﻿Magyar Köztársaság Kormánya
T/17966 számú
törvényjavaslat
a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és
a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi
CXII. törvény módosításáról
Előadó: dr. Kolber István
regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős
tárca nélküli miniszter
Budapest, 2005. október
2005. évi........törvény
A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és
a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló
2000. évi CXII. törvény módosításáról
1.	§
A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni
Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény (továbbiakban:
Btv.) preambuluma helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„Az Országgyűlés - figyelemmel arra, hogy a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területén a táji,
természeti és települési környezet minőségének védelme a megelőzés elvének
érvényesítésével olyan véges és nehezen megújuló környezeti értékek megóvását szolgálja,
amelyek a jelentős gazdasági potenciált képviselő üdülés és idegenforgalom minőségi
fejlesztéséhez is szükségesek - a térség kiegyensúlyozottabb területi fejlődése érdekében a
területhasználat módjáról és szabályairól, valamint az előírások érvényesítésének garanciáiról
a következő törvényt alkotja:”
2. §
A Btv. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. §. A vízpart-rehabilitációs tanulmánytervben, illetve első felülvizsgálatát követően a
vízpart-rehabilitációs tervben (a továbbiakban együtt: vízpart-rehabilitációs terv), továbbá a
településrendezési tervben zöldterületi területfelhasználási egységbe sorolt, vagy az ingatlan-
nyilvántartás szerint önkormányzati tulajdonban lévő parkként, díszkertként, közkertként,
illetve közparkként bejegyzett területen
a)	más területfelhasználási egység nem jelölhető ki;
b)	vízfelület, medencés kikötő nem alakítható ki;
c)	a gépjárműforgalom számára tervezett út, más jogszabályban meghatározott,
kötelezően kialakítandó parkoló, kerékpárút, gyalogút, vendéglátó-, sport-,
szabadidő-létesítmény, illetve a terület gondozását szolgáló építmény a vízpart-
rehabilitációs tervben foglaltakkal összhangban létesíthető;
d)	magánszemély tulajdonjogot nem szerezhet;
e)	a c) pontban felsorolt létesítmények területét és e létesítményeket, csak a bérleti
szerződés legalább 10 évenkénti megújításával lehet bérbe adni;
f)	a terület közcélú használata - a létesítmények vagyonvédelme érdekében tett
legszükségesebb intézkedések kivételével - a közterületi jelleg megőrzése
érdekében nem korlátozható.”
2
3. §
A Btv. 9. §-a (5) és (6) bekezdésének helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(5) Az üdülőkörzet településeinek beépítésre szánt területein, illetve belterületein, ahol a
szennyvízcsatorna-hálózat nem épült ki, illetve a tisztítómű tovább nem terhelhető:
a)	2007. december 31-ig új épület építésére építésügyi hatósági engedélyt adni, illetve az
engedélyek érvényét meghosszabbítani csak akkor lehet, ha vízzáró szennyvíztároló, illetve az
illetékes környezetvédelmi és vízügyi hatóság által elfogadott szennyvíztisztító berendezés
létesült;
b)	2007. december 31. után új épület építésére építésügyi hatósági engedélyt adni, illetve az
engedélyek érvényét meghosszabbítani csak a szennyvízcsatorna-hálózat és megfelelő
kapacitású tisztítómű megléte esetén lehet.
(6)	Az üdülőkörzet településeinek beépítésre nem szánt területén, amennyiben nincs lehetőség
a közcsatornára történő csatlakozásra, új épület építésére építésügyi hatósági engedélyt adni
csak vízzáró szennyvíztároló, illetve a környezetvédelmi és a vízügyi hatóság által elfogadott
egyedi szennyvíz-elhelyezési kislétesítmény (korszerű csatorna-közműpótló) megléte esetén
lehet.”
4.	§
A Btv. 16. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„16. § (1) Az e törvényben meghatározott célok, valamint a külön jogszabályok szerinti
környezetvédelmi, természetvédelmi, vízgazdálkodási célok (továbbiakban együtt: környezeti
célok) megvalósítása érdekében a környezetvédelmi és vízügyi miniszter és a
területrendezésért felelős miniszter a vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek első
felülvizsgálatát követően együttes rendelettel partvonal-szabályozási és vízpart-rehabilitációs
tervet fogad el.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott célok megvalósítása érdekében a vízpart-rehabilitációs
tanulmánytervek első felülvizsgálatát megelőzően a környezetvédelmi és vízügyi miniszter
rendelettel partvonal-szabályozási tervet fogad el.
(3)	A partvonal-szabályozási és vízpart-rehabilitációs terv az illetékes körzeti földhivatal által
hitelesített ingatlan-nyilvántartási térképmásolat felhasználásával készül és - az alaptérképi
elemeken túl - kötelezően tartalmazza:
a)	a part szabályozási vonalát (továbbiakban: szabályozási partvonal),
b)	az annak módosítására tett javaslatokat (a tervezett szabályozási partvonalat),
c)	az engedély nélküli mederfeltöltéseket,
d)	a minősített nádasok területét,
e)	a védett és védelemre tervezett természeti területeket, továbbá a természeti
területeket, természeti értékeket,
f)	a természetes partszakaszokat,
g)	a területfelhasználási egységeket,
h)	a közterületeket,
i)	a környezeti célokkal összhangban
ia)	a kikötő létesítésére alkalmas partszakaszokat,
ib)	a parti sétány létesítésére alkalmas nyomvonalakat (a sétány jellegű és
gyalogos útvonalakat)
3
ic)	a kerékpárút létesítésére alkalmas nyomvonalakat,
id)	a strandok kijelölésére alkalmas partszakaszokat.
(4)	A (2) bekezdés szerint elfogadásra kerülő partvonal-szabályozási terv a (3) bekezdés
felvető szövegében foglaltaknak megfelelően készül és kötelezően tartalmazza a (3) bekezdés
felvezető szövegében, valamint a (3) bekezdés a), b), c), d) és ia) pontjában foglaltakat.
(5)	A partvonal-szabályozási és vízpart-rehabilitációs terv meghatározása során figyelembe
kell venni
a)	az ingatlan-nyilvántartási térképen szereplő, a Balatonnal érintkező telkek
határvonalát,
b)	a mértékadó vízállást, a jégjárást és hullámverést, valamint a mederben kialakuló
áramlási és fenék viszonyokat,
c)	a természeti területek, védett természeti területek, valamint a védett természeti
értékek, megőrzésének szempont- és feltételrendszerét,
d)	a parti zóna ökológiai funkcióját,
e)	környezeti célból megszüntetendő engedély nélküli mederfeltöltéseket,
f)	a meder egyes területein (szennyzugok) összegyűlő hordalékok és uszadékok
rendszeres figyelemmel kíséréséhez és szükség szerinti eltávolításához fűződő
környezeti célokat.
(6)	Az (5) bekezdésben foglaltakat a (2) bekezdés szerint elfogadásra kerülő partvonal-
szabályozási terv meghatározása során is alkalmazni kell.
(7)	A szabályozási partvonal és a jogi partvonal közötti
a)	a meder részének minősülő területen a feltöltés felülvizsgálatára, megszüntetésére
külön jogszabályokban meghatározott hatósági eljárást kell indítani;
b)	a meder részének nem minősülő terület feltöltésére, és a partvonal szabályozási
tervben meghatározott kikötésre alkalmas partszakaszon kikötő létesítésére -
külön jogszabályokban meghatározott feltételekre figyelemmel - vízjogi engedély
alapján kerülhet sor;
c)	feltöltésre került terület területfelhasználását a vízpart-rehabilitációs tervnek
megfelelően, valamint a d) pontban foglalt tilalommal összhangban kell
meghatározni;
d)	a feltöltésre, illetve a Balaton medréből kiszabályozásra került terület beépítésre
szánt területbe nem sorolható.
(8)	A (7) bekezdés a) pontjában szereplő feltöltések felszámolásáról, illetve az (7) bekezdés b)
pontjában szereplő feltöltések elvégzéséről a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi
felügyelőség (a továbbiakban: hatóság) a területrendezési hatóság szakhatósági
állásfoglalásának figyelembevételével, a kikötők létesítéséről a hatóság vízjogi engedélyének
megfelelően, valamint a területrendezési hatóság szakhatósági állásfoglalásának
figyelembevételével a Központi Közlekedési Felügyelet, illetve a megyei közlekedési
felügyelet külön jogszabályok szerinti eljárás során határoz.
(9)	Az (8) bekezdés szerinti eljáró hatóság az állami ingatlanokat érintő eljárások
megindulásáról a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot és az Állami Privatizációs és
Vagyonkezelő Részvénytársaságot tájékoztatja.
(10)	A (7) bekezdés a) pontjában szereplő feltöltések felszámolására az köteles, aki a feltöltést
engedély nélkül megvalósította.
(11)	Amennyiben az engedély nélküli feltöltés megvalósítója ismeretlen, a feltöltéshez
közvetlenül kapcsolódó parti ingatlan földhasználója köteles a feltöltés felszámolására. Több
földhasználó esetében e kötelezettség egyetemlegesen terheli őket. Amennyiben földhasználó
nincs, e kötelezettség a tulajdonost terheli.
4
(12)	A Balaton medrének területe a (7) bekezdés b) pontja szerinti vízjogi engedély alapján
változtatható meg.”
5.	§
(1)	A Btv. 20. § (6) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(6) A parti sétány kialakítására alkalmas területet a települések szabályozási tervében
zöldterületi vagy vízgazdálkodási területfelhasználási egységbe kell sorolni. IV-V. osztályú
nádas területén lévő parti sétány csak vízgazdálkodási területfelhasználási egységbe sorolható.
Vízgazdálkodási területen elhelyezkedő parti sétányon kizárólag gyalog- és kerékpárút
alakítható ki.”
(2)	A Btv. 20. §-a a következő (7)-(8) bekezdésekkel egészül ki:
„(7) Parti sétány, illetve gyalog- vagy kerékpárút nem jelölhető ki az I-III. osztályú minősített
nádas területén.
(8)	A (6), (7) bekezdéseket a vízpart-rehabilitációs tervek előkészítése során alkalmazni kell.”
6.	§
A Btv. 38. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„38. § A tómeder alövezetén (D-1):
a)	a Balaton tómedre az érvényes partvonal-szabályozási tervben meghatározottakon
túlmenően nem csökkenthető;
b)	a Balaton jogi partvonalát - a partvonal-szabályozási tervtől eltérően - megváltoztatni és
az élővilágra, a vízminőségre káros befolyással bíró tevékenységet végezni nem lehet;
c)	a parti móló, hullámtörő és kikötői létesítmény kivételével a tómederbe állandó
létesítmény, sziget stb. nem építhető;
d)	a parti élővilág védelme érdekében a tómederbe a nád gyökérzónáit kevésbé sértő,
ideiglenes jellegű, csak az üdülési, illetve horgászidényben használatos műtárgy (pl.
csónakkikötő, strandlétesítmények) helyezhető el;
e)	az I-III. osztályú nádasban, illetve attól legalább 2m-re, a környezeti kárelhárítás vagy az
élet- és balesetvédelmi indokból szükséges beavatkozás eseteitől eltekintve, tilos minden
olyan mechanikai beavatkozás (kotrás, feltöltés, építés, vízi állás-, csónakút-, horgászhely-
létesítés), amely a nádas állományát, annak minőségét károsítja, illetőleg a nádas pusztulását
eredményezheti;
f)	a IV-V. osztályú nádasban - védett természeti terület kivételével - az e) pont szerinti
tevékenység a vízi állás létesítés kivételével a hatóság engedélyével végezhető, vízi állás a
jegyző engedélyével létesíthető;
g)	a védett természeti területen található nádasban osztályba sorolástól függetlenül,
természetvédelmi kezelés kivételével - amelynek módját a természetvédelmi kezelési terv
határozza meg - tilos a kotrás, valamint minden olyan tevékenység, amely a nádas állományát
veszélyezteti vagy károsítja;
5
h)	a tómeder nádasában, valamint a védett természeti területen lévő nádas területén, a
kihirdetett partvonal szabályozási és vízpart-rehabilitációs terv által kijelölt kikötésre
alkalmas partszakaszokon engedéllyel rendelkező kikötők esetén legfeljebb 5 méter széles
bejáró, valamint a meglévő közhasználatú strandok előtt, fövenyes strandszakasz kialakítása
érdekében, a IV-V. osztályú nádasban, legfeljebb 30 méter széles bejáró a hatóság
engedélyével fenntartható;
i)	az az üzemeltetési engedélyköteles vízi jármű, amely nem rendelkezik üzemeltetési
engedéllyel és kiépített kikötőben kikötőhellyel, a tómeder területén nem tárolható;
j) a nyilvántartásba vételre nem kötelezett vízi jármű a tómeder területén csak kiépített
kikötőben tárolható.”
7.	§
A Btv. 56. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövege (1)
bekezdésre változik:
„(2) Ha a nem állami és nem önkormányzati tulajdonú ingatlan e törvény előírásai folytán az
eredeti céljára használhatatlanná, illetve az ingatlannal kapcsolatos jog vagy foglalkozás
gyakorlása lehetetlenné vagy számottevően költségesebbé válik, a tulajdonos a kisajátításról
szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet 5. §-ának megfelelő alkalmazásával az ingatlan
kisajátítását kérheti.”
8.	§
A Btv. 58. §-a (2) bekezdésének a helyébe a következő rendelkezés lép, valamint ezzel
egyidejűleg a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Felhatalmazást kap a területfejlesztésért és területrendezésért felelős miniszter, hogy a
vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek első felülvizsgálatát megelőzően
a)	a vízpart-rehabilitációs szabályozási követelményekkel érintett területeket kijelölje;
b)	a vízpart-rehabilitációs szabályozási követelmények alapján a településrendezési
tervek felülvizsgálatához szükséges tanulmányterveket rendelettel fogadja el.
(3)	Felhatalmazást kap a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, hogy a vízpart-rehabilitációs
tanulmánytervek első felülvizsgálatát megelőzően a partvonal szabályozási terveket
rendelettel fogadja el.
(4)	Felhatalmazást kap a területfejlesztésért és a területrendezésért felelős, valamint a
környezetvédelmi és a vízügyi miniszter, hogy a vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek első
felülvizsgálatát követően a vízpart-rehabilitációs szabályozási követelményekkel érintett
területeket együttes rendelettel kijelölje, valamint a partvonal-szabályozási és a vízpart-
rehabilitációs terveket elfogadja.”
6
9. §
A Btv. 59. § -a a következő (4)-(6) bekezdésekkel egészül ki:
„(4) A vízpart-rehabilitációs tanulmányterveket legkésőbb 10 év elteltével felül kell vizsgálni.
A partvonal-szabályozási terveket első alkalommal a vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek
felülvizsgálatával egyidejűleg kell felülvizsgálni.
(5)	A partvonal-szabályozási és vízpart-rehabilitációs terveket szükség szerint, de legalább 10
évenként felül kell vizsgálni, és szükség szerint módosítani.
(6)	A partvonal-szabályozási tervek első felülvizsgálatáig a kikötésre alkalmas partszakaszok,
valamint a szabályozási partvonal tekintetében a vízpart-rehabilitációs tanulmánytervekben
foglaltakat kell irányadónak tekinteni.”
10. §
Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
7
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Alkotmánybíróság 11/2005. (IV. 5.) AB határozata 1. pontjában rámutatott arra, hogy a
Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni
Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény (továbbiakban:
Btv.) a vízpart-rehabilitációs, valamint a partvonal-szabályozási tervek kikötő létesítésre és
mederfeltöltésre vonatkozó rendelkezési tekintetében nem állapította meg a tómeder
védelmében az Alkotmány 18. §-ában szabályozott egészséges környezethez való jog
érvényesülését biztosítani hivatott, az e terveken alapuló hatósági jogalkalmazó tevékenység
tekintetében is garanciális jelentőségű előírásokat. Megállapította, hogy a Btv. a tómederbe
történő beavatkozások, a víz és a vízi élővilág védelmében szükséges jogi korlátok
meghatározását további jogszabályalkotásra, további tervezésre bízta. Az Alkotmánybíróság
kifejtette, hogy a Btv. feladata az, hogy megteremtse az összhangot a Balaton üdülési
funkciója, az idegenforgalom és a környezet védelme között, meghatározza a tómeder
védelmének konkrét szabályait, azokat a törvényi előírásokat, amelyek korlátok közé szorítják
a természetkárosító beavatkozásokat. Ez a feladat konkrét törvényi előírások nélkül nem
bízható alacsonyabb szintű szabályozásra, illetve további tervezésre, egyedi hatósági
tevékenységre.
A törvény az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően kiegészíti a Btv.-t a vízpart-
rehabilitációs és a partvonal szabályozási tervek megalkotására vonatkozó, ily módon a
terveken alapuló hatósági jogalkalmazói tevékenység kereteit is meghatározó garanciális
előírásokkal, annak érdekében hogy az egészséges környezethez való alkotmányos alapjog
érvényesülése a mederfeltöltések és a kikötő létesítések tekintetében is biztosított legyen.
A törvényben foglalt előírások révén nem a tervkészítő, illetve a terv alapján eljáró hatóság
megítélésétől függ a természet- és környezetvédelmi szempontok érvényesülése, a magasabb
jogforrási szinten meghatározott rendelkezések ugyanis nem teszik lehetővé annak esetlegessé
válását, illetve a természet- és környezetvédelmi érdekek gazdasági érdekeknek történő
alárendelését a tervezés, illetve a hatósági jogalkalmazás során. Ezt a törvény az előírások
szigorításán túl, az eljárási rend tökéletesítésével, a partvonal megállapítására és a vízpart-
rehabilitációs követelményekre vonatkozó szabályok jogszabályi szintjének emelésével oldja
meg.
A törvényben foglalt szabályozás a fentieken túlmenően megoldást kínál egy másik
problémára is.
A törvény szerint az üdülőkörzet településeinek beépítésre szánt területein, belterületein, ahol
a szennyvízcsatorna-hálózat nem épült ki, vagy a tisztítómű tovább nem terhelhető 2007.
december 31-ig új épület építésére építésügyi hatósági engedélyt adni, illetve az engedélyek
érvényét meghosszabbítani csak akkor lehet, ha vízzáró szennyvíztároló, illetve az illetékes
környezetvédelmi és vízügyi hatóság által elfogadott szennyvíztisztító berendezés létesült.
Továbbá 2007. december 31. után új épület építésére építésügyi hatósági engedélyt adni,
illetve az engedélyek érvényét meghosszabbítani csak a szennyvízcsatorna-hálózat és
megfelelő kapacitású tisztítómű megléte esetén lehet. A Btv.-ben jelenleg szereplő 2005.
december 31-i határidő betartatása mind környezetvédelmi, mind humán egészségügyi
8
szempontból alapvető fontosságú lett volna, azonban a Btv.-ben meghatározott feltétel
teljesítéséhez az önkormányzatok és a központi költségvetés sem rendelkeztek elegendő
forrással. A hivatkozott eltérő, de egyaránt méltányolandó szempontok figyelembe vételével a
törvény a határidőt 2007. december 31-re javasolja módosítani.
A törvény által javasolt módosítás nem érinti a partközeli településekre vonatkozó szigorúbb
előírásokat.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
E szakasz a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a
Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény
(továbbiakban: Btv.) preambulumát pontosítja, amely így jobban kifejezi a Btv. célját.
A 2. §-hoz
A Balaton partjának közösségi szempontból kiemelt fontosságú területei a közhasználatú
zöldterületek. A régi zöldterületek helyének rögzítése és az újak kijelölése a vízpart-
rehabilitációs tanulmánytervekben megtörtént. E területek jelentős közösségi funkciók
befogadására is alkalmasak. Gazdaságos üzemeltetésük bérleti jogviszony mellett is
biztosítható, de e bérleti jogviszony nem keletkeztethet egyéb, a területhez fűződő jogokat, és
nem veszélyeztetheti e területek közhasználatát, közterületi jellegét. A bérleti szerződések
legalább tíz évenként történő megújítása azt a célt szolgálja, hogy a parkok átlagosan
tízévente történő felújítását a bérleti jogviszony ne korlátozza.
A 3. §-hoz
A módosítás azért szükséges, mivel a 2005. december 31-én lejáró határidő még a hiányzó
önkormányzati és központi költségvetési pénzügyi források megléte esetén sem lenne tartható.
Az Európai Unió tagállami költségvetésekkel szembeni követelményeinek való megfelelés
kényszere miatt rövid távon nem várható a költségvetési adottságok, lehetőségek és így a
költségvetési politika változása. A határidő módosítása azért szükséges, mert ellenkező
esetben a szabályozás a nem partközeli településekre alkalmazott szigorú szabállyal a háttér
településeket lehetetlenítené el, azáltal, hogy nem lehetne újabb építési engedélyeket kiadni.
A nem partközeli települések beépítésre szánt, illetve belterületeinek területére a Btv.-ben
előírt jelenlegi 2005. december 31-i határidő betartatása mind környezetvédelmi, mind humán
egészségügyi szempontból alapvető fontosságú lett volna. A Btv.-ben foglalt rendelkezésből
9
kiolvasható jogalkotói célkitűzés ugyanis az, hogy a szennyvízcsatorna-hálózat és a megfelelő
kapacitású tisztítóművek kiépítését ösztönözze, ugyanis ez biztosít kellő garanciát a
környezetvédelmi és humán egészségügyi célkitűzések megvalósítására. Mivel a vízzáró
szennyvíztároló, illetve a szennyvíztisztító berendezés erre kevésbé alkalmas, a jogalkotó is
csak átmeneti megoldásként tartja ezeket megfelelőnek. Ezért a határidő túlzott mértékű
meghosszabbítása helyett, a fentiekre tekintettel, az eltérő, de egyaránt méltányolandó
szempontok figyelembe vételével került meghatározásra a 2007. december 31-i határnap.
A 4. §-hoz
A szabályozás célja, hogy szűkítse a terveket elkészítő és jóváhagyó, valamint a jogalkalmazó
közigazgatási szervek mérlegelési jogkörét. Ezért törvényben határozza meg a korábban
alacsonyabb szintű jogszabályban meghatározásra kerülő tervek készítése, meghatározása
során érvényesítendő követelményeket.
A szabályozás annak érdekében, hogy a partvonal-szabályozási terv és a vízpart-rehabilitációs
tanulmányterv már a tervkészítés során is egymásnak kölcsönösen megfeleltetve készüljön,
egyesíti a tervkészítés folyamatát. A szabályozás szerint a partvonal-szabályozási tervet első
alkalommal a környezetvédelmi és vízügyi miniszter rendelettel fogadja el, majd a vízpart-
rehabilitációs tanulmányterv első felülvizsgálatával egyidejűleg a partvonal-szabályozási terv
is felülvizsgálatra kerül és ezt követően a környezetvédelmi és vízügyi, valamint a
területfejlesztésért és területrendezésért felelős miniszter együttes rendelettel fogadja el a két
tervet.
Az együttes rendeleti forma pótolja a partvonal-szabályozási terv jogilag formalizált döntéssel
történő jóváhagyásának hiányát, továbbá azáltal, hogy a tervek együttes rendelettel kerülnek
elfogadásra a partvonal-szabályozási terveket besorolja a szabályozott egyeztetési
folyamatokkal rendelkező vízpart-rehabilitációs tervek egyeztetési rendszerébe, így pótolva
egyszersmind a partvonal-szabályozási tervek egyeztetésére vonatkozó hiányzó szabályozást.
A partvonal-szabályozási tervek első felülvizsgálatáig - vagyis az együttes rendeleti forma
alkalmazásáig - a két terv közötti összhangot, valamint a partvonal-szabályozási tervben
foglalt tartalom megfelelő egyeztetését a tervezet azon rendelkezése [9. § (Btv. 59. §-ának (6)
bekezdése)] biztosítja, amely szerint a partvonal-szabályozási tervek első felülvizsgálatáig a
kikötésre alkalmas partszakaszok és a szabályozási partvonal tekintetében a vízpart-
rehabilitációs tanulmánytervekben foglaltakat kell irányadónak tekinteni, a környezetvédelmi
és vízügyi miniszternek a vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek első felülvizsgálatáig adott
rendeletalkotási felhatalmazás pedig biztosítja, hogy a partvonal-szabályozási terv elfogadása
a felülvizsgálatig terjedő átmeneti időszak alatt is jogilag formalizált módon történjék.
A törvény rendelkezései tervkészítés hivatkozott szabályozásán túl, előírják a
mederfeltöltéssel, feltöltés felszámolásával, valamint a kikötő létesítésével kapcsolatos
hatósági eljárások tekintetében a területrendezési hatóság bevonását is.
A törvény a partvonal-szabályozási és vízpart-rehabilitációs terv kötelező tartalmi elemein túl,
meghatározza a kikötésre alkalmas partszakaszok megállapításánál a környezeti célok
elsődlegességét és szerepét a kijelölésben, valamint a szabályozott partvonal kijelölésének és
a parti területhasználat szabályainak egyéb szempontjait.
10
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint a vízgazdálkodásról szóló
1995. évi LVII. törvény (továbbiakban Vgtv.) a természetes tavak, így a Balaton, és a
természetes tavak medrének tulajdonjogi viszonyait egymásra tekintettel rendezi. A meder és
a part találkozási vonalának megállapítását a vízgazdálkodási hatósági jogkörök gyakorlásáról
szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet 10. §-a szabályozza. A szabályozás célja, hogy a
Balaton partvonalával kapcsolatosan speciális rendelkezéseket hozzon létre, vélelmezve, hogy
a parti ingatlanhoz kapcsolódó feltöltés a parti ingatlan tulajdonosának (vagy egyéb jogcímen
használójának) érdekében, tudtával és beleegyezésével történt, így az ő kötelességévé teszi az
engedély nélküli feltöltés megszüntetését.
Az 5. §-hoz
A parti sétányt a Btv. 20. § (6) bekezdése alapján zöldterület területfelhasználási egységbe
kell sorolni. A 18. § (2) bekezdése alapján az újonnan kijelölésre került zöldterületen 4%-os
beépítettséggel elhelyezhetők vendéglátó-, sport-, szabadidő-létesítmények, illetve a terület
gondozását szolgáló építmények. Továbbá a balatoni vízpart-rehabilitációs szabályozás
követelményeiről szóló 283/2002. (XII. 21.) Korm. rendelet 13. §-a alapján a zöldterületen a
gépjárműforgalom számára tervezett utak és a zöldterületek megadott négyzetmétere után
számított, más jogszabályban meghatározott parkolók is létesíthetők. Amennyiben a parti
sétány kijelölése olyan területet érint, ahol jellemzően természetes növényzet található (nádas,
fűzes élőhelyek), ott a zöldterületi besorolás szerint végezhető beavatkozások a part jellegét,
minőségét jelentősen megváltoztatják, és a szükségesnél nagyobb terhelést jelentenek
természetvédelmi, környezetvédelmi szempontból. Szükséges tehát a parti sétány fogalmát
úgy meghatározni, hogy az lehetőséget adjon olyan szakaszok kialakítására is, ahol legfeljebb
gyalogos és kerékpáros közlekedés lehetséges, és épületek nem helyezhetők el. A
vízgazdálkodási területfelhasználási egységbe sorolás ennek a célnak megfelel, hiszen ez az
övezeti besorolás nem tesz lehetővé olyan jelentős beavatkozásokat, mint a zöldterület. Az 5
m-nél keskenyebb szakaszokon - a zavaró hatás miatt - egyáltalán nem szabad parti sétányt
kijelölni, sem zöld-, sem vízgazdálkodási területen.
A szabályozás a IV. és V. minőségi osztályba sorolt nádasok területén a parti sétány
kialakítását a zöldterület területfelhasználási egységre vonatkozó rendelkezésekhez képest
szigorúbb feltételekhez köti.
A nádas minősítésben I-III. minőségi osztályba sorolt nádasok a Balaton legértékesebb
nádasai, ezért ezekre a területekre a gyalogos és kerékpáros forgalom bevezetése nem
engedhető meg.
A 6. §-hoz
A szabályozás célja, hogy törvényi szinten biztosítsa a Balaton nádasainak magas szintű
védelmét, feloldja azt az ellentmondást a szigorúbb szabályozás javára, amely a nádasokkal
kapcsolatosan a Btv. és az alacsonyabb szintű szabályozás között feszül. Részletesen
szükséges felsorolni, hogy a minősített nádasok, valamint a védett természeti területeken
található nádasok, - így a környezeti érdek - milyen szintű védelmet élveznek. A szabályozás
másik célja a kikötők létesítéséhez fűződő idegenforgalmi, gazdasági, rekreációs érdek és a
környezeti érdek konfliktusának feloldása. A szabályozás a meglévő szigorú tilalmak mellett
lehetővé teszi, hogy a környezeti szempontból is kikötésre alkalmas partszakasznak kijelölt
11
helyen, a minősített nádasokban meglévő és nyilvántartásba vett nyiladékok fenntarthatóak
legyenek, így az engedéllyel megépített kikötő nem válhat használhatatlanná a kikötőt
üzemeltetők számára.
A 7-9. §-hoz
A törvény a kisajátítás tekintetében a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendeletet
rendeli alkalmazni.
A partvonal-szabályozási és a vízpart-rehabilitációs tervek tekintetében a Btv. két új
felhatalmazó rendelkezéssel egészül ki, valamint ennek következtében a korábbi felhatalmazó
rendelkezések is pontosításra kerülnek.
A törvény a tervek tekintetében meghatározza a felülvizsgálat gyakoriságát is.
A törvény a szabályozási partvonal és a kikötésre alkalmas partszakaszok tekintetében, -
hiszen a partvonal-szabályozási tervekben foglaltak, a közigazgatási egyeztetés lefolytatása
után a vízpart- rehabilitációs tanulmánytervekben kihirdetésre kerültek - a vízpart-
rehabilitációs tervekben foglaltakat rendeli irányadónak tekinteni a partvonal-szabályozási
tervek első felülvizsgálatáig. Ez a rendelkezés biztosítja a partvonal-szabályozási tervek első
felülvizsgálatáig - vagyis az együttes rendeleti forma alkalmazásáig - a két terv közötti
összhangot.
A 10. §-hoz
E szakasz a törvény hatálybalépésének időpontját határozza meg.
12