﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/18212. számú
törvényjavaslat
az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal
összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról
Előadó: Kovács Kálmán
informatikai és hírközlési miniszter
Budapest, 2005. november
2005. évi ... törvény
az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal
összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról
1.	§
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal
összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban:
Ektv.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes állama területén
letelepedett, a Magyar Köztársaság területére irányuló szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra a
szabályozott területtel kapcsolatos követelmények nem terjednek ki.”
2. §
Az Ektv. 1. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) E törvény hatálya nem terjed ki az e törvényben meghatározott magánjellegű közlésre.”
3. §
(1)	Az Ektv. 2. §-ának m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„m) Magánjellegű közlés: a kereskedelmi, üzleti vagy hivatásszerű tevékenység, vagy
közfeladat körén kívül eső célból eljáró személy által használt elektronikus levelezés vagy
azzal egyenértékű, egyéni közlésre alkalmas kommunikációs eszköz útján, információs
társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybe vételével történő közlés, ideértve az ilyen
módon tett szerződési nyilatkozatokat is;”
(2)	Az Ektv. 2. §-a a következő n) ponttal egészül ki:
„n) Letelepedett szolgáltató: állandó telephellyel rendelkező szolgáltató, amely határozatlan
ideig tényleges gazdasági tevékenységként nyújt információs társadalommal összefüggő
szolgáltatást. Az, hogy a szolgáltatás nyújtásához szükséges műszaki eszközök rendelkezésre
állnak, illetve az ehhez szükséges technológiákat alkalmazzák, önmagában nem minősül
állandó letelepedésnek;”
(3)	Az Ektv. 2. §-a a következő o) ponttal egészül ki:
„o) Elektronikus hirdetés: információs társadalommal összefüggő szolgáltatás útján tett
bármely közlés, amelynek célja, hogy közvetve vagy közvetlenül népszerűsítse a vállalkozást,
szervezetet, kereskedelmi, ipari vagy kézműipari tevékenységet folytató vagy szabályozott
szakmát gyakorló személyt, annak áruját, szolgáltatását, tevékenységét, továbbá amely
1
társadalmi cél megvalósításához kapcsolódó tájékoztatást tartalmaz. Önmagában nem minősül
elektronikus hirdetésnek
oa) a vállalkozás, szervezet vagy személy tevékenységéhez közvetlen hozzáférést lehetővé
tevő információ közlése, különösen a domain név vagy az elektronikus levelezési cím,
ob) a vállalkozás, szervezet vagy személy árujára, szolgáltatására vagy arculatára vonatkozó,
a vállalkozástól, szervezettől, vagy személytől független közlés, különösen abban az esetben,
ha a közlés anyagi ellenszolgáltatás nélkül történik.
Az oa) és ob) pontban foglaltak nem érintik a 14. § (2)-(6) és (8) bekezdése szerinti
kötelezettségeket;”
(4)	Az Ektv. 2. §-a a következő p) ponttal egészül ki:
„p) Elektronikus hirdető: akinek érdekében az elektronikus hirdetést közzéteszik, illetve aki a
saját érdekében az elektronikus hirdetés közzétételét megrendeli;”
(5)	Az Ektv. 2. §-a a következő q) ponttal egészül ki:
„q) Elektronikus hirdetési szolgáltató: aki tevékenységi körében az elektronikus hirdetést
elkészíti, létrehozza, illetve ezzel összefüggésben egyéb szolgáltatást nyújt;”
(6)	Az Ektv. 2. §-a a következő r) ponttal egészül ki:
„r) Elektronikus hirdetés közzétevője: aki az elektronikus hirdetés közzétételére alkalmas
eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével az elektronikus hirdetést megismerhetővé teszi.
Nem minősül elektronikus hirdetés közzétevőjének az a közvetítő szolgáltató, aki kizárólag a
2.	§ lb)-ld) pontjában meghatározott információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokkal
járul hozzá az elektronikus hirdetés megismerhetővé tételéhez.”
(7)	Az Ektv. 2. §-a a következő s) ponttal egészül ki:
„s) Szabályozott terület: az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra és a
szolgáltatókra jogszabályban meghatározott általános vagy különös követelmények, amelyek
a Magyar Köztársaság területén üzletszerű gazdasági tevékenység megkezdéséhez vagy
folytatásához szükségesek.”
4. §
Az Ektv 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § (1) Információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtásának megkezdéséhez,
illetve folytatásához előzetes engedély, vagy bármely ezzel azonos joghatású hatósági
határozat nem szükséges.
(2)	Az (1) bekezdés nem érinti
a)	az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás útján végzett tevékenységre külön
jogszabályban, nem az elektronikus úton történő szolgáltatásnyújtásra tekintettel előírt
minősítési, képesítési, engedélyezési vagy bejelentési kötelezettséget; valamint
b)	az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvényben, illetve a törvény felhatalmazása
alapján megalkotott jogszabályban előírt engedélyezési, illetve bejelentési kötelezettséget.”
2
5. §
(1)	Az Ektv. 3/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„3/A. § (1) Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államai területén
letelepedett szolgáltató által a Magyar Köztársaság területére irányuló szolgáltatás nem
korlátozható, kivéve ha az érintett hatóság vagy bíróság intézkedése
a)	az alábbi érdekek valamelyikének védelmében szükséges:
aa)	a közrend, különösen a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése és üldözése,
ideértve a kiskorúak védelmét és a faji, nemi, vallási vagy nemzeti alapú bármilyen gyűlöletre
uszítás és az egyének emberi méltóságának megsértése elleni fellépést;
ab)	a közegészség;
ac)	a közbiztonság, ideértve a nemzetbiztonsági és honvédelmi érdekeket is;
ad)	a fogyasztók érdekei, ideértve a befektetőket is, és
b)	olyan, adott információs társadalommal összefüggő szolgáltatás ellen irányul, amely az a)
pontban említett érdekeket sérti, vagy súlyosan veszélyezteti; és
c)	az érdeksérelemmel, illetve a veszélyeztetéssel arányos.”
(2)	Az Ektv. 3/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az érintett hatóság az intézkedés megtételét megelőzően köteles tájékoztatni az Európai
Bizottságot, valamint megkereséssel fordul az Európai Gazdasági Térségről szóló
megállapodás érintett részes államának hatáskörrel rendelkező hatóságához az érintett
államban letelepedett szolgáltatóval szembeni intézkedés végett. Amennyiben az Európai
Bizottság nem tesz ellenvetést, továbbá a megkeresett tagállami hatóság nem intézkedik
időben vagy nem megfelelő intézkedést tesz, a hatóság végrehajtja az intézkedést.”
(3)	Az Ektv. 3/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (2)-(3) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók a bírósági eljárásokban, ideértve a
peres eljárást kezdeményező irat benyújtását megelőzően megindítható eljárásokat és a
büntetőeljárás keretében végzett nyomozás során, illetve a nyomozás befejezését követően az
ügyész által a vádirat benyújtásáig végrehajtott cselekményeket is.”
6. §
Az Ektv. 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szolgáltató köteles elektronikus úton közvetlenül és folyamatosan, könnyen
hozzáférhető módon, magyar nyelven legalább a következő adatokat, illetve tájékoztatást
közzétenni:
a)	a szolgáltató nevét, amennyiben a szolgáltató nem természetes személy, képviselőjének
nevét is;
b)	a szolgáltató lakcímét, illetve székhelyét, telephelyét;
c)	a szolgáltató elérhetőségére vonatkozó adatokat, különösen az igénybe vevőkkel való
kapcsolattartásra szolgáló, rendszeresen használt elektronikus levelezési címét;
d)	amennyiben a szolgáltató létrejöttét, vagy tevékenysége gyakorlásának megkezdését
jogszabály valamely nyilvános nyilvántartásba való bejegyzéshez köti, a szolgáltatót a
nyilvántartásba bejegyző bíróság, vagy hatóság megnevezését és a szolgáltató nyilvántartásba
vételi számát;
3
e)	amennyiben a szolgáltató tevékenységének gyakorlása jogszabály alapján engedélyköteles,
illetve minősítéshez vagy akkreditációhoz kötött, ezt a tényt az engedélyező hatóság
(minősítő, akkreditáló szerv) megnevezésével és elérhetőségi adataival, valamint az engedély
(minősítés, akkreditációs határozat) számával;
f)	ha a szolgáltató az általános forgalmi adó alanya, a szolgáltató adószámát;
g)	a szabályozott szakmák gyakorlásának körében:
ga)	annak a szakmai érdekképviseleti szervnek (kamarának) a megnevezését, amelynek a
szolgáltató akár kötelező előírás alapján, akár önkéntesen tagja;
gb)	a természetes személy szolgáltató szakképzettségének, illetve szakmai, tudományos
fokozatának, valamint annak a tagállamnak a megjelölését, ahol ezt a szakképzettséget, illetve
fokozatot megszerezte;
gc)	hivatkozást a szabályozott szakma gyakorlásának a szolgáltató letelepedési helye szerinti
államban alkalmazandó szakmai szabályaira, és az azokhoz való hozzáférés módjára;
h)	az adott szolgáltatáshoz kapcsolódóan a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény
(a továbbiakban: Fgytv.) 8. §-ának megfelelő tájékoztatást.”
7.	§
Az Ektv. 13. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az a jogosult, akinek a szerzői jogi törvény által védett szerzői művén, előadásán,
hangfelvételén, műsorán, audiovizuális művén, adatbázisán fennálló jogát, továbbá a
védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvényben meghatározott, a
védjegyoltalomból eredő kizárólagos jogát a szolgáltató által hozzáférhetővé tett információ
sérti (a továbbiakban: jogosult), teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt
értesítésével felhívhatja a 9-11. §-okban meghatározott szolgáltatót a jogát sértő tartalmú
információ eltávolítására.”
8.	§
Az Ektv. 13/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A szolgáltató a szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos adatokat bármely, a (3)
bekezdésben meghatározottaktól eltérő célból - így különösen szolgáltatása hatékonyságának
növelése, az igénybe vevőnek címzett elektronikus hirdetés vagy egyéb címzett tartalom
eljuttatása, piackutatás céljából - csak az adatkezelési cél előzetes meghatározása mellett és
az igénybe vevő hozzájárulása alapján kezelhet.”
9. §
Az Ektv. 14. § -a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályok
14. § (1) Világosan és egyértelműen azonosítható módon tájékoztatást kell adni:
a)	az elektronikus hirdetésnek hirdetés-jellegéről, amint az hozzáférhetővé válik az igénybe
vevő számára;
4
b)	az elektronikus hirdető, illetve elektronikus hirdetés elektronikus levelezés vagy azzal
egyenértékű egyéni kommunikációs eszköz útján történő küldése esetén a valós feladó
személyéről, amint az hozzáférhetővé válik az igénybe vevő számára;
c)	a különleges ajánlat - különösen az árengedmény, a jutalom- és ajándéksorsolás - ilyen
jellegéről, továbbá könnyen hozzáférhetővé kell tenni az ajánlati felhívás részleteit;
d)	a sorsolásos játék és más szerencsejáték ilyen jellegéről, illetve könnyen hozzáférhetővé
kell tenni a részvétel feltételeit.
(2)	Elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszköz útján
kizárólag az igénybe vevő egyértelmű, előzetes hozzájárulásával küldhető elektronikus
hirdetés. Hozzájáruló nyilatkozat bármely olyan módon tehető, amely lehetővé teszi a
hozzájáruló nyilatkozatot tevő személy azonosítását, valamint a hozzájárulás önkéntes és a
megfelelő tájékoztatás birtokában történő kifejezését.
(3)	A (2) bekezdésben foglalt hozzájáruló nyilatkozat bármikor korlátozás és indokolás
nélkül, valamint ingyenesen visszavonható. Ebben az esetben a nyilatkozó nevét a listáról
haladéktalanul törölni kell, és részére elektronikus hirdetés a továbbiakban nem küldhető.
(4)	Az elektronikus hirdetés (2) bekezdés szerinti küldése során tájékoztatni kell a címzettet
arról az elektronikus levelezési címről és egyéb elérhetőségről, ahol az elektronikus
hirdetések információs társadalommal összefüggő szolgáltatás felhasználásával történő
küldésének megtiltása iránti igényét bejelentheti.
(5)	Az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés
közzétevője köteles nyilvántartást vezetni azokról a személyekről, akik náluk a (2) bekezdés
szerinti hozzájáruló nyilatkozatot tettek. A nyilvántartásban rögzített - az igénybe vevőre
vonatkozó - adatok harmadik fél számára kizárólag az igénybe vevő előzetes hozzájárulásával
adhatók át.
(6)	Az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés
közzétevője nem küldhet elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni
kommunikációs eszköz útján elektronikus hirdetést azoknak, akik a (5) bekezdésben
meghatározott nyilvántartásban nem szerepelnek. A küldés tilalma az elektronikus hirdető, az
elektronikus hirdetési szolgáltató, illetve az elektronikus hirdetés közzétevője által küldendő
valamennyi elektronikus hirdetésre vonatkozik.
(7)	Az (1) bekezdés a)-b) pontjainak megsértéséért az elektronikus hirdető, az elektronikus
hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője is felelősséggel tartozik. Az (1)
bekezdés c)-d) pontjainak megsértéséért az elektronikus hirdető tartozik felelősséggel.
(8)	A (2)-(6) bekezdések megsértéséért az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési
szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője is felelősséggel tartozik.
10.	§
Az Ektv. 14/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„ (1) Elektronikus hirdetés a szabályozott szakmát - információs társadalmi szolgáltatás
nyújtása útján - gyakorló személy mint elektronikus hirdető érdekében a 14. §-ban
5
meghatározott módon közölhető, illetve közzétehető. A hirdetést, illetve a közzétételt a
szabályozott szakma gyakorlására irányadó szabályok, a szakmai érdek-képviseleti szervek -
különösen a kamarák - saját tagjaikra vonatkozó magatartási szabályok, valamint az ezen
szervek által alkotott etikai szabályok - egyéb jogszabályi rendelkezések sérelme nélkül - is
megtilthatják, korlátozhatják, illetve a hirdetés tartalmára vonatkozó követelményeket
határozhatnak meg.”
11.	§
Az Ektv. 15/A. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés lép:
„Magatartási kódexek
15/A. § Az állam - az információs társadalommal kapcsolatos tevékenységet ellátó
szervezetek függetlenségének tiszteletben tartásával - ösztönzi
a)	magatartási kódexek kidolgozását,
b)	a magatartási kódexek elektronikus úton, magyar nyelven és az Európai Gazdasági
Térségről szóló megállapodás részes államaiban lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező
igénybe vevők és más érdekeltek számára a részes államok hivatalos nyelvein is történő
hozzáférhetővé tételét,
c)	az elektronikus úton történő alternatív vitarendezési eljárások működését, valamint
d)	azt, hogy az információs társadalommal kapcsolatos tevékenységet ellátó szervezetek az
informatikai és hírközlési miniszterrel - amennyiben a szolgáltatás az Európai Gazdasági
Térségről szóló megállapodás bármely részes államába is irányul, az Európai Bizottsággal is -
együttműködve az érdekeltek számára tájékoztatást adhassanak a magatartási kódexeikről,
azok alkalmazásának tapasztalatairól, az elektronikus kereskedelemre gyakorolt hatásairól.”
12. §
Az Ektv. 16. §-ának (5)-(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A 4-6. §-ban és a 15. §-ban foglalt fogyasztóvédelmi kötelezettségek megsértése esetén
az eljáró hatóság a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, illetve a megyei (fővárosi)
fogyasztóvédelmi felügyelőségek, amelyek az Fgytv. szabályai szerint járnak el. Az 5-6. §-
ban foglaltak megsértése esetén a Fgytv. 47. § (4) bekezdésében meghatározott érdekelt
szakhatóság a Nemzeti Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: Hatóság).
(6)	A 14-14/A. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén a Hatóság jár el. Az elsőfokú
szerv a Hatóság Hivatala. Az elsőfokú határozat ellen a Hatóság Tanácsának elnökéhez lehet
fellebbezni.
(7)	Az elektronikus hirdetéssel összefüggő gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó
rendelkezések megtartását a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, illetve a megyei (fővárosi)
fogyasztóvédelmi felügyelőségek ellenőrzik, amelyek a gazdasági reklámtevékenységről
szóló 1997. évi LVIII. törvény szerint járnak el.
(8)	A Hatóság eljárására a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt kell alkalmazni. Az eljárásban ügyfélnek minősül
az eljárással érintett információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtásában
közreműködő valamennyi szolgáltató.
6
(9)	A Hatóság a 14-14/A. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén elrendelheti a
jogsértő állapot megszüntetését, megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását,
valamint elektronikus kereskedelmi bírságot szabhat ki. Az elektronikus kereskedelmi
bírságot a Hatóság számlájára kell befizetni.”
13.	§
(1)	Az Ektv. 17. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az informatikai és hírközlési miniszter köteles
a)	tájékoztatni az Európai Bizottságot arról, hogy az információs társadalommal összefüggő
szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi kérdéseiről szóló
2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikk (2) bekezdés a)-d) pontjában
meghatározott szerződések közül melyek nem köthetők meg érvényesen elektronikus úton (a
továbbiakban: kivételek),
b)	ötévenként jelentést tenni az Európai Bizottságnak a kivételek alkalmazásáról, és abban
megindokolni, hogy miért tartja a Magyar Köztársaság szükségesnek bírósági, hatósági, vagy
egyéb közhatalmat gyakorló személyek jogszabályban előírt kötelező közreműködésével
kötött szerződésekre a kivétel fenntartását.”
(2)	Az Ektv. 17. §-ának (2) bekezdése b) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
„b) a digitális archiválás szabályait,”
14.	§
Az Ektv. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § Ez a törvény az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az
elektronikus kereskedelem egyes jogi kérdéseiről szóló, 2001. május 22-i 2000/31/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.”
15.	§
Ez a törvény 2006. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg az Ektv. 2. §-ának j) pontja,
valamint 17. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja hatályát veszti.
16.	§
Ez a törvény az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az
elektronikus kereskedelem egyes jogi kérdéseiről szóló, 2001. május 22-i 2000/31/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
7
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal
összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban
Ektv.) módosítása kettős célt szolgál. Egyrészt hasznosítani kívánja a törvény végrehajtása
során összegyűlt gyakorlati tapasztalatokat, a jogirodalomban megfogalmazott bírálatokat,
továbbá korrigálja azokat a hibákat és hiányosságokat, amelyekre az Európai Unió Bizottsága
(a továbbiakban: Bizottság) Belső Piac és Szolgáltatások Főigazgatósága 2005. április 19-én
kelt, a Magyar Köztársaság Kormányához intézett levelében (hiv. szám: MARKT/E2/JL/jz
D(2005) 4034) (a továbbiakban: általános tájékoztatáskérés) felhívta a Magyar Köztársaság
figyelmét.
A Javaslat módosítja, illetve kiegészíti a törvény értelmező rendelkezéseit. Módosul a
magánjellegű közlés definíciója, meghatározásra kerül a letelepedett szolgáltató, a
szabályozott terület, valamint az elektronikus hirdetés fogalma. A gazdasági
reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény rendelkezéseire figyelemmel a Javaslat
bevezeti az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató, valamint az
elektronikus hirdetés közzétevője fogalmát. Hatályon kívül helyezi a Javaslat az
ellenszolgáltatás meghatározását, amely - amint azt a Bizottság jelezte - jelenlegi formájában
a közösségi jogba ütközik. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a nemzeti szabályozás nem
ütközik az előzetes engedélyezés tilalmába, valamint rögzítésre kerül, hogy az Európai
Gazdasági Térségről szóló megállapodás részes államai területéről nyújtott szolgáltatás az
Európai Parlament és Tanács a belső piacon az információs társadalommal összefüggő
szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló
2000/31/EK irányelve (a továbbiakban: EKI) 2. cikk h) pontjában meghatározott szabályozott
területen mely esetekben korlátozható. A valamennyi szolgáltatóra előírt adatszolgáltatás
szabályait a Javaslat pontosítja és egyszerűsíti. A Javaslat a törvény értesítés-eltávolítási
szabályainak alkalmazását kiterjeszti a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló
törvényben meghatározott, a védjegyoltalomból eredő kizárólagos jogokat sértő
információkra. A Javaslat megvalósítja az EKI 6. cikkének átültetését, meghatározva az
elektronikus hirdetésekre vonatkozó általános előírásokat, továbbá részben kibővíti, részben
pontosítja az elektronikus levelezés útján küldött elektronikus hirdetésekre vonatkozó
rendelkezéseket. Az EKI „commercial communication” fogalmának átültetését a Javaslat az
„elektronikus hirdetés” fogalmának bevezetésével úgy valósítja meg, hogy az irányelv által
megkövetelt kereskedelmi jellegű közléseken túl szabályoz valamennyi információs
társadalommal összefüggő szolgáltatás útján tett közlést, amelynek célja, hogy közvetve vagy
közvetlenül népszerűsítse a vállalkozást, szervezetet, kereskedelmi, ipari vagy kézműipari
tevékenységet folytató vagy szabályozott szakmát gyakorló személyt, annak áruját,
szolgáltatását, tevékenységét, továbbá azokat, a közléseket, amelyek társadalmi cél
megvalósításához kapcsolódó tájékoztatást tartalmaznak. Az EKI 20. cikkének felhatalmazása
alapján a Javaslat közigazgatási típusú különös szankciókat vezet be az elektronikus út
igénybevételével összefüggő, információs társadalmi szolgáltatás nyújtásával elkövetett
jogsértések esetére. Ezen túlmenően a jogalkalmazás gyakorlati tapasztalatainak figyelembe
vételével a Javaslat újraszabályozza az elektronikus kereskedelmi jogsértések esetén eljáró
hatóságok (Nemzeti Hírközlési Hatóság, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség) önálló és
szakhatósági hatáskörét. A Bizottság általános tájékoztatáskérése nyomán szükségessé vált
beiktatni az Ektv.-be egy rendelkezést arról, hogy mely szerv hatáskörébe tartozik az EKI 9.
cikk (3) bekezdésében meghatározott tájékoztatási és jelentéstételi kötelezettség. A
8
tájékoztatás és jelentés célja az, hogy a Bizottság folyamatosan nyomon kövesse, hogy a
tagállamok milyen mértékben és miért tartják fenn az elektronikus úton köthető szerződések
elismerése alól az EKI-ben megengedett kivételeket [EKI 9. cikk (2) bekezdés]. E hatáskört a
Javaslat az informatikai és hírközlési miniszterhez telepíti.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
Az Ektv. 1. §-a (2) bekezdésének módosítása az Ektv. hatályát pontosítja. Az EKI 3. cikk (1)-
(2)	bek. szerinti ún. ’származási ország elve’ kimondja, hogy a szabályozott területtel
kapcsolatos követelményeket az EGT-beli szolgáltató esetében kivételes esetektől eltekintve
(l. Ektv. új 3/A. § cikk) mindig a letelepedés szerinti ország joga határozza meg. A módosítás
egyértelművé teszi, hogy az Európai Gazdasági Térség tagállamainak területéről a Magyar
Köztársaság területére irányuló szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra a Javaslat 3. §-ának (7)
bekezdésében definiált (Ektv. 2. §-ába beépülő új s) pont) szabályozott területtel kapcsolatos
követelmények nem terjednek ki, az Ektv. többi, a származási ország elvét nem sértő
rendelkezéseit azonban e szolgáltatókra is alkalmazni kell.
A 2. §-hoz
A Javaslat 3. §-ának (1) bekezdése a „magánjellegű kommunikáció” fogalmát „magánjellegű
közlésre” módosítja, ezzel összefüggésben szükséges az Ektv. 1. §-a (4) bekezdésének
pontosítása.
A 3. §-hoz
A magánjellegű közlés fogalmi meghatározásának pontosítását az tette szükségessé, hogy a
hatályos törvény nem tükrözte kellően az EKI preambulumának (18) bekezdéséből kitűnő, a
magánjelleget megalapozó ismérveket. Nem fejezi ki a hatályos szabály, hogy csak egyéni
közlésre alkalmas eszköz lehet az elektronikus levelezéssel egyenértékű („individual”). Itt
azért is szükséges a pontosítás, mert az elektronikus levelezéssel egyenértékű egyéni
kommunikáció az elektronikus szerződéskötési szabályok alóli kivételek körében [Ektv. 5. §
(5)	bekezdés] azonos tartalommal fordul elő.
A hatályos rendelkezés az üzenetváltást helyezi a középpontba, holott egyoldalú közlés is
lehet magánjellegű kommunikáció, végül a magáncélt a közlési eszközt alkalmazó személy
eljárásához célszerű kapcsolni, hasonlóan a más jogszabályokban ( pl. Ptk.) a fogyasztói
minőséget megalapozó célhoz. Ennek az az oka, hogy ugyanaz a személy ugyanarról a
„címről” (elektronikus levélcím, illetve IP cím) megvalósíthat magánkommunikációt, és
nyújthat információs társadalmi szolgáltatást is, attól függően, hogy milyen célból jár el.
Akkor magánjellegű az elektronikus közlés, ha
-	a közlés "magáncélból" eljáró személytől származik,
-	a közlés elektronikus levelezés, vagy azzal egyenértékű, de egyéni közlésre alkalmas
kommunikációs eszköz igénybevétele útján történik.
A személyek lehetnek természetes személyek, de más jogalanyok is (az EKI (18)
prembulumbekezdése példaként sorolja fel a természetes személyek közléseit).
9
"Magáncél" a kereskedelmi, üzleti, hivatásszerű tevékenység, illetve közfeladat körén kívül
eső cél. Tartalmilag ez tükrözi teljes körűen a magyar jogban az EKI (18)
preambulumbekezdése szerinti "trade, business, profession" / "gewerblich, geschaftlich oder
beruflich" jelzőket.
A magánjellegű közlés körébe eső közlés lehet egyoldalú (pl. vélemény küldése egy honlapon
található fórumra, vagy csevegő klubba), vagy kétoldalú ( pl. elektronikus levelezés, vagy
szerződési nyilatkozatok tétele). Amennyiben a „magáncél” fogalmában foglaltaknak
megfelel, úgy valamely honlap tartalma is magánjellegű közlésnek minősül.
Általában csak a "magáncélból" eljáró magánszemélyek egymásnak címzett szerződési
nyilatkozatai tekinthetők tipikusan magánjellegű kommunikációnak, mert ha más személy
„kereskedő”) tesz elektronikus úton szerződési nyilatkozatot, az az elektronikus kereskedelmi
szolgáltatás (Ektv. 2. § a) pont) körébe tartozik. Az EKI (18) preambulumbekezdése
kifejezetten kiemeli, hogy a munkaviszonyban (és az ezzel egyenértékű jogviszonyokban) tett
elektronikus nyilatkozatok a magánjellegű közlések körébe tartoznak, más szóval nem
minősülnek információs társadalmi szolgáltatásnak.
Nem minősül viszont magánjellegű közlésnek az elektronikus hirdetés akkor sem, ha azt
elektronikus levélben küldik, és az elektronikus levélben, vagy bármely más elektronikus úton
tett szerződési nyilatkozat sem, ha azt nem magáncélból eljáró személy (pl. elektronikus
kereskedelmi szolgáltató) teszi. Az ettől független kérdés, hogy az Ektv. 6. § (5) bekezdése
alapján az elektronikus szerződésekre vonatkozó bizonyos szabályokat nem kell alkalmazni a
kizárólag elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű kommunikációs eszközzel tett
címzett nyilatkozatok útján létrejött szerződések esetén.
A letelepedett szolgáltató fogalmát a Bizottság általános tájékoztatáskérésében foglaltak
következtében vált szükségessé bevezetni. A fogalom-meghatározás mögött valójában az
Ektv. alkalmazásában használt állandó telephely fogalom húzódik meg. Az a rendelkezés,
amely szerint a szolgáltatás nyújtásához szükséges műszaki eszközök jelenléte, illetve
technológiák alkalmazása önmagában nem minősül állandó telephelynek, például azt jelenti,
hogy ha egy más államban társasági jogi-cégjogi értelemben vett székhellyel rendelkező
szolgáltató a Magyar Köztársaság területén tárhelykapacitást bérel, és a tárhelyszolgáltatáshoz
szükséges szoftverekre a Magyar Köztársaság területére érvényes szoftver felhasználási
joggal rendelkezik, e tények önmagukban nem eredményezik azt, hogy a szolgáltató a Magyar
Köztársaságban az Ektv. értelmében letelepedett szolgáltatónak minősül. (E minősítéstől más
jogág szerinti, pl. adójogi minősítések eltérhetnek.).
A fogalom összefügg az Ektv. 2. § c) pontjában meghatározott, az Európai Gazdasági
Térségről szóló megállapodás részes államai területéről, valamint a 2. § h) pontjában
meghatározott, a Magyar köztársaság területéről nyújtott szolgáltatás fogalmaival is. Az e
fogalmak részét képező "telephely" követelményei nem teljesülnek, ha a szolgáltató az 2. § új
n) pontja szerint nem tekinthető az adott államban letelepedett szolgáltatónak.
Az elektronikus hirdetés fogalmának a törvénybe iktatása a Bizottság általános
tájékoztatáskérése alapján történt. A kifogás tárgya az volt, hogy az EKI „commercial
communication” (kereskedelmi közlés) fogalmának, és különösen a fogalom alóli
kivételeknek a meghatározása a magyar jogban hiányzik. A kereskedelmi közlés fogalmát az
Ektv. valóban nem vette át, helyette - jelen módosításig külön fogalom meghatározás nélkül -
a hasonló tartalmú, a magyar jogban bevett “reklám” fogalmát használja, amelynek
10
meghatározása a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény
(továbbiakban: Grtv.) 2. §-ában található: „E törvény alkalmazásában: h) Gazdasági reklám:
olyan tájékoztatás, amely termék, szolgáltatás, ingatlan, jog és kötelezettség (a továbbiakban:
áru) értékesítését vagy más módon történő igénybevételét és a vállalkozás nevének,
megjelölésének, tevékenységének népszerűsítését, továbbá áru vagy árujelző megismertetését
mozdítja elő (a továbbiakban: reklám).” Az elektronikus hirdetésnek a törvény módosításával
bevezetett fogalma szélesebb körben szabályozza az információs társadalommal összefüggő
szolgáltatás útján megvalósuló közléseket, mint azt az irányelv kereskedelmi közlés, valamint
a Grtv. gazdasági reklám fogalma teszi. A reklám fogalmának a hirdetés fogalmával történő
felváltása annak érdekében vált szükségessé, hogy a törvény szövege egyértelművé tegye a
közlések gazdasági reklám fogalmára történő leszűkítésének feloldását. A gazdasági
reklámmal összefüggésben korábban szabályozott „reklámozó”, „reklámszolgáltató” és
„reklám közzétevője” fogalmak felváltása (elektronikus hirdető, elektronikus hirdetési
szolgáltató, elektronikus hirdetés közzétevője) is szükségessé vált az elektronikus hirdetés
fogalmának bevezetésével összefüggésben.
Az elektronikus hirdetés fogalma magában foglal valamennyi információs társadalommal
összefüggő szolgáltatás útján tett közlést, amelynek célja, hogy közvetve vagy közvetlenül
népszerűsítse a vállalkozást, szervezetet, kereskedelmi, ipari vagy kézműipari tevékenységet
folytató vagy szabályozott szakmát gyakorló személyt, annak áruját, szolgáltatását,
tevékenységét, továbbá azokat a közléseket, amelyek társadalmi cél megvalósításához
kapcsolódó tájékoztatást tartalmaznak.
A törvény az EKI 2. cikkének f) pontjában foglaltakkal összhangban meghatározza, hogy
önmagukban mely közlések nem minősülnek elektronikus hirdetésnek, egyértelművé téve
azonban, hogy a kivételek nem érintik az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás
felhasználásával küldött elektronikus hirdetésekkel kapcsolatos törvényi kötelezettségeket.
Az elektronikus elérést lehetővé tevő IP cím, elektronikus levélcím magában még nem valósít
meg elektronikus hirdetést. Ha egyébként az elektronikus hirdetés fogalmába tartozó közlés
egy, a „reklámozott személytől” független szervezettől származik, vagyis nem a „reklámozott
személy” (reklámjogi értelemben: a reklám megrendelője) határozza el az elektronikus reklám
közlését, akkor arra nem terjed ki az Ektv. hatálya. Ez különösen abban az esetben áll fenn, ha
a közlés ellenérték szolgáltatása nélkül történik.
A törvény rögzíti, hogy nem minősül elektronikus hirdetés közzétevőjének az a közvetítő
szolgáltató, aki kizárólag gyorsítótárolás, tárhelyszolgáltatás vagy keresőszolgáltatás
nyújtásával járul hozzá a hirdetés megismerhetővé tételéhez.
A Javaslat az Ektv. értelmező rendelkezéseit kiegészíti a szabályozott terület definíciójával.
Szabályozott terület azt a nemzeti jogszabályi feltételrendszert öleli fel, amelyet egy tagállam
az információs társadalommal kapcsolatos szolgáltatásokra saját hatáskörében előírhat. A
szabályozott terület csak az on-line tevékenységekkel (pl. információnyújtással,
reklámozással, vásárlással, szerződés megkötésével) kapcsolatos követelményeket
szabályozza, és nem érinti a tagállamoknak az árukkal kapcsolatos olyan jogi követelményeit,
mint pl. a biztonsági szabványok, termékmegj el ölési kötelezettség vagy termékfelelősség,
vagy az áruk kézbesítésével vagy szállításával kapcsolatos követelményei.
11
A 4. §-hoz
A rendelkezés megfogalmazása, pontosabban a cím és a tartalom összhangja
megkérdőjeleződött, és a Bizottság észrevételei is kétségbe vonták, hogy a szabály kifejezné
az előzetes engedélyezési tilalom lényegét. Hiánya a hatályos rendelkezésnek, hogy az
előzetes engedélyezés tilalma alóli kivételek körében nem rendelkezik az elektronikus
hírközlési jogi engedélyezési / bejelentési szabályokról, holott erre az EKI 4. cikk (2)
bekezdés második fordulata is utal.
Noha a hatályos jog is megfelelt tartalmilag az EKI-nek, hiszen nem létezik a jogrendszerben
az elektronikus útra tekintettel előírt engedélyezés, és a kivételek körében az "egyébként" szó
kellően kifejezte, hogy engedélyt, vagy azzal azonos joghatású korlátozást csak akkor lehet
alkalmazni, ha az akkor is irányadó, ha a szolgáltatást nem elektronikus úton nyújtják, a
javaslat el kívánja oszlatni a kételyeket.
Az (1) bekezdés előírja, hogy sem a szolgáltatás megkezdéséhez, sem pedig a szolgáltatás
körébe eső bármely tevékenység végzéséhez nem szükséges engedély, vagy ezzel azonos
joghatású hatósági határozat.
Az engedélyezési tilalom alóli kivételeket a javaslat kettébontja. Az első körbe tartoznak a
szolgáltatás nyújtására irányadó tevékenységi engedélyezési, bejelentési, képesítési, és egyéb
előírások, amelyek az "analóg világban" is érvényesülnek (pl. szerencsejáték szervezésére
irányuló tevékenység).
A második körben találhatók az elektronikus hírközlési jogi, a tartalomszolgáltatástól
különböző információs társadalmi szolgáltatásokra irányadó előírások (Eht. 76., 77. §-ok,
188. § 13. pont), amelyek közösségi jogi hátterét említi az EKI 4. cikk (2) bekezdés is.
Az 5. §-hoz
A módosítás alapját a Bizottság általános tájékoztatáskérésében foglaltak jelentik, emellett
jogirodalmi álláspontok is bírálták az un. származási ország elvétől való eltérés túlságosan
tömör hatályos szabályát, amely nem határozza meg, hogy mely feltételek mellett
korlátozható az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás részes államainak
területéről nyújtott szolgáltatás.
A javaslat szerinti megoldást a 6. §-sal (vagyis az Ektv. 3/A. § (1) bekezdését az Ektv. 3. §-
sal) összeolvasva kell értelmezni. Mindkét szabály az EKI-ben meghatározott un.
szabályozott területen (EKI 2. cikk h) pont) született, hiszen ez határolja körül azt a tárgyat,
amelyre a jogközelítés kiterjed. Erre a pontos átültetés kedvéért a 3/A. § módosítására
irányuló javaslat is utal.
Az Ektv. 3. §-a határozza meg, hogy a hazai információs társadalmi szolgáltatást milyen
körben lehet engedélyhez, bejelentéshez, képesítési előíráshoz, stb. kötni.
Az Ektv. 3/A. §-ának újrafogalmazott (1) bekezdése rendezi azokat a feltételeket, amelyek
fennállása esetén az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás részes állama területén
letelepedett szolgáltató által nyújtott információs társadalmi szolgáltatás korlátozható. Három,
együttesen érvényesülő feltétel áll fenn:
-	valamely, az a ) pontban felsorolt közérdek védelme,
12
-	egy adott szolgáltató szolgáltatása, amely sérti, vagy komolyan és súlyosan veszélyezteti a
felsorolt érdekek valamelyikét,
-	a korlátozás csak akkor alkalmazható, ha az a sérelemmel / veszéllyel arányos.
Mivel külföldi államban letelepedett szolgáltatóval szemben alkalmazható intézkedésről van
szó, ezért a 3/A. § (2) bekezdése megfelelő előzetes tájékoztatási (Európai Bizottság), és
értesítési (a szolgáltató székhelye, állandó telephelye szerinti tagállam) kötelezettséget ír elő,
a (3) bekezdés pedig sürgős esetre nézve felmentést ad az értesítés / tájékoztatás alól.
Az Európai Bizottság észrevételei alapján vált szükségessé a 3/A. § (4) bekezdésének
kiegészítése az előzetes eljárásokkal, amelyek értelemszerűen polgári, peres eljárást megelőző
eljárásokat (pl. előzetes bizonyítás) foglalnak magukban, és a bűnügyi nyomozási
cselekményekkel. E körben tehát nem kell az Európai Gazdasági Térségről szóló
megállapodás részes állama területén letelepedett szolgáltatóval szemben alkalmazott
korlátozó intézkedést megelőzően értesíteni az érintett tagállamot, és értesíteni az Európai
Bizottságot.
A 6. §-hoz
A minden szolgáltatóra előírt adatszolgáltatás szabályait a javaslat pontosítja és egyszerűsíti.
Egyrészt a rendelkezés bevezető része módosul azért, mert a szolgáltató nemcsak tényeket
(adatokat) köteles közölni, hanem egyéb tájékoztatást is kell nyújtania, pl. a h) pont szerint.
A cél egyrészt az, hogy fölösleges adatok szolgáltatására a szolgáltató ne legyen köteles. Így
például a hatályos jogszabály valamennyi szolgáltatóval szemben kötelezően előírja olyan
adatok szolgáltatását, amelyeket egyébként csak a szabályozott szakmák gyakorlói
szolgáltatnak. Hasonlóan az adószámát a javaslat szerint csak az általános forgalmi adó alanya
köteles közzétenni. A pontosítás - a nyelvi kiigazításokon túl - kiterjed a szolgáltatandó
adatok olyan csoportosítására is, amelyből kitűnik, hogy mely adatok szolgáltatására köteles
minden szolgáltató, emellett mely további adatokat köteles szolgáltatni a szabályozott szakma
gyakorlója. Ezeket az adatokat egészítik ki a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV.
törvény 8. § szerint nyújtandó tájékoztatási adatok abban az esetben, ha a szolgáltató
tevékenysége fogyasztót („az a személy, aki - gazdasági vagy szakmai tevékenység körén
kívül - árut vesz, rendel, kap, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, továbbá,
aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje”) érint, vagy
érinthet. Ez utóbbi körbe eső tájékoztatást nemcsak akkor kell nyújtani, ha a szolgáltató
elektronikus kereskedelmi szolgáltatást nyújt, hanem minden esetben, ha a szolgáltatás
fogyasztót érinthet.
A 7. §-hoz
A védjegyjogosultak védelme érdekében a Javaslat az értesítés-eltávolítási eljárás szabályait
alkalmazni rendeli a szolgáltatók által hozzáférhetővé tett azon információkra, amelyek a
jogosultnak a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvényben meghatározott, a
védjegyoltalomból eredő kizárólagos jogait sértik.
13
A 8. §-hoz
A módosítás célja nyelvi pontosítás és belső koherencia megteremtése. Mivel a javaslat
bevezeti az elektronikus hirdetés fogalmát, ezért ennek megfelelően módosul a bekezdés.
Emellett a módosítás azon eleme, amely a "célzott" jelző helyébe a "címzett" jelzőt állítja,
segít a rendelkezés értelmezésében. A szolgáltatáshoz szükséges adatkezelési célokon [(1)-
(3)	bekezdés] kívül eső adatkezelési célokat pontosítja. Nemcsak üzleti, kereskedelmi, hanem
bármely tartalmú címzett közlés igénybe vevőnek történő eljuttatása céljából csak az igénybe
vevő kifejezett hozzájárulásával kezelheti a szolgáltató az igénybe vevő személyes adatait (pl.
jótékonysági tartalmú, közérdekű közlések is).
A 9. §-hoz
A szakasz alapos felülvizsgálatára Bizottság általános tájékoztatáskérése, másrészt alapos
jogirodalmi kritikák miatt került sor. A felülvizsgálat kiterjedt az EKI átültetéséből eddig
kimaradt 6. cikkel, továbbá az elektronikus hirdetés fogalmának bevezetéséből adódó
módosításokra.
A szakasz (1) bekezdése valamennyi elektronikus hirdetésre kiterjedően fogalmaz meg
kötelezettségeket, így azok nem csupán az elektronikus levélben küldött, hanem a bármely
formában közzétett (pl. honlap reklámcsíkja, felugró ablak stb.) elektronikus hirdetés esetében
alkalmazandók. A § (2)-(7) bekezdései az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás
felhasználásával küldött elektronikus hirdetésekre fogalmaznak meg különös rendelkezéseket.
A (2)-(7) bekezdések a hatályos jog opt-in rendszerét tartják fenn, mégpedig mind természetes
személyekre, mind egyéb jogalanyokra nézve. Újdonság azonban, hogy a hozzájáruló
nyilatkozatra a törvény nem írja elő az írásbeli alakot. A hozzájárulást bármely olyan módon
meg lehet tenni, amely alkalmas a nyilatkozatot tevő személy és a nyilatkozat tárgyának
azonosítására és aggálytalan összekapcsolására.
A 10. §-hoz
A szabály érdemben nem változott. A pontosítás célja az, hogy az értelmező rendelkezések
közé bevezetett elektronikus hirdetés fogalommal összehangolt rendelkezés tartalmazza a
szabályozott szakma gyakorlói számára irányadó elektronikus hirdetési szabályokat. Az Ektv.
14.	§-ához javasolt módosításokhoz is igazodik a pontosítás.
A 11. §-hoz
A jogirodalom alappal kritizálta, hogy az állam önszabályozást támogató szerepéről szóló, az
EKI 16. cikkében foglalt rendelkezés átültetését szolgáló rendelkezés tartalma nem világos. A
módosítás célja az, hogy az átültető szabály pontosabban tükrözze az EKI 16. cikk címét és
tartalmát. A § megfogalmazza, hogy az állam ösztönzi a magatartási kódexek kidolgozását,
továbbá a magatartási kódexek elektronikus úton, magyar nyelven és az Európai Gazdasági
Térségről szóló megállapodás részes államaiban lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező
igénybe vevők és más érdekeltek számára a részes államok hivatalos nyelvein is történő
14
hozzáférhetővé tételét. Ugyancsak ösztönzi az állam az elektronikus úton történő alternatív
vitarendezési eljárások működését, valamint azt, hogy az információs társadalommal
összefüggő tevékenységet ellátó szervezetek az informatikai és hírközlési miniszterrel -
amennyiben a szolgáltatás az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás bármely
részes államában is irányul, az Európai Bizottsággal is - együttműködve az érdekeltek
számára tájékoztatást adhassanak a magatartási kódexeikről, azok alkalmazásának
tapasztalatairól, az elektronikus kereskedelemre gyakorolt hatásairól.
A 12.§-hoz
A § a jogalkalmazás tapasztalatait figyelembe véve rendezi az elektronikus kereskedelmi
jogsértések esetén eljáró hatóságok (Nemzeti Hírközlési Hatóság, Fogyasztóvédelmi
Főfelügyelőség) önálló és szakhatósági hatáskörét. Az Ektv. 4-6. §-aiban és a 12. §-ban
foglalt fogyasztóvédelmi kötelezettségek megsértése esetén az eljáró hatóság a
Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, illetve a megyei (fővárosi) fogyasztóvédelmi
felügyelőségek, amelyek az Fgytv. szabályai szerint járnak el. Az 5-6. §-ok megsértése
esetében a Fgytv. 47. § (4) bekezdésében meghatározott érdekelt szakhatóság a Nemzeti
Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: Hatóság). A 14, 14/A. §-ben foglalt rendelkezések
megsértése esetén a Hatóság nem szakhatóságként, hanem hatóságként jár el, eljárásában a
Hatóság Hivatala az elsőfokú szerv, amelynek határozata ellen a Hatóság Tanácsának
elnökéhez lehet fellebbezni. Az elektronikus hirdetéssel összefüggő gazdasági
reklámtevékenységre vonatkozó rendelkezések megtartását a Fogyasztóvédelmi
Főfelügyelőség, illetve a megyei (fővárosi) fogyasztóvédelmi felügyelőségek ellenőrzik,
amelyek a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény szerint járnak el. A
Hatóság eljárására a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004.	évi CXL. törvényt kell alkalmazni. Az eljárásban ügyfélnek minősül az eljárással
érintett információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtásában közreműködő
valamennyi szolgáltató. A Hatóság a Ket. által biztosított intézkedéseken túl a 14., 14/A. §-
ban foglalt rendelkezések megsértése esetén elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését,
megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását, valamint elektronikus kereskedelmi
bírságot szabhat ki, amelyet a Hatóság számlájára kell befizetni,
A 13.§-hoz
A hatályos Ektv. 17. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés a szankciórendszer átalakítása
[ld. Ektv. 16. (5)-(12)] bekezdés meghaladottá vált. Az Európai Bizottság észrevételei
nyomán azonban be kellett iktatni az Ektv.-be egy rendelkezést arról, hogy mely szerv
hatáskörébe tartozik az EKI 9. cikk (3) bekezdésében meghatározott tájékoztatási és
jelentéstételi kötelezettség. A tájékoztatás és jelentés célja az, hogy az Európai Bizottság
folyamatosan megismerje, hogy a tagállamok milyen mértékben és miért tartják fenn az
elektronikus úton köthető szerződések elismerése alól az EKI-ben megengedett kivételeket
(EKI 9. cikk (2) bekezdés). E hatáskört a javaslat az informatikai és hírközlési miniszterhez
telepíti. A javasolt rendelkezés alapján egyszerűen kiegészíthető az informatikai és hírközlési
miniszter feladat- és hatásköréről szóló 141/2002. (VI. 28.) Korm. rendelet.
15
A 14-16. §-hoz
A Javaslat 14-16. §-ai hatálybaléptető rendelkezést, és jogharmonizációs klauzulát
tartalmaznak.
16