﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
TI... számú
törvényjavaslat
a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról
Előadó: Dr. Petrétei József
igazságügy-miniszter
Budapest, 2005. október
2
2005. évi ... törvény
a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról
1. §
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §-a helyébe a
következő rendelkezés lép:
„2. § (1) A bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el.
(2)	Törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett
indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző
cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.
(3)	A bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet,
aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény miatt, amelyet a vád tartalmaz.
(4)	A bíróság köteles a vádat kimeríteni, a vádon túl nem terjeszkedhet, de
nincs kötve a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítésére, a
büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó indítványához.”
2.	§
(1)	A Be. 3. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„ Jog a bíróság eljárásához és a jogorvoslati jog”
(2)	A Be. 3. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha e törvény kivételt nem tesz, a bíróság, az ügyész és a nyomozó
hatóság határozatai, valamint az ügyész és a nyomozó hatóság intézkedései ellen,
illetőleg, ha e törvény azt lehetővé teszi, az ügyész és a nyomozó hatóság
intézkedésének elmulasztása miatt jogorvoslatnak van helye.
(4)	A Legfelsőbb Bíróság határozatai ellen rendes jogorvoslatnak nincs helye.”
3.	§
A Be. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„4. § (1) A vád bizonyítása a vádlót terheli.
(2)	Ha a vádló nem indítványozza, a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó
bizonyítási eszközök beszerzésére és megvizsgálására.
3
(3)	A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt
terhére.”
4.	§
A Be. 6. §-a (3) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell
szüntetni, vagy felmentő ítéletet kell hozni, ha]
„d) a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a Negyedik
Részben, valamint a XXIX. Fejezet II. és III. Címében meghatározott eljárások
esetét.”
5.	§
A Be. 9. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a kézbesítendő iratot nem kell
lefordítani, ha erről az érintett kifejezetten lemond.”
6.	§
A Be. 13. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (3) és (4)
bekezdés számozása (4) és (5) bekezdésre módosul:
„(3) Harmadfokon jár el
a)	az ítélőtábla azokban az ügyekben, amelyekben másodfokon a megyei
bíróság járt el,
b)	a Legfelsőbb Bíróság azokban az ügyekben, amelyekben másodfokon az
ítélőtábla járt el.”
7.	§
(1)	A Be. 14. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A helyi bíróság az (1) bekezdés b) pontja esetében egy hivatásos bíróból
és két ülnökből álló tanácsban is eljárhat, ha megállapítja, hogy a vád tárgyává tett
bűncselekmény a vádirati minősítéstől eltérően hogyan minősülhet, vagy ha az
egyesbíró az ügyet a bíróság tanácsa elé utalta.”
(2) A Be. 14. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
4
„(5) A másodfokú és a harmadfokú bíróság három hivatásos bíróból álló
tanácsban jár el. A Legfelsőbb Bíróság három, illetőleg ha e törvény így rendelkezik,
öt hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.”
(3)	A Be. 14. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A 17. § (5) és (6) bekezdésében felsorolt bűncselekmények esetén első
fokon a tanács elnöke (egyesbíró), másodfokon és - a Legfelsőbb Bíróság
kivételével - harmadfokon a tanács egyik tagja az Országos Igazságszolgáltatási
Tanács által kijelölt bíró.”
8.	§
A Be. 18. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha az (1) és (2) bekezdésben foglaltak alapján az eljárásra illetékes
bíróság nem állapítható meg, a helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyben a Pesti
Központi Kerületi Bíróság, megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyben a Fővárosi
Bíróság jár el.”
9.	§
(1)	A Be. 21. §-a (3) bekezdésének b), c) és d) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek, és a jelenlegi d) pont jelölése e) pontra módosul:
[Az (1) bekezdésben szabályozott eseteken kívül]
„b) a másodfokú eljárásból ki van zárva az a bíró, aki az ügy első fokú, a
harmadfokú eljárásból pedig az, aki az ügy első fokú vagy másodfokú elbírálásában
részt vett,
c)	a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a
bíró is, aki a hatályon kívül helyező határozat vagy a megalapozatlansága miatt
hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában részt vett,
d)	a perújítás elrendelése folytán megismételt első fokú vagy másodfokú
eljárásból ki van zárva az a bíró is, aki a perújítást elrendelő határozat vagy a
perújítással támadott határozat meghozatalában részt vett,”
(2)	A Be. 21. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (5)
bekezdés számozása (6) bekezdésre módosul:
„(5) A (3) bekezdés c) pontja esetén a megismételt eljárás alapján hozott ítélet
felülbírálatából nincs kizárva az a bíró, aki a hatályon kívül helyező határozat
meghozatalában részt vett.”
5
10. §
A Be. 23. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A 21. § (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott kizárási ok
fennállása esetén a külön törvény szerinti titoktartási kötelezettség a bírót az
ügyelosztást végző vezetőjével szemben nem köti.”
11.	§
(1)	A Be. 24. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A kizárás iránti bejelentés a (4) bekezdésben szabályozott módon nem
intézhető el, ha
a)	azt a bíróság egyesbírája ellen jelentették be, azt a bíróság másik bíróból
és két ülnökből álló tanácsa,
b)	a bíróság tanácsa ellen irányul, azt a bíróság másik tanácsa
bírálja el.”
(2)	A Be. 24. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A 22. §-ban szabályozott esetben, vagy ha a bíróságnak nincs olyan
tanácsa, amelyre a kizárási ok nem vonatkozik, a kizárásról a másodfokú bíróság, ha
pedig a kizárás iránti bejelentés a másodfokú bíróságra, vagy arra is vonatkozik, a
harmadfokú bíróság határoz. Ha a kizárási ok az ítélőtáblára mint harmadfokú
bíróságra, vagy arra is vonatkozik, a kizárásról a Legfelsőbb Bíróság határoz. Ha a
kizárás iránti bejelentésnek helyt adnak, az eljáró bíróság kijelölésére a 20. §
irányadó.”
(3)	A Be. 24. §-a (7) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Ha a kizárás iránti bejelentést nem a bíró tette, vagy a kizárásához nem járult
hozzá, be kell szerezni a bíró nyilatkozatát.”
12.	§
(1)	A Be. 28. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[Ha a nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási
cselekményeket [35. § (2) bek.], az ügyész felügyel arra, hogy azt e törvény
rendelkezéseit megtartva végezzék, az eljárásban részt vevő személyek a jogaikat
érvényesíthessék. Ennek érdekében az ügyész]
6
„a) nyomozást vagy feljelentés-kiegészítést rendelhet el, annak lefolytatásával
a nyomozó hatóságot bízhatja meg, a nyomozó hatóságot - annak illetékességi
területén - nyomozási cselekmények végzésére vagy további nyomozásra, a
nyomozásnak az általa megjelölt határidőn belüli befejezésére utasíthatja,”
(2)	A Be. 28. §-a (7) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az ügyész az e törvényben meghatározott feltételek esetén vádat emel, és a
bíróság előtt - a magánvád és a pótmagánvád esetét kivéve - a vádat képviseli,
vagy dönt a közvetítői eljárásra utalásról, a vádemelés elhalasztásáról, illetőleg
részbeni mellőzéséről.”
13.	§
A Be. 29. §-ának e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Kizárólag az ügyészség végzi a nyomozást a következő bűncselekmények
miatt:]
„e) a rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos, a Határőrség hivatásos és szerződéses
állományú tagja által elkövetett, nem katonai büntetőeljárásra tartozó
bűncselekmény, a Vám- és Pénzügyőrség hivatásos állományú tagja, továbbá a
pénzügyi nyomozó által elkövetett bármilyen bűncselekmény,”
14.	§
A Be. 30. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A legfőbb ügyész vagy a felettes ügyész rendelkezése alapján az ügyész
olyan ügyben is eljárhat, amelyre a hatásköre vagy az illetékessége egyébként nem
terjed ki.”
15.	§
A Be. 34. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„34. § Az ügyész kizárására vonatkozó szabályok irányadók az ügyészségi
nyomozó, az ügyészségi titkár, az ügyészségi fogalmazó, az ügyészségi ügyintéző
és a jegyzőkönyvvezető kizárására is.”
7
16. §
(1) A Be. 36. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[A Vám- és Pénzügyőrség végzi a nyomozást a következő bűncselekmények
miatt:]
„b) áru hamis megjelölése (Btk. 296. §), bitorlás (Btk. 329. §), szerzői vagy
szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése (Btk. 329/A. §), szerzői vagy szerzői
joghoz kapcsolódó jogok védelmét biztosító műszaki intézkedés kijátszása (Btk.
329/B. §), jogkezelési adat meghamisítása (Btk. 329/C. §) és iparjogvédelmi jogok
megsértése (Btk. 329/D. §), ha azt a Vám- és Pénzügyőrség észleli, vagy a
feljelentést a Vám- és Pénzügyőrségnél teszik meg,”
(2)	A Be. 36. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A személyi szabadság megsértése (Btk. 175. §), az emberkereskedelem
(Btk. 175/B. §), a beutazási és tartózkodási tilalom megsértése (Btk. 214. §), a
jogellenes tartózkodás elősegítése (Btk. 214/A. §), az embercsempészés (Btk. 218.
§), a határjelrongálás (Btk. 220. §), az úti okmány, továbbá az országba beutazásra,
az országon átutazásra, vagy az országból kiutazásra jogosító más okirat
tekintetében elkövetett közokirat-hamisítás (Btk. 274. §), a visszaélés okirattal (Btk.
277. §), a fegyvercsempészet (Btk. 263/B. §) és a felsorolt bűncselekményekkel
kapcsolatos bűnszervezetben részvétel (Btk. 263/C. §) nyomozását a Határőrség
végzi, ha a bűncselekményt a Határőrség a határrendészettel kapcsolatos
tevékenysége során észleli, vagy a felsorolt - a Határőrség határrendészettel
kapcsolatos tevékenységéhez kötődő - bűncselekmények miatti feljelentést a
Határőrségnél teszik meg.”
(3)	A Be. 36. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A nyomozó hatóságok a legfőbb ügyész engedélyével a külön törvényben
meghatározott feltételek esetén az Európai Unió tagállamainak nyomozó hatóságai
részvételével egy ügyre vagy ügyek meghatározott csoportjaira közös nyomozó
csoportot alakíthatnak, illetőleg abban részt vehetnek.”
17.	§
(1)	A Be. 43. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[A fogva lévő terhelt jogosult arra, hogy]
„b) a hozzátartozójával vagy - az első fokú bíróságnak a tárgyalás
előkészítése során hozott határozatáig az ügyész, azt követően a bíróság
rendelkezése alapján - más személlyel szóban, személyesen felügyelet mellett,
8
írásban ellenőrzés mellett érintkezzék. A hozzátartozóval való érintkezés kizárólag a
büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható vagy tiltható meg.”
(2)	A Be. 43. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Erre a terheltet a nyomozás során az első kihallgatásakor, a bírósági
eljárásban a vádirat kézbesítésekor figyelmeztetni kell.”
18.	§
(1)	A Be. 44. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd, illetőleg külön
törvényben foglalt feltételek esetén európai közösségi jogász járhat el.”
(2)	A Be. 44. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ügyvédjelölt védőként, ügyvéd mellett vagy ügyvéd helyetteseként a
megyei bíróság, az ítélőtábla és a Legfelsőbb Bíróság nyilvános ülésén, illetőleg
tárgyalásán nem járhat el.”
19.	§
A Be. 46. §-a a következő a) ponttal egészül ki, és a jelenlegi a)-e) pontok
jelölése b)-f) pontra módosul:
[A büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, ha]
„a) a bűncselekményre a törvény öt évi vagy ennél súlyosabb
szabadságvesztést rendel,”
20.	§
(1)	A Be. 48. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a
védelem kötelező, és a terheltnek nincs meghatalmazott védője. A terheltet a
kirendelést követően tájékoztatni kell a védő személyéről és elérhetőségéről. A 46. §
b)	pontja esetén a védőt legkésőbb a terhelt első kihallgatásáig ki kell rendelni. A
kirendelő határozatban a védőt tájékoztatni kell a terhelt fogva tartásának helyéről,
valamint kihallgatásának tervezett helyéről és idejéről.”
(2) A Be. 48. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
9
„(4) Ha a terhelt, vagy más erre jogosult a terhelt védelméről meghatalmazás
útján gondoskodik, a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a védő
kirendelését visszavonja. A kirendelés a visszavonással hatályát veszti.”
(3)	A Be. 48. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A kirendelt védő a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság előtt
az idézésre, illetőleg az értesítésre történt megjelenéséért, az iratok
tanulmányozásáért, valamint a fogva tartott terhelttel a fogva tartás helyén történő
megbeszélésért díjazásra, továbbá költségtérítésre jogosult.”
21.	§
A Be. 52. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A becsületsértés és a rágalmazás közvádra üldözendő, ha hivatalos
személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, vagy hatóság sérelmére
hivatali működésével összefüggésben követik el.”
22.	§
(1)	A Be. 53. §-ának (1) bekezdése a következő d)-e) pontokkal egészül ki:
[A sértett a törvényben meghatározott esetekben pótmagánvádlóként léphet
fel, ha]
„d) az ügyész a nyomozás eredményeként közvádra üldözendő
bűncselekményt nem állapított meg, ezért nem emelt vádat, illetőleg a vád
képviseletét - magánvádas eljárásban elrendelt nyomozás eredményeként - nem
vette át,
e)	az ügyész a tárgyaláson a vádat azért ejtette el, mert megítélése szerint a
bűncselekmény nem közvádra üldözendő.”
(2)	A Be. 53. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Nem természetes személy pótmagánvádló megszűnése esetén helyébe -
a jogutódlás bekövetkeztétől számított harminc napon belül - a jogutódja léphet.”
23. §
A Be. 54. §-ának (7) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A terhelt és a magánfél között létrejött egyezséget a bíróság nem hagyhatja
jóvá.”
10
24. §
(1)	A Be. 56. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Képviselőként meghatalmazás alapján ügyvéd, nagykorú hozzátartozó, vagy
külön törvényben erre feljogosított személy járhat el.”
(2)	A Be. 56. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Nem természetes személy pótmagánvádló képviseletének ellátására a sértett
ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője, illetőleg a
sértettel alkalmazotti jogviszonyban lévő személy is jogosult, feltéve, hogy jogi
szakvizsgával rendelkezik.”
25.	§
A Be. 57. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ügyvédnek meghatalmazást a sértett - halála esetén az 51. § (3)
bekezdésében meghatározottak -, a magánvádló, a pótmagánvádló, az egyéb
érdekelt, illetőleg a felsoroltak nagykorú hozzátartozója, az 56. § (2) bekezdésében
meghatározott esetekben a törvényes képviselő, illetőleg a gyámhatóság, az 56. §
(3)	bekezdése esetében az állami szerv vagy gazdálkodó szervezet képviseletre
feljogosított tagja vagy alkalmazottja adhat. A külön törvény alapján képviselet
ellátására feljogosított személynek és a nagykorú hozzátartozónak meghatalmazást
a sértett, a magánvádló és az egyéb érdekelt személyesen adhat.”
26.	§
A Be. 60. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi
rendelkezés a (2) bekezdés jelölést kapja:
„(1) Az eljárási cselekmények végzésekor az emberi méltóságot, az érintettek
személyiségi jogait és a kegyeleti jogot tiszteletben kell tartani, és biztosítani kell,
hogy a magánéletre vonatkozó adatok szükségtelenül ne kerüljenek nyilvánosságra.”
27.	§
A Be. 61. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„61. § A közigazgatási hatóságok a hatáskörükbe tartozó módon kötelesek a
bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság által foganatosított eljárási
cselekményeknél közreműködni.”
11
28. §
A Be. a következő alcímmel és 63/A. §-sal egészül ki:
„Intézkedés a bűnözés megelőzésére és más eljárás kezdeményezésére
63/A. § (1) Az ügyész és a nyomozó hatóság a bűncselekmény elkövetését
közvetlenül lehetővé tevő, a büntetőeljárás során megállapított okokról és
körülményekről a további bűncselekmények megelőzése végett, ha ez szükséges,
haladéktalanul, de legkésőbb az eljárása befejezésekor tájékoztatja a bűnözés
megelőzésére illetékes állami vagy önkormányzati szervet.
(2)	Ha az ügyész, illetve a nyomozó hatóság az eljárása során olyan tényt
állapít meg, vagy körülményt észlel, amely miatt hivatalból további bírósági,
közigazgatási vagy más eljárás kezdeményezésének vagy lefolytatásának van helye,
e célból az eljárás kezdeményezésére, illetve lefolytatására jogosult szervet
tájékoztatja.
(3)	A tájékoztatás tartalmazza az eljárás kezdeményezéséhez, illetve
lefolytatásához szükséges történeti tényállást, valamint a terheltnek és a tanúnak a
büntetőeljárás során kezelt személyes adatait, feltéve, hogy azok az adattovábbítás
címzettje által is kezelhetők.
(4)	A (3) bekezdés alapján a sértett személyes adatai akkor továbbíthatók, ha
az eljárás során őt tanúként kihallgatták, vagy a tanúvallomás megtételének
elmaradására nem a 81. § (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában, illetve (2)
bekezdésében meghatározott akadály miatt került sor.
(5)	Az (1), illetve (2) bekezdés szerinti intézkedés ellen nincs helye
jogorvoslatnak.”
29.	§
A Be. 66. §-a (3) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A megismétlés eredményéhez képest a korábbi eljárási cselekmény, illetőleg
határozat hatályában tartásáról vagy teljes, illetőleg részleges hatályon kívül
helyezéséről is határozni kell.”
30.	§
A Be. 67. §-ának (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki, és a
jelenlegi c)-d) pontok jelölése d)-e) pontra módosul:
12
[Az idézés és az értesítés rendszerint írásban vagy a bíróság, az ügyész,
illetőleg a nyomozó hatóság előtti személyes megjelenés alkalmával szóban történik.
Az idézésnek, illetőleg értesítésnek tartalmaznia kell]
„c) az idézés, illetőleg az értesítés alapjául szolgáló eljárási cselekmény
várható időtartamát, órákban,”
31.	§
A Be. 70. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a sértettnek vagy az egyéb érdekeltnek kézbesítési megbízottja van, a
részükre szóló iratot - az idézés kivételével - a megbízottnak kell kézbesíteni.”
32.	§
A Be. 70/B. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A bírósági eljárásban a vádlott, a védő, a fiatalkorú törvényes képviselője,
a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél és a felsoroltak képviselője
részére - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a másolat kiadása csak a 60. § (1)
bekezdésére figyelemmel korlátozható.”
33.	§
A Be. 71. §-ának (1) bekezdése harmadik mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az (1) és a (2) bekezdés alapján megkeresett szerv köteles az
adatszolgáltatást - amely magában foglalja különösen az adat feldolgozását, írásban
vagy elektronikus úton való rögzítését és továbbítását is - térítésmentesen
teljesíteni.”
34.	§
A Be. 73. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A lakóhely, illetőleg tartózkodási hely megállapításának elrendelésére tett
intézkedés, illetőleg a körözés elrendeléséről, valamint az elfogatóparancs
kibocsátásáról szóló határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.”
35.	§
A Be. 74. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
13
[A személyes költségmentesség engedélyezése esetén]
„c) a kirendelt védő díját és költségét az állam viseli.”
36.	§
A Be. 81. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[Nem hallgatható ki tanúként]
„d) a hatósági tanú olyan tényekre, adatokra, körülményekre nézve, amelyre
titoktartási kötelezettség terheli, és ez alól a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó
hatóság nem mentette fel.”
37.	§
(1)	A Be. 82. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A tanút a kihallgatása elején a mentességi okokra és a jogaira
figyelmeztetni kell. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott
válaszát szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre
adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a tanú vallomása
bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.”
(2) A Be. 82. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A tanúvallomást az (1) bekezdés b) pontja alapján nem tagadhatja meg
az, aki a kérdésre adott válasszal önmagát olyan bűncselekmény elkövetésével
vádolná, amely miatt
a)	vele szemben a feljelentést a 175. § (1) bekezdése alapján elutasították,
b)	vele szemben a nyomozást a 190. § (1) bekezdésének f) pontja vagy a 192.
§ (1) bekezdése alapján megszüntették,
c)	vele szemben a büntetőeljárást a 226. § (1)-(2) bekezdése vagy a 332. § (1)
bekezdésének g) pontja alapján megszüntették, illetőleg
d)	a Btk. Különös Része alapján a hatósággal történő együttműködése folytán
nem büntethető.”
38.	§
A Be. 84. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„84. § A 83. § és a 85. § (3) bekezdése rendelkezéseinek megsértésével
kihallgatott tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.”
14
39. §
A Be. 85. §-a (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A kihallgatás elején tisztázni kell, hogy nincs-e a tanú vallomástételének
akadálya (81-82. §). Ha a tanú vallomástételének nincs akadálya, figyelmeztetni kell
arra, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani,
továbbá arra, hogy a hamis tanúzást és a mentő körülmény elhallgatását a törvény
szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a
figyelmeztetésre adott válaszát szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni. A
figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezésének
elmaradása esetén a tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető
figyelembe.”
40.	§
(1)	A Be. 86. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A tizennyolcadik életévét meg nem haladott, valamint a (2) bekezdésben
meghatározott tanú kihallgatásánál a tanú törvényes képviselője és gondozója jelen
lehet.”
(2) A Be. 86. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a tanú és a törvényes képviselő vagy a gondozó, illetőleg a tanú által
megjelölt hozzátartozó között érdekellentét van, a (2) és (3) bekezdésben
meghatározott jogokat a gyámhatóság gyakorolja.”
41.	§
A Be. 99. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Szakértőt a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság alkalmazhat.”
42.	§
A Be. 106. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a terhelt a közreműködési kötelezettségét nem teljesíti, vele szemben
elővezetésnek és kényszer alkalmazásának van helye. Ha a sértett szegi meg a
közreműködési kötelezettségét, elővezethető, valamint rendbírsággal sújtható.”
43.	§
A Be. 108. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
15
„(8) A terheltnek, a tanúnak, illetőleg a sértettnek az eljárás alapjául szolgáló
cselekményre vonatkozó, a szakvélemény (2) bekezdés a) pontja szerinti részét
képező, a szakértő előtt tett nyilatkozata bizonyítási eszközként nem használható
fel.”
44.	§
A Be. 114. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) E törvénynek a szakértőre vonatkozó rendelkezései a tolmácsra is
irányadók azzal, hogy a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő
személy vehető igénybe tolmácsként; ha ez nem lehetséges, a kellő nyelvismerettel
rendelkező más személy (eseti tolmács) is kirendelhető. Tolmácson a szakfordítót is
érteni kell.”
45.	§
(1)	A Be. 114/A. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A bíróság és az ügyész a büntetés vagy intézkedés alkalmazása, illetőleg a
vádemelés elhalasztása vagy a közvetítői eljárásra utalás előtt pártfogó felügyelői
vélemény beszerzését rendelheti el.”
(2) A Be. 114/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A pártfogó felügyelő a véleményben tájékoztatást ad a terhelt
adottságainak megfelelő munkalehetőségről, egészségügyi, illetőleg szociális
intézményi ellátási lehetőségről, és javaslatot tehet a terhelttel szemben egyedi
magatartási szabály vagy kötelezettség elrendelésére.”
46.	§
A Be. 117. §-a (2) bekezdésének harmadik és negyedik mondata helyébe a
következő rendelkezések lépnek:
„A figyelmeztetést, valamint a terheltnek a figyelmeztetésre adott válaszát szó
szerint kell jegyzőkönyvbe venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz
szó szerinti jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítási
eszközként nem vehető figyelembe.”
47.	§
A Be. 120. §-a a következő alcímet kapja:
16
„A helyszíni kihallgatás”
48.	§
A Be. 130. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bíróság előzetes letartóztatás helyett lakhelyelhagyási tilalmat, házi
őrizetet vagy távoltartást is elrendelhet.”
49.	§
(1)	A Be. 131. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A vádirat benyújtása után az első fokú bíróság által elrendelt vagy
fenntartott előzetes letartóztatás az első fokú bíróság ügydöntő határozatának
kihirdetéséig tart. Az első fokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után
elrendelt vagy fenntartott, illetőleg a másodfokú bíróság által elrendelt előzetes
letartóztatás a másodfokú eljárás befejezéséig, a másodfokú bíróság által az
ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott, illetve a harmadfokú
bíróság által elrendelt előzetes letartóztatás a harmadfokú eljárás befejezéséig, de
mindegyik esetben legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés
tartamáig tart.”
(2) A Be. 131. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az első fokú vagy a másodfokú bíróság ügydöntő határozatának hatályon
kívül helyezése és új eljárásra utasítása esetén a másodfokú, illetőleg a harmadfokú
bíróság által elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás a megismételt eljárásra
utasított bíróságnak a megismételt eljárásban a tárgyalás előkészítése során hozott
határozatáig tart.”
50.	§
A Be. 132. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az előzetes letartóztatás tartama a három évet eléri, az előzetes
letartóztatás megszűnik, kivéve az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt
vagy fenntartott előzetes letartóztatás esetét, továbbá ha az ügyben harmadfokú
bírósági eljárás vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van
folyamatban.”
51.	§
A Be. 133. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
17
„(2) Ha az előzetes letartóztatás elrendelése, meghosszabbítása, illetőleg
fenntartása óta három hónap eltelt, az (1) bekezdés második mondata nem
alkalmazható.”
52.	§
A Be. 135. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha ezt a nyomozási cselekmények elvégzése indokolttá teszi, az ügyész
akként rendelkezhet, hogy az előzetes letartóztatás legfeljebb harminc napi
időtartamban rendőrségi fogdában is végrehajtható. Ezt az időtartamot követően a
gyanúsított rendőrségi fogdán történő elhelyezéséről - további harminc napi
időtartamra - az ügyész indítványára a bíróság határoz.”
53.	§
(1)	A Be. 136. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az előzetes letartóztatás megszűnik, ha a tartama meghosszabbítás vagy
fenntartás nélkül lejárt, az eljárást jogerősen befejezték, a nyomozást megszüntették,
annak határideje lejárt és az előzetes letartóztatást a bíróság a (3) bekezdés alapján
nem hosszabbította meg, továbbá, ha a vádemelést elhalasztották. Az előzetes
letartóztatást meg kell szüntetni, ha az elrendelésének oka megszűnt.”
(2) A Be. 136. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3)
bekezdés számozása (4) bekezdésre módosul:
„(3) Ha a nyomozás befejeződött, és a vádemelésre várhatóan a nyomozás
176. § (2) bekezdése második mondatában megállapított határidejének lejárta után
kerül sor, e határidő lejárta előtt az ügyész indítványára a bíróság az előzetes
letartóztatást legfeljebb két hónappal meghosszabbíthatja. Ha ezalatt vádemelésre
nem került sor, a bíróság az előzetes letartóztatást további, legfeljebb két hónappal
meghosszabbíthatja. Az előzetes letartóztatás ebben az esetben is az első fokú
bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig tart, de ha annak
tartama a három évet eléri, azt meg kell szüntetni.”
54.	§
A Be. VIII. Fejezetének III. Címe a következő címet kapja:
„A LAKHELYELHAGYÁSI TILALOM, A HÁZI ŐRIZET ÉS A TÁVOLTARTÁS”
18
55. §
(1) A Be. 137. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A vádirat benyújtása előtt elrendelt lakhelyelhagyási tilalom az első fokú
bíróság tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, az ezt követően elrendelt
vagy fenntartott lakhelyelhagyási tilalom az első fokú bíróság ügydöntő
határozatának kihirdetéséig, az első fokú bíróság által az ügydöntő határozat
kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott, illetőleg a másodfokú bíróság által
elrendelt lakhelyelhagyási tilalom a másodfokú eljárás befejezéséig, a másodfokú
bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott,
illetőleg a harmadfokú bíróság által elrendelt lakhelyelhagyási tilalom az eljárás
befejezéséig tart.”
(2)	A Be. 137. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A lakhelyelhagyási tilalom megszűnik, ha a tartama lejárt, az eljárást
jogerősen befejezték, a nyomozást megszüntették, annak határideje lejárt és a
lakhelyelhagyási tilalmat a bíróság a (9) bekezdés alapján nem hosszabbította meg,
továbbá, ha a vádemelést elhalasztották. A lakhelyelhagyási tilalmat meg kell
szüntetni, ha az elrendelésének oka megszűnt. A lakhelyelhagyási tilalom
megszüntetésére a vádirat benyújtásáig az ügyész is jogosult.”
(3)	A Be. 137. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Ha a nyomozás befejeződött, és a vádemelésre várhatóan a nyomozás
176. § (2) bekezdése második mondatában megállapított határidejének lejárta után
kerül sor, e határidő lejárta előtt az ügyész indítványára a bíróság a lakhelyelhagyási
tilalmat legfeljebb az első fokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozandó
határozatáig meghosszabbíthatja.”
56.	§
(1)	A Be. 138. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A házi őrizet a terhelt mozgási szabadságát és a tartózkodási helye
szabad megválasztásának jogát korlátozza. Házi őrizet elrendelése esetén a bíróság
által kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet a terhelt csak a bíróság
határozatában meghatározott célból, különösen a mindennapi élet szokásos
szükségleteinek biztosítása vagy gyógykezelés céljából az ott írt időben és
távolságra (úti célra) hagyhatja el.”
(2)	A Be. 138. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)-
(4)	bekezdés számozása (3)-(5) bekezdésre módosul:
19
„(2) A házi őrizet akkor rendelhető el, ha a bűncselekmény jellegére és a
büntetőeljárás időtartamára, vagy a terhelt eljárás során tanúsított magatartására
tekintettel az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok ezzel is biztosíthatók.”
(3)	A Be. 138. §-ának - előző bekezdés alapján átszámozott - (3) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Házi őrizet elrendelése esetén e kényszerintézkedés elrendelésére,
tartamára, illetőleg fenntartására, valamint megszüntetésére az előzetes letartóztatás
elrendelésére, meghosszabbítására, illetőleg fenntartására, valamint
megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket [130. § (1) bek., 131. §, 132. § (1) és
(2)	bek., 136. § (2)-(4) bek.] kell alkalmazni.”
57.	§
A Be. a következő alcímmel és 138/A. §-sal egészül ki:
„Távoltartás
138/A. § (1) A távoltartás a terhelt szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely
szabad megválasztásához való jogát korlátozza. A távoltartás hatálya alatt álló
terhelt a bíróság határozatában megállapított szabályok szerint köteles
a)	a meghatározott lakást elhagyni, és onnan a bíróság által meghatározott
ideig távol maradni,
b)	a meghatározott személytől, illetőleg e személy lakó- és munkahelyétől, az
e személy által látogatott nevelési és nevelési-oktatási intézménytől, gyógykezelés
céljából rendszeresen látogatott egészségügyi intézménytől, vallásgyakorlása során
rendszeresen látogatott épülettől a bíróság által meghatározott ideig magát távol
tartani,
c)	tartózkodni attól, hogy a meghatározott személlyel közvetlenül vagy
közvetve érintkezésbe lépjen.
(2)	Távoltartás a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény
megalapozott gyanúja esetén - feltéve, hogy a távoltartással elérni kívánt célok ezzel
biztosíthatók - akkor rendelhető el, ha a terhelt előzetes letartóztatásának
elrendelése nem szükséges, de - különösen a bűncselekmény jellegére, a terheltnek
az eljárás előtt és az eljárás során tanúsított magatartására, valamint a terhelt és a
sértett viszonyára tekintettel - megalapozottan feltehető, hogy a lakókörnyezetben
hagyása esetén
a)	a sértett tanú befolyásolásával vagy megfélemlítésével meghiúsítaná,
megnehezítené, vagy veszélyeztetné a bizonyítást, illetve
b)	a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy a
sértett sérelmére újabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt követne
el.
20
(3)	Ha a büntetőeljárásnak magánindítványra van helye, a távoltartás a
magánindítvány előterjesztése előtt nem rendelhető el.
(4)	A távoltartás elrendeléséről a bíróság határoz. A határozatban a bíróság
előírhatja, hogy a terhelt meghatározott időközönként a távoltartás alapjául szolgáló
büntetőeljárást folytató nyomozó hatóságnál jelentkezzék.
(5)	A bíróság a határozatot megküldi a sértettnek. Az ügyésznek a távoltartás
elrendeléséről szóló határozatot akkor is meg kell küldeni, ha a távoltartás
elrendelését a sértett, a sértett törvényes képviselője vagy a terhelttel közös
háztartásban élő kiskorú személy törvényes képviselője [138/B. § (2) bek. d)-f)
pontja] indítványozta.
(6)	A vádirat benyújtásáig a nyomozó hatóság vagy az ügyész, a vádirat
benyújtását követően a bíróság a terhelt meghallgatása után haladéktalanul
megteszi a 128. §-ban szabályozott intézkedéseket.”
58.	§
A Be. a következő 138/B. §-sal egészül ki:
„138/B. § (1) A távoltartást a bíróság tíztől harminc napig terjedő időtartamra
rendelheti el.
(2)	A távoltartás elrendelését
a)	az ügyész,
b)	a magánvádló,
c)	a pótmagánvádló,
d)	a sértett,
e)	a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes sértett törvényes
képviselője, valamint
f)	a terhelttel közös háztartásban élő kiskorú személy törvényes képviselője
indítványozhatja.
(3)	Ha a távoltartás hatálya alatt a 138/A. § (1) bekezdésének b) pontjában
meghatározott személy lakóhelye megváltozik, vagy e személy, illetőleg a terhelt
életkörülményeiben olyan lényeges változás következik be, amely miatt a határozat
megváltoztatása indokolt, a bíróság a (2) bekezdésben felsoroltak, valamint a terhelt
és a védő indítványára, a vádirat benyújtása után hivatalból is, a határozatot
módosíthatja, vagy a távoltartást megszüntetheti. A bíróság ugyanígy jár el, ha a
terhelttel szemben a büntetőeljárás során olyan kényszerintézkedést rendeltek el,
amely miatt a távoltartás módosítása vagy megszüntetése szükséges.
(4)	Ha a bíróság a távoltartás módosításáról vagy megszüntetéséről határoz, a
távoltartás elrendelését indítványozó nyilatkozatát, valamint az ügyész, a
magánvádló, illetőleg a pótmagánvádló indítványát beszerzi. A bíróság a nyilatkozat,
illetőleg az indítvány előterjesztésére határidőt állapít meg; ha e határidő
21
eredménytelenül eltelt, a bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján határoz. A
bíróság a határozatot a 138/A. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott
személy részére is megküldi.
(5)	Ha a terhelttel szemben távoltartást rendeltek el, az eljárást soron kívül kell
folytatni.”
59.	§
A Be. 139. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a §
eredeti szövege az (1) bekezdés jelölést kapja:
„(2) Ha a terhelt a távoltartás szabályait szándékosan megszegi, és ezt utólag
nem menti ki, előzetes letartóztatása rendelhető el, illetőleg ha ez nem szükséges,
rendbírsággal sújtható.”
60.	§
A Be. 143. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vádirat benyújtása után az első fokú bíróság által elrendelt vagy
fenntartott ideiglenes kényszergyógykezelés az első fokú bíróság ügydöntő
határozatának kihirdetéséig, az első fokú bíróság által az ügydöntő határozat
kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott, illetőleg a másodfokú bíróság által
elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelés a másodfokú eljárás befejezéséig, a
másodfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy
fenntartott, illetőleg a harmadfokú bíróság által elrendelt ideiglenes
kényszergyógykezelés az eljárás befejezéséig tart.”
61.	§
(1)	A Be. 145. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ideiglenes kényszergyógykezelés megszűnik, ha a tartama lejárt, a
nyomozást megszüntették, annak határideje lejárt, továbbá, ha az eljárást jogerősen
befejezték. Az ideiglenes kényszergyógykezelést meg kell szüntetni, ha az
elrendelésének oka megszűnt.”
(2)	A Be. 145. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2) és
(3)	bekezdés számozása (3) és (4) bekezdésre módosul:
„(2) Ha a nyomozás befejeződött, és a vádemelésre várhatóan a nyomozás
176.	§ (2) bekezdése második mondatában megállapított határidejének lejárta után
kerül sor, e határidő lejárta előtt az ügyész indítványára a bíróság az ideiglenes
kényszergyógykezelést legfeljebb az első fokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése
során hozandó határozatáig meghosszabbíthatja.”
22
62. §
(1)	A Be. 146. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„Intézkedés a külföldre utazási tilalom biztosítására"
(2) A Be. 146. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„146. § (1) Az őrizetbe vétel elrendelésekor a terhelt úti okmányát el kell venni.
Ha a terhelt őrizetbe vétele úgy szűnt meg, hogy vele szemben előzetes
letartóztatást, ideiglenes kényszergyógykezelést, lakhelyelhagyási tilalmat vagy házi
őrizetet nem rendeltek el, a terhelt úti okmányát vissza kell adni.
(2)	Az előzetes letartóztatás, az ideiglenes kényszergyógykezelés, a
lakhelyelhagyási tilalom és a házi őrizet elrendeléséről az úti okmány visszavonása
érdekében az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás
folyik, haladéktalanul értesíti az útlevélhatóságot, a külön törvényben meghatározott
külföldre utazási tilalom biztosítása érdekében.
(3)	Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit külföldi terhelt esetén is alkalmazni kell,
azzal, hogy a (2) bekezdés szerinti értesítést az idegenrendészeti hatóságnak kell
megküldeni.”
63.	§
A Be. 147. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„147. § (1) Az óvadék a bíróság által meghatározott összeg, amely a
terheltnek az eljárási cselekményeken való jelenlétét biztosítja.
(2)	A bíróság a 129. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben
a terhelt előzetes letartóztatását megszüntetheti, ha a bűncselekményre és a
személyi körülményekre tekintettel az eljárási cselekményeknél a terhelt
megjelenését az óvadék letétele valószínűvé teszi.
(3)	Óvadék megállapítását a terhelt vagy a védő az előzetes letartóztatásról
döntésre jogosult bíróságnál indítványozhatja. Az óvadék megállapításának
tárgyában - ha azt nem a tárgyaláson indítványozzák - a bíróság ülést tart, ezen az
ügyészt, a terheltet és a védőt meghallgatja. Ha a védő az ülésen értesítés ellenére
nem jelent meg, az ülés a védő távollétében is megtartható.
(4)	A bíróság az óvadék összegét a terhelt személyi körülményeire és vagyoni
helyzetére is figyelemmel állapítja meg. A bíróság a határozatban lakhelyelhagyási
tilalmat, házi őrizetet, távoltartást, valamint kiutazási tilalmat is elrendelhet. A bíróság
az óvadék megállapításáról az előzetes letartóztatást elrendelő határozatában is
rendelkezhet.
23
(5)	A terhelt előzetes letartóztatásának óvadék ellenében történő
megszüntetése ellen kizárólag az ügyész és a pótmagánvádló élhet fellebbezéssel.
(6)	A bíróság által jogerősen megállapított óvadékot a bíróságon készpénzben
kell letenni, vagy annak letételét külön jogszabályban meghatározott módon kell
igazolni. Ennek megtörténte után a fogva lévő terheltet haladéktalanul szabadon kell
bocsátani.
(7)	Az óvadék megállapítása iránti indítvány elutasítása esetén a terhelt,
illetőleg a védő óvadék megállapítása iránt ismételten akkor terjeszthet elő indítványt,
ha ebben új körülményre hivatkozik. Ha az ismételt indítványban a terhelt, illetőleg a
védő nem hivatkozik új körülményre, a bíróság az indítványt érdemi indokolás nélkül
elutasíthatja.”
64.	§
A Be. 148. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„148. § (1) Az óvadék letételét követően szabadlábra helyezett terhelt előzetes
letartóztatását a bíróság elrendelheti, ha
a)	a terhelt az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelent meg, és
elmaradását előzetesen alapos okkal nem mentette ki, vagy az akadály megszűnése
után nyomban alapos okkal nem igazolta,
b)	az óvadék letételét követően a terhelt előzetes letartóztatásának más oka
merült fel.
(2)	Az óvadék összegét a terheltnek vissza kell adni, ha
a)	- az (1) bekezdés a) pontja kivételével - a bíróság az előzetes
letartóztatását elrendelte,
b)	az ügyész a nyomozást megszüntette, illetőleg annak határideje lejárt, vagy
az ügyész a vádemelést elhalasztotta,
c)	a bíróság az eljárást jogerős ítélettel vagy megszüntető határozattal
befejezte.
(3)	Szabadságvesztés kiszabása esetében az óvadékot akkor lehet
visszaadni, ha a büntetés letöltését a terhelt megkezdte.
(4)	A terhelt elveszti a jogát az óvadék összegére, ha az (1) bekezdés a)
pontjában meghatározott okból a bíróság az előzetes letartóztatását rendelte el.”
65.	§
A Be. 149. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
24
„(6) A közjegyzői vagy ügyvédi irodában, továbbá az egészségügyi
intézményben tartandó házkutatást - ha az közjegyzői vagy ügyvédi tevékenységgel
összefüggő hivatásbeli titkot, illetőleg egészségügyi adatot tartalmazó irat
megtalálására irányul - a vádirat benyújtásáig a bíróság rendeli el. A házkutatás csak
az ügyész jelenlétében végezhető.”
66. §
A Be. 150. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A motozás ellen panasznak van helye.”
67. §
A Be. 151. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A közjegyzői vagy ügyvédi irodában, továbbá az egészségügyi
intézményben tartott - közjegyzői vagy ügyvédi tevékenységgel összefüggő
hivatásbeli titkot, illetőleg egészségügyi adatot tartalmazó - iratok lefoglalását a
bíróság rendeli el.”
68. §
A Be. 155. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A lefoglalást a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság
megszünteti, ha arra az eljárás érdekében már nincs szükség; a lefoglalást meg kell
szüntetni, ha a nyomozást megszüntették, illetőleg annak határideje lejárt. A
lefoglalás megszüntetése helyett más, jogszabályban meghatározott módon kell
eljárni, ha a lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba ütközik. A bíróság által elrendelt
lefoglalást a vádirat benyújtásáig az ügyész is megszüntetheti.”
69. §
(1)	A Be. 159. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A magánfél által érvényesített polgári jogi igény biztosítására zár alá
vételnek csak a magánfél indítványára van helye. A nyomozás során zár alá vételnek
helye van a sértett indítványára is. Ha a bíróság a nem jogerős ügydöntő
határozatában ingatlanra vagyonelkobzást rendelt el, ennek biztosítására az eljárás
jogerős befejezéséig az ingatlan zár alá vételét rendelheti el.”
(2) A Be. 159. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
25
[A zár alá vételt fel kell oldani, ha]
„a) az elrendelésének oka megszűnt, ha a nyomozást megszüntették, illetőleg
annak határideje lejárt, kivéve, ha a zár alá vett vagyontárgyat, illetőleg vagyoni
jogok feletti rendelkezési jogot magának követelő személy a követelése érdekében
hatvan napon belül polgári eljárást indított,”
(3)	A Be. 159. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A zár alá vételt a vádirat benyújtásáig az ügyész is megszüntetheti.”
70.	§
A Be. 161. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A rendbírság elzárásra történő átváltoztatása esetén ezer forinttól ötezer
forintig terjedő összeg helyett egy-egy napi elzárást kell számítani, az egy napi
elzárásnak megfelelő összeget a rendbírságot kiszabó határozatban kell
megállapítani.”
71.	§
A Be. 162. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az elővezetés személyi szabadságot korlátozó intézkedés annak
érdekében, hogy az érintettet a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság elé
állítsák, vagy biztosítsák az eljárási cselekményen, illetőleg a szakértői vizsgálaton
való részvételét.”
72.	§
(1)	A Be. 165. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Ha a nyomozó hatóság észleli, hogy olyan eljárási cselekmény elvégzése,
illetőleg határozat meghozatala szükséges, amelyről a döntés a bíróság, illetőleg az
ügyész hatáskörébe tartozik, erről az ügyészt haladéktalanul tájékoztatja.”
(2) A Be. 165. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A nyomozó hatóság vezetője az ügyészi utasítás ellen felettes szerve
útján előterjesztést tehet a felettes ügyészhez. Az előterjesztésnek nincs halasztó
hatálya.”
26
73. §
A Be. 166. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni]
„d) a jelen lévő ügyész, nyomozó hatóság tagja, eljárásban részt vevő
személy és képviselője, védő, tanú, tanú érdekében eljáró ügyvéd, hatósági tanú és
jegyzőkönyvvezető nevét,”
74.	§
A Be. 169. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a kizárásról (32. §, 39. §), a védőnek
a kirendelés alóli felmentéséről és a kirendelt védő díjának megállapításáról [48. § (6)
és (9) bek.], a védő kirendelésének visszavonásáról, ha annak oka megszűnt [49. §
(2)	bek.], az igazolási kérelem elbírálásáról (66. §), a mulasztással és a meg nem
jelenéssel okozott költség viselésére kötelezésről (69. §), az ügyek egyesítéséről,
elkülönítéséről, áttételéről (72. §), a bűnügyi költség megállapításáról [74. § (2) bek.],
a személyes költségmentességről, illetve az okozott költség viselésére kötelezésről
[74. § (3)-(4) bek.], a tanú és a szakértő mentességre történt hivatkozásának el nem
fogadásáról [94. §, 113. § (3) bek.], a szakértő kirendeléséről (100. §, 111. §),
kizárásáról (103. §), felmentéséről (104. §), díjának megállapításáról [105. § (6) bek.],
a tolmács kirendeléséről, kizárásáról, felmentéséről, díjának megállapításáról (114.
§), a kényszerintézkedésekről (VIII. Fejezet) - kivéve a testi kényszer alkalmazását
(163. §) -, a határozat kijavításáról [169. § (5) bek.], a feljelentés elutasításáról (174.
§), az eljárás felfüggesztéséről (188. §), a felfüggesztett nyomozást követően az
eljárás folytatásáról (188. §), a nyomozás megszüntetéséről (190. §, 192. §), a
megszüntetett nyomozást követően az eljárás folytatásáról (191. §), az ügyész a
szakértő bevonásáról (112. §), a nyomozás határidejének meghosszabbításáról (176.
§), a nyomozás részbeni mellőzéséről (187. §) és a panasz elbírálásáról [195. § (4)
bek.], a halaszthatatlan nyomozási cselekmény elleni jogorvoslat elbírálásáról [195. §
(7)	bek.] határozatot hoz.”
75.	§
(1)	A Be. 170. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nyomozást az ügyész vagy a nyomozó hatóság rendel el, és erről
feljegyzést készít. A feljegyzésből ki kell tűnnie, hogy milyen bűncselekmény miatt és
mikor indítottak nyomozást. A nyomozás elrendelése a feljelentést tartalmazó iraton
is feljegyezhető.”
27
(2) A Be. 170. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A nyomozás elrendeléséről a feljelentés megérkezésétől számított három
napon belül kell határozni, feltéve, ha a feljelentést nem utasítják el, vagy a
feljelentés kiegészítésére nincs szükség.”
76.	§
A Be. a következő alcímmel és 172/A. §-sal egészül ki:
„A feljelentés kiegészítése
172/A. § (1) Ha a feljelentés alapján a nyomozás elrendeléséről, illetőleg a
feljelentés elutasításáról megnyugtatóan nem lehet állást foglalni, a feljelentés
kiegészítésének van helye.
(2)	A feljelentés kiegészítése során a nyomozó hatóság a 178. § (1)
bekezdésében meghatározott adatszerző tevékenységet folytathat. A feljelentés
kiegészítése alapján a nyomozó hatóság legfeljebb tizenöt napig végezhet
adatszerző tevékenységet.
(3)	Ha a feljelentés kiegészítését követően a nyomozást elrendelik, a
nyomozás határidejét a feljelentéskiegészítés elrendelése napjától kell számítani.”
77.	§
(1)	A Be. 176. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Egy éven túl a legfőbb ügyész jogosult a nyomozás határidejének
meghosszabbítására. Ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, a
meghosszabbítás legfeljebb a gyanúsítottnak a 179. (1) bekezdése szerinti
kihallgatásától számított két évig terjedhet, kivéve, ha a legfőbb ügyész a 193. § (3)
bekezdése alapján a nyomozás időtartamát az engedélyben meghatározott időpontig
meghosszabbította.”
(2)	A Be. 176. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A nyomozás határidejének meghosszabbításáról rendelkező határozat
ellen nincs helye panasznak.”
78.	§
A Be. 178. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
28
„A nyomozó hatóság a büntetőeljárás megindítása után annak
megállapítására, hogy vannak-e bizonyítási eszközök, és ezek hol találhatók,
adatszerzést végezhet, ennek során igénybe veheti a bűnüldöző szervek külön
törvényben meghatározott bűnüldözési adatkezelési adatbázisait, a megkeresésre
(71. §) vonatkozó szabályok szerint bárkitől okiratok és adatok rendelkezésre
bocsátását, valamint felvilágosítás adását, a feljelentő vagy a sértett állami, helyi
önkormányzati szerv, köztestület, gazdálkodó szervezet, alapítvány, közalapítvány
vagy társadalmi szervezet vezetőjétől, illetőleg a vizsgálatra jogosult szervtől
vizsgálat tartását és a kár megállapítását kérheti, a bűncselekmény helyszínét
megtekintheti, szaktanácsadót vehet igénybe, és a megszerzett adatokat
ellenőrizheti.”
79.	§
A Be. 178/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nyomozás elrendelését követően az ügyész, illetőleg az ügyész
jóváhagyásával a nyomozó hatóság a megkeresésre vonatkozó szabályok szerint -
ha ez az ügy jellege miatt szükséges - a gyanúsítottról (feljelentettről, illetőleg az
elkövetéssel gyanúsítható személyről) a tényállás felderítése érdekében adatok
szolgáltatását igényelheti az adóhatóságtól, az egészségügyi és a hozzá kapcsolódó
adatot kezelő szervtől és egyéb üzleti titoknak minősülő adatot kezelő szervtől. A
nyomozó hatóság a hírközlési szolgáltatást nyújtó szervezettől, a banktitoknak,
értékpapírtitoknak, pénztártitoknak minősülő adatot kezelő szervtől, a közúti
közlekedési nyilvántartásból, valamint az ingatlan-nyilvántartásból az ügyész
jóváhagyása nélkül is igényelheti adatok szolgáltatását. Az adatszolgáltatás nem
tagadható meg.”
80.	§
A Be. 179. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A gyanúsított kihallgatásáról a nyomozó hatóság olyan időben köteles
intézkedni, hogy a terhelt megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való
felkészülésre [43. § (2) bek. c) pont].
(5)	Ha a nyomozás adatai alapján a Btk. 283. §-ában meghatározott
büntethetőséget megszüntető okból az eljárás megszüntetésének lehet helye, ennek
feltételeiről a nyomozó hatóság tájékoztatja a gyanúsítottat.”
81.	§
A Be. 183. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„183. § (1) Az ügyész és a nyomozó hatóság a szemle, a bizonyítási kísérlet,
a felismerésre bemutatás, a lefoglalás, a házkutatás és a motozás végrehajtásánál,
29
az írni-olvasni nem tudó személy kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv ismertetésénél -
elháríthatatlan akadály kivételével - hatósági tanút alkalmazhat. Erre az érdekeltet
figyelmeztetni kell.
(2)	Az ügyész és a nyomozó hatóság az (1) bekezdésben felsorolt eljárási
cselekményeknél, ha az érintett személy írni-olvasni nem tud, illetőleg a
tizennegyedik életévét nem töltötte be, hivatalból, vagy a gyanúsított, a védője,
valamint a szemlével, a lefoglalással, a házkutatással, továbbá a motozással érintett
személy indítványára hatósági tanút alkalmaz. Hatósági tanú hivatalból is
alkalmazható, ha az eljárási cselekménnyel érintett személy az érdekeinek
védelmére egyéb okból feltehetően nem képes.
(3)	A hatósági tanú igazolja annak a nyomozási cselekménynek a lefolyását
és eredményét, amelynél jelen volt.
(4)	A hatósági tanúkénti közreműködésre senki sem kötelezhető.
(5)	Hatósági tanúként olyan érdektelen személyt kell igénybe venni, aki képes
érzékelni és igazolni a nyomozási cselekmény elvégzését. Nem lehet hatósági tanú
az eljáró ügyész, a nyomozó hatóság tagja, alkalmazottja vagy a felsoroltak
hozzátartozója.
(6)	A nyomozási cselekmény előtt a hatósági tanút a jogairól és a
kötelességeiről fel kell világosítani. A hatósági tanú a nyomozási cselekményre
észrevételt tehet, a tanú költségeinek megtérítésére vonatkozó rendelkezések szerint
jogosult költségtérítésre, illetve e törvény rendelkezései alapján jogosult személyi
védelemre. A hatósági tanút a nyomozási cselekmény során tudomására jutott
tényekre, adatokra, körülményekre nézve titoktartási kötelezettség terheli. Az a
bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van,
az ügy tárgyát érintő tényekre, adatokra, körülményekre nézve a hatósági tanút a
titoktartási kötelezettség alól felmentheti.
(7)	A nyomozási cselekményt úgy kell lefolytatni, hogy azt a hatósági tanú
nyomon követhesse.
(8)	A nyomozási cselekményről készült jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a
hatósági tanú nevét, lakcímét, valamint azt, hogy a hatósági tanú az ügyben nem
érdekelt. Ha a nyomozási cselekmény során a hatósági tanú észrevételt tett, a
jegyzőkönyvben ezt is fel kell tüntetni.”
82. §
A Be. 184. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A nyomozási cselekményen jelen lehet az állam- és jogtudományi kar
jogász szakán, illetőleg a Rendőrtiszti Főiskolán hallgatói jogviszony keretében
szervezett szakmai gyakorlatát töltő személy, ha ezt az ügyész, illetőleg a nyomozó
hatóság engedélyezi, és a jelen lévő gyanúsított, tanú vagy sértett ehhez írásban
hozzájárul.”
30
83. §
(1) A Be. 188. §-ának (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[Az ügyész határozattal felfüggeszti a nyomozást, ha]
„h) a kábítószer-élvező gyanúsított önként alávetette magát a kábítószer-
függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson vagy
megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételnek, és az a büntethetőség
megszűnését eredményezheti, feltéve hogy további nyomozási cselekmény
elvégzése nem szükséges.”
(2) A Be. 188. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nyomozást folytatni kell, ha a felfüggesztés oka megszűnt, illetve az (1)
bekezdés g) pontja esetén, ha a nemzetközi büntető bíróság alapokmányát kihirdető,
illetve alapokmányából fakadó kötelezettségek végrehajtásáról szóló törvény azt
előírja. A nyomozás folytatását elrendelő határozat ellen nincs helye panasznak.”
84.	§
A Be. 189. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A nyomozó hatóság határozattal felfüggesztheti a nyomozást a 188. § (1)
bekezdésének a), e) és h) pontjában meghatározott esetekben.”
85.	§
(1)	A Be. 190. §-a (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az ügyész a nyomozást határozattal megszünteti,]
„i) ha az elkövető kiléte a nyomozás során nem volt megállapítható,”
(2) A Be. 190. §-ának (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
[Az ügyész a nyomozást határozattal megszünteti,]
,j) és megrovást alkalmaz, ha a gyanúsított cselekménye már nem veszélyes,
vagy oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint
alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is
szükségtelen.”
31
(3) A Be. 190. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az (1) bekezdés a), e), g), h) és i) pontjában meghatározott esetekben,
továbbá ha a büntethetőséget a gyermekkor zárja ki [Btk. 22. § a) pont], a nyomozás
megszüntetésére a nyomozó hatóság is jogosult.”
(4)	A Be. 190. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) és
(4)	bekezdés számozása (4) és (5) bekezdésre módosul:
„(3) Ha a meghatározott személy gyanúsítottkénti kihallgatásától számított két
év eltelt [176. § (2) bek.], az ügyész a rendelkezésre álló adatok alapján dönt arról,
hogy a nyomozást meg kell-e szüntetni, vagy a 193. § (1) bekezdése szerinti eljárási
cselekmény elvégzésének és azt követően vádemelésnek, a vádemelés
elhalasztásának vagy az ügy közvetítői eljárásra utalásának van-e alapja.”
86. §
(1)	A Be. 191. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nyomozás folytatását az ügyész, ha pedig a nyomozást az ügyész
szüntette meg, a felettes ügyész határozattal rendeli el. Ha a gyanúsítottat
megrovásban (Btk. 71. §) részesítették, az ügyész, illetőleg a felettes ügyész a
nyomozást megszüntető határozatot hatályon kívül helyezi. A nyomozás folytatásáról
szóló határozat ellen nincs helye panasznak.”
(2) A Be. 191. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a nyomozás megszüntetése ellen nem éltek panasszal,	illetve az
ügyész, vagy a felettes ügyész nem rendelte el a nyomozás folytatását, utóbb azt
csak a bíróság rendelheti el az ellen, akivel szemben a nyomozást	korábban
megszüntették.”
87. §
A Be. 193. §-ának (3)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(3) A gyanúsított, illetőleg a védő indítványáról az ügyész, illetőleg a nyomozó
hatóság határoz. Ha az indítvány alapján nyomozási cselekmény teljesítése válik
szükségessé, és az a 176. § (2) bekezdésének második mondatában megállapított
határidőn belül nem végezhető el, az ügyész előterjesztésére a legfőbb ügyész a
nyomozási cselekmény elvégzése érdekében a nyomozás határidejét legfeljebb
kilencven nappal meghosszabbíthatja. Az elvégzett nyomozási cselekmény folytán
32
keletkezett iratok megtekintését a meghosszabbított nyomozás határidejének utolsó
napjáig - az (1) bekezdésben írt feltételekkel - a gyanúsított és a védő számára
lehetővé kell tenni.
(4)	A gyanúsított és a védő az iratok megtekintésének határnapját követően is
jogosult arra, hogy megismerje az (1) bekezdés szerinti, valamint a (3) bekezdés
alapján elrendelt nyomozási cselekmény elvégzése folytán keletkezett iratokat.
(5)	Ha a nyomozás iratainak az (1), illetőleg a (3) bekezdés szerinti
ismertetését a nyomozó hatóság végezte, az iratokat az ismertetés megtörténte után
tizenöt napon belül megküldi az ügyésznek.
(6)	A nyomozás iratainak az (1), illetőleg a (3) bekezdés szerinti ismertetését
követően a sértettet értesíteni kell arról, hogy a nyomozás iratait megtekintheti, és
gyakorolhatja az őt a nyomozás során megillető más jogokat.”
88. §
A Be. 194. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Ha a kábítószer-élvező gyanúsított önként alávetette magát a kábítószer-
függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson vagy
megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételnek, és az még a 193. § (1)
bekezdése szerinti eljárási cselekmény időpontjában is tart, ezt a tényt a
jegyzőkönyvben fel kell tüntetni, és az ezt igazoló okiratot a nyomozás irataihoz kell
csatolni.”
89.	§
(1)	A Be. 195. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Akire nézve az ügyész vagy a nyomozó hatóság határozata rendelkezést
tartalmaz - ha e törvény kivételt nem tesz -, a határozat ellen a közléstől számított
nyolc napon belül panasszal élhet.”
(2) A Be. 195. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A törvényben kizárt, az elkésett és a nem jogosulttól származó panaszt
indokolás nélkül el kell utasítani.”
90.	§
A Be. 196. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„196. § Az, akit az ügyész vagy a nyomozó hatóság intézkedése vagy
intézkedésének elmulasztása érint, e törvény eltérő rendelkezése hiányában
33
ellenvetést tehet. Ha az ellenvetés megalapozott, a szükséges és indokolt
intézkedéseket az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megteszi.”
91.	§
A Be. 201. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a nyomozást az ügyész végzi, titkos adatszerzésnek az (1)
bekezdésben felsorolt bűncselekményeken kívül
a)	a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet élvező személy [551. §
(1)	bek.], a nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező személy [553. § (1) bek.]
sérelmére elkövetett hivatalos személy elleni erőszak (Btk. 229. §), továbbá a
nemzetközileg védett személy elleni erőszak előkészülete [Btk. 232. § (2) bek.],
b)	a bíró, az ügyész, a bírósági és ügyészségi titkár, fogalmazó és ügyintéző,
az ügyészségi nyomozó, az önálló és a megyei bírósági végrehajtó és végrehajtó-
helyettes, a közjegyző és a közjegyzőhelyettes, a rendőrség hivatásos állományú
tagja sérelmére elkövetett hivatalos személy elleni erőszak, valamint a felsoroltak
vonatkozásában elkövetett vesztegetés [Btk. 253. § (1)-(2) bek.], a vesztegetésnek a
Btk. 255. §-a szerinti alakzata, a vesztegetés feljelentésének elmulasztása (Btk.
255/B. §) és a befolyással üzérkedés [Btk. 256. § (1) és (2) bek.],
c)	a 29. § f) pontjában meghatározott igazságszolgáltatás elleni
bűncselekmények, kivéve a hatóság félrevezetését (Btk. 237. §),
d)	a külföldi hivatalos személy (Btk. 137. § 3. pontja) ellen elkövetett
bűncselekmények, valamint a nemzetközi közélet tisztasága ellen elkövetett
bűncselekmények (Btk. XV. Fejezet VIII. Cím),
e)	a katonai büntetőeljárásra tartozó, az a)-d) pontban felsorolt
bűncselekmények
miatt van helye.”
92.	§
A Be. 205. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A titkos adatszerzés engedélyezésével kapcsolatos bírósági iratokat az
engedélyező bíró ügyelosztást végző vezetője, valamint a 207. § (1) bekezdésében
meghatározott igazgatási vezetője is megismerheti.”
93.	§
(1)	A Be. 206. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A titkos adatszerzés eredménye más büntetőeljárásban, valamint a
nyomozás elrendelését megelőzően bűnüldözési célból engedélyezett titkos
információgyűjtés eredménye büntetőeljárásban az általános szabályok szerint [76. §
34
(2) bek.] is csak akkor használható fel, ha a titkos adatszerzés e törvényben
meghatározott feltételei [200. § (1) bek., 201. §, 202. §] a büntetőeljárás, illetőleg a
másik büntetőeljárás esetében is fennállnak.”
(2)	A Be. 206. §-a a következő (5)-(7) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A nyomozás elrendelését megelőzően nem bűnüldözési célból folytatott,
bírói, illetőleg igazságügy-miniszteri engedélyhez kötött titkos információgyűjtés
eredménye a büntetőeljárásban az általános szabályok szerint [76. § (2) bek.] is csak
akkor használható fel,
a)	ha a titkos adatszerzés e törvényben meghatározott feltételei (201. §, 202.
§) a büntetőeljárás esetében fennállnak, és
b)	a büntetőeljárásban felhasználni kívánt adat megszerzését követően a
titkos információgyűjtést végző szerv a feljelentési kötelezettségének haladéktalanul
eleget tett.
(6)	A nyomozás elrendelését megelőzően nem bűnüldözési célból folytatott,
bírói, illetőleg igazságügy-miniszteri engedélyhez kötött titkos információgyűjtés
eredményének a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként történő felhasználását az
(5)	bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén a nyomozás
elrendelését követően az ügyész indítványozhatja. Az indítványról a nyomozási bíró
határoz.
(7)	A nyomozás elrendelését megelőzően folytatott, bírói engedélyhez kötött
titkos információgyűjtés tényét a megyei (fővárosi) bíróság elnöke igazolja. Az
igazolás tartalmazza a bíróság megjelölését, az engedéllyel érintett ügy számát és
tárgyát, az érintett személy nevét, a titkos információgyűjtés engedélyezésére
irányuló előterjesztés, illetőleg az engedély kereteit.”
94.	§
(1)	A Be. 207. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
[A nyomozási bíró dönt]
„a) a vádirat benyújtása előtt a bíróság hatáskörébe tartozó
kényszerintézkedésekkel, az elmeállapot megfigyelésével kapcsolatos
indítványokról, a védő kizárásáról, illetőleg az előzetes letartóztatott pszichiátriai
kezelésre az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe történő beutalásáról,
b)	a titkos adatszerzés engedélyezéséről [203. § (4) és (6) bek.],
megszüntetéséről [205. § (3) bek.], valamint a titkos információgyűjtés
eredményének büntetőeljárásban bizonyítási eszközként történő felhasználásának
lehetőségéről [206. § (6) bek.],”
35
(2) A Be. 207. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A nyomozási bíró dönt]
„e) a 149. § (3) bekezdése, a 150. § (2) bekezdése, a 151. § (4) bekezdése,
valamint a 153. § (2) bekezdése szerinti határozat elleni panaszt elutasító határozat,
továbbá a 151. § (2) bekezdése szerinti ügyészi határozat elleni panaszt elutasító
határozattal szemben előterjesztett felülbírálati indítványról, valamint a rendbírság
161. § (6) bekezdése szerinti elzárásra történő átváltoztatásáról.”
95.	§
(1)	A Be. 210. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A nyomozási bíró ülést tart, ha az indítvány tárgya]
„a) a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés (129.
§, 137. §, 138. §, 138/A. §, 140. §, 146. §) elrendelése,”
(2)	A Be. 210. §-ának (1) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki, és a
jelenlegi b)-e) pont jelölése c)-f) pontra módosul:
[A nyomozási bíró ülést tart, ha az indítvány tárgya]
„b) előzetes letartóztatás vagy házi őrizet meghosszabbítása, és az
indítványban a korábbi határozathoz képest a meghosszabbítás okaként új
körülményre hivatkoztak,”
(3)	A Be. 210. §-a (1) bekezdésének az előző bekezdés alapján d) pontra
módosult rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép:
[A nyomozási bíró ülést tart, ha az indítvány tárgya]
„d) óvadék megállapítása (147. §),”
(4)	A Be. 210. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ülés mellőzhető, ha az indítvány tárgya elmeállapot megfigyelésének
elrendelése, és azon a gyanúsított az egészségi állapota miatt nem jelenhet meg,
illetőleg a jogainak gyakorlására képtelen, továbbá ha az indítvány tárgya óvadék
megállapítása, és az előzetes letartóztatás elrendelése a 129. § (2) bekezdésének b)
pontjában meghatározott okán kívül más okon is alapult.”
36
96.	§
(1)	A Be. 211. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nyomozási bíró meghatározza az ülés határnapját. Ha az indítványt az
ügyész terjesztette elő, azt megküldi a gyanúsítottnak, a védőnek, továbbá
gondoskodik a gyanúsítottnak a nyomozási bíró előtti megjelenéséről, az ülés
határnapjáról és helyéről értesíti a védőt. Ha az indítványt nem az ügyész terjesztette
elő, azt a nyomozási bíró megküldi a gyanúsítottnak, a védőnek, intézkedik a
szükséges iratok beszerzése iránt, továbbá az ülés határnapjáról és helyéről értesíti
az indítványozót, az ügyészt, a gyanúsítottat és a védőt.”
(2)	A Be. 211. §-a (4) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A 210. § (1) bekezdésének a)-d) pontja esetén a vizsgálat kiterjed a
gyanúsított személyi körülményeire is.”
97.	§
A Be. 215. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés
megszüntetése miatt bejelentett ügyészi fellebbezés - feltéve, hogy a megszüntetést
nem az ügyész indítványozta - halasztó hatályú.”
98.	§
(1)	A Be. 216. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az ügyész, a 193. § (1) bekezdése szerinti eljárási cselekményt maga
végezte, ennek megtörténte után, ha pedig azt a nyomozó hatóság végezte, az iratok
hozzá érkezését követő harminc napon belül az ügy iratait megvizsgálja, és ennek
eredményéhez képest]
„d) az ügyet közvetítői eljárásra utalhatja, illetve a vádemelés elhalasztásáról
határozhat,”
(2)	A Be. 216. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Az ügyész, a 193. § (1) bekezdése szerinti eljárási cselekményt maga
végezte, ennek megtörténte után, ha pedig azt a nyomozó hatóság végezte, az iratok
hozzá érkezését követő harminc napon belül az ügy iratait megvizsgálja, és ennek
eredményéhez képest]
37
„e) vádat emel, vagy határoz a vádemelés részbeni mellőzéséről.”
(3)	A Be. 216. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2) és
(3)	bekezdés számozása (3) és (4) bekezdésre módosul:
„(2) Ha az ügyész a közvetítői eljárásra utalásról vagy a vádemelés
elhalasztásáról való döntéshez pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendeli el,
a pártfogó felügyelői vélemény elkészítésének ideje az (1) bekezdés szerinti
határidőbe nem számít bele.”
(4)	A Be. 216. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az ügyész a vádemelés részbeni mellőzéséről (220. §), a közvetítői
eljárásra utalásról vagy annak megtagadásáról [221/A. § (4) bek.], a vádemelés
elhalasztásáról (222. §), a pártfogói vélemény beszerzéséről [224. § (1) bek.], a
vádemelés elhalasztása után az eljárás megszüntetéséről [226. § (1)-(2) bek.],
valamint az e fejezet szerinti ügyészi határozatok elleni jogorvoslat elbírálásáról a
vádemelés szakaszában [228. § (3) bek.] határozatot hoz.”
99.	§
A Be. 219. §-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Ha az ügyész a különösen védett tanú vallomását a bírósági eljárásban
bizonyítékként kívánja felhasználni, a különösen védetté nyilvánított tanú
kihallgatásáról készült jegyzőkönyv-kivonatot csatolja a vádemelés alapjául szolgáló
iratokhoz, a gyanúsítottat és a védőt erről, valamint e csatolt irat megtekintésének
lehetőségéről értesíti.”
100.	§
A Be. 220. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi
rendelkezés az (1) bekezdés jelölést kapja:
„(2) Azzal a bűncselekménnyel kapcsolatban, amely miatt az ügyész a
vádemelést mellőzte, a bűnügyi költséget az állam viseli.”
101.	§
A Be. a következő alcímmel és 221/A. §-sal egészül ki:
„A közvetítői eljárás
221/A. § (1) A közvetítői eljárás a személy elleni (Btk. XII. fejezet I. és III. cím),
a közlekedési (Btk. XIII. fejezet), illetőleg a vagyon elleni (Btk. XVIII. fejezet), öt évi
38
szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt indult
büntetőeljárás tartama alatt, a gyanúsított vagy a sértett indítványára, illetőleg
önkéntes hozzájárulásukkal alkalmazható eljárás.
(2)	A közvetítői eljárás célja, hogy a bűncselekmény következményeinek
jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítse. A közvetítői
eljárásban arra kell törekedni, hogy a gyanúsított és a sértett között - a gyanúsított
tevékeny megbánását megalapozó - megállapodás jöjjön létre. Az ügy közvetítői
eljárásra utalásának a büntetőeljárás alatt egy alkalommal van helye.
(3)	Az ügyész hivatalból, vagy a gyanúsított, a védő, illetőleg a sértett
indítványára az eljárást legfeljebb hat hónapi időtartamra felfüggeszti, és az ügyet
közvetítői eljárásra utalja, ha
a)	a Btk. 36. §-a alapján az eljárás megszüntetésének vagy a büntetés
korlátlan enyhítésének lehet helye,
b)	a gyanúsított a nyomozás során beismerő vallomást tett, vállalja, és képes
a sértett kárát megtéríteni vagy a bűncselekmény káros következményeit más módon
a sértettnek jóvátenni,
c)	a gyanúsított és a sértett is hozzájárult a közvetítői eljárás lefolytatásához,
valamint
d)	a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított
személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellőzhető, vagy
megalapozottan feltehető, hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés
kiszabása során értékelni fogja.
(4)	A közvetítői eljárás tárgyában hozott határozatot a sértettel, a feljelentővel
és a magánindítvány előterjesztőjével is közölni kell. Az eljárást felfüggesztő és a
közvetítői eljárást elrendelő határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.
(5)	A gyanúsítottnak és a sértettnek a közvetítői eljárás során tett, az eljárás
alapjául szolgáló cselekményre vonatkozó nyilatkozata bizonyítási eszközként nem
használható fel. A közvetítői eljárás eredményét nem lehet a gyanúsított terhére
értékelni.
(6)	A közvetítői eljárást a közvetítői tevékenységet végző pártfogó felügyelő
folytatja le; a közvetítői eljárás részletes szabályait külön törvény állapítja meg.
(7)	Ha a közvetítői eljárás eredményes, és a Btk. 36. §-a (1) bekezdése
alkalmazásának van helye, az ügyész az eljárást megszünteti; ha a Btk. 36. §-a (2)
bekezdése alkalmazásának lehet helye, vádat emel. Ha a gyanúsított a közvetítői
eljárás eredményeként létrejött megállapodás teljesítését megkezdte, de a
büntethetősége nem szűnt meg, az ügyész a három évet meg nem haladó
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a vádemelést egy évtől két
évig terjedő időre elhalaszthatja.”
102.	§
(1) A Be. 224. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
39
„Meghallgatás a közvetítői eljárásra utalás és a vádemelés elhalasztása előtt”
(2) A Be. 224. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az ügyész a közvetítői eljárásra utalás feltételeinek vizsgálata céljából -
szükség esetén a gyanúsítottra vonatkozó pártfogó felügyelői vélemény beszerzése
után - meghallgatja a gyanúsítottat és a sértettet. Ha ez szükséges, a pártfogó
felügyelő is meghallgatható.”
103.	§
(1)	A Be. 226. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az eljárást a vádemelés elhalasztása tartamának eltelte előtt is meg kell
szüntetni, ha a kábítószer-élvező gyanúsított igazolja, hogy legalább hat hónapig
folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot
kezelő más ellátásban részesült vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett
részt, illetve, ha a tartás elmulasztása vétségének gyanúsítottja a tartási
kötelezettségét teljesítette, továbbá, ha a gyanúsított a közvetítői eljárásban vállalt
kötelezettségeinek eleget tett.”
(2)	A Be. 226. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha az ügyész az (1), illetve a (2) bekezdés alapján megszünteti az
eljárást, kötelezi a terheltet a bűnügyi költség megfizetésére. Ez a rendelkezés nem
vonatkozik arra a bűnügyi költségre, amelynek viselésére e törvény alapján mást kell
kötelezni.”
104.	§
A Be. 227. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[Ha a vádemelés elhalasztására a 222. § (2) bekezdése alapján került sor,
vádat kell emelni, ha]
„a) a gyanúsított a vádemelés elhalasztásától számított egy éven belül
okirattal nem igazolja, hogy legalább hat hónapig tartó folyamatos, kábítószer-
függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban
részesült vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt, illetőleg”
105.	§
A Be. 228. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
40
„(1) Akire nézve az ügyész e fejezet szerinti eljárásában hozott határozata
rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstől számított nyolc napon belül
panasszal élhet.”
106.	§
A Be. 229. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az ügyész vagy a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító
vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát elutasította, és a 199. § (2)
bekezdése alapján pótmagánvádnak van helye - feltéve, hogy a pótmagánvád
emelését a 199. § (3) bekezdése nem zárja ki -, továbbá ha az ügyész a vádemelést
részben mellőzte, a sértett a panaszt elutasító határozat közlésétől számított hatvan
napon belül pótmagánvádlóként léphet fel.”
107.	§
A Be. 230. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, jogi képviselője útján az
ügyben addig eljárt első fokú ügyészségnél vádindítványt nyújt be.”
108.	§
A Be. 231. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„231. § (1) A bíróság a vádindítványt elfogadja, ha elutasításának nincs helye.
(2)	A bíróság a vádindítványt elutasítja, ha
a)	a pótmagánvádló a vádindítványt a 229. § (1) bekezdésében
meghatározott határidő eltelte után nyújtotta be,
b)	a pótmagánvádlónak nincs jogi képviselője, kivéve ha a természetes
személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik [56. § (4) bek.], vagy ha a
vádindítványban arról nyilatkozott, hogy személyes költségmentesség
engedélyezése iránt kérelmet terjesztett elő,
c)	a vádindítványt nem az arra jogosult nyújtotta be,
d)	a vád nem törvényes [2. § (2) bek.], vagy a vádindítvány nem tartalmazza a
230. § (2) bekezdésében foglaltakat.
(3)	Ha a pótmagánvádló a személyes költségmentesség engedélyezése iránt
kérelmet terjesztett elő, a bíróság a személyes költségmentesség tárgyában hozott
jogerős határozat kézhezvételét követő harminc nap elteltével vizsgálja meg a
vádindítványt abból a szempontból, hogy azt el kell-e utasítani.
41
(4)	A pótmagánvádló a 229. § (1) bekezdésben meghatározott határidő letelte
előtt a vádindítványt ismételten benyújthatja, ha azt korábban a (2) bekezdés b) vagy
c)	pontja alapján utasították el, és az elutasítás oka már nem áll fenn.
(5)	A vádindítványt nem lehet elutasítani abból az okból, hogy nem
tartalmazza a vádlottnak a 117. § (1) bekezdésében felsorolt személyi adatait, és
azok az iratokból nem állapíthatók meg, ha a vádlott személyazonossága ezek
hiányában is kétséget kizáróan megállapítható.”
109.	§
A Be. 232. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„232. § (1) Ha a bíróságnak az ügyben nincs hatásköre vagy nem illetékes, az
ügyet a hatáskörrel rendelkező vagy illetékes bírósághoz átteszi.
(2)	Ha a bíróság a vádindítványt nem utasította el,
a)	gondoskodik arról, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson
rendelkezésre álljanak,
b)	kényszerintézkedést rendelhet el.”
110.	§
A Be. 233. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„233. § (1) Ahol e törvény vádiratot említ, ott a bíróság által elfogadott
vádindítványt is érteni kell.
(2)	A vádlott a vádindítvány elfogadása után jogosult a nyomozás iratainak a
megismerésére.
(3)	A pótmagánvádló az iratoktól elkülönítve, zártan kezelt iratokat nem
ismerheti meg.
(4)	A vádindítvány elutasítása nem akadálya annak, hogy a nyomozás
folytatását rendeljék el (191. §).”
111.	§
(1)	A Be. 239. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bíróság a tárgyaláson hozott határozat rendelkező részét teljes
terjedelmében, indokolását pedig a (3) bekezdésben foglalt korlátozással akkor is
nyilvánosan hirdeti ki, ha a tárgyalásról a nyilvánosságot kizárta.”
42
(2) A Be. 239. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A bíróság nem hirdeti ki nyilvánosan a határozat indokolásának részét
képező azokat az adatokat, melyek nyilvánosságra hozatala azon érdek sérelmét
eredményezné, amelynek védelmében a zárt tárgyalást a bíróság elrendelte.”
112.	§
A Be. 242. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[A tárgyaláson védő részvétele kötelező]
„b) a 46. §-ban szabályozott esetekben,”
113.	§
(1)	A Be. 250. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni]
„c) a bírósági eljárás helyét, a tárgyalás kitűzött és tényleges megnyitásának
időpontját, eltérés esetén annak okát, valamint a jegyzőkönyv lezárásának
időpontját,”
(2) A Be. 252. §-a (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Ha a bíróság ítélete első fokon vagy másodfokon jogerőre emelkedik,
rövidített jegyzőkönyvet lehet készíteni.”
114.	§
(1)	A Be. 258. §-ának (1) bekezdése b) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az ítélet és az ügydöntő végzés bevezető részében kell feltüntetni]
„b) a bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a bírósági eljárás
helyét;”
(2) A Be. 258. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
43
„(4) Az őrizetbe vételről, az előzetes letartóztatásról, az	ideiglenes
kényszergyógykezelésről, a lakhelyelhagyási tilalomról, a házi őrizetről, valamint a
távoltartásról rendelkező határozat tartalmára az (1) bekezdés b)-d)	pontjában,
továbbá a (2) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak irányadók.”
115.	§
A Be. 260. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(1) A pervezető végzést - az ügy bíróságra érkezését követően az ügy
menetét megállapító, az eljárási cselekmény előkészítésére irányuló vagy
végrehajtása érdekében tett, de nem az ügy érdeméről rendelkező határozatot -,
illetve a határozati formát nem igénylő bírói intézkedéseket nem kell indokolni. A
bizonyítási indítvány elutasításának indokait az ügydöntő határozatban kell kifejteni.
(2) A határozati formát nem igénylő bírói intézkedéssel szemben, valamint, ha
e törvény kivételt nem tesz, pervezető végzéssel szemben jogorvoslatnak nincs
helye.”
116.	§
(1)	A Be. 262. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása körében hozott határozat
kivételével a határozatot közölni kell az ügyésszel, a pótmagánvádlóval, az ügy
áttételéről, a bíróság kijelöléséről és az eljárás felfüggesztéséről hozott határozatot
közölni kell a sértettel is.”
(2) A Be. 262. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ügyész, a vádlott, a védő, a pótmagánvádló és a sértett részére az
ügydöntő határozat indokolást is tartalmazó kiadmányát akkor is kézbesíteni kell, ha
velük a határozat rendelkező részét kihirdetés vagy kézbesítés útján már közölték,
egyébként a határozat indokolást is tartalmazó kiadmányát - ha a határozat ellen a
felsoroltakon kívül más fellebbezett - a fellebbezőnek kell kézbesíteni.”
117.	§
(1)	A Be. 263. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tanács elnöke az ügy iratainak a bírósághoz érkezését követően hatvan
napon belül megvizsgálja, hogy van-e helye a 264-271. §-okban foglalt
rendelkezések alkalmazásának.”
44
(2) A Be. 263. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha közvetítői eljárás lefolytatásának lehet helye, és az ügyész az eljárást
a 221/A. § (4) bekezdése alapján nem függesztette fel, a tanács elnöke a vádirat
kézbesítésével egyidejűleg tájékoztatja a vádlottat, a védőt és a sértettet a közvetítői
eljárás iránti indítvány megtételének lehetőségéről és a közvetítői eljárás
következményeiről.”
118.	§
(1)	A Be. 266. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A bíróság az eljárást felfüggesztheti,
a)	ha a vádlott huzamosabb ideig külföldön tartózkodik,
b)	ha az ügyész megkeresése a vádirat hiányosságainak pótlására, a
bizonyítási eszköz felkutatására, biztosítására, megvizsgálására és arra irányult,
hogy a bizonyítékok a tárgyaláson rendelkezésre álljanak [268. § (1) bek.],
c)	a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében, legfeljebb hat hónapra.”
(2)	A Be. 266. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a bíróság a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott intézkedést nem
tartja indokoltnak, és a vádlott külföldi tartózkodási helye ismert, a bíróság
nemzetközi, illetve európai elfogatóparancsot bocsát ki, és a vádlott kiadatása vagy
európai elfogatóparancs alapján történő átadása iránti eljárást kezdeményez. Ha a
vádlott kiadatását, illetve európai elfogatóparancs alapján történő átadását
megtagadták, illetőleg a kiadatásra vagy átadásra nincs lehetőség, a bíróság - ha a
feltételek fennállnak - a büntetőeljárás átadását kezdeményezheti.”
(3)	A Be. 266. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az eljárást folytatni kell, ha a felfüggesztéstől számított egy éven belül a
vádlott nem igazolja, hogy legalább hat hónapig tartó folyamatos, kábítószer-
függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban
részesült vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt, illetőleg ha az ügyész
a vádlott ellen kábítószerrel visszaélés miatt újabb vádiratot nyújtott be.”
119.	§
(1) A Be. 267. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A bíróság az eljárást megszünteti,]
45
„h) és a vádlottat megrovásban (Btk. 71. §) részesíti, ha a bűncselekmény már
nem veszélyes, vagy oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény
szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés
alkalmazása is szükségtelen,”
(2)	A Be. 267. §-ának (1) bekezdése a következő j)-l) pontokkal egészül ki:
[A bíróság az eljárást megszünteti,]
,j) ha a vád nem törvényes [2. § (2) bek.],
k) ha a vádirat nem felel meg a 217. § (3) bekezdésében foglaltaknak, és az
ügyész nem tett eleget a 268. § (1) bekezdése szerinti megkeresésben foglaltaknak,
l) tevékeny megbánás esetén [Btk. 36. § (1) bek.].”
(3)	A Be. 267. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Ha a sértett hatvan napon belül nem lép fel pótmagánvádlóként, az eljárást a
bíróság megszünteti.”
120.	§
A Be. 268. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az ügyész megkeresése a vádirat hiányosságainak pótlására, bizonyítási
eszköz felkutatására, biztosítására, megvizsgálására és arra irányulhat, hogy a
bizonyítékok a tárgyaláson rendelkezésre álljanak.”
121.	§
A Be. 270. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bíróság megállapíthatja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati
minősítéstől eltérően hogyan minősülhet, ekkor határozhat a bíróság tanácsa elé
utalásról, az áttételről, az egyesítésről, az elkülönítésről, az eljárás felfüggesztéséről
és az eljárás megszüntetéséről.”
122.	§
A Be. a következő alcímmel és 270/A. §-sal egészül ki:
„A bíróság tanácsa elé utalás
46
270/A. § (1) A bíróság az ügyet a bíróság egy hivatásos bíróból és két
ülnökből álló tanácsa elé utalja, ha ezt a vádtól eltérő minősítés kérdésében hozott
határozata szükségessé teszi.
(2)	A bíróság az (1) bekezdés szerint rendelkezhet, ha más okból azt
szükségesnek tartja.”
123.	§
A Be. 272. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„272. § (1) Ha a tárgyalás előkészítése során vizsgált kérdésekben a
határozat meghozatala előtt az ügyész, a vádlott vagy a sértett meghallgatása látszik
szükségesnek, a bíróság a 263. § (1) bekezdésében meghatározott határidő letelte
után harminc napon belül ülést tart.
(2)	Az előkészítő ülés kötelező, ha
a)	a bíróság a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó
kényszerintézkedés (129. §, 137. §, 138. §, 138/A. §, 140. §, 146. §) elrendeléséről,
illetőleg előzetes letartóztatás vagy házi őrizet fenntartásáról határoz, és az
indítványban a korábbi határozathoz képest a fenntartás okaként új körülményre
hivatkoztak,
b)	a vádirat közlésétől számított tizenöt napon belül a vádlott, a védő vagy a
sértett közvetítői eljárás lefolytatását indítványozta,
c)	a vádlott vagy a védője a tanú különösen védetté nyilvánításának
megszüntetését indítványozta.
(3)	A tanács elnöke az előkészítő ülés határnapjáról az ügyészt, a vádlottat és
a védőt értesíti; a (2) bekezdés esetén, valamint ha a vádlott meghallgatása más
okból szükséges, a vádlottat és - kötelező védelem esetén - a védőt, továbbá a (2)
bekezdés b) pontja esetén a sértettet megidézi.
(4)	Az előkészítő ülés nem tartható meg az ügyész, valamint a megidézett
vádlott és védő távollétében, kivéve, ha az előkészítő ülés tárgya előzetes
letartóztatás, lakhelyelhagyási tilalom, házi őrizet, távoltartás vagy ideiglenes
kényszergyógykezelés elrendelése.
(5)	Ha az előkészítő ülés tartása alapjául szolgáló indítványt előterjesztő az
idézés ellenére nem jelenik meg, úgy kell tekinteni, mint aki az indítványát
visszavonta.
(6)	Az előkészítő ülésen a tanács elnöke a szükséges terjedelemben ismerteti
az ügyet, a tanács tagjai, az ügyész, a vádlott és a védő további iratok ismertetését
indítványozhatják.
(7)	A tanács elnöke és tagjai az ügyészhez, a vádlotthoz, és - a (2) bekezdés
b)	pontjában meghatározott körben - a sértetthez kérdést intézhetnek. A vádlotthoz
az ügyész, a védő, és - a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott körben - a
47
sértett is intézhet kérdést, az ügyészhez intézendő kérdésre a vádlott és a védő
indítványt tehet.
(8)	Ha a vádlott vagy a védő a különösen védetté nyilvánított tanút megnevezi,
vagy a személyét más, kétséget kizáró módon azonosítja, a bíróság a tanú
különösen védetté nyilvánítását megszünteti. Ebben az esetben a tanú idézésére és
kihallgatására az általános szabályok irányadóak; a tanács elnöke szükség esetén
hivatalból vagy indítványra a tanú védelmének más formáját kezdeményezi.”
124.	§
A Be. 275. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tárgyalás előkészítésének befejezése, illetőleg a tárgyalás kitűzése után
-	ha szükséges - a 267. és a 269. §-ban szabályozott kérdésekben a bíróság
tanácsülésen, a 264., 265., 266., 268., 270., 270/A. és 271. §-ban szabályozott
kérdésekben a tanács elnöke határoz.”
125.	§
(1)	A Be. 276. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Nincs helye fellebbezésnek]
„c) az eljárásnak a 188. § (1) bekezdése a) pontja vagy a 266. § (1)
bekezdése b) és c) pontja, valamint (3) bekezdésének a) és b) pontja alapján történt
felfüggesztése,”
[ellen.]
(2)	A Be. 276. §-a (1) bekezdése e) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép, és a jelenlegi e)-h) pontok jelölése f)-i) pontra módosul:
[Nincs helye fellebbezésnek]
„e) a bíróság tanácsa elé utalás vagy ennek megtagadása,”
[ellen].
126.	§
(1) A Be. 278. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
48
„(3) A tárgyalás határnapját az ügyek érkezési sorrendjének
figyelembevételével és a soronkívüliségre vonatkozó rendelkezések szem előtt
tartásával a lehető legközelebbi napra úgy kell kitűzni, hogy a bíróság az ügyet
lehetőleg elnapolás nélkül, ésszerű határidőn belül be tudja fejezni.”
(2)	A Be. 278. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a lefolytatandó bizonyítási eljárás nagy terjedelme miatt nyilvánvaló,
hogy az ügyet egy tárgyalási napon nem lehet befejezni, több vagy folytatólagos
tárgyalási határnapot kell kitűzni, és törekedni kell arra, hogy a bizonyítási eljárást
ésszerű határidőn belül be lehessen fejezni.”
127.	§
A Be. 280. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)
bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:
„(2) A tárgyalás időpontjában tizennegyedik életévét be nem töltött személyt,
akit a nyomozás során a bíróság tanúként nem hallgatott ki, de tanúkénti kihallgatása
szükségessé vált, kiküldött bíró vagy megkeresett bíróság útján kell kihallgatni.”
128.	§
(1)	A Be. 281. §-ának (4) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Ha az eljárás több vádlott ellen folyik, a vádlott távollétében is megtartható a
tárgyalásnak az a része, amely őt nem érinti; ekkor a meg nem jelent vádlott
védőjének távollétében a tárgyalásnak ez a része akkor is megtartható, ha a védelem
kötelező.”
(2)	A Be. 281. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Ha a kitűzött új tárgyalási határnapra a vádlottat azért nem lehetett
elővezetni, mert a lakóhelyéről ismeretlen helyre távozott, illetőleg ha az újabb
tárgyalási határnapig az elfogatóparancs alapján a vádlottat nem sikerült a bíróság
elé állítani, a bíróság megállapítja, hogy a vádlott ismeretlen helyen tartózkodik, és a
továbbiakban a XXV. Fejezet szerint jár el.”
129.	§
A Be. 287. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(1) A bíróság a megkezdett tárgyalást az ügy befejezéséig lehetőleg nem
szakítja meg. Ha az ügy terjedelme miatt vagy egyéb okból szükséges, a tanács
elnöke a megkezdett tárgyalást legfeljebb nyolc napra félbeszakíthatja, a bíróság
49
pedig - bizonyítás kiegészítése céljából, a közvetítői eljárás eredményes befejezése
érdekében, vagy más fontos okból - a tárgyalást elnapolhatja.”
130.	§
A Be. 304. §-a (5) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A vádlott és a védő értesítését mellőzni lehet a tizennegyedik életévét be nem
töltött tanú kihallgatására vonatkozó bizonyítás felvételéről [280. § (1)-(2) bek.].”
131.	§
A Be. 309. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tárgyalás elnapolása után, ha szükséges, a bíróság tanácsülésen is
határozhat az ügy áttételéről [308. § (1) bek.], az ügyek egyesítéséről vagy
elkülönítéséről [308. § (2) bek.], az eljárás felfüggesztéséről [266. § (1)-(3), (6) és (8)
bek.] vagy megszüntetéséről [267. § (1) bek. c)-e), i), k)-l) pont], eljárási cselekmény
elvégzése iránti intézkedésről (268. §), valamint a személyi szabadság elvonásával
vagy korlátozásával járó kényszerintézkedésről.”
132.	§
A Be. 310. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ügyet át kell tenni, ha a módosított vád elbírálása a bíróság hatáskörét
meghaladja, - a 17. § (5), illetve (6) bekezdésére figyelemmel - más bíróság
kizárólagos illetékességébe, valamint ha fiatalkorúak elleni, illetőleg katonai
büntetőeljárás hatálya alá tartozik.”
133.	§
(1)	A Be. 312. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Ha a sértett hatvan napon belül nem lép fel pótmagánvádlóként, az eljárást a
bíróság megszünteti.”
(2)	A Be. 312. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A pótmagánvádló jogi képviselete a vádindítvány benyújtásától kezdve
kötelező.”
50
134. §
(1) A Be. 323. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A határozat kihirdetése után a tanács elnöke megkérdezi a jelen lévő
fellebbezésre jogosultakat, hogy kívánnak-e fellebbezni. A fellebbezési nyilatkozatok
sorrendje a következő: az ügyész, a pótmagánvádló, a magánfél, az egyéb
érdekeltek, a vádlott és a védő nyilatkozata.”
(2)	A Be. 323. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A fellebbezésben olyan új tényt is lehet állítani és olyan új bizonyítékra is
lehet hivatkozni, amelyről a fellebbező a határozat kihirdetése után szerzett
tudomást. Olyan bizonyítást is lehet indítványozni, amelyet az első fokon eljárt
bíróság mellőzött.”
135.	§
A Be. 324. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„324. § (1) Az első fokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosult
a)	a vádlott,
b)	az ügyész,
c)	a pótmagánvádló,
d)	a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is,
e)	a vádlott örököse, a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen,
f)	a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a vádlott hozzájárulása nélkül
is - a nagykorú vádlott törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa,
g)	a magánfél, a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen,
h)	az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, a reá vonatkozó
rendelkezés ellen.
(2)	Az ügyész a vádlott terhére és javára is, a pótmagánvádló kizárólag a
vádlott terhére fellebbezhet.”
136.	§
(1)	A Be. 327. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az ügydöntő határozat a kihirdetéskor nem emelkedik jogerőre, a
bíróság az előzetes letartóztatásról, a lakhelyelhagyási tilalomról, a házi őrizetről, a
távoltartásról, az ideiglenes kényszergyógykezelésről nyomban határoz.”
(2) A Be. 327. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
51
„(3) A vádlott felmentése, próbára bocsátása, az eljárás megszüntetése
esetén, vagy ha a bíróság nem szabott ki végrehajtandó szabadságvesztést, nem
rendelt el javítóintézeti nevelést, illetőleg ha a felmentés esetén nem rendelt el
kényszergyógykezelést, az előzetes letartóztatást, a lakhelyelhagyási tilalmat, a házi
őrizetet, a távoltartást, illetőleg az ideiglenes kényszergyógykezelést megszünteti, és
nyomban intézkedik a vádlott szabadlábra helyezéséről.”
137.	§
A Be. 332. §-a (1) bekezdésének d) és e) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép, és e bekezdés a következő f) és g) ponttal egészül ki:
[A bíróság az eljárást megszünteti]
„d) ha a vád nem törvényes [2. § (2) bek.],
e)	ha az ügyész a vádat elejtette és pótmagánvádnak nincs helye,
f)	tevékeny megbánás esetén [Btk. 36. § (1) bek.],
g)	a büntethetőséget megszüntető egyéb ok [Btk. 32. § e) pont] esetén.”
138.	§
A Be. 334. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az eljárásnak a 332. § (1) bekezdése a)-b) és f)-g) pontja alapján történt
megszüntetése esetén a bíróság elkobzást, illetőleg vagyonelkobzást rendelhet el.”
139.	§
(1)	A Be. 339. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a vádat az ügyész képviselte, és a bíróság a vádlottat felmenti, vagy
az eljárást az ügyész vádelejtése miatt megszünteti, az állam a határozat jogerőre
emelkedésétől számított harminc napon belül - a külön jogszabályban meghatározott
mértékben - megtéríti a vádlott költségét, továbbá védőjének az eljárás során nem
előlegezett díját és költségét.”
(2)	A Be. 339. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Azt a pártfogó ügyvédi díjat, amelynek viselésére a büntetőeljárásban
részt vevő személy nem kötelezhető, az állam viseli.”
140.	§
(1) A Be. 341. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
52
„(1) A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett
fellebbezést az első fokú bíróság elutasítja. A törvényben kizárt, vagy az arra nem
jogosulttól származó fellebbezést elutasító végzés ellen további jogorvoslatnak nincs
helye. Az ilyen jogorvoslat elbírálását a bíróság mellőzi, és erről a jogorvoslat
előterjesztőjét értesíti.”
(2)	A Be. 341. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a fellebbezési határidő valamennyi jogosultra lejárt, az első fokú
bíróság tanácsának elnöke az iratokat - a másodfokú bíróság mellett működő ügyész
útján - az ügydöntő határozat írásba foglalását követően haladéktalanul felterjeszti a
másodfokú bírósághoz.”
141.	§
(1)	A Be. 343. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a pótmagánvádló jogi képviselete az eljárás alatt megszűnik, a bíróság
az erről való tudomásszerzést követő nyolc napon belül felszólítja a pótmagánvádlót,
hogy jogi képviseletéről nyolc napon belül gondoskodjék. Ha a pótmagánvádló a
kitűzött határidő alatt jogi képviselő meghatalmazásáról nem gondoskodik, az eljárást
meg kell szüntetni. Erre a pótmagánvádlót figyelmeztetni kell.”
(2)	A Be. 343. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A pótmagánvád alapján lefolytatott eljárásban hozott jogerős ügydöntő
határozatot a bíróság megküldi az ügyben korábban eljárt ügyésznek.”
142.	§
A Be. 344. §-a a következő (2) és (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi
rendelkezés az (1) bekezdés számozást kapja:
„(2) A pótmagánvádlót csak azzal a cselekménnyel, illetőleg a tényállásnak
azzal a részével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni,
amelyre a vádindítványt előterjesztette, és amelyre a bíróság felmentő ítéletet hozott
vagy az eljárást megszüntette. A vádlott felmentése vagy az eljárás megszüntetése
esetén az ügyben fellépő pótmagánvádlókat külön-külön kell kötelezni a bűnügyi
költség fizetésére. Ha a bűnügyi költség, illetőleg annak meghatározott része a
pótmagánvádlók szerint nem különíthető el, a bíróság a pótmagánvádlókat
egyetemlegesen kötelezi a bűnügyi költség fizetésére.
(3)	Ha a pótmagánvádlók bűnügyi költségben való marasztalásának van
helye, a pótmagánvádat elejtő pótmagánvádlót a bűnügyi költség arányos részének
megfizetésére kell kötelezni.”
53
143. §
(1) A Be. 346. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az első fokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú
bírósághoz. Az első fokú bíróság ügydöntő végzése elleni fellebbezésre az ítélet
elleni fellebbezés szabályai irányadóak.”
(2)	A Be. 346. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Nincs helye fellebbezésnek
a)	az eljárás 332. § (1) bekezdésének e) pontja alapján történt
megszüntetése,
b)	a polgári jogi igény érvényesítésének vagy a szülői felügyeleti jog
megszüntetésére irányuló indítvány egyéb törvényes útra utasítása, valamint
c)	az ítélet tudomásulvételét követően tett jogorvoslati nyilatkozat elutasítása
ellen.”
144. §
(1)	A Be. 347. §-a a következő alcímet kapja:
„A végzés elleni fellebbezés”
(2)	A Be. 347. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„347. § (1) Az első fokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek
van helye, ha azt e törvény nem zárja ki. A végzés elleni fellebbezés elintézésére az
ítélet elleni fellebbezés szabályai irányadók.
(2)	Az első fokú bíróság külön fellebbezéssel nem támadható végzését és a
határozati formát nem igénylő bírói intézkedését az ügydöntő határozat elleni
fellebbezésben lehet sérelmezni.
(3)	A végzés a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, kivéve, ha a
fellebbezés halasztó hatályát e törvény kimondja. Kivételesen indokolt esetben a
végzés végrehajtását mind az első fokú, mind a másodfokú bíróság felfüggesztheti.
(4)	A másodfokú bíróság a végzés elleni fellebbezést bizonyítás felvétele
esetén tárgyaláson, egyébként tanácsülésen intézi el.”
54
145. §
A Be. 348. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a fellebbezés kizárólag az ítéletnek az elkobzásra, a
vagyonelkobzásra, a pártfogó felügyelet elrendelésére, a lefoglalásra, a polgári jogi
igényre, a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vagy a bűnügyi költség viselésére
vonatkozó rendelkezése ellen irányul, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak ezt a
részét bírálja felül.”
146.	§
(1)	A Be. 352. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Megalapozatlanság [351. § (2) bek.] esetében a másodfokú bíróság]
„b) az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás alapján
az első fokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg,
ha a vádlott felmentésének (részbeni felmentésének) vagy az eljárás
megszüntetésének (részbeni megszüntetésének) van helye.”
(2)	A Be. 352. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A másodfokú bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti
az első fokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel,
kivéve, ha az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottat az (1)
bekezdés b) pontja alapján felmenti vagy az eljárást megszünteti.”
147.	§
A Be. 353. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„353. § (1) A másodfokú bírósági eljárásban bizonyításnak akkor van helye, ha
az első fokú bíróság a tényállást nem derítette fel, vagy az hiányos, továbbá, ha a
bizonyítás az első fokú bírósági eljárásban megvalósult szabálysértés orvoslását
eredményezheti.
(2)	A bizonyítás felvételére - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel -
tárgyalást kell kitűzni.
(3)	Ha az ügyben a büntetéskiszabási körülmények további tisztázása
érdekében kizárólag a vádlott meghallgatása szükséges, a másodfokú bíróság
nyilvános ülést tart.
(4)	A másodfokú bíróság mellőzi a bizonyítás felvételét olyan tényre nézve,
amely a bűnösség megállapítását, a felmentést, az eljárás megszüntetését, a
55
bűncselekmény minősítését, a büntetés kiszabását, illetve az intézkedés
alkalmazását nem befolyásolta.”
148.	§
(1)	A Be. 358. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[A másodfokú bíróság tanácsának elnöke]
„a) intézkedik - szükség esetén - a hiányok pótlása, az iratok kiegészítése, új
iratok beszerzése vagy az első fokú bíróságtól felvilágosítás megszerzése iránt,”
(2)	A Be. 358. §-ának (1) bekezdése a következő f)-h) ponttal egészül ki:
[A másodfokú bíróság tanácsának elnöke]
„f) vizsgálja az eltérő minősítés lehetőségének megállapítását,
g)	vizsgálja, hogy a másodfokú eljárásban kötelező-e az ügyész és a védő
részvétele,
h)	vizsgálja, szükséges-e kényszerintézkedéssel kapcsolatban határozni.”
(3)	A Be. 358. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A tanács elnöke az ügy érkezésétől számított hatvan napon belül a lehető
legközelebbi határnapra a fellebbezés elbírálására tanácsülést, nyilvános ülést vagy
tárgyalást tűz ki.”
(4)	A Be. 358. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A másodfokú bíróság a tárgyalás előtt bizonyítást rendelhet el, és a
tanács elnöke az emiatt szükséges intézkedéseket megteheti.”
149.	§
A Be. 359. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A másodfokú bíróság a fellebbezést elutasítja, ha a 341. § (1)
bekezdésében felsorolt esetekben az első fokú bíróság elmulasztotta a fellebbezés
elutasítását, vagy a fellebbezés kiegészítésére irányuló felhívás [358. § (1) bek. b)
pont] nem vezetett eredményre.”
56
150. §
(1) A Be. 360. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„A tanácsülés"
(2)	A Be. 360. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„360. § (1) A másodfokú bíróság tanácsülésen határoz
a)	a fellebbezés elutasításáról, az ügy áttételéről, az ügyek egyesítéséről vagy
elkülönítéséről, az eljárás felfüggesztéséről,
b)	ha a fellebbezés kizárólag az ítéletnek a lefoglalás megszüntetésére vagy a
bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezése ellen irányul,
c)	ha a vádlott felmentéséről, illetőleg az eljárás vele szemben történő
megszüntetéséről határoz,
d)	ha a másodfokú bíróság a fellebbezés folytán a fellebbezéssel nem érintett
vádlott felmentéséről, illetőleg az eljárás vele szemben történő megszüntetéséről
határoz, feltéve, hogy e rendelkezéseket a fellebbezéssel érintett vádlott esetében is
tanácsülésen hozza meg,
e)	ha az eljárást a 373. § (1) bekezdésének I. pontja alapján meg kell
szüntetni,
f)	ha az első fokú bíróság az ítéletét a 373. § (1) bekezdésének II-IV.
pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
(2)	A tanács elnöke tanácsülésre tartozó ügyben nyilvános ülést, illetőleg
tárgyalást tűzhet ki, ha megítélése szerint a fellebbezés csak nyilvános ülésen,
illetőleg tárgyaláson bírálható el.
(3)	A tanács elnöke a fellebbezőket értesíti a tanácsülés kitűzéséről, és arról,
hogy fellebbezésüket nyolc napon belül kiegészíthetik, vagy a más által bejelentett
fellebbezésre (indítványra vagy nyilatkozatra) észrevételeket tehetnek.
(4)	Ha az első fokú ítélet ellen kizárólag a vádlott javára jelentettek be
fellebbezést, és a tényállás megalapozott, a tanács elnöke tájékoztatja a vádlottat, a
védőt, az ügyészt és azt, aki fellebbezett az ügyben eljáró tanács összetételéről és
arról, hogy nyolc napon belül kérheti nyilvános ülés, vagy ha annak feltételei
fennállnak, tárgyalás kitűzését. Ha nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését senki sem
kérte, a másodfokú bíróság az ügyet tanácsülésen intézheti el.
(5)	Ha a másodfokú bíróság tanácsülésen állapítja meg, hogy az ügy
tanácsülésen nem intézhető el, az ügyet nyilvános ülésre vagy tárgyalásra tűzi ki. A
másodfokú bíróság a tanácsülésen hozható határozatot nyilvános ülésen, illetőleg
tárgyaláson is meghozhatja, ha az ennek alapjául szolgáló okot a nyilvános ülésen,
illetőleg a tárgyaláson észleli.”
57
151. §
A Be. 361. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„361. § (1) A másodfokú bíróság a fellebbezés elintézésére nyilvános ülést
tart, ha az ügy tanácsülésen nem intézhető el, és nem kell tárgyalást tartani.
(2)	A másodfokú bíróság nyilvános ülést tarthat, ha
a)	az első fokú bíróság ítélete megalapozatlan, de a hiánytalan, illetőleg a
helyes tényállás az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés útján megállapítható,
b)	az ügyben a vádlott meghallgatása csak a büntetéskiszabási körülmények
további tisztázása érdekében szükséges.
(3)	A másodfokú bíróság a vádlottat, valamint kötelező védelem esetén a
védőt, valamint a pótmagánvádló jogi képviselőjét a nyilvános ülésre idézi, a fogva
lévő vádlott előállítása iránt - idézésével egyidejűleg - intézkedik.
(4)	A másodfokú bíróság a nyilvános ülésről értesíti az ügyészt, továbbá a
pótmagánvádlót, a kötelező védelem esetén kívül a védőt, a sértettet, valamint
azokat, akik fellebbeztek.”
152.	§
A Be. 362. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„362. § (1) A nyilvános ülés előkészítésére és megtartására a tárgyalásra
(366. §) vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy az ügy előadása - ha azt
a jelenlévők nem kérik - mellőzhető.
(2)	A nyilvános ülésen az ügyész részvétele nem kötelező.
(3)	A nyilvános ülést a szabályszerűen megidézett vádlott távollétében is meg
lehet tartani, s ha a nyilvános ülés eredményeként megállapítható, hogy a
meghallgatása nem szükséges, a fellebbezés elbírálható.
(4)	A nyilvános ülés elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.”
153.	§
A Be. 363. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„363. § (1) A másodfokú bírósági tárgyalásra a XIII. Fejezet rendelkezéseit a
következő eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A másodfokú bíróság tárgyalást tart, ha
a)	az ügy tanácsülésen nem intézhető el,
58
b)	bizonyítás felvétele szükséges, és az nyilvános ülésen nem lehetséges
[361. § (2) bek.],
c)	a tanácsülésre, illetve nyilvános ülésre tartozó ügyet a tanács elnöke
tárgyalásra tűzte ki.”
154.	§
A Be. 364. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„364. § (1) A vádlottat, kötelező védelem esetén a védőt, valamint a
pótmagánvádló jogi képviselőjét a tárgyalásra idézni kell. Ha a megidézett vádlott
fogva van, a másodfokú bíróság az előállítása iránt intézkedik. A vádlottnak az
idézést legalább öt nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni.
(2)	A tárgyalásról értesíteni kell az ügyészt, továbbá a pótmagánvádlót, a
kötelező védelem esetén kívül a védőt, a sértettet, valamint azokat, akik fellebbeztek.
Az értesítést olyan időben kell kiadni, hogy a kézbesítése legalább öt nappal a
tárgyalás előtt megtörténjék.
(3)	A tárgyaláson az ügyész részvétele kötelező, ha a részvétele az első fokú
tárgyaláson is kötelező volt, kivéve, ha a részvétel oka a másodfokú eljárásban már
nem áll fenn. A másodfokú bíróság az ügyészt ebben az esetben is kötelezheti a
tárgyaláson való részvételre.”
155.	§
A Be. 365. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„365. § (1) A vádlott távollétében a tárgyalás megtartható, ha a vádlott
előzetesen bejelentette, hogy azon nem kíván részt venni, illetőleg a vádlott terhére
nem jelentettek be fellebbezést.
(2)	A tárgyalás elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.”
156.	§
(1)	A Be. 367. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„A másodfokú határozat kézbesítése’’
(2)	A Be. 367. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„367. § (1) A másodfokú bíróság ügydöntő határozatát, valamint az első fokú
bíróság ítéletét hatályon kívül helyező végzését az ügyésznek, a vádlottnak, a
védőnek, a pótmagánvádlónak, a sértettnek, a fellebbezőnek és annak kell
kézbesíteni, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.
59
(2)	A másodfokú bíróság ügydöntő határozatát annak is kézbesíteni kell, aki a
másodfokú bíróság határozata ellen fellebbezésre jogosult.”
157.	§
A Be. a következő alcímmel és 367/A. §-sal egészül ki:
„A másodfokú bíróság határozata elleni fellebbezés bejelentése
367/A. § (1) A másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezésre
jogosult a harmadfokú bírósághoz
a)	a vádlott,
b)	az ügyész,
c)	a pótmagánvádló,
d)	a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is,
e)	a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a vádlott hozzájárulása nélkül
is - a nagykorú vádlott törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa.
(2)	Az ügyész a vádlott terhére és javára is, a pótmagánvádló kizárólag a
vádlott terhére fellebbezhet.
(3)	A másodfokú bíróság határozata elleni fellebbezést a határozat
kihirdetését követően a jelenlévő jogosultak szóban, a többi jogosult a kézbesítéstől
számított nyolc napon belül írásban jelenthetik be a másodfokú bíróságnál.
(4)	A fellebbezést az ügyésznek és a védőnek írásban indokolnia kell. Az
indokolást a fellebbezésre nyitva álló határidő alatt a másodfokú bíróságnál kell
előterjeszteni.”
158.	§
A Be. 368. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„368. § Az első fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése esetén az
előzetes letartóztatásról, a lakhelyelhagyási tilalomról, a házi őrizetről, a távoltartásról
és az ideiglenes kényszergyógykezelésről a másodfokú bíróság a hatályon kívül
helyező végzésben határoz.”
159.	§
(1)	A Be. 369. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„Intézkedések a másodfokú bírósági eljárás befejezése után"
60
(2) A Be. 369. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„369. § (1) A másodfokú bírósági eljárás befejezése után a másodfokú bíróság
a határozatainak kiadmányait kézbesíti, és ha a másodfokú határozat ellen nem
jelentettek be fellebbezést, vagy azt a másodfokú bíróság elutasította, az ügy iratait a
határozatának kiadmányaival és a tárgyalásról, illetve nyilvános ülésről készült
jegyzőkönyvvel visszaküldi az első fokú bíróságnak.
(2)	A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett, a
másodfokú bíróság határozata elleni fellebbezést a másodfokú bíróság elutasítja.
(3)	Ha a másodfokú bíróság határozata ellen fellebbezést jelentettek be, és a
fellebbezési határidő valamennyi jogosultra lejárt, a másodfokú bíróság tanácsának
elnöke - a harmadfokú bíróság mellett működő ügyész útján, a pótmagánvádló
fellebbezése esetén közvetlenül - a határozat írásba foglalását követően
haladéktalanul felterjeszti az iratokat a harmadfokú bírósághoz.
(4)	Ha olyan eljárási szabálysértésre alapítottak fellebbezést, amelynek a
körülményei az iratokból nem tűnnek ki, a tanács elnöke erről a felterjesztésben
felvilágosítást ad.
(5)	A harmadfokú bíróság mellett működő ügyész az iratokat az indítványával
tizenöt napon belül, különösen bonyolult vagy nagy terjedelmű ügyben harminc
napon belül megküldi a harmadfokú bíróságnak.”
160.	§
(1)	A Be. 373. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A másodfokú bíróság”
[hatályon kívül helyezi az első fokú bíróság ítéletét, és az eljárást
megszünteti,]
(2)	A Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. pontja a következő c) alponttal egészül
ki, és a jelenlegi c) alpont jelölése d) alpontra módosul:
[A másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az első fokú bíróság ítéletét, és
az eljárást megszünteti,]
„c) ha az első fokú bíróság törvényes vád hiányában járt el,”
(3) A Be. 373. §-a (1) bekezdésének II. pontja a következő e) és f) alponttal
egészül ki:
61
[A másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az első fokú bíróság ítéletét, és
az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha]
„e) a bíróság az I. pontban meghatározott valamely ok törvénysértő
megállapítása miatt az eljárást megszüntette,
f)	a tárgyalásról a nyilvánosságot törvényes ok nélkül kizárták.”
(4)	A Be. 373. §-a (1) bekezdésének III. pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A másodfokú bíróság]
„III. hatályon kívül helyezi az első fokú bíróság ítéletét, és az első fokú
bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás
megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az
intézkedés alkalmazása tekintetében
a)	az első fokú bíróság az indokolási kötelezettségének nem tett eleget, vagy
b)	az első fokú ítélet indokolása a rendelkező résszel ellentétes.”
(5)	A Be. 373. §-a (1) bekezdésének IV. pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A másodfokú bíróság]
„IV. hatályon kívül helyezi az első fokú bíróság ítéletét, és
a)	az iratokat az ügyésznek megküldi, ha az ügyész a XXVI. Fejezet szerinti
eljárást a törvényi előfeltételek hiányában indítványozta,
b)	az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság a XXVI. Fejezet
szerinti eljárást a törvényi előfeltételek hiányában folytatta le.”
161.	§
A Be. 375. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi,
és az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 373. § (1) bekezdésének II.
pontjában fel nem sorolt, és a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási
szabálysértés történt, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, illetőleg
a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetőleg a büntetés
kiszabására vagy intézkedés alkalmazására. Ilyennek kell tekinteni különösen, ha a
bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályokat megsértették, az eljárásban részt
vevő személyek a törvényes jogaikat nem gyakorolhatták, vagy ezek gyakorlását
korlátozták.”
62
162. §
(1) A Be. 379. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„Az első fokú bíróság ítéletének korlátozott felülbírálata"
(2)	A Be. 379. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
„(1) Ha a fellebbezés kizárólag az ítéletnek az elkobzásra, a
vagyonelkobzásra, a pártfogó felügyelet elrendelésére, a lefoglalásra, a polgári jogi
igényre, a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vagy a bűnügyi költség viselésére
vonatkozó rendelkezése ellen irányul, és a másodfokú bíróság az ítéletnek csak ezt a
részét bírálja felül, ha a fellebbezést alaposnak találja, az ítéletnek ezt a részét
megváltoztatja, ha a fellebbezés alaptalan, a másodfokú bíróság az első fokú bíróság
ítéletét helybenhagyja.
(2)	Ha az első fokú ítéletnek a büntetőjogi felelősség megállapítására
vonatkozó rendelkezése törvénysértő, ezért azt a másodfokú bíróság megváltoztatja,
az (1) bekezdésben foglalt kérdésekben is a törvénynek megfelelő határozatot hoz.”
163.	§
(1)	A Be. 380. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„A polgári jogi igényre és a szülői felügyeleti jog megszüntetésére
vonatkozó külön rendelkezések"
(2)	A Be. 380. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„380. § Ha a polgári jogi igény érdemi elbírálása vagy a szülői felügyeleti jog
megszüntetése kérdésében való döntés a büntetőeljárás befejezését jelentékenyen
késleltetné, vagy a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja,
a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének e kérdésben döntő
rendelkezését hatályon kívül helyezi, és a polgári jogi igény, illetőleg a szülői
felügyeleti jog megszüntetése iránti indítványt egyéb törvényes útra utasítja.”
164.	§
(1)	A Be. XV. Fejezete a következő címet kapja:
„A HARMADFOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS”
(2) A Be. a 385. §-át megelőzően a következő I. Címmel egészül ki:
63
„I. Cím
A HARMADFOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI”
165.	§
(1)	A Be. 385. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„A harmadfokú eljárásban alkalmazandó rendelkezések"
(2)	A Be. 385. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„385. § A harmadfokú bírósági eljárásban a másodfokú bírósági eljárásról
szóló XIV. Fejezet rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell
értelemszerűen alkalmazni.”
166.	§
(1)	A Be. 386. §-a a következő alcímet kapja:
„A fellebbezési jog és a fellebbezés hatálya”
(2)	A Be. 386. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„386. § (1) A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a
harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak
megsértésével
a)	olyan vádlott bűnösségét állapította meg, illetőleg olyan vádlott
kényszergyógykezelését rendelte el, akit az első fokú bíróság felmentett, vagy vele
szemben az eljárást megszüntette,
b)	az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a
büntetőeljárást megszüntette.
(2)	A fellebbezésben bizonyítást indítványozni, új tényt állítani vagy új
bizonyítékra hivatkozni nem lehet.
(3)	Ha az ügyész, illetőleg a pótmagánvádló az első fokú bíróság ügydöntő
határozata ellen a vádlott terhére nem jelentett be fellebbezést, a másodfokú bíróság
ítélete ellen csak a vádlott felmentése vagy az eljárás megszüntetése miatt
fellebbezhet.
(4)	A fellebbezés a másodfokú ítélet jogerőre emelkedését abban a részében
függeszti fel, amelyet a harmadfokú bíróság a fellebbezés folytán felülbírál.”
64
167. §
(1) A Be. 387. §-a a következő alcímet kapja:
„A felülbírálat terjedelme”
(2)	A Be. 387. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„387. § (1) A harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú
ítéletet és az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárást - függetlenül attól,
hogy ki fellebbezett - felülbírálja abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat
az első fokú, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint, hogy
a másodfokú ítélet megalapozott-e.
(2)	Ha a másodfokú bíróság a vádlottat több bűncselekmény miatt ítélte el,
mentette fel, vagy szüntette meg vele szemben az eljárást, az ítéletnek csak az a
bűnösséget megállapító, felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezése bírálható
felül, amely ellen fellebbeztek.
(3)	Ha a fellebbezés kizárólag a kényszergyógykezelés elrendelése vagy
mellőzése ellen irányul, a felülbírálat az ítélet felmentő rendelkezésére is kiterjed.
(4)	A harmadfokú bíróság a megtámadott másodfokú ítéletnek az elkobzásra,
a vagyonelkobzásra, a pártfogó felügyelet elrendelésére, a lefoglalásra, a polgári jogi
igényre, a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vagy a bűnügyi költség viselésére
vonatkozó rendelkezését hivatalból felülbírálja.”
168. §
(1)	A Be. 388. §-a a következő alcímet kapja:
„Kötöttség a felülbírált ítélet tényállásához”
(2)	A Be. 388. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„388. § (1) A harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja,
amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletét meghozta, kivéve, ha
ez a tényállás megalapozatlan.
(2)	A harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak. Ha az a
tényállás, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletet meghozta,
megalapozatlan, és a helyes tényállás az iratok alapján megállapítható, vagy a
helytelen ténybeli következtetés az iratok alapján kiküszöbölhető, a harmadfokú
bíróság a tényállást hivatalból kiegészítheti vagy helyesbítheti.”
65
169. §
(1) A Be. a 389. §-át megelőzően a következő II. Címmel egészül ki:
„II. Cím
A FELLEBBEZÉS ELINTÉZÉSE’
(2)	A Be. 389. §-a a következő alcímet kapja:
„Általános rendelkezések”
(3)	A Be. 389. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„389. § (1) A fellebbezéssel érintettek az iratok felterjesztéséig a másodfokú
bíróságnál, az iratok felterjesztése után a harmadfokú bíróságnál a fellebbezésre
észrevételt tehetnek.
(2)	A fellebbező a fellebbezését a harmadfokú bíróságnak határozathozatal
céljából tartott tanácsüléséig visszavonhatja.
(3)	Az ügyész fellebbezését az iratok felterjesztése után a harmadfokú bíróság
mellett működő ügyész vonhatja vissza. Ha az ügyész a fellebbezést visszavonja, és
más nem fellebbezett, az iratokat a nyilatkozatával együtt visszaküldi a másodfokú
bíróságnak.
(4)	A harmadfokú bírósági eljárásban védő részvétele kötelező. Ha a
vádlottnak nincs védője, a tanács elnöke a fellebbezésnek a harmadfokú bírósághoz
érkezését követően haladéktalanul védőt rendel ki.”
170.	§
(1)	A Be. 390. §-a a következő alcímet kapja:
„A fellebbezés elintézésének előkészítése,
a fellebbezés elutasítása, áttétel, az eljárás felfüggesztése”
(2)	A Be. 390. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„390. § (1) A harmadfokú bíróság tanácsának elnöke
a)	intézkedik - szükség esetén - a hiányok pótlása, az iratok kiegészítése, új
iratok beszerzése vagy a másodfokú bíróságtól felvilágosítás megszerzése iránt,
b)	a fellebbezőt a fellebbezésnek nyolc napon belüli kiegészítésére hívja fel,
ha nem lehet megállapítani, hogy a másodfokú bíróság határozatát miért tartja
sérelmesnek,
66
c)	az iratokat visszaküldi a másodfokú bíróságnak, ha a fellebbezéseket
visszavonták,
d)	a vádlottnak és a védőnek kézbesíti a harmadfokú bíróság mellett működő
ügyész indítványát,
e)	a vádlott vagy a védő fellebbezésének indokolását megküldi a harmadfokú
bíróság mellett működő ügyésznek, ha azt a harmadfokú bíróság előtt terjesztették
elő, és közvetlenül még nem küldték meg neki,
f)	vizsgálja, szükséges-e kényszerintézkedéssel kapcsolatban határozni.
(2)	A harmadfokú bíróság a fellebbezést elutasítja, ha a 369. § (2)
bekezdésében felsorolt esetekben a másodfokú bíróság elmulasztotta a fellebbezés
elutasítását.
(3)	Ha a harmadfokú bíróságnak a fellebbezés elbírálására nincs hatásköre
vagy illetékessége, az iratokat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
bírósághoz teszi át.
(4)	A harmadfokú bíróság az eljárást felfüggeszti, ha megállapítja, hogy ennek
a 266. § (1) bekezdése alapján helye van.”
171.	§
(1)	A Be. 391. §-a a következő alcímet kapja:
„A tanácsülés vagy a nyilvános ülés kitűzése"
(2)	A Be. 391. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„391. § (1) A tanács elnöke az ügy érkezésétől számított hatvan napon belül a
lehető legközelebbi határnapra a fellebbezés elbírálására tanácsülést vagy nyilvános
ülést tűz ki.
(2)	A harmadfokú bíróság a fellebbezést a 392. § (1) bekezdésében
meghatározott esetekben tanácsülésen, egyébként nyilvános ülésen bírálja el.”
172.	§
(1)	A Be. 392. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„A tanácsülés"
(2)	A Be. 392. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„392. § (1) A harmadfokú bíróság tanácsülésen határoz
67
a)	a fellebbezés elutasításáról, az ügy áttételéről, az ügyek egyesítéséről vagy
elkülönítéséről, az eljárás felfüggesztéséről,
b)	ha a vádlott felmentéséről, illetőleg az eljárás vele szemben történő
megszüntetéséről határoz,
c)	ha a fellebbezés folytán a fellebbezéssel nem érintett vádlott felmentéséről,
illetőleg az eljárás vele szemben történő megszüntetéséről határoz, feltéve, hogy e
rendelkezéseket a fellebbezéssel érintett vádlott esetében is tanácsülésen hozza
meg,
d)	ha a fellebbezést a megtámadott határozat megalapozatlansága miatt nem
lehet elbírálni,
e)	ha az eljárást a 373. § (1) bekezdésének I. pontja alapján meg kell
szüntetni,
f)	ha az első fokú, illetőleg a másodfokú bíróság az ítéletét a 373. § (1)
bekezdésének II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
(2)	A tanács elnöke tanácsülésre tartozó ügyben nyilvános ülést tűzhet ki, ha
megítélése szerint a fellebbezés csak nyilvános ülésen bírálható el.
(3)	A tanács elnöke a fellebbezőket értesíti a tanácsülés kitűzéséről és arról,
hogy fellebbezésüket nyolc napon belül kiegészíthetik, vagy a más által bejelentett
fellebbezésre (indítványra vagy nyilatkozatra) észrevételeket tehetnek.
(4)	Ha a másodfokú ítélet ellen kizárólag a vádlott javára jelentettek be
fellebbezést, erről a tanács elnöke azzal értesíti a vádlottat, a védőt, az ügyészt és
azt, aki fellebbezett, hogy nyolc napon belül kérheti nyilvános ülés kitűzését. Ha
nyilvános ülés kitűzését senki sem kérte, a harmadfokú bíróság az ügyet
tanácsülésen intézheti el.
(5)	Ha a harmadfokú bíróság tanácsülésen állapítja meg, hogy az ügy
tanácsülésen nem intézhető el, az ügyet nyilvános ülésre tűzi ki. A harmadfokú
bíróság a tanácsülésen hozható határozatot nyilvános ülésen is meghozhatja, ha az
ennek alapjául szolgáló okot a nyilvános ülésen észleli.”
173.	§
(1)	A Be. 393. §-a a következő alcímet kapja:
„A nyilvános ülés”
(2)	A Be. 393. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„393. § (1) A harmadfokú bíróság nyilvános ülésére a másodfokú bíróság
nyilvános ülésére vonatkozó rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
(2)	A harmadfokú bírósági eljárásban nyilvános ülést kell tartani, ha az ügy
tanácsülésen nem intézhető el, vagy a tanácsülésre tartozó ügyet a tanács elnöke
nyilvános ülésre tűzte ki.
68
(3)	A vádlottat, a védőt, valamint a pótmagánvádló jogi képviselőjét a
nyilvános ülésre idézni kell. Ha a megidézett vádlott fogva van, a harmadfokú bíróság
az előállítása iránt intézkedik. A vádlottnak az idézést legalább öt nappal a nyilvános
ülés előtt kell kézbesíteni.
(4)	A nyilvános ülésről értesíteni kell az ügyészt, továbbá a pótmagánvádlót, a
sértettet, valamint azokat, akik fellebbeztek. Az értesítést olyan időben kell kiadni,
hogy a kézbesítése legalább öt nappal a nyilvános ülés előtt megtörténjék.”
174.	§
A Be. 394. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„394. § (1) A nyilvános ülésen az ügyész részvétele kötelező.
(2)	A vádlott távollétében a nyilvános ülés megtartható, ha a vádlott
előzetesen bejelentette, hogy azon nem kíván részt venni, illetőleg a vádlott terhére
nem jelentettek be fellebbezést.
(3)	A nyilvános ülés elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.”
175.	§
(1)	A Be. 395. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„A határozat közlése, határozat kényszerintézkedésről,
intézkedések a fellebbezés elintézése után”
(2)	A Be. 395. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„395. § (1) A harmadfokú bíróság határozatát az ügyésznek, a vádlottnak, a
védőnek, a pótmagánvádlónak, a sértettnek, a fellebbezőnek és annak kell
kézbesíteni, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.
(2)	A másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése esetén az
előzetes letartóztatásról, a lakhelyelhagyási tilalomról, a házi őrizetről, a távoltartásról
és az ideiglenes kényszergyógykezelésről a harmadfokú bíróság a hatályon kívül
helyező végzésben határoz. Ugyanígy jár el a harmadfokú bíróság, ha az első fokú
bíróság ítéletét is hatályon kívül helyezi.
(3)	A fellebbezés elintézése után a harmadfokú bíróság a határozatának
kiadmányait kézbesíti, és az ügy iratait határozatának kiadmányával és a
harmadfokú eljárásban készült jegyzőkönyvvel együtt visszaküldi a másodfokú
bíróságnak, illetve az új eljárás lefolytatására utasított bíróságnak.”
69
176. §
(1) A Be. a 396. §-át megelőzően a következő III. Címmel egészül ki:
„III. Cím
A HARMADFOKÚ BÍRÓSÁG HATÁROZATAI”
(2)	A Be. 396. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„396. § (1) A harmadfokú bíróság - az e törvényben meghatározott esetekben
-	a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet helybenhagyja, megváltoztatja
vagy hatályon kívül helyezi, illetőleg a fellebbezést elutasítja.
(2)	A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatása
esetén ítélettel, egyébként végzéssel határoz.
(3)	A határozat indokolása tartalmazza, hogy ki, miért fellebbezett, és kifejti a
harmadfokú bíróság döntésének indokait.”
177.	§
(1)	A Be. 397. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„A másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyása”
(2)	A Be. 397. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„397. § A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja, ha
a fellebbezés alaptalan, vagy az ítéletet nem kell hatályon kívül helyezni, illetőleg a
súlyosítási tilalom vagy a felülbírálat terjedelmének korlátai miatt nem lehet
megváltoztatni.”
178.	§
(1)	A Be. 398. §-a a következő alcímet kapja:
„A másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatása”
(2)	A Be. 398. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„398. § (1) A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatja,
és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog
szabályainak megsértésével rendelkezett a vádlott bűnösségéről vagy felmentéséről,
kényszergyógykezelése elrendeléséről, az eljárás megszüntetéséről, feltéve, hogy a
másodfokú bíróság ítéletének alapjául szolgáló tényállás megalapozott, vagy a
70
tényállás megalapozatlanságát a harmadfokú bírósági eljárásban ki lehetett
küszöbölni.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a harmadfokú bíróság a
törvénynek megfelelő határozatot hoz a cselekmény minősítését, a büntetés
kiszabását vagy intézkedés alkalmazását, illetőleg büntetés vagy intézkedés
mellőzését illetően is.
(3)	A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatása
esetén határoz az elkobzásról, a vagyonelkobzásról, a pártfogó felügyelet
elrendeléséről, a lefoglalásról, a polgári jogi igényről, a szülői felügyeleti jog
megszüntetéséről és a bűnügyi költség viseléséről is.”
179.	§
(1)	A Be. 399. §-a a következő alcímet kapja:
„A másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése”
(2)	A Be. 399. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„399. § (1) A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül
helyezi, és az eljárást megszünteti a 373. § (1) bekezdésének I. pontjában
meghatározott esetekben.
(2)	A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi,
és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a másodfokú ítélet meghozatalára
a)	a 373. § (1) bekezdésének I. pontjában meghatározott valamely ok
törvénysértő megállapítása miatt,
b)	a 373. § (1) bekezdésének II-III. pontjában meghatározott eljárási
szabálysértéssel,
c)	a súlyosítási tilalom [354. és 355. §, 405. § (1) és (3) bek., 549. § (4) bek.]
megsértésével
került sor.
(3)	A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül
helyezése mellett az első fokú bíróság ítéletét is hatályon kívül helyezi, és az első
fokú bíróságot utasítja új eljárásra, ha a (2) bekezdés b) vagy c) pontjában
meghatározott eljárási szabálysértést az első fokú bíróság követte el, és a
másodfokú bíróság azt nem észlelte.
(4)	A harmadfokú bíróság az első fokú bíróság és a másodfokú bíróság ítéletét
hatályon kívül helyezi, és
a)	az iratokat az ügyésznek megküldi, ha az ügyész a XXVI. Fejezet szerinti
eljárást a törvényi előfeltételek hiányában indítványozta,
71
b)	az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság a XXVI. Fejezet
szerinti eljárást a törvényi előfeltételek hiányában folytatta le.
(5) Ha a harmadfokú bíróság a másodfokú ítélet megalapozatlanságát a 388.
§ (2) bekezdése alapján nem tudja kiküszöbölni, a másodfokú bíróság, illetőleg
szükség szerint az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és a másodfokú
bíróságot, illetőleg az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja.”
180.	§
(1)	A Be. a 400. §-át megelőzően a következő IV. Címmel egészül ki:
„IV. Cím
A MÁSODFOKÚ, ILLETŐLEG A HARMADFOKÚ ELJÁRÁS SORÁN HOZOTT
NEM ÜGYDÖNTŐ VÉGZÉS ELLENI FELLEBBEZÉS ELBÍRÁLÁSA”
(2) A Be. 400. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„400. § (1) A másodfokú bíróság eljárása során hozott olyan, nem ügydöntő
végzés elleni jogorvoslatra, amely ellen - ha azt az első fokú eljárásban hozzák -
fellebbezésnek van helye, a XIV. Fejezet IV. Címét és az I-III. Címben foglaltakat az
e címben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A másodfokú bíróság eljárása során a kényszerintézkedés elrendeléséről,
megszüntetéséről, a kényszerintézkedés tartamának egy évet meghaladó
felülvizsgálatáról hozott végzés ellen, valamint a másodfokú eljárásban hozott, más,
nem ügydöntő végzés ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz.
(3)	A harmadfokú bíróság a fellebbezést tanácsülésen bírálja el.”
181.	§
A Be. 401. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„401. § Ha a 400. § (2) bekezdésében meghatározott végzéseket a
harmadfokú bírósági eljárásban hozták meg, a végzés elleni fellebbezést, ha a
végzést az ítélőtábla hozta, a Legfelsőbb Bíróság bírálja el.”
182.	§
A Be. 402. §-a elé a következő „XVI. Fejezet” jelölés kerül, és a 402-407. §-a,
az e §-okat megelőző alcímek és fejezet helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„XVI. Fejezet
A MEGISMÉTELT ELJÁRÁS”
72
183. §
(1)	A Be. 403. §-a a következő alcímet kapja:
„Általános rendelkezések”
(2) A Be. 403. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„403. § (1) A bíróság határozatának hatályon kívül helyezése folytán
megismételt eljárásban a XII. és a XIII. Fejezet rendelkezéseit az e fejezetben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A megismételt eljárásban a bíróság soron kívül jár el.
(3)	A megismételt eljárásban a bíróság az ügyet a hatályon kívül helyező
határozat okainak és indokainak figyelembevételével bírálja el.
(4)	A megismételt eljárásban hozott ítélet felülbírálata során a másodfokú,
illetőleg a harmadfokú bíróságot változatlan tényállás mellett sem kötik a hatályon
kívül helyező határozatban kifejtett okok és indokok.
(5)	A vádlott nem kötelezhető annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely
annak folytán merült fel, hogy az eljárást meg kellett ismételni."
184.	§
(1)	A Be. a 404. §-át megelőzően a következő I. Címmel egészül ki:
„I. Cím
AZ ELSŐ FOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS MEGISMÉTLÉSE”
(2) A Be. 404. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„404. § (1) A tárgyalás megkezdése után a tanács elnöke ismerteti a
másodfokú, illetőleg a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatát, az
első fokú bíróság, illetőleg a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezett határozatát,
ha másodfokon bizonyítást vettek fel, a másodfokú bírósági tárgyalás jegyzőkönyvét,
valamint a vádiratot.
(2)	Ha az ügyész a vádat az első fokú bíróság határozatának hatályon kívül
helyezése után módosította, a módosított vádiratot az ügyész ismerteti.
(3)	Ha a vádlott nem tesz vallomást, a tanács elnöke a hatályon kívül helyezett
határozat alapjául szolgáló tárgyaláson tett vallomását is felolvashatja.
73
(4)	A tanú kihallgatása, illetőleg a szakértő meghallgatása helyett a tanúnak a
hatályon kívül helyezett határozat alapjául szolgáló tárgyaláson tett vallomásáról,
illetőleg a szakértőnek az ott előterjesztett szakvéleményéről készült jegyzőkönyvet
fel lehet olvasni.
(5)	A (4) bekezdés nem alkalmazható, ha az első fokú bíróság ítéletének
hatályon kívül helyezése azért történt, mert az ítélet megalapozatlanságát a
másodfokú bírósági eljárásban nem lehetett kiküszöbölni.
(6)	Az (5) bekezdés nem zárja ki annak a tanúvallomásnak, illetőleg
szakvéleménynek a felolvasását, amely nem az ítéleti tényállás megalapozatlan
részére vonatkozik.”
185.	§
A Be. 405. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„405. § (1) Ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, a megismételt
eljárásban nem lehet a felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, illetőleg a
hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni,
vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabb intézkedést alkalmazni.
(2)	Az (1) bekezdés nem irányadó, ha
a)	az első fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése a 373. § (1)
bekezdésének II. a)-c) vagy e) pontjában vagy 376. §-ának (1) bekezdésében
meghatározott ok miatt történt,
b)	a megismételt eljárásban felmerült új bizonyíték alapján a bíróság olyan új
tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb büntetést kell kiszabni, feltéve, hogy az
ügyész ezt indítványozza,
c)	az ügyész vádkiterjesztése folytán a vádlott bűnösségét más
bűncselekményben is meg kell állapítani,
d)	az első fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére a felülvizsgálati
eljárásban a terhelt terhére bejelentett felülvizsgálati indítvány folytán került sor.
(3)	A (2) bekezdés esetében sem lehet a vádlott bűnösségét megállapítani,
illetőleg súlyosabb büntetést kiszabni vagy a büntetés helyett alkalmazott
intézkedésnél súlyosabb intézkedést alkalmazni, ha a másodfokú bíróság az első
fokú bíróság ítéletét a 349. § (2) bekezdése alapján helyezte hatályon kívül.”
186.	§
(1)	A Be. 406. §-át megelőzően a következő II. Címmel egészül ki:
„II. Cím
A MÁSODFOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS MEGISMÉTLÉSE"
74
(2) A Be. 406. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„406. § Ha a harmadfokú bíróság vagy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú
bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot utasítja új
eljárásra, a másodfokú bíróság eljárására a XIV. Fejezet rendelkezéseit kell
értelemszerűen alkalmazni.”
187.	§
(1)	A Be. a 407. §-át megelőzően a következő III. Címmel egészül ki:
„III. Cím
TÁRGYALÁS AZ ÜGYEK UTÓLAGOS EGYESÍTÉSEKOR’
(2) A Be. 407. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„407. § (1) Az 568. § (3) bekezdése alapján kitűzött tárgyalás lefolytatására az
e §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2)	A tárgyalás megkezdése után a tanács elnöke ismerteti a bíróság utólagos
egyesítést kimondó határozatát, valamint az alapügyekben hozott határozatokat.
(3)	A bíróság a tárgyalás alapján a próbára bocsátást kimondó rendelkezést,
valamint a próbára bocsátás előtt, illetőleg alatt elkövetett bűncselekményt elbíráló
határozat büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, és
halmazati büntetést szab ki.
(4)	Ha a bíróság a tárgyalás alapján megállapítja, hogy az ügyek utólagos
egyesítésének nem volt helye, az egyesítést kimondó végzést hatályon kívül helyezi.”
188.	§
(1)	A Be. 408. §-a elé a következő, a törvény fő szerkezeti egységére utaló
szöveg és a következő „XVII. Fejezet" jelölés kerül, és a 408-415. §-a, az e §-okat
megelőző alcímek és fejezet helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„NEGYEDIK RÉSZ
XVII. Fejezet
A PERÚJÍTÁS”
(2) A Be. 408. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„A perújítás okai”
75
(3) A Be. 408. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„408. § (1) A bíróság jogerős ítéletével elbírált cselekmény (alapügy) esetén
perújításnak van helye, ha
a)	az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új
bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy
1.	a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni,
vagy büntetés helyett intézkedést kell alkalmazni, illetve a büntetőeljárást meg
kell szüntetni,
2.	a terhelt bűnösségét meg kell állapítani, vagy lényegesen súlyosabb
büntetést, intézkedés helyett büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett
alkalmazott intézkedésnél lényegesen súlyosabb intézkedést kell alkalmazni;
b)	a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ítéletet
hoztak, vagy a terheltet nem a valódi nevén ítélték el;
c)	az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékot használtak fel;
d)	az alapügyben a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság tagja a
kötelességét a büntető törvénybe ütköző módon megszegte;
e)	az alapügyben az ítéletet a XXV. Fejezet alapján a terhelt távollétében
tartott tárgyaláson hozták.
(2)	Az (1) bekezdés c) és d) pontja esetében perújításnak csak akkor van
helye, ha
a)	a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet
megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárta ki, és
b)	e bűncselekmény a bíróság határozatát befolyásolta.
(3)	A perújításnak nem akadálya, ha a (2) bekezdés a) pontjában megjelölt
bűncselekmény miatt a felelősségre vonás büntethetőséget kizáró vagy megszüntető
ok miatt maradt el.
(4)	Az (1) bekezdés a) pontja szerinti új bizonyítéknak kell tekinteni az olyan
személy tanúvallomását is, aki az alapügyben a mentességi jogával élve a
vallomástételt megtagadta.
(5)	Perújításnak a terhelt terhére csak életében és csak az elévülési időn belül
van helye. A perújítást nem zárja ki, hogy a terhelt büntetését végrehajtották, a
terhelt javára szóló perújítást pedig az sem, hogy a terhelt büntethetősége megszűnt.
(6)	E fejezet rendelkezéseit akkor is megfelelően alkalmazni kell, ha a
perújítási indítványt a bíróság eljárást megszüntető vagy tárgyalás mellőzésével
hozott végzése ellen terjesztették elő.”
189.	§
(1) A Be. 409. §-a a következő alcímet kapja:
„A perújítási indítvány”
76
(2) A Be. 409. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„409. § (1) A terhelt terhére perújítási indítványt terjeszthet elő
a)	az ügyész,
b)	a pótmagánvádló, a felmentett vádlott bűnösségének megállapítása
érdekében.
(2)	A terhelt javára perújítási indítványt terjeszthet elő
a)	az ügyész,
b)	a terhelt,
c)	a védő, kivéve ha a terhelt ezt megtiltja,
d)	a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője,
e)	a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a terhelt hozzájárulása nélkül
is - a terhelt törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa,
f)	a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére, házastársa vagy élettársa.
(3)	A 408. § (1) bekezdésének e) pontja alapján csak abban az esetben lehet
perújítást indítványozni, ha a terhelt a tartózkodási helyéről idézhető. Ebben az
esetben a perújítás lefolytatása kötelező. Ha a terhelt a perújítás elrendelése után
ismételten ismeretlen helyre távozott, a perújítási eljárást meg kell szüntetni.”
190.	§
A Be. 410. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„410. § (1) A nem jogosulttól származó perújítási indítványnak a bíróság
részére történő megküldését az ügyész mellőzi, erről az indítvány előterjesztőjét
írásban értesíti.
(2)	A perújítási indítványban meg kell jelölni az indítvány okát és bizonyítékait.
Az ok nem szabatos megjelölése a perújításnak nem akadálya.
(3)	Ha bármely bíróság, más hatóság vagy hivatalos személy a hivatali
hatáskörében olyan körülményről szerez tudomást, amelynek alapján perújítást lehet
indítványozni, köteles erről a perújítás megengedhetőségének kérdésében döntésre
jogosult bíróság területén működő ügyészt értesíteni.”
191.	§
(1) A Be. 411. §-a a következő alcímet kapja:
„A perújítási eljárás”
77
(2) A Be. 411. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„411. § (1) A perújítás megengedhetőségének kérdésében, ha az alapügyben
a helyi bíróság járt el első fokon, a megyei bíróság, ha a megyei bíróság járt el első
fokon, az ítélőtábla dönt.
(2)	A perújítási indítványt - ha azt nem az ügyész nyújtja be - a perújítás
megengedhetőségének kérdésében döntésre jogosult bíróság területén működő
ügyésznél kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani. Az ügyész az
indítványt a nyilatkozatával együtt, harminc napon belül megküldi a bíróságnak. Ha a
pótmagánvádló nyújt be perújítási indítványt, azt közvetlenül a döntésre jogosult
bíróságnál kell előterjesztenie.
(3)	A perújítási indítvány megküldése előtt az ügyész nyomozást rendelhet el.
Ha az ügyész nyomozást rendel el, a (2) bekezdésben írt határidő a nyomozás
befejezésétől számít.
(4)	Ha a perújítási indítványt a 408. § (1) bekezdésének e) pontja alapján
terjesztették elő, a perújítási eljárást soron kívül kell lefolytatni.”
192.	§
A Be. 412. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„412. § (1) A bíróság beszerzi az alapügy iratait, és ha a perújítás
megengedhetőségében való döntéshez szükséges, az indítványozó által megjelölt
bizonyítási eszközök felkutatása érdekében nyomozást rendel el, és az iratokat
megküldi az ügyésznek. A nyomozásra a IX. Fejezet rendelkezései a perújítási
eljárás jellegének megfelelően irányadók. Előzetes letartóztatás, ideiglenes
kényszergyógykezelés, lakhelyelhagyási tilalom, házi őrizet és távoltartás nem
rendelhető el.
(2)	A perújítási indítványt a bíróság másodfokú tanácsa tanácsülésen bírálja
el.
(3)	A perújítási indítvány a (2) bekezdés szerinti tanácsülés megkezdéséig
visszavonható. Ha a 409. § (2) bekezdésének b)-f) pontjában felsoroltak valamelyike
a perújítási indítványt akkor vonta vissza, amikor az ügyész azt a nyilatkozatával
együtt még nem küldte meg a bíróságnak, a perújítási indítványt nem kell megküldeni
a bíróságnak.”
193.	§
A Be. 413. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„413. § (1) Ha a bíróság a perújítási indítványt alaposnak találja, a perújítást
elrendeli, és az ügyet a megismételt eljárás lefolytatása végett megküldi az
alapügyben eljárt első fokú bíróságnak, illetőleg a megismételt eljárás lefolytatására
78
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz teszi át, egyidejűleg az
alapügyben hozott bármely rendelkezés végrehajtását felfüggesztheti, illetőleg
félbeszakíthatja, vagy a szükséges kényszerintézkedést elrendelheti. A 408. § (1)
bekezdésének b) pontja esetében a bíróság az alapeljárást a 332. § (1)
bekezdésének c) pontja alapján maga is megszüntetheti.
(2)	Az alaptalan, az arra nem jogosulttól származó perújítási indítványt a
bíróság elutasítja. A határozatot közli azzal, aki a perújítási indítványt előterjesztette,
és ha az indítványt nem az ügyész terjesztette elő, az ügyésszel is.
(3)	Az ugyanazon jogosult által a korábbival azonos tartalommal	ismételten
előterjesztett vagy egyébként a korábbival azonos tartalommal	ismételten
előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát	a bíróság
mellőzheti.
(4)	A felmerült bűnügyi költséget a perújítási indítvány elutasítása esetén az
indítványozó viseli, ha a perújítási indítványt az ügyész terjesztette elő,	a bűnügyi
költséget az állam viseli.”
194.	§
A Be. 414. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„414. § (1) A perújítás elrendelése ellen fellebbezésnek nincs helye, a
perújítási indítvány elutasítása miatt az indítványt előterjesztő fellebbezhet. A jogerős
határozat elleni fellebbezés elbírálására vonatkozó határozat hozatalát a bíróság
mellőzheti.
(2)	A megyei bíróság végzése elleni fellebbezést az ítélőtábla, az ítélőtábla
végzése elleni fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság tanácsülésen bírálja el.
(3)	A perújítás elrendelése esetén a perújítási eljárás lefolytatására a XI. és a
XIII. Fejezet rendelkezéseit a perújítás jellegéből folyó eltérésekkel kell alkalmazni. A
bíróság az alapügyben hozott bármely rendelkezés végrehajtását felfüggesztheti,
illetőleg félbeszakíthatja, vagy a szükséges kényszerintézkedést elrendelheti.
(4)	A terheltnek a tárgyalásra szóló idézéssel együtt - ha ez korábban nem
történt meg - a perújítást elrendelő végzést is kézbesíteni kell, a tárgyaláson a
vádirat helyett a perújítással megtámadott ítéletet és a perújítást elrendelő végzést
ismerteti a tanács elnöke.”
195.	§
A Be. 415. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„415. § (1) Ha a bíróság - a tárgyalás eredményétől függően - megállapítja,
hogy a perújítás alapos, az alapügyben hozott ítéletet vagy az ítéletnek a perújítással
79
megtámadott részét hatályon kívül helyezi, és új ítéletet hoz, ha pedig a perújítást
alaptalannak találja, azt elutasítja.
(2)	Ha az alapügyben kiszabott büntetést összbüntetésbe foglalták, és a
perújítás alapossága folytán az összbüntetési ítéletet is hatályon kívül kell helyezni, a
bíróság az összbüntetési ítéletet is hatályon kívül helyezi, és - ha ennek feltételei
fennállnak - lefolytatja az összbüntetési eljárást, feltéve, hogy ez az 574. § (1)
bekezdése szerinti hatáskörét nem haladja meg; ellenkező esetben az iratokat az
összbüntetési eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező bíróságnak küldi meg.
(3)	Ha a perújítási indítványt a terhelt javára terjesztették elő, az ítéletet a
hátrányára nem lehet megváltoztatni.
(4)	A perújítás elrendelése után hozott határozatok ellen az általános
szabályok szerint van helye jogorvoslatnak.
(5)	Perújítás esetében az érdemben elbírált polgári jogi igényt újból el kell
bírálni, ha ezt az ügyész, a terhelt vagy a magánfél indítványozza. Az ügyész vagy a
terhelt indítványára a szülői felügyeleti jog megszüntetése tárgyában újból határozni
kell. Kizárólag a polgári jogi igény vagy a szülői felügyeleti jog kérdésében azonban
perújításnak (új eljárásnak) csak a polgári perben eljáró bíróságnál lehet helye az
arra meghatározott feltételek alapján és eljárás szerint.”
196.	§
A Be. 415. §-át követően a törvény a következő „XVIII. Fejezet” jelöléssel
egészül ki:
„XVIII. Fejezet
A FELÜLVIZSGÁLAT”
197.	§
(1)	A Be. 416. §-a a következő alcímet kapja:
„A felülvizsgálat okai”
(2)	A Be. 416. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„416. § (1) Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen
akkor van helye, ha
a)	a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt
bűnösségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a
büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor,
b)	a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának
megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést
80
alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok
ellenére függesztették fel,
c)	a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének I. b)-d)
pontjában vagy II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor,
d)	a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom [354. és 355.
§, 405. § (1) és (3) bek., 549. § (4) bek.] megsértésével került sor,
e)	az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás
felülvizsgálatát elrendelte, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett
előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a kiszabott büntetés,
illetőleg az alkalmazott intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, vagy a
végrehajthatósága még nem szűnt meg,
f)	a büntetőjogi felelősség megállapítására, a büntetés kiszabására vagy
intézkedés alkalmazására olyan büntető jogszabály alapján került sor, amelynek
alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság megállapította, de a terhelt már
mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a
büntetés végrehajtása már befejeződött, illetve végrehajthatósága megszűnt, illetőleg
a terhelt már nem áll az intézkedés hatálya alatt,
g)	nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv megállapította, hogy
az eljárás lefolytatása vagy a bíróság jogerős határozata megsértette a törvényben
kihirdetett nemzetközi szerződés valamely rendelkezését, feltéve, hogy a nemzetközi
emberi jogi szerv joghatóságának a Magyar Köztársaság alávetette magát.
(2)	Az (1) bekezdés f) pontja alapján a felülvizsgálati indítványt az
Alkotmánybíróság határozatának közlésétől számított hat hónapon belül lehet
benyújtani.
(3)	Az (1) bekezdés g) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor is helye van, ha a
nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv a nemzetközi szerződés azon
rendelkezésének megsértését állapította meg, amely olyan eljárási szabálysértést
valósított meg, amely e törvény szerint felülvizsgálattal nem, csak fellebbezéssel
támadható. Az (1) bekezdés g) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak, ha a
nemzetközi emberi jogi szerv az ügy ésszerű időn belül történő elbírálása
követelményének megsértését állapította meg.
(4)	Nincs helye felülvizsgálatnak
a)	az (1) bekezdés a) és b) pontja esetében, ha az ügyben harmadfokú
bíróság hozott ügydöntő határozatot,
b)	a Legfelsőbb Bíróság jogegységi eljárása alapján, vagy a törvényesség
érdekében bejelentett jogorvoslat alapján hozott határozata ellen,
c)	ha a törvénysértés különleges eljárás (XXIX. Fejezet I-II. Cím)
lefolytatásával orvosolható.
(5)	A büntetőügyben hozott jogerős határozatnak kizárólag a polgári jogi igény
vagy a szülői felügyeleti jog megszüntetése kérdésében hozott rendelkezése ellen a
Polgári perrendtartás szabályai szerint van helye felülvizsgálati kérelem
előterjesztésének.”
81
198. §
(1) A Be. 417. §-a a következő alcímet kapja:
„A felülvizsgálati indítvány”
(2) A Be. 417. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„417. § (1) Felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosult
I.	a terhelt terhére:
a)	az ügyész,
b)	a felmentés vagy az eljárás megszüntetése esetén a magánvádló, illetőleg
a pótmagánvádló,
II.	a terhelt javára:
a)	az ügyész,
b)	a terhelt,
c)	a védő, kivéve, ha a terhelt ezt megtiltotta,
d)	a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője,
e)	a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a terhelt hozzájárulása nélkül
is - a nagykorú terhelt törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa,
f)	a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére, házastársa vagy élettársa.
(2)	A 416. § (1) bekezdésének e) és g) pontjában meghatározott esetekben a
legfőbb ügyész hivatalból köteles a felülvizsgálati indítványt benyújtani.
(3)	Ha bármely bíróság, más hatóság vagy hivatalos személy a hivatali
hatáskörében azt észleli, hogy büntetőügyben a terhelt sérelmére felülvizsgálati
eljárás alapjául szolgáló törvénysértés történt, köteles erről a legfőbb ügyészt
értesíteni.”
199. §
A Be. 418. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„418. § (1) Felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a jogerős ügydöntő
határozat közlésétől számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni.
(2)	A terhelt javára szóló felülvizsgálati indítvány benyújtása - a 416. § (2)
bekezdésének esetén kívül - nincs határidőhöz kötve. Az indítvány benyújtását nem
zárja ki, hogy a terhelt büntetését végrehajtották, vagy a terhelt büntethetősége
megszűnt.
82
(3)	Minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt,
kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. § (1) bekezdésének e)
vagy g) pontján alapul.”
200.	§
(1)	A Be. 419. §-a a következő alcímet kapja:
„A felülvizsgálati eljárás”
(2) A Be. 419. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„419. § (1) A felülvizsgálati eljárás lefolytatására a harmadfokú bírósági eljárás
(XV. Fejezet) szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A felülvizsgálati indítványt a felülvizsgálat okának és céljának
megjelölésével az alapügyben eljárt első fokú bíróságnál kell írásban benyújtani. A
felülvizsgálati indítványt annál a bíróságnál is elő lehet terjeszteni, amelynek eljárását
a felülvizsgálati indítvány sérelmezi. A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványát -
az alapügy irataival együtt - közvetlenül a Legfelsőbb Bíróságnál terjeszti elő.
(3)	A bíróság a felülvizsgálati indítványt az alapügy irataival együtt harminc
napon belül felterjeszti a Legfelsőbb Bírósághoz.
(4)	A felülvizsgálati indítvány a Legfelsőbb Bíróság határozathozatal céljából
tartott tanácsüléséig visszavonható.
(5)	A védő az általa előterjesztett felülvizsgálati indítványt csak a terhelt
hozzájárulásával vonhatja vissza.
(6)	A felülvizsgálati indítvány visszavonása esetén a Legfelsőbb Bíróság a
felülvizsgálati eljárást megszünteti.”
201.	§
A Be. 420. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„420. § (1) A felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság tanácsa, ha pedig
az a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen irányul, a Legfelsőbb Bíróság öt hivatásos
bíróból álló tanácsa tanácsülésen vagy nyilvános ülésen bírálja el.
(2)	A felülvizsgálati eljárásban védő részvétele kötelező. A tanács elnöke
védőt rendel ki, ha a terheltnek nincs védője, és szükség esetén a felülvizsgálati
indítvány megfogalmazására hívja fel.
(3)	Ha a kirendelt védő az indítványt harminc napon belül nem, vagy
hiányosan nyújtja be, rendbírsággal sújtható.”
83
202. §
A Be. 421. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„421. § (1) A tanács elnöke az indítvány előterjesztőjét az indítványnak
harminc napon belüli kiegészítésére hívja fel, ha nem lehet megállapítani, hogy a
határozatot miért tartja sérelmesnek, vagy ha az indítványban nem felülvizsgálati
okra hivatkozott.
(2)	A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó, vagy az elkésett
indítványt a Legfelsőbb Bíróság elutasítja. A 420. § (3) bekezdését kivéve ugyanígy
jár el, ha a felülvizsgálati indítványt a felhívás ellenére nem, vagy hiányosan
nyújtották be.
(3)	Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival
azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó
határozat hozatalát a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti.”
203.	§
A Be. 422. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„422. § (1) Ha a felülvizsgálati indítvány elutasításának nincs helye, és az
alapügyben a vádat az ügyész képviselte, a tanács elnöke az indítványt az alapügy
irataival együtt nyilatkozattétel végett megküldi a Legfőbb Ügyészségnek.
(2)	A magánvádas eljárásban vagy pótmagánvád alapján folytatott eljárásban
hozott határozat ellen benyújtott felülvizsgálati indítványt a magánvádlónak, illetőleg
a pótmagánvádlónak kell megküldeni.
(3)	Az ügyész az iratokat a nyilatkozatával együtt tizenöt napon belül
visszaküldi, a magánvádló, illetőleg a pótmagánvádló a nyilatkozatát tizenöt napon
belül megküldi a Legfelsőbb Bíróságnak.
(4)	A tanács elnöke a felülvizsgálati indítványt és a (3) bekezdés szerinti
nyilatkozatot a felülvizsgálati indítvány előterjesztőjének és a jogosultnak azzal küldi
meg, hogy arra a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül észrevételt tehet. A
terhelt és védője részére meg kell küldeni a más által benyújtott felülvizsgálati
indítványt és az arra tett nyilatkozatot is.”
204.	§
A Be. 423. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
84
„423. § (1) A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított
tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által
megállapított tényállás nem támadható.
(2)	A felülvizsgálati indítványt - a 416. § (1) bekezdésének e) és f) pontjában
meghatározott esetek kivételével - a megtámadott határozat meghozatala idején
hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A 416. § (1) bekezdésének e) és f)
pontjában meghatározott esetekben a felülvizsgálati indítványt az elbírálásakor
hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
(3)	A 416. § (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott esetben a
felülvizsgálati indítványt a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel ellentétes
jogszabály figyelmen kívül hagyásával, illetve a nemzetközi emberi jogi szerv
döntésének alapulvételével kell elbírálni.
(4)	A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot - az (5) bekezdésben
meghatározott kivétellel - csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében
és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül, a terhelt
terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány esetén azonban a megtámadott
határozatot a terhelt javára is megváltoztathatja.
(5)	A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot a 416. § (1)
bekezdésének b) pontja alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az
okból nyújtották be.
(6)	A felülvizsgálati indítványnak nincs halasztó hatálya, a Legfelsőbb Bíróság
azonban az indítvány elbírálásáig a megtámadott határozat végrehajtását
felfüggesztheti vagy félbeszakíthatja.”
205.	§
A Be. 424. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„424. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványról tanácsülésen
határoz, ha
a)	a felülvizsgálati eljárást meg kell szüntetni, vagy a felülvizsgálati indítvány
elutasításának van helye,
b)	a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztéséről vagy
félbeszakításáról dönt,
c)	az indítvány alapján a megtámadott határozat hatályon kívül helyezéséről
és az eljárás megszüntetéséről vagy a megtámadott határozatot hozó bíróság új
eljárásra utasításáról kell rendelkezni.
(2)	A tanács elnöke a tanácsülésre tartozó ügyet nyilvános ülésre utalhatja, ha
úgy látja, hogy az indítvány csak nyilvános ülésen intézhető el.”
85
206. §
A Be. 425. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„425. § (1) A nyilvános ülésen a védő, valamint ha a vádat az ügyész
képviselte, a legfőbb ügyész vagy képviselője részvétele kötelező.
(2)	A nyilvános ülésről a terheltet, a magánvádlót és a pótmagánvádlót,
illetőleg a 417. § (1) bekezdésében felsorolt jogosultakat értesíteni kell. A fogva levő
terheltet a nyilvános ülésre elő kell állítani.
(3)	Az értesítést olyan időben kell kiadni, hogy a kézbesítés legalább nyolc
nappal a nyilvános ülés előtt megtörténjék. A nyilvános ülés megtartásának nem
akadálya, ha az értesítést azért nem lehetett kézbesíteni, mert a címzett ismeretlen
helyen tartózkodik.
(4)	A nyilvános ülés megnyitása után a tanács elnöke által kijelölt bíró
ismerteti a felülvizsgálati indítványt, a megtámadott határozatot és az iratok
tartalmából mindazt, ami a felülvizsgálati indítvány elbírálásához szükséges.
(5)	Az ügy előadása után a felülvizsgálati indítvány előterjesztője, az ügyész, a
védő, valamint a 417. § (1) bekezdésében felsorolt egyéb jogosultak a felülvizsgálati
indítvány keretei között felszólalhatnak. A felszólalások után válasznak van helye. A
felszólalás joga utoljára a terheltet illeti meg.”
207.	§
A Be. 426. §-a a következő alcímet kapja:
„A felülvizsgálati eljárás során hozott határozat”
208.	§
A Be. 426. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„426. § Ha a felülvizsgálati indítvány alapján eljáró bíróság a felülvizsgálati
indítványnak nem ad helyt, a megtámadott határozatot a hatályában fenntartja.”
209.	§
A Be. 427. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„427. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott
határozatot megváltoztatja, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha
86
a)	a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt
bűnösségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a
büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor,
b)	a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának
megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést
alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok
ellenére függesztették fel,
c)	a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom [354. és 355.
§, 405. § (1) és (3) bek., 549. § (4) bek.] megsértésével került sor.
(2)	Ha a felülvizsgálati eljárás lefolytatására az Alkotmánybíróság határozata
alapján [416. § (1) bek. e) és f) pontja] került sor, a Legfelsőbb Bíróság a
felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatja, és a törvénynek
megfelelő határozatot hoz, ha ez az iratok alapján lehetséges.
(3)	Ha a felülvizsgálati eljárás lefolytatására azért került sor, mert nemzetközi
szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv megállapította, hogy az eljárás lefolytatása
vagy a bíróság jogerős határozata megsértette a törvényben kihirdetett nemzetközi
szerződés valamely rendelkezését, és a törvényben kihirdetett nemzetközi
szerződésnek megfelelő határozat meghozatalához nem szükséges az eljárás
megismétlése, a Legfelsőbb Bíróság a határozatot maga is meghozhatja.”
210.	§
A Be. 428. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„428. § (1) Ha a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat
meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének I. b-d), II-IV. pontjában meghatározott
eljárási szabálysértéssel került sor, a Legfelsőbb Bíróság a határozatot hatályon kívül
helyezi, és az eljárást megszünteti, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
bíróságot új eljárásra utasítja, illetve az iratokat az ügyésznek megküldi.
(2)	Ha a felülvizsgálati eljárás lefolytatására az Alkotmánybíróság határozata
alapján [416. § (1) bek. e) és f) pontja] került sor, és a törvénynek megfelelő
határozat meghozatala az iratok alapján nem lehetséges, a Legfelsőbb Bíróság a
felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és a
korábban eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.
(3)	Ha a felülvizsgálati indítványt azért nyújtották be, mert nemzetközi
szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv megállapította, hogy az eljárás lefolytatása
vagy a bíróság jogerős határozata megsértette a törvényben kihirdetett nemzetközi
szerződés valamely rendelkezését, és a törvényben kihirdetett nemzetközi
szerződésnek megfelelő határozat meghozatalához az eljárás megismétlése
szükséges, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott
határozatot akkor is hatályon kívül helyezi, és az eljárt bíróságot új eljárásra utasítja,
ha a nemzetközi emberi jogi szerv olyan jogsértést állapított meg, amely miatt a
megtámadott ítéletet e törvény szerint egyébként nem kell hatályon kívül helyezni.
87
(4)	Ha a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott
határozatot hatályon kívül helyezi, és a terhelt fogva van, a fogva tartás kérdésében
határoz.”
211.	§
A Be. 429. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„429. § (1) A felülvizsgálati eljárás során felmerült bűnügyi költséget, ideértve
a felülvizsgálati indítvány megfogalmazására kirendelt védő díját is, a felülvizsgálati
indítvány elutasítása esetén - az ügyész által kezdeményezett felülvizsgálat esetét
kivéve - az indítvány előterjesztője viseli. Más esetekben a bűnügyi költséget az
állam viseli.
(2)	A felülvizsgálati indítvány elintézése után a Legfelsőbb Bíróság a
határozatának kiadmányait kézbesíti, és az ügy iratait a határozatának kiadmányával
és az ülésről készült jegyzőkönyvvel együtt visszaküldi annak a bíróságnak, amely a
felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hozta, vagy amelyet új eljárásra,
illetőleg az eljárás lefolytatására utasított.”
212.	§
A Be. 430. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„430. § A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat esetén a XVIII.
Fejezet rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.”
213.	§
A Be. 442. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„442. § (1) A jogegységi eljárást a tanács elnöke készíti elő, és az ügyet
tanácsülésre vagy nyilvános ülésre tűzi ki.
(2)	A jogegységi tanács tanácsülésen dönt, ha
a)	a törvényben kizárt vagy az arra nem jogosulttól származó indítványt
érdemi elbírálás nélkül elutasítja,
b)	a jogegységi indítvány visszavonása miatt a jogegységi eljárást
megszünteti.
(3)	Ha a jogegységi tanács az indítványt érdemben elbírálja, nyilvános ülésen
határoz. A jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványt - ha azt nem a
legfőbb ügyész nyújtotta be - a tanács elnöke a jogegységi indítvánnyal érintett
bírósági határozat kiadmányával együtt megküldi a legfőbb ügyésznek. A legfőbb
ügyész az indítvány kézbesítésétől számított tizenöt napon belül megküldi a
jogegységi indítványra tett nyilatkozatát a Legfelsőbb Bíróságnak.
88
(4)	A nyilvános ülést a tanács elnöke vezeti, az eljárásban egy vagy két
előadó bírót jelölhet ki.
(5)	A nyilvános ülés megnyitása után az előadó bíró összefoglalja a
jogegységi indítványt, illetve az elbírálandó elvi kérdés lényegét. Ezt követően az
indítványozó felszólalhat. Ha nem a legfőbb ügyész a jogegységi indítvány
előterjesztője, akkor a legfőbb ügyész az indítványozó felszólalását követően
felszólalhat.
(6)	A felszólalásokat követően a jogegységi tanács határozat meghozatala
céljából tanácsülésre visszavonul. A jogegységi tanács a határozatát tanácskozás
után szavazással hozza meg. Ha a szavazás nem egyhangú, a határozatot a
többségi szavazat dönti el.
(7)	A tanácskozás és a szavazás titkos. A tanácskozáson és a szavazásnál a
jogegységi tanács elnökén és tagjain kívül csak jegyzőkönyvvezető lehet jelen.
(8)	A nyilvános ülést a jogegységi tanács fontos okból elnapolhatja.”
214.	§
A Be. 443. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jogegységi tanács a nyilvános ülésen határozatot hoz. A jogegységi
tanács a jogegységi határozatot „A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN” hozza, és
azt nyilvánosan hirdeti ki.”
215.	§
A Be. 447. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A büntetőeljárás során - szükség esetén, illetőleg külön jogszabály
rendelkezése alapján - kezdeményezni kell a fiatalkorú érdekében gyámhatósági
intézkedés elrendelését, valamint a fiatalkorú nevelését, gondozását vagy
felügyeletét elmulasztó személlyel szembeni intézkedést.”
216.	§
A Be. 448. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Fiatalkorúak elleni bírósági eljárásban első fokon a tanács elnöke
(egyesbíró), másodfokon és - a Legfelsőbb Bíróságot kivéve - harmadfokon a tanács
egyik tagja az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által kijelölt bíró.”
89
217. §
A Be. 453. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Be kell szerezni a környezettanulmányt, amely tartalmazza a fiatalkorúról a
közoktatásról szóló törvény felhatalmazása alapján az intézmény által nyilvántartott
és kezelt adatokat, vagy a munkahely által adott tájékoztatást.”
218.	§
A Be. 455. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„455. § Ha a fiatalkorúval szemben elrendelt előzetes letartóztatás
végrehajtásának kezdetétől két év eltelt, az előzetes letartóztatást meg kell szüntetni,
kivéve az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott előzetes
letartóztatás esetét, továbbá ha az ügyben harmadfokú bírósági eljárás vagy
hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban.”
219.	§
(1)	A Be. 459. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„A vádemelés elhalasztása és a közvetítői eljárás”
(2)	A Be. 459. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ügyész a vádemelés elhalasztása előtt pártfogó felügyelői vélemény
beszerzését rendeli el. Az ügyész a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatában
a fiatalkorút magatartási szabályok megtartására vagy más kötelezettségek
teljesítésére kötelezheti. A fiatalkorú részére nem írható elő a 225. § (2)
bekezdésének c) pontjában írt kötelezettség.”
(3)	A Be. 459. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A közvetítői eljárásban a fiatalkorú törvényes képviselőjének részvétele
kötelező.
(4)	Ha a közvetítői eljárás eredményes, a fiatalkorú a vállalt kötelezettségeinek
eleget tett, és a Btk. 36. §-a (1) vagy (2) bekezdése alkalmazásának van helye, az
ügyész az eljárást megszünteti. Ha a fiatalkorú a közvetítői eljárás eredményeként
létrejött megállapodás teljesítését megkezdte, az ügyész az öt évet meg nem haladó
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt egy évtől két évig terjedő
időre a vádemelést elhalaszthatja.”
90
220. §
A Be. 461. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„461. § A fiatalkorú vádlott távollétében a tárgyalás a XXV. Fejezet alapján
nem tartható meg.”
221. §
A Be. 463. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„463. § A XXVI. Fejezet rendelkezései fiatalkorú esetén nem alkalmazhatók.”
222. §
(1)	A Be. 471. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A perújítás megengedhetőségének kérdésében, valamint perújítás
elrendelése esetén a perújítási eljárásban hozott ítélet felülbírálata során
másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla más tanácsa is eljárhat.”
(2)	A Be. 471. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A katonai bíró a nem katonai büntetőeljárásra tartozó ügyekben is
eljárhat.”
223.	§
(1)	A Be. 473. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Magyar Köztársaság határain kívül elkövetett bűncselekmény
elbírálására a Fővárosi Bíróság katonai tanácsa illetékes.”
(2)	A Be. 473. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A 17. § (3) bekezdésében írt illetékességi ok katonai büntetőeljárásban
nem alkalmazható.”
224.	§
A Be. 474. §-a (5) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
91
„Katonai bűncselekmény miatt folytatott eljárásban akkor van helye
pótmagánvádnak, ha az ügy sértettje természetes személy.”
225.	§
(1)	A Be. 484. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„Az óvadék megállapításának kizárása”
(2)	A Be. 484. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„484. § Katona esetében tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt
óvadék megállapításának nincs helye.”
226.	§
(1)	A Be. 485/C. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„A vádemelés elhalasztása és a közvetítői eljárás kizárása”
(2)	A Be. 485/C. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A katonai büntetőeljárásban közvetítői eljárás alkalmazásának a
fegyveres szerv sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmény miatt nincs
helye.”
227.	§
(1)	A Be. 494. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
„(2) A magánvádlót a sértett jogain kívül a vád képviseletével járó jogok illetik
meg.
(3)	Ha az ügyben több sértett van, a megegyezésüktől függ, hogy melyikük jár
el magánvádlóként. Megegyezés hiányában a magánvádlót a bíróság jelöli ki.”
(2)	A Be. 494. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (4)
bekezdés számozása (5) bekezdésre módosul:
„(4) Ha az ügyben több magánvádló van, a magánvádlók kijelölhetik, hogy
közülük ki látja el a vád képviseletével járó jogokat. Megegyezés hiányában a
bíróság jelöli ki azt a magánvádlót, aki a vád képviseletére az első fokú bírósági
92
eljárásban jogosult. A kijelölés az első fokú bíróságnak az ügy érdemében hozott
határozatának kihirdetéséig tart. Azt a határozatot, amely ellen e törvény szerint a
magánvádló fellebbezésre jogosult, valamennyi magánvádlóval közölni kell.”
228.	§
A Be. 499. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bíróság nyomozást rendel el, ha a feljelentett cselekmény elkövetőjének
személye, személyi adatai vagy tartózkodási helye ismeretlen, továbbá ha bizonyítási
eszközök felkutatása szükséges. A nyomozás határidejét legfeljebb két hónapban a
bíróság határozza meg, és azt kétszer, egyenként legfeljebb két hónappal
meghosszabbíthatja. A bíróság a nyomozást elrendelő végzést és az iratokat
megküldi a nyomozó hatóságnak. A nyomozást a rendőrség végzi.”
229.	§
A Be. 501. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha az ügyész az (1) bekezdés a) pontja alapján elrendelt nyomozás
eredményeként közvádra üldözendő bűncselekményt nem állapít meg, és a vád
képviseletét nem veszi át, az iratokat visszaküldi a bírósághoz. A bíróság - ha ennek
feltételei fennállnak - a sértettet értesíti, hogy pótmagánvádlóként felléphet. A sértett
pótmagánvádlókénti fellépésére vonatkozó, a 312. § (1) bekezdése szerinti határidőt
a bíróság értesítésének kézbesítésétől kell számítani.”
230.	§
(1)	A Be. 503. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bíróságnak az 501-502. §-ban meghatározott teendőit - a (3)
bekezdésben foglalt kivételekkel - ülnök vagy bírósági titkár is elláthatja, és jogosult
az 504. § (1) bekezdése szerinti határozat meghozatalára is.”
(2)	A Be. 503. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az ülnök vagy bírósági titkár az eljárást
a)	a 266. § (9) bekezdésében meghatározott okokon kívül más okból nem
függesztheti fel;
b)	a 267. § (1) bekezdésének a), g) és h) pontja alapján, valamint c) pontja
szerinti, a törvényben meghatározott egyéb büntethetőséget megszüntető ok miatt
nem szüntetheti meg.”
93
231. §
(1) A Be. 512. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az első fokú bíróság határozata ellen a magánvádló a vádlott terhére
jelenthet be fellebbezést.”
(2)	A Be. 512. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha az ügyben több magánvádló van, a 494. § (4) bekezdését a
másodfokú bírósági eljárásban is megfelelően alkalmazni kell. A másodfokú bíróság
az első fokú bíróság határozatának azt a részét bírálja felül, amelyet bármely
magánvádló fellebbezése érint.”
232.	§
A Be. a következő alcímmel és 513. §-sal egészül ki:
„A harmadfokú bírósági eljárás
513. § (1) A másodfokú bíróság határozata ellen a magánvádló a vádlott
terhére jelenthet be fellebbezést.
(2)	A másodfokú bíróság az iratokat közvetlenül terjeszti fel a harmadfokú
bírósághoz.
(3)	A harmadfokú bíróság nyilvános ülésén a magánvádló részvétele kötelező.
Ha a magánvádlónak nincs képviselője, a tanács elnöke képviselőt rendel ki
részére.”
233.	§
A Be. 514. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a másodfokú bíróság határozata ellen kizárólag a magánvádló jelentett
be fellebbezést, és az nem vezetett eredményre, a harmadfokú eljárásban felmerült
bűnügyi költséget a magánvádló viseli.
(5)	Ha a bűnügyi költséget a magánvádlók viselik, a vádat elejtő magánvádlót
az eljárásban való részvételéhez igazodóan kell a bűnügyi költség arányos részének
megfizetésére kötelezni.”
234.	§
A Be. 517. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
94
[Az ügyész a terheltet a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon
belül bíróság elé állíthatja, ha]
„a) a bűncselekményre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél nem
súlyosabb büntetést rendel,”
235.	§
A Be. 519. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Ha a bíróság az iratokat az ügyészhez visszaküldi, az ügyész indítványára az
általános szabályok szerint határoz a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó
kényszerintézkedésekről.”
236.	§
A Be. 522. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A vád előterjesztése után a bíróság az iratokat az ügyésznek visszaküldi,
ha a bűncselekmény elkövetésétől a bíróság elé állításig több mint tizenöt nap telt el,
a bűncselekményre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést
rendel, vagy a bizonyítási eszközök nem állnak rendelkezésre.”
237.	§
A Be. 523. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bíróság a tárgyalást egy alkalommal, legfeljebb nyolc napra
elnapolhatja. Ha a tárgyaláson felvett bizonyítás eredményének megfelelően -
további bizonyítási eszközök felkutatása érdekében - az ügyész megkeresése
szükséges, és ezért a tárgyalás nyolc napon belül nem folytatható, illetőleg újabb
elnapolás szükséges, a bíróság az iratokat visszaküldi az ügyésznek.”
238.	§
A Be. 529. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a
másodfokú és a harmadfokú bírósági eljárásban is.”
95
239. §
(1)	A Be. 531. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (6)
bekezdés számozása (7) bekezdésre módosul:
„(6) Ha a vádlott felkutatására tett intézkedések a harmadfokú bírósági
eljárásban vezettek eredményre, a harmadfokú bíróság az első és a másodfokú
bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja.”
(2)	A Be. 531. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Ha a szabadlábon lévő vádlott a megismételt első fokú tárgyalás [(2) bek.]
során ismételten ismeretlen helyre távozik, a bíróság a vádlott távollétében tartott
tárgyalás alapján hozott határozatát érdemi vizsgálat nélkül hatályában tartja. Erre a
bíróság a vádlottat figyelmezteti.”
240. §
(1)	A Be. 547. §-a (1) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A bíróság a végzésben”
[végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés vagy pénzbüntetés
kiszabása esetén mellékbüntetésként foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást
vagy kiutasítást - katonával szemben lefokozást, a szolgálati viszony
megszüntetését, rendfokozatban visszavetést és a várakozási idő
meghosszabbítását is -, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés
kiszabása esetén pénzmellékbüntetést alkalmazhat,]
(2)	A Be. 547. § (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép, és a bekezdés a következő e) ponttal egészül ki:
[A bíróság a végzésben]
„d) a próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezheti,
e)	az ügyek egyesítéséről, elkülönítéséről, az eljárás felfüggesztéséről és az
eljárás megszüntetéséről rendelkezhet.”
(3)	A Be. 547. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A végzés indokolása a megállapított tényállást, a végzés meghozatala
törvényi előfeltételeinek fennállására való utalást, valamint az alkalmazott
jogszabályok megjelölését tartalmazza.”
96
241. §
A Be. 555. §-ának (2) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki, és a
jelenlegi i) pont jelölése j) pontra módosul:
[A különleges eljárások során - eltérő rendelkezések hiányában -]
„i) harmadfokú bírósági eljárásnak nincs helye,”
242.	§
A Be. 566. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bíróság a kényszergyógykezelés megkezdésétől számított hat hónap
eltelte előtt a kényszergyógykezelés szükségességét hivatalból felülvizsgálja. Ha a
kényszergyógykezelést nem szünteti meg, a felülvizsgálatot hat hónaponként
megismétli. Ha a kényszergyógykezelésre kötelezett személy a vele szemben hozott
ítélet jogerőre emelkedése előtt ideiglenes kényszergyógykezelés hatálya alatt állt, a
határidőt a kényszerintézkedés megkezdésének napjától kell számítani.
(3)	A kényszergyógykezelés felülvizsgálatának helye van az ügyésznek, a
kényszergyógykezelés alatt állónak, házastársának, élettársának, törvényes
képviselőjének vagy a védőnek az indítványára, továbbá a kényszergyógykezelést
végrehajtó intézet vezetőjének előterjesztésére is. A bíróság a
kényszergyógykezelésnek indítványra történő felülvizsgálatát mellőzheti, ha erre
három hónapon belül már sor került.”
243.	§
(1)	A Be. 568. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az alapügyben eljárt bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára
tárgyaláson, ítélettel határoz a próbaidő meghosszabbításáról vagy a próbára
bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezéséről [Btk. 73. § (1) és (2)
bek.], ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan
megszegte. A bíróság a pártfogó felügyelet szabályainak súlyos megszegése miatt
büntetést szab ki, fiatalkorúval szemben javítóintézeti nevelést is elrendelhet.”
(2)	A Be. 568. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A tárgyalást a XVI. Fejezet III. Címe alapján kell lefolytatni.”
244.	§
(1) A Be. 569. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
97
„Az elkobzásra, a vagyonelkobzásra, illetőleg a lefoglalt dologról történő
rendelkezésre irányuló eljárás”
(2)	A Be. 569. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ügyész indítványára az elkobzásról, a vagyonelkobzásról, illetőleg
arról, hogy a lefoglalt dolog az állam tulajdonába kerül, a bíróság határoz, ha
büntetőeljárás senki ellen nem indult, vagy azt megszüntették, illetőleg a terhelt
ismeretlen helyen tartózkodása vagy elmebetegsége miatt az eljárást
felfüggesztették.”
(3)	A Be. 569. §-a (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A tárgyalásra a XXVII. Fejezet rendelkezései értelemszerűen irányadók.”
245.	§
A Be. 570. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A tárgyalásra a XXVII. Fejezet rendelkezései értelemszerűen irányadók.”
246.	§
A Be. 574. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3)-(5)
bekezdés számozása (4)-(6) bekezdésre módosul:
„(3) Annak közlése végett, hogy az elítélt az összbüntetési ítélet alapjául
szolgáló szabadságvesztés büntetésekből az összbüntetési ítélet meghozatalának
napjáig mennyi időt töltött ki, a bíróság megkeresi a büntetés-végrehajtási intézetet,
és ha a kapott tájékoztatás alapján indokolt, az alapítéletek szerinti
szabadságvesztések végrehajtását felfüggeszti. Az összbüntetési ítéletnek az
összbüntetésbe foglalt szabadságvesztések végrehajtásának felfüggesztéséről szóló
rendelkezése fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.”
247.	§
A Be. 578. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi
rendelkezés az (1) bekezdés jelölést kapja:
„(2) A bíróság utólag határoz a vádlott költségének és a védőjét megillető, az
eljárás során nem előlegezett díj és költség megtérítéséről [339. § (3) bek.], ha erről
az ügydöntő határozat meghozatalakor nem volt lehetősége rendelkezni.”
98
248. §
(1)	A Be. 580. §-a (1) bekezdésének bevezető rendelkezése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„Kártalanítás jár az előzetes letartóztatásért, a házi őrizetért és az ideiglenes
kényszergyógykezelésért, ha”
[I. a nyomozást azért szüntették meg, mert]
(2)	A Be. 580. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés esetén sincs helye kártalanításnak, ha a terhelt]
„c) a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megtévesztésére
törekedett, és ezzel neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény
megalapozott gyanúja reá terelődjék és előzetes letartóztatását, házi őrizetét,
illetőleg ideiglenes kényszergyógykezelését elrendeljék, meghosszabbítsák vagy
fenntartsák,”
(3)	A Be. 580. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés esetén sincs helye kártalanításnak, ha a terhelt]
„d) előzetes letartóztatását azért rendelték el, mert a lakhelyelhagyási tilalom,
a házi őrizet, a távoltartás vagy az óvadék szabályait megszegte,”
249. §
A Be. 582. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„582. § (1) A kártalanítás módjára és mértékére a Polgári Törvénykönyvnek a
szerződésen kívül okozott kárért való felelősségére vonatkozó rendelkezéseit az e
törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A kártalanítás az annak alapjául szolgáló nyomozást megszüntető
határozat kézbesítésével, illetőleg a felmentő ítélet, a eljárást megszüntető végzés,
valamint a rendkívüli jogorvoslat eredményeképpen hozott határozat jogerőre
emelkedésével válik esedékessé.”
99
250. §
A Be. 583. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A terhelt a nyomozást megszüntető határozat, a jogerős felmentő ítélet, a
jogerős megszüntető végzés, a rendkívüli jogorvoslat eredményeképpen hozott
jogerős határozat vele történő közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthet elő
kártalanítási igényt. E határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.”
251.	§
(1)	A Be 585. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A visszatérítést külön jogszabályban meghatározottak szerint kell teljesíteni.”
(2)	A Be. 586. §-a (4) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A kézbesítési megbízott köteles a terheltet haladéktalanul értesíteni a részére
kézbesített iratról.”
(3)	A Be. 586. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha az ügyész vagy a bíróság biztosíték letétbe helyezését engedélyezte,
és a terhelt a Magyar Köztársaság területét elhagyta, az eljárásban a XXV. Fejezet
rendelkezéseit nem lehet alkalmazni.”
252.	§
A Be. 587. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a bíróság a terheltet bűnösnek mondja ki, vagy tárgyalás mellőzésével
büntetést szab ki, a biztosíték a határozat jogerőre emelkedésével az államra száll.”
253.	§
(1)	A Be. 588. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az első fokú bíróság ítélete azon a napon emelkedik jogerőre, amelyen]
„d) a másodfokú bíróság a fellebbezést elutasította, vagy az első fokú bíróság
ítéletét helybenhagyta, feltéve, hogy harmadfokú bírósági eljárásnak nincs helye.”
100
(2) A Be. 588. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A másodfokú bíróság ítélete azon a napon emelkedik jogerőre, amelyen
a)	azt meghozták, feltéve, hogy ellene a törvény a fellebbezést kizárja,
b)	a fellebbezésre jogosultak úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánnak fellebbezni,
illetőleg a fellebbezést visszavonták,
c)	a fellebbezésre nyitva álló határidő fellebbezés bejelentése nélkül telt el,
d)	a harmadfokú bíróság a fellebbezést elutasította, vagy a másodfokú bíróság
ítéletét helybenhagyta.”
(3)	A Be. 588. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (4)-
(6)	bekezdés számozása (5)-(7) bekezdésre módosul:
„(4) A harmadfokú bíróság ítélete azon a napon emelkedik jogerőre, amelyen
azt meghozták.”
254.	§
A Be. 589. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A végzés végrehajthatóságára a 347. § (3) bekezdése irányadó.”
255.	§
A Be. 590. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az ügyész által kiszabott rendbírság, megállapított bűnügyi költség, valamint
a vádemelés elhalasztása során elrendelt pártfogó felügyelet, továbbá az ügyész
által alkalmazott megrovás végrehajtása végett az ügyész intézkedik.”
256.	§
A Be. 591. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tanács elnöke a két évnél nem súlyosabb szabadságvesztés
végrehajtásának megkezdésére az elítélt kérelmére fontos okból, különösen az elítélt
személyi vagy családi körülményeire való tekintettel, legfeljebb három hónapra
halasztást engedélyezhet.”
257.	§
A Be. 595. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
101
„(3) A terhelt később előterjesztett kérelmének elbírálására a különleges
eljárások szabályait (XXIX. Fejezet) kell alkalmazni.”
258.	§
A Be. 600. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„600. § A bírósági titkár is teljesítheti a más bíróságoktól származó
megkereséseket, valamint lefolytathatja - az 557. § (2) bekezdése, az 558. §, az
565. §, az 566. §, az 567. § (2) bekezdése, az 568. §, az 572-577. §, az 579. §, az
586. § és az 587. § szerinti eljárások kivételével - a XXIX. Fejezet II. és III. Címe
szerinti eljárásokat.”
259.	§
A Be. 603. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A 416. § (4) bekezdésének b) pontja és a 421. § (2) bekezdése alapján a
törvényben kizártnak kell tekinteni azt az indítványt, amelyet a korábbi törvény
alapján benyújtott felülvizsgálati indítvány és törvényesség érdekében emelt
jogorvoslat elbírálása során hozott határozat ellen nyújtottak be. A 416. § (1)
bekezdésének f) pontja alapján felülvizsgálati indítványt csak az Alkotmánybíróság e
törvény hatálybalépését követően közzétett határozata alapján lehet előterjeszteni.”
260.	§
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 32. §-ának d)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A büntethetőséget megszünteti]
„d) a tevékeny megbánás,”
261.	§
(1)	A Btk. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a büntetőeljárást felfüggesztik, a felfüggesztés tartama az elévülés
határidejébe nem számít be. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a
büntetőeljárást azért függesztik fel, mert az elkövető ismeretlen helyen tartózkodik
vagy elmebeteg lett.”
(2) A Btk. 35. §-a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
102
„(5) Ha az ügyész a vádemelést elhalasztja (Be. 222. §), ennek tartama az
elévülés határidejébe nem számít be.”
262.	§
A Btk. 36. §-a és alcíme helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„ Tevékeny megbánás
36. § (1) Nem büntethető, aki a személy elleni (XII. fejezet I. és III. cím),
közlekedési (XIII. fejezet) vagy vagyon elleni (XVIII. fejezet), három évi
szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekménnyel okozott kárt
a sértettnek közvetítői eljárás keretében megtérítette vagy a bűncselekmény káros
következményeit egyéb módon jóvátette.
(2)	A büntetés korlátlanul enyhíthető az (1) bekezdésben említett
bűncselekmények esetében, ha az elkövető az öt évi szabadságvesztésnél nem
súlyosabban büntetendő bűncselekménnyel okozott kárt a sértettnek közvetítői
eljárás keretében megtérítette vagy a bűncselekmény káros következményeit egyéb
módon jóvátette.
(3)	Az (1)-(2) bekezdés alkalmazásának nincs helye, ha az elkövető
a)	többszörös vagy különös visszaeső,
b)	a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
c)	bűncselekménye halált okozott,
d)	a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének
próbaideje alatt vagy a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó
szabadságvesztésre ítélése után, a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése
előtt, illetőleg próbára bocsátás vagy vádemelés elhalasztásának tartama alatt
követte el.”
263.	§
A Btk. 71. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„71. § (1) Megrovásban kell részesíteni azt, akinek a cselekménye az
elbíráláskor már nem veszélyes, vagy oly csekély fokban veszélyes a társadalomra,
hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása, vagy más
intézkedés - ide nem értve az elkobzást és a vagyonelkobzást - alkalmazása is
szükségtelen.
(2)	A megrovással a hatóság a rosszallását fejezi ki, és az elkövetőt felhívja,
hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől.”
103
264.	§
A Btk. 77. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az elkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor vagy
kóros elmeállapot miatt nem büntethető, vagy ha az elkövetőt megrovásban
részesítették.”
265.	§
A Btk. 77/C. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vagyonelkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor
vagy kóros elmeállapot miatt nem büntethető, vagy ha az elkövetőt megrovásban
részesítették.”
266.	§
A Btk. 85/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„85/A. § (1) A tárgyalásról lemondás (Be. XXVI. Fejezet) esetén a 85. § (1)-(2)
bekezdéseinek rendelkezései irányadók azzal, hogy a főbüntetést a bűnhalmazatban
lévő bűncselekményekre a 87/C. § alapján kiszabható büntetések közül a
legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni.
(2)	A tárgyalásról lemondás esetén (Be. XXVI. Fejezet), ha a törvény a
bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettőre határozott ideig tartó
szabadságvesztést rendel, a 87/C. § alapján kiszabható legsúlyosabb büntetési tétel
felső határa a felével emelkedik, de az nem érheti el az egyes bűncselekményekre a
87/C. § alapján kiszabható büntetések együttes tartamát.”
267.	§
A Btk. 87/C. §-a bevezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„A tárgyalásról lemondás (Be. XXVI. Fejezet) esetén a szabadságvesztés
mértéke”
[az öt évet meghaladó, de nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel
büntetendő bűncselekmény miatt a három évet [...] nem haladhatja meg.]
268.	§
A Btk. a következő alcímmel és 242/B. §-sal egészül ki:
„Igazságszolgáltatással összefüggő titoksértés
104
242/B. § (1) Aki a büntetőeljárásban hatósági tanúként a tudomására jutott
tényt, adatot vagy körülményt az arra jogosult felmentése nélkül felfedi, vétséget
követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy
pénzbüntetéssel büntetendő.
(2)	Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint
büntetendő, aki a büntetőeljárás során a bíróság zárt tárgyalásán elhangzottakat az
arra jogosult engedélye nélkül felfedi.”
269.	§
A Btk. 300/F. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[A 299/A. § és a 299/B. § alkalmazásában pénzügyi eszköz:]
„c) a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapír a rendszeres, illetve rendkívüli
tájékoztatási kötelezettség megszűnéséig.”
270.	§
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11.
törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 7. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a
jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:
„(2) A szabadságvesztés fokozatának megváltoztatását az elítélt vagy védője
is kezdeményezheti. A kérelmet a büntetés-végrehajtási intézet - értékelő
véleményével és javaslatával - tizenöt napon belül továbbítja a büntetés-végrehajtási
bíróhoz. Ha az egy éven belül ismételten előterjesztett kérelem új körülményre nem
hivatkozik, az értékelő vélemény és a javaslat elkészítését a büntetés-végrehajtási
intézet mellőzheti.”
271.	§
A Bv. tvr. 7/A. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)
bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:
„(2) Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását az elítélt vagy védője is
kezdeményezheti. A kérelmet a büntetés-végrehajtási intézet - értékelő
véleményével és javaslatával - tizenöt napon belül továbbítja a büntetés-végrehajtási
bíróhoz. Ha az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását a törvény kizárja [28/A.
§ (2) bek.], illetőleg, ha az egy éven belül ismételten előterjesztett kérelem új
körülményre nem hivatkozik, az értékelő vélemény és a javaslat elkészítését a
büntetés-végrehajtási intézet mellőzheti.”
105
272.	§
A Bv. tvr. 8. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (4)-(5)
bekezdés számozása (5)-(6) bekezdésre módosul:
„(4) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes
szabadságra [(3) bek.], a feltételes szabadságra bocsátást az elítélt vagy védője is
kezdeményezheti. A kérelmet a büntetés-végrehajtási intézet - értékelő
véleményével és javaslatával - harminc napon belül továbbítja a büntetés-
végrehajtási bíróhoz. Ha az egy éven belül ismételten előterjesztett kérelem új
körülményre nem hivatkozik, az értékelő vélemény és a javaslat elkészítését a
büntetés-végrehajtási intézet mellőzheti.”
273.	§
A Bv. tvr. 81. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„81. § (1) Ha a terhelt a határozat kihirdetésekor jelen van, a megrovást a
bíróság a határozat jogerőre emelkedésének bevárása nélkül, illetőleg az ügyész
szóban foganatosítja, egyéb esetben a megrovás végrehajtása a határozat
kézbesítésével történik.
(2)	Fiatalkorú esetében a megrovás foganatosításáról a fiatalkorú gondozóját
értesíteni kell.”
274.	§
A Bv. tvr. 83. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(4) A betegnek az Intézetbe történő befogadása napjától számított harmadik
hónap folyamán az Intézet főigazgató főorvosa a beteg állapotára vonatkozó
részletes kórrajzkivonatot megküldi a kényszergyógykezelés felülvizsgálatára
illetékes bíróságnak [Be. 566. § (1) bek.]. Ezt az eljárást a kényszergyógykezelés
megszüntetéséig hat havonta meg kell ismételni.
(5)	Ha a kényszergyógykezelést ideiglenes kényszergyógykezelés előzte meg
és annak végrehajtását nem szakították meg, a (4) bekezdés szerinti időtartamot az
ideiglenes kényszergyógykezelés megkezdésétől kell számítani, azonban a
kórrajzkivonatot legkorábban a kényszergyógykezelést elrendelő ítélet jogerőre
emelkedésétől számított három hónap elteltével kell a bíróságnak megküldeni.”
275.	§
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.)
91. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
106
[Szünetel a szülői felügyelet,]
„g) ha a szülővel szemben a bíróság a gyermek sérelmére elkövetett
cselekmény miatt büntetőeljárási kényszerintézkedésként távoltartást rendelt el, a
kényszerintézkedés időtartamáig.”
276.	§
A Csjt. 92. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A szülőnek - kivéve, ha a gyermek sérelmére elkövetett cselekmény miatt
a büntetőeljárásban elrendelhető távoltartás kényszerintézkedés hatálya alatt áll -
joga van gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha szülői felügyeleti joga
szünetel.”
277.	§
A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 7. §-a (2)
bekezdésének d)-f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az ügyész a nyomozás felügyelete során]
„d) nyomozást vagy feljelentés-kiegészítést rendelhet el, annak lefolytatására
a nyomozó hatóságot utasíthatja;
e)	törvényben meghatározott feltételek esetén gondoskodik a feljelentés
elutasításáról vagy a nyomozás megszüntetéséről, illetőleg az ügyet közvetítői
eljárásra utalja, a vádemelést elhalasztja, részben mellőzi vagy az ügyben vádat
emel;
f)	egyes nyomozási cselekmények lefolytatására a nyomozó szerveket
utasíthatja, egyes bűnügyeket a nyomozást folytató szervtől magához vonhat;”
278.	§
(1)	Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 54. §-a (1) bekezdésének
b)	pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Ha a kérelmet nem nyomban a tárgyalás befejeztével szóban, vagy nem a
szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alatt terjesztették elő, 2000 forint illetéket
kell fizetni:]
„b) a pénzbüntetés, a pénzmellékbüntetés, az államot illető bűnügyi költség
vagy rendbírság megfizetésére irányuló halasztás, illetve részletfizetés iránti
kérelem”
[esetében.]
107
(2)	Az Itv. 57. §-ának (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Illetékmentes a büntetőügyekben:]
„e) a terhelt, a védő és a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője részére a
büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 70/B. §-a (2) bekezdésében, (5)
bekezdésének a) pontjában és (6) bekezdésében meghatározott iratokból a másolat
egyszeri kiadása.”
279.	§
(1)	A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 10. §-ának d)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A bírósági végrehajtást (a továbbiakban: végrehajtás) végrehajtható okirat
kiállításával kell elrendelni. A végrehajtható okiratok a következők:]
„d) a bíróság pénzbüntetésről, pénzmellékbüntetésről, pénzbírságról,
rendbírságról, vagyonelkobzásról, valamint bűnügyi költségről és elővezetési
költségről szóló értesítése, továbbá a bírósági gazdasági hivatalnak az ügyészség
által kiszabott rendbírságról, megállapított bűnügyi költségről és elővezetési
költségről szóló értesítése,”
(2)	A Vht. 114. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A végrehajtó az (1) bekezdés szerinti eljárása során tájékoztatja a
zálogjogosultat arról, hogy a zálogjogból fakadó igényét - ha az alapügyben nem
végrehajtást kérő - végrehajtási eljárás során érvényesítheti, és az erre vonatkozó
kérelmét az értesítés kézhezvételét követő nyolc munkanapon belül kell bejelentenie
a végrehajtónál. A végrehajtó a kérelmet haladéktalanul, de legkésőbb annak
kézhezvételét követő munkanapon továbbítja a végrehajtást foganatosító
bíróságnak.”
(3)	A Vht. 138/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„138/A. § A végrehajtó a földhivatal értesítésének kézhezvétele után
haladéktalanul tájékoztatja a zálogjogosultat arról, hogy a zálogjogból fakadó igényét
-	ha az alapügyben nem végrehajtást kérő - végrehajtási eljárás során
érvényesítheti, és az erre vonatkozó kérelmét az értesítés kézhezvételét követő 8
munkanapon belül kell bejelentenie a végrehajtónál. A végrehajtó a kérelmet
haladéktalanul, de legkésőbb annak kézhezvételét követő munkanapon továbbítja a
végrehajtást foganatosító bíróságnak.”
(4) A Vht. 229. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
108
„(2) A végrehajtónak a titoktartási kötelezettség alóli felmentésére a bírósági
dolgozókra vonatkozó szabályok megfelelően irányadók azzal, hogy megyei bírósági
végrehajtó esetében a megyei bíróság elnöke, önálló bírósági végrehajtó esetében
pedig a kamara elnöke jogosult a titoktartás alóli felmentés megadására.”
(5)	A Vht. 229. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A titoktartás szabályai a végrehajtás során közreműködő tanúra,
ügygondnokra és zárgondnokra is irányadóak. Titoktartási kötelezettségük az erre
történő figyelmeztetésükről való tudomásszerzés időpontjával áll be; a
figyelmeztetést a helyszíni eljárásról készült jegyzőkönyvben, illetve a zárgondnok
rendeléséről, ügygondnok kijelöléséről szóló iratban fel kell tüntetni. A titoktartás alóli
felmentés megadására esetükben az eljárt végrehajtó, szolgálatának megszűnése
után a kamara, illetve a megyei bíróság elnöke jogosult; a felmentés nem tagadható
meg, ha azt az ügyben eljárt végrehajtó is megkapta.”
280. §
(1)	A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló
1999.	évi LXXXV. törvény (Bnyt.) 7. §-ának e) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A bűnügyi nyilvántartás tartalmazza annak a személynek (a továbbiakban:
nyilvántartott) az adatait,]
„e) akivel szemben előzetes letartóztatást, lakhelyelhagyási tilalmat, házi
őrizetet, távoltartást vagy ideiglenes kényszergyógykezelést (a továbbiakban együtt:
kényszerintézkedés) rendeltek el;”
(2)	A Bnyt. 10. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A bűntettesek nyilvántartása tartalmazza]
„f) az első-, másod- és harmadfokon, valamint a perújítás, illetőleg a
felülvizsgálat, valamint a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat során eljárt
bíróság megnevezését, határozatának számát és keltét, a határozat jogerőre
emelkedésének napját;”
(3)	A Bnyt. 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„24. § A kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartásából a 17. §-ban és a 18.
§-ban felsoroltak, az útlevélhatóságok, a Belügyminisztérium útlevélügyekben eljáró
szervei, valamint a személyes gondoskodás keretébe tartozó gyermekjóléti
alapellátások, gyermekvédelmi szakellátások, illetve a gyermekvédelmi gondoskodás
keretébe tartozó hatósági intézkedések alkalmazása során a gyermekjóléti szolgálat,
109
a családsegítő szolgálat, a települési önkormányzat jegyzője, illetve a gyámhivatal
jogosult adatigénylésre.”
281.	§
A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 33. §-a (1)
bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A rendőr a további intézkedés megtétele céljából elfogja és az illetékes
hatóság elé állítja azt,]
„d) aki az őrizetbe vétel, az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés vagy
az elzárás végrehajtása során megszökött, vagy a fogva tartás helyéről engedéllyel
eltávozva oda nem tért vissza, a távoltartás szabályait megszegte, illetőleg, aki az
ideiglenes kényszergyógykezelés, az elmeállapotának megfigyelése, a
kényszergyógykezelés vagy a javítóintézeti nevelés alól magát kivonta;”
282.	§
Az Rtv. 69. §-a (1) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A Rendőrség a nyomozás elrendeléséig bírói engedéllyel a 63. § (1)
bekezdésében meghatározott bűnüldözési célból a súlyos bűncselekmények
esetében”
[a) magánlakást titokban átkutathat (titkos kutatás), az észlelteket technikai
eszközzel rögzítheti;...]
283.	§
Az Rtv. a következő 75/A. §-sal egészül ki:
„75/A. § A Rendőrség a 69. § (1) bekezdésében felsorolt különleges
eszközöket a nyomozás elrendelését követően csak a büntetőeljárásról szóló törvény
alapján engedélyezett titkos adatszerzés során alkalmazhatja.”
284.	§
Az Rtv. 84. §-ának e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Rendőrség a törvényben meghatározott bűnüldözési feladatainak ellátása
érdekében kezelheti, illetve az adatkezelésre feljogosított más szervek
nyilvántartásából átveheti]
110
„e) a Rendőrségen fogva tartott, a lakhelyelhagyási tilalom, a házi őrizet alá
helyezett és azon személyek adatait, akikkel szemben távoltartást rendeltek el, és
akiknek óvadék vagy biztosíték letétbe helyezését engedélyezték, a büntethetőség
elévüléséig, vagy elítélés esetén a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli
mentesítésig;”
285.	§
Az Rtv. 89. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A Rendőrség a bűnüldözési feladatainak ellátása érdekében - a személy-,
gépjármű- és tárgykörözési munkája során, illetőleg lakhelyelhagyási tilalom, házi
őrizet, távoltartás elrendelése és óvadék, valamint biztosíték letétbe helyezésének
engedélyezése esetében vagy nemzetközi kötelezettségvállalás alapján - a polgárok
személyi adatának és lakcímének nyilvántartásában, az egyéb igazgatási, valamint a
határforgalom ellenőrzését szolgáló nyilvántartási rendszerekben a cél
megjelölésével jelzések elhelyezését rendelheti el.”
286.	§
A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (Nbtv.) 5. §-
a a következő n) ponttal egészül ki:
[A Nemzetbiztonsági Hivatal]
„n) a bűncselekmény gyanújának megállapításáig információkat gyűjt a Btk.
225. §-ába ütköző hivatali visszaélés, továbbá - a Btk. 257. §-ában foglalt közérdekű
bejelentő üldözése kivételével - a Btk. XV. fejezetének VII. címében felsorolt közélet
tisztasága elleni és a VIII. címében felsorolt nemzetközi közélet tisztasága elleni
bűncselekményekről, amennyiben az az e) pontban meghatározott szervek
(intézmények), létesítmények tekintetében vagy azok tevékenységével
összefüggésben végzett biztonsági védelem során merült fel.”
287.	§
Az Nbtv. 7. §-a a következő n) ponttal egészül ki:
[A Katonai Biztonsági Hivatal]
„n) a bűncselekmény gyanújának megállapításáig információkat gyűjt a Btk.
225.	§-ába ütköző hivatali visszaélés, továbbá - a Btk. 257. §-ában foglalt közérdekű
bejelentő üldözése kivételével - a Btk. XV. fejezetének VII. címében felsorolt közélet
tisztasága elleni és a VIII. címében felsorolt nemzetközi közélet tisztasága elleni
bűncselekményekről, amennyiben az a g) pontban meghatározott szervek
(intézmények), létesítmények tekintetében vagy azok tevékenységével
összefüggésben végzett biztonsági védelem során merült fel.”
111
288.	§
Az Nbtv. 58. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az 5. § b), d), h)-j), n), a 7. § b), d), i)-k), n) pontjaiban meghatározott
nemzetbiztonsági feladatok ellátása során az 56. §-ban felsorolt titkos
információgyűjtést a Fővárosi Bíróság elnöke által e feladatra kijelölt bíró
engedélyezi.”
289.	§
(1)	A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény (a továbbiakban: Utv.) 16.
§-a (1) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 18. §-ban foglalt kivétellel nem utazhat külföldre]
„b) aki a büntetőeljárás keretében előzetes letartóztatásban, őrizetben,
kiadatási őrizetben, kiadatási letartóztatásban, átadási letartóztatásban, ideiglenes
átadási letartóztatásban van, illetőleg ideiglenes kényszergyógykezelés alatt áll;
c)	aki lakhelyelhagyási tilalom vagy házi őrizet hatálya alatt áll;”
(2)	Az Utv. 18. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 16. § (1) bekezdésében meghatározott korlátozás hatálya alatt álló
állampolgár kérelmére - kivéve, ha őrizetben, kiadatási őrizetben, kiadatási
letartóztatásban, átadási letartóztatásban, illetve ideiglenes kiadatási
letartóztatásban van - az útlevélhatóság különös méltánylást érdemlő okból
meghatározott időtartamú külföldre utazást engedélyezhet. Az utazás
engedélyezéséhez a 16. § (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt esetben a
vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság, d) pontja esetében a
büntetés-végrehajtási bíró, az e) pont esetében pedig a 16. § (3) bekezdésében
meghatározott szerv hozzájárulása szükséges.”
(3)	Az Utv. 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„25. § A korlátozás elrendelése céljából a következő szervek értesítik a
központi adatkezelő szervet:
a)	a 16. § (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt esetben a vádirat
benyújtásáig a nyomozó hatóság, illetőleg az ügyész, a vádirat benyújtását követően
a büntetőügyben eljáró bíróság a kényszerintézkedés hatálya alatt álló állampolgár
személyi adatairól és lakcíméről, valamint a kényszerintézkedés elrendeléséről és
megszűnéséről;
b)	a 16. § (1) bekezdésének d) pontja esetében az eljárás jogerős befejezése
után a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt személyi adatairól és lakcíméről, a
112
büntetés kitöltéséről vagy végrehajthatóságának megszűnéséről, a feltételes
szabadságra bocsátásról, illetőleg a kényszergyógykezelés befejezéséről;
c)	a 16. § (1) bekezdés e) pontja szerinti korlátozás kezdeményezésére
jogosult hatóság azoknak az állampolgároknak a személyi adatairól és lakcíméről,
továbbá a köztartozásuk mértékéről, illetőleg a köztartozás megszűnéséről, akiknek
külföldre utazása korlátozását köztartozás meg nem fizetése miatt kezdeményezik.”
290.	§
A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény (a
továbbiakban: Idtv.) 24. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A Hivatal vagy a területi idegenrendészeti hatóság hivatalból ideiglenes
tartózkodásra jogosító igazolással látja el - a befogadott kivételével - azt a
Magyarországon lévő külföldit,]
„b) akivel szemben lakhelyelhagyási tilalmat vagy házi őrizetet rendeltek el,”
(2)	Az Idtv. 63. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„63. § (1) A Magyarországon jogszerűen tartózkodó külföldi kiutazása csak az
ellene indított büntetőeljárás lefolytatása érdekében korlátozható. Nem hagyhatja el
az ország területét az a külföldi, aki
a)	a büntetőeljárás keretében előzetes letartóztatásban, őrizetben, kiadatási
őrizetben, kiadatási letartóztatásban, átadási letartóztatásban, ideiglenes átadási
letartóztatásban van, illetőleg ideiglenes kényszergyógykezelés alatt áll;
b)	lakhelyelhagyási tilalom vagy házi őrizet hatálya alatt áll.
(2)	A területi idegenrendészeti hatóság a külföldi úti okmányának
visszatartásáról határozattal dönt, ha az (1) bekezdés szerinti valamely
kényszerintézkedés elrendeléséről a büntetőeljárást folytató bíróság, ügyészség,
illetőleg nyomozó hatóság értesítette. A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
(3)	Az úti okmányt arra az időtartamra kell visszatartani, ameddig a külföldi az
(1)	bekezdés szerinti valamely kényszerintézkedés hatálya alatt áll.”
(3)	Az Idtv. a következő 83/A. §-sal egészül ki:
„83/A. § (1) A központi idegenrendészeti szerv és az illetékes
idegenrendészeti hatóság az ország területe jogszerűtlen elhagyásának
megakadályozása céljából - a 63. § (1) bekezdése szerinti tilalom fennállásáig -
kezeli a külföldi 78. § (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti adatait, valamint a
visszatartott úti okmány adatait.
(2)	A határőrség határforgalom-ellenőrzést végző szerve a jogosulatlan
külföldre utazás megakadályozása céljából a központi adatkezelő szerv által az (1)
113
bekezdés alapján kezelt adatállományból úti okmány adatokat vehet át. Az adatokat
a külföldre utazási jogosultság ellenőrzését követően az átvevő haladéktalanul törli.”
291.	§
(1) Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivételekkel - 2006. július 1.
napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg
a)	a Be. jelenlegi
-	XVIII. Fejezetének (Jogorvoslat a törvényesség érdekében) számozása XIX.
Fejezetre,
-	XIX. Fejezetének (Jogegységi eljárás) számozása XX. Fejezetre,
-	XX. Fejezetének (A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás) számozása XXI.
Fejezetre,
-	XXI. Fejezetének (A katonai büntetőeljárás) számozása XXII. Fejezetre,
-	XXII. Fejezetének (A magánvádas eljárás) számozása XXIII. Fejezetre,
-	XXIII. Fejezetének (A bíróság elé állítás) számozása XXIV. Fejezetre,
-	XXIV. Fejezetének (Eljárás a távollévő terhelttel szemben) számozása XXV.
Fejezetre,
-	XXV. Fejezetének (Lemondás a tárgyalásról) számozása XXVI. Fejezetre,
-	XXVI. Fejezetének (A tárgyalás mellőzése) számozása XXVII. Fejezetre,
-	XXVII. Fejezetének (Eljárás a mentességet élvező személyek ügyében)
számozása XXVIII. Fejezetre,
-	XXVIII. Fejezetének (Különleges eljárások) számozása XXIX. Fejezetre,
-	XXIX. Fejezetének (A határozatok végrehajtása) számozása XXX. Fejezetre,
-	XXX. Fejezetének (Záró rendelkezések) számozása XXXI. Fejezetre
módosul,
b)	a Be. 16. §-a (1) bekezdése g) pontjának „a pénzhamisítás (Btk. 304. §) és
a bélyeghamisítás (Btk. 307. §)” szövegrésze, 54. § (5) bekezdése, 74. §-a (3)
bekezdésének b) pontja, 83. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata, a 83. §-a (2)
bekezdésében a „ha a titoktartási kötelezettség alól nem kapott felmentést”
szövegrész, a 120. §-a (1) bekezdéséből a „(helyszíni kihallgatás)” szövegrész, a
168. §-a (2) bekezdésének második mondata, 184. §-ának (8) bekezdése, 188. §-a
(1)	bekezdésének c) pontja, (3) bekezdésének c) pontja, 189. §-ának (2) bekezdése,
a 203. § (2) bekezdésének a) pontjából az „annak előadását, hogy a nyomozás
elrendelését megelőzően történt-e, vagy az indítvány előterjesztésekor folyik-e és
milyen titkos információgyűjtés, azt mely szervezet végezte, illetve végzi, és milyen
adatokat szerzett meg,” szövegrész, 241. §-a (1) bekezdésének b) pontja, 242. §-a
(1)	bekezdésének c) pontja, a 262. § (1) bekezdésének utolsó mondata, 312. §-a (5)
bekezdésének utolsó mondata, 343. §-ának (7) bekezdése, 348. §-ának (4)
bekezdése, 374. §-ának (2) bekezdése, a 387. §-t megelőző „I. Cím Az első fokú
bírósági eljárás megismétlése” cím, a 390. §-t megelőző „II. Cím A másodfokú
bírósági eljárás megismétlése” cím, a 391. §-t megelőző „III. Cím Tárgyalás az ügyek
utólagos egyesítésekor” cím, a 392. §-t megelőző „NEGYEDIK RÉSZ XVI. Fejezet A
Perújítás” szerkezeti egységeket jelölő rendelkezés, a 405. §-t megelőző „XVII.
Fejezet A Felülvizsgálat”, valamint a 405. § alcíme, a 413. § alcíme, 425. §-ának
114
alcíme, 453. § (1) bekezdése, 475. §-a (4) bekezdésében az „és a Katonai
Fellebbviteli Ügyészség vezetője” szövegrész, 481. §-a, 492. §-a, 547. §-a (1)
bekezdésének c) pontjából „a végzésben” szövegrész, 548. §-ának (5) bekezdése,
572. §-ának (4) bekezdése,
c)	a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2002.
évi I. törvény 6. §-ának (2)-(3) bekezdése, 13. §-ának (2) bekezdése, 21. §-a, 68. §-
ának (2) bekezdése, 78. §-ának (2) bekezdése, 79. §-a, 86. §-a, 87. §-a, 98. §-ának
(5)	bekezdése, 103. § (1) bekezdése, 112. §-a, 122. §-ának (2) bekezdése, 123. §-a,
124. §-ának (1) bekezdése, 138. §-a, 140. §-a, 150. §-ának (1) bekezdése, 157. §-
ának (1) bekezdése, 159. §-ának (1) bekezdése, 160. §-ának (1) bekezdése, 166. §-
a,	200. §-ának (1) bekezdése, 201. §-a, 206. §-a, 209. §-a, 210. §-a, 211. §-a, 216.
§-ának (1) bekezdése, 219. §-ának (1) bekezdése, 221. §-a, 222. §-a, 223. §-a, 230.
§-a, 241. §-a, 253. §-ának (1) bekezdése, 269. §-ának (2) bekezdése, 273. §-ának
(2)	bekezdése, 275. §-ának (2) bekezdése, 282. §-ának (1) bekezdése, 287. §-ának
(1) bekezdése, 295. §-a, 304. §-ának (1) és (2) bekezdése, 308. §-ának (2)
bekezdéséből a „179. §-ának (4) bekezdése”, „194. §-ának (2) bekezdése”, „373. §-
ának II. e) pontja”, „513. §-a és alcíme”, „514. §-ának (4) bekezdése” szövegrész, az
ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek illetékességi területének
megállapításáról szóló 2002. évi XXII. törvény 2. §-ának (3) bekezdése, a büntető
jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2003.
évi II. törvény 1. §-a, 30. §-ának (2) bekezdése, 35. §-ának (2) bekezdése, 41. §-
ának (2) bekezdése, 42. §-a, 43. §-ának (1) bekezdése, 44. §-a, 45. §-a, 47. §-a, 48.
§-ának (1) bekezdése, 53. §-ának (2) bekezdése, 54. §-a, 55. §-a, 59. §-a, 64. §-
ának (2) bekezdése, 88. §-a (2) bekezdésének e) pontja, a bírósági végrehajtásról
szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapacsolódó jogszabályok módosításáról szóló
2000.	évi CXXXVI. törvény 5. §-a, 53. §-ának a Vht. 114. §-a (2) bekezdését
módosító szövegrésze, 70. §-ának a Vht. 138/A. §-át módosító szövegrésze, az
Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról,
valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról
szóló 1999. évi CX. törvény 171. §-ának (3) bekezdése, a jogi segítségnyújtásról
szóló 2003. évi LXXX. törvény 82. §-ának (3) és (4) bekezdése, a büntető
jogszabályok módosításáról szóló 2004. évi CXXXI. törvény 23. §-a,
d)	a Btk. 22. §-ának e) pontja, 28. §-a, 32. §-ának d) pontja, 36. §-a és alcíme,
valamint 332. §-a,
e)	az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló
2003. évi CXXX. törvény 15. §-ának (3) bekezdéséből az „nem mellőzhető, illetve”
szövegrész,
f)	a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 16. §-a (1) bekezdésének f)
pontja
a hatályát veszti.
(2)	E törvénynek
a)	a Be. 358. §-a új (2) bekezdését beiktató 148. §-ának (3) bekezdése,
valamint a Be. 360. §-át megállapító 150. §-a a törvény kihirdetését követő
harmincadik napon, továbbá
b)	a Btk. 300/F. §-át módosító 269. §-a,
115
c)	a Bv. tvr.-t módosító 270-274. §-a,
d)	az Itv.-t módosító 278. §-a,
e)	a Vht.-t módosító 279. §-a
2006. január 1. napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg a Bv. tvr. 6. §-a (4)
bekezdésének második mondata a hatályát veszti.
(3)	Az e törvény
-	12. §-ának (2) bekezdésével megállapított, a Be. 28. §-a (7) bekezdésének
első mondata,
-	45. §-ának (1) bekezdésével megállapított, a Be. 114/A. §-a (1)
bekezdésének első mondata,
-	85. §-ának (4) bekezdésével beiktatott, a Be. 190. §-ának új (3)
bekezdésében a „vagy az ügy közvetítői eljárásra utalásának” szövegrész,
-	98. §-ával módosított, a Be. 216. §-a,
-	101. §-ával beiktatott, a Be. 221/A. §-a és alcíme,
-	102. §-ával megállapított, a Be. 224. §-ának alcíme, valamint a 224. § új (4)
bekezdése,
-	103. §-ának (1) bekezdésével megállapított, a Be. 226. §-ának (2)
bekezdésében a „továbbá, ha a gyanúsított a közvetítői eljárásban vállalt
kötelezettségeinek eleget tett” szövegrész,
-	117. §-ának (2) bekezdésével beiktatott, a Be. 263. §-ának új (4) bekezdése,
-	118. §-ának (1) bekezdésével megállapított, a Be. 266. §-a (3)
bekezdésének c) pontja,
-	123. §-ával megállapított, a Be. 272. §-a (2) bekezdésének b) pontja,
-	129. §-ával megállapított, a Be. 287. §-a (1) bekezdésében az „a közvetítői
eljárás eredményes befejezése érdekében,” szövegrész,
-	219. §-ával megállapított, a Be. 459. §-ának alcíme, valamint (2)-(4)
bekezdése,
-	226. §-ával megállapított, a Be. 485/C. §-ának alcíme és (3) bekezdése,
-	260. §-ával megállapított, a Btk. 32. §-ának d) pontja,
-	262. §-ával megállapított, a Btk. 36. §-a és alcíme,
-	277. §-ával megállapított, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972.
évi V. törvény 7. §-a (2) bekezdésének e) pontjában az „illetőleg az ügyet közvetítői
eljárásra utalja,” szövegrész
2006. szeptember 1. napján lép hatályba.
(4)	Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Btk.-nak és a Be.-nek
a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben
közzétegye.
116
INDOKOLÁS
a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény
módosításáról rendelkező törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I.
A bírósági jogorvoslati rendszer módosítása
1.	A büntetőeljárási jog újraalkotása - bár az formálisan 1998. évi XIX.
törvénnyel megtörtént - mégsem köthető egyetlen törvényhez. A rendszerváltás
idején megkezdett előkészítés alapján a 2002/1994. (II. 14.) Korm. határozat
rendelkezett az új törvény szabályozási elveiről, és az 1997. őszén elkészült
törvénykönyv tervezete - bár fő vonalaiban megfelelt a kormányhatározatban foglalt
elveknek - több jelentős kérdésben eltért a koncepciótól. Az 1998. évi XIX.
törvényként elfogadott büntetőeljárási törvény (Be.) az eredeti formájában soha nem
lépett hatályba: a kriminálpolitika és az igazságszolgáltatási szervezetre vonatkozó
elképzelések többszöri változása miatt - sajnálatos - jogtörténeti és jogpolitikai
kuriózumként tartható számon, hogy a Magyar Köztársaság jogrendszerének
második legnagyobb terjedelmű törvénykönyve az eredetileg megállapított
hatálybalépési időpontjához képest három és fél év múlva lépett hatályba, és így
még a hatálybalépése előtt több novelláris módosításon esett át. A Be. 2002. évi I.
törvénnyel, illetve 2003. évi II. törvénnyel történt módosítása a törvény eredeti
szabályozási elveit oly mértékben változtatta meg, hogy a 2003. július 1-jén hatályba
lépett kódex csak nyomaiban emlékeztet arra az elképzelt büntetőeljárásra,
amelynek koncepcióját az 1994-ben elfogadott kormányhatározat lefektette.
Az 1998-ban elfogadott Be. - az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek
székhelyének megállapításáról rendelkező 2002. évi XXII. törvény rendelkezése
alapján - 2003. július 1. napján, úgy lépett hatályba, hogy a kódex rendelkezéseinek
több, mint a felét a már említett két novella (a 2002:I. tv. és a 2003:II. tv.) átírta. Ez
már önmagában is azt veszélyt rejtette, hogy a Be. rendelkezései - a jogszabály-
előkészítés legnagyobb igyekezete mellett is - jogalkalmazási problémákkal terheltek.
A törvény hatálybalépése óta eltelt két év sem múlt el anélkül, hogy ne vált
volna szükségessé a Be. több, kisebb terjedelmű módosítása. 2003. februárja óta a
Be.-t kilenc törvény (2003:XIV., 2003:XXX., 2003:LXXX., 2003:CXXX., 2004:LVII,
2004:CXXIXI., 2004:XCCCII., 2005:XLVII., 2005:XCI.) és több alkotmánybírósági
határozat módosította (20/2005. (V. 26.) AB hat.), illetve írt elő jogalkotási
kötelezettséget (17/2005. (IV. 28.) aB hat.).
Több olyan országgyűlési és kormányhatározat is van, amely a Be.
módosítását írja elő: ezek közül kiemelt helyet foglal el a 1191/2002. (XI. 7.) Korm.
határozat, amely a kódex jogorvoslati rendszerének felülvizsgálatára vonatkozó
feladatot határoz meg, a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája céljainak
végrehajtásából származó 2005-ben és 2006-ban megvalósítandó feladatokról szóló
1036/2005. (IV. 21.) Korm. határozat III/A. 3. pontja, amely szerint meg kell teremteni
117
a helyreállító igazságszolgáltatási eszközök és a mediáció alkalmazásának törvényi
feltételeit, továbbá a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére
irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003. (IV. 16.) OGY határozat,
amely konkrét jogalkotási feladatok elvégzésére kérte fel a Kormányt, illetve a
társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló 115/2003. (X. 28.) OGY
határozat, melynek szintén egyik prioritása a családon belüli erőszak megelőzése.
Mindemellett a Be. hatályba lépése óta eltelt két év a felszínre hozta azokat a
jogalkotási hiányosságokat, illetve a gyakorlati igényeket, amelyek a törvény
többségében technikai jellegű, néhány helyen koncepcionális módosítását igénylik.
2.	Az előzőekben bemutatott okok miatt a Javaslat a Be. mintegy 260
szakaszának módosítását tartalmazza.
A jogorvoslati rendszer reformja, a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői
eljárás bevezetése, de elsősorban a gyakorlatban felmerült problémák orvoslása a
novelláris módosítás mellett szól. A Javaslat rendelkezései - a bírósági jogorvoslati
rendszer reformját leszámítva - napi szükségletek megoldását célozzák, illetve uniós,
alkotmánybírósági, valamint az Országgyűlés és a Kormány határozataiból adódó
feladatok végrehajtását célozzák.
A Javaslat nem csak a Be. módosítását célozza, hanem ezen kívül a Büntető
Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, a büntetések és az intézkedések
végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet, valamint ehhez
kapcsolódóan több más, nem büntetőjogi tárgyú törvény módosítását is. Ezek között
van olyan, amely a Be. módosításával szükségszerűen összefügg, de van olyan is,
amely a Be. módosításától függetlenül is feltétlenül szükséges.
3.	A büntetőeljárási törvény újraalkotásának 1994-ben elfogadott koncepciója
szerint a jogorvoslati rendszert akár a három-, akár a négyszintű bírósági szervezet
keretében úgy kell kialakítani, hogy biztosítani lehessen a kétfokú rendes jogorvoslat
igénybevételének lehetőségét. A törvény eredeti szövege - bár időközben a szakmai
közvélemény erősen megosztottá vált a koncepció ezen elemének szükségességét
illetően - arra építve, hogy az 1997. nyarán elfogadott Alkotmány-módosítás és a
bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény, valamint az ítélőtáblák
székhelyének és illetékességi területének megállapításáról rendelkező törvény
biztosítja a négyszintű bírósági és ügyészségi fórumrendszert - bevezette a kétfokú
rendes jogorvoslati rendszert.
A törvény eredeti rendelkezései általános szabállyá tették volna a fellebbezési
eljárásban az 1973. évi I. törvény szerinti, csak bizonyos ügycsoportokban
érvényesülő szabályt, hogy a másodfokú bíróság bizonyítást vehet fel, ha a tényállás
nincs felderítve vagy hiányos, és szélesebb körben adott volna módot az első fokon
megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására. Ez azt jelentette volna,
hogy csökkenhet azoknak az eseteknek a száma, amikor a másodfokú bíróság
megalapozatlanság okából helyezi hatályon kívül az első fokú bíróság ítéletét. Ezzel
pedig, áttételesen ugyan, de hozzájárult volna a bonyolult megítélésű, vitás ténybeli
és jogi ügyek a mainál gyorsabb elintézéséhez, mivel a másodfokú bíróság maga
orvosolhatta volna azokat az első fokú eljárásban a bizonyítási eljárás során
118
elkövetett hibákat, amelyek miatt a jelenlegi törvény szerint a másodfokú bíróságnak
új első fokú eljárás lefolytatását kell elrendelnie.
Végül a kétfokú rendes jogorvoslat - a jogbiztonság alkotmányos
alapértékének megfelelően - csökkentette volna a jogi kérdésre alapított rendkívüli
jogorvoslat lehetőségét. A törvény szövege azonban e kérdésben eltért az eredeti
koncepciótól, és a kívánatosnál szélesebb körben engedte volna meg a rendkívüli
jogorvoslati lehetőség igénybe vételét.
A törvény eredeti rendelkezése ugyanakkor - nem teljesen egyértelmű
megfogalmazással - vitathatóvá tette, hogy a másodfokú bíróság határozata ellen
mikor van helye második rendes jogorvoslatnak. A harmadfokú bírósági eljárás pedig
alapvetően kasszációs jellegű lett volna, és a harmadfokú bíróság az anyagi jogi
kérdésekben is korlátozott reformatórius jogot gyakorolhatott volna.
A Be. 2002. évi I. törvénnyel történt módosítása ahelyett, hogy a törvény
eredeti szövegében vitathatatlanul meglévő hibákat az eredeti elvek mentén
kijavította volna, az időközben leállított igazságszolgáltatási szervezeti reformra
tekintettel, arra hivatkozva, hogy a tervezett öt helyett csupán egy ítélőtábla létesül,
nem a harmadfokú rendes bírósági eljárás szabályait, és ezzel párhuzamosan a
rendkívüli jogorvoslati eljárás szabályait javította ki, hanem kiiktatta a kétfokú rendes
jogorvoslatot a törvényből, és a korábbi 1973. évi I. törvényhez képest sokkal
szélesebbre nyitotta a rendkívüli jogorvoslati lehetőséget. A Be. novellája ezzel
konzerválta az 1973. évi I. törvény szerinti helyzetet, mivel az egyfokú jogorvoslati
rendszer fenntartása miatt a helyi és a megyei bíróságok közötti ésszerűbb
munkamegosztást sem tette lehetővé. A Be. novella a Legfelsőbb Bíróságot csak elvi
kérdésekkel foglalkozó felülvizsgálati és jogegységi funkciókat ellátó bírói fórummá
alakította át, tehát a Legfelsőbb Bíróságra rendes jogorvoslat keretében ügyek nem
érkeznek.
4.	Szakmailag fontos elvi, és egyben gyakorlati kérdés, hogy egy ország
legmagasabb bírói fóruma korlátozott hatáskörű rendes jogorvoslati fórumként is
eljárjon-e, avagy csak az alsóbb bíróságok jogalkalmazásának egységességét
biztosító fórummá alakuljon át.
A jelenleg már működő négyszintű bírósági szervezet esetén is komoly
szakmai érvek szólnak amellett, hogy a Legfelsőbb Bíróság - amely az Alkotmány
szerint köteles biztosítani az alsóbíróságok egységes ítélkezését - foglalkozzon
érdemben felülbírálható, jogerőre még nem emelkedett ügyekkel. Nehezen
képzelhető el az ítélkezés egységességének biztosítása akkor, ha a legfőbb bírói
fórum csak a korlátozott revízió elve alapján kialakított rendkívüli jogorvoslatokat bírál
el, illetve csak jogegységi határozatokat hoz. Ez a bázis feltehetően kevés ahhoz,
hogy a Legfelsőbb Bíróság betöltse az Alkotmányban nevesített feladatát.
Vitatható, hogy az ítélőtáblák felállítása mellett az egyfokú jogorvoslati
rendszer fenntartása képessé teszi-e a Legfelsőbb Bíróságot a jogegységi
funkciójának érdemi gyakorlására. A négyszintű fórumrendszerben, de egyfokú
jogorvoslat mellett a helyi bíróságok által elbírált ügyek rendes jogorvoslat folytán
csak a megyei bíróságokra juthatnak el, a megyei bíróságok által első fokon elbírált
ügyek pedig az ítélőtáblákra. Ebből következik, hogy a helyi bíróságok által elbírált
119
ügyek (és a büntetőügyek döntő többségét ezek teszik ki) az ítélőtáblára már nem
juthatnak fel, és a megyei bíróságok által első fokon elbírált ügyekkel másodfokon
már nem a Legfelsőbb Bíróság, hanem az ítélőtáblák foglalkoznak, így a
büntetőügyek döntő többségénél az ítélőtáblák egy-egy régióra kiterjedő
joggyakorlat-egységesítési hatása nem érvényesül. A Legfelsőbb Bíróság pedig a
jogegységi funkcióját úgy látja el, hogy a helyi bíróságon indult tömegügyek, de még
a megyei bíróságon indult kiemelt ügyek sem jutnak el a Legfelsőbb Bíróságra, csak
rendkívüli perorvoslat esetén.
Ugyanakkor kifejezetten sem európai uniós elvárások, sem alapvető emberi
jogi megfontolások nem teszik kötelezővé a kétfokú rendes jogorvoslati rendszert.
Az Európai Emberi Jogi Egyezmény Strasbourgban, 1984. november 22-én
kelt Hetedik Kiegészítő Jegyzőkönyvének 2. Cikke szerint: "1. Annak, akit bíróság
bűncselekmény miatt elítélt, joga van arra, hogy a bűnössége megállapítását,
illetőleg a büntetés kiszabását tartalmazó ítéletet felsőbb bírósággal felülbíráltassa. E
jog gyakorlását, ideértve azokat az okokat is, melyekre alapítva a jogok
gyakorolhatók, jogszabályban kell szabályozni. 2. E jogot korlátozni lehet a
jogszabályok által meghatározott kisebb jelentőségű bűncselekmények esetében,
vagy abban az esetben, amikor a szóban forgó személy ügyét első fokon a legfelső
bírói fórum tárgyalta, vagy amikor a felmentő ítélet ellen benyújtott jogorvoslat folytán
hoztak bűnösség megállapítását tartalmazó ítéletet."
5.	A Javaslat előkészítési munkálatai 2004. elején kezdődtek. Az egyeztetésre
bocsátott tervezetre érkezett észrevételek, javaslatok alapján a tervezet nagy része
teljes egészében át lett dolgozva. A Javaslat nem állítja vissza a Be. eredeti
szabályait a harmadfokú eljárás tekintetében, a realitásokkal számolva a kétfokú
rendes jogorvoslatot büntető ügyekben azokra az esetekre szorítja, amikor a
legfontosabb büntetőjogi főkérdés - tehát a bűnösség - kérdésében az első és a
másodfokú bíróság eltérő tartalmú döntést hozott.
A hatályos Be. másodfokú bírósági eljárásra vonatkozó szabályainak vázlatos
ismertetésével érdemes rávilágítani, hogy voltaképpen miért indokolt bevezetni a
büntetőügyekben a harmadfokú eljárás lehetőségét.
A törvény jogorvoslati rendszere a rendes egyfokú jogorvoslatra, a
fellebbezésre épül. A másodfokú bíróság a teljes revízió elve alapján - amely alól
bizonyos kivételek vannak - az első fokú bíróság ítéletének minden rendelkezését és
az azt megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében felülvizsgálja.
A teljes revízió körében a másodfokú bíróság először azt vizsgálja, hogy az
első fokú bíróságnak egyáltalán jogilag lehetősége volt-e érdemi határozatának
meghozatalára. Ha megállapítása nemleges, az ítélet hatályon kívül helyezése
mellett az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja.
Ha az első fokú bíróság nem követett el ún. feltétlen eljárási szabálysértést,
akkor ezt követően kerül sor az ítélet megalapozottságának vizsgálatára, amely után
eldönthető, hogy alapítható-e a másodfokú határozat az első fokú bíróság
határozatára, vagy az olyan ténybeli hiányosságokban szenved, amelyet orvosolni
szükséges. Az orvoslásnak két módja van: a másodfokú bíróság az iratok alapján,
120
helyes ténybeli következtetés útján vagy a fellebbezési tárgyaláson felvett kisebb
bizonyítás alapján maga helyesbíti a határozatot, vagy ha ez nem lehetséges, akkor
az eljárás újból történő lefolytatására (teljesebb bizonyítás felvételére) az ügy
visszakerül az első fokú bírósághoz. Ekkor az első fokú bizonyítási eljárást -
bizonyos korlátok között - teljes terjedelmében elölről kell kezdeni.
Ha az első fokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, vagy a
kisebb hiányosság pótlására a másodfokú bíróságnak lehetősége volt, akkor ez a
tényállás alapul szolgál a másodfokú bíróság érdemi jogi eljárására, amelyben
először vizsgálja, hogy a vádlott bűnösségének megállapítása (vagy felmentése,
illetve az eljárás megszüntetése) törvényes volt-e. A másodfokú bírósági eljárás e
szakaszában kell vizsgálni, hogy a megállapított történeti tényállás egyáltalában
alapot ad-e valamely Btk. szerinti bűncselekmény megállapítására, nincs-e olyan ok,
amely a büntetőjogi felelősségre vonást kizárja, vagy a cselekmény jogi megítélést
bármely más módon befolyásolja.
Ha a bűnösség megállapítása (vagy a felmentés, illetve az eljárás
megszüntetése) törvényes, akkor következik a cselekmény jogi minősítésének
felülvizsgálata. Ekkor vizsgálja a másodfokú bíróság, hogy a megállapított tényállás
ténylegesen a Különös Rész azon szakasza alá vonható-e, amelynek elkövetésében
a vádlott bűnössége ki lett mondva.
Ezt követően a másodfokú bíróság leginkább képlékeny tevékenysége, a
büntetés (jogkövetkezmény) kiszabásának felülvizsgálata.
A másodfokú bíróság reformatórius jogköre (vagyis az a jogosítványa, hogy az
első fokú bíróság határozatát megváltoztassa) tehát attól függ, milyen természetű
hiba az, amelyben az első fokú bírósági határozat szenved. Ténybeli
(megalapozottság-béli) hibák esetén a másodfokú bíróságnak az általános szabályok
szerint - bár széles revíziós joga van - reformatórius joga szűk. Ugyanez mondható el
a különböző eljárási szabálytalanságok esetén is, tehát a másodfokú bíróság jogköre
itt is inkább kasszációs jellegű. Az anyagi jogi jogszabálysértések esetén azonban a
másodfokú bíróságnak szinte teljes reformációs joga van, természetesen csak az
első fokú bíróság által megállapított tényállás alapján, és a súlyosítási tilalom korlátai
között.
A hatályos Be. alapján - és ebben az új törvény az 1973. évi I. törvényhez
képest nem hozott újdonságot - a másodfokú bíróság mind bizonyítás alapján, mind
az iratok alapján, mind pedig helyes ténybeli következtetés útján helyesbítheti
(kiegészítheti) az első fokú bíróság ítéletének tényállását, sőt, ha ez alapján a vádlott
felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye, az első fokú ítéleti
tényállástól teljesen eltérő tényállást is megállapíthat (Be. 352. §). A helyesbített
(kiegészített) tényállás megállapítása esetén, de ettől függetlenül, abban az esetben
is, ha az első fokú bíróság jogszabályt helytelenül alkalmazott (Be. 372. §), a
másodfokú bíróság megváltoztathatja az első fokú bíróság ítéletét, ennek keretében -
nyilvánvalóan a súlyosítási tilalom (Be. 354. §) keretei között - az első fokon
felmentett vádlott bűnösségét megállapíthatja, vagy fordítva, az első fokon elítélt
vádlottat felmentheti, vagy vele szemben az eljárást megszüntetheti.
121
Ezzel a rendszerrel eljárás-dogmatikai szempontból különösebb kivetnivaló
nincs, bár nyilvánvaló, hogy kisebb-nagyobb javítások minden jogorvoslati
rendszeren eszközölhetők. Ami a harmadfokú bírósági eljárás bevezetésének elvi
alapját adja, az az a tény, hogy a Be. alapján a másodfokú bíróság - akár a tényállás
kisebb-nagyobb korrekciójával, akár anélkül - eltérően foglalhat állást a vádlott
büntetőjogi felelősségének kérdésében, mint az az első fokú bíróság, amely a
tényállást - általában - döntően megállapította.
A másodfokú bíróság a bűnösség kérdésében az eltérő döntést, ha a vádlott
felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének lehet helye, hivatalból, ha az a
bűnösségének megállapítására irányul, csak erre irányuló súlyosítási ügyészi
fellebbezés alapján hozhatja meg.
6.	Nem állítható, hogy a hatályos rendszer fő vonalai alkotmányellenesek
lennének, mint ahogy az sem, miszerint a szabályozás nem felel meg az 1993. évi
XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről
szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményben foglaltaknak, vagy az
Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatának, de az Alkotmánybíróság már a
kilencvenes évek elején felhívta a figyelmet arra, hogy "a törvényességi óvás
megszűnése különösen sürgetővé teszi, hogy a törvényhozó kiküszöbölje a jelenlegi
egyfokú jogorvoslati rendszer és a másodfokú eljárás szabályaiból adódó olyan
helyzeteket, amelyek - elsősorban a büntetőeljárásban - a fellebbezéssel nem teszik
megoldhatóvá bizonyos törvénysértések orvoslását" (9/1992. (I. 30.) AB hat.). Az
Alkotmánybíróság hivatkozott az 1976. évi 8. tvr-rel kihirdetett Polgári és Politikai
Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 2. cikk 3. pontjára, amely szerint az
egyezményben részes minden állam kötelezi magát arra, hogy fejlessze a bírói
jogorvoslat lehetőségeit. Az Alkotmánybíróság arra is felhívta a figyelmet, hogy "az
eljárásjog újrakodifkálása, ezen belül a jelenleginél megfelelőbb jogorvoslati rendszer
kialakítása jogalkotást igényel", és rámutatott arra is, hogy "a törvénysértő vagy
megalapozatlan határozatok orvoslását a fellebbviteli és a perújítási rendszeren belül
is meg lehet oldani", vagyis nem feltétlenül szükséges rendkívüli jogorvoslati
intézményt létrehozni olyan célra, amelyet rendes perorvoslati intézménnyel is
megfelelően szabályozni lehet. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy "az
Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a jogorvoslathoz való jog követelményét az
egyfokú fellebbezési rendszer is kielégíti, de a törvényhozó ezen túlmenő jogorvoslati
lehetőséget is adhat".
Az Alkotmánybíróság határozatának e megállapításai azért rendkívül fontosak,
mert a határozat meghozatala óta - a felülvizsgálati eljárás bevezetésén kívül - amely
nem a fellebbviteli rendszer része, hiszen rendkívüli jogorvoslat - a rendes
fellebbviteli rendszerben törvényhozási úton lényegi változás annak ellenére nem
történt, hogy időközben új eljárási törvény lépett hatályba. A jelenlegi jogi helyzetben
is igaz az Alkotmánybíróság azon megállapítása, hogy a jelenleginél megfelelőbb
jogorvoslati rendszer kialakítása szükséges, mert a jelenlegi egyfokú jogorvoslati
rendszer és a másodfokú eljárás szabályai szerint előállhatnak olyan helyzetek,
amelyek a fellebbezéssel nem teszik megoldhatóvá bizonyos törvénysértések
orvoslását.
7.	Mindezen előzmények előrebocsátását követően a Javaslat megoldása a
büntető perorvoslati rendszer reformját illetően egyfajta, a "legszükségesebb
122
minimum" elvet követi. A másodfokú bírósági eljárás nagyobb reformjára jelenleg
nincs mód, tehát teljes revízió elvén alapuló jelenlegi eljáráson a Javaslat nem
változtat, mint ahogyan nincs lehetőség arra sem, hogy a másodfokú bíróság döntési
kompetenciáját a jelenlegi törvényi rendelkezésektől eltérően határozza meg a
Javaslat. Nem kerül sor a fellebbezés terjedelmén és irányultságán alapuló, a
másodfokú felülbírálat terjedelmét korlátozó rendelkezések bevezetésére. Ez
egyrészt azt jelenti, hogy - azonos fellebbezési aránnyal számolva - a másodfokú
bíróságok munkájának egyszerűsítése nem történhet meg, viszont a Javaslat nem is
szakít azzal a magyar büntetőeljárásban már évtizedek óta meghonosodott elvvel,
miszerint a törvényesség elvén alapuló teljes revízió érvényesül a fellebbezési
eljárásban.
A Javaslat ennek ellenére jelentősen módosítja a másodfokú bírósági eljárás
egyes részletszabályait, így többek között
-	lehetővé teszi, hogy ha a fellebbezés kizárólag az első fokú ítéletnek az
elkobzásra, a vagyonelkobzásra, vagy a pártfogó felügyelet elrendelésére vonatkozó
rendelkezése ellen irányul, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak ezt a részét bírálja
felül,
-	lehetővé teszi, hogy a másodfokú bíróság ne csak bizonyítás, hanem az
iratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján is az első fokú bíróság által
megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg, ha a vádlott felmentésének
(részbeni felmentésének) vagy az eljárás megszüntetésének (részbeni
megszüntetésének) van helye,
-	oly módon szövegezi át a másodfokú bizonyítás elrendelésének előfeltételeit,
hogy abból egyértelműen kiderül: önmagában azért, mert a fellebbezésben új tényt
állítottak, bizonyítást nem kell lefolytatni másodfokon, csak akkor, ha ez az első fokú
ítélet tényállásának megalapozatlanságát vagy az első fokú eljárásban elkövetett
eljárási szabálysértés kijavítását célozza, de olyan tényre nézve, amely a bűnösség
megállapítását, a felmentést, az eljárás megszüntetését, a bűncselekmény
minősítését, a büntetés kiszabását, illetve az intézkedés alkalmazását nem
befolyásolta, a bizonyítás felvételét mellőzni rendeli,
-	kiegészíti azon esetek körét, amikor a másodfokú bíróság az első fokú
bíróság ítéletét minden további nélkül köteles hatályon kívül helyezni: ilyen új okként
állapítja meg, amikor a tárgyalásról a nyilvánosságot törvényes ok nélkül kizárták,
vagy ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a
cselekmény jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés
alkalmazása tekintetében az első fokú bíróság az indokolási kötelezettségének nem
tett eleget, illetve ha e kérdésekben az első fokú ítélet indokolása a rendelkező
résszel ellentétes.
8.	A Javaslat előkészítésekor már számolni kellett azzal, hogy az
Alkotmánybíróság a másodfokú bírósági eljárás formáira vonatkozó rendelkezéseket
részben alkotmányellenesnek fogja találni. A 20/2005. (V. 26.) AB határozat ezért
tulajdonképpen a várakozásoknak megfelelő jogi helyzetet teremtett. Lényegében
arról van szó, hogy a Be.-ben a másodfokú bíróság eljárásának formái közül csak a
tárgyalás és a nyilvános ülés tartására vonatkozó rendelkezések egyértelműek, míg
a tanácsülés (az a forma, ahol csak a bíróság tagjai vesznek részt, rajtuk kívül senki)
szabályozásában a Be. elnagyolt volt, az ügy érdemi elbírálását is lehetővé tette úgy,
hogy arról a fellebbezők (érdekeltek) nem értesültek, illetve álláspontjuk kifejtésére
123
korlátozott lehetőségük volt. Az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően ezért a
Javaslat újrafogalmazza a tanácsülésre vonatkozó, megsemmisített rendelkezéseket,
zárt taxációt adva azon kérdésekről, amelyek meghozatala tanácsülésen lehetséges.
Még ezekben az esetekben is előírja azonban, hogy a tanácsülés kitűzéséről a
fellebbezőket érdesíteni kell, és lehetővé kell tenni számukra, hogy észrevételeiket
megtegyék.
9.	A Javaslat kizárólag abban az esetben teszi lehetővé a harmadfokú
bírósági eljárást, ha az eljárt két bírói fórum a terhelt bűnösségét ítélte meg eltérően.
Ennek indokairól már részben szó volt, ehelyütt annyival indokolt kiegészíteni a
javasolt megoldás bemutatását, hogy egyrészt a tételesen meghatározott (ún.
abszolút) eljárási szabálysértések miatt a Javaslat továbbra is biztosítja a
felülvizsgálat, mint rendkívüli jogorvoslat lehetőségét, másrészt pedig indokolt
kiemelni azt is, hogy bár a cselekmény törvénysértő minősítése vagy a törvénysértő
joghátrány miatt harmadfokú eljárásnak önállóan nincs helye, a harmadfokú bírósági
eljárás Javaslat szerinti szabályai szerint a harmadfokú bíróság ezeket a
törvénysértéseket is orvosolhatja, ha már foglalkozik az üggyel.
A másodfokú bíróságnak a tény- és jogkérdésekre egyaránt kiterjedő
reformatórius jogkörével szemben a harmadfokú bíróság túlnyomóan csak
jogkérdésekben bírálná felül a másodfokú bíróság ügydöntő határozatát. A
harmadfokú eljárás mind a terhelt terhére, mind a terhelt javára használható
perorvoslat, amelynek elbírálására alapvetően a másodfokú bíróság nyilvános
ülésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, és nyilvánvalóan itt is érvényesül a
súlyosítási tilalom.
A harmadfokú eljárásban - klasszikusan - bizonyításnak helye nincs, hiszen
akkor a jogvitának soha nem lenne vége. A harmadfokú eljárásban ezért a
megalapozatlanságot nem lehet sérelmezni, az első fokú és a másodfokú eljárás
eredményeként megállapított tényállás az irányadó. A harmadfokú bíróság azonban
hatályon kívül helyezheti akár az első-, akár a másodfokú bíróság ítéletét, és új
eljárást rendelhet el, ha az ítéletet a megalapozatlansága miatt nem lehet felülbírálni.
Egy dolog ugyanis, hogy a harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye
bizonyításnak, vagyis a harmadfokú bíróság nem tény-, hanem jogbíróság, az
azonban nyilvánvalóan nem várható el, és a jogállamisággal, de a józan ésszel is
ellentétes lenne, ha a harmadfokú bíróságot arra kényszerítené a törvény, hogy a
tudottan rossz tényállás alapján ítélkezzék.
Harmadfokú eljárásnak a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével történt
bűnösség-megállapítás, kényszergyógykezelés-elrendelés, felmentés, illetve eljárás-
megszüntetés miatt van helye. A kényszergyógykezelés felvételét ebbe a listába az
indokolja, hogy bár ez a büntetőjogi intézkedés is csak a vádlott felmentése esetén
alkalmazható, de egyrészt a szankció jellege (a kóros elmeállapotú személy
gyakorlatilag határozatlan tartamú, zárt intézetben történő elhelyezéséről van szó
közbiztonsági okok miatt), másrészt az a körülmény, az intézkedést úgy is el lehet
rendelni, ha a vádlottat első fokon is felmentik, és másodfokon is, de másodfokon a
felmentés mellett ezt az intézkedést önállóan el lehet rendelni.
Ezt az esetet kivéve önmagában az alkalmazott büntetőjogi joghátrány miatt
nincs helye a második jogorvoslat igénybevételének, mint ahogy akkor sem, ha mind
124
az első fokú, mind a másodfokú bíróság a bűnösség (felmentés, illetve az eljárás
megszüntetése) kérdésében azonos döntést hozott. Ha akár az ügyész, akár a
védelem megítélése szerint mind a két bírói fórum határozata törvénysértő, a
Javaslat a felülvizsgálat, mint rendkívüli jogorvoslat lehetőségét tartja fenn.
A harmadfokú eljárásban - bár a fellebbezés terjedelme korlátozott - a teljes
revízió érvényesül, tehát a harmadfokú bíróság hivatalból is túlterjeszkedhet a felek
indítványán, így az abszolút eljárási szabálysértéseket a harmadfokú bíróság is
hivatalból köteles észlelni, illetve, ha a fellebbezés alapos, a törvénynek megfelelő
határozatot a harmadfokú bíróság maga hozza meg. Kivételt képeznek ez alól az
eljárási szabálysértések, amelyeket a harmadfokú eljárásban már nincs lehetőség
orvosolni, ezért ilyen esetekben a megtámadott ítéletet a harmadfokú bíróság
hatályon kívül helyezi.
10.	Mivel a Javaslat bevezeti a kétfokú rendes jogorvoslatot, a jelenlegi
felülvizsgálati eljárás, mint rendkívüli perorvoslat szabályozása is módosításra szorul.
A Javaslat a felülvizsgálat igénybevételének lehetőségét, mivel nem cél az, hogy a
harmadfokú bíróságot is megjárt ügyeket egy további bírói fórum egy további
jogcímen is megvizsgálja. Szintén mellőzi a Javaslat azt a felülvizsgálati okot, amely
a hatályos törvényben szerepel, és a rendkívüli jogorvoslatot akkor engedi meg - a
terhelt javára - ha a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatából következően a
jogegységi határozattal nem érintett jogerős bírósági határozatnak a terhelt
büntetőjogi felelősségét megállapító rendelkezése törvénysértő. A jogegységi
határozatok általában nem rendelkeznek konkrét büntetőügyekre kiható hatállyal a
büntetőjogi felelősségről, ezért indokolatlan fenntartani ezt a törvényi lehetőséget,
amely egyébként még elméletileg is vitatható.
A felülvizsgálat egyéb okai, illetve a felülvizsgálati eljárás szabályai, ideértve a
felülvizsgálati eljárásban hozható határozatokat is, lényegi változáson nem esnek át.
II.
A mediáció (közvetítői eljárás) bevezetése
1.	Az Európai Unió Tanácsának a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról
szóló, 2001. március 15-i kerethatározatának (2001/220/IB) 10. cikke értelmében
minden tagállamnak törekednie kell arra, hogy ösztönözze sértett és elkövető közötti
közvetítést, illetve köteles biztosítani, hogy a közvetítés eredményeként létrejött
megállapodások a büntető ügyekben figyelembe vehetők legyenek. A kerethatározat
a nemzeti jogalkotóra bízza, hogy milyen tárgyú büntető ügyekben teszi lehetővé a
közvetítést. A kerethatározat a 10. cikkhez kapcsolódóan teljesítési határidőként
2006. március 22-ét jelöli meg.
A Javaslatban a büntető ügyekben alkalmazott közvetítésre vonatkozó és a
büntetőeljárást érintő szabályozás kialakítása szorosan kapcsolódik az
áldozatvédelmi politikában szemléletváltást biztosító a bűncselekmények
áldozatainak megsegítéséről és az állami kárenyhítésről szóló megalkotandó új
törvényhez.
125
2.	A mediáció alapelve a felek önkéntessége és akaratának, méltóságának
tiszteletben tartása, valamint a titoktartási kötelezettség. A közvetítői eljárás részletes
szabályait - a később megalkotandó - külön törvény állapítja meg.
A büntető ügyekben közvetítői tevékenységet folytató mediátor képzettségére
és a vele szemben támasztott szakmai követelmények tekintetében az ügyek
jellegére és súlyára, valamint a sértett - általában - kiszolgáltatott helyzetére
figyelemmel, a polgári ügyekhez képest magasabban kell meghúzni a mércét,
mindenképpen mediátori képesítés megszerzéséhez kell kötni. Ezért célszerű, hogy
a közvetítői tevékenységet, legalábbis kezdetben a pártfogó felügyelői szolgálat erre
kiképzett közvetítő pártfogó felügyelői végezzék.
A közvetítői eljárás alkalmazhatósága és a külföldi példák alapján a Javaslat
úgy rendelkezik, hogy a közvetítés megkísérlése érdekében az eljárást hat hónapi
időtartamra fel kell függeszteni. Közvetítői eljárás lefolytatására hivatalból a
vádemelés előtt kerülhet sor, az ügyész a feltételek fennállása esetén közvetítői
eljárásra utalja az ügyet. A Javaslat azonban lehetőséget ad a közvetítői eljárás
lefolytatására a bírósági szakaszban is, ez azzal függ össze, hogy a közvetítői eljárás
alapján a tevékeny megbánás - az alább bemutatottak szerint - a terhelt büntetőjogi
felelősségére is kiható büntető anyagi jogi (Btk.-ban szabályozott) intézmény is
egyben.
3.	A közvetítői eljárás sikere a büntetőeljárás további menetére kihat, erre az
esetre a Btk.-ban kell megteremteni megfelelő jogkövetkezményeket annak
érekében, hogy az eljáró bíróság, illetőleg az ügyész a közvetítés eredményét
figyelembe vehesse. A Javaslat a már most is létező tevékeny megbánás
jogintézményét bővíti, alakítja át, és kisebb súlyú, meghatározott jogtárgyat sértő
(személy elleni, közlekedési és vagyon elleni) ügyekben büntethetőséget
megszüntető okként szerepel a sértett kárának megtérítése, vagy a bűncselekmény
káros következményeinek más módon történő jóvátétele a sértett irányába. Az ezt
meghaladó, de az öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel
büntetendő cselekményeknél a tevékeny megbánás esetén a büntetés korlátlan
enyhítésére ad lehetőséget a szabályozás. A büntetőeljárás megszüntetésére e
büntethetőséget megszüntető okból az ügyész is jogosult. A jogalkotó ezzel
ösztönözni kívánja a sértett kárának megtérítését, igényeinek figyelembevételét a
büntetőeljárás keretében.
III.
A távoltartás bevezetése
1.	Az Országgyűlés 2003. április 14-én fogadta el a családon belüli erőszak
megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló
45/2003. (IV. 16.) OGY határozatot, amelyben egyrészt konkrét jogalkotási feladatok
elvégzésére, másrészt a családon belüli erőszak megelőzésével és
visszaszorításával szembeni fellépéshez szükséges más intézkedések elvégzésére
kérte fel a Kormányt. Ezt követően az Országgyűlés elfogadta a társadalmi
bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló 115/2003. (X. 28.) OGY határozatot. E
határozat egyik prioritása a családon belüli erőszak megelőzése.
126
A Kormány a családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló
T/9837. számú törvényjavaslatot 2004. áprilisában bár az Országgyűlés elé
terjesztette, a számtalan ellentmondó elképzelés és koncepcionálisan eltérő
megközelítések miatt a törvényjavaslat megítélése szakmailag meglehetősen
ellentmondásossá vált. Erre figyelemmel a Kormány a benyújtott törvényjavaslatot
átdolgozásra visszakérte, és a kérdéskört új koncepció alapján közelíti meg. A
Javaslat e rendelkezéseit önálló előterjesztésként a Kormány már 2005. elején
elfogadta, a törvényjavaslat benyújtására mégsem került sor. A Javaslat a komplex
Be.-módosítás részeként tartalmazza a "családon belüli erőszak" kriminológiai
fogalma alá vonható bűncselekmények miatt indult büntetőeljárások során bevezetni
javasolt új kényszerintézkedésre, a távoltartásra vonatkozó szabályozást is.
2.	A hatályos jogban kimerítően és pontosan szerepelnek azok a törvényi
tényállások, amelyekbe valamennyi családon belül elkövethető jogsértés
beilleszthető. A Büntető Törvénykönyvben jelenleg huszonhat olyan törvényi
tényállás található, amelyek a fizikai, a pszichikai, a szexuális abúzust, valamint az
elhanyagolást foglalják magukba, és amelyek a családon belüli emberileg és jogilag
elítélhető cselekményeket teljes körűen felölelik.
A hatályos magyar joganyag jelenleg nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy a
terhelt a sértettel közösen használt otthonból - az általa elkövetett bűncselekmény
miatt - eltávolítható legyen úgy, hogy számára a hatóság előírhassa, hogy a közös
lakásba ne térhessen vissza, a sértettet ne közelítse meg, avagy más módon ne
zaklassa.
A 45/2003. (IV. 16.) OGY határozat bevezetőjében hivatkozott nemzetközi
dokumentumok javasolják a családon belüli erőszak sértetteinek hatékony védelme
érdekében az ún. „távoltartó rendelkezés”, illetve „korlátozó rendelkezés”
bevezetését, amelyek célja, hogy a sértett helyett az elkövetőnek kelljen elhagynia az
elkövetés helyszínét, illetve, hogy a sértett és az elkövető egymástól elkülöníthető
legyen. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa Emberi Jogi Bizottsága által 1996-
ban kiadott - a családon belüli erőszakkal kapcsolatos - „jogalkotási modellje” az
„egyoldalú ideiglenes korlátozó végzés”-re és a „védelmi végzés”-re vonatkozóan
tartalmaz szabályokat. Az amerikai Duluth modelltörvény értelmében a családon
belüli erőszakot elszenvedett áldozat büntetőbíróságon „eltiltó határozat iránti
kérelmet terjeszthet elő, amely többek között megtiltja a bántalmazójának, hogy
bármely közvetlen vagy közvetett formában érintkezzen a bántalmazottal, telefonon,
személyesen vagy egyéb módon a bántalmazottat zaklassa vagy zavarja. A nők
védelméről a családon belüli erőszakkal szemben c. osztrák törvény alapján (BGBI
No. 759/1996), amely 1997. május 1-jén lépett hatályba, a rendőrség a családon
belüli bármilyen erőszakos jellegű cselekményt megvalósító elkövetőt kitilthatja a
sértett lakóhelyének közvetlen környezetéből, illetve megtilthatja számára a
helyszínre való visszatérést az elkövetéstől számított tíz napig.
3.	A Javaslat a lakhelyelhagyási tilalom szabályait alapul véve, a távoltartást
büntetőeljárási kényszerintézkedésként határozza meg. A távoltartásnak alapvetően
az a célja, hogy az eljárások elhúzódása mellett is megfelelő és gyors védelmi
eszközt biztosítson a sértett részére az eljárás jogerős befejezése előtt azzal, hogy a
bizonyítási eljárás sikerét elősegíti. Erre a célra a távoltartás, mint
127
kényszerintézkedés lehet alkalmas. Távoltartás csak akkor rendelhető el, ha a
terhelttel szemben nem rendeltek el olyan más kényszerintézkedést, amely a
távoltartás elrendelését kizárttá teszi. A távoltartás elrendelését kizárttá teszi az
előzetes letartóztatás (129. §) az ideiglenes kényszergyógykezelés (Be. 140. §), és a
házi őrizet (Be. 138. §).
A Javaslat szerinti új kényszerintézkedés hatálya alatt a terhelt köteles a
bíróság által meghatározott lakást, területet, körzetet elhagyni, és oda a bíróság által
meghatározott ideig nem térhet vissza, illetve köteles magát távol tartani a bíróság
által meghatározott személytől, különösen e személy lakó- és munkahelyétől,
oktatási intézményétől, továbbá tartózkodni attól, hogy bíróság által meghatározott
személlyel közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen.
IV.
A jogalkalmazás során feltárt hiányosságok orvoslása
1.	A Be. a megalkotását követően két jelentős törvénymódosításon esett át
még a hatálybalépése előtt. A Be. eredeti rendelkezései, illetve a módosítások elvei
között jelentős eltérés volt, így a 2003. július 1-jén hatályba lépett törvény elvi
rendszere is törést szenvedett, amely a törvény szövegében is felismerhető. A
törvény hatálybalépése óta eltelt több mint két év jogalkalmazói tapasztalatai
felszínre hozták azokat a hiányosságokat, illetve pontatlanságokat, amelyek a
törvény szövegében fellelhetők, és a gyakorlati munkát nehezítik. A jogalkalmazó
szervek ezért több ízben megkeresték az igazságügyi tárcát a törvény egyes
rendelkezéseinek módosítása érdekében.
A Javaslat jelentős része ezeket a jogalkalmazás során felszínre került
hiányosságokat kívánja kiküszöbölni. Ennek érdekében szinte valamennyi fejezet
rendelkezéseit érintően tartalmaz különböző módosításokat, mint ahogy figyelembe
veszi a törvény hatályba lépését követően bekövetkezett jogszabályi változásokat, és
gyakorlati igényeket is.
2.	Rendkívül fontos, a Javaslat egyik jellegadó sajátosságaként megemlítendő
rendelkezés a hatályos törvény 2. és 4. §-ának kiegészítése, amely a vád és az
ítélkezés, e két alapvető, de mégis rendkívül eltérő funkció pontosabb elhatárolását
hivatott elősegíteni. A Javaslat megfogalmazza a törvényes vád definícióját, alapelvi
szinten rögzíti a vádhoz kötöttség elvét, ugyanakkor az eljárási feladatok
következetes szétválasztása érdekében rendelkezik arról, hogy a vádló
indítványának hiányában a bíróság a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök
felkutatására és megvizsgálására nem köteles. Ez egyenesen következik abból a
büntetőeljárási alaptételből, hogy a vád bizonyítása a vádlót terheli.
Szintén az alapvető rendelkezések között rögzíti a Javaslat a jogorvoslati
jogosultságot, amelyet a törvény bár jelenleg is alapelvként kezel, az I. fejezet
rendelkezései között mégsem jelenik meg.
3.	A bíróságra vonatkozó fejezet egyes rendelkezéseit a harmadfokú bírósági
eljárás bevezetésével összefüggésben szükséges módosítani, így meg kell határozni
a harmadfokon eljáró bíróságokat, rendelkezni kell a bírósági tanácsok
128
összetételéről, illetve a jogalkalmazás igényeinek megfelelően szól a Javaslat arról,
hogy a törvény szerint egyesbíró elé utalt ügyben a bíróság tanácsa is eljárhat.
Kisebb korrekció indokolt a megyei bíróság első fokú hatáskörébe tartozó bűnügyek
meghatározásakor, illetve pontosítani szükséges a bírák kizárására vonatkozó
szabályokat is.
4.	Szükséges pontosítani, illetve kiegészíteni az ügyész jogkörére,
hatáskörére és kizárására vonatkozó szabályokat, és a Javaslat bizonyos
átcsoportosítást hajt végre a nyomozó hatóságok hatáskörét illetően is, és
rendelkezik arról, hogy a nyomozó hatóságok a legfőbb ügyész engedélyével a külön
törvényben meghatározott feltételek esetén az Európai Unió tagállamainak nyomozó
hatóságai részvételével egy ügyre vagy ügyek meghatározott csoportjaira közös
nyomozó csoportot alakíthatnak, illetőleg abban részt vehetnek. E külön törvény az
Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi
CXXX. törvény.
5.	A Javaslat a védelem jogának hatékonyabb érvényesítése érdekében,
pontosítja az általános eljárási szabályok körébe tartozó iratmásolat-kérési
szabályokat, a tanúnak, valamint a terheltnek szóló figyelmeztetések
jegyzőkönyvezésének szabályait. Módosulnak a fogva lévő terhelt kapcsolattartására
vonatkozó szabályok, a pótmagánvád benyújtására, a pótmagánvádló eljárására
vonatkozó rendelkezések.
Elsősorban a gyakorlatban felmerült problémák megoldása érdekében a
Javaslat módosítja az egyes kényszerintézkedések elrendelésének,
foganatosításának szabályait, újrafogalmazza az óvadék teljes szabályanyagát, és
hatályon kívül helyezi - az uniós csatlakozással kiüresedett - úti okmány elvétele
elnevezésű kényszerintézkedésekre vonatkozó rendelkezéseket.
6.	A nyomozásra vonatkozó rendelkezések körében a Javaslat elvégzi azokat
az indokolt, és emberi jogi szempontból nem aggályos módosításokat, amelyek a
nyomozás során a felesleges többlet-adminisztrációtól hivatottak megszabadítani az
eljáró nyomozó hatóságokat. Az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata alapján
újraszabályozza a hatósági tanúra vonatkozó rendelkezéseket, módosítja a
büntetőeljárást megelőzően, a rendőrségről és a nemzetbiztonsági szolgálatokról
szóló törvény alapján engedélyezett titkos információgyűjtés keretében a hatóságok
tudomására jutott, bűncselekmény elkövetésére utaló adatok büntetőeljárás során
történő felhasználását.
7.	Az Emberi Jogok Európai Bírósága által a hazánkat elmarasztaló legújabb
határozatok miatt a Javaslat erősíti a nyomozási bíró, illetve általában a bíróság
kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárásában a konradiktórius jelleget. A
bírósági eljárás szabályainak kisebb jelentőségű, ám az ügyviteli terheket csökkentő
módosítása is megtörténik.
Kiemelendő, hogy a bírósági eljárás általános szabályai körében a Javaslat
rendelkezik a zárt tárgyalást követő nyilvános határozathirdetés szabályainak
pontosításáról, egyszerűsíti a bíróság pervezető végzésének szabályait,
részletesebben szabályozza a törvényes vád fogalmát és ezzel összefüggésben az
129
ügyész megkeresését a vádirat pótlása vagy további bizonyítási eszköz beszerzése
érdekében.
V.
A Büntető Törvénykönyv módosítása
1.	A Be. a bíróság által hozható ügydöntő határozatok rendszerét másképpen
szabályozza, mint a korábban hatályos 1973. évi I. törvény. Az eltérés abban van,
hogy a korábbi szabályokhoz képest, amikor a bíróság a Btk. 28. §-a szerinti
büntethetőséget kizáró okot, vagy a Btk. 36. §-a szerinti büntethetőséget
megszüntető okot észlelt, az ügyet a tárgyalás alapján nem ítéletben bírálta el,
hanem eljárást megszüntető végzésben. A Be. erre nem ad lehetőséget, így a
bíróságoknak jelenleg a társadalomra veszélyesség csekély foka, utólagos csekéllyé
válása vagy elenyészése esetén is ítéletben kell dönteniük a vádlott büntetőjogi
felelősségéről, és a megrovás intézkedés alkalmazásáról.
Ezzel az eljárásjogi változással összefüggésben szükséges hatályon kívül
helyezni a Btk. 22. §-ának e) pontját, 28. §-át, 32. §-ának jelenlegi d) pontját és
jelenlegi 36. §-át.
2.	E hatályon kívül helyező rendelkezésekkel függ össze a megrovás
intézkedésnek a Javaslat szerinti módosítása. A hatályos rendelkezés szerint a
megrovás alkalmazásának törvényi előfeltétele az, hogy az elkövető a cselekménye
társadalomra veszélyességének csekély foka, vagy a társadalomra veszélyesség
megszűnése miatt nem büntethető. Figyelemmel arra, hogy a Javaslat a
társadalomra veszélyesség hiányát vagy megszűnését nem büntethetőségi
akadályként kezeli, szükséges a Btk.-nak a megrovás alkalmazására vonatkozó
szabályait úgy módosítani, hogy a megrovás előfeltételeként nem a büntethetőséget
kizáró vagy megszüntető ok megléte szerepeljen a törvényben, hanem az, hogy az
elkövető cselekménye az elbíráláskor már nem veszélyes, vagy oly csekély fokban
veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés
vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen.
Ezzel összefüggésben szükséges módosítani a Btk.-nak az elkobzás és a
vagyonelkobzás elrendelésének feltételeit szabályozó rendelkezéseit is. Figyelemmel
arra, hogy a társadalomra veszélyesség csekély foka a jövőben nem a
büntethetőséget zárja ki, az erre való utalást e két büntetőjogi intézkedés
alkalmazásának feltételei közül törölni kell. Mindez nem jelenti azonban azt, hogy az
elkobzás és a vagyonelkobzás a jövőben nem alkalmazható azokban az esetekben,
amikor a a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély fokát állapítják meg,
az eljárási rendelkezések továbbra is lehetővé teszik mind az elkobzás, mind a
vagyonelkobzás alkalmazását.
3.	Mint arról a közvetítői eljárás bemutatásánál már szó volt, a Btk.-ban meg
kell teremteni megfelelő jogkövetkezményeket annak érekében, hogy az eljáró
bíróság, illetőleg az ügyész a közvetítés eredményét figyelembe vehesse. A Javaslat
a már most is létező tevékeny megbánás jogintézményét bővíti, és kisebb súlyú
ügyekben büntethetőséget megszüntető okként szerepel a sértett kárának
megtérítése, vagy a bűncselekmény káros következményeinek más módon történő
130
jóvátétele a sértett irányába. Az ezt meghaladó, de az öt évi szabadságvesztést meg
nem haladó büntetési tételhatár esetén korlátlan enyhítésre ad lehetőséget a
szabályozás.
4.	A Btk. igazságszolgáltatás elleni bűncselekményeket tartalmazó címe
kiegészül továbbá egy új tényállással, amely - a Be. hatósági tanúra vonatkozó új
szabályozásával összhangban - büntetőjogi fenyegetettséget köt ahhoz, ha a
hatósági tanú a tudomására jutott tényt, adatot vagy körülményt az arra jogosult
felmentése nélkül felfedi. Az új bűncselekmény második fordulata pedig azt rendeli
büntetni, ha valaki a büntetőeljárás során a bíróság zárt tárgyalásán elhangzottakat
az arra jogosult engedélye nélkül felfedi. Ennek önálló büntetőjogi tényállásban
történő szabályozására azért van szükség, mert a Be. szerint a bíróság zárt
tárgyalást nem csak a Btk.-ban nevesített titokfajták megléte esetén rendelhet el,
hanem egyéb olyan érdekből is, amelynek a megsértése a hatályos jog szerint nem,
vagy csak nagyon áttételesen von maga után szankciót.
VI.
A Javaslattal összefüggésben más törvények módosítása, illetve
a hatályon kívül helyező és más záró rendelkezések
1.	A Javaslat a büntető jogszabályok előbbiekben bemutatott módosítása
mellett más törvényeknek a büntetőeljárási törvény módosításával összefüggő
módosítására is javaslatot tesz. A módosuló jogszabályok között szerepel:
a)	A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény,
melynek módosítása azt tartalmazza, hogy a távoltartás tartama alatt az e
kényszerintézkedés alá vont szülő szülői felügyeleti joga szünetel.
b)	A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény, amelyet a
Be. új jogintézményére, a feljelentés kiegészítésére vonatkozó rendelkezés miatt kell
kiegészíteni.
c)	Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, melynek módosítása az
Alkotmánybíróság 17/2005. (IV. 28.) AB határozatának végrehajtása érdekében
akként kell módosítani, hogy a terhelt, a védő és a fiatalkorú terhelt törvényes
képviselője számára a büntetőügy irataiból az egyszeri másolatkiadás illetékmentes.
d)	A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény, melyet szükséges
kiegészíteni azzal, hogy az ügyészség által kiszabott rendbírságról, bűnügyi
költségről és elővezetési költségről szóló értesítése végrehajtható okirat. A törvény
ezt jelenleg hézagosan sorolja fel, ami jogbizonytalanságot eredményez.
e)	A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló
1999. évi LXXXV. törvény, melynek rendelkezéseit egyrészt a harmadfokú bírósági
eljárás bevezetésével összefüggésben, másrészt a távoltartás büntetőeljárási
kényszerintézkedésként történő szabályozásával összefüggésben kell módosítani.
f)	A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény, melynek módosítása
szintén a távoltartás bevezetésével, illetve azzal függ össze, hogy a Be.
131
hatálybalépésével az Rtv. szerinti bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés
időbeli szabályozása nem lett hozzáigazítva a Be. rendelkezéseihez.
g)	A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény, amely
azzal a rendelkezéssel egészül ki, mely szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal és a
Katonai Biztonsági Hivatal az ún. objektumvédelmi tevékenységével összefüggésben
információkat gyűjt a hivatali és a közélet tisztasága elleni bűncselekményekről,
amennyiben azt a nemzetbiztonsági védelem alá vont szervek (intézmények),
létesítmények tekintetében vagy azok tevékenységével összefüggésben követték el.
h)	A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény és a külföldiek
beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény, melyek módosítása
azzal függ össze, hogy a Javaslat a Be. úti okmány elvételére vonatkozó
rendelkezéseit hatályon kívül helyezi.
2.	A Javaslat a hatálybalépésének időpontjaként 2006. július 1. napját, a
mediáció jogintézményét illetően pedig 2006. szeptember 1. napját állapítja meg.
Ennek oka, hogy a Be. nagy terjedelmű módosításáról van szó, és a jogalkalmazásra
szükséges időtartamot biztosítani kell. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem,
hogy a Be. végrehajtására kiadott rendeleti szintű joganyag átvizsgálása és az új
törvényi rendelkezéseknek megfelelő módosítása is szükséges. Ezért az ennél
korábbi hatálybalépési időpont irreális lenne.
Vannak azonban olyan rendelkezések, amelyek a Be. módosításától
függetlenül korábban hatályba léptethetők, vagy azokat az Alkotmánybíróság
határozatai miatt korábbi időpontban kell hatályba léptetni. Így a Be. 358. §-a új (2)
bekezdése és új 360. §-a, amely a másodfokú bíróság tanácsülésére vonatkozó
rendelkezéseket tartalmazza, a törvény kihirdetését követő harmincadik napon
lépnek hatályba. Az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata ugyanis a jogalkotót a
megsemmisített rendelkezések helyett újak megalkotására 2005. október 31-i
időponttal kötelezte.
2006. január 1. napján indokolt hatályba léptetni a Bv. tvr., valamint a Vht.
módosítását is. Az illetéktörvény módosítása szintén 2006. január 1. napján lép
hatályba, mert a jogalkotót az Alkotmánybíróság ezen időpontig kötelezte a
megfelelő szabályok megalkotására.
132
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A történetileg változó tartalmú és eltérő eljárási keretek között alkalmazott
vádelv lényegét a hatályos Be. szerint alapjában véve három elem alkotja: a perbeli
funkciók megosztása, a vádló váddal való rendelkezési joga, valamint a bíróság
vádhoz kötöttsége mind az eljárás bírósági szakaszának megindítása, mind annak
lefolytatása, mind pedig az ítélethozatal során.
A törvényes és megalapozott vád az eljárás bírósági szakaszának központi
kérdése. Szerepe, jelentősége meghatározó, ezért alapvető érdekek fűződnek
ahhoz, hogy a vád megfeleljen a törvény által megszabott minimális feltételeknek. A
Be. mindeddig nem határozta meg a törvényes vád fogalmát, követelményeit, bár azt
az Alkotmánybíróság a 14/2002. (III. 20.) Ab határozatában (Abh.) összefoglalta, s
az ítélkezési gyakorlat is tételesen kimunkálta. A törvényes vád követelményei és
hiányának jogkövetkezményei a Be. összefüggéseiből kikövetkeztethetők. Ezért a
Javaslat lényegében összegzi a törvényes vádnak a hatályos szabályozásban
föllelhető követelményeit és beiktatja a Be. alapvető rendelkezései közé.
Az évtizedek óta következetes ítélkezési gyakorlat szerint a vád nem pusztán
attól törvényes, hogy teljesülnek azok a feltételek, amelyektől a törvény a vádlói
jogkör gyakorlását függővé teszi. A vád soha nem törvényes pusztán azáltal, hogy
azt az ügyész (illetve a törvényben meghatározott feltételek szerint a magánvádló
vagy a pótmagánvádló) emeli (alaki legitimáció). Az Abh. szerint a törvényes vádnak
csupán az alaki feltétele, hogy a Be.-ben a vádlói jogosultságokkal felruházott
ügyésztől [Be. 28. § (1) és (7) bekezdés], illetve az ügyek meghatározott körében a
magánvádlótól [Be. 52. § (1) bekezdés] vagy a pótmagánvádlótól [Be. 53. § (1)
bekezdés] származzék. Törvényes csak az a vád lehet, amely a minimális tartalmi
követelményeknek is megfelel. A közvád képviselőjének minden esetben konkrétan
körülírt cselekmény miatt, annak a büntetőtörvény szerinti minősítését is tartalmazó,
pontosan azonosítható személy felelősségre vonására irányuló megalapozott, a
bizonyítékok megjelölését és indítványait is magában foglaló összefoglalt váddal kell
a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt a terhelt büntetőjogi
felelősségre vonását kezdeményeznie. Ezt tükrözi a következetes ítélkezési
gyakorlat is.
A Be. XVI. fejezetében szabályozott bíróság elé állítás intézményének
alkalmazásakor a Be. 522. §-ának (2) bekezdése a vád szóban történő
előterjesztését kívánja meg, azonban a szóbeli formának - eltérő szabály híján -
ugyanazokat az elemeket kell tartalmaznia, mint az írásbeli vádnak. Tény az is, hogy
az egységesen kialakított országos ügyészi gyakorlat szerint ezekben az esetekben
is készül egy írásbeli ún. „feljegyzés”, amely a vádlott személyi adatait és a vád
tárgyává tett cselekmény leírását, illetve a cselekmény minősítését tartalmazza.
A Be. szerint a magánvádnak és a pótmagánvádnak is tartalmaznia kell a
törvényes vád minimális kellékeit.
133
Mindezekre tekintettel a Javaslat a Be. 2. §-át úgy módosítja, hogy új (2)
bekezdésben a törvényes vád minimális tartalmi kellékekeit összefoglalja.
Törvényes vád hiányában bírósági eljárás nem indítható és nem folytatható le.
Ezért a Javaslat meghatározza azokat a további rendelkezéseket is [Be. 267. § (1)
bek. j) pontja, 332. § (1) bekezdés d) pontja], amelyek biztosítják, hogy törvényes vád
hiányában a bírósági eljárás megindítására vagy folytatására ne kerülhessen sor.
A Be. 2. §-a (2) bekezdésének számozása (3) bekezdésre változik, szövege a
hatályos szabályozáshoz képest csupán stilisztikai szempontból módosul.
Az új (4) bekezdés az eljárási feladatok megoszlásának elvét részletezi, és
egyben a vádhoz kötöttség elvének korlátait is felállítja. E szabály valójában a Be.
257. §-ának alapvető rendelkezésként való rögzítését jelenti. A törvényesség
alapvető követélménye, hogy a bíróságnak a vádról határoznia kell. Ezért az
alapelvek közé emeli a javaslat azt a rendelkezést, hogy a bíróságnak az ügydöntő
határozatban a vádat ki kell merítenie. Az eljárási feladatok megoszlásából
következik ugyanakkor, hogy a bíróság a vádon túl nem terjeszkedhet, ám a
tényállás jogi elbírálásában a vádló indítványai nem kötik.
A törvényes vádhoz a bíróság az eljárása során mindvégig kötve van. Csak a
megvádolt személy vád tárgyává tett cselekménye miatti felelősségéről dönthet,
ugyanakkor a vádat köteles kimeríteni [Be. 257. § (1) bekezdés; 373. § (1)
bekezdésének III. pontja]. A vád tárgyává tett tények köre határozza meg a bíróság
hatáskörét, illetékességét, az eljárás módját, az általa felvett bizonyítás irányait,
terjedelmét és az ítélethozatal kereteit.
A büntetőeljárás végső szakaszában a bíróság vádhoz kötöttsége nemcsak az
ügyész és a bíróság kapcsolatát határolja be, hanem a vádlott védekezéshez való
jogának tartalma szempontjából is alapvető jelentőségű.
A 2. §-hoz
A Be. 3. §-a előtti alcímet a Javaslat a jogorvoslati joghoz való joggal egészíti
ki, és rögzíti, hogy a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság határozatai, az
ügyész és a nyomozó hatóság intézkedései ellen, valamint - az e törvény által
lehetővé tett körben - az ügyész és a nyomozó hatóság intézkedésének
elmulasztása miatt jogorvoslatnak van helye. A Javaslat a Legfelsőbb Bíróság
határozatai elleni rendes jogorvoslatot kizárja.
A 3. §-hoz
1.	A bíróságnak az Alkotmányban és a Be.-ben megfogalmazott feladata az
igazságszolgáltatás, míg az ügyészség - ugyancsak az alaptörvény és a Be.
rendelkezései szerint - egyéb kötelezettségei mellett a vád képviseletére és
bizonyítására köteles. Tekintettel arra, hogy a független és pártatlan bíróság eljárási
helyzetétől idegen követelmény lenne a vádat alátámasztó bizonyítékok hivatalból
történő beszerzésének és megvizsgálásának kötelezettsége, az ügyészség
134
feladatának viszont szerves része e bizonyítékok felkutatása, beszerzése és
vizsgálata, a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a vádat alátámasztó bizonyítékok
beszerzésére és megvizsgálására vádlói indítvány hiányában a bíróság nem köteles.
2.	Az eljárási feladatok megoszlásának követelményéből (Be. 1. §) fakad,
hogy a vádat a vádlónak kell bizonyítania.
Ha a közvádló vádat emel, a vádat bizonyítania kell, ezért a 217. § (1)
bekezdésének i) pontja szerint már a vádiratnak tartalmaznia kell a bizonyítási
eszközök megjelölését, valamint azt, hogy azok mely tény bizonyítására szolgálnak.
A vád törvényességét nem érinti ugyan, ha a vádirat hiányosan jelöli meg a
bizonyítási eszközöket, de ennek a bírósági eljárásban következményei vannak.
A bíróságnak megalapozott (hiánytalan és helyes) tényállást kell
megállapítania. Ennek érdekében hivatalból vagy az eljárásban részt vevő
személyek indítványára intézkedik aziránt, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson
rendelkezésre álljanak. Határidő tűzésével - szükség esetén az eljárás
felfüggesztése mellett - megkeresheti az ügyészt. Az ügyész megkeresése - a
vádirat hiányosságainak pótlása mellett - bizonyítási eszköz felkutatására,
biztosítására, megvizsgálására és arra irányulhat, hogy a bizonyítékok a tárgyaláson
rendelkezésre álljanak [Be. 268. § (1) bek.].
A Be. rendszerében az ügyész bizonyítási kötelezettsége az elsődleges,
különösen, ha bizonyítási eszközök felkutatása szükséges.. Az ügyész nem csak a
terhelő és a súlyosító, hanem a mentő és az enyhítő körülményeket is köteles
felderíteni [Be. 28. § (1) bek.] és figyelembe venni. A bíróság nem nyomoz.
Független és pártatlan szerv, melynek feladata a bizonyítékok szabad értékelése és
az ügy érdemét illetően a jogszabályoknak megfelelő, igazságos döntés
meghozatala.
A magánvádlót és a pótmagánvádlót is bizonyítási kötelezettség terheli. A
magánvádlóra nézve ezt a Be. 494. §-ának (1) bekezdése kimondja, a
pótmagánvádlóra pedig e tekintetben az ügyészre irányadó rendelkezések
vonatkoznak. A magánvádlónak meg kell jelölnie, milyen bizonyítékok alapján kéri a
büntetőeljárás lefolytatását [Be. 497. § (1) bek.]. Ebben a magánvádló számára - aki
hatósági jogosítványok nélküli magánszemély - szükség esetén segítséget kell
nyújtani.
A tisztességes eljárás követelményének alapfeltétele a vádlói és az
igazságszolgáltatási funkciók szétválasztása. Az ügyészség és a bíróság
feladatainak elkülönítése, az egyes tevékenységi körökre vonatkozó részletes
szabályok, az eljárás alanyai számára előírt kötelezettségek és a részükre biztosított
jogosultságok konstrukciója eljárási garanciákat jelent a védelem számára is.
A váddal való rendelkezésből fakadó eljárási feladatok teljesítése vagy
elmulasztása kizárólag a vádló (rendszerint a közvádló, az ügyész hivatásbeli)
felelőssége. Az ügyésznek az e feladat teljesítéséhez szükséges jelenléti, kérdezési,
indítványtételi és egyéb jogát a Be. a bírósági eljárásban teljes körűen biztosítja. Az
állami büntető igény érvényesítése az ügyész alkotmányos kötelezettsége és ennek
a szakmai, hivatásbeli mulasztásból eredő elenyészésének kockázatát is az ügyész
135
viseli. A kockázat csökkentéséhez fűződő érdek semmiképp nem lehet erősebb, mint
a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesítése. Ez utóbbinak viszont alapvető
feltétele az eljárásbeli funkciók tiszta elkülönítése. Ezért a Javaslat a 4. § újonnan
beiktatott önálló (2) bekezdésében kifejezetten rögzíti, hogy amennyiben a vádló
nem indítványozza, a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök
beszerzésére és megvizsgálására.
3.	A vádlóra háruló bizonyítási teher az ártatlanság vélelmének meghatározó
eleme, következménye. A vádlott bűnösségét az ügydöntő határozatban
megalapozott tényállás alapulvételével kell megállapítani. A tényállást a bíróság a
bizonyítékok szabad értékelésének eredményeként kialakult meggyőződése szerint
állapítja meg [Be. 78. § (3) bek.]. Ha valamely tényt nem talál kétséget kizáróan
bizonyítottnak, akkor azt nem értékelheti a vádlott terhére. A bűnüldözés
sikertelenségének a kockázatát az állam viseli. Ez az in dubio pro reo elve, amelynek
jelentőségét a javaslat oly módon kívánja erősíteni, hogy - bár változatlan szöveggel
-	új önálló (3) bekezdésbe iktatja.
A 4. §-hoz
A módosítás indoka, hogy a Javaslat a Be. különleges eljárásokat tartalmazó
XXVIII. Fejezetét átszámozza, az új fejezet-szám: a XXIX. Fejezet.
Az 5. §-hoz
A Javaslat főszabályként állapítja meg, hogy a kézbesítendő iratot nem kell
kézbesíteni, ha erről az érintett kifejezetten lemond. Nem érvényesül a főszabály, ha
törvény eltérően rendelkezik. Ez utóbbi szabályozás tipikus esete, ha törvénnyel
kihirdetett nemzetközi szerződés előírása alapján a külföldi kézbesítésre irányuló
megkereséshez mellékelni kell a külföldön kézbesítendő iratnak a vonatkozó
nemzetközi szerződésben meghatározott nyelven készült fordítását, ennek
hiányában ugyanis a külföldi hatóság a kézbesítésre vonatkozó megkeresést
teljesítését megtagadja.
A 6. §-hoz
A hatályos rendelkezést a harmadfokon eljárni jogosult bíróságok
megjelölésével egészíti ki a Javaslat.
A 7. §-hoz
1.	A Be. 14. §-át módosító rendelkezés a bíróság összetételére vonatkozó
szabályozást egészíti ki, részint bővíti azt a kört, melyben a helyi bíróság tanácsban
eljárhat, részint a harmadfokú bíróság összetételét érintő rendelkezéseket fogalmaz
meg. A Javaslat által beiktatott, a Be. 270. §-ának (1) bekezdése helyébe lépő
rendelkezés lényegét tekintve abban különbözik a hatályos szövegtől, hogy a vádtól
eltérő minősítés lehetséges következményei közé beiktatja a bíróság tanácsa elé
136
utalást. A Javaslat az eljárási törvényt új alcímmel és 270/A. §-szal kiegészítve úgy
rendelkezik, hogy „a bíróság az ügyet a bíróság egy hivatásos bíróból és két ülnökből
álló tanácsa elé utalja, ha ezt a vádtól eltérő minősítés kérdésében hozott határozata
szükségessé teszi.” Erre akkor kerülhet sor, ha az egyesbíró szerint a
bűncselekmény törvényes minősítése a vádbeli minősítéstől eltér, de az ügy ennek
ellenére továbbra is a helyi bíróság hatáskörébe tartozik, azonban a Be. 14. §-a (1)
bekezdésének a) pontja értelmében a bíróság tanácsának kell eljárnia. Az eljárási
törvény szabályai közötti összhang megteremtése érdekében a Be. 14. §-ának (3)
bekezdése kiegészül azzal, hogy a helyi bíróság akkor is egy hivatásos bíróból és két
ülnökből álló tanácsban jár el, ha az egyesbíró az ügyet a bíróság tanácsa elé utalta.
2.	A fellebbviteli bíróságokat érintő két módosítás a Legfelsőbb Bíróságra
vonatkozik. A (2) bekezdés, eltérve a hatályos szabályozás megfogalmazásától
kifejezetten rögzíti, hogy a Legfelsőbb Bíróság - az általános, három főből álló
tanácsban történő eljárás mellett, „ha e törvény így rendelkezik” - öt hivatásos
bíróból álló tanácsban jár el. A Be. rendelkezései szerint ilyen például a jogegységi
indítvány elbírálása, illetőleg a felülvizsgálati indítvány elbírálása, ha az indítvány a
Legfelsőbb Bíróság határozata ellen irányul. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról
szóló 1997. évi LXVII. törvény 14. §-ának (3) bekezdése és a hatályos szabályozás
által megállapított bűncselekmények körére nézve a Javaslat a harmadfokú tanács
vonatkozásában is rögzíti az Országos Igazságszolgáltatási Tanács bíró-kijelölési
jogát, kiemelve, hogy ez a Legfelsőbb Bíróság tekintetében nem áll fenn.
A 8. §-hoz
A Javaslat meghatározza a Magyar Köztársaság határain kívül elkövetett
bűncselekmény elbírálására jogosult bíróságot arra az esetre, ha az illetékesség a
Be. 18. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján nem állapítható meg.
A 9. §-hoz
A Be. 21. §-a (3) bekezdésének b) pontja a másod- és harmadfokú eljárás, a
c) pontja a hatályon kívül helyezés, d) pontja pedig a perújítás elrendelése folytán
megismételt első- és másodfokú, illetőleg a megismételt másodfokú eljárás esetére
érvényes speciális kizárási okokat tartalmazza. A Javaslat kifejezetten rögzíti,
miszerint nincs kizárva a megismételt eljárás alapján hozott ítélet felülbírálatából az a
bíró, aki a hatályon kívül helyező határozat meghozatalában részt vett.
A 10. §-hoz
A bíró ügyelosztást végző vezetőjének az ügyek elosztása folyamán tudnia
kell arról, hogy adott esetben a bíró korábban az ügyben külön törvény alapján titkos
információgyűjtés engedélyezéséről döntött. Ezzel az információval értelemszerűen
maga a titkos információgyűjtést engedélyező bíró rendelkezik, ezért a Javaslat
szerint a Be. 21. §-a (1) bekezdésének d) pontján alapuló titoktartási kötelezettség az
ügyelosztást végző vezetőjével szemben nem terheli őt. A titoktartási kötelezettség
137
alóli felmentés a titkos információgyűjtés engedélyezésének közlésére vonatkozik,
nem terjed ki az ennek kapcsán megszerzett információk tartalmára.
A 11. §-hoz
A szabályozás arra az estre vonatkozik, ha a kizárási okot nem maga a bíró,
vagy rá vonatkozóan a tanács elnöke jelentette be, illetőleg a bíró a kizárásához nem
járult hozzá, így a bíróság elnöke nem intézkedhet másik bíró kijelölése iránt. Ez
esetben a bíróság egyesbírája ellen tett bejelentést a bíróság másik bíróból és két
ülnökből álló tanácsa, a bíróság tanácsa elleni bejelentést pedig a bíróság másik
tanácsa bírálja el. A Javaslat arra az esetre, ha a kizárási ok - a Legfelsőbb Bíróság
kivételével - a bíróság elnökével vagy elnökhelyettesével szemben merül fel, avagy
a bíróságnak nincs olyan tanácsa, amelyre a kizárási ok nem vonatkozik, a kizárás
kérdésében a döntési jogot az eggyel magasabb fokú bírói szervre ruházza. A
kizárás iránti bejelentés elbírálásához - a hatályos szabályozástól eltérően -
nemcsak akkor kell beszerezni a bíró nyilatkozatát, ha a bejelentést nem ő tette,
hanem akkor is, ha a kizárásához nem járult hozzá.
A 12. §-hoz
A Javaslat beiktatja a Be-be a feljelentés kiegészítése és közvetítői eljárásra
utalás jogintézményét. Ehhez kapcsolódóan egészíti ki a Javaslat a Be. 28. §-a (4)
és (7) bekezdésének azokat a rendelkezéseit, melyek a nyomozó hatóság önálló
nyomozási tevékenysége feletti felügyelet érvényesülése érdekében az ügyész
döntési és utasítási jogait és egyéb jogosultságait összegezik, illetve az ügyésznek a
vádemeléssel kapcsolatos feladatait foglalják össze.
A 13. §-hoz
Az ügyészség kizárólagos nyomozási hatáskörébe tartozó bűncselekmények
körét kiegészíti a Javaslat a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos, valamint a
Határőrség hivatásos és szerződéses állományú tagja által elkövetett, nem katonai
büntetőeljárásra tartozó bűncselekményekkel. A kizárólagos ügyészségi nyomozási
hatáskör indokai a rendelkezés hatálya alá vont személyekre nézve ugyanúgy
fennállnak, mint a hatályos szabályozásban felsoroltakra nézve, ezért a Javaslat
egységessé és következetessé teszi a vonatkozó jogi szabályozást.
A 14. §-hoz
A Be. 30. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyészség szervezetét külön
törvény alapján a legfőbb ügyész határozza meg. Az ügyészi szervezetet a Magyar
Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény szabályozza, a 25/2003. (ÜK.
12.) LÜ utasítás 60. és 61. §-a pedig megadja a felettes ügyészség és a felettes
ügyész definícióját, melynek birtokában. a Be. 30. §-ának (3) bekezdésében rögzített
rendelkezési jog gyakorlójaként, a legfőbb ügyész mellett, elegendő csupán a
felettes ügyészt nevesíteni.
138
A 15. §-hoz
Garanciális szempontokra figyelemmel az ügyész kizárására vonatkozó
szabályokat a Javaslat az ügyészségi nyomozóra, az ügyészségi fogalmazóra és az
ügyészségi ügyintézőre is kiterjeszti.
A 16. §-hoz
1.	A Be. 36. §-a (2) bekezdésének b) pontjában felsorolt bűncselekmények
miatt a hatályos szabályozás szerint akkor végzi a nyomozást a Vám- és
Pénzügyőrség, ha a bűncselekményt jövedéki termékre vagy vámárura követik el. A
Javaslat az elkövetési tárgy szerinti szűkítést elhagyva, valamennyi, a jelzett pont
alatti bűncselekményben a Vám- és Pénzügyőrség illetékességét állapítja meg, ha az
elkövetést a Vám- és Pénzügyőrség észleli, vagy a feljelentést nála tették meg. A
Vám- és Pénzügyőrség intézkedési jogának gyakorlása és jogszabályban rögzített
egyéb kötelezettségeinek teljesítése során gyakran jut olyan adatokhoz,
ismeretekhez, melyek bűncselekmény gyanúját vetik fel, indokolt tehát, hogy ezen
észlelés birtokában, vagy ha feljelentést nála tették meg, a nyomozást megindítsa és
lefolytassa, tekintve, hogy rendelkezik az e bűncselekmények nyomozásához
szükséges speciális szakértelemmel is.
2.	A (2) bekezdés a Határőrség nyomozó hatósági jogosultságát szélesíti,
figyelemmel a Határőrség hatáskörébe utalt cselekményekkel összefüggő sajátos
szakmai ismeretekre és az eljárás gyorsaságának követelményére. A felsorolt
bűncselekmények határőrségi nyomozását emellett az Európai Unió által támasztott
jogharmonizációs követelmények, a külső és belső határok határőrizetének
megszervezéséből adódó feladatok, így különösen a migráció illegális jelenségeinek
visszaszorítása érdekében történő hatékony fellépés teszi szükségessé és
indokolttá. A Btk. 214/A. §-a (1) bekezdésében írt „jogellenes belföldi tartózkodás
elősegítése” bűncselekmény az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi
együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény 69. §-ának rendelkezése folytán
„jogellenes tartózkodás elősegítése” elnevezést kapta, ezért e bűncselekmény
elnevezését a Be. 36. §-ában módosítani szükséges.
3.	A 2003. évi CXXX. törvény 55-58. §-a tartalmazza az Európai Unió
tagállamai közös nyomozó csoportjaira vonatkozó szabályozást. Indokolt azonban
utalásszerűen, sszefoglalva a legalapvetőbb szabályokat a Be.-ben is megjeleníteni.
Ezért a Javaslat a Be. 36. §-át egy új (5) bekezdéssel egészíti ki.
A 17. §-hoz
A Javaslat általános szabályként fogalmazza meg, miszerint a fogva lévő
terhelt jogosult arra, hogy hozzátartozójával - külön rendelkezés nélkül - szóban
személyesen felügyelet mellett, írásban ellenőrzés mellett érintkezzék. Az első fokú
bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig az ügyész, ezt
követően a bíróság intézkedésére csak abban az esetben van szükség, ha a
139
büntetőeljárás eredményessége érdekében a hozzátartozóval való érintkezés
korlátozásáról vagy megtiltásáról kell rendelkezni. A hozzátartozói körön kívül eső,
más személyek tekintetében a Javaslat az érintkezés engedélyezését is - attól
függően, hogy az ezzel kapcsolatos igény az eljárás melyik szakaszában merül föl -
az ügyész, illetőleg a bíróság rendelkezéséhez (engedélyéhez) köti.
A Be. 43. §-ának (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Magyar
Köztársaság területén élő terhelt lakóhelye, illetve tartózkodási helye
megváltozásának be nem jelentése esetén - ha mulasztásához e törvény más
jogkövetkezményt nem fűz - rendbírsággal sújtható, és az okozott költség
megtérítésére kötelezhető. A Javaslat e rendelkezést kiegészíti azzal, hogy erre a
terheltet a nyomozás során az első kihallgatásakor, a bírósági eljárásban a vádirat
kézbesítésekor figyelmeztetni kell. Ezzel válik a szabályozás teljessé, a
figyelmeztetés elmaradása esetén nyilvánvalóan nem alkalmazhatók a mulasztás
jogkövetkezményei.
A 18. §-hoz
1.	Magyarország Európai Uniós tagságából, illetőleg az ehhez kapcsolódó
nemzetközi szabályozásnak a magyar jogba történő beépítéséből következik a
Javaslatnak az a rendelkezése, mely szerint a büntetőeljárásban védőként -
meghatalmazás vagy kirendelés alapján - a külön törvényben foglalt feltételek
esetén európai közösségi jogász is eljárhat. A hivatkozott külön törvény az
ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény, amelynek IX. Fejezete tartalmazza az
európai közösségi jogászra vonatkozó részletes szabályokat, rögzítve, hogy az
európai közösségi jogász az ügyvédi kamara által vezetett névjegyzékbe bekerülve a
kamara teljes jogú tagjává válik.
2.	A hatályos szabályozástól eltérő megközelítésben a Javaslat azokat az
eseteket veszi számba, amelyekben ügyvédjelölt - ügyvéd mellett, vagy
helyetteseként - nem járhat el, ide sorolva a megyei bíróság, az ítélőtábla és a
Legfelsőbb Bíróság nyilvános ülését, illetve tárgyalását. A Javaslat lehetőséget ad
azonban arra, hogy a felsorolt bíróságokon folyamatban lévő ügyek kapcsán az
ügyvédjelölt pl. iratokat tanulmányozhasson.
A 19. §-hoz
A Be. 46. §-a védő kötelező részvételének eseteit sorolja fel a
büntetőeljárásban, és a hatályos szabályozás nem tartalmaz olyan rendelkezést,
amely ezt a részvételt a bűncselekményre a törvény által kiszabható büntetés
mértékéhez kötné. Kétségtelen, hogy a kiemelkedő társadalomra veszélyességű
ügyek vádlottjai az esetek többségében fogva vannak, ezért a 46. § a) pontja
értelmében a velük szemben folyó eljárásban a védő részvétele kötelező, a hatályos
szabályozás ennek ellenére kiegészítésre szorul. A korábbi, a büntetőeljárásról szóló
1973. évi I törvény 47. §-a a védő kötelező jelenlétét előírta a tárgyaláson, „ha a
bűncselekményre a törvény öt évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel”.
A hatályos törvény a bűncselekmény büntetési tételére figyelemmel csak a 242. § (1)
bekezdésének b) pontjában teszi kötelezővé - a tárgyalási szakaszban - a védő
140
részvételét. Elméletileg kifogásolható és a gyakorlat által sem igazolt a Be. ezen
megoldása, ezért az Alkotmány 57. §-ának (3) bekezdésében rögzített alkotmányos
alapjog mind teljesebb érvényesülése érdekében a Javaslat akként rendelkezik, hogy
a büntetőeljárás minden szakaszában kötelezővé teszi a védő részvételét, ha a
bűncselekményre a törvény öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés
kiszabását rendeli.
A 20. §-hoz
A védő kirendelésével kapcsolatos hatályos szabályozást a Javaslat három
vonatkozásban egészíti ki. Az első a terhelt és a védő kapcsolat-felvételének
megkönnyítését, illetve a védelem hatékonyabbá tételét szolgáló - a kirendelő
határozatban teljesítendő - értesítési kötelezettség a védő elérhetőségéről, valamint
a terhelt fogvatartásának helyéről, illetőleg kihallgatásának tervezett helyéről és
időpontjáról. A Be. 48. §-a (4) bekezdésének helyébe lépő rendelkezés egyértelművé
teszi, hogy ha a terhelt védelméről az erre jogosultak bármelyike meghatalmazás
útján gondoskodik, a kirendelést vissza kell vonni, azaz a kirendelés a
visszavonással veszti hatályát, nem pedig „automatikusan”, a meghatalmazás
csatolásával egyidejűleg. A visszavonásra - attól függően, hogy a kirendelés oka ily
módon az eljárás melyik szakaszában szűnik meg - a bíróság, az ügyész, illetőleg a
nyomozó hatóság jogosult. Az iratok tanulmányozása a védői tevékenység szerves,
elengedhetetlen része, időigényes munka, amelyért a Javaslat szerint a kirendelt
védő költségtérítésre jogosult.
A 21. §-hoz
A hivatalos személy társadalmi megbecsülésének és emberi méltóságának
büntetőjogi védelméhez fokozott társadalmi érdek fűződik. Ez a hatályos
szabályozásban is kifejeződik azáltal, hogy a hivatalos személy sérelmére hivatalos
eljárása alatt elkövetett becsületsértést és rágalmazást közvádra üldözendő
bűncselekménynek minősítette a jogalkotó. A védett jogi tárgy súlya, valamint a
jelzett jogsértő magatartások növekvő száma indokolttá teszik e két bűncselekmény
közvádra történő üldözését abban az esetben is, ha azt nem a hivatalos személy
hivatalos eljárása alatt - de azzal szoros összefüggésben, a hivatalos eljárás miatt -
követik el.
A 22. §-hoz
1.	A Javaslat a Be. 501. §-ára vonatkozó módosítással összhangban
kiegészíti a pótmagánvádló fellépésének lehetséges eseteit tartalmazó taxatív
felsorolást. Eszerint amennyiben az ügyész a nyomozás eredményeként közvádra
üldözendő bűncselekményt nem állapítva meg nem emel vádat, illetőleg - ha a
nyomozás elrendelésére magánvádas eljárásban került sor - a vád képviseletét nem
veszi át, és az iratokat visszaküldi a bírósághoz, a Javaslat lehetőséget biztosít arra,
hogy a sértett pótmagánvádlóként fellépjen.
141
Ha a vádemelést követően, az eljárás bíróság előtti szakaszában, a tárgyalás
eredményéhez képest jut az ügyész arra a következtetésre, hogy a bűncselekmény
nem közvádra üldözendő, a törvény egyéb feltételeinek fennállása esetén a sértett
pótmagánvádlóként léphet fel.
Mindkét szabályozott esetkörben a minősítés tekintetében a bíróság,
vádhatóságtól eltérő állásfoglalása szükséges, csak akkor kerülhet sor a sértett
pótmagánvádlókénti fellépésére, ha a bíróság a vádhatóságtól eltérő állásponton van
a bűncselekmény minősítését illetően.
2.	A hatályos szabályozás nem rendelkezik arról az esetről, ha a
pótmagánvád előterjesztésére nyitva álló időben vagy az eljárás során a nem
természetes személy pótmagánvádló megszűnik. Ezt a hiányosságot küszöböli ki a
Javaslat, akként rendelkezve, hogy ebben az esetben a pótmagánvádló helyébe
jogutódja léphet a jogutódlás bekövetkeztétől számított harminc napon belül.
A 23. §-hoz
1.	A bűncselekmény által okozott sérelem minél előbb történő kiküszöbölése
társadalmi érdek. Hangsúlyozottan érdeke a sértettnek, de - mivel lényeges hatása
van a jogsértő magatartás büntetőjogi következményeit illetően - a terhelt oldaláról
tekintve is számottevő érvek szólnak a polgári peren kívüli, gyors rendezés mellett.
Kívánatos tehát, hogy a büntetőügyben magánfélként fellépő sértett polgári jogi
igénye ugyanabban az eljárásban nyugvópontra jusson.
2.	A polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatos eljárási kérdéseket
illetően a Be-ben megfogalmazott általános szabály, hogy a polgári eljárás szabályait
kell alkalmazni, feltéve, hogy azok az eljárási törvény rendelkezéseivel, illetőleg a
büntetőeljárás jellegével nem ellentétesek. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi
III. törvény (Pp.) 148. §-a szerint
„(1) bíróság a per bármely szakában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát
vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék.
(2)	Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a bíróság azt végzéssel
jóváhagyja, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja, és az eljárást
folytatja.
(3)	A bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói
ítéletnek; a jóváhagyó végzés ellen beadott fellebbezésnek az egyezség
végrehajtására nincs halasztó hatálya”
3.	Tekintettel arra, hogy a polgári jogi igény nem tekinthető a büntetőeljárás fő
kérdésének, a büntetőbíróságnak nem lehet feladata a kérdés olyan mélységig és
alapossággal történő vizsgálata, mint amilyen mértékében és módon ugyanez a
polgári bíróságnak kötelessége. Nyilvánvaló a különbség a polgári per felperese és a
sértett magánfél, illetőleg az alperes és a terhelt jogi helyzete között is. Mindebből
következik, hogy bár a polgári jogi igény tekintetében született megegyezés
elősegítése lehet feladata a büntető bíróságnak, de a büntetőeljárás jellegével
ellentétes lenne az olyan rendelkezés, mely a bírói ítélettel azonos hatályú
142
egyezséget jóváhagyó végzés meghozatalára jogosítja fel a büntetőügyben eljáró
bíróságot.
A 24. §-hoz
1.	A perbeli képviselet legáltalánosabb, komoly tradíciókra visszatekintő
formája a magyar jogrendben az ügyvédi képviselet. Az ügyvédekről szóló 1998. évi
XI. törvény 2. §-a szerint „Az ügyvéd a Magyar Köztársaság valamennyi bírósága és
hatósága (a továbbiakban együtt: hatóság) előtt eljárhat, és minden ügyben elláthatja
a megbízó jogi képviseletét. Az ügyvéd a Magyar Köztársaság területén kívül az
érintett állam szabályai szerint folytathat ügyvédi tevékenységet, azonban
tevékenységére e törvény rendelkezéseit is - a Magyar Ügyvédi Kamara
szabályzatában meghatározottak szerint - megfelelően alkalmazni kell.” A Be. -
főszabályként - az ügyvédet jogosítja fel a képviselet ellátására, emellett azonban a
hatályos szabályozás lehetővé teszi a nagykorú hozzátartozó számára is, hogy a
sértett, a magánvádló és az egyéb érdekelt képviselőjeként a büntetőeljárásban
eljárjon. A társadalmi és tulajdonviszonyok mind összetettebbé válása, valamint
nemzetközi kötelezettségeink számának folyamatos növekedése miatt a Javaslat
lehetőséget teremt a perbeli képviselet ellátására jogosultak körének bővítésére. Az
új rendelkezés ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy az ügyvéden és a nagykorú
hozzátartozón kívül más személy részére képviseleti jogot csak külön törvény
állapíthat meg.
2.	Az általános perbeli képviselethez képest a hatályos szabályozás eltérő
többlet-követelményt támaszt a pótmagánvádló nem ügyvéd képviselőjével szemben
előírva, hogy a képviseletet csak jogi szakvizsgával rendelkező személy láthatja el. A
rendelkezés nyilvánvaló indoka, hogy a vád képviselete a büntetőügyben komoly jogi
szaktudást igényel, és a törvény - mely főszabályként az ügyvédi képviseletet
követeli meg - semmiképp sem tekinthet el a jogi szakvizsga megkövetelésétől, ha
meg is engedi bizonyos körben, hogy a pótmagánvádló képviseletét ne ügyvéd lássa
el. Ugyanakkor a perbeli képviseletre jogosultak körének bővítését alátámasztó,
korábban részletezett érvek indokolttá teszik, hogy a nem természetes személy
pótmagánvádló képviseletét elláthassa a sértett ügyvezetésére vagy képviseletre
feljogosított tagja vagy tisztségviselője, illetőleg a sértettel alkalmazotti jogviszonyban
lévő személy, amennyiben jogi szakvizsgával rendelkezik, különös tekintettel arra,
hogy - a sértetthez kapcsolódó jogviszonya folytán - leginkább érdekelt az ügyben,
és azt vélhetően alaposan ismeri is.
A 25. §-hoz
A Javaslat kiegészíti a hatályos szabályozást a pótmagánvádló képviseletére
feljogosító meghatalmazás adására jogosultak rögzítésével, és rendelkezik arról, ki
adhat meghatalmazást a külön törvény alapján képviselet ellátására jogosult
személynek. A pótmagánvádló számára a rendelkezés a sértettel, a magánvádlóval
és az egyéb érdekelttel azonos helyzetet teremt mind az ügyvédnek, mind a külön
törvény alapján képviselet ellátására jogosult személynek és a nagykorú
hozzátartozónak adható meghatalmazás tekintetében. Az a tény, hogy a rendelkezés
szűkebben vonja meg a külön törvény alapján eljárni jogosult személy számára
143
meghatalmazás adására jogosultak körét, mint azt az ügyvédek vonatkozásában
teszi, azt a jogalkotói szándékot fejezi ki, hogy az ügyvédi képviselet a jövőben is
uralkodó képviseleti forma legyen a büntetőeljárásban.
A 26. §-hoz
A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság eljárási cselekményeinek
általános szabályai közé beiktatja a Javaslat az emberi méltóság, az érintettek
személyiségi jogai, és a kegyeleti jog kötelező tiszteletben tartását, valamint előírja,
hogy az eljárás során biztosítani kell, hogy a magánéletre vonatkozó adatok
szükségtelenül ne kerüljenek nyilvánosságra. Az emberi méltósághoz való
alkotmányos alapjogot az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdése rögzíti. Az
Alkotmánybíróság értelmezése szerint ez a jog azonos az általános személyiségi
joggal, „szubszidiárius alapjog”, mely minden olyan esetben megalapozza az
alkotmányvédelmet, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike
sem alkalmazható. A kegyeleti jog, valamint az Alkotmány 59. §-ának (1)
bekezdésében megfogalmazott „a magántitok és a személyes adatok védelméhez
való jog” szintén olyan, az ember személyiségéhez elválaszthatatlanul hozzátartozó
alapjog, melynek fokozott védelmét az eljárás minden szakaszában érvényesíteni
kell, nem csupán a terhelt, hanem valamennyi érintett vonatkozásában.
A 27. §-hoz
A közigazgatási hatóságok számára előírt - a bíróság, az ügyész és a
nyomozó hatóság által foganatosított eljárási cselekményekhez kapcsolódó -
közreműködési kötelezettség a büntetőeljárás sikerességét hivatott előmozdítani, és
ezen hatóságoknak az államszervezetben betöltött helyéből valamint az ebből
fakadó feladataiból követezik. Közigazgatási hatóság a közigazgatási hatósági
eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény 12. §-ának
(3)	bekezdése alá tartozó szerv. A „hatáskörükbe tartozó módon” fordulattal a
jogalkotó azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy a közreműködés keretében a
közigazgatási hatóság olyan teendők ellátására köteles, amelyek jellemzően nem
képezik ugyan a feladatát, de a jogszabály által ráruházott általános feladatkörhöz
szervesen kapcsolódnak.
A 28. §-hoz
1.	A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 117. §-a megfogalmazta és
szabályozta azt az értesítési kötelezettséget, mely a büntetőeljárás során eljáró
hatóságot terhelte az eljárásban részt nem vevő szervek irányába, a bűnözés
megelőzése érdekében. A hatályos szabályozás eddig ilyen kötelezettséget nem
rögzített, az elmúlt évek tapasztalatai azonban indokolttá teszik az értesítési
kötelezettség beiktatását az eljárási törvénybe. A Javaslat szerint a tájékoztatási
kötelezettség az ügyészt és a nyomozó hatóságot terheli, a bűncselekmény
elkövetését közvetlenül lehetővé tevő, a büntetőeljárás során megállapított okokról
és körülményekről. Az értesítés címzettje a bűnözés megelőzésére illetékes állami
vagy önkormányzati szerv, célja pedig a további bűncselekmények megelőzése. A
144
tájékoztatási kötelezettségnek az okok és körülmények észlelését követően
haladéktalanul, de legkésőbb az eljárás befejezéséig eleget kell tenni.
2.	Szintén az ügyész és a nyomozó hatóság kötelezettségeként szabályozza a
Javaslat, hogy amennyiben az általa észlelt tények vagy körülmények birtokában úgy
ítéli meg, hogy hivatalból további bírósági, közigazgatási vagy más eljárásnak van
helye, az eljárás kezdeményezése érdekében az illetékes szervet tájékoztassa. A
Javaslat az adatvédelmi, valamint a Be. tanúkihallgatásra vonatkozó
rendelkezéseivel összhangban szabályozza az adatok továbbításának feltételeit és
korlátait.
3.	Részint a bűnmegelőzés és bűnüldözés - mint a tájékoztatás által szolgált
cél - kiemelkedő fontosságára tekintettel, részint pedig, mert a tájékoztatás
önmagában közvetlenül semmilyen konkrét érdeket vagy jogot nem érint, a Javaslat
nem teszi lehetővé ellene a jogorvoslatot.
A 29. §-hoz
Ha a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság az igazolási kérelemnek
helyt ad, és az elmulasztott határnapon végzett eljárási cselekményt megismétli, nem
elegendő a megismétlés eredményéhez képest csupán a korábbi eljárási
cselekmény hatályban tartásáról, illetőleg teljes vagy részleges hatályon kívül
helyezéséről határoznia, hanem döntenie kell a korábbi eljárási cselekményen,
illetőleg az alapján hozott határozata tekintetében is. A hatályos törvény azonban ezt
a rendelkezést kifejezetten nem tartalmazza, ezért a Javaslat az egyértelmű törvényi
rendezés érdekében kiegészíti e szabállyal a Be.-t.
A 30. §-hoz
A büntetőeljárásban eljáró szerveknek minden eljárási cselekménynél
törekedniük kell arra, hogy a lehető leggyorsabban, és minél racionálisabb
időbeosztással végezzék el azokat. Az adott eljárási cselekmény várható
időtartamának az idézésében, illetve az értesítésben történő kötelező közlése azt a
célt szolgálja, hogy minden érintett előre felkészülhessen a várható időbeli
igénybevételre, és ne hivatkozhasson ezen ismeret hiányára, a hatóságok pedig
lehetőség szerint törekedjenek a megadott időtartam betartására.
A 31. §-hoz
A kézbesítési megbízott feladata, hogy a bíróságtól vagy más hatóságtól
érkező kézbesítendő iratot átvegye, és megbízója részére továbbítsa. A kézbesítési
megbízott jogintézményének létezése és funkciója indokolja a Javaslatnak azt a
rendelkezését, hogy amennyiben a sértettnek vagy egyéb érdekeltnek kézbesítési
megbízottja van, a sértett vagy az egyéb érdekelt részére szóló iratot - az idézés
kivételével - a megbízottnak kell megküldeni.
145
A 32. §-hoz
A Javaslat továbbra is fenntartja azt a rendelkezést, hogy a bírósági
eljárásban a vádlott, a védő, a fiatalkorú törvényes képviselője, a sértett, a
magánvádló, a magánfél és a felsoroltak képviselője részére - a Be. eltérő
rendelkezésének hiányában - a másolat kiadása nem korlátozható. A Javaslat a
jogosultak körét kiegészíti a pótmagánvádlóval és képviselőjével, kiküszöbölve a
hatályos szabályozás hiányosságából fakadó indokolatlan megkülönböztetést. A
rendelkezés másik új eleme, hogy lehetővé teszi a másolat kiadásának korlátozását
arra az esetre, ha az az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait, a
kegyeleti jogot sérti, vagy a magánéletre vonatkozó adatok szükségtelen
nyilvánosságra kerüléséhez vezet.
A 33. §-hoz
A hatályos szabályozás, mely az adatszolgáltatás ingyenességéről szóló
rendelkezést tartalmaz, a gyakorlatban több értelmezési vita forrását képezte az
adatot igénylő és szolgáltató szervek között. Az állam bűnüldözői funkciójának
feltétlen elsőbbséget biztosítani kívánó jogalkotói akarat maradéktalan
érvényesülése érdekében a Javaslat felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyek a
térítésmentes adatszolgáltatás körébe tartoznak. A felsorolás nem taxatív, adott
esetben a jogalkotói akarat ismeretében dönthető el a térítési kötelezettség, illetve
térítésmentesség kérdése.
A 34. §-hoz
Az ismeretlen helyen tartózkodó személy lakóhelye, illetve tartózkodási helye
megállapítása elrendelésére tett intézkedés, illetőleg a körözés elrendeléséről,
valamint az elfogatóparancs kibocsátásáról szóló határozat elleni jogorvoslatot a
Javaslat kizárja. A rendelkezés gyakorlati indoka, hogy az ismeretlen helyen
tartózkodó személlyel az intézkedés, illetve a határozat közlésére - a helyzet
jellegéből adódóan - nincs mód, ebből következően a jogorvoslati jog biztosítása
formalitás lenne, hiszen a jog gyakorlása az adott esetben eleve kizárt. Az
intézkedés jellege egyébként sem indokolja a jogorvoslat biztosítását, hiszen
önmagában a lakóhely, illetőleg tartózkodási hely megállapítására teendő
intézkedés, a körözés elrendelése, valamint az elfogatóparancs kibocsátása
tényleges hátránnyal vagy jogkorlátozással nem jár. A körözéshez és az
elfogatóparancshoz kapcsolódó joghátrány orvoslására - elfogás és előállítás esetén
-	az őrizetbe vételt, illetve az előzetes letartóztatást elrendelő határozat elleni
fellebbezési jog szolgál.
A 35. §-hoz
A Javaslat továbbra is fenntartja a jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a
bűnügyi költséget előreláthatólag megfizetni képtelen, személyes
költségmentességet élvező terhelt számára kirendelt védő tevékenysége kapcsán az
államra háruló fizetési kötelezettséget. A Javaslat a kirendelt védő díja mellett a védő
146
költségeinek megfizetéséről rendelkezik, eltérően a hatályos szabályozás igazolt
készkiadások szóhasználatától. A változtatást a hasonló tárgyú jogszabályok szó- és
fogalomhasználata, illetve az ehhez való igazodás szándéka indokolja.
A 36. §-hoz
Az Alkotmánybíróság a 43/2004 (XI. 17.) AB határozatában (a továbbiakban:
AB hat.) megállapította, miszerint alkotmányellenes helyzet keletkezett annak
következtében, hogy a Be. a hatósági tanú alkalmazásával kapcsolatosan nem
szabályozta az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében, valamint 59. § (1) bekezdésében
szabályozott alapvető jogok védelmének eljárási garanciáit. Az AB hat. rámutat, hogy
a törvényben meghatározott nyomozási cselekményeknél közreműködő hatósági
tanú szükségképpen betekintést nyer a nyomozási cselekményekkel érintett
személyek magánéletébe, olyan információk birtokába jut, melyek az érintettek
Alkotmány által védett magánszférája, magántitkainak, személyes adatainak körébe
tartoznak. A hatályos szabályozás - mely nem állít jogi korlátot a hatósági tanú
tudomására jutott ezen adatok felhasználása, nyilvánosságra hozatala elé - tehát
alkotmányellenes helyzetet idéz elő, hiányossága folytán sérül az érintetteknek az
Alkotmány 54. § (1) bekezdésében, valamint 59. § (1) bekezdésében szabályozott
alapvető joga.
E hiányosság megszüntetése érdekében a Javaslat a hatósági tanúra
vonatkozó titoktartási kötelezettséget állapít meg a nyomozási cselekmény során a
hatósági tanú tudomására jutott valamennyi tényre, adatra és körülményre nézve,
mely kötelezettség alól azonban a bíróság, az, ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság
felmentést adhat. A titoktartási kötelezettség a nyomozási cselekményen történtek
egészére vonatkozik, de az erre jogosulttól kapott felmentés is ugyanerre terjed ki. A
titoktartás alól felmentett hatósági tanú tehát a felmentést adó előtti meghallgatása
során valamennyi, a nyomozási cselekmény során tudomására jutott tényre, adatra
és körülményre nézve nyilatkozni köteles, míg egyéb szervek vagy személyek
irányában továbbra is teljes titoktartási kötelezettség terheli őt.
A 37. §-hoz
1.	Garanciális okból, valamint annak érdekében, hogy a figyelmeztetés és az
arra adott válasz az eljárás során ne képezhesse vita tárgyát a Javaslat kötelezővé
teszi a tanú tekintetében a mentességi okokra és a tanú jogaira vonatkozó
figyelmeztetés és az arra adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezését,
elmaradásukhoz azt a következményt fűzve, hogy a vallomás bizonyítási eszközként
nem vehető figyelembe.
2.	A Be. 82. §-ának újrafogalmazott és átszerkesztett (4) bekezdése kizárja a
tanúvallomás (1) bekezdés b) pontján alapuló megtagadásának jogát annak a
tanúnak a vonatkozásában, akivel szemben a vádemelést elhalasztották, és miután a
vádemelés elhalasztásának tartama eredményesen telt el, vele szemben az ügyész
az eljárást megszüntette.
147
A 38. §-hoz
A büntetőeljárás törvényességét és a tanú érdekeit szolgáló rendelkezés
szerint a Be. 83. §-ában rögzített, a tanú vallomástételének akadályát figyelmen kívül
hagyó, illetőleg a titoktartási kötelezettséget sértő módon felvett, továbbá a 85.§ (3)
bekezdésében foglalt rendelkezést sértő - a vallomástétel akadályaira, az ezeket
érintő figyelmeztetésre és a jegyzőkönyvezésre vonatkozó szabályozással ellentétes
-	tanúvallomás bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.
A 39. §-hoz
A tanú kihallgatása elején követendő eljárást a Javaslat a hatályos
szabályozáshoz képest azzal egészíti ki, hogy a figyelmeztetésnek ki kell terjednie a
mentő körülmény elhallgatásának tilalmára, valamint arra, hogy a mentő körülmény
elhallgatását valamint a hamis tanúzást a törvény szabadságvesztéssel bünteti. A
figyelmeztetés és az arra adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezésének
kötelezettsége, s az ennek elmulasztásához fűződő jogkövetkezmény a Javaslat
egyéb rendelkezéseivel összhangban álló, garanciális jelentőségű szabályozás.
A 40. §-hoz
1.	A tizennyolcadik életévét meg nem haladott, valamint a szellemi vagy egyéb
állapota miatt a tanúvallomás jelentőségét korlátozottan megítélni képes, tanúként
kihallgatandó személy érdekeinek védelmét szolgálja az a rendelkezés, mely
lehetővé teszi, hogy kihallgatásánál törvényes képviselője vagy gondozója jelen
legyen. Ez a rendelkezés a tanúvallomás bizonyítékkénti értékelése szempontjából is
garanciális jelleggel bír.
2.	Ha a kihallgatni kívánt személy és a törvényes képviselő vagy a gondozó,
illetőleg a tanú által megjelölt hozzátartozó között érdekellentét van, a Be. 86. §-ának
(2) és (3) bekezdéseiben meghatározott jogokat a gyámhatóság gyakorolja, ezáltal
mindenképpen biztosítja, hogy ne sérüljenek az ilyen tanú érdekei, és a
tanúvallomás bizonyítékkénti figyelembe vétele szempontjából is jelentőséggel bír.
A 41. §-hoz
A büntetőeljárásban gyakran válik szükségessé szakértői vélemény
beszerzése a kóros elmeállapot, az alkohol-, illetőleg kábítószerfüggés
fennállásának, továbbá a kényszergyógykezelés vagy a kényszergyógyítás
indokoltságának tisztázása illetőleg bizonyítása érdekében. A hatályos szabályozás
[99. § (3) bek.] ezekben az esetekben csak a bíróság és az ügyész számára teszi
lehetővé szakértő alkalmazását. Tekintettel arra, hogy e rendelkezés a büntetőeljárás
menetét indokolatlanul lassítja és fölösleges adminisztráció forrása, a Javaslat -
figyelemmel a gyakorlat igényeire is - korlátozás nélkül megengedi szakértő
alkalmazását a büntetőeljárásban a nyomozó hatóság részére is.
148
A 42. §-hoz
A terhelt és a sértett elővezetésének lehetőségét megteremtő rendelkezés a
szakértői eljárás eredményes és gyors lefolytatása érdekében a 106. § (1)
bekezdésében közreműködésre kötelezett, de e kötelezettséget megszegő
személyekkel szemben biztosít további törvényes eszközt a megjelenési
kötelezettség kikényszerítésére.
A 43. §-hoz
1.	A Be. 76. §-ának (1) bekezdése értelmében a terhelt és a tanú vallomása is
bizonyítási eszköz, ezért a Javaslat a bizonyíték kifejezés helyett a szabatosabb
bizonyítási eszköz kifejezésre módosítja a szöveget.
2.	A Be. 108. §-a (8) bekezdésében írt tilalom egyenesen következik abból,
hogy a szakértői vizsgálat során, annak eredményessége érdekében a szakértő a
vizsgált személy - aki lehet a terhelt, a tanú, vagy a sértett, akit ugyancsak tanúként
hallgathatnak ki - bizalmas közléseihez jut hozzá, úgy azonban, hogy a terheltet nem
figyelmezteti a vallomás megtagadásának a lehetőségére, a nyilatkozattétel
esetleges következményeire, és a tanú esetében sem terheli a kioktatási
kötelezettség. Célját és eljárásbeli funkcióját tekintve a vizsgált személy
vallomástétele és a szakértő előtti nyilatkozata alapvetően különbözik egymástól, a
követett szabályozástól eltérő rendelkezés pedig a vallomás megtételére, illetve a
kihallgatás szabályaira vonatkozó törvényi rendelkezések megkerülését jelentené. A
hatályos rendelkezés szerinti tilalom csak a terheltre vonatkozik, a Javaslat ezt
akként módosítja, hogy kiterjeszti a tanúra és a sértettre is.
A 44. §-hoz
A tolmácsra vonatkozóan a Be. akként rendelkezik, hogy a tolmácsra
irányadóak a törvény szakértőre vonatkozó szabályai, ezért az eseti szakértő
igénybe vételét érintő szabályozással összhangban kell rendelkezni a tolmácsról is,
különös tekintettel a szakfordításról és tolmácsolásról szóló jogszabályok
rendelkezéseire is.
A 45. §-hoz
A Javaslat a közvetítői eljárásra utalás előtt is biztosítani kívánja a bíróság és
az ügyész számára a pártfogói vélemény beszerzésének lehetőségét. E rendelkezés
folytán olyan információk kerülhetnek a bíróság, illetve az ügyész birtokába,
melyekből lényeges következtetések vonhatók le a közvetítői eljárás indokoltságát,
várható eredményességét illetően.
A 46. §-hoz
A terhelt kihallgatásának megkezdésekor kötelezően előírt, a vallomástételhez
vagy annak megtagadásához kapcsoló átfogó és részletes figyelmeztetési
149
kötelezettség része a hatályos szabályozásnak is, alapvető garanciális rendelkezés.
A Javaslatnak az a rendelkezése, mely szerint a figyelmeztetést és az arra adott
választ szó szerint kell jegyzőkönyvezni, ennek elmaradása esetén pedig a terhelt
vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe, további - az eljárás
törvényességét és a terhelti jogok fokozottabb védelmét szolgáló - garancia.
A 47. §-hoz
A szemle és a helyszíni kihallgatás jogintézményének célja és jellege
alapvetően eltérő, ezért a Javaslat az utóbbit is önálló alcímként jeleníti meg a
törvényben.
A 48. §-hoz
A Javaslat a Be.-t a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad
megválasztásához való jogot korlátozó új kényszerintézkedéssel, a távoltartással
egészíti ki. A távoltartás a lakhelyelhagyási tilalomhoz és a házi őrizethez hasonlóan
az előzetes letartóztatás egyik alternatívája. Távoltartás csak akkor rendelhető el, ha
a terhelttel szemben nem rendeltek el olyan más kényszerintézkedést, amely a
távoltartás elrendelését kizárttá teszi. A távoltartó határozat elrendelését kizárttá teszi
az előzetes letartóztatás, az ideiglenes kényszergyógykezelés és a házi őrizet. A Be.
130. §-ának (2) bekezdése helyébe lépő rendelkezés folytán az előzetes
letartóztatás elrendelésére vonatkozó szabályozás összhangba kerül a távoltartást a
törvénybe beiktató rendelkezéssel. A távoltartás ugyanis - miként a Javaslat által a
Be.-be beiktatott 138/A. § (2) bekezdéséből egyértelműen kitűnik - akkor rendelhető
el, ha a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható
személy előzetes letartóztatása nem szükséges, de megalapozottan föltehető, hogy
lakókörnyezetben hagyása esetén az előzetes letartóztatás jogszabályi indokait
megvalósító magatartásától tartani kell.
A 49. §-hoz
1.	A kétfokú rendes jogorvoslat bevezetése folytán szükségessé válik annak
rögzítése, hogy a másodfokú bíróság által elrendelt előzetes letartóztatás a
másodfokú eljárás befejezéséig tart. Szintén a jogorvoslati rendszer reformja
indokolja a másodfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt
vagy fenntartott, illetve a harmadfokú bíróság által elrendelt előzetes letartóztatás
végső időpontjának meghatározását. A Javaslat ezt - a hatályos szabályozás
logikáját követve - a harmadfokú eljárás befejezésének napjához, de legfeljebb a
nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamának beálltához köti.
2.	A kétfokú rendes jogorvoslati rendszer lehetőséget teremt arra, hogy a
harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül
helyezze és új eljárás lefolytatását rendelje el. A Javaslat ezért külön bekezdésben
egységesen úgy rendelkezik, hogy a hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító
határozatot hozó bíróság által fenntartott vagy elrendelt előzetes letartóztatás a
megismételt eljárásra kötelezett bíróságnak a megismételt eljárásban a tárgyalás
150
előkészítése során hozott határozatáig tart. A rendelkezés egyértelműen a hatályos
szabályozás logikáját követi a megváltozott fórumrendszerhez igazodva.
Az 50. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozást kiegészíti azzal, hogy ha az ügyben
harmadfokú eljárás van folyamatban, az előzetes letartóztatás akkor sem szűnik meg
minden esetben, ha annak tartama a három évet eléri. A Be. 132. §-ának (3)
bekezdése szerint ilyen kivétel az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy
fenntartott előzetes letartóztatás, továbbá ha az ügyben harmadfokú bírósági eljárás
vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban. A Be. -
azáltal, hogy az előzetes letartóztatás maximális időtartamát meghatározza -,
kifejezi, hogy a jogalkotó milyen időtartamban tekinti törvényesnek és indokoltnak a
büntetőeljárás hatálya alatt álló személyt legsúlyosabban érintő kényszerintézkedés
fenntartását. A másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezést a Javaslat (Be. 386. §)
szűk körben teszi lehetővé, a Be. 388. §-a (2) bekezdésének első mondata szerint
pedig a harmadfokú eljárásban nincs helye bizonyításnak. A szabályozás által
érintett ügyek várhatóan kis száma, és a harmadfokú eljárás viszonylagos rövidsége
képezi kellő alapját az általánostól eltérő rendelkezésnek.
Az 51. §-hoz
A Be. 269. §-ának (1) bekezdése előírja a bíróság számára, hogy a tárgyalás
előkészítése során, az ügyész indítványára vagy hivatalból határozzon a személyi
szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés fenntartásáról,
elrendeléséről vagy megszüntetéséről. A Javaslat a hivatkozott szabályozásnak
megfelelően a fenntartás fogalmának beiktatásával kiegészíti a Be. 133. §-ának (2)
bekezdését, összhangba hozva ezzel a 269. §-ának (1) bekezdésében foglalt
rendelkezéssel.
Az 52. §-hoz
A nyomozás érdekeinek szem előtt tartása miatt kivételes esetben indokolt
lehet a vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatást rendőrségi fogdában
végrehajtani, a nyomozási cselekmény elvégzésének tartamára. Erre a Be. hatályos
szabályai is lehetőséget adnak, a Javaslat azonban szigorúbb, és egyértelműbb
rendelkezéseket tartalmaz, mind az ilyen tárgyú intézkedés időtartamára, mind a
döntésre jogosult hatóságra vonatkozóan. Az ügyészi rendelkezési jog elsőbbségét a
célszerűség indokolja, garanciális szempontból azonban már bírói döntés szükséges
az előzetes letartóztatás rendőrségi fogdán történő végrehajtásáról abban az
esetben, ha az a harminc napot meghaladja.
Az 53. §-hoz
A Be. 136. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezésből a Javaslat mellőzi a
176. § (2) bekezdésének második mondatára vonatkozó utalást, mely „a nyomozás
151
határideje lejárt” fordulattal megfogalmazott feltétel egyik lehetséges esete, külön
kiemelése ezért szükségtelen.
A Be. 176. §-a (2) bekezdésében írt rendelkezés szerint a meghatározott
személy ellen folyó nyomozás határideje legfeljebb a terhelt első gyanúsítottkénti
kihallgatásától számított két évig hosszabbítható meg. A 131. § (1) bekezdése
értelmében a vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatást - az
elrendelését követő egy év elteltével - a megyei bíróság egyesbíróként eljárva
alkalmanként legfeljebb két hónappal meghosszabbíthatja, de az előzetes
letartóztatás így is legfeljebb az első fokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során
hozott határozatáig tarthat A Be. 216. §-a (1) bekezdésének d) pontja akként
rendelkezik, hogy az ügyész az iratok ismertetésétől, illetőleg az iratok hozzá történő
megérkezésétől számított harminc napon belül emel vádat, a vádemelésre azonban
-	a (2) bekezdés szerint - legfeljebb kilencven napos határidő is engedélyezhető. A
Javaslat arról az esetről rendelkezik, amikor az előzetes letartóztatást a hatályos
szabályozás alapján azért kellene megszüntetni, mert a vádemelésére várhatóan a
176. § (2) bekezdésében megállapított kétéves határidő lejárta után kerül majd sor,
és az előzetes letartóztatást két hónappal meghosszabbító határozat által
megállapított határidő - tekintettel a vádemelésre nyitva álló határidőkre - előbb telik
le, mintsem az első fokú bíróság a tárgyalás előkészítése során az előzetes
letartóztatás fenntartásáról dönthetne (Be. 269. §). Ennek elkerülése érdekében a
Javaslat úgy rendelkezik, hogy a bíróság a nyomozás határidejének lejárta előtt -
ügyészi indítványra - két hónappal az előzetes letartóztatás tartamát
meghosszabbíthatja, ha pedig a vádemelésre ez alatt az idő alatt sem kerül sor,
lehetőség van rá, hogy az előzetes letartóztatást további két hónappal
meghosszabbítsa. A törvény egyéb rendelkezéseivel összhangban áll, és az
előzetes letartóztatás időtartamára vonatkozó általános rendelkezésből fakad az a
szabályozás, mely szerint az előzetes letartóztatás ebben az esetben is az első fokú
bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatig tart, de amennyiben
tartalma a három évet eléri, azt meg kell szüntetni.
Az 54. §-hoz
A Javaslat által az eljárási törvénybe beiktatott távoltartás jogintézményére
tekintettel a Be. VIII. Fejezetének III. Címe megváltozik, és abban a távoltartás is
nevesítésre kerül.
Az 55. §-hoz
A Javaslat a másodfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után
elrendelt vagy fenntartott, illetőleg a harmadfokú bíróság által elrendelt
lakhelyelhagyási tilalomra vonatkozó rendelkezéssel egészíti ki a hatályos
szabályozást, akként, hogy ezek a kényszerintézkedések az eljárás befejezéséig
tartanak. A rendelkezés lényegében a hatályos szabályozással azonos módon
tartalmazza a lakhelyelhagyási tilalom megszűnésének eseteit, elhagyva a Be. 176.
§-ának (2) bekezdésének második mondatára történő utalást a Javaslat 53. §-ához
fűzött indokolásában írt okból. A Javaslat a Be. 136. §-ának javasolt (2)
bekezdéséhez hasonlóan rendelkezik arra az esetre, ha a nyomozás befejeződött,
és a vádemelésre várhatóan a nyomozás 176. §-ának (2) bekezdésében
152
meghatározott határidő lejárta után kerül sor, rögzítve, hogy a bíróság a határidő
lejárta előtt, ügyészi indítványra a lakhelyelhagyási tilalmat legfeljebb a tárgyalás
előkészítése során hozandó határozatáig meghosszabbíthatja.
Az 56. §-hoz
A rendelkezés - a lakhelyelhagyási tilalommal azonos módon - a terhelt
mozgási szabadságát és tartózkodási helye szabad megválasztásának jogát
korlátozó kényszerintézkedésként határozza meg a házi őrizetet. Tekintettel arra,
hogy mindkét kényszerintézkedés alkalmazásának alapfeltétele, hogy az előzetes
letartóztatással elérni kívánt célok általuk is biztosíthatók legyenek, továbbá, mert az
elrendelés egyéb feltételei is hasonlóak, a jogalkotó a jogalkalmazó döntésére bízza,
hogy a két kényszerintézkedés közül az adott esetben melyik alkalmazását tartja
célszerűnek.
Az 57. §-hoz
1.	A Javaslat a Be.-t a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad
megválasztásához való jogot korlátozó új kényszerintézkedéssel, a távoltartással
egészíti ki. A távoltartás a lakhelyelhagyási tilalomhoz és a házi őrizethez hasonlóan
az előzetes letartóztatás egyik alternatívája, elrendelésére - szabadságvesztéssel
büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén - akkor kerülhet sor, ha a
terhelttel szemben nem rendeltek el olyan más kényszerintézkedést, amely a
távoltartás elrendelését kizárttá teszi. A távoltartás elrendelését kizárttá teszi az
előzetes letartóztatás (Be. 129. §), az ideiglenes kényszergyógykezelés (Be. 140. §),
és a házi őrizet (Be. 138. §).
2.	A Javaslat szerinti új kényszerintézkedés hatálya alatt a terhelt a bíróság
határozatában megállapított szabályok szerint köteles a meghatározott lakást
elhagyni, és onnan a bíróság által meghatározott ideig távol maradni, a
meghatározott személytől, illetőleg e személy lakó- és munkahelyétől, az e személy
által látogatott nevelési és nevelési-oktatási intézménytől, gyógykezelés céljából
rendszeresen látogatott egészségügyi intézménytől, vallásgyakorlása során
rendszeresen látogatott épülettől a bíróság által meghatározott ideig magát távol
tartani, valamint tartózkodni attól, hogy a meghatározott személlyel közvetlenül vagy
közvetve érintkezésbe lépjen. Ez utóbbi a személyes találkozás, valamint a
kommunikációs eszközök útján, így például a telefonon, vagy elektronikus úton
történő kapcsolatfelvétel tilalmát is jelenti.
Lényeges kiemelni, hogy a terhelt az adott ingatlanból a használat jogcímétől
függetlenül eltávolítható, vagyis nem csak közös tulajdonú, vagy közösen bérelt
lakás, illetve a sértett saját lakása vonatkozásában lehet elrendelni a távoltartást,
hanem akkor is, ha az adott lakásnak mindkét fél szívességi használója, vagy ha a
terhelt a lakás tulajdonosa, míg a lakásban maradó fél a szívességi lakáshasználó.
3.	A Javaslat szerint a büntetőeljárás során távoltartás szabadságvesztés
büntetéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén akkor
rendelhető el, ha a terhelt előzetes letartóztatásának elrendelése nem szükséges, de
153
-	különösen a bűncselekmény jellegére, a terheltnek az eljárás előtt és az eljárás
során tanúsított magatartására, valamint a terhelt és a sértett viszonyára tekintettel -
megalapozottan feltehető, hogy a lakókörnyezetben hagyása esetén a sértett tanú
befolyásolásával vagy megfélemlítésével meghiúsítaná, megnehezítené, vagy
veszélyeztetné a bizonyítást, illetve a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt
véghezvinné, vagy a sértett sérelmére újabb szabadságvesztéssel büntetendő
bűncselekményt követne el.
A bíróságnak e tekintetben vizsgálnia kell, hogy a vád tárgyává tett
bűncselekmény jellege olyan-e (pl. testi épség elleni, illetve egyéb erőszakos
bűncselekmény), amely megalapozhatja a sértett félelmét a terhelttől. Vizsgálni kell a
terhelt és a sértett viszonyát is, azt, hogy a sértett helyzete, életkörülményei, a
terheltnek a sértettre gyakorolt hatása indokolja-e a távoltartás elrendelését, illetve,
hogy a sértett magatartása mennyiben idézte elő a távoltartás elrendelését
megalapozó cselekményt, figyelemmel kell lennie továbbá a terheltnek az eljárás
során tanúsított magatartására.
4.	Ha a büntetőeljárás megindításának feltétele, hogy a bűncselekmény
sértettje - illetve a sértett hozzátartozója, törvényes képviselője vagy a gyámhatóság
-	magánindítvány előterjesztésével jelezze, hogy a büntetőeljárás megindítását,
kívánja, ezen akarat-kijelentés megtétele előtt a távoltartás elrendelése nem
lehetséges.
5.	A Javaslat a távoltartás elrendelését a bíróság hatáskörébe utalja. Ennek
indoka, hogy a távoltartás az előzetes letartóztatás egyik alternatívája, elrendelése
esetén a szabadságkorlátozás mértéke megközelíti a szabadságelvonással járó
egyéb kényszerintézkedések által okozott joghátrányt. Bár az egyén szabad
mozgását a távoltartás csak részben korlátozza, más szempontból, viszont - így a
tulajdonhoz való jog, illetve ennek gyakorlása terén - lényegesen súlyosabb
korlátozást szenvedhet, mint a házi őrizet vagy a lakhelyelhagyási tilalom elrendelése
esetén. A vádirat benyújtását megelőzően a távoltartásról a nyomozási bíró dönt a
Be. IX. fejezetének VI. Címe szerinti eljárásban, a vádirat benyújtását követően pedig
a Be. általános szabályai szerint az eljáró bíróság határoz.
A Javaslat - hasonlóan a lakhelyelhagyási tilalomhoz - lehetővé teszi, hogy a
bíróság határozatában meghatározott időközönkénti jelentkezési kötelezettséget
írjon elő a terhelt számára, a távoltartás alapjául szolgáló büntetőeljárást folytató
nyomozó hatóságnál.
6.	Tekintettel arra, hogy a többi szabadságelvonó, illetve szabadságot
korlátozó kényszerintézkedéssel szemben a távoltartás indítványozására az
ügyészen (illetve a magánvádlón és pótmagánvádlón) kívül más személyek is
jogosultak, a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a távoltartás elrendeléséről szóló
határozatot akkor is meg kell küldeni az ügyésznek, ha a távoltartás elrendelését a
sértett, a cselekvőképtelen, vagy korlátozottan cselekvőképes sértett törvényes
képviselője, vagy a terhelttel közös háztartásban élő kiskorú személy törvényes
képviselője [138/B. § (2) bek. d)-f) pontja] indítványozta.
Ez összhangban van a Be. 262. §-a (1) bekezdésének Javaslat szerinti
második mondatával, amely szerint a tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása
154
körében hozott határozat kivételével a határozatot közölni kell az ügyésszel, a
pótmagánvádlóval, az ügy áttételéről, a bíróság kijelöléséről és az eljárás
felfüggesztéséről hozott határozatot közölni kell a sértettel is.
7. A Be. 128. §-a rögzíti az őrizetbe vétel kapcsán az eljáró hatóságra háruló
teendőket, amelyek a következők: Értesíteni kell a terhelt által megjelölt
hozzátartozót; ennek hiányában a terhelt által megjelölt más személy is értesíthető.
Emellett a terhelt felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermekét, illetőleg az általa
gondozott más személyt gondozás céljából a hozzátartozójának, illetőleg az arra
alkalmas intézménynek kell átadni. A kiskorú elhelyezéséről a gyámhatóság útján
kell gondoskodni, a terhelt által gondozott más személy esetében a helyi
önkormányzat jegyzőjét kell értesíteni. Intézkedni kell a terhelt felügyelet nélkül
maradó vagyonának és lakásának biztonságba helyezéséről is. Katonával szemben
elrendelt távoltartás esetén pedig értesíteni kell az elöljáróját is.
A Javaslat a távoltartással összefüggésben ugyanezen kötelezettségeket rója
a vádirat benyújtása előtt a nyomozó hatóságra, illetve az ügyészre, valamint a
vádirat benyújtását követően a bíróságra. E tekintetben a Javaslat nem jelöl meg
konkrét határidőt, hanem „haladéktalanul” kifejezést használva utal arra, hogy ezeket
az intézkedéseket lehetőségekhez képest a legrövidebb időn belül meg kell tenni.
Az 58. §-hoz
1.	Eltérően az előzetes letartóztatás, illetve az annak alternatíváját jelentő
többi kényszerintézkedés tartamára vonatkozó szabályoktól, a Javaslat szerint a
távoltartás konkrétan, napokban meghatározott időtartamra rendelhető el. A
távoltartás legrövidebb időtartama tíz nap, leghosszabb tartama harminc nap, azon
túl meghosszabbításra nincs lehetőség.
2.	A Javaslat szerint a távoltartás elrendelését az ügyész, a magánvádló, a
pótmagánvádló, a sértett, a cselekvőképtelen, vagy korlátozottan cselekvőképes
sértett törvényes képviselője, valamint a terhelttel közös háztartásban élő kiskorú
személy törvényes képviselője indítványozhatja. Emellett a Be. 269. §-ának (1)
bekezdése szerint a vádirat benyújtását követően, a bírósági szakban
kényszerintézkedést, így a Javaslat szerinti távoltartást a bíróság hivatalból is
elrendelhet.
3.	A Javaslat szerint lehetőség van a távoltartást elrendelő határozat
indítványra, vagy hivatalból történő megváltoztatására, illetve megszüntetésére. A
távoltartást elrendelő határozat megváltoztatását valamint megszűntetését
indítványozhatja az, aki magára az elrendelés indítványozására is jogosult, valamint
indítványozhatja a terhelt, illetve a védője is. Ilyenkor a bíróság a távoltartás
elrendelését indítványozó nyilatkozatát, valamint az ügyész, a magánvádló, illetőleg
a pótmagánvádló indítványát is beszerzi. Az eljárás elhúzódásának
megakadályozása érdekében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a bíróság a
nyilatkozat, illetőleg az indítvány előterjesztésére határidőt állapít meg; ha e határidő
eredménytelenül eltelt, a bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján határoz. Miután
a bíróság meghozta a megváltoztató, vagy megszüntető határozatát, azt megküldi
annak a személynek is, akitől, vagy akinek a munkahelyétől, stb. a terheltet eltiltották.
155
A Javaslat szerint a távoltartást elrendelő határozat megváltoztatása alapjául
szolgálhat, ha az elrendelő határozatban meghatározott személy lakóhelye
megváltozik, vagy e személy, illetőleg a terhelt életkörülményeiben olyan lényeges
változás következik be, amely miatt a határozat megváltoztatása indokolt. Ilyen lehet
például a munkahely vagy oktatási intézmény megváltozása. A távoltartást elrendelő
határozat megváltoztatását eredményezheti továbbá, ha a terhelttel szemben a
büntetőeljárás során olyan kényszerintézkedést rendeltek el, amely miatt a
távoltartás módosítása vagy megszüntetése szükséges.
4.	A Javaslat - hasonlóan az előzetese letartóztatás szabályaihoz -
rendelkezik arról, hogy amennyiben a terhelttel szemben távoltartást rendeltek el, az
eljárást soron kívül kell folytatni.
Az 59. §-hoz
A Javaslat rendelkezik arról az esetről, ha a terhelt megszegi a távoltartás
szabályait. A terhelt önhibáján kívül is előfordulhat, hogy találkozik azzal a
személlyel, akitől eltiltották, ez azonban a terhére nem értékelhető, ezért a Javaslat
csak a távoltartás szabályainak szándékos megszegéséhez fűz hátrányos
jogkövetkezményeket. A távoltartás szabályainak szándékos megszegése esetén
elrendelhető a távoltartás hatálya alatt álló személy előzetes letartóztatása, illetve ha
ez nem szükséges, rendbírsággal sújtható. Mindezen jogkövetkezmények elkerülése
érdekében azonban lehetősége van a terheltnek arra, hogy a távoltartás
szabályainak megszegését utólag kimentse.
A 60. §-hoz
A kétfokú rendes jogorvoslat bevezetése folytán módosításra, illetve
kiegészítésre szorul az ideiglenes kényszergyógykezelés megszűnésének
időpontjára vonatkozó szabályozás. A Javaslat ezért rögzíti, hogy a másodfokú
bíróság által elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelés a másodfokú eljárás
befejezéséig, a másodfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után
elrendelt vagy fenntartott, illetőleg a harmadfokú bíróság által elrendelt ideiglenes
kényszergyógykezelés az eljárás befejezéséig tart.
A 61. §-hoz
A rendelkezés az ideiglenes kényszergyógykezelés megszűnésének eseteit
sorolja fel, és kiegészíti a hatályos szabályozást a Be. 136. §-a (3) bekezdésének és
137. §-a (9) bekezdésének módosítására irányuló javaslattal tartalmilag azonos
szabályozással.
156
A 62. §-hoz
1.	A Be. hatályos rendelkezései között szerepel az úti okmány elvétele
elnevezésű kényszerintézkedés. A Magyar Köztársaság 2004. május 1-jén
csatlakozott az Európai Unióhoz, ezért az úti okmány fogalma, illetőleg az ország
elhagyásának feltételrendszere is átalakult, illetve a határátkelés új értelmezést nyert.
A tartózkodási hely megválasztásának szabadsága, illetve az ezzel kapcsolatos
korlátozás, alkotmányossági szempontból is indokolttá tette a Be. rendelkezéseinek
felülvizsgálatát.
2.	A csatlakozást követően az Európai Unió tagállamain belül - kétoldalú
megállapodás eredményeképpen más államokba - is személyi igazolvánnyal lehet
utazni, ezáltal az úti okmány elvétele, mint személyi szabadságot korlátozó
kényszerintézkedés, értelmét vesztette.
A törvény előtti egyenlőség elvét sérti az a helyzet, miszerint attól függően,
hogy valaki magyar állampolgár, az Európai Unió valamely tagállamának
állampolgára, vagy nem uniós ország állampolgára, különböző helyzetben van a
büntetőeljárásban. Ezért a hatályos rendelkezések mindenképpen tarthatatlanná
váltak.
3.	A Javaslat ezért a terhelt úti okmányának elvételét, mint önálló
büntetőeljárási kényszerintézkedést megszünteti; fenntartja azonban külföldre utazás
külön törvényben meghatározott tilalmának biztosítására szolgáló intézkedést. A
Javaslat taxatív felsorolást ad azokról a személyi szabadságot elvonó
kényszerintézkedésekről, amelyek esetében az úti okmányt el kell venni, és
meghatározza az értesítendő hatóságot is, mind magyar állampolgárok, mind külföldi
állam polgárai tekintetében.
A 63. §-hoz
1.	Az óvadék jogintézményének hatályba lépéséről a 2003. évi II. törvény 88.
§-a (2) bekezdésének a) pontja rendelkezett. A 2003. július 1. óta eltelt idő elméleti
és gyakorlati tapasztalatai indokolttá tették az óvadék szabályozásának
felülvizsgálatát, és a szükséges módosítások elvégzését.
Az óvadék a bíróság által meghatározott összeg, amely a terheltnek az
eljárási cselekményeken való jelenlétét biztosítja. A rövid fogalmi meghatározásból
kitűnik, hogy a jogintézmény célja a terhelt eljárási cselekményeken való jelenlétének
biztosítása anélkül, hogy személyi szabadsága más korlátozás alá kerüljön, továbbá,
hogy a Javaslat szakít az eddigi szabályozással, amely szerint az óvadékot a terhelt,
vagy helyette más ajánlhatja fel.
2.	Óvadék alkalmazására változatlanul csak abban az esetkörben van
lehetőség, amikor a terhelt előzetes letartóztatására a Be. 129. § (2) bekezdésének
b) pontjában meghatározott ok miatt került sor. Az előzetes letartóztatás ez esetben
nem mellőzhető, az óvadék megállapítása, és letétele az előzetes letartóztatás
megszüntetésének egy speciális feltétele.
157
3.	Óvadék megállapítását a terhelt vagy a védő indítványozhatja. A bíróság
hivatalból nem állapíthat meg óvadékot, és annak megállapítását a felsoroltakon
kívül más nem indítványozhatja. A Javaslat megszünteti azt a helyzetet, hogy az
óvadék felajánlásával a büntetőeljárásban egyébként részt nem vevő személy önálló
eljárási funkciót töltsön be. Az természetesen nem kizárt, hogy a vádlott helyett más
fizesse ki az óvadék összegét, az illető személy bíróság előtti megjelenése azonban
nem indokolt, a bíróság felé a terheltnek kell teljesítenie, a mögöttes jogviszonynak
nincs jelentősége. Ennél fogva óvadék megállapítására is csak a terhelt, valamint az
érdekeit képviselő védő tehet indítványt.
Az óvadék megállapításának tárgyában - ha azt a tárgyaláson indítványozták
-	a bíróság a tárgyaláson, egyéb esetekben mindig ülésen dönt. A terhelt és a védő
meghallgatása mindig szükséges, ha azonban a védő az ülésen értesítés ellenére
nem jelent meg, az ülés távollétében is megtartható, és azon értelemszerűen dönteni
is kell az óvadék tárgyában.
4.	A bíróság az óvadék összegének megállapításakor a terhelt személyi és
vagyoni körülményeire is figyelemmel határoz. Természetesen, mint minden
kényszerintézkedés elrendelése, illetve megszüntetése során, ez esetben is
nélkülözhetetlen valamennyi - az eset megítélése, illetőleg a kényszerintézkedés
szempontjából releváns - körülmény vizsgálata. Az óvadék összege csak a bíróság
mérlegelésén múlik, nincs tehát jelentősége annak, hogy a terhelt mekkora összeg
kifizetésére képes vagy hajlandó. Ebből következően, - továbbá, hogy a „felajánlott”
összeg ismerete a döntésben a bíróságot ne befolyásolja - eltérően a hatályos
szabályozástól, a Javaslat nem teszi lehetővé, hogy az óvadék összegére a terhelt
indítványt tegyen. Elképzelhető, hogy a terhelt már közvetlenül az őrizetbe vételét
követően, a személyi szabadság elvonásával járó kényszerintézkedés elrendelése
tárgyában tartott ülésen indítványozza az óvadék megállapítását, ilyen esetekben
nem szükséges újabb ülést tartani, a bíróság az előzetes letartóztatás elrendelésével
egyidejűleg is határozhat az óvadék tárgyában, és óvadék megállapítása mellett
rendelkezhet az előzetes letartóztatás helyett más kényszerintézkedésről is. Ez
természetesen igaz akkor is, ha a kényszerintézkedés elrendelésére tárgyaláson
kerül sor, nincs akadálya annak, hogy a nyomban előterjesztett óvadék
megállapítását célzó indítványról is azonnali döntés szülessen.
5.	Ha a terhelt előzetes letartóztatását a bíróság óvadék ellenében
megszünteti, ez ellen a végzés ellen kizárólag az ügyész és a pótmagánvádló
fellebbezhet. Ebből a rendelkezésből következik az is, hogy az óvadék összege
tekintetében van helye fellebbezésnek.
6.	A korábbi szabályozástól eltérően a Be. 147. §-ának (6) bekezdése
nemcsak a készpénzfizetést teszi lehetővé, hanem azt is, hogy az óvadék letételét
külön jogszabályban meghatározott módon is igazolni lehet. A készpénzfizetésen
kívül más módja is van ma már a pénzbeli kötelezettség teljesítésének, erre
figyelemmel kell lenni az óvadék letétele esetében is, ezen kívül a gyakorlatban
többször fordult elő százezres, milliós nagyságrendű óvadék megállapítása, az
összegek várhatóan inkább növekedni fognak, így célszerűségi szempontokat is e
változtatás mellett szólnak.
158
Az óvadék letételét, illetőleg ennek igazolását követően a terheltet
haladéktalanul szabadon kell bocsátani, tekintettel arra, hogy a szabadlábra
helyezés bírósági határozatban rögzített feltétele bekövetkezett.
7.	Az óvadék megállapítása iránti indítvány elutasítása esetén előterjeszthető
ismételt indítványra vonatkozó eljárás tekintetében a Javaslat a Be. hatályos, az
óvadék elfogadása iránti ismételt indítványra vonatkozó szabályait veszi át, tartalmi
változtatás nélkül.
A 64. §-hoz
A Javaslatnak ez a szakasza a Be. 148. §-a helyébe lépő, az óvadék letételét
követően szabadlábra helyezett terhelt előzetes letartóztatásának elrendelésére
vonatkozó szabályokat tartalmazza.
1.	A Javaslat szerinti szabályozás alapján az óvadék letételét mindenképpen
megelőzi az előzetes letartóztatás elrendelése. A Be. 147. §-ának módosítása, amely
ezt egyértelművé teszi, szükségszerűen indokolja a 148. § értelemszerű módosítását
is, ezen túlmenően a Javaslat a Be. hatályos 148. §-ának (1) bekezdését változtatás
nélkül veszi át.
2.	A Be. 148. §-ának (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy mely esetekben
kell az óvadék összegét visszaadni a terheltnek. A 147. § módosításának
megfelelően tehát minden esetben a terhelt részére kell visszaadni az óvadékot, más
jogviszonynak nincs jelentősége a büntetőeljárás szempontjából. A (2) bekezdés b)
pontját a Javaslat a törvény más rendelkezéseinek módosítása okán pontosítja,
egyebekben a hatályos rendelkezéseket nem érinti.
3.	A Be. 148. §-ának (3) és (4) bekezdéseit a Javaslat pontosítja, a
rendelkezések tartalmi módosítása nélkül.
A 65. §-hoz
A közjegyzői vagy ügyvédi irodában, továbbá az egészségügyi intézményben
tartandó házkutatás kapcsán a Be. 149. §-ának (6) bekezdésében előírt garanciális
követelményeket a Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest szűkebb, de
egyértelműen meghatározott feltételek fennállásához köti. A Javaslat szerint nem
önmagában a helyszín, hanem a helyszínhez köthető tevékenységgel összefüggő
irat megtalálása iránt folytatott házkutatás esetében érvényesülnek a szigorúbb
garanciális szabályok.
Közjegyzői vagy ügyvédi tevékenységgel összefüggő hivatásbeli titok minden
olyan papíralapú vagy elektronikus adathordozón tárolt információ és adat, amely
hivatásának gyakorlása kapcsán, azzal összefüggésben jutott a közjegyző vagy az
ügyvéd tudomására, és amelyre nézve hivatásának szabályai folytán titoktartási
kötelezettség terheli őt. Értelemszerűen beletartozik ebbe a körbe a Be. 81. §-a (1)
bekezdésének b) pontjában megfogalmazott a tanúkihallgatást kizáró, és 82. § (1)
bekezdésének c) pontjában írt a tanúvallomás megtagadására alapot adó titoktartási
159
kötelezettség. A rendelkezés folytán a hivatásbeli titokkal azonos védelmet élvező
egészségügyi titok az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok
kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 3. §-a a) pontjának
meghatározása szerint „az érintett testi, értelmi és lelki állapotára, kóros
szenvedélyére, valamint a megbetegedés, illetve az elhalálozás körülményeire, a
halál okára vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve az
egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért, leképzett vagy származtatott
adat; továbbá az előzőekkel kapcsolatba hozható, az azokat befolyásoló
mindennemű adat (pl. magatartás, környezet, foglalkozás)”. Ugyanezen § e) pontja
az egészségügyi dokumentáció fogalmát, a gyógykezelés során a betegellátó
tudomására jutott egészségügyi és személyazonosító adatokat tartalmazó feljegyzés,
nyilvántartás vagy bármilyen más módon rögzített adatként határozza meg,
függetlenül annak hordozójától vagy formájától.
A 66. §-hoz
A motozás a személyes szabadságot súlyosan korlátozó kényszerintézkedés,
amelyet - bár a Be. 150. §-ának (2) bekezdése szerint az ügyész és a nyomozó
hatóság "rendel el", - ténylegesen reálaktusként hajtanak végre. Ily módon a
kényszerintézkedések közül egyetlenként a hatályos törvény nem ad lehetőséget
jogorvoslatra. Ez a helyzet alkotmányossági szempontból aggályos, ezért a Javaslat
lehetővé teszi a motozás ellen panasz előterjesztését. E kényszerintézkedés
jellegére tekintettel a panasznak nincs halasztó hatálya, tehát a motozás a panasz
ellenére foganatosítható, de a jogorvoslatnak helyt adó határozat esetén a motozás
eredményét, mint bizonyítási eszközt különös körültekintéssel és fenntartással
indokolt értékelni.
A 67. §-hoz
A Javaslat a közjegyzői vagy ügyvédi irodában, továbbá az egészségügyi
intézményben tartandó a házkutatásra vonatkozó rendelkezésben foglaltakkal
azonos módon határozza meg az iratoknak azt a körét, amelyre nézve lefoglalást
csak a bíróság rendelhet el.
A 68. §-hoz
A Javaslat - hasonlóan az egyéb kényszerintézkedések megszüntetése terén
követett szabályzáshoz - mellőzi a törvény szövegéből a Be. 176. §-a (2)
bekezdésének második mondatára történő utalást.
A 69. §-hoz
1.	A sértettnek számottevő érdeke fűződhet a zár alá vétel elrendeléséhez,
ezért a Javaslat lehetővé teszi, hogy a nyomozás során az elrendelésre sértetti
indítvány alapján is sor kerüljön.
160
2.	A bíróság nem jogerős ügydöntő határozatában az ingatlanra elrendelt
vagyonelkobzás meghiúsításának megakadályozására szolgál az a rendelkezés,
mely szerint ez esetben az eljárás jogerős befejezéséig a bíróság az ingatlan zár alá
vételét rendelheti el. Tekintettel arra, hogy a Javaslat a Be. 54. §-ának (5)
bekezdését hatályon kívül helyezi, a 159. § (3) bekezdésének utolsó mondata a
törvény szövegéből kimarad.
3.	Az egyéb kényszerintézkedések megszüntetésére vonatkozó
rendelkezésekkel összhangban a zár alá vétel megszűnését rendező szabályozás
sem tartalmaz utalást a 176. § (2) bekezdésének második mondatára.
4.	A nyomozás korábbi szakaszában elrendelt zár alá vétel indokoltsága a
nyomozás későbbi szakaszában megszűnhet, ezért a Javaslat - hasonlóan a
lefoglalásra vonatkozó szabályozáshoz - úgy rendelkezik, hogy a bíróság által
elrendelt zár alá vételt a vádirat benyújtásáig az ügyész is megszűntetheti.
A 70. §-hoz
A Javaslat megállapítja a rendbírság elzárásra történő átváltoztatása esetén
egy napi elzárásnak megfelelő legalacsonyabb és legmagasabb összeget, és rögzíti,
hogy az adott ügyben ezen a kereten belül kiszabott összeget a rendbírságot
megállapító határozatban meg kell határozni.
A 71. §-hoz
Az elővezetésre vonatkozó hatályos szabályozás helyébe lépő rendelkezés
szerint ez a kényszerintézkedés a jövőben arra is igénybe vehető, hogy az érintettet
a szakértői vizsgálatra állítsák elő. A módosítás összhangban van a Be. 106. §-a (3)
bekezdésének Javaslat szerinti módosításával.
A 72. §-hoz
1.	A Javaslat a nyomozó hatóság részére tájékoztatási kötelezettséget ír elő a
bíróság, illetőleg az ügyész irányába arra az esetre, ha a döntési hatáskörükbe
tartozó határozat meghozatalának szükségességét észleli. Ilyen kötelezettség a
hatályos szabályozás szerint csupán az elvégzendő eljárási cselekmények
tekintetében áll fenn. Az eljárás során gyakran válik szükségessé bírósági vagy
ügyészi határozat meghozatala, s ezt az esetek jelentős részében először a
nyomozó hatóság észleli, ezért a tájékoztatási kötelezettség kiterjesztése a
határozatokra mind a törvényesség, mind a nyomozás eredményességének
szempontjából indokolt.
2.	A Be. 165. §-ának (1) bekezdése egyértelműen meghatározza, hogy a
nyomozásról az ügyész rendelkezik, és a nyomozó hatóságot utasítja. A Javaslat
által beiktatott (6) bekezdés arról az esetről rendelkezik, amikor a nyomozó hatóság
vezetője - nyilvánvalóan a nyomozás célja, illetve hatékonysága szempontjából -
aggályosnak véli az ügyészi utasítást. A Javaslat szerint ilyenkor a nyomozó hatóság
161
vezetője, felettes szerve útján, előterjesztést tehet a felettes ügyészhez, az
előterjesztésnek azonban nincs halasztó hatálya. Az a tény, hogy a rendelkezés
szerint az előterjesztésre csak a felettes szerv útján van lehetőség, biztosítékot jelent
a kellően át nem gondolt, megalapozatlan előterjesztések ellen, és összhangban áll
az ügyésznek a nyomozásban betöltött meghatározó szerepével. Szintén az ügyész
és a nyomozó hatóság eljárásbeli kapcsolata, valamint célszerűségi, a nyomozás
eredményességét szolgáló indokok állnak a halasztó hatályt kizáró jogszabályi
rendelkezés hátterében.
A 73. §-hoz
A hatályos szabályozás felsorolja azokat a személyeket, akiknek nevét a
nyomozási cselekményekről készítendő jegyzőkönyvben kötelezően fel kell tüntetni,
e felsorolásból azonban hiányzik a védő. A Javaslat ezt a hiányosságot megszünteti.
A 74. §-hoz
A Be. 169. §-ának (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a nyomozás során
milyen kérdésekről kell határozati formában dönteni. A Javaslat a Be. hatályos
rendelkezéseivel, illetve a Javaslat szerinti módosításokkal összhangban egészíti ki a
felsorolást.
A 169. § (1) bekezdésének Javaslat szerinti szövege a hatályos
szabályozásban foglaltakon kívül határozati formát ír elő a védő kirendelésének
visszavonásáról, ha annak oka megszűnt [49. § (2) bek.], az ügyek egyesítéséről,
elkülönítéséről, áttételéről (72. §), a bűnügyi költség megállapításáról [74. § (2.) bek.],
a személyes költségmentességről, illetve az okozott költség viselésére kötelezésről
[74. § (3)-(4) bek.], a tolmács kirendeléséről, kizárásáról, felmentéséről, díjának
megállapításáról (114. §), a határozat kijavításáról [169. § (5) bek.], a felfüggesztett
nyomozást követően az eljárás folytatásáról (188. §), a megszüntetett nyomozást
követően az eljárás folytatásáról (191. §), a halaszthatatlan nyomozási cselekmény
elleni jogorvoslat elbírálásáról [195. § (7) bek.].
A módosítás indoka egyes szakaszok tekintetében az, hogy a Be. egyéb
rendelkezéseivel összhangba hozza a 169. § (1) bekezdésének szabályozását, a Be.
49. §-ának (2) bekezdése, a 74. §-ának (4) bekezdése, a 169. §-ának (5) bekezdése,
188. §-a, a 191. §-a, 195. §-ának (7) bekezdése ugyanis rögzíti a határozati formát. A
tolmács kirendeléséről, kizárásáról, felmentéséről, díjának megállapításáról szóló
szabályozás következik a Be. 114. §-ának (3) bekezdésének rendelkezéséből, mely
szerint a törvénynek a szakértőkre vonatkozó rendelkezései a tolmácsra is
irányadók. Az ügyek egyesítése, elkülönítése áttétele, valamint a bűnügyi költség
megállapítása olyan súlyú és horderejű döntés, amely okvetlenül határozati formát
igényel.
Mellőzi viszont a hatályos felsorolásból a Javaslat az elővezetést, amelyről a
hatályos rendelkezés szerint nem kell határozatot hozni. Ez azonban ellentétes a Be.
162. §-ában írottakkal, mert e törvényhely (2) bekezdése szerint erről a
kényszerintézkedésről is határozatot kell hozni.
162
A 75. §-hoz
A hatályos szabályozáshoz képest szűkíti a Javaslat azoknak az adatoknak a
körét, melyeket az elrendelt nyomozásról készült feljegyzésnek tartalmaznia kell.
Változatlanul szükséges a feljegyzésben feltüntetni, hogy milyen bűncselekmény
miatt és mikor indult a nyomozás, szükségtelen viszont annak megjelölése, hogy ki
ellen indították meg a büntetőeljárást. A Javaslat szerinti szabályozás részint abból
indul, ki, hogy a feljegyzésnek csak az eljárás szempontjából leglényegesebb
tényekre kell szorítkoznia, részint elejét kívánja venni annak a gyakorlatnak, hogy a
média érdeklődése folytán gyakran már az eljárás kezdetén, a gyanúsítottkénti
kihallgatást megelőzően ismertté válik a lehetséges terhelt(ek) neve. A törvény
jelenlegi rendelkezése folytán pl. abban az esetben is meg kell jeleníteni a
nyomozást elrendelő feljegyzésen a feljelentett személy nevét, ha már a nyomozás
elrendelésekor nyilvánvaló, hogy nem a feljelentett követte el a bűncselekményt.
A 76. §-hoz
A Be. rendelkezései [170. § (3) bek., 174. § (1) bek.] szerint az arra jogosult
szerv a nyomozás elrendeléséről, illetőleg megtagadásáról attól a naptól számított
három napon belül köteles határozni, amelyen a feljelentés hozzá megérkezett,
illetve amelyen a feljelentésről tudomást szerzett. A gyakorlati tapasztalatok azt
igazolják, hogy ez a határidő esetenként túl rövid a megalapozott döntés
meghozatalára, illetőleg az azt kellően alátámasztó adatok beszerzésére. A Javaslat
ezért beiktatja a törvénybe az 1973. évi I. törvény által ismert, de a hatályos
szabályozásban mellőzött feljelentés kiegészítésének intézményét, további adatok
beszerzésére biztosítva időt és eszközöket a nyomozó hatóság, illetve az ügyész
számára, az adatszerzés időtartamát pedig legfeljebb tizenöt napban határozva meg.
E határidő, valamint az a rendelkezés, hogy amennyiben a feljelentés kiegészítését
követően a nyomozást elrendelik, a nyomozás határidejét a feljelentés kiegészítés
elrendelése napjától kell számítani, az eljárás elhúzódását és a jogintézmény
rendeltetés-ellenes alkalmazását hivatott megakadályozni.
A 77. §-hoz
A Javaslat - összhangban a Be. 193. §-a (3) bekezdésének módosításával -
a törvény 176. §-ának (2) bekezdését is módosítja. A 193. § (3) bekezdésének
módosítására irányuló javaslat szerint, ha a nyomozás iratainak ismertetését
követően indítványozott eljárási cselekmény a 176. § (2) bekezdésének második
mondatában meghatározott határidőn belül nem végezhető el, a legfőbb ügyész a
nyomozási határidőt meghosszabbíthatja. E rendelkezés beiktatása miatt szükséges
módosítani a Be. 176. §-ának (2) bekezdését is, megjelenítve az általános két éves
nyomozási határidőhöz képesti kivételként azt az esetet, amikor a nyomozás
iratainak ismertetését követő indítvány alapján további nyomozási cselekmény
elvégzése érdekében a nyomozás határidejét a legfőbb ügyész meghosszabbítja. A
nyomozás határidejének meghosszabbítását további adatok beszerzése, nyomozási
cselekmények foganatosítása teszi szükségessé, a hosszabbítást elrendelő
163
határozat elleni panaszjog engedélyezése az eljárás további elhúzódásához, a
panasz elbírálásának szükségszerűen formális mivolta pedig a jogintézmény
kiüresedéséhez vezetne.
A 78. §-hoz
A Be. hatályos szövege a nyomozó hatóság egyéb adatszerző tevékenysége
keretében a rendőrség külön törvényben meghatározott bűnüldözési adatbázisának
igénybe vételét teszi lehetővé a nyomozó hatóság részére a büntetőeljárás
megindítása után, annak megállapítására, hogy vannak-e bizonyítási eszközök és
ezek hol találhatók. A reá vonatkozó 2004. évi XIX. törvény alapján azonban a Vám-
és Pénzügyőrség is végez bűnüldözői tevékenységet, s a törvény 35-37. §
értelmében bűnüldözési adatbázissal is rendelkezik. Ugyanez állapítható meg a
Határőrségre vonatkozóan, a határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII.
törvény alapján, melynek 65-77. §-a tartalmazza a bűnüldözési adatbázisra
vonatkozó rendelkezéseket. Mindezekre tekintettel a Javaslat nem a rendőrség,
hanem tágabb kört felölelő bűnüldöző szervek bűnüldözési adatkezelési
adatbázisainak igénybe vételi lehetőségéről rendelkezik.
A 79. §-hoz
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásról szóló 1996. évi CXII. törvény
(Hpt.) 51. §-a (2) bekezdésének d) pontja értelmében a banktitok megtartásának
kötelezettsége nem áll fenn a folyamatban lévő büntetőeljárás keretében eljáró
nyomozó hatósággal, ügyészséggel szemben e szerveknek a pénzügyi
intézményhez intézett megkeresése esetén, e törvény tehát az ügyészi jóváhagyást
nem követeli meg. E rendelkezéssel összhangban a Javaslat a hatályos
szabályozást kiegészíti azzal, miszerint a nyomozó hatóság számára lehetővé teszi,
hogy a Hpt. által megengedett körben ügyészi jóváhagyás nélkül igényelhessen
adatokat. Tekintettel arra, miszerint nincs olyan törvényi rendelkezés, mely a
hírközlési szolgáltatást nyújtó szerv számára titoktartási kötelezettséget ír elő a
folyamatban lévő büntetőeljárás során adatot igénylő nyomozó hatóság, illetve
ügyészség vonatkozásában, a hírközlési szolgáltatást nyújtó szervtől beszerezhető
információk pedig a büntetőeljárás sikeres és gyors befejezése szempontjából
gyakran elengedhetetlenek, a Javaslat ebben a körben is eltekint az ügyészi
jóváhagyás beszerzésének megkövetelésétől.
A 80. §-hoz
1.	A Be. 43. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint a terhelt jogosult arra,
hogy megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre. Ennek,
a terhelti jogok szempontjából kulcsfontosságú rendelkezésnek a tényleges,
gyakorlati megvalósulását szolgálja a Javaslat, előírva a nyomozó hatóság számára
azt a kötelezettséget, miszerint a gyanúsított kihallgatásáról olyan időben
intézkedjék, hogy a jelzett jog érvényesülése ne szenvedhessen csorbát.
164
2.	A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 283. § szerint nem
büntethető kábítószerrel visszaélés miatt az ugyanezen §-ban meghatározott
elkövetési módok valamelyikét megvalósító személy, ha az első fokú ítélet
meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-
függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban
részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt.
A büntethetőséget megszüntető ok jogi természete, hogy a cselekmény az
elkövetéskor tényállásszerű és jogellenes, ezért büntetendő, de az elbírálás
időpontjában valamely utóbb bekövetkezett körülmény miatt a felelősségre vonásra
nem kerül sor, vagyis a büntethetőséget megszüntető ok mindig a cselekmény
elkövetését követően keletkezik és nem a bűncselekmény jogi megítélésére, hanem
annak elbírálására hat ki, és jelentkezik büntethetőségi akadályként. A
büntethetőséget megszüntető ok észlelése (megállapítása) esetén a büntető
ügyekben eljáró szervek a Btk. és a Be. rendelkezései alapján kötelesek az eljárást
megszüntetni, mert a megszüntető ok fennállása esetén az eljárás a továbbiakban
nyilvánvalóan nem folytatható. Igaz ez a Btk. 283. §-ában megfogalmazott - az
elterelésben részvételhez, mint feltételhez kötött - büntethetőséget megszüntető ok
esetén is. A hatályos Be. akként rendelkezik, hogy ha a Btk. 283. §-ában
meghatározott büntethetőséget megszüntető okból az eljárás megszüntetésének
lehet helye, és a kábítószer-élvező gyanúsított vállalja a kábítószer-függőséget
gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot más ellátáson, vagy megelőző-
felvilágosító szolgáltatáson való részvételt, az ügyész a vádemelést egy évi
időtartamra elhalasztja. E rendelkezés 2003. július 1. napján lépett hatályba, és az
azóta eltelt idő tapasztalatai alapján célszerűnek tűnik egyértelműsíteni az elterelésre
vonatkozó eljárási rendelkezéseket.
A jelenleg hatályos rendelkezés alapján ugyanis az elterelésben való részvétel
lehetősége csak az ügyészi vádemelés elhalasztásáról szóló határozat alapján nyílik
meg, tehát ha valaki a vádemelés elhalasztása előtt önkéntesen aláveti magát az
elterelésben való részvételnek, ez a Be. jelenlegi szabályai szerint (226. § (2) bek.)
nem számítható be a vádemelés elhalasztása alatti időtartamnak, és így nem
eredményez a Btk. szerinti büntethetőséget megszüntető okot.
Nyilvánvalóan indokolt, hogy az elterelésben, amely gyógyító kezelés is lehet,
a kábítószer-élvező minél hamarabb részesülhessen, és ez az időtartam, amelyet a
vádemelés elhalasztásáról szóló határozat előtt a gyógyító kezelésben töltött
beszámítson a Btk. 283. §-a által meghatározott hat hónapba. Ezért a Javaslat a Be.
179. §-át egy új rendelkezéssel egészíti ki, mely szerint, ha a nyomozás adatai
alapján a Btk. 283. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető okból az
eljárás megszüntetésének lehet helye, ennek feltételeiről a nyomozó hatóság a
gyanúsítottat tájékoztatja. A tájékoztatás nyilvánvalóan nem teremt kötelezettséget a
gyanúsított részére, tehát szabadon mérlegelheti, hogy igénybe kívánja-e venni a
kábítószer-függőséget gyógyító kezelést, a kábítószer-használatot kezelő más
ellátást, vagy a megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételt.
165
A 81. §-hoz
1.	Az Alkotmánybíróság a 43/2004 AB határozatában megállapította, miszerint
alkotmányellenes helyzet keletkezett annak következtében, hogy a Be. a hatósági
tanú alkalmazásával kapcsolatosan nem szabályozta az Alkotmány 54. §-ának (1)
bekezdésében, valamint 59. §-ának (1) bekezdésében szabályozott alapvető jogok
védelmének eljárási garanciáit.
Az AB határozat szerint alkotmányellenességet eredményez a hatósági tanú
hivatalból történő alkalmazására vonatkozó hatályos szabályozás, a törvény ugyanis
nem tartalmazza, melyek azok a feltételek, amelyek fennállása esetén mód van
hatósági tanú alkalmazására. A szabályozás hiányossága folytán a hatóság nevében
eljáró személy indokolatlanul széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amikor arról
dönt, hogy az eljárási cselekménynél alkalmaz-e hatósági tanút, ugyanakkor
döntésének következményeként a nyomozási cselekmény érintettje köteles a
hatósági tanú közreműködését tűrni.
Emellett - utal rá a 43/2004 AB határozat -, a hatályos jogi szabályozás nem
nyújt kellő biztosítékokat arra nézve, hogy az eljárásban valóban pártatlan,
elfogulatlan, az ügyben érdektelen személy működjék közre hatósági tanúként,
továbbá a törvény nem rögzíti a hatósági tanú közreműködésének korlátait sem. Így
nem rendezi a törvény a hatósági tanú titoktartási kötelezettségét, nem állít jogi
korlátot az elé, hogy a tanú a megszerzett információt nyilvánosságra hozza,
felhasználja. A törvényben meghatározott nyomozási cselekményeknél közreműködő
hatósági tanú szükségképpen betekintést nyer a nyomozási cselekményekkel érintett
személyek magánéletébe, olyan információk birtokába jut, melyek az érintettek
Alkotmány által védett magánszférája, magántitkainak, személyes adatainak körébe
tartoznak. A hatályos szabályozás - mely nem állít jogi korlátot a hatósági tanú
tudomására jutott ezen adatok felhasználása, nyilvánosságra hozatala elé - tehát
alkotmányellenes helyzetet idéz elő, hiányossága folytán sérül az érintetteknek az
Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésében, valamint 59. §-ának (1) bekezdésében
szabályozott alapvető joga.
Végül utal arra is a 43/2004 AB határozat, hogy a Be. 183. §-ának (2)
bekezdése kimondja, miszerint a nyomozási cselekmények előtt a hatósági tanút a
jogairól és kötelezettségeiről fel kell világosítani, ugyanakkor a hatósági tanú jogait,
kötelezettségeit jogszabály nem határozza meg.
A 43/2004 AB határozatban megfogalmazott alkotmányossági aggályok
orvoslása érdekében szükségessé vált a hatósági tanúra vonatkozó szabályok,
vagyis a Be. 183. §-ának teljes körű újrafogalmazása.
2.	Annak érdekében, hogy a hatóság nevében eljáró személy ne rendelkezzen
rendkívül széles mérlegelési jogkörrel a hatósági tanú alkalmazásáról való
döntésben, a Javaslat korlátozza a hivatalból történő alkalmazás lehetőségét. A
hatályos szöveg szerint az ügyész és a nyomozó hatóság az adott eljárási
cselekményeknél hatósági tanút bármikor hivatalból is alkalmazhat, ugyanakkor az
alkalmazását elsődlegesen indítványra, hivatalból csak másodlagosan lehet
elrendelni. Bár mindkét esetben (indítványra, illetve hivatalból) az elrendelés a
nyomozási cselekménnyel érintett személy érdekeit szolgálja, az AB határozat
166
folytán indokolt további feltételeket szabni a hatósági tanú hivatalbóli alkalmazásának
elrendelésére. Ezért a Javaslat szerint hivatalból csak akkor van helye hatósági tanú
alkalmazásának, ha az adott eljárási cselekménnyel érintett személy írni-olvasni nem
tud, a tizennegyedik életévét nem töltötte be, de hivatalból akkor is alkalmazható,
hatósági tanú, ha az eljárással érintett személy az érdekeinek védelmére egyéb
okból feltehetően nem képes.
3.	A 43/2004 AB határozatnak az a megállapítása, miszerint a törvény nem
nyújt kellő biztosítékot arra, hogy az eljárásban valóban pártatlan, elfogulatlan, az
ügyben érdektelen személy működjék közre hatósági tanúként, a hatályos 183. § (3)
bekezdésének újrafogalmazását teszi szükségessé. A hatályos szabályozás ugyanis
nem zárja ki egyértelműen érdekelt személy hatósági tanúkénti eljárását, úgy
fogalmazva, hogy hatósági tanúként „lehetőleg” érdektelen személyt kell igénybe
venni, és lehetővé teszi, hogy az eljáró ügyészség vagy nyomozó hatóság
alkalmazottja is lehessen hatósági tanú, abban az esetben, ha más személy
igénybevételének elháríthatatlan akadálya van.
A Javaslat ezért úgy módosítja a hatósági tanúként igénybe vehető személyek
körét, hogy elhagyja a „lehetőleg” kitételt és kimondja: hatósági tanúként érdektelen
személyt kell igénybe venni. Emellett kizárja annak a lehetőségét is, hogy az eljáró
ügyészség vagy nyomozó hatóság alkalmazottja lehessen hatósági tanú, továbbá
kiterjeszti a tilalmi kört az eljáró ügyész, a nyomozó hatóság tagja illetve
alkalmazottja mellett ezek hozzátartozóira is.
4.	A nyomozási cselekménnyel érintett személy magánéletét, s az ehhez
kapcsolódó alkotmányos jogait sértő szabályozás megszüntetése érdekében a
Javaslat akképpen módosítja a hatósági tanúra vonatkozó szabályokat, hogy a
hatósági tanút terhelő - a nyomozási cselekmény során tudomására jutott tényekre,
adatokra, körülményekre vonatkozó - titoktartási kötelezettséget ír elő. Az eljáró
hatóság tagja a hatósági tanút a jogairól, illetve kötelezettségeiről történő kioktatása
keretében figyelmezteti a titoktartási kötelezettségére, amely teljes körű abban az
értelemben, hogy az eljárási cselekmény során tudomására jutott minden adatra
kiterjed, és mindenkivel szemben fennáll. A titoktartási kötelezettségre vonatkozó
rendelkezés megfogalmazásával függ össze a Btk.-nak a Javaslat szerinti új
bűncselekménnyel, az „igazságszolgáltatással kapcsolatban elkövetett titoksértés” -
sel történő kiegészítése.
Tekintettel arra, hogy utóbb, az eljárás során szükségessé válhat a hatósági
tanú tanúkénti kihallgatása, a Javaslat rendelkezése szerint az a bíróság, ügyész
vagy nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, az ügy tárgyát érintő
tényekre, adatokra, körülményekre nézve a hatósági tanút a titoktartási kötelezettség
alól felmentheti. Ha azonban a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság nem
mentette fel, a hatósági tanú olyan tényekre, adatokra, körülményekre nézve,
amelyre titoktartási kötelezettség terheli, nem hallgatható ki.
5.	A Javaslat a 43/2004 AB határozatnak való megfelelés érdekében a Be.
egyes szakaszaiban feltüntetett, a hatósági tanút megillető jogokat összefoglalja és
kimondja, hogy a hatósági tanú a nyomozási cselekményre észrevételt tehet, a tanú
költségeinek megtérítésére vonatkozó rendelkezések szerint jogosult
költségtérítésre, illetve a Be. rendelkezései alapján jogosult személyi védelemre.
167
A 82. §-hoz
A hatályos szabályozás az állam- és jogtudományi kar nappali tagozatán
jogász szakon hallgatói jogviszony keretében szervezett szakmai gyakorlatát töltő
személy részére teszi lehetővé, hogy - a vonatkozó rendelkezésben megfogalmazott
egyéb feltételek mellett - a nyomozási cselekményen jelen legyen. A Javaslat
megszüntetve az egyes oktatási formák közötti indokolatlan megkülönböztetést a
nappali tagozat kitételt mellőzi a törvény szövegéből, valamint - az érintettek minél
magasabb szintű szakmai képzettségének biztosítása érdekében - azonos feltételek
mellett lehetővé teszi az eljárási cselekményeken való részvételt a Rendőrtiszti
Főiskola szakmai gyakorlatot töltő hallgatói számára is.
A 83. §-hoz
1.	Ha a kábítószer-élvező gyanúsított önként alávetette magát a kábítószer-
függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson vagy
megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételnek, és az a büntethetőség
megszűnését eredményezheti, nem célszerű, hogy a nyomozó hatóság vádemelési
javaslattal küldje meg az iratokat az ügyésznek, és nem célszerű az sem, hogy az
ügyész a Be. 222. §-ának (2) bekezdése alapján a vádemelés elhalasztásáról
határozzon. Ezért a Javaslat a Be. 188. §-ának (1) bekezdését azzal az új h) ponttal
egészíti ki, hogy amennyiben a kábítószer-élvező gyanúsított a nyomozás során
önként alávetette magát az elterelés alapjául szolgáló kezelési fajták valamelyikének,
és ez a nyomozás iratainak ismertetésekor még tart, a nyomozást fel kell
függeszteni. Erre a Javaslat a Be. 189. §-a (1) bekezdésének módosításával a
nyomozó hatóságot is feljogosítja.
2.	A Javaslat kiegészíti a Be. 188. §-ának (2) bekezdését azzal, hogy, ha a
felfüggesztés oka megszűnt, illetőleg, ha a 188. §-a (1) bekezdésének g) pontjában
meghatározott okból kell a nyomozást folytatni, a nyomozás folytatását elrendelő
határozat ellen nincs helye panasznak. Az e törvényhelyen szabályozott okok
objektívek, illetve nemzetközi kötelezettségből fakadnak, ezért nem indokolt a
jogorvoslat biztosítása.
A 84. §-hoz
Azoknak az eseteknek a felsorolását, melyekben hatályos szabályozás szerint
a nyomozó hatóság is jogosult a nyomozás felfüggesztésére, a Javaslat kiegészíti a
Javaslat előző szakasza által beiktatott azon esettel, amikor a gyanúsított önként
alávetette magát az elterelésben való részvételnek [Be. 188. §-a (1) bekezdésének új
h)	pontja].
Figyelemmel arra, hogy a Javaslat a Be. 188. §-a (1) bekezdésének c) pontját,
mely felfüggesztési okként határozza meg azt az esetet, ha az elkövető kiléte a
nyomozásban nem volt megállapítható, hatályon kívül helyezi, a Javaslat ezt az
168
esetet a jövőben nem nevesíti abban a felsorolásban, amely a nyomozó hatóság által
is meghozható felfüggesztő határozatokról rendelkezik.
A 85. §-hoz
1.	A hatályos törvény 188. §-a (1) bekezdésének c) pontjában jelölt okot a
Javaslat a nyomozást megszüntető okok sorába iktatja be, egyszerűbbé téve ezáltal
az eljárást: A hatályos szabályozás alapján ugyanis, ha az elkövető kiléte a
nyomozásban nem volt megismerhető, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság előbb a
nyomozás felfüggesztéséről, majd - az elévülés bekövetkeztét követően - a
nyomozás megszüntetéséről hoz határozatot. A Javaslat az említett szervek
adminisztrációs és munkaterhét csökkenti azáltal, hogy a „két lépcsős” megszüntetés
helyett eleve megszüntetési okként fogalmazza a jelzett esetet. Tekintettel a hatályos
szabályozásnak is részét képező arra a rendelkezésre, mely szerint a megszüntetés
-	ha a Be. kivételt nem tesz - nem akadálya az eljárás folytatásának, az új
szabályozás nem gátolja az állam büntetőigényének érvényesülését. A Javaslat
rögzíti azt is, hogy e pont alapján a nyomozást a nyomozó hatóság is
megszüntetheti.
2.	A Javaslat szabályozása szerint - a Btk. megfelelő módosítása folytán - a
társadalomra veszélyesség hiánya vagy megszűnése nem büntethetőségi akadály, a
megrovás előfeltétele tehát nem a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok
megléte [Be. 190. § (1) bek. d) pont], hanem az, hogy a cselekmény már nem, vagy
oly csekély mértékben veszélyes a társdalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható
legenyhébb büntetés kiszabása vagy más intézkedés is szükségtelen. A Javaslat
ezért a nyomozás megszüntetésének eseteit felsoroló 190. § (1) bekezdését új j)
ponttal egészíti ki, amely ennek az anyagi jogi változásnak megfelelően külön
nevesíti a társadalomra veszélyesség csekély fokát vagy hiányát, mint megszüntető
okot. A Javaslat nem változtat azon, hogy ezekben az esetekben az ügyész
megrovást alkalmaz.
3.	A Be. 190. §-a (1) bekezdésének hatályos i) pontja szerint, ha a
meghatározott személy ellen folyó nyomozás megindításától számított két év eltelt, a
nyomozást meg kell szüntetni. A Javaslat nem kíván változtatni a Be. 176. §-ának (2)
bekezdése szerinti azon rendelkezésen, mely szerint a meghatározott személy ellen
folyó nyomozás az első gyanúsítottkénti kihallgatástól számított két évig terjedhet,
mert ez a szabály garanciális jelentőségű.
Mind az Alkotmány, mind a Magyar Köztársaság nemzetközi jogi
kötelezettségei követelményként fogalmazzák meg "az ésszerű időn belül való
tárgyalás" elvét. Az Alkotmány 57. §-a a jogorvoslat kapcsán mondja ki, hogy a
jogvitákat ésszerű időn belül kell elbírálni, míg az 1993. évi XXXI. törvénnyel
kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában,
1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. Cikke 1. pontjának első mondata szerint
"mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és
pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és
hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene
felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően". Az Emberi Jogok Európai
Bíróságának gyakorlata kiemelt jelentőséget tulajdonít a jogviták ésszerű időn belül
169
történő elbírálásának. Az ítélkezési gyakorlat fontos sajátossága, hogy nem az adott
ország igazságszolgáltatását az adott időszakban jellemző átlagos pertartamot,
hanem a panaszos konkrét ügyének időigényét veszik figyelembe, ezen belül is
vizsgálva a per egyes szakaszainak, eljárási fázisainak időtartamát, illetőleg azt,
hogy a bíróság mindent megtett-e annak érdekében, hogy az eljárás
folyamatosságát biztosítsa és a jogvita elbírálására minél előbb sor kerüljön.
Ugyanakkor a Be. 190. §-a (1) bekezdésének i) pontja hibás, mert a két éves
határidő eltelte esetére a nyomozás automatikus megszüntetését írja elő, függetlenül
attól, hogy a két éves nyomozás során milyen bizonyítékokat sikerült összegyűjteni.
A Javaslat ezért a Be. 190. §-a (1) bekezdése i) pontjának hatályon kívül helyezése
mellett a Be. 190. §-át egy új (3) bekezdéssel egészíti ki, amely a hatályon kívül
helyezni javasolt rendelkezés helyett azt írja elő, miszerint ha a meghatározott
személy gyanúsítottkénti kihallgatástól számított két év eltelt, az ügyész a
rendelkezésre álló adatok alapján dönt arról, hogy a nyomozást meg kell-e szüntetni,
vagy a nyomozás iratait a gyanúsítottal ismertetni lehet, és ezt követően
vádemelésnek, a vádemelés elhalasztásának, vagy az ügy közvetítői eljárásra
utalásának van-e alapja.
A 86. §-hoz
1.	A Be. 190. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ügyész a
nyomozást határozattal szünteti meg. A 191. § (1) és (2) bekezdése értelmében a
megszüntető határozat nem akadálya utóbb az eljárás folytatásának, melyet az
ügyész, ha pedig a nyomozást az ügyész szűntette meg, a felettes ügyész rendelhet
el. Tekintve, hogy a megszüntetést a jogalkotó a határozati formához köti, indokolt
annak rögzítése, hogy a folytatás elrendelése is megköveteli a határozati formát. A
Be. általános érvényű szabályozása szerint a nyomozás során hozott határozatok
ellen jogorvoslati jog illeti meg azt, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz
[Be. 195. § (1) bek.]. A Javaslat a Be. 195. §-ának (1) bekezdését a Javaslat azzal
egészíti ki, hogy ezen általános szabály alól a törvény kivételt tehet. A nyomozás
folytatásának elrendelése tárgyában hozott határozat ellen a Javaslat - erre a
módosítási javaslattal élve - kizárja a panaszjogot, mivel az merőben formális lenne.
2.	A 191. §-ának (3) bekezdése nem tünteti fel az ügyészt a nyomozás
folytatásának elrendelésére jogosultak körében annak ellenére, hogy a nyomozó
hatóság nyomozást megszűntető határozata elleni panaszt az ügyész bírálja el, és
az ügyész dönthet a nyomozás folytatásáról is, nem pedig a felettes ügyész. A
Javaslat kiküszöböli ezt a hiányosságot.
A 87. §-hoz
A Javaslat kiegészül az arra az esetre vonatkozó rendelkezéssel, amikor a
nyomozás iratainak megismerése során a gyanúsított vagy a védő a nyomozás
kiegészítését indítványozza vagy egyéb indítványt terjeszt elő, az indítványnak az
ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság helyt ad, de az indítvány alapján elrendelt
nyomozási cselekmény a Be. 176. §-a (2) bekezdésének második mondatában
megállapított határidőn belül nem végezhető el. Annak érdekében, hogy a
170
szükségesnek ítélt nyomozási cselekmény mégis foganatosítható legyen, a Javaslat
lehetővé teszi, hogy az ügyész előterjesztésére a legfőbb ügyész a nyomozás
határidejét legfeljebb kilencven nappal meghosszabbítsa. A Be. 193. §-ának a
gyanúsított, a védő és a sértett irat-megismerési jogára vonatkozó rendelkezéseit a
Javaslat azzal egészíti ki, hogy e jogokat az így meghosszabbított nyomozás során
elvégzett nyomozási cselekmény folytán keletkezett iratokra nézve is biztosítja.
A 88. §-hoz
A Javaslat a kábítószer-élvező gyanúsított által az ügyészi vádelemelés
elhalasztása előtt igénybe vett gyógyító kezelés időtartamát is figyelembe venni
rendeli a törvény által előírt hat hónapos határidő számításánál. Ha a hat hónapos
kezelés a nyomozás iratainak megismerésekor még nem fejeződött be, erre az
esetre a Javaslat a Be. 194. §-át egy új (2) bekezdéssel egészíti ki, mely szerint ezt a
tényt a nyomozás iratainak ismertetéséről szóló jegyzőkönyvben fel kell tüntetni, és
az ezt igazoló okiratot a nyomozás irataihoz kell csatolni. A Be. 194. §-ának új
bekezdéssel történő kiegészítése a Be. 188. §-a (1) bekezdésének, a Javaslattal
beiktatott h) pontjával van összefüggésben.
A 89. §-hoz
A Javaslat a panasz és az ellenvetés pontos fogalmi elhatárolását teremti
meg. A Be. 195. §-ának (1) bekezdését illetően a Javaslat tartalmilag nem tér el a
hatályos szabályozástól, hiszen a törvény kivételt megállapító szabálya az általános
szabályt - az arra való kifejezett utalás hiányában is - rendszerint lerontja,
ugyanakkor a Javaslat által beiktatott szövegrész világossá teszi, hogy a törvény
egyes esetekben kizárja a panasz lehetőségét.
Az új (8) bekezdés - a Be. 196. §-ának módosításával összefüggésben -
akként rendelkezik, hogy a törvényben kizárt, elkésett, vagy nem a jogosulttól
származó panaszt indokolás nélkül el kell utasítani. A hatályos szabályozás szerint
az ilyen panaszokat ellenvetésként kell elbírálni, azonban ez egyrészt semmiféle
érdemi garanciát nem jelent, az ellenvetés jogintézményének jellegére is
figyelemmel. Másrészt ezekben az esetekben a panasz ellenvetésként történő
elbírálása is formális, mert az ilyen panaszok elutasítása törvényszerű, mérlegelést
nem enged.
A 90. §-hoz
A Javaslat az előző rendelkezéssel összhangban újrafogalmazza a Be. 196.
§-ának második mondatát, így az elkésett, vagy a nem a jogosult személytől
származó panasz - szemben a Be. hatályos 196. §-ával - nem bírálható el
ellenvetésként. Ezzel egyértelművé válik, hogy ellenvetésnek csak a nyomozó
hatóság intézkedése, vagy intézkedésének elmulasztása ellen van helye.
171
A 91. §-hoz
A Javaslat viszonylag széles körben újraszabályozza a titkos adatszerzés
engedélyezésének és más büntetőeljárásban való felhasználásának eseteit. A
hatályos törvény lehetővé teszi, hogy az ügyész által végzett nyomozás esetén titkos
adatszerzést bármilyen bűncselekmény miatt el lehessen rendelni. Tekintettel
azonban arra, hogy a Be. 28. § (4) bekezdésének e) pontja szerint az ügyész
bármilyen ügyben magához vonhatja a nyomozást, a Be. 201. §-ának hatályos (2)
bekezdése a szükségesség és arányosság alkotmányos követelményeivel
összefüggésben aggályos. A Javaslat az ügyész által végzett nyomozások esetében
pontosan meghatározza azon bűncselekmények körét, amely miatt folyó eljárásban -
a 201. §-ának (1) bekezdésén túl - titkos adatszerzésnek helye lehet. A Be. 202. §-
ának a Javaslat által módosított (2) bekezdése a 201. § (1) bekezdésében nem
szereplő, a Be. 29. §-a alapján kizárólagos ügyészségi hatáskörbe tartozó azon
bűncselekmények felsorolását tartalmazza, amelyek miatt a titkos adatszerzésnek
helye lehet.
A 92. §-hoz
A Javaslat a Be. 205. §-ában a titkos adatszerzés eredményének
megismerésére jogosult bírósági vezetők körét egészíti ki. A hatályos törvény csak a
Be. 207. §-ának (1) bekezdésében meghatározott igazgatási vezetőt, a megyei
bíróság elnökét hatalmazza fel arra, hogy a titkos adatszerzés engedélyezésével
kapcsolatos bírósági iratokat megismerje. A Javaslat a megyei (fővárosi) bírósági
elnöke mellett nevesíti az ügyelosztást végző bírósági vezetőt is. A törvényhely
kiegészítése azért szükséges, mert a megyei bíróság (elnöke), illetve a bíróságra
érkező ügyek bírák közötti elosztását végző vezető nem feltétlenül ugyanaz a
személy, ugyanakkor a tényleges ügyelosztást végző bírósági vezető számára is
szükséges biztosítani a megismerési jogosultságot, mivel enélkül igazgatási úton
nem érvényesíthetőek pl. a kizárásra vonatkozó szabályok.
A 93. §-hoz
1.	A 2003. évi II. törvény 54. §-a módosította a Be. 206. §-a (3) bekezdésében
felsorolt - a titkos adatszerzés, továbbá a nyomozás elrendelését megelőzően a bíró,
illetőleg az igazságügy-miniszter engedélyéhez kötött titkos információgyűjtés
eredményének a büntetőeljárásban történő felhasználását lehetővé tevő - okokat, a
magántitokhoz való jog és a személyes adatok védelméhez való jog sértetlensége
érdekében és figyelemmel az Alkotmánybíróság gyakorlatára. A novella e
szabályozással az adatvédelmi követelmények és a bűnüldözési érdekek
összehangolására törekedett. Ugyanakkor tény, hogy a hatályos Be. 206. §-ának
rendelkezései a szaktörvények egyes rendelkezéseivel nincsenek összhangban, a
bűnüldözési érdekek pedig a jelenleginél szélesebb körű felhasználás törvényi
lehetőségének megteremtését indokolják: a törvényesen megszerzett bizonyítékok
felhasználhatóságát a büntetőeljárásban szélesebb körben szükséges lehetővé
tenni.
172
2.	A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (Nbtv.)
több célból teszi lehetővé a titkos információgyűjtést. A törvény 53. §-ának (1)
bekezdése alapján — három kivétellel — titkos információszerzés folytatható az
Nbtv. 4-9. §-ban megjelölt feladatok teljesítése céljából. Ezen - a titkos
információgyűjtést megalapozó - célok között szerepel meghatározott szervek,
intézmények, létesítmények, illetőleg személyek biztonsági védelme is.
A Be. 206. §-a hatályos (3) bekezdés b) pontjának - a 2003. évi II. törvény 54.
§-a által megállapított - szövege viszont kizárja az olyan bizonyíték
felhasználhatóságát a büntetőeljárásban, amelyet nem a büntetőeljáráséval
megegyező célból rögzítettek, ezért például az intézmények biztonsági védelme
során szerzett adat az adott büntetőeljárás szempontjából nem számít törvényes
bizonyítéknak, mivel azt eredetileg más céllal rögzítették.
Az Nbtv. 43. §-ának szabályozása ellentmondásban van a Be. 206. §-a (3)
bekezdésében foglaltakkal. E rendelkezés ugyanis - a bűncselekmények hatékony
üldözéséhez fűződő alkotmányos érdekre tekintettel - áttöri a nemzetbiztonsági
szolgálatok adatkezelésének célhoz kötöttsége elvét, kivételként állapítva meg azt az
esetet, ha az adat hivatalból üldözendő bűncselekményi tényállás megvalósítására
utal. A kivétel a bűncselekmények körére általánosságban van megfogalmazva.
Ezzel szemben a Be. 206. §-a (3) bekezdése a) pontja alapján csak a Be. 201. §-
ában felsorolt bűncselekmények esetében van helye a titkos információgyűjtés
eredménye felhasználásának; a b) pont pedig a célhoz kötöttség elvére tekintettel az
tovább szűkíti a bizonyítékként törvényesen felhasználható információk körét.
3.	A Javaslat ezért a titkos adatszerzés, illetve a büntetőeljárást megelőzően
elrendelt titkos információgyűjtés büntetőeljárás során történő felhasználhatóságára
új, differenciált szabályozást vezet be.
A Be. 206. §-ának új (3) bekezdése szerint a titkos adatszerzés eredménye
más büntetőeljárásban, valamint a nyomozás elrendelését megelőzően bűnüldözési
célból engedélyezett titkos információgyűjtés eredménye büntetőeljárásban csak
akkor használható fel, ha a titkos adatszerzés büntetőeljárási törvényben
meghatározott feltételei a büntetőeljárás, illetőleg a másik büntetőeljárás esetében is
fennállnak. Ebben az esetben tehát a célhoz kötöttség elve úgy érvényesül, hogy a
bűnüldözési cél mind a büntetőeljárás során elrendelt titkos adatszerzés, mind a
nyomozást megelőzően folytatott titkos információgyűjtés esetében jelen van, az
elrendelés oka megegyezik, így nincs szükség a célhoz kötöttség feltételének külön
megfogalmazására. A büntetőeljárás során engedélyezett titkos adatszerzés
elrendelésének célja szükségszerűen a büntetőeljárás lefolytatásához, illetve annak
sikerességéhez fűződő érdek, ez pedig minden büntetőeljárás esetében fennáll.
4.	A nyomozás elrendelését megelőzően nem bűnüldözési célból folytatott
bírói, illetőleg igazságügyi miniszteri engedélyhez kötött titkos információgyűjtés
eredményének a büntetőeljárásban történő felhasználására vonatkozóan a Javaslat
más feltételrendszert határoz meg. A nem bűnüldözési célból, hanem az Nbtv. által
meghatározott feladataik ellátása érdekében elrendelt és a nemzetbiztonsági
szolgálatok által folytatott titkos információgyűjtés esetén a célhoz kötöttség elve,
tehát az a követelmény, miszerint a titkos információgyűjtés elrendelésének eredeti
173
célja és a büntetőeljárásban történő felhasználás célja megegyezzék, fogalmilag
kizárt.
A Javaslat kiindulópontja szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok
nemzetbiztonsági célból végzett titkos információgyűjtés keretében a
bűncselekményről megszerzett adat - amely törvényes eljárás keretében, de nem
bűnüldözési célból jutott a nemzetbiztonsági szolgálatok birtokába - sok esetben
később már nem szerezhető be, ismételten nem rögzíthető, a büntetőeljárás
számára véglegesen elvész. A Javaslat ezért lehetővé teszi az így megszerezett
adatok felhasználását a büntetőeljárásban, ha a bizonyítékot törvényesen, azaz a
Nbtv. felhatalmazása alapján, igazságügy-miniszteri vagy bírói engedély birtokában
szerezték, a vonatkozó [Be. 76. § (2) bek., 200. § (1) bek., 201. §, 202. §].
szabályozásnak megfelelően. A Javaslat által további feltételként előírt feljelentési
kötelezettség a jogállamiság védelmét szolgálja. Ha ugyanis a nemzetbiztonsági
szolgálatok a bűnfelderítési hatáskörükbe nem tartozó esetekben a bűncselekmény
észlelése esetén a feljelentést megteszik a nyomozó hatóságnál, a feljelentés
alapján eljárni jogosult nyomozó hatóság vizsgálja meg, hogy van-e helye a
büntetőeljárás megindításának, és a Be. szabályai szerinti titkos adatszerzésnek.
A Javaslat a célhoz kötöttség elve alóli kivételt a szükségesség és az
arányosság követelményét tiszteletben tartva teszi lehetővé, figyelemmel a Be.
hatályos és a módosítással nem érintett 202. § §-a (6) bekezdésének
rendelkezésére, mely szerint a titkos adatszerzésnek csak akkor van helye, ha
megalapozottan feltehető, hogy más módon a bizonyíték beszerzése kilátástalan,
vagy aránytalanul nagy nehézséggel járna, és a titkos adatszerzéssel a bizonyíték
beszerzése valószínűsíthető. A Be. 206. §-ának Javaslat szerinti (6) bekezdése a
nyomozási bíró feladatává teszi a titkos információgyűjtés eredményének a
büntetőeljárásban bizonyítási eszközként történő felhasználhatóságáról való döntést,
azaz a bírói engedélyt a nyomozási bíró határozata „utólag” pótolja.
5.	A nyomozás elrendelését megelőzően folytatott, bírói engedélyhez kötött
titkos információgyűjtés tényéről kiadott igazolás jelenleg is működő gyakorlat, bár
törvényi előírás erről nincs. Az igazolás arra szolgál, hogy a későbbiekben ellenőrizni
lehessen, ha a büntetőeljárásban a nyomozás elrendelését megelőzően folytatott
titkos információgyűjtés eredményére hivatkoznak, miszerint ténylegesen történt ilyen
információgyűjtés és az törvényes volt. A Javaslat szabályozása meghatározza az
igazolás tartalmi kellékeit. Hangsúlyozandó, hogy nem a titkos információgyűjtés
eredményéről, hanem az elrendelés törvényes voltáról állít ki igazolást a megyei
(fővárosi) bíróság elnöke, azzal azonban, hogy az igazolás lényeges tartalmi eleme a
titkos információgyűjtés engedélyezésére irányuló előterjesztés, illetőleg az
engedélyező végzés kereteinek ismertetése.
A 94. §-hoz
1.	A Javaslat a Be. nyomozási bíró feladatait tételesen felsoroló 207. §-ának
(2)	bekezdése a) és b) pontját érinti; e módosítás technikai jellegű. A Javaslat a
hatályos szabályozásnak a távoltartással, mint bírósági hatáskörbe tartozó új
kényszerintézkedéssel történő kiegészítése helyett azt a megoldást követi, hogy
mellőzi a vádirat benyújtása előtt a bíróság hatáskörébe tartozó
174
kényszerintézkedésekkel kapcsolatos indítványok pontos felsorolását és a
törvényhelyekre történő hivatkozást, ezen indítványok tételes felsorolása felesleges,
mivel az egyes kényszerintézkedésekről rendelkező törvényhelyek tételesen
meghatározzák, hogy milyen kérdésekben kell a bíróságnak döntenie. A Javaslat
azonban ettől függetlenül külön nevesíti, hogy az előzetesen letartóztatott IMEI-be
történő beutalásáról a nyomozási bíró határoz [Be. 142. § (1) bek.].
2.	A Javaslat a Be. 206. §-ába új (6) bekezdést iktat, amely szerint a
nyomozás elrendelését megelőzően nem bűnüldözési célból folytatott bírói, illetőleg
igazságügy-miniszteri engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eredményének
bizonyítási eszközként történő felhasználásáról az ügyész indítványára a nyomozási
bíró határoz. Ezzel összefüggésben módosítja a Javaslat a Be. 207. §-ának (2)
bekezdése b) pontját, amely ezt nevesíti a nyomozási bíró feladatai között is.
3.	A Be. 207. § (2) bekezdésének a Javaslat által módosított e) pontja a Be.
195. §-ának (6) bekezdésével teremti meg az összhangot, a módosítás azonban
pusztán technikai jellegű. A Be. 195. §-a szerint ugyanis a felülbírálati indítványnak,
mint a nyomozás során igénybe vehető jogorvoslati eszköznek a Be. 151. §-ának (2)
bekezdése szerinti ügyészi határozat elleni panaszt elutasító határozat ellen van
helye, és nem az ügyészi határozat ellen, ahogyan azt a törvény hatályos szövege
tartalmazta.
A 95. §-hoz
1.	A Be. 210. §-a (1) bekezdése sorlja fel azokat az indítványokat, amelyek
felől a nyomozási bírónak ülést kell tartania. E felsorolást a Javaslat érdemben két
esetkörrel egészíti ki: A személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó
kényszerintézkedések közé a Javaslat a beiktatja a távoltartásra (138/A. §) való
utalást is.
A Be. 210. §-ának (1) bekezdése szerinti felsorolást a Javaslat új b) ponttal
egészíti ki. A hatályos rendelkezés szerint a nyomozási bíró ülést tart, ha az
indítvány tárgya a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés
elrendelése, vagy az előzetes letartóztatásnak az elrendelésétől számított hat
hónapot meghaladó meghosszabbítása. A vonatkozó rendelkezések azonban nem
biztosítják kellő módon, hogy ha előzetes letartóztatás meghosszabbításának
indokául a korábbiaktól eltérő új jogcím vagy új jogcím is szolgál, a terhelt minden
esetben hatékonyan védekezhessen, illetőleg elő tudja adni azokat a tényeket,
körülményeket, amelyek az előzetes letartóztatás új jogcímének megállapíthatóságát
kizárják. E rendelkezés - melynek beiktatása szükséges az Emberi Jogok Európai
Bíróságának 2005. július 5-én hozott, Magyarországot elmarasztaló ítélete alapján is
-	biztosítja az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető
szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 5.
cikkének (4) bekezdésében foglalt garanciákat.
A Be. 210. §-a (1) bekezdésének új d) pontja tartalmilag nem tér el a hatályos
szabályozástól, azonban pontosítja a hatályos rendelkezést a Be-nek a. Javaslat
175
által módosított 147. §-ához igazodóan, az óvadék elfogadása helyett az óvadék
megállapítását jelölve meg az ülés tárgyaként.
2.	A Javaslat a Be. 210. §-ának (2) bekezdését kiegészíti azzal, hogy az ülés
akkor is mellőzhető, ha az indítvány tárgya óvadék megállapítása, és az előzetes
letartóztatás elrendelése a 129. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott
okán kívül más okon is alapult. Ez esetben ugyanis az óvadék elfogadása a
törvénynél fogva kizárt, mivel a Be. 147. §-ának (2) bekezdése világossá teszi, hogy
óvadék megállapításának csak akkor van helye, ha az előzetes letartóztatás a Be.
129. §-a (2) bekezdésének b) pontján alapul.
A 96. §-hoz
1.	A Javaslatnak a Be. 211. §-a (1) bekezdését módosító rendelkezése az
Emberi Jogok Európai Bíróságának 2005. július 5-én hozott, Magyarországot
elmarasztaló ítélet tanulságait vonja le. A Be. új 211. §-a megteremti a terhelt
számára az érdemi védekezés lehetőségét azzal, hogy az ülés tárgyát képező
indítvány terhelt részére történő megküldéséről rendelkezik. A Javaslat egyértelműen
szabályozza, hogy mely esetekben az ügyész, mely esetben pedig a nyomozási bíró
feladata a terhelt és a védő részére megküldeni az ülést előkészítő iratokat.
2.	A Javaslat kiegészíti azon esetek felsorolását, amelyekben a nyomozási
bírónak a hozzá érkező indítvány vizsgálata során a gyanúsított személyi
körülményeit vizsgálnia kell. A Javaslat szerint ilyennek kell tekinteni, ha az előzetes
letartóztatás vagy a házi őrizet meghosszabbítására irányuló indítványban a
meghosszabbítás okaként a korábbi határozathoz képest új körülményre hivatkoztak,
továbbá az óvadék megállapítását, valamint az elmeállapot megfigyelésének
elrendelését.
A 97. §-hoz
A Be. 215. §-ának hatályos (5) bekezdése szerint a kényszerintézkedés
megszüntetése miatt bejelentett ügyészi fellebbezés csak akkor halasztó hatályú, ha
a nyomozási bíró a kényszerintézkedést az ülésen szüntette meg. Ha a nyomozási
bíró ülésen hozott ilyen határozatot, az ügyészi fellebbezésre tekintet nélkül a végzés
-	az általános szabályok szerint - végrehajtható. A Javaslat ezt az indokolatlan
különbségtételt megszünteti, és egységesen rendelkezik akként, hogy a
kényszerintézkedés megszüntetése miatti ügyészi fellebbezés a határozat
végrehajtására halasztó hatállyal bír.
A 98. §-hoz
1.	A Be. 216. §-a rendelkezik az ügyész feladatairól a nyomozás iratainak
ismertetését követően. Figyelemmel arra, hogy a Javaslat bevezeti a büntető
ügyekben alkalmazható közvetítői eljárást, melynek a Javaslat szerint a fő területe az
176
ügyészi vádelőkészítési szakasz, szükséges a 216. § szerinti felsorolás kiegészítése,
illetve átszerkesztése. A Javaslat ezért a Be. 216. §-ának (1) bekezdésében szereplő
felsorolás egyes elemeit újracsoportosítva a Be. 221/A. §-aként bevezetett közvetítői
eljárásra utalást, valamint a vádemelés elhalasztását a d) pontban helyezi el, míg
ugyanezen pontból a vádemelést és a vádemelés részbeni mellőzését elhagyja, és
erről külön e) pontban rendelkezik.
2.	A Be. 216. § újonnan beiktatott (2) bekezdés részletes útmutatást ad a
határidő számításának módjáról arra az esetre, ha az ügyész a közvetítői eljárásra
utalásról vagy a vádemelés elhalasztásáról szóló döntéshez pártfogó felügyelői
vélemény beszerzését rendeli el.
3.	A Javaslat az áttekinthetőség érdekében teljes körűen felsorolja, hogy a az
ügyészi vádelőkészítési szakaszban melyek azok a kérdések, amelyekben az
ügyésznek határozatot kell hoznia.
A 99. §-hoz
A Javaslat a Be. 219. §-a (4) bekezdésének módosításával a fegyverek
egyenlőségének elve által támasztott követelménynek tesz eleget. A Javaslat szerint
az ügyész kötelezettsége, hogy a gyanúsítottat és a védőt értesíteni kell, ha egy
különösen védett tanú vallomásáról készült jegyzőkönyv-kivonat a vádemelés
alapjául szolgáló iratanyag részévé vált. Így lehetővé válik, hogy az értesítettek az
iratban szereplő vallomásra megfelelő időben reagáljanak.
A 100. §-hoz
A vádemelés részbeni mellőzése esetére a Be. hatályos szövege nem
tartalmaz rendelkezést arra a bűnügyi költségre vonatkozóan, amely azzal a
cselekménnyel kapcsolatosan merült fel az eljárásban, amely tekintetében az ügyész
a vádemelést mellőzte. Ekkor az állam az opportunitás elve alapján egyes
cselekmények vonatkozásában lemond a büntetőhatalom érvényesítéséről, ezért
indokolt, hogy a vádemelés mellőzésével érintett cselekménnyel összefüggésben
felmerült bűnügyi költség az államot terhelje.
A 101.§-hoz
A Javaslat a Be. vádemelésről szóló X. Fejezetébe iktatja be a közvetítői
eljárás szabályait.
1.	A közvetítői eljárás, közismert elnevezéssel a mediáció alkalmazási
feltételeinek megteremtése régóta időszerű a magyar büntetőeljárásban. Az Európa
Tanács Miniszteri Bizottságának R (99) 19. számú, a tagállamok számára a büntető
ügyekben alkalmazott mediáció tárgyában elfogadott ajánlása felhívta a nemzeti
jogalkotó figyelmét az elkövető és a sértett közötti megállapodás, és az így létrejött
jóvátétel súlyának megfelelő elismerésére a büntetőeljárásban. Az ajánlás
értelmében büntető ügyekben mediáció csak akkor alkalmazható, ha a felek ahhoz
177
szabad akaratukból hozzájárulnak. A felek a folyamat bármely pontján
visszavonhatják hozzájárulásukat, a mediáció alatt folytatott megbeszélés titkos, és
később nem használható fel, kivéve, ha a felek hozzájárulásukat adják. Kívánatos,
hogy a mediáció a büntető igazságszolgáltatási folyamat minden szakaszában
elérhető legyen, valamint hogy a mediációs szolgáltatások a büntető
igazságszolgáltatási rendszerben megfelelő autonómiával rendelkezzenek. További
követendő elvként fogalmazta meg az ajánlás, hogy az adott büntető ügy
mediátorhoz utalása, valamint a mediáció kimenetelének megítélése a büntető
igazságszolgáltatási hatóságok kizárólagos hatáskörébe tartozzék. Kiemeli a
dokumentum azt is, hogy a feleket - mielőtt a mediációhoz hozzájárulnak - teljes
körűen tájékoztatni kell jogaikról, a folyamat jellegéről és a közvetítői eljárás
sikerességének, illetve sikertelenségének lehetséges kihatásairól.
Az elkövető és a sértett közötti megállapodás elősegítése, illetve e
megállapodás figyelembe vétele a büntetőeljárásban, mint elérendő cél, súlyozottan
jelenik meg az Európai Unó Tanácsának a sértett büntetőeljárásbeli jogállásáról
szóló 2001/220/IB számú kerethatározatában. A kerethatározat 10. cikke előírja a
tagállamok számára, hogy a saját jogalkotásuk által megállapított bűncselekmények
körében segítsék elő a büntetőügyekben való közvetítést. A kerethatározatban
megfogalmazottak értelmében minden tagállamnak biztosítania kell hogy a
közvetítés útján elért, a sértett és az elkövető közötti megállapodást a
büntetőeljárásban figyelembe lehessen venni. A kerethatározat az Európai Unióról
szóló szerződés 34. cikke értelmében „kötelező a tagállamokra az elérendő
eredményt illetően, de a nemzeti hatóságokra bízza a forma és a módszerek
megválasztását”. Ez lényegében annyit jelent, hogy a kerethatározat nem közvetlenül
hatályosul a tagállamok belső jogában. A hivatkozott kerethatározat a mediáció
intézményi kereteit, eljárásának általános rendjét határozza meg; ugyanakkor előírja,
hogy a rendelkezéseit a tagállamoknak a belső jogukkal összhangban kell
alkalmazniuk, vagyis a tagállamok kötelesek a belső joguknak megfelelő végrehajtási
szabályok megalkotására, a forma és a módszerek szabadon történő
megválasztásával. A kerethatározat végrehajtásának határideje 2006. március 22.
Mindezeket a nemzetközi tendenciákat figyelembe véve nem halasztható
későbbre a közvetítői eljárás bevezetése a magyar büntetőeljárásba.
Az előkészítő munka során vizsgálat tárgya volt az egyes európai
országokban (Csehország, Belgium, Franciaország, Németország, Ausztria)
kialakított szabályozás, s lehetőség nyílt a kanadai tapasztalatok megismerésére is.
E nemzeti szabályozások ismeretében állapítja meg a Javaslat a közvetítői eljárás
alkalmazásának feltételeit, az intézményhez kapcsolódó jogkövetkezményeket; s e
tapasztalatok fontos támpontot jelentettek azon bűncselekmények körének
meghatározásánál is, amelyek miatt folyó büntetőeljárásban a közvetítői eljárásnak
helye lehet.
2.	A közvetítői eljárás a büntetőeljárással párhuzamosan folyó eljárás,
melynek a büntetőeljárással való kapcsolódási pontjait, vagyis elrendelésének
feltételeit valamint az eredményes eljárás jogkövetkezményeit a Be. teremti meg,
részletes szabályairól azonban külön törvény rendelkezik. Ilyen külön törvény
jelenleg még nincs, azonban a Javaslat szerinti szabályozás hatálybalépéséig -
178
2006. szeptember 1-ig - mind a külön törvény szerinti szabályozás, mind a mediáció
intézményi, személyi és költségvetési feltételei megteremthetőek.
A közvetítői eljárásra kizárólag a személy elleni, közlekedési, illetőleg vagyon
elleni, öt évi szabadságvesztésénél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények
esetében van lehetőség. E három bűncselekmény-csoport kiválasztását elsősorban
jogpolitikai indokok támasztják alá,: az a meggyőződés, hogy ezekben az esetekben
a sértett kárának megtérülése olyan kiemelt érdek, amely mellett - az ügyészi
mérlegelés folytán - a jogrend megsértése miatt bekövetezett kár másodlagos,
kivéve azokban az esetekben, amelyek olyan súlyos következménnyel jártak, hogy
az állam még a terhelt és a sértett megegyezése esetén sem mondhat le
büntetőhatalmának érvényesítéséről. A terhelt személyében is lehetnek olyan okok,
amelyek nem indokolják, hogy az állam a büntetőjogi felelősségre vonástól
eltekintsen.
A Javaslat szerinti mediáció - jogi természetét tekintve - egyszerre anyagi jogi
és eljárásjogi intézmény. Ezért azokat a bűncselekményeket, amelyek esetében a
közvetítői eljárás, mint eljárásjogi eszköz alkalmazható, illetve a közvetítői eljárás
alkalmazását kizáró okokat - minthogy azok anyagi jogi természetűek - a Btk.-ban
kell szabályozni, erről a Javaslat 262. §-a a Btk. megfelelő módosításával
rendelkezik. Szintén a Javaslat szerinti Btk. módosítás rendelkezik a sikeres
közvetítői eljárás anyagi jogi következményeiről is: a három évi szabadságvesztésnél
nem súlyosabban büntetendő bűncselekménnyel okozott kár megtérítése
büntethetőséget megszüntető ok, míg az öt évi szabadságvesztésnél nem
súlyosabban büntetendő bűncselekménnyel okozott kár megtérítése a büntetés
korlátlan enyhítését teszi lehetővé. A közvetítői eljárás eredményeként létrejött
megállapodás alapján teljesített kártérítés elnevezése: tevékeny megbánás. Anyagi
jogi szempontból a közvetítői eljárás eredménye tehát a tevékeny megbánás,
következménye pedig a bűncselekmény büntetési tételétől függően, a büntethetőség
megszüntetését eredményező, illetve a büntetés korlátlan enyhítését lehetővé tevő
ok.
A Javaslat a Be. 221/A. §-ának megfogalmazásával - a Javaslat szerinti Btk.
módosítással összhangban - kifejezésre juttatja a tevékeny megbánás és a közvetítői
eljárás közötti szoros kapcsolatot. A tevékeny megbánást megalapozó megállapodás
közvetítői eljárás hiányában nem eredményezheti az eljárás megszüntetését, illetve a
büntetés korlátlan enyhítését. Ennek a rendelkezésnek garanciális jelentősége van,
az esetleges visszaéléseket, a sértett befolyásolásának lehetőségét, a sértett
helyzetének kihasználását lehet kiküszöbölni azzal, ha csak és kizárólag a Be.
szabályai szerint, illetőleg a közvetítői eljárásról szóló külön törvény szerint eljáró
szervek felügyelete mellett folynak a tárgyalások a terhelt és a sértett között.
3.	A közvetítői eljárás fejezeti elhelyezése, a terhelt helyett a gyanúsítottra
való utalás a Javaslat szövegében egyértelművé teszi, hogy a közvetítői eljárásra
utalásnak - főszabály szerint - csak a vádemelést megelőzően van helye. Ennek
ellenére a Be. lehetővé teszi, hogy a bírósági szakaszban is helye legyen a közvetítői
eljárásnak, de a remélt tipikus előfordulása a bírósági eljárást megelőző szakasz kell,
hogy legyen. A visszaélés megelőzése végett - különösen az eljárás elhúzásának
veszélyére tekintettel - azonban a közvetítői eljárásra utalásnak a büntetőeljárás
alatt csak egy alkalommal van helye.
179
A közvetítői eljárásra utalás feltételeit az ügyész akkor vizsgálja meg, amikor a
Be. 216. §-a alapján az iratok hozzá megérkeznek. A 216. § Javaslat által beiktatott
(5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közvetítői eljárásra való utalásról, vagy - ha
annak feltételei a Javaslat által beiktatott 221/A. § (4) bekezdése alapján nem állnak
fenn - a megtagadásról határozatot hoz. Ha a közvetítői eljárás feltételei
megvalósulnak, az eljárást legfeljebb hat hónapra fel kell függeszteni, és az ügyet
közvetítői eljárásra kell utalni.
4.	A Javaslat a jogorvoslat lehetőségét a Be. alapvető rendelkezéseire
tekintettel zárja ki. Értelemszerűen nem szükséges jogorvoslati lehetőséget
biztosítani ugyanis, ha a közvetítői eljárás elrendeléséhez mind a terhelt, mind a
sértett előzetes hozzájárulása szükséges. Ugyanakkor sérelem okozása is kizárt,
mivel ha a terhelt, illetőleg a sértett körülményeiben jelentős változás áll be, amely
miatt a közvetítői eljárás lefolytatását valamelyikük nem kívánja, a megállapodás
nem jön létre, így a közvetítői eljárás eredménytelen lesz, az ügyész pedig a
büntetőeljárást folytatja.
5.	A közvetítői eljárás lefolytatására a Javaslat a pártfogó felügyelői szolgálat
hatáskörét állapítja meg. A Javaslat a büntetőeljárás olyan résztvevőjét vonja be a
folyamatba, aki elfogulatlan. Ugyanakkor biztosítani szükséges a közvetítői
tevékenységet folytatók megfelelő képzettségét és erkölcsi feddhetetlenségét. Ezért
a pártfogói felügyelői szolgálat közvetítésre szakosodott szakemberei fogják e
tevékenységet végezni.
A pártfogó felügyelő előtt elhangzottakról a nyomozó hatóság, illetve az
ügyész nem szerez tudomást, így biztosítható, hogy a terhelt a bűncselekmény
megbánása, jóvátételi hajlandósága esetén nem kényszerül saját maga ellen olyan
adatot szolgáltatni, amely a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként felhasználásra
kerülhet. Ugyanezen okból a közvetítői eljárás kimenetelét sem lehet a gyanúsított
terhére értékelni.
6.	A Btk. a tevékeny megbánást részben büntethetőséget megszüntető,
részben a büntetés korlátlan enyhítését lehetővé tevő okként szabályozza. Az előbbi
csoportba a legfeljebb három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő
cselekmények tartoznak, míg az utóbbiba mindazok a bűncselekmények, amelyekre
a törvény öt évig terjedő szabadságvesztés kiszabását rendeli. E különbségnek
megfelelően az eljárási jogkövetkezmények is eltérőek. A büntetés korlátlan
enyhítésére értelemszerűen csak a bíróság lehet képes. Ezért ha a terhelt tevékeny
megbánása a Btk. új 36. §-ának (2) bekezdése alapján vehető figyelembe, az ügyész
a közvetítői eljárás sikeressége esetén sem szünteti meg az eljárást, hanem vádat
emel. A közvetítői eljárás eredményeként létrejött megállapodást a bírósági
szakaszban értelemszerűen a bíróság veszi figyelembe.
7.	A közvetítői eljárás akkor is eredményesnek tekinthető, ha a terhelt a
jóvátétel iránti elkötelezettségét hiteles módon kinyilvánította. A jóvátétel természete
-	pl. rendszeres támogatás biztosítása - életszerűtlenné teheti azt, hogy a közvetítői
eljárásra nyitva álló hat hónap alatt a terhelt minden kötelezettségét teljesítse. Nem
célszerű azonban az ilyen eseteket a közvetítői eljárás lehetőségéből eleve kizárni. A
Btk. 36. §-ának (1) bekezdése alapján megvalósuló tevékeny megbánás esetében az
180
ügyész - mivel a büntethetőséget megszüntető ok még nem következett be - az
eljárás megszüntetése helyett a Be. 222. §-ának (1) bekezdése alapján a vádemelést
elhalasztja. Ha a legfeljebb két éves határidő eredményesen eltelt, az eljárást meg
kell szüntetni. A Btk. 36. §-ának (2) bekezdése szerint minősülő esetekben azonban
a vádemelés elhalasztására nem kerülhet sor, hiszen az eredményes közvetítői
eljárást követően a büntetés korlátlan enyhítésének lehetőségére tekintettel
mindenképpen vádat kell emelni. Ilyenkor a büntetőeljárással párhuzamosan teljesítő
terhelt ügyében az eredményes jóvátételt a bíróság veszi figyelembe, és a Be. 267.
§-a, illetőleg 332. §-a alapján az eljárást megszünteti.
A 102. §-hoz
A közvetítői eljárás szabályainak beiktatásával összefüggésben indokolttá vált
a Be. 224. §-a alcímének kiegészítése is. A vádemelés elhalasztásának vizsgálatával
egyidejűleg célszerű vizsgálni azt is, hogy a közvetítői eljárásra utalásnak a törvényi
feltételei fennállnak-e. A terhelt és a sértett meghallgatása elengedhetetlen, hiszen
közvetítői eljárásra csak az önkéntes hozzájárulásukkal kerülhet sor. A Javaslat erre
tekintettel az ügyésznek a sértett és a terhelt meghallgatását írja elő. A szükség
esetén beszerezhető pártfogói vélemény az ügyészt segítheti abban, hogy a terhelt
jóvátételre való hajlandóságáról, illetőleg a terhelt személyiségéről általában
tájékozódni tudjon, amely alapján valószínűsíteni tudja, hogy a 221/A. § (3)
bekezdésének c) pontjában meghatározott feltétel teljesül.
A 103. § hoz
1.	A büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha a vádemelés elhalasztásának
tartama eredményesen eltelt. Előfordulhat azonban, hogy az intézkedéssel elérni
kívánt célok már a vádemelés elhalasztásának lejárta előtt megvalósulnak, ilyenkor
szükségtelen megvárni a megállapított határidő lejártát. Ezért rendelkezik úgy a 226.
§ (2) bekezdésének a Javaslat szerint átfogalmazott szövege, hogy a törvényben
meghatározott esetekben az eljárást a vádemelés elhalasztása tartamának eltelte
előtt is meg kell szüntetni.
A Be. új 221/A. §-ának (7) bekezdése szerint, ha a közvetítői eljárás
eredményes, és a Btk. 36. §-a (1) bekezdése alkalmazásának van helye, az ügyész
az eljárást megszüntetni. Ha a gyanúsított a közvetítői eljárás eredményeként
létrejött megállapodás teljesítését megkezdte, de a büntethetősége nem szűnt meg,
az ügyész a három évet meg nem haladó szabadságvesztéssel büntetendő
bűncselekmény miatt a vádemelést egy évtől két évig terjedő időre elhalaszthatja.
Erre figyelemmel a Javaslat a Be. 226. §-a (2) bekezdésének szövegét kiegészíti
azzal, hogy az eljárást a vádemelés elhalasztása tartamának eltelte előtt meg kell
szüntetni akkor is, ha a gyanúsított a közvetítői eljárásban vállalt kötelezettségeinek
eleget tett.
2.	A vádemelés elhalasztására csak akkor kerülhet sor, ha adottak a
vádemelés - vagyis hiányoznak a nyomozás megszüntetés - feltételei. A 226. § (1)
és (2) bekezdése ezért nem a nyomozás, hanem az eljárás megszüntetéséről
rendelkezik. Ezekben az esetekben tehát minden feltétel adott a terhelt büntetőjogi
181
felelőssége megállapításának indítványozásához, egyszóval: a vádemeléshez,
csupán kriminálpolitikai érdekek indokolják az eljárás megszüntetését. Ez azonban
nem járhat azzal a kedvezménnyel, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget
is átvállalja az állam. Ezért rendelkezik úgy e § újonnan beiktatott (3) bekezdése,
hogy az ügyész a terheltet kötelezi a bűnügyi költség megfizetésére, ha az (1), illetve
a (2) bekezdés alapján az eljárást megszünteti. Ha viszont a vádemelés
elhalasztására a 222. § (2) vagy (3) bekezdése alapján - a Btk.-ban meghatározott
egyéb büntethetőséget megszüntető ok alkalmazhatósága érdekében - kerül sor, a
nyomozás megszüntetésekor is az állam viseli a bűnügyi költséget.
A bűnügyi költségek viselésére vonatokozó rendelkezés természetesen nem
vonatkozik arra a bűnügyi költségre, amelynek viselésére e törvény alapján mást kell
kötelezni. Ha pl. a gyanúsított a vádemelés elhalasztásának a lejárta előtt meghal,
vagy büntethetősége kegyelem miatt megszűnik, akkor a vádemelés elhalasztásának
tartama nem telt el eredményesen, hanem olyan büntethetőséget megszüntető ok
következett be, amely miatt a nyomozást meg kell szüntetni. A nyomozás
megszüntetésekor pedig a bűnügyi költséget az állam viseli [190. § (3) bek.]. Annak a
költségnek a viselésére pedig, amely a saját mulasztása folytán merült fel, a terheltet
kell minden esetben kötelezni.
A 104. § hoz
A Javaslat a Be. 227. §-a (4) bekezdésének a) pontját módosítja. A hatályos
szabályozás szerint, ha a 222. §-ának (2) bekezdése alapján került sor a vádemelés
elhalasztására, és a gyanúsított okirattal nem igazolja, hogy a vádemelés
elhalasztásától számított egy éven belül legalább hat hónapig tartó folyamatos,
kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más
ellátásban részesült vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt, akkor
ellene vádat kell emelni.
A jogalkalmazás során gondot okozott, hogy a vádemelés elhalasztásáról
rendelkező ügyészi határozat meghozatala előtt már megkezdett gyógykezelés, stb.
nem volt beszámítható a büntethetőséget megszüntető ok megállapításához a Btk.
283. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hat hónapos időtartamba. A Javaslat
által módosított rendelkezés lehetővé teszi, hogy a bűncselekmény elkövetését
követően, de a vádemelés elhalasztását megelőzően megkezdett, és legalább hat
hónapig tartó folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelés, kábítószer-
használatot kezelő más ellátás igénybe vétele vagy megelőző-felvilágosító
szolgáltatáson történő részvétel a büntethetőséget megszüntető ok megállapítását
eredményezze függetlenül attól, hogy a vádemelés elhalasztására mikor került sor.
A 105. §-hoz
A Javaslat a Be. 228. §-a (1) bekezdésének szövegét pontosítja.
Egyértelművé teszi, hogy e § rendelkezései kizárólag a vádemelés (X. Fejezet)
szakaszában meghozott ügyészi határozatra vonatkozó jogorvoslati jogosultsággal
és a jogorvoslat elbírálásával kapcsolatos szabályokat határozzák meg. A nyomozás
182
során hozott ügyészi határozatok, tett vagy elmulasztott intézkedések elleni
jogorvoslatra a IX. Fejezet IV. Címében foglalt rendelkezések irányadók.
A 106. § hoz
A Javaslat a gyakorlati tapasztalatokhoz igazodóan pontosítja a Be. 229. §-a
(1) bekezdésének szövegét.
Ha a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozatot a
nyomozó hatóság hozta meg, sértett ez ellen bejelentett panaszát az ügyész bírálja
el. A felettes ügyészhez csak az ügyészi döntés elleni panasz elbírálása tartozik.
Ennek megfelelően a Be. hatályba lépése óta következetes gyakorlat szerint mind az
ügyész, mind a felettes ügyész panaszt elutasító határozata megteremtette a
pótmagánvádlókénti fellépés törvényes lehetőségét. Ezért a Javaslat úgy pontosítja
az (1) bekezdés szövegét, hogy az ügyész vagy a felettes ügyész panaszt elutasító
határozata esetén léphet fel a sértett pótmagánvádlóként.
A hatályos törvény a büntetőeljárás (le)folytatását megakadályozó határozat
közlésétől számítva harminc napot biztosít a sértettnek a pótmagánvádlókénti
fellépésre. A gyakorlatban ez az idő gyakran kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a
sértett a pótmagánvádlói vádindítvány előterjesztéséhez szükséges adatokat,
iratokat megtekintse, beszerezze, jogi képviseletére ügyvédet hatalmazzon meg, s a
jogi képviselő a vádindítványt benyújtsa a bírósághoz. A harminc napos határidő
elmulasztása esetén pedig a vádindítvány elutasításának van helye [231. § (2) bek.
a) pontja].
A sértettnek méltányolható érdeke fűződik ahhoz, hogy a törvény megfelelő
határidőt biztosítson a pótmagánvádlói fellépésére, mert ez a jog gyakorlásának
alapvető előfeltétele. A határidő akkor megfelelő, ha elégséges a vádemeléshez. A
vádindítvány előterjesztésére rendelkezésre álló határidőt a közvádlónak biztosított
felkészülési időre is figyelemmel, és a jog gyakorlását érdemben lehetővé tévő
időtartamban indokolt megállapítani. Ezért a Javaslat a Be. 229. §-a (1)
bekezdésében a vádindítvány benyújtására megszabott harminc napos határidőt a
panaszt elutasító határozat közlésétől számított hatvan napra módosítja.
A 107. §-hoz
A Javaslat a Be. egyéb rendelkezéseihez igazítja a 230. § (1) bekezdése első
mondatának a szövegét, amely szerint, ha a sértett pótmagánvádlóként kíván
fellépni, ügyvédje útján nyújtja be a vádindítványt.
Az 56. §-a (4) bekezdésének hatályos szövege értelmében a pótmagánvádló
ügyvédi képviselete nem kötelező, ha a természetes személy pótmagánvádló jogi
szakvizsgával rendelkezik. Emellett a Javaslat az 56. §-ának (4) bekezdését azzal
egészíti ki, hogy a nem természetes személy pótmagánvádló képviseletének
ellátására a sértett ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy
tisztségviselője, illetőleg a sértettel alkalmazotti jogviszonyban lévő személy is
jogosult, feltéve, hogy jogi szakvizsgával rendelkezik. A pótmagánvádlót tehát nem
183
feltétlenül ügyvéd képviseli, ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy amennyiben a
sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, jogi képviselője útján nyújtja be a
vádindítványt.
A 108. §-hoz
1.	A Javaslat a Be. 231. § szövegét újrafogalmazza. A (2) bekezdés b)
pontjában - az 56. § (4) bekezdésének módosított szövegére utalással - azt
határozza meg a vádindítvány elutasításának indokaként, hogy a pótmagánvádlónak
nincs jogi képviselője. E bekezdésbe az elutasítás alóli kivételek közé beemeli azt is,
ha a pótmagánvádló a vádindítványában személyes költségmentesség
engedélyezése iránt kérelmet terjesztett elő. A hivatkozott szabályozás rendeltetése,
hogy az anyagi lehetőségek hiánya ne akadályozhassa meg a sértettet a törvényben
biztosított alapvető jogának érvényesítésében. Ezért a jogi képviselő közreműködése
nélkül, közvetlenül előterjesztett vádindítvány is joghatályos lehet, feltéve, hogy
utóbb a személyes költségmentességet engedélyezték.
2.	Ezzel összefüggésben jegyzendő meg, hogy a Be. 57. §-ának (3)
bekezdése helyébe a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (Jst.) 72.
§-ának (5) bekezdése alapján 2006. január 1. napjától a Jst. 82. §-ának (1)
bekezdésével megállapított következő rendelkezés lép: „(3) A sértett, magánvádló,
magánfél, vagy egyéb érdekelt kérelmére - ha annak a jogi segítségnyújtásról szóló
törvényben foglalt feltételei fennállnak - a törvényben meghatározott szervezet
engedélyezi a pártfogó ügyvédi képviseletet. Ha a bíróság észleli, hogy a pártfogó
ügyvédi képviselet engedélyezésének feltételei a felsoroltak valamelyikénél
fennállnak, e személyt tájékoztatja arról, hogy pártfogó ügyvédi képviselet
engedélyezését kérheti, ha pedig az ügyész a Polgári perrendtartásban
meghatározottak szerint perindításra jogosult, erre az ügyész figyelmét felhívhatja.”
A Be. 230. §-ának (1) bekezdése szintén a Jst. 72. §-ának (5) bekezdése
alapján 2006. január 1-jétől a Jst. 82. §-ának (2) bekezdésével beiktatott következő
mondattal egészül ki: „A pótmagánvádló a vádindítványt személyesen akkor
nyújthatja be, ha a vádindítványban nyilatkozik arról, hogy a személyes
költségmentesség és a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt a külön
jogszabályban foglaltak szerint kérelmet terjesztett elő a jogi segítségnyújtó
hivatalhoz.”
A Jst. rendelkezéseit a Jst. 73. §-ának (1) bekezdése alapján a
büntetőeljárásokban akkor kell alkalmazni, ha a támogatás iránti kérelmet a törvény
hatálybalépését követően nyújtották be. A Javaslat a Jst.-nek a Be.-t módosító ezen
rendelkezését nem érinti.
A 231. § újonnan beiktatandó (3) bekezdése szerint, amely szintén a Jst.-vel
megállapított szöveget veszi át, ha a pótmagánvádló a személyes költségmentesség
engedélyezése iránt kérelmet terjesztett elő, a bíróság a személyes
költségmentesség tárgyában hozott jogerős határozat kézhezvételét követő harminc
nap elteltével vizsgálja meg a vádindítványt abból a szempontból, hogy azt el kell-e
utasítani. Ezt a további harminc napot biztosítja a Javaslat a pótmagánvádlónak arra,
hogy az általa közvetlenül előterjesztett vádindítvány esetleges hiányosságait a jogi
184
képviselő pótolja, s ekként a vádindítvány a minimális törvényi előírásoknak
megfeleljen.
A Javaslat szerint a vádindítvány előterjesztésére megszabott hatvan napos
határidőben a vádindítvány a jövőben is benyújtható ismételten, ha elutasítására
azért került sor, mert a pótmagánvádlónak nincs jogi képviselője vagy a vádindítványt
nem az arra jogosult nyújtotta be. Indokolatlan azonban az ismételt benyújtás
lehetőségének a biztosítása akkor, ha a vádindítvány ténybeli vagy jogi alapja
nyilvánvalóan hiányzik, mert e vád nem törvényes vagy a vádindítvány [az (5)
bekezdésben foglalt kivételekkel] nem tartalmazza a Be. 230. §-ának (2)
bekezdésében foglaltakat. Az ilyen hiányosságok pedig utóbb sem pótolhatók.
3.	A (2) bekezdés d) pontjának új szövege a törvény javasolt változtatásaihoz
igazítja a vádindítvány elutasításának azt az esetét, amikor - a hatályos törvény
megfogalmazásában - a vádindítvány ténybeli vagy jogi alapja nyilvánvalóan
hiányzik.
A vádindítvány akkor alkalmas a bírósági eljárás megindítására, ha megfelel a
törvényes vád követelményeinek. Ezeket a Be.-nek a Javaslat által beiktatott 2. §-
ának (2) bekezdése határozza meg. A vád feladata azoknak a tényeknek a pontos
megjelölése, amelyek alapján a vádló meghatározott személy büntetőjogi
felelősségre vonását kezdeményezi a bíróság előtt. A vád jogi alapja pedig akkor
hiányzik, ha a vádindítvány nem tartalmazza a Be. 230. §-ának (2) bekezdésében
foglaltakat.
4.	A Be. 230. §-ának (2) bekezdése szerint a vádindítványnak tartalmaznia kell
-	egyebek mellett - a vádlottnak a Be. 117. §-a (1) bekezdésében felsorolt személyi
adatait is. A feljelentés elutasítása vagy a nyomozás megszüntetése esetén egyaránt
előfordulhat, hogy a nyomozó hatóságnál vagy az ügyészségen keletkezett
iratanyagból a vádlottnak a Be. 117. §-a (1) bekezdésében felsorolt személyi adatai
nem állapíthatóak meg, s azokat a pótmagánvádló - a személyes adatok védelmére
vonatkozó törvényi tilalom megsértése nélkül - egyéb forrásból sem képes
megszerezni. Annak érdekében, hogy a vádlott személyes adatainak a védelme a
pótmagánvádlót ne akadályozza alapvető jogainak az érvényesítésében, a Javaslat
új (5) bekezdést iktat a Be. 231. §-ának szövegébe. Kimondja, hogy a vádindítványt
nem lehet elutasítani abból az okból, hogy nem tartalmazza a vádlottnak a Be. 117.
§-ának (1) bekezdésében felsorolt személyi adatait és azok az iratokból nem
állapíthatók meg. A vád törvényességének [2. § (2) bek.] azonban nélkülözhetetlen
feltétele, hogy konkrétan meghatározott, egyedileg azonosítható természetes
személy büntető törvénybe ütköző cselekményére vonatkozzon. Ezért a vád csak
akkor törvényes, ha abból a vádlott személyazonossága - a 117. § (1)
bekezdésében meghatározott egy vagy több adat hiányában is - kétséget kizáróan
megállapítható.
A 109. §-hoz
A rendelkezés változatlan szöveggel átveszi a hatályos törvény 231. §-ának
(4)	és (5) bekezdését.
185
A 110. §-hoz
A Javaslat újraszerkeszti a Be. 233. §-ának szövegét. A gyakorlatban felmerült
bizonytalanságok kiküszöbölése érdekében az (1) bekezdésben rögzíti, hogy ahol a
Be. vádiratot említ, ott a bíróság által elfogadott vádindítványt is érteni kell. A (2) és a
(3)	bekezdés a Be. 232. §-a hatályos (1) és (2) bekezdésének szövegét változatlan
formában veszi át.
A vádindítvány elutasítása annak a kinyilvánítását jelenti, hogy a vádindítvány
az alaki vagy tartalmi hiányosságai miatt alkalmatlan a pótmagánvádas eljárás
megindítására. Nem töltheti be a vád funkcióját, ezért a bíróság nem került abba a
helyzetbe, hogy a büntetőjogi felelősség érdemében dönthessen. Mindebből
következik, hogy a vádindítványt elutasító végzés nem egyenértékű az ügyész, mint
közvádló által vádirattal emelt vád tekintetében a tárgyalás előkészítése során hozott
eljárást megszüntető végzéssel. A vádindítványt elutasító végzés nem rendelkezik
anyagi kötőerővel, ellene felülvizsgálati indítványnak sincs helye. A vádindítvány
elutasítása nem akadálya annak, hogy a nyomozás folytatását rendeljék el. Ezért a
Javaslat a Be. 233. §-a (2) bekezdésének szövegét változatlan formában a (4)
bekezdésben átveszi.
A 111. §-hoz
1.	A bírósági tárgyalás nyilvánosságának elve, másfelől az adatvédelem,
valamint a büntetőeljárásban közreműködők személyiségi jogainak és védelmének
biztosítása és a titokvédelem által támasztott igények összehangolása szükségessé
tette a zárt tárgyaláson hozott határozat kihirdetésére vonatkozó hatályos
szabályozás újragondolását. A Javaslat változatlanul úgy rendelkezik, hogy a bíróság
a tárgyaláson hozott határozat rendelkező részét akkor is nyilvánosan hirdeti ki, ha a
tárgyalásról a nyilvánosságot kizárta, a szabályozást a "teljes terjedelmében" kitétel
pontosítja és nyomatékosítja az elvi jelentőségű rendelkezést.
2.	A Be. 239. §-ának (2) bekezdésében utalásszeren jelzett és a (3)
bekezdésben szabályozott korlátozás kizárólag a határozat indokolására vonatkozik.
Eszerint a határozat indokolásának részét képező azokat az adatokat, melyek
nyilvánosságra hozatala a zárt tárgyalás elrendelésének indokát képező érdek
sérelmét eredményezné, a bíróság nem hirdeti ki nyilvánosan. Annak eldöntése,
hogy az adott esetben mi tartozik ebbe a körbe, nagy körültekintést igénylő
jogalkalmazói feladat, melynek megoldása során a Be. 237. §-ának (3)
bekezdésében írt, a nyilvánosság kizárását megalapozó okok alapulvételével
indokolt eljárni.
A 112. §-hoz
A Javaslat a Be. 46. §-át érintő módosító rendelkezéssel összehangolva
fogalmazza meg a Be. 242. §-a (1) bekezdésének [A tárgyaláson védő részvétele
kötelező] b) pontját.
186
A 113. §-hoz
A bírósági eljárásról készült jegyzőkönyvnek valamennyi, az eljárással
kapcsolatos lényeges adatot pontosan tartalmaznia kell. A Javaslat ezért úgy
rendelkezik, hogy a jegyzőkönyvben kötelező feltüntetni a jegyzőkönyv lezárásának
időpontját is.
A 114. §-hoz
A bírósági ügyszám feltüntetése valamennyi periraton alapvető követelmény,
ezért a Javaslat rendelkezése szerint azt fel kell tüntetni az ítélet és az ügydöntő
végzés bevezető részében. A (2) bekezdés a Be. 258. § (4) bekezdésében írt - az
ott felsorolt kényszerintézkedéseket elrendelő határozat tartalmára vonatkozó -
szabályozást a távoltartásról rendelkező határozat tartalmára is kiterjeszti.
A 115. §-hoz
A Javaslat pontosítja, illetőleg kiegészíti az indokolást nem igénylő
határozatokra vonatkozó hatályos szabályozást, és akként rendelkezik, hogy a
határozati formát nem igénylő bírói intézkedést sem kell indokolni. Lényeges újítást
hoz a Javaslat a pervezető végzés fogalmának módosításával: a jövőben nem csak a
tárgyalás megnyitását követően, hanem az ügy bíróságra érkezését követően hozott,
az ügy menetét megállapító, az eljárási cselekmény előkészítésére irányuló vagy
végrehajtása érdekében tett, de nem az ügy érdeméről rendelkező határozat is
pervezető. Tekintve, hogy az általános szabályok szerint jogorvoslatnak intézkedés
ellen is helye lehet, a határozati formát nem igénylő bírói intézkedések jellegéből
adódóan viszont e jog biztosítása szükségtelen, a Javaslat ebben a körben a
jogorvoslati jogot kizárja.
A 116. §-hoz
A Be. 236. §-a megállapítja, hogy a pótmagánvádló a bírósági eljárásban - ha
e törvény másképp nem rendelkezik - az ügyész jogait gyakorolja. Ebből a tényből
következik, hogy - miként a Javaslat rendelkezik - közölni kell vele a határozatokat,
illetőleg kézbesíteni kell részére az ügydöntő határozat indokolást is tartalmazó
kiadmányát, abban a körben és módon, ahol és ahogyan a hatályos szabályozás az
ügyészre nézve rendelkezik.
A 117. § hoz
A Javaslat egységesen az ügy iratainak a bírósághoz érkezését követő hatvan
napban határozza meg azt a határidőt, mely alatt a tanács elnökének meg kell
vizsgálnia, hogy van-e helye a Be. 264-271. §-ában foglalt rendelkezések
alkalmazásának. Annak érdekében, hogy a közvetítői eljárás alkalmazására a
törvény adta lehetőségek között minél szélesebb körben kerüljön sor, illetve, hogy a
187
vádlott és a sértett tudatában legyen annak, miszerint ez a lehetőség a nyomozati
eljárás befejeztével is fennáll, a Javaslat a közvetítői eljárásra vonatkozó - a vádirat
kézbesítésével egyidejűleg teljesítendő - tájékoztatási kötelezettséget ír elő a tanács
elnöke számára.
A 118. § hoz
A Javaslat a Be. 266. §-a egyes bekezdéseinek a szövegét pontosítja, illetve a
változó jogszabályi környezethez igazítja.
A (3) bekezdés b) pontjának újrafogalmazása a Be. 268. §-a (1)
bekezdésének az eljárási feladatok megosztását pontosabban kifejező szövegével
való összhangot teremti meg.
A (3) bekezdés újonnan beiktatandó c) pontja szerint a bíróság - hasonlóan a
vádelőkészítés szakaszához [lásd a 221/A. § (3) bekezdésében] - legfeljebb hat
hónapra a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében is felfüggesztheti az eljárást.
A Javaslat az időközi jogszabályváltozásokra figyelemmel a nemzetközi
bűnügyi együttműködés új formáinak megfelelően pontosítja a (4) bekezdés
szövegét.
A Javaslat a (7) bekezdés szövegét a módosításra kerülő egyéb
rendelkezésekkel [lásd a 226. § (2) bekezdésének újonnan megállapításra kerülő
szövegét] összhangban pontosítja. A jogalkalmazás során gondot okozott, hogy az
eljárás felfüggesztéséről rendelkező bírói határozat meghozatala előtt már önként
megkezdett gyógykezelés, részvétel nem volt beszámítható a büntethetőséget
megszüntető ok megállapításához a Btk. 283. §-ának (1) bekezdésében
meghatározott hat hónapos időtartamba. A Javaslat szerinti módosítás lehetővé
teszi, hogy az eljárás felfüggesztését megelőzően már megkezdett, és legalább hat
hónapig tartó folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelés, kábítószer-
használatot kezelő más ellátás igénybe vétele vagy megelőző-felvilágosító
szolgáltatáson történő részvétel is a büntethetőséget megszüntető ok megállapítását
eredményezhesse. Nem az a lényeg tehát, hogy a hat hónapig tartó gyógykezelésre,
részvételre, teljes mértékben a felfüggesztés időtartama alatt kerüljön sor, hanem - a
Btk. 283. §-ának (1) bekezdésével összhangban - az, hogy a terhelt a hat hónapos
gyógykezelésben stb. való részvételét igazolja.
A 119. §-hoz
A Javaslat a Be. 267. §-ának egyes rendelkezéseit a Javaslat egyéb
rendelkezéseihez igazítja.
1.	A 267. § (1) bekezdése h) pontjának a szövege megrovás anyagi jogi
feltételeinek (Btk. 71. §) újonnan megállapított rendelkezéseihez igazodik.
2.	A törvényes és megalapozott vád a bírósági eljárás lefolytatásának
nélkülözhetetlen feltétele. Fogalmát a Javaslat a Be. 2. §-ának új (2) bekezdésében,
188
az alapvető rendelkezések között határozza meg. Törvényes vád hiányában bírósági
eljárás nem indítható és nem folytatható le. Ezért a Javaslat a j) pont beiktatásával
biztosítja, hogy törvényes vád hiányában a bírósági eljárás megindítására ne
kerülhessen sor.
3.	A törvényes vád fogalma csak a vád legalapvetőbb alaki és tartalmi kellékeit
határozza meg, és nem azonosítható a vád valamennyi törvényes követelményével.
A vád nem csak akkor alkalmatlan arra, hogy annak alapján a bírósági eljárás
lefolytatására kerüljön sor, ha nem felel meg a törvényes vád fogalmában írt alapvető
követelményeknek, hanem akkor is, ha a Be.-ben meghatározott egyéb tartalmi
követelményeknek nem felel meg. A szükséges tartalmi feltételeket a Be. 217. §-
ának (3) bekezdése határozza meg.
Ha a vád nem felel meg a törvény által előírt követelményeknek, a bíróság a
268. § (1) bekezdése alapján megkeresi az ügyészt a vádirat hiányosságainak a
pótlása végett. Ha a megkeresés nem vezet eredményre, a bírósági eljárás
lefolytatására nem kerülhet sor. A büntetőeljárás alapvető elve az eljárási feladatok
megoszlásának a követelménye. A bírósági eljárás lefolytatásának eljárásjogi
feltételeit az ügyész köteles biztosítani.
4.	A Javaslat a Btk. 36. §-ának újrafogalmazásával a tevékeny megbánást -
részben - büntethetőséget megszüntető okként határozza meg. A 36. § (1)
bekezdésében meghatározott tevékeny megbánás a büntethetőség olyan akadálya,
amelynek megállapítása esetén a bírósági eljárás megindítására (illetve a már
megindított eljárás folytatására) nem kerülhet sor. Ezért az eljárást, annak
valamennyi - így a bírósági tárgyalást előkészítő - szakaszában egyaránt meg kell
szüntetni.
5.	Pótmagánvádlókénti fellépésre az eljárás bírósági szakaszában akkor nyílik
lehetőség, ha az ügyész a vádat elejtette [53. § (1) bek. c) pontja]. A Javaslat a Be.
229. §-ának (1) bekezdését úgy módosítja, hogy a pótmagánvádlói vádindítvány
benyújtására - a büntetőeljárás vádemelést megelőző szakaszában - a hatályos
törvény szerinti harminc nap helyett hatvan napot biztosít a pótmagánvádló számára.
A Javaslat a Be. 267. §-a (3) bekezdésének második mondatát ehhez igazodóan úgy
módosítja, hogy a sértettnek az ügyész vádelejtést tartalmazó nyilatkozatának
közlésétől számítva hatvan napot biztosít a pótmagánvádlókénti fellépésre.
Amennyiben erre a megszabott határidőben nem kerül sor, az eljárást a bíróság
megszünteti.
A 120. §-hoz
A Javaslat a 268. § (1) bekezdése utolsó mondatának a szövegét a Javaslat
egyéb rendelkezéseihez igazítja.
Az eljárási feladatok megoszlásának követelményéből (Be. 1. §) fakad, hogy a
vádat a vádlónak kell bizonyítania. A Be. rendszerében az ügyész bizonyítási
kötelezettsége az elsődleges, különösen, ha bizonyítási eszközök felkutatása
szükséges, mert a bíróság nem nyomoz. Az ügyész nem csak a terhelő és a
súlyosító, hanem a mentő és az enyhítő körülményeket is köteles felderíteni [Be. 28.
189
§ (1) bek.] és figyelembe venni. Ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy az ügyész
megkeresése - a vádirat hiányosságainak pótlása mellett - bizonyítási eszköz
felkutatására, biztosítására, megvizsgálására és arra irányulhat, hogy a bizonyítékok
a tárgyaláson rendelkezésre álljanak [Be. 268. § (1) bek.].
A tisztességes eljárás követelményének alapfeltétele a vádlói és az
igazságszolgáltatási funkciók szétválasztása. Az ügyész és a bíróság feladatainak
elkülönítése, az egyes tevékenységi körökre vonatkozó részletes szabályok pontos
elhatárolása, az eljárás alanyai számára előírt kötelezettségek és a részükre
biztosított jogosultságok egyértelmű meghatározása eljárási garanciákat jelent a
védelem számára is.
A 121. §-hoz
Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati
minősítéstől eltérően minősülhet, e megállapításból le kell vonnia a hatályos
szabályozás által felsorolt eljárásjogi konzekvenciák közül azt, amelyik az adott
esetben alkalmazandó. E felsorolást a Javaslat kiegészíti a bíróság tanácsa elé
utalás tárgyában hozandó határozattal, amelyet a Javaslat 270/A. szakaszként épít
be a Be. szövegébe.
A 122. §-hoz
A tárgyalás előkészítése során a bíróság megállapíthatja, hogy a cselekmény
a vádirati minősítéstől eltérően minősülhet, és ha az eltérő minősítés kapcsán a
bíróság összetételére vonatkozó szabályozás (Be. 14. §) szerint tanácsban kell
eljárnia, az ügyet a bíróság egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsa elé
utalja. A Javaslat lehetővé teszi a bíróság tanácsa elé utalást más okból is, ha azt a
bíróság szükségesnek tartja. Ilyen lehet például az ügy bonyolultsága, vagy ha a
cselekmény jellegéből adódóan annak vizsgálata, illetve megítélése speciális
jártassággal rendelkező ülnök vagy ülnökök bevonását teszi indokolttá az eljárásba.
A 123. §-hoz
1.	Az előkészítő ülésre vonatkozó hatályos szabályozást a Javaslat több
vonatkozásban módosítja, illetőleg kiegészíti. Az előkészítő ülés tartásának a Be.
272. §-a (1) bekezdése szerint oka lehet az is, ha a sértett meghallgatása látszik
szükségesnek. A sértett megnövekedett eljárásbeli szerepe a vonatkozó szabályozás
egyéb rendelkezéseiben is kifejezésre jut, döntően a Javaslat által bevezetett
közvetítői eljárás következményeként. Ebbe a körbe tartozik az a rendelkezés,
miszerint az előkészítő ülés tartása kötelező, ha a vádirat kézbesítésétől számított
tizenöt napon belül az erre jogosultak - közöttük a sértett - közvetítői eljárás
lefolytatását indítványozta, valamint a Be. 272. §-ának (3) és (7) bekezdésébe
beépített szabályozás, amely szerint a közvetítői eljáráshoz kapcsolódóan a sértett
az előkészítő ülésre idézendő, hozzá kérdések intézhetők, illetve ő is tehet fel
kérdéseket a vádlottnak.
190
2.	Módosul a 272. § (2) bekezdésének a) pontjában írt szabályozás, amely a
személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedések elrendelése
illetve fenntartása kapcsán teszi kötelezővé az előkészítő ülés tartását. A hatályos
szabályozáshoz képest módosulás, hogy a távoltartás elrendelése esetén is kötelező
előkészítő ülést tartani, továbbá, hogy ez a kötelezettség fennáll akkor is, ha a
bíróság az előzetes letartóztatás vagy a házi őrizet fenntartásáról határoz. A
fenntartás esetére szóló rendelkezés lényeges eleme, hogy - mivel a bíróság a
döntéséhez szükséges valamennyi információval rendelkezik - előkészítő ülés
tartása csak akkor kötelező, ha az indítványban a korábbi határozathoz képest a
fenntartás okaként új körülményre hivatkoztak.
3.	A Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha az előkészítő ülés tartása alapjául
szolgáló indítványt előterjesztő az idézés ellenére nem jelenik meg, úgy kell tekinteni,
mint aki az indítványát visszavonta.
A 124. §-hoz
A Javaslat - kiegészítve a hatályos szabályozást - rögzíti, hogy amennyiben a
bíróság tanácsa elé utalásról a tárgyalás előkészítésének befejezése, illetőleg a
tárgyalás kitűzése után szükséges határozni, a határozat meghozatalára a tanács
elnöke jogosult.
A 125. §-hoz
A Be. 276. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe lépő szabályozás három új
rendelkezést tartalmaz a hatályos szabályozáshoz képest.
Az első és a második az eljárásnak a Be. 266. §-a (1) bekezdésének b) és c)
pontja alapján - hivatalból vagy indítványra - történt felfüggesztése elleni
fellebbezési jog kizárása, melynek egyrészt az az indoka, hogy a bíróságnak az
Alkotmánybíróság eljárását, illetőleg az Európai Bizottság előzetes döntéshozatali
eljárását kezdeményező döntése olyan, az adott ügy keretein túlmutató jogi aktus,
amelynek tartalma a jogalkalmazás egészére kihat, megszületésének ezért nem
állhat útjába az egyedi ügyben érvényesíthető jogorvoslati jog. Másrészt pedig a
bíróság ezen eljárásokat kezdeményező döntése olyan, a bírói függetlenségből
fakadó jogosultság, amelyet még a magasabb fokon eljáró bíróság sem
kérdőjelezhet meg.
A harmadik, a Be. 266. §-ának (3) bekezdését érintő módosítás, hogy a
hatályos rendelkezésben foglaltak mellett a bíróság az eljárást a közvetítői eljárás
lefolytatása érdekében is felfüggesztheti, legfeljebb hat hónapra. A Javaslat azonban
e határozat ellen lehetővé teszi a fellebbezést, arra tekintettel, hogy a bírósági
eljárásban a közvetítői eljárás az ügyész szerepvállalása nélkül indul, illetve folyik le,
ezért a közvetítői eljáráson alapuló felfüggesztés elleni jogorvoslati jogot a
büntetőeljárás ezen szakaszában nem indokolt kizárni.
A Javaslat kizárja a fellebbezést a bíróság tanácsa elé utalás vagy ennek
megtagadása ellen. Az e kérdésben való döntés ugyanis vagy a törvény kötelező
191
rendelkezésén alapul, vagy a tanács elnöke kizárólagos kompetenciájába tartozó
olyan döntés, amely ellen - a tanács elnöke szuverenitásának sérelme nélkül - nem
lehet helye jogorvoslatnak.
126. §-hoz
1.	A Javaslat a Be. 278. §-ának (3) bekezdését azzal egészíti ki, hogy a
tárgyalás kitűzésénél irányadó szempont - a kitűzésre vonatkozó hatályos
szabályozás egyéb rendelkezéseinek érintetlenül hagyása mellett - miszerint a
tárgyalást ésszerű határidőn belül be lehessen fejezni. Az ügyek eltérő száma és
időigényessége, valamint az egyes bíróságok személyi és munkafeltételei közötti
számottevő különbség nem teszi lehetővé konkrét, napokban megállapított határidő
törvényi meghatározását. A módosítás folytán a törvény a tárgyalás kitűzésénél
irányadó szempont („a lehető legközelebbi napra”) mellett, újabb, az eljárás
befejezésére utaló és az európai emberi jogi normákkal összhangban lévő
követelménnyel bővíti a bíróság számára kötelező, az eljárás elhúzódásának
megakadályozását szolgáló jogszabályi rendelkezést.
2.	Szintén a büntetőeljárás elhúzódását hivatott meggátolni a Be. 278. §-ának
új (4) bekezdése, mely szerint, ha a bizonyítási eljárás terjedelme miatt egy
tárgyalási napon az ügyet nem lehet befejezni, több tárgyalási határnapot vagy
folytatólagos tárgyalási határnapot kell kitűzni, és a bizonyítási eljárás ésszerű
határidőn belül történő befejezésére ez esetben is törekedni kell. A Javaslat
szövegében írt „több tárgyalási nap” kitűzése az egy intézkedéssel elrendelt
tárgyalási időpontok megállapítását, míg a „folytatólagos tárgyalás” a tárgyaláson
megállapított legközelebbi tárgyalás időpontjának meghatározását jelenti.
A 127. § hoz
A tizennegyedik életévét be nem töltött személy tanúkénti kihallgatását - az
érintett életkori sajátosságaira figyelemmel, illetve a bűncselekmény folytán általa
tapasztaltak újbóli felidézése kapcsán adódó negatív pszichikai hatások elkerülése
érdekében - lehetőleg el kell kerülni [280. (1) bek.], ha pedig a kihallgatás
mellőzhetetlen, a Be. rendelkezései [207. § (4) bek.] a kihallgatandó személy lehető
legnagyobb kíméletére törekszenek. Ebbe a körbe illeszkedik a Javaslat azon
rendelkezése, mely szerint, ha a tárgyalás időpontjában tizennegyedik életévét be
nem töltött olyan személy tanúkénti kihallgatása válik utóbb szükségessé, akit a
nyomozás során a bíróság tanúként nem hallgatott ki, a kihallgatást kiküldött bíró
vagy megkeresett bíróság útján kell foganatosítani.
A 128. §-hoz
1.	A Javaslat visszaállítja az 1973. I. törvény azon rendelkezését, mely szerint,
ha az eljárás több vádlott ellen folyik, a vádlott távollétében is megtartható a
tárgyalás azon része, amely a jelen nem lévő vádlottat nem érinti. Ha a tárgyaláson
meg nem jelent vádlott védője sem jelenik meg, és a védelem kötelező, a
tárgyalásnak ez a része akkor is megtartható. Ez a rendelkezés nem csorbítja a
192
védelemhez fűződő jogokat, éppen azért, mert csak az a része tartható meg a
tárgyalásnak, amely a meg nem jelent vádlottat nem érinti, így a védő meg nem
jelenése sem érinti a védekezéshez való jogot.
2.	A Javaslat 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az eljárás a
távollévő terhelttel szemben című fejezet számozása XXIV.-ről XXV. Fejezetre
módosul, s e módosulást a Be. 287. §-a (7) bekezdésének szövegében is szükséges
megjeleníteni.
A 129. §-hoz
A hatályos Be. 278. §-a (1) bekezdésének második mondata tartalmazza
azokat az indokokat, melyek alapján a tárgyalás elnapolásának van helye. A Javaslat
a közvetítői eljárás eredményes befejezés érdekében is lehetőséget teremt az
elnapolásra, módot adva ezzel az érintetteknek, hogy az eljárást a jogalkotó által is
kívánatosnak tartott útra tereljék és eredménnyel zárják le.
A 130. §-hoz
A hatályos szabályozással azonos szövegű rendelkezéshez kapcsolódva a
Javaslat a Be. 280. §-ának új (2) bekezdését is megjelöli, mint a tizennegyedik
életévét be nem töltött személy tanúkihallgatásáról szóló törvényi rendelkezést.
A 131. §-hoz
1.	A Be. 309. §-a hatályos szabályozás szerinti (1) bekezdésének az eljárás
tanácsülésen történő felfüggesztésének eseteit tartalmazó felsorolása nem
tartalmazza a 266. § (8) bekezdését, amikor pedig szintén az eljárás
felfüggesztésére kerül sor, és a felfüggesztés oka nem indokolja az eltérő
szabályozást. A Javaslat ezt a hiányosságot megszünteti, és összhangot teremt a
törvényi rendelkezések között.
2.	A Javaslat kiegészíti a Be. 267. §-ának (1) bekezdését három olyan esettel,
amikor a bíróság megszünteti az eljárást. A Be. 309. §-ának (1) bekezdése
meghatározza azokat a megszüntetési okokat, amelyek alapján a bíróság a tárgyalás
elnapolása után tanácsülésen is megszüntetheti az eljárást. E megszüntetési okok
közé indokolt beiktatni azt az esetet, ha a vádirat hiányosságait orvoslandó, a
bíróság megkereste az ügyészt, de az ügyész a hiányosságokat nem pótolta,
valamint azt, ha a tevékeny megbánás, mint büntethetőséget megszüntető ok a
bírósági szakaszban következett be.
A Javaslat ezen túlmenően kiegészíti a felsorolást a Be. 267. §-ának (1)
bekezdésének i) pontjával (a vádlott igazolja, hogy a törvény által megkívánt
időtartamban elterelésben vett részt).
193
A 132. §-hoz
A Javaslat a Be.-nek a módosított vádhoz kapcsolódó, kötelező áttétel eseteit
szabályozó 310. § (4) bekezdését kiegészíti azokkal az ügyekkel, melyek - a vád
módosulása folytán - a Be. 17. §-ának (5) és (6) bekezdése alapján más bíróság
kizárólagos illetékességébe tartoznak.
A 133. §-hoz
A Javaslat e rendelkezése a pótmagánvádló fellépésével összefüggő
módosításokat tartalmaz. A gyakorlat igényeihez igazodva a hatályos szabályozástól
eltérően harminc nap helyett hatvan napban állapítja meg azt az időtartamot, amely
alatt a sértett - az egyéb törvényes feltételek fennállása esetén -
pótmagánvádlóként felléphet. Figyelemmel arra, hogy a pótmagánvádlót nem
kizárólag ügyvéd képviselheti az ügyben, a Javaslat a kötelező jogi képviselet
tekintetében tartalmaz rendelkezést.
A 134. §-hoz
1.	A fellebbezési nyilatkozatok sorrendjére vonatkozó hatályos rendelkezést a
Javaslat a pótmagánvádlóval egészíti ki, akként, hogy a pótmagánvádló - mivel az
ügyben ő képviseli a vádat - elsőként köteles nyilatkozattételre a jogosultak közül.
2.	A hatályos szabályozás szerint is mód van rá, hogy a fellebbező új tényt
állítson, illetőleg új bizonyítékra hivatkozzék fellebbezésében. A Javaslat e
rendelkezést azzal pontosítja, hogy ezt olyan tény vagy bizonyíték tekintetében teszi
lehetővé, melyről a fellebbező a határozat kihirdetése után szerzett tudomást. Ha a
határozat kihirdetése előtt a fellebbező a tényről vagy bizonyítékról már tudomással
bírt, az első fokú eljárásban van módja bizonyítási indítványát előterjeszteni.
A 135. §-hoz
1.	Az első fokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosultak körét a Javaslat a
pótmagánvádlóval, a kényszergyógykezelés elrendelése tekintetében a nagykorú
vádlott élettársával egészíti ki. A pótmagánvádló az elsőfokú bíróság ítéletének
bármely rendelkezése ellen bejelenthet fellebbezést, ez a jogosultsága perjogi
helyzetéből egyértelműen következik, tekintve, hogy ő képviseli a vádat az ügyben.
Az élettársi kapcsolat mind elfogadottabbá és egyre gyakoribbá válik az
európai, és ezen belül a magyar társadalomban, indokolt tehát, hogy az olyan ítéleti
rendelkezés ellen, mely azon a megállapításon nyugszik, hogy a vádlott elműködése
kóros, megillesse a fellebbezési jog az adott esetben legközelebbi hozzátartozót is.
2.	A Be. 324. §-a (2) bekezdésének módosítása egyértelművé teszi, hogy az
ügyész mind a vádlott terhére, mind a javára fellebbezhet. Ennél szűkebb körben,
csak a vádlott terhére teszi lehetővé a Javaslat a fellebbezést a pótmagánvádló
194
számára, ezáltal is kifejezésére juttatva, hogy a pótmagánvádló perjogi helyzete az
ügyész perbeli helyzetéhez sok tekintetben hasonló ugyan, de attól eltérő elemeket
is tartalmaz, következően abból, hogy a pótmagánvádló nem az állam büntető
igényét érvényesíti.
A 136. §-hoz
1.	A Javaslat szerint, ha az ügydöntő határozat a kihirdetéskor nem emelkedik
jogerőre, a bíróság nyomban határoz a távoltartásról is. A hatályos szabályozás ezt a
kötelezettséget az előzetes letartóztatás, az ideiglenes kényszergyógykezelés, a
lakhelyelhagyási tilalom és a házi őrizet tekintetében jelenleg is előírja. E
kényszerintézkedések célja és elrendelési feltételrendszere azonos vagy nagyon
közeli rokonságot mutat a távoltartáséval, s ez a tény kétségtelenül indokolja az
azonos szabályozásra való törekvést. A hatályos rendelkezések szerint ugyanakkor
az első fokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott ezen kényszerintézkedések
tartama az első fokú ügydöntő határozat kihirdetéséig tart, ha tehát az ügydöntő
határozat a kihirdetésekor nem emelkedik nyomban jogerőre, a bíróságnak még a
tárgyaláson okvetlenül határoznia kell kényszerintézkedésekről. A Javaslat a
távoltartás tartamát illető ilyen rendelkezést nem tartalmaz, a beiktatott Be. 138/B. §-
ának (1) bekezdés szerint a távoltartást a bíróság tíztől harminc napig terjedő
időtartamra rendeli el. A nem jogerős ügydöntő határozat meghozatala a távoltartás
folyására nincs hatással, a kényszerintézkedés megszűnhet előbb vagy tarthat
tovább.
A Javaslat lényegében arra teremt lehetőséget, hogy a bíróság a nem jogerős
ügydöntő határozat kihirdetésekor a távoltartást az azt elrendelő határozatban
megállapított időpont beálltát megelőzően megszüntesse, ha a kényszerintézkedés
időközben szükségtelenné vagy a tárgyalás eredményéhez képest jogilag
megalapozatlanná vált. Természetesen mód van arra is, hogy a bíróság éppen a
kihirdetett ügydöntő határozat tartalmára figyelemmel rendeljen el távoltartást.
2.	A Javaslatnak a Be. 327. §-a (3) bekezdését módosító rendelkezése azt
fogalmazza meg, hogy ha az első fokú ügydöntő határozat rendelkezése a vádlott
személyi szabadságát és szabad mozogását nem korlátozza, úgy az előzetes
letartóztatást és valamennyi - az előzetes letartóztatás által elérni kívánt cél
biztosítására alkalmas - egyéb kényszerintézkedést, ideértve a távoltartást is, az
ügydöntő határozat hozatalával egyidejűleg a bíróságnak meg kell szűntetnie.
A 137. §-hoz
A Javaslat az eljárás megszüntetésének a Be. 332. §-ának (1) bekezdésében
felsorolt okait a Javaslat egyéb rendelkezéseihez igazítja.
A hatályos törvény d) és e) pontjában megjelölt eljárást megszüntető okok
változatlan szöveggel az e) és a g) pont alá kerültek. A d) pontban új eljárást
megszüntető okként került megfogalmazásra az, ha a vád nem törvényes. A
törvényes és megalapozott vád a bírósági eljárás lefolytatásának nélkülözhetetlen
feltétele. Fogalmát a Javaslat a Be. 2. §-ának (2) bekezdésébe iktatva az alapvető
195
rendelkezések között határozza meg. Törvényes vád hiányában bírósági eljárás nem
indítható és nem folytatható le. Ezért a Javaslat a d) pont beiktatásával biztosítja,
hogy törvényes vád hiányában a már megindult bírósági eljárás folytatására se
kerülhessen sor.
A Javaslat szerint a Btk. 36. §-ának (1) bekezdésébe beiktatásra kerülő
tevékeny megbánás új büntethetőséget megszüntető ok. Ha ennek feltételei a
bíróság eljárásában teljesülnek, az eljárás nem folytatható, azt meg kell szüntetni.
138.	§-hoz
A 332. § (1) bekezdését érintő módosulásnak megfelelően a Javaslat
megváltoztatja az egyes pontok jelölését, és a tevékeny megbánásra alapozott
megszüntetés esetére is lehetővé teszi a bíróság számára elkobzás, illetőleg
vagyonelkobzás elrendelését.
A 139. §-hoz
A Be. 311. §-a (1) bekezdésének első mondata úgy rendelkezik, hogy az
ügyész a 321. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésig a vádat elejtheti. Vádelejtésnek
akkor van helye, ha a bizonyítás eredményeképpen az állapítható meg, hogy a vád
tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, vagy a bűncselekményt nem a vádlott
követte el. A vádelejtés eredményeként a bíróság az eljárást végzéssel megszűnteti,
s e végzés - hasonlóan a felmentő ítélethez - azt juttatja kifejezésre, hogy a vádlott
ártatlanságának vélelme a büntetőeljárás során nem dőlt meg. A Javaslat ezért erre
az esetre nézve is úgy rendelkezik, hogy a vádlott költségeinek, továbbá védőjének
az eljárás során nem előlegezett díját és költségeit az állam köteles megtéríteni a
határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül.
A pártfogó ügyvédi intézményből és a pártfogó ügyvéd kirendelésének
törvényi feltételeiből következik a Javaslatnak az a rendelkezése, mely szerint azt a
pártfogó ügyvédi díjat, amelynek viselésére a büntetőeljárásban résztvevő személy
nem kötelezhető, az állam viseli.
A 140. §-hoz
A törvényben kizárt, vagy az arra nem jogosulttól származó fellebbezést
elutasító végzés elleni jogorvoslatot a Javaslat kizárja. Az a kérdés, hogy az adott
fellebbezés megengedett-e, illetve, hogy a fellebbező jogosult-e a jogorvoslat
előterjesztésére a Be. vonatkozó rendelkezései alapján objektíve eldönthető, a
döntés meghozatala mérlegelésre nem ad lehetőséget. Ebből következően a
Javaslat az objektív alapon nyugvó elutasító határozat elleni - törvény által kizárt -
jogorvoslat elbírálásának mellőzéséről rendelkezik, azzal, hogy a mellőzésről a
jogorvoslat előterjesztőjét értesíteni kell. A hatályos szabályozás 341. §-ának (2)
bekezdése szerinti „de legfeljebb harminc napon belül” fordulatot mellőzve a Javaslat
akként rendelkezik, hogy ha a fellebbezési határidő valamennyi jogosultra lejárt, a
196
tanács elnöke az iratokat az ügydöntő határozat írásba foglalását követően
haladéktalanul felterjeszti a másodfokú bírósághoz.
A 141. §-hoz
1.	Tekintve, hogy a pótmagánvádló képviseletére nem kizárólag ügyvéd
jogosult, a Javaslat a Be. 343. §.ának (2) bekezdésébe az „ügyvédi képviselet”
helyett a „jogi képviselet” szóhasználatot vezeti be.
2.	Pótmagánvádlóként léphet fel a sértett, ha az ügyész (vagy a nyomozó
hatóság) a feljelentést elutasította, a nyomozást megszüntette, az ügyész a
vádemelést részben mellőzte, a vádat elejtette [Be. 53. § (1) bek.], a vádindítványt
pedig az ügyben addig eljárt első fokú ügyészségnél kell benyújtania, amely azt a
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz továbbítja [Be. 230. § (1) bek.].
Az ügyész és a pótmagánvádló jogosultságainak kapcsolódása az adott ügyben,
továbbá az a tény, hogy a pótmagánvádló a vád képviseletét látja el, indokolja a
Javaslat azon rendelkezését, miszerint a bíróság a pótmagánvád alapján lefolytatott
eljárásban hozott jogerős ügydöntő határozatot megküldi az ügyben korábban eljárt
ügyésznek.
A 142. §-hoz
A Javaslat a pótmagánvádló bűnügyi költségben történő marasztalásáról szóló
hatályos rendelkezést egészíti ki. A szabályozás a pótmagánvád
eredményességéhez és az egyes pótmagánvádlók közötti arányos költségmegosztás
adta lehetőségekhez igazodó rendelkezéseket tartalmaz.
A 143. §-hoz
1.	A Be. hatályos 346. §-a (1) bekezdésének második mondata szerint az első
fokú bíróság tárgyalás alapján hozott eljárást megszüntető ügydöntő végzése elleni
fellebbezésre az ítélet elleni fellebbezés szabályai irányadók, míg a Javaslat ezt a
rendelkezést az első fokú bíróság ügydöntő végzése elleni fellebbezésre nézve írja
elő. A módosítás egyik oka, hogy az első fokú bíróság nem csak tárgyaláson hozhat
az eljárást megszüntető ügydöntő végzést (Be. 332. §), hanem megteheti ugyanezt a
Be. 267. §-a alapján a tárgyalás előkészítésének szakaszában is. További indok,
hogy az eljárást megszüntető végzésnél az ügydöntő végzés szélesebb kört ölel fel,
ide tartozik például, amikor a bíróság a pótmagánvádló által előterjesztett
vádindítványt elutasítja [Be. 231. § (2)bek.]. E végzés ellen a Javaslat - eltérően a
hatályos rendelkezéstől — a fellebbezést lehetővé teszi, a 346. §-t érintő módosítás
pedig az ítélet elleni fellebbezésre vonatkozó szabályok alkalmazását írja elő.
2.	A vonatkozó rendelkezések szerint a bíróság mind a polgári jogi (335. §),
mind a szülői felügyeleti jog megszűntetése iránti igényt (336. §) egyéb törvényes
útra utasítja, ha az elbírálás jelentékenyen késleltetné az eljárás befejezését, vagy az
indítványnak a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja. Ha
az első fokú bíróság úgy ítéli meg, hogy adott esetben olyan terjedelmű bizonyítás
197
felvétele, vagy a polgári jogi vagy családjogi kérdések olyan mélységű tisztázása
szükséges, amely meghaladja a büntető bíróság lehetőségeit és a büntetőeljárás
kereteit, és él a 335. illetve 336. § által biztosított lehetőséggel, végzése ellen nem
indokolt fellebbezési jogot biztosítani.
A Javaslat a hatályos törvény 346. §-a (5) bekezdésének a) pontját azért
mellőzi, mert erre az esetre [a Be. 266. §-ának (3) bekezdése alapján történt eljárás-
megszüntetés] a hatályos törvény 276. §-a (1) bekezdésének c) pontja is tartalmaz
hasonló szabályt, az indokolatlanul párhuzamos szabályozás pedig felesleges.
A 144. §-hoz
A Be. átszerkesztett 347. §-ának rendelkezései közül a (2) bekezdés tartalmaz
módosulást a hatályos szabályzásban foglaltakhoz képest. Tekintettel arra, hogy az
első fokú bíróság végzései közül nem mind támadható külön fellebbezéssel, és e
megállapítás a határozati formát nem igénylő bírói intézkedésekre is vonatkozik, a
Javaslat úgy rendelkezik, hogy ezeket a végzéseket és intézkedéseket az ügydöntő
határozat elleni fellebbezésben lehet sérelmezni. Ez a szabályozás nem „utólagos
jogorvoslati jogot” konstruál, de megteremti annak lehetőségét, hogy a sérelmezett
aktus a másodfokú bíróság tudomására jusson.
A 145. §-hoz
A Javaslat a Be. 348. §-ának (3) bekezdését módosítva, bővíti azon esetek
körét, amelyeknél a kizárólag az ilyen rendelkezés ellen bejelentett fellebbezés
kivételt teremt az egyébként főszabályként érvényesülő teljes revízió elve alól.
Az elkobzás, a vagyonelkobzás és a pártfogó felügyelet a Btk. 70. §-ában
felsorolt intézkedés, elrendelésük feltételeit a Btk. rendelkezései egyértelműen
meghatározzák. A szóban forgó intézkedések elrendelése miatt bejelentett
fellebbezés elbírálása során azt kell tehát eldönteni, hogy a Btk. 77., 77/B., illetve 82.
§-ában írt feltételek az adott esetben fennállnak-e: A vizsgálat tárgya az egyéb ítéleti
rendelkezésektől világosan elkülönül, ezért a Javaslatban írt szabályozás szerint, ha
a fellebbezés kizárólag az elkobzás, a vagyonelkobzás és a pártfogó felügyelet
elrendelése ellen irányul, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel
támadott részét bírálja felül.
A 146. §-hoz
1.	A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest két ponton módosítja a Be.
352. §-a (1) bekezdésének b) pontját. Az egyik, hogy a megalapozatlanság esetében
a másodfokú bíróság nem csak az általa felvett bizonyítás, hanem az iratok tartalma,
valamint ténybeli következtetés alapján is megállapíthat az első fokú bíróság által
megállapított tényállástól eltérő tényállást, ha vádlott felmentésének vagy az eljárás
megszűntetésének van helye. E rendelkezést részint az eljárás ésszerűsítésének
követelménye indokolja, de összefügg a másodfokú bíróság megváltozott helyzetével
198
is, nevezetesen, hogy ügydöntő határozatát - a törvény által meghatározott esetben
-	egy magasabb bírói fórum elbírálja.
A másik változás, hogy az eltérő tényállás megállapítására - ha az egyéb
feltételek fennállnak - akkor is lehetőség van, ha a részbeni felmentésnek, illetőleg
az eljárás részbeni megszűntetésének van helye. Ez a szabályozás összhangban
van a törvénymódosítás egészének céljával és szellemével.
2.	A 352. § (3) bekezdését kiegészítő rendelkezés, amely a hatályosnál
szélesebb körben teszi lehetővé a másodfokú bíróság számára a bizonyítékoknak az
első fokú bíróságétól eltérő értékelését, a Be. 352. §-a (1) bekezdése b) pontjának a
Javaslat szerinti módosításából következik.
A 147. §-hoz
1.	A Javaslatnak a Be. 353. §-át módosító rendelkezése megszünteti a
hatályos szabályozás által alkalmazott különbségtételt, miszerint bizonyításnak a
másodfokú eljárásban meghatározott esetekben hivatalból, máskor indítványra van
helye. Sem a hivatalból végzendő bizonyítás, sem a bizonyítás indítványhoz-
kötöttsége nincs összhangban a bíróságnak a büntetőeljárásban elfoglalt
helyzetével, a Javaslat ezért arra az álláspontra helyezkedik, miszerint a törvényben
kizárólag azt kell szabályozni, hogy mely esetekben van helye bizonyításnak, a
bizonyítás szükségességének elbírálása pedig az adott esetben a bíróság feladata.
2.	A büntetőeljárásban előforduló eljárási szabálysértések egy hányadának
orvoslására teremt lehetőséget a Javaslat azon rendelkezése, mely szerint a
másodfokú eljárásban bizonyításnak akkor is helye van, ha az az első fokú bírósági
eljárásban megvalósult eljárási szabálysértés orvoslását eredményezheti. A
rendelkezés indoka az, hogy a felülbírált ítéletet megelőző első fokú bírósági
eljárásban megvalósuló szabálysértések nem teszik feltétlenül szükségessé az ítélet
hatályon kívül helyezését, és az eljárás egészének megismétlését. Figyelemmel kell
azonban lenni arra is, hogy az eljárási szabálysértéseknek csak egy bizonyos köre
orvosolható a másodfokú bírósági eljárásban, természetszerűleg nem kerülhet sor pl.
abszolút eljárási szabálysértés orvoslására, az azonban megoldható, hogy valamely,
az első fokú bíróság által elmulasztott kötelezettség pótlásával a megszerzett
bizonyítási eszközt nem kell kirekeszteni a bizonyítékok köréből.
3.	A büntetőeljárás egyszerűbbé tételét és gyorsítását szolgálja a Javaslatnak
az a rendelkezése, amely mellőzi a bizonyítás felvételét olyan tényre nézve, amely a
bűnösség megállapítását, a felmentést, az eljárás megszűntetését, a bűncselekmény
minősítését, a büntetés kiszabását, illetve az intézkedés alkalmazását nem
befolyásolta.
A 148. §-hoz
1.	A szabályozás egészére jellemző, és a részletszabályokban is érvényesülő
egyik vezérfonala a Javaslatnak, a bíróság és az ügyész eljárásbeli szerepének
világos meghatározása, a két szerv egymáshoz való viszonyának egyértelmű
199
tisztázása. Eltérően a hatályos szabályozástól ezért a Javaslat nem rendelkezik arról,
hogy a másodfokú bíróság tanácsa elnökének az iratokat meg kell küldenie az
ügyész részére a fellebbezés elintézésének előkészítése során [358. § (1) bek. a)
pont]. Természetesen az ügyészi feladat ellátásához szükséges - így a másodfokú
bírósághoz előterjesztett vádlotti vagy védői fellebbezés indokolását - iratokat a
másodfokú bíróság a Javaslat szerint is megküldi az ügyésznek [358. § (1) bek. e)
pont], miként az f) pont alapján a vádlott és a védő részére is kézbesíti a más által
bejelentett fellebbezést és a másodfokú bíróság mellett működő ügyész indítványát.
2.	A Be. 345. §-ában foglaltlak szerint a bírósági eljárás általános szabályait, a
tárgyalás előkészítésére vonatkozó szabályokat és az első fokú bírósági tárgyalást
tárgyaló rendelkezéseket magában foglaló XI-XIII. Fejezetben írtak irányadók a
másodfokú bírósági eljárásban is a XIV. Fejezetben írt eltérésekkel. Ennek az
irányadó, általános rendelkezésnek megfelelően rögzíti a Javaslat a Be. 358. §-a (1)
bekezdésének újonnan beiktatott f)-h) pontjában, hogy a másodfokú bíróság
tanácsának elnöke a fellebbezés elintézésének előkészítése során köteles
megvizsgálni az eltérő minősítés megállapításának lehetőségét, továbbá, hogy
kötelező-e az ügyész és a védő részvétele, illetőleg szükséges-e
kényszerintézkedéssel kapcsolatban határozni a másodfokú eljárásban.
3.	Az Alkotmánybíróság 20/2005. (V. 26.) AB határozatában foglaltak alapján
iktatja be a Javaslat a Be. 358. §-ába az új (2) bekezdést, amely előírja a tanács
elnöke számára, hogy az ügy érkezésétől számított hatvan napon belül a lehető
legközelebbi határnapra tanácsülést, nyilvános ülést vagy tárgyalást kell kitűznie. A
hatvan napos határidő a kitűzésre vonatkozó időtartam, nem pedig a tanácsülés, a
nyilvános ülés vagy a tárgyalás megtartásának határnapjára vonatkozik. Ez
utóbbiakra nézve a „lehető legközelebbi határnap” kitétel az irányadó, mely
határozott időpont rögzítése nélkül fejezi ki a jogalkotói akaratot.
4.	A bizonyítás elrendelésének az ügy érdemét érintően jelentősége van, ezért
az ebben való döntést a bíróság hatáskörébe kell utalni, nem lehet a tanács
elnökének joga a bizonyítás elrendelése tárgyában határozni. A Javaslat a Be. 358.
§-át egy új (3) bekezdéssel egészíti ki, amelyben az Alkotmánybíróság hivatkozott
határozatában foglaltakkal összhangban elhatárolja a bíróság döntési
kompetenciáját, a tanács elnökének az elrendelt bizonyítás kapcsán megtett
intézkedésekre vonatkozó jogkörétől.
A 149. §-hoz
A fellebbezés a törvény által erre feljogosított személy jognyilatkozata,
melyben a sérelmezett eljárás, illetve döntés részben vagy egészben történő
felülbírálatát kéri. A felülbírálat alapfeltétele, hogy a fellebbezésből kitűnjék, mire
irányul, ezért a Be. 358. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a másodfokú bíróság
tanácsának elnöke a fellebbezőt a fellebbezés nyolc napon belüli kiegészítésére
hívja fel, ha nem állapítható meg, hogy az első fokú bíróság eljárását vagy az ítéletet,
miért tartja sérelmesnek. Ha a felhívás eredménytelen, a felülbírálat nem lehetséges,
ezért a Javaslat rendelkezése szerint a másodfokú bíróság a fellebbezést elutasítja.
200
A 150. §-hoz
1.	A rendelkezés jelentős mértékben módosítja a Be. 360. §-át. Az
Alkotmánybíróság a 20/2005. (V. 26.) AB határozatával alkotmányellenesnek találta
a Be. 360. §-ának (1) bekezdését, ezért azt a határozat kihirdetésének napjával
megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság döntésében - a jogorvoslati joggal
kapcsolatos korábbi alkotmánybírósági gyakorlat áttekintésén túlmenően -
hivatkozott az Alkotmány és a Be. vonatkozó rendelkezéseire, valamint az emberi
jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, a Rómában, 1950. november 4-én
kelt és az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Egyezmény (a továbbiakban:
Egyezmény) 6. cikkének tartalmára, illetve az Emberi Jogok Európai Bírósága (a
továbbiakban: Bíróság) ezzel kapcsolatos döntéseire, valamint az Egyezségokmány
14. cikkére.
Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a Bíróság - a Strasbourgban, 1984.
november 22-én kelt Hetedik Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikkének az Egyezmény 13.
cikkébe beépítése nyomán kialakított - gyakorlata szerint a jogorvoslati eljárás
biztosítása nem abszolút kívánalom, ahol viszont jogorvoslati fórumok működnek, a
jogorvoslati eljárás tekintetében is érvényesek az Egyezmény 6. cikkében foglalt, a
nyilvános tárgyaláshoz, illetőleg a nyilvános ítélethirdetéshez kapcsolódó
követelmények. A Bíróság döntései leszögezik, hogy a csak jogkérdésben történő
döntéshozatal, illetve a harmadfokú eljárás, akkor viseli el a nyilvánosság alóli
kivételeket, ha a bíróságnak nincs széles reformatórius jogköre. A Bíróság arra is
rámutatott, hogy a tisztességes eljárás követelményrendszerének egyes elemeit nem
lehet egymástól elszigetelten értékelni. A nyilvánosságból (közvetlenségből) fakadó
„előnyöket” még a fegyveregyenlőség biztosítása mellett sem (azaz pl. a vád és a
védelem egyidejű távoltartása a bíróságtól) pótolja önmagában, hogy a feleknek
jogukban áll írásbeli észrevételt tenni az első fokú döntésre, vagy egymás
nyilatkozataira, a tárgyalás tartásáról a felek kizárólag saját akaratukból mondhatnak
le. A tárgyalási elv, az ehhez kapcsolódó nyilvánosság, a közvetlenség és a
szóbeliség az Alkotmány és a Be. alapján is a büntetőeljárás elsőrendű garanciális
követelménye.
Az Alkotmánybíróság a bírói függetlenség szempontjából is vizsgálta a Be.
360. §-ának (1) bekezdését, és leszögezte, hogy a tanács elnökének pozíciójához
kapcsolódó igazgatási hatáskörök semmiképpen sem válhatnak a bírói függetlenség
gátjává, az ezekből fakadó tevékenység gyakorlása nem eredményezhet az ügy
érdemére kiható befolyást.
Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette: „A büntetőeljárásban részt
vevők alkotmányos jogait korlátozza, hogy amikor a másodfokú bíróság tanácselnöke
a tanácsülési elbírálást tartja indokoltnak, ők erről a fellebbezés elbírálásának egész
tartama alatt sem értesülnek. Kétségtelen, a törvény nem zárja ki, hogy az eljárás
alanyai az eljárási formára vonatkozóan indítványt tegyenek. Az indítvány azonban
egyfelől nem köti a bíróságot, másfelől pedig nincs olyan szabály, amelynek alapján
az indítvány elutasításáról a bíróságnak az ügydöntő határozatot megelőzően külön
rendelkeznie, s arról az eljárás alanyait értesítenie kellene. Emellett a vádló, a
vádlott, a védő, s a további érintettek (magánfél, egyéb érdekelt) még csak abban a
helyzetben sincsenek, hogy egymás esetleges írásbeli fellebbezéseire, az azokhoz
benyújtott további észrevételekre, a későbbiek során tett indítványokra írásban
201
reflektáljanak. A törvény csupán az ügyészi fellebbezésnek, illetve a főügyészség
átiratának a vádlott részére történő kiadásáról rendelkezik, arról azonban nem, hogy
a megküldést követően az észrevételek megtétele céljából a másodfokú bíróság
várakozási időt iktasson be. Tartalmilag tehát ez a megismerési jog üres, mert nem
garantálja, hogy a védelem álláspontja még a döntés előtt megjelenjen a másodfokú
tanács előtt.”
2.	Az Alkotmánybíróság határozatában foglaltaknak megfelelően a Javaslat
újrafogalmazza a tanácsülésre vonatkozó rendelkezéseket, zárt taxációban
szabályozva azokat a kérdéseket, amelyeket illetően tanácsülésen dönthet a
bíróság. A szabályozás árnyalttá, és világossá teszi a másodfokú bíróság eljárási
formáinak elhatárolási szempontjait. Erre azért is szükség van, mert az
Alkotmánybíróság a Be. 360. §-a (1) bekezdésének nemcsak a tanácsülésre
vonatkozó szövegrészét semmisítette meg, hanem az egész bekezdést.
3.	A Javaslat hat pontban szabályozza azokat az eseteket, amikor a
másodfokú bíróság tanácsülésen határoz.
Az ügy áttételéről, az ügyek egyesítéséről vagy elkülönítéséről, és az eljárás
felfüggesztéséről az eljárás bármelyik szakaszában határozhat a bíróság az
érintettek személyes megjelenése, meghallgatása nélkül, tanácsülésen, ezért ezeket
-	az ügy érdemében való döntést közvetlenül nem érintő - döntéseket a másodfokú
bíróság is meghozhatja tanácsülésen. A fellebbezés elutasítására szűk körben
kerülhet sor, ezeket a Be. 341. §-ának (1) bekezdése tartalmazza, a másodfokú
bíróság voltaképpen azt a döntést hozhatja meg tanácsülésen, amelyet már az első
fokú bíróságnak meg kellett volna hoznia, ám ez valamely okból nem történt meg.
Ha a bűnösséget, a cselekmény jogi minősítését, illetőleg a joghátrány
alkalmazását érintően nem jelentettek be fellebbezést, e kérdések tekintetben az
első fokú bíróság ítélete jogerőre emelkedik, ezért nincs akadálya annak, hogy a
felsorolt büntetőjogi főkérdésekhez szorosan kapcsolódó, de önállóan is elbírálható
kérdésekben tanácsülésen szülessen döntés, ennek okán teszi ezt lehetővé a
Javaslat a tanácsülés tartását a kizárólag a lefoglalás megszüntetésére vagy a
bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés elleni fellebbezés elbírálása esetén.
Ha az iratokból egyértelműen, minden további bizonyítás nélkül az a
következtetés vonható le, hogy a vádlottat fel kell menteni, illetve az eljárást vele
szemben meg kell szüntetni, az ilyen tartalmú határozat meghozatala ebben az
eljárási formában is megtörténhet. A vádlottra nézve a felmentésnél, illetőleg az
eljárás megszüntetésénél kedvezőbb határozat nem születhet, így nem szenved
csorbát a védelemhez való jog, akkor sem, ha a terheltnek nincs lehetősége
álláspontját személyesen előadni a bíróságon, és valójában a fegyverek
egyenlőségének elve sem sérül. Hangsúlyozni kell azonban, hogy tanácsülésen csak
és kizárólag akkor hozható meg az e pontban írt döntés, ha annak meghozatala nem
igényel bizonyítást.
Az előző esetkörhöz kapcsolódik a fellebbezéssel nem érintett vádlott
felmentésére, illetőleg az eljárás vele szemben történő megszüntetésére vonatkozó
döntés meghozatala, azokban az esetekben, amikor a fellebbezéssel érintett vádlott
tekintetében is tanácsülésen született ilyen tartalmú határozat. Nem sérti a
202
jogbiztonságot, hogy ilyenkor szűk esetkörre korlátozottan bár, de a határozat feloldja
a jogerőt.
Ha a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. pontjában felsorolt eljárást
megszüntető okokat a másodfokú bíróság észleli, tanácsülésen megszünteti az
eljárást. Az e pontban meghatározott körülmények mindegyike olyan, amelyik
bekövetkezése, illetve észlelése esetén nyomban meg kell szüntetni az eljárást, az
ügy érdemi felülbírálata nélkül.
A Be. 373. §-a (1) bekezdésének II.-IV. pontjaiban meghatározott eljárási
szabálysértések az ítéletet felülbírálatra alkalmatlanná teszik, a másodfokú
bíróságnak e körben nincs mérlegelési jogköre, így szükségtelen nyilvános ülés vagy
tárgyalás tartása, csak az ítélet hatályon kívül helyezésére kerülhet sor, az ilyen
tartalmú döntés meghozható tanácsülésen.
4.	A Javaslat a tanács elnökének lehetőséget ad arra, hogy tanácsülésre
tartozó ügyben nyilvános ülést, illetőleg tárgyalást tűzzön ki, ha álláspontja szerint a
fellebbezés csak ezen eljárási formák valamelyikének keretében bírálható el. Az
egyszerűbb helyett a több garanciális elemet tartalmazó eljárási forma választása
nem jár jogsérelemmel; ha a tanács elnöke bármilyen okból indokoltnak látja, dönthet
a nyilvános ülés vagy a tárgyalás mellett, és az eljárás közben, magán a
tanácsülésen is kitűzheti az ügyet nyilvános ülésre vagy tárgyalásra, és ugyanezen
indokokból a bíróság a tanácsülésen meghozható határozatot nyilvános ülésen,
illetőleg tárgyaláson is meghozhatja.
5.	A fellebbezőket a tanácsülés kitűzéséről minden esetben értesíteni kell,
ezáltal lehetőséget adva a fellebbezés kiegészítésére, illetve arra, hogy a más által
bejelentett fellebbezésre, indítványra vagy nyilatkozatra reagáljanak. Az értesítés
akkor is szükséges, ha már a kitűzéskor látható, hogy a tanácsülésen olyan tartalmú
döntés születik (pl. áttétel), amely nem az ügy érdemében történő határozathozatalt
jelent. Az ügy menetét érintő eljárási cselekmények ismerete is érdeke az
érintetteknek, nemcsak a döntés tartalmának megismerése.
6.	A Javaslat a Be. 360. §-ának (4) bekezdésében szabályozott körben
lehetőséget kíván biztosítani a jogosultaknak, hogy megismerhessék még a döntés
előtt az ügyben eljáró tanács összetételét, erről a tanács elnöke az érintetteket
tájékoztatja. A Javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy a jogosultak a
tanácsülésen elintézhető ügyekben is kérhessék nyilvános ülés, illetőleg, ha annak
feltételei fennállnak, a tárgyalás megtartását. Ha kizárólag a vádlott javára jelentettek
be fellebbezést, és a tényállás megalapozott, a vádlott terhére az ítélet nem
változtatható meg. Ettől függetlenül meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a
terhelt személyesen jelenjen meg, és álláspontját kifejtse a bíróságnak. Ez a
garanciális szabály döntően a vádlott érdekét szolgálja, ezzel együtt ugyanilyen jogot
kell biztosítani az ügyésznek, a védőnek, és annak aki fellebbezett. A Javaslat
rendelkezik arról, hogy mely esetekben dönthet a másodfokú bíróság tanácsülésen,
és mely esetekben kell tárgyalást tartania. A jogosultak részére megküldött
tájékoztatásból ki kell derülnie, hogy az érintettek a tanácsülés helyett, melyik
személyes megjelenést biztosító eljárási formát kérhetik. Ha erről a jogáról minden
érintett lemond, illetve nem kíván ezzel a lehetőséggel élni, nincs akadálya az ügy
tanácsülésen történő elintézésének.
203
A 151. §-hoz
1.	A másodfokú bíróság a fellebbezést nyilvános ülésen bírálja el, ha az ügy
nem intézhető el tanácsülésen, és nem szükséges tárgyalást tartani. Ebből a
megfogalmazásból is kitűnik, hogy a fellebbezés elbírálásának általános formája a
nyilvános ülés, amelynek feltételeit a Javaslat a tanácsüléshez, és a tárgyaláshoz
képest határozza meg. A másodfokú bíróság a fellebbezést elintézheti nyilvános
ülésen, ha az első fokú ítélet megalapozatlansága az iratok tartalma vagy ténybeli
következtetés útján kiküszöbölhető, illetve a vádlott meghallgatása csak a
büntetéskiszabási körülmények további tisztázása érdekében szükséges. A
bizonyítás felvétele tehát ebben az egy esetkörben lehetséges tárgyalás tartása
nélkül.
2.	A Javaslat - szemben a hatályos szabályozás 361. §-ának (2)
bekezdésében foglalt, általánosságban mozgó rendelkezéssel - felsorolja, hogy kiket
kell a nyilvános ülésre megidézni. Eszerint minden esetben idézendő a vádlott, aki a
büntetőeljárás nélkülözhetetlen résztvevője, valamint a pótmagánvádló képviselője,
akinek részvétele a törvény előírása folytán az eljárás minden szakaszában kötelező.
A védő részvételére vonatkozó egyéb szabályozással összhangban a Javaslat csak
a kötelező védelem esetére tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a védőt idézni kell. A
hatályos szabályozással egyezően a fogva lévő vádlott előállítása iránti intézkedési
kötelezettséget állapít meg a Javaslat a másodfokú bíróság részére azzal a
kiegészítéssel, hogy az intézkedésnek az idézéssel egyidejűleg kell megtörténnie.
3.	Számottevő a hasonlóság a Javaslatnak a nyilvános ülésről értesítendők
körét meghatározó 361. § (4) bekezdése, valamint a hatályos törvény 362. §-ának (1)
bekezdésében foglaltak között. A Javaslat szerint az ügyészt, a pótmagánvádlót, a
kötelező védelem esetén kívül a védőt, továbbá a sértettet és mindazokat értesíteni
kell, akik fellebbeztek. E rendelkezéssel teljessé válik a védőre vonatkozó
szabályozás, és egyértelművé a jogalkotó válasza a gyakorlat által felvetett arra a
kérdésre, hogy a nyilvános ülésen a pótmagánvádló, a pótmagánvádló jogi
képviselője, vagy esetleg mindkettőjük számára kötelező a részvétel.
4.	A hatályos szabályozáshoz képest módosulás az értesítendők körének
kiegészítése azokkal, akik fellebbeztek. Ide tartoznak az egyéb érdekeltek, továbbá a
fiatalkorú vádlott törvényes képviselője és a törvény által meghatározott intézkedés
vagy ítéleti rendelkezés tekintetében a vádlott házastársa, illetve élettársa.
A 152. §-hoz
A Be. 362. §-ának Javaslat szerinti (1) bekezdése, amely a nyilvános ülés
előkészítése és megtartása során a tárgyalás szabályainak alkalmazhatóságáról
rendelkezik, valamint az ügyész részvételére vonatkozó (2) bekezdés azonos a
hatályos szabályozással [Be. 361. § (3) bek. és 362. § (2) bek.]. A nyilvános ülésre a
vádlottat minden esetben idézni kell, ez azonban nem jelenti azt, hogy jelenléte
elengedhetetlen, a Javaslat ugyanis akként rendelkezik, hogy a vádlott távollétében
204
is megtartható a nyilvános ülés, feltéve, hogy idézése szabályszerű és a fellebbezés
az ő meghallgatása nélkül is elbírálható.
A nyilvános ülés elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Ha a nyilvános
ülésen hozott határozatot az erre jogosultak bármelyike - törvényesen -
fellebbezéssel támadja, fellebbezésében előadhatja a nyilvános ülés
elmulasztásának okait is. Ha azonban a határozat ellen nem éltek jogorvoslattal, nem
indokolt az igazolás lehetőségének biztosítása, az ezzel ellentétes szabályozás
ugyanis szükségtelenül késleltetné a határozat jogerejének beálltát.
A 153. §-hoz
A Javaslat a másodfokú bírósági tárgyalásra az első fokú bírósági tárgyalás
szabályait rendeli alkalmazni a törvényben megfogalmazott eltérésekkel. Arra
vonatkozóan, hogy a másodfokú eljárásban mikor kell tárgyalást tartani, fő szabály,
hogy ha az ügy tanácsülésen nem intézhető el, vagy bizonyítás felvétele szükséges,
és az nyilvános ülésen nem lehetséges; de a tanács elnöke tárgyalásra tűzheti ki a
tanácsülésre, illetve nyilvános ülésre tartozó ügyet is. A Javaslat nem tartalmaz
korlátozást vagy iránymutatást abban a tekintetben, hogy a tanács elnöke ezzel a
jogával miként éljen, a döntést teljes egészében a tanács elnökének belátására
bízva. E rendelkezésben az a jogalkotói akarat fejeződik ki, hogy a jogszabály ne
zárja el az utat a bírósági eljárás legtöbb garanciális szabállyal körülbástyázott
formájának alkalmazása elől. E jogosultság egy tőről fakad a Javaslat 7. §-ában írt, a
Be. 14. §-a (3) bekezdésében megfogalmazott azon rendelkezéssel, mely
lehetőséget biztosít a helyi bíróságon eljáró egyesbíró számára, hogy az ügyet a
bíróság tanácsa elé utalja annak ellenére, hogy az általános szabályok szerint az
ügyben egyesbíróként kellene eljárnia.
A 154. §-hoz
1.	A nyilvános ülésre vonatkozó rendelkezéssel [Be. 361. § (2) és (3) bek.]
azonos módon határozza meg a Javaslat a Be. 364. §-ának (1) és (2)
bekezdésében, hogy a másodfokú eljárásra az eljárás mely résztvevőit kell idézni,
illetve kiket elegendő értesíteni. A rendelkezés mindkét esetben átveszi a hatályos
törvény 364. §-a (1) és (4) bekezdésében írt, a kézbesítés időpontjára vonatkozó öt
napos határidőt tartalmazó rendelkezést.
2.	Az ügyész részvétele kötelező a tárgyaláson, ha ez az első fokú
tárgyaláson is kötelező volt, és a kötelező részvétel indoka időközben nem szűnt
meg. Abból kiindulva, hogy a bíróság mozgásterét az alkotmányos kereteken belül
minél szélesebb körben célszerű meghatározni, a Javaslat lehetővé teszi a
másodfokú bíróság számára, hogy az ügyészt akkor is kötelezze a tárgyaláson való
részvételre, ha a kötelező részvétel oka a másodfokú tárgyaláson már nem áll fenn.
A Be. 241. §-a (1) bekezdésének e) pontja - a bírósági eljárás általános szabályai
között - az ügyész kötelező részvételének egyik eseteként fogalmazza meg, ha a
bíróság az ügyészt a tárgyaláson való részvételre kötelezte. A 364. § (3)
bekezdésének rendelkezése e szabályozással összhangban áll, és illeszkedik az
első fokú és a másodfokú tárgyalásra vonatkozó szabályok közelítését célzó - a
205
kétfokú jogorvoslati rendszer bevezetése által indukált - törvényi rendelkezések
sorába.
A 155. §-hoz
A Javaslat - a hatályos rendelkezéstől eltérően - nem tartalmaz a vádlott
értesítéséhez fűződő szabályokat, tekintve, hogy a Be. 361. §-ának (1) bekezdése
értelmében a vádlottat a másodfokú tárgyalásra minden esetben idézni kell,
egyebekben a Be. hatályos 365. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal azonos
módon szabályozza azt a kérdést, hogy mely esetekben lehet megtartani a tárgyalást
a vádlott távollétében. A tárgyalás elmulasztása miatti igazolás kizárását - hasonlóan
a nyilvános ülésre vonatkozó azonos szabályozáshoz - a tárgyaláson hozott
határozatok jogerejének védelméhez fűződő érdek indokolja.
A 156. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozást akként módosítja, hogy a másodfokú
bíróság ügydöntő határozata mellett az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül
helyező végzés kézbesítéséről is rendelkezik, és felsorolja, hogy a másodfokú
határozatot az eljárás mely résztvevői részére kell kézbesíteni. Tekintettel a kétfokú
jogorvoslati rendszer bevezetésére, a Javaslat által megszabott keretek között a
másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezésnek van helye, ezért a
Javaslat úgy rendelkezik, hogy a másodfokú bíróság ügydöntő határozatát - az (1)
bekezdésben írtakon kívül - annak is kézbesíteni kell, aki a másodfokú bíróság
határozata ellen fellebbezésre jogosult.
A 157. §-hoz
A másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezésre jogosultak körét
a Javaslat az első fokú bíróság ítélete elleni fellebbezést érintő, a Be. 324. §-ának (1)
bekezdésében írt szabályozáshoz hasonló módon határozza meg, értelemszerűen
elhagyva a hivatkozott rendelkezés g) és h) pontjait, tekintve, hogy az ott írtak
számára a másodfokú ügydöntő határozat ellen a Be. Javaslat szerinti 386. §-ának
(1) bekezdése alapján a fellebbezés kizárt. Az első fokú ítélet elleni fellebbezésre
irányadó szabályozással azonos módon állapítja meg a Javaslat az ügyész és a
pótmagánvádló fellebbezésének lehetséges irányait is. A fellebbezés
előterjesztésére nyitva álló határidő meghatározása mellett a Be.-be újonnan
beiktatott 367/A. § az ügyész és a védő számára kötelezettségként írja elő a
fellebbezés indokolását, rögzítve, hogy az indokolást a fellebbezésre nyitva álló
határidő alatt a másodfokú bíróságnál kell előterjeszteni.
A 158. §-hoz
A Javaslat a távoltartással egészíti ki a hatályos szabályozásnak azt a
rendelkezését, amely tartalmazza, hogy a másodfokú bíróságnak az első fokú ítéletet
hatályon kívül helyező végzésében mely kérdésekben kell rendelkeznie.
206
A 159. §-hoz
Mind a Be. 369. §-ának megváltozott alcíme (Intézkedés a másodfokú bírósági
eljárás befejezése után) mind a hatályos szabályozástól eltérő rendelkezései a
kétfokú rendes jogorvoslati rendszer bevezetéséből következnek. A másodfokú
határozat elleni fellebbezés folytán a határozatot hozó bíróságra háruló
kötelezettségeket a Javaslat a Be. 341. § rendelkezéseinek (Az elsőfokú bíróság és
az ügyész teendői a fellebbezést követően) alapulvételével állapítja meg, kiegészítve
azzal, hogy a pótmagánvádló fellebbezése esetén a másodfokú bíróság tanácsának
elnöke az iratokat közvetlenül terjeszti fel a harmadfokú bírósághoz.
A 160. §-hoz
1.	A Be. 373. §-ának a Javaslat szerinti módosítása az első fokú bíróság
ítéletének hatályon kívül helyezéséről és a kapcsolódó lehetséges ítéleti
rendelkezésekről szóló általános rendelkezéseket tartalmazza, tekintet nélkül arra,
hogy a határozatot milyen bírósági eljárási formában hozták meg.
2.	A törvényes vád hiánya eljárás megszüntetési ok. Ennek megfelelően
rendelkezik a Be. Javaslat által módosított 267. §-a (1) bekezdésének j) pontja a
tárgyalás előkészítésének szakaszára vonatkozóan, és ehhez igazodik a 373. § (1)
bekezdése I. pontjának c) alpontja, mely szerint, ha az első fokú bíróság törvényes
vád hiányában járt el, a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon
kívül helyezi és - eltérően a hatályos szabályozástól - az eljárást megszünteti.
3.	Az első fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett a
másodfokú bíróság az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az eljárás
megszüntetése az (1) bekezdés I. pontjában írt valamely ok törvénysértő
megállapításán alapul, továbbá, ha a tárgyalásról a nyilvánosságot törvényes ok
nélkül kizárták. A nyilvánosság törvényes ok nélküli kizárása jelenleg is hatályon kívül
helyezési ok, azonban a hatályos törvény ezt az eljárási szabálysértést 375. § (1)
bekezdésében, mint úgynevezett relatív eljárási szabálysértést határozza meg. A
Javaslat ezzel szemben visszatér a Be. eredeti, 1998-ban elfogadott
rendelkezéséhez, és egyúttal a magyar büntető perjog több mint egy évszázados
megoldásához, és nyilvánosság törvénysértő kizárását feltétlen eljárási
szabálysértésként határozza meg.
4.	Szintén feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértésként kezeli a Javaslat - a
hatályos szabályozástól eltérően - azt az esetet, amikor az első fokú bíróság az
indokolási kötelezettségének nem tett eleget. A bíróság az ítéletét indokolni köteles,
e kötelezettség elmulasztása folytán nincs valós lehetőség az ítélet vitatására, az
ítélet nem bírálható felül, és ez a hiányosság a fellebbezési eljárásban nyilvánvalóan
nem küszöbölhető ki. Ehhez hasonló helyzet következik be, ha az első fokú bíróság
ítéletének indokolása a rendelkező résszel ellentétes. Lényegében ekkor is hiányzik
az indokolás, hiszen az abban összefoglalt tények és érvek nem támasztják alá a
rendelkező rész tartalmát, ezért rendelkezik a Javaslat ebben az esetben is a
hatályon kívül helyezés mellett az első fokú bíróság új eljárásra utasításáról. Az
207
indokolási kötelezettséggel, és annak tartalmával szemben törvényben
megfogalmazott követelmény létezéséből nem következik, hogy minden esetben a
hatályon kívül helyezés és az új eljárásra utasítás a másodfokú bíróság teendője, ha
a követelmény nem vagy nem kellő mértékben teljesül. A Javaslat - eltérően a
hatályos szabályozástól - súlyoz aszerint, hogy az indokolási kötelezettség hiánya
vagy hiányossága, melyik ítéleti rendelkezést érinti. Rendelkezése értelmében az
első fokú bíróság ítélete akkor helyezendő hatályon kívül, s akkor kell az első fokú
bíróságot új eljárásra utasítani, ha az indokolási kötelezettség hiánya vagy
hiányossága a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszűntetése, a
cselekmény jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés
alkalmazása tekintetében állapítható meg.
5.	A Be. 373. §-a (1) bekezdésének IV. pontját érintő módosítás indoka, hogy
a Javaslat a tárgyalásról történő lemondást a Be. XXVI. Fejezetében szabályozza.
A 161. §-hoz
Az ügyek elhúzódásának megakadályozása a büntető igazságszolgáltatás
terén érvényesítendő alapvető szempont. Ebből következően az első fokú bíróság
ítéletének hatályon kívül helyezésére és az első fokú bíróság új eljárásra utasítására
-	eljárási szabálysértés észlelése esetén - csak akkor indokolt lehetőséget
biztosítani, ha a szabálysértés a másodfokú eljárásban nem orvosolható, ezért a
Javaslat a hatályos szabályozást ezzel a további feltétellel egészíti ki. Ez a
rendelkezés összhangban van a Be. Javaslat által módosított 353. §-ának (1)
bekezdésével, mely szerint a másodfokú eljárásban bizonyításnak akkor is helye
van, ha ez az első fokú bírósági eljárásban megvalósult szabálysértés orvoslását
eredményezheti.
A bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályok garanciális jelentőségét és
érvényesülésük biztosításának fontosságát juttatja kifejezésre a Javaslat, azon
rendelkezése, mely az eljárási szabálysértés miatti hatályon kívül helyezést
megalapozó - példálózva felsorolt - indokok közé beiktatja a bizonyítás
törvényességére vonatkozó szabályok megsértését. A hatályos 375. § (1)
bekezdésének a Javaslatban mellőzött rendelkezéseit a Be. módosított 373. §-a
tartalmazza.
A 162. §-hoz
A Javaslat e rendelkezése az első fokú bíróság ítéletének korlátozott
felülbírálatáról rendelkezik. A hatályos szabályozás is tartalma ilyen rendelkezést: ha
a fellebbezés kizárólag a polgári jogi igényre, az egyéb érdekelt tulajdonjogát érintő
és a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vonatkozó rendelkezése, valamint a
lefoglalás megszüntetésére, és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés ellen
irányul, a hatályos törvény 348. §-ának (3) bekezdése, valamint 379-380. §-a az
általánostól eltérő szabályozást állapít meg a másodfokú bíróság revíziós jogkörét
illetően.
208
A Javaslat a korlátozott felülbírálat eseteit bővíti: a Be. 348. §-ának Javaslat
szerinti (3) bekezdése a hatályos rendelkezésekhez képest akkor is csak korlátozott
revíziós jogkört enged, ha a fellebbezés kizárólag az ítéletnek az elkobzásra, a
vagyonelkobzásra vagy a pártfogó felügyelet elrendelésére vonatkozó rendelkezése
ellen irányul. Ha tehát ha a fellebbezés nem az ítéletnek a büntetőjogi felelősség
megállapítására vonatkozó rendelkezése ellen irányul, a másodfokú bíróság csak a
fellebbezéssel támadott részben bírálja felül az ítéletet.
Ha azonban a másodfokú bíróság az első fokú ítéletnek a büntetőjogi
felelősség megállapítására vonatkozó rendelkezését megváltoztatja, mert az
törvénysértő, az elkobzásra, a vagyonelkobzásra, a pártfogó felügyelet
elrendelésére, a lefoglalásra, a polgári jogi igényre, a szülői felügyeleti jog
megszűntetésére vagy a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezést érintően
akkor is meghozza a törvénynek megfelelő határozatot, ha az ebbe a körbe tartozó
törvénysértő ítéleti rendelkezést fellebbezéssel nem támadták. A büntetőjogi
felelősség megállapításán kívül eső, imént felsorolt rendelkezés felülbírálata során a
másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéleti rendelkezést megváltoztatja,
vagy az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyja, de hatályon kívül helyezésre és az
első fokú bíróság új eljárásra utalására a Javaslat nem ad lehetőséget
A 163. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi a másodfokú bíróság számára, hogy az első fokú
ítéletnek a polgári jogi igény, illetőleg a szülői felügyeleti jog megszüntetése
tárgyában hozott ítéleti rendelkezését hatályon kívül helyezze, és az e kérdések
tárgyban előterjesztett indítványt egyéb törvényes útra utasítsa, ha elbírálásuk a
büntetőeljárás befejezését jelentékenyen késlelteti, vagy a büntetőeljárásban való
érdemi elbírálásukat más körülmény kizárja. Lényegében ugyanígy rendelkezik a Be.
hatályos 379. §-a (2) bekezdésének második mondata, eltérés, hogy a szabályozás a
szülői felügyeleti jogra is kiterjed, szövegezése pedig közelít az első fokú eljárás
azonos tartalmú rendelkezéseinek szövegéhez [Be. 335. § (1) bek., 336. § (3) bek.].
A 164. §-hoz
A Javaslat bevezeti a harmadfokú bírósági eljárást. Emiatt szükségszerűen
egy fejezetet kell iktatni a törvénybe, illetve a Be. hatályos 385-401. §-ai helyébe a
harmadfokú bírósági eljárás szabályai lépnek, továbbá módosul a XV. Fejezet címe,
és a Be. a 385. §-át megelőzően a következő I. Címmel egészül ki: „A harmadfokú
bírósági eljárás általános szabályai”.
A 165. §-hoz
A Be. 385. §-át megelőző alcím helyébe „A harmadfokú eljárásban
alkalmazandó rendelkezések” alcím lép. A 385. § szerint a harmadfokú bírósági
eljárásra a másodfokú bírósági eljárás szabályai irányadók, azokkal az eltérésekkel,
amelyet a XV. Fejezet tartalmaz, érvényesülnek továbbá a bírósági eljárás általános
szabályai is, a Be. 345. §-ában meghatározott utalás értelmében.
209
A 166. §-hoz
A Javaslat rendelkezése szerint a Be. 386.§-a „A fellebbezési jog és a
fellebbezés hatálya” alcímet kapja. A másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés
lehetőségét az (1) bekezdés rendelkezései szűk körben határozzák meg, csak akkor
teszi lehetővé a Javaslat a második fellebbezést, ha a másodfokú eljárásban a
büntető anyagi jogi szabályok megsértésével történt a bűnösség megállapítása, a
kényszergyógykezelés elrendelése, a felmentés, illetve az eljárás megszüntetése. A
kényszergyógykezelés felvételét ebbe a listába - bár ez a büntetőjogi intézkedés is
csak a vádlott felmentése esetén alkalmazható - egyrészt a szankció jellege
indokolja (a kóros elmeállapotú személy gyakorlatilag határozatlan tartamú, zárt
intézetben történő elhelyezéséről van szó közbiztonsági okok miatt), másrészt az a
körülmény, hogy az intézkedést úgy is el lehet rendelni, ha a vádlottat első fokon is,
és másodfokon is felmentik, de másodfokon a felmentés mellett ezt az intézkedést is
elrendelik. Ha a másodfokú bíróság határozata más okból törvénysértő, a
törvénysértés orvoslására felülvizsgálati eljárás keretében van lehetőség.
A harmadfokú bíróság nem folytat bizonyítást, a fellebbezésben új tényt nem
lehet állítani, és új bizonyítékot sem lehet megjelölni.
A Javaslat szerint, ha a vádlott terhére a jogosultak az első fokú bíróság
ügydöntő határozata ellen nem fellebbeztek, csak abban az esetben jelenthetnek be
fellebbezést a másodfokú bíróság ítélete ellen, ha a vádlott felmentésére, vagy a vele
szemben indult eljárás megszüntetésére került sor. A rendelkezés látszólag
szükségtelen, hiszen az (1) bekezdésben már meghatározza a Javaslat a
fellebbezési okokat, amelyek egyébként sem tennének lehetővé más okból
fellebbezést. A büntetőeljárás rendszerében, ha a vádlott terhére fellebbezésre
jogosult egy adott határozatot tudomásul vett, számára további fellebbezési
lehetőség nincs. A harmadfokú eljárás ez alól az általános szabály alól kivételt
teremt, de csak és kizárólag a (3) bekezdésben meghatározott esetekben, ezért
indokolt e rendelkezés.
A másodfokú bíróság határozatának a fellebbezés folytán felül nem bírált
része jogerőre emelkedik.
A 167. §-hoz
1.	A Javaslat rendelkezése szerint a Be. 387. §-a „A felülbírálat terjedelme”
alcímet kapja. A harmadfokú bíróság a megtámadott másodfokú ítéletet, az azt
megelőző első és másodfokú bírósági eljárást felülbírálja az eljárási szabályok
megtartása, továbbá a másodfokú ítélet megalapozottsága szempontjából is.
2.	A harmadfokú bíróság revíziós joga - a másodfokú bíróság revíziós jogával
egyezően - kiterjed a bűnösség tárgyában hozott döntésen túlmenően a
bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, a fellebbezéssel támadott
ítélet megalapozottságára, valamint az eljárási szabályok megtartásának vizsgálatára
is. A harmadfokú bírósághoz csak akkor lehet fellebbezni, ha a másodfokú bíróság a
210
vádlott bűnössége tekintetében az első fokú bíróság határozatához képest eltérő
döntést hozott. Azonban a bűnösséggel szorosan összefüggő további büntetőjogi
főkérdések tekintetében is elengedhetetlen a felülbírálat. A tényállás
megalapozottságának, valamint az eljárási szabályok betartásának vizsgálata nélkül
a harmadfokú bíróság a felülbírálati jogából fakadó kérdésekben nem tud állást
foglalni, ezért ezek vizsgálata is - összhangban a törvény egyéb rendelkezéseivel -
hivatalból kötelessége. Azt, hogy a felülbírálat eredményeképpen milyen döntéseket
hozhat a harmadfokú bíróság (tehát a revíziós jogkör alapján a reformációs jog
milyen terjedelmű lehet), a Javaslat más rendelkezései határozzák meg.
3.	A Be. 387. §-ának új (2) bekezdése a felülbírálat terjedelmének korlátját
tartalmazza, a másodfokú eljáráshoz képest szélesebb körben. A másodfokú
eljárásban csak az ítéletnek fellebbezéssel támadott felmentő, vagy eljárást
megszüntető rendelkezése bírálható felül, több bűncselekmény miatti elítélés esetén,
az egyik cselekményre vonatkozó, a bűnösséget érintő fellebbezés lehetőséget,
illetőleg kötelezettséget teremt a további bűncselekmények vonatkozásában is a
teljes felülbírálatra. Ezzel szemben a harmadfokú eljárásban elítélés esetén is csak
az ítélet fellebbezéssel támadott bűnösséget megállapító része bírálható felül, az a
bűnösséget megállapító, felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezés, amely
ellen nem fellebbeztek, nem bírálható felül. Ez az eltérés a fellebbezési okokra
vezethető vissza, mivel harmadfokú eljárásra sokkal szűkebb keretek között van
lehetőség, mint másodfokú eljárásra.
A törvénysértő minősítés, illetve a törvénysértő büntetés önmagában nem
fellebbezési ok, ezért a harmadfokú eljárásban csak olyan ítéleti rész bírálható felül,
amelyre nézve fellebbezést jelentettek be a bűnösség kérdésben hozott döntés ellen.
Több bűncselekmény esetén, ha van a bűnösséget érintő törvénysértő döntés, annak
orvoslása befolyásolhatja a joghátrányt, és minősítést is, amelyre vonatkozóan -
amennyiben a törvényi feltételei fennállnak - a harmadfokú bíróság a törvény más
rendelkezései szerint meghozhatja a törvénynek megfelelő határozatot (pl. a Be. új
398. §-ának (2) bekezdése).
3.	A kényszergyógykezelés elrendelése vagy mellőzése ellen bejelentett
fellebbezés esetén a felülbírálat szükségképpen kiterjed a felmentő rendelkezés
felülbírálatára is, mert az ítélet ezen rendelkezése teremti meg az intézkedés
elrendelésének feltételét, így az intézkedés elrendelésének vagy mellőzésének
törvényessége tárgyában a felmentés törvényességének vizsgálata nélkül nem
hozható érdemi döntés.
4.	A harmadfokú bíróság hivatalból felülbírálja az ítélet elkobzásra,
vagyonelkobzásra, a pártfogó felügyelet elrendelésére, a lefoglalásra, a polgári jogi
igényre, a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vagy a bűnügyi költség viselésére
vonatkozó rendelkezéseit. A bűnösség tárgyában hozott döntés következményeként
mind az első, mind a másodfokú bíróság határoz ezekben a kérdésekben, ezért
indokolt, hogy a harmadfokú bíróság ezekben a kérdésekben is vizsgálja a
másodfokú határozat törvényességét.
211
A 168. §-hoz
A Javaslat rendelkezése szerint a Be. 388. §-a a „Kötöttség a felülbírált ítélet
tényállásához” alcímet kapja.
1.	A harmadfokú eljárás bevezetése nem eredményez változást a másodfokú
bíróság reformációs jogkörében, az továbbra is korlátozott. A harmadfokú eljárás, és
a kétfokú rendes jogorvoslati rendszer bevezetése csak akkor eredményezhetné a
másodfokú bíróság reformatórius jogkörének kiszélesítését, ha a másodfokú bíróság
határozata ellen további, széles körű jogorvoslati lehetőség állna rendelkezésre. A
Javaslat azonban szűk körben nyitja meg a harmadfokú eljárás lehetőségét, ezért, a
kétfokú fellebbvitel bevezetése ellenére a másodfokú bíróság reformációs joga a
hatályos Be. rendelkezéseihez képest nem lehet tágabb. Mindebből az következik,
hogy a harmadfokú bíróság - amely nem folytat bizonyítást - a határozatát arra a
tényállásra kell, hogy alapítsa, amely a másodfokú bíróság fellebbezéssel
megtámadott ítéletének alapját képezte. Ez alól kivételt csak az jelent, amikor ez a
tényállás megalapozatlan.
2.	A harmadfokú bíróság a tényállás megalapozatlansága esetén sem
folytathat bizonyítást. Annak azonban nincs akadálya, hogy a harmadfokú bíróság
kiegészítse, helyesbítse a tényállást, ha a helyes tényállás az iratok alapján
megállapítható, illetőleg a helytelen ténybeli következtetés az iratok alapján
kiküszöbölhető. A megalapozatlansági hibák nem minden esetben teszik indokolttá,
hogy a hibát elkövető bíróság ismét lefolytassa a teljes eljárást, azokat a kisebb
helyesbítéseket, pontosításokat a felülbírálatot végző bíróság is megteheti, amelyek
nem igényelnek bizonyítás-felvételt, és a rendelkezésre álló iratok alapján
aggálytalanul megállapíthatók, anélkül, hogy az első fokú, illetőleg a másodfokú
bíróság bizonyítási jogkörét a harmadfokú bíróság elvonná.
A 169. §-hoz
A Javaslat rendelkezése szerint a Be. a 389. §-át megelőzően a „Fellebbezés
elintézése” II. Címmel egészül ki, és a Be. 389. §-a az „Általános rendelkezések”
alcímet kapja. A Javaslat általános rendelkezések cím alatt a fellebbezésre tett
észrevételre, illetve a fellebbezés visszavonására vonatkozóan tartalmaz
szabályozást. Eltérően a másodfokú eljárástól, a harmadfokú bírósági eljárásban a
védő részvétele kötelező, ennek indoka, hogy a harmadfokú, döntően jogbíróság
előtt elengedhetetlen, hogy a vádlott védelmében jogban jártas szakember járjon el.
A 170. §-hoz
A Javaslat rendelkezése szerint a Be. 390. §-a „A fellebbezés elintézésének
előkészítése, a fellebbezés elutasítása, áttétel, az eljárás felfüggesztése” alcímet
kapja. A harmadfokú bíróság tanácsának elnöke a fellebbezés elintézésének
előkészítése során a másodfokú bíróság tanácsának elnökéhez hasonlóan megteszi
azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek a fellebbezés elbírálásához indokoltak.
A Be.-nek a Javaslattal módosított 358. §-ának (1) bekezdésében foglaltak
tartalmukat tekintve irányadók a harmadfokú eljárásban is, az eltérő minősítés
212
lehetőségének, továbbá a kötelező ügyészi, illetőleg védői részvétel vizsgálata a
harmadfokú eljárásra vonatkozó egyéb rendelkezésekből fakadóan szükségtelen.
A harmadfokú bíróság a fellebbezést elutasítja, ha azt a másodfokú bíróság
elmulasztotta elutasítani, hatáskör és illetékesség hiányában rendelkezik az
áttételről, és a Be. 266. §-ának (1) bekezdésében írt okokból az eljárást felfüggeszti.
A 171. §-hoz
A Javaslat rendelkezése szerint a Be. 391.§-a „A tanácsülés vagy a nyilvános
ülés kitűzése” alcímet kapja. Ha a fellebbezés elbírálásának minden feltétele adott, a
tanács elnöke az ügy érkezésétől számított hatvan napon belül tanácsülést vagy
nyilvános ülést tűz ki. A harmadfokú eljárásban tárgyalás nincs, a bíróság a
fellebbezést a Be. 392. §-ában meghatározott estetekben tanácsülésen, egyébként
nyilvános ülésen bírálja el. Általános eljárási forma a nyilvános ülés, ehhez képest a
törvényben meghatározott esetekben intézhető el a fellebbezés tanácsülésen.
A 172. §-hoz
1.	A Javaslat rendelkezése szerint a Be. 392. §-ának alcíme helyébe „A
tanácsülés” alcím lép. A harmadfokú eljárásban a tanácsülésre, mint eljárási formára
a másodfokú eljárásbeli tanácsülésre vonatkozó indokolás irányadó, azzal, hogy a
harmadfokú eljárásban nem lehetséges kizárólag az ítéletnek a lefoglalás
megszüntetésére, vagy a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezése ellen
fellebbezni, ennek megfelelően a Be. Javaslattal módosított 360. §-a (1)
bekezdésének b) pontjában írtak a harmadfokú eljárásban nem alkalmazhatók. Azok
a döntések azonban meghozhatók tanácsülésen, amelyek alapjául szolgáló tények
az iratok alapján egyértelműen megállapíthatók, és a döntések nem az ügy érdemére
vonatkoznak (áttétel, egyesítés, elkülönítés, felfüggesztés). Nem szükséges
nyilvános ülést tartani akkor sem, ha az iratok alapján egyértelműen megállapítható,
hogy a vádlottat fel kell menteni, vagy az ellene indított büntetőeljárást meg kell
szüntetni. A bíróság akkor is tanácsülésen határoz, ha a fellebbezést a megtámadott
határozat megalapozatlansága miatt nem lehet elbírálni, valamint akkor is, ha az első
fokú, illetőleg a másodfokú bíróság a határozatát olyan eljárási szabálysértéssel
hozta meg, amely miatt az ítélet hatályon kívül helyezése elkerülhetetlen.
2.	A tanács elnöke a tanácsülésre tartozó ügyben is nyilvános ülést tűzhet ki,
ha megítélése szerint a fellebbezés csak nyilvános ülésen bírálható el. Nem eljárási
szabálysértés ez akkor sem, ha utóbb esetleg az bizonyosodik be, hogy az ügy
tanácsülésen is elintézhető lett volna.
3.	A tanácsülés kitűzésével egyidejűleg értesíteni kell a fellebbezőket a
tanácsülés időpontjáról, és arról, hogy lehetőségük van a fellebbezés kiegészítésére,
illetőleg a más által bejelentett fellebbezésre, indítványra, nyilatkozatra észrevételt
tenni. Ez azért szükséges, hogy az érintettek akkor is kifejthessék álláspontjukat a
megtámadott határozattal, illetve más érintett nyilatkozatával kapcsolatban, ha
személyesen ez nem áll módjukban ennél az eljárási formánál. A fellebbezés
213
kiegészítése, pontosítása ugyancsak indokolt lehet, ennek lehetőségét is biztosítja a
Javaslat, a másodfokú eljárásra vonatkozó rendelkezésekhez hasonlóan.
4.	Ha kizárólag a vádlott javára jelentettek be fellebbezést, a harmadfokú
bíróság a súlyosítási tilalom miatt semmiképp sem dönthet a vádlott terhére. Ezzel
együtt ilyen esetekben biztosítani kell a lehetőséget a vádlottnak, a védőjének, az
ügyésznek, illetve a fellebbezőnek, hogy kérje nyilvános ülés tartását, amelyen
álláspontját szóban előadhatja. Ha ezt egyik jogosult sem kéri, a bíróság az ügyet
tanácsülésen intézheti el.
5.	Nem zárható ki, hogy a bíróság a tanácsülésen észlel olyan körülményt,
amely miatt indokolt az ügyet nyilvános ülésre kitűzni. Ezt a bíróság megteheti,
áttérhet egy több garanciális elemet magában foglaló, a felek személyes jelenlétét
megkívánó eljárási formára. Természetesen ez fordítva nem igaz, ha a nyilvános
ülésen derül ki, hogy az ügyet tanácsülésen is el lehetett volna intézni, erre az
eljárási formára nem lehet áttérni, ekkor az ügyet nyilvános ülésen kell elbírálni.
A 173. §-hoz
A Javaslat rendelkezése szerint a Be. 393. §-a „A nyilvános ülés” alcímet
kapja. A harmadfokú bíróság nyilvános ülésére a másodfokú bíróság nyilvános
ülésére vonatkozó szabályozás irányadó. Ha az ügy tanácsülésen történő
elintézésének törvényi feltételei nem állnak fenn, illetve, ha tanács elnöke így dönt,
nyilvános ülést kell tartani.
A nyilvános ülésre idézni kell a vádlottat, a védőt, továbbá a pótmagánvádló
jogi képviselőjét. A harmadfokú eljárásban védő részvétele kötelező, ezért a
másodfokú eljárástól eltérően, a védőt mindig idézni kell a nyilvános ülésre. Az
ügyészt, a pótmagánvádlót, a sértettet, valamint azon egyéb személyeket, akik
fellebbeztek, a nyilvános ülésről értesíteni kell.
A 174. §-hoz
1.	A Javaslat rendelkezése szerint a nyilvános ülésen az ügyész részvétele
kötelező, a vádlott távollétében azonban a nyilvános ülés megtartható, és érdemi
határozat meghozatalára is sor kerülhet, ha a vádlott terhére nem fellebbeztek,
illetőleg, ha bejelentette, hogy az ülésen nem kíván részt venni. Ha a vádlottat a
bíróság szabályszerűen idézte, de a vádlott kifejezésre juttatta, hogy nem kíván a
nyilvános ülésen megjelenni, ezzel lemond arról, hogy a bíróság előtt felszólaljon. Ha
ezt kifejezetten nem nyilvánítja ki, de nem jelenik meg, és a felülbírálat során a
terhére nem változtathatja meg az ítéletet a bíróság, szintén elbírálható a
fellebbezés. A vádlott meg nem jelenése ezekben az esetekben nem akadályozhatja
az ügy elbírálását, és nem csorbítja a vádlott védekezési jogait, hiszen azokkal
önként nem él, azokban az esetekben pedig, amikor a vádlott meghallgatása,
személyes jelenléte mindenképpen indokolt, a bíróság nyilvánvalóan nem fog a
vádlott távollétében ügydöntő határozatot hozni.
214
2.	A Javaslat szerint a nyilvános ülés elmulasztása miatt nincs helye
igazolásnak, csakúgy, mint a másodfokú eljárásban. Az igazolás kizárásának indoka
a jogbiztonság egyik alappillérének a jogerőnek a védelme. A harmadfokú bíróság
ügydöntő határozata ellen rendes jogorvoslatnak nincs helye, ha a nyilvános ülés
elmulasztása miatt lenne helye igazolásnak, az igazolási kérelem előterjesztésére
nyitva álló határidő eredménytelen elteltekor válna ténylegesen jogerőssé a
harmadfokú bíróság határozata. Abban az esetben pedig, ha a bíróság helyt adna az
igazolási kérelemnek, saját határozatát kellene hatályon kívül helyeznie, és
megismételnie a nyilvános ülést, ez az eljárások indokolatlan elhúzódását, és
jogbizonytalanságot eredményezne.
A 175. §-hoz
1.	A Javaslat rendelkezése szerint a Be. 395. §-ának alcíme helyébe „A
határozat közlése, határozat kényszerintézkedésről, intézkedések a fellebbezés
elintézése után” alcím lép. A harmadfokú bíróság határozatát attól függetlenül, hogy
a határozatról kihirdetés útján tudomást szerzett-e vagy sem, kézbesíteni kell az
ügyésznek, a vádlottnak, a védőnek, a pótmagánvádlónak, a sértettnek, a
fellebbezőnek és annak, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. A
határozatkiadmányokat a harmadfokú bíróság kézbesíti, majd iratokat a határozat
egy kiadmányával és a jegyzőkönyvvel együtt a másodfokú bíróságnak küldi vissza.
A másodfokú bíróság fogja az első fokú bíróság részére visszaküldeni az első fokú
bíróság iratait.
2.	A másodfokú bíróság, illetőleg az első fokú bíróság ítéletének hatályon kívül
helyezése esetén a harmadfokú bíróságnak a hatályon kívül helyező végzésben
rendelkeznie kell az előzetes letartóztatásról, a lakhelyelhagyási tilalomról, a házi
őrizetről, a távoltartásról és az ideiglenes kényszergyógykezelésről. A harmadfokú
eljárásban az eljárást befejező határozatban csak akkor kell a felsorolt
kényszerintézkedésekről rendelkezni, ha a harmadfokú bíróság határozata nem zárja
le jogerősen az eljárást. Ez csak abban az esetben fordulhat elő, ha az eljárás
megismétlésére utasítás mellett kerül sor az ítélet, vagy ítéletek hatályon kívül
helyezésére. Hatályon kívül helyezés esetén az iratokat mindig az új eljárás
lefolytatására utasított bírósághoz kell megküldeni.
A 176. §-hoz
1.	A Javaslat rendelkezése szerint a Be. a 396. §-át megelőzően „A
harmadfokú bíróság határozatai” címmel egészül ki. A Be. 396. §-ának (1)
bekezdése a harmadfokú bíróság határozatainak elvi jellegű felsorolását tartalmazza.
A másodfokú bírósággal egyezően a harmadfokú bíróság is négyfajta határozatot
hozhat. A Be. 390. §-ának (2) bekezdésében foglalt esetekben a harmadfokú bíróság
a fellebbezést elutasítja, ekkor tehát a fellebbezés folytán érdemi felülbírálatra nem
kerül sor. Az érdemi felülbírálat során meghozható határozati fajták felsorolásából
megállapítható, hogy a harmadfokú eljárás is megőrzi a másodfokú eljárás vegyes
rendszerét, a harmadfokú bíróság a felülbírált határozatot helybenhagyja,
megváltoztatja, más esetekben hatályon kívül helyezi, tehát jogköre reformatórius és
kasszációs is.
215
2.	A (2) bekezdés a bíróság döntésének formáját határozza meg: ha az ítélet
megváltoztatására kerül sor, a határozati forma ítélet, helybenhagyás, hatályon kívül
helyezés, és a fellebbezés elutasítása esetén végzés.
3.	A (3) bekezdés a határozat indokolásának tartalmáról rendelkezik. Az
indokolásban ki kell térni arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett, majd a
fellebbezés elbírálásának indokait kell kifejteni, ami a harmadfokú határozat
döntéseinek, az azokhoz kapcsolódó egyéb rendelkezések indokainak, valamint a
fellebbezés, és az ahhoz kapcsolódó indítványok, észrevételek elemzését jelenti.
A 177. §-hoz
A Javaslatnak ez a rendelkezése a másodfokú bíróság ítéletének
helybenhagyásáról rendelkezik. Ha a fellebbezés alaptalan, a másodfokú bíróság
ítélete minden tekintetben törvényes, azt helyben kell hagyni. Azokban az esetekben,
amikor a másodfokú ítélet nem minden vonatkozásban törvényes, figyelemmel kell
lenni a Be. 374. §-ának (3) bekezdésében, és a Be. 375. §-ának (2) bekezdésében
meghatározott hatályon kívül helyezési korlátokra. A Javaslat - hasonlóan a
másodfokú bíróság által meghozandó helybenhagyó határozat szabályaihoz - kiemelt
jelentőséget tulajdonít a súlyosítási tilalomnak, ezért felülbírálat terjedelméből fakadó
korlátozást a helybenhagyás okai kapcsán külön kiemeli.
A 178. §-hoz
1.	A Javaslatnak ez a rendelkezése a másodfokú bíróság ítéletének
megváltoztatásáról rendelkezik. A harmadfokú bíróság megváltoztatja a másodfokú
bíróság ítéletét, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha a másodfokú bíróság
a büntetőjog szabályainak megsértésével rendelkezett a vádlott bűnösségét érintően
azokban a kérdésekben, amelyekben a Be. Javaslat szerinti 386. §-a lehetővé teszi a
fellebbezést a harmadfokú bírósághoz. A másodfokú bíróság ítéletének
megváltoztatásához elengedhetetlen feltétel, hogy a másodfokú bíróság ítéletének
alapját képező tényállás megalapozott legyen, illetve a tényállás
megalapozatlanságát a harmadfokú bírósági eljárásban ki lehessen küszöbölni, és
ennek folytán kell az ítéletet megváltoztatni. Azt is vizsgálnia kell a harmadfokú
bíróságnak, hogy a megelőző bírósági eljárások során nem történt-e olyan eljárási
szabálysértés, amely miatt a felülbírált ítéletet hatályon kívül kell helyezni.
2.	A Be. Javaslat szerinti 398. §-a (2) bekezdésének rendelkezése szerint a
harmadfokú bíróság a cselekmény minősítése, a büntetés kiszabása vagy intézkedés
alkalmazása, illetőleg büntetés vagy intézkedés mellőzése tekintetében is meghozza
a törvénynek megfelelő határozatot. A nem törvényes minősítés, vagy a joghátrány
törvénysértő alkalmazása, illetőleg mellőzése a harmadfokú eljárásban önmagában
nem fellebbezési ok, de abban az esetben, ha a bűnösség kérdésében dönt a
harmadfokú bíróság, a további büntetőjogi főkérdésekben is lehetővé, és egyben
kötelezővé kell tenni, hogy meghozza a törvénynek megfelelő határozatot. A
cselekmény minősítése, és a büntetéskiszabás a bűnösség tárgyában hozott
döntéssel szoros összefüggésben állnak, ha nem terjedne ki rájuk a reformációs
216
jogkör, és a törvénynek megfelelő döntés meghozatalának a kötelezettsége, a
harmadfokú bíróság revíziós jogköre kiüresedne.
3.	A bűnösség kérdésében hozott döntéshez szorosan kapcsolódó további
kérdésekben is határoz a harmadfokú bíróság, a másodfokú ítélet megváltoztatása
esetén a (3) bekezdésben felsorolt körben, célszerűtlen lenne, ha e vonatkozásban
nem orvosolhatná ki a harmadfokú bíróság a törvénysértéseket.
A 179. §-hoz
A másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséről szóló
rendelkezések a harmadfokú bíróság kasszációs jogkörét szabályozzák.
1.	A Be. 373. § (1) bekezdésének I. pontjában meghatározott esetekben, az
ott felsorolt körülmények észlelésekor a büntetőeljárást meg kell szüntetni. Ha ez
nem történt meg, a harmadfokú eljárás során a másodfokú ítéletet hatályon kívül kell
helyezni, és meg kell szüntetni az eljárást. Más a helyzet, ha a Be. 373. § (1)
bekezdésének I. pontjában meghatározott valamelyik ok törvénysértően került
megállapításra, ekkor a hatályon kívül helyezés mellett a másodfokú bíróságot új
eljárásra kell utasítani, a jogsértés másképp nem orvosolható.
2.	A Be. 373. § (2) bekezdésének II. és III. pontja olyan súlyos eljárási
szabálysértésekről rendelkezik, amelyek a harmadfokú eljárás során közvetlenül nem
orvosolhatók, ennek módja csak az eljárás megismétlése lehet. Attól függően, hogy
az eljárási szabálysértést az első fokú bíróság, vagy a másodfokú bíróság követte el,
a teljes bírósági eljárást, illetőleg csak a másodfokú bírósági eljárást kell
megismételni. A súlyosításai tilalom megsértése az eljárás bármelyik szakaszában
olyan eljárási hiba, amely szintén csak hatályon kívül helyezéssel, és az eljárás
megismétlésével küszöbölhető ki. Ha az eljárási szabálysértést az első fokú bíróság
követte el, és azt a másodfokú bíróság nem észlelte, a teljes bírósági eljárás
megismétlése szükséges, ha a másodfokú eljárásban következett be a súlyosítási
tilalom megsértése, csak a másodfokú eljárást kell ismét lefolytatni.
3.	A Be. 373. § (1) bekezdésének IV. pontja - amely, a harmadfokú eljárásban
is irányadó - a bíróság ítélete hatályon kívül helyezésének a tárgyalásról lemondást
szabályozó XXVI. Fejezettel kapcsolatos eseteit tartalmazza. Ha az ügyész a XXVI.
Fejezet szerinti eljárást a törvényi előfeltételek hiányában indítványozta, a
harmadfokú bíróság az első fokú bíróság és a másodfokú bíróság ítéletét hatályon
kívül helyezi, és az iratokat az ügyésznek küldi meg. Ha az első fokú bíróság a
törvényi előfeltételek hiányában folytatta le a XXVI. Fejezet szerinti eljárást, a
harmadfokú bíróság az első fokú bíróság és a másodfokú bíróság ítéletét hatályon
kívül helyezi, és az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja.
4.	Ha az ítélet meglapozatlan, és a megalapozatlanság a Be. Javaslat szerinti
388. §-ának (2) bekezdése alapján nem küszöbölhető ki, a harmadfokú bíróság a
másodfokú bíróság, illetőleg szükség szerint az első fokú bíróság ítéletét hatályon
kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot, illetőleg az első fokú bíróságot új eljárásra
utasítja. A fellebbezéssel támadott ítélet felülbírálatának feltétele a megalapozott
tényállás, amelyre a harmadfokú bíróság határozatát a törvény kötelező
217
rendelkezése szerint alapítja. Ha az ítélet a megalapozatlansága okán felülbírálatra
alkalmatlan, és bizonyítás felvétele szükséges, az ítélet hatályon kívül helyezése
kötelező.
A 180. §-hoz
A Javaslat rendelkezése szerint a Be. a 400. §-át megelőzően „A másodfokú,
illetőleg a harmadfokú eljárás során hozott nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés
elbírálása” IV. Címmel egészül ki. A Javaslat lényegében a Be. hatályos 382-383. §-
ában írt szabályozást veszi át a harmadfokú eljárásra utalással kiegészítve.
A 181. §-hoz
A Javaslatnak ez a rendelkezése meghatározza a másodfokú, illetőleg a
harmadfokú eljárásban hozott nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés elbírálásának
fórumát.
A 182. §-hoz
A harmadfokú bírósági eljárás bevezetésével a Be. eddigi XV., XVI. és XVII.
Fejezetei új számozást kapnak, és az egyes szakaszok számozása is
szükségképpen megváltozik, az új fejezet rendelkezéseinek beiktatása
következtében. A Javaslat tartalmaz olyan rendelkezéseket is, amelyek szövege nem
módosul, csak a számozása, és ennek okán szerepelnek a Javaslatban.
A Javaslat 186. §-a szerint a Be. 402. §-a elé a „XVI. Fejezet” jelölés kerül, a
fejezet „A megismételt eljárás” címet kapja.
A 183. §-hoz
1.	A megismételt eljárás általános rendelkezései a Be. hatályos szabályaihoz
képest három új rendelkezéssel bővülnek.
2.	A megismételt eljárásban a XIII. fejezet rendelkezésein túlmenően a XII.
fejezet rendelkezéseit is alkalmazni kell. A hatályon kívül helyezés folytán az ügy
visszakerül a tárgyalás előkészítésének szakaszába, ugyanis a tárgyalás
előkészítése során ugyanolyan intézkedések megtétele szükséges (pl.
kényszerintézkedésekről döntés, a tárgyalás kitűzése, okiratok beszerzése), mint a
vádirat benyújtását követően, tehát indokolt, hogy ugyanazok a törvényi szabályok
vonatkozzanak a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás tárgyalásának
előkészítésére is.
3.	A harmadfokú bíróságot a másodfokú bírósághoz hasonlóan a megismételt
eljárásban hozott ítélet felülbírálata során változatlan tényállás mellett nem kötik a
hatályon kívül helyező határozatban kifejtett okok és indokok.
218
4.	A bűnügyi költség viselésével kapcsolatos rendelkezés szerint a vádlott
nem kötelezhető az eljárás megismétlésével felmerült azon költségek viselésére,
amely abból adódóan merült fel, hogy az eljárás ismételt lefolytatása vált
szükségessé a hatályon kívül helyezés folytán.
A 184. §-hoz
A Javaslat rendelkezése szerint a Be. a 404. §-át megelőzően „Az első fokú
bírósági eljárás megismétlése” I. Címmel egészül ki. A rendelkezés két módosítást
tartalmaz a hatályos Be. 387. és 388. §-aihoz képest.
1.	A harmadfokú eljárás bevezetése maga után vonja, hogy az első fokú
bíróság határozatát a másodfokú, illetőleg a harmadfokú bíróság is hatályon kívül
helyezheti, továbbá a másodfokú bíróság eljárásában felvett bizonyítás esetén
szükséges a megismételt eljárásban a másodfokú bírósági tárgyalás jegyzőkönyvét
ismertetni. A szükséges módosítást tartalmazza a Be. Javaslat szerinti 404. §-ának
(1) bekezdése.
2.	A Javaslat célszerűségi okból ugyanabban a szakaszba veszi át a Be.
hatályos 387. és 388. §-ának rendelkezéseit.
Ezeken túlmenően a javaslat nem változtat a tárgyalás megismétlésére, a
tárgyalás menetére, és a megismételt tárgyaláson a korábban keletkezett okiratok
felolvasásának szabályaira vonatkozó rendelkezéseken.
A 185. §-hoz
A megismételt eljárásban relatív súlyosítási tilalom érvényesül. Ezt az
általános szabályozást [a hatályos Be. 389. §-ának (1) bekezdése szerint] a Javaslat
változtatás nélkül átveszi. A súlyosítási tilalom alól kivételt képező esetek köre
kibővül azzal az esettel, amikor az első fokú bíróság ítéletének hatályon kívül
helyezésére azért került sor, mert a bíróság a Be. 373. § (1) bekezdésének I.
pontjában meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt szüntette
meg az eljárást. Ebben az esetben szükséges a súlyosítási tilalom feloldása, e nélkül
ugyanis nem orvosolható a törvénysértés. A Be. Javaslat szerinti 405. §-a (2)
bekezdésének a) pontja tartalmazza e rendelkezést.
A 186. §-hoz
A Javaslat rendelkezése szerint a Be. a 406. §-át megelőzően „A másodfokú
bírósági eljárás megismétlése” II. Címmel egészül ki. A Javaslat a Be. hatályos
rendelkezésétől eltérően a megismételt másodfokú bírósági eljárásra nem az első
fokú eljárás megismétlésére vonatkozó szabályozást, hanem a másodfokú bírósági
eljárás rendelkezéseit tekinti irányadónak, ezeket a rendelkezéseket kell
értelemszerűen alkalmazni, attól függetlenül, hogy a másodfokú eljárás
megismétlését a harmadfokú bíróság, vagy a Legfelsőbb Bíróság rendelte el.
219
A 187. §-hoz
1.	A Be. 330. § (4) bekezdésének a 2002. évi I. törvény 190. §-ának (1)
bekezdésével megállapított szövege szerint a bíróság a próbára bocsátást kimondó
rendelkezést minden esetben hatályon kívül helyezi, ha a vádlott bűnösségét akár a
próbára bocsátás ideje alatt, akár a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény
miatt állapítja meg. Ezáltal a próbára bocsátás megszüntetésének jogintézménye, és
az erre utaló szövegrész kiüresedett vált, ezért ahol a törvény jelenleg próbára
bocsátás megszüntetéséről tartalmaz rendelkezést, ott mindenhol egységesen a
próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezését kell tartalmaznia.
Az 1973. évi I. törvény konstrukciójától eltérően a hatályos Be. szerint a bíróság
ítéletében bűnösnek mondja ki a vádlottat az adott bűncselekményben, és bocsátja
próbára. Amikor a próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezik,
az ítéletnek a próbára bocsátást kimondó rendelkezésen kívül valamennyi része
érintetlenül marad, ezért a Be. 330. § (4) bekezdésének megfelelően csak a próbára
bocsátást kimondó rendelkezést kell hatályon kívül helyezni. Az ügyek utólagos
egyesítése folytán viszont a próbára bocsátás előtt, illetőleg alatt elkövetett
bűncselekményt elbíráló határozat büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését
hatályon kívül kell helyezni, ezáltal nyílik meg a lehetőség a halmazati büntetés
kiszabására.
2.	A Javaslat a fenti módosításon túlmenően változtatás nélkül tartalmazza a
Be. hatályos 391. §-ának rendelkezéseit, a Javaslat szerinti 407. §-ban.
A 188. §-hoz
A Javaslat perújításra vonatkozó rendelkezései folytán a jogintézmény
lényeges elemei nem módosulnak, a harmadfokú eljárásra vonatkozó új fejezet
beiktatása következtében a Be. további fejezetének, illetve Be. 429. §-áig bezárólag
a hatályos törvény szakaszainak tartalma automatikusan módosul. A könnyebb
áttekinthetőség miatt a Javaslat azokat a törvényhelyeket is tartalmazza, amelyek
csak számozásukat tekintve módosulnak.
A Javaslatnak a Be. 408. §-át érintő rendelkezése egy lényeges módosítást
tartalmaz. A Be. 408. §-ának (3) bekezdése szerint a perújításnak nem akadálya, ha
a (2) bekezdés a) pontjában megjelölt bűncselekmény miatt a felelősségre vonás
büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok miatt maradt el. A szabályozás célja,
hogy azokban az esetekben, amikor a perújítási okként megjelölt bűncselekmény
elkövetőjének halála, vagy más objektív ok miatt nem kerül sor az eljárás
lefolytatására, ne essen el a perújító attól a lehetőségtől, hogy indítványát tartalmilag
vizsgálhassa a bíróság.
A másik, nem érdemi módosítás szerint a fejezet rendelkezéseit az ítélet
hatályú végzések ellen előterjesztett indítvány esetén is alkalmazni kell, a hatályos
Be. is tartalmazta e rendelkezést a fejezet különálló, utolsó szakaszában,
rendszertanilag azonban ebben a szakaszban indokolt elhelyezni.
220
A 189. §-hoz
A Javaslat a Be. hatályos 395. §-ának rendelkezéseit jeleníti meg a Be.
Javaslattal megállapított 409. §-ában, két lényeges tartalmi módosítással.
1.	A terhelt halála után egyeneságbeli rokona, testvére, házastársa vagy
élettársa terjeszthet elő a terhelt javára perújítási indítványt, továbbá a
kényszergyógykezelés elrendelése ellen a terhelt törvényes képviselőjén kívül,
házastársa vagy élettársa terjeszthet elő perújítási indítványt. Az élettársi kapcsolat
egyre szélesebb körű társadalmi és jogi elismertsége indokolttá teszi, hogy a
házastárssal lényegében azonos jogállású élettárs is rendelkezzék indítványtételi
jogosultsággal, ezen túlmenően indokolt az összhang megteremtése a Be. Javaslat
szerinti 324. § (1) bekezdésének f) pontjában, a 367/A. § (1) bekezdésének e)
pontjában és a 409. § (2) bekezdésének e) pontjában meghatározott rendelkezések
között.
2.	Abban az esetben, ha a terhelt távollétében folytatta le a bíróság az eljárást,
meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a vádlott jelenlétében a bírósági ismét
lefolytassa az eljárást. Ha a terhelt tartózkodási helyéről idézhető, a perújítás
kötelező, ha azonban ismét ismeretlen helyre távozott, a perújítást meg kell
szüntetni. A rendelkezés célja, hogy meggátolja az ügyek elhúzódását, és a
visszaélés-szerű joggyakorlást.
A 190-195. §-hoz
A Javaslat változtatás nélkül veszi át a Be. hatályos 396. §-át, valamint a
perújítási eljárásra vonatkozó 397-404. §-át, a szövegbeli egyes fejezetekre,
szakaszokra hivatkozások az új számozásnak megfelelően kerültek átvezetésre.
A 196. §-hoz
A Javaslat rendelkezése a szerint a Be. a 415. §-át követően a felülvizsgálatot
tartalmazó „XVIII. Fejezet” jelöléssel egészül ki. Az új XVII. fejezet beiktatása tette
szükségessé e fejezet átszámozását.
A 197. §-hoz
1.	A törvény a XVIII. Fejezetben a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket
szabályozza. A Javaslat - nemcsak a kétfokú rendes jogorvoslati rendszer
bevezetése miatt - a Be. egyfokú rendes jogorvoslatra épülő szabályozásához
képest a felülvizsgálati eljárás körében is változásokat tartalmaz. Korábban a 2002.
évi I. törvény 223. §-a - különösen az egyfokú rendes perorvoslati rendszer
elfogadása folytán - jelentősen bővítette e rendkívüli jogorvoslati eljárás
alkalmazásának eseteit: abból a megfontolásból indult ki, hogy a felülvizsgálat
túlságosan szűk körű, és kevésbé alkalmas a törvénysértéssel hozott bírósági
ítéletek korrekciójára, ezért kiszélesítette a felülvizsgálat okainak körét. A Javaslat a
kétszintű rendes jogorvoslat bevezetése ellenére nem tér vissza a Be. eredeti
221
szabályozási elveihez. A Javaslat szerint felülvizsgálati eljárásnak a bíróság jogerős
ügydöntő határozata ellen van helye, tehát az első fokon jogerős ügydöntő
határozattal szemben is.
2.	A Javaslat a hatályos Be. 405. és 406. §-ában meghatározott felülvizsgálati
okokat egyetlen §-ba foglalja össze. A Javaslat szerinti 416. §-ban eltűnik a
különbségtétel a felülvizsgálat alapjául szolgáló okok között az alapján, hogy csak a
terhelt javára, illetőleg akár a terhére is előterjeszthető az indítvány. A Javaslat
továbbra is a felülvizsgálat körében szabályozza egy kivételével az összes olyan
esetet, amelyet a hatályos Be. felülvizsgálati okként jelöl meg. A módosítások
részben formaiak: az új 416. § a) pontja tartalmilag nem tér el a hatályos Be. 405. §-
ában megállapított felülvizsgálati októl, azonban a szabatosabb szabályozás
érdekében a terhelt felmentése és az eljárás megszüntetése mellett a büntetőjogi
felelősség megállapítása helyett a Be. 330. §-ára tekintettel a terhelt bűnösségének
megállapítására utal. Emellett a súlyosítási tilalom megsértésére vonatkozó
rendelkezés esetében a hivatkozás módosítása szükséges tekintettel arra, hogy a
Javaslat szerint a Be. egyes rendelkezései új számozást kapnak.
3.	Lényeges tartalmi újdonsága a Javaslatnak egyes eljárási szabálysértések
súlyának növelése a felülvizsgálat szempontjából. A Be. 373. §-a (1) bekezdésének I.
pontjának b)-d) alpontjára való utalás folytán a magánindítvány, a feljelentés, illetőleg
a kívánat hiányában hozott ítélet esetén, továbbá a törvényes vád hiánya és a ne bis
in idem elv megsértése esetén is van helye felülvizsgálatnak.
4.	Továbbra is a felülvizsgálat okaként jelenik meg, ha az Alkotmánybíróság
megállapította valamely büntető törvény alkotmányellenességét, illetőleg a jogerős
határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát rendelte el; illetőleg az is, ha
nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv, ezalatt értve különösen az
Emberi Jogok Európai Bíróságát, olyan megállapítást tett, hogy az eljárás
lefolytatása vagy a bíróság jogerős határozata megsértette a nemzetközi szerződés
rendelkezését. Ez utóbbi esetben azonban nincs értelme azt vizsgálni, hogy a
jogsértés orvosolható-e, ezért e feltételt ó a Javaslat eltörli. Felülvizsgálatra a
felsorolt okok alapján nem csak akkor van lehetőség, ha az a terhelt javára szól.
5.	A Javaslat szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a Legfelsőbb Bíróság
jogegységi határozatából következően a jogegységi határozattal nem érintett jogerős
bírósági határozatnak a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására
vonatkozó rendelkezés törvénysértő. Ebben az esetben csak a terhelt javára volt
helye felülvizsgálatnak, a Javaslat szerint ez a különbség az okok között megszűnik,
így ez a felülvizsgálati ok kiüresedett, egyébként elvi alapon sem igazolható, hogy
egy jogegységi eljárásban hozott határozat a büntetőügyben hozott bírósági
határozat jogerejét utólag feloldja.
6.	Az új 416. § (3) bekezdése az Emberi Jogok Európai Bíróságának eljárása
a Magyarországot elmarasztaló ítélet esetén minden eljárásra kiterjeszti a rendkívüli
jogorvoslatot, azaz a felülvizsgálatot jogi és ténybeli okból egyaránt lehetővé teszi.
Erre azért van szükség, mert a felülvizsgálati indítvány benyújtására csak
meghatározott okokból van lehetőség, az Emberi Jogok Európai Bírósága azonban
bármely eljárási vagy anyagi jogszabály megsértését, illetve az Egyezménnyel össze
nem egyeztethető alkalmazását megállapíthatja. A jogorvoslati rendszer
222
szerkezetéből adódóan ezen esetekben a felülvizsgálat lehetőségét kell biztosítani: a
rendes jogorvoslat igénybe vétele ilyen esetekben fogalmilag kizárt, hiszen a
strasbourgi eljárás igénybe vételére csak a rendes jogorvoslati eljárások kimerítése
esetén van lehetőség. Perújítás elrendelése ilyen esetekben nem lenne célszerű. A
helyes megoldás a felülvizsgálati okok között olyan jogcímet felsorolni, amely
Magyarország elmarasztalása esetén megfelelő lehetőséget teremt rendkívüli
jogorvoslati eljárásra, amely a magyar büntetőeljárás rendszerében a felülvizsgálat.
A Javaslat egyetlen kivételt tesz: az eljárások ésszerű időn belüli lefolytatásának
követelményét külön törvényjavaslatban szereplő, önálló jogorvoslati eljárás fogja
biztosítani.
7.	Nem indokolt felülvizsgálatot biztosítani a harmadfokon jogerőre emelkedett
ítéletek ellen, hiszen a harmadfokú bíróság már megvizsgálta az új 416. § (1)
bekezdése a)-b) pontja alapján felmerülő körülményeket. Emellett a Javaslat a
hatályos szabályozáshoz hasonlóan kizárja a felülvizsgálat lehetőségét, ha az
indítvány a Legfelsőbb Bíróság törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati
eljárása (Be. XIX. Fejezete) alapján hozott határozata ellen irányul, hiszen a
rendkívüli jogorvoslatok nem a más rendkívüli jogorvoslati eljárás során hozott
határozatok ismételt rendkívüli jogorvoslatát szolgálja, így az ésszerű korlátok
fenntartása a jogerő feloldására indokolt. Mint arról már szó volt, a Javaslat nem
tekinti felülvizsgálati oknak, ha a Legfelsőbb Bíróság az alapügyben hozott határozat
jogerőre emelkedését követően hoz olyan új jogegységi határozatot, amelynek
rendelkezése folytán a jogegységi határozattal egyébként nem érintett bírósági
határozat utólag válik ellentétessé a meghozott jogegységi határozattal. A hivatkozás
módosítására tekintettel változik meg a hatályos Be. 405. §-ának (2) bekezdésében
szereplő felülvizsgálatot kizáró ok, amely az új 416. § (4) bekezdés c) pontjában kap
helyet.
8.	A Javaslat a kizárólag nem büntető anyagi jogszabályok alkalmazását
igénylő esetekben kizárja a felülvizsgálatot, hiszen a polgári jogi természetű ügyek
végleges eldöntése polgári peres útra tartozik.
A 198. §-hoz
1.	A Javaslat rendelkezése szerint a felülvizsgálati indítványt a terhelt javára
benyújtani jogosultak köre, a perújítási indítvány (a Be. Javaslat szerinti 409. §)
kapcsán írtakkal egyező okból kibővül a terhelt élettársával a kényszergyógykezelés
elrendelése ellen, valamint a terhelt halála után előterjeszthető felülvizsgálati
indítvány tekintetében.
2.	A Be. Javaslat szerinti 416. §-ának (1) bekezdése egységesen szabályozza
a felülvizsgálati okokat, attól függetlenül, hogy a terhelt terhére vagy a terhelt javára
szolgálnak. A Be. 417. §-át érintő módosítás szerint a 416. § (1) bekezdésében írt
esetek közül a legfőbb ügyész hivatalból csak akkor köteles felülvizsgálati indítványt
benyújtani, ha a felülvizsgálatot az Alkotmánybíróság rendelte el, valamint, ha a
felülvizsgálat oka nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata.
3.	Ha bármely bíróság, más hatóság vagy hivatalos személy hivatali
hatáskörében a terhelt sérelmére megvalósult, felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló
223
törvénysértést észlel, köteles erről a legfőbb ügyészt értesíteni. A rendelkezés eddig
is szerepelt a Be.-ben a felülvizsgálat okaira utalással, a Javaslat szövegpontosítása
tartalmi módosítást nem eredményez.
A 199. §-hoz
A Be. 417. §-ának (2) bekezdésében írtakkal összhangban, a Be. 416. § (1)
bekezdésének e) vagy g) pontján alapuló felülvizsgálati indítvány esetében
megengedi a törvény, hogy az a jogosult is ismételten indítványt nyújthasson be, aki
már korábban élt e jogával. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy e két
felülvizsgálati okra alapítottan többször is felülvizsgálati indítványt lehet benyújtani,
kivéve, ha az újabb indítványt követően újabb, e két felülvizsgálati ok valamelyikét
megalapozó döntés született. Egyebekben a Javaslat a Be. hatályos 410. §-ának
szövegét változtatás nélkül veszi át.
A 200. §-hoz
1.	A Javaslat rendelkezése szerint a Be. 419. §-a „A felülvizsgálati eljárás”
alcímet kapja. A felülvizsgálati eljárás lefolytatására a harmadfokú bírósági eljárás
szabályait kell alkalmazni, az e fejezetben foglalt eltérésekkel. A felülvizsgálati eljárás
jogorvoslati jellegéből adódóan a legmagasabb szintű rendes jogorvoslatra
vonatkozó eljárási szabályokkal mutat leginkább hasonlóságot.
2.	A felülvizsgálati indítvány benyújtásával kapcsolatos változás, hogy annál a
bíróságnál is előterjeszthető az indítvány, amelynek eljárását az indítványozó
sérelmezi. Ez a rendelkezés pl. arra az esetre vonatkozik, amikor nem az első fokú,
hanem a másodfokú jogerős határozatot sérelmezi a felülvizsgálati indítvány
előterjesztője.
3.	A Be. Javaslat szerinti 419. §-ának (3)-(6) bekezdései nem tartalmaznak
változásokat a hatályos rendelkezésekhez képest, de a Javaslat ebben a
szakaszban helyezi el, a jelenleg különböző paragrafusokban szabályozott, ám
tartalmilag összefüggő rendelkezéseket.
A 201-204. §-hoz
Lényeges és kiemelendő változás a Javaslat azon rendelkezése, mely szerint
a felülvizsgálati indítványt minden esetben a Legfelsőbb Bíróság bírálja el, az
ítélőtáblák e jogköre megszűnik. A módosítás indoka elvi: az abszolút eljárási
szabálysértésre alapított felülvizsgálati indítvány elbírálását a hatályos törvény az
ítélőtábla hatáskörébe utalja, amelyre sem elvi, sem gyakorlati elfogadható ok nincs.
A jogi okokra alapított rendkívüli jogorvoslati eljárást, az indítvány elbírálását
egységesen a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe indokolt utalni, függetlenül attól, hogy
azt milyen okból terjesztették elő.
A Javaslat egyébként e szakaszokban tartalmi módosítást nem vezet be, a
Be. hatályos rendelkezéseit veszi át a megfelelő átszámozással, illetve a tartalmilag
224
összetartozó, de eddig különböző törvényhelyekben szabályozott rendelkezéseket
áttekinthetőbb formában szerkeszti újra.
A 205. §-hoz
A Javaslatnak ez a rendelkezése azon esteket szabályozza, amikor a
Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványról tanácsülésen határozhat. Erre akkor
kerülhet sor, ha bármely a Be. Javaslat szerinti 424. § (1) bekezdésében
meghatározott okból az indítvány, illetőleg a felülvizsgált határozatok érdemi
vizsgálata nem történhet meg, vagy maga a tanácsülésen meghozott döntés nem az
ügy érdemét érinti. Ha tanács elnöke úgy ítéli meg, hogy az indítvány csak nyilvános
ülésen intézhető el, a tanácsülésre tartozó ügyet nyilvános ülésre utalhatja.
A 206. §-hoz
A Javaslat a Be. 425. §-ában egy szakaszban tartalmazza a nyilvános ülésre
vonatkozó szabályokat. A hatályos rendelkezésekhez képest változást jelent, hogy a
legfőbb ügyész vagy képviselője részvétele csak ekkor kötelező, ha a vádat az
ügyész képviselte. Nem indokolt az ügyész részvétele, ha a vádat magánvádló vagy
pótmagánvádló képviselte. Ezen túlmenően a Javaslat változtatás nélkül veszi át a
Be. nyilvános ülésre vonatkozó hatályos rendelkezéseit.
A 207. §-hoz
A Javaslat rendelkezése szerint a Be. 426. §-a „A felülvizsgálati eljárás során
hozott határozat” alcímet kapja. A Be. 426-428. §-ai tartalmazzák a Legfelsőbb
Bíróság által meghozható határozatok típusait. A felülvizsgálati eljárás során az
indítvány, illetőleg a rendkívüli jogorvoslattal támadott határozatok érdemi
vizsgálatának eredményeképpen háromféle határozat születhet. A Legfelsőbb
Bíróság a megtámadott határozatot hatályban tartja, vagy megváltoztatja és a
törvénynek megfelelő határozatot hoz, illetve hatályon kívül helyezi. A Javaslat a
jelenlegi szabályozáshoz képest pontosabban meghatározza, hogy mely esetekben
milyen határozat meghozatala szükséges, illetőleg lehetséges, és a hatályos
rendelkezésektől eltérően következetes szerkezeti rendszerbe foglalva rögzíti azokat.
A 208. §-hoz
Ha a felülvizsgálati indítvány nem megalapozott, annak a Legfelsőbb Bíróság
nem ad helyt, a megtámadott határozatot hatályában fenntartja.
A 209. §-hoz
1.	A Be. Javaslat szerinti 427. §-ában szabályozott esetekben a megalapozott
felülvizsgálati indítvány folytán a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot
megváltoztatja. Az (1) bekezdésben meghatározott törvénysértések esetén minden
225
esetben az iratok alapján meghozható a törvénynek megfelelő határozat, ezért nem
indokolt a törvénysértő határozat hatályon kívül helyezése, és az eljárás
megismétlése. A bekezdésben felsorolt büntető anyagi jogi szabálysértések
bizonyítás felvétele nélkül orvosolhatók, ide értve a súlyosítási tilalom megsértését is,
amely ugyan eljárásjogi intézmény, de az annak megsértésével hozott rendelkezés
anyagi jogi tartalommal bír, ezért orvoslásának módja megegyezik az e bekezdésben
szabályozott más esetekkel.
2.	A Be. Javaslat szerinti 427. §-a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott
esetekben a Legfelsőbb Bíróság akkor hozza meg a törvénynek megfelelő
határozatot, ha ez az iratok alapján lehetséges. Az Alkotmánybíróság által elrendelt
felülvizsgálatnak lehetnek olyan esetei, amikor az eljárás megismétlése nélkül az
iratok alapján a törvénysértés orvosolható, és ugyanez a helyzet állhat fenn akkor is,
ha a felülvizsgálati eljárás lefolytatására azért kerül sor, mert nemzetközi
szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv megállapította, hogy az eljárás lefolytatása
vagy a bíróság jogerős határozata megsértette a törvényben kihirdetett nemzetközi
szerződés valamely rendelkezését.
A 210. §-hoz
1.	A Javaslat e rendelkezése azokra az esetekre tartalmaz rendelkezéseket,
amikor a törvénysértés az előbbiekben vázolt módon nem küszöbölhető ki, és a
felülvizsgálattal támadott határozat hatályon kívül helyezése elkerülhetetlen. A 428. §
Javaslat szerinti (1) bekezdésében szabályozott esetekben abszolút eljárási
szabálysértéssel került sor az indítvánnyal megtámadott határozat meghozatalára.
Ekkor a határozat hatályon kívül helyezésén túlmenően háromféle döntés társulhat,
az eljárás megszüntetése, a határkörrel és illetékességgel rendelkező bíróság új
eljárásra utasítása, valamint az iratok megküldése az ügyésznek.
2.	A (2) és (3) bekezdésben maghatározott esetek a Be. 427. §-ának (2) és (3)
bekezdésében szabályozottakhoz kapcsolódnak, ha a törvénysértés az iratok alapján
nem orvosolható, a határozat hatályon kívül helyezésére és új eljárás lefolytatására
utasításra kerül sor. A Legfelsőbb Bíróság akkor is hatályon kívül helyezi a rendkívüli
jogorvoslattal megtámadott határozatot és az eljárt bíróságot új eljárásra utasítja, ha
a nemzetközi emberi jogi szerv olyan jogsértést állapított meg, amely miatt a
megtámadott ítéletet a Be. alapján egyébként nem kell hatályon kívül helyezni. E
rendelkezés az Alkotmány 7. §-ának (2) bekezdéséből fakad.
3.	A felülvizsgálattal megtámadott határozat hatályon kívül helyezése esetén
rendelkezni kell a fogvatartásról, ha a terhelt fogva van.
A 211. §-hoz
A Javaslat a bűnügyi költség viselésére, és a határozat kézbesítésére
valamint az iratok visszaküldésére vonatkozóan egy szakaszban szabályozva,
tartalmi változtatás nélkül veszi át a Be. hatályos rendelkezéseit.
226
A 212. §-hoz
A Javaslat a Be. 430. §-át a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat
szabályairól rendelkező fejezet új számozására tekintettel módosítja.
A 213. §-hoz
1.	A Javaslatnak ez a rendelkezése a Be. 442. §-át módosítja. A jogegységi
eljárásnak a Be. hatályos szabályai szerint két eljárási formája van, a tanácsülés, és
az ülés. A jogegységi eljárás célja a bíróságok ítélkezése egységének biztosítása és
a joggyakorlat továbbfejlesztése. A jogegységi határozat jelentőségéből következik,
hogy a határozat megismerését széles körben lehetővé kell tenni, továbbá az ülésen
is biztosítani kell a nyilvánosságot, az ülés ügyfélnyilvánossága nem szolgálja
kellőképp a jogintézmény célját. Ezen túlmenően az ülés és a nyilvános ülés
jellegéből adódó különbségek figyelembe vételével is egyértelmű, hogy célszerűbb a
jogegységi indítvány érdemi elbírálása nyilvános ülésen. A Javaslat ezért ennek
megfelelően módosítja a Be. 442. §-át.
2.	A Javaslat módosítja továbbá a Be. 442. § (5) bekezdését, megszüntetve
az előadó bíró azon kötelezettségét, hogy az érdemi döntés meghozatala előtt
összefoglalja a tanács tagjainak a véleményét. Ennek indoka egyrészt, hogy a
határozathozatal céljából tartott tanácsülésnek kell betöltenie azt a funkciót, hogy a
tanács tagjai az adott indítvánnyal kapcsolatos álláspontjukat előadják, illetve azt
megvitassák, ha már a döntéshozatal előtt ismertetésre kerül mindenkinek az
álláspontja, nincs igazán értelme az indítvánnyal kapcsolatos felszólalásoknak, és
tartalmilag kiüresedik a tanácskozás is. Másrészt az indítványozó észlelve, hogy a
tanács tagjai nem osztják az álláspontját, visszavonhatja az indítványát, ezzel a
jogegységi határozat meghozatalát meggátolhatja, jogával visszaélhet. A
módosítással a jogintézmény hatékonyabbá válhat.
A vázolt módosításokon túlmenően a Javaslat a Be. hatályos rendelkezéseit
érdemi változtatás nélkül átveszi.
A 214. §-hoz
A Javaslatnak ez a rendelkezése a Be. 443. §-ának (1) bekezdését módosítja.
Egyrészt tartalmazza, hogy a jogegységi tanács a nyilvános ülésen hozza
határozatát, másrészt a gyakorlati tapasztalatokra alapítottan elmarad a hatályos
szövegben szereplő „az indítványnak helyt ad, vagy azt elutasítja” szövegrész. A
jogegységi indítványok - ennél fogva a jogegységi határozatok - összetettebbek
annál, minthogy minden esetben egyértelműen azt lehessen megállapítani, hogy a
jogegységi tanács az indítványnak helyt ad, illetve azt elutasítja. Az esetek egy
jelentős részében a döntés bonyolultabb, részbeni helyt adásról, illetve elutasításról
van szó, illetve az elbírálandó elvi kérdés tárgyában hozott határozat nem
szükségképpen helyt adó vagy elutasító, lehet az ítélkezési gyakorlat egységesítése
érdekében pusztán iránymutató is. Ezért a Javaslat a Be. hatályos szövegéből a
szűkítő jellegű meghatározásra utalást mellőzi.
227
A 215. §-hoz
A Javaslat módosítja a fiatalkorúak elleni büntetőeljárást szabályozó XX.
Fejezetének egyes rendelkezéseit, igazodva a Be. koncepcionális módosításaihoz,
illetve a szakági törvényekhez. Ez utóbbi okból - a hatályos szabályozástól
tartalmilag el nem térve - a Be. 447. §-ának (2) bekezdése úgy módosul, hogy a
védő- és óvóintézkedés helyett gyámhatósági intézkedés elrendelése iránt kell
intézkedni. Elsősorban a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló
1997.	évi XXXI. törvény sorolja fel azokat a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe
tartozó hatósági intézkedéseket, amelyek elrendelését kezdeményezni lehet. E körbe
tartozik a védelembe vétel, a családbafogadás, az ideiglenes hatályú elhelyezés, az
átmeneti nevelésbe vétel, a tartós nevelésbe vétel, a nevelési felügyelet elrendelése,
az utógondozás elrendelése, valamint az utógondozói ellátás elrendelése.
A 216. §-hoz
A Javaslat a harmadfokú eljárás bevezetésére tekintettel kiegészíti a
fiatalkorúak elleni büntetőeljárást lefolytató bíróságok összetételének szabályozását
azzal, hogy a harmadfokú eljárásban is olyan tanács járhat el a fiatalkorúak ügyében,
amelynek van olyan tagja, akit az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ilyen ügyek
elintézésére kijelölt.
A Javaslat természetesen az első és a másodfokú eljárás tekintetében
fenntartja azt a szabályozást, amely szerint a fiatalkorúak büntetőügyében eljáró
hivatásos bíró személyének az Országos Igazságszolgáltatási Tanács általi kijelölése
szükséges.
A 217. §-hoz
A Javaslat a Be. 453. §-a (2) bekezdésének második mondatát az
adatvédelemmel összefüggő alkotmányos elvárásokra tekintettel pontosítja. A
közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény felhatalmazása által az intézmény által
kezelt adatok tartoznak abba a körbe, amelyről az intézmény felvilágosítást adhat. A
közoktatásról szóló törvény 2. számú melléklete sorolja fel a közoktatási
intézményekben nyilvántartott és kezelt személyes és különleges adatok körét. A
Javaslat szerint a büntetőeljárás során a fiatalkorúról beszerzett jellemzés azokon az
adatokon alapul, amelyeknek kezelésére az oktatási intézménynek törvény alapján
felhatalmazása van. A munkahely által adott jellemzés szabályait a Javaslat nem
módosítja.
A 218. §-hoz
A Be. 455. §-ának módosítására azért van szükség, mert a Javaslat bevezeti
a harmadfokú bírósági eljárást, és az erre vonatkozó szövegrészt a fiatalkorúval
szemben elrendelt előzetes letartóztatást végső határidejére vonatkozó kivételek
közé is be kell iktatni.
228
A 219. §-hoz
1.	A Javaslat kiegészíti a Be. - vádelőkészítésre vonatkozó - rendelkezéseit a
közvetítői eljárásra utalás egyes szabályaival. Közvetítői eljárásra lehetőség van a
fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban is. A közvetítői eljárás szabályainak
beiktatásával összefüggésben indokolt a Be. 459. §-a alcímének kiegészítése is.
2.	A Javaslat kötelezővé teszi pártfogó felügyelői vélemény beszerzését, ha a
fiatalkorú ellen folyó büntetőeljárásban vádemelés elhalasztását tartja célszerűnek. A
vádemelés elhalasztása esetén a tényleges jogi helyzetet vállalva a Javaslat akként
rendelkezik, hogy magatartási szabályok megtartására vagy kötelezettség
teljesítésére való kötelezés csupán lehetőség az ügyész számára. A hatályos törvény
a Be. 224. §-ának (2) bekezdésére utal vissza, amelyet azonban - a 225. §-sal
együtt - újraszabályozott a 2002. évi I. törvény 134. és 135. §-a. A törvény eredeti
224. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerinti kötelezettséget a törvény 225. §-a (2)
bekezdésének c) pontja szabályozta újra. Jelen módosítás nem tér el a hatályos
szabályozástól, csupán a helyes hivatkozás beillesztése végett módosul a szöveg.
3.	A közvetítői eljárás fiatalkorúakkal összefüggő külön szabályai a Be. 459. §-
át egészítik ki. A közvetítői eljárásra utalás feltételei megegyeznek az általános
szabályokkal, ám a fiatalkorú érdekeinek védelmére tekintettel a törvényes képviselő
jelenlétét kötelezővé teszik. Az általános szabályoktól való legfontosabb eltérést a
Javaslat a jogkövetkezmények terén vezeti be. A fiatalkorú terhelt esetében ugyanis
a Javaslat szerinti 459. § (4) bekezdése mintegy lerontja a Btk. 36. §-ának (2)
bekezdésében foglalt szabályt, és a büntetés korlátlan enyhítése, így tehát a bírósági
eljárás teljes lefolytatása helyett minden esetben az eljárás megszüntetését írja elő.
Ha a fiatalkorú terhelt a közvetítői eljárás során létrejött megállapodás teljesítését
megkezdte, akkor a vádemelés elhalasztásának van helye. A fiatalkorúak ellen
folytatott büntetőeljárásban tehát nincs jelentősége annak, hogy az a
bűncselekmény, amely miatt a büntetőeljárás folyik, három évig, vagy súlyosabban
büntetendő-e: mind a Btk. 36. §-ának (1) bekezdésében felsorolt enyhébb, mind a
Btk. 36. §-ának (2) bekezdésében felsorolt súlyosabb bűncselekmények esetén a
közvetítői eljárásban létrejött megállapodás - szükség esetén a vádemelés
elhalasztását követően - az eljárás megszüntetéséhez vezet.
A 220. §-hoz
A Javaslat a Be. 461. §-át a távollévő terhelt elleni büntetőeljárásról
rendelkező fejezet új számozására tekintettel módosítja, a hatályos törvény
rendelkezésétől tartalmilag nem tér el.
A 221. §-hoz
229
A Javaslat a Be. 463. §-át a Lemondás a tárgyalásról című fejezet új
számozására tekintettel módosítja, a hatályos rendelkezéstől tartalmilag nem tér el.
A 222. §-hoz
1.	A Be. 471. §-ának (2) bekezdése értelmében a Fővárosi Ítélőtábla a katonai
büntetőeljárásra tartozó ügyekben másodfokon kizárólagos illetékességgel jár el. A
rendelkezés hatályba lépése óta eltelt idő gyakorlati tapasztalatai azt mutatták, hogy
fennakadást okozhat az ítélkezésben, hogy a Fővárosi Ítélőtáblán működő egy
katonai tanács azokban az ügyekben, amelyekben már másodfokon ügydöntő
határozatot hozott, nem járhat el a perújítás megengedhetőségében, illetve perújítás
elrendelése esetén adott esetben nem bírálhatja el a perújítási eljárásban hozott
ítéletet elleni fellebbezést, kizárási ok fennállása folytán. A Javaslat ezt a problémát
hidalja át, hogy a perújítás megengedhetőségének kérdésében, valamint a perújítási
eljárásban hozott ítélet felülbírálata során a Fővárosi Ítélőtábla más tanácsát is
feljogosítja az eljárásra.
2.	A Be. 471. §-ának (3) bekezdését a 2004. évi CXXXI. törvény iktatta be a
Be.-be. A hatályos rendelkezés a katonai büntetőeljárásra tartozó ügyek
elbírálásának szabályait akként állapítja meg, hogy a katonai tanácsot kizárólag ilyen
ügyek elbírálására hatalmazza fel, a nem katonai büntetőeljárásra tartozó ügyekből e
bírákat kizárja.
A katonai bírák tagjai a megyei bíróságoknak, illetőleg a Fővárosi
Ítélőtáblának. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény
alapján a katonai bírót erre a tisztségre kell kinevezni; a kinevezendő személy a
Magyar Honvédség hivatásos tisztje. A kinevezésre történő előterjesztéshez a
honvédelmi miniszter előzetes egyetértése szükséges. A Legfelsőbb Bírósági
Határozatok Hivatalos Gyűjteményében a 836. szám alatt közzétett elvi jelentőségű
határozat 2003-ban lehetővé tette, hogy nem katonai büntetőeljárásban olyan
katonai bíró vegyen részt. A 2004. évi CXXXI. törvény hatályba lépését követően az
arányos munkamegosztás szempontjait figyelembe véve a bíróságoknál igény
mutatkozott arra, hogy a katonai tanácsok tagjai részt vehessenek a nem katonai
büntetőeljárásra tartozó ügyek elbírálásában is. A Javaslat az említett határozattal
elvi tartalmának megfelelően módosítja a hatályos rendelkezést.
A 223. §-hoz
1.	A Be. 473. §-ának (2) bekezdését érintő módosítás a katonai büntetőeljárás
illetékességi szabályait egyszerűsíti azáltal, hogy a Javaslat alapján a külföldön
elkövetett bűncselekmény elbírálására kizárólagos illetékességi okot határoz meg.
2.	A Javaslat a Be. 473. §-ának (3) bekezdésében a 17. §-ra való utalást
pontosítja. A hatályos rendelkezés a Be. 17. §-ának (4) bekezdésére való hibás
hivatkozással kizárja egyes illetékességi szabályok alkalmazását. A Be. 17. §-a (3)
és (4) bekezdésének szövegét a 2002. évi I. törvény 8. §-ának (2) bekezdése
állapította meg. E törvény a Be. 17. §-ának (4) bekezdésében szereplő rendelkezést
csak annyiban érintette, hogy a (4) bekezdés számozását (3) bekezdésre változtatta.
230
A módosított számozást azonban a 2002. évi I. törvény nem vezette át
következetesen. Tekintettel arra, hogy a Be. 473. §-ának (3) bekezdése a törvény
kihirdetése, azaz 1998. óta változatlan, a benne szereplő utalást a Be. 17. §-ának
2002-ben megváltozott számozásához szükséges igazítani. A katonai
büntetőeljárásban tehát nem alkalmazható a terhelt lakóhelyére, illetőleg a
magánvádló, pótmagánvádló vádemelésén alapuló illetékességet megállapító
szabály.
A 224. §-hoz
A Javaslat szerint Be. 474. §-a a katonai büntetőeljárásban is lehetővé teszi
pótmagánvádló fellépését, feltéve, hogy a sértett természetes személy. Nincs
ugyanis jogpolitikai indoka annak, hogy a természetes személyeket elzárja a
jogalkotó a pótmagánvádlóként való fellépéstől azért, mert ellene a bűncselekményt
katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó személy követte el.
A 225. §-hoz
A Be. 484. §-a kizárja a katonai büntetőeljárásban az óvadék szabályainak
alkalmazását. A Javaslat tartalmilag nem tér el a hatályos szabályozástól, de
pontosítja annak szövegét, az óvadék letétele helyett az óvadék megállapításáról
rendelkező, a Be. Javaslat szerinti 147. §-ával összhangban.
A 226. §-hoz
A Javaslat a vádemelés elhalasztásáról szóló fejezetbe, az általános
szabályok közé beilleszti a közvetítői eljárás szabályait, amelynek személy elleni,
közlekedési, illetőleg vagyon elleni bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban van
helye. A Javaslat által a 485/C. §-ba beiktatott (3) bekezdés a katonai
büntetőeljárásban korlátozza a közvetítői eljárásra utalás lehetőségét. Ha a katonai
büntetőeljárásban elbírálandó bűncselekményt fegyveres szerv sérelmére követték
el, a Btk. XVIII. Fejezetében szabályozott vagyon elleni bűncselekmény miatt
közvetítői eljárásra utalásnak nincs helye. A Javaslat a személy elleni, valamint a
közlekedési bűncselekmény miatt indult katonai eljárásban a közvetítői eljárást nem
korlátozza. A korlátozás elsődleges oka, hogy a fegyveres szerv és a vele szolgálati
viszonyban lévő terhelt "megállapodása" a kártérítést illetően összeegyeztethetetlen
fegyveres szervnél lévő szolgálati viszonyokkal.
A 227. §-hoz
1.	A Be. hatályos rendelkezései szerint, ha a magánvádra üldözendő
bűncselekménynek több sértettje van, közülük megegyezésük vagy a bíróság
döntése alapján csak egyikük léphet fel magánvádlóként, a többi sértettet csak a
sértett jogai illetik meg. A sértetti jogok a Be. szerint nem foglalják magukban a
fellebbezés jogát. A Legfelsőbb Bíróság 2005. szeptember 12. napján meghozott
3/2005. BJE számú jogegységi határozata értelmében viszont amennyiben a
231
magánvádas alapeljárásban több sértett nevében választott vagy kijelölt magánvádló
járt el, az eljárás jogerős befejezése után felülvizsgálati indítvány előterjesztésére
minden magánvádló önállóan jogosult. A jogegységi határozat szerint az alapügyben
kijelölt magánvádló a többi sértett érdekében felülvizsgálati indítványt nem nyújthat
be.
A Javaslat az egyértelmű törvényi szabályozás kialakítását célozza. A Javaslat
kiindulópontja az, miszerint a sértettek abban az esetben, ha sérelmük közös,
dönthetnek úgy, hogy egyikük jár el magánvádlóként és gyakorolja a vádképviselet
körébe tartozó jogokat, és ez a joggyakorlás alapulhat megegyezés hiányában a
bíróság kijelölésén is. Ebben az esetben a magánvádlóvá nem váló sértetteket csak
a sértetti jogok illetik meg.
2.	Más a helyzet akkor, ha minden sértett feljelentéssel él, ezáltal mindegyikük
magánvádlóként lép fel, attól függetlenül, hogy sérelmük közös, vagy a terhelt
személyén kívül nincs összefüggés az egyes magánvádak között. Ebben az esetben
is megállapodhatnak, hogy melyikük jár el a vád képviselőjeként. Ekkor azonban a
többi magánvádló nem a sértetti, hanem a magánvádlói perbeli pozícióból fakadó
jogokat gyakorolhatja, azaz csak a vád képviseletével kapcsolatos jogok válnak
kizárólagossá, a váddal való rendelkezés joga azonban megilleti valamennyi
magánvádlót. Magánvádlóvá a Javaslat szerint nem a feljelentők közötti
megállapodás, vagy a bíróság kijelölése teszi a sértettet, mindenki, aki
feljelentésében a magánvádra üldözendő ügyben a terhelt felelősségre vonását
sértettként jogszerűen indítványozza, magánvádlója az ügynek. Így valamennyi
magánvádlót megilleti a sértetti jogokon kívül mind a rendes, mind a rendkívüli
jogorvoslati jog.
A Be. 494. §-ának (2) és (3) bekezdéseinek módosítása szerint tehát a
magánvádlót korlátozás nélkül megilletik a vád képviseletével járó jogok. Több
magánvádló esetén a megegyezés, illetve ennek hiányában a bíróság kijelölése nem
érinti a magánvádló ezen eljárási pozícióját, az pedig pusztán technikai kérdés, hogy
a vád képviseletével egy magánvádló van megbízva, illetve kijelölve. A Javaslat
rögzíti azt, hogy a bíróság a fellebbezéssel támadható határozatát valamennyi
magánvádlóval közölje. Ebből következően mindegyik magánvádló önálló
fellebbezési joggal rendelkezik.
A Javaslat 198. §-a, amely a Be. 417. §-ában a felülvizsgálati indítvány
benyújtására jogosultakat sorolja fel, rendelkezik arról, hogy a terhelt terhére a
felmentés vagy az eljárás megszüntetése esetén a magánvádló jogosult
felülvizsgálati indítvány benyújtására. A Javaslat szerinti szabályozás tehát nem érinti
a Legfelsőbb Bíróság e tárgyban meghozott jogegységi határozatát.
A 228. §-hoz
A hatályos szabályozás nem tartalmaz a magánvádas eljárásban a bíróság
által elrendelt nyomozás időtartamára vonatkozó rendelkezést. E hiányosságot
küszöböli ki a Javaslat, akként rendelkezve, hogy a nyomozás határidejét a bíróság
határozza meg legfeljebb két hónapban, és azt kétszer legfeljebb két hónappal
232
meghosszabbíthatja. A magánvádas eljárás tárgyát képező ügyek jellege,
bonyolultsága ennél hosszabb határidő megállapítását nem teszi indokolttá.
A 229. §-hoz
1.	A Be. 501. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a bíróság a magánvádas
ügy iratait megküldi az ügyésznek, ha a feljelentés és az iratok alapján olyan
bűncselekmény látszik megállapíthatónak, amely miatt a vádat az ügyész képviseli.
Ha az ügyész az elrendelt nyomozás alapján azt állapítja meg, hogy nem valósult
meg közvádra üldözendő bűncselekmény, ezért a vád képviseletét nem veszi át, az
iratokat visszaküldi a bírósághoz. Ha az ügyészi véleménnyel ellentétben a bíróság
változatlanul azon az állásponton van, hogy a magánvádló által előterjesztett
feljelentésben foglaltak közvádas bűncselekményt valósíthatnak meg, és a
pótmagánvádlóként történő fellépés egyéb feltételei fennállnak, a bíróság értesíti a
sértettet erről a jogi lehetőségről.
2.	A Be. 52. §-ának (1) bekezdése meghatározza azokat a
bűncselekményeket, melyek esetén - ha a Be. másképp nem rendelkezik - a vádat,
mint magánvádló a sértett képviseli, feltéve, hogy az elkövető magánindítványra
büntethető. Ezen bűncselekmények körén kívül eső, más bűncselekmény miatt folyó
eljárásban kizárt, hogy a vádat magánvádló képviselje. A Be. 2. §-a szerint a bíróság
az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el, és a vád akkor törvényes, ha - egyéb
feltételek mellett - azt a vádemelésre jogosult személy terjeszti elő. A 2. § Javaslat
szerinti módosítása megfogalmazza azt is, hogy a bíróság csak annak a személynek
a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan
cselekmény miatt, amelyet a vád tartalmaz, továbbá, hogy a bíróság köteles a vádat
kimeríteni, de a vádon túl nem terjeszkedhet.
3.	A Javaslat által beiktatott Be. 267. § (1) bekezdés j) pontja alapján a
bíróság az eljárást megszünteti, ha a vád nem törvényes. Amennyiben a
pótmagánvádlóként történő fellépést a törvény nem tenné lehetővé abban az
esetben, ha az ügyész közvádra üldözendő bűncselekményt nem tartva
megállapíthatónak a vád képviseletét nem veszi át, s az iratokat a bíróságnak
visszaküldi, esetenként a sértett jogérvényesítési lehetősége veszélybe kerülne, és a
bíróság számára lehetetlenné válnék, hogy a meggyőződésének megfelelő ítéletet
hozzon. A közvádra üldözendő bűncselekmény miatt ugyanis a magánvádló nem
láthatja el a vádképviseletet, törvényes vád hiányában tehát (a vádat nem az arra
jogosult terjeszti elő) az eljárást meg kellene szűntetni. Marasztaló ítélet a feljelentés
alapján csak akkor születhet, ha a vádnak része olyan tényállás is, melyben a
törvény szerint a vádat magánvádló is képviselheti, és e tekintetben az eljárás során
a vád bizonyítást nyer. Az ebbe a körbe nem sorolható tényállás tekintetében a
bíróság akkor sem bocsátkozhat tárgyalásba, nem folytathat bizonyítást, ha
meggyőződése szerint ez indokolt lenne, mert nincs az erre jogosult által
előterjesztett vád, és a vádon túl nem terjeszkedhet. A pótmagánvádlóként történő
fellépéssel ez a helyzet megszűnik, míg amennyiben a sértett e lehetőséggel nem él,
az eljárás a magánvádas ügy keretei között marad, és - a kifejtettek szerint -
megszüntetendő vagy a magánvádló által jogszerűen képviselt vád keretei között
elbírálható.
233
A 230. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint az ülnök vagy a bírósági titkár jogosult a
személyes meghallgatás nélkül meghozható határozatok meghozatalára, a
személyes meghallgatás megtartására. Jogosult továbbá az eljárás
megszüntetésére, ha a feljelentő a személyes meghallgatáson nem jelent meg, és
magát előzetesen, alapos okkal, haladéktalanul nem mentette ki, vagy azért nem volt
idézhető, mert lakcímének megváltozatását nem jelentette be. A szabályozás a
mérlegelést, vagy a különösebb jogi szakértelmet nem igénylő teendőket utalja az
ülnök, illetve a bírósági titkár feladatkörébe, valamint az olyan intézkedések vagy
határozatok meghozatalát, melyek nem kapcsolódnak a büntetőjogi felelősség
megállapításához.
A Javaslat ebből az elvből kiindulva módosítja, illetve egészíti ki a Be. 503. §-
át. Eszerint az ülnök vagy a bírósági titkár az eljárást a 266. §-ának (9)
bekezdésében meghatározott okokon kívül más okból nem függesztheti fel. Ez a
rendelkezés a hatályos szabályozásban már megengedett, egyértelműen
megítélhető esetekre [188. § a), b) és d)-g) pontjai, valamint a (2) bekezdés] nézve
teszi lehetővé, hogy a bírósági titkár az eljárást felfüggessze, és e rendelkezést
kiterjeszti az ülnökre is. A megszüntetés vonatkozásában szintén érvényesül a már
hivatkozott szabályozási alapelv, sem a bírósági titkár sem az ülnök nem szüntetheti
meg az eljárást a 267. § (1) bekezdésének a) g) és h) pontja alapján, valamint a c)
pontja szerint, a törvényben meghatározott egyéb büntethetőségi ok miatt, tekintve,
hogy ezekben a kérdésekben a határozathozatal a büntetőjogi felelősség
kérdéséhez kapcsolódik.
A 231. §-hoz
1.	A főszabályként az ügyész jogait gyakorló magánvádló és az ügyész
jogosítványai közötti egyik lényeges különbség a fellebbezési jog terjedelmében
mutatkozik meg, a magánvádló ugyanis csak a vádlott terhére jelenthet be
fellebbezést. Helyzete e tekintetben a pótmagánvádlóéval azonos [Be. 324. § (2)
bek., 367/A. § (2) bek.].
2.	Ha az ügyben több magánvádló van, a vád képviseletére jogosult
magánvádló kijelölésére vonatkozó, az első fokú eljárásra megállapított szabályozás
a másodfokú eljárásban is irányadó. Tekintet nélkül a magánvádlók számára, illetve
arra, hogy közülük ki látja el a képviseletet, valamennyi magánvádlót önálló
fellebbezési jog illeti meg, ezért az első fokú bíróság határozatának bármely
magánvádló fellebbezésével érintett részét a másodfokú bíróság köteles felülbírálni.
A 232. §-hoz
A magánvádas eljárásban az első fokú bíróság határozata elleni fellebbezés
tárgykörét érintő szabályozással [Be. 512. § (1) és (2) bekezdése] hasonló módon
tartalmazza a Javaslat, hogy a másodfokú határozat ellen a magánvádló csak a
234
vádlott terhére jelenthet be fellebbezést, valamint, hogy a bíróság az iratokat
közvetlenül terjeszti fel a fellebbezés elbírálására jogosult bírósághoz.
A Javaslat értelmében a harmadfokú bíróság nyilvános ülésén a magánvádló
részvétele kötelező, ha pedig a magánvádlónak nincs jogi képviselője, a tanács
elnöke képviselőt rendel ki részére. A magánvádló kötelező részvételét az indokolja,
hogy ő a vád képviselője, a szabályozás a harmadfokú bíróság nyilvános ülésére
vonatkozó Be. 394. § (1) bekezdéséből is levezethető, mely szerint a nyilvános
ülésen az ügyész részvétele kötelező. Részint a magánvádló érdekeit szolgálja,
részint pedig a harmadfokú bíróság előtti eljárásban joggal megkövetelt szakértelmet
hivatott biztosítani a magánvádló kötelező jogi képviseletét előíró és biztosító
rendelkezés. A pótmagánvádlóra vonatkozó szabályozástól eltérően a magánvádló
jogi képviselete az eljárás korábbi szakaszaiban nem kötelező, a vádat a harmadfokú
eljárásig a magánvádló személyesen is képviselheti, a Javaslat ezért úgy
rendelkezik, hogy a magánvádló személyes jelenléte a nyilvános ülésen annak
ellenére is kötelező, hogy részére a tanács elnöke képviselőt rendelt ki.
A 233. §-hoz
Az eredménytelenül fellebbező magánvádló költségviselésére nézve a
harmadfokú eljárásban a Javaslat a Be. 514. §-ának (2) bekezdésében és a 344. §-
ának (3) bekezdésében foglaltakhoz hasonló szabályt fogalmaz meg az 514. §-ának
(4) és (5) bekezdésében.
A 234. §-hoz
A Javaslat a Be. 517. §-a (1) bekezdésének a) pontja módosításával
lehetőséget teremt arra, hogy sor kerülhessen bíróság elé állításra azokban az
ügyekben is, amelyek a Be. 16. §-ának (1) bekezdése értelmében első fokon a
megyei bíróság hatáskörébe tartoznak, de nyolc évi szabadságvesztésnél nem
súlyosabban büntetendők. Nincs ugyanis különösebb indoka annak, hogy ezen
bűncselekmények elbírálását az egyszerűbb és gyorsabb eljárási forma keretében a
törvény kizárja.
A 235. §-hoz
Az arra az esetre vonatkozó hatályos szabályozást, mikor a bíróság elé állítás
feltételeinek hiányában a bíróság az iratokat az ügyésznek visszaküldi és a személyi
szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedésről határoz, a Javaslat
kiegészíti azzal, hogy a határozathozatal az ügyész indítványára, az általános
szabályok szerint történik. Az iratok visszaküldésével az ügy a vádirat benyújtása
előtti, a vádemelési szakaszba kerül vissza, az egyes kényszerintézkedések
időtartamára, határidejére az adott - a vádirat benyújtása előtt elrendelt -
kényszerintézkedésre vonatkozó általános szabályok érvényesek.
235
A 236. §-hoz
A Javaslat úgy rendelkezik, hogy a vád előterjesztése után a bíróság az
iratokat az ügyésznek akkor is visszaküldi, ha a bizonyítási eszközök nem állnak
rendelkezésre. A Be. 517. §-a (1) bekezdésének c) pontja a bíróság elé állítás egyik
feltételeként határozza meg, hogy a bizonyítékok rendelkezésre álljanak, a
módosítás tehát e rendelkezésre vezethető vissza, illetve ezzel a szabályozással
hozza összhangba a Be. 522. §-ának (3) bekezdését. Ha a bizonyítási eszközök nem
álnak rendelkezésre, a bíróság elé állítás által elérni kívánt cél - az ügy gyors
elbírálása - eleve nem valósulhat meg, a jogintézmény alkalmazásának tehát ez
esetben nem csak elméleti, de gyakorlati indoka sincs. A rendelkezés érvényesíti azt
az elvet, hogy a bizonyítékokat az ügyész köteles beszerezni és a tárgyaláson a
bíróság rendelkezésére bocsátani, a szabályozás így szervesen illeszkedik a
Javaslat azon rendelkezéseinek sorába, melyek a bíróság és az ügyész eljárásbeli
szerepét egyértelműen meghatározzák, és teendőiket következetesen elhatárolják
egymástól.
A 237. §-hoz
A bíróság elé állítás céljából és jellegéből következően az ügyet lehetőség
szerint egy tárgyaláson kell elbírálni A tárgyalás során felmerülhetnek azonban olyan
körülmények, melyek folytán ez nem lehetséges, viszont az ügy gyors befejezésének
érdekében továbbra is a bíróság elé állítás alkalmazása indokolt. A Javaslat ezért
úgy rendelkezik, hogy a bíróság a tárgyalást egy alkalommal, legfeljebb nyolc napra
elnapolhatja. Ezért, ha a tárgyaláson felvett bizonyítás eredményeként további
bizonyítási eszközök felkutatása szükséges, és ennek érdekében az ügyész
megkeresésére kerül sor, a bíróság az iratokat akkor is visszaküldi az ügyésznek, ha
a megkeresésben foglaltak teljesítése annyi időt vesz igénybe, hogy a tárgyalás
nyolc napon belül nem folytatható, és akkor is vissza kell küldenie az iratokat, ha a
megkeresés indoka az elnapolt tárgyaláson merül fel, így csak újabb elnapolás árán
lenne mód az ügyész megkeresésére.
A 238. §-hoz
A Be. 529. §-a (1)-(4) bekezdésében foglalt szabályozást - amely a bíróság és
az ügyész teendőit tartalmazza arra az esetre, ha a vádlott tartózkodási helye a
vádemelést követően vált ismeretlenné - a Javaslat az első- és másodfokú eljárás
mellett a harmadfokú eljárásban is alkalmazni rendeli.
A 239. §-hoz
1.	A Be. 531. §-a az eljárás menetéhez igazodva számba veszi a terhelt
felkutatásának eredményessége esetén lehetséges eljárásjogi helyzeteket, és
rendelkezik a követendő eljárásról. A Javaslat azzal az esettel egészíti ki a
szabályzást, amikor a vádlott felkutatására tett intézkedések a harmadfokú
eljárásban vezettek eredményre, és úgy rendelkezik, hogy ebben az esetben - az
531. § egyéb rendelkezéseiből valamint a harmadfokú eljárásra vonatkozó
236
szabályokból következően - a harmadfokú bíróság az első és a másodfokú bíróság
ítéletét hatályon kívül helyezi, és az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja.
2.	A Be. 531. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a vádlott
felkutatására tetti intézkedések az első fokú bíróság ügydöntő határozatának
meghozatala után vezettek eredményre, a vádlott a fellebbezésre nyitva álló
határidőn belül, a fellebbezés helyett az első fokú bíróságnál indítványozhatja a
tárgyalás megismétlését. Ha az e rendelkezés alapján tartott megismételt első fokú
tárgyalás során a szabadlábon lévő vádlott ismételten ismeretlen helyre távozik, a
Javaslat szerint a bíróság a vádlott távollétében tartott tárgyalás alapján hozott
határozatot érdemi vizsgálat nélkül hatályában tartja, erre azonban a vádlottat a
bíróságnak figyelmeztetnie kell. A szabályozás abból indul ki, hogy ebben az esetben
a tárgyalás újra csak a vádlott távollétében lenne folytatható, a megismételt tárgyalás
indoka megszűnt tehát, de nem is várható az előző - szintén a vádlott távollétében
tartott - tárgyaláshoz képest más eredmény.
A 240. §-hoz
1.	A tárgyalás mellőzésével hozott határozatát a bíróság végzésben hozza
meg, ezért a Javaslat a Be. 547. §-a (1) bekezdésének felvezető szövegét ennek
megfelelően módosítja, míg a c) pontban írt „a végzésben” szövegrészt ezzel
összefüggésben hatályon kívül helyezi. A hatályos szabályozás nem tartalmaz olyan
rendelkezését, hogy a bíróság végzésében az ügyek egyesítéséről, elkülönítéséről,
az eljárás felfüggesztéséről és az eljárás megszüntetéséről rendelkezhet. E
rendelkezések meghozatalának szükségessége a tárgyalás mellőzésével lefolytatott
eljárásban is felmerül, ezért a Javaslat e hiányosságot megszünteti, és a hatályos
szabályozást megfelelően kiegészíti. A tárgyalás mellőzésével meghozott végzésben
nem rendelkezhet a bíróság az ügy áttételéről, ellenkező esetben előfordulhatna,
hogy - tárgyalás tartása iránti kérelem előterjesztése esetén - az a bíróság tartana
tárgyalást, amelyik a hatáskörének hiányát állapította meg, ez nyilvánvalóan nem
lehetséges.
2.	A Be. 547. §-a (1) bekezdése d) pontjának módosítása összefügg a
Javaslat 191. §-ában foglaltakkal, a próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon
kívül helyezéséről határozhat a bíróság.
3.	A végzés indokolásának tartalmára vonatkozó, utaló hatályos szabályozást
a Javaslat a kötelező tartalmi elemeket felsoroló rendelkezéssel váltja fel, további
módosulás, hogy a végzés indokolásában utalni kell azoknak a törvényi
előfeltételeknek a fennállására, melyek megléte lehetővé tette a végzés
meghozatalát.
A 241. §-hoz
A Be. Javaslat szerinti 386. §-ának (1) bekezdése alapján harmadfokú
eljárásnak akkor van helye, ha az első és a másodfokú bíróság a bűnösség
kérdésében eltérően foglalt állást. Figyelemmel arra, hogy a különleges eljárások
olya, a büntetőjogi főkérdéseket nem érintő kérdések elbírálására vagy pótlására
237
hivatottak, amelyek nem tartoznak ebbe a körbe, a Javaslat az egyértelmű
szabályozás érdekében iktatja a Be. 555. §-ának (2) bekezdésébe azt a
rendelkezést, mely szerint a különleges eljárások során nincs helye harmadfokú
bírósági eljárásnak. A Javaslat ettől eltérő rendelkezést nem tartalmaz, tehát
egyetlen különleges eljárás során sincs helye harmadfokú bírósági eljárásnak. Ezt
azért fontos kiemelni, mert az 555. § (2) bekezdésének bevezető rendelkezése
tartalmazza az "eltérő rendelkezések hiányában" kitételt.
A 242. §-hoz
A kényszergyógykezelés szükségességét a bíróság hivatalból köteles
felülvizsgálni, de helye van a felülvizsgálatnak indítványra is. Egyrészt a
kényszergyógykezelés alatt álló személy egészségi állapotában viszonylag rövid időn
belül bekövetkezhet olyan változás, mely a kényszergyógykezelés megszűntetését
teszi indokolttá, másrészt a hatályos szabályozás szerinti évenkénti felülvizsgálat
emberi jogi szempontból aggályokat vet fel, ezért a Javaslat a egy év helyett hat
hónaponkénti felülvizsgálati kötelezettséget állapít meg a bíróság számára. Egyben
akként rendelkezik, hogy az indítványra történő felülvizsgálat a korábbi hat hónapos
határidővel szemben pedig csak akkor mellőzhető, ha a felülvizsgálatra három
hónapon belül már sor került. A kényszergyógykezelés alatt álló személy élettársát -
aki a Be. jelen módosítása folytán a kényszergyógykezelést elrendelő bírósági
határozat elleni fellebbezéssel is élhet - feljogosítja a Javaslat a felülvizsgálatra
irányuló indítvány előterjesztésére.
A 243. §-hoz
1.	A Be. Javaslat szerint módosított 407. §-ához írt indokolás e rendelkezésnél
is irányadó. A különleges eljárás keretében a bíróság ítélettel határoz a próbaidő
meghosszabbításáról, vagy a próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül
helyezéséről, abban az esetben, ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet
szabályait súlyosan megszegte. A bíróság ítéletében a vádlott terhére megállapított
bűncselekmény miatt büntetést szab ki, vagy fiatalkorúval szemben javítóintézeti
nevelést is elrendelhet.
2.	A Javaslat rendelkezése szerint a megismételt eljárásra vonatkozó
szabályozást tartalmazó fejezet számozása XV-ről XVI-ra módosul, és ennek
megfelelően szükséges módosítani a Be. 568. §-a (3) bekezdésének második
mondatát.
A 244. §-hoz
1.	A Be. 569. §-át, illetőleg az azt megelőző alcímet szükséges kiegészíteni a
lefoglalt dologról történő rendelkezésre irányuló eljárással, amely jogi természetét
illetően az e törvényhelyben szabályozott tárgykörökhöz hasonló.
A Be. 155. §-ának (6) bekezdése szerint, ha a terhelttől lefoglalt dolog mást
illet, de e személy kiléte nem állapítható meg, a lefoglalt dolog a bíróság határozata
238
alapján az állam tulajdonába kerül. Ugyanakkor, ha bírósági eljárást megelőzően a
büntetőeljárást megszüntették, illetőleg a terhelt ismeretlen helyen tartózkodása vagy
elmebetegsége miatt az eljárást felfüggesztették, a lefoglalt dolog állami tulajdonba
kerülésének kérdésében a bíróságnak határoznia kell. Ezért a Javaslat a tárgyi
eljárás rendelkezéseit kiegészíti ezzel az esetkörrel.
2.	A Javaslat szerint a tárgyalás mellőzésére vonatkozó szabályozást
tartalmazó fejezet számozása XXVI-ról XXVII-re módosul, és ennek megfelelően
szükséges módosítani a Be. 569. §-a (5) bekezdésének első mondatát.
A 245. §-hoz
A Javaslat rendelkezése szerint a tárgyalás mellőzésére vonatkozó
szabályozást tartalmazó fejezet számozása XXVI.-ról XXVII.-re módosul, és ennek
megfelelően szükséges módosítani a Be. 570. §-a (2) bekezdésének második
mondatát.
A 246. §-hoz
Az összbüntetésbe foglalás során - különösen ha rövid tartamú
szabadságvesztéseket kell összbüntetésbe foglalni - előfordulhat, hogy addig, amíg
a bíróság, illetőleg bíróságok az összbüntetésbe foglalás tárgyában jogerős döntést
hoznak, a terhelt kitölti egyik, esetleg valamennyi büntetését. Ennek elkerülése
végett iktatja be a Javaslat az összbüntetési eljárás szabályai közé azt a
rendelkezést, amely egyrészt előírja a bíróság számára, hogy keresse meg a
büntetés-végrehajtási intézetet annak tisztázására, miszerint az elítélt ténylegesen
mennyi szabadságvesztést töltött ki, adott feltételek fennállása esetén pedig azt is
előírja, hogy a bíróság nem jogerős összbüntetési ítélet rendelkezésére figyelemmel
az alapítéletek szerinti szabadságvesztések végrehajtását felfüggeszti. Az e tárgyban
hozott végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, ellenkező esetben a
rendelkezés nem érné el a célját.
A 247. §-hoz
A Be. 339. §-ának (3) bekezdése rendelkezik arról, miszerint ha az ügyész
képviselte a vádat, és a bíróság a vádlottat felmenti, az állam a határozat jogerőre
emelkedésétől számított harminc napon belül a külön jogszabályban meghatározott
mértékben megtéríti a vádlott készkiadását, valamint a védőjének az eljárás során
nem előlegezett díját és költségét. Ha az ügydöntő határozat meghozatalakor,
illetőleg a jogerőre emelkedéskor nem állnak a bíróság rendelkezésére kellő adatok a
költségeket illetően, csak a bűnügyi költségre vonatkozó utólagos rendelkezés
keretein belül határozhat a kérdésben, ennek a törvényi alapját teremti meg a
Javaslat.
239
A 248. §-hoz
1.	A Javaslat a Be. hatályos 580. §-át kiegészíti azzal, hogy - ha az egyéb, a
törvényben meghatározott feltételek fennállnak - kártalanítás a házi őrizetért is jár. A
házi őrizet a terhelt mozgási szabadságát és a tartózkodási helye szabad
megválasztásának jogát korlátozó kényszerintézkedés, melyet a törvény az előzetes
letartóztatással elérni kívánt célok biztosítására rendel alkalmazni. A házi őrizetnek,
mint személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedésnek a súlyát jelzi, hogy a
Btk. 99. §-a - az előzetes fogvatartás mellett - a házi őrizet teljes idejét beszámítani
rendeli a kiszabott büntetésbe, és rendelkezik a beszámítás módjáról is.
2.	A Be. Javaslat által beiktatott 139. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a
terhelt a távoltartás szabályait szándékosan megszegi, és ezt utólag nem menti ki,
előzetes letartóztatása rendelhető el. Erre tekintettel a Be. 580. §-a (2)
bekezdésének d) pontját a Javaslat úgy egészíti ki, hogy - miként az egyéb
kényszerintézkedések esetében - az (1) bekezdés esetén sincs helye
kártalanításnak, ha a terhelt előzetes letartóztatását azért rendelték el, mert a
távoltartás szabályait megszegte.
A 249. §-hoz
A büntetőeljárási kártalanítás sajátosságaiból adódóan nincs elvi akadálya
annak, hogy a Ptk. szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre vonatkozó
szabályoktól eltérő szabályozást határozzon meg a Be. A jogszerű, de utóbb
alaptalannak bizonyuló, a kártalanítás szempontjából releváns kényszerintézkedés, a
nyomozást megszüntető határozat, a felmentő ítélet, az eljárást megszüntető végzés,
illetőleg a rendkívüli jogorvoslat eredményeképpen hozott határozat által válik
alaptalanná, így a kártalanítás is ekkor válik esedékessé. A szabályozás célja
továbbá az esetleges visszaélések elkerülése az eljárás elhúzásával.
A 250. §-hoz
A Be. 583. §-ában meghatározott hat hónapos igényérvényesítési határidő
kellő mértékű a kártalanítási igény előterjesztéséhez, és megegyezik a Be.
mulasztások igazolására nyitva álló objektív jogvesztő hat hónapos határidejével.
Nem indokolt a jelenlegi elévülési jellegű szabályozás fenntartása.
A 251. §-hoz
1.	A Javaslat a hatályos szabályozástól eltérően akként rendelkezik, hogy a
visszatérítést a külön jogszabályban meghatározottak szerint kell teljesíteni.
2.	Biztosíték letétbe helyezése esetén a kézbesítési megbízott
közreműködése kötelező, A kézbesítési megbízott bármilyen, a részére kézbesített, a
terheltet érintő iratról köteles haladéktalanul értesíteni a vádlottat, nemcsak az
idézésről. Ennek megfelelően a Javaslat a Be. 586. §-a (4) bekezdésének második
mondatát pontosítja.
240
A 252. §-hoz
A Javaslat szerint a biztosíték a határozat jogerőre emelkedésével akkor is az
államra száll, ha a bíróság a terhelttel szemben tárgyalás mellőzésével szab ki
büntetést. A Be. 587. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a bíróság
pénzbüntetést szab ki, vagyonelkobzást alkalmaz, illetőleg a terheltet a bűnügyi
költség megfizetésére kötelezi, az államra szállt biztosítékot ezek végrehajtására kell
fordítani, az 586. §-ának (2) bekezdése értelmében pedig a biztosíték összegét az
említett - az érdemi határozat folytán várhatóan a vádlottra háruló - kötelezettség
összegéhez mérten kell meghatározni. Figyelemmel tehát a letett biztosíték „fedezet”
jellegére, indokolt az 587. §-a hatályos (1) bekezdésének (mely szerint a biztosíték
csak akkor száll az államra, ha a bíróság a terheltet bűnösnek mondja ki)
kiegészítése, annak ellenére is, hogy a biztosíték jogintézményének azon funkciója,
miszerint lehetővé teszi az eljárásnak a terhelt távollétében történő lefolytatását, a
tárgyalás mellőzése esetén irreleváns.
A 253. §-hoz
A harmadfokú eljárás bevezetésével szükséges a másodfokú bíróság
ítéletének jogerőre emelkedéséről rendelkező szabályokat is módosítani. Azokban az
esetekben, amikor a jogerőt a harmadfokú eljárás érintheti, a másodfokú bíróság
ítéletének jogerőre emelkedéséről konkrét rendelkezéseket iktat a Be.-be a Javaslat,
egyben akként rendelkezik, hogy a harmadfokú bíróság ítélete mindig jogerőre
emelkedik a meghozatalának napján.
A 254. §-hoz
A Javaslat módosítja a Be. 347. §-át, ennek megfelelően a Be. 589. §-ának (1)
bekezdésében szereplő hivatkozást is módosítani kell, tartalmi változtatás nélkül.
A 255. §-hoz
A Be. 590. § (1) bekezdésének második mondatát azzal összefüggésben
szükséges kiegészíteni az ügyész által megállapított bűnügyi költségre vonatkozó
rendelkezéssel, hogy a Javaslat szerint a vádemelés elhalasztásának eredményes
letelte egyes eseteiben a Javaslat a felmerült bűnügyi költség viselésére a terhelt
köteles.
A 256. §-hoz
A törvény egységes fogalom-használata érdekében a Javaslat stilisztikai
módosítást hajt végre a Be.591. §-a (1) bekezdésének szövegében.
241
A 257. §-hoz
A Javaslat rendelkezése szerint a különleges eljárásokra vonatkozó
szabályozást tartalmazó fejezet számozása XXVIII-ról XXIX-re módosul, és ennek
megfelelően szükséges módosítani a Be. 595. §-ának (3) bekezdését.
A 258. §-hoz
A Javaslat rendelkezése szerint a különleges eljárásokra vonatkozó
szabályozást tartalmazó fejezet számozása XXVIII-ról XXIX-re módosul, ennek
megfelelően szükséges módosítani a Be. 600. §-át. Tartalmi változás, hogy a
Javaslat szűkíti a bírósági titkár által elvégezhető tevékenységi kört, kiegészítve a
negatív taxációt a pártfogó felügyelet utólagos elrendelésére vonatkozó utalással.
A 259. §-hoz
A Javaslat a Be. szakaszainak a módosítás folytán bekövetkező
átszámozásához igazodva módosítja a Be. 603. §-a (2) bekezdésében található - az
eljárási törvény egyes rendelkezésére történő - szakasz-számokra történő
hivatkozásokat, és kiegészíti a rendelkezést a Be. 421. §-ának (2) bekezdésére
utalással.
A 260. §-hoz
A Be. Javaslattal beiktatott 221/A. §-a úgy rendelkezik, hogy a személy elleni,
a közlekedési, illetőleg a vagyon elleni öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban
büntetendő bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás tartama alatt egy alkalommal a
közvetítői eljárás alkalmazható, amelynek célja a gyanúsított és a sértett közötti - a
gyanúsított tevékeny megbánását megalapozó - megállapodás létrejötte. A Javaslat
a közvetítői eljárás bevezetésének érdekében a Btk.-ban önálló rendelkezésben
szabályozza a tevékeny megbánást, mint büntethetőséget megszüntető okot, illetve
a büntetés korlátlan enyhítésére okot adó körülményt. Ezzel egyidejűleg a
cselekmény társadalomra veszélyességének megszűnése, illetőleg csekéllyé válása
kikerül a büntethetőséget megszüntető okok közül. Ennek részletes indokait az
Általános Indokolás V. része tartalmazza.
A 261. §-hoz
A Btk. 35. §-át kiegészítő rendelkezés szerint, ha az ügyész a vádemelést
elhalasztja, ennek tartama az elévülésbe nem számít be. A vádemelés elhalasztása
folytán a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy bizonyos jogellenes magatartások
esetén, illetve elkövetői körben a büntető igazságszolgáltatás igénybevétele, a
bűnösség kimondása nélkül, pusztán a vádemeléssel való fenyegetettség révén a
büntetés célja megvalósuljon. A jogintézmény alkalmazásával függő helyzet alakul ki,
amely - amennyiben a vádemelés elhalasztásának tartama eredményesen telik el -
az eljárás megszűntetésével, míg - annak eredménytelensége esetén -
242
vádemeléssel ér véget. Az adott esetben az elévülés nyugvásának törvénybe
iktatása a jelzett függő helyzetre, valamint az elévülés jogi természetére tekintettel
indokolt.
A 262. §-hoz
1.	A Javaslat a közvetítői eljárás bevezetésére tekintettel kiegészíti a
büntethetőséget megszüntető okokat a tevékeny megbánással. A Btk. 36. §-ában
meghatározott tevékeny megbánás az anyagi jogi alapja annak, hogy eredményes
közvetítői eljárást követően a bíróság vagy az ügyész - a Be. új 221/A. §-a, 267. §-a,
illetve 332. §-a alapján - a büntetőeljárást megszüntesse, illetőleg a bíróság a vádlott
büntetését korlátlanul enyhítse.
2.	A Javaslat által beiktatott tevékeny megbánás nem a Btk. 332. §-ában
szereplő tevékeny megbánás alkalmazásának kiterjesztése a bűncselekmények
szélesebb körére. Egyrészt a tevékeny megbánás feltételeinek megvalósulása
esetén a Javaslat a büntetés korlátlan enyhítése, illetőleg mellőzése helyett a
büntethetőség megszűnését, illetve egyes súlyosabban minősülő bűncselekmények
esetében a korlátlan enyhítést rendeli el. Másrészt a tevékeny megbánás figyelembe
vételére nemcsak egyes vagyon elleni bűncselekmények esetén van helye, hanem a
személy elleni, közlekedési bűncselekmények esetében is. A Javaslat ugyanakkor a
bűncselekmény súlyosságára tekintettel korlátozza, hogy mikor vehető figyelembe a
tevékeny megbánás, hiszen az legfeljebb az öt évig terjedő szabadságvesztéssel
fenyegetett bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásban vehető figyelembe.
Harmadrészt a tevékeny megbánás csak és kizárólag a közvetítői eljárás keretében
történő kártérítés, illetve jóvátétel esetén eredményezheti a büntetőeljárás
megszüntetését, vagy a büntetés korlátlan enyhítését.
3.	A Javaslat által beiktatott Btk. 36. § (1) bekezdésében szabályozott
esetben az eljárás megszüntetésére van lehetőség a Be. 221/A. §, 267. §-a, illetőleg
332. §-a szerint, emellett - még nem teljesített kártérítés, jóvátétel esetén - a Be.
221/A. §-ának (6) bekezdése felhatalmazza az ügyészt a vádemelés elhalasztására.
A Btk. 36. § (2) bekezdésében említett esetben a büntetőeljárást az eredményes
közvetítői eljárást követően folytatni kell, így a bírósági eljárás szakaszában nyílik
mód a tevékeny megbánásra tekintettel a büntetés enyhítésére.
4.	A Btk. Javaslat szerinti (3) bekezdése tartalmazza azokat az okokat,
körülményeket, amelyek fennállása esetén a közvetítői eljárás alkalmazása kizárt. A
felsorolt okok egy része az elkövető személyéhez kapcsolódik, egy része a
gyanúsítás, illetve a vád tárgyát képező cselekmények jellegéből, kiemelkedő tárgyi
súlyából adódik.
A 263. §-hoz
Az egyéb módosításokkal összhangban szabályozza a Javaslat a Btk. 71. §-
ának, a megrovásra vonatkozó rendelkezéseit. Eszerint a megrovás alapját képező
feltétel - a cselekmény társadalomra veszélyességének hiánya vagy csekély foka -
nem büntethetőséget kizáró ok, a megrovás alkalmazására pedig akkor kerül sor, ha
243
a társadalomra veszélyességet érintő ezen feltételek valamelyike a cselekmény
elbírálásakor áll fenn, és a törvény által alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása,
vagy más intézkedés alkalmazása szükségtelen. A szabály alól kivételt képez a Btk.-
ban meghatározott egyes büntethetőséget kizáró ok esetén is alkalmazandó
elkobzás, és vagyonelkobzás.
A 264-265. §-hoz
A Btk. 71. § (1) bekezdésének módosításával összefüggésben a Javaslat
módosítja a Btk. 77. §-ának (4) bekezdését és a 77/C. §-ának (2) bekezdését,
akként, hogy az elkobzást, illetve a vagyonelkobzást akkor is el kell rendelni, ha az
elkövető gyermekkor vagy kóros elmeállapot miatt nem büntethető, vagy ha az
elkövetőt megrovásban részesítették.
A 266-267. §-hoz
A Javaslat a Btk. 85/A. §-át és 87/C. §-át a Be. módosítására, azaz a
tárgyalásról lemondás fejezetének új számozására tekintettel módosítja, a hatályos
törvény rendelkezéseitől tartalmilag nem tér el.
A 268. §-hoz
1.	Az Alkotmánybíróság 43/2004 AB határozatában megállapította:
alkotmányellenes helyzet keletkezett annak következtében, hogy a Be. a hatósági
tanú alkalmazásával kapcsolatosan nem szabályozta az Alkotmány 54. §-ának (1)
bekezdésében, valamint 59. §-ának (1) bekezdésében szabályozott alapvető jogok
védelmének eljárási garanciáit. Alkotmányellenességet eredményez az AB határozat
szerint, hogy a törvényben meghatározott nyomozási cselekményeknél közreműködő
hatósági tanú szükségképpen betekintést nyer a nyomozási cselekményekkel érintett
személyek magánéletébe, olyan információk birtokába jut, melyek az érintettek
Alkotmány által védett magánszférája, magántitkainak, személyes adatainak körébe
tartoznak, és a törvény nem állít jogi korlátot az elé, hogy a hatósági tanú a
megszerzett információt felhasználja, nyilvánosságra hozza.
Ennek a hiányosságnak a megszüntetése érdekében a Javaslat akként
módosítja a hatósági tanúra vonatkozó eljárásjogi szabályokat, hogy a hatósági tanút
terhelő - a nyomozási cselekmény során tudomására jutott tényekre, adatokra,
körülményekre vonatkozó - titoktartási kötelezettséget ír elő. Az eljáró hatóság tagja
a hatósági tanút a jogairól, illetve kötelezettségeiről történő kioktatása keretében
figyelmezteti a titoktartási kötelezettségére.
Az alkotmányos alapjogok védelmét szolgáló titoktartási kötelezettség súlyát
és jelentőségét juttatja kifejezésre a Javaslat azáltal, hogy egy új tényállással
büntetni rendeli azt, aki a büntetőeljárásban hatósági tanúként a tudomására jutott
adatot az arra jogosult felmentése nélkül felfedi. Felmentést, az ügy tárgyát érintő
tényekre, adatokra, körülményekre nézve egyrészről a bíróság adhat, másrészről
maga az ún. titokgazda. Ugyancsak elköveti az igazságszolgáltatással összefüggő
244
titoksértést, aki - ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg - a büntetőeljárás
során a bíróság zárt tárgyalásán elhangzottakat az arra jogosult engedélye nélkül
felfedi.
A 269. §-hoz
Az Európai Parlament és a Tanács bennfentes kereskedelemről és a piaci
manipulációról (piaci visszaélés) szóló 2003. január 28-i 2003/6/EK irányelve
szükségessé tette a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.)
jelentős mértékű módosítását. A módosítást a 2005. július 1-jén hatályba lépett 2005.
évi LXII. törvény hajtotta végre.
Mivel a Tpt. a Btk. egyes tényállásainak, így a bennfentes kereskedelem (Btk.
299/A. §), illetve a tőkebefektetési csalás (Btk. 299/B. §) tényállásainak
háttérjogszabálya, szükségessé vált a vonatkozó tényállások és a kapcsolódó
értelmező rendelkezések egyidejű felülvizsgálata, illetőleg módosítása.
Ezt a feladatot a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más
törvények módosításáról szóló 2005. évi XCI. törvény végezte el, egyéb
rendelkezések mellett a 19. §-sal módosítva a Btk. 300/F. §-ában foglalt értelmező
rendelkezést, meghatározva a pénzügyi eszköz fogalmát. A hatályos definíció
nagyrészt összhangban van a Tpt. által használt pénzügyi eszköz fogalommal. A
meghatározás az a) pontban tartalmazza a befektetési eszközt, az egyéb tőzsdei
terméket és bármilyen más eszközt, amelynek a forgalmazását az Európai Unió
valamely tagállama szabályozott piacán engedélyezték, vagy amelyre vonatkozóan
az ilyen piacon történő forgalmazásra engedélyezés iránti kérelmet nyújtottak be, a
b) pontban pedig tartalmazza azt a befektetési eszközt, amely nincs jelen
szabályozott piacon, de értéke valamely az a) pontban felsorolt pénzügyi eszköz
értékétől, illetve árfolyamától függ. Nem tartalmazza azonban a Btk-ba beépített
definíció a Tpt.-szerinti pénzügyi eszköz fogalom harmadik elemét, a nyilvánosan
forgalomba hozott értékpapírt a rendszeres, illetve rendkívüli tájékoztatási
kötelezettség megszűnéséig.
Tekintettel arra, hogy a Tpt. a Btk. háttérjogszabálya és az eltérő az eltérő
pénzügyi eszköz definíciót semmi sem indokolja, a Javaslat a Tpt. 204. §-ának (5)
bekezdésével összhangban kiegészíti a Btk. 300/F. §-ának (1) bekezdését egy c)
ponttal, amely szerint pénzügyi eszköz a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapír a
rendszeres, illetve rendkívüli tájékoztatási kötelezettség megszűnéséig.
A 270. §-hoz
A Javaslat módosítja a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló
1979. évi törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 7. §-ának rendelkezését az elítélt - és
védője - kérelmezési joga tekintetében. Az elítélt kérelmezései jogáról jelenleg a Bv.
tvr. 36. §-a (1) bekezdésének g) pontja rendelkezik, amely szerint az elítélt jogosult
„a büntetés-végrehajtási intézetben és a büntetés-végrehajtástól független szervhez
közérdekű bejelentés, panasz, kérelem és jognyilatkozat előterjesztésére;".
245
Az Alkotmánybíróság 248/B/1998 AB határozatában a büntetés-végrehajtási
bíró egyes eljárásai kapcsán - konkrétan a Bv. tvr. 7. §-a szerinti szabadságvesztés
fokozatának megváltoztatása eljárása tekintetében - megállapította, hogy „a Bv. tvr.
36. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján az általános kérelmezés! jog az elítéltet
és védőjét is megilleti, ami alapján, mind a 7. § szerint! (végrehajtás! fokozat
megváltoztatására irányuló eljárás), mind pedig további a Bv. tvr. szerinti
eljárásokban megilleti őket az eljárás kezdeményezésének joga. Az indítványozás
hivatalból történő kezdeményezésének jogszabályi előírása önmagában tehát nem
zárja ki, hogy az érdekeltek indítványozzák, illetőleg kérelmezzék az egyes eljárások
lefolytatását. Ezt a kezdeményezési lehetőséget - mondta ki az Alkotmánybíróság -
kizárólag kifejezett törvényi rendelkezés zárhatná ki, ilyet pedig a Bv. tvr. nem
tartalmaz.
Egyértelmű tehát, hogy mindez az egyes bv. bírói eljárásokban is azt jelenti,
hogy a szabadságvesztés büntetésre ítéltek eljárás kezdeményezési joga körében a
hatályos Bv. tvr. rendelkezéseinek az a helyes értelmezése, hogy mind az elítélt,
mind a védője - a törvényi keretek között - korlátlanul kezdeményezheti a
szabadságvesztés büntetés végrehajtását érintő egyes eljárásokat.
Ez a jelenlegi jogszabályi megoldás azonban nem szerencsés sem a bv.
intézetek gyakorlatának egységessége szempontjából (jelenleg kifejezett jogszabályi
rendelkezés hiányában nem egységes a bv. intézetek gyakorlata az elítélt, illetőleg a
védője által beadott kérelmek vonatkozásában), sem pedig az elítéltek joga -
Alkotmánybíróság határozata szerinti - lehető legteljesebb biztosítása tekintetében.
További érv a hatályos szabályozás megváltoztatása mellett, hogy a jelenlegi
rendelkezéseket alapul véve nehezen teremthetők meg azok az egyébként
alkotmányos rendelkezések, amelyek biztosítják, hogy az elítélt a bv. bírói eljárás
kezdeményezését biztosító jogát a visszaélésszerű joggyakorlás tilalmának keretei
között gyakorolja.
Mindezekre figyelemmel a Javaslat úgy módosítja a Bv. tvr. 7. §-ának
rendelkezését, hogy a szabadságvesztés fokozatának megváltoztatására irányuló
eljárást mind az elítélt, mind pedig védője korlátozás nélkül kezdeményezheti. A
kérelmet a büntetés-végrehajtási intézet - értékelő véleményével és javaslatával -
tizenöt napon belül továbbítani köteles a büntetés-végrehajtási bíróhoz. Ha azonban
az elítélt vagy védője egy éven belül ismételten terjeszt elő kérelmet, új körülményre
való hivatkozás nélkül, úgy a bv. intézet az általa készítendő értékelő vélemény és a
szabadságvesztés fokozatának megváltoztatására irányuló javaslat elkészítését a
mellőzheti. Értelemszerűen magát a kérelmet ez esetben is továbbítani kell a bv.
bíróhoz és a bv. bírónak arról határoznia kell.
A Javaslat ezzel biztosítja, hogy a visszaélésszerű joggyakorlás ne
eredményezze a büntetés-végrehajtási szervezet tevékenységének indokolatlan és
aránytalan megnehezítését.
246
A 271. §-hoz
A Javaslat az előző szakaszhoz fűzött indokok alapján módosítja a Bv. tvr.
7/A. §-ának rendelkezését. Eszerint az elítélt és védője az enyhébb végrehajtási
szabályok alkalmazásának elrendelését is korlátlanul kezdeményezheti, a bv. intézet
pedig a már kifejtettek szerint járhat el.
A 272. §-hoz
A Javaslat az előző szakaszokhoz kapcsolódó indokolásban kifejtett okok
alapján módosítja a Bv. tvr-nek a feltételes szabadságra bocsátás
kezdeményezésére vonatkozó rendelkezéseit, a hivatkozott indokolásban írt elvek
mentén.
A 273. §-hoz
A Javaslat módosítja a Bv. tvr. megrovás végrehajtására vonatkozó
rendelkezéseit. Ennek oka elsősorban, hogy a Bv. tvr. 81. §-a még a
büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény rendelkezései alapján rendelkezik arról,
hogy a megrovást a nyomozó hatóság is foganatosíthatja. A 2003. július 1-jével
hatályba lépett Be. alapján azonban a nyomozó hatóság már nem jogosult megrovás
alkalmazására, arról kizárólag az ügyész, illetve a bíróság rendelkezhet.
A Javaslat ennek megfelelően módosítja a Bv. tvr. 81. §-ának rendelkezését.
A Bv. tvr. 81. §-a módosításának másik oka részint, hogy a hatályos
szabályozás nem megfelelően részletező, részint pedig, hogy csak arról az esetről
rendelkezik, ha a terhelt a megrovás foganatosításakor jelen van a hatóság előtt.
Minderre tekintettel rögzíti a Bv. tvr. 81. §-ának új (1) bekezdése úgy
rendelkezik, hogy amennyiben a határozat kihirdetésénél a terhelt jelen van, a
bíróság a megrovást a határozat jogerőre emelkedésének bevárása nélkül a
kihirdetéssel foganatosítja, míg az ügyész által alkalmazott megrovás esetében - a
terhelt jelenléte esetén - a megrovás foganatosítására szóban kerül sor. Ugyanez a
bekezdés rendelkezik arról az esetről, ha a megrovás foganatosítására nem a terhelt
jelenlétében kerül sor, megállapítva, hogy ilyenkor a megrovás tényleges
végrehajtása a határozat kézbesítése útján történik.
A fiatalkorúval szemben alkalmazott megrovásról a Javaslat a hatályos
szabályozással azonos módon rendelkezik.
A 274. §-hoz
A Javaslat módosítja a Be.-nek a kényszergyógykezelés felülvizsgálatára
vonatkozó 566. §-át. A Be. 566. §-ának hatályos (2)-(3) bekezdése a
kényszergyógykezelés felülvizsgálatát évente rendeli, míg a Javaslat alapján erre a
jövőben hathavonta köteles a bíróság. A Javaslat e rendelkezésével összhangban
szükséges módosítani a Bv. tvr. 83. §-ának rendelkezéseit, melyek a bírósági
247
felülvizsgálat elvégzéséhez szükséges egyes intézkedéseket, illetve ezek határidejét
tartalmazzák.
Eszerint az IMEI főigazgató főorvosa a befogadás napjától számított harmadik
hónapban küldi meg a bíróság számára a kényszergyógykezelt részletes kórrajz
kivonatát, és ezt az eljárást a harmadik hónaptól számított hatodik hónapokban kell
megismételni. A Javaslat alapján a Bv. tvr. 83. §-ának (5) bekezdése is módosul,
azaz ha a kényszergyógykezelést ideiglenes kényszergyógykezelés előzte meg, úgy
a részletes kórrajz kivonatot - a jelenlegi hat hónap helyett - a
kényszergyógykezelést elrendelő ítélet jogerőre emelkedésétől számított három
hónap elteltével kell megküldeni a bíróságnak.
A 275-276. §-hoz
A Javaslat a Be-t a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad
megválasztásához való jogot korlátozó új kényszerintézkedéssel, a távoltartással
egészíti ki, amelyre vonatkozó szabályozás szükségessé teszi a házasságról, a
családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Csjt.)
módosítását.
Ennek megfelelően a Javaslat kiegészíti a Csjt-nek a szülői felügyeleti jog
korlátozására vonatkozó 91. §-át azzal, hogy szünetel a szülői felügyeleti jog a
kényszerintézkedés időtartamáig, ha a szülővel szemben a bíróság a gyermek
sérelmére elkövetett cselekmény miatt büntetőeljárási kényszerintézkedésként
távoltartást rendelt el. A Csjt. szerint a szülőnek joga van a gyermekével kapcsolatot
tartani akkor is, ha a szülői felügyeleti joga szünetel. Mivel azonban a távoltartásnak
éppen az a célja, hogy a távoltartás hatálya alatt álló ne kerüljön sem közvetlen, sem
közvetett kapcsolatba azzal, akit a bíróság a határozatában megjelölt, a Javaslat úgy
rendelkezik, hogy ha a szülő a gyermek sérelmére elkövetett cselekmény miatt a
büntetőeljárás során elrendelhető távoltartás kényszerintézkedés hatálya alatt áll,
nem jogosult gyermekével való kapcsolattartásra. Természetesen, ha nem a
gyermeke sérelmére elkövetett cselekmény miatt rendelték el a távoltartást, a szülő
továbbra is jogosult a szülői felügyeleti jogának korlátozása idején is kapcsolatot
tartani gyermekével.
A 277. §-hoz
A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 7. §-ának (2)
bekezdését a Javaslat a Be. módosítására figyelemmel egészíti ki. Eszerint az
ügyész a nyomozás felügyelete során elrendelheti a feljelentés kiegészítését, illetve
erre a nyomozó hatóságot utasíthatja, valamint a törvényben meghatározott feltételek
esetén az ügyet közvetítői eljárásra utalja.
Ezen kívül a Javaslat - hatályos szabályozástól eltérően - nem teszi lehetővé
az ügyész számára, hogy a nyomozás felügyelete során egyes nyomozási
cselekményeket maga végezzen. A módosítást az ügyész és a nyomozó szervek
nyomozati jogosultságának következetes elhatárolására irányuló jogalkotói akarat
indokolja, az a törekvés, hogy az adott ügyben egyetlen, a nyomozásra a törvény
alapján jogosult szerv nyomozzon. A Javaslat szerint az ügyész továbbra is jogosult
248
magához vonni egyes bűnügyeket a nyomozást folytató szervtől, de egyes
nyomozási cselekményeket nem végezhet el úgy, hogy az ügyben egyébként a
nyomozást továbbra is a nyomozó szerv folytatja le.
A 278. §-hoz
1.	A 2002. évi I. törvény 13. §-a jelentős mértékben egyszerűsítette a Btk.
77/A. §-át, és megszüntette a vagyoni előny és az elkobzás alá eső érték
megfizetésére kötelezésre vonatkozó rendelkezéseket. E jogintézmények azonban
még mindig szerepelnek az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 54. §-a (1)
bekezdésében. A Btk. időközben történt módosítására figyelemmel az Itv. vonatkozó
rendelkezésének a módosítása indokolt, ezt végzi el Javaslat.
2.	Az Alkotmánybíróság a 17/2005.(IV. 28.) AB határozatában megállapította,
hogy az Országgyűlés alkotmányellenes helyzetet idézett elő olyan illetékszabályok
megalkotásának elmulasztásával, amelyek kizárják a tisztességes eljáráshoz való jog
sérelmét és a védelemhez való jog lényeges tartalmának korlátozását a
büntetőeljárás során keletkezett iratok másolatáért - a terhelt, a védő és a fiatalkorú
terhelt törvényes képviselője által - fizetendő illeték előírása útján.
Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának
2005.	december 31. napjáig tegyen eleget. A jogalkotási kötelezettség teljesítése az
Itv. olyan tartalmú módosítását teszi szükségessé, amely lehetővé teszi, hogy iratok
másolatait illetékfizetési kötelezettség nélkül megkaphassa a terhelt, a védő és a
fiatalkorú terhelt törvényes képviselője, függetlenül jövedelmi, vagyoni viszonyaiktól.
Ez a törvényi szabályozás megszünteti a védelemhez való jog, illetőleg a fegyverek
egyenlősége elvének sérelméből fakadó alkotmányellenes helyzetet.
A 279. §-hoz
1.	A Javaslat a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.)
módosításával bővíti a végrehajtható okiratok körét annak érdekében, hogy a
büntetőeljárás lefolytatásával kapcsolatban felmerült valamennyi költség megtérítése
biztosítható legyen. Önkéntes teljesítés hiányában ugyanis a költségek behajtása
iránt kellene intézkedni, ehhez ugyanakkor jogszabályi felhatalmazás szükséges,
amely egyes költségek behajtása esetén nem áll rendelkezésre. Ilyen az elővezetési
költség, amelyre vonatkozóan az elővezetés és a rendőri kísérés végrehajtásával
felmerült költség megtérítéséről szóló 2/1986. (IV. 21.) BM-IM-PM rendelet nem
határozza meg a behajtás módját, nem alkalmazhatók továbbá arra a bűnügyi
költségek behajtására vonatkozó rendelkezések sem. A Javaslat mind a bíróság
(akár polgári, akár büntetőügyben), mind az ügyészség által megtéríteni rendelt
elővezetési költség Vht. szerinti behajtását lehetővé teszi.
Hasonló indokból rendelkezik a Javaslat az ügyészség határozatában
megállapított bűnügyi költségről, hiszen a Vht. az erre vonatkozó kifejezett
rendelkezés hiányában csak bírósági határozat végrehajtását teszi lehetővé. Ha
ugyanakkor ügyészi szakban fejeződik be a büntetőeljárás és az ügyész állapítja
meg az eljárás alá vont személy által megfizetendő bűnügyi költséget, ennek
249
behajtása ugyanúgy szükséges, mint a bírósági határozattal megállapított bűnügyi
költségé.
2.	A zálogjogosult bekapcsolódása iránti kérelmet a Vht. szerint mind ingó,
mind ingatlan-végrehajtás esetében a végrehajtást foganatosító bírósághoz kell
előterjeszteni. A bíróság először a végrehajtás felfüggesztéséről rendelkezik (3
munkanapon belül), majd a kérelmet érdemben soron kívül bírálja el. E szigorú
határidők akkor tarthatók, ha a bíróság rendelkezésére állnak a végrehajtási
eljárással kapcsolatos releváns adatok, ezért a Javaslat a kérelem előterjesztésének
módját akként változtatja meg, hogy azt a végrehajtóhoz kell benyújtani, aki azt a
szükséges iratokkal együtt továbbítja azt a bíróságnak.
3.	A titoktartás és az az alóli felmentés megadásának részletes szabályait
annak érdekében állapítja meg a Javaslat, hogy megoldja az ehhez kapcsolódó, a
gyakorlatban felmerült jogértelmezési kérdéseket. A Vht. hatályos 229. §-ának (2)
bekezdése ugyanis azt rögzíti, hogy a bírósági végrehajtókra is a bírósági dolgozókra
vonatkozó titoktartási szabályok alkalmazandók. E szabályok alapján ugyanakkor a
2000. évi CXXXVI. törvény rendelkezéseire figyelemmel már nem lehet általában a
bírósági vezető feladatává tenni a titoktartási kötelezettség alóli felmentéssel
kapcsolatos feladatok ellátását, hiszen a bíróság már nem lát el igazgatási
felügyeletet az önálló bírósági végrehajtói szervezet felett. A Javaslat ezért részben a
megyei bíróság, részben pedig a kamara elnökének feladatává teszi a felmentés
megadásával kapcsolatos döntést. A 229. § (4) bekezdéssel történő kiegészítése az
Alkotmánybíróság 43/2004. (XI. 17.) aB határozatában megjelölt feladatok
teljesítésével függ össze: a bírósági végrehajtás során közreműködő tanúk és
zárgondnokok esetében is rögzíti a titoktartási kötelezettségükkel kapcsolatos
legfontosabb szabályokat.
A 280. §-hoz
1.	A Javaslat számos új elemet vezet be a büntetőeljárásba, amelyekkel
összefüggésben a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról
szóló törvény (Bnyt.) is több ponton kiegészítésre szorul.
A Javaslat által bevezetett távoltartás teszi szükségessé a Bnyt. 7. §-ának
módosítását. A Bnyt. e rendelkezése taxatíve felsorolja azokat a büntetőeljáráshoz
kapcsolódó körülményeket, amelyek megléte esetén az adott személyt
nyilvántartásba kell venni. Csak azt a személyt lehet a bűnügyi nyilvántartások
valamelyikébe felvenni, akire nézve a 7. §-ban meghatározott feltételek közül egy
vagy több fennáll. Ezért szükséges a távoltartás kényszerintézkedés hatálya alatt álló
személyekkel is kiegészíteni a felsorolást.
2.	A harmadfokú eljárás bevezetésére tekintettel szükséges a Bnyt.
kiegészítése azzal, a harmadfokon eljárt bíróság megnevezését és az általa hozott
határozattal összefüggő adatokat is be kell vezetni a bűnügyi nyilvántartásba.
250
3.	A Bnyt. 24. §-ának módosítása elsősorban a távoltartás bevezetésével függ
össze. A távoltartás elrendelését a bűnügyi nyilvántartás tartalmazza, megkönnyíti,
hatékonyabbá teszi tehát a Javaslatban felsorolt gyermekvédelmi intézmények
munkáját, hogy e kényszerintézkedés elrendeléséről tájékoztatást kérhetnek.
A 281. §-hoz
1.	A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) módosítása összefügg
a távoltartás szabályainak bevezetésével. A Be. új 138/A. §-a úgy rendelkezik, hogy
a távoltartás hatálya alatt áll terhelt köteles egyes magatartási szabályokat
megtartani köteles, így például köteles a meghatározott lakást elhagyni, onnan távol
maradni, a meghatározott személytől, illetőleg e személy által rendszeresen
látogatott helyektől a bíróság által meghatározott ideig magát távol tartani, emellett a
meghatározott személlyel nem léphet kapcsolatba. E szabályok betartását, csakúgy,
mint a többi eljárási kényszerintézkedés esetében, a rendőrség ellenőrzi. A Be. új
139.	§-a lehetővé teszi az előzetes letartóztatás elrendelését, ha a terhelt a
távoltartás szabályait szándékosan megszegi, és ezt utólag nem menti ki. Ehhez
kapcsolódóan módosítja a Javaslat az Rtv-t akként, hogy lehetővé teszi a 33. §-a (1)
bekezdésének d) pontjában írt rendőri intézkedést a fenti magatartási szabályok be
nem tartása esetén.
2.	A fentieken túlmenően az Rtv. 33. (1) bekezdésének d) pontját azért is
szükséges módosítani, mert a kényszergyógyítás végrehajtási szabályai
szükségtelenné teszik az e törvényhelybeli szabályozást.
A 282-283. §-hoz
Az Rtv. 69. §-ában felsorolja a rendőrség által alkalmazható titkos eszközöket
és módszereket. Ezek közös vonása, hogy alkalmazásuk az Alkotmány 59. §-ában
biztosított magánlakás sérthetetlenségéhez, illetőleg a magántitok védelméhez való
jog sérelmét eredményezi. A büntetőeljárás megindítását követően azonban nem az
Rtv., hanem a Be. rendelkezik a felsorolt eszközök és módszerek
felhasználhatóságának szabályairól, .a Javaslat ezért világossá teszi, hogy az Rtv.
69. §-ának (1) bekezdésében foglalt intézkedéseknek, azaz a felsorolt, titkos
eszközökkel és módszerekkel folytatott információgyűjtésnek az Rtv. felhatalmazása
alapján csak a büntetőeljárás megindítását megelőzően van helye.
A 284. §-hoz
A távoltartás mint büntetőeljárási kényszerintézkedés bevezetésével függ
össze az Rtv. 84. §-ának módosítása, amely a többi eljárási kényszerintézkedés
tekintetében a hatályos adatkezelési szabályt érintetlenül hagyja. Az Rtv. a
személyes adatok védelmére vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően tételesen
meghatározza a rendőrség által bűnüldözési célból kezelhető adatok körét. E
felsorolás kiegészítése megteremti a rendőrségi adatkezelés jogcímét a Javaslattal
bevezetett távoltartás esetére.
251
A 285. §-hoz
A távoltartás szabályai betartásának ellenőrzését segíti az Rtv. 89. §-ának
módosítása. A rendőrség az előzetes letartóztatást kiváltó büntetőeljárási
kényszerintézkedésekkel összefüggésben jelzéseket helyezhet el egyes igazgatási
adatbázisokban, és az ügy jellegétől függően - a külön törvényekben meghatározott -
korlátozó intézkedések megtételét vagy értesítés adását kérheti. Ezek az
intézkedések a személy hollétének megállapítását, a rendőrség értesítését célozzák,
s ennyiben a rendőrség büntetőeljárási kényszerintézkedések foganatosításával
összefüggő feladatainak eredményes ellátásához nélkülözhetetlenek. A Javaslat a
hatályos rendelkezést csupán kiegészíti, más értelemben nem módosítja azt.
A 286- 288. §-hoz
A Javaslat a Be. 206. §-ának módosításával lehetővé teszi a nemzetbiztonsági
célból elrendelt, bírói vagy igazságügy-miniszteri engedélyhez kötött titkos
információgyűjtés során keletkezett adatok felhasználását a büntetőeljárásban abban
az esetben, ha a bizonyítékot törvényesen, azaz a nemzetbiztonsági szolgálatokról
szóló 1995. évi CXXV. törvény (Nbtv.). felhatalmazása alapján, igazságügy-miniszteri
vagy bírói engedély birtokában szerezték. E módosítással elérni kívánt jogalkotói cél
azonban akkor valósul meg következetesen, ha az Nbtv. módosítására is sor kerül.
Az Nbtv. több célból teszi lehetővé a titkos információgyűjtést. A törvény 4-9.
§-ai felsorolják a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatait, amelyek megvalósítása
érdekében az 53. § (1) bekezdése alapján — három kivétellel — titkos
információszerzés folytatható. A hatályos szabályok szerint a felderítés további
folytatása a korrupciós jellegű bűncselekmények esetében a nemzetbiztonsági
szolgálatok részéről nélkülözi a megfelelő jogalapot. A Be. 171. §-a (2) bekezdése
értelmében a szolgálatok kötelesek a hatáskörükben tudomására jutott
bűncselekményt - ha az elkövető ismert, annak megjelölésével - feljelenteni. A
feljelentéshez csatolni kell a bizonyítási eszközöket, ha ez nem lehetséges, a
megőrzésükről kell gondoskodni.
A nemzetbiztonsági szolgálatok által a bűncselekményről első alkalommal
megszerzett bizonyíték helyzete különleges, hiszen az eljárás, amely során az a
nemzetbiztonsági szolgálat tudomására jutott, törvényes, és a megszerzett
bizonyítékot általában ismételten rögzíteni nem lehet.
A jelenleg hatályos szabályok alapján az ilyen információk gyakorlatilag a
büntetőeljárásban nem használhatóak fel. Ez a probléma hangsúlyosan jelentkezik
akkor, ha a titkos információszerzés eredményeként a bűncselekményt a hatóságok
meghiúsítják, és a bűncselekmény előkészülete büntetendő. Ilyenkor ugyanis a
bizonyíték rendelkezésre áll az előkészületi szakban maradt bűncselekményre, és
megismételhetetlen, illetőleg ismételt beszerzésére természetszerűleg nincs mód. A
büntetőeljárásban bizonyítási eszközként mégsem használható fel. Más bizonyíték
hiányában ez a büntetőeljárás sikertelenségét vonja maga után.
252
A Javaslat a kialakult jogi helyzetet egyrészt a Be. módosításával, másrészt az
Nbtv. kiegészítésével kívánja megoldani. A Javaslat szerint Nbtv.-nek a
Nemzetbiztonsági Hivatal feladatait megállapító 5. §-a, illetve a Katonai Biztonsági
Hivatal feladatait megállapító 7. §-a egy n) ponttal egészül ki, amelynek a lényege az,
hogy e két szolgálat a biztonsági védelem hatálya alá eső szervek tekintetében vagy
azok tevékenységével összefüggésben tudomásukra jutott hivatali és közélet
(nemzetközi közélet) tisztasága elleni bűncselekmények gyanújának megállapításáig
e bűncselekményekről információkat gyűjthet. Az Nbtv. e módosítása folytán a
hivatali és a közélet (nemzetközi közélet) tisztasága elleni bűncselekmények
felderítése - ha az adat az objektumvédelmi tevékenység céljából engedélyezett
titkos információgyűjtés során jutott a szolgálatok tudomására - ún. hatáskörös
bűncselekmény lesz, és így megoldódik az a probléma, miszerint a nemzetbiztonsági
tevékenység céljából elrendelt titkos információgyűjtés eredményét a nyílt
büntetőeljárásban fel lehet használni. Az Nbtv. ilyen kiegészítése ugyanis - nem
kíbővítve a szolgálatok feladat- és hatáskörét, mivel objektumvédelmi célból jelenleg
is végeznek titkos információgyűjtést - megoldja a Be. szerint megkívánt célhoz
kötöttség problémáját.
A 289-290. §-hoz
1.	A Be. 146. §-ának módosítása szükségessé teszi a külföldre utazásról szóló
1998.	évi XII. törvény (Utv.) azon rendelkezéseinek a módosítását, amelyek azt
tartalmazzák, hogy ki és milyen esetekben nem utazhat külföldre, illetőleg a tilalom
alól milyen kivételek vannak. A Be. az Utv., valamint a külföldiek beutazásáról és
tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény (Idtv.) megfelelő rendelkezéseivel
való összhang megteremtése elengedhetetlen.
A Be. 146. §-a szerinti önálló büntetőeljárási kényszerintézkedés, az úti
okmány elvétele a Javaslat szerint megszűnik, a jövőben a magyar állampolgár
kiutazását csak az Utv., a külföldi kiutazását csak az Idtv. alapján lehet korlátozni. Ez
alkotmányossági szempontból mindenképen helyesebb megoldás, mint a jelenlegi
rendelkezések, amelyek alapján egyszerű többséggel elfogadható törvény (a Be.)
tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek tárgyuk szerint a kétharmados törvények
szabályozási tárgyát érintik.
2.	A Javaslat az Utv. 16. §-ából törli azt a jelenlegi rendelkezést, amely a
büntetőeljárási törvény szerinti úti okmány elvételére hivatkozva korlátozza magyar
állampolgárok külföldre utazását, ugyanakkor figyelemmel az Európai Unió
tagállamaival való együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvényben
meghatározott személyi szabadságot elvonó, illetve korlátozó kényszerintézkedések
fogalmára, és tartalmára is, ezért a Be. személyi szabadságot elvonó, illetve
korlátozó kényszerintézkedései mellett az Utv. 16. §-ában szerepelteti az átadási
letartóztatást és az ideiglenes átadási letartóztatást.
Az Utv. 18. §-a (1) bekezdésének módosítása is szükséges, mert e
törvényhely állaptja meg, hogy a különböző korlátozások miatt külföldre nem
utazható magyar állampolgár esetében mely hatóság jogosult hozzájárulni a
méltányossági alapon történő kiutazás engedélyezéséhez. A Javaslat itt is
figyelemmel van arra, hogy nem minden büntetőeljárási kényszerintézkedés alatt álló
253
személy kaphatja meg a méltányossági engedélyt, mert az őrizetben, kiadatási
őrizetben, kiadatási letartóztatásban, átadási letartóztatásban, illetve ideiglenes
átadási letartóztatásban lévő személy külföldre utazása, illetve ennek engedélyezése
fogalmilag kizárt. A Be. szerinti előzetes letartóztatás, lakhelyelhagyási tilalom és
házi őrizet hatálya alatt álló személy esetében a külföldre utazás fogalmilag nem
kizárt, így a méltányossági engedély e személyek részére megadható. Ehhez
azonban a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően bíróság hozzájárulása
szükséges.
A Javaslat - az Utv. 25. §-ának módosításával - megteremti a koherenciát a
külföldre utazás és az azt érintő korlátozással kapcsolatos adatkezelés terén is. A
jelenlegihez képest pontosabb, és részletesebb szabályozást igényel az Utv. 25. §-
ában, hogy a külföldre utazással kapcsolatos korlátozás elrendelése céljából melyik
szerv és milyen adatokról tájékoztatja a központi adatkezelő szervet.
3.	Lényegében hasonló elvek mentén rendelkezik a Javaslat az Idtv. 24. és
63. §-ának módosításáról is. E törvény esetében is szükséges az adatkezelési
rendelkezéseket kiegészíteni, ezért a Javaslat az Idtv.-be új 83/A. §-t iktat.
A 291. §-hoz
1.	A Javaslat hatályba léptető szakaszának (1) bekezdése úgy rendelkezik,
hogy a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - 2006. július 1. napján lép
hatályba, és a bekezdés a) pontjában elvégzi a Be. fejezeteinek a XV. fejezetként
beiktatott harmadfokú bírósági eljárás kapcsán szükségessé vált átszámozását.
2.	Az (1) bekezdés b)-d) pontja azokat a jogszabályi rendelkezéseket veszi
számba, melyek 2006. július 1. napjával hatályukat vesztik. A Javaslat a Be.
rendelkezéseit illetően alapvető módosításokat hajt végre, új jogintézményeket vezet
be, másokat pedig elhagy. Az (1) bekezdés b) pontja a Be. azon rendelkezéseit,
törvényhelyeit sorolja fel, amelyek a Javaslat hatálybalépésével egyidejűleg a
hatályukat vesztik.
A Be. 16. §-a (1) bekezdésének g) pontjában az „a pénzhamisítás és a
bélyeghamisítás” szövegrészt azért kell hatályon kívül helyezni, mert e
bűncselekmények elbírálását a Be. 17. §-ának (6) bekezdése a megyei bíróság
székhelyén lévő helyi bíróság illetékességébe utalja, a kettős szabályozás pedig sérti
a jogbiztonságot.
A Be. 54. §-ának (5) bekezdésének hatályon kívül helyezését az indokolja,
hogy az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal e jogosultsága a külön törvény (2001.
évi L. törvény) alapján megszűnt.
A Be. 74. §-a (3) bekezdésének b) pontja azért vált feleslegessé, mert a
Javaslat az illetéktörvény módosításával nem csak a személyes költségmentesség
engedélyezése esetén, hanem minden esetben biztosítja a terhelt és védője
számára az iratokról kért másolat egyszeri kiadásának illetékmentességét.
254
A Be. 83. §-ának (2) bekezdéséből a hatályon kívül helyezett szövegrész azért
felesleges, mert a Be. 81. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott
abszolút mentességi ok alól nem lehet felmentést adni.
Figyelemmel arra, hogy a Javaslat a Be. 120. §-át önálló alcímmel látja el, az
e törvényhely (1) bekezdéséből a megjelölt szövegrész - feleslegessé válása folytán
-	hatályon kívül helyezhető.
Figyelemmel arra, hogy a Javaslat a Be. 36. §-át a közös nyomozó csoportra
vonatkozó új bekezdéssel egészíti ki, a Be. 184. §-ának (8) bekezdése feleslegessé
vált.
A Be. 188. §-a (1) bekezdésének c) pontját a Javaslat azért helyezi hatályon
kívül, mert az elkövető ismeretlen volta a Javaslat szerinti új szabályozással
nyomozás megszüntetési okká válik.
A Be. 203. §-a (2) bekezdésének a) pontjából a megjelölt szövegrész hatályon
kívül helyezését az indokolja, hogy ezeknek az információknak a felfedése a
nyomozás ezen szakaszában szükségtelenül korlátozná a bűnüldözési érdekeket.
A Be. 241. §-a (1) bekezdésének b) pontja azért válik feleslegessé, mert a
Javaslat a másodfokú bírósági eljárás szabályai közé iktatja be az ügyész másodfokú
tárgyaláson való részvételének eseteit.
A Be. 242. §-a (1) bekezdésének c) pontja a Javaslat 19. §-ára figyelemmel
válik feleslegessé.
A Be. 262. §-ának (1) bekezdésében az utolsó mondat hatályon kívül
helyezését az indokolja, hogy a bírósági határozat egységes, az olyan módon
anonimizálni, mint ahogyan azt a hatályos törvény e rendelkezése előírja, nem
lehetséges, ezért ez a szabály végrehajthatatlan.
A Be. 312. §-a (5) bekezdésének utolsó mondata hatályon kívül helyezésének
indoka az, hogy a törvény indokolatlanul elvonja a fellebbezési jogot a
pótmagánvádlótól akkor, ha a bíróság a vádindítványt elutasítja.
A Be. 343. §-ának (7) bekezdése azért válik feleslegessé, mert az első fokú
ítélet ellen fellebbezésre jogosultakat megállapító új rendelkezés szerint a
pótmagánvádló csak a vádlott terhére fellebbezhet.
A Be. 348. §-ának (4) bekezdése hatályon kívül helyezésére azért kerül sor,
mert a rendelkezés érdemi normatartalommal nem bír, a fellebbezésben e
rendelkezés nélkül is mind az ítélet rendelkező részének, mind az indokolásnak
bármely megállapítása sérelmezhető.
A Be. 374. § (2) bekezdése az Alkotmánybíróság 20/2005. (V. 26.) AB
határozata folytán vált feleslegessé.
255
A Be. 387. §-t, a 390. §-t, a 391. §-t, a 392. §-t, a 405. §-t, a 413. §-t, a 425. §-t
megelőző cím, illetve alcímek a törvény átszerkesztésével, és e szakaszokba történő
más tartalmú rendelkezések felvételével váltak okafogyottá.
A Be. 453. §-ának (1) bekezdése - bár klasszikus és a magyar büntető
perjogban bevett jogintézményt tartalmaz - emberi jogi aggályok miatt indokolt
hatályon kívül helyezni. Általában nem várható el a fiatalkorú gondozójától, hogy a
fiatalkorú egyéniségét, értelmi fejlettségét és életviszonyait objektív tanúvallomással
maga tárja fel. A jövőben, ha e kérdésekben bizonyítás felvétele szükséges, a
bíróságnak lehetősége van szakértői vélemény, vagy pártfogó felügyelői vélemény
beszerzésére.
A Be. 475. §-a (4) bekezdésében a megjelölt szövegrész hatályon kívül
helyezésére hasonló okok miatt kerül sor, mint a Javaslat 14. §-ában a Be. 30. §-a
(3)	bekezdésének módosításánál.
A Be. 481. §-a ténylegesen túlságosan bonyolult és végrehajthatatlan
szabályozást tartalmaz, különösen igaz ez a helyőrségi fogdára vonatkozó
rendelkezések tekintetében. Ezért a Javaslat az egész rendelkezést hatályon kívül
helyezi. A katona előzetes letartóztatásának végrehajtására így az általános
szabályok, illetve a Bv. tvr.-ben foglalt külön rendelkezések az irányadók.
A Be. 492. §-ának hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy a
honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény megszüntette
annak a lehetőségét, hogy büntetőjogi értelemben vett fiatalkorú személy egyben
katona is lehessen. Ezért a rendelkezés feleslegessé vált.
A Be. 548. §-a (5) bekezdésének hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy
a tárgyalás mellőzésével meghozott végzés kézbesítésére, illetőleg a kézbesítés
elmaradásának jogkövetkezményeire a Be. általános rendelkezéseit kell alkalmazni,
amely rendelkezik arról, hogy a kézbesítés eredménytelen megkísérlése esetén mi a
a követendő eljárás.
A Be. 572. §-a (4) bekezdését azért kell hatályon kívül helyezni, mert azt a
törvényhelyet, amelyre e bekezdésben a jogszabály utal, az Alkotmánybíróság
5/1999. (III. 31.) AB határozata megsemmisítette.
3.	Ugyanezen bekezdés c) pontja - a szöveget megállapító törvény címének,
számának feltüntetésével, megjelölve a szóban forgó rendelkezést beiktató szakaszt,
bekezdést, esetleg pontot - azokat a törvényhelyeket helyezi hatályon kívül, amelyek
a Javaslattal módosított vagy hatályon kívül helyett Be. rendelkezéseket
megállapították.
4.	A Javaslatban foglalt, megváltozott szabályozásnak megfelelően (ld.
Általános Indokolás V. része) az (1) bekezdés d) pontja hatályon kívül helyezi a Btk.-
nak a cselekmény társadalomra veszélyesség csekély fokához kapcsolódó, valamint
a tevékeny megbánásra vonatkozó rendelkezéseit.
5.	Az e) és a f) pont technikai jellegű hatályon kívül helyező rendelkezést
tartalmaz.
256
6.	A (2) bekezdés felsorolja azokat a rendelkezéseket, amelyek a Javaslat
általános hatálybalépési időpontját megelőzően lépnek hatályba, illetve megjelöli
2006.	január 1. napján hatályát vesztő egyetlen jogszabályi rendelkezést.
A Be. 358. §-a új (2) bekezdését beiktató 148. § (3) bekezdése, valamint a Be.
360. §-át megállapító 150. §-a a törvény kihirdetését követő harmincadik napon lép
hatályba. A rendelkezés indoka az Alkotmánybíróság — a Javaslat 150. §-ához
fűzött indokolásban részletezett - 20/2005. (V. 26.) AB határozata, amely a Be.
meghatározott rendelkezéseinek megsemmisítése mellett megállapította, hogy „az
Országgyűlés alkotmányellenes mulasztást követett el azzal, hogy a
büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben nem szabályozta a jogbiztonság és
a tisztességes eljárás követelményeinek megfelelően azon esetek körét, amikor a
másodfokú bírósági eljárásban a fellebbezés elintézésére tanácsülésnek van helye”,
és felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2005. október 31. napjáig
tegyen eleget. A jogalkotásra megállapított határidőre tekintettel a vonatkozó
rendelkezés korábbi hatályba léptetése elkerülhetetlen.
A Javaslat 269. §-ához fűzött indokolásból kitűnően a tőkepiacról szóló 2001.
évi CXX. törvény (Tpt.), illetve az azt módosító és 2005. július 1-én hatályba lépő
2005.évi LXII. törvény által bevezetett pénzügyi eszköz fogalom nincs összhangban
a Btk.-ban megfogalmazott, ugyanezen fogalomra vonatkozó definícióval. Ezt a
hiányosságot a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más
törvények módosításáról szóló 2005. évi XCI. törvény sem küszöbölte ki teljesen,
mivel a törvény által beiktatott szöveg nem tartalmazza a Tpt.-szerinti pénzügyi
eszköz fogalom harmadik elemét, a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírt a
rendszeres, illetve rendkívüli tájékoztatási kötelezettség megszűnéséig. A Javaslat
ezt a korrekciót elvégzi, és a törvények közötti koherencia mielőbbi megteremtése
érdekében a rendelkezés hatályba lépésének időpontját 2006. január 1. napjában
határozza meg.
A Javaslatnak a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi
11.	törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) rendelkezéseit módosító szabályozása olyan
horderejű, illetve olyan alapvető terhelti jogokat érint, hogy a módosítás minél előbb
történő hatályba léptetése feltétlenül indokolt.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló szabályozás
hatályba lépésének ideje szintén 2006. január 1. napja. E rendelkezés indoka a Be.
módosítását szükségessé tevő 17/2005. (IV. 28.) AB határozatában megjelölt
határidő, mely szerint az Alkotmánybíróság arra hívja fel az Országgyűlést, hogy
jogalkotói feladatának 2005. december 31. napjáig tegyen eleget. A hivatkozott AB.
határozat megállapítása szerint az Országgyűlés alkotmányellenes helyzetet elő
olyan illetékszabályok megalkotásának elmulasztásával, amelyek kizárják a
tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét és a védelemhez való jog lényeges
tartalmának korlátozását a büntetőeljárás során keletkezett iratok másolatáért - a
terhelt, a védő és a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője által - fizetendő illeték
előírása útján.
257
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosítása a gyakorlat
számára súlyos problémát okozó joghézag megszűntetése miatt szükséges, ezért a
módosító rendelkezés minél előbb történő hatályba léptetése feltétlenül indokolt.
A Bv. tvr. hatályon kívül helyezni javasolt rendelkezése még az 1973. évi I.
törvény szerint jogintézményre, a vétségi eljárásra utal, amely 2003. július 1. napján
megszűnt. A hatályon kívül helyezés ebben az esetben is mihamarabb indokolt.
7.	A Be. Javaslattal beiktatott 221/A. §-a tartalmazza a közvetítői eljárás
szabályozását. A magyar büntetőeljárásban új jogintézmény szakszerű, és hatékony
működéshez szükséges, hogy a bíróságok, az ügyészi szervezet, a védők, illetve a
közvetítői tevékenységet végző pártfogók egyaránt megfelelően fel tudjanak készülni
a jogintézmény bevezetésére, ezért indokolt, hogy a Javaslat főszabálykénti hatályba
lépéséhez képest néhány hónappal később lépjenek hatályba a közvetítői eljárást
érintő szakaszok. Ezzel összefüggésben 2006. szeptember 1. napján lép hatályba a
Javaslat valamennyi olyan rendelkezése, amely a közvetítői eljárás beiktatásához
kapcsolódik, ezek közül kiemelendő a Btk. 36. §-ának módosítása, a tevékeny
megbánás, mint a közvetítői eljárás keretében tanúsított magtartás
következményeképpen büntethetőséget megszüntető, illetve korlátlan enyhítést
eredményező ok újraszabályozása.
8.	A módosítások terjedelmére tekintettel a Javaslat felhatalmazza az
igazságügy-minisztert, hogy a Be-nek a módosításokkal egységes szerkezetbe
foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzétegye.