﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/16290. számú
törvényjavaslat
a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII.
törvény módosításáról
Előadó: dr. Kóka János
gazdasági és közlekedési miniszter
Budapest, 2005. május
2005. évi ... törvény
a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény
módosításáról
1.	§
A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban:
Grtv.) 2. §-a a következő új c) ponttal egészül ki, egyidejűleg az jelenlegi c)-v)
pont megjelölése d)-w) pontra változik:
[E törvény alkalmazásában:]
„c) Dohányáru: bármilyen módon fogyasztásra szánt, részben vagy egészben
dohányból készült termék.”
2.	§
A Grtv. a következő 2/A. §-sal egészül ki:
„2/A. § E törvénynek a sajtótermékekre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell
az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra (az elektronikus
kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő
szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény 2. §-ának f)
pontja) is.”
3.	§
A Grtv. 13. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem terjed ki]
„c) azokra a sajtótermékekre, amelyeket nem az Európai Gazdasági Térség
tagállamainak területén nyomtattak és adtak ki, és elsődlegesen nem az Európai
Gazdasági Térség tagállamainak területén való forgalmazásra állítottak elő.”
4.	§
A Grtv. 15. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi
(4)	bekezdés megjelölése (5) bekezdésre változik:
„(4) A 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtását - a
84/450/EGK tanácsi irányelvet, továbbá a 97/55/EK európai parlamenti és tanácsi
2
irányelvet átültető tagállami jogszabályokba ütköző Európai Közösségen belüli
jogsértések tekintetében - a Gazdasági Versenyhivatal látja el.”
5.	§
(1)	A Grtv. 16. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Reklámfelügyeleti eljárás megindítását az kérheti, akinek a gazdasági
reklámtevékenységre vonatkozó rendelkezés megsértése jogát, jogos érdekét
sérti vagy jogi helyzetét érinti. Ha a sérelmet szenvedett fogyasztó személye nem
állapítható meg, illetve, ha az igények érvényesítése a sérelmet szenvedett
fogyasztók számára tekintettel nem lenne célravezető, az eljárás megindítására a
fogyasztók érdekvédelmét ellátó közigazgatási szervek és társadalmi szervezetek
is jogosultak. Az 5/A. §-ban foglaltak megsértése esetén a reklámfelügyeleti
eljárás nem mellőzhető, ha azt a rendőrség kezdeményezi.”
(2)	A Grtv. 16. §-a a következő (5) - (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A reklámfelügyeleti eljárásban a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban:
Ket.) 160-163. §-a szerinti elektronikus ügyintézés nem gyakorolható.
(6) A hatóság biztosítja az ügyfél részére az elektronikus úton történő
időpontfoglalást, illetve időpont-egyeztetést, továbbá a Ket. 164. §-a szerinti
általános tájékoztató szolgáltatást nyújt.”
6.	§
A Grtv. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az eljáró szerv végzésében ideiglenes intézkedéssel megtiltja a jogsértő
magatartás további folytatását, illetve elrendeli a jogsértő állapot megszüntetését,
ha erre - az érdeksérelem köre vagy súlya miatt - halaszthatatlanul szükség
van.”
7.	§
A Grtv. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A felügyelőség első fokú döntése ellen benyújtott fellebbezést a
főfelügyelőség vezetője bírálja el. A felügyelőség első fokú döntését a
fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilváníthatja a Ket. 101. § (3)
bekezdésének a-d) pontjain túlmenően közegészségügyi, környezet- vagy
természetvédelmi okokból.”
3
8. §
A Grtv. 25/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„25/A. § (1) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést
szolgálja:
a)	a Tanács 84/450/EGK irányelve (1984. szeptember 10.) a megtévesztő
reklámra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási
rendelkezések közelítéséről;
b)	az Európai Parlament és a Tanács 97/55/EK irányelve (1997. október 6.) a
megtévesztő reklámra vonatkozó 84/450/EGK tanácsi irányelvnek az
összehasonlító reklámra történő kiterjesztése miatt történő módosításáról;
c)	az Európai Parlament és a Tanács 98/27/EK irányelve (1998. május 19.) a
fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló
eljárásokról (a törvény 16. §-ának (3) bekezdése );
d)	az Európai Parlament és a Tanács 2003/33/EK irányelve (2003. május 26.) a
tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó
törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről, az 5. cikk
(2) bekezdése kivételével.
(2)	A törvény 15. §-ának (4) bekezdése a fogyasztóvédelmi jogszabályok
alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004.
október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikke (1)
bekezdésének végrehajtásához szükséges rendelkezést állapítja meg.”
9.	§
A Grtv. módosításáról szóló 2001. évi I. törvény 15. §-ának (4) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép és a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A gazdasági és közlekedési miniszter - az egészségügyi miniszter
véleményének meghallgatásával - nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő
jelentőségű esemény vonatkozásában, különös méltánylást érdemlő esetben,
kérelemre, meghatározott időre felmentést adhat a Grtv. 13. §-ában foglalt tilalom
alól.
(5) A Grtv. módosításáról szóló . évi törvény hatályba lépését megelőzően
megkötött szerződések alapján, és a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően
végzett reklámtevékenység a szerződések lejártáig változatlan feltételekkel
folytatható.”
10.	§
(1)	Ez a törvény a - (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2005. augusztus 1-jén lép
hatályba, egyidejűleg hatályát veszti a gazdasági reklámtevékenységről szóló
1997. évi LVIII. törvény módosításáról szóló 2001. évi I. törvény 18. §-a.
4
(2)	Az e törvény 5-7. §-ában foglalt rendelkezések 2005. november 1-jén lépnek
hatályba, egyidejűleg hatályát veszti a Grtv. 17. §-ának (1) bekezdése.
(3)	2007. január 1-jén hatályát veszti a Grtv. e törvény 5. §-ának (2) bekezdésével
megállapított 16. §-ának (5)-(6) bekezdése és e törvény 5. §-ának (2) bekezdése.
11.	§
A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának,
forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény 8. §-ának (6)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(6) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	az Európai Parlament és a Tanács 2001/37/EK irányelve (2001. június 5.) a
tagállamoknak a dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusítására
vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről;
b)	az Európai Parlament és a Tanács 2003/33/EK irányelve (2003. május 26.) a
tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó
törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről, 5. cikk (2)
bekezdése (a törvény 5. §-ának (4) bekezdése)."
12. §
(1)	Ez a törvény a tagállamok dohánytermékek reklámozására és
szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek
közelítéséről szóló, 2003. május 26-i 2003/33/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelvnek való megfelelést szolgálja.
(2)	E törvény 4. §-a a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős
nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i
2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikke (1) bekezdésének
végrehajtásához szükséges rendelkezést állapítja meg.
5
Általános indokolás
A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban:
Grtv.) módosítására az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok
dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti
és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló 2003/33/EK irányelvének
(a továbbiakban: Irányelv) átültetésével kapcsolatos jogharmonizációs
kötelezettség teljesítése, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályiról szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2005.
november 1-jén történő hatályba lépése miatt van szükség. Tekintettel arra, hogy
a Grtv. módosítása jogharmonizációs okból szükségszerű, az előterjesztő
célszerűnek és indokoltnak tartja az Irányelv és a Ket. miatti változások egy
előterjesztésben történő szerepeltetését.
I.
A Grtv. hatályos rendelkezése a dohányáruk reklámozásának általános tilalmát -
szűk körben kivételeket megengedve e tilalom alól - mondja ki a 13. §-ának (1)
bekezdésében: „Tilos közzétenni dohányáru reklámját.” Az Irányelv átültetése
nem általánosan jelent szigorítást a dohányáruk reklámjának vonatkozásában,
mert maga az Irányelv nem kötelezi a tagállamokat teljes tilalomra, hanem
pontosan meghatározza azokat az eseteket, amikor megengedi és amikor
megtiltja azok alkalmazását. Az Irányelv 1. cikkének 1. pontja kimondja, hogy az
irányelv célja a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási
rendelkezéseinek közelítése, amelyek a dohánytermékek reklámozására és
vásárlásuk ösztönzésére vonatkoznak a következő területeken:
■	sajtóban és más nyomtatott kiadványokban;
■	rádiós műsorszórásban;
■	információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokban;
■	dohánytermékekkel kapcsolatos szponzorálás által, ideértve ezek ingyenes
terjesztését is.
Az Irányelv tehát kizárólag ezeken a csatornákon keresztül tiltja meg a
dohányreklámozást, ebből következően egyéb területekre (például közterületen
történő reklámozásra) nem vonatkozik a tilalom. A hatályos magyar jogrendszer
sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az egészségvédelmi szempontokra és csupán
négy esetben tesz kivételt az általános tilalom alól:
■	a dohányáruk forgalmazóinak szóló szakmai célú reklám;
■	a dohányáruk eladási helyén való bemutatás és árfeltüntetés;
■	elsődlegesen nem a Magyar Köztársaság területén való forgalmazásra
nyomtatott vagy kiadott idegen nyelvű sajtótermék;
■	világszintű nemzetközi motorsportrendezvény alkalmából végzett gazdasági
reklámtevékenység, amely esetében a felmentéshez kérelemre induló
előzetes eljárás lefolytatására is szükség van.
6
A magyar jogalkotónak a dohányáruk reklámozásának szabályozásakor úgy kell
alkotmányos keretek között maradnia, hogy a közösségi és az Egészségügyi
Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményében vállalt
kötelezettségeknek is megfeleljen, ugyanakkor egyértelműnek és kiszámíthatónak
kell lennie a jogalkalmazók számára. A tervezetben foglaltak szerint - fenti
szempontokat figyelembe véve - pontosításra kerül az általános dohányreklám
alóli kivételek közül az idegen nyelvű sajtótermékekre vonatkozó rendelkezés.
II.
Az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye (a
továbbiakban: Keretegyezmény), amely 2003. június 16-i aláírása után a 2005.
évi III. törvénnyel került beiktatásra a magyar jogrendszerbe, szintén arra kötelezi
Magyarországot, hogy megfelelő jogalkotási lépéseket tegyen a dohányáruk
reklámozásának visszaszorítása érdekében. A Keretegyezmény 13. cikkének 2.
pontja a részes államokat arra kötelezi, hogy alkotmányukkal vagy alkotmányos
elveikkel összhangban teljes tilalmat vezessenek be minden
dohányreklámozásra, promócióra és szponzorálásra. Ezzel szemben a
Keretegyezmény 13. cikkének 3. pontja azon Felek számára, amelyek
alkotmányuk, alkotmányos elveik következtében nincsenek abban a helyzetben,
hogy teljes tilalmat vezessenek be, a 4. pontban megfogalmazott minimális
korlátozásokat, így többek között minden valótlan, félrevezető, megtévesztő
dohányreklám megtiltását vagy a nemzetközi eseményeken résztvevő
dohánygyárak általi szponzoráció tilalmát vagy korlátozását írja elő.
A 2005. évi III. törvény indoklása a következőképpen fogalmaz:
„A Keretegyezmény megerősítése előtt elvégzett alkotmányossági vizsgálat
alapján megállapításra került, hogy hazánkban nincs lehetőség a 13. cikk (2)
bekezdése szerinti teljes reklám tilalom bevezetésére, így a 13. bekezdés (3)
bekezdése tekinthető irányadónak. Amennyiben az Alkotmánybíróság erre
vonatkozó álláspontja változna a jövőben, akkor a Keretegyezmény értelmében a
Keretegyezmény hatályba lépésétől számítva 5 év áll rendelkezésünkre az
Egyezmény 13. cikk (2) bekezdése szerinti reklám-tilalom bevezetésére.”
A dohányáru reklámozása korlátozásának alkotmányjogi megítélésével az
Alkotmánybíróság is foglakozott a 37/2000. (X. 31.) AB határozatában. E
határozat megvizsgálta az Alkotmányban rögzített egészséges környezethez való
jog, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog és a
véleménynyilvánítás, továbbá a vállalkozás szabadságának összefüggéseit a
dohányáruk reklámjának teljes tilalmával összefüggésben. Mérlegelésének
eredményeként az Alkotmánybíróság kimondta, hogy „az Alkotmányból nem
vezethető le a dohányáruk reklámjának teljes tilalma.” Az idézett AB határozat
azonban 2000-ben, tehát a Grtv. 2001. évi módosítását, a 2003/33/EK irányelv
elfogadását és a Keretegyezmény 2005. évi ratifikálását megelőzően született.
7
III.
A Grtv. 13. § (4) bekezdése b) pontjában a dohánytermékek reklámozásának
általános tilalma alóli kivételek között szerepeltette - jogharmonizációs
szempontból is megengedett módon - a dohánytermékek eladási helyen történő
bemutatását és árfeltüntetését. Ez a rendelkezés a Grtv. módosításáról szóló
2001. évi I. törvénnyel került elfogadásra. A Grtv. azonban e kivétel beiktatásával
egyidejűleg nem szerepeltette az általa használt fogalmak felsorolásánál a
„bemutatás” és „árfeltüntetés” kifejezések meghatározását, amely a joggyakorlat
számára később komoly értelmezési nehézségeket okozott.
A Grtv. fenti rendelkezéseinek beiktatásával egyértelműen az Európai Bíróság
által megsemmisített, szintén a dohánytermékek reklámjának egyes tilalmairól
szóló 1998/43/EK, ún. „Régi Irányelv” fogalmait használta, amely négy kivételt
említett a reklámtilalom alól: a vevőnek szóló reklámot, a harmadik országban
nyomtatott és nem elsődlegesen a Közösség piacára szánt sajtótermékben közölt
reklámot, valamint a dohányáru forgalmazóinak szóló tájékoztatást és az eladásra
kínált áru bemutatását és árának feltüntetését. A Grtv. nem építette be
rendelkezései közé a vevőnek szóló reklámot a dohányáru eladási helyén, csak a
dohányáru bemutatását és árfeltüntetését, aminek következtében elmosódtak a
különbségek az áru reklámozása és bemutatása között. Ez az értelmezési
probléma később áttevődött „az eladási hely” fogalmának meghatározására is,
amely az elmúlt években sok, a reklámfelügyeleti eljárás másodfokú határozatát
felülvizsgáló bírósági eljárás tárgyát képezte. A bírói ítéletek többségének
indokolása a teljes körű reklámtilalom felé mozdult el, de a „bemutatás”
fogalmának értelmezésében nem született jogegységi döntés, ami jogalkalmazási
anomáliák tömegét eredményezte.
Az eladási helyi reklám kérdésének megnyugtató rendezéséhez szükséges -
Keretegyezménnyel összefüggő - alkotmányossági vizsgálatot, tekintettel az áruk
szabad áramlására irányuló közösségi alapelv érvényesülésére, illetve annak
lehetséges korlátozására is, nélkülözhetetlennek tartjuk a probléma megoldása
érdekében.
IV.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) hatályba lépéséig rendelkezésre
álló idő alatt meg kell teremteni azokat a jogi kereteket, amelyek
elengedhetetlenül szükségesek a Grtv. és a Ket. új rendelkezései összhangjának
megvalósításához és azok megfelelő alkalmazásához. Az eljárási szabályoknak a
Ket. hatálybalépése kapcsán történő módosítása egyúttal időszerűvé tette a
reklámfelügyeleti eljárás szabályainak a jogalkalmazási tapasztalatokon alapuló
átgondolását is.
8
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
Az Irányelv pontosan meghatározza a dohánytermék fogalmát, amit a Grtv.
hatályos értelmező rendelkezései nem tartalmaztak, ráadásul a nemdohányzók
védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes
szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvényben (Ndtv.) szerepelő definíció nem
terjed ki olyan széles körre (füst nélküli dohánytermékek), mint az Irányelv
dohánytermék fogalma. Ez ugyanis így fogalmaz: „dohánytermék: minden
dohányzásra, felszippantásra, szopogatásra, rágásra vagy egyéb módon
fogyasztásra szánt, részben vagy egészben dohányból készült termék”. A Grtv.
korábban a dohányáru kifejezést használta, amit nem indokolt megváltoztatni és a
„bármilyen módon fogyasztásra szánt” kitétel biztosítja az Irányelvnek való
megfelelést, anélkül azonban, hogy a fogyasztás gyakorlati formái túlzott - nem
törvénybe illő - részletességgel lennének meghatározva.
A 2. §-hoz
Az Irányelv 3. cikkének (2) bekezdése a sajtóban és más nyomtatott
kiadványokban történő dohányreklám tilalommal megegyezően rendelkezik az
információs társadalommal összefüggő szolgáltatások vonatkozásában is. A Grtv.
hatályos rendelkezései tiltják a sajtótermékekben történő dohányreklámozást,
ezzel összhangban ki kell mondani, hogy a tilalom vonatkozik a részletesebben
az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs
társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi
CVIII. törvény (a továbbiakban: Ektv.) 2. §-ának f) pontjában meghatározott
információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra is.
A 3. §-hoz
A Grtv. hatályos 13. §-ának (4) bekezdése három kivételt jelöl meg az ugyanezen
szakasz (1) bekezdésében kimondott, a dohányáruk reklámjára vonatkozó
általános tilalom alól.
A jelenleg hatályos rendelkezés szerinti kivételek nem ütköznek az Irányelv által
megjelölt tilalmi körbe, a sajtótermékekre vonatkozó rendelkezés területi hatályát
azonban indokolt módosítani. Az Irányelv az egész Európai Gazdasági Térségben
alkalmazandó egységes rendszert alkot, így a sajtótermékekre vonatkozó,
dohányáru reklámjának közzétételét megengedő kivételt a Grtv-nek is az Európai
Gazdasági Térségen kívüli országokból származó sajtótermékekre kell
vonatkoztatnia. Ezért e szakasz úgy módosul, hogy nem az Európai Gazdasági
Térség területén nyomtatott, kiadott, továbbá elsődlegesen nem az Európai
Gazdasági Térségben való forgalmazásra készített sajtótermékekben engedi csak
meg a dohánytermék reklámozását.
9
A 4. §-hoz
A Gazdasági Versenyhivatal a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi
rendelet végrehajtására a 84/450/EGK tanácsi irányelvet, továbbá a 97/55/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető tagállami jogszabályokba ütköző
Európai Közösségen belüli jogsértések tekintetében, megtévesztő reklám, illetve
megtévesztő összehasonlító reklám esetén rendelkezik jogalkalmazási
kompetenciával. Az elsődlegesen a versenytársi sérelmek körébe tartozó, a
tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény II. Fejezete alá tartozó, illetőleg a védjegyjogi, egyéb szellemi
tulajdonjogi (pl. mintaoltalom) jogsértések által megvalósított tiltott
összehasonlítások esetén a bíróságoknak van hatásköre.
Az 5. §-hoz
A Grtv. 16. §-ának (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy mely esetekben indulhat
kérelemre reklámfelügyeleti eljárás, de nem határozza meg pontosan a kérelmező
fogalmát. Szükséges továbbá a rendelkezést a Ket. 15. §-ával összhangba hozni,
mivel a Ket. azt a természetes vagy jogi személyt, továbbá jogi személyiséggel
nem rendelkező szervezetet is ügyfélnek tekinti, akinek a jogi helyzetét érinti az
ügy. A társadalmi szervezetek jogállását tekintve a két törvény összhangban van.
A Grtv. 16. §-ának új (5) bekezdése értelmében 2007. január 1-je előtt nem
fognak érvényesülni a Ket. 160-163. §-ának az elektronikus úton történő hatósági
eljárásra vonatkozó rendelkezései, azonban az előterjesztés - törekedve az
elektronikus ügyintézés teljes körű bevezetésére - 2005. november 1-jétől már
alkalmazni rendeli a Ket. 164. §-a szerinti általános tájékoztatási kötelezettséget,
amelynek a reklámfelügyeleti hatóság eleget fog tenni elektronikus honlapja útján.
A 2007. január 1-jére vonatkozó időbeli haladék indoka többek között az, hogy az
elektronikus ügyintézés egyéb, Ket. szerinti feladatait a megyei közigazgatási
hivatalok szervezetében működő területi (megyei/fővárosi) fogyasztóvédelmi
felügyelőségek és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség 2005. november 1.
napjától nem tudják ellátni, mert nem rendelkeznek a megfelelő technikai és
szakmai felkészültséggel. E körben hivatkozni kell a Fogyasztóvédelmi
Főfelügyelőség nehéz gazdasági helyzetére, valamint arra, hogy az első fokú
eljárásokat lefolytató megyei/fővárosi felügyelőségek esetében a megyei/fővárosi
közigazgatási hivatalokkal is hosszabb egyeztetés szükséges annak érdekében,
hogy a rendszer kiépítése összehangoltan és egységes módon kerüljön
kialakításra.
Kéretlen elektronikus üzeneteket jelenleg is fogad a hatóság, elektronikus
beadványként iktatási rendszerében kezeli, és a bejelentőket a tett
intézkedésekről feltétlenül tájékoztatja. Ebben az esetben az ügyfelek
azonosítása elektronikus aláírás nélkül, a bejelentőtől kért lakcímadatok
megadásával lehetséges. Ennél fogva az elektronikus ügyintézés késleltetett
bevezetése nem okoz érdeksérelmet, azonban a hatóság számára megfelelő
felkészülési időt biztosít.
10
A 6. §-hoz
A Ket. 22. §-ának (3)-(4) bekezdése, továbbá 72. §-ának (3) bekezdése
tartalmazza az ideiglenes intézkedés szabályait. A Grtv. 19. §-ának (1) bekezdése
- a Ket. vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően - lehetővé teszi az ideiglenes
intézkedés alkalmazását akkor, ha arra az érdekeltek jogi vagy gazdasági
érdekeinek védelme miatt halaszthatatlanul szükség van. A Grtv. szerinti
ideiglenes intézkedés alkalmazási feltételeivel összefüggésben az a probléma
jelentkezett, hogy az érdeksérelem köre - súlyára tekintet nélkül - túl szűken
került megnevezésre. Mivel a legtöbb reklámfelügyeleti eljárásnak nincsenek
konkrét sértettjei, a hatóság a fogyasztói érdekekre - pl. a gyermek- és
fiatalkorúak egészséges erkölcsi fejlődésére -, vagy egészségvédelmi okokból jár
el (pl. dohányreklámok esetében), indokolt az ideiglenes intézkedés szabályának
módosítása, az eljáró hatóság jogosítványainak bővítése.
A 7. §-hoz
A hatályos Grtv. 20. §-ának (1) bekezdése szabályozza az azonnali végrehajtás
intézményét azzal, hogy annak elrendelésére a főfelügyelőség vezetője jogosult.
A Ket. 101. §-ának (1)-(3) bekezdése rendelkezik az azonnali végrehajtásról. E
rendelkezések rögzítik, hogy az azonnali végrehajtás az elsőfokú határozat és a
végzés elleni fellebbezés esetében alkalmazható, amelyről az első fokú hatóság
rendelkezik oly módon, hogy a határozatot fellebbezésre tekintet nélkül azonnal
végrehajthatónak nyilvánítja. A Ket. 71. §-ának (1) bekezdése a hatóság
döntéseiként határozza meg a határozatot és a végzést, ezért a tervezet is ezt a
szóhasználatot alkalmazza.
A Ket. 110. §-ának (1) bekezdése emellett kimondja, hogy a keresetlevél
benyújtásának a másodfokú döntés végrehajtására nincs automatikus halasztó
hatálya. E rendelkezésre tekintettel is indokolatlanná válik a Grtv. 20. §-ának (1)
bekezdése annyiban, hogy a főfelügyelőség vezetője helyett az első fokú szerv
válik jogosulttá az azonnali végrehajtás alkalmazására. A reklámfelügyeleti eljárás
során az elsőfokú határozat meghozatalakor, a Ket. 101. §-ának (3)
bekezdésében felsorolt esetekben lesz alkalmazható az azonnali végrehajtás
intézménye.
A törvény fentieknek megfelelő módosításával a Ket. 101. §-a (3) bekezdésének
a-d) pontjában szerepelő valamennyi, a fellebbezés halasztó hatályának kizárását
lehetővé tevő feltétele alkalmazható lesz a reklámfelügyeleti eljárás során, amely
ezek mellett a Ket. 101. § (3) bekezdése e) pontjában szereplő indokok közül a
közegészségügyi, természet- és környezetvédelmi indokokat is figyelembe veszi.
Ezen feltételek nevesítése teremti meg az azonnali végrehajtás alkalmazásának
gyakorlati esélyét.
A 8. §-hoz
Figyelemmel arra, hogy a csatlakozást követően megváltozott a jogharmonizációs
hivatkozás módja, mind annak felvezető szövegrésze, mind pedig az uniós jogi
11
aktusok megjelölése tekintetében, a jogharmonizációs céllal elfogadott
jogszabályok - jogharmonizációs célú - módosítása alkalmával indokolt elvégezni
a záradék megváltoztatását annak érdekében, hogy hosszabb távon az Európai
Unió jogának való megfelelésre vonatkozó hivatkozások egységessé váljanak. A
Grtv.-ben foglalt korábbi jogharmonizációs záradék a formai korrekción túl
kiegészítésre kerül a 2003/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való
megfelelésre és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti
hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet végrehajtására
való hivatkozással.
A 9. §-hoz
A Grtv. módosításáról szóló 2001. évi I. törvény 15. §-ának (4) bekezdésének
módosítása értelmében a gazdasági miniszter - az egészségügyi miniszter
véleményének meghallgatásával - nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő
jelentőségű esemény vonatkozásában, különös méltánylást érdemlő esetben,
kérelemre, meghatározott időre felmentést adhat a Grtv. 13. §-ának (1)
bekezdésében foglalt általános dohányreklám tilalom alól. Az előterjesztés a
világszintű nemzetközi motorsportrendezvény helyett nemzetgazdasági
szempontból kiemelkedő jelentőségű esemény vonatkozásában teszi lehetővé a
felmentést, figyelembe véve az Irányelv 5. cikkében szereplő előírást, amely
megtiltja a dohánytermékekkel való szponzorációt olyan több tagállamot érintő,
vagy más módon határokon átnyúló hatást gyakorló rendezvények és
tevékenységek esetében, mint a Forma-1.
A 2001. évi I. törvény 15. §-a új (5) bekezdéssel egészül ki, amelynek értelmében
a Grtv. mostani módosítást megelőzően kötött szerződések alapján és a
vonatkozó jogszabályoknak megfelelően végzett reklámtevékenység a
szerződések lejártáig változatlan feltételekkel folytatható, amely kitétel a
Hungaroring Sport Rt. és a Formula One Administration Ltd. között, a 2002-2006.
évi Forma-1 Magyar Nagydíj megrendezése tárgyában 1999. november 29.
napján megkötött szerződés esetében érvényesül. A 2001. évi I. törvény 16- §-
ának (3) bekezdése alapján a gazdasági miniszter a dohányreklámra vonatkozó
tilalom alóli felmentés eljárási szabályairól szóló 16/2001. (VI. 25.) GM
rendeletben szabályozta a felmentés kérdését. A GM rendelet nem írja elő
kötelező, kógens módon a miniszter részére, hogy a felmentést - a feltételek
fennállása esetén - meg kell adni.
Ezek alapján a Grtv. módosított szövege megfelel a jogharmonizációs
kötelezettségben foglaltaknak, de tekintettel van Magyarország korábban vállalt
nemzetközi kötelezettségeire, és az azokból fakadó jogkövetkezményekre.
A 10. §-hoz
A korábbiakban részletesen kifejtésre került, hogy a Grtv. módosítása több indok
(az Irányelv harmonizálása, a Ket. hatályba lépése) miatt aktuális. A különböző
szempontok azonban eltérő megoldásokat kívánnak meg a különböző
12
rendelkezések hatályba léptetésére. A jogharmonizációs okokból módosított
rendelkezések 2005. augusztus 1-jei dátummal lépnek hatályba, a Ket. által
érintett szabályok pedig a Ket-tel egy időben, 2005. november 1-jén. A
reklámfelügyeleti eljárásban 2007. január 1-jétől kezdve kerül bevezetésre a Ket.
160-163. §-a szerinti elektronikus ügyintézés, de már 2005. november 1-jétől
érvényesek a Ket. 164-165. §-a szerinti ügyintézési, tájékoztatási szabályok.
A 11. §-hoz
Az Irányelv 5. cikk (2) bekezdése vonatkozásában a nemdohányzók védelméről
és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló
1999. évi XLII. törvény 8. §-ának (6) bekezdése módosítása szükséges, mivel a
dohányáru ingyenes terjesztése e törvény keretében került szabályozásra.
A 12. §-hoz
A Javaslat önálló jogharmonizációs hivatkozás is tartalmaz, amelyből kiderül,
hogy ez a módosítás biztosítja a 2003/33/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelvnek és a 2006/2004/eK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek való
megfelelést szolgálja, ugyanakkor a Grtv. jogharmonizációs záradékában
korábban is feltüntetett közösségi jogi aktusok tekintetében nem tesz újabb
jogközelítési lépést. Az önálló jogharmonizációs hivatkozás szerepeltetésének
nem csupán a jogharmonizációs tevékenység nyomon követhetőségéhez fűződő
érdekre figyelemmel van jelentősége.
13