﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/17841. számú
törvényjavaslat
a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról
Előadó: dr. Petrétei József
igazságügy-miniszter
Budapest, 2005. október
1
2005. évi ... törvény
a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
módosításáról
1.	§
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 11. §-
ának (5) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(5) A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során három hivatásos bíróból
álló tanácsban ítélkezik. Ha az ügy különös bonyolultsága indokolja, a Legfelsőbb
Bíróság elrendelheti, hogy az ügyben öt hivatásos bíróból álló tanácsban járjon el.”
2. §
A Pp. 18. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(2) Ha ugyanannak a bíróságnak nincs olyan tanácsa, amelyre a kizárási ok nem
vonatkozik, vagy ha a kizárási ok a 14. § értelmében az egész bíróságra kiterjed, a
kizárás kérdésében a másodfokú bíróság, a megyei bíróságot mint másodfokú
bíróságot és a munkaügyi bíróságot érintő ok esetében az ítélőtábla, az ítélőtáblát mint
másodfokú bíróságot érintő ok esetében a Legfelsőbb Bíróság határoz.”
3. §
A Pp. 23. §-a (1) bekezdésének a) és e)-g) pontjai helyébe a következő
rendelkezések lépnek, a bekezdés az alábbi n) ponttal egészül ki, a jelenlegi n) pont
megjelölése pedig o) pontra változik:
[A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak:]
„a) azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke az ötmillió forintot
meghaladja, kivéve a házassági vagyonjogi pert, ha azt a házassági perrel együtt vagy
annak folyamán indítják meg;”
„e) a cégekkel kapcsolatos perek közül:
ea)	a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyző végzés hatályon kívül helyezése
iránt indított perek,
eb)	a cég létesítő okirata vagy annak módosítása érvénytelenségének,
hatálytalanságának vagy létre nem jöttének megállapítása iránti perek,
ec)	a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálata iránt indított perek,
ed)	a cégek és tagjaik (volt tagjaik) közötti, illetve a tagok (volt tagok) egymás közti
a tagsági jogviszonyon alapuló perek,
ee)	a gazdasági társaságban történő befolyásszerzéssel kapcsolatos perek, továbbá
2
ef a társaság tartozásaiért korlátozott felelősséggel tartozó tag (részvényes)
felelősségének korlátlanná minősítése iránti perek;
f)	a megyei bíróság által nyilvántartásba vett, cégnek nem minősülő szervezetekkel
kapcsolatos perek közül:
fa)	az ilyen szervezetek ellen a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv által
indított perek,
fb)	az ilyen szervezetek és tagjaik (volt tagjaik) közötti, illetve a tagok (volt tagok)
egymás közti a tagsági jogviszonyon alapuló perek;
g)	a személyhez fűződő jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények
érvényesítése iránt indított perek, ideértve az e jogok megsértése miatt indított
kártérítési pereket is, ha az előbbiekkel együtt vagy azok folyamán indítják meg;”
„n) az egészségügyi szolgáltatókkal kötött finanszírozási szerződésből eredő perek
[1997: LXXXIII. tv. 30. §];”
4.	§
A Pp. 45. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(2) A kijelölés kérdésében
a)	a megyei bíróság határoz, ha az összeütközés a területén levő helyi bíróságok
között merült fel, valamint ha a területén levő helyi bíróság kizárása esetén a területén
levő másik helyi bíróság kijelölhető;
b)	az a) pont alá nem tartozó esetekben az ítélőtábla határoz, ha az összeütközés a
területén levő helyi, megyei, illetve munkaügyi bíróságok között merült fel, továbbá ha
a területén levő helyi, megyei vagy munkaügyi bíróság kizárása esetén a területén levő
másik helyi, megyei vagy munkaügyi bíróság kijelölhető;
c)	az a) és b) pont alá nem tartozó esetekben a Legfelsőbb Bíróság dönt.”
5.	§
A Pp. 64. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az, akinek igénye érvényesítése céljából az ügyész, illetve a külön
jogszabállyal erre feljogosított személy vagy szervezet pert indított, a perben félként
vesz részt. A más által indított perbe az, aki a per megindítására külön jogszabály
alapján, illetve az 51. § a), b) pontjai alapján maga is jogosult lett volna, a felperes
pertársaként az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig perbe
léphet. Ha a pertársak perbeli cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek - az 51.
§ b) pontjára tekintettel történő perbelépés esetét kivéve -, a bíróság azokat a per
egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el.”
6.	§
A Pp. 67. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) bekezdés
számozása (4) bekezdésre változik:
3
„(3) Ügyvédjelölt (jogi szakvizsgával nem rendelkező jogi előadó) az ítélőtábla és a
Legfelsőbb Bíróság előtt - a 119. §-ban szabályozott esetet kivéve - nem járhat el.”
7.	§
A Pp. 73/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„73/B. § (1) Ha a jogi képviselet kötelező, a jogi képviselő közreműködése nélkül
eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan, kivéve a (2) bekezdésben
szabályozott eseteket, vagy ha a törvény az adott perbeli cselekményre nézve a
meghatalmazott útján történő eljárást kizárja.
(2)	A jogi képviselővel nem rendelkező fél által benyújtott - a 73/A. § a) pontjában
meghatározott - kérelem nem hatálytalan, ha:
a)	a fél a kérelem benyújtásával egyidejűleg költségmentesség iránti kérelmet
terjesztett elő, vagy
b)	a bíróság egyéb okból köteles elutasítani a kérelmet - ide nem értve a (4)
bekezdésben szabályozott esetet.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott esetekben a bíróság csak azután rendeli ki a
pártfogó ügyvédet a 73/A. § a) pontjában meghatározott kérelmet előterjesztő fél
részére, ha a kérelmet a (2) bekezdés b) pontjában említett okból nem utasítja el.
(4)	A 73/A. § a) pontjában meghatározott kérelmet a bíróság az eljárás bármely
szakában akkor is hivatalból elutasítja, ha a kérelmet előterjesztő fél a megszűnt jogi
képviseletének pótlásáról felhívás ellenére nem gondoskodik.”
8.	§
(1)	A Pp. 111. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha valamelyik fél meghal vagy megszűnik, az eljárás a jogutód perbelépéséig,
illetve perbevonásáig (61-62. §) félbeszakad, kivéve ha a jogviszony természete miatt
a jogutódlás kizárt.”
(2)	A Pp. 111. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A fél a per megszüntetése érdekében akkor is kérheti az eljárás folytatását, ha a
megszűnt félnek nincs jogutódja. A bíróság az ügygondnok költségeinek
megelőlegezését követően a fél kérelmére ügygondnokot rendel ki; az ügygondnok
kirendelésével az eljárás félbeszakadása megszűnik. Az eljárás a per megszüntetése
érdekében az ügygondnokkal szemben folyik tovább.”
9.	§
A Pp. 149. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
4
„(4) A felek közösen előterjesztett kérelmére a bíróság - ha annak feltételei
fennállnak - a pereket egyesíti. A kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek van
helye. Ha a bíróság a felek kérelmére a pereket egyesítette, utóbb az egyesítést nem
mellőzheti.”
10.	§
(1)	A Pp. 157. §-a a következő g) és h) pontokkal egészül ki:
[A bíróság a pert megszünteti:]
„g) a fél halála vagy megszűnése esetén, ha a jogviszony természete a jogutódlást
kizárja;
h)	a fél kérelmére, ha a megszűnt félnek nincs jogutódja.”
(2)	A Pp. 158. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(1) A bíróság a 157. § a), b) vagy g) pontja esetében a pert az eljárás bármely
szakában hivatalból megszüntetni köteles.”
11.	§
A Pp. 192. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A bíróság az iratok beérkezéséről a feleket tájékoztatja.”
12.	§
A Pp. 201. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A bizonyítást a perbíróság, illetőleg a megkeresett bíróság a szabályszerűen
idézett felek távollétében is lefolytatja. Igazolásnak ilyenkor helye nincs, azonban a
felek bármelyike kérheti a bizonyítás megismétlését, ha ahhoz lényeges érdeke
fűződik, és az azzal felmerülő újabb költségeket előlegezi; a kérelem tárgyában az eset
összes körülményeinek mérlegelésével akkor is a perbíróság határoz, ha a bizonyítást
megkeresett bíróság folytatta le.”
13. §
A Pp. XIV. fejezete helyébe a következő XIV. fejezet lép:
„XIV. fejezet
Felülvizsgálat
270.	§ (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, a felülvizsgálati eljárás során a
Legfelsőbb Bíróság az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el.
5
(2)	A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a
Legfelsőbb Bíróságtól - jogszabálysértésre hivatkozással - a fél, a beavatkozó,
valamint a rendelkezés reá vonatkozó része ellen az kérheti, akire a határozat
rendelkezést tartalmaz.
(3)	A (2) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával van helye felülvizsgálati
kérelemnek a keresetlevelet (fizetési meghagyást) a 130. § (1) bekezdésének a)-h)
pontjai alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító és a pert a 157. § a) és g) pontja
szerint megszüntető jogerős végzés ellen.
271.	§ (1) Nincs helye felülvizsgálatnak
a)	az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt törvény
lehetővé teszi;
b)	ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és a másik fél fellebbezése alapján a
másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot helybenhagyta;
c)	a jogerős határozatnak csupán a kamatfizetésre, illetve a perköltségre vonatkozó
rendelkezései ellen, kivéve ha a fellebbezés is kizárólag az elsőfokú határozat e
rendelkezései ellen irányult;
d)	a jogerős határozatnak csupán a teljesítési határidőre, illetve a részletfizetésre
vonatkozó rendelkezései ellen;
e)	ha a határozatot a Legfelsőbb Bíróság hozta;
f)	a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy a
felbontás kérdésében;
g)	az apaság vélelmét megdöntő ítélet ellen - az apaság vélelmét megdöntő
részében -, ha az apaság vélelmének megdöntését követően a gyermeket valamely
személy teljes hatályú apai elismeréssel a magáénak ismerte el, vagy az apaságot
jogerős bírói ítélet állapította meg, illetve ha a gyermek anyjának utólagos
házasságkötése folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni;
h)	az egyezséget jóváhagyó végzés ellen;
i)	a hagyaték átadása tárgyában hozott végzés ellen;
j) a helyi önkormányzat ellen indult adósságrendezési eljárásban az
adósságrendezés elrendelése tárgyában hozott végzés ellen;
k) a vízumkiadás tárgyában hozott bírósági határozat ellen;
l) ha azt törvény kizárja.
(2)	Nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a
felülvizsgálati kérelemben vitatott érték, illetve annak a 24. §, valamint a 25. § (3) és
(4)	bekezdése alapján, továbbá a 25. § (3) bekezdésének az egyesített perekre történő
megfelelő alkalmazásával megállapított értéke az egymillió forintot nem haladja meg.
Ez az értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik a 23. § (1) bekezdésének b) és h)
pontjában, valamint a 24. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott ügyekre,
továbbá a munkaügyi perekben előterjesztett pénzkövetelésre.
(3)	Nincs helye a felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú
bíróság helybenhagyta
a)	a szomszédjogok megsértéséből eredő, valamint a birtokvédelmi, továbbá a
közös tulajdonban álló dolog birtoklásával és használatával kapcsolatos perekben;
6
b)	a XXV. fejezetben meghatározott végrehajtási perekben, kivéve a végrehajtás
megszüntetése, illetve korlátozása iránti ügyeket, ha a végrehajtás végrehajtási
záradékkal ellátott okirat alapján indult;
c)	a gyermek elhelyezése, elhelyezésének a megváltoztatása, továbbá a
gyermekkel való kapcsolattartás szabályozása iránti ügyekben.
272.	§ (1) A felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a
határozat közlésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani vagy ajánlott
küldeményként postára adni kettővel több példányban, mint ahány fél a perben
érdekelve van. A felülvizsgálati kérelem benyújtására előírt határidő elmulasztása
esetén az elmulasztott határidő utolsó napjától számított harminc nap elteltével
igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására,
vagy az akadály csak később szűnt meg.
(2)	A felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a
felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés megjelölése
mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja.
(3)	A felülvizsgálati kérelemhez - ha arra korábban nem került sor - csatolni kell a
jogi képviselő meghatalmazását is.
(4)	Ha a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő valamennyi féllel
szemben lejárt, illetve ha a felülvizsgálati kérelmet valamennyi fél benyújtotta, az
elsőfokú határozatot hozó bíróság azt az ügy irataival együtt haladéktalanul felterjeszti
a Legfelsőbb Bírósághoz, a jogerős határozatot hozó bíróságot pedig a felülvizsgálati
kérelem másolatának megküldésével értesíti az eljárás megindításáról. Ha a
végrehajtás elrendelése már megtörtént, illetve ha végrehajtás felfüggesztése iránti
kérelmet terjesztettek elő, a felülvizsgálati kérelmet a beérkezését követően
haladéktalanul fel kell terjeszteni.
273.	§ (1) A Legfelsőbb Bíróság a jogi képviselő által előterjesztett felülvizsgálati
kérelmet hivatalból elutasítja, ha az nem felel meg a 272. § (2) bekezdésében
előírtaknak, vagy ha ennek megfelelő kiegészítése a kérelem benyújtására biztosított
törvényes határidőn belül nem történt meg.
(2)	A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság az eljárás bármely szakában
akkor is hivatalból elutasítja, ha
a)	felülvizsgálati kérelemnek nincs helye,
b)	azt nem az arra jogosult nyújtotta be, vagy
c)	a kérelmet előterjesztő fél megadott lakóhelyéről (székhelyéről) nem idézhető,
illetve onnan ismeretlen helyre költözött.
(3)	A felülvizsgálati kérelem benyújtásának a határozat végrehajtására nincs
halasztó hatálya, de a határozat végrehajtását a Legfelsőbb Bíróság kérelemre
kivételesen felfüggesztheti. A végrehajtás felfüggesztéséről szóló végzés meghozatala
során a bíróságnak különösen arra kell figyelemmel lennie, hogy a végrehajtást
követően az eredeti állapot helyreállítható-e, vagy hogy a végrehajtás elmaradása nem
okoz-e súlyosabb károsodást, mint amilyennel a végrehajtás felfüggesztésének
7
elmaradása járna. A fél kérelmére - ha annak jogszabályi feltételei fennállnak - a
felülvizsgálati kérelem benyújtásáról a Legfelsőbb Bíróság értesíti a földhivatalt.
(4)	Közbenső ítélet elleni felülvizsgálati kérelem esetében - ha annak sikere
valószínűnek mutatkozik - a Legfelsőbb Bíróság a per tárgyalásának folytatását
hivatalból is felfüggesztheti. A bíróság a felfüggesztés tárgyában hozott határozatát
utóbb megváltoztathatja.
(5)	A felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni; a kérelem mindaddig
visszavonható, amíg a Legfelsőbb Bíróság a határozatát meg nem hozta, illetve -
tárgyalás tartása esetén - a határozathozatal céljából vissza nem vonult. Az ezzel
kapcsolatban felmerült költségek viseléséről a Legfelsőbb Bíróság határoz.
(6)	A csatlakozó felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem előterjesztésére a 244. §
és a 257. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. Csatlakozó felülvizsgálati
kérelmet a fél csak akkor terjeszthet elő, ha maga is jogosult lett volna felülvizsgálatot
kérni.
274.	§ (1) A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja
el, kivéve ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, vagy a Legfelsőbb Bíróság a
tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja. Végzés ellen benyújtott felülvizsgálati
kérelem esetében tárgyalás tartása nem kérhető.
(2)	Tárgyalás tartását a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél a felülvizsgálati
kérelmében, illetve az ellenfél csatlakozó felülvizsgálati kérelmének kézhezvételétől
számított nyolc napon belül, az ellenfél pedig a felülvizsgálati kérelem kézhezvételétől
számított nyolc napon belül kérheti. A határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs
helye.
(3)	Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása tárgyaláson történik, a tanács elnöke a
tárgyalást úgy tűzi ki, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a felek részére való
kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal megelőzze. Az idézésben
figyelmeztetni kell a feleket, hogy távolmaradásuk a felülvizsgálati kérelem elbírálását
nem gátolja.
(4)	A felülvizsgálati tárgyalásra a 247. §-ban foglalt rendelkezések kivételével a
fellebbezési tárgyalás szabályai megfelelően irányadóak.
(5)	Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása során az eljáró tanács jogegységi eljárást
kezdeményez [Bsz. 29. § (2) bekezdés b) pont], ezzel egyidejűleg az ügy elbírálását a
jogegységi eljárás befejezéséig felfüggeszti. A jogegységi eljárás befejezése után a
bíróság a jogkérdést elvi jelleggel eldöntő jogegységi határozatnak megfelelő
határozatot hoz.
275.	§ (1) A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A
Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló
iratok alapján dönt.
(2)	A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a
csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, kivéve, ha a pert
hivatalból megszünteti, vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen
8
megalakítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a
törvény értelmében kizáró ok áll fenn.
(3)	Ha a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, vagy olyan
eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása
nem volt, a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályában fenntartja.
(4)	Ha a határozat - a (3) bekezdésben foglalt eljárási szabály megsértésének
kivételével - jogszabályt sért, a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő határozatot
egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és ha a döntéshez szükséges tények
megállapíthatók, helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz, egyébként
az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára
utasítja.
(5)	Ha a Legfelsőbb Bíróság az első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új
határozat hozatalára utasítja, a hatályon kívül helyező végzésben az új eljárás
lefolytatására vonatkozóan kötelező utasításokat ad. Ebben az esetben csak a
felülvizsgálati eljárásban felmerült költség összegét állapítja meg, annak viseléséről az
új határozatot hozó bíróság dönt.
(6)	Ha a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságot utasítja új eljárásra, határozatát
a másodfokú bíróság, egyébként pedig az elsőfokú bíróság közli a felekkel, és
intézkedik - a határozathoz képest - a végrehajtásnak vagy a végrehajtás
felfüggesztésének megszüntetése, illetve korlátozása iránt.
(7)	Új eljárásra utasítás esetében a tárgyalás a Legfelsőbb Bíróság határozatának
ismertetésével kezdődik; a bíróság a továbbiakban a reá nézve irányadó szabályok
szerint folytatja le az eljárást.”
14.	§
A Pp. 287. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„287. § A bíróság a házassági perben a tárgyalás elhalasztása esetében a
szükségeshez képest hivatalból is határozhat ideiglenesen
a)	a kiskorú gyermek elhelyezése és tartása,
b)	a szülői felügyeleti jogok bővítése vagy korlátozása,
c)	a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, illetve
d)	a házastársak lakáshasználatának
kérdésében.”
15.	§
A Pp. 319. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a kötelezett az ellentmondásban okirati bizonyítékkal valószínűvé teszi,
hogy az érvényesített követelést a fizetési meghagyás kibocsátását megelőzően már
teljesítette, a bíróság az okirati bizonyíték másolatának csatolásával felhívja a
9
jogosultat, hogy tizenöt napon belül nyilatkozzék a követelés fennállásáról. Ha a
jogosult a kötelezett állítását elismeri, vagy a felhívásra nem nyilatkozik, a bíróság az
eljárást megszünteti, egyébként pedig tárgyalást tűz ki. Ha a jogosult a kötelezett
nyilatkozata alapján a fizetési meghagyásban érvényesített követelését leszállítja,
tárgyalást csak erre a követelésre kell kitűzni.”
16. §
A Pp. 322. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kellő időben előterjesztett ellentmondás folytán a fizetési meghagyásos
eljárás perré alakul át. A bíróság az ellentmondás kézbesíttetésével egyidejűleg
felhívja a jogosultat, hogy az illetéket nyolc napon belül a peres eljárás illetékének
összegére egészítse ki. Ennek elmulasztása esetében a bíróság a pert megszünteti. Az
illeték kiegészítése esetében a bíróság az ügy tárgyalására határnapot tűz ki, és arra a
jogosultat felperesként, a kötelezettet pedig alperesként megidézi. Ha az alperes a
követelésre vonatkozó nyilatkozatát az ellentmondással együtt már benyújtotta, annak
másodpéldányát az ellentmondással kézbesíttetni kell a felperesnek.”
17.	§
A Pp. 395. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy az ügygondnok részére járó
díjazást - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - rendeletben állapítsa meg.”
18.	§
(1)	A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi
XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) a 27/A. §-át követően, „A felszámolás
lefolytatása” alcímet megelőzően az alábbi 27/B. §-sal egészül ki:
„27/B. § A felszámolást elrendelő végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak.”
(2)	A Cstv. 60. §-a az alábbi (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés ellen nincs helye
felülvizsgálatnak.”
19. §
A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997.
évi CXLV. törvény 58. §-a az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A cég törlését elrendelő végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak.”
10
20. §
(1)	Ez a törvény 2006. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit - a 21. §-ban
meghatározott kivételekkel - a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Polgári perrendtartásról szóló 1952.
évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban
alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Knp.) 3. §-
ának (1) bekezdésében a „Ket. 98. § (2)-(4) bekezdésében” szövegrész helyébe a „Ket.
109. §-ának (2) bekezdésében” szövegrész, a Knp. 3. §-ának (3) bekezdésének első
mondatában a „vagy megváltoztatja” szövegrész helyébe a „vagy - ha törvény azt
megengedi - megváltoztatja” szövegrész lép.
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a)	a Pp. 349/B. §-ának (3) bekezdése,
b)	a polgári perrendtartás módosításáról szóló 1972. évi 26. törvényerejű rendelet
56. §-ának (2) bekezdése és 59. §-a,
c)	a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó
jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII.
törvény 4. §-ának (2) bekezdése és 15. §-a,
d)	a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1995.
évi LX. törvény 10. §-ának (1) bekezdése és 24. §-ának (2) bekezdése,
e)	az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról,
valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló
1999. évi CX. törvény 6., 11. és 49. §-a,
f)	a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapcsolódó
jogszabályok módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény 183. §-ának (2)
bekezdése,
g)	a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2001.
évi CV. törvény 9-14. §-a és 20. §-ának (6) és (9) bekezdése,
h)	a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 406. §-a (1) bekezdésének
a)	pontja, valamint
i)	az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról,
törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi
rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 105. §-ának (1)
bekezdése,
j) a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997.
évi CXLV. törvény, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, valamint
más, kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2004. évi CXXVII. törvény 23. és 24.
§-a.
21. §
(1)	A 3. és a 4. § rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően indult
eljárásokban kell alkalmazni.
11
(2)	Az 1. és a 13. § rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben akkor kell
alkalmazni, ha az ügyben a bíróság a törvény hatálybalépésekor még nem hozott
jogerős határozatot. Ha a jogerős határozatot a bíróság a törvény hatálybalépése előtt
már meghozta, úgy a felülvizsgálatra a korábban hatályos rendelkezéseket kell
alkalmazni.
12
Indokolás a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
módosításáról szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
Az Alkotmánybíróság a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatával (a továbbiakban:
AB határozat) - a határozat kihirdetése napján - megsemmisítette a Polgári
perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 270. § (2)
bekezdésének a) és b) pontjait, ba) és bb) alpontjait, valamint 273. §-ának (5)
bekezdése első mondatát.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése határozta meg 2002. január 1-jétől, hogy mely
esetben lehet előterjeszteni felülvizsgálati kérelmet. Az ügy érdemi elbírálására kiható
jogszabálysértés, mint felülvizsgálati ok mellett a Pp. megkívánta, hogy a támadott
határozat eltérjen a Legfelsőbb Bíróság valamely jogegységi határozatától [270. § (2)
bek. a) pont], vagy a felülvizsgálat a joggyakorlat továbbfejlesztése, egységesítése
miatt indokolt legyen [270. § (2) bek. b) pont]. Ez utóbbi esetben a Pp. maga határozta
meg az indokoltság feltételeit: a támadott határozattal kapcsolatban olyan elvi
jelentőségű jogkérdésnek kellett felvetődnie, mely tárgyában a Legfelsőbb Bíróság
nem, vagy eltérő módon hozott - a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos
gyűjteményében közzétett - döntést.
A Pp. ezen feltételek vizsgálatára közbeiktatott egy olyan egyesbírói eljárást,
melyet a Legfelsőbb Bíróság bírája folytatott le, s megfellebbezhetetlen végzésében
végül is döntött a felülvizsgálat megengedhetősége kérdésében - így a támadott
határozatnak az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő volta kérdésében is.
Az Alkotmánybíróság a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségének
feltételrendszerét több okból találta alkotmányellenesnek:
Az AB határozat indokolása szerint sérti a jogbiztonságot, hogy keveredik a
jogorvoslati és jogegységi funkció, mert az alapvetően jogorvoslati célú jogintézmény
igénybevétele csak egy további, jogegység-biztosító feltétel fennállása esetén
lehetséges. Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek ítélte azt is, hogy a Pp. 2002.
január 1-jén hatályba lépett 270. §-ának (2) bekezdése alapján a jogegységi
határozatok - polgári ügyekben - a felekre kiterjedő hatállyal bírnak, mivel éppen a
jogegységi határozattól való eltérés alapozta meg egyik oldalról a felülvizsgálathoz
való jogot. Végül nélkülözi az alkotmányos alapokat az, hogy az el nem döntött elvi
jelentőségű jogkérdés felmerülését, illetve elvi jelentőségű jogkérdéstől való eltérést a
kérelmezőnek igazolnia kell, ez ugyanis idegen a jogorvoslati funkciótól.
Az egyesbíró felülvizsgálati kérelem befogadásáról döntő végzése ellen a
jogorvoslatot explicite is kizáró Pp. 273. § (5) bekezdésének első mondatát az
Alkotmánybíróság arra hivatkozással semmisítette meg, hogy - az ügy érdemére
kiható jogszabálysértés zárt törvényi definíciója híján - ezen érdemi, korlátok nélküli
és megfellebbezhetetlen döntés diszkrecionálissá válhat, és csak úgy lehet azt
alkotmányos keretek között tartani, ha a Pp. valamifajta jogorvoslatot biztosít ellene.
13
A hivatkozott törvényhely hatályon kívül helyezése azonban nem oldotta meg a
problémát, hiszen a Pp. 233. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján az eljárás során
hozott végzések ellen nincs helye fellebbezésnek. Külön törvényi engedélyen túl is -
lévén a határozatot a legmagasabb szintű fórum hozta harmadfokú eljárásban -
speciális rendelkezésekre lenne szükség e jogorvoslati eljárás szabályozására, melyek
hiányoznak a Pp.-ből.
A jogalkotó döntését orientálandó az Alkotmánybíróság ismételten leszögezte,
hogy az államnak nem kötelessége a rendkívüli jogorvoslat (jelen esetben a
felülvizsgálat) intézményének fenntartása a rendes jogorvoslaton túl. Ennek kapcsán
megjegyzendő, hogy a Magyar Köztársaságot nemzetközi jogilag nem terheli olyan
kötelezettség, mely a felülvizsgálat, mint jogorvoslat fenntartását indokolná. Az 1993.
évi XXXI. törvénnyel kihirdetett az emberi jogok és az alapvető szabadságok
védelméről szóló Római Egyezmény (Európai Emberi Jogi Egyezmény) 13. cikke a
strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bíróság korábbi „elsőfokú” fóruma, a
Bizottság értelmezésében nem követeli meg többszintű jogorvoslati rendszer
fenntartását, ráadásul ha a legmagasabb szintű fórumról van szó, mint eljáró szervről, a
13. cikk érvényesülése még az egyszintű jogorvoslat követelménye tekintetében is
korlátozott.
A Pp. új felülvizsgálati szabályainak az AB határozatára való figyelemmel
történő kidolgozására az igazságügy-miniszter kodifikációs bizottságot hozott létre.
Jelen Javaslatnak a felülvizsgálatra vonatkozó és a jogi képviselettel kapcsolatos
szabályai e bizottság munkájának eredménye.
A Javaslat a fentieken túl alkalmat ad több technikai jellegű módosításra, egyes
hatásköri szabályok pontosítására, valamint a félbeszakadás és a permegszüntetés
szabályainak az ésszerűség és a perek gyorsabb elintézése szempontjaira figyelemmel
történő megváltoztatására.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság egyik határozata sem támadható
meg felülvizsgálati kérelemmel, a Javaslat módosítja a Pp. 11. §-ának (5) bekezdését
úgy, hogy a Legfelsőbb Bíróság diszkrecionális jogkörében - az ügy bonyolultságától
függően - dönthet arról, hogy háromtagú helyett öttagú tanácsban bírálja el a
felülvizsgálati kérelmet. Ezt a szabályt lesz célszerű alkalmazni például akkor, ha az
ügy több kollégium ügykörét is érinti.
A 2. §-hoz
A kijelölés szabályainak változásával (4. §) összefüggésben módosulnak a
kizárás szabályai is. A Pp. 18. §-ának (2) bekezdéséből ugyanis jelenleg hiányzik
14
annak szabályozása, hogy melyik fórumnak kell döntenie az ítélőtábla mint másodfokú
fórum kizárása kérdésében. Ez a bíróság értelemszerűen a Legfelsőbb Bíróság lesz.
A 3. §-hoz
A Pp. 277. §-ának (4) bekezdésére tekintettel egészül ki a 23. § (1)
bekezdésének a) pontja. A 277. § (4) bekezdése szerint ugyanis ha házassági per van
folyamatban, kizárólag annak bírósága előtt indítható az ugyanarra a házasságra
vonatkozó újabb házassági per és házassági vagyonjogi per. A 23. § (1) bekezdésének
a)	pontja azonban - értékhatártól függetlenül - csak akkor engedi meg az ötmillió
forintot meghaladó pertárgyértékű házassági vagyonjogi pernek a helyi bíróságon való
megindítását, ha azt a házassági perrel együtt indítják meg. A házassági vagyonjogi
pernek a házassági per folyamán történő megindítása esetén irányadó kizárólagos
illetékességet előíró rendelkezés és a hatásköri szabály kollíziója úgy oldható fel, hogy
a törvény ezentúl lehetővé teszi a házassági vagyonjogi pernek a házassági per
bíróságánál történő megindítását a házassági per folyamán is.
Pontosításra kerül a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének e) pontja annak érdekében,
hogy valamennyi, cégjogi és a cégek belső működésével kapcsolatos per a megyei
bíróság hatáskörébe tartozzon. A Pp. jelenleg hatályos rendelkezése ugyanis
indokolatlanul hagy ki bizonyos pereket a megyei bíróság hatásköréből, s osztja meg a
cégjogi pereket a megyei és a helyi bíróság között.
Ugyanezen indokok alapján és ugyanilyen módon célszerű módosítani a Pp. 23.
§-a (1) bekezdésének f) pontját is (társadalmi szervezetekkel kapcsolatos perek).
Az ítélkezési gyakorlatban komoly értelmezési kérdéseket indukált a Pp. 23. §-a
(1)	bekezdése g) pontjának a 2003. július 1-je óta hatályos szövege. A rendelkezés
szerint a személyhez fűződő jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények
érvényesítése iránt indított perek a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak. A Polgári
Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 84. §-a (1)
bekezdésének e) pontja szerint ugyanis személyhez fűződő jog megsértése miatt
kártérítési igénynek is helye van a polgári jogi felelősség szabályai szerint. A Ptk.
hivatkozott rendelkezése tulajdonképpen egy utaló szabály, melynek tartalmát a Ptk.
339. §-a (illetve a speciális kártérítési tényállásokat szabályozó 345. skk. §-ai) adja
meg. A kártérítési pereket azonban a gyakorlat egyöntetűen vagyonjogi pernek
minősíti, s így a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének g) pontjában foglalt kivételszabályt e
perekre nem lehetne alkalmazni. Az így előállt helyzet következtében az ötmillió
forintot meg nem haladó kártérítési követelést a Pp. rendelkezéseinek nyelvtani
értelmezése szerint nem lehetne a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban
meghatározott igényekkel együtt, azonos bíróságnál érvényesíteni. A Pp. ugyanis nem
tartalmaz olyan rendelkezést, mely a hatásköri szabályokra tekintet nélkül lehetővé
tenné a keresethalmazat létrehozását. A probléma célszerűségi és pergazdaságossági
szempontú feloldása csak az lehet, hogy az egyébként azonos tényállásra alapított
eltérő jogkövetkezmények iránti perek ez esetben a megyei bíróság előtt együttesen
megindíthatók legyenek.
15
Az érintett jogviták bonyolult jellegére, ugyanakkor csekély számára tekintettel
kerülnek megyei bírósági hatáskörbe a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
1997. évi LXXXIII. törvény 30. §-ában szabályozott, az egészségügyi szolgáltatókkal
kötött finanszírozási szerződésből eredő perek.
A 4. §-hoz
Pontosításra kerülnek a kijelölés szabályai is. A Pp. hatályos 45. §-ának (2)
bekezdése ugyanis nem a szubszidiaritás elvének maradéktalan figyelembevételével
rendezi az összeütközés, illetve kizárás esetén eljáró bíróság kijelölését. A Javaslat
célja, hogy mindig a kérdéses bíróságokhoz hierarchiában és területileg legközelebb
lévő felettes fórum döntsön az ügyben. Így ha az adott megyei bíróság illetékességi
területén történik az összeütközés, vagy az eljáró helyi bíróság az érintett megye
területén kijelölhető, a megyei bíróság dönt. Ugyanígy ha az adott ítélőtábla
illetékességi területén belül megoldható a kijelölés, nem a Legfelsőbb Bíróság, hanem
az ítélőtábla fog dönteni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az érintett bíróságokhoz
„közelebb” lévő fórumok jobban ismerik a helyi körülményeket (ügymennyiség,
érintettség), s így azokat a döntés során könnyebben figyelembe tudják venni.
Az 5. §-hoz
A Javaslat 5. §-a elhagyni rendeli a Pp. 64. §-ának (3) bekezdéséből (perbelépés
a pertárs jogán) a pertársak eltérő cselekményeinek és előadásainak
figyelembevételére vonatkozó, a Pp. 51. §-ának a) pontjára utaló szövegrészt. A Pp.
jelenleg hatályos 64. §-a (3) bekezdésének utolsó mondata szerint: „Ha a pertársak
perbeli cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek - az 51. § a) és b) pontjára
tekintettel történő perbelépés esetét kivéve - a bíróság azokat a per egyéb adatait is
figyelembe véve bírálja el.” A Pp. 52. §-ának (2) bekezdése ugyanakkor kimondja,
hogy „ha az 51. § a) pontja alá eső pertársak cselekményei vagy előadásai egymástól
eltérnek, a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el”. A két
rendelkezés kollíziója úgy oldható fel, hogy a 64. § (3) bekezdéséből az 51. § a)
pontjára történő utalást a jogalkotó mellőzi.
A 64. §-ban azonban nem elegendő az ügyészre és a külön jogszabállyal
feljogosított szervezetre, mint felperesre utalni, hiszen jogszabály más természetes
személyt is feljogosíthat e körben perindításra, mint ahogy teszi is ezt a Ptk. 85. §-ának
(2)	bekezdése (ismeretlen helyen lévő személy hozzátartozója vagy gondnoka). Ezért
indokolt a törvényhely ennek megfelelő módosítása is.
A 6. §-hoz
A felülvizsgálat szabályai közül az általános szabályok közé kerül, hogy - a
jogi képviselet kötelező voltától függetlenül - ügyvédjelölt (jogi szakvizsgával nem
rendelkező jogi előadó) sem a Legfelsőbb Bíróság, sem az ítélőtábla előtt nem járhat
16
el. A felsőbíróságok tekintélyének megőrzése és a pervitel szakmai színvonalának
emelése indokolja, hogy jogi szakvizsgával nem rendelkező ügyvédjelöltek és jogi
előadók ne járhassanak el ezen fórumok előtt. Természetesen az iratbetekintésre és az
iratokról való másolatkérésre e rendelkezések nem vonatkoznak.
A 7. §-hoz
A Javaslat rendezi a kötelező jogi képviselettel kapcsolatban mind a
felülvizsgálati eljárásban, mind egyéb esetekben felmerült problémákat.
Gondot okoz egyrészt, hogy adott esetben az ügyfelek alaptalanul kívánják
kérelmezni a jogerős határozat bírósági felülvizsgálatát, s ehhez a kirendelt pártfogó
ügyvédek asszisztálni kénytelenek.
A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy az eljárásban jogi képviselő nélkül
eljáró fél a Pp. 73/A. §-a ellenére az ítélőtábla előtti eljárásban fellebbezést (csatlakozó
fellebbezést), továbbá a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a Pp. 235. §-ában
meghatározott fellebbezést (csatlakozó fellebbezést), illetve felülvizsgálati kérelmet
(csatlakozó felülvizsgálati kérelmet) jogi képviselő nélkül terjeszt elő, mely kérelme a
Pp. 73/B. §-a alapján hatálytalan. Ebben az esetben, amennyiben a fél
költségmentességben részesül, a bíróság hivatalból rendel ki a részére pártfogó
ügyvédet a Pp. 87. §-ának (1) bekezdése alapján.
A pártfogó ügyvéd az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban:
Ütv.) alapján köteles elősegíteni a fél jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek
teljesítését (Ütv. 1. §), továbbá hivatását legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a
jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia [Ütv. 3. § (2) bek.]. Miután a pártfogó
ügyvéd feltétlenül köteles az ügyben eljárni [Ütv. 31. § (2) bek.], így akkor is
támogatnia kell a fél eljárását, ha a fél a nyilvánvalóan megalapozatlan kérelme
fenntartásához ragaszkodik.
A Javaslatnak a kötelező jogi képviseletre vonatkozó szabályai nem sújtják a
hatálytalanság jogkövetkezményével a jogi képviselő nélkül eljáró kérelmező felet, ha
a fél költségmentessége iránt kérelmet terjesztett elő, illetve ha amúgy is hivatalból el
kell utasítania a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelmet (az ítélőtáblának a
fellebbezést). Az első esetben ugyanis folyamatban van az eljárás, melynek végén a fél
már rendelkezhet pártfogó ügyvéddel, míg a második esetben felesleges a
hatálytalanság jogkövetkezményét alkalmazni, ha amúgy is el kell utasítani a kérelmet.
Ehhez kapcsolódik az a rendelkezés, hogy nem kell kirendelni a pártfogó ügyvédet, ha
a kérelmet hivatalból el kell utasítani. A kirendelés ilyenkor ugyanis teljesen
felesleges, mivel csak indokolatlan és a szakmai tudásukkal ellentétes munkára
kötelezné a pártfogó ügyvédeket.
Ugyancsak az általános szabályok közé kerül az a rendelkezés is, mely
elutasítani rendeli azt a kérelmet, melynek előterjesztője a megszűnt jogi képviseletét
17
felhívásra nem pótolta. Így megoldható az ítélőtáblák előtti eljárásban is az eljárás
folyamán megszűnő jogi képviselet problémája a kötelező jogi képviselet esetén.
A 8. §-hoz
Számos perben felmerülő - az eljárás befejezését megakadályozó - probléma
megoldását célozza a Javaslat 8. és 10. §-a. Eszerint az olyan jogviszonyon alapuló
perekben, ahol a jogutódlás a jogviszony természete miatt kizárt, az eljárás a fél halála
(megszűnése) esetén nem félbeszakad, hanem azt hivatalból az eljárás bármely
szakában meg kell szüntetni. A fél akkor is kérheti a per megszüntetését, ha a másik
fél megszűnt, és nincs jogutódja. Ilyen esetben - hasonlóan a bírósági végrehajtásról
szóló 1994. évi LIII. törvény 46. §-ának (3) bekezdésében szabályozott esethez - a
megszűnt fél helyett ügygondnok ellen kell folytatni a fél kérelmére az eljárást. A
kirendelt ügygondnok nem a megszűnt, azaz nem létező fél képviselője, ugyanakkor
nem is lehet teljesen szuverén alanya az eljárásnak. A Javaslat szövege egyértelművé
teszi, hogy itt bár sui generis ügygondnokról van szó, aki a megszűnt fél helyett alanya
az eljárásnak, ugyanakkor részvétele az eljárásban csak a per megszüntetése érdekében
történhet, az az ügy érdemét nem befolyásolhatja. E körben azért nem lehet mintegy
automatikussá tenni az eljárás befejezését a per szünetelése esetén történő
megszűnésének analógiájára, mert csak a permegszüntető végzés birtokában lehet
számos, a per folyamatban léte miatt keletkező helyzetet (például az ingatlan-
nyilvántartásban történő perfeljegyzést) megszüntetni. Az új rendelkezés értelmében
jelentős mennyiségű „elfekvő” ügyet lehet megszüntetni.
A 9. §-hoz
A Javaslat ezen §-a, valamint a 13. §-nak a Pp. 271. §-ának (2) bekezdését
megállapító rendelkezése között szoros összefüggés áll fenn. A szabályozás lényege,
hogy a nagy számú, tárgyát tekintve rendkívül hasonló vagy azonos ún. típusperekben
-	ha a pereket a bíróság egyesíti - a felülvizsgálati kérelemben vitatott értékeket össze
kell adni, a vitatott értékek összege releváns az értékhatár elérése tekintetében. Ahhoz
azonban, hogy a feleknek tényleges ráhatásuk legyen arra, hogy a bíróság egyesítse a
pereket, biztosítani kell, hogy a felek is kérhessék a peregyesítést. A per egyesítéséről
és az egyesítés mellőzéséről eddig ugyanis kizárólag a bíróság dönthetett
diszkrecionális jogkörében. A peregyesítést a felek nem kérhették, az egyesítő végzés
ellen nem lehetett fellebbezni.
A Javaslat szerint valamennyi érintett per összes fel- és alperesének közösen
előterjesztett kérelmére a bíróság - ha annak a Pp. 149. §-ában szabályozott feltételei
fennállnak - a pereket egyesíti, utóbb pedig az egyesítést nem mellőzheti.
18
A 10. §-hoz
A Javaslat 10. §-a a 8. §-ban érintett perfelfüggesztéssel kapcsolatos
rendelkezések permegszüntetési vetületét adja meg. A 8. §-sal módosított Pp. 111. §-a
szerint ha jogutódlás a jogviszony természete miatt kizárt, az eljárás a fél halála
(megszűnése) esetén nem szakad félbe. Ebben az esetben az eljárást a bíróság
hivatalból annak bármely szakában megszüntetni köteles. A fél a félbeszakadás után
akkor is kérheti a per folytatását és így megszüntetését, ha a másik fél megszűnt, és
nincs jogutódja.
A 11. §-hoz
Gyakorlati tapasztalatok alapján problémát jelent azoknak az iratoknak a
megismerése, amelyeket a bíróság - a fél indítványára - valamely szerv megkeresése
útján szerez be. A bíróságok egy része ad tájékoztatást a felek részére az iratok
beérkezéséről, másik csoportja azonban elzárkózik ettől, így a felek sokszor csak a
tárgyaláson ismerhetik meg a beszerzett iratok tartalmát. Előfordul, hogy a bíróság az
iratok beszerzése iránt ugyan időben intézkedik, azonban a megkeresett szerv azt nem,
vagy nem teljesen egészében küldi meg, így a felek a legnagyobb gondosság mellett is
azt tapasztalják az irattanulmányozások alkalmával, hogy az iratok még nem érkeztek
meg. Ezt követően viszont már csak a tárgyaláson van lehetőségük azokra nyilatkozni.
A Pp. 192. §-ába a Javaslat által beiktatandó új rendelkezés, mely - összhangban a 3. §
(6)	bekezdésével - előírja az iratok beérkezéséről történő tájékoztatást is, biztosítani
fogja, hogy a megkeresés útján beszerzett iratokat a felek már a tárgyalás előtt
megfelelő időben át tudják tanulmányozni, így a tárgyalásra is jobban
felkészülhessenek.
A 12. §-hoz
A vidéki bíróságok egy részénél problémák forrása lehet, hogy a Pp. értelmében
megkeresés esetén a kirendelt bíróság előtti tanúmeghallgatáson a megjelenés nem
kötelező, és arra a Pp. 201. §-ának (3) bekezdése értelmében a feleket nem idézik,
hanem a meghallgatás időpontjáról csak értesítést kapnak. A megkeresett bíróságok e
rendelkezés miatt kevésbé figyelnek arra, hogyha a felek mégis el akarnak menni az
általuk meghallgatni indítványozott tanú meghallgatására, az a közlekedési viszonyok
miatt kivitelezhető legyen. A módosítás értelmében a felet a megkeresett bíróság idézi,
azonban a fél jelenléte nem kötelező. Ha a fél idézése szabályszerű volt, a bíróság
távollétében is lefolytathatja a bizonyítást, azonban az idézett feleknek így már lesz
lehetőségük a Pp. 151. §-a alapján közösen a tárgyalás elhalasztását kérni. Ez a
rendelkezés biztosítani fogja, hogy a fél saját tanúja meghallgatásán jelen lehessen, ha
ezt kívánja, s így a megkeresett - és ezért az ügyet kevésbé ismerő - bíróság előtt is
kérdéseket intézhessen a tanúhoz.
19
A 13. §-hoz
1.	A felülvizsgálat jogintézményének újraszabályozása során a legcélszerűbb
megoldásnak az mutatkozik, hogy a Pp. egész XIV. fejezetét újjal váltsa fel a
jogalkotó. Ennek fő indoka, hogy a módosítás jelentősen megváltoztatja mind az
eljárás menetét (egyesbíró kiiktatása), mind a kérelem előterjeszthetőségének korlátait,
s e koncepcionális jellegű változtatások egyszerűbben keresztülvihetők az egész
fejezet módosításával. E megoldás mellett szól az is, hogy az új elemek és a bevált
régiek harmonizációja könnyebb áttekinthetőséget teremt, egyszerűbbé teszi a törvény
alkalmazását.
A Javaslat a felülvizsgálatot olyan rendkívüli perorvoslatnak tekinti, mely
jogszabálysértésre hivatkozással a jogkeresők által alanyi jogként igénybe vehető, és
amelyben a Legfelsőbb Bíróság tanácsban jár el. A perorvoslat rendkívüli jellegét
azonban nemcsak abban az értelemben juttatja kifejezésre, hogy azt csak jogerős
határozatok ellen lehet igénybe venni, hanem úgy is, hogy több szempont szerint is
korlátozott azon határozatok és ügyek köre, melyek ellen és melyekben a felülvizsgálat
kérelmezhető. A rendkívüli perorvoslat igénybevehetőségének korlátozása megfelel a
nemzetközi gyakorlatnak és az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága R(95)5 számú
ajánlásának is, továbbá összhangban van az Alkotmánybíróság határozatában
kifejtettekkel.
A Javaslat a korábbi szabályozáshoz képest azonban - a jogbiztonság
követelményeire figyelemmel - kizárólag pontosan meghatározott, egyértelmű, precíz
korlátokat állít fel a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségével szemben.
2.	A Pp.-nek a Javaslat által megállapított 270. §-a szerint nemcsak az ítélet és
az ügy (tipikusan a nemperes eljárások) érdemében hozott jogerős végzés ellen kérhető
a felülvizsgálat, hanem bizonyos érdemi végzések ellen is, így a keresetlevelet (fizetési
meghagyást, egyéb nemperes eljárásban: a kérelmet) a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének
a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító végzés és az ugyanezen okokra
hivatkozással hozott permegszüntető végzés ellen is. Ezen nem az ügy érdemében
hozott, de érdemi végzések kizárják az adott ügyben a bírói utat vagy legalábbis úgy
„tesznek pontot” az ügy végére, hogy annak érdemi elbírálását nem biztosítják. A
bírósághoz való alkotmányos alapjog biztosítása és a joggyakorlat egysége érdekében
szükséges, hogy ezen ügyekben felülvizsgálati kérelemmel élhessenek a felek.
A Javaslat által a Pp. 157. §-ába iktatott g) pont alapján meghozott
permegszüntető végzés ellen azért célszerű felülvizsgálatot engedni, mert a bíróság itt
is hivatalból, a felek álláspontjától függetlenül szünteti meg a pert (a fél halála vagy
megszűnése esetén, ha a jogviszony természete a jogutódlást kizárja).
3.	A Javaslat által megállapított Pp. 271. §-ának (1) bekezdése gyakorlatilag
azonos tartalommal sorolja fel a Pp. hatályos 270. §-ának (3) bekezdésében és 271. §-
ában meghatározott kizáró okokat (ún. negatív lista). Nem szerepelteti azonban a 271.
§ f) és g) pontját, hiszen azoknak külön kódexben, a csődeljárásról, a felszámolási
eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvényben (a továbbiakban:
20
Cstv.) és a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló
1997.	évi CXLV. törvényben (a továbbiakban: Ctv.) a helyük. A felszámolást
elrendelő, a felszámolási eljárás befejezéséről hozott, valamint a cég törlését elrendelő
végzés felülvizsgálatának kizárásáról rendelkező - eddig a Pp.-ben szereplő -
rendelkezéseket a Javaslat 18. és 19. §-a helyezi át a Cstv.-be és a Ctv.-be.
Ugyancsak kimaradtak a Javaslatból azok a Pp.-beli duplikátumok [a hatályos
Pp. 271. §-ának h), i) és l)-n) pontjai], melyek olyan ügyekben (mind nemperes
eljárás) zárták ki a felülvizsgálatot, ahol külön törvény rendelkezése értelmében
amúgy is kizárt a jogorvoslat, azaz a rendes és a rendkívüli jogorvoslat is. Ezek a
következők: a gyülekezési jog gyakorlása tárgyában hozott határozat bírósági
felülvizsgálata során hozott végzés [a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 9.
§-ának (2) bekezdése]; a választási eljárásban, illetve a helyi önkormányzati
képviselők és a polgármesterek összeférhetetlensége ügyében hozott határozat [a
választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 79. §-ának (2) bekezdése, a helyi
önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 33/A. §-ának (7) bekezdése és a
helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI.
törvény 10. §-ának (3) bekezdése]; a Közbeszerzési Döntőbizottságnak a jogorvoslati
eljárás során hozott határozata, illetve a Közbeszerzések Tanácsának a békéltetők, a
hivatalos közbeszerzési tanácsadók névjegyzékébe és a minősített ajánlattevők
hivatalos jegyzékébe történő felvételi kérelmet elutasító vagy a törlésről hozott
határozat elleni jogorvoslati kérelem elbírálása tárgykörében hozott végzés [a
közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 345. §-ának (3) bekezdése, 358. §-
ának (2) bekezdése, 385. §-ának (2) bekezdése és 391. §-ának (2) bekezdése]; az
idegenrendészeti kiutasítás tárgyában hozott bírósági határozat [a külföldiek
beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény 42. §-ának (1)
bekezdése]; a menekültügyi eljárásban hozott bírósági határozat [a menedékjogról
szóló 1997. évi CXXXIX. törvény 39. §-ának (4) bekezdése].
Tartalmilag módosul viszont a negatív lista a tekintetben, hogy bár továbbra
sincs helye felülvizsgálatnak a jogerős határozatnak csupán a kamatfizetésre, illetve a
perköltségre vonatkozó rendelkezései ellen, azonban ha a fellebbezés is már kizárólag
az elsőfokú határozat e rendelkezései ellen irányult, lehetőség lesz a másodfokú
határozat felülvizsgálatára. Ebben az esetben a kamatfizetés és a perköltség kérdése a
másodfokú eljárásban gyakorlatilag az ügy érdemének minősül, és kamatfizetés,
illetve a perköltség kérdésében döntő jogszabálysértő határozat is okozhat kirívó
érdeksérelmet a félnek.
Ugyancsak módosul a negatív listának azon rendelkezése, mely eddig a
Legfelsőbb Bíróságnak csak a felülvizsgálati eljárásban hozott határozatait tette
felülvizsgálhatatlanná. Ezentúl a Legfelsőbb Bíróság valamennyi határozata ki lesz
zárva a felülvizsgálható határozatok köréből, így ugyanabban az ügyben nem hozhat
két különböző jogorvoslati szinten határozatot. A módosítás azonban tartalmilag nem
jelentős. Felülvizsgálni ugyanis csak az ügy érdemében döntő határozatot, valamint az
ún. érdemi határozatok közül a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító
végzést és egyes permegszüntető végzéseket lehet. A Legfelsőbb Bíróságnak igen szűk
a másodfokú hatásköre: csak az ún. ugró fellebbezésre [Pp. 235. § (3) bek.] és azon
21
végzések elleni fellebbezésekre terjed ki, melyeket az ítélőtábla első fokon hozott meg
(ezek közül érdemi végzések csak a permegszüntető végzések lehetek). Mivel az ugró
fellebbezés esetén a Pp. 235. §-ának (4) bekezdése eleve kizárja a felülvizsgálatot, ezt
a kört a módosítás nem érinti. A permegszüntető végzések pedig a hatályos szabályok
szerint nem támadhatók meg felülvizsgálattal, így a módosítás itt sem szűkíti a
jogorvoslati lehetőségeket. Egyebekben a négyszintű igazságszolgáltatás felállításának
indoka is az volt, hogy a Legfelsőbb Bíróság két különböző fokon (fellebbviteli és
felülvizsgálati eljárásban) ne járjon el, ezt a helyzetet indokolatlan lenne reprodukálni.
4.	A fentiekhez képest részben új elemként jelenik meg a felülvizsgálati eljárás
megindításának feltételrendszerében, hogy azon vagyonjogi ügyekben, melyekben a
felülvizsgálati kérelemben vitatott érték - vagy annak a Pp. 24. §-a és 25. §-ának (3)-
(4)	bekezdése alapján megállapított értéke - az egymillió forintot nem haladja meg,
nincs helye felülvizsgálatnak. Az értékhatár számításánál az egyesített perekre
megfelelően alkalmazni kell a Pp. 25. §-ának a keresethalmazatra vonatkozó (3)
bekezdését, azaz a felülvizsgálati kérelemben vitatott különböző követeléseket össze
kell adni, és az így összegzett követelések együttes értéke lesz releváns a felülvizsgálat
megengedhető sége szempontjából.
Az értékhatár bevezetésének célja, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint az
igazságszolgáltatási hierarchia csúcsán álló felülvizsgálati - azaz harmadfoki - fórum
elé csak a jelentősebb értékű perek kerüljenek. Mind a nemzetközi gyakorlatban, mind
a magyar polgári eljárásjog történetében ismert intézmény a felülvizsgálat
értékhatárhoz kötése. A rendkívüli perorvoslat igénybevehetőségének a vitatott érték
nagyságához kötése azért is célszerű, mert egy bizonyos határ alatt magának a
jogérvényesítésnek a kockázata (esetleges perköltségviselés) már olyan nagy a
követelt összeghez képest, hogy ésszerűtlen élni a jogorvoslati lehetőséggel.
A felülvizsgálati értékhatár kikötésénél a kiinduló pont a Pp. 271. §-a (3)
bekezdésnek az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének
megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények
módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 47. §-ával megállapított korábbi
rendelkezése volt, amely szerint nem volt helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi
ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték (illetve annak a 24. §
alapján megállapított értéke) az ötszázezer forintot nem haladta meg. A mai ár- és
értékviszonyoknak e rendelkezés olyan visszaállítása felel meg, hogy az összeget
egymillió forintban állapítsa meg a törvény.
Az Alkotmánybíróság többször vizsgálta a felülvizsgálat értékhatárhoz
kötésének alkotmányosságát, és sem a kétszázezer forintos, sem az ötszázezer forintos
értékhatárt nem találta alkotmányellenesnek [pl.: 286/B/1998. AB határozat (ABH
1999, 671.), 787/D/1999. AB határozat (ABH 2001, 1090.), 663/D/2000. AB határozat
(ABH 2003, 1223.)].
A felülvizsgálatnak a vagyonjogi ügyekben való értékhatárhoz kötése ellenére
indokolt, hogy bizonyos - a feleket egzisztenciálisan érintő - ügyekben a vitatott érték
nagyságától függetlenül élni lehessen a rendkívüli perorvoslattal. Éppen ezért a
22
Javaslat kivételszabályt állapít meg, hogy a vitatott összeg nagyságától függetlenül
helye legyen felülvizsgálatnak, ha a jogerős ítéletet tartási vagy élelmezési követelés,
egyéb járadék, más időszakos szolgáltatás vagy haszonvétel iránti perben, továbbá
államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben, illetve munkaügyi
perben támasztott pénzkövetelés tárgyában hozták. Ezekben az ügyekben a pertárgy
értékének számítási módja is indokolja a különbségtételt.
Ugyancsak kivételt jelentenek az értékhatár alól az értékpapírból származó
jogviszonnyal kapcsolatos perek. Ezek bár vagyonjogi ügyek, de a joganyag
bonyolultsága miatt a pertárgy értékétől függetlenül megyei bírósági hatáskörbe
tartoznak. Ezen esetben éppen a joganyag és a jogviszonyok bonyolultságára
tekintettel kell még a kisebb súlyú értékpapírperekben is megengedni a
felülvizsgálatot.
5.	Új elem a Javaslatban, hogy bizonyos ügycsoportok tekintetében csak akkor
lesz helye felülvizsgálatnak, ha az első- és a másodfokú bíróság eltérően foglalt állást
az ügyben. Így például a szomszédjogi és birtokvédelmi perekben, bizonyos
végrehajtási perekben, valamint a gyermek elhelyezése, elhelyezésének
megváltoztatása és a gyermekkel való kapcsolattartás szabályozása iránti perekben -
ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta - nem lesz helye
felülvizsgálatnak. Ezen perekben kiemelt érdek fűződik a függő jogi helyzetek
mielőbbi rendezéséhez, és két bíróság egybehangzó álláspontja már megfelelő
garanciát nyújt az ítéletek jogszerűségéhez.
6.	A Javaslat a felülvizsgálati eljárásban megszünteti az egyesbírónak a kérelem
befogadhatóságával kapcsolatos - immáron okafogyottá vált - vizsgálati eljárását. Erre
az eljárási elemre azért volt szükség, mert a Pp. megsemmisített 270. §-a (2)
bekezdésének a) és b) pontjaiban, illetve ba) és bb) alpontjaiban foglalt feltételek
fennállása csak egy ilyen eljárás során volt vizsgálható a felülvizsgálati tanácsok
leterhelése nélkül.
Az AB határozatban támasztott követelmények szerint azonban csak úgy lehet
alkotmányos az egyesbíró szűrő szerepe, ha döntését kizárólag a jogszabályok által
meghatározott zárt feltételrendszer szerint hozza meg, vagy biztosítja a végzés ellen a
Pp. a jogorvoslatot. Mivel az első eset kodifikációs szempontból - a célszerűség
követelményének figyelembevétele mellett - megoldhatatlan, a második pedig
indokolatlanul elhúzná - mintegy háromfokúvá tenné - a felülvizsgálati eljárást, így a
jogintézmény megszüntetése mindenképp indokolt.
7.	Egyre több esetben fordult elő, hogy a fél jogi képviselője a törvényes
határidőn belül - sokszor annak vége felé - benyújtotta a „felülvizsgálati kérelmét”, de
annak indokaira határidőt kért vagy jelölt meg magának. Az ilyen kérelmekből
többször hiányzott a jogszabálysértés és a határozott kérelem megjelölése. A
Legfelsőbb Bíróság azt a gyakorlatot alakította ki, hogy amennyiben a törvényes
határidőn belül megtörténik a pótlás, ezt nem a kérelem megváltoztatásának, hanem
„kiegészítésének” tekinti, feltéve, hogy a fél nem más jogcímre változtatja az eredeti
kérelmét. Amennyiben a fél a törvényes határidőn túl terjesztette elő a „pótlást”, ezt
23
már nem fogadta be, s a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította. Ugyanis a Pp.
104. §-a (1) bekezdésének második mondata szerint a törvényben megállapított
határidőt csak a törvényben meghatározott esetben lehet meghosszabbítani. Ebből
következik, hogy a szóban levő határidőt még a bíróság sem változtathatja meg, s a
kérelmet előterjesztő jogi képviselő sem bízhat hiánypótlási felhívásban, mert ez a
törvényes határidő meghosszabbítását eredményezné.
A Javaslatnak a Pp. 273. §-ának (2) bekezdését megállapító új rendelkezése
kibővíti a hivatalból elutasítható felülvizsgálati kérelmek körét, de egyúttal megfelel a
kialakult gyakorlatnak.
8.	A Javaslat nyomatékosítja, hogy a Legfelsőbb Bíróság csak kérelemre és
csak kivételesen függesztheti fel a jogerős határozat végrehajtását, ezzel is erősítve a
jogerő intézményét és a felülvizsgálat rendkívüli jellegét. A bíróságot orientáló - a
végrehajtás felfüggesztéséről való döntés meghozatala során figyelembe veendő -
szabály, mely explicite előírja a végrehajtás és annak elmaradása következményeinek
a mérlegelését, egyúttal a tárgyban hozott döntés indokolására is készteti a
felülvizsgálati fórumot.
9.	A Javaslat a Pp. 267. § (2) bekezdésében foglalt - a közbenső ítélet elleni
perújítás során az alapper felfüggesztéséről szóló - rendelkezést átülteti a
felülvizsgálat szabályai közé. Pergazdaságossági szempontok indokolják, hogy a
felülvizsgálati eljárásban később jogszabálysértőnek nyilvánított közbenső ítélet
alapján ne születhessen ítélet az alapperben. Azt, hogy a felfüggesztő végzést miért
nem az alapper bírósága hozza meg, az indokolja, hogy a felülvizsgálati bíróság az, aki
dönteni tud arról, érdemes-e felfüggeszteni az alappert (várhatóan sikeres lesz-e a
felülvizsgálati kérelem a közbenső ítélet ellen), és így a sikertelennek látszó kérelmek
nem akasztják meg az alappert. Ha az alapper bíróságára ruházná a törvény a
felfüggesztő végzés meghozatalának jogát, az csak kógens szabályozással volna
kivitelezhető, azonban ez számos esetben feleslegesen húzná el a pereket.
10.	A felülvizsgálati kérelem visszavonására nyitva álló határidő szabályozása
kapcsán problémát jelentett, hogyan lehet a bíróságnak a határozat meghozatala
céljából való visszavonulását, mint határidőt a főszabályként érvényesülő tárgyaláson
kívüli elbírálásnál értelmezni. A Javaslat a probléma kiküszöbölése végett általános
rendelkezésként a határozat meghozatalához köti a visszavonás határidejét.
A Pp.-nek a Javaslat által megállapított 271. §-a (1) bekezdésének b) pontja
szerint előfordulhat, hogy csak az egyik fél terjeszthet elő felülvizsgálati kérelmet. Ezt
a szabályt értelemszerűen alkalmazni kell a csatlakozó felülvizsgálati kérelemre is,
erről fog rendelkezni a Pp. új 273. §-ának (6) bekezdése.
A Javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy a főszabály szerint tárgyalás
tartása nélkül eljáró Legfelsőbb Bíróság hivatalból is elrendelje tárgyalás tartását, ha
ezt célszerűnek tartja.
A Pp. 274. §-a (6) bekezdésének [a Javaslat számozása szerint (5)
bekezdésének] módosításával összhangba kerül a Pp. a bíróságok szervezetéről és
24
igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 29. §-a (1)
bekezdésének b) pontjával, aszerint ugyanis nem a tanács elnöke, hanem a tanács
rendelkezik a jogegységi eljárás kezdeményezéséről, a Bsz. pedig nem ad olyan
felhatalmazást a tanács elnökének, mint a Pp. 12. §-ának (2) bekezdése.
A Pp. 275. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat a Javaslat mellőzi a Pp.-ből,
mert azt kifejezetten az Alkotmánybíróság által megsemmisített Pp. 270. § (2)
bekezdése a), b), ba) és bb) pontjai és alpontjai miatt kellett az „egyesbíróra” épülő
szabályozásba felvenni.
11.	A Javaslat pontosítja a Pp. 275. §-a (3) bekezdésének szövegét, valamint -
tekintettel arra, hogy a jövőben pusztán jogszabálysértésre is lehet alapozni a kérelmet
-	felhatalmazza a Legfelsőbb Bíróságot, hogy az ügy érdemi elbírálására lényeges
kihatással nem bíró eljárási szabálysértés esetén is hatályában fenntartsa a támadott
határozatot.
A Javaslat az általa bevezetni kívánt feltételrendszerhez igazítja a Pp.-nek a
felülvizsgálati eljárás során hozható határozatokat szabályozó 275. §-ának (4)
bekezdését, egyúttal explicite kimondja, hogy új határozat meghozatala esetén a
támadott határozatot hatályon kívül helyezi.
A Javaslat hatálybalépését követően a Legfelsőbb Bíróság köteles lesz -
kasszáció esetén - az ismételten eljáró első- vagy másodfokú bíróság számára kötelező
utasításokat adni. Ennek köszönhetően az alsóbb bíróságok egyetlen esetben sem
mozoghatnak „légüres térben” az ügy elbírálását illetően.
A 14. §-hoz
A Pp. 287. §-ának módosítása, mely a házassági perekben alkalmazható
ideiglenes intézkedések körét bővíti, a családon belüli erőszak visszaszorításának
egyik eszköze lehet. A bírói gyakorlat kialakította a lakás szubjektív oszthatatlansága
fogalmának tartalmát, mely szerint a házastárs korábbi - a családon belüli erőszak
fogalmi körébe tartozó - magatartására figyelemmel a lakás közös használata a másik
házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével jár, tehát lehetetlenné
teszi a további együttélést. A házastárs magatartását ekkor a maga teljességében kell
értékelnie a bíróságnak, figyelemmel a felek kölcsönös magatartására is. Szükséges,
hogy ezt a kérdést már az ideiglenes intézkedések körében is mérlegelje a bíróság a
házastársak lakáshasználatának korlátozásával, ezzel is csökkentve a tragikus
kimenetelű élethelyzetek számát.
A 15. §-hoz
A Pp. 319. §-ának (3) bekezdése szerint ha a kötelezett az ellentmondásban
okirati bizonyítékkal valószínűvé teszi, hogy az érvényesített követelést a fizetési
meghagyás kibocsátását követően már teljesítette, a bíróság az okirati bizonyíték
25
másolatának csatolásával felhívja a jogosultat, hogy tizenöt napon belül nyilatkozzék a
követelés fennállásáról. Ha a jogosult a kötelezett állítását elismeri, vagy a felhívásra
nem nyilatkozik, a bíróság az eljárást megszünteti, egyébként pedig tárgyalást tűz ki.
Ha a jogosult a kötelezett nyilatkozata alapján a fizetési meghagyásban érvényesített
követelését leszállítja, tárgyalást csak erre a követelésre kell kitűzni. A hivatkozott
norma szerint magát a fizetési meghagyásos eljárást szünteti meg a bíróság, ha a
kötelezett a fizetési meghagyás kibocsátása után - akár éppen annak hatására - teljesít.
Ebben az esetben a jogosult nem jut res iudicatahoz, az eljárás megszüntetése folytán
nem jut jogerős fizetési meghagyáshoz, így ugyanabban az ügyben ugyanazon felek
között újabb jogvita keletkezhet, a teljesített összeg vissza is követelhető.
A jogtudományban hosszabb ideje elterjedt nézet, hogy a hivatkozott
törvényhely szövegezése téves. Valójában arra az esetre vonatkozna, amikor a
teljesítés éppen hogy megelőzi a fizetési meghagyás kibocsátását. A Pp. 319. §-ának
(3)	bekezdésében található rendelkezés nyilvánvalóan nem azt célozza, hogy az ítélt
dolog jogi hatályától a jogosult elessen, ha az egyébként alapos fizetési meghagyás
után teljesít a kötelezett, hanem a perré alakulás helyett kíván egyszerűsített eljárást
előírni arra az esetre, ha a kötelezett okirattal valószínűsíti, hogy a meghagyás
kibocsátása iránti kérelem alaptalan volt, mert már azt megelőzően teljesítette a
követelést. Mindezek fényében indokolt a hivatkozott rendelkezés módosítása.
A 16. §-hoz
A Pp. jelenleg hatályos 322. §-ának (2) bekezdése akként értelmezhető, hogy ha
a fizetési meghagyásos eljárás kellő időben előterjesztett ellentmondás folytán perré
alakul, a bíróság az ellentmondást, illetve az alperesnek a felperes követelésére
vonatkozó nyilatkozatát csak az illeték kiegészítését követően, az ügy tárgyalásra
történő kitűzése után, a tárgyalásra szóló idézéssel együtt kézbesítteti a felperesnek. Ez
azzal a következménnyel jár, hogy a felperesnek az ellentmondás, illetve az alperesi
védekezés ismerete nélkül kell döntenie abban a kérdésben, hogy kiegészíti-e a fizetési
meghagyásos eljárásában lerótt illetéket a peres eljárás illetékére vagy nem. Éppen
ezért célszerű módosítani a Pp.-t úgy, hogy az illeték kiegészítésére történő felhívással
egyidejűleg kézbesíttesse a bíróság az ellentmondást és az alperesi nyilatkozatot a
felperesnek.
A 17. §-hoz
A polgári perekben kirendelt ügygondnok jogosult a munkája ellenértékének és
az ügygondnoki teendők ellátásával felmerült költségeinek a megtérítésére. A hatályos
jogszabályok nem rendezik a díjazás kérdéseit, ugyanakkor nagy az igény e körben is a
kiszámítható gyakorlatra, valamint az ügygondnokok méltányos díjazására. A Javaslat
ezért kiegészíti a Pp. 395. §-át egy olyan felhatalmazással, amely az igazságügy-
miniszter részére biztosítja a díj összegének rendeleti úton történő megállapítását - a
pénzügyminiszter egyetértésével.
26
A 18-19. §-hoz
A Javaslat 13. §-a által megállapított Pp. 271. §-ának (1) bekezdése a korábbi
normaszöveghez képest nem szerepelteti a hatályos Pp. 271. §-ának f) és g) pontját,
mert azoknak külön kódexben, a Cstv.-ben és a Ctv.-ben a helyük. A felszámolást
elrendelő, a felszámolási eljárás befejezéséről hozott, valamint a cég törlését elrendelő
végzés felülvizsgálatának kizárásáról rendelkező - eddig a Pp.-ben szereplő -
rendelkezéseket a Javaslat e §-ai helyezik át a Cstv.-be és a Ctv.-be.
A 20-21. §-hoz
A Javaslat rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Ez
alól kivétel a Javaslat 3. és 4. §-a, melyek hatásköri szabályokat és a kijelölés
szabályait módosítják. Ezen új szabályokat csak a törvény hatálybalépése után indult
eljárásokban kell alkalmazni. Ugyancsak nem lehet bármelyik folyamatban lévő
ügyben alkalmazni a Javaslat 1. és 13. §-ával megállapított, a felülvizsgálati eljárásra
vonatkozó szabályokat. Azokban az ügyekben, ahol a felülvizsgálati kérelem
előterjesztésére megállapított határidő már megnyílt, azaz ahol már született jogerős
ítélet az ügyben, a régi szabályokat kell alkalmazni, az új szabályok ezen ügyekben
való alkalmazása a visszamenőleges hatály tilalmába ütközne.