﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/16855. számú
törvényjavaslat
a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról
Előadó: Dr. Petrétei József
igazságügy-miniszter
2005. június
2
2005. évi ... törvény
a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról
1- §
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 70. §-ának
helyébe a következő rendelkezés lép:
„70. § (1) Eredeti műalkotás tulajdonjogának műkereskedő közreműködésével történő
visszterhes átruházásakor szerzői díjat kell fizetni. E rendelkezést csak a műalkotás
tulajdonjogának első — a szerző részéről történő — átruházását követően kell alkalmazni. E
díjazásról nem lehet lemondani.
(2)	E § alkalmazásában eredeti műalkotás a képzőművészeti alkotás (pl. kép, kollázs,
festmény, rajz, metszet, nyomat, litográfia, szobrászati alkotás), az iparművészeti alkotás (pl.
falikárpit, kerámia, üvegtárgy) és a fotóművészeti alkotás, feltéve, hogy azt maga a szerző
készítette, vagy olyan másolat, amely eredetinek minősül. Eredetinek minősül a másolat, ha
korlátozott számban a szerző maga készítette, vagy az ő irányításával készült. A sorszámmal,
a szerző kézjegyével ellátott, vagy más alkalmas módon a szerző által megjelölt műpéldányt
ilyen másolatnak kell tekinteni.
(3)	E § alkalmazásában műkereskedőnek minősül a műalkotásokat forgalmazó
természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság.
(4)	A szerzői díj mértéke a műalkotás - adót és más köztartozást (pl. kulturális járulékot)
nem tartalmazó - pénzben kifejezett vagy kifejezhető ellenértékének (a továbbiakban:
vételárának)
a)	5 százaléka a vételárnak az 50 000 eurónak megfelelő forintösszeget meg nem
haladó részében;
b)	3 százaléka a vételárnak az 50 000, 01 és 200 000 eurónak megfelelő forintösszeg
közötti részében;
c)	1 százaléka a vételárnak a 200 000, 01 és 350 000 eurónak megfelelő forintösszeg
közötti részében;
d)	0,5 százaléka a vételárnak a 350 000, 01 és 500 000 eurónak megfelelő
forintösszeg közötti részében;
e)	0,25 százaléka a vételárnak az 500 000 eurónak megfelelő forintösszeg feletti
részében.
(5)	A díj mértéke nem haladhatja meg a 12 500 eurónak megfelelő forintösszeget.
3
(6)	A díjfizetési kötelezettség nem terjed ki az (1) bekezdésben szabályozott átruházásra,
ha az adót és más köztartozást (pl. kulturális járulékot) nem tartalmazó vételár nem haladja
meg az 5000 forintot.
(7)	A forintösszeg számításánál a Magyar Nemzeti Banknak a szerződéskötés szerinti
naptári negyedév első napján érvényes hivatalos devizaárfolyama irányadó.
(8)	Ha muzeális intézmény nem műkereskedőtől szerzi meg az eredeti műalkotás
tulajdonjogát, az (1) bekezdésben meghatározott szerzői díjat nem kell megfizetni, feltéve,
hogy a muzeális intézmény működése jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját
közvetve sem szolgálja.
(9)	A szerzői díjat a műkereskedő fizeti meg a képzőművészeti és iparművészeti
alkotásokra vonatkozó szerzői jogok közös kezelését végző szervezetnek. Ha a tulajdonjog
átruházását eredményező ügyletben több műkereskedő működik közre, a műkereskedők a díj
megfizetéséért egyetemlegesen felelnek. Ilyen esetben egymás között a kötelezettség a
műkereskedők közül - ha eltérően nem állapodnak meg - az eladót terheli. Ha az ügyletben
közreműködő műkereskedők közül egyik sem vesz részt eladóként az átruházásban, eltérő
megállapodás hiányában a kötelezettség közülük a vevőt terheli.
(10)	A műkereskedő a szerzői díjat negyedévenként, a negyedévet követő hónap 20.
napjáig köteles megfizetni az adott negyedévben megkötött szerződések után a
képzőművészeti és iparművészeti alkotásokra vonatkozó szerzői jogok közös kezelését végző
szervezetnek. A szerzői díj megfizetésekor közölni kell a szerző nevét, hacsak az nem
bizonyul lehetetlennek, valamint a mű címét, művenként a vételárat és a díj összegét. A közös
jogkezelő szervezet a hozzá befolyt szerzői díjat az alkotás szerzőjének vagy jogutódjának
fizeti ki.
(11)	A közös jogkezelő szervezet a műkereskedőtől az (1) bekezdésben meghatározott
átruházásra vonatkozó szerződés megkötésétől számított három évig követelheti
mindazoknak az adatoknak a megadását, amelyek a díj beszedéséhez szükségesek.
(12)	Az (1)-(11) bekezdésben foglaltakat alkalmazni kell
a)	arra a szerzőre, illetve jogutódjára, aki az Európai Gazdasági Térség bármely
tagállamának állampolgára, továbbá
b)	az Európai Gazdasági Térségen kívüli országok állampolgáraira is, feltéve, hogy a
szerző, illetve jogutódja állampolgársága szerinti ország jogszabályai biztosítják a
követő jogot az illető országban az Európai Gazdasági Térség tagállamaiból
származó szerzők és jogutódjaik számára, vagy
c)	arra a szerzőre, illetve jogutódjára, aki nem állampolgára az Európai Gazdasági
Térség egyik tagállamának sem, de szokásos tartózkodási helye a Magyar
Köztársaság területén van.
4
(13)	A (12) bekezdés b) pontja tekintetében az igazságügy-miniszter nyilatkozata
irányadó. Az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló 2001. szeptember 27 -i
2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartozó műalkotás esetében az
igazságügy-miniszter az Európai Bizottság által közzétett lista figyelembevételével adja ki a
nyilatkozatot.”
2.	§
Az Szjt. 100. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek,
egyidejűleg e § a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, a (3) és (4) bekezdés számozása
pedig (4) és (5) bekezdésre változik:
„(1) A szerzői jogok védelmi idejének eltelte után az eredeti műalkotás tulajdonjogának
műkereskedő közreműködésével történő visszterhes átruházásakor járulékot kell fizetni.
(2)	A járulék mértéke az adót és más köztartozást (pl. kulturális járulékot) nem
tartalmazó vételár öt százaléka. Az eredeti műalkotások körének és a vételár fogalmának
meghatározására, valamint a járulék kötelezettjére, beszedésére és átutalására a 70. §
rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a közös jogkezelő
szervezet a megfizetett járulékot az alkotó tevékenység támogatására és az alkotóművészek
szociális céljaira használja fel.
(3)	Nem kell a járulékot megfizetni, ha az eredeti műalkotás tulajdonjogát muzeális
intézmény szerzi meg vagy ilyen intézménytől szerzik meg.”
3.	§
Az Szjt. 113. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„E törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	a Tanács 91/250/EGK irányelve (1991. május 14.) a számítógépi programok jogi
védelméről;
b)	a Tanács 92/100/EGK irányelve (1992. november 19.) a bérleti jogról és a
haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz
kapcsolódó egyes jogokról;
c)	a Tanács 93/83/EGK irányelve (1993. szeptember 27.) a műholdas
műsorsugárzásra és a vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó
szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok
összehangolásáról;
d)	a Tanács 93/98/EGK irányelve (1993. október 29.) a szerzői jog és egyes
kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról;
e)	az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve (1996. március 11.) az
adatbázisok jogi védelméről;
5
f)	az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (2001. május 22.) az
információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes
kérdésekben történő összehangolásáról;
g)	az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve (2001. szeptember 27.) az
eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról.”
4.	§
(1)	E törvény 2006. január 1-jén lép hatályba.
(2)	E törvény rendelkezéseit a törvény hatályba lépését követően kötött szerződésekre
kell alkalmazni, azzal, hogy megfelelően alkalmazni kell az 5. §-ban említett irányelv 10. cikkét
is.
5.	§
Ez a törvény az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló 2001.
szeptember 27-i 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést
szolgálja.
INDOKOLÁS
a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I.
Az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló 2001/84/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) átültetésének határideje
2006. január 1-je. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.)
módosításáról szóló törvényjavaslatnak (a továbbiakban: Javaslat) a 2005 első félévében
történő elfogadását indokolja, hogy az érintett szereplők számára kellő hosszúságú
felkészülési idő maradjon. (Az Indokolás mellékletét képezi az Irányelv cikkeit és a
Javaslat ennek megfelelő szakaszait egymáshoz rendelő megfelelési táblázat.)
Ez a Javaslat megteremti az összhangot a magyar jog és az Irányelv között. Ennek
érdekében módosítja a követő jogra vonatkozó szerzői jogi rendelkezéseket, különös
tekintettel a díjfizetésre kötelezettek körére, valamint a díj mértékére és a fizetés
részletszabályaira. A módosítás továbbá részben átalakítja a fizető köztulajdon (domain
public payant) jogintézményének szabályozását is.
II.
2.1.	A követő jog nemzetközi jogi háttereként az irodalmi és művészeti művek
védelméről szóló, 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény (a továbbiakban: BUE)
Brüsszelben, 1948. június 26-án aláírt szövegébe iktatták be a 14ter cikket, amely a
tagállamok számára opcionális jelleggel tette lehetővé a követő jogi szabályozás
bevezetését.1
1 A BUE 14ter cikkének hivatalos francia szövege a következő:
[Droit de suite sur les auvres d’art et les manuscrits'. 1. Droit a étre intéressé aux opérations de revente; 2.
Législation applicable; 3. Procédure]
1)	En ce qui concerne les reuvres d’art originales et les manuscrits originaux des écrivains et compositeurs,
l’auteur — ou, apres sa mort, les personnes ou institutions auxquelles la législation nationale donne qualité
— jouit d’un droit inaliénable a étre intéressé aux opérations de vente dont l’reuvre est l’objet apres la
premiere cession opérée par l’auteur.
2)	La protection prévue a l’alinéa ci—dessus n’est exigible dans chaque pays de l’Union que si la législation
nationale de l’auteur admet cette protection et dans la mesure oú le permet la législation du pays oú cette
protection est réclamée.
3)	Les modalités et les taux de la perception sont déterminés par chaque législation nationale.
Ennek pontos magyar fordítása (a BUE nem hivatalos magyar szövegét tartalmazó 1975. évi 4. tvr.
pontatlan fordítást tartalmaz, ezért nem ezt közöljük):
[A műalkotásokon és kéziratokon fennálló követő jog. 1. Az újraeladásból való részesedéshez fűződő jog; 2.
Alkalmazandó jog; 3. Eljárás]
7
2.2. A nemzetközi szerzői jogban (így a BUE-ban is) általánosan érvényesülő
nemzeti elbánás elve alól engedett kivételként a BUE követő jogi szabálya lehetővé teszi a
tagállamoknak, hogy más tagállam állampolgárai számára csak az anyagi viszonosság
fennállása esetén biztosítsák a követő jogot. Tekintettel arra, hogy ugyan az Európai Unió
valamennyi tagállama részese a BUE-nak, ám a követő jogot nem mindegyik ismeri,
kizárólag a viszonossági szabály alapján előfordulhatna, hogy az Európai Unióban az
állampolgárságuk alapján különbséget tesznek a szerzők között.
Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: EKSZ) 12. cikke
tiltja az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetést, és az Európai Bíróság
két, szerzői jogi tárgyú ítéletében éppen erre a diszkrimináció tilalomra hivatkozva “írta
felül” a nemzetközi szerzői jogi védelmi rendszer egyes, viszonosságra épülő elemeit.
Az Európai Bíróság esetjoga alapján a BUE viszonossági szabályát nem
alkalmazhatja a tagállam abból a célból, hogy kizárja az igényérvényesítés lehetőségét más
tagállamok állampolgárai esetében olyan szerzői jogokra nézve, amelyeket az adott
tagállam saját állampolgárai javára biztosít. Az ilyen viszonossági szabály alkalmazása az
állampolgárságon alapuló megkülönböztetésnek az EKSZ 12. cikkében rögzített
közösségi szintű tilalmából következő egyenlő bánásmód követelményébe ütközik.
III.
3.1.	A követő jog intézménye a BUE-ban való szabályozását követően, a szerzői
jogról szóló 1969. évi III. törvényt (a továbbiakban: régi Szjt.) módosító és kiegészítő
1978. évi 27. törvényerejű rendelet 3. §-ával került a magyar szerzői jog rendszerébe.
A jogintézmény bevezetése mögött az a jogpolitikai megfontolás húzódott meg,
hogy a képzőművészeti alkotások értéke a forgalomban gyakran gyorsan az eredeti
vételárnak a többszörösére növekszik, és ennek hasznát már csak a műkereskedő élvezi, a
szerző (mivel a későbbi eladásokban nem vesz részt) egyáltalán nem részesül belőle. Ezen
a méltánytalan helyzeten kívánt javítani a követő jog bevezetése, amely biztosítja, hogy a
mű sikeréből a művész is részesedjen. A követő jog segítségével megkíséreltek egyensúlyt
létrehozni a képzőművészeti alkotások szerzőinek és azon alkotóknak a gazdasági helyzete
között, akik műveik további hasznosításából az egyéb szerzői jogi eszközök útján
juthatnak bevételhez. A követő jog alapján az alkotásnak a szerző általi első előadását
követő minden további eladásából származó árból a szerző meghatározott részesedésre
(5%-ra) volt jogosult.
1) Az eredeti műalkotásokat és az írók és zeneszerzők eredeti kéziratait illetően a szerzőnek - halála után a
nemzeti jog által arra feljogosított személyeknek vagy intézményeknek elidegeníthetetlen joga, hogy a
szerző által eszközölt első átruházást követően részesüljenek a mű eladásából származó haszonból.
(2)	A fenti bekezdésben előírt védelem az Unióhoz tartozó bármely országban csak akkor követelhető, ha
a szerző nemzeti joga biztosít ilyen védelmet, és csak annyiban, amennyiben annak az országnak a joga,
ahol a védelmet igénylik, ezt lehetővé teszi.
(3)	A díjak mértékét és beszedésének módozatait az egyes országok joga határozza meg.
8
3.2.	Ezen a korábbi szabályozáson hatályos szerzői jogi kódexünk, az Szjt. sem
változtatott sokat, amikor 70. §-ában kimondta, hogy eredeti képzőművészeti és
iparművészeti alkotás tulajdonjogának kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó
szervezet közreműködésével történő átruházásakor szerzői díjat kell fizetni. E
rendelkezést csak az alkotás tulajdonjogának a szerző részéről történő, első átruházását
követően kell alkalmazni. Eredeti képzőművészeti és iparművészeti alkotásnak minősül a
festmény, a rajz, a sorszámmal és a szerző kézjegyével ellátott sokszorosított képgrafika és
iparművészeti alkotás, valamint a szobrászati alkotás és a gobelin. A szerzői díj a vevőt
terheli. Mértéke az általános forgalmi adót nem tartalmazó vételár öt százaléka. A díj
beszedéséért és átutalásáért a kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet
felel. A muzeális intézmény és a muzeális közgyűjtemény mentes a díjfizetési kötelezettség
alól. A szerzői díjat a képzőművészeti és iparművészeti alkotásokra vonatkozó szerzői
jogok közös kezelését végző szervezethez kell átutalni. A közös jogkezelő szervezet a
hozzá befolyt szerzői díjat az alkotás szerzőjének vagy jogutódjának fizeti ki. A
kereskedelmi tevékenységet végző gazdálkodó szervezet a szerzői díjat negyedévenként - a
negyedévet követő hónap 20. napjáig - köteles átutalni a közös jogkezelő szervezethez. Az
átutaláskor közölni kell a szerző nevét - vagy azt, hogy a szerző nevét a művön nem
tüntették fel -, valamint a mű címét, technikáját és művenként a díj összegét.
IV.
A követő jog a szerző egyéb vagyoni jogaihoz hasonlóan a szerző életében és a
halálát követő év első napjától számított hetven évig áll fenn, ezután már nem
érvényesíthető.
Az Szjt. 100. §-a a követő joghoz hasonló tartalommal írja elő a lejárt védelmi idejű
eredeti képzőművészeti és iparművészeti alkotás tulajdonjogának kereskedelmi
tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet közbejöttével történő átruházása utáni
járulékfizetést. A fizető köztulajdon (domain public payant) intézménye a követő jogtól —
amellett, hogy a védelmi idő lejárta után lép be — annyiban tér el, hogy a beszedett
járulékot nem meghatározott szerző, illetve jogutódja kapja közvetlenül, hanem a közös
jogkezelő szervezet a hozzá átutalt járulékot az alkotói tevékenység támogatására és az
alkotóművészek szociális céljaira használja fel. Az átláthatóság követelményének
megfelelően a járulék összegéről, felhasználásáról a nyilvánosságot évente a kulturális
örökség minisztere hivatalos lapjában tájékoztatja. Jelenleg az Szjt. utaló szabálya alapján a
járulék mértéke szintén 5 %.
Tekintettel arra, hogy az Irányelv nem tartalmaz a fizető köztulajdonra
vonatkozóan szabályozást, azaz ez a jogintézmény kívül esik az Irányelv által szabályozni
kívánt körön, ennek fenntartása és a szabályozás részleteinek kidolgozása tagállami
kompetenciába tartozik. A Javaslat annyiban módosítja a fizető köztulajdonra vonatkozó
szabályokat, amennyiben a követő jogi szabályoktól való eltérés igénye azt indokolja.
9
V.
A Javaslat benyújtását hosszú felkészülés előzte meg. Ennek részét képezte több
konzultáció az Európai Bizottsággal, és más tagállamok jogalkotást előkészítő szerveivel.
A Javaslatot az előkészítők az előkészítés korai szakaszától kezdődően széles körű szakmai
és társadalmi vitára bocsátották.
10
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat az Szjt. hatályos 70. §-ának teljes szövegét újrafogalmazza, és új
bekezdésekkel egészíti ki.
A 70. § (1) bekezdéséhez
A 70. § (1) bekezdése értelmében a követő jog tárgyát képezi minden, a szerző által
eszközölt első átruházást követő visszterhes tulajdonátruházás. Az ingyenes ügyletek (pl.
ajándékozás) tehát mentesek a díjfizetési kötelezettségtől, de a visszterhes
tulajdonátruházásra irányuló bármely ügylet (adásvétel, csere, illetve egyéb, a Ptk.-ban nem
nevesített, visszterhes tulajdonátruházást eredményező ügylet) megalapozza a díjigényt.
A követő jog az Irányelv (1) preambulumbekezdése és 1. cikkének (1) bekezdése
szerint nem átruházható, elidegeníthetetlen szerzői jogosultság, és előzetesen sem lehet
róla lemondani. Az Irányelv ezen szabálya összhangban van a BUE 14ter cikkével, amely
szintén a követő jog elidegeníthetetlenségéről rendelkezik. Tekintve, hogy a követő jogra
vonatkozóan jelenleg az Szjt. nem tartalmaz a díjazásról való lemondás jogának kizárására
vonatkozó szabályt, az Irányelvvel való összhang megteremtése érdekében szükséges
ennek a kifejezett kimondása.
A 70. § (2) bekezdéséhez
A jelenlegi 70. § (2) bekezdésben foglalt taxatív felsorolás alapján a festmények,
rajzok, sorszámmal, vagy az alkotó kézjegyével ellátott képgrafikák, iparművészeti
alkotások, szobrászati alkotások és gobelinek újraeladása után érvényesíthető a követő jog.
Ugyanakkor az Irányelvben említett kép, szobor, kerámia, üvegtárgy-fogalomnak nincs az
Szjt.-ben megfelelője, a kollázs, metszet, nyomat, litográfia, egyáltalán nem feleltethető
meg egyik hatályos fogalomnak sem, a fotóművészeti alkotás pedig egyértelműen nem
tartozik a jelenleg díjigénnyel érintett körbe, ezért szükséges a 70. § (2) bekezdésében a
felsorolás példálózóvá tétele, és az Irányelvnek jobban megfelelő fogalmi rendszer
kialakítása. A Javaslat egyrészt példálózó felsorolást tartalmaz, másrészt összhangba hozza
a műtípusok törvényi meghatározását az Irányelvével.
Az Irányelv 2. cikkének (2) bekezdése értelmében azok az alkotások minősülnek
eredetinek, amelyeket korlátozott számban a művész készített, vagy az ő irányítása alatt
készítettek. Az itt megkövetelt eredetiség nem áll összefüggésben az Szjt. 1. §-ának (3)
bekezdésében foglalt egyéni-eredeti jelleg követelményével. A műalkotásoknak egyéni
eredeti jelleget kell felmutatnia ahhoz, hogy egyáltalán védelemben részesüljenek. A
szerzői jogi védelem részét képezi a követő jog, amely azonban csak az eredeti vagy annak
minősülő műpéldányok átruházása kapcsán érvényesül. Tehát a védelem feltétele a mű
egyéni-eredeti jellege, a követő jog pedig csak az eredeti műpéldányokra vonatkozik.
11
Figyelembe véve azt, hogy a sorszámozás és a kézjegy elhelyezése a műalkotás
példányán tipikus formája annak, hogy a szerző sajátjának ismeri el a művet, ezért a
Javaslat ezeknek a műpéldányoknak az eredetiségét vélelmezi, ugyanakkor nem zárja ki
egyéb elismerési módok lehetőségét sem.
Az Irányelv kifejezetten nem rendelkezik arról, hogy a követő jogi szabályozás
általában kiterjedjen-e valamennyi iparművészeti alkotásokra is. Tekintettel arra, hogy a
követő jog intézménye szempontjából az iparművészeti alkotások igen szoros rokonságot
mutatnak a képzőművészeti alkotásokkal (mivel a műpéldány értéke ebben az esetben is
közvetlenül összefügg a mű értékével), továbbá a magyar követő jogi szabályozás
hagyományosan kiterjed az iparművészeti alkotások körére is, ezért a Javaslat ezeket az
alkotásokat a díjigénnyel érintett körben tartja, és ezeket is a műalkotás-fogalomba
tartozónak tekinti.
A 70. § (3) bekezdéséhez
Az Irányelv 1. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a követő jogot valamennyi
átruházásra alkalmazni kell, amelyben a “műtárgypiac hivatásos szereplői” (art market
professionals, Vertreter des Kunstmarkts, professionels du marché de Fart) — így például aukciós
házak, művészeti galériák és általában bárki, aki műalkotásokat forgalmaz — eladóként,
vevőként, illetve közvetítőként közreműködnek. Az Irányelv nem definiálja a
“műtárgypiac hivatásos szereplője” fogalmát. A magánszemélyek közti ügyleteket
egyértelműen kizárja a díjigényből, ugyanakkor az Irányelv fogalmi rendszerében a
muzeális intézmények is a “műtárgypiac hivatásos szereplőinek” minősülhetnek.
Noha az “art market professionals” irányelvi fogalmának szó szerinti fordítása a
“műtárgypiac hivatásos szereplői” kifejezés volna, ez tartalmilag a műkereskedő
fogalmának felel meg, ezért a Javaslat e fogalmat használja. Műkereskedőnek minősülnek
a bármilyen szervezeti formában működő aukciós házak, galériák és a muzeális
intézmények is, feltéve, hogy műalkotások forgalmazásával is foglalkoznak. A “forgalmaz”
kifejezés a tevékenység rendszeres jellegére utal. A muzeális intézmények
gyűjtőtevékenységének pénzügyi hátteréhez szükséges, vagy egyéb okból eszközölt eseti
eladások következésképpen nem eredményezik azt, hogy a muzeális intézmény is
műkereskedőnek minősülne.
A 70. § (4) bekezdéséhez
Az Irányelv (20) preambulumbekezdése és 5. cikke egyértelműen rögzíti, hogy a
díjigény alapjának az eladási árat kell tekinteni, amely azonban az adót nem tartalmazza.
Vagyis a díjigény alapjaként a 70. § (4) bekezdésében is a nettó vételárat kell meghatározni,
és nem az értéknövekedés révén elért többletbevételt, amiből következik, hogy a díj
megfizetésének kötelezettsége független a műkereskedőnek az ügyletből származó
hasznától.
Az Irányelv fenti előírásának megfelelően a követő jog számítási alapjához az
eladási árat nem csak az ÁFA-val és a kulturális járulékkal, hanem minden más
köztartozással is csökkenteni kell. Az irányelvi szabály célja ugyanis az, hogy a szerzőt
12
annak a díjazásnak a megfelelő része illesse meg, amely az eladóhoz jut az értékesítéskor.
Ezért a Javaslatban a 70. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy valamennyi köztartozást
figyelmen kívül hagyni a díj számításakor.
Az Irányelv az eladási árnak az 50 000 euró (kb. 12 500 000 Ft) alatti részében
lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy eltérjenek a minimális 4%-os díjmértéktől: itt a
magyar piaci helyzet figyelembevétele alapján a Javaslat szerint a hatályos — és az
Irányelvben megállapított — 5 %-os díj alkalmazása célszerű. A Javaslat a 3 000 euró alatti
értékű ügyletek esetében is az 5 %-os ráta alkalmazását tartja indokoltnak, élve az Irányelv
4.	cikkének (3) bekezdésében foglalt lehetőséggel.
A 70. § (5) bekezdéséhez
Tekintettel arra, hogy az Irányelv 4. cikkének (1) bekezdése kifejezetten rögzíti a
díjigény felső határát (12 500 euró; kb. 3 125 000 Ft), ezért szükséges ennek megállapítása
a Javaslatban is.
A 70. § (6) bekezdéséhez
Az Irányelv abból kiindulva, hogy a kis értékű eladások nem befolyásolják
jelentősen a belső piac működését, a szubszidiaritás elvének megfelelően a tagállamokra
bízza annak a legalacsonyabb eladási árnak a megállapítását, amely alatt az ügyletek
mentesülnek a díjfizetési kötelezettség alól. Ez az eladási ár azonban a 3. cikk (2)
bekezdése értelmében nem haladhatja meg a 3 000 eurót (kb. 750 000 Ft-ot). A (22)
preambulumbekezdés pedig hangsúlyozza, hogy ennek a minimumnak a megállapításánál
figyelemmel kell lenni a pályakezdő művészek támogatásának általános kultúrpolitikai
céljára. A magyar műtárgypiacon a díjigénnyel érintett ügyletek legnagyobb része messze
az irányelvben rögzített határérték alatt marad. Figyelembe véve továbbá, hogy a magyar
követő jogi szabályozás hagyományosan nem állapít meg alsó határt, a Javaslatban egy
alacsony küszöbérték (5 000 forint) került meghatározásra, ami adminisztratív korlátnak is
tekinthető, mivel e szint alatt a kezelési költségek már meghaladják a kifizethető díjat.
A küszöbérték kizárólag forintban történő megállapítása azért célszerű, hogy az ne
legyen bizonytalan az ügylet időpontjában (azaz biztosan lehessen tudni, hogy az adott
ügylet díjfizetési kötelezettség alá tartozik-e vagy sem), illetve hogy ne függjön az árfolyam
esetleges ingadozásától. (Mivel a küszöbérték jóval az Irányelv által megjelölt 3000 euró
alatt marad, nem valószínű, hogy a küszöbérték forintban történő megjelölése folytán az
Szjt. a belátható jövőben az Irányelvvel ellentétbe kerülne.)
A 70. § (7) bekezdéséhez
A forintösszeg számításánál a műkereskedők és a közös jogkezelő szervezet által is
könnyen alkalmazható, viszonylag stabil számítási módszerként a Magyar Nemzeti
Banknak a szerződéskötés szerinti naptári negyedév első napján érvényes hivatalos
devizaárfolyama irányadó.
13
A 70. § (8) bekezdéséhez
Az Irányelv fogalmi rendszerében a múzeumok is minősülhetnek műtárgypiac
hivatásos szereplőjének. Az Irányelv rendelkező része nem tartalmaz kivételi szabályt arra
az esetre, ha a nyilvánosság számára hozzáférhető, non-profit jelleggel működő
múzeumok vásárolnak műalkotást, a (18) preambulumbekezdés értelmében azonban azok
az ügyletek kivételt képeznek a díjfizetési kötelezettség alól, amelyek során a
magánszemélyek adnak el ilyen múzeumnak műalkotást. A kivételi szabályozás indoka a
múzeumok közérdekű gyűjtőtevékenységének elősegítése. Ez a kivétel azonban nem
terjed ki azokra az esetekre, amikor a múzeum — a műtárgypiac hivatásos képviselőjeként
eljárva — eladja az alkotást, illetve közvetítőként működik közre az ügyletben. Ilyen
esetekben ugyanis nem áll fenn olyan közérdek, amely indokolná, hogy a szerző vagy más
jogosult ne részesedjen az árból.
Az Szjt. szóhasználatát összhangba kell hozni a muzeális intézményekről, a
nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény (a
továbbiakban: kulturális törvény) szövegével.
A kulturális törvény 48. §-ának (5) bekezdése előírja, hogy a közérdekű muzeális
gyűjteményekre és kiállítóhelyekre egyebekben a múzeumokra vonatkozó rendelkezéseket
kell alkalmazni. A közösségi jog nem tartalmaz egységes múzeumfogalmat, ezért a
tagállamok igen eltérő szakmai követelményeknek megfelelő intézményeket tehetnek
kedvezményezetté. Tekintettel arra, hogy a kulturális törvény értelmében vett múzeumok,
közérdekű muzeális gyűjtemények és kiállítóhelyek egységes szakmai követelményeknek
kell, hogy megfeleljenek, indokolt, hogy mindhárom intézmény-típus a kedvezményezetti
körbe kerüljön.
Tekintettel arra, hogy a muzeális intézményként történő besorolásban nem játszik
szerepet az a szempont, hogy az adott múzeum a tevékenységét non-profit alapon végzi-e,
ki kell emelni a kedvezményezetti körből azokat az intézményeket, amelyek
műkereskedelemmel is foglalkoznak, mivel esetükben egyértelműen kimutatható a
jövedelemszerzési cél.
A 70. § (9) bekezdéséhez
Az Irányelv (28) preambulumbekezdése és 6. cikkének (2) bekezdése alapján a
követő jogot egyéni joggyakorlás útján, továbbá kötelező, illetve önkéntes közös
jogkezelés útján is lehet érvényesíteni. Európában a követő jogot ismerő tagállamok közül
számos a közös jogkezelés útján történő jogérvényesítést írja elő (Belgium, Dánia,
Németország, Észtország, Franciaország, Luxemburg, Lengyelország, Portugália). A
magyar szerzői jog e tekintetben hagyományosan kötelező közös jogkezelést állapít meg.
Figyelembe véve azt, hogy a közösségi jog a jogérvényesítés bármely módját
lehetővé teszi, a gyakorlat pedig erre vonatkozóan különös problémákat nem jelzett, a
Javaslat a 70. § (9) bekezdésében fenntartja a közös jogkezelést a joggyakorlás kizárólagos
módjaként.
14
Az Irányelv (25) preambulumbekezdése és az 1. cikk (4) bekezdése alapján a
követő jogdíj az eladót terheli. (Az eladó az a személy vagy vállalkozás, akinek vagy
amelynek nevében az eladási ügyletet kötik.) Ugyanakkor, ha a műtárgypiac hivatásos
szereplője nem eladóként vesz részt az ügyletben, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy
a műtárgypiac hivatásos szereplője egyedül vagy az eladóval együttesen feleljen a követő
jogdíj megfizetéséért.
Az újonnan bevezetésre kerülő szabályozás célja megegyezik a hatályos Szjt.-ével: a
díj legbiztosabb beszedését igyekszik garantálni. A Javaslat szerint a díjat a műkereskedő
fizeti meg a képzőművészeti és iparművészeti alkotásokra vonatkozó szerzői jogok közös
kezelését végző szervezetnek. A Javaslat abban az esetben tesz különbséget a díjfizetési
kötelezettség alanya (akinek mögöttes a felelőssége), és a megfizetésért felelős személy
között, ha több műkereskedő vesz részt az ügyletben. Így olyan esetben,
-	ha az eladó műkereskedő, a vevő pedig nem, az alapszabály érvényesül, vagyis az eladó
fizeti a jogdíjat, és a közös jogkezelő szervezet is tőle követelheti a jogdíj megfizetését
(ld. tipikus esetben a galériától történő vásárlást);
-	ha a vevő műkereskedő, az eladó pedig nem, akkor a vevőtől lehet követelni a díj
megfizetését (pl. ha galéria vásárol a maga részére);
-	ha sem az eladó, sem a vevő nem műkereskedő, azonban a közvetítő igen, akkor a
közvetítőtől követelheti a közös jogkezelő szervezet a jogdíjat;
-	ha az eladó és a vevő is (ill. a közvetítői is) műkereskedő, akkor a közös jogkezelő
szervezet felé egyetemlegesen felelnek. A törvény a szerződési szabadság elvét
figyelembe véve elsőbbséget ad a felek belső jogviszonyának, lehetővé téve azt, hogy
maguk rendezzék, hogy ki lesz a díjfizetés végső kötelezettje. Abban az esetben, ha ez
elmaradna, a szabályozás az ügyletben eladóként részt vevő műkereskedőre telepíti a
kötelezettséget. Olyan esetben, ha az ügyletben részt vevő műkereskedők közül egyik
sem az eladói pozícióban van, szintén csak eltérő megállapodás hiányában határozza
meg a törvény, hogy közülük a vevő lesz a végső kötelezett;
-	ha a műkereskedő első alkalommal szerzi meg a szerzőtől az alkotást, akkor az kívül
esik a díjfizetési kötelezettség hatályán.
A 70. § (10) bekezdéséhez
A 70. § (10) bekezdése lényegét tekintve megőrzi a hatályos Szjt.-nek a díjfizetésre
kialakult és bevált részletszabályait.
A 70. § (11) bekezdéséhez
Az Irányelv 9. cikke alapján a jogosultak számára biztosítani kell, hogy az
újraeladást követő három éven belül követelhessék a műalkotás piac képviselőjétől
mindazon információk megadását, amelyek az újraeladással kapcsolatos követő jogdíj
15
beszedéséhez szükségesek. A rendelkezés a jogérvényesítést kívánja erősíteni, különösen
azokban a tagállamokban, ahol erre vonatkozóan a szabályozás nem tartalmaz garanciákat.
E rendelkezést ülteti át a Javaslat a 70. § (11) bekezdésével.
Az információhoz jutáshoz kötődő hároméves határidő független a hatályos 70. §-
ának (6) bekezdésében, illetve a Javaslat szerinti 70. § (10) bekezdésében említett
esedékességi határidőtől, amelyhez az általános elévülési idő kapcsolódik.
A 70. § (12)-(13) bekezdéséhez
Magyarországnak az Európai Unió valamennyi tagállamának állampolgárai számára
az Európai Bíróság esetjoga alapján kell biztosítani a követő jogi védelmet [C-92/92. és C-
326/92. sz. Phil Collins kontra Imtrat Handelsgesellschaft mbH és Patricia Im- und
Export Verwaltungsgesellschaft mbH és Leif Emanuel Kraul és EMI Electrola GmbH
ügyben 1993. október 20-án hozott ítélet (EBHT 1993., I-05145. o.); C-360/00. sz. Land
Hessen kontra G. Ricordi & Co. Bühnen- und Musikverlag GmbH ügyben 2002. június 6-
án hozott ítélet (EBHT 2002., I-05089. o. .)] Az Irányelv hatálya ugyanakkor nem csak az
Európai Unió tagállamaira terjed ki, hanem az EGT Vegyes Bizottságának az EGT
Megállapodás XVII. Függelékét (Szellemi tulajdon) módosító, 2002. december 6-án
elfogadott 171/2002. határozata alapján az EGT Megállapodásban részes országokra is,
ezért a szabály személyi hatályát is ehhez kell igazítani.
Az Irányelv 7. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok biztosítják, hogy azon
szerzőket, akik harmadik országok állampolgárai, illetve az ő jogutódaikat csak akkor illeti
meg a követő jog ezen Irányelv és az érintett tagállam jogszabályainak megfelelően, ha a
szerző, illetve jogutódja állampolgársága szerinti ország jogszabályai biztosítják a követő
jogot az illető országban a tagállamokból származó szerzők és jogutódaik számára. A
viszonosság fennállásáról a Bizottság folyamatosan frissített listát tesz közzé, amely
csupán tájékoztató jellegű, nem konstituálja önmagában a viszonosságot.
Az Európai Bizottság által közzétett indikatív lista legtöbb országa részese a BUE-
nak, így ezek tekintetében Magyarország a BUE alapján garantálja a viszonosságot. A
BUE-n kívüli országok, amelyek azonban szerződő felei a Kereskedelmi Világszervezet
létesítéséről szóló egyezményrendszer egyik elemének, a szellemi tulajdon
kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozó egyezmény (a továbbiakban: TRIPS-
egyezmény) 9. cikkének (1) bekezdése alapján a BUE rendelkezéseit követik. Viszont az
Európai Bizottság által eddig közzétett listán már jelenleg is szerepel több olyan ország,
amelyek nem részesei sem a BUE-nak, sem a TRIPS-egyezménynek, így ezek
vonatkozásában kell rendelkezni arról, hogy Magyarország biztosítja állampolgáraik
számára a követő jogot. Ezt a viszonossági szabály kimondásával teszi meg a Javaslat. Az
Irányelv szerint a viszonosságnak a tagállamok szerzőivel és azok jogutódaival szemben
kell fennállnia, vagyis nem elég az, hogy a magyar szerzők (vagy valamelyik másik
tagállamban állampolgársággal rendelkező szerzők) illetve jogutódaik vonatkozásában
biztosítja a harmadik ország a követő jogot, ezt minden EU-tagállammal szemben meg
kell tennie, csak akkor fogja számára a magyar jog is azt biztosítani.
16
Az Irányelv lehetővé teszi, hogy a tagállamok biztosítsák a követő jogot olyan
szerzők számára is, akik nem állampolgárai az Európai Gazdasági Térség egyik
tagállamának sem, de szokásos tartózkodási helyük az adott tagállam területén van. E
rendelkezés a Javaslatban — a többi szabályhoz hasonlóan — a jogutódokra is kiterjedő
hatállyal került megfogalmazásra.
A 2. §-hoz
Figyelemmel arra, hogy a fizető köztulajdon intézményére nem terjed ki az
Irányelvben foglalt szabályozás, nem szükségszerű, hogy az e jogintézményre vonatkozó
rendelkezések mindenben kövessék a követő jogra irányadó szabályokat.
Ennek alapján a fizető köztulajdon tekintetében nem érvényesül a követő jogdíj
megállapításánál újonnan bevezetett degresszív kulcsrendszer. Minden érintett ügylet után
egységesen az adót és más köztartozást (pl. kulturális járulékot) nem tartalmazó vételár 5
%-át kell megfizetni.
A díjfizetési kötelezettség nem terjed ki azokra az ügyletekre, amelyekben muzeális
intézmény eladóként vagy vevőként működik közre. (Tehát azok az ügyletek, amelyekben
a muzeális intézmény egyéb szerepben vesz részt, nem mentesülnek a járulékfizetés alól.)
A 3-5. §-hoz
A Javaslat e §-okban a záró rendelkezéseket tartalmazza. A törvény 2006. január 1-
jén lép hatályba, azzal, hogy rendelkezéseit a törvény hatályba lépését követően kötött
szerződésekre kell alkalmazni, és megfelelően alkalmazni kell az 5. §-ban említett irányelv
10. cikkét is, amely szerint “az irányelv szabályait alkalmazni kell minden, a 2. cikkben
meghatározott eredeti műalkotásra, amely 2006. január 1-jén a tagállamok joga szerint még
szerzői jogi védelem alatt áll, vagy a fenti időpontban megfelel a jelen irányelv által
biztosított védelem feltételeinek.”