﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/17877. számú
törvényjavaslat
a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosításáról
Előadó: Csizmár Gábor
foglalkoztatáspolitikai
és
munkaügyi miniszter
Budapest, 2005. október
2005. évi .... törvény
a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosításáról
1.	§
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 2. §-
ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkaügyi ellenőrzést - az e törvényben foglalt kivételekkel - az Országos
Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség területi felügyelőségeinek (a továbbiakban:
területi felügyelőség) munkaügyi felügyelői (a továbbiakban: felügyelő) látják el.”
2.	§
A Met. a következő új 2/A. §-sal egészül ki:
„2/A. § Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség az ellenőrzési
tevékenységét e törvény szerinti szempontok alapján a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi
miniszter által évenként február 20-áig közzétett ellenőrzési irányelv alapján végzi.
(2)	A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter ellenőrzési irányelve az aktuális
foglalkoztatási folyamatokra, a foglalkoztatási célkitűzésekre, a jogszabályváltozásokra, a
jogszerű foglalkoztatást leginkább sértő magatartásformákra, illetőleg a foglalkoztatási
szempontból legnagyobb kockázatot jelentő foglalkoztatói, illetőleg munkavállalói
csoportokra kiemelt figyelemmel szabályozza az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi
Főfelügyelőség ellenőrzési erőforrásainak felhasználását.
(3)	Az ellenőrzési irányelv tartalmazza
a)	az adott év kiemelt ellenőrzési, vizsgálati céljait,
b)	az ellenőrizendő főbb tevékenységi köröket, szakmákat, vagy ágazatokat.”
3. §
(1)	A Met. 3. §-a (1) bekezdésének h)-i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A munkaügyi ellenőrzés kiterjed:]
„h) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszűnésével összefüggő - a
munkavállalót megillető - igazolások kiállítására és kiadására, valamint a munkaviszony
megszűnéséhez, megszüntetéséhez kapcsolódó elszámolás megtörténtére vonatkozó
jogszabályok rendelkezéseinek,
i) a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről és
foglalkoztatásáról szóló jogszabályok rendelkezéseinek”
[megtartására.]
(2)	A Met. 3. §-a (1) bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A munkaügyi ellenőrzés kiterjed:]
2
„kj a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó, valamint a munkaerő-kölcsönzési
tevékenység végzésére jogosító jogszabályok,”
[megtartására.]
(3)	A Met. 3. §-ának (1) bekezdése a következő r) ponttal egészül ki:
[A munkaügyi ellenőrzés kiterjed:]
„rj az Európai Unióhoz a Magyar Köztársasággal azonos időpontban csatlakozó állam
állampolgára és hozzátartozója magyarországi foglalkoztatására vonatkozó - külön
jogszabályban meghatározott - bejelentési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések”
[megtartására.]
(4)	A Met. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A munkaügyi ellenőrzést a felügyelő hivatalból, az (1) bekezdés dj, Ij-nj és pj
pontjaiban foglalt esetekben, valamint a gj pontban a munkabérnek a kollektív szerződésben
rögzített mértéke tekintetében annak a félnek a kérelmére folytatja le, akinek (amelynek)
jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti.”
(5)	A Met. 3. §-a (3) bekezdésének cj pontja helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel
egyidejűleg a bekezdés a következő dj ponttal egészül ki:
[(3j A munkaerő-kölcsönzés esetében a munkaügyi ellenőrzés:]
„cj az (1) bekezdés dj, ij és kj pontjában meghatározott szabályok vonatkozásában
mind a kölcsönbeadóra, mind pedig a kölcsönvevőre,
dj az (1) bekezdés rj pontjában meghatározott szabály vonatkozásában külföldi
székhellyel rendelkező kölcsönbeadó esetében a kölcsönvevőre, egyébként a kölcsönbeadóra”
[kiterjed]
4. §
(1)	A Met. 6. §-a (1) bekezdésének bj-dj pontjai helyébe a következő rendelkezés lép:
[A felügyelő az ellenőrzés során tapasztalt szabálytalanságok megszüntetése
érdekében:]
„bj kötelezi a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott időn belül történő
megszüntetésére,
cj megtiltja a további foglalkoztatást, ha az alkalmazás vagy a foglalkoztatás a 3. § (1)
bekezdése a) pontjának első fordulata, továbbá bj, ej, fj, ij és kj pontjai esetében a
jogszabálysértés súlyossága miatt nem tartható fenn, és a sérelem rövid időn belül nem
orvosolható. Ha a további foglalkoztatás megtiltására azért került sor, mert a foglalkoztató
megsértette a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok
alakszerűségére vagy a jogviszony bejelentésére, illetőleg munkaerő-kölcsönzés esetén a
munkaszerződés kölcsönbevevő részére történő átadására vonatkozó rendelkezéseket, a
felügyelő az eltiltás időtartamára kötelezi a Munka Törvénykönyve 151. §-ának (4) bekezdése
szerinti díjazásnak a munkavállaló részére történő megfizetésére,
dj kötelezi a külföldi munkavállalót munkavállalási engedély nélkül foglalkoztatót a
Munkaerőpiaci Alapba történő befizetésre a 7/A. §-ban foglaltak szerint,”
3
(2) A Met. 6. §-ának (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
[A felügyelő az ellenőrzés során tapasztalt szabálytalanságok megszüntetése
érdekében:]
,,i) eltiltja a foglalkoztatót tevékenysége folytatásától, ha a foglalkoztatásra vonatkozó
jogszabályban előírt engedéllyel, nyilvántartásba vétellel nem rendelkezik.”
5.	§
A Met. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. § (1) Munkaügyi bírság akkor szabható ki, ha a foglalkoztató
a)	a 3. § (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony
létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó, valamint b), c), d), f), i),
k,) l), m) és n) pontjában foglalt rendelkezéseket egy,
b)	a 3. § (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony
létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok kötelező tartalmi elemeinek meglétére vonatkozó,
valamint e), g), h), j), o), p) és r) pontjában foglalt rendelkezések bármelyikét több
munkavállaló vonatkozásában megsérti.
(2)	A munkaügyi bírság mértéke
a)	a 3. § (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésére
vonatkozó nyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó, valamint b), f), i) és k) pontjában foglalt
rendelkezések megsértése esetén
aa)	- amennyiben a megállapított egy jogsértés egy munkavállalót érint -
harmincezer forinttól hárommillió forintig,
ab)	- amennyiben a megállapított több jogsértés egy munkavállalót érint -
harmincezer forinttól ötmillió forintig,
ac)	- amennyiben a megállapított egy jogsértés több munkavállalót érint -
harmincezer forinttól nyolcmillió forintig,
ad)	- amennyiben a megállapított több jogsértés több munkavállalót érint -
harmincezer forinttól tízmillió forintig,
b)	a 3. § (1) bekezdésének c), d), l), m), n) pontjában foglalt rendelkezések megsértése
esetén
ba)	- amennyiben a megállapított egy jogsértés egy munkavállalót érint -
harmincezer forinttól kétmillió forintig,
bb)	- amennyiben a megállapított több jogsértés egy munkavállalót érint -
harmincezer forinttól négymillió forintig,
bc)	-- amennyiben a megállapított egy jogsértés több munkavállalót érint -
harmincezer forinttól hatmillió forintig,
bd)	- amennyiben a megállapított több jogsértés több munkavállalót érint -
harmincezer forinttól nyolcmillió forintig,
c)	a 3. § (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony
létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok kötelező tartalmi elemeire vonatkozó, valamint e),
g), h), j), o,) p) és r) pontjában foglalt rendelkezések megsértése esetén
ca)	- amennyiben a megállapított egy jogsértés több munkavállalót érint -
harmincezer forinttól ötmillió forintig,
cb)	- amennyiben a megállapított több jogsértés több munkavállalót érint -
harmincezer forinttól nyolcmillió forintig
4
terjedhet.
(3)	Ha a munkaügyi ellenőrzés a (2) bekezdés a), b) vagy c) pontjai közül legalább két
pontba tartozó jogsértés elkövetését állapítja meg, bírság kiszabása esetén az a), b) vagy c)
pont alá tartozó jogsértések miatt alkalmazandó bírságot külön-külön kell megállapítani. Az
ily módon megállapított bírságok összegét összeadva kell a munkaügyi bírságot kiszabni,
mely - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - nem haladhatja meg a tizenötmillió forintot.
(4)	A (2)-(3) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával a munkaügyi bírság
mértéke százezer forinttól húszmillió forintig terjedhet, ha a korábbi munkaügyi ellenőrzés
eredményeként meghozott bírságot kiszabó közigazgatási határozat jogerőre emelkedésétől
számított három éven belül legalább egy, a korábbival azonos jogsértés megállapítására kerül
sor.
(5)	Ha az eljárás alá vont foglalkoztatónál az ellenőrzés megkezdésekor a
foglalkoztatottak száma a húsz főt nem haladja meg, a munkaügyi bírság mértéke harmincezer
forinttól a (2)-(4) bekezdésben meghatározott összeg felső határának feléig terjedhet.
(6)	Természetes személy foglalkoztató által nem egyéni vállalkozás keretében
foglalkoztatott munkavállalót érintő jogsértés megállapítása esetén a munkaügyi bírság
mértéke a (2)-(4) bekezdésben meghatározott összeg felső határának negyedéig terjedhet.
(7)	A munkaügyi bírság összegének megállapításánál figyelembe kell venni különösen a
jogszabály megsértésével okozott jogellenes állapot időtartamát, az okozott hátrány
nagyságát, a megsértett jogszabályi előírások számát és hatását, valamint az érintett
munkavállalók számát.
(8)	A 6. § (1) bekezdésében meghatározott egyéb jogkövetkezmények - a 6. § (1)
bekezdésének a) és g) pontját kivéve - alkalmazása, valamint a munkaügyi bírság egyidejű
kiszabása esetén egy határozatot kell hozni.
(9)	Egy ellenőrzés során ugyanazon jogszabályi rendelkezés megsértéséért a munkaügyi
felügyelő szabálysértési eljárást nem folytathat le, rendbírságot nem szabhat ki, ha az illetékes
területi felügyelőség vezetőjének munkaügyi bírság kiszabására tett javaslatot, és ennek
alapján munkaügyi bírság kiszabására kerül sor.
(10)	A munkaügyi határozatban, a Munkaerőpiaci Alap javára előírt pénzfizetési
kötelezettség esetén a kiadmányozó szerv a hozzá befolyt bírság, teljesített befizetési
kötelezettség 60%-át a Munkaerőpiaci Alap kezeléséről szóló jogszabályban foglaltak szerint
átutalja a Munkaerőpiaci Alap számlájára. A fennmaradó összeg e szerv saját bevételének
minősül, amely személyi kiadásokra nem használható fel.”
6.	§
A Met. a következő 7/A. §-sal egészül ki:
„7/A. § (1) Amennyiben annak megállapítására kerül sor, hogy a foglalkoztató
munkavállalási engedély nélkül külföldit foglalkoztat, kötelezni kell a Munkaerőpiaci Alap
5
foglalkoztatási alaprészébe történő befizetésre. A kötelezettség a foglalkoztatót annyi esetben
terheli, ahány külföldi tekintetében az engedély nélkül történő foglalkoztatást megállapították.
(2)	A Munkaerőpiaci Alapba történő befizetés mértéke
a)	első alkalommal megállapított engedély nélkül történő foglalkoztatás esetén az
engedély nélkül alkalmazott külföldi részére a foglalkoztatás megkezdésétől az engedély
nélküli foglalkoztatás megállapításáig kifizetett munkabér (munkadíj) négyszeresének, de
legalább a kötelező legkisebb munkabér (a továbbiakban: minimálbér) nyolcszorosának,
b)	a korábbi engedély nélküli foglalkoztatást megállapító határozat jogerőre
emelkedésétől számított három éven belül megállapított ismételt engedély nélküli
foglalkoztatás esetén a külföldi részére a folyamatos foglalkoztatása megkezdésétől az
engedély nélküli foglalkoztatás ismételt megállapításáig kifizetett munkabér (munkadíj)
nyolcszorosának, de legalább a minimálbér tizenötszörösének
megfelelő összeg.
(3)	Természetes személy által nem egyéni vállalkozás keretében foglalkoztatott külföldi
engedély nélkül történő foglalkoztatása esetén a természetes személy foglalkoztatót a (2)
bekezdésben foglaltaktól eltérően
a)	első alkalommal megállapított engedély nélkül történő foglalkoztatás esetén a
minimálbér kétszeresének
b)	a korábbi engedély nélküli foglalkoztatást megállapító határozat jogerőre
emelkedésétől számított három éven belül megállapított ismételt jogsértés esetén a
minimálbér négyszeresének
megfelelő összeg terheli.
(4)	A (2) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően, a foglalkoztatót a kifizetett
munkabér (munkadíj), de legalább a minimálbér kétszeresének megfelelő összeg
Munkaerőpiaci Alapba történő megfizetésére kell kötelezni akkor, ha a foglalkoztató külföldit
úgy foglalkoztat tovább, hogy a munkavállalási engedély érvényességének lejártát
megelőzően a külföldi számára új munkavállalási engedély iránti kérelmet az illetékes
hatósághoz benyújtott, azonban a hatóság az ügyben nem hozott határozatot.
(5)	Ha a külföldi részére kifizetett munkabér (munkadíj) összege nem állapítható meg,
a)	a (2) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a minimálbér nyolcszorosának,
b)	a (2) bekezdés b) pontjában foglalt esetben a minimálbér tizenötszörösének,
c)	a (4) bekezdésben foglalt esetben a minimálbér kétszeresének
megfelelő összeg terheli a foglalkoztatót.”
7.	§
(1)	A Met. 8/A. §-a a következő új (1)-(2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a §
(1)-(4) bekezdésének számozása (3)-(7) bekezdésre változik:
„(1) A munkaügyi eljárás határideje a Ket. szabályaitól eltérően az eljárás
megindításától számított hatvan nap
a)	a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok
alakszerűségére,
b)	a munkaerő-kölcsönzésre, valamint
c)	a munkaidőre, pihenőidőre, rendkívüli munkavégzésre
6
vonatkozó jogszabályi előírások megsértése miatt folytatott eljárásokban. Amennyiben a
munkaügyi hatóság előtt olyan ügy van folyamatban, amelyre különböző eljárási határidők
vonatkoznak, a hosszabb eljárási határidőre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2) A munkaügyi ellenőrzés alapján indult eljárásokban vélelmezni kell a tanúnak a Ket.
54. §-a (4) bekezdése szerinti olyan helyzetét, amely alapján őt tanúvallomása miatt súlyosan
hátrányos következmény érheti. E rendelkezés megfelelően irányadó arra a természetes
személyre is, akinek bejelentése alapján a hatóság az eljárást hivatalból megindította
(bejelentő).”
(2) A Met. 8/A. §-a a következő új (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A munkaügyi eljárásokban kiszabott bírság, megállapított befizetési kötelezettség
adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.”
8. §
A Met. a következő 8/B-8/D. §-sal egészül ki:
„8/B. § Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség a munkaügyi
ellenőrzéssel kapcsolatos feladatainak ellátásával összefüggésben együttműködik az Európai
Unió tagállamainak munkaügyi feladatokat ellátó hatóságaival. A nemzetközi együttműködés
keretében megkeresésre a hatáskörébe tartozó feladatokat érintően tájékoztatást nyújt az
elvégzett munkaügyi ellenőrzések megállapításairól, valamint a munkaügyi jogszabályok
tartalmáról.
8/C. § Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség a foglalkoztató
kérelmére jogszabályban meghatározott eljárásokban történő felhasználás céljából hatósági
bizonyítványt állít ki.
8/D. § (1) A munkaügyi ellenőrzés támogatása, az érintett hatóságok munkájának
összehangolása, a foglalkoztatásra vonatkozó szabályokba ütköző foglalkoztatás elleni
hatékony fellépés érdekében Munkaügyi Ellenőrzést Támogató Tanács (a továbbiakban:
Tanács) alakul.
(2)	A Tanács feladatai közé tartozik:
a)	rendszeres konzultáció folytatása a munkaügyi ellenőrzés aktuális kérdéseiről és
helyzetéről,
b)	a munkaügyi ellenőrzéssel kapcsolatos jogszabály-tervezetek véleményezése,
c)	az OMMF munkájáról szóló tájékoztatás meghallgatása,
d)	javaslattétel az OMMF éves munkaprogramjára,
e)	a munkaügyi ellenőrzési feladatokkal kapcsolatos jogszabályok megalkotására,
illetve előkészítésére vonatkozó ajánlások tétele a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi
miniszter részére.
(3)	A Tanács konzultációs jogkörrel rendelkező testület, melynek tagjai:
a)	az Országos Érdekegyeztető Tanács (a továbbiakban: OÉT) munkavállalói oldala
által delegált három tag,
b)	az OÉT munkáltatói oldala által delegált három tag,
7
c)	az OÉT kormányzati oldala részéről a Kormánynak - a feladatköre szerint a
foglalkoztatással érintett miniszterek közül - kijelölt három tagja.
(4)	Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség elnöke a Tanács
ülésein állandó meghívottként tanácskozási joggal vesz részt.
(5)	A Tanács működésének részletes szabályait ügyrendjében állapítja meg.”
9.	§
(1)	A Met. 9. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) E törvény alkalmazásában]
„a) munkahelyen a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. §-ának 5.
pontjában foglaltakat kell érteni, kivéve a bedolgozó, illetve a távmunkát végző munkavégzés
céljára szolgáló lakóhelyét, vagy más, általa a munkavégzés céljára biztosított lakóhelyiséget,
továbbá a magánszemély munkáltató - egyéni vállalkozó székhelyének nem minősülő -
lakóhelyét”
[is érteni kell.]
(2)	A Met. 9. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, hogy
a)	a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben megállapítsa a munkaügyi
eljárásokban kiállított hatósági bizonyítványok igazgatási szolgáltatási díjtételeit,
b)	megállapítsa a 7/A. §-ban foglalt kötelezettség érvényesítéséhez szükséges eljárási
szabályokat.”
10.	§
A Met. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„10. § E törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	a Tanács 1993. november 23-i 93/104/EK irányelve a munkaidő-szervezés egyes
szempontjairól a Munka Törvénykönyve irányadó rendelkezéseivel együtt;
b)	a Tanács 1975. február 10-i irányelve a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének
alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről a Munka Törvénykönyve
irányadó rendelkezéseivel együtt;
c)	a Tanács 1976. február 9-i 76/207/EGK irányelve a férfiak és a nők közötti egyenlő
bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények
terén történő végrehajtásáról, a Munka Törvénykönyve, a szakképzésről szóló 1993. évi
LXXI. törvény, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról
szóló 2003. évi CXXV. törvény irányadó rendelkezéseivel együtt;
d)	a Tanács 1991. október 14-i 91/533/EGK irányelve a munkaadónak a
munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó
tájékoztatási kötelezettségéről a Munka Törvénykönyve irányadó rendelkezéseivel együtt;
e)	a Tanács 1992. október 19-i 92/85/EGK irányelve a várandós, a gyermekágyas vagy
szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző
8
intézkedések bevezetéséről a Munka Törvénykönyve, valamint a munkavédelemről szóló
törvény irányadó rendelkezéseivel együtt;
f)	a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetéséről szóló, az
Európai Parlament és a Tanács 1996. december 16-i 96/71/EK irányelve a Munka
Törvénykönyve, a munkavédelemről szóló törvény és a nemzetközi magánjogról szóló
törvényerejű rendelet irányadó rendelkezéseivel együtt;
g)	a Tanács 1999. június 21-i 1999/63/EK irányelve az Európai Közösség
Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek
Szövetsége az Európai Unióban (FST) között, a tengerészek munkaidejének szervezésére
vonatkozóan kötött megállapodásról a Munka Törvénykönyve, valamint a vízi közlekedésről
szóló 2000. évi XLII. törvény irányadó rendelkezéseivel együtt;
h)	az Európai Parlament és a Tanács 2000. június 22-i 2000/34/EK irányelve a
munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK tanácsi irányelvnek az abból
kizárt ágazatok és tevékenységek szabályozása céljából történő módosításáról a Munka
Törvénykönyve irányadó rendelkezéseivel együtt;
i)	a Tanács 2000. november 27-i 2000/79/EK irányelve az Európai Légitársaságok
Szövetsége (AEA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF), az
Európai Közforgalmi Pilóták Szövetsége (ECA), az Európai Regionális Légitársaságok
Szövetsége (ERA) és a Légiszállítók Nemzetközi Szövetsége (IACA) által kötött, a polgári
repülésben dolgozó utazó munkavállalók munkaidejének szervezéséről szóló európai
megállapodásról a Munka Törvénykönyve, valamint a légi közlekedésről szóló 1995. évi
XCVII. törvény irányadó rendelkezéseivel együtt;
j) az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 11-i 2002/14/EK irányelve az
Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános
keretének létrehozásáról a Munka Törvénykönyve irányadó rendelkezéseivel együtt;
k) az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 11-i 2002/15/EK irányelve a közúti
fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről a Munka
Törvénykönyve, valamint a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény irányadó
rendelkezéseivel együtt;
l) az Európai Parlament és a Tanács 2003. november 4-i 2003/88/EK irányelve a
munkaidő-szervezés egyes szempontjairól, a Munka Törvénykönyve irányadó
rendelkezéseivel együtt.”
11. §
(1)	E törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - 2006. január 1-jén lép hatályba.
(2)	E törvény 5. §-a, valamint 7. §-ának (2) bekezdése a törvény kihirdetését követő 46.
napon lép hatályba.
(3)	E törvény 7. §-ának (1) bekezdése a törvény kihirdetését követő 8. napon lép
hatályba.
(4)	E törvény
a)	4-6. §-át és 7. §-ának (2) bekezdését a hatálybalépést követően elkövetett
jogsértések miatt indított eljárásokban,
b)	egyéb rendelkezéseit az (1)-(2) bekezdés szerint meghatározott hatálybalépését
követően indult eljárásokban és megismételt eljárásokban
kell alkalmazni.
9
12. §
(1)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a)	a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
törvény 7. §-ának (5) bekezdése;
b)	a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
törvény módosításáról szóló 1995. évi LII. törvény 1. §-ának (1) bekezdése;
c)	a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
törvény módosításáról szóló 1996. évi CVII. törvény 37. §-a (1) bekezdésének a) pontja;
d)	az egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló 1999. évi CXXII.
törvény 42. §-a;
e)	a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel
összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2003. évi XX. törvény 67.
§-a;
f)	a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló 2004. évi
XI. törvény 35. §-a;
g)	a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004.
évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005.
évi LXXXIII. törvény 41-42. §-a.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Met. 3/A. §-a (1) bekezdésében „Az
Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség területi felügyelősége /a
továbbiakban: megyei (fővárosi) felügyelőség/” szövegrész helyébe „A területi felügyelőség”
szövegrész, ugyanezen § (2) bekezdésében „a megyei (fővárosi) felügyelőség” szövegrész
helyébe „a területi felügyelőség” szövegrész lép.
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII.
törvény (a továbbiakban: Mvt.) 17. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a
következő rendelkezés lép:
„Az OMMF területi szervei az igazgató által irányított munkabiztonsági és munkaügyi
felügyelőségek, amelyek keretében munkabiztonsági felügyelők működnek.”
(4)	Az Mvt. 84. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A felügyelő a tényállás alapján jogosult a munkáltató és a munkahelyen munkát
végző személy közötti munkavégzésre irányuló - az ellenőrzés megkezdésekor fennálló -
jogviszonyt szervezett munkavégzésnek minősíteni.”
(5)	Ahol munkavédelmi jogszabály vagy állami irányítás egyéb jogi eszköze
„munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőt” említ, azon „munkabiztonsági felügyelőt”, ahol
„munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőséget” említ, azon „munkabiztonsági, munkaügyi
felügyelőséget” kell érteni.
10
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.)
módosítását az elmúlt évek jogalkalmazási gyakorlata során kialakult igények tették
szükségszerűvé. A Met. 1997. január 1-jén történt hatálybalépése óta a törvény eredeti
céljának eléréséhez szükséges eszközök alapvetően biztosítottak, azonban azoknak
részletesebb szabályozásra, illetőleg a hatóság feladatainak „tisztább” megfogalmazása
szükséges a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos jogainak és - másik oldalról - a
munkáltatók jogkövető magatartásának érvényesüléséhez. A Met. módosítása a szociális
partnerek megállapodása alapján kezdődött meg.
A Javaslat elsődleges célja a munkaügyi ellenőrzés szervezetrendszere jogkörének
kiszélesítése annak érdekében, hogy a munkaügyi felügyelők a foglalkoztatók által a
munkavállalók sérelmére elkövetett jogsértéseket szélesebb körben vizsgálhassák, és több
intézkedési lehetőséget magában foglaló „eszköztárral” léphessenek fel a jogsértésekkel
szemben. Másik célja a Javaslatnak, hogy a munkaügyi felügyelők által alkalmazható, illetve
javasolható szankció szabályozása egyértelmű, egységesen szabályozott és megfelelően
differenciált legyen. A Javaslat újrafogalmazza a munkaügyi bírság alkalmazásának
szabályrendszerét. Ennek megfelelően bírság kiszabására már abban az esetben is sor
kerülhet, ha a munkaügyi szabály megsértése csupán egy munkavállalót érint, azonban a
jogsértés súlyos. A Javaslat az első és az ismételt jogsértés közötti különböző bírságtételek
alkalmazásával arányosságot teremt a munkaügyi ellenőrzés által megállapított első és három
éven belül a foglalkoztató által ismételten elkövetett jogsértések megítélése között. Ennek
megfelelően differenciált - a fokozatosság elvét is tiszteletben tartó - bírságtételek jelennek
meg attól függően, hogy a munkáltató egy vagy több jogsértést követ el, illetve abból a
szempontból, hogy a jogsértések csak egy vagy több munkavállalót érintenek-e. Differenciál a
szabályozás abból a szempontból is, hogy a foglalkoztató hány alkalmazottat foglalkoztat,
egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes munkáltató követi-e el a jogsértést, illetve
aszerint is, hogy a munkaügyi ellenőrzés első alkalommal vagy ismételten állapította-e meg
ugyanazt a munkaügyi jogsértést.
Egységesítésre kerül a szankciórendszer abból a szempontból is, hogy a külföldiek
engedély nélkül történő foglalkoztatásának jogkövetkezményei - új tartalommal - beépülnek
a Met-be. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
törvényben megfogalmazott, a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe befolyó
befizetési kötelezettségre vonatkozó szabályok hatályon kívül helyezésre kerülnek. A
külföldiek engedély nélkül történő foglalkoztatásának jogkövetkezményei jobban
illeszkednek a munkaügyi ellenőrzés szabályaihoz, tekintettel arra, hogy a külföldiek
foglalkoztatását az Országos Munkabiztonsági és Mukaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban:
OMMF) területi felügyelőségeinek munkaügyi felügyelői végzik, eljárásuk során ők
alkalmazzák a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe történő befizetésre kötelezést,
mint jogkövetkezményt.
Speciális célja a Javaslatnak, hogy a külföldiek munkaerő-kölcsönzés keretében történő
foglalkoztatására vonatkozóan egyértelművé tegye a munkaügyi ellenőrzés tárgyi hatályát.
Ennek megfelelően a Met. 3. §-a (1) bekezdésének i) pontja pontosításra kerül, valamint új
ellenőrzési tárgyként kerül megfogalmazásra az Európai Unióhoz a Magyar Köztársasággal
azonos időpontban csatlakozó állam állampolgára és hozzátartozója magyarországi
foglalkoztatására vonatkozó - külön jogszabályban meghatározott - bejelentési
kötelezettségre vonatkozó rendelkezések megtartásának ellenőrzése.
11
A munkaügyi felügyelők intézkedési lehetőségei bővülnek a foglalkoztatónak a
tevékenysége folytatásától való eltiltásával (amennyiben a foglalkoztató a tevékenysége
folytatásához jogszabály által előírt engedéllyel vagy nyilvántartásba vétellel nem
rendelkezik), valamint a foglalkoztatónak a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok
megsértésével a munkavállaló számára kifizetni elmulasztott járandóság megfizetésére való
kötelezésével. Ezen túlmenően a munkavállaló további foglalkoztatástól való eltiltása esetén a
foglalkoztatót kötelezni kell a Munka Törvénykönyve szerint az állásidőre járó személyi
alapbérnek a munkavállaló számára történő megfizetésére is.
Az eljárási határidőt érintő szabály épül be a Met-be, mely az általános harminc napos
eljárási határidőtől eltér. Hatvan napos eljárási határidő vonatkozik azokra az ügytípusokra,
amelyekben a munkaidőt, pihenőidőt, rendkívüli munkavégzést vizsgáló munkaügyi
ellenőrzés eredménye alapján szükséges határozatot hozni. Ezen eljárások eredményes
lefolytatásához - figyelemmel az adatok beszerzésének, összevetésének rendkívül időigényes
voltára és a bizonyítás nehézségeire - tágabb határidőt indokolt a hatóság számára biztosítani.
Az eljárási határidő szűk körben való emelése elősegíti, hogy a kis létszámmal működő
szervezet körültekintően tudja a hatáskörébe tartozó feladatokat ellátni, ennek keretében teljes
körű bizonyítási eljárást tudjon lefolytatni.
Az OMMF új feladataként deklarálja a Javaslat az Európai Unió tagállamainak munkaügyi
feladatokat ellátó hatóságaival való együttműködést, melynek keretében az OMMF a
hatáskörébe tartozó feladatokat érintően tájékoztatást nyújt az elvégzett munkaügyi
ellenőrzések megállapításairól, valamint a munkaügyi jogszabályok tartalmáról. Az Európai
Unió tagállamai munkaügyi hatóságainak együttműködési kötelezettségét az Európai
Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának a munkavállalók szolgáltatások nyújtása
keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelve alapozza meg.
Másik új feladata az OMMF-nek a hatósági bizonyítvány kiállítása azokban az esetekben,
amikor más jogszabályok állami támogatások iránti kérelem benyújtásához vagy
közbeszerzési eljárásban ajánlat megtételéhez meghatározott tartalmú hatósági igazolás
becsatolását követelik meg. Ezen új feladathoz kapcsolódóan kap felhatalmazást a
foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter arra, hogy a pénzügyminiszterrel
egyetértésben meghatározza a munkaügyi eljárásokban kiállított hatósági bizonyítványok
igazgatási szolgáltatási díjtételeit.
A Javaslat - hasonlóképpen az adóellenőrzés vonatkozásában már régóta érvényesülő
gyakorlathoz - az éves vizsgálati teendőkről ellenőrzési irányelv kiadására ad lehetőséget. Az
ellenőrzési irányelvet a törvényben rögzített szempontok alapján az ellenőrzést felügyelő
miniszter adja ki.
A munkaügyi ellenőrzés hatékonyságának fokozását elősegítő társadalmi kontroll
létrehozása érdekében célszerű egy országos jogkörrel felruházott testületet (Munkaügyi
Ellenőrzést Támogató Tanács) alapítani. A testület fő feladatai közé sorolhatók a
foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályok alkotására vonatkozó ajánlások megtétele, a
munkaügyi ellenőrzést érintő jogszabályok véleményezése, az OMMF éves munkájáról szóló
tájékoztatás meghallgatása, a hatóságok együttműködésének támogatása, konzultációs jellegű
feladatok ellátása.
12
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat, tekintettel a munkaviszonyból eredő munkáltatói kötelezettségek két
típusára (munkavédelmi és munkaügyi) és a hatósági ellenőrzés két ágára, egyértelművé teszi,
hogy a munkaügyi ellenőrzést az OMMF területi szerveinek munkaügyi felügyelői végzik.
A 2. §-hoz
A Javaslat - hasonlóképpen az adóellenőrzés vonatkozásában már régóta érvényesülő
gyakorlathoz - az éves vizsgálati teendőkről ellenőrzési irányelv kiadására ad lehetőséget. Az
ellenőrzési irányelvet a törvényben rögzített szempontok alapján az ellenőrzést felügyelő
miniszter adja ki.
A 3. §-hoz
A Javaslat pontosítja a munkaügyi ellenőrzés tárgyi hatályára vonatkozó
rendelkezéseket. Ezek között egyértelműen határozza meg azt, hogy a munkaügyi ellenőrzés a
külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló jogszabályok
rendelkezéseinek megtartására terjed ki. Ezen túlmenően kiterjeszti a munkaügyi ellenőrzést a
munkaviszony megszűnéséhez, megszüntetéséhez kapcsolódó elszámolás megtörténtére is,
valamint az Európai Unióhoz a Magyar Köztársasággal azonos időpontban csatlakozó állam
állampolgára és hozzátartozója magyarországi foglalkoztatására vonatkozó - külön
jogszabályban meghatározott - bejelentési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések
betartásának ellenőrzésére is. A munkaügyi ellenőrzés hatályának a munkaerő-kölcsönzés
szempontjából történő egyértelművé tételére kerül sor, figyelemmel arra, hogy a munkaerő-
kölcsönzés olyan atipikus jogviszony, amikor a kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő a
munkaviszonyból származó munkáltatói jogokat megosztva gyakorolja. Annak érdekében,
hogy a határokon átnyúló vállalkozások által foglalkoztatott munkavállalók jogainak
érvényesülése megfelelően ellenőrizhető legyenek, szükséges a Met. szabályainak
pontosítása.
A Magyar Köztársaság által az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően
alkalmazandó munkaerő-piaci viszonosság és védintézkedés szabályairól szóló 93/2004. (IV.
27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 7. §-ának (1) bekezdése a Magyar Köztársasággal
azonos időpontban csatlakozó állam - Málta és Ciprus kivételével - állampolgárának és
hozzátartozójának foglalkoztatása esetén bejelentési kötelezettséget ír elő a foglalkoztató
számára a foglalkoztatás megkezdéséről és megszűnéséről. A jogszabály hatálybalépése óta
eltelt egy év gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy a jogi szabályozás alapján nem
állapítható meg egyértelműen a bejelentési kötelezettség elmulasztásának jogi szankciója. A
jogi szabályozás pontosításra szorul abban a tekintetben is, hogy külföldi állampolgár külföldi
székhelyű kölcsönbeadó által végzett munkaerő-kölcsönzés útján megvalósuló magyarországi
foglalkoztatása esetén a bejelentési kötelezettség teljesítésének elmulasztásért a felelősségre
vonás kivel szemben alkalmazható.
A Javaslat kiterjeszti a munkaügyi ellenőrzés hatályát a R. 7. §-ának (1) bekezdésében
meghatározott bejelentési kötelezettség teljesítésére, megteremti a kötelezettség elmulasztása
szankcionálásnak lehetőségét. Egyértelműen meghatározza, hogy külföldi magyarországi
foglalkoztatására vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megsértésekor mely esetben
szabható ki munkaügyi bírság, és mely esetben kell kötelezni a foglalkoztatót a foglalkoztatás
elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben (a
13
továbbiakban: Flt.) meghatározott befizetési kötelezettség teljesítésére. A törvény
egyértelműen rendelkezik arról is, hogy külföldi állampolgár külföldi székhelyű kölcsönbeadó
által végzett munkaerő-kölcsönzés útján megvalósuló magyarországi foglalkoztatása esetén a
bejelentési kötelezettség teljesítésének elmulasztásért a felelősségre vonás kivel szemben
alkalmazható.
A 4. §-hoz
A Javaslat bővíti a munkaügyi felügyelő intézkedési lehetőségét. Ezen belül a
kialakult joggyakorlatnak megfelelően úgy pontosítja a jogszabály szövegét, hogy a felügyelő
kötelezi a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott időn belül történő megszüntetésére.
Ezen túlmenően rendelkezik a Javaslat arról is, hogy ha a további foglalkoztatás megtiltására
azért került sor, mert a foglalkoztató megsértette a foglalkoztatásra irányuló jogviszony
létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére és a jogviszony bejelentésére
vonatkozó rendelkezéseket („fekete” és színlelt foglalkoztatás), a felügyelő az eltiltás
időtartamára kötelezi a Munka Törvénykönyve 151. §-ának (4) bekezdése szerinti díjazásnak
a munkavállaló részére történő megfizetésére. Az Mt. 151. §-ának (4) bekezdése szerinti
díjazás alkalmazása azért indokolt a foglalkoztatástól való eltiltás időtartama alatt, mivel a
fekete munkával összefüggő feltételezett jogsértések olyan, a munkáltató működési körébe
tartozó oknak minősülnek, amely megalapozza a személyi alapbér-fizetési kötelezettséget.
Ennek megfelelően kerül rendezésre annak a munkavállalónak a foglalkoztatástól eltiltás
időtartama alatti státusza. A munkaügyi felügyelő az eltiltás időtartamára kötelezi a
foglalkoztatót a Munka Törvénykönyve 151. §-ának (4) bekezdése szerinti díjazásnak a
munkavállaló részére történő megfizetésére.
Bővül a felügyelők intézkedési jogköre azzal, hogy eltilthatják a foglalkoztatót
tevékenysége folytatásától, ha a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályban előírt engedéllyel,
nyilvántartásba vétellel nem rendelkezik. Ezen intézkedésnek különös jelentősége van a
nyilvántartásba vétel nélkül munkaerő-kölcsönzési tevékenységet folytató gazdálkodó
szervezetek szempontjából.
A munkaügyi felügyelők eddig is eljártak a külföldiek engedély nélkül történő
foglalkoztatásával összefüggésben. Ennek megállapítása esetén kötelezték a foglalkoztatót az
Flt. alapján a Munkaerőpiaci Alapba történő befizetésre.
Az 5. §-hoz
A munkaügyi bírság kiszabásának feltételrendszere és mértéke változik. A Javaslat
megtartja a Met. jelenleg hatályos rendelkezéseinek azt az elsődleges célját, hogy súlyos
jogszabálysértés esetén - függetlenül attól, hogy első vagy ismételt jogsértésről van szó -
akkor is kiszabható legyen a munkaügyi bírság, ha a jogsértés csak egy munkavállalót érint,
azonban a jogsértés jellege megkívánja a súlyosabb szankciót. A törvény egyértelműen
elkülöníti egymástól az egy, illetve a több munkavállalót érintő jogsértés esetkörét a
bírságolás szempontjából. Emellett a következő főbb szempontokat indokolt figyelembe venni
a munkaügyi jogszabálysértések miatt alkalmazható jogkövetkezmények megállapítása során:
a munkáltató egy vagy több jogszabálysértést követett el, mely jogsértés megállapítására kerül
sor, a munkaügyi ellenőrzést megelőző három éven belül a munkáltatóval szemben azonos
jogszabálysértés miatt szabtak-e ki munkaügyi bírságot. Differenciált bírságmértéket állapít
meg a Javaslat attól függően, hogy a foglalkoztató hány alkalmazottat foglalkoztat, valamint
egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes munkáltató követi-e el a jogsértést.
Természetesen e szempontok mellett indokolt fenntartani a munkaügyi hatóság
számára a jogkövetkezmény alkalmazása során mérlegelési lehetőséget biztosító általános
14
szabályt is, mely szerint figyelembe kell venni különösen a jogszabály megsértésével okozott
jogellenes állapot időtartamát, az okozott hátrány nagyságát, a megsértett jogszabályi
előírások számát és hatását, valamint az érintett munkavállalók számát.
A 6. §-hoz
A külföldiek engedély nélkül történő foglalkoztatásának az Flt-ben szabályozott
jogkövetkezményei - a Munkaerőpiaci Alapba történő befizetésre kötelezés - beépülnek a
Met-be, figyelemmel arra, hogy ez a szankció a hatósági eljárás lefolytatásának
jogkövetkezménye, és mint ilyen, eljárási jogi cselekmény. Ezért e szabályok a jogszabályi
koherencia szempontjából jobban illeszkednek a munkaügyi ellenőrzés eljárási szabályai
közé. Ennek megfelelően a Met. új 7/A. §-a szabályozza a Munkaerőpiaci Alap
foglalkoztatási alaprészébe befizetendő összeg mértékét, differenciálva aszerint, hogy első
alkalommal megállapított vagy korábbi munkaügyi ellenőrzés lefolytatását követő három
éven belül megvalósított ismételt engedély nélkül történő foglalkoztatás megállapítására
került sor. Ezen túlmenően különböztet a Javaslat a Munkaerőpiaci Alapba történő befizetés
mértékében aszerint is, hogy egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személy
foglalkoztatott külföldit munkavállalási engedély nélkül, vagy természetes személynek nem
minősülő gazdálkodó szervezet, illetve egyéni vállalkozó követte-e el a jogsértést. A Javaslat
„méltányosan” kezeli a külföldi engedély nélkül történő foglalkoztatását. Ha az engedély
hiánya olyan tényállás mellett áll fenn, hogy a külföldi foglalkoztatott korábban érvényes
munkavállalási engedéllyel rendelkezett, azonban a munkaügyi ellenőrzés időpontjában a
munkavállalási engedély érvényessége lejárt, a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási
alaprészébe történő befizetés mértéke kedvezőbb, feltéve, hogy a foglalkoztató a külföldi
számára új munkavállalási engedély iránti kérelmet az illetékes hatósághoz a munkaügyi
ellenőrzés kezdő időpontját megelőzően benyújtott, azonban a hatóság az ügyben még nem
hozott határozatot. (Természetesen, ha a határozathozatal azért maradt el, mert a hatóság az
eljárási határidőket elmulasztotta, ezzel a polgári jogi szabályok szerint megnyílik a lehetőség
az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére.)
A 7. §-hoz
A Ket. 33. §-ának (1) bekezdése szerinti eltérés lehetőségével élve rendelkezik a
Javaslat a harminc napos ügyintézési határidőnél hosszabb eljárási határidőről. A munkaügyi
ellenőrzés során - különös tekintettel egyes ügytípusok esetében a bizonyítási eljárás
időigényes voltára - az ellenőrzés eredményességének feltétele, hogy a hatóság számára
hosszabb idő álljon rendelkezésre a munkaügyi jogsértés tisztázására. A munkaügyi
ellenőrzések jellemzőiből, így a panaszáttételek alapján folyó vizsgálatok időigényességéből,
az ügyfél idézésének, az iratbekérések, illetve az esetlegesen keletkező ellentmondások
feloldásának szükségessége miatti időmúlásból adódóan a vizsgálatok jelentős hányadában az
általános eljárási határidőn belül nincs mód a felelősség alapjául szolgáló adatok feltárására.
A hatvan napos eljárási határidő indokoltságát a foglalkoztatásra irányuló jogviszony
létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségét, a munkaerő-kölcsönzés feltételeit,
valamint a munkaidőt, pihenőidőt és a rendkívüli munkavégzést érintő eljárásokban
alátámasztja az a gyakorlati tapasztalat is, hogy a munkavégzési hely (telephely) és a
foglalkoztató - dokumentumokat tároló - székhelye gyakran elválik egymástól. A hatóság
rendelkezésére bocsátott munkaügyi iratok adatainak a vizsgálathoz felhasznált
adatbázisokkal való egybevetésének időigénye ugyancsak a hosszabb elintézési határidő
szükségességét igazolja.
15
A Javaslat - összhangban az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 4. §-ának
(2) bekezdése rendelkezésével - rendelkezik arról, hogy a munkaügyi eljárásokban kiszabott
bírságok, bírságjellegű befizetések adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek, így
hatékonyabbá válik mind a munkaügyi bírság, mind a külföldiek engedély nélküli
foglalkoztatása miatt befizetésre kötelezés végrehajtása.
A 8. §-hoz
Az Európai Parlament és Tanács a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében
történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelve előírja a tagállamok számára, hogy jelöljenek
ki az irányelv végrehajtása céljából a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak
megfelelően egy vagy több kapcsolattartó hivatalt, illetve egy vagy több illetékes nemzeti
szervet. Az ilyen együttműködés különösen e hatóságoknak a munkavállalók nemzetközi
rendelkezésre bocsátására vonatkozó tájékoztatás iránti indokolt kérelmének
megválaszolásában áll, beleértve a nyilvánvaló visszaélésekre vagy a jogellenes
transznacionális tevékenységek esetleges eseteire vonatkozó tájékoztatást. A kijelölt
hatóságoknak szorosan együtt kell működniük azoknak a nehézségeknek a vizsgálatában,
amelyek az irányelv alkalmazása során felmerülnek. Kölcsönös közigazgatási
segítségnyújtásra díjmentesen kerül sor. Minden tagállamnak meg kell tennie a szükséges
intézkedéseket annak érdekében, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályokkal és
feltételekkel kapcsolatos információ általánosan elérhető legyen az Európai Unió valamennyi
tagállamának hasonló feladatot ellátó hatóságai számára.
Az irányelv rendelkezései miatt indokolt a Met-ben is deklarálni a munkaügyi
ellenőrzést végző hatóság együttműködési kötelezettségét, ezen belül a tájékoztatási
kötelezettségét. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség a munkaügyi
ellenőrzéssel kapcsolatos feladatainak ellátásával összefüggésben együttműködik az Európai
Unió tagállamainak munkaügyi feladatokat ellátó hatóságaival. A nemzetközi együttműködés
keretében megkeresésre a hatáskörébe tartozó feladatokat érintően tájékoztatást nyújt az
elvégzett munkaügyi ellenőrzések megállapításairól, valamint a munkaügyi jogszabályok
tartalmáról.
Az állami támogatások igénybevételéhez, illetve közbeszerzési eljárásokban az
ajánlattétel feltételeként megkövetelt hatósági bizonyítvány kiállításáról rendelkezik a
Javaslat, amelyben a hatóság azt a tényt igazolja, hogy meghatározott időtartamon belül az
állami támogatás igénylőjét, illetve a közbeszerzés ajánlattevőjét - mint munkáltatót - a
munkaügyi ellenőrzést folytató hatóság meghatározott időn belül munkaügyi bírsággal
sújtotta-e. A hatósági bizonyítvány kiállítása az államigazgatási eljárás általános szabályairól
szóló 1957. évi IV. törvény alapján eddig is feladata volt az Országos Munkabiztonsági és
Munkaügyi Főfelügyelőségnek és területi szerveinek, most e feladat - a közbeszerzésekhez és
az állami támogatások igénybevételéhez szükséges tények hatósági igazoláshoz kapcsolódóan
-	konkrét formában kerül megfogalmazásra.
A munkaügyi ellenőrzéssel összefüggő társadalmi kontroll biztosítása céljából jön
létre a Munkaügyi Ellenőrzést Támogató Tanács. Feladatai közé tartozik a foglalkoztatással
kapcsolatos jogszabályok alkotására vonatkozó ajánlások megtétele, a munkaügyi
ellenőrzéssel összefüggő jogszabályok véleményezése, az OMMF éves munkájáról szóló
tájékoztatás meghallgatása, a hatóságok együttműködésének támogatása, konzultatív funkciók
ellátása. A Tanács létrehozásának célja a munkaügyi ellenőrzés hatékonyságának és a
jogellenes foglalkoztatás visszaszorításának elősegítése, a gazdasági folyamatokat szabályozó,
irányító szervezetek, a munkáltatók és munkavállalók érdekképviseletei és az ellenőrző
hatóságok között folyamatos párbeszéd fenntartása.
16
A 9. §-hoz
A magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő jogot szükséges biztosítani a magánszemély
munkáltató lakóhelye vonatkozásában is.
Felhatalmazó rendelkezés épül be a Met-be a munkavállalók munkaviszonyból
származó jogai érvényesítésének elősegítése érdekében, melyben felhatalmazást kap a
foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, hogy megalkossa a - pénzügyminiszterrel
egyetértésben - a munkaügyi eljárásokban kiállított hatósági bizonyítványok igazgatási
szolgáltatási díjtételeit. Emellett - a külföldiek engedély nélküli foglalkoztatása
jogkövetkezményeinek a Met-be való átkerülése miatt - az ehhez kapcsolódó, eddig az Flt-
ben lévő felhatalmazást is a Met-nek kell megadnia.
A 10. §-hoz
A Javaslat - korábbi hiányosságot pótolva - teljes körűen felsorolja mindazokat az
európai uniós jogforrásokat, amelyek harmonizálása a Met. szabályaival (is) történt.
A 11-12. §-okhoz
A Met. módosítása a Javaslat szerint 2006. január 1-jén lép hatályba. A munkaügyi
bírság új, differenciáltan megállapított mértékeire vonatkozó szabályok a pénzügyi
kötelezettséget előíró rendelkezésekre vonatkozó általános előírás alapján a kihirdetést követő
46. naptól hatályosak. A speciális 60 napos közigazgatási eljárási határidőre vonatkozó
szabály a kihirdetést követő 8. naptól alkalmazandó.
A hatálybalépés időpontját - a 4. és 6. § esetében 2006. január 1 -jét, az 5. § és 7. § (2)
bekezdése esetén a törvény kihirdetését követő 46. napot - követően elkövetett jogsértések
miatt indult eljárásokban lehet alkalmazni az e szabályokban foglalt rendelkezéseket.
A Javaslat tartalmazza a Munkaerőpiaci Alapba befizetendő bírságra vonatkozó
rendelkezéseknek a Met-be történő beépülésével indokolttá váló Flt. módosítást, valamint a
Met. szövegéből kikerül a „munkabiztonsági” szövegrész.
Emellett a Javaslat a dereguláció érdekében hatályon kívül helyezi mindazokat a
joghelyeket, amelyek az alaptörvények hatályon kívül helyezett rendelkezéseit korábban
módosították.
A Javaslat továbbá módosítja a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény
rendelkezéseit is. A munkavédelmi és a munkaügyi ellenőrzési törvény hatálya alá tartozó két
hatósági terület következetes szétválasztása indokolja, hogy a felügyelők elnevezése
egyértelműen utaljon kizárólagos munkabiztonsági vagy munkaügyi hatáskörükre.
A két hatósági jogkör egyenértékű hatékonyságát biztosítja az az Mvt-beli módosítás,
amely a munkabiztonsági felügyelő eljárási jogosítványai közé emeli az eddig csak a
munkaügyi felügyelőt illető és hatékonyan működő, a munkáltató és a munkát végző közötti
jogviszony minősítésére vonatkozó felhatalmazást. Ezzel élve a felügyelő megállapíthatja a
szervezett munkavégzés fennállását, azaz a munkavédelmi jogszabály hatályának
kiterjesztését a munkavégzés alanyaira. Az ellenőrzés megkezdése minden esetben hatásköri
vizsgálattal indul, a szervezett munkavégzés megállapítása egyben a munkáltatói státusz és a
munkavállalók személyének azonosítását is jelenti. A jogalkalmazás ezen lépése közvetett
módon - a közigazgatási eljárásra vonatkozó jogszabályokra is figyelemmel - az Mvt-nek az
OMMF-re vonatkozó hatósági fejezetében szabályozott eljárási cselekmények szerves részét
képezi. A feladat (minősítés) elvégzése a Met alapján eddig is beletartozott a munkabiztonsági
és munkaügyi felügyelő jogkörébe.
17