﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/18091. számú
törvényjavaslat
egyes törvényeknek az iparjogvédelmi és a szerzői jogok érvényesítésével
összefüggő módosításáról
Előadó: dr. Petrétei József
igazságügy-miniszter
Budapest, 2005. november
1
2005. évi ... törvény
egyes törvényeknek az iparjogvédelmi és a szerzői jogok érvényesítésével összefüggő
módosításáról
I.	fejezet
A BÍRÓSÁGI VÉGREHAJTÁSRÓL SZÓLÓ 1994. ÉVI LIII. TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSAI
1.	§
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.)
184/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„184/A. § (1) Ha a meghatározott cselekmény végrehajtása szabadalombitorlás,
használati mintaoltalom bitorlása, mikroelektronikai félvezető termék topográfiájára
vonatkozó oltalom bitorlása, növényfajta-oltalom bitorlása, védjegybitorlás, földrajzi
árujelző-oltalom bitorlása, formatervezési mintaoltalom bitorlása, kiegészítő oltalmi
tanúsítvány bitorlása, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmára
vonatkozó rendelkezések vagy szerzői jog megsértése miatt indított perben hozott határozat
végrehajtására irányul, a végrehajtási lap kiállítására jogosult bíróság - a végrehajtási lap
kiállítása helyett - a végrehajtást közvetlenül elrendelő határozatot hoz, amelyben a
kötelezettet háromnapos határidővel hívja fel az önkéntes teljesítésre, és egyidejűleg
megállapítja a késedelem esetén fizetendő pénzbírság napi összegét. Ha a meghatározott
cselekmény ingóság átadása, illetve kiadása, a kötelezettet a bíróság azonnali teljesítésre hívja
fel.
(2)	A pénzbírság napi összege tízezer forinttól kétszázezer forintig terjedhet. A
pénzbírság napi összege a teljesítési határidő lejártát követő harmincadik napon és azt
követően minden hónapban az előző tárgyidőszak szerinti összeg kétszeresére emelkedik. A
kötelezett a pénzbírságot a teljesítési határidő lejártától a meghatározott cselekmény
teljesítésének igazolásáig, illetve a meghatározott cselekmény kikényszerítéséig eltelt
időszakra köteles megfizetni. A pénzbírságra megfelelően alkalmazni kell a 175. §
rendelkezéseit.
(3)	A határozatot a bíróság a végrehajtást kérő félnek és a végrehajtónak kézbesítteti.
A végrehajtó a határozat kézhezvételét követően három munkanapon belül felhívja a
végrehajtást kérőt a végrehajtási eljárás költségeinek haladéktalan előlegezésére. Ideiglenes
intézkedés végrehajtása esetén a végrehajtót eljárása kezdetén előlegként a teljes munkadíjnak
és a várhatóan felmerülő készkiadásnak, illetve költségátalánynak megfelelő összeg illeti
meg.
(4)	A végrehajtó az előleg beérkezését követően három munkanapon belül a
helyszínen kézbesíti a határozatot a kötelezettnek, és felhívja őt a teljesítésre. Ha a végrehajtó
felhívására a kötelezett azonnal nem teljesít, a teljesítési határidő lejártakor a végrehajtó a
helyszínen ellenőrzi a teljesítés megtörténtét.
2
(5)	Ha a kötelezett a meghatározott cselekményt a teljesítési határidő lejártát követően
teljesíti, és ezt igazolja, a végrehajtó az erről készített jegyzőkönyvet a napi összegben
megállapított pénzbírság kiszabása céljából a teljesítési határidő lejárta napjának
megjelölésével egyidejűleg beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz.
(6)	A teljesítés elmaradása esetén a végrehajtó a helyszíni ellenőrzésről készített és a
teljesítési határidő lejártának napját is tartalmazó jegyzőkönyvet három munkanapon belül
beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz a végrehajtás módjának meghatározása és a
kötelezett napi összegben megállapított pénzbírságban történő marasztalása érdekében. A
bíróság a végrehajtás módjáról a 174. és a 177. §-nak megfelelően, soron kívül határoz azzal,
hogy a 174. § a) és c) pontja nem alkalmazható.
(7)	Ha az e címben szabályozott végrehajtás meghatározott ingóság átadására,
kiadására vagy lefoglalására irányul, a végrehajtó a határozat kézbesítésekor az ingóságot
lefoglalja, és intézkedik a határozatban megjelölt személyhez történő elszállítása iránt. Ha a
kötelezett az ingóság átadását, kiadását megtagadja, vagy a foglalást megakadályozza, a
végrehajtó a rendőrség közreműködésének közvetlen igénybevételével foganatosítja a
végrehajtást.
(8)	Ha a bíróság a lefoglalt eszközöknek és anyagoknak a bírósági végrehajtás
szabályai szerinti értékesítését írja elő, azt a végrehajtó az ingóárverésre irányadó szabályok
szerint foganatosítja azzal, hogy nincs helye az ingóság kötelezett részére történő - a 135. §
(1)-(2) bekezdéseiben szabályozott - visszaadásának.
(9)	Ha az (1) bekezdésben foglalt perben hozott határozat kizárólag pénzfizetésre
kötelezést tartalmaz, a határozat végrehajtása a pénzkövetelés végrehajtására vonatkozó
szabályok szerint történik.”
2.	§
A Vht. 187. §-ának (1) bekezdése a következő új b) ponttal egészül ki, és egyidejűleg
a jelenlegi b) pont jelölése c) pontra változik:
[Biztosítási intézkedés rendelhető el az olyan követelés érdekében, amely iránt belföldi
bíróságnál]
„b) szabadalombitorlás, használati mintaoltalom bitorlása, mikroelektronikai félvezető
termék topográfiájára vonatkozó oltalom bitorlása, növényfajta-oltalom bitorlása,
védjegybitorlás, földrajzi árujelző-oltalom bitorlása, formatervezési mintaoltalom bitorlása,
kiegészítő oltalmi tanúsítvány bitorlása vagy szerzői jog megsértése miatt eljárást indítottak,
az irányadó külön törvényekben meghatározott feltételekkel;”
3
3.	§
A Vht. a 316. §-t követően a következő alcímmel és 317. §-sal egészül ki:
„„Az Európai Unió jogának való megfelelés
317. § E törvény 184/A. §-a és 187. §-a (1) bekezdésének b) pontja a szellemi
tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.”
II.	fejezet
A TALÁLMÁNYOK SZABADALMI OLTALMÁRÓL SZÓLÓ 1995. ÉVIXXXIII. TÖRVÉNY
MÓDOSÍTÁSAI
4.	§
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a
továbbiakban: Szt.) 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„35. § (1) Szabadalombitorlást követ el, aki a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt
jogosulatlanul hasznosítja.
(2)	A szabadalmas a bitorlóval szemben - az eset körülményeihez képest - a
következő polgári jogi igényeket támaszthatja:
a)	követelheti a szabadalombitorlás megtörténtének bírósági megállapítását;
b)	követelheti a szabadalombitorlás vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények
abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől;
c)	követelheti, hogy a bitorló szolgáltasson adatot a szabadalombitorlással érintett
termékek, illetve szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében
résztvevőkről, valamint az ilyen termékek terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról;
d)	követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon
elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő
nyilvánosságot biztosítsanak;
e)	követelheti a szabadalombitorlással elért gazdagodás visszatérítését;
f)	követelheti a kizárólag vagy elsősorban a szabadalombitorlásra használt eszközök és
anyagok, valamint a szabadalombitorlással érintett termékek lefoglalását, meghatározott
személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való
végleges kivonását, illetve megsemmisítését.
(3)	Szabadalombitorlás esetén a szabadalmas a polgári jogi felelősség szabályai szerint
kártérítést is követelhet.
(4)	A szabadalmas a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott igényt azzal a
személlyel szemben is támaszthatja, akinek szolgáltatásait a bitorlás elkövetéséhez igénybe
vették.
4
(5)	A szabadalmas a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott igényt azzal a
személlyel szemben is támaszthatja, aki
a)	kereskedelmi mértékben birtokolta a bitorlással érintett termékeket;
b)	kereskedelmi mértékben vette igénybe a bitorlással érintett szolgáltatásokat;
c)	kereskedelmi mértékben nyújtott szolgáltatást a bitorlás elkövetéséhez;
d)	az a)-c) pontokban meghatározott személyek állítása szerint közreműködött a
bitorlással érintett termékek előállításában és terjesztésében, illetve a bitorlással érintett
szolgáltatások nyújtásában.
(6)	Az (5) bekezdés a)-c) pontjainak alkalmazásában a cselekmények kereskedelmi
mértékűek, ha az érintett termékek, illetve szolgáltatások jellegéből és mennyiségéből
nyilvánvaló, hogy e cselekmények - közvetlenül vagy közvetetten - kereskedelmi vagy más
gazdasági előny szerzését szolgálják. Az ellenkező bizonyításáig nem minősülnek
kereskedelmi mértékűnek a fogyasztó által jóhiszeműen végzett cselekmények.
(7)	A (2) bekezdés c) pontja és az (5) bekezdés alapján a bitorló, illetve az (5)
bekezdésben meghatározott személy különösen a következő adatok szolgáltatására
kötelezhető:
a)	a bitorlással érintett termékek, illetve szolgáltatások előállításában,
forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevők, a bitorlással érintett termékeket birtoklók,
valamint a forgalmazásba bevonni kívánt vagy bevont nagy- és kiskereskedők neve és címe;
b)	a bitorlással érintett termékek, illetve szolgáltatások előállított, forgalmazott, illetve
igénybe vett, valamint megrendelt mennyisége, továbbá az azokért adott, illetve kapott
ellenérték.
(8)	A bíróság a szabadalmas kérelmére elrendelheti, hogy a lefoglalt, kereskedelmi
forgalomból visszahívott, illetve onnan véglegesen kivont eszközöket, anyagokat, illetve
termékeket fosszák meg jogsértő mivoltuktól, vagy - ha az nem lehetséges - semmisítsék
meg. A bíróság indokolt esetben a megsemmisítés helyett elrendelheti a lefoglalt eszközöknek
és anyagoknak a bírósági végrehajtás szabályai szerint történő értékesítését is; ebben az
esetben a befolyó összeg felől ítéletben határoz.
(9)	A szabadalombitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a
szabadalombitorlással érintett termékek lefoglalásának helye van akkor is, ha azok nincsenek
a bitorló tulajdonában, de a tulajdonos a szabadalombitorlásról tudott, vagy az adott
helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellett volna.
(10)	A bíróság a (2) bekezdés f) pontjában és a (8) bekezdésben meghatározott
intézkedéseket a bitorló költségére rendeli el, kivéve, ha az eset körülményei az ettől való
eltérést indokolják. A kereskedelmi forgalomból való visszahívás, az onnan való végleges
kivonás, illetve a megsemmisítés elrendelése tárgyában a bíróság a harmadik személyek
érdekeinek figyelembevételével, valamint úgy dönt, hogy az elrendelt intézkedés a bitorlás
súlyosságával arányban álljon.
(11)	A bíróság a szabadalmas kérelmére elrendelheti a határozatnak	a bitorló
költségére történő nyilvánosságra hozatalát. A nyilvánosságra hozatal módjáról	a bíróság
dönt. Nyilvánosságra hozatalon kell érteni különösen az országos napilapban,	illetve az
internet útján történő közzétételt.”
5
5. §
Az Szt. 69/A. §-a (8) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
[A Magyar Szabadalmi Hivatal az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási
jelentés díját kérelemre visszafizeti, ha]
„b) az a) pontban megjelölt időtartamon belül a Magyar Szabadalmi Hivatal elutasítja
a szabadalmi bejelentést;
c)	az a) pontban megjelölt időtartamon belül bekövetkező okból a bejelentést
visszavontnak kell tekinteni.”
6.	§
Az Szt. a következő 81/A. §-sal egészül ki:
„81/A. § (1) A megsemmisítési eljárást bármelyik fél kérelmére gyorsítottan kell
lefolytatni, ha a szabadalom bitorlása miatt pert indítottak és ezt igazolják.
(2)	A gyorsított eljárás iránti kérelemért külön jogszabályban meghatározott díjat kell
fizetni e kérelem benyújtásától számított egy hónapon belül.
(3)	Ha a kérelem nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott követelményeknek,
a gyorsított eljárást kérő felet hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre kell felhívni. A
gyorsított eljárás iránti kérelmet el kell utasítani, ha az a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat
ellenére sem elégíti ki a törvényben meghatározott követelményeket. A gyorsított eljárás
iránti kérelmet visszavontnak kell tekinteni, ha az azt előterjesztő fél a felhívásra a kitűzött
határidőben nem válaszol.
(4)	Ha a gyorsított eljárást kérő fél nem fizeti meg e kérelem díját, figyelmeztetni kell
a törvényben megszabott határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradása esetén a
gyorsított eljárás iránti kérelmet visszavontnak kell tekinteni.
(5)	A Magyar Szabadalmi Hivatal a gyorsított eljárást végzéssel rendeli el.
(6)	Gyorsított eljárás esetén - a 48. §-ban és a 81. §-ban foglaltaktól eltérően -
a)	hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre tizenöt napos határidő is kitűzhető;
b)	határidő-hosszabbítás csak különösen indokolt esetben adható;
c)	a Magyar Szabadalmi Hivatal csak akkor tart szóbeli tárgyalást, ha a tényállás
tisztázásához szükség van a felek együttes meghallgatására, vagy bármelyik fél ezt kellő
időben kéri.”
6
7.	§
Az Szt. 83. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 81/A. § rendelkezéseit a nemleges megállapítási eljárásban is alkalmazni kell.”
8.	§
(1)	Az Szt. 101. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A bíróság az ügy érdemében hozott végzését kézbesítés útján közli; azt nem lehet a
kihirdetéssel közöltnek tekinteni.”
(2)	Az Szt. 101. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Fővárosi Bíróság végzése elleni fellebbezés elbírálása során a Pp. 257. §-ában
foglaltakat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a másodfokú bíróság erre irányuló
kérelem esetén a feleket szóban is köteles meghallgatni, kivéve, ha a fellebbezést a Magyar
Szabadalmi Hivatalnak a 85. § (1) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott döntései
ellen előterjesztett megváltoztatási kérelem tárgyában hozott végzéssel szemben nyújtották
be.”
9.	§
Az Szt. 104. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„104. § (1) A szabadalmi kényszerengedély megadására, módosítására és
visszavonására irányuló perekben, az előhasználati és a továbbhasználati jog, továbbá a 84/K.
§ (6) bekezdésében szabályozott jogosultság fennállásával kapcsolatos perekben, valamint a
találmány- vagy szabadalombitorlás miatt indított perekben a Fővárosi Bíróság kizárólagos
illetékességgel rendelkezik. E perekben a Fővárosi Bíróság a 87. §-ban meghatározott
összetételű tanácsban jár el.
(2)	Szabadalombitorlás miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést - az ellenkező
valószínűsítéséig - a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek
kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a találmány szabadalmi oltalom alatt áll, és ő a
szabadalmas vagy olyan hasznosító, aki jogosult saját nevében fellépni a bitorlással szemben.
Az ellenkező valószínűsítése során figyelembe kell venni az eset összes körülményeit,
ideértve azt is, hogy a szabadalmat a Magyar Szabadalmi Hivatal vagy az első fokon eljáró
bíróság megsemmisítette, vagy hogy a Magyar Köztársaságban is hatályos európai
szabadalmat az Európai Szabadalmi Szervezet másik tagállamában megsemmisítették.
(3)	A (2) bekezdés nem alkalmazható, ha a szabadalombitorlás megkezdése óta hat
hónap, illetve a kérelmezőnek a bitorlásról és a bitorló személyéről való tudomásszerzése óta
hatvan nap már eltelt.
7
(4)	Szabadalombitorlás esetén ideiglenes intézkedés iránti kérelem a keresetlevél
benyújtását megelőzően is előterjeszthető, amelyet a Fővárosi Bíróság nemperes eljárásban
bírál el. Az ideiglenes intézkedés iránti nemperes eljárásra e törvény, valamint a Pp. általános
szabályai - a nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel - megfelelően irányadók.
Ha a kérelmező a (8) bekezdésben foglaltak szerint a szabadalombitorlás miatt a pert
megindította, a peres eljárás illetékeként a nemperes eljárásban lerótt illetéken felüli összeget
kell megfizetni.
(5)	A szabadalmas - a bitorlás esetén támasztható polgári jogi igényeken felül - az
ideiglenes intézkedésre vonatkozó feltételekkel kérheti a bíróságtól
a)	biztosítási intézkedés elrendelését a bírósági végrehajtásról szóló törvény szabályai
szerint, ha valószínűsítette, hogy a kártérítés, illetve a bitorlással elért gazdagodás
visszatérítése iránti követelésének későbbi kielégítése veszélyben van;
b)	a bitorló kötelezését banki, pénzügyi és kereskedelmi adatainak és iratainak
közlésére, illetve bemutatására az a) pont szerinti biztosítási intézkedés elrendelése céljából;
c)	biztosíték adását, ha ennek fejében - a szabadalombitorlás abbahagyásának
követelése helyett - hozzájárul a feltételezett szabadalombitorlási cselekmények bitorló általi
folytatásához.
(6)	A biztosíték letételét az (5) bekezdés c) pontja alapján a bíróság a szabadalmas erre
irányuló kérelme hiányában is elrendelheti, feltéve, hogy a szabadalmas előterjesztett
kérelmet a bitorlás abbahagyása iránt, és annak a bíróság nem ad helyt.
(7)	A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívül, legkésőbb az ilyen
intézkedés iránti kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz. Az ideiglenes
intézkedés tárgyában hozott határozat elleni fellebbezést a másodfokú bíróság soron kívül,
legkésőbb a fellebbezés benyújtásától számított tizenöt napon belül bírálja el.
(8)	A bíróság a keresetlevél benyújtását megelőzően előterjesztett ideiglenes
intézkedés - ideértve az (5) és a (6) bekezdést is - tárgyában hozott határozatát az ellenfél
kérelmére hatályon kívül helyezi, ha a szabadalmas a pert a szabadalombitorlás miatt az
ideiglenes intézkedéssel érvényesített követelés tárgyában nem indította meg a határozat
közlésétől számított tizenöt napon belül. A bíróság az ideiglenes intézkedés hatályon kívül
helyezésére irányuló kérelem tárgyában soron kívül, legkésőbb a kérelem előterjesztésétől
számított tizenöt napon belül határoz.
(9)	Ha a szabadalombitorlás miatt indított perben az egyik fél tényállításait már
elvárható mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet
kötelezheti
a)	a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle
lehetővé tételére;
b)	banki, pénzügyi és kereskedelmi adatok közlésére, illetve a birtokában lévő ilyen
iratok bemutatására.
(10)	Előzetes bizonyításnak a per megindítása előtt helye van akkor is, ha a
szabadalmas a szabadalombitorlás tényét vagy annak veszélyét elvárható mértékben
valószínűsítette. Ha a per még nem indult meg, az előzetes bizonyítást a Fővárosi Bíróságnál
8
kell kérni. Az előzetes bizonyítást a Fővárosi Bíróság foganatosítja. Az előzetes bizonyítás
elrendelésének kérdésében hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye.
(11)	A bíróság az előzetes bizonyítást elrendelő határozatot az ellenfél kérelmére
hatályon kívül helyezi, ha a szabadalmas a pert a szabadalombitorlás miatt nem indította meg
az előzetes bizonyítást elrendelő határozat közlésétől számított tizenöt napon belül. A bíróság
az előzetes bizonyítás hatályon kívül helyezésére irányuló kérelem tárgyában soron kívül,
legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz.
(12)	Ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna, az a rendkívül sürgős szükség
esetének minősül, és erre figyelemmel az ideiglenes intézkedés - ideértve az (5) és a (6)
bekezdést is - elrendelésének kérdésében az ellenfél meghallgatása mellőzhető. Ha a
késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna, vagy ha valószínűsíthető a bizonyítékok
megsemmisítésének kockázata, az sürgős esetnek minősül, és erre figyelemmel az előzetes
bizonyítás elrendelésének kérdésében az ellenfél meghallgatása mellőzhető. Az ellenfél
meghallgatásának mellőzésével hozott határozatot az ellenféllel a foganatosításkor kell
közölni. A határozat közlését követően az ellenfél kérheti a meghallgatását és az ideiglenes
intézkedést elrendelő határozat megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését.
(13)	A bíróság az előzetes bizonyítás és - az (5) bekezdés c) pontját és a (6) bekezdést
kivéve - az ideiglenes intézkedés elrendelését biztosítékadáshoz kötheti.
(14)	Ha az (5) bekezdés c) pontjában, a (6) bekezdésben és a (13) bekezdésben
meghatározott esetekben a biztosíték összegéből való kielégítésre jogosult fél igényét az
előzetes bizonyítás, illetve az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzést hatályon kívül
helyező határozat, illetve az ítélet (permegszüntető végzés) jogerőre emelkedésétől számított
három hónapon belül nem érvényesíti, a letevő a biztosíték visszaadását kérheti a bíróságtól.
(15)	Az (1) bekezdésben nem említett, szabadalommal kapcsolatos minden más
jogvitás ügy a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság) hatáskörébe tartozik.
(16)	Az (1) és a (15) bekezdésben említett perekben egyebekben a Pp. általános
szabályait kell alkalmazni az e törvény 89. és 94. §-ában, valamint 95. §-ának (3)
bekezdésében foglalt eltérésekkel.”
10.	§
Az Szt. a 115/B. §-t követően a következő alcímmel és új 115/C. §-sal egészül ki, és a
jelenlegi 115/C-115/D. §-ok számozása 115/D-115/E. §-okra változik:
„A közösségi növényfajta-oltalom bitorlásának jogkövetkezményei
115/C. § A közösségi növényfajta-oltalom bitorlására - a közösségi növényfajta-
oltalmi rendelet hatodik részében foglaltakkal összhangban - ugyanazokat a
jogkövetkezményeket kell alkalmazni, mint a Magyar Szabadalmi Hivatal által e törvény
alapján megadott növényfajta-oltalom bitorlására.”
9
11. §
(1)	Az Szt. a 119. §-t megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Az Európai Unió jogának való megfelelés”
(2)	Az Szt. 119. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„119. § Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	az Európai Parlament és a Tanács 98/44/EK irányelve (1998. július 6.) a
biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról;
b)	az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a
szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről.”
III.	fejezet
A VÉDJEGYEK ÉS A FÖLDRAJZI ÁRUJELZŐK OLTALMÁRÓL SZÓLÓ 1997. ÉVI XI.
TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSAI
12.	§
A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a
továbbiakban: Vt.) 27. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„27. § (1) Védjegybitorlást követ el, aki a 12. §-ban foglalt rendelkezések
megsértésével a védjegyet jogosulatlanul használja.
(2)	A védjegyjogosult a bitorlóval szemben - az eset körülményeihez képest - a
következő polgári jogi igényeket támaszthatja:
a)	követelheti a védjegybitorlás megtörténtének bírósági megállapítását;
b)	követelheti a védjegybitorlás vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények
abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől;
c)	követelheti, hogy a bitorló szolgáltasson adatot a bitorlással érintett áruk, illetve
szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, valamint
az ilyen áruk terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról;
d)	követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon
elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő
nyilvánosságot biztosítsanak;
e)	követelheti a védjegybitorlással elért gazdagodás visszatérítését;
f)	követelheti a kizárólag vagy elsősorban a védjegybitorlásra használt eszközök és
anyagok, valamint a védjegybitorlással érintett áruk, illetve csomagolóanyagok lefoglalását,
meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását,
onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését.
10
(3)	Védjegybitorlás esetén a védjegyjogosult a polgári jogi felelősség szabályai szerint
kártérítést is követelhet.
(4)	A védjegyjogosult a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott igényt azzal a
személlyel szemben is támaszthatja, akinek szolgáltatásait a bitorlás elkövetéséhez igénybe
vették.
(5)	A védjegyjogosult a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott igényt azzal a
személlyel szemben is támaszthatja, aki
a)	kereskedelmi mértékben birtokolta a bitorlással érintett árukat;
b)	kereskedelmi mértékben vette igénybe a bitorlással érintett szolgáltatásokat;
c)	kereskedelmi mértékben nyújtott szolgáltatást a bitorlás elkövetéséhez;
d)	az a)-c) pontokban meghatározott személyek állítása szerint közreműködött a
bitorlással érintett áruk előállításában és terjesztésében, illetve a bitorlással érintett
szolgáltatások nyújtásában.
(6)	Az (5) bekezdés a)-c) pontjainak alkalmazásában a cselekmények kereskedelmi
mértékűek, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások jellegéből és mennyiségéből nyilvánvaló,
hogy e cselekmények - közvetlenül vagy közvetetten - kereskedelmi vagy más gazdasági
előny szerzését szolgálják. Az ellenkező bizonyításáig nem minősülnek kereskedelmi
mértékűnek a fogyasztó által jóhiszeműen végzett cselekmények.
(7)	A (2) bekezdés c) pontja és az (5) bekezdés alapján a bitorló, illetve az (5)
bekezdésben meghatározott személy különösen a következő adatok szolgáltatására
kötelezhető:
a)	a bitorlással érintett áruk, illetve szolgáltatások előállításában, forgalmazásában,
illetve teljesítésében résztvevők, a bitorlással érintett árukat birtoklók, valamint a
forgalmazásba bevonni kívánt vagy bevont nagy- és kiskereskedők neve és címe;
b)	a bitorlással érintett áruk, illetve szolgáltatások előállított, forgalmazott, illetve
igénybe vett, valamint megrendelt mennyisége, továbbá az azokért adott, illetve kapott
ellenérték.
(8)	A bíróság a védjegyjogosult kérelmére elrendelheti, hogy a lefoglalt, kereskedelmi
forgalomból visszahívott, illetve onnan véglegesen kivont eszközöket, anyagokat, árukat és
csomagolóanyagokat - elsősorban a védjegy eltávolításával - fosszák meg jogsértő
mivoltuktól, vagy - ha az nem lehetséges - semmisítsék meg. A bíróság indokolt esetben a
megsemmisítés helyett elrendelheti a lefoglalt eszközöknek és anyagoknak a bírósági
végrehajtás szabályai szerint történő értékesítését is; ebben az esetben a befolyó összeg felől
ítéletben határoz.
(9)	A védjegybitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a védjegybitorlással
érintett áruk és csomagolóanyagok lefoglalásának helye van akkor is, ha azok nincsenek a
bitorló tulajdonában, de a tulajdonos a védjegybitorlásról tudott, vagy az adott helyzetben
általában elvárható gondosság mellett tudnia kellett volna.
(10)	A bíróság a (2) bekezdés f) pontjában és a (8) bekezdésben meghatározott
intézkedéseket a bitorló költségére rendeli el, kivéve, ha az eset körülményei az ettől való
eltérést indokolják. A kereskedelmi forgalomból való visszahívás, az onnan való végleges
11
kivonás, illetve a megsemmisítés elrendelése tárgyában a bíróság a harmadik személyek
érdekeinek figyelembevételével, valamint úgy dönt, hogy az elrendelt intézkedés a bitorlás
súlyosságával arányban álljon.
(11)	A bíróság a védjegyjogosult kérelmére elrendelheti a határozatnak a bitorló
költségére történő nyilvánosságra hozatalát. A nyilvánosságra hozatal módjáról a bíróság
dönt. Nyilvánosságra hozatalon kell érteni különösen az országos napilapban, illetve az
internet útján történő közzétételt.”
13.	§
A Vt. a következő 73/A. §-sal egészül ki:
„73/A. § (1) A törlési eljárást bármelyik fél kérelmére gyorsítottan kell lefolytatni, ha a
védjegy bitorlása miatt pert indítottak és ezt igazolják.
(2)	A gyorsított eljárás iránti kérelemért külön jogszabályban meghatározott díjat kell
fizetni e kérelem benyújtásától számított egy hónapon belül.
(3)	Ha a kérelem nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott követelményeknek,
a gyorsított eljárást kérő felet hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre kell felhívni. A
gyorsított eljárás iránti kérelmet el kell utasítani, ha az a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat
ellenére sem elégíti ki a törvényben meghatározott követelményeket. A gyorsított eljárás
iránti kérelmet visszavontnak kell tekinteni, ha az azt előterjesztő fél a felhívásra a kitűzött
határidőben nem válaszol.
(4)	Ha a gyorsított eljárást kérő fél nem fizeti meg e kérelem díját, figyelmeztetni kell
a törvényben megszabott határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradása esetén a
gyorsított eljárás iránti kérelmet visszavontnak kell tekinteni.
(5)	A Magyar Szabadalmi Hivatal a gyorsított eljárást végzéssel rendeli el.
(6)	Gyorsított eljárás esetén - a 41. §-ban és a 73. §-ban foglaltaktól eltérően -
a)	hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre tizenöt napos határidő is kitűzhető;
b)	határidő-hosszabbítás csak különösen indokolt esetben adható;
c)	a Magyar Szabadalmi Hivatal csak akkor tart szóbeli tárgyalást, ha a tényállás
tisztázásához szükség van a felek együttes meghallgatására, vagy bármelyik fél ezt kellő
időben kéri.”
14.	§
A Vt. 92. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A bíróság az ügy érdemében hozott végzését kézbesítés útján közli; azt nem lehet a
kihirdetéssel közöltnek tekinteni.”
12
15. §
A Vt. 93. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„93. § A Fővárosi Bíróság végzése elleni fellebbezés elbírálása során a Pp. 257. §-
ában foglaltakat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a másodfokú bíróság erre irányuló
kérelem esetén a feleket szóban is köteles meghallgatni, kivéve, ha a fellebbezést a Magyar
Szabadalmi Hivatalnak a 77. § (1) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott döntései
ellen előterjesztett megváltoztatási kérelem tárgyában hozott végzéssel szemben nyújtották
be.”
16.	§
A Vt. 95. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„95. § (1) A védjegybitorlás miatt, valamint a közösségi védjegyrendelet [76/A. § a)
pont] 106. és 107. cikke, illetve 142a. cikkének (5) bekezdése alapján a közösségi védjegy
használatától való eltiltás iránt indított perekben a Fővárosi Bíróság kizárólagos
illetékességgel rendelkezik. E perekben a Fővárosi Bíróság a 78. § (2) bekezdésében
meghatározott összetételű tanácsban jár el.
(2)	Védjegybitorlás miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést - az ellenkező
valószínűsítéséig - a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek
kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a védjegy oltalom alatt áll, és ő a védjegy
jogosultja vagy olyan használója, aki jogosult saját nevében fellépni a bitorlással szemben.
(3)	A (2) bekezdés nem alkalmazható, ha a védjegybitorlás megkezdése óta hat hónap,
illetve a kérelmezőnek a bitorlásról és a bitorló személyéről való tudomásszerzése óta hatvan
nap már eltelt.
(4)	Védjegybitorlás esetén ideiglenes intézkedés iránti kérelem a keresetlevél
benyújtását megelőzően is előterjeszthető, amelyet a Fővárosi Bíróság nemperes eljárásban
bírál el. Az ideiglenes intézkedés iránti nemperes eljárásra e törvény, valamint a Pp. általános
szabályai - a nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel - megfelelően irányadók.
Ha a kérelmező a (8) bekezdésben foglaltak szerint a védjegybitorlás miatt a pert
megindította, a peres eljárás illetékeként a nemperes eljárásban lerótt illetéken felüli összeget
kell megfizetni.
(5)	A védjegyjogosult - a bitorlás esetén támasztható polgári jogi igényeken felül - az
ideiglenes intézkedésre vonatkozó feltételekkel kérheti a bíróságtól
a)	biztosítási intézkedés elrendelését a bírósági végrehajtásról szóló törvény szabályai
szerint, ha valószínűsítette, hogy a kártérítés, illetve a bitorlással elért gazdagodás
visszatérítése iránti követelésének későbbi kielégítése veszélyben van;
b)	a bitorló kötelezését banki, pénzügyi és kereskedelmi adatainak és iratainak
közlésére, illetve bemutatására az a) pont szerinti biztosítási intézkedés elrendelése céljából;
c)	biztosíték adását, ha ennek fejében - a védjegybitorlás abbahagyásának követelése
helyett - hozzájárul a feltételezett védjegybitorlási cselekmények bitorló általi folytatásához.
13
(6)	A biztosíték letételét az (5) bekezdés c) pontja alapján a bíróság a védjegyjogosult
erre irányuló kérelme hiányában is elrendelheti, feltéve, hogy a védjegyjogosult előterjesztett
kérelmet a bitorlás abbahagyása iránt, és annak a bíróság nem ad helyt.
(7)	A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívül, legkésőbb az ilyen
intézkedés iránti kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz. Az ideiglenes
intézkedés tárgyában hozott határozat elleni fellebbezést a másodfokú bíróság soron kívül,
legkésőbb a fellebbezés benyújtásától számított tizenöt napon belül bírálja el.
(8)	A bíróság a keresetlevél benyújtását megelőzően előterjesztett ideiglenes
intézkedés - ideértve az (5) és a (6) bekezdést is - tárgyában hozott határozatát az ellenfél
kérelmére hatályon kívül helyezi, ha a védjegyjogosult a pert a védjegybitorlás miatt az
ideiglenes intézkedéssel érvényesített követelés tárgyában nem indította meg a határozat
közlésétől számított tizenöt napon belül. A bíróság az ideiglenes intézkedés hatályon kívül
helyezésére irányuló kérelem tárgyában soron kívül, legkésőbb a kérelem előterjesztésétől
számított tizenöt napon belül határoz.
(9)	Ha a védjegybitorlás miatt indított perben az egyik fél tényállításait már elvárható
mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti
a)	a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle
lehetővé tételére;
b)	banki, pénzügyi és kereskedelmi adatok közlésére, illetve a birtokában lévő ilyen
iratok bemutatására.
(10)	Előzetes bizonyításnak a per megindítása előtt helye van akkor is, ha a
védjegyjogosult a védjegybitorlás tényét vagy annak veszélyét elvárható mértékben
valószínűsítette. Ha a per még nem indult meg, az előzetes bizonyítást a Fővárosi Bíróságnál
kell kérni. Az előzetes bizonyítást a Fővárosi Bíróság foganatosítja. Az előzetes bizonyítás
elrendelésének kérdésében hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye.
(11)	A bíróság az előzetes bizonyítást elrendelő határozatot az ellenfél kérelmére
hatályon kívül helyezi, ha a védjegyjogosult a pert a védjegybitorlás miatt nem indította meg
az előzetes bizonyítást elrendelő határozat közlésétől számított tizenöt napon belül. A bíróság
az előzetes bizonyítás hatályon kívül helyezésére irányuló kérelem tárgyában soron kívül,
legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz.
(12)	Ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna, az a rendkívül sürgős szükség
esetének minősül, és erre figyelemmel az ideiglenes intézkedés - ideértve az (5) és a (6)
bekezdést is - elrendelésének kérdésében az ellenfél meghallgatása mellőzhető. Ha a
késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna, vagy ha valószínűsíthető a bizonyítékok
megsemmisítésének kockázata, az sürgős esetnek minősül, és erre figyelemmel az előzetes
bizonyítás elrendelésének kérdésében az ellenfél meghallgatása mellőzhető. Az ellenfél
meghallgatásának mellőzésével hozott határozatot az ellenféllel a foganatosításkor kell
közölni. A határozat közlését követően az ellenfél kérheti a meghallgatását és az ideiglenes
intézkedést elrendelő határozat megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését.
(13)	A bíróság az előzetes bizonyítás és - az (5) bekezdés c) pontját és a (6) bekezdést
kivéve - az ideiglenes intézkedés elrendelését biztosítékadáshoz kötheti.
14
(14)	Ha az (5) bekezdés c) pontjában, a (6) bekezdésben és a (13) bekezdésben
meghatározott esetekben a biztosíték összegéből való kielégítésre jogosult fél igényét az
előzetes bizonyítás, illetve az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzést hatályon kívül
helyező határozat, illetve az ítélet (permegszüntető végzés) jogerőre emelkedésétől számított
három hónapon belül nem érvényesíti, a letevő a biztosíték visszaadását kérheti a bíróságtól.
(15)	Az (1) bekezdésben nem említett, védjeggyel kapcsolatos minden más jogvitás
ügy a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság) hatáskörébe tartozik.
(16)	Az (1) és a (15) bekezdésben említett perekben egyebekben a Pp. általános
szabályait kell alkalmazni az e törvény 80. és 85. §-ában, valamint 86. §-ának (3)
bekezdésében foglalt eltérésekkel.”
17.	§
(1)	A Vt. 122. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Az Európai Unió jogának való megfelelés”
(2)	A Vt. 122. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„122. § Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a)	a Tanács 89/104/EGK első irányelve (1988. december 21.) a védjegyekre
vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről;
b)	az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a
szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről.”
IV.	fejezet
A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSAI
18.	§
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 20. §-a (2)
bekezdésének harmadik mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A díjat az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a
jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy, vagy - vámfizetési kötelezettség
hiányában - egyetemlegesen a hordozót az országba behozó személy és az azt belföldön
először forgalomba hozó személy köteles az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői
jogok közös kezelését végző szervezethez a vámkezelés befejezésétől, vámfizetési
kötelezettség hiányában pedig a forgalomba hozataltól vagy - ha ez a korábbi - a forgalomba
hozatali céllal történő raktáron tartás megkezdésétől számított nyolc napon belül megfizetni.”
15
19. §
Az Szjt. 22. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Aki a 20. §-ban meghatározott üres kép- vagy hanghordozót, vagy a 21. §-ban
meghatározott készüléket üzletszerűen gyárt, vámfizetési kötelezettség nélkül az országba
behoz, vagy az így behozott hordozót először belföldi forgalomba hozza, illetve, aki ilyen
kép- vagy hanghordozó vagy készülék behozatala miatt jogszabály szerint vám fizetésére
kötelezett, minden naptári hónap tizedik napjáig, de legkésőbb a 20. § (2) bekezdésében
meghatározott fizetési határidőn belül köteles tájékoztatni a közös jogkezelő szervezetet a
forgalomba hozott vagy behozott mennyiségről, továbbá a hordozó vagy a készülék
fajtájáról.”
20. §
Az Szjt. 24. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nyilvános az előadás, ha az a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen vagy
bármely más helyen történik, ahol a felhasználó családján és annak társasági, ismerősi körén
kívüli személyek gyűlnek vagy gyűlhetnek össze.”
21.	§
Az Szjt. 45. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a 26. § (8) bekezdésében szabályozott módon történő nyilvánossághoz
közvetítést maga a szerző gyakorolja, a felhasználási szerződést írásba foglaltnak kell
tekinteni, ha a műre a szerző elektronikus úton kötött és rögzített szerződéssel enged további
felhasználást.”
22.	§
Az Szjt. 92. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 86-89. §-ok alapján nyilvántartásba vett, közös jogkezelést végző egyesületet a
közös jogkezelés körébe tartozó vagyoni jogok gyakorlása és bíróság előtti érvényesítése
során a szerzői vagy szomszédos jog jogosultjának kell tekinteni. Nem szükséges más
jogosult perben állása ahhoz, hogy a közös jogkezelést végző egyesület az igényét bíróság
előtt érvényesítse.”
23.	§
Az Szjt. 94. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„94. § (1) Jogainak megsértése esetén a szerző a jogsértővel szemben - az eset
körülményeihez képest - a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:
16
a)	követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;
b)	követelheti a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények
abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
c)	követelheti, hogy a jogsértő - nyilatkozattal vagy más megfelelő módon - adjon
elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről és költségén az elégtételnek megfelelő
nyilvánosságot biztosítsanak;
d)	követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy
szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, a jogsértő
felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról;
e)	követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését;
f)	követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot
helyreállítását, továbbá a kizárólag vagy elsősorban a jogsértéshez használt eszközök és
anyagok, valamint a jogsértéssel előállott dolgok lefoglalását, meghatározott személynek
történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges
kivonását, illetve megsemmisítését.
(2)	A szerzői jog megsértése esetén a szerző a polgári jogi felelősség szabályai szerint
kártérítést is követelhet.
(3)	A szerző az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott igényt azzal a személlyel
szemben is támaszthatja, akinek szolgáltatásait a jogsértés elkövetéséhez igénybe vették.
(4)	A szerző az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott igényt azzal a személlyel
szemben is támaszthatja, aki
a)	kereskedelmi mértékben birtokolta a jogsértéssel érintett dolgokat;
b)	kereskedelmi mértékben vette igénybe a jogsértéssel érintett szolgáltatásokat;
c)	kereskedelmi mértékben nyújtott szolgáltatást a jogsértés elkövetéséhez;
d)	az a)-c) pontokban meghatározott személyek állítása szerint közreműködött a
jogsértéssel érintett dolgok előállításában és terjesztésében, illetve a jogsértéssel érintett
szolgáltatások nyújtásában.
(5)	A (4) bekezdés a)-c) pontjainak alkalmazásában a cselekmények kereskedelmi
mértékűek, ha az érintett dolgok, illetve szolgáltatások jellegéből és mennyiségéből
nyilvánvaló, hogy e cselekmények - közvetlenül vagy közvetetten - kereskedelmi vagy más
gazdasági előny szerzését szolgálják. Az ellenkező bizonyításáig nem minősülnek
kereskedelmi mértékűnek a fogyasztó által jóhiszeműen végzett cselekmények.
(6)	Az (1) bekezdés d) pontja és a (4) bekezdés alapján a jogsértő, illetve a (4)
bekezdésben meghatározott személy különösen a következő adatok szolgáltatására
kötelezhető:
a)	a jogsértéssel érintett dolgok, illetve szolgáltatások előállításában, forgalmazásában,
illetve teljesítésében résztvevők, a jogsértéssel érintett dolgokat birtoklók, valamint a
forgalmazásba bevonni kívánt vagy bevont nagy- és kiskereskedők neve és címe;
b)	a jogsértéssel érintett dolgok, illetve szolgáltatások előállított, forgalmazott, illetve
igénybe vett, valamint megrendelt mennyisége, továbbá az azokért adott, illetve kapott
ellenérték.
17
(7)	A bíróság a szerző kérelmére elrendelheti, hogy a lefoglalt, kereskedelmi
forgalomból visszahívott, illetve onnan véglegesen kivont eszközöket, anyagokat, illetve
dolgokat fosszák meg jogsértő mivoltuktól, vagy - ha az nem lehetséges - semmisítsék meg.
A bíróság indokolt esetben a megsemmisítés helyett elrendelheti az eszközöknek és
anyagoknak a bírósági végrehajtás szabályai szerint történő értékesítését is; ebben az esetben
a befolyó összeg felől ítéletben határoz.
(8)	A jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel érintett
dolgok lefoglalásának helye van akkor is, ha azok nincsenek a jogsértő tulajdonában, de a
tulajdonos a jogsértésről tudott, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság
mellett tudnia kellett volna.
(9)	A bíróság az (1) bekezdés f) pontjában és a (7) bekezdésben meghatározott
intézkedéseket a jogsértő költségére rendeli el, kivéve, ha az eset körülményei az ettől való
eltérést indokolják. A kereskedelmi forgalomból való visszahívás, az onnan való végleges
kivonás, illetve a megsemmisítés elrendelése tárgyában a bíróság a harmadik személyek
érdekeinek figyelembevételével, valamint úgy dönt, hogy az elrendelt intézkedés a jogsértés
súlyosságával arányban álljon.
(10)	A bíróság a szerző kérelmére elrendelheti a határozatnak a jogsértő költségére
történő nyilvánosságra hozatalát. A nyilvánosságra hozatal módjáról a bíróság dönt.
Nyilvánosságra hozatalon kell érteni különösen az országos napilapban, illetve az internet
útján történő közzétételt.”
24.	§
Az Szjt. a következő 94/A-94/B. §-okkal egészül ki:
„94/A. § (1) A szerzői jog megsértése miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést
-	az ellenkező valószínűsítéséig - a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez
szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a mű szerzői jogi védelem alatt áll,
valamint, hogy ő a szerző, a szerző jogutóda vagy a mű olyan felhasználója, illetve a szerzői
jogok közös kezelését végző olyan szervezet, amely jogosult saját nevében fellépni a
jogsértéssel szemben.
(2)	Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a szerzői jog megsértésének megkezdése
óta hat hónap, illetve a kérelmezőnek a jogsértésről és a jogsértő személyéről való
tudomásszerzése óta hatvan nap már eltelt.
(3)	A szerzői jog megsértése esetén ideiglenes intézkedés iránti kérelem a keresetlevél
benyújtását megelőzően is előterjeszthető, amelyet a bíróság nemperes eljárásban bírál el. Az
ideiglenes intézkedés iránti nemperes eljárásra e törvény, valamint a Pp. általános szabályai -
a nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel - megfelelően irányadók. Ha a
kérelmező a (7) bekezdésben foglaltak szerint a szerzői jog megsértése miatt a pert
megindította, a peres eljárás illetékeként a nemperes eljárásban lerótt illetéken felüli összeget
kell megfizetni.
(4)	A szerző - a jogsértés esetén támasztható polgári jogi igényeken felül - az
ideiglenes intézkedésre vonatkozó feltételekkel kérheti a bíróságtól
18
a)	biztosítási intézkedés elrendelését a bírósági végrehajtásról szóló törvény szabályai
szerint, ha valószínűsítette, hogy a kártérítés, illetve a jogsértéssel elért gazdagodás
visszatérítése iránti követelésének későbbi kielégítése veszélyben van, és a jogsértés
kereskedelmi mértékű [94. § (5) bek.];
b)	a jogsértő kötelezését banki, pénzügyi és kereskedelmi adatainak és iratainak
közlésére, illetve bemutatására az a) pont szerinti biztosítási intézkedés elrendelése céljából;
c)	biztosíték adását, ha ennek fejében - a jogsértés abbahagyásának követelése helyett
-	hozzájárul a feltételezett jogsértő cselekmények jogsértő általi folytatásához.
(5)	A biztosíték letételét a (4) bekezdés c) pontja alapján a bíróság a szerző erre
irányuló kérelme hiányában is elrendelheti, feltéve, hogy a szerző előterjesztett kérelmet a
jogsértés abbahagyása iránt, és annak a bíróság nem ad helyt.
(6)	A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívül, legkésőbb az ilyen
intézkedés iránti kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz. Az ideiglenes
intézkedés tárgyában hozott határozat elleni fellebbezést a másodfokú bíróság soron kívül,
legkésőbb a fellebbezés benyújtásától számított tizenöt napon belül bírálja el.
(7)	A bíróság a keresetlevél benyújtását megelőzően előterjesztett ideiglenes
intézkedés tárgyában - a (4) és az (5) bekezdést is ideértve - hozott határozatát az ellenfél
kérelmére hatályon kívül helyezi, ha a szerző a pert a szerzői jog megsértése miatt az
ideiglenes intézkedéssel érvényesített követelés tárgyában nem indította meg a határozat
közlésétől számított tizenöt napon belül. A bíróság az ideiglenes intézkedés hatályon kívül
helyezésére irányuló kérelem tárgyában soron kívül, legkésőbb a kérelem előterjesztésétől
számított tizenöt napon belül határoz.
(8)	Ha a szerzői jog megsértése miatt indított perben az egyik fél tényállításait már
elvárható mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet
kötelezheti
a)	a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle
lehetővé tételére;
b)	kereskedelmi mértékű [94. § (5) bek.] jogsértés esetén banki, pénzügyi és
kereskedelmi adatok közlésére, illetve a birtokában lévő ilyen iratok bemutatására.
(9)	Előzetes bizonyításnak a per megindítása előtt helye van akkor is, ha a szerző a
jogsértés tényét vagy annak veszélyét elvárható mértékben valószínűsítette. Ha a per még nem
indult meg, az előzetes bizonyítást a szerző lakóhelye szerint illetékes megyei bíróságnál vagy
annál a megyei bíróságnál lehet kérni, amelynek területén a bizonyítás a legcélszerűbben
folytatható le. Az előzetes bizonyítás elrendelésének kérdésében hozott határozat ellen
fellebbezésnek van helye.
(10)	A bíróság az előzetes bizonyítást elrendelő határozatot az ellenfél kérelmére
hatályon kívül helyezi, ha a szerző a pert a szerzői jog megsértése miatt nem indította meg az
előzetes bizonyítást elrendelő határozat közlésétől számított tizenöt napon belül. A bíróság az
előzetes bizonyítás hatályon kívül helyezésére irányuló kérelem tárgyában soron kívül,
legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz.
19
(11)	Ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna, az a rendkívül sürgős szükség
esetének minősül, és erre figyelemmel az ideiglenes intézkedés - ideértve a (4) és az (5)
bekezdést is - elrendelésének kérdésében az ellenfél meghallgatása mellőzhető. Ha a
késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna, vagy ha valószínűsíthető a bizonyítékok
megsemmisítésének kockázata, az sürgős esetnek minősül, és erre figyelemmel az előzetes
bizonyítás elrendelésének kérdésében az ellenfél meghallgatása mellőzhető. Az ellenfél
meghallgatásának mellőzésével hozott határozatot az ellenféllel a foganatosításkor kell
közölni. A határozat közlését követően az ellenfél kérheti a meghallgatását és az ideiglenes
intézkedést elrendelő határozat megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését.
(12)	A bíróság az előzetes bizonyítás és - a (4) bekezdés c) pontját és az (5) bekezdést
kivéve - az ideiglenes intézkedés elrendelését biztosítékadáshoz kötheti.
(13)	Ha a (4) bekezdés c) pontjában, az (5) bekezdésben és a (12) bekezdésben
meghatározott esetekben a biztosíték összegéből való kielégítésre jogosult fél igényét az
előzetes bizonyítás, illetve az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzést hatályon kívül
helyező határozat, illetve az ítélet (permegszüntető végzés) jogerőre emelkedésétől számított
három hónapon belül nem érvényesíti, a letevő a biztosíték visszaadását kérheti a bíróságtól.
94/B. § (1) Az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, akinek a nevét
ilyenként a művön a szokásos módon feltüntették.
(2)	Ha az (1) bekezdés nem alkalmazható, az ellenkező bizonyításáig azt kell
szerzőnek tekinteni, aki a művet sajátjaként a Magyar Szabadalmi Hivatalnál önkéntes
műnyilvántartásba vetette, és ezt közokirattal igazolja.
(3)	Ha a (2) bekezdés sem alkalmazható, az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek
tekinteni, aki ezt közös jogkezelő szervezet által a közös jogkezelés alá tartozó művekről,
szomszédos jogi teljesítményekről, illetve jogosultakról fenntartott adatbázis [88. § (1) bek. f)
2.	pont] alapján kiállított teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja. Ilyen magánokiratot a
közös jogkezelő szervezet önként vállalt szolgáltatásként - alapszabályával összhangban -
saját tagja számára, a tag kérésére állíthat ki.
(4)	Ha a (3) bekezdés sem alkalmazható, az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek
tekinteni, aki a művet először hozta nyilvánosságra.”
25.	§
Az Szjt. 98. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A szerző vagyoni jogainak megsértése esetén a kizárólagos felhasználási engedélyt a
43.	§ (1) bekezdése alapján megszerző személy felhívhatja a szerzőt, hogy a jogsértés
abbahagyása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket.”
20
26. §
Az Szjt. 99. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A 94-98. §-ok rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a XI. és a XI/A. fejezet
szabályainak megsértése esetén, illetve az e fejezetekben szabályozott jogokkal kapcsolatos
műszaki intézkedések és jogkezelési adatok védelmére is.”
27.	§
Az Szjt. 106. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az (1)-(7) bekezdésekben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a szerzői
joghoz kapcsolódó jogok jogosultjaira és az e jogosultakat megillető jogokra.”
28.	§
Az Szjt. 112. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy - a Magyar Szabadalmi
Hivatal elnökével egyetértésben - a Magyar Szabadalmi Hivatal által vezetett önkéntes
műnyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat rendelettel megállapítsa.”
29.	§
(1)	Az Szjt. 113. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Az Európai Unió jogának való megfelelés”
(2)	Az Szjt. 113. §-a a következő h) ponttal egészül ki:
[E törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:]
„h) az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a
szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről.”
21
V. fejezet
A FORMATERVEZÉSI MINTÁK OLTALMÁRÓL SZÓLÓ 2001. ÉVI XLVIII. TÖRVÉNY
MÓDOSÍTÁSAI
30.	§
A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban:
Fmtv.) 58. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„58. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a megsemmisítési kérelemmel kapcsolatban
nyilatkozattételre hívja fel a mintaoltalom jogosultját, majd írásbeli előkészítés után szóbeli
tárgyalás alapján határoz a mintaoltalom megsemmisítéséről, változtatással való
fenntartásáról, illetve korlátozásáról vagy a kérelem elutasításáról. Az eljárást befejező végzés
tárgyaláson kívül is meghozható. A Magyar Szabadalmi Hivatal által a kérelmező számára
kitűzött határidő elteltét követően a megsemmisítés alapjául szolgáló okként nem jelölhető
meg olyan ok, amelyet az említett határidőn belül nem jelöltek meg a megsemmisítés okaként.
Az így megjelölt okot az eljárást befejező határozat meghozatalakor figyelmen kívül kell
hagyni.
(2)	A tárgyalás folyamán hozott végzéseket és a határozatot a tárgyalás napján ki kell
hirdetni, és a kihirdetést csak a határozatra nézve és csak akkor lehet - legfeljebb nyolc napra
-	elhalasztani, ha ez az ügy bonyolultsága miatt feltétlenül szükséges. A kihirdetés határnapját
ilyen esetben nyomban ki kell tűzni, és a határozatot a kihirdetés napjáig írásba is kell
foglalni.
(3)	A döntés kihirdetése a rendelkező rész és az indokok rövid ismertetéséből áll.
(4)	A döntést - kivéve, ha annak kihirdetését a Magyar Szabadalmi Hivatal
elhalasztotta - annak meghozatalától számított legkésőbb tizenöt napon belül kell írásba
foglalni, és az írásba foglalást követő tizenöt napon belül kézbesíteni kell. A felek részére a
döntésnek nemcsak a rendelkező részét, hanem az indokolását is kézbesíteni kell.
(5)	Az egy mintaoltalom ellen irányuló több megsemmisítési kérelmet lehetőség
szerint egy eljárásban kell elintézni.
(6)	A megsemmisítési kérelem visszavonása esetén az eljárást hivatalból folytatni
lehet, kivéve, ha a megsemmisítést csak a 10. § vagy a 28. § (1) bekezdésének d) pontja
alapján kérték. A Magyar Szabadalmi Hivatal ilyen esetben is a kérelem keretei között, a
felek által korábban tett nyilatkozatok és állítások figyelembevételével jár el.
(7)	A megsemmisítési eljárás költségeinek viselésére a vesztes felet kell kötelezni.
(8)	A mintaoltalom megsemmisítését, változtatással való fenntartását vagy
korlátozását be kell jegyezni a mintaoltalmi lajstromba (34. §), és arról hatósági tájékoztatást
kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában (35. §).”
22
31. §
Az Fmtv. a következő 58/A. §-sal egészül ki:
„58/A. § (1) A megsemmisítési eljárást bármelyik fél kérelmére gyorsítottan kell
lefolytatni, ha a mintaoltalom bitorlása miatt pert indítottak és ezt igazolják.
(2)	A gyorsított eljárás iránti kérelemért külön jogszabályban meghatározott díjat kell
fizetni e kérelem benyújtásától számított egy hónapon belül.
(3)	Ha a kérelem nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott követelményeknek,
a gyorsított eljárást kérő felet hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre kell felhívni. A
gyorsított eljárás iránti kérelmet el kell utasítani, ha az a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat
ellenére sem elégíti ki a törvényben meghatározott követelményeket. A gyorsított eljárás
iránti kérelmet visszavontnak kell tekinteni, ha az azt előterjesztő fél a felhívásra a kitűzött
határidőben nem válaszol.
(4)	Ha a gyorsított eljárást kérő fél nem fizeti meg e kérelem díját, figyelmeztetni kell
a törvényben megszabott határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradása esetén a
gyorsított eljárás iránti kérelmet visszavontnak kell tekinteni.
(5)	A Magyar Szabadalmi Hivatal a gyorsított eljárást végzéssel rendeli el.
(6)	Gyorsított eljárás esetén - a 33. § (1) bekezdésében és az 58. §-ban foglaltaktól
eltérően -
a)	hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre tizenöt napos határidő is kitűzhető;
b)	határidő-hosszabbítás csak különösen indokolt esetben adható;
c)	a Magyar Szabadalmi Hivatal csak akkor tart szóbeli tárgyalást, ha a tényállás
tisztázásához szükség van a felek együttes meghallgatására, vagy bármelyik fél ezt kellő
időben kéri.”
32.	§
Az Fmtv. 60. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az 58/A. § rendelkezéseit a nemleges megállapítási eljárásban is alkalmazni kell.”
23
VI. fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
33.	§
(1)	E törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - 2006. január 1-jén lép
hatályba; rendelkezéseit - a (3)-(4) bekezdésekben megállapított eltérésekkel - csak a
hatálybalépését követően indult eljárásokban lehet alkalmazni.
(2)	E törvény 1-4. §-ai, 9. §-a, 11-12. §-ai, 16-17. §-ai, 23-24. §-ai és 28-29. §-ai
2006. április 15-én lépnek hatályba.
(3)	E törvény 1. §-át a hatálybalépését követően indult végrehajtási eljárásokban lehet
alkalmazni.
(4)	E törvény 8. §-ának (2) bekezdését és 15. §-át a hatálybalépésüket követően
benyújtott fellebbezések alapján indult eljárásokban is alkalmazni kell.
(5)	Az Szjt. 88. §-a (1) bekezdése f) pontjának 2. alpontjában a „nyilvántartást vezet”
szövegrész helyébe az „adatbázist tart fenn” szövegrész lép.
(6)	A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény 27. §-ának (5)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A (4) bekezdés c) és d) pontjában említett kérdésekben hozott - az eljárást
befejező - döntését a Magyar Szabadalmi Hivatal megváltoztatási kérelem alapján is csak
akkor módosíthatja vagy vonhatja vissza, ha megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, vagy
ha a felek a döntés módosítását vagy visszavonását egybehangzóan kérik.”
(7)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Vt. 120. §-ának j) és k)
pontja, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény módosításáról
szóló 2002. évi XXXIX. törvény 30. §-a, az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények
módosításáról szóló 2003. évi CII. törvény 41. §-a, 77. §-a és 110. §-ának h) pontja, valamint
a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi
LXXXIII. törvény 251. §-a.
34.	§
Ez a törvény a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i
2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
24
INDOKOLÁS
az egyes törvényeknek az iparjogvédelmi és a szerzői jogok érvényesítésével összefüggő
módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
1.	A szellemi tulajdonra vonatkozó európai közösségi szabályozás alapvető célja az
egységes belső piac megteremtése, illetve zavartalan működésének előmozdítása. A
tagállamok szerzői jogi és iparjogvédelmi jogszabályai közötti különbségek különösen az
áruk szabad mozgásának képezhetik akadályát, és torzíthatják a belső piacon folyó szabad
versenyt. Ezeknek az akadályoknak a felszámolását célozta az a jogharmonizációs folyamat,
amely az 1990-es évek elején indult meg. E jogharmonizációs folyamat alapvetően az anyagi
jogi jogszabályok egységesítésére irányult. Mindez az iparjogvédelmi oltalmi formák
tekintetében különösen az oltalmazhatósági feltételeknek, az oltalom tartalmának, korlátjainak
és időtartamának a meghatározását jelentette. A szerzői jogi irányelvek szintén elsősorban az
anyagi jogi kérdések egységesítésére irányultak.
A tagállami jogszabályok közelítésével párhuzamosan az Európai Közösség, élve az
irányadó hatásköri szabályokkal, megteremtette a közösségi védjegy, a közösségi
formatervezési minta, a közösségi növényfajta-oltalom, a kiegészítő oltalmi tanúsítvány és
egyes termékek tekintetében a közösségi földrajziárujelző-oltalom intézményeit, a közösségi
szabadalom létrehozására pedig időről időre kísérletet tettek. Az ezeket az intézményeket
szabályozó közösségi rendeletek azonban - az irányelvekhez hasonlóan - szintén jórészt a
tagállamokra hagyják a jogérvényesítésre vonatkozó szabályozás kialakítását.
Az 1990-es évek végére világossá vált, hogy önmagában az anyagi jogi jogszabályok
közelítése nem elégséges ahhoz, hogy a belső piacon fennálló, a szellemi tulajdonra
vonatkozó tagállami szabályozások közötti különbségekből eredő akadályokat teljes
mértékben felszámolják. A szellemi tulajdonjogok megsértésére vonatkozó statisztikai adatok
is cselekvésre serkentették az Európai Bizottságot. Az Európai Bizottság a helyzet orvoslására
2000-ben egy cselekvési tervvel állt elő, amelyet az e tárgyban alkotott ún. Zöld Könyvre
alapított, széles körű konzultáció előzött meg. A cselekvési terv azonnali intézkedést igénylő
feladatként jelölte meg különösen
—	a jogérvényesítésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésére irányelvjavaslat
kidolgozását;
—	a jogérvényesítéssel érintett hatóságok képzését és tájékoztatási szolgáltatások
bevezetését;
—	a jogsértésekre vonatkozó statisztikai adatok összegyűjtésére és elemzésére
szolgáló módszertan elkészítését.
E cselekvési terv végrehajtásának első fontos eredménye a szellemi tulajdonjogok
érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv), amelyet az Európai
Parlament és a Tanács 2004. április 29-én fogadott el. Az Irányelv célja az egységes belső
piac zavartalan működésének a megteremtése, valamint az iparjogvédelmi és a szerzői jogok
megsértése elleni fellépés hatékonyabbá tétele az e jogok érvényesítésére irányadó tagállami
jogszabályok közelítése útján.
25
2.	Az Irányelv 20. cikke értelmében a tagállamoknak 2006. április 29-ig kell az
Irányelvnek megfelelő jogszabályaikat hatályba léptetniük.
A javaslat az Irányelv teljes körű átültetését célozza a bírósági végrehajtásról szóló
1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.), a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló
1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.), a védjegyek és a földrajzi árujelzők
oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) és a szerzői jogról szóló 1999.
évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) módosítása útján. A javaslat a gyakorlati
igényekre figyelemmel kisebb módosításokat is elvégez e törvényekben, és tartalmaz továbbá
technikai kiigazításokat is, amelyek alapvetően a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes
törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ketvht.) miatt
váltak szükségessé, nemcsak az Szt. és a Vt., hanem a többi iparjogvédelmi törvény, így
különösen a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény
(továbbiakban: Fmtv.) tekintetében is.
3.	Az Irányelvnek - az egységes belső piac zavartalan működésének biztosítása mellett
-	további fontos célja a hatékony jogérvényesítés előmozdítása.
Az Irányelv preambulumbekezdései utalnak a jogérvényesítés kapcsán fennálló
nemzetközi jogi környezetre: a (4) preambulumbekezdés hivatkozik arra, hogy mind az összes
tagállam, mind pedig az Európai Közösség részese a szellemi tulajdon kereskedelemmel
összefüggő kérdéseit szabályozó TRIPS-megállapodásnak (Agreement on Trade-Related
Aspects of Intellectual Property Rights, a továbbiakban: TRIPS-megállapodás), amely a
Kereskedelmi Világszervezet alapját képező megállapodások egyike. A TRIPS-megállapodást
Magyarországon az 1998. évi IX. törvény hirdette ki.
A TRIPS-megállapodás harmadik része foglalkozik a szellemi tulajdonjogok
érvényesítésével. A hatékony jogérvényesítést célzó általános kötelezettségek mellett több - a
jogérvényesítéssel összefüggő eljárásokra vonatkozó - különös szabályt tartalmaz a
megállapodás: 43. cikke a bizonyításra, 44. cikke az eltiltásra, 45. cikke a kártérítésre, 47.
cikke pedig a tájékoztatáshoz való jogra vonatkozóan ír elő a TRIPS-megállapodásban részes
tagok számára minimumszabályokat. E szabályok az Irányelvben is megtalálhatók, esetenként
kiegészülve a TRIPS-megállapodásbeli szabályokhoz képest többletkövetelményt jelentő, ún.
„TRIPS-plusz” rendelkezésekkel.
Magyarország a TRIPS-megállapodásból folyó kötelezettségeinek határidőben és
maradéktalanul tett eleget, és erről a TRIPS Tanácsban számot is adott. A javaslat ennélfogva
az Irányelvben többletelemeket jelentő rendelkezéseket ülteti át, egyúttal - a jogérvényesítés
hatékonyságát előmozdítandó - a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel igazítja ki az egyes
iparjogvédelmi és szerzői jogi törvényeket.
4.	Az Irányelv tárgyi hatályát rögzítő 2. cikk kapcsán fontos kiemelni, hogy az
Irányelv hatálya a szellemi tulajdon valamennyi - a tagállami jogokban és a közösségi jogban
szabályozott - formájára kiterjed. Az Irányelv (13) preambulumbekezdése is leszögezi: az
Irányelv tárgyi hatályát a lehető legszélesebb körben kell megállapítani.
Az Európai Bizottság 2005. április 13-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában
nyilatkozatot tett közzé, amelyben meghatározta, hogy melyek azok a szellemi tulajdonjogok,
amelyeket mindenképpen az Irányelv hatálya alá tartozónak tekint. A nyilatkozat a
26
következőket sorolja fel: a szerzői jogok, a szerzői joggal szomszédos jogok és az adatbázis-
előállítókat megillető jogok, a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának szerzőjét
megillető oltalom, védjegyoltalom, formatervezési mintaoltalom, szabadalmi oltalom,
ideértve a kiegészítő oltalmi tanúsítványokat, földrajzi árujelző-oltalom, használati
mintaoltalom, növényfajta-oltalom, valamint kereskedelmi nevek, amennyiben azokhoz
kizárólagos jogok fűződnek az irányadó nemzeti jogszabályokkal összhangban.
Az Irányelv hatálya mind a tagállami, mind pedig az európai közösségi
jogszabályokban szabályozott oltalmi formákra, illetve jogokra kiterjed. A már említett (13)
preambulumbekezdés ezen túl arra is utal, hogy a tagállamoknak módjukban áll, hogy az
Irányelv rendelkezéseit a tisztességtelen versenycselekményekre (ideértve a szolgai utánzás
cselekményeit is) alkalmazzák.
A javaslat a tárgyi hatályt illetően az Szt., a Vt. és az Szjt. módosításával tesz eleget az
Irányelvnek a következőképpen:
a)	az Szt.-nek a jogérvényesítésre, azaz a szabadalombitorlásra vonatkozó
rendelkezéseit alkalmazni kell
—	a növényfajta-oltalom bitorlására az Szt. 114/C. és 114/V. §-ai alapján (a közösségi
növényfajta-oltalom bitorlásához ld. a 10. §-hoz fűzött indokolást);
—	a kiegészítő oltalmi tanúsítványok bitorlására az egyes termékek kiegészítő
oltalmára vonatkozó európai közösségi rendeletek végrehajtásához szükséges szabályokról
szóló 26/2004. (II. 26.) Korm. rendelet 7. §-ának (1) bekezdése és 10. §-a alapján;
—	a használati mintaoltalom bitorlására a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi
XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hmtv.) 19. és 38. §-a alapján;
—	a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiája oltalmának bitorlására a
mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX.
törvény (a továbbiakban: Toptv.) 10. és 24. §-a alapján;
—	a formatervezési mintaoltalom bitorlására az Fmtv. 23. és 63. §-a, illetve a
közösségi formatervezési minta bitorlására az Fmtv. 60/D-60/E. §-ai alapján.
b)	a Vt.-nek a védjegybitorlásra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell
—	a földrajzi árujelző-oltalom bitorlására a Vt. 110. és 115. §-a, valamint a
mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzői közösségi oltalmának
bitorlására a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmára
vonatkozó részletes szabályokról szóló 78/2004. (IV. 9.) Korm. rendelet 2. §-ának (2)
bekezdése alapján;
—	a közösségi védjegy bitorlására a Vt. 76/D. és 76/H. §-a alapján.
c)	az Szjt.-nek a szerzői jog megsértésének következményeire vonatkozó
rendelkezéseit alkalmazni kell a szerzői joghoz kapcsolódó jogok, azaz a szerzői joggal
szomszédos jogok és az adatbázis-előállítói jogok megsértése esetén az Szjt. 99. §-a alapján.
Tekintettel arra, hogy a kereskedelmi nevek a magyar jogszabályok alapján nem
részesülnek a szellemi tulajdonjogokkal megegyező, kizárólagosságon alapuló védelemben,
azok tekintetében az Irányelvnek való megfelelés nem követelmény a hazai jogalkotóval
szemben.
5.	Az Irányelv 2. cikkének (1) bekezdése alapján lehetőség van egyfelől a hatályos
tagállami szabályok fenntartására, másfelől pedig az Irányelvtől eltérő szabályok
27
megalkotására, feltéve, ha azok mindkét esetben kedvezőbbek a szellemi tulajdonjogok
jogosultjaira nézve. E szabály a javaslat több rendelkezése kapcsán is jelentőséghez jut (ld. a
részletes indokolásban az egyes irányelvi cikkek ismertetését).
Az Irányelv hatálya kapcsán meg kell említeni az Irányelv alapelvi jellegű (17)
preambulumbekezdését is. Ennek alapján az Irányelv szerinti eljárásokat, intézkedéseket és
jogkövetkezményeket az egyes oltalmi formák sajátosságait figyelembe véve kell alkalmazni.
Fontos kiemelni az Irányelv 2. cikke (3) bekezdésének c) pontját, amely szerint az
Irányelv rendelkezései nem érintik a szellemi tulajdonjogok megsértése esetére irányadó
tagállami büntető anyagi és eljárásjogi szabályokat. Az Európai Bizottság - az 1. pontban
említett cselekvési tervének részeként - 2005. július 12-én terjesztett elő két jogszabály-
tervezetet: egyfelől javaslatot a szellemi tulajdonjogok érvényesítését célzó büntetőjogi
intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre, másfelől pedig egy
kerethatározat-tervezetet a szellemi tulajdont sértő bűncselekmények elleni küzdelem
büntetőjogi kereteinek megerősítéséről [C0M(2005)276 final]. Elfogadásuk esetén e két
uniós jogszabály indokolttá teheti majd büntető jogszabályaink áttekintését és a Büntető
Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) megfelelő,
jogharmonizációs célú módosítását.
6.	Az Irányelv 3. cikke előírja, hogy a tagállamok által bevezetendő intézkedéseknek,
eljárásoknak és jogkövetkezményeknek tisztességesnek és méltányosnak kell lenniük, nem
lehetnek szükségtelenül bonyolultak, költségesek vagy indokolatlanul hosszadalmasak. Már
ezeknek az alapelvi jellegű rendelkezéseknek való megfelelés kapcsán szükséges rögzíteni,
hogy az ilyesféle alapelvek nem szorítkozhatnak pusztán a szellemi tulajdonjogokat
szabályozó jogszabályokra: olyan általános követelmények ezek, amelyeket a (polgári) peres
eljárásokban alapelvi jelleggel érvényesíteni kell. Ennélfogva ezeknek az előírásoknak
megfelelő szabályok a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban:
Pp.) általános rendelkezései között találhatók. A Pp. 2. §-ának (1) bekezdése írja elő a
bíróságok számára a felek jogainak érvényesítését a jogviták elbírálásához, a perek
tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez; a 2. § (2) bekezdése
rögzíti, hogy a per befejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint
az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg.
Az Irányelv 4. cikke állapítja meg a szellemi tulajdonjogok megsértéséből származó
igényeket érvényesíteni jogosult személyek körét. Az igényérvényesítésre jogosultak
mindegyike esetében alapvető szabály, hogy e jogukat az irányadó jogszabályok keretei
között, azokkal összhangban gyakorolhatják. Ebből következően e cikk nem nyújt valós
harmonizációt az igényérvényesítésre jogosultak körét illetően, hanem pusztán megerősítő,
deklaratív jellegű. Így a hazai jogszabályok módosítására is inkább csak a joggyakorlati
igények figyelembevétele érdekében kerül sor.
Az Irányelv további cikkeinek ismertetését a részletes indokolás tartalmazza a
megfelelő szakaszokhoz fűzött indokolásokban.
28
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-3. §-okhoz
Az Irányelv 9. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 11. cikke alapján a tagállam
ismételten kiszabott bírság („recurring penalty payment”) útján mozdíthatja elő annak
kikényszerítését, hogy a bitorló tegyen eleget a bitorlástól (jogsértéstől) való eltiltásnak. E
rendelkezés kapcsán - a javaslat előkészítése során beérkezett észrevételekre is figyelemmel -
indokolttá vált a szellemi tulajdonjogok megsértése miatt indított perben hozott határozat
végrehajtása rendjének, azaz a Vht. 184/A. §-ának a felülvizsgálata. A megfogalmazott
kritikák kiemelték: a végrehajtás során megállapított bírság összege nélkülözi a visszatartó
erőt, a végrehajtási eljárást hosszadalmassá teszi az a követelmény, hogy a cselekmény
végrehajtásának elmulasztása esetén - éppen a kikényszerítés folyamatának első fázisaként -
a bíróság a kötelezettet (gyakran eredménytelenül) önkéntes teljesítésre hívja fel, és jelezték
továbbá, hogy a végrehajtás hatékonyságát növelné a végrehajtási eljárásban közreműködő
szervek (fórumok) számának csökkentése.
A Vht. 184/A. §-ának felülvizsgálatához megfelelő analógiát nyújt a tisztességtelen
piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a
továbbiakban: Tpvt.) 90. §-ának (2) bekezdése. E bekezdés előírja, hogy ha a végrehajtás a
versenytanács határozatában meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott
magatartásra irányul, a végrehajtást az eljáró versenytanács rendeli el, egyúttal végrehajtási
bírságot szab ki. A Tpvt. 90. §-ának (3) bekezdése értelmében a végrehajtási bírság napi
összegben megállapított bírság, amelynek összege napi ötvenezer forintig terjedhet, és azt a
kötelezett a végrehajtást elrendelő határozat közlésétől a meghatározott cselekmény
(magatartás) teljesítésének igazolásáig eltelt időszakra köteles megfizetni.
A javaslat 1. §-a a fentiek mintájára akként rendelkezik, hogy a végrehajtási lap
kiállítására jogosult bíróság - a végrehajtási lap kiállítása helyett - a végrehajtást közvetlenül
elrendelő határozatot hoz, amelyben a kötelezettet háromnapos határidővel hívja fel az
önkéntes teljesítésre, és egyidejűleg megállapítja a késedelem esetén fizetendő pénzbírság
napi összegét. A teljesítési határidő kapcsán a javaslat megőrzi azt a szabályt, amely szerint
ha a meghatározott cselekmény ingóság átadása, illetve kiadása, a kötelezettet a bíróság
azonnali teljesítésre hívja fel. A javaslat 1. §-a napi összegben megállapított pénzbírságot ír
elő, amelynek összege tízezer forinttól kétszázezer forintig terjedhet. Azt elkerülendő, hogy a
kötelezett a pénzbírság napi összegének ismeretében alakítsa ki mozgásterét a teljesítés
kérdését illetően, a javaslat a pénzbírság napi összegét egy meghatározott időtartam elteltével
folyamatosan, az idő múlásával automatikusan növelő szabályt vezet be, amelynek
értelmében a pénzbírság napi összege a teljesítési határidő lejártát követő harmincadik napon
és azt követően minden hónapban az előző tárgyidőszak szerinti összeg kétszeresére
emelkedik.
A javaslat a Vht. 175. §-ának megfelelő alkalmazását rendeli el a napi összegben
megállapított pénzbírság tekintetében. Ez azt jelenti, hogy a pénzbírságot mind a jogi
személlyel, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettel, mind pedig annak
vezetőjével, illetve intézkedésre köteles tagjával szemben egyidejűleg is ki lehet szabni, ha a
kötelezett jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet.
29
A napi összegben megállapított pénzbírságot önkéntes teljesítés esetén a
meghatározott cselekmény teljesítésének igazolásáig, az önkéntes teljesítés elmaradása esetén
pedig a végrehajtás kikényszerítéséig kell megfizetni. Ha a kötelezett önkéntesen, de késve
teljesít, a pénzbírság kiszabása végett a végrehajtó a teljesítés igazolása tárgyában felvett
jegyzőkönyvet megküldi a végrehajtást foganatosító bírósághoz. Ha a kötelezett nem teljesít,
vagy csak részben teljesít, a pénzbírságot addig az időpontig terjedően kell megfizetni,
ameddig a meghatározott cselekmény teljesítése késve, de önkéntesen, vagy pedig
kikényszerítés útján maradéktalanul meg nem történik.
Ha a meghatározott cselekmény végrehajtása a teljesítési határidő leteltét követően a
napi összegben megállapított pénzbírság ellenére sem történik meg, a végrehajtó - a helyszíni
ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv beterjesztése útján - kéri a végrehajtást foganatosító
bíróságot, hogy határozzon a végrehajtás módjáról a Vht. 177. §-ának és 174. §-a b) vagy d)
pontjának alkalmazásával, továbbá, hogy marasztalja a kötelezettet a napi összegben
megállapított pénzbírságban.
Annak érdekében, hogy a kötelezett ne tehessen a végrehajtást meghiúsító lépéseket, a
javaslat előírja, hogy a végrehajtást közvetlenül elrendelő határozatot részére a végrehajtó a
helyszínen kézbesíti.
A javaslat 2. §-a a Vht. 187. §-a (1) bekezdésének módosítása útján kimondja, hogy
biztosítási intézkedés rendelhető el az olyan követelés érdekében, amely iránt belföldi
bíróságnál szabadalombitorlás, használati mintaoltalom bitorlása, mikroelektronikai félvezető
termék topográfiájára vonatkozó oltalom bitorlása, növényfajta-oltalom bitorlása,
védjegybitorlás, földrajzi árujelző-oltalom bitorlása, formatervezési mintaoltalom bitorlása,
kiegészítő oltalmi tanúsítvány bitorlása vagy szerzői jog megsértése miatt eljárást indítottak,
az irányadó külön törvényekben meghatározott feltételekkel. E szabály teremti meg a
kapcsolatot a Vht., valamint az Szt., a Vt. és az Szjt. azon rendelkezése között, amelynek
alapján - az ideiglenes intézkedésekre vonatkozó Pp.-beli általános és az említett
törvényekben megállapított különös feltételekkel - biztosítási intézkedés elrendelése kérhető,
ha a jogosult valószínűsítette, hogy a kártérítés, illetve a bitorlással (jogsértéssel) elért
gazdagodás visszatérítése iránti követelésének későbbi kielégítése veszélyben van (ld. a
javaslat 9., 16. és 24. §-ához fűzött indokolást). Figyelemmel arra, hogy a szóban forgó
biztosítási intézkedés a per megindítása előtt is kérhető, a javaslat az „eljárást indítottak”
kifejezést használja a Vht. e szakaszának ugyanebben a bekezdésében már előforduló
„keresetet indítottak”-fordulat helyett. A javaslat utal továbbá a külön törvényekben, azaz az
említett törvényekben megállapított feltételekre is, annak egyértelművé tétele érdekében, hogy
a szóban forgó biztosítási intézkedés nem általában, hanem csak az e törvényekben
meghatározott esetben és feltételekkel kérhető.
A javaslat 3. §-a gondoskodik az Irányelvre utaló jogharmonizációs záradék
beillesztéséről.
30
A 4. §-hoz
A javaslat 4. §-a az Irányelvnek való megfelelés érdekében átfogóan módosítja a
szabadalombitorlás esetén támasztható polgári jogi igények körét.
[Az Szt. 35. §-ának (1)-(4) bekezdéseihez]
A javaslat az Szt. 35. §-ának (2) bekezdésében megállapítja azokat a polgári jogi
igényeket, amelyeket a szabadalmas a bitorlóval szemben - az eset körülményeihez képest -
támaszthat.
Az Irányelv 9. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő igényt, azaz a bitorlás,
illetve annak veszélye esetén történő eltiltást és a bitorló cselekmények abbahagyására való
kötelezést a javaslat - a hatályos szabályoknak megfelelően - anyagi jogi igényként
szabályozza. Ez nem jelent változást a hatályos rendelkezéshez képest, ugyanakkor az
Irányelv 9. cikke (1) bekezdésének a) pontja az eltiltást és az abbahagyásra kötelezést
nemcsak a bitorlás, hanem annak veszélye esetén is alkalmazni rendeli („to prevent any
imminent infringement”). Erre figyelemmel a javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy
polgári jogi igényként nemcsak a szabadalombitorlás, hanem az azzal közvetlenül fenyegető
cselekmények abbahagyását is lehessen követelni.
Az Irányelv 9. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 11. cikke alapján az eltiltás
lehetőségét nemcsak a bitorlóval, hanem olyan harmadik személyekkel (közvetítőkkel)
szemben is biztosítani kell, akiknek szolgáltatásait a bitorláshoz igénybe vették. A javaslat
ennek megfelelő szabályt tartalmaz az Szt. 35. §-ának (4) bekezdésében.
Az Irányelv 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a jogosult kérheti a
bitorlással érintett (gyanúsított) dolgok lefoglalását, illetve meghatározott személynek történő
átadását [az ún. „delivery up” például a német jogban is ismert jogintézmény (Anspruch auf
Vernichtung oder Überlassung)]. A hatályos Szt. 35. §-a (2) bekezdésének f) pontja a
lefoglalást ma is tartalmazza, ugyanakkor a meghatározott személynek történő átadás mint
igény ismeretlen a hatályos jogszabályokban, ezért a javaslat ezzel kiegészíti az Szt. 35. §-a
(2)	bekezdésének f) pontját.
Az Irányelv 10. cikkének (1) bekezdése - részben a TRIPS-megállapodás 46. cikkét
követve - a bitorlás érdemében hozott határozatban elrendelhető intézkedéseket szabályozza.
Ezek az intézkedések a következők: a bitorlásra (jogsértésre) használt eszközök és anyagok,
valamint a kizárólag vagy elsősorban a bitorlással (jogsértéssel) érintett termékek (áruk,
csomagolóanyagok, illetve dolgok) kereskedelmi forgalomból való visszahívása, onnan való
végleges kivonása, illetve megsemmisítése. Ezeket az intézkedéseket a javaslat a bitorlóval
szemben kérhető polgári jogi igények között helyezi el az Szt. 35. §-a (2) bekezdésének f)
pontjában. A kereskedelmi forgalomból való visszahívás és az onnan való végleges kivonás
fogalma kapcsán ki kell emelni, hogy az Európai Bizottság álláspontja szerint a kereskedelmi
forgalomból való visszahívás nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a termék később
visszakerüljön a kereskedelmi forgalomba, nyilvánvalóan a jogsértő mivoltától való
megfosztást követően. A kereskedelmi forgalomból való végleges kivonás következtében a
termék nem kerül vissza kereskedelmi forgalomba (pl. karitatív célokra használható fel).
31
A javaslat továbbra is a hatályos szabályozással egyezően írja elő az Szt. 35. §-ának
(3)	bekezdésében, hogy szabadalombitorlás esetén a szabadalmas a polgári jogi felelősség
szabályai szerint kártérítést is követelhet. Az Irányelv 13. cikkének (1) bekezdése - a TRIPS-
megállapodás 45. cikkéhez hasonlóan - a bitorlóval szemben támasztható kártérítés iránti
igényt írja elő. Az Irányelv a kártérítést ugyanakkor arra az esetre írja elő, ha a bitorló tudta
vagy alappal feltételezhette, hogy tevékenységével bitorlást (jogsértést) követ el. Az
Irányelvnek való megfelelés vizsgálatához e rendelkezés fényében értelmezni kell a Polgári
Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) a kártérítési
felelősségre vonatkozó szabályait. A Ptk.-ban szabályozott általános kártérítési felelősség a
felróhatóságon alapul. A felelősség alóli mentesülésre akkor van mód, ha az, aki másnak
jogellenesen kárt okozott, bizonyítja magatartása felróhatóságának hiányát, azaz azt, hogy úgy
járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A javaslat előkészítése során szakmai
konszenzus alakult ki abban a kérdésben, hogy a Ptk.-beli általános felelősségi szabályok
megfeleltethetők az Irányelvnek. Ha pedig a magyar jogban alkalmazott, objektív alapú
felróhatóság tágabb felelősségi kört is fedne le, ennek az Irányelv 2. cikkének (1) bekezdése
alapján nincs akadálya, hiszen az a jogosultra kedvezőbb szabályt jelent. A kár mértéke
kapcsán az Irányelv a kár elemeiként különösen az elmaradt haszon, a bitorló (jogsértő) által
elért tisztességtelen gazdagodás és a vagyoni tényezőkön kívüli sérelem figyelembevételét
rendeli el. A hazai hatályos szabályozás ennél továbbmegy egyfelől abban, hogy a bitorlással
elért gazdagodás visszatérítését objektív alapú - felróhatóságtól független - polgári jogi
igényként szabályozza az Szt. 35. §-a (2) bekezdésének e) pontjában. A Ptk. 355. §-ának (1)
bekezdése rögzíti, hogy a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha
pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult
vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése pedig a károsult
vagyonában beállott értékcsökkenésen és az elmaradt vagyoni előnyön túl azt a kárpótlást
vagy költséget is megtéríteni rendeli, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány
csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.
Az Irányelv 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja lehetővé teszi az általános kártérítés
megítélését is, amelynek legalább olyan összegűnek kell lennie, mint az a díj, amely a
jogosultnak a bitorló részéről járna a hasznosításért, ha a jogosult erre neki engedélyt adott
volna. E rendelkezésnek a magyar jog megfeleltethető a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése útján,
amely szerint ha a kár mértéke - akár csak részben - pontosan nem számítható ki, a bíróság a
károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezi, amely
a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas.
Az Irányelv 13. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy
akkor is kötelezzék a bitorlót előre meghatározott összegű gazdagodás visszatérítésére vagy
kártérítésre, ha nem tudta, vagy alappal nem feltételezhette, hogy bitorlást követ el. A magyar
jogban a gazdagodás visszatérítése objektív alapú - felróhatóságtól független - polgári jogi
igényként szabályozott. E rendelkezés mindezekre figyelemmel kifejezett átültetést nem
igényelt.
[Az Szt. 35. §-ának (5)-(7) bekezdéseihez]
Az Irányelv 8. cikkének alapja a TRIPS-megállapodás 47. cikke, amely a tagországok
számára opcionális előírásként tartalmazza a bitorló (jogsértő) kötelezését arra, hogy
szolgáltasson adatot a bitorlással (jogsértéssel) érintett áruk, illetve szolgáltatások
előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében részt vevőkről, valamint az ilyen áruk
terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról. Az Irányelv a TRIPS-megállapodásnál
32
továbbmegy: egyfelől megköveteli a tagállamoktól az adatszolgáltatási kötelezettség előírását,
másfelől pedig annak alapján nemcsak a bitorlók (jogsértők), hanem harmadik személyek is
kötelezhetők arra, hogy adatot szolgáltassanak. Az Irányelv 8. cikke (1) bekezdésének
megfelelő szabályokat a bitorló (jogsértő) kapcsán az Szt. 35. §-a (2) bekezdésének c) pontja
tartalmazza. A javaslat az Irányelv 8. cikke (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban foglaltakat
pontosan tükrözve szabályozza azon harmadik személyek körét, akikkel szemben
érvényesíthető olyan igény, hogy szolgáltassanak adatot a bitorlással érintett termékek, illetve
szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében részt vevőkről, valamint
az ilyen termékek terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról. Ennek az előírásnak az Szt.
35. §-ának (5) bekezdése felel meg. A polgári peres eljárásban ugyanakkor alapelv, hogy - a
bizonyítás körében igénybe vett személyeket (tanú, szakértő, szemletárgy birtokosa) kivéve -
az eljárás során hozott határozat csak azokra tartalmazhat kötelezést, akik az eljárásban
félként vesznek részt. Így e harmadik személyek részvétele is szükséges az eljárásban, amire a
Pp.-nek a keresetváltoztatásra (146. §), illetve a perbehívásra (58-60. §-ok) vonatkozó
szabályai adnak módot. Ki kell emelni, hogy az adatszolgáltatásra kötelezés a harmadik
személyek vonatkozásában is objektív alapú polgári jogi igény, így adatszolgáltatásra
kötelezésnek van helye akkor is, ha a harmadik személy nem tudott, vagy az adott helyzetben
általában elvárható gondosság mellett nem kellett volna tudnia arról, hogy bitorlás
elkövetésében működött közre.
A harmadik személyek adatszolgáltatási kötelezettsége kapcsán a javaslat - az
Irányelvnek megfelelően - rögzíti, hogy e kötelezettség csak olyan harmadik személyekkel
szemben áll fenn, akik kereskedelmi mértékben birtokolták a bitorlással érintett termékeket,
kereskedelmi mértékben vették igénybe a bitorlással érintett szolgáltatásokat, kereskedelmi
mértékben nyújtottak szolgáltatást a bitorlás elkövetéséhez, illetve e személyek állítása szerint
közreműködtek a bitorlással érintett termékek előállításában és terjesztésében, illetve a
bitorlással érintett szolgáltatások nyújtásában (ilyen harmadik személy lehet például az
elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokat nyújtó közvetítő szolgáltató, ha a bitorlási
cselekményt ilyen szolgáltatások igénybevételével valósították meg).
A kereskedelmi mérték fogalmának értelmezéséhez az Irányelv (14)
preambulumbekezdése ad némi eligazítást: kereskedelmi mértékűek a jogsértő cselekmények,
ha azokat közvetlenül vagy közvetetten gazdasági vagy kereskedelmi előny szerzése
érdekében végzik; a fogyasztók által jóhiszeműen végzett cselekmények rendszerint nem
minősülnek kereskedelmi mértékű jogsértésnek. Maga a TRIPS-megállapodás is tartalmazza e
fogalmat a büntetőjogi jogkövetkezményeket szabályozó 61. cikkében, fogalom-meghatározás
nélkül. Az Európai Bizottság e fogalom kapcsán kifejtette, hogy nem pártolná, ha a
tagállamok eltérnének a (14) preambulumbekezdésben foglaltaktól, továbbá nem tartja az
Irányelvvel összeegyeztethetőnek azt sem, ha a tagállamok a kereskedelmi mérték kapcsán
valamilyen értékhatárt rögzítenek. Az Európai Bizottság helytelenítette továbbá a hasonló, de
némileg eltérő fogalmak használatát is, mint például a kereskedelmi célú jogsértés („acts
committed for commercial purposes”). A kereskedelmi mérték fogalma az üzletszerűség
fogalmának sem feleltethető meg, ugyanis az üzletszerű jogsértés szűkebb fogalom, mint a
kereskedelmi mértékű jogsértés. Az üzletszerűség - lényegében a Btk. 137. §-ának 9. pontja
nyomán - magában foglalja a rendszerességet és a haszonszerzésre törekvést, míg a
kereskedelmi mértékű jogsértés fogalmának ezek nem elengedhetetlen elemei. Az Európai
Bizottság értelmezése szerint a kereskedelmi mérték objektív természetű, azaz független attól,
hogy a jogsértő szándéka a kereskedelmi célokra kiterjedt-e. Ugyanakkor a (14)
preambulumbekezdésben szereplő fogalom-meghatározás igen tág, hiszen a kereskedelmi
mérték megállapítható akkor is, ha közvetetten jutnak gazdasági előnyhöz. Ez különösen az
33
egyes iparjogvédelmi oltalmak tartalmának és korlátjainak vizsgálata során tűnik
ellentmondásosnak. A szabadalombitorlás ugyanis - a szabadalmi oltalom tartalmára
tekintettel [Szt. 19. § (6) bek. a) pont] - csak a találmány gazdasági tevékenység körében
történő hasznosításával valósulhat meg.
A kereskedelmi mértékű jogsértés fogalmát az Szt. 35. §-ának (6) bekezdése határozza
meg. A javaslat értelmében a szóban forgó cselekmények kereskedelmi mértékűek, ha az
érintett termékek, illetve szolgáltatások jellegéből és mennyiségéből nyilvánvaló, hogy e
cselekmények - közvetlenül vagy közvetetten - kereskedelmi vagy más gazdasági előny
szerzését szolgálják. A fogyasztó által jóhiszeműen végzett cselekmények csak az ellenkező
bizonyításáig minősülnek kereskedelmi mértékűnek. Ez a meghatározás tekintettel van a (14)
preambulumbekezdés valamennyi elemére, a „termékek, illetve szolgáltatások jellegéből és
mennyiségéből nyilvánvaló”-fordulat pedig a nemzetközi kereskedelmi szerződésekből ismert
példa, amely a jogalkalmazást megkönnyítendő került be a javaslatba.
Az adatszolgáltatási kötelezettség tekintetében a TRIPS-megállapodás 47. cikkéhez
képest többletelem, hogy az Irányelv 8. cikkének (2) bekezdése meghatározza - nem
kizárólagos jelleggel - a szolgáltatandó adatok körét. A javaslat az Szt. 35. §-ának (7)
bekezdésében ennek megfelelően különösen a következő adatok szolgáltatását írja elő: a
bitorlással érintett termékek, illetve szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve
teljesítésében részt vevők, a bitorlással érintett termékeket birtoklók, valamint a
forgalmazásba bevonni kívánt vagy bevont nagy- és kiskereskedők neve és címe, továbbá a
bitorlással érintett termékek, illetve szolgáltatások előállított, forgalmazott, illetve igénybe
vett, valamint megrendelt mennyisége, továbbá az azokért adott vagy kapott ellenérték.
[Az Szt. 35. §-ának (8)-(10) bekezdéseihez]
A javaslat az Szt. 35. §-ának (8) bekezdésében - a szükséges kiegészítésekkel -
továbbra is tartalmazza annak lehetőségét, hogy a bíróság a jogosult kérelmére elrendelje a
lefoglalt, kereskedelmi forgalomból visszahívott, illetve onnan véglegesen kivont eszközök,
anyagok, illetve termékek jogsértő mivoltuktól történő megfosztását vagy - ha az nem
lehetséges - megsemmisítését. A bíróság indokolt esetben a megsemmisítés helyett továbbra
is elrendelheti a lefoglalt eszközöknek és anyagoknak a bírósági végrehajtás szabályai szerint
történő értékesítését is; ebben az esetben a befolyó összeg felől ítéletben határoz.
A lefoglalás kapcsán fontos megjegyezni, hogy a javaslat megőrzi azt a szabályt,
amely szerint a szabadalombitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a
szabadalombitorlással érintett termékek lefoglalásának helye van akkor is, ha azok nincsenek
a bitorló tulajdonában. Az e szabályhoz kapcsolódó megszorító fordulat helyett, amely szerint
a lefoglalásnak akkor van csak helye, ha a tulajdonos a bitorlásról tudott, vagy kellő
körültekintés mellett tudhatott volna, a javaslat az általános polgári jogi felelősségi mércét (a
tulajdonos a bitorlásról tudott, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett
tudnia kellett volna) illeszti be az Szt. 35. §-ának (9) bekezdésébe.
Az Irányelv 10. cikke (2) és (3) bekezdésének való megfelelés érdekében a javaslat
előírja, hogy az Szt. 35. §-a (2) bekezdésének f) pontjában és (8) bekezdésében meghatározott
intézkedéseket a bitorló költségére rendeljék el, kivéve, ha az eset körülményei az ettől való
eltérést indokolják. A kereskedelmi forgalomból való visszahívás, az onnan való végleges
kivonás, illetve a megsemmisítés elrendelése tárgyában a bíróság a harmadik személyek
34
érdekeinek figyelembevételével, valamint úgy dönt, hogy az elrendelt intézkedés a bitorlás
súlyosságával arányban álljon (ehhez ld. a TRIPS-megállapodás 46. cikkét is).
[Az Szt. 35. §-ának (11) bekezdéséhez]
Az Irányelv 15. cikke kötelezi a tagállamokat arra, hogy tegyék elrendelhetővé a
jogosult kérelmére és a bitorló (jogsértő) költségére a bírósági határozatra vonatkozó
információ nyilvánosságra hozatalát és terjesztését, ideértve a határozat részben vagy
egészben történő megjelentetését. A cikk második mondata értelmében a tagállamok további
nyilvánossági követelményeket is előírhatnak a körülményektől függően.
A javaslat az Szt. 35. §-a (2) bekezdésének d) pontjában a hatályos szabályozással
egyezően tartalmazza a bitorlóval szemben támasztható polgári jogi igényt, amely alapján a
szabadalmas követelheti, hogy a bitorló - nyilatkozattal vagy más megfelelő módon - adjon
elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről és költségén az elégtételnek megfelelő
nyilvánosságot biztosítsanak. Az elégtétel adása ugyanakkor nem feltétlenül esik egybe a
határozat nyilvánosságra hozatalával. Erre figyelemmel a javaslat új szabályként vezeti be,
hogy a bíróság a szabadalmas kérelmére elrendelheti a határozatnak a bitorló költségére
történő nyilvánosságra hozatalát. A nyilvánosságra hozatal módjáról - az adatvédelmi
rendelkezések megtartásának szükségességére is figyelemmel - a bíróság dönt. A javaslat
alapján nyilvánosságra hozatalon kell érteni különösen az országos napilapban, illetve az
internet útján történő közzétételt. Meg kell jegyezni, hogy az Európai Bizottság álláspontja
szerint a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó követelmény nemcsak az eljárást befejező,
illetve érdemi határozatokra, hanem az eljárás során - akár az ideiglenes intézkedés tárgyában
-	hozott határozatokra is kiterjed. A javaslat ennek megfelelően - az ítélet helyett - a
határozatra történő utalást tartalmazza.
Az 5. §-hoz
A javaslat 5. §-a az Szt.-nek a Ketvht. 203. §-ával beiktatott 69/A. §-át igazítja ki az
elmaradt határidők beillesztése érdekében.
A 6-7. §-okhoz
A Pp. 152. §-a értelmében ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ,
amelynek tárgyában az eljárás büntetőbírói vagy államigazgatási hatáskörbe tartozik, a
bíróság a per tárgyalását ennek az eljárásnak a jogerős befejezéséig felfüggesztheti. A
bitorlási perek kapcsán az azokra kizárólagos illetékességgel rendelkező Fővárosi Bíróság
gyakorlata, hogy a bitorlási pert felfüggeszti, ha különösen a szabadalom megsemmisítése
iránt a Magyar Szabadalmi Hivatal előtt eljárást indítottak. A megsemmisítési eljárást mint az
oltalmat keletkezésére visszaható hatállyal megszüntető eljárást - a bitorlás
következményeinek elhárítása érdekében - döntően a bitorlási perek alperesei indítják,
akiknek - ha az oltalom megsemmisítése bizonytalan, illetve annak kicsi az esélye - gyakran
nem érdekük, hogy a megsemmisítési eljárás gyorsan befejeződjék. Érkeztek ugyanakkor
joggyakorlati problémákról jelzések annak kapcsán is, hogy a Fővárosi Bíróság a
szabadalombitorlás miatt indított pert a sikeresnek tűnő (és utóbb annak bizonyult)
megsemmisítési eljárás megindulása esetén sem függesztette fel.
35
A jogérvényesítés hatékonyságát növelendő és a bitorlási pereket gyorsítandó a
javaslat előkészítése során felmerült annak igénye, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal az
oltalmat keletkezésére visszaható hatállyal megszüntető eljárásokat gyorsítottan folytassa le.
A gyorsított eljárás létjogosultsága nemcsak a megsemmisítési, hanem - hasonló okokból - a
nemleges megállapítási eljárásokban is fennáll. A megsemmisítési eljárás gyorsításának akkor
is van szerepe, ha a bitorlási per felfüggesztésére nem került sor. Ez utóbbi esetben ugyanis a
megsemmisítési eljárás gyorsításának eredményeképpen a Magyar Szabadalmi Hivatal
döntése várhatóan hamarabb születik meg, mint a bitorlási perben hozott ítélet.
A fentiekre figyelemmel a javaslat 6. §-a - az Szt. új 81/A. §-ában - a megsemmisítési
eljárás gyorsított lefolytatását írja elő, ha a felek bármelyike ezt kéri, és igazolja, hogy a
szabadalom bitorlása miatt per indítottak. A gyorsított eljárás iránti kérelem díjhoz kötött. A
gyorsított eljárás lefolytatását a megsemmisítésre irányadó általános és különös eljárási
szabályoktól eltérően különösen az teszi lehetővé, hogy hiánypótlásra, illetve
nyilatkozattételre tizenöt napos határidő is kitűzhető, határidő-hosszabbítás csak különösen
indokolt esetben adható, valamint hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal csak akkor tart szóbeli
tárgyalást, ha a tényállás tisztázásához szükség van a felek együttes meghallgatására, vagy
bármelyik fél ezt kellő időben kéri. A javaslat 7. §-a a nemleges megállapítási eljárásokban is
alkalmazni rendeli az Szt. új 81/A. §-át. (A Hmtv. és a Toptv. utaló szabálya az Szt.-t rendeli
megfelelően alkalmazni, erre figyelemmel a használati mintaoltalmi, illetve a
topográfiaoltalmi megsemmisítési, illetve nemleges megállapítási eljárásokban is megfelelően
alkalmazni kell az Szt. 81/A. §-ának rendelkezéseit.)
A 8. §-hoz
A javaslat 8. §-ának (1) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a Magyar Szabadalmi
Hivatal döntéseinek felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárásban az ügy érdemében hozott
végzés - függetlenül attól, hogy a végzést a tárgyaláson kihirdették-e vagy a kihirdetést
elhalasztották-e - minden esetben a kézbesítéssel válik közöltté, és ettől az időponttól
számítódik a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő is.
A javaslat 8. §-ának (2) bekezdése enyhít a hatályos szabályokon azáltal, hogy a
fellebbezési eljárásban nem írja elő a tárgyalás tartásának kötelezettségét, ugyanakkor
kérelemre a bíróság köteles a feleket meghallgatni.
A 9. §-hoz
A javaslat 9. §-a átfogóan módosítja az Szt.-nek a szabadalmi perekre vonatkozó
104. §-át, különösen annak a szabadalombitorlási perekben kérhető ideiglenes intézkedésekre
vonatkozó rendelkezéseit.
Az ideiglenes intézkedések kapcsán a javaslat - jogharmonizációs kényszerből - eltér
az ideiglenes intézkedésekre vonatkozó általános Pp.-beli szabálytól, amely szerint ideiglenes
intézkedés iránti kérelem a keresetlevél benyújtása előtt nem terjeszthető elő. Az Irányelv 9.
cikke ugyanis az ideiglenes intézkedések kapcsán megköveteli, hogy azok már a per
megindítása előtt igénybe vehetők legyenek. Az Európai Bizottság álláspontja alapján
nyilvánvaló, hogy a Bizottság a 9. cikket - annak szabályozási céljával összhangban -
határozottan úgy értelmezi, hogy az abban foglalt intézkedéseket már a per megindítása előtt
36
is biztosítani kell. Ezt a következtetést az Irányelv 9. cikkének (5) bekezdése is alátámasztja
annak előírásával, hogy ha a jogosult az ideiglenes intézkedést a per megindítását megelőzően
kérte, viszont a bíróság által megállapított ésszerű határidőn belül, illetve húsz munkanapon
vagy harmincegy naptári napon belül nem indítja meg a bitorlás (jogsértés) miatt a pert, az
ellenfél kérelmére a bíróság az ideiglenes intézkedést elrendelő határozatát hatályon kívül
helyezi.
További szabályozási újdonságokat követel meg az a tény, hogy az Irányelv 9.
cikkének (2) bekezdése a per megindítása előtti (és utáni) intézkedésként is megköveteli a
biztosítási intézkedés elrendelésének lehetőségét (ld. a javaslat 2. §-ához fűzött indokolást is).
A javaslat az ideiglenes intézkedésekre vonatkozó szabályozás újraalakításával
egyidejűleg nem szűkíti le az ideiglenes intézkedéssel kérhető igények körét, ugyanakkor
vannak olyan igények, amelyek esetében nyilvánvaló, hogy ideiglenes intézkedésre nem, vagy
csak rendkívüli esetben kerülhet sor (pl. elégtétel adása vagy megsemmisítés). Figyelemmel
arra, hogy a javaslat az adatszolgáltatásra kötelezést és az eltiltást (ld. a javaslat 4. §-ához
fűzött indokolást) mint polgári jogi igényeket harmadik személyekkel szemben is bevezeti,
nincs akadálya annak, hogy a jogosult ezeket ideiglenes intézkedés iránti igényként támassza
-	akár a per megindulása előtt is - az érintett harmadik személyekkel szemben.
[Az Szt. 104. §-ának (2)-(3) bekezdéseihez]
Az Irányelv 9. cikkének (3) bekezdése az ideiglenes intézkedések elrendeléséhez
elvárható mértékű valószínűsítést követel meg abban a tekintetben, hogy aki az intézkedést
kérelmezi, jogosultnak számít, és bitorlás (jogsértés) történt, illetve annak közvetlen veszélye
áll fenn.
E rendelkezéshez hasonló tartalmú a hatályos Szt. 104. §-ának (3) bekezdése, amely
szerint a szabadalombitorlás miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést a kérelmező
különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmező
igazolja, hogy a találmány szabadalmi oltalom alatt áll, valamint, hogy ő a szabadalmas vagy
olyan hasznosító, aki jogosult saját nevében fellépni a bitorlással szemben.
A Pp. 156. §-ának (1) bekezdése értelmében ideiglenes intézkedés elrendelésére akkor
kerülhet sor, ha ez közvetlenül fenyegető kár elhárítása vagy a jogvitára okot adó állapot
változatlan fenntartása, illetve a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme
érdekében szükséges, és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel
elérhető előnyöket; a kérelmet megalapozó tényeket valószínűsíteni kell. A hatályos Szt.
idézett rendelkezése az ideiglenes intézkedés Pp.-beli általános szabályaihoz képest a
jogosultak számára könnyebbséget jelent azáltal, hogy a különös méltánylást érdemlő
jogvédelem igazolásához vélelmet állít fel. Nincs nyomós indoka ugyanakkor annak, hogy ez
a vélelem ne legyen megdönthető, különösen szabadalombitorlás esetében.
Az Irányelv (17) preambulumbekezdése kifejezetten utal arra, hogy a jogérvényesítést
célzó intézkedések megállapítása során figyelembe kell venni az egyes oltalmi formák
sajátosságait. A védjegyek bitorlásához és a szerzői jogi jogsértésekhez képest
szabadalombitorlási ügyekben gyakran igen bonyolult, különleges műszaki szakértelmet
igénylő feladat annak eldöntése, hogy a bitorlással érintett termékben vagy eljárásban az
összes igényponti jellemző megvalósul-e. Ugyanez igaz az oltalom érvényességének
megítélésre. Erre figyelemmel az Szt.-ben szabályozott vélelmet megdönthetővé kell tenni, és
37
a visszaélésekre okot adó körülményeket a lehetőségekhez képest ki kell zárni. Ennek alapján
a javaslat 9. §-a az Szt. 104. §-ának (2) bekezdésébe beilleszti az ellenkező valószínűsítésére
történő utalást, valamint előírja, hogy ellenkező valószínűsítése során figyelembe kell venni
az eset összes körülményeit, ideértve azt is, hogy a szabadalmat a Magyar Szabadalmi Hivatal
vagy az első fokon eljáró bíróság megsemmisítette, vagy hogy a Magyar Köztársaságban is
hatályos európai szabadalmat az Európai Szabadalmi Szervezet másik tagállamában
megsemmisítették. Értelemszerűen itt a megsemmisítés tárgyában hozott nem jogerős hazai
határozatokról van szó, hiszen a szabadalom jogerős megsemmisítése (oltalom hiányában)
okafogyottá teszi a szabadalombitorlási pert. Ezeknek az eseteknek a példálózó felsorolása
nem zárja ki természetesen, hogy az összes körülmény mérlegelése során a bíróság
figyelembe vegyen más eseteket is, mint például a megsemmisítési eljárás megindítását.
A különös méltánylást érdemlő jogvédelemhez kapcsolódó vélelem megdönthetővé
tétele nem mond ellent az Irányelv 9. cikke (3) bekezdésének, és közelebb áll az Irányelv
szabályozási szemléletéhez. E bekezdés ugyanis maga is kellő fokú bizonyosságot („a
sufficient degree of certainty”) követel meg. Az Irányelv 3. cikkének (2) bekezdése emellett
kifejezetten utal arra, hogy az Irányelvben szabályozott intézkedések, eljárások és
jogkövetkezmények nem alkalmazhatók visszaélésszerűen.
A javaslat mindemellett megőrzi az Szt. hatályos 104. §-ában is irányadó
időbeli korlátot, amely szerint a vélelem nem alkalmazható (azaz a Pp. általános szabályai
szerint kell eljárni az ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában), ha a bitorlás
megkezdése óta hat hónap, illetve a kérelmezőnek a bitorlásról és a bitorló személyéről való
tudomásszerzése óta hatvan nap már eltelt.
[Az Szt. 104. §-ának (4) bekezdéséhez]
Az Irányelvnek való megfelelés érdekében a javaslat szabadalombitorlás esetén
lehetővé teszi az ideiglenes intézkedés iránti kérelem előterjesztését a keresetlevél benyújtását
megelőzően. Figyelemmel arra, hogy a per ekkor még nem indult meg, a javaslat rendelkezik
arról, hogy ilyen esetben a Fővárosi Bíróság a kérelmet nemperes eljárásban - a nemperes
eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel - a Pp. általános és az Szt. különös szabályainak
megfelelő alkalmazásával bírálja el. Ehhez kapcsolódóan a javaslat a peres eljárás illetékének
megfizetése körében a kérelmezőre kedvező szabályt tartalmaz, amennyiben kimondja, hogy
ha a kérelmező a bitorlás miatt a pert megindította, a peres eljárás illetékeként a nemperes
eljárásban lerótt illetéken felüli összeget kell megfizetni.
[Az Szt. 104. §-ának (5)-(6) bekezdéseihez]
Az Irányelv 9. cikkének (2) bekezdése alapján a jogosult a per megindítását
megelőzően is kérheti biztosítási intézkedésként a bitorló ingó- és ingatlanvagyonának, illetve
bankszámláinak vagy más vagyontárgyainak zárlatát, továbbá a biztosítási intézkedés
végrehajtása érdekében banki, pénzügyi és kereskedelmi adatok, illetve iratok közlését.
Figyelemmel arra, hogy a hatályos jogszabályok szerint ilyen igénye a jogosultnak nincs, a
javaslat a biztosítási intézkedés elrendelése iránti igényt eljárásjogi önálló igényként, az
ideiglenes intézkedésre vonatkozó Pp.-beli általános és az Szt.-ben megállapított különös
szabályok alkalmazásának előírásával szabályozza. A biztosítási intézkedésre vonatkozó
általános szabályokat a Vht. tartalmazza.
38
Az Szt. 104. §-ának a javaslattal megállapított (5) bekezdése szerint a szabadalmas - a
bitorlás esetén támasztható polgári jogi igényeken felül - az ideiglenes intézkedésre
vonatkozó feltételekkel kérheti a bíróságtól biztosítási intézkedés elrendelését a bírósági
végrehajtásról szóló törvény szabályai szerint, feltéve, hogy valószínűsítette, hogy a
kártérítés, illetve a bitorlással elért gazdagodás visszatérítése iránti követelésének későbbi
kielégítése veszélyben van, és kérheti továbbá a bitorló kötelezését banki, pénzügyi és
kereskedelmi adatainak, illetve iratainak közlésére, illetve bemutatására a szóban forgó
biztosítási intézkedés elrendelése céljából (ld. a javaslat 2. §-ához fűzött indokolást is).
Újdonságként jelenik meg az Irányelv 9. cikke (1) bekezdésének a) pontjában az ún.
ellenbiztosíték lehetősége, azaz az arra vonatkozó igény, hogy ideiglenes eltiltás helyett a
bitorló (jogsértő) biztosítékot tegyen le a károk fedezésére, ha utóbb bebizonyosodna, hogy az
általa végzett cselekményekkel az oltalmat bitorolta, illetve szerzői jogot sértett. Az Európai
Bizottság állásfoglalása alapján az ellenbiztosíték letétele iránt kizárólag a jogosult terjeszthet
elő kérelmet (azaz az alperes nem), ugyanakkor a bíróság maga is elrendelheti az
ellenbiztosíték letételét, feltéve, hogy a felperes előterjesztett kérelmet a bitorlás (jogsértés)
abbahagyása iránt, de a bíróság annak nem adott helyt.
Az Irányelv 9. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott ellenbiztosíték
intézményét a javaslat eljárásjogi önálló igényként, az ideiglenes intézkedésre vonatkozó Pp-
beli általános és az Szt.-ben megállapított különös szabályok alkalmazásának előírásával
szabályozza, tekintettel arra, hogy az ellenbiztosíték intézménye anyagi jogi igényként nem
értelmezhető. Ennek alapján a szabadalmas - a bitorlás esetén támasztható polgári jogi
igényeken felül - az ideiglenes intézkedésre vonatkozó feltételekkel kérheti a bíróságtól, hogy
a bitorló adjon biztosítékot, aminek fejében - a bitorlás abbahagyásának követelése helyett -
hozzájárul a feltételezett bitorlási cselekmények bitorló általi folytatásához. A javaslat az Szt.
104. §-ának (6) bekezdésében kimondja továbbá, hogy a bíróság az ellenbiztosíték letételét a
szabadalmas erre irányuló kérelme hiányában is elrendelheti, feltéve, hogy a szabadalmas
előterjesztett kérelmet a bitorlás abbahagyása iránt, és annak a bíróság nem ad helyt.
[Az Szt. 104. §-ának (7)-(8) bekezdéseihez]
Az Irányelv 9. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy ha a jogosult az ideiglenes
intézkedést a per megindítását megelőzően kérte, viszont a bíróság által megállapított ésszerű
határidőn belül, illetve húsz munkanapon vagy harmincegy naptári napon belül nem indítja
meg a bitorlás (jogsértés) miatt a pert, az ellenfél kérelmére a bíróság az ideiglenes
intézkedést elrendelő határozatát hatályon kívül helyezi. Erre figyelemmel rendelkezik úgy a
javaslat az Szt. 104. §-ának (8) bekezdésében, hogy a bíróság a keresetlevél benyújtását
megelőzően előterjesztett ideiglenes intézkedés tárgyában hozott határozatát az ellenfél
kérelmére hatályon kívül helyezi, ha a szabadalmas a pert az ideiglenes intézkedéssel
érvényesített követelés tárgyában nem indította meg a határozat közlésétől számított tizenöt
napon belül. E tizenöt napos határidő rögzítésére módot ad az Irányelv 9. cikkének (5)
bekezdése, mivel az ott megjelölt húsz munkanapos vagy harmincegy naptári napos határidő
az adható leghosszabb határidő. A javaslat előírása szerint a bíróságnak soron kívül kell
eljárnia, de legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoznia
kell.
A javaslat az Szt. 104. §-ának (7) bekezdésében megőrzi az ideiglenes intézkedés
tárgyában a soronkívüliséget, illetve a tizenöt napos határidőt tartalmazó hatályos szabályt,
39
kiegészítve azzal, hogy e szabályt azonos módon írja elő a másodfokú bíróság eljárását
illetően is.
[Az Szt. 104. §-ának (9) bekezdéséhez]
Az Irányelv 6. cikke a bizonyítékokról rendelkezik. E cikk a TRIPS-megállapodás 43.
cikkének (1) bekezdését veszi át, és azt kiegészíti egyfelől a mintavételre vonatkozó
egyszerűsítő szabállyal, másfelől pedig megköveteli a tagállamoktól, hogy kereskedelmi
mértékben elkövetett jogsértés esetén tegyék elrendelhetővé a másik fél kötelezését a
birtokában lévő banki, pénzügyi és kereskedelmi adatok közlésére, illetve a birtokában lévő
ilyen iratok bemutatására. Valamennyi esetben alapvető követelmény a bizalmas adatok
védelme. (A kereskedelmi mérték fogalmához ld. a javaslat 4. §-ához fűzött indokolást).
A bizalmas adatok védelmére vonatkozó követelményt az Irányelv 6. cikkének (1) és
(2) bekezdése is tartalmazza. E követelmény önálló tükröztetése a javaslatban ugyanakkor
nem indokolt, figyelemmel arra, hogy a Pp. hatályos szabályai kielégítik a bizalmas adatok
védelmére vonatkozó irányelvi követelményt. A Pp. 119. §-ának (2) bekezdése elvi jelleggel
rögzíti, hogy a felek, az ügyész és a perben részt vevő egyéb személyek, valamint azok
képviselői az eljárás során az üzleti titkot vagy a külön törvényben meghatározott, az
államtitkon és szolgálati titkon kívüli más titkot tartalmazó iratok esetében - a titok
megtartásának kötelezettségét tartalmazó, írásba foglalt nyilatkozat megtétele mellett -, az
eljáró bíró által megállapított rendben és szabályok szerint gyakorolhatják az iratbetekintési és
másolatkészítési jogot. A külön törvényben meghatározott titok lehet különösen az államtitok,
a szolgálati titok, továbbá az üzleti, a bank-, a biztosítási, az értékpapír-, a pénztártitok,
valamint a magántitok. A Pp. 5. §-ának (2) bekezdése kimondja továbbá, hogy a bíróság a
nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről
kizárhatja, ha az államtitok, szolgálati titok, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott
más titok megőrzése végett feltétlenül szükséges. A bíróság a nyilvánosságot a közerkölcs
védelmében, valamint az ügyfél kérelmére abban az esetben is kizárhatja, ha az a fél
személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt.
Az Szt. hatályos 104. §-ának (6) bekezdése már ma is megfelel az Irányelv 6. cikke (1)
bekezdése első mondatának. E szabályt a javaslat is fenntartja az Szt. 104. §-ának (9)
bekezdésében, azzal, hogy a hatályos szöveget kiegészíti a 6. cikk (2) bekezdésének
megfelelő rendelkezéssel, azaz lehetővé teszi a másik fél kötelezését a birtokában lévő banki,
pénzügyi és kereskedelmi adatok közlésére, illetve a birtokában lévő ilyen iratok
bemutatására. Az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében szereplő opcionális szabály, amely
szerint a tagállamok előírhatják, hogy a bíróságok a mű vagy a védelem alatt álló teljesítmény
jelentős számú példányából vett megfelelő mennyiségű mintát megalapozott bizonyítéknak
tekintsék, nem igényel átültetést, figyelemmel arra, hogy ez a lehetőség az Irányelv - és
ennélfogva a javaslat által is - megkívánt elvárható mértékű valószínűsítés fogalomkörébe
esik.
[Az Szt. 104. §-ának (10)-(11) bekezdéseihez]
Az Irányelv 7. cikke - a TRIPS-megállapodás 50. cikke (1) bekezdésének b) pontjával
összhangban - rendelkezik a bizonyítékok megőrzéséről. A javaslat e cikknek a Pp.-ben
általános jelleggel szabályozott előzetes bizonyítás intézménye és az ahhoz kapcsolódó
speciális kiegészítő szabályok útján felel meg.
40
A bizonyítékok megőrzése kapcsán az Irányelv 7. cikkének (1) bekezdése
feltételként írja elő, hogy ezt az intézkedést az, akinek iparjogvédelmi vagy szerzői jogát
megsértették, már a per megindítása előtt is kérhesse. Az Irányelv 7. cikkének (1) bekezdése
előírja továbbá azt is, hogy ezen intézkedés elrendelésének feltétele, hogy a bitorlás
(jogsértés) tényét vagy veszélyét a jogosult elvárható mértékben valószínűsítse. Erre
figyelemmel teszi egyértelművé a javaslat az Szt. 104. §-ának (10) bekezdésében, hogy
előzetes bizonyításnak a per megindítása előtt helye van akkor is, ha a szabadalmas a bitorlás
tényét vagy annak veszélyét elvárható mértékben valószínűsítette.
Figyelmet érdemel az Irányelv 7. cikke (1) bekezdésének második mondata. E
rendelkezés szerint a bizonyítékok megőrzése magában foglalhatja egyfelől a bizonyítékként
fellelt dolgok részletes leírásának jegyzőkönyvbe vételét, mintavétellel vagy anélkül, másfelől
pedig a jogsértő dolgok és - az esettől függően - az azok előállításához, illetve terjesztéséhez
használt eszközök és anyagok, valamint a mindezekhez használt iratok lefoglalását. Ezek a
jogintézmények az egyes tagállami jogokban megtalálható, működő megoldások [az első
intézmény az olasz jogból, a második pedig az Egyesült Királyság jogából („Anton Piller
order”) ismert]. Figyelemmel arra, hogy ezen intézmények átültetése opcionális jellegű, és a
jogsértő dolgok, illetve a jogsértésre használt eszközök és anyagok lefoglalása pedig
ideiglenes intézkedésként már a per megindulását megelőzően is kérhető, nem indokolt
ezeknek az irányelvi rendelkezéseknek a kifejezett megjelenítése a javaslatban.
Ami az előzetes bizonyítás elrendelése és foganatosítása kapcsán irányadó
hatásköri szabályokat illeti, a javaslat az Szt. 104. §-ának (10) bekezdésében az előzetes
bizonyítás per előtti elrendelését és az előzetes bizonyítás foganatosítását a Fővárosi Bíróság
hatáskörébe utalja a szabadalombitorlás tárgyában folyó perek különös természetére és az
igényelt szakértelemre figyelemmel. Az ellenérdekű fél jogorvoslati jogának biztosítása
érdekében a javaslat - a Pp. 209. §-ának (2) bekezdésétől eltérve, amely szerint csak az
elutasító határozat fellebbezhető meg - kimondja továbbá azt is, hogy az előzetes bizonyítást
elrendelő határozat ellen is van helye fellebbezésnek.
Az Irányelv 7. cikkének (3) bekezdése - a TRIPS-megállapodás 50. cikkének (6)
bekezdésével azonos módon - előírja, hogy ha a jogosult a bizonyítékok megőrzését célzó
intézkedést a per megindítását megelőzően kérte, viszont a bíróság által megállapított ésszerű
határidőn belül, illetve húsz munkanapon vagy harmincegy naptári napon belül nem indítja
meg a jogsértés miatt a pert, az ellenfél kérelmére a bíróság a bizonyítékok megőrzését
elrendelő határozatát hatályon kívül helyezi. E szabálynak a javaslat az Szt. 104. §-ának (11)
bekezdésében tesz eleget azzal, hogy kimondja: az előzetes bizonyítást elrendelő határozat
hatályon kívül helyezése iránti kérelem akkor terjeszthető elő, ha a szabadalmas a pert az
előzetes bizonyítást elrendelő határozat közlésétől számított tizenöt napon belül nem indította
meg. E tizenöt napos határidő rögzítésére módot ad az Irányelv 7. cikkének (3) bekezdése,
mivel az ott megjelölt húsz munkanapos vagy harmincegy naptári napos határidő az adható
leghosszabb határidő. A javaslat értelmében - az ideiglenes intézkedéseknél követett
eljárással egyezően - a bíróságnak soron kívül kell eljárnia, de legkésőbb a kérelem
előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoznia kell.
41
[Az Szt. 104. §-ának (12) bekezdéséhez]
Az Irányelv 7. cikke (1) bekezdésnek harmadik mondata a bizonyítékok megőrzése
kapcsán - a TRIPS-megállapodás 50. cikkének (2) bekezdésével egyezően - előírja az
ellenérdekű fél meghallgatása mellőzésének lehetőségét arra az esetre, ha a késedelem
helyrehozhatatlan károkat okozna, vagy valószínűsíthető a bizonyítékok megsemmisítésének
kockázata. E bekezdés negyedik és ötödik mondata pedig - a TRIPS-megállapodás 50. cikke
(4) bekezdésének megfelelően - az ellenérdekű fél meghallgatása nélkül hozott határozat
kapcsán írja elő az ellenérdekű fél értesítését legkésőbb a bizonyítékok megőrzését elrendelő
intézkedés foganatosítását követően haladéktalanul, azzal, hogy az ellenérdekű fél számára
biztosítani kell a jogorvoslat lehetőségét.
Az Irányelv 9. cikkének (4) bekezdése az ideiglenes intézkedések kapcsán - szintén a
TRIPS-megállapodás 50. cikkének (2) bekezdésével egyezően - rendelkezik az ellenérdekű
fél meghallgatása mellőzésének lehetőségéről, ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat
okozna. E bekezdés az ellenérdekű fél meghallgatása nélkül hozott határozat kapcsán szintén
előírja az ellenfél értesítését legkésőbb az ideiglenes intézkedés foganatosítását követően
haladéktalanul, azzal, hogy az ellenérdekű fél számára biztosítani kell a jogorvoslat
lehetőségét.
Az előzetes bizonyítás kapcsán ezeknek az előírásoknak a Pp. és az Szt. 104. §-ának
(12) bekezdése együttesen felelnek meg: a Pp. 209. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi az
ellenfél meghallgatásának mellőzését sürgős esetben, a javaslat pedig erre figyelemmel
mondja ki, hogy ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna, vagy ha valószínűsíthető a
bizonyítékok megsemmisítésének kockázata, az sürgős esetnek minősül, és erre figyelemmel
az előzetes bizonyítás elrendelésének kérdésében az ellenfél meghallgatása mellőzhető.
Ha a bíróság az ellenfél meghallgatását mellőzi, a Pp. 209. §-ának (1) bekezdése
értelmében a határozatot csak akkor közli, ha az előzetes bizonyítást elrendelte. Az Irányelv 7.
cikke (1) bekezdése második albekezdésének való megfelelés érdekében a javaslat előírja,
hogy a meghallgatásának mellőzésével hozott határozat közlését követően az ellenfél kérheti a
meghallgatását és az előzetes bizonyítást elrendelő határozat megváltoztatását vagy hatályon
kívül helyezését.
Az ellenfél meghallgatásának mellőzésére vonatkozó irányelvi előírások az ideiglenes
intézkedések kapcsán csak részben igényelnek átültetést, figyelemmel arra, hogy a Pp. 156. §-
ának (4), (6) és (8) bekezdése azoknak részben megfelel. A Pp. 156. §-ának (4) bekezdése
szerint a felek meghallgatása csak rendkívül sürgős szükség esetében mellőzhető. A 9. cikk
(4) bekezdésének való teljes megfelelés érdekében rendelkezik úgy a javaslat az Szt. 104. §-
ának (12) bekezdésében, hogy kimondja: ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna,
az a rendkívül sürgős szükség esetének minősül, és erre figyelemmel a bíróság az ellenfél
meghallgatását mellőzheti az ideiglenes intézkedés kérdésében való döntés meghozatalakor.
A Pp. 156. §-ának (6) bekezdése értelmében az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről a
bíróság végzésben határoz, amely ellen külön fellebbezésnek van helye. A bíróság kérelemre
a végzést maga is megváltoztathatja. A Pp. 156. §-ának (8) bekezdése értelmében pedig a
végzés előzetesen végrehajtható, és mindaddig hatályban marad, amíg azt a bíróság a felek
bármelyikének kérelmére - a másik fél meghallgatása után - hozott végzésével vagy
ítéletében hatályon kívül nem helyezi.
42
A fentiek alapján a végzés közlésével eleget lehet tenni a felek értesítésére vonatkozó
irányelvi követelménynek. Lehetőség van az önálló fellebbezésre, és a felek bármelyike
bármikor kérheti a végzés hatályon kívül helyezését, amelynek kapcsán mindkét fél
meghallgatása kötelező. Ezen felül a bíróság kérelemre a végzést maga is megváltoztathatja.
A feleknek a legkésőbb a foganatosítást követően haladéktalanul történő értesítése („without
delay after the execution of the measures”) kapcsán elmondható, hogy az előzetes
végrehajthatóság e körben nem jelent akadályt, és a végzés közlését követően azonnal lehet
fellebbezni, illetve kérni annak hatályon kívül helyezését. E szabályok mellett, az Irányelvnek
való maradéktalan megfelelés érdekében ugyanakkor kimondja a javaslat az Szt. 104. §-ának
(12) bekezdésében azt, hogy a meghallgatásának mellőzésével hozott határozat közlését
követően az ellenfél kérheti a meghallgatását és az ideiglenes intézkedést elrendelő határozat
megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését.
Annak érdekében, hogy az előzetes bizonyítást, illetve az ideiglenes intézkedést
elrendelő határozat ellenérdekű féllel történő közlése ne veszélyeztesse az előzetes bizonyítás,
illetve az ideiglenes intézkedés eredményességét, a javaslat az Szt. 104. §-ának (12)
bekezdésében előírja, hogy az ellenfél meghallgatásának mellőzésével hozott határozatot az
ellenféllel a foganatosításkor kell közölni.
[Az Szt. 104. §-ának (13)-(14) bekezdéseihez]
Az Irányelv 7. cikkének (2) bekezdése megköveteli a tagállamoktól, hogy a
biztosítékadásra kötelezés lehetőségét írják elő a bizonyítékok megőrzését célzó intézkedés
esetére, (4) bekezdése pedig - a TRIPS-megállapodás 50. cikke (7) bekezdésének
megfelelően - arra az esetre, ha az előzetes bizonyítást elrendelő határozat hatályát veszti,
illetve bitorlás (jogsértés) nem volt megállapítható, előírja az alperes kártalanítását a letett
biztosítékból. Az Irányelv 9. cikkének (6) és (7) bekezdése az ideiglenes intézkedések
kapcsán megegyezik a 7. cikk (2) és (4) bekezdésével. A biztosítékadásra vonatkozó
követelményt az előzetes bizonyítást illetően a hatályos Szt. is tartalmazza, amit a javaslat
megőriz az Szt. 104. §-ának (13) bekezdésében, azzal, hogy e szabályt - a Pp. ilyen tartalmú
rendelkezését mintegy megerősítendő - kiegészíti a biztosíték előírásának lehetőségével az
ideiglenes intézkedés elrendelése esetére is, az ellenbiztosíték mint ideiglenes intézkedés
esetének kivételével.
Az alperes kárának a letétbe helyezett összegből történő megtérítésére sor kerülhet
viszontkereset benyújtása útján a Pp. 147. §-a alapján, figyelemmel arra, hogy az alperes
kárigénye a felperes keresetével azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból ered.
Ugyancsak mód van arra, hogy az alperes a viszontkeresetben arra hivatkozzék, hogy
követelése a felperes kereseti követelésével szemben beszámításra alkalmas (ez utóbbi
esetben korlát, hogy beszámításnak nincs helye szándékosan okozott kár esetén). Ha nincs
mód a beszámításra, vagy elkésetten nyújtja be a viszontkeresetet az alperes, akkor a
kártalanítás iránt pert indíthat. Az Irányelv 7. cikkének (4) bekezdése nem követeli ugyanis
meg, hogy az alperesi kártalanítási igény elbírálásának is az alapeljárásban kell megtörténnie,
az előírás csak, hogy a letett biztosítékból kell a kárt fedezni. A biztosítékként letehető
dolgokat és a letétből való kielégítés részletes szabályait a bíróságon kezelt letétekről szóló
27/2003. (VII. 2.) IM rendelet szabályozza. A gyakorlati igényekre figyelemmel a javaslat a
biztosítékból való kielégítés iránti igényt határidőhöz köti az Szt. 104. §-ának (14)
bekezdésében.
43
A 10-11. §-okhoz
Az Irányelv 2. cikke és az Európai Bizottság már említett nyilatkozata értelmében az
Irányelv hatálya a közösségi növényfajta-oltalomra is kiterjed. Ennek a javaslat 10. §-a az Szt.
módosítása útján, egy új 115/C. § beiktatásával felel meg, amelyben kimondja, hogy a
közösségi növényfajta-oltalom bitorlására - a közösségi növényfajta-oltalomról szóló
2100/94/EK tanácsi rendeletnek a bitorlással összefüggő szabályokat tartalmazó hatodik
részével összhangban - ugyanazokat a jogkövetkezményeket kell alkalmazni, mint a nemzeti
úton megadott növényfajta-oltalomra.
A javaslat 11. §-a gondoskodik a jogharmonizációs záradék módosításáról az
Irányelvnek való megfelelőségre utalás érdekében.
A 12. §-hoz
A javaslat 12. §-a az Irányelvnek való megfelelés érdekében átfogóan módosítja a
védjegybitorlás esetén támasztható polgári jogi igények körét.
A javaslat a szabadalombitorlásra vonatkozó anyagi jogi rendelkezésekkel egyezően
szabályozza a bitorlóval szemben támasztható polgári jogi igényeket, ideértve különösen a
védjegybitorlással közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyására, valamint a
védjegybitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a védjegybitorlással érintett áruk,
illetve csomagolóanyagok meghatározott személynek történő átadására, a kereskedelmi
forgalomból történő visszahívására, az onnan való végleges kivonására, illetve
megsemmisítésére vonatkozó igényeket.
A javaslat a Vt. 27. §-ában az Szt. 35. §-ával azonos módon rögzíti azokat a polgári
jogi igényeket, amelyeket a védjegyjogosult harmadik személyekkel szemben támaszthat,
továbbá az Szt. említett szakaszával egyezően rendelkezik az adatszolgáltatási kötelezettség
kapcsán szolgáltatandó adatok köréről, a kereskedelmi mérték fogalmáról (a
szabadalombitorláshoz hasonlóan a védjegybitorlás - a védjegyoltalom tartalmára tekintettel -
szintén csak a gazdasági tevékenység körében történő védjegyhasználattal valósulhat meg), a
nem a bitorló tulajdonában lévő eszközök, anyagok, áruk és csomagolóanyagok
lefoglalásának lehetőségéről, egyes intézkedéseknek a bitorló költségére történő elrendelése
szabályairól és a határozatnak a védjegyjogosult kérelmére történő nyilvánosságra
hozataláról. (E szakaszhoz ld. a javaslat 4. §-ához fűzött részletes indokolást.)
A 13-15. §-okhoz
A javaslat 13. §-a a javaslat 6. §-ával egyezően állapítja meg a gyorsított eljárás
szabályait a védjegy törlésére irányuló eljárásban (ld. a 6. §-hoz fűzött indokolást). A javaslat
14-15. §-ai a javaslat 8. §-ával azonos módon rendelkeznek a Magyar Szabadalmi Hivatal
döntéseinek felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárásokban az ügy érdemében hozott
végzés közléséről és a másodfokú eljárásban - tárgyalás helyett - a kérelemre történő
meghallgatás kötelezettségéről (ld. a 8. §-hoz fűzött indokolást).
44
A 16-17. §-okhoz
A javaslat 16. §-a - a szabadalmi perekre vonatkozó szabályokkal azonos módon -
átfogóan módosítja a Vt.-nek a védjegyperekre vonatkozó 95. §-át, különösen annak a
védjegybitorlási perekben kérhető ideiglenes intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseit.
A javaslat 16. §-a a javaslat 9. §-ában foglaltakkal egyezően állapítja meg a Vt. 95. §-
ában a keresetlevél benyújtását megelőzően előterjeszthető ideiglenes intézkedés iránti
kérelem elbírálására és az így elrendelt határozat hatályon kívül helyezésére vonatkozó
szabályokat, a biztosítási intézkedésre, az ellenbiztosítékra, az ellenfél bizonyításra való
kötelezésére, továbbá a biztosíték letételére és az annak összegéből való kielégítés
határidejére irányadó rendelkezéseket, az előzetes bizonyítás különös szabályait, valamint az
ellenfél meghallgatásának mellőzésére vonatkozó rendelkezéseket az előzetes bizonyítás és az
ideiglenes intézkedés kapcsán.
A különös méltánylást érdemlő jogvédelemhez kapcsolódó vélelmet a javaslat a Vt.
95. §-ának (2) bekezdésében szintén megdönthetővé teszi, azzal az eltéréssel, hogy e
rendelkezés a mérlegeléshez további szempontokat nem tartalmaz, ugyanakkor nyilvánvaló,
hogy a szóban forgó vélelem megdöntésének a védjegybitorlási perekben is az eset összes
körülményei alapján lehet helye. (E szakaszhoz ld. a javaslat 9. §-ához fűzött részletes
indokolást.)
A javaslat 17. §-a gondoskodik a jogharmonizációs záradék módosításáról az
Irányelvnek való megfelelőségre utalás érdekében.
A 18-20. §-okhoz
A javaslat 18. §-a az Szjt. 20. §-ának módosításával kiigazítja a magáncélú másolásra
tekintettel járó díj megfizetése határidejének kezdő időpontját abban az esetben, ha a behozott
üres kép- és hanghordozót vámfizetési kötelezettség nem terheli. Ennek megfelelően a
nyolcnapos határidőt a forgalomba hozatali céllal történő raktáron tartás megkezdésétől kell
számítani, feltéve, hogy ez a forgalomba hozatalt megelőzi.
A javaslat 19. §-a az Szjt. 22. §-a (1) bekezdésének módosítása útján összehangolja az
előzőekben jelzett nyolcnapos határidőt az üres kép- és hanghordozót, illetve a reprográfiára
szolgáló készüléket terhelő díjjal összefüggő adatszolgáltatási kötelezettség határidejével oly
módon, hogy az adatszolgáltatást a közös jogkezelő szervezet részére minden naptári hónap
tizedik napjáig, de legkésőbb az előzőekben jelzett fizetési határidőn belül kell teljesíteniük
azoknak, akik ilyen hordozót vagy készüléket üzletszerűen gyártanak, vámfizetési
kötelezettség nélkül az országba behoznak, vagy az így behozott hordozót először belföldi
forgalomba hozzák, illetve, akik ilyen kép- vagy hanghordozó vagy készülék behozatala miatt
jogszabály szerint vám fizetésére kötelezettek.
A javaslat 20. §-a kiigazítja az Szjt. 24. §-ának (3) bekezdését, amellyel egyértelművé
teszi: az előadás akkor nyilvános, ha az a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen vagy
bármely más helyen történik, ahol a felhasználó családján és annak társasági, ismerősi körén
kívüli személyek gyűlnek vagy gyűlhetnek össze (azaz pl. nyilvános az előadás, és fennáll a
45
jogdíjfizetési kötelezettség, ha az étterem mint felhasználó az ott vendégül látott család
számára szolgáltat zenét).
A 21. §-hoz
A javaslat 21. §-a a műértékesítéssel összefüggő elektronikus kereskedelem és a
digitális jogkezelési rendszerek várható terjedésére figyelemmel a felhasználási szerződések
írásbeliségének követelményét enyhítendő vezet be megdönthetetlen törvényi vélelmet. Ennek
alapján, ha az Szjt. 26. §-ának (8) bekezdésében szabályozott módon történő nyilvánossághoz
közvetítést maga a szerző gyakorolja, a felhasználási szerződést írásba foglaltnak kell
tekinteni, ha a műre a szerző elektronikus úton kötött és rögzített szerződéssel enged további
felhasználást. Ez az enyhítés az Szjt. 55. §-ában foglalt utaló szabály alapján a szerzői
vagyoni jogok átruházására irányuló, illetve az előadóművészi teljesítmények felhasználására
vonatkozó szerződésekre is irányadó (az egyéb kapcsolódó jogi teljesítményekre nem terjed ki
az Szjt.-nek a felhasználási szerződésekre vonatkozó V. fejezete).
Az enyhítés alapvető célja, hogy a jogosult által engedélyezett, elektronikus úton
megvalósuló felhasználási cselekmény jogi értékelését ne nehezítse meg az a tény, hogy a
felhasználási szerződés az írásba foglalás miatt alaki okból érvénytelen. Az elektronikus
aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 4. §-ának (1) bekezdése értelmében az elektronikus
iratot akkor kell írásbelinek tekinteni, ha azt legalább fokozott biztonságú elektronikus
aláírással írják alá. Az egyre terjedő on-line felhasználások esetében azonban különösen
gyakori, hogy a felek kötnek ugyan elektronikus úton szerződést, az azonban érvénytelen
amiatt, mert nem látták el legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással. E szerződési
nyilatkozatokat, ahol egyértelmű a szerző szándéka az engedély megadására, nem volna
célszerű megfosztani a célzott joghatástól pusztán az alakiság megsértése miatt. A javaslat
által bevezetett vélelem kapcsán érvényesül az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV.
törvény 3. §-ának (1) bekezdésében rögzített alapelv, amelynek értelmében elektronikus
aláírás, illetve elektronikus irat vagy dokumentum elfogadását - beleértve a bizonyítási
eszközként történő alkalmazást - megtagadni, jognyilatkozat tételére, illetve joghatás
kiváltására való alkalmasságát kétségbe vonni nem lehet kizárólag amiatt, hogy az aláírás,
illetve az irat vagy dokumentum elektronikus formában létezik.
A 22. §-hoz
Az Irányelv 4. cikkének c) pontja a közös jogkezelő szervezeteket az
igényérvényesítésre jogosultak közé sorolja. Az igényérvényesítés joga e szervezeteket az
irányadó jogszabályoknak megfelelően illeti meg. Ugyanakkor a felmerült joggyakorlati
igényekre figyelemmel a javaslat 22. §-a módosítja az Szjt. 92. §-ának (1) bekezdését akként,
hogy egyrészt a közös jogkezelés körébe tartozó vagyoni jogok érvényesítéséről szól a közös
jogkezelés körébe tartozó igények helyett, másrészt a saját igényként történő érvényesítés
helyett az Szjt. 106. §-ának (1) bekezdéséhez hasonló szabályt vezet be, harmadrészt pedig
egyértelművé teszi, hogy nem szükséges más jogosult perben állása ahhoz, hogy a közös
jogkezelést végző egyesület az igényét bíróság előtt érvényesítse. A módosítás indoka az,
hogy a közös jogkezelés körébe tartozó igények érvényesítése kapcsán a kialakult bírói
gyakorlat - a Pp. 64. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával - a közös jogkezelő szervezet
mellett megköveteli az érintett szerzői vagy szomszédos jogi jogosultak perben állását is. E
követelmény ellehetetleníti az engedélyezési jogból adódó igények teljes körű érvényesítését
46
azoknak a jogosultaknak a javára, akiket a közös jogkezelő szervezet képvisel, ugyanis e
jogosultak perben állása és igényeik személyesen történő érvényesítése az esetek döntő
többségében gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A jogosultak személye ráadásul a perben gyakran
nem is határozható meg, mivel az csak a jogdíjak felosztása során válik ismertté. A jogosultak
perben állásának megkövetelése a közös jogkezelés útján történő igényérvényesítés
hatékonyságát ássa alá, és elnehezíti a jogosultak helyzetét, hiszen - kivétel nélkül - nekik
maguknak is bírósághoz kellene fordulniuk, ha jogsértés esetén a jogdíjat meghaladó
igényeket érvényesíteni kívánnák.
A javasolt módosítással bevezetett vélelemből következik, hogy a közös jogkezelő
szervezet, ugyanúgy, mint a szerzői vagy szomszédos jog jogosultja, az Szjt. által
szabályozott valamennyi polgári jogi igényt támaszthatja, és a jogérvényesítés során kérheti
mindazokat az intézkedéseket, amelyeket az Szjt. új 94/A. §-a a javaslat 24. §-ában
megállapít. Figyelemmel arra, hogy a szerzőt, illetve a kapcsolódó jogi jogosultakat a
díjigényre korlátozott kizárólagos jogok esetében a díjigény is mint vagyoni jog illeti meg, az
említett szabály a közös jogkezelő szervezet által kezelt kizárólagos engedélyezési jogok és
díjigények megsértésére egyaránt vonatkozik. Mindezt alátámasztja a Szellemi Tulajdon
Világszervezetének Magyarországon a 2004. évi XLIX. törvénnyel kihirdetett - az acquis
communautaire részét is képező - Szerzői Jogi Szerződése 12. cikkéhez fűzött közös
nyilatkozat is, amelynek értelmében e Szerződés vagy a Berni Egyezmény által védett jog
megsértésére történő utalás a kizárólagos jogokat és a díjigényeket is magában foglalja.
A 23. §-hoz
A javaslat 23. §-a az Irányelvnek való megfelelés érdekében átfogóan módosítja a
szerzői jog megsértése esetén támasztható polgári jogi igények körét.
A javaslat a szabadalombitorlásra és a védjegybitorlásra vonatkozó anyagi jogi
rendelkezésekkel egyezően szabályozza a jogsértővel szemben támasztható polgári jogi
igényeket, ideértve különösen a jogsértéssel közvetlenül fenyegető cselekmények
abbahagyására, valamint a jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel
előállott dolgok meghatározott személynek történő átadására, a kereskedelmi forgalomból
történő visszahívására, az onnan való végleges kivonására, illetve megsemmisítésére
vonatkozó igényeket, azzal az eltéréssel, hogy az Szjt. 94. §-a (1) bekezdésének f) pontjában
immár a lefoglalás intézménye is szerepel, amelyet a hatályos Szjt. - szemben az
iparjogvédelmi törvényekkel - mind ez ideig nem tartalmazott.
A javaslat az Szjt. 94. §-ában az Szt. 35. §-ával, illetve a Vt. 27. §-ával azonos módon
rögzíti azokat a polgári jogi igényeket, amelyeket a szerző harmadik személyekkel szemben
támaszthat, továbbá az Szt., illetve a Vt. említett szakaszával egyezően rendelkezik az
adatszolgáltatási kötelezettség kapcsán szolgáltatandó adatok köréről, a kereskedelmi mérték
fogalmáról, a nem a jogsértő tulajdonában lévő eszközök, anyagok és dolgok lefoglalásának
lehetőségéről, egyes intézkedéseknek a jogsértő költségére történő elrendelése szabályairól és
a határozatnak a szerző kérelmére történő nyilvánosságra hozataláról. (E szakaszhoz ld. a
javaslat 4. §-ához fűzött részletes indokolást.)
47
A 24. §-hoz
(Az Szjt. új 94/A. §-ához)
A javaslat 24. §-a - a szabadalmi és a védjegyperekre vonatkozó szabályokkal azonos
módon - átfogóan módosítja és egy önálló szakaszban helyezi el az Szjt.-nek a szerzői jog
megsértése miatt indított perekre irányadó különös szabályait.
Az Szjt.-nek a javaslat 24. §-ával megállapított 94/A. §-a a javaslat 9. §-ában
foglaltakkal egyezően állapítja meg a keresetlevél benyújtását megelőzően előterjeszthető
ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálására és az így elrendelt határozat hatályon kívül
helyezésére vonatkozó szabályokat, a biztosítási intézkedésre, az ellenbiztosítékra, az ellenfél
bizonyításra kötelezésére, továbbá a biztosíték letételére és az annak összegéből való
kielégítés határidejére irányadó rendelkezéseket, az előzetes bizonyítás különös szabályait,
valamint az ellenfél meghallgatásának mellőzésére vonatkozó rendelkezéseket.
A különös méltánylást érdemlő jogvédelemhez kapcsolódó vélelmet a javaslat az Szjt.
94/A. §-ának (1) bekezdésében szintén megdönthetővé teszi, azzal az eltéréssel, hogy e
rendelkezés a mérlegeléshez további szempontokat nem tartalmaz, ugyanakkor nyilvánvaló,
hogy a szóban forgó vélelem megdöntésének a szerzői jog megsértése miatt indult perekben is
az eset összes körülményei alapján lehet helye. Az Szjt. 94/A. §-a (4) bekezdésének a) pontja
és (8) bekezdésének b) pontja tartalmazza továbbá a kereskedelmi mértékre történő utalást,
figyelemmel arra, hogy a szerzői jog megsértése esetében - szemben a szabadalom-, illetve a
védjegybitorlással - nem feltétel az, hogy a jogsértés a gazdasági tevékenység körébe eső
cselekményekkel valósuljon meg. A szerzői jog megsértése miatt indult perekben és az
iparjogvédelmi bitorlási perekben irányadó hatásköri és illetékességi szabályok
különbözősége miatt az előzetes bizonyítás elrendelése körében az Szjt. 94/A. §-ának (9)
bekezdése - a Fővárosi Bíróságra történő utalás helyett - kimondja, hogy ha a per a szerzői
jog megsértése miatt még nem indult meg, az előzetes bizonyítást a szerző lakóhelye szerint
illetékes megyei bíróságnál vagy annál a megyei bíróságnál lehet kérni, amelynek területén a
bizonyítás a legcélszerűbben folytatható le. (E szakaszhoz ld. a javaslat 9. §-ához fűzött
részletes indokolást.)
(Az Szjt. új 94/B. §-ához)
A szerzőség vélelmére vonatkozó alapvető szabályt az 1975. évi 4. törvényerejű
rendelettel kihirdetett, az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember
9-i Berni Uniós Egyezmény Párizsban, 1971. július 24-én felülvizsgált szövege 15. cikkének
(1)	bekezdése tartalmazza. E szabály értelmében ahhoz, hogy az irodalmi és művészeti művek
szerzőit az ellenkező bizonyításáig szerzőnek tekintsék, elegendő, hogy nevük a műveiken a
szokásos módon szerepeljen. Ezt a vélelmet rögzíti az Irányelv 5. cikkének a) pontja, és ennek
megfelelően az Szjt. új 94/B. §-ának (1) bekezdése a javaslat 24. §-ában.
A név feltüntetéséhez való jogot az Szjt. 12. §-a szabályozza. A 12. § (1)
bekezdésének harmadik mondata értelmében a szerző a neve feltüntetéséhez való jogot a
felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja. Ebből következik, hogy
a művek egyes típusai, illetve egyes felhasználási módok esetében, vagy ha a névfeltüntetési
jogot a törvény korlátozza, a név feltüntetésére alapított vélelem nem mozdítja elő a
jogérvényesítést, és kedvezőtlen a szerzők számára. A javaslat ennélfogva - a jelzett
48
joggyakorlati igényekre is figyelemmel - többes vélelmet vezet be. Abban az esetben, ha az
Szjt. új 94/B. §-ának (1) bekezdése nem alkalmazható, kisegítő szabályként az ellenkező
bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, aki a művet sajátjaként a Magyar Szabadalmi
Hivatalnál önkéntes műnyilvántartásba vetette, és ezt közokirattal igazolja. A Magyar
Szabadalmi Hivatal által az önkéntes műnyilvántartás során kiadott igazolást a közigazgatási
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 83. §-a
értelmében hatósági bizonyítványnak kell tekinteni, amelynek tartalmát - az ellenkező
bizonyításáig - mindenki köteles elfogadni. Ha a Magyar Szabadalmi Hivatalnál vezetett
műnyilvántartás alapján fennálló vélelem nem alkalmazható, az Szjt. új 94/B. §-ának (3)
bekezdése alapján bevezetett vélelem értelmében az ellenkező bizonyításáig azt kell
szerzőnek tekinteni, aki ezt közös jogkezelő szervezet által a közös jogkezelés alá tartozó
művekről, szomszédos jogi teljesítményekről, illetve jogosultakról fenntartott adatbázis [88. §
(1)	bek. f) 2. pont] alapján kiállított teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja. Ilyen
magánokiratot a közös jogkezelő szervezet önként vállalt szolgáltatásként - alapszabályával
összhangban - saját tagja számára, a tag kérésére állíthat ki.
Ha a közös jogkezelő szervezet adatbázisa alapján fennálló vélelem sem alkalmazható,
az ellenkező bizonyításáig - az Szjt. új 94/B. §-ának (4) bekezdése alapján - azt kell
szerzőnek tekinteni, aki a művet először hozta nyilvánosságra. Figyelemmel arra, hogy a
szerzők számára e többes vélelem megkönnyíti a szerzőként való azonosítást, az Szjt. új
94/B. §-a a jogosultakra az Irányelv 4. cikkben foglaltaknál kedvezőbb szabályt tartalmaz, így
megfelel az Irányelv 2. cikke (1) bekezdésének is. A vélelmek bevezetéséről rendelkező
szabály kapcsán szükséges leszögezni, hogy az természetesen nem köti semmilyen
alakszerűséghez a szerzői jogi védelem keletkezését, hanem csak a szerző számára könnyíti
meg - különösen jogvita esetén - szerzői mivoltának bizonyítását.
Az Irányelv 5. cikkének b) pontja értelmében az a) pont szerinti vélelmet megfelelően
alkalmazni kell a szerzői joghoz kapcsolódó jogok jogosultjaira a védelem alatt álló
teljesítményeik tekintetében. Figyelemmel arra, hogy az Szjt.-nek a javaslat 26. §-ában
módosuló 99. §-a értelmében a 94-98. §-ok rendelkezéseit alkalmazni kell a szomszédos jogi
jogosultakra és az adatbázis-előállítókra egyaránt, a vélelmeknek az új 94/B. §-ban történő
elhelyezésével teljesül az Irányelv 5. cikkének b) pontjában szereplő követelmény is.
A 25-29. §-okhoz
Az Irányelv 4. cikkének b) pontjában igényérvényesítésre jogosultként a szellemi
tulajdonjogok engedélyesei szerepelnek, ideértve különösen a szerződés alapján hasznosító,
használó, illetve felhasználásra jogosult személyeket, az irányadó jogszabályokkal
összhangban. Az Szjt. 98. §-a kimondja, hogy a szerző jogainak megsértése esetén a
kizárólagos felhasználási engedélyt megszerző személy felhívhatja a szerzőt, hogy a jogsértés
abbahagyása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ha a szerző a felhívástól számított
harminc napon belül nem intézkedik, a jogszerző saját nevében felléphet a jogsértés miatt. A
nem kizárólagos felhasználási engedély esetében a jogszerző az előzőek szerint csak a
felhasználási szerződés kifejezett rendelkezése alapján léphet fel. Figyelemmel arra, hogy a
szerzők személyhez fűződő jogainak megsértése esetén a felhasználó által történő fellépés
lehetőségéről az Szjt. 15. §-a rendelkezik, indokolt, hogy az Szjt. 98. §-a kizárólag a szerző
vagyoni jogaira vonatkozzék: erre figyelemmel módosítja a javaslat 25. §-a az Szjt. 98. §-át.
Nincs továbbá nyomós oka annak sem, hogy a szerzői joghoz kapcsolódó jogok esetében ne
érvényesüljenek az Szjt. 98. §-ában foglalt rendelkezések, azaz a kapcsolódó jogok
49
tekintetében felhasználási engedélyt szerző személyek számára is biztosítani szükséges a
jogsértés esetén történő fellépés lehetőségét: e célt elérendő módosítja a javaslat 26. §-a az
Szjt. 99. §-át.
Az Irányelv 4. cikkének a) pontja igényérvényesítésre jogosultként a szellemi
tulajdonjogok jogosultjait jelöli meg. Tekintettel arra, hogy a szerzői jogi védelem a szerző
életében és halálától számított hetven évig áll fenn, a szerzői jogok gyakorlása és
érvényesítése a szerző halálát követően annak jogutódjára tartozik. Erre figyelemmel
rendelkezik úgy az Szjt. 106. §-ának (1) bekezdése, hogy ahol az Szjt. szerzőt említ, azon
megfelelően érteni kell a szerző jogutódját, illetve a szerzői jog más jogosultját is. Az Szjt.
106. §-a megállapít továbbá szabályokat a hagyatéki eljárással és a közös jogkezelő szervezet
által az örökösökről vezetett nyilvántartással kapcsolatban is. Az Szjt. e rendelkezéseket a
kapcsolódó jogi jogosultak közül kizárólag az előadóművészekre és az előadóművészi
jogokra rendeli megfelelően alkalmazni. Nem indokolt azonban e különbségtétel a kapcsolódó
jogi jogosultak között, hiszen jogutódlás nyilvánvalóan bármelyik kapcsolódó jogi
teljesítmény esetében bekövetkezhet, és az előadóművészeken kívüli kapcsolódó jogi
jogosultak között is lehetnek olyan természetes személyek, akiknek halála esetén helye van
hagyatéki eljárásnak. Az Szjt. 64. §-ának (3) bekezdése értelmében például filmelőállító is
lehet természetes személy; ugyanilyen szabályt tartalmaz az Szjt. 84/A. §-ának (6) bekezdése
is az adatbázisok előállítói kapcsán. Erre figyelemmel a javaslat 27. §-a módosítja az Szjt.
106. §-ának (8) bekezdését, kiterjesztve az említett szabályok hatályát valamennyi kapcsolódó
jogi jogosultra.
A javaslat 24. §-a az Szjt. új 94/B. §-ában állapítja meg a szerzőség vélelmére
vonatkozó szabályokat. Az Szjt. 94/B. §-ának (2) bekezdése rögzíti, hogy ha az Szjt. 94/B. §-
ának (1) bekezdésében foglalt vélelem nem alkalmazható, kisegítő szabályként az ellenkező
bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, aki a művet sajátjaként a Magyar Szabadalmi
Hivatalnál önkéntes műnyilvántartásba vetette, és ezt közokirattal igazolja. E hatósági
tevékenység részletes szabályainak megállapítására a javaslat 28. §-a ad felhatalmazást az
Szjt. 112. §-ának új (5) bekezdésében.
A javaslat 29. §-a gondoskodik a jogharmonizációs záradék módosításáról az
Irányelvnek való megfelelőségre utalás érdekében.
A 30-32. §-okhoz
A javaslat 30. §-a egységes szerkezetben közli az Fmtv. 58. §-át, figyelemmel arra,
hogy a Ketvht. 251. §-ának (3) bekezdése figyelmen kívül hagyta az Fmtv. hatályos 58. §-
ának (5) bekezdését az Fmtv. e szakaszának módosítása során.
A javaslat 31-32. §-ai a javaslat 6-7. §-aival egyezően állapítják meg a gyorsított
eljárás szabályait a formatervezési mintaoltalom megsemmisítésére irányuló és a
formatervezési mintaoltalmi nemleges megállapítási eljárásokban (ld. a 6-7. §-okhoz fűzött
indokolást).
50
A 33-34. §-okhoz
A javaslat 33. §-a a záró rendelkezéseket tartalmazza. Az Irányelv 20. cikkének (1)
bekezdése alapján a tagállamoknak 2006. április 29-ig kell hatályba léptetniük az Irányelvnek
való megfelelést biztosító törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket. Erre
figyelemmel a javaslat az Irányelvnek való megfelelést szolgáló rendelkezések
hatálybalépésének időpontját - a megfelelő felkészülési idő biztosítása érdekében - 2006.
április 15. napjában állapítja meg, az egyéb rendelkezések pedig 2006. január 1-jén lépnek
hatályba. A javaslat 33. §-ának (5) bekezdése az Szjt. 88. §-a (1) bekezdése f) pontja 2.
alpontjának kiigazítása útján egyértelművé teszi, hogy a közös jogkezelő szervezetek nem
vezetnek hatósági nyilvántartást.
A javaslat 33. §-ának (6) bekezdése igazítja ki a Hmtv.-t: a Ketvht. 156. §-ával
módosított Hmtv. 27. §-ának új (5) bekezdéséből kimaradt a „vagy” szó, így nem derül ki
kellően egyértelműen, hogy a bekezdés két utolsó tagmondata egymással vagylagos vagy
pedig konjunktív viszonyban áll-e. A javaslat 33. §-ának (7) bekezdése a deregulációs
természetű hatályon kívül helyezéseket tartalmazza. A javaslat 34. §-a végül a
jogharmonizációs záradékot tartalmazza.