álláspontokban elrendelt
a)	a pénzeszközök, egyéb vagyoni értékek vagy gazdasági erőforrások
zárolására vonatkozó kötelezettségét,
b)	gazdasági, kereskedelmi vagy pénzügyi tilalmat
megszegi, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a nemzetközi
gazdasági tilalom megszegését
a)	erőszakkal,
b)	hivatalos személyként
követik el.
(3)	A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a nemzetközi
gazdasági tilalom megszegését
a)	lőfegyver, lőszer, robbanóanyag, robbantószer vagy ezek felhasználására
szolgáló készülék, vagy egyéb katonai célú felhasználásra szánt termék
kereskedelmével összefüggésben,
b)	fegyveresen
követik el.
6
(4)	Aki nemzetközi gazdasági tilalom megszegésére irányuló előkészületet
követ el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(5)	Aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy nemzetközi gazdasági
tilalom megszegése készül, vagy még le nem leplezett ilyen bűncselekményt
követtek el, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, jelentést nem tesz, vétséget követ
el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A feljelentés elmulasztásáért
az elkövető hozzátartozója nem büntethető.
(6)	E § alkalmazásában - ha a nemzetközi jogi kötelezettség alapján a
kötelezettséget, illetve tilalmat kihirdető jogszabály eltérően nem rendelkezik -
a)	pénzeszközön, egyéb vagyoni értéken és gazdasági erőforráson a
terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben
hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló, 2001. december 27-i
2580/2001/EK tanácsi rendelet 1. cikk 1. pontjában meghatározott eszközöket,
b)	pénzeszközök, egyéb vagyoni értékek vagy gazdasági erőforrások
zárolásán a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel
szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló, 2001. december 27-i
2580/2001/EK tanácsi rendelet 1. cikk 2. pontjában meghatározottakat
kell érteni.”
7.	§
A Btk. 264. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Aki az egészségre, illetve a környezetre veszélyes radioaktív anyagot
vagy készítményt jogosulatlanul előállít, megszerez, tart, kezel, forgalomba hoz,
feldolgoz vagy egyébként felhasznál, tartására nem jogosult személynek átad, az
országba behoz, onnan kivisz, vagy az ország területén átvisz, bűntettet követ el, és
öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
8.	§
A Btk. 280. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„280. § (1) Aki a földet, a levegőt, a vizet, az élővilágot, valamint azok
összetevőit jelentős mértékű szennyezéssel vagy más módon
a)	veszélyezteti,
b)	olyan mértékben károsítja, hogy annak természetes vagy korábbi állapota
csak beavatkozással állítható helyre,
c)	olyan mértékben károsítja, hogy annak természetes vagy korábbi állapota
nem állítható helyre,
7
bűntettet követ el, és az a) pontban meghatározott esetben három évig, a b) pontban
meghatározott esetben öt évig, a c) pontban meghatározott esetben két évtől nyolc
évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	Aki ózonréteget károsító anyagot vagy ilyen anyagot tartalmazó terméket
az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azt forgalomba hozza, bűntettet követ
el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3)	Aki a környezetkárosítást gondatlanságból követi el, vétség miatt az (1)
bekezdés a) pontja, illetve a (2) bekezdés esetén egy évig terjedő
szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel, az (1) bekezdés
b)	pontja esetén két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy
pénzbüntetéssel, c) pontja esetén három évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.
(4)	Az (1) bekezdés a) pontja, valamint a (3) bekezdés első és második
fordulata esetén az elkövető nem büntethető, az (1) bekezdés b) pontja esetén pedig
büntetése korlátlanul enyhíthető, ha az első fokú ítélet meghozataláig a cselekménye
által bekövetkezett veszélyt, illetve környezetkárosodást megszünteti, a károsodott
környezetet helyreállítja.
(5)	E § alkalmazásában szennyezés: a föld, a levegő, a víz, az élővilág,
valamint azok összetevői jogszabályban vagy hatósági határozatban megállapított
kibocsátási határértéket meghaladó terhelése.”
9- §
A Btk. 281. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„281. § (1) Aki
a)	fokozottan védett élő szervezet egyedét,
b)	védett élő szervezet egyedeit, feltéve, hogy azok külön jogszabályban
meghatározott, pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan
védett élő szervezet egyedei esetében megállapított, pénzben kifejezett
legalacsonyabb értéket,
c)	az Európai Közösségek Tanácsának a vadon élő állat- és növényfajok
számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló rendelete A
és B melléklete hatálya alá tartozó élő szervezet egyedét
jogellenesen megszerzi, tartja, forgalomba hozza, az országba behozza, onnan
kiviszi, az ország területén átviszi, azzal kereskedik, illetve azt károsítja vagy
elpusztítja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.
(2)	Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki
a)	az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű
területekről szóló jogszabály szerinti különleges madárvédelmi területet, különleges
8
természetmegőrzési területet, vagy annak jelölt területet, valamint kiemelt
jelentőségű természetmegőrzési területet, vagy annak jelölt területet, vagy
b)	védett
1.	természeti területet,
2.	barlangot,
3.	élő szervezetek életközösségét, vagy azok élőhelyét
jogellenesen jelentős mértékben megváltoztatja.
(3)	A büntetés bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
a)	az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott természetkárosítás a
fokozottan védett, illetve védett élő szervezet egyedeinek olyan mértékű pusztulását
okozza, hogy az elpusztított fokozottan védett, illetve védett élő szervezet
egyedeinek külön jogszabályban meghatározott, pénzben kifejezett értékének
együttes összege eléri a fokozottan védett élő szervezet egyedei esetében
megállapított, pénzben kifejezett legmagasabb érték kétszeresét, illetve ha a c)
pontban meghatározott természetkárosítás a Magyarországon védetté, illetve
fokozottan védetté nem nyilvánított élő szervezet adott állományának fennmaradását
veszélyeztető pusztulását okozza,
b)	a (2) bekezdésben meghatározott természetkárosítás az európai közösségi
jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló jogszabály szerinti
különleges madárvédelmi terület, különleges természetmegőrzési terület, vagy annak
jelölt terület, illetve kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület, vagy annak jelölt
terület, védett természeti terület, barlang, illetve élő szervezetek életközössége vagy
azok élőhelye jelentős károsodását vagy megsemmisülését okozza.
(4)	Aki a (3) bekezdésben meghatározott természetkárosítást gondatlanságból
követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával
vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(5)	E § alkalmazásában élő szervezet egyede:
a)	az élő szervezet egyedének valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota,
b)	az élő szervezetek keresztezéseként és kereszteződéseként létrejött
egyed,
c)	az élő szervezet egyedének származéka, ami alatt érteni kell az elpusztult
élőlényt, valamint annak, vagy az élő szervezet egyedének bármely részét, továbbá
azt a terméket vagy készítményt, amely a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve
ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.”
10.	§
A Btk. 281/A. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és
rendelkezés lép:
„A hulladékgazdálkodás rendjének megsértése
9
281/A. § (1) Aki
a)	arra a célra hatóság által nem engedélyezett helyen hulladékot elhelyez,
b)	engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve hulladékkezelési
tevékenységet, illetve hulladékkal más jogellenes tevékenységet végez,
és ezzel a földet, vizet, levegőt, élővilágot vagy azok összetevőit közvetlenül
veszélyezteti, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.
(2)	A büntetés bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)
bekezdésben meghatározott bűncselekményt veszélyes hulladékra követik el.
(3)	Aki a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt az (1)
bekezdés esetén egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy
pénzbüntetéssel, a (2) bekezdés esetén két évig terjedő szabadságvesztéssel,
közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(4)	Az (1) és (3) bekezdés esetén az elkövető nem büntethető, a (2) bekezdés
esetén pedig büntetése korlátlanul enyhíthető, ha a veszélyt, mielőtt abból káros
következmény származott volna, önként megszünteti.
(5)	E § alkalmazásában hulladékkezelési tevékenység: a hulladéknak a
hulladékgazdálkodásról szóló törvényben meghatározott gyűjtése, begyűjtése,
szállítása - ideértve az országba történő behozatalt, kivitelt, valamint az ország
területén történő átvitelt -, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása.”
11.	§
A Btk. 286/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 280. § és a 281/A. § alkalmazásában földön, levegőn, vízen, élővilágon,
valamint ezek összetevőin a környezet védelmének általános szabályairól szóló
törvényben meghatározott fogalmakat kell érteni.”
12. §
A Btk. 287. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és
rendelkezés lép:
„Haditechnikai eszközök és szolgáltatások,
illetőleg kettős felhasználású termékek és technológiák
forgalmára vonatkozó kötelezettség megszegése
287. § (1) Aki haditechnikai eszköz, illetve a gyártásához alkalmazott
technológia, vagy kettős felhasználású termék, illetve technológia külkereskedelmi
forgalmát, ideértve annak az Európai Közösség vámterületén belüli átadását, illetőleg
10
műszaki támogató tevékenység nyújtását vagy igénybevételét az ehhez szükséges
tevékenységi, tárgyalási, forgalmi vagy tranzitengedély, illetőleg kiviteli engedély
vagy Nemzetközi Importigazolás, vagy ezeket helyettesítő okmányok nélkül végzi,
bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	Az (1) bekezdés szerint büntetendő az a végső felhasználó (vevő), aki a
Végfelhasználói Nyilatkozatot, illetőleg a Végső Címzetti és Vásárlói Nyilatkozatot
megszegve, a haditechnikai eszközt vagy technológiát, illetőleg a kettős
felhasználású terméket vagy technológiát a Nemzetközi Importigazolásban
foglaltaktól eltérően használja fel.
(3)	E § alkalmazásában
a)	az Európai Közösség vámterületén a Közösségi Vámkódex létrehozásáról
szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 3. cikkében meghatározott
területet,
b)	kettős felhasználású terméken a kettős felhasználású termékek és
technológia kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló,
2000. június 22-i 1334/2000/EK tanácsi rendelet 2. cikk a) pontjában meghatározott
terméket
kell érteni.”
13. §
(1)	A Btk. 289. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az egyéni vállalkozó, valamint a
számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó más gazdálkodó is, aki
jogszabályban meghatározott nyilvántartási, bizonylatolási kötelezettségét megszegi,
és ezzel vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését megnehezíti.”
(2)	A Btk. 289. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (3)
bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a cselekményt pénzügyi
intézmény, biztosító, befektetési szolgáltató, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár
vagy magánnyugdíjpénztár körében követik el.”
(3)	A Btk. 289. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A büntetés vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű
munka vagy pénzbüntetés, ha a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott
cselekményt gondatlanságból követik el.”
14. §
11
A Btk. a következő alcímmel és 296/B. §-sal egészül ki:
„ Versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban
296/B. § (1) Aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles
tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének
befolyásolása érdekében az árak (díjak), illetőleg egyéb szerződési feltételek
rögzítésére, illetve a piac felosztására irányuló megállapodást köt, vagy más
összehangolt magatartást tanúsít, és ezzel a versenyt korlátozza, bűntettet követ el,
és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a közbeszerzési eljárás,
illetve a koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű
pályázat eredményének befolyásolása érdekében a vállalkozások társadalmi
szervezete, a köztestület, az egyesülés és más hasonló szervezet olyan döntésének
a meghozatalában vesz részt, amely a versenyt korlátozza.
(3)	A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű
munka vagy pénzbüntetés, ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott cselekményt
jelentős értéket meg nem haladó közbeszerzési értékre követik el.
(4)	Nem büntethető az (1)-(3) bekezdésben meghatározott bűncselekmény
elkövetője, ha a cselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a
hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja. Hatóság alatt a verseny-
vagy pénzügyi felügyeletet ellátó szerveket és a közbeszerzésekkel kapcsolatos
jogorvoslati eljárást lefolytató szervet is érteni kell.”
15. §
A Btk. 298/D. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és
rendelkezés lép:
„Jogosulatlan pénzügyi tevékenység
298/D. § Aki törvényben előírt engedély nélkül
a)	pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási,
b)	befektetési szolgáltatási vagy kiegészítő befektetési szolgáltatási,
árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, tőzsdei, elszámolóházi vagy
központi értéktári,
c)	biztosítási,
d)	önkéntes kölcsönös biztosító pénztári vagy magán-nyugdíjpénztári
tevékenységet végez, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.”
16. §
12
A Btk. 299/A. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és
rendelkezés lép:
„Bennfentes kereskedelem
299/A. § (1) Aki bennfentes információ felhasználásával pénzügyi eszközre
vonatkozó ügyletet köt, bűntettet követ el, és három évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki
a)	a birtokában lévő bennfentes információra tekintettel, mást bíz meg azzal,
hogy a bennfentes információval érintett pénzügyi eszközre vonatkozó ügyletet
kössön,
b)	előnyszerzés végett bennfentes információt arra illetéktelen személynek ad
át.”
17.	§
A Btk. 299/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„299/B. § Aki
a)	a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetéről vagy vezető állású személyéről
e tevékenységével összefüggésben, illetve a gazdálkodó szervezetre vonatkozóan
pénzügyi eszközről valótlan adat közlésével vagy híresztelésével, illetve adat
elhallgatásával,
b)	pénzügyi eszközre vonatkozó színlelt ügylet kötésével
másokat tőkebefektetésre vagy a befektetés emelésére, illetve tőkebefektetés
eladására vagy a befektetés csökkentésére rábír, bűntettet követ el, és három évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
18.	§
A Btk. 300. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és
rendelkezés lép:
„ Gazdasági titok megsértése
300. § (1) Az a bank-, értékpapír-, biztosítási vagy pénztártitok megtartására
köteles személy, aki bank-, értékpapír-, biztosítási vagy pénztártitoknak minősülő
adatot jogtalan előnyszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva
illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tesz, úgyszintén aki jogtalan
előnyszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva üzleti titkot jogosulatlanul
megszerez, felhasznál, mással közöl vagy nyilvánosságra hoz, bűntettet követ el, és
három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
13
(2) Nem büntethető gazdasági titok megsértése miatt, aki
a)	a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra
vonatkozó, külön törvényben meghatározott kötelezettségének tesz eleget, vagy
b)	a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben
előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget, vagy ilyet kezdeményez, akkor sem,
ha az általa jóhiszeműen tett bejelentés megalapozatlan volt,
c)	bennfentes kereskedelemmel, piacbefolyásolással vagy a terrorizmus elleni
küzdelemmel kapcsolatos, törvényben előírt bejelentési kötelezettségének tesz
eleget, vagy ilyet kezdeményez, akkor sem, ha az általa jóhiszeműen tett bejelentés
megalapozatlan volt.”
19. §
(1)	A Btk. 300/F. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„Értelmező rendelkezések”
(2) A Btk. 300/F. §-a a következő (1) és (2) bekezdéssel egészül ki, és a
jelenlegi szövege a (3) bekezdés jelölést kapja:
„(1) A 299/A. § és a 299/B. § alkalmazásában pénzügyi eszköz:
a)	a befektetési eszköz, az egyéb tőzsdei termék és bármilyen más eszköz,
amelynek a forgalmazását az Európai Unió valamely tagállama szabályozott piacán
engedélyezték, vagy amelyre vonatkozóan az ilyen piacon történő forgalmazásra
engedélyezés iránti kérelmet nyújtottak be,
b)	az a befektetési eszköz, amely nincs jelen szabályozott piacon, de értéke
valamely az a) pontban felsorolt pénzügyi eszköz értékétől, illetve árfolyamától függ.
(2)	A 299/B. § alkalmazásában vezető állású személy:
a)	a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, felügyelő bizottsági tagja,
b)	a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve a külföldi
székhelyű európai gazdasági egyesülés magyarországi telephelye vezetésére
kinevezett személy,
c)	minden olyan személy, akit a gazdálkodó szervezet alapszabálya, alapító
okirata, társasági szerződése ilyenként határoz meg.”
20.	§
A Btk. a következő alcímmel és 303/C. §-sal egészül ki:
„Értelmező rendelkezés
14
303/C. § A 303. § és a 303/A. § alkalmazásában dolgon a vagyoni
jogosultságot megtestesítő olyan okiratot, dematerializált értékpapírt is érteni kell,
amely a benne tanúsított vagyoni érték vagy jogosultság feletti rendelkezést
önmagában - illetve dematerializált formában kibocsátott értékpapír esetén az
értékpapírszámla jogosultjának - biztosítja.”
21.	§
A Btk. 310. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és
rendelkezés lép:
„Adócsalás
310. § (1) Aki az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős
tényre (adatra) vonatkozóan valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy ilyen tényt
(adatot) a hatóság elől elhallgat, és ezzel vagy más megtévesztő magatartással az
adóbevételt csökkenti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel,
közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2)	A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a
bűncselekmény folytán az adóbevétel nagyobb mértékben csökken.
(3)	A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a
bűncselekmény folytán az adóbevétel jelentős mértékben csökken.
(4)	A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a
bűncselekmény folytán az adóbevétel különösen nagy, vagy ezt meghaladó
mértékben csökken.
(5)	Az (1)-(4) bekezdés szerint büntetendő, aki a megállapított adó meg nem
fizetése céljából téveszti meg a hatóságot, ha ezzel az adó behajtását jelentősen
késlelteti, vagy megakadályozza.
(6)	Az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetője nem
büntethető, ha a vádirat benyújtásáig az adótartozását kiegyenlíti.”
22.	§
A Btk. 310/A. §-a és alcíme helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„Munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás
310/A. § (1) Az a munkáltató, aki
a)	munkaszerződés nélkül,
b)	színlelt szerződéssel
15
alkalmazott munkavállalója részére járó személyi jellegű juttatáshoz kapcsolódó, a
kifizetőt terhelő, az államháztartás valamely alrendszerébe kötelezően előírt
közteher-fizetési kötelezettség teljesítését elmulasztja, ha az elvont adók összege
együttesen kisebb adóbevétel-csökkenést eredményez, vétséget követ el, és két évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a
bűncselekmény folytán az elvont adók összege együttesen nagyobb adóbevétel-
csökkenést eredményez.
(3)	A büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a
bűncselekmény folytán az elvont adók összege együttesen jelentős adóbevétel-
csökkenést eredményez.
(4)	A büntetés bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
a bűncselekmény folytán az elvont adók összege együttesen különösen nagy, vagy
ezt meghaladó adóbevétel-csökkenést eredményez.
(5)	Az (1)-(4) bekezdés szerint büntetendő, aki a megállapított adó meg nem
fizetése céljából téveszti meg a hatóságot, ha ezzel az adó behajtását jelentősen
késlelteti, vagy megakadályozza.
(6)	Az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetője nem
büntethető, ha a vádirat benyújtásáig az adótartozását kiegyenlíti.”
23.	§
A Btk. 311. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetője nem
büntethető, ha a vádirat benyújtásáig a jövedéki adótartozását kiegyenlíti.”
24.	§
A Btk. 313/C. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Aki
a)	olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, amely nem vagy nem
kizárólag a sajátja, mástól, ennek beleegyezése nélkül, jogtalanul megszerez,
b)	hamis vagy meghamisított, illetve az a) pontban meghatározott módon
megszerzett készpénz-helyettesítő fizetési eszközt átad, megszerez, az országba
behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz,
vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával
vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”
16
25. §
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és
végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Btké.) 24.
§-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A Btk. 304-306. §-ának alkalmazása szempontjából pénz alatt a
forgalomból kivont bankjegyet és érmét is érteni kell, ha annak törvényes
fizetőeszközre történő beváltására a kivont bankjegyet, illetve érmét kibocsátó állam
nemzeti bankja jogszabály alapján köteles, vagy arra kötelezettséget vállalt.”
26. §
A Btké. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„26. § A Btk. 310-310/A. §-ának alkalmazása szempontjából adóval egy
tekintet alá esik
a)	az illeték, az illeték módjára fizetendő díj is, továbbá a külön törvényben
vagy törvény felhatalmazásán alapuló jogszabályban meghatározott, az
államháztartás alrendszereinek költségvetéséből ellátandó feladatok fedezetére előírt
közteher-fizetési kötelezettség, amely ellenszolgáltatásra nem jogosít,
b)	a társadalombiztosítási járulék, a baleseti járulék, az egészségbiztosítási
járulék, a nyugdíjjárulék, illetve a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, az egészségügyi
hozzájárulás, továbbá a Munkaerőpiaci Alapba fizetendő munkaadói és
munkavállalói járulék, a vállalkozói járulék, valamint a rehabilitációs és a szakképzési
hozzájárulás."
27.	§
A Btké. 27. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[Nem valósul meg bűncselekmény, ha]
„a) az adócsalás (310. §) és a munkáltatással összefüggésben elkövetett
adócsalás (310/A. §) esetén az adóbevétel,”
[összegének csökkenése ötvenezer forintot nem halad meg.]
28.	§
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 45. §-ának (3) bekezdése
első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Védett, illetve fokozottan védett fajnak minősülnek a védett, illetve fokozottan
védett növényfajok, illetőleg állatfajok keresztezései és kereszteződései (hibridjei).”
17
29. §
(1)	Ez a törvény - a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel - 2005.
augusztus 1-jén lép hatályba.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a)	a Btk. 298/E. §-a, 298/F. §-a, 300/A. §-a, 300/B. §-a, 300/D. §-a, 303. §-
ának (5) bekezdése, 310/B. §-a,
b)	a Btké. 27. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja,
c)	a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11.
törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) 97. §-a,
d)	a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 16. §-
a (1) bekezdésének h) pontjában a „társadalom-biztosítási, egészségbiztosítási vagy
nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség megsértése [Btk. 310/B. § (3) bek.]” szövegrész,
e)	az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságra
(Szerbia és Montenegró) vonatkozó határozatai végrehajtásáról, valamint a Büntető
Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény kiegészítéséről szóló 1993. évi LXXI.
törvény 13. és 15. §-a, a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1993. évi XVII.
törvény 44. §-a, 64. §-a, 66. §-a és 68. §-a, a büntetések és az intézkedések
végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló 1993.
évi XXXII. törvény 35. §-a, a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi IX.
törvény 21. §-a, a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1995. évi XLI. törvény 9.
§-a, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló
1996. évi LII. törvény 6. §-a és 7. §-a, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV.
törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXIII. törvény 40. §-a, a büntető jogszabályok
módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény 61. §-a, 67. §-ának (1) bekezdése és
73. §-a, a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1999. évi CXX. törvény 21. §-a,
a büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításáról
szóló 2003. évi II. törvény 24. §-a,
f)	az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 40.
§-ának (2) bekezdésében a „társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy
nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség megsértése [Btk. 310/B. § (1)-(3) bekezdései]”
szövegrész.
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg módosul
a)	a Btk. 42. §-a (2) bekezdése b) pontjának 2. alpontjában a „nemzetközi jogi
kötelezettség megszegése” szövegrész a „nemzetközi gazdasági tilalom
megszegése” szövegre, 138/A. §-ában az „adó-, a járulék, a magánnyugdíjpénztári
tagdíj bevétel” szövegrész az „adóbevétel” szövegrészre, 263. §-a (4) bekezdésének
b)	pontjában, 263/A. §-a (5) bekezdésének b) pontjában, 263/B. § (4) bekezdésének
b)	pontjában és 264/C. § (6) bekezdésének b) pontjában a „nemzetközi jogi
kötelezettség megszegésének súlyosabban minősülő esete” szövegrész a
„nemzetközi gazdasági tilalom megszegésének súlyosabban minősülő esete”
szövegre,
b)	a Be. 16. §-a (1) bekezdésének f) pontjában a „nemzetközi jogi
kötelezettség megszegése” szövegrész a „nemzetközi gazdasági tilalom
18
megszegése” szövegre, 16. §-a (1) bekezdésének g) pontjában a „bennfentes
értékpapír kereskedelem” szövegrész a „bennfentes kereskedelem” szövegre, a
„nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmára vonatkozó
kötelezettség megszegése” szövegrész a „haditechnikai eszközök és szolgáltatások,
illetőleg kettős felhasználású termékek és technológiák forgalmára vonatkozó
kötelezettség megszegése” szövegre, 16. §-a (1) bekezdésének h) pontjában a
„különösen nagy vagy ezt meghaladó mértékű bevételcsökkenést okozó adó-,
társadalombiztosítási csalás” szövegrész „különösen nagy vagy ezt meghaladó
mértékű bevételcsökkenést okozó adócsalás” szövegre, a „Munkaerőpiaci Alap
bevételét biztosító fizetési kötelezettség megsértése [Btk. 310/A. § (3) bek.]”
szövegrész a „munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás [Btk. 310/A. §
(4)	bek.]” szövegre, 36. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a „nemzetközi jogi
kötelezettség megszegése” szövegrész a „nemzetközi gazdasági tilalom
megszegése” szövegre, a „nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák
forgalmára vonatkozó kötelezettség megszegése” szövegrész a „haditechnikai
eszközök és szolgáltatások, illetőleg kettős felhasználású termékek és technológiák
forgalmára vonatkozó kötelezettség megszegése” szövegre, 36. §-a (2)
bekezdésének c) pontjában az „adó-, társadalombiztosítási csalás” szövegrész
„adócsalás” szövegre,
c)	a Bv. tvr. 94. §-a (2) bekezdése második mondata második francia
bekezdésében a „[97. § (2) bek. a), c)-d) pont]” szövegrész a „[Btk. 82. § (4) bek. a)-
d)	pont]” szövegre,
d)	a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999.
évi LXXXV. törvény 39. §-a (1) bekezdésének i) pontjában a „nemzetközi jogi
kötelezettség megszegésével” szövegrész a „nemzetközi gazdasági tilalom
megszegésével” szövegre,
e)	a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV.
törvény mellékletének 10. pontjában a „nemzetközi jogi kötelezettség megszegése”
szövegrész a „nemzetközi gazdasági tilalom megszegése” szövegre, 21. pontjában
az „adó- és társadalombiztosítási csalás” szövegrész „adócsalás” szövegre,
f)	a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.
törvény 13. §-ának (4) bekezdésében a „nemzetközi jogi kötelezettség megszegése”
szövegrész a „nemzetközi gazdasági tilalom megszegése” szövegre,
g)	az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló
2003. évi CXXX. törvény 1. számú mellékletében a „környezetre veszélyes hulladék
jogellenes elhelyezése bűntette” szövegrész a „hulladékgazdálkodás rendjének
megsértése bűntette” szövegre, a „nemzetközi jogi kötelezettség katonai célú
felhasználásra szánt termék kereskedelmével összefüggésben elkövetett
megszegésének bűntette” szövegrész a „nemzetközi gazdasági tilalom katonai célú
felhasználásra szánt termék kereskedelmével összefüggésben elkövetett
megszegésének bűntette” szövegre,
h)	a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központról szóló 2000. évi
CXXVI. törvény 4. §-a (1) bekezdésének f) pontjában a „nemzetközileg ellenőrzött
termékek és technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettség megszegése”
szövegrész a „haditechnikai eszközök és szolgáltatások, illetőleg kettős
felhasználású termékek és technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettség
megszegése” szövegre,
i)	az Art. 40. §-ának (2) bekezdésében, valamint a 164. §-ának (1)
bekezdésében az „adó-, társadalombiztosítási csalás” szövegrész „adócsalás”
szövegre, a 40. §-ának (2) bekezdésében, valamint a 164. §-ának (1) bekezdésében
19
a „Munkaerőpiaci Alap bevételét biztosító fizetési kötelezettség megsértése”
szövegrész „munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás” szövegre, a 135.
§-a (2) bekezdésének a) pontjában az „illetve adó-, társadalombiztosítási csalást”
szövegrész „adócsalás, illetve munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás”
szövegre, a 142. §-a (2) bekezdésének a) pontjában az „adó-, társadalombiztosítási
csalás” szövegrész „adócsalás, munkáltatással összefüggésben elkövetett
adócsalás” szövegre, a 164. §-ának (1) bekezdésében a „[Btk. 310. § (6) bekezdés,
310/A. § (5) bekezdés, 310/B. § (4) bekezdés]” szövegrész „[Btk. 310. § (6)
bekezdés, 310/A. § (6) bekezdés]” szövegre,
j) az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról,
törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi
rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 128. §-ának (1)
bekezdésében az „adó-, társadalombiztosítási csalás” szövegrész „adócsalás”
szövegre.
(4)	A Btk. e törvény 2. §-ával megállapított 82. §-a (4) bekezdése i) pontjának
hatálybalépéséről külön törvény rendelkezik.
30.	§
E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a nemzetbiztonsági szolgálatokról
szóló 1995. évi CXXV. törvény 5. §-ának j) pontjában és 7. §-ának k) pontjában a
„nemzetközi jogi kötelezettség megszegése” szövegrész a „nemzetközi gazdasági
tilalom megszegése” szövegre, 7. §-ának k) pontjában a „nemzetközileg ellenőrzött
termékek és technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettség megszegése”
szövegrész a „haditechnikai eszközök és szolgáltatások, illetőleg kettős
felhasználású termékek és technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettség
megszegése” szövegre módosul.
31.	§
Az Európai Unió tagállamának azon állampolgára vagy annak családtagja,
akivel szemben a bíróság e törvény hatálybalépése előtt hozott jogerős ítéletében
végleges hatályú kiutasításról határozott, az ítélet jogerőre emelkedésétől számított
tíz év elteltével mentesül a végleges hatályú kiutasítás alól.
Az Európai Unió jogának való megfelelés
32.	§
E törvény
a)	1. §-a az Unió polgárainak és családtagjainak a tagállamok területén
történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK
rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a
73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a
20
93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelv 28. cikk (3) bekezdése a) pontjának;
b)	7-10. §-a a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2003. január 27-i
2003/80/IB tanácsi kerethatározat 2. cikkének;
c)	23. §-a a nem készpénzes fizetőeszközökkel összefüggő csalás és
hamisítás elleni küzdelemről szóló, 2001. május 28-i 2001/413/IB tanácsi
kerethatározat 2. cikk c) pontjának, valamint a 6. cikkének;
d)	24. §-a az euró bevezetésével kapcsolatos pénzhamisítás elleni,
büntetőjogi és egyéb szankciókkal megvalósuló védelem megerősítéséről szóló,
2000. május 29-i 2000/383/IB tanácsi kerethatározat 1. cikkének
való megfelelést szolgálja.
33. §
(1)	E törvény 6. §-a
a)	az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 661/1990 számú határozata
és a kapcsolódó határozatok által a teljesítés tekintetében érintett szerződésekhez
és ügyletekhez kapcsolódó iraki követelések kielégítésének tilalmáról szóló, 1992.
december 7-i 3541/92/EGK tanácsi rendelet 5. cikkének;
b)	az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 883/1993 számú határozata
és a kapcsolódó határozatok által a teljesítés tekintetében érintett szerződésekhez
és ügyletekhez kapcsolódó követelések kielégítésének tilalmáról szóló, 1993.
november 29-i 3275/93/EK tanácsi rendelet 5. cikkének;
c)	az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának a 917/1994, 841/1993,
873/1993, 875/1993 számú határozata és a kapcsolódó határozatok által a teljesítés
tekintetében érintett szerződésekhez és ügyletekhez kapcsolódó követelések a haiti
hatóságok által történő kielégítésének tilalmáról szóló, 1994. május 30-i 1264/94/EK
tanácsi rendelet 5. cikkének;
d)	az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 757/1992 számú határozata
és a kapcsolódó határozatok által a teljesítés tekintetében érintett szerződésekhez
és ügyletekhez kapcsolódó követelések kielégítésének tilalmáról szóló, 1994. július
11-i 1733/94/EK tanácsi rendelet 5. cikkének;
e)	Milosevic úr és a környezetéhez tartozó személyek pénzkészletei
befagyasztásának fenntartásáról és az 1294/1999/EK rendeletnek, a 607/2000/EK
rendeletnek, valamint a 926/98/EK rendelet 2. cikkének hatályon kívül helyezéséről
szóló, 2000. november 10-i 2488/2000/EK tanácsi rendelet 8. cikkének;
f)	az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida hálózattal és a Tálibánnal
összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben
meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről, valamint az egyes termékek és
szolgáltatások Afganisztánba történő kivitelének tilalmáról, a repülési tilalom
megerősítéséről és az afganisztáni Tálibánt illető pénzkészletek és egyéb pénzügyi
források befagyasztásáról szóló 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül
helyezéséről szóló, 2002. május 27-i 881/2002/EK tanácsi rendelet 10. cikkének;
g)	egyes, Libériával szembeni korlátozó intézkedésekről és az 1030/2003/EK
rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 10-i 234/2004/EK tanácsi
rendelet 11. cikkének;
21
h)	az Irakkal fennálló gazdasági és pénzügyi kapcsolatok egyes
korlátozásairól és a 2465/96/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003.
július 7-i 1210/2003/EK tanácsi rendelet 15. cikkének;
i)	a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni egyes korlátozó
intézkedésekről szóló, 2003. szeptember 29-i 1727/2003/EK tanácsi rendelet 6.
cikkének;
j) az egyes, Zimbabwe-val szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2004.
február 19-i 314/2004/EK tanácsi rendelet 12. cikkének;
k) a Burma/Myanmar tekintetében a korlátozó intézkedések megújításáról és
az 1081/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 26-i
798/2004/EK tanácsi rendelet 13. cikkének;
l) a Libériával kapcsolatos további korlátozó intézkedésekről szóló, 2004.
április 29-i 872/2004/EK tanácsi rendelet 12. cikkének;
m) a volt Jugoszláviában elkövetett humanitárius bűncselekményeket vizsgáló
nemzetközi törvényszék (ICTY) megbízatása hatékony végrehajtásának
támogatására irányuló egyes korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló, 2004.
október 11-i 1763/2004/EK tanácsi rendelet 11. cikkének;
n) az Elefántcsontpartnak nyújtott, katonai tevékenységekkel kapcsolatos
segítségre vonatkozó korlátozások bevezetéséről szóló, 2005. január 31-i
174/2005/EK rendelet 8. cikkének
végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.
(2)	E törvény 9. §-a a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük
szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 19-i 338/97/EK
tanácsi rendelet 16. cikkének végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja
meg.
(3)	E törvény 10. §-a az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az
onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993.
február 1-jei 259/93/EGK tanácsi rendelet 26. cikke (5) bekezdésének
végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.
22
INDOKOLÁS
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más törvények
módosításáról szóló törvényjavaslathoz
Általános Indokolás
1.	Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása a büntető
jogalkotás helyzetét is megváltoztatta. Nyilvánvaló, hogy a büntetőjog területén a
közvetlen uniós jogalkotás jelenleg még nem érvényesül, noha az Európai Alkotmány
szövege már kilátásba helyezi az „európai törvényt”, mint az egységes jogalkotás
jövőbeli formáját. Az azonban vitathatatlan és egyértelmű, hogy a büntető
jogterületen kívül közvetlenül érvényesülő uniós szintű jogalkotás a büntetőjog
területére is begyűrűzik.
Ennek legfőbb jele, hogy a Büntető Törvénykönyv (a továbbiakban: Btk.)
keretdiszpozícióit kitöltő háttérjogszabályokban megjelennek a közvetlenül
alkalmazandó uniós normák, mint a szabályozás legfőbb eszközei. A
háttérjogszabályokban - az uniós normákra figyelemmel - bekövetkezett
módosulások a Btk. tényállásainak módosítását is szükségessé teszik, mivel a Btk.
keretdiszpozícióinak is követnie kell a háttérjogszabályokban bekövetkezett
módosulásokat.
Erre figyelemmel a Javaslat a Btk. két főbb jogterületének szabályait igazítja a
háttérjogszabályok tartalmához, nevezetesen a környezet védelmét szolgáló,
valamint a gazdasági bűncselekményeket tartalmazó tényállásokat.
2.	A Btk. nemzetközi jogi kötelezettség megszegéséről szóló 261/A. §-ának
beiktatása idejében a büntetőjog eszközeivel is szankcionálni rendelt, nemzetközi
jogi kötelezettségen alapuló gazdasági, kereskedelmi vagy pénzügyi tilalmat (a
továbbiakban: embargó) kötelezően az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa (a
továbbiakban: BT) rendelhetett el határozataival, amelyek végrehajtására az
Egyesült Nemzetek Alapokmányának 25. cikke értelmében a tagállamok
kötelezettséget vállaltak.
Az Európai Unióhoz történt csatlakozással a Magyar Köztársaságra nézve
kötelező embargót már nem csak a BT, hanem az Európai Unió Tanácsa (a
továbbiakban: Tanács) is elrendelhet rendeleti úton. Jelenleg az Európai Unión belül,
minden tagállam által kötelezően alkalmazandó embargót a Tanács 881/2002/EK,
1210/2003/EK, 314/2004/EK, 798/2004/EK, 872/2004/EK és 1763/2004/EK rendelete
tartalmaz. E rendeletek közül a 314/2004/EK, 798/2004/EK rendeletek autonóm
uniós normáknak tekinthetők, amelyeknek nincs BT határozat előzményük, míg a
többi rendelet a preambulumában hivatkozik a BT vonatkozó határozataira. Ez utóbbi
rendeletek lényegében összefoglalják, illetve ahol szükséges, részletesebben kifejtik
a BT határozataiban elrendelt embargót jelentő korlátozó intézkedések alkalmazási
körét, és annak mikéntjét, míg az autonóm közösségi rendeletek hasonló
szerkezetben és tartalommal határoznak meg korlátozó intézkedéseket. A Javaslat
23
az uniós tagságból eredő új helyzetnek megfelelően tartalmazza a Btk. 261/A. §-
ának módosítását.
3.	A jelenleg hatályos környezetkárosítás, természetkárosítás, valamint
környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése elnevezésű tényállások
szövegét a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról
rendelkező 1996. évi LII. törvény állapította meg. A törvénymódosítás hátterét a vele
egy időben elfogadott, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi
LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) adta. A másik két tényállás alapjául szolgáló
törvényeket csak később alkották meg. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII.
törvény (a továbbiakban: Tvt.) csak 1997. január 1-jén lépett hatályba, a
hulladékgazdálkodásról pedig 2000-ben fogadta el az Országgyűlés a 2000. évi
XLIII. törvényt (a továbbiakban: Hgt.). A természetkárosítás tényállásának szövegét
később - a Tvt. fogalomkészletének megfelelően - a büntető jogszabályok
módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény módosította.
A módosítással érintett tényállások keretdiszpozíciók: csak keretet adnak, azt
tartalommal különböző háttérjogszabályok töltik ki. A háttérjogszabályok többsége
vagy módosult a közel tíz év során, vagy - tekintettel az Európai Unióhoz történő
csatlakozásra is -, teljesen új jogszabályok születtek. Ezért időszerűvé vált a Btk.
környezet- és természetvédelmi tényállásainak, valamint a szaktörvények, illetve
egyéb jogszabályok fogalomrendszerének összehangolása, ekképpen az említett
tényállások teljes körű és egyidejű felülvizsgálata.
A tényállások újraszabályozásának másik indoka, hogy a hatályos törvény
alapján a gyakorlatban értelmezési nehézségek merültek fel. Több esetben is
problémát jelentett például a természetkárosításban szereplő „származék”
fogalmának az értelmezése. A Javaslat a szakmai háttérjogszabályok
figyelembevételével pontosan meghatározza az egyes tényállási elemeket és
értelmező rendelkezések beiktatásával is segíti a jogalkalmazót.
A környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése tényállása
módosításának indoka továbbá a jogellenesen hulladékot elhelyezőkkel szembeni
szigorúbb fellépés biztosítása. A hatályos tényállás szerint hulladék elhelyezése miatt
igen csekély számú büntetőeljárás indult az elmúlt években, aminek az oka -
egyebek mellett - a tényállás bonyolult feltételrendszere. A jelenleg hatályos szöveg
alapján ugyanis a jogszabályban meghatározott engedély nélkül, illetve a
jogszabályban vagy végrehajtható hatósági határozatban megállapított kötelezettség
megszegésével történő olyan gyűjtés, tárolás, kezelés, elhelyezés, illetve szállítás
bűntett, amelyet olyan anyagot tartalmazó hulladékra követnek el, amely alkalmas
arra, hogy az ember életét, testi épségét, egészségét veszélyeztesse, a vizet, a
levegőt vagy a talajt szennyezze, vagy ezekben tartós elváltozásokat okozzon, illetve
az állatokat vagy a növényeket veszélyeztesse.
Ezzel szemben a Javaslat szerint bűncselekményt követ el az, aki hulladékot
arra ki nem jelölt, vagy arra a célra hatóság által nem engedélyezett helyen elhelyez,
és ezzel a földet, vizet, levegőt, élővilágot vagy azok összetevőit közvetlenül
veszélyezteti. A tényállás szövegének, feltételrendszerének egyszerűsítése miatt,
valamint a tényállást kitöltő cselekmények körének bővítésével a Javaslat
alkalmazhatóbbá teszi a tényállást.
24
Nem szükséges ugyanis jogszabályban meghatározott engedély hiányában,
illetve jogszabályban vagy végrehajtható hatósági határozatban megállapított
kötelezettség megszegésével elkövetni a cselekményt, önmagában a hatóság által
arra a célra nem engedélyezett helyen történő elhelyezés bűncselekmény. Továbbá
a hatályos szöveg szerint elkövetési tárgy az olyan anyagot tartalmazó hulladék,
amely alkalmas arra, hogy az ember életét, testi épségét, egészségét
veszélyeztesse, a vizet, a levegőt vagy a talajt szennyezze, vagy ezekben tartós
elváltozásokat okozzon, illetve az állatokat vagy a növényeket veszélyeztesse. A
Javaslat szerint bármilyen hulladék elkövetési tárgy. Természetesen a büntetőjogi
fenyegetettség szintjének eléréséhez szükséges, hogy egy bizonyos veszélyhelyzet
bekövetkezzen, ez a Javaslat szerint a föld, víz, levegő, élővilág, vagy azok
összetevői közvetlen veszélyeztetése.
Egy büntető törvényi tényállás szigorítása nemcsak a büntetési tétel
megemelésével érhető el. Ha a tényállás hatálya alá tartozó cselekmények köre
kibővül, azaz további, korábban nem büntetett cselekmények is kriminalizálódnak,
azzal szintén szigorítás következik be. A Javaslat tehát a szigorúbb fellépés
lehetőségét teremti meg az egyszerűbb normaszöveggel, valamint a cselekmények
körének kiszélesítésével.
4.	A Javaslat a magánnyugdíjpénztárak és az önkéntes kölcsönös biztosító
pénztárak (a továbbiakban: pénztárak) működésének biztonsága védelmében
módosítja a Btk. 289. és 298/D. §-ait. Tekintettel arra, hogy pénztárak működése a
szociális biztonság egyik alappillére, más pénzügyi szervezetekhez hasonlóan
indokolt szankcionálni, ha ezt a tevékenységet valaki a jogszabályban előírt engedély
nélkül végzi. Másrészt a működési szabályok - így főleg a számviteli szabályok -
megsértése a pénztárak esetében is olyan jelentős érdeksérelemmel jár, ami
súlyosabb büntetőjogi fenyegetettséget tesz indokolttá.
5.	A Javaslat büntetni rendeli azokat a versenykorlátozó megállapodásokat,
amelyek által a versenytársak a koncessziós vagy közbeszerzési eljárás eredményét
akarják tisztességtelenül befolyásolni. Ebben az esetben egyrészt a piacon való
működés jogszabályba ütköző volta, vagyis a kartell tilalom megszegése, másrészt a
koncessziós és közbeszerzési eljárások tisztaságának és befolyásolástól mentes
lefolytatásának védelme alapozza meg a büntetőjogi fenyegetettséget. A Javaslat a
koncessziós eljárásokhoz és a közbeszerzési pályázatokhoz kapcsolódó versenyt
korlátozó megállapodásokra - ideértve az összehangolt magatartásokat és a
vállalkozások társadalmi szervezete, a köztestület, az egyesülés és más hasonló
szervezet döntéseit is - vonatkozó bűncselekményi tényállást a tisztességes piaci
magatartást és a verseny tisztaságát érintő tényállások között, önálló tényállásként
fogalmazza meg.
6.	Az Európai Unió, korszerűsítve korábbi szabályait, új szabályozást
dolgozott ki a bennfentes kereskedelemre és piacbefolyásolásra vonatkozóan. Az
irányelvnek való megfelelés érdekében szükséges a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX.
törvény módosítása, különösen a törvény ’’Hatodik részének” vonatkozásában. A
háttérjogszabály változtatása, így a Btk.-t érintő fogalmak módosítása indokolja a
Btk. 299/A. és 299/B. §-ának felülvizsgálatát, a tőkepiacról szóló törvény és a Btk.
összhangjának megteremtése érdekében.
25
7.	A Javaslat a munkajogi, adójogi valamint további foglalkoztatással
kapcsolatos jogszabályok megkerülésével történő foglalkoztatás (a továbbiakban:
feketemunka) elleni hatékonyabb és szigorúbb fellépés érdekében egy új tényállást
vezet be a Btk.-ba. Az adócsaláshoz képest speciális „Munkáltatással
összefüggésben elkövetett adócsalás” tényállása lehetővé teszi, hogy a munkáltató
által munkaszerződés nélkül vagy színlelt szerződéssel foglalkoztatottak után be nem
fizetett adók és egyéb járulékok értéke összeadódjon, és ezzel lehetőség nyílik adott
esetben a halmazati szabályoknál súlyosabb büntetés kiszabására.
8.	A Javaslat a fentieken kívül érinti a Btk. Általános Részének egyes
rendelkezéseit, így pl. - alkotmányossági megfontolások alapján, valamint az
Európai Unió jogrendjével összhangban - szigorú kritériumokhoz köti a végleges
hatályú kiutasítás alkalmazhatóságát, illetőleg meghatározza a hazánkban
huzamosabb ideje letelepedett uniós polgárok és családtagjaik kiutasításának
feltételeit, a jelenleginél pontosabban határozza meg a pártfogó felügyelet alá
helyezés során elrendelhető magatartási szabályokat, kiegészíti a közfeladatot ellátó
személyek körét, a gazdasági bűncselekmények körében pedig számos
egyszerűsítést végez.
Részletes Indokolás
Az 1. §-hoz
1.	Az Alkotmány 58. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy mindenkit, aki
törvényesen tartózkodik Magyarország területén - törvényben meghatározott esetek
kivételével - megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad
megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való
jogot is.
A végleges hatályú kiutasítás nem pusztán korlátozza, hanem a Magyar
Köztársaság területére vonatkozóan teljes mértékben elvonja a büntetéssel érintett
elkövető szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely megváltoztatásához fűződő jogát.
Ezért alkalmazhatóságát csak a közbiztonság és a társadalom védelme
szempontjából kiemelkedő veszélyt jelentő esetekre szükséges korlátozni, amikor a
büntetéssel elérni kívánt cél arányban áll az okozott jogkorlátozás mértékével. A
Javaslat a végleges hatályú kiutasítás alkalmazhatósága feltételeként határozza
meg, hogy az elkövetővel szemben ténylegesen tíz évi vagy azt meghaladó
szabadságvesztést szabnak ki valamely, tételesen felsorolt, a társadalomra
kimagasló veszélyt jelentő - hazánk nemzetközi kötelezettségvállalásaival
összhangban is -, kiemelten üldözendő bűncselekmény elkövetése miatt. Továbbá
egy, a bírói mérlegelés körébe tartozó konjunktív feltételnek is teljesülnie kell, azaz
az elkövetés jellegére (pl. halálos eredmény bekövetkezése, kegyetlen, kitartó
elkövetési mód), az elkövető kapcsolataira figyelemmel az elkövetőnek az országban
tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné.
26
2.	A Javaslat technikai módosítást is elvégez, a határozott ideig tartó
kiutasítás legrövidebb és leghosszabb tartama, valamint a beszámításra vonatkozó
szabályok együtt kerülnek meghatározásra a (4) bekezdésben.
3.	Az Unió polgárainak és családtagjainak a tagállamok területén történő
szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint a 1612/68/EGK rendelet
módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK,
75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, 90/365/EGK és 93/96/EGK irányelv
hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004 április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és
a tanácsi irányelv (a továbbiakban: 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelv) valamennyi uniós polgár szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való
jogának egyszerűsítése és megerősítése érdekében elvégzi a meglévő közösségi
jogi eszközök egységes szerkezetbe foglalását és felülvizsgálatát. Ezen felül a
tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot az uniós
polgárok családtagjai számára is biztosítja, azok állampolgárságára tekintet nélkül. A
tagállamoknak 2006. április 30-ig kell megfelelniük az irányelvnek.
Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés megengedi a szabad
mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog korlátozását közrendi, közbiztonsági vagy
közegészségügyi okokból (Európai Közösséget létrehozó szerződés 39. cikk). Az
uniós polgárok és családtagjaik kiutasítása közrendi vagy közbiztonsági okokból,
olyan intézkedés, amely súlyosan sértheti azokat a személyeket, akik élve a
Szerződés által rájuk ruházott jogokkal és szabadságokkal, már ténylegesen
beilleszkedtek a fogadó tagállamban. Ezért a 2004/38/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv 28. cikke korlátozza az ilyen intézkedések alkalmazási körét az
arányosság elvével összhangban, figyelemmel az érintett személyek integrációjának
mértékére, a fogadó tagállamban való tartózkodásuk időtartamának hosszúságára,
az életkorukra, az egészségi állapotukra, családi és gazdasági helyzetükre, valamint
a származási országgal fennálló kapcsolatukra. Azon uniós polgárokkal szemben,
akik több éve a fogadó tagállamban tartózkodnak, különösen, ha ott születtek, és
egész életükben ott tartózkodtak, csak kivételes körülmények között, amikor a
közbiztonság nyomós oka indokolja, hozható kiutasítási intézkedés. Annak az uniós
polgárnak vagy családtagjának, aki a fogadó államban huzamos tartózkodásra
szerzett jogot - ennek feltételeit a 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
IV. Fejezete szabályozza -, a kiutasítására csak akkor ad lehetőséget, ha az ott
tartózkodása súlyos és tényleges veszélyt jelentene a fogadó állam közrendjére vagy
közbiztonságára
A Javaslat ennek megfelelően az uniós polgárral és annak - értelemszerűen
nem uniós polgárságú - családtagjával szemben, ha jogszerűen tíz éve az ország
területén tartózkodik, akkor teszi lehetővé a kiutasítás alkalmazhatóságát, ha
legalább tíz évi szabadságvesztésre ítélik és az itt tartózkodása a közbiztonságot
jelentősen veszélyeztetné. Ha az uniós polgár vagy annak családtagja huzamos
tartózkodásra szerzett jogot, vele szemben kiutasítás mellékbüntetés
alkalmazásának akkor lehet helye, ha annak a bűncselekménynek, amelyben a
felelősségét megállapították a büntetési tétel határa öt évi vagy azt meghaladó
szabadságvesztés.
A 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikk 2. pontja
értelmében családtagnak tekintendő a házastárs; az uniós polgár élettársa, akivel
27
egy tagállam jogszabályai alapján létrejött regisztrált élettársi kapcsolatban él, ha a
fogadó tagállam jogszabályai a regisztrált élettársi kapcsolatot a házassággal
egyenértékűnek tekintik, a fogadó tagállam vonatkozó jogszabályaiban megállapított
feltételekkel összhangban; az uniós polgár, házastársa, vagy az előbbiek szerint
meghatározott élettársa egyenesági leszármazottai, akik 21. életévüket nem töltötték
be vagy eltartottak, valamint az uniós polgár, házastársa, vagy az előbbiek szerint
meghatározott élettársa egyenesági felmenői.
A 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikke értelmében,
főszabályként azok az uniós polgárok, illetve családtagjaik nyernek huzamos
tartózkodásra jogot, akik jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó
államban. Jogszerűtlen például a tartózkodás, ha egyébként az uniós polgár vagy
családtagja kiutasítás hatálya alatt áll.
Az Európai Bíróság joggyakorlatával összhangban, amely megtiltja a
tagállamok számára az ezen Irányelv hatálya alá tartozó személyek beutazásának és
tartózkodásának élethosszig tartó megtiltását, a Javaslat kizárja az uniós polgár,
illetve családtagja végleges hatállyal történő kiutasításának lehetőségét.
4.	A családi egység fenntartása a nemzetközi jogi dokumentumokban
kiemelten kezelt érdek. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (kihirdette az 1993.
évi XXXI. törvény) 8. cikke rendelkezik a magán- és családi élet tiszteletben
tartásához való jogról:
„1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését
tiszteletben tartsák.
2.	E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben
avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a
közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy
bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy
mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.”
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata értelmében ez a jog a 3.
cikkhez hasonlóan, amely a kínzás és az embertelen, megalázó bánásmód tilalmáról
rendelkezik, korlátozhatja az államnak azt a szabadságát, hogy meghatározza, hogy
a külföldiek közül kit enged a területére belépni, illetve ott tartózkodni. Vonatkozik ez
arra az esetre is, ha a külföldit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték.
A Bíróság a korábbi esetjogából leszűrhető követelményeket, valamint az
irányadó egyéb általános elveket a Boultif kontra Svájc ügyben 2001. augusztus 2-án
hozott ítéletében foglalta össze. A Bíróság a bűncselekmény megelőzését, a
közbiztonság fenntartását olyan legitim célként ismerte el, amelynek elérése - az
arányosság keretei között - indokolhatja a családi élethez való jog korlátozását.
A Bíróság az arányosság megítélésekor általánosan irányadó szempontokként
a következő körülményeket határozta meg:
-	a cselekmény jellege és súlyossága;
-	mióta tartózkodik a kiutasítani kívánt külföldi az országban;
-	a bűncselekmény elkövetése, illetve az elítélése óta eltelt idő, valamint az érintett
azóta tanúsított magatartása;
28
-	az egyes érintett személyek (családtagok) állampolgársága;
-	a családi körülmények, a házasság fennállásának hossza és a ténylegességre
utaló egyéb körülmények (megjegyzendő, hogy az együttélés nem szükségszerű
feltétel, különösen a gyermekkel való kapcsolatot illetően, de pl. szabadságvesztés
esetén a házastárssal sem, amennyiben ténylegesen tartják a kapcsolatot);
-	a házastárs a házasságkötéskor tudott-e a bűncselekményről;
-	gyermekeik vannak-e, s ha igen, milyen korúak;
-	milyen súlyos nehézségekkel kellene a házastársnak szembenéznie, ha egy másik
országban (rendszerint a külföldi házastárs állampolgársága szerinti államban)
folytatnák a családi életüket, különös tekintettel a nyelvismeretre.
Mindezekre figyelemmel a Javaslat a kiutasítás alkalmazhatóságát arra az
esetre vonatkozóan, ha a családi egység fenntartásának az érdeke áll fenn, legalább
tízévi szabadságvesztés kiszabása mellett, a közbiztonság jelentős
veszélyeztetéséhez köti. A családegyesítési érdek fennállását a bíróság - az Emberi
Jogi Bíróság által is vizsgált szempontok alapján - mérlegelési körében állapítja meg.
5.	A Javaslat az uniós polgárokra, illetve családtagjaikra, továbbá arra az
esetkörre vonatkozó eltérő szabályokat, ha családi egység megőrzésének érdeke áll
fenn egy bekezdésbe foglalja össze.
A 2. §-hoz
1.	A Javaslat újraszabályozza a pártfogó felügyelet intézkedést meghatározó
rendelkezést. Ennek keretében több, régóta fennálló anomáliát felold, mint például
annak az elítéltnek az esetében, akit a bíróság kiutasított, a törvény erejénél fogva
pártfogó felügyeletét kellett elrendeli, de az nem hajtható végre, mivel a két
joghátrány lényegét tekintve kizárja egymást. Ezért a Javaslat kimondja, hogy nem
rendelhető el annak az elkövetőnek a pártfogó felügyelete, akit a bíróság kiutasított a
Magyar Köztársaság területéről.
2.	A Javaslat rendezi a pártfogó felügyelet tartamának kérdését azáltal, hogy
annak leghosszabb tartamát öt évben határozza meg. A Btk. 48. § (1) bekezdése
értelmében a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralévő
részével, de legalább egy év, életfogytig tartó szabadságvesztés esetén tizenöt év. A
Btk. 82. § (3) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy a pártfogó felügyelet tartama
azonos a feltételes szabadság, illetve a próbaidő tartamával. Ebből következően
életfogytig tartó szabadságvesztés esetén az elítélt tizenöt éven keresztül áll pártfogó
felügyelet alatt. Ez nyilvánvalóan olyan hosszú időtartam, amely a jogintézmény
lényegét tekintve - az elkövető rendszeres figyelemmel kisérése és társadalmi
reintegrációjának elősegítése - indokolatlan és célszerűtlen is. Az ötéves időtartam
elegendő ahhoz, hogy az elítélt figyelemmel kisérése által nyomon követhető legyen
életmódjának alakulása, valamint arra is, hogy a részére nyújtott segítséggel
sikeresen integrálódhasson.
3.	A Javaslat a Btk.-ba illeszti, a jelenleg a büntetések és az intézkedések
végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr.-ben (a továbbiakban: Bv. tvr.) a külön
magatartási szabályok megállapítására vonatkozó rendelkezéseket, egyúttal
hatályon kívül helyezi a Bv. tvr. 97. §-át.
29
A Javaslat e módosító rendelkezéseinek célja kétirányú. Egyrészt kifejezi azt,
hogy a pártfogó felügyelet keretében elrendelt magatartási szabályok a büntetőjogi
intézkedés lényegét képező büntető anyagi jogi szabályok. Ezért a Javaslat a
pártfogó felügyelettel kapcsolatosan, vonatkozzon az a büntető ügyben történő -
ideértve a vádemelés elhalasztását is - elrendelésre, vagy a Bv. tvr. szerinti
büntetés-végrehajtási bíró eljárására, egységesen a Btk.-ban helyezi el a külön
magatartási szabályokra vonatkozó rendelkezéseket.
Másrészt a Javaslat a pártfogó felügyelet során elrendelhető magatartási
szabályokat a hatályos szabályozásnál részletesebben és pontosabban határozza
meg, figyelembe véve a társadalmi élet fejlődését, valamint a pártfogói rendszer -
hatékonyabb ellenőrzést is lehetővé tevő - jelenleg is folyamatban lévő reformját.
Ennek keretében lehetővé teszi - többek között -, hogy a bíróság, illetve az ügyész
elrendelje a bűncselekmény elkövetésében részt vett, meghatározott személlyel való
kapcsolattartás tilalmát.
A 3. §-hoz
1.	A Javaslat a szakértőt közfeladatot ellátó személynek minősíti. Szakértőnek
az minősül, akit a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság kirendel. Szakértő
az is, akit a terhelt vagy a védő kért fel szakértőnek, amennyiben a bíróság, illetve az
ügyészség e minőségében elismeri. (Abban az esetben, ha az ügyész vagy a
bíróság a terhelt, illetve a védő által felkért személy szakértőként történő bevonását
megtagadja, az azt jelenti, hogy a szakértő a tárgyaláson kizárólag tanúként
hallgatható ki, az általa készített szakvélemény pedig az okiratra vonatkozó
szabályok szerint használható fel.)
A korábbi ítélkezési gyakorlat szerint a nyomozás során igénybe vett
igazságügyi szakértő e tevékenysége ellátása során hivatalos személy, mivel az őt
kirendelő hatóságok részére a feladataik ellátásához segítséget nyújt, így a feladatok
rendeltetésszerű működéséhez kapcsolódó feladatok ellátásában részt vesz (BJD
7296., 8007.). Az 1976-ból származó eseti döntés azonban a Javaslat szerint nem
nyújt elegendő alapot a szakértő büntetőjogi státuszának rendezésére.
A Btk. 137. §-ának 1. pont j) alpontja szerint a bíróságnál, ügyészségnél
szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű
működéséhez hozzátartozik, hivatalos személy. A „bíróságnál, ügyészségnél
szolgálatot teljesítő személy” jogállására vagy a bírák jogállásáról és
javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, vagy az ügyészségi szolgálati
viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, vagy az
igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény
vonatkozik. E törvények közül a szakértőre az igazságügyi alkalmazottak szolgálati
jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) hatálya
terjedhet ki úgy, hogy a szakértő jogviszonyára az igazságügyi kamaráról szóló 1995.
évi CXIV. törvénynek és az igazságügyi szakértőkről szóló jogszabályoknak [az
igazságügyi szakértőkről szóló 2/1988. (V. 19.) IM rendelet és az igazságügyi
szakértőkről szóló 53/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet] a rendelkezéseit is alkalmazni
kell. Az Iasz. 2. §-a szerint ugyanis igazságügyi alkalmazott a bírósági fogalmazó és
30
a bírósági titkár, a pártfogó felügyelő, az igazságügyi szakértő és a szakértőjelölt, a
tisztviselő, az írnok, a fizikai dolgozó.
Az a személy, aki a büntetőeljárásban bíróként, ügyészségi alkalmazottként,
igazságügyi alkalmazottként vesz részt, szakértőként nem járhat el. A kirendelt
szakértő tehát a bírósággal, ügyészséggel sem munkaviszonyban, sem egyéb
jogviszonyban nem állhat, nem tekinthető tehát „szolgálatot teljesítő személynek”.
A bírósági vagy a hatósági eljárásban közreműködő szakértő így nem
hivatalos személy, és ilyen szabályozás megteremtése nem is indokolt. A hivatalos
személyi körre vonatkozó szabályozás alapelve, hogy fokozott büntetőjogi
védelemben azokat indokolt részesíteni, illetve fokozott (súlyosabb) büntetőjogi
megítélés alá azok tartozzanak, akik közhatalmi jellegű, valamint az állam nevében
végzett igazgatási tevékenységet fejtenek ki. A szakértőnek nincs közhatalmi
funkciója, nem lát el igazgatási feladatot, tevékenysége azonban igen szorosan
ágyazódik be az igazságszolgáltatás rendszerébe, ezért a védőhöz, illetve a jogi
képviselőhöz hasonlóan a Javaslatban a szakértő közfeladatot ellátó személyként
kerül meghatározásra.
2.	A Btk. jelenleg kizárólag a közoktatásról szóló törvény szerinti pedagógust
ismeri el közfeladatot ellátó személynek és részesíti büntetőjogi védelemben, annak
ellenére, hogy semmi nem indokolja azt, hogy a Btk. különbséget tegyen a
közoktatási törvény, valamint felsőoktatási törvény szerinti oktatásban részt vevők
között. Erre figyelemmel a Javaslat a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény
folyamatban lévő módosítására is figyelemmel a felsőoktatásban dolgozó oktató,
tanár, valamint tudományos kutató büntetőjogi védelmét is biztosítja azáltal, hogy e
személyeket közfeladatot ellátó személyekké nyilvánítja.
A 4. §-hoz
1.	A bírói gyakorlat napjainkra gyakorta szembesül olyan esetekkel, amikor az
elvált szülő a gyermek és a másik szülő kapcsolattartását bírósági vagy hatósági
határozat és végrehajtási bírság kiszabása ellenére megakadályozza, ellehetetleníti.
A végrehajtás során a szankciók alkalmazása - a gyakorlati tapasztalatok tükrében -
önmagában nem jelent kellő visszatartó erőt. Az a magatartás, mely akadályozza a
gyermek és a másik szülő közötti harmonikus kapcsolat kialakítását, fenntartását, a
gyermek egész további életére kihatóan komoly lelki válságot okozhat, káros
hatással lehet a kiskorú lelki egészségre, erkölcsi fejlődésére, szociális készségeinek
kialakulására. Ezért büntetőjogi fenyegetettségének megteremtése indokolt. A
Javaslat e magatartást - annak az előző alakzatokhoz mért tárgyi súlyára tekintettel
-	vétségként, egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy
pénzbüntetéssel rendeli büntetni.
2.	A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a tényállás első elkövetési
alakzatának nem lehet alanya az a személy, akinek szülői felügyeleti jogát
határozattal megvonták. Ugyanakkor számtalan esetben előfordul, hogy a szülői
felügyeleti jogától megfosztott személy továbbra is egy lakásban él a kiskorúval és
folytatja a kiskorú fejlődésére károsan kiható magatartását. Erre figyelemmel a
Javaslat egy értelmező rendelkezést iktat be, miszerint az (1) és a (2) bekezdés
31
alkalmazásában a kiskorú gondozására, nevelésére vagy felügyeletére köteles
személynek kell tekintetni azt a nagykorú személyt is, aki a kiskorúval közös
háztartásban vagy egy lakásban él, és magatartása a kiskorú fejlődésére közvetlenül
kihat. A fenti példán kívül e személyi körbe tartozhat a szülői felügyeletet gyakorló
szülő vagy gyám élettársa is.
Az 5. §-hoz
Az erőszakos közösülés és a szemérem elleni erőszak minősített esetei közé
az 1997. évi LXXIII. törvény iktatta be a (2) bekezdés a) pontja szerinti azon
minősített esetet, amely e bűntettet arra figyelemmel rendeli súlyosabban büntetni,
hogy a sértett a tizenkettedik életévét nem töltötte be. Ugyanakkor a Btk. e
módosítása nem érintette a Btk. 210. §-a szerinti értelmező rendelkezést, mely
szerint a 197-198. § alkalmazásában a tizenkettedik életévét be nem töltött személyt
védekezésre képtelennek kell tekinteni. A Btk. 1997. évi módosítása óta ily módon a
törvény e bűntettek alapeseteként is és minősített eseteként is értékeli azt a
körülményt, ha a sértett a jelzett életkort még nem érte el. Ez a gyakorlatban súlyos
jogalkalmazási problémákhoz vezetett, és a rendelkezés ellentétes a büntetőjog
egyik általános alapelvével, a kétszeres értékelés tilalmával.
Mindezek alapján a Javaslat alkotmányossági megfontolások miatt úgy
rendelkezik, hogy mind a hivatkozott szakaszok (2) bekezdésének a) pontjaiban,
mind az ezekre visszautaló (3) bekezdésekben a tizenkettedik életév be nem töltése
csak abban az esetben minősít súlyosabban, ha az erőszakkal, avagy az élet vagy
testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel párosul.
Ebből következően tehát az erőszak, vagy kvalifikált fenyegetés hiányában, a
tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett erőszakos
közösülés, illetve szemérem elleni erőszak alapesetnek minősül, míg az erőszakkal,
illetve kvalifikált fenyegetéssel tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére
elkövetett erőszakos közösülés, illetve szemérem elleni erőszak minősített esetet
valósít meg.
A 6. §-hoz
1.	A Btk. 261/A. §-át „Nemzetközi jogi kötelezettség megszegése” alcímmel az
ENSZ Biztonsági Tanácsának (a továbbiakban: BT) a Jugoszláv Szövetségi
Köztársaságra (Szerbia és Montenegró) vonatkozó határozatai végrehajtásáról,
valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény kiegészítéséről szóló
1993. évi LXXI. törvény 14. §-a iktatta új bűncselekményként a Btk.-ba. A tényállás
módosítására azóta nem került sor.
A BT határozatai értelemszerűen nem minden esetben kerülnek kihirdetésre,
mivel az esetek jelentős részében az állampolgári jogokat és kötelezettségeket nem
érintik. Ugyanakkor a - ma már volt - Jugoszláviával szemben elrendelt embargóról
szóló határozatokat, mivel azok jelentős jogkorlátozással jártak,
kormányrendeletekben kihirdették. Az 1993. évi LXXI. törvény indokolása szerint az
embargóról szóló biztonsági tanácsi határozatok kormányrendelettel történő
32
kihirdetése csak átmeneti szabályozásnak tekinthető, mivel a jogkorlátozások
mértékére tekintettel elengedhetetlen a törvényi szintű szabályozás. Elsősorban ez
indokolta az 1993. évi LXXI. törvény megalkotását. Ennek megfelelően a Btk. 261/A.
§-a abban az esetben rendeli büntetni a Magyar Köztársaság nemzetközi jogi
kötelezettségéből fakadó gazdasági, kereskedelmi vagy pénzügyi tilalom
megszegését, ha a tilalmat kihirdették, továbbá az adott tilalom megszegését külön,
a tilalmat elrendelő törvény büntetni rendeli. Ilyen, az embargó megszegését büntetni
rendelő törvény csak egy született, a már említett 1993. évi LXXI. törvény.
Ugyanakkor a Bt 1074/1996. számú határozata értelmében 1996. október 1-jével, a
Jugoszláviával szemben korábban megállapított tilalmak és korlátozások
megszűntek, így a tényállás kiüresedett, és az - az erre vonatkozó külön törvényi
rendelkezés hiányában - jelenleg nem alkalmazható a BT által, a nemzetközi
terrorizmus elleni küzdelem keretében a Talibánnal, Oszáma bin Ládennel, illetve az
Al-Qaidával, és a velük kapcsolatban álló személyekkel, szervezetekkel szemben
elrendelt embargó vonatkozásában sem (pl.: 1267/1999, 1333/2000. BT
határozatok).
2.	A Javaslat a Btk. nemzetközi jogi kötelezettség megszegéséről szóló 261/A.
§-át újrafogalmazza, tekintettel azon közösségi rendeletekre, amelyek részben a BT
határozataiban elrendelt embargót jelentő korlátozó intézkedések alkalmazási körét
határozzák meg, részben BT határozati előzménytől függetlenül határoznak meg
korlátozó intézkedéseket. A rendeletek meghatározzák a pénzügyi, gazdasági,
kereskedelmi korlátozásokat; a pénzeszközök és gazdasági erőforrások zárolásának
kötelezettségét. A rendeletek mellékletei tartalmazzák a BT, valamint a
Szankcióbizottságok határozatai alapján azoknak a természetes és jogi
személyeknek, csoportoknak, szervezeteknek a listáját, akikkel, illetve amelyekkel
szemben az embargót alkalmazni kell. A Szankcióbizottságokat a BT egyes
határozataival hozta létre, és e határozatok hatalmazzák fel a Szankcióbizottságokat,
hogy e BT határozatokban megjelölt embargó alkalmazását a pénzforrások, pénzügyi
alapok nevesítésével elősegítsék.
A közösségi rendeletek felhatalmazást adnak az Európai Unió Bizottságának
arra, hogy saját rendeleteiben a BT, illetve a Szankcióbizottságok határozatai alapján
a vonatkozó mellékleteket módosítsa vagy kiegészítse. A jelenlegi gyakorlat szerint a
BT határozatokban, illetve a Szankcióbizottságok határozataiban elrendelt embargót
az Európai Unió rendeletei egy hét különbséggel nyomon követik, ami valójában a
személyi kör változását jelenti, mivel az elrendelt korlátozó intézkedések jellege a
módosításokkal nem változik. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az Egyesült
Nemzetek Szervezete, illetve az Európai Unió egymástól függetlenül is elrendelhet
embargót. Jelenleg nincs hatályban olyan uniós norma, amely kötelezően előírná a
BT által elrendelt embargó uniós jogi aktusba történő átültetését.
A Javaslat előkészítése során figyelemmel kellett lenni arra, hogy az Európai
Unió Tanácsának, illetve Bizottságának rendeletei közvetlen hatállyal bírnak. Erre
tekintettel a közösségi rendeletekben szereplő korlátozó intézkedések
megsértésének szankcionálása - mivel a szankcionálási kötelezettségről az EK
rendeletek maguk is rendelkeznek -, nem tehető függővé egy újabb nemzeti jogi
aktus meglététől. Másrészről a tényállást úgy kellett megfogalmazni, hogy az
alkalmazható legyen abban az esetben is, ha az embargót a BT határozata rendeli
el, s azt nem követi nyomon az unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa.
33
3.	Erre figyelemmel rendelkezik a Javaslat úgy, hogy a Btk. új 261/A. §-a az
Európai Közösséget létrehozó szerződés 60. cikke alapján elfogadott rendeletekben,
illetve e rendeletek felhatalmazása alapján elfogadott rendeletekben vagy
határozatokban, valamint a Európai Uniót létrehozó szerződés 15. cikke alapján
elfogadott tanácsi közös álláspontokban elrendelt embargó mellett, a Magyar
Köztársaság nemzetközi jogi kötelezettsége alapján kihirdetett (azaz a BT
határozataiban elrendelt) embargó megsértése esetén is alkalmazható legyen. Ez
utóbbi esetben, a fent kifejtett indokok alapján, a tényállás alkalmazhatóságának
feltétele, hogy az adott BT határozatot jogszabályban kihirdessék. Erre a
Kormánynak rendeletben - a terrorizmus elleni küzdelemről, a pénzmosás
megakadályozásáról szóló rendelkezések szigorításáról, valamint az egyes korlátozó
intézkedések elrendeléséről szóló 2001. évi LXXXIII. törvény 1. §-a értelmében - 90
nap erejéig van lehetősége. Ezt követően - tekintve, hogy a korlátozások az
állampolgárok jogait (pl. a tulajdonhoz való jogot) alapvetően érintik - a korlátozás
kihirdetése csak törvénnyel történhet.
A Btk. 261/A. §-át megelőző alcím módosítását - a bűncselekmény
megnevezésének megváltoztatását - az teszi szükségessé, hogy a Magyar
Köztársaságnak számos nemzetközi jogi kötelezettsége van, azonban ezek közül
csak a nemzetközi gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi tilalom megszegését rendeli
büntetni a tényállás. A bűncselekmény megnevezésének megkönnyítése érdekében
azonban az alcímben a nemzetközi gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi tilalom
fogalom helyett összefoglalóan a nemzetközi gazdasági tilalom fogalom szerepel.
A közösségi rendeletek nemcsak tilalmat rendelnek el, hanem egyik
legfontosabb rendelkezésük a „pénzeszközök és gazdasági erőforrások
befagyasztására” vonatkozó kötelezettség előírása, aminek megszegését, a
büntetőjogi norma egyértelműségének biztosítása érdekében meg kell jeleníteni a
tényállás szövegében. Ugyanakkor a kötelezettségek megszegésére általában nem
lehet utalni, mivel számos tájékoztatási kötelezettség is szerepel a rendeletek
szövegében, amelyek megszegésének büntetőjogi szankcionálására nincs
kötelezettség, és azt más tényezők sem indokolják.
4.	A Btk. 261/A. §-ának minősített esetei változatlanok maradnak, azokat a
Javaslat érdemben nem érinti, a vonatkozó bekezdéseken csak a bűncselekmény
megnevezésének megváltozása miatt szükséges módosításokat vezeti át. A (3)
bekezdés a) pontja szerinti minősített eset a specialitás elve alapján határolható el a
fegyvercsempészet (Btk. 263/B. §) tényállásától. Olyan állam területére, amellyel
szemben nemzetközi gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi tilalmat rendeltek el,
fegyver csak engedély nélkül, illetve az engedély kereteit túllépve szállítható. A
fegyvercsempészet tényállásával való halmazat azonban a specialitás alapján csak
látszólagos, mivel ebben az esetben a nemzeti engedélyezési szabályok
megszegése mellett, nemzetközi jog alapján nyugvó kereskedelmi tilalom
megszegése is történik.
5.	Továbbra is büntetendő az előkészület és a feljelentési kötelezettség
elmulasztása, azzal, hogy a Javaslat az állam elleni bűncselekményekhez
hasonlóan, az elvárhatóság hiányára tekintettel, az elkövető hozzátartozója
vonatkozásában a büntethetőséget kizárja.
34
6.	A Javaslat értelmező rendelkezést is beiktat, meghatározva azt, hogy mit
kell érteni pénzeszközön, egyéb vagyoni értéken és gazdasági erőforráson, illetve
zároláson, utalva a 2001. december 27-i 2580/2001/EK rendelet fogalom-
meghatározásaira [1. cikk 1. és 2. pont] azzal, hogy a nemzetközi jogi kötelezettséget
kihirdető jogszabály eltérő rendelkezése esetén az utóbbi által meghatározott
fogalmat kell alkalmazni.
A 7. §-hoz
A környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2003/80/IB tanácsi
kerethatározat 2. cikke meghatározza azokat a cselekményeket, amelyeket minden
államnak büntetőjogi eszközökkel szankcionálnia kell. A kerethatározat 2. cikkének
e)	pontja szerint bűncselekményként kell meghatározni a nukleáris anyagok vagy
más veszélyes radioaktív anyagok jogellenes gyártását, kezelését, tárolását,
használatát, szállítását, kivitelét vagy behozatalát, amely bármely személy halálát
vagy súlyos sérülését, vagy a levegő, a talaj, a víz minőségének, vagy az állatoknak
vagy növényeknek a jelentős károsodását okozza vagy okozhatja.
A hatályos Btk. visszaélés radioaktív anyaggal elnevezésű tényállása a 264. §
(1) bekezdésében káros eredményre tekintet nélkül büntetni rendeli a radioaktív
anyag jogosulatlan előállítását, megszerzését, tartását, forgalomba hozatalát,
feldolgozását, felhasználását, illetve a tartására nem jogosult személynek történő
átadását. A 264. § (2) bekezdése kiterjeszti a felelősséget a radioaktív anyagnak a
jogszabályban előírt kötelezettség megszegésével történő előállítása, tárolása,
szállítása vagy elhelyezése esetére.
A hatályos Btk. tehát nagyrészt megfelel a kerethatározat előírásainak,
hiányzik azonban a hatályos tényállásból a radioaktív anyag jogellenes kezelése,
valamint annak az országba történő behozatala, illetve kivitele. A Javaslat ennek
érdekében a 264. § (1) bekezdésének többi elemét változatlanul hagyva, kiegészíti
az elkövetési magatartások körét az említett radioaktív anyag kezelésével, valamint
annak az országba történő behozatalával, kivitelével, valamint az ország területén
történő átvitellel.
A 8. §-hoz
1.	A környezetkárosítás tényállása keretdiszpozíció. A tényállást tartalommal
kitöltő egyes jogszabályok a Kvt., a levegő védelmével kapcsolatos egyes
szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet, a felszín alatti vizek védelméről
szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet, a felszíni vizek minősége védelmének
szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet, valamint a fák védelméről
szóló 21/1970. (VI. 21.) Korm. rendelet.
2.	A környezetkárosítás Javaslat szerinti elkövetési tárgyai a föld, a levegő, a
víz, az élővilág, valamint ezek összetevői. A Javaslat a „környezet, valamint
környezeti elemek" helyett a környezeti elemek Kvt. szerinti meghatározását külön
felsorolva, ám egy ponton megszorítva tartalmazza. A Javaslat szerint ugyanis
35
szükségtelen a bűncselekmény elkövetési tárgyaként az épített mesterséges
környezetet is meghatározni, tekintettel arra, hogy az azt károsító magatartások a
Btk. más tényállásai alapján (rombolás, műemlék megrongálása, kulturális javak
megrongálása, rongálás) is bűncselekménynek minősülnek.
A Javaslat a közrend elleni bűncselekmények fejezet végén található
értelmező rendelkezésben utal arra, hogy az egyes elkövetési tárgyak
meghatározását mind a 280. §, mind a 281/A. § vonatkozásában a Kvt. adja meg. A
Kvt. szerint a föld védelme kiterjed a föld felszínére és a felszín alatti rétegeire, a
talajra, a kőzetekre és az ásványokra, ezek természetes és átmeneti formáira és
folyamataira. A levegő védelme kiterjed a légkör egészére, annak folyamataira és
összetételére, valamint a klímára. A levegő védelmével kapcsolatos egyes
szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet alkalmazásában levegő a légkör
egésze, a munkahelyek és a zárt terek levegőjének kivételével. Ebből következik,
hogy a levegő védelmével kapcsolatos szabályok az ózonrétegre is kiterjednek. A víz
védelme a Kvt. szerint kiterjed a felszíni és felszín alatti vizekre, azok készleteire,
minőségére és mennyiségére, a felszíni vizek medrére és partjára, a víztartó
képződményekre és azok fedőrétegeire, valamint a vízzel kapcsolatosan -
jogszabályban vagy hatósági határozatban - kijelölt megkülönböztetett védelem alatt
álló (védett) területekre. Az élővilág védelme - az ökológiai rendszer természetes
folyamatainak, arányainak megtartása és működőképességének biztosítása
figyelembevételével - valamennyi élő szervezetre, azok életközösségeire és
élőhelyeire terjed ki.
Az összetevő fogalmát nem határozzák meg a szaktörvények. Az összetevő
„anyagi” rendszer esetén jelenti annak kémiai összetételét, ami levegő esetében
könnyebben meghatározható, víz (pl. ásványvíz) és talaj esetében már nem
„egységesíthető”, de az adott helyre jellemző, igen változatos vegyi összetételt jelent.
Bármely területen műszakilag, méréssel egyértelműen meghatározható az eredeti,
természetes összetétel és az emberi beavatkozás (beleértve a szennyezés) hatása.
Az anyagi összetétel fogalmán túl, a víznek, a földnek, illetve általában az
élővilágnak is vannak részei, elemei (nem a kémiai elem fogalmában, hanem az
egyed, a rész értelmében). Az anyagi összetevőkön kívül az adott helyet egy
másiktól megkülönbözteti az ott található növényi és állati populáció. A biológiai
összetétel - amennyiben nincs környezetkárosítás és szennyezés - még sokkal
nagyobb változatosságot mutat, mint az anyagi, illetve kémiai összetétel.
Mindezek alapján egy adott területen egy környezeti elem anyagi, illetve vegyi
vagy biológiai összetétele külső behatásra megváltozhat. Természetesen vannak
természeti folyamatok is, melyek az összetétel változását eredményezik. Ilyen lenne
például, ha egy kristálytiszta természetes víz (folyó vagy tó) oxigén tartalma a
hőmérséklettől függően változna, ami időjárásfüggő, de mindig egyensúlyi folyamat.
A biológiai összetétel változására példa a költöző madarak, a vándorló állatok, vagy
a helyben maradó, de télen kis aktivitást mutató bogarak megfigyelhetősége
évszaktól függően. Ezek is természetes, egyensúlyi folyamatok. Az emberi
beavatkozások általában nem egyensúlyi folyamatok, azoknak van egy olyan
mértéke, melyet az adott természeti közeg már nem tud „elviselni”, nem képes a
regenerációs folyamatai által kompenzálni.
36
Az élővilágnak, a természeti elemeknek tehát igen változatos és bonyolult
összetétele van, ami egyetlen számmal, határértékkel nem leírható. Tehát az
összetételt is meg lehet úgy változtatni, hogy felboruljon annak a természetes
egyensúlya, s csak külső beavatkozással lehessen helyreállítani, vagy végső
esetben helyre sem lehessen állítani. Ennek megállapítása mindig szakértői kérdés.
3.	A Javaslat szerinti elkövetési magatartások a földnek, a levegőnek, a
víznek, az élővilágnak, valamint ezek összetevőinek a jelentős mértékű
szennyezéssel, vagy más módon történő veszélyeztetése illetve károsítása.
A Javaslat a szennyezés fogalmát a tényállás utolsó bekezdésében, a Kvt.-vel
összhangban álló értelmező rendelkezésben határozza meg. Eszerint a szennyezés
a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint azok összetevői jogszabályban vagy
hatósági határozatban megállapított kibocsátási határértéket meghaladó terhelése. A
szennyezés tehát a kibocsátási határérték feletti terhelést jelenti, mivel ez is
hátrányosan befolyásolja a környezetet, ennek is van szankciója, ez a
környezetvédelmi bírság. A szennyezés azonban önmagában nem veszélyes olyan
fokban a társadalomra, hogy az bűncselekménynek minősüljön. Ehhez jelentős
mértékű szennyezésre van szükség. A jelentős mérték meghatározása - tekintettel
arra, hogy ez minden esetben eltérő - szakértői feladat.
A korábbi (EU jogharmonizáció előtti) időben alkalmazott gyakorlat szerint a
kibocsátási határértékek olyan alacsonyak voltak, amit kellő műszaki védelem mellett
sem lehetett betartani. Az EU-s jogharmonizációt követően a kibocsátási
határértékek úgy változtak, hogy azok az elérhető legjobb technika (best available
technic - BAT) alkalmazásával betarthatók. Megfelelő technika alkalmazásával
biztosítani lehet a szennyezés elkerülését. A megfelelő technika alkalmazására
viszont az EU-jogszabályok is tartalmaznak hosszabb-rövidebb határidőt, amíg az
érintett felkészül, a szükséges beruházásokat végrehajtja, alkalmassá válik a
jogszabályi kötelezettségek, beleértve a határértékek, betartására. Magyarország
több kötelezettség esetében végrehajtási haladékot (moratóriumi idő) kapott. Ez alatt
az idő alatt a környezethasználónak lehetősége van a határértéket meghaladó
szennyezőanyag kibocsátásra, azzal, hogy a túllépésért bírságot fizet. A moratórium
alatt vagy végrehajtja a szükséges korszerűsítéseket, vagy befejezi az adott
tevékenységet. A moratórium lejárta után kibocsátási határérték feletti kibocsátás,
azaz szennyezés nem tűrhető el.
A kibocsátás azonban a moratórium időtartama alatt sem lehet korlátlan.
Tekintettel arra, hogy a különböző vegyi anyagok veszélyessége, mérgező hatása
nagyon eltérő, nem lehet a határérték meghatározott szorzatához kötni a
büntethetőséget. Ezért köti a Javaslat a „jelentős mértékű” szennyezéshez a
büntetőjogi felelősség megállapítását.
A kibocsátási határértéket csak véges számú szennyező (vegyi) anyagra lehet
előírni. A technika fejlődésével naponta több tucat új vegyület előállítására dolgoznak
ki technológiát, illetve - pl. a gyógyszerek esetében - kezdik meg a gyártásukat.
Ebből adódóan bármikor előfordulhat olyan eset, hogy a környezeti elemek
valamelyikébe kerül olyan szennyező anyag, amelyre nincs megállapított határérték.
A gyakorlatban már előfordult, hogy egy illegális bevezetésen keresztül a Dunába
bocsátott vegyipari anyagból számos olyan kémiai anyag „szennyezte” a folyót, amire
37
nem volt határérték, így jogilag vízszennyezésről nem is lehetett beszélni. A nagy
hígulás miatt ezek az anyagok olyan kis koncentrációban voltak jelen a vízben, amit
a kémiai analitikai méréssel alig lehetett kimutatni, ugyanakkor egy város ivóvíz
kivételi művét érintette a szennyezés, ezért a település ivóvízellátásában hosszabb
ideig fennakadás volt. Ezekre az esetekre tartalmazza a Javaslat a „más módon”
fordulatot.
A Javaslat szerint a legenyhébben büntetni rendelt magatartás a környezeti
elemek veszélyeztetése, vagyis olyan tevékenység vagy mulasztás, amely
környezetkárosítást idézhet elő. Ez tisztán veszélyeztető eredményt jelent, így a
bűncselekmény a veszélyhelyzet bekövetkezésével befejezetté válik.
A Kvt. szerint környezetkárosítás az a tevékenység, amelynek hatására
környezetkárosodás következik be, környezetkárosodás pedig a környezetnek vagy
valamely elemének olyan mértékű változása, szennyezettsége, illetve valamely
eleme igénybevételének olyan mértéke, amelynek eredményeképpen annak
természetes vagy korábbi állapota (minősége) csak beavatkozással, vagy egyáltalán
nem állítható helyre, illetőleg, amely az élővilágot kedvezőtlenül érinti. A Javaslat a
környezetkárosítás fogalmában szereplő két eredményt (beavatkozással
helyreállítható, illetve helyreállíthatatlan) külön büntetési tétellel fenyegeti, ezzel is
kifejezve azok különböző társadalomra veszélyességét.
4.	A környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2003/80/IB tanácsi
kerethatározat 2. cikk g) pontja alapján a tagállamoknak bűncselekményként kell
meghatároznia az ózont lebontó anyagok jogellenes kereskedelmét. Jogellenes
kereskedelmen a Javaslat az ország területére történő behozatalt, onnan történő
kivitelt, illetve a tiltott forgalomba hozatalt érti.
Az ózonréteget károsító anyagoknak a jelenlegi szinteken történő további
kibocsátása jelentős kárt okoz az ózonrétegben. Az ózonkárosodás folytán
megnövekedett UV-B sugárzás veszélyt jelent az egészségre és a környezetre.
Ennek kivédésére nemzetközi összefogás indult (Bécsi Egyezmény -1985, amelyhez
Magyarország 1988-ban csatlakozott; Montreali Jegyzőkönyv - 1987 és módosításai,
amelyeket Magyarország is ratifikált), amelynek már mérhető a kedvező hatása.
További hatékony intézkedéseket kell azonban foganatosítani az emberi egészség
és a környezet védelmében az ózonkárosító anyagok kibocsátásából eredő káros
következmények ellen.
Az Európai Unió 1988-ban csatlakozott a Montreali Jegyzőkönyvhöz, és azóta
élen jár az ózonkárosító anyagok kiváltása terén. E célt szolgálja az ózonkárosító
anyagokról szóló 2037/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, ami 2000.
október 1-jén lépett hatályba. Ennek végrehajtását szolgálja az ózonréteget károsító
anyagokról szóló 94/2003. (VII. 2.) Korm. rendelet.
Az ózonréteget károsító anyagok jogellenes felhasználása már a jogellenes
kereskedelem büntetőjogi szankcionálásával is visszaszorítható, hiszen a büntetőjogi
és a mögöttes jogszabályok együttes alkalmazásával megfelelő szankciórendszer áll
a jogalkalmazó rendelkezésére.
38
5.	A hatályos tényállás szerint a szennyezés, valamint annak a veszélye,
továbbá a károsítás, valamint annak a veszélye azonos büntetési tétellel fenyegetett
cselekmények. A Javaslat szerint a veszélyeztető eredményt tartalmazó
szennyezésnek és a bekövetkező károsító eredménynek eltérő a társadalomra
veszélyessége, így indokolt eltérő büntetéssel fenyegetni azokat.
6.	A környezetkárosítás alap és minősített esetei elkövethetők gondatlanul is.
A gondatlanságból elkövetett környezetkárosítás büntetési tételei a bekövetkezett
eredményekhez igazodnak. A Javaslat a környezet büntetőjog általi védelméről szóló
2003/80/IB tanácsi kerethatározat 3. cikkének megfelelően az ózonréteget károsító
anyagok jogellenes kereskedelmének gondatlan alakzatát is büntetni rendeli.
7.	A Javaslat szerint büntethetőséget megszüntető ok, illetve a büntetés
korlátlan enyhítését lehetővé tevő eset, ha az elkövető az elsőfokú ítélet
meghozataláig elhárítja a tevékenységével okozott veszélyt, vagy bekövetkezett kárt.
A környezetkárosítónak adott a lehetőség, hogy a büntetőeljárás végéig hozza helyre
a kárt, amit okozott, azaz állítsa helyre a környezeti elem természetes vagy korábbi
állapotát. Bizonyos esetekben ez lehetséges, s ez az eljárás sokkal inkább a
környezet megóvását szolgálja, mint a büntetés kiszabása.
A 9. §-hoz
1.	A természetkárosítás tényállása keretdiszpozíció. A tényállást kitöltő egyes
jogszabályok a Tvt., az Európai Közösségek Tanácsának a vadon élő állat- és
növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló
1996.	december 9-i 338/97/EGK rendelete, illetve ennek módosításai, a
növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény, az erdőről és az erdő védelméről,
egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 29/1997. (IV. 30.) FM rendelettel
szóló 1996. évi LIV. törvény, a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a
vadászatról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 79/2004. (V. 4.) FVM
rendelettel szóló 1996. évi LV. törvény, a védett és a fokozottan védett növény- és
állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben
természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló
13/2001. (V. 9.) KöM rendelet, a védett állatfajok védelmére, tartására, bemutatására
és hasznosítására vonatkozó részletes szabályokról szóló 8/1998. (I. 23.) Korm.
rendelet, a védett és fokozottan védett életközösségekre vonatkozó korlátozásokról
és tilalmakról szóló 67/1998. (IV. 3.) Korm. rendelet, az európai közösségi
jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004 (X. 8.) Korm.
rendelet.
2.	A Javaslat a tényállás háttérjogszabályai, főként a Tvt. fogalomrendszere
alapján, valamint az európai uniós tagság következményeként újraszabályozza a
bűncselekmény elkövetési tárgyait.
Elkövetési tárgy egyrészt a fokozottan védett élő szervezet egyede. A védett
és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről,
valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény-
és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 3., illetve 4. számú
39
melléklete tartalmazza a fokozottan védett növény-, illetve állatfajokat, valamint
egyedeik pénzben kifejezett értékét.
A Javaslat új elkövetési tárgyként vezeti be a védett élő szervezetek egyedeit,
azonban ezek vonatkozásában a természetkárosítás csak akkor igényel büntetőjogi
fenyegetettséget, ha védett élő szervezet egyedeinek külön jogszabályban
meghatározott pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan
védett élő szervezet egyedei esetében megállapított, pénzben kifejezett
legalacsonyabb értéket. A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 1., illetve 2. számú
melléklete tartalmazza a védett növény-, illetve állatfajokat, valamint egyedeik
pénzben kifejezett értékét. A hatályos 13/2001. KöM rendelet szerint ez a
legalacsonyabb érték a fokozottan védett növények esetében 30.000 forint,
fokozottan védett állatok esetében pedig 100.000 forint.
Elkövetési tárgy továbbá az Európai Közösségek Tanácsának a vadon élő
állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított
védelemről szóló rendelete A és B mellékletének hatálya alá tartozó élő szervezet
egyede. Az Európai Közösségek Tanácsának a vadon élő állat- és növényfajok
számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 1996.
december 9-i 338/97/EGK rendelete tartalmazza a rendelet mellékletében szereplő
növény- és állatfajok vonatkozásában a behozatal, a kivitel, valamint a kereskedelem
részletes szabályait. A tanácsi rendelet mellékletét módosíthatja az Európai
Közösségek Bizottsága is, így legutóbb az Európai Közösségek Bizottságának a
vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által
biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló 2003.
augusztus 18-i 1497/2003/EK rendelete, valamint a 2004. április 28-i 834/2004/EK
rendelete módosította a tanácsi rendeletet, melyek felsorolásszerűen tartalmazzák a
tanácsi rendelet hatálya alá tartozó növény- és állatfajokat. A tényállás elkövetési
tárgyai így a Bizottság rendeleteiben szereplő, azonban magának a tanácsi
rendeletnek a mellékletét képező A és B mellékletben felsorolt élő szervezetek
egyedei is.
Az egyed fogalmát a Javaslat a beépített értelmező rendelkezés keretében a
háttérjogszabályok figyelembe vételével határozza meg. Az értelmező rendelkezés
megalkotásának a célja, hogy az egyed, illetve a származék fogalma kapcsán az
elmúlt évek során felmerült értelmezési vitákat feloldja. Eszerint az egyed fogalmába
beletartozik az élő szervezet valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota, így a
mag, tojás, pete stb., továbbá az egyed fogalma kiterjed az élő szervezetek
keresztezéseként és kereszteződéseként létrejött egyedekre is, hiszen a Tvt. alapján
védett, illetve fokozottan védett fajnak minősülnek a védett, illetve fokozottan védett
növényfajok, illetőleg állatfajok keresztezései és kereszteződései (hibridjei). Az
egyed fogalma felöleli továbbá a származékokat is, ami az elpusztult élőlény,
valamint annak, vagy az élő szervezet egyedének bármely része, továbbá az a
termék vagy készítmény, amely a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek
valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.
A hatályos törvényben szereplő „élő szervezet" tehát önmagában nem lehet
tényállási elem, tekintettel arra, hogy ez a kifejezés a fajokat, alfajokat jelenti, ami
nem lehet a cselekmény elkövetési magatartásai alapjául szolgáló elkövetési tárgy,
nem lehet például fajjal, alfajjal kereskedni, stb.
40
A Javaslatban szereplő, az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi
rendeltetésű területekről szóló jogszabály szerinti különleges madárvédelmi terület,
különleges természetmegőrzési terület, vagy annak jelölt terület, illetve kiemelt
jelentőségű természetmegőrzési terület, vagy annak jelölt terület összefoglalóan a
Natura 2000-területeket jelenti. Ezt a kategóriát az európai közösségi jelentőségű
természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004 (X. 8.) Korm. rendelet
vezette be a magyar jogba, emellett a 2003-2008. közötti időszakra szóló Nemzeti
Környezetvédelmi Programról szóló 132/2003. (XII. 11.) OGY határozat szerint az
uniós szabályoknak való megfelelés a természetvédelem számára új feladatok egész
sorát jelenti. A vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelv
(madárvédelmi irányelv), valamint a természetes élőhelyek, a vadon élő állatok és
növények védelméről szóló 92/43/EGK irányelv (élőhelyvédelmi irányelv) alapján ki
kell jelölni a közösségi jelentőségű természeti területeket, az ún. Natura 2000-
területek hálózatát. A tényállás e területek védelmét is biztosítja.
Elkövetési tárgy továbbá a védett természeti terület, valamint a védett barlang.
A védett természeti terület két fő típusa - a védelem jelentősége és a védetté
nyilvánításra jogosult szerint - az országos és a helyi jelentőségű védett természeti
terület. Egy földterület helyi szintű természetvédelmi oltalmát a települési
önkormányzat rendelete keletkezteti. Országos jelentőségű védett természeti terület
védetté nyilvánítása miniszteri rendeletben történik. Országos jelentőségű védett
természeti területnek minősül továbbá valamennyi, a törvény erejénél fogva (ex lege)
védett természeti terület.
Az egyedi jogszabállyal védetté nyilvánított országos jelentőségű védett
természeti terület négy kategóriája: nemzeti park, tájvédelmi körzet,
természetvédelmi terület, természeti emlék. (Járulékos, különleges védelmi kategória
a fokozottan védett természeti terület, a tudományos rezervátum, a bioszféra
rezervátum, az erdőrezervátum.)
A Tvt. alapján a törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi forrás,
láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom, földvár. A barlang ex lege védett
értéknek, míg a többi, különleges oltalmat érdemlő objektum védett természeti
területnek minősül. Természetvédelmi terület a láp és szikes tó; természeti emlék:
forrás, víznyelő, kunhalom és földvár. Az egyes védelmi kategóriák fogalom-
meghatározását a Tvt. adja meg.
A Javaslat a védett élő szervezetek életközösségét is megtartja a tényállás
elemeként. A Tvt. szerint életközösség (társulás) az élővilág egy meghatározott
élőhelyen található olyan szerveződése, amelyben a különböző élő szervezetek
állományai meghatározott kapcsolatrendszerben élnek együtt.
A Javaslat az élő szervezetek életközössége mellett, azok élőhelyére is
kiterjeszti a büntetőjogi védelmet. A Tvt. 4. § h) pontja alapján élőhely az a
meghatározható térbeli egység, ahol adott élő szervezet és állománya (populáció),
vagy élőlények életközössége a természeti rendszerben előfordul és a
kialakulásához, fennmaradásához, szaporodásához, tenyésztéséhez szükséges
környezeti feltételek adottak.
41
3.	A Javaslat megtartja a tényállás elemeként, az elkövetés módjaként a
„jogellenesen” fordulatot. A „jogellenesen” jelenti az engedély nélkül, illetve az
engedély kereteit túllépve, valamint a tiltott módon történő cselekményeket is. A Tvt.-
ben foglalt tevékenységekre az engedélyt az Országos Környezetvédelmi,
Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség, a környezetvédelmi, természetvédelmi
és vízügyi felügyelőség, vagy a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, helyi védett
természeti területtel kapcsolatban a jegyző, a tanácsi rendeletben foglalt
tevékenységekre pedig a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Nemzetközi
Természetvédelmi Egyezmények Osztálya adja meg. A „jogellenesen” kifejezés
magában foglalja azt is, hogy az egyes területek, a barlang, illetve az élőhely, vagy
életközösség vonatkozásában hátrányosan történik a megváltoztatás.
4.	A Javaslat a hatályos tényállás elkövetési magatartásait kibővíti. Eszerint
elkövetési magatartás a megszerzés, tartás, forgalomba hozatal, az országba
behozatal, onnan kivitel, az ország területén történő átvitel, a kereskedés, az
elpusztítás, illetve a megváltoztatás, valamint új elem a károsítás. A károsítás jelenti
mindazokat a cselekményeket, amelyek során az adott élő szervezet egyede nem
pusztul el, de jelentős sérelmeket szenved, ilyen például a madár repülésképtelenné
tétele.
A megváltoztatás eredménye olyan változás, ami ténylegesen kárt, vagy
hátrányt okoz, vagyis minden olyan tevékenység, ami ellentétes a Tvt.-ben
meghatározottakkal. A megváltoztatás tehát a terület jellegének, használatának
megváltoztatását jelenti, ami egy széleskörű fogalom, ebbe bele tartozik például a
terület terjedelmének megváltoztatása is. A jelentős mérték megállapítása minden
esetben szakértői kérdés.
5.	A természetkárosítás minősített esete annyiban változik a Javaslat szerint,
amennyiben az az alapesetben foglaltakhoz képest szükséges. Minősített eset a
fokozottan védett, valamint védett élő szervezetek olyan mértékű pusztítása,
amelynek eredményeképp az elpusztított élő szervezet egyedeinek külön
jogszabályban meghatározott, pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a
fokozottan védett növény- vagy állatfaj egyedei esetében megállapított, pénzben
kifejezett legmagasabb érték kétszeresét. Ennek meghatározása az alapesetnél
írottakkal azonosan történik, azzal az eltéréssel, hogy a hatályos 13/2001. KöM
rendelet szerint a legmagasabb érték a fokozottan védett növények esetében
100.000 forint, fokozottan védett állatok esetében pedig 1.000.000 forint.
Minősített eset továbbá az EK rendeletben foglalt, azonban Magyarországon
védetté, illetve fokozottan védetté nem nyilvánított élő szervezet egyedének a
számottevő pusztulása, ami az élő szervezet adott állományának (populációjának)
fennmaradását veszélyeztető pusztulását jelenti. Amennyiben azonban az adott
egyed mind a magyar jogszabályok szerint, mind az EK rendelet szerint védettséget
élvez, abban az esetben a Javaslat szerint a 281. § (3) bekezdés a) pontjának első
fordulata alapján kell a minősített esetet megállapítani.
Az alapesetben meghatározott Natura 2000-területek, védett természeti
területek, a védett barlang, valamint a védett élő szervezetek életközössége, azok
élőhelye vonatkozásában a jelentős károsodás, valamint a megsemmisülés már
42
magasabb fokban veszélyes a társadalomra, így azok minősített esetként nyernek
megfogalmazást.
6.	A gondatlan elkövetés büntetendősége - hasonlóan a hatályos törvényhez
-	a Javaslat szerint is kizárólag a minősített esethez kapcsolódik, ebből kifolyólag az
alapeset csak szándékosan valósítható meg.
A 10. §-hoz
1.	A környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezésének tényállása
keretdiszpozíció, azt tartalommal kitöltő egyes jogszabályok a Hgt., a Kvt., a Tvt., a
az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő
hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló tanácsi 259/93/EGK rendelet,
a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és
megállapításának módjáról szóló 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet, az országos
településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm.
rendelet (OTÉK), a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének
feltételeiről szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet, a települési hulladékkal
kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 213/2001. (XI. 14.) Korm.
rendelet, az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő
hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló 120/2004. (IV. 29.) Korm.
rendelet, a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és
utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről szóló 22/2001. (X. 10.) KöM
rendelet, a települési szilárd hulladék kezelésére szolgáló egyes létesítmények
kialakításának és üzemeltetésének részletes műszaki szabályairól szóló 5/2002. (X.
29.) KvVM rendelet.
2.	A bűncselekmény megnevezése a hatályos törvényszövegben „a
környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése”. A Javaslat - tekintettel arra,
hogy a Javaslat szerinti normaszöveg nem csak az elhelyezést, hanem az engedély
nélküli vagy az engedély kereteit túllépve végzett hulladékkezelési tevékenységet,
valamint más hulladékkal végzett jogellenes tevékenységet is szankcionálja -, a
tényállás címét „a hulladékgazdálkodás rendjének megsértésé”-re módosítja.
3.	A Javaslat szerint az elkövetési tárgy a tényállás alapeseténél a hulladék.
Hulladék a Hgt.-ben ezen a néven meghatározott dolog, vagyis hulladék bármely, a
törvény 1. számú melléklete szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy
anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles.
A minősített eset elkövetési tárgya a veszélyes hulladék. Veszélyes hulladék
szintén a Hgt.-ben ezen a néven meghatározott dolog, vagyis veszélyes hulladék a
törvény 2. számú mellékletében felsorolt tulajdonságok közül eggyel vagy többel
rendelkező, illetve ilyen anyagokat vagy összetevőket tartalmazó, eredete,
összetétele, koncentrációja miatt az egészségre, a környezetre kockázatot jelentő
hulladék. Ilyenek a gyúlékony, mérgező, fertőző stb. hulladékok.
A radioaktív hulladék nem eleme a tényállásnak, az azzal kapcsolatos
jogellenes magatartásokat a Btk. 264. §-a, a visszaélés radioaktív anyaggal
tényállása tartalmazza.
43
4.	A Javaslat szerint a bűncselekmény alanya az (1) bekezdés a) pontja
esetén, valamint a b) pont második fordulata és az ezekhez kapcsolódó minősített
eset vonatkozásában bárki, az (1) bekezdés b) pontjának első fordulata esetén,
valamint az ehhez kapcsolódó minősített eset vonatkozásában, aki nem rendelkezik
engedéllyel, vagy rendelkezik, de az engedély kereteit túllépi.
5.	A tényállás egyik elkövetési magatartása az arra a célra hatóság által nem
engedélyezett helyen történő hulladék elhelyezés. Az „elhelyezés” kifejezésnek a
mindennapi szóhasználatban egyértelmű a jelentése, a kifejezés használata nem
sérti a „normavilágosság" követelményét. Az „elhelyez” kifejezés szerepel több más
cselekmény megfogalmazásában, különböző, a hulladékgazdálkodással kapcsolatos
jogszabályokban, része a hulladéklerakás valamint a tárolás fogalmának is. Törvényi
tilalom vonatkozik a hulladék ellenőrizetlen körülmények közötti elhelyezésére.
A hulladékot a gyűjtés céljából arra rendszeresített gyűjtőedényben, vagy
egyéb gyűjtőeszközben, a gyűjtőszigeten vagy hulladékudvarban lehet elhelyezni.
Aki ezeken kívül, különösen közterületen, magánterületen, vagy védett természeti
területen, erdőben, mezőn hulladékot elhelyez, megvalósítja a törvényi tényállást.
A gyűjtőedényeket és egyéb gyűjtőeszközöket az önkormányzati
képviselőtestületek, valamint a közszolgáltatási szerződés alapján a közszolgáltatást
végzők jelölik ki. Gyűjtősziget a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek
végzésének feltételeiről szóló 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet szerint a
háztartásokban keletkező, hasznosításra alkalmas, különböző fajtájú, elkülönítetten
gyűjtött, háztartási hulladék begyűjtésére szolgáló, lakóövezetben, közterületen
kialakított, felügyelet nélküli, folyamatosan rendelkezésre álló begyűjtőhely,
szabványosított edényzettel. A települési szilárd hulladék kezelésére szolgáló egyes
létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes műszaki szabályairól
szóló 5/2002. (X. 29.) KvVM rendelet szerint gyűjtősziget közterület-használati
engedély birtokában létesíthető. A 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet szerint
hulladékudvar az elkülönítetten (szelektíven) begyűjthető települési szilárd, valamint
a külön jogszabályban meghatározottak szerint a veszélyes hulladékok átvételére és
az elszállításig elkülönített módon történő tárolására szolgáló, felügyelettel ellátott,
zárt begyűjtőhely.
Az OTÉK szerint települési (kommunális) hulladékot csak a helyi építési
szabályzatban, szabályozási tervben erre a célra kijelölt területen szabad elhelyezni,
veszélyes, radioaktív hulladékot pedig a vonatkozó jogszabályok szerint szabad
elhelyezni. A települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének
feltételeiről szóló 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet szerint települési
folyékonyhulladék leürítő hely a közcsatornának az arra jogosult által kijelölt aknája,
illetőleg szennyvíztisztító telep kiegészítő műtárgya. Az illetékes vízügyi felügyelet -
a szakhatóságok véleményének figyelembevételével, a jegyző véleményének
kikérésével, valamint az üzemeltetővel történt egyeztetés lefolytatását követően -
határozza meg, hogy a települési folyékony hulladék elhelyezésére, az üzemeltető
rendelkezésére álló szennyvíztisztító telepek közül melyik vehető igénybe.
A „hatóság által arra a célra nem engedélyezett hely” fordulat a
hulladéklerakóra is vonatkozik, ugyanis a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók
44
lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről szóló 22/2001.
(X. 10.) KöM rendelet értelmében hulladéklerakó létesítését engedélyeztetni kell a
környezetvédelmi felügyelőséggel. Bizonyos hulladékok csak bizonyos lerakókban
helyezhetők el, ez a megfogalmazás magában foglalja azt is, hogy aki olyan
hulladékot helyez el ott, ahol azt nem lehet, az is megvalósítja a tényállást (például
folyékony hulladékot, mert azt leürítőhelyen kell leüríteni).
A tényállás másik elkövetési magatartása az engedély nélküli, vagy az
engedély kereteit túllépő hulladékkezelési tevékenység végzése. A Javaslat e
magatartás meghatározását beépíti a tényállásba egy értelmező rendelkezés
keretében. Eszerint a Hgt. 14. §-ának (1) bekezdése alapján hulladékkezelési
tevékenységnek minősül a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése,
tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása, továbbá a Hgt. rendelkezik a hulladék
kezeléséről, valamint annak az ország területére történő behozataláról, kiviteléről,
illetve az ország területén történő átviteléről.
A tényállás hatályos szövege az említettek közül mindössze a gyűjtést, a
tárolást, és a szállítást tartalmazza, valamint külön kiemeli a kezelést. A Hgt. új
fogalomkészlete miatt szükséges az elkövetési magatartások felülvizsgálata. A Hgt.
3.	§-a szerint hasznosítás a hulladéknak vagy valamely összetevőjének a
termelésben vagy a szolgáltatásban - a 4. számú mellékletben felsorolt eljárások
valamelyikének alkalmazásával - történő felhasználása. Ártalmatlanítás a hulladék
okozta környezetterhelés csökkentése, környezetet veszélyeztető, szennyező,
károsító hatásának megszüntetése, kizárása - a környezet elemeitől történő
elszigeteléssel vagy anyagi minőségének megváltoztatásával -, a 3. számú
mellékletben felsorolt eljárások valamelyikének alkalmazásával. Gyűjtés a hulladék
rendezett összeszedése, válogatása a további kezelésre történő elszállítás
érdekében. Begyűjtés a hulladéknak a hulladék birtokosaitól történő átvétele a
hulladék birtokosa vagy a begyűjtő telephelyén, továbbá a begyűjtőhelyen
(gyűjtőpontokon, hulladékgyűjtő udvaron, tároló-, kezelőtelepen) és a további kezelés
érdekében történő összegyűjtés, válogatás a begyűjtő telephelyén. Szállítás a
hulladék telephelyen kívüli mozgatása, beleértve a szállítmányozást és a fuvarozást
is. A Tanács az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé
történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló 259/93/EGK rendelete
és annak végrehajtásáról szóló, a 120/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet az Európai
Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás
felügyeletéről és ellenőrzéséről tartalmazza a hulladék behozatalának, kivitelének és
átszállításának szabályait. A Hgt. szerint előkezelés a hulladék begyűjtését, tárolását,
hasznosítását, illetőleg ártalmatlanítását elősegítő, azok biztonságát növelő, a
környezetterhelést csökkentő tevékenység, amely a hulladék fizikai, kémiai, biológiai
tulajdonságainak megváltoztatásával jár. Tárolás a hulladéknak termelője által a
környezet veszélyeztetését kizáró módon végzett, három évnél rövidebb ideig tartó
elhelyezése.
A környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2003/80/IB tanácsi
kerethatározat 2. cikke meghatározza azokat a cselekményeket, amelyeket minden
államnak büntetőjogi eszközökkel szankcionálnia kell. A kerethatározat 2. cikkének c)
pontja szerint bűncselekményként kell meghatározni a hulladék - beleértve a
veszélyes hulladékot is - jogellenes ártalmatlanítását, kezelését, tárolását,
szállítását, kivitelét vagy behozatalát, amely bármely személy halálát vagy súlyos
45
sérülését, vagy a levegő, a talaj, a víz minőségének, vagy az állatoknak vagy
növényeknek a jelentős károsodását okozza vagy okozhatja. Annak érdekében, hogy
a 281/A. §-ban foglaltak megfeleljenek a kerethatározatnak, az elkövetési
magatartások körét ki kell bővíteni a hulladéknak az országba történő behozatalával
és kivitelével. A hulladék behozataláról, kiviteléről és az ország területén történő
átvitelről a Hgt. 17. §-a a „hulladék behozatala, kivitele és átszállítása” cím alatt
rendelkezik.
A Hgt. szerint a hulladékkezelési tevékenység - ha törvény, kormányrendelet
vagy miniszteri rendelet ettől eltérően nem rendelkezik - kizárólag a
környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhető. A veszélyes hulladékkal
kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm.
rendelet szerint veszélyes hulladékok kezelése csak a környezetvédelmi hatóság
engedélyével végezhető. Az engedélyezés szabályai a települési hulladékkal
kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 213/2001. (XI. 14.) Korm.
rendeletben (20-27. §), valamint a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek
végzésének feltételeiről szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendeletben (25-32. §)
találhatók.
A tényállás elkövetési magatartása továbbá a hulladékkal más jogellenes
tevékenység végzése. Nem minden hulladékkal kapcsolatos tevékenység
engedélyköteles, bizonyos cselekmények ex lege tilosak, így ezek (tehát a
jogszabály által, illetve a közösségi jogszabályok által tiltott tevékenységek) szintén
elérik a bűncselekményi szintet.
6.	A hulladékgazdálkodás rendjének megsértése elnevezésű tényállás
eredmény-bűncselekmény. Mind az alapeset, mind a minősített eset materiális
bűncselekmény, vagyis akkor tényállásszerű a cselekmény, ha bekövetkezik a föld, a
levegő, a víz, az élővilág, valamint azok összetevőinek a közvetlen veszélyeztetése.
Ha már károsító eredmény következik be, akkor más tényállás, a környezet-, illetve a
természetkárosítás valósul meg.
7.	A bűncselekmény minősített esete a veszélyes hulladékra elkövetett
hulladékgazdálkodás rendjének megsértése. A veszélyes hulladék definíciója a Hgt.-
ben található, a minősített esetként történő kezelést az indokolja, hogy fokozottabb a
társadalomra veszélyessége egy olyan cselekménynek, amely során gyúlékony,
mérgező, fertőző stb. anyagot helyez el valaki kifejezetten nem arra szánt helyen,
vagy végez azzal hulladékkezelési tevékenységet. A veszélyes hulladékkal
kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm.
rendelet szabályozza a veszélyes hulladékokra vonatkozó eltérő rendelkezéseket,
kötelezettségeket.
8.	A bűncselekmény szándékosan és gondatlanul is elkövethető, a gondatlan
elkövetéshez kapcsolódó büntetési tételek az alap- és minősített esetekhez
igazodnak.
9.	A Javaslat a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése vonatkozásában
is beépít a Btk.-ba egy büntethetőséget megszüntető okot. A környezetkárosításhoz
hasonlóan, nagyobb érdek fűződik a környezet, környezeti elemek eredeti állapotba
történő visszahelyezéséhez, a veszélyhelyzet megszüntetéséhez, mint az elkövető
46
megbüntetéséhez, ezért ennek érdekében az elkövetőnek lehetősége van a veszély
megszüntetésére.
A 11. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a föld, a víz, levegő, az élővilág valamint azok
összetevői fogalmának a meghatározása két tényállás - a 280. § és 281/A. § -
vonatkozásában is szükséges, a Javaslat a közös értelmező rendelkezést a közrend
elleni bűncselekmények fejezet végén helyezi el. Az értelmező rendelkezés a Kvt.-re
utalással határozza meg a környezetkárosítás, valamint a hulladékgazdálkodás
rendjének megsértése elnevezésű tényállások elkövetési tárgyait.
A 12. §-hoz
1.	A nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmára
vonatkozó kötelezettség megszegését az 1993. évi XVII. törvény 64. §-a iktatta a
Btk.-ba. A törvény indokolása utalt arra, hogy a piacgazdaság viszonyai között is
büntetőjogi üldözést kíván egyes nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák
forgalmára, az ellenőrzés alá vont anyagok előállítására és kereskedelmére
vonatkozó szabályoknak a megszegése. A nemzetközi elvárásoknak megfelelően a
következő termékeket hívta fel példaként az indokolás, amelyek kereskedelme
nemzetközi ellenőrzés alá esik: „a COCOM-listán szereplő kettős felhasználású
vegyi, biológiai termékek és ezek előállítására szolgáló berendezések, valamint a
kábítószerek, pszichotróp anyagok és az ezek előállításához szükséges prekurzorok,
felszerelések, berendezések”.
2.	A törvény módosítása az uniós csatlakozást követően beállt jogszabályi és
terminológiai változások miatt szükséges.
Időközben a COCOM-listát felváltotta a Wassenaar-i Megállapodás szerinti
haditechnikai jegyzék, amelyet az Európai Unió tagállamai is alkalmaznak. E
jegyzéken szereplő termékek és technológiák nemzetközi forgalmáról a haditechnikai
eszközök és szolgáltatások kivitelének, behozatalának, transzferének és tranzitjának
engedélyezéséről szóló 16/2004. (II. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban:
haditechnikai R.) rendelkezik. A haditechnikai R. hazánknak az Európai Unióhoz
történő csatlakozása napjával lépett hatályba. Az ellenőrzés alá vont haditechnikai
eszközök - ideértve annak hatástalanított változatát is, akkor, ha az alkalmas
kiképzési, oktatási vagy egyéb hasonló célra - listáját a haditechnikai R. melléklete
tartalmazza. Haditechnikai szolgáltatás: minden olyan műszaki támogató
tevékenység, amely a haditechnikai eszköz fejlesztésével, gyártásával,
összeszerelésével, minőségi vizsgálatával, üzemeltetésével, karbantartásával,
javításával vagy bármely más műszaki szolgáltatással kapcsolatos, ideértve a
bérmunkát, továbbá az eszközök kezelésének és alkalmazásának oktatását
[haditechnikai R. 1. § 10. pont]. A szolgáltatás megvalósulhat műszaki-technológiai
utasítás, elméleti és gyakorlati oktatás, gyártási ismeret és tapasztalat átadása vagy
konzultáció útján szóban, írásban és elektronikus úton is.
47
Engedély szükséges a haditechnikai eszközzel végzett kivitel, behozatal és
transzfer tevékenység folytatásához, amely esetben a szükséges engedélyek:
tevékenységi engedély, tárgyalási engedély és forgalmi engedély; a haditechnikai
eszköz tranzitjához, amely esetben a szükséges engedélyek: tranzittevékenységi és
tranzitengedély; a haditechnikai eszközhöz kapcsoló szolgáltatás nyújtásához és
igénybevételéhez, amely esetben a szükséges engedélyek: tevékenységi engedély,
tárgyalási engedély és forgalmi engedély; a haditechnikai eszközzel és
szolgáltatással összefüggő, a Magyar Köztársaság területén vagy azon kívül végzett
képviseleti, ügynöki, közvetítői, bróker tevékenységhez, amely esetben a szükséges
engedélyek: tevékenységi engedély, tárgyalási engedély és forgalmi engedély,
[haditechnikai R. 2. § (2) bek.]. Az engedélyezést a Gazdasági és Közlekedési
Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala végzi.
A kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó
közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 1334/2000/EK tanácsi rendelet
szabályozza a kettős felhasználású termékek kivitelét. Az import ellenőrzésének
szabályozása tagállami jogkörbe tartozik. A közösségi rendelet 2. cikkének a) pontja
határozza meg a kettős felhasználású termékek fogalmát (azok a termékek,
beleértve a szoftvert és a technológiát is, amelyek polgári és katonai célokra
egyaránt felhasználhatók,) amely továbbá magában foglalja azokat a termékeket is,
amelyek egyaránt felhasználhatók nem robbantási célokra, és nukleáris fegyverek
vagy más nukleáris robbanószerkezetek előállításához történő, bármilyen formájú
hozzájárulás céljából. Az engedélyköteles kettős felhasználású termékek listáját a
rendelet I. és IV. számú melléklete tartalmazza.
3.	A közösségi rendelet végrehajtására meghozott nemzeti jogszabály a kettős
felhasználású termékek és technológiák külkereskedelmi forgalmának
engedélyezéséről szóló 50/2004. (III. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban kettős
felhasználású R.), amelynek hatálya e termékek kivitelének, valamint az Európai
Unión kívüli harmadik országokból történő behozatalának az engedélyezésére terjed
ki. Az engedély kiadására a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal keretében
működő Exportellenőrzési, Vegyi és Biológiai Fegyvertilalmi Iroda jogosult.
A kettős felhasználású termékek exportengedélyének fajtái: Egyedi
Exportengedély, Globál Exportengedély, Nemzeti Általános Exportengedély,
Közösségi Általános Exportengedély. Azt, hogy mely tevékenység folytatásához
milyen engedély kiváltása szükséges a kettős felhasználású R. 5-7. §-a és 11. §-a
határozza meg.
Az Európai Közösség vámterületén kívülről Nemzetközi Importigazolással
hozhatók be a Magyar Köztársaság területére azok a kettős felhasználású termékek,
technológiák és szolgáltatások, amelyek a vegyifegyverek kifejlesztésének,
gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalmáról, valamint
megsemmisítéséről szóló, Párizsban, 1993. január 13-án aláírt egyezmény
kihirdetéséről szóló 1997. évi CIV. törvény 1. Mellékletének hatálya alá tartoznak,
amennyiben azt a származási ország hatósága igényli, vagy amelyekre nézve a
termék vagy a szolgáltatás fajtájától függetlenül, a magyarországi szerződő fél vagy
az Iroda tudomással bír arról, hogy azokat részben, vagy egészben, a vegyi,
biológiai, nukleáris fegyverek, illetve az ilyen fegyverek célba juttatására alkalmas
rakétatechnikai eszközök fejlesztésével, gyártásával, raktározásával,
48
működtetésével, felderítésével, azonosításával, elterjedésével kapcsolatban kívánják
felhasználni. Annak megállapítása, hogy a származási ország hatósága igényli-e a
termék, illetve a technológia Nemzetközi Importigazolással ellenőrzött behozatalát,
az ügyletben részt vevő szerződő felek feladata (kettős felhasználású R. 13. §).
Nemzetközi Importigazolás szükséges a kettős felhasználású termékek és
technológiák behozatalához, vámszabad területre, vámraktárba és tranzitterületre
történő beszállításához, a velük folytatott brókertevékenységhez, a technológia,
szoftver, műszaki adat e-mailen, lemezen, faxon vagy egyéb elektronikus úton
történő behozatalához (kettős felhasználású R. 14. §).
4.	A Javaslat szerinti elkövetési magatartás az engedély nélküli
külkereskedelmi forgalmazás, vagyis a haditechnikai, illetve kettős felhasználású
termék vagy technológia kivitele, behozatala, transzfere (a Közösség Vámterületén
belüli átadása), illetve tranzitja (a Magyar Köztársaság területén történő átszállítás,
amely nem eredményez az áru vámjogi helyzetében változást), továbbá
szolgáltatásnak (műszaki támogató tevékenység) engedély nélküli nyújtása, illetve
igénybevétele. A Javaslat szerint továbbra is büntetendő a végső felhasználó (vevő)
részéről a Végfelhasználói Nyilatkozat (haditechnikai R. 10. § (4) bek. a) pont], illetve
Végső Címzetti és Vásárlói Nyilatkozat (kettős felhasználású R. 17. §)
megszegésével a Nemzetközi Importigazolásban [haditechnikai R. 10. § (4) bek. a)
pont, illetőleg kettős felhasználású R. 16. §] foglaltaktól eltérő felhasználás.
5.	A haditechnikai R. és a kettős felhasználású R. fogalomhasználata szinte
azonos, és mindkettő a 1334/2000/EK tanácsi rendelet meghatározásain alapul. A
Javaslat értelmező rendelkezést iktat be, amelyben a közösségi rendelet
fogalomhasználatára történik hivatkozás az Európai Közösség vámterülete és a
kettős felhasználású termékek vonatkozásában.
A 13. §-hoz
1.	A Javaslat módosítja a számvitel rendjének megsértése egyik
alaptényállását, továbbá egyik minősített esetét.
A számvitel rendjének megsértése (2) bekezdés szerinti alaptényállásának
alanya a számviteli törvény hatálya alá nem tartozó egyéni vállalkozó, mert a
gazdasági tevékenység folytatása során más törvények is írnak elő számára olyan
kötelezettséget (nyilvántartás, bizonylatolás), amely alapján a gazdasági ügymenet
nyomon követhető, az adókötelezettség, járulékfizetési kötelezettség stb.
megállapítható.
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény 4. §-ának (3)
bekezdése értelmében a közkereseti társaság és a betéti társaság az evá-val
összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit - választásának megfelelően - vagy a (4)-
(6)	bekezdésben foglaltak, vagy a számvitelről szóló törvény előírásai szerint, a
kettős könyvvitel rendszerében teljesíti. Az adózó e választásáról az e törvény
előírásai szerint tett első bejelentésével egyidejűleg, az adóhatóság által
rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik; a nyilatkozatot az adózó később nem
változtathatja meg, és nem vonhatja vissza. Ezzel tehát lesznek további olyan
gazdálkodó szervezetek, amelyek kikerülnek a számvitelről szóló 2000. évi C.
49
törvény hatálya alól. Erre figyelemmel a Javaslat kiterjeszti a bűncselekmény alanyi
körét.
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény 4. §-ának (4)
és (5) bekezdése határoz meg kötelezettséget ezen adóalanyok számára, miszerint
kötelesek időrendben, folyamatosan, ellenőrizhető módon, a törvény melléklete
előírásainak megfelelően nyilvántartani és rögzíteni minden olyan adatot, amely
adókötelezettsége teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges. Az (5)
bekezdés továbbá kimondja, hogy a nyilvántartásban adatot rögzíteni, módosítani és
törölni csak bizonylat alapján lehet. A nyilvántartásban rögzített adatot módosítani
vagy törölni csak úgy lehet, hogy az eredeti adat a módosítást, illetve a törlést
követően is megállapítható legyen.
Az eva-adóalany a Javaslat szerint tehát akkor követi el a bűncselekményt, ha
bejelenti, hogy a könyvelést nem a számvitelről szóló törvény szabályai szerint végzi,
és az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény szerinti
nyilvántartási és bizonylatolási kötelezettségét megszegi. A védett jogi tárgy ez
esetben is a gazdasági ügymenet átláthatósága, nyomon követhetősége, és ezáltal
az adókötelezettség, járulékfizetési kötelezettség stb. pontos megállapíthatósága.
2.	A hatályos szabályozás szerint a Btk. 289. §-ának (4) bekezdése a
bűncselekményt akkor rendeli súlyosabban büntetni, ha azt pénzügyi intézmény,
biztosítóintézet vagy befektetési szolgáltató szervezet keretében követik el.
Ugyanakkor a magánnyugdíjpénztárak és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak
(a továbbiakban: pénztárak) esetében is igaz az, hogy a számviteli előírások pontos
betartásának nyilvánvalóan nagyobb a fontossága, mint egyéb gazdálkodó
szervezetek esetében, ami azt indokolja, hogy e tevékenységek során elkövetett
cselekmények súlyosabban fenyegetett cselekményként, minősített esetként
legyenek szabályozva.
A pénztár olyan jogintézmény, amit sajátos célja, gazdálkodása és működése
együttesen határoz meg. A pénztár gazdálkodása során elért bevételeit sem
osztalék, sem részesedés formájában nem fizeti ki. Azokat a szolgáltatások
fedezetének biztosítására, a szolgáltatások szinten tartására, fejlesztésére, valamint
a gazdálkodás költségeinek fedezésére fordíthatja, továbbá abból tartalékot
képezhet. A magán-nyugdíjpénztári szolgáltatások a társadalombiztosítási
nyugdíjrendszer által biztosított nyugellátást egészítik ki. Az önkéntes kölcsönös
biztosító pénztárak az öngondoskodás elősegítését szolgálják, pénzeszközeik tartós
befektetését és ehhez kapcsolódóan különböző szolgáltatások igénybevételét teszik
lehetővé tagjaik számára. A pénztári működés alapelvei közül kiemelendő a
biztosítási elv, valamint a kölcsönösség és a szolidaritás elve.
A nyugdíjpénztár nyugdíjcélú megtakarítások gyűjtését, kezelését és
kifizetését végzi, míg az önsegélyező pénztár munkanélküliség és
keresőképtelenség esetén nyújt szolgáltatásokat, illetve támogatást, jogszabály által
előírt szociális kötelezettségek alapján. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár
fogalmát az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény
2.	§-a (2) bekezdésének a) pontja tartalmazza, míg a magán-nyugdíjpénztári
tevékenység fogalmát a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló
1997.	évi LXXXII. törvény 4. §-ának (4) bekezdése határozza meg.
50
3.	Az ellenőrzést végző állami szervek (Állami Számvevőszék, KEHI)
gyakorlati tapasztalatai tükrében tömegesen fordul elő olyan eset, hogy az ellenőrzés
azért hiúsul meg, mert a kötelezett azt állítja, hogy a könyvvezetési
kötelezettségének eleget tett, de a dokumentumok a cég költözése, felújítási munkák
során elvesztek. A számvitelről szóló törvény 169. §-a állapítja meg a dokumentáció
megőrzésének a kötelezettségét. A Javaslat ezért a büntetőjogi védelmet kiterjeszti a
gondatlan elkövetésre is, ha a kötelezettség megszegése az adott üzleti évet
érintően a vagyoni helyzet áttekintését, illetőleg ellenőrzését meghiúsítja.
A 14. §-hoz
1.	A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmát a
tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény (a továbbiakban: versenytörvény) szabályozza. A versenytörvény
részletesen felsorolja a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozó
magatartás fajtáit, illetve a tilalmak megsértőivel szemben differenciált
szankciórendszert határoz meg.
A vállalkozások a gazdasági verseny kényszerítő hatásainak elkerülése
érdekében nemegyszer olyan megállapodásokat kötnek, melyek csak a résztvevők
számára járnak előnnyel, a kívülállók részére hátrányosak, a gazdasági versenyt
különböző mértékben korlátozzák vagy torzítják. Az ilyen versenykorlátozó hatású
megállapodások a kartellek, bár a versenytörvény ezt a kifejezést nem tartalmazza,
ez az általánosan használt kifejezés a nemzetközi versenyjogban. A versenytörvény
az általános kartelltilalom kimondása mellett - követve az Európai Közösséget
létrehozó szerződés (a továbbiakban: Szerződés) 81. Cikkében alkalmazott
szabályozási megoldást - példálózó, nem kimerítő jellegű felsorolást ad a
versenykorlátozó megállapodások jellegzetes eseteiről.
A versenykorlátozó megállapodások tilalma gazdaságpolitikai jelentőségű, a
magyar jogrendszerben jelenleg a versenynek, mint a piac szabályozó eszközének
az érvényesülését korlátozó, illetve a versenytorzító magatartásokkal szembeni
fellépés kizárólag igazgatási eszközökkel, a Gazdasági Versenyhivatal eljárása útján
történik. Más szempontú megközelítést igényel azonban azoknak a versenytorzító
magatartásoknak a szankcionálhatósága, amelyek egyúttal sértik a koncessziós és a
közbeszerzési eljárások tisztaságát. Ebben az esetben nem csupán a piacon való
működés törvénybe ütköző volta, hanem a koncessziós és a közbeszerzési eljárások
tisztességes és befolyásolástól mentes lefolytatásának védelme alapozza meg a
büntetőjogi fenyegetettséget.
A Javaslat a koncessziós pályázatokhoz és a közbeszerzési eljárásokhoz
kapcsolódó, a versenytársak közötti versenyt korlátozó megállapodásokra,
összehangolt magatartásokra - ideértve a vállalkozások társadalmi szervezete, a
köztestület, az egyesülés és más hasonló szervezet versenyt korlátozó döntéseit is,
amelyek a versenyt korlátozzák - vonatkozó bűncselekményi tényállást a
tisztességes piaci magatartást és a verseny tisztaságát érintő tényállások között,
önálló tényállásként fogalmazza meg. A tényállás védett jogi tárgya a pénzügyi
támogatások rendszerének törvényes működése, a közpénzek, a költségvetési
51
források átlátható, tisztességes és haszonelvű felhasználásának védelme, valamint a
verseny szabadsága, a szabadpiac korlátozástól mentes működése.
A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. §-ának (1) bekezdése
határozza meg a koncesszióköteles tevékenységek körét, a 4. § (1) bekezdése pedig
kimondja, hogy - a törvényben meghatározott kivétellel - a koncessziós szerződés
megkötésére az állam, illetőleg az önkormányzat pályázatot köteles kiírni. A
közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény pontosan körülhatárolja, hogy
milyen eljárás tekintendő közbeszerzési eljárásnak, illetve, hogy mely esetekben kell
közbeszerzési eljárást lefolytatni.
2.	A versenytörvény a kartelleket illetően a tilalmi elvet érvényesíti. Ennek
lényege, hogy a szabályozás a kartellek általános tilalmából indul ki, azaz tiltja a
horizontális és a vertikális kartell létrehozását is. Az előbbi akkor valósul meg, ha a
megállapodás (összehangolt magatartás) versenytársak között jön létre. Vertikális
kartellről van szó, ha a megállapodást a piaci rendszer különböző szintjein
elhelyezkedő, a forgalmi folyamat különböző szakaszaiban működő vállalkozások (pl.
termelők és kereskedők) kötik. A Javaslat által beiktatott tényállás csak a horizontális
kartellekre vonatkozik, mivel a tényállás a koncessziós és a közbeszerzési eljárásban
megvalósított versenykorlátozó magatartásokat szankcionálja, ahol is a pályázók,
illetve ajánlattevők szükségképpen versenytársak.
A versenytörvény 11. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy tilos a
vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a
vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más
hasonló szervezetnek a döntése (a továbbiakban együtt: megállapodás), amely a
gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy
ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Nem minősül ilyennek a megállapodás, ha
egymástól nem független vállalkozások között jön létre.
Az összehangolt magatartás úgy valósulhat meg, hogy a verseny résztvevői
egymásra figyelemmel - adott esetben piaci helyzetüktől függetlenül - azonos piaci
magatartást tanúsítanak. Ettől a tiltott összehangolt magatartástól meg kell
különböztetni az ún. párhuzamos magatartást, amelyre a piaci verseny résztvevői
„azonos hatásmechanizmus” okából kényszerülnek, pl. a valuta leértékelése miatt
stb. Annak, hogy az adott cselekmény összehangolt magatartást vagy párhuzamos
magatartást valósít-e meg, azért van jelentősége, mert a párhuzamos magatartást a
Javaslat szerinti új tényállás - hasonlóan a versenytörvényhez - nem kívánja
büntetni.
A Javaslat az elkövetési magatartások meghatározásakor igazodik a
versenytörvény szerinti fordulatokhoz. A versenytörvény a megállapodás
gyűjtőfogalma alá érti, de külön nevesíti az összehangolt magatartást és
vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más
hasonló szervezetnek a döntését.
A vállalkozások közötti gazdasági együttműködés nem tiltott, ha az a verseny
tisztaságával és a fogyasztók érdekeivel nem ellentétes. Ebben az esetben azonban
a versenytársak olyan megállapodást kötnek egymással, illetőleg megállapodás
hiányában olyan összehangolt magatartást tanúsítanak, vagy a vállalkozások
52
társadalmi szervezetek, a köztestület, az egyesülés és más hasonló szervezet olyan
döntésének meghozatalában vesznek részt, amely a gazdasági versenyt korlátozza
vagy kizárja, és csak az ebben résztvevők számára biztosít előnyöket. Ugyancsak
nem tiltott az olyan megállapodás sem, amelyet a közbeszerzési eljárásban, illetőleg
a koncessziós pályázat esetében az egy ajánlattevőnek, illetve pályázónak minősülő
konzorcium tagjai kötnek egymással.
A szabad verseny hiánya viszont mindenképpen hátrányt okoz a koncessziós,
illetve közbeszerzési eljárást lefolytató költségvetési szervnek vagy gazdálkodó
szervezetnek, mivel a pályázat kiírójának, illetve az ajánlatkérőnek nincs lehetősége
a tényleges piaci viszonyokat tükröző feltételeknek megfelelően elbírálni a
pályázatokat, ajánlatokat, ezáltal az eljárás eredményeként kedvezőtlen szerződés
megkötésére kerül sor.
3.	A Javaslat szerinti bűncselekmény célzatos bűncselekmény: a koncessziós
és a közbeszerzési eljárás eredményének a befolyásolására kell a versenykorlátozó
megállapodást megkötni. A Javaslat szerint a bűncselekményt az követi el, aki a
koncessziós vagy közbeszerzési eljárás eredményének befolyásolása érdekében az
árak, díjak - ideértve pl. a koncessziós díjat -, illetőleg egyéb szerződési feltételek
(pl. biztosíték, garancia, opció) rögzítésére, vagy a piac felosztására irányuló
megállapodást köt, avagy más összehangolt magatartást tanúsít, így például
összejátszik versenytárssal abban, hogy kinek a pályázata, ajánlata lesz érvényes és
csak színleli a versenyt.
A Javaslat szerinti bűncselekmény alanya a gazdálkodó szervezet [Btk. 137. §
17. pont] ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja, tisztségviselője,
alkalmazottja, illetve a gazdasági társaság tagja lehet, aki a gazdálkodó szervezeten
belüli tevékenysége vagy pozíciója révén érdekeltje a piaci versenynek és a
versenytársakkal „megállapodást köthet”, illetőleg aki a vállalkozások társadalmi
szervezete, a köztestület, az egyesülés és más hasonló szervezet döntésének
meghozatalában részt vesz.
A koncessziós és közbeszerzési eljárás során alapvetően két szempontot kell
figyelembe venni. Egyrészt azt, hogy a pályázók, illetve ajánlattevők közül ki lesz az
eljárásban a nyertes fél, másrészt, hogy az adott beszerzést milyen áron, egyéb
szerződési feltételekkel - koncessziós szerződés szempontjából lényeges elem a
koncessziós díj, illetőleg a biztosítékok, garanciák - kell teljesíteni. Ebből
következően a versenytársak megállapodása, összehangolt magatartása vagy arra
vonatkozhat, hogy ki milyen „árra” adja be ajánlatát a koncessziós, illetve
közbeszerzési eljárásban (árak rögzítése), vagy arra, hogy adott koncessziós
tevékenységre kiírt, illetve az adott közbeszerzési tárgyra vonatkozó egyes
eljárásokban ki lesz a kedvezőbb feltételekkel ajánlatot tévő (piacfelosztás). Továbbá
mindkét eljárás eredményének tisztességtelen célú befolyásolása történhet egyéb
összehangolt magatartás tanúsításával, vagy a vállalkozások társadalmi
szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a
döntése alapján.
4.	A Javaslat privilegizált esetet is meghatároz, figyelemmel arra, hogy kisebb
a társadalomra való veszélyessége azoknak a cselekményeknek, amelyek esetén a
közbeszerzés értéke nem haladja meg az ötvenmillió forintot. Koncessziós eljárás
53
esetén, tekintettel a koncesszióköteles tevékenységek jellegére, ilyen indok nem áll
fenn.
5.	A Javaslat arra az esetre, ha az elkövető feltáró jellegű bejelentést tesz a
hatóságnak, mielőtt a cselekmény a hatóság tudomására jutna, büntethetőséget
megszüntető okot állapít meg. A Javaslat tekintettel arra, hogy a büntetőeljáráson
kívül ezen ügyekben eljárás folyhat a Gazdasági Versenyhivatal, illetve
Közbeszerzési Döntőbizottság előtt, de esetlegesen a Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete előtti eljárásban is tehetnek ilyen nyilatkozatot, a hatóság fogalmát
kiterjeszti a verseny- vagy pénzügyi felügyeletet ellátó szervezet és
közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslatot lefolytató szervekre is.
A 15. §-hoz
1.	A Javaslat új törvényi tényállást iktat be a Btk.-ba, amely egyrészről
magában foglalja a jelenleg is büntetni rendelt jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási
tevékenységet, a jogosulatlan befektetési szolgáltatási tevékenységet, és a
jogosulatlan biztosítási tevékenységet, másrészről e büntetendő tevékenységeket
kiegészíti a jogosulatlan árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, tőzsdei,
elszámolóházi, központi értéktári, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári,
illetve magán-nyugdíjpénztári tevékenységgel.
E pénzügyi tevékenységek közös jellemzője, hogy a különböző
háttérjogszabályok engedélyhez kötik a tevékenység végzését, a következők szerint:
a)	A pénzügyi szolgáltatás fogalmát a hitelintézetekről és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 3. §-ának (1) bekezdése, míg a
kiegészítő pénzügyi szolgáltatás fogalmát ugyanezen § (2) bekezdése határozza
meg. Ezen tevékenységek a törvény 3. §-ának (3) és (4) bekezdése szerint
üzletszerűen csak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével
végezhetőek. A törvény 3. §-ának (6) bekezdése szerint az elszámolásforgalom
lebonyolítását (elszámolásforgalmi ügylet) és a pénzfeldolgozási tevékenységet, mint
kiegészítő pénzügyi szolgáltatást, a Magyar Nemzeti Bank engedélyezi úgy, hogy e
tevékenységek végzésének engedélyezéséről a Magyar Nemzeti Bank a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyeletét értesíti. A Felügyelet az értesítés alapján a jogi
személyt nyilvántartásba veszi.
b)	A befektetési szolgáltatás háttérjogszabálya a tőkepiacról szóló 2001. évi
CXX. törvény. A befektetési és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység
fogalmát a törvény 81. §-a, míg az árutőzsdei szolgáltatási tevékenység fogalmát a
törvény 83. §-a határozza meg, mindkét tevékenység végzéséhez a törvény 91. §-a
értelmében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének meghatározott engedélye
szükséges.
A befektetési alapkezelő a törvény 229. §-a szerinti tevékenységeket
folytathatja, kizárólag a Felügyelet engedélyével. A befektetési alapkezelési
tevékenység fogalmát a törvény 5. §-a (1) bekezdésének 8. pontja határozza meg.
54
A tőzsde fogalmát a Tpt. 5. §-a (1) bekezdésének 94. pontja, a tőzsdei
tevékenység fogalmát a Tpt. 297. §-ának (1) bekezdése határozza meg. A tőzsde
alapításához, illetve tőzsdei tevékenység végzéséhez a Tpt. 299. §-ának (1)
bekezdése és 303. §-ának (1) bekezdése alapján szintén a Felügyelet engedélye
szükséges.
Az elszámolóház fogalmát a Tpt. 5. §-a (1) bekezdésének 33. pontja, az
elszámolóházi tevékenységek körét pedig a Tpt. 334. §-a határozza meg. A Tpt. 338.
§-a alapján pedig az elszámolóházi tevékenység végzése is a Felügyelet
engedélyéhez kötött.
A központi értéktár pedig olyan elszámolóház, amelyet a Felügyelet a Tpt.
336. §-ának megfelelően, ugyanezen §-ban meghatározott központi értéktári
tevékenység végzésére kötelez.
c)	A biztosítási tevékenység részletes szabályait a biztosítókról és a biztosítási
tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény tartalmazza. Az engedélyköteles
tevékenységeket a törvény 57. §-a sorolja fel; a felügyeleti, és így az engedélyezési
tevékenységet a törvény 1. §-a (1) bekezdésének f) pontja értelmében a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyelete végzi.
d)	Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár tevékenységét az önkéntes
kölcsönös biztosító pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 10. §-a határozza
meg, amely tevékenységek a törvény 60. §-a szerint kizárólag a felügyelet
engedélyével végezhetőek. A felügyeleti szerv ebben az esetben is a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyelete (53. §).
e)	A magán-nyugdíjpénztári tevékenység részletes szabályait a
magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény
tartalmazza. A törvény 13. §-a szerint a pénztár alapításához engedély szükséges,
amennyiben önkéntes nyugdíjpénztár kívánja tevékenységét kiterjeszteni magán-
nyugdíjpénztári feladat ellátására, akkor működtetési engedélyt kell kérnie. A
működtetési engedély feltételei azonosak az alapítási engedélyre irányadó
rendelkezésekben meghatározottakkal. A pénztári tevékenység a törvény 18. §-a
szerint a felügyelet tevékenységi engedélye birtokában kezdhető meg. A felügyeleti
szerv a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (101. §).
2.	A hatályos Btk. jelenleg nem minden engedély nélküli pénztári
tevékenységet rendel büntetni, mivel a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás
bűncselekményét csak az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár vagy
magánnyugdíjpénztár részére történő vagyonkezelés engedély nélküli végzése
esetén lehet megállapítani, míg az engedély nélkül végzett önkéntes kölcsönös
biztosító pénztári vagy magán-nyugdíjpénztári tevékenység esetén nem. Tekintve,
hogy a pénztárak működése a szociális biztonság egyik alappillére, a védett jogtárgy
a szociális biztonság megteremtése e formájának törvény szerinti működtetése, és a
büntetőjogi fenyegetettség a pénztártagok, illetve a befizetők védelmét szolgálja.
Nincs megteremtve a büntetőjogi fenyegetettsége a tőkepiacról szóló törvény
által szabályozott árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, tőzsdei,
elszámolóházi és központi értéktári tevékenység jogosulatlan végzésének sem.
55
Ugyanakkor e tevékenységek engedély nélküli végzése - lehetséges
következményeiket tekintve - ugyanolyan károsak, mint a már büntetendő
jogosulatlan befektetési szolgáltatási tevékenység. A védett jogtárgy ez esetben a
tőkepiac szabályos működése, és e magatartások büntetendővé nyilvánítása
elsősorban e szolgáltatásokat igénybevevők, illetve a befektetők védelmét szolgálja.
A Javaslat ez utóbbi tevékenységek jogosulatlan folytatásával szemben is
kiterjeszti a büntetőjogi védelmet. Azt, hogy milyen engedély szükséges e
tevékenységek végzéséhez, és hogy azt ki, milyen formában kaphatja meg a
felügyeleti szervtől, a korábban felhívott háttérnormák egyértelműen rendezik.
3.	A hatályos Btk.-ba külön §-okkal - 298/D. §, 298/E. §, 298/F. § - kerültek
beiktatásra az egyes jogosulatlanul végzett tevékenységek, amit a jogellenes
magatartások jellege egyáltalában nem indokol, mert bár a háttérjogszabályok
különbözőek, az elkövetési magatartások azonosak. A Javaslat ezért egy tényállásba
rendezi, és a pénzügyi tevékenység fogalma alá vonja az említett tevékenységeket,
és e tényállás keretében szabályozza az újonnan beiktatott tevékenységek
jogellenes folytatását is.
Különbözik a hatályos tényállások büntetési tétele is. A jogosulatlan biztosítási
tevékenység két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy
pénzbüntetéssel, míg a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási és befektetési
szolgáltatási tevékenység - amelyet később iktattak a Btk.-ba - egy évtől öt évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűncselekmény törvényi büntetési
tételének meghatározásakor a jogalkotónak a Btk. belső rendszerére, a különböző
súlyú cselekmények egymáshoz való viszonyára kell tekintettel lennie.
Az egy évtől öt évig terjedő büntetésitétel-keret már a beiktatásakor is eltúlzott
volt, tekintettel arra, hogy ilyen mértékű a tételkerete például a gondatlan
emberölésnek, a magzatelhajtás minősített esetének, a maradandó fogyatékosságot
vagy súlyos egészségromlást okozó testi sértésnek, a halálos közúti baleset
okozásának, a megrontásnak, az államtitoksértésnek, embercsempészésnek. A
biztosítási tevékenység engedély nélküli végzése pedig ugyanolyan súlyos
következményekkel járhat, mint a pénzügyi szolgáltatási, illetve befektetési
szolgáltatási tevékenységek esetében. Ezért a Javaslat a jogosulatlan pénzügyi
tevékenységet egységesen bűntettként szabályozza, büntetési tételét pedig három
évig terjedő szabadságvesztésben határozza meg.
A 16. §-hoz
1.	A tőkepiaci folyamatokban rendkívül fontos az információk nyilvánossága,
mert ez teremt azonos lehetőséget a befektetők számára, hogy valamilyen
befektetésről, vagy annak felszámolásáról döntsenek. A pénzügyi eszközök árát a
piaci viszonyok alakítják, amely viszonyokat jelentős mértékben lehet befolyásolni
akár szándékosan is. A tőkepiaci működésnek az információhoz jutás
egyenlőségének alapelvén, a befektetők részére nyújtott információk egyenlő
minőségén kell alapulnia, ez biztosítja az üzletek tisztességét. Ha az információk
csak egy szűkebb kör számára állnak rendelkezésre, a bennfentes információval
rendelkező személyek ezzel a lehetőséggel visszaélhetnek, kihasználhatják többlet
56
információjukat, és ezáltal más befektetők kárára anyagi előnyökhöz juthatnak. A
látszólag szabályos ügylet éppen a bennfentes információ tilalmazott felhasználása
miatt lesz jogellenes. A bennfentes kereskedelem bűncselekményének elkövetője
sérti a vevők közötti egyenlőség elvét, és veszélyezteti a piac megbízhatóságát.
2.	A bennfentes kereskedés tilalma az Európai Unió szabályozásában már
1989-ben megjelent, és azt tartalmazza a magyar tőkepiaci szabályozás is. A
tőkepiacok fejlődése, az új befektetési eszközök és kereskedési technikák
megjelenése szükségessé tette a szabályozás korszerűsítését. Ezen új szabályok a
következők:
-	az Európai Parlament és a Tanács 2003. január 28-i 2003/6/EK irányelve a
bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés),
-	a Bizottság 2003. december 22-i 2003/124/EK irányelve a 2003/6/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvnek a bennfentes információ meghatározása és
közzététele, valamint a piaci manipuláció meghatározása tekintetében történő
végrehajtásáról,
-	a Bizottság 2003. december 22-i 2003/125/EK irányelve a 2003/6/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvnek a befektetési ajánlások tisztességes ismertetése és
az összeférhetetlenség közzététele tekintetében történő végrehajtásáról,
-	a Bizottság 2004. április 29-i 2004/72/EK irányelve a 2003/6/EK európai parlamenti
és tanácsi irányelvnek az elfogadott piaci gyakorlatok, az árualapú származtatott
ügyletekre vonatkozó bennfentes információ fogalom meghatározása, a
bennfentesek jegyzékének összeállítása, a vezetői ügyletek bejelentése és a gyanús
ügyletek bejelentése tekintetében történő végrehajtásáról.
A második (ún. komitológiai) szinten hozott szabályok a 2003/6/EK irányelv 1.,
6.	és 8. cikkéhez fűznek értelmező rendelkezéseket.
3.	A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) a
bennfentes kereskedelem tilalmát - a módosító törvényjavaslat benyújtását
megelőzően - a 199. §-ban csak az értékpapírokra és a tőzsdei termékekre
vonatkozóan tilalmazta, a Btk. ugyanakkor kizárólag az értékpapírral elkövetett
bennfentes kereskedelmet rendeli büntetni.
Az Európai Parlament és a Tanács a bennfentes kereskedelemről és a piaci
manipulációról (piaci visszaélés) szóló 2003. január 28-i 2003/6/EK irányelve (a
továbbiakban: Irányelv), a bennfentes kereskedelem szankcionálását kötelezővé
teszi minden pénzügyi eszköz vonatkozásában.
A bizalmas gazdasági információk birtokosai saját hasznukra és mások kárára
manipulálhatják a tőkepiacon a kereslet-kínálat viszonyát, az árfolyamok és ezen
keresztül a gazdasági élet alakulását. Tekintettel arra, hogy ez nem csak az
értékpapír, hanem a tőkepiac valamennyi eszköze tekintetében igaz, a Javaslat a
büntetőjogi fenyegetettséget nemcsak az értékpapír, mint elkövetési tárgy, hanem
valamennyi pénzügyi eszköz vonatkozásában megteremti. A pénzügyi eszköz
fogalmának a meghatározását az Irányelv 1. cikkének (3) bekezdése tartalmazza,
amelyet a magyar viszonyokra pontosítva a módosítás alatt álló Tpt. új 204. §-ának
(5)	bekezdése fogja tartalmazni. Ezzel áll összefüggésben a 300/F. § szerinti
értelmező rendelkezés beiktatása.
57
4.	A hatályos Btk. a bennfentes információ fogalmát eltérően határozza meg,
mint a hatályos Tpt. Az Irányelv és végrehajtási rendeletei alapján a Tpt.-ben ez a
fogalom is módosulni fog. Jelenleg sem indokolt, hogy a Btk. és a Tpt. (korábban
Épt.) rendelkezései e tekintetben eltérnek egymástól, ezért a Javaslat a hatályos
szabályozással szemben, a bennfentes információ fogalmát a Btk.-ban nem
határozza meg. Ezáltal a Btk. 299/A. §-ának alkalmazása szempontjából a jövőben a
Tpt., mint háttérjogszabály rendelkezését kell majd alapul venni. A bennfentes
információ fogalmát a módosítás alatt álló Tpt. új 201. §-ának (3) bekezdése
határozza meg.
5.	Az Irányelv a bennfentes információ felhasználását tilalmazza, nem
szükséges, hogy bármiféle célzat vezérelje a felhasználót. A bennfentes
kereskedelem tilalmát a módosítás alatt álló Tpt. új 200. §-a mondja ki. Az
újrafogalmazott tényállásból a bennfentes információ felhasználásával kötött ügylet
és a bennfentes információra tekintettel ügylet kötésére adott megbízás esetén az
előnyszerzési célzat elhagyásra kerül, mivel a bennfentes információ birtokában az
ügyletet kötő, illetve a megbízó a piac többi befektetőjéhez képest előnyben van,
annak révén a piaci reálfolyamatoktól független, tisztességtelen haszonra tehet szert.
Az Irányelv tilalmazza a bennfentes információ átadását. A bennfentes
információ mielőbbi nyilvánosságra hozatala előtt, csak a vállalkozások működési
rendje szerint meghatározott személyek jogosultak a bennfentes információ
kezelésére. A bennfentes információ illetéktelen személy részére való átadása révén
az információ birtokába kerülő személy a piac egyéb szereplőihez képest ugyancsak
tisztességtelen előnyhöz jut. A Javaslat ezért büntetni rendeli a bennfentes
információ illetéktelen személy részére történő átadását, azonban a büntetőjogi
védelmet csak arra az esetkörre terjeszti ki, ha ez előnyszerzés végett történt.
A 17. §-hoz
1.	A bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés)
szóló 2003. január 28-i 2003/6/EK parlamenti és tanácsi irányelv tilalmazza a piac
meg nem engedett módon történő befolyásolását, a piaci visszaélést, manipulatív
piaci gyakorlat alkalmazását.
Az Irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerint tilalmazott piaci befolyásolás
-	az olyan ügylet, illetve vételi vagy eladási megbízás, amely hamis vagy félrevezető
jelzéseket ad, illetőleg valószínűsíthetően adhat a pénzügyi eszközök kínálata,
kereslete vagy ára tekintetében, vagy amely egy személy vagy egymással
összejátszó személyek cselekménye révén a szokásostól eltérő vagy mesterséges
szinten rögzíti egy vagy több pénzügyi eszköz árát,
kivéve, ha az a személy, aki az ügyletet megkötötte, illetve a vételi vagy eladási
megbízást adta, bizonyítja, hogy szóban forgó eljárása során jogos indokok
vezérelték, és hogy az érintett ügylet vagy megbízás megfelel az érintett szabályozott
piac elfogadott piaci gyakorlatának;
-	az olyan ügylet, illetve vételi vagy eladási megbízás, amelyben fiktív eszközökhöz
vagy bármilyen más formájú megtévesztéshez, manipulációhoz folyamodnak;
58
-	az olyan információk terjesztése az internetet is magában foglaló
tömegtájékoztatásban, vagy bármilyen más eszközzel, amely információk pénzügyi
eszközök tekintetében hamis vagy félrevezető jelzéseket adnak vagy
valószínűsíthetően adhatnak, beleértve híresztelések és hamis vagy félrevezető
hírek terjesztését, amennyiben az a személy, aki ilyeneket terjesztett, tudta vagy neki
tudnia kellett volna, hogy az információ hamis vagy félrevezető.
Az Irányelv az egyes meghatározásokra példálózó felsorolást is ad, miszerint
-	valamely személy vagy egymással összejátszó személyek olyan magatartása,
amely pénzügyi eszköz kínálata vagy kereslete tekintetében erőfölény biztosítására
irányul, és közvetlenül vagy közvetve a vételi vagy eladási árak rögzítését vagy más
tisztességtelen kereskedési feltételek kialakítását eredményezi,
-	pénzügyi eszközök vétele vagy eladása a piac zárásakor, amelynek az a hatása,
hogy félrevezeti a záróárfolyamok alapján eljáró befektetőket,
-	a hagyományos vagy az elektronikus tömegtájékoztatáshoz való alkalmi vagy
rendszeres hozzáférés kihasználása valamely pénzügyi eszközre (vagy közvetve a
kibocsátójára) vonatkozó vélemény kinyilvánítása révén, miután az így eljáró
személy előzőleg pozíciót szerzett e pénzügyi eszköz vonatkozásában, és utóbb az
általa kinyilvánított véleménynek az adott pénzügyi eszköz árára gyakorolt hatását
kihasználva tesz szert haszonra anélkül, hogy egyidejűleg megfelelően és
eredményesen nyilvánosságra hozta volna ezt az összeférhetetlenséget.
Az Irányelv kimondja, hogy a piaci manipuláció fogalommeghatározásait a
gyakorlatban piaci manipulációként megjelenő új tevékenységi formákra történő
kiterjesztésük céljából ki kell igazítani.
2.	Az Irányelv fogalommeghatározásaiból és a felhozott példákból látható,
hogy igen kiterjedt és állandóan változó a piaci manipuláció esetköre. Számos
esetben azt, hogy a cselekmény piacbefolyásolásnak minősül vagy sem, az dönti el,
hogy a szabályozott piacon az adott befolyásolás elfogadott gyakorlat-e. Mivel egy
állandóan változó és az ésszerű gazdasági gyakorlattól függően tilalmazott
cselekményekről van szó, ráadásul az Irányelv szerinti piacbefolyásolás számos
fogalmi meghatározása igen tág, illetve általános, így a normavilágosság, illetve az
egyértelműség követelményének szem előtt tartásával lehetetlen az Irányelv szerinti
tilalmazott esetek büntetőjogi tényállásként egy az egyben történő meghatározása.
A tőkebefektetési csalás elkövetési magatartása viszont e tilalmazott körbe
tartozik, amelyet az Irányelv fogalomhasználatának megfelelően kell átalakítani.
A Javaslat kiegészíti a tényállást a pénzügyi eszközre vonatkozó színlelt
ügylet elkövetési fordulattal, ha ez késztet más személyt tőkebefektetésre, annak
emelésére vagy eladására. A pénzügyi eszközre vonatkozó színlelt ügylet kötésével
a valós piaci folyamatok által kialakított ártól mesterségesen el lehet téríteni a tőzsdei
árfolyamokat, amely így valótlanul magas, illetve alacsony árfolyam kialakuláshoz
vezethet. Ez a megtévesztő magatartás indít másokat tőkebefektetésre vagy annak
eladására. A piacbefolyásolás e módja, mivel nem valós piaci eseményeken alapul
mindenképes káros a piac működésére, ezért teremti meg büntetőjogi
fenyegetettségét a Javaslat. A tőkebefektetés eladása, illetőleg a befektetés
csökkentése is olyan piaci ügylet, amelynek kiváltója az eredményes
59
piacbefolyásolás, és amely nem a reális piaci folyamatokat tükrözi, ezért a
büntetőjogi védelem kiterjesztése ez esetben is indokolt.
A Javaslat továbbá a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetére vonatkozó
információt kiegészíti a gazdálkodó szervezetnél vezető állást betöltő személy e
tevékenységét, illetve - a gazdálkodó szervezetre vonatkozóan, így pl. ha a
kibocsátó gazdálkodó szervezetben befolyással rendelkezik, vagy saját kibocsátású
-	pénzügyi eszközt érintő adattal.
A 18. §-hoz
1.	A Javaslat gazdasági titok megsértése elnevezéssel új törvényi tényállást
iktat a Btk.-ba, amely egyrészről magába foglalja a jelenleg is büntetni rendelt üzleti
titok megsértése, banktitok megsértése, értékpapírtitok megsértése elkövetési
magatartásokat, másrészt a büntetőjogi védelem körébe vonja a biztosítási titkot és a
pénztártitkot.
a)	A biztosítási titok fogalmát a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről
szóló 2003. évi LX. törvény 153. §-a határozza meg. Biztosítási titok minden olyan -
államtitoknak nem minősülő -, a biztosító, a biztosításközvetítő, a biztosítási
szaktanácsadó rendelkezésére álló adat, amely a biztosító, a biztosításközvetítő, a
biztosítási szaktanácsadó egyes ügyfeleinek (ideértve a károsultat is) személyi
körülményeire, vagyoni helyzetére, illetve gazdálkodására vagy a biztosítóval kötött
szerződéseire vonatkozik.
b)	Pénztártitok egyrészt a magánynyugdíjpénztárak által, másrészt az
önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak által kezelt meghatározott adat. A
magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 78.
§-ának (2) bekezdése szerint pénztártitoknak minősül minden olyan, a pénztártagról
a pénztár vagy a pénztári szolgáltató szervezet rendelkezésére álló, a tevékenysége
folytán tudomására jutó tény, információ vagy adat, amely a pénztártag személyére,
adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira,
valamint egyéni számláján nyilvántartott összegre, járulékbefizetéseire és a részére
járó nyugdíjszolgáltatásra vonatkozik.
A pénztártitok fogalmát hasonlóan határozza meg az Önkéntes Kölcsönös
Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 40/A. §-ának (2) bekezdése,
miszerint pénztártitok minden olyan, a pénztártagról és a munkáltatói tagról a pénztár
vagy a pénztári szolgáltató rendelkezésére álló, a tevékenysége folytán tudomására
jutó tény, információ vagy adat, amely a pénztártag, a pénztártag
kedvezményezettjének, örökösének, közeli hozzátartozójának személyére, adataira,
vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint
egyéni számláján nyilvántartott összegre, illetve amely a munkáltatói tag, illetve a
támogató adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, tulajdonosi, üzleti
kapcsolataira vonatkozik.
c)	A biztosítási titok és a pénztártitok fogalma alá tartozó adatkörök számos
eleme, mint pl. az ügyfél vagyoni helyzete, gazdálkodására, üzleti tevékenységére,
tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint egyéni számláján nyilvántartott összegre,
60
járulékbefizetéseire stb., vonatkozik, és amely adatok jogtalan megszerzése, átadása
az ügyfél számára komoly hátrányokat jelenthet, úgymint a banktitok esetében,
ekként ezen titkok büntetőjogi védelmének megteremtése is indokolt.
2.	A Javaslat a jelenlegi tényállástól eltérően a bank- és értékpapírtitok stb.
megsértését, az üzleti titok megsértéséhez hasonlóan, csak akkor rendeli büntetni,
ha a titoksértést jogtalan haszonszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt
okozva követik el. Ennek indoka, hogy a szaktörvények is azt tekintik tiltott
felhasználásnak, ha a titokbirtokos úgy használja fel a titkot, hogy ezzel saját maga
vagy más személy részére közvetlen vagy közvetett módon előnyt szerezzen, vagy,
hogy a befektetési szolgáltatónak, árutőzsdei szolgáltatónak, befektetési
alapkezelőnek, tőzsdének, és az elszámolóházi tevékenységet végző szervezetnek
vagy azok ügyfeleinek hátrányt okozzon [Tpt. 371. § (3) bek.], illetőleg hogy annak
révén saját maga vagy más személy részére közvetlen vagy közvetett módon előnyt
szerezzen, továbbá, hogy a pénzügyi intézménynek vagy az intézmény ügyfeleinek
hátrányt okozzon [Htp. 55. § (3) bek.].
3.	A Javaslat elhagyja a tényállásból az üzleti titok fogalmát, tekintettel arra,
hogy a Polgári Törvénykönyv 81. §-ának (2) bekezdése ezt valamennyi jogágra
kiterjedően megfogalmazza. Szükségtelen tehát bárminemű eltérés hiányában e
fogalmat megismételni a Btk.-ban.
4.	A Javaslat változatlan formában, viszont a jelenlegi megoldástól eltérően,
amely csak a banktitok és az értékpapírtitok tekintetében állapított meg ilyen okokat,
valamennyi titokra kiterjedően megállapítja a büntethetőséget kizáró okokat. Ugyanis
valamennyi titok vonatkozásában érvényes a közérdekből nyilvános adat
szolgáltatására vonatkozó kötelezettség, illetőleg valamennyi titkot érintheti a
pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény szerint bejelentési
kötelezettség.
A módosítás alatt álló Tpt. új 205. §-ának (1) bekezdése bejelentési
kötelezettséget ír elő a bennfentes kereskedelemre, illetve piacbefolyásolásra utaló
tény, eset, körülmény felmerülése esetén a befektetési szolgáltatási, kiegészítő
befektetési szolgáltatási, árutőzsdei szolgáltatási tevékenységet végző személyek
számára; továbbá a Tpt. 370. §-ába beiktatandó új (11) bekezdéssel egyértelművé
teszi, hogy nem követ el értékpapírtitok-sértést a befektetési szolgáltató, az
árutőzsdei szolgáltató, a befektetési alapkezelő, a tőzsde és az elszámolóházi
tevékenységet végző szervezet, ha az általa foganatosított korlátozó intézkedésekről
tájékoztatja a Pénzügyminisztériumot. Azonos tartalmú rendelkezés beiktatására
kerül sor a Tpt.-t módosító törvényjavaslattal a Hpt. [51. §-ának újonnan beiktatandó
(9) bekezdése] és a Bit. [157. §-ának újonnan beiktatandó (7) bekezdése] esetében,
a pénzügyi intézmény, a biztosító, biztosításközvetítő és a biztosítási szaktanácsadó
az általa foganatosított korlátozó intézkedésekről tett tájékoztatása tekintetében.
Mindezek alapján a Javaslat a büntethetőséget kizáró okok körébe emeli
ezen, törvényben meghatározott bejelentési és tájékoztatási kötelezettségek
teljesítését.
A 19. §-hoz
61
1.	Az Európai Parlament és a Tanács a bennfentes kereskedelemről és a piaci
manipulációról (piaci visszaélés) szóló 2003. január 28-i 2003/6/EK irányelve a
bennfentes kereskedelem szankcionálását kötelezővé teszi minden pénzügyi eszköz
vonatkozásában. A pénzügyi eszköz fogalmát az Irányelv 1. cikkének (3) pontja
határozza meg, amelyet a magyar viszonyokra pontosítva a háttérjogszabály, a Tpt.
tartalmazza majd. Tekintettel arra, hogy a Tpt.-nek az irányelv átültetését elvégző
módosítása folytán a jogszabályban két különböző meghatározása is lesz e
fogalomnak, pontosan meg kell határozni a büntető törvény alkalmazása során
irányadó fogalmat.
A Javaslat szerinti értelmező rendelkezés a Tpt. módosított „Hatodik
részében” használt fogalommal szinte azonos tartalommal határozza meg a pénzügyi
eszköz fogalmát. A pénzügyi eszköz fogalmát a módosítás alatt álló Tpt. új 204. §-
ának (5) bekezdése fogja tartalmazni. Az eltérés a büntető joghatóságnak, a Tpt.
joghatóságához képest korlátozott volta miatt szükséges. Az itt meghatározott
pénzügyi eszköz az elkövetési tárgya a bennfentes kereskedelemnek és a
tőkebefektetési csalásnak. További pontosítást e fogalom nem igényel, hiszen a
magyarázatára használt egyéb meghatározások - pl. befektetési eszköz,
szabályozott piac, egyéb tőzsdei termék - a háttérjogszabályokból egyértelműen
kiolvashatók.
2.	A Javaslat a tőkebefektetési csalás tényállásának alkalmazása
szempontjából még egy értelmező rendelkezést iktat be, mégpedig a vezető állású
személyek körének egyértelmű meghatározása érdekében.
A 20. §-hoz
A Javaslat az újonnan beiktatandó értelmező rendelkezésben, a Btk. 303. § és
303/A. § alkalmazása tekintetében, mindkét tényállásra egyöntetűen meghatározza
azt, hogy a pénzmosás esetén mit kell a dolog fogalma alatt érteni. A hatályos Btk.
szerint ilyen meghatározást csak a 303. § tartalmazott.
A 21. §-hoz
1.	A Javaslat egyszerűsíti az adócsalás igen bonyolult megszövegezésű
tényállását, annak érdemi meghatározását érintetlenül hagyva. Egyidejűleg a
Javaslat kiegészíti a Btké. 26. §-át, és az adó fogalma körébe vonja a korábban
nevesített járulékokat (társadalombiztosítási, baleseti, egészségbiztosítási, nyugdíj),
magán-nyugdíjpénztári tagdíjat, a Munkaerőpiaci Alapba fizetendő munkaadói és
munkavállalói járulékot, valamint a rehabilitációs és szakképzési hozzájárulást. E
fogalommeghatározás alapján a továbbiakban nincs szükség arra, hogy a Btk.-ban
külön tényállásként szerepeljen a Munkaerőpiaci Alap bevételét biztosító fizetési
kötelezettség megsértése, ezért a Javaslat e tényállás helyébe új tényállást iktat.
2.	A Javaslat az elkövetési magatartások körében kisebb változtatást
eszközöl, amely azért szükséges, mert a jelenlegi adóbevallási rendszerben -
ellentétben a még szocialista gazdasági viszonyok közötti rendszerrel - az adóalany
62
nem az adóhatóság előtt ad elő jelentős tényeket valótlanul, hanem valótlan
nyilatkozatot tesz a bevallás során, vagy éppen nem tesz semmilyen nyilatkozatot.
A 22. §-hoz
A Javaslat a munkajogi, adójogi valamint további foglalkoztatással kapcsolatos
jogszabályok megkerülésével történő foglalkoztatás, vagyis a feketemunka elleni
hatékonyabb és szigorúbb fellépés érdekében egy új tényállást vezet be a Btk.-ba. A
jelenlegi munkajogi és munkajogi ellenőrzési szabályok vizsgálata alapján a
feketemunkának a következő három megjelenési formája különíthető el.
1.	Az Egységes Munkaügyi Nyilvántartásba történő bejelentés elmulasztása,
ám ezen kötelezettség megszegését büntetőjogi szankcióval fenyegetni nem
indokolt, mivel az alkotmányosan aránytalan, továbbá a kilátásba helyezett
büntetőjogi szankció elenyésző súlyú a munkaügyi szankciórendszerben lévő
lehetőségek mellett.
2.	Színlelt szerződés megkötése, mikor a tartalmi jegyek alapján tág
értelemben foglalkoztatási jogviszonynak minősülő jogviszonyt (munkaviszonyt,
közalkalmazotti jogviszonyt, közszolgálati jogviszonyt stb.) más jogviszonynak
(megbízási, vállalkozási stb. jogviszonynak) neveznek, és az adó- és
társadalombiztosítási hatósággal szemben e más jogviszonyra vonatkozó szabályok
szerint számolnak el. Ezt a kérdést a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII.
törvény 2003. évi XX. törvénnyel történt módosítása véglegesen rendezte azzal,
hogy az addigi gyakorlatot szövegszerűen is megjelenítette a törvényben, kimondva,
hogy: „A szerződés típusát elnevezésétől függetlenül, az eset összes körülményére -
így különösen a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásaira, a szerződés
megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozataira, a tényleges
munkavégzés jellegére a 102-104. §-okban meghatározott jogokra és
kötelezettségekre - tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani.”
3.	A feketemunka jelenti a be nem jelentett, írásba nem foglalt és mindenféle
közteher befizetésének mellőzésével történő foglalkoztatást, illetve munkavégzést is.
Ebben az esetben ténylegesen nem kerül sor a foglalkoztatási jogviszony
bejelentésére és a közterhek bármiféle jogviszony szerinti megfizetésére. A kellően
sűrű és hatékony munkaügyi és adóhatósági ellenőrzés során e foglalkoztatások
feltárhatók és szankcionálhatók, azonban a foglalkoztatási jogviszony be nem
jelentésének közvetlenül megjelenő büntetőjogi szankciója nincs. Ha a színlelt
szerződés alapján az adóbevétel csökkenése (ideértve a különböző járulékfizetési
kötelezettségek megszegésével járó bevételcsökkenést is) a [Btké. 27. §-a (1)
bekezdésének a) pontja szerinti 50.001 Ft-os] büntetőjogi értékhatárt eléri, a
cselekmény - a befizetni elmulasztott adó, illetve a járulék fajtájától függően - a Btk.
310-310/A. §-ába ütköző adó-, társadalombiztosítási csalás, illetőleg a
Munkaerőpiaci Alap bevételét biztosító fizetési kötelezettség megszegése
vétségének vagy bűntettének minősül.
A hamis adatszolgáltatással vagy jelentős tény elhallgatásával a
foglalkoztatási jogviszony keretében elkövetett adócsalás bűncselekményt valósít
63
meg, ha a kapcsolódó adó-, járulék-, hozzájárulás-bevétel összegének csökkentése
az 50.000 Ft-ot meghaladja.
A kialakult jogalkalmazói gyakorlat szerint a különböző adónemekre, vagy
különböző időszakokban elkövetett cselekmények halmazatot képeznek, amelynek a
minősítésen túl a büntetés kiszabásánál van jelentősége. A halmazati büntetés
szabályai szerint az együttesen elbírált cselekmények esetén a legsúlyosabb
cselekmény büntetési tétele a felével emelkedik, de nem haladhatja meg az egyes
cselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát. Ha
a joggyakorlat szerint a különböző adónemekre vagy különböző időszakokban
elkövetett adócsalásokat „össze kellene adni", akkor az együttes adóbevétel-
csökkenés összege alapján kellene a cselekményt egységnek minősíteni.
Ennek az elvnek a büntetés kiszabása során nem elhanyagolható jelentősége
van. Ha pl. a foglalkoztató 15 olyan cselekményt követ el, amelyek egyenként
vétségként értékelendők, a halmazati szabályok alapján legfeljebb három évi
szabadságvesztés szabható ki, akkor is, ha az „összeadott” érték szerint a
cselekmény adott esetben jóval meghaladná a vétségi értékhatárt, akár két lépcsővel
is, így „érték-egybefoglalás”, mint törvényi egység alapján ki lehetne szabni akár öt
évi szabadságvesztést is.
A Javaslat kifejezett törvényi rendelkezéssel töri át az általános adócsalásnál
követett, bár a törvényben nem szabályozott azon jogalkalmazási gyakorlatot, hogy
az adócsalások egymással nem egységet, hanem halmazatot képeznek. Ezért a
Javaslat a „Munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás” tényállásával
bevezeti - az adócsalás speciális élethelyzetben történő elkövetése esetére - az
„érték-egybefoglalás” szabályát, tehát azt, hogy a munkáltatással összefüggésben
elkövetett adócsalások esetén az összes adó-, illetve járulékfajtára elkövetett
adócsalás összegét egybe kell számítani.
Az új tényállás lehetővé teszi, hogy a munkáltató által munkaszerződés nélkül,
vagy színlelt szerződéssel foglalkoztatottak után be nem fizetett adók és egyéb
járulékok értéke összeadódjon, és ezzel lehetőség nyílik az esetlegesen többrendbeli
adócsalás esetén alkalmazott halmazati szabályoknál súlyosabb büntetés
kiszabására.
Az adócsalás tényállásának, valamint a Btké. adófogalmának módosításával,
valamint a „Munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás” tényállásának a
Btk.-ba történő beiktatásával szükségtelenné válik a társadalombiztosítási,
egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség megsértése tényállása,
így a Javaslat azt hatályon kívül helyezi.
A 23. §-hoz
A Javaslat az adócsalás tényállásával egyezően, a Btk. 310. § (6)
bekezdésében foglaltak értelemszerű átvételével, büntethetőséget megszüntető okot
iktat be a visszaélés jövedékkel bűncselekményhez kapcsolódóan.
64
A 24. §-hoz
A Javaslat kisebb jogtechnikai módosítást végez, amikor a készpénz-
helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés törvényi tényállásában a (7) bekezdés
szövegéből elhagyja az alternativitásra utaló kitételt, miszerint a cselekmény csak
akkor állapítható meg, ha az elkövetési magatartás más bűncselekmény tényállási
elemeit nem meríti ki. A tényállás beiktatásról rendelkező 2003. évi II. törvény 26. §-
ához kapcsolódó indokolás kifejezetten utal arra, hogy e cselekmény speciális az e
tényállási elemekkel egyezően megállapított magánokirat-hamisítás vétségéhez
képest, a kitétel értelmezési problémákat vet fel, ezért szükséges a kiiktatása.
A 25-27. §-okhoz
A Javaslatból eredő módosításokat, pontosításokat, valamint újonnan
megjelenő törvényi rendelkezésekhez kapcsolódó értelmező rendelkezéseket a
Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és
végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet előírásain is átvezetik a
rendelkezések.
A 28. §-hoz
A Javaslat pontosítja a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 45.
§-ának (3) bekezdését, mivel a jelenlegi szöveg pontatlan. A hibrid alatt érteni kell az
élő szervezetek keresztezéseként (mesterséges folyamat során) és
kereszteződéseként (természetes folyamat során) létrejött egyedeket is.
A 29. §-hoz
A Javaslat hatálybalépését 2005. augusztus 1-jében indokolt meghatározni.
Ezzel egy időben a Javaslat rendelkezik azon törvények szövegrészeinek
módosításáról, illetőleg hatályon kívül helyezéséről, amelyek a Javaslat szerinti
módosítás okán váltak szükségessé.
A 30. §-hoz
A nemzetközi jogi kötelezettség megszegése, valamint a nemzetközileg
ellenőrzött termékek és technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettség
megszegése tényállások megnevezését a Javaslat megszünteti és helyükbe a
nemzetközi gazdasági tilalom megszegése, valamint a haditechnikai eszközök és
szolgáltatások, illetőleg kettős felhasználású termékek és technológiák forgalmára
vonatkozó kötelezettség megszegése alcímeket iktatja. Ezeket a változásokat a
nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény szövegén is át kell
vezetni. Erről rendelkezik a Javaslat e §-a.
A 31. §-hoz
65
A Javaslat megszünteti a végleges hatályú kiutasítás jogintézményét az
Európai Unió tagállamának állampolgáraival, illetve azok családtagjaival szemben.
Ezzel összefüggésben arról is rendelkezni kell, hogy a Javaslat hatálybalépése előtt
már kiszabott végleges hatályú kiutasításokat milyen módon kell a jövőben
végrehajtani.
A 32-33. §-okhoz
A Javaslat megállapítja, hogy a módosítások az Európai Unió mely
rendeleteinek, irányelveinek és kerethatározatainak végrehajtását szolgálják.