﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/16305. számú
törvényjavaslat
a katasztrófavédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról
Előadó: Dr. Lamperth Mónika
belügyminiszter
Budapest, 2005. május
2005. évi .... törvény
a katasztrófavédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról
Első fejezet
1.	§
A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes
anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV.
törvény (a továbbiakban: Kat.) 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(1) A védekezést és a következmények felszámolását az erre a célra létrehozott
szervek és a különböző védekezési rendszerek működésének összehangolásával,
valamint a polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Pvt.)
alapján létrehozott polgári védelmi szervezetek, a hivatásos katasztrófavédelmi
szervek, a hivatásos önkormányzati, az önkéntes és a létesítményi tűzoltóság, a
környezetvédelmi és vízügyi igazgatás szervei, a gazdálkodó szervezetek, a Magyar
Honvédség, a rendvédelmi szervek és az állampolgárok, továbbá az Országos
Atomenergia Hivatal, az Országos Meteorológiai Szolgálat, az Országos
Mentőszolgálat, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, a Magyar
Vöröskereszt, az önkéntesen részt vevő társadalmi szervezetek, valamint a civil és az
erre a célra létrehozott köztestületek, továbbá a nem természeti katasztrófák esetén
annak okozója és előidézője, az állami szervek és az önkormányzatok (a továbbiakban
együtt: katasztrófavédelemben részt vevők) bevonásával, illetve közreműködésével
kell biztosítani.”
2.	§
(1)	A Kat. 3. §-ának a)-d) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában:]
„a) Belső védelmi terv: a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek
kialakulásának megelőzését, a balesetek elhárítását, következményeinek mérséklését
szolgáló intézkedések megtételét, az értesítési, riasztási, felkészítési feladatok
veszélyes ipari üzemen, létesítményen belüli végrehajtásának rendjét, feltételeit
szabályozó üzemeltetői okmány.
b)	Biztonsági elemzés: az üzemeltető által készített dokumentum, amely tartalmazza
a veszélyes létesítmény üzemeltetőjének a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos
balesetek megelőzésére vonatkozó általános célkitűzéseit, továbbá annak az irányítási,
vezetési és műszaki eszközrendszernek a bemutatását, amely biztosítja mind az ember,
mind a környezet magas szintű védelmét, valamint annak bizonyítását, hogy az
üzemeltető a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyeket
azonosította, illetőleg a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek kockázatát
elemezte és értékelte. A dokumentum elegendő információt kell, hogy szolgáltasson a
hatósági, szakhatósági vélemények kialakításához.
c)	Biztonsági jelentés: az üzemeltető által készített dokumentum, amely annak
bizonyítására szolgál, hogy rendelkezik a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos
baleseteket megelőző politikával és az annak végrehajtását szolgáló biztonsági
irányítási rendszerrel, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyeket
azonosította, illetőleg a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek kockázatát
elemezte és értékelte, a megelőzésükre a szükséges intézkedéseket megtette, kellő
mértékű a létesítményeinek biztonsága, megbízhatósága. Rendelkezik működőképes
belső védelmi tervvel. A jelentés elegendő információt kell, hogy szolgáltasson a külső
védelmi tervek elkészítéséhez, és a hatósági, szakhatósági vélemények kialakításához.
d)	Nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtás: katasztrófa sújtotta külföldi állam
részére, a következmények felszámolása érdekében a Kormány koordinációjával
nyújtott, illetve a hazánk számára a nemzetközi közösségtől érkező, a megkeresésben
foglaltaknak megfelelően nyújtott segítség.”
(2)	A Kat. 3. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„f Katasztrófahelyzet: olyan mértékű katasztrófaveszély, illetőleg bekövetkezett
katasztrófa, amikor törvényben arra felhatalmazott állami szerv vezetője a katasztrófa
veszélyének lehetőségét vagy bekövetkezésének tényét a Pvt. 2. §-a meghatározására
figyelemmel megállapította, és ez alapján a szükséges intézkedéseket elrendelte.”
(3)	A Kat. 3. §-ának m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„m) Kockázat: egy adott területen adott időtartamon belül, meghatározott
körülmények között jelentkező egészség-, illetve környezetkárosító hatás
valószínűsége.”
(4)	A Kat. 3. §-ának p)-zs) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában:]
„p) Rendkívüli esemény: a veszélyes ipari üzemben a rendeltetésszerű működés
során, illetőleg a technológiai folyamatokban bekövetkező olyan nem várt esemény,
amely azonnali beavatkozást igényel, és magában hordozza a veszélyes anyagokkal
kapcsolatos súlyos baleset kialakulásának lehetőségét.
q) Súlyos káresemény: az emberek életét, egészségét és környezetét, anyagi értékeit
súlyosan veszélyeztető vagy károsító olyan esemény, amelynek következményei az
erre szervezett erőkkel elháríthatók, felszámolhatók, és nem igényli a katasztrófa
esetére vonatkozó különleges intézkedések bevezetését.
r) Üzemeltető: bármely gazdasági társaság, természetes vagy jogi személy, illetőleg
jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely veszélyes ipari üzemet
vagy létesítményt működtet, vagy meghatározó befolyással bír a veszélyes ipari üzem
üzemeltetésére.
s) Veszély: valamely veszélyes anyag természetes tulajdonsága vagy olyan
körülmény, amely káros hatással lehet az emberi egészségre vagy a környezetre.
t) Helyreállítás, újjáépítés: katasztrófa vagy súlyos káresemény következtében
kialakult tömeges vagy nagyobb területre kiterjedő, magántulajdonú lakóépület és
önkormányzati ingatlan károk felszámolása.
u) Veszélyes anyag: e törvény végrehajtását szolgáló kormányrendeletben
meghatározott ismérveknek megfelelő anyag, keverék vagy készítmény, amely mint
nyersanyag, termék, melléktermék, maradék vagy köztes termékként jelen van,
beleértve azokat az anyagokat is, amelyekről feltételezhető, hogy egy baleset
bekövetkezésekor létrejöhetnek.
ü) Veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset: olyan mértékű veszélyes anyag
kibocsátásával, tűzzel vagy robbanással járó rendkívüli esemény, amely a veszélyes
ipari üzem működése során befolyásolhatatlan folyamatként megy végbe, és amely az
üzemen belül, illetőleg azon kívül közvetlenül vagy lassan hatóan súlyosan
veszélyezteti vagy károsítja az emberi egészséget, illetőleg a környezetet.
v) Veszélyes ipari üzem: egy adott üzemeltető irányítása alatt álló azon terület
egésze, ahol egy vagy több veszélyes létesítményben - ideértve a közös vagy
kapcsolódó infrastruktúrát is - veszélyes anyagok vannak jelen a törvény
végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott küszöbértéket elérő mennyiségben
(tekintet nélkül az üzem tevékenységének ipari, mezőgazdasági vagy egyéb
besorolására).
w) Veszélyes létesítmény: olyan, a veszélyes ipari üzem területén lévő technológiai,
illetőleg termelésszervezési okokból elkülönülő területrész, ahol egy vagy több
berendezésben (technológiai rendszerben) veszélyes anyagok előállítása,
felhasználása, szállítása vagy tárolása történik. Magába foglal minden olyan
felszerelést, szerkezetet, csővezetéket, gépi berendezést, eszközt, iparvágányt, kikötőt,
a létesítményt szolgáló rakpartot, kikötőgátat, raktárt, vagy hasonló - úszó vagy
egyéb - felépítményt, amely a létesítmény működéséhez szükséges.
x) Veszélyes tevékenység: olyan ipari, biológiai (mezőgazdasági), kémiai eljárások
felhasználásával végzett tevékenység, amely ellenőrizhetetlenné válása esetén tömeges
méretekben veszélyezteti, illetve károsítja az emberi egészséget, a környezetet, az élet-
és vagyonbiztonságot.
y) Veszélyhelyzet: a Pvt. 2. §-ának (2) bekezdésében meghatározott helyzet.
z) Dominó hatás: a veszélyes létesítményben bekövetkező olyan baleset, amely a
közelben lévő más veszélyes ipari üzemre átterjedve a veszélyes anyagokkal
kapcsolatos súlyos balesetek valószínűségét és lehetőségét megnöveli vagy a
bekövetkezett veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset következményeit
súlyosbítja.
zs) Veszélyességi övezet: a veszélyes tevékenység folytatása esetén bekövetkező
veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset egészség-, illetve környezetkárosító
hatásainak csökkentése érdekében a hatóság által kijelölt, a veszélyforrás jellegéhez
igazodó terület.”
3.	§
(1) A Kat. 4. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) E törvényt kell alkalmazni a katasztrófahelyzetben, illetve a katasztrófa
megelőzése érdekében (beleértve a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek
elleni védekezést is) a Magyar Köztársaság területén végzett katasztrófaveszélyes
tevékenységre, továbbá akkor, ha a katasztrófa károsító hatása ellen a Magyar
Köztársaság területén védekezés szükséges, illetve ha a Magyar Köztársaság más
ország részére segítséget nyújt katasztrófa elleni védekezésben.
(2) A törvény IV. fejezetének hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén
működő, külön jogszabályban meghatározott, küszöbértéket elérő mennyiségű
veszélyes anyaggal dolgozó veszélyes ipari üzemekre, valamint a veszélyes
anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek megelőzésében, az ellenük való
védekezésben érintett közigazgatási szervekre és gazdálkodó szervezetekre, helyi
önkormányzatokra, természetes személyekre.”
(2) A Kat. 4. §-a (3) bekezdésének b)-f) pontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
[A törvény IV. fejezetének hatálya nem terjed ki:]
„b) a veszélyes anyagoknak a veszélyes ipari üzemen kívüli közúti, vasúti, légi vagy
vízi szállítására, illetve a szállítás közbeni ideiglenes tárolására,
c)	a veszélyes anyagoknak a veszélyes ipari üzemen kívüli vezetékes szállítására,
beleértve a szivattyú állomásokat,
d)	ásványi nyersanyagok feltárásával és kitermelésével kapcsolatos föld alatti,
külszíni vagy fúrólyukas bányászati tevékenységekre, kivéve az ásványi nyersanyagok
vegyi vagy termikus feldolgozását, tárolását, ha annak során a külön jogszabályban
meghatározott küszöbértéket elérő mennyiségű veszélyes anyag jelen van,
e)	a hulladéklerakókra, kivéve az ásványi nyersanyagok kitermeléséből származó
hulladékok, meddők feldolgozására szolgáló létesítményeket (beleértve a derítő- és
ülepítő-medencét is), ahol a külön jogszabályban meghatározott küszöbértéket elérő
mennyiségű veszélyes anyag van jelen, különösen abban az esetben, ha a tevékenység
a hulladékok vegyi és termikus feldolgozásával jár együtt,
f)	a katonai célból üzemeltetett létesítményekre, beleértve a tároló telepeket is.”
4.	§
A Kat. 6. §-a a következő c) ponttal egészül ki:
[A Kormány a katasztrófavédelem irányítása során:]
„c) a helyreállítás és az újjáépítés támogatása céljából - a természeti csapások által
előidézett károk és a költségvetési lehetőségek mérlegelésével - esetileg dönt a
lakossági károk központi költségvetésből történő kivételes enyhítéséről.”
5. §
A Kat. 7. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Kormány]
„b) rendeleti úton bevezeti a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004.
évi CV. törvény (a továbbiakban: Hvt.) 4. §-ának (2) bekezdése szerint a
veszélyhelyzetben alkalmazandó szabályokat, ennek keretében gondoskodik az
államháztartás körében szükséges átmeneti intézkedések megtételéről és az
Országgyűlés ezzel kapcsolatos tájékoztatásáról. A rendeleti úton bevezetett
intézkedések a katasztrófaveszély elmúltáig, illetve a következmények felszámolásáig,
de legfeljebb tizenöt napig vannak érvényben, meghosszabbításukra az Országgyűlés
adhat felhatalmazást.”
6. §
A Kat. 13. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Súlyos káresemény esetén a belügyminiszter irányítja a védekezést, a
következmények elhárítását.”
7.	§
A Kat. a következő 14/A. §-sal egészül ki:
„14/A. § A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója:
a)	javaslatot tesz a Bizottság elnökének a Belügyminisztérium bázisán működő
védekezési munkabizottság, illetve a KKB Operatív törzs, részleges vagy teljes
összehívására és annak összetételére,
b)	működteti a KKB Veszélyhelyzeti Központot.”
8.	§
(1)	A Kat. 17. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A megyei, fővárosi védelmi bizottság elnöke a védelmi bizottság közreműködésével
a védekezés irányítása terén:]
„d) halasztást nem tűrő esetben, a helyben szokásos módon, átmeneti jelleggel
elrendeli az élet és az anyagi javak védelméhez szükséges mértékben a veszélyeztetett
területekről az ott tartózkodó személyek kimenekítését, kitelepítését és erről - a BM
Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója útján - haladéktalanul
értesíti a Kormányt,”
(2)	A Kat. 17. §-a a következő h) ponttal egészül ki:
[A megyei, fővárosi védelmi bizottság elnöke a védelmi bizottság közreműködésével
a védekezés irányítása terén: ]
„h) külön jogszabály szerint részt vesz a katasztrófavédelmi képzéseken,
továbbképzéseken.”
9.	§
A Kat. a következő 18/A. §-sal egészül ki:
„18/A. § A megyei, a fővárosi védelmi bizottság elnöke illetékességi területén
irányítja a kárfelmérés, a kárenyhítés, a helyreállítás és újjáépítés területi szintű
feladatainak megszervezését.”
10. §
A Kat. 19. §-a a következő f) és g) ponttal egészül ki:
[A polgármester (a fővárosban a főpolgármester) az illetékességi területén irányítja
és szervezi a felkészülés és a védekezés feladatait. Ennek keretében:]
„f a külön jogszabályok figyelembe vételével irányítja és szervezi az önkormányzati
intézményeknél és egyéb önkormányzati gazdálkodó szervezeteknél folyó
katasztrófavédelmi tevékenységet,
g)	külön jogszabály szerint részt vesz a katasztrófavédelmi képzéseken,
továbbképzéseken.”
11. §
A Kat. 20. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
[A polgármester a településen a védekezés során:]
„(3) irányítja a kárfelmérés, a kárenyhítés, a helyreállítás és újjáépítés helyi szintű
feladatainak végrehajtását.”
12. §
A Kat. a következő 24/A. és 24/B. §-sal egészül ki:
„24/A. § Katasztrófahelyzetben a Kormány, illetve halaszthatatlan esetben a megyei,
fővárosi védelmi bizottság elnöke vagy a polgármester döntése alapján az élet- és a
testi épség megóvása érdekében:
a)	az állampolgárok, a gazdálkodó szervezetek kötelesek lakóhelyük, telephelyük
ideiglenes elhagyására, a veszélyeztetett területre történő belépéstől való
tartózkodásra,
b)	a gazdálkodó szervezetek kötelesek a közvetlen veszély elhárításában való
közreműködésre.
24/B. § (1) A gazdálkodó tevékenységet folytató jogi személyeknek, jogi
személyiséggel nem rendelkező szervezeteknek és az egyéni vállalkozóknak a
létesítmények, az építmények, a technológiai rendszerek megvalósításával,
üzemeltetésével, fejlesztésével összhangban a (2) bekezdésben foglaltak szerint
gondoskodniuk kell a jogszabályokban meghatározott katasztrófavédelmi
követelmények megtartásáról, valamint a tevékenységi körükkel kapcsolatos
veszélyhelyzetek megelőzésének és elhárításának feltételeiről.
(2)	Az (1) bekezdésben felsoroltak kötelesek:
a)	a tulajdonukban, kezelésükben lévő jogszabályban vagy hatósági határozatban
előírt életvédelmi létesítményt, berendezést, készüléket, felszerelést, technikai eszközt
állandóan üzemképes állapotban tartani, valamint időszaki ellenőrzésükről
gondoskodni,
b)	a hivatásos katasztrófavédelmi szervek részére a katasztrófavédelemre történő
felkészítés érdekében a helyszíni gyakorlatok megtartását lehetővé tenni és abban
közreműködni,
c)	a tevékenységi körükkel kapcsolatos katasztrófák megelőzésének és
felszámolásának jogszabályokban meghatározott feltételeit biztosítani,
d)	a katasztrófavédelmi szervezetek részére a katasztrófavédelmi ellenőrzés
lehetőségét - beleértve a helyszíni gyakorlatok szervezését is - biztosítani, illetve
lehetővé tenni.”
13.	§
A Kat. 25. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép és a következő
(5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Területi szervek a megyei (Repülőtéri) katasztrófavédelmi igazgatóságok,
amelyek alárendeltségében helyi szervként polgári védelmi kirendeltségek működnek.
A polgári védelmi kirendeltségek irodát működtethetnek. Budapest főváros polgári
védelmi szerve a területi szervként működő Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság,
amelynek helyi szervei a kerületi kirendeltségek. A megyei igazgatóságok ellátják a
hivatásos önkormányzati tűzoltóságok, az önkéntes és a létesítményi tűzoltóságok
szakmai felügyeletét. A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság szakmai felügyeletét a BM
Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság látja el.
(5)	Katasztrófavédelmi hatóságként - ha jogszabály másként nem rendelkezik -
első fokon az illetékes megyei (Repülőtéri) katasztrófavédelmi igazgatóságok, a
fővárosban a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság, másodfokon a BM Országos
Katasztrófavédelmi Főigazgatóság járnak el.”
14.	§
(1)	A Kat. 26. §-ának e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A főigazgató az alárendeltjei, az önkormányzati, a létesítményi, az önkéntes
tűzoltóságok szakmai feladatainak végrehajtása érdekében:]
„e) részt vesz a katasztrófák megelőzésére, elhárítására és felszámolására irányuló
nemzetközi együttműködésben, és amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, a
hazai és nemzetközi szervezetekkel együttműködve kizárólagos kapcsolattartó
pontként szervezi a nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtás gyakorlati végrehajtását a
vonatkozó kormányrendeletben meghatározottak szerint,”
(2)	A Kat. 26. §-a a következő l) és m) ponttal egészül ki:
[A főigazgató az alárendeltjei, az önkormányzati, a létesítményi, az önkéntes
tűzoltóságok szakmai feladatainak végrehajtása érdekében:]
"l) közvetlen utasítást adhat a tűzoltóság egységeinek a tűzoltási és műszaki mentési
feladatokban történő részvételre, az ezzel kapcsolatos felkészítésre, jelentéstételre,
működési területük elhagyására, továbbá rendkívüli készenléti szolgálatuk
elrendelésére,
m) kezdeményezi a tűzoltóságok Szerelési Szabályzata, a rendkívüli állapotban
alkalmazandó Tűzoltási és Műszaki Mentési Szabályzat és a tűzoltósport
versenyszabályzat kiadását.”
15.	§
A Kat. 27. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A főigazgató:
a)	segíti és ellenőrzi az önkormányzatok tűzvédelmi, műszaki mentési és
katasztrófavédelmi tevékenységét, valamint a tűzoltósággal és a polgári védelemmel
kapcsolatos feladatainak végrehajtását,
b)	koordinálja a hivatásos önkormányzati és az önkéntes tűzoltóságok költségvetés
tervezésével kapcsolatos feladatait.”
16.	§
A Kat. 28. §-ának (2) bekezdése a következő f)-i) ponttal egészül ki:
[A főigazgató a katasztrófaelhárítás irányításával és koordinálásával kapcsolatos
jogkörében: ]
„f) a védelmi igazgatás egységes felkészítési, továbbképzési rendszerében
kidolgozza a védelmi bizottságok elnökei, a polgármesterek és a jegyzők
katasztrófavédelmi képzésének, továbbképzésének szakmai követelményeit,
közreműködik a lebonyolításban,
g)	kidolgozza a lakosság és az iskolai oktatásban részt vevők katasztrófavédelmi
felkészítéséhez szükséges szakmai követelményeket,
h)	a felkészülés időszakában koordinálja az országos nukleárisbaleset- elhárítási
rendszer jogszabályokban meghatározott feladatainak teljesítését,
i)	koordinálja a szövetségi kötelezettségből adódó katasztrófavédelmi szakmai
feladatokat.”
17.	§
A Kat. 30. §-a helyébe a következő rendelkezése lép:
„30. § (1) Veszélyes ipari üzemre, létesítményre építési engedély, használatba vételi
engedély, továbbá veszélyes tevékenység megkezdésének engedélyezése csak a BM
Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnak (a IV. fejezet alkalmazásában:
hatóság), a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal (a továbbiakban: szakhatóság)
szakhatósági hozzájárulásával kiadott engedélye alapján adható. Az engedélyhez az
üzemeltetőnek a hatósághoz kérelmet kell benyújtania. A kérelemhez csatolni kell a
biztonsági jelentés vagy elemzés egy-egy példányát.
(2)	Az e törvény IV. fejezete hatálybalépésének napján már üzemelő vagy építés
alatt álló veszélyes ipari üzem üzemeltetője a tevékenységet a külön jogszabályban
meghatározott időpontig a hatósághoz bejelenti, és a bejelentéshez csatolja a
biztonsági elemzést vagy a biztonsági jelentést. A benyújtott biztonsági elemzést,
illetve biztonsági jelentést a hatóság a szakhatóság közreműködésével bírálja el,
amelynek eredményeképpen hozzájárul a veszélyes tevékenység további végzéséhez
vagy meghatározza a veszélyes tevékenység folytatásának feltételeit, illetőleg
korlátozza vagy megtiltja a veszélyes tevékenység végzését.
(3)	Amennyiben az (1) és (2) bekezdés alapján csatolt biztonsági elemzés vagy
biztonsági jelentés üzleti, üzemi titkot vagy az üzem külső támadás elleni biztonságára
vonatkozó lényeges adatot (a továbbiakban: védendő adat) tartalmaz, az üzemeltető
egyidejűleg a nyilvánosságra hozható, védendő adatot nem tartalmazó biztonsági
elemzést vagy biztonsági jelentést is köteles a hatóság részére benyújtani.”
18.	§
A Kat. 31. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„31. § (1) A veszélyes ipari üzemek megvalósítását, bővítését, megszüntetését,
illetve azok veszélyességi övezeti határait fel kell tüntetni a külön jogszabályok
szerinti területfejlesztési és településrendezési terveken. Az építési engedélyezési
tevékenységet a veszélyes ipari üzemek környezetében a biztonsági követelmények
figyelembevételével külön jogszabályban szabályozni kell.
(2)	Az üzemeltető a hatóság számára köteles haladéktalanul bejelenteni
a)	a veszélyes ipari üzem, létesítmény bezárását,
b)	a veszélyes tevékenység ideiglenes megszüntetését,
c)	ha a veszélyes ipari üzemben a jelenlévő veszélyes anyagok mennyisége a
legutóbb beadott biztonsági elemzésben vagy jelentésben meghatározottat jelentősen
(25%-kal) meghaladja, vagy a veszélyes ipari üzem, létesítmény, tároló berendezés
vagy a technológiai eljárás, vagy az alkalmazott veszélyes anyagok jellege vagy fizikai
tulajdonsága a biztonságra kihatóan lényegesen megváltozik.
(3)	A (2) bekezdés c) pont szerinti bejelentéshez csatolni kell az új körülményekre
vonatkozó biztonsági elemzést vagy jelentést.
(4)	A veszélyes tevékenység egészét, illetőleg a védekezés belső (létesítményi)
rendszerét érintő jelentős változtatás esetén új biztonsági jelentést, illetőleg biztonsági
elemzést kell készíteni vagy a meglévőt ki kell egészíteni, amelyet a veszélyes
tevékenység megkezdése előtt a kérelemmel együtt meg kell küldeni a hatóságnak. Ha
a hatóság a kérelmet elutasítja, a megváltoztatott veszélyes tevékenység nem kezdhető
meg.”
19.	§
(1)	A Kat. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Amennyiben a veszélyes ipari üzemben a veszélyes anyagok mennyisége eléri a
jogszabályban meghatározott alsó küszöbértéket, de nem éri el a felső küszöbértéket,
az üzemeltetőnek azt be kell jelentenie a hatósághoz. A bejelentéshez mellékelnie kell
a külön jogszabályban meghatározott tartalmú biztonsági elemzést.”
(2)	A Kat. 32. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A biztonsági elemzést működő veszélyes ipari üzem esetén a külön
jogszabályban meghatározott időszakonként, de legalább ötévenként az üzemeltető
felülvizsgálja, és szükség szerint módosítja. A felülvizsgálat eredményét, illetve a
módosított biztonsági elemzést a hatóság részére megküldi. A hatóság az elemzés
alapján dönt az engedély meghosszabbításáról, illetve annak feltételeiről.”
20.	§
A Kat. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„33. § (1) Amennyiben a veszélyes ipari üzemben a veszélyes anyagok mennyisége
eléri vagy meghaladja a jogszabályban meghatározott felső küszöbértéket, az
üzemeltetőnek azt be kell jelentenie a hatósághoz. A bejelentéshez mellékelnie kell a
külön jogszabályban meghatározott tartalmú biztonsági jelentést.
(2) A biztonsági jelentést működő veszélyes ipari üzem esetén a külön jogszabályban
meghatározott időszakonként, de legalább ötévenként az üzemeltető felülvizsgálja, és
szükség szerint módosítja. A felülvizsgálat eredményét, illetve a módosított biztonsági
jelentést a hatóság részére megküldi. A hatóság a jelentés alapján dönt az engedély
meghosszabbításáról, illetve annak feltételeiről.”
21.	§
A Kat. a következő 33/A. §-sal egészül ki:
„33/A. § A hatóság a hozzá benyújtott biztonsági elemzés vagy biztonsági jelentés
vizsgálata alapján állapítja meg a dominó hatásban érintett veszélyes ipari üzemek
körét. A hatóság a dominó hatásban érintett üzemek irányába intézkedik a veszélyes
ipari üzemek veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset-megelőzési
célkitűzéseinek, biztonsági irányítási rendszerének, belső védelmi terveinek
összehangolására a biztonsági elemzés vagy biztonsági jelentés soron kívüli
felülvizsgálatának kezdeményezésével. A hatóság az intézkedéseiről tájékoztatja a
külső védelmi tervek és a lakossági tájékoztatók elkészítésében érintetteket.”
22.	§
A Kat. 34-41. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„34. § (1) Új veszélyes ipari üzem építésével vagy a már működő veszélyes ipari
üzem jelentős bővítésével kapcsolatos engedélyezési eljárás megindításáról a hatóság a
biztonsági jelentés megküldésével értesíti a veszélyeztetett települések
polgármestereit, a fővárosban a főpolgármestert is.
(2) A biztonsági jelentés nyilvános, és a veszélyeztetett település polgármesterének
biztosítania kell, hogy abba a külön jogszabályban meghatározottaknak megfelelően
bárki betekinthessen. Amennyiben a biztonsági jelentés védendő adatot is tartalmaz,
akkor az üzemeltető által készített, a biztonsági jelentésnek a védendő adatot nem
tartalmazó változata bocsátható nyilvános megtekintésre.
35.	§ (1) A külső védelmi tervek elkészítése a BM Országos Katasztrófavédelmi
Főigazgatóság területi szerveinek és a veszélyeztetett települések polgármestereinek a
feladata. A külső védelmi tervek tartalmi követelményeit és elkészítésének határidejét
külön jogszabály állapítja meg.
(2) A hatóság külön jogszabályban meghatározottak szerint végzi a veszélyes
anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek megelőzésével és elhárításával, valamint a
bekövetkezett veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek kivizsgálásával
kapcsolatos műszaki, szervezési és vezetési információk gyűjtését, értékelését, és
készíti az eseményekkel kapcsolatos nemzeti jelentéseket.
36.	§ (1) A telepítés helye szerint illetékes polgármesternek az üzemeltetővel és a
hatósággal együttműködve külön jogszabályban meghatározottak szerint biztosítania
kell, hogy a lakosság véleményt nyilváníthasson új veszélyes ipari üzem engedélyének
vagy a már működő veszélyes ipari üzem tevékenységének jelentős változtatására,
illetve módosítására vonatkozó engedély kiadása előtt.
(2)	Külön jogszabály szerint biztosítani kell, hogy a veszélyes ipari üzem
veszélyességi övezetének határán belül történő fejlesztések során a lakosság véleményt
nyilváníthasson.
37.	§ (1) A hatóság a veszélyes tevékenység végzésére vonatkozó döntését a
veszélyeztetett települések polgármestereinek, fővárosban a főpolgármesternek is, és
az illetékes helyi, valamint megyei védelmi bizottság elnökének megküldi.
(2) A veszélyes tevékenységet végzőkről a hatóság legalább évente egy alkalommal
tájékoztatja az illetékes megyei (fővárosban a fővárosi) rendőr-főkapitányságot, a
területileg illetékes hivatásos önkormányzati tűzoltó-parancsnokságot, az Állami
Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes területi szervét, a területileg
illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőséget, valamint az
Országos Mentőszolgálat területileg illetékes mentő szervezetét.
38.	§ (1) A hatóság az üzemeltetőt a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset
megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére kötelezi vagy a 30. §-ban
meghatározott engedélyt visszavonja, ha a biztonságos üzemeltetés feltétele bármely
okból hiányzik. A hatóság az előírt intézkedés megtételéig elrendelheti a veszélyes
tevékenység folytatásának felfüggesztését.
(2)	Ha az üzemeltető a biztonságos működéssel kapcsolatos kötelezettségeit nem
teljesíti vagy a veszélyes tevékenységet hatósági engedély nélkül kezdi el, a veszélyes
tevékenység folytatását a hatóság megtilthatja.
(3)	A hatóság elrendelheti a kötelezett költségére és veszélyére:
a)	a Rendőrség közreműködésével - külön jogszabály szerint - a veszélyes ipari
üzemben foglalkoztatott vagy annak területén lévő személyeknek a veszélyes ipari
üzem területére történő belépésének, illetve ott-tartózkodásának megtiltását, a
veszélyes ipari üzem, létesítmény helyiségeinek lezárását és ennek hatósági pecséttel
történő hitelesítését,
b)	a veszélyes ipari üzem, létesítmény biztonsági őrzését,
c)	a veszélyes ipari üzemben, létesítményben található veszélyes anyagok, eszközök
ca)	elszállítását,
cb)	környezetvédelmi szabályok szerinti megsemmisítését,
cc)	veszélyeztető jellegük megszüntetését.
(4)	Amennyiben az üzemeltető a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesettel
vagy rendkívüli eseménnyel összefüggésben a megelőző, az elhárító, illetve a
helyreállító intézkedésekre, valamint a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos
baleset körülményeinek kivizsgálására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, a
hatóság ezek megtételére kötelezheti.
39.	§ Az üzemeltető köteles:
a)	gondoskodni a külön jogszabály szerinti tartalmi követelményeknek megfelelő
olyan belső védelmi tervek kidolgozásáról és a hatóságnak történő megküldéséről,
amelyek tartalmazzák azoknak az eszközöknek és annak az üzemvezetési rendszernek
a leírását, amellyel az emberi egészség és a környezet védelme magas színvonalon
biztosított,
b)	minden szükséges intézkedést megtenni a veszélyes anyagokkal kapcsolatos
súlyos balesetek veszélyeinek megelőzésére, az esetleges baleset hatásainak
enyhítésére és az okozott környezeti károk helyreállítására,
c)	a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset körülményeit kivizsgálni és az
arról készült jelentést a hatóság részére megküldeni, aki azt a szakhatóság részére is
eljuttatja,
d)	a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetet követő lehető legrövidebb
időn belül tájékoztatást adni a hatóság számára a bekövetkezett veszélyes anyagokkal
kapcsolatos súlyos balesetek közép- és hosszú távú következményeinek elhárítása,
illetve a veszélyes anyagokkal kapcsolatos hasonló súlyos balesetek megelőzése
érdekében tett intézkedéseiről.
40.	§ Ha a veszélyes ipari üzemben vagy a védelmet ellátó szervezetben a veszélyes
anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset kockázatát növelő változtatás történik, az
üzemeltetőnek a belső védelmi terveket meg kell újítania, de legalább háromévenként
felül kell vizsgálnia és gyakorlattal ellenőriznie. A tervek megújításáról,
felülvizsgálatáról és gyakoroltatásáról jegyzőkönyvet kell felvenni. A megújított tervet
és a felvett jegyzőkönyveket meg kell küldeni a hatóságnak.
41.	§ A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek következményeinek
csökkentésére vonatkozó veszélyes ipari üzemen belüli feladatait az üzemeltetőnek a
belső védelmi tervben, míg az érintett állami és önkormányzati szervek veszélyes ipari
üzemen kívüli feladatait a külső védelmi tervben kell meghatározni.”
23.	§
A Kat. 43. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„43. § Az üzemeltető köteles a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetről
vagy rendkívüli eseményről az illetékes megyei katasztrófavédelmi igazgatóság, a
fővárosban a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság ügyeleti szolgálata útján a
hatóságot, továbbá az illetékes védelmi bizottság elnökét és valamennyi veszélyeztetett
települési önkormányzat polgármesterét haladéktalanul tájékoztatni:
a)	a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset, rendkívüli esemény
körülményeiről,
b)	a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetben, rendkívüli eseményben
szereplő veszélyes anyagokról,
c)	a lakosságra, az anyagi javakra és a környezetre gyakorolt hatások értékeléséhez
szükséges adatokról,
d)	a megtett intézkedésekről.”
24.	§
A Kat. 48. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Helyreállítás és újjáépítés esetén a pénzügyi keret felhasználásáról, az egyes
károsult helyi lakosok támogatásáról az érintett helyi önkormányzatok saját
hatáskörben gondoskodnak. Ha a helyreállításhoz a Kormány biztosít forrásokat, a
támogatás elveit a Kormány által rendeletben meghatározott elvek szabályozzák.”
25.	§
A Kat. 49. §-át megelőző cím helyébe a következő rendelkezés lép:
„VI. fejezet
Vegyes és záró rendelkezések”
26.	§
A Kat. a következő 49/A. §-sal egészül ki:
„49/A. § (1) Katasztrófavédelmi bírság fizetésére a magánszemélyek, a jogi
személyek, és ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei
kormányrendeletben meghatározottak szerint kötelezhetők.
(2)	Katasztrófavédelmi bírságot a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója, a
megyei (Repülőtéri) katasztrófavédelmi igazgatóságok, valamint a Fővárosi Polgári
Védelmi Igazgatóság igazgatói jogszabályban előírt katasztrófavédelmi
kötelezettségek és követelmények megsértése esetén szabhatnak ki.”
27.	§
A Kat. 50. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az Európai Unió jogának való megfelelés
50.	§ Ez a törvény az 51. § f)-i) és l) pontjaiban foglalt felhatalmazás alapján
megalkotott kormányrendelettel, továbbá az 53. § a) pontjában foglalt felhatalmazás
alapján megalkotott miniszteri rendeletekkel együtt a veszélyes anyagokkal
kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló, 1996. december 9-ei
96/82/EK tanácsi irányelvnek, valamint az azt módosító, 2003/105/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.”
28.	§
A Kat. 53. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kapnak az illetékes miniszterek, hogy rendeletben szabályozzák:]
„d) a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek megelőzésével kapcsolatos
tervezési, jelentési, adatközlési, együttműködési feladatokat, valamint a korai riasztási
technikai rendszer létrehozásának és működésének szabályait.”
29. §
A Kat. 55. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„55. § Ahol jogszabály a polgári védelem hivatásos szerveit, országos parancsnokot,
megyei, fővárosi parancsnokot, körzeti polgári védelmi parancsnokot, polgári védelmi
kirendeltség vezetőt, országos, megyei, fővárosi parancsnokságot, polgári védelmi
körzetparancsnokságot, kirendeltséget említ, ezen a továbbiakban a BM Országos
Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot és annak vezetőjét, megyei (Repülőtéri)
katasztrófavédelmi, fővárosi polgári védelmi igazgatóságot, polgári védelmi
kirendeltséget és azok vezetőit kell érteni.”
30.	§
A Kat. 56. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„56. § Ahol jogszabály a BM Tűzoltóság Országos Parancsnokságot, megyei
tűzoltóparancsnokságot, Repülőtéri Tűzoltóparancsnokságot, illetőleg BM Tűzoltóság
országos parancsnokot, megyei parancsnokot említ, ezen a továbbiakban a BM
Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot, megyei katasztrófavédelmi
igazgatóságot, illetve a Repülőtéri Katasztrófavédelmi Igazgatóságot és azok vezetőit
kell érteni.”
31.	§
A Kat. a következő 57/A. §-sal egészül ki:
„57/A. § Ahol e törvény fegyveres erőket említ, azon a Magyar Honvédséget kell
érteni.”
Második fejezet
32.	§
A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi
XXXI. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(1) A tűzvédelemmel és a műszaki mentéssel kapcsolatos kötelezettségeket az e
törvény hatálya alá tartozóknak a jogszabályokban, szabványokban, hatósági
előírásokban meghatározottak szerint kell teljesíteni.”
33.	§
A Ttv. 5. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A tűzjelzés lehetőségét minden településről és az Országos Tűzvédelmi
Szabályzatban meghatározott létesítményből az elsődleges működési körzet, illetve
működési terület szerinti állandó készenléti szolgálatot ellátó hivatásos önkormányzati,
illetve önkéntes tűzoltósághoz biztosítani kell. A tűzjelzés fogadásának biztosítása, és
az ezzel kapcsolatos költségek a települési önkormányzatot, az átjelzés költségei a
létesítményt terhelik. Több fenntartó esetén az érdekeltek a költségeket érdekeltségük
arányában viselik.”
34.	§
A Ttv. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tűz oltásának felelős vezetője a tűzoltásvezető, aki csak a tűzoltóság vagy a
hivatásos katasztrófavédelmi szerv tagja lehet. A tűzoltás helyszínén más személy csak
a tűzoltásvezető előzetes engedélyével intézkedhet.”
35.	§
A Ttv. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tűzvédelem és a műszaki mentés, valamint a tűzoltóság tevékenységének
központi irányítását - a 24. §-ban foglaltak kivételével - a belügyminiszter a BM
Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója útján gyakorolja.”
36.	§
A Ttv. 24. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A belügyminiszter:]
„c) kezdeményezi a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója
javaslatára a települési önkormányzat képviselő testületénél a hivatásos önkormányzati
tűzoltóság létrehozását és megszüntetését, illetve gyakorolja az ezekkel összefüggő
egyetértési jogot,”
37.	§
A Ttv. 28. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A hivatásos önkormányzati tűzoltósággal rendelkező települési, fővárosban a
fővárosi önkormányzat képviselő-testülete]
„a) a belügyminiszter előzetes egyetértésével megszüntetheti a hivatásos
önkormányzati tűzoltóságot. Erre vonatkozóan a belügyminiszter részére a BM
Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója tesz javaslatot; ”
38.	§
A Ttv. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az önkéntes tűzoltóság a települési önkormányzat vagy az önkormányzati
társulás és a tűzoltó egyesület által közösen alapított köztestület (Ptk. 65. §), amely
tűzoltási és műszaki mentési célokra folyamatosan igénybe vehető készenléti
szolgálatot lát el, és önálló működési területtel rendelkezik. A működési terület
megállapítását a székhely szerinti települési önkormányzat képviselő-testülete
kezdeményezi a belügyminiszternél.”
39.	§
A Ttv. 41. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A hivatásos önkormányzati tűzoltóság működésének és fenntartásának
költségeit a központi költségvetés az illetékes önkormányzat útján normatív
hozzájárulásként, a létesítés, a fejlesztés és a felújítás költségeit pályázati formában a
Belügyminisztérium útján biztosítja. A pályázat - a belügyminiszter által rendeletben
szabályozott feltételek szerint - a fejlesztési költség egészére vagy annak
meghatározott részére irányulhat.”
40.	§
A Ttv. 44. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A biztosító köteles a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi
LX. törvény 1. számú melléklete „A” részének 3-5., 6. a) és 7-11. pontjaiban, valamint
a „B” részének b), d)-e) alpontjaiban meghatározott biztosítási ágazatokból befolyt
biztosítási díjak 1 %-át hozzájárulás címén - a hivatásos és az önkéntes tűzoltóságok
részére a tűzoltáshoz és műszaki mentéshez szükséges, valamint a tűzoltó célú
szakképzéshez szükséges technikai eszközök, felszerelések fejlesztésének,
felújításának céljára - a központi költségvetésbe befizetni.”
41.	§
A Ttv. 48. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki és a (4) bekezdés számozása
(5)	bekezdésre változik:
„(4) Ahol e törvény fegyveres erőket említ, azon a Magyar Honvédséget kell érteni.”
Harmadik fejezet
42.	§
A polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény ( a továbbiakban: Pvt.) 2. §-a
(2)	bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában veszélyhelyzet a szükséghelyzetet [Alkotmány 19. §
(3)	bek. i) pont] el nem érő mértékű, az élet- és vagyonbiztonságot vagy a
környezetet veszélyeztető természeti csapás, illetőleg ipari baleset okozta állapot,
amelyet különösen a következő események válthatnak ki:]
„g) árvízvédekezés során, ha az előrejelzések szerint az áradó víz az addig észlelt
legmagasabb vízállást megközelíti és további jelentős áradás várható, vagy
elháríthatatlan jégtorlasz keletkezett, illetőleg, ha töltésszakadás veszélye fenyeget
vagy az bekövetkezett;”
43.	§
A Pvt. 16. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A polgári védelmi szervezetek összlétszámát a Kormány határozza meg.”
44.	§
A Pvt.. 17. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A megyei, fővárosi (központi) rendeltetésű polgári védelmi szervezet
létrehozásáról a megyei (fővárosi) igazgató javaslatára a megyei közgyűlés elnöke (a
főpolgármester) egyetértésével a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság
főigazgatója dönt.”
45.	§
A Pvt. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„A polgári védelmi kötelezettség - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a belföldi
lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel (a továbbiakban: lakcím) rendelkező magyar
állampolgár férfiakra 18-55, nőkre 18-50 éves korukig terjed ki (Hvt. 32. §).”
46.	§
A Pvt. a következő 43. §-sal egészül ki:
, ,43. § Ahol e törvény fegyveres erőket említ, azon a Magyar Honvédséget kell
érteni.”
Negyedik fejezet
47.	§
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 247. § (1) bekezdésének f) pontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
[A fejezet hatálya alá tartozó fegyveres szerveknél az állományilletékes parancsnok:]
„f) megyei katasztrófavédelmi igazgató, és a vele azonos jogállású szervek vezetői,”
48.	§
A Hszt. 272. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A szakmai felügyeletet ellátó megyei katasztrófavédelmi igazgató (főigazgató)
soron kívüli minősítést kezdeményez, ha a hivatásos önkormányzati
tűzoltóparancsnokkal szemben szakmai alkalmatlanság merül fel.”
49.	§
A Hszt. 274. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A fegyelmi eljárás elrendeléséhez ki kell kérni a szakmai felügyeletet ellátó
katasztrófavédelmi igazgató (főigazgató) véleményét. A tűzvédelem helyzetét érintő,
illetve a hivatásos szolgálati jogviszonnyal összefüggő szakmai mulasztás esetén a
fegyelmi eljárás elrendelését a katasztrófavédelmi igazgató (főigazgató) is
kezdeményezheti, amely alapján az eljárást el kell rendelni.
(4)	Az önkormányzati tűzoltóparancsnok és helyettese ellen elrendelt fegyelmi
vizsgálatot a (3) bekezdés szerint elrendelt esetben a szakmai felügyeletet ellátó
katasztrófavédelmi igazgatóság (főigazgatóság) kijelölt képviselője (bizottsága)
folytatja le, és a vizsgálati anyag, valamint az összefoglaló jelentés megküldésével
javaslatot tesz a döntés meghozatalára. Egyéb esetekben a fegyelmi vizsgálatot a
szakmai felügyeletet ellátó katasztrófavédelmi igazgatóság (főigazgatóság) kijelölt
képviselőjének bevonásával kell lefolytatni.”
Ötödik fejezet
50.	§
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Víztv.) 17.
§-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezdés lép:
„(6) A főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke, illetve a polgármester rendeli el
az árvíz- és belvízvédekezéssel, valamint a helyi vízkárelhárítással kapcsolatos - a
külön jogszabályban meghatározott államigazgatási feladatok körében - a
kitelepítést, a kimenekítést, a visszatelepítést, továbbá közreműködik az ezzel
kapcsolatos egyéb feladatok végrehajtásában.”
51.	§
(1)	A Víztv. 17. §-a (7) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A polgármester (főpolgármester) az árvíz- és belvízvédekezéssel kapcsolatos
államigazgatási feladat- és hatáskörében]
„c) megtervezi a kitelepítést, a kimenekítést, a mentést és a visszatelepítést, illetőleg
ezek elrendelése esetén gondoskodik a végrehajtásról;”
(2)	A Víztv. 17. §-a (7) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A polgármester (főpolgármester) az árvíz- és belvízvédekezéssel kapcsolatos
államigazgatási feladat- és hatáskörében]
„e) gondoskodik a védekezésben részt vevők egészségügyi ellátásáról, továbbá a
kitelepítés, a kimenekítés, a mentés és visszatelepítés során a járványok
megelőzésével és elhárításával kapcsolatos intézkedésekről, a területileg illetékes
népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat közreműködésével;”
Záró rendelkezések
52.	§
(1)	Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, ezzel egyidejűleg
hatályát veszti a Pvt. 8. §-a.
53.	§
Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza:
a)	a katasztrófavédelmi bírságra vonatkozó részletes szabályokat;
b)	a hazai katasztrófák és veszélyhelyzetek elleni védekezésben, valamint a
nemzetközi segítségnyújtásban közreműködő önkéntes (különleges) mentőszervezetek
tevékenységének, védekezésbe történő bevonásának szabályait;
c)	a helyreállításhoz és újjáépítéshez e törvény 4. §-ában szabályozott eseti döntés
alapján biztosított költségvetési források felhasználásának, a kárfelmérésnek, a
kárenyhítésnek a szabályait;
d)	a nemzetközi katasztrófa- és humanitárius segítségnyújtásban történő kormányzati
részvétel rendjét, valamint a magyar állampolgárok életét, testi épségét külföldön
közvetlenül fenyegető katasztrófa, háborús cselekmények vagy fegyveres
összeütközések esetén szükséges teendőket, az ilyen helyzetekben követendő eljárást;
e)	az önkormányzati és közigazgatási vezetők, a lakosság katasztrófavédelmi
felkészítésének követelményeit.
54.	§
Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza:
a)	a hazai katasztrófák elleni védekezésben, valamint a nemzetközi
segítségnyújtásban közreműködő önkéntes mentőszervezetek igénybevételének és
támogatásának részletes szabályait;
b)	a hivatásos katasztrófavédelmi szervek Szolgálati Szabályzatát;
c)	a tűzoltóságok Szolgálati Szabályzatát;
d)	a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok és az önkéntes tűzoltóságok készenlétben
tartandó legkisebb gépjármű és technikai eszköz állományát, és műszaki
megfelelőségük ellenőrzésének rendjét;
e)	a tűzoltóságok Szerelési Szabályzatát;
f)	a rendkívüli állapotban alkalmazandó Tűzoltási és Műszaki Mentési Szabályzatot;
g)	a tűzoltósport versenyszabályzatát;
h)	a polgári védelmi szervezetek alkalmazási készenlétbe helyezésének rendjét.
55. §
(1)	Ahol jogszabály BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot, annak
vezetőjét, illetőleg főigazgatót említ, ezen a továbbiakban Katasztrófa-, Tűz- és
Polgári védelmi Országos Parancsnokságot és annak vezetőjét, illetőleg országos
parancsnokot kell érteni.
(2)	Ahol jogszabály megyei (Repülőtéri) katasztrófavédelmi igazgatóságot és annak
vezetőjét, illetőleg igazgatót említ, ezen a továbbiakban megyei (Repülőtéri)
katasztrófa-, tűz- és polgári védelmi parancsnokságot és annak vezetőjét, illetőleg
parancsnokot kell érteni.
(3)	Ahol jogszabály Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóságot és annak vezetőjét,
illetve igazgatót említ, ezen a továbbiakban Fővárosi Polgári Védelmi
Parancsnokságot és annak vezetőjét, illetőleg parancsnokot kell érteni.
(4)	Ahol jogszabály önkéntes tűzoltóságot, illetőleg tűzoltó egyesületet említ, azon
önkéntes köztestületi tűzoltóságot, önkéntes tűzoltó egyesületet kell érteni.
(5)	Ez a törvény a következő irányelveknek való megfelelést szolgálja:
a)	a Tanács 96/82/EK irányelve (1996. december 9.) a veszélyes anyagokkal
kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről;
b)	az Európai Parlament és a Tanács 2003/105/EK irányelve (2003. december 16.) a
veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló
96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról, 1.cikk (1) bekezdés, 1. cikk (2) bekezdés b)
pont, 1. cikk (4) bekezdés, 1. cikk (7) - (8) bekezdés.

INDOKOLÁS

a katasztrófavédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról
szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
Magyarország a jogharmonizációs kötelezettségének eleget téve az Európai Unió
Tanácsának 1996. december 9-ei, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek
veszélyeinek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK Irányelvét (továbbiakban: Seveso II.
Irányelv) a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes
anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV.
törvény (továbbiakban: Kat.) IV. fejezetének rendelkezéseibe építette be. E fejezet a
veszélyes létesítmények építési engedélyezési, használatba vételi engedélyezési és a
veszélyes tevékenység megkezdésének engedélyezéséhez fűződő hatósági
hatásköröket és a hatósági eljárást szabályozza.
A közelmúltban bekövetkezett nemzetközi vonatkozású súlyos ipari balesetek
tanulságait levonva 2003. decemberében az Európai Parlament és a Tanács
módosította a Seveso II. Irányelv rendelkezéseit. A Seveso II. Irányelv módosításáról
szóló 2003/105/EK Irányelv (hatályba lépett: 2003. december 31-én) a tagállamok
számára 2005. július 1-jéig biztosít határidőt azon törvényi, rendeleti és közigazgatási
rendelkezések hatályba léptetéséhez, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az Irányelvnek
megfeleljenek. A megtett intézkedésekről tájékoztatni kell a Bizottságot, valamint az
Irányelv által szabályozott területen elfogadott nemzeti jogi főbb rendelkezéseket is
közölni kell. E kötelezettség alapján az előterjesztés tartalmazza a súlyos ipari
balesetek megelőzésével kapcsolatos rendelkezések módosításait is, amelyek
hatálybalépésének legkésőbbi időpontja 2005. június 30.
A Kat. 2000. január 1-jei hatálybalépését követően, a gyakorlati alkalmazás során
szerzett tapasztalatok mind a megelőzési-hatósági szakterületen (a veszélyes
üzemekkel kapcsolatos engedélyezési eljárás során), mind a veszélyhelyzet-kezelési
területen (a közelmúltból pl.: a törökbálinti, a zalaegerszegi és az esztergomi, a
közvéleményt is élénken foglalkoztató események kapcsán), mind pedig a funkcionális
területeken ( a hivatásos önkormányzati tűzoltóparancsnokok kinevezése, fegyelmi
eljárás megindításának indokoltsága) olyan jogszabályi hiányosságokra, esetenként
pontatlanságokra irányították rá a figyelmet, amelyek csak törvényi rendelkezések
módosításával kezelhetők.
A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság jelenleg több olyan feladatot is
ellát, amelyek törvényi legitimációja hiányzik. Ilyen egyrészről a helyreállítási-
újjáépítési tevékenység, amelynek jogalapját a társadalmi elvárásból fakadó,
„szokásjogon alapuló” kormányzati döntések képezik. Ezen túlmenően az egyértelmű
egyeztetési, felelősségi határok meghatározása szintén törvényi szintű szabályozást
igényel.
A Javaslat egyes részei a hatósági (ellenőrzési) tevékenység és a veszélyhelyzet-
kezelések során hatékonyabb és egyértelműbb kikényszerítési lehetőséget teremtenek a
katasztrófavédelmi szabályokat (Országos Katasztrófavédelmi Szabályzat, kitelepítés
elrendelése) megszegőkkel szemben.
A katasztrófavédelem rendszerében központi szereppel bíró védelmi bizottsági
elnökök képzésen történő részvétele a szakmai specifikumokból és a feladatellátás
társadalmi érzékenységéből adódóan is alapvető követelmény.
A Javaslatnak a katasztrófavédelem pénzügyi alapjaival összefüggő rendelkezései - a
biztosítói 1% felhasználási körének kibővítése - a működési költségek több forrásból
történő biztosítását célozzák.
A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok „műszaki állománytáblázatának”
meghatározása ezzel párhuzamosan lehetőséget teremt arra, hogy csak az állam által
vállalt „egyenértékű biztonság” eléréséhez szükséges eszközök kerüljenek a központi
költségvetésből finanszírozásra.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal
kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. LXXIV. törvény (a
továbbiakban: Kat.) felsorolja azon szervezeteket, amelyek a katasztrófavédelemben
részt vesznek. Ezek közül azonban olyan fontos szervezetek maradtak ki - így az
önkéntes és a létesítményi tűzoltóságok, a környezetvédelmi és a vízügyi igazgatás
szervei, a Magyar Vöröskereszt-, amelyek az elmúlt időkben bizonyították, hogy
nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a katasztrófák megelőzésében, az elhárításban és
a helyreállításban, újjáépítésben egyaránt. A Javaslat ezt a hiányosságot pótolja.
Ugyanakkor a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény
módosításáról szóló 2004. évi CIV. törvény hatályba lépésével a Határőrség nem
fegyveres erő, hanem rendvédelmi szerv, törlése indokolt.
A 2. §-hoz
A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (a továbbiakban: BM OKF) mint
eljáró hatóság veszélyes ipari üzemekkel kapcsolatos engedélyezési feladatának
középpontjában áll annak megítélése, hogy az adott létesítmény egy esetleges súlyos
baleset bekövetkezése kapcsán milyen mértékben veszélyezteti a környező lakosságot,
és a megtett megelőző és védelmi intézkedések arányban állnak-e a biztonsági
dokumentációban megfogalmazott veszélyekkel. Az üzemeltető által készítendő
biztonsági dokumentáció alapvető elemei az üzemterületen belüli megelőzési
feladatokat részletező eljárási rend, azaz a belső védelmi terv, valamint a kockázati
elemzést is tartalmazó biztonsági elemzés illetve biztonsági jelentés.
A módosítás egyértelművé teszi, hogy Belső Védelmi Terv készítése csak a veszélyes
ipari üzemek számára meghatározott üzemeltetői kötelezettség. A biztonsági elemzés
és biztonsági jelentés fogalmának módosítására az alsó és a felső küszöbértékű
üzemekkel kapcsolatos egységes hatósági eljárási rend megteremtése érdekében kerül
sor. Ez egyben a Rendelet idevonatkozó előírásaival való összhangot is megteremti. A
biztonsági jelentés fogalom meghatározásának módosítása a Seveso II. Irányelv 9. cikk
(1)	bekezdésében meghatározott követelményeknek is eleget tesz.
A kockázat fogalmának módosítása, valamint nyelvhelyességi pontosítása elősegíti az
egységes jogértelmezést.
A rendkívüli esemény fogalmának pontosítása a Kat. és a Rendelet egységes
terminológia-használatát, ezáltal az egységes jogértelmezést teszi lehetővé. Ugyanígy
az egységes értelmezés érdekében a súlyos szerencsétlenség meghatározásánál
korábban zárójelben szereplő „(baleset)” kiterjesztés törlésre került, így a kifejezetten
a IV. fejezet (és egyben a Seveso II. Irányelv) hatálya alá tartozó, a veszélyes
anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset fogalma elkülönül a Kat. további fejezeteiben
szereplő általános fogalmaktól.
Az értelmező rendelkezések között a „súlyos baleset” fogalmának megváltoztatása
„súlyos káresemény”-re azért szükséges, mert az Alkotmány 19.§ (3) bekezdés
i)	pontja alkalmazza a szerencsétlenség megnevezést, amelytől el kell különíteni ezt az
értelmező rendelkezést.
Az üzemeltető fogalmának módosítása az egységes jogértelmezést és joggyakorlatot
célozza meg, és megteremti a Seveso II. Irányelv 3. cikk 3. pontjában foglaltakkal való
teljes összhangot.
A veszélyes anyag fogalmának módosítása megfelel a Seveso II. Irányelv 3. cikk
4. pontjának, egyben annak kritikus tömegétől függetlenül rendeli a veszélyes
anyagokat a Kat. hatálya alá. A módosítás teljes egységet alkot a Rendeletnek a
veszélyes üzemek beazonosítására vonatkozó előírásaival.
A fent említett egységes értelmezés érdekében a teljes jogszabály-szövegen kívánatos
végigvezetni az egységes fogalom-rendszert, így a veszélyes anyagokkal kapcsolatos
súlyos baleset, a veszélyes ipari üzem és a veszélyes létesítmény kifejezéseket. A
fogalom meghatározások módosítására a veszélyes ipari üzemekkel kapcsolatos, a Kat.
szerinti eljárások során az egységes jogértelmezés és jogbiztonság miatt került sor, az
új előírások megfelelnek a Seveso II. Irányelv 3. cikk 5. és 1-2. pontjainak.
A „dominó hatás” definíciójának pontosítása a „veszélyes anyagokkal kapcsolatos
súlyos baleset” és a „veszélyes ipari üzem” kifejezések törvényen belüli következetes
végigvezetéséből ered, érdemi módosítást nem tartalmaz.
A veszélyességi övezet fogalmát már a Kat. is alkalmazza, meghatározása azonban
csak a Rendeletben volt található, ezért szükséges jelen törvénybe beemelni.
A „nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtás” fogalom szűkítését az indokolja, hogy a
hazánk által felajánlott nemzetközi segítségnek olyan formái is léteznek, mint például
a humanitárius jellegű segítség (pl. menekülthullám ellátása esetén) vagy
válságkezelési műveletekhez való hozzájárulás, amelyek tágabb fogalmak a
hagyományos értelemben vett katasztrófa-segítségnyújtásnál. A nemzetközi
segítségnyújtás azonban nem csak a kormányzati szervek által nyújtott segítséget
foglalhatja magába, hanem sok esetben a civil szervezetek hozzájárulását is. A
nemzetközi segítségnyújtás nem csak a kormányzati szervek által valósítható meg,
viszont a koordináció elengedhetetlen. A Javaslat a katasztrófa sújtotta államnak
felajánlott, illetve a hazánk számára nyújtott nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtásra
szűkíti a Kat. hatálya alá tartozó segítségnyújtási formákat.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium javasolta a katasztrófahelyzet
fogalmának pontosabb meghatározását.
A 2. § (4) bekezdésében a Kat. 3. §-ának t), zs), pontjaira vonatkozó
módosításokhoz, illetve a 4., 9.,11. és a 24. §- okhoz
A Kat. hatályba lépését követően számos természeti csapás sújtotta az országot,
jelentős anyagi károkat okozva. A Kormány a nemzetgazdaság teherbíró képességének
függvényében anyagi segítséget nyújtott a kárt szenvedett térségek állampolgárainak,
zömében a lakhatási feltételek megteremtése érdekében. Szükséges és indokolt a
természeti csapások következményeinek felszámolása időszakában a helyreállítás és
újjáépítés definíciójának lefektetésével egyidejűleg, a korábbi Kormányhatározatokkal
ellentétben, jogszabályban rendelkezni a Kormány, a belügyminiszter, a védelmi
bizottság elnökei és a polgármesterek erre irányuló feladat-és hatásköréről. Ezzel a
megoldással az anomáliák kiküszöbölhetők, a korábbi jogbizonytalanság
megszüntethető, az állampolgárok tárgy szerinti jogbiztonsága növekszik.
A 3. §-hoz
A törvény hatályának meghatározásában is következetesen át kell vezetni az előző
§-ban meghatározott fogalmakat (veszélyes ipari üzem, veszélyes anyagokkal
kapcsolatos súlyos baleset), valamint a hazai jogszabályok által alkalmazott megfelelő
kifejezéseket (helyi önkormányzatok, természetes személyek).
(2) A Kat. IV. fejezete hatályának módosítását részben fogalom-pontosítás (veszélyes
ipari üzem, katonai célból üzemeltetett), részben az Irányelv tárgyi hatályának
módosításából fakadó a változások indokolják, amely megfelel a módosított Seveso II.
Irányelv 4. cikk e) és g) pontjának.
Az 5. §-hoz
A 2005. január 1-jén hatályba lépett a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló
2004. évi CV. törvény miatt az utaló rendelkezés pontosítása szükséges.
A 6. §-hoz
Az utóbbi évek egyes eseményei (pl: siófoki buszbaleset, balatonkeresztúri
buszbaleset, zalaegerszegi és kaposvári hűtőháztűz) rávilágítottak, hogy a Kat. 3.§
r) pontja szerinti súlyos szerencsétlenségek (balesetek) felszámolása több társszerv
egyidejű jelenlétét, ezáltal nagyfokú koordinációs tevékenységet igénylik. Az egyidejű
jelenlét hatékonysága megköveteli egy magasabb szintű irányítás alkalmazását. A
Javaslat a belügyminiszterhez telepíti ezt a jogkört.
A 7. §-hoz
A Belügyminisztérium bázisán működő védekezési munkabizottságok, az Operatív
Törzs, valamint a KKB Veszélyhelyzeti Központ személyi állományának nagy része a
BM OKF állományából került kijelölésre, a BM OKF szervezeti elemeként működő
KKB VK és Ügyelete által kapott információkkal a BM OKF Főigazgatója
rendelkezik, és szakemberei felkészültségét is ő ismeri. Mindezek tudatában, valamint
a kialakult katasztrófa (veszély) helyzet figyelembe vételével képes megállapítani,
hogy a rendelkezésre álló szervezetekkel az esemény kezelhető-e. A Kat.
végrehajtásáról szóló 179/1999. (XII. 10.) Korm. rendelet alapján a KKB VK a BM
OKF bázisán működik. A Javaslat törvényi szintre emeli a szervezeti egység
jogállának meghatározását.
A 8., 10. §-okhoz
A Javaslat a Kat. 17. § d) pontját kiegészíti a „kitelepítés” fogalmával. A kitelepítés és
a kimenekítés tartalmilag eltérő terminológiák. A kitelepítés veszélyeztető esemény
által sújtott, vagy azzal fenyegetett területen élő lakosságnak és a létfenntartáshoz
szükséges anyagi javaknak a tervezett és szervezett kivonása. Kimenekítésre akkor
kerül sor, ha a kitelepítés szervezett végrehajtásához nem áll rendelkezésre elegendő
idő, de szükséges a lakosság gyors kivonása a veszélyeztetett területről. Az eltérő
tartalom miatt célszerű a két terminológia együttes szerepeltetése a normaszövegben.
A megyei, helyi védelmi bizottsági elnökök részére a jogszabályokban előírt
katasztrófavédelmi feladataik ellátásához elengedhetetlen, az érintett település
veszélyeztetettségéhez igazodó képzésen történő részvétel. A hivatásos
katasztrófavédelmi szervek eddig is szerveztek ilyen képzéseket, jogszabályi kötelezés
hiányában azonban gyakran előfordult, hogy azon az operatív feladatokat ellátó
ügyintézők vettek részt az elnökök „képviseletében”.
A Javaslat tartalmazza a védelmi bizottsági elnökök részére a képzésben,
továbbképzésben történő részvételt azzal, hogy a részletszabályok rendeletben
kerülnek kidolgozásra.
A 12. §-hoz
Az elmúlt évek eseményei egyértelműen bizonyítják, hogy a Kormány által tett
különleges intézkedések közül néhányat célszerű már a törvény szövegében is
megjeleníteni. Elsősorban azokat, amelyeket a polgármestereknek kell
foganatosítaniuk a lakosság élete, testi épsége megóvása érdekében. Nem volt
jogszabály a gazdálkodó szervezetek katasztrófavédelmi tevékenységét illetően,
valamint a tulajdonukban lévő életvédelmi létesítmények, berendezések, felszerelések
fenntartásával kapcsolatos kötelezettségekről.
A Kat. IV. fejezetének hatálya alá tartozó üzemek száma a SEVESO II. Irányelv
harmonizációja előírja a biztonságos működéshez szükséges feltételek megteremtését,
szabályozza azok ellenőrzésének módját, rendszerét és a hatóságokkal történő
kapcsolattartás formáit. Az Irányelv hatályán kívül eső gazdálkodó szervezetek
esetében ilyen szigorú hatósági kontroll nem érvényesül, annak ellenére, hogy a
műszaki technikai fejlődéssel szükségszerűen együtt jár, hogy egyre több helyen
alkalmazzák azokat az anyagokat, berendezéseket, melyek magukban hordozzák
-	igaz, kevésbé súlyos - baleset bekövetkezésének lehetőségét. E potenciális veszély
kiküszöbölésére, a baleset hatásai csökkentésére a gazdálkodóknak különböző
jogszabályban meghatározott kötelezettségeket kell teljesíteniük, illetve
követelményeket kell betartaniuk. A környezetben élők biztonsága érdekében a
Javaslat már törvényi szinten kötelezettséget ír elő az érintettek számára, például a
tűzvédelem és a polgári védelem műszaki követelményeinek megállapításáról szóló
2/2002. (I. 23.) BM rendelet előírásainak, továbbá a Javaslat felhatalmazása alapján
kiadandó „Országos Katasztrófavédelmi Szabályzat”-ban foglaltak betartására is.
A 13. §-hoz
A Kat. hatálybalépésekor nem rendezte a korábban területi szervként működő
Repülőtéri Tűzoltóparancsnokság, illetve 2000. január 1-jétől Repülőtéri
Katasztrófavédelmi Igazgatóság jogi helyzetét. Ezt pótolja a Javaslat és egyértelműen
rögzíti, hogy a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság is a BM OKF területi szerve. A
jelenleg hatályos rendelkezésben meghatározott „Budapest főváros polgári védelmi
szervezete” kifejezés ugyanis helytelen és megtévesztő, mert a polgári védelmi
szervezet meghatározás nem a katasztrófavédelem hivatásos szervére, hanem a polgári
védelmi kötelezettség alatt álló állampolgárok köréből létrehozott szervezetre
vonatkozik.
A katasztrófavédelmi jogszabályok hiányossága, hogy míg rendelkeznek a megyei
igazgatóságoknak a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok irányába fennálló
törvényességi felügyeleti jogköréről, a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság
vonatkozásában jelenleg nincs szabályozás. A katasztrófavédelem fővárosi szerve a
Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság, amely feladatköréből adódóan nem láthatja el
az FTP szakmai felügyeletét, azért a Javaslat a BM OKF-hez telepíti a jogkört. A
katasztrófavédelmi hatóságként eljáró szervek nevesítése hiánypótló rendelkezés.
A 14. §-hoz
A kétoldalú katasztrófa-segítségnyújtási egyezmények minden esetben a
Belügyminisztériumot jelölik meg első helyen az egyezmény végrehajtásáért felelős
illetékes hatóságként. Az 1995-ben aláírt magyar-szlovén egyezmény külön nevesíti a
BM Tűzoltóság és Polgári Védelem Országos Parancsnokságát, illetve a
Németországgal kötött egyezményben a Külügyminisztérium a második helyen
szerepel az illetékes hatóságok között.
A nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtással kapcsolatosan azonban annak kikötése,
hogy a BM OKF, amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, legyen a
kizárólagos kapcsolattartó pont, gyakorlati megfontolások miatt indokolt. Az eddigi
gyakorlat alapján - bár ez jogszabályban eddig konkrétan nem meghatározott - a
segítségnyújtással kapcsolatos információáramlásért a BM OKF felelt, főleg annak
okán, hogy e szervezet rendelkezik az e tevékenység folytatásához szükséges 24 órás
ügyeleti szolgálattal, és ennek adatait ismeri az összes, katasztrófa-segítségnyújtási
egyezményben megjelölt partnerszervezet, illetve a segítségnyújtásért felelős
nemzetközi szervezet (EU MIC, ENSZ OCHA, NATO EADRCC). Tekintettel
azonban arra, hogy ennek a gyakorlatnak jogszabályi alapja nincs, indokolt azt a
Javaslatba foglalni.
A Kat. hatályon kívül helyezte a Ttv. azon rendelkezését, amely az országos
parancsnoknak közvetlen utasítási jogkört adott a tűzoltóság egységei irányába. A Kat.
szerint a katasztrófavédelmi főigazgató ellátja mindazon feladatokat, amelyeket
jogszabály a tűzoltóság országos parancsnokának határozott meg. A Kat. hatályba
lépése óta több ízben problémát okozott a tűzoltóságok alkalmazása során, hogy a
katasztrófahelyzeteket el nem érő súlyos balesetek (siófoki buszbaleset, kaposvári,
zalai hűtőháztűz stb.) esetén a katasztrófavédelmi főigazgatónak nem állt
rendelkezésére jogi eszköz a Javaslat szerinti utasítások kiadására, azokat legfeljebb
kérhette, amely egyrészről nem valós jogkör, ennél fogva a kérelem esetleges
megtagadása szankcionálatlan marad.
A tűzoltóságok közvetlen irányításának megszűnésével az elmúlt időszakban a
tűzoltóságok Szerelési Szabályzatát, a rendkívüli állapotban alkalmazandó Tűzoltási és
Műszaki Mentési Szabályzatot és a tűzoltósport versenyszabályzatát hatályon kívül
helyezték. Ezért e körben miniszteri szintű szabályozás indokolt. A Javaslat a
főigazgatóhoz telepíti a szakmai szabályozók kiadása kezdeményezésének jogát.
A 15. §-hoz
A Ttv. 28. és 29. §-ai részletesen meghatározzák a helyi önkormányzatok
tűzoltósággal kapcsolatos tevékenységét. A települési önkormányzatok kiemelt feladat
-	és hatásköre a helyi tűzvédelemről való gondoskodás. A Pvt-ben foglaltak alapján a
polgármester illetékességi területén irányítja a polgári védelmi feladatok végrehajtását.
E jogkörében gyakorolható feladat és-hatáskörét a Pvt. részletesen tartalmazza. A
polgármester katasztrófavédelmi tevékenységét a Kat. rögzíti a felkészülés és a
védekezés időszakára tagolva. Tekintettel arra, hogy az önkormányzatok
(polgármester) tűzvédelmi, katasztrófavédelmi és polgári védelmi tevékenysége külön
szakértelmet feltételez, indokolt ezen tevékenységek segítése. A Javaslat ezt
a - jelenleg jogszabályi rendelkezés hiányában is ellátott - feladatot a
katasztrófavédelmi szervekhez telepíti.
A BM OKF 2001-ben létszámmal együtt (1 fő) átvette a BM Önkormányzati
Gazdasági Főosztálytól a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok anyagi, pénzügyi
tervezési feladatait, ezért indokolt a feladat törvényi szintű megjelenítése a BM
OKF-nél.
A 16. §-hoz
Az Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Rendszer (a továbbiakban: ONER)
felkészülés időszaki koordinációja jelenleg szabályozatlan. A Javaslat ezt a feladatot -
amely elsősorban a KKB és a belügyminiszter által meghatározott feladatok gyakorlati
végrehajtásának, teljesítésének koordinálását jelenti - a BM OKF főigazgatójához
telepíti, mivel ez a szervezet rendelkezik a szükséges személyi és technikai háttérrel.
Másrészt ennél a veszélyhelyzet típusnál is érvényesülnie kell a BM OKF - a Kat. 26.
§-ban meghatározott - szakmai koordinációs szerepének.
A BM OKF megalakulása előtt megalkották az egységes katasztrófavédelemmel
kapcsolatos a nukleáris biztonsággal foglalkozó szabályozást.
Ennek tudható be, hogy a BM OKF - tényleges szerepéhez viszonyítva -
alulreprezentált a nukleárisbaleset-elhárítással kapcsolatos jogszabályi helyeken.
Az elmúlt öt év tapasztalatai indokolják a gyakorlat törvényben történő megjelenítését.
A Kat. 28. §-a (2) bekezdésének f) ponttal történő kiegészítésének indoka, hogy a
védelmi bizottság elnökei, a polgármesterek, és a jegyzők katasztrófavédelmi
képzésének és továbbképzésének rendszere szabályozatlan.
Az i) ponttal történő kiegészítésre azért van szükség, mert a polgári védelmi tervezés
keretében a katasztrófavédelmi szakmai feladatokat a katasztrófavédelmi
főigazgatónak célszerű koordinálni, mivel a Kat. végrehajtási rendeletében
meghatározottak alapján a főigazgató a védekezésre való felkészülés és megelőzés
során közreműködik az ágazati szervek katasztrófavédelemmel kapcsolatos szakmai
megelőzési, tervezési, szervezési feladataiban, valamint felelős a Pvt-ből eredő
-	fegyveres összeütközések körülményeire vonatkoztatott - feladatok végrehajtásáért,
gondoskodik a polgári védelmi tervekben a Honvéd Vezérkar főnöke által
meghatározott hadműveleti követelmények érvényesítéséről. Ezt a tevékenységi kört
egészíti ki a Javaslat a NATO polgári veszélyhelyzeti tervezési elveihez illeszkedő
katasztrófavédelmi szakmai feladatok koordinálásával, ami a Belügyminisztérium
hatáskörét nem érinti.
A 17. §-hoz
A Kat. 30. §-a nevesíti a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos ipari balesetek
megelőzésében eljáró hatóságot (BM OKF) és szakhatóságot (új elnevezése: Magyar
Műszaki Biztonsági Hivatal), valamint az engedélyezési eljárás alapjait határozza meg.
A fogalmak pontosításán túl a hatóság kiszámítható eljárását teszi lehetővé - ezáltal a
jogbiztonság követelményét elégíti ki - a (2) bekezdés kiegészítésében szereplő
döntések felsorolása, a már üzemelő veszélyes ipari üzemek vonatkozásában.
Az új (3) bekezdés a Kat. és a Rendelet közötti összhangot teremti meg azzal, hogy a
„védendő adat” fogalmát törvényi szinten definiálja, egyúttal egységes fogalom-
használatot vezet be. Fontos az üzemeltetők számára is egyértelműen rögzíteni, mely
esetben kell kétféle biztonsági dokumentációt készíteni, illetve benyújtani a
hatóságnak.
A 18. §-hoz
A Kat. 31. § (1) bekezdésének módosítása a veszélyes ipari üzem, létesítmény
fogalom-meghatározásával és következetes alkalmazásával összefüggő pontosítás,
érdemi módosítást nem tartalmaz.
A (2) bekezdés a módosított Seveso II. Irányelv 6. cikk (4) bekezdésének megfelelő
módosítás, azaz az üzemeltető hatóság felé történő bejelentési kötelezettségét
fogalmazza meg, amennyiben az üzemében a veszélyes anyag mennyisége vagy
minősége megváltozik, illetve ha egy üzemet, berendezést megváltoztatnak. A
bekezdésben az a), b) és c) pont alkalmazása megkönnyíti a rendelkezés értelmezését.
A (3) bekezdés előírásai korábban a 34. §-ban voltak, áthelyezése azért indokolt, mert
a veszélyes ipari üzemek működésében végbemenő változtatások esetén követendő
üzemeltetői kötelezettségeket és eljárást a 31. § részletezi. A korábbi szabályozásban
szereplő határidő és a polgármesternek illetve főpolgármesternek történő megküldés
egyidejűleg törlésre került, mivel a veszélyes ipari üzemekkel kapcsolatos eljárási
rendbe nem volt beilleszthető.
A 19. §-hoz
A módosítás egyrészt érinti a veszélyes ipari üzem fogalmának átvezetését, másrészt a
Seveso II. Irányelv 2. cikk (1) bekezdésében részletezett alkalmazási kör pontos
megfeleltetését, továbbá a dominó hatás vizsgálatát. A hatályos szabályozás szerint a
hatóság csak a veszélyes ipari üzemben történt változtatás esetén kötelezett a dominó
hatás vizsgálatára, a felső illetve az alsó küszöbértékű veszélyes üzemek biztonsági
dokumentációjának vizsgálatakor ilyen feladat nem szerepel. A dominó hatásról szóló
új 33/A. § beépítése és a 32. § (1) bekezdés harmadik mondatának egyidejű törlése
megszünteti ezt a hiányosságot.
Az új bekezdés összhangba hozza a biztonsági jelentéshez és biztonsági elemzéshez
kapcsolódó üzemeltetői és hatósági feladatokat. A biztonsági jelentéshez hasonlóan
szükséges a biztonsági elemzés vonatkozásában is annak időszakos felülvizsgálata és
eredményéről a hatóság értesítése. Ez a pontosítás megfelel a Seveso II. Irányelv
9. cikk (5) bekezdése valamint a 10. cikk rendelkezéseinek.
A 20. §-hoz
A szövegben a veszélyes ipari üzem fogalmának átvezetése, valamint nyelvhelyességi
pontosítása elősegíti az egységes jogértelmezést.
A 21. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a hatóság csak a veszélyes üzemben történt változtatás
esetében köteles a dominó hatás vizsgálatára, az új létesítésű és a változás nélkül már
működő felső és az alsó küszöbértékű veszélyes üzemek biztonsági
dokumentációjának vizsgálatakor ilyen feladat nem szerepel.
A dominó hatásról szóló új rendelkezések beépítése kielégíti ezt a hiányosságot:
bármely eljárásban a benyújtott biztonsági elemzés vagy jelentés vonatkozásában is
vizsgálni kell a dominóhatást. Az új 33/A. § megfelel a Seveso II. Irányelv 8. cikk
rendelkezéseinek.
A 22. §-hoz
A 34. § (1) bekezdésének módosítása a hatóság - polgármesterek felé fennálló -
tájékoztatási kötelezettségét pontosítja. A korábbi (2) bekezdés áthelyezése technikai
okból célszerű a 31. §-ba.
A 35. § változásai az előzőekben említett egységes szóhasználatot (külső védelmi terv,
veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset), valamint a hatóságnak a Bizottság
felé fennálló jelentéstételi kötelezettségéhez szükséges felhatalmazást biztosítja. A
balesetek kivizsgálásához fűződő információszolgáltatásról szóló rendelkezés kielégíti
a Seveso II. Irányelv 15. cikk (1) és (2) bekezdésének követelményeit.
A 36. § eddigi rendelkezéseit két új bekezdésre kellett bontani annak érdekében, hogy
egyértelművé váljon a lakosság számára biztosítandó vélemény-nyilvánítás lehetősége
új veszélyes ipari üzem létesítése, vagy a meglévő üzemek tevékenységében beálló
változás, valamint a veszélyességi övezetben tervezett fejlesztések esetén. A létrejött
szabályozás megfelel a Seveso II. Irányelv 13. cikk (5) bekezdésének.
A 37. § (1) bekezdésének módosítása: a hatályos szabályozás csak abban az esetben
kötelezte a hatóságot a polgármesterek és a védelmi bizottságok felé történő
értesítésre, ha döntése a veszélyes tevékenység végzéséhez való hozzájárulás volt. Az
új rendelkezés szerint a döntéséről, tehát a veszélyes tevékenység végzésére vonatkozó
bármely eredményű döntéséről tájékoztatja a hatóság a felsorolt szerveket. A 37. §
(2)	bekezdésében az évi rendszerességgel tájékoztatott közigazgatási szervek
megnevezésének pontosítása történt.
A 38. § nyelvhelyességi és fogalom-pontosítása lehetővé teszi az egységes
jogértelmezést. Az új (4) bekezdés hiánypótló rendelkezést tartalmaz. Eddig a hatóság
kezében lévő szankciók nem voltak elégségesek az üzemeltetői kötelezettség
teljesítésének kikényszerítésére, az új (4) bekezdés beiktatása a hatékonyabb
végrehajtást, ezáltal a jogszabály hatékonyabb érvényesülését segíti elő.
A 39. § módosítását a nyelvhelyességi és fogalom-pontosítási elemeken túl az alábbiak
indokolják: A belső védelmi terveket elégséges a hatóság számára megküldeni,
indokolatlan költséget, valamint az üzleti titkok megsértésének kockázatát jelenti a
hatályos szabályozás szerinti tájékoztatás. A b) pont kiegészítése megfelel a Seveso II.
Irányelv 11. cikk (2) bekezdés negyedik francia bekezdésének. A c) pont kiegészítése,
-	a balesetek kivizsgálásáról szóló jelentés szakhatóság számára történő megküldése -
elősegíti a hatóságok együttműködését. Az új d) pont megfelel a Seveso II. Irányelv
14.	cikk (1) bekezdés c) pont rendelkezésének.
A 40. § módosítása a belső védelmi tervek „naprakészen” tartását célozza meg. A
próbariadó helyett a gyakorlat tartása hatékonyabb módja e cél elérésének. A
jegyzőkönyvet elégséges a hatóság számára megküldeni, hiszen a védelmi bizottságok
csak a külső védelmi tervek vonatkozásában rendelkeznek hatáskörrel.
A 41. § szövegében átvezetésre kerültek a megfelelő fogalmak (veszélyes anyagokkal
kapcsolatos súlyos baleset, veszélyes ipari üzem, külső védelmi terv).
A 23. §-hoz
A rendelkezésben a hatóság területi szerveinek elnevezését, valamint a „veszélyes
anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset” kifejezést kellett pontosítani.
A 24. §-hoz
A Kormány eseti döntése során a helyreállításra, újjáépítésre fordítandó közpénzek
célirányos és igazságos elosztásában a helyi lakosság anyagi, szociális stb.
körülményeit leginkább ismerő „közeg”, a helyi önkormányzat bír kompetenciával.
Célszerű, hogy helyi szinten súlyozzák, és mérlegeljék a károsultak reparációs
készségeit, képességeit, lehetőségeit, a konkrét helyi támogatásoknak csak a
„zsinórmértékét” húzza meg a jogalkotó, annak tényleges formáját és mértékét ne.
A 25. §-hoz
Technikai jellegű módosítás, amely a Kat. VI. fejezetének címét érinti.
A 26. §-hoz
A kiadandó katasztrófavédelmi szabályzat rendelkezéseinek megsértésére vezeti be a
Javaslat a katasztrófavédelmi bírság jogintézményét, rögzítve az általános szabályokat.
A 27. §-hoz
A jogharmonizációs záradék az Európai Unió jogának való megfelelésre utal az
irányelvek (SEVESO II. és módosítása) pontos megjelölésével.
A 28. §-hoz
A Javaslat pontosító felhatalmazó rendelkezést tartalmaz.
A 29-30. §-okhoz
A Kat. a jogelőd és a katasztrófavédelmi szervek „megfeleltetése” során nem
rendelkezett a korábbi polgári védelmi körzetparancsnokságok „jogutódlásáról”.
Szintén jogalkotási hiányosság, hogy a jogelőd tűzoltósági szervek esetében csak a
Ttv. esetében rendelkezik a Kat. a „megfeleltetésről”, más jogszabályok esetében nem.
A Javaslat ezeket a - gyakorlatban már szükségszerűen orvosolt - hiányokat pótolja.
A 31. §-hoz
A 2005. január 1-jén hatályba lépett honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló
2004. évi CV. törvény miatt a Kat-ban helytelenül szereplő fegyveres erők helyett
egységesen a Magyar Honvédség megnevezése szükséges.
A 32. §-hoz
Mivel a tűzvédelemmel és a műszaki mentéssel kapcsolatos kötelezettségek nem csak
jogszabályokban és szabványokban találhatók, hanem hatósági rendelkezésekben is, a
Javaslat ezekkel kiegészíti az eredeti rendelkezést.
A 33. §-hoz
A Ttv. hatályba lépése óta több ízben jelentett problémát, hogy a segélyhívó számokat
a szolgáltató nem kötötte át a legközelebbi tűzoltóságra, így a jelzés időveszteséget
okozott. A többlépcsős átjelzések percekben mérhető időveszteséget okoztak, amely a
kárérték rovására ment. A normaszöveg Javaslat szerinti pontosítása szerint a
szolgáltató köteles a legközelebbi tűzoltóságra bekötni a segélyhívókat.
A 34. §-hoz
A Kat. hatályba lépésével az állami tűzoltóságok megszűntek, integrálódtak a
katasztrófavédelem rendszerébe. A törvény szövege alapján a tűzoltásvezetői jogkör a
„tűzoltóság” tagjait illeti meg. Jogbizonytalanságot okoz, hogy a szervezeti változással
a „katasztrófavédelemmé” váló szervezet egyéb feltételeknek megfelelő tagjai a
törvény expressis verbis rendelkezése hiányában a jogutódlás tényével jogosultak
illetve kötelesek-e a kifejezetten a „tűzoltóság” tagjait megillető tűzoltásvezetői jogkör
gyakorlására. Azon kiemelt eseményeknél, ahol több - hivatásos önkormányzati
illetve önkéntes - tűzoltóság működik, továbbra is szükséges a feladatok magasabb
szintű irányítása, amely a tűzoltásvezető jogköre. A fenti anomáliák megszüntetése
érdekében a Javaslat a tűzoltás vezetésre jogosultak körét kiegészíti a hivatásos
katasztrófavédelmi szerv tagjaival, akik természetesen csak akkor jogosultak átvenni a
tűzoltás vezetését, ha a más jogszabályban erre meghatározott egyéb
követelményeknek megfelelnek.
A 35. §-hoz
A tűzoltóságok központi irányítását a belügyminiszter gyakorolja. A Javaslat rögzíti,
hogy a jogkör gyakorlása, a belügyminiszternek a Ttv. 24. §-ában foglalt jogosítványai
kivételével, a belügyminiszter irányítása alatt álló szakmai szervezet útján valósul
meg.
A 36-37. §-okhoz
A hivatásos önkormányzati tűzoltóság átszervezésével kapcsolatos belügyminiszteri
jogkör a gyakorlatban nem érvényesül, ugyanis a szervezeti módosítást az érintett
tűzoltóparancsnok kezdeményezi, majd a BM OKF főigazgatója egyetértése esetén az
átszervezést, illetőleg az ehhez kapcsolódó szervezési állománytáblázatot a fenntartó
önkormányzat polgármester hagyja jóvá. Ezért a Javaslat a jogkör elhagyását
tartalmazza.
A 38. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint az önkéntes tűzoltóság a települési önkormányzat és a
tűzoltó egyesület által közösen alapított köztestület. A Javaslat lehetőséget teremt arra,
hogy az alapításban önkormányzati társulás is részt vehessen az egyesület mellett.
A 39. §-hoz
A Javaslat a pályázati forrásból megvalósítható létesítés és fejlesztés körét a felújításra
is kiterjeszti.
A 40. §-hoz
A Javaslat a tűzvédelemhez történő biztosítói 1%-os, központi költségvetés részére
fizetendő hozzájárulás felhasználási körét szélesíti ki a tűzoltó eszközök felújítására,
illetve a tűzoltó célú szakképzéshez kapcsolódó technikai eszközökre történő
felhasználásra.
A 41. §-hoz
A 2005. január 1-jén hatályba lépett honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló
2004. évi CV. törvény miatt a Kat-hoz hasonlóan a Ttv-ben is indokolt a helytelenül
szereplő fegyveres erők helyett egységesen a Magyar Honvédség megnevezést
használni.
A 42.§-hoz
A veszélyhelyzetet kiváltó eseményeket indokolt kiegészíteni a töltésszakadás
bekövetkezésével.
A 43. §-hoz
Jelenleg nem rendelkezik jogszabály arról, hogy ki jogosult a polgári védelmi
szervezetek összlétszámának meghatározására, ezt a hiányt pótolja a rendelkezés.
A 44. §-hoz
A Pvt. 17. § (2) bekezdése kiegészül a megyei közgyűlés elnökeinek (a
főpolgármesternek) az egyetértési jogkörével. A hatályos Pvt. alapján „a területi
polgári védelmi szervezetek felépítéséről, létszámáról az országos parancsnok határoz
a megyei, fővárosi polgári védelmi parancsnok javaslata alapján”. Tekintettel arra,
hogy a megyei közgyűlés elnöke a védelmi igazgatás megyei szintű irányításáért
felelős személy, célszerű számára a területi (megyei) szintű polgári védelmi szervezet
létrehozásával kapcsolatban egyetértési jogot biztosítani.
A 45. §-hoz
A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény 32. §-a
módosította a polgári védelmi kötelezettség korhatárát, ezért a Pvt-ben szereplő
korhatárok pontos megjelenítése indokolt.
A 46. §-hoz
A 2005. január 1-jén hatályba lépett honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló
2004. évi CV. törvény miatt a Kat-hoz hasonlóan a Pvt-ben is indokolt a helytelenül
szereplő fegyveres erők helyett egységesen a Magyar Honvédség megnevezést
használni.
A 47. §-hoz
A fegyveres és rendvédelmi szervekkel összefüggő egyes törvények módosításáról
szóló 2005. évi I. törvény módosította a Hszt. 247.§ (1) bekezdését. A módosítás során
technikai okokból kimaradt a megyei katasztrófavédelmi igazgatót követően az „és a
vele azonos jogállású szervek vezetői” szövegrész, ezáltal a Repülőtéri
Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója jelenleg nem minősül állományilletékes
parancsnoknak. A Javaslat ezt a hiányosságot pótolja.
A 48-49. §-okhoz
A szakmai felügyeleti jogkör hatékony érvényesítéséhez jelenleg nincs „eszköztára” a
katasztrófavédelmi szerveknek. A Javaslat ezért egyrészről lehetőséget teremt soron
kívüli minősítés, valamint fegyelmi eljárás kezdeményezésére szakmai mulasztás vagy
szakmai alkalmatlanság felmerülése esetén. Amennyiben a tűzvédelem helyzetét vagy
a hivatásos szolgálati jogviszonyt érintő szakmai mulasztás esetén az illetékes
katasztrófavédelmi szerv a fegyelmi eljárás elrendelését kezdeményezi, azt el kell
rendelni, és a vizsgálatot a szakmai felügyeletet ellátó szerv képviselője (bizottsága)
folytatja le. Az eljárás lefolytatását követően javaslatot tesz a döntés meghozatalára.
Így biztosított egyrészről az, hogy a tűzvédelmi illetve hivatásos jogviszonnyal
kapcsolatban kellő ismerettel rendelkező személy folytassa le az eljárást, ugyanakkor
ez az eljárásrend nem érinti a munkáltatói jogkört gyakorló végső döntési
kompetenciáját.
A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok tagjai a Hszt. hatálya alá tartoznak, mint
hivatásos állományúak, esetükben egy speciális kettős munkáltatói jogkör érvényesül.
Az 50-51. §-okhoz
A „kiürítés” szót a szakirodalom és a hatályos szabályozás nem alkalmazza, helyette a
„kitelepítés” és „kimenekítés” az elfogadott. A kifejezés elsősorban a polgári
védelemhez, katasztrófavédelemhez kötődik, így indokolt az ott alkalmazott
kifejezések használata.
Az 52. §-hoz
A Javaslat a törvény hatálybaléptetéséről rendelkezik, amelyet a kihirdetést követő 8.
napban határoz meg.
Az 53. §-hoz
A Javaslat hiánypótló felhatalmazó rendelkezéseket tartalmaz.
A Kormányprogram, valamint az abból adódó civil programok kiemelt helyen kezelik
az önkéntes szerveződések hatékonyabb bevonását állami feladatokba. A katasztrófák
kezelése során is kiemelkedő szerep hárul azokra a civil szervezetekre, amelyek
speciális felkészültségükkel és technikai felszereléseikkel olyan tevékenységeket
képesek ellátni, amelynek fenntartása állami szinten nem indokolt és nem gazdaságos.
E szervezetek akár a hazai akár a nemzetközi színtéren képesek beavatkozni. Az ő
tevékenységüket indokolt kormányrendeleti szinten szabályozni, hiszen tevékenységük
az élet szinte minden területére kiterjed. A jól kialakult állami és önkormányzati
struktúrába illesztésük igényli a jogi szabályozást.
Abban az esetben, ha a jogalkotó az eseti helyreállításnak, újjáépítésnek a lehetőségét
a Kormány kompetenciájába utalta, úgy magának a helyreállításnak, újjáépítésnek a
folyamatát is szabályozni indokolt, ennek tesz eleget a vonatkozó felhatalmazás.
A Javaslat által megteremtett katasztrófavédelmi bírság részletszabályait szintén
kormányrendeletben indokolt szabályozni.
A kormányrendelet-alkotásra vonatkozó felhatalmazások kiegészítése indokolt a
magyar állampolgárok életét külföldön veszélyeztető eseményeket követő hazai eljárás
menetének, valamit a magyar állampolgárok életét, testi épségét külföldön közvetlenül
fenyegető katasztrófa esetén szükségessé váló kormányzati szintű teendők
szabályozásával. Az elmúlt év végén bekövetkezett DK-ázsiai természeti katasztrófa
nem csak a helyi lakosságot, hanem a térségben tartózkodó külföldi turistákat is
érintette, melynek során a konzuli tevékenységre különös hangsúly helyeződött. A
nagy számú uniós állampolgár halálát követelő természeti katasztrófa szükségszerűen
ráirányította az Európai Unió figyelmét is a konzuli védelem kérdésére, melynek
megerősítésének követelménye az ún. Cunami Akciótervben is megfogalmazást nyert,
főleg az uniós állampolgárságból fakadó jogosultságok okán. A főleg konzuli
aspektusokat tartalmazó eljárási rend kidolgozása elősegítheti a jogharmonizációt.
Ugyancsak a Kormánynak szükséges rendeletben szabályoznia a polgármester és a
helyi, megyei védelmi bizottságok elnöke katasztrófavédelmi felkészítésének
követelményeit.
Az 54. §-hoz
Hasonlóan más rendvédelmi szervekhez, szükséges a katasztrófavédelmi szervek
számára is olyan szabályozó kiadása, amely a mindennapi szolgálatellátás szabályait
tartalmazza. A Szolgálati Szabályzat kiadására - hasonlóan a társszervek
szabályzataihoz - a belügyminiszternek ad felhatalmazást a Javaslat.
A korábban kifejtett indokok alapján a tűzoltóságok szolgálati szabályzatát is
szükséges megalkotni, erre a belügyminiszter részére ad a Javaslat felhatalmazást.
A hivatásos önkormányzati és az önkéntes tűzoltóságok kötelezően készenlétben
tartandó legkisebb gépjármű és technikai eszköz állománya a hivatásos önkormányzati
tűzoltóságok tárgyi és költségvetési átadás-átvételének rendjéről szóló 59/1995.
(V. 30.) Korm. rendeletben került meghatározásra. Mivel a kormányrendelet egyedi
állapotot rögzített, felhatalmazó rendelkezés hiányában nincs lehetőség annak
módosításra és így a tényleges szakmai igényekhez történő igazítására. A Javaslat
ezért felhatalmazást ad a belügyminiszternek a tűzoltóságok „technikai
állománytáblázatának” rendeletben történi kiadására.
Tekintettel arra, hogy a BM OKF főigazgatója által kiadott normatív szabályozó
hatálya csak saját szervezetére terjed ki, a hivatásos önkormányzati, az önkéntes, a
létesítményi tűzoltóságokra tekintetében indokolt belügyminiszteri szinten kiadni a
tűzoltóságok Szerelési Szabályzatát, a rendkívüli állapotban alkalmazandó Tűzoltási és
Műszaki Mentési Szabályzatot és a tűzoltósport versenyszabályzatát.
A polgári védelmi kötelezettségen alapuló polgári védelmi szervezetek létrehozásának,
irányításának, anyagi-technikai ellátásának, illetőleg alkalmazásának szabályairól
szóló 55/1997. (X. 21.) BM rendelet alapján létrehozott szervezetek alkalmazási
készenlétbe helyezését egy BM PVOP szakintézkedés (nyt. sz: 268-2/1998.) és az
azzal együtt kiadott „EMELŐ” okmány szabályozza, amely - tekintettel a polgári
védelmi szervezetek polgári védelmi kötelezettség alatt álló állampolgárokból történő
létrehozására - meghaladja a BM OKF Főigazgatójának hatáskörét. A jelenleginél
magasabb szintű szabályozás garanciát jelent az egységes értelmezésre és az azt
követő, szakmailag helytálló alkalmazásra. Az „EMELŐ” okmány tervezett tartalmi
módosításai illeszkednek a hivatásos katasztrófavédelmi szervek készenlétbe helyezési
elveihez és követelményeihez.
Az 55. §-hoz
A belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi szervek elnevezése és szervezeti
felépítése a Kat. hatályba lépéséig egységes volt (Központi szerv „országos
parancsnokság illetve főkapitányság”, az első számú vezető helyetteseinek szervezeti
egysége: főigazgatóság). Ezt az egységet „bontotta meg” a Kat. azzal, hogy a BM
OKF központi szervének megnevezése lett a „főigazgatóság”. Az Országos
Katasztrófavédelmi Főigazgatóság” elnevezés - miután egyik elemében sem utal a
jogelőd szervekre - a „kívülállók” számára nem jelzi a jogelőd szervek feladatkörének
ellátását, esetenként azt a téves képzetet kelti, hogy egy új feladatkörökkel felruházott
új szervezet jött létre. A jogelőd szervek elnevezésére történő utalás hiánya, illetve a
rendvédelmi szervek gyakorlatától eltérő „főigazgatóság” elnevezés esetenként még
szakmai körökben helytelen hivatkozásokra ad okot. Ezen túlmenően „diplomáciai”
problémákat is okoz, hiszen a BM OKF jelenlegi főigazgató-helyetteseinek elnevezése
a másik két rendvédelmi szervnél egy-egy főosztályvezetői besorolású személy
beosztásának elnevezésével egyezik meg.
A Javaslat - a fent vázolt problémák orvoslására, valamint a hivatásos
katasztrófavédelmi szervezet és annak vezetői jogállásának egyértelművé tétele
érdekében - a szervezet központi és területi szerveinek - és ezáltal azok vezetőinek -
új elnevezésére tesz javaslatot az alábbiak szerint:
Katasztrófa-, Tűz- és Polgári védelmi Országos Parancsnokság
X Megyei Katasztrófa-, Tűz- és Polgári védelmi Parancsnokság.
Az ügyészség 2001-ben vizsgálta az önkéntes tűzoltóságok, illetve a tűzoltó
egyesületek működését. Megállapította, hogy a két tűzoltó szervezet elnevezése
megtévesztésre ad lehetőséget és felvetődik a névvalódiság problémája. Az ügyészség
javaslata szerint különböző elnevezések használata volna indokolt. A Javaslat elősegíti
a két tűzoltószerv egyértelmű megkülönböztetését, ugyanakkor olyan elnevezést
honosít meg, amely utal az adott szervezet jogállására is.
Ezen túlmenően a tűzoltó egyesületek évszázados hagyományának továbbfolytatására
ad lehetőséget azzal, hogy nevükben megjelenik az „önkéntes” kifejezés.
Az Európai Unió jogának való megfelelés alátámasztására tételesen felsorolásra kerül,
hogy a Kat. tv. módosítása mely cikkek rendelkezését teszi a belső jog részévé.