﻿Magyar Köztársaság Kormánya
T/17880. számú
törvényjavaslat
a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény
módosításáról
Előadó:
dr. Veres János
pénzügyminiszter
Budapest, 2005. október
2
2005. évi.....törvény
a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény módosításáról
1.	§
A lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Ltp.) 2. §-a (1)
bekezdésének 8-9. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[2. § (1) E törvény alkalmazásában:]
„8. megtakarítási évek: a szerződésben rögzített teljes betétösszeg első elhelyezése
hónapjának első napjától számított évek (egy év 12 hónap) a betét felvételéig;
9.	megtakarítási idő: az adott módozatnak megfelelő szerződésben rögzített teljes betétösszeg
első elhelyezésétől az összegyűlt betét felvételéig eltelt idő;”
2.	§
Az Ltp. 8. §-a (1) bekezdése a) pontjának 3. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) E törvény alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak minősül:
a)	a lakás-előtakarékoskodó, illetve ha a szerződésben kedvezményezettet neveznek meg, a
kedvezményezett]
„3. tulajdonában vagy az 1. pontnak megfelelő jogcímen használatában lévő lakáshoz, családi
házhoz vagy tanyai lakóingatlanhoz szükséges, illetve a beépítés alatt álló vagy már beépített
terület lakhatóságát javító, a következőkben felsorolt közművek, kommunális létesítmények
ingatlanon belül történő kialakítása (kiépítése, szerelése) és felújítása: szilárd burkolatú út,
kerítés, áram-, gáz-, vízvezeték, szennyvízcsatorna, csapadékvíz-elvezető csatorna, árok,
központi fűtés, informatikai hálózati kapcsolat (telefon, kábeltelevízió, Internet-elérés);”
3.	§
Az Ltp. 9. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A szerződéses összeg, illetve a betét folyósítását követően a lakás-előtakarékoskodó,
vagy a kedvezményezett személye nem változtatható.”
4.	§
Az Ltp. 10. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A lakás-takarékpénztár a Felügyeletnek haladéktalanul jelentést tesz, ha az adott kiutalási
időpontban a kiutalási összegből nem tudja azoknak a lakás-előtakarékoskodóknak a
szerződéses összeg kiutalására vonatkozó igényét sem kielégíteni, akik az adott módozat
szerinti szerződésben meghatározott minimális megtakarítási hányad 110%-át már
megtakarították, elérték a minimális értékszámot és a módozat szerinti minimális
megtakarítási időt.”
5.	§
(1)	Az Ltp. 11. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az áthidaló kölcsön - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - olyan kölcsön, amelyet a
lakás-takarékpénztár kizárólag lakás-előtakarékoskodónak, illetve a kedvezményezettnek
nyújthat lakáscélú felhasználásra, amennyiben a lakás-előtakarékoskodó a szerződéses
összegnek legalább 25%-át már megtakarította, és a megtakarítási ideje elérte a két évet.”
3
(2)	Az Ltp. 11. §-a a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(6)
bekezdés számozása (5)-(8) bekezdésre módosul:
„(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a lakás-takarékpénztár azonnali áthidaló kölcsönt
nyújthat a megkötött lakás-előtakarékossági szerződés alapján a lakás-előtakarékoskodónak,
illetve a kedvezményezettnek lakáscélú felhasználásra abban az esetben, ha e kölcsönök
állománya - a (2) bekezdésben meghatározott feltételeket teljesítő kölcsönök kivételével -
nem haladja meg a lakás-takarékpénztár szabad eszközei előző hónap utolsó napján meglévő
állományának 5%-át.
(4)	A (2) és a (3) bekezdésben meghatározott áthidaló kölcsön (továbbiakban együtt: áthidaló
kölcsön) nyújtásának feltétele külön, a lakáskölcsönökre vonatkozó szabályzatoktól elkülönült
kockázatvállalási, ügyfél-, illetve partnerminősítési, fedezetértékelési, valamint értékvesztési
és céltartalék-képzési szabályzat megléte.”
6. §
Az Ltp. 15. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A lakás-takarékpénztár szabad eszközei előző hónap utolsó napján meglévő
állományának legfeljebb húsz százalékát használhatja fel a 11. § (2)-(3) bekezdései szerinti
áthidaló kölcsönök nyújtására.”
7.	§
Az Ltp. 18. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[18. § (1) A lakás-takarékpénztár üzletszabályzatában köteles a 7. §-ban meghatározott
szerződés szerinti betétgyűjtési és hitelnyújtási tevékenység és az áthidaló kölcsön
nyújtásának általános szerződési feltételeit meghatározni úgy, hogy az legalább a
következőket tartalmazza:]
„d) a lakáskölcsön kamatozása és kezelési költsége,”
8.	§
(1)	Az Ltp. 21. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„21. § (1) A (2) bekezdésben meghatározott lakás-előtakarékoskodót, illetve a
kedvezményezettet - legfeljebb az első nyolc megtakarítási év során - a lakás-
előtakarékoskodó által az adott megtakarítási évben befizetett betét összegéhez igazodó
mértékben állami támogatás illeti meg, amelyet a lakás-előtakarékoskodónak a lakás-
takarékpénztárnál - a szerződéskötéskor vagy később - benyújtott kérelme alapján a központi
költségvetés évente nyújt. A lakás-előtakarékoskodó jogosult az állami támogatás iránti
kérelmét a megtakarítási év utolsó napjáig a teljes megtakarítási évre vonatkozóan
módosítani. Az állami támogatás igénylésének, folyósításának, elszámolásának és a
felhasználás ellenőrzésének rendjét a Kormány rendeletben határozza meg.”
(2)	Az Ltp. 21. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(5)
bekezdés számozása (3)-(6) bekezdésre módosul:
„(2) A lakás-előtakarékosság állami támogatására az a lakás-előtakarékoskodó jogosult, aki
a)	magyar állampolgár, vagy
b)	a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1968. október 15-ei
1612/68/EGK tanácsi rendeletben meghatározott jogosulti körbe tartozó személy, vagy
c)	bevándorolt, letelepedett, vagy menekültként elismert személy.”
4
9.	§
(1)	Az Ltp. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Lakásszövetkezet, illetve a társasház által a közös tulajdonú részek felújítása céljából
kötött szerződések esetében az állami támogatás éves mértéke épületenként az adott
megtakarítási évben a lakás-takarékpénztárnál betétként elhelyezett összeg harminc százaléka,
legfeljebb azonban
a)	száznyolcezer forint 2-4 lakásos épület esetén,
b)	száznegyvennégyezer forint 5-30 lakásos épület esetén,
c)	száznyolcvanezer forint 31-60 lakásos épület esetén,
d)	kétszáztizenhatezer forint 61-120 lakásos épület esetén,
e)	kétszázötvenkétezer forint 121-180 lakásos épület esetén,
f)	kétszáznyolcvannyolcezer forint 181-240 lakásos épület esetén,
g)	háromszázhuszonnégyezer forint 241-nél több lakásos épület esetén.”
(2)	Az Ltp. 22. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az adott megtakarítási év harmadik és negyedik negyedévében betétként elhelyezett
összegre járó állami támogatás nem haladhatja meg az (1) és (2) bekezdés szerint
meghatározott állami támogatás 25-25%-át.”
10.	§
(1)	Az Ltp. 24. §-ának (5) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(5) Ha a lakás-előtakarékoskodó vagy a kedvezményezett felvette az állami támogatást, de a
kormányrendeletben meghatározott időn belül nem igazolja a támogatással növelt betétösszeg
lakáscélú felhasználását, illetve az utólagos ellenőrzés során nem tudja azt bizonyítani, vagy
az utólagos ellenőrzés egyéb okból jogosulatlan igénybevételt állapít meg, vissza kell fizetnie
a kapott állami támogatást a felvétel napjáig jóváírt betéti kamattal, valamint a felvétel
napjától számított időszakra jutó mindenkori jegybanki alapkamattal növelt összegben a
központi költségvetésnek. Ha a lakás-előtakarékoskodó vagy a kedvezményezett a lakás-
előtakarékossági szerződés alapján felvett összeg csak egy részének lakáscélú felhasználását
igazolja, visszafizetési kötelezettsége a nem igazolt összeggel arányos. Ha a lakás-
takarékpénztár megállapítja a támogatással növelt betétösszeg nem lakáscélú felhasználását,
illetőleg jogosulatlan igénybevételét, az állami támogatás és járulékai megfizetése iránti
követelést - a jogosult Magyar Állam nevében eljárva - bírósági úton érvényesíti, amely
eljárásban a lakás-takarékpénztár mentesül az eljárási illeték megelőlegezése és viselése alól.
A jogerős fizetési meghagyás, illetőleg a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős bírósági
határozat végrehajtható okirat, amely alapján a lakás-takarékpénztár megkeresésére a tartozást
az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal adók módjára hajtja be. A lakás-takarékpénztár az
adózás rendjéről szóló törvény 163. §-ának (2) bekezdésében meghatározott költségminimum
megelőlegezésére nem kötelezhető.”
(2)	Az Ltp. 24. §-ának (6) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(6) A lakás-takarékpénztár a betétre jóváírt állami támogatás és az állami támogatás után a
felvételéig jóváírt betéti kamat összegével készfizető kezesként felel:
a)	a lakáscélú felhasználás (3) bekezdésben előírt ellenőrzésének elmulasztása esetén,
amennyiben a lakás-előtakarékoskodó, vagy a kedvezményezett nem lakáscélra használta fel
az összegyűjtött betétjét,
b)	a 21. § (3) bekezdésében előírt feltétel ellenőrzésének elmulasztása esetén,
5
c)	az állami támogatás összegének téves meghatározása esetén.”
Átmeneti és záró rendelkezések
11.	§
(1)	E törvény - a (2)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel - 2006. január 1-jén lép hatályba és
rendelkezéseit a hatálybalépést követően megkötött lakás-előtakarékossági szerződésekre kell
alkalmazni.
(2)	Az Ltp. - e törvény 8. §-ával megállapított - 21. §-a (1)-(2) bekezdésének rendelkezéseit a
2004.	május 1-jét követően kötött szerződésekre kell alkalmazni azzal, hogy a 2004. május 1-
jét követően kezdődő és már lezárult megtakarítási évekre az állami támogatás utólag is
igényelhető.
(3)	Az Ltp. - e törvény 9. §-ának (2) bekezdésével megállapított - 22. §-a (3) bekezdése 2006.
július 1-jén lép hatályba és rendelkezései a hatálybalépést megelőzően kötött szerződéseknél
kizárólag a hatálybalépést követően kezdődő megtakarítási évekre igényelt állami támogatásra
alkalmazandóak.
(4)	E törvény 5. §-át és 10. §-át a hatálybalépést megelőzően kötött szerződésekre is
alkalmazni kell.
(5)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az egyes pénz- és tőkepiaci tárgyú
törvények módosításáról szóló 2002. évi LXIV. törvény 241. §-ának (1) bekezdése, 244. §-
ának (1) bekezdése.
6
Indokolás
Általános indokolás
A lakás-takarékpénztárakról szóló törvény módosításának elsődleges célja a támogatásra
jogosultak körének módosítása az Európai Unió szabályaival összhangban. A hatályos szabály
szerint bárki köthet lakás-takarékpénztári szerződést, állami támogatást azonban csak
devizabelföldi lakás-előtakarékoskodó igényelhet. A devizabelföldi fogalmába azonban a
2001. évi XCIII. törvény definíciója alapján nem tartoznak bele az Európai Gazdasági
Térséget alkotó országok állampolgárai, akik EGT tartózkodási kártyát kapnak. A módosítás
kiterjeszti a támogatásra jogosultak körét a Tanácsnak a munkavállalók Közösségen belüli
szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK rendeletében meghatározott személyi körre is.
Tekintettel arra, hogy az önkormányzati, közműfejlesztési társulat útján megvalósított közmű
beruházásokhoz számos támogatás kapcsolódik, a Javaslat törli e felhasználási lehetőséget a
támogatott lakás-takarékpénztári lakáscélok közül. A Javaslat pontosítja a lakás-
előtakarékossági támogatásra vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy a
rendszertelenül, elsősorban a megtakarítási év második felében befizetők ne igényelhessenek
ugyanakkora összegű állami támogatást, mint a szerződésben rögzítetteknek megfelelően,
rendszeresen fizető előtakarékoskodók. A javaslat ezért előírja, hogy a megtakarítási év
harmadik és negyedik negyedévében teljesített betétbefizetésre járó állami támogatás nem
haladhatja meg a teljes megtakarítási év befizetései után járó állami támogatás 25-25%-át.
A hatályos szabályozás szerint a lakás-takarékpénztár legalább 4 éves megtakarítási időszak
után nyújthat lakáskölcsönt azt megelőzően pedig 2 éves megtakarítási időszak elérése esetén
áthidaló kölcsönt. A Javaslat korlátozott mértékben lehetővé teszi azonnali áthidaló kölcsön
nyújtását.
A törvény 2002. évi módosítása szerint a társasházak és a lakásszövetkezetek által a közös
tulajdonú részek felújítására kötött lakás-előtakarékossági szerződések támogatásának
maximális összege az adott épület lakásszámától függ. A hatályos törvény négy kategóriát
különböztet meg. A Javaslat a 120-nál nagyobb lakásszámú épületekre új kategóriákat határoz
meg, amelyekhez magasabb összegű állami támogatás igényelhető.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat pontosítja a megtakarítási idő és a megtakarítási évek fogalmát annak
egyértelművé tétele érdekében, hogy a szerződésben rögzített összegű betétbefizetés első
teljesítésétől kell számítani a megtakarítási időt és a támogatás igénylése szempontjából
meghatározó megtakarítási éveket.
A 2. §-hoz
A javaslat törli a lakáscélú felhasználási lehetőségek közül az önkormányzati,
közműfejlesztési társulat útján megvalósított közmű létesítmények kialakítását, tekintettel
arra, hogy e beruházásokhoz más támogatási formák is kapcsolódnak. A módosítás szerint
csak a lakás-előtakarékoskodó, illetve kedvezményezett saját fejlesztésében, az ingatlanon
7
belül megvalósuló közművek, kommunális létesítmények kialakítása minősül lakáscélú
felhasználásnak.
A 3. §-hoz
A Javaslat szerint a szerződés lezárását követően, tehát a szerződéses összeg, vagy a betét
kifizetését követően a kedvezményezett, vagy a lakás-előtakarékoskodó személye már nem
változtatható. A módosítás célja a már folyósított állami támogatás jogosulatlan
felhasználásának megakadályozása.
A 4. §-hoz
A lakás-takarékpénztárnak a hatályos szabály szerint jelentenie kell a Felügyeletnek, ha a
szerződéses összeg 55 %-át megtakarító előtakarékoskodók kiutalási igényét nem tudja
teljesíteni. A hatályos szabályozás arra a rendeletben meghatározott előírásra épül, amely
szerint a lakáskölcsön aránya nem haladhatja meg a szerződéses összeg 50%-át. Tekintettel
arra, hogy a betét és a lakáskölcsön aránya a kormányrendelet módosítása esetén változhat, a
Javaslat a megtakarítási hányad teljesítésének arányában határozza meg a jelentéstételi
kötelezettséget.
Az 5. §-hoz
A Javaslat bevezeti az azonnali áthidaló kölcsönt, amely a lakás-előtakarékossági szerződést
kötő személyeknek nyújtható megtakarítási időre és megtakarítási hányadra vonatkozó
korlátozás nélkül. Annak érdekében, hogy a lakáskölcsönnél nagyobb kockázatot hordozó
áthidaló kölcsönök nyújtása ne veszélyeztesse a rendszer biztonságos működését, a Javaslat
külön szabályzatok kidolgozását írja elő e kölcsöntípusra. Az áthidaló kölcsönöknél,
különösen az azonnali áthidaló kölcsönnél ugyanis általában még nincs elegendő tapasztalat
az ügyfél fizetési fegyelméről.
A törvény 15. §-a szerint a lakás-takarékpénztár szabad eszközeinek legfeljebb 20%-át
használhatja fel áthidaló kölcsönök nyújtására. Az azonnali áthidaló kölcsönök állománya
ezen belül nem haladhatja meg a szabad eszközök 5%-át.
A 6. §-hoz
A módosítás szerint a rendelkezésben megfogalmazott feltétel teljesítésénél mind az áthidaló,
mind az azonnali áthidaló kölcsönt figyelembe kell venni, a két hitelállomány együtt nem
haladhatja meg a lakás-takarékpénztár szabad eszközeinek 20%-át.
A 7. §-hoz
A hatályos törvény szerint az általános szerződési feltételeknek tartalmaznia kell a
lakáskölcsön teljes hiteldíjának mértékét. A Javaslat törli a paragrafus erre vonatkozó részét
tekintettel arra, hogy a pénzügyi intézmények kölcsöneinél alkalmazott teljes hiteldíj mutató
számításának és közzétételének egységes módját tartalmazó 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet
szerint lakáskölcsönök esetében nem kötelező az üzletszabályzatban feltüntetni a teljes
hiteldíj mutatót. Ennek megkövetelése a lakás-takarékpénztárak esetében sem indokolt.
8
A 8. §-hoz
A Javaslat kiterjeszti a támogatásra jogosultak körét a Tanácsnak a munkavállalók
Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK rendeletében meghatározott
személyi körre. Változatlanul jogosultak a támogatásra a bevándorolt, letelepedett és
menekült személyek is. A jogosultság igazolásának módját a lakás-előtakarékosság állami
támogatásáról szóló kormányrendeletben indokolt meghatározni.
A 9. §-hoz
A Javaslat lakásszövetkezetek és társasházak szerződései esetében a magasabb lakásszámú
épületekre új kategóriákat vezet be magasabb összegű maximális támogatással annak
érdekében, hogy növelje a nagyobb épületek felújítására igénybe vehető optimális szerződéses
összeg nagyságát.
Az állami támogatás egy teljes év megtakarítása után jár, ezért nem naptári évhez
kapcsolódik, hanem a konkrét előtakarékoskodó megtakarítási évéhez, ahol a megtakarítási év
kezdete az első betételhelyezés hónapjának első napja. A 7. § (1) bekezdése pedig
egyösszegű, vagy előre meghatározott rendszerességű, egyenlő részletekben történő
betétbefizetést ír elő. Az ettől eltérő befizetések eseteit a támogatás meghatározásánál is
szabályozni kell annak érdekében, hogy a rendszertelenül befizetők ne realizálhassanak
jelentősen magasabb hozamot az állami támogatás igénybevételével, mint a rendszeres
befizetők. A javaslat ezért előírja, hogy sem a megtakarítási év harmadik, sem a negyedik
negyedévében teljesített betétbefizetésre járó állami támogatás nem haladhatja meg a teljes
megtakarítási év befizetései után járó állami támogatás 25%-át. Ha a lakás-előtakarékoskodó
a harmadik, illetőleg a negyedik negyedévben több befizetést teljesít, mint a teljes éves
befizetés negyede, akkor e többlet összegre nem igényelhető állami támogatás.
A 10. §-hoz
A törvény 9. §-ának (1) bekezdése szerint a folyósított összeg felett a cselekvőképes
kedvezményezett jogosult rendelkezni, ezért nem lakáscélú felhasználás esetén a
kedvezményezettől lehet visszakövetelni a jogosulatlanul felvett állami támogatást. Ezért a
módosítás kiegészíti a visszafizetési kötelezettséget szabályozó 24. § (5) bekezdését a lakás-
előtakarékoskodó mellett a kedvezményezettre történő utalással. A módosítás továbbá
kiegészíti a rendelkezést a támogatás egyéb okból történő jogosulatlan felhasználásának
esetével. A nem lakáscélú felhasználás mellett ugyanis előfordulhat az is, hogy a 21. § (3)
bekezdésben rögzített feltétel nem teljesítésére utólagos ellenőrzés során derül fény.
Amennyiben ugyanazon személy javára több szerződés után is igénybe veszik az állami
támogatást, az egyik jogosulatlan igénybevétel a hatályos szabályok szerint is. Az új
szabályozás ezért nem jelent szigorítást a hatályos rendelkezésekhez képest. Egyértelművé
teszi ugyanakkor, hogy ebben az esetben is a nem lakáscélú felhasználásnál alkalmazott
eljárást indokolt alkalmazni a támogatás visszakövetelésénél.
A módosítás kiegészíti a lakás-takarékpénztár felelősségét szabályozó rendelkezést a 21. § (3)
bekezdésben foglalt feltétel ellenőrzésének elmulasztásának esetével, valamint az igényelt
állami támogatás összegének téves, nem a jogszabályoknak megfelelő megállapítása esetével.