﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/18093. számú
törvényjavaslat
egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról
Előadó: Dr. Rácz Jenő
egészségügyi miniszter
Budapest, 2005. november
2005. évi ... törvény
egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosítása
1. §
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 11.
§-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A beteg fekvőbeteg-gyógyintézeti elhelyezése során jogosult más
személyekkel akár írásban, akár szóban kapcsolatot tartani, továbbá látogatókat
fogadni, valamint általa meghatározott személyeket a látogatásból kizárni.”
2.	§
Az Eütv. 29. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az egészségügyi szolgáltató, illetve a fenntartó köteles a panaszt kivizsgálni,
és ennek eredményéről a beteget a lehető legrövidebb időn belül, de legfeljebb
harminc munkanapon belül írásban tájékoztatni.”
3.	§
Az Eütv. 33. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az egészségügyi szolgáltató vezetője a külön jogszabályban meghatározott
határidőn belül, a fenntartó harminc munkanapon belül érdemben megvizsgálja a
betegjogi képviselő észrevételeit és azzal kapcsolatos állásfoglalásáról őt tájékoztatja.”
4.	§
Az Eütv. 101. §-a az alábbi (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a
jelenlegi § számozása (1) bekezdésre változik:
„(2) Az orvostechnikai eszközökről szóló külön jogszabály szerinti elsőfokú
döntések ellen fellebbezésnek helye nincs, a döntés felülvizsgálata keresettel
kérhető a bíróságtól.”
2
5.	§
(1)	Az Eütv. 103. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pszichoterápia többféle módszeren alapuló, tudományosan megalapozott,
a pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén alkalmazott, egyéni vagy csoportos
formában, több meghatározott időtartamú terápiás ülésben történő, orvosi,
pszichológusi vagy szakirányú felsőfokú végzettséggel végezhető terápiás eljárás.”
(2)	Az Eütv. 103. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Nem orvos vagy pszichológus pszichoterapeuta a munkáját orvos vagy
pszichológus szakmai felügyelete mellett látja el.”
6.	§
Az Eütv. 112. §-a (6) bekezdésének b) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép.
[Hivatalból értesíti a működési nyilvántartást vezető szervet]
„b) a 116. § (3) bekezdés szerint továbbképző helynek minősülő intézmény a
(4) bekezdés c) pontja szerinti továbbképzések elvégzéséről, továbbá a 104. §-ban
meghatározott nem-konvencionális eljárások körébe tartozó szakképesítés
megszerzéséről,”
7.	§
Az Eütv. 160. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„160. § Sürgős szükség esetén, ha a kutatás alanyának, vagy a 16. § (1)-(2)
bekezdések szerinti személynek a beleegyezése nem szerezhető meg, kizárólag a
sürgős szükségben nyújtott ellátásra vonatkozó, a kutatás alanyának egészségét
várhatóan közvetlenül szolgáló és előzetesen engedélyezett kutatási terven alapuló
kutatás végezhető, feltéve, hogy a kutatás hasonló eredményességgel a sürgős
szükségben lévő személy kutatásba történő bevonása nélkül nem végezhető el.”
8.	§
(1)	Az Eütv. 168. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A reprodukciós eljárás csak a kérelmezők - tájékoztatásukat követően tett -
együttes írásbeli beleegyező nyilatkozata alapján kezdhető meg, illetve - egyedülálló
nő esetén - a kérelmező írásbeli beleegyező nyilatkozata esetén folytatható. A 171. §
(4) bekezdés szerinti női ivarsejt-adományozás esetén a reprodukciós eljárás
megkezdésének, illetve folytatásának feltétele az adományozó - a (6) bekezdés szerinti
3
tájékoztatást követően tett - beleegyező nyilatkozata, illetőleg a 171. § (4)
bekezdésében meghatározott együttes nyilatkozat.”
(2)	Az Eütv. 168. §-a a következő új (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A 171. § (4) bekezdésében meghatározott módon történő női ivarsejt-
adományozás esetén a felajánlás és az adományozó nyilatkozat megtételét megelőzően
a beavatkozást végző orvos, illetőleg orvoscsoport tagja, valamint egy, a
beavatkozásban részt nem vevő orvos az adományozót szóban és írásban tájékoztatja a
beavatkozást megelőzően az adományozót érintő kezelésekről, a beavatkozás
jellegéről, kockázatairól, körülményeiről és az adományozásra vonatkozó jogszabályi
rendelkezésekről. A tájékoztatásra az e törvényben foglalt általános szabályok is
megfelelően irányadók.”
9.	§
Az Eütv. 171. §-a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi
(4)-(7) bekezdés számozása (5)-(8) bekezdésre változik:
„(4) Reprodukciós eljárás céljából történő női ivarsejt-adományozás esetén a (2)
bekezdés szerinti felajánlás történhet meghatározott recipiens számára történő
felhasználásra is az alábbi feltételek együttes fennállása esetén:
a)	az adományozó a recipiens
aa)	közeli hozzátartozója, vagy
ab)	oldalági rokona, vagy
ac)	testvérének házastársa (élettársa), vagy
ad)	házastársa (élettársa) közeli hozzátartozója az egyenesági rokon és a
testvér kivételével, vagy
ae)	házastársa (élettársa) testvérének házastársa (élettársa),
aki megfelel a 171. § (1) bekezdésben foglaltaknak;
b)	az adományozó kizárólag az adományozó nyilatkozatban meghatározott
recipiens számára történő felhasználásra ajánl fel női ivarsejtet;
c)	az adományozó nyilatkozat a (3) bekezdésben foglaltakon túl tartalmazza az
adományozó írásbeli beleegyező nyilatkozatát, valamint az adományozó és a recipiens
együttes személyes megjelenése során adott egybehangzó nyilatkozatát arról, hogy a
felajánlás kifejezetten a recipiens számára történik, továbbá azt, hogy az adományozás
ellenérték nélkül, valamint kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen
történt. Az adományozó nyilatkozhat arról is, hogy a meghatározott recipiens számára
fel nem használt női ivarsejtek személyazonosításra alkalmatlan módon
felhasználhatók.”
10.	§
4
Az Eütv. 173. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ivarsejtek rendelkezésre bocsátása során - a 171. § (4) bekezdésben
meghatározott módon történő női ivarsejt-adományozás esetét kivéve - biztosítani
kell, hogy az ugyanazon ivarsejt-adományozótól származó utódok száma különböző
személyeknél elvégzett reprodukciós eljárások során se haladja meg a négyet. Egy
reprodukciós eljáráshoz csak ugyanazon adományozó ivarsejtjei bocsáthatók
rendelkezésre.”
11.	§
(1)	Az Eütv. 188. §-ának a) pontja helyébe a következő szövegrész lép:
[E fejezet alkalmazásában]
„a) pszichiátriai intézet: minden olyan egészségügyi szolgáltatást vagy azt is
nyújtó ellátóhely, amely pszichiátriai betegek pszichiátriai betegségükből eredő
ellátását, továbbá felügyeletét, gondozását napi 24 órán át biztosítja, függetlenül az
intézmény által nyújtott egyéb szolgáltatásoktól, fenntartójától és elnevezésétől, ide
értve a külön jogszabály szerinti közösségi pszichiátriai ellátást nyújtó intézetet is. A
189-195. § tekintetében pszichiátriai intézetnek minősül a pszichiátriai betegek
járóbeteg-szakellátását végző pszichiátriai intézmény, a pszichiátriai betegek otthona,
valamint rehabilitációs intézete, ideértve az átmeneti intézményt is. A pszichiátriai
betegek otthonára és rehabilitációs intézetére vonatkozó eltérő szabályokat külön
jogszabály állapítja meg. Külön jogszabály tartalmazza a büntetőeljárás során elrendelt
kényszergyógykezelést, ideiglenes kényszergyógykezelést és elmemegfigyelést végző
szervre vonatkozó eltérő szabályokat;”
(2)	Az Eütv. 188. §-a a következő d) ponttal egészül ki:
[E fejezet alkalmazásában]
„d) pszichiátriai beteg: az a beteg, akinél a kezelőorvos a Betegségek
Nemzetközi Osztályozása X. Revíziója szerinti Mentális és Viselkedészavar (F00-F99)
illetve szándékos önártalom (X60-X84) diagnózisát állítja fel.”
12. §
Az Eütv. 190. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Minden pszichiátriai beteg jogosult arra, hogy]
„c) gyógykezelése során a 192. § (1) bekezdés szerinti korlátozó intézkedés
alkalmazására feltétlenül indokolt esetben, csak veszélyeztető vagy közvetlenül
veszélyeztető magatartása esetén”
5
[kerüljön sor.]
13.	§
Az Eütv. 191. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pszichiátriai beteg gyógykezeléshez való beleegyezésére az általános
szabályok az irányadók [15-19. §]. A 196. § b) és c) pontja alapján kezelt beteg
esetében addig, ameddig a beteg veszélyeztető vagy közvetlenül veszélyeztető
magatartást tanúsít, el lehet tekinteni a beteg beleegyezésétől az ezek elhárítását célzó
korlátozások tekintetében, de a tájékoztatást ilyen esetben is a lehetőséghez képest
meg kell kísérelni.”
14.	§
Az Eütv. 192. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A korlátozás elrendelésének oka lehet az (1) bekezdésen túl, ha a 199. § (1)
bekezdés szerinti sürgősségi, illetve a 199. § (5) bekezdés és a 200. § szerinti kötelező
gyógykezelés alatt álló beteg engedély nélküli eltávozása másként nem akadályozható
meg.”
15.	§
Az Eütv. 197. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„197. § (1) A gyógykezelés akkor tekinthető önkéntesnek, ha abba a
cselekvőképes beteg a 15. § (5) bekezdés szerint a pszichiátriai intézetbe történő
felvétele előtt beleegyezett.
(2)	A korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen beteg a (3)-(4)
bekezdés kivételével a 16. § (1)-(2) bekezdésben meghatározott személy kérelmére
vehető pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe.
(3)	A korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen beteg abban az
esetben, ha a 16. § (1)-(2) bekezdésben meghatározott személy nyilatkozatának
beszerzése késedelemmel járna, vagy felmerül annak a veszélye, hogy a beteg indokolt
gyógykezelésében ellenérdekelt, kérheti az intézetbe történő ideiglenes felvételét
akkor, ha a 199. § szerinti sürgősségi vagy 200. § szerinti kötelező gyógykezelés
feltételei nem állnak fenn, de az intézeti gyógykezelés indokolt. Az ideiglenes
felvétellel egyidejűleg az intézet haladéktalanul megkísérli a kapcsolatfelvételt a 16. §
(1)-(2) bekezdésben meghatározott személlyel. Abban az esetben, ha ez sikertelen,
vagy a 16. § (1)-(2) bekezdésben meghatározott személy nem járul hozzá a beteg
indokolt gyógykezeléséhez, az intézet haladéktalanul értesíti a gyámhatóságot a beteg
intézeti felvételéről és annak körülményeiről.
6
(4)	A (3) bekezdés esetében a felvétel akkor tekinthető véglegesnek, ha a 16. §
(1)-(2) bekezdésben meghatározott személy a felvételhez megadja utólagos
jóváhagyását, vagy a bíróság megállapítja a (3) bekezdés alapján történő gyógykezelés
indokoltságát. A végleges felvételig elsősorban a beteg állapotromlásának
megakadályozására kell törekedni.
(5)	A bíróság az intézeti gyógykezelés indokoltságát és a beleegyezés
érvényességét
a)	az (1) bekezdés szerinti esetben a beteg, illetve a 16. § (1)-(2) bekezdésben
meghatározott személy kérelmére,
b)	a (2)-(3) bekezdés szerinti esetben hivatalból vizsgálja.
(6)	A pszichiátriai intézet vezetője az (5) bekezdés a) pontja szerinti kérelmet
haladéktalanul továbbítja a bíróságnak, az (5) bekezdés b) pontja szerinti esetben pedig
a felvételről haladéktalanul értesíti a bíróságot.
(7)	A bíróság az értesítés beérkezésétől számított 72 órán belül megvizsgálja,
hogy az önkéntes gyógykezelés feltételei fennállnak-e. A bíróság a határozathozatal
előtt meghallgatja a beteget, az intézet vezetőjét vagy az általa kijelölt orvost, valamint
beszerzi független - a beteg gyógykezelésében részt nem vevő - igazságügyi
elmeorvos szakértő véleményét.
(8)	A (6)-(7) bekezdésekben meghatározott eljárás során, amennyiben a
gyógykezelés nem indokolt, a bíróság elrendeli a beteg elbocsátását. Ebben az esetben
a beteget a bíróság jogerős határozatának közlésétől számított 24 órán belül el kell
bocsátani az intézetből. Az önkéntes gyógykezelés alapjául szolgáló beleegyező
nyilatkozat, illetve kérelem érvénytelensége esetén - amennyiben annak az e
törvényben meghatározott feltételei fennállnak - a bíróság elrendeli a beteg kötelező
intézeti gyógykezelését.
(9)	A cselekvőképes beteget kérelmére, a cselekvőképtelen, illetve korlátozottan
cselekvőképes beteget - a (3) bekezdésben foglalt eset kivételével - a gyógykezelésbe
vételét kérő személy kérelmére az intézetből el kell bocsátani.
(10)	A (3) bekezdésben foglalt ideiglenes felvétel esetén annak (4) bekezdés
szerinti véglegessé válásáig a beteget a saját, vagy a 16. § (1)-(2) bekezdésben
meghatározott személy kérelmére el kell bocsátani, kivéve ha az ideiglenes felvétellel
egyidejűleg indult gyámhatósági eljárás eredményeként más intézkedés szükséges. A
(4)	bekezdés szerinti végleges felvételt követően a beteget a 16. § (1)-(2) bekezdésben
meghatározott személy kérelmére el kell bocsátani, kivéve ha az ideiglenes felvétellel
egyidejűleg indult gyámhatósági eljárás eredményeként más intézkedés szükséges.
(11)	Az önkéntesen, illetőleg a (3) bekezdés szerint ideiglenesen felvett beteg
nem bocsátható el, ha a gyógykezelés során veszélyeztető vagy közvetlen
veszélyeztető magatartást tanúsít, és emiatt fennáll az intézeti gyógykezelés
szükségessége. Ekkor a 199. §-ban szabályozott eljárást kell lefolytatni.”
7
16. §
(1)	Az Eütv. 199. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a pszichiátriai beteg közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít, és ez
csak azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétellel hárítható el, az észlelő
orvos közvetlenül intézkedik a beteg megfelelő pszichiátriai intézetbe szállításáról. A
beteg beszállításánál szükség esetén a rendőrség közreműködik.”
(2)	Az Eütv. 199. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A határozat meghozataláig elsősorban a veszélyeztető vagy közvetlen
veszélyeztető magatartás megszüntetésére kell törekedni. A szakmailag lehetséges
mértékben és módon kerülni kell az olyan beavatkozások elvégzését, amelyek
lehetetlenné teszik, hogy a bíróság a személyes meghallgatás során a beteg aktuális
pszichés állapotát megítélje. Amennyiben erre mégis sor kerül, azt részletesen
dokumentálni és indokolni kell.”
17.	§
Az Eütv. 200. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bíróság annak a pszichiátriai betegnek a kötelező intézeti gyógykezelését
rendeli el, aki veszélyeztető magatartást tanúsít, de sürgősségi gyógykezelése nem
indokolt.”
18.	§
Az Eütv. 206. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Csontvelő, illetve haemopoetikus őssejt vagy más regenerálódó szövet
eltávolítására kivételesen korlátozottan cselekvőképes, illetve cselekvőképtelen
személy testéből is sor kerülhet, az alábbi feltételek együttes fennállása esetén:
a)	nem áll rendelkezésre megfelelő cselekvőképes donor;
b)	a recipiens a donor testvére;
c)	az adományozás valószínűsíthetően életmentő a recipiens számára;
d)	a törvényes képviselő beleegyezését a kórházi etikai bizottság jóváhagyta;
e)	a kórházi etikai bizottság a d) pont szerinti döntésének meghozatala előtt a
korlátozottan cselekvőképes, illetve cselekvőképtelen személyt - amennyiben azt
egészségi állapota vagy életkora nem zárja ki - meghallgatta és meggyőződött arról,
hogy a beavatkozásnak kényszertől, fenyegetéstől, megtévesztéstől mentesen veti alá
magát.”
19. §
8
Az Eütv. 215. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Azt a beteget, akinél szerv- vagy szövetátültetés orvosilag indokolt, és
megfelel a külön jogszabályban foglalt feltételeknek, fel kell venni a szerv-, illetve
szövettípusonként vezetett országos várólistára. A felvételt a szerv- vagy
szövetátültetés indikációját felállító egészségügyi szolgáltató kezdeményezi.”
20. §
(1)	Az Eütv. 247. §-a (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]
„h) a nem-konvencionális eljárásokra vonatkozó szabályokat”
[rendeletben megállapítsa.]
(2)	Az Eütv. 247. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a
jelenlegi (4)-(5) bekezdések számozása (5)-(6) bekezdésre változik:
„(4) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a nem-konvencionális
tevékenységeket, az egyes tevékenységek végzésére jogosult személyek körét,
valamint e tevékenységek végzésével, a szakképesítés megszerzésével összefüggő
szakmai szabályokat rendeletben állapítsa meg.”
Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és
védelméről szóló 1997. éviXLVII. törvény módosítása
21. §
Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és
védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Eüak.) 3. §-ának i) pontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„i) adatkezelő: a betegellátó, az intézményvezető, az adatvédelmi felelős,
továbbá közegészségügyi-járványügyi közérdekből az 5. § (3) bekezdése szerinti
tisztiorvos, illetve közegészségügyi felügyelő, valamint a külön jogszabály szerinti
ellátásszervező, továbbá a 22. § szerinti esetekben az ott meghatározottak szerint, az
Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási
Pénztár, valamint ezek igazgatási szervei (a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási
igazgatási szervek) és az egészségügyi adatok nélkül, a 3. § b) pontjában
meghatározott személyazonosító adat tekintetében - az Állami Népegészségügyi és
Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény 5. § (1) bekezdés e) pontjában
9
meghatározott feladat ellátása érdekében - az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi
Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ).”
22. §
(1)	Az Eüak. 4. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az egészségügyi és személyazonosító adat kezelésének célja:]
„a) az egészség megőrzésének, javításának, fenntartásának előmozdítása,
b)	a betegellátó eredményes gyógykezelési tevékenységének elősegítése,
ideértve a szakfelügyeleti tevékenységet is,”
(2)	Az Eüak. 4. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[Az egészségügyi és személyazonosító adat kezelésének célja:]
„d) a népegészségügyi [16. §], közegészségügyi és járványügyi érdekből
szükségessé váló intézkedések megtétele.”
23.	§
(1)	Az Eüak. 5. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[Az egészségügyi ellátó hálózaton belül az egészségügyi és személyazonosító
adat kezelésére - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - jogosult]
„d) a külön jogszabályban meghatározott ellátásszervező adatelemzéssel
megbízott alkalmazottja.”
(2)	Az Eüak. 5. §-ának (2) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[Az egészségügyi és személyazonosító adatot - az e törvényben előírt feltételek
fennállása esetén -]
„g) a területi védőnői ellátást nyújtó egészségügyi szolgálat feladatkörébe
tartozó esetben a védőnő, a külön jogszabályban meghatározott esetben az iskola-
védőnő”
[továbbíthat.]
24.	§
Az Eüak. 15. §-a (7) bekezdésének a)-h) pontjai helyébe a következő
rendelkezés lép:
10
[Amennyiben az érintett az alábbi betegségek valamelyikében szenved vagy a
betegség gyanúja merül föl, és fertőződése házi- vagy haszonállattal történt kontaktus
révén jöhetett létre, az ÁNTSZ (1) bekezdés szerinti intézete haladéktalanul továbbítja
az érintett személyazonosító és egészségügyi adatait az érintett lakóhelye (tartózkodási
helye) szerint illetékes állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás részére a
szükséges járványügyi intézkedések megtétele céljából:]
„a) anthrax (lépfene),	(A22)
b) brucellosis,	(A23)
c) lyssa (veszettség)	(A82)
d) lyssa fertőzésre gyanús sérülés,	(Z203)
e) madárinfluenza	
f) malleus (takonykór),	(A240)
g) trichinellosis,	(B75)
h) tuberkulozis,	(A15-A19)
i) tularaemia	(A21).”
25.	§
Az Eüak. a 15. §-át követően a következő alcímmel egészül ki, és a 16. §
helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„Népegészségügyi célból történő adatkezelés
„16. § (1) Amennyiben az érintett újszülött vagy csecsemő a Betegségek
Nemzetközi Osztályozása szerinti valamely veleszületett rendellenességben szenved
(Q00-Q99), a 4. § (1) bekezdés b)-c) pontjai és a (2) bekezdés b) pontja szerinti célból
a kezelést végző orvos az érintett személyazonosító és egészségügyi adatait, valamint
törvényes képviselője nevét és lakcímét továbbítja a külön jogszabály szerint vezetett
Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartása részére.
(2)	Amennyiben a magzatnál olyan elváltozást észlelnek, amely veleszületett
rendellenességet eredményezhet, az (1) bekezdés szerint kell eljárni azzal, hogy az
érintett személyazonosító adatain a várandós nő adatait kell érteni.
(3)	A Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartását vezető szerv az
(1)	bekezdés szerint hozzá beérkezett adatok alapján a veleszületett fejlődési
rendellenességek okainak feltárása céljából, azok megelőzése érdekében elkészített
kérdőívet megküldi a gondozást végző területi védőnő számára, aki azt a törvényes
képviselő önkéntes tájékoztatása alapján kitölti, és visszaküldi a Veleszületett
Rendellenességek Országos Nyilvántartása részére.
(4)	Spontán vagy indukált magzati halálozás, illetve halvaszületés esetén a (3)
bekezdés szerinti kérdőívet a kezelőorvos tölti ki.
11
(5)	A 4. § (1) bekezdés b)-c) pontjai és a 4. § (2) bekezdés b) pontja szerinti
célból daganatos eredetű betegség észlelése esetén a betegellátó továbbítja az érintett
egészségügyi és személyazonosító adatait a külön jogszabály szerint vezetett Nemzeti
Rákregiszternek.”
26.	§
(1)	Az Eüak. 22. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A társadalombiztosítási igazgatási szervek részére abban az esetben
továbbítható egészségügyi és személyazonosító adat, amennyiben”
(2)	Az Eüak. 22. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár részére akkor is továbbítható
egészségügyi és személyazonosító adat, amennyiben ez az egészségügyi ellátás
tervezésének, szervezésének elősegítése érdekében - a 4. § (2) bekezdésének b) pontja
szerinti feladatok ellátásához szükséges mértékben - indokolt. Az egészségügyi és
személyazonosító adatokat ebben az esetben kizárólag az Országos Egészségbiztosítási
Pénztár adatelemzéssel megbízott dolgozója kezelheti.”
27. §
Az Eüak. 30. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az adatmegőrzés érdekében folyamatosan biztosítani kell, hogy az
adathordozó az adott technikai feltételek mellett olvasható maradjon, vagy olvasható
állapotba kerüljön.”
28.	§
Az Eüak. a 32. §-át követően a következő alcímmel és 32/A.§-sal egészül ki:
„Az ellátásszervező adatkezelése
„32/A. § (1) Az ellátásszervező a 4. § (1) bekezdésének a)-c), továbbá 4. §
(2)	bekezdésének b) pontjában meghatározott célokból a következő
személyazonosító adatokat kezelheti: TAJ szám, nem, születési idő.
(2)	Az ellátás szervező az egészségügyi adatok közül - a külön jogszabály
szerinti - irányított betegellátási rendszerbe bevont, alábbi ellátási formákhoz
kapcsolódó adatokat kezeli (TAJ tételes elszámolású természetbeni ellátás
igénybevételi adatok):
a)	háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátás,
12
b)	fogászati ellátás,
c)	gondozóintézeti gondozás,
d)	betegszállítás orvosi rendelvényre,
e)	járóbeteg-szakellátás,
f)	fekvőbeteg-szakellátás (aktív, krónikus),
g)	CT, MRI,
h)	művesekezelés,
i)	házi szakápolás,
j) gyógyszertámogatás (kivéve: speciális beszerzésű gyógyszerkiadás),
k) gyógyászati segédeszköz támogatás,
l) gyógyászati ellátás.
(3)	Az ellátás szervező részére az (1)-(2) bekezdés szerinti adatokat az
Országos Egészségbiztosítási Pénztár adja át.
(4)	Az (1) bekezdés szerinti adatot az ellátás szervező adatelemzéssel
megbízott alkalmazottja kezeli.
(5)	A külön jogszabály szerinti ellátásszervező az egészségügyi és
személyazonosító adatokat 5 évig kezelheti, ezt követően azokat meg kell
semmisíteni.
(6)	Amennyiben az egészségügyi szolgáltató a külön jogszabályban
meghatározott ellátásszervezői tevékenységet is ellátja, az e tevékenységhez
kapcsolódó egészségügyi és személyazonosító adatot az egészségügyi szolgáltató
által nyilvántartott egyéb adattól elkülönítetten kezeli.”
29.	§
(1)	Az Eüak. 1. számú mellékletének A) pontja az alábbi 70. ponttal egészül ki:
„70. madárinfluenza”.
(2)	Az Eüak. 3. számú mellékletének C) pontja az alábbi 19. ponttal egészül ki:
„19. Madárinfluenza”.
A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának,
forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosítása
30.	§
A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának,
forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény (a továbbiakban:
Nvt.) 2. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, e
13
bekezdés a következő d)-e) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi d)-e) pont f)-g)
pontra változik:
[Nem jelölhető ki dohányzóhely]
„a) egészségügyi alapellátást, illetőleg járóbeteg-szakellátást nyújtó
egészségügyi szolgáltatónak, illetve egészségügyi szolgáltató ezen ellátásokat nyújtó
részlegének, valamint gyógyszertárnak a betegforgalom számára nyitva álló
helyiségeiben, továbbá jellemzően gyermekek fekvőbeteg-szakellátását végző
egészségügyi szolgáltatók épületeiben;
b)	óvodákban;
c)	a b) pont hatálya alá nem tartozó közoktatási intézménynek a tanulók által is
használt helyiségeiben;
d)	gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményben;
e)	a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézménynek az igénybevevők
számára nyitva álló közösségi helyiségeiben;”
31.	§
Az Nvt. 4. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és e § a
következő (8)-(9) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az iskolaszék, a kollégiumi szék, az intézményi szék és az általános
művelődési központi szék - a 2. § (2) bekezdésének c) pontjától eltérően - az
intézményt nemdohányzó intézménnyé nyilváníthatja. Ebben az esetben az intézmény
területén dohányzóhely nem jelölhető ki. A nemdohányzó intézménnyé minősítés
tényét jól látható és egyértelmű felirat és jelzés alkalmazásával az intézménynek a
közforgalom számára nyitvaálló bejáratánál, valamint a közforgalom által
rendszeresen igénybe vett valamennyi helyiségében fel kell tüntetni.
(8)	A 2. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti esetben az (1) bekezdés
megfelelően alkalmazandó azzal, hogy helyiségen kívüli dohányzóhely nem zárt
légtérben is csak úgy jelölhető ki, ha a dohányzóhely az egészségügyi szolgáltatást
igénybevevők szokásos vagy szükségszerű útvonalától megfelelően elkülönül.
(9)	Az (1)-(8) bekezdésben, valamint a 4/A. §-ban meghatározott feltételek
biztosításáról a közforgalmú intézmény belső szabályzatában meghatározott személy,
a rendezvény szervezője, a tömegközlekedési eszköz üzembentartója, a közoktatási
intézmény vezetője, illetőleg a munkáltató gondoskodik.”
32.	§
Az Nvt. a következő 4/A. §-sal egészül ki:
„4/A. § (1) A munkáltató a munkahelyet - külön telephely esetén
telephelyenként - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak szerint nemdohányzó munkahellyé
nyilváníthatja. Ebben az esetben a munkáltató kizárólagos rendelkezése alatt álló
14
létesítményekben, illetve helyiségekben dohányzóhelyet kijelölni nem lehet. A
nemdohányzó munkahellyé minősítés tényét jól látható és egyértelmű felirat vagy
jelzés alkalmazásával, a munkahelynek a személyforgalom számára nyitva álló
valamennyi bejáratánál, valamint a nem kizárólag a munkavállalók által igénybe vett
valamennyi helyiségben, vagy az ezekhez vezető közlekedőfolyosókon - valamennyi
igénybevevő által jól látható módon - fel kell tüntetni.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti, nemdohányzó munkahellyé nyilvánításról szóló
döntés
a)	kollektív szerződéssel rendelkező munkáltatónál a kollektív szerződésben,
b)	az a) pont hatálya alá nem tartozó munkáltatónál a munkavállalók
kezdeményezésére, vagy ezek egyetértésével
hozható meg.
(3)	A munkavállalók részéről a (2) bekezdés b) pontja szerinti kezdeményezésre
jogosult a kollektív szerződés megkötésére jogosult szakszervezet, ennek hiányában a
munkáltatónál - telephelyen történő munkavégzés esetén az adott telephelyen - a
megállapodás megkötésekor foglalkoztatott munkavállalók legalább 50%-a. A
munkáltató kezdeményezése esetén a munkavállalói egyetértésre a kezdeményezési
jog szabályai irányadóak. A munkavállalók kezdeményezését a munkáltató köteles
figyelembe venni. Ebben az esetben a munkahelyet, illetve telephelyet 30 napon belül
nemdohányzóvá kell nyilvánítani.
(4)	Azon munkahelyek esetében, ahol dohányzóhely kijelölése a 2. § (2)
bekezdése alapján tilos, illetve ahol dohányzóhely a 2. § (3) bekezdése alapján nem
kötelező, az (1)-(3) bekezdés nem alkalmazható. Az (1) bekezdés szerint
nemdohányzóvá nyilvánított munkahelyen a (2)-(3) bekezdés szerinti szabályok
megfelelő alkalmazásával lehet dohányzóhely kijelölését kezdeményezni.”
33.	§
Az Nvt. 6. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Dohánytermék árusítása automatából nem megengedett.”
34.	§
(1)	Az Nvt. 7. §-a (4) bekezdésének a)-b) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
[Az egészségvédelmi bírság összege]
„a) a dohányzással összefüggő tilalmak, korlátozások megsértése esetén
legalább 20 000, legfeljebb 50 000 Ft;
b)	a dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó kötelezettség nem, vagy nem
megfelelő teljesítése, valamint a dohányzást, illetőleg a dohánytermékek forgalmazását
15
érintő tilalmak, korlátozások megtartására vonatkozó ellenőrzési kötelezettség
elmulasztása esetén
ba)	legalább 100 000 Ft, legfeljebb 250 000 Ft az ezen kötelezettségek
betartásáért felelős személy tekintetében, illetve
bb)	legalább 1 000 000, legfeljebb 2 500 000 Ft az intézmény, szervezet,
üzemeltető vagy gazdasági társaság tekintetében.”
(2)	Az Nvt. 7. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A kiszabott egészségvédelmi bírság összegét úgy kell meghatározni, hogy
az igazodjék a cselekmény súlyához és az elkövető személyi körülményeihez. Az
eljáró hatóság a (4) bekezdés a) pontja szerinti esetben - az ott meghatározott
összeghatártól eltérően - a törvénysértőt 20 000 Ft-ig terjedő helyszínen kiszabott
egészségvédelmi bírsággal sújthatja. A helyszínen kiszabott bírság 30 napon belül
történő meg nem fizetése esetén a (4) bekezdést kell alkalmazni.”
(3)	Az Nvt. 7. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A jogerős határozattal megállapított egészségvédelmi bírságot, valamint a
dohánytermékek forgalmazásával összefüggő, e törvényben foglalt tilalmat,
korlátozást megszegővel szemben jogerősen alkalmazott fogyasztóvédelmi bírság
összegének 50 %-át, valamint helyszíni bírságot az ÁNTSZ számára nyitott számlára
kell befizetni. A számlára befizetett bírság összegének 30%-át az ÁNTSZ az
Egészségügyi Minisztérium költségvetési fejezete számára nyitott számlára utalja. Az
ÁNTSZ az általa felhasználható bírság összegének 75%-át kizárólag
egészségfejlesztési célra, így különösen dohányzás-megelőzésre, illetve dohányzásról
leszoktató programok támogatására használhatja fel. A fennmaradó összeg
egészségmegőrzési célokra, illetőleg az egészségügyi ellátás színvonalát fejlesztő
szakmai programok támogatására, a közegészségügyi hatósági felügyelet fejlesztésére,
a hatósági munka támogatására, különösen a népegészségügyi program prioritásainak
figyelembe vételével használható fel. A bírságok kirovásáról, behajtásáról és
felhasználásáról az országos tisztifőorvos nyilvántartást vezet, amelynek összefoglaló
adatairól évente írásban tájékoztatja az egészségügyi minisztert.”
(4)	Az Nvt. 7. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) E törvény alkalmazása során a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt kell alkalmazni.”
Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot
szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény módosítása
35. §
16
Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot
szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény (a továbbiakban:
Gytv.) 1. §-ának 21. és 22. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„21. Gyógyszerkönyv: a gyógyszerkészítés, a gyógyszerminőség, a
gyógyszerellenőrzés és a gyógyszerminősítés általános szabályait, valamint az egyes
gyógyszerek minőségét és összetételét tartalmazó külön jogszabály szerinti szerv által
kiadott, illetve módosított, a gyógyszergyártókra, forgalmazókra, orvosokra és
gyógyszerészekre kötelező hivatalos kiadvány;
22. Vényminta Gyűjtemény (Fo-No): a magisztrális gyógyszerkészítés
szabályait, valamint az egyes gyógyszerek minőségét és összetételét tartalmazó külön
jogszabály szerinti szerv által kiadott, illetve módosított, a gyógyszergyártókra,
forgalmazókra, orvosokra és gyógyszerészekre kötelező hivatalos kiadvány;”
36.	§
A Gytv. 5. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A forgalomba hozatali engedély jogosultja az eljárásért és a forgalomba
hozatali engedély kiadásáért a külön jogszabályban meghatározottak szerinti
igazgatásszolgáltatási díjat, a forgalomba hozatali engedély fenntartásáért évente a
külön jogszabály szerinti fenntartási díjat köteles fizetni. A fenntartási díjat -
megfizetésének elmulasztása esetén - adók módjára kell behajtani.”
37.	§
(1)	A Gytv. 32. §-a (5) bekezdésének m) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[(5) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy]
„m) a Gyógyszerkönyvnek és a Vényminta Gyűjteménynek a
gyógyszergyártók, a forgalmazók, az orvosok és a gyógyszerészek általi
alkalmazását,”
[rendeletben szabályozza.]
(2)	A Gytv. 32. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a
jelenlegi (6)-(8) bekezdések számozása (7)-(9) bekezdésre változik:
„(6) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel
egyetértésben a gyógyszerek forgalomba hozatali engedélyének fenntartásáért
fizetendő díjakat rendeletben szabályozza.”
17
Záró rendelkezések
38. §
(1)	Ez a törvény 2006. január 1-jén lép hatályba.
(2)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Eüak. 18. §-a és 24. §-ának (2)
bekezdése a hatályát veszti.
(3)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg
a)	az Eütv. 15. §-ának (5) bekezdésében az „invazív beavatkozásokhoz”
szövegrész helyébe az „invazív beavatkozásokhoz és a 197. § szerinti önkéntes
gyógykezelésbe vételhez” szövegrész,
b)	az Eütv. 104. §-ának (1) bekezdésében a „természetgyógyászati” szövegrész
helyébe az „életminőségjavító” szövegrész,
c)	az Eütv. 104. §-ának (2) bekezdésében a „meghatározott esetekben
helyettesítő eljárások.” szövegész helyébe a „helyettesítő, továbbá életmódjavító
eljárások.” szövegrész,
d)	az Eütv. 198. §-ának (1) bekezdésében az „(1)-(2) bekezdése” szövegrész
helyébe az „(1)-(4) bekezdése” szövegrész,
e)	az Nvt. 4. §-ának (3) bekezdésében a „2. § (2) bekezdés d) pontjában”
szövegrész helyébe a „2. § (2) bekezdés f) pontjában” szövegrész,
f)	az Nvt. 7. §-ának (2) bekezdésében a „4. § (7) bekezdésében” szövegrész
helyébe a „4. § (9) bekezdésében” szövegrész,
g)	a Gytv. 32. §-ának az e törvény 37. §-ának (2) bekezdésével átszámozott (8)
és (9) bekezdésében a „(6) bekezdés” szövegrész helyébe „(7) bekezdés” szövegrész
lép.
(4)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Eüak.
a)	7. §-ának (3) és (7) bekezdésében, valamint 32. §-a (2) bekezdésének e)
pontjában „az orvosi dokumentációba” szövegrész helyébe „az egészségügyi
dokumentációba” szövegrész,
b)	10. §-ának (1) bekezdésében
ba)	az „A 4. § (1) bekezdése” szövegrész helyébe az „A 4. § (1)-(3)
bekezdése” szövegrész
bb)	„a gyógykezelés, közegészségügyi-járványügyi intézkedések”
szövegrész helyébe az „a gyógykezelés, a népegészségügyi, közegészségügyi-
járványügyi intézkedések” szövegrész,
c)	19. §-ának (1) bekezdésében az „az Egészségügyi Minisztérium irányítása alá
tartozó országos szervek és intézetek - saját szakterületükön -” szövegrész helyébe az
„az Egészségügyi Minisztérium és az irányítása alá tartozó országos szervek és
intézetek, továbbá az ÁNTSZ intézetei - saját szakterületükön -” szövegrész,
18
d)	20. §-ának (3) bekezdésében a „személyi azonosítóját.” szövegrész helyébe a
„személyi azonosító adatait.” szövegrész,
e)	28. §-ának (3) bekezdésében az „az egyéb betegellátó által felvett - a
gyógykezelés vagy a közegészségügy-járványügy szempontjából jelentős -
egészségügyi adatokról, valamint a saját tevékenységéről” szövegrész helyébe az „az
egyéb betegellátó által felvett egészségügyi adatokról, valamint az azzal összefüggő
saját tevékenységéről ” szövegrész,
f)	1. számú melléklete A) pontja 68. pontjában a „nosocomialis véráram fertőzés
(nosocomialis sepsis)” szövegrész helyébe a „nosocomialis fertőzés” szövegrész
lép.
(5)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az emberi felhasználásra kerülő
gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény mellékletének A) Jegyzéke az alábbi
szövegrésszel egészül ki:
[Hivatalos elnevezés (illetve más név vagy rövidítés, illetve külföldön gyakran használt más írásmód)	Kémiai név]
„mCPP (meta- klorofenilpiperazin)	meta-chlorophenylpiperazine vagy [1-(3-chlorophenyl)piperazine]”
(6)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a munkavédelemről szóló 1993.
évi XCIII. törvény 38. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Azokon a munkahelyeken, ahol az egészséget nem veszélyeztető és
biztonságos munkavégzés dohányzási tilalom elrendelését teszi szükségessé, külön
dohányzóhelyet kell kijelölni, kivéve, ha a munkáltató a munkahelyet külön törvény
szerint nemdohányzó munkahellyé nyilvánította.
(2)	A nemdohányzók védelme érdekében - az (1) bekezdésben foglaltakat nem
érintve - gondoskodni kell dohányzóhelyek, dohányzóhelyiségek kijelöléséről,
illetőleg a zárt légterű dohányzóhelyeken a folyamatos légcserét biztosító megfelelő
műszaki megoldásról. Zárt légterű, a munkáltató által több munkavállaló egyidejű
munkavégzésének helyéül kijelölt, ennek hiányában rendeltetésénél fogva több
munkavállaló egyidejű munkavégzésének lehetőségét biztosító munkahelyeken - a
dohányzás számára kijelölt hely kivételével - nem szabad dohányozni.”
19
Általános indokolás
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.)
módosításának elsődleges célja olyan jogszabályi környezet megteremtése, amelyben
még az eddigieknél is erőteljesebben érvényesül az egyén méltóságának, érdekeinek,
jólétének védelme, a hozzáférés esélyegyenlőségének biztosítása, a szakmai érdekek
és értékek fokozott érvényre juttatása. A törvényjavaslat különleges figyelmet szentel
a veszélyeztetett, különösen sérülékeny, védelmet igénylő társadalmi csoportok
érdekei érvényesítésének.
Az Eütv. betegjogi fejezetének kisebb módosításait tartalmazzák az 1-3. §-ok. A
javaslatok a Betegjogi, Ellátottjogi, és Gyermekjogi Közalapítvány szakmai anyagán,
tehát a betegjogi képviselők által tapasztaltakon, konkrét betegpanaszokon alapulnak,
és elősegítik a betegek jogainak mind teljesebb érvényesülését.
Az Eütv.-nek a pszichiátriai betegek gyógykezeléséről és gondozásáról szóló X.
fejezetének módosítása főként fogalmi pontosításokra és a napi gyakorlatban
jelentkező problémák megoldására tesz kísérletet, így például a javaslat lehetővé teszi,
hogy azok a cselekvőképes betegek, akik írásbeli beleegyező nyilatkozat adására nem
képesek, két tanú együttes jelenlétében, szóban vagy más módon megtett nyilatkozattal
is kérhessék önkéntes felvételüket a pszichiátriai intézetbe. A módosítás megteremti
továbbá annak lehetőségét, hogy cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes
betegek (így kiskorúak is) jelentkezhessenek önkéntes pszichiátriai felvételre azzal,
hogy erre abban az esetben kerülhet sor, ha az intézeti gyógykezelés indokolt és az
Eütv. 16. § (1)-(2) bekezdésben meghatározott személy nyilatkozatának beszerzése
késedelemmel járna, vagy felmerül annak a veszélye, hogy a beteg indokolt
gyógykezelésében ellenérdekelt. Az ideiglenes felvétellel egyidejűleg az intézet
haladéktalanul megkísérli a kapcsolatfelvételt a 16. § (1)-(2) bekezdésben
meghatározott személlyel. Abban az esetben, ha ez sikertelen, vagy a 16. § (1)-(2)
bekezdésben meghatározott személy nem járul hozzá a beteg indokolt
gyógykezeléséhez, az intézet haladéktalanul értesíti a gyámhatóságot a beteg intézeti
felvételéről és annak körülményeiről.
Az Eütv. módosítását igényli továbbá az, hogy az emberi lény emberi jogainak és
méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő
védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt egyezménynek az orvosbiológiai
kutatásokról szóló Kiegészítő Jegyzőkönyvének 19. cikkével - amely a sürgős klinikai
helyzetben lévő személyen folytatott kutatásról szól - összhangba kerüljenek az Eütv.
vonatkozó rendelkezései. Az Eütv. módosítását igényli az is, hogy 2005. május 4-én
Magyarország részéről aláírásra került az Oviedo-i Egyezménynek az emberi eredetű
szervek és szövetek átültetéséről szóló Kiegészítő Jegyzőkönyve. Az Eütv.-t a
sejteltávolítás és a szöveteltávolítás tekintetében a Jegyzőkönyv szigorúbb
szabályaihoz kell igazítani a korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen
személyek védelme érdekében.
20
Az Eütv. módosítását tette szükségessé továbbá a meddőséggel kapcsolatos problémák
átfogó kezelésére vonatkozó intézkedési terv kialakításáról szóló 62/2005. (VI. 28.)
OGY határozat V. pontja is, amelyben az Országgyűlés felkérte a Kormányt a petesejt-
adományozás esetén előírt anonimitásra vonatkozó teljes joganyag felülvizsgálatára, a
nem koherens jogszabályi rendelkezések módosításának előkészítésére és
kezdeményezésére. Jelen módosítás ennek megfelelően lehetővé teszi a petesejt-
adományozást úgy, hogy az - szűk körben - az anonimitás feloldásával is
történhessen.
A nem konvencionális-eljárásokkal függnek össze a tervezet 6. §-ában, 20. §-ában, és
38.	§-a (3) bekezdésében található rendelkezések. A módosítások a nem-
konvencionális módszerekkel gyógyító orvosok és természetgyógyászok működési
nyilvántartásának megteremtése érdekében szükségesek, emellett pótolják az Eütv.-
ben az eddig hiányzó felhatalmazásokat, továbbá pontosítják a nem-konvencionális
eljárás fogalmát.
Az Eütv. és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII.
törvény módosítását egyaránt igényli a szerv- és szövetátültetésre várók várólistájára
való felkerülésre jogosult személyek körének szűkítése. A jelenlegi jogszabályok
szerint ugyanis arra a Magyar Köztársaság területén tartózkodó személyek közül bárki
felkerülhet, ha az orvosilag indokolt, függetlenül attól, hogy az adott személy
életvitelszerűen Magyarországon tartózkodik-e, vagy sem. Tekintettel azonban arra,
hogy a transzplantációs várólistákon 2004-ben összesen 1021 beteg szerepelt és ehhez
képest - a rendelkezésre álló szervek alacsony száma miatt - 296 átültetésre
kerülhetett sor, szükséges a várólistára való felkerülésre jogosultak körét átgondolni és
-	a nemzetközi és Európai Uniós kötelezettségeinket szem előtt tartva - a vonatkozó
jogszabályokat módosítani.
Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és
védelméről szóló 1997. évi XL VII. törvény (a továbbiakban: Eüak.) módosítása kis
terjedelmű. A módosításban foglalt rendelkezések két csoportra oszthatóak. Az egyik
kör alapvetően pontosító, technikai jellegű szabályokat foglal magában. A másik rész
elemei a jogalkalmazás során felmerült problémák megoldására, egyes rendelkezések
érthetőbbé tételére, az Eüak. jobb áttekinthetőségére fókuszálnak.
A Magyar Köztársaságnak a dohányzás visszaszorítására irányuló nemzetközi
kötelezettségvállalásaira tekintettel, figyelembe véve a népegészségügyi mutatók
alakulását, a dohánytermékek fogyasztására vonatkozó szabályozás fokozatos
továbbfejlesztése szükséges. A javaslat a nemdohányzók védelméről és a
dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi
XLII. törvény (a továbbiakban: Nvt.) módosításával lehetőséget nyújt arra, hogy a
jogalkotó - a népegészségügyi célokkal összhangban - a dohányzás visszaszorításával
lépéseket tegyen annak érdekében, hogy a mindennapi élet számos fontos színterén
megvédje az embereket a dohányzás egészségre káros hatásaitól. A tervezet különösen
az érzékeny csoportok védelmének erősítésével biztosítja az állam tevőleges
21
szerepvállalását a dohányzás és a dohányfüst okozta betegségek visszaszorítása és a
fiatalok nikotin-függővé válásának megelőzése érdekében. Ennek érdekében a
törvénymódosítás elsősorban a gyermekek és a gyógykezelés alatt állók védelme
érdekében a restriktív elemekre koncentrálva hatékonyabban védi a nemdohányzókat a
dohányzás káros hatásaitól, másrészről a tiltáson túlmutató állami és közösségi
szerepvállalás feltételeit is továbbfejleszti. A módosítás kialakítja a rendelkezésre álló
források tervezett, átlátható, koordinált és méltányos felhasználásának rendszerét.
Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot
szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény (a továbbiakban:
Gytv.) módosítása a gyógyszerek forgalomba hozatali engedélyének jogosultja
számára előírja a gyógyszerek forgalomba hozatalának fenntartásáért az OGYI javára
díj fizetését, ami valójában nem egy most bevezetni kívánt, új eljárási díj, hanem egy
már létező jogintézmény más jogszabályi alapokon történő szabályozása. A Gytv.
módosítása ezen túl a Gyógyszerkönyv és a Vényminta Gyűjtemény fogalom-
meghatározásait és az ehhez kapcsolódó felhatalmazó rendelkezést tartalmaz.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A kapcsolattartás jogának tartalma oly módon egészül ki, hogy nemcsak a látogatók
fogadása, hanem egyes személyeknek látogatásból való kizárása is lehetséges.
A 2-3. §-hoz
A rendelkezés a beteg panaszainak, illetve a betegjogi képviselő észrevételeinek
kivizsgálására szánt időt hosszabbítja meg 30 napra azzal a célzattal, hogy alaposabb
ügyintézésre, további egyeztetésekre, szakértők bevonására hosszabb idő álljon
rendelkezésre.
A 4. §-hoz
A javaslat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004.	évi CXL. törvényben foglalt azon lehetőséget használja ki, amely értelmében
törvényben ki lehet zárni a fellebbezés lehetőségét, ugyanakkor a módosítás megnyitja
az utat az orvostechnikai eszközökkel kapcsolatos elsőfokú hatósági döntések bírósági
felülvizsgálata előtt. Tekintve, hogy az elsőfokú döntéseket országos hatáskörű szerv
hozza, megfelelő szakértelemmel bíró másodfokú hatóság hiányában a bírósági
felülvizsgálat megfelelő jogorvoslatot biztosít.
Az 5. §-hoz
A módosítás megteremti annak a lehetőségét, hogy - orvos vagy pszichológus szakmai
felügyelete mellett - nem orvos vagy pszichológus szakirányú felsőfokú végzettséggel
is lehessen pszichoterápiát végezni.
22
A 6. §-hoz
A javaslat úgy rendelkezik, hogy a nem-konvencionális eljárások körébe tartozó
szakképesítések megszerzéséről is értesíteni kell a működési nyilvántartást vezető
szervet. Ez a változtatás azért szükséges, mert jelen helyzetben a nem-konvencionális
módszerekkel (is) gyógyító orvosok, természetgyógyászok nyilvántartása nem
rendezett.
A 7. §-hoz
Az Európa Tanács ún. Oviedo-i Egyezményének az orvosbiológiai kutatásokról szóló
Kiegészítő Jegyzőkönyvét (Jegyzőkönyv) az ET Parlamenti Közgyűlése 2004. június
30-án fogadta el. A Jegyzőkönyvet 2005. szeptember 28-án aláírtuk, így a javaslat
szerinti módosítással nemzetközi kötelezettségvállalásunknak teszünk eleget. A
Jegyzőkönyv 19. cikke szól a sürgős klinikai helyzetben lévő személyen folytatott
kutatásról. E cikk előírja, hogy az ilyen kutatás - többek között - akkor végezhető, ha
hasonló hatékonyságú kutatást nem sürgősségi helyzetben lévő személyeken nem lehet
végezni. E feltételt azonban nem tartalmazza az Eütv. a sürgős szükség esetén
végezhető kutatásokról szóló 160. §-a, a Jegyzőkönyv egyéb, idevonatkozó
követelményeinek ugyanakkor az Eütv. e §-a megfeleltethető. Ez az eltérés az Eütv.
160. §-ának módosításával feloldható, a feltételrendszernek a Jegyzőkönyv által
előírtak szerinti kiegészítésével. Ez a megoldás az Eütv. VIII., kutatási fejezetének
szabályozási logikájával is összhangban áll, figyelemmel arra is, hogy az
orvostudományi kutatások további különleges eseteiről szóló 161. § az állapotos vagy
szoptató nőn, illetve a szabadságában korlátozott személyen végzett kutatásokat az
Eütv. szintén akkor teszi lehetővé, amennyiben hasonló kutatási eredmények nem
állapotos vagy szoptató nőn, illetve szabadságukban az Eütv. alapján nem korlátozott
személyek bevonásától nem várhatóak.
A 8-10. §-hoz
A módosítás lehetővé teszi, hogy a reprodukciós célból történő petesejt-donáció esetén
-	a meglévő, anonim módon történő adományozáson kívül - a donor kizárólag
meghatározott személy, recipiens részére tehessen felajánlást. A gyakorlatban ugyanis
a petesejt-adományozás - a spermadonációhoz képest - lényegesen bonyolultabb, az
adományozó számára megterhelőbb beavatkozással jár és nagyobbak a kockázati
tényezők is.
Az anonimitás - meghatározott személyi körben és törvényi garanciákkal történő -
feloldásával jelentősen több nő, meddő pár esetében válik lehetővé petesejt
adományozásával történő megtermékenyítés. Biztosítani kell ugyanakkor, hogy az
adományozás önkéntesen történjen; ennek megteremtésére a javaslat előírja, hogy csak
meghatározott, a beavatkozást kérelmező (recipiens) párral közeli hozzátartozói,
rokoni kapcsolatban álló személyek tehetnek ilyen felajánlást, illetőleg az
adományozónak és a recipiensnek együttes személyes megjelenésük során írásban
nyilatkozniuk kell a felajánlásról. A módosítás továbbá minősített tájékoztatási
23
kötelezettséget ír elő a donor felé, akit két (a beavatkozást végző orvos, illetőleg
orvoscsoport tagja, valamint egy, a beavatkozásban részt nem vevő) orvos köteles
szóban és írásban tájékoztatni a kezelésekről, a beavatkozás jellegéről, kockázatairól,
körülményeiről és az adományozásra vonatkozó jogszabályi rendelkezésekről.
A 11. §-hoz
A hatályos jogszabályok a közösségi pszichiátriai ellátást döntően speciális szociális
ellátásnak tekintik, és csak rehabilitációs funkciókat tulajdonítanak neki. Ezzel
szemben a korszerű szakmai ajánlások szerint az akut (sürgősségi), inkább
egészségügyi jellegű ellátásban is fontos szerepe van. Magyarországon is ebbe az
irányba mozdult az ellátás, megjelentek a közösségi pszichiátriai ellátásában a krízis
szolgálatok is, amelyek a területen látják el az akut eseteket. Az Eütv. 199. § (1)
bekezdés lehetőséget is ad ezekre az ellátásokra, mert konjunktív feltételként csak
azokban az esetekben kötelezi az észlelő orvost a beteg intézetbe szállítására, ha a
közvetlen veszélyeztető magatartás csak azonnali intézeti gyógykezeléssel hárítható el.
A 190. § pedig a betegnek ad jogot az ilyen jellegű ellátások igénybevételére. Viszont
az Eütv. 188. § a) pontja kiveszi ezeket az ellátókat az Eütv 196-201. § hatálya alól.
Az Eütv. tehát jelenleg is lehetőséget ad ezekre az ellátásokra, illetve jogot biztosít a
betegnek ilyen jellegű ellátások igénybevételére, ugyanakkor az ezeknél az ellátóknál
végzett önkéntes és sürgősségi gyógykezelés szabályait nem rögzíti. Ezt javasolja
megoldani a pszichiátriai intézet definíciójának a módosítása.
Az Eütv. és végrehajtási rendeletei értelmezésénél és alkalmazásánál rendkívül nagy
nehézséget okoz, hogy nem került meghatározásra a „pszichiátriai beteg” fogalma,
amit bár folyamatosan használ a törvény, mégsem határozza meg, hogy kiket kell
érteni a fogalom alatt. Az ENSZ Közgyűlésének 46/119 számú, 1991 december 17-én
elfogadott, „Principles for the protection of persons with mental illness and the
improvement of mental health care” (Alapelvek a mentális betegek védelméről és az
elmeegészségügy fejlesztéséről) elnevezésű határozata 4. Alapelvének 1. pontja szerint
a pszichiátriai beteg meghatározásának a nemzetközileg elfogadott orvosi
standardokon kell alapulnia, a 2. pont pedig kimondja, hogy ez nem alapulhat semmi
olyan okon, amely nem függ össze a személy mentális állapotával, ezért célszerű az
Eütv.-ben is ennek megfelelően definiálni. A javaslat a Betegségek Nemzetközi
Osztályozása (BNO) X. revíziója alapján alkotja meg a definíciót, tekintettel arra,
hogy ez nemcsak szakmailag elfogadott, hanem számos hatályos jogszabály is
használja. Szakmai szempontból a szenvedélybeteg kifejezés elavult, a korszerű
diagnosztikus rendszerek ezt a fogalmat nem használják, így a BNO sem. A fogalom
régebben használt szakmai értelmezése meglehetősen heterogén csoportot takart,
beletartozott például a dohányzás, a koffeinfüggőség, a játékszenvedély stb. is. A
modern diagnosztikus rendszerekben a korábban „szenvedélybetegeknek” nevezettek
-	főképpen a kategória heterogén tartalma miatt - több csoportba kerültek át
(függőség, abúzus, impulzus kontroll zavarok, stb.). Kiemelendő, hogy szakmai
szempontból a „szenvedélybetegek” korábban sem képeztek a „pszichiátriai
betegektől” egyértelműen elhatárolható csoportot, szakmai közhely, hogy a kóros
24
szerhasználat az esetek közel felében „klasszikus” pszichiátriai betegségekkel
(szorongásos- és kedélybetegségek, stb.) társulnak.
A 12. §-hoz
A módosítási javaslat egyrészt egységesíti az Eütv. fogalomhasználatát, másrészt
konzekvensen és a nemzetközi ajánlásoknak is megfelelően egyértelműen a
veszélyeztető és közvetlenül veszélyeztető magatartást teszi a korlátozó intézkedések
alkalmazásának feltételévé.
A 13. §-hoz
A hatályos Eütv. 191. § (1) bekezdése úgy is értelmezhető, hogy a beteg veszélyeztető
vagy közvetlen veszélyeztető magatartása esetén bármilyen nem invazív jellegű
beavatkozás elvégezhető a beteg beleegyezése nélkül. Így az Eütv. más szakaszaihoz
és a nemzetközi szabályozáshoz hasonlóan kizárólag a veszélyeztető, illetve
közvetlenül veszélyeztető magatartás elhárításához szükséges beavatkozásokra
javasolja a módosítás korlátozni a beleegyezéstől való eltekintés lehetőségét.
A 14. §-hoz
A javaslat pontosítja a korlátozó intézkedések alkalmazásának feltételeit az Eütv.
egyéb szakaszaival egybevágó fogalomhasználattal és egyértelművé teszi, hogy csak a
bíróság által kötelező gyógykezelésre utalt pszichiátriai beteg engedély nélküli
eltávozásának megakadályozására alkalmazhatók a korlátozó intézkedések.
A 15. §-hoz
A javaslat lehetőséget ad arra, hogy azok a cselekvőképes betegek, akik
írásképtelenségük vagy írástudatlanságuk okán nem tudnak írásbeli beleegyezést adni,
két tanú aláírásával szóban is kérhessék önkéntes gyógykezelésbe vételüket.
Az Eütv. hatályos rendelkezése kizárja, hogy a cselekvőképtelen és korlátozottan
cselekvőképes beteg önként jelentkezzen önkéntes gyógykezelésre, ugyanis ez csak
nyilatkozattételre jogosult személy kérésére történhet meg, a beteg maga hiába kéri. Ez
gyakorlatilag megkönnyíti, hogy az intézet visszautasítsa a beteg felvételét azzal, hogy
önkéntes gyógykezelést nem kérhet, a sürgősségi és kötelező gyógykezelés feltételei
pedig nem állnak fenn. Másfelől viszont, ha az intézet indokoltnak látja a
gyógykezelést, akkor kénytelen az esetet sürgősségi gyógykezelésnek minősíteni,
amely a betegre nézve joghátrányokkal jár. Problémát jelent, ha a betegnek nincs a
gyógykezelését támogató hozzátartozója vagy valóban érdekeit védő, aktív gondnoka,
illetve ezek közül aktuálisan egyik sem érhető el, a beteget a törvény maga zárja el az
önkéntes gyógykezeléstől. Nem beszélve arról az esetről, mikor a nyilatkozattételre
jogosult személy ellenérdekelt a beteg gyógykezelésében (pl. gyermekek elleni
családon belüli erőszak esetében), vagy a beteg ellenérdekelt abban, hogy a
nyilatkozattételre jogosult személyek tudomást szerezzenek e betegségéről
25
(drogfüggőség). A javaslat értelmében korlátozottan cselekvőképes vagy
cselekvőképtelen pszichiátriai beteg önkéntesen is kérheti ideiglenes gyógykezelését, a
felvétellel egyidejűleg az intézet haladéktalanul megkísérli a kapcsolatfelvételt a
nyilatkozattételre jogosulttal. Abban az esetben, ha ez sikertelen, vagy a
nyilatkozattételre jogosult személy nem járul hozzá a beteg indokolt
gyógykezeléséhez, az intézet haladéktalanul értesíti a gyámhatóságot a beteg intézeti
felvételéről és annak körülményeiről.
A 16. §-hoz
A módosítás az Eütv. fogalomhasználatának pontosítására törekszik.
Szakmailag - tekintettel a korszerű pszichiátriai kezelési lehetőségek hatékonyságára -
aggályos, hogy a hatályos norma sürgősségi gyógykezelés esetén szinte kizárja a beteg
tényleges kezelésének elkezdését a bírósági felülvizsgálat előtt, csak arra kell az
orvosnak törekednie, hogy megelőzze a túlzott, gyors állapotromlást és a közvetlen
veszélyeztető magatartást. A módosítási javaslat megteremti a mai kezelési
lehetőségeknek megfelelő érdemi gyógykezelés megkezdését.
A 17. §-hoz
A javaslat a pszichiátriai beteg definíciójának bevezetésével szakmailag
egyértelműbbé teszi a kötelező gyógykezelés feltételeit.
A 18. §-hoz
2005.	május 4-én Magyarország részéről aláírásra került az Oviedo-i Egyezménynek
az emberi eredetű szervek és szövetek átültetéséről szóló Kiegészítő Jegyzőkönyve.
Az aláírás azzal a feltétellel történt meg, hogy a Jegyzőkönyvnek a kiskorúak és
cselekvőképtelenek testéből történő sejt- és szövetátültetésre vonatkozó 14. cikkében
foglaltakat a ratifikációig összhangba kell hozni az Eütv. 206. §-ában foglalt
rendelkezésekkel, tekintettel arra, hogy az Eütv. jelenleg eltérő feltételrendszert ír elő
regeneratív szövet eltávolítására. Ennek értelmében az Eütv.-ben rögzíteni kell, hogy
csontvelő, illetve haemopoetikus őssejt vagy más regenerálódó szövet eltávolítására
korlátozottan cselekvőképes, illetve cselekvőképtelen személy testéből csak abban az
esetben kerülhet sor, ha nem áll rendelkezésre megfelelő cselekvőképes donor és a
recipiens a donor testvére, továbbá, ha az adományozás valószínűsíthetően életmentő a
recipiens számára. E feltételek beillesztésével nemzetközi jogi
kötelezettségvállalásunknak teszünk eleget.
A 19. §-hoz
A javaslat a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény
módosításával együtt a szerv- és szövetátültetésre várók várólistájára való felkerülésre
jogosult személyek körének szűkítését célozza. A jelenlegi jogszabályok szerint
ugyanis arra a Magyar Köztársaság területén tartózkodó személyek közül bárki
26
felkerülhet, ha az orvosilag indokolt, függetlenül attól, hogy az adott személy
életvitelszerűen Magyarországon tartózkodik-e, vagy sem. Tekintettel azonban arra,
hogy a transzplantációs várólistákon 2004-ben összesen 1021 beteg szerepelt és ehhez
képest - a rendelkezésre álló szervek alacsony száma miatt - 296 átültetésre
kerülhetett sor, szükséges a várólistára való felkerülésre jogosultak körét átgondolni és
-	a nemzetközi és Európai Uniós kötelezettségeinket szem előtt tartva - a vonatkozó
jogszabályokat módosítani.
A 20. §-hoz
A nem-konvencionális eljárásokról az Eütv. 104. §-a rendelkezik. A jelenleg hatályos,
a természetgyógyászati tevékenységről szóló 40/1997. (III. 5.) Korm. rendelet,
valamint a természetgyógyászati tevékenység gyakorlásának egyes kérdéseiről szóló
11/1997. (V. 28. ) NM rendelet hatálybalépése az Eütv. hatálybalépése előtt történt,
így e tárgykörben felhatalmazást az Eütv. nem tartalmaz. A Kormány - annak idején -
saját hatáskörben alkotta meg a Korm. rendeletet és ez tartalmaz felhatalmazó
rendelkezést az NM rendelet kiadására (helytelen szubdelegáció). A nem-
konvencionális eljárások újraszabályozása folyamatban van, ezért szükséges az Eütv.
felhatalmazó rendelkezési közé beépíteni a Kormány, valamint - a szubdelegációt
elkerülendő - az NM rendeletre vonatkozó felhatalmazást.
A 21. §-hoz
Az Eüak. értelmező rendelkezései közül az adatkezelő definíció azért szorul
pontosításra, mert a hatályos szöveg [5. § (3)] jelenleg is tartalmazza, hogy a
tisztiorvos, illetve a közegészségügyi felügyelő közegészségügyi-járványügyi
közérdekből egészségügyi és személyazonosító adatot kezelhet, a fertőzés veszélyének
kitett, az érintettel kapcsolatban álló vagy kapcsolatba kerülő személyek
vonatkozásában. A módosítás célja tehát a két rendelkezés összhangjának
megteremtése. A definíció szerint az adatkezelésre a külön jogszabály szerint
ellátásszervező is feljogosított. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997.
évi LXXXIII. törvény és az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes
egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXIV. törvény
módosításáról szóló törvényjavaslat meghatározza az irányított betegellátási
rendszerben (IBR) tevékenykedő ellátás szervezők feladatait, az ellátásszervezési
szerződés lényegesebb elemeit, az IBR célját. Az Eüak. azon módosítása tehát, amely
a fent jelzett törvényjavaslattal szoros összefüggésben adatkezelőként definiálja az
ellátásszervezőt, eleget tesz a modellkísérlettel kapcsolatban az adatvédelem és
transzparencia terén megfogalmazódott követelményeknek. A javaslat a későbbiekben
kitér az ellátás szervező adatkezelésével kapcsolatos egyéb követelményekre is. A
módosítás következtében - a törvény egyéb rendelkezéseivel összhangban -
meghatározott körben az adatkezelők közé tartozik az Országos Nyugdíjbiztosítási
Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is.
A 22. §-hoz
27
Az Eüak. céljainak pontosítása történik meg ebben a rendelkezésben. A gyógykezelési
tevékenységnek bizonyos szempontból része a szakfelügyeleti tevékenység, a
megújított szakfelügyeleti rendszeren keresztül, ezért szükséges ezt a célok között
megjeleníteni. A módosításban helyet kap a népegészségügy, mint cél. Az Eütv.-ben
külön fejezet foglalkozik a népegészségüggyel. A népegészségügy a társadalom
egészének szervezett tevékenysége, amelynek célja a lakosság egészségi állapotának
javítása az egészség megőrzése, a betegségek megelőzése révén. A népegészségügy
feladata a lakosság egészségi állapotának és az erre ható kockázati tényezőknek
figyelemmel kísérése és elemzése. Erre figyelemmel érthető, hogy az Eüak. céljai
közül sem maradhat ki a népegészségügy, és a későbbiekben [27. §] az eddig az Eüak.-
ban szétszórva megtalálható népegészségügyi szempontú adatgyűjtések
egyberendezése is megtörténik.
A 23. §-hoz
A rendelkezés pontosan meghatározza, hogy az ellátás szervező adatelemzéssel
megbízott alkalmazottja kezelhet egészségügyi és személyazonosító adatot. A védőnő,
illetve az iskola-védőnő adattovábbítási jogosultságának kimondása azért fontos, mert
e jogosultság hiányában a védőnő nem tudja teljes körűen ellátni feladatait, mint
például, hogy értesítse a gyermek fejlődését veszélyeztető tényező észlelésekor a
gyermekjóléti szolgálatot.
A 24. §-hoz
A módosítás pontosító jellegű; a jelenleg hatályos szöveget megtartva az adott
betegség BNO kódját is jelzi az új szöveg a könnyebb értelmezhetőség kedvéért.
Emellett a rendelkezés a madárinfluenzát mint új, rendkívül kockázatos fertőző
betegséget is felveszi azok közé a fertőző kórképek közé, ahol kiemelt járványügyi
intézkedések megtétele érdekében az érintett személyazonosító és egészségügyi
adatainak továbbítása indokolt az illetékes állat-egészségügyi és élelmiszer ellenőrző
állomás felé. (Ezzel összhangban levő rendelkezést tartalmaz a 29. § is.)
A 25. §-hoz
A népegészségügyi célból történő adatkezeléseknek eddig is két típusát különböztette
meg az Eüak: a veleszületett rendellenességekről, továbbá a daganatos eredetű
megbetegedésekről történik adatgyűjtés. Ez nem változik, csak a jobb áttekintés
érdekében kerülnek egy §-ba az adatgyűjtések.
A 26. §-hoz
A tervezet lehetőséget biztosít a társadalombiztosítási igazgatási szervek részére
történő adattovábbításra, az egészségügyi ellátás tervezésének, szervezésének,
monitorozásának elősegítése érdekében, kizárólag e feladatok ellátásához szükséges
mértékben. E rendelkezés közbeiktatásával valósulhat meg az az ellenőrző szerep, amit
az ellátásszervező felé a társadalombiztosítási igazgatási szerv ellát.
28
A 27. §-hoz
A rendelkezés rögzíti, hogy az adathordozónak kell olvashatónak maradnia, vagy azt
kell olvasható állapotba hozni bármilyen eszközzel, mert e nélkül az adat
nyilvántartása nem valósulhat meg.
A 28. §-hoz
A módosítás új fejezetet iktat be az Eüak.-ba, az ellátás szervező adatkezelésére
vonatkozóan. A javaslat meghatározza, hogy az ellátás szervező mely
személyazonosító adatokat és mely ellátási formákhoz kapcsolódóan kezelhet
egészségügyi adatot. Ezen adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár bocsátja az
ellátásszervező rendelkezésére. Az ellátás szervező feladatainak ellátásához elegendő
az, ha 5 évig tartja nyilván az adatot, eddig az időtartamig van jelentősége a különböző
szakmai szempontú elemzéseknek. 5 év után az adatot meg kell semmisíteni. A másik
garanciális szabály az, hogy két külön nyilvántartás vezetésére lesz kötelezett az az
egészségügyi szolgáltató, aki - egészségügyi szolgáltatói tevékenysége mellett -
ellátásszervezői feladatot is ellát.
A 29. §-hoz
Mindkét rendelkezés a madárinfluenza kórképével egészíti ki a bejelentendő fertőző,
továbbá a foglalkozási megbetegedéseknek a jegyzékét (a módosítás az Eüak.
mellékleteit érinti).
A 30. §-hoz:
A hatályos törvény a nemdohányzók egészségvédelmét főszabályként azzal biztosítja,
hogy a dohányzási korlátozással érintett helyiségekben csak az arra kijelölt helyeken
engedi meg a dohányzást. Ezen általános szabálytól eltérően az életkoruknál, egészségi
állapotuknál vagy az igénybevett szolgáltatás jellegénél fogva különös védelmet
igénylő személyek védelme érdekében egyes helyeken a törvény a dohányzóhelyek
kijelölésének tilalmával teljesen megtiltotta a dohányzást. A javaslat ezen, teljes
dohányzási tilalommal védett helyek körét bővíti ki, különös figyelmet fordítva a
dohányzás káros hatásainak - fizikálisan és mentálisan egyaránt - fokozottan kitett
gyermekek védelmére, teljes dohányzási tilalmat elrendelve:
-	a jellemzően gyermekek fekvőbeteg-szakellátását végző egészségügyi
szolgáltatók épületeiben,
-	az óvodákban,
-	a gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményekben.
Jellemzően gyermekek fekvőbeteg ellátását végző intézménynek minősülnek
különösen a működési engedélyük szerint kifejezetten gyermekellátására szakosodott
egészségügyi szolgáltatók, pl. a gyermekkórházak, azonban ki kell emelni, hogy -
tekintettel arra, hogy a Javaslat célja a gyermekek feltétlen védelme az egészségügyi
intézményekben - a korlátozás alkalmazását nem elégséges az ilyen intézményekre
29
korlátozni, hanem - az egészségügyi szolgáltatást igénybevevő ellátotti kör vizsgálata
alapján - e pont hatálya alá tartoznak pl. az elkülönült gyermek- vagy
csecsemőosztályoknak helyt adó épületek is, eseti mérlegelés alapján.
A javaslat a legfiatalabb és egyben legsérülékenyebb korosztály védelme érdekében az
óvodákban és a gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményekben (bölcsőde, családi
napközi, átmeneti otthon, stb.) - ahol a korábbi szabályok szerint a közszolgáltatást
igénybevevők számára nyitva álló közösségi helyiségeken kívül lehetőség volt
dohányzóhely kijelölésére - a dohányzással szemben a nulla tolerancia elvét
érvényesítve teljes dohányzási tilalmat rendel el. A védelmi szint emelésével az iskolás
korcsoport alatti, a dohányzás káros hatásaival szemben legérzékenyebb gyermekek
állami szerepvállalással megvalósuló rendszeres elhelyezése csak olyan
intézményekben történhet, ahol nem lehet dohányozni.
A 31. §-hoz:
A javaslat a speciális dohányzóhely-kijelölési szabályokat bővíti ki egyrészt a
közoktatási intézmények - ide nem értve az óvodákat -, másrészt a dohányzási
korlátozással érintett egészségügyi szolgáltatók vonatkozásában.
A javaslat az iskolák és egyéb közoktatási intézmények tekintetében a teljes intézmény
nemdohányzóvá nyilvánítására vonatkozó döntési kompetenciát az iskolaszékhez
telepíti. Ezzel a megoldással az egyébként sok esetben nehezen kezelhető problémát
jelentő iskolai dohányzás kérdése a helyi sajátosságokra is figyelemmel, rugalmasan,
ugyanakkor a szubszidiaritás és proporcionalitás demokratikus elveit is érvényre
juttatva válik kezelhetővé. A javaslat nem érinti a hatályos törvény azon rendelkezését,
hogy a közoktatási intézménynek a tanulók által is használt helyiségeiben
dohányzóhely nem jelölhető ki. A nemdohányzó intézménnyé minősítés tényét jól
látható és egyértelmű felirat és jelzés alkalmazásával úgy kell feltüntetni, hogy az
intézmény valamennyi látogatója feltétlenül értesüljön a dohányzási tilalomról.
A hatályos törvény szerint dohányzóhelyet elsődlegesen önálló helyiségben vagy a
dohányzási korlátozással érintett helyiségen belüli megfelelő elkülönítéssel kell
biztosítani, amennyiben azonban erre a megfelelő feltételek hiányában, vagy a törvény
tiltó rendelkezése következtében nincs mód, a helyiségen kívül a dohányzás céljára
szolgáló területet kell meghatározni. Ez utóbbi eset mikéntjére a törvény további
rendelkezést nem adott, e terület tehát bárhol meghatározható, a helymeghatározás
azonban nyilvánvalóan nem lehet ellentétes a törvényben vagy egyéb jogszabályokban
foglalt, a dohányzás korlátozására, illetőleg teljes tilalmára vonatkozó más
szabályokkal. A javaslat ezen dohányzóhely-kijelölési szabályokat az egészségügyi
szolgáltatók tekintetében azzal egészíti ki illetve pontosítja, hogy ott helyiségen kívüli
dohányzóhely nem zárt légtérben is csak úgy jelölhető ki, ha a dohányzóhely az
egészségügyi szolgáltatást igénybevevők szokásos vagy szükségszerű útvonalától
megfelelően elkülönül.
A javaslat pontosítja, illetve az új rendelkezésekkel összhangba hozza a dohányzás
korlátozására vonatkozó rendelkezések betartásának érvényt szerezni köteles
személyek körét.
A 32. §-hoz:
30
A hatályos törvény szerint a dohányzás számára kijelölt helyek kivételével nem szabad
dohányozni a munkahelyen, a külön jogszabályban, valamint a munkáltató
rendelkezései szerint meghatározott esetekben. Tekintettel egyrészt arra, hogy a
hivatkozott - a munkavédelmi törvénybe foglalt - szabályozás alapján ott, ahol az
egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés dohányzási tilalom
elrendelését teszi szükségessé - tehát praktikusan valamennyi munkahelyen - külön
dohányzóhelyet kell kijelölni, másrészt figyelembe véve, hogy a munkáltatók
rendelkezési joga e körben gyakorlatilag korlátlan, indokolt, hogy a munkáltató a
munkavállalók többségével kötött megállapodás esetén a munkahelyet nemdohányzó
munkahellyé nyilváníthassa, illetve a munkavállalók többségének kezdeményezése
esetén köteles legyen ilyen irányú döntést hozni.
A tilalom ebben az esetben a javaslat szerint a munkáltató kizárólagos rendelkezése
alatt álló létesítményekre, illetve helyiségekre terjed ki, az ilyen módon elrendelt
korlátozás azonban nem feltétlenül zárja ki a helyiségen kívüli dohányzóhely-kijelölés
lehetőségét. A javaslat itt is előírja a tilalom mindenki számára jól látható módon
történő feltüntetésének kötelezettségét. A nemdohányzó munkahellyé minősítés
kezdeményezésére, illetve az ilyen döntéssel való egyetértésre a javaslat a kollektív
szerződés megkötésére jogosult szakszervezetet, ennek hiányában a munkavállalók
többségét hatalmazza fel.
Figyelemmel arra, hogy a törvény a dohányzási korlátozás alól felmentő kivételt is ad
-	meghatározott szolgáltatási körben, ott ahol a szolgáltatás jellege nem teszi
indokolttá dohányzási korlátozás alkalmazását, és ott, ahol a szolgáltatást nyújtók
többségénél végrehajthatatlan feladatot jelent önálló, a törvénynek megfelelő
dohányzóhelyek elkülönítése - a kivételi szabályok további érvényesülését a javaslat
továbbra is biztosítja.
A 33. §-hoz:
A javaslat az Egészségügyi Világszervezetnek a 2005. évi III. törvénnyel kihirdetett
Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye 16. cikkében foglalt kötelezettséggel
összhangban, a kiskorúak dohánytermékekhez való hozzáférésének ellenőrizhetősége
érdekében rögzíti, hogy dohánytermék árusítása automatából nem megengedett.
A 34. §-hoz:
A módosítás a tiltáson túlmutatóan az állami és közösségi szerepvállalás feltételeit is
továbbfejleszti, kialakítja a rendelkezésre álló források tervezett, átlátható, koordinált
és méltányos felhasználásának rendszerét.
Az egészségvédelmi bírság összegét az annak megállapítása óta eltelt hosszabb időre,
valamint a szankció preventív voltának erősítésére tekintettel a javaslat felemeli.
Bevezetésre kerül továbbá, hogy az egészségvédelmi bírság meghatározott esetben - a
dohányzással összefüggő tilalmak, korlátozások megsértése esetén - csekélyebb
mértékben - a helyszínen is kiszabható. Ez a lehetőség ugyanakkor nem áll fenn a
dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó kötelezettség nem, vagy nem megfelelő
teljesítése, valamint a dohányzást, illetőleg a dohánytermékek forgalmazását érintő
31
tilalmak, korlátozások megtartására vonatkozó ellenőrzési kötelezettség elmulasztása
esetén. Ebben az esetben a törvényben meghatározott felelős személy, illetve az
érintett intézmény, szervezet, üzemeltető vagy gazdasági társaság magasabb összegű
bírság megfizetésére kötelezendő, ugyanakkor a differenciált szabályozás az eljáró
hatóság részére lehetővé teszi a fokozatos, önkéntes jogkövetésre sarkalló
szankcionálás lehetőségét.
A bírságok 30 %-ának felhasználásáról a javaslat szerint az egészségügyi miniszter
dönt (jelenleg ő diszponál az egészségvédelmi bírság teljes befolyt bírságösszege,
valamint a fogyasztóvédelmi bírság 50 %-a felett), 70 %-át pedig az ellenőrzéseket
végző ÁNTSZ használhatja fel. Ennek az összegnek a 75 %-át (azaz a teljes befolyt
összeg 52,5 %-át) az ÁNTSZ kizárólag egészségfejlesztési célra, így különösen
dohányzás-megelőzésre, illetve dohányzásról leszoktató programok támogatására
használhatja fel, és maradvány is csak a Javaslatban meghatározott kiemelt célok
figyelembe vételével használható fel.
A javaslat az 1957. évi IV. törvényre való hivatkozást a közigazgatási hatósági eljárás
és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényre való hivatkozásra
cseréli, tekintettel annak 2005. november 1-jei hatálybalépésére.
A 35. §-hoz
A javaslat a Gytv. módosítását célozza, pontosításra kerül a Gyógyszerkönyv és a
Vényminta Gyűjtemény (Fo-No) fogalma.
A 36. §-hoz
A Gytv. szabályozza 2005. október 30-tól a gyógyszerek gyártásának, forgalomba
hozatalának, nagykereskedelmének, ismertetésének alapvető elemeit. Jelen módosítás
a gyógyszerek forgalomba hozatali engedélyének jogosultja számára előírja a
gyógyszerek forgalomba hozatalának fenntartásáért az OGYI javára díj évente
fizetését. Jelen díjtétel nem egy most bevezetni kívánt, új eljárási díj, hanem egy már
létező jogintézmény más jogszabályi alapokon történő szabályozása. A jelenleg
hatályos jogszabályok szerint a forgalomba hozatali engedély jogosultja a
törzskönyvbe történő bejegyzésért igazgatás-szolgáltatási díjat, a törzskönyvi
bejegyzés fenntartásáért pedig fenntartási díjat fizet a külön jogszabályban
meghatározottak szerint. Ezen külön jogszabály az emberi felhasználásra kerülő
gyógyszerekkel kapcsolatos egyes engedélyezési eljárások során fizetendő igazgatási-
szolgáltatási díjakról szóló rendelet, melynek megalkotására az illetékekről szóló
1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) ad felhatalmazást.
A felhatalmazás arra szól, hogy egyes államigazgatási eljárásokért, illetve egyes
intézmények igazgatási jellegű szolgáltatásának igénybevételéért díjfizetési
kötelezettséget lehet előírni. A fizetendő díj mértékét úgy kell megállapítani, hogy az
az adott eljárással kapcsolatban felmerülő valamennyi költségre fedezetet biztosítson,
azonban a költségeket meghaladó mértéknél magasabb összegben nem lehet
meghatározni.
32
Tekintettel arra, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2004/27/EK irányelve (2004.
március 31.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló
2001/83/EK irányelv módosításának következtében a gyógyszer „törzskönyv”
megszűnik létezni 2005. november 1-től - így annak fenntartása sem lehetséges, mert
nincs mögötte valós szolgáltatás - a fenntartási díjat az Itv.-től függetlenítve jelen
törvény módosításával kívánjuk biztosítani az OGYI-nak, mert ugyan hatósági
cselekmény, konkrét szolgáltatás nem áll a tevékenység mögött, de az OGYI-nak van
egyéb - pl. mellékhatásfigyelés - feladata a már forgalomba hozatalra engedélyezett
gyógyszerekkel.
A javaslat meghatározza a díjfizetési kötelezettséget, majd annak konkrét mértékére
felhatalmazást ad az egészségügyi miniszternek [37. §].
A 37. §-hoz
A rendelkezés az előző §-okhoz kapcsolódóan felhatalmazó rendelkezéseket tartalmaz.
A 38. §-hoz
A záró rendelkezések hatályba léptető rendelkezést, valamint hatályukat vesztő és
módosuló jogszabályokat tartalmaznak.
A (2) bekezdésben történik meg annak a rendelkezésnek a hatályon kívül helyezése - a
Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány javaslata alapján - amely a
betegjogi képviselőnek ad helytelenül és indokolatlanul adatkezelési jogosultságot a
bűncselekményt szenvedett személyi adatai kapcsán. A (3)-(4) bekezdés elsősorban
pontosító, technikai jellegű kiegészítéseket tartalmaz, például az Eütv.-vel való
összhang megteremtése érdekében (egészségügyi dokumentáció- orvosi dokumentáció
helyett). A (3) bekezdés b) pontja szerinti módosításra azért van szükség, mivel a nem-
konvencionális gyógyító tevékenységek körébe a természetgyógyászat is beletartozik,
a nem-konvencionális eljárásoknak pedig a gyógyításon túl életminőségjavító
eljárások (például mozgásterápia, masszázsterápia stb.) is részét képezik. Ezért
szükséges a szöveg pontosítása.
A javaslat a záró rendelkezések között tartalmazza az emberi felhasználásra kerülő
gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény (Gyt.) módosítását. A Gyt. melléklete
azoknak az anyagoknak a listáját tartalmazza, amelyek nem a pszichotróp anyagokról
szóló bécsi egyezmény mellékletének I. és II. Jegyzéke alapján minősülnek
kábítószerrel egy tekintet alá eső veszélyes pszichotróp anyagnak. A Gyt.
mellékletének módosítása egy, visszaélés szempontjából veszélyes új szer megjelenése
kapcsán vált szükségessé. A közelmúltban hazánkban 12 alkalommal, összesen 80 ezer
db tablettát foglaltak le és azonosítottak egy visszaélés szempontjából veszélyes új
szert, a mCPP-t (meta-klorofenilpiperazin), amely a diszko-drogként jól ismert ecstasy
tabletta új hatóanyag komponense. Tekintettel arra, hogy a Büntető Törvénykönyv
alkalmazásában kábítószernek - többek között - csak azokat a veszélyes pszichotróp
anyagot kell tekinteni, amelyek szerepelnek a Gyt. mellékletében meghatározott
33
jegyzéken, szükséges a melléklet „A” jegyzékének kiegészítése a fent nevezett anyag
feltüntetésével.
A javaslat a záró rendelkezések között biztosítja továbbá az összhangot a
munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény és a javaslat által bevezetett
nemdohányzó munkahellyé történő nyilvánítás szabályai között.
34