﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/17548. számú
törvényjavaslat
az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról
Budapest, 2005. szeptember
Előadó:
Dr. Veres János
pénzügyminiszter
2
2005. évi ... törvény
az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról
Az Országgyűlés azon kötelezettségére tekintettel, hogy a közügyek szabad megvitatását,
a közügyekkel összefüggő információhoz való hozzájutást, továbbá a művészeti élet
szabadságának megvalósulását előmozdítsa, figyelemmel arra, hogy mint törvényalkotó egyes
alkotmányos és társadalompolitikai célkitűzéseinek érvényesítése érdekében a közterhek
vonatkozásában kedvezményeket állapíthat meg, elismerve azon személyek tevékenységének
sajátosságait, akik e célok elérésében közreműködnek, a következő törvényt alkotja:
A törvény hatálya
1.	§ (1) A Magyar Köztársaságban egyes, az e törvényben meghatározott foglalkozásnak
megfelelő tevékenységet munkaviszonyban, vagy vállalkozási, megbízási szerződés alapján
folytató magánszemély és a magánszeméllyel e szerződéses kapcsolatban álló munkáltató,
kifizető (a továbbiakban: kifizető) - a magánszemély erre vonatkozó nyilatkozatával tett
választása alapján - az említett tevékenység ellenértékeként fizetett bevétel után a
közteherviselési kötelezettségeit e törvény szerint egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás
(a továbbiakban: ekho) által teljesíti.
(2)	Az ekho az e törvényben meghatározott megoszlásban a központi költségvetést és a
társadalombiztosítás pénzügyi alapjait - magánnyugdíjpénztár-tag magánszemély esetében a
magánszemély javára a magánnyugdíjpénztárát is - illeti meg.
(3)	A kifizető és a magánszemély az ekhoval összefüggő adókötelezettségeit e törvény,
valamint az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezései szerint
teljesíti.
(4)	Az ekhoval összefüggő adóztatási feladatok az állami adóhatóság hatáskörébe
tartoznak.
Fogalmak
2.	§ E törvény alkalmazásában
a)	munkaviszony: az Art. szerinti munkaviszony;
b)	vállalkozási szerződés: a magánszemély által a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény
(a továbbiakban: Ptk.) szabályai szerint kötött vállalkozási szerződés;
c)	megbízási szerződés: a magánszemély által kötött, a Ptk. szerinti megbízási szerződés,
ideértve a felhasználási szerződést is;
d)	nyugdíjas: a sajátjogú nyugdíjas vagy az olyan özvegyi nyugdíjas, aki betöltötte a rá
irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, a 3. § (1) bekezdésének b) alpontja, valamint a 3. § (4)
bekezdésének c) alpontja alkalmazásában mindkét esetben csak akkor, ha az adóévben
legalább 183 napig nyugdíjas.
Az ekho választásának feltételei
3.	§ (1) Ekhoval teljesíthető a közterhek megfizetése, ha a magánszemély
a)	az adóévben bármely tevékenységgel összefüggésben
aa)	munkaviszonyból származó,
ab)	egyéni vállalkozóként vállalkozói kivét címén,
3
ac)	társas vállalkozás tagjaként személyes közreműködés ellenerteke címen,
ad)	vállalkozási, megbízási szerződés alapján a személyi jövedelemadóról szóló törvény
(a továbbiakban: Szja. tv.) szerint egyéni vállalkozónak nem minősülő
magánszemélyként
olyan jövedelmet szerez, amely után a közteherviselési kötelezettségek teljesítése az általános
szabályok szerint történik, vagy
b)	nyugdíjas
és
c)	a tevékenysége alapján a (3) bekezdésben meghatározott foglalkozásúnak minősül,
valamint
d)	- figyelemmel a (2)-(5) bekezdés rendelkezéseire is - a kifizetőnek írásban nyilatkozik
arról, hogy a c) pont szerinti tevékenysége alapján számára kifizetett bevételt, vagy annak a
nyilatkozatában meghatározott részét terhelő közterhek megfizetésére az e törvény
rendelkezéseinek alkalmazását választja.
(2)	A közterhek e törvény szerinti megfizetését a (3) bekezdésben említett foglalkozású
magánszemély azon bevételére választhatja, amely az adóévben a Magyar Köztársaság
törvényes fizetőeszközében
a)	munkaviszonyban, vagy társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjaként illeti
meg - feltéve, hogy e bevételt eredményező jogviszonyában kizárólag a foglalkozása szerinti
tevékenységet folytat - és/vagy
b)	a foglalkozása szerinti tevékenységére kötött
ba)	vállalkozási szerződés és/vagy
bb)	megbízási szerződés
alapján illeti meg,
és az a)-b) pontban említett esetekben külön-külön és együttesen sem haladja meg az
adóévben a (4) bekezdésben meghatározott összeghatárt.
(3)	Az (1) bekezdés c) , valamint a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett, FEOR
számmal azonosított foglalkozás:
2615	Könyv- és lapkiadó szerkesztője
2616	Újságíró
2617	Rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő
2619 Egyéb magasabb képzettséget igénylő kulturális foglalkozások
2621	Író (újságíró nélkül)
2622	Műfordító
2623	Képzőművész
2624	Iparművész
2625	Zeneszerző
2626	Rendező
2627	Operatőr, fotóművész
2629 Egyéb alkotóművész foglalkozások (díszlettervező, jelmeztervező, dramaturg)
2631	Színész, előadóművész, bábművész
2632	Zenész, énekes
4
2633	Koreográfus, táncművész
3714	Rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő munkatárs
3715	Könyv- és lapkiadó-szerkesztő munkatárs
3721	Segédszínész
3722	Segédrendező
3723	Népzenész
3725 Cirkuszművész
3729 Egyéb művészeti foglalkozások
5341	Fényképész, fotó- és mozgófilmlaboráns
5342	Világosító és egyéb filmgyártási foglalkozású
5349 Egyéb kulturális, sport-, szórakoztatási szolgáltatási foglalkozások, feltéve, hogy
azok a mű elkészítésének folyamatában alkotó jelleggel, attól elválaszthatatlan
módon vesznek részt. Ilyen foglalkozás különösen a fotóriporter, a korrektor, a
designer, képszerkesztő, művészeti vezető, a hangmérnök.
(4)	A (2) bekezdésben említett összeghatár
a)	évi 25 millió forint, feltéve, hogy a magánszemély (1) bekezdés a) pontjában említett
jövedelme az adóévben eléri az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szeresét;
b)	az a) pontban meghatározott feltétel hiányában az évi 25 millió forintnak olyan
hányada, amilyen arányt az (1) bekezdés a) pontjában említett jövedelem összege az év első
napján érvényes havi minimálbér 12-szereséhez viszonyítva képvisel;
c)	nyugdíjas esetében - az a)-b) pontokban foglaltaktól függetlenül - évi 25 millió forint,
azzal, hogy, ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, az összeghatáron
az általános forgalmi adóval csökkentett bevétel értendő.
(5)	A (4) bekezdés szerinti bevételi határt csökkenti az a bevétel,
a)	amelyet az adóévben az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény (a
továbbiakban: eva) hatálya alá tartozó egyéni vállalkozói tevékenységet (is) folytató
magánszemélynek az eva alapjába tartozó bevételként kell figyelembe vennie;
b)	amely az eva hatálya alá tartozó társas vállalkozás bevételéből a társas vállalkozás
ekhot választó tagjára (tulajdonosára) a társasági szerződésben az adózott eredményből való
részesedésére előírt mérték, ennek hiányában a jegyzett tőkéből való részesedése arányában
jut.
(6)	Nem tehet az adóévben az ekho választására vonatkozó nyilatkozatot a magánszemély
azt követően, hogy a 25 millió forint bevételi határt már elérte.
Az ekho alapja, mértéke és megállapítása
4.	§ (1) Az ekho alapja a 3. § (2) bekezdésének rendelkezésében meghatározott bevétel,
csökkentve - ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett - az általános
forgalmi adóval.
(2)	A magánszemély az (1) bekezdésben meghatározott ekho-alap összegéből 15 százalék
ekhot fizet; ha azonban a magánszemély a kifizetést megelőzően nyilatkozik arról, hogy
nyugdíjas, vagy az adóévben - minden más járulékalapot képező jövedelmét, valamint
minden ekho alapot képező bevételének 50 százalékát figyelembe véve - a nyugdíjjárulékot
(magánnyugdíjpénztári tagdíjat) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra
jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (a továbbiakban: Tbj.)
előírása szerint a járulékfizetés felső határáig megfizette, az ekho mértéke 11 százalék. Ha a
kifizetéssel a magánszemély a járulékfizetés felső határát átlépi, a nyilatkozatban a
5
magánszemély megjelölheti az ekho alapnak a járulékfizetés felső határa eléréséhez szükséges
részét, ebben az esetben az ekho alap fennmaradó részére alkalmazható a 11 százalékos ekho
mérték.
(3)	A kifizető az (1) bekezdésben meghatározott ekho-alap összege után 20 százalék ekhot
fizet.
(4)	A kifizető a magánszemélyt terhelő ekhot levonással állapítja meg, ideértve azt az
esetet is, ha a kifizetést számla alapján - akár egyéni vállalkozónak, akár más
magánszemélynek - teljesíti.
Az ekho választására vonatkozó nyilatkozat
5.	§ (1) Az a magánszemély, aki a 3. § (3) bekezdése szerinti foglalkozását
munkaviszonyban, tartós megbízási jogviszonyban folytatja, az ekho választására, illetőleg
mértékére vonatkozó nyilatkozatát az adóévben bármikor megteheti, azzal, hogy a kifizető a
nyilatkozatot a még nem számfejtett összegre veszi figyelembe. A kifizető mindaddig a
magánszemély említett nyilatkozata szerint jár el az adóévben, amíg a magánszemély a (2)
bekezdés szerint vissza nem vonja az ekho választására vonatkozó nyilatkozatát.
(2)	Az (1) bekezdésben említett magánszemélynek a számfejtést megelőzően az adóévben
esedékes további kifizetések tekintetében vissza kell vonnia az ekho választására tett
nyilatkozatát, ha az esedékes bevételére (vagy annak egy részére) a bevétel nagysága alapján
a továbbiakban az ekho már nem alkalmazható az adóévben.
(3)	Ha a magánszemély az olyan tevékenységét, amely alapján a 3. § (3) bekezdése
szerinti foglalkozásúnak minősül, vállalkozási szerződés vagy eseti megbízási szerződés
alapján végzi, az ekho választásáról az őt megillető bevétel kifizetése előtt nyilatkozik.
(4)	A kifizető a magánszemély nyilatkozata ellenére, vagy annak visszavonása hiányában
sem alkalmazhatja a továbbiakban az ekhot, ha a magánszemély tőle származó olyan bevétele,
amely után ekhot fizetett, az adóévben a 25 millió forintot meghaladja.
Az ekho jogosulatlan választása
6.	§ (1) Amennyiben a kifizetőnek tett nyilatkozata alapján a magánszemély valamely
bevétele után e törvény szerint történt a közterhek megfizetése, de az ekho választására a
magánszemély bármely ok miatt nem volt jogosult:
a)	e bevétel ekho alapnak tekintett részét a személyi jövedelemadó kötelezettség
megállapításánál - a kifizetővel fennálló jogviszony szerinti jogcímen - figyelembe kell
venni, azzal, hogy a bevétel ekho alapnak tekintett része 11 százalékát kifizető által levont
személyi jövedelemadó-előlegnek kell tekinteni, valamint
b)	e bevétele ekho alapnak tekintett része 9 százalékát ekho különadóként
köteles adóbevallásában feltüntetni és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni.
(2) A magánszemély az (1) bekezdés b) pontjának rendelkezésétől eltérően 18 százalék
különadót köteles megfizetni azon ekho alap után,
a)	amely az adóévben a 25 millió forintot meghaladja, és/vagy
b)	amelyre az ekho választására vonatkozó nyilatkozatát a tevékenységére tekintettel nem
tehette volna meg.
A magánszemélyt terhelő ekho mértékének helyesbítése
7.	§ Ha a magánszemély a 4. § (2) bekezdése szerinti nyilatkozat-tételi lehetőségével -
annak feltételei fennállta ellenére - nem élt, illetőleg nyugdíjjárulék (magánnyugdíjpénztári
tagdíj) fizetésére a Tbj. rendelkezései szerint nem volt kötelezett, az ekho alap 4 százalékának
6
megfelelő különbözetet a Tbj.-nek és Art.-nak a nyugdíjjárulék (magánnyugdíjpénztári tagdíj)
különbözet visszaigénylésére vonatkozó szabályai alkalmazásával igényli vissza.
Az ekhoval teljesített közterhek
8.	§ A jogszerűen ekho-alapként figyelembe vett bevétel után a közterhek e törvényben
szabályozott megfizetésével teljesülnek
a)	a Tbj-ben meghatározott, a foglalkoztatót terhelő társadalombiztosítási járulék,
b)	a Tbj-ben meghatározott, a biztosítottat terhelő nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári
tagdíj),
befizetési, illetve levonási, továbbá
c)	a kifizetőt és a magánszemélyt terhelő személyi jövedelemadózási
kötelezettségek.
Az ekho megoszlása
9.	§ (1) A 4. § (2) bekezdése szerinti, a magánszemélyt terhelő ekhoból az ekho-alap
a)	11 százaléka személyi jövedelemadónak,
b)	4 százaléka - kivéve, ha a magánszemély nyugdíjas, vagy az adóévben a
nyugdíj járulékot a járulékfizetés felső határáig megfizette - nyugdíj járuléknak;
magánnyugdíj pénztár-tag magánszemély esetében az ekho-alap 0,1 százaléka
nyugdíjjáruléknak, az ekho-alap 3,9 százaléka magánnyugdíjpénztári tagdíjnak
minősül.
(2)	A 4. § (3) bekezdése szerint a kifizetőt terhelő ekhoból az ekho-alap
a)	11 százaléka egészségbiztosítási járuléknak,
b)	9 százaléka nyugdíjbiztosítási járuléknak
minősül.
Az ekho megfizetése, bevallása
10.	§ (1) A kifizetőt terhelő - megállapított és a magánszemélytől levont - ekhot a kifizető
az Art. rendelkezései szerint vallja be és fizeti meg.
(2)	A magánszemély magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén az (1) bekezdés
rendelkezésétől eltérően a kifizető a tárgyhót követő hónap 12-éig a magánszemélyt terhelő,
15 százalékos mértékkel levont ekho összegének 26 százalékát - ha az meghaladja a száz
forintot - a magánszemély magán-nyugdíjpénztára részére utalja át. A kifizető a magán-
nyugdíjpénztárnak átutalt összeget a Tbj. rendelkezései szerint vallja be a magánszemély
magán-nyugdíjpénztárához. A magánszemély magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén a
kifizető az állami adóhatóságnak benyújtandó bevallásában - ha az ekhot a magánszemélyt
megillető kifizetésből 15 százalékos mértékkel volt köteles levonni - az ekho alapot képező
bevétel 11,1 százalékát tünteti fel fizetési kötelezettségként. Ha az e bekezdés rendelkezései
szerint a magánszemély magán-nyugdíjpénztára részére átutalandó összeg nem haladja meg a
száz forintot, azt levonni, bevallani és megfizetni nem kell.
Az ekhoval teljesített közterhek nyilvántartása, átutalása
11.	§ (1) Az állami adóhatóság a magánszemélyt terhelő 11 százalékos mértékkel levont
ekho megfizetett összegét személyi jövedelemadóként tartja nyilván. A magánszemélyt
terhelő 15 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegéből az állami adóhatóság
7
a)	73 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 27 százalékot a
Nyugdíjbiztosítási Alapnak utal át;
b)	a magánszemély magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén 99 százalékot személyi
jövedelemadóként tart nyilván, 1 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak utal át.
(2)	Az állami adóhatóság a kifizetőt terhelő, megfizetett ekho összegéből
a)	45 százalék nyugdíjbiztosítási járulékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak,
b)	55 százalék egészségbiztosítási járulékot az Egészségbiztosítási Alapnak
utal át.
(3)	Az állami adóhatóság a különadó megfizetett összegéből
a)	54 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak,
b)	46 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak
utal át.
A magánszemélyt megillető társadalombiztosítási ellátások
12.	§ A befizetett ekho alapján a magánszemély egészségügyi szolgáltatásra, baleseti
egészségügyi szolgáltatásra, baleseti járadékra és nyugdíjbiztosítási ellátásra jogosult.
Vegyes rendelkezések
13.	§ (1) Az általános forgalmi adó-alany magánszemély az általános forgalmi adóval
összefüggő adókötelezettségeit az általános forgalmi adóról szóló törvény és az adózás
rendjéről szóló törvény előírásai szerint teljesíti.
(2)	A magánszemélynek az Szja tv. rendelkezéseiben előírt nyilvántartásait úgy kell
vezetnie, hogy azok alkalmasak legyenek az e törvény rendelkezéseiben előírt kötelezettségek
és jogosultságok alátámasztására, különös tekintettel az ekho választásával kapcsolatos
nyilatkozat(ok) jogszerű megtételéhez szükséges adatok megállapítására.
(3)	Az Szja tv. alkalmazásában a magánszemély által jogszerűen ekho-alapként
figyelembe vett bevételt a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, illetőleg az
nem minősül vállalkozói bevételnek.
(4)	A vállalkozói szerződés alapján elért bevétele után ekhot fizető egyéni vállalkozó
magánszemély az Szja tv. költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel
alkalmazhatja, hogy az adóévben felmerült vállalkozói költségeit (az értékcsökkenési leírást is
ideértve) olyan arányban számolhatja el, amilyen arányt a vállalkozói bevétele és a jogszerűen
figyelembe vett ekho-alap adóévi együttes összegében a vállalkozói bevétel képvisel.
(5)	A (3) bekezdés rendelkezésétől függetlenül a magánszemély jogszerűen ekho-alapként
figyelembe vett bevétele egészét az Szja tv. 3. §-ának 75. pontja szerinti éves összes
jövedelme megállapításánál beszámítja.
(6)	A kifizető az ekhoalapjaként figyelembe vett kifizetésről, a levont, megfizetett ekhoról
a magánszemély részére a kifizetéssel egyidejűleg igazolást ad.
(7)	Az ekhot fizető magánszemély biztosítási jogviszonyára és e jogviszonyával
összefüggő nyilvántartási, adatszolgáltatási, a járulék- és egészségügyi hozzájárulás-fizetési
kötelezettség (eho) teljesítésére, valamint jogosultságaira az e törvényben meghatározott
eltéréssel a Tbj. és az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a
továbbiakban: Eho.) rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
8
(8)	Az ekhot választó magánszemély önadózóként az adóévről személyi jövedelemadó
bevallást nyújt be, amelyben feltünteti a jogszerűen ekho-alapként figyelembe vett bevételét
és az abból levont ekho összegét.
(9)	A kifizetőt és a magánszemélyt az ekho alapját képező bevétellel összefüggésben az e
törvényben szabályozott kötelezettségeken túlmenően - ide nem értve az Eho.-nak a tételes
egészségügyi hozzájárulásra vonatkozó rendelkezéseit - egyéb adóval és más közteherrel
összefüggő fizetési kötelezettség nem terheli.
(10)	Az e törvényben nem szabályozott egyéb kérdésekben - így különösen a fogalmi
meghatározások, az ekho-alapot nem képező bevétellel összefüggő kifizetői adó- és más
kötelezettségek tekintetében, valamint a magánszemélyt kifizetői minőségében terhelő,
illetőleg más jogszabály előírása szerint rá vonatkozó nyilvántartási, bizonylat-kiállítási,
adatszolgáltatási, a számla-, illetőleg nyugtaadási kötelezettség tekintetében - az egyes ilyen
előírásokat megállapító törvények rendelkezései az irányadóak.
Záró rendelkezések
14.	§ (1) E törvény 2006. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit az ezt követő időponttól
megszerzett bevételre és az azzal összefüggő kötelezettségekre kell alkalmazni.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Tbj. 26. §-a a következő (9) bekezdéssel
egészül ki:
„(9) Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (a továbbiakban: ekho) fizetését
megalapozó jogviszonyból származó jövedelem után a foglalkoztató az e törvény szerinti
társadalombiztosítási, a biztosított az e törvény szerinti nyugdíjjárulék (tagdíj) fizetési
kötelezettségét az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló törvényben
meghatározottak szerint teljesíti. Az ekhot fizető biztosítottat egészségbiztosítási
járulékfizetési kötelezettség nem terheli.”
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
1997.	évi LXXXI. törvény 22. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
/Az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő
napjáig elért (kifizetett) - a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául
szolgáló a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset,
jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. Keresetként, jövedelemként kell figyelembe
venni:/
„g) azon egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) alap 50 százalékát, amely után
a magánszemélyt terhelő ekho mértéke 15 százalék.”
9
INDOKOLÁS
az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi.....törvényhez
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (a továbbiakban: ekho) bevezetésének célja a
közügyek szabad megvitatása, a közügyekkel összefüggő információhoz való hozzájutás,
továbbá a művészeti élet szabadságának előmozdítása, a kultúrát hordozó szellemi termékek
támogatása. Ennek megoldására a jellemzően művészeti, szellemi szabadfoglalkozás körébe
tartozó tevékenységet folytató magánszemélyek érdekében az általános adó- és
járulékszabályok alkalmazása helyett - választásuktól függően - egyszerűsített
közteherviselési módszer szerint teljesíthetik adó- és járulék kötelezettségüket.
Az ekho megteremti annak lehetőségét, hogy a polgári jogi (megbízási/vállalkozási) vagy
munkajogi jogviszonyok mellett meghatározott tevékenységet végző magánszemélyek
esetében azonossá váljon a közteherviselés.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
A törvény hatálya a törvényben meghatározott FEOR szerinti foglalkozásnak (például író,
képzőművész, iparművész, rendező, újságíró) megfelelő tevékenységet munkaviszonyban,
vagy vállalkozási, megbízási szerződés alapján folytató magánszemélyekre és a
magánszeméllyel szerződéses kapcsolatban álló munkáltatóra, kifizetőre terjed ki, a
magánszemély ekho választására vonatkozó nyilatkozata alapján.
a 2. §-hoz
A § meghatározást ad a munkaviszony, a vállalkozási és a megbízási szerződés, valamint a
nyugdíjas fogalmára.
a 3. §-hoz
A kedvező adózási szabályok választhatósága az első bekezdés szerint vonatkozna mind a
polgári jogi (megbízási/vállalkozási), mind a munkajogi jogviszonyokban (munkaviszony,
közalkalmazotti jogviszony) foglalkoztatott magánszemélyekre. Az ekho alkalmazásának
feltétele, hogy a magánszemély az adóévben bármely tevékenységgel összefüggésben
(munkaviszonyból származó, vagy egyéni vállalkozói kivét címén, vagy társas vállalkozás
tagjaként személyes közreműködődés ellenértéke címén, vagy egyéni vállalkozónak nem
minősülő magánszemély megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján) olyan jövedelmet
szerezzen, amely után a közteherviselési kötelezettségek teljesítése az általános szabályok
szerint történik (például munkaviszonyból származó jövedelem esetében a személyi
jövedelemadóról szóló törvény szerint, nem önálló tevékenységből származó összevonandó
jövedelemként és a személyi jövedelem adóelőleg alapját képező jövedelem utáni
járulékkötelezettség teljesítésével). Kivétel a minimumfeltétel alól a nyugdíjas, akinél nem
feltétel, hogy a közteherviselési kötelezettségeket az általános szabályok szerint teljesítse,
azonban a törvény szerint csak az a magánszemély minősül nyugdíjasnak, aki az adóévben
10
legalább 183 napig nyugdíjas. A nyugdíjas a nyugdíj melletti bevétele egészére alkalmazhatja
az ekhot évi 25 millió forintig, természetesen, ha a tevékenysége alapján erre jogosult.
A második bekezdés alapján az ekhot a magánszemély törvényben felsorolt azon bevételre
választhatja, amely munkaviszonyban, vagy társas vállalkozás személyesen közreműködő
tagjaként illeti meg - feltéve, hogy e bevételt eredményező jogviszonyában kizárólag a
foglalkozása szerinti tevékenységet folytatja - és/vagy a foglalkozása szerinti tevékenységére
kötött vállalkozási szerződés és/vagy megbízási szerződés alapján illeti meg.
A harmadik bekezdés sorolja fel azokat a foglalkozásokat, amelynek megfelelő, jellemzően
művészeti, szellemi szabadfoglalkozás körébe tartozó tevékenység végzésére alkalmazható az
ekho.
A negyedik bekezdés rendelkezik a bevételi határról. Amely szerint évi 25 millió forint
erejéig lehet az ekhot alkalmazni, ha a magánszemélynek az általános szabályok szerint adózó
jövedelme az adóévben eléri az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szeresét. Ha a
magánszemélynek az általános szabályok szerint adózó jövedelme az adóévben nem éri el az
év első napján érvényes havi minimálbér 12-szeresét, akkor az évi 25 millió forintnak olyan
hányadára alkalmazható az ekho, amilyen arányt az általánosan adózó jövedelem összege az
év első napján érvényes havi minimálbér 12-szereséhez viszonyítva képvisel. Tekintettel arra,
hogy a nyugdíjas esetében nincs az általános szabályok szerint adózó minimumkövetelmény,
így esetükben évi 25 millió forint erejéig alkalmazható az ekho.
Az ötödik bekezdés az eva-ekho összefüggésekről rendelkezik. Annak érdekében, hogy
ugyanazon magánszemély több kedvező adózási mód egymás melletti alkalmazásával ne
juthasson indokolatlan előnyökhöz, de mégis alkalmazhassa mindkét kedvező szabályt, az a
javaslat fogalmazódott meg, hogy az adott magánszemélyre vonatkozó ekho bevételi határt az
evával adózott bevétel figyelembe vételével célszerű megállapítani. Ezt a Javaslat úgy oldja
meg, hogy az ekho bevételi határát csökkenti az a bevétel,
-	amelyet az adóévben az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá
tartozó egyéni vállalkozói tevékenységet (is) folytató magánszemélynek az eva
alapjába tartozó bevételként kell figyelembe vennie, vagy
-	amely az eva hatálya alá tartozó társas vállalkozás bevételéből a társas vállalkozás
ekhot választó tagjára (tulajdonosára) a társasági szerződésben az adózott eredményből
való részesedésére előírt mérték, ennek hiányában a jegyzett tőkéből való részesedése
arányában jut.
Ez azt jelenti, hogy
-	egyéni vállalkozó esetében az eva törvény szerinti bevételt kell levonni az ekho alap
meghatározásához, függetlenül attól, hogy az eva bevétel milyen tevékenységből
származik,
-	társas vállalkozás tagja esetében az eva bevételből az ekhot alkalmazó tagra jutó
bevételt kell levonni, függetlenül attól, hogy azt a tag ténylegesen „felvette” vagy nem,
illetve függetlenül attól, hogy a társas vállalkozás a bevételt milyen tevékenységből
érte el.
A hatodik bekezdés külön rendelkezik arról, hogy nem tehet az adóévben az ekho választására
vonatkozó nyilatkozatot a magánszemély azt követően, hogy a 25 millió forint bevételi határt
már elérte.
11
a 4. §-hoz
A Javaslat szerint az ekho alapja: magánszemély FEOR szerinti foglalkozásából származó
bevétele, csökkentve - ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett - az
általános forgalmi adó összegével.
A magánszemélyt terhelő összeg: az ekho-alap összegéből 15 százalék. Ha azonban a
magánszemély a kifizetést megelőzően nyilatkozik arról, hogy nyugdíjas, vagy az adóévben -
minden más járulékalapot képező jövedelmét, valamint minden ekho alapot képező
bevételének 50 százalékát figyelembe véve - a nyugdíj járulékot (magán-nyugdíjpénztári
tagdíjat) a Tbj. előírása szerint a járulékfizetés felső határáig megfizette (megfizeti), az ekho
mértéke 11 százalék.
A kifizető az ekho-alap összege után 20 százalék ekhot fizet.
A kifizető a magánszemélyt terhelő ekhot levonással állapítja meg, ideértve azt az esetet is, ha
a kifizetést számla alapján - akár egyéni vállalkozónak, akár más magánszemélynek -
teljesíti.
az 5. §-hoz
Az ekho a magánszemély nyilatkozata alapján alkalmazható. A magánszemély az ekho
választására, illetőleg mértékére vonatkozó nyilatkozatát az adóévben bármikor megteheti. A
munkáltató, illetve tartós megbízási jogviszony esetén a kifizető a magánszemély nyilatkozata
szerint jár el az adóévben mindaddig, amíg a magánszemély nem vonja vissza az ekho
választására vonatkozó nyilatkozatát. Nem tehet az adóévben az ekho választására vonatkozó
nyilatkozatot az a magánszemély, aki a 25 millió forint bevételi határt már elérte.
A kifizető attól függetlenül, hogy rendelkezik a magánszemély nyilatkozatával, amely szerint
a bevételre az ekhot kívánja alkalmazni, nem járhat el az ekho szabályai szerint, ha
magánszemély részére az adóévben már legalább 25 millió forint olyan kifizetést számolt el,
amelyre az ekhot alkalmazta.
a 6. §-hoz
Abban az esetben, ha a magánszemély nem volt jogosult valamely bevételére az ekho
alkalmazására, akkor e bevételét a személyi jövedelemadó kötelezettség megállapításánál - a
kifizetővel fennálló jogviszony szerinti jogcímen - figyelembe kell venni, azzal, hogy a
bevétel 11 százalékát a kifizető által levont személyi jövedelemadó-előlegnek kell tekinteni.
Két esetben ekho különadót is kell a magánszemélynek fizetni.
■	Egyik ilyen eset, ha bármely ok miatt (például, mert az általános szabályok szerint
adózott jövedelme nem érte el az adóév első napján érvényes minimálbér 12-szeresét)
jogtalanul nyilatkozott a magánszemély valamely bevételére vonatkozóan az ekho
alkalmazásáról. Ilyen esetben az ekho alapként jogtalanul figyelembe vett bevétele 9
százalékát ekho különadóként köteles adóbevallásában feltüntetni és a bevallás
benyújtására előírt határidőig megfizetni.
■	A másik eset, ha a magánszemély ekho alapként figyelembe vett bevétele az adóévben
meghaladta a 25 millió forintot, illetve nyilatkozata azért jogtalan, mert olyan
tevékenységre vonatkozóan tette meg, amelyre nem tehette volna. Ilyen esetben nem 9
százalékot, hanem az ekho alap 18 százalékát fizeti különadóként.
a 7. §-hoz
A Javaslat arról rendelkezik, miszerint, ha a magánszemély az általános szabályok szerint
vagy az eva előírása alapján magasabb járulékalap után fizetett nyugdíjbiztosítási járulékot,
12
vagy nyugdíjbiztosítási járulékot és magánnyugdíjpénztári tagdíjat, továbbá ekhot (az
általános 15 százalékos kulcs alapján) az adóévben, mint a járulékfizetés felső határa, a
többletet visszaigényelheti. A visszaigényelhető összeg meghatározásakor a magánszemélyt
terhelő 15 százalékos mértékű ekhóból 4 százaléknak megfelelő összeget lehet
nyugdíjbiztosítási járuléknak, illetve nyugdíjbiztosítási járuléknak és magánnyugdíjpénztári
tagdíjnak tekinteni. (A járulékfizetés felső határa számításánál az ekho alap 50 százalékát kell
figyelembe venni.)
a 8. §-hoz
Az ekho összességében tartalmazza a foglalkoztatói egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási
járulék, valamint a biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék és magánnyugdíjpénztári tagdíj
fedezetét, valamint a személyi jövedelemadót.
a 9. §-hoz
A magánszemélyt terhelő ekhoból az ekho-alap 11 százaléka személyi jövedelemadónak, 4
százaléka nyugdíj járuléknak minősül, magánnyugdíjpénztár tag esetében 0,1 százalék a
nyugdíjjárulék és a magánynyugdíj pénztárat megillető rész 3,9 százalék. A 4 százalékot a
nyugdíjasnak nem kell fizetnie. Nem kell fizetni a 4 százalékot a járulékfizetés felső határa
elérése után sem. A kifizetőt terhelő ekhoból az ekho-alap 11 százaléka egészségbiztosítási
járuléknak, 9 százaléka nyugdíjbiztosítási járuléknak minősül.
a 10. §-hoz
A Javaslat alapján a kifizetőnek az őt terhelő és a magánszemélytől levont ekhot az adózás
rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint kell bevallania és megfizetnie. A Javaslat
speciális szabályt is tartalmaz arra az esetre, ha a magánszemély magánnyugdíjpénztári tag.
Ekkor a kifizető a tárgyhót követő hónap 12-éig a magánszemélyt terhelő, 15 százalékos
mértékkel levont ekho összegének 26 százalékát a magánszemély magánnyugdíjpénztára
részére utalja át.
a 11. §-hoz
A Javaslat az adóhatóság ekhoval kapcsolatos feladatait fogalmazza meg. Rendezi, hogy a
megfizetett ekhonak milyen százalékát kell személyi jövedelemadónak tekinteni, és milyen
hányadát kell átutalni a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, illetve az Egészségbiztosítási Alapnak,
attól függően, hogy a magánszemély tagja-e a magánnyugdíjpénztárnak.
a 12. §-hoz
A befizetett ekho alapján a magánszemély egészségügyi szolgáltatásra, baleseti egészségügyi
szolgáltatásra, baleseti járadékra és nyugdíjbiztosítási ellátásra jogosult.
a 13. §-hoz
A Javaslat az ekho és más adók kapcsolatáról, továbbá a magánszemélyre és a kifizetőre
vonatkozó eljárási kérdésekről rendelkezik. Ennek részeként megfogalmazza a következőket:
■	Amennyiben az ekhot fizető magánszemély az általános forgalmi adó alanya, az adót
az általános forgalmi adóról szóló törvény előírásai szerint kell teljesítenie, az ekho
ezt nem érinti.
■	A kifizetőt és a magánszemélyt az ekho alapját képező bevétellel összefüggésben az
ekho törvényben szabályozott kötelezettségeken túlmenően személyi jövedelemadóval
és járulékkal kapcsolatban más fizetési kötelezettség nem terheli.
■	A kifizetőnek az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvénynek a tételes
egészségügyi hozzájárulásra vonatkozó rendelkezéseit az ekhot fizető
13
magánszeméllyel fennálló munkaviszonyra (hasonló jogviszony) tekintettel is
alkalmaznia kell.
■	A magánszemélynek az ekho alapjaként figyelembe vett bevétel egészét számításba
kell venni az éves összes jövedelme megállapításakor. Ez azt jelenti, hogy például
annak megállapításakor, hogy a személyi jövedelemadó általános szabályai szerint
adózott jövedelme adójából vehet-e igénybe adókedvezményt, az ekhoval adózott
bevételt is be kell számítani az éves összes jövedelembe.
■	Az ekhot fizető magánszemély biztosítási jogviszonyára és ezzel összefüggő
nyilvántartási, adatszolgáltatási, járulék- és egészségügyi hozzájárulás-fizetési
kötelezettségre, valamint a magánszemély jogosultságaira az ekho törvényben
meghatározott eltéréssel a társadalombiztosítási és az egészségügyi hozzájárulásról
szóló törvények rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni.
■	A magánszemélyt érintő eljárási kérdések között a Javaslat rendelkezik arról, hogy a
magánszemély önadózóként az adóévről személyi jövedelemadó bevallást nyújt be,
amelyben feltünteti a jogszerűen ekho-alapként figyelembe vett bevételét és az abból
levont ekho összegét; a magánszemélyt kifizetői minőségében terhelő, illetőleg más
jogszabály előírása szerint rá vonatkozó nyilvántartási, bizonylat-kiállítási,
adatszolgáltatási, számla-, illetőleg nyugtaadási kötelezettség tekintetében az egyes
ilyen előírásokat megállapító törvények (például az általános forgalmi adóról szóló
törvény rendelkezései a számla-kiállítás tekintetében, a személyi jövedelemadóról
szóló törvény a nyilvántartások tekintetében, az adózás rendjéről szóló törvény az
adatszolgáltatás tekintetében) az irányadóak.
■	A kifizetőre is vonatkoznak a más jogszabályban előírt nyilvántartási,
adatszolgáltatási kötelezettségek. Ezen kívül új előírás, hogy az ekho-alapjaként
figyelembe vett kifizetésről, a levont, megfizetett ekhoról a magánszemély részére a
kifizetéssel egyidejűleg igazolást kell adnia.
■	Általánosan fogalmazza meg a Javaslat, hogy minden olyan esetben, amiről az ekho
törvény nem rendelkezik - így különösen a fogalmak -, a vonatkozó jogszabály
előírása irányadó. Ennek alapján lehet például eldönteni a személyi jövedelemadó
törvény előírása szerint, hogy a magánszemély mikor szerezte meg a bevételt.
a 14. §-hoz
A Javaslat a hatályba lépésre vonatkozó előírásokat tartalmazza, amely szerint a törvény
előírásait a 2006. január 1-jétől megszerzett bevételre kell alkalmazni. E mellett itt módosítja
a törvény a kapcsolódó jogszabályokat, összhangban az ekho törvényben foglaltakkal,
például, hogy a nyugdíjszámítás alapja a 15 százalékkal adózott ekho alap 50 százaléka.