﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/18096. számú
törvényjavaslat

2005. évi.......törvény
a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról
1.	§
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény
(a továbbiakban: Szt.) 3. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) E törvény hatálya nem terjed ki azokra a lakhatást biztosító
szolgáltatásokra, amelyek esetében a szolgáltatást igénybe vevőnek a
szolgáltatás nyújtására szolgáló ingatlanon tulajdonjoga, haszonélvezeti joga,
lakáshasználati joga vagy bérleti joga áll fenn (nyugdíjasház).”
2.	§
(1)	Az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének b), d) és i) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„b) vagyon: ha e törvény másként nem rendelkezik, az a hasznosítható
ingatlan, jármű, továbbá vagyoni értékű jog, amelynek
ba)	külön-külön számított forgalmi értéke, illetőleg összege az öregségi
nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a húszszorosát, vagy
bb)	együttes forgalmi értéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb
összegének a hetvenszeresét
meghaladja, azzal, hogy a szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások
jogosultsági feltételeinek vizsgálatánál nem minősül vagyonnak az az ingatlan,
amelyben az érintett személy életvitelszerűen lakik, az a vagyoni értékű jog,
amely az általa lakott ingatlanon áll fenn, továbbá a mozgáskorlátozottságra
tekintettel fenntartott gépjármű;”
„d) közeli hozzátartozó:
da)	a házastárs, az élettárs,
2
db)	a húszévesnél fiatalabb, önálló keresettel nem rendelkező; a
huszonhárom évesnél fiatalabb, önálló keresettel nem rendelkező, nappali
oktatás munkarendje szerint tanulmányokat folytató; a huszonöt évesnél
fiatalabb, önálló keresettel nem rendelkező, felsőoktatási intézmény nappali
tagozatán tanulmányokat folytató vér szerinti, örökbe fogadott, illetve nevelt
gyermek,
dc)	korhatárra való tekintet nélkül a tartósan beteg, illetve a testi,
érzékszervi, értelmi, beszéd- vagy más fogyatékos vér szerinti, örökbe fogadott,
illetve nevelt gyermek (a továbbiakban: fogyatékos gyermek),
dd)	a 18. életévét be nem töltött gyermek vonatkozásában a vér szerinti és
az örökbe fogadó szülő, illetve a szülő házastársa vagy élettársa;”
„i) rendszeres pénzellátás: a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a
gyermekgondozási díj, az öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, az öregségi
járadék, a munkaképtelenségi járadék, az özvegyi járadék, a növelt összegű
öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék, az özvegyi nyugdíj - kivéve az
ideiglenes özvegyi nyugdíjat, továbbá a házastársa jogán árvaellátásra jogosult
fogyatékkal élő, illetve tartós beteg vagy legalább két árvaellátásra jogosult
gyermek eltartásáról gondoskodó személy özvegyi nyugdíját -, a baleseti
táppénz, a baleseti rokkantsági nyugdíj, a hozzátartozói baleseti nyugellátás, az
Flt. alapján folyósított pénzbeli ellátás, az átmeneti járadék, a rendszeres
szociális járadék, a bányászok egészségkárosodási járadéka, a rokkantsági
járadék, a hadigondozottak és nemzeti gondozottak pénzbeli ellátásai, a
mezőgazdasági termelők nyugdíj előtti támogatása, a gyermekgondozási segély,
a gyermeknevelési támogatás, az időskorúak járadéka, a munkanélküliek
jövedelempótló támogatása, a rendszeres szociális segély, az ápolási díj, a
nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék, valamint a szociális biztonsági
rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló
vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK
tanácsi rendelet alapján külföldi szerv által folyósított egyéb azonos típusú
ellátás;”
(2)	Az Szt. 4. §-a (1) bekezdése m) pontjának ma) alpontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
[fenntartó:]
„ma) a közigazgatási szerv, a helyi önkormányzat, a helyi önkormányzatok
társulása, a helyi kisebbségi önkormányzat és az egyéb állami szerv (a
továbbiakban együtt: állami fenntartó),”
3
[ha az e törvényben és más jogszabályokban meghatározott feltételek szerint
szociális szolgáltatót, illetve szociális intézményt létesít és működtet. Ha
jogszabály másképp nem rendelkezik, az egyházi fenntartóra a nem állami
fenntartóra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.]
(3)	Az Szt. 4. §-ának (1) bekezdése a következő n) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
,p) fogyasztási egység: a családtagoknak a családon belüli fogyasztási
szerkezetet kifejező arányszáma, ahol
na) az első nagykorú családtag arányszáma 1,0 azzal, hogy a gyermekét
egyedülállóként nevelő szülő arányszáma 0,2-vel növekszik;
nb) a házas- vagy élettárs arányszáma 0,9;
nc) az első és második gyermek arányszáma gyermekenként 0,8;
nd) minden további gyermek arányszáma gyermekenként 0,7;
ne) a fogyatékos gyermek arányszáma 1,0.”
(4)	Az Szt. 4. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ahol e törvény önkormányzati társulást említ, ott - eltérő rendelkezés
hiányában - többcélú kistérségi társulást is kell érteni.”
(5)	Az Szt. 4. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről
szóló jogszabály által meghatározott közigazgatási hatósági eljárásokban a
megyei, fővárosi szociális és gyámhivatal által hozott elsőfokú határozat ellen
bírósági felülvizsgálatnak van helye.”
3. §
(1)	Az Szt. 11. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A szociális hatáskört gyakorló szerv határozatának bírósági
felülvizsgálatára vonatkozó eljárás során ideiglenes intézkedésnek van helye. A
bíróság a fél kérelmére ideiglenes intézkedésként rendelkezhet]
4
„d) a szociális szolgáltatóval, intézménnyel, illetve ezek fenntartójával
fennálló szociális szolgáltatási, intézményi jogviszony (a továbbiakban együtt:
intézményi jogviszony) fenntartásáról.”
(2)	Az Szt. 11. §-a a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A 102. § (4) bekezdése, a 115. § (5) bekezdése és a 119/B. § (4)
bekezdése alapján indított perben a bíróság soron kívül jár el.
(4)	A bíróság (3) bekezdés szerinti eljárása illetékmentes, az ellátottat,
törvényes képviselőjét, a térítési díjat vagy az egyszeri hozzájárulást megfizető
személyt és a működést engedélyező szervet teljes költségmentesség illeti meg.”
4.	§
Az Szt. 18. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A jegyző a szociális ellátásra való jogosultság megállapítása, az ellátás
biztosítása, fenntartása és megszüntetése céljából nyilvántartást vezet. A
nyilvántartás tartalmazza]
„a) a jogosult nevét, születésének helyét, idejét, anyja leánykori nevét (a
továbbiakban együtt: természetes személyazonosító adatok);”
5.	§
Az Szt. 20/A. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Ha az állami fenntartású, illetve a 120. § szerinti szerződéssel (a
továbbiakban: ellátási szerződés) működtetett egyházi, nem állami fenntartású
szolgáltató, intézmény vezetője kapacitás, illetve férőhely hiányában az ellátásra
vonatkozó igényt nem teljesíti, úgy a kérelmet, beutaló határozatot a kézhezvétel
napján nyilvántartásba veszi.”
6.	§
Az Szt. a következő 20/B. §-sal egészül ki:
5
„20/B. § A szociális ágazat irányításáért felelős minisztérium - a szociális
szolgáltatás rendszerének és finanszírozásának tervezhetősége miatt - országos
jelentési és férőhelyfigyelő rendszert működtet. A fenntartó az országos jelentési
és férőhelyfigyelő rendszer számára köteles bejelenteni a külön jogszabályban
meghatározott - személyes adatnak nem minősülő - adatokat.”
7. §
(1)	Az Szt. 25. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az időskorúak járadékára, a rendszeres szociális segélyre és az
ápolási díjra való jogosultság feltételeit a jogosultságot megállapító szerv
kétévente legalább egyszer felülvizsgálja. Ha a felülvizsgálat során
megállapítást nyer, hogy a feltételek továbbra is fennállnak, akkor az ellátást a
felülvizsgálatnak megfelelő összegben tovább kell folyósítani. A felülvizsgálatot
az ellátás megállapítását, illetőleg az előző felülvizsgálatot követő második év
március 31. napjáig kell végrehajtani.”
(2)	Az Szt. 25. §-a a következő (5)-(7) bekezdésekkel egészül ki:
„(5) Ha az öregségi nyugdíj legkisebb összege változik, a (4) bekezdésben
felsorolt ellátások összegét a változás időpontjától számított 90 napon belül felül
kell vizsgálni. Ha az ellátás összege a felülvizsgálat eredményeként
a)	emelkedett, akkor az új összeget az öregségi nyugdíj legkisebb összege
emelkedésének időpontjára visszamenőlegesen,
b)	csökkent, akkor az új összeget az öregségi nyugdíj legkisebb összege
emelkedésének időpontját követő harmadik hónap első napjától
kell folyósítani.
(6)	A (4) bekezdésben foglalt ellátásokra való jogosultságot nem érinti, ha
a jogosultság megállapítása és felülvizsgálata, illetve az (5) bekezdésben
szabályozott felülvizsgálat közötti időszakban a jogosult családjában az egy főre
jutó havi jövedelem a jogosultság feltételéül meghatározott értékhatárt
legfeljebb 10%-kal haladja meg. E bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók az
ellátásra való jogosultság felülvizsgálata esetén.
(7)	A jogosult bejelentése vagy hivatalos tudomásszerzés alapján a (4)
bekezdésben felsorolt ellátás összegét felül kell vizsgálni, ha a megállapításának
alapjául szolgáló jövedelem változik, és a változás három egymást követő
hónapban meghaladja a jogosultság feltételéül meghatározott értékhatár 10%-át.
A bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén a 17. §-ban foglaltakat kell
alkalmazni.”
6
8. §
(1)	Az Szt. 37/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A rendszeres szociális segély a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű
aktív korú személyek és családjuk részére nyújtott támogatás. A települési
önkormányzat, 2007. január 1-jétől a jegyző rendszeres szociális segélyt állapít
meg annak az aktív korú személynek, aki
a)	egészségkárosodott,
b)	vagy nem foglalkoztatott,
c)	vagy támogatott álláskereső,
feltéve, hogy saját maga és családjának megélhetése más módon nem biztosított.
A b) pont szerinti személy esetében a rendszeres szociális segély
megállapításának feltétele, hogy vállalja a beilleszkedését segítő programban
való részvételt.”
(2)	Az Szt. 37/A. §-a (3) bekezdésének a)-b) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában nem foglalkoztatott személynek
minősül az, akinek esetében]
„a) a munkanélküli járadék, álláskeresési járadék, álláskeresési segély (a
továbbiakban együtt: álláskeresési támogatás), illetőleg a jövedelempótló
támogatás folyósítási időtartama lejárt, és álláskeresést ösztönző juttatásban nem
részesül, vagy
b) az álláskeresési támogatás folyósítását keresőtevékenység folytatása
miatt a folyósítási idő lejártát megelőzően szüntették meg, és a
keresőtevékenységet követően az Flt. alapján álláskeresési támogatásra nem
szerez jogosultságot, vagy”
[és keresőtevékenységet nem folytat, ide nem értve a települési önkormányzat
által szervezett foglalkoztatást és az alkalmi munkavállalói könyvvel végzett
munkát.]
(3)	Az Szt. 37/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetés,
ha a családnak az egy fogyasztási egységre jutó havi jövedelme nem haladja
meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 90%-át és vagyona
nincs.”
7
(4) Az Szt. 37/A. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában támogatott
álláskeresőnek minősül az a személy, aki az Flt. alapján álláskeresési
támogatásban, illetőleg álláskeresést ösztönző juttatásban részesül.”
9.	§
(1)	Az Szt. 37/B. §-a (1) bekezdésének be) alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Nem állapítható meg rendszeres szociális segély, illetőleg a megállapított
ellátást meg kell szüntetni annak
b) a nem foglalkoztatott személynek, aki]
„be) - a (3) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel - keresőtevékenységet
folytat, ide nem értve a települési önkormányzat által szervezett
foglalkoztatásban való részvételt és az alkalmi munkavállalói könyvvel történő
munkavégzést,”
(2)	Az Szt. 37/B. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nem foglalkoztatott személy részére megállapított rendszeres
szociális segély a megszüntetéstől számított harminchat hónapon belül - ide
nem értve az (1) bekezdés bb) alpontja szerinti megszüntetési esetet - ismételten
megállapítható, amennyiben a rendszeres szociális segélyre való jogosultsági
feltételek egyébként fennállnak.”
(3)	Az Szt. 37/B. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az (1) bekezdés b) pontjának be) alpontjában meghatározott esetben a
megállapított ellátást - a továbbfolyósítás feltételeinek fennállása esetén - csak a
37/E. § (3) bekezdésében meghatározott időtartam leteltét követően kell
megszüntetni.”
10.	§
Az Szt. 37/E. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
8
„37/E. § (1) A rendszeres szociális segély havi összege a családi
jövedelemhatár összegének és a jogosult családja tényleges havi
összjövedelmének különbözete. A családi jövedelemhatár összege megegyezik a
család fogyasztási egységeihez tartozó arányszámok összegének és az öregségi
nyugdíj mindenkori legkisebb összege 90%-ának szorzatával.
(2)	Ha a rendszeres szociális segély összege az (1) bekezdésben foglalt
számítás szerint a havi ezer forintot nem éri el, a jogosult részére ezer forint
összegű ellátást kell megállapítani.
(3)	Ha a rendszeres szociális segélyben részesülő személy
keresőtevékenységet folytat - ide nem értve a települési önkormányzat által
szervezett foglalkoztatásban való részvételt és az alkalmi munkavállalói
könyvvel történő munkavégzést -, részére a rendszeres szociális segélyt
a)	a keresőtevékenység kezdő napjától számított három hónapig 50%-os
összegben,
b)	az a) pont szerinti időtartam lejártát követő naptól számított három
hónapig 25%-os összegben
kell továbbfolyósítani, feltéve, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülő
személy keresőtevékenysége folyamatosan fennáll.
(4)	A (3) bekezdés szerinti továbbfolyósítás időtartama alatt
a)	a rendszeres szociális segélyre való jogosultságot, illetve a segély
összegét felülvizsgálni nem kell,
b)	az aktív korú személynek együttműködési kötelezettsége nincs.
(5)	A (3) bekezdés szerinti továbbfolyósításra a továbbfolyósítás
megszűnését követő hat hónapon belül ismételten nem kerülhet sor.
(6)	Ha a (3) bekezdés szerinti továbbfolyósítás esetén a rendszeres szociális
segély összege a havi ezer forintot nem éri el, a jogosult részére ezer forint
összegű ellátást kell folyósítani.
(7)	Ha a segélyben részesülő személy számára álláskeresési támogatásra
való jogosultságot állapítanak meg, a jegyző a rendszeres szociális segélyre való
jogosultságot felülvizsgálja. Ha a segélyre való jogosultság továbbra is fennáll, a
rendszeres szociális segélyt módosított összegben tovább kell folyósítani.”
11.	§
Az Szt. 38. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
9
„Azon személy esetében, akinél az 55/A. § (3) bekezdése szerint
előrefizetős gáz- vagy áramfogyasztást mérő készülék működik, a
lakásfenntartási támogatást vagy annak meghatározott részét természetben, a
készülék működtetését lehetővé tévő formában kell nyújtani.”
12. §
(1)	Az Szt. 43/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A települési önkormányzat, 2007. január 1-jétől a jegyző a (2)
bekezdésben foglalt feltételek fennállásáról az ápolt személy tartózkodási helye
szerint illetékes megyei, fővárosi szociális módszertani intézmény
szakvéleménye alapján dönt. A szakvéleményben meg kell jelölni az
érvényesség időtartamát, amely azonban nem haladhatja meg a tíz évet.”
(2)	Az Szt. 43/A. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az ápolási díjról döntést hozó szerv a megyei, fővárosi szociális
módszertani intézménynek a (3) bekezdés szerinti szakvélemény elkészítéséért
2006. évben 20 000 forint összegű díjat fizet. A 2006. évet követően a díjazás
összegét az éves központi költségvetésről szóló törvény határozza meg.
(5)	A fellebbezési eljárásban a (3) bekezdés szerinti szakvélemény
felülvizsgálatát a területileg illetékes megyei szociális és gyámhivatal által külön
jogszabály szerint kijelölt szakértő végzi.”
13.	§
Az Szt. 43/B. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A települési önkormányzat rendeletében szabályozhatja, hogy az
ápolást végző személy a kötelezettségét mely esetekben nem teljesíti [42. § (2)
bek. b) pont], valamint a házi segítségnyújtást nyújtó szolgáltató, intézmény
feladatait ezen kötelezettség teljesítésének ellenőrzésében.”
14.	§
Az Szt. 44. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
10
„Az ápolási díjban részesülő személy - ide nem értve a Tbj. 26. §-a
alapján nyugdíjjárulék fizetésére nem kötelezett személyt - az ellátás után
nyugdíjjárulék és magán-nyugdíjpénztári tagdíj fizetésére kötelezett.”
15.	§
Az Szt. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„49. § (1) A közgyógyellátás a szociálisan rászorult személy részére az
egészségi állapota megőrzéséhez és helyreállításához kapcsolódó kiadásainak
csökkentése érdekében biztosított hozzájárulás.
(2)	A közgyógyellátási igazolvánnyal (a továbbiakban: igazolvány)
rendelkező személy - külön jogszabályban meghatározottak szerint -
térítésmentesen jogosult a társadalombiztosítási támogatásba befogadott
a)	járóbeteg-ellátás keretében rendelhető gyógyszerekre - ideértve a
különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszereket is - gyógyszerkerete erejéig,
b)	egyes, külön jogszabályban meghatározott gyógyászati
segédeszközökre, ideértve a protetikai és fogszabályozó eszközöket is, valamint
azok javítására és kölcsönzésére, továbbá
c)	az orvosi rehabilitáció céljából igénybe vehető gyógyászati ellátásokra
[az a)-c) pont szerintiek a továbbiakban együtt: gyógyító ellátás].
(3)	A (2) bekezdés b)-c) pontja szerinti esetben a közfinanszírozás
alapjául elfogadott ár erejéig vehető igénybe térítésmentesen az ellátás.
(4)	A gyógyszerkeret
a)	a rendszeres gyógyszerszükséglet támogatását szolgáló egyéni
gyógyszerkeretből, és
b)	az akut megbetegedésből eredő gyógyszerszükséglet támogatását
szolgáló eseti keretből
tevődik össze.”
11
16. §
Az Szt. 50. §-ának (2)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Közgyógyellátásra jogosult az a személy is, akinek esetében a havi
rendszeres gyógyító ellátásnak a területileg illetékes megyei (fővárosi)
egészségbiztosítási pénztár (a továbbiakban: MEP) által elismert térítési díja (a
továbbiakban: rendszeres gyógyító ellátás költsége) az öregségi nyugdíj
mindenkori legkisebb összegének a 10%-át meghaladja, feltéve, hogy a
családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem éri el az öregségi nyugdíj
mindenkori legkisebb összegét, egyedül élő esetén 150%-át.
(3)	Az (1)-(2) bekezdésben foglaltakon kívül az a szociálisan rászorult
személy is jogosult közgyógyellátásra, akinek esetében a települési
önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek fennállnak. Az
önkormányzat rendeletében
a)	az egy főre számított havi családi jövedelemhatárt úgy kell szabályozni,
hogy az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-ánál, egyedül
élő esetén annak 200%-ánál alacsonyabb jövedelmet, továbbá
b)	a havi rendszeres gyógyító ellátás költségének mértékeként az öregségi
nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 25%-át meghaladó összeget
jogosultsági feltételként nem lehet előírni; a szociális rászorultság további
feltételeit az önkormányzat a helyi viszonyoknak megfelelően szabályozza.
(4)	A közgyógyellátásra való jogosultságról a jegyző dönt. A jogosultság
egy évre kerül megállapításra. A közgyógyellátásra való jogosultság kezdő
időpontja a jogosultságot megállapító határozat meghozatalától számított 15.
nap.
(5)	A közgyógyellátás iránti kérelem a jogosultság időtartama alatt, annak
lejártát megelőző három hónapban is benyújtható. Amennyiben az eljárás a
jogosultság lejárta előtt befejeződik, az új jogosultság kezdő időpontjaként a
korábbi jogosultság lejártát követő napot kell megállapítani.”
17.	§
Az Szt. 50/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„50/A. § (1) A jogosult számára kizárólag a személyes szükségletének
kielégítéséhez szükséges gyógyító ellátás rendelhető.
12
(2)	A havi rendszeres gyógyító ellátási szükségletet a háziorvos, illetve -
személyes gondoskodást nyújtó átmeneti és bentlakásos szociális intézményben
vagy gyermek- és ifjúságvédő intézetben, nevelőotthonban elhelyezett jogosult
esetén - az intézmény orvosa (a továbbiakban együtt: háziorvos) igazolja.
(3)	Az igazolás tartalmazza a kérelmező személyes azonosító adatait (név,
születési név, anyja neve, születési hely, születési idő, lakóhely, tartózkodási
hely), társadalombiztosítási azonosító jelét, a tartósan fennálló betegségének a
betegségek nemzetközi osztályozása szerinti kódját (a továbbiakban: BNO kód),
illetőleg az alkalmazandó terápiához szükséges gyógyító ellátások
megnevezését, mennyiségét, gyógyszerek esetében a hatóanyag megnevezését,
valamint a kívánt terápiás hatás eléréséhez szükséges mennyiségét és adagolását.
A szakorvos - a kérelmező igénye esetén - az általa rendelt havi rendszeres
gyógyító ellátásokról a háziorvost tájékoztatja.
(4)	A háziorvos igazolását a jegyző három munkanapon belül továbbítja a
MEP-nek. Az 50. § (2)-(3) bekezdése alapján közgyógyellátást kérelmező
személy esetében az igazolást a jegyző csak akkor továbbítja, ha a kérelmező
megfelel az előírt jövedelmi feltételeknek.
(5)	A MEP megvizsgálja az igazolásban feltüntetett havi rendszeres
gyógyító ellátás iránti szükséglet megalapozottságát. Ha az igazolásban
feltüntetett gyógyító ellátás iránti szükségletet a MEP nem tartja
megalapozottnak, a szakhatósági állásfoglalást megelőzően adategyeztetés
céljából megkeresi az igazolást kiállító háziorvost.
(6)	A MEP az általa elismert gyógyító ellátási szükséglet alapján
szakhatósági állásfoglalást ad a jegyzőnek a rendszeres gyógyító ellátások havi
költségéről. A 49. § (2) bekezdésének b)-c) pontja szerinti esetben a
közfinanszírozás alapjául elfogadott ár figyelembevételével számított térítési
díjat kell alapul venni.
(7)	A szakhatósági állásfoglalásban külön meg kell jelölni az egyéni
gyógyszerkeret alapjául szolgáló gyógyszer térítési díjának összegét (a
továbbiakban: gyógyszerköltség). A gyógyszerköltség meghatározásánál a
kérelmező krónikus betegségeihez igazodó, külön jogszabályban meghatározott
szakmai szabályok szerint elsőként választandó, legalacsonyabb napi terápiás
költséggel alkalmazott készítményeket kell alapul venni.
(8)	Az egyéni gyógyszerkeret összege a jogosult egyéni havi rendszeres
gyógyszerköltsége, de 2006. évben legfeljebb havi 12 000 Ft lehet. A 2006. évet
követően az egyéni gyógyszerkeret legmagasabb havi összegét az éves központi
13
költségvetésről szóló törvény határozza meg. Amennyiben az egyéni rendszeres
gyógyszerköltség a havi 1000 Ft-ot nem éri el, egyéni gyógyszerkeret nem kerül
megállapításra.
(9)	Az eseti keret éves összege 2006. évben 6000 Ft. A 2006. évet követően
az eseti keret összegét az éves központi költségvetésről szóló törvény határozza
meg. Amennyiben a közgyógyellátásra jogosult személy részére egyéni
gyógyszerkeret nem kerül megállapításra, a gyógyszerkeret megegyezik az eseti
kerettel.
(10)	A jegyző 8 napon belül határozattal dönt
a)	a közgyógyellátásra való jogosultságról,
b)	a közgyógyellátásra való jogosultság kezdő időpontjáról,
c)	a jogosult gyógyszerkeretéről, külön megjelölve az egyéni
gyógyszerkeret összegét.
(11)	Az 50. § (1) bekezdése szerinti jogosult esetében - amennyiben
rendszeres gyógyszerköltség hiányában egyéni gyógyszerkeret megállapítását
nem igényli - az eljárásra a (2)-(8) bekezdést nem kell alkalmazni.”
18. §
Az Szt. a következő 50/B-50/E. §-okkal egészül ki:
„50/B. § (1) Az egyéni gyógyszerkeret és az eseti keret egy évre kerül
megállapításra.
(2)	Amennyiben az ellátásban részesülő személy egészségi állapotában, a
gyógykezelését szolgáló terápiában, illetőleg a keret megállapításakor
figyelembe vett gyógyszerek térítési díjában olyan változás következik be,
amelynek következtében havi rendszeres kiadása a gyógyszerkeret
megállapításakor figyelembe vett gyógyszerköltséghez képest ténylegesen
legalább 1000 forinttal megváltozik, az ellátásban részesülő személy kérelmére
lehetőség van az egyéni gyógyszerkeret év közbeni felülvizsgálatára.
(3)	A felülvizsgálat során az egyéni gyógyszerkeret újbóli megállapítására
abban az esetben kerül sor, ha a gyógyszerköltség havi változásának összege az
1000 forintot eléri. Az eljárás során az 50/A. § szabályait kell megfelelően
alkalmazni.
(4)	A felülvizsgálat során módosított egyéni gyógyszerkeret a határozat
meghozatalát követő 15. naptól jár.
14
(5)	A jogosultság lejártát megelőző három hónapban az egyéni
gyógyszerkeret felülvizsgálatát nem lehet kérni.
50/C. § (1) Az igazolványt a MEP - a jogosultságot megállapító határozat
alapján - egy éves időtartamra, hivatalból állítja ki.
(2)	Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) a
közgyógyellátásra jogosult személy jogosultságáról, továbbá
gyógyszerkeretének figyelemmel kísérése céljából hatósági nyilvántartást vezet.
(3)	A nyilvántartás tartalmazza
a)	a jogosult személyes azonosító adatait,
b)	a jogosult társadalombiztosítási azonosító jelét,
c)	a közgyógyellátásra való jogosultság kezdő és befejező időpontját,
d)	a közgyógyellátásra való jogosultság megállapításáról döntést hozó szerv
megnevezését és határozatának számát,
e)	a jogosult betegségének BNO kódját,
f)	a jogosult számára megállapított, a jogosultsági időtartam alatt még
felhasználható és az 50/E. §-ban szabályozott időszakban még rendelkezésre álló
gyógyszerkeretének összegét,
g)	a jogosult közgyógyellátási igazolványának számát.
(4)	A nyilvántartás adatainak megismerésére - a (3) bekezdés e) pontja
szerinti adat kivételével - az 51. §-ban meghatározott módon és célból a
közforgalmú, illetve a fiókgyógyszertár (a továbbiakban együtt: gyógyszertár)
jogosult.
(5)	Az OEP a tárolt adatokat a közgyógyellátásra való jogosultság
megszűnését követő ötödik év elteltével törli a nyilvántartásból.
50/D. § A MEP ellenőrzi a háziorvos, illetve a szakorvos
közgyógyellátással kapcsolatos tevékenységét. Ha a MEP az ellenőrzés alapján
indokoltnak tartja a közgyógyellátásra jogosult személy egyéni
gyógyszerkeretének felülvizsgálatát, azt a jegyzőnél kezdeményezi.
50/E. § (1) Az OEP az elszámolási-nyilvántartási rendszerében az egyéni
gyógyszerkeretet három havonta, egyenlő részletekben - első alkalommal a
jogosultság kezdő időpontjával - nyitja meg. Az egyéni gyógyszerkeret év
közbeni felülvizsgálata esetén az OEP a módosított egyéni gyógyszerkeretnek az
időarányos, a jogosultság időtartamából hátra levő időtartamra eső részét nyitja
meg három havonta.
15
(2)	Az eseti keret éves összegét az OEP a jogosultság kezdő időpontjával
nyitja meg.
(3)	A gyógyszerkeret az igazolvány érvényességi ideje alatt használható
fel.”
19.	§
Az Szt. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„51. § (1) A gyógyszertár a közgyógyellátás keretében történő
gyógyszerkiadást megelőzően ellenőrzi, hogy a vényen feltüntetett személy
szerepel-e a hatósági nyilvántartásban, továbbá tájékoztatást ad a jogosult
részére még rendelkezésre álló gyógyszerkeret összegéről.
(2)	A gyógyszertár a közgyógyellátás keretében térítésmentesen a
gyógyszerkeretnek az OEP nyilvántartása szerint az 50/E. §-ban meghatározott
időszakban rendelkezésre álló összegéig ad ki gyógyszert.
(3)	A gyógyszer térítési díját nem lehet részben gyógyszerkeretből,
részben a jogosult saját költségéből fedezni. Amennyiben a gyógyszer térítési
díját a rendelkezésre álló gyógyszerkeret nem fedezi, az - a (4) bekezdés szerinti
kivétellel - a közgyógyellátásra jogosultat terheli.
(4)	Az éves gyógyszerkeret kimerülése előtt a gyógyszerkeretből még
rendelkezésre álló, a jogosult részére rendelt gyógyszer térítési díját el nem érő
maradványösszeg a gyógyszer saját költségből fedezett térítési díjának
kiegészítésére is felhasználható.”
20.	§
Az Szt. 52. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„52. § (1) A jegyző által a közgyógyellátottakról vezetett nyilvántartás a 18.
§ a)-g) pontjaiban foglaltakon túl tartalmazza a közgyógy ellátott
gyógyszerkeretét és igazolványa számát.
(2)	A jegyző és az OEP - kormányrendeletben szabályozott módon - a
nyilvántartás adatait évente egyeztetik.”
16
21. §
Az Szt. 53. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az 50. § (3) bekezdése alapján kiállított igazolvány után a települési
önkormányzat térítést fizet. A térítés az igazolvány kiállítását követő egy éves
időtartamra szól. A térítés összege a megállapított gyógyszerkeret éves
összegének 40%-a, amelyet a határozat jogerőre emelkedésétől számított három
napon belül a MEP-nek át kell utalni.”
22.	§
Az Szt. 55/A. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az adósságkezelési szolgáltatás keretében a jogosult részére
előrefizetős gáz- vagy áramfogyasztást mérő készülék is biztosítható, feltéve,
hogy legalább egy éves időtartamra vállalja a készülék rendeltetésszerű
használatát.”
23.	§
Az Szt. 55/C. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel
egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (3)-(4) bekezdésre módosul:
„(2) A fővárosi kerületi önkormányzat, valamint az a települési
önkormányzat, amelyiknek területén negyvenezernél több állandó lakos él,
köteles adósságkezelési szolgáltatást nyújtani.”
24.	§
Az Szt. 58/B. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A 2000 fő feletti lakosságszámú települési önkormányzat vagy
társulás, illetve a megyei, fővárosi önkormányzat helyi szociálpolitikai
kerekasztalt hoz létre, különösen a szolgáltatástervezési koncepcióban
meghatározott feladatok megvalósulásának, végrehajtásának folyamatos
figyelemmel kísérésére. A helyi szociálpolitikai kerekasztal évente legalább egy
alkalommal ülést tart, tagjai a helyi önkormányzat, illetve a társulás területén
szociális intézményeket működtető fenntartók képviselői, továbbá a helyi
rendeletben meghatározott szervezetek képviselői.”
17
25.	§
Az Szt. 62. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„62. § (1) Az étkeztetés keretében azoknak a szociálisan rászorultaknak a
legalább napi egyszeri meleg étkezéséről kell gondoskodni, akik azt önmaguk,
illetve eltartottjaik részére tartósan vagy átmeneti jelleggel nem képesek
biztosítani, különösen
a)	koruk,
b)	egészségi állapotuk,
c)	fogyatékosságuk, pszichiátriai betegségük,
d)	szenvedélybetegségük vagy
e)	hajléktalanságuk
miatt.
(2) Az (1) bekezdés szerinti szociális rászorultság feltételeit a települési
önkormányzat rendeletében szabályozza. Az önkormányzat rendeletében az egy
főre számított havi családi jövedelemhatárt úgy kell szabályozni, hogy az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 100%-ánál, egyedül élő
esetén annak 150%-ánál alacsonyabb jövedelmet jogosultsági feltételként nem
lehet előírni; a szociális rászorultság további feltételeit az önkormányzat a helyi
viszonyoknak megfelelően szabályozza.”
26.	§
Az Szt. 64. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„64. § (1) A családsegítés a szociális vagy mentálhigiénés problémák,
illetve egyéb krízishelyzet miatt segítségre szoruló személyek, családok számára
az ilyen helyzethez vezető okok megelőzése, a krízishelyzet megszüntetése,
valamint az életvezetési képesség megőrzése céljából nyújtott szolgáltatás.
(2)	A családok segítése érdekében veszélyeztetettséget és krízishelyzetet
észlelő jelzőrendszer működik. A jegyző, továbbá a szociális, egészségügyi
szolgáltató, intézmény, valamint a gyermekjóléti szolgálat, a pártfogói
felügyelői és a jogi segítségnyújtói szolgálat jelzi, a társadalmi szervezetek,
egyházak és magánszemélyek jelezhetik a családsegítést nyújtó szolgáltatónak,
intézménynek, ha segítségre szoruló családról, személyről szereznek tudomást.
(3)	A (2) bekezdés szerint kapott jelzés alapján a családsegítést nyújtó
szolgáltató, intézmény feltérképezi az ellátási területen élő szociális és
18
mentálhigiénés problémákkal küzdő családok, személyek körét, és személyesen
felkeresve tájékoztatja őket a családsegítés (4) bekezdésben megjelölt céljáról,
tartalmáról.
(4)	A családsegítés keretében biztosítani kell
a)	a szociális, életvezetési és mentálhigiénés tanácsadást,
b)	az anyagi nehézségekkel küzdők számára a pénzbeli, természetbeni
ellátásokhoz, továbbá a szociális szolgáltatásokhoz való hozzájutás
megszervezését,
c)	a családgondozást, így a családban jelentkező működési zavarok, illetve
konfliktusok megoldásának elősegítését,
d)	közösségfejlesztő, valamint egyéni és csoportos terápiás programok
szervezését,
e)	a tartós munkanélküliek, a fiatal munkanélküliek, az adósságterhekkel és
lakhatási problémákkal küzdők, a fogyatékossággal élők, a krónikus betegek, a
szenvedélybetegek, a pszichiátriai betegek, a kábítószer-problémával küzdők,
illetve egyéb szociálisan rászorult személyek és családtagjaik részére tanácsadás
nyújtását,
f)	a családokon belüli kapcsolaterősítést szolgáló közösségépítő,
családterápiás, konfliktuskezelő mediációs programokat és szolgáltatásokat,
valamint a nehéz élethelyzetben élő családokat segítő szolgáltatásokat.
(5)	A családsegítés keretében végzett tevékenységnek - a szolgáltatást
igénybe vevő érdekében, mások személyiségi jogainak sérelme nélkül - a
szükséges mértékig ki kell terjednie az igénybe vevő környezetére, különösen
családjának tagjaira. Kiskorú személyre a családsegítés akkor terjedhet ki, ha
a)	a kiskorú családtagjának ellátása a családsegítés keretében indult, és
b)	a kiskorú érdekei - a gyermekjóléti szolgáltatás igénybevétele nélkül - e
szolgáltatás keretében is megfelelően biztosíthatók.”
27.	§
Az Szt. 65/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„65/A. § (1) Közösségi ellátások a pszichiátriai, illetve a szenvedélybetegek
részére nyújtott (2) bekezdésben meghatározott közösségi alapellátás, valamint a
szenvedélybetegek részére nyújtott (3) bekezdés szerinti alacsonyküszöbű
ellátás.
(2)	A pszichiátriai, illetve a szenvedélybetegek részére a közösségi
alapellátás keretében biztosítani kell
a)	a lakókörnyezetben történő segítségnyújtást az önálló életvitel
fenntartásában,
19
b)	a meglevő képességek megtartását, illetve fejlesztését,
c)	a háziorvossal és a kezelőorvossal való kapcsolattartás révén a
szolgáltatást igénybe vevő állapotának folyamatos figyelemmel kísérését,
d)	a pszicho-szociális rehabilitációt, a szociális és mentális gondozást,
e)	az orvosi vagy egyéb terápiás kezelésen, szolgáltatásban,
szűrővizsgálaton való részvétel ösztönzését és figyelemmel kísérését,
f)	megkereső programok szervezését az ellátásra szoruló személyek elérése
érdekében.
(3)	A szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű ellátás keretében
a (2) bekezdés e)-f) pontjában meghatározottakon túl biztosítani kell
a)	a szenvedélybetegség okozta egészségügyi és szociális károk
mérsékléséhez szükséges egyes ártalomcsökkentő szolgáltatásokat,
b)	a kríziskezelést az életet veszélyeztető, a testi, szociális, kapcsolati és
életvezetési rendszerben kialakult kezelhetetlen helyzetek esetére.
(4)	A szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű ellátás esetén a
természetes személyazonosító adatokat nem kell megadni, a jegyző a 18. §
szerinti nyilvántartásba kizárólag a szociális ellátás megállapítására,
megváltoztatására és megszüntetésére vonatkozó döntést jegyzi be.”
28.	§
Az Szt. 65/E. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a §
jelenlegi szövegének jelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) A szociális ágazat irányításáért felelős miniszter pályázat útján
regionális illetékességgel diszpécserközpontokat jelöl ki az utcai szociális
munkát végző, külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő
szervezetek közül. A kijelölés öt évre szól, amelynek leteltét követően új
pályázat kiírására kerül sor.”
29.	§
Az Szt. 68. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az idősek otthonán belül külön gondozási egységben vagy csoportban
kell ellátni azt a személyt, akinél a külön jogszabályban meghatározott szerv a
demencia körébe tartozó középsúlyos vagy súlyos kórképet állapít meg.”
20
30.	§
Az Szt. 86. §-a (2) bekezdésének c)-d) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az a települési önkormányzat, amelyiknek területén]
„c) tízezer főnél több állandó lakos él, az a)-b) pont szerinti
alapszolgáltatásokat, valamint támogató szolgáltatást, jelzőrendszeres házi
segítségnyújtást, közösségi alapellátást és az idősek átmeneti elhelyezését,
d)	harmincezernél több állandó lakos él, az a)-c) pont szerinti szociális
szolgáltatásokat, a szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű ellátást
és az átmeneti elhelyezési formákat,”
[köteles biztosítani.]
31.	§
Az Szt. 90. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A szociális szolgáltatást a helyi önkormányzat, illetve a társulás más
helyi önkormányzattal kötött megállapodás útján is biztosíthatja. A
megállapodásban rögzíteni kell a szociális szolgáltatás igénybevételére
vonatkozó szabályokat és az ellátottak után fizetendő hozzájárulás mértékét.”
32.	§
Az Szt. 91. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„91. § A helyi önkormányzat ellátási kötelezettségének a szociális
szolgáltatást nyújtó
a)	szolgáltató, intézmény fenntartásával, vagy
b)	szolgáltatót, intézményt fenntartó önkormányzati társulásban történő
részvétellel, vagy
c)	szolgáltatót, intézményt működtető fenntartóval létrejött - a szociális
szolgáltatás nyújtásának a helyi önkormányzattól vagy a társulástól történő
átvállalásáról szóló - 90. § (4) bekezdése szerinti megállapodás, illetve ellátási
szerződés megkötésével
tehet eleget.”
21
33.	§
(1)	Az Szt. 92. §-ának (2) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[Ha törvény másként nem rendelkezik, a helyi önkormányzat az (1)
bekezdés szerinti rendeletben szabályozza]
„h) a 62. § (1) bekezdése szerinti szociális rászorultság részletes
szabályait.”
(2)	Az Szt. 92. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A társulás által készített koncepciónak illeszkednie kell a megyei, fővárosi
önkormányzat által készített koncepcióhoz, illetve többcélú kistérségi társulás
esetén a kistérség területének összehangolt fejlesztését biztosító tervekhez,
programokhoz.”
34.	§
(1)	Az Szt. 92/K. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
[A működési engedély kiadásáról a fenntartó kérelme alapján]
„a) szociális szolgáltató esetén a kérelemben elsődleges ellátási területként
megjelölt település, fővárosi kerület szerint illetékes, külön jogszabályban
kijelölt városi, fővárosi kerületi önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: városi
^gyzőX”
„c) bentlakásos szociális intézmény esetén az intézmény székhelye, illetve
telephelye szerint illetékes megyei szociális és gyámhivatal”
[dönt (az a)-c) pontokban foglalt szervek a továbbiakban együtt: működést
engedélyező szerv).]
(2)	Az Szt. 92/K. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg
a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
22
„(5) Nappali, illetve bentlakásos intézmények esetén - a nappali melegedő
kivételével - az intézményben ellátottak száma egyetlen napon sem haladhatja
meg a működési engedélyben meghatározott férőhelyszám százöt százalékát,
éves átlagban pedig a férőhelyszám száz százalékát. Ha az intézményben
egymást követő hatvan napot meghaladóan a működési engedélyben
meghatározott férőhelyszámnál több személyt látnak el, a fenntartó köteles
kérelmezni a működési engedély módosítását.”
35.	§
Az Szt. 94/D. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a §
jelenlegi szövegének számozása (1) bekezdésre változik:
„(2) Ha az egyházi, illetve nem állami fenntartó a helyi önkormányzattal,
társulással vagy állami szervvel ellátási szerződést kötött, és az ellátási
szerződés hatálya alá tartozó esetben a szociális szolgáltatásra irányuló kérelmet
elutasítja, az ellátást igénylő, illetve törvényes képviselője az egyházi, nem
állami fenntartó döntése ellen a közléstől számított nyolc napon belül az ellátási
szerződést megkötő helyi önkormányzathoz, társuláshoz, illetve állami szervhez
fordulhat. A helyi önkormányzat, a társulás, illetve állami szerv a kérelemről
határozattal dönt.”
36.	§
(1)	Az Szt. 94/K. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az ellátottjogi képviselő feladatai]
„c) segít az ellátást igénybe vevőnek, törvényes képviselőjének panasza
megfogalmazásában, kezdeményezheti annak kivizsgálását az intézmény
vezetőjénél és a fenntartónál, segítséget nyújt a hatóságokhoz benyújtandó
kérelmek, beadványok megfogalmazásában,”
(2)	Az Szt. 94/K. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A szociális szolgáltató, intézmény vezetője, fenntartója, valamint az
ellátottjogi képviselő által megkeresett hatóság a külön jogszabályban
meghatározott határidőn belül megvizsgálja az ellátottjogi képviselő
észrevételét, kezdeményezését, megkeresését, és az ezzel kapcsolatos érdemi
állásfoglalásáról, intézkedéséről őt tájékoztatja.”
23
(3) Az Szt. 94/K. §-a (8) bekezdésének b)-c) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az ellátottjogi képviselő jogosult]
„b) a vonatkozó iratokba betekinteni, azokról másolatot készíteni, az
intézmény működésére vonatkozó dokumentumokat megismerni,
c)	a szolgáltatást nyújtó személyekhez és az ellátottakhoz kérdést intézni,
velük megbeszélést, egyeztetést kezdeményezni és folytatni.”
37.	§
Az Szt. 94/L. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Azoknak a munkavállalóknak a munkaidejét, pihenőidejét, előmeneteli
és illetményrendszerét, akik olyan egyházi vagy nem állami fenntartású
szolgáltatónál, intézménynél dolgoznak, amely után a fenntartó normatív állami
hozzájárulásban részesül - ideértve a 127. § (4) bekezdés szerinti szolgáltatót,
intézményt is -, a Kjt. 55-80. §-a szerint kell megállapítani. E rendelkezésektől
akkor lehet eltérni, ha azzal a munkavállaló kizárólag előnyt szerez.”
38.	§
Az Szt. a következő 99/B-99/E. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül
ki:
„Az ellátottak szociális intézményen belüli foglalkoztatása
99/B. § (1) Az intézményi jogviszonyban álló személy intézményen belüli
foglalkoztatása az intézmény szakmai programja alapján, az egyéni gondozási,
fejlesztési, illetve rehabilitációs tervben foglaltak szerint, az ellátott meglévő
képességeire építve, korának, fizikai és mentális állapotának megfelelően
munka-rehabilitáció vagy fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás keretében
biztosítható (a továbbiakban együtt: szociális foglalkoztatás).
(2)	A szociális foglalkoztatásban foglalkoztatóként az a személy, illetve
szervezet vehet részt, aki erre a megyei szociális és gyámhivatal által kiadott
engedéllyel rendelkezik (a továbbiakban: szociális foglalkoztatási engedély). A
szociális foglalkoztatás személyi és tárgyi feltételeit, engedélyezésének és
szakmai ellenőrzésének szabályait külön jogszabály tartalmazza.
24
(3)	A szociális intézmény megkeresése alapján a 113/G. § szerinti
rehabilitációs alkalmassági vizsgálatot végző szakértői bizottság meghallgatja az
ellátottat és törvényes képviselőjét, és a megkeresést követő 15 napon belül
megküldi szakértői véleményét a szociális intézmény vezetője részére.
(4)	Az ellátott foglalkoztatásáról - a 113/G. §-ban foglalt rehabilitációs
alkalmassági vizsgálatot végző szakértői bizottság szakértői véleménye alapján
-	a szociális intézmény vezetője dönt. Az intézményvezető a döntésről írásban
értesíti az ellátottat, illetve törvényes képviselőjét, valamint - amennyiben az
ellátott munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll - az ellátottat foglalkoztató
személyt, illetve szervezetet. Ha az ellátott, illetve törvényes képviselője az
intézmény vezetőjének döntését vitatja, az arról szóló értesítés kézhezvételétől
számított nyolc napon belül a fenntartóhoz fordulhat, amely 15 napon belül dönt
az ellátott foglalkoztatásáról.
(5)	Az ellátottat foglalkoztató személy, illetve szervezet a szociális
intézmény vezetője, illetve a fenntartó döntésének beérkezését követő 15 napon
belül - szükség esetén - ajánlatot tesz a foglalkoztatásra irányuló jogviszony
módosítására az ellátott, illetve törvényes képviselője részére. Ha az ajánlattételt
követő 15 napon belül az ellátott, illetve törvényes képviselője nem nyilatkozik,
vagy az ajánlatot nem fogadja el, a foglalkoztatásra irányuló jogviszony
megszűnik.
(6)	A foglalkoztató a foglalkoztatásra irányuló jogviszony (5) bekezdés
szerinti módosításáról, illetve megszűnéséről - a módosítást, megszűnést követő
3 napon belül, módosítás esetén a szerződés másolatának egyidejű
megküldésével - írásban tájékoztatja a szociális intézményt.
99/C. § (1) A megyei szociális és gyámhivatal - a szociális
foglalkoztatással kapcsolatos hatósági ellenőrzés érdekében - nyilvántartást
vezet az illetékességi területén lévő szociális intézményben biztosított szociális
foglalkoztatásról. A nyilvántartás tartalmazza
a)	a foglalkoztató nevét, címét, székhelyét, telephelyét, a szociális
foglalkoztatási engedély másolatát;
b)	a foglalkoztatott természetes személyazonosító adatait, lakó-, illetve
tartózkodási helyét, a rehabilitációs alkalmassági vizsgálatot végző szakértői
bizottság szakértői véleményét, valamint a foglalkoztatásra irányuló
megállapodásnak, illetve munkaszerződésnek a másolatát.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásban foglalt adatokat,
dokumentumokat a szociális intézmény szolgáltatja. A szociális intézmény az
25
adatokban történt változást 15 napon belül jelzi a megyei szociális és
gyámhivatalnak.
(3)	A megyei szociális és gyámhivatal ellenőrzi, hogy az (1) bekezdés
szerinti nyilvántartásban foglaltaknak megfelelően történik-e a foglalkoztatás.
(4)	A szociális intézmény a szociális foglalkoztatás keretében
foglalkoztatott után támogatást igényelhet (a továbbiakban: szociális
foglalkoztatási támogatás). A szociális foglalkoztatási támogatást munka-
rehabilitációs díjra, bérjellegű kifizetésekre, valamint a foglalkoztatáshoz
kapcsolódó személyi és dologi kiadásokra, valamint tárgyieszköz-beszerzésekre
kell fordítani. A szociális foglalkoztatási támogatás igénylésének és a támogatás
felhasználása ellenőrzésének szabályait külön jogszabály tartalmazza.
(5)	A szociális foglalkoztatás keretében foglalkoztathatók számát és a
szociális foglalkoztatási támogatás mértékét a költségvetési törvény állapítja
meg.
(6)	A szociális foglalkoztatás keretében foglalkoztatott személy után a
megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatása előirányzatból
külön jogszabály szerinti költségvetési támogatás (dotáció) nem igényelhető.
99/D. § (1) A munka-rehabilitáció célja a szociális intézményben ellátott
személy munkakészségének, valamint testi és szellemi képességeinek
munkavégzéssel történő megőrzése, illetve fejlesztése, továbbá a fejlesztő-
felkészítő foglalkoztatásra való felkészítés.
(2)	A munka-rehabilitáció az intézményi jogviszony keretében történik. A
munka-rehabilitációban történő részvételről az ellátott, illetve - amennyiben az
ellátott cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll - törvényes képviselője
írásban, a (3)-(6) bekezdésben foglaltak figyelembevételével megállapodást köt
a szociális intézmény vezetőjével. Ez utóbbi esetben a megállapodást az ellátott
aláírhatja. A megállapodás tartalmazza
a)	a munka-rehabilitáció keretében végzett tevékenység részletes leírását,
b)	a munka-rehabilitáció időbeosztását,
c)	a munka-rehabilitációs díj havi összegét,
d)	szándéknyilatkozatot arra nézve, hogy az ellátott testi és szellemi
képességeihez mérten elvárható módon közreműködik a munka-
rehabilitációban.
26
(3)	A munka-rehabilitációs tevékenység megválasztásánál a szociális
intézmény vezetője figyelembe veszi az ellátott testi és szellemi képességeit, és
speciális szükségleteinek megfelelően biztosítja az egészséget nem
veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit.
(4)	A munka-rehabilitáció időbeosztását az ellátott állapotának,
képességeinek figyelembevételével egyénileg kell meghatározni az egyéni
gondozási, fejlesztési, illetve rehabilitációs tervben úgy, hogy a foglalkoztatás
időtartama nem haladhatja meg a napi 6 és a heti 30 órát, és el kell érnie a napi 4
vagy a heti 20 órát.
(5)	Munka-rehabilitáció esetén a szociális intézmény vezetője az ellátottat
munka-rehabilitációs díjban részesíti. A munka-rehabilitációs díj havi összege
nem lehet kevesebb a mindenkori kötelező legkisebb munkabér 30%-ánál.
(6)	A szociális intézmény vezetője a munka-rehabilitációra vonatkozó
megállapodás módosítását, illetve - különösen indokolt esetben -
megszüntetését kezdeményezi, ha az ellátott a foglalkoztatás során
a)	saját, illetve más személy testi épségét, egészségét veszélyezteti,
b)	egyébként olyan magatartást tanúsít, amely mellett biztonságos
foglalkoztatása nem tartható fenn.
(7)	A rehabilitációs alkalmassági vizsgálatot végző szakértői bizottság a
munka-rehabilitáció eredményességét évente írásbeli felülvizsgálat keretében
értékeli. Az éves értékelés során meg kell vizsgálni az ellátott fejlesztő-
felkészítő foglalkoztatásra való alkalmasságát, illetve a fejlesztő-felkészítő
foglalkoztatásba történő átvezetésének lehetőségét, ennek feltételeit és
lehetséges módjait.
99/E. § (1) A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás célja a szociális
intézményben ellátott személy számára munkafolyamatok betanítása és
foglalkoztatása révén az önálló munkavégző képesség kialakítása, helyreállítása,
fejlesztése, valamint az ellátott felkészítése védett munka keretében, illetve a
nyílt munkaerőpiacon történő önálló munkavégzésre.
(2)	A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás
a)	az ellátott és
b)az	intézmény vagy az intézménnyel az ellátottak foglalkoztatására
megállapodást kötött szervezet
27
által, legfeljebb egy évre kötött munkaszerződés alapján, a Munka
Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény szerinti határozott idejű
munkaviszony keretében folytatható. Az intézményi jogviszony megszűnése
esetén a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásra irányuló jogviszony is megszűnik.
(3)	Az intézmény és az intézménnyel az ellátottak foglalkoztatására
megállapodást kötő szervezet közötti szerződésre a 122/B. §-ban foglaltakat
megfelelően kell alkalmazni.
(4)	A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás keretében
a)	a 16. életévét betöltött személy foglalkoztatható,
b)	a foglalkoztatás időtartama nem haladhatja meg a napi 8 órát és a heti 40
órát,
c)	munkaidőkeret nem alkalmazható,
d)	ha a munkavállaló napi munkaideje a négy és fél órát meghaladja,
részére legalább 30 perc munkaközi szünetet kell biztosítani,
e)	a munkavállaló éjszakai munkára, rendkívüli és több műszakos
munkavégzésre, ügyeletre, készenlétre nem vehető igénybe,
f)	a kiküldetésre, kirendelésre, munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó
szabályok nem alkalmazhatók.”
39.	§
Az Szt. 102. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„102. § (1) Egyházi és nem állami fenntartású szolgáltató, intézmény
esetén az intézményi jogviszony megszűnik, ha a 94/D. § szerinti megállapodást
az ellátott, illetve törvényes képviselője vagy a fenntartó felmondja.
(2)	Ápolást, gondozást nyújtó intézmény és ápoló, gondozó célú lakóotthon
esetén a fenntartó a megállapodást akkor mondhatja fel, ha az ellátott a
házirendet súlyosan megsérti.
(3)	A felmondási idő, ha a 94/D. § szerinti megállapodás másként nem
rendelkezik,
a)	alapszolgáltatás esetén tizenöt nap,
b)	bentlakásos intézmény esetén három hónap.
(4)	Ha a 94/D. § szerinti megállapodás felmondásának jogszerűségét az
ellátott, a törvényes képviselője, a térítési díjat vagy az egyszeri hozzájárulást
megfizető személy, a fenntartó vagy a működést engedélyező szerv vitatja,
28
kérheti a bíróságtól a megállapodás jogellenes felmondásának megállapítását.
Az ellátást változatlan feltételek mellett mindaddig biztosítani kell, amíg a
bíróság jogerős határozatot nem hoz.”
40.	§
Az Szt. 112. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg
a jelenlegi (9) bekezdés számozása (10) bekezdésre módosul:
„(9) A külső gondozónál vagy intézményi külső férőhelyen elhelyezett
személy utógondozás keretében történő ellátása magában foglalja az önálló
munkába álláshoz szükséges személyre szóló tanácsadást és a munkavégzéssel
kapcsolatos problémák megoldásában történő közreműködést.”
41.	§
(1)	Az Szt. 113/G. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(1) Az ellátást igénylő, illetve az ellátott
a)	a rehabilitációs intézménybe történő bekerülést megelőzően,
b)	a szociális foglalkoztatás megkezdése előtt, valamint a foglalkoztatás
során évente
rehabilitációs alkalmassági vizsgálaton vesz részt.”
(2)	Az Szt. 113/G. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel
egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (3)-(4) bekezdésre változik:
„(2) A rehabilitációs alkalmassági vizsgálat célja
a)	az (1) bekezdés a) pontjában foglalt esetben annak megállapítása, hogy a
rehabilitációs intézményi ellátást igénylő képességei, készségei alapján
alkalmasnak tekinthető-e a rehabilitációs programban való önkéntes részvételre,
b)	az (1) bekezdés b) pontjában foglalt esetben annak megállapítása, hogy
az ellátottnak - korára, fizikai és mentális állapotára tekintettel - mely szociális
foglalkoztatási forma a leginkább megfelelő.”
42.	§
(1) Az Szt. 115. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
29
„A térítési díjat konkrét összegben kell megállapítani.”
(2)	Az Szt. 115. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha az ellátott, a törvényes képviselője vagy a térítési díjat megfizető
személy a személyi térítési díj összegét vitatja, illetve annak csökkentését vagy
elengedését kéri, a (2) bekezdés szerinti értesítés kézhezvételétől számított nyolc
napon belül a fenntartóhoz fordulhat. Az állami fenntartó a térítési díj összegéről
határozattal dönt.”
(3)	Az Szt. 115. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg
a jelenlegi (5)-(7) bekezdés számozása (6)-(8) bekezdésre változik:
„(5) Ha az ellátott, törvényes képviselője, a térítési díjat megfizető személy
vagy a működést engedélyező szerv a térítési díj egyházi vagy nem állami
fenntartó által megállapított összegét vitatja, a bíróságtól kérheti a térítési díj
megállapítását. A bíróság jogerős határozatáig a korábban megállapított térítési
díjat kell megfizetni.”
43.	§
(1)	Az Szt. 116. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás intézményi térítési díja a
jelzőkészülék üzemben tartásának költsége alapján megállapított átalánydíj.”
(2)	Az Szt. 116. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A támogató szolgáltatás térítési díja az ellátásra fordított költségek
alapján megállapított óradíj és az ellátásra fordított időnek a szorzata, valamint -
a fogyatékos személy szállítása esetén - a szállítási kilométerdíj. Támogató
szolgáltatás esetén a személyi térítési díj nem haladhatja meg a gondozott
rendszeres havi jövedelmének 30%-át.”
44.	§
Az Szt. V. fejezetének III. címe a következő 119/A-119/B. §-sal egészül ki:
„119/A. § Az ellátottól, törvényes képviselőjétől, hozzátartozójától,
valamint a tartásra köteles személytől a térítési díjon és az egyszeri
30
hozzájáruláson kívül más jogcímen a szociális szolgáltatásért, illetve az
intézményben történő elhelyezésért a szolgáltató, az intézmény, a fenntartó vagy
egy harmadik személy számára pénzbefizetés vagy más vagyoni előny nyújtása
nem kérhető.
119/B. § (1) Az étkeztetést, illetve a házi segítségnyújtást nem ellátási
kötelezettség alapján végző szolgáltató, intézmény fenntartója az ellátásra
kötelezett települési önkormányzattól követelheti az ellátott intézményi térítési
díja és személyi térítési díja különbözetének, de legfeljebb az étkeztetés, illetve
a házi segítségnyújtás után egy ellátottra járó éves normatív állami hozzájárulás
időarányos részének megfizetését, ha
a)	a települési önkormányzat ellátási kötelezettségét teljesítő szolgáltató,
intézmény vezetője, az ellátási szerződéssel működtetett szolgáltató, intézmény
fenntartója, az ellátásra kötelezett települési önkormányzat vagy a bíróság az
ellátott étkeztetésre, illetve házi segítségnyújtásra való jogosultságát
megállapította, és
b)	az ellátásra kötelezett települési önkormányzat az étkeztetést, illetve a
házi segítségnyújtást az ellátott részére nem biztosítja.
(2)	Az ellátásra kötelezett települési önkormányzat mentesül az (1)
bekezdés szerinti kötelezettsége alól, ha az általa biztosított étkeztetést, illetve
házi segítségnyújtást az ellátott nem veszi igénybe.
(3)	A fenntartónak az (1) bekezdés szerinti követelés érvényesítéséhez
írásban kell felhívnia a települési önkormányzatot az ellátási kötelezettség
teljesítésére.
(4)	Ha az ellátásra kötelezett települési önkormányzat a felhívás
kézhezvételét követő tizenöt napon belül az ellátott részére az étkeztetést, illetve
a házi segítségnyújtást nem biztosítja, a fenntartó a bíróságtól kérheti, hogy
kötelezze a települési önkormányzatot az (1) bekezdés alapján meghatározott
összeg megfizetésére. A fenntartó a különbözet megfizetését legfeljebb a
felhívás kézhezvételét követő naptól kezdődő időre követelheti.
(5)	Az ellátásra kötelezett települési önkormányzat (1) bekezdés szerinti
megtérítési kötelezettsége megszűnik
a)	a (2) bekezdés szerinti esetben, vagy
b)	ha az ellátásra kötelezett települési önkormányzat vagy a bíróság
megállapítja, hogy az ellátottnak az étkeztetésre, illetve a házi segítségnyújtásra
való jogosultsága megszűnt.”
31
45.	§
Az Szt. 120. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„120. § A helyi önkormányzat, illetve a társulás, valamint az állami szerv a
szociális szolgáltatást egyházi vagy nem állami fenntartóval kötött ellátási
szerződés útján is biztosíthatja.”
46.	§
Az Szt. 121. § (2) bekezdésének c)-d) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Az ellátási szerződésnek tartalmaznia kell]
„c) az egyházi, nem állami fenntartó nyilatkozatát a szerződésben
meghatározott szociális szolgáltatásra vonatkozó külön jogszabályok és szakmai
követelmények, nyilvántartási kötelezettségek betartására, illetve a
szolgáltatóval, intézménnyel történő betartatására;
d)	a személyi térítési díj csökkentésének, illetve elengedésének eseteit és
módjait;”
47.	§
Az Szt. 125. §-ának bevezető szövegrésze, valamint a) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
„A települési önkormányzat által megállapított és folyósított pénzbeli és
természetben nyújtott ellátások kiadásaihoz, továbbá a rendszeres szociális
segélyt kérelmező foglalkoztatásának költségeihez, valamint a helyi
önkormányzatok, illetve társulásaik által fenntartott szociális szolgáltatók és
intézmények működési költségeihez az állam - a központi költségvetési
törvényben foglaltak szerint -
a)	normatív állami hozzájárulásokkal;”
[járul hozzá.]
48.	§
Az Szt. 126. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
32
„126. § Az állandó lakosok után járó normatív állami hozzájárulás
tartalmazza a települési önkormányzatok által nyújtott pénzbeli és természetbeni
ellátások kiadásaihoz, valamint a szociális információs szolgáltatás és a
családsegítés működtetési költségeihez történő állami hozzájárulást.”
49.	§
(1)	Az Szt. 127. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nyújtott szociális szolgáltatások után járó normatív állami
hozzájárulások tartalmazzák az egyes szociális szolgáltatások működtetési
költségeihez történő állami hozzájárulást, a szociális információs szolgáltatás és
a családsegítés kivételével.”
(2)	Az Szt. 127. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A 92/K. § (5) bekezdése szerinti férőhelyszámon felül ellátott
személyek után normatív állami hozzájárulás nem igényelhető és nem
számolható el.”
(3)	Az Szt. 127. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha az egyházi vagy nem állami fenntartó a helyi önkormányzattal
ellátási szerződést kötött, az ellátási szerződésben foglaltak szerint biztosított
szociális szolgáltatások, illetve - intézmény esetében - férőhelyek után a helyi
önkormányzat jogosult a normatív állami hozzájárulás igénybevételére.”
50.	§
Az Szt. a következő 127/A. §-sal egészül ki:
„127/A. § (1) Ha a helyi önkormányzat vagy a társulás a fenntartásában
működő szolgáltatót, intézményt jogutódlással egyházi jogi személy
fenntartásába adja át, az egyházi kiegészítő támogatást a helyi önkormányzat,
illetve a társulás köteles a központi költségvetésnek két éven keresztül -
folyamatosan - megtéríteni. A jogutódlás tényét a működést engedélyező
határozatban rögzíteni kell.
(2)	Ha a helyi önkormányzat vagy a társulás fenntartásában működő
szolgáltató, intézmény megszűnésétől számított három hónapon belül egyházi
33
jogi személy új szolgáltatót, intézményt hoz létre, a megszűnt intézményben is
nyújtott szociális szolgáltatások után kifizetett egyházi kiegészítő támogatást a
helyi önkormányzat, illetve a társulás köteles a központi költségvetésnek két
éven keresztül - folyamatosan - megtéríteni, feltéve, hogy
a)	a megszűnt és a létrehozott szolgáltató, intézmény ellátottainak legalább
ötven százaléka azonos, valamint
b)	a megszűnt és a létrehozott intézmény ugyanabban az ingatlanban
működik.
(3)	A (2) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott feltételek fennállását a
Magyar Államkincstárnak az egyházi kiegészítő támogatást folyósító területi,
illetve regionális igazgatósága (a továbbiakban: Igazgatóság) kérelmére a
működést engedélyező szerv határozatban állapítja meg.
(4)	A működést engedélyező szerv az (1) és a (3) bekezdés szerinti
határozatát megküldi a helyi önkormányzat, illetve a társulás székhelye szerint
illetékes Igazgatóságnak.”
51.	§
(1)	Az Szt. 132. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő j) és m) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa]
„d) a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és
megállapításának részletes szabályait;”
„j) az országos jelentési és férőhelyfigyelő rendszer számára bejelentendő
adatok körét, valamint az adatközlés módjára és idejére vonatkozó szabályokat;”
„m) a szociális foglalkoztatás engedélyezésének és ellenőrzésének,
valamint a szociális foglalkoztatási támogatás igénylésének és a támogatás
felhasználása ellenőrzésének szabályait.”
(2)	Az Szt. 132. §-a (2) bekezdésének bevezető szövegrésze és f) pontja
helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő l)
ponttal egészül ki:
„Felhatalmazást kap a szociális ágazat irányításáért felelős miniszter, hogy
rendeletben szabályozza”
34
„f) a szociális alapvizsgára, szakvizsgára, valamint a szociális
szolgáltatásokat nyújtó személyek továbbképzésére vonatkozó szabályokat, ide
nem értve a szakirányú továbbképzési szakokon folyó továbbképzést;”
„l) a szociális foglalkoztatás személyi és tárgyi feltételeit.”
(3)	Az Szt. 132. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy rendeletben
szabályozza a szakmai szabályok szerint elsőként választandó, legalacsonyabb
napi terápiás költséggel alkalmazott készítmények körét.”
52.	§
(1)	Ez a törvény - a (2)-(5) bekezdésben foglalt kivétellel - 2006. január 1-
jén lép hatályba.
(2)	E törvény 58. §-a 2005. december 31-én lép hatályba.
(3)	E törvény 2. §-ának (3) bekezdése, 8. §-a (1) bekezdésének az Szt.
37/A. §-a (1) bekezdése a) és b) pontját megállapító része, 8. §-ának (2)-(3)
bekezdése, 9. §-a, 10. §-ának az Szt. 37/E. §-a (1)-(6) bekezdését megállapító
része 2006. április 1-jén lép hatályba.
(4)	E törvény 11. §-a, 15-22. §-a, 51. §-ának (3) bekezdése, 62-63. §-a
2006. július 1-jén lép hatályba.
(5)	E törvény 8. §-a (1) bekezdésének az Szt. 37/A. §-a (1) bekezdése c)
pontját megállapító része, 8. §-ának (4) bekezdése, 10. §-ának az Szt. 37/E. §-
ának (7) bekezdését megállapító része, 27. §-a, 30. §-a és 49. §-ának (3)
bekezdése 2007. január 1-jén lép hatályba.
53.	§
(1)	Az Szt. rendszeres szociális segélyre vonatkozó, 2006. április 1-jétől
hatályos rendelkezései alapján rendszeres szociális segély (a továbbiakban: új
feltételű segély) 2006. július 1-jétől állapítható meg és folyósítható.
(2)	A jegyző 2006. június 30-áig felülvizsgálja az új feltételű segélyre való
jogosultságát annak a személynek,
35
a)	akinek e törvény hatálybalépésekor az Szt. 2006. március 31-én hatályos
rendelkezései szerint rendszeres szociális segélyt folyósítanak (a továbbiakban:
régi feltételű segély), vagy
b)	akinek a régi feltételű segély folyósítása az Szt. 37/C. §-a szerint
szünetel,
azzal, hogy az (1) bekezdésben meghatározott időpontig - a jogosultsági
feltételek fennállása esetén - a régi feltételű segélyt tovább kell folyósítani.
(3)	Az e törvény hatálybalépését követően, de 2006. július 1-jét
megelőzően megállapított rendszeres szociális segély esetén az erről rendelkező
határozatban rendelkezni kell az új feltételű segélyre való jogosultságról, illetve
annak fennállása esetén az új feltételű segély havi összegéről.
(4)	Ha az ápolási díj összege az Szt. 43/A. §-a szerinti eljárásban, a
megyei, fővárosi szociális módszertani intézmény szakvéleménye alapján
módosul, az ellátásra való jogosultság feltételeinek felülvizsgálatára irányadó
időszak az ápolási díj Szt. 44. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti összegben
történő megállapításáról szóló határozat jogerőre emelkedésének napjától
kezdődik.
(5)	A 2006. július 1-jét megelőzően kiállított közgyógyellátási
igazolványok az érvényességük lejártáig, de legkésőbb 2007. július 1-jéig a
2006.	június 30-án hatályos rendelkezések szerint használhatók fel. 2007. július
1-jétől a 2006. július 1-jét megelőzően kiállított közgyógyellátási igazolványok
nem használhatók fel.
(6)	A 2006. július 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerint
közgyógyellátásban részesülő személy jogosultságának fennállása alatt is kérheti
a közgyógyellátásnak e törvény szabályai szerinti megállapítását.
(7)	Ha a települési önkormányzat képviselő-testülete a jogosultat a 2006.
július 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerint az Szt. 50. §-ának (2)
bekezdése szerinti, majd 2006. július 1-jét követően a települési önkormányzat
rendelete alapján a jegyző az Szt. 50. §-ának (3) bekezdése szerinti
közgyógyellátásban részesíti, a települési önkormányzat által fizetett térítés
összege időarányosan - külön jogszabályban meghatározottak szerint -
beszámításra kerül.
36
(8)	E törvény közgyógyellátásra vonatkozó rendelkezéseit - az (5)-(6)
bekezdés szerinti eltéréssel - a hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekre is
alkalmazni kell.
(9)	Az e törvény hatálybalépése előtt nem állami vagy egyházi fenntartóval
létrejött intézményi jogviszonyok felmondással történő megszüntetésére az Szt.
-	e törvény 39. §-ával megállapított - 102. §-ában foglalt rendelkezéseket kell
alkalmazni. Az e törvény hatálybalépését megelőzően megkötött, Szt. 94/D. §
szerinti megállapodásokat az Szt. - e törvény 39. §-ával megállapított - 102. §-
ában foglalt, megszűnésre vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően módosítani
kell. Az Szt. 94/D. § szerinti megállapodás jogszabály általi módosítására
hivatkozva a fenntartó a megállapodást nem mondhatja fel, attól el nem állhat,
előszerződés esetén pedig a megállapodás megkötését nem tagadhatja meg.
(10)	Az Szt. 127. §-ának - e törvény 49. §-ának (3) bekezdésével
megállapított - (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a 2007. január 1-je
előtt megkötött ellátási szerződések esetében is alkalmazni kell.
(11)	Az Szt. - e törvény 50. §-ával megállapított - 127/A. §-ában foglalt
szabályokat abban az esetben kell alkalmazni, ha az egyházi fenntartó a
működési engedély, illetve az elvi működési engedély iránti kérelmét e törvény
hatálybalépését követően nyújtotta be.
54.	§
(1)	Az Szt. - e törvény 38. §-ával megállapított - 99/B-99/E. §-ában foglalt
rendelkezéseket - a (2)-(4) bekezdésben foglaltak kivételével - 2006. július 1-
jétől kell alkalmazni.
(2)	A szociális intézmény 2006. január 31-éig megkeresi a rehabilitációs
alkalmassági vizsgálatot végző szakértői bizottságot, és szakértői véleményét
kéri arra vonatkozóan, hogy az intézményben ellátott és munkavégzésre irányuló
jogviszony keretében foglalkoztatott személynek - korára, fizikai és mentális
állapotára tekintettel - mely szociális foglalkoztatási formát javasolja.
(3)	Az Szt. - e törvény 38. §-ával megállapított - 99/B. §-ának (3)-(5)
bekezdésében foglalt eljárást követően az ellátottat foglalkoztató személy,
illetve szervezet a foglalkoztatásra irányuló jogviszony 2006. július 1-jei
hatállyal történő módosítására irányuló ajánlatot tesz az ellátott, illetve
törvényes képviselője részére. Ha az ajánlattételt követő 15 napon belül az
37
ellátott, illetve törvényes képviselője nem nyilatkozik, vagy az ajánlatot nem
fogadja el, a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszűnik.
(4)	A szociális intézmény az Szt. - e törvény 38. §-ával megállapított -
99/C. §-ának (2) bekezdésében foglalt adatszolgáltatási kötelezettségét első
ízben 2006. július 1-jéig teljesíti.
55.	§
(1)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Szt.
a)	4. § (1) bekezdése a) pontjának második mondatában a „rokkantsági
járadék” szövegrész,
b)	32/C. §-ának (4) bekezdése,
c)	37/A. §-a (3) bekezdésének d) pontjában az „ , illetve annak
kirendeltségével” szövegrész,
d)	37/F. §-a,
e)	42. §-a (1) bekezdésének e) pontja,
f)	44. §-ának (4) bekezdése,
g)	89. §-ának (1) bekezdésében az „intézményfenntartó” szövegrész,
h)	90. §-ának (4) bekezdése,
i)	122/A. §-ának (1) bekezdésében az „(a továbbiakban együtt: fenntartó)”
szövegrész,
j) 125. §-ának d) pontja,
k) 130. §-a.
(2)	2006. július 1-jén hatályát veszti
a)	az Szt.
aa)	37/B. §-a (1) bekezdésének aa) alpontja,
ab)	53. §-ának (2) bekezdése,
ac)	70. §-a (3) bekezdésének második mondatában a „munkajellegű”
szövegrész,
ad)	73. §-ának (2) bekezdése,
ae)	94/1. §-ának második mondata,
af 112. §-ának (5) bekezdése;
b)	a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.
törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXXIV. törvény 13. §-ának (4)
bekezdése.
(3) 2007. január 1-jén hatályát veszti az Szt. 37/B. §-a (1) bekezdésének
bd) alpontja.
38
56.	§
2005.	december 31-én hatályát veszti az egyes szociális tárgyú törvények
módosításáról szóló 2004. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: Esztm.) 73.
§-a (9) bekezdésének b) pontjában a „ , valamint 32/C. §-ának (4)
bekezdésében” szövegrész.
57.	§
(1)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt.
1.	4/A. §-ának (5) bekezdésében a „szociális ágazatért felelős miniszter”
szövegrész helyébe a „szociális ágazat irányításáért felelős miniszter”
szövegrész,
2.	32/B. §-ának az Esztm. 7. §-ával megállapított (1) bekezdésében a
„települési önkormányzat jegyzője” szövegrész helyébe a „települési
önkormányzat, 2007. január 1-jétől a jegyző” szövegrész,
3.	37/A. §-a (1) bekezdésének második mondatában, továbbá 37/G. §-a (5)
bekezdésének első és második mondatában és (7) bekezdésében a „2006. január
1-jétől” szövegrész helyébe a „2007. január 1-jétől” szövegrész,
4.	37/A. §-a (3) bekezdésének c) pontjában a „munkaügyi központtal (a
továbbiakban: munkaügyi központ), illetőleg annak kirendeltségével”
szövegrész helyébe a „munkaügyi központtal, illetőleg annak kirendeltségével (a
továbbiakban: munkaügyi központ)” szövegrész,
5.	37/A. §-ának (6) bekezdésében a „közcélú, illetve közhasznú
foglalkoztatásból” szövegrész helyébe a „keresőtevékenységből” szövegrész,
6.	37/A. §-a (7) bekezdésének a) pontjában a „munkanélküli járadék,”
szövegrész helyébe az „álláskeresési támogatás,” szövegrész,
7.	37/B. §-a (1) bekezdésének bd) alpontjában „a munkanélküli járadék,”
szövegrész helyébe „az álláskeresési támogatás,” szövegrész,
8.	37/D. §-a (3) bekezdésének d) pontjában a „munkanélküliként”
szövegrész helyébe az „álláskeresőként” szövegrész,
9.	37/H. §-ának (3) bekezdésében és (5) bekezdésének c) pontjában „a
munkanélküli járadékra” szövegrész helyébe „az álláskeresési támogatásra”
szövegrész,
10.	41. §-ának (2) bekezdésében a „2006. január 1-jétől” szövegrész
helyébe a „2007. január 1-jétől” szövegrész,
11.	43/A. §-ának (1) bekezdésében a „2006. január 1-jétől” szövegrész
helyébe a „2007. január 1-jétől” szövegrész,
12.	58/B. §-a (1) bekezdésének harmadik mondatában az „Ifjúsági,
Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium fejezet költségvetése”
szövegrész helyébe a „szociális ágazat irányításáért felelős minisztérium
fejezete” szövegrész,
39
13.	59. §-ának (4) bekezdésében a „külön jogszabályban meghatározottak
szerint” szövegrész helyébe a „külön jogszabályban meghatározott esetekben”
szövegrész,
14.	65. §-ának (3) bekezdésében a „közösségi pszichiátriai ellátást”
szövegrész helyébe a „pszichiátriai betegek részére közösségi alapellátást”
szövegrész,
15.	70. §-ának (2) bekezdésében a „fogyatékos gyermekek” szövegrész
helyébe a „fogyatékos kiskorúak” szövegrész,
16.	88. §-a (3) bekezdésének első mondatában és 88. §-a (5) bekezdésének
első mondatában „az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi
miniszter” szövegrész helyébe „a szociális ágazat irányításáért felelős miniszter”
szövegrész,
17.	88. §-a (3) bekezdésének második mondatában, 88/A. §-ának (3)
bekezdésében, 94/A. §-a (1) bekezdésének d) pontjában és 124. §-ának (4)
bekezdésében „az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi
Minisztérium” szövegrész helyébe „a szociális ágazat irányításáért felelős
minisztérium” szövegrész,
18.	88. §-ának (4) bekezdésében a „helyi önkormányzat” szövegrész
helyébe a „helyi önkormányzat, illetve társulás” szövegrész,
19.	88. §-a (5) bekezdésének második mondatában „az ifjúsági, családügyi,
szociális és esélyegyenlőségi miniszterrel” szövegrész helyébe „a szociális
ágazat irányításáért felelős miniszterrel” szövegrész,
20.	89. §-ának (1) bekezdésében a „87. §-ban meghatározott
önkormányzatok” szövegrész helyébe a „települési önkormányzatok”
szövegrész,
21.	92. §-ának (10) bekezdésében „az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és
Esélyegyenlőségi Minisztériumnak” szövegrész helyébe „a szociális ágazat
irányításáért felelős minisztériumnak” szövegrész,
22.	92/D. §-ának (4) bekezdésében az „1992. évi XXXIII. törvény”
szövegrész helyébe az „1992. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.)”
szövegrész,
23.	99. §-ának (1) bekezdésében a „személyes gondoskodást nyújtó
szociális intézmény” szövegrész helyébe a „bentlakásos intézmény” szövegrész,
24.	99. §-a (2) bekezdésének első mondatában a „személyes gondoskodást
nyújtó szociális intézménnyel” szövegrész helyébe a „bentlakásos
intézménnyel” szövegrész,
25.	113. §-a (1) bekezdésének második mondatában a „szakértő”
szövegrész helyébe a „szakértői bizottság” szövegrész,
26.	113. §-ának (2) bekezdésében a „szerv szakértő bevonásával”
szövegrész helyébe a „szakértői bizottság” szövegrész,
27.	113/G. §-a - e törvény 41. §-ának (2) bekezdésével átszámozott - (3)
bekezdésének második mondatában a „vizsgáló csoport” szövegrész helyébe a
„szakértői bizottság” szövegrész,
40
28.	115. §-ának (2) bekezdésében a „117. § (1)-(2)” szövegrész helyébe a
„117. § (2)” szövegrész,
29.	117/B. §-ának (1) bekezdésében „Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és
Esélyegyenlőségi Miniszter által rendeletben meghatározott” szövegrész helyébe
„A külön jogszabályban meghatározott” szövegrész,
30.	121. §-a (2) bekezdésének i) pontjában az „önkormányzat” szövegrész
helyébe az „önkormányzat, illetve a társulás” szövegrész,
31.	122/B. §-ának (2) bekezdésében, valamint 122/C. §-ának (1) és (3)
bekezdésében a „fenntartó” szövegrész helyébe a „fenntartó, illetve az önállóan
gazdálkodó intézmény vezetője” szövegrész,
32.	124. §-ának (4) bekezdésében a „(4)” szövegrész helyébe az „(5)”
szövegrész,
33.	132. §-ának (3) bekezdésében az „egészségügyi miniszter” szövegrész
helyébe az „egészségügyi ágazat irányításáért felelős miniszter” szövegrész, „az
ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszterrel” szövegrész
helyébe „a szociális ágazat irányításáért felelős miniszterrel” szövegrész,
34.	134. §-ának a) és b) pontjában a „2005.” szövegrész helyébe a „2007.”
szövegrész
lép.
(2)	2006. július 1-jén az Szt.
a)	25. §-ának e törvény 7. §-ának (2) bekezdésével beiktatott (6)
bekezdésében az „egy főre” szövegrész helyébe az „egy főre, illetőleg az egy
fogyasztási egységre”,
b)	123. §-ának (1) bekezdésében a „(3)” szövegrész helyébe a „(2)”
szövegrész lép.
58.	§
(1)	Az Esztm. 70. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép, egyidejűleg a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) E törvény 3. §-a, 7-8. §-a, 60. §-a, valamint 73. §-a (10) bekezdésének
d)-e) pontja 2006. január 1-jén lép hatályba.
(6)	E törvény 4-6. §-a, 50. §-a, valamint 73. §-ának (9) bekezdése 2007.
január 1-jén lép hatályba.”
41
(2) Az Esztm. 72. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(5) 2007. január 1-jén hatályát veszti az Szt. 124. §-ának (5) bekezdése.”
59.	§
(1)	A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról,
valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a
továbbiakban: Tbj.) 4. §-ának a) pontja a következő 10. alponttal egészül ki:
[Foglalkoztató:]
„10. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.
törvény szerinti munka-rehabilitáció (a továbbiakban: munka-rehabilitáció)
keretében munka-rehabilitációs díjat folyósító szociális intézmény.”
(2)	A Tbj. 26. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben,
gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban, a mezőgazdasági termelők
nyugdíj előtti támogatásában, munka-rehabilitációs díjban részesülő személy a
díj, segély, támogatás összege után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) fizet. A saját jogú
nyugdíjban, valamint a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, özvegyi
nyugdíjban részesülő személy a gyermekgondozási segély, az ápolási díj, a
mezőgazdasági termelők nyugdíj előtti támogatása, valamint a munka-
rehabilitációs díj után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) nem fizet. A rokkantsági,
baleseti rokkantsági nyugdíjban, valamint a reá irányadó öregségi
nyugdíjkorhatárt betöltött, özvegyi nyugdíjban részesülő személy a folyósító
szervhez benyújtott nyilatkozatával azonban vállalhatja a nyugdíjjárulék
fizetését.”
(3)	A Tbj. 26. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj, gyermeknevelési
támogatás, a munka-rehabilitáció keretében folyósított munka-rehabilitációs díj
után a foglalkoztatót [4. § a) pont 5. és 10. alpont] terhelő nyugdíjbiztosítási
járulékot a központi költségvetés fizeti.”
42
60. §
(1)	A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény
(a továbbiakban: Tny.) 22. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül
ki:
[Keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni:]
„g) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.
törvény szerinti munka-rehabilitációs díjat.”
(2)	A Tny. 38. §-ának (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[Szolgálati időként kell továbbá figyelembe venni]
„h) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.
törvény szerinti munka-rehabilitáció keretében foglalkoztatott személy
tekintetében a munka-rehabilitációs díj folyósításának időtartamát, ha az előírt
nyugdíjjárulékot megfizették.”
61.	§
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. számú
mellékletének 4. pontja a következő 4.13 alponttal egészül ki:
[Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:]
„4.13 a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.
törvény szerinti munka-rehabilitációs díj;”
62.	§
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény 101. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(2) A határozatban foglaltakat a fellebbezési jogra tekintet nélkül
teljesíteni kell, ha az ügyfél javára megállapított egyszeri vagy rendszeres
pénzkifizetést, pénzbeli ellátást - ideértve a pénzegyenértékben kifejezhető
természetbeni ellátást - (szociális segély, nyugdíj, közgyógyellátás stb.)
43
tartalmaz, és az ügyfél fellebbezése csak a megállapított összegen felüli
többletigényre vonatkozik.”
63. §
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII.
törvény 38. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A közgyógyellátás jogcímén történő gyógyszer-kiszolgáltatás,
gyógyászati segédeszköz-forgalmazás, illetőleg egyéb közgyógyellátás
keretében nyújtott ellátás esetében az OEP és a MEP az (1) bekezdés szerinti
ellenőrző tevékenysége során - az ott megjelölteken túl - vizsgálja
a)	a kiszolgáltatás, forgalmazás, ellátásnyújtás jogcímét,
b)	a gyógyszer-kiszolgáltatás gyógyszerkeret összegéig terjedő mértékét,
c)	a közgyógyellátás keretében elszámolt térítési díj kiszámításának
jogszerűségét és pontosságát.
(6)	Ha megállapításra kerül, hogy a kiszolgáltató, forgalmazó, ellátást
nyújtó a közgyógyellátásra vonatkozó szabályokat megszegte, az elszámolt
támogatásnak a (3) bekezdés szerinti összegén túlmenően a közgyógyellátás
jogcímcsoport előirányzatból finanszírozott összegnek a jegybanki alapkamat
kétszeresével növelt összegét is visszatéríti.”

INDOKOLÁS

a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény
módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvényjavaslat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló
1993. évi III. törvény ( a továbbiakban: Szt.) módosítását tartalmazza, amely
elsősorban a Kormány 100 lépés programjának végrehajtásához kapcsolódik,
mind a szociális szolgáltatások, mind a pénzbeli ellátások terén.
A törvénymódosítási javaslat a pénzben és természetben nyújtott szociális
ellátások területén nem új támogatások bevezetésére irányul, hanem egyes
ellátási formák működésének hatékonyabbá tételét szolgáló változásokat
tartalmaz. Ez alapvetően két ellátási formát érint, egyrészt a legjellemzőbb
rászorultsági típusú pénzbeli ellátást, a rendszeres szociális segélyt, másrészt a
természetben nyújtott leggyakoribb támogatási formát, a közgyógyellátást. A két
legjelentősebb szociális ellátás tartalmi megújítása mellett a törvényjavaslat az
ápolási díj és az adósságkezelési szolgáltatás vonatkozásában részben kiegészítő
szabályokat, részben az egységes jogalkalmazást segítő pontosító
rendelkezéseket is tartalmaz.
A Kormány a 100 lépés programjában a családtámogatási rendszer átfogó
átalakításával egyidejűleg döntött a szociális segélyezési rendszer működésének
hatékonyabbá tételéről is. Ez különösen két vonatkozásban fogalmazódott meg,
úgy mint:
-	a segély jogosultsági feltételeiben és összegszerűségében legyen
figyelembe véve a családi körülmény, és
-	érvényesüljön a segélyből élők munkavállalásának, aktivitásának
ösztönzése.
Ennek megfelelően a rendszeres szociális segély a jövőben a felnőtt korú,
jövedelemmel nem rendelkező személy és egész családja részére nyújtott
szociális támogatássá alakul át.
A családnagyság figyelembevétele feltételezi a család kiadási
szerkezethez igazodó, ún. fogyasztási egység bevezetését. Ez azt jelenti, hogy a
jogosultság elbírálása nem az egy főre, hanem a fogyasztási egységre vetített
jövedelem alapján történik, és a támogatási összeg is e szerint kerül
megállapításra. A segély nem fix összegű, hanem a jogosultsági
jövedelemhatárig (ez a nyugdíjminimum 90 %-a) egészíti ki a család tényleges
jövedelmét. Ennek megfelelően a segély összege a legszegényebb családok
2
esetében a legnagyobb, és a jövedelemhatárhoz közelítve csökken. Mivel a
segély a család meglévő jövedelmét egészíti ki, nem fordulhat elő, hogy a segély
folyósításával az érintett család jövedelmi helyzete kedvezőbb legyen annál a
családnál, amelyik a jogosultsági jövedelemhatárt alig meghaladó jövedelemből
él.
A segélyezettek foglalkoztatásának elősegítése érdekében két fontos
rendelkezést tartalmaz a törvényjavaslat. Az egyik, hogy az alkalmi
munkavállalás időtartama alatt a segélyt változatlan összegben kell folyósítani.
A másik rendelkezés szerint a segély a segélyezett munkába állása esetén
részösszegben és csökkenő mértékben továbbra is jár. A munkaerő-piacon
történő elhelyezkedéskor a keresőtevékenység első három hónapjában a segély
50 %-a, további három hónapban pedig annak 25 %-a illeti meg a segélyben
részesülő személyt. A munka melletti segélyfolyósítás nem vonatkozik az
államilag támogatott foglalkoztatási formákra (közcélú munka, közhasznú
munka).
A jelenleg segélyben részesülő közel 160 ezer fő esetén a tartalmában
teljesen megváltozott rendszeres szociális segély a családok jövedelmi
helyzetének a felülvizsgálatát igényli, amelyhez az önkormányzatok részére
legalább 3 hónap időtartamot szükséges biztosítani. Ezért az új típusú rendszeres
szociális segély folyósítására 2006. július 1-jétől kerül sor. A felülvizsgálat
lebonyolításához viszont szükséges, hogy az új rendelkezések 2006. április 1-
jével hatályba lépjenek.
A családi típusú szociális segélyezésre történő átállás 2006. évi
költségkihatásának számításánál a törvényjavaslatban szereplő folyósítási kezdő
időpontot (2006. július 1.), a jelenlegi ellátotti létszámot (160 ezer fő) és 4,3 %-
os nyugdíjminimum-emelést feltételezünk. Mindezek alapján közel 7,5 milliárd
Ft többletforrás szükséges a segély jövő évi bevezetéséhez.
A közgyógyellátás a szociális biztonság védelmének, illetve
megőrzésének célját szolgálja azzal, hogy a szociálisan rászorultak részére az
egészség megőrzésével és a betegséggel összefüggő kiadásokat kompenzálja. A
támogatás - változó tartalommal - több, mint 30 éve része a szociális
ellátórendszernek, és a 90-es évek közepe óta lényegében változatlan feltételek
mellett működik. A közgyógyellátás rendszere azonban számos problémával
küzd, feladatát csak részben tudja teljesíteni. A tervezett átalakítás célja, hogy a
közgyógyellátás keretében igénybe vehető szolgáltatások jobban igazodjanak az
érintettek szükségleteihez, a támogatás rendszere áttekinthetőbb és igazságosabb
legyen. A változás eredményeképpen a támogatás váljon célzottabbá,
fokozottabban érvényesüljön a rászorultsági elv. A kialakításra kerülő új
rendszerben a jogosultsági feltételek és a nyújtott szolgáltatások köre
3
lényegében változatlan marad. A közgyógyellátás kiadásainak 80 %-át kitevő
gyógyszerek esetében történik lényeges változás. A jelenleg közgyógy ellátási
jogcímen igénybe vehető szűk gyógyszerkörhöz való hozzáférés helyett, az
egyén krónikus betegségeihez igazodva szélesebb körű ellátás biztosítására
nyílik lehetőség.
A közgyógyellátottak gyógyszerellátásában jelentős változást hoz a
krónikus betegséghez igazodó keretösszegű támogatás bevezetése a jelenleg
igen szűkre szabott közgyógyellátási lista helyett. Személyre szabott, a krónikus
betegségnek megfelelő, maximálisan 12.000 forintos havi keret meghatározására
kerül sor egy olyan keret-megállapítási lista alapján, mely a legalacsonyabb napi
terápiás költségű hatóanyagokat tartalmazó készítményeket sorolja fel. A
közgyógyellátott az egyéni gyógyszerkeret összegét bármely, a
társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerkészítményre költheti. Az egyéni
gyógyszerkeret mellett évi 6.000 forintos, eseti keret áll a közgyógy ellátott
rendelkezésére abból a célból, hogy akut megbetegedés esetén is támogatással
tudja gyógyszerét kiváltani. A közgyógyellátás átalakított rendszerében nagyobb
feladat és felelősség hárul az egészségbiztosítási szervekre. A feladat ellátásához
szükséges technikai háttér - a gyógyszertárak és az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár között kiépítésre kerülő elektronikus adatkapcsolati
rendszer - segíti az új rendszer működését, és a gyógyszerészek munkáját.
Az ápolási díjra vonatkozó rendelkezések új szabályokkal egészülnek ki.
A törvény rendezi az állandó és tartós gondozásra vonatkozó szakvélemény
felülvizsgálatát, de nyitva hagyja a fokozott ápolásra szorulóval kapcsolatos
szakvélemény jogorvoslatának kérdését. E két egymással szorosan összefüggő
szakmai kérdést érintően a jogi szabályozásban is indokolt összhangot teremteni.
Ezt célozza az a rendelkezés, amely szerint a fokozott ápolási igénnyel
kapcsolatos szakvélemény felülvizsgálatát a területileg illetékes szociális és
gyámhivatal által kijelölt szakértőtől lehet kérni.
Ugyancsak új szabály, hogy a jövőben az ápolási díj összege után nem
kell nyugdíjjárulékot fizetnie azoknak a személyeknek, aki a vonatkozó törvény
szerint nyugdíjj árulék fizetésére egyébként sem kötelezettek. A jövő évtől a
megyei, fővárosi módszertani szociális intézményeket az általuk kiadott
szakvélemény elkészítésért díjazás illeti meg.
Az adósságkezelési szolgáltatást érintően a törvényjavaslat célja kettős.
Egyrészt az adósságkezelési szolgáltatást a 40 ezer főnél több állandó lakossal
rendelkező önkormányzatok számára kötelező feladattá teszi, másrészt az
előrefizetős gáz-, vagy áramfogyasztást mérő készülékek felszerelésének és
használatának programfinanszírozása helyett a támogatási forma rendszerszerű
beépítését javasolja az adósságkezelési szolgáltatásba.
4
A Javaslat a szociális szolgáltatások területén elsősorban az
önkormányzatok ellátási felelősségét teszi hangsúlyosabbá. A két legalapvetőbb
-	az élethez és az emberi méltósághoz való jogot is érintő - alapszolgáltatás, az
étkeztetés és a házi segítségnyújtás esetén a Javaslat megteremti az
önkormányzat háttérfelelősségét abban az esetben, ha az önkormányzat maga
nem tudja e két szolgáltatás bármelyikét a rászoruló számára nyújtani. A
Javaslat szerint ebben az esetben - amely akár a szolgáltatás teljes hiánya, akár
kapacitáshiány miatt felléphet - a rászorulót ellátó másik állami, nem állami
vagy egyházi fenntartó követelheti az ellátásra köteles települési
önkormányzattól az intézményi és a személyi térítési díj közötti különbözetet.
Szintén az önkormányzat ellátási felelősségét hangsúlyozza az egyházi, illetve a
nem állami fenntartók finanszírozásával kapcsolatos két módosítás. A Javaslat
szerint 2007. január 1-jétől ellátási szerződés megkötése esetén az önkormányzat
lesz jogosult az őt megillető normatíva lehívására. Ha pedig az önkormányzat
egyházi fenntartásba ad át szociális szolgáltatót, illetve intézményt, az egyházi
kiegészítő normatívát a helyi önkormányzat köteles a központi költségvetésnek
megtéríteni.
A Javaslat szociális szolgáltatásokkal összefüggő másik célja az ellátottak
védelmének erősítése. Egyrészt a Javaslat pontosan meghatározza, hogy nem
állami, egyházi fenntartású ápolást, gondozást nyújtó intézményekben, illetve
ápoló, gondozó célú lakóotthonokban mely esetben lehet a gondozási
megállapodást felmondani. E kérdés rendezését a törvény eddig teljesen a
felekre bízta, aminek az lett a következménye, hogy az ellátási megállapodásban
több esetben is egy-két hónapos felmondási idővel korlátlan felmondási jogot
biztosítottak a fenntartó számára, noha az ellátottak sok esetben teljesen
felszámolták egzisztenciájukat annak érdekében, hogy az intézményben lakjanak
életük végéig. A törvénymódosítás a jelenleg fennálló intézményi
jogviszonyokat is módosítaná.
Ha az állami fenntartó jogellenesen állapította meg a térítési díjakat, vagy
az intézményi jogviszonyt jogellenesen szüntette meg, eddig is nyitva állt a
lehetőség a határozat közigazgatási bíróság előtti megtámadására. Nem állami,
egyházi fenntartók esetében azonban az ellátott csak hosszadalmas polgári peres
úton tudott érvényt szerezni az igazának, amelyet a fentebb vázolt felmondási
gyakorlat miatt számos esetben nem is mert megtenni. A Javaslat ezért soron
kívüli peres eljárást biztosít a nem állami, egyházi intézményekben lakók
számára a térítési díjak jogellenes megállapítása és a jogellenes felmondás
esetén. Szintén az ellátottak jogvédelmét szolgálja az ellátottjogi képviselőkre
vonatkozó szabályok pontosítása, és a körülményekhez jobban igazodó
illetékességi szabályok bevezetése az alapszolgáltatások területén.
A nem állami, egyházi szolgáltatónál, intézménynél dolgozók védelmét
5
szolgálja az a szabály, amely szerint a munkaidejüket, pihenőidejüket,
előmeneteli és illetményrendszerüket a közalkalmazotti törvény szabályai
szerint vagy kizárólag a munkavállalóra előnyösebben kell meghatározni.
A Javaslat tartalmazza az ellátottak szociális intézményen belüli
foglalkoztatásának, az ún. szociális foglalkoztatásnak a szabályait. A szociális
foglalkoztatás két formája a munka-rehabilitáció és a fejlesztő-felkészítő
foglalkoztatás. A munka-rehabilitáció alapvető célja az ellátott munkavégző
képességének megőrzése, fejlesztése, a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás célja
az ellátott felkészítése a védett munka keretében, illetve a nyílt munkaerőpiacon
történő önálló munkavégzésre.
A Javaslat egyértelműen rögzíti továbbá az intézményekben ellátható
személyek számát, a működési engedélyben meghatározott férőhelyszám
átmeneti túllépésének szabályait, több ponton szabályozza a mind gyakoribb,
önkormányzati társulásban, többcélú kistérségi társulásban történő feladatellátás
szabályait, a szolgáltatási rendszer fejlesztési irányainak jobb tervezhetősége
érdekében pedig bevezeti az országos jelentési és férőhelyfigyelő rendszert.
6
RÉSZLETES INDOKLÁS
Az 1. §-hoz:
A rendelkezés pontosítást tartalmaz a törvény hatálya alá tartozó
intézménytípusok vonatkozásában. Az Szt. hatálya eddig sem terjedt ki a
nyugdíjasházakra, a törvény alkalmazásában azok nem minősültek szociális
intézménynek, tekintettel arra, hogy az ingatlanon történő jogszerzés
(tulajdonjog, haszonélvezeti jog, lakáshasználati jog vagy bérleti jog) nem
egyeztethető össze a szociális gondoskodás intézményi formájával, még abban
az esetben sem, ha az ott lakóknak kiegészítő szolgáltatásokat (pl. egészségügyi
ellátás) nyújtanak. Ugyanakkor az elmúlt években megszaporodtak az olyan
kérelmek, amelyek nyugdíjasházak, nyugdíjas lakóparkok szociális
intézményként való működtetésére irányulnak, mivel így lehetővé válna a
tulajdonjog, illetve más, lakhatást biztosító jog értékesítése mellett az
intézményi normatíva igénybevétele is. A kizáró szabály megfogalmazása így a
jogszabályi rendelkezések megkerülhetőségének kizárása miatt vált szükségessé.
A 2. §-hoz:
Az Szt. 4. §-a az értelmező rendelkezéseket foglalja magában. Ezek közül
most kismértékben módosul a vagyon, a közeli hozzátartozó, a rendszeres
pénzellátás és a fenntartó fogalma, és a rendelkezés kiegészül a fogyasztási
egység tartalmának meghatározásával. A vagyontárgyak együttes forgalmi
értéke az öregségi nyugdíjminimum hetvenszeresét nem haladhatja meg (ez
korábban ötvenszeres volt) kikerült továbbá a vagyon körébe sorolt ingóságok
közül a gépi meghajtású termelő- és munkaeszköz. Ezzel a módosítással a
szociális törvény és a gyermekvédelmi törvény vagyonfogalma azonos lesz.
A közeli hozzátartozó fogalmában a jelenleginél egyértelműbben
elkülönül a családtagokon belül a gyermekek köre. A rendszeres pénzellátás
értelmezési tartománya változik: az árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő
gyermek eltartásáról gondoskodó személy özvegyi nyugdíja nem minősül
rendszeres pénzellátásnak. A fenntartó fogalma kiegészül a helyi
önkormányzatok társulásával. A fogyasztási egység a családon belül az egyes
családtagokhoz rendelt arányszámokat határozza meg.
7
A 3. §-hoz:
A rendelkezés meghatározza az intézményi jogviszonynak minősülő,
eddig külön nem nevesített jogviszonyokat. Az eljárási szabályok közé
beépítésre kerül a személyes gondoskodás körébe tartotó szociális ügyekben
történő bírósági eljárás soron kívüliségére és illetékmentességére vonatkozó
szabály. Az érintett ügytípusok közé tartozik a szociális intézményben történő
ellátásra kötött megállapodás felmondása jogszerűségének vizsgálata, az egyházi
vagy nem állami fenntartó által megállapított térítési díj összegével kapcsolatos
vita, valamint az étkeztetést, illetve a házi segítségnyújtást nem ellátási
kötelezettség alapján végző szolgáltató, illetve intézmény fenntartója által az
ellátásra kötelezett települési önkormányzattól követelt térítési díj különbözettel
kapcsolatos eljárás.
A 4. §-hoz:
A rendelkezés egyértelműen meghatározza a természetes
személyazonosító adatok körét.
Az 5-6. §-okhoz:
A rendelkezések arra az esetre határoznak meg szabályokat, ha a
szolgáltatás, illetve intézményi ellátás kapacitás-, illetve férőhelyhiány miatt
nem biztosítható. Ebben az esetben a szolgáltató, illetve az intézmény vezetője a
kérelmet, illetve a beutaló határozatot a kézhezvétel napján nyilvántartásba
veszi. A kérelem nyilvántartásba vételének az ellátás iránti igények teljesítési
sorrendje, valamint a más területen esetleg fennálló szabad férőhelyek, illetve
kapacitás betölthetősége szempontjából van jelentősége. Az országos jelentési és
férőhelyfigyelő rendszer célja az, hogy az üres férőhelyek, illetve kapacitások
országos összesítésben, áttekinthető módon ismertté és betölthető vé váljanak,
emellett lényeges a szolgáltatások, illetve az intézményi ellátások
finanszírozásának tervezhetősége szempontjából is. A férőhelyfigyelő rendszert
a szociális ágazat irányításáért felelős minisztérium működteti.
A 7. §-hoz:
Az új szabályok az Szt. 25. §-ának kiegészítését célozzák abban a
vonatkozásban, hogy a rászorultságtól függő havi rendszeres pénzbeli ellátások
közül a három fő ellátásra (időskorúak járadéka, rendszeres szociális segély,
ápolási díj) közös felülvizsgálati rendelkezéseket iktat be. Ezek értelmében a
felsorolt ellátásokra való jogosultságot kétévente legalább egyszer felül kell
vizsgálni, és az első felülvizsgálatot a megállapítást követő második év
harmadik hónapjának végéig kell végrehajtani. A jogosultság felülvizsgálata
8
mellett az ellátási összegeket is időközönként felül kell vizsgálni, különös
tekintettel a nyugdíjemelésekre, és a családok jövedelmi helyzetének
változásaira. Ezekre is egységes szabályok kerülnek meghatározásra.
A 8-10. §-okhoz:
A rendszeres szociális segély tartalmának és jogosultsági feltételeinek
teljes körű változása új szabályok megalkotását teszi szükségessé. A jövőben
rendszeres szociális segélyre az egészségkárosodott személyek, a nem
foglalkoztatottak és 2007. évtől az Flt. szerint támogatásban részesülő
álláskereső személyek és családok lesznek jogosultak, ha családjukban az egy
fogyasztási egységre eső havi jövedelem nem haladja meg a jogosultsági
összeghatárt (az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 90 %-át). A
rendszeres szociális segély havi összege a családi jövedelemhatár összegének és
a család tényleges havi jövedelmének a különbözete. Ha ez az összeg a havi
1000 Ft-ot nem éri el, akkor is legalább havi 1000 Ft-ot meg kell állapítani.
A munkára való ösztönzés érdekében a segélyre jogosult személy a segély
folyósítása mellett a munkaerő-piacon keresőtevékenységet folytathat, ilyen
esetekben korlátozott mértékben és időtartamban a segély továbbra is megilleti.
A segély mértéke a munkavállalás első 3 hónapjában 50 %, a második 3
hónapban pedig 25 %. A keresőtevékenység melletti segély továbbfolyósítására
a továbbfolyósítás megszűnésétől számított hat hónapon belül nem kerülhet sor.
A 11. §-hoz:
A lakásfenntartási támogatás rendelkezései új szabállyal egészülnek ki.
Ennek értelmében a lakásfenntartási támogatást részben vagy egészben
természetbeni formában kell nyújtani annak a személynek, akinél előrefizetős
gáz-, vagy áramfogyasztást mérő készülék működik.
A 12. §-hoz:
Ha az ápolásra szoruló személy esetében a fokozott ápolást igénylő
feltételek fennállnak, akkor az ezt dokumentáló szakvéleményben a
szakvélemény érvényességi időtartamát is fel kell tüntetni. A megyei, fővárosi
szociális módszertani intézmény részére a vizsgálatot elrendelő önkormányzat a
szakvélemény elkészítésével kapcsolatos költségeket - 20.000 Ft/szakvélemény
-	megtéríti, melyet a központi költségvetés finanszíroz.
9
A 13. §-hoz:
A javasolt kiegészítés felhatalmazást ad az önkormányzatoknak, hogy
helyi rendeletükben szabályozzák azokat az eseteket, amelyek az ápolási
tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségek megszegésének minősülnek,
valamint, hogy melyek a házi segítségnyújtást végző szervezet feladatai e
kötelezettségek ellenőrzésében.
A 14. §-hoz:
A jövőben az ápolási díjban részesülő személynek nem kell az ápolási díj
összege után nyugdíjjárulékot fizetnie azokban az esetekben, amikor a
vonatkozó törvényi rendelkezés értelmében (Tbj.) nyugdíjjárulék-fizetési
kötelezettség egyébként sem áll fenn.
A 15. §-hoz:
A Javaslat meghatározza a közgyógyellátásnak, mint természetben
nyújtott ellátásnak a funkcióját. A rendelkezés szerint ez a speciális támogatási
forma a szociálisan rászorult személy egészségi állapota megőrzéséhez,
helyreállításához kapcsolódó egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos
kiadások kompenzálását célzó hozzájárulás. A közgyógyellátás
szolgáltatásainak felsorolása az időközben bekövetkezett jogszabályi
változásokat követve módosul.
A közgyógyellátás keretében igénybe vehető szolgáltatások közül
kizárólag a gyógyszerekre terjed ki a változás. Az új rendszerben tehát a
közgyógyellátáson belül kettéválik a gyógyszer, valamint a gyógyászati
segédeszköz jogosult által történő igénybevételének módja. A gyógyszeren
kívüli gyógyászati ellátás esetében az igénybevétel szempontjából változás
lényegében nem történik. További módosítást az jelent, hogy a közgyógyellátás
keretében a közfinanszírozás alapjául elfogadott ár mértékéig lehet
térítésmentesen szolgáltatást igénybe venni, az efölöltti árat a jogosultnak ki kell
fizetni. A közgyógyellátás gyógyszer szolgáltatása esetében a szükségletekhez
jobban igazodó felhasználás érdekében ún. gyógyszerkeret bevezetésére kerül
sor.
A közgyógyellátás gyógyszer szolgáltatása esetében a szükségletekhez
jobban igazodó felhasználás érdekében ún. gyógyszerkeret bevezetésére kerül
sor. A gyógyszerkeret két részből tevődik össze: a jogosult krónikus
betegségéhez igazodó terápiát szolgáló egyéni gyógyszerkeretből és az év
10
közben bármikor jelentkező akut megbetegedés kiadásaihoz kapcsolódó eseti
keretből.
A 16. §-hoz:
A Javaslat szerint a közgyógyellátásra való jogosultság feltételei nem
változnak érdemben. Változást az jelent, hogy az ún. méltányossági jogcímen
történő közgyógyellátás esetén az önkormányzat rendeletében meghatározott
feltételek szerint a jegyző gyakorolja a jövőben a hatáskört. Ez a megoldás
ügyfélbarát, mivel gyorsabb és a más jogcímen közgyógyellátásra jogosultakkal
azonos ügyintézési feltételeket biztosít. A törvény az eddigiekhez hasonlóan az
önkormányati rendelet keretszabályait határozza meg.
A 17. §-hoz:
A Javaslat megállapítja a gyógyszerkeret meghatározásának menetét és
szabályait. A közgyógyellátást igénylő személy háziorvosa igazolást állít ki a
krónikus betegségekről és az azok gyógyítását szolgáló terápiáról (gyógyszerek
esetében hatóanyag és mennyiség megjelölésével). A háziorvos az igazolás
kiállításakor - a szakorvos értesítése alapján - figyelembe veszi azokat a
gyógyászati ellátásokat is, amelyeket kizárólag szakorvosi rendelvényre lehet
igénybe venni.
A jegyző megvizsgálva az egyéb jogosultsági feltételek fennállását (pl.
jövedelemhez kötött jogcím esetén a jövedelmet vagy alanyi jogcím esetén az
annak feltételéül szolgáló ellátásra való jogosultságot), majd ezt követően a
háziorvos igazolását megküldi az illetékes megyei egészségbiztosítási
pénztárnak (a továbbiakban: MEP). A gyógyító ellátások összes költségéről,
valamint gyógyszerkeretről az orvos által dokumentált betegségek (BNO kód)
kezelésére alkalmazott terápia alapján a MEP szakhatóságként nyilatkozik. A
gyógyító ellátások (gyógyszer, gyógyászati segédeszköz stb.) költségének
meghatározása a normatív és méltányossági jogcímen megállapításra kerülő
közgyógyellátásra való jogosultság megállapítása szempontjából lényeges,
hiszen a jogosultság nemcsak a jövedelemtől, hanem a gyógyító ellátásra
rendszeresen fordított kiadásoktól is függ. Az egyéni szükségletekre alapozott
gyógyszerkeret meghatározása pedig a havi rendszerességgel szedett, krónikus
betegségek gyógyítását szolgáló gyógyszerek alapján történik. Az egyéni
gyógyszerkeret a külön jogszabályban meghatározásra kerülő napi
legalacsonyabb terápiás költségű gyógyszerek térítési díja alapján kerül
kiszámításra.
11
Az egyéni gyógyszerkeretnél indokolt alsó és felső korlát beépítése a
rendszerbe. Ennek megfelelően csak havi 1000 Ft feletti gyógyszerköltség
esetén lehet egyéni keretet megállapítani és a gyógyszerkeret felső határa pedig
2006.	évben nem lehet több havi 12 000 Ft-nál. A közgyógyellátottak
gyógyszerszedési szokásai alapján a havi 12 000 Ft-os felső korlát biztosítja,
hogy a jogosultak 99%-a számára a legolcsóbb termékekből történő választás
esetén térítésmentes legyen a gyógyszer. Ugyanis, ha a gyógyszerkeret elfogy,
akkor a közgyógyellátott is az általános támogatási szabályok szerint válthatja ki
a gyógyszerét.
A közgyógyellátásra jogosultak részére az egyéni gyógyszerkeret egy évre
kerül megállapításra, emellett - akut megbetegedéshez kapcsolódó
gyógyszerkiadásaik kompenzálására - eseti keret kerül biztosításra, amelynek
összege 2006. évben 6000 Ft. A közgyógyellátott gyógyszerkerete tehát az
egyéni keretből és az eseti keretből tevődik össze. Azon jogosultak esetében,
akiknek nincs krónikus betegséghez kapcsolódó gyógyszerszükségletük, a
gyógyszerkeret összege az eseti kerettel azonos. A jogosultsági feltételek
fennállása esetén és a MEP által kiadott szakhatósági vélemény alapján a jegyző
megállapítja a jogosultságot és a gyógyszerkeret összegét valamint a jogosultság
kezdő időpontját.
A 18. §-hoz:
A Javaslat szerint amennyiben a jogosultság egy éve alatt jelentősen -
legalább havi 1000 Ft-ot elérő összegben - változik a közgyógyellátott
gyógyszerkiadása, mód lesz arra, hogy az egyéni gyógyszerkeretét év közben
módosítsák. Erre azonban a közgyógyellátási időszak végén már nincs
lehetőség, ebben az esetben a változás a következő évi gyógyszerkeret
megállapításánál kerül figyelembevételre. A gyógyszerkeret módosítása nem
érinti a jogosultságot. Mivel a keret csak a nyilvántartásban szerepel, ezért új
igazolvány kiadására sincs szükség.
A közgyógyellátásra való jogosultságot megállapító határozat alapján a
MEP állítja ki a „B” biztonsági kategóriába tartozó igazolványt és egyidejűleg
megtörténik az OEP által vezetett hatósági nyilvántartásba történő felvétel is. Az
éves gyógyszerkeret és annak naprakész összege - a jogosultra és a
jogosultságra vonatkozó adatokkal együtt az OEP nyilvántartásában jelenik
meg. Az OEP gondoskodik arról, hogy az eseti gyógyszerkeret a jogosultság
megnyílásakor egy összegben, az egyéni gyógyszerkeret pedig a jogosultság
kezdő időpontjától számított három havonta azonos összegben a jogosult
számára rendelkezésre álljon. A három havi keret biztosítása egyidejűleg
szolgálja a rugalmas és az egész évre ütemezett felhasználást. Az adott három
hónapos időszakban fel nem használt gyógyszerkeret a jogosultsági éven belül
12
átvihető és növeli a következő három hónapra esedékes összeget. Ennek
technikai hátterét az OEP és a gyógyszertárak között kiépítésre kerülő
informatikai rendszer teremti meg. A folyamatos adatkapcsolat biztosítja a
gyógyszerkeret naprakész nyilvántartását, a nyilvántartás tartalmazza a még
rendelkezésre álló összeget, amelynek alapján a gyógyszer kiszolgálója
információval rendelkezik arról, hogy térítésmentesen, illetőleg térítéssel kell- e
kiadnia a készítményt.
A 19. §-hoz:
A Javaslat meghatározza a gyógyszertár közgyógyellátással kapcsolatos
feladatait. A gyógyszertár a vény kiváltásakor az OEP nyilvántartásában
ellenőrzi a jogosultság fennállását és a gyógyszerkeretet. A gyógyszert
térítésmentesen csak a rendelkezésre álló gyógyszerkeret összegéig adhatja ki a
patika. Amennyiben a jogosultnak már nincs a felírt gyógyszer térítési díjának
fedezésére elegendő kerete, akkor azt térítéssel kell számára kiadni, ezzel együtt
a keretből fennmaradó összeg a következő negyedéves keret összegét növeli. Ez
a megoldás az OEP és a gyógyszertárak közötti elszámolás zavartalanságát
szolgálja. Kivételt az az eset képez, ha az éves keretből már csak olyan összeg
áll rendelkezésre, ami nem fedezi teljesen a felírt gyógyszer teljes térítési díját.
Mivel a jogosultsági éven túl a keret nem vihető át, ezért ekkor a jogosultnak
módja van arra, hogy a még rendelkezésre álló keret felhasználásával váltsa ki a
gyógyszert.
A 20. §-hoz:
A Javaslat kiegészíti a jegyző által a szociális ellátások igénybevételéről
vezetett nyilvántartásra vonatkozó rendelkezést. Közgyógyellátás esetében az
igazolvány számát és a gyógyszerkeretet is nyilván kell tartani. Az OEP és a
jegyző között a nyilvántartási adatok egyeztetésére - a korábbiak szerint -
évente kerül sor.
A 21. §-hoz:
A közgyógyellátás finanszírozása tekintetében az új rendszerben nincs
változás. Az ellátás finanszírozása továbbra is döntően központi költségvetési
forrásból történik, az önkormányzat az általa szabályozottak szerint,
méltányossági jogcímen megállapított közgyógyellátás esetében az eddigiekhez
hasonlóan hozzájárul a kiadásokhoz. Az önkormányzati szerepvállalás annyiban
változik, hogy fokozottabb lesz a helyhatóságok érdekeltsége azáltal, hogy nem
átalány jellegű lesz a befizetési kötelezettségük, hanem a gyógyszerkeret
összegéhez igazodva, annak 40%-ában kerül meghatározásra.
13
A 22-23. §-hoz:
E joghelyi rendelkezéssel az adósságkezelési szolgáltatásnak egy új
formájával, az előrefizetős gáz-, vagy áramfogyasztást mérő készülék
használatával bővül e szociális ellátás tartalma. A törvényjavaslat az
adósságkezelési szolgáltatást mindazon önkormányzatok számára kötelező
feladattá teszi, ahol az állandó lakosok száma meghaladja a 40 ezer főt.
A 24. §-hoz:
A módosítás a személyes gondoskodási formák települési, illetve megyei
tervezési keretét jelentő szociálpolitikai kerekasztal szabályait egészíti ki a
többcélú kistérségi társulásra vonatkozóan. A szociálpolitikai kerekasztal
elsődleges feladata a szolgáltatástervezési koncepcióban meghatározott
feladatok megvalósulásának, végrehajtásának folyamatos figyelemmel kísérése.
A 25. §-hoz:
A módosítás az étkeztetés, mint alapszolgáltatási forma szabályait
határozza meg. Az étkeztetés keretében azoknak a szociálisan rászorultaknak a
legalább napi egyszeri meleg étkezéséről kell gondoskodni, akik azt önmaguk,
illetve eltartottjaik részére tartósan vagy átmeneti jelleggel nem képesek
biztosítani. A szociális rászorultság fogalma eddig a személyes gondoskodási
formákra vonatkozóan nem került pontosan meghatározásra a törvényben, ami
problémát okozott az önkormányzatoknak a jogosultak körének értelmezésében,
egyúttal rendkívül nagy különbségeket eredményezett az ország különböző
területei között. A Javaslat kifejezett felhatalmazást ad az önkormányzatoknak
az étkeztetés jogosultsági feltételeinek szabályozására, meghatározza egyúttal az
ellátottak érdekében azokat a kereteket, amelynél szigorúbb feltételeket az
önkormányzat nem határozhat meg. Ez a megoldás az önkormányzati
hatáskörben lévő pénzbeli, illetve a természetbeni ellátások körében évek óta
hatékonyan működik, és tekintettel arra, hogy az étkeztetésben mint ellátási
formában a személyes gondoskodás mellett a természetbeni ellátási jelleg is
hangsúlyos, alkalmas a jogosulti kör konkretizálására vonatkozó szándék
megvalósítására.
A 26. §-hoz:
A Javaslat a családsegítés törvényi szabályait olyan irányban módosítja,
amely alkalmas e szolgáltatási forma hatékonyságának növelésére. A módosítást
az teszi szükségessé, hogy a családsegítés a szakterületről érkező jelzések
szerint tevékenységét sok esetben a székhelyén történő tanácsadásra korlátozza,
14
nem fektet kellő hangsúlyt az ellátási terület feltérképezésére, a segítséget
igénylő személyek, illetve családok felkeresésére. A módosítás a családsegítő
szolgáltatás által működtetett jelzőrendszer szabályainak konkretizálásával,
valamint a személyes felkeresési kötelezettség hangsúlyossá tételével a
szolgáltatás aktivitásának irányába hat.
A családok segítése érdekében veszélyeztetettséget és krízishelyzetet
észlelő jelzőrendszer működik. A jegyző, továbbá a szociális, egészségügyi
szolgáltató, intézmény, valamint a gyermekjóléti szolgálat, a pártfogói
felügyelői és a jogi segítségnyújtói szolgálat jelzi, a társadalmi szervezetek,
egyházak és magánszemélyek jelezhetik a családsegítést nyújtó szolgáltatónak,
intézménynek, ha segítségre szoruló családról, személyről szereznek tudomást.
A jelzés alapján a családsegítést nyújtó szolgáltató, intézmény köteles
feltérképezi az ellátási területen élő szociális és mentálhigiénés problémákkal
küzdő családok, személyek körét, és személyesen felkeresve tájékoztatja őket a
családsegítés céljáról, tartalmáról. Ezt követően természetesen továbbra is a
segítségre szoruló személy, illetve család döntésén múlik az, hogy a szolgáltatást
igénybe kívánja-e venni. A lehetőség azonban sokkal szélesebb körben válik
elérhetővé, mivel jelenleg általános probléma, hogy az érintetteknek nincs
tudomásuk, vagy téves elképzelésük van a családsegítés feladatairól,
szolgáltatásairól.
A 27. §-hoz:
A közösségi ellátás területén bővül a szolgáltatási formák köre. A
közösségi ellátások eddigi feladatai alapellátásként fogalmazódnak meg, s
mellette speciális szolgáltatásként megjelenik az alacsonyküszöbű szolgáltatás,
melynek célja a szenvedélybetegséggel küzdők, vagy azokban érintettek
speciális ellátása. Az alacsonyküszöbű kifejezés arra utal, hogy a szolgáltatást
végzők az ellátásba kerüléshez nem támasztanak magas követelményeket az
igénybevevőkkel szemben, a szolgáltatás igénybevételének nincsen előfeltétele.
A közösségi ellátáson belül, a speciális szolgáltatás célcsoportjai lehetnek: a
deviáns életvitelű fiatalok, a nehezen elérhető csoportok, a magas kockázati
csoportok és az illegális drogokat kipróbálók. A törvényi szabályozás ezen új,
közösségi ellátáson belüli, speciális szolgáltatási forma rendszerbe illesztését
célozza. A jelenlegi helyzetfelmérés alapján körülbelül 40 szervezet végez
alacsonyküszöbű szolgáltatást, a legalább 30 000 lakossal rendelkező települési
önkormányzatoknak a közösségi ellátás speciális szolgáltatását 2007. december
31-éig kell biztosítaniuk.
15
A 28. §-hoz:
A rendelkezés az utcai szociális munkához kapcsolódó
diszpécserközpontokra vonatkozik. A diszpécserközpontokat a szociális ágazat
irányításáért felelős miniszter pályázat útján, regionális illetékességgel jelöli ki.
A kijelölés öt évre szól, amelynek leteltét követően új pályázat kiírására kerül
sor. A diszpécserközpontok feladata az utcai szociális munkát végző
szolgáltatók regionális összehangolása, valamint sürgős intézkedést igénylő
esetekben a konkrét segítségnyújtás koordinálása.
A 29. §-hoz:
A módosítás értelmében az idősek otthonán belül külön gondozási
egységben vagy csoportban kell ellátni azt a személyt, akinél a külön
jogszabályban meghatározott szerv a demencia körébe tartozó középsúlyos vagy
súlyos kórképet állapít meg. A gondozási egységre, illetve csoportra vonatkozó,
általánostól eltérő szakmai szabályok végrehajtási jogszabályban kerülnek
meghatározásra a gondozási többletfeladatok figyelembevételével.
A 30. §-hoz:
A rendelkezés a 27. § szerinti, közösségi ellátásokat érintő módosításhoz
kapcsolódik, az ellátási kötelezettségre vonatkozó szabályt egészíti ki a
közösségi alapellátások mellett speciális szolgáltatásként megjelenő
alacsonyküszöbű szolgáltatás beiktatásával.
A 31. §-hoz:
A rendelkezés az ellátási kötelezettség megállapodás útján történő
biztosítására vonatkozó szabályt érinti. A módosítás arra irányul, hogy az
ellátást nyújtók között a társulás is nevesítésre kerüljön.
A 32. §-hoz:
A módosítás az ellátási szerződés törvényi szabályait pontosítja. Az eddigi
tömör megfogalmazást felváltva a Javaslat meghatározza, hogy az
önkormányzat milyen módon biztosíthatja a feladatai körébe tartozó szociális
ellátást. A helyi önkormányzat így ellátási kötelezettségének szociális
szolgáltatást nyújtó szolgáltató, intézmény fenntartásával, szolgáltatót,
intézményt fenntartó önkormányzati társulásban történő részvétellel, vagy
16
szolgáltatót, intézményt működtető fenntartóval létrejött megállapodás, illetve
ellátási szerződés megkötésével tehet eleget.
A 33. §-hoz:
A rendelkezés az étkeztetés előbbiekben jelzett módosításához
kapcsolódóan ad felhatalmazást az önkormányzati szabályozásra. Emellett a
kistérségi társulást nevesíti a szolgáltatástervezési koncepciót készítő szervek
között, egyben biztosítja, hogy a társulás által készített koncepció összhangban
legyen a megyei, fővárosi önkormányzat által készített koncepcióval, illetve a
kistérség területének összehangolt fejlesztését biztosító egyéb tervekkel,
programokkal.
A 34. §-hoz:
A Javaslat érinti a szociális szolgáltatások működésének engedélyezési
szabályait is. A törvény módosítását követően alapszolgáltatások
vonatkozásában az elsődleges ellátási területként megjelölt település, fővárosi
kerület szerint illetékes jegyző adhat ki működési engedélyt. Emellett a
rendelkezés a nappali, illetve bentlakásos intézmények esetén meghatározza a
működési engedélyben meghatározott férőhelyszám ideiglenes túllépésének
korlátait, illetve azt az időtartamot, amelyet meghaladóan a túllépés csak a
működési engedély módosításával tartható fenn.
A 35. §-hoz:
A rendelkezés arra az estre vonatkozóan határoz meg szabályt, ha az
egyházi, illetve nem állami fenntartó a helyi önkormányzattal, társulással vagy
állami szervvel ellátási szerződést kötött, és az ellátási szerződés hatálya alá
tartozó esetben a szociális szolgáltatásra irányuló kérelmet elutasítja. Ez esetben
ugyanis az általános szabályok a nem állami, egyházi fenntartó esetén nem
biztosítanak jogorvoslatot a döntés ellen. Indokolt azonban, hogy az ellátási
szerződés alapján önkormányzati feladatot ellátó nem állami fenntartó ne
utasíthassa el alapos indok nélkül az ellátási területen elő, hozzá forduló
rászorulókat. A módosítás szerint az ellátást igénylő, illetve törvényes
képviselője az egyházi, nem állami fenntartó döntése ellen a közléstől számított
nyolc napon belül az ellátási szerződést megkötő helyi önkormányzathoz,
társuláshoz, illetve állami szervhez fordulhat. A helyi önkormányzat, a társulás,
illetve állami szerv a kérelemről határozattal dönt.
17
A 36. §-hoz:
A módosítás az ellátottjogi képviselő feladatait, illetve az intézménnyel
kapcsolatos jogosultságait egészíti ki az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatainak
megfelelően. Így a törvény kiegészül a szociális szolgáltató, intézmény
vezetőjének, fenntartójának, valamint az ellátottjogi képviselő által megkeresett
hatóságnak az együttműködési kötelezettségével az ellátottjogi képviselő
észrevételének, kezdeményezésének, megkeresésének kivizsgálásában.
Lényeges elem, hogy a képviselő - jogvédelmi tevékenysége megfelelő ellátása
érdekében - lehetőséget kap a vonatkozó iratokba betekinteni, azokról másolatot
készíteni, az intézmény működésére vonatkozó dokumentumokat megismerni,
valamint a szolgáltatást nyújtó személyekhez és az ellátottakhoz kérdést intézni,
velük megbeszélést, egyeztetést kezdeményezni és folytatni.
A 37. §-hoz:
A rendelkezés az állami és a nem állami fenntartású szociális
intézményekben, szolgáltatóknál foglalkoztatottak közötti indokolatlan
különbségtételt tiltja garanciális jelleggel. A célja az, hogy a nem állami
fenntartók által munkavállalóként foglalkoztatott szociális szakemberek ne
kerüljenek hátrányosabb helyzetbe, mint a közalkalmazottként dolgozó, állami
fenntartónál működő személyek. A módosítás által beiktatott szabály szerint
azoknak a munkavállalóknak a munkaidejét, pihenőidejét, előmeneteli és
illetményrendszerét, akik olyan egyházi vagy nem állami fenntartású
szolgáltatónál, intézménynél dolgoznak, amely után a fenntartó normatív állami
hozzájárulásban részesül, a közalkalmazotti törvény rendelkezései szerint kell
megállapítani. E rendelkezésektől akkor lehet eltérni, ha azzal a munkavállaló
kizárólag előnyt szerez.
A 38. §-hoz:
A szociális intézményekben sürgető igényként jelentkezik az ellátottak,
különösen a gondnokság alatt állók munka-rehabilitációs, valamint a fejlesztő-
felkészítő foglalkoztatásának megszervezése, különösen ott, ahol a védett
foglalkoztatók, célszervezetek biztosítottak korábban az intézményen belül
munkalehetőséget. A megváltozott munkaképességű személyek elsajátíthatják
azokat a készségeket és technikákat, amelyek lehetővé teszik azt, hogy olyan
foglalkoztatásban részesüljenek, ahol a megmaradt képességeiket a lehető
legjobban tudják hasznosítani, ahol bizonyos idő után lehetőségük van előre
lépésre, a védett vagy önálló szervezeti keretekben történő munkavégzés
irányába, a védett foglalkoztatási formából az integrált foglalkoztatási formába
való átkerülésre. A foglalkoztatásnak az egyéni gondozási, illetve rehabilitációs
18
terv szerint kell alakulnia, figyelembe véve az ellátott készségeit, szükségleteit,
elvárásait. A szociális foglalkoztatás keretében két szociális foglalkoztatási típus
kerül meghatározásra: a munka-rehabilitáció és a fejlesztő-felkészítő
foglalkoztatás.
Annak érdekében, hogy az intézmények meg tudjanak felelni a
foglalkoztatással feladataiknak, a költségvetésnek forrásokat kell biztosítani a
feladat ellátásához. Ennek megfelelően egy olyan foglalkoztatási támogatás
megállapítása válik szükségessé, amely érdekeltté teszi az intézményeket abban,
hogy ne tartsák évekig a rendszerben az ellátottakat, hanem degresszív
finanszírozási módszerrel ösztönözzék a hatékony és eredményes rehabilitáció
megvalósítását, vagy a más intézményi formába történő átkerülést. A
foglalkoztatást elősegítő támogatásnak nem az intézményeket általában, hanem
magukat az egyéni fejlesztésben és rehabilitációban részt vevő ellátottak
foglalkoztatását, illetve az ehhez kapcsolódó többletfeladatokat kell
kompenzálnia. A szociális foglalkoztatási támogatás bevezetése kiszámítható
gazdálkodást eredményez az intézmények számára, a munka rehabilitációs és
fejlesztő, felkészítő foglalkoztatásban résztvevő ellátottak jövedelmét pedig a
mindenkori minimálbérhez igazítja.
Foglalkoztatási szempontból jelenleg az értelmileg súlyos
akadályozottsággal élők, a halmozottan fogyatékos emberek, a krónikus
pszichiátriai- és szenvedélybetegségben szenvedők vannak a legnagyobb
hátrányban, számukra szükséges a reintegrációjuk érdekében biztosítani a
folyamatos és eredményt is magában foglaló munka-rehabilitációt. Az ápoló-
gondozó otthonokban, illetve lakóotthonokban történő további foglalkoztatás
fenntartására azért van szükség, mert az érintett, fogyatékos és megváltozott
munkaképességű személyek munkához, foglalkoztatáshoz való joga, a
foglalkoztatásukban elért, eddigi eredményei a támogatási rendszer változásai
miatt nem sérülhetnek. A munka-rehabilitációra az intézményi jogviszony
keretében kerül sor, az ellátott (illetve ha az ellátott cselekvőképességet kizáró
gondnokság alatt áll, akkor a törvényes képviselője) és az intézmény vezetője
közötti megállapodás alapján. A Javaslat meghatározza a megállapodás
garanciális tartalmi elemeit, egyebekben azonban a szerződésekre vonatkozó
általános szabályok érvényesülnek. A munka rehabilitáció szolgálati időre
jogosít, amennyiben az előírt nyugdíjjárulékot megfizetik. Munka-
rehabilitációnak minősül különösen az intézmény környezetében végzett
kisegítő, kiegészítő jellegű, karbantartással, a külső-belső környezet rendben
tartásával összefüggő feladatok ellátása.
A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás a megváltozott munkaképességű
személyek, továbbá az értelmi akadályozottsággal élő emberek, egyedi, egyéni
munkára képzésében, felkészítésében alkalmazott szociális foglalkoztatási
19
forma. A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás keretében biztosítani kell, hogy a
megváltozott munkaképességű személyek elsajátíthassák azokat a kiegészítő,
fejlett készségeket és technikákat, amelyeket felajánlhatnának a potenciális
munkáltatóknak. A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásnak arra kell ösztönöznie,
hogy minden a foglalkozási rehabilitációban részt vevő személy olyan
foglalkoztatásban részesüljön, ahol a megmaradt képességeit a lehető legjobban
tudja hasznosítani, a foglalkoztatás révén kialakuljon önálló munkavégző
képessége, felkészüljön a nyílt munkaerőpiacon történő önálló munkavégzésre.
A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás a Munka Törvénykönyve szerinti
munkaviszony, azonban a szociális intézményben ellátottak speciális
körülményeire tekintettel a Javaslat előírja a fiatal munkavállalókra vonatkozó
garanciális szabályok alkalmazását.
A 39. §-hoz:
A rendelkezés az egyházi, illetve a nem állami fenntartó és a
szolgáltatását igénybe vevő személy közötti megállapodás felmondására
fogalmaz meg korlátozó szabályokat. Jelenleg a törvény a nem állami fenntartók
esetében a jogviszony megszüntetését nem szabályozza részletesen, a felek
felmondása esetén megállapodásuk szerinti időpontban megszűnik a jogviszony.
Állami fenntartó esetén a hatályos szabályok jóval részletesebbek,
meghatározzák a felmondás lehetséges indokait és a jogorvoslati rendet. Az
ellátottak így az egyházi, nem állami intézményekben jelenleg nem élveznek
azonos védelmet az állami intézményeket igénybe vevőkkel. A módosítás révén
meghatározásra kerülnek azok a minimális garanciális feltételek, amelyek
biztosítják, hogy az ellátás csak indokolt esetben, illetve az intézmény
elhagyásához vagy az egyéb alapszolgáltatásról való gondoskodáshoz szükséges
megfelelő felmondási idő elteltével legyen megvonható. A módosítás
meghatározza a jogorvoslati lehetőséget is a fenntartó intézkedése ellen. A
bírósági út természetesen - az általános perjogi szabályok szerint - eddig is
nyitva állt a megállapodás jogellenes felmondása esetére, fontos új kiegészítő
szabály azonban, hogy az ellátást változatlan feltételek mellett mindaddig
biztosítani kell, amíg a bíróság jogerős határozatot nem hoz, valamint az, hogy a
bíróság soron kívül jár el az ilyen ügyekben.
A 40. §-hoz:
A módosítás a törvényben már kihirdetett, 2006. január 1-jétől hatályba
lépő utógondozási szabályokat egészíti ki. Az Szt. szerinti utógondozásra a
rehabilitációs célú intézmények elhagyása esetén, az önálló életvitel
helyreállítása céljából kerül sor. Ennek érdekében kerül kimondásra, hogy a
külső gondozónál vagy intézményi külső férőhelyen elhelyezett személy
20
utógondozás keretében történő ellátása magában foglalja az önálló munkába
álláshoz szükséges személyre szóló tanácsadást és a munkavégzéssel
kapcsolatos problémák megoldásában történő közreműködést is.
A 41. §-hoz:
A módosítás a rehabilitációs alkalmassági vizsgálat eseteit egészíti ki, az
intézményen belüli rehabilitációs foglalkoztatás új szabályaival összhangban.
Így az intézménybe való bekerülést megelőző, a rehabilitálhatóság
megállapítását szolgáló vizsgálat mellett megjelenik az a vizsgálati típus is,
amely révén megállapításra kerül, hogy az ellátottnak - korára, fizikai és
mentális állapotára tekintettel - mely szociális foglalkoztatási forma a leginkább
megfelelő.
A 42. §-hoz:
A módosítás a térítési díj megállapításával kapcsolatos szabályokat, illetve
az ehhez kapcsolódó jogorvoslati rendet érinti. Ebben az esetben is irányadó
válik az az általános szabály, mely szerint állami fenntartású intézményesetén a
fenntartóhoz lehet fordulni, ha az ellátott, törvényes képviselője vagy a térítési
díjat megfizető személy a személyi térítési díj összegét vitatja, illetve annak
csökkentését vagy elengedését kéri. Az állami fenntartó a térítési díj összegéről
határozattal dönt, amelynek felülvizsgálatát a bíróságtól lehet kérni. Tekintettel
arra, hogy az egyházi, nem állami fenntartó esetében nincs közvetlen
jogorvoslati lehetőség, itt közvetlenül a bírósághoz fordulás lehetőségét
tartalmazza a Javaslat. A bíróság soron kívül jár el, és jogerős határozatáig a
korábban megállapított térítési díjat kell megfizetni.
A 43. §-hoz:
A Javaslat rendezi, hogy mely szempont figyelembevételével kell
megállapítani a térítési díjat a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás esetén, és
meghatározza a támogató szolgáltatás esetén megállapítható személyi térítési díj
legmagasabb összegét is.
A 44-45. §-okhoz:
A Javaslat fokozott hangsúlyt fektet az önkormányzati háttérfelelősség
biztosítására az alapszolgáltatások igénybevétele során. A szociális törvény
1993. évben a települési önkormányzatok kötelező feladatává tette az
alapellátási formák kiépítését. A települési önkormányzatok jelentős része
jelenleg sem tesz eleget törvényi kötelezettségének. A legfontosabb
alapszolgáltatási formák - étkeztetés, házi segítségnyújtás - is a településeknek
21
csak közel kétharmadában működnek, amely azt eredményezi, hogy a
szociálisan rászoruló személyek saját lakókörnyezetben történő ellátása nincs
megfelelően biztosítva. Az alapszolgáltatási formák kiépítését segíti a tervezett
intézkedés, amely során az ellátási kötelezettséggel rendelkező települési
önkormányzat mögöttes felelőssége állapítható meg minden olyan esetben,
amikor az étkeztetést vagy a házi segítségnyújtást a rászoruló részére az
önkormányzat nem biztosítja, s van olyan fenntartó, amely azt ellátási
kötelezettség nélkül teljesíti. Az önkormányzat háttérfelelőssége az intézményi
térítési díj és a személyi térítési díj közötti különbözetnek a megfizetését jelenti,
amelyet a fenntartó kérésére a bíróság állapít meg. Mentesül a települési
önkormányzat a fizetési kötelezettség teljesítése alól, ha e szolgáltatásokat a
rászoruló személy nem veszi igénybe. Ezzel párhuzamosan a Javaslat 32. §-a
pontosítja azt, hogy az önkormányzat milyen eszközök alkalmazásával tehet
eleget az ellátási kötelezettségnek, így saját intézmény fenntartásával,
társuláshoz történő csatlakozással, ideértve a többcélú kistérségi társulást,
valamint ellátási megállapodás, illetve szerződés megkötésével. A
háttérfelelősség tehát csak abban az esetben állhat fenn, ha a rászoruló számára
az étkeztetést, illetve a házi segítségnyújtást ezen ellátás-szervezési eszközök
egyikével sem biztosítják.
A 46. §-hoz:
A módosítás az ellátási szerződés kötelező tartalmi elemeit pontosítja a
térítési díj, valamint a szakmai szabályok vonatkozásában.
A 47-49. §-okhoz:
A módosítás a normatív állami hozzájárulással támogatott önkormányzati
feladatok meghatározását pontosítja két szempontból, egyrészt megjelennek a
szociális intézmények mellett a szociális szolgáltatók is, másrészt a felsorolás
kiegészül az önkormányzati társulások megjelölésével. Emellett a rendelkezés a
Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslattal
összhangban korrigálja az állandó lakosok után járó normatív hozzájárulás
eseteit, valamint az elszámolási szabályokat.
Az 50. §-hoz:
A módosítás szerint, ha az önkormányzat egyházi fenntartásba ad át
szociális szolgáltatót, illetve intézményt, a helyi önkormányzat két évig köteles
az egyházi kiegészítő normatívát a központi költségvetésnek megtéríteni. A
rendelkezés az önkormányzatok ellátási kötelezettségét kívánja hangsúlyosabbá
tenni. Az egyházi fenntartónak történő intézményátadást a Javaslat nem
korlátozza, mert ha az önkormányzat az egyházi fenntartóval ellátási szerződést
22
köt, és ezért saját maga hívja le az őt megillető normatívát, a megtérítési
kötelezettség fel sem merülhet.
Az 51. §-hoz:
A módosítás a felhatalmazó rendelkezéseket érinti. A Kormány számára
új feladatként jelenik meg az országos jelentési és férőhelyfigyelő rendszer
számára bejelentendő adatok körének, valamint az adatközlés módjára és idejére
vonatkozó szabályok, illetve a szociális foglalkoztatás engedélyezésének és
ellenőrzésének, valamint a szociális foglalkoztatási támogatás igénylésének és a
támogatás felhasználása ellenőrzési szabályainak megalkotása. Új felhatalmazás
a szociális ágazatot irányító miniszter számára a szociális foglalkoztatás
személyi és tárgyi feltételeinek meghatározása, valamint az egészségügyi
miniszternek - a közgyógyellátás átalakításához kapcsolódva - a szakmai
szabályok szerint elsőként választandó, legalacsonyabb napi terápiás költséggel
alkalmazott készítmények meghatározása.
Az 52. §-hoz:
A törvény hatályba lépése több időponthoz kötődik, az általános hatályba
lépési időpont 2006. január 1. Elérő időpontban lépnek hatályba a családi
jövedelemszámításra, a rendszeres szociális segélyezés álláskeresőkre való
kiterjesztésére, az adósságkezelési szolgáltatásra, a közgyógyellátás
átalakítására, valamint a közösségi ellátások alacsonyküszöbű szolgáltatással
való kibővítésére vonatkozó módosítások.
Az 53-54. §-okhoz:
Az átmeneti szabályok között a leglényegesebbek a közgyógyellátáshoz
kapcsolódó időpontok. A közgyógyellátás módosítására, az egyéni
gyógyszerkeret bevezetésére - a kellő felkészülési idő biztosítása érdekében -
2006. július 1-jétől kerül sor. Ezt követően már csak új típusú igazolványok
kiadása lehetséges. Azok, akik érvényes közgyógyellátási igazolvánnyal
rendelkeznek az érvényességi időn belül bármikor kérhetik az új rendszer
szerinti közgyógyellátás megállapítását. A közgyógyellátás éves
felülvizsgálatakor, de legkésőbb 2007. június 30-án mindenkinek érvényét veszti
a korábbi igazolványa, esetükben ezen időpont előtt már a jegyző intézkedik a
közgyógyellátás új rendszere szerinti közgyógyellátás megállapításáról. Ez az
átmenet hivatott biztosítani az 500 ezer közgyógyellátott folyamatos ellátását és
azt, hogy a gyógyszerkeret megállapításának feladata ne dömpingszerűen
jelentkezzen sem a háziorvosi rendelőben se a MEP-eknél.
23
Az 55-57. §-okhoz:
A §-ok a hatályukat vesztő és a módosuló rendelkezéseket tartalmazzák.
Az 58-63. §-okhoz:
A Javaslat az Szt. módosításhoz tartalmilag kapcsolódó törvények
módosítását is tartalmazza. Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról
szóló 2004. évi CXXXVI. törvényben egyes hatálybalépési időpontokat érint. A
társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény, a
társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény esetében a
szociális intézményben történő foglalkoztatáshoz kapcsolódó
társadalombiztosítási, járulékfizetési és adózási kérdések indokolják a
módosítást.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól
szóló 2004. évi CXL. törvény akként módosul, hogy a közgyógyellátásra való
jogosultságot megállapító határozatban foglaltakat is fellebbezési jogra tekintet
nélkül teljesíteni kell. Ez a módosítás azt szolgálja, hogy a jogosult a határozat
által biztosított jogát fellebbezése esetén már annak elbírálását megelőzően is
gyakorolni tudja, tehát a jogorvoslati eljárás ne késleltesse a közgyógyellátás
igénybevételét.
A közgyógyellátási rendszer igénybevételének ellenőrzése és az esetleges
visszaélések megelőzése érdekében a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
szóló 1997. évi LXXXIII. törvény rendelkezései tekintetében a
közgyógyellátásra vonatkozóan történik kiegészítés. Ezáltal lehetővé válik, hogy
jogosulatlan igénybevétel esetén annak okozója (közgyógyellátott, orvos,
fogalmazó, szolgáltatást nyújtó) a jogosulatlanul igénybevett összeg és
kamatainak megfizetésére kötelezhető legyen.