﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/17701. számú
törvényjavaslat
a kereskedelemről
Előadó: Dr. Kóka János
gazdasági és közlekedési miniszter
Budapest, 2005. szeptember
2
2005. évi ... törvény
a kereskedelemről
Az Országgyűlés abból kiindulva, hogy a kereskedelem a nemzetgazdaság
meghatározó ága és a mindennapi élethez nyújt szolgáltatásokat, fontosnak tartja,
hogy a kereskedelmi tevékenység gyakorlásának szabadságát megtartva, a
hatékony működésre képes mikro-, kis- és középvállalkozások fennmaradását és
fejlődését előtérbe helyezve a tevékenység folytatásának alapelveit és feltételeit
szabályozza, különös tekintettel a gazdasági környezet, a kereskedők és a vásárlók
érdekeire. Fontosnak tartja a vállalkozási szabadság elvének fenntartását, ezért a
beavatkozások körét minimálisra szűkítve elismeri a szakmai önszabályozás,
valamint olyan - a kereskedők csoportjai által létrehozott, magukra nézve kötelezően
elismert - magatartási kódex jelentőségét, amely meghatározza a kereskedők
magatartását olyan fontos területeken, mint a tisztességes kereskedelmi gyakorlat, a
fogyasztókkal szemben folytatott magatartás, vagy a beszerzési ár alatt történő
értékesítés gyakorlatának korlátozása. Ezért a következő törvényt alkotja:
A törvény hatálya
1. §
E törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén - a gyógyszer-kereskedelem
kivételével - a kereskedelmi tevékenység folytatására és annak ellenőrzésére terjed
ki.
Értelmező rendelkezések
2.	§
E törvény alkalmazásában:
a)	beszállító: aki a terméket, szolgáltatást kereskedelmi tevékenységet folytatónak
forgalmazási céllal értékesíti;
b)	beszerzési szövetség: két vagy több vállalkozás által a beszerzési stratégiájuk
érvényesítésére, beszerzési tevékenységük részének vagy egészének
végzésére, koordinálására kötött megállapodás;
c)	csomagküldő kereskedelem: az a kereskedelmi tevékenység, amelynek során a
kereskedő kizárólag a termék ismertetőjét juttatja el bármely formában a
vásárlóhoz vagy reklámban hívja fel a figyelmet az árura, és az ismertető vagy
reklám alapján kiválasztott és megrendelt árut szállítja (szállíttatja) a megjelölt
címre;
d)	internetes kereskedelem: olyan szolgáltatás, amelynek célja termékek, illetőleg
szolgáltatások gazdasági tevékenység keretében történő értékesítése a
világhálón, valamint egyéb elektronikus hírközlő eszközön keresztül, távollévők
között kötött szerződés keretében, ide nem értve a csomagküldő kereskedelmet;
e)	jelentős piaci erő: olyan piaci helyzet, amelynek következtében a kereskedő a
beszállító számára termékeinek a vásárlókhoz való eljuttatása során ésszerűen
megkerülhetetlen szerződéses partnerré válik, illetve vált és forgalmi
részesedésének mértéke miatt képes egy termék, termékcsoport piacra jutását
regionálisan, vagy országosan befolyásolni,
f)	kereskedelmi szolgáltatás: a termékek értékesítését elősegítő vagy az
értékesítéssel összefüggő szolgáltatások üzletszerű nyújtása, így különösen a
3
termékek kölcsönzése, kiskereskedelem keretében értékesített fogyasztási cikkek
javítása;
g)	kereskedelmi tevékenység: kis-, illetve nagykereskedelemi tevékenység,
vendéglátás, turisztikai tevékenység üzletszerű végzése, kereskedelmi
szolgáltatás nyújtása, amelybe beleértendő a vásárolt termékek és kereskedelmi
szolgáltatások gazdasági tevékenység keretében történő értékesítése,
házhozszállítása;
h)	kereskedelmi ügynöki tevékenység: olyan tevékenység, amelynek keretében a
kereskedő más javára termékek, szolgáltatások eladására, vagy vételére
tárgyalásokat folytat, és azokra megbízás alapján szerződést köt;
i)	kereskedő: aki kereskedelmi tevékenységet folytat;
j) kiskereskedelem: termékek és kereskedelmi szolgáltatások értékesítése, illetve
nyújtása közvetlenül a vásárló részére;
k) közterületi értékesítés: a közterületi engedély alapján végzett kiskereskedelmi
tevékenység;
l) nagykereskedelem: termékek átalakítás (feldolgozás) nélküli továbbértékesítése
kereskedő, feldolgozó részére, ideértve a termékek raktározásával, szállításával
és a termékekhez kapcsolódó közvetlen szolgáltatások nyújtásával folytatott
tevékenységet, valamint a nagybani piaci tevékenységet is;
m) piac: olyan értékesítő hely, ahol üzletben vagy üzlet nélkül, általában napi,
esetenként heti rendszerességgel élelmiszert és napi cikket árusítanak;
n) szexuális termék: bármely birtokba vehető, forgalomképes olyan dolog, amelynek
elsődleges célja a szexuális ingerkeltés, különösen amelyik nemi aktust vagy
egyéb szexuális cselekményt nyíltan ábrázol, illetve emberi testet, testrészt
szexuális ingerkeltésre alkalmas módon, vagy szexuális ingerkeltés céljából
ábrázol, ideértve- rendeltetése szerint- a szexuális ingerkeltésre szolgáló, nemi
aktus, vagy egyéb szexuális cselekmény során alkalmazható eszközt is;
o)	turisztikai tevékenység: az utazásszervezés, az utazásközvetítés, az
idegenvezetés, a kereskedelmi szálláshely, idegenforgalmi információs és
szolgáltató iroda működtetése, a magánszálláshely idegenforgalmi célú
hasznosítása, a programszervezés és a turisztikai szolgáltatás (gyógy-, örökség-,
kongresszusi-, és aktív turizmus igényeit kielégítő szolgáltatás) nyújtása;
p) üzlet: a szilárd térelemekkel körülhatárolt, talajjal egybeépített vagy ahhoz
rögzített, tartós használatra készült, rendszeresen (állandóan vagy ideiglenes
jelleggel) nyitva tartó kis- és nagykereskedelmi, jármű- és üzemanyag-
kereskedelmi, vendéglátó, szálláshely-szolgáltató, idegenforgalmi, továbbá
lakossági fogyasztási cikk javító-szolgáltató értékesítő hely, ideértve a lakástól
vagy lakóingatlantól műszakilag el nem különíthető, fogyasztási cikk javító-
szolgáltató tevékenység céljára kialakított helyet, a raktározás, tárolás célját
szolgáló nyitott, értékesítést folytató helyet, valamint a különböző
intézményekben, munkahelyeken üzemelő értékesítő helyeket és a csomagküldő
kereskedésnek vevőszolgálat céljából működtetett helyiségét;
q) vásár: olyan országos vagy helyi jellegű, általában időszaki vagy szakjellegű
értékesítési lehetőség, amelynek keretében a termékeket, szolgáltatásokat
rendszerint nyílt területen, kirakodással mutatják be;
r) vendéglátás: kész, vagy helyben készített ételek, italok jellemzően helyben
fogyasztás céljából történő eladása, az azzal összefüggő szórakoztató és egyéb
szolgáltató tevékenység, továbbá a munkahelyen, valamint az oktatási és
nevelési intézményekben bármely formában üzletszerűen történő étkeztetés.
4
A kereskedelmi tevékenységek folytatásának általános feltételei
3.	§
(1)	A Magyar Köztársaság területén kereskedelmi tevékenység - a határon átnyúló
kereskedelmi tevékenység és a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - külön
jogszabály alapján meghatározott működési engedéllyel rendelkező üzletben
folytatható.
(2)	Az üzletben kereskedelmi tevékenységet végző személynek a külön
jogszabályban meghatározott szakképesítéssel kell rendelkeznie.
(3)	Az (1) bekezdéstől eltérően, nem szükséges üzlet - a külön jogszabályban
meghatározott feltételekkel - az alábbi kereskedelmi tevékenységek
folytatásához:
a)	automatából történő értékesítés;
b)	idegenvezetői tevékenység;
c)	internetes kereskedelem;
d)	kereskedelmi ügynöki tevékenység;
e)	utazás értékesítése kizárólag utazásközvetítő útján;
f)	közterületi értékesítés;
g)	magánszálláshely idegenforgalmi célú értékesítése;
h)	piaci és vásári értékesítés, a külön jogszabályban meghatározott termékkörök
kivételével;
i)	üzleten kívüli kereskedés.
(4)	Azon termékek és szolgáltatások körét, amelyek esetében - közbiztonsági,
környezetvédelmi, természetvédelmi, közegészségügyi szempontból vagy más
közérdekből - a kereskedő hatósági nyilvántartásba vételére is szükség van,
külön jogszabály állapítja meg.
(5)	Az üzlet működéséhez szükséges feltételek - ideértve a szakhatósági
állásfoglalások bekérését is - meglétét egy hatósági eljárás keretében, a
kereskedő kérelmére az üzlet helye szerint illetékes települési (Budapesten a
kerületi) önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) vizsgálja meg. A jegyző
a külön jogszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén köteles a
működési engedélyt kiadni.
(6)	A jegyző a működési engedélyt külön jogszabályban meghatározott üzletkörökre
adja ki. Az üzletben kizárólag a működési engedélyben megjelölt, az üzletkörhöz
tartozó termékek forgalmazhatók. Amennyiben a szakhatóság az üzletkörön belül
egyes termékek értékesítéséhez, illetve tevékenységek végzéséhez nem járul
hozzá, a jegyző a működési engedélyen megtiltja a termék értékesítését, illetve a
tevékenység folytatását.
(7)	A működési engedély tartalmazza:
a)	a kereskedő nevét;
b)	a kereskedő székhelyének címét;
c)	a kereskedő adószámát, statisztikai számjelét;
d)	a kereskedő cégjegyzékszámát, illetve vállalkozói igazolványának számát;
e)	az üzlet nevét;
5
f)	az üzlet címét;
g)	az üzletkör megnevezését;
h)	az üzletkör jelzőszámát;
i)	az üzletkörhöz tartozó, de szakhatósági állásfoglalás alapján a forgalmazni
nem engedett termékek körét;
j) mozgóbolt esetén az árusításra engedélyezett területeket és az árusításra
kijelölt napokat.
(8)	A jegyző az üzletekről, az üzletek nyitva tartásáról nyilvántartást vezet.
A kereskedelmi tevékenységek folytatásának egyéb feltételei
4.	§
(1)	A kereskedőnek az árusítás helyén rendelkeznie kell - amennyiben jogszabály
másként nem rendelkezik, a saját előállítású termék kivételével - az árusított
termék eredetét hitelt érdemlően igazoló bizonylattal (számla, szállítólevél,
termékkísérő okmány stb.). Amennyiben a kereskedő a bizonylatokat az
adóhatósághoz bejelentett helyen - de nem az üzletben - őrzi, köteles az eredeti
bizonylatok másolatát az üzletben tartani. Az ellenőrzést végző hatóság
felhívására köteles az eredeti bizonylatokat három munkanapon belül bemutatni.
(2)	A kereskedő köteles biztosítani, hogy a vásárló a megvásárolni kívánt termék
jellegétől függően, annak méretét, súlyát, illetve használhatóságát az üzletben
ellenőrizhesse.
(3)	Az üzletekben jól látható és könnyen hozzáférhető helyen vásárlók könyvét kell
elhelyezni. A vásárlók a vásárlók könyvébe jegyezhetik be az üzlet működésével
kapcsolatos panaszaikat, bejelentéseiket és javaslataikat. A vásárlót e jogának
gyakorlásában megakadályozni vagy befolyásolni tilos. A bejegyzést a külön
jogszabályban meghatározottak szerint kell a kereskedőnek megvizsgálnia és az
intézkedésről harminc napon belül a vásárlót tájékoztatnia.
(4)	Üzlet nélkül folytatott kereskedelmi tevékenység esetén az adott tevékenységre,
kereskedelmi formára vagy módszerre vonatkozó külön jogszabályi
rendelkezések szerint a kereskedő köteles tájékoztatni a vásárlót a székhelyéről,
a panaszügyintézés helyéről, illetve módjáról, valamint az adott tevékenységre
vonatkozó sajátos rendelkezésekről.
(5)	A kereskedelmi szálláshelyeket és a vendéglátó üzleteket szolgáltatásaik
színvonalától függően - a külön jogszabályban foglaltak szerint - kategóriába
vagy osztályba kell sorolni. A turisztikai szolgáltatásokról, a vendéglátó
üzletekben forgalomba hozott készítményekről, azok áráról, kategóriájáról vagy
osztályáról a vendégeket tájékoztatni kell.
(6)	18. életévét be nem töltött személy részére szeszesitalt, szexuális terméket
valamint dohányterméket kiszolgálni, illetve értékesíteni tilos. Az e bekezdésben
meghatározott korlátozás érvényesítése érdekében a kereskedő feladatkörében
eljáró személy, kétség esetén - saját eljárási jogosultságának igazolását
követően - életkorának hitelt érdemlő igazolására hívhatja fel a terméket
6
vásárolni kívánó személyt. Az életkor megfelelő igazolásának hiányában a termék
kiszolgálását meg kell tagadni.
(7)	A (6) bekezdésben foglalt termékek forgalmazását külön jogszabály feltételekhez
kötheti, vagy korlátozhatja.
Az üzletek nyitva tartásának rendje
5.	§
(1)	Az üzlet nyitvatartási idejét a vásárlási szokások és a foglalkoztatottak érdekeinek
figyelembevételével a kereskedő állapítja meg.
(2)	A kereskedő köteles
a)	az üzlet nyitvatartási idejét a működési engedély iránti kérelem beadásakor,
illetve az abban bekövetkező változást, az azt megelőző öt munkanapon belül
a jegyzőnek írásban bejelenteni;
b)	az üzlet nyitvatartási idejéről és az abban bekövetkező változásokról a
vásárlókat tájékoztatni.
(3)	A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 125. §-ának (3)-(4)
bekezdésében meghatározott munkaszüneti napokon a vendéglátóüzletek,
kereskedelmi szálláshelyek, a virág-, az édességüzletek és az üzemanyagtöltő
állomások kivételével az üzletek nem tarthatnak nyitva. A tilalom alól, különösen
az idegenforgalmi szempontokra vagy a helyi hagyományokra tekintettel, az
illetékes települési (Budapesten a kerületi) önkormányzat képviselőtestülete - a
Kereskedelmi Ágazati Párbeszéd Bizottság véleményének kikérésével
rendeletben felmentést adhat, meghatározva a kereskedelmi tevékenység típusát
és ezen belül az üzletköröket.
(4)	A (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően december 24-én - a vendéglátó üzletek,
kereskedelmi szálláshelyek, a virág-, az édesség üzletek és az üzemanyagtöltő
állomások kivételével - az üzletek 14 óráig tarthatnak nyitva.
(5)	A jegyző bejelentés alapján vagy hivatalból - a lakók egészséges
életkörülményeinek és pihenéshez való jogának biztosítása érdekében - a külön
jogszabályban meghatározott veszélyes mértékű zaj esetén az üzlet éjszakai (22
óra és 6 óra közötti) nyitva tartását korlátozhatja. A korlátozás keretében a jegyző
a jogsértő állapot megszüntetéséig kötelező éjszakai zárva tartási időszakot
rendelhet el.
(6)	A külön jogszabályban meghatározott veszélyes mértékű zaj esetén a jegyző
megtilthatja vagy korlátozhatja a kereskedő számára a hirdetés vagy
figyelemfelhívás céljára szolgáló hanghatásokat okozó eszköz használatát, ha az
az emberek nyugalmát jelentős mértékben zavarja.
A jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokra vonatkozó szabályozás
6.§
7
(1)	A beszállítóval szemben a jelentős piaci erővel visszaélni tilos.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti visszaélésnek minősül különösen
a)	a beszállító indokolatlan megkülönböztetése;
b)	a beszállító értékesítési lehetőséghez való hozzáférésének indokolatlan
korlátozása;
c)	a tisztességtelen, a kereskedő számára egyoldalúan előnyős
kockázatmegosztást eredményező feltételek előírása a beszállítóval szemben,
különösen a kereskedő üzleti érdekeit is szolgáló - így raktározási,
reklámozási, marketing és más - költségek aránytalan áthárítása a
beszállítóra;
d)	a szerződéses feltételek beszállító hátrányára történő indokolatlan utólagos
megváltoztatása, illetve ilyen lehetőség kikötése a kereskedő részéről;
e)	a beszállítónak a kereskedővel kialakítandó üzleti kapcsolataira vonatkozó
feltételek előírása, különösen a legkedvezőbb feltételek alkalmazásának
kikötése, ennek visszamenőleges érvényesítése, illetve annak előírása, hogy
azonos időszakra adott termékre csak az adott kereskedőnek biztosítson
akciót;
f)	a különféle - különösen a kereskedő beszállítóinak listájára vagy
árukészletébe való bekerülésért, más, a beszállító által nem igényelt
szolgáltatásokért fizetendő - díjak egyoldalú felszámítása a beszállítónak;
g)	a szerződés felbontásával való fenyegetés, az egyoldalú előnyt jelentő
szerződéskötési feltételek kikényszerítése érdekében.
(3)	A jelentős piaci erő fennáll a beszállítóval szemben, ha az adott vállalatcsoport -
ideértve a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerinti anya- és leányvállalatok
összességét, közös beszerzés esetén pedig a beszerzési szövetséget létrehozó
vállalkozások összességét - kereskedelmi tevékenységéből származó előző évi
konszolidált nettó árbevétele (a továbbiakban: konszolidált nettó árbevétel)
meghaladja a 150 milliárd forintot, vagy a forgalma alapján megállapítható piaci
részesedése a kereskedelmi forgalomból a tíz százalékot.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározottakon túl akkor áll fenn a kereskedő jelentős
piaci ereje, ha a piac struktúrája, a piacra lépési korlátok léte, a vállalkozás piaci
részesedése, pénzügyi ereje és egyéb erőforrásai, kereskedelmi hálózatának
kiterjedtsége, üzleteinek mérete és elhelyezkedése, kereskedelmi és egyéb
tevékenységeinek összessége alapján a kereskedő vállalkozás, vállalatcsoport,
illetve beszerzési szövetség a beszállítóval szemben egyoldalúan előnyös
alkuhelyzetben van vagy abba kerül.
A kereskedelmi tevékenységek folytatásának ellenőrzése, jogkövetkezmények
7.	§
(1)	Az egyes kereskedelmi tevékenységek folytatására vonatkozó jogszabályi és
hatósági előírások megtartásának ellenőrzését a jegyző, illetve a külön
jogszabályokban meghatározott hatóságok végzik.
(2)	A jelentős piaci erővel rendelkező kereskedő a 6. § (1)-(4) bekezdése szerinti
visszaéléssel kapcsolatos felügyeletet a Gazdasági Versenyhivatal a
tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
8
LVII. törvényben (a továbbiakban: Tpvt.) foglalt versenyfelügyeleti eljárási
szabályok alkalmazásával végzi oly módon, hogy a jelentős piaci erővel történő
visszaélés alapján induló eljárásokban a határidők számításakor a Tpvt. 21. §-
ának megsértése esetén irányadó rendelkezéseket alkalmazza.
(3)	A 3. § (4) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételi feladatokat a Kormány
rendeletében meghatározott szerv látja el.
(4)	Amennyiben a kereskedő a kereskedelmi tevékenység folytatásához előírt
kötelezettségeinek nem tesz eleget
a)	a jegyző az üzlet ideiglenes bezáratásáról, azonnali bezáratásáról, az éjszakai
nyitva tartás korlátozásáról, éjszakai kötelező zárva tartási időszak
megállapításáról, az 5. § (6) bekezdésében meghatározott hanghatást okozó
eszköz használatának tiltásáról vagy korlátozásáról, illetve a működési
engedély visszavonásáról külön jogszabályban foglaltak szerint határozatban
dönt, amely határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható;
b)	az ellenőrzésre jogosult hatóság a külön jogszabályokban megállapított
jogkövetkezményt alkalmaz és a külön jogszabályban meghatározott mértékű
bírságot szabhat ki.
Záró rendelkezések
8.	§
(1)	Ez a törvény a kihirdetését követő hatodik hónap első napján lép hatályba.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a)	a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény;
b)	a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény módosításáról szóló 1989. évi
VI. törvény;
c)	a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény módosításáról szóló 1986. évi
18. törvényerejű rendelet;
d)	a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint
egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991.
évi XX. törvény 73. §-a;
e)	a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX.
törvény 103. §-a;
f)	a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény 24. §-ának b)
pontja;
g)	az Fgytv. 54. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja;
h)	a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű
közlemények magyar nyelvű közzétételéről szóló 2001. évi XCVi. törvény 6. §-
ának (5) bekezdése.
9. §
E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
9
(1)	a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény 15. §-ának (4) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(4) Felhatalmazást kap az OMH irányítását ellátó miniszter, hogy a
mérőeszközökre vonatkozó egyedi előírásokat tartalmazó szabályokat, a
mérőedényként használt palackok forgalomba hozatalának feltételeit, illetve az
előrecsomagolt iparcikkek és élelmiszerek megengedett tömeg- és
térfogatmértékeit és az ellenőrzés módszereit rendeletben állapítsa meg.”;
(2)	az Fgytv. 56/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a § a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Felhatalmazást kap a miniszter - hogy az érdekelt miniszterrel
egyetértésben - rendeletben állapítsa meg a kizárólag használati és kezelési
útmutatóval együtt forgalomba hozható áruk körét.
(4)	Felhatalmazást kap az iparért és a fogyasztóvédelemért felelős miniszter,
hogy a külön jogszabályban meghatározott termékek (termékkörök) használati és
kezelési útmutatójának tartalmára részletes szabályokat együttes rendeletben
állapítson meg.
(5)	Felhatalmazást kap a kereskedelemért és a fogyasztóvédelemért felelős
miniszter, hogy a fogyasztói forgalomba kerülő áruk ára, illetve szolgáltatások
díja feltüntetésének részletes szabályait együttes rendeletben állapítsa meg.”.
10. §
(1)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a)	az üzletek működési engedélye kiadásának rendjét és feltételeit, az üzletben
történő árusítás feltételeit, az engedélyezésben közreműködő szakhatóságok
körét, az engedélyben foglaltak megtartása ellenőrzésének szabályait,
valamint a jogszabályban előírt kötelezettségek be nem tartásának esetén
alkalmazandó jogkövetkezményeket;
b)	az üzleten kívüli kereskedés feltételeit;
c)	az utazásszervező és -közvetítő tevékenység végzésének feltételeit, valamint
a jogszabályban előírt kötelezettségek be nem tartásának esetén
alkalmazandó jogkövetkezményeket;
d)	a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításának feltételeit, a
szállásadók nyilvántartásba vételére, valamint a vendégkönyv vezetésére
vonatkozó részletes szabályokat, a szállásadók tájékoztatási és
adatszolgáltatási kötelezettségeit;
e)	a forgalomba hozható gyógynövények körét;
f)	a fogyasztói panaszok és kifogások vásárlók könyvében történő
dokumentálásának és intézésének rendjét;
g)	a Kormány rendeletében meghatározott szerv ellenőrzése során a vonatkozó
jogszabályok megsértése esetén kiszabható bírság megállapításának,
mértékének és felhasználásának részletes szabályait;
10
h)	a vásár- és piactartás részletes szabályait, a vásárrendező és piacfenntartó
tevékenységek végzésének, valamint korlátozásának részletes feltételeit;
i)	a közterületi értékesítés részletes feltételeit;
j) az automatából történő kereskedés részletes feltételeit;
rendeletben állapítsa meg.
(2)	Felhatalmazást kap a kereskedelemért felelős miniszter, hogy
a)	az egyes ipari, kereskedelmi és vendéglátóipari tevékenységek végzéséhez
szükséges szakképesítéseket;
b)	a nyilvántartásba vételre kötelezett áruk és szolgáltatások körét és az ezekre
vonatkozó kereskedelmi tevékenység gyakorlásának feltételeit;
c)	a kereskedelmi szakértői tevékenység folytatásának feltételeit;
d)	a vendéglátó üzletek kategóriába sorolásának, valamint ártájékoztatásának
szabályait;
e)	a mutatványos berendezések időszakos műszaki vizsgáztatásának rendjét
rendeletben állapítsa meg.
(3)	Felhatalmazást kap az energetikáért felelős miniszter, hogy
a)	a motorhajtó anyagok és egyes kőolajtermékek belföldi forgalmazásának
feltételeit;
b)	a gépjármű-hajtóanyagok minőségi követelményeit
rendeletben állapítsa meg.
(4)	Felhatalmazást kap a turizmusért felelős miniszter, hogy
a)	az utazásszervezői szakmai minősítő vizsga követelményeit;
b)	a kereskedelmi és fizető-vendéglátó szálláshelyek osztályba sorolásának
feltételeit, valamint a falusi szálláshelyek minősítésének szabályait;
c)	a Regionális Idegenforgalmi Bizottságok, valamint ezek munkaszervezeteinek
feladatait;
d)	az idegenvezetői tevékenység szabályait;
e)	az idegenforgalmi tevékenységek végzéséhez szükséges szakképesítéseket;
f)	a lovas szolgáltatás végzésének feltételeit
rendeletben állapítsa meg.
(5)	Felhatalmazást kap a települési (Budapesten a kerületi) önkormányzat
képviselőtestülete, hogy az 5. § (3) bekezdésében meghatározottaknak megfelelően
rendeletben felmentést adjon a nyitvatartási tilalom alól.
11
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Európai Unió tagországaiban a kereskedelem igazgatására vonatkozó
szabályozás nemzeti hatáskörbe tartozik, de ezen előírásoknak minden korlátozás
nélkül ki kell elégíteniük az Európai Közösséget létrehozó szerződésben rögzített -
így a közös kereskedelempolitikára (IX. cím) vonatkozó - alapelveket, amely szerint
"a tagállamok és a Közösség a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság
elvével összhangban tevékenykednek”. A nemzeti szabályozásoknak tiszteletben kell
tartaniuk az áruk, szolgáltatások, személyek és tőke szabad mozgásának közösségi
jogi alapelveit is. Ezen túl az e területet érintő előírások az EU országaiban, sőt
esetenként még azok régióiban is eltérőek.
Az EU kereskedelemre vonatkozó dokumentumai minden esetben hangsúlyozzák,
hogy a tagállamoknak a kereskedelmi vállalkozások számára olyan szabályozásokat
kell kialakítaniuk, amelyek egyszerűek, betarthatók, s egyenlő esélyeket teremtenek
a belső piacon. Különösen fontos ez azért, hogy az ágazatban működő rendkívül
nagyszámú mikro-, kis-, és középvállalkozás is nyomon tudja követni a
követelményeket. Az új törvény megalkotásával e követelmény teljesül.
A törvényjavaslat keretjellegű szabályozása a kereskedelmi tevékenység
folytatásának alapvető feltételeit határozza meg.
Az új szabályozás egyik legfontosabb célja, hogy a belkereskedelemről szóló 1978.
évi I. törvény elavult, részben kiüresedett fogalmait, meghatározásait - az új
kereskedelmi értékesítési formáknak megfelelő - korszerű, a gyakorlatban
alkalmazható meghatározásokkal váltsa fel, továbbá alapot teremtsen az egyes
kereskedelmi értékesítési formákra vonatkozó igazgatási előírások megalkotásához.
A belkereskedelemről szóló törvény megalkotásakor alapvetően ágazati jelleget
hordozott. Az elmúlt 26 év alatt ugyanakkor részben a kereskedelem területén,
részben a jogalkotás területén, pl. az EU előírásoknak a hazai joganyagba való
átültetése kapcsán, olyan változások következtek be, amelyek kiüresítették a
jogszabályt. A törvény eredetileg a központilag irányított, többségében állami,
szövetkezeti tulajdonban álló kereskedelmi rendszeren alapult, azóta a privatizáció, a
szabályozás deregulációja és a tevékenységek liberalizációja teljesen átformálta a
tulajdoni és szervezeti viszonyokat. A gazdaságban a kereskedelmi tevékenység
mind a tulajdonosi viszonyokat, mind a kereskedelmi formákat tekintve megújult. A
törvényből - ezzel párhuzamosan - kikerültek a fogyasztóvédelem és a gazdasági
verseny területére, valamint a reklámra vonatkozó előírások.
A belkereskedelemről szóló törvényt felváltó törvényjavaslatból elhagyásra kerülnek
a ma már nem, vagy nehezen értelmezhető fogalmak, ugyanakkor beépülnek olyan
eddig nem szabályozott fogalmak, mint például a jelentős piaci erő. A Javaslatba
egyes tevékenységek, mint a kereskedelmi ügynöki tevékenység, internetes
kereskedelem, csomagküldés tartalmi, fogalmi meghatározásai már a korszerűsödő
kereskedelmi folyamatokhoz igazodóan kerülnek be.
Törvényi szinten kerül rögzítésre, hogy kereskedelmi tevékenység fő szabályként
működési engedéllyel rendelkező üzletben folytatható, amely a legálisan működő
12
kereskedők védelme és a feketekereskedelem visszaszorítása érdekében már
jelenleg is a szabályozás egyik legfontosabb alapelve. Szintén a törvénytervezet
határozza meg az üzleti árusítás alóli kivételek alapeseteit.
Az üzletek nyitva tartásának kérdése folyamatos feszültségforrás, ugyanis a
jelenlegi, viszonylag liberális szabályozást mind a szakszervezetek, mind a
vállalkozások támadják.
Az Európai Unió tagországaiban megfigyelhető valamilyen liberalizációs szándék a
szabályozásban, azonban nincsen egységes nyitvatartási rend.
Az ünnepi nyitva tartásra vonatkozóan a legtöbb tagállamban vannak előírások,
azonban ezek függnek az alkalmazotti és a fogyasztói érdekvédelem súlyától, a
vásárlási szokásoktól, valamint az ország kulturális hagyományaitól.
A törvényjavaslat a nemzetközi tapasztalatokat és tendenciákat, valamint az
állampolgári jogok országgyűlési biztosának ajánlásait alapul véve, továbbá
figyelemmel a hazai vásárlói szokásokra és igényekre, a nyitva tartással
kapcsolatosan továbbra is csak az alapelveket rögzíti. Az üzlet nyitvatartási idejét a
vásárlási szokások és a foglalkoztatottak érdekeinek és a Munka Törvénykönyve
előírásainak figyelembe vételével a kereskedő állapítja meg, amely a vállalkozás
szabadsága és a versenyképesség javítása tekintetében lényeges kérdés. A
kereskedelmi vállalkozások, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások számára
a működőképesség megtartásához, vagy javításához fontos eszköz, hogy a
kereskedő az üzlet nyitva tartását a vásárlói, turisztikai igényekhez - a lehetőségek
szerint rugalmasan - alkalmazkodva állapítsa meg. Versenypolitikai szempontból a
vállalkozó számára jelentősége van annak is, hogy - a jelenleg alkalmazott
gyakorlathoz hasonlóan - lehetőséget kapjon a vasárnapon történő nyitva tartásra is,
figyelemmel arra, hogy a piackutatások eredménye szerint jelenleg a vásárlók
körében elterjedt és megszokott jelenség az e napon való vásárlás. Munkaszüneti
napokra vonatkozóan a törvényjavaslat - meghatározott kivételekkel - megtiltja a
nyitva tartást. December 24-re a tervezet előírja, hogy az üzletek e napon 14 óráig
tarthatnak nyitva.
Az éjszakai (éjjel 22 óra és reggel 6 óra között) nyitva tartást a jegyző a lakók
pihenéshez való jogának biztosítása érdekében, a külön jogszabályokban
meghatározott szempontok - zajra vonatkozó környezetvédelmi előírások -
figyelembevételével korlátozhatja.
A törvényjavaslat bevezeti a kereskedelemben a jelentős piaci erő fogalmát, amely
elsősorban magatartási jellegű korlátozó rendelkezéseket mond ki az ezzel
rendelkező kereskedőkre.
A jelentős piaci erő olyan piaci helyzet, amelynek következtében a kereskedő a
beszállítók számára a termékeik végső fogyasztókhoz való eljuttatása során
ésszerűen megkerülhetetlen, illetve pótolhatatlan szerződéses partnerré válik. A
kereskedő az aszimmetrikus hatalmi helyzetéből, tárgyalási pozíciójából adódóan
képes lehet kirívóan egyenlőtlen jövedelemelosztást kikényszeríteni a beszállítótól,
ami nem kizárólag a nagyobb hatékonyságon alapuló jövedelemtöbblet realizálását
szolgálja, hanem közvetett módon a kereskedelmi kis- és középvállalkozások piaci
pozícióját is hátrányosan érinti.
A jelenleg alkalmazott joggyakorlat szerint gazdasági erőfölényes helyzetet általában
30 %-os érékesítési piaci részesedés felett lehet csupán kimutatni. A disztribúciós
13
folyamatokban a jelentős piaci erőből fakadó piaci jelenségek általában már
alacsonyabb, becslések szerint 5-10%-ot elérő értékesítési piaci részesedés esetén
is kimutathatóak. A törvényjavaslat meghatározza a jelentős piaci erő mértékét, és
azokat a körülményeket, amelyek megvalósulása esetén a jelentős piaci erő
fennállását vélelmezni kell.
A szabályozás egyik eleme a jelentős piaci erővel való visszaélés tilalma. Így a
tervezet a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló
1996. évi LVII. törvénynek „A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmáról”
szóló előírásain túli esetben, már a jelentős piaci erő megléte esetén is tiltja az ezzel
való visszaélést. Ezzel védelmet biztosít mind közvetlenül a mikro-, kis- és közepes
méretű beszállítóknak, mind pedig közvetetten a kisebb méretű versenytársaknak,
hiszen ezzel mérséklődik ezek piacról való kiszorulásának veszélye is.
A jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozással szemben a mikro-, kis- és
középvállalkozó beszállítók kiszolgáltatott helyzetben vannak. A beszállítói
kiszolgáltatottság alapvető oka, hogy míg egy-egy beszállító a kereskedő értékesítési
forgalmából töredéknyi részesedéssel rendelkezik, addig az érintett beszállító
értékesítésének jelentős hányada történhet egy-egy jelentős piaci erővel rendelkező
kereskedelmi vállalkozói hálózatán keresztül. Ez azzal a következménnyel jár, hogy
a kereskedő megkerülhetetlen szerződéskötési partnerré válik a beszállító számára,
s a vevő (kereskedő) egyoldalúan előnyös alkupozícióra tesz szert ez által. Az
egyoldalúan előnyös alkupozíció esetén a beszállító érdekérvényesítési képessége
gyenge, ezért kiszolgáltatottá válik. Kiszolgáltatottsága folytán a vevő (kereskedő)
által diktált árakat kénytelen alkalmazni, ezáltal - jövedelem kiesése folytán -
fejlesztési, innovációs lehetőségei lényegesen csökkennek, versenyképessége
romlik.
Ez a helyzet a magyar kis- és középvállalkozások számára - amelyek jellemzően
alultőkésítettek, s nyugat-európai versenytársaikhoz képest alultámogatottak -
különösen hátrányos következményekkel járhat.
Mindezeket figyelembe véve szükséges, hogy törvényi szinten kerüljön
szabályozásra a jelentős piaci erővel történő visszaélés tilalma.
A törvénytervezet szerint a kereskedelmi tevékenységek folytatásának ellenőrzése,
indokolt esetben történő szankcionálása - a jegyzők, a fogyasztóvédelmi
felügyelőségek, és a külön jogszabályokban meghatározott hatóságok által - a külön
jogszabályokban előírtakkal összhangban kerül megállapításra. A jelentős piaci
erővel történő visszaéléssel kapcsolatos felügyeleti feladatokat a Gazdasági
Versenyhivatal látja el.
A törvénytervezet hatályon kívül helyezi a belkereskedelemről szóló 1978. évi I.
törvényt. A belkereskedelemre vonatkozó szabályozás kerettörvényét még ma is az
1978. évi I. törvény jelenti. E törvény olyan „ágazati” törvény, amely egyrészt nem
felel meg a törvényalkotás alkotmányos követelményeinek, másrészt valódi
keretszabályozásnak sem tekinthető, hiszen nem tartalmazza azokat az alapvető
garanciális szabályokat, amelynek részleteit a Kormány vagy a hatáskörrel
rendelkező miniszter alacsonyabb szintű jogszabály megalkotásával végre tudna
hajtani. A hatályos törvény ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 2. §-
ával is, amelynek értelmében törvény állapítja meg a gazdaság működésére és
jogintézményeire vonatkozó alapvető szabályokat, illetve az állampolgárok alapvető
14
jogait, kötelezettségeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk
eljárási szabályait.
A jelzett követelményrendszerhez képest jogi szempontból nyilvánvalóan aggályos a
belkereskedelmi törvény 40. §-a is, amely arról rendelkezik, hogy a törvény
végrehajtásáról a Kormány gondoskodik, ennek keretében a miniszter egyes
belkereskedelmi tevékenységek folytatásának feltételeit meghatározhatja. E
felhatalmazás alapján került sor viszonylag nagy számú kormányrendelet és
számtalan, a forgalmazás különböző területeit érintő miniszteri rendelet kiadására
anélkül, hogy a belkereskedelmi törvény tartalmazná a kereskedelmi tevékenység
folytatásának azon törvényi szintű rendezést igénylő szabályait, amelyek
végrehajtásáról gondoskodni kell. A jelenleg hatályos felhatalmazás nem tartalmazza
egyértelműen a felhatalmazás jogosultját, sem annak tárgyát, kereteit (korlátait),
illetve nem érvényesíti a szubdelegáció tilalmát. Mindezekre figyelemmel a tervezet
megadja azokat a felhatalmazásokat, amelyek alapján a jelenleg hatályos és a
megalkotandó alacsonyabb szintű jogszabályok kiadhatók és a jogalkalmazás során
érvényesíthetők lesznek.
15
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A törvénytervezet hatálya kiterjed a kereskedelmi tevékenység folytatására és
ellenőrzésére. A törvényjavaslat hatálya azonban a kereskedelmi tevékenységet - a
jelenlegi előírásokkal összhangban - tágan értelmezi, vagyis magában foglalja a
hagyományos kereskedelmi tevékenységen túl a vendéglátás, a turisztika és a
kereskedelmi szolgáltatás területét is. Nem tartoznak viszont a törvény hatálya alá a
külön jogszabályokban, így az egészségügyi joganyagban szabályozott kereskedelmi
tevékenységek (gyógyszerek forgalmazása), tekintettel azok specifikus szabályozási
kritériumaira.
A 2. §-hoz
A Javaslat pótolja azt a hiányosságot, amelyet korábban a kereskedelmi
tevékenység szempontjából lényeges meghatározások hiánya okozott. Ezek döntő
többsége már szerepelt az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység
folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendeletben. Nagy jelentőségű
az értelmező rendelkezések törvényi meghatározása, ugyanis az ágazathoz
kapcsolódó fogalomrendszer - a széleskörű társadalmi, vásárlói kapcsolat révén -
gyakran keveredik a köznapi, felületes szóhasználattal, ami esetenként még a
jogalkalmazás során is bizonytalanságot okoz, sértve a jogbiztonság követelményét.
A tervezetben, a már bevezetett fogalmakon túlmenően számos olyan fogalom is
nevesítésre kerül, amely eddig jogszabályban nem volt meghatározva, kizárólag a
szakma által használt fogalmi körben funkcionált.
Új meghatározásként szerepel ezen kívül a jelentős piaci erő, a beszállító,
beszerzési szövetség fogalma.
A 3. §-hoz
A tervezet alapszabályként rögzíti, hogy - nem érintve a határon átnyúló egyedi
tranzakciókat - kereskedelmi tevékenység üzletben folytatható. Ennek megfelelően a
kereskedelmi tevékenység folytatásának általános feltételeit szükségszerűen törvényi
szinten kell meghatározni azzal, hogy melyek azok a speciális kereskedelmi
tevékenységek, amelyekhez a törvény biztosítja az eltérő szabályozás kialakításának
lehetőségét.
A vállalkozásbarát közigazgatási ügyintézés elemeként e paragrafus tartalmazza az
„egyablakos” eljárás lefolytatását, amikor meghatározza a jegyző számára az egy
hatósági eljárásban történő engedélyezési eljárást.
A 4. §-hoz
A kereskedelmi tevékenység folytatásának szabályozása figyelembe veszi, hogy az
áruforgalmi lánc végső eleme a kereskedő, aki közvetlen kapcsolatban áll a
vásárlóval, ezért előírja a tervezet, hogy a vásárló részére a megvásárolni kívánt áru
méretének, súlyának és használhatóságának ellenőrzését a kereskedőnek
biztosítania kell.
A Javaslat ugyancsak szabályozza az üzlet munkájával kapcsolatos panaszok,
bejelentések és javaslatok bejegyzésére szolgáló vásárlók könyvének alkalmazását.
16
A törvényjavaslat előírja a szállodák, szálláshelyek és a vendéglátó üzletek osztályba
sorolásának kötelezettségét. Az osztályba sorolás alapja a szolgáltatás színvonala.
Az 5. §-hoz
Az üzlet nyitvatartási idejét, a vásárlási szokások és a foglalkoztatottak érdekeinek
figyelembe vételével - beleértve a heti pihenőnapon (vasárnap) való nyitva tartást is
- a kereskedő állapítja meg.
A Munka Törvénykönyvében megállapított munkaszüneti napokon a
vendéglátóüzletek, kereskedelmi szálláshelyek, a virág-, az édességüzletek és az
üzemanyagtöltő állomások kivételével az üzletek nem tarthatnak nyitva. A tilalom alól
a helyi hagyományokra és az idegenforgalmi érdekekre tekintettel, az önkormányzat
képviselőtestülete - a Kereskedelmi Ágazati Párbeszéd Bizottság véleményét
kikérve - rendeletben felmentést adhat. A tervezet előírja , hogy az üzletek december
24-én 14 óráig tarthatnak nyitva.
Az illetékes önkormányzat jegyzője közérdekből (környezetvédelmi szempontok
alapján, a zajterhelés csökkentése érdekében, a lakók életkörülményeinek
biztosítása céljából) az üzletek nyitva tartását - este 10 óra és reggel 6 óra között -
korlátozhatja. E megoldás előnye, hogy érvényesíti a liberalizált kereskedelmi
szabályozás elvét, ugyanakkor kivételesen, közérdekből helyi szinten lehetővé teszi
a társadalmi szükségleteknek megfelelő - az éjszakai időszakra vonatkozó -
nyitvatartási (zárvatartási) szabályok alkalmazását, illetve az egészséges
környezethez és a pihenéshez való jog biztosítását.
A tervezet lehetőséget biztosít a jegyző számára arra is, hogy veszélyes mértékű zaj
esetén megtiltsa vagy korlátozza a hirdetés vagy figyelemfelhívás célját szolgáló
eszközök használatát, ha ez az emberek nyugalmát zavarja.
A 6. §-hoz
A jelentős piaci erő a gazdasági hatalom egy speciális fajtája. Megléte a gazdasági
erőfölényhez hasonlóan nem verseny- és jogsértő, csak a vele való visszaélés
minősíthető sérelmesnek.
Mindezeket figyelembe véve szükséges, hogy törvényi szinten legyen szabályozva a
jelentős piaci erővel történő visszaélés tilalma.
A törvénytervezet kimondja, hogy a beszállítóval szemben a jelentős piaci erővel
visszaélni tilos.
A tervezet meghatározza továbbá a jelentős piaci erővel való visszaélés eseteit,
valamint a jelentős piaci erő fennállásának megállapításához szükséges feltételeket.
A 7. §-hoz
A tervezet igazodva a kereskedelmi tevékenység sajátos struktúrájához
meghatározza azokat a szervezeteket, amelyek jogosultak a tevékenység
ellenőrzésére, így elsősorban az üzlet helye szerint illetékes jegyzőt és a
Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget, valamint a területi fogyasztóvédelmi
felügyelőségeket hatalmazza fel e feladat ellátására. A jelentős piaci erővel
rendelkező vállalkozások visszaélésével kapcsolatos vizsgálatokat - a gazdasági
erőfölénnyel való visszaélés vizsgálatához hasonlóan - a Gazdasági Versenyhivatal
végzi. Arra az esetre, ha a kereskedő a kereskedelmi tevékenység folytatásához
17
előírt kötelezettségeknek nem tesz eleget, a tervezet a jegyző és az ellenőrzésre
jogosult hatóság számára, a külön jogszabályban foglaltak szerint,
jogkövetkezmények alkalmazását teszi lehetővé. A tervezet a jelenleg hatályos
alacsonyabb szintű jogszabályból a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló törvénnyel összhangban beemeli azt az intézkedést,
hogy a jegyző által hozott intézkedések fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatók.
A 8-9. § - okhoz
A törvény hatályba lépésével egyidejűleg szükségessé válik a belkereskedelemről
szóló 1978. évi I. törvény és módosításai hatályon kívül helyezése. Szintén hatályát
vesztik a (2) bekezdésben szereplő jogszabályok belkereskedelmi törvényre
vonatkozó rendelkezései.
A törvény a kihirdetését követő hatodik hónap első napján lép hatályba, ezáltal kellő
időt biztosít, különösen a vállalkozások számára szükséges felkészüléshez.
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) módosítását és ennek
keretében új felhatalmazó rendelkezések megalkotását az indokolja, hogy a hatályos
törvény felhatalmazása alapján nem lehet meghatározni az egyes termékek
használati útmutatójára vonatkozó részletes szabályokat.
A Fgytv. módosítása indokolt továbbá a fogyasztói ár feltüntetésére vonatkozó
végrehajtási rendelet kiadása, esetleges módosítása érdekében. Jelenleg a
fogyasztói forgalomba kerülő áruk és szolgáltatások árának feltüntetéséről szóló
7/2001. (III.29.) GM rendelet (ami a 98/6/EK irányelv átültetése) a
belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény felhatalmazása alapján került kiadásra.
A 10. §-hoz
A törvénytervezet lényegében keretjellegű, ezért a végrehajtással kapcsolatos jogi
szabályok megalkotására - az egyes konkrét témák, szakterületek tekintetében -
vonatkozó jogalkotási kötelezettségek a felhatalmazó rendelkezésekben kerülnek
meghatározásra. A felhatalmazó rendelkezések összhangban vannak a kialakítandó
kereskedelmi igazgatás struktúrájával, illetve lehetőséget adnak a jelenlegi igazgatási
előírások szakmai szempontból indokolt átdolgozására, újragondolására. E
megfontolások alapján kormányrendelet keretében rendezhető pl. a közterületi
értékesítésre vonatkozó szabályok megalkotása annak érdekében, hogy az üzleten
kívül, közterületen végzett kereskedelmi tevékenységre csak korlátozott
termékkörben és időintervallumban nyíljon lehetőség. Az erre vonatkozó szabályok
megalkotása a legálisan működő kereskedők érdekében feltétlenül indokolt, de
hatékony eszköz lehet a feketekereskedelem visszaszorítása érdekében végzett
kormányzati erőfeszítés jogi úton történő megerősítésére is. Kormányrendelet
keretében kerülnek továbbá meghatározásra a kereskedelem-felügyelet működtetési
és intézményi feltételei, valamint a bírság felhasználásának részletes szabályai.
A felhatalmazó rendelkezések ugyanakkor, csak olyan szabályok megalkotásának
kötelezettségét írják elő, amelyek a törvény hatályára vonatkozó rendelkezésekben
feltüntetett ágazati területeket érintik, egyéb - más jogterülteket érintő - kérdések
tekintetében nem tartalmaz rendelkezéseket.
A kereskedelmért felelős miniszter rendeletben szabályozza az ágazathoz
kapcsolódó szakképesítési követelményeket, az egyes kereskedelmi
tevékenységekre vonatkozó speciális előírásokat és a szakértői tevékenység
18
folytatásának feltételeit. A vendéglátó üzletekre vonatkozó és az ártájékoztatási
kötelezettségre is kiterjedő előírásokat miniszteri rendeletben kell szabályozni.