﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/16398. számú
törvényjavaslat
az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
módosításáról
Előadó: dr. Veres János
pénzügyminiszter
2005. június
2005. évi ... törvény
az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
módosításáról
1.	§ Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 5. §-a
helyébe a következő rendelkezés lép:
„5. § (1) Ha e törvény vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást
megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben - a (2) bekezdésben
meghatározott kivételekkel - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2)	Adóügyekben nem kell alkalmazni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló törvény
a)	29. § (9) bekezdését, 36. § (2)-(4) bekezdését, 112. §-át és 113. §-át, 169. §-át és VIII.
fejezetét, valamint
b)	a kiskorú adózókra vonatkozó határidő számítási szabályait.
(3)	A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény
elektronikus ügyintézésre vonatkozó rendelkezéseit e törvényben, illetőleg a felhatalmazása
alapján kiadott külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(4)	E törvénytől eltérni az (1) bekezdésben foglaltakon túl az Európai Unió kötelező jogi
aktusa, törvénnyel, kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés vagy viszonosság
alapján lehet. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter és a külügyminiszter együttes
állásfoglalása az irányadó.”
2.	§ Az Art. 7. § (1)-(2) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A magánszemélyt az adóhatóság előtt - ha nem kíván személyesen eljárni - törvényes
képviselője, képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi
jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli
szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja,
közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt eseti meghatalmazás,
megbízás alapján más nagykorú személy képviselheti. Az egyéni vállalkozó magánszemélyt
az adóhatóság előtt a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja is képviselheti.
(2) Jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetet az adóhatóság
előtt a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy, a képviseleti
jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott, jogtanácsos, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda,
európai közösségi jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő,
számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság
alkalmazottja, tagja képviselheti.”
3.	§ Az Art. 12. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a
következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Korlátozható az iratbetekintés az adatszolgáltatásra vonatkozó iratok tekintetében az
ellenőrzés megkezdéséig, ha valószínűsíthető, hogy azok tartalmának megismerése a későbbi
ellenőrzést meghiúsítaná. Az iratbetekintés korlátozásáról az adóhatóság végzéssel dönt.
(3) Nem tekinthet be az adózó
3
a)	az adóhatóság, illetőleg a felettes szerv döntés-előkészítéssel összefüggő belső
levelezésébe,
b)	a határozat (végzés) tervezetébe,
c)	a tanú vagy az eljárásban résztvevő más személy természetes személyazonosító adatait
tartalmazó jegyzőkönyvbe (iratba), ha az adóhatóság ezen adatokat zártan kezeli,
d)	betekintési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratba,
e)	az iratnak azon részébe, amelynek megismerése a más személyre vonatkozó, adótitkot
érintő rendelkezésbe ütközik,
f)	törvény által védett egyéb adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét
szabályozó törvény kizárja.”
4.	§ Az Art. 17. § (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet az állami
adóhatósághoz az alábbi feltételek bármelyikének bekövetkezése napjától számított 30 napon
belül bejelenti azt a székhelyére, telephelyére az adóévben nem önálló tevékenység végzésére
kirendelt külföldi illetőségű magánszemélyt,
a)	aki az adóévben 183 napot meghaladó időtartamnál hosszabb ideig tartózkodott
belföldön, illetőleg, ha a kirendelés alapján a belföldi tartózkodás időtartama a 183 napot
várhatóan meghaladja, vagy
b)	akinek díjazását, fizetését, bérét, és más hasonló térítését nem a külföldi illetőségű
munkáltató, illetőleg nem a külföldi illetőségű munkáltató nevében fizetik, vagy
c)	akinek díjazását, fizetését, bérét, és más hasonló térítését a munkáltatónak a belföldön
fekvő telephelye vagy állandó bázisa viseli.”
5.	§ Az Art. 25. §-a a következő (3)-(4) bekezdésekkel egészül ki:
„(3) A kifizető más személy adóját akkor állapítja meg, ha ezt törvény előírja. Ha a kifizető
az adót, adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti.
(4)	A törvényben meghatározott esetben az adóbeszedésre kötelezett adózó a helyi adó
összegét közli a magánszeméllyel és az adót átveszi.”
6.	§ Az Art. 28. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az az adózó, aki a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott
feltételek alapján nincs kizárva az adatszolgáltatás alapján történő adómegállapításból,
továbbá nem kívánja adóját önadózással megállapítani, az adóévet követő év február 15.
napjáig az illetékes adóhatóságnál az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenti,
hogy adóhatósági adómegállapítás útján kívánja teljesíteni adókötelezettségét. Az adózó
bejelentésével egyidejűleg az adóbevallással egyenértékű nyilatkozatot tesz
a)	átvezetési igényéről, a visszatérítendő adó kiutalásához szükséges adatokról,
b)	a járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont nyugdíjjárulék
visszaigényléséről - kivéve, ha az adóévben a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek vagy a
polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja volt -, feltéve, hogy a
különbözetet év közben a foglalkoztatójával nem számolta el,
c)	az adóévben bekövetkezett munkáltatóváltással összefüggő adatokról,
4
d)	az adóalap csökkentésére, illetve az adókedvezményre jogosító adatokról,
e)	az adóhatóság nyilvántartásában nem szereplő olyan adatokról, tényekről,
körülményekről, melyek az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapításához
szükségesek.”
7.	§ Az Art. 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„29. § Ha a munkáltató az összesített igazolás kiállítását követően, illetőleg a kifizető a
kifizetésről szóló igazolás kiállítását követően tárja fel, hogy a magánszemély adóelőlegét,
adóját nem a törvényben meghatározottak szerint állapította meg és vonta le, a feltárt hibát
nyilvántartásba veszi és az adókülönbözet összegéről, a kifizetés jogcíméről, valamint a
kifizetésről szóló igazolás kiállításának időpontjáról az adóazonosító szám feltüntetésével 15
napon belül bejelentést tesz a magánszemély állami adóhatóságához és a magánszemélyt
értesíti, kivéve, ha a magánszemély értesítési címét nem ismeri. Amennyiben a hiba a
törvényben meghatározottnál alacsonyabb összegű adó, adóelőleg levonását eredményezte, a
munkáltató (kifizető) az igazolás kiállításának napjától a nyilvántartásba vétel napjáig a
levonni elmulasztott adó, adóelőleg után önellenőrzési pótlékot állapít meg, vall be, és fizet
meg. A munkáltató (kifizető) a bejelentési, az önellenőrzési pótlék megállapítási és bevallási
kötelezettség teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő
jogkövetkezmények alól. A munkáltató bejelentése alapján az adókülönbözetet az állami
adóhatóság határozattal írja elő a magánszemély terhére, illetőleg javára.”
8.	§ (1) Az Art. 31. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A munkáltató, a kifizető (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő
magánszemély munkáltatót is), illetőleg az 52. § (4) bekezdésének l),p), r), s) és t) pontjaiban
meghatározottak a rájuk vonatkozó bevallási gyakoriságtól függetlenül, havonként, a tárgyhót
követő hó 12-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón bevallást tesznek az adó- és/vagy
társadalombiztosítási kötelezettséget eredményező, magánszemélyeknek teljesített
kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő valamennyi adóról, járulékról és az alábbi adatokról:
1.	a Tbj. 44. §-ának (1) bekezdése szerinti nyilvántartásra kötelezett adatairól (neve,
székhelye, adóazonosító száma),
2.	a munkáltató, kifizető jogelődjének adóazonosító számáról,
3.	a magánszemély személyi adatairól [neve, születési neve, anyja születési neve, születési
helye és ideje], neméről, állampolgárságáról,
4.	a magánszemély adóazonosító jeléről,
5.	a biztosításban töltött idő tartamáról, az alkalmazás minőségének, jogcímének kódjáról,
6.	a társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási, természetbeni egészségbiztosítási és pénzbeli
egészségbiztosítási) járulék alapjáról, összegéről,
7.	a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelemről, a nyugdíjjárulék köteles jutalom
összegéről, illetőleg a levont (befizetett) nyugdíjjárulék összegéről,
8.	a magánszemély által fizetendő egészségbiztosítási járulék alapjáról, a levont (befizetett)
egészségbiztosítási járulék összegéről,
9.	az egészségbiztosítási és/vagy nyugdíjjárulék-levonás elmaradásának okáról,
10.	a tárgyhónaptól eltérő biztosítási jogviszony időtartamáról, amelyre tekintettel a
tárgyhónapban járulékalapot képező jövedelem kifizetésére került sor, illetőleg az ezen
5
időtartamra vonatkozó társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási, természetbeni és pénzbeli
egészségbiztosítási) járulék, a levont (megfizetett) egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék
alapjáról és összegéről,
11.	gyermekgondozási díj (GYED), gyermekgondozási segély (GYES), gyermeknevelési
támogatás (GYET), ápolási díj, munkanélküli ellátás folyósításának időtartamáról, az ellátás
összegéről, és az abból levont (megfizetett) nyugdíjjárulék összegéről, illetőleg a levonás
elmaradásának okáról,
12.	a biztosítás szüneteléséről, vagy munkabérrel ellátatlanság idejéről, ennek
jogcímkódjáról,
13.	a foglalkozás FEOR számáról, a heti munkaidő tartamáról, a korkedvezményre jogosító
munkakör tartamáról,
14.	az egészségügyi dolgozók heti 48 órát meghaladó önként vállalt
többletmunkavégzésének idejéről (munkaórában),
15.	a hónap utolsó napján fennálló magán-nyugdíjpénztári tagság tényéről, a
magánnyugdíjpénztár kódjáról, a magán-nyugdíjpénztári tag társadalombiztosítási
nyugdíjrendszerbe történő visszalépéséről,
16.	a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapjáról és összegéről, a megfizetett
tételes egészségügyi hozzájárulás összegéről,
17.	az általa kifizetett (juttatott) az összevont adóalapba tartozó jövedelmekről (külön a
bérről, a jogosultsági hónapok számának feltüntetésével),
18.	a bevételből a jövedelem megállapítása során levonható tételekről,
19.	a számított adóról,
20.	a jövedelemadó kedvezményekről jogcímenként,
21.	az összevont adóalap utáni adóról,
22.	egyes külön adózó jövedelmek címén - figyelemmel a személyi jövedelemadó
törvényben előírt adatszolgáltatási kötelezettségekre is - a magánszemélynek kifizetett
(juttatott) bevételről, az adó alapjáról, a levont adóról, kivéve azt a kifizetést (juttatást),
a)	amelyet a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni,
b)	amelynek adója nulla százalék,
c)	amely után az egyéni vállalkozó e minőségében adóköteles,
d)	amelyet ingó vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékű jog átruházása ellenében nem
árverés és nem aukció során kap a magánszemély,
e)	amely után az adó megfizetése a kifizetőt terheli,
23.	az adóév során megállapított adóelőlegről, adóról,
24.	a magánszeméllyel elszámolandó adókülönbözetről,
25.	a külön jogszabály szerint START-kártyával rendelkező pályakezdő fiatal után a
kedvezmény figyelembevétele nélkül számított munkaadói járulék, a társadalombiztosítási
(nyugdíjbiztosítási, egészségbiztosítási) járulékok, és a bruttó munkabér alapján számított 15
vagy 25%-os mértékű kötelezettség alapjáról és összegéről,
6
26.	a felszolgálási díj után fizetett nyugdíj járulékot is magában foglaló nyugdíjbiztosítási
járulék alapjáról és összegéről.”
(2)	Az Art. 31. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az adóbevallást, illetőleg az adóbevallással egyenértékű nyilatkozatot adótanácsadó,
adószakértő, okleveles adószakértő ellenjegyezheti. Az ellenjegyzett hibás adóbevallás,
illetőleg adóbevallással egyenértékű nyilatkozat esetén a mulasztási bírságot az adóhatóság az
adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő terhére állapítja meg.”
9.	§ Az Art. 40. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az állami adóhatóság által nyilvántartott adót az adózó
a)	az adó- és/vagy társadalombiztosítási kötelezettséget eredményező, magánszemélyeknek
teljesített kifizetéseket, juttatásokat terhelő adók, járulékok,
b)	az általános forgalmi adó,
c)	az a)-b) pontokba nem tartozó egyéb adók, járulékok,
d)	a bírságok és az önellenőrzési pótlék,
e)	a késedelmi pótlék, illetőleg
f)	a végrehajtás során teljesített befizetések
megfizetésére rendszeresített számlára fizeti meg. Az egyes számlákra teljesítendő adók és
járulékok köréről (kötelezettségcsoportokról), ezek elnevezéséről és számlaszámáról az állami
adóhatóság közleményt ad ki. Az adóhatóság által nyilvántartott adót az adózónak adónként, a
megfelelő adószámlára kell megfizetnie, illetve a költségvetési támogatást támogatásonként a
megfelelő számláról kell visszaigényelnie.”
10.	§ (1) Az Art. 43. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha az adózó vagy az adó megfizetésére kötelezett személy [35. § (2) bek.] az adott
adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be az adóhatósághoz (túlfizetés), az
adóhatóság a túlfizetés összegét az adózó kérelmére az általa nyilvántartott más adótartozásra,
az állami adóhatóság más kötelezettségcsoportra számolja el. A túlfizetés visszaigényléséhez
való jog elévülését követően az adóhatóság a túlfizetés összegét hivatalból az általa
nyilvántartott, az adózót terhelő más adótartozásra számolja el, vagy adótartozás hiányában
azt hivatalból törli. Az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett
adót teljesítettnek kell tekinteni. A felszámolási eljárás kezdő napját megelőző napon fennálló
túlfizetés, valamint a jogutód nélkül megszűnt adózó adószámláján fennálló túlfizetés
összegét az adóhatóság hivatalból számolja el az általa nyilvántartott, az adózót terhelő
adótartozásra.”
(2)	Az Art. 43. §-a a következő új (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (6)-(8)
bekezdések számozása (7)-(9) bekezdésekre változik:
„(6) Ha az egyes számlákhoz tartozó kötelezettségcsoportonként teljesített befizetés az
adózó adott kötelezettségcsoportba tartozó valamennyi kötelezettségére nem nyújt fedezetet, a
befizetést az esedékesség sorrendjében, azonos esedékességű tartozások (kötelezettségek)
esetén a tartozások (kötelezettségek) arányában kell elszámolni. Ha az adott befizetés összege
az adott kötelezettségcsoporton belül a tartozás (kötelezettség) összegét meghaladja, az adózó
rendelkezhet a túlfizetés összegéről. Rendelkezés hiányában az állami adóhatóság a túlfizetés
összegét az adott kötelezettségcsoporton belül meghatározott, később esedékes
7
kötelezettségek (tartozások) kiegyenlítésére számolja el. Az adózó rendelkezéséig, illetőleg a
kötelezettségcsoporton belül később keletkező adótartozásra történő elszámolásig az állami
adóhatóság a túlfizetés összegét külön tartja nyilván.”
11.	§ Az Art. 46. § (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A magánszemély a vele együtt élő házastársát (élettársát) megillető, de az általa igénybe
nem vehető családi kedvezményt adóbevallásában, önellenőrzéssel, az adóhatósági
adómegállapítás során tett nyilatkozatában, illetőleg az adómegállapításra tett észrevételében
veheti igénybe.”
12.	§ Az Art. 47. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A munkáltató (kifizető) az általa megállapított adóelőleg (adó) alapjául szolgáló
bizonylatokat a (3) bekezdésben foglalt időpontig megőrzi.”
13.	§ (1) Az Art. 52. § (2)-(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Más hatóság, közfeladatot ellátó adatkezelő szerv nyilvántartásában szereplő adatot az
adóhatóság csak az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy azonosításához, az
adókötelezettség, a költségvetési támogatáshoz való jogosultság megállapításához,
ellenőrzéséhez, az adózó kérelmére indult adóigazgatási eljárásban a tényállás tisztázásához
használhatja fel. Amennyiben törvény megengedi az adóhatóságok vagy az állami adóhatóság
és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kezelői között az adat átadását, illetve a
hatósági nyilvántartásokból az adat átvételét, az adatszolgáltatást elektronikus úton is lehet
teljesíteni.
(3)	A (2) bekezdés alkalmazásában felhasználható nyilvántartások:
a)	a személyek azonosítására a személyi adat- és lakcímnyilvántartás és a cégnyilvántartás;
b)	az adóalap megállapítására és ellenőrzésére, valamint a tényállás tisztázására az ingatlan-
nyilvántartás, a gépjármű-nyilvántartás és az építés-felügyeleti nyilvántartás.
Az adóhatóság a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból adatot természetes azonosító
adattal, illetőleg kapcsolati kódon igényelhet. A Tbj. szerinti adatszolgáltatási kötelezettséget
az állami adóhatóság a magánszemélyek adóazonosító jelének feltüntetésével teljesíti.”
(2)	Az Art. 52. § (4) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a bekezdés a következőp)-t) pontokkal egészül ki:
„(4) A 31. §-ban és a 3. számú mellékletben meghatározott tartalommal az adóhatósághoz
bevallást teljesít, illetőleg adatot szolgáltat:
p) a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő, a Tbj. 4. § b) pontja szerinti
egyéni vállalkozó,
r) a Magyarországon bejegyzett egyház,
s) a szakképző iskolai tanulót tanulószerződés alapján foglalkoztató adózó,
t) a Tbj. 56/A. §-ában meghatározott, Magyarországon be nem jegyzett foglalkoztató
képviselője vagy a foglalkoztató képviseletében eljáró foglalkoztatott.”
(3)	Az Art. 52. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
8
„(7) Az állami adóhatóság megkeresésre adatot szolgáltat az Országos Egészségbiztosítási
Pénztár (a továbbiakban: OEP) és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (a
továbbiakban: ONYF) igazgatási szervei, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a
továbbiakban: PSZÁF), az idegenrendészeti hatóság, továbbá a menekültügyi hatóság (a
továbbiakban: igazgatási szervek) részére az adóval összefüggő adatról, tényről,
körülményről, ha az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, valamint a folyósítás
jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges. Az állami adóhatóság a (4) bekezdésben
meghatározott bevallásra kötelezettek által nyugdíjjogosultsághoz, nyugdíj-megállapításához
-	a 31. § (2) bekezdése 1-26. pontjai szerinti részletezettségnek megfelelően - bevallott
adatok közül a bevallásra előírt határidőt követő harmadik hónap utolsó napjáig hivatalból
átadja
a)	az 1-7., 9-15. és 25-26. pontok adatait az ONYF, a magánnyugdíj-pénztári tagok
tekintetében a PSZÁF részére, illetőleg
b)	az egészségbiztosítási ellátások utólagos ellenőrzése céljára az 1-6., 8-10., 12-14., 16. és
25. pontokban meghatározott adatokat az OEP részére.
Az igazgatási szerv az adóhatóság megkeresésére az általa kezelt adatról tájékoztatást ad, ha
az ellenőrzéshez vagy az adóigazgatási eljáráshoz szükséges.”
14.	§ Az Art. 75. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Adó-, jövedelem- és illetőségigazolás ügyben az adózó kérelmére - az Észak-budapesti
Igazgatóság kizárólagos illetékessége alá tartozó adózók kivételével - az állami adóhatóság
bármelyik elsőfokú területi szerve eljárhat.”
15.	§ Az Art. 90. § (4) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(4) Az ellenőrzési irányelv tartalmazza]
„b) az ellenőrizendő főbb tevékenységi köröket (szakma, ágazat), a szakmánkénti,
tevékenységenkénti jövedelmezőségi mutatókat, illetőleg a jövedelmezőségi mutatót el nem
érő adózók fokozott ellenőrzésének szempontjait,”
16.	§ (1) Az Art. 107. § (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha az adóbevallásban közölt adatok, illetőleg az adatszolgáltatás alapján rendelkezésre
álló adatok eltérést mutatnak, az eltérés okának tisztázására az adóhatóság az adózót felhívja.”
(2)	Az Art. 107. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a bevallott adó-, költségvetési támogatás alapja, az igénybe vett adómentesség,
adókedvezmény, a megállapított adó, illetve költségvetési támogatás nem felel meg a
jogszabály rendelkezéseinek, az adóhatóság az adózót a megállapított tényállásról és az
adókülönbözetről a jegyzőkönyv kézbesítésével értesíti, amelyre az adózó 15 napon belül
észrevételt tehet, amelyhez csatolnia kell az abban foglaltak bizonyításához szükséges
iratokat.”
17.	§ Az Art. 108. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (3) bekezdés c) pontja alkalmazásában jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény
különösen a számla (egyszerűsített számla), nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt
elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott
foglalkoztatása, továbbá az adózó tevékenységével, eredményével összefüggő iratok,
nyilatkozatok és az adott tevékenységre vonatkozóan szakértők által kidolgozott
9
jövedelmezőségi, élőmunka- és anyagszükségleti mutatók, standardok közötti lényeges
eltérés. A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló
tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni és együttesen
értékelni.”
18.	§ Az Art. 120. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A hivatalból indult hatósági eljárás felfüggesztésének az adózó kérelmére nincs helye.
(6)	Az eljárási illeték megfizetésének elmulasztása a hatósági eljárás lefolytatásának nem
akadálya.”
19.	§ Az Art. 123. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„123. § Az adóhatóság az adóügy érdemében határozattal, az eljárás során eldöntendő
egyéb kérdésben végzéssel dönt. Az adóügy érdeméhez tartozik minden, az
adókötelezettséget érintő, az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy jogát,
kötelezettségét megállapító döntés. A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági
eljárásban - ideértve a kiutalási és az átvezetési kérelem elbírálását is -, ha e törvény másként
nem rendelkezik, az adóhatóság csak abban az esetben hoz határozatot, ha az adózó kérelmét
nem teljesíti. Határozatnak minősül a fizetési meghagyás is.”
20.	§ Az Art. 124/A. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A kérelmet a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozó adóhatóság végzéssel
bírálja el. Ha a kérelmet késedelmesen terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat nélkül kell
elutasítani.”
21.	§ Az Art. 131. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az adóhatóság határozattal állapítja meg az adót, illetve az adóelőleget, ha a
magánszemély a kifizető által megállapított adót vitatja, vagy az adóelőleg összegével
kapcsolatban a magánszemély és a kifizető, illetve a munkáltató között vita van.”
22.	§ Az Art. a következő címmel és 132/A.-132/B. §-okkal egészül ki:
„A szokásos piaci ár megállapítása
132/A. § (1) A Pénzügyminisztérium kérelemre határozatban állapítja meg a kapcsolt
vállalkozási viszonyban álló társaságok által egymás között megkötendő, jövőbeni ügyletben
érvényesíthető szokásos piaci ár meghatározásakor alkalmazandó módszert, a megállapítás
alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, valamint ha meghatározható, a szokásos piaci árat,
ártartományt (szokásos piaci ár). A határozat érvényességéhez minden, a jogügylet
megkötésében érintett kapcsolt vállalkozás, illetőleg két vagy többoldalú eljárás esetén az
eljárás lefolytatására illetékes külföldi hatóságok egyetértése szükséges. A kérelem
benyújtását megelőzően a kérelmező előzetes konzultációs eljárást kezdeményezhet, melyben
a kérelmező és az eljáró hatóság előzetesen egyeztetnek az eljárás lefolytatásának feltételeiről,
időbeni ütemezéséről, módszeréről, az együttműködés lehetséges módjairól. Az előzetes
egyeztetés eredménye a kérelmezőt, illetőleg az eljáró hatóságokat a szokásos piaci ár
megállapítása iránt folytatott eljárásban nem köti.
(2)	Ha a ügyletre külföldi állam jövedelemadózást érintő jogszabályát is alkalmazni kell, a
kapcsolt vállalkozások a kérelmet egyidejűleg a külföldi állam illetékes adóhatóságának is
megküldik (kétoldalú, illetőleg többoldalú eljárás iránti kérelem). Kétoldalú, illetőleg
többoldalú eljárás iránti kérelem esetén a Pénzügyminisztérium az egyetértési nyilatkozat és a
kérelem elbírálásához szükséges adatok beszerzése érdekében eljárást kezdeményez a külföldi
10
állam illetékes hatóságával a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött nemzetközi
egyezménynek a kölcsönös egyeztetési eljárásról szóló vagy ennek megfelelő rendelkezései
alapján.
(3)	A határozat határozott időre, legalább három, legfeljebb öt évre érvényes. A határozat
érvényességének időtartama a szokásos piaci ármegállapítással érintett kapcsolt vállalkozások
kérelmére egy alkalommal három évre meghosszabbítható. A határozat érvényessége nem
hosszabbítható meg, ha az eredeti határozat alapjául szolgáló tényállás olyan mértékben
megváltozott, hogy a szokásos piaci ár megállapítására új határozatot kellene kiadni. A
határozat érvényességének meghosszabbítására irányuló kérelmet legalább a határozat
érvényességének lejártát megelőzően hat hónappal kell előterjeszteni. A meghosszabbítás
iránti kérelem alapján induló eljárásban az eredeti kérelem benyújtásával kapcsolatos eljárási
szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(4)	A kérelmet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási
kötelezettségről szóló PM rendelet alapján készítendő nyilvántartással megegyező
tartalommal adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő vagy ügyvéd ellenjegyzésével,
három példányban kell a Pénzügyminisztériumhoz benyújtani. A kérelemhez csatolni kell az
előterjesztő nyilatkozatát arról, hogy a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak.
(5)	Az eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Meghosszabbítási eljárás esetén a
díj összege az eredeti eljárásban lerótt díj 50 %-a. A kérelem elutasítása esetén a díj
összegének 75%-át vissza kell téríteni.
(6)	A kérelmet el kell utasítani, ha
a)	a kérelmező a tényállásról valótlan tartalmú nyilatkozatot tett;
b)	a kérelmező által közölt tényállás hiányos, valamint a hiánypótlásra megállapított
határidő eredménytelenül eltelt, amely miatt az adatok a szokásos piaci ár meghatározásához
nem elegendőek;
c)	alaposan lehet attól tartani, hogy a közölt tényállás valamely más szerződést, ügyletet
vagy cselekményt leplez;
d)	a kérelmező a díjat az arra vonatkozó felhívástól számított 30 napon belül sem fizette
meg hiánytalanul;
e)	a kérelemben foglalt tényállás már teljesített ügyletre vonatkozik;
f)	a kérelem elbírálása külföldi jog értelmezését igényli, kivéve, ha kétoldalú, illetőleg
többoldalú eljárás esetén az illetékes külföldi hatóság a kérelem elintézéséhez szükséges
adatokat, tájékoztatást megadja;
g)	az eljárás lefolytatása a díj mértékét meghaladó költségterheket ró az eljáró hatóságra;
h)	a kitűzött határidőben az egyetértési nyilatkozat nem érkezik meg;
i)	a Magyar Köztársaságnak a külföldi állammal nincs a kettős adóztatás elkerülése
tárgyában kötött nemzetközi egyezménye, illetőleg az egyezmény nem tartalmaz a kölcsönös
egyeztetési eljárásról szóló vagy ennek megfelelő rendelkezéseket;
j) az eljárás lefolytatásához jogszabály megalkotására vagy módosítására lenne szükség.
(7)	A külföldi állam illetékes hatóságának egyetértése hiányában a kétoldalú, illetőleg a
többoldalú eljárást a Pénzügyminisztérium és az adóhatóság az adózó kérelmére egyoldalúan
folytatja le.
11
(8)	A határozatban foglaltak változatlan tényállás esetén kötik az adóhatóságot, kivéve, ha a
határozat jogerőre emelkedését követően megállapítható, hogy
a)	a kérelmező valótlan adatokat tartalmazó kérelmet terjesztett elő;
b)	a kapcsolt vállalkozások a határozatban foglaltaktól eltérő módon állapítják meg a
szokásos piaci árat;
c)	a szokásos piaci ár meghatározásakor alapul vett tények, körülmények a határozatban
foglalt tényállástól olyan mértékben eltérnek, amely a szokásos piaci ár megbízhatósága
szempontjából jelentőséggel bír;
d)	a kérelem elbírálásánál alkalmazott jogszabályok módosulnak, kivéve, ha a határozatot
ennek megfelelően módosítják;
e)	a szokásos piaci ár meghatározásakor megállapított kritikus feltételek nem teljesülnek és
az eljárásban résztvevő kapcsolt vállalkozások a határozat módosítását nem kezdeményezték;
f)	a kapcsolt vállalkozások az éves jelentéstételi kötelezettségüknek nem tesznek eleget.
(9)	A határozat a kötőerőt megszüntető feltétel bekövetkeztének napjától nem alkalmazható.
Erről a szokásos piaci ármegállapítással érintett kapcsolt vállalkozás haladéktalanul értesíti az
adóhatóságot.
132/B. § (1) A Pénzügyminisztérium a határozatot az abban meghatározott érvényességi
időn belül az eljárásban résztvevő felek kérelmére, velük egyetértésben határozatban
módosítja. A határozat módosításának abban az esetben van helye, ha az ügy szempontjából
jelentős új tény merül fel és a korábbi eljárás során nem az eljárásban résztvevő kapcsolt
vállalkozások rosszhiszemű eljárása miatt volt ismeretlen, továbbá a szokásos piaci ár
megbízhatóságának szempontjából jelentőséggel bíró, a határozathozatal alapjául szolgáló
körülmények lényegesen megváltoztak.
(2)	Az adóhatóság a kérelemben és az ahhoz csatolt mellékletekben,	iratokban,
elemzésekben, tanulmányokban, kimutatásokban, számításokban, ismertetőkben	feltüntetett
adatok, körülmények valódiságát az ellenőrzésre irányadó szabályok	megfelelő
alkalmazásával, a határozat meghozatalához szükséges mértékben és módon	előzetesen
vizsgálhatja (valódiság-vizsgálat).
(3)	Önálló fellebbezésnek van helye a szokásos piaci ár megállapítására, a határozat
módosítására, illetőleg a határozat érvényességének meghosszabbítására irányuló kérelem
elutasításának tárgyában hozott elsőfokú végzés ellen.
(4)	Az eljárást 120 nap alatt kell lefolytatni, a határidő két alkalommal 60 nappal
meghosszabbítható. Az elintézési határidőbe a külföldi állam illetékes hatóságával folytatott
egyeztetés, illetőleg az adóhatóság által lefolytatott valódiság-vizsgálat időtartama nem számít
bele.”
23.	§ Az Art. 136. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„136. § (1) Az adózó az ügy érdemében hozott elsőfokú határozat ellen fellebbezhet. A
fellebbezés joga megilleti azt is, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.
(2)	A határozathozatalt megelőző eljárás során hozott végzés csak a határozat ellen
benyújtott fellebbezésben támadható meg, kivéve, ha az önálló fellebbezést törvény
megengedi.
(3)	Önálló fellebbezésnek van helye az első fokon hozott,
12
a)	az eljárást felfüggesztő,
b)	az eljárást megszüntető,
c)	a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító,
d)	a bevallás, a bejelentés és a fellebbezés határidejének elmulasztásával kapcsolatban
benyújtott igazolási kérelmet elutasító,
e)	az iratbetekintési jog korlátozását elrendelő,
f)	az adózó ismételt ellenőrzésre irányuló kérelmét elutasító,
g)	a visszatartási jog gyakorlásáról hozott,
h)	a végrehajtási kifogást elbíráló,
i)	az eljárási bírságot kiszabó,
j) az eljárási költség viselésének kérdésében hozott, valamint
k) a kézbesítési vélelem megdöntése tárgyában hozott elutasító
végzés ellen.
(4)	A fellebbezést a határozat (végzés) közlésétől számított 15 napon belül, utólagos
adómegállapítás esetén 30 napon belül lehet előterjeszteni.
(5)	A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról lemondhat.
A fellebbezési jogról való lemondást tartalmazó nyilatkozat nem vonható vissza.”
24.	§ Az Art. 137. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„137. § (1) A fellebbezést annál az adóhatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott
határozatot (végzést) hozta. A fellebbezési határidőt akkor is megtartottnak kell tekinteni, ha a
határidőben benyújtott fellebbezés iránti kérelmet nem a hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező szervnél terjesztették elő. A fellebbezésben új tényekre és bizonyítékokra is lehet
hivatkozni.
(2) A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezés beérkezésének napjától számított 15
napon belül fel kell terjeszteni a felettes szervhez, kivéve, ha az adóhatóság a megtámadott
határozatot (végzést) visszavonja, illetőleg a fellebbezésnek megfelelően módosítja, kijavítja
vagy kiegészíti. A felterjesztés során az elsőfokú adóhatóság az ügy eldöntéséhez szükséges
mértékben ismerteti a fellebbezésről kialakított álláspontját.”
25.	§ Az Art. 138. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A felettes szerv a fellebbezéssel megtámadott határozatot (végzést) és az azt megelőző
eljárást megvizsgálja, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Az utólagos
adómegállapítás során hozott határozat ellen benyújtott fellebbezés esetén a határozat
meghozatalára nyitva álló határidő 60 nap. A határozat ellen irányuló fellebbezést
határozattal, a végzés ellen irányuló fellebbezést végzéssel kell elbírálni. A vizsgálat
eredményeként az adóhatóság a határozatot (végzést) helybenhagyja, megváltoztatja vagy
megsemmisíti.”
13
26.	§ Az Art. 141. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi
(2)-(3) bekezdések számozása (3)-(4) bekezdésekre változik:
„(2) Az adóhatóság a felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter erre irányuló
felhívásától számított 15 napon belül köteles az iratokat felterjeszteni. Az utólagos
adómegállapítással kapcsolatban benyújtott felügyeleti intézkedés iránti kérelem elbírálása
esetén az ügyintézési határidő az iratoknak a felügyeleti szervhez történő beérkezésének
napjától számított 60 nap, kivéve, ha az eljáró szerv a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül
utasítja el.”
27.	§ Az Art. 143. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóhatóság másodfokú jogerős határozatát - a fizetési könnyítés, adómérséklés
engedélyezése tárgyában hozott határozat kivételével - a bíróság az adózó kérelmére
jogszabálysértés esetén megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az
adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.”
28.	§ Az Art. 155. § (3)-(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Az adóhatóság, illetőleg az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtó az
ingatlan lefoglalása végett megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt, amely a
végrehajtási jogot soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba. A végrehajtási jog
bejegyzése érdekében tett intézkedés ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak a megkeresés
alapján teendő földhivatali intézkedésre halasztó hatálya nincs.
(4)	Ha az ingatlan-végrehajtásnak az (1) bekezdés alapján nincs helye, az adóhatóságot az
adótartozás erejéig az adózó ingatlanán jelzálogjog illeti meg. Az adóhatóság, illetőleg az
adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtó a jelzálogjog bejegyzése végett megkeresi
az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt, amely a jelzálogjogot soron kívül bejegyzi az
ingatlan-nyilvántartásba. A jelzálogjog bejegyzés érdekében tett intézkedés ellen benyújtott
végrehajtási kifogásnak a megkeresés alapján teendő földhivatali intézkedésre halasztó
hatálya nincs.”
29.	§ Az Art. 156. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az ingóságok nyilvános pályázat útján történő értékesítése esetén a Vht. 156/A.-
156/G. §-ait kell megfelelő módon alkalmazni azzal, hogy
a)	a nyilvános pályázat meghirdetésére akkor van lehetőség, ha a pályázati úton értékesíteni
kívánt ingóság nagy értékű, és az adóhatóság, az önálló bírósági végrehajtó, illetőleg az
általuk kijelölt zárgondnok őrizetében található,
b)	a pályázati hirdetménynek tételesen tartalmaznia kell a pályázatra kiírt ingóság
megnevezését, becsértékét, valamint - amennyiben a pályázati úton értékesíteni kívánt
ingóságok technológiai vagy termelési, szolgáltatási egészet alkotnak - a pályázati
hirdetményben fel kell tüntetni annak tartozékait, jellemző sajátosságait,
c)	a pályázat közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmények a pályázati hirdetménynek a
pályázat helye szerint illetékes adóhatóság hirdetőtábláján legalább 15 napon át történő
kifüggesztésével állnak be,
d)	az ajánlatot közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni,
e)	a pályázó az ingóság becsértékének 10 %-át előlegként a pályázati ajánlatának
megtételével egyidejűleg befizeti a pályázatot meghirdető adóhatóság vagy bírósági
14
végrehajtó letéti számlájára, illetőleg a pályázati ajánlattétel felbontása előtt készpénzben
átadja a végrehajtónak,
f)	a letéti számlára befizetett pályázati előleg a letéti számlán nem kamatozik, azt a
pályázati eredményhirdetést követően a nem nyertes pályázó részre haladéktalanul vissza kell
utalni az átutalás költségével csökkentett összegben, a készpénzben megfizetett előleget pedig
a pályázónak ki kell fizetni,
g)	ha az ajánlattevő a felbontási eljáráson személyesen nem jelenik meg vagy
meghatalmazottja útján nem képviselteti magát, ajánlata érvénytelen,
h)	a pályázat nyertese a vételár összegét az eredményhirdetést követően készpénzben
azonnal köteles megfizetni,
i)	ha a pályázat nyertese a vételárat nem fizette ki, a pályázatot a következő legmagasabb
ajánlatot tevő személy nyeri meg,
j) a fizetést elmulasztó pályázó az eljárás további szakaszában nem vehet részt, és elveszti
az előleget, amely a végrehajtás során befolyt összeget növeli,
k) ha a ki nem fizetett ingóságot a tovább folytatott eljárás során alacsonyabb áron vették
meg, mint amennyit a fizetést elmulasztó pályázó ajánlott, a fizetést elmulasztó pályázó a két
ár közötti különbözetet azonnal köteles megtéríteni, illetőleg az adóhatóság e személyt a
vételár-különbözet megfizetésére határozattal kötelezi,
l) a vételár megfizetését követően a pályázat nyertesének az eladott ingóságot az
adóhatóság, illetőleg az önálló bírósági végrehajtó adja át, a pályázat nyertese az ingóságon a
vételár megfizetésével és birtokba adással szerez tulajdonjogot,
m) a pályázati eljárás megsemmisítése a jóhiszemű vevő tulajdonjog szerzését nem érinti.
Az itt nem szabályozott kérdésekben a Vht. ingóárverésre vonatkozó szabályait kell
megfelelően alkalmazni.”
30.	§ Az Art. 159. § (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az adóhatóság megbízásából eljáró önálló bírósági végrehajtót megillető díjazással
kapcsolatos végrehajtási kifogást - a külön jogszabályban meghatározottak szerint - a
végrehajtó székhelye szerint illetékes helyi bíróság bírálja el.”
31.	§ (1) Az Art. 161. § (2) bekezdésének harmadik és negyedik mondata helyébe a
következő rendelkezés lép:
„A behajtást kérő szerv ingó-, illetőleg ingatlan-végrehajtás esetén a törvényben
meghatározott költségminimumot az adóhatóság részére megelőlegezi, és annak megfizetését
igazolja.”
(2)	Az Art. 161. § (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Amennyiben az adóhatóság az ingó-, illetőleg ingatlan-végrehajtás foganatosítása során a
végrehajtás költségét az adózóra nem tudta áthárítani, a behajtást kérő által megelőlegezett
költségminimumot a felmerült költségekre számolja el.”
32.	§ Az Art. 162. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi
(2)-(4) bekezdések számozása (3)-(5) bekezdésekre változik:
„(2) Az állami kezességvállalás beváltása esetén az állammal szemben fennálló tartozásra
az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.”
15
33.	§ (1) Az Art. 172. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az ellenőrzés, az üzletlezárás, illetve a végrehajtási eljárás akadályozásáért az (1)
bekezdés l) pontja alapján adózónak nem minősülő magánszemély is szankcionálható. Ha
törvény az üzletlezárás alkalmazását kizárja vagy az adózó az üzletlezárás, illetőleg a
tevékenység felfüggesztésének foganatosítását meghiúsítja, valamint a lezárt üzletet kinyitja,
vagy tevékenységét a felfüggesztés ellenére folytatja, a mulasztási bírság felső határa az
üzletlezárás, tevékenység felfüggesztés határozatban meghatározott napjai számának, illetve a
bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata.”
(2)	Az Art. 172. §-a a következő (15)-(16) bekezdésekkel egészül ki:
„(15) A foglalkoztatót terhelő bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén kiszabható
mulasztási bírság felső határa a bejelenteni elmulasztott foglalkoztatottak számának és a
bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata.
(16) Ha a munkáltató, illetőleg a kifizető a magánszemélynek juttatott adó- és
járulékköteles kifizetésről teljesítendő bevallásában hiányos, illetve valótlan adatokat közöl,
vagy a bevallás benyújtását elmulasztja, a kiszabható mulasztási bírság felső határa a
bevallással érintett magánszemélyek számának és a bírság adózóra egyébként vonatkozó,
törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata.”
34.	§ (1) Az Art. 174. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett az adóköteles tevékenység célját
szolgáló helyiséget 12 nyitvatartási napra lezárja, illetőleg az adózó tevékenységének jellege
szerint az adóköteles tevékenység gyakorlását ugyanezen időtartamra felfüggeszti, ha az
adózó]
„a) be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott,”
(2)	Az Art. 174. § (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A határozatban rendelkezni kell a lezárás, illetőleg a felfüggesztés időtartamáról,
egyidejűleg az adóhatóság értesíti az adózót a határozatban foglaltak végrehajtásának kezdő
időpontjáról.”
35.	§ Az Art. 175. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az állami adóhatóság meghatározza és közzéteszi a rendszeresített nyomtatványok
tartalmát és formáját, gondoskodik arról, hogy azok az adózók számára megfelelő időben,
könnyen elérhető helyen álljanak rendelkezésre. A bevallási és adatszolgáltatási
nyomtatványokat - ideértve az adóhatóság honlapján közzétett számítógépes programokat - a
benyújtásukra előírt határidőt megelőzően legalább 30 nappal kell közzétenni. A térítés
ellenében beszerezhető nyomtatványok gyártói kiválasztásának és forgalmazásának részletes
szabályait a kormány rendeletben határozza meg.”
36.	§ (1) Az Art. 178. § 16. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„16. jövőbeni ügylet: az adó feltételes, illetőleg a szokásos piaci ár megállapítása iránti
kérelem benyújtását követően megkötött szerződés vagy más jogügylet,
(2)	Az Art. 178. §-a a következő 31. ponttal egészül ki:
„31. minősített adózó: az a vállalkozási tevékenységet folytató személy, aki (amely)
legalább a kérelem előterjesztésének napját megelőző 3 éven át működött, és a kérelem
benyújtását megelőző 5 éven belül az adóhatóság nem állapított meg a terhére adóhiányt, nem
16
indított ellene végrehajtási eljárást, illetőleg az adózó fizetési könnyítés, adómérséklés iránti
kérelmet nem terjesztett elő. Az állami adóhatóság a minősített adózót kérelmére az erre a
célra létrehozott és közzétett külön nyilvántartásában tünteti fel. Amennyiben a
nyilvántartásba vételt követően az adózó a feltételek bármelyikének nem felel meg, az
adóhatóság az adózót a nyilvántartásból törli.”
(3)	Az Art. 178. §-a a következő 32. ponttal egészül ki:
„32. kritikus feltételek: a szokásos piaci árat megállapító határozatban rögzített, a szokásos
piaci ár megbízhatósága szempontjából jelentőséggel bíró, a jövőre vonatkozó - pénzügyi,
számviteli, gazdasági, jogi, működési - előfeltevések, számítások, küszöbértékek, jellemzők,
amelyek nem teljesülése esetén, annak napjától a határozat nem alkalmazható. A kritikus
feltételeket a határozat a konkrét ügy sajátosságaihoz mérten állapítja meg.
37.	§ Az Art. 182. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben szabályozza a szokásos
piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtásának, nyilvántartásának, a díj fizetésének és
visszatérítésének módját és részletes feltételeit, továbbá az eljárás részletes szabályait.”
38.	§ Az Art. 1., 3. és 4. számú melléklete e törvény 1-3. számú melléklete szerint,
valamint az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló
2004.	évi XXVII. törvény 4. számú mellékletével megállapított, az Art. 7. számú mellékletének
3.	pontja, illetőleg 14. pontja e törvény 4. számú melléklete szerint módosul.
ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
39.	§ Ez a törvény - a 41-45. §-okban foglaltak figyelembevételével - 2006. január 1-jén
lép hatályba.
40.	§ (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 7. §-ának (7) bekezdése, 14. §
(1)	bekezdésének b) pontjában az „(önadózás, a munkáltató, a kifizető adómegállapítása)”
szövegrész, a 17. § (11) bekezdés b) pontjából az „és adóéven belüli időtartamát”
szövegrész, a 26. § (3) bekezdésének c) pontjában „a munkáltatója (kifizető), illetőleg”
szövegrész, a 27. §-a, a 28. § (2) bekezdés első mondatában a „továbbá munkáltatói
elszámolást sem kér, ” szövegrész, a 31. § (3) bekezdése, a 33. § (1) bekezdésében a „vagy
adóját a munkáltatójához intézett nyilatkozata alapján a munkáltatója, ” szövegrész, a 41.
§-a, a 46. § (5) bekezdésében az „ — ideértve a társadalombiztosítási szerv által az adóévben
fennálló munkaviszony időtartama alatt kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátást is
—„ szövegrész, a 49. § (6) bekezdése, az 52. § (4) bekezdésének h) pontja, a 61. § (1)
bekezdésében a „60. §-ban meghatározott adóval összefüggő” szövegrész, a 75. § (1)
bekezdésében az „, illetve az adómegállapítással” szövegrész, a 85/A. § (4) bekezdés
második mondatában a „nyilatkozatban nem kérte a munkáltatói adómegállapítást,”
szövegrész, a 77. § (1) bekezdés d) pontjában „a külföldön tevékenységet végző társasági
adóalany, valamint” szövegrész, a 161. § (1) bekezdés utolsó mondatában az „illetékhivatal
vagy az önkormányzati” szövegrész, a 170. § (6) bekezdése, valamint a 178. § 23. pontjában
az „illetve ha a törvény szerint a magánszemély jövedelemadóját megállapította,” szövegrész,
1.	számú mellékletének I/B)/3.f) pontja, valamint a 3. számú melléklet A/I. pontja, illetőleg
F) pontja hatályát veszti.
17
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi
CXVII. törvény 3. § 75. pontjában „az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, ” szövegrész,
11.	§ (7) bekezdésében „az adó elszámolására kötelezett munkáltató (kifizető) vagy”
szövegrész, a 12. §, a 14. § (3) bekezdése, a 33. § (1) bekezdésében, a 36/A. § (5)
bekezdésében, illetőleg a 38. § (4) és (6) bekezdésében „az adóbevallást helyettesítő
elszámolásban,” szövegrész, a 40. § (8) bekezdésében „ (a munkáltatói elszámolásban) ”
szövegrész, a 40. § (9) bekezdésében „ (a munkáltatói elszámolásukban) ” szövegrész,
valamint az 1. számú melléklete 9.5.1. alpontjában „az adóbevallást helyettesítő
elszámolásban,” szövegrész hatályát veszti.
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V.
törvény 14. § (1) bekezdés d) pontja hatályát veszti.
(4)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 27. §-át megelőző „A kifizető, a
munkáltató, az adóbeszedésre kötelezett és az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő
adómegállapítása” cím helyébe „Az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő
adómegállapítása” cím, a 38. § (1) bekezdésében a „belföldi postautalvánnyal” szövegrész
helyébe a „postai készpénz-átutalási megbízással” szövegrész, a 43. § (1) bekezdés második
mondatában „az adóhatóság határozata,” szövegrész helyébe „az adóhatóság vagy más
hatóság határozata,” szövegrész, a 46. § (1) bekezdés negyedik mondatában „az önadózó
magánszemélynek” szövegrész helyébe „a magánszemélynek” szövegrész, az 52. § (4)
bekezdés g) pontjában a „vámhivatal” szövegrész helyébe „vámhatóság” szövegrész, a 72. §
(3)	bekezdésében a „vám- és jövedéki követelések” szövegrész helyébe „, a vámhatóság
hatáskörébe tartozó követelések” szövegrész, a 90. § (2) bekezdésében a „(legalább
kétévente)” szövegrész helyébe a „(legalább háromévente)” szövegrész, a 103. § (2)
bekezdés negyedik mondatában az „adószakértői, adótanácsadói, illetve” szövegrész helyébe
az „adószakértői, okleveles adószakértői, adótanácsadói, illetve” szövegrész, a 107. § (1)
bekezdésében a „munkáltatói adómegállapítás” szövegrész helyébe az „önadózás”
szövegrész, a 161. § (1) bekezdés első mondatában az „1000” szövegrész helyébe az „5000”
szövegrész, a 162. § - e törvénnyel átszámozott - (5) bekezdésében „az 1000 forintot”
szövegrész helyébe „a 10000 forintot” szövegrész, a 163. § (2) bekezdésében a „2000
forintnál” szövegrész helyébe „5000forintnál” szövegrész, a 165. § (4) bekezdésében „A (3)
bekezdés” szövegrész helyébe „A késedelmi pótlék mérséklése” szövegrész, a 172. § (1)
bekezdés l) pontjában „az ellenőrzést vagy” szövegrész helyébe „az ellenőrzést, az
üzletlezárást, illetőleg a tevékenység felfüggesztésének alkalmazását vagy” szövegrész,
valamint a 2. számú melléklet I.Határidők/5./C)/b) pontjában a „negyedévenként” szövegrész
helyébe „évente” szövegrész, „a negyedévet követő” szövegrész helyébe „az adóévet követő”
szövegrész, illetőleg 6. pontjának első mondatában a „fizeti meg” szövegrész helyébe „vallja
be és fizeti meg” szövegrész lép.
(5)	E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált
ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve
esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének
időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-,
pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos
törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható.
(6)	Az adózónak - a társasági adóbevallás és megfizetés kivételével - az e törvény
hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási,
18
adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylat-kiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási
kötelezettségét a 2005. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
(7)	Az Art. - e törvény 1. számú mellékletével megállapított - 1. számú melléklete I./B)/2.
pontjának utolsó mondata 2007. december 31-én hatályát veszti.
(8)	E törvény 8. § (1) bekezdésében, illetőleg 1. számú mellékletének 1. pontjában
meghatározott adóbevallások adattartalmát és fájlformátumát az állami adóhatóság az e
törvény kihirdetésétől számított 120 napon belül közzéteszi.
41.	§ (1) E törvénynek az Art. 5. §-át, 12. § (2) bekezdését, 123. §-át, 124/A. § (4)
bekezdését, 136. §-át, 137. §-át, 138. § (1) bekezdését, 141. §-át, 143. § (1) bekezdését, 155. §
(3)-(4) bekezdését módosító, illetőleg a 12. § (3) bekezdését, a 120. § (5)-(6) bekezdését
megállapító rendelkezése 2005. november 1-jén lép hatályba azzal, hogy azt az ezen
időpontot követően indult eljárásokra kell alkalmazni.
(2)	2005. november 1-jével az Art. 6. § (3) bekezdésének első mondatában az „átalakulás
esetén ” szövegrész, a 12. § (1) bekezdésének második mondatából a „, kivéve az iratnak azt a
részét, amely más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezésbe ütközik’ szövegrész, a
150.	§ (1) bekezdésének második mondatában a „- a (2) bekezdésben megjelölt esetek
kivételével - az adóhatóság külön határozata nélkül, ” szövegrész, a 150. § (2) bekezdése, a
159. § (3) bekezdésének utolsó mondata hatályát veszti.
(3)	2005. november 1-jétől az Art. 11. § (1) bekezdés f) pontjában a „határozatát”
szövegrész helyébe „határozatát (végzését)” szövegrész, illetve „a határozathozatal”
szövegrész helyébe „a határozat, illetőleg végzés meghozatalának” szövegrész, az 52. § (6)
bekezdésében „a határozat” szövegrész helyébe „a határozat (végzés)” szövegrész, az 53. §
(1)	bekezdésében a „határozat” szövegrész helyébe „határozat, végzés” szövegrész, a 64. §
(3)	bekezdésében a „határozattal” szövegrész helyébe „végzéssel” szövegrész, a 66. § (1)
bekezdés utolsó mondatában a „határozattal” szövegrész helyébe „végzéssel” szövegrész, a
68. § harmadik mondatában a „határozat” szövegrész helyébe „végzés” szövegrész, a 89. §
(1)	bekezdés d) pontjában a „határozata” szövegrész helyébe „végzése” szövegrész, a 92. §
(8)	bekezdésében „az adózót írásban értesíti” szövegrész helyébe „végzésben dönt”
szövegrész, a 100. § (5) bekezdésében a „figyelembevételével dönt” szövegrész helyébe
„figyelembevételével végzésben dönt” szövegrész, a 103. § (2) bekezdésének első
mondatában a „határozattal” szövegrész helyébe „végzéssel” szövegrész, harmadik
mondatában a „határozat” szövegrész helyébe „végzés” szövegrész, utolsó mondatában a
„határozatban” szövegrész helyébe „végzésben” szövegrész, a (3) bekezdésének első
mondatában a „határozatot” szövegrész helyébe „végzést” szövegrész, a (4) bekezdésében a
„határozatával” szövegrész helyébe „végzésével” szövegrész, a (11) bekezdésének első
mondatában a „határozatok” szövegrész helyébe „végzések” szövegrész, illetőleg a
„határozat” szövegrészek helyébe „végzés” szövegrész, a 115. § (2) bekezdés utolsó
mondatában a „határozattal” szövegrész helyébe „végzéssel” szövegrész, a 116. § (1)
bekezdés a) pontjában a „határozata” szövegrész helyébe „végzése” szövegrész, a 132. § (6)
bekezdésében „a kérelem jogerős elutasításával” szövegrész helyébe „a kérelem jogerős
határozattal történő elutasításával” szövegrész, a 135. § előtti alcímben a „határozat”
szövegrész helyébe „határozat (végzés)” szövegrész, illetőleg a 135. § (1) bekezdés első
mondatában a „határozata” szövegrész helyébe „határozata (végzése)” szövegrész, a
„határozatát” szövegrész helyébe „határozatát (végzését)” szövegrész, a „határozat’
szövegrész helyébe „határozat (végzés)” szövegrész, a második mondatában a „határozatát”
szövegrész helyébe „határozatát (végzését)” szövegrész, a (2) bekezdés b) pontjában a
19
„határozatot” szövegrész helyébe „határozatot (végzést)” szövegrész, illetve a „határozat”
szövegrész helyébe „határozat (végzés)” szövegrész, a (4) bekezdésében a „határozata”
szövegrész helyébe „határozata (végzése)” szövegrész, a 138. § (2) bekezdésében „az érdemi
határozat” szövegrész helyébe „a határozat (végzés)”, illetőleg a „határozat” szövegrész
helyébe „határozat (végzés)” szövegrész, a 139. §-ában a „határozatot” szövegrész helyébe
„határozatot (végzést)” szövegrész, illetve „az elsőfokú határozatot” szövegrész helyébe „az
elsőfokú határozatot (végzést)” szövegrész, a 141. § (1) bekezdésében a „határozata
(intézkedése)” szövegrész helyébe „határozata, önálló fellebbezéssel megtámadható végzése
(intézkedése)” szövegrész, a „határozathozatalra (intézkedésre)” szövegrész helyébe a „a
határozat, az önálló fellebbezéssel megtámadható végzés meghozatalára (intézkedésre)”
szövegrész, a 141. § - e törvénnyel átszámozott - (3) bekezdés első mondatában a
„határozatot (intézkedést)” szövegrész helyébe „határozatot, önálló fellebbezéssel
megtámadható végzést (intézkedést)” szövegrész, a második mondatában a „határozatot”
szövegrész helyébe „határozatot (végzést)” szövegrész, a harmadik mondatában a
„határozat” szövegrész helyébe a „határozat (végzés)” szövegrész, a 141. § - e törvénnyel
átszámozott - (4) bekezdésében a „határozat (intézkedés)” szövegrész helyébe a „határozat,
önálló fellebbezéssel megtámadható végzés (intézkedés)” szövegrész, a 142. § (2) bekezdés c)
pontjában a „határozata” szövegrész helyébe „végzése” szövegrész, a 145. § (1) bekezdés a)
pontjában a „határozat” szövegrész helyébe „határozat (végzés)” szövegrész, a 147. § (3)
bekezdésében „a nem belföldi illetőségű személy adóját megállapító határozatát” szövegrész
helyébe „a nem belföldi illetőségű személy fizetési kötelezettségét megállapító határozatát
(végzését)” szövegrész, a 149. § (1) bekezdésében a „biztosítási intézkedésként elrendeli”
szövegrész helyébe „biztosítási intézkedésként végzéssel elrendeli’, a (2) bekezdésének a)
pontjában a „határozat” szövegrész helyébe „határozat (végzés)” szövegrész, a b) pontjában
a „határozat” szövegrész helyébe „határozat (végzés)” szövegrész, a (3) bekezdésében a
„határozatot” szövegrész helyébe „határozatot (végzést)” szövegrész, a (6) bekezdés
második mondatában a „határozat” szövegrész helyébe „határozat (végzés)” szövegrész, a
151.	§ (3) bekezdés első mondatában a „határozattal” szövegrész helyébe „végzéssel”
szövegrész, a második mondatában a „határozat” szövegrész helyébe „végzés” szövegrész,
az (5) bekezdésében „a határozat jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül” szövegrész
helyébe „a végzés jogerőre emelkedését követően 15 napon belül” szövegrész, a 155. § (1)
bekezdésében az „ingatlan-végrehajtás elrendelésének” szövegrész helyébe az „ingatlan-
végrehajtásnak” szövegrész, a 156. § (1) bekezdésében az „ingófoglalást foganatosított és
ingatlan-végrehajtást rendelt el, ” szövegrész helyébe „ ingófoglalást és ingatlan-végrehajtást
foganatosított,” szövegrész, a 159. § (1) bekezdés első mondatában a „határozatok”
szövegrész helyébe „végzések” szövegrész, a 160. § (1) bekezdésében a „határozat”
szövegrész helyébe „határozat (végzés)” szövegrész, illetve „az adótartozást előíró
határozat” szövegrész helyébe „a fizetési kötelezettséget előíró határozat (végzés)”
szövegrész, a 161. § (2) bekezdés első mondatában a „határozat” szövegrész helyébe
„határozat (végzés)” szövegrész, a 162. § (1) bekezdésében a „határozattal” szövegrész
helyébe „végzéssel” szövegrész, a (3) bekezdés első mondatában a „határozattal” szövegrész
helyébe „végzéssel” szövegrész, a második mondatában a „határozat” szövegrész helyébe
„végzés” szövegrész, a 163. § (2) bekezdésében a „határozatot” szövegrész helyébe
„végzést” szövegrész, a (3) bekezdésében a „határozatot” szövegrész helyébe „végzést”
szövegrész, a 164. § (9) bekezdésében „a végrehajtás során hozott határozat” szövegrész
helyébe „a végrehajtás során hozott végzés” szövegrész, illetve a „kérelemnek helyt adó
határozat” szövegrész helyébe a „kérelemnek helyt adó végzés” szövegrész, a 167. § (3)
bekezdés utolsó mondatában „a felettes adóhatóság dönt” szövegrész helyébe „a felettes
20
adóhatóság határozatban dönt” szövegrész, a 178. § 14. pontjában a „határozatok”
szövegrész helyébe „határozatok (végzések)” szövegrész, a 179. § (4) bekezdésében a
„határozatában” szövegrész helyébe „határozatában (végzésében) ” szövegrész lép.
42.	§ E törvény 9. §-a, 10. § (2) bekezdése, illetőleg 48-53. §-a 2006. április 1-jén lép
hatályba, ezzel egyidejűleg az Art. 43. § (1) bekezdés negyedik mondatában a „számlákon”
szövegrész hatályát veszti, valamint a 43. § - e törvénnyel átszámozott - (7) bekezdés első
mondatában a „Ha az adózónak adótartozása nincs,” szövegrész helyébe „ Ha az adózónak
az adóhatóságnál adótartozása nincs,” szövegrész lép.
43.	§ E törvénynek az Art. 172. § új (16) bekezdését megállapító rendelkezése 2006.
július 1-jén lép hatályba.
44.	§ (1) E törvénynek az Art. 178. §-ának 16. pontját és a 182. § (9) bekezdését
módosító, illetőleg a 132/A. §-át, 132/B. §-át és 178. §-ának új 32. pontját megállapító
rendelkezése 2007. január 1-jén lép hatályba.
45.	§ E törvény 4. számú melléklete e törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
46.	§ E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az 1. számú melléklet I/B)/3./f pontjában
az „augusztus” szövegrész helyébe „szeptember” szövegrész lép.
47.	§ E törvény kihirdetésével egyidejűleg az Art. 182. § (9) bekezdése hatályát veszti.
48.	§ A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti
felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 5. § (1) bekezdés b) pontja 2006. június 30-
án hatályát veszti.
49.	§ A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi
XLIX. törvény 53. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A felszámoló a külön jogszabályban meghatározott módon bevallást teljesít a
biztosítottak - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 31. § (2) bekezdésében
meghatározott - adatairól az illetékes állami adóhatóság részére. A gazdálkodó szervezet
bevallási kötelezettségének teljesítéséről kiadott igazolást a felszámoló köteles megküldeni a
bíróságnak.”
50.	§ Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 10. § (4) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Fizetési kötelezettségekre, fizetésre kötelezettek körére, a fizetési kötelezettség
mértékére vonatkozó törvények kihirdetése és hatálybalépése között legalább hatvan napnak
kell eltelnie, kivéve, ha a törvény a fizetési kötelezettséget mérsékli és a fizetési
kötelezettségek, valamint a fizetésre kötelezettek körét nem bővíti.”
51.	§ Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 2002. évi LXV. törvény 2. § (8)
bekezdése a következő ötödik mondattal egészül ki:
„Nem engedményezhet olyan követelést, amely mögött jogszabályon, vagy kötelmi
jogviszonyon alapulva a Magyar Állammal, annak intézményeivel, vagy egyszemélyes
társaságaival szemben követelés lenne érvényesíthető.”
52.	§ (1) Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény 16/A. § (4)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adóalany a szakképzési hozzájárulást - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak
figyelembevételével - negyedévenként (ideértve a negyedév első napjától az adóalanyiság
21
megszűnésének napjáig terjedő időszakot is) megállapítja és a negyedévet követő hó 12.
napjáig bevallja, valamint az adóév utolsó negyedévére megállapított szakképzési
hozzájárulást az adóévére benyújtott éves eva bevallásában tünteti fel.”
53.	§ A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 82. §
(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A külföldi állampolgárságú munkavállalókra vonatkozó adatok összeállításáról szóló
311/76/EGK rendelet által előírt adatszolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez szükséges
adatokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a rendelkezésére álló társadalombiztosítási
nyilvántartások alapján szolgáltatja a Központi Statisztikai Hivatal részére.”
54.	§ (1) A foglalkozatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi
IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 42/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A rehabilitációs hozzájárulást a fizetésére kötelezett munkaadó maga vallja be, állapítja
meg, és közvetlenül fizeti be az állami adóhatóságnál vezetett számla javára.”
(2)	Az Flt. 42. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A munkaadó a munkaadói és a levont munkavállalói járulékot az elszámolt hónapot
követő hó 12. napjáig köteles befizetni.”
(3)	Az Flt. 42/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A rehabilitációs hozzájárulásra év közben negyedévenként előleget kell fizetni. Az
előleg mértéke a mindenkori tárgynegyedévre vonatkozó tényadatok alapján kiszámított éves
rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség huszonöt százaléka. Az előleg összegét a
munkaadó maga állapítja meg, vallja be és fizeti be. A negyedik negyedévre előleget fizetni
nem kell. A tevékenységét megkezdő kötelezett az első teljes negyedév után köteles először
bevallást és előlegfizetést teljesíteni.”
55.	§ (1) A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló
2003.	évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Szakhoz. törvény) 5. § (1) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(1) Az a hozzájárulásra kötelezett, aki hozzájárulási kötelezettségét nem a 4. §-ban
meghatározott gyakorlati képzés szervezésével teljesíti, köteles bruttó kötelezettségét - a (2)
bekezdésben foglaltak figyelembevételével - az állami adóhatóságnál vezetett számlára
befizetni.”
(2) A Szakhoz. törvény 6. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az előleg összegét a hozzájárulásra kötelezett maga állapítja meg és vallja be az Art.-
ben a rá vonatkozóan előírt időpontban elkészített havi, évközi bevallásban. Az előleget az
állami adóhatóságnál vezetett számlára a tárgyév hetedik hónapja 20. napjáig kell befizetni.”
56.	§ A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény 6. § (1) és
(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A kulturális járulékot a járulék fizetésére kötelezett maga állapítja meg, vallja be, és
fizeti meg az általános forgalmi adót nem tartalmazó árbevétel után, negyedévenként, a
negyedévet követő hó 20-ig az állami adóhatóság által vezetett számla javára. A
járulékfizetési kötelezettség teljesítését az állami adóhatóság ellenőrzi a rá vonatkozó külön
törvényben megállapított szabályok szerint. A járulékfizetési kötelezettséggel összefüggő, itt
nem szabályozott kérdésekben az adózás rendjéről szóló törvényt kell alkalmazni.
22
(2) Az állami adóhatóság negyedévenként a negyedévet követő második hó 20. napjáig a
befolyt kulturális járulék összegét átutalja az Alapprogram számlája javára.”
57.	§ A környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. törvény (a továbbiakban: a
környezetterhelési díjról szóló törvény) 18. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„18. § A kibocsátó a levegőterhelési díjat, a vízterhelési díjat, valamint a vízjogi engedély
alapján végzett tevékenységéhez kapcsolódó talajterhelési díjat az állami adóhatóság által
vezetett számla javára fizeti be.”
(2)	A környezetterhelési díjról szóló törvény a 20. § (2) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(2) A kibocsátó negyedévenként a nettó díjelőleget megállapítja és bevallja.”
58.	§ A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-ának r)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„r) Igazgatási szerv:
1.	a járulékfizetési kötelezettség bejelentésével, a biztosítási kötelezettség megállapításával,
a járulék bevallásával, megfizetésével, nyilvántartásával, a járulékkötelezettség megsértésével
kapcsolatos jogkövetkezmények megállapításával, a járuléktartozás beszedésével,
behajtásával kapcsolatos hatósági ügyben, továbbá a járulékkötelezettség bevallásának
ellenőrzésével, valamint az ezzel összefüggő hatósági ügyben - az e törvény 34-35. §-aiban, a
41.	§-a (4)-(5) bekezdésében, 42-43. §-aiban, a 44. §-ának (3) bekezdésében meghatározott
feladatok kivételével - az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: APEH) és
területi szervei,
2.	a 34. § (1), (5), (8) bekezdésének, a 35. §-ának, 40. §-ának, a 41. §-ának (2) bekezdése és
a 42-43. §-ainak alkalmazásánál az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (a
továbbiakban: ONYF) és területi igazgatási szervei,
3.	a 34. § (3), (10) és (12) bekezdésének, a 35. §-ának, 40. §-ának, a 41. §-a (2) és (4)-(5)
bekezdésének, a 42-43. §-ainak, a 44. § (3) bekezdésének alkalmazásánál az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) és területi igazgatási szervei,
4.	a magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában és az 51. §-ának alkalmazásánál a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF).”
59.	§ A Tbj. 26. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A központi költségvetés fizeti meg a 19.§ (1) és (3) bekezdése szerinti természetbeni
egészségbiztosítási járulékot
a)	a 16. § (1) bekezdésének b), c), f) és h) pontjában meghatározott személyek után a
folyósított ellátás,
b)	a 16. § (1) bekezdésének i), k), l), m), n) és o) pontjában meghatározott személyek után a
minimálbér,
c)	az a)-b) pontban említett személyek közül a családi pótlékban részesülő személy után a
minimálbér 50 százalékának, a felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat
folytató hallgató után a minimálbér 75 százalékának
23
alapulvételével. Az eltartó köteles bejelenteni eltartott közeli hozzátartozójának adatait az
illetékes egészségbiztosítási szervhez.”
60.	§ (1) A Tbj. 41. §-ának (1)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 40. §-ban említett nyilvántartások tartalmazzák a foglalkoztatók és a biztosítottak
törvényben előírt kötelezettségei teljesítésével szolgáltatott mindazon adatot, amelyből
biztosítottanként megállapítható a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék
alapot képező jövedelem, a biztosított után megfizetett, illetőleg a tőle levont természetbeni,
pénzbeli egészségbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék (tagdíj) összege, a biztosítási
jogviszony időtartama, valamint a biztosítottat megillető ellátások megállapításához
szükséges adat.
(2)	Az APEH a jogosulatlan társadalombiztosítási ellátások igénybevételének
megakadályozása, az ellátások összegének megállapítása érdekében az e törvényben és az
Art.-ben meghatározott adatokat a biztosítottak adóazonosító jelének feltüntetésével
szolgáltatja. A társadalombiztosítási igazgatási szerv az átadott nyilvántartás adatait a saját
nyilvántartásának adataival az 1996. évi XX. törvény szabályai szerinti kapcsolati kód
alkalmazásával veti egybe. A társadalombiztosítási igazgatási szerv a jogosulatlan ellátások
igénybevevőiről adóazonosító jel feltüntetésével tájékoztatja az APEH területi igazgatási
szervét.
(3)	Az APEH elektronikus úton a havi adó- és járulékbevallás beadására előírt hónapot
követő harmadik hónap utolsó napjáig a következő adatok közül az ONYF és a
magánnyugdíj-pénztári tagok tekintetében a PSZÁF részére az a)-g), i)-o) és r) pontokban, az
OEP részére az a)-f), h)-j) és l)-n) ésp) pontokban meghatározott adatokat szolgáltatja:
a)	a 44. § (1) bekezdése szerinti nyilvántartásra kötelezett adatai (adóazonosító száma,
neve, székhelye),
b)	a munkáltató, kifizető jogelődjének adóazonosító száma,
c)	a biztosított személyi adatai [neve, születési neve, anyja születési neve, születési helye és
ideje], neme, állampolgársága,
d)	a biztosított adóazonosító jele,
e)	a biztosításban töltött idő tartama, az alkalmazás minőségének kódja,
f)	a társadalombiztosítási (a nyugdíjbiztosítási, a természetbeni és a pénzbeli
egészségbiztosítási) járulék alapja, összege,
g)	a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem, a nyugdíjjárulék köteles jutalom összege,
illetőleg a levont (befizetett) nyugdíjjárulék összege,
h)	a biztosított által fizetendő természetbeni egészségbiztosítási járulék alapja, a levont
(befizetett) természetbeni egészségbiztosítási járulék összege, a biztosított által fizetendő
pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapja, a levont (befizetett) pénzbeli egészségbiztosítási
járulék összege,
i)	az egészségbiztosítási- és/vagy nyugdíjjárulék-levonás elmaradásának oka,
j) a tárgyhónaptól eltérő biztosítási jogviszony időtartama, amelyre tekintettel a
tárgyhónapban járulékalapot képező jövedelem kifizetésére került sor, illetőleg az ezen
időtartamra vonatkozó társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékok alapja, a
levont (megfizetett) egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapja, összege,
24
k) a gyermekgondozási díj (GYED), gyermekgondozási segély (GYES), gyermeknevelési
támogatás (GYET), ápolási díj, munkanélküli ellátás folyósításának időtartama, az ellátás
összege, és az abból levont (megfizetett) nyugdíj járulék összege, illetőleg a levonás
elmaradásának oka,
l) a biztosítás szünetelése, vagy a munkabérrel ellátatlanság ideje, ennek jogcímkódja,
m) a foglalkozás FEOR száma, a heti munkaidő tartama, a korkedvezményre jogosító
munkakör tartama,
n) az egészségügyi dolgozók heti 48 órát meghaladó önként vállalt
többletmunkavégzésének ideje (munkaórában),
o) a hónap utolsó napján fennálló magán-nyugdíjpénztári tagság ténye, a
magánnyugdíjpénztár kódja, a magán-nyugdíjpénztári tag társadalombiztosítási
nyugdíjrendszerbe történő visszalépésének időpontja,
p) a külön törvény szerint START-kártyával rendelkező pályakezdő fiatal után a
kedvezmény figyelembevétele nélkül számított munkaadói járulék alapja és összege, a
társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási, egészségbiztosítási) járulékok alapja és összege, a
Pftv. 4/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti bruttó munkabér alapján számított 15
százalékos mértékű fizetési kötelezettség alapja és összege.
r) a felszolgálási díj után fizetett nyugdíj járulékot is magában foglaló nyugdíjbiztosítási
járulék alapja, összege
(4)	Az (1) bekezdés szerinti adatkezelő az adatok feldolgozásával a személyes adatok
védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 4/A. §-
ában foglaltak figyelembevételével más szervet is megbízhat.”
(2)	A Tbj. 41. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az APEH a (3) bekezdésben foglaltakon túl az Art. 16. §-ának (3) bekezdése a)-i)
pontjában meghatározott adatokat a társadalombiztosítási igazgatási szervnek átadja.
Amennyiben a felhasználás során a felhasználó igazgatási szervnek eltérő tény, adat jut
tudomására, erről köteles az állami adóhatóságot értesíteni.”
61.	§ A Tbj. 43. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, a
bekezdés új b) ponttal egészül ki, a jelenlegi b)-f) pontok jelölése c)-g) pontokra változik:
[A 42. § (1) bekezdés alapján nyilvántartásba vett adatokból]
„a) az illetékhivatal, valamint a vámhivatal az ellenőrzési feladatok érdekében az a) pont
szerinti adatok, valamint a d) pontból a munkahelyre vonatkozó,
b)	az állami adóhatóság, az önkormányzati adóhatóság az adókötelezettség ellenőrzése és az
adó-végrehajtási eljárás lefolytatása érdekében az a) pontja szerinti adatok, valamint a d)
pontból a munkahelyre és a foglalkoztatási jogviszony időtartamára vonatkozó adatok,
támogatás megállapítása és ellenőrzése érdekében az e) pontból a rokkantság fokára
vonatkozó,”
[adatok igénylésére jogosultak.]
62.	§ A Tbj. 44. § (1), (2) és (4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„44. § (1) A 4. § szerinti foglalkoztató, az egyéni vállalkozó, valamint az 56/A. § szerinti
munkavállaló, foglalkoztatott (a továbbiakban együtt: nyilvántartásra kötelezett) kötelesek a
25
jogszabályban meghatározott nyilvántartás vezetésére és bevallásukban adatszolgáltatás
teljesítésére.
(2)	A nyilvántartásra kötelezettek a 41. § (3) bekezdése szerinti adatokról bevallásukban -
az Art. 31. §-ában, illetőleg 1. számú mellékletében meghatározott határidőig - teljesítenek
adatszolgáltatást az állami adóhatósághoz.
(4)	A társadalombiztosítási igazgatási szervek az adatszolgáltatásra kötelezettől nem
kérhetik olyan adat ismételt közlését, amely a nyilvántartásra kötelezett bejelentésében,
bevallásában már szerepelt. Nem esik az előző korlátozás hatálya alá, ha a
társadalombiztosítási igazgatási szervek a járulék fizetésére kötelezett jövedelemadatait az
illetékes adóhatóságtól kérik. A társadalombiztosítás igazgatási szervei és a PSZÁF az Art.
54.	§-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az ellátásokra való jogosultság megállapításával, a
járulékok (tagdíj) alapjául szolgáló jövedelem és a fizetési kötelezettség teljesítésével
összefüggő adótitok megismerésére jogosultak.”
63.	§ A Tbj. 47. §-ának (1) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 46. § (2) bekezdése szerinti nyilvántartást a nyilvántartásra kötelezett havonta
lezárja, archiválja és arról az Art. 31. §-ának (2) bekezdésében meghatározottak szerint az
állami adóhatósághoz bevallást, a Tny. 97. §-a (2) bekezdésében előírtak esetén a
nyugdíjbiztosítási igazgatási szervhez adatszolgáltatást teljesít.”
„(4) Amennyiben a 47. § (1) bekezdése szerinti bevallási kötelezettség teljesítése, vagy a
már teljesített adatszolgáltatás módosítása a 2006. évet megelőző időszakra, illetőleg az Art.-
ben meghatározott elévülési időn túli év(ek)re vonatkozik, az adatszolgáltatást az illetékes
nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére kell teljesíteni.”
64.	§ A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a
továbbiakban: Tny.) 96. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi
(3)-(6) bekezdés számozása (4)-(7) bekezdésre változik:
„(3) A 96. § (2) bekezdése alapján nyilvántartásba vett adatokból
a)	az illetékhivatal, valamint a vámhivatal az ellenőrzési feladatok érdekében az a) pont
szerinti adatok, valamint a d) pontból a munkahelyre vonatkozó,
b)	az állami adóhatóság, az önkormányzati adóhatóság az adókötelezettség ellenőrzése és az
adó-végrehajtási eljárás lefolytatása érdekében az a) pontja szerinti adatok, valamint a d)
pontból a munkahelyre vonatkozó adatok, támogatás megállapítása és ellenőrzése érdekében
az e) pontból a rokkantság fokára vonatkozó,
c)	a munkaügyi és szociális igazgatás szervei az ellátás megállapítása, folyósítása,
munkaügyi ellenőrzés céljából az a)-d) és f) pontjai, a Foglalkoztatási Hivatal Munkaügyi
Nyilvántartó Központja az Egységes Munkaügyi Nyilvántartásban szereplő adatok
ellenőrzése és szükség esetén pontosítása érdekében az a) pont, továbbá - a családi állapot
kivételével - a b) pontja,
d)	az egészségügyi ellátást nyújtó szervek (személyek) az egészségügyi szolgáltatói
feladataik ellátása érdekében az a)-e) pontjai,
e)	az okmányirodák kijelöléséről és illetékességi területéről szóló kormányrendeletben
meghatározott - körzetközponti feladatokat ellátó - települési (fővárosi kerületi)
önkormányzatok jegyzői és a cégbíróságok külön törvényben meghatározottak,
26
f)	a menekültügyi hatóság az ellátások és támogatások megállapítása, folyósítása és a
jogosultság ellenőrzése céljából az a), d) ésf) pont,
g)	az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szervei egészségfejlesztési
tevékenységük ellátása céljából az a)-e) pontjai
szerinti adatok igénylésére jogosultak.”
65.	§ A Tny. 97. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„97. § (1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv felhívására a nyugdíjbiztosítási feladatok
ellátásához szükséges adatokat tizenöt napon belül kell közölni.
(2)	A foglalkoztató, a foglalkoztatónak nem minősülő egyéni vállalkozó, a Tbj. 56/A. §-
ában meghatározott, Magyarországon be nem jegyzett foglalkoztató képviselője vagy a
foglalkoztató képviseletében eljáró foglalkoztatott (továbbiakban együtt: nyilvántartásra
kötelezett) a Tbj. 47. §-ának (1) bekezdése szerinti adatszolgáltatási kötelezettségét:
a)	a nyugdíjazás évéről,
b)	a 2006. január 1. napját megelőző időtartamra vonatkozó visszamenőleges adatokról,
vagy az adatmódosításról, illetőleg
c)	az Art. szerinti elévülési időn túli időszakról közvetlenül a nyugdíjbiztosítási igazgatási
szervhez köteles teljesíteni.
(3)	Amennyiben a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás visszamenőleges időszakra történik,
az adatszolgáltatáskor vagy a helyszíni ellenőrzés során az ellenőrzéssel megbízott
személynek az adatszolgáltató köteles bemutatni az adatszolgáltatást alátámasztó egykori
könyvelési, munkaügyi és egyéb bizonylatokat, dokumentumokat. A nyugdíjbiztosítási
adatszolgáltatás akkor visszamenőleges, ha azt az adatszolgáltatásra kötelezett az előírt
határidőig nem teljesítette.
(4)	A (2) bekezdés a) pontjában előírt adatszolgáltatás nem érinti az Art. 31. §-ában előírt
kötelezettséget.
(5)	A nyugellátásban részesülő személy 15 napon belül köteles bejelenteni a
nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek minden olyan tényt, adatot, körülményt, amely a
nyugellátásra jogosultságát vagy a nyugellátás folyósítását érinti. A 83. § (2) bekezdésében
megjelölt személyek vagy a nyugellátás felvételére jogosított más személy a jogosult
halálának tényét és annak időpontját 15 napon belül kötelesek bejelenteni az illetékes
nyugdíjfolyósító szervnek.
(6)	Ha a nyilvántartásra kötelezett az e törvényben előírt adatszolgáltatási kötelezettségének
teljesítését elmulasztja, akkor az adatok utólagos beszerzésével, feldolgozásával kapcsolatos
költségeket köteles a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek megtéríteni. E követelés
érvényesítésére a 93. §, a jogorvoslatra a 95. § (5) bekezdésének rendelkezései az irányadók.
(7)	A Magyar Államkincstár Területi Igazgatósága, illetve a központosított illetmény-
számfejtési szervek, megyei egészségbiztosítási pénztárak a biztosítás megszűnését követően
folyósított ellátásokkal kapcsolatos adatokat havonként az adóhatóság részére kötelesek
átadni.
(8)	A Magyar Államkincstár Területi Igazgatósága az ápolási díjban, az általa folyósított
gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban részesülő személyről
havonként adatszolgáltatást teljesít az adóhatóság részére.
27
(9)	Az adatszolgáltatás általánostól eltérő rendjére az Országos Nyugdíjbiztosítási
Főigazgatóság az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, a Magyar Államkincstárral és az
APEH-hal megállapodást köthet.
(10)	A Tbj. 34. §-ában foglaltak alapján nyugdíjbiztosítási szolgáltatásra irányuló
megállapodást kötő igazgatási szerv adatszolgáltatási kötelezettsége nem tartozik az Art.
hatálya alá.”
66.	§ Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 11. § (8)
bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett magánszemély a százalékos
egészségügyi hozzájárulást előlegként, az adóelőleg megfizetésével egyidejűleg havonta
állapítja meg és a tárgyhónapot követő hónap 12-éig fizeti meg.”
67.	§ E törvénynek a Tbj. 26. §-a (5) bekezdését, 41. §-ának (1)-(4) bekezdéseit
módosító, továbbá a § (6) bekezdését megállapító, a 43. § (1) bekezdés a) pontját módosító, a
44.	§ (1)-(2) és (4) bekezdéseit módosító rendelkezése, továbbá a Tny. 96. § új (3) bekezdését
megállapító, illetőleg a 97. §-át megállapító rendelkezése 2006. január 1. napján lép hatályba;
egyidejűleg
a)	a Tbj. 30. §-a (1) bekezdésében „- az adózás rendjéről szóló törvényben
meghatározottak szerint - negyedévenként” szövegrész helyébe „- az Art. 31. § -ának (2)
bekezdésében meghatározottak szerint - havonta” szövegrész, 51. §-a (1) bekezdésében
„Art.-ban (1-2. számú melléklet) ” szövegrész helyébe az „Art. 31. §-ának (2) bekezdésében és
1-2. számú mellékletében” szövegrész lép;
b)	a Tny. 96. §-a (2) bekezdésének f) pontja a „jövedelem” szövegrész után „, valamint a
levont és befizetett járulékokra” szövegrésszel egészül ki, a 96. § (6) bekezdésében a
hivatkozás „(4)” bekezdésre változik.
28
1.	számú melléklet a 2005. évi törvényhez
1.	Az Art. 1. számú mellékletének I./A)/1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. Az adózónak a bevallás adatait - a 31. § (2) bekezdésben meghatározott bevallást, a
magánszemélynek a jövedelemadójáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a járulékáról
benyújtott adóbevallását kivéve - 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetni. A
31.	§ (2) bekezdése szerinti bevallás adatait az adónemenként meghatározott összesített
sorokban 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetni. A kerekítésből származó
különbözetet az adózó csak az adóéven belül, a következő adómegállapítási időszak
ugyanazon adó vagy költségvetési támogatás összegénél a kerekítést megelőzően korrekciós
tételként veszi figyelembe. Ha a megállapított adó, költségvetési támogatás összege az 1000
forintot nem éri el, akkor az adózó az év elejétől vagy az előző megállapítási időszaktól
számított halmozott összeget a következő bevallásában annak a megállapítási időszaknak a
kötelezettségeként tünteti fel, amelyben az 1000 forintot elérte. A magánszemélynek a
jövedelemadójáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a járulékáról benyújtott
adóbevallásában az adatokat forintban kell feltüntetnie.”
2.	Az Art. 1. számú mellékletének I./A)/3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. Az adózónak valamennyi adóról - az általános forgalmi adó, a társasági adó (adóelőleg)
és a 31. § (2) bekezdés szerinti bevallás kivételével -, ha az adóévet megelőző második évben
a nettó módon számított elszámolandó általános forgalmi adója, vagy a nettó módon számított
fogyasztási adója és jövedéki adója, vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-
előleg, vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg és jövedelemadó
együttes összege,
-	a 10 millió forintot elérte
havonta,
-	ha a 4 millió forintot elérte
negyedévenként
elektronikus úton bevallást tesz.
3.	Az Art. 1. számú mellékletének I./B)/2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. Az éves adóbevallás határidői
a)	A havi, illetőleg évközi adóbevallásra nem kötelezett adózónak - a b)-d) pontban
meghatározott kivétellel -
az adóévet követő év február 15-éig,
b)	a magánszemélyek jövedelemadójáról a vállalkozási tevékenységet nem folytató
magánszemélynek, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett
az adóévet követő év május 20-áig,
c)	a társasági adóelőleg-kiegészítés összegéről
a tárgyév utolsó hónapjának 20. napjáig
d)	a társasági adóról, az osztalékadóról
az adóévet követő év május 31-éig
29
kell bevallást tennie. Az adózó bevallási kötelezettségét - a b) pont kivételével - elektronikus
úton vagy gépi adathordozón teljesíti. Az a) pontban meghatározott adózó - feltéve, hogy év
közben adófizetési kötelezettsége nem keletkezett - 2006. december 31-éig bejelenti az állami
adóhatóságnak, ha éves adóbevallási kötelezettségét nyomtatványon kívánja teljesíteni.
4.	Az Art. 1. számú mellékletének I./B)/3. pontja a következő h) ponttal egészül ki:
„h) A baleseti járulék fizetésére kötelezett kiegészítő tevékenységet folytató egyéni
vállalkozó a baleseti járulékot évente, a személyi jövedelemadó bevallásában vallja be.”
30
2.	számú melléklet a 2005. évi törvényhez
1.	Az Art. 3. számú mellékletének G) pontja a következő 5. ponttal egészül ki:
[G) Hatósági adatszolgáltatás]
„5. Az elsőfokú építésügyi hatóság az építőipari kivitelezési tevékenység megkezdésével
kapcsolatban bejelentett adatok közül az alábbi tartalommal adatot szolgáltat az állami
adóhatóságnak:
a)	az építtető neve (elnevezése), címe (székhelye), adóazonosító száma,
b)	az építési helyszín címe, helyrajzi száma,
c)	a kivitelező (alvállalkozó) neve (elnevezése), címe (székhelye), adószáma, kivitelezési
jogosultságának (vállalkozói engedély, cégbírósági bejegyzés) külön jogszabály szerinti
igazolása.”
2.	Az Art. 3. számú melléklet J) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„J) Adókedvezményre jogosító igazolásokról adatszolgáltatás
Az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv, ha olyan igazolást (bizonylatot) állít
ki, amelynek alapján a magánszemély adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére
jogosult, a kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás tartalmának közlésével adatot
szolgáltat az adózónak kiadott igazolásról. Az adatszolgáltatást az adóévet követő év január
31-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón az adókedvezményre jogosító igazolást
kiállító szerv illetékes állami adóhatóságához kell teljesíteni.”
31
3.	számú melléklet a 2005. évi törvényhez
Az Art. 4. számú melléklete a következő 14. ponttal egészül ki:
„14. A jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet székhelyére,
telephelyére nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi illetőségű magánszemély az
adóévet követő év május 20. napjáig teljesíti bevallási kötelezettségét, feltéve, ha a kifizetőt
nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi személy belföldön adóköteles
jövedelmét nem kifizetőtől szerezte. A nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi
illetőségű magánszemély adóját az adóhatóság határozattal állapítja meg, ha az adózó az
adóév végét megelőzően azzal a szándékkal hagyja el az ország területét, hogy az adóév során
adóköteles tevékenység vagy jövedelemszerzés céljából vissza nem tér. Az ország területe
elhagyásának időpontja előtt 30 nappal be kell jelenteni ennek tényét, valamint a
bejelentéshez csatolni kell az adó megállapításához szükséges iratokat.”
32
4. számú melléklet a 2005. évi törvényhez
1.	Az Art. - az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló
2004.	évi XXVII. törvény (a továbbiakban: Ptj.) 4. számú mellékletével megállapított - 7.
számú mellékletének 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. Adatszolgáltatásra kötelezett továbbá az a gazdasági tevékenységet folytató jogi
személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet, amely bármely más közösségi
tagállamban illetőséggel bíró szervezet útján a szervezet haszonhúzónak minősülő tagjainak
juttat kamatjövedelmet. Az adatszolgáltatásra kötelezett az adóévet követő év március 20-ig
elektronikus úton vagy gépi adathordozón közli az állami adóhatósággal a szervezet nevét,
címét és a részére kifizetett kamat összegét, kivéve, ha az hitelesen magyarra fordított
okiratban igazolja, hogy jogi személy, vagy az illetősége szerinti tagállamban a társasági adó
alanya vagy európai befektetési alapként működik, illetve az illetősége szerinti tagállam
hatósága által kiállított igazolás alapján ilyen alapnak minősül. E pont alkalmazásában nem
minősül jogi személynek
a)	Finnországban: avion yhtiö (Ay) és kommandiittiyhtiö (Ky), valamint öppet bolag és
kommanditbolag, illetőleg
b)	Svédországban: handelsbolag (HB) és kommanditbolag (KB).”
2.	Az Art. - a Ptj. 4. számú mellékletével megállapított - 7. számú mellékletének 14.
pontja a következő mondattal egészül ki:
„Az adatszolgáltatási kötelezettséget első alkalommal 2006. március 20. napjáig kell
teljesíteni a 2005. június 30-át követően keletkezett kamatjövedelmekről. Ha a 2005. június
30.	napját követő kamatkifizetés, jóváírás 2005. július 1-jét megelőzően keletkezett
kamatjövedelmet is tartalmaz, az adatszolgáltatásban csak a 2005. június 30-át követően
keletkezett kamat-jövedelemrészt kell feltüntetni.”
INDOKOLÁS
az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításáról szóló
törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Kormány „100 lépés” programja keretében számos, az adóigazgatás korszerűsítését
célzó, hatékonyságát növelő javaslat született. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII.
törvénynek (Art.) a törvényjavaslatban szereplő módosításai elsősorban az ezek
megvalósításához szükséges, törvényi szintű szabályozást igénylő eljárásjogi rendelkezéseket
tartalmazzák. A különböző célokat szolgáló javaslatok a felkészülési idő hossza, és a
technikai feltételek biztosításának időigénye miatt nem vezethetők be azonnal, vagy akár
2006. január 1-jétől. Az elhatározás szilárdságára tekintettel a törvényjavaslat tartalmazza
azoknak a jogintézményeknek a szabályait is, amelyek csak 2007. évtől léptethetők életbe.
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai bevételeinek fokozott védelme, a biztosítási elv
erősítése és annak érdekében, hogy valamennyi biztosított személy esetében megvalósuljon a
járulékfizetés, illetőleg a társadalombiztosítási ellátások befizetésekre alapozódjanak, a
Javaslat az egyéni kötelezettségek teljesítését jobban követő, átláthatóbb nyilvántartási
rendszer megteremtését irányozza elő. A munkáltatók és kifizetők által jelenleg az Országos
Egészségbiztosítási Pénztárhoz, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósághoz és az
állami adóhatósághoz teljesített, lényegében azonos adattartalmú adatszolgáltatásokat 2006.
január 1-jétől egy szervezethez - az állami adóhatósághoz - kellene teljesíteniük, ami a
személyre szóló adatok havonta történő bevallása által a foglalkoztatási jogviszonyok
fehérítését is elősegíti.
2006.	április 1-jétől megváltoznak az állami adóhatósághoz teljesítendő adófizetésekre
vonatkozó előírások. A jelenlegi adózónkénti fizetés helyett kötelezettségcsoportok szerint
megnyitott és vezetett számlákra kell a befizetéseket teljesíteni.
2005.	november 1-jén lép hatályba a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.), és ezzel egyidejűleg az államigazgatási
eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) hatályát veszti. Tekintettel
arra, hogy az Áe. az Art. mögöttes szabályaként alkalmazandó az adózással kapcsolatos
eljárásokban, ezért szükséges az említett időponttól az Art. és a Ket. szabályainak
összehangolása.
A Javaslat 2007. évtől az adókötelezettségek egyszerűsítése érdekében megszünteti a
munkáltatói adómegállapítást - ebből következően az adózó a 2006. évre vonatkozó
jövedelmei tekintetében önadózás, illetőleg az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági
adómegállapítás útján tehet eleget adókötelezettségének -, így ellensúlyozza az egyéni
járuléknyilvántartás bevezetéséből eredő adminisztrációs terheket.
A kettős adóztatás elkerülése, a jogkövető magatartás, illetőleg a jogbiztonság erősítése
érdekében a Javaslat - szintén 2007. január 1-jétől - bevezeti a szokásos piaci ár
meghatározására irányuló eljárást.
A Javaslat emellett számos pontosítást tartalmaz, választ ad a gyakorlat által felvetett
jogértelmezési kérdésekre, illetőleg javítja a fellépés lehetőségét a durva adóelkerülő
magatartásokkal szemben, mint például a fekete foglalkoztatás.
34
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
Az indokolatlan párhuzamos szabályozás elkerülése érdekében az Art.-ben nem szabályozott
kérdésekben 2005. november 1-jétől háttérszabályként a Ket. szabályait kell alkalmazni,
ennek megfelelően a Javaslat a jogszabályi megjelölést tartalmazó törvényi hivatkozást
kicseréli.
A Ket. a hatálybalépésével néhány új jogintézményt is meghonosít (pl. újrafelvételi eljárás),
illetőleg szabályoz olyan kérdéseket (pl. méltányossági eljárás), amelyekre vonatkozóan az
Art. az adóigazgatási eljárásban már jól bevált szabályokat tartalmaz, ezért a Ket. ezen a
rendelkezéseit az Art. szabályai megelőzik. A Javaslat az Art.-nek a két törvény egymáshoz
való viszonyát rendező szabályát kiegészíti egy tételes felsorolással, amely az egyértelműség
kedvéért felsorolja a Ket.-nek azokat a rendelkezéseit, amelyek az adózással kapcsolatos
hatósági eljárásban nem alkalmazandók.
Az Európai Unió kötelező jogi aktusa minden tagállamban - tehát Magyarországon is -
közvetlenül érvényesül, amely az Art.-ben foglalt eljárási rendelkezésektől eltérő normákat is
megállapíthat. Amennyiben az Unió jogi aktusa eljárási kérdéseket szabályoz, az Art.-ben
foglaltakkal szemben elsőbbséget élvez. Jelenleg a törvénytől való eltérésre törvénnyel,
kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján van lehetőség,
ezért a Javaslat az Art. vonatkozó rendelkezésének módosítását indítványozza. Tekintettel
arra, hogy nemzetközi szerződés végrehajtásával kapcsolatban a Külügyminisztérium és a
külképviseletek is rendelkeznek információval, ezért a Javaslat szerint a jövőben a
viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter a külügyminiszterrel egyetértésben foglal állást.
a 2. §-hoz
Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) módosításáról szóló 2003.
évi XI. törvény az Európai Unió tagállamaiban ügyvédi tevékenység folytatására jogosult,
tagállami állampolgársággal rendelkező személyek körére a magyarországi tevékenységükre
vonatkozó szabályokban az európai közösségi jogász kifejezést használja. E gyűjtőnév
bevezetése egyfelől azért volt indokolt, mert az Európai Unió tagállamaiban az ügyvédi
tevékenység különböző megnevezések alatt folytatható (pl. advocat, Rechtsanwalt, barrister),
másfelől a törvény e személyekre nézve azért nem használja az „ügyvéd” kifejezést, mert azt
fenn kívánja tartani a magyar jog hatálya alá tartozó személyekre az összetéveszthetőség
elkerülése érdekében.
A fentiek alapján tehát az Európai Unióhoz történő csatlakozással az Ütv. 5. §-a szerinti
tevékenységet már nem kizárólag ügyvéd, ügyvédi iroda, hanem európai közösségi jogász is
elláthat. Az Ütv. 89/I. § (1) bekezdése szerint az európai közösségi jogász az Ütv. 5. §-ában
foglalt ügyvédi tevékenységet (pl.: képviseli az ügyfelét, jogi tanácsot ad, szerződést,
beadványt, más iratot készít, a felsoroltakkal összefüggésben pénz és értéktárgy letéti
kezelését végzi, stb.) végezheti, azokban az ügyekben azonban, amelyekben jogszabály
kötelező jogi képviseletet ír elő, az európai közösségi jogász csak akkor láthatja el a
képviseletet, ha e célból ügyvéddel vagy ügyvédi irodával együttműködési szerződést kötött
[Ütv. 89/K. § (1) bek.].
Tekintettel arra, hogy ezek a személyek nem ügyvédek, hiszen az Ütv. szerint az ügyvéd
fogalmába nem tartoznak bele, az Art. jelenlegi szabályai alapján nem képviselhetik az
adóhatóság előtt az adózót. Ugyanakkor az adóhatóság egyes területi szerveinél adózói igény
mutatkozott arra, hogy európai közösségi jogász is meghatalmazott lehessen adózási
35
ügyekben. Ennek érdekében a Javaslat a képviseletre jogosultak körét kibővíti az európai
közösségi jogásszal.
Az Art. hatályos képviseleti szabályai szerint a magánszemélyt, illetőleg a jogi személyt és
egyéb szervezetet az adóhatóság előtt - többek között - a képviseleti jogosultságát igazoló
adótanácsadó, adószakértő képviselheti. A 2001. októberétől indult okleveles adószakértő
képzés eredményeként az adózással foglalkozók körében felkészültebb szakértők jelentek
meg, ugyanis okleveles adószakértő az lehet, aki adótanácsadói képesítéssel már rendelkezik,
ezért indokolatlan a képzettebb szakértőt kihagyni a képviselők sorából. Ennek okán célszerű
a képviseletre jogosultak körét kibővíteni az okleveles adószakértővel. További módosítás,
hogy a rendelkezés egyéb szervezet helyett - a terminológia egységesítése érdekében - jogi
személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetet nevesít a jövőben.
a 3.§-hoz
A Ket. elnevezésben is különbséget tesz az érdemi és eljárási kérdésekben hozott döntések
között. Az előbbieket határozatnak, az utóbbiakat végzésnek nevezi, ezáltal is kifejezésre
juttatva a kétféle döntés közötti eltéréseket.
A hatályos szabályozás értelmében az iratbetekintés korlátozásáról az adóhatóság határozatot
hoz. Tekintettel arra, hogy az Art. átveszi a Ket. hatósági döntésekre vonatkozó
differenciálását, ezért az iratbetekintés korlátozásáról - minthogy az nem minősül érdemi
döntésnek - 2005. november 1-jétől az adóhatóság a határozati forma helyett végzéssel dönt.
Az adózónak jogai érvényesítéséhez, kötelezettségei teljesítéséhez szükséges lehet bármely,
az adózására vonatkozó irat megismerése. E jog gyakorlása addig terjedhet, amíg más
személyek adótitokhoz fűződő érdekeit nem sérti, mert az iratnyilvánossághoz fűződő
érdekeknél erősebb a más személyek magán- és üzleti titkainak, személyiségi jogainak
védelme. A gyakorlatban ez a korlát az adózó jogainak és kötelezettségeinek érvényesülését
nem csorbítja, de az adótitokra vonatkozó szigorú rendelkezésekkel csak így teremthető meg
az összhang. A Ket. 68. § (2) bekezdése az Art. hatályos szabályaitól eltérően szélesebb
körben, illetőleg más tartalommal korlátozza az iratbetekintést. Ezt figyelembe véve a Javaslat
szerint az Art. 2005. november 1-jétől taxatív módon felsorolja azokat a dokumentumokat,
amelyek esetében az adózó iratbetekintési joga korlátozott.
a 4. §-hoz
A jelenlegi szabályozás szerint bejelentést kell tenni azon jogi személyeknek, jogi
személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezeteknek, amelyeknek a székhelyére,
telephelyére munkavégzés céljából külföldi illetőségű magánszemélyt rendeltek ki. A
bejelentést kizárólag akkor kell teljesíteni, ha a külföldi illetőségű magánszemélynek
belföldön adófizetési kötelezettsége keletkezik. Az adófizetési kötelezettség a törvényben
meghatározott három feltétel bármelyikének bekövetkeztével beáll. Ezek szerint, ha a külföldi
illetőségű magánszemély az adóévben 183 napot meghaladó időtartamnál hosszabb ideig
tartózkodik belföldön, vagy munkabérét nem a külföldi illetőségű munkáltató, illetőleg nem a
külföldi illetőségű munkáltató nevében fizetik, vagy munkabérét a munkáltatónak a belföldön
fekvő telephelye vagy állandó bázisa viseli, akkor ezt köteles az a személy az adóévet követő
január 31-éig bejelenteni, amelyhez a magánszemélyt munkavégzésre kiküldték. A bejelentési
kötelezettséget éves rendszerességgel kell teljesíteni. Azok a külföldi illetőségű
magánszemélyek, akiknél a felsorolt három feltétel egyike sem teljesül belföldön nem
adóznak, ezért a jövőben nem kell róluk adatot szolgáltatni.
36
A Javaslat az adóhatóságnál rendelkezésre álló kontrolladatok naprakészebbé tétele érdekében
előírja, hogy a bejelentési kötelezettséget a három feltétel bármelyikének bekövetkezése
esetén a belföldi cégnek 30 napon belül teljesítenie kell, így az adóhatóság korábban hozzájut
a kontrolladatokhoz, és ismertté válik az előlegfizetésre, illetőleg a bevallás benyújtására
kötelezett személyek köre. A Javaslat a feltételeket pontosítja, mely szerint akkor is
bejelentést kell tenni, ha a kirendelés alapján a belföldi tartózkodás időtartama a 183 napot
várhatóan meghaladja.
az 5-7. §-okhoz
A munkáltatói adómegállapítás 2007. évtől történő megszűnése technikailag számos korábbi
rendelkezés hatályon kívül helyezését, illetőleg az érintett szakaszok kisebb-nagyobb
pontosítását igényli.
Az Art. 27. §-ának hatályon kívül helyezésével a kifizető, illetőleg az adóbeszedésre
kötelezett adómegállapítására vonatkozó rendelkezés helyet változtat a törvényen belül, és a
jövőben - az Art. 25. §-ában - az Adómegállapítás címszó alatt található meg. A Javaslat az
adóhatósági adómegállapítást választó adózó adómegállapítást kérő nyilatkozatának
adattartalmát kibővíti azokkal az adatokkal, amelyeket korábban a munkáltatói
adómegállapítás során a munkáltató részére teljesített, továbbá pontosítja a munkáltatónak az
adóelőleg megállapításával, és az összesítő igazolás kiállításával kapcsolatos feladatait.
a 8. §-hoz
Az adózás rendje a bevallás és adatszolgáltatás intézményével kapcsolatban jelenleg is
meghatározza, hogy melyek az adatszolgáltatásra kötelezett adózók, illetőleg szervek, mely
időpontban, milyen módon és tartalommal kötelesek az adatokat az adóhatósághoz
továbbítani, illetőleg melyik adózó mely kötelezettségeiről milyen gyakorisággal köteles
bevallást tenni. Ezzel összhangban a hatályos szabályozás kimondja, hogy a kifizető és a
munkáltató a megállapított adót, a levont adóelőleget és járulékot a törvény által
meghatározott gyakorisággal benyújtandó saját adóbevallásában, bruttó módon vallja be.
Az egyéni adó- és járuléknyilvántartás kialakítása érdekében a munkáltatók és a kifizetők
terhére a Javaslat bevezet egy egységes, személyre lebontott adatok feltüntetésével havonta, a
tárgyhót követő hó 12-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón teljesítendő bevallási
kötelezettséget az adó, illetőleg a társadalombiztosítási kötelezettséget eredményező,
magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggésben, amely a bruttó
módon történő bevallási kötelezettséget feleslegessé teszi.
A törvény pontosan meghatározza a havi részletező bevallásban feltüntetendő adatokat,
amelyek az adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzéséhez, illetőleg a társadalombiztosítási
(nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási) ellátásokra való jogosultság megállapításához
szükségesek, illetőleg ezzel megszüntethető a kifizetők, munkáltatók (egyéni vállalkozók)
nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek részére közvetlen módon teljesített adatszolgáltatási
kötelezettsége, illetőleg az adóévet követő január 31-ig teljesítendő éves adatszolgáltatási
kötelezettsége is. Tekintettel arra, hogy az új rendelkezés alapvetően változtat az adózók által
eddig megszokott renden, a viszonylag hosszú felkészülési idő ellenére is indokolt az
alkalmazás első félévében az elkövetett hibákat, hiányosságokat a megszokottnál jobban
tolerálni, ezért a Javaslat az új rendelkezéssel összefüggő mulasztási bírság szabály
alkalmazását 2006. július 1-jétől lépteti hatályba. A felkészülés megkönnyítése érdekében a
Javaslat szerint a bevallás adattartalmát és fájlformátumát az állami adóhatóságnak e törvény
kihirdetését követő 120 napon belül közzéteszi.
37
A munkáltatói adómegállapítás megszűnésével a magánszemélyek adómegállapítása
önadózással, illetőleg adatszolgáltatás alapján adóhatósági adómegállapítás útján történik. A
magánszemély - amennyiben az adóját nem kívánja önadózással megállapítani - az erre a
célra rendszeresített nyomtatványon az adóévet követő február 15-ig bejelenti, hogy
adóhatósági adómegállapítást kér. A nyilatkozat az adóbevallással egyenértékű, és csak akkor
tehető meg, ha a feltételek adottak. A jelenleg hatályos szabályozás szerint az adózók az
adóbevallás kitöltéséhez - tekintettel azok bonyolultságára - adótanácsadó, adószakértő
közreműködését vehetik igénybe. A közreműködést igazoló ellenjegyzés esetén a bevallás
hibájáért az adótanácsadó, adószakértő felel. 2006. január 1-jétől az ellenjegyzésre jogosult
személyek köre kibővül az okleveles adószakértővel. A törvény ugyanakkor jelenleg nem
terjeszti ki az ellenjegyzés lehetőségét az adózók adóbevallással egyenértékű nyilatkozatára,
amely adott esetben ugyanolyan bonyolult lehet, mint egy adóbevallás. A Javaslat ezért
megteremti a jogszabályi feltételét annak, hogy - a munkáltatói adómegállapítás megszűnését
követően - az adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő az adóbevallással
egyenértékű nyilatkozatot is ellenjegyezhesse.
a 9. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozással egyezően tartalmazza az adóhatósági kiutalásra
vonatkozó adótechnikai előírásokat, az adófizetés tekintetében azonban az adónemenkénti
befizetés helyett összevont, kötelezettségcsoportonként meghatározott pénzforgalmi
számlákra történő befizetési kötelezettségről rendelkezik, felsorolva az állami adóhatóságnál a
kötelezettségcsoportonként rendszeresített számlákat. Ezzel lényegesen csökken az egyes
fizetési időpontokban a kitöltendő átutalási megbízások száma, és így egyszerűsödik az
adóadminisztráció. Az adó- és járulékkötelezettségek teljesítésének elősegítése érdekében a
Javaslat rendelkezése szerint az állami adóhatóság az egyes számlákra teljesítendő adók és
járulékok köréről (kötelezettségcsoportokról), ezek elnevezéséről és számlaszámáról
közleményben ad tájékoztatást. Annak érdekében, hogy az állami adóhatóság a jelenleg kezelt
nyilvántartási rendszerről az új rendszerre zavartalanul át tudjon térni, az új számla-rend
2006.	április 1-jétől lép hatályba.
a 10. §-hoz
A hatályos szabályok szerint elévülés esetén csak az adózó adószámláján mutatkozó tartozást
lehet törölni, a túlfizetés összegét nem. Mivel a túlfizetés után nincs késedelmi pótlékfizetési
kötelezettség, az adózó a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően nem
érdekelt abban, hogy az adószámláján mutatkozó túlfizetés átvezetését kérje esetleges
tartozása javára. A Javaslat szerint a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését
követően az adóhatóság hivatalból átvezetheti a túlfizetés összegét az adózó adóhatóságnál
nyilvántartott tartozása javára, illetőleg ha az adózónak az adóhatóságnál nincsen
nyilvántartott tartozása, akkor az adóhatóság az elévült túlfizetés összegét hivatalból törölheti.
Jelenleg az adóhatóság a felszámolás alatt álló adózók esetében az adózó adószámláján
fennálló túlfizetéseket hivatalból számolja el az általa nyilvántartott, az adózót terhelő
adótartozásra. A törvény azonban nem biztosít lehetőséget a hivatalból történő átvezetésre a
jogutód nélkül megszűnt társaságok esetében, illetőleg a megszűnés okán - minthogy az
adózó már nem létezik - adózói átvezetési kérelem benyújtására sincs lehetőség. Ez
gyakorlatilag azt jelenti, hogy a túlfizetés miatt a megszűnt társaság tartozása
végrehajthatatlanságra hivatkozással nem törölhető, az adószámla nem rendezhető, illetőleg
amennyiben a tartozás elévül, azt törölni kell, ugyanakkor a túlfizetés elévülésre hivatkozással
38
nem törölhető, tehát azt továbbra is nyilván kell tartani. A Javaslat szerint a jövőben az
adóhatóságnak lehetősége lesz a túlfizetés hivatalból történő átvezetésére a jogutód nélkül
megszűnt társaságok esetében is.
Az adóhatóság jellemzően nem kezel készpénzt, az adókat bankszámláról átutalással, illetőleg
postai befizetéssel lehet teljesíteni. Az adófizetési kötelezettség határideje az esedékesség,
amelynek elmulasztásához a törvény jogkövetkezményeket fűz. A hatályos szabályozás az
egyes adónemekben keletkezett fizetési kötelezettséget adónemenkénti pénzforgalmi
számlákra rendeli teljesíteni. A 2006. április 1-jétől bevezetni tervezett, az egyes
pénzforgalmi számlákhoz tartozó kötelezettségcsoportok szerinti, egy összegben teljesítendő
befizetések megfelelő kezelése azonban szükségessé tette az ugyanazon
kötelezettségcsoportba tartozó adó- és járuléknemekre történő befizetés felosztásának
szabályozását arra az esetre, ha a befizetés a kötelezettségcsoportba tartozó valamennyi
adónemben fennálló kötelezettségre nem nyújt fedezetet. A Javaslat szerint a befizetést az
esedékesség sorrendjében, az azonos esedékességű tartozások esetén a tartozások arányában
indokolt elszámolni. Előfordulhat olyan eset, hogy a befizetés összege több, mint a
nyilvántartott kötelezettség vagy tartozás. Ebben az esetben - a Javaslat szerint - az adózó
rendelkezhet a túlfizetés összegéről, amennyiben ez nem történik meg, a túlfizetés összegét az
adóhatóság a kötelezettségcsoporton belül meghatározott, később esedékes kötelezettségek
(tartozások) kiegyenlítésére számolja el, ennek hiányában a túlfizetés összegét elkülönítetten
kell nyilvántartani.
a 11. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a magánszemély a vele együtt élő házastársát (élettársát)
megillető, de általa igénybe nem vehető családi kedvezményt - többek között - a munkáltatói
adómegállapítás során is érvényesítheti. Tekintettel arra, hogy a munkáltatói adómegállapítás
a 2007. évtől megszűnik, ettől az időponttól a magánszemély az említett kedvezményt
adóbevallásában önellenőrzéssel, az adóhatósági adómegállapítás során tett nyilatkozatában,
illetőleg az adómegállapításra tett észrevételében veheti igénybe.
a 12. §-hoz
Az adóhatóság a bevallott adót a bevallás benyújtására előírt időpont évének utolsó napjától
számított 5 éven belül - azaz a megállapításhoz való jog elévüléséig - ellenőrizheti, ezért a
bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat addig meg kell őrizni. A hatályos szabályok
szerint a munkáltató az adó alapjául szolgáló bizonylatokat az említett időpontig köteles
megőrizni. Minthogy a munkáltatói adómegállapítás megszűnése okán a munkáltató adót nem
állapíthat meg, ezért a hivatkozott rendelkezés pontosítása vált szükségessé. A Javaslat szerint
a megőrzési kötelezettség a munkáltató esetében az adóelőleg, a kifizető esetében pedig az
adó és az adóelőleg megállapításának alapjául szolgáló bizonylatokra terjed ki.
a 13. §-hoz
Az adóhatóságoknak a törvényben meghatározott ellenőrzési és adóztatási feladataik
eredményes teljesítéséhez az adózók és az adó megfizetésére kötelezettek azonosítására,
továbbá az adóalap megállapításához és természetesen ennek ellenőrzéséhez külső adatokra, a
megszerzett adatok nyilvántartására és megőrzésére van szüksége. Az adóhatóság ezen
túlmenően adatot nem gyűjthet és nem használhat fel. Mindez - összhangban az adatvédelmi
törvénnyel - biztosítja, hogy az adóhatóság a szükséges és még elégséges mértéken felül ne
korlátozza az információs önrendelkezési jogot. A törvény nemcsak az adatok
39
felhasználásának célja tekintetében korlátozza az adóhatóságot, hanem felsorolja, hogy más
nyilvántartások közül melyeket használhat fel.
Az adóhatóság az ellenőrzéshez szükséges adatokat részben adatszolgáltatás útján szerzi meg.
A viszonylag széleskörű adatszolgáltatás a jövedelemadózás jelenlegi rendszere alapján nem
mellőzhető. Az adatszolgáltatásra kötelezett szervezetek köre csak akkor lenne szűkíthető, ha
egyidejűleg egyes adópreferenciák is megszűnnének. Megfelelő kontrolladatok hiányában a
jövedelemadózás ellenőrzése lehetetlenné, vagy más esetekben összehasonlíthatatlanul
költségesebbé válna. Az adatszolgáltatási kötelezettségek a jövőben nem pusztán ellenőrzési
célokat követnek, az adatszolgáltatások egy része, mint a kifizetőnek, munkáltatónak, az
adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolás kiállítójának, a biztosítóintézetnek, a
hitelintézetnek az adatszolgáltatása az adóhatósági adómegállapítást választó adózók
adókötelezettségének alapját képezik, amelyek alapján a magánszemély adóját az adóhatóság
állapítja meg. A Javaslat lehetővé teszi az állami adóhatóság számára, hogy a
társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások
fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) szerinti biztosított személyek
vonatkozásában a nyugdíjbiztosítási ellátások megállapításához szükséges, illetőleg az
egészségbiztosítási ellátások utólagos ellenőrzésére használható adatokat szolgáltassa. Az
azonos adattartalmú adatszolgáltatások összevonása szükségessé tette a bevallásban
adatszolgáltatásra kötelezettek körének kiszélesítését néhány olyan kategóriával, akik jelenleg
a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervekhez közvetlenül kötelesek adatot szolgáltatni, de ilyen
kötelezettség az adóhatóság felé nem terheli őket.
Az építőiparban tapasztalható feketemunka visszaszorítása érdekében a Javaslat módosítja az
Art. 52. §-át, illetőleg az adatszolgáltatási kötelezettségeket előíró 3. számú mellékletét.
Ennek értelmében az adóhatóság a tervezett szabályozás szerint ellenőrzési tevékenységéhez
felhasználhatja az építés-felügyeleti nyilvántartást. A melléklet módosítása az építésügyi
hatóság terhére adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő. Az állami adóhatóság a beérkezett
adatokat kontrolladatként, illetőleg az ellenőrzésre történő kiválasztási rendszer hatékonyabb
működtetéséhez használhatja fel.
a 14. §-hoz
A magánszemélyektől és a nem magánszemély adózóktól jogszabályi előírások alapján
különböző eljárásokban gyakran kérik jövedelmük, illetőségük, vagy éppen adófizetési
kötelezettségük teljesítésének igazolását. Az igazolások beszerzésének megkönnyítése
érdekében a törvény 2005. január 1-jétől lehetővé teszi, hogy az adózó - függetlenül attól,
hogy adóügyében egyébként melyik igazgatóság jogosult eljárni - bármelyik APEH
igazgatóságnál megkaphassa igazolását. A rendelkezés - kizáró feltétel hiányában - kiterjed
az Észak-budapesti Igazgatóság kizárólagos illetékessége alá tartozó adózókra is. A
kizárólagos illetékesség jogintézményét - egyebek mellett - adatbiztonsági szempontok is
indokolják, ezért a Javaslat az adózók ezen csoportjánál nem teszi lehetővé az adó-,
jövedelem- és illetőségigazolásnak bármely igazgatóságnál történő beszerzését, ezekben az
esetekben a kérelem teljesítésére kizárólag az Észak-budapesti Igazgatóság jogosult.
a 15. §-hoz
A Javaslat arra kötelezi az adóhatóságot, hogy munkálja ki a szakmánkénti,
tevékenységenkénti átlagos elvárható jövedelmezőségi mutatókat, amely alapján az
adóhatóság az ellenőrzésre kiválasztás során az ezt el nem érő vállalkozásokat vonja
fokozottabb ellenőrzés alá. Az adóhatóság által szakmánként, tevékenységenként kialakított
jövedelmezőségi mutatókat, illetőleg a jövedelmezőségi mutatót el nem érő adózók fokozott
40
ellenőrzésének szempontrendszerét a jövőben az adóhatóság elnöke által évenként közzétett
ellenőrzési irányelv tartalmazza.
a 16. §-hoz
Az adóhatóság az adóbevallásban foglaltak valódiságát egyszerűsített ellenőrzés esetén az
adóbevallásban közölt adatok, illetőleg az adatszolgáltatás alapján rendelkezésre álló adatok
egybevetésével ellenőrzi. Ebben az esetben az adózó az adóhatósági megállapításokkal
kapcsolatos észrevételeit csak a jegyzőkönyv átadását követően tudja közölni. A gyakorlati
tapasztalatok szerint az adóbevallás egyszerűsített ellenőrzése esetén a jegyzőkönyvre
vonatkozó adózói észrevételezési jog biztosítása - figyelemmel az ellenőrzési határidők
betartására - sok esetben megnehezíti a tényállás teljes körű tisztázását a határozathozatal
előtt. Ezért a Javaslat szerint az adóbevallás, illetőleg az adatszolgáltatás adatainak eltérésekor
-	a megalapozottabb döntés biztosítása érdekében - az adóhatóság az eltérés okainak
tisztázása érdekében az adózóval a jegyzőkönyv megküldését megelőzően egyeztetést
kezdeményez, illetőleg az adózó kötelezettségévé teszi, hogy a jegyzőkönyvre tett
észrevételeihez egyidejűleg csatolja az abban foglaltak bizonyításához szükséges iratokat is.
a 17. §-hoz
A hatályos szabályozás becslésre vonatkozó rendelkezései arra engednek következtetni, hogy
a becslés a magánszemélyek, egyéni vállalkozók adóztatása során alkalmazható bizonyítási
módszer, azonban a tapasztalatok szerint a nem magánszemély adózók körében is jelen van az
olyan, adóbevételt eltitkoló magatartás, amely súlyosan sérti a költségvetés bevételi oldalának
érdekeit. A Javaslat a hasonló jelenségek felfedése céljából a becslés feltételeinek körét bővíti
azzal, hogy az adózó tevékenységével, eredményével összefüggő iratok, nyilatkozatok és az
adott tevékenységre vonatkozóan szakértők által kidolgozott egyes mutatók, standardok
közötti lényeges eltérés alapján az adóhatóság az adózó adókötelezettségeivel kapcsolatos
valós adatokat megállapíthatja. A becslés új módszere lehetőséget ad például arra, hogy az
adóhatóság az alkalmazott technológia és az épület fizikai jellemzőinek ismeretében a
szakértők által kidolgozott élőmunka standardok segítségével az építkezés valóságnak
megfelelő élőmunka-szükségletét meghatározza.
a 18. §-hoz
A Ket. 32. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a feltételek teljesülése esetén az ügyfél
indokolt kérelmére az eljáró szerv az elsőfokú eljárást felfüggesztheti. Tekintettel arra, hogy
az adóigazgatási eljárásban az említett szabály alkalmazási lehetőségének fenntartása
visszaélésekre adna okot, ezért a Javaslat szerint az Art. a hivatalból indult hatósági eljárás
adózó kérelmére történő felfüggesztésére nem ad lehetőséget.
A Ket. alapján megszüntethető az elsőfokú eljárás többek között abban az esetben is, ha az
eljárási illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat az ügyfél a felhívás ellenére sem fizette
meg és költségmentességben sem részesült [Ket. 31. § (3) bekezdés]. Az illetékekről szóló
1990. évi XCIII. törvény (Itv.) az adóhatóságok előtt folyó eljárások tekintetében speciálisan
rendezi a meg nem fizetett eljárási illetékkel kapcsolatban teendő intézkedéseket, mely szerint
az esedékességkor meg nem fizetett eljárási illeték és a mulasztási bírság összegét az
adóhatóság határozatban közli az adózóval, aki az eljárási illetéket a határozat kézhezvételétől
számított 8 napon belül - mulasztási bírság nélkül - fizetheti meg az adóhatóság
illetékbeszedési számlájára. Amennyiben az adózó fizetési kötelezettségét ilyen módon nem
teljesíti, a meg nem fizetett illetéket és a mulasztási bírságot az adóhatóság hajtja be [Itv. 73.
§ (3) bekezdés]. Mindezek alapján indokolatlan, hogy az illetékfizetési kötelezettség
41
teljesítésének elmaradása az adóigazgatásban eljárás megszüntető ok legyen, ezért a Javaslat
szerint az Art. 2005. november 1-jétől - a Ket. 13. § (2) bekezdés b) pontjában adott
felhatalmazás alapján - felülírja a Ket. vonatkozó rendelkezését és kimondja, hogy a hatósági
eljárás lefolytatásának nem akadálya az eljárási illeték megfizetésének elmulasztása.
a 19. §-hoz
Az Art. hatályos szabályai szerint az adóhatóság az adózó jogait, kötelezettségeit határozatban
állapítja meg. A Ket. ugyanakkor a hatósági döntésnek két fajtáját nevesíti, a határozatot
(érdemi kérdésekben hozott döntés) és a végzést (eljárási kérdésekben hozott döntés). A két
törvény összhangjának megteremtése érdekében a Javaslat szerint az Art. átveszi és
alkalmazza a Ket. hatósági döntésekkel kapcsolatos fogalomhasználatát. Ennek megfelelően
az adóhatóság 2005. november 1-jétől az adóügy érdemében határozattal, az eljárás során
eldöntendő egyéb, az ügy érdeméhez nem tartozó kérdésben pedig végzéssel dönt.
A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásban az adóhatóságnak - a hatályos
szabályozás szerint - csak abban az esetben kell határozatot hoznia, ha az adózó kérelmét nem
teljesíti. A jelenlegi gyakorlat szerint az adóhatóság nem hoz határozatot és értesítést sem
küld az adózónak abban az esetben, ha kiutalást és/vagy átvezetést kezdeményez, és az
adóhatóság az adózó kérését maradéktalanul teljesíti. A Ket. azonban csak abban az esetben
engedi meg a határozat meghozatalának mellőzését, ha az eljárás pénzbeli ellátás
jogszabályban meghatározott mértékre történő emelésére irányul [Ket. 71. § (5) bekezdés].
Tekintettel arra, hogy a jelenlegi adóhatósági gyakorlat megváltoztatása nem indokolt, ezért
az ellentmondás feloldása érdekében a Javaslat az Art. vonatkozó rendelkezésének
pontosításával egyértelművé teszi, hogy nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági
eljárásnak minősül a kiutalási és az átvezetési kérelem elbírálása is.
a 20. §-hoz
A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem elbírálásánál garanciális szempontok azt a
szabályozást indokolják, hogy a kérelmet ne a határozatot kézbesítő adóhatóság, hanem az az
adóhatóság bírálja el, amely a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozta. Tekintettel arra,
hogy a vélelem megdöntésének tárgyában hozott döntés nem minősül érdeminek, ezért az
adóhatóság 2005. november 1-jétől a kérelmet végzésben bírálja el. Ha a kérelmet
késedelmesen terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat nélkül végzéssel kell elutasítani, amely
döntés ellen önálló fellebbezésnek van helye.
a 21. §-hoz
A jelenlegi rendelkezések értelmében az adóhatóság soron kívül állapítja meg az adót abban
az esetben, ha a magánszemély és a kifizető, illetőleg a munkáltató között az adó, adóelőleg
összege tekintetében vita van. A rendelkezés pontosítását a munkáltatói adómegállapítás
megszűnése indokolja. Tekintettel arra, hogy a munkáltatói adómegállapítás megszűnése okán
a munkáltató adót nem állapíthat meg, ugyanakkor az adóelőleg megállapítási kötelezettsége
megmarad, ezért az adóhatóság a munkáltató vonatkozásában akkor állapítja meg az adót
határozattal, ha a magánszemély a munkáltató által megállapított adóelőleg összegét vitatja.
a 22. §-hoz
A Javaslat a feltételes adómegállapításhoz hasonló jogintézményt honosít meg az
adóeljárásban, mégpedig a szokásos piaci ár meghatározására irányuló eljárást. Ennek alapján
az Art. új címmel és két új szakasszal egészül ki, amely az új jogintézményre vonatkozó
részletszabályokat tartalmazza.
42
A szokásos piaci ár az az ár, amely ellenértéket független felek összehasonlítható
körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének. A kapcsolt
vállalkozásoknak az egymás közötti szerződésükben az ennek megfelelő ellenértéket kell
alkalmazniuk, ellenkező esetben a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján
számított különbözetnek megfelelő összeggel a kapcsolt vállalkozások a társasági adóról és az
osztalékadóról szóló törvény előírásainak megfelelően módosítani kötelesek az adózás előtti
eredményüket.
A vállalatcsoporton belül a szokásos piaci ártól eltérően alkalmazott elszámolás jelentősen
befolyásolhatja a társaság adóztatható jövedelmét. Az előzetes ármegállapítás tárgya azoknak
a transzferáraknak az előzetes értékelése, amelyek olyan ügyletekhez kötődnek, ahol egy
vállalkozás árukat és szellemi javakat szállít, illetve szolgáltatást végez egy társult
vállalkozása részére. Az ármegállapítás eredményeként azt kell feltárni, hogy a jövőbeni
ügyletben a társaság által leírt tényállás alapján a transzferár, illetőleg a megállapítására
alkalmazott módszer megfelel-e a valódiság klauzulának, vagy alkalmazásának egyik célja az
adókötelezettség megkerülése (bújtatott osztalékfizetés, veszteség-átcsoportosítás). A kapcsolt
vállalkozások közötti tranzakciókat nem feltétlenül az adófizetés kikerülése motiválja, hanem
a különböző kockázatokat elkerülő gazdasági, befektetési meggondolások, valamint a
technológiai eljárások növekvő integrációja.
A kapcsolt vállalkozások közötti tranzakciók szokásos piaci árának meghatározását érintő, az
adózó és az adóhatóság között kialakuló jövőbeni jogviták elkerülése érdekében lehetőséget
teremt a Javaslat a kérelemre történő, kötőerővel rendelkező szokásos piaci ármegállapításra.
Ennek alapján a Pénzügyminisztérium kérelemre - az adóhatóság tényszempontú vizsgálata
után - határozatban állapítja meg a kapcsolt vállalkozási viszonyban álló társaságok által
egymás között megkötendő, jövőbeni jogügyletben érvényesíthető szokásos piaci ár
meghatározásakor alkalmazandó módszert, a megállapítás alapjául szolgáló tényeket és
körülményeket, valamint ha meghatározható, a szokásos piaci árat, ártartományt (szokásos
piaci ár).
A határozat kötőereje változatlan tényállás esetén érvényesül. A határozat érvényessége alatt
bekövetkezett változásokat és ehhez kapcsolódóan a kötőerő megszűntét kívánja orvosolni a
határozat módosításának intézménye. A Pénzügyminisztérium az eljárásban résztvevő felek
kérelmére, velük egyetértésben határozatban módosítja korábbi határozatát a megváltozott
feltételrendszernek megfelelően.
A feltételes adómegállapításhoz képest eltérés, hogy az adóhatóság valódiság-vizsgálatot
folytathat le. A tényszempontú vizsgálat az adóhatóság feladata, amely történhet a benyújtott
iratok alapján is, ha azok az ármegállapításhoz elegendőek.
A jogintézmény bevezetése sajátos felkészültséget igényel az adóhatóságtól, ezért a bevezetés
időpontja 2007. január 1-je.
a 23-25. §-okhoz
Jelenleg az Art. fellebbezésre vonatkozó szabályai teljes körűek, háttérjogszabályként az Áe.-t
nem kell alkalmazni. A javasolt módosítások biztosítják, hogy az Art. a fellebbezéssel
összefüggő kérdéseket a Ket. hatálybalépését követően is - azaz 2005. november 1-jétől -
teljes körűen rendezze.
A korábban már említettek szerint a Ket. a hatósági döntésnek két fajtáját nevesíti, a
határozatot (érdemi kérdésekben hozott döntés) és a végzést (eljárási kérdésekben hozott
döntés). A Ket. a közigazgatási határozat esetében általánossá teszi, míg a közigazgatási
43
végzés esetében csak akkor biztosítja az önálló jogorvoslatot, ha azt a törvény megengedi.
Ennek értelmében az Art. fellebbezésre vonatkozó szabálya új rendelkezésekkel egészül ki,
egyrészt taxatív módon felsorolja az önálló fellebbezéssel megtámadható végzések körét,
másrészt kimondja, hogy az ebbe a körbe nem tartozó végzések ellen kizárólag az eljárást
lezáró határozat ellen benyújtott fellebbezésben kérhető jogorvoslat.
A Ket. 99. § (2) bekezdése szerint a fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a
fellebbezési jogáról szóban vagy írásban lemondhat. A lemondó nyilatkozat nem vonható
vissza, ennek következtében a határozat jogerőssé és végrehajthatóvá válik. Minthogy az Art.
hatályos szabályai a lemondó nyilatkozatra vonatkozóan nem tartalmaznak rendelkezést, a
szabályozás teljes körűvé tétele okán a Javaslat az Art. vonatkozó rendelkezését kiegészíti.
A fellebbezéshez akkor fűződnek jogkövetkezmények, ha azt határidőben benyújtották. A
törvényben meghatározott határidő jogvesztő. A gyakorlatban előfordulnak olyan esetek -
vélhetően az eljárás meggyorsítása érdekében -, amikor a fellebbezésre jogosult a fellebbezést
-	határidőben ugyan, de - a másodfokú szervnél terjeszti elő. A Ket. 102. § (1) bekezdésére
figyelemmel az Art. a jövőben úgy rendelkezik, hogy elkésettség okán a fellebbezés nem
utasítható el, ha az adózó a fellebbezési határidőn belül azt nem a megtámadott döntést hozó
szervhez, hanem az elbírálásra jogosult szervhez nyújtotta be.
A Javaslat a korábbi hatályos szabályokhoz, illetőleg a Ket. szabályaihoz képest is eltérő
határidőt állapít meg a fellebbezés felettes szervhez történő felterjesztésére. Az adóügyek
bonyolultságára tekintettel, illetve a megalapozott döntések meghozatalának elősegítése
érdekében az adóigazgatási eljárásban a megtámadott döntést hozó szervnek a felterjesztésre -
a fellebbezési határidő leteltétől számított 8 napon belül történő felterjesztés előírása helyett -
az új szabály szerint a fellebbezés beérkezésének napjától számított 15 nap áll a
rendelkezésére.
A Ket. szabályai szerint az első fokon eljáró hatóság a fellebbezésről kialakított álláspontjáról
is nyilatkozhat a felterjesztés során [102. § (3) bekezdése]. A nyilatkozat nem kötelező, a
törvény ezt csak lehetőségként fogalmazza meg. Ugyanakkor az adóigazgatásban szokásos
gyakorlat a fellebbezésben foglaltak véleményezése, amely különösen új tény, körülmény
felmerülése, illetőleg más jogi megközelítésre történő hivatkozás esetén nem mellőzhető. A
Javaslat tehát az említett indokok alapján kimondja, hogy az elsőfokú adóhatóság a
fellebbezésről kialakított álláspontját a felettes szervvel minden esetben ismerteti.
A Javaslat a fellebbezés elbírálására nyitva álló 30 napos határidő alóli kivételként rögzíti,
hogy az utólagos adómegállapítás során hozott határozat ellen benyújtott fellebbezés esetén -
tekintettel az ilyen jellegű ügyek bonyolultságára - az adóhatóságnak a megalapozottabb
döntés biztosítása érdekében a határozat meghozatalára 60 nap áll a rendelkezésére. A
jogalkalmazók számára egyértelművé teszi továbbá a törvény, hogy a fellebbezést határozattal
kell elbírálni, ha azt határozat ellen terjesztették elő, illetőleg végzéssel akkor, ha végzés ellen
nyújtották be.
a 26. §-hoz
A Ket. szerinti felügyeleti eljárás helyett az Art. rendkívüli jogorvoslati formaként a
felügyeleti intézkedést szabályozza. Az Art. felügyeleti intézkedésre vonatkozó szabályai
felülírják a Ket. rendelkezéseit, tehát azokat az adóigazgatási eljárás során nem kell
alkalmazni.
A felügyeleti intézkedésre vonatkozó jelenleg hatályos szabályok nem tartalmaznak határidőt
az iratok felettes szervhez történő felterjesztése tekintetében. E hiányosságot pótolva a
44
Javaslat a felterjesztésre 15 napos határidőt állapít meg. A Ket. szerinti általános ügyintézési
határidő 30 nap, tehát a felügyeleti intézkedés elbírálására is ezt a határidőt kell irányadónak
tekintetni. Az utólagos adómegállapítással kapcsolatban benyújtott felügyeleti intézkedés
iránti kérelem esetében - tekintettel az ilyen jellegű ügyek bonyolultságára - a törvény az
általánosnál hosszabb, 60 napos határidőt biztosít. A határidő kezdő időpontjának
meghatározására az Art. a Ket. vonatkozó rendelkezéseit maradéktalanul alkalmazni rendeli,
mely szerint az ügyintézési határidőt a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező hatósághoz történő megérkezése napjától, illetőleg az eljárás hivatalból történő
megindításának napjától kell számítani. A rendelkezés 2005. november 1-jétől lép hatályba.
a 27. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint az adóhatósági határozatok közül a jogerős másodfokú érdemi
határozat támadható meg bíróság előtt jogszabálysértésre hivatkozással. A Ket. hatósági
döntéssel kapcsolatos differenciálására tekintettel 2005. november 1-jétől minden határozatot
érdeminek kell tekinteni, tehát az Art. adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálatára
vonatkozó rendelkezésének - a két törvény összhangjának megteremtése érdekében -
módosítása vált szükségessé. Ez alapján a rendelkezésből az „érdemi” szövegrész - tekintettel
a megkülönböztetés okafogyottá válására - hatályát veszti. Ezen túlmenően a Javaslat a
bíróság előtt megtámadható határozatok alóli kivételek számát - szintén a határozat és a
végzés közötti különbségtétel okán - csökkenti. Az eddig meghatározott öt kivétel közül a
törvény a jövőben az adóhatóság jogerős másodfokú határozatai közül csak egyet nevesít,
mégpedig a méltányossági jogkörben a fizetési könnyítés, adómérséklés engedélyezése
tárgyában hozott határozatot. A végrehajtási kifogás, az adózó ismételt ellenőrzésre irányuló
kérelme, továbbá a kézbesítési vélelem megdöntése tárgyában jelenleg határozatot kell hozni,
azonban tekintettel arra, hogy ezek kifejezetten eljárási és nem érdemi kérdések, azokat a
jövőben végzéssel kell elbírálni, amely ellen a törvény önálló fellebbezési jogot biztosít,
bírósági felülvizsgálatra azonban nincs lehetőség. A feltételes adómegállapítás iránti kérelem
tárgyában hozott másodfokú határozat nem adóhatósági határozat, tehát az ezen
rendelkezésben történő szerepeltetése nem indokolt.
a 28. §-hoz
A Javaslat az adóhatóságot megillető végrehajtási jog és jelzálogjog bejegyzésével
kapcsolatos eljárást a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénnyel (a
továbbiakban: Vht.) egyező módon rendezi. Ennek megfelelően a jövőben e jogok ingatlan-
nyilvántartásba történő bejegyzéséhez nincs szükség az adóhatóság külön határozatára, az
adóvégrehajtó, illetőleg az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtó közvetlenül a
végrehajtható okirat alapján kezdeményezi a földhivatal ezzel kapcsolatos eljárását.
a 29. §-hoz
A hatályos Art. szerint az adóhatóság a végrehajtás alá vont ingóságot, illetve ingatlant
rendszerint árverésen, árverésen kívüli eladással, illetve nyilvános pályázat útján értékesíti.
Az értékesítés részletes eljárási szabályait az Art. nem rögzíti, e tekintetben a Vht.
rendelkezései irányadóak.
A Vht. az ingatlanok nyilvános pályázat útján történő értékesítését szabályozza, az ingóságok
ily módon történő értékesítésének lehetőségét azonban nem ismeri. Ezen joghézag
megszüntetése érdekében a Javaslat előírja, hogy a nagy értékű ingóságok nyilvános pályázat
útján történő értékesítése során a Vht. ingatlanok nyilvános pályáztatására vonatkozó
45
rendelkezéseit kell alkalmazni és csak az ingóságok sajátosságaiból eredő, különös
szabályokat nevesíti.
a 30. §-hoz
A végrehajtás során az adóhatóság és az adóhatóság megbízásából eljáró önálló bírósági
végrehajtó jogsértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen egyaránt a
végrehajtást foganatosító (elrendelő) elsőfokú adóhatóságnál előterjesztett végrehajtási
kifogásnak van helye. A kifogás elbírálása főszabály szerint a felettes adóhatóság hatáskörébe
tartozik.
Az adóvégrehajtás során eljáró önálló bírósági végrehajtót díjazás illeti meg, melyet a
végrehajtó a 14/1994. (IX. 8.) IM rendeletben foglaltak alapján számít fel. Amennyiben a díj
mértékét az adós, a behajtást kérő, illetőleg kivételes esetben maga az adóhatóság vitatja,
kifogást terjeszthet elő. A jogvita eldöntésére ez esetben mindezen személyektől független
szerv, a végrehajtó székhelye szerint illetékes helyi bíróság jogosult a Vht. és az említett IM
rendelet szabályai szerint.
a 31. §-hoz
A Javaslat szerint az adók módjára behajtandó köztartozást végrehajtásra átadó szerv a
jövőben a törvény alapján lesz köteles a végrehajtási költségminimum megelőlegezésére, így
erről az adóhatóságnak nem kell külön határozatot hoznia.
A Javaslat a behajtást kérő által megelőlegezett költségátalány elszámolásával kapcsolatban
egyértelműen rögzíti, hogy amennyiben az adóhatóság az ingó-, illetőleg ingatlan-végrehajtás
foganatosítása során a végrehajtás költségeit az adózótól nem tudta beszedni, a megkereső
szerv által megelőlegezett költségminimumot a felmerült költségekre számolja el, ellenkező
esetben azt a megkereső szervnek visszautalja.
a 32. §-hoz
A beváltott állami kezesség miatt keletkezett kötelezettség behajtása az állami adóhatóság
hatáskörébe tartozik, ugyanakkor az ebből eredő tartozás nem minősül adótartozásnak, ezért a
hatályos szabályok szerint annak behajthatatlanság címén történő törlésére nincs mód abban
az esetben sem, ha valamennyi végrehajtási cselekmény eredménytelenül zárult.
A Javaslat az Art. 162. §-ának hatályát e tartozásokra is kiterjeszti, így megteremti a törvényi
felhatalmazást ahhoz, hogy behajthatatlanság esetén e tartozások is törölhetőek legyenek az
adóhatóság nyilvántartásából.
a 33. §-hoz
A Javaslat az Art. mulasztási bírságra vonatkozó szabályait több ponton kiegészíti.
A jogalkalmazás során gyakran előfordul, hogy az adózó még az adóhatósági intézkedés előtt
-	a hátrányos jogkövetkezményektől való mentesülés érdekében - eladja, átadja, bérbe adja, a
lezárást követően jogtalanul kinyitja az üzletet a tevékenység folytatása érdekében vagy a
tevékenységét a felfüggesztés ellenére folytatja. Ilyen esetekben az adóhatóság nem
rendelkezik eszközökkel az intézkedés foganatosítására, ezért az ilyen jellegű magatartások
szankcionálhatósága és ezáltal történő visszaszorítása érdekében a Javaslat a kiszabható
mulasztási bírság mértékét napi tételes értékben határozza meg.
A Tbj. módosítása szigorítja a foglalkoztatót terhelő bejelentési kötelezettség teljesítésének
határidejét, melynek értelmében a foglalkoztatottakat a foglalkoztatás megkezdésének első
napján be kell jelenteni. Az illegálisan történő foglalkoztatás (feketemunka) visszaszorítása
46
érdekében szigorítani szükséges az adóhatóság által alkalmazható szankció mértékét. Elterjedt
ugyanis az a gyakorlat, hogy a foglalkoztatók a megindított ellenőrzés során arra hivatkoznak,
hogy a bejelentésre előírt határidő még nem járt le, és a foglalkoztatási jogviszony
fennállásának időtartama a bejelentésre előírt határidőt még nem lépte túl. A Javaslat ennek
visszaszorítása érdekében a mulasztási bírság legfelső határát a bejelenteni elmulasztott
alkalmazottak számának és az adózóra egyébként kiszabható mulasztási bírság legfelső
határának szorzataként határozza meg.
Az egyéni adó- és járuléknyilvántartás kialakítása, illetőleg ezzel együtt a
társadalombiztosítás ellátásai jogosulatlan igénybevételének korlátozása érdekében minden
munkáltató, illetőleg kifizető - ideértve az egyéni vállalkozót is - havonta bevallást tesz az
állami adóhatósághoz a foglalkoztatottak után fizetendő, illetőleg az általa levont adókról,
járulékokról, személyre lebontott adatok feltüntetésével. Az adóhatóság a bevallás adatai
alapján szolgáltat adatot a társadalombiztosítási szervek részére a nyugdíjbiztosítási ellátások
elbírálásához, a megállapításához jogszabályban előírt adatokról, illetőleg az
egészségbiztosítási ellátások jogszerűsége utólagos vizsgálatát lehetővé tevő
egészségbiztosítási járulék adatokról. Tekintettel arra, hogy a bevallás benyújtása, illetőleg az
abban közölt adatok valóságtartalma a foglalkoztatott társadalombiztosítási ellátásra
jogosultsága megállapíthatóságának feltételét jelenti, a mulasztáshoz fűződő szankció
visszatartó erejének növelése érdekében a Javaslat - 2006. július 1-jétől - a mulasztási bírság
felső határát a bevallással érintett magánszemélyek és a bírság adózóra egyébként vonatkozó
törvényben megállapított legmagasabb értékének szorzataként állapítja meg.
a 34. §-hoz
Az adóhatósági intézkedések körében üzletbezárásra és az adózó tevékenységének
felfüggesztésére a jelenleg hatályos szabályozás szerint - egyebek mellett - akkor kerülhet
sor, ha az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat. A Javaslat kiterjeszti a
rendelkezés tárgyi hatályát arra az esetre is, ha az adózó a tilalmazott magatartást (a be nem
jelentett alkalmazott foglalkoztatását) korábban tanúsította.
A Javaslat szerint a jövőben az adóhatóság nem az üzletlezárás, illetőleg tevékenység
felfüggesztés első és utolsó napjáról, hanem csupán annak időtartamáról rendelkezik, és
egyidejűleg értesítést küld az adózónak arról, hogy a határozatban foglaltak végrehajtására
mikor kerül sor. Ennek következtében, amennyiben az adózó a megjelölt időpontban
távollétével vagy egyéb módon akadályozza a lezárás (felfüggesztés) végrehajtásának
foganatosítását, nincs szükség a határozat módosítására, csupán újabb értesítés kiküldésére.
a 35. §-hoz
A jelenlegi szabályok nem határozzák meg, hogy az állami adóhatóság által rendszeresített
nyomtatványokat a benyújtásukra előírt időpontot megelőzően mikor kell közzétenni. A
tervezett szabályozás az adózók előzetes tájékozódását és felkészülését kívánja
megkönnyíteni, ezért a Javaslat határidő tűzésével rögzíti, hogy a bevallási és
adatszolgáltatási nyomtatványokat a benyújtásukra előírt határidőt megelőzően legalább 30
nappal közzéteszi az adóhatóság. A nyomtatványok közzétételének határidejére vonatkozó
rendelkezéseket az adóhatóság honlapján közzétett számítógépes programok aktualizálására is
megfelelően alkalmazni kell.
a 36. §-hoz
A Javaslat az Art. értelmező rendelkezéseit egy ponton módosítja, illetőleg két új fogalommal
egészíti ki.
47
2007.	január 1-jétől a szokásos piaci ármegállapítás jogintézményének bevezetésével
egyidejűleg a Javaslat bővíti a jövőbeni ügylet fogalmát, tekintettel arra, hogy ezt a fogalmat
már nem csak a feltételes adómegállapítás során kell alkalmazni, továbbá ugyancsak a
szokásos piaci ármegállapítás jogintézményéhez kapcsolódóan - az említett időponttól - a
fogalmak közé bekerül a „kritikus feltételek” meghatározása, mely feltételek az
ármegállapítás érvényessége szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak.
Az adókötelezettségeiket hosszú időn keresztül kifogástalanul teljesítő adózókat érdemes
megkülönböztetni - önkéntességi alapon - azoktól az adózóktól, akik kifogásolható módon
teljesítik kötelezettségeiket, ezért a Javaslat bevezeti a minősített adózó fogalmát. A
meghatározott kritériumrendszernek megfelelő minősített adózók vélhetően az üzleti életben
is megbízható partnerek a gazdasági kapcsolatokban, tehát a megkülönböztetésnek pozitív
hozadékai lehetnek a hitelkérelmek elbírálásánál, pályázatok elnyerésénél, illetőleg az
adóhatósági ellenőrzések szempontjából a kisebb kockázatot jelentő vállalkozások körébe
sorolhatók. Az adózói kérelmek alapján kialakított nyilvántartást az adóhatóság közzéteszi,
ehhez különböző jogterületek kapcsolódhatnak a pozitív megkülönböztetés biztosításával.
Például a hitelintézetek adósminősítő nyilvántartásába is bekerülnek ezek az információk,
amely hitelbírálati szempontból, ha nem is meghatározó, de előnyös pozíciót eredményezhet.
a 37. §-hoz
A Javaslat a szokásos piaci ár megállapításával kapcsolatos eljárás rendjére vonatkozó
rendeleti szabályozásra ad felhatalmazást. Ebből következően a rendelkezés 2007. január 1-
jén lép hatályba.
a 38. §-hoz
Az Art. mellékleteinek módosításáról szóló technikai rendelkezés.
a 39-40. §-okhoz
Az Art. 77. § (1) bekezdése taxatív módon sorolja fel, hogy mely személyek tartoznak az
APEH Észak-budapesti Igazgatósága kizárólagos illetékességébe, ilyennek minősül - többek
között - a külföldön tevékenységet végző társasági adóalany (ún. „off-shore” cég) is. A
külföldön tevékenységet végző fogalmát a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996.
évi XXXI. törvény 4. §-ának 28. pontja határozza meg. Ugyanakkor az adókról, járulékokról
és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII.
törvény 303. § (10) bekezdése 2006. január 1-jétől hatályon kívül helyezte a Tao. törvény
említett rendelkezését, ebből következően a Javaslat ettől az időponttól hatályon kívül helyezi
a külföldön tevékenységet végző társasági adóalanyok kizárólagos illetékességi körben való
nyilvántartására vonatkozó rendelkezést.
A Javaslat a 3 000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózó rendszeres ellenőrzésével
kapcsolatos szabályt módosítja, tekintettel arra, hogy az ellenőrzéssel kapcsolatos gyakorlati
tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen adózók esetében elegendő a 3 évenként történő
ellenőrzés.
A végrehajtással összefüggő törvényi értékhatárokat illetően a Javaslat valorizálja a
végrehajtási költségátalány és költségtakarékosságból a behajthatatlanság címén törölhető
kisösszegű adótartozások értékét.
A Javaslat rendelkezik az üzletlezárás alkalmazása során esetlegesen felmerülő - kisebb súlyú
-	nem jogkövető magatartások szankcionálásáról.
48
A Javaslat szerint a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó - az eddigi
gyakorlattól eltérően - nem negyedévenként, hanem évente teljesíti baleseti járulék fizetési
kötelezettségét.
A munkáltatói adómegállapítás megszüntetésével összefüggésben módosul a személyi
jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény.
A Javaslat e szakaszban rendelkezik továbbá a 2006. január 1-jén hatályba lépő
módosítások alkalmazásával összefüggő átmeneti szabályokról.
a 41. §-hoz
Az Art.-nek a Ket. hatálybalépésével kapcsolatos módosításai 2005. november 1-jén lépnek
hatályba azzal, hogy azokat az említett időpontot követően indult eljárásokra kell alkalmazni.
A Ket.-tel való összhang megteremtése érdekében - különösen a határozat (érdemi
kérdésekben hozott döntés) és a végzés (eljárási kérdésekben hozott döntés) közötti
különbségtétel okán - a Javaslat az Art. érintett rendelkezéseit módosítja.
Az adóhatóság visszatartási jogának gyakorlásával kapcsolatban a Javaslat szerint az
adóhatóság - az említett időponttól - a határozati forma helyett végzéssel dönt, további
módosítás, hogy ha a megkeresésben szereplő összeg visszatartása ügyében hoz végzést, a
jogosultnak történő átutalást ennek jogerőre emelkedését követő - a korábbi 8 nap helyett -
15 napon belül kell teljesítenie.
a 42. §-hoz
Ld.: a 9. § indokolása.
a 43. §-hoz
Ld.: a 8. § indokolása.
a 44. §-hoz
E törvény rendelkezései közül 2007. január 1-jétől lépnek hatályba a szokásos piaci ár
megállapítására vonatkozó szabályok.
a 45. §-hoz
Ld.: a 4. számú melléklet indokolása.
a 46. §-hoz
2005.	január 1-jétől a munkáltató a magánszemélytől az adó és a korábban levont adóelőleg
különbözetét legkésőbb június 20-ig vonja le vagy fizeti vissza, amely időpont a levonás
tekintetében - amennyiben a munkáltatónak az említett időpontig a törvényben meghatározott
mérték alkalmazásával nincs módja az adóhátralék teljes egészében történő levonására - 2
hónappal, tehát augusztus 20-ig meghosszabbítható. Ugyanakkor a munkáltató - amennyiben
évente tesz bevallást - a levont vagy visszafizetett különbözetről az adóévet követő év
augusztus 20-áig tesz bevallást [Art. 1. sz. melléklet I/B)/3./f) pont], amelyre a fentiek alapján
nem minden esetben lenne módja. Az összhang megteremtése érdekében e törvény
hatálybalépését követően az éves bevallásra kötelezett munkáltatónak a levont vagy
visszafizetett különbözetről augusztus 20-a helyett szeptember 20-áig kell bevallást tennie.
a 47. §-hoz
A hatályos szabályozás felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek, hogy az érintett
miniszterekkel egyetértésben rendeletben szabályozza azoknak az igazgatási
49
szolgáltatásoknak a körét, amelyeket az adózók elektronikus úton tudnak igénybe venni az
állami adóhatóságnál. Tekintettel arra, hogy az állami adóhatóság a Ket.-ben szabályozott
elektronikus szolgáltatásokat biztosítani tudja, ezért nem indokolt a rendeleti szabályozásra
való felhatalmazás.
a 48. §-hoz
A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti
felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 5. § (1) bekezdésének b) pontja lehetőséget
biztosít arra, hogy a magánszemély a rendelkező nyilatkozatot (nyilatkozatokat) tartalmazó
borítékot az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás esetén
legkésőbb az adóévet követő február 20-áig közvetlenül a munkáltatójának adja át. A
rendelkezés - a munkáltatói adómegállapítással összefüggésben - 2006. június 30-án hatályát
veszti.
a 49. §-hoz
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX.
törvény 53. § (2) bekezdésének módosítása egyértelművé teszi, hogy a felszámolási eljárás
alatt álló gazdálkodó szervezetre vonatkozó adatszolgáltatás teljesítése a kijelölt felszámoló
kötelezettsége.
az 50. §-hoz
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény hatályos szabályai szerint fizetési
kötelezettségekre, fizetésre kötelezettek körére, a fizetési kötelezettség mértékére vonatkozó
törvények kihirdetése és hatálybalépése között legalább negyvenöt napnak kell eltelnie,
kivéve, ha a törvény a fizetési kötelezettséget mérsékli és a fizetési kötelezettségek, valamint
a fizetésre kötelezettek körét nem bővíti. A tervezett szabályozás a negyvenöt napos
időtartamot 60 napra változtatja, mellyel a jogbiztonságot fokozó és ezzel - összhangban a
jogalkotásról szóló törvénnyel - az adózók számára hosszabb felkészülési időt biztosító
módosítás lép hatályba.
az 51. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint az APEH a felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben
fennálló, a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, illetőleg a
Nyugdíjbiztosítási és Egészségbiztosítási Alapot megillető követeléseivel kapcsolatos
engedményezési jogát pályáztatás útján gyakorolja.
Az engedményezhető követelésállományban találhatók olyan követelések, amelyek
vonatkozásában az állam, állami intézmények, illetőleg az állam egyszemélyes gazdasági
társaságai mögöttes kezesi felelőssége felmerül. Ez azt jelenti, hogy az APEH által töredék
áron értékesített követelések mögött a követelést megvásárolókkal szemben az állam fizetési
kötelezettsége 100 %-os mértékben fennáll.
A Javaslat kizárja az állammal, illetőleg az állam egyes intézményeivel, társaságaival
szemben érvényesíthető követelések engedményezését.
az 52-57. §-okhoz
A Javaslat - a kötelezettségcsoportonként meghatározott pénzforgalmi számlák állami
adóhatóságnál történő bevezetése okán - egyes adók tekintetében az eddigi gyakorlattól
eltérően a megfizetéssel egyidejűleg bevallási kötelezettséget ír elő, tekintettel arra, hogy e
nélkül az egyes számlákon szereplő összegek jogcíme nem lenne megállapítható.
50
az 58-67. §-okhoz
Az egészség- és nyugdíjbiztosítással összefüggésben jelenleg működő nyilvántartási rendszer
nem biztosítja annak lehetőségét, hogy az alapokkal kapcsolatos befizetési kötelezettségek,
illetőleg a nyújtott szolgáltatások összevethetőek legyenek. A hatályos szabályozás szerint az
Országos Egészségbiztosítási Pénztár vezeti a biztosítottak, az Országos Nyugellátási
Főigazgatóság pedig a nyugdíjra jogosító szolgálati idők és a nyugellátások alapját képező
jövedelmek nyilvántartását.
A járulékbefizetési kötelezettségen alapuló ellátási jogosultság megállapítása és ellenőrzése
érdekében szükségszerű a különböző feladatokra létrehozott nyilvántartási rendszerekben
tárolt adatok egyeztetése, ezért a Javaslat az állami adóhatóság nyilvántartásában az adózókra
vonatkozó jövedelemadatok, illetőleg járulékadatok összevethetőségét teremti meg a
biztosítotti adatokat tartalmazó egyéb nyilvántartásokkal.
A Javaslat szerint a foglalkoztatóknak a lényegében azonos adattartalmú szolgáltatásokat a
jövőben csupán egy igazgatási szervhez kell teljesíteniük.
Az állami adóhatóságnál kialakítandó egyéni adó- és járulék-számlarendszerben
nyilvántartandó adatok biztosítják 2006. évtől kezdődően a nyugdíjbiztosítási ellátások
megállapításához, illetőleg az egészségbiztosítási ellátások utólagos ellenőrzéséhez
felhasználható adatokat.
51
MELLÉKLETEK
az 1. számú melléklethez
Az Art. 1. számú melléklet általános rendelkezéseket szabályozó 1. pontjában meghatározott
kerekítési szabályok alóli kivételek közé a Javaslat beemeli a kifizetők, munkáltatók által a
magánszemélyeknek teljesített kifizetéseket, juttatásokat tartalmazó bevallást és a kerekítés
szabályát a bevallás összesítő soraira vonatkozóan rendeli alkalmazni.
Az Art. 1. számú melléklet általános rendelkezésekre vonatkozó 3. pontja generálisan
meghatározza, hogy az adózóknak - a törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén,
illetőleg az értékhatár elérésétől függően havonta vagy negyedévenként - valamennyi adóról
bevallást kell tennie. A Javaslat a kivételek számát bővíti, mely szerint az általános szabály
nem vonatkozik az eddig meghatározott általános forgalmi adó és a társasági adó (adóelőleg)
mellett az újonnan bevezetni tervezett az adó-, illetőleg a társadalombiztosítási
kötelezettségeket eredményező, a kifizetők, munkáltatók által a magánszemélyeknek
teljesített kifizetéseket, juttatásokat tartalmazó bevallásra, tekintettel arra, hogy annak
teljesítési határideje a tárgyhónapot követő hó 12. napja. A Javaslat szerint az Art. 1. számú
melléklete I/A/3. pontjának hatálya alá tartozó adózó kizárólag elektronikus úton nyújthatja
be bevallását.
A bevallási kötelezettségek teljesítésének módja tekintetében a Javaslat a hatályos
szabályozás szerinti papír alapon történő teljesítés lehetőségét korlátozza, azt csak a
vállalkozási tevékenységet nem folytató, általános forgalmi adó bevallására nem kötelezett
magánszemély jövedelemadó bevallása tekintetében engedi meg, minden más esetben a
bevallási kötelezettség elektronikus úton vagy gépi adathordozón történő teljesítését teszi
általánossá. Ezen általános szabály alól a Javaslat a felkészülés megkönnyítése érdekében -
2007.	december 31-éig - egy esetben kivételt enged, mely alapján a havi, illetőleg évközi
bevallásra nem kötelezett adózó - feltéve, hogy adófizetési kötelezettsége év közben nem
keletkezett - 2006. december 31-éig bejelentheti az állami adóhatóságnak, hogy bevallási
kötelezettségét papír alapon (nyomtatványon) teljesíti. Az „engedő” szabály nem vonatkozik a
társasági adó, illetőleg az osztalékadó bevallásra kötelezett adózóra.
A jelenlegi szabályozás szerint a társasági adóelőleg fizetésre kötelezett adózónak adóelőleget
a várható éves fizetendő adó összegére az adóév december 20-áig kell kiegészítenie, amelyhez
bevallási kötelezettség nem tartozik. Tekintettel arra, hogy a jövőben az adónemenként
történő befizetés helyett az adózónak az állami adóhatóság által rendszeresített összevont,
kötelezettségcsoportonként meghatározott pénzforgalmi számlára kell a befizetést teljesítenie,
ezért Javaslat előírja, hogy az adózónak a társasági adóelőleg-kiegészítés megfizetésével
egyidejűleg - az azonosíthatóság érdekében - elektronikus úton vagy gépi adathordozón
bevallást kell tennie.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó baleseti járulék fizetésére kötelezett, e
kötelezettségével összefüggésben évente bevallási kötelezettség is terheli.
a 2. számú melléklethez
Az Art. 3. számú mellékletének G) pontját érintő módosítással kapcsolatban ld. a 13. §
indokolását.
Az Art. 3. számú mellékletének jelenleg hatályos J) pontja szerint az adatszolgáltatónak az
általa kiadott igazolásról kell adatot szolgáltatni, a személyi jövedelemadóról szóló törvény
azonban nem rendelkezik minden esetben az adatszolgáltatás pontos tartalmi elemeiről,
52
ugyanakkor annak meghatározása elengedhetetlen az egyszerűsített ellenőrzésekhez, illetőleg
az adókedvezmények tekintetében a munkáltatói elszámolások ellenőrzéséhez. A Javaslat a
kifizető helyett az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv kötelezettségévé teszi az
adatszolgáltatást, melyet az igazolást kiállító szerv illetékes állami adóhatóságához kell
teljesíteni. Az adatszolgáltatás tárgyi terjedelme teljes körű, mivel a Javaslat a kedvezmény
igénybevételére jogosító igazolás tartalmának közlését írja elő.
a 3. számú melléklethez
Az Art. 4. számú mellékletének szabályai jelenleg nem tartalmaznak azon külföldi illetőségű
belföldön adóköteles jövedelmet szerző magánszemélyek adózásával kapcsolatos eljárási
szabályokat, akiket jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetek
székhelyére, telephelyére munkavégzés céljából rendeltek ki.
A belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet mindig kifizetőnek minősül, ha a külföldi
magánszemélynek jövedelmet juttat. Ekkor az Art. 4. számú melléklet 2. pontja szerint a
külföldi személy adóköteles bevétele után a kifizető a kifizetett összegből az adót
megállapítja, levonja és a kifizetést követő hó 12-éig fizeti meg.
Nem tartozik a kifizetői levonással érintett körbe az a külföldi magánszemély, aki közvetlenül
a külföldi anyavállalattól kapja a jövedelmét, függetlenül attól, hogy később ezt a belföldi
cégre átterhelik vagy sem. Ebben az esetben a belföldi cég közvetlenül nem teljesít kifizetést a
külföldi magánszemélynek, ezért abból adóelőleget sem lehet levonni. Ebben az esetben a
magánszemély önadózás útján a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseinek
megfelelően negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig megállapítja a bevételt
terhelő adóelőleget és megfizeti.
Önadózás esetén az Art. 1. számú melléklet I./B)/3./g) pontja alapján a külföldi személy egyes
jövedelmeinek adóbevallási szabályaira a 4. számú melléklet rendelkezései az irányadóak. Az
Art. 4. számú melléklete jelenleg nehezen alkalmazható rendelkezést tartalmaz arra az esetre,
ha a kifizetőt nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi személy belföldön
adóköteles jövedelmét nem kifizetőtől szerezte, ekkor a jövedelem megszerzésétől számított
30 napon belül a külföldi személyt adóbevallási és adómegfizetési kötelezettség terheli,
amelyet az APEH Észak-budapesti Igazgatóságánál teljesít. Ennek a bevallási szabálynak az
alkalmazása életszerűtlen, tekintettel arra is, hogy az adóelőleg-levonási kötelezettség
negyedévente terhelné az adózót.
A tervezett szabályozás ezért előírja, hogy kirendelés esetén a külföldi magánszemélynek a
magyar magánszemélyekkel egyező módon kell a bevallási kötelezettséget teljesíteni (május
20.). Ezen túl a Javaslat soron kívüli bejelentési kötelezettséget ír elő az országot véglegesen
elhagyó külföldi magánszemélynek, melynek eredményeként az adóhatóság - a helyzet
végleges rendezése érdekében - soron kívül határozattal állapítja meg a benyújtott iratok
alapján a magánszemély adóját.
a 4. számú melléklethez
Az Art.-nek a kamatjövedelemről történő adatszolgáltatás szabályait tartalmazó 7. számú
mellékletét az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló
2004.	évi XXVII. törvény (Ptj.) 4. számú melléklete állapította meg azzal, hogy - az
eredetileg meghatározott hatálybalépési időpontnak az adókról, járulékokról és egyéb
költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2004. évi CI. törvénnyel
történő módosítása alapján - 2005. július 1-jén lép hatályba.
53
Az Art. 7. számú mellékletének 3. pontja felhatalmazza a pénzügyminisztert az európai
befektetési alapnak minősülő szervezeti státusz igazolására, melyet a PSZÁF adhat ki.
Tekintettel arra, hogy a PSZÁF ezt az igazolást az Áe. alapján kiállíthatja, ezért nem indokolt
a miniszteri rendeletalkotás a részletszabályok kidolgozására.
A jelenlegi magyar szabályozás - összhangban a kamatmegtakarítások adóztatásáról szóló
2003/48/EK irányelv rendelkezéseivel, valamint az Európai Bizottság korábbi
állásfoglalásaival - az Art. 7. számú mellékletébe átültetett rendelkezések hatálybalépési
időpontjának megfelelően minden 2005. július 1-jétől kifizetett, illetőleg jóváírt kamat
vonatkozásában kötelezővé teszi az adatszolgáltatási kötelezettséget.
Az Európai Unió pénzügyi és gazdasági minisztereinek tanácsa (ECOFIN) 2005. április 12-i
ülésén azonban az a kompromisszumos álláspont született, hogy a fenti irányelv alkalmazása
során csak a 2005. július 1-je után keletkezett kamat kifizetéséről, illetve jóváírásáról
szükséges adatot szolgáltatni. Amennyiben a kifizetett, illetőleg a jóváírt kamat részben 2005.
július 1-je előtt keletkezett, akkor az adatszolgáltatási kötelezettség az ezen időpont előtt
keletkezett kamatokra még akkor sem terjed ki, ha azokat 2005. július 1-je után fizették ki,
illetőleg írták jóvá.
Az adatszolgáltatási kötelezettséggel érintett kamat összegének kiszámítását nehézkessé teheti
az, hogy a kamatperiódus átível 2005. július 1-jén, illetőleg az adott kamatperióduson belül
változó mértékű hozamok is előfordulnak. Ebben az esetben arányosítás útján megfelelően ki
kell számítani a hivatkozott időpont utáni időszakra eső kamat összegét.
Tekintettel arra, hogy Magyarország kötelezettséget vállalt a fenti jogértelmezés
nyilatkozatban történő megerősítésére, ezért a Javaslat ezzel összhangban módosítja az Art. 7.
számú mellékletét megállapító Ptj. 4. számú mellékletét. A módosított rendelkezés -
figyelemmel a 7. számú melléklet hatálybalépésének időpontjára - a törvény kihirdetése
napján lép hatályba.