﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/17797. számú
törvényjavaslat
az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő
korrupció elleni küzdelemről szóló, 1997. május 26-án kelt egyezmény kihirdetéséről
Előadó: dr. Petrétei József
igazságügy-miniszter
Budapest, 2005. október
2
2005. évi .... törvény
az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő
korrupció elleni küzdelemről szóló, 1997. május 26-án kelt egyezmény kihirdetéséről
1.	§ Az Országgyűlés az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak
tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló, 1997. május 26-án kelt egyezményt e
törvénnyel kihirdeti.
2.	§ Az egyezmény hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
„EGYEZMÉNY
az Európai Unióról szóló szerződés K. 3. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján, az
Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő
korrupció elleni küzdelemről
Az egyezmény MAGAS SZERZŐDŐ FELEI, AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAI,
hivatkozva az Európai Unió Tanácsának 1997. május 26-i jogi aktusára,
mivel a tagállamok az igazságügyi együttműködés javítását a korrupció elleni küzdelemben
közös érdeknek tartják, amely a Szerződés VI. címében meghatározott együttműködés körébe
tartozik,
mivel a Tanács 1996. szeptember 27-i jogi aktusával olyan jegyzőkönyvet hozott létre, amely
különösen olyan korrupciós cselekedetek ellen irányul, amelyek nemzeti vagy közösségi
tisztviselőket érintenek, és károsítják vagy valószínűleg károsíthatják az Európai Közösségek
pénzügyi érdekeit,
mivel a tagállamok közötti, büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés javítása
céljából szükséges az, hogy az említett jegyzőkönyvnél tovább menjenek és egy olyan
egyezményt hozzanak létre, amely az Európai Közösségek tisztviselőit, illetve általában a
tagállamok tisztviselőit érintő korrupciós cselekedetek ellen irányul,
azzal az óhajjal, hogy ezen egyezmény következetes és hatékony alkalmazását az Európai
Unióban mindenütt biztosítsák,
A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:
1.	cikk
Fogalommeghatározások
Ennek az egyezménynek az alkalmazásában:
3
a)	„tisztviselő” bármely közösségi vagy nemzeti tisztviselő, ideértve egy másik tagállam
bármely nemzeti tisztviselőjét;
b)	„közösségi tisztviselő”:
—	az a személy, aki az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti
szabályzata és az e Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási
feltételek értelmében tisztviselő vagy egyéb szerződéses munkavállaló,
—	az a személy, akit a tagállamok vagy bármely köz- vagy magánjogi szervezet
az Európai Közösségekhez helyeznek és, aki az európai közösségi
tisztviselőkével vagy egyéb alkalmazottakéval egyenértékű feladatokat lát el.
Az Európai Közösségeket létrehozó szerződések értelmében felállított szervek tagjait
és e szervek személyzetét közösségi tisztviselőként kell kezelni, amennyiben az
Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az e Közösségek egyéb
alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek nem vonatkoznak rájuk;
c)	„nemzeti tisztviselő” az adott tagállam büntetőjoga alkalmazása tekintetében azon
tagállam nemzeti jogszabályaiban meghatározott „tisztviselő” vagy „hivatalos
személy”, amely tagállamban a kérdéses személy e feladatot ellátja.
Mindazonáltal, abban az esetben, ha egy másik tagállam által kezdeményezett eljárás
egy tagállam tisztviselőjét érinti, az előbbi csak annyiban köteles a nemzeti tisztviselő
meghatározását alkalmazni, amennyiben az a meghatározás saját nemzeti
jogszabályaival összeegyeztethető.
2.	cikk
Passzív korrupció
(1)	Ezen egyezmény alkalmazásában az a tisztviselő, aki szándékosan, közvetlenül vagy
közvetítő útján bármilyen előnyt kér, vagy az előnyt elfogadja a maga vagy harmadik személy
javára, vagy ilyen előny ígéretét elfogadja azért, hogy hivatali kötelességét megszegve,
hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen vagy ne
tegyen, passzív korrupciót követ el.
(2)	Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1)
bekezdésben említett típusú magatartás bűncselekménynek minősüljön.
3.	cikk
Aktív korrupció
(1)	Ezen egyezmény alkalmazásában bárki, aki szándékosan, közvetlenül vagy közvetítő
útján bármiféle előnyt ígér vagy ad egy tisztviselőnek a maga vagy harmadik személy javára
4
azért, hogy a tisztviselő, hivatali kötelességét megszegve, hatáskörébe tartozó intézkedést
vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen vagy ne tegyen, aktív korrupciót követ el.
(2) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1)
bekezdésben említett típusú magatartás bűncselekménynek minősüljön.
4.	cikk
Asszimiláció
(1)	Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy
büntetőjogában a 2. és a 3. cikkben említett azon bűncselekmények meghatározásait, amely
bűncselekményeket a kormányának miniszterei, parlamenti kamaráinak választott tagjai,
legfelsőbb bíróságainak tagjai vagy számvevőszékének tagjai, vagy azok sérelmére követtek
el hivataluk gyakorlása során, hasonlóképpen alkalmazzák azokban az esetekben, amelyekben
e bűncselekményeket az Európai Közösségek Bizottságának, az Európai Parlamentnek, az
Európai Bíróságnak és az Európai Közösségek Számvevőszékének tagjai követik el, vagy
azok tagjai sérelmére követik el hivataluk gyakorlása során.
(2)	Amennyiben egy tagállam különleges jogszabályokat alkotott azon cselekedetek és
mulasztások vonatkozásában, amelyekért a kormányának miniszterei felelősek az adott
tagállamban különleges politikai helyzetüknél fogva, akkor az (1) bekezdés nem
szükségszerűen alkalmazandó az ilyen jogszabályokra, feltéve, hogy a tagállam biztosítja,
hogy az Európai Közösségek Bizottságának tagjaira is kiterjed a 2. és 3. cikket végrehajtó
büntetőjogi jogszabály.
(3)	Az (1) és a (2) bekezdés nem érinti az egyes tagállamokban a büntetőeljárásra és az
illetékes bíróság meghatározására alkalmazandó rendelkezéseket.
(4)	Ami a mentességek felfüggesztését illeti, ez az egyezmény teljes összhangban
alkalmazandó az Európai Közösségeket létrehozó szerződések, az Európai Közösségek
kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv, a Bíróság alapokmánya és a
végrehajtásuk céljából elfogadott szövegek megfelelő rendelkezéseivel.
5.	cikk
Szankciók
(1)	Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 2. és
3.	cikkben említett magatartást és az arra való bűnsegélyt vagy felbujtást hatékony, arányos és
visszatartó erejű szankciókkal büntessék, beleértve, legalábbis súlyos esetekben, a kiadatást
megalapozó szabadságvesztéssel járó büntetéseket.
(2)	Az (1) bekezdés nem érinti a hatáskörrel rendelkező hatóság fegyelmi jogkörének
gyakorlását a nemzeti tisztviselővel vagy közösségi tisztviselővel szemben. A kiszabandó
szankció meghatározásakor a nemzeti büntetőbíróságok, nemzeti joguk elveivel összhangban,
5
figyelembe vehetik az ugyanazon személyre ugyanazon magatartás miatt már kiszabott
bármely fegyelmi szankciót.
6.	cikk
Vállalkozások vezetőinek büntetőjogi felelőssége
Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a vállalkozások
vezetőit vagy egy vállalkozáson belül döntési jogosultsággal rendelkező vagy ellenőrzést
gyakorló személyeket büntetőjogilag felelősségre lehessen vonni — a nemzeti jogban
meghatározott elvekkel összhangban — a korrupciónak e személyek felügyelete alá tartozó, a
vállalkozás érdekében eljáró személy által elkövetett, a 3. cikkben említett eseteiben.
7.	cikk
Joghatóság
(1)	Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket joghatóságának megállapítására
azon bűncselekmények tekintetében, amelyeket a 2., a 3. és a 4. cikkből fakadó
kötelezettségeivel összhangban állapított meg, amennyiben:
a)	a bűncselekményt teljesen vagy részben a saját területén követték el;
b)	az elkövető saját állampolgára vagy tisztviselője;
c)	a bűncselekményt egy az 1. cikkben említett személy sérelmére, vagy az Európai
Közösségek 4. cikk (1) bekezdésében említett intézményeinek egyik tagja sérelmére
követték el, aki egyúttal saját állampolgára;
d)	az elkövető közösségi tisztviselő, aki az Európai Közösség egyik intézményénél
dolgozik, vagy az Európai Közösségeket létrehozó szerződések értelmében létrehozott
szervezetnél, amelynek székhelye a kérdéses tagállamban található.
(2)	Minden tagállam a 13. cikk (2) bekezdésében említett értesítés során nyilatkozhat
arról, hogy nem, vagy csak különleges esetekben vagy feltételekkel alkalmazza az (1)
bekezdés b), c) és d) pontjában megállapított joghatósági szabályokat.
8.	cikk
Kiadatás és büntetőeljárás
(1)	Bármely tagállam, amely jogszabályai szerint nem adja ki saját állampolgárait,
meghozza a szükséges intézkedéseket, hogy megállapítsa joghatóságát azon bűncselekmények
tekintetében, amelyeket a 2., a 3. és a 4. cikkből fakadó kötelezettségeivel összhangban
állapított meg, ha a bűncselekményt állampolgára az állam területén kívül követi el.
6
(2)	Ha bármely tagállam egyik állampolgárát olyan bűncselekmény elkövetésével
vádolják egy másik tagállamban, amelyet a 2., a 3. és a 4. cikkből fakadó kötelezettségekkel
összhangban állapítottak meg, és azt a személyt e tagállam pusztán állampolgársága alapján
nem adja ki a másik tagállamnak, a tagállam az ügyet — amennyiben indokolt —
büntetőeljárás céljából illetékes hatósága elé terjeszti. A büntetőeljárás lefolytatásának
lehetővé tétele céljából a bűncselekménnyel kapcsolatos aktákat, információkat és
bizonyítékokat az 1957. december 13-i európai kiadatási egyezmény 6. cikkében
megállapított eljárás szerint kell átadni. A megkereső tagállamot értesíteni kell a megindított
büntetőeljárásról és annak kimeneteléről.
(3)	E cikk alkalmazásában az egy tagállam „állampolgára” kifejezést az adott állam által
az európai kiadatási egyezmény 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti nyilatkozattal, és
ugyanazon cikk (1) bekezdésének c) pontjával összhangban kell értelmezni.
9.	cikk
Együttműködés
(1)	Ha a 2., a 3. és a 4. cikkből fakadó kötelezettségekkel összhangban megállapított
bűncselekménnyel kapcsolatos bármely eljárás legalább két tagállamot érint, az érintett
államok hatékonyan együttműködnek a nyomozásban, a büntetőeljárás során és a kiszabott
büntetés végrehajtásában, például kölcsönös jogsegély, kiadatás, eljárás átadása vagy más
tagállamban kiszabott büntetés végrehajtása útján.
(2)	Amennyiben egynél több tagállamnak van joghatósága és lehetősége a hatékony
eljárásra egy azonos tényeken alapuló bűncselekmény tekintetében, az érintett tagállamok
együttműködnek annak eldöntésében, hogy melyikük indít büntetőeljárást az elkövető vagy
elkövetők ellen annak érdekében, hogy a büntetőeljárást — ha lehetséges — egyetlen
tagállamra koncentrálják.
10.	cikk
Ne bis in idem
(1)	A tagállamok alkalmazzák nemzeti büntetőjogukban a ne bis in idem szabályt, amely
szerint azon személy, akinek ügyében jogerős ítéletet hoztak az egyik tagállamban, nem
vonható büntetőeljárás alá egy másik tagállamban ugyanazon tények alapján, feltéve, hogy ha
szankció kiszabására került sor, azt végre is hajtották, illetve a végrehajtás folyamatban van,
vagy az már nem végrehajtható az ítélkező állam jogszabályai szerint.
(2)	A tagállam, amikor a 13. cikk (2) bekezdésében említett értesítést átadja, nyilatkozhat
arról, hogy az e cikk (1) bekezdése nem köti őt a következő egy vagy több esetben:
a)	ha a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tények teljes egészében vagy részben a saját
területén következtek be; az utóbbi esetben ez a kivétel nem alkalmazható, ha azok a
tények részben azon tagállam területén következtek be, amelyben az ítéletet hozták;
7
b)	ha a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tények a tagállam biztonsága vagy egyéb
alapvető érdekei ellen irányuló bűncselekménynek minősülnek;
c)	ha a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tényeket a tagállamnak egy hivatali
kötelességeit megszegő tisztviselője követte el.
(3)	Ha egy tagállamban ugyanazon tények alapján további büntetőeljárást indítanak egy
személy ellen, akinek a perében egy másik tagállamban már jogerős ítéletet hoztak, az utóbbi
tagállamban az említett tények alapján letöltött, bármilyen időtartamú szabadságvesztést be
kell számítani a kiszabott büntetésbe. A nemzeti jogszabályok által megengedett mértékben, a
szabadságvesztéssel nem járó büntetéseket is figyelembe kell venni, amennyiben
végrehajtották azokat.
(4)	Azok a kivételek, amelyek a (2) bekezdés szerinti nyilatkozat tárgyát képezhetik, nem
alkalmazhatók, ha az érintett tagállam ugyanazon tények alapján felkérte a másik tagállamot,
hogy indítson büntetőeljárást, vagy kiadta az érintett személyt.
(5)	A tagállamok között létrejött, tárgyhoz tartozó multilaterális vagy bilaterális
megállapodásokat és a megfelelő nyilatkozatokat ez a cikk nem érinti.
11.	cikk
Belső rendelkezések
Ezen egyezmény egyik rendelkezése sem akadályozza a tagállamokat az ebből az
egyezményből következő kötelezettségeken túlmutató belső jogi rendelkezések
elfogadásában.
12.	cikk
Bíróság
(1)	Ezen egyezmény értelmezéséről vagy alkalmazásáról a tagállamok között keletkezett
bármely vitát, amelynek kétoldalú megoldása nem bizonyult lehetségesnek, kezdeti
szakaszban a Tanácsnak az Európai Unióról szóló szerződés VI. címében foglalt eljárás
szerint kell megvizsgálnia a megoldás megtalálásának céljával. Amennyiben hat hónapon
belül nem találnak megoldást, az ügyet a vitában érintett valamely fél az Európai Bíróság elé
utalhatja.
(2)	Egy vagy több tagállam és az Európai Közösségek Bizottsága között, az 1. cikkel
kapcsolatban — de annak c) pontja kivételével — vagy a 2., a 3. és a 4. cikkel kapcsolatban
zajló bármely vitát, amennyiben az a közösségi jog kérdésére vagy a Közösségek pénzügyi
érdekeire vonatkozik, vagy az Európai Közösségeket létrehozó szerződések alapján felállított
intézmények vagy szervek tagjait vagy tisztviselőit érinti, és amelyet tárgyalások útján nem
lehetett rendezni, a vitában érintett felek egyike az Európai Bíróság elé utalhatja.
8
(3)	Az egyes tagállamok bármely bírósága felkérheti az Európai Bíróságot, hogy előzetes
döntést hozzon az 1-4. és 12-16. cikk értelmezésére vonatkozó, egy e bíróság előtt
folyamatban lévő olyan ügyben felmerült kérdésben, amelyben az Európai Közösségeket
létrehozó szerződések alapján felállított intézmények vagy szervek feladatuk gyakorlása során
eljáró tagjai vagy tisztviselői érintettek, ha a tagállam bírósága úgy látja, hogy ítéletének
meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére.
(4)	Az Európai Bíróság (3) bekezdésben előírt hatásköre attól függ, hogy az érintett
tagállam a 13. cikk (2) bekezdésében említett értesítés időpontjában vagy bármely azt követő
időpontban elfogadja-e azt magára nézve egy ilyen értelmű nyilatkozattal.
(5)	A (4) bekezdés szerinti nyilatkozatot tevő tagállam azokra a bíróságokra korlátozhatja
azt a lehetőséget, hogy az Európai Bíróságtól előzetes döntést kérjenek, amelyek határozata
ellen a nemzeti jog szerint nincs jogorvoslati lehetőség.
(6)	Az Európai Közösségek Bíróságának alapokmányát és eljárási szabályzatát alkalmazni
kell. Az alapokmánnyal összhangban a Bizottság, vagy bármely tagállam, függetlenül attól,
hogy tett-e a (4) bekezdés szerinti nyilatkozatot vagy nem, jogosult a (3) bekezdés alapján
felmerülő esetekben a Bíróság részére beadványokat vagy írásos észrevételeket benyújtani.
13.	cikk
Hatálybalépés
(1)	Minden tagállam saját alkotmányos követelményeivel összhangban fogadja el ezt az
egyezményt.
(2)	A tagállamok értesítik az Európai Unió Tanácsának főtitkárát azon eljárás
befejeződéséről, amelyet saját alkotmányos követelményeik határoznak meg ezen egyezmény
elfogadására.
(3)	Ez az egyezmény kilencven nappal az után lép hatályba, hogy az utolsó tagállam is
megtette a (2) bekezdésben említett értesítést.
(4)	Ezen egyezmény hatálybalépéséig a (2) bekezdésben említett értesítés átadásakor vagy
azután bármikor bármely tagállam tehet olyan nyilatkozatot, hogy a 12. cikk kivételével
alkalmazni fogja ezt az egyezményt azon tagállamokkal való viszonyában, amelyek
ugyanilyen nyilatkozatot tettek. Ez az egyezmény azon tagállam vonatkozásában, amely ilyen
nyilatkozatot tett, a nyilatkozat letétbe helyezését követő kilencven nap letelte után következő
hónap első napján válik alkalmazhatóvá.
(5)	Az a tagállam, amelyik nem tett a (4) bekezdésben említett nyilatkozatot, ezt az
egyezményt más szerződő tagállamok vonatkozásában kétoldalú megállapodások alapján
alkalmazhatja.
9
14.	cikk
Új tagállamok csatlakozása
(1)	Ehhez az egyezményhez minden olyan állam csatlakozhat, amely az Európai Unió
tagjává válik.
(2)	Ennek az egyezménynek az Európai Unió Tanácsa által a csatlakozó állam nyelvén
elkészített szövege hiteles.
(3)	A csatlakozási okiratokat a letéteményesnél kell letétbe helyezni.
(4)	Ez az egyezmény minden csatlakozó állam tekintetében a csatlakozási okirat letétbe
helyezését követő kilencven nap elteltével, illetve — amennyiben az említett kilencven nap
lejártával az egyezmény még nem lépett hatályba — az egyezmény hatálybalépésének napján
lép hatályba.
(5)	Amennyiben ez az egyezmény még nem lépett hatályba akkor, amikor a csatlakozási
okiratot letétbe helyezik, a csatlakozó államokra a 13. cikk (4) bekezdését kell alkalmazni.
15.	cikk
Fenntartások
(1)	Fenntartásokat nem lehet tenni, a 7. cikk (2) bekezdésében és a 10. cikk (2)
bekezdésében előírtak kivételével.
(2)	Bármely tagállam, amely fenntartással élt, a letéteményes értesítése útján teljes
egészében vagy részben bármikor visszavonhatja azt. A visszavonás abban az időpontban lép
hatályba, amikor a letéteményes kézhez kapja az értesítést.
16.	cikk
Letéteményes
(1)	Ennek az egyezménynek a letéteményese az Európai Unió Tanácsának főtitkára.
(2)	A letéteményes az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzéteszi az
elfogadásokról és csatlakozásokról, a nyilatkozatokról és fenntartásokról szóló információkat,
valamint az egyezménnyel összefüggő egyéb értesítéseket.
A fentiek hiteléül az alulírott teljhatalmú meghatalmazottak ezt az egyezményt az alább
kézjegyükkel látták el.
Kelt Brüsszelben, 1997. május 26-án,
egy eredeti példányban angol, dán, finn, francia, görög, holland, ír, német, olasz, portugál,
spanyol és svéd nyelven, a szövegek mindegyike egyformán hiteles; az eredeti példányt az
Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának levéltárában helyezik letétbe.
10
[ Aláírások ]”
3.	§ (1) A Magyar Köztársaság csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor az alábbi
fenntartásokat tette az egyezményhez:
-	A Magyar Köztársaság az egyezmény 7. cikk (2) bekezdése alapján kijelenti, hogy a 7.
cikk (1) bekezdés c) pontjában megállapított joghatósági szabályt nem fogja alkalmazni.
-	A Magyar Köztársaság az egyezmény 10. cikk (2) bekezdése alapján kijelenti, hogy a
10.	cikk (1) bekezdése nem köti, ha a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tények a
Magyar Köztársaság biztonsága vagy egyéb alapvető érdekei ellen irányuló
bűncselekménynek minősülnek [10. cikk (2) bekezdés b) pont].
-	A Magyar Köztársaság az egyezmény 10. cikk (2) bekezdése alapján kijelenti, hogy a
10.	cikk (1) bekezdése nem köti, ha a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tények a
Magyar Köztársaság egyik köztisztviselőjének tevékenysége során jöttek létre, és hivatali
kötelességével ellentétesek [10. cikk (2) bekezdés c) pont].
(2)	A Magyar Köztársaság csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor az alábbi
nyilatkozatot tette az egyezményhez:
A Magyar Köztársaság az Európai Bíróság joghatóságát az Európai Unióról szóló
szerződés 35. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerint fogadja el.
4.	§ (1) Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba.
(2)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az igazságügy-miniszter
gondoskodik.
INDOKOLÁS
Jelen törvényjavaslat tárgyát az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió
tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló, 1997. május 26-án kelt
egyezmény törvénnyel történő kihirdetése képezi.
Az Európai Unió tagállamai - felismerve, hogy a nemzeteken átívelő korrupció elleni harc
csak akkor lehet sikeres, ha a tagállamok belső joga egyaránt büntetni rendeli a külföldi
tisztviselők és a nemzetközi szervezetek tisztviselői által elkövetett korrupciós
bűncselekményeket - úgy határoztak, hogy nemzetközi egyezményt hoznak létre az Európai
Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni
hatékonyabb küzdelem érdekében.
Az egyezmény előírja, hogy minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket az
egyezményben meghatározott tisztviselők által elkövetett aktív és passzív korrupció
bűncselekménynek minősítése érdekében.
Az egyezmény alapján az a tagállam, amely nem adja ki saját állampolgárát, indokolt esetben
a saját hatósága elé terjeszti az ügyet büntetőeljárás lefolytatása végett. Ezzel kapcsolatban
megjegyezzük, hogy az Európai Unió tagállamai között a kiadatási eljárást felváltotta az
európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásról szóló, 2002. június 13-i,
2002/548/IB tanácsi kerethatározaton alapuló átadási eljárás.
Az egyezmény együttműködési kötelezettséget ír elő a tagállamok számára, ha a
büntetőeljárás legalább két tagállamot érint.
Az egyezmény rendelkezik arról, hogy a tagállamok alkalmazzák büntetőjogukban a ne bis in
idem (kétszeri büntetés tilalma) szabályát.
Az egyezmény értelmezéséről vagy alkalmazásáról a tagállamok között keletkezett bármely
vitát - ha a kétoldalú megoldás nem lehetséges, és az Európai Unióról szóló szerződés VI.
címében foglalt eljárás sem vezet eredményre - a vitában érintett fél az Európai Bíróság elé
utalhatja.
A 2001. évi CXXI. törvény a közélet tisztasága elleni bűncselekmények törvényi tényállásait
több ponton módosította, tekintettel arra, hogy az elmúlt évtizedben sorra születtek a
különböző nemzetközi szervezetekben a korrupcióval szembeni harmonizált, hatékony
büntetőjogi fellépés céljával készült egyezmények, így többek között az Európai Közösségek
tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről
szóló egyezmény is.
A büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából a Büntető Törvénykönyvről szóló
1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) XV. Fejezetének VII. Címe tartalmazza a közélet
tisztasága elleni bűncselekményeket, a VIII. Címe pedig (a Btk.-nak az 1998. évi LXXXVII.
törvénnyel történt módosítása óta) a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekményeket.
A Btk. ilyen irányú kibővítésének indoka az volt, hogy az Országgyűlés 1998-ban
megerősítette a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamai és
12
más államok által Párizsban, 1997. november 21-én elfogadott, a külföldi hivatalos személyek
megvesztegetése elleni küzdelemről szóló Egyezményt (amelyet később a 2000. évi XXXVII.
törvénnyel ki is hirdetett az Országgyűlés).
Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásról szóló 2002. június 13-
i,	2002/548/IB tanácsi kerethatározat a tagállamok között hatályban lévő kiadatási
egyezmények helyébe lépett. Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi
együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény II. fejezete rendelkezik az európai
elfogatóparancs végrehajtásáról. E törvény alapján, az Európai Unión belül - bizonyos
feltételek mellett - magyar állampolgár is átadható. Ugyancsak ez a törvény - összhangban a
Btk. 6. §-ával és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 579. §-ával - kimondja a
kétszeri büntetés tilalmát is.
Az egyezményhez fenntartást kizárólag a 7. cikk (2) bekezdésében és a 10. cikk (2)
bekezdésében foglaltak szerint lehet tenni. A fenntartások bejelentésére a csatlakozási okirat
letétbe helyezésekor volt lehetőség.
A 7. cikk (1) bekezdése meghatározza azokat az eseteket, amelyekben a tagállamok
megtesznek minden szükséges intézkedést joghatóságuk megállapítása érdekében. Tekintettel
arra, hogy a magyar büntetőjog nem ismeri a sértett/passzív alany állampolgársága alapján
meghatározott joghatóságot, a Magyar Köztársaság a 7. cikk (1) bekezdés c) pontjának
alkalmazását zárta ki fenntartásában.
A 10. cikk (1) bekezdése szerint a tagállamok alkalmazzák a ne bis in idem szabályt nemzeti
büntetőjogukban. A (2) bekezdés szerint e szabály alkalmazását nyilatkozatban ki lehet zárni
bizonyos esetekben. A Magyar Köztársaság a ne bis in idem szabály alkalmazását kizárta
azokra az esetekre nézve, amikor a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tények a tagállam
biztonsága vagy egyéb alapvető érdekei ellen irányuló bűncselekménynek minősülnek, illetve
amikor a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tények a tagállam egyik köztisztviselőjének
tevékenysége során jöttek létre és hivatali kötelességével ellentétesek.
Az egyezmény 12. cikk (4) bekezdése szerint a tagállamok nyilatkozhatnak arról, hogy az
Európai Bíróság hatáskörét elfogadják-e az egyezmény 1-3. és 12-16. cikkeinek értelmezésére
vonatkozó előzetes döntés meghozatalára. Tekintettel a 2088/2003. (V. 15.) Korm.
határozatra, e cikkhez a Magyar Köztársaság nyilatkozatában az Európai Bíróság joghatóságát
az Európai Unióról szóló szerződés 35. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározottak
szerint fogadta el.
Az egyezmény 90 nappal az után lép hatályba, hogy az utolsó tagállam - azon tagállamok
közül, amelyek az egyezmény megkötésekor, 1997-ben az EU tagjai voltak - értesíti az
Európai Unió Tanácsának főtitkárát azon eljárás befejeződéséről, amelyet saját alkotmányos
követelményei határoznak meg az egyezmény elfogadására. 2005. június 30-án utolsó ilyen
tagállamként Luxemburg ratifikálta az egyezményt, így az 2005. szeptember 28-án hatályba
lépett.
Az egyezményhez történő magyar csatlakozás tárgyában az Országgyűlés 31/2005. (IV. 27.)
OGY határozatával döntött, a Magyar Köztársaság csatlakozási okiratának letétbe helyezésére
2005. június 13-án került sor.