﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/17876 . számú
törvényjavaslat
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint egyéb munkaügyi tárgyú törvények módosításáról
Előadó: Csizmár Gábor
foglalkoztatáspolitikai
és
munkaügyi miniszter
Budapest, 2005. október
2005. évi ... törvény
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint egyéb munkaügyi
tárgyú törvények módosításáról
1. §
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 1. §-
ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„1. § (1) E törvény hatálya - ha a nemzetközi magánjog szabályai eltérően nem
rendelkeznek - kiterjed minden olyan munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát a Magyar
Köztársaság területén végzik, továbbá, amelynél a magyar munkáltató munkavállalója a
munkát ideiglenes jelleggel külföldön végzi.”
2.	§
Az Mt. 6. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A (4) bekezdésben foglaltakon túlmenően, postai kézbesítés esetén az írásbeli
nyilatkozatot a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló külön
jogszabály szerinti sikertelen kézbesítési kísérlet, valamint az értesítés elhelyezésének napját
követő tizedik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.”
3.	§
Az Mt. 17. §-a (1) bekezdésének b) pontja a következők szerint módosul:
[17. § (1) A Kormány az Országos Érdekegyeztető Tanács egyetértésével]
„b) dönt a kötelező legkisebb munkabérnek és a garantált bérminimumoknak a 144. § (4)-
(11)	bekezdése szerint meghatározottnál magasabb mértékéről, továbbá a munkaügyi
ellenőrzésre vonatkozó, kormányrendeletben történő szabályozásról;”
4.	§
(1)	Az Mt. 76. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A feleknek a munkaszerződésben meg kell állapodniuk a munkavállaló személyi
alapbérében, munkakörében, illetve munkavégzési helyében. A munkáltató a munkavállalót a
munkaköri feladatokról, a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettségről - kivéve, ha
ezt jogszabály határozza meg - a 76. § (7)-(8) bekezdésében foglalt rend szerint tájékoztatja.”
(2)	A Mt. 76. §-a (7) bekezdésének f)-g) pontja a következők szerint módosul, és a
bekezdés a következő új h) ponttal egészül ki:
[(7) A munkaszerződés megkötésével egyidejűleg a munkáltató a munkavállalót
tájékoztatja]
2
„f a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának
szabályairól,
g)	arról, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e, valamint
h)	a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet megnevezéséről, illetőleg arról,
hogy a munkáltatónál működik-e üzemi tanács (központi üzemi tanács, üzemi megbízott).”
5.	§
Az Mt. 85/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Jogutódlás esetén
a)	az annak időpontjában fennálló munkaviszonyból származó, továbbá
b)	amennyiben a jogutódlással a jogelőd megszűnik, az a) pontban foglaltakon túlmenően a
már megszűnt munkaviszonyból származó
jogok és kötelességek a jogutódlás időpontjában a jogelődről a jogutód munkáltatóra szállnak
át.”
6.	§
Az Mt. 90. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[90. § (1) A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az
alábbiakban meghatározott időtartam alatt:]
„e) a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadságnak (138.
§ (5) bekezdés), illetve a gyermek három éves koráig - fizetés nélküli szabadság
igénybevétele nélkül is - a gyermekgondozási segély folyósításának,”
[időtartama.]
7.	§
Az Mt. 97. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) a munkavállaló részére ki kell
fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó
szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat. Ha a munkaviszony
a)	a próbaidő alatt azonnali hatállyal,
b)	rendkívüli felmondással,
c)	azonnali hatályú közös megegyezéssel, vagy
d)	az Mt. 94. §-ában foglalt lehetőség alkalmazásával
szűnik meg, a munkáltató legkésőbb a jognyilatkozat közlésétől, illetve a megállapodás
megkötésétől számított harmadik munkanapon, egyébként legkésőbb az utolsó munkában
töltött napon köteles a kifizetésről és az igazolások kiadásáról gondoskodni.”
8.	§
Az Mt. 101. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„101. § (1) A munkavállaló, ha munkaviszonyát nem e törvényben előírtak [87. § (2)
bekezdés, 92. §, 96. §, 97. § (1) bekezdés] szerint szünteti meg, köteles a munkáltató számára
a rá irányadó felmondási időre járó átlagkeresetének megfelelő összeget megfizetni.
3
Amennyiben a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése kizárólag azért jogellenes,
mert a felmondási idő egy részét nem tölti le, megtérítési kötelezettsége a le nem töltött idővel
arányos.”
9.	§
Az Mt. 118/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„118/A. § (1) A 117/B. § (1)-(3) bekezdése szerinti napi munkaidő tartamának
alapulvételével a munkaidő
a)	legfeljebb kéthavi, illetve legfeljebb nyolcheti,
b)	idénymunka esetén legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti
keretben is meghatározható.”
10.	§
Az Mt. 124. §-ának (5) bekezdése a következő új c) ponttal egészül ki:
[(5) Munkaidőkeret alkalmazása esetén a pihenőnap]
„c) idénymunka esetén, a felek megállapodása alapján legfeljebb kéthavonta”
[- részben vagy egészben - összevontan is kiadható.]
11.	§
Az Mt. 124/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a munkavállaló az (1) bekezdés alapján - a megszakítás nélküli, illetve a három-
vagy ennél többműszakos munkarendben, a rendeltetése folytán vasárnap is működő
munkáltatónál, illetve munkakörben, továbbá a legfeljebb heti 30 órás részmunkaidőben
foglalkoztatott, valamint az idénymunkát végző munkavállaló kivételével - vasárnap végez
munkát, számára az ezt közvetlenül megelőző szombaton rendes munkaidőben történő
munkavégzés nem rendelhető el.”
12.	§
Az Mt. 140/A. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az (1) bekezdésben szereplő nyilvántartásból megállapíthatónak kell lennie naptári
naponként vagy egybefüggő 24 óránként a beosztott, valamint a teljesített rendes és rendkívüli
munka, továbbá az ügyelet, készenlét kezdő és befejező időpontjának.”
13.	§
Az Mt. 143. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A teljesítménykövetelmény megállapítása, illetve az azonos teljesítménykövetelmény
hatálya alá tartozó munkavállalói csoportok meghatározása során tekintettel kell lenni a
munkáltató működési körébe tartozó feltételekre, így különösen a munkavégzés, a
munkaszervezés és az alkalmazott technológia objektív körülményeire.”
4
14. §
Az Mt. a következő új 143/A. §-sal egészül ki:
„143/A. § (1) A teljesítménykövetelmény megállapítása sérti a 143. § (2)-(3) bekezdését,
továbbá a jóhiszeműség és tisztesség alapelvét, amennyiben a naptári hónap átlagában az
azonos teljesítménykövetelmény hatálya alá tartozó munkavállalók
a)	legalább fele nem éri el a száz százalékos teljesítményt, emellett
b)	tényleges átlagos teljesítményük száz százaléknál kevesebb.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt esetben - kivéve a forgalomarányos teljesítménybérezési
(jutalékos) rendszert - a munkáltató köteles az azonos teljesítménykövetelmény hatálya alá
tartozó valamennyi munkavállaló tárgyhavi teljesítményének azonos arányú kiigazítására oly
módon, hogy átlagos teljesítményük a száz százalékos szintet elérje. A tárgyhavi
teljesítménybért a kiigazított teljesítmény alapján kell megállapítani.
(3)	A teljesítménykiigazítás során a munkáltató által megállapított
teljesítménykövetelményt alapul véve meg kell határozni a munkavállaló tényleges
teljesítmény százalékát, azt meg kell szorozni százzal, és elosztani a munkáltatónál azonos
teljesítménykövetelmény hatálya alá tartozó munkavállalók tényleges átlagos
teljesítményszázalékával.
(4)	Az (1)-(3) bekezdés alkalmazása során nem kell figyelembe venni
a)	a technológiaváltás, továbbá
b)	a munkába állás, illetve az új munkakör betöltése
időpontjának naptári hónapjában, illetve az azt követő két naptári hónapban az ezzel érintett
munkavállalók által nyújtott teljesítményt.
(5)	A (4) bekezdéssel érintett munkavállalók teljesítményére az ott meghatározott időszak
alatt a teljesítmény-, valamint ennek alapján a teljesítménybér-kiigazítás nem alkalmazható.
(6)	A munkavállalót megillető kiigazított teljesítménybért a (2)-(5) bekezdésben foglalt
eljárás alkalmazásával megállapított, kiigazított teljesítmény százalék alapján kell
meghatározni, és a 155. § (1) és (3) bekezdése alkalmazásával kifizetni.
(7)	A teljesítménybér-kiigazítás érdekében a munkáltató naptári hónaponként köteles
nyilvántartani
a)	a munkáltató által megállapított teljesítménykövetelmény alapulvételével az egyes
munkavállalók tényleges teljesítményszázalékát,
b)	az azonos teljesítménykövetelmény hatálya alá tartozó munkavállalók tényleges, átlagos
teljesítményszázalékát,
c)	az egyes munkavállalók (2)-(5) bekezdés alapján kiigazított teljesítményszázalékát,
valamint
d)	a kiigazított teljesítmény százalék alapján a (6) bekezdés alkalmazásával megállapított
kiigazított teljesítménybért.
(8)	Az (1) bekezdésben szereplő vélelem a 143. § (5) bekezdésében foglaltak megfelelő
alkalmazásával munkaügyi perben megdönthető.”
5
15. §
Az Mt. 144. §-ának (4)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyúttal a § a
következő új (8)-(12) bekezdésekkel egészül ki:
„(4) A kötelező legkisebb munkabér megállapításánál figyelembe kell venni a
munkavállalók szükségleteit, mérlegelve a munkabérek országos szintjét, az életfenntartási
költségeket, a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves létminimum összegeket, a
társadalombiztosítási juttatásokat és az egyes társadalmi csoportok viszonylagos
életszínvonalát, valamint a gazdasági körülményeket, ideértve a gazdasági fejlődés
követelményeit, a termelékenységi szinteket és a foglalkoztatottság növelésének kívánatos
voltát.
(5)	A kötelező legkisebb munkabér havi összege a tárgyév január 1-jétől nem lehet
kevesebb, mint az egy aktív korú felnőttből álló háztartásra megállapított és legutoljára
közzétett éves létminimum, valamint az ehhez kapcsolódó tárgyévi személyi jövedelemadó,
nyugdíj-, egészségbiztosítási és munkavállalói járulék, továbbá a magánnyugdíj-pénztári
tagdíj együttes havi összege.
(6)	Az (5) bekezdésben meghatározott, illetve - amennyiben az Országos Érdekegyeztető
Tanács ennél magasabb összegről állapodik meg - a (10) bekezdés szerint meghatározott
kötelező legkisebb munkabér legalább
a)	száztíz százaléka a középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképesítést
igénylő, és
b)	százhúsz százaléka a felsőfokú iskolai végzettséget, illetve akkreditált felsőfokú
szakképesítést igénylő
munkakört betöltő munkavállalók garantált bérminimuma.
(7)	Az (5) bekezdés szerinti legkisebb munkabér és a (6) bekezdés szerinti garantált
bérminimumok havi összegét száz forintra felkerekítve kell megállapítani.
(8)	A Kormány meghatározott körben - különösen a fiatal munkavállalók, a megváltozott
munkaképességűek tekintetében - az (5)-(6) bekezdés szerinti kötelező legkisebb munkabér
és a garantált bérminimumok összegéhez képest - az Országos Érdekegyeztető Tanács
egyetértésével - kisebb bérminimumok megállapítását is engedélyezheti, ha az a
foglalkoztatás érdekében szükségesnek mutatkozik.
(9)	Az (5) és (6) bekezdés alapján a Kormány január 1-jei hatállyal az előző év november
30-ig állapítja meg a kötelező legkisebb munkabért és a garantált bérminimumok összegeit,
kivéve, ha
a)	az előző évre megállapított kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimumok
összegei nagyobbak, mint az (5)-(6) bekezdés alkalmazásával a tárgyévre meghatározott
összegek, illetve ha
b)	az Országos Érdekegyeztető Tanács a (10) bekezdésben foglaltak alapján november 30-
ig magasabb összegekről állapodik meg.
(10)	Az Országos Érdekegyeztető Tanács az (5) és a (6) bekezdés alapján meghatározottnál
magasabb összegű kötelező legkisebb munkabérről és garantált bérminimumokról is
megállapodhat.
6
(11)	A munkavállalót megillető, az Országos Érdekegyeztető Tanács megállapodásán
alapuló, az (5) és a (6) bekezdésnek megfelelőnél nagyobb összegű kötelező legkisebb
munkabért és garantált bérminimumokat, ezek hatályosságát, valamint a kifizetés részletes
feltételeire és módjára vonatkozó előírásokat - figyelemmel a 17. §-ának (1)-(2)
bekezdésében foglaltakra - a Kormány állapítja meg.
(12)	Ahol jogszabály a munkabérek legkisebb összegét vagy a minimálbért említi, ott az
(5), illetőleg a (10) bekezdés alapján megállapított kötelező legkisebb munkabért
(minimálbért) kell érteni.”
16.	§
Az Mt. a következő új 144/A. §-sal egészül ki:
„144/A. § Az egy órára járó személyi alapbért úgy kell kiszámítani, hogy a havi személyi
alapbér összegét osztani kell
a)	teljes munkaidős foglalkoztatás esetén 174-gyel,
b)	részmunkaidős, rövidebb teljes munkaidős foglalkoztatás, illetve készenléti jellegű
munkakörben a napi nyolc vagy heti negyven órát meghaladó mértékű munkaidő esetén a 174
óra időarányos részével.”
17.	§
Az Mt. 152. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály fizetési kötelezettség megállapításánál havi
átlagkereset alkalmazását írja elő, akkor egy havi átlagkereseten a munkavállaló egy napi
átlagkeresetének a huszonkétszerese értendő. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a havi
átlagkereset kiszámításánál a (8) bekezdésben foglaltak szerint meghatározott egy órára járó
átlagkereset összege szorzandó 174-gyel, részmunkaidő, rövidebb teljes munkaidő, illetve
készenléti jellegű munkakörben a napi nyolc vagy heti negyven órát meghaladó mértékű
esetén, ennek időarányos részével. Órabér esetén az egynapi átlagkereset az egy órára
megállapított átlagkereset és a munkaidő mértékének a szorzata.”
18.	§
Az Mt. 160. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„160. § A munkavállaló részére munkabéréről részletes írásbeli elszámolást kell adni. Az
elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló a kiszámítás helyességét, valamint a
munkabérből való levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja; ettől érvényesen eltérni
nem lehet. Az írásbeli elszámolásnak tartalmaznia kell a rendkívüli munkavégzés, az ügyelet
és a készenlét jogcímén kifizetett díjazást is.”
19.	§
Az Mt. 193/D. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Tilos munkavállaló kölcsönzése:
a)	jogszabály által meghatározott tilalomba ütköző munkavégzésre;
7
b)	a kölcsönvevő olyan munkahelyén, illetve telephelyén történő munkavégzésre, ahol
sztrájk van, a sztrájkot megelőző egyeztetés kezdeményezésétől a sztrájk befejezéséig, illetve
c)	ha a kölcsönvevőnél a munkavállaló munkaviszonya - a munkáltató működésével
összefüggő okra alapozott rendes felmondásával, illetve a próbaidő alatt azonnali hatályú
megszüntetésével - legfeljebb hat hónapja szűnt meg.”
20. §
(1)	Az Mt. 193/G. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Eltérő megállapodás hiányában a kölcsönbeadó viseli a foglalkoztatással kapcsolatos
jogszabályban meghatározott költségeket, így különösen a munkavállaló utazási költségeit és
a munkavégzéshez szükséges egészségügyi alkalmassági vizsgálat díját. A kölcsönbeadó a
kölcsönvevő kérése esetén köteles legkésőbb a munkavállaló munkába állásáig
a)	az Egységes Munkaügyi Nyilvántartást működtető szerv által kiadott, a bejelentésről
szóló igazolás, vagy - amennyiben a munkába állásra az igazolás kézbesítése előtt kerül sor -
a munkaszerződés egy példányát a munkabér megismerésére alkalmatlan módon, valamint
b)	a külön jogszabály szerinti kölcsönbeadóként történt nyilvántartásba vételét igazoló
okirat másolatát
a kölcsönvevő részére átadni.”
(2)	Az Mt. 193/G. §-a a következő új (6)-(13) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A 193/H. § (9)-(10) bekezdésébe foglalt rendelkezés alkalmazása érdekében a
kölcsönbeadó - a kölcsönzött munkavállaló előzetes hozzájárulásával - köteles a
kölcsönvevőt tájékoztatni különösen a munkavállaló szakképzettségéről és szakmai
tapasztalatairól.
(7)	Semmis a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között létrejött megállapodás, ha a felek a
106. § (1) bekezdésében meghatározott tulajdonosi kapcsolatban állnak egymással.
(8)	Ha a kölcsönvevőnél történő munkavégzés tényleges megkezdéséig
a)	a kölcsönbeadó nem felel meg az e törvényben, illetve az egyéb jogszabályokban foglalt
feltételeknek, vagy
b)	a kölcsönbeadó nem köt a 193/H. § (1) bekezdése szerinti munkaszerződést,
a munkaviszony a kölcsönvevő és a munkavállaló között jön létre a munkavégzés tényleges
megkezdésének napjával, a 193/G. § (1) bekezdésének a) pontja alapján meghatározott
időtartamra.
(9)	A (8) bekezdés a) pontja szerint létrejött munkaviszony esetén a munkaszerződés
tartalmának megállapításakor
a)	munkavégzési helynek a 193/G. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti helyet,
b)	munkakörnek és személyi alapbérnek a kölcsönzött munkavállaló 193/H. § (1)
bekezdésének b)-c) pontja alapján meghatározott munkakörét és személyi alapbérét
kell tekinteni.
(10)	A (9) bekezdésben foglaltaktól eltérően a (8) bekezdés b) pontja alapján létrejött
munkaviszony esetén
8
a)	a kölcsönzött munkavállaló munkakörét a 193/G. § (1) bekezdésének c) pontja alapján
az elvégzendő munka jellegének,
b)	személyi alapbérét - a 142/A. § megfelelő alkalmazásával - a kölcsönzött
munkavállalót foglalkoztató szervezeti egységnél azonos munkakört betöltő munkavállalók
személyi alapbére mértékének, azonos munkakört betöltő munkavállaló hiányában a
kölcsönvevő tevékenysége szerinti ágazatban, a kölcsönzött munkavállaló által betöltött
munkakörben szokásosan érvényesülő személyi alapbér
alapulvételével kell meghatározni a munkaszerződésben.
(11)	A (8) bekezdés a)-b) pontjában foglaltak együttes fennállása esetén a munkaszerződés
tartalmának megállapításakor a (9)-(10) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
(12)	Amennyiben a (8) bekezdésben foglaltak alapján a munkaviszony a kölcsönvevő és a
munkavállaló között jön létre, a kölcsönvevő követelheti ezzel összefüggésben keletkezett
kárának megtérítését a kölcsönbeadótól, feltéve, hogy e törvény szerint, jóhiszeműen és
tisztességesen járt el.
(13)	A (6)-(11) bekezdéstől érvényesen eltérni nem lehet.”
21.	§
(1)	Az Mt. 193/H. §-át megelőző alcím a következőkre változik:
„A kölcsönbeadó és a munkavállaló között fennálló munkaviszony,
a díjazás különös szabályai”
(2)	Az Mt. 193/H. §-a a következő új (9)-(12) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A kölcsönzés időtartama alatt a 142/A. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a
kölcsönvevővel munkaviszonyban álló, valamint a kölcsönzött munkavállaló vonatkozásában
a személyi alapbér, a műszakpótlék, a rendkívüli munkavégzésért járó díjazás, továbbá az
ügyelet, készenlét díjazása tekintetében, ha
a)	a kölcsönvevőnél történő folyamatos munkavégzés tartama a hat hónapot meghaladja,
vagy
b)	a kölcsönzött munkavállaló a kölcsönvevőnél történő munkavégzés megkezdésének
időpontját megelőző két évben a kölcsönvevőnél - kölcsönzés alapján - összesen legalább hat
hónapot dolgozott. Ha a kölcsönvevőnél kölcsönzés alapján munkavégzéssel töltött
összeszámított időtartam az újabb kölcsönzés alatt éri el a hat hónapot, a fenti szabályt a hat
hónap elérésének időpontjától kell alkalmazni.
(10)	A (9) bekezdésben foglaltaktól eltérően, a 142/A. § (3) bekezdésében szereplő
juttatások tekintetében kell a 142/A. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni a
kölcsönvevővel munkaviszonyban álló, valamint a kölcsönzött munkavállaló vonatkozásában,
ha
a)	a határozott időre szóló kölcsönzés esetén a kölcsönvevőnél történő folyamatos
munkavégzés időtartama a két évet, vagy
b)	a határozatlan időre szóló kölcsönzés esetén a kölcsönvevőnél történő folyamatos
munkavégzés időtartama az egy évet
meghaladja.
9
(11)	A (9)-(10) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni a kölcsönzött munkavállalóra,
ha munkaviszonyára a kölcsönbeadónál ennél kedvezőbb feltételek irányadóak.
(12)	A (9)-(11) bekezdésben foglaltaktól érvényesen eltérni nem lehet.”
22.	§
Az Mt. 193/I. §-ának (1) bekezdése a következő új d) ponttal egészül ki:
[193/I. § (1) A kölcsönzés céljából létesített munkaviszony megszüntethető:]
„d) azonnali hatállyal a próbaidő alatt.”
23.	§
(1)	Az Mt. 193/P. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„193/P. § (1) Kölcsönzés esetén e törvény 3. §-ának (6) bekezdése, 76. §-ának (5)-(8)
bekezdése, 76/B. §-a, 79. §-ának (4)-(5) bekezdése, 86/A-96. §-ai, 97. §-ának (2) bekezdése,
100. §-a, 106. §-a, 115-116. §-ai, 134. §-ának (1)-(2) és (5)-(6) bekezdése, 150. §-ának (1)
bekezdése, 155. §-a (1) bekezdésének második mondata, a 167. §-ának (2)-(3) bekezdései, a
Harmadik részének X. fejezete, a 202. §-ának c)-d) pontja nem alkalmazhatók.”
(2)	Az Mt. 193/P. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kölcsönvevőnek a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók létszámáról
és foglalkoztatási feltételeiről a nála működő üzemi tanácsot, illetve képviselettel rendelkező
szakszervezetet rendszeresen, de legalább félévente egy alkalommal tájékoztatnia kell.”
24.	§
(1)	E törvény - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - 2006. január 1-jén lép hatályba.
(2)	E törvény 15. §-a a kihirdetés napján lép hatályba, azonban rendelkezéseit először a
kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimumok összegeinek 2006. január 1-jei
hatállyal történő megállapítására kell alkalmazni, azzal, hogy a Kormány a 2006. január 1-
jétől hatályos összegeket - az Mt. 144. §-ának (9) bekezdése e törvény 15. §-a által
megállapított határidőtől eltérően - 2005. december 31-ig állapítja meg.
(3)	Az e törvény 20. §-ával megállapított Mt. 193/G. §-ának (7) bekezdésébe foglalt
tilalmat az e törvény hatálybalépésekor fennálló, a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között
létrejött szerződésekre 2007. január 1-jétől kell alkalmazni.
(4)	Ha a kölcsönzött munkavállaló kölcsönvevőnél történő munkavégzésének időtartama
az e törvény 21. §-ával megállapított, az Mt. 193/H. §-ának (9)-(10) bekezdésében foglalt
feltételek valamelyikének e törvény hatálybalépésekor megfelel, az e törvény hatálybalépését
követő időtartamra kell az Mt. 193/H. §-ának (9)-(10) bekezdésében foglaltakat megfelelően
alkalmazni.
(5)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Mt. 1. §-ának (2)-(4)
bekezdése.
10
25. §
E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13.
törvényerejű rendelet (a továbbiakban Nmjtvr.) 51. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„51. § (1) A munkaviszonyra azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a
munkaszerződés megkötésekor vagy később választottak.
(2)	Jogválasztás hiányában a munkaviszonyra annak az államnak a joga irányadó,
amelynek területén
a)	a munkavállaló a munkáját szokásosan végzi, abban az esetben is, ha ideiglenes
jelleggel egy másik államban végzi munkáját, vagy
b)	az a telephely található, amely a munkavállalót alkalmazza, amennyiben munkáját
szokásosan nem ugyanazon állam területén végzi,
kivéve, ha a körülményekből az állapítható meg, hogy a munkaviszony szorosabban kötődik
egy másik államhoz, ebben az esetben a munkaviszonyra e másik állam jogát kell alkalmazni.
(3)	A felek jogválasztása nem eredményezheti a (2) bekezdés alapján egyébként
alkalmazandó jog munkavállalót védő, kötelező rendelkezéseinek sérelmét.”
26.	§
E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi
XXIII. törvény 71. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az alábbiak szerint kell megfelelően
alkalmazni:]
„a) 3. §-ának (1)-(4) bekezdését, 4. §-át, 5-12. §-át, 15-19/A. §-át, 21-28. §-át, 70/A. §-át,
74. §-át, 77. §-át, 84/A. §-át, 85. §-át, 86/B-86/D. §-át, 97. §-át, 102. §-ának (1)-(3)
bekezdését, 103. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdését, 104. §-ának (4)-(5) bekezdését, 107. §-át,
117. §-ának (1) bekezdését, 117/B. §-ának (5) bekezdését, 118. §-ának (2) bekezdését, 118/A.
§-ának (4)-(5) bekezdését, 119. §-ának (1)-(2) bekezdését és az (5) bekezdését, 120-121. §-át,
123-126. §-át, 127. §-ának (1)-(2) és (6)-(7) bekezdését, 128. §-ának (1) bekezdését, 129. §-át,
130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (1)-(3) bekezdését, 133. §-át, 135-140/A. §-át, 142/A.
§-át, 144. §-ának (1) bekezdését, 144/A. §-át, 151. §-ának (2)-(4) bekezdését, 152-153. §-át,
154. §-a (1) bekezdésének első és harmadik mondatát, 155-157. §-át, 159-164. §-át, 165. §-
ának (2) bekezdését, 166. §-ának (2) bekezdését, 167. §-ának (1) és (3) bekezdését, 168-169.
§-át, 171-172. §-át, 174. §-át, 176-183. §-át, 184. §-ának (1)-(2) bekezdését, 185-187. §-át,
192/C-192/G. §-át, 193-193/A. §-át, 204-205. §-át, 207. §-át;”
27.	§
(1)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992.
évi XXXIII. törvény 6/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Amennyiben a reprezentativitás kérdésben vita merül fel, erről az érdekelt fél
kérelmére soron kívül, nemperes eljárásban bíróság dönt.”
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Kjt. 38. §-ának (1) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
11
„38. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a
munkaviszony megszűnéséről és megszüntetéséről szóló rendelkezései közül (Harmadik rész,
IV.	fejezet), a 85/A. §-ának (5)-(6) bekezdése, a 86-86/A. §-a, a 87. §-ának (1) bekezdése, a
87/A. §-a, a 88. §-a, a 89. §-ának (1)-(6) bekezdése, a 92. §-a, a 93. §-ának (1)-(2) és (5)
bekezdése, a 95-96. §-a, a 98. §-ának (1) bekezdése, a 99-101. §-a nem alkalmazható.”
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Kjt. 80. §-a helyébe a következő rendelkezés
lép:
„80. § A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munka
díjazására vonatkozó szabályai (Harmadik rész, VII. fejezet) közül a 142. §-a, a 143. §-a, a
144. §-ának (8) bekezdése, a 147. §-ának (6)-(7) bekezdése, a 154. §-a (1) bekezdésének
utolsó mondata, a 154. §-ának (2) bekezdése, a 155. §-ának (2) bekezdése és a 165. §-ának (2)
bekezdése nem alkalmazható.”
28.	§
E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a fegyveres szervek hivatásos állományának
szolgálati jogviszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 99. §-ának (1) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„99. § (1) A hivatásos állomány tagja havi illetményre jogosult. Az illetmény beosztási és
rendfokozati illetményből, illetménykiegészítésből, valamint illetménypótlékból áll, melynek
illetménypótlék nélküli együttes összege nem lehet kevesebb
a)	a II. besorolási osztályba sorolt hivatásos állományú esetében a Munka
Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 144. §-a (6)
bekezdésének a) pontja alapján,
b)	az I. besorolási osztályba sorolt, valamint a vezetői kinevezéssel rendelkező hivatásos
állományú esetében az Mt. 144. §-a (6) bekezdésének b) pontja alapján
meghatározott összegnél.”
29.	§
E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses
állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 106. §-ának (1) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„106. § (1) Az állomány tagja havi illetményre jogosult. Az illetmény beosztási
illetményből, honvédelmi pótlékból, illetménykiegészítésből, illetménypótlékból, valamint
jogszabály alapján meghatározott esetekben kiegészítő illetményből áll, amelyek
illetménypótlék nélküli együttes összege nem lehet kevesebb
a)	a középfokú iskolai végzettséghez kötött beosztásban lévők esetében a Munka
Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 144. §-a (6)
bekezdésének a) pontja alapján,
b)	a felsőfokú iskolai végzettséghez kötött beosztásban lévők esetében az Mt. 144. §-a (6)
bekezdésének b) pontja alapján,
c)	a többi beosztásban lévők esetén az Mt. 144. §-ának (5) bekezdés alapján
meghatározott összegnél.”
12
Indokolás
Általános indokolás
A Javaslat a jogalkalmazási gyakorlat tapasztalataiból leszűrt tanulságok alapján
megfogalmazott, a Munka Törvénykönyvét (Mt.) érintő módosítási javaslatokat tartalmaz. A
Javaslat előkészítésére az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás alapján
került sor. Az Előterjesztő a jogalkotási folyamat során végig törekedett a konszenzus
elérésére, azonban több, a Javaslatban szereplő jogintézményt illetően csak az egyik szociális
partner - általában a munkavállalói oldal - támogatását sikerült megszerezni. Az új
minimálbér szabályozási javaslatról még folynak az egyeztetések az Országos Érdekegyeztető
Tanácsban.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat összhangot kíván teremteni az Mt. és a Nemzetközi magánjogról szóló 1979.
évi 13. törvényerejű rendelet [Nmjtvr.] hatályról szóló rendelkezései között. A részletes
szabályok a Nmjtvr-ben találhatók.
A 2. §-hoz
A munkáltatói küldemények kézbesítésével kapcsolatosan vélelmet indokolt felállítani a
kézbesítés megtörténtére vonatkozóan. A postai kézbesítésről szóló külön jogszabály szerint a
postai szolgáltató a kézbesítési kísérlet és az értesítés elhelyezésének napját követő legalább
tíz munkanapig köteles azok átvételét lehetővé tenni, indokolt ehhez a határidőhöz kötni a
vélelem időpontját.
A 3. §-hoz
A Javaslat - összefüggésben a minimálbér megállapításának új rendszerével - utal arra,
hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács egyetértése az Mt-ben meghatározottnál magasabb
mértékű kötelező legkisebb munkabér megállapítására terjed ki.
A 4. §-hoz
Indokolt, hogy az Mt. rendelkezzen a munkáltatónak a munkaköri feladatokról, illetőleg a
munkáltatónál működő szakszervezet, üzemi tanács létéről való tájékoztatásával kapcsolatos
kötelezettségéről.
A munkáltatói tájékoztatási kötelezettség kibővítése garanciális szereppel bír a
munkavállalói jogok érvényesítése terén.
Ezen túlmenően a Javaslat azt is előírja, hogy a munkáltató a munkavállalót tájékozatni
köteles a munkaköri feladatokról, a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettségről.
Ez összefügg a minimálbér megállapításának új szabályaival, a közép- illetve felsőfokú
végzettséget igénylő munkakörökben érvényesülő bérminimum megállapítása érdekében.
Az 5. §-hoz
A munkáltató személyében bekövetkező általános jogutódlás esetén nem csupán a fennálló
munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek szállnak át a jogutódra, hanem pl. a
13
megszűnt munkaviszonyból származó, még el nem évült követelések is. Mindez szükségessé
teszi az Mt. 85/A. §-a (2) bekezdésének a hatályosnál részletezőbb megfogalmazását.
A 6. §-hoz
Kapcsolódva az egyes családtámogatási ellátások alatti teljes munkaidőben történő
munkavégzés lehetővé tételére irányuló kormányzati szándékhoz, a munkajogi szabályok
vonatkozásában biztosítani kell, hogy a munkavállaló ezen időszak alatt felmondási tilalom
alatt álljon. Mivel ekkor csak családtámogatásban részesül, de a gyermek gondozása, ápolása
céljából kapott fizetés nélküli szabadságot nem veszi igénybe, az ellátásban részesüléshez kell
kötni a felmondási védelem fennállását.
A 7. §-hoz
A munkaviszony megszűnésével összefüggő igazolások kiadásának határideje
differenciáltan állapítandó meg, mivel amennyiben az utolsó munkában töltött nap egybeesik
a jognyilatkozat megtételével, az ehhez szükséges adminisztráció lebonyolítására a
munkáltató azonnal nem képes. Ezért a Javaslat három munkanap haladékot biztosít a
munkáltató részére ilyen esetekben.
A 8. §-hoz
A Javaslat célja a jelenlegi, átalány-kártérítést előíró, differenciálatlan, a munkavállalót
aránytalanul sújtó szabály helyett a jogsértés súlyával arányos felelősség megfogalmazása.
A 9-10. §-okhoz
Az európai uniós szabályozás általában megengedi a négyhavi munkaidőkeret
alkalmazását. Az uniós szabályozás adta kereteken belül a rugalmas foglalkoztatás biztosítása
érdekében - kizárólag idénymunka esetén - a munkáltató egyoldalú döntése alapján lehetővé
válik négy havi, illetve tizenhat heti munkaidőkeret előírása.
Ezzel összefüggésben - a négyhavi munkaidőkerettel arányos szabályozás biztosítása
érdekében - a pihenőnapok összevont kiadásának lehetőségét is indokolt egy helyett
kéthónapos időszakra lehetővé tenni, ám csak abban az esetben, ha ebben mindkét fél
egyetért.
A 11. §-hoz
Indokolt részmunkaidős foglalkoztatás esetén a hetenként öt munkanapnál kevesebb napon
foglalkoztatott munkavállaló számára lehetővé kell tenni a vasárnapi rendszeres
munkavégzést is.
A 12. §-hoz, valamint a 18. §-hoz
Figyelemmel a munkaügyi ellenőrzés tapasztalataira, indokolt a munkaidő-nyilvántartás
szabályait kiegészíteni a nyilvántartás tartalmára vonatkozó rendelkezéssel, ezen túlmenően
meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a munkaidő-nyilvántartás és a munkabér
kifizetéséről szóló elszámolás összekapcsolható legyen.
14
A 13-14. §-okhoz
A Munka Törvénykönyve előírásai szerint teljesítménybéres bérformában a
teljesítménykövetelmények százszázalékos teljesítése esetén kötelező a minimálbér kifizetése,
azonban számos esetben tapasztalható, hogy a munkavállalónak kifizetett bér nem éri el a
minimálbér összegét. A munkanormák megállapításának a szabályait a Munka
Törvénykönyve 2003. évi módosítása a munkavállalók védelmében szigorította, azonban a
normák megállapításának helyessége - lényegében az átlagos körülmények közötti
teljesíthetősége - kontrollálására a munkaügyi ellenőrzés eszközei nem alkalmasak. Indokolt
ezért jogszabályi mechanizmusokkal kiküszöbölni az irreális teljesítménytényezők hatásait. A
Javaslat abból indul ki, hogy a helyesen megállapított normát a munkavállalók átlagosan 100
%-ra teljesítik. Ezért ha a normát a munkavállalók átlagosan 100 % alatt teljesítik, akkor
minden egyes munkavállaló teljesítményét arányosan (egyenlő mértékben) korrigálni kell
úgy, hogy az átlag éppen 100 % legyen. A munkabért a korrigált teljesítmény alapján kapják.
A 15. §-hoz
A Javaslat új elvi alapokra helyezi a kötelező legkisebb munkabér szabályozását. Olyan
törvényi mechanizmus bevezetésére kerül sor, amely a minimálbér automatikus emelkedését
biztosítja, ugyanakkor teret enged az Országos Érdekegyeztető Tanácsban részt vevő szociális
partnerek megállapodásának (egyetértési jogának) is.
A Javaslat szerint a minimálbér következő év január 1-jétől érvényes összege nem lehet
kevesebb, mint a legutolsó nyilvánosságra hozott legmagasabb, egy aktív korú felnőttből álló
háztartásra vonatkozó létminimum közterhekkel növelt összege.
A betöltött munkakör képzettségi igényétől függő garantált bérminimumokra vonatkozó
előírás - amelyet a költségvetési szférában is alkalmazni kell - szabályozási előzmény nélküli
rendelkezés. A képzettségtől függő bérminimumok mértéke szoros összefüggést mutat az
általános minimálbérrel.
A Kormány rendeletével ebben az esetben nem dönt a minimálbér mértékéről, csupán a
törvényi mechanizmusnak megfelelően megállapítja a konkrét összeget. Ezért erre
vonatkozóan nem szükséges biztosítani az Országos Érdekegyeztető Tanács egyetértését.
Az érdekegyeztetés során a törvényben meghatározottnál csak magasabb összegű
minimálbérben lehet megállapodni. Az erről szóló kormányrendelet megalkotására
vonatkozóan továbbra is az Mt. 17. §-ának (1) bekezdése szerinti egyetértési jogukat
gyakorolhatják a szociális partnerek. Nincs elvi akadálya annak sem, hogy a megállapodás a
január 1-jén hatályba lépett kormányrendeletet követően szülessen meg, ebben az esetben a
rendelet módosítására kerül sor.
A 16. §-hoz
A Javaslat általános jelleggel meghatározza az egy órára járó személyi alapbér kiszámítási
módját. A 174 óra a teljes napi munkaidő alapulvételével valamennyi hónapra egységesen
megállapított fix szám, mely független a munkanapok egyes hónapokban eltérő számától. Az
ily módon megállapított bérösszeg képezi azután további bérszámítások alapját, pl. a 145. §-
ban szereplő előírás szerint az egy órára járó bérpótlékét, vagy a 149. §-ban a munkaszüneti
napon teljesített munka ellenértékéét.
A 17. §-hoz
A Javaslat kiegészíti a havi átlagkereset kiszámítására vonatkozó szabályokat oly módon,
hogy munkaidőkeret esetén is lehetővé teszi az arányos számítást.
15
A 19. §-hoz
A Javaslat a munkaerő-kölcsönzés során gyakori visszaélésnek kíván gátat szabni,
miszerint a munkáltató másik céget hoz létre abból a célból, hogy saját munkavállalóit az
foglalkoztassa a munkaerő-kölcsönzéshez kapcsolódó, a munkavállaló számára az
általánosnál kedvezőtlenebb szabályok szerint, s e feltételekkel az eredeti munkáltató számára
a dolgozókat visszakölcsönözze. Ezért a Javaslat megtiltja a munkaerő-kölcsönzést, ha a
munkavállaló korábban - hat hónapon belül - a kölcsönvevőnél állt munkaviszonyban.
Indokolt továbbá a tiltott munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályozás pontosítása,
mivel nem a (korábban) kölcsönzött munkavállaló foglalkoztatása, hanem a munkavállaló
kölcsönzése tilos az ott felsorolt esetkörökben.
A 20. §-hoz
Ezen túlmenően garanciális előírás, hogy a kölcsönbeadó a vele szerződött munkavállaló
után az Egységes Munkaügyi Nyilvántartást működtető szerv által kiadott, a bejelentésről
szóló igazolást, vagy - amennyiben a munkába állásra az igazolás kézbesítése előtt kerül sor -
a munkaszerződés egy példányát - a munkabér megismerésére alkalmatlan módon - köteles
átadni a kölcsönvevő részére. Ez a kölcsönvevő érdeke is, hiszen ezen okmányok alapján
igazolhatja, hogy legálisan foglalkoztató kölcsönbeadóval szerződött munkavállalók
kölcsönbevételére. Ennek a jogkövetkezmény szempontjából van jelentősége, mivel így
elkerülheti a kölcsönvevő, hogy a munkaviszonyban őt nyilvánítsa az ellenőrzés során
jogviszony-minősítési jogával élve a munkaügyi felügyelő munkáltatónak.
A német, illetve osztrák jogban ismert garanciális megoldás átvételével ugyanis kimondja a
Javaslat, hogy ha hiányzik a kölcsönbeadói minőség, vagy munkaszerződés kötésére nem
kerül sor, illetőleg a megkötött munkaszerződés nem felel meg a kölcsönzésre kötendő
munkaszerződés kritériumainak, akkor a munkaviszonyt - a munkaviszony létesítésének
időpontjától - a kölcsönvevővel közvetlenül létrejöttnek kell tekinteni. Ez egyúttal megfelel
annak a polgári jogi általános jogelvnek, melynek értelmében a színlelt szerződést a leplezett
szerződés szerint kell megítélni.
A Javaslat megtiltja a munkaerő-kölcsönzést abban az esetben is, ha az egyik munkáltató
tulajdonosa - részben vagy egészben - azonos a másik tulajdonosával, vagy a két munkáltató
közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy pedig a
két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll
kapcsolatban egymással.
A 21. §-hoz
Az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének a munkaerő-kölcsönzés során történő
érvényesítésére vonatkozóan a Javaslat abból az elvi megfontolásból indul ki, hogy a
munkaerő-kölcsönzés rugalmas foglalkoztatást lehetővé tevő eredeti céljának teljesítése ne
vezessen a klasszikus munkaviszonyhoz kötődő juttatásoktól való teljes megfosztáshoz. Ezért
a Javaslat nem adminisztratív tilalommal kívánja a munkaerő-kölcsönzést ellehetetleníteni,
hanem olyan szabályokat ír elő, amelyek a fokozatosságot szem előtt tartva, bizonyos idő
elteltéhez, illetve a foglalkoztatás céljához kötődően teszik a kölcsönbeadó kötelezettségévé a
kölcsönzött munkavállalók munkabérének, illetve a további juttatásainak a nem kölcsönzés
alapján dolgozó munkavállalókat megillető mértékűvel azonos szintre emelését.
16
A 22. §-hoz
A munkaerő-kölcsönzés esetén is felmerülhet, hogy a felek munkaviszonnyal kapcsolatos
előzetes elvárásai nem teljesülnek, így a próbaidő kikötését, a munkaviszony próbaidő alatti
indokolás nélküli megszüntetésének lehetőségét ez esetben is indokolt lehetővé tenni.
A 23. §-hoz
A Javaslat a munkaviszonynak a munkaerő-kölcsönzésre nem alkalmazható általános
szabályai felsorolásából kiveszi a próbaidő kikötésére vonatkozó szabályra utaló 81. §-t,
valamint a kollektív szerződésben szabályozottak szerinti fegyelmi jogkörre vonatkozó 109.
§-t és a tanulmányi szerződést szabályozó 110-114. §-okat.
A Javaslat a munkavállalók képviselőinek a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos
tájékoztatáshoz való joga gyakorlásának gyakoriságát évesről félévesre változtatja, hasonlóan
az atipikus munkaviszony egyéb eseteihez, így a határozott időre létesített, illetve a
részmunkaidős munkaviszony esetéhez.
A 24. §-hoz
A törvény 2006. január 1-jén lép hatályba.
A Javaslat 2006-ra irányadó minimálbérrel kapcsolatosan - figyelemmel a törvény
tárgyalásának ütemezésére - eltérő határidőket állapít meg.
A munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó új szabályokhoz is átmeneti szabályokat kapcsol a
Javaslat.
A hatályon kívül helyező rendelkezések a nemzetközi magánjogi szabályok módosításával
függnek össze.
A 25. §-hoz
Az Mt. és a nemzetközi magánjogi kódex hatályról szóló rendelkezései közötti összhang
megteremtése érdekében a Javaslat figyelemmel van arra, hogy a Nemzetközi magánjogról
szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet [Nmjtvr.] csak az egyéni munkaviszonyra
vonatkozóan tartalmaz szabályozást, az Mt. viszont a kollektív munkajog kereteit is rendezi.
A „nemzetközi magánjogi szabályok” kifejezés alkalmazása magában foglalja az összes olyan
jogszabályt és nemzetközi szerződést, amely nemzetközi magánjogi szabályokat tartalmaz.
A Javaslat a részletes szabályokat az Nmjtvr-ben helyezi el, emellett hatályon kívül helyezi
az Mt. 1. §-ának (2)-(4) bekezdéseit, mivel ezen tényállásokat a szerződéses kötelmi
viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980. június 19. napján aláírásra
megnyitott Egyezmény [Római Egyezmény] megfelelően szabályozza, illetve ezek a
rendelkezések a magánjogi szabályokkal ellentétben állnak.
Elsősorban a felek szabad jogválasztása érvényesül, jogválasztás hiányában pedig azon
ország joga, ahol a munkavállaló rendszerint a munkáját végzi; ha ilyen ország nincs, azon
telephely országa, ahol a munkavállalót alkalmazták, hacsak a körülmények összessége nem
utal arra, hogy a munkaviszony egy másik ország jogával szorosabb kapcsolatban áll.
Emellett külön védelmi szabály mondja ki, hogy a felek jogválasztása nem eredményezheti
azt, hogy a munkavállalót megfosztják azon jog kötelező szabályai által biztosított
védelmétől, amely jogválasztás hiányában alkalmazandó lenne.
17
A 26. §-hoz
A Javaslat a köztisztviselőkre is kiterjeszti az Mt. közép- illetve felsőfokú iskolai
végzettséget igénylő munkakört betöltő munkavállalókra vonatkozó bérminimumok, valamint
egy órára járó személyi alapbér kiszámításának módjáról szóló szabályok hatályát.
A 27. §-hoz
A Javaslat a közalkalmazotti törvényt érintő módosítás körében a jelenleginél
általánosabban fogalmazza meg a reprezentativitás kérdéséről szóló vita eldöntésének
szabályait, tekintettel arra, hogy ilyen kérdésben a vita nem csak két szakszervezet között
merülhet fel, hanem pl. a reprezentativitás alapján képező adatokat szolgáltató munkáltatóval
is.
A közalkalmazotti jogviszonyra alkalmazandó Mt-szabályok körét a Javaslat a
köztisztviselői törvénnyel azonosan határozza meg.
A 28-29. §-okhoz
A fegyveres szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 1996. évi XLIII.
törvény és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról
szóló 2001. évi XCV. törvény rendelkezésein is átvezeti a Javaslat a két, végzettséghez kötött
bérminimum alkalmazásának kötelezettségét.
18