﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/16388. számú
törvényjavaslat
a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló
1996. évi LVII. törvény módosításáról
Előadó: Dr. Petrétei József
igazságügy-miniszter
Budapest, 2005. május
2005. évi,
törvény
a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló
1996. évi LVII. törvény módosításáról
1. §
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 15. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„15. § (1) Nem függetlenek az egy vállalkozás-csoportba tartozó vállalkozások,
valamint azok a vállalkozások, amelyeket ugyanazok a vállalkozások irányítanak.
(2)	Egy vállalkozás-csoportba tartozik a vállalkozás azokkal a vállalakozásokkal,
a)	amelyeket a 23. § (2) vagy (3) bekezdésében foglaltak szerint önállóan irányít;
b)	amelyek az a) pont szerint irányítják;
c)	amelyeket a b) pont szerinti vállalkozás az a) pont szerint irányít;
d)	amelyeket az a)-c) pont szerinti vállalkozások és a vállalkozás közül kettő vagy több
közösen irányít.
(3)	Függetlennek kell tekinteni a 25. §-ban említett vállalkozásokat, valamint azokat az
állami vagy helyi önkormányzati többségi tulajdonban lévő vállalkozásokat, amelyek piaci
magatartásuk meghatározásában önálló döntési joggal rendelkeznek [27. § (3) bekezdés].”
2. §
A Tpvt. 17. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § Mentesül a 11. §-ban foglalt tilalom alól a megállapodás, ha
a)	az hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy a
műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, vagy a környezetvédelmi helyzet vagy a
versenyképesség javulásához;
b)	a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz jut;
c)	a gazdasági verseny velejáró korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös
célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg; és
d)	nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny
kizárását.”
3.	§
A Tpvt. 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„20. § Annak bizonyítása, hogy a megállapodás a tilalom alól a 16. § vagy a 17. §
alapján mentesül, azt terheli, aki a mentesülésre hivatkozik.”
1
4.	§
(1)	A Tpvt. 22. §-a (2) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
(A gazdasági erőfölény megítéléséhez vizsgálni kell különösen)
„b) a vállalkozás, illetve vállalkozás-csoport [15. § (2) bekezdés] vagyoni, pénzügyi és
jövedelmi helyzetét, illetve annak alakulását;
c)	az érintett piac szerkezetét, a piaci részesedések arányát, a piac résztvevőinek
magatartását, valamint a vállalkozásnak, illetve vállalkozás-csoportnak a piac alakulására
gyakorolt gazdasági befolyását.”
(2)	A Tpvt. 22. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Gazdasági erőfölényben lehet egy vállalkozás, illetve vállalkozás-csoport vagy több
vállalkozás, illetve több vállalkozás-csoport közösen.”
5.	§
A Tpvt. 23. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Vállalkozások összefonódása (koncentrációja) jön létre, ha]
„c) több, egymástól független vállalkozás közösen hoz létre általuk irányított olyan
vállalkozást, amely egy önálló vállalkozás valamennyi funkcióját tartósan képes ellátni.”
6.	§
A Tpvt. 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„24. § (1) A vállalkozások összefonódásához a Gazdasági Versenyhivataltól engedélyt
kell kérni, ha valamennyi érintett vállalkozás-csoport [26. § (5) bekezdés], valamint az érintett
vállalkozás-csoportok tagjai és más vállalkozások által közösen irányított vállalkozások előző
üzleti évben elért nettó árbevétele együttesen a tizenöt milliárd forintot meghaladja, és az
érintett vállalkozás-csoportok között van legalább két olyan vállalkozás-csoport, melynek az
előző évi nettó árbevétele a vállalkozás-csoport tagjai és más vállalkozások által közösen
irányított vállalkozások nettó árbevételével együtt ötszázmillió forint felett van.
(2)	Az ötszázmillió forintos küszöbérték meghatározásakor figyelembe kell venni az
összefonódás következtében az irányítását elvesztő vállalkozás-csoportba tartozott
vállalkozásokkal az összefonódást megelőző két éves időszakban az irányítást megszerző
vállalkozás-csoport által megvalósított - engedélykérési kötelezettség alá nem esett -
összefonódásokat is.
(3)	A biztosítóintézetek összefonódásánál a nettó árbevétel helyett a bruttó biztosítási
díjak értékét kell figyelembe venni. A befektetési szolgáltatók összefonódásánál a befektetési
szolgáltatási tevékenység bevételét, a pénztárak összefonódásánál a tagdíjbevételt kell
2
figyelembe venni. A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások összefonódásánál a nettó
árbevétel helyett az alábbi bevételi tételek összegét kell figyelembe venni :
a)	kamatok és kamatjellegű bevételek,
b)	bevétel értékpapírokból:
ba)	bevétel részvényekből és egyéb változó hozamú értékpapírokból,
bb)	bevétel részesedésből,
bc)	bevétel kapcsolt vállalkozásokban való részesedésből,
c)	kapott jutalékbevételek,
d)	pénzügyi műveletek nettó nyeresége,
e)	egyéb üzleti tevékenységből származó bevétel.”
7.	§
(1)	A Tpvt. 26. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Közvetett résztvevőknek minősülnek azon vállalkozás-csoport [15. § (2) bekezdés]
további tagjai, amelybe a közvetlen résztvevő tartozik.”
(2)	A Tpvt. 26. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Érintett vállalkozás-csoport a (2) bekezdés szerinti valamely közvetlen résztvevő és
az ahhoz a (3) és (4) bekezdés szerint kapcsolódó közvetett résztvevők együttese.”
8.	§
A Tpvt. 27. §-a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A közösen irányított vállalkozás nettó árbevételét egyenlő arányban kell megosztani
az azt irányító vállalkozások között, oly módon, hogy az azonos vállalkozás-csoporthoz
tartozó vállalkozásokat az irányítási arány számítása szempontjából egynek kell tekinteni.”
9.	§
A Tpvt. 30. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Amennyiben a 23. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti közös vállalkozás
létrehozásának célja vagy hatása a létrehozó vállalkozás-csoportok piaci magatartásának
összehangolása, akkor az összefonódást a 17. § alapján kell elbírálni.”
10.	§
A Tpvt. 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Gazdasági Versenyhivatal központi költségvetési szerv, amely a központi
költségvetés szerkezeti rendjében önálló fejezetet alkot, költségvetésének kiadási és bevételi
főösszegei kizárólag az Országgyűlés által csökkenthetőek.”
3
11. §
A Tpvt. 35. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A Gazdasági Versenyhivatal elnökét, elnökhelyettesét az elődje megbízatásának
lejártát megelőző három hónapon belül meg kell nevezni, valamint a kinevezéséhez szükséges
folyamatot az előző kinevezés lejárta előtt egy hónappal be kell fejezni.”
12. §
(1)	A Tpvt. 36. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg az (1) bekezdés a következőf) ponttal egészül ki:
(A Gazdasági Versenyhivatal elnöke)
,,e) kijelöli az 1/2003/EK rendelet szerinti Versenykorlátozó Magatartások és
Erőfölényes Helyzetek Tanácsadó Bizottságában, valamint a vállalkozások közötti
összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban:
139/2004/EK rendelet) szerinti Összefonódások Tanácsadó Bizottságában a Gazdasági
Versenyhivatalt képviselő személyeket,
f)	felelős a versenykultúra fejlesztéséért, így különösen
fa)	a verseny társadalmi elfogadottsága érdekében a versenypolitikai ismeretek
terjesztéséért, ideértve a versenyből fakadó előnyökkel kapcsolatos felvilágosító munkát,
továbbá a jogkövető magatartás, illetve a versenybarát szabályozási környezet kialakításának
elősegítése érdekében végzett tájékoztatást,
fb)	a verseny közgazdasági és jogi kérdéseivel foglakozó szakmai közélet fejlődéséhez
való hozzájárulásért.”
(2)	A Tpvt. 36. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Gazdasági Versenyhivatal elnöke)
„c) évente beszámol az Országgyűlésnek, illetve külön felkérésre az Országgyűlés
hatáskörrel rendelkező bizottságának a Gazdasági Versenyhivatal tevékenységéről és a
törvény alkalmazása során szerzett tapasztalatai alapján arról, hogy a gazdasági verseny
tisztasága és szabadsága miként érvényesül,”
(3)	A Tpvt. 36. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A Gazdasági Versenyhivatal elnökével - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével -
egyeztetni kell minden olyan tervezett intézkedést és jogszabály-koncepciót, illetve tervezetet,
amely érinti a hivatal feladatkörét, így különösen, ha a tervezett intézkedés vagy jogszabály a
versenyt - valamely tevékenység gyakorlását vagy a piacra lépést - korlátozza,
kizárólagossági jogokat biztosít, továbbá az árakra vagy az értékesítési feltételekre vonatkozó
előírásokat tartalmaz.”
(4)	A Tpvt. 36. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
4
„(7) A Gazdasági Versenyhivatal elnöke a Gazdasági Versenyhivatalnak a
magyarországi versenykultúra fejlesztése, valamint a regionális versenyjogi
intézményrendszer fejlesztésének előmozdítása érdekében létrehozott szervezeti egységét az
alapító határozatban önálló jogi személyiséggel ruházhatja fel.”
13.	§
A Tpvt. 38. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Versenytanács tagja a versenyfelügyeleti eljárás során csak a törvénynek van
alárendelve, egyebekben a Gazdasági Versenyhivatal köztisztviselője.”
14.	§
A Tpvt. 42. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„42. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal elnökét a miniszternek, elnökhelyetteseit a
közigazgatási államtitkárnak a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényben
foglaltak szerint megállapított havi alapilletményével azonos díjazás, illetve azonos juttatások
illetik meg, azzal az eltéréssel, hogy az elnökhelyettes alapilletménye a főtisztviselői
alapilletménynek megfelelő, a vezetői illetménypótlék mértéke az elnök esetén az
alapilletménye 110%-a, az elnökhelyettes esetén az alapilletménye 100%-a. A Versenytanács
tagja alapilletménye a külön törvényben megállapított illetményalap tízszerese, a vezetői
illetménypótlék mértéke pedig az alapilletmény 80%-a.
(2)	Amennyiben a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, elnökhelyettese, a Versenytanács
tagja e megbízatását három évig betöltötte, és a megbízatás megszűnésére a megbízatás
időtartamának letelte, külön törvényben előírt korhatár betöltése, nyugdíjazás miatt kerül sor,
további három hónapon keresztül a havi illetményének megfelelő összegű juttatásra jogosult.
Ha a megbízatás halál miatt szűnik meg, a juttatás az örököst illeti meg.
(3)	Amennyiben a megbízatás megszűnésére három évnél hosszabb időn túl kerül sor, a
(2)	bekezdésben meghatározott juttatás minden további kinevezésben eltöltött év után további
egy havi illetménnyel emelkedik, de összesen nem lehet több tizenkét havi illetménynél.”
15.	§
(1)	A Tpvt. 42/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az elnök a vizsgálónak elkülönült szervezeti egység vezetésére vizsgáló
irodavezetői, valamint - vizsgáló irodavezető helyettesítésére - vizsgáló irodavezető-
helyettesi megbízást adhat.”
(2)	A Tpvt. 42/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A vizsgáló gyakornokot öt, a vizsgálót tíz, a vizsgáló tanácsost tizenegy, a vizsgáló
főtanácsost tizenkét munkanap pótszabadság illeti meg. A vezetőt megillető pótszabadság
mértéke vizsgáló vezető főtanácsosnál, vizsgáló irodavezető-helyettesnél és vizsgáló
irodavezetőnél tizenhárom munkanap.”
5
(3)	A Tpvt. 42/A. §-a (4) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép,
egyúttal a bekezdés a következő g) ponttal egészül ki:
(A vizsgáló alapilletménye a külön törvényben megállapított illetményalap szerint)
„f a vizsgáló irodavezető-helyettes esetében az illetményalap nyolc és félszerese,
g)	a vizsgáló irodavezető esetében az illetményalap kilencszerese.”
(4)	A Tpvt. 42/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A vezetői illetménypótlék mértéke a vizsgáló főtanácsos esetében az alapilletmény
20%-a, a vizsgáló vezető főtanácsos esetén az alapilletmény 30%-a, a vizsgáló irodavezető-
helyettes esetén az alapilletmény 40%-a, a vizsgáló irodavezető esetén az alapilletmény 90%-
a.”
(5)	A Tpvt. 42/A. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A vizsgáló)
„a) pályakezdő köztisztviselőként, valamint nem pályakezdő köztisztviselőként a
próbaidő időtartamára vizsgáló gyakornoki besorolást kap;”
(6)	A Tpvt. 42/A. §-ának (8) és (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek, egyúttal e § a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Vizsgáló irodavezetői, vizsgáló irodavezető-helyettesi megbízást közigazgatási
szakvizsgával vagy azzal egyenértékű képesítéssel rendelkező köztisztviselő kaphat.
(9)	A Gazdasági Versenyhivatallal közszolgálati jogviszonyban, valamint
munkaviszonyban álló munkatársak minden naptári évben külön juttatásként két alkalommal
alkalmanként egyhavi illetményre jogosultak, amennyiben a kifizetés időpontjában a
jogviszonyuk a Gazdasági Versenyhivatallal fennáll és a tárgyfélévben tényleges
munkavégzésük nem szünetelt. A külön juttatást két részletben, a tárgyfélévet követő hónap
végéig kell kifizetni.
(10)	A Gazdasági Versenyhivatal alaptevékenységét elősegítő munkakörben
foglalkoztatott, nem felsőfokú végzettségű köztisztviselők illetménykiegészítésének mértéke
az alapilletmény 50%-a.”
16. §
A Tpvt. a következő 43/A. §-sal egészül ki:
„43/A. § A Gazdasági Versenyhivatal a versenykultúra fejlesztésére jogosult
felhasználni az előző évben befolyt bírság teljes összegének legfeljebb öt százalékát, valamint
a versenyfelügyeleti eljárásokkal és ágazati vizsgálatokkal kapcsolatos feladatok ellátásához
kapcsolódó kiadások fedezetére az előző évben befolyt eljárási díj, valamint eljárási bírság
teljes összegét.”
6
17. §
A Tpvt. a 43/A. §-t követően az alábbi VIII. Fejezettel (43/B-43/F. §) egészül ki:
„VIII. Fejezet
Ágazati vizsgálat
43/B. § A Gazdasági Versenyhivatal ágazati vizsgálatára a 49-51. § és az 58. § (2)
bekezdésének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. Egyebekben az ágazati vizsgálatra
-	ha e Fejezet eltérően nem rendelkezik - megfelelően alkalmazandók a közigazgatási
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a
továbbiakban: Ket.) rendelkezései.
43/C. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal elnöke, amennyiben az ármozgások vagy más
piaci körülmények arra utalnak, hogy az adott ágazathoz tartozó valamely piacon a verseny
torzul, vagy korlátozódik - a piaci folyamatok megismerése és értékelése céljából - végzéssel
ágazati vizsgálatot indít. Az ágazati vizsgálatot elrendelő végzés indokolásában meg kell
jelölni, hogy mely piaci körülményekre tekintettel szükséges az ágazati vizsgálat megindítása.
A vizsgálatindító végzést hirdetményi úton kell közölni, a Gazdasági Versenyhivatal
internetes honlapján való közzététellel. Az ágazati vizsgálatban a Gazdasági Versenyhivatal
elnöke által erre kijelölt köztisztviselők vesznek részt.
(2)	A Gazdasági Versenyhivatal elnöke az ágazati vizsgálat során a gazdasági ágazat
vállalkozásaitól - válaszadási határidő megjelölésével - felvilágosítást kérhet. A felvilágosítás
iránti kérelem nem teljesítése, késedelmes teljesítése, illetve valótlan vagy megtévesztő
válaszadás esetében a vállalkozást a Gazdasági Versenyhivatal elnöke végzéssel bírsággal
sújthatja. A bírság legkisebb összege ötvenezer forint, legmagasabb összege az előző üzleti
évben elért nettó árbevétel egy százaléka. A teljesítésre meghatározott határidő túllépése
esetén napi összegben meghatározott bírság szabható ki, melynek legmagasabb összege az
előző üzleti évben elért nettó árbevétel egy napra jutó összegének egy százaléka.
(3)	A Gazdasági Versenyhivatal elnöke az (1) bekezdésben meghatározott esetben a
feladatkörében eljáró Gazdasági Versenyhivatal által megismerhető egyedi adatokat és az
egyedi azonosításra alkalmas összesített adatokat az azokkal rendelkező állami szervtől,
illetve a Magyar Nemzeti Banktól is kérheti. E szervezetekkel szemben bírság kiszabásának
nincs helye.
43/D. § (1) A vállalkozások, valamint a 43/C. § (3) bekezdésében említett szervezetek
kötelesek a 43/C. § (2) és (3) bekezdése alapján kért információkat, ideértve az üzleti titkot is,
a Gazdasági Versenyhivatal rendelkezésére bocsátani.
(2)	A szakértő az ágazati vizsgálat során betekinthet a munkája ellátásához szükséges
iratokba, ideértve az üzleti titkot, banktitkot, biztosítási titkot, illetve a külön törvényben
meghatározott értékpapírtitkot vagy pénztártitkot tartalmazó iratokat is.
(3)	A felvilágosítás adására kötelezett üzleti titok [4. § (3) bekezdés a) pont] védelmére
tekintettel kérheti az üzleti titkot képező információk nyilvánosságra hozatalának mellőzését.
A kérelemről való döntéssel egyidejűleg a Gazdasági Versenyhivatal elnöke végzéssel
kötelezheti a kérelmezőt - a 43/C. § (3) bekezdésében megjelölt szervezetek kivételével -
olyan iratváltozat készítésére, amely nem tartalmaz üzleti titkot.
43/E. § (1) Az ágazati vizsgálat eredményéről a Gazdasági Versenyhivatal - ésszerű
időn belül - jelentést készít. A Gazdasági Versenyhivatal elnöke a jelentés állami és szolgálati
7
titkot, banktitkot, biztosítási titkot, illetve külön törvényben meghatározott értékpapírtitkot
vagy pénztártitkot és üzleti titkot nem tartalmazó változatát nyilvánosságra hozhatja.
(2)	A Gazdasági Versenyhivatal a jelentés nyilvánosságra hozatalát megelőzően
biztosítja, hogy az érintettek a jelentés tartalmára írásban észrevételeket tehessenek, illetve e
célból meghallgatást is tarthat. A jelentés üzleti titkot nem tartalmazó változatát az
érintetteknek olyan időpontban kell megküldeni, hogy az írásbeli észrevételezésre, illetve a
meghallgatásra való felkészülésre legalább harminc nap álljon rendelkezésükre. A Gazdasági
Versenyhivatal az írásbeli észrevételekről, illetve a meghallgatásról készült összefoglalót,
illetve az érintett piaci szereplőknek a jelentés tartalmára vonatkozó érdemi észrevételeit
tartalmazó dokumentumokat - ha kérik - a jelentéssel egyidejűleg és azonos helyen hozza
nyilvánosságra.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti jelentés tartalmától függően a Gazdasági Versenyhivatal
elnöke
a)	elrendelheti valamely vállalkozás ellen a 70. § alapján versenyfelügyeleti eljárás
indítását;
b)	tájékoztatja az Országgyűlés illetékes bizottságát, minisztériumot vagy hatóságot, ha
az ágazati vizsgálat olyan piaci zavart tárt fel, amely versenyfelügyeleti eljárás révén nem
orvosolható.
43/F. § A 43/C. § (1) bekezdése szerinti vizsgálatindító végzés, a 43/C. § (2) bekezdése
szerinti bírságot kiszabó végzés, valamint a 43/D. § (3) bekezdése szerinti, az iratok üzleti
titokként kezelését elutasító végzés ellen az érintett a végzés közlésétől számított tizenöt
napon belül jogorvoslati kérelemmel élhet. A jogorvoslati kérelemnek a 43/C. § (1) bekezdése
szerinti vizsgálatindító végzés esetében a végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A
jogorvoslati kérelmet a Fővárosi Bíróság közigazgatási nemperes eljárásban, soron kívül
bírálja el.”
18. §
A Tpvt. az alábbi IX. Fejezettel (43/G-43/I. §) egészül ki, egyúttal a VIII-XV. Fejezet
számozása X-XVII. Fejezetre módosul:
„IX. Fejezet
Bejelentés és panasz
43/G. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozó, e törvény 8., 10., 11., 21.
és 24. §-ának rendelkezéseibe, illetve az EK-Szerződés 81. vagy 82. cikkébe ütköző
magatartás észlelése esetén bárki bejelentéssel vagy panasszal élhet a Gazdasági
Versenyhivatalhoz.
(2)	A bejelentéssel és a panasszal kapcsolatos eljárás nem része a versenyfelügyeleti
eljárásnak, e törvény X-XII. Fejezetének rendelkezései - az 54. §-ban foglaltak kivételével - a
bejelentéssel és a panasszal kapcsolatos eljárásban nem alkalmazhatók.
43/H. § (1) Bejelentés a Gazdasági Versenyhivatal által közzétett formátumú,
megfelelően kitöltött űrlap Gazdasági Versenyhivatalhoz történő benyújtásával tehető. Az
űrlap tartalmazza a bejelentés elbírálásához szükséges lényeges tényeket, így különösen a
bejelentő és a bejelentett azonosításához szükséges adatokat, a feltételezett jogsértés
megjelölését, a feltételezett jogsértést megvalósító konkrét magatartás leírását, az érintett piac
8
meghatározásához szükséges alapvető információkat, a feltételezett jogsértés időtartamát, a
feltételezett jogsértéssel kapcsolatos állításokat alátámasztó tényeket és bizonyítékokat.
(2)	A bejelentés alapján indult eljárásra a Ket. rendelkezései közül kizárólag a 17. §-t, a
26.	§-t, a 40. §-t, az 58-59. §-t, a 72-73. §-t, a 78-79. §-t, a 81. §-t, a 122. §-t és a 153. §-t kell
alkalmazni, azzal, hogy ahol a Ket. ügyfelet említ, azon a bejelentőt kell érteni.
(3)	Amennyiben a bejelentésben foglaltakkal kapcsolatban a Gazdasági Versenyhivatal
eljárásra nem jogosult, köteles a bejelentést 15 napon belül a hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező szerv részére áttenni, és erről a bejelentőt értesíteni.
(4)	A vizsgáló a bejelentés elbírálásához szükséges adatokat beszerezheti, az érintettek
részvételével szóbeli meghallgatást tarthat, illetve más hatóság vagy szakértő
közreműködésével tisztázza a bejelentés elbírálásához szükséges tényeket. Ha az eljárás során
az érintett a közreműködést megtagadja, vele szemben sem eljárási bírság, sem egyéb
kényszerítő eszköz nem alkalmazható. A korábbival azonos tartalmú, ugyanazon bejelentő
által tett ismételt bejelentés elbírálása mellőzhető.
(5)	Aki a bejelentés vizsgálata során a Gazdasági Versenyhivatal számára adatot
szolgáltat, kérheti az üzleti titok védelmére hivatkozással az iratokba való betekintés, valamint
azokról történő másolat készítésének korlátozását. Az eljárás irataiba csak a bejelentő, és csak
a (8) bekezdés b) pontja szerinti esetben, a bejelentés elbírálása tárgyában hozott végzés
meghozatalát követően, jogorvoslati jogának gyakorlása érdekében tekinthet be, kivéve, ha a
vizsgáló üzleti titok védelmére tekintettel az iratbetekintés korlátozását rendelte el.
(6)	Az eljárás költségeit az állam előlegezi és viseli. Ha versenyfelügyeleti eljárásban a
bejelentésben megjelölt magatartás törvénybe ütköző volta megállapításra kerül, a bejelentési
eljárás költségeit is köteles megtéríteni az, akinek törvénybe ütköző magatartását
megállapították.
(7)	A bejelentő kérheti, hogy ne fedjék fel személyét, illetve azt a tényt, hogy
bejelentéssel élt a Gazdasági Versenyhivatalhoz.
(8)	A bejelentés beérkezésétől számított hatvan napon belül a vizsgáló
a)	a 70. § (1) bekezdése alapján végzéssel vizsgálatot rendel el, vagy
b)	végzéssel megállapítja, hogy a bejelentésben foglalt, illetve a bejelentés alapján
lefolytatott eljárásban beszerzett adatok alapján a versenyfelügyeleti eljárás megindításának a
70. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei nem állnak fenn.
(9)	A (8) bekezdés szerinti határidő indokolt esetben hatvan nappal meghosszabbítható.
(10)	A (8) bekezdés b) pontja szerinti végzést a bejelentővel minden esetben, a
bejelentettel pedig akkor kell közölni, ha az eljárásban részt vett.
(11)	A (8) bekezdés b) pontja szerinti végzés ellen a bejelentő élhet a közléstől számított
nyolc napon belül jogorvoslati kérelemmel, melyet a Fővárosi Bíróság közigazgatási
nemperes eljárásban bírál el. Ha a bíróság álláspontja szerint a (8) bekezdés a) pontja
alkalmazásának van helye, a vizsgálót a vizsgálat harminc napon belül történő elrendelésére
kötelezi.
43/I. § (1) A 43/H. § (1) bekezdése szerinti bejelentésnek nem minősülő beadványt a
Gazdasági Versenyhivatal panaszként köteles kezelni. A panasz tárgyában folytatott eljárásra
e § rendelkezései irányadók.
(2)	Amennyiben a panaszban foglaltakkal kapcsolatban a Gazdasági Versenyhivatal
eljárásra nem jogosult, köteles a panaszt tizenöt napon belül a hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező szerv részére áttenni, és erről a panaszost értesíteni.
(3)	A panaszt a beérkezésétől számított harminc napon belül kell elbírálni. Ha az
elbírálás megalapozása előreláthatólag harminc napnál hosszabb ideig tart, a vizsgáló erről a
panaszost az eredeti határidő lejárta előtt az elintézés várható időpontjának megjelölése
mellett tájékoztatja.
9
(4)	A vizsgáló a panaszost meghallgathatja, valamint tőle további felvilágosítást és
információt kérhet. A panaszos kérheti, hogy ne fedjék fel személyét, illetve azt a tényt, hogy
panasszal élt a Gazdasági Versenyhivatalhoz.
(5)	A korábbival azonos tartalmú, ugyanazon panaszos által tett ismételt, továbbá a
névtelen panasz elbírálása mellőzhető.
(6)	A panasz alapján - ha az alaposnak bizonyul - a vizsgáló dönt a szükséges
intézkedések megtételéről, s erről a panaszost tájékoztatja.”
19. §
A Tpvt. 44. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„A közigazgatási hatósági eljárás
általános szabályainak alkalmazása
44. § A versenyfelügyeleti eljárásra - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a Ket.
rendelkezéseit kell alkalmazni, a 12. § (2) bekezdése, a 15. §, a 16. § (1)-(2) bekezdése, a 18.
§, a 20. §, a 22. § (3)-(5) bekezdése, a 27. § (2) bekezdése, a 29. §, a 30. §, a 31. § (1)
bekezdésének a), b), d) és e) pontja, valamint (2)-(4) bekezdése, a 32. § (5) bekezdése, a 33. §
(1)-(2) bekezdése, (3) bekezdésének b), d) ésf) pontja, valamint (4)-(9) bekezdése, a 34. § (1)
bekezdésének második fordulata és (2) bekezdése, a 36. § (2)-(4) bekezdése, a 37. §, a 38. §
(1)	bekezdése, a 39. § (5) bekezdése, a 42-43. §, a 46. § (2) bekezdése, a 47. §, az 51. § (1) és
(6)	bekezdése, a 61. § (1)-(2) bekezdése, a 64. §, a 66. §, a 67. § (2)-(3) bekezdése, a 68. § (1)
és (4) bekezdése, a 69. § (1), (2), (4) és (6) bekezdése, a 70. §, a 72. § (3)-(4) bekezdése, a 74.
§ (2)-(5) bekezdése, a 75. §, a 88. § (1) bekezdése, a 94. §, a 97. § (2) bekezdésének a), c) és
d)	pontja, (3) bekezdésének b) pontja, valamint (5) bekezdése, a 98-108. §, a 109. § (2)-(4)
bekezdése, a 112-113. §, a 115. § (1)-(4) bekezdése, a 116. §, a 117. § (3) és (4) bekezdése, a
123. § (2) bekezdésének második mondata, a 125. § b)-c) pontja, a 127-129. §, a 138. § (1)
bekezdésének b) pontja, a 140. § (1) bekezdésének b)-d) pontja, a 141. §, a 148. § (6)
bekezdése, a 149. § (1) bekezdésének d) pontja és (4) bekezdése, a 154. §, a 157. § (2)-(3)
bekezdése, a 158. § (3) bekezdése, a 159. § és a 171. § (2) bekezdése kivételével.”
20.	§
A Tpvt. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az eljárás folyamán a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács végzést hozhat, az
ügy érdemében azonban csak az eljáró versenytanács hozhat határozatot.”
21.	§
A Tpvt. 48. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az eljáró versenytanács döntéseit háromtagú vagy öttagú tanácsban hozza meg.”
22. §
10
A Tpvt. 50. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az ügyfél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy
ugyanabban az eljárásban ugyanazon személy ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, őt a
kizárást megtagadó végzésben eljárási bírsággal (61. §) lehet sújtani.”
23.	§
A Tpvt. 53. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a hivatalból indult
eljárásban vizsgált magatartásnak más vállalkozás is részese volt, a vizsgáló e vállalkozást az
eljárásba bevonja.
(5)	Ha kérelemre indult eljárásban az engedély megadhatóságához olyan vállalkozás
számára kellene kötelezettséget előírni, amely az eljárásban ügyfélként nem vesz részt, a
vizsgáló felhívására e vállalkozás az eljárásba ügyfélként beléphet. Az eljárásba belépő
vállalkozás a kérelem visszavonására nem jogosult.”
24.	§
(1)	A Tpvt. 55. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az ügyfél és képviselője az eljárás során a vizsgálat befejezését követően, az eljáró
versenytanács által meghatározott időponttól tekinthetnek be az iratokba, és azokról
másolatot, feljegyzést készíthetnek. Az iratbetekintés kezdő időpontját úgy kell meghatározni,
hogy az ügyfélnek elegendő idő álljon rendelkezésre a nyilatkozattételre való felkészülésre.
Az eljáró versenytanács - az iratok megjelölésével - végzéssel engedélyezheti, hogy az ügyfél
és képviselője a vizsgálat befejezése előtt is betekinthessen meghatározott iratokba, ha ez nem
veszélyezteti az eljárás eredményességét.
(2)	Az ügyész, valamint az ügyész engedélyével a nyomozó hatóság az eljárás irataiba, a
szakértő a munkája ellátásához szükséges iratokba, ideértve az üzleti titkot, banktitkot,
biztosítási titkot, illetve külön törvényben meghatározott értékpapírtitkot vagy pénztártitkot
tartalmazó iratokat is, az eljárás során bármikor betekinthet, azokról másolatot, feljegyzést
készíthet.
(3)	Az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevői üzleti titok védelmére hivatkozással
kérhetik az iratokba való betekintés, valamint az iratokról másolat vagy feljegyzés
készítésének korlátozását. A vizsgálónak, illetve az eljáró versenytanácsnak a kérelmet
elutasító végzése ellen külön jogorvoslatnak (82. §) van helye. A kérelemről való döntéssel
egyidejűleg a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács kötelezheti az ügyfelet, illetve az eljárás
egyéb résztvevőjét olyan iratváltozat elkészítésére, amely nem tartalmaz üzleti titkot.”
(2) A Tpvt. 55. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A Gazdasági Versenyhivatal eljárása során az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevői
nem tekinthetnek be a Gazdasági Versenyhivatal, az Európai Bizottság és a tagállami
versenyhatóságok belső irataiba, ideértve az 1/2003/EK rendelet 11. és 14. cikke szerinti
iratokat, valamint a Gazdasági Versenyhivatal és más hatóságok közti, vagy az utóbbiak
11
egymás közti levelezését, amennyiben ezen belső iratok a tényállás megállapításakor nem
kerülnek bizonyítékként felhasználására.”
25.	§
(1)	A Tpvt. 56. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„A mulasztás igazolása”
(2)	A Tpvt. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„57. § (1) Az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától
számított hatvan napon túl igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet.
(2) Az igazolási kérelemről a vizsgálat ideje alatt a vizsgáló, a versenytanács előtti
eljárásban az eljáró versenytanács dönt. A vizsgáló igazolási kérelmet elutasító végzése ellen
külön jogorvoslati kérelemnek van helye (82. §). Az eljáró versenytanács igazolási kérelmet
elutasító végzése a határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított keresetben kifogásolható.”
26.	§
(1)	A Tpvt. 58. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Nemzetközi jogsegély”
(2)	A Tpvt. 58. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A Gazdasági Versenyhivatal külföldi versenyhatósággal feladataik ellátásának
kölcsönös előmozdítása érdekében együttműködési megállapodást köthet.”
27.	§
(1)	A Tpvt. 59. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Külföldre irányuló kézbesítés”
28.	§
A Tpvt. 61. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés lép:
„Eljárási bírság
61. § (1) Az ügyféllel, az eljárás egyéb résztvevőjével, illetve a tényállás tisztázása során
közreműködésre kötelezett személlyel szemben eljárási bírság szabható ki, ha az eljárás során
olyan cselekményt végez, vagy olyan magatartást tanúsít, amely az eljárás elhúzására, a valós
tényállás feltárásának meghiúsítására irányul, vagy azt eredményezi.
12
(2)	Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tárgyalás vezetője rendre utasíthatja, ismételt
vagy súlyosabb rendzavarás esetén kiutasítja, továbbá eljárási bírsággal sújthatja.
(3)	Az (1) és (2) bekezdés alapján kiszabott eljárási bírság legkisebb összege ötvenezer
forint, legmagasabb összege vállalkozás esetében az előző üzleti évben elért nettó
árbevételének egy százaléka, a vállalkozásnak nem minősülő természetes személy esetében
ötszázezer forint. Eljárási kötelezettség teljesítésére megadott határidő túllépése esetén az
eljárási bírság napi összege vállalkozás esetében legfeljebb az előző üzleti évben elért nettó
árbevétel egy napra jutó összegének egy százaléka, a vállalkozásnak nem minősülő
természetes személy esetében legfeljebb napi ötvenezer forint. Az eljárási bírságot kiszabó
végzés ellen külön jogorvoslatnak van helye (82. §). A kérelemnek a végzés végrehajtására
halasztó hatálya van. Eljárási bírságot kiszabó végzését a vizsgáló, illetve az eljáró
versenytanács maga is megváltoztathatja.”
29.	§
A Tpvt. 62. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Ha az eljárás a 24. § vagy a 25. § alapján kérelemre indul, a kérelmező kettőmillió
forint eljárási díjat köteles fizetni, a kérelem benyújtásával egyidejűleg. Ha az eljáró
versenytanács a 24. § alapján indított eljárásban a határozatot a 63. § (3) bekezdésének b)
pontja alapján hozza meg, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül további
nyolcmillió forint eljárási díjat kell fizetni. Az eljárásnak a 68. § (5) bekezdése alapján történő
megszüntetése esetében a befizetett eljárási díj felét vissza kell téríteni az ügyfélnek. A 68. §
(4)	bekezdése alapján történő megszüntetés esetében az eljárás díjmentes. Az áremelés
előzetes bejelentése [67. § (2) bekezdés c) pont] díjmentes.
(2)	Ha az eljáró versenytanács határozatában a 77. § (1) bekezdésének b) pontja
alkalmazásával a vállalkozások összefonódását engedélyezi, egyúttal kötelezi az ügyfelet az
(1)	bekezdésben meghatározott díj, illetve a (3) bekezdésben meghatározott költségek
megfizetésére.”
30.	§
A Tpvt. 63. §-ának (2)-(6) bekezdése helyébe a következő (2)-(7) bekezdések lépnek:
„(2) Ha törvény más határidőt nem állapít meg, az eljárást befejező döntést
a)	a 8-10. § alapján indult ügyekben a vizsgálat elrendelésétől számított kilencven napon
belül,
b)	a 11. és 21. § alapján indult ügyekben a vizsgálat elrendelésétől számított
száznyolcvan napon belül,
c)	a 24. § szerinti engedély iránti kérelem benyújtásának elmulasztása miatt a 67. § (3)
bekezdése alapján indított eljárás esetében a vizsgálat elrendelésétől számított száznyolcvan
napon belül
kell meghozni.
(3)	Vállalkozások összefonódásának ellenőrzése során az eljárást befejező döntést a
kérelem beérkezésétől, illetve a hiányok pótlásától számított
a)	negyvenöt napon belül kell meghozni, amennyiben
aa)	a 23. § és 25. § értelmében nem jön létre összefonódás, vagy
ab)	az összefonódás a 24. § szerinti értéket nem éri el, vagy
13
ac)	az engedély a 30. § (2) bekezdése alapján nyilvánvalóan nem tagadható meg;
b)	százhúsz napon belül kell meghozni minden egyéb esetben.
(4)	A (3) bekezdés b) pontjának alkalmazásáról az eljáró versenytanács a kérelem
beérkezésétől, illetve a hiányok pótlásától számított negyvenöt napon belül dönt.
(5)	Az elintézési határidő számításánál nem kell figyelembe venni
a)	a jogutód eljárásba vonásáig, illetve az eljárásba való önkéntes belépéséig, valamint a
megfelelő ügyfél eljárásba vonásáig, illetve a kérelemnek a megfelelő ügyfélre való
kiterjesztéséig,
b)	az ügyfél törvényes képviselőjének halála esetén - ha a törvényes képviselőnek nem
volt meghatalmazottja - az ügyfél új törvényes képviselőjének bejelentéséig,
c)	a Gazdasági Versenyhivatal működésének valamely elháríthatatlan esemény miatti
szünetelése esetén, ha az ügyféllel ilyen okból nem lehet érintkezni, az akadály megszűnéséig,
d)	szakértő kirendelése esetén a szakvélemény beérkezéséig,
e)	külföldi kézbesítéskor annak foganatosításáig,
f)	a külföldi hatóságnak küldött megkeresés elintézéséig,
g)	a versenytanács tag kizárásának elintézéséig,
h)	a 65/A. §-ban és a 65/B. §-ban meghatározott nemperes eljárások megindításától a
bíróság határozatának meghozataláig,
i)	ha a 82. § (3) bekezdése szerinti jogorvoslati kérelemről való döntés hiánya a döntés
meghozatalának akadályát képezi, a jogorvoslati kérelem elbírálásáig
eltelt időt.
(6)	Az elintézési határidő indokolt esetben legfeljebb hatvan nappal, a (2) bekezdés b)
pontja szerinti esetekben két alkalommal, egyenként legfeljebb száznyolcvan nappal, a (3)
bekezdés a) pontja esetében húsz nappal meghosszabbítható. Erről - az eredeti határidő lejárta
előtt - az érintetteket értesíteni kell.
(7)	A vizsgáló kizárása esetben a vizsgálati határidők az új vizsgáló kijelölésével újra
kezdődnek.”
31.	§
A Tpvt. 65. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„65. § (1) A tényállás tisztázása során a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács az e §-
ban foglaltakat, illetve - a 44. §-ban foglaltak kivételével - a Ket. tényállás tisztázására és
hatósági ellenőrzésre vonatkozó szabályait alkalmazza.
(2)	Hivatalból folytatott eljárásban a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács felhívására
az ügyfél köteles közölni az érdemi döntéshez szükséges adatokat, ideértve a személyes
adatokat is. Az ügyfél jogsértést beismerő nyilatkozatot nem köteles tenni, azonban az egyéb,
rá nézve terhelő bizonyíték rendelkezésre bocsátását nem tagadhatja meg.
(3)	Hivatalból folytatott eljárásban vizsgálati cselekmény bármely olyan helyen
foganatosítható, ahol a tényállás tisztázásához szükséges bizonyíték lelhető fel. A tényállás
tisztázása érdekében bármely személy vagy szervezet köteles a szükséges felvilágosítást
írásban is megadni, illetve a vizsgálat tárgyával összefüggő iratokat a Gazdasági
Versenyhivatalnak megküldeni.
(4)	Hivatalból folytatott eljárásban a vizsgáló felhívására az ügyfél, illetve az irat
birtokosa köteles az adathordozón tárolt információ olvasható és másolható formában való
megjelenítésére.
(5)	A vizsgáló és az eljáró versenytanács az iratokról másolatot készíthet. Hivatalból
folytatott eljárásban a vizsgáló jogosult az adathordozóról fizikai tükörmásolatot készíteni, és
14
a tükörmásolat felhasználásával az adathordozón tárolt adatokat átvizsgálni, ha
valószínűsíthető, hogy az adathordozón a jogsértéshez kapcsolódó adatok találhatók.
(6)	Ha a Ket. szabályai szerint tárgyi bizonyítási eszköz lefoglalásának lenne helye, a
tárgyi bizonyítási eszközt lefoglalás helyett zár alá is lehet venni. A zár alá vétel
foganatosításakor a vizsgáló az iratokat megőrzésre alkalmas tárolóban, vagy külön
helyiségben helyezi el, azt lezárja és lepecsételi.
(7)	A Gazdasági Versenyhivatal - a vizsgált gazdasági tevékenységgel összefüggésben -
jogosult megismerni és kezelni az ügyfél és az eljárás más résztvevőjének személyes adatait,
illetve az ilyen adatot tartalmazó nyilvántartás vagy adatbázis lefoglalható. Ha a bizonyítási
eszköz az eljárás tárgyával össze nem függő személyes adatot is tartalmaz, és az adatok
elkülönítése a bizonyítási eszköz bizonyító erejének sérelme nélkül nem lehetséges, a
bizonyítási eszközzel érintett minden személyes adat kezelésére jogosult a Gazdasági
Versenyhivatal, azonban a vizsgálat tárgyát képező jogsértéssel össze nem függő személyes
adatok megvizsgálására csak addig a mértékig jogosult, ameddig meggyőződik arról, hogy az
adat nem függ össze a vizsgálat tárgyát képező jogsértéssel.
(8)	A vizsgált gazdasági tevékenységgel kapcsolatos állami és szolgálati titkot
tartalmazó iratok betekintésére külön jogszabály előírásai az irányadóak.
(9)	A Gazdasági Versenyhivatal a VIII-XII. Fejezetek szerinti eljárásaiban jogszerűen
megszerzett iratot, adatot, dokumentumot, más információt vagy egyéb bizonyítási eszközt
más versenyfelügyeleti eljárásaiban is felhasználhatja.”
32. §
A Tpvt. 65/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„65/A. § (1) A vizsgáló a törvény 11., 21. §-a, az EK-Szerződés 81., 82. cikke alapján
hivatalból indult eljárásban bármely helyszínt átkutathat, oda önhatalmúlag, a tulajdonos
(birtokos), illetve az ott tartózkodó személyek akarata ellenére beléphet, e célból lezárt
területet, épületet, helyiséget felnyithat. A kutatás során a vizsgáló az ügyfelet, az ügyfél
megbízottját (volt megbízottját), alkalmazottját (volt alkalmazottját) szóban vagy írásban
felvilágosítás és magyarázat adására kötelezheti, illetve a helyszínen más módon
tájékozódhat.
(2)	Magáncélú, illetve magánhasználatú helyiségben, ideértve a járműveket és más
területet is, az e § szerinti vizsgálati cselekményt folytatni csak akkor lehet, ha az az ügyfél
bármely jelenlegi vagy volt vezető tisztségviselője, alkalmazottja, megbízottja, valamint a
ténylegesen az irányítást gyakorló, vagy korábban irányítást gyakorolt más személy
használatában van.
(3)	Az e § szerinti vizsgálati cselekményre előzetes bírói engedéllyel kerülhet sor. A
Gazdasági Versenyhivatal engedély iránti írásbeli kérelmét a Fővárosi Bíróság bírálja el, a
kérelem beérkezésétől számított hetvenkét órán belül, nemperes eljárásban. A bíróság végzése
ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.
(4)	A bíróság a kérelmezett vizsgálati cselekményt akkor engedélyezi, ha a Gazdasági
Versenyhivatal valószínűsíti, hogy más vizsgálati cselekmény nem vezetne eredményre, és
ésszerű megalapozottsággal feltehető, hogy az indítvány szerinti helyszínen a megjelölt
jogsértéssel kapcsolatos információforrás fellelhető, és feltételezhető, hogy azt önként nem
bocsátanák rendelkezésre vagy felhasználhatatlanná tennék. A bíróság a kérelmezett
vizsgálati cselekményt részben is engedélyezheti, meghatározva, hogy kivel szemben, illetve
milyen vizsgálati cselekmény tehető.
15
(5)	A bíróság határozata alapján a kibocsátásától számított kilencven napig
foganatosítható vizsgálati cselekmény.
(6)	A vizsgálatot legkésőbb az e § szerinti vizsgálati cselekmény megkezdésével egy
időben meg kell indítani. A 70. § (1) bekezdése szerinti végzést a jelenlévő ügyféllel közölni
kell.
(7)	Az e § szerinti vizsgálati cselekményről az érintetteket a vizsgálati cselekmény
megkezdésével egyidejűleg szóban kell értesíteni, és lehetőleg az érintettek jelenlétében kell
elvégezni. A vizsgálati cselekmény megkezdése előtt közölni kell a bírói határozatot és a
vizsgálati cselekmény célját.
(8)	A vizsgálati cselekményhez a Gazdasági Versenyhivatal a rendőrség
közreműködését igényelheti, a rendőrség a rá vonatkozó szabályokban megállapított
kényszerítő intézkedéseket, eszközöket alkalmazhatja.
(9)	Az e § szerinti vizsgálati cselekmény során a vizsgáló jogosult a vizsgálat tárgyához
nem kapcsolódó, a bírói engedélyben nem foglalt, de e törvény 11. vagy 21. §-ának, illetve az
EK-Szerződés 81. vagy 82. cikkének megsértésére utaló bizonyítási eszközről másolatot
készíteni, illetve azt lefoglalni. Az ilyen bizonyítási eszköz tekintetében a bírói engedélyt
utólag kell beszerezni. Az engedély iránti kérelmet legkésőbb a vizsgálati cselekmény
lefolytatásától számított harminc napon belül kell előterjeszteni. Ha a bizonyítási eszköz
tekintetében a 65/B. § szerinti eljárás kerül lefolytatásra, a bírói engedély iránti kérelmet
ennek befejezésétől számított nyolc napon belül kell előterjeszteni. Utólagos bírói engedély
hiányában a bizonyítási eszköz nem használható fel.
(10)	A 65. §-ban és a 65/B. §-ban foglalt rendelkezések e § szerinti eljárás esetében is
megfelelően alkalmazandók.”
33.	§
A Tpvt. az alábbi 65/B. §-sal egészül ki:
„65/B. § (1) Az olyan irat, amely az ügyfél védelemhez való jogának gyakorlása
érdekében, illetve annak keretében, az ügyfél és megbízott ügyvédje közötti kommunikáció
során, illetve ilyen kommunikációs célból való felhasználás érdekében keletkezett, vagy az
ilyen kommunikáció során elhangzottakat rögzíti, feltéve mindegyik esetben, hogy az említett
jelleg közvetlenül magából az iratból kitűnik, a versenyfelügyeleti eljárásban bizonyítékként
nem használható fel, illetve nem vizsgálható meg, nem foglalható le, szemle során a birtokos
az ilyen irat felmutatására nem kötelezhető, kivéve, ha e § ettől eltérően rendelkezik. E
tilalom alól az ügyfél felmentést adhat.
(2)	Nem minősíthető az irat az (1) bekezdés szerint, ha nincs az ügyfél (törvényes
képviselője), vagy az ügyfél által meghatalmazott ügyvéd birtokában, kivéve, ha az érintett
bizonyítja, hogy az irat jogellenesen került ki a birtokából.
(3)	Ha a vizsgáló az ügyfelet (törvényes képviselőjét), vagy meghatalmazott ügyvédjét
az (1) bekezdés hatálya alá eső irat bemutatására kívánja kötelezni, illetve szemle vagy a
65/A. § szerinti kutatás során a vizsgáló ilyen iratot kíván megvizsgálni, birtokba venni vagy
arról másolatot készíteni, az ügyfél (törvényes képviselője), illetve meghatalmazott ügyvédje
ennek lehetővé tételét megtagadhatja. A vizsgáló - az e §-ban védett jog megsértése nélkül -
jogosult az iratba betekinteni annak megállapítása céljából, hogy az irat (1) bekezdés hatálya
alá tartozására való hivatkozás nem nyilvánvalóan alaptalan-e.
(4)	Ha az érintett személy nyilatkozatával ellentétben a vizsgáló álláspontja szerint az
irat nem esik az (1) bekezdés hatálya alá, az iratot, (illetve az adathordozóról készített fizikai
tükörmásolatot) olyan tárolóeszközben kell elhelyezni, amely kizárja az irat
16
megismerhetőségét. A tárolóeszköz lezárását az érintett személy és a vizsgáló aláírásával
hitelesíti, oly módon, hogy a hitelesítés sérelme nélkül a tárolóeszköz felnyitása ne legyen
lehetséges. A tárolóeszközt a Gazdasági Versenyhivatal veszi birtokba.
(5)	Az iratnak az (1) bekezdés hatálya alá tartozásáról a Gazdasági Versenyhivatal
kérelme alapján a Fővárosi Bíróság nemperes eljárásban, a kérelem előterjesztésétől számított
nyolc napon belül dönt, az ügyfél meghallgatásával. Az iratot tartalmazó tárolóeszközt a
Gazdasági Versenyhivatal a kérelméhez mellékeli.
(6)	Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az irat nem esik az (1) bekezdés hatálya alá, az
iratot a Gazdasági Versenyhivatal számára kiadja; a továbbiakban az iratra vonatkozó
általános szabályok irányadóak. Ellenkező döntés esetében a bíróság az iratot az ügyfélnek
adja ki.
(7)	Ha az irat tartalmának csak egy része esik az (1) bekezdés hatálya alá, az iratot - ha
az a bizonyító erő sérelmét nem eredményezi - szét kell választani, és a (4)-(6) bekezdés
szerinti eljárást csak az irat (1) bekezdés hatálya alá eső része tekintetében kell lefolytatni. Ha
adathordozóról készített fizikai tükörmásolat esetében kerül sor a szétválasztásra, a (4)-(6)
bekezdés szerinti eljárást egy szétválasztást lehetővé tevő másolat felhasználásával kell
lefolytatni, és e másolat használható fel a későbbiekben a bizonyítási eljárás során, a
tükörmásolatot pedig a (4) bekezdésben meghatározott módon kell elhelyezni. E
tükörmásolatba csak a bíróság jogosult betekinteni, a bizonyítási eljárásban felhasznált
másolat hitelességének ellenőrzése céljából.
(8)	Ha az irat szétválasztása a bizonyító erő sérelme nélkül nem lehetséges, a bíróság
végzésében meghatározza, hogy az irat mely részei esnek az (1) bekezdés hatálya alá. Az
iratot a (4) bekezdésben meghatározott módon kell elhelyezni és a Gazdasági
Versenyhivatalnak kell kiadni. A tárolóeszközt felnyitni, illetve az irat (1) bekezdés hatálya
alá nem eső részét megvizsgálni csak az ügyfél jelenlétében lehet. Az ügyfelet legalább három
nappal megelőzően értesíteni kell az ilyen vizsgálati cselekmény időpontjáról, várható
időtartamáról és helyéről. A szabályszerűen értesített ügyfél távolmaradása a vizsgálat
foganatosításának nem akadálya.
(9)	Ha az ügyfélnek (törvényes képviselőjének), meghatalmazott ügyvédjének a (3)
bekezdés szerinti módon lehetősége lett volna az irat védettségét biztosítani, de e lehetőséggel
nem élt, az irat vonatkozásában az (1) bekezdés nem alkalmazható.”
34.	§
(1)	A Tpvt. 67. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A versenyfelügyeleti eljárás kérelemre indul a következő ügyekben:
a)	a 24. § szerinti engedélyezés,
b)	a 25. § szerinti időtartam meghosszabbítás,
c)	az áremelés előzetes bejelentése.”
(2)	A Tpvt. 67. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Nem indítható vizsgálat, ha az e törvénybe ütköző magatartás elkövetése óta öt év
eltelt. Ha a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás azzal valósul meg, hogy valamely
helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg, a határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez
a helyzet vagy állapot fennáll.”
(3)	A Tpvt. 67. §-a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
17
„(5) A hivatalból indítható versenyfelügyeleti eljárás a 70. § (1) bekezdése szerinti
végzés meghozatalának napján, a kérelemre induló versenyfelügyeleti eljárás pedig a kérelem
beérkezésének napján indul.”
35.	§
A Tpvt. 68. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az eljárás megindítására irányuló kérelmet az nyújthat be,
a)	akit az összefonódás engedélyezése iránti kérelem benyújtására a 28. § (1) bekezdése
kötelez,
b)	aki külön jogszabály alapján az áremelés előzetes bejelentésére kötelezett,
c)	aki a 25. § szerinti elidegenítési kötelezettségnek egy éven belül nem tudott eleget
tenni.
(2) A 24. § alapján benyújtott kérelemhez mellékelni kell a Gazdasági Versenyhivatal
által közzétett összefonódási kérelem űrlap megfelelően kitöltött példányát.”
36.	§
A Tpvt. 70. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha az e törvény valamely rendelkezése, illetve az EK-Szerződés 81., illetve 82.
cikke alapján indított eljárásban az ügyindító végzésben megjelölt tevékenység, magatartás
vagy állapot az ügyindító végzésben megjelöltekhez képest e törvény más rendelkezését, vagy
azt is, vagy az EK-Szerződés 81., illetve 82. cikkét, vagy azt is sérti, a vizsgáló a vizsgálatot
végzéssel kiterjeszti. A vizsgálat kiterjeszthető az ügyindító végzésben megjelölttel
összefüggő tevékenységre, magatartásra vagy állapotra is.
(5)	A vizsgáló a több ügyféllel szemben indított versenyfelügyeleti eljárást önálló
eljárásokra szétválaszthatja, ha egyes ügyfelek tekintetében az ügy önállóan is elbírálható. A
szétválasztás utáni eljárásokra az eredeti eljárásra irányadó elintézési határidők irányadóak.”
37.	§
A Tpvt. az alábbi 71/A. §-sal egészül ki:
„71/A. § A vizsgáló a hivatalból indított versenyfelügyeleti eljárást végzéssel
megszünteti, ha a vizsgálat elrendelésére okot adó, a 70. § (1) bekezdésében meghatározott
körülmények nem állnak fenn, továbbá akkor, ha a vizsgálat során beszerzett bizonyítékok
alapján nem állapítható meg törvénysértés, és az eljárás folytatásától sem várható eredmény.
A végzést a bejelentővel is közölni kell. Az eljárást megszüntető végzéssel szemben külön
jogorvoslatnak van helye (82. §)”
38. §
18
(1)	A Tpvt. 72. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege, továbbá a) és b) pontja helyébe
a következő rendelkezések lépnek:
„Az eljáró versenytanács a vizsgáló jelentésének kézhezvételét követően
a)	az eljárást végzéssel megszünteti, ha a vizsgálat elrendelésére okot adó, a 70. § (1)
bekezdésében meghatározott körülmények nem állnak fenn, továbbá akkor, ha a vizsgálat
során beszerzett bizonyítékok alapján nem állapítható meg törvénysértés, és az eljárás
folytatásától sem várható eredmény; az eljárást megszüntető végzéssel szemben külön
jogorvoslatnak van helye (82. §);
b)	az iratokat a vizsgálónak visszaadhatja, ha megállapítja, hogy a tényállás
tisztázásához további vizsgálatra van szükség, illetve az eljárás kiterjesztése, vagy új ügyfél
eljárásba vonása indokolt;”
(2)	A Tpvt. 72. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti végzést a bejelentővel is közölni kell.”
39.	§
A Tpvt. 73. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„73. § (1) Ha a 72. § (1) bekezdésének a)-b) pontjaiban írt intézkedésekre nincs szükség,
az eljáró versenytanács megküldi az ügyfélnek az ügyre vonatkozó előzetes álláspontját,
amely tartalmazza a megállapított tényállást, az azt alátámasztó bizonyítékokat, a tényállás
értékelését, a döntés meghozatalához szükséges szempontok és következtetések lényegének
ismertetését.
(2) Nem kell előzetes álláspontot készíteni, ha az eljárás kérelemre indult, az eljáró
versenytanács a kérelem tartalmával egyetért, és a 30. § (3) bekezdésének alkalmazására nincs
szükség. Ilyen esetben az eljáró versenytanács tárgyalástartás nélkül határozatot (77. §) hoz.”
40.	§
A Tpvt. 74. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„74. § (1) Az eljáró versenytanács tárgyalást tart, ha azt az ügyfél kéri, vagy az eljáró
versenytanács szükségesnek tartja. Az eljáró versenytanács az előzetes álláspont
megküldésével egyidejűleg nyilatkozattételre hívja fel az ügyfelet arról, hogy kéri-e tárgyalás
tartását. A tárgyalás napját úgy kell meghatározni, hogy az ügyfélnek módjában álljon a
tárgyalásra felkészülni.
(2)	Az eljáró versenytanács a tárgyaláson (illetve tárgyaláson kívül) a 72. § (1)
bekezdésének a) pontja szerinti esetekben az eljárást végzéssel megszüntetheti.”
41.	§
A Tpvt. 75. §-át megelőző alcím, valamint a 75. § helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
19
„Kötelezettségvállalás
75. § (1) Ha a hivatalból indult versenyfelügyeleti eljárásban vizsgált magatartás
tekintetében az ügyfél kötelezettséget vállal arra, hogy magatartását meghatározott módon
összhangba hozza e törvény, illetve az EK-Szerződés 81-82. cikkének rendelkezéseivel, és a
közérdek hatékony védelme e módon biztosítható, az eljáró versenytanács végzéssel - az
eljárás egyidejű megszüntetésével - kötelezővé teheti a vállalás teljesítését, anélkül, hogy a
végzésben a törvénysértés megvalósulását, vagy annak hiányát megállapítaná. A végzés ellen
külön jogorvoslatnak van helye (82. §).
(2) Az (1) bekezdés szerinti végzés meghozatala nem zárja ki azt, hogy az ügyben - a
körülmények lényeges változása miatt, illetve akkor, ha a végzés a döntés meghozatala
szempontjából fontos tény félrevezető közlésén alapult - újabb versenyfelügyeleti eljárás
kerüljön megindításra. Az újabb versenyfelügyeleti eljárás során rendelkezni kell a korábban
az (1) bekezdés alapján hozott végzésről.”
42.	§
A Tpvt. 76. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„76. § (1) A vizsgáló utóvizsgálatot tart
a)	a 75. § szerinti végzésben meghatározott kötelezettség teljesítésének,
b)	a határozatban foglalt előzetes vagy utólagos feltétel teljesülésének,
c)	a határozatban foglalt kötelezettség teljesítésének
ellenőrzése érdekében.
(2)	A vizsgáló az eljáró versenytanács határozatával befejezett ügyben utóvizsgálatot
tarthat.
(3)	Az utóvizsgálatra a versenyfelügyeleti eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kell
megfelelően alkalmazni.
(4)	Az eljáró versenytanács a vizsgáló jelentése alapján
a)	az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben, ha az ügyfél a kötelezettséget nem
teljesítette, végzéssel bírságot (78. §) szab ki, kivéve, ha a körülmények változására tekintettel
a kötelezettség teljesítésének kikényszerítése nem indokolt; ilyen esetben, továbbá akkor, ha
az ügyfél a kötelezettséget teljesítette, az utóvizsgálatot végzéssel megszünteti;
b)	az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben végzéssel megállapítja, hogy az előzetes
vagy utólagos feltétel teljesült-e;
c)	az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a kötelezettség teljesítése esetén az
utóvizsgálatot végzéssel megszünteti, nem teljesítés esetén pedig határozattal korábbi
határozatát visszavonja, illetve megváltoztatja, ha a kötelezettség teljesítése nem indokolt;
d)	a (2) bekezdés szerinti esetben a határozat önkéntes teljesítésének megállapítása
esetén az utóvizsgálatot végzéssel megszünteti, teljesítés hiányában a határozat végrehajtását
végzéssel elrendeli.
(5)	A (4) bekezdés a) pontja szerinti, bírságot kiszabó végzéssel szemben külön
jogorvoslatnak van helye (82. §)”
43.	§
(1) A Tpvt. 77. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
20
„Határozat”
(2) A Tpvt. 77. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az eljáró versenytanács határozatában
a)	dönt a 67. § (2) bekezdése szerinti kérelemről,
b)	a 67. § (3) bekezdése alapján indított eljárásban a vállalkozások összefonódását
engedélyezheti, illetve a 25. § alapján az egy éves határidőt meghosszabbíthatja,
c)	a 16/A. § alapján megállapíthatja, hogy a csoportos mentesülés kedvezménye nem
vonatkozik a megállapodásra,
d)	megállapíthatja a magatartás törvénybe ütközését,
e)	elrendelheti a törvénybe ütköző állapot megszüntetését,
f)	megtilthatja a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását,
g)	a törvénybe ütközés megállapítása esetén kötelezettséget írhat elő, így különösen az
ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától vagy további fenntartásától való
indokolatlan elzárkózás esetén [21. § c) pont] szerződéskötésre kötelezhet,
h)	elrendelheti a megtévesztésre alkalmas tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító
nyilatkozat közzétételét,
i)	megállapíthatja, hogy a magatartás nem ütközik a törvénybe,
j) korábbi határozatát visszavonhatja vagy megváltoztathatja (32. §, 76. §, Ket. 114.§).
(2)	Az összefonódást engedélyező határozatban előzetes vagy utólagos feltétel, illetve
kötelezettség írható elő.”
44.	§
(1)	A Tpvt. 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg e
§ a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, az eredeti (2) és (3) bekezdés számozása pedig
(3)	és (4) bekezdésre változik:
„(1) Az eljáró versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki e törvény
rendelkezéseit megsérti. A bírság összege legfeljebb a vállalkozás, illetve annak - a
határozatban azonosított - vállalkozás-csoportnak a jogsértést megállapító határozat
meghozatalát megelőző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet, amelynek a
bírsággal sújtott vállalkozás a tagja. A vállalkozások társadalmi szervezetével, a
köztestülettel, az egyesüléssel és más hasonló szervezettel szemben kiszabott bírság összege
legfeljebb a tag-vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet.
(2)	Ha az (1) bekezdés szerinti vállalkozásoknak, illetve vállalkozás-csoportnak a
jogsértést megállapító határozat meghozatalát megelőző üzleti évben elért nettó árbevételéről
nem áll rendelkezésre hitelesnek tekinthető információ, a bírság maximumának
meghatározásakor az utolsó hitelesen lezárt üzleti év árbevétele az irányadó.”
(2)	A Tpvt. 78. §-a a következő (5)-(8) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a bírságot a vállalkozás-csoport jogsértést megvalósító tagja önként nem fizeti
meg, és a végrehajtás sem vezet eredményre, az eljáró versenytanács külön végzéssel a
vállalkozás-csoportnak a határozatban nevesített tagjait egyetemlegesen kötelezi a bírság,
illetve annak be nem hajtott része megfizetésére.
21
(6)	Ha a vele szemben kiszabott bírságot a vállalkozások társadalmi szervezete,
köztestülete, egyesülése vagy más hasonló szervezete önként nem fizeti meg, és a végrehajtás
sem vezet eredményre, az eljáró versenytanács külön végzéssel a bírság megfizetésére a
jogsértő döntés meghozatalában résztvevő, a határozatban ekként nevesített tag-vállalkozást
egyetemlegesen kötelezi.
(7)	Az (5) és (6) bekezdésben meghatározott végzés ellen a 82. § (3) bekezdése szerinti
külön jogorvoslatnak van helye.
(8)	A Gazdasági Versenyhivatal a 11. §-ba ütköző, titkolt megállapodások hatékony
felderítése érdekében engedékenységi politikát alakíthat ki, amelynek keretében
meghatározhatja, hogy milyen elvek alapján, illetve milyen mértékben kerülhet figyelembe
vételre a jogsértés felderítésében hatékonyan közreműködő jogsértő vállalkozás eljárást segítő
együttműködő magatartása a bírság kiszabásáról hozott döntés mérlegelésekor. Az
engedékenységi politika feltételeit a 36. § (6) bekezdése szerinti közleményben kell
meghatározni.”
45.	§
A Tpvt. 80. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„80. § Az eljáró versenytanács határozatait nyilvánosságra hozza, végzéseit pedig
nyilvánosságra hozhatja. Ennek nem akadálya az, ha a döntés bírósági felülvizsgálatát kérték,
azonban ezt a tényt a nyilvánosságra hozatalkor jelezni kell. Ha a vizsgálatot elrendelő
végzést nyilvánosságra hozták, az eljárást befejező döntést is nyilvánosságra kell hozni.”
46.	§
A Tpvt. 82. §-át megelőző alcím és a 82. § helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„Az eljárás során hozott végzések elleni jogorvoslat
82. § (1) A vizsgálónak, illetve az eljáró versenytanácsnak az eljárás során hozott
végzése ellen külön jogorvoslatnak csak akkor van helye, ha azt e törvény megengedi. A
jogorvoslati kérelem előterjesztésének a végzésben foglaltak foganatosítására, az eljárás
folytatására - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - halasztó hatálya nincs. A jogorvoslati
kérelmet az ügyfél, illetve akire nézve a végzés rendelkezést tartalmaz, a végzés közlésétől
számított nyolc napon belül terjesztheti elő.
(2)	A vizsgáló végzése ellen előterjesztett jogorvoslati kérelmet az eljáró versenytanács
tárgyaláson kívül bírálja el. Az eljáró versenytanács az elbírálás során a következőképpen
rendelkezhet: a vizsgáló végzését helybenhagyja, megváltoztatja, megsemmisíti, illetve a
megsemmisítéssel egyidejűleg a vizsgálót új eljárásra utasítja. Az eljáró versenytanács
jogorvoslati kérelmet elbíráló végzése ellen további jogorvoslatnak csak a vizsgálónak a 60.
§, a 61. §, a 62. § (7) bekezdése, a 68. § (4) bekezdése vagy a 71/A. § szerinti végzése elleni
jogorvoslati kérelem esetében van helye.
(3)	Az eljáró versenytanács végzése elleni jogorvoslati kérelmet a Fővárosi Bíróság
közigazgatási nemperes eljárásban bírálja el.”
47.	§
22
A Tpvt. 83. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A versenyfelügyeleti eljárásban hozott határozat bírósági felülvizsgálata céljából
való keresetindítás esetében a keresetlevelet a határozat közlésétől számított harminc napon
belül a versenytanácsnál kell benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni.
(2)	Az eljáró versenytanács a keresetlevelet az ügy irataival, valamint a keresetlevélben
foglaltakra vonatkozó nyilatkozatával együtt a keresetlevél beérkezésétől számított harminc
napon belül továbbítja a bíróságnak. Ha a keresetlevél a végrehajtás felfüggesztésére irányuló
kérelmet is tartalmaz, a keresetlevelet és az ügy iratait a keresetlevél beérkezésétől számított
tizenöt napon belül kell továbbítani a bíróságnak.”
48.	§
A Tpvt. 85. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A per elbírálása a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság) hatáskörébe tartozik. A
bíróság a Polgári perrendtartásáról szóló 1952. évi III. törvény XX. Fejezetének megfelelő
alkalmazásával jár el.”
49.	§
A Tpvt. 88. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 2-7. §-okba ütköző magatartásra hivatkozással a tudomásszerzéstől számított hat
hónapon belül indítható per. A magatartás tanúsításától számított öt év eltelte után
perindításnak helye nincs.”
50.	§
A Tpvt. XII. Fejezete az alábbi 88/A-88/B. §-sal egészül ki:
„88/A. § A Gazdasági Versenyhivatalnak e törvény 45. §-ával megállapított, a 70. § (1)
bekezdése alapján a közérdek érvényesítésére irányuló hatásköre nem zárja ki az e törvény
III-V. Fejezetében foglalt rendelkezések megsértésére alapított, e törvény 11. §-ának (3)
bekezdésében és 93. §-ában említett polgári jogi igények közvetlen bíróság előtti
érvényesítését.
88/B. § (1) Azokban a perekben, amelyek elbírálása során e törvény IV-V. Fejezetében
foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
rendelkezéseit az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A bíróság haladéktalanul értesíti a Gazdasági Versenyhivatalt arról, ha valamely
perben e törvény III-V. Fejezetében foglalt rendelkezések alkalmazásának szükségessége
merül fel.
(3)	A Gazdasági Versenyhivatal írásban észrevételt tehet a tárgyalás berekesztéséig e
törvény III-V. Fejezetében foglalt rendelkezések alkalmazására vonatkozóan, továbbá
észrevételeit a tárgyaláson szóban is előadhatja. Ha a szóbeli előadás jogával a Gazdasági
23
Versenyhivatal élni kíván, köteles erről értesíteni a bíróságot. A Gazdasági Versenyhivatal
észrevételében foglaltak a perben bizonyítékként használhatók fel.
(4)	A bíróság felhívására a Gazdasági Versenyhivatal az erre irányuló végzés
kézhezvételétől számított hatvan napon belül köteles az e törvény III-V. Fejezetében foglalt
rendelkezések alkalmazásával kapcsolatos jogi álláspontjáról a bíróságot tájékoztatni.
(5)	A bíróság kérelemre a Gazdasági Versenyhivatalnak megküldi a per azon iratait,
amelyek a (3) bekezdés szerinti észrevétel megtételéhez, illetve a (4) bekezdés szerinti jogi
álláspont kialakításához szükségesek. Az iratok másolásának költségeit a bíróság előlegezi. A
bíróság a Gazdasági Versenyhivatal kérelme alapján az iratok megküldése helyett az iratok
megtekintését is engedélyezheti.
(6)	Ha a Gazdasági Versenyhivatal a per bármely szakaszában arról tájékoztatja a
bíróságot, hogy az érintett ügyben versenyfelügyeleti eljárást indított, a bíróság a per
tárgyalását a versenyfelügyeleti eljárásban hozott határozat elleni keresetindítási határidő
lejártáig, illetve keresetindítás esetében a bírósági felülvizsgálat jogerős befejezéséig
felfüggeszti. A bíróság a Gazdasági Versenyhivatal keresettel nem támadott határozatának,
illetve a Gazdasági Versenyhivatal határozatát felülvizsgáló bíróság határozatának a
törvénysértést vagy annak hiányát megállapító részéhez kötve van.
(7)	A perben az e törvény III-V. Fejezetében foglalt rendelkezések megsértésére
hivatkozó fél köteles bizonyítani az e törvény megsértését alátámasztó tényeket; a törvény 16.
§-a szerinti csoportos mentesülés hatálya alá tartozást, illetve a törvény 17. §-ában foglalt
körülmények fennállását az erre hivatkozó félnek kell bizonyítania.
(8)	A bíróság a 13. § (4) bekezdése, illetve a 16/A. § (2) bekezdése szerint is határozhat,
ha az e rendelkezésekre hivatkozó fél a törvényben meghatározott körülmények fennállását
bizonyítja.”
51.	§
A Tpvt. 89. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„89. § (1) A versenyfelügyeleti eljárás során hozott döntés jogerős, ha a döntés ellen
határidőn belül jogorvoslatot nem terjesztettek elő, arról lemondtak, vagy a jogorvoslat kizárt.
(2)	A jogerős döntés végrehajtható, ha a döntésben a teljesítésre megállapított határidő
vagy határnap eredménytelenül telt el. A nem jogerős döntés akkor hajtható végre, ha a
jogorvoslatnak a végrehajtásra nincs halasztó hatálya.
(3)	Az eljáró versenytanács és a vizsgáló a versenyfelügyeleti eljárás során hozott
döntésének végrehajtását a teljesítési határidő eredménytelen eltelte után haladéktalanul,
külön végzéssel, hivatalból rendeli el.”
52.	§
A Tpvt. 90. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„90. § (1) Ha az eljáró versenytanács döntésében az ügyfelet meghatározott cselekmény
elvégzésére, vagy meghatározott magatartás tanúsítására kötelezte, az eljáró versenytanács a
végrehajtás elrendelésével egyidejűleg végrehajtási bírságot szab ki. A végrehajtási bírság
napi összege ötvenezer forintig terjedhet.
24
(2)	Az eljáró versenytanács a kötelezett indokolt kérelemére egy alkalommal, a
végrehajtási bírság napi összegének felemelésével egyidejűleg az önkéntes teljesítésre
póthatáridőt biztosíthat. A felemelt bírság összege napi százezer forintig terjedhet.
(3)	A kötelezett a végrehajtási bírságot a végrehajtás elrendelésétől, a megemelt összegű
végrehajtási bírságot pedig a teljesítési póthatáridő lejártától a határozatban foglaltak
teljesítésének igazolásáig eltelt időszakra köteles megfizetni.”
53.	§
A Tpvt. a következő 90/A. §-sal egészül ki:
„90/A. § A meghatározott cselekmény elvégzésére, vagy meghatározott magatartás
tanúsítására kötelező döntések végrehajtását a Gazdasági Versenyhivatal foganatosítja.”
54.	§
A Tpvt. 91/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vállalkozások európai közösségi jog hatálya alá eső összefonódásának
ellenőrzése során e törvény rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a 139/2004/EK rendelet
így rendelkezik. E Fejezet rendelkezései közül ilyen ügyekben a 91/E. § és a 91/G. §
alkalmazható.”
55.	§
A Tpvt. 91/E. §-a a következő (5)-(11) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a Gazdasági Versenyhivatal a 139/2004/EK rendelet 22. cikkének (1) bekezdése
szerinti kérelemmel fordul a Bizottsághoz, a vizsgáló az eljárást a kérelemmel egyidejűleg
felfüggeszti.
(6)	Ha a Bizottság a Gazdasági Versenyhivatal kérelme alapján az összefonódás
vizsgálatáról dönt, a vizsgáló az eljárást végzéssel megszünteti. Ha a Bizottság az
összefonódás vizsgálatát mellőzi, a vizsgáló az eljárást folytatja.
(7)	Ha a Gazdasági Versenyhivatalhoz benyújtott összefonódás engedélyezése iránti
kérelemhez kapcsolódóan a Bizottság a 139/2004/EK rendelet 22. cikkének (2) bekezdése
alapján arról tájékoztatja a Gazdasági Versenyhivatalt, hogy más tagállamtól a 139/2004/EK
rendelet 22. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelem érkezett hozzá, akkor a vizsgáló, illetve
az eljáró versenytanács az eljárást felfüggeszti.
(8)	A vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács, amint tájékoztatta a Bizottságot, hogy
nem kíván a (7) bekezdés szerinti kérelemhez csatlakozni, folytatja az eljárást.
(9)	A vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács az eljárást végzéssel megszünteti,
amennyiben a (7) bekezdés szerinti kérelemhez csatlakozott, és a Bizottság az összefonódás
vizsgálatáról dönt.
(10)	A vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács az eljárást folytatja, amennyiben a (7)
bekezdés szerinti kérelemhez csatlakozott, azonban a Bizottság az összefonódás vizsgálatát
mellőzi.
(11)	Az (5)-(10) bekezdés alapján hozott végzés ellen külön jogorvoslatnak helye
nincs.”
25
56. §
A Tpvt. 91/F. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„91/F. § (1) Ha az Európai Bizottság eljárása során a 65/A. § (1) bekezdésének hatálya
alá eső vizsgálati cselekmény foganatosítása szükséges, továbbá az 1/2003/EK rendelet 21.
cikkében meghatározott esetben a vizsgálati cselekmény előzetes bírói engedélyezése
tekintetében a 65/A. §-ban foglalt eljárás alkalmazandó.
(2)	A bíróság engedélyező végzést az 1/2003/EK rendeletben, illetve a 139/2004/EK
rendeletben meghatározott feltételek teljesülése esetén hoz.
(3)	A vizsgálati cselekmény előzetes bírói engedélyezése iránti kérelmet az Európai
Bizottság közvetlenül jogosult a bíróság elé terjeszteni, illetve kérelmére a Gazdasági
Versenyhivatal jár el.
(4)	Ha a vizsgálati cselekmény végrehajtásához a rendőrség közreműködése szükséges,
annak biztosítása érdekében az Európai Bizottság kérelmére a Gazdasági Versenyhivatal jár
el.”
57.	§
A Tpvt. 91/G. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„91/G. § Ha az 1/2003/EK rendelet alapján az Európai Bizottság, illetve más tagállam
versenyhatósága vagy a 139/2004/EK rendelet alapján az Európai Bizottság vizsgálati
cselekmény foganatosítását kéri a Gazdasági Versenyhivataltól, a kérelem teljesítése során e
törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az eljárás a vizsgálónak a beszerzett
bizonyítékok átadásáról szóló végzésével zárul, határozat (77. §) meghozatalának nincs
helye.”
58.	§
A Tpvt. a következő 94/A. §-sal egészül ki:
„94/A. § Az e törvény hatálya alá eső ügyekben az európai uniós csatlakozással
összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről,
valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 141-
143. §-ai nem alkalmazhatók.”
59.	§
A Tpvt. a következő 98. §-al egészül ki:
„98. § E törvény
-	1. §-ának (2) bekezdése, 33. §-ának (3) bekezdése, 36. §-a (1) bekezdésének e) pontja,
91/A. §-ának (1) bekezdése, 91/B-91/D. §-a, 91/E. §-ának (1)-(4) bekezdése és 91/F-91/H. §-a
az 1/2003/EK rendelet,
26
-	36. §-a (1) bekezdésének e) pontja, 91/A. §-ának (2) bekezdése, 91/E. §-ának (5)-(11)
bekezdése és 91/F-91/G. §-a a 139/2004/EK rendelet végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket állapítja meg.”
60.	§
(1)	A Tpvt. 16/A. §-ában a „17. § (1) bekezdésében” szövegrész helyébe a „17. §-ban”
szövegrész lép.
(2)	A Tpvt. 37. §-a (2) bekezdésének d) pontjában a „határozatainak” kifejezés helyébe
a „döntéseinek” kifejezés lép. A Tpvt. 51. §-a (2) bekezdésében a „határozatot” kifejezés
helyébe a „döntést” kifejezés lép. A Tpvt. 51. §-ának (3) bekezdésében a „megtagadó
határozat” kifejezés helyébe a „megtagadó végzés” kifejezés lép. A Tpvt. 60. §-ában a
„határozata” kifejezés helyébe a „végzése” kifejezés lép. A Tpvt. 62. §-ának (7) bekezdésében
a „határozat” kifejezés helyébe a „végzés” kifejezés lép. A Tpvt. 68. §-ának (4) bekezdésében
a „határozat” kifejezés helyébe a „végzés” kifejezés lép. A 70. § (1) bekezdésében a
„határozattal” kifejezés helyébe a „végzéssel” kifejezés, a „határozatban” kifejezés helyébe a
„végzésben” kifejezés lép. A Tpvt 72. §-a (1) bekezdésének c) pontjában a „határozatában”
kifejezés helyébe a „végzésében” kifejezés lép. A Tpvt 72. §-ának (2) bekezdésében a
„határozat” kifejezés helyébe a „végzés” kifejezés lép. A Tpvt. 74. §-ának (3) bekezdésében a
„határozatával” kifejezés helyébe a „végzésével” kifejezés lép. A Tpvt. 80. §-át megelőző
alcímben a „határozat” kifejezés helyébe a „döntés” kifejezés lép. A Tpvt. 81. §-ában a
„határozatában” kifejezés helyébe a „döntésében” kifejezés lép. A Tpvt. 85. §-ának (1) és (2)
bekezdésében a „határozat” kifejezés helyébe a „döntés” kifejezés lép. A Tpvt. 89. §-át
megelőző alcímben a „határozatának” kifejezés helyébe a „döntésének” kifejezés lép. A Tpvt.
91. §-ának (2) bekezdésében a „határoz” kifejezés helyébe a „dönt” kifejezés, a „határozattal”
kifejezés helyébe a „végzéssel” kifejezés lép. A Tpvt. 91/D. §-ában az „érdemi határozatának”
szövegrész helyébe a „döntésének” kifejezés lép. A Tpvt. 91/E. §-ának (4) bekezdésében a
„határozat” kifejezés helyébe a „végzés” kifejezés lép.
(3)	A Tpvt. 51. §-ának (3) bekezdésében az „érdemi határozat” kifejezés helyébe a
„határozat” kifejezés lép. A Tpvt 62. §-ának (3) bekezdésében és 68. §-ának (5) bekezdésében
az „az érdemi határozat” kifejezés helyébe az „a határozat” kifejezés lép. A Tpvt. 84. §-ában
az „érdemi határozata” kifejezés helyébe a „határozata” kifejezés lép.
(4)	A Tpvt. 55. §-ának (4) bekezdésében a „(2) bekezdésben” kifejezés helyébe a „(3)
bekezdésben” kifejezés lép.
(5)	A Tpvt. 64. §-ában a „67. § (2) bekezdésének a)-e) pontja” kifejezés helyébe a „67. §
(2)	bekezdése” kifejezés lép.
(6)	A Tpvt 70. §-ának (2) bekezdésében a „69. § (6) bekezdése” kifejezés helyébe a
„43/G-43/I. §” kifejezés lép.
61.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben, a 62. § (2)-(3) bekezdésében és a 63. § (2)
bekezdésében foglalt kivétellel - 2005. november 1-jén lép hatályba.
27
(2)	E törvény 2. §-a, 3. §-a, 29. §-a, 34. §-ának (1) bekezdése, 35. §-a és 43. §-a (2)
bekezdésének a Tpvt. 77. §-a (2) bekezdését megállapító része e törvény kihirdetésének
napjától számított 15. napon lép hatályba.
(3)	E törvény eljárási rendelkezéseit a törvény hatályba lépése után indult és a
megismételt eljárásokban kell alkalmazni.
(4)	A Tpvt.-nek e törvény 34. §-ának (2) bekezdésével, illetve 49. §-ával megállapított
rendelkezéseit azon magatartások tekintetében kell alkalmazni, amelyek vonatkozásában az
elévülés 2005. november 1-jén még nem állt be.
(5)	A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. e törvénnyel hatályon kívül helyezett 18. §-a
alapján az e törvény hatályba lépése előtt hozott határozatát visszavonja, ha a kötelezett a
határozatban előírt kötelezettséget nem teljesítette, vagy a bíróság által felül nem vizsgált
határozat a döntés szempontjából fontos tény félrevezető közlésén alapult, vagy a határozat
szempontjából fontos piaci körülmények oly módon változtak meg, hogy a 17. §-ban foglaltak
nem teljesülnek.
(6)	A Tpvt. e törvény 1., valamint 4-9.§-ával megállapított rendelkezéseit e törvény
hatályba lépésekor folyamatban lévő ügyekben nem kell alkalmazni.
62.	§
(1)	2005. november 1-jén hatályát veszti a Tpvt. 11. §-a (2) bekezdésének e) pontja,
36/A. §-a, 51. §-ának (4) bekezdése, 56. §-a, 58. §-ának (1)-(2) bekezdése, 59. §-ának (1)
bekezdése, 66. §-a és az azt megelőző alcím, 68. §-a (5) bekezdésének utolsó mondata, 69. §-
a, 86. §-a (2) bekezdésnekf) pontja és 86. §-ának (3) bekezdése.
(2)	A 61. § (2) bekezdésében meghatározott időpontban a Tpvt. 18-19. §-a és 77. §-ának
(3)	bekezdése hatályát veszti.
(3)	A Ket. 173. §-ának (3) bekezdésében meghatározott időpontban a Tpvt. 90. §-ának
(5)	bekezdése hatályát veszti.
(4)	A Ket. 185. §-a nem lép hatályba.
63. §
(1)	2005. november 1-jén a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 61. §-a
(1)	bekezdésének b) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
(Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban előírhatja, hogy az eljárásban nem lehet
ajánlattevő vagy a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni
kívánt alvállalkozó, illetőleg a d)-e) pont tekintetében alvállalkozó, aki)
„b) a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 11. §-a, vagy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 81. cikke szerinti - öt
28
évnél nem régebben meghozott - jogerős és végrehajtható versenyfelügyeleti határozatban
vagy a versenyfelügyeleti határozat bírósági felülvizsgálata esetén a bíróság jogerős és
végrehajtható határozatában megállapított és bírsággal sújtott jogszabálysértést követett el
versenyeztetési eljárás során; illetőleg ha az ajánlattevő ilyen jogszabálysértését más
versenyhatóság vagy bíróság - öt évnél nem régebben - jogerősen megállapította, és egyúttal
bírságot szabott ki;”
(2)	A Tpvt. 90/A. §-a helyébe a Ket. 173. §-ának (3) bekezdésében meghatározott
időpontban a következő rendelkezés lép:
„90/A. § A végrehajtó szolgálat a Gazdasági Versenyhivatalt a meghatározott
cselekmény elvégzésére, vagy meghatározott magatartás tanúsítására kötelező döntés
végrehajtásának foganatosításába bevonhatja.”
64. §
E törvény 12. és 56-57. §-a az 1/2003/EK rendelet, 12. és 54-57. §-a a 139/2004/EK
rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéséket állapítja meg.
Indokolás
a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló
1996. évi LVII. törvény módosításáról szóló
törvényjavaslathoz
Általános indokolás
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) legutóbb 2000-ben módosult átfogóan - a 2003. évi
módosítás a közösségi jogi követelmények teljesítésére szorítkozott - így az elmúlt évek
jogalkalmazási tapasztalataiból leszűrhető következtetések törvénybe foglalása a
jogbiztonság, illetve a hatékonyság növelése céljából indokolttá vált.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2005. november 1-jén lép hatályba, ezért eddig az
időpontig meg kell teremteni minden közigazgatási hatósági eljárásra vonatkozó
szabályozásban az összhangot a Ket.-tel. A Ket. hatálya ugyan a Tpvt.-ben szabályozott
eljárásokra csak akkor terjed ki, ha a Tpvt. másként nem rendelkezik [13. § (2) bekezdés d)
pont], azonban a terminológiai összhangot mindenképpen biztosítani kell, illetve egyes
rendelkezések elhagyhatók a Tpvt.-ből a Ket. által bevezetett új rendelkezésekre tekintettel,
egyes jogintézmények esetében pedig a Ket. szerinti új megközelítést célszerű érvényesíteni a
Tpvt.-ben is.
Egyes rendelkezések a közösségi versenyjog alkalmazásához kapcsolódnak, pontosítva
a közösségi anyagi jog alkalmazását szolgáló eljárási rendelkezéseinket. Ezen túlmenően több
29
rendelkezés célja az, hogy a magyar versenyjogot közelítse a közösségi versenyjoghoz (pl.
fúziós szabályok módosítása, egyedi mentesítési eljárás megszüntetése).
A javaslat egészét áthatja az a törekvés, hogy a Tpvt.-ben szabályozott eljárások
hatékonyabbakká váljanak, ugyanakkor a lehető legegyszerűbbek legyenek.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A hatályos törvényszöveg a vállalkozások összefonódásának ellenőrzéséről szóló VI.
fejezet irányításra vonatkozó rendelkezéseire utal, amikor meghatározza annak kritériumait,
hogy mikor tekinthetők a vállalkozások „nem függetleneknek”. A módosítás bevezeti az ún.
„vállalkozás-csoport” fogalmat [Tpvt. 15. § (2) bekezdés], melynek egyik legfontosabb célja,
hogy leegyszerűsítse a fúziós szabályok bonyolult fogalomrendszerét. A „nem független”
vállalkozások meghatározásáról szóló Tpvt. 15. § (1) bekezdését is ugyanebből az
egyszerűsítési törekvésből fakadóan váltja fel a „vállalkozás-csoport” kifejezéssel operáló új
definíció.
A 2-3. §-hoz
Az 1/2003/EK tanácsi rendelettel a közösségi versenyjogi eljárásban megszűnt az egyedi
mentesítés iránti kérelmek bejelentésének rendszere, egyúttal az EK-Szerződés 81. cikkének
(3)	bekezdése közvetlenül alkalmazhatóvá vált. Így a Tpvt.-nek a versenykorlátozás tilalma
alóli mentesítésre vonatkozó eljárási szabályai jelenleg eltérnek a hatályos közösségi
szabályozástól. Noha harmonizációs kötelezettségünk nincs, ezek az eltérések jelentősen
gyengítik a jogbiztonságot, mivel a csatlakozást követően a Gazdasági Versenyhivatal
számára kötelezővé vált bizonyos feltételek teljesülése esetén a közösségi versenyjog
alkalmazása, így a kétféle eljárási rendszer a gyakorlatban nem különíthető el egymástól, azok
a konkrét ügyek vizsgálatakor párhuzamosan is alkalmazásra kerülhetnek. Célszerű tehát a két
rendszer közötti ellentmondások megszüntetése érdekében a kérelem alapján való mentesítés
intézményének eltörlése. Az egyéb kérelemre induló megállapítási eljárások megszüntetése
szintén a kettős anyagi jog alkalmazás szülte problémák megakadályozása céljából indokolt.
Megjegyzendő, hogy a gyakorlatban a vállalkozások igen csekély számban éltek ezekkel a
lehetőségekkel. A kérelmes eljárások megszűnése értelemszerűen maga után vonja az
alkalmazásához kapcsolódó egyéb rendelkezések, így a bizonyítási teherre vonatkozó szabály
módosítását is.
A 4. §-hoz
A jelenlegi gyakorlat egyértelműbbé tétele érdekében a 22. § (2) bekezdés b) és c)
pontjában, valamint (3) bekezdésében a „vállalkozás” kifejezés mellett a „vállalkozás-
csoport” kifejezés is megjelenik, élve a „vállalkozás-csoport” fogalom bevezetése által kínált
lehetőséggel.
Az 5. §-hoz
A hatályos Tpvt. rendelkezése két ponton is megszorítóbb, mint a közösségi fúziós
rendelet (a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK rendelet).
30
Ahhoz ugyanis, hogy a közös vállalatról lehessen beszélni, annak egyfelől a felek által
alapítottnak kell lennie, másfelől abban korábban végzett azonos vagy egymást kiegészítő
tevékenységüket kell, hogy egyesítsék. A fúziós rendelet preambulumának 20. pontja ehhez
képest deklarálja, hogy célszerű az összefonódás fogalmát oly módon meghatározni, hogy az
az érintett vállalkozások irányításában és ennek következtében a piac szerkezetében
maradandó változás előidézésére irányuló műveletekre terjedjen ki. Ennek megfelelően a
fúziós rendelet hatálya az olyan közös vállalkozásokra terjed ki, amelyek egy önálló
gazdasági egység összes funkcióját tartósan ellátják [3. cikk (4) bekezdés]. A hatályos Tpvt.
közös vállalat meghatározása még az 1991-es bizottsági koncentratív-kooperatív koncepció
mentén határolta el, hogy az alapítást összefonódásként vagy versenykorlátozó
megállapodásként kell-e értékelni, ezzel szemben a jelenlegi módosítás - a már 1998 óta élő -
full-function és non-full-function joint venture szerinti elhatárolást vezeti be.
A 6. §-hoz
Nincs összhangban a vonatkozó közösségi szabályokkal az, hogy a hatályos magyar
rendelkezések szerint az ötszázmillió forintos küszöbérték az összefonódásban résztvevő
vállalkozás-csoportok közül az irányítást szerzőre és a befogadóra nem érvényesül (azoknak
akár nulla forint forgalma mellett is engedélyköteles az összefonódás, ha a beolvadó vagy
irányítás alá kerülő csoporté meghaladja a 10 milliárd forintot). A módosítás az „érintett
vállalkozás-csoport” [26. § (5) bekezdés] fogalmat használva kiküszöböli ezt az
ellentmondást.
A fúziós fejezet bejelentési küszöbszámai az első versenytörvény megalkotás óta nem
változtak, akkor is becslésszerűen kerültek megállapításra. A küszöbszámok megalkotása óta
eltelt időszak inflációs változásait is figyelembe véve a kialakított küszöbszámok az eredeti
érték szerint egyre „lejjebb” kerültek. (Az 1990-es 10 milliárd forintos küszöbszám
inflációkövető változásokkal jelenleg 50 milliárd forint lenne.) A küszöbszám változtatásánál
a mérték nagysága a valódi kérdés. A javaslat a szakmai egyeztetések alapján arra az
álláspontra helyezkedik, hogy a 15 milliárd forintos küszöbérték megfelelő a cél elérése
érdekében. Abban az esetben, ha egyes piacokon szükséges, akkor az ágazati jogszabályok
tartalmazhatnak speciális összevásárlási szabályokat. A küszöbszám megemelése a
vállalkozások adminisztratív terheinek csökkenését is maga után vonja.
A fúziós rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint kizárólag az azonos „vállalkozás-
csoportok” közötti, két éven belüli, még nem engedélyezett ügyleteket kell összevonni, mivel
e szabályozás funkciója annak megakadályozása, hogy a vállalkozások a tranzakciók több
lépésben történő végrehajtásával elkerüljék a versenyhatósági kontrollt. A módosítás a fúziós
rendeletnek megfelelő szabály magyar jogba történő átültetését jelenti. A hatályos magyar
szabályozás szerint az engedélykérési kötelezettség alá esett (és egyszer már értékelt)
összefonódásokkal is számolni kell minden újabb koncentrációnál. Ezt az anomáliát a
módosítás az „engedélykérési kötelezettség alá nem esett” szövegrész beiktatásával orvosolja.
A hitelintézetek mérőszámainak módosítása azért szükséges, mert az új fúziós rendelet
hatályba lépéséig (2004. május 1.) a korábbi közösségi fúziós rendelettel azonos mérőszámot
írt elő a Tpvt. a hitelintézetek számára. Ez az új fúziós rendelet hatályba lépésével
megváltozott, s az újbóli összhangba hozás mindenképpen célszerű, mivel így a Bizottságtól
áttett ügyekben is átláthatóbbak lesznek a körülmények.
A 7. §-hoz
31
A „vállalkozás-csoport” valamely vállalkozás és az ahhoz, a közvetett résztvevőkre
vonatkozó szabályok szerint kapcsolódó vállalkozások együttesét jelenti. A „vállalkozás-
csoport” kifejezés a közösségi jog gazdasági egységként értelmezett „vállalkozás” fogalmát
vezeti be a magyar szabályozásba.
A módosítás utáni versenytörvényben az újonnan bevezetett vállalkozás-csoport
fogalom először a 15. § (1) bekezdésében jelenik meg. A 15. § (2) bekezdésében ezért
definiálja a törvény a régi 26. § (3) bekezdés fogalmai segítségével azt, hogy mely
vállalkozások tartoznak egy vállalkozás-csoportba, így az új 26. § (3) bekezdésében elegendő
a 15. § (2) bekezdésére visszautalni. A módosítás után a 26. § (3) bekezdése a 15. § (2)
bekezdésére visszautalva - egyezően a fúziós rendelettel - a d) pontban foglalt kivétellel az
önálló irányítókra, irányítottakra korlátozná a közvetett résztvevők körét.
A 8. §-hoz
A fúziós rendelet eltérő irányításfogalmat használ, mint a Tpvt., amelyből
jogalkalmazásbeli eltérések adódnak. A Tpvt. közvetett résztvevőnek (így a forgalomba
beszámítandónak) tekinti az érintett vállalkozások valamelyike és egy vagy több további
vállalkozás által közösen irányított vállalkozásokat is. A fúziós rendelet az ilyen közösen
irányított vállalkozás forgalmának figyelembevehetőségére nem tartalmaz szabályt. A kérdést
a 98/C66/04 közlemény 40. pontja rendezi: a közösen irányított vállalkozás forgalmát
egyenlően kell szétosztani a közös irányítók között. A közösen irányított vállalkozások nettó
árbevételének meghatározására a Tpvt. 27. §-a egy új (5) bekezdéssel egészül ki, amely
tisztázza a régebbi bizonytalanságot - a közösen irányított vállalkozás(ok) nettó árbevételéből
csak az összefonódásban érintett vállalkozáscsoportok irányítási arányának megfelelő részt
kell figyelembe venni.
A 9. §-hoz
A módosítás szerinti full-function, illetve non-full-function elhatárolás mellett az EK
fúziós rendelet 2. cikkének (4) bekezdése az alapítók közötti egyeztetést szolgáló közös
vállalkozások (kooperatív közös vállalatok) esetében az összefonódás elbírálásának alapjául
az általánosan alkalmazott erőfölény-teszt helyett az annál szigorúbb kartell mentesülési
kritériumokat rendeli. A módosítás ezt a szabályozást veszi át.
A 10-16. §-hoz
A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXV. törvény a
„Központi Költségvetés” fogalmat rögzíti az „Állami Költségvetés” helyett, ezért vált
szükségessé a kifejezés igazítása. Az utolsó fordulat azt erősíti meg a Tpvt.-ben is, hogy
költségvetési előirányzat csökkentésére ne lehessen mód, csak úgy, ha azt az Országgyűlés
rendeli el, így az alacsonyabb szintű jogszabállyal történő rendelkezés kizárt.
A Gazdasági Versenyhivatal elnöke feladatai között nevesítésre kerül a versenykultúra
fejlesztése; e módosítás az eddigi gyakorlatot rögzíti. Az Európai Unió ajánlásai alapján ezt a
tevékenységet a GVH hosszú ideje ellátja.
A Gazdasági Versenyhivatal jogállása, feladatai, országgyűlési kapcsolatai sok
szempontból különböznek a közigazgatás más szerveitől. A köztársasági elnök által
32
kinevezett tisztségviselők helyzetét tekintve, s a munkatársak, a vizsgálók kötelezettségei,
jogai körében is számottevők az eltérések, szigorúbbak a kötöttségek. Erre tekintettel a
javaslat módosítani javasolja a juttatások szabályozását. A módosítás elsődleges motívuma,
hogy a GVH feladatai teljesítése érdekében (a versenyfelügyeleti munka színvonalának
további emelésére törekedve) megnyerhesse (és megtarthassa) a speciális jogi és
közgazdasági tudással magas szinten rendelkező, valamint sok éves tapasztalattal bíró
szakembereket a GVH döntéshozó fórumának tagjaként. A javaslat figyelembe veszi azt a
sajátosságot is, hogy a Versenytanács tagjai a közigazgatásban szokatlan státusszal
rendelkeznek: a köztársasági elnök nevezi ki őket, és döntéseik során a bíróihoz hasonló
függetlenséget élveznek, csak a törvénynek vannak alárendelve. A korábbi elveknek
megfelelően a Tpvt. rendelkezéseit az Állami Számvevőszék szabályozásához közelíti a
javaslat.
Az irodavezető-helyettesi szint beiktatása azért szükséges, mert a hivatal felelősségi
rendszerében gondot okoz egy ilyen középvezető helyettesítésére szolgáló szint hiánya.
A 17. §-hoz
Az ágazati vizsgálatok növekvő szerepére tekintettel szükséges e jogintézmény
eljárásjogi finomítása, és a felhalmozódott tapasztalatok felhasználásával a Tpvt. rendszerébe
való jobb beillesztése.
Az ágazati vizsgálatnak két fő vonása azonosítható. Egyfelől a versenyfelügyeleti
eljáráshoz képest is sajátos közigazgatási eljárási természettel bír, másfelől a Gazdasági
Versenyhivatal elnökéhez kötődik. Erre tekintettel az ágazati vizsgálatról szóló új fejezet a III.
részben kerül elhelyezésre, a versenyfelügyeleti eljárás általános szabályairól szóló fejezet
előtt.
Az ágazati vizsgálat atipikus közigazgatási eljárási természetéből fakadóan nem csupán
a Ket., de a Tpvt. rendelkezéseihez való viszonyát is szükséges tisztázni. Utóbbi
vonatkozásában a vizsgálók kizárására és a határidők számítására irányadó rendelkezések
alkalmazhatósága indokolt.
A javaslat orvosolja azt a korábbi hiányosságot, hogy nem került kellően konkrétan
megjelölésre az ágazati vizsgálat indoka. A vizsgálat indokának részletes megjelölését előíró
rendelkezés a jogorvoslat hatékonyságát is biztosítja. A GVH részéről résztvevők kijelölésére
vonatkozó kifejezett rendelkezés a kizárás kezdeményezéséhez szükséges alapvető
információt garantálja a vizsgált piaci szereplők számára.
Az ágazati vizsgálatok egyik legérzékenyebb területét az üzleti titok jelenti, mivel a
hatályos Tpvt. csak az - üzleti titokról nem rendelkező - Áe. rendelkezéseit teszi irányadóvá
az eljárásra. A módosítás ezt a hiányosságot pótolja, amikor a Tpvt. 55. §-ához hasonló, de az
ágazati vizsgálatra specifikált rendelkezéseket ír elő az üzleti titok kezelésére.
A javaslat rögzíti, hogy a vizsgálat lezárásaként jelentés készül, amelynek üzleti titkokat
nem tartalmazó változatát a Gazdasági Versenyhivatal nyilvánosságra hozhatja. Az ágazati
vizsgálatról szóló jelentés tartalmát illetően három garanciális szabály biztosítja a
nyilvánosságra hozatal előtti észrevételezést, illetve az álláspontok megjelenítését. Egyrészt a
vizsgálatban résztvevő piaci szereplők betekinthetnek az eljárás irataiba a Ket. alapján,
azokról feljegyzéseket, másolatokat készíthetnek, másrészt a nyilvánosságra hozatal előtt
33
megkapják a jelentés szövegét és azt észrevétel ezhetik, harmadrészt pedig észrevételeik a
jelentéssel együtt a meghallgatásról készült összefoglalóban, illetve ha készítenek érdemi
állásfoglalást, akkor erre vonatkozó kérés esetén önállóan is megjelennek. Előfordulhat, hogy
vannak olyan piaci szereplők, akik a vizsgálatnak nem részesei, de érdekeltségüket jelzik a
Gazdasági Versenyhivatal felé annak érdekében, hogy álláspontjukat kifejthessék a vizsgálat
kapcsán. A javaslat lehetővé teszi, hogy a jelentésre ők is észrevételeket tegyenek, ugyanis a
rendelkezés tágabb körről, érintettekről, és nem felvilágosítás adására kötelezettekről szól.
A módosítás egyértelművé teszi az ágazati vizsgálat természetének és céljának
rögzítésén túl a piaci szereplők számára is, hogy annak eredményeképpen versenyfelügyeleti
eljárás indulhat, és ott a szolgáltatott adatok a Tpvt. módosított 65. §-ának (9) bekezdése
alapján a versenyfelügyeleti eljárásban is felhasználásra kerülhetnek.
A 18. §-hoz
A GVH versenyfelügyeleti eljárásai a hatásos verseny működéséhez fűződő közérdek
védelmében indulnak. A javaslat világossá teszi, hogy a sérelmet szenvedőnek arra van joga,
hogy a GVH-hoz fordulva előadja a sérelmét, és erre a GVH-tól választ kapjon, így nincs
alanyi joga a közérdek védelmében indítandó versenyfelügyeleti eljárást kikényszeríteni.
A piaci zavarokat ugyanakkor leginkább a piacon tevékenykedő vállalkozások és a
fogyasztók érzékelik, ezért a tőlük származó információk, jelzések ténylegesen
nélkülözhetetlenek a hivatal számára. Mindez azt jelenti, hogy meg kell teremteni a piaci
információk becsatornázásának módját, úgy, hogy a törvénysértést észlelő, GVH-hoz forduló
személyek ügyével a hivatal köteles legyen foglalkozni, és e személyek megfelelő
tájékoztatása megtörténjen, s ezáltal biztosított legyen, hogy a GVH nem önkényesen dönt az
egyes ügyek elbírálásáról. A javaslat olyan rendszer kialakítására törekszik, amelyben a
panaszok elsődleges funkciója, vagyis információforrás-jellege kap nagyobb hangsúlyt.
Az Európai Unió versenyhatósága, az Európai Bizottság panaszok kezelésére vonatkozó
gyakorlata is megjelenik abban a szabályozási javaslatban, mely a formális és informális
bejelentéseket megkülönböztető eljárás jogszabályi megalapozását célozza.
A javaslat szerint csak a GVH által közzétett és a bejelentők által megfelelően kitöltött
bejelentési űrlapokon benyújtott beadványok minősülnek formális bejelentésnek. Panaszként
kezelendő minden olyan egyéb, a GVH-hoz érkezett jelzés, amelyben a panaszos
felismerhetően megjelöl egy vállalkozást, amelynek valamely magatartását sérelmesnek
tekinti, valamint amely tartalmazza a panaszos nevét és címét. A panaszokat a GVH tartalmuk
szerint kezeli, de a panaszost a hivatal intézkedéséről szóló tájékoztatáson túl nem illetik meg
egyéb jogosultságok. A panaszok kezelésére a javaslat önálló eljárási szabályokat állapít meg,
s egyúttal kizárja a 2004. évi XXIX. törvény 141-143. §-ainak alkalmazását.
Versenyfelügyeleti eljárás természetszerűleg mindkét típusú beadvány nyomán indulhat,
hiszen az eljárás továbbra is hivatalból folyik. A jogaikban megsértettek számára nem a
bejelentés és panasz az egyetlen eszköz a jogsérelmük orvosolására, hanem adott a bíróságok
előtti egyéni jogérvényesítés lehetősége is, melynek szabályait a javaslat kiegészíti, bővítve a
jogérvényesítési módozat igénybevételének lehetőségét.
34
Bejelentő bárki lehet, személyes érdekeltség valószínűsítése nem szükséges. A
bejelentői kör ilyen nagyfokú kiterjesztése határozottabb módon fejezi ki a versenyjog
közjogias jellegét, valamint tovább erősíti a bejelentések információforrás mivoltát.
A bejelentési eljárás speciális eljárás; a Ket. rendelkezései csak akkor alkalmazhatók, ha
a Tpvt. kifejezetten így rendelkezik. A bejelentési eljárás megkülönböztetendő a Tpvt. fő
eljárás-típusától, a versenyfelügyeleti eljárástól is.
A bejelentések formalizálásával és a megfelelő bejelentési űrlapok kialakításával a GVH
-	a korábbiakhoz képest - valószínűsíthetően sokkal több és jobb minőségű információhoz jut
majd a bejelentésekből, mint az eddigi helyzetben.
A bejelentési eljárásban csak az ott szabályozott „vizsgálati” eszközök vehetők igénybe,
és azok is csak az érintettek önkéntes közreműködésével.
A bejelentés „elutasítása” ellen egyfokú jogorvoslat vehető igénybe, melyet a Fővárosi
Bíróság bírál el. (Az egyéni jogérvényesítés valódi terepe azonban a polgári per, melynek
megindításában az egyéni sérelmet szenvedett nem korlátozott.)
A javaslat lehetővé teszi a bejelentés során adatot szolgáltató személyek, vállalkozások
számára azt, hogy a bejelentéses eljárásban kérjék adataik üzleti titokként történő kezelését.
Az iratbetekintésre csak a bejelentő jogosult, és ő is csak akkor - jogorvoslati jogának
gyakorolhatósága érdekében - ha a bejelentését „elutasították.” Ha versenyfelügyeleti eljárás
indul, az iratbetekintésre ezen eljárás szabályai irányadók.
A bejelentések elintézésére rendelkezésre álló határidő a hatályos szabályok szerint
alakul. Ha a bejelentés alapján versenyfelügyeleti eljárás indul, az eljárást megindító végzés
meghozatalára, tartalmára, közlésére stb. már a versenyfelügyeleti eljárás szabályai lesznek
irányadók.
A panasz alapján indított eljárás nem közigazgatási hatósági eljárás, így a Ket. szabályai
nem érvényesülnek. Azokat a beadványokat, amelyeket nem a GVH által közzétett,
megfelelően kitöltött űrlapon nyújtanak be, a GVH piaci információt tartalmazó panaszként
kezeli, ugyanakkor mindenképpen foglalkoznia kell az ilyen beadványokkal is. A formai
kötöttségek hiányának köszönhetően a vizsgáló mérlegelheti, hogy a hivatal tudomására jutott
információk alapján az eljárás mikor induljon meg, hasonlóan ahhoz, amikor a hivatal saját
észlelése alapján indul valamely eljárás.
A panaszost megilleti a tájékoztatáshoz való jog, vagyis tájékoztatni kell arról, hogy az
ügyben indokolt vagy sem eljárást indítani, ideértve azt is, ha a versenyfelügyeleti eljárás már
folyamatban van, vagy volt, ezért nem szükséges a megindítás.
Természetesen annak sincs akadálya, hogy a panaszra adott elutasítást tartalmazó
tájékoztatást követően a panaszos úgy egészítse ki a beadványát, hogy azt a GVH már
bejelentésként legyen köteles kezelni.
A 19. §-hoz
A versenyfelügyeleti eljárásra a Tpvt. eltérő rendelkezése hiányában a Tpvt. 44. §-a
alapján az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.)
35
rendelkezéseit kell alkalmazni. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) - néhány kivétellel - a módosított
versenytörvénnyel egyidőben, 2005. november 1-én lép hatályba. Egyidejűleg az Áe. hatályát
veszti, ezért szükséges a Ket., mint mögöttes joganyag és a Tpvt. szabályainak
„összefésülése”. A javaslat azokat a Ket. szakaszokat nem tünteti fel, amelyeket azért nem
kell alkalmazni, mert az adott kérdésre a Tpvt. más szabályt ad, továbbá azokat sem, melyek
alkalmazása fogalmilag kizárt a versenyfelügyeleti eljárásban.
A 20. §-hoz
A Ket. 71. §-ának (1) bekezdése alapján a hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az
eljárás során eldöntendő egyéb kérdésekben pedig végzést. A módosítás biztosítja, hogy
határozatot csak a versenytanács hozhasson.
A 21. §-hoz
A Tpvt. 48. §-ának (1) bekezdése szerint az eljáró versenytanács érdemi határozatát fő
szabály szerint háromtagú tanácsban hozza. Ha az eljárás tárgya a vállalkozások
összefonódásának ellenőrzése, gazdasági erőfölénnyel való visszaélés vagy a gazdasági
versenyt korlátozó megállapodás elbírálására irányul és az indokolt, a versenytanács öttagú
tanácsban dönt. A fentiek értelmében a Tpvt. III. Fejezetében szabályozott, a fogyasztói
döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmába ütköző magatartás elbírálásakor
háromtagú a versenytanács, nincs lehetőség arra, hogy öt versenytanács tag járjon el. A GVH
gyakorlatában előfordul, hogy bonyolult, nehezen megítélhető vagy különösen nagy
érdeklődésre számot tartó, a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával kapcsolatos
ügyben kell határozatot hozni. A javaslat lehetővé teszi az öttagú testületben történő
döntéshozatalt ilyen esetekben is.
A 22. §-hoz
A Ket. szabályaival való összhang megteremtése érdekében a tervezet a rendbírság
kifejezést eljárási bírságra változtatja.
A 23. §-hoz
A Tpvt. 52. és 53. §-a rendelkezik az ügyfélről. A hatályos szabályozás azonban hiányos
volt a tekintetben, hogy nem rendelkezett azon esetről, amikor a hivatalból már megindított
eljárás során derül ki, hogy egy vagy több eljárás alá nem vont vállalkozás is részese volt a
vizsgált magatartásnak. E hiányosságot orvosolja a módosítás azáltal, hogy lehetővé teszi e
vállalkozások eljárásba vonását. Garanciális szabály, hogy az új vállalkozást csak a vizsgáló
vonhatja az eljárásba. Amennyiben ilyen igény versenytanácsi szakban merül fel, az eljáró
versenytanács a 72. § (1) bekezdése alapján visszaadja a vizsgálónak az ügyet. Az új (5)
bekezdés a fúziós ügyekben felmerült gyakorlati problémát orvosolja.
A 24. §-hoz
Az eljárás hatékony lefolytatása indokolttá teszi, hogy az iratok csak a vizsgálat
befejezése után legyenek betekinthetőek. Ez a rendelkezés nem csökkenti a védekezéshez
való jog tartalmi mélységét, az ügyfél számára az eljárás során keletkező iratok a törvényi
36
kivételektől eltekintve továbbra is betekinthetőek maradnak, csupán a betekinthetőség
megnyílásának időpontja módosul.
A javaslat szerinti szabályozás illeszkedik a versenyfelügyeleti eljárások
háttérszabályaként alkalmazott közigazgatási hatósági eljárás szabályaihoz, melyek szintén
nem az eljárás megindítását teszik meg kifejezetten az iratokba való betekinthetőség kezdő
időpontjának. Ugyanígy a nemzetközi gyakorlat is alátámasztja, illetve az Európai Bíróság
esetjoga is elismeri, hogy az antitröszt eljárásokban a vizsgálatok sikerességének biztosítása
érdekében szükséges és arányos az iratbetekintési jog megnyílásának időben történő kitolása.
Az ügyész iratbetekintési jogára és a szakértő versenyfelügyeleti eljárásban való
iratbetekintési jogára vonatkozó szabályok nem változtak, azonban a szakértő ágazati
vizsgálatban gyakorolt iratbetekintési jogára vonatkozó szabályok és a bejelentő
iratbetekintési jogát előíró rendelkezések a Tpvt. külön fejezeteiben kerültek szabályozásra.
A módosítás a büntetőeljárás szabályaival összhangban kimondja, hogy a
nyomozóhatóság - ügyészi jóváhagyás mellett - betekinthet az eljárás során keletkezett
iratokba.
Az eljárás egyéb résztvevői közül a tanú iratbetekintési jogáról nem rendelkezik a
Tpvt., így e tekintetben a Ket. megfelelő szabálya alkalmazandó, mely szerint a tanú
betekinthet a saját tanúvallomásáról készített jegyzőkönyvbe.
A versenyfelügyeleti eljárás aktája minden olyan dokumentumot tartalmaz, amelyet a
GVH beszerzett, megkapott, előállított vagy összeállított az adott ügyben folytatott vizsgálat
során. Az akta egy része megismerhető, másik része pedig a Ket. 68. § (2) bekezdése és a
Tpvt. 55. §-a alapján minősül nem betekinthető iratnak.
Ezen iratok körét bővíti ki a Tpvt. 55. §-ának új (5) bekezdése, amely kimondja, hogy a
GVH eljárása során az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevői nem tekinthetnek be a Gazdasági
Versenyhivatal, az Európai Bizottság és a tagállami versenyhatóságok belső irataiba, ide értve
az 1/2003/EK rendelet 11. és 14. cikke szerint készített iratokat, valamint a Gazdasági
Versenyhivatal és más hatóságok közti vagy az utóbbiak egymás közti levelezését. A
módosítás tehát két új, be nem tekinthető iratkört nevesít: a versenyhatóságok (GVH, Európai
Bizottság, valamint más tagállami versenyhatóságok) belső iratait, illetve a GVH és más
külföldi és magyar hatóságok közötti levelezéseket. A belső iratok és a hatóságok közötti
levelezések be nem tekinthetővé nyilvánításának célja az, hogy a GVH-n belül biztosítsa a
folyamatban lévő versenyfelügyeleti eljárásokkal kapcsolatos szabad véleménykifejezést és
döntés-előkészítést, elősegítve ezzel az eljárás eredményes lefolytatását és a döntéshozatali
eljárás, valamint a GVH működésének hatékonyságát. A belső iratok és a hatóságok közötti
levelezések természetüknél fogva általában nem rendelkeznek bizonyító erővel; azok nem
terhelőek vagy kimentőek a felek számára, így az azokkal kapcsolatos iratbetekintés
korlátozása nem sérti a felek védekezéshez való jogának megfelelő gyakorlását. Garanciális
rendelkezés azonban, hogy mindkét kategóriába tartozó iratok betekinthetőek legyenek,
összhangban a védekezéshez való jog biztosításának követelményével, amennyiben azokat a
GVH a jogsértés bizonyításához használja fel.
A belső iratok körébe tartozik a versenyfelügyeleti eljárás során készült összes olyan
munkaanyag (tervezet, emlékeztető, vélemény, feljegyzés), amely egy adott
versenyfelügyeleti eljárással kapcsolatos, és nem minősül bizonyítéknak, hanem az eljárás
37
eredményes lefolytatását hivatott biztosítani, illetve az ügyben való döntést készíti elő. Ilyen
munkaanyagok például az irodákon belüli vagy azok közötti, a versenyfelügyeleti eljárással
kapcsolatos feljegyzések (pl. a vizsgáló által alkalmazott bírságszámítási módszerről szóló
feljegyzés stb.). A módosítás nemcsak a GVH belső iratait, hanem a vele kapcsolatban álló
Európai Bizottság és tagállami versenyhatóságok belső iratait is be nem tekinthetőnek
nyilvánítja a fentebbiekben kifejtett megfontolásból.
A hatóságok közötti levelezések be nem tekinthetősége szempontjából hatóság alatt kell
érteni azokat a magyar hatóságokat, amelyekkel a GVH feladatainak teljesítése során
kapcsolatba kerül (pl. rendőrség, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség), az Európai
Versenyhálózat (ECN) tagjait (azaz az Európai Bizottságot és más tagállami
versenyhatóságokat), illetve az ECN-en kívüli egyéb hatóságokat - beleértve a közösségi
versenyhatóságokon kívüli harmadik állambeli versenyhatóságokat is -, amennyiben azokkal
a GVH megkeresés vagy kétoldalú együttműködési megállapodás alapján kerül kapcsolatba.
A módosítás összhangban áll az 1/2003/EK tanácsi rendelet 27. cikkének (2)
bekezdésével, amely szerint „[...] Az iratbetekintés joga nem terjed ki a bizalmas jellegű
információkra és a Bizottság vagy a tagállami versenyhatóságok belső dokumentumaira. Az
iratbetekintés joga különösen nem terjed ki a Bizottság és a tagállami versenyhatóságok közti
vagy az utóbbiak egymás közti levelezésére, ide értve a 11. és a 14. cikk szerint készített
dokumentumokat.”. A fentebb említett iratok bizottsági szabályozáshoz hasonló védelemben
való részesítése elvárásként fogalmazódik meg valamennyi ECN-tag felé, mivel ezen iratok
hatóságokon belül maradása csak abban az esetben garantált, ha valamennyi ECN-tag kizárja
ezekre nézve az iratbetekintést.
A 25-27. §-hoz
A mulasztás igazolásának, a nemzetközi jogsegélynek, és a külföldre irányuló
kézbesítésnek a hatályos Tpvt.-beli szabályai közül csak azok a rendelkezések maradnak a
módosítás után a versenytörvényben, amelyek eltérőek a Ket. szabályaitól, élve a Ket. 13. §
(2)	bekezdésének d) pontjában kapott felhatalmazással.
A 28. §-hoz
A Ket. szabályaival való összhang érdekében a javaslat a rendbírság kifejezést eljárási
bírságra változtatja.
A 29. §-hoz
A kérelmes eljárások megszűnése maga után vonja az alkalmazásához kapcsolódó egyéb
rendelkezések módosítását is, így értelemszerűen kikerülnek a törvényből az ilyen eljárások
díját meghatározó szabályok is.
A 30. §-hoz
Az ügyintézési határidő szabályai csak néhány ponton módosulnak. A (2) bekezdés
egyszerűsítése egyes kérelmes eljárások megszüntetéséhez kapcsolódik.
Érdemi módosítás a fúziós eljárás valódi kétfázisúvá alakítása. A vállalkozások
érdekeinek figyelembevételével módosul a Tpvt. vonatkozó rendelkezése, mely szerint, ha a
38
versenytanács a 45. nappal bezárólag nem hoz a 63. § (3) bekezdés a) pontja szerinti döntést,
vagy nem hosszabbítja meg az eljárását, mely hosszabbítással deklarálja az eljárás első-fázis
mivoltát, akkor végzéssel teljes körűvé nyilvánítja az eljárást. Mindez megfelel az átlátható,
előrelátható fúziós eljárásra vonatkozó ICN (International Competition Network) ajánlásnak
is. A 45 napon belüli döntés felel meg a fúziós rendeletnek a tagállamok hatáskörrel
rendelkező hatóságaihoz történő áttételről szóló 9. cikk (6) bekezdésben meghatározott
értesítési kötelezettségnek is, mely szerint a bizottsági áttételt követő 45 munkanapon belül az
érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága tájékoztatja az érintett vállalkozásokat az
előzetes versenyjogi értékelés eredményéről, és arról, hogy milyen további intézkedéseket
szándékozik tenni, ha vannak ilyen intézkedések.
Az első-fázisú összefonódási eljárásra nem indokolt fenntartani a 60 napos hosszabbítási
lehetőséget, hiszen éppen az a cél, hogy az az időtartam, amely alatt a vállalkozások
bizonytalan helyzetben vannak tranzakciójuk versenyjogi megítélése tekintetében, az ésszerű
legkevesebbre csökkenjen, ezért csak 20 napos hosszabbítási lehetőséget ad a javaslat.
A versenyfelügyeleti eljárásokban időnként igen alapos, a piaci körülmények
vizsgálatán alapuló szakvélemények beszerzésére, vagy részletes, szakértő módszerekkel
végzett piackutatás elvégeztetésére is szükség van, mely során piackutatással foglalkozó
vállalkozások megbízása is szakértő igénybevételének, illetve szakvélemény kérésének
minősül. Figyelembe véve az esetenként igen hosszadalmas szakértői elemzések
szükségességét, és ezeknek a jövőben, a vizsgálatok mélységének növekedésével várhatóan
fokozódó gyakoriságát, célszerű a szakvélemény megérkezéséig eltelt időt az elintézési
határidő számításakor figyelmen kívül hagyni.
A 65/A. és a 65/B. § szerinti nemperes eljárások időtartama szintén figyelmen kívül
hagyandó a határidők számításánál.
A 31. §-hoz
A Tpvt. 65. §-a a vizsgáló és eljáró versenytanácstag tényállás tisztázása érdekében
gyakorolható jogosítványairól rendelkezett. Az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV.
törvény valóban nem tartalmazott ilyen részletes jogosítványokat, a 2005. november 1-jétől
hatályos Ket. azonban kimerítően, néhol még a jelenleg hatályos Tpvt. szabályainál is
bővebben szabályozza a kérdéskört. A módosítás lényege, hogy elhagyja a Ket.-ben
szabályozott vizsgálati jogosultságokat a kettős szabályozás elkerülése érdekében, a
többletszabályokat viszont meghagyja, illetve új intézményeket épít be.
A Ket. 51. § (3) bekezdése szerint törvény vagy kormányrendelet kötelezővé teheti,
hogy az ügyfél a hivatalból folytatott eljárásban a hatóság erre irányuló felszólítására közölje
az érdemi döntéshez szükséges adatokat. A kötelezettség elmulasztása, illetve valótlan adat
közlése esetére a jogkövetkezményt a 61. § tartalmazza. Személyes adat közlésére csak
törvény kötelezhet. Az ehhez szükséges alapot teremti meg az új (2) bekezdés. Egyúttal azt is
rögzíti e szabály, hogy az ügyfél - a Ket. 51. §-ának (5) bekezdésében foglaltakon túlmenően
-	a jogsértés beismerésére sem köteles. (Ez a szabályt a hatályos (6) bekezdés tartalmazza; az
ügyféltől különböző személyek esetében a tanúvallomás megtagadhatóságának szabályai
alkalmazandók, ezért a hatályos (6) bekezdésnek a „nyilatkozó személyre” vonatkozó
fordulata elhagyásra kerül.)
39
A Ket. 17. §-ának (4) és (6) bekezdése, 27. §-ának (6) bekezdése, 51. §-ának (3)
bekezdése és 56. §-ának (6) bekezdése alapján személyes adat megismerésére és kezelésére,
más szervhez való továbbítására, nemzetközi jogsegély keretében való továbbítására, ügyfél
személyes adat kapcsán való nyilatkozattételre kötelezésére, illetőleg szemle keretében való
lefoglalására csak törvényi felhatalmazás alapján van lehetőség. A GVH vonatkozásában a
felhatalmazást a Tpvt. 65. §-ának (4) bekezdése adta meg, azonban csak az adatok szűkebb
körére vonatkozóan és nem teljes körűen, ugyanis a törvényi felhatalmazás csak az eljárás
résztvevőinek személyes adatainál szűkebb adatkört magába foglaló személyi adatok
megismerésére szólt. Ezen okok miatt kerül sor a 65. §-nak a személyes adatok védelméről és
a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény szellemében való
korszerűsítése, és annak rögzítésére, hogy eljárása során, a vizsgált gazdasági tevékenységgel
összefüggésben és az eljárás céljaihoz kötötten, továbbá indokolt esetben ezen túlmenően is a
Gazdasági Versenyhivatal jogosult kezelni a személyes adatokat.
A javaslat szabályozza az adathordozóról készített fizikai tükörmásolat felhasználását.
Az IT forensic kifejezés olyan elektronikus adatgyűjtést takar, amelynek lényege egyes
hardver eszközök tartalmáról való, az eredetivel mindenben megegyező, ún. tükörmásolatok
készítése. Ez lehetővé teszi például egy számítógép merevlemeze aktuális állapotának
rögzítését és hiteles másolatként való elvitelét, miközben az eredeti hardver az ügyfélnél
marad, nem akadályozva annak további tevékenységét. A tükörmásolat azután részletesen
vizsgálható, ide értve a normális másolatokkal szemben a számítógépről a másoláskor már
törölt adatok előhívását, illetve egyéb olyan jellemzők megismerését, melyek rendes (floppyn,
CD-n, pendrive-on való) rögzítés esetén elvesznének. A másolatot készítő szoftver egy olyan
bizonyítványt és kódot generál, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a tükörmásolat az
eredetivel mindenben megegyező. A tükörmásolat manipulációja (bármely fájl minimális
megváltoztatása) esetén is megváltozik ez a kód. Emiatt ha az IT forensic útján készült
másolat kódja az eljárás befejezésekor is azonos a helyszínen kiállított bizonyítványon
szereplővel, akkor a másolat hitelesen bizonyítja, hogy a benne foglalt bizonyítékot az eredeti
számítógép tartalmazta. A tükörmásolatot, illetve egyes részeit tehát sem törölni, sem
megváltoztatni nem lehet, ennél fogva sokkal megbízhatóbb bizonyítási eszköz, mint a
számítógép lefoglalása és elszállítása, ugyanis ha nem kerül rögzítésre a számítógép
lefoglaláskori állapota, akkor a hatóság nem tudja bizonyítani, hogy nem utólag kerültek
megváltoztatásra az adatok. A tükörmásolat készítése egyúttal az ügyfélnek is előnyös, mivel
számítógépei a birtokában maradnak. Hangsúlyozandó, hogy ez a bizonyítási eszköz a
hatályos szabályok szerint is alkalmazható, a tükörmásolat az irat fogalma alá esik, a javaslat
csupán a pontos szabályozás érdekében említi külön ezt a technológiát.
A tükörmásolat, illetve az egyéb adathordozók (pl. füzet, notesz) lefoglalása révén a
Versenyhivatal tudomására juthat más, akár személyes, akár üzleti jellegű adat, ezért ezek
kezelésére a GVH-t fel kell jogosítani, ha az adott bizonyítási eszköz nem bontható szét a
bizonyító erő sérelme nélkül (tükörmásolat esetében mindig ez a helyzet). Ha a fizikai
szétválasztás lehetséges a bizonyító erő sérelme nélkül, ezt kell elvégezni (kivéve, ha az
ügyfél hozzájárul a nem az ügyhöz tartozó személyes adatai kezeléséhez).
A 65. § (1) bekezdésének b) pontjára nincs szükség, mert a Ket. - mind az elvégezhető
cselekmények, mind a közreműködésre kötelezhető személyek szempontjából tágabban
fogalmazó - 92. § (1) bekezdése alkalmazható, amely szerint: a helyszíni ellenőrzés során az
ellenőrzést végző személy az ellenőrzéshez szükséges területre, építménybe és egyéb
létesítménybe beléphet, ott az ellenőrzés tárgyával összefüggő bármely iratot, tárgyat
megvizsgálhat, az ügyféltől vagy képviselőjétől, továbbá az ellenőrzés helyszínén tartózkodó
40
bármely más személytől adatot és tájékoztatást kérhet, az ügyfelet nyilatkozat tételére hívhatja
fel, a helyszínről, a megszemlélt tárgyakról, folyamatokról kép- és hangfelvételt készíthet,
mintavételt eszközölhet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le. A szemle tekintetében
szintén a Ket. irányadó.
A javaslat hatályon kívül helyezi a 66. § lefoglalásra vonatkozó rendelkezéseit, mivel
azt a Ket. rendezi. A zár alá vétel szabályai viszont beillesztésre kerülnek a 65. §-ba. A zár alá
vétel a bizonyítékok biztosítását szolgálja a helyszíni vizsgálati cselekmények során. A zár alá
vételnek nem feltétele, hogy a bizonyítási eszköz az ügyfél tulajdonát képezze. Zár alá vétel
elrendelésének értelemszerűen akkor van helye, ha jogsértés gyanúja merül fel, és a
bizonyítási eszköz meghamisításától, megsemmisítésétől, elrejtésétől vagy egyéb módon való
hozzáférhetetlenné tételétől lehet tartani. A zár alá vett dolgokat az azok megőrzésére
alkalmas tárolóban vagy külön helyiségben kell elhelyezni, majd a tárolót, illetve helyiséget le
kell zárni, és le kell pecsételni.
A javaslat lehetővé teszi, hogy az egyes eljárásokban beszerzett bizonyítékokat a GVH
más eljárásokban is felhasználhassa. A versenyfelügyeleti eljárás háttérszabályaként szolgáló
közigazgatási hatósági eljárásban a szabad bizonyítási rendszer érvényesül, így a hatóság
dönti el, hogy milyen bizonyítékokat használ fel a jogsértés bizonyításához, és hogyan
értékeli azokat. A szabad bizonyítás folytán bármely, a hivatal tudomására jutott tény
felhasználható a jogsértés bizonyításához.
A bizonyítékok felhasználását illetően az alapvető követelmény az, hogy az ügyfél
védekezhessen az ellene felhozott bizonyítékkal szemben. Ez megvalósul akkor is, ha más
eljárásból veszi át a hatóság a bizonyítékot. Külön értékelést igényelhet az a helyzet, amikor a
bizonyítási eszközöket valamilyen kényszerítő eszközzel (például átkutatás, ellenállás
leküzdése révén) szerzi be a hatóság. Az ilyen intézkedés akkor jogszerű, ha az eszköz
arányos a céllal, ezért a feltételezett jogsértést legalább is valószínűsíteni kell. Ha ez
megtörtént, akkor a felhasználásnál csak azt kell biztosítani, hogy az ügyfelek védekezéshez
való joga ne sérüljön, azaz lehetőséget kell adni valamennyi olyan irat megismerésére, illetve
az azzal szemben való védekezésre, amelyre a hatóság határozatát alapozza. Ez megvalósul
akkor is, ha más eljárásban beszerzett bizonyítékot használ fel a GVH.
A javaslat nemcsak a jogbiztonság és a szabad bizonyítás elvének érvényesülését segíti
elő, hanem célszerűségi elveket is követ, amikor lehetővé teszi, hogy ne kelljen a már
korábban törvényesen beszerzett adatokat újra beszerezni.
A 32. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint bírói jóváhagyás kell a következő vizsgálati
cselekményekhez: az ügyfél, valamint a vele kapcsolatban álló vállalkozások üzleti
helyiségeinek (ideértve a járműveket és az üzleti tevékenységhez használt bármilyen területet)
meghatározott célból való átkutatása és ennek érdekében az oda való önhatalmú belépés; az
ügyfél bármely vezető tisztségviselője, alkalmazottja (megbízottja), valamint a ténylegesen az
irányítást gyakorló más személy magáncélú, illetve magánhasználatú helyiségeibe való
belépés, ideértve a járműveket és más területet is, és ott meghatározott célból való kutatás
folytatása. E szabályokat összhangba kell hozni a Ket.-tel.
A Ket. alapján helyszíni szemle során az eljárással összefüggő helyszín és az ott lévő
tárgy megtekinthető. Szemle magánlakásban is tartható. A szemletárgy birtokosának, illetve a
41
megszemlélni kívánt hely (terület, építmény, egyéb létesítmény stb.) tulajdonosának vagy
használójának távolléte nem akadálya a szemle megtartásának. Indokolt esetben, ha az a
szemle eredményes és biztonságos lefolytatásához szükséges, a hatóság a rendőrség
közreműködését kérheti. A szemle során a szemletárgy birtokosa a tárgy felmutatására
kötelezhető. Ha a szemletárgy birtokosa a szemletárgyat a hatóság felhívására nem mutatja
fel, illetve annak helyszíni átvizsgálását jogellenesen megakadályozza, a hatóság a
szemletárgyat szükség esetén a rendőrség közreműködésével lefoglalhatja. A szemle
megtartásához az ügyész előzetes jóváhagyása (és a rendőrség, továbbá hatósági tanú
közreműködése) szükséges, ha a helyszíni szemlét a hatóság a lezárt terület, épület, helyiség
felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére kívánja megtartani. A helyszíni
ellenőrzés során az ellenőrzést végző személy az ellenőrzéshez szükséges területre,
építménybe és egyéb létesítménybe beléphet, ott az ellenőrzés tárgyával összefüggő bármely
iratot, hatósági igazolványt, bizonyítványt, engedélyt, tárgyat vagy munkafolyamatot
megvizsgálhat, az ügyféltől vagy képviselőjétől, továbbá az ellenőrzés helyszínén tartózkodó
bármely más személytől adatot és tájékoztatást kérhet, az ügyfelet nyilatkozat tételére hívhatja
fel, a helyszínről, a megszemlélt tárgyakról, folyamatokról kép- és hangfelvételt készíthet,
mintavételt eszközölhet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le. A helyszíni ellenőrzés
akadályozása esetén a Ket.-nek a szemle akadályozása esetére vonatkozó rendelkezéseit kell
alkalmazni.
Megállapítható, hogy sem a szemle, sem a hatósági ellenőrzés szabályai nem
jogosítanak kutatásra, vagyis arra a cselekményre, amikor a vizsgáló adott helyiséget
(járművet, területet) bizonyítékot keresve vizsgál át, vagyis mindent megvizsgál, nem csak az
üggyel összefüggő bizonyítékokat, hiszen a célja éppen ezeknek a bizonyítékoknak a
megtalálása. Így viszont óhatatlanul meg fog vizsgálni olyan dolgokat is, amiről az derül ki,
hogy az ügyhöz nincs köze. (A szemle helyszíne az eljárással összefüggő helyszín lehet,
szemletárgy az ügy tárgyával összefüggő dolog, az ellenőrzés során az ellenőrzés tárgyával
összefüggő dolgok vizsgálhatók meg.) A versenyfelügyeleti eljárásban azonban ilyen
kutatásra is szükség lehet, ezért a javaslat erre lehetőséget ad, de csak bírói engedéllyel. Ez a
megfelelő garancia arra, hogy az érintettek magánszféráját indokolatlan kutatással ne sértse a
hatóság.
Az önhatalmúságot illetően a Ket. úgy rendelkezik, hogy ha a szemletárgy birtokosa a
szemletárgyat a hatóság felhívására nem mutatja fel, illetve annak helyszíni átvizsgálását
jogellenesen megakadályozza, a hatóság a szemletárgyat szükség esetén a rendőrség
közreműködésével lefoglalhatja, vagyis az ellenállás leküzdhető, bírói engedély nem
szükséges. Ha a helyszíni szemlét a hatóság a lezárt terület, épület, helyiség felnyitásával, az
ott tartózkodó személyek akarata ellenére kívánja megtartani, ügyészi jóváhagyás szükséges a
Ket. szerint. Ez utóbbi eset külön nevesítése nem indokolt, azt a kutatási felhatalmazás
magába olvasztja. Ha tehát attól lehet tartani, hogy lezárt helyiséget találnak, vagy
ellenszegülés várható, akkor kutatásra kell bírói engedélyt kérni.
Bírói engedély tehát akkor kell, ha kutatásra van szükség, és feltehető, hogy az érintett a
vizsgálati cselekménynek ellenszegülne, akadályozná.
Az engedélyezés tekintetében a Fővárosi Bíróság kap országos illetékességet. A
Fővárosi Bíróság illetékességének egész országra való kiterjesztésével a helyszíni vizsgálat
engedélyezésére jogosult bíróság szintje (megyei bírósági szint) a korábbi szabályozással
megegyező szintű marad, azonban a Fővárosi Bíróság illetékességének kijelölése a GVH
székhelyéhez igazodik. Az engedélyezés központosításával csökkennek az engedélyt kérő
42
hatóság adminisztratív terhei azáltal, hogy a kérelem valamennyi átvizsgálandó helyszínre
nézve egy helyen benyújtható, ezzel párhuzamosan a központosítás gyorsabbá teszi az
engedélyezési eljárást, az olyan eljárások során, ahol a kartell felderítése érdekében az ország
több pontján szükséges párhuzamosan helyszíni vizsgálat lefolytatása. Ez utóbbi szempont
különösen hangsúlyosan jelenik meg abban az esetben, amikor az 1/2003/EK tanácsi rendelet
alapján a Bizottság kíván helyszíni vizsgálatot lebonyolítani Magyarországon, vagy a GVH-t
kéri fel a kutatásban való segítségnyújtásra, illetve a helyszíni vizsgálat Bizottság nevében
való lebonyolítására. Ilyenkor különösen nagy jelentősége van az engedély viszonylag rövid
idő alatti beszerezhetőségének, mivel az Európai Bizottság a legtöbb esetben az EU területén
párhuzamosan, több országban tart egyszerre helyszíni vizsgálatot. A fentebbi szempontokon
túl kiemelendő, hogy a helyszíni vizsgálat a bizonyítékok begyűjtésének és így a titkos
kartellek feltárásának egyik leghatékonyabb eszköze, melyet a vizsgálat lefolytatásának
váratlansága tesz különösen hatékony felderítési eszközzé. Éppen ezért a helyszíni vizsgálat
által érintett vállalkozásoknak, a helyszíni vizsgálat tervezett időpontjának és helyszínének
titokban maradásához jelentős közérdek fűződik. A törvénymódosítás ezen információk
titokban maradásának biztosításához is hozzájárul az engedélyezés központosítása révén.
A Fővárosi Bíróság nem közigazgatási, hanem polgári nemperes eljárásban jár el,
ugyanis ilyen esetben nem hatósági határozat felülvizsgálata a tárgy, és a bizonyítás sem
korlátozódik okirati bizonyításra.
A javaslat kimondja, hogy ha a GVH munkatársai nem a jogsértés tárgyához
kapcsolódó, de jogsértést megalapozó iratot találnak a kutatás során, akkor ez a bizonyíték
lefoglalható, de a bizonyítékra utólag kell kérni bírói engedélyt. Ha a bíróság ezt nem adja
meg, akkor a talált dokumentum nem használható fel bizonyítékként.
Hangsúlyozandó, hogy e lehetőség a hatályos szabályokból is levezethető, a külön
szabályozásra az utólagos bírói engedélyezés szabályainak megalkotása miatt van szükség. Az
utólagos bírói kontroll kiteljesíti az ügyfél jogainak védelmére szolgáló eljárási garanciákat.
A 33. §-hoz
Az EU versenyjogában az ügyvéd és ügyfele közötti kommunikáció védettsége (ún.
„legal privilege”) elismert, a versenyfelügyeleti eljárások során alkalmazható és
alkalmazandó, alapelvi követelményként jelentkezik. Az elv érvényesülését az Európai
Bíróság gyakorlata (pl. 155/79. sz. ügy, T-30/89. sz. ügy) biztosítja - meghatározott tartalmi
és alanyi feltételek mellett. A legal privilege tágabb értelemben az ügyfél és független
ügyvédi státusban lévő jogi képviselője közötti kommunikáció bizalmasságára tekintettel e
kommunikáció elemeinek (pl. iratforgalom, levélváltás) normatív privilegizálását jelenti. A
privilégium jogosultja a privilegizált adatokra, információkra tekintettel mentes az eljárási
jogszabályok által rögzített egyes, bizonyítási eszközök feltárását célzó kötelezettségek alól,
illetőleg a privilegizált információkat hordozó iratanyag a versenyfelügyeleti hatóság
eljárásában bizonyítási eszközként nem használható fel, annak tartalma a hatóság által - a
privilégium jogosultjának hozzájárulása nélkül - nem ismerhető meg. Az EU mellett az egyes
tagállami versenyjogok nagy része is elismeri és szabályozza a legal privilege védettsége alá
eső iratok sorsát.
A magyar versenyfelügyeleti eljárás tekintetében a jelenlegi szabályozás a következő. A
védekezési joggal kapcsolatos információ vagy valamilyen iratban tárgyiasul, vagy
természetes személyek bírhatnak róla tudással. E természetes személyek közül maga az
ügyfél, illetve a nyilatkozó személy a Tpvt. 65. §-ának (6) bekezdése alapján mentesül az alól,
43
hogy önmagára nézve terhelő nyilatkozatot tegyen. Ha a védekezési joggal kapcsolatos
információról harmadik személynek van tudomása, a Ket.-nek a tanúvallomás
megtagadásával kapcsolatos szabályai irányadók [53. § (3) bekezdés]. E szabály csak akkor
nem engedi meg tanú meghallgatását, ha a vallomással hivatásbeli titkot sértene meg a tanú.
A védekezési joggal kapcsolatos információk jellegüknél fogva az ügyvédek hivatásbeli titkát
képezik, tehát e védettség csak a hivatásszerűen védelem ellátásával foglalkozó ügyvédeket
illeti meg. Ők sem mentesülnek azonban a Ket. szerint akkor, ha az információ már iratba
foglalásra került, ugyanis az iratok lefoglalhatók, a szemletárgynak minősülő irat
felmutatására a birtokos kötelezhető, a hivatásbeli titkot tartalmazó iratok nem élveznek e
tekintetben mentességet. A javaslat ezt a hiányt pótolja a versenyfelügyeleti eljárásokra nézve.
Az irat védettségét a javaslat ahhoz a körülményhez köti, hogy az irat hol található. Ha
ugyanis az ügyfél nem gondoskodik arról, hogy az ilyen irat „nála” maradjon, akkor az ilyen
irat védettsége nem indokolt. Birtokban tartottnak minősül az irat akkor is, ha az érintett
személy őrizete alatt álló helyen (lakásban, járműben stb.) található. A harmadik
személyeknél lévő iratok így védettséget nem élveznek, miként e személyek a tanúvallomás
alól sem kapnak felmentést. Kivételt képez az, ha az érintett birtokából jogellenesen került ki
az irat. A jogellenességet azonban az érintetteknek kell bizonyítania.
A javaslat szerinti védettsége az iratoknak szűkebb esetkört fed le, mint az ügyvéd
tanúvallomási akadálya. Ez utóbbi ugyanis minden hivatásbeli titoknak minősülő tényre
kiterjed. Indokolt is, hogy az ügyvédnek ezekről ne kelljen vallomást tennie, azonban ha az
irat védettsége is minden, ügyvédi titoktartás alá eső iratra kiterjedne, az igen könnyűvé tenné
a bizonyítékok elrejtését, ugyanis csak arra lenne szükség, hogy ügyvédi okiratba foglaljanak
minden, a jogsértéssel kapcsolatos dokumentumot (pl. magát a kartell-megállapodást). Ezért
szükséges az, hogy az irat védettsége csak egy szűkebb körre, a védelemhez való jog
gyakorlásával kapcsolatos iratokra korlátozódjon.
A védelem egy iratra akkor terjed ki, ha az ügyfél védelemhez való jogának gyakorlása
érdekében, illetve annak keretében keletkezett. Az ügyfél természetesen tudatában van annak,
hogy elkövetett-e jogsértést. Védekezésének átgondolásakor a jogsértéssel kapcsolatos
tényeket értékeli abból a szempontból, hogy melyeket kívánja a hatóság tudomására hozni. A
jogsértést beismerő nyilatkozatot nem köteles tenni. A védekezési jog gyakorlásához azonban
professzionális segítőt, ügyvédet is igénybe vehet. Az ügyvéd számára a védekezéshez
szükséges tényeket ismertté kell tenni a védelem kialakításához. E körben az információ
„napvilágra kerül”, és tárgyiasulhat is, azaz iratok keletkezhetnek az információ-átadás
céljából, s ennek során a jogsértéssel kapcsolatos olyan tények kerülhetnek rögzítésre, melyek
előadása az eljárásban a jogsértés beismerését jelentené. Az ilyen információt tartalmazó
iratokat illeti meg a védelem. Jellemzően tehát - az előzőekből következően - az ügyfél és az
ügyvéd kommunikációja során keletkezett iratokat illeti meg a védelem (pl. egymás közti
levelezés, megbeszélésről készített hangfelvétel). Kivételesen azonban előfordulhat, hogy az
ügyvéd később maga készít pl. feljegyzést az elhangzottakról, az átadott információkról; sőt,
az is elképzelhető, hogy az ügyfél készít az ügyvédnek való átadás céljából előzetes
feljegyzéseket. Ezeket az iratokat szintén megilleti a védelem, de csak akkor, ha az iratból
magából kitűnik, hogy a védekezési jog gyakorlása céljából átadott információ került
rögzítésre (ügyvédi belső irat), illetve a védekezési jog gyakorlása céljából való (későbbi)
átadás szándékával került sor a rögzítésre (ügyfél belső irata).
Ha vita van a kérdéses irat minősítése tekintetében, a javaslat egy speciális eljárás
lefolytatását rendeli el. A következetes jogvédelem érdekében a szét nem választható iratok
44
esetében további adminisztratív terhet eredményező eljárást kell alkalmazni. Tekintettel arra,
hogy a nyilvánvalóan rosszhiszemű eljárásvitel eljárási bírsággal szankcionálható,
valószínűleg csak az indokolt esetekben kell majd lefolytatni ezeket az eljárásokat.
A Fővárosi Bíróság nem közigazgatási, hanem polgári nemperes eljárásban jár el,
ugyanis ilyen esetben nem hatósági határozat felülvizsgálata a tárgy, és a bizonyítás sem
korlátozódik okirati bizonyításra.
A 34. §-hoz
A kérelmes eljárások megszüntetéséből eredő módosításon túl a javaslat - tekintettel e
magatartások feltárásához fűződő közérdek súlyára is - a jelenlegi 3 éves elévülési határidő
helyett hosszabb, 5 éves elévülési határidőt határoz meg a versenyszabályokba ütköző
magatartások esetében. Előfordulhat ugyanis, hogy súlyos, versenytörvényt sértő
magatartásokkal szemben a versenyhatóság fellépésére már nincs lehetőség, holott a
magatartásból fakadó következmények még jelentős hatást fejtenek ki az adott piacon.
Az EKSZ 81. és 82. cikkeiben lefektetett versenyszabályok alkalmazásáról szóló
1/2003/EK tanácsi rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint főszabályként a 81.
vagy 82. cikk megsértése esetén a bírság 5 éves elévülési időn túl nem szabható ki. A
Bizottság eljárásában a csak a bírság kiszabására vonatkozik az elévülési határidő, más jellegű
(pl. jogsértéstől eltiltó, kötelezettségvállalást elfogadó) határozat időkorlát nélkül hozható. A
javaslat tehát a közösségi szabályozást - ahol is az Európai Bizottság eljárás-indítási joga ily
módon nincs megkötve - is szem előtt tartva a jelenleginél hosszabb, a magyar
szabályozásban sem formabontó tartamú, 5 éves vizsgálatindítási határidő biztosít a GVH
számára.
A 35. §-hoz
A Tpvt. 68. §-ának módosítása a kérelmes eljárások megszüntetéséhez kapcsolódik.
A 36. §-hoz
A versenyfelügyeleti eljárás kiterjesztésének szükségessége több esetben is felmerülhet.
Így az eljárás kiterjesztésére szükség lehet akkor, ha az eljárás folyamán válik világossá, hogy
az adott ügy érintheti vagy éppen feltehetőleg nem érintheti a tagállamok közötti
kereskedelmet, így az ügyindító határozatban megjelölthöz képest az eljárásban - a
tagállamok közötti kereskedelem érintettségének lehetősége esetén - a közösségi jog
alkalmazása, vagy - a tagállamok közötti kereskedelem érintettségének feltételezhető hiánya
esetén - a Tpvt. alkalmazása (is) indokolt. Szintén ki kell terjeszteni az eljárást akkor, ha az
eljárás folyamán derül ki, hogy az eredetileg tételezett mellett a Tpvt. vagy az EKSz. egy
másik rendelkezése szerinti jogsértés, illetve az ügyindító határozatban megjelölttel
összefüggő más jogsértés is megvalósult. Sem a Tpvt., sem a Ket. nem rendelkezik az eljárás
kiterjesztésének lehetőségéről, de nem is tiltja azt. Jóllehet az GVH álláspontja és gyakorlata
szerint az eljárás kiterjesztésének megvan a lehetősége, és bírósági ítéletek is alátámasztani
látszanak ezt az értelmezést, a jogbiztonság érdekében szükséges kifejezetten szabályozni a
kiterjesztés intézményét.
45
A védekezéshez való jog biztosítása érdekében az eljáró versenytanács nem terjesztheti
ki az eljárást, illetőleg nem vonhat be új vállalkozást az eljárásba, hanem ennek szükségessége
esetén a vizsgálónak adja vissza az ügyet.
A 37-38. §-hoz
A javaslat újraszabályozza a megszüntetés kérdését, összhangban a Ket.-tel. A
megszüntetés két esetét különbözteti meg a javaslat: érdemi megszüntetés az, ha megállapítást
nyer, hogy a vállalkozás nem követett el jogsértést. Ilyen döntést csak az eljáró versenytanács
hozhat, határozati formában. A megszüntetés másik esete a bizonyíthatatlanság, illetve az
eljárás okafogyottá válása miatti befejezés (végzéssel). Erre a vizsgáló is jogosult lesz. A
javaslat egyúttal rendezi a jogorvoslat kérdését is.
A 39-40. §-hoz
A javaslat az eljárás egyszerűsítése, a vállalkozások adminisztratív terheinek
csökkentése jegyében módosítja a tárgyalástartás szabályait. Tárgyalást így csak akkor kell
tartani, ha azt az ügyfél kéri, vagy az eljáró versenytanács szükségesnek tartja.
Hasonló okból mellőzi a javaslat az előzetes álláspont készítését, ha az eljárás kérelemre
indult, az eljáró versenytanács a kérelem tartalmával egyetért, és az engedély megadásához
feltétel tűzésére, illetve kötelezettség előírására sincs szükség. Ilyen esetben az eljáró
versenytanács tárgyalástartás nélkül határozatot (77. §) hoz.
A javaslat alapján a jövőben az ügyfélnek nem kell megküldeni a versenytanács előzetes
álláspontjával együtt a vizsgáló jelentését is. Ez a szabály a gyakorlatban bizonytalanságot
okozott, ugyanis az ügyfél nem tudhatta, hogy melyik dokumentum ellen kell védekeznie.
A 41-42. §-hoz
Az 1/2003/EK rendelet teljesen új típusú határozatot vezet be, az ún.
kötelezettségvállalás intézményét (1/2003/EK rendelet 9. cikke és a preambulum 13. pontja).
A kötelezettségvállalás lényege, hogy amennyiben az olyan eljárás során, amely
megállapodás vagy magatartás megtiltásához vezethet, a vállalkozások a versenyjogsértéssel
kapcsolatos aggályok eloszlatására kötelezettségvállalásokat ajánlanak fel, a versenyhatóság a
kötelezettségvállalások elfogadása és kötelezővé tétele mellett megszünteti az eljárás alá vont
elleni eljárást. A kötelezettségvállalást előíró határozat nem mondja ki, hogy történt-e
jogsértés vagy nem, pusztán kötelezővé teszi a vállalkozások számára a
kötelezettségvállalásaikat, és azt állapítja meg, hogy a továbbiakban nincs ok a beavatkozásra,
mivel a kötelezettségvállalások orvosolták az azonosított versenyaggályokat. Az 1/2003/EK
rendelet lehetőséget ad kérelemre vagy hivatalból az eljárás újraindítására amennyiben: a)
jelentős változás következett be azon tények valamelyikében, amelyeken a határozat alapult,
b)	az érintett vállalkozások kötelezettségvállalásukat nem tartják be, vagy c) ha a határozat a
felek hiányos, helytelen vagy félrevezető tájékoztatásán alapult. A kötelezettségvállalás be
nem tartása esetén bírság, illetve a kötelezettségvállalás végrehajtása érdekében kényszerítő
bírság kiszabására is sor kerülhet.
A kötelezettségvállalás előnyös mind az eljárás alá vont vállalkozások, mind a
versenyhatóságok számára. A vállalkozások számára azért kedvező az új határozattípus, mert
így elkerülhetik azon negatív publicitást, amely a jogsértés kimondásával járna, illetve
46
mentesülnek egy elhúzódó eljárás terheitől. A versenyhatóság munkaerőt takarít meg a
kötelezettségvállalás elfogadása által, mivel nem kell bizonyítania a jogsértést, hiszen a
vállalkozások maguk vállalnak kötelezettséget, amelyek megsértése esetén azonnal, minden
további bizonyítás nélkül szankcionálhatók.
Az 1/2003/EK rendelet 5. cikke alapján a tagállami versenyhatóságok is jogosultak
kötelezettségvállalást elfogadó határozat meghozatalára az EKSz. 81. és 82. cikke alapján
indított ügyekben.
A javaslat a kötelezettségvállalás „elfogadásáról” szóló döntéssel kapcsolatos
részletszabályokat rögzíti. Tekintettel az új döntéstípus előnyeire, a módosítás e döntés
meghozatalát nemcsak az EKSz. 81. és 82. cikke alapján, hanem a Tpvt. 8., 10., 11. és 21. §-
ai alapján indított eljárásokban is lehetővé teszi. A kötelezettségvállalással csak akkor zárható
le az eljárás, ha ez a közérdek védelmét megfelelően szolgálja.
Az eljáró versenytanács a kötelezettségvállalás teljesítését végzéssel teszi kötelezővé. A
végzés ellen külön jogorvoslatnak van helye. Ha a vállalkozás nem teljesít, bírsággal sújtható,
kivéve, ha a körülmények változása miatt már nem indokolt a teljesítés. A bírságolás alól csak
az olyan körülmény-változás mentesít, amely a verseny védelméhez kapcsolódik (azaz nem a
vállalkozás egyedi helyzetéhez), vagyis azt kell vizsgálni, hogy a törvény megsértésével
kapcsolatos aggályok nem szűntek-e meg a kötelezettség teljesítése nélkül is a körülmények
változása folytán.
Mivel a kötelezettségvállalás teljesítését elrendelő végzés nem dönt arról, hogy történt-e
jogsértés, e végzés nem akadálya a magánjogi jogérvényesítés során a jogsértés fennállásról
való bírói döntésnek, illetve későbbi versenyfelügyeleti eljárás megindításának. A
versenyfelügyeleti eljárás megindíthatóságát azonban korlátozza a javaslat (a jóhiszeműen
eljáró ügyfél védelme érdekében): az ügyben újabb versenyfelügyeleti eljárás megindítására
csak a körülmények lényeges változása miatt, illetve akkor kerülhet sor, ha a
kötelezettségvállalás teljesítését elrendelő végzés a döntés meghozatala szempontjából fontos
tény félrevezető közlésén alapult. Az újabb versenyfelügyeleti eljárás során (akár az eljárás
menetében, akár a befejezéskor) versenytanácsi végzéssel rendelkezni kell a korábban hozott,
kötelezettségvállalás teljesítését elrendelő végzésről. Lehetséges az is, hogy az utóvizsgálat
során kerül megállapításra, hogy az ügyben versenyfelügyeleti eljárást kell indítani. Ilyen
esetben a bírság kiszabása nem indokolt akkor sem, ha az ügyfél nem teljesített, vagyis az
utóvizsgálatot meg kell szüntetni, s a versenyfelügyeleti eljárást meg kell indítani.
A kötelezettségvállalás intézményének bevezetésével párhuzamosan a javaslat hatályon
kívül helyezi a szünetelés intézményét. Erre azért kerül sor, mivel a szünetelés mind céljában,
mind elrendelésének feltételeiben és eljárási szabályaiban szinte megegyezik a
kötelezettségvállalás intézményével.
A 43. §-hoz
A versenytanács határozatainak módosítását a kérelmes eljárások megszüntetésén
túlmenően az eljárás megszüntetési eseteinek megkülönböztetése is indokolja, hiszen érdemi
megszüntetés esetében - vagyis amennyiben megállapítást nyer, hogy a vállalkozás nem
követett el jogsértést - döntést csak a versenytanács hozhat, határozati formában.
A 44. §-hoz
47
A módosítás rendezi azt a joggyakorlat által ugyan már megoldott, ám még gyakran
felmerülő értelmezési kérdést, hogy a jogsértő magatartás tanúsításának vagy a bírság
kiszabásának időpontjához kötődik az „előző üzleti év” fogalma. A javaslat szerint a releváns
időpont a bírság kiszabásának időpontja lesz.
A gyakorlatban felmerült további probléma, hogy mi a bírságkiszabás alapja, ha az
eljárás alá vont vállalkozásnak a bírságmaximum számítása szempontjából releváns évi
forgalmáról a bírságkiszabás időpontjában még nem állt rendelkezésre hiteles adat.
Jelentős újítás, hogy a javaslat a bírságok megfizetéséért felelőssé kíván tenni olyan
vállalkozásokat is, amelyek az eljárásban ügyfélként nem vettek részt, így a jogsértés
megvalósításában esetlegesen betöltött szerepüket sem vizsgálta a versenyhatóság. E
rendelkezés célja annak megakadályozása, hogy a vállalkozások az árbevételre vonatkozó
adatokkal vagy a végrehajtás alá vonható vagyonnal történő manipulációval elkerüljék a
bírság kiszabását vagy annak végrehajtását. A jogi formában is intézményesült gazdasági
kapcsolatok szorossága e szervezetek felelősségét vélelmezhetővé teszi, s ezért indokolt a
hátrányos jogkövetkezményeket rájuk is terhelni. Erre azonban a javaslat szerint csak akkor
kerülhet sor, ha a jogsértő ügyféllel szemben a végrehajtás eredménytelen volt. Ilyen
mögöttes felelősséget ró a javaslat a vállalkozás-csoportokra (vagyis az eljárás alá vonttól
nem független, vele gazdasági egységet képező vállalkozásokra), és a vállalkozások
társadalmi szervezetének, köztestületének, egyesülésének vagy más hasonló szervezetének
tag-vállalkozásaira. A jogbiztonságot szolgálja az a szabály, hogy csak azon
vállalkozáscsoport-tagtól, illetve társadalmi szervezetben (stb.) résztvevő tag-vállalkozástól
hajtható be a bírság, amely vállalkozás ebbéli minőségében a határozatban nevesítésre került.
A bírságfizetésre kötelező végzés ellen külön jogorvoslatot biztosít a javaslat.
Hasonló megoldás a közösségi jogban is ismert. Az 1/2003/EK rendelet alapján
vállalkozások társulása esetén lehetőség van a bírságnak a tagok forgalmának
figyelembevételével történő kiszabására is. Amennyiben a társulás nem fizetőképes, a bírság
összegének fedezése céljából köteles tagjaitól hozzájárulást kérni. Ha a társulás nem kapta
meg a hozzájárulásokat határidőben, a Bizottság a bírság megfizetését közvetlenül bármelyik
olyan vállalkozástól követelheti, melynek képviselői a társulás érintett döntéshozó
testületének tagjai voltak. Miután a Bizottság a fenti módon már felszólított a fizetésre, a
fennmaradó rész megfizetését a társulás bármely olyan tagjától követelheti, amely annak a
piacnak az aktív szereplője volt, amelyen a jogsértés megtörtént.
A 45. §-hoz
A módosítás a határozat és végzés kifejezések bevezetésén túl azzal, hogy a bírósági
felülvizsgálat által érintett döntések esetében kötelezővé teszi ennek a ténynek a jelzését a
döntés nyilvánosságra hozatalakor, növeli a jogbiztonságot, illetve az eddigi joggyakorlatot
jeleníti meg törvényi szinten.
A 46. §-hoz
A javaslat egyrészről az egyértelműség kedvéért rögzíti, hogy a versenytanács a vizsgáló
végzése elleni jogorvoslat során milyen tartalmú végzéseket hozhat, másrészről pedig
felsorolja azokat az eseteket, amikor az eljáró versenytanácsnak a vizsgáló végzését elbíráló
végzése ellen bírósági jogorvoslatnak van helye. E lista a Ket. szabályaival van összhangban.
48
A 47-48. §-hoz
E módosításokat a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény közigazgatási
perekre vonatkozó szabályainak a 2005. évi XVII. törvénnyel való módosítása teszi
szükségessé.
A 49. §-hoz
A javaslat egységesen kezeli a versenytörvénybe ütköző magatartásokkal szembeni
fellépés határidejét, ezért - azonosan a 67. § (4) bekezdésében megfogalmazottakkal - a Tpvt.
2-7. §-aiba ütköző magatartásokkal szemben szintén öt évben határozza meg az
igényérvényesítés határidejét.
Az 50. §-hoz
A versenyjogi szabályok megsértése polgári jogi jogkövetkezményeket vonhat maga
után. Ezt a Tpvt. 11. §-ának (3) bekezdése és 93. §-a eddig is rögzítette. A tipikus esetek: egy
szerződés semmisségének érvényesítése a szerződő felek közötti szerződéses jogvitában a 11.
§-ba ütközés miatt, illetve kártérítési igény a kartellt létrehozó, vagy az erőfölényével
visszaélő vállalkozásokkal szemben.
A magánjogi igényérvényesítést jelenleg késleltetheti, hogy a Tpvt. 45. és 86. §-át úgy is
lehet értelmezni, mintha a GVH hatáskörébe tartozó ügyekben a magánjogi jogérvényesítésre
csak akkor kerülhetne sor, ha a jogsértést a GVH előzetesen megállapította. Ezt a
bizonytalanságot szünteti meg a javaslat.
A magánjogi jogérvényesítés leginkább a tilalmakat teremtő kartell és erőfölényes
szabályokhoz kapcsolódóan merülhet fel, így az engedélyezési jellegű fúziós ügyekre nem
kell utalnia a szabályozásnak. A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának
tilalmára vonatkozó szabályok megsértése esetében a versenytárs szintén jogosult a
magánjogi jogérvényesítésre (kártérítés követelésére). A tisztességtelenül befolyásolt
fogyasztó által kötött szerződés érvényességét azonban nem érinti az új szabályozás, viszont a
Ptk. tévedésről/megtévesztésről szóló szabályai alapján a tisztességtelen befolyásolás
esetlegesen a szerződés megtámadással (illetve kifogással) érvényesíthető érvénytelenségét
vonhatja maga után.
A GVH specializált szakértelmére a polgári perekben is indokolt támaszkodni, ezért a
javaslat a Tpvt.-n alapuló versenyjogi perekben is bevezeti az amicus curiae intézményét, a
közösségi jog alkalmazásakor irányadó 1/2003/EK rendelet, és a hozzá kapcsolódó Tpvt.
91/H. § mintájára. Kiemelendő, hogy a bíróság nem kötelezheti a GVH-t sem a
versenyfelügyeleti eljárás egészének, sem egyes bizonyítási cselekményeknek a
lefolytatására.
A magánjogi jogérvényesítés lehetőségének egyértelművé tétele mellett kezelni kell a
párhuzamos eljárások lehetőségének problémáját. Az ilyen párhuzamosság estében
mindenképpen meg kell akadályozni az egymással ellentétes határozatok születésének
lehetőségét. Ez csak az eljárások összekapcsolásával lehetséges. A javaslat a specializált
szakértelemre való tekintettel a GVH eljárásának ad elsőbbséget. (Hasonlóan ahhoz, ahogy a
közösségi jog a Bizottság határozatának elsőbbségét mondja ki.) Ez azonban nem csorbítja a
49
bíróságok előtti jogérvényesítéshez való jogot, hiszen a GVH határozata közigazgatási perben
felülvizsgálható, így végső fokon a bíróság egy másik bíróság ítéletéhez lesz kötve. Azonban
a kártérítési perekben a jogsértő vállalkozás perbeli ellenfele (felperes) tipikusan nem volt
ügyfél a versenyfelügyeleti eljárásban, így a közigazgatási perben sem lehetett fél, illetve
ilyen pert nem is indíthatott. Őrá a jogsértés fennállásáról hozott döntés úgy fog kihatni, hogy
a döntéshez vezető eljárásban nem vehetett részt. Ez azonban folyománya annak, hogy a Tpvt.
a jogsértések megállapítását alapvetően közérdekből, hatóság által indított eljárásban teszi
lehetővé. Ha ez a közérdekű jogérvényesítési modell összeütközésbe kerül a jogsértés
következményeinek egyéni érdekből történő érvényesítésével, a jogbiztonság érdekében
valamelyiket előtérbe kell helyezni. A javaslat ilyen konfliktus estére a közérdekű eljárást
tekinti erősebbnek. Hangsúlyozandó, hogy a GVH, illetve a közigazgatási perben eljáró
bíróság határozata csak a jogsértés kérdésében köti a polgári bíróságot, vagyis a kártérítési
igény egyéb kérdéseiben szabadon dönt. Megjegyzendő még, hogy a szerződő felek közötti
perek esetében ez a probléma fel sem merül, mivel egy kartell-megállapodás szerződő felei
szükségképpen ügyfelek a versenyfelügyeleti eljárásban.
Kiemelendő, hogy a bíróság a GVH határozatának a törvénysértést vagy annak hiányát
megállapító részéhez van kötve, így a módosítás által bevezetett, kötelezettségvállalásról
szóló végzés meghozatala nem akadálya annak, hogy a bíróság a GVH által vizsgált
magatartás tekintetében eljárjon és a törvénysértést, vagy annak hiányát megállapítsa.
A javaslat meghatározza azt, hogy a polgári perekben melyik félnek mit kell
bizonyítania. Alapvetően a polgári perek főszabálya érvényesül: mindenki köteles azt
bizonyítani, amire hivatkozik - a jogsértésre hivatkozó a jogsértés fennállását, a jogsértés
megállapíthatósága alól kivételt teremtő körülmények fennállását pedig az erre hivatkozó fél.
Így pl. egy megállapodás nem csekély jelentőségűségét - mint a tilalom hatálya alá tartozás
előfeltételét - a jogsértésre hivatkozó fél köteles bizonyítani, miként azt is, ha a megállapodás
ugyan csekély jelentőségű, de a 13. § (4) bekezdése alapján mégis a tilalom alá esik.
A javaslat a magánjogi jogérvényesítés szabályaihoz kapcsolódóan hatályon kívül
helyezi a Tpvt. 86. §-a (2) bekezdésnek f) pontját és a 86. § (3) bekezdését. E szabályok
elhelyezése eddig is ellentmondásos volt, hiszen a 86. § a 2-7. §-okhoz kapcsolódott. Másfelől
a magánjogi jogérvényesítés általános rendszerében ezek az esetek is megfelelően kezelhetők
-	a bíróság éppúgy köteles lesz (esetleg a GVH segítségét igénybe véve) dönteni ilyen
esetekben is az erőfölénnyel való visszaélés kérdésében, mint akkor, ha a fél nem a szerződés
létrehozását kéri, hanem kártérítést.
Az 51-53. §-hoz
A Tpvt. 89. §-ának szövege több irányban módosul. Egyrészt biztosítja a javaslat a Ket.-
tel való összhangot. Másrészt a javaslat a vizsgáló által az eljárás során hozott döntés
végrehajtásának elrendelését a vizsgálóhoz telepíti. Az új szabályozás biztosítja, hogy a
végrehajtás elrendelése iránt az intézkedjen, aki a végrehajtás alapjául szolgáló döntést
meghozta.
A Tpvt. 90. §-ának (1) bekezdése a késedelmi pótlékról rendelkezik, azonban ezen
intézményt a Ket. 138-139. §-ai részletesebben, teljes körűen rendezik, így a Tpvt. 90. §-ának
(1)	bekezdésére nincs szükség.
50
A jogalkalmazás tapasztalataiból megállapíthatóan a Tpvt. 90. §-ának (3) bekezdése
hiányos és pontatlan, ugyanis úgy rendelkezett, hogy a végrehajtási bírság napi összege
ötvenezer forintig terjedhet, illetve, hogy az önkéntes teljesítés meghosszabbításával
egyidejűleg a napi bírság összege megemelhető, azonban az emelt bírság összegének
maximuma nem volt megjelölve. A bírság emelésére nem volt lehetőség abban az esetben, ha
az először, a végrehajtás elrendelésekor kiszabott bírság ötvenezer forint volt. Nem célszerű a
(3)	bekezdésben írt azon rendelkezés sem, miszerint az emelt bírság összegét az újabb
teljesítési határidő eredménytelen eltelte után határozta meg a versenytanács, szemben a
végrehajtás elrendelésekor előre kiszabott bírsággal. A két rendelkezés alapos ok nélkül tért el
egymástól, figyelmen kívül hagyva azt a tényt is, hogy a bírság akkor ösztönöz a minél
korábbi önkéntes teljesítésre, ha annak emelt összege előre ismert a vállalkozás, vagy annak
vezetője előtt. E problémákat orvosolja a javaslat.
Az 54. §-hoz
A törvény 2003. évi módosítása során a vállalkozások közötti összefonódások
ellenőrzéséről szóló tanácsi rendelet éppen felülvizsgálat tárgyát képezte, ezért nem volt
lehetséges címének és számának pontos meghatározása. A rendelet azóta elkészült és hatályba
lépett, így lehetővé válik a pontos hivatkozás.
Az 55. §-hoz
A fúziós rendelet 22. cikke a tagállami versenyhatóságnál bejelentett összefonódásnak
az Európai Bizottsághoz történő áttételének szabályait tartalmazza. Ezek szerint egy vagy
több tagállam az összefonódás bejelentését, illetve az összefonódásnak az érintett tagállam
tudomására hozását követő legfeljebb tizenöt munkanapon belül azzal a kérelemmel fordulhat
a Bizottsághoz, hogy az vizsgálja meg az adott összefonódást, abban az esetben, ha az
összefonódás nem közösségi léptékű, de hatással van a tagállamok közti kereskedelemre, és
azzal fenyeget, hogy jelentősen befolyásolja a versenyt a kérelmező tagállam vagy tagállamok
területén. Erről a kérelemről a Bizottság haladéktalanul tájékoztatja a tagállamok hatáskörrel
rendelkező hatóságait és az érintett vállalkozásokat. Ezt követően tizenöt munkanapon belül
bármely más tagállam jogosult a kezdeti kérelemhez csatlakozni.
A kérelem előterjesztésétől, illetve az arról szóló tájékoztatás átvételétől a vizsgálat
helyének meghatározásáig valamennyi tagállami versenyhatóság köteles az előtte folyó
nemzeti eljárást felfüggeszteni. A tagállami versenyhatóság a felfüggesztést megszünteti és
folytatja az eljárását, amennyiben arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem kíván a
kérelemhez csatlakozni, vagy amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy nem veszi át az
összefonódás vizsgálatát. Ha azonban a Bizottság a kérelem szerint határoz, azaz átveszi az
összefonódás vizsgálatát, akkor az összefonódás vizsgálatára a továbbiakban a kérelmező
tagállam vagy tagállamok nemzeti joga nem alkalmazható, azaz a Gazdasági Versenyhivatal
az eljárását köteles megszüntetni.
A törvény a 91/E. §-ának új (5)-(11) bekezdésében a fentiekben ismertetett közösségi
jogi rendelkezéseket a Tpvt. eljárási terminológiáját alkalmazva ülteti át a magyar
szabályozásba, s ezzel egyértelműsíti, hogy mikor és milyen eljárási cselekmény megtétele
szükséges, mivel az eljárás felfüggesztésének és megszüntetésének szükségessége a
gyakorlatban az összefonódás-ellenőrzési rendelet alapján mind vizsgálati szakban, mind
pedig versenytanácsi szakban felmerülhet.
51
A rendelettel összhangban a 91. § (5)-(10) bekezdésében szabályozott felfüggesztő,
folytató, illetve megszüntető végzések ellen nincs helye jogorvoslatnak.
Az 56-57. §-hoz
A 91/F. § módosítását az indokolja, hogy ma már ismert a fúziós közösségi rendelet
száma és pontos tartalma (szemben a 91/F. § megalkotásakori helyzettel), továbbá a 65/A. §
módosulása és a Ket.-tel való összhang megteremtése is pontosításokat tesz szükségessé.
Érdemi módosítás, hogy az 1/2003/EK rendelet 21. cikke szerinti esetben a bírói engedélyezés
függetlenül és közvetlenül kötelező lesz az EK rendeletek alapján, ugyanis a rendeletek és az
új 65/A. § nem pontosan fedi majd egymást a tekintetben, hogy milyen vizsgálati
cselekményhez kell bírói engedély a magánszféra körébe eső helyszínek vizsgálata esetében.
Az 58. §-hoz
Mivel a Tpvt. által szabályozott bejelentés, valamint panasz intézménye, illetve az ahhoz
kapcsolódó eljárási szabályok eltérnek az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes
törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes
törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 141-143. §-aiban
meghatározott közérdekű kérelmekkel, panaszokkal és bejelentésekkel kapcsolatos eljárás
szabályaitól, a megkülönböztetés és a jogbiztonság érdekében szükségszerű az utóbbi
szabályok alkalmazásának kizárása.
Az 59. §-hoz
A módosítás jogharmonizációs záradékot illeszt a Tpvt.-be.
A 60. §-hoz
Mivel a Ket. 71. §-ának (1) bekezdése alapján a hatóság az ügy érdemében határozatot
hoz, az eljárás során eldöntendő egyéb kérdésekben pedig végzést, a két törvény fogalmai
közötti összhang megteremtése érdekében szükséges a részletes módosítás.
A 61. §-hoz
A törvény legtöbb rendelkezése a Ket. hatálybalépésével egyidejűleg, 2005. november
1-jén lép hatályba. A törvényt főszabályként - a Ket. hatályának rendezésével összhangban -
a hatálybalépése után indult ügyekben, illetve a megismételt eljárásokban kell alkalmazni.
Ezen szabály alól kivétel az egyedi mentesítés és nemleges megállapítás iránti kérelem
benyújtására vonatkozó kérelmezés lehetőségének eltörlése, mivel a Tpvt. vonatkozó
részeinek hatályon kívül helyezéséről rendelkező §-ok a törvény kihirdetését követő 15.
napon lépnek hatályba. Ez azt jelenti, hogy ezt követően a Gazdasági Versenyhivatalhoz nem
lehet egyedi mentesítés, illetve nemleges megállapítás iránti kérelmet benyújtani, azonban az
ezen időpontban folyamatban lévő ügyekben a kérelem elbírálására még sor kerül.
A 62-63. §-hoz
A Tpvt. 11. § (2) bekezdésének e) pontjában megjelenő versenytársak közötti, a
versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszás olyan magatartást nevesít, amikor vállalkozások a
52
11. §-ban foglalt tilalom valamelyikét vagy akár többet egyszerre versenytárgyaláson
követnek el: például felosztják maguk között a piacot vagy árakat rögzítenek. A 11. § (2)
bekezdésében a versenykorlátozó magatartások példálózó jellegűen kerültek felsorolásra, és
az e) pontban foglalt magatartás kivételével valamennyi felsorolt tényállási elem tartalmilag
emeli ki a versenykorlátozó magatartás lényegét. Ezzel szemben az e) pont formailag
különbözteti meg a versenytárgyaláson történő összejátszást azoktól a versenykorlátozó
magatartásoktól, amelyeket nem versenytárgyalási kontextusban követnek el. Ebből is
kitűnik, hogy az e) pont törvényszövegben való megjelenítése valójában nem logikus. Az e)
pont beiktatására a törvény jelenleg hatályos szövegének megszövegezésekor azért került sor,
hogy a 11. §-ban foglalt versenytárgyaláson való összejátszás jól elkülöníthető legyen a 7. §-
ban foglalt - egyébként a bíróság hatáskörébe tartozó - versenyeztetés tisztaságát sértő
cselekményektől. Félő volt ugyanis, hogy helytelen jogértelmezés esetében a 7. § magába
olvasztaná a 11. § tartalmát is, ami megakadályozná, hogy a GVH a versenytárgyalási
környezetben alkalmazott versenykorlátozó megállapodások ellen fellépjen. Az eltelt időben
világossá vált, hogy ez a félelem alaptalan volt, és mindenki számára világos, hogy a 7. § nem
a 11. § körébe tartozó magatartásokat fed le (hanem például azt az esetet, amikor a kiíró
visszaél a benyújtott pályázatokban található információkkal).
Azon túl, hogy az e) pont 11. § (2) bekezdésében való szerepeltetése felesleges, a
gyakorlatban is interpretációs nehézséghez vezetett, ugyanis olyan értelmezésre adott
lehetőséget, amely szerint a versenytárgyaláson való összejátszás önálló tényállási elem, és
mint ilyen, nem tartozhat a csekély jelentőségű megállapodások alóli kivételt képező árrögzítő
és piacfelosztó megállapodások közé [13. § (2) bekezdés]. Ennek pedig az a következménye,
hogy - az érintett piac meghatározásának függvényében - a versenyeztetéssel kapcsolatos
összejátszással megvalósuló árrögzítő és a piacfelosztó kartellek is csekély jelentőségűnek
minősülhetnek, és így kikerülnek a tilalom alól, noha a törvénynek nyilvánvalóan nem ez a
célja.
Hangsúlyozandó, hogy a törvénymódosítás nem jár a 11. §-ban meghatározott tilalom
szűkülésével, hiszen a versenytárgyalás keretében megvalósított versenykorlátozó
magatartások továbbra is a 11. §-ban foglalt tilalom által lefedettek.
A javaslat a 11. § (2) bekezdésének e) pontjának hatályon kívül helyezésével
egyidejűleg a közbeszerzési törvényt is módosítja, mivel e törvény az e) ponthoz speciális
jogkövetkezményt fűz. A Kbt. szerinti jogkövetkezmény alkalmazását a javaslat az egész 11.
§ megsértéséhez kapcsolja, ha a jogsértést versenyeztetési eljárással (pl. közbeszerzés,
koncessziós pályázat) kapcsolatban követték el. A jogkövetkezmény alkalmazása csak akkor
indokolt, ha a jogsértés súlya, jellege stb. alapján a jogsértés megállapítása mellett bírság is
kiszabásra került.
Egyúttal - a közösségi jog egyenértékű védelmének közösségi jogi elvéből következően
-	a szabályt kiterjeszti a javaslat az EK-Szerződésnek a Tpvt. 11. §-ával tartalmilag azonos
81.	cikkére.
A 64. §-hoz
E § a javaslat azon §-ainak a felsorolását tartalmazza, amelyek a közösségi jog
végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítanak meg.
53