﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/18201. számú
törvényjavaslat
a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről
Előadó: dr. Petrétei József
igazságügy-miniszter
Budapest, 2005. november
2005. évi.....törvény
a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről
Annak érdekében, hogy a bűncselekményt elszenvedett és emiatt életminőségükben
veszélybe került személyek társadalmi, erkölcsi és anyagi sérelmei enyhüljenek - a társadalmi
szolidaritás és méltányosság elvei alapján -, az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
I. Fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1.	§
A törvény hatálya
(1)	A törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén elkövetett bűncselekmény sértettjére,
valamint arra a természetes személyre terjed ki, aki a bűncselekmény közvetlen
következményeként sérelmet, így különösen testi vagy lelki sérülést, érzelmi megrázkódtatást,
illetve vagyoni kárt szenvedett el (a továbbiakban együtt: áldozat), ha
a)	magyar állampolgár,
b)	az Európai Unió bármely tagállamának állampolgára,
c)	az Európai Unión kívüli államnak az Európai Unióban jogszerűen tartózkodó
állampolgára,
d)	a Magyar Köztársaság területén jogszerűen tartózkodó hontalan személy,
e)	emberkereskedelem áldozata,
f)	az állampolgársága szerinti államnak a Magyar Köztársasággal kötött nemzetközi
megállapodása vagy viszonosság alapján erre jogosult.
(2)	A viszonosság fennállása tekintetében az igazságügy-miniszter nyilatkozata az irányadó.
(3)	Az e törvény szerinti áldozatsegítő szolgáltatás és állami kárenyhítés (a továbbiakban
együtt: támogatás) az áldozatot akkor is megilleti, ha
a)	a feljelentés elutasítására, a nyomozás megszüntetésére, az eljárás megszüntetésére,
illetőleg a vádlott felmentésére gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés,
tévedés, jogos védelem, végszükség vagy elöljáró parancsa,
b)	a feljelentés elutasítására, illetve az eljárás megszüntetésére a Büntető Törvénykönyvről
szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 32. §-ában meghatározott büntethetőséget
megszüntető ok
miatt került sor.
2.	§
(1)	E törvény szerinti áldozatsegítő szolgáltatás (a továbbiakban: szolgáltatás)
igénybevételére jogosult az a Magyarországon életvitelszerűen élő magyar állampolgár is, aki
jogszerű külföldi tartózkodása alatt szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény
áldozatává vált, és ezt megfelelő módon igazolja.
1
(2)	E törvény szerinti állami kárenyhítésre (a továbbiakban: kárenyhítés) az áldozat az 1. §
(1)	bekezdésének c) pontja alapján akkor jogosult, ha az Európai Unió valamely tagállamában
lakóhellyel vagy szokásos és jogszerű tartózkodási hellyel rendelkezik. Kárenyhítésben
részesíthető az áldozat akkor is, ha Magyarországon tartózkodási vagy bevándorlási
engedéllyel rendelkezik.
(3)	E törvény VI. fejezete szerinti támogatási eljárás igénybevételére jogosult az a
Magyarországon szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személy, aki az Európai Unió más
tagállamában vált szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény áldozatává.
3.	§
E törvény hatálya nem terjed ki a büntetőeljárás terheltjére.
II.	Fejezet
SZOLGÁLTATÁSOK
A szolgáltatások fajtái
4.	§
(1)	Az állam áldozatsegítő szolgáltatásként elősegíti az áldozat érdekeinek érvényesítését,
azonnali pénzügyi segélyt ad, illetve szakjogászi segítségnyújtást biztosít.
(2)	Az érdekérvényesítés elősegítése keretében a megyei (fővárosi) igazságügyi hivatal
áldozatsegítő szolgálatai (a továbbiakban: területi áldozatsegítő szolgálat) az áldozatot a
szükségletének megfelelő módon és mértékben hozzásegítik alapvető jogai érvényesítéséhez,
az egészségügyi, egészségbiztosítási ellátások és a szociális ellátások igénybevételéhez.
(3)	Azonnali pénzügyi segélyként a területi áldozatsegítő szolgálat fedezi az áldozat
lakhatással, ruházkodással, élelmezéssel és utazással kapcsolatos, valamint a gyógyászati és
kegyeleti jellegű rendkívüli kiadásait akkor, ha a bűncselekmény következtében az áldozat
ezen kiadások megfizetésére nem képes. A segély legmagasabb összege az alapösszeggel
egyezik meg. Az alapösszeg mértéke a tárgyévet megelőző második év - a Központi
Statisztikai Hivatal által közzétett - nemzetgazdasági bruttó havi átlagkeresetének 43
százaléka.
(4)	A szakjogászi segítségnyújtás keretében az állam az áldozatok részére a jogi
segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvényben (a továbbiakban: Jst.) meghatározott
támogatásokat biztosítja.
(5)	Az érdekérvényesítés elősegítése és az azonnali pénzügyi segély a rászorultság
vizsgálata nélkül térítésmentesen jár az áldozatnak. A szakjogászi segítségnyújtásra a Jst.-ben
meghatározott feltételek esetén jogosult az áldozat.
A szolgáltatásokból kizárt áldozat
5.	§
Nem kaphat szolgáltatást az az áldozat, aki
2
a)	a kért támogatást az ügyben korábban már megkapta,
b)	korábban benyújtott támogatás iránti kérelmében valótlan adatokat szolgáltatott, az ezt
megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított 2 évig,
c)	a támogatás iránti kérelmében foglaltak ellenőrzésére irányuló vizsgálat elvégzését
akadályozza,
d)	a korábbi támogatás iránti kérelmében foglaltak ellenőrzését megakadályozta, az ezt
megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított 2 évig,
e)	a korábban igénybe vett, e törvény szerinti, pénzben nyújtott támogatást, illetve a jogi
segítségnyújtás díját - bár arra köteles lett volna - nem térítette vissza az államnak.
III.	Fejezet
A KÁRENYHÍTÉS
A kárenyhítés igénybevételére jogosult áldozat
6.	§
(1)	Kárenyhítésre az a rászoruló áldozat jogosult,
a)	akinek sérelmére szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekményt követtek el, s
ennek következményeként testi épsége, egészsége súlyosan károsodott,
b)	aki az a) pontban meghatározott bűncselekmény következtében károsodott vagy meghalt
sértettnek az elkövetés időpontjában egy háztartásban élő egyenes ági rokona, örökbefogadója
vagy nevelőszülője, örökbefogadott vagy nevelt gyermeke, házastársa, élettársa,
c)	akinek eltartására az a) pontban meghatározott bűncselekmény következtében károsodott
vagy meghalt sértett jogszabály, végrehajtható bírósági, illetőleg hatósági határozat vagy
érvényes szerződés alapján köteles vagy köteles volt.
(2)	Rászorulónak tekintendő az áldozat, ha havi nettó jövedelme - közös háztartásban élők
esetén az egy főre eső jövedelem - nem haladja meg az alapösszeg kétszeresét (a
továbbiakban: rászoruló).
(3)	Jövedelmi helyzetére tekintet nélkül rászorulónak tekintendő az az áldozat, aki
a)	rendszeres szociális segélyben, időskorúak járadékában részesül,
b)	adósságkezelési szolgáltatás, lakásfenntartási támogatás jogosultja,
c)	a családjában olyan gyermeket gondoz, akinek rendszeres gyermekvédelmi
kedvezményre való jogosultságát megállapították,
d)	számára egészségügyi szolgáltatás igénybevétele céljából a települési önkormányzat
polgármestere önkormányzati hatáskörben szociális rászorultságot állapított meg,
e)	ápolási díjban, közgyógyellátásban, rokkantsági járadékban részesül,
f)	fogyatékossági támogatásra, vakok személyi járadékára vagy magasabb összegű családi
pótlékra jogosult,
g)	átmeneti szállást vagy éjjeli menedékhelyet igénybe vevő hajléktalan személy,
h)	családok, gyermekek átmeneti otthonát igénybe vevő személy,
i)	Magyarország területén menekültügyi eljárás alatt álló személy.
3
A kárenyhítés formái és mértéke
7.	§
(1)	A kárenyhítést egy összegben vagy havi járadékként kell fizetni.
(2)	Egyösszegű kárenyhítésként az áldozat a bűncselekmény miatt bekövetkezetett vagyoni
kárának teljes vagy részbeni megtérítését igényelheti. Az egyösszegű kárenyhítés mértéke:
a)	az alapösszeg ötszörösét meg nem haladó kár 100 százaléka,
b)	az alapösszeg ötszöröse és tízszerese közötti kár esetén az alapösszeg 5-szöröse, és az
alapösszeg ötszöröse feletti rész 75 százaléka,
c)	az alapösszeg tízszeresét meghaladó kár esetén az alapösszeg 8,75-szöröse, és az
alapösszeg tízszerese feletti rész 50 százaléka, de legfeljebb az alapösszeg tizenötszöröse.
(3)	A sértett bűncselekmény miatt bekövetkezett keresőképtelensége esetén - ha a
keresőképtelenség várhatóan a 6 hónapot meghaladja - az áldozat járadék formájú
kárenyhítésként a rendszeres jövedelmében bekövetkezett csökkenés részbeni enyhítését
igényelheti. A járadék havi mértéke:
a)	az igazolt jövedelemcsökkenés 75 százaléka, ha az áldozat 18 év alatti személy, vagy
mások gondozására szorul,
b)	az igazolt jövedelemcsökkenés 50 százaléka, ha az áldozat mások gondozására nem
szorul.
(4)	A járadék legmagasabb összege havonta az alapösszeggel egyezik meg. A járadék
legfeljebb három évig adható.
(5)	A járadék folyósítását meg kell szüntetni, ha
a)	a bűncselekményre tekintettel az áldozat rendszeres szociális vagy nyugdíj-biztosítási
ellátásra való jogosultságát megállapították, és az ellátás folyósítását megkezdték,
b)	jogerős bírósági határozat az áldozat részére kártérítésként járadékot állapított meg, és
annak folyósítását megkezdték,
c)	a biztosító az áldozat részére járadék folyósítását kezdi meg,
d)	az áldozat keresőképtelensége megszűnik,
e)	az áldozat a kötelezően előírt orvosi, szakértői vizsgálatról igazolatlanul távol maradt.
A kárenyhítésből kizárt áldozat
8.	§
Nem kaphat kárenyhítést az áldozat, ha
a)	az 5. §-ban foglalt kizáró ok áll fenn,
b)	a bűncselekményből eredő társadalombiztosítási, egyéb biztosítási igényét nem
érvényesítette, illetve kárigényét, biztosítási igényét érvényesítette, és kára a kárenyhítési
kérelem benyújtásáig megtérült (ideértve a külföldi államtól, biztosítótól vagy nem
kormányzati áldozatvédő szervezettől kapott juttatást is),
c)	magatartása a bűncselekmény kiváltó oka volt, vagy a bűncselekmény elkövetésében
közrehatott, és azt a bíróság jogerős határozatában megállapította,
4
d)	felróható magatartása okozta a kárt, vagy az közrehatott a kár bekövetkeztében, és azt a
bíróság jogerős határozatában megállapította,
e)	a kárenyhítésre okot adó bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban a tanúvallomást
jogosulatlanul megtagadta, vagy a szakértői vizsgálatban a közreműködési kötelezettségét
nem teljesítette, illetőleg az idézéssel szembeni mulasztása miatt vele szemben jogerősen
rendbírságot szabtak ki,
f)	a kárenyhítési eljárásban az orvosi, szakértői vizsgálatban történő közreműködési
kötelezettségét nem teljesíti, a kért kiegészítő adatokat nem szolgáltatja, a meghallgatásról
indokolatlanul távol marad,
g)	a büntetőeljárás lefolytatásához szükséges magánindítványt nem tette meg,
h)	a kárenyhítésre okot adó bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban, illetve a
bűncselekménnyel összefüggésben
1.	hamis vád (Btk. 233-236. §),
2.	hatóság félrevezetése (Btk. 237. §),
3.	hamis tanúzás (Btk. 238-241.§),
4.	hamis tanúzásra felhívás (Btk. 242. §),
5.	hatósági eljárás akadályozása (Btk. 242/A. §),
6.	mentőkörülmény elhallgatása (Btk. 243. §),
7.	bűnpártolás (Btk. 244. §),
8.	zártörés (Btk. 249. §),
9.	az elkövető, illetőleg az elkövető hozzátartozója sérelmére személy elleni erőszakos
vagy közveszélyt okozó
bűncselekményt követett el, és azt a bíróság jogerős határozatában megállapította.
IV.	Fejezet
ÁLTALÁNOS ELJÁRÁSI SZABÁLYOK
Tájékoztatás
9.	§
(1)	A területi áldozatsegítő szolgálat a hozzá forduló ügyfelet tájékoztatja
a)	a büntetőeljárásbeli jogairól és kötelezettségeiről,
b)	a számára elérhető támogatások fajtáiról és az igénylés feltételeiről,
c)	az e törvényben biztosított támogatásokon kívül igénybe vehető egyéb ellátásokról,
juttatásokról, jogérvényesítési lehetőségekről,
d)	az áldozatsegítésben részt vevő állami, önkormányzati, civil és egyházi szervezetek
elérhetőségéről,
e)	a bűncselekmény típusára figyelemmel az ismételt áldozattá válás elkerülésének
lehetőségeiről.
(2)	Ha a területi áldozatsegítő szolgálat más hatóságtól, szervtől vagy szervezettől, illetve az
áldozatsegítő szolgálathoz benyújtott támogatás iránti kérelemből természetes személy
áldozattá válásáról szerez tudomást, írásban tájékoztatja az ügyfelet - az (1) bekezdésben
foglaltakon túl - arról, hogy áldozatsegítő támogatás jogosultja lehet, és jogosultsága esetén a
támogatások iránt kérelmet terjeszthet elő.
(3)	A területi áldozatsegítő szolgálat a tájékoztatás megtörténtéről - a (2) bekezdésben
meghatározott eset kivételével - feljegyzést készít.
5
A támogatás engedélyezése iránti kérelem
10.	§
(1)	Az áldozat a kérelmét bármely területi áldozatsegítő szolgálatnál előterjesztheti.
(2)	A támogatás iránti kérelmet - kivéve a szakjogászi segítségnyújtás iránti kérelmet - egy
példányban, az erre a célra rendszeresített nyomtatvány (a továbbiakban: nyomtatvány)
kitöltésével kell benyújtani. A nyomtatvány kitöltéséhez a területi áldozatsegítő szolgálat
segítséget nyújt.
(3)	A kérelemben meg kell jelölni
a)	a természetes személy áldozat nevét, születési helyét és időpontját, anyja nevét,
lakóhelyét és állampolgárságát,
b)	a kérelem benyújtásának alapjául szolgáló bűncselekményre vonatkozó adatokat (a
bűncselekmény megnevezése, a bűncselekmény elkövetésének helye, időpontja és lényeges
körülményei),
c)	azt, hogy a b) pontban megjelölt bűncselekmény az áldozat számára milyen
sérelemmel, így különösen testi vagy lelki sérüléssel, érzelmi megrázkódtatással, illetve
vagyoni kárral járt,
d)	az igényelt támogatás fajtáját,
e)	azt, hogy a korábban igénybe vett támogatásokkal kapcsolatban terheli-e az áldozatot
az állammal szemben visszafizetési kötelezettség,
f)	azt, hogy az áldozattal szemben az igényelt támogatás nyújtását kizáró ok fennáll-e.
(4)	A 11. § szerinti igazolást az áldozat a kérelemhez csatolhatja, ha azzal rendelkezik. Ha
az áldozat a kérelméhez nem csatolja a 11. § szerinti igazolást, azt a területi áldozatsegítő
szolgálat a kérelem benyújtását követően haladéktalanul beszerzi. A 2. § (1) bekezdése esetén
az áldozatnak kérelméhez a megfelelő dokumentumokat csatolnia kell.
Igazolás
11. §
(1)	A büntetőeljárás adott szakaszában eljáró nyomozó hatóság, ügyész vagy bíróság a
támogatás igénybevételéhez igazolást állít ki az áldozat vagy a területi áldozatsegítő szolgálat
kérelme alapján. Az igazolás tartalmazza
a)	az áldozat 10. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti adatait,
b)	a büntetőeljárás tárgyát képező cselekményre vonatkozó adatokat (a tényállás és annak
Btk. szerinti minősítése),
c)	a büntetőeljárásra vonatkozó adatokat (eljáró hatóság megnevezése, ügy szám, a
foganatosított büntetőeljárási intézkedések, vádemelés megtörténte, elhalasztása, mellőzése, a
kérelmező büntetőeljárási pozíciója, az ügyben volt-e/van-e folyamatban közvetítői eljárás).
(2)	Ha az áldozat ellen a 8. § h) pontjában megjelölt bűncselekmény miatt, a kárenyhítésre
okot adó bűncselekménnyel összefüggésben büntetőeljárás indult, az igazolás ennek tényét is
rögzíti.
6
(3)	A nyomozó hatóság, az ügyész, illetve a bíróság köteles az igazolást a kérelem
kézhezvételét követő munkanapon a hivatali idő végéig kiállítani.
(4)	Az igazolás hatályát veszti, ha az igazolásban szereplő cselekmény miatt indított
büntetőeljárásban az eljáró hatóság a feljelentést bűncselekmény vagy bűncselekmény
gyanújának hiánya miatt jogerősen elutasítja, valamint a nyomozást bűncselekmény vagy
bűncselekmény bizonyítottságának hiányában jogerősen megszünteti. Az áldozat kérelmére
kiállított igazolás akkor is hatályát veszti, ha azt az áldozat a támogatás iránti kérelmének
mellékleteként a kiállítást követő 15 napon túl nyújtja be a területi áldozatsegítő szolgálathoz.
(5)	A büntetőeljárás befejezéséről határozatot hozó hatóság - ha az ügyben korábban
igazolást állítottak ki - 3 napon belül tájékoztatja a területileg illetékes területi áldozatsegítő
szolgálatot az eljárás eredményéről.
Adatváltozás bejelentése
12.	§
Ha e törvény másként nem rendelkezik, az áldozat a kérelemben közölt adatokban
bekövetkező változást - a kérelmet érdemben elbíráló döntés jogerőre emelkedéséig - annak
megtörténtétől számított 8 napon belül köteles az eljárásra illetékes területi áldozatsegítő
szolgálatnak bejelenteni.
A kérelemben foglaltak valódiságának ellenőrzése
13. §
(1)	A területi áldozatsegítő szolgálat a kérelem elbírálásához az áldozatot meghallgathatja, a
támogatás igénybevételének feltételeire vonatkozó adatokat nyilvántartó hatóságokat a közölt
adatok valódiságának ellenőrzése érdekében megkeresheti, vagy a kérelemben megjelölt
adatok valódiságát az áldozat lakásán vagy tartózkodási helyén is megvizsgálhatja.
(2)	A támogatás feltételeinek vizsgálata céljából megkeresésre
a)	az adóhatóság az adótitokról,
b)	a nyomozó hatóság, az ügyész, illetve a bíróság a büntetőeljárás állásáról,
c)	a kezelést végző orvos az orvosi titokról,
d)	az erre hatáskörrel rendelkező hatóság a 6. § (3) bekezdésében megjelölt
jogosultságokról tájékoztatja a területi áldozatsegítő szolgálatot.
(3)	A meghallgatásról és a vizsgálatról jegyzőkönyvet kell készíteni.
Fellebbezés
14.	§
A területi áldozatsegítő szolgálat határozata ellen a Központi Igazságügyi Hivatal
Áldozatsegítő Szolgálatához (a továbbiakban: központi áldozatsegítő szolgálat) lehet
fellebbezni.
7
Visszatérítés
15.	§
(1)	Az áldozat a támogatás iránti kérelmet érdemben elbíráló határozat jogerőre
emelkedését követő 3 évig köteles visszatéríteni a pénzben nyújtott támogatást, ha
a)	az eljáró hatóság jogerősen megállapította, hogy a támogatás alapjául szolgáló
cselekmény nem bűncselekmény, kivéve az 1. § (3) bekezdése szerinti eseteket,
b)	az áldozat a támogatás iránti kérelmében valótlan adatot szolgáltatott,
c)	a kár más forrásból részben vagy egészben megtérült, de legfeljebb a megtérülés
mértékéig,
d)	a támogatás igénybevételét kizáró ok a támogatást követően következett be.
(2)	Ha az áldozatnak a támogatást vissza kell térítenie, erre az a területi áldozatsegítő
szolgálat kötelezi határozattal, amelyik a támogatást engedélyezte.
(3)	Az áldozat köteles a támogatást egy összegben, a visszafizetésre kötelező jogerős
határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül az Igazságügyi Hivatal „áldozatsegítés”
elnevezésű célelőirányzatának megfizetni.
(4)	A területi áldozatsegítő szolgálat a visszatérítendő összeg megfizetésére kérelemre,
indokolt esetben egy alkalommal legfeljebb hat hónap halasztást vagy részletfizetést
engedélyezhet.
(5)	A vissza nem térített támogatás adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül, a
teljesítés elmulasztása esetén a területi áldozatsegítő szolgálat megkeresi a tartozás
összegének behajtására hatáskörrel rendelkező szervet.
Nyilvántartás
16.	§
(1)	A területi áldozatsegítő szolgálat a tájékoztatásokról, a beérkezett kérelmekről, a
megítélt támogatásokról - a támogatás iránti kérelmek elbírálása, a visszatérítési kötelezettség
teljesítésének ellenőrzése, valamint megyei és országos statisztikai adatgyűjtés érdekében -
nyilvántartást vezet.
(2)	A nyilvántartás tartalmazza
a)	az áldozatnak a 10. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti adatait,
b)	a 10. § (3) bekezdésének c) pontja szerinti adatokat,
c)	a 11. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti adatokat,
d)	a támogatásra vonatkozó adatokat:
1.	az eljáró területi áldozatsegítő szolgálat neve,
2.	az igényelt támogatás formája,
3.	a határozat tartalma,
4.	a határozathozatal helye és időpontja,
5.	a jogorvoslati kérelem elbírálása, jogerőre emelkedés időpontja,
6.	a megismételt eljárás adatai,
7.	a támogatás ellenőrzésére vonatkozó adatok,
8
8.	a közreműködő szervezetek nevei.
(3)	A területi áldozatsegítő szolgálat a nyilvántartásban rögzített adatokat a kérelem
előterjesztésétől számított 10 évig tartja nyilván és kezeli.
(4)	A területi áldozatsegítő szolgálat a nyilvántartás adatairól megkeresésre tájékoztatást ad
a büntető- vagy polgári ügyben eljáró bíróság, a büntetőügyben eljáró ügyész vagy nyomozó
hatóság, valamint a jogi segítő számára.
(5)	A területi áldozatsegítő szolgálat a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzése,
megszüntetése céljából a nyilvántartásban szereplő adatokról, az áldozattá válás
körülményeire, illetve a kiskorú veszélyeztetettségére utaló adatokról a gyermekjóléti
szolgáltatoknak, illetve az eljáró gyámhatóságnak tájékoztatást ad.
(6)	A területi áldozatsegítő szolgálatok által vezetett nyilvántartások országos adatbázist
alkotnak. Az adatbázis felhasználásával a központi áldozatsegítő szolgálat évente statisztikai
kimutatást készít.
Illeték- és díjmentesség
17.	§
Az áldozatsegítő eljárások illeték- és díjmentesek.
Kézbesítés
18.	§
Postai úton történő kézbesítés esetén a küldeményt a „címzett saját kezéhez” jelzéssel kell
ellátni.
A pénzbeli támogatás fedezete
19. §
Az áldozat részére az azonnali pénzügyi segélyt, illetve a kárenyhítést az Igazságügyi
Hivatal „áldozatsegítés” elnevezésű, felülről nyitott célelőirányzatának terhére kell kifizetni.
A célelőirányzat más célra nem használható fel.
Egyéb eljárási szabályok
20.	§
(1)	A területi és a központi áldozatsegítő szolgálat eljárására az e törvényben nem
szabályozott kérdésekben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szabályait kell alkalmazni.
(2)	A kérelemről minden esetben határozattal kell dönteni; a határozatot nem szükséges
indokolással ellátni, ha az a kérelemnek helyt ad.
9
(3)	Az eljárás irataiba az áldozaton és képviselőjén kívül a 16. § (4) és (5) bekezdésében
megjelölt személyek és hatóságok tekinthetnek be.
(4)	A méltányossági eljárás lefolytatására a központi áldozatsegítő szolgálatnak van
hatásköre.
(5)	A területi és a központi áldozatsegítő szolgálat az e törvény szerinti ügyeket nem intézi
elektronikus úton.
V.	Fejezet
A SZOLGÁLTATÁSOKRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
Hatáskör és illetékesség
21.	§
(1)	A szolgáltatás iránti kérelmet az a területi áldozatsegítő szolgálat bírálja el, amelynél a
kérelmet az áldozat először benyújtotta.
(2)	Ha az áldozat kéri, az ügyet a lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes területi
áldozatsegítő szolgálathoz kell áttenni.
Az igényérvényesítés határideje
22. §
(1)	Érdekérvényesítés elősegítése és szakjogászi segítségnyújtás iránti kérelmet a
bűncselekmény elkövetését követő 6 hónapon belül lehet előterjeszteni.
(2)	Azonnali pénzügyi segély iránti kérelmet a bűncselekmény elkövetését követő 3
munkanapon belül lehet előterjeszteni.
Elintézési határidő
23.	§
(1)	A területi áldozatsegítő szolgálat a kérelemről - ha a támogatás igénybevételének
feltételei annak alapján megállapíthatóak - az igazolás beérkezését követő 8 napon belül
határozattal dönt. Ha az áldozat a személyesen benyújtott kérelméhez az igazolást csatolja, a
területi áldozatsegítő szolgálat a kérelemről haladéktalanul dönt. A kérelem elutasításáról
szóló határozatot indokolással kell ellátni.
(2)	Ha a kérelem hiányos, a területi áldozatsegítő szolgálat a hiányok rövid határidővel
történő pótlására hívja fel az áldozatot.
10
Az érdekérvényesítés elősegítése
24.	§
(1)	A területi áldozatsegítő szolgálat az eset összes körülményeinek mérlegelése után a
bűncselekmény következtében jogaiban sérelmet szenvedett áldozatnak jogi tanácsot és
segítséget ad a sérelem rendezéséhez.
(2)	Ha a körülmények alapján bebizonyosodik, hogy a rászoruló áldozat sérelemének
rendezéséhez a Jst.-ben meghatározott szakjogászi támogatásokra van szükség, a területi
áldozatsegítő szolgálat továbbítja a kérelmet a területi jogi segítségnyújtó szolgálatnak, amely
a döntéséről és a megtett intézkedésekről haladéktalanul értesíti a területi áldozatsegítő
szolgálatot.
25.	§
(1)	A területi áldozatsegítő szolgálat az eset összes körülményeinek mérlegelése után
köteles az áldozatot tájékoztatni:
a)	az igénybe vehető egészségügyi, egészségbiztosítási ellátásokról,
b)	a beutalóval, illetve beutaló nélkül igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásokról,
c)	az ellátásokat nyújtó intézmények címéről, elérhetőségéről,
d)	a betegek jogairól és kötelezettségeiről,
e)	a betegjogi képviselő szerepéről, nevéről és elérhetőségéről,
f)	az egészségügyi közvetítői eljárás tartalmáról,
g)	az e) ésf) pontokon kívüli egyéb jogérvényesítési lehetőségekről.
(2)	Az áldozat kérelmére a területi áldozatsegítő szolgálat segítséget nyújt
a)	az egészségügyi szolgáltatás lehető leggyorsabb igénybevételéhez,
b)	az egészségbiztosítási ellátással kapcsolatos panaszjog érvényesítéséhez.
(3)	Annak érdekében, hogy az áldozat a lehető leggyorsabban tudja igénybe venni a számára
legmegfelelőbb egészségügyi szolgáltatást, a területi áldozatsegítő szolgálat az illetékességi
területén működő egészségügyi szolgáltatóval együttműködési megállapodást köthet.
(4)	A területi áldozatsegítő szolgálat az áldozatot - beleegyezése esetén - egészségügyi
szolgáltatóhoz irányítja. A területi áldozatsegítő szolgálat elsődlegesen ahhoz az
egészségügyi szolgáltatóhoz irányítja az áldozatot, amellyel együttműködési megállapodást
kötött.
26.	§
(1)	A területi áldozatsegítő szolgálat az eset összes körülményeinek mérlegelése után
köteles az áldozatot tájékoztatni:
a)	a pénzbeli és természetben nyújtott szociális ellátások és a szociális szolgáltatások,
b)	a nyugdíj-biztosítási ellátások,
c)	a munkanélküli-ellátások és a foglalkoztatást elősegítő támogatások,
d)	a családtámogatási ellátások,
11
e)	a gyermekjóléti alapellátások, a gyermekvédelmi szakellátás és a gyermekvédelmi
gondoskodás
formáiról, a jogosultság feltételeiről, az igénylés módjáról, valamint az ellátásokat és
szolgáltatásokat nyújtó intézmények címéről, elérhetőségéről.
(2)	Az áldozat kérelmére a területi áldozatsegítő szolgálat segítséget nyújt
a)	az ellátások, szolgáltatások igénybevételéhez,
b)	az ellátásokkal, szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszjog érvényesítéséhez.
Azonnali pénzügyi segély
27.	§
A területi áldozatsegítő szolgálat az áldozati státus elbírálását követően, kérelemre,
méltányossági döntés alapján, az áldozat bűncselekmény következtében kialakult helyzetére
figyelemmel, az eset összes körülményeit vizsgálva és mérlegelve azonnali pénzügyi segélyt
adhat, vagy más hatóság által előlegként biztosított támogatást a bizonylat szerint megtéríthet.
A szakjogászi segítségnyújtás
28.	§
A Jst.-ben meghatározott támogatásokat az Igazságügyi Hivatal Jogi Segítségnyújtó
Szolgálata nyújtja. Ennek során a Jst. rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni.
VI.	Fejezet
A KÁRENYHÍTÉSRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
Hatáskör és illetékesség
29.	§
(1)	A kárenyhítési eljárás támogatási és döntési eljárásból áll.
(2)	A támogatási eljárásban a támogató hatóság segíti az áldozatot a nyomtatvány
kitöltésében, továbbítja a kérelmet a döntő hatóságnak, útmutatást ad a kiegészítő adatok
iránti megkeresés teljesítéséhez, illetve szükség szerint beszerzi a kiegészítő adatokat.
Támogató hatóságként az a területi áldozatsegítő szolgálat jár el, amelynél a kárenyhítés iránti
kérelmet az áldozat először benyújtotta (a továbbiakban: támogató hatóság). Ha az áldozat
kéri, az ügyet a lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes területi áldozatsegítő
szolgálathoz kell áttenni.
(3)	A döntési eljárás során az eljáró hatóság a kárenyhítés iránti kérelmet érdemben
elbírálja. Döntő hatóságként a Fővárosi Igazságügyi Hivatal Áldozatsegítő Szolgálatának
önálló szervezeti egysége (a továbbiakban: döntő hatóság) jár el.
12
(4)	A kárenyhítés iránti kérelmet a döntő hatósághoz kell címezni. Az áldozat a kérelmét
benyújthatja úgy is, hogy nem veszi igénybe a támogató hatóság segítségét.
Az igényérvényesítés határideje
30.	§
(1)	A kárenyhítési kérelmet - a (2)-(4) bekezdésben, illetve a 45. § (2) bekezdésében
foglalt kivételekkel - a bűncselekmény elkövetését követő 3 hónapon belül lehet benyújtani.
(2)	Ha a kérelem előterjesztése elháríthatatlan akadályba ütközik, a kérelmet az akadály
megszűnését követő 3 hónapon belül lehet előterjeszteni.
(3)	Ha egy korábban államigazgatási eljárásban vizsgált cselekményről később derül ki,
hogy az bűncselekmény, a kérelmet a büntetőeljárás megindítását követő 3 hónapon belül
lehet előterjeszteni.
(4)	Ha a bűncselekmény elkövetését követően később derül ki, hogy az áldozat testi
épségének, egészségének súlyos károsodása és a bűncselekmény között ok-okozati
összefüggés áll fenn, a kérelmet a tudomásra jutástól számított 3 hónapon belül lehet
előterjeszteni.
(5)	A (2)-(4) bekezdések esetén a kérelem a bűncselekmény elkövetését követő 5 év
elteltével nem nyújtható be. Ha az áldozat a (2)-(4) bekezdések alapján kéri a kárenyhítést,
ennek okát megfelelően igazolnia kell.
Tájékoztatás
31.	§
A támogató hatóság a támogatás iránti kérelem esetén haladéktalanul tájékoztatja az
áldozatot a kárenyhítéssel kapcsolatos információkról, a kérelemhez szükséges
dokumentumokról és arról, hogy ezeket az áldozat hogyan tudja beszerezni.
A nyomtatvány és mellékletei
32.	§
(1)	A kárenyhítés iránti kérelemben - a 10. §-ban foglaltakon túl - meg kell jelölni
a)	a rászorultság megállapításához szükséges adatokat [jövedelemre vonatkozó adatok, az
áldozattal egy háztartásban élő személyek száma és a jövedelmükre vonatkozó adatok, vagy a
6.	§ (3) bekezdése szerinti adatok],
b)	az igényelt kárenyhítés formáját,
c)	egyösszegű kárenyhítés esetén az igényelt összeg nagyságát, járadék jellegű kárenyhítés
esetén az igényelt járadék havi összegét és a folyósítás időtartamát,
d)	azt, hogy az áldozat rendelkezik-e olyan biztosítással, amelyből kárának részbeni vagy
teljes megtérülése várható,
e)	azt, hogy a d) ponton túlmenően várható-e, hogy a kár vagy annak egy része más
forrásból megtérül,
13
f)	azt, hogy a bűncselekménnyel összefüggésben felmerült kár az elkövetőtől vagy más
forrásból megtérült-e, ha igen, milyen mértékben,
g)	azt, hogy az áldozat ellen a 8. § h) pontjában meghatározott bűncselekmény miatt eljárás
van-e folyamatban.
(2)	A kérelemhez az alábbi dokumentumokat kell csatolni:
a)	a jövedelemre vonatkozó igazolást, vagy az erre hatáskörrel rendelkező hatóság
igazolását a 6. § (3) bekezdése szerinti jogosultságról,
b)	a testi épség, egészség súlyos károsodását igazoló szakértői véleményt vagy orvosi
dokumentumokat, vagy a halotti anyakönyvi kivonatot.
(3)	Egyösszegű kárenyhítés iránti igény esetén a (2) bekezdésben meghatározott
dokumentumokon túl csatolni kell a kár mértékét igazoló iratokat (pl. számla, nyugta vagy
más bizonylat) is.
(4)	Járadék iránti igény esetén a (2) bekezdésben meghatározott dokumentumokon túl
csatolni kell a keresőképtelenséget igazoló és annak várható időtartamát valószínűsítő
szakértői véleményt vagy orvosi igazolást is.
(5)	A 6. § (1) bekezdésének b), illetve c) pontja alapján jogosult áldozat esetén csatolni kell
az együttélést, rokoni kapcsolatot, tartási kötelezettséget igazoló dokumentumokat is.
Bejelentési kötelezettség
33.	§
(1)	Az áldozat 8 napon belül köteles bejelenteni, ha
a)	a 8. § c)-e) és h) pontja szerinti kizáró okok valamelyikét bíróság vagy nyomozó hatóság
jogerős határozata megállapítja,
b)	a bűncselekménnyel összefüggésben felmerült kár az elkövetőtől vagy más forrásból
megtérült.
(2)	A bejelentési kötelezettség az áldozatot a kárenyhítési kérelmet érdemben elbíráló
határozat jogerőre emelkedését követő 3 évig terheli.
A kérelem továbbítása
34.	§
A támogató hatóság a nyomtatványt és annak mellékleteit 3 munkanapon belül továbbítja a
döntő hatósághoz.
A döntő hatóság intézkedése a kérelem beérkezését követően
35.	§
(1)	A döntő hatóság a kérelem beérkezését követő 5 munkanapon belül dönt arról, hogy a
kérelem érdemi elbírálásához szükség van-e arra, hogy
14
a)	az áldozat kiegészítő adatokat szolgáltasson,
b)	az erre illetékes támogató hatóság a kérelmezőt vagy más személyt meghallgasson.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt döntést követően a döntő hatóság haladéktalanul
visszaigazolja az áldozatnak a kérelem kézhezvételének tényét, egyúttal tájékoztatást ad arról,
hogy ki az ügy előadója, mi az ügy iktatószáma és lehetőség szerint jelzi azt az időpontot is,
ameddig a kérelemmel kapcsolatban az érdemi határozathozatal megtörténik.
(3)	Ha a kárenyhítésre okot adó bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás során vagy a
bűncselekménnyel összefüggésben a 8. § h) pontjában meghatározott bűncselekmény miatt az
áldozat ellen büntetőeljárás indult, a döntő hatóság eljárását a büntetőeljárás befejezéséig
felfüggeszti.
Közreműködés a meghallgatás teljesítésében
36.	§
Az áldozatot a döntő hatóság megkeresése alapján az a támogató hatóság hallgatja meg,
amely a kérelmet továbbította. Más személy meghallgatása esetén, illetve abban az esetben,
ha az áldozat kérelmét közvetlenül a döntő hatósághoz nyújtotta be, a meghallgatást az a
támogató hatóság teljesíti, amelynek illetékességi területén a meghallgatni kívánt személy
állandó lakóhelye van. A meghallgatásról jegyzőkönyv készül, amelyet a meghallgatást
követő 3 munkanapon belül meg kell küldeni a döntő hatóságnak.
Érdemi döntés
37. §
(1)	A döntő hatóság az érdemi döntés meghozatala során megvizsgálja
a)	az áldozat kárának vagy jövedelemcsökkenésének mértékét,
b)	az áldozat rászorultságát és a kárenyhítésre való jogosultságát,
c)	a kárenyhítésre okot adó bűncselekmény és a bekövetkezett kár, jövedelemcsökkenés
közötti ok-okozati összefüggést.
(2)	Egyösszegű kárenyhítés iránti kérelem elbírálása esetén, az (1) bekezdés szerinti eljárást
követően a döntő hatóság megállapítja a kár mértékét, és ennek alapján meghatározza a
kárenyhítés összegét, vagy a kérelmet elutasítja.
(3)	Járadék iránti kérelem elbírálása esetén, az (1) bekezdés szerinti eljárást követően a
döntő hatóság megállapítja az egy főre eső jövedelemcsökkenés mértékét, és ennek alapján
meghatározza a járadék összegét és a folyósítás időtartamát, vagy a kérelmet elutasítja.
A járadék felülvizsgálata
38.	§
(1)	A járadékra jogosult lakóhelye szerint illetékes területi áldozatsegítő szolgálat a
járadékot engedélyező határozatban meghatározott időközönként ellenőrzi a járadékra való
jogosultságot. Az ellenőrzés során az áldozat - a műtétet és a műtétnek minősülő vizsgálati
eljárást kivéve -orvosi, szakértői vizsgálatra kötelezhető.
15
(2)	Ha a járadék felülvizsgálata során a területi áldozatsegítő szolgálat arról szerez
tudomást, hogy a 7. § (5) bekezdése szerinti megszüntető ok áll fenn, akkor a járadék
megszüntetése iránti előterjesztést készít, melyet döntésre a döntő hatósághoz továbbít.
A kárenyhítési összeg kifizetése, a járadékfolyósítása
39.	§
A kárenyhítési összeg kifizetéséről, a járadék folyósításáról a Központi Igazságügyi Hivatal
gondoskodik. A járadékot úgy kell folyósítani, hogy azt a jogosult minden hónap 10. napjáig
megkapja.
Eljárás az Európai Unió más tagállamába irányuló,
illetve onnan érkező kárenyhítési kérelmek esetén
40.	§
(1)	Az e törvényben foglaltakat az Európai Unió más tagállamába irányuló, illetve onnan
érkező kárenyhítési kérelmek esetén a (2) és (3) bekezdések szerinti eltérésekkel kell
alkalmazni.
(2)	A támogató hatóság az Európai Unió más tagállamába irányuló kérelem esetén az
áldozat rendelkezésére bocsátja az adott tagállam által használt nyomtatványt, valamint
segítséget nyújt a nyomtatvány kitöltésében. A támogató hatóság a kárenyhítés iránti kérelmet
és az alátámasztó okmányokat a lehető legrövidebb időn belül továbbítja a bűncselekmény
elkövetésének helye szerint illetékes tagállam döntő hatóságához.
(3)	A döntő hatóság a 35. § (2) bekezdésében foglalt adatokról, valamint a kárenyhítésről
hozott érdemi határozatról a kérelmet továbbító tagállam támogató hatóságát is tájékoztatja.
VII.	Fejezet
AZ ÁLDOZATI JOGOK ÉRVÉNYESÍTÉSE
Az áldozati jogok érvényesülésének elősegítése
41.	§
(1)	A területi áldozatsegítő szolgálat gondoskodik arról, hogy az áldozatokkal kapcsolatba
kerülő szervek, intézmények, hatóságok az áldozatokat megillető jogokat megismerjék és
megfelelően érvényesítsék.
(2)	A területi áldozatsegítő szolgálat az áldozatok számára a legszükségesebb információkat
tartalmazó tájékoztatót készít. A tájékoztatót eljuttatja az illetékességi területén működő azon
szervekhez, intézményekhez, hatóságokhoz, amelyek kapcsolatba kerülnek az áldozatokkal.
16
Az áldozati jogok érvényesülésének figyelemmel kísérése
42.	§
(1)	Az áldozati jogok érvényesülését a központi és területi áldozatsegítő szolgálatok
rendszeresen figyelemmel kísérik, ennek keretében tájékoztatást kérnek az áldozatokkal
kapcsolatba kerülő hatóságoktól, intézményektől, szervezetektől. Tapasztalataikról a területi
és központi áldozatsegítő szolgálatok évente elemző jelentést készítenek.
(2)	A központi áldozatsegítő szolgálat az elemző jelentések, a 16. § (6) bekezdése szerinti
kimutatás és a jogi segítségnyújtó szolgálat 24. § (2) bekezdése szerinti értesítései alapján
évente összesítő és értékelő beszámolót készít a kormány számára.
(3)	A központi áldozatsegítő szolgálat az éves beszámolóban az áldozati jogok helyzetének
bemutatása mellett az áldozati jogok hatékonyabb érvényesülését célzó intézkedésekre is
javaslatot tesz.
Együttműködés és kapcsolattartás
43.	§
(1)	A központi és területi áldozatsegítő szolgálatok feladataik ellátása során
együttműködnek és kapcsolatot tartanak a rendőrség áldozatvédelmi hálózatával, a nyomozó
hatósággal, az ügyészséggel, a bírósággal, a bevándorlási és állampolgársági hivatallal, a
konzuli szolgálattal, a helyi és kisebbségi önkormányzatokkal, az egészségügyi
intézményekkel, az ifjúságvédelmi szervezetekkel, a személyes gondoskodást nyújtó
gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményekkel, a családsegítő szolgálatokkal, az alap- és
szakellátást nyújtó szociális szolgáltatókkal és intézményekkel, a közoktatási intézményekkel,
a polgárőrséggel, a civil szervezetekkel és az egyházakkal.
(2)	A területi áldozatsegítő szolgálat abban az esetben, ha munkája során kiskorú
veszélyeztetettségéről szerez tudomást, haladéktalanul jelzi azt a kiskorú tényleges
tartózkodási helye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatnak. Ha a feltárt körülmény a
kiskorú életét, testi épségét súlyosan veszélyezteti, a jelzéssel egyidejűleg gyámhatósági
eljárást kezdeményez.
VIII.	Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatálybalépés
44.	§
Ez a törvény 2006. január 1-jén lép hatályba.
Átmeneti rendelkezések
45.	§
(1)	Az egyes erőszakos bűncselekmények következtében sérelmet szenvedettek állam általi
kárenyhítésének szabályairól szóló 209/2001. (X. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.
17
rendelet) alapján 2006. január 1-jén folyamatban levő kárenyhítés iránti kérelmek elbírálására
e törvényt kell alkalmazni. A 2006. január 1-jén folyamatban maradt kárenyhítés iránti
kérelmek eredeti iratait a Biztonságos Magyarországért Közalapítvány a központi
áldozatsegítő szolgálatnak küldi meg.
(2)	E törvényt kell alkalmazni a hatálybalépését megelőzően elkövetett bűncselekménnyel
összefüggésben, ha a kárenyhítés iránti kérelem benyújtását a Korm. rendelet - mint korábbi
jogszabály - lehetővé tette.
Felhatalmazás
46.	§
(1)	Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg
a)	az e törvény szerinti támogatások engedélyezése iránti kérelem előterjesztésére
vonatkozó részletes szabályokat, a rászorultság igazolásának módját, valamint a pénzbeli
támogatás folyósításának és visszatérítésének részletes szabályait,
b)	a területi és központi áldozatsegítő szolgálatnál foglalkoztatottak képesítési feltételeire
vonatkozó szabályokat.
(2)	Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendelettel állapítsa meg az irányítása alá
tartozó szervek áldozatsegítő feladatait, azok civil szervezetekkel való együttműködésének
formáit.
Az Európai Unió jogának való megfelelés
47. §
(1)	E törvény a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről szóló, 2004. április 29-i
2004/80/EK tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
(2)	E törvény 9. § (1) bekezdése a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001.
március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat 4. cikkének való megfelelést szolgálja.
Módosuló jogszabályok
48.	§
(1)	A Jst. 3. §-a (1) bekezdésének e)-g) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[A támogatás abban az esetben biztosítható a félnek, ha]
„e) közigazgatási eljárásban vesz részt, és eljárási jogainak, kötelességeinek
megismeréséhez jogi tanácsadásra vagy jognyilatkozat megtétele érdekében beadvány
készítésére van szükség,
f)	abban a kérdésben van szüksége a jogi tanácsadásra, hogy jogainak védelme érdekében
mely hatóságnál, szervezetnél milyen típusú eljárást kell indítania, illetve ilyen eljárás
kezdeményezése vagy az eljárás során jognyilatkozat megtétele érdekében beadványt kell
készíteni,
18
g)	bűncselekmény áldozata és a bűncselekménnyel okozott kár, illetve a bűncselekménnyel
összefüggésben keletkezett jog- vagy érdeksérelem elhárításához szükséges eljárás
megindításához jogi segítő szakjogászi tanácsadására vagy beadvány szerkesztésére van
szüksége,”
(2)	A Jst. 3. §-a (3) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem lehet támogatást nyújtani]
„d) a magánszemély vállalkozási, befektetési jellegű tevékenységével kapcsolatos ügyben,
kivéve
1.	az (1) bekezdés g) pontja szerinti ügyeket, ha az elkövetett bűncselekmény e
tevékenységgel kapcsolatos,
2.	a tevékenység folytatásáért járó díj érvényesítésével összefüggő ügyeket, ha a
vállalkozási jellegű jogviszonyra vonatkozó szerződés természetes személy által végzendő
tevékenység folytatására vonatkozik alvállalkozó igénybevételének kizárásával, a
munkavégzés helyének meghatározásával és a díj részletekben történő megfizetésével,”
(3)	A Jst. 3. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Bűncselekmény áldozata részére a büntetőeljárásbeli jogairól és kötelezettségeiről szóló
általános tájékoztatást külön törvény szerint a megyei (fővárosi) igazságügyi hivatal
áldozatsegítő szolgálatai (a továbbiakban: területi áldozatsegítő szolgálat) adják meg.”
(4)	A Jst. 5. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Jövedelmi és vagyoni helyzetére tekintet nélkül rászorultnak tekintendő az a fél, aki]
„f) a családjában olyan gyermeket gondoz, akinek a rendszeres gyermekvédelmi
kedvezményre való jogosultságát megállapították.”
(5)	A Jst. 6. §-ában a „teljes munkaidőben történő foglalkoztatás alapján járó munkabér
mindenkori legkisebb összegét (minimálbér)” szövegrész helyébe a „tárgyévet megelőző
második év - a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett - nemzetgazdasági bruttó havi
átlagkeresetének 43%-át” szövegrész lép.
(6)	A Jst. a következő 9/A. §-sal egészül ki:
„9/A. § Ha a 3. § (1) bekezdésének g) pontja szerinti támogatás iránti kérelmet előterjesztő
félről a külön törvény szerinti eljárásban megállapították azt, hogy bűncselekmény áldozata és
jogosult az áldozatsegítési szolgáltatások igénybevételére, a rászorultság 5-9. §-ban foglalt
szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a fél helyett a jogi szolgáltatás díját az
állam viseli, ha a rendelkezésre álló havi nettó jövedelme nem haladja meg a tárgyévet
megelőző második év - a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett - nemzetgazdasági
bruttó havi átlagkeresetének 86%-át.”
(7)	A Jst. 14. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha az a fél, akiről a külön törvény szerinti eljárásban megállapították azt, hogy
bűncselekmény áldozata és jogosult az áldozatsegítési szolgáltatások igénybevételére, - a (2)
bekezdés h) pontjának kivételével - bűncselekménnyel okozott kár megtérítése, illetve a
19
bűncselekménnyel összefüggésben keletkezett jog- vagy érdeksérelem elhárítása érdekében
indít pert, a költségfeljegyzési jogra való jogosultságát a 9/A. § alapján kell megállapítani.”
(8)	A Jst. 19. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha a félről a külön törvény szerinti eljárásban megállapították azt, hogy bűncselekmény
áldozata és jogosult az áldozatsegítési szolgáltatás igénybevételére, rászorultságát a 9/A. §
alapján kell megállapítani.”
(9)	A Jst. 21. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a kérelem alapján valószínűsíthető, hogy a fél a külön törvény szerint bűncselekmény
áldozatának minősül és jogosult az áldozatsegítési szolgáltatások igénybevételére, a megyei
hivatal ennek megállapítása céljából továbbítja a kérelmet a területi áldozatsegítő
szolgálatnak, amely döntéséről haladéktalanul értesíti a megyei hivatalt.”
(10)	A Jst. 28. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A bűncselekmény sértettje és áldozata részére a bűncselekmény elkövetése miatt indítandó
vagy folyamatban lévő büntetőeljárással kapcsolatos tájékoztatást külön törvény szerint az
áldozatsegítő szolgálat adja meg.”
(11)	A Jst. 50. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A jogi segítő a jogi szolgáltatás nyújtásának befejezésétől számított 6 hónapon belül
terjesztheti elő díjigényét a megyei hivatalhoz; e határidő elmulasztása miatt igazolásnak
nincs helye.”
(12)	A Jst. 72. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) 2008. január 1-jén lép hatályba a törvény II. és III., valamint - a 60. § kivételével - VI. és
VII. fejezete, 76. §-a (2) bekezdésének az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57.
§-a (1) bekezdésnek r) pontját beiktató rendelkezése, 77-82. §-a, 85. §-a és 86. §-ának (1)
bekezdése.”
(13)	A Jst. 77. § (3) bekezdésének - a Pp. 85. § (5) bekezdésére vonatkozó - rendelkezése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A tárgyi költségfeljegyzési jog fennállásáról a bíróság hivatalból határoz; ha végzésében
azt állapítja meg, hogy a tárgyi költségfeljegyzési jog nem áll fenn, a végzés ellen külön
fellebbezésnek van helye. A tárgyi költségfeljegyzési jog fennállását megállapító jogerős
határozatát a bíróság megküldi a felek lakóhelye szerint illetékes megyei (fővárosi)
Igazságügyi Hivatalnak (a továbbiakban: jogi segítségnyújtó hivatal). A felet addig nem lehet
kötelezni az illeték megfizetésére, amíg a bíróság nem állapítja meg jogerős határozatával azt,
hogy az ügyben a tárgyi költségfeljegyzési jog nem áll fenn.”
49. §
(1)	A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a
továbbiakban: Gyvt.) 17. §-ának (1) bekezdése a következő g) és h) ponttal egészül ki, és az
eredeti g) és h) pont megjelölése i) és j) pontra változik:
20
[Az e törvényben szabályozott gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot látnak el - a
gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a gyermek veszélyeztetettségének
megelőzése és megszüntetése érdekében - a törvényben meghatározott alaptevékenység
keretében]
„ g) a pártfogó felügyelői szolgálat,
h)	az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait ellátó szervezetek,”
(2)	A Gyvt. 135. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[A 15. § (1)-(4) bekezdéseiben meghatározott ellátások és intézkedések nyújtása és megtétele,
azok ellenőrzése, valamint biztosítása során az e törvényben meghatározott jogok
érvényesülésének elősegítése céljából a (2) bekezdésben meghatározott adatok kezelésére az
alábbi szervek és személyek jogosultak:]
„f) az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait ellátó szervezetek.”
(3)	A Gyvt. 135. §-a (2) bekezdésének a) pontja a következő ai) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdés szerinti szervek jogosultak a gyermek]
"„ai)') áldozattá válásának körülményeire vonatkozó, a bűncselekmények áldozatainak
segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi .....(a továbbiakban: Ást.) törvény 16.
§ (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott;”
[adatainak a kezelésére.]
(4)	A Gyvt. 135. §-a (2) bekezdésének b) pontja a következő bf) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdés szerinti szervek jogosultak a szülő, törvényes képviselő, helyettes szülő,
nevelőszülő]
"„bf) áldozattá válásának körülményeire vonatkozó, az Ást. 16. § (2) bekezdés a)-c)
pontjában meghatározott;”
[adatainak a kezelésére.]
(5)	A Gyvt. 135. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A települési önkormányzat jegyzője, a gyámhivatal, a gyermekjóléti szolgálat vezetője és
a területi gyermekvédelmi szakszolgálat vezetője kezelheti a 135. § (2) bekezdés ai) és bf)
alpontjában meghatározott adatokat. Ezeket a felsorolt szervek és személyek a 15. § (1)-(4)
bekezdésében meghatározott szolgáltatások nyújtása és intézkedések megtétele vagy azok
ellenőrzése, illetve az áldozatsegítő szolgálat tevékenységének elősegítése céljából
egymásnak, illetve az áldozatsegítő szolgálatnak átadhatják.”
50.	§
(1)	Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény
(a továbbiakban: Iasz.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
21
„(1) A törvény hatálya a bíróságokkal, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalával (a
továbbiakban: OIT Hivatala), az Igazságügyi Hivatallal és az Igazságügyi Szakértői és
Kutatói Intézetekkel (a továbbiakban: ISZKI) létesített igazságügyi szolgálati jogviszonyra (a
továbbiakban: szolgálati jogviszony) terjed ki.”
(2)	Az Iasz. 8. §-a (1) bekezdésének c) és d) pontjai helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
[A munkáltatói jogkört]
„c) az igazságügyi szakértők, az Igazságügyi Hivatal és az ISZKI főigazgatója, főigazgató-
helyettesei tekintetében az igazságügy-miniszter,
d)	az Igazságügyi Hivatal alkalmazottai tekintetében az Igazságügyi Hivatal főigazgatója, az
ISZKI alkalmazottai tekintetében az ISZKI főigazgatója,”
[gyakorolja.]
(3)	Az Iasz. 11. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A bírósági fogalmazó, a bírósági titkár, az igazságügyi szakértő és a pártfogó felügyelő
kinevezésénél a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 3. §-
ának (2) bekezdésében írt rendelkezést is alkalmazni kell azzal, hogy a bűnügyi nyilvántartás
adatainak mérlegelésére a bírósági fogalmazó és a bírósági titkár esetében a kinevezésre
jogosult bírósági elnök, a pártfogó felügyelő esetében az Igazságügyi Hivatal főigazgatója, az
igazságügyi szakértő esetében az igazságügy-miniszter jogosult.”
(4)	Az Iasz. 14/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséggel járó munkaköröket, továbbá a
vagyonnyilatkozat átadására, kezelésére és az abban foglalt adatok védelmére vonatkozó
szabályokat a bíróságok és az OIT Hivatala tekintetében az OIT, az Igazságügyi Hivatal és az
ISZKI tekintetében az igazságügy-miniszter állapítja meg.”
(5)	Az Iasz. a következő 15/A. §-sal egészül ki:
„15/A. § (1) Az igazságügyi alkalmazott kinevezésekor - a bírósági fogalmazó, a bírósági
titkár és az igazságügyi szakértő kivételével - a szolgálati jogviszony létesítésével egyidejűleg
próbaidő is kiköthető.
(2)	A próbaidő tartama legfeljebb három hónapig terjedhet. A próbaidő nem hosszabbítható
meg.
(3)	A próbaidő alatt a szolgálati jogviszonyt bármelyik fél indoklás nélkül azonnali hatállyal
megszüntetheti.
(4)	Nem köthető ki próbaidő, ha a szolgálati jogviszony létesítésekor vezetői kinevezésre,
megbízásra is sor kerül.”
(6)	Az Iasz. 19. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg a
jelenlegi f) pont megjelölése g) pontra változik:
[A szolgálati viszony megszűnik:]
22
,f azonnali hatállyal a próbaidő alatt,”
(7)	Az Iasz. 28. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A Központi Kárrendezési Irodától (a továbbiakban: KKI) áthelyezett igazságügyi
alkalmazott esetében szolgálati viszonyban töltött időnek minősül a KKI-nál és jogelődjénél
köztisztviselőként eltöltött idő is.”
(8)	Az Iasz. 33. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„Magasabb vezetői állásnak minősül az OIT Hivatalának vezetőhelyettese, a főosztályvezető,
az Igazságügyi Hivatal főigazgatója, főigazgató-helyettese és igazgatója, az ISZKI
főigazgatója, főigazgató-helyettese, az igazságügyi szakértői intézet igazgatója, valamint a
Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalának az igazgatója.”
(9)	Az Iasz. 44. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A teljes napi munkaidőből - a munkáltató rendelkezése szerint - legalább hat órát kell a
munkahelyen töltenie annak az igazságügyi alkalmazottnak, aki a teljes munkaidejében -
laboratóriumi tevékenység keretében - testnedvek és szövetek vételét és vizsgálatát végzi,
vagy abban közreműködik.”
(10)	Az Iasz. 102. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A IV. fizetési osztályba tartozó tisztviselő részére, ha nem szakirányú felsőfokú iskolai
végzettséggel vagy munkakörének betöltéséhez szükséges szakirányú felsőfokú vagy emelt
szintű szakképesítéssel rendelkezik, az illetményalap 15 százalékával növelt összegű
alapilletményt kell megállapítani.”
(11)	Az Iasz. 103/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az igazságügyi alkalmazott beosztási pótlékkal növelt alapilletménye nem lehet kevesebb]
„b) az Igazságügyi Hivatal és az ISZKI alkalmazottja esetén a Ktv. 44. § (2) bekezdésében
meghatározott központi közigazgatási szerveknél,”
[a besorolása szerint azonos szolgálati idővel rendelkező köztisztviselő Ktv. szerinti
illetménykiegészítéssel növelt alapilletményénél.]
(12)	Az Iasz. 104. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Vezetői pótlékra jogosult az OIT Hivatalának vezetőhelyettese, az Igazságügyi Hivatal és
az ISZKI főigazgatója, főigazgató-helyettese, a főosztályvezető és a főosztályvezető-
helyettes, az igazgató és az igazgatóhelyettes, az osztályvezető és az osztályvezető-helyettes,
a csoportvezető és a csoportvezető-helyettes, valamint a bírósági irodavezető.”
(13)	Az Iasz. 105. §-ának (1) és (2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A Legfelsőbb Bíróságon, az OIT Hivatalánál, a Központi Igazságügyi Hivatalban és az
ISZKI Hivatalában dolgozó felsőfokú végzettségű tisztviselőt beosztási pótlék illeti meg.
23
(2) A beosztási pótlék mértéke a Legfelsőbb Bíróságon és az OIT Hivatalánál az
illetményalap 10-15 százaléka, a Központi Igazságügyi Hivatalban és az ISZKI Hivatalában
5-10 százaléka.”
(14)	Az Iasz. 119. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az igazságügyi alkalmazottnak a munkahelyen való megfelelő megjelenése érdekében
naptári évenként az illetményalap 25 százalékának megfelelő ruházati költségtérítés jár.”
(15)	Az Iasz. 120. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az étkezési hozzájárulás havi értéke legfeljebb a személyi jövedelemadóról szóló törvény
1.	számú melléklete szerint ilyen célra adható adómentes juttatás mértéke.”
(16)	Az Iasz. 121. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés
lép:
„Az igazságügyi alkalmazott részére a költségvetésben biztosított előirányzatoktól függően
egyéb juttatások adhatók, így különösen:”
(17)	Az Iasz. 121/A. §-a (6) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„Amennyiben az igazságügyi alkalmazott szolgálati viszonya a 19. § (1) bekezdésének b)
pontja, c) pontja - ha az alkalmatlanság nem egészségügyi ok következménye -, d)-g) pontjai
alapján szűnik meg, a még fennálló állami kezesség után, a központi költségvetés javára - a
hitelintézet útján - egyszeri kezességvállalási díjat kell fizetni.”
(18)	Az Iasz. 121/A. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója az igazságügyi alkalmazott szolgálati jogviszonyának a
(6)	bekezdés szerinti megszűnése esetén erről nyolc napon belül értesíti az igazságügyi
alkalmazott által az (5) bekezdés alapján bejelentett hitelintézetet.”
(19)	Az Iasz. 129. §-a a következő mondattal egészül ki:
„Ugyancsak alkalmazható a végleges áthelyezés intézménye a KKI azon köztisztviselői
tekintetében, akik az Igazságügyi Hivatal feladatkörébe eső munkakört látnak el.”
(20)	Az Iasz. 6. számú melléklete 2. és 4. rovatának helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„2. Főosztályvezető, az Igazságügyi Hivatal és az ISZKI főigazgatója, főigazgató-helyettese -
0,40-0,60”,
„4. Osztályvezető, igazgatóhelyettes - 0,25-0,40”
24
51.	§
(1)	Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 33. §-ának (2)
bekezdése a következő 19. ponttal egészül ki:
[Egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a
társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében a mellékletben és a külön jogszabályokban
meghatározott illetékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások:]
„19. az áldozatsegítő támogatások engedélyezésére irányuló eljárás;”
(2)	Az Itv. 57. §-ának (1) bekezdése a következő s) ponttal egészül ki:
[Illetékmentes a polgári ügyekben:]
„s) az áldozatsegítés tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata.”
52.	§
(1)	A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi
LXXXIII. törvény
a)	124. §-ában az „Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó
Szolgálat Országos Hivatalának” szövegrész helyébe az „Igazságügyi Hivatalnak”
szövegrész, az „Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó
Szolgálat Fővárosi Hivatala” szövegrész helyébe pedig a „Fővárosi Igazságügyi Hivatal”
szövegrész,
b)	129. §-ában az „az Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó
Szolgálat Országos Hivatalához” szövegrész helyébe az „a Központi Igazságügyi Hivatalhoz”
szövegrész,
c)	337. §-a (1) bekezdésében a „(2)-(5) bekezdésekben” szövegrész helyébe a „(2)-(6)
bekezdésekben” szövegrész, (3) bekezdésében pedig a „továbbá e törvény 134-137. §-a”
szövegrész helyébe a „továbbá e törvény 134. és 136. §-a” szövegrész
lép.
(2)	A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi
LXXXIII. törvény 337. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) E törvény 135. és 137. §-a 2008. január 1-jén lép hatályba.”
53.	§
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes
közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII.
törvény 19. §-a (5) bekezdésében és (6) bekezdésének bevezető szövegében a „2006. január 1-
jén” szövegrész helyébe a „2008. január 1-jén” szövegrész lép.
25
54. §
(1)	Hatályát veszti:
a)	a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet
95. §-ának (1) bekezdése,
b)	a nemzeti gondozásról szóló 1992. évi LII. törvény 6. §-a (3) bekezdéséből „- az OKKH
mellett működő Társadalmi Kollégium állásfoglalásának figyelembevételével -” szövegrész,
c)	a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 59. §-a (2)
bekezdésének b) pontjából és a 64. §-a (2) bekezdésének c) pontjából az „és jogi
segítségnyújtó” szövegrész,
d)	a pártfogókra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XIV. törvény,
e)	a Jst. 3. §-a (1) bekezdésének g) pontjából a „büntetőeljárásbeli jogainak
megismeréséhez” szövegrész, valamint e törvény 83. §-ának (2) bekezdése,
f)	az Iasz. 103/A. §-a (1) bekezdésének felvezető szövegéből a „beosztási pótlékkal növelt”
szövegrész,
g)	a Korm. rendelet.
(2)	Nem lép hatályba a Jst. 83. és 84. §-a.
(3)	Nem lép hatályba az Iasz. 6. §-a (1) bekezdésének harmadik mondata.
26
Indokolás
a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló
törvényjavaslathoz
Általános indokolás
Az áldozatsegítő politika az állami büntetőhatalom gyakorlásának alkotmányos
kötelezettségén alapul. A demokratikus jogállamban az igazságszolgáltatás szervei mint a
büntetőhatalom kizárólagos letéteményesei kötelesek gyakorolni a büntetőhatalmat annak
érdekében, hogy védjék az állampolgárokat a bűncselekményekkel szemben. Az Alkotmány
35. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a Kormány védi az alkotmányos rendet, védi és
biztosítja a természetes személyek, jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezetek jogait. Az áldozatsegítő politika azt juttatja kifejezésre, hogy az állam a
méltányosság és a társadalmi szolidaritás alapján segítséget kíván nyújtani azoknak, akiket a
bűncselekményekkel szemben megvédeni nem tudott. A Javaslatban szereplő jogok és
szolgáltatások közvetetten is levezethetők az Alkotmány egyes rendelkezéseiből, így az
esélyegyenlőség megteremtésének alkotmányos céljából [Alkotmány 70/A. § (3) bekezdés] és
a szociális biztonság alapjogából [Alkotmány 70/E. § (1)-(2) bekezdés], valamint az emberi
méltósághoz való „anyajogból” [Alkotmány 54. § (1) bekezdés].
A bűncselekmények áldozatainak segítésével és kárenyhítésének kérdéskörével az Egyesült
Nemzetek Szervezete és az Európa Tanács mellett az Európai Unió is foglalkozik, s ezzel
kapcsolatban számos, a tagállamok kormányainak címzett dokumentumot fogadtak el. [Az
erőszakos bűncselekmények áldozatainak kártalanításáról szóló, 1983. november 24-i Európa
tanácsi egyezmény (a továbbiakban: Európa tanácsi egyezmény); az Európai Tanács 1999.
október 15-én és 16-án Tamperében tartott ülésének következtetései, különösen annak 32.
pontja; a Tanács 2001. március 15-i kerethatározata a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról
(a továbbiakban: kerethatározat)]. A dokumentumokban foglaltak szerint a tagállamoknak
megfelelő módon szabályozniuk kell a bűncselekmények áldozatainak joghoz való
hozzáférését és kárenyhítési igényérvényesítésüket.
Az Európai Unió Tanácsa 2004. április 29-én kibocsátotta „A bűncselekmények áldozatainak
kompenzációjáról” szóló irányelvet (2004/80/EC, a továbbiakban: irányelv). Eszerint 2006.
január 1-től az unió tagállamainak valamennyi uniós polgár számára biztosítaniuk kell az
állami kárenyhítést, ha az áldozat az adott tagállam területén válik szándékos és erőszakos
bűncselekmények áldozatává.
A közösségi szabályozás alapvetően nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy az állami
kárenyhítésre vonatkozó rendszerüket a saját jogi hagyományaiknak és társadalmi-politikai
megfontolásaiknak megfelelően alakítsák ki. Garantálniuk kell ugyanakkor azt, hogy az az
áldozat, aki egy másik tagállamban indít kárenyhítési eljárást, egyenlő elbánásban részesüljön
az eljárást lefolytató államában lakóhellyel rendelkezőkkel; illetve, hogy azok a nehézségek,
amelyek az ügy határokon átnyúló jellegéből adódnak, ne akadályozzák a kárenyhítési
eljárást.
A Javaslat meghatározza az áldozatok részére biztosított szolgáltatásokra (érdekérvényesítés
elősegítése, azonnali pénzügyi segély, jogi segítségnyújtás) és az állami kárenyhítésre való
27
jogosultság feltételeit, valamint azt, hogy a támogatások hogyan vehetők igénybe, illetve azt
is, hogy milyen szervezeti keretek között működik az állami áldozatsegítés.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat I. fejezete a törvény hatályát tartalmazza.
A Javaslat területi hatálya azt fejezi ki, hogy rendelkezéseit a Magyar Köztársaság területén
áldozattá vált személyekre kell alkalmazni.
A kerethatározat meghatározza az áldozat fogalmát, e szerint „az áldozat az a természetes
személy, aki olyan károsodást szenvedett, ideértve testi vagy szellemi épségének sérelmét,
érzelmi szenvedését vagy gazdasági veszteségét is, amelynek közvetlen oka olyan cselekmény
vagy mulasztás, amely valamely tagállam büntetőjogi szabályainak megsértésével valósult
meg.
Míg a kerethatározat áldozatról beszél, addig a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény
a sértett fogalmát használja. A sértett büntetőeljárási fogalma szűkebb, mint a
kerethatározatban írt áldozatfogalom. A sértett minden esetben áldozat, az áldozat azonban
lehet olyan személy is, aki nem sértett. A sértett eljárási fogalmát ezért nem lehet áldozati
fogalomként alkalmazni. Ehelyett a kerethatározatra tekintettel a törvényben egy szélesebb
áldozatfogalmat kell meghatározni. Ennek megfelelően áldozat a bűncselekmény sértettje,
valamint az a természetes személy, aki a bűncselekmény közvetlen következményeként
sérelmet, így különösen testi vagy lelki sérülést, érzelmi megrázkódtatást, illetve vagyoni kárt
szenvedett.
A közvetlen következmény a sértetten kívül más személynél akkor állapítható meg, ha
sérelme a bűncselekménnyel szoros térbeli és időbeli összefüggésben, és azzal ok-okozati
viszonyban következett be. A bűncselekmény nemcsak testi, de lelki sérüléseket is okoz. Az
áldozatsegítés kiemelt célja, hogy a rászorulóknak hatékony segítséget nyújtson a lelki
sérülések, érzelmi megrázkódtatások enyhítése érdekében. A fogalomban szereplő „lelki
sérülés” a bűncselekmény következtében az áldozatban kialakult tartós, komoly félelmet,
szorongást jelent. Ez a kifejezés rokon a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV.
törvény 138. §-ában meghatározott félelem fogalommal. Az áldozatfogalom másik eleme, az
„érzelmi megrázkódtatás” az erőszakos bűncselekmény következtében az áldozatban kialakult
traumát, pszichés zavart jelent.
A magyar állampolgárok mellett a Javaslat meghatározza a külföldi természetes személyek
azon körét, akik áldozatsegítő szolgáltatást, illetve kárenyhítést (a továbbiakban: támogatást)
vehetnek igénybe.
A külföldi személyek körében kiemelt csoportba tartoznak az Európai Unió bármely
tagállamának állampolgárai, illetve más államoknak az Európai Unióban jogszerűen
tartózkodó állampolgárai, valamint a hontalan személyek. Az áldozatsegítő támogatás
jogosultja lehet továbbá az személy is, aki emberkereskedelem áldozata. Egyéb külföldi
személyek csak akkor tartoznak a Javaslat személyi hatálya alá, ha az állampolgárságuk
szerinti állam a Magyar Köztársasággal nemzetközi megállapodást kötött arra vonatkozóan,
hogy a másik állam állampolgárai számára biztosítják az áldozatsegítő támogatásokhoz
történő hozzáférést, vagy az államok között ilyen kérdésben viszonosság áll fenn.
28
A Javaslat azon cselekmények esetén is biztosítja az áldozatsegítő támogatásokat, amelyek
formailag tényállásszerű, materiálisan jogellenes, de a törvény erejénél fogva nem büntethető
cselekmények. Ilyen eset például az, amikor az elkövető gyermekkorú vagy kóros
elmeállapotú.
A 2. §-hoz
Az 1. § (1) bekezdésében foglalt területi hatály alól a törvény egy kivételt tesz. E szerint
amennyiben magyar állampolgár külföldön szándékos, személy elleni erőszakos
bűncselekmény áldozatává válik, tehát olyan bűncselekményt követnek el ellene, amely miatt
Magyarországon kárenyhítésre lenne jogosult, a szolgáltatások igénybevételére jogosulttá
válik. Ezzel a szabályozással az állam azt nyilvánítja ki, hogy minden olyan esetben, amikor
állampolgára külföldön súlyos bűncselekmény áldozatává válik, segítséget nyújt. Ilyen
esetekben a 11. § szerinti igazolás kiállításra értelemszerűen nem kerülhet sor. Ezért ezekben
az esetekben az áldozatnak kell bizonyítani azt, hogy a bűncselekmény valóban megtörtént. A
külföldön áldozattá vált magyar állampolgár a szolgáltatást a Magyar Köztársaság területén
veheti igénybe, külföldön a konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvényben
meghatározott segítséget az áldozatnak a konzuli szolgálat nyújtja.
Kárenyhítésre az áldozatok közül az Európai Unión kívüli államnak az Európai Unióban
jogszerűen tartózkodó állampolgárai közül csak azok jogosultak, akik ott lakóhellyel, vagy
szokásos és jogszerű tartózkodási hellyel rendelkeznek. Jogosultak lehetnek még azok is, akik
Magyarországon tartózkodási vagy bevándorlási engedéllyel rendelkeznek.
Az irányelv rendelkezéseinek megfelelően a Javaslat lehetőséget teremt arra, hogy a
Magyarországon szokásos lakóhellyel rendelkező személy Magyarországon terjeszthesse elő
kárenyhítés iránti kérelmét akkor, ha az Európai Unió más tagállamában szándékos, személy
elleni erőszakos bűncselekmény áldozatává vált. Ilyen esetekben a kárenyhítést a
bűncselekmény elkövetésének helye szerinti tagállam fizeti.
A 3. §-hoz
Fogalmilag az a személy, aki a bűncselekmény elkövetésében - akár tettesként, akár
részesként - részt vett, illetve az, akit a bűncselekmény megalapozott gyanúja terhel,
áldozatnak tekintendő. Azonban az állami áldozatsegítésnek, kárenyhítésnek nem lehet célja
az elkövető, a gyanúsított áldozatkénti segítése, ezért ezeket a személyeket a Javaslat az
áldozatok köréből kizárja. Amennyiben a terheltről az eljárás során kiderül, hogy adott
bűncselekmény elkövetésében nem vett részt, jogosulttá válhat az áldozatsegítő
támogatásokra.
A 4. §-hoz
A Javaslat II. fejezete a szolgáltatásokra vonatkozó alapvető rendelkezéseket tartalmazza.
A Javaslat értelmében az állam az áldozatok részére szolgáltatásként az érdekérvényesítés
elősegítését, az azonnali pénzügyi segélyt és a jogi segítségnyújtást biztosítja.
Az egyes áldozatoknak nyújtandó szolgáltatások fajtáját, időtartamát a bűncselekmény
jellege, az áldozatra gyakorolt hatása, továbbá az áldozat egyéb személyes körülményei
határozzák meg.
29
A Javaslat értelmében az áldozatsegítő szolgáltatásokat és az állami kárenyhítést 2006. január
1-től az Igazságügyi Hivatal Áldozatsegítő Szolgálata nyújtja. A szolgálatot a
megyeszékhelyeken működő területi (megyei és fővárosi) és az országos hatáskörrel
rendelkező, másodfokon eljáró központi szervek alkotják.
Az érdekérvényesítés elősegítésben mindenekelőtt az a cél, hogy a bűncselekmény áldozata
az áldozatsegítő szolgálattól kapja meg az alapvető jogai érvényesítéséhez szükséges jogi
tanácsokat és konkrét segítséget. Abban az esetben, ha az áldozat rászoruló és az ügyének
további intézéséhez jogi segítő szakjogászi közreműködése szükséges, az áldozatsegítő
szolgálat köteles áttenni az ügyet a jogi segítségnyújtó szolgálathoz. Ezzel egyidejűleg
gondoskodni kell arról is, hogy az áldozat az őt egyébként megillető egészségügyi - például
kórházi, pszichiátriai - és szociális segítségről, valamint az igénylés feltételeiről megfelelő
felvilágosítást kapjon, és rászorultság esetén e szolgáltatásokat a lehető legrövidebb időn belül
igénybe tudja venni. Az egészségbiztosítási ellátások, valamint a szociális jellegű ellátások,
szolgáltatások a rájuk vonatkozó külön jogszabályokban rögzített feltételek alapján és az ott
meghatározott módokon vehetők igénybe.
Ha az áldozatsegítő szolgálat úgy ítélte meg, hogy az adott ügyben jogi segítő szakjogászi
közreműködésére van szükség, ezt a jogi segítségnyújtó hivatalok biztosítják a jogi
segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Jst.) szerint. (A Javaslat a
Jst.-t megfelelően módosítja.) Ebben az esetben a peres és peren kívüli jogi támogatásokra az
az áldozat lesz jogosult, aki a Javaslat szerinti rászorultsági feltételeknek megfelel. Ezek a
rászorultsági feltételek azonosak a kárenyhítésnél meghatározottakkal.
Az azonnali pénzügyi segély megítélése méltányossági döntés, amelynek során mérlegelni
kell az eset összes körülményeit és vizsgálni kell azt, hogy az érintett anyagi támogatását a
bűncselekmény következtében kialakult személyes körülményei indokolják-e. Az azonnali
pénzügyi segély a pártfogó felügyelői segélyhez hasonló támogatás. A megítélhető
legmagasabb összege az alapösszeggel egyezik meg. Az alapösszeg mértéke a tárgyévet
megelőző második év - a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett - nemzetgazdasági
bruttó havi átlagkeresetének 43%-a. (A 2004. évi havi bruttó átlagkereset 145.700 forint volt,
erre tekintettel az alapösszeg 2006-ban 62.650 forint lesz.)
Az 5. §-hoz
A Javaslat személyi hatálya alá tartozó személy bizonyos esetekben nem jogosult az
áldozatsegítő szolgáltatások igénybevételére. Az, hogy áldozat nem kaphat szolgáltatást,
alapvetően két okból eredhet: az áldozat felróható magatartásából vagy abból, hogy a
szolgáltatást korábban már megkapta. Az előbbi esetek körébe tartozik az, ha az áldozat a
támogatás iránti kérelmében valótlan adatokat szolgáltatott, de az is, ha akadályozza vagy
akadályozta a kérelmében foglaltak ellenőrzésére szolgáló vizsgálatot, illetve a korábban
igénybe vett jogi segítségnyújtás díját nem térítette vissza az államnak. Abban az esetben, ha
az áldozat kérelmében valótlan adatot szolgáltatott, vagy a vizsgálat elvégzését akadályozta,
az ezt megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított 2 évig nem jogosult újabb
kérelem előterjesztésére. Amennyiben az áldozat a folyamatban levő eljárásban akadályozza a
vizsgálat elvégzését, majd az akadályozást az ezt megállapító határozat jogerőre emelkedését
megelőzően megszünteti, a szolgáltatás igénybevételére ismételten jogosulttá válik.
A kizáró okokat a Javaslat nemcsak a szolgáltatásokra állapítja meg, hanem a kárenyhítési
eljárásra is. Így abban az esetben, ha korábbi kárenyhítési eljárásban állapították meg a
30
valótlan adatközlést vagy a vizsgálat akadályozását, az áldozat a szolgáltatás igénybevételére
sem lesz jogosult.
A 6. §-hoz
A törvény III. fejezete a kárenyhítésre vonatkozó alapvető rendelkezéseket tartalmazza.
Jelenleg az egyes erőszakos bűncselekmények következtében sérelmet szenvedettek állam
általi kárenyhítésének szabályairól szóló 209/2001. (X. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban:
kormányrendelet) 3. §-a jelöli meg a kárenyhítési igényt megalapozó bűncselekményeket.
Ennek értelmében a belföldön elkövetett, taxatíve felsorolt, szándékos bűncselekmények
eredményeként életüket vesztett személyek hozzátartozóira, illetve a testi épség vagy az
egészség súlyos károsodását elszenvedett sértettekre terjed ki az állam általi kárenyhítés. A
taxációban szándékos, személy elleni erőszakos, szándékos közlekedési, szándékos
közbiztonság elleni, illetve egyes emberiség elleni bűncselekmények találhatóak. A jelenlegi
szabályozás nem tartalmazza az erőszakos nemi erkölcs elleni bűncselekményeket.
Az Európa tanácsi egyezmény és az irányelv nem sorolja fel az állami kárenyhítést
megalapozó bűncselekményeket. A bűncselekmények meghatározott csoportja alapozhatja
meg az állami kárenyhítést, így az európai egyezmény a halált, súlyos fokú testi sérülést vagy
egészségkárosodást okozó, szándékosan elkövetett erőszakos bűncselekményekre vonatkozik,
az irányelv pedig azokra az esetekre, amikor az igényjogosult sérelmére a szokásos
tartózkodási helyén kívüli tagállamban követtek el szándékos, erőszakos, bűncselekményt.
Jogszabály-szerkesztési, de ezen túlmenően a jogalkalmazás biztonságára kiható kérdés annak
eldöntése, hogy a készülő törvény a Btk.-ra alapítva taxációban határozza meg a kárenyhítés
alapjául szolgáló bűncselekményeket, vagy a nemzetközi kötelezettség szerinti
bűncselekménycsoportot jelölje meg, s annak értelmezését a jogalkalmazóra bízza. Bár a
taxáció előnye a pontos, követhető, áttekinthető jogszabályi megjelenítés, hátránya viszont az,
hogy a Btk. módosítása következtében a taxációban bekövetkezett minden változást ezen a
törvényen is át kell vezetni, továbbá az is, hogy az ügy érdemi elbírálásában kevésbé
érvényesülhet az áldozatsegítés jogpolitikai célja, a méltányosság.
A kárenyhítésnek meghatározott bűncselekménycsoporthoz kötése azzal az előnnyel jár, hogy
bizonyos határok között a döntést hozó jobban igazodhat a bűncselekmény okaiban,
feltételeiben és következményeiben fellelhető összes szituációhoz, az áldozat
rászorultságához, s ezáltal a méltányosság kiteljesíthetőbb. A bűncselekményi csoportra való
utalás természetesen azzal a veszéllyel is járhat, hogy hasonló jellegű ügyekben egymástól
eltérő jellegű döntések születnek. Az egységes joggyakorlat kialakítását szolgálja azonban az,
hogy kárenyhítési ügyekben a döntést kizárólag a fővárosi székhelyű, országos hatáskörrel
működő hatóság hozza meg.
Mindezekre tekintettel a Javaslat a kormányrendelettől eltérően a kárenyhítést a
bűncselekmények bizonyos csoportjában teszi lehetővé. Ennek értelmében kárenyhítésre az a
rászoruló természetes személy áldozat jogosult, akinek sérelmére szándékos, személy elleni
erőszakos bűncselekményt követtek el, s ennek következményeként testi épsége, egészsége
súlyosan károsodott. Ezek a személyek a bűncselekmény közvetlen fizikai sértettjei.
Kárenyhítésre jogosult továbbá az a természetes személy is, aki a szándékos, személy elleni
erőszakos bűncselekmény következtében testi épségében, egészségében súlyosan károsodott
sértettnek vagy meghalt személynek az elkövetés időpontjában egy háztartásban élő egyenes
31
ági rokona, örökbefogadója vagy nevelőszülője, örökbe fogadott vagy nevelt gyermeke,
házastársa, élettársa, továbbá akinek eltartására a sértett jogszabály, végrehajtható bírósági,
illetőleg hatósági határozat vagy érvényes szerződés alapján köteles volt. Ezek a személyek a
bűncselekmény közvetlen fizikai sértettjeinek meghatározott státusú hozzátartozói, vagy
egyéb személyek.
Fentiek mellett a kárenyhítésnek további feltétele a szociális rászorultság, tehát az is, hogy az
áldozat a Javaslatban megfogalmazott rászorultsági feltételeknek megfeleljen. A rászorultság
itt jövedelmi viszonyokon alapuló rászorultságot jelent. Ez akkor állapítható meg, ha az
áldozat nettó jövedelme nem éri el a Javaslatban meghatározott összeget (rászorultsági
küszöb). A rászorultsági küszöböt a Javaslat az alapösszeg kétszeresében határozza meg.
Ezen túlmenően a Javaslat meghatároz olyan eseteket is, amelyeknél nem kell vizsgálni a
jövedelmi viszonyon alapuló rászorultságot (rászorultsági vélelem). A Javaslat korlátozás
nélkül biztosítja a kárenyhítést azoknak, akik rendszeres szociális segélyben, rendszeres
gyermekvédelmi támogatásban vagy közgyógyellátásban részesülnek, illetve akiknek az
egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát már megállapították, a jövedelmi viszonyok
vizsgálata korábban már megtörtént. Az átmeneti szállást, éjjeli menedékhelyet igénybe vevő
hajléktalan személy, illetve családok, gyermekek átmeneti otthonát igénybe vevő és a
Magyarország területén menekültügyi eljárás alatt álló személy pedig olyan helyzetbe került,
hogy rászorultságát a jövedelmi viszonyaira tekintet nélkül vélelmezni kell.
Mind a jövedelmi, mind a Javaslat által vélelmezett rászorultságot megfelelő módon igazolni
kell. Az igazolás tartalmát a szolgáltatás megítéléséről döntő megyei és fővárosi igazságügyi
hivatal megyei és fővárosi áldozatsegítő szolgálata (a továbbiakban: területi áldozatsegítő
szolgálat) jogosult ellenőrizni.
A 7. §-hoz
Az állam által fizetett kárenyhítés főszabály szerint egyösszegű. Ennek keretében az áldozat
csak a bűncselekmény következtében bekövetkezett vagyoni kárának enyhítést kérheti.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy az állam általában nem a teljes kárt téríti meg, hanem annak
csak egy részét. A kárenyhítés mindig a bekövetkezett kár nagyságához igazodik. Ennek
megfelelően a Javaslat úgy rendelkezik, hogy az egyösszegű kárenyhítés az alapösszeg
ötszörösét meg nem haladó kár 100 százaléka; az alapösszeg ötszöröse és tízszerese közötti
kár 75 százaléka; az alapösszeg tízszeresét meghaladó kár 50 százaléka. A támogatás
maximális összegét a Javaslat az alapösszeg tizenötszörösében határozza meg.
Az egyösszegű kárenyhítés mellett - új jogintézményként - a Javaslat bevezeti a járadék
formájú kárenyhítést. (Az irányelvhez kapcsolódó ún. Zöld Könyv alapján jelenleg az uniós
tagállamok többsége járadékban részesíti a bűncselekmény következtében időlegesen, vagy
véglegesen keresőképtelenné vált áldozatokat.)
A járadékot a sértett keresőképtelensége és az áldozatnak a keresőképtelenség
eredményeképpen bekövetkező jövedelemcsökkenése alapozza meg, abban az esetben, ha a
bűncselekmény miatt kialakult keresőképtelenség várhatóan a 6 hónapot meghaladja. A
járadék jogosultja nemcsak a sértett lehet, hanem a vele egy háztartásban élő hozzátartózok és
azok is, akiknek eltartására köteles volt.
32
A járadék mértéke a jövedelemcsökkenés mértékétől és attól függ, hogy az áldozat mások
gondozására szorul. Azt, hogy a 18 év alatti áldozat gondozásra szorul, a Javaslat vélelmezi.
Járadékként havonta maximum az alapösszeg adható.
A járadékot az áldozat legfeljebb három évig kaphatja. A járadék folyósítását a határozatban
megállapított határidő lejárta előtt meg kell szüntetni, ha a sértett keresőképtelensége
megszűnik, vagy az áldozat más forrásból rendszeres pénzbeli juttatásra szerez jogosultságot.
A Javaslat ezeket az alábbiakban határozza meg: rendszeres szociális vagy nyugdíjbiztosítási
ellátás, jogerős bírósági határozatban megállapított kártérítési járadék, biztosító által
folyósított járadék. Az állam a szándékos és erőszakos bűncselekménnyel okozott vagyoni
kárért nem áll helyt, azonban járadékot biztosít arra az időre, amíg más jogszabályok vagy
szerződés alapján igénybe vehető járadék jellegű juttatások folyósítása megkezdődik. Ezért
amikor más szerv vagy szervezet ilyen járadék jellegű juttatás folyósítását megkezdi, a
járadék jellegű állami kárenyhítés megszűnik.
A 8. §-hoz
A szolgáltatásokhoz hasonlóan a Javaslat a kárenyhítésnél is pontosan meghatározza azokat
az eseteket, amelyek kizárják az áldozat kárenyhítését.
A szolgáltatásoknál ismertetett kizáró okok a kárenyhítésre is érvényesek. Ezen a körön túl a
Javaslat további kizáró feltételeket is meghatároz. Ezeket az okokat az áldozat felróható
magatartása alapozza meg. Ennek megfelelően a Javaslat meghatároz olyan cselekményeket
vagy mulasztásokat, amelyek esetén még a rászoruló áldozat sem kaphat kárenyhítést. Így
nem jogosult az áldozat kárenyhítésre akkor, ha kára már megtérült vagy olyan biztosítási
igényét, amelyből kárának részbeni vagy teljes megtérülése várható, nem érvényesítette; ha
felróható magatartásával előidézte a bűncselekményt vagy közrehatott a károkozásban; ha
akár a büntetőeljárásban, akár a kárenyhítési eljárásban az eljáró hatóságokkal nem működik
együtt; ha a kárenyhítésre okot adó bűncselekménnyel összefüggésben a Javaslatban
meghatározott bűncselekményt követett el.
A 9. §-hoz
A Javaslat IV. fejezete az általános eljárási szabályokat tartalmazza.
Az áldozatsegítés első lépéseként a területi áldozatsegítő szolgálat haladéktalanul köteles
teljes körű felvilágosítást adni arról, hogy az áldozatnak a testi, lelki, vagyoni sérelem
enyhítésére milyen lehetőségei vannak, azokat hogyan tudja igénybe venni, és jogai
érvényesítése érdekében milyen segítséggel számolhat. Pontosan tájékoztatja az áldozatot a
büntetőeljárásbeli jogairól és kötelezettségeiről, és arról is, hogy milyen lehetőségei vannak az
ismételt áldozattá válás elkerülésére. Ismerteti azt is, hogy milyen egyéb állami,
önkormányzati, civil, egyházi szervezetek nyújthatnak számára segítséget.
Ezeket az információkat a területi áldozatsegítő szolgálat minden szóban vagy írásban hozzá
forduló személynek köteles megadni függetlenül attól, hogy az adott személy konkrét
bűncselekménynek áldozata-e vagy sem. Ezeknek az információknak a birtokában tudja
eldönteni az áldozat azt, hogy milyen típusú támogatásra van szüksége és azt milyen szervtől,
szervezettől kívánja igénybe venni.
33
A tájékoztatásról a megyei áldozatsegítő szolgálat minden esetben regisztrált feljegyzést
készít. A Kormánynak készítendő éves beszámolóban ugyanis teljes körűen kell bemutatni az
áldozatsegítő szolgálat által végzett munkát.
A tájékoztatási kötelezettség az áldozatsegítő szolgálatot akkor is terheli, ha az áldozat nem
közvetlenül az áldozatsegítő szolgálattól kér segítséget. Amennyiben a területi áldozatsegítő
szolgálat más szerv vagy hatóság jelzéséből vagy a hozzá benyújtott támogatás iránti
kérelemből arról szerez tudomást, hogy harmadik természetes személy bűncselekmény
áldozata lett, írásban köteles az érintett személy figyelmét felhívni arra, hogy áldozatsegítő
támogatásra jogosult lehet. Ezt követően már az áldozat döntésén múlik az, hogy a kapott
információk birtokában eljárást kezdeményez vagy további tájékoztatást kér.
A 10. §-hoz
A Javaslat nem az áldozat lakóhelye vagy a bűncselekmény elkövetésének helye szerint
illetékes megyei szolgálatot jelöli meg eljárásra illetékes hatóságként, hanem azt, amelynél az
áldozat a kérelmét benyújtotta. Ez lehetővé teszi azt, hogy az áldozat a számára legközelebb
eső és a legalkalmasabbnak ítélt hivatalnál terjessze elő kérelmét. Ez a megoldás biztosítja
azt, hogy az áldozat a kérelmét a lehető leggyorsabban tudja előterjeszteni, valamint azt is,
hogy a másodlagos áldozattá válás elkerülhető legyen.
Az áldozatsegítő eljárás keretében nyújtott támogatásokra való jogosultság elbírálásában
alaposan vizsgálni kell az áldozat személyes körülményeit, a kérelemre okot adó
bűncselekményre vonatkozó adatokat és a bűncselekménnyel okozott sérelmet. A Javaslat
ezért előírja, hogy az áldozatnak a támogatás iránti kérelemben milyen adatokat kell
megjelölnie. Ezek az adatok részint személyének beazonosítását, részint a bűncselekményt és
annak következményeit, illetve azon okok feltárását teszik lehetővé, amelyek fennállása
esetén a támogatás nyújtása kizárt. A Javaslat a kérelem előterjesztésére - tekintettel annak
összetett tartalmára - nyomtatvány rendszeresítését írja elő, amely egyrészt a hiánytalan
kérelmek előterjesztését is elősegíti, másrészt a kérelmek időszerű feldolgozására is
lehetőséget ad.
A területi áldozatsegítő szolgálat a kérelmező előadása és a 11. § szerinti igazolás alapján
dönti el, hogy az adott bűncselekménynek a kérelmező áldozata-e. Az áldozatnak az igazolást
nem kötelessége beszerezni, ezért abban az esetben, ha az áldozat azt a kérelméhez nem
csatolja, akkor azt a területi áldozatsegítő szolgálatnak haladéktalanul be kell szereznie. Ez
alól kivételt jelent a 2. § (1) bekezdése szerinti eset, eszerint amennyiben magyar állampolgár
jogszerű külföldi tartózkodása alatt válik szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény
áldozatává, ezt megfelelő módon - tehát az adott ország szabályai szerint - igazolnia kell.
A 11. §-hoz
Az eljárás megindításához szükség van az áldozati minőség igazolására, melyet a nyomozó
hatóság, ügyészség vagy bíróság szolgáltat. Az igazolást kérelemre vagy az áldozatsegítő
szolgálat megkeresése alapján kell kiállítani. Az igazolást az áldozat kérheti közvetlenül a
büntetőeljárás adott szakaszában eljáró hatóságtól, azonban erre a Javaslat az áldozatot nem
kötelezi. Ennek indoka az, hogy így az áldozatsegítő szolgáltatásokat az áldozat a kérelem
benyújtását követően azonnal igénybe tudja venni. Abban az esetben, ha a kérelemhez az
áldozat igazolást nem csatol, az eljáró áldozatsegítő szolgálat hivatalból gondoskodik annak
beszerzéséről.
34
Az igazolásban arra az ügyre vonatkozóan közöl érdemi adatokat az éppen illetékes hatóság,
amelynek következtében az áldozatot sérelem érte. Az igazolás olyan adatokat, tényeket
tartalmaz, amelyek nélkülözhetetlenek annak megállapításához, hogy a kérelmező adott
bűncselekménynek áldozata-e vagy sem. Az igazolás ezért a területi áldozatsegítő szolgálat
eljárásában, a támogatás iránti kérelem elbírálásában alapvetően fontos.
A Javaslat meghatározza azt is, hogy a kiállított igazolás meddig érvényes. Abban az esetben,
ha az igazolást az áldozat kérelmére állították ki, azt a kiállítást követő 15 napon belül lehet
felhasználni. A rövid határidőt az indokolja, hogy egy folyamatban levő büntetőeljárásban az
igazolásban foglalt vélelem, amely szerint bűncselekmény történt, bármikor megdőlhet. Ezért
mindenképpen célszerű a felhasználásra határidőt meghatározni. Abban az esetben, ha az
igazolást az áldozatsegítő szolgálat kéri, a szolgálatra kötelező ügyintézési határidő pótolja az
érvényességi idő lejártának szabályozását. A Javaslat értesítési kötelezettséget ír elő azokban
a büntetőügyekben, amelyekben az igazolást kiállították. Az értesítésre az a hatóság köteles,
amelyik a büntetőeljárás befejezéséről határozatot hoz.
A 12. §-hoz
A támogatás iránti kérelem elbírálása alapvetően attól függ, hogy a fél a kérelmében milyen
adatokat szolgáltatott. Emiatt az adatváltozásokat is a kérelmet elbíráló hivatal tudomására
kell hozni, hiszen az a döntést befolyásolhatja, és érintheti a féllel történő kapcsolattartást is.
A Javaslat ezért a felet arra kötelezi, hogy az adatváltozásokat 8 napon belül jelentse be a
megyei áldozatsegítő szolgálatnak.
A 13-14. §-hoz
Az áldozatsegítő rendszer akkor működik jól, ha annak keretében csak a rászoruló személyek
részesülnek állami segítségben. A valótlan tartalmú nyilatkozatokat a hatóságnak ki kell
szűrnie. Az ilyen nyilatkozatot tevő személyeket a támogatásból ki kell zárnia. Ezért a területi
áldozatsegítő szolgálat megkeresheti a közölt adatokat nyilvántartó hatóságokat, továbbá
szükség esetén a fél lakásán vagy tartózkodási helyén is helyszíni vizsgálatot tarthat. Ezeket
az eljárási cselekményeket az áldozatsegítő szolgálat dokumentálja, szükség esetén vizsgálati
jegyzőkönyvet készít.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezik az elsőfokú hatóság határozata ellen benyújtott
fellebbezés benyújtásának és elbírálásának szabályairól, ezért a Javaslat csak azt a szervet
jelöli meg, amely a fellebbezés elbírálására jogosult.
A 15. §-hoz
Az állam a bűncselekmény következtében kialakult helyzet káros hatásait lehetőségeihez
mérten pénzbeli támogatásokkal is enyhíti. Az azonnali pénzügyi segélyt és a kárenyhítést az
áldozat csak azokban esetekben köteles visszatéríteni, ha a támogatás igénybevételének
feltételei a kérelem előterjesztésekor nem álltak fenn, ha a kérelemben valótlan adatot
szolgáltatott, vagy ha a támogatást kizáró ok a támogatás igénybevételét követően következett
be. Ezekben az esetekben a visszafizetés alapja az áldozat felróható magatartása, ezért az
áldozatnak a támogatásként kifizetett teljes összeget kell visszafizetnie.
Ha az áldozat kárenyhítésben részesült, a támogatást akkor is vissza kell fizetnie, ha a kár
részben vagy egészben egyéb forrásból utóbb megtérült. Ilyen esetben az áldozatnak a
35
támogatásként kifizetett összeget a megtérülés mértékéig kell visszafizetnie. Ebben az esetben
az állam a kárenyhítést előlegként adta.
A 16-20. §-hoz
Az átfogó áldozatsegítő rendszer működtetésének egyik célja az, hogy az állam által nyújtott
támogatásokról naprakész, egész országra kiterjedő és az áldozatok visszatérítési
kötelezettségét is rögzítő nyilvántartás működjön. Csak ilyen feltételek mellett lehet
folyamatosan áttekinteni a rendszer működtetésének hatékonyságát, nyomon követni az
állami kiadásokat és azok megtérülését. A Javaslat ennek érdekében a területi áldozatsegítő
szolgálatokat nyilvántartás vezetésére kötelezi, ezek együttesen országos adatbázist alkotnak.
A nyilvántartásban rögzíteni kell az áldozat azonosítására alkalmas adatait, a
bűncselekményre és a bűncselekménnyel okozott sérelemre vonatkozó adatokat, továbbá a
támogatás igénybevételével kapcsolatos legfontosabb adatokat. Így különösen azt, hogy
melyik áldozatsegítő szolgálat milyen típusú támogatást nyújtott és azt felülvizsgálta-e. A
nyilvántartásban rögzített adatokat a támogatás iránti kérelem előterjesztésétől számított 10
évig kell megőrizni, illetve kezelni. Összhangban azokkal a jogszabályi rendelkezésekkel,
amelyek az állami szervek által vezetett nyilvántartások adataiból történő tájékoztatást
szabályozzák, a Javaslat rögzíti, hogy a nyilvántartás adataiból csak megkeresésre adható a
bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság, jogi segítő, gyermekjóléti szolgálatok, illetve a
gyámhatóság számára információ. Ugyanez a kör jogosult az áldozaton és képviselőjén kívül
az eljárás irataiba betekinteni. Az adatok statisztikai célú felhasználása nem korlátozható.
Az áldozatsegítő eljárások illeték- és díjmentesek. A Javaslat ezzel kívánja elősegíteni azt,
hogy az áldozatok jövedelmi helyzetüktől függetlenül, minél szélesebb körben vehessék
igénybe az áldozatsegítő támogatásokat.
Az áldozat személyiségi jogainak védelme érdekében a Javaslat előírja, hogy a postai
küldeményeket a „címzett saját kezéhez” jelzéssel kell ellátni. Ezzel a szabályozással
elkerülhető az, hogy illetéktelen személyek a címzett áldozati mivoltáról tudomást
szerezzenek és ezzel számára további sérelmek keletkezzenek.
A támogatásra való jogosultság elbírálása hatósági jogkörben valósul meg. Ebben az
eljárásban a fél jogot szerezhat a támogatás igénybevételére. A Javaslat ezért rögzíti, hogy a
területi és a központi áldozatsegítő szolgálat eljárása közigazgatási hatósági eljárás, melyre a
törvényben nem szabályozott kérdésekben a közigazgatási hatósági eljárásra vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni.
A Ket. értelmében a hatósági ügyeket törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet
eltérő rendelkezése hiányában elektronikus úton is lehet intézni. A Javaslat az elektronikus
ügyintézés lehetőségét az eljárás jellege és a kérelemhez csatolandó mellékletek típusa,
másrészt objektív akadályok miatt kizárja. A szolgáltatások iránti kérelem előterjesztése és az
azzal általában időben és térben is szorosan összefüggő szolgáltatás biztosítása az esetek
döntő többségében az áldozat és az ügyintéző közötti személyes viszonyban valósul meg. Egy
azonnali pénzügyi támogatás iránti kérelem elbírálásánál nemcsak az áldozat előadását,
hanem más körülményeket, így például az áldozat lelki állapotát is figyelembe kell venni. Az
igazi segítség nem írott formában, hanem szóban valósul meg. A kárenyhítés iránti kérelmek
elbírálásánál az írásbeliségnek maradéktalanul érvényesülnie kell. A kérelemhez több hiteles
dokumentumot - orvosi és jövedelmi igazolások, a kár dokumentációja - kell csatolni. Ezek
elektronikus úton történő kiállítása, beszerzése és benyújtása a mindennapi gyakorlatban még
nem oldható meg. Azok a szervezetek, intézmények, hatóságok, amelyekkel az áldozatsegítő
36
szolgálat munkakapcsolatba kerül általában szintén nem rendelkeznek a megfelelő technikai
háttérrel, így az igazolásokat csak a hagyományos módokon tudják továbbítani. A legfőbb
problémát azonban az jelenti, hogy az áldozatokkal kapcsolatba hozható adatok egy része
bűnügyi személyes adatnak, vagy különleges személyes adatnak minősülnek, ezért ezek
elektronikus kezelése esetén elengedhetetlen a magas fokú titkosítás. Ez hasonlít a
bankkártyák és banki ügyfelek adatainak titkosításához. A titkosításhoz szükséges kódolás-
dekódolás során az adatmennyiség nagymértékben megnő, viszont ennek továbbítására a
jelenlegi körülmények között az igazságügyi hivatalok megyei (fővárosi) szervezetei
technikailag nincsenek felkészülve. A Javaslat 42. §-a értelmében az áldozatsegítő szolgálat
minden évben jelentést készít a Kormánynak, melyben javaslatokat is megfogalmaz. Az első
kísérleti évek tapasztalatai alapján, figyelemmel az időközben esedékes informatikai
fejlesztésekre is, kiemelt cél lesz az elektronikus ügyintézés bevezetése.
A 21. §-hoz
A Javaslat V. fejezete a szolgáltatások igénybevételére vonatkozó különös szabályokat
tartalmazza.
A Javaslat 10. §-a szerint az áldozat kérelmét bármely területi áldozatsegítő szolgálatnál
benyújthatja. Ez a megoldás lehetőséget ad arra, hogy az áldozat a lehető leggyorsabban elő
tudja terjeszteni támogatás iránti kérelmét. Annak érdekében, hogy az áldozat a segítséget a
lehető legrövidebb időn belül megkapja, a Javaslat illetékességi szabályként úgy rendelkezik,
hogy annak a szolgálatnak kell a kért szolgáltatást nyújtania, amelynél a kérelmet
előterjesztették. Annak érdekében, hogy egy kérelmező ugyanazon bűncselekmény miatt
több területi áldozatsegítő szolgálattól ne kapjon segítséget, a Javaslat kimondja, hogy a
szolgáltatás iránti kérelem elbírálására az a szolgálat jogosult, amelynél a kérelmet először
benyújtották. A nyilvántartás naprakész adataiból viszont bármelyik szolgálat ellenőrizni
tudja azt, hogy adott ügyben a kérelmező kezdeményezésére van-e folyamatban áldozatsegítő
eljárás.
A Javaslat arra is lehetőséget biztosít, hogy a kérelem benyújtását követően az áldozat
kérelmére az ügyet az a területi áldozatsegítő szolgálat intézze, amely lakóhelye vagy
tartózkodási helye szerint illetékes. Erre a szabályra az áldozat érdekében azért van szükség,
mert előfordulhat, hogy a kérelmet a tartózkodási vagy lakóhelyétől távol, a bűncselekmény
elkövetésének helye szerinti szolgálatnál terjeszti elő, azonban a szolgáltatást már máshol
kívánja igénybe venni.
A 22. §-hoz
A Javaslat célja az, hogy az áldozat gyors, a bűncselekmény következtében kialakult
helyzetéhez leginkább igazodó segítséget kapjon. A bűncselekmény okozta sokk,
megrázkódtatás az áldozatot a bűncselekmény elkövetését követően az esetek többségében
rövid ideig akadályozza abban, hogy ügyeit megfelelően módon intézze. Erre tekintettel a
szolgáltatások igényérvényesítésének határidejét főszabályként 6 hónapban határozza meg a
Javaslat.
A szolgáltatások közül az azonnali pénzügyi segély esetében eltérő szabályt alkalmaz a
Javaslat. Itt ugyanis a gyors, azonnali segítségnyújtáson van a hangsúly. Az áldozat
lakhatással, ruházkodással, élelmezéssel kapcsolatos kiadásait csak akkor indokolt
megtéríteni, ha azokat önerőből éppen a bűncselekmény következtében nem tudja fedezni.
37
Ezért az azonnali pénzügyi segély igénybevételének határideje a bűncselekmény elkövetését
követő 3 munkanap.
A 23. §-hoz
A bűncselekmény elkövetését követően viszonylag rövid időn belül lehet a kérelmet
előterjeszteni. Az elintézési határidőt is úgy határozza meg a törvény, hogy a döntés minél
gyorsabban megszülethessen. Az elintézési határidő kezdő napja az igazolás beérkezésének
napja, hiszen az igazolás alapján lehet abban a kérdésben dönteni, hogy adott
bűncselekménynek a kérelmező áldozata-e vagy sem. Az igazolás beérkezését követő 8 napos
elintézési határidő alól a Javaslat egy esetben kivételt tesz. E szerint, ha az áldozat kérelmét
személyesen terjeszti elő és ahhoz az igazolást is csatolja, akkor kérelméről haladéktalanul
kell dönteni.
Amennyiben a kérelem hiányos és elbírálásához további adatokra van szükség, a területi
áldozatsegítő szolgálat rövid határidővel hiánypótlást rendelhet el.
A 24-26. §-hoz
A Javaslat alapvető célja az, hogy az áldozat olyan személyre szabott segítséget kapjon, amely
leginkább igazodik a bűncselekmény következtében kialakult állapotához. Az áldozatsegítő
szolgálatnak törekednie kell arra, hogy egy ügyintéző folytassa le az eljárást. Ezzel az áldozat
számára a bizalom és a személyes biztonság is megteremthető. Az áldozatsegítő
szakembernek az áldozatot abban az esetben kell más szervhez, hatósághoz, szakemberhez
irányítania, ha az ügyet megoldani nem képes, vagy ahhoz nem rendelkezik hatáskörrel,
illetékességgel. Az ilyen esetekben is el kell látnia azonban az áldozatot a megfelelő
információkkal arról, hogy az adott szolgáltatást milyen feltételekkel, hogyan tudja igénybe
venni. Tájékoztatást kell adnia arról is, hogy ezek igénybevételében milyen jogok illetik meg,
illetve milyen kötelezettségek terhelik.
Az érdekérvényesítés elősegítése érdekében az eset összes körülményeinek mérlegelését
követően a jogaiban sérelmet szenvedett áldozatnak jogi felvilágosítást, tanácsadást nyújt a
szolgálat. Ennek keretében segítséget nyújt nyomtatványok, beadványok, űrlapok
kitöltésében, jogi tanácsot ad a bűncselekmény következtében kialakult helyzet
helyreállításához és felvilágosítja arról, hogy a további jogi érdekérvényesítést mely
hatóságnál, szervnél kell kezdeményezni. Tekintettel arra, hogy az áldozatsegítő szolgálat
munkatársai jogászok lesznek, a jogi kérdésekben megfelelő segítséget tudnak adni az
áldozatnak. Azokban az esetekben azonban, amikor a Jst. szerinti jogi segítő szakjogászi
közreműködésére van szükség, az ügyet átteszik a jogi segítségnyújtó szolgálathoz.
A jogi felvilágosítás, tanácsadás mellett a Javaslat külön nevesíti az egészségügyi,
egészségbiztosítási ellátások, valamint szociális ellátások és támogatások formáiról, a
jogosultság feltételeiről, az igénylés módjáról, az ellátásokat és szolgáltatásokat nyújtó
intézmények címéről és elérhetőségeiről, valamint a speciális jogérvényesítés lehetőségeiről
történő tájékoztatást. Ennek a tájékoztatásnak személyre szabottan, az áldozat helyzetére
figyelemmel kell megtörténnie. Mivel a jogi felvilágosítás mellett az áldozatok leggyakrabban
egészségügyi, egészségbiztosítási, valamint szociális ellátásokra, szolgáltatásokra szorulnak
rá, ezeket a Javaslat kiemeli. Egyébként pedig törekedni kell arra, hogy a más törvényekben
biztosított és más intézmények, szervek, hatóságok által nyújtott szolgáltatásokat, ellátásokat
az áldozat olyan időtartamon belül vehesse igénybe, amely a bűncselekmény következtében
kialakult állapotának helyreállítását minél inkább elősegíti.
38
Az érdekérvényesítés elősegítése nem ér véget azzal, hogy az áldozatsegítő szakember az
áldozat állapotának megfelelő felvilágosítást, tanácsadást, segítségnyújtást megadja, hanem
mindaddig folytatódik, amíg az áldozat helyzete megnyugtatóan nem rendeződik. Ennek
megfelelően a más szerv, hatóság, szakember által nyújtott szolgáltatások igénybevétele során
a felmerülő akadályok, problémák orvoslásában is segítséget nyújt.
A 27. §-hoz
Az azonnali pénzügyi segélyt az áldozat pillanatnyi rászorultsága alapozza meg. Ez a
rászorultság nem a 6. § szerinti rászorultságot jeleni, mert független az áldozat jövedelmének
nagyságától. Ezt a rászorultságot az az élethelyzet teremti meg, amibe az áldozat a
bűncselekmény közvetlen következményeként kerül. Megfelelő készpénz, illetve anyagi
források időleges hiányában pénzbeli támogatást kell adni ahhoz, hogy az áldozat alapvető
szükségleteit kielégíthesse, telefonálhasson, adott helyzetben hazautazhasson. Ezért az
azonnali pénzügyi segély megítélése minden esetben méltányossági döntés. Ehhez az ügyben
eljáró ügyintézőnek az eset összes körülményét alaposan meg kell vizsgálnia.
A 28. §-hoz
Főszabályként az áldozatsegítő eljárásokban a Javaslat rendelkezéseit kell alkalmazni.
Azokban a kérdésekben azonban, amelyekben eltérő szabályt a Javaslat nem állapít meg
háttérjogszabályként általános jelleggel a Ket. az irányadó, a jogi segítségnyújtás esetében
pedig a Jst.
A 29. §-hoz
A Javaslat VI. fejezete a kárenyhítésre vonatkozó különös szabályokat tartalmazza.
Az állam általi kárenyhítés eljárási szabályainak kialakításakor összhangot kell teremteni az
Európai Unió vonatkozó irányelvének (2004/80/EK tanácsi irányelv) előírásaival. Ennek
megfelelően külön szervezetnek kell segítséget biztosítania a kárenyhítés iránti kérelem
helyes kitöltéséhez, illetve külön szervezetnek kell az érdemi döntést meghoznia. Ezért a
Javaslat elkülöníti a támogató és döntő hatóságot, valamint külön rendelkezéseket tartalmaz
azok eljárására.
Támogató hatóságként a területi áldozatsegítő szolgálatok járnak el. A döntés meghozatalára
viszont országos hatáskörrel egyetlen szerv lesz jogosult. Ez a fővárosi áldozatsegítő szolgálat
elkülönült szervezeti egysége, amelynek kizárólagos feladata az lesz, hogy a kárenyhítési
ügyekben érdemi döntést hozzon. A kárenyhítési eljáráshoz a támogató hatóság szolgáltatásait
nem kell igénybe venni, az áldozat kérelmét közvetlenül a döntő hatósághoz is benyújthatja.
A 30. §-hoz
A kérelmet egységesen a bűncselekmény elkövetését követő három hónapon belül kell
előterjeszteni. Ennek indoka az, hogy a kárenyhítés célja az azonnali, gyors, pénzbeli
segítségnyújtás. Az elkövetés utáni három hónap az az idő, amikor az áldozatnak leginkább
szüksége lehet az anyagi segítségre.
Ez alól a főszabály alól három kivétel van. Az egyik eset az, amikor egy elháríthatatlan
akadály teszi lehetetlenné a kérelem előterjesztését. (Tipikusan ilyen jellegű cselekmények a
39
folyamatosan elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmények. Ide tartozik az az eset is,
amikor a gyanúsítottról később derül ki, hogy nem ő az elkövető.) Ebben az esetben az
akadály megszűnését követő három hónapon belül lehet a kérelmet előterjeszteni.
A másik eset az, amikor egy korábban indult és államigazgatási eljárásban vizsgált
cselekményről (tipikusan ilyen az államigazgatási eljárás keretében vizsgált rendkívüli halál,
eltűnés) utóbb kiderül, hogy bűncselekmény, és annak tényállási elemei megalapozzák a
kárenyhítés iránti kérelmet.
A harmadik eset az, amikor a bűncselekmény által okozott súlyos egészségkárosodásról, lelki
sérülésről hitelt érdemlően bizonyítható, hogy az igényérvényesítési határidőn túl, de
elévülési időn belül derül ki az okozati összefüggés.
Az igény előterjesztésének abszolút jogvesztő határidejét nem a büntethetőség elévüléséhez
kell kötni. Ez ugyanis indokolatlanul hosszú és egyes, a kárenyhítést megalapozó
bűncselekmények nem évülnek el. A kárenyhítés iránti igényt tehát a büntethetőség
elévüléséig, de legkésőbb az elkövetés napjától számított 5 évig lehet előterjeszteni. Öt év
eltelte után úgy tekinthető, hogy az áldozat lemondott az állami kárenyhítési lehetőségről.
A 31. §-hoz
Az irányelv előírásainak értelmében a támogató hatóság eljárásának az a célja, hogy az
áldozat minden segítséget megkapjon ahhoz, hogy kérelmét a megfelelő tartalommal és a
formai követelményeknek eleget téve nyújtsa be. A támogató hatóság tájékoztatást ad ezen
túlmenően arról is, hogy milyen dokumentumokat honnan kell beszerezni és a kérelemhez
csatolni.
A 32. §-hoz
A Javaslat az általános eljárási szabályok között rendelkezik arról, hogy a kérelmet milyen
tartalommal kell előterjeszteni. A kárenyhítésnél további adatokra, okiratokra is szükség van,
hiszen a kárenyhítési kérelem elbírálásában más szempontokat is figyelembe kell venni. Meg
kell vizsgálni a testi épség, egészség súlyos károsodását vagy a halál tényét, az áldozat
rászorultságát, a kár mértékét, a jövedelemcsökkenés nagyságát, a keresőképtelenség várható
időtartalmát, az együttélést, a rokoni kapcsolatot és a tartási kötelezettséget. Mindezek mellett
vizsgálni kell azt is, hogy az áldozat nem esik-e valamely kizáró ok hatálya alá, illetve azt is,
hogy várható-e más forrásból és mikor a kár megtérülése. Fentiek vizsgálata alapján lehet
csak abban a kérdésben dönteni, hogy az áldozat jogosult-e és ha igen, akkor milyen mértékű
kárenyhítésre.
A nyomtatványnál megfogalmazott általános szabályok értelmében az áldozat kérelmére a
támogató hatóság segítséget nyújt a kárenyhítés iránti kérelem kitöltésében.
A 33. §-hoz
A kárenyhítést kizáró események a kárenyhítési eljárás megindulását követően is
bekövetkezhetnek. Ezen események egy részéről azonban a döntő hatóság hivatalosan nem
szerez tudomást, ezért ezek bejelentését a kérelmet előterjesztő áldozat számára teszi
kötelezővé a Javaslat. Figyelemmel arra, hogy a 15. § értelmében az áldozat a támogatásról
rendelkező határozat jogerőre emelkedését követő 3 évig akkor is köteles visszatéríteni a
pénzben nyújtott támogatást, ha a kizáró ok a támogatást követően következett be, a
40
bejelentési kötelezettség az áldozatot az érdemi határozat jogerőre emelkedését követő 3 évig
terheli.
A 34. §-hoz
Az irányelv alapján a támogató hatóság eljárása azt a célt szolgálja, hogy az áldozat megfelelő
módon töltse ki kérelmét és azt a döntő hatósághoz továbbítsa. A kérelem továbbítására azért
van szükség, mert a kárenyhítés során a támogatási és döntési eljárás egymástól elkülönült
folyamat. Az érdemi döntést a támogató hatóságtól szervezetileg elkülönült döntő hatóság
jogosult meghozni. Abban az esetben, ha az áldozat nem Magyarországon, hanem az Európai
Unió más tagállamában vált szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény áldozatává,
a támogató hatóság ezen tagállam megfelelő döntő hatóságához vagy szervéhez továbbítja a
kérelmet.
A 35. §-hoz
A támogatási eljárás során a támogató hatóságnak az is célja, hogy az áldozat olyan kérelmet
terjesszen elő, amely tartalmában, formájában alkalmas arra, hogy a döntő hatóság az érdemi
döntést meghozza. A legnagyobb gondosság mellett is megeshet azonban az, hogy a
kérelemben foglaltak alapján megalapozott döntés nem hozható és további dokumentumokra,
adatokra van szükség. Másrészről az is előfordulhat, hogy a döntő hatóság úgy ítéli meg, hogy
egyes adatok, tények vizsgálata bizonyítást igényelt, és ehhez személyes meghallgatásra van
szükség. A Javaslat ezért rövid határidővel előírja azt, hogy a döntő hatóság a kérelem
beérkezését követően köteles arról dönteni, hogy szükség van-e az elbíráláshoz a kérelmező
vagy más személyes meghallgatására, vagy kiegészítő adatokra.
A Ket. az ügyfél kérelmére indult eljárások esetében csak abban az esetben írja elő azt, hogy
az ügyfelet értesíteni kell, ha ezt az ügyfél kérelmében kifejezetten igényelte. A Javaslat ezt a
szabályt kiterjeszti és minden kárenyhítési ügyben a döntő hatóság kötelezettségévé teszi azt,
hogy a kérelem beérkezését követően tájékoztatást adjon a kérelem kézhezvételének tényéről,
az ügy előadójának személyéről és a várható elintézési határidőről. Ez a szabály az irányelv
megfelelő rendelkezéseivel is összhangban van.
A Javaslat a kárenyhítésből kizárja azokat az áldozatokat, akik a kárenyhítésre okot adó
bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban, illetve a bűncselekménnyel összefüggésben
meghatározott bűncselekményt követtek el. A kizárás csak akkor alkalmazható, ha az adott
bűncselekmény elkövetését bíróság határozatában jogerősen megállapította. Ha a döntő
hatóságnak tudomása van arról, hogy a kérelmező ellen kizárásra okot adó bűncselekmény
miatt van folyamatban eljárás, a saját eljárását a büntetőeljárás befejezéséig felfüggeszti.
Amennyiben a bíróság jogerős döntése a kérelmező büntetőjogi felelősségét megállapítja, a
kérelmet el kell utasítani, ellenkező esetben a döntő hatóság az eljárást folytatja.
A 36. §-hoz
A támogató hatóságok a megyékben szerveződnek. Ha a döntő hatóság a kárenyhítési kérelem
beérkezését követően előzetes vizsgálata során úgy határoz, hogy az áldozat vagy más
személy meghallgatására van szükség, akkor a meghallgatást a támogató hatóság gyorsabban
és az áldozat számára elérhetőbb módon tudja teljesíteni. A támogató hatóságnak ez a feladata
egyrészt jól illeszkedik a döntés-előkészítő alapfeladatához, másrészt megfelel az irányelv
azon előírásának, amely szerint a támogató és döntő funkciót el kell különíteni. A
41
meghallgatásról minden esetben jegyzőkönyvet kell készíteni, mert a döntő hatóság kizárólag
iratok alapján hozza meg döntését.
A 37. §-hoz
A kérelem és mellékletei alapján, valamint az esetleges kiegészítő információk beérkezését és
a meghallgatásokat követően a döntő hatóság érdemi döntést hoz. A döntés során vizsgálni
kell azt, hogy a kérelmező adott bűncselekménynek áldozata-e, jogosult-e a kárenyhítésre,
bekövetkezett-e kár vagy jövedelemcsökkenés, illetve a kárenyhítésre okot adó
bűncselekmény és a kár vagy jövedelemcsökkenés között megvan-e az ok-okozati
összefüggés.
A 38-39. §-hoz
A járadék jellegű kárenyhítés az engedélyező határozatban meghatározott időpontig illeti meg
az áldozatot. Ha időközben az áldozat ismét keresőképessé válik, vagy részére más szervezet,
intézmény, magánszemély (pl. az elítélt) járadék jellegű támogatás folyósítását kezdi meg,
akkor a 7. § (5) bekezdése alapján a járadék folyósítását meg kell szüntetni. Ezért a területi
áldozatsegítő szolgálat rendszeres időközönként köteles felülvizsgálni a járadékra való
jogosultságot. Ha a felülvizsgálat eredményeként olyan tény vagy adat merül fel, amely a
járadék folyósításának megszüntetését eredményezheti, a területi áldozatsegítő szolgálat a
megszüntetés iránti előterjesztést készít.
A Javaslat garanciális szempontokból előírja, hogy a járadékot úgy kell folyósítani, hogy azt
az áldozat minden hónap 10. napjáig megkapja.
A 40. §-hoz
Az Európai Unió más tagállamából érkező kérelmek elbírálása esetén, valamint a
Magyarországról az Európai Unió más tagállamába küldött kérelmekkel kapcsolatos eljárás
során a Javaslat általános eljárási szabályait, valamint a kárenyhítésre vonatkozó különös
eljárási szabályokat megfelelően alkalmazni kell. Az irányelv azonban a határon átnyúló
kárenyhítési ügyek intézésére speciális szabályokat is előír. Ennek megfelelően az uniós
együttműködésben mind a támogató hatóság, mind a döntő hatóság a viszonosság elve alapján
jár el.
Az irányelv rendelkezéseivel összhangban a magyarországi támogató hatóság az Európai
Unió Bizottsága által közzétett kézikönyv alapján tájékoztatja az áldozatot az adott uniós
tagállamra vonatkozó speciális kárenyhítési szabályokról. Az áldozat rendelkezésére bocsátja
a tagállamban a kérelemre rendszeresített nyomtatványt, és segítséget nyújt ennek
kitöltésében. Ez a segítség kiterjed arra is, hogy az áldozat a kérelmet azon a nyelven tudja
benyújtani, amelyet az adott tagállam saját kárenyhítési eljárása során használ. A jelenlegi
szabályok értelmében ma Magyarországon a kárenyhítési kérelmeket magyar vagy angol
nyelven lehet benyújtani.
Az általános szabályok értelmében a döntő hatóság a 35. § (2) bekezdése szerinti adatokat,
valamint érdemi határozatot közli a kérelmezővel. Az irányelv megköveteli azt is, hogy a más
tagállamból érkező kérelem esetén a fenti adatokat és a döntést a kérelmet továbbító tagállam
támogató hatóságával is közölje a döntő hatóság.
42
A 41-43. §-hoz
A Javaslat VII. fejezete az áldozati jogok érvényesítéséről szól.
Az Országos Kriminológiai Intézet 2004-ben vizsgálatot végzett a bűncselekmények sértettjei
(tehát az áldozatoknál szűkebb személyi kör) körében. A felmérés azt mutatta, hogy a
sértetteknek mindössze 8 százaléka rendelkezik valamilyen ismerettel az igénybe vehető
áldozatsegítő szolgáltatásokról. Mindent el kell követni azért, hogy az áldozatokat megillető
jogokról az érintettek minél szélesebb körben tájékozódjanak. A területi áldozatsegítő
szolgálatok kiemelt feladata az, hogy olyan tájékoztató füzeteket készítsenek, amelyek
tartalmazzák az adott megyében elérhető szolgáltatásokra vonatkozó minden információt. A
tájékoztatókat el kell juttatni azokhoz a szervekhez, intézményekhez, hatóságokhoz, amelyek
munkájuk során bűncselekmények áldozataival találkoznak. Annak érdekében, hogy az
áldozatok gyors és megfelelő tájékoztatást kapjanak jogaikról és az igényérvényesítés
lehetőségeiről, a területi áldozatsegítő szolgálat arról is gondoskodik, hogy az áldozatokkal
kapcsolatba kerülő szervek megismerjék a jogok tartalmát és a szolgáltatások
igénybevételének feltételeit.
A hatékony áldozatsegítő munka előfeltétele az áldozatsegítő szervezet belső és külső
információs rendszerének kiépítése és működtetése. Az áldozati jogok érvényesülését a
területi áldozatsegítő szolgálat az adott megyében, míg a központi áldozatsegítő szolgálat
országosan figyelemmel kíséri. Az áldozatsegítő szolgálat rendszeres tájékoztatást kap az
érintettektől. A tájékoztatások alapján az áldozatsegítő szolgálatok jelentést készítenek. A
központi áldozatsegítő szolgálat a Kormánynak minden évben értékelő, elemző beszámolót
készít, amelyben a helyzet értékelése mellett az áldozati jogok hatékonyabb érvényesülését
célzó intézkedésekre is javaslatot tesz.
Az áldozatsegítésben közreműködő, abban részt vevő hatóságok, intézmények, civil
szervezetek, egyházak közötti megfelelő információáramlás az áldozatsegítés működésének,
működtetésének nélkülözhetetlen feltétele. Ezért a Javaslat felsorolja azokat a szerveket,
intézményeket, amelyekkel az áldozatsegítő szolgálat munkája során együttműködik, állandó
vagy alkalmi kapcsolatot tart.
A 44-47. §-hoz
A Javaslat egységesen 2006. január 1-jén lép hatályba. Az egyes erőszakos bűncselekmények
következtében sérelmet szenvedettek állam általi kárenyhítésének szabályairól szóló
209/2001. (X. 31.) Korm. rendelet alapján folyamatban levő ügyekben ettől az időponttól az
áldozatsegítő szolgálat döntő hatósága jár el. Ha a bűncselekményt a Javaslat hatálybalépését
megelőzően követték el, és a kárenyhítésre a Korm. rendelet szabályai alapján egyébként
lehetőség van, a kárenyhítés iránti kérelmet a Korm. rendeletben meghatározott eljárási
feltételekre figyelemmel 2006. január 1-jét követően is elő lehet terjeszteni. Ezekben az
esetekben is a Javaslat rendelkezéseinek megfelelően kell lefolytatni az eljárást.
A Javaslat számos felhatalmazást tartalmaz alacsonyabb szintű jogszabályok megalkotására.
Az igazságügy-minisztert felhatalmazza egy átfogó végrehajtási rendelet kiadására, valamint
arra, hogy rendelettel állapítsa meg az áldozatsegítő szolgálatnál foglalkoztatottak képesítési
feltételeit. A Javaslat a belügyminisztert is felhatalmazza rendeletalkotásra, ennek alapján a
belügyminiszter jogosult megállapítani az irányítása alá tartozó szervek áldozatsegítő
feladatait, valamint ezen szervek civil szervezetekkel való együttműködésének formáit.
43
A jogharmonizációs záradék rögzíti, hogy a Javaslat megfelel az irányelv szabályainak. A
Javaslat rögzíti azt is, hogy a szabályozás a kerethatározatban deklarált tájékoztatáshoz való
jog hatékonyabb érvényesülését is szolgálja.
A 48. §-hoz
Az áldozatsegítés keretében biztosítandó szakjogászi segítségnyújtás megteremtése
szükségessé teszi Jst. alapján ma is nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozó szabályozással való
összhang megteremtését; ezt szolgálják a Javaslat Jst.-t módosító rendelkezései.
A szabályozás lényege az, hogy az áldozatok részére a csak a Jst. szerinti támogatásokat
biztosítsák a jogi segítségnyújtó hivatalok (és azok közreműködésével a jogi segítők), mert a
cél az, hogy a bűncselekmény áldozata az áldozatsegítő szolgálattól kapja meg az alapvető
jogai érvényesítéséhez szükséges jogi tanácsokat és konkrét segítséget is. Abban az esetben,
ha az áldozat rászoruló és az ügyének további intézéséhez jogi segítő szakjogászi
közreműködése szükséges, az áldozatsegítő szolgálat köteles áttenni az ügyet a jogi
segítségnyújtó szolgálathoz.
Abban az esetben, ha a jogi segítő szakjogászi közreműködésére van szükség, az áldozatokra
a Jst. rászorultsági szabályai vonatkoznak azzal az eltéréssel, hogy az áldozatok jogainak
védelmére szolgáló ügyekben [ezt az újraszövegezett Jst. 3. § (1) bekezdés g) pontja
tartalmazza] más rászorultsági küszöb fog érvényesülni - összhangban a Javaslatban a
kárenyhítésnél meghatározott rászorultsági szabállyal. Ugyanez a rászorultsági küszöb lesz
irányadó a büntetőügyekben biztosítandó jogi segítségnyújtás (lényegében pártfogó ügyvédi
képviselet) vonatkozásában (Jst. 19. §) is, továbbá polgári ügyekben a költségfeljegyzési jogra
való jogosultság megállapítása során is. Ezzel együtt a Jst. 6. §-a szerinti rászorultsági küszöb
számítási módját is az áldozatsegítési rendszerben alkalmazott számítási módra változatja át a
Javaslat - az eredeti érték és valószínűsített emelkedését alapul véve. A polgári ügyekben így
az áldozati jogok érvényesítéséhez adott állami segítség immár négy szinten fog jelentkezni.
A természetes személyeket és a Jst. személyi hatálya alá nem tartozó szervezeteket továbbra
is megilleti majd az illetékfeljegyzési jog kedvezménye a bűncselekménnyel okozott kár
megtérítése iránti perekben, a természetes személy áldozatok a bűncselekménnyel okozott
joghátrányok kiküszöbölése iránt indított perekben előnyös szabályok szerint kaphatnak
költségfeljegyzési jogot, a bűncselekménnyel a személy életében, testi épségében stb. okozott
kár megtérítése iránti perben tárgyi költségfeljegyzési jog illeti meg majd a feleket, a Jst. 5. §-
a szerinti jövedelemhatár alatt pedig költségmentességet élvezhetnek. Fontos kiemelni azt,
hogy az említett rászorultsági szabályok csak azokra a felekre alkalmazhatóak, akik az
áldozatsegítő szolgálattal a kapcsolatot felvették, és a szolgálat az erre irányuló eljárásban
meg is állapította áldozati minőségüket és azt, hogy jogosultak az áldozatsegítési
szolgáltatásokra. Ezen utóbbinak vannak a Javaslatban speciális feltételei: így például a
törvény személyi hatálya alá tartozó felek közül csak azok minősülnek áldozatnak, akik
esetében a bűncselekményt hazánk területén követték el. Természetesen nincs akadálya annak
sem, hogy a fél közvetlenül a jogi segítségnyújtó hivatalhoz forduljon jogi segítségnyújtásért,
ez esetben egyrészt a Jst. hatályos szabályai szerint kaphat segítséget, illetve a Javaslat beiktat
egy olyan rendelkezést a Jst.-be, mely szerint a jogi segítségnyújtó hivatal megkeresi az
áldozatsegítő szolgálatot annak érdekében, hogy a fél elnyerhesse a fentebb már részletezett,
nagyobb kedvezményekre jogosító áldozatstátuszt.
Ugyancsak fontos kiegészítése valósul meg a Jst.-nek azzal a szabállyal, mely szerint a
vállalkozási, befektetési tevékenységből eredő jogvita sem teszi kizárttá a jogi
segítségnyújtást akkor, ha áldozat segítéséről van szó (ilyen eset fordulhat elő például akkor,
44
ha a természetes személy befektetett összegére követtek el bűncselekményt). Ugyanígy
lehetővé teszi a Javaslat azt, hogy bizonyos esetekben a vállalkozói díj iránti igény
érvényesítéséhez is adható legyen jogi segítség (gyakorlatilag a „kényszervállalkozók”
esetében), továbbá azt is, hogy a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló -
jelenleg módosítás alatt álló - 1997. évi XXXI. törvény 19. §-a szerinti rendszeres
gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermek családjába tartozó személy kaphasson
rászorultságra tekintet nélkül jogi segítségnyújtást. Ezen utóbbi szabállyal olyan újabb
személyi kört állapít meg a jogalkotó, aki jóval egyszerűbb eljárás keretében részesülhet
állami támogatásban arra figyelemmel, hogy egy másik eljárásban már megállapították
jövedelmi, vagyoni helyzetéből eredő rászorultságát. Annak érdekében, hogy a felek részére
minél több problémás helyzetben érdemi segítséget jelenthessen a jogi segítségnyújtás
intézménye, a Javaslat újraszabályozza a Jst. 3. §-a (1) bekezdésének e) és f) pontját. Az új
szöveg értelmében már nemcsak a kötelezettséget keletkeztető közigazgatási eljárásban
lehetséges az eljárás valamennyi szakában jogi segítséget biztosítani, hanem valamennyi
közigazgatási eljárásban, illetve minden olyan egyéb eljárásban (kivéve természetesen a
bírósági eljárásokat), amely a fél jogainak védelme érdekében indul.
Részét képezi a Jst. módosításának az Igazságügyi Hivatal 2006. január 1-jei felállításával
összefüggő szervezeti változások folytán szükséges törvénymódosítás is: a Jst. 21. és 29. §-
ában (illetve az ennek szövegét újra megállapító 2005. évi LXXXIII. törvény megfelelő §-
aiban) vezeti át a Javaslat a jogi segítségnyújtó hivatali feladatokat ellátó szervezet
megnevezését a megfelelő új megnevezésekre. Történik továbbá egy olyan kiegészítése is a
törvénynek, amely a peren kívüli jogi segítségnyújtás során a jogi segítői díjigények időszerű
rendezését szolgálja: eszerint a jogi szolgáltatás nyújtásának befejezésétől számított 6 hónap
áll rendelkezésére a jogi segítőnek a díjigénye előterjesztésére. Ezen idő alatt az igények
előterjesztése gyakorlati problémát nem okoz a jogi segítőknek (a gyakorlatban rendszerint
meg is történik az), a jogi segítségnyújtó hivatalok számára ugyanakkor kiadásaik
tervezhetőbbek és előreláthatóbbak lesznek, ez pedig ugyancsak a gördülékeny munkavégzést
segíti elő.
Az áldozatok részére biztosított jogi segítségnyújtás egy része a Jst. II. és III. fejezetében
megállapított ún. peres jogi segítségnyújtás: költségkedvezmények a polgári perekben és
pártfogó ügyvédi képviselet polgári és büntetőeljárásokban. A két törvény ezek
vonatkozásában is összefügg, hiszen speciális rászorultsági feltételeket emel be a Jst.-be a
Javaslat áldozatok esetében. A Javaslat ezért meghatározza azt a hatálybalépési időpontot,
amely nemcsak e speciális rászorultsági szabályokra, hanem általában véve a peres jogi
segítségnyújtás szabályainak életbelépésére is vonatkozik: ez az időpont egységesen 2008.
január 1-je. Ezen időpont meghatározására részben a rendelkezésre álló, illetve jövő évre
tervezhető költségvetési források mértékére, másrészt a jogi segítségnyújtással kapcsolatos
feladatok és kiadások növekedését eredményező jogszabály-módosítások életbelépésére
figyelemmel került sor. A Ket. hatálybalépésével összefüggő eljárási módosulások, az
állampolgársági ügyek intézése, illetve az áldozatvédelmi célú jogi segítségnyújtás viszonylag
kisebb forrásigényű, ezért ezek jövő évtől történő végzése előreláthatólag nem ütközik
akadályokba, ugyanez nem mondható el azonban a peres jogi segítségnyújtás
hatálybalépéséről a szükséges, több milliárd Ft-os nagyságrendű költségvetési fedezet és a
gyökeresen átalakítandó rendszer okán. A hatáskörbővítések ezért - mind költségvetési, mind
szakmai okokból - csak fokozatosan valósíthatók meg; ezért tartalmazza a Javaslat a
legnagyobb szakmai előkészítést és költségvetési fedezetet igénylő szabályozás - a peres jogi
segítségnyújtás (valamint annak időközbeni módosulásai) - hatálybalépésére a 2008. január 1-
jei időpontot.
45
A 49-54. §-hoz
A jelzőrendszer megfelelő működtetése és az adatkezelés jogszerűségének biztosítása
érdekében a Javaslat módosítja a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló
1997. évi XXXI. törvényt.
A Javaslat alapján 2006. január 1-jétől az Igazságügyi Hivatal feladatai - pártfogó felügyelői
tevékenység, peren kívüli jogi segítségnyújtás, kárpótlás - kiegészülnek az áldozatsegítési
feladatokkal. Az Igazságügyi Hivatal feladatkörét érintő más törvényekkel való összhang, a
koherencia megteremtése érdekében szükséges megfelelően módosítani az igazságügyi
alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvényt, az illetékekről
szóló 1990. évi XCIII. törvényt, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények
módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvényt, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi
III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó
szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvényt, a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról
szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendeletet, a nemzeti gondozásról szóló 1992. évi LII.
törvényt, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényt, a
pártfogókra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XIV. törvényt és az
egyes erőszakos bűncselekmények következtében sérelmet szenvedettek állam általi
kárenyhítésének szabályairól szóló 209/2001. (X. 31.) Korm. rendeletet.
46