﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/18198. számú
törvényjavaslat
a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi
XLIX. törvény módosításáról
Előadó: dr. Petrétei József
igazságügy-miniszter
Budapest, 2005. november
2005. évi .... törvény
a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi
XLIX. törvény módosításáról
1. §
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi
XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„a) gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami
gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, a gazdasági társaság, az
európai részvénytársaság, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek
vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat (a víziközmű-társulat
kivételével), az erdőbirtokossági társulat, az önkéntes kölcsönös biztosító
pénztár, a magánnyugdíjpénztár, az egyesülés, ideértve az európai gazdasági
egyesülést is, a végrehajtói iroda, a sportegyesület, valamint mindazon jogi
személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok,
amelyek fő érdekeltségeinek központja a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról
szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió területén található;”
2.	§
A Cstv. 4. §-ának (3) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Nem tartozik a (2) bekezdés hatálya alá:]
„f) az adós munkavállalójának munkabéréből - külön jogszabály rendelkezései
szerint - levont, valamint a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás tartama
alatt levonásra kerülő szakszervezeti vagy egyéb érdek-képviseleti tagdíj.”
3.	§
A Cstv. 6. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(1) A csődeljárás és a felszámolási eljárás az adós - az eljárás lefolytatására
irányuló kérelem benyújtásának napján bejegyzett - székhelye szerint illetékes
megyei (fővárosi) bíróság (a továbbiakban: bíróság) hatáskörébe tartozó
nemperes eljárás.
(2)	A Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének
hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet [3. § (1) bekezdés a) pont] ellen
megindított főeljárás vagy területi eljárás lefolytatására a Fővárosi Bíróság
rendelkezik kizárólagos illetékességgel.”
4.	§
A Cstv. 6/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„Csődeljárás és felszámolási eljárás nem indítható meg, ha a büntetőügyben a
jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, és erről a
büntetőügyben eljáró bíróság vagy ügyész a bíróságot [6. § (1) bekezdés]
értesítette.”
5.	§
A Cstv. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott esetekben a felszámolás
elrendelésére a 25-26. §-ban foglaltak mellőzésével kerül sor és a bíróság a
felszámolást hivatalból rendeli el. A felszámolást elrendelő végzés ellen
fellebbezésnek nincs helye.”
6.	§
(1)	A Cstv. 24. §-ának (1) bekezdése utolsó mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat - a 27. § (2)
bekezdés a) pontja esetén az adós írásbeli felszólításának igazolását is - csatolni
kell.”
(2)	A Cstv. 24. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adós köteles a bíróság értesítésének kézhezvételétől számított 8 napon
belül a bíróságnak nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e.
Ha az adós e határidőn belül a bíróságnak nem nyilatkozik, a fizetésképtelenség
tényét vélelmezni kell. Ha az adós arra hivatkozik, hogy a hitelező
felszólításának kézhezvételét követően a 27. § (2) bekezdés a) pontjában
meghatározott határidőn belül és módon írásban vitatta a hitelező követelését,
köteles az ezt igazoló iratokat nyilatkozatához csatolni. Ha az adós a kérelemben
foglaltakat elismeri, egyidejűleg nyilatkoznia kell arról is, hogy kér-e a tartozás
kiegyenlítésére haladékot [26. § (3) bekezdés], illetve be kell jelentenie a
számláit vezető valamennyi pénzintézet nevét és az ott vezetett számlák számát
-	ideértve a kérelem kézhezvételét követően nyitott számlák számát is -,
továbbá koncesszió esetén tájékoztatnia kell a koncesszióba adót a felszámolási
eljárás megindításáról.”
7.	§
(1)	A Cstv. 24/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adós gazdálkodó szervezet vezetője - az ideiglenes vagyonfelügyelő
tevékenységének megkezdését követően - a gazdálkodó szervezet vagyonával
kapcsolatban csak az ideiglenes vagyonfelügyelő hozzájárulásával köthet a
rendes gazdálkodás körét meghaladó szerződést, tehet más jognyilatkozatot,
ideértve a már létrejött szerződés alapján az adós részéről történő teljesítést is. A
képviseleti jog korlátozása harmadik személyekkel szemben nem hatályos.”
(2)	A Cstv. 24/A. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az ideiglenes vagyonfelügyelő a hitelezői érdekek védelmének szem előtt
tartásával figyelemmel kíséri a gazdálkodó szervezet tevékenységét, áttekinti az
adós vagyoni helyzetét. Ennek keretében betekinthet az adós könyveibe,
pénztárát, értékpapír- és eszközállományát, iratait, valamint bankszámláit
megvizsgálhatja, a gazdálkodó szervezet vezetőjétől felvilágosítást kérhet,
illetve az adós helyiségeibe beléphet, bármely vagyontárgyát átvizsgálhatja. Az
adós a lezárt helyiségét, vagyontárgyát (bútorát, egyéb ingóságát) az ideiglenes
vagyonfelügyelő felhívására köteles haladéktalanul felnyitni. Az ideiglenes
vagyonfelügyelő az ily módon tudomására jutott információkról csak a bíróságot
tájékoztathatja. Haladéktalanul köteles tájékoztatni a bíróságot - a
kirendelésének időtartama alatt létrejött - olyan adósi szerződésről vagy más
jognyilatkozatról, amelynek tárgya a 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiba és
(2)	bekezdésébe tartozó jogügylet.”
(3)	A Cstv. 24/A. §-ának (10) bekezdése a következő mondatokkal egészül ki:
„A bíróság azonban - a hitelező előzetes egyetértése mellett - az ideiglenes
vagyonfelügyelő kirendelését végzéssel megszünteti, amennyiben az adós
megfelelő biztosíték nyújtásával igazolja, hogy a hitelező követelésének
kielégítése nincs veszélyben. Amennyiben a hitelező alapos indok nélkül tagadja
meg hozzájárulását, a bíróság hitelezői egyetértés hiányában is jogosult a végzés
meghozatalára. A végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.”
8. §
A Cstv. 25. §-ának (1) bekezdése a következő f)-g) pontokkal egészül ki:
[A bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha]
„f) a 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a kérelem
bírósághoz érkezésének időpontjáig az adós írásbeli felszólítása nem történt
meg, vagy a fizetési felszólítás kézhezvételétől számítva még nem telt el 30 nap;
g)	a jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidő a kérelem
bírósághoz érkezésének időpontjában még nem telt el.”
9.	§
A Cstv. 26. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A tartozás kiegyenlítése nem minősül tartozáselismerésnek, az a teljesítés
polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki.”
10.	§
(1)	A Cstv. 27. §-ának (1) bekezdése harmadik mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés
közzétételének napja (28. §)”
(2)	A Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek, egyidejűleg a jelenlegi b) és c) pontok jelölése c) és d)
pontokra módosul:
[A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha]
„a) korábban nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő - a
felszámolási eljárás kezdeményezésére vonatkozó figyelmeztetést is tartalmazó
-	fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 30 napon belül indokolással
alátámasztott írásbeli nyilatkozatával nem vitatta és nem egyenlítette ki, vagy
b)	a jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn belül
tartozását nem egyenlítette ki, vagy”
11. §
(1)	A Cstv. 27/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A felszámoló az adós felszámolásának lefolytatására felszámoló biztost
nevez ki, aki a felszámolóval létesített munkaviszonya, tagsági viszonya vagy
megbízási jogviszonya alapján, annak nevében jár el. Felszámoló biztosnak csak
szakirányú szakképzettséggel rendelkező személy nevezhető ki.”
(2)	A Cstv. 27/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) E törvény alkalmazásában a felszámolót és a felszámoló biztost érintő
kizárási okok:
a)	Nem jelölhető ki felszámolónak az a gazdasági társaság,
aa)	amely az adós tulajdonosa vagy hitelezője,
ab)	amelynek tulajdonosa az adósnak is tulajdonosa vagy hitelezője,
ac)	amelynek vezető tisztségviselője vagy annak közeli hozzátartozója (Ptk.
685. § b) pont) többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkezik az adós
szervezetben vagy összeférhetetlen tevékenységet [27/B. § (3) bekezdés a)
pont] folytató más szervezetben.
b)	Nem nevezhető ki felszámoló biztosnak az a személy,
ba)	aki az adós tulajdonosa vagy hitelezője,
bb)	aki a ba) pontban jelölt személynek közeli hozzátartozója,
bc)	akinek a közeli hozzátartozója az adós tulajdonosa vagy hitelezője,
bd)	aki olyan gazdasági társaság vezető tisztségviselője, amely az adós
tulajdonosa vagy hitelezője,
be)	aki a bd) pontban jelölt vezető tisztségviselő közeli hozzátartozója,
bf)	aki maga, vagy akinek közeli hozzátartozója összeférhetetlen tevékenységet
folytató más jogi személyben vagy jogi személyiség nélküli gazdasági
társaságban tag, részvényes vagy vezető tisztségviselő.”
(3)	A Cstv. 27/A. §-a (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A kijelölt felszámoló tevékenysége során az adós gazdálkodó szervezet
képviseletében jár el, a felszámolási eljárás lefolytatását másnak nem engedheti
át.”
(4)	A Cstv. 27/A. §-a kiegészül a következő (10) bekezdéssel:
„(10) A felszámoló feladatait elsősorban munkaszervezete, illetve az adós
munkaszervezete igénybevételével látja el, ideértve a jogszabályban
meghatározott szakképzettségű, kötelezően foglalkoztatandó személyek polgári
jogi jogviszonyban történő alkalmazását is. A felszámoló a feladatai ellátása
érdekében polgári jogi jogviszonyt létesíthet továbbá:
a)	külön jogszabályban a felszámolási tevékenység végzésének feltételeként
meghatározott szakképzettségen kívüli szakértelmet igénylő feladat
ellátására,
b)	a felszámolási tevékenység végzéséhez általában nem szükséges, vagy a
szükségest meghaladó mértékű tevékenység elvégzésére,
c)	jogszabály által kötelezően előírt esetben,
d)	ha azt az a)-c) pontokban nem szabályozott esetben a bíróság a felszámoló
kérésére előzetesen engedélyezi.”
12.	§
A Cstv. a következő 27/B. §-sal egészül ki:
„27/B. § (1) Felszámolói tevékenységet a gazdasági társaság csak akkor
folytathat, ha a felszámolói tevékenységben személyesen közreműködő tagjai,
munkavállalói, illetve a társasággal kötött tartós polgári jogi szerződés alapján a
társaság javára tevékenykedők között legalább két olyan személy van, aki
jogszabályban foglalt felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú
szakképzettséggel (továbbiakban: szakképzettség) rendelkezik.
(2)	A felszámolók névjegyzékébe az a gazdasági társaság vehető fel, amely
a)	nem rendelkezik lejárt köztartozással, vagy azt folyamatosan, az előre
meghatározott törlesztő részlettel teljesíti,
b)	rendelkezik a kormányrendeletben előírt biztosítékkal,
c)	ellen a kérelem benyújtásakor nincs jogerősen elrendelt fizetési haladék,
felszámolás vagy végelszámolás,
d)	nem tagja olyan gazdasági társaságnak, amelyben felelőssége korlátlan,
e)	írásban hozzájárul a névjegyzékben szereplő adatok nyilvánosságához, és az
abban foglaltakra vonatkozóan a névjegyzékbe való jelentkezéssel
egyidejűleg - az adataik nyilvánosságra hozatalával érintett
magánszemélyek hozzájáruló nyilatkozatának csatolásával - adatokat
szolgáltat,
f)	írásban vállalja, hogy az (1) bekezdésben és az a)-e) pontokban foglalt
adatokban, illetve feltételekben bekövetkező változásokról, valamint a (4)
bekezdés g) pontjában jelölt tényről a névjegyzéket vezető szervezetet
legkésőbb a változás, illetve tény bekövetkezését követő 8 napon belül
írásban tájékoztatja.
(3)	A felszámoló addig, amíg a felszámolói névjegyzékben szerepel:
a)	nem folytathat ingatlanközvetítő, kölcsön- és faktoring tevékenységet,
(együtt: összeférhetetlen tevékenység),
b)	nem rendelkezhet többségi befolyással összeférhetetlen tevékenységeket
folytató másik jogi személyben,
c)	nem tanúsíthat feladata ellátása körében, sem azon kívül olyan magatartást,
illetve nem végezhet olyan tevékenységet, amely a felszámolói feladatának
ellátásához szükséges közbizalmat megzavarja.
(4)	A felszámolói névjegyzékben fel kell tüntetni:
a)	a felszámoló nevét, székhelyét, telephelyét, fióktelepét,
b)	a felszámoló ügyvezetőjének, felügyelőbizottsági elnökének,
könyvvizsgálójának nevét, lakóhelyét,
c)	a felszámoló főtevékenységét és a létesítő okiratában meghatározott további
tevékenységi köreit a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nómenklatúra
szerint,
d)	a felszámoló minden olyan tulajdonosának, tagjának a nevét (cégnevét) és
lakóhelyét (székhelyét), aki a társaságban 5%-nál nagyobb tulajdoni
hányaddal rendelkezik,
e)	annak a jogi személynek a nevét és székhelyét, amelyben a felszámoló
gazdasági társaság többségi befolyással rendelkezik,
f)	a felszámoló gazdasági társaságnál szakirányú szakképzettséggel
rendelkezők nevét, lakcímét,
g)	a felszámoló gazdasági társaság mely felszámolás alatt álló szervezetben
működik felszámolóként, vagyonfelügyelőként, vagy az általa kijelölt
felszámolási biztos felszámoló biztosként.”
13.	§
A Cstv. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedett, a bíróság a
jogerőre emelkedést követően haladéktalanul, külön jogszabályban
meghatározott módon elrendeli e végzésnek a Cégközlönyben való
közzétételét.”
14.	§
A Cstv. a következő 33/A. §-sal egészül ki:
„33/A. § (1) A hitelező vagy a felszámoló a bíróságtól [6. § (1) bekezdés]
keresettel kérheti annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet
vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a
fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési
feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el
(ideértve a környezeti terhek rendezését is), és ezáltal a társasági vagyon a
keresetben meghatározott mértékben csökkent. A fizetésképtelenséggel
fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó
szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó
szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló
követeléseket. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges.
(2)	Mentesül a felelősség alól az (1) bekezdésben említett vezető, ha bizonyítja,
hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott
helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek
csökkentése érdekében.
(3)	Az (1) bekezdés alkalmazásában a gazdálkodó szervezet vezetőjének
minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára
ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt.”
15.	§
A Cstv. 49/D. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„49/D. § (1) Ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, a
felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a
zálogtárgy megőrzésének - ideértve állaga megóvásának -, értékesítésének
költségeit, valamint a külön jogszabályban meghatározott felszámolói díjat
vonhatja le, és a fennmaradó összeget az értékesített zálogtárgyat terhelő
zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére köteles fordítani - több jogosult
esetén a Ptk. 256. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend
figyelembevételével.
(2)	A zálogjoggal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az a
követelés, amelynek végrehajtására az ingóságot lefoglalták, illetve a
végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig [28. § (2) bekezdés e) pont]
bejegyezték. Ezen követeléseknek a kielégítési sorrendben elfoglalt helyét az
ingóság lefoglalásának időpontja, illetőleg a végrehajtási jog bejegyzésének
időpontja szerint kell megállapítani.
(3)	Nem alkalmazandó az (1) bekezdés abban az esetben, ha a zálogjog
jogosultja a gazdálkodó szervezet tagja, vezető tisztségviselője vagy azok
hozzátartozója, illetve az adós többségi befolyása (Ptk. 685/B. §) alatt álló
gazdálkodó szervezet.
(4)	Az (1)-(2) bekezdés szerinti követelések ki nem egyenlített részének
kielégítése, valamint a vételárból a zálogjoggal biztosított követelések
kielégítése után fennmaradó összeg felosztása tekintetében a felszámolás körébe
tartozó vagyonból történő kielégítés szabályai az irányadók (57-58. §)”
16.	§
(1)	A Cstv. 57. § (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a
tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:]
„h) azok a követelések, amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet tagja, vezető
tisztségviselője vagy azok hozzátartozója, illetve az adós többségi befolyása
(Ptk. 685/B. §) alatt álló gazdálkodó szervezet, továbbá az adós ingyenes
szerződései alapján fennálló követelések.”
(2)	A Cstv. 57. § (2) bekezdésének a) és b) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
[A felszámolási költségek a következők:]
„a) az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások - ideértve a
munkaviszony megszűnésekor járó végkielégítést, valamint a kollektív
szerződésben, illetve a munkaszerződésben meghatározott juttatásokat is,
továbbá ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően esedékessé vált
munkabért és egyéb bérjellegű juttatásokat a felszámolás kezdő időpontja után
fizették ki, az ezeket terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettség is (ideértve az
egészségügyi hozzájárulást, illetve a magánnyugdíj-pénztári tagdíjat is);
b)	a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének
ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megőrzésével kapcsolatos költségek,
ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit, továbbá a
27/A. § (10) bekezdése szerint létesített polgári jogi jogviszonnyal
összefüggésben felmerült kiadásokat, valamint az adósnak azokat a
hiteltartozásait, adó- és járulékfizetési (ideértve az egészségügyi hozzájárulást,
illetve a magánnyugdíj-pénztári tagdíjat is), kártérítési kötelezettségeit, amelyek
a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből
keletkeztek, kivéve a nyereségből fizetendő adókat;”
(3)	A Cstv. 57. § (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
[A felszámolási költségek a következők:]
„g) a felszámoló díja [60. § (4) bek.], amely tartalmazza a felszámoló által nem
a 27/A. § (10) bekezdésében meghatározottak szerint létesített polgári jogi
jogviszonnyal összefüggésben felmerült kiadásokat is.”
(4)	A Cstv. 57. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A munkáltató rendes felmondása esetén felszámolási költségként - ha a
felszámolás kezdő időpontját megelőzően legalább egy évvel megkötött
kollektív szerződés, illetve munkaszerződés magasabb összeget nem állapít meg
-	a munkavégzés alóli felmentési időre jutó átlagkereset és a végkielégítés azon
összege vehető figyelembe, amely a munkavállalót a Munka Törvénykönyve 92.
§ (2) bekezdése és 93. § (3) bekezdése, illetve a 95. § alapján megilleti.”
17.	§
A Cstv. 63. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a § a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A minősített többséget biztosító befolyás alatt álló, valamint egyszemélyes
gazdasági társaság felszámolása esetében a befolyással rendelkező, illetve az
egyedüli tag (részvényes) korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden
olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az
adós vagyona nem fedezi, ha a hitelezőnek a felszámolási eljárás során
benyújtott keresete alapján a bíróság megállapítja e tagnak (részvényesnek) - az
adós társaság felé érvényesített tartósan hátrányos üzletpolitikájára figyelemmel
-	korlátlan és teljes felelősségét a társaság tartozásaiért.
(3)	A felszámolási eljárás jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn
belül - ki nem elégített követelése erejéig - bármely hitelező keresettel kérheti a
bíróságtól [6. § (1) bekezdés], hogy a 33/A. § szerinti perben megállapított
felelősség alapján kötelezze az adós volt vezetőjét követelésének kielégítésére.
A hitelező a követelését 90 napon belül akkor is érvényesítheti, ha
követelésének elévülési ideje a felszámolás jogerős lezárását megelőzően lejárt,
vagy abból 90 napnál kevesebb van hátra. Amennyiben határidőben több
hitelező terjeszt elő keresetet, a bíróság a pereket egyesíti és a követelések
arányos kielégítéséről rendelkezik.”
18.	§
A Cstv. 63/A. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„63/A. § Amennyiben az adós ellen megindított felszámolást cégbírósági
megszüntetési eljárás előzte meg, és az adós a felszámolás kezdő időpontjában
saját tőkéjének 30%-át meghaladó tartozást halmozott fel, a felszámoló vagy a
hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás
megindítását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi
befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel az
adós ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a vagyoni
hányad átruházásának időpontjában az adós fizetőképes volt, a vagyonvesztés
csak ezt követően következett be, illetve az adós ugyan nem volt fizetőképes, de
a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el.”
19.	§
A Cstv. 85. §-a a következő (3)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy rendeletben szabályozza
a 24. § (1) bekezdésében meghatározott írásbeli felszólítás formai és tartalmi
kellékeit.
(4)	Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy rendeletben szabályozza a
felszámolást elrendelő jogerős végzés 28. § (1) bekezdésében meghatározott
közzétételének szabályait.
(5)	Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy rendeletben szabályozza a
zálogtárgy értékesítésekor a felszámolót megillető, a zálogtárgy értékével,
illetve a zálogtárggyal összefüggő feladatokkal arányos díj meghatározásának
szabályait.
(6)	Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy rendeletben szabályozza a
Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete 40. cikke
által előírt, az ismert hitelezők értesítésének formai és tartalmi kellékeit.”
20.	§
(1)	E törvény - a (3)-(4) bekezdésében foglalt kivétellel - 2006. július 1. napján
lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult
eljárásokban kell alkalmazni.
(2)	A 49/D. § rendelkezéseit a 2006. december 31. napjáig megindult
felszámolási eljárásokban azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a zálogtárgy
értékesítése során befolyt vételárból a zálogtárggyal kapcsolatosan felmerült
környezeti károsodások és terhek rendezésének költségei is levonhatóak. A
levonásra kerülő költségek és a felszámolói díj azonban nem haladhatják meg a
vételár 50%-át. Amennyiben a vételár 50%-a nem fedezi a költségeket, azt
elsősorban a zálogtárgy megőrzésének, állaga megóvásának, értékesítésének
költségeire, valamint a felszámoló díjazására, másodsorban a környezeti
károsodások és terhek rendezésének költségeire kell fordítani. Az 57. § (2)
bekezdése b) pontjának alkalmazhatóságát jelen rendelkezés nem érinti.
(3)	A Cstv. 27/A. § (3) és (10) bekezdése, a 27/B. § (3) bekezdése, valamint az
57. § (2) bekezdésének b) és g) pontja 2007. január 1. napján lép hatályba.
(4)	A Cstv. 27/B. § (1) bekezdése 2010. július 1-jén lép hatályba. A
hatálybalépéskor a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm.
rendelettel meghatározott felsőfokú végzettséggel rendelkező, okirattal
igazolhatóan legalább 10 éve, megszakítás nélkül, felszámolói tevékenységben
személyesen közreműködő gazdasági társasági tagokat, munkavállalókat, illetve
a társasággal kötött tartós polgári jogi szerződés alapján a társaság javára
tevékenykedőket e törvény által előírt, a felszámolási és vagyonfelügyeleti
szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 9/2002. (III.
22.) OM rendeletben meghatározott szakképzettséggel rendelkezőnek kell
tekinteni.
21.	§
(1)	A Cstv. 27/A. §-a (3) bekezdésének és a 27/B. §-a (4) bekezdés f) pontjának
alkalmazásában 2010. június 30-ig a felszámolók névjegyzékéről szóló
167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott
végzettségeket kell érteni szakirányú szakképzettség alatt.
(2)	Az e törvény hatálybalépésekor a felszámolói névjegyzékben szereplő
gazdasági társaságnak a Cstv. 27/B. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek úgy
kell megfelelnie, hogy a névjegyzékbe történő felvételhez szükséges
nyilatkozatokat e törvény hatálybalépésétől számított 180 napon belül be kell
nyújtania a Pénzügyminisztériumhoz. A megfelelő tartalmú nyilatkozatok
határidőben történő benyújtásának hiányában, vagy a feltételek nem teljesítése
esetén a felszámolót a nyilvántartásból törölni kell.
(3)	A Pénzügyminisztériumnak a Cstv. 27/B. § (4) bekezdésében foglaltaknak
megfelelően - a felszámolók adatszolgáltatása, továbbá a Cstv. 27/B. § (4)
bekezdés g) pontjában foglalt adatokat illetően a Cégközlöny hivatalos
adatbázisa alapján - 2006. november 30-ig felül kell vizsgálnia a
hatálybalépéskor a névjegyzékben szereplő felszámolók esetén az e törvényben
foglalt feltételek fennállását, és ki kell egészítenie a felszámolók
névjegyzékének adatait.
22. §
E törvény hatálybalépésével
a)	a Cstv. 28. § (2) bekezdés e) pontjának „(a felszámolást elrendelő végzés
jogerőre emelkedésének napját)” szövegrésze „(a felszámolást elrendelő
jogerős végzés közzétételének napját)” szövegrészre;
b)	a Cstv. 28. § (2) bekezdés g) pontjában a „lakóhelyét” szövegrész a
„levelezési címét” szövegre;
c)	a Cstv. 38. § (5) bekezdésének „az adóssal összefonódásban (Ptk. 685/B. §)”
szövegrésze „az adós többségi befolyása (Ptk. 685/B. §) alatt” szövegrészre;
d)	a Cstv. 40. § (1) bekezdésének bevezető szövegében a „180 napon”
szövegrész „1 éven” szövegrészre;
e)	a Cstv. 40. § (3) bekezdésének „ha az adós a vele összefonódásban (Ptk.
685/B. §) lévő” szövegrésze „az adós többségi befolyása (Ptk. 685/B. §) alatt
álló” szövegrészre;
f)	a Cstv. 60. § (1) bekezdésének „a hitelezők követelésének kielégítéséről és a
bankszámlák megszüntetéséről” szövegrésze „a hitelezők követelésének
kielégítéséről, a bankszámlák megszüntetéséről és a központi értéktár
megkeresésével az adós által kibocsátott értékpapírok érvénytelenítéséről”
szövegrészre
módosul.
23.	§
E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a)	a Cstv. 6/A. §-ának (2) bekezdéséből az „és végelszámolási eljárást”
szövegrész;
b)	a Cstv. 24/A. §-ának (5) bekezdése;
c)	a Cstv. 27/A. §-ának (6) bekezdéséből a „vagy a természetes személy
felszámoló munkáját egészségi ok miatt nem tudja elvégezni” szövegrész;
d)	a Cstv. 57. § (1) bekezdésének b) pontja;
e)	a Cstv. 58. § (1) bekezdésének „a b) pontban foglalt követeléseket - az a)
pontban foglaltak figyelembevételével - a zálogtárgy értékesítésekor”
szövegrész;
f)	az európai részvénytársaságról szóló 2004. évi XLV. törvény 57. §-a;
g)	a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 61. § (2) bekezdése;
h)	a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991.
évi XLIX. törvény módosításáról szóló 1993. évi LXXXI. törvény 6. § (1)
bekezdésének a Cstv. 6. § (1) bekezdését megállapító rendelkezése, 8. §-a,
10.	§-ának a Cstv. 27. § (1) bekezdésének harmadik mondatát, a Cstv. 27. §
(2)	bekezdésének a) pontját megállapító rendelkezései, 12. § (1) bekezdése;
i)	az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról
szóló 2004. évi XXVII. törvény 46. §-a, 48. §-ának a Cstv. 24/A. § (4), (5) és
(7)	bekezdését megállapító rendelkezései, 55. §-a;
j) a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló
2001. évi CIV. törvény 27. § (2) bekezdésének a Cstv. 6/A. § (1) bekezdését
megállapító része, valamint a Cstv. 6/A. §-ának (2) bekezdését megállapító
rendelkezésének az „és végelszámolási eljárást” szövegrésze;
k) a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló
1997. évi CXLV. törvény, a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III.
törvény, valamint más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2004. évi
CXXVII. törvény 29. § (2) bekezdése;
l) a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991.
évi XLIX. törvény módosításáról szóló 1997. évi XXVII. törvény 5. § (1)
bekezdése, az 5. § (2) bekezdésének a Cstv. 27/A. § (6) bekezdését
megállapító rendelkezésének a „vagy a természetes személy felszámoló
munkáját egészségi ok miatt nem tudja elvégezni” szövegrésze, a 34. § (1)
bekezdésének a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontját érintő rendelkezése;
m) a cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó személy
felelősségének megállapítása érdekében a cégnyilvántartásról, a
cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV.
törvény, valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a
végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2005.
évi LXIX. törvény 3. §-a.
INDOKOLÁS
a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX.
törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
A Kormány 1094/2005. (IX. 19.) Korm. határozatával elfogadta az új csődtörvény
koncepcióját. Az új csődtörvény megalkotását megelőzően ugyanakkor szükség van
egyrészt a hatályos törvény egyes rendelkezéseinek módosítására, másrészt pedig
olyan intézkedések elfogadására, amelyek a gazdasági forgalom kiszámíthatóbb és
átláthatóbb működését hivatottak elősegíteni.
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX.
törvénnyel (a továbbiakban: Cstv.) szorosan összefüggő törvények (gazdasági
társaságokról szóló törvény, cégtörvény) újrakodifikálása számos dogmatikai változást
is hordoz, amelyekkel való összhang megteremtése indokolt, illetve a gyakorlatban
felmerülő, és pontosító rendelkezéssel feloldható értelmezési, alkalmazási nehézségek
kiküszöbölése célszerű.
A Javaslat ezek végrehajtása mellett a koncepcióban megfogalmazott tézispontokkal
összhangban bevezet számos olyan intézkedést, rendelkezést, amelynek célja a
gazdasági élet tisztaságának és átláthatóságának, valamint a hitelezői érdekek
biztosításának erősítésére. Célszerűnek mutatkozik, hogy a jogalkalmazók már a
hatályos törvény keretei között megkezdjék ezen jogintézményekhez való
alkalmazkodási folyamatot, illetve a felmerülő jogalkalmazási kérdésekre megfelelő
válaszokat dolgozzanak ki annak érdekében, hogy az új csődtörvény rendszere
könnyebben beilleszthető legyen a jogrendszerbe.
A Javaslat előremutató, jogfejlesztő rendelkezései közül külön kiemelést érdemel,
hogy részletes szabályokat állapít meg a nem vitatott vagy elismert követelésen
alapuló felszámolási kérelmek benyújtásának előfeltételei, a kérelem elbírálása körébe
eső körülmények, illetve a jogerős bírósági határozaton alapuló felszámolási kérelem
körében. A Javaslat megteremteni a dologi biztosítékkal rendelkező hitelezők külön
kielégítése jogát, valamint kidolgozza az adós vezetőinek a fizetésképtelenséggel
fenyegető helyzet bekövetkeztét követő speciális csődjogi felelősségi szabályait. A
Javaslat rendezi továbbá a felszámolókkal összefüggő szakmai, összeférhetetlenségi
kérdéseket.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelet 3. cikkelye szerint
valamely tagállam bírósága akkor állapíthatja meg joghatóságát fizetésképtelenségi
eljárás lefolytatására, ha az adós fő érdekeltségeinek központja vagy telephelye az
adott tagállam területén található, de utóbbi esetben is feltétel, hogy a fő érdekeltségek
központja az Unió területén belül, valamely más tagállamban legyen. A Javaslat a
Rendelet alkalmazása során szerzett tapasztalatok alapján pontosítja a rendelkezést,
ugyanis a hatályos szabályozás alapján elképzelhető (és a bírói gyakorlat erre
példákkal is szolgál), hogy az adós nem az Unió valamely tagállamában bejegyzett
gazdálkodó szervezet, azonban fő érdekeltségeinek központja (a bejegyzés helyétől
eltérően) valamely tagállamban található. A hatályos szabályozáshoz képest ezért
tágabb körben kell biztosítani a magyar bíróságok joghatóságát: abban az esetben is,
ha az adós ugyan az Unió területén kívüli székhellyel rendelkezik, de fő
érdekeltségeinek központja az Unió területén van. E rendelkezéshez kapcsolódó
pontosító rendelkezést tartalmaz a Javaslat Cstv. 6. § (2) bekezdését módosító 2. §-a.
A 2. §-hoz
A gyakorlatban felmerült, hogy az adós vagyonába (leginkább a felszámolási
vagyonba) tartozónak minősítették a szakszervezeti tag munkavállaló munkabéréből
levonásra kerülő szakszervezeti díjat. Ezen szakszervezeti díj jogosultja azonban
természetesen nem a munkáltató (az adós), hanem a kedvezményezettként megjelölt
szakszervezet. A munkáltató csupán a Munka Törvénykönyvének (Mt.) 21. § (6)
bekezdésében, illetve a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről
szóló 1991. évi XXIX. törvényben meghatározott kötelezettségének tesz eleget a tagdíj
munkabérből történő levonásával és továbbutalásával. A Cstv. 4. § (3) bekezdésének
kiegészítése ezért külön is megjeleníti a munkavállalótól levonásra kerülő
szakszervezeti tagdíjat és egyéb érdek-képviseleti tagdíjat, mint olyan pénzeszközt,
amely nem tartozik az adós vagyonába.
A 3. §-hoz
A hatályos szabályozás alapján nem lehet egyértelműen meghatározni az illetékes
eljáró bíróságot abban az esetben, ha az adós más cégbíróság (nyilvántartó bíróság)
illetékességi területére teszi át székhelyét és a felszámolási eljárás iránti kérelmet ezen
székhely-áthelyezési időszakban nyújtják be.
Ebben az időszakban az adós iratai már átkerülnek az új székhely szerinti bírósághoz,
illetve a cégjegyzék adatai már tartalmazzák az új székhelyet - bejegyzés alatt
státusszal - azonban az még nem hatályos, ugyanakkor a székhely-áthelyezéssel
érintett cégbíróság a társasági határozat meghozatalára visszamenőleges hatállyal
jegyzi be később a módosított székhelyet. Ilyen esetekben - a korábbi és az új
székhely szerinti - bíróságok az illetékesség kérdésében nem tudnak egyértelmű
döntést hozni, így vagy egyik bíróságon sem, vagy mindkettő előtt megindul a
felszámolási eljárás.
A Javaslat egyértelműen rögzíti, hogy az eljárás (csőd-, illetve felszámolási eljárás)
megindítására az a bíróság az illetékes, amelynek területén a kérelem benyújtásának
időpontjában az adós bejegyzett székhelye található. A későbbi, visszamenőleges
hatályú cégbírósági döntésnek - így a kérelem benyújtásának időpontjában „bejegyzés
alatt álló” státusszal feltüntetett új székhelynek - e tekintetben relevanciája nincs.
A 4. §-hoz
A Javaslat - figyelemmel a végelszámolás szabályainak külön törvényben
(cégtörvény) történő rendezésére is - a szövegp onto sító módosítással egyértelművé
teszi, hogy a csődeljárás és a felszámolási eljárás nem indítható meg, amennyiben
büntető ügyben a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, és
erről a csődeljárás, felszámolási eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező bíróságot a büntető ügyben eljáró bíróság vagy az ügyész értesíti.
A Javaslat ezzel pontosítja azt a jelenleg hatályos rendelkezést, amely szerint a fenti
tényekről a büntető ügyben eljáró bíróság vagy ügyész a cégbíróságot köteles
értesíteni annak ellenére, hogy a cégbíróság nem illetékes a csődeljárás, illetve a
felszámolási eljárás tekintetében.
Az 5. §-hoz
A Javaslat a hatályos rendelkezést egészíti ki és törvényi szintre emeli azt a bírói
gyakorlatban már kialakult eljárásjogi szabályt, amely szerint a Cstv. 22. § (1)
bekezdésének c)-d) pontjaiban meghatározott esetekben (vagyis amennyiben a bíróság
a cégbíróság értesítése, vagy a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján folytatja
le az eljárást) a bíróság a felszámolás elrendelésekor hivatalból jár el, így a
felszámolást elrendelő végzéssel szemben fellebbezésnek helye nincs.
A 6. §-hoz
A Javaslat figyelemmel arra, hogy rendezi a korábban nem vitatott vagy elismert
követelésen alapuló felszámolási kérelmek benyújtásának előfeltételeit, rögzíti, hogy a
kérelmező a kérelem benyújtáskor köteles az adós felszólításának megtörténtét is
igazolni.
Mivel a Javaslat mind a fizetési felszólítás, mind az adósi vitatás körében írásbeli
nyilatkozatokat kíván meg, e körben is csak okiratok benyújtásának lehet helye.
Mindkét nyilatkozat egyoldalú nyilatkozat, így szükséges, hogy az a másik fél
tudomásszerzésével hatályosuljon. Az okiratok csatolása során így elengedhetetlen
annak igazolása, hogy a másik fél a nyilatkozatot kézhez vette.
Az írásbeli nyilatkozatok megtörténtének igazolása tekintetében a Javaslat a jelenlegi
joggyakorlat szerint igazoltnak tekinthető okiatokat ismeri el, így az üzleti életben
elterjedt elektronikus levélváltások (e-mail) - amennyiben azok nem felelnek meg a
külön jogszabály elektronikus okiratokra vonatkozó feltételeinek, így pl. nem látták el
fokozott biztonságú vagy minősített elektronikus aláírással - nem rendelkeznek
bizonyító erővel.
Megfelelőnek minősül természetesen a postai úton megküldött felszólítás, amennyiben
a postai küldemény tértivevényén feltüntetésre került az átvétel időpontja, illetve,
megfelelő az a nyilatkozat is, ahol a felek a felszólítást (érdemi vitatást), illetve annak
másik fél általi átvételét vagy megismerését okiratba foglalják (közösen felvett
jegyzőkönyv, vagy átadás-átvételi nyilatkozat).
Az adós írásbeli felszólításának formai és tartalmai kellékei külön miniszteri
rendeletben kerülnek meghatározásra.
A Javaslatnak a Cstv. 24. § (3) bekezdését érintő módosítása külön is kiemeli, hogy az
adós a bíróság felhívására jogosult igazolni, hogy a kérelmező fizetési felszólítására a
Javaslatban meghatározott - illetve egyébként nyitva álló - határidő alatt érdemben
nyilatkozott, azt indokaival alátámasztva írásban vitatta, és ezen nyilatkozata a
kérelmezőhöz megérkezett. Amennyiben ugyanis az adós az érdemi vitatás
megtörténtének tényét sikeresen igazolja, vele szemben fizetésképtelenség
megállapításának nincs helye.
Az adós a felszámolási eljárás megindításának napjától a hitelezői követelést már
semmilyen módon nem vitathatja: a Cstv. 24. § (3) bekezdésében meghatározott
nyilatkozatában eredményesen nem terjeszthet elő érdemi vitatást tartalmazó
jognyilatkozatot, és nem igazolhatja fizetőképességét sem. A felszámolási eljárásban
már csak azt igazolhatja - a felszámolás elrendelésének elkerülése érdekében -, hogy
szabályosan megtörtént az érdemi vitatás, vagy beszámítással élt, vagy korábban
teljesített, vagy részletfizetési megállapodás áll fenn közte és a hitelező között.
Amennyiben ezen esetek egyike sem áll fenn, az adós a felszámolás elrendelését
kizárólag teljesítéssel tudja elkerülni.
A 7. §-hoz
1.	A hatályos szabályozás értelmében az adós valamennyi szerződéséhez és
jognyilatkozatához az ideiglenes vagyonfelügyelő hozzájárulása szükséges. Az
ideiglenes vagyonfelügyelő azonban csak akkor tagadhatja meg a hozzájárulását, ha
annak tárgya a Cstv. 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiba és a (2) bekezdésébe
tartozó jogügylet. Az ideiglenes vagyonfelügyelőnek a lehetősége, hogy az adós
„vagyonkimentési” magatartását megakadályozza igen szűkkörű, hiszen csak a kirívó
esetekre korlátozódik. Emellett a hatályos szabályozás önmagában is aránytalan
mérlegelési, döntési felelősséget hárít az ideiglenes vagyonfelügyelőre, figyelemmel
arra, hogy a 40. §-ban meghatározott adósi („vagyonkimentési”) magatartások
megítélése bírósági hatáskörbe tartozik - és általában több éves bizonyítási eljárás
szükséges a tényállás megállapításához. A Javaslat ezért hatályon kívül helyezi a Cstv.
24/A. § (5) bekezdését, és a döntési jogkört újraszabályozza.
A Javaslat a Cstv. 24/A. § (4) bekezdését érintő módosításával az ideiglenes
vagyonfelügyelő döntési lehetőségét a rendes gazdálkodás körét meghaladó ügyletekre
korlátozza, ezzel egyértelművé teszi, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő a rendes
gazdálkodás körébe tartozó ügymenetbe, működésbe nem szólhat bele. Ezzel
ugyanakkor a Javaslat szélesíti azon ügyek körét, ahol mérlegelési joga van az
ideiglenes vagyonfelügyelőnek a hozzájárulás megadása, illetve megtagadása körében.
A Javaslat értelmében a jövőben az ideiglenes vagyonfelügyelő olyan gazdálkodási
magatartásokat is megakadályozhat, amelyek bár közvetlenül nem vezetnek
vagyonkimentéshez, azonban nem felelnek meg az ésszerű gazdálkodásnak,
gazdaságilag indokolatlanok. A rendelkezéssel az ideiglenes vagyonfelügyelő
jogosítványainak tényleges, gyakorlati bővülése valósul meg. Ennek
eredményeképpen az ideiglenes vagyonfelügyelő úgy képes törvényi funkcióját
betölteni, hogy az adós gazdálkodását csupán az arányos és szükséges mértékben
korlátozza.
A rendes gazdálkodás fogalma a Polgári Törvénykönyv és a kapcsolódó joggyakorlat
rendszerében ismert, megfelelően kiérlelt, annak a Cstv.-ben történő külön
meghatározása szükségtelen.
2.	A Javaslat - a Cstv. 40. §-ában foglalt adósi magatartásokhoz kapcsolódóan - a
Cstv. 24/A. § (7) bekezdésében rögzíti, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő köteles a
bíróságot haladéktalanul tájékoztatni, amennyiben vagyonkimentést tapasztal.
A Javaslat a hatályos szabályozás további erősítése érdekében a Cstv. 24/A. § (10)
bekezdésében kimondja, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő még abban az esetben is
jogosult az adós valamennyi iratához hozzáférni, amennyiben az adós azokat önként
nem bocsátja a vagyonfelügyelő rendelkezésére. A Javaslat azzal, hogy kötelezi az
adóst, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő felhívására a lezárt ingóságait, helyiségeit
haladéktalanul nyissa ki, egyértelműen feljogosítja az ideiglenes vagyonfelügyelőt
arra, hogy korlátozás nélkül megkaphassa a szükséges információkat. Amennyiben a
kötelezettségének az adós nem tesz eleget - úgy megszegi együttműködési
kötelezettségét - a Cstv. 24/A. § (8) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni,
vagyis sor kerül az adós felszámolásának soron kívüli elrendelésére.
3.	A hatályos szabályozás szerint az ideiglenes vagyonfelügyelő megbízatása a
felszámolás kezdő időpontjáig vagy a felszámolási eljárás megszüntetéséig tart, így a
hatályos szabályozás nem nyújt arra lehetőséget, hogy a bíróság döntsön a
vagyonfelügyelet megszüntetéséről. Ez azért aggályos, mert az ideiglenes
vagyonfelügyelő kijelölése sok esetben a fizetésképtelenség vizsgálatának tényleges
megindulása előtt valószínűsített körülmény (vagyis hogy a hitelező követelésének
későbbi kielégítése veszélyben van) alapján történik meg, és a későbbi eljárásban
feltárt tények szükségtelenné teszik a további működését.
E probléma megoldása érdekében a Javaslat a Cstv. 24/A. § (10) bekezdését kiegészíti:
amennyiben az adós megfelelő biztosíték nyújtásával igazolja, hogy a hitelezői
követelés kielégítése nincs veszélyben, a bíróság azonnal végrehajtható végzéssel
határozhat az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének megszüntetéséről. A végzés
meghozatalához főszabályként a hitelező előzetes hozzájárulása szükséges. Ha a
hitelező alapos indok nélkül tagadja meg hozzájárulását és a bíróság a biztosítékot
megfelelőnek ítéli, hitelezői hozzájárulás nélkül is jogosult a végzés meghozatalára.
A 8. §-hoz
A Javaslat figyelemmel arra, hogy rendezi a felszámolási kérelem benyújtásának
eseteit, feltételeit, a Cstv. 25. § (1) bekezdését kiegészítve meghatározza azon eseteket,
amikor a korábban nem vitatott vagy elismert, illetve jogerős bírósági döntésre
alapított felszámolási kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye.
Mivel a Cstv. 27. §-a alapján a korábban nem vitatott vagy elismert követelés esetében
a kérelmező köteles a követelés esedékességét követően írásbeli fizetési felszólításban
felhívni az adóst a teljesítésre, amellyel szemben az adós 30 napon belül indokolással
alátámasztott érdemi vitatást tehet, a Javaslat megköveteli, hogy a felszámolási
kérelem benyújtására - ennek megfelelően - a fizetési felszólítás megtörténtét,
valamint az adós számára nyitva álló határidő elteltét követően kerüljön sor.
Amennyiben ez nem így történik, a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül
elutasítja, hiszen az időelőtti.
A Cstv. 27. §-a alapján a jogerős bírósági határozatok tekintetében szintén szükséges,
hogy a felszámolási kérelem benyújtására a határozatba foglalt teljesítési határidő
eredménytelen elteltét követően kerüljön sor. Amennyiben a teljesítési határidő nem
telt el, a kérelem idő előtti, az érdemi vizsgálat nélkül elutasítandó.
A 9. §-hoz
Előfordulhat, hogy az adós - felszámolásának elkerülése érdekében - olyan követelést
elégít ki, amelyet nem tart megalapozottnak. A Javaslat rögzíti, hogy az adósnak a
kérelem benyújtását követően történő teljesítése a későbbi polgári peres eljárásban
történő visszakövetelési jogát nem zárja ki. Az adós a hatályos jogszabályi
rendelkezések alapján is jogosult a megalapozatlan teljesítés visszakövetelésére,
azonban a fizetésképtelenségre vonatkozó szabályozás koherenciájának érdekében e
perlési jog külön rögzítése is szükséges.
A 10. §-hoz
1.	A Cstv. 27. § (1) bekezdésének azon hatályos rendelkezése, amely szerint a
felszámolás kezdő időpontja a bírósági határozat jogerőre emelkedésének napja,
rendkívül problematikus. A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a
továbbiakban: Pp.) és a Cstv. szabályainak együttes alkalmazása alapján a felszámolás
kezdő időpontjának a végzés kézbesítését követő tizenhatodik nap minősül, hiszen a
felszámolás kezdő időpontja a végzés jogerőre emelkedésének napja, a jogerő pedig a
Pp. szerint a fellebbezési határidő (15 nap) leteltét követő napon áll be. Ehhez képest
harmadik személyek (hitelezők) számára a felszámolás megindulása csak a
Cégközlönyben való közzétételtől válik nyilvánvalóvá, a Cégközlönyben való
közzététel azonban a jogerő időpontjához képest körülbelül egy hónappal később
következik be. A bíróság a fellebbezési határidő utolsó napját követően ugyanis
egyrészt még vár körülbelül egy hétig, hiszen a fellebbezési határidő utolsó napján
postára adott fellebbezés is joghatályosnak minősül, másrészt átlagosan további három
hetet vesz igénybe a Cégközlönyben való közzététel. A felszámolás kezdő időpontja és
a Cégközlönyben való megjelenés közötti körülbelül egy hónapos időszak alatt a
hitelezők nem tudnak a felszámolás megindulásáról.
A Javaslat a felszámolás kezdő időpontját a felszámolás elrendeléséről szóló végzés
Cégközlönyben való megjelenésének napjához köti, vagyis ahhoz az időponthoz,
amikor hitelezők számára is nyilvánvalóvá válik az eljárás megindulása (Cstv. 27. §
(1)	bekezdés).
2.	A Javaslat a Cstv. 27. § (2) bekezdésében két fizetésképtelenségi okot szabályoz
újra a már kialakult bírói gyakorlatra támaszkodva.
A hitelező a jövőben is jogosult lesz az adós által nem vitatott vagy elismert
követelésére hivatkozással felszámolási kérelmet előterjeszteni, azonban a Javaslat
rendezi a vitatás jogi tartalmát és formáját.
A Javaslat rendelkezései értelmében a hitelező a kérelem benyújtását megelőzően - a
követelés esedékességét követően - köteles az adóst írásban a teljesítésre felszólítani.
A felszólításnak tartalmaznia kell az adós figyelmeztetését is arra, hogy a hitelező
felszámolási eljárást kezdeményezhet a törvényben meghatározott feltételek teljesülése
esetén.
Külön miniszteri rendeletben kerülnek meghatározásra azok a tartalmai és formai
elemek, amelyeket a szabályos felszólításnak tartalmaznia kell, valamint a rendelet a
fizetési felszólítás - formanyomtatványi - formáját is rögzíti.
Az adósnak a fizetési felszólítás - igazolható - kézhezvételét követően 30 napon belül
kell meghatároznia álláspontját a hitelezői felszólításra vonatkozóan. Az adósnak így
elegendő idő áll a rendelkezésére, hogy szükség esetén iratait áttekintse, a hitelező
követelésének jogi, gazdasági megalapozottságáról meggyőződjön.
A fizetési felszólításnak, mint törvényi előfeltételnek a meghatározása mindkét fél
számára garanciát jelent. Az adóst a fizetési fegyelem betartására, a hitelezővel való
megegyezésre ösztönzi, illetve megszünteti azon eseteket, amikor a jóhiszemű
adósokkal szemben indul meg az eljárás anélkül, hogy az adós tudna a vele szemben
támasztott követelésről (pl. nem iktatott számla, „elkallódott számla”, több éves
számla esetében). A hitelezők tekintetében pedig a fizetési felszólítás megtörténte
garantálja, hogy az adós esetleges hallgatásának, nem-teljesítésének következményei
kizárólag az adóst fogják terhelni.
Az adós, amennyiben a hitelező követelését nem tekinti megalapozottnak, köteles
érdemi írásbeli nyilatkozatban ennek indokait a hitelezővel közölni (érdemi vitatás).
Az adós érdemi, a vele szemben támasztott követelés vitatását tartalmazó
jognyilatkozatának hitelező általi - szintén igazoltható módon történő - kézhezvétele
azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy az adóssal szemben e követelés tekintetében
felszámolási eljárás kezdeményezésének nincs helye, a hitelező követelését fizetési
meghagyásos eljárásban, illetve perben érvényesítheti.
Amennyiben az adós a hitelező felszólítására határidőben nem reagál és a követelést
nem teljesíti, vagy az elismert tartozását nem egyenlíti ki, a hitelező jogosult vele
szemben felszámolási eljárás megindítását kezdeményezni. A Cstv. 27. § (2)
bekezdésének a) pontjában megállapított határidők az adós tekintetében nem
minősülnek jogvesztőnek, így - a jelenleg érvényesülő bírói joggyakorlatnak
megfelelően - az adós a határidőt követően, azonban a felszámolási eljárás
megindításának napjáig (vagyis a felszámolási kérelem bírósághoz érkezésének
napjáig) a hitelezővel írásban közölt érdemi vitatással elkerülheti, hogy vele szemben
beálljon a fizetésképtelenségi vélelem.
Mind a fizetési felszólítás, mind az adós nyilatkozata kötelező formája az írásbeliség.
3.	A jelenlegi bírói gyakorlat értelmében a jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági
határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló, lejárt, pénz- vagy pénzben kifejezett
vagyoni követelés alapján csak akkor van helye az adós gazdálkodó szervezet
fizetésképtelensége megállapításának, ha a hitelező az ilyen határozat, illetve okirat
birtokában eredménytelenül kísérelte meg a végrehajtást. Tehát a bírói gyakorlat úgy
foglalt állást, hogy ilyen határozatok alapján a kérelmező kizárólag a Cstv. 27. § (2)
bekezdés b) pontja alapján jogosult felszámolási kérelmet előterjeszteni.
A Javaslat megszünteti a bírói gyakorlatban kialakított ezen eljárási sorrendiséget a
jogerős bírósági határozatok körében. Ebben az esetben ugyanis a hitelező „ítélt
dolog” tekintetében kérne döntést, így az adós fogalmilag nem vitathatja a követelés
fennállását, annak jogszerűségét, így saját teljesítési kötelezettségét. Ebből
következően szükségtelen a hitelezőt arra kötelezni, hogy a felszámolási kérelem
benyújtása előtt egy újabb eljárásban kérje az adós teljesítését. Lehetőséget kell
számára biztosítani arra, hogy - a bírósági határozatban foglalt teljesítési határidő
eredménytelen lejártát követően - saját belátása szerint döntsön a jogi lehetőségek
alkalmazásáról, így arról, hogy végrehajtási eljárást kezdeményez, vagy az adós
fizetésképtelenségének megállapítását kéri.
A Javaslat ennek érdekében a Cstv. 27. § (2) bekezdésének hatályos a) pontját
kettébontja, így a fizetésképtelenségi okok között külön nevesíti a jogerős bírósági
határozaton alapuló követeléseket, ezzel önálló jogalapot teremt a kérelem
előterjesztésére. Ebben az esetben az adós külön fizetési felszólítása szükségtelen,
ugyanis az adós a követelés fennálltáról (vagyis a vele szemben indított bírósági
eljárásról), annak jogi megítéléséről kellő információval rendelkezik. Az adós
kimentési lehetősége is korlátozott ezen eljárásban, hiszen a jogerős bírósági
határozattal szemben vitatásnak nincs helye, a fizetésképtelenség megállapítását az
adós kizárólag teljesítéssel (beszámítási kifogással, részletfizetési megállapodás
igazolásával) tudja elkerülni.
A jogerős bírósági határozatokat kivéve minden más jogerős (végrehajtható)
határozaton alapuló követelés esetében a felszámolási kérelem benyújtásának
előfeltétele lesz a jövőben is az adóssal szembeni végrehajtás sikertelensége, így a
Javaslat a Cstv. 27. § (2) bekezdése b) pontjának tartalmát nem módosítja, csupán
átszámozza.
A 11. §-hoz
1.	A Javaslat nem változtat azon a hatályos rendelkezésen, hogy a felszámoló csak
korlátolt felelősségű társaság, illetve részvénytársaság lehet (a továbbiakban együtt:
felszámoló). A felszámoló, mint jogi személy „megszemélyesítőjeként” természetes
személy felszámoló biztost nevez ki, aki gyakorlatilag lefolytatja, „levezényli” a teljes
felszámolást az adósnál. Elvárható, hogy a felszámoló biztos magas szintű szakirányú
képzettséggel rendelkezzen, ezért a Javaslat rendelkezése szerint felszámoló biztos a
továbbiakban csak megfelelő végzettséggel rendelkező természetes személy lehet. Ez a
rendelkezés - felkészülési idő biztosítása érdekében - csak 2007. január 1-én lép
hatályba úgy azonban, hogy 2010. június 30-ig a felszámolók névjegyzékéről szóló
167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 2. § (3) bekezdés b)
pontjában meghatározott végzettségeket (szakvizsgázott jogász, közgazdász,
könyvvizsgáló) kell megfelelőnek tekinteni, majd ezen időpontot követően a 9/2002.
(II. 22.) OM rendelettel meghatározott felszámolási és vagyon-felügyeleti
szakközgazdász, illetve felszámolási és vagyon-felügyeleti szakember szakirányú
szakképzettséggel rendelkezők lehetnek csak felszámoló biztosok. A hosszú átmeneti
időre az előírt posztgraduális képzésben való részvétel lehetőségének biztosítása
érdekében van szükség.
2.	A Javaslat tételesen rögzíti a felszámolókat, és a felszámoló biztosokat érintő
kizárási okokat, egyrészt egyértelműbbé téve, másrészt bővítve azokat. A kizárási
okok meghatározásánál a Javaslat már a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.)
módosított szabálya, a többségi befolyás fogalmát alkalmazza. A felszámoló
biztosoknál kizárási okként fogalmazódik meg az összeférhetetlen tevékenységet
(27/B. § (3) bekezdés a) pont) folytató más jogi személyben vagy jogi személyiség
nélküli gazdasági társaságban meglévő tagi, részvényesi vagy vezető tisztségviselői
funkció.
3.	A Javaslat megerősíti azt az alapelvet, hogy a felszámoló az eljárás lefolytatását
másnak nem engedheti át. Természetszerűleg nem jelenti a felszámolás átengedését a
felszámoló biztos kinevezése, illetve mindazok megbízása, akikkel a felszámoló -
részfeladatok elvégzésére - polgári jogi szerződést köt. A Javaslat egyértelművé teszi,
hogy a bíróság által kijelölt felszámoló a felszámolói tevékenysége során az adós
gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, döntéseit az adós képviseletében hozza. A
Javaslat lehetővé teszi, hogy a felszámoló a törvényben meghatározott esetekben a
felszámolói feladat ellátása érdekében, előzetes bírói engedély nélkül polgári jogi
jogviszonyt (az esetek jelentős részében: megbízás, vállalkozás) létesítsen, amely
jogviszonyokkal kapcsolatban keletkezett költségek a felszámolási költségek részét
képezik (Cstv. 57. § (2) bek. b) pont). Ezzel a megoldással a Javaslat megszünteti a
teljesítési segéd igénybevételével kapcsolatos korábbi, a jogértelmezéssel és
költségviseléssel összefüggésben felmerült gondokat, egyértelművé téve, hogy
amennyiben a felszámoló olyan esetekben létesít polgári jogi jogviszonyt, amelyet a
Javaslat nem nevesít, azt csak a saját díja terhére teheti meg. (Cstv. 57.§ (2) bekezdés
g.) pont).
A Javaslat által támogatott esetek szigorúan körülhatároltak annak érdekében, hogy a
hitelezői érdekek megfelelő képviseletét is biztosíthassa a szabályozás. A Javaslat
rögzíti, hogy a felszámoló a feladatát elsősorban a saját és az adós munkaszervezetével
köteles megoldani. Saját munkaszervezetbe tartozónak tekinti azokat a polgári jogi
megbízásokat is, amelyeket Korm. r-ben meghatározott szakemberekkel (legfeljebb
egy szakvizsgázott jogász, egy közgazdász, egy könyvvizsgáló) létesít a felszámoló.
Ezen túlmenően még a felszámolási költségek között számolható el a Javaslat szerint
annak a polgári jogi jogviszonynak a költsége is, amelyet a felszámoló:
1.	olyan szakértelem biztosítása céljából köt, amely nem tartozik a Korm. r-ben
meghatározott szakképzettségek közé, (jogász, közgazdász, könyvvizsgáló)
2.	olyan tevékenység elvégzésére köt, amely szokásosan és általában nem tartozik
a felszámolói feladattal ellátandó tevékenységek közé,
3.	olyan nagyságrendű feladat ellátására köt, amely meghaladja a felszámolók
által szokásosan ellátandó, az adott tevékenységre vonatkozó mértéket,
4.	olyan esetben köt, amikor a szakember alkalmazását jogszabály teszi
kötelezővé (pl. ügyvédi közreműködés). Természetesen amennyiben a Korm. r
alapján az egyik szakvizsgázott jogászt ügyvédi minőségében alkalmazza a
felszámoló, további ügyvéd megbízása már nem tartozik a preferált megbízások
közé. Elképzelhető azonban olyan eset, amikor a felszámolás folyamán kiemelt
jelentőségű ügyekben szükséges pl. további ügyvéd megbízása. Ebben az
esetben a felszámoló már köteles a bíróság előzetes engedélyét megkérni,
amennyiben a megbízott költségeit nem a saját díjából kívánja fedezni.
5.	Amennyiben a bíróság előzetesen engedélyezi, hogy az 1-4. pont alatt nevesített
eseteken kívül a felszámoló polgári jogi szerződést létesítsen, úgy a
jogviszonyból származó költségek szintén a felszámolói költségek részét
képezik.
A 12. §-hoz
A Cstv.-nek a Javaslat 12. §-ával meghatározott 27/B. § (1) bekezdése olyan szabályt
fogalmaz meg, amelynek a hatályba lépése csak 2010. július 1-én történik majd meg,
azonban célszerű a jogszabályhely közzététele, hogy a megfelelő szakképzettség
megszerzésére elegendő idő álljon rendelkezésre. Ettől az időponttól kezdődően
természetesen a Javaslat elkészítésekor hatályos Korm. r. is megfelelően módosítandó
lesz.
A Javaslat meghatározza a felszámolókkal szembeni abszolút összeférhetetlenségi
okokat, bevezeti az összeférhetetlen tevékenység fogalmát, illetve megfogalmazza azt
az erkölcsi elvárást, amelyet a társadalomban fontos feladatot végzőkkel szemben a
jogalkotó jogszabályi szintre emel.
Meghatározza a Javaslat azt a bővített adatkört, amelyet a felszámolói névjegyzéknek
tartalmaznia kell ahhoz, hogy a névjegyzék egyrészt egyértelműen tájékoztasson a
felszámoló társaságok legfontosabb adatairól, másrészt nyomon követhetővé váljék
belőle - főként hitelezővédelmi szempontból - a legfontosabb relatív és abszolút
összeférhetetlenségi szabályok (pl. többségi befolyás megléte, összeférhetetlen
tevékenység folytatása tilalma) betartása.
A 13. §-hoz
Az adós felszámolását elrendelő jogerős végzés közzététele vonatkozásában a Javaslat
intézkedik a nyilvánosságra hozatal és a végzés meghozatala közötti idő jelentős
csökkentése érdekében. Az új cégtörvény szerint 2007. október 1. napjától a
Cégközlöny tartalma, valamint a cégjegyzékbe bejegyzett, a Cégnyilvántartási és
Céginformációs Szolgálat (új nevén: Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban
Közreműködő Szolgálat) számítógépes rendszerében nyilvántartott adatok,
beszámolók korlátozás nélkül, ingyenesen hozzáférhetővé válnak. Ugyanezen
feltételrendszer kidolgozása során kerül majd sor a bírósági eljárási szabályok olyan
módosítására, mely lehetővé teszi, illetve előírja a jogerős végzés haladéktalan és
minimális átfutási idővel megvalósuló közzétételét.
A 14. §-hoz
A fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek gazdaságból való szabályozott kivezetése
érdekében az államnak biztosítania kell a megfelelő jogszabályi keretet ahhoz, hogy a
hitelezők a lehető legkisebb veszteséggel tudják lezárni a megszűnő gazdálkodó
szervezettel fennálló kapcsolataikat. Megfelelő szankciókkal arra kell ösztönözni a
gazdasági társaságok menedzsmentjét, hogy a szabályozott módot válasszák a
gazdaságból történő kivonuláshoz. A magyar jogszabályi rendszer jelenleg nem
biztosítja, hogy a gazdálkodó szervezetek vezetői elszámoljanak tevékenységükről,
hiszen ennek hiányában is szinte minden következmény nélkül befejezhetik
működésüket. A hatályos szabályozás ugyanis nem kényszeríti a menedzsmentet arra,
hogy a közeli csődhelyzet felismerését követően a hitelezők jogos elvárásait is
figyelembe vegye.
A probléma megoldásához egyaránt szükséges a társasági és a csődjogi szabályozás
módosítása. Az új Gt. a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet
bekövetkeztének esetére megteremti a vezető tisztségviselők felelősségét a
hitelezőkkel szemben feltéve, hogy bekövetkezik a gazdasági társaság
fizetésképtelensége.
A társasági jogi rendelkezéssel összhangban a Javaslat megteremti a gazdálkodó
szervezet vezetőinek a hitelezőkkel szembeni, magánvagyonukra is kiterjedő - polgári
jogi - felelősségét arra az esetre, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet
bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek
elsődlegessége, illetve a környezeti terhek rendezésének kötelezettsége alapján látták
el, és ezáltal a társasági vagyon csökkent (wrongful trading).
A vezető tisztségviselők felelősségét a Javaslat úgy állapítja meg, hogy egyben
kifejezésre juttatja ezen felelősségi forma „rendkívüli” jellegét, így azt, hogy
marasztalásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha a felszámolás után ki nem
elégített hitelezői követelések maradnak fenn.
A felszámolási eljárás alatt a felszámoló, illetve a hitelező jogosult perben annak
megállapítását kérni, hogy az adós vezetője (vezetői) kötelezettségüket megszegve
jártak el, és emiatt az adós vagyona meghatározott összeggel csökkent (megállapítási
per - a Cstv. új 33/A. §-a). E perben a bíróság a felelősség megállapítása mellett
meghatározza azt az összeget is, amelynek későbbi teljesítésére a vezető kötelezhető.
A vezető tisztségviselők egyetemlegesen felelnek, de kimentheti magát az a vezető,
aki bizonyítja, hogy részére a helytelen vállalatvezetés nem felróható, és mindent
megtett annak megakadályozása, illetve a hitelezők veszteségeinek csökkentése
(környezeti terhek rendezése) érdekében. Azt, hogy e körben konkrétan milyen vezetői
magatartás alapozza meg az eredményes kimentést, a bírói gyakorlat fogja kialakítani.
A felszámolás jogerős lezárását követő jogvesztő határidőn belül a felszámolási
eljárásban ki nem elégített hitelezők - fennálló követelésük erejéig - a teljesítés iránt
indíthatnak pert (marasztalási per - a Cstv. új 63. § (3) bekezdése).
A felelősség megállapítására, illetve a marasztalásra irányuló per elválasztása részben
célszerűségi, részben jogpolitikai megfontoláson alapul.
Az első lépcsőben kerül feltárásra a felelősség megállapításához szükséges tényállás,
így ezen perben kell lefolytatni mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében a
szükséges bizonyítási eljárásokat. A bizonyítékokkal, iratokkal és információval a
felszámoló rendelkezik, így célszerű, hogy a megállapítási pert ő indítsa, ugyanakkor
szükségtelen a hitelező kereshetőségi jogát kizárni.
A marasztalási perre a felszámolás jogerős lezárását követően kerülhet sor, vagyis
akkor, amikor realizálódik a vezető felelőssége a hitelezőkkel szemben. Ez a
felelősség másodlagos, csak és kizárólag az adós vagyonából ki nem elégített olyan
követelések tekintetében áll fenn, melyek kielégíthetőek lettek volna (nem csökkent
volna az adós vagyona), ha a vezető nem sérti meg a rá irányadó előírásokat. Ezen
perben a helytállási kötelezettség hitelezők közötti arányos megosztására, az egyes
hitelezőket megillető összeg meghatározására kerül sor.
A Javaslat előremutató rendelkezése, hogy vezető tisztségviselőnek minősíti azt a
személyt is, aki jogi értelemben ugyan nem volt vezető tisztségviselő, de ténylegesen
meghatározta a gazdasági társaság vezetését (ún. „árnyékvezető”). A Javaslat ezzel
különösen a nagyméretű, illetve gazdasági pozíciójában alárendelt gazdálkodó
szervetek esetében kívánja - a felelősség megállapítása körében - azon személyeket is
felelősségi körbe vonni, akik a vagyonvesztést ténylegesen előidézték. Annak
megítélése, hogy egy meghatározott adós szervezetnél mely személyek tekinthetők
árnyékvezetőnek, a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
A 15. §-hoz
A hatályos Cstv. korlátozza a zálogjogosult hitelezők helyzetét, a felszámolásra
tekintettel lerontja a zálogjog dologi jellegét. A zálogjog jogintézményének célja a
hitelezés elősegítése azáltal, hogy a hitelező biztos lehessen abban, hogy adósának
nemfizetése esetére nem pusztán kötelmi jogi követeléssel rendelkezik általában az
adósa vagyonával szemben, hanem a lekötött vagyontárgyakra nézve dologi jogi
(másokat megelőző) követeléssel is. A hitelezők a dologi hitelbiztosíték
igénybevételekor elsősorban éppen az adós fizetésképtelensége, a felszámolás esetére
kívánnak kedvező pozíciót biztosítani maguknak, amelynek ellentételezése a
kedvezőbb hitelnyújtási feltételekben (az olcsóbb hitelben) jelenik meg. Ha a zálogjog
mellett a hitelező nem lehet biztos abban, hogy a fedezet (a zálogtárgyban rejlő érték)
valóban elsődlegesen az ő és nem más hitelezők érdekeit szolgálja, ugyanakkora hitel
felvételéhez nagyobb fedezetet kér, a zálogadósnak pedig kevesebb, zálogjoggal nem
terhelt vagyona marad, tehát összességében kevesebb hitelhez juthat hozzá. A
zálogjogosult hitelezőkre vonatkozó csődjogi szabályozás tehát meghatározza a
gazdaságban rendelkezésre álló hitel nagyságát, illetve a hitelfelvétel feltételeit.
A Javaslat egyfelől megteremti a zálogjogosultak meghatározott költségekre tekintettel
korlátozott külön kielégítési jogát, másfelől megszünteti a felszámolási eljárás
megindításának időpontja előtti egy évben keletkezett zálogjoggal biztosított
követelések hátrányos megkülönböztetését.
A zálogjoggal terhelt vagyontárgyakon fennálló zálogjogok jogosultjai a hatályos
csődtörvény szerint a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételár 50 %-a tekintetében
külön kielégítésre jogosultak, a fennmaradó 50 %-ból csak a felszámolási költségek
kifizetése után részesülnek. A zálogjogosultak a Javaslat szerint is a felszámolási
eljáráson belül kereshetnek kielégítést a zálogtárgyakból, a zálogtárgyak tehát
továbbra is a felszámolási vagyon részét képezik, azonban a Javaslat megteremti a
zálogjogos hitelezőknek a felszámolási eljáráson belüli, korlátozott külön kielégítéshez
való jogát. Eszerint a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból
kizárólag a zálogtárgy megőrzésének (állagmegóvásának), és értékesítésének
költségeit, valamint arányos díját vonhatja le. A 2006. december 31. napjáig indult
eljárásokban a vételárból költségként kerülnek levonásra továbbá az értékesített
zálogtárggyal összefüggően felmerülő környezeti károsodások és terhek rendezésének
költségei is. A levonható költségek összege azonban nem haladhatja meg a vételár 50
%-át.
A költségek levonása után fennmaradó összeget, a zálogtárgyat terhelő zálogjoggal
biztosított követelések kielégítésére kell fordítani. A zálogjogosult kielégítése után
fennmaradó vételárrész szolgál a felszámolási vagyonnal szembeni egyéb követelések
kielégítésére.
Azon felszámolói díj, amelyet a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során a befolyt
vételárból a Cstv. 49/D. § alapján - illetve a külön miniszteri rendelet alapján - levon,
természetesen mégegyszer nem érvényesíthető a Cstv. 59. § (1) bekezdése szerinti
felszámolói díj keretében. Ennek értelmében tehát a felszámoló (is) külön felszámolói
díjban részesül, a befolyt vételárat a felszámolói díjalapjába nem számíthatja be, az
után mégegyszer felszámolói díjra nem jogosult.
A tervezett szabályozás figyelembe veszi azt is, hogy 2007. január 1. napjáig meg kell
születnie a környezeti károk megelőzésével és megszüntetésével kapcsolatos
környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelvnek megfelelő hazai
szabályozásnak, amely a környezeti károk okozásának veszélyével járó tevékenység
megkezdését előzetes biztosíték nyújtásához köti.
A hatályos csődtörvény a befolyt vételár 50 %-ára nézve is csak abban az esetben
biztosítja a zálogjogosult hitelező részére a külön kielégítés jogát, ha a zálogjog a
felszámolási eljárás megindításának időpontja előtt legalább egy évvel keletkezett. E
szabály a felszámolónak biztosított megtámadási jogoktól eltérően nem érinti ugyan
magát a követelést, viszont megfosztja a követelést biztosító zálogjogot a külön
kielégítési jogtól, az ilyen zálogjoggal biztosított követelés jogosultja csak akkor kap
kielégítést a befolyt vételárból, ha a felszámolási költségek kielégítése után marad
fölösleg. E szabály indokolatlanul korlátozza a zálogjoghoz kapcsolódó külön
kielégítési jogot, ezért nem indokolt fenntartani. A külföldi szabályozásokkal és a
nemzetközi jogegységesítési javaslatokkal összhangban a zálogszerződésekre (és más,
dologi hitelbiztosítékokat létrehozó szerződésekre) is ugyanazon megtámadási
szabályoknak kell vonatkoznia, mint általában bármely jogügyletre. (Az ezen időszak
alatt kötött zálogszerződések tehát a 40. § szerint továbbra is megtámadhatóak
maradnak.)
Nem illeti meg a külön kielégítési jog a zálogjogosultat, ha a gazdálkodó szervezet
tagja, vezető tisztségviselője vagy annak hozzátartozója, illetve az adós többségi
befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet (Cstv. 57. §-ának (1) bekezdés új h) pontja).
A 16. §-hoz
A Javaslat megvalósítja az adóssal összefonódásban lévő hitelezők biztosított és nem
biztosított követeléseinek a kielégítési sorrendben hátrébb rendelését. A kielégítési
sorrend utolsó helyére sorolja - új h) pont beiktatásával - azokat a követeléseket,
amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet tagja, vezető tisztségviselője vagy annak
hozzátartozója, illetve az adós többségi befolyása alatt (Ptk. 685/B. §) álló gazdálkodó
szervezet, vagy amelyek az adós ingyenes szerződései alapján állnak fenn.
A szabályozás indoka az, hogy ezekben az esetekben az adós és a követelés jogosultja
között olyan szoros kapcsolat van, amely miatt a követelés nem oszthatja a többi
hitelező - azonos típusú - követelésének sorsát. A kielégítési sorrend kiegészítése
kifejezésre juttatja, hogy ezen követelések teljesítésére csak valamennyi hitelező
igényének kielégítése után kerülhet sor függetlenül attól, hogy követelésük jogi
természete egyébként más besorolást tenne lehetővé.
A Javaslat 16. § (2) bekezdése a felszámolási költsége körében a Cstv. 57. § (2)
bekezdésének a) és b) pontját módosítja. A Javaslat a Cstv. 57. § (2) bekezdése a)
pontjának kiegészítésével egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az adóst terhelő
munkabér és egyéb bérjellegű juttatások közé tartoznak azok is, amelyek a kollektív
szerződésben, illetve a munkaszerződésben kerültek meghatározásra. A pontosítás
indoka, hogy a gyakorlatban eltérő értelmezések alakultak ki atekintetben, hogy a
felszámolás elrendelését követően származhatnak-e jogosultságok az adós
munkavállalói javára a hatályos kollektív szerződésből, munkaszerződésből.
A § Cstv. 57. § (2) bekezdésének b) pontját, valamint a g) pontját érintő módosításai
(Javaslat 16. § (2) és (3) bekezdése) a Cstv. 27/A.§ új (10) bekezdésével állnak
összefüggésben, amennyiben egyértelműen elrendezik, hogy a felszámoló által
létesített polgári jogi jogviszonnyal összefüggésben felmerült költségek viselése
milyen forrásból történik.
A Cstv. 57. § (2) bekezdésének a) pontját érintő módosítás szükségessé teszi a Cstv.
57. § (3) bekezdésének kiegészítését is. Ennek értelmében a munkáltató rendes
felmondása esetén nemcsak a Munka Törvénykönyvében meghatározott törvényes
mértékű végkielégítés és felmentési időre járó átlagkereset kerül felszámolási
költségként elszámolásra, hanem a törvényes mértéken túlmenően az a többlet mérték
is, amelyet a kollektív szerződés, illetve a munkaszerződés határoz meg, amennyiben
azok a felszámolás kezdő időpontja előtt legalább egy évvel kerültek megkötésre. Az
egyéves időkorlát garanciális szabályként kerül beépítésre a rendelkezésbe.
A 17. §-hoz
A Javaslat az új Gt. fogalomrendszerére figyelemmel - a törvények koherenciájának
fenntartása érdekében - pontosítja a Cstv. 63. § (2) bekezdését anélkül, hogy a
szabályozás lényegét megváltoztatná.
A Cstv. 33/A. §-a megteremti az adós gazdálkodó szervezet vezetői felelősségét arra
az esetre, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően
ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége (környezeti terhek
rendezésének kötelezettsége) alapján látták el, és ezáltal a társasági vagyon csökkent.
Amennyiben a bíróság megállapítja a vezetők felelősségét, a felszámolás jogerős
lezárását követő jogvesztő határidőn belül a felszámolási eljárásban ki nem elégített
hitelezők - fennálló követelésük erejéig - a teljesítés iránt indíthatnak pert
(marasztalási per - a Cstv. új 63. § (3) bekezdése). A bíróság e perben azt állapítja
meg, hogy a korábbi megállapítási perben meghatározott helytállási összegre milyen
arányban jogosultak a hitelezők.
A Javaslat mind az eljárási, mind az anyagi elévülési határidőt meghatározza.
Biztosítja, hogy a hitelező követelésével szemben az adós volt vezetője anyagi jogi
elévülési kifogást ne terjeszthessen elő. A szabályozás indoka az, hogy a felszámolás
lezárásának időpontja a hitelezőtől független, így ezen időpontig menthető okból nem
tudja követelését érvényesíteni, az elévülési idő vele szemben nyugszik.
A marasztalási perrel kerül kifejezésre a felelősség másodlagos, kivételes jellege: a
vezetők felelőssége kizárólag az adós vagyonából ki nem elégített olyan követelések
tekintetében áll fenn, melyek kielégíthetőek lettek volna (nem csökkent volna az adós
vagyona), ha a vezető nem sérti meg a rá irányadó előírásokat.
A 18. §-hoz
A Javaslat az új cégtörvény fogalomrendszerére és szabályozására figyelemmel - a
törvények koherenciájának fenntartása érdekében - pontosítja a Cstv. 63/A. §-t
anélkül, hogy a szabályozást alapjaiban megváltoztatná.
A 19. §-hoz
A Javaslatban foglaltakkal összefüggésben felmerülő felhatalmazó rendelkezéseket
tartalmazza a 19. §.
A 20. §-hoz
A Javaslat a meghatározott kivételektől eltekintve 2006. július 1. napján lép hatályba,
azzal, hogy rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult eljárásokban kell
alkalmazni. A hatályba léptető rendelkezés a korábbi Cstv. módosításokkal egyezően
nem rendeli alkalmazni a folyamatban lévő eljárásokban az új szabályokat, mert azok
nagymértékben befolyásolhatják a hitelezők helyzetét, a felszámoló kötelezettségét, az
eljárás lefolytatásának módját. Így például nem lenne célszerű a zálogjogi szabályok
folyamatban lévő eljárásokban történő bevezetése, hiszen tisztázatlan helyzetet
teremtene a hitelezők közötti rangsorban, illetve a már értékesített zálogtárgy
jogosultja és az értékesítés előtt álló zálogtárgy - külön kielégítésre jogosult -
jogosultja között.
A Javaslat 2006. december 31. napjáig lehetővé teszi, hogy a zálogtárgy
értékesítéséből befolyó vételárból a környezeti károsodások és terhek rendezésének
költségei is levonásra kerüljenek. Ezen esetben alkalmazandó levonási szabályokat
határozza meg a 20. § (2) bekezdésének rendelkezése.
A 20. § (4) bekezdése egyenértékűségi szabályt fogalmaz meg, amelynek
alkalmazására. 2010. július 1-jét követő időszakban kerül majd sor. Azt célozza, hogy a
2010. július 1. napján már tíz éve, megszakítás nélkül, igazolható módon felszámolói
tevékenységgel foglalkozó szakvizsgázott jogászok, közgazdászok illetve
könyvvizsgálók gyakorlati ismereteik alapján mentesülhessenek az ettől az időponttól
megkívánt szakirányú végzettség megszerzése alól.
A 21. §-hoz
A rendelkezés a szükséges felkészülési idő biztosítása érdekében külön hatálybalépési
időpontokat határoz meg, illetve megfogalmazza azokat az átmeneti szabályokat,
amelyeket a felszámolói névjegyzékkel kapcsolatos módosított rendelkezések kapcsán
a jogalkalmazóknak figyelembe kell venniük, illetve végre kell hajtaniuk.
A 22. §-hoz
A rendelkezések a Ptk. összefonódásra vonatkozó rendelkezésének, többségi befolyás
fogalomra történő módosulását ültetik át a Cstv-be.
A 22. § d) pontja felemeli a Cstv. 40. §-a szerinti objektív megtámadási határidőt a
felszámolási végzés közzétételének időpontjától számított 180 napról 1 évre.
Számos esetben jelent problémát, hogy a felszámoló nem intézkedik az adós által
kibocsátott értékpapírok érvénytelenítése iránt. Az f) pont alapján a jövőben a bíróság
a felszámolási eljárás befejezésekor végzésében rendelkezik az adós értékpapírjainak
érvénytelenítéséről.
A 23. §-hoz
A Javaslat 23. §-a azon törvényi szabályokat sorolja fel, amelyek hatályukat vesztik a
Javaslatban foglalt rendelkezésekkel összefüggésben.