﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/18097. számú
törvényjavaslat
a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a szociális biztonságról szóló,
Budapesten, 2005. február 8-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Dr. Rácz Jenő
egészségügyi miniszter
Budapest, 2005. november
2005. évi ... törvény
A Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a szociális biztonságról szóló,
Budapesten, 2005. február 8-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről
1.	§
Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a szociális
biztonságról szóló, Budapesten, 2005. február 8-án aláírt Egyezményt (a továbbiakban:
Egyezmény) e törvénnyel kihirdeti.
2. §
Az Egyezmény hivatalos horvát és magyar nyelvű szövege a következő:
„UGOVOR
O	SOCIJALNOM OSIGURANJU
IZMEDU
REPUBLIKE MADARSKE
I
REPUBLIKE HRVATSKE
Republika Madarska i Republika Hrvatska
(u daljnjem tekstu: ugovorne stranke)
radi uredivanja medusobnih odnosa na podrucju socijalnog
osiguranja, dogovorile su sljedece:
ODJELJAK I.
Opce odredbe
Clanak 1.
Znacenje izraza
(1)	U ovom Ugovoru znace izrazi:
1.	"Madarska"
-	Republiku Madarsku;
"Hrvatska"
-	Republiku Hrvatsku;
2.	"drzavljanin"
-	u odnosu na Madarsku, madarskog drzavljanina;
-	u odnosu na Hrvatsku, hrvatskog drzavljanina;
3.	"pravni propisi"
-	zakone i ostale opce pravne akte koji se odnose na grane socijalnog
osiguranja navedene u clanku 2. stavku 1. ovog Ugovora;
2
4.	"nadlezno tijelo"
-	ministarstva, ministri ili druga nadlezna tijela odgovorna za primjenu
pravnih propisa navedenih u clanku 2. stavku 1. ovog Ugovora;
5.	"nositelj"
-	instituciju zaduzenu za provedbu pravnih propisa navedenih u clanku
2.	stavku 1. ovog Ugovora;
6.	"nadlezni nositelj"
-	nositelja kod kojega je osoba osigurana u casu podnosenja zahtjeva za
davanja ili kod kojega ima pravo na davanje ili bi ga imala da boravi
na podrucju ugovorne stranke u kojoj je posljednji put bila osigurana;
7.	"tijela za vezu"
-	institucije koje ce nadlezna tijela imenovati za odrzavanje uzajamne
veze radi provedbe ovog Ugovora;
8.	"osiguranik"
-	osobu osiguranu prema pravnim propisima navedenim u clanku 2.
ovog Ugovora;
9.	"clanovi obitelji"
-	osobe odredene ili priznate kao clanovi obitelji, prema hrvatskim
pravnim propisima, odnosno, osobe koje su odredene ili priznate kao
bliski pripadnici obitelji, prema madarskim pravnim propisima;
10.	"prebivaliste"
-	mjesto na podrucju jedne ugovorne stranke u koje se osoba naseli s
namjerom da u njemu stalno zivi i u kojem je prijavljena u skladu s
odgovarajucim pravnim propisima te ugovorne stranke;
11.	"boravak"
-	mjesto na podrucju jedne ugovorne stranke na kojem se osoba
privremeno zadrzava ili boravi;
12.	"razdoblja osiguranja"
-	razdoblja placenih doprinosa, razdoblja zaposlenja kao i posebna
razdoblja koja su priznata, prema pravnim propisima ugovorne
stranke;
13.	"davanje u naravi"
-	zdravstvenu zastitu, odnosno zdravstvene usluge koje se pruzaju u
okviru obveznoga zdravstvenog osiguranja, prema pravnim propisima
navedenim u clanku 2. ovog Ugovora;
14.	"novcano davanje"
-	svako novcano davanje iz mirovinskog i invalidskog i zdravstvenog
osiguranja, ukljucujuci sve dodatke, doplatke i povecanja, prema
pravnim propisima navedenim u clanku 2. ovoga Ugovora;
3
15. "davanja za nezaposlenost"
-	u Madarskoj: naknada za nezaposlenost;
-	u Hrvatskoj: novcana naknada za nezaposlenost.
(2) U ovom Ugovoru ostali izrazi imaju znacenje koje im pripada, prema pravnim propisima
ugovornih stranaka.
Clanak 2.
Pravni propisi na koje se Ugovor odnosi
(1)	Ovaj se Ugovor odnosi na pravne propise:
u Madarskoj o:
1.	davanjima javnog osiguranja u naravi te novcanim davanjima kao i njihovom pokricu:
a)	davanjima u slucaju bolesti i majcinstva,
b)	davanjima za slucaj nesrece,
c)	mirovinskim davanjima;
2.	davanjima za slucaj nezaposlenosti.
u Hrvatskoj o:
1.	obveznom zdravstvenom osiguranju i zdravstvenoj zastiti,
2.	obveznom mirovinskom i invalidskom osiguranju,
3.	davanjima za nezaposlenost,
(2)	Ovaj se Ugovor odnosi i na sve pravne propise koji obuhvacaju, mijenjaju ili dopunjavaju
pravne propise navedene u stavku 1. ovoga clanka.
(3)	Ovaj se Ugovor takoder odnosi na pravne propise jedne ugovorne stranke kojima se
prosiruju postojeci sustavi osiguranja iz stavka 1. ovoga clanka na nove kategorije
osiguranika ili kojima se utvrduju novi sustavi ili grane socijalnog osiguranja, pod
uvjetom da nadlezno tijelo te ugovorne stranke izvijesti o tome nadlezno tijelo druge
ugovorne stranke. Ako nadlezno tijelo druge ugovorne stranke u roku od tri mjeseca, od
dana primitka obavijesti, ne izjavi svoje protivljenje, smatra se da je druga ugovorna
stranka suglasna s prosirenjem Ugovora na navedene pravne propise prve ugovorne
stranke.
Clanak 3.
Osobe na koje se Ugovor primjenjuje
(1)	Ovaj se Ugovor primjenjuje na osobe na koje se primjenjuju ili su se primjenjivali pravni
propisi jedne ili obiju ugovornih stranaka, navedeni u clanku 2. ovog Ugovora.
(2)	Ugovor se takoder odnosi na clanove obitelji osoba iz stavka 1. ovoga clanka, ako njihova
prava potjecu od prava osoba iz stavka 1. ovoga clanka.
Clanak 4.
Jednakost drzavljana
4
(1)	Ne odreduje li ovaj Ugovor drukcije, pri primjeni pravnih propisa jedne ugovorne stranke,
s njenim drzavljanima izjednaceni su drzavljani druge ugovorne stranke.
(2)	Stavak 1. ovoga clanka ne dira u:
a)	pravne propise obiju ugovornih stranaka o sudjelovanju osiguranika i poslodavaca
u tijelima nositelja i saveza;
b)	odredbe o reguliranju tereta osiguranja u medudrzavnim ugovorima ugovornih
stranaka s trecim drzavama;
c)	pravne propise ugovornih stranaka o osiguranju osoba zaposlenih u sluzbenim
predstavnistvima jedne od ugovornih stranaka u trecim drzavama ili pri clanovima
takvih predstavnistava.
(3)	Ispunjavajuci obveze koje proizlaze iz clanstva u Europskoj uniji, Madarska ce tijekom
primjene ovog Ugovora, postupati prema drzavljanima Europske unije, koji koriste pravo
slobodnog kretanja namijenjenog gospodarskoj djelatnosti, jednako kao prema madarskim
drzavljanima. Ugovorne stranke ce u tu svrhu suradivati.
Clanak 5.
Izjednacenost podrucja
(1)	Ne odreduje li ovaj Ugovor drukcije, mirovine i druga novcana davanja, s izuzetkom
davanja za slucaj nezaposlenosti, na koja postoji pravo prema pravnim propisima jedne
ugovorne stranke, ne smiju se smanjivati, mijenjati, stavljati u mirovanje, oduzeti ili
plijeniti zato sto korisnik prebiva na podrucju druge ugovorne stranke.
(2)	Drzavljanima druge ugovorne stranke, koji imaju prebivaliste u trecoj drzavi, davanja u
novcu, prema pravnim propisima iz clanka 2. ovog Ugovora, isplacivat ce prva ugovorna
stranka pod istim uvjetima kao i svojim drzavljanima koji tamo prebivaju.
(3)	Stavak 1. ne vrijedi za davanja koja se odobravaju ovisno o imovinskim prilikama,
odnosno prihodima korisnika.
ODJELJAK II.
Odredbe o pravnim propisima koji se primjenjuju
Clanak 6.
Opce pravilo osiguranja
Ne odreduje li cl. 7., 8. i 9. ovog Ugovora drukcije, obveza osiguranja osobe koja obavlja
neku djelatnost utvrduje se prema pravnim propisima ugovorne stranke na cijem se podrucju
ta djelatnost obavlja. Za obavljanje nesamostalne djelatnosti to vrijedi i onda ako je
prebivaliste zaposlenika ili sjediste poslodavca na podrucju druge ugovorne stranke.
Clanak 7.
Posebne odredbe
5
(1)	Ako poslodavac sa sjedistem u jednoj ugovornoj stranci posalje svog zaposlenika da
obavlja poslove u drugoj ugovornoj stranci, taj je zaposlenik osiguran prema pravnim
propisima prve ugovorne stranke, ako obavljanje nj egove djelatnosti na podrucju druge
ugovorne stranke vremenski ne potraje duze od 24 mjeseca. Ako se obavljanje takve
djelatnosti mora produziti za razdoblje duze od predvidena 24 mjeseca, primjena pravnih
propisa ugovorne stranke u kojoj poslodavac ima sjediste moci ce se iznimno, na
zajednicki zahtjev zaposlenika i poslodavca, produziti za jos 24 mjeseca, uz pristanak
nadleznog tijela, odnosno, institucije koju ono ovlasti, ugovorne stranke u kojoj se
djelatnost obavlja.
(2)	Ako osoba koja obavlja samostalnu djelatnost na podrucju jedne ugovorne stranke, ode na
podrucje druge ugovorne stranke radi privremenog obavljanja te djelatnosti, na nju se
najduze 12 mjeseci, nakon njenog odlaska, primjenjuju pravni propisi prve ugovorne
stranke, kao da obavlja djelatnost na njenom podrucju.
(3)	Na putujuce osoblje poslodavca, koji se bavi zracnim, cestovnim ili zeljeznickim
prometom, primjenjuju se iskljucivo pravni propisi ugovorne stranke na cijem je podrucju
sjediste poslodavca.
(4)	Na osobe zaposlene na brodu, koji plovi pod zastavom jedne od ugovornih stranaka,
primjenjuju se pravni propisi ugovorne stranke pod cijom zastavom brod plovi.
(5)	Na osobe koje nisu navedene u stavku 4. ovoga clanka, a obavljaju poslove utovara i
istovara, popravka ili nadzora broda dok se on nalazi u luci druge ugovorne stranke,
primjenjuju se pravni propisi ugovorne stanke kojoj pripada luka.
(6)	Osobe zaposlene u drzavnim ili javnim sluzbama, sluzbeni predstavnici i s njima
izjednacene osobe jedne ugovorne stranke, koje se zbog obavljanja svoje djelatnosti
upucuju na podrucje druge ugovorne stranke, ostaju kao i clanovi njihovih obitelji,
osigurani prema pravnim propisima ugovorne stranke koja ih salje.
Clanak 8.
Clanovi diplomatskih misija i konzularnih ureda
U odnosu na primjenu zakonodavstva navedenog u clanku 2., ovaj Ugovor nece utjecati na
primjenu odredaba Becke konvencije o diplomatskim odnosima od 18. travnja 1961. i Becke
konvencije o konzularnim odnosima od 24. travnja 1963.
Clanak 9.
Iznimke
Nadlezna tijela ugovornih stranaka, odnosno institucije koje ona ovlaste, mogu dogovorno
produziti rokove, te utvrditi i druge iznimke osim onih navedenih u clanku 7. ovog Ugovora.
ODJELJAK III.
6
Posebne odredbe
POGLAVLJE 1.
Zdravstveno osiguranje
Clanak 10.
Zbrajanje razdoblja osiguranja
Za stjecanje, ocuvanje i ponovno uspostavljanje prava na davanja iz zdravstvenog osiguranja
zbrajaju se razdoblja osiguranja koja se uzimaju u obzir prema pravnim propisima obiju
ugovornih stranaka, ako se ne odnose na isto razdoblje.
Clanak 11.
Davanja u naravi
(1)	Osiguranik, zdravstveno osiguran kod nadleznog nositelja jedne ugovorne stranke ima
pravo na hitne zdravstvene usluge za vrijeme privremenog boravka na podrucju druge
ugovorne stranke.
(2)	U slucaju kada je osigurani slucaj vec nastao, osiguranik mora, prije privremene promjene
boravka, pribaviti suglasnost nadleznog nositelja. Suglasnost se moze uskratiti zbog
zdravstvenog stanja osiguranika. Nadlezni nositelj moze dati suglasnost i naknadno ako ju
osiguranik iz objektivnih razloga nije prethodno zatrazio.
(3)	Davanja u naravi iz stavka 1. i 2. ovoga clanka osiguraniku pruza nositelj u mjestu
boravka na teret nadleznog nositelja. Postojanje prava odreduje se prema pravnim
propisima nadleznog nositelja, a opseg, vrsta i nacin pruzanja davanja u naravi, prema
pravnim propisima nositelja u mjestu boravka.
(4)	Odredbe ovoga clanka primjenjuju se i na clanove obitelji osiguranika.
Clanak 12.
Ostvarivanje prava izaslanih zaposlenika
(1)	Osobe iz clanka 7. stavka 1., 2., 3., 4. i 6., clanka 8. i clanka 9. ovog Ugovora davanja u
naravi ostvaruju od nositelja mjesta boravka u skladu s njegovim pravnim propisima, a na
teret nadleznog nositelja.
(2)	Odredba stavka 1. ovoga clanka, uz suglasnost nadleznog nositelja, primjenjuje se i na
clanove obitelji koji borave s osiguranikom na podrucju druge ugovorne stranke.
Clanak 13.
Ostvarivanje prava umirovljenika
7
(1)	Korisnik mirovine iz mirovinskog osiguranja obiju ugovornih stranaka, ima pravo na
davanja u naravi, prema pravnim propisima one ugovorne stranke u kojoj ima prebivaliste.
(2)	Korisnik mirovine iz mirovinskog osiguranja samo jedne ugovorne stranke, a koji ima
prebivaliste na podrucju druge ugovorne stranke, ima pravo na davanje u naravi od
nositelja mjesta prebivalista, a na teret nadleznog nositelja.
(3)	Stavak 1. i 2. ovoga clanka odnosi se i na clanove obitelji korisnika mirovine.
(4)	Odredbe ovoga clanka se ne primjenjuju sve dok je doticna osoba radi ostvarivanja
prihoda zdravstveno osigurana, prema pravnim propisima jedne od ugovornih stranaka.
Clanak 14.
Ostvarivanje prava clanova obitelji
Clanovi obitelji osiguranika, osiguranog prema pravnim propisima jedne ugovorne stranke,
koji imaju prebivaliste u drugoj ugovornoj stranci, koriste davanja u naravi koja pruza nositelj
mjesta prebivalista, prema pravnim propisima koje on primjenjuje, a na teret nadleznog
nositelja.
Clanak 15.
Odobrenje davanja vec e vrijednosti
Za odobrenje proteza i drugih davanja u naravi vece vrijednosti primjenom clanka 11., 12.,
clanka 13. stavka 2. i 3. i clanka 14. ovog Ugovora, potrebna je prethodna suglasnost
nadleznog nositelja. Suglasnost nije potrebna ako davanje nije moguce odgoditi bez
ugrozavanja zivota ili zdravlja doticne osobe ili ako se troskovi tih davanja nadoknaduju u
pausalnim svotama prema clanku 17. stavku 2. ovog Ugovora.
Clanak 16.
Nositelj u mjestu prebivalista ili boravka
Davanje u naravi u svezi s clankom 11. do 15. ovog Ugovora, duzan je pruziti nositelj u
mjestu prebivalista ili boravka.
Clanak 17.
Nadoknadivanje troskova
(1)	Davanja koja je nositelj jedne ugovorne stranke pruzio na teret nadleznog nositelja druge
ugovorne stranke, na osnovi odredaba ovog poglavlja, nadoknaduju se na osnovi stvarnih
troskova.
(2)	Tijela za vezu mogu, umjesto obracuna stvarnih troskova, ugovoriti pausalnu nadoknadu
troskova za pojedine kategorije osiguranika.
POGLAVLJE 2.
8
Invalidske, starosne i obiteljske mirovine
Clanak 18.
Zbrajanje razdoblja osiguranja
(1)	Ako nisu ispunjeni uvjeti za stjecanje prava na davanja, predvideni pravnim propisima
jedne ugovorne stranke, iskljucivo na osnovi razdoblja osiguranja ostvarenih prema
pravnim propisima te ugovorne stranke, nadlezni ce nositelj uracunati razdoblja
osiguranja, ostvarena prema pravnim propisima druge ugovorne stranke, kao da su
ostvarena prema pravnim propisima prve ugovorne stranke, pod uvjetom da se ta
razdoblja ne poklapaju.
(2)	Ako pravni propisi jedne ugovorne stranke podreduju odobrenje pojedinih davanja uvjetu
da su razdoblja osiguranja navrsena u djelatnosti koja podlijeze posebnom sustavu ili ako
pruzanje davanja ovisi o ostvarenom razdoblju osiguranja u odredenom zanimanju ili
djelatnosti, radi odredivanja prava na davanja, zbrajaju se samo razdoblja navrsena u
odgovarajucem sustavu druge ugovorne stranke, odnosno, razdoblja navrsena u istoj
djelatnosti ili zanimanju, ako u drugoj ugovornoj stranci ne postoji poseban sustav za istu
djelatnost ili zanimanje. Ako zbroj ovih razdoblja osiguranja ne omogucava stjecanje
prava na davanja u posebnom sustavu, uracunata ce se razdoblja uzeti u obzir za stjecanje
prava na davanja u opcem sustavu osiguranja.
(3)	Ako, i pored primjene navedenih odredaba pod stavkom 1. i 2. ovoga clanka, nisu
ispunjeni uvjeti za stjecanje prava na davanja, nadlezni nositelj uzima u obzir i razdoblja
osiguranja navrsena u trecim drzavama koje su za obje ugovorne stranke vezane
odvojenim ugovorima o socijalnom osiguranju u kojima se predvida zbrajanje razdoblja
osiguranja. Ako je samo jedna ugovorna stranka povezana ugovorom s trecom drzavom,
tada ta ugovorna stranka uzima u obzir i razdoblja osiguranja koja su njezini drzavljani
ostvarili u trecoj drzavi, ako ugovorom s tom trecom drzavom nije drukcije odredeno.
(4)	Razdoblja osiguranja iz ovoga clanka uzimaju se u obzir u stvarnom trajanju u skladu s
pravnim propisima ugovornih stranaka.
Clanak 19.
Samostalna mirovina
Ako su ispunjeni uvjeti predvideni pravnim propisima jedne ugovorne stranke za stjecanje
prava na davanja bez potrebe zbrajanja razdoblja osiguranja, nadlezni nositelj te ugovorne
stranke utvrduje svotu davanja obracunatu iskljucivo na osnovi razdoblja osiguranja navrsenih
unutar pravnih propisa koje on primjenjuje. Ova odredba primjenjuje se i u slucaju kada
osiguranik prema pravnim propisima druge ugovorne stranke ima pravo na davanja prema
clanku 18. ovog Ugovora, obracunata prema clanku 20. ovog Ugovora.
Clanak 20.
Obrac un razmjernog dijela davanja
Ako prema pravnim propisima jedne ugovorne stranke, pravo na davanje postoji samo uz
primjenu clanka 18. ovog Ugovora, nadlezni nositelj te ugovorne stranke utvrduje davanje
iskljucivo na osnovi razdoblja osiguranja koja se uzimaju u obzir prema pravnim propisima
9
koji se primjenjuju. Ako davanje nije moguce odrediti na nacin iz prethodne recenice, davanje
se odreduje na sljedeci nacin:
1.	nadlezni nositelj najprije utvrduje teorijsku svotu davanja na koju bi osiguranik imao
pravo kada bi sva zbrojena razdoblja osiguranja bila navrsena unutar pravnih propisa koje
on primjenjuje. Svota davanja koja ne zavisi od duzine mirovinskog staza, uzima se
takoder kao teorijska svota;
2.	zatim, nadlezni nositelj utvrduje stvarnu svotu davanja na koju osiguranik ima pravo, tako
da teorijsku svotu iz tocke 1. ovoga clanka svodi na odnos izmedu razdoblja osiguranja
navrsenih prema pravnim propisima koje on primjenjuje i ukupno zbrojenih razdoblja
osiguranja;
3.	ako je ukupno trajanje razdoblja osiguranja, zbrojenih prema clanku 18., duze od
najduzega trajanja razdoblja propisanog pravnim propisima jedne ugovorne stranke za
izracunavanje najvece svote davanja, nadlezni nositelj za izracunavanje davanja prema
tockama 1. i 2. ovoga clanka uzima u obzir to najduze trajanje, umjesto ukupno zbrojenih
razdoblja.
Clanak 21.
Osnovica za obracun davanja
Ako pravni propisi jedne ugovorne stranke predvidaju izracunavanje davanja prema prihodu,
odnosno prema uplacenom doprinosu, nadlezni nositelj te ugovorne stranke uzima u obzir
iskljucivo ostvareni prihod, odnosno uplacene doprinose prema pravnim propisima koje on
primjenjuje.
Clanak 22.
Razdoblje obveznog osiguranja krace od 365 dana
Ako ukupno trajanje razdoblja obveznog osiguranja, navrseno prema pravnim propisima
jedne ugovorne stranke, ne ispunjava bar 365 dana i ako, uzimajuci u obzir samo ta razdoblja,
ne proizlazi nikakvo pravo na davanja, nositelj te ugovorne stranke nije duzan pruziti davanja
za ta razdoblja. Ova ce razdoblja osiguranja uzeti u obzir nadlezni nositelj druge ugovorne
stranke kako zbog stjecanja prava na davanja u smislu pravnih propisa te ugovorne stranke,
tako i za njihovo obracunavanje, kao da je to razdoblje navrseno prema njezinim pravnim
propisima.
Clanak 23.
Neistodobno odredivanje davanja
(1)	Ako nisu istodobno ispunjeni uvjeti za stjecanje prava na davanja, prema pravnim
propisima obiju ugovornih stranaka, pravo na davanje odreduje svaka ugovorna stranka
posebno, u vrijeme kada su ispunjeni uvjeti prema njezinim pravnim propisima.
(2)	Kasnije steceno davanje, prema pravnim propisima druge ugovorne stranke, nema utjecaja
na prije utvrdeno davanje, prema pravnim propisima prve ugovorne stranke.
Clanak 24.
Uvazavanje cinjenica
10
Ako prema pravnim propisima jedne ugovorne stranke, razdoblje osiguranja ili odredeno
cinjeni cno stanje produzuje razdoblje u kojem, da bi se ostvarilo pravo na davanje, mora biti
navrseno odredeno razdoblje osiguranja, to se razdoblje produzuje odgovarajucim razdobljem
osiguranja, odnosno, postojanjem odredenog cinjeni cnog stanja (koristenje mirovine, davanja
za slucaj bolesti, majcinstva, nesrece na poslu, nezaposlenosti i dr.) u drugoj ugovornoj
stranci.
Clanak 25.
Obiteljska mirovina
Odredbe clanka 18. do 24. ovog Ugovora odgovarajuce se primjenjuju i u slucaju ostvarivanja
prava na mirovinu clanova obitelji.
POGLAVLJE 3.
Nesreca na poslu i profesionalne bolesti
Clanak 26.
Zdravstvena zastita
(1)	Osoba koja zbog nesrece na poslu ili profesionalne bolesti ima pravo na davanja u naravi,
prema pravnim propisima jedne ugovorne stranke, a boravi ili prebiva na podrucju druge
ugovorne stranke, ima pravo na davanja u naravi na teret nadleznog nositelja od nositelja
u mjestu boravka ili prebivalistu, prema pravnim propisima koji za tog nositelja vrijede,
kao da je doticna osoba osiguranja kod njega. Jednako vrijedi clanak 15. ovog Ugovora
(2)	Za nadoknadivanje troskova iz stavka 1. ovoga clanka jednako vrijedi clanak 17. ovog
Ugovora.
Clanak 27.
Prijasnje nesrece na poslu
Ako pravni propisi jedne ugovorne stranke propisuju da se za procjenu stupnja nesposobnosti
ili tjelesnog ostecenja uzimaju u obzir prijasnje nesrece na poslu i profesionalne bolesti, uzet
ce u obzir i nesrece na poslu i profesionalne bolesti koje su nastale prije, prema pravnim
propisima druge ugovorne stranke.
Clanak 28.
Nesreca na putu
Ako osoba koja prebiva na podrucju jedne ugovorne stranke i na osnovi vazeceg ugovora o
radu putuje u drugu ugovornu stranku radi stupanja na posao i na najkracem putu bez prekida
do mjesta rada, dozivi nesrecu, naknadu za tu nesrecu isplacuje nositelj te ugovorne stranke, u
skladu s pravnim propisima o osiguranju za slucaj nesrece na poslu. To vrijedi i za nesrecu
koju zaposlenik dozivi pri povratku u drzavu prebivanja neposredno nakon isteka ugovora o
radu na osnovi kojega je putovao u drugu ugovornu stranku.
Clanak 29.
11
Davanja za profesionalne bolesti
(1)	Istovrsna davanja za profesionalne bolesti, koja se nadoknaduju, prema pravnim
propisima obiju ugovornih stranaka, padaju na teret nadleznog nositelja ugovorne stranke
na cijem je podrucju posljednji put obavljana djelatnost koja je utjecala na nastanak
profesionalne bolesti.
(2)	Ako je osiguranik, prema pravnim propisima jedne ugovorne stranke, vec ostvario
davanje na temelju profesionalne bolesti, nositelj te ugovorne stranke je obvezan pruzati
davanja i u slucaju pogorsanja bolesti. Ako je, medutim, osiguranik, nakon pruzanja prava
na davanje prema pravnim propisima prve ugovorne stranke, bio u drugoj ugovornoj
stranci zaposlen na poslovima koji sadrze isti posebni rizik za koji je ostvareno davanje i
ako je doslo do pogorsanja bolesti, davanja za to pogorsanje obveza su nositelja druge
ugovorne stranke, s time da nositelj prve ugovorne stranke ostaje u obvezi pruzanja prije
odobrenog davanja. U navedenom slucaju nositelj druge ugovorne stranke odobrava
davanje samo u visini razlike izmedu davanja koje bi pripadalo nakon pogorsanja prema
pravnim propisima koje on primjenjuje i davanja koje bi pripadalo prema tim pravnim
propisima prije pogorsanja.
POGLAVLJE 4.
Nezaposlenost
Clanak 30.
(1)	Drzavljani ugovornih stranaka imaju pravo na davanja za nezaposlenost u onoj ugovornoj
stranci ciji su drzavljani, neovisno o tome u kojoj su ugovornoj stranci bili osigurani prije
nastupanja nezaposlenosti.
(2)	Pri utvrdivanju davanja za nezaposlenost ugovorne ce stranke uzeti u obzir ostvareno
razdoblje osiguranja u drugoj ugovornoj stranci, uz izuzetke utvrdene u stavku 3. i 4.
ovoga clanka, kao da je ovo razdoblje osiguranja nezaposlena osoba ostvarila u svojoj
drzavi, pod uvjetom da se prema pravnim propisima te drzave ovo razdoblje osiguranja
smatra razdobljem za stjecanje prava.
(3)	Na hrvatske drzavljane primjenjuje se stavak 2. ovoga clanka pod uvjetom da su u
Hrvatskoj bili osigurani najmanje 26 tjedana u posljednjih 12 mjeseci prije podnosenja
zahtjeva.
(4)	Uvjet minimalnog razdoblja od 26 tjedana, utvrden u stavku 3. ovoga clanka, ne vrijedi za
nezaposlene osobe cije je zaposlenje bilo predvideno na duzi rok, ali je bez njihove
krivnje okoncano prije isteka 26 tjedana.
(5)	Pri utvrdivanju davanja za nezaposlenost, prema madarskim pravnim propisima, umjesto
place ostvarene za vrijeme hrvatskih razdoblja osiguranja uzet ce se u obzir madarski
prosjek odgovarajuce place istog ili slicnog radnog mjesta.
(6)	Trajanje primanja davanja umanjuje se za ono razdoblje za koje je nezaposlena osoba u
drugoj ugovornoj stranci, unutar posljednjih 12 mjeseci, prije podnosenja zahtjeva, vec
primala neki oblik davanja za nezaposlenost.
12
ODJELJAK IV.
Razne odredbe
Clanak 31.
Obveze nadleznih tijela
(1)	Nacin primjene ovog Ugovora utvrdit ce nadlezna tijela (clanak 1. stavak 1. tocka 4. ovog
Ugovora), posebnim sporazumom koji ce stupiti na snagu istodobno kada i ovaj Ugovor.
(2)	Sporazumom iz stavka 1. ovoga clanka nadlezna tijela ustanovljuju tijela za vezu, radi
lakse primjene Ugovora, osobito zbog uspostave jednostavnog i brzog povezivanja
nositelja.
Clanak 32.
Administrativna i pravna pomoc
(1)	Nadlezna tijela ce se medusobno izvjestavati o:
1.	poduzetim mj erama radi primjene ovog Ugovora;
2.	izmjenama pravnih propisa koje se odnose na primjenu ovog Ugovora;
(2)	Nadlezna tijela, nositelji i tijela za vezu dviju ugovornih stranaka, obvezuju se na
uzajamnu besplatnu pomoc i suradnju pri primjeni ovog Ugovora.
(3)	Lijecnicke preglede osoba, koje imaju prebivaliste ili boravak na podrucju druge ugovorne
stranke, obavlja nositelj mjesta prebivalista ili boravka na zahtjev i na teret nadleznog
nositelja. Troskovi lijecnickih pregleda se ne nadoknaduju ako su obavljeni u interesu
nositelja obiju ugovornih stranaka.
Clanak 33.
Ovlasti diplomatskih misija i konzularnih ureda
Diplomatske misije i konzularni uredi jedne ugovorne stranke na podrucju suvereniteta druge
ugovorne stranke imaju pravo, na zahtjev korisnika, poduzimati radnje potrebne za osiguranje
i ocuvanje prava drzavljana prve ugovorne stranke, bez dokazivanja punomoci. Ona mogu, u
interesu drzavljana, predavati zahtjeve, izjave ili pravna sredstva.
Clanak 34.
Oslobadanje od ovjere i placanja pristojbi
(1)	Oslobadanje ili smanjenje pristojbi, predvidenih pravnim propisima jedne ugovorne
stranke, za ostvarivanje prava iz clanka 2. ovog Ugovora, prema pravnim propisima te
ugovorne stranke, vrijedi i za ostvarivanje prava iz istog clanka, prema pravnim propisima
druge ugovorne stranke.
(2)	Isprave, dokumente i podneske bilo koje vrste, koje je potrebno priloziti radi primjene
ovog Ugovora, nije potrebno ovjeravati.
13
(3)	Potvrde o izvornosti dokumenata, koje izdaju nadlezna tijela, nadlezni nositelji i tijela za
vezu jedne ugovorne stranke, smatraju se vazecim za nadlezna tijela, nadlezne nositelje i
tijela za vezu druge ugovorne stranke.
Clanak 35.
Priznavanje ovrsnih odluka i isprava
(1)	Ovrsne odluke sudova, kao i ovrsne isprave nositelja ili nadleznih tijela jedne ugovorne
stranke o doprinosima i drugim potrazivanjima iz socijalnog osiguranja, priznaju se i u
drugoj ugovornoj stranci.
(2)	Priznavanje odluka i isprava, spomenutih u stavku 1. ovoga clanka, se moze odbiti jedino
ako se protivi javnom poretku (ordre public) one ugovorne stranke, u kojoj bi se odluka ili
isprava trebala priznati.
(3)	Na osnovi ovrsnih odluka i isprava, priznatih prema stavku 1. ovoga clanka, provodi se
ovrha u drugoj ugovornoj stranci. Ovrsni se postupak provodi prema pravnim propisima
koji vrijede za ovrhu donijetih odgovarajucih odluka i isprava u onoj ugovornoj stranci na
cijem se podrucju ovrha provodi. Izvornik odluke ili isprave mora sadrzavati potvrdu o
njezinoj ovrsnosti (klauzula ovrsnosti).
(4)	Uzajamna pomoc nositelja pri primjeni ovoga clanka ne ukljucuje zastupanje u sudskom
postupku.
Clanak 36.
Naknada stete
(1)	Ako osoba koja, prema pravnim propisima jedne ugovorne stranke, prima davanje zbog
neke stete koja je nastala na podrucju druge ugovorne stranke i ima prema njezinim
pravnim propisima pravo na naknadu stete od trece osobe, tada pravo na naknadu stete
prelazi na nositelja prve ugovorne stranke, prema pravnim propisima koji za njega vrijede.
(2)	Ako pravo na naknadu stete zbog istovrsnih davanja iz istoga slucaja stete pripada
nositelju jedne ugovorne stranke i nositelju druge ugovorne stranke, moze treca osoba,
ono pravo koje prema stavku 1. ovoga clanka prelazi na oba nositelja namiriti uplatom
jednom ili drugom nositelju. U medusobnom odnosu nositelji su se duzni razmjerno
namiriti, prema davanjima koja isplacuju.
Clanak 37.
Podnosenje zahtjeva
(1)	Zahtjevi, izjave ili pravna sredstva, koja se primjenom ovog Ugovora ili pravnih propisa
jedne ugovorne stranke podnose nadleznom tijelu, nositelju ili nekoj drugoj nadleznoj
sluzbi jedne ugovorne stranke, smatraju se zahtjevima, izjavama ili pravnim sredstvima
podnesenim nadleznom tijelu, nositelju ili drugoj nadleznoj sluzbi druge ugovorne
stranke.
(2)	Zahtjev za davanje, podnesen prema pravnim propisima jedne ugovorne stranke, smatra se
takoder i zahtjevom za odgovarajuce davanje, prema pravnim propisima druge ugovorne
14
stranke, koje dolazi u obzir primjenom ovog Ugovora. To ne vrijedi ako podnositelj
zahtjeva izricito zahtijeva da se odgodi utvrdivanje prava na davanje, prema pravnim
propisima druge ugovorne stranke.
(3)	Zahtjevi, izjave ili pravna sredstva, koja se primjenom pravnih propisa jedne ugovorne
stranke trebaju podnijeti u odredenom roku nadleznom tijelu, nositelju ili drugoj nadleznoj
sluzbi te ugovorne stranke, mogu se u tom istom roku podnijeti odgovarajucem
nadleznom tijelu, nositelju ili drugoj nadleznoj sluzbi druge ugovorne stranke.
(4)	Pri primjeni ovoga clanka navedene sluzbe odmah prosljeduju zahtjeve, izjave ili pravna
sredstva izravno ili putem tijela za vezu ugovornih stranaka, odgovarajucem nadleznom
tijelu, nositelju ili drugoj nadleznoj sluzbi druge ugovorne stranke.
Clanak 38.
Odrzavanje odnosa i sluzbeni jezici
(1)	Nadlezna tijela, nositelji i tijela za vezu dviju ugovornih stranaka, radi primjene ovog
Ugovora uspostavljaju izravne medusobne odnose kao i s osobama koje sudjeluju u
postupku ili s njihovim opunomocenicima.
(2)	Pri primjeni ovog Ugovora upotrebljava se madarski ili hrvatski jezik.
Clanak 39.
Zastita podataka
(1)	Dostavljaju li se, na osnovi ovog Ugovora, osobni podaci, uz postivanje pravnih propisa
koji se primjenjuju na podrucju obje ugovorne stranke, vrijede sljedece odredbe:
a)	U svrhu provedbe ovog Ugovora i pravnih propisa na koje se Ugovor odnosi
dopusteno je dostavljati podatke nadleznim sluzbama u ugovornoj stranci koja ih
prima. Ugovorna stranka koja prima podatke smije ih u tu svrhu obradivati i koristiti.
Inace je prosljedivanje podataka drugim sluzbama dopusteno samo uz prethodnu
suglasnost sluzbe koja ih dostavlja, u skladu s domacim pravnim propisima koji se na
nju odnose.
b)	Primatelj podataka izvjescuje sluzbu koja ih dostavlja, na njen upit i u pojedinacnim
slucajevima, u koju su svrhu i s kakvim su rezultatom dostavljeni podaci
upotrijebljeni.
c)	Sluzba koja dostavlja podatke obvezna je brinuti o tocnosti dostavljenih podataka,
kao i o tome jesu li oni prijeko potrebni i primjereni zadanoj svrsi. Pritom treba
brinuti o zabranama dostavljanja podataka koje predvidaju unutarnji pravni propisi te
ugovorne stranke. Ustanovi li se da su dostavljeni podaci netocni ili se prema pravnim
propisima ugovorne stranke koja ih dostavlja, nisu smjeli dostaviti, to se neodgodivo
javlja sluzbi koja prima podatke. Njena je duznost te podatke ispraviti ili unistiti.
d)	Osobi na koju se podaci odnose daje se na njen zahtjev izvjesce o podacima koji su o
njoj dostavljeni i o svrsi njihovog koristenja, o pravnoj osnovi i vremenskom roku
njihovog koristenja, te o krugu osoba kojima su podaci poslani ili se salju, kao i za
15
koje svrhe su dostavljeni. Inace, pravo takve osobe na izvjesce o njenim osobnim
podacima podlijeze unutarnjem zakonodavstvu one ugovorne stranke od cije se
sluzbe izvjesce trazi. Ugovorna stranka koja prima podatke, kao i ugovorna stranka
koja dostavlja podatke, je obvezna na zahtjev doticne osobe, ispraviti netocne
podatke, ili izbrisati one podatke koristenje kojih je zabranjeno. O ispravci ili brisanju
podataka duzna je izvijestiti drugu ugovornu stranku.
e)	Ako je sluzba jedne ugovorne stranke dostavila osobne podatke na osnovi ovog
Ugovora, sluzba druge ugovorne stranke koja ih je primila ne moze se, u okviru svoje
odgovornosti prema mjerilima nacionalnog prava u odnosu na ostecenu osobu, da bi
se oslobodila odgovornosti, pozivati na to da su dostavljeni podaci bili netocni. Isplati
li sluzba koja je primila podatke, zbog stete uzrokovane koristenjem netocno
dostavljenih podataka odstetu, sluzba koja je dostavila podatke nadoknaduje sluzbi
koja ih je primila cjelokupnu svotu isplacene odstete.
f)	Primljeni osobni podaci se unistavaju kada prestanu biti potrebni u svrhu cuvanja
podataka u smislu pravnih propisa ugovorne stranke koja ih je primila.
g)	Sluzba koja dostavlja podatke i sluzba koja ih prima duzne su evidentirati dostavu i
primitak osobnih podataka.
h)	Sluzba koja dostavlja podatke i sluzba koja ih prima duzne su dostavljene osobne
podatke djelotvorno zastititi od neovlastenog pristupa, neovlastene promjene i
neovlastenog objavljivanja.
i)	U slucaju krsenja prava doticnih osoba u svezi sa zastitom podataka, ugovorne
stranke su duzne osigurati njihovo obracanje neovisnom sudu ili drugoj sluzbi, u
skladu sa zakonodavstvom ugovorne stranke koja postupa s takvim podacima, ili
osigurati podnosenje pravnog lijeka, ako je predvideno.
(2)	Odredbe iz stavka 1. ovoga clanka jednako vrijede i za tajne poduzeca i za poslove tajne.
Clanak 40.
Valuta i obracunski tecaj
(1)	Nositelji, nadlezni za pruzanje davanja, prema odredbama ovog Ugovora, utvrduju i
isplacuju korisnicima novcana davanja u sluzbenoj valuti doticne ugovorne stranke.
(2)	Davanja korisnicima i nadoknade izmedu nositelja, na temelju ovog Ugovora, placaju se u
drugu ugovornu stranku u konvertibilnoj valuti.
Clanak 41.
Zadrzavanje zaostataka
Ako je nositelj jedne ugovorne stranke isplacivao korisniku vece davanje nego sto mu pripada
za razdoblje za koje je nositelj druge ugovorne stranke obvezan pruziti odgovarajuce davanje,
tada ce, na zahtjev nositelja prve ugovorne stranke, nositelj druge ugovorne stranke zadrzati
isplatu zaostataka svoga davanja do visine svote koju potrazuje nositelj prve ugovorne stranke
i	izravno mu tu svotu isplatiti.
16
Clanak 42.
Rjesavanje sporova
(1)	Sporove o tumacenju i primjeni ovog Ugovora, nadlezna tijela rjesavaju dogovorno.
(2)	Ako se spor iz stavka 1. ovoga clanka ne moze rijesiti tada se, na prijedlog vlade jedne od
ugovornih stranaka, predmet spora iznosi pred Arbitrazni sud.
(3)	Arbitrazni se sud saziva od slucaja do slucaja. Vlada svake ugovorne stranke imenuje
jednog clana, a oba clana sporazumno biraju drzavljanina neke trece drzave kao
predsjednika, kojega potvrduju vlade obiju ugovornih stranaka. Clanovi se imenuju u roku
od dva mjeseca, a predsjednik u roku od tri mjeseca, nakon sto vlada jedne ugovorne
stranke obavijesti vladu druge ugovorne stranke da zeli iznijeti spor pred Arbitrazni sud.
(4)	Ako se rokovi navedeni u stavku 3. ovoga clanka ne ispune, tada, zbog nepostojanja
drugog dogovora, vlada jedne od ugovornih stranaka moze zamoliti predsjednika
Europskog suda za ljudska prava da obavi potrebna imenovanja. Ako je predsjednik
Europskog suda za ljudska prava drzavljanin jedne od ugovornih stranaka ili je iz nekoga
drugog razloga sprijecen, imenovanje ce obaviti potpredsjednik. Ako je i potpredsjednik
drzavljanin jedne od ugovornih stranaka ili je i on sprijecen, imenovanje obavlja sljedeci
clan suda po polozaju koji nije drzavljanin niti jedne od ugovornih stranaka.
(5)	Arbitrazni sud odlucuje vecinom glasova, na osnovi ovog Ugovora i na osnovi
medunarodnog prava. Njegove su odluke obvezujuce i protiv njih se ne mogu ulagati
pravni lijekovi.
(6)	Svaka ugovorna stranka snosi troskove svoga clana. Troskove za predsjednika i ostale
troskove snose ugovorne stranke u jednakim dij el ovima. Arbitrazni sud moze urediti
placanje troskova i na neki drugi nacin.
(7)	O svim pitanjima koja nisu uredena ovim clankom Arbitrazni sud sam odlucuje i ureduje
svoj postupak.
ODJELJAK V.
Prijelazne i zakljucne odredbe
Clanak 43.
Prava na davanje
(1)	Ovaj Ugovor vrijedi i za osigurane slucajeve nastale prije njegovog stupanja na snagu.
(2)	Odluke donijete prije stupanja na snagu ovog Ugovora nisu smetnja za njegovu primjenu.
(3)	O zahtjevima za davanja osoba ciji je zahtjev za davanje ranije odbijen ili je davanje
utvrdeno prije stupanja na snagu ovog Ugovora, moze se odluciti ponovno, na zahtjev, u
skladu s ovim Ugovorom. Ponovno utvrdivanje moze uslijediti i po sluzbenoj duznosti. To
ni u kom slucaju ne smije dovesti do smanjenja prijasnjih prava korisnika.
(4)	Na ovom se Ugovoru ne temelje nikakva prava na davanja za razdoblja prije njegova
17
stupanja na snagu.
(5)	Za utvrdivanje prava na davanje, prema ovom Ugovoru, uzimaju se u obzir i razdoblja
osiguranja i druge cinjenice koje su, prema pravnim propisima ugovornih stranaka, nastale
prije stupanja na snagu ovog Ugovora.
(6)	Razdoblja osiguranja navrsena prije 29. svibnja 1956., smatraju se stecenim razdobljima,
prema pravnim propisima one ugovorne stranke na cijem je podrucju navedenog dana bilo
prebivaliste doticne osobe.
Clanak 44.
Stupanje Ugovora na snagu
Ugovorne stranke ce diplomatskim putem razmijeniti obavijesti da su ispunjeni svi uvjeti
predvideni nacionalnim zakonodavstvom za stupanje na snagu ovog Ugovora. Ugovor stupa
na snagu prvoga dana drugog mjeseca, nakon mjeseca u kojem je dostavljena posljednja
obavijest diplomatskim putem.
Clanak 45.
Trajanje Ugovora
(1)	Ovaj se Ugovor sklapa na neodredeno vrijeme. Svaka ugovorna stranka moze
diplomatskim putem pisano otkazati Ugovor s posljednjim danom kalendarske godine,
pridrzavajuci se otkaznog roka od sest mjeseci.
(2)	U slucaju otkaza i dalje vrijede odredbe ovog Ugovora za stecena prava, kao i za prava
cije je stjecanje u tijeku, i to bez obzira na ogranicavajuce odredbe, za slucaj boravka
korisnika prava u inozemstvu.
Clanak 46.
Stavljanje izvan snage prijasnje Konvencije
(1)	Stupanjem na snagu ovog Ugovora, Konvencija izmedu Narodne Republike Madarske i
Federativne Narodne Republike Jugoslavije o uredenju pitanja socijalnog osiguranja
njihovih drzavljana od 7. listopada 1957. prestaje vaziti izmedu Republike Madarske i
Republike Hrvatske.
(2)	Odredba stavka 1. ovoga clanka ne odnosi se na prava stecena prema Konvenciji izmedu
Narodne Republike Madarske i Federativne Narodne Republike Jugoslavije o uredenju pitanja
njihovih drzavljana od 7. listopada 1957. Isto vrijedi i za prava cije je stjecanje u tijeku, a
odnose se na razdoblja u kojima je navedena Konvencija bila na snazi.
U potvrdu navedenoga, opunomocenici su potpisali ovaj Ugovor.
Sastavljeno u _ dana _ u dva
izvornika svaki na madarskom i hrvatskom jeziku, a oba su teksta jednako vjerodostojna.
ZA REPUBLIKU MADARSKU	ZA REPUBLIKU HRVATSKU”
18
„EGYEZMÉNY A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS A HORVÁT KÖZTÁRSASÁG
KÖZÖTT A SZOCIÁLIS BIZTONSÁGRÓL
A Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság (a továbbiakban: Szerződő Felek) a
társadalombiztosítással kapcsolatos kölcsönös együttműködés szabályozása céljából az
alábbiakban állapodtak meg:
I. RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1.	cikk
Fogalommeghatározások
(1)	Jelen Egyezményben a kifejezések jelentése a következő:
1.	"Magyarország" Magyar Köztársaság;
"Horvátország" Horvát Köztársaság
2.	"állampolgár"
Magyarország vonatkozásában magyar állampolgár;
Horvátország vonatkozásában horvát állampolgár;
3.	"jogszabályok"
azok a törvények és más általánosan kötelező jogi előírások, amelyek a jelen Egyezmény 2.
cikkének (1) bekezdésében megjelölt szociális biztonsági ágazatokra vonatkoznak;
4.	"illetékes hatóság"
jelen Egyezmény 2. cikkének (1) bekezdésében megjelölt jogszabályok alkalmazásáért felelős
minisztériumok, miniszterek, illetve más illetékes hatóságok;
5.	"teherviselő"
a jelen Egyezmény 2. cikkének (1) bekezdésében megjelölt jogszabályok végrehajtására
kijelölt intézmény;
6.	"illetékes teherviselő"
az a teherviselő, amelynél az illető személy az ellátási kérelem benyújtásának időpontjában
biztosítva van, vagy amelynél ellátási igényjogosultsággal rendelkezik, vagy rendelkezne, ha
még annak a Szerződő Félnek a területén tartózkodna, amelyben utoljára biztosítva volt;
7.	"összekötő szervek"
azok a szervek, amelyeket az illetékes hatóságok a kölcsönös együttműködés fenntartására a
jelen Egyezmény végrehajtása érdekében megbíznak;
8.	"biztosított"
a jelen Egyezmény 2. cikkében megjelölt jogszabályok szerint biztosított személy;
19
9.	"családtagok"
a magyar jogszabályok szerint közeli hozzátartozóként meghatározott vagy annak elismert
személyek, a horvát jogszabályok szerint családtagként meghatározott vagy annak elismert
személyek;
10.	"lakóhely"
az egyik Szerződő Fél területén lévő azon hely, ahova az illető személy állandó tartózkodási
szándékkal költözik, és ahol ennek a Szerződő Félnek a jogszabályai szerint van bejelentve;
11.	"tartózkodási hely"
az a hely a Szerződő Felek egyikének területén, ahol az illető személy ideiglenesen
tartózkodik;
12.	"biztosítási idők"
járulékfizetési, foglalkoztatási és más különleges idők, amelyek ezekkel azonos megítélés alá
tartoznak a Szerződő Fél jogszabályai szerint;
13.	"természetbeni ellátás"
az Egyezmény 2. cikkében foglalt jogszabályok szerint meghatározott egészségügyi ellátás,
illetve egészségügyi szolgáltatás, amelyet a kötelező egészségbiztosítás keretén belül
nyújtanak;
14."pénzbeni	ellátás"
az Egyezmény 2. cikkében megjelölt nyugdíj, rokkant- és egészségbiztosítás minden pénzbeni
ellátása, beleértve azok minden pótlékát, kiegészítését és emelését;
15.	“munkanélküli ellátás”
Magyarországon: munkanélküliség esetén járó járadék;
Horvátországban: munkanélküliség esetén járó pénzbeli járadék;
(2)	Jelen Egyezmény egyéb kifejezéseit a Szerződő Felek jogszabályaiban használatos
jelentése szerint kell értelmezni.
2.	cikk
Tárgyi hatály
(1)	Jelen Egyezmény a következő jogszabályokra vonatkozik:
Magyarországon:
1.	a társadalombiztosítás által természetben és pénzben nyújtandó ellátásokról és azok
fedezetéről szóló jogszabályok keretén belül,
a)	a betegségi és anyasági ellátásról,
b)	a baleseti ellátásról,
c)	a nyugellátásról, valamint
2.	a munkanélküli járadékról
szóló jogszabályokra,
Horvátországban:
1.	a kötelező egészségügyi biztosításról és az egészségügyi ellátásról,
20
2.	a kötelező nyugdíj és rokkantbiztosításról,
3.	a munkanélküli ellátásról
szóló jogszabályokra.
(2)	Jelen Egyezmény mindazokra a jogszabályokra is vonatkozik, amelyek összefoglalják,
módosítják, vagy kiegészítik jelen cikk (1) bekezdésben felsorolt jogszabályokat.
(3)	Jelen Egyezmény hatálya kiterjed az egyik Szerződő Fél azon jogszabályaira is, amelyek
az (1) bekezdés szerint már létező biztosítási rendszereket új biztosítotti kategóriákra
terjesztik ki, továbbá azokra is, amelyek a szociális biztonság új rendszereit, vagy új ágait
határozzák meg, feltéve, hogy e Szerződő Fél illetékes hatósága a másik Szerződő Fél
illetékes hatóságát erről tájékoztatja. Amennyiben a másik Szerződő Fél illetékes hatósága az
értesítés átvételének napjától számított 3 hónapon belül nem fejezi ki ellenvéleményét, azt
úgy kell tekinteni, hogy a másik Szerződő Fél egyetért a jelen Egyezménynek az első
Szerződő Fél említett jogszabályaira való kiterjesztésével.
3.	cikk
Az Egyezmény alkalmazásának személyi hatálya
(1)	Jelen Egyezmény hatálya kiterjed mindazokra a személyekre, akik az egyik, vagy mindkét
Szerződő Fél jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályainak hatálya alá
tartoznak, vagy hatálya alá tartoztak.
(2)	Jelen Egyezmény hatálya kiterjed a jelen cikk (1) bekezdésében felsorolt személyek
családtagjaira is, amennyiben azok jogaikat ezen cikk (1) bekezdésben megjelölt személyektől
származtatják.
4.	cikk
Az állampolgárok azonos elbírálása
(1)	Amennyiben jelen Egyezmény másként nem rendelkezik, az egyik Szerződő Fél
jogszabályainak alkalmazása során a másik Szerződő Fél állampolgárai a saját
állampolgáraikkal azonos elbírálás alá esnek.
(2)	Az (1) bekezdés nem érinti
a)	a Szerződő Felek vonatkozó jogszabályait a biztosítottak és munkáltatók részvételéről a
teherviselők és szövetségek szerveiben;
b)	a Szerződő Feleknek harmadik országokkal kötött államközi Egyezményeiben rögzített
biztosítási teherviselési szabályait;
c)	a Szerződő Feleknek harmadik országbeli hivatalos képviseleténél, vagy egy ilyen
képviselet tagjainál foglalkoztatott személyek biztosítására vonatkozó jogszabályait.
(3)	Az európai uniós tagságából fakadó kötelezettségének eleget téve Magyarország kijelenti,
hogy jelen Egyezmény alkalmazása során, az Európai Unió azon állampolgárait, akik
valamilyen gazdasági tevékenység folytatása céljából gyakorolják a szabad mozgáshoz való
jogukat, a magyar állampolgárokkal egyenlő elbánásban részesíti. A Szerződő Felek e célból
együttműködnek.
5.	cikk
A területek azonos elbírálása
(1)	Ha a jelen Egyezmény másként nem rendelkezik, a nyugdíjak és más pénzbeli
ellátások, amelyek tekintetében valamely Szerződő Fél jogszabályai szerint igényjogosultság
áll fenn a munkanélküliség esetén járó ellátások kivételével, nem csökkenthetők, nem
21
módosíthatók, nem függeszthetők fel, nem vonhatók meg, vagy nem vonhatók el azért, mert a
jogosult a másik Szerződő Fél területén lakik.
(2)	A másik Szerződő Fél harmadik országban lakóhellyel rendelkező állampolgárai
részére a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályok szerinti pénzbeli
ellátásokat az első Szerződő Fél azonos feltételek szerint fizeti ki, mint az ott lakó saját
állampolgárainak.
(3)	Az (1) bekezdés nem vonatkozik azokra az ellátásokra, amelyeket az ellátásban
részesülő vagyoni, illetve jövedelmi helyzetétől függően hagynak jóvá.
II.	RÉSZ
AZ ALKALMAZANDÓ JOGSZABÁLYOKRA VONATKOZÓ
RENDELKEZÉSEK
6.	cikk
A biztosítás általános szabálya
Valamely tevékenységet folytató személy biztosítási kötelezettsége, ha a jelen Egyezmény 7.,
8.	és 9. cikke másként nem rendelkezik, azon Szerződő Fél jogszabályaihoz igazodik,
amelynek területén az illető tevékenységet végzik. Ez a nem önálló tevékenység gyakorlása
esetén akkor is érvényes, ha a munkavállaló lakóhelye, vagy a munkáltató székhelye a másik
Szerződő Fél területén található.
7.	cikk
Különleges rendelkezések
(1)	Amennyiben az egyik Szerződő Fél területén székhellyel rendelkező munkáltató
munkavállalóját tevékenység végzése céljából a másik Szerződő Fél területére küldi, a
munkavállaló az első Szerződő Fél jogszabályainak megfelelően annak biztosítottja marad,
amennyiben a foglalkoztatása a másik Szerződő Fél területén nem haladja meg a 24 naptári
hónapot. Amennyiben a munkavállaló tevékenységét az előirányzott 24 hónapnál hosszabb
időre meg kell hosszabbítani, a munkavállaló és a munkáltató közös kérésére kivételesen a
munkáltató székhelye szerinti Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazása legfeljebb további
24 naptári hónappal meghosszabbítható, feltéve, hogy a tevékenység végzése szerinti másik
Szerződő Fél illetékes hatósága, illetőleg az általa megjelölt más szerv, vagy intézmény ehhez
hozzájárult.
(2)	Amennyiben az egyik Szerződő Fél területén önálló tevékenységet végző személy az adott
tevékenység ideiglenes végzése céljából a másik Szerződő Fél területére távozik, rá a
távozását követő legfeljebb 12 hónapig az első Szerződő Fél jogszabályai vonatkoznak úgy,
mintha tevékenységét annak területén végezné.
(3)	Légi, közúti, vagy vasúti közlekedéssel foglalkozó munkáltató utazó személyzetére
kizárólag annak a Szerződő Félnek a jogszabályai alkalmazandóak, amelynek területén a
munkáltató székhelye van.
(4)	Az egyik Szerződő Fél lobogója alatt hajózó hajón szolgálatot teljesítő személyzetre azon
Szerződő Fél jogszabályai alkalmazandók, amelynek a lobogója alatt a hajó hajózik.
(5)	A hajó áru be- és kirakodásával, javításával, vagy felügyeletével megbízott jelen cikk (4)
bekezdésében nem említett személyekre arra az időre, amíg a hajó a másik Szerződő Fél
kikötőjében állomásozik, azon Szerződő Fél jogszabályai alkalmazandók, amelyhez a kikötő
tartozik.
22
(6)	Az egyik Szerződő Fél állami vagy köztisztviselői, hivatalos képviselői és a velük azonos
elbírálás alá tartozó személyek, akiket tevékenységük végzése érdekében a másik Szerződő
Fél területére küldenek ki, családtagjaikkal együtt továbbra is a küldő Szerződő Fél
jogszabályai szerint vannak biztosítva.
8.	cikk
Diplomáciai és konzuli képviseletek tagjai
A 2. cikkben említett jogszabályok alkalmazása tekintetében jelen Egyezmény nem érinti a
diplomáciai kapcsolatokról szóló, 1961. április 18-án aláírt Bécsi Egyezmény, valamint a
konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. április 24-én elfogadott Bécsi Egyezmény alkalmazását.
9.	cikk
Kivételek
A Szerződő Felek illetékes hatóságai, vagy az általuk meghatalmazott más intézmények közös
megegyezés alapján meghosszabbíthatják a határidőket, és meghatározhatnak más kivételeket
is a jelen Egyezmény 7. cikkében megfogalmazott kivételeken túl.
III.	RÉSZ
KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK
I.	Fejezet
Egészségbiztosítás
10.	cikk
A biztosítási idők egybeszámítása
Az egészségbiztosítás körébe tartozó ellátásokra vonatkozó jogosultságok megszerzéséhez,
fenntartásához és visszaállításához a mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint szerzett
biztosítási időket egybe kell számítani, feltéve, ha ezek nem ugyanazon időre vonatkoznak.
11.	cikk
Természetbeni ellátások
(1)	Az a biztosított, aki az egyik Szerződő Fél illetékes teherviselőjénél egészségbiztosítással
rendelkezik, addig jogosult sürgősségi ellátásra, amíg ideiglenesen a másik Szerződő Fél
területén tartózkodik.
(2)	Amennyiben a biztosítási esemény már bekövetkezett, a biztosított köteles a tartózkodási
helyének megváltoztatása előtt beszerezni az illetékes teherviselő hozzájárulását. A
hozzájárulás megtagadható a biztosított egészségi állapota miatt. Az illetékes teherviselő
hozzájárulását utóbb is megadhatja, ha a biztosított az előzetes hozzájárulás megszerzését
önhibáján kívüli okból mulasztotta el.
(3)	A természetbeni ellátásokat jelen cikk (1) és (2) bekezdése szerint a biztosítottnak az
illetékes teherviselő terhére a tartózkodási hely szerinti teherviselő nyújtja. A jogosultságot az
23
illetékes teherviselő jogszabályai szerint, a természetbeni ellátás mértékét, fajtáját és módját a
tartózkodási hely szerinti teherviselő jogszabályai szerint kell meghatározni.
(4)	Jelen cikk előírásai a biztosított családtagjaira is vonatkoznak.
12.	cikk
Kiküldött alkalmazottak jogainak
érvényesítése
(1)	A jelen Egyezmény 7. cikkének (1), (2), (3), (4) és (6) bekezdésében, 8. cikkében,
valamint 9. cikkében meghatározott személyek a természetbeni ellátást a tartózkodási hely
szerinti teherviselőtől, annak jogszabályai szerint, az illetékes teherviselő terhére kapják meg.
(2)	A jelen cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezés az illetékes teherviselő egyetértésével
azokra a családtagokra is alkalmazandó, akik a biztosítottal együtt a másik Szerződő Fél
területén tartózkodnak.
13.	cikk
A nyugdíjasok jogainak érvényesítése
(1)	Az a nyugdíjas, aki mindkét Szerződő Fél nyugdíjbiztosítójától kap nyugdíjat, a
természetbeni ellátásokra a lakóhelye szerinti Szerződő Fél jogszabályai alapján jogosult.
(2)	Az a nyugdíjas, aki csak az egyik Szerződő Fél nyugdíjbiztosítójától kap nyugdíjat és
lakóhelye a másik Szerződő Fél területén van, a természetbeni ellátásokra a lakóhelye szerinti
teherviselőnél jogosult, de az illetékes teherviselő terhére.
(3)	A jelen cikk (1) és (2) bekezdése a nyugdíjas családtagjaira is vonatkozik.
(4)	A jelen cikk előírásai mindaddig nem alkalmazhatók, amíg az érintett személynek
jövedelemszerző tevékenysége folytán egészségbiztosítása van a Szerződő Felek egyikének
jogszabályai szerint.
14.	cikk
Családtagok jogainak érvényesítése
A biztosított azon családtagjai, akik az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint biztosítottak,
lakóhelyük pedig a másik Szerződő Fél területén van, az illetékes teherviselő terhére a
lakóhely szerinti teherviselő által alkalmazott jogszabályok szerint jogosultak természetbeni
ellátásra.
15.	cikk
Nagyobb értékű ellátások engedélyezése
Protézisek alkalmazásához és más, nagyobb értékű természetbeni ellátások engedélyezéséhez
a jelen Egyezmény 11., 12. cikke, 13. cikkének (2) és (3) bekezdése és 14. cikke szerint, az
illetékes teherviselő előzetes hozzájárulása szükséges. A hozzájárulás nem szükséges,
amennyiben az ellátás életveszély miatt, vagy az illető egészsége szempontjából
halaszthatatlan, vagy amennyiben ezen ellátások költségei átalány elszámolás formájában
egyenlítődnek ki ezen Egyezmény 17. cikkének (2) bekezdése szerint.
16.	cikk
A lakóhely vagy tartózkodási hely szerinti
24
teherviselő
A jelen Egyezmény 11-15. cikkeiben felsorolt természetbeni ellátásokat a lakóhely vagy
tartózkodási hely szerinti teherviselő köteles biztosítani.
17.	cikk
A költségek megtérítése
(1)	Azokat az ellátásokat, amelyeket az egyik Szerződő Fél teherviselője nyújtott a másik
Szerződő Fél illetékes teherviselője terhére, e fejezet rendelkezéseivel összhangban, a
tényleges költségek alapján kell megtéríteni.
(2)	Az összekötő szervek a tényleges költségelszámolás helyett a biztosítottak meghatározott
csoportjánál átalány-elszámolás alkalmazásában is megállapodhatnak.
II.	Fejezet
Rokkantsági, öregségi és hozzátartozói
nyugellátások
18.	cikk
A biztosítási idők egybeszámítása
(1)	Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai alapján nincsenek meg a feltételek az
ellátási igényjogosultságra kizárólag ennek a Szerződő Félnek a jogszabályai alapján
megszerzett biztosítási idők szerint, az illetékes teherviselőnek ugyanúgy figyelembe kell
vennie azokat a biztosítási időket, amelyek a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint
teljesültek, mintha az első Szerződő Fél jogszabályai szerint teljesültek volna, feltéve, ha az
időszakok nem fedik egymást.
(2)	Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai alapján meghatározott ellátások nyújtása
olyan tevékenységre megállapított biztosítási idő megszerzésétől függ, amelyre külön
rendszer létezik, vagy az ellátás egy meghatározott szakmában, vagy foglalkozásban eltöltött
biztosítási időtől függ, akkor ezen ellátásokra való jogosultság megállapítására a másik
Szerződő Fél jogszabályai szerint szerzett biztosítási idők csak akkor vehetők figyelembe, ha
azokat a megfelelő rendszerben szerezték, illetve ha a másik Szerződő Félnél e tevékenységre
vagy foglalkozásra külön rendszer nem létezik, az időket azonos szakmában, vagy
foglalkozásban szerezték meg. Amennyiben a biztosítási idők egybeszámítása nem alapozza
meg az igényjogosultságot az ellátás külön rendszerében, akkor a beszámított időket az
ellátási igényjogosultságra a biztosítás általános rendszerében kell egybeszámítani.
(3)	Amennyiben jelen cikk (1) és (2) bekezdéseiben felsorolt rendelkezések alkalmazása
mellett még mindig nincsenek meg a feltételek az ellátási igényjogosultságra, az illetékes
teherviselőnek figyelembe kell vennie azokat a biztosítási időket is, amelyek olyan harmadik
államban teljesültek, amelyhez mindkét Szerződő Fél külön társadalombiztosítási
egyezménnyel kötődik, és amelynek rendelkezései kiterjednek a biztosítási idők
egybeszámítására. Amennyiben harmadik állammal csak az egyik Szerződő Fél rendelkezik
egyezménnyel, akkor ez a Szerződő Fél az állampolgárai által a harmadik országban
megvalósított biztosítási időket is figyelembe veszi, ha a harmadik állammal való Egyezmény
másként nem rendelkezik.
(4)	Ezen cikkben említett biztosítási időket a Szerződő Felek jogszabályaival összhangban a
tényleges időtartamukban kell figyelembe venni.
25
19.	cikk
Önálló nyugdíj
Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint a biztosítási idők egybeszámítása
nélkül is fennáll az ellátásra való igényjogosultság, akkor az ellátás összegét ennek a
Szerződő Félnek illetékes teherviselője kizárólag az általa alkalmazott jogszabályok keretében
betöltött biztosítási idők alapján állapítja meg. E rendelkezést abban az esetben is alkalmazni
kell, ha a másik Szerződő Fél jogszabályai alapján a biztosított a jelen Egyezmény 18. cikke
értelmében ellátásra jogosult, amelyet a 20. cikk alapján számítanak ki.
20.	cikk
Az ellátások arányos megállapítása
Amennyiben a Szerződő Felek egyikének jogszabályai értelmében az ellátásra való
jogosultság csak a jelen Egyezmény 18. cikkének alkalmazásával áll fenn, e Szerződő Fél
illetékes teherviselője az ellátást kizárólag az általa alkalmazott jogszabályok alapján
számított biztosítási idők szerint állapítja meg. Amennyiben az ellátást nem lehetséges az
előző mondat szerint megállapítani, az ellátást az alábbi módon kell megállapítani.
1.	az illetékes teherviselő először megállapítja az ellátás elméleti összegét, amelyre a
biztosított abban az esetben lenne jogosult, ha az összes egybeszámított biztosítási idők
kizárólag az általa alkalmazott jogszabályok alapján lennének figyelembe véve. Elméleti
összegnek számít az az összeg is, amely nem függ a nyugdíjba beszámító szolgálati évektől;
2.	ezt követően az illetékes teherviselő a biztosítottat megillető tényleges ellátás összegét
határozza meg a jelen cikk 1. pontja alatti elméleti összegből, azon aránynak megfelelően,
amely a saját jogszabályai szerint figyelembe vett biztosítási idő és az összes biztosítási idő
között fennáll;
3.	amennyiben a 18. cikk szerinti összes biztosítási idő egybeszámítva hosszabb az egyik
szerződő fél jogszabályai szerinti leghosszabb biztosítási időnél, a legmagasabb összeg
kiszámításához az illetékes teherviselő az ellátás kiszámításánál a jelen cikk 1. és 2. pontja
alapján ezt a leghosszabb biztosítási időt veszi figyelembe az egybeszámított idők helyett.
21.	cikk
Az ellátások kiszámításának alapja
Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai az ellátás kiszámítását a jövedelemre, illetve
a befizetett járulékra alapozzák, ennek a Szerződő Félnek az illetékes teherviselője kizárólag a
saját jogszabályai szerint megvalósított jövedelmet, illetve befizetett járulékot veszi
figyelembe.
22.	cikk
A 365 napnál rövidebb kötelező biztosítási időszak
Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint megszerzett kötelező biztosítási idők
összességükben nem érik el a 365 napot, és ezen biztosítási idő alapján nem áll fenn ellátásra
való jogosultság, ennek a Szerződő Félnek a teherviselője nem köteles erre az időre ellátást
nyújtani. Ezen biztosítási időszakokat a másik Szerződő Fél illetékes teherviselője mind az
ellátásra való jogosultság e Szerződő Fél jogszabályai szerinti megszerzése, mind pedig az
elszámolás vonatkozásában úgy veszi figyelembe, mintha azok a saját jogszabályai szerint
teljesültek volna.
26
23.	cikk
Nem egyidejű ellátások meghatározása
(1)	Amennyiben nem egyidejűleg valósult meg a mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerinti
igényjogosultság, az ellátásra való igényjogosultságot saját jogszabályai alapján mindkét
Szerződő Fél önállóan határozza meg akkor, amikor a feltételek a saját jogszabályai szerint
teljesültek.
(2)	A második Szerződő Fél jogszabályai alapján utólag szerzett ellátás nem érinti az első
Szerződő Fél jogszabályai alapján korábban meghatározott ellátást.
24.	cikk
Tények tiszteletben tartása
Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint a biztosítási idő, vagy a
meghatározott tényállás meghosszabbítja az ellátásra való jogosultság megszerzéséhez
szükséges időt, úgy hogy a jogosultság megszerzéséhez egy meghatározott biztosítási időnek
kell eltelnie, akkor ezt az időszakot meg kell hosszabbítani a másik Szerződő Félnél
megszerzett megfelelő biztosítási idővel, illetve a meghatározott tényállás (nyugellátás,
táppénz ellátás, anyasági segély, üzemi baleseti, munkanélküli és más járadék) idejével.
25.	cikk
Hozzátartozói nyugdíj
A jelen Egyezmény 18-24. cikkében foglalt rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók a
családtagok nyugdíjjogosultsága esetén is.
III.	Fejezet
Üzemi baleset és foglalkozási betegség esetén járó
ellátás
26.	cikk
Egészségügyi ellátás
(1)	Az a személy, aki üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség következtében az egyik
Szerződő Fél jogszabályai szerint természetbeni ellátásra igényjogosult, de a másik Szerződő
Fél területén tartózkodik, vagy lakik, az illetékes teherviselő terhére a tartózkodási vagy
lakóhelye szerinti teherviselőtől az erre a teherviselőre érvényes jogszabályok szerint részesül
természetbeni ellátásban, mintha az illető személy ennél volna biztosítva. A 15. cikk
megfelelően érvényes.
(2)	Az (1) bekezdés szerint keletkezett költségek megtérítésére a 17. cikk megfelelően
érvényes.
27.	cikk
Korábbi üzemi balesetek
Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai előírják, hogy a keresőképesség-csökkenés
fokának, vagy a rokkantsági fok meghatározásához figyelembe kell venni az előző üzemi
baleseteket és foglalkozási betegségeket, akkor a másik Szerződő Fél jogszabályai szerinti
korábban keletkezett üzemi baleseteket és foglalkozási betegségeket is figyelembe kell venni.
27
28.	cikk
Utazási balesetek
Amennyiben az egyik Szerződő Fél területén lakóhellyel rendelkező személy érvényes
munkavállalói szerződés alapján a másik szerződő államba utazik munkavégzés céljából és
ezen, a munkavégzés helyéig vezető megszakítás nélküli legrövidebb úton balesetet szenved,
annak megtérítését, az üzemi baleset esetére szóló biztosítás jogszabályainak megfelelően, a
másik szerződő állam teherviselője viseli. Ez vonatkozik arra a balesetre is, amely a
munkavállalót a lakóhely szerinti államba való visszatérés során éri közvetlenül azután, hogy
lejárt a munkavállalói szerződése, amely alapján a másik szerződő államba utazott.
29.	cikk
Foglalkozási betegségek alapján járó ellátás
(1)	Amennyiben valamely foglalkozási betegség esetén térítést kellene fizetni mindkét
Szerződő Fél jogszabályai szerint, akkor az ellátás csak azon Szerződő Fél illetékes
teherviselőjét terheli, amelynek a területén az ilyen foglalkozási betegséget kiváltó
tevékenységet utoljára folytatták.
(2)	Amennyiben a biztosított az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint már foglalkozási
betegségen alapuló ellátásban részesül, e Szerződő Fél teherviselője köteles az ellátás
nyújtására akkor is, ha a biztosított állapota rosszabbodik. Amennyiben viszont a biztosított az
első Szerződő Fél jogszabályai szerinti igényjogosultság alapján már ellátásban részesült,
majd ezt követően a másik Szerződő Félnél vállalt munkát, és e tevékenység ugyanazzal a
külön kockázattal járt, amelyért az ellátás már folyósításra került, és betegsége fokozódott,
ennek a rosszabbodásnak az ellátása a másik Szerződő Fél kötelezettségévé válik azzal, hogy
az első Szerződő Fél teherviselője a továbbiakban is köteles a korábban jóváhagyott ellátást
folyósítani. Az említett esetben a második Szerződő Fél teherviselője csak azt a többlet
ellátást hagyja jóvá, amely a már kialakult betegség rosszabbodását követően, az általa
alkalmazott jogszabályok alapján és a rosszabbodás előtti irányadó jogszabályok szerint
meghatározott ellátás között megállapítható.
IV.	Fejezet
Munkanélküli járadék
30.	cikk
(1)	A Szerződő Felek állampolgárai azon államban jogosultak munkanélküli járadékra, amely
Szerződő Fél állampolgárai, függetlenül attól, hogy munkanélkülivé válásuk előtt melyik
Szerződő Fél területén voltak biztosítva.
(2)	A munkanélküli járadék megállapításával összefüggésben a Szerződő Felek vállalják,
hogy - a (3) és (4) bekezdésben foglalt kivételek figyelembe vételével - a másik Szerződő Fél
területén eltöltött biztosítási időtartamot úgy veszik figyelembe, mintha azt a munkanélküli
személy saját országában szerezte volna meg, feltéve, ha az említett ország jogszabályai
szerint ezen időtartamok jogszerző időnek minősülnek.
(3)	Horvát állampolgár esetében a (2) bekezdés akkor alkalmazható, ha az érintett személy a
Horvátországban történt kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban legalább 26 hétig
biztosított volt.
28
(4)	A (3) bekezdésben feltételként megállapított 26 hét minimális biztosítási idő nem
vonatkozik azokra a személyekre, akiknek foglalkoztatását hosszabb időre tervezték, ám az
önhibájukon kívül 26 hétnél korábban megszakadt.
(5)	A munkanélküli járadék összegének a magyar jogszabályok szerint történő
megállapításánál a horvát biztosítási idők alatt elért kereset helyett egy ugyanolyan, vagy
hasonló munkakörnek megfelelő kereset magyarországi átlagát kell figyelembe venni.
(6)	A munkanélküli járadék folyósításának időtartamát csökkenteni kell azzal az
időtartammal, amely alatt a munkanélküli a másik Szerződő Fél területén a kérelem
benyújtását megelőző utolsó 12 hónapon belül már a munkanélküli járadék valamilyen
formájában részesült.
IV.	RÉSZ
Vegyes rendelkezések
31.	cikk
Az illetékes hatóságok kötelezettségei
(1)	Jelen Egyezmény végrehajtásának módjáról az illetékes hatóságok (1. cikk (1)
bekezdésének 4. pontja) külön megállapodást kötnek, amely a jelen Egyezménnyel
egyidejűleg lép hatályba.
(2)	Ezen cikk (1) bekezdésében említett megállapodásban az illetékes hatóságok megnevezik
az összekötő szerveket az Egyezmény alkalmazásának könnyítése céljából, különösen a
teherviselők egyszerű és gyors kapcsolatteremtésének érdekében.
32.	cikk
Hivatali és jogsegély
(1)	Az illetékes hatóságok kölcsönösen tájékoztatják egymást a következőkről:
1.	a jelen Egyezmény alkalmazása céljából tett intézkedésekről;
2.	a jelen Egyezmény alkalmazását érintő jogszabályi változásokról.
(2)	A két Szerződő Fél illetékes hatóságai, teherviselői és összekötő szervei a jelen
Egyezmény alkalmazása során kölcsönös ingyenes segítségnyújtásra és együttműködésre
kötelezik magukat.
(3)	Azon személyek orvosi vizsgálatait, akiknek a lakóhelye, vagy tartózkodási helye a másik
Szerződő Fél területén van, a lakóhely, vagy a tartózkodási hely szerinti teherviselő végzi az
illetékes teherviselő kérésére és terhére. Ha az orvosi vizsgálat mindkét Szerződő Fél
teherviselője érdekében történik, akkor nem kerül sor költségtérítésre.
33.	cikk
Diplomáciai képviseletek és konzuli irodák jogköre
Az egyik Szerződő Fél diplomáciai képviseletei és konzuli irodái a másik Szerződő Fél
felségterületén jogosultak, a jogosult kérésére, az első Szerződő Fél állampolgárai jelen
Egyezményben foglalt jogainak biztosítása és védelme érdekében, meghatalmazás igazolása
nélkül is intézkedéseket tenni. Az állampolgárok érdekében kérelmeket, nyilatkozatokat, vagy
jogorvoslatokat nyújthatnak be.
34.	cikk
Hitelesítési és illetékfizetési mentesség
29
(1)	Az egyik Szerződő Fél jogszabályai által meghatározott illetékmentesség, vagy
kedvezmény a jelen Egyezmény 2. cikkében megfogalmazott jogszabályok által biztosított
jogok érvényesítésével kapcsolatban e Szerződő Fél jogszabályai értelmében kiterjed a másik
Szerződő Fél jogszabályai szerint az említett cikk hatálya alá tartozó ugyanazon jogok
érvényesítésére.
(2)	Azokat az okmányokat, iratokat és beadványokat, amelyeket a jelen Egyezmény
alkalmazása során csatolni kell, nem szükséges diplomáciai vagy konzuli felülhitelesítéssel
ellátni.
(3)	Az egyik Szerződő Fél illetékes hatóságai, teherviselői és összekötő szervei által okiratok
eredetiségének igazolására kiállított bizonylatokat a másik szerződő fél illetékes hatóságai,
teherviselői és összekötő szervei előtt azonos bizonyító erő illeti meg.
35.	cikk
Végrehajtható határozatok és okiratok elismerése
(1)	A bíróságok végrehajtható határozatait, továbbá az egyik Szerződő Fél teherviselőinek,
illetve illetékes hatóságainak a járulékokra és egyéb társadalombiztosítási követelésekre
vonatkozó végrehajtható okiratait a másik Szerződő Fél is elismeri.
(2)	A jelen cikk (1) bekezdése szerinti határozatok és okiratok elismerése csak akkor
tagadható meg, ha az sérti annak az államnak a közrendjét (ordre public), amelyben a
határozatot vagy okiratot el kellene ismerni.
(3)	A jelen cikk (1) bekezdése alapján elismert végrehajtható határozatokat és okiratokat a
másik szerződő államban végre kell hajtani. A végrehajtási eljárást azon Szerződő Félnél
kibocsátott megfelelő határozatok és okiratok végrehajtására vonatkozó jogszabályoknak
megfelelően kell lefolytatni, amelynek területén a végrehajtás történik. A határozat, illetve az
okirat eredeti példányának tartalmaznia kell a végrehajthatóság igazolását (végrehajtási
klauzula).
(4)	A teherviselők kölcsönös segélynyújtása jelen cikk alkalmazásakor nem foglalja magában
a bírósági eljárásban való képviseletet.
36.	cikk
Kártérítés
(1)	Amennyiben egy személy az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint a másik Szerződő
Fél területén bekövetkezett károsodás miatt részesül ellátásban, és ezen állam jogszabályai
szerint harmadik személlyel szembeni kártérítésre jogosult, abban az esetben a kártérítési
igényjogosultság az első Szerződő Fél teherviselőjére hárul, a rá vonatkozó jogszabályok
szerint.
(2)	Amennyiben egyazon káresetből származó, azonos jellegű ellátásra vonatkozó kártérítési
igényjogosultság illeti meg mindkét Szerződő Fél teherviselőjét, a harmadik személy az (1)
bekezdésben leírt, mindkét teherviselőre átszármazott jog szerint, a kártérítést befizetéssel
egyenlítheti ki, vagy az egyik, vagy a másik teherviselő javára. A teherviselők az általuk
folyósított ellátások arányában tartoznak elszámolni egymásnak.
37.	cikk
Kérelmek benyújtása
(1)	Azok a kérelmek, nyilatkozatok, vagy jogorvoslatok, amelyet jelen Egyezmény, vagy
valamely Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazása során az egyik Szerződő Fél valamely
30
illetékes hatóságánál, teherviselőjénél, vagy egyéb illetékes intézményénél nyújtanak be, úgy
tekintendők, mint a másik Szerződő Fél hatóságainál, teherviselőjénél, vagy egyéb illetékes
intézményénél benyújtott kérelem, nyilatkozat vagy jogorvoslati eszköz.
(2)	Az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerinti ellátás iránt benyújtott kérelem úgy
tekintendő, mint a másik Szerződő Fél jogszabályai szerinti megfelelő ellátás iránti kérelem,
amely jelen Egyezmény alkalmazása során felmerül. Ez nem érvényes, ha a kérelmező
kifejezetten kéri, hogy a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint szerzett ellátásra való
igényjogosultságának megállapítását halasszák el.
(3)	Az egyik Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazása során a meghatározott határidőn belül
valamely illetékes hatóságnál, teherviselőnél, vagy ezen Szerződő Fél egyéb illetékes
intézményénél benyújtandó kérelmek, nyilatkozatok, vagy jogorvoslatok ugyanezen határidőn
belül a másik szerződő állam illetékes hatóságánál, teherviselőjénél vagy egyéb illetékes
intézményénél is benyújthatók.
(4)	E cikk alkalmazása során a felsorolt hivatalok ezeket a kérelmeket, nyilatkozatokat vagy
jogorvoslatokat közvetlenül, vagy a Szerződő Felek összekötő szerveinek közvetítésével
haladéktalanul a másik Szerződő Fél megfelelő illetékes hatóságához, teherviselőjéhez vagy
más illetékes intézményéhez továbbítják.
38.	cikk
Kapcsolattartás és a hivatalos nyelvek
(1)	A két Szerződő Fél illetékes hatóságai, teherviselői és összekötő szervei jelen Egyezmény
alkalmazása érdekében kölcsönösen közvetlen kapcsolatot alakítanak ki egymás között és
mindazokkal a személyekkel vagy meghatalmazottaikkal, akik az eljárásban részt vesznek.
(2)	Jelen Egyezmény alkalmazása során a magyar vagy a horvát nyelv használható.
39.	cikk
Adatvédelem
(1)	Amennyiben, mindkét szerződő államban érvényes jogszabályok tiszteletben tartása
mellett jelen Egyezmény alapján személyes adatok kerülnek átadásra, az alábbi rendelkezések
érvényesek:
a)	A jelen Egyezmény és a hatálya alá tartozó jogszabályok végrehajtására vonatkozóan az
adatok átadása a fogadó szerződő állam illetékes hatóságai számára megengedett. Az adatokat
fogadó szerződő állam ezen célokra feldolgozhatja és felhasználhatja. Egyébként az adatok
más szerveknek történő átadása kizárólag a küldő szerv előzetes egyetértésével, a reá
vonatkozó hazai jogszabályokkal összhangban engedélyezett.
b)	Az adatátvevő kérésre és egyedi esetekben is értesíti a küldő hatóságot, mely céllal és
milyen eredménnyel használta fel az elküldött adatokat.
c)	Az adatküldő hatóságnak figyelemmel kell lenni a megküldött adatok pontosságára,
valamint az adatszolgáltatás célja szempontjából való szükségességére. Eközben gondoskodni
kell ezen szerződő állam belső jogszabályi előírásainak megfelelően az adattovábbítás
letiltásáról. Amennyiben megállapítást nyer, hogy pontatlan adatok vagy olyan adatok
kerültek átadásra, amelyek a küldő szerződő állam jogszabályai alapján nem lehettek volna
kiadhatók, azt haladéktalanul jelenteni kell az adatokat átvevő hatóságnak. Az átvevő
hatóságnak kötelessége ezen adatok kijavítása vagy megsemmisítése.
d)	Azon személyt, akire az adatok vonatkoznak, kérelmére a róla szóló adatokról és azok
felhasználási céljáról, a felhasználás jogcíméről és határidejéről, valamint azon személyek
köréről, akiknek az adatokat megküldték, vagy megküldik, továbbá az adatszolgáltatás
céljairól értesíteni kell. Egyébként ezen személy személyes adatairól való tájékozódásra való
31
joga azon szerződő fél belső jogrendjének hatálya alá tartozik, amelynek a szervétől a
tájékoztatást kérik. Mind az adatátvevő, mind az adatátadó fél köteles - az érintett kérelmére
-	az általa kezelt helytelen adatot helyesbíteni, illetőleg a jogellenesen kezelt adatot törölni. A
helyesbítésről vagy törlésről a másik felet haladéktalanul értesíteni kell.
e)	Amennyiben az egyik szerződő állam hatósága ezen Egyezmény alapján eljuttatta a
személyes adatokat, a másik szerződő állam hatósága, amely átvette azokat, a megkárosított
személyre nézve, a maga nemzeti jogszabályai szerinti felelősség alóli mentesülés céljából
nem hivatkozhat arra, hogy az eljuttatott adatok pontatlanok voltak. Amennyiben az adatokat
fogadó hatóság a pontatlanul megküldött adatok felhasználásával keletkezett károkat
megtéríti, az adatokat küldő hatóság az azokat átvevő hatóságnak megtéríti a kifizetett kár
teljes összegét.
f)	Az átvett személyes adatokat meg kell semmisíteni, ha az adatokat átvevő szerződő fél
jogszabályai alapján azok az átadás céljából szükségtelenné válnak.
g)	Az adatokat átadó hatóság és az adatokat átvevő hatóság köteles nyilvántartani a személyes
adatok megküldését és átvételét.
h)	Az adatokat átadó hatóság és az adatokat átvevő hatóság köteles az átadott személyes
adatokat hatékonyan védeni az illetéktelen hozzáféréstől, az illetéktelen megváltoztatástól és
az illetéktelen közzétételtől.
i)	A Szerződő Felek biztosítják, hogy az érintettek adatvédelemmel kapcsolatos jogaik
megsértése esetén az adatkezeléssel érintett Szerződő Fél jogalkotása szerint független
bírósághoz vagy más hatósághoz fordulhassanak, illetőleg egyéb módon jogorvoslattal
élhessenek.
(2)	Jelen cikk (1) bekezdésében foglaltak egyaránt vonatkoznak a vállalati titkokra és az
üzleti titkokra.
40.	cikk
Valuta és az elszámolási árfolyam
(1)	A jelen Egyezmény rendelkezései értelmében az ellátásnyújtásra illetékes
teherviselők, a jogosultak számára a pénzbeli ellátás elszámolását és kifizetését az illető
Szerződő Fél hivatalos valutájában teljesítik.
(2)	A jelen Egyezmény alapján a jogosultakat megillető ellátások és a teherviselők közötti
térítések kifizetését a másik Szerződő Fél területére konvertibilis valutában kell teljesíteni.
41.	cikk
Hátralékok visszatartása
Amennyiben az egyik Szerződő Fél teherviselője a jogosultnak magasabb ellátást fizetett egy
olyan időszakra, amelyre a másik Szerződő Fél teherviselője köteles megfelelő ellátást
nyújtani, úgy az első Szerződő Fél teherviselőjének kérelmére a második Szerződő Fél
teherviselője ellátási kötelezettsége hátralékának kifizetését az első Szerződő Fél teherviselője
által követelt összegig visszatartja és ezt az összeget neki közvetlenül kifizeti.
42.	cikk
Jogviták rendezése
(1)	A jelen Egyezmény értelmezéséből és alkalmazásából eredő jogvitákat az illetékes
hatóságok megállapodás útján rendezik.
(2)	Amennyiben a jogvita az (1) bekezdés szerint nem rendeződik, az egyik Szerződő Fél
Kormányának indítványára az ügyet döntőbíróság elé terjesztik.
32
(3)	A döntőbíróságot esetenként hívják össze. Mindkét Szerződő Fél Kormánya kinevez egy-
egy tagot, és a két tag közös megegyezéssel választ elnököt egy harmadik ország
állampolgára személyében, akit a két Szerződő Fél Kormánya megerősít. A tagokat két
hónapon belül, az elnököt pedig három hónapon belül kell kinevezni, miután az egyik
Szerződő Fél Kormánya értesítette a másik Szerződő Fél Kormányát arról, hogy a vitás ügyet
döntőbíróság elé kívánja terjeszteni.
(4)	Amennyiben a (3) bekezdésben felsorolt határidőket nem tartják be, más megegyezés
hiányában bármelyik Szerződő Fél Kormánya kérheti az Emberi Jogok Európai Bíróságának
elnökét, hogy eszközölje a szükséges kinevezéseket. Amennyiben az Emberi Jogok Európai
Bíróságának elnöke az egyik Szerződő Fél állampolgára, vagy más okból akadályoztatva van,
a kinevezéseket az elnökhelyettes eszközöli. Amennyiben az elnökhelyettes is az egyik
Szerződő Fél állampolgára, vagy ő is akadályoztatva van, a kinevezéseket a bíróságnak a
rangja szerint őt követő tagja eszközöli, aki egyik Szerződő Félnek sem állampolgára.
(5)	A döntőbíróság döntéseit szavazattöbbséggel hozza meg a jelen Egyezmény és a
nemzetközi jog elvei alapján. A bíróság döntései kötelező érvényűek és ellenük
jogorvoslatnak helye nincs.
(6)	A döntőbíróságba az általa kinevezett tag költségeit mindegyik Szerződő Fél maga viseli.
Az elnök költségeit, valamint az eljárással kapcsolatos egyéb költségeket a Szerződő Felek
egyenlő arányban viselik. A döntőbíróság a költségek viseléséről másként is határozhat.
(7)	Egyéb, ezen cikkben nem szabályozott kérdésekben a döntőbíróság maga dönt, és az
eljárás szabályairól maga rendelkezik.
V.	RÉSZ
Átmeneti és záró rendelkezések
43.	cikk
Ellátásra való jogosultság
(1)	Jelen Egyezmény a hatálybalépése előtt keletkezett biztosítási eseményekre is vonatkozik.
(2)	A jelen Egyezmény hatályba lépése előtt hozott döntések a jelen Egyezmény alkalmazását
nem akadályozzák.
(3)	Azoknak a személyeknek az ellátásra vonatkozó igénye, akiknek az igényét korábban
visszautasították, vagy jelen Egyezmény hatályba lépése előtt határozták meg, az ellátásuk
iránti kérelem kérésükre ismételt elbírálás alá kerülhet a jelen Egyezmény értelmében. Az
ismételt elbírálás hivatalból is történhet. Ez semmi esetre sem vezethet a biztosított korábbi
jogainak csökkentéséhez.
(4)	A jelen Egyezményen nem alapulhat ellátás iránti igényjogosultság a hatálybalépése előtti
időszakra vonatkozóan.
(5)	Az ellátásra való igényjogosultság megállapítása során, a jelen Egyezmény értelmében,
figyelembe kell venni azokat a biztosítási időket és más tényeket, amelyek a Szerződő Felek
jogszabályainak megfelelően a jelen Egyezmény hatályba lépése előtt keletkeztek.
(6)	Az 1956. május 29. előtt megszerzett időknek tekintendő biztosítási időket azon Szerződő
Fél jogszabályai szerint kell elismerni, amelynek a területén az érintett személy lakóhelye
ezen a napon volt.
44.	cikk
Jelen Egyezmény hatályba lépése
33
A Szerződő Felek diplomáciai úton értesítik egymást a jelen Egyezmény hatályba lépéséhez
szükséges hazai jogi előírások teljesítéséről. A Egyezmény a diplomáciai úton történt utolsó
értesítés kézhezvételének hónapját követő második hónap első napján lép hatályba.
45.	cikk
Az Egyezmény időbeli hatálya
(1)	Jelen Egyezményt a Szerződő Felek határozatlan időre kötik. Mindkét Szerződő Fél
jogosult a jelen Egyezményt diplomáciai úton, írásban a naptári év utolsó napjával, hat
hónapos határidő betartásával felmondani.
(2)	Felmondás esetén a jelen Egyezmény rendelkezései a megszerzett jogosultságok
tekintetében továbbra is érvényesek, és azokat alkalmazni kell a folyamatban lévő ügyekre is,
a biztosított külföldön való tartózkodásával kapcsolatos korlátozó rendelkezésekre való
tekintet nélkül.
46.	cikk
A korábban hatályos Egyezmény hatályon kívül
helyezése
(1)	Jelen Egyezmény hatályba lépésével a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv
Szövetségi Népköztársaság között állampolgáraik szociális biztonságával kapcsolatos
kérdések rendezése tárgyában Budapesten, az 1957. évi október hó 7. napján kötött
Egyezmény hatályát veszti a Horvát Köztársaság és a Magyar Köztársaság között.
(2)	Jelen cikk (1) bekezdése nem vonatkozik a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv
Szövetségi Népköztársaság között az állampolgáraikkal kapcsolatos kérdések rendezése
tárgyában Budapesten 1957. október 7-én aláírt Egyezmény alapján megszerzett jogokra.
Ugyanez érvényes azokra a jogokra is, amelyek megszerzése folyamatban van, és azokra az
időszakokra vonatkoznak, amelyben a hivatkozott Egyezmény hatályban volt.
Ennek hiteléül a Meghatalmazottak jelen Egyezményt aláírták.
Készült Budapesten, 2005. február 8-án, két eredeti példányban, magyar és horvát nyelven,
mindkét szöveg egyaránt hiteles.
A Magyar Köztársaság részéről	A Horvát Köztársaság részéről”
3.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő
napon lép hatályba.
(2)	E törvény 2. §-a az Egyezmény 44. cikke szerinti időpontban lép hatályba.
(3)	Az Egyezmény, illetve e törvény 2. §-a hatálybalépésének naptári napját a
külügyminiszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul
közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
34
(4)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a végrehajtásra szolgáló megállapodást
rendeletben hirdesse ki.
35
Indokolás
A szociális biztonsági egyezmények elsősorban a társadalombiztosítás alapvető ágazataira
terjednek ki. A Magyar Köztársaság kiemelt törekvései között hosszú ideje szerepel, hogy
rendezzük szociális biztonsági kapcsolatainkat a szomszédos államokkal, úgy, hogy a
Közösségi elveknek és ajánlásoknak megfelelően újítsuk meg azon kétoldalú szociálpolitikai
egyezményeinket, amelyeket az 1950-es és 1960-as években írtunk alá az akkori európai
szocialista országokkal.
Az új szociális biztonsági egyezmények létrehozása során hangsúlyozottan tekintettel kell
lennünk azokra a szociális biztonsági koordinációs eszközökre (alapvetően a Tanács
1408/71/EGK rendelete), amelyekkel az Európai Unió tagállamai között szabályozzák a
munkaerő szabad áramlásához kapcsolódó eljárásokat. Így meghatározó jellegű
•	az ellátásokhoz való jog biztosítása,
•	a már megszerzett jogok fenntartása,
•	a jogosultsági időtartamok egybeszámítása,
•	az ellátások exportja,
•	az arányos teherviselés, és
•	főszabályként az, hogy a foglalkoztatott személyre a munkavégzés helye szerinti
jogszabályok vonatkozzanak.
Az 1950-es, 1960-as években aláírt szociálpolitikai egyezmények felülvizsgálata részeként a
Horvát Köztársasággal kezdtük meg elsőként a korábbi egyezményt felváltó, új szociális
biztonsági Egyezmény létrehozására irányuló tárgyalásokat. Ennek oka nagymértékben a
horvát Kormánynak az az egyértelmű törekvése volt, hogy mielőbb létrehozza saját maga által
kialakított nemzetközi szerződéseit.
Az Egyezmény közjogi természetű jogokat és kötelezettségeket keletkeztet a Magyar Állam
tekintetében, azaz a szerződés törvényhozási jogkörbe tartozó kérdéseket szabályoz, ezért a
Kormány az Országgyűlés megerősítésének fenntartásával adott felhatalmazást az Egyezmény
aláírására. Az Egyezményt kihirdető törvénynek - a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos
eljárásról szóló 2005. évi L. törvény rendelkezéseinek megfelelően - az Egyezmény szövegét
tartalmazó része az Egyezmény 44., a hatálybalépést kimondó cikke szerinti időpontban lép
hatályba. Ennek konkrét napját nem a törvény, hanem a naptári nap ismertté válását követően
a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával a külügyminiszter
állapítja meg.
Az Egyezmény előkészítésével foglalkozó kétoldalú tárgyalásokra négy fordulóban került sor,
1997-től kezdődően. Az Országgyűlés 69/2005. (IX. 16.) OGY határozatával erősítette meg a
2005. február 8-án aláírt Egyezményt.
Az Egyezmény szövegével kapcsolatosan az alábbiak hangsúlyozandók.
Az Egyezmény az egyenlő elbánás alapelvén nyugodva - megfelelően rendelkezve az
általános szabályok alól kivett személyekről - szabályozza
a)	az egészség-, balesetbiztosítás, és a nyugdíjbiztosítás illetve a munkanélküli ellátás
egyes kérdéseit, továbbá
b)	a jogsegély, a harmadik személlyel szembeni igényérvényesítés, az igények
bejelentésének, az ellátások exportjának és a jogviták rendezésének szabályait.
36
Az Egyezményhez szervesen kapcsolódik a végrehajtási megállapodás, amely a technikai
jellegű kérdéseket rendezi.
Jóllehet az Egyezmény tárgya a szociális biztonság kérdéseinek rendezése, a tárgyi hatály a
két fél egyetértése alapján csak azon jogszabályokra terjed ki, amelyek a társadalombiztosítási
jogviszony alapján nyújtott ellátásokat szabályozzák, továbbá a munkanélküli ellátások
tekintetében határoz meg szabályokat. Az Egyezmény személyi hatálya kiterjed mindazokra,
akik az Egyezmény tárgyát képező jogszabályok hatálya alá tartoznak, valamint ezen
személyek igényjogosult családtagjaira, amennyiben jogaikat ezen személyektől
származtatják. Ez a fogalom-meghatározás megfelel az európai normáknak, továbbá
összhangban áll a magyar társadalombiztosítási jogszabályok rendszerével, amelyek néhány
speciális kivételtől eltekintve a biztosítási kötelezettség és az ellátásokra való jogosultág
szempontjából nem tesznek különbséget egyes személyek állampolgársága szerint.
Az Egyezmény az európai normáknak megfelelően - és más hatályos kétoldalú
Egyezményekhez hasonlóan - főszabályként kimondja, hogy a munkavállaló biztosítási
kötelezettsége annak a szerződő államnak a jogszabályai szerint áll fenn, amelynek területén a
keresőtevékenységet folytatja, akkor is, ha a munkaadó a másik szerződő állam területén van.
Az általános szabályok alól kivételt képeznek a munkaadó által a másik ország területére
munka végzésére kiküldött dolgozók, a tengeri hajók személyzete, a külképviseletek tagjai és
alkalmazottai biztosítására vonatkozó rendelkezések.
A különleges rendelkezések között az egészség-, és a nyugdíjbiztosítás speciális kérdései
szerepelnek, beleértve az üzemi baleset, foglalkozási betegség alapján járó ellátásokat is.
Az egészségbiztosítás különleges rendelkezéseinek lényege, hogy a biztosítási kötelezettség,
az ellátásokra való igényjogosultság és az ellátások nyújtásának időtartama tekintetében
mindkét szerződő félre a saját jogszabályai az irányadók. A természetbeni ellátások
nyújtásánál felmerült költségeket az illetékes teherviselő köteles megtéríteni az ellátást nyújtó
teherviselőnek.
A balesetbiztosítással kapcsolatos szabályok az üzemi baleset és a foglalkozási megbetegedés
esetére járó biztosítás speciális kérdéseit rendezik. Az általános szabály szerint az illetékes
biztosítási teherviselő a saját jogszabályai szerint állapítja meg és folyósítja az ellátásokat
ezen esetekben.
A nyugdíjbiztosítás területén - a főszabály értelmében - a nyugdíj az illető szerződő állam
alkalmazandó jogszabályai szerint állapítandó meg. Az Egyezmény lehetőséget nyújt a
jogosultsági idők egybeszámítására azokban az esetekben, amikor csak az egyik szerződő
államban szerzett biztosítási idő nyugellátásra nem jogosítana. Ezekben az esetekben a pro
rata elv, vagyis az arányos nyugdíjszámítás érvényesül. Mindkét ország figyelembe veszi az
elméleti nyugdíjösszeg meghatározásához a másik országban szerzett biztosítási időket is, de
csak a saját országában szerzett biztosítási idő arányában állapít meg nyugdíjat.
A volt Jugoszlávia utódállamainál - a speciális helyzetre tekintettel - szükség van arra, hogy
a szerződő államok, a jogosultság megszerzéséhez figyelembe vegyék a harmadik országban
szerzett biztosítási időket is, ha az adott országgal a szerződő felek Egyezményt kötöttek a
biztosítási idők összeszámítására. Ez a szabály biztosítja a két ország biztosítottainak a
37
jelenlegi jogi helyzetet. Ugyanis a volt Jugoszláviában szerzett idő attól függően, hogy az a
terület most melyik országhoz tartozik, különböző biztosítási idővé vált.
Az Egyezmény önálló cikkben tárgyalja a munkanélküli ellátásokra vonatkozó szabályokat,
amely szerint a szerződő felek állampolgárai azon államban jogosultak munkanélküli
ellátásra, amely szerződő fél állampolgárai (azaz saját hazájukban) függetlenül attól, hogy a
munkanélkülivé válás előtt hol voltak biztosítva. Azt azonban mindkét fél vállalja, hogy
munkanélküli ellátás megállapításakor a másik fél területén eltöltött biztosítási időtartamot
beszámítja az ellátásra való jogosultságot megalapozó időtartamba.
A vegyes rendelkezések között szerepelnek a jogsegélyről, a harmadik féllel szembeni
kártérítési igény érvényesítéséről, az okiratok illetékmentességéről, az Egyezmény
végrehajtása során az illetékes szervek közötti érintkezésről és annak hivatalos nyelvéről, a
kérelmek benyújtásának joghatályáról, a külképviseletek közreműködéséről, az adatvédelem
szabályairól, a kifizetések pénzneméről, a hátralékok visszatartásának jogáról, az Egyezmény
alkalmazása során felmerülő vitás kérdések rendezési módjáról rendelkező szabályok.
Bár a korábbi években aláírt szociálpolitikai egyezmények közül a magyar-jugoszláv
Egyezmény számít a legkorszerűbbnek, sőt számos rendelkezése a mai európai normáknak is
megfelel, az Egyezmény alkalmazása során - más egyezményekhez hasonlóan - merülnek fel
komoly problémák, ezek részben a nyugdíj és az egészségügyi ellátó rendszerek időközbeni
átalakulásából, részben az utóbbi évtizedben a délszláv térséget sújtó háborús helyzetekből
erednek. Ezért a társadalmi-gazdasági kihívásokra a modern európai szociális modellnek
megfelelő válaszokat biztosító új Egyezmény elfogadása mindenképpen szükséges volt.
Az egészségügyi ellátások területén újonnan megjelenő költséget az ideiglenes tartózkodás
alatt, az azonnali ellátást igénylő esetekben nyújtandó járóbeteg-ellátások költségének
megtérítése jelent majd. Eddig a korábbi szociálpolitikai Egyezmény alapján az alapellátásban
és a járóbeteg-szakellátásban igénybe vett egészségügyi szolgáltatás tekintetében
elszámolásra nem került sor. A felek a fekvőbeteg-ellátásban igénybe vett (költségkihatásában
meghatározó mértékű) egészségügyi szolgáltatást számolták el. Az Egyezmény alapján a két
fél - minden esetben - a másik fél terhére nyújt egészségügyi szolgáltatást. Tekintettel
azonban arra, hogy a járóbeteg-ellátás költségei általában alacsonyabbak, ezek megtérítése
várhatóan nem eredményez meghatározó költségnövekedést. A magyar állampolgárok
turisztikai célú kiutazásainak növekedése miatt is várható kisebb mértékű költség-növekedés.
Amint azonban arra már utaltunk a gyakorlatban az esetek többségében a tengerparton
nyaraló magyar turisták a szükséges egészségügyi szolgáltatást nem a horvát biztosítóval
szerződésben álló orvosoknál veszik igénybe, hanem magánorvosoknál, amely ellátások
tekintetében az Egyezmény szabályai nem alkalmazhatók. A kérdés megoldását - amennyiben
a turisták nem járnak el körültekintőbben az orvosi ellátás igénybevétele során - továbbra is az
utazási biztosítások megkötésében látjuk. Hangsúlyozandó azonban, hogy megfelelő
sajtókommunikációval jelentékeny eredményeket lehetséges elérni annak érdekében, hogy a
turisták azonnali ellátást igénylő esetben az egészségügyi szolgáltatást a horvát biztosítóval
szerződésben álló orvosnál vegyék igénybe, így éljenek az Egyezmény adta lehetőséggel.
Becslésünk szerint az így jelentkező költséghatások még így sem jelentősen növelik meg a
magyar egészségbiztosítás terheit, annak viszont pozitív hatása van ha a felvilágosításra a
kormányzat és az illetékes teherviselő megfelelő hangsúlyt helyez.
A Horvát Köztársasággal megalakulását követően 2003-ig az egészségügyi ellátások
költségeinek megtérítésére nem került sor. A horvát fél 2003 decemberében elfogadta, hogy a
két ország által alkalmazandó 1957. évi magyar-jugoszláv szociálpolitikai Egyezmény
38
rendelkezései szerint, a 2001. és 2002. év tekintetében végrehajtott egészségügyi költség-
elszámolások alapján 6.581,01 EUR (~ 1.700.000 Ft) összeggel tartozik a magyar félnek,
amelyet még 2004. április hó folyamán átutalt.
Az illetékes egészségbiztosítási intézmények biztosítottjaik hatékony tájékoztatása érdekében
egyeztettek egymással a másik szerződő állam területén igénybe vehető ellátások módjáról és
feltételeiről.
A fekvőbeteg ellátás - mivel elszámolás jelenleg csak ezen a területen van - adatai mutatják,
hogy az egészségbiztosítási ellátások terhei jelentős kiadásokat nem jelentenek az E. Alap
számára. 2001-ben 119 horvát állampolgárt láttunk el 10,5 millió Ft értékben, míg 2002-ben
59 fő horvát állampolgárt 11,2 millió forint értékben. Horvátországban 2001-ben 84 magyart
kezeltek 312 ezer horvát kuna (HRK) (kb 10.700.000. Ft.) értékben, míg 2002-ben 54 főt
136,7 ezer HRK (kb. 4.700.000. Ft.) értékben.
A munkanélküli ellátások tekintetében nem jelentős költségnövelő tényező a magyar
állampolgárok horvátországi munkavégzési idejére eső biztosítási idő beszámításából fakadó
biztosítási idő-növekedés.
39