﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/17536. számú
törvényjavaslat
a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 62.
ülésszakán elfogadott, a kereskedelmi hajók minimális követelményeiről
szóló 147. számú Egyezmény, és az ahhoz kapcsolódó 1996. évi
Jegyzőkönyv kihirdetéséről
Előadó: Dr. Kóka János
gazdasági és közlekedési miniszter
Budapest, 2005. szeptember
2005. évi......törvény
a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 62. ülésszakán
elfogadott, a kereskedelmi hajók minimális követelményeiről szóló 147. számú
Egyezmény, és az ahhoz kapcsolódó 1996. évi Jegyzőkönyv kihirdetéséről
1. §
Az Országgyűlés a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 62.
ülésszakán elfogadott, a kereskedelmi hajók minimális követelményeiről szóló 147. számú
Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény), és az ahhoz kapcsolódó 1996. évi Jegyzőkönyvet
e törvénnyel kihirdeti.
[A Magyar Köztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi
Hivatal Főigazgatójánál 2005. március hó 30. napján megtörtént. Az Egyezmény a Magyar
Köztársaság vonatkozásában 2006. március 30. napján lép hatályba.]
2. §
Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és hivatalos magyar nyelvű fordítása a
következő:
„C147 Merchant Shipping (Minimum Standards) Convention, 1976
The General Conference of the International Labour Organisation,
Having been convened at Geneva by the Governing Body of the International Labour Office
and having met in its Sixty-second Session on 13 October 1976, and
Recalling the provisions of the Seafarers' Engagement (Foreign Vessels) Recommendation,
1958, and of the Social Conditions and Safety (Seafarers) Recommendation, 1958, and
Having decided upon the adoption of certain proposals with regard to substandard vessels,
particularly those registered under flags of convenience, which is the fifth item on the agenda
of the session, and
Having determined that these proposals shall take the form of an international Convention,
adopts this twenty-ninth day of October of the year one thousand nine hundred and seventy-
six the following Convention, which may be cited as the Merchant Shipping (Minimum
Standards) Convention, 1976:
Article 1
1.	Except as otherwise provided in this Article, this Convention applies to every sea-going
2
ship, whether publicly or privately owned, which is engaged in the transport of cargo or
passengers for the purpose of trade or is employed for any other commercial purpose.
2.	National laws or regulations shall determine when ships are to be regarded as sea-going
ships for the purpose of this Convention.
3.	This Convention applies to sea-going tugs.
4.	This Convention does not apply to--
(a)	ships primarily propelled by sail, whether or not they are fitted with auxiliary engines;
(b)	ships engaged in fishing or in whaling or in similar pursuits;
(c)	small vessels and vessels such as oil rigs and drilling platforms when not engaged in
navigation, the decision as to which vessels are covered by this subparagraph to be taken by
the competent authority in each country in consultation with the most representative
organisations of shipowners and seafarers.
5.	Nothing in this Convention shall be deemed to extend the scope of the Conventions
referred to in the Appendix to this Convention or of the provisions contained therein.
Article 2
Each Member which ratifies this Convention undertakes--
(a)	to have laws or regulations laying down, for ships registered in its territory--
(i)	safety standards, including standards of competency, hours of work and manning, so as to
ensure the safety of life on board ship;
(ii)	appropriate social security measures; and
(iii)	shipboard conditions of employment and shipboard living arrangements, in so far as
these, in the opinion of the Member, are not covered by collective agreements or laid down by
competent courts in a manner equally binding on the shipowners and seafarers concerned;
and to satisfy itself that the provisions of such laws and regulations are substantially
equivalent to the Conventions or Articles of Conventions referred to in the Appendix to this
Convention, in so far as the Member is not otherwise bound to give effect to the Conventions
in question;
(b)	to exercise effective jurisdiction or control over ships which are registered in its territory
in respect of--
(i)	safety standards, including standards of competency, hours of work and manning,
prescribed by national laws or regulations;
(ii)	social security measures prescribed by national laws or regulations;
3
(iii)	shipboard conditions of employment and shipboard living arrangements prescribed by
national laws or regulations, or laid down by competent courts in a manner equally binding on
the shipowners and seafarers concerned;
(c)	to satisfy itself that measures for the effective control of other shipboard conditions of
employment and living arrangements, where it has no effective jurisdiction, are agreed
between shipowners or their organisations and seafarers' organisations constituted in
accordance with the substantive provisions of the Freedom of Association and Protection of
the Right to Organise Convention, 1948, and the Right to Organise and Collective Bargaining
Convention, 1949;
(d)	to ensure that--
(i)	adequate procedures--subject to over-all supervision by the competent authority, after
tripartite consultation amongst that authority and the representative organisations of
shipowners and seafarers where appropriate--exist for the engagement of seafarers on ships
registered in its territory and for the investigation of complaints arising in that connection;
(ii)	adequate procedures--subject to over-all supervision by the competent authority, after
tripartite consultation amongst that authority and the representative organisations of
shipowners and seafarers where appropriate--exist for the investigation of any complaint
made in connection with and, if possible, at the time of the engagement in its territory of
seafarers of its own nationality on ships registered in a foreign country, and that such
complaint as well as any complaint made in connection with and, if possible, at the time of the
engagement in its territory of foreign seafarers on ships registered in a foreign country, is
promptly reported by its competent authority to the competent authority of the country in
which the ship is registered, with a copy to the Director-General of the International Labour
Office;
(e)	to ensure that seafarers employed on ships registered in its territory are properly qualified
or trained for the duties for which they are engaged, due regard being had to the Vocational
Training (Seafarers) Recommendation, 1970;
(f)	to verify by inspection or other appropriate means that ships registered in its territory
comply with applicable international labour Conventions in force which it has ratified, with
the laws and regulations required by subparagraph (a) of this Article and, as may be
appropriate under national law, with applicable collective agreements;
(g)	to hold an official inquiry into any serious marine casualty involving ships registered in its
territory, particularly those involving injury and/or loss of life, the final report of such inquiry
normally to be made public.
Article 3
Any Member which has ratified this Convention shall, in so far as practicable, advise its
nationals on the possible problems of signing on a ship registered in a State which has not
ratified the Convention, until it is satisfied that standards equivalent to those fixed by this
Convention are being applied. Measures taken by the ratifying State to this effect shall not be
in contradiction with the principle of free movement of workers stipulated by the treaties to
4
which the two States concerned may be parties.
Article 4
1.	If a Member which has ratified this Convention and in whose port a ship calls in the normal
course of its business or for operational reasons receives a complaint or obtains evidence that
the ship does not conform to the standards of this Convention, after it has come into force, it
may prepare a report addressed to the government of the country in which the ship is
registered, with a copy to the Director-General of the International Labour Office, and may
take measures necessary to rectify any conditions on board which are clearly hazardous to
safety or health.
2.	In taking such measures, the Member shall forthwith notify the nearest maritime, consular
or diplomatic representative of the flag State and shall, if possible, have such representative
present. It shall not unreasonably detain or delay the ship.
3.	For the purpose of this Article, complaint means information submitted by a member of the
crew, a professional body, an association, a trade union or, generally, any person with an
interest in the safety of the ship, including an interest in safety or health hazards to its crew.
Article 5
1.	This Convention is open to the ratification of Members which--
(a)	are parties to the International Convention for the Safety of Life at Sea, 1960, or the
International Convention for the Safety of Life at Sea, 1974, or any Convention subsequently
revising these Conventions; and
(b)	are parties to the International Convention on Load Lines, 1966, or any Convention
subsequently revising that Convention; and
(c)	are parties to, or have implemented the provisions of, the Regulations for Preventing
Collisions at Sea of 1960, or the Convention on the International Regulations for Preventing
Collisions at Sea, 1972, or any Convention subsequently revising these international
instruments.
2.	This Convention is further open to the ratification of any Member which, on ratification,
undertakes to fulfil the requirements to which ratification is made subject by paragraph 1 of
this Article and which are not yet satisfied.
3.	The formal ratifications of this Convention shall be communicated to the Director-General
of the International Labour Office for registration.
Article 6
1.	This Convention shall be binding only upon those Members of the International Labour
Organisation whose ratifications have been registered with the Director-General.
2.	It shall come into force twelve months after the date on which there have been registered
ratifications by at least ten Members with a total share in world shipping gross tonnage of 25
5
per cent.
3.	Thereafter, this Convention shall come into force for any Member twelve months after the
date on which its ratification has been registered.
Article 7
1.	A Member which has ratified this Convention may denounce it after the expiration of ten
years from the date on which the Convention first comes into force, by an act communicated
to the Director-General of the International Labour Office for registration. Such denunciation
shall not take effect until one year after the date on which it is registered.
2.	Each Member which has ratified this Convention and which does not, within the year
following the expiration of the period of ten years mentioned in the preceding paragraph,
exercise the right of denunciation provided for in this Article, will be bound for another
period of ten years and, thereafter, may denounce this Convention at the expiration of each
period of ten years under the terms provided for in this Article.
Article 8
1.	The Director-General of the International Labour Office shall notify all Members of the
International Labour Organisation of the registration of all ratifications and denunciations
communicated to him by the Members of the Organisation.
2.	When the conditions provided for in Article 6, paragraph 2, above have been fulfilled, the
Director-General shall draw the attention of the Members of the Organisation to the date upon
which the Convention will come into force.
Article 9
The Director-General of the International Labour Office shall communicate to the Secretary-
General of the United Nations for registration in accordance with Article 102 of the Charter of
the United Nations full particulars of all ratifications and acts of denunciation registered by
him in accordance with the provisions of the preceding Articles.
Article 10
At such times as it may consider necessary the Governing Body of the International Labour
Office shall present to the General Conference a report on the working of this Convention and
shall examine the desirability of placing on the agenda of the Conference the question of its
revision in whole or in part.
Article 11
1.	Should the Conference adopt a new Convention revising this Convention in whole or in
part, then, unless the new Convention otherwise provides:
a)	the ratification by a Member of the new revising Convention shall ipso jure involve the
immediate denunciation of this Convention, notwithstanding the provisions of Article 7
6
above, if and when the new revising Convention shall have come into force;
b)	as from the date when the new revising Convention comes into force this Convention shall
cease to be open to ratification by the Members.
2.	This Convention shall in any case remain in force in its actual form and content for those
Members which have ratified it but have not ratified the revising Convention.
Article 12
The English and French versions of the text of this Convention are equally authoritative.
ANNEX
APPENDIX
Minimum Age Convention, 1973 (No. 138), or
Minimum Age (Sea) Convention (Revised), 1936 (No. 58), or
Minimum Age (Sea) Convention, 1920 (No. 7);
Shipowners' Liability (Sick and Injured Seamen) Convention, 1936 (No. 55), or
Sickness Insurance (Sea) Convention, 1936 (No. 56), or
Medical Care and Sickness Benefits Convention, 1969 (No. 130);
Medical Examination (Seafarers) Convention, 1946 (No. 73);
Prevention of Accidents (Seafarers) Convention, 1970 (No. 134)(Articles 4 and 7);
Accommodation of Crews Convention (Revised), 1949 (No. 92);
Food and Catering (Ships' Crews) Convention, 1946 (No. 68) (Article 5);
Officers' Competency Certificates Convention, 1936 (No. 53) (Articles 3 and 4) ;
(Note: In cases where the established licensing system or certification structure of a State
would be prejudiced by problems arising from strict adherence to the relevant standards of the
Officers' Competency Certificates Convention, 1936, the principle of substantial equivalence
shall be applied so that there will be no conflict with that State's established arrangements for
certification.)
Seamen's Articles of Agreement Convention, 1926 (No. 22);
Repatriation of Seamen Convention, 1926 (No. 23);
Freedom of Association and Protection of the Right to Organise Convention, 1948 (No. 87);
7
Right to Organise and Collective Bargaining Convention, 1949 (No. 98).
Cross	references
Recommendations :R107 Seafarers' Engagement (Foreign Vessels) Recommendation, 1958
Recommendations :R108 Social Conditions and Safety (Seafarers) Recommendation, 1958
Conventions:	C087 Freedom of Association and Protection of the Right to	Organise
Convention,		1948
Conventions:	C098 Right to Organise and Collective Bargaining Convention, 1949	
Recommendations :R13 7 Vocational Training (Seafarers) Recommendation,		1970
Conventions:	C138 Minimum Age Convention, 1973	
Conventions:	C058 Minimum Age (Sea) Convention Revised),	1936
Conventions:	C007 Minimum Age (Sea) Convention,	1920
Conventions:	C055 Shipowners' Liability (Sick and Injured Seamen) Convention, 1936	
Conventions:	C056 Sickness Insurance (Sea) Convention,	1936
Conventions:	C130 Medical Care and Sickness Benefits Convention,	1969
Conventions:	C073 Medical Examination (Seafarers) Convention,	1946
Conventions:	C134 Prevention of Accidents (Seafarers) Convention,	1970
Conventions:	C092 Accommodation of Crews Convention Revised),	1949
Conventions:	C068 Food and Catering (Ships' Crews) Convention,	1946
Conventions:	C053 Officers' Competency Certificates Convention,	1936
Conventions:	C022 Seamen's Articles of Agreement Convention,	1926
Conventions:	C023 Repatriation of Seamen Convention,	1926
Supplemented	: P147:Complemented by the Protocol of 1996 to the Merchant Shipping	
(Minimum Standards) Convention, 1976		
8
P147 Protocol of 1996 to the Merchant Shipping (Minimum Standards) Convention,
1976
The General Conference of the International Labour Organization,
Having been convened at Geneva by the Governing Body of the International Labour Office
and having met in its Eighty-fourth Session on 8 October 1996, and
Noting the provisions of Article 2 of the Merchant Shipping (Minimum Standards)
Convention, 1976 (referred to below as "the principal Convention"), which states in part that:
"Each Member which ratifies this Convention undertakes -
(a)	to have laws or regulations laying down, for ships registered in its territory -
(i)	safety standards, including standards of competency, hours of work and manning, so as to
ensure the safety of life on board ship;
(ii)	appropriate social security measures; and
(iii)	shipboard conditions of employment and shipboard living arrangements, in so far as
these, in the opinion of the Member, are not covered by collective agreements or laid down by
competent courts in a manner equally binding on the shipowners and seafarers concerned;
and to satisfy itself that the provisions of such laws and regulations are substantially
equivalent to the Conventions or Articles of Conventions referred to in the Appendix to this
Convention, in so far as the Member is not otherwise bound to give effect to the Conventions
in question"; and
Noting also the provisions of Article 4, paragraph 1, of the principal Convention, which states
that:
"If a Member which has ratified this Convention and in whose port a ship calls in the normal
course of its business or for operational reasons receives a complaint or obtains evidence that
the ship does not conform to the standards of this Convention, after it has come into force, it
may prepare a report addressed to the government of the country in which the ship is
registered, with a copy to the Director-General of the International Labour Office, and may
take measures necessary to rectify any conditions on board which are clearly hazardous to
safety or health"; and
Recalling the Discrimination (Employment and Occupation) Convention, 1958, Article 1,
paragraph 1, of which states that:
"For the purpose of this Convention the term discrimination includes -
(a)	any distinction, exclusion or preference made on the basis of race, colour, sex, religion,
political opinion, national extraction or social origin, which has the effect of nullifying or
9
impairing equality of opportunity or treatment in employment or occupation;
(b)	such other distinction, exclusion or preference which has the effect of nullifying or
impairing equality of opportunity or treatment in employment or occupation as may be
determined by the Member concerned after consultation with representative employers' and
workers' organisations, where such exist, and with other appropriate bodies"; and
Recalling the entry into force of the United Nations Convention on the Law of the Sea, 1982,
on 16 November 1994, and
Recalling the International Convention on Standards of Training, Certification and
Watchkeeping for Seafarers, 1978, as amended in 1995, of the International Maritime
Organization,
Having decided on the adoption of certain proposals with regard to the partial revision of the
principal Convention, which is the fourth item on the agenda of the session, and
Having determined that these proposals should take the form of a Protocol to the principal
Convention;
adopts, this twenty-second day of October one thousand nine hundred and ninety-six, the
following Protocol, which may be cited as the Protocol of 1996 to the Merchant Shipping
(Minimum Standards) Convention, 1976:
Article 1
1.	Each Member which ratifies this Protocol shall extend the list of Conventions appearing in
the Appendix to the principal Convention to include the Conventions in Part A of the
Supplementary Appendix and such Conventions listed in Part B of that Appendix as it
accepts, if any, in accordance with Article 3 below.
2.	Extension to the Convention listed in Part A of the Supplementary Appendix that is not yet
in force shall take effect only when that Convention comes into force.
Article 2
A Member may ratify this Protocol at the same time as or at any time after it ratifies the
principal Convention, by communicating its formal ratification of the Protocol to the Director-
General of the International Labour Office for registration.
Article 3
1.	Each Member which ratifies this Protocol shall, where applicable, in a declaration
accompanying the instrument of ratification, specify which Convention or Conventions listed
in Part B of the Supplementary Appendix it accepts.
2.	A Member which has not accepted all of the Conventions listed in Part B of the
Supplementary Appendix may, by subsequent declaration communicated to the Director-
General of the International Labour Office, specify which other Convention or Conventions it
10
accepts.
Article 4
1.	For the purposes of Article 1, paragraph 1, and Article 3 of this Protocol, the competent
authority shall hold prior consultations with the representative organizations of shipowners
and seafarers.
2.	The competent authority shall, as soon as practicable, make available to the representative
organizations of shipowners and seafarers information as to ratifications, declarations and
denunciations notified by the Director-General of the International Labour Office in
conformity with Article 8, paragraph 1, below.
Article 5
For the purpose of this Protocol, the Repatriation of Seafarers Convention (Revised), 1987,
shall, in the case of a Member which accepts that Convention, be regarded as a replacement of
the Repatriation of Seamen Convention, 1926.
Article 6
1.	This Protocol shall be binding only upon those Members of the International Labour
Organization whose ratifications have been registered with the Director-General of the
International Labour Office.
2.	This Protocol shall come into force 12 months after the date on which the ratifications of
five Members, three of which each have at least one million gross tonnage of shipping, have
been registered.
3.	Thereafter, this Protocol shall come into force for any Member 12 months after the date on
which its ratification has been registered.
Article 7
A Member which has ratified this Protocol may denounce it whenever the principal
Convention is open to denunciation in accordance with its Article 7, by an act communicated
to the Director-General of the International Labour Office for registration. Denunciation of
this Protocol shall not take effect until one year after the date on which it is registered.
Article 8
1.	The Director-General of the International Labour Office shall notify all Members of the
International Labour Organization of the registration of all ratifications, declarations and acts
of denunciation communicated by the Members of the Organization.
2.	When the conditions provided for in Article 6, paragraph 2, above have been fulfilled, the
Director-General shall draw the attention of the Members of the Organization to the date upon
which the Protocol shall come into force.
11
Article 9
The Director-General of the International Labour Office shall communicate to the Secretary-
General of the United Nations, for registration in accordance with article 102 of the Charter of
the United Nations, full particulars of all ratifications and acts of denunciation registered by
the Director-General in accordance with the provisions of the preceding Articles.
Article 10
At such times as it may consider necessary, the Governing Body of the International Labour
Office shall present to the General Conference a report on the working of this Protocol and
shall examine the desirability of placing on the agenda of the Conference the question of its
revision in whole or in part.
Article 11
For the purposes of revising this Protocol and closing it to ratification, the provisions of
Article 11 of the principal Convention shall apply mutatis mutandis.
Article 12
The English and French versions of the text of this Protocol are equally authoritative.
ANNEX
SUPPLEMENTARY APPENDIX
Part A
Accommodation of Crews (Supplementary Provisions) Convention, 1970 (No. 133)
and
Seafarers' Hours of Work and the Manning of Ships Convention, 1996 (No. 180)
Part B
Seafarers' Identity Documents Convention, 1958 (No. 108)
Workers' Representatives Convention, 1971 (No. 135)
Health Protection and Medical Care (Seafarers) Convention, 1987 (No. 164)
Repatriation of Seafarers Convention (Revised), 1987 (No. 166)
Cross	references
Conventions: C108 Seafarers' Identity Documents Convention, 1958
Conventions:	C111 Discrimination (Employment and Occupation) Convention, 1958
Conventions: C133 Accommodation of Crews (Supplementary Provisions) Convention, 1970	
Conventions:	C135 Workers' Representatives Convention, 1971
12
Supplemented: C147 Merchant Shipping (Minimum Standards) Convention, 1976
Conventions: C164 Health Protection and Medical Care (Seafarers) Convention, 1987
Conventions: C166 Repatriation of Seafarers Convention Revised), 1987
Conventions: C180 Seafarers' Hours of Work and the Manning of Ships Convention, 1996”
13
„147. számú Egyezmény
a kereskedelmi hajók
minimális követelményeiről
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,
amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfbe és amely
1976. október 13. napján hatvankettedik ülésszakára ült össze,
figyelembe véve a tengerészek idegen hajókon való foglalkoztatásáról szóló 1958. évi
Ajánlás és a tengerészek szociális körülményeiről és biztonságáról szóló 1958. évi Ajánlás
rendelkezéseit,
úgy határozott, hogy különböző javaslatokat fogad el azokra a hajókra vonatkozóan,
amelyeken a munkakörülmények nem felelnek meg a nemzetközi normáknak, különösen az
olcsó lobogó alatt lajstromozott hajók tekintetében, amely kérdés az ülésszak napirendjének
ötödik pontjaként szerepel,
miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat Nemzetközi Egyezmény formájában adja
közre,
a mai napon, az ezerkilencszáz hetvenhatodik évi október hó huszonkilencedik napján,
elfogadja az alábbi Egyezményt, amely "a kereskedelmi hajók minimális követelményeiről
szóló 1976. évi egyezmény" néven idézhető:
1.	cikk
1.	Az e cikkben foglalt eltérő rendelkezések kivételével ez az Egyezmény bármely olyan
állami vagy magántulajdonban lévő tengeri hajóra vonatkozik, amelyet kereskedelmi célokból
áruk vagy utasok szállításában foglalkoztatnak, illetve bármilyen kereskedelmi célra
használnak.
2.	A nemzeti jogszabályok, illetve előírások állapítják meg, hogy ennek az Egyezménynek
az alkalmazásában mikor kell a hajót tengeri hajónak tekinteni.
3.	Ezt az Egyezményt a tengeri vontatókra alkalmazni kell.
4.	Ezt az Egyezményt nem kell alkalmazni:
a)	azokra a hajókra, amelyek alapvető hajtása a vitorla, függetlenül attól, hogy
segédmotorral felszerelték vagy nem;
b)	a halászatban vagy bálnavadászatban, illetve azokhoz hasonló műveletekben
foglalkoztatott hajókra;
c)	a kishajókra, továbbá olyan hajókra, mint az olajfúró berendezések és olajkitermelő
mesterséges szigetek, amikor azokat a hajózásban nem használják, amikor is azt, hogy
14
milyen hajókat foglal magában ez a pont, mindegyik országban az illetékes hatóságok a
hajótulajdonosok és tengerészek legreprezentatívabb szervezeteivel folytatott
konzultációkat követően az illetékes hatóságok állapítják meg.
5.	Ebben az Egyezményben semmi sem tekinthető úgy, hogy az kiterjessze az ennek az
Egyezménynek a mellékletében felsorolt egyezményeknek, illetve az ezekben az
egyezményekben foglalt rendelkezéseknek az alkalmazási körét.
2.	cikk
A Szervezetnek ezt az Egyezményt megerősítő minden tagja kötelezi magát, hogy
a)	a területén lajstromozott hajókra a következőket megállapító jogszabályai és előírásai
legyenek:
i)	a hajó fedélzetén az életbiztonság érdekében a biztonsági normákat, beleértve a
képesítésekre, a munkaidő tartamára és a személyzet összetételére vonatkozó normákat;
ii)	a megfelelő szociális ellátási intézkedéseket;
iii)	a hajó fedélzetén a munka- és életkörülményeket olyan mértékben, amennyiben
azokat a Szervezet adott tagjának megítélése szerint a kollektív szerződések vagy az
illetékes bíróságok ítéletei nem foglalják magukban oly módon, hogy azok egyaránt
kötelezzék a hajótulajdonosokat és a tengerészeket;
meggyőződik továbbá arról, hogy az ilyen jogszabályok és előírások alapjában véve
egyenértékűek az Egyezménynek a mellékletében felsorolt egyezményekkel, illetve az
ezeknek az egyezményeknek a cikkeivel olyan mértékben, amennyire a Szervezet tagját
egyéb módon nem terheli kötelezettség az említett egyezmények végrehajtására;
b)	hatékony joghatóságot, illetve ellenőrzést gyakorol a területén lajstromozott hajók felett
a következők tekintetében:
i)	a nemzeti jogszabályok és előírások által megállapított biztonsági normák,
beleértve a képesítésekre, a munkaidő tartamára és a személyzet összetételére
vonatkozó normákat;
ii)	a nemzeti jogszabályok, illetve előírások által megállapított szociális ellátási
intézkedések;
iii)	a nemzeti jogszabályok, illetve előírások, továbbá az illetékes bíróságoknak a
hajótulajdonosokat és a tengerészeket egyaránt kötelező ítéletei által megállapított
munka- és életkörülmények a hajó fedélzetén;
c)	hatékony joghatóság hiányában meggyőződik arról, hogy az egyéb fedélzeti munka- és
életkörülmények hatékony ellenőrzésének intézkedéseit a hajótulajdonosok vagy azok
szervezetei és a tengerészeknek az egyesülés szabadságáról és a szervezkedési jog
védelméről szóló 1948. évi egyezmény és a szervezkedéshez és a kollektív tárgyalások
folytatásához való jogról szóló 1949. évi egyezmény alapvető rendelkezéseinek
megfelelően létrehozott szervezetei egyeztették;
15
d)	biztosítja:
i)	a hajótulajdonosok és a tengerészek képviseleti szervezeteinek e hatósággal
folytatott háromoldalú konzultációját - ahol ezt előírták - követően az illetékes
hatóságok részéről általános felügyelet alá tartozó, a tengerészeknek a területén
lajstromozott hajókon való alkalmazására és az ezzel összefüggésben felmerülő
panaszok kivizsgálására vonatkozó eljárások meglétét;
ii)	a hajótulajdonosok és a tengerészek képviseleti szervezeteinek e hatósággal
folytatott háromoldalú konzultációját - ahol ezt előírták - követően az illetékes
hatóságok részéről általános felügyelet alá tartozó, a saját állampolgárságú
tengerészeknek idegen államban lajstromozott hajókon való alkalmazásával
összefüggésben felmerülő panaszok kivizsgálására vonatkozó eljárások meglétét,
továbbá, hogy bármely ilyen panaszt - amennyiben ez lehetséges a területén való
alkalmazás időpontjában - valamint idegen állampolgárságú tengerészeknek idegen
államban lajstromozott hajókon saját területén való alkalmazásával összefüggésben
felmerülő bármely panaszt - amennyiben ez lehetséges a területén való alkalmazás
időpontjában - annak az országnak az illetékes hatóságának tudomására hozzák,
amelyben a hajót lajstromozták, másolatát pedig a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal
vezérigazgatójának megküldjék;
e)	biztosítja, hogy a területén lajstromozott hajókra szegődött tengerészeknek kielégítő
képesítésük, illetve szakmai képzettségük legyen azoknak a kötelezettségeknek az
ellátására, amelyekre elszegődtek, kellő figyelemmel a tengerészek szakmai képzéséről
szóló 1970. évi ajánlásra;
f)	szemlézéssel vagy más megfelelő eszközökkel ellenőrzi, hogy a területén lajstromozott
hajók megfelelnek az általa megerősített vonatkozó és hatályos nemzetközi munkaügyi
egyezményeknek, az e cikk a) pontjában foglalt törvényeknek és előírásoknak - és abban
az esetben ha ez megfelel a nemzeti jogszabályoknak - a vonatkozó kollektív
szerződéseknek;
g)	hivatalos vizsgálatot folytat a területén lajstromozott hajókat ért bármely komoly
tengeri baleset tekintetében, különösen a sérüléssel vagy az élet elvesztésével járók
vonatkozásában; az ilyen vizsgálatról szóló végleges jelentést rendszerint a társadalom
tudomására hozza.
3.	cikk
A Szervezetnek ezt az Egyezményt megerősítő minden tagja lehetőség szerint felhívja
állampolgárainak figyelmét azokra a lehetséges problémákra, amelyekkel az Egyezményt nem
megerősítő államban lajstromozott hajókra szegődés járhat, mindaddig, amíg meg nem
győződik arról, hogy az ebben az Egyezményben megállapítottakkal egyenértékű normákat
alkalmaznak. Az ezzel összefüggésben a megerősítő állam által foganatosított intézkedések
nem ellentétesek a munkavállalók szabad mozgásának azokban a szerződésekben foglalt
elvével, amelyeknek két ilyen állam részese lehet.
16
4. cikk
1.	Amennyiben a Szervezetnek ezt az Egyezményt megerősítő olyan tagja, amelynek
kikötőjébe tevékenységének normál végzése folyamán vagy operatív okokból hajó fut be,
panaszt kap vagy bizonyítékkal rendelkezik arról, hogy a hajó az ebben az Egyezményben
foglalt normáknak az Egyezmény hatálybalépését követően nem felel meg, beszámolót
készíthet annak az országnak a kormánya részére, amelynek területén a hajót lajstromozták,
továbbá másolatban a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal vezérigazgatójának, valamint
megteheti a szükséges intézkedéseket a hajón bármely olyan körülmények javítására, amelyek
nyilvánvalóan a biztonságot és az egészséget fenyegetik.
2.	Ilyen intézkedéseket foganatosítva a Szervezet tagja haladéktalanul tájékoztatja a lobogó
szerinti állam legközelebbi tengerészeti, konzuli, illetve diplomáciai képviselőjét és lehetőség
szerint biztosítja az ilyen képviselő jelenlétét. Ugyanakkor indokolatlanul a hajót nem tartja
vissza és nem gördít megalapozatlan akadályokat a tengerre való kifutás elé.
3.	E cikk alkalmazásában a "panasz" a személyzet valamely tagja, szakmai szervezet,
egyesület, szakszervezet, illetve a hajó biztonságában érdekelt - ideértve a személyzet
tagjainak biztonságában és egészségében való érdekeltséget - bármely személy által közölt
információt jelenti.
5.	cikk
1.	Ez az Egyezmény megerősítésre a Szervezet azon tagjai részére áll nyitva, amelyek:
a)	az 1960. évi "Életbiztonság a tengeren" tárgyú nemzetközi egyezmény vagy az 1974.
évi "Életbiztonság a tengeren" tárgyú nemzetközi egyezmény, illetve az ezeket az
egyezményeket a későbbiekben módosító bármely egyezmény részesei; és
b)	a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény, illetve az ezt az
egyezményt a későbbiekben módosító bármely egyezmény részesei; és
c)	a tengeren való összeütközések megelőzésére vonatkozó 1960. évi nemzetközi
szabályok vagy a tengeren való összeütközések megelőzésére vonatkozó nemzetközi
szabályokról szóló 1972. évi egyezmény, illetve az ezeket a nemzetközi aktusokat a
későbbiekben módosító bármely egyezmény részesei vagy alkalmazói.
2.	Ez az Egyezmény megerősítésre nyitva áll továbbá a Szervezet azon tagja részére, amely a
megerősítés során kötelezettséget vállal az e cikk 1. bekezdésében foglalt azon
követelmények teljesítésére, amelyek a megerősítés feltételei.
3.	Az Egyezmény megerősítő okiratát meg kell küldeni a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal
főigazgatójának nyilvántartásba vétel céljából.
6.	cikk
1.	Az Egyezmény a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek csak azokra a tagjaira nézve
kötelező, amelyeknek megerősítő okiratát a főigazgatónál nyilvántartásba vették.
17
2.	Az Egyezmény 12 hónappal az után az időpont után lép hatályba, amikor legalább tíz olyan
tagállam megerősítését a főigazgatónál nyilvántartásba vették, amelyek összes brittó hajótere
a világ kereskedelmi hajóparkjának 25 százalékát teszi ki.
3.	Ezt követően az Egyezmény minden további tagállamra nézve 12 hónappal az után az
időpont után lép hatályba, amikor az illető tagállam megerősítését nyilvántartásba vették.
7.	cikk
1.	A Szervezetnek az Egyezményt megerősítő bármely tagja a Nemzetközi Munkaügyi
Hivatal főigazgatójának a nyilvántartásba vétel céljából megküldött bejelentése útján
mondhatja fel az Egyezményt, attól az időponttól számított 10 év eltelte után, amikor az
először lépett hatályba. A felmondás a nyilvántartásba vétel időpontjától számított egy év
elteltével lép hatályba.
2.	A Szervezetnek azon tagja, amely az Egyezményt megerősítette és amelyik az előző
pontban megnevezett 10 éves időszak eltelte után 1 éven belül nem él a jelen cikkben előírt
felmondási jogával, kötelezi magát újabb 10 éves időszakra és csak a 10 éves időszak
elteltével mondhatja fel az Egyezményt e cikk feltételei szerint.
8.	cikk
1.	A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója értesíti a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet
valamennyi tagját a Szervezet tagjai által megküldött megerősítő és felmondó okiratok
nyilvántartásba vételéről.
2.	Amikor a fentebb a 6. cikk 2. bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek, a főigazgató
felhívja a figyelmet az Egyezmény hatálybalépésének időpontjára.
9.	cikk
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója az ENSZ alapokmány 102. Cikke szerint -
nyilvántartásba vétel céljából - értesíti az ENSZ főtitkárát az előző cikkek előírásainak
megfelelően nyilvántartásba vett megerősítő és felmondó okiratok teljes tartalmáról.
10.	cikk
1.	Minden esetben, ha a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa ezt indokoltnak
látja, jelentést terjeszt az Általános Értekezlet elé az Egyezmény gyakorlati alkalmazásáról és
vizsgálja annak szükségességét is, hogy az Általános Értekezlet napirendjére kell-e tűzni az
Egyezmény teljes vagy részleges módosítását.
11.	cikk
1.	Abban az esetben, ha az Értekezlet a jelenlegit részben vagy egészben módosító új
Egyezményt fogad el, az új Egyezmény eltérő rendelkezése hiányában:
a)	A 7. cikk rendelkezéseitől függetlenül az új módosító Egyezmény a Szervezet valamely
tagja általi megerősítése ipso jure maga után vonja az egyezmény azonnali felmondását,
feltéve, hogy az új módosító Egyezmény hatályba lép;
18
b)	az új módosító Egyezmény hatálybalépésének időpontjától kezdve ennek az
Egyezménynek a Szervezet tagjai általi megerősítésre való nyitva állása megszűnik.
2.	Az Egyezmény jelenlegi formájában és tartalmában mindenesetre érvényben marad a
Szervezet azon tagjaira nézve, amelyek azt megerősítették, de a módosító egyezményt nem
erősítették meg.
12. cikk
Ennek az Egyezménynek az angol és a francia nyelvű szövege egyaránt hiteles.
MELLÉKLET
1973. évi egyezmény a legkisebb életkorról (138. sz.); illetve 1936. évi (módosított)
egyezmény a tengeri munkavégzés legkisebb életkoráról (58. sz.); illetve 1920. évi
egyezmény a tengeri munkavégzés legkisebb életkoráról (7. sz.);
1936. évi egyezmény a hajótulajdonosok kötelezettségeiről a tengerészek betegsége vagy
sérülése esetén (55. sz.); illetve 1969. évi egyezmény az orvosi ellátásról és betegségi
segélyről (130. sz.);
1970. évi egyezmény a balesetek megelőzéséről (tengerészek) (134. sz.);
1946. évi egyezmény a tengerészek orvosi vizsgálatáról (73. sz.)
1949. évi (felülvizsgált) egyezmény a legénység elhelyezéséről (92. sz.);
1946. évi egyezmény a hajókon való étkeztetéséről és étkezdei kiszolgálásáról (68. sz.),(5.
cikk);
1936. évi egyezmény a kereskedelmi hajók tisztikarának bizonyítványairól és képesítéséről
(53. sz.), 3. és 4. cikk);
1926. évi egyezmény a tengerészek repatriálásáról (23. sz.);
1948.	évi egyezmény az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről (87. sz.);
1949.	évi egyezmény a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról (98. sz.).
19
1996.évi Jegyzőkönyv
a kereskedelmi hajók minimális követelményeiről szóló 1976. évi 147. számú
egyezményhez
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,
amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfbe és amely
1996. október 8-án nyolcvannegyedik ülésszakára ült össze,
figyelembe véve a kereskedelmi hajókról (minimális követelmények) szóló 1976. évi (a
továbbiakban "Alapegyezményként" említett) egyezmény 2. cikkének rendelkezéseit, amely
többek között kimondja, hogy:
"A Szervezetnek ezt az Egyezményt megerősítő minden tagja kötelezi magát, hogy
e)	a területén lajstromozott hajókra a következőket megállapító jogszabályai és előírásai
legyenek:
i)	a hajó fedélzetén az életbiztonság érdekében a biztonsági normákat, beleértve a
képesítésekre, a munkaidő tartamára és a személyzet összetételére vonatkozó normákat;
ii)	a megfelelő szociális ellátási intézkedéseket;
iii)	a hajó fedélzetén a munka- és életkörülményeket olyan mértékben, amennyiben
azokat a Szervezet adott tagjának megítélése szerint a kollektív szerződések vagy az
illetékes bíróságok ítéletei nem foglalják magukban oly módon, hogy azok egyaránt
kötelezzék a hajótulajdonosokat és a tengerészeket;
meggyőződik továbbá arról, hogy az ilyen jogszabályok és előírások alapjában véve
egyenértékűek az Egyezménynek a mellékletében felsorolt egyezményekkel, illetve az
ezeknek az egyezményeknek a cikkeivel olyan mértékben, amennyire a Szervezet tagját
egyéb módon nem terheli kötelezettség az említett egyezmények végrehajtására;" és
figyelembe véve továbbá az Alapegyezmény 4. cikk 1. bekezdésének rendelkezéseit is,
amely az alábbiakat mondja ki:
"Amennyiben a Szervezetnek ezt az Egyezményt megerősítő olyan tagja, amelynek
kikötőjébe tevékenységének normál végzése folyamán vagy operatív okokból hajó fut be,
panaszt kap vagy bizonyítékkal rendelkezik arról, hogy a hajó az ebben az Egyezményben
foglalt normáknak az Egyezmény hatálybalépését követően nem felel meg, beszámolót
készíthet annak az országnak a kormánya részére, amelynek területén a hajót
lajstromozták, továbbá másolatban a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal vezérigazgatójának,
valamint megteheti a szükséges intézkedéseket a hajón bármely olyan körülmények
javítására, amelyek nyilvánvalóan a biztonságot és az egészséget fenyegetik." és
utalva a megkülönböztetésről szóló (munka és foglalkozás) 1958. évi Egyezmény 1.
cikkének 1. bekezdésére, amely kimondja, hogy
20
„A jelen Egyezmény szempontjából hátrányos megkülönböztetésnek minősül
(a)	minden olyan különbség, kizárás vagy előnyben részesítés, amely faji, bőrszín,
nem, vallási meggyőződés, politikai vélemény, nemzeti eredet vagy társadalmi
származás alapján történik, és az esélyek és bánásmód egyenlőségének
megszűnését vagy korlátozódását eredményezi a foglalkoztatás és foglalkozás
területén;
(b)	minden olyan más különbség, kizárás vagy előnyben részesítés, amely az
esélyek és a bánásmód egyenlőségének megszűnését vagy korlátozását
eredményezi a foglalkoztatás és foglalkozás területén, és amelyet az illető
tagállam a reprezentatív munkaadói és munkavállalói szervezetekkel,
amennyiben ilyenek léteznek, valamint más, e célra elfogadott testületekkel való
konzultáció után határoz meg"; és
utalva az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1994. november 16-án hatályba lépett 1982. évi
tengerjogi egyezményére; és
utalva a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által elfogadott és az 1995. évben módosított, a
tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló 1978. évi
nemzetközi egyezményre;
miután úgy határozott, hogy különböző javaslatokat fogad el a Alapegyezmény részleges
módosítására vonatkozóan, mely kérdés az ülésszak napirendjének negyedik pontjakét
szerepelt, és
miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat a Alapegyezményt kiegészítő Jegyzőkönyv
formájában adja közre;
a mai napon, az ezerkilencszáz kilencvenhatodik év október 22. napján, elfogadja az alábbi
Jegyzőkönyvet, amely „A kereskedelmi hajókról (minimális követelmények) szóló 1976. évi
Egyezményt kiegészítő Jegyzőkönyv” néven idézhető:
1.	cikk
1.	Minden tagállam, amely a jelen Jegyzőkönyvet megerősíti, a Alapegyezmény
Függelékében szereplő Egyezmények jegyzékét köteles kiegészíteni a Kiegészítő Függelék
A Részében szereplő Egyezményekkel és ugyanezen Függelék a B Részében felsorolt azon
Egyezményekkel, amelyeket az alábbi 3. cikk alapján esetlegesen elfogad.
2.	A Kiegészítő Függelék A Részében felsorolt, és még nem hatályos Egyezményre
történő kiegészítés csak akkor lép hatályba, amikor maga az Egyezmény is.
2.	cikk
A tagállam a jelen Jegyzőkönyvet a Alapegyezmény megerősítésével egyidejűleg vagy
azt követően bármikor megerősítheti. Ennek módja, hogy a jelen Jegyzőkönyv hivatalos
megerősítését nyilvántartás céljából közli a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával.
3.	cikk
21
1.	Minden tagállam, amely a jelen Jegyzőkönyvet megerősíti, adott esetben, a
megerősítő okiratot kísérő nyilatkozat útján közölje, hogy a Kiegészítő Függelék B.
részében felsoroltak közül mely Egyezményt vagy Egyezményeket fogadja el.
2.	Az a tagállam, amely a Kiegészítő Függelék B. Részében felsoroltak közül nem
minden Egyezményt fogad el, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójához utólagosan
benyújtott nyilatkozatban határozhatja meg, hogy mely más Egyezményt vagy
Egyezményeket fogad el.
4.	cikk
1.	A jelen Jegyzőkönyv 1. cikk 2. bekezdése, valamint 3. cikk végrehajtásának céljából
az illetékes hatóság tartson előzetes konzultációkat a hajótulajdonosok és a tengerészek
képviseleti szervezeteivel.
2.	Az alábbi 8. cikk 1. bekezdése értelmében, amint lehetséges, az illetékes hatóság
bocsássa a hajótulajdonosok és a tengerészek képviseleti szervezetei rendelkezésére
mindazokat az információkat, amelyeket vele a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója
közölt a ratifikálásokkal, nyilatkozatokkal, valamint felmondásokkal kapcsolatosan.
5.	cikk
A jelen Jegyzőkönyv tekintetében a tengerészek repatriálásáról szóló (módosított)
1987. évi Egyezményt az azt elfogadó tagállam esetében a tengerészek repatriálásáról szóló
1926. évi egyezményt helyettesítő egyezménynek kell tekinteni.
6.	cikk
1.	A jelen Jegyzőkönyv a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállamai közül csak
azokra nézve kötelező, amelyeknek ratifikációit a főigazgató nyilvántartásba vette.
2.	A Jegyzőkönyv azon időponttól számított tizenkét hónap múlva lép hatályba,
amikor öt tagállamnak, amelyek közül háromnak egyenként legalább egymillió bruttó
regisztertonnányi hajóállománya van, a megerősítését a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal
főigazgatója nyilvántartásba vette.
3.	A továbbiakban a jelen Jegyzőkönyv minden tagállamra nézve tizenkét hónappal azután
lép hatályba, hogy a tagállam megerősítését nyilvántartásba vették.
7.	cikk
A jelen Jegyzőkönyvet megerősítő tagállam a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal
főigazgatójával egy nyilvántartásba vétel céljából közölt nyilatkozat útján mondhatja fel,
akkor, amikor a Alapegyezmény, 7. cikkével összhangban, felmondási lehetősége nyitott. A
jelen Jegyzőkönyv felmondása a nyilvántartásba vételét követő egy év elteltével válik
hatályossá.
22
8. cikk
1.	A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet
valamennyi tagállamát köteles értesíteni a Szervezet tagállamai által vele közölt valamennyi
ratifikálás illetve felmondás nyilvántartásba vételéről.
2.	Amint a fenti 6. cikk 2. bekezdése szerinti feltételek teljesültek, a főigazgató felhívja a
Szervezet tagállamainak a figyelmét a Jegyzőkönyv hatályba lépésének időpontjára.
9.	cikk
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója az előző cikkek rendelkezéseivel
összhangban nyilvántartásba vett ratifikációkat és felmondásokat az Egyesült Nemzetek
Szervezete Alapokmányának 102. cikke szerint valamennyi részletükben nyilvántartásba
vétel céljából megküldi az Egyesült Nemzetek főtitkárának.
10.	cikk
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa az általa szükségesnek ítélt
időpontokban jelentést terjeszt az Általános Konferencia elé a jelen jegyzőkönyv
helyzetéről és megvizsgálja, kívánatos-e a Konferencia napirendjére tűzni az Egyezmény
részleges vagy teljes módosításának kérdését.
11.	cikk
A jelen Jegyzőkönyv felülvizsgálata valamint megerősítésének lezárása tekintetében a
Alapegyezmény 11. cikkének rendelkezéseit kell mutatis mutandis alkalmazni.
12.	cikk
A jelen Jegyzőkönyv szövegének angol és francia változata egyaránt hiteles.
MELLÉKLET
Kiegészítő Függelék
A.	Rész
1970. évi 133. sz. egyezmény a személyzet elhelyezéséről (kiegészítő rendelkezések) és
1996.	évi 180. sz. egyezmény a tengerészek munkaidejéről és a személyzet létszámáról
hajók fedélzetén.
B.	Rész
1958. évi 108. sz. egyezmény a tengerészek személyazonossági okmányáról;
1970. évi 135. sz. egyezmény a munkavállalók üzemi képviselőiről;
1987. évi 164. sz. egyezmény a tengerészek egészségvédelméről és az orvosi ellátásáról;
1987. évi 166. sz. egyezmény a tengerészek repatriálásáról (felülvizsgált).”
23
3. §
(1)	E törvény 2006. március 30-án lép hatályba.
(2)	E törvény végrehajtásáról a Kormány gondoskodik.
24
Indokolás
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1976. évi, a kereskedelmi hajózásról (minimális
követelmények) szóló Egyezmény meghatározza a részes államok kötelezettségét arra
vonatkozóan, hogy jogi szabályozást hoz a területén lajstromozott hajókra, a hajókon végzett
munka biztonságára vonatkozóan - ideértve a képesítésekre, a munkaidő tartamára és a
személyzet összetételére vonatkozó előírásokat is -, valamint a tengerészek szociális
biztonságát biztosító - az Egyezményben rögzített követelményekkel egyenértékű -normatív
szabályozás megalkotásáról gondoskodik. Megköveteli egyben az Egyezmény az azt
megerősítő államoktól, hogy a hatékony ellenőrzést ellátására alkalmas joghatóságot hozzon
létre, mely a nemzeti jogszabályok és előírások által megállapított szabályok végrehajtásának
folyamatos ellenőrzéséről, valamint - mind a részes állam területén nyilvántartásba vett, mind
a más államban regisztrált kereskedelmi hajón szolgálatot teljesítő - tengerészek
„szerződtetésével” kapcsolatos panaszok kivizsgálásáról gondoskodik. Az Egyezmény egyben
a részes államok kötelezettségévé teszi azt, miszerint biztosítaniuk kell, hogy a területükön
bejegyzett hajókon kizárólag megfelelő képesítéssel rendelkező tengerészek alkalmazhatóak,
valamint azt is, hogy ellenőrizhető legyen a területükön bejegyzett hajóknak az Egyezmény
előírásainak való megfelelősége.
A 147. számú Egyezmény 1981. november 28-án lépett hatályba. A Magyar Köztáraság
vonatkozásában a hatálybalépés időpontja a megerősítő okiratnak a Nemzetközi Munkaügyi
Szervezet főigazgatójánál 2005. március 30-án történt letétbe helyezéstől számított egy év.
Ezért az Egyezményt és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvet kihirdető törvény
hatálybalépésének időpontja 2006. március 30.
Az 1996. évi Jegyzőkönyv meghatározza, hogy „minden tagállam, amely a jelen
Jegyzőkönyvet ratifikálja, a Főegyezmény Függelékében szereplő Egyezmények jegyzékét
köteles kiegészíteni a Kiegészítő Függelék ’A’ részében szereplő Egyezményekkel és
ugyanezen Függelék ’B’ részében felsorolt azon Egyezményekkel, amelyeket a Jegyzőkönyv
3.	cikke alapján elfogad.” A Kiegészítő Függyelék ’A’ részében a személyzet elhelyezéséről
szóló 1970. évi 133. számú, valamint a tengerészek munkaidejéről és a személyzet
létszámáról a hajók fedélzetén tárgykörben megalkotott 1996. évi 180. számú Egyezmény
került rögzítésre. A ’B’ rész négy egyezményt rögzít, melyek a következők:
-	1958. évi 108. sz. egyezmény a tengerészek személyazonossági okmányáról;
-	1970. évi 135. sz. egyezmény a munkavállalók üzemi képviselőiről;
-	1987. évi 164. sz. egyezmény a tengerészek egészségvédelméről és az orvosi
ellátásáról;
-	1987. évi 166. sz. egyezmény a tengerészek repatriálásáról (felülvizsgált).
Ezen utóbbi egyezményeket a Magyar Köztársaság már korábban megerősítette.
A Magyar Köztársaság Országgyűlése a 147. számú Egyezményt, valamint a hozzá
kapcsolódó 1996. évi Jegyzőkönyvet a 85/2004. (IX. 15.) OGY határozatával erősítette meg.
A Magyar Köztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi
Hivatal főigazgatójánál 2005. március 30-án megtörtént. Az Egyezmény rendelkezéseinek
megfelelő nemzeti szabályozást a csatlakozó tagállamoknak az azt követő tizenkét hónapon
belül meg kell alkotniuk, hogy a tagállam megerősítő okiratát nyilvántartásba vették. Ennek
megfelelően Magyarországnak 2006. március 30. napjától az Egyezmény és a Jegyzőkönyv
rendelkezéseinek meg kell felelnie. A magyar jogrendszer az Egyezmény rendelkezéseivel
összhangban áll.
25
Az Alkotmány és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény vonatkozó rendelkezéseivel
összhangban, valamint a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásokról szóló 2005. évi
L. törvény 9. §-ában foglalt rendelkezést figyelembe véve az Országgyűlés által megerősített
nemzetközi szerződéseket törvénnyel kell kihirdetni.
26