﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/18359. számú
törvényjavaslat
a nyugdíjak korrekciós célú emeléséről
Előadó: Dr. Göncz Kinga
ifjúsági, családügyi, szociális
és esélyegyenlőségi
miniszter
Budapest, 2005. november
2005. évi ... törvény
a nyugdíjak korrekciós célú emeléséről
Az Országgyűlés
a nyugdíjak között kialakult aránytalanságok vállalható mérséklése céljából,
annak érdekében, hogy az érintett nyugdíjak arányaiban jobban kifejezésre
jussanak az aktív korban teljesített szolgálati időben és az elért, a járulékfizetés
alapjául szolgáló keresetekben meglevő különbségek, enyhüljenek az e téren a
nyugdíjas évek során létrejött ellentmondások,
azzal a szándékkal, hogy mérséklődjenek ezen nyugdíjak összegeiben a
nyugdíjazás éve szerinti eltérések,
ugyanakkor figyelembe véve a nyugdíjak korrekciójának jelentős, csak több
egymást követő évben vállalható, illetve megtervezhető forrásigényét
a következő törvényt alkotja:
1. §
(1)	A 2006. január 1-jét megelőző időponttól kezdődően megállapított ötven
százalékos mértékű özvegyi (baleseti özvegyi) és szülői (baleseti szülői) nyugdíjat
- ideértve az ideiglenes özvegyi (ideiglenes baleseti özvegyi) nyugdíjat is -
a)	2006. január 1-jétől 10 százalékkal,
b)	2007. január 1-jétől az ellátás egy-tizenegyed részének megfelelő összeggel
fel kell emelni.
(2)	A 2006. január 1-je és december 31-e közötti időponttól kezdődően
megállapított ötvenöt százalékos mértékű özvegyi (baleseti özvegyi) és szülői
(baleseti szülői) nyugdíjat - ideértve az ideiglenes özvegyi (ideiglenes baleseti
özvegyi) nyugdíjat is - 2007. január 1-jétől az ellátás egy-tizenegyed részének
megfelelő összeggel fel kell emelni.
2
2. §
(1)	2007. január 1-jétől az 1988. január 1-jét megelőző időponttól kezdődően
megállapított saját jogú nyugellátást a (2) és a (3) bekezdés szerint meghatározott
százalékos mértékek együttes összegével fel kell emelni.
(2)	Az emelés mértéke a férfiak esetében 3 százalék, a nők esetében 5 százalék.
(3)	A legalább 30 - nők esetében legalább 28 - év elismert szolgálati idő alapján
megállapított saját jogú nyugellátást - ide nem értve a baleseti rokkantsági
nyugdíjat - annyiszor 0,5 százalékkal kell emelni, ahány évvel több az elismert
szolgálati idő a 29 - nők esetében a 27 - évnél. Az emelés így számított mértéke
azonban a 10 százalékot nem haladhatja meg.
3. §
(1)	2008. január 1-jétől az 1991. január 1-je és 1996. december 31-e közötti
időponttól kezdődően megállapított saját jogú nyugellátást a (2)-(3) bekezdés
szerint meghatározott százalékos mértékek együttes összegével fel kell emelni.
(2)	Az emelés mértéke 4 százalék.
(3)	A legalább 30 év elismert szolgálati idő alapján megállapított nyugellátást -
ide nem értve a baleseti rokkantsági nyugdíjat - annyiszor 0,5 százalékkal kell
emelni, ahány évvel több az elismert szolgálati idő a 29 évnél. Az emelés így
számított mértéke azonban a 10 százalékot nem haladhatja meg.
4.	§
2009.	január 1-jétől
a)	az 1988. január 1-je és 1990. december 31-e közötti időponttól kezdődően
megállapított saját jogú nyugellátást 2 százalékkal,
b)	az 1992. január 1-je és 1995. december 31-e közötti időponttól kezdődően
megállapított saját jogú nyugellátást 4 százalékkal,
c)	az 1997. január 1-je és 1998. december 31-e közötti időponttól kezdődően
megállapított saját jogú nyugellátást 4 százalékkal
kell felemelni.
3
5.	§
2010.	január 1-jétől az 1991. január 1-jével kezdődő időszakban megállapított
rokkantsági nyugdíjakat a megváltozott munkaképességűek és rokkantak átalakított
társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének megfelelően, külön
jogszabályban foglaltak szerint további emelésben kell részesíteni.
6.	§
(1) Az 1-5. §-okban meghatározott emelésekről a nyugdíjfolyósító szervek
hivatalból - külön határozathozatal nélkül -, a tárgyév január hónapjában esedékes
évenkénti rendszeres nyugdíjemeléssel egyidejűleg intézkednek. Az emeléseket az
évenkénti rendszeres nyugdíjemelést megelőzően, a január havi nyugellátásnak
a)	a nem társadalombiztosítási ellátás,
b)	az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedésekkel, valamint a
semmissé nyilvánított elítéléssel összefüggésben járó emelés, továbbá a nemzeti
helytállásért elnevezésű pótlék,
c)	az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések
megszüntetéséről szóló 1991. évi XII. törvény alapján megszüntetett
nyugdíjkiegészítés helyébe lépő pótlék
nélküli összegére kell végrehajtani.
(2)	Az e törvény szerint megállapított korrekciós célú emelés a külön
jogszabályban meghatározott együttfolyósítási összeghatáron felül is jár.
7. §
(1)	Saját jogú nyugellátáson e törvény alkalmazásában a társadalombiztosítási
nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 6. §-a (1)
bekezdésének a) pontja szerinti öregségi nyugdíjat, továbbá a bányásznyugdíjat, az
egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját és a szolgálati
nyugdíjat, illetve a Tny. 6. §-a (1) bekezdésének b)-c) pontja szerinti rokkantsági
nyugdíjat és baleseti rokkantsági nyugdíjat kell érteni.
(2)	A központi költségvetés megtéríti a Nyugdíjbiztosítási Alapnak
a)	a bányásznyugdíjak,
4
b)	az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjra
jogosultságáról szóló 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet szerint az előadóművészek
részére megállapított öregségi nyugdíjak
emelésének fedezetét és a végrehajtás költségeit. A megtérítendő összegek
átutalására és elszámolásának módjára külön jogszabály rendelkezései irányadóak.
8.	§
(1)	E törvény a kihirdetése napján lép hatályba.
(2)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a korrekciós célú emelés folyósításának
részletes szabályait rendeletben határozza meg.
(3)	2006. január 1-jén a Tny. 50. §-ának (1) bekezdésében az „ötven százaléka”
szövegrész helyébe az „ötvenöt százaléka” szövegrész, 50. §-a (2) bekezdésének a)
pontjában az „ötven százaléka” szövegrész helyébe az „ötvenöt százaléka”
szövegrész, 50. §-ának (3) bekezdésében az „ötvenszázalékos mértékben”
szövegrész helyébe az „ötvenöt százalékos mértékben” szövegrész lép.
(4)	2007. január 1-jén a Tny. 50. §-ának (1) bekezdésében az „ötvenöt
százaléka” szövegrész helyébe a „hatvan százaléka” szövegrész, 50. §-a (2)
bekezdésének a) pontjában az „ötvenöt százaléka” szövegrész helyébe a „hatvan
százaléka” szövegrész, 50. §-ának (3) bekezdésében az „ötvenöt százalékos
mértékben” szövegrész helyébe a „hatvanszázalékos mértékben” szövegrész lép.
(5)	A Tny. 50. §-ának (1) bekezdése, valamint 50. §-a (2) bekezdésének a)
pontja szerinti
a)	ötvenöt százalékos mértéket a 2006. január 1-je és december 31-e közötti,
b)	hatvanszázalékos mértéket a 2006. december 31-ét követő
időponttól kezdődően megállapításra kerülő özvegyi nyugdíjakra kell alkalmazni.
INDOKOLÁS
a nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A korábban megállapított nyugdíjak egyes nagyobb csoportjainak korrekciós
emelésére a jelenlegi nyugdíjas állományon belüli aránytalanságok mérséklése,
az elmúlt évek, évtizedek során a különböző nyugdíjakat eltérő mértékben ért ér-
tékvesztés, aránytorzulás enyhítése érdekében van szükség. Ezeket az arányta-
lanságokat a rendes éves nyugdíjemelés rendszerén keresztül nem lehet mérsé-
kelni, az csak külön intézkedés, korrekciós emelések útján valósítható meg,
amely megtervezett, előre meghirdetett, egymásra szervesen épülő intézkedé-
sekből álló folyamat lehet. A korrekciós intézkedések hozzájárulnak a reálnyug-
díj-színvonal emelkedéséhez is.
Ez a törvényjavaslat a fentieknek megfelelően - részletes tényfeltáró és modelle-
zési munka eredményeire építve - javaslatot tesz a korrekció szempontjaira, tar-
talmára, mértékeire és a korrekciós intézkedések sorrendjére.
A nyugdíjak aránytorzulását, értékvesztését illetően alapkritérium: a nyugdíjak
indokolatlan elmaradásának az a mércéje, hogy a nyugdíj mennyivel kisebb an-
nál, mint amennyinek az aktív életút jogszerzése alapján, a magyarországi aktuá-
lis nyugdíjszínvonalat tekintve lennie kellene. Ez a kritérium közvetlenül követ-
kezik a biztosítási elvből. A nyugdíj biztosítási alapú ellátás, amelyet a járulék-
fizetéssel történő jogosultságvásárlás hoz létre, s az ellátás összegét a járulékfi-
zetés (szolgálati idő) időtartama és az ellátási alapot képező járulékköteles jöve-
delmek nagysága határozza meg. A nyugdíjak egymáshoz viszonyított arányai-
nak a biztosítási teljesítményt kell visszatükrözniük: a hosszabb idejű és (vagy)
magasabb kereset utáni járulékfizetés ezzel arányosan nagyobb nyugdíjat kell,
hogy eredményezzen. Ezért az alacsony összegű nyugdíj nem feltétlenül érték-
vesztett (nem eleve pótlásra, kiegészítésre szoruló), a magas nyugdíj pedig nem
feltétlenül túlértékelt.
A nyugdíjak egymáshoz viszonyított aránytalanságait egymással szoros össze-
függésben ható tényezők alakították ki. A legfontosabb ilyen tényezők: a nyug-
díjrendszernek az objektív gazdasági körülményekhez való korlátozott, eseten-
ként elégtelen alkalmazkodóképessége; a nyugdíj-megállapítási rendszer, a
nyugdíjszabályok gyakori változása; a nyugdíjindexálás (amely hosszú időn ke-
resztül az alacsonyabb összegű nyugdíjakat preferálta a hosszabb szolgálati idő
és magasabb kereset alapján megállapított nyugdíjakkal szemben); egyéb, a
nyugdíjra ható tényezők és beavatkozások.
2
A nyugdíj aránytalanságok kimutatásának és mérséklésének a gyakorlatban al-
kalmazható módszere a nyugdíjas állomány különböző (például a nyugdíjazás
időpontja, a megszerzett szolgálati idő és más jellemzők szerinti) csoportjai
adott időpontban megfigyelhető átlagos jellemzőinek (például átlagnyugdíj, át-
lagos szolgálati idő) összehasonlításán alapulhat. Ez a módszer a vizsgált cso-
portok egészére vonatkozóan értékeli az állomány nyugdíjait az arányok (elma-
radások, előnyök) szempontjából és az azonos csoportba tartozók jelenlegi
nyugdíjátlagainak eltérése szerint korrigálja a nyugdíjarányokat. A nyugdíjará-
nyokban jelentkező torzulások, az indokolatlan elmaradások feltárása 2005-ös
tényadatok, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósítási adatbázisát leképező rep-
rezentatív nyugdíjas adatbázis alapján történt. A számítások a saját jogú nyugdí-
jasok állományában a nyugdíj-megállapítás időpontja és a szolgálati idő szerinti,
biztosításilag nem megalapozott nyugdíjeltérések kimutatására koncentráltak.
A törvényjavaslat a feltárt elmaradások alapján olyan, nyolc lépésre bontott
nyugdíjkorrekciós intézkedésre tesz javaslatot, amely mérsékli a nyugdíjak
aránytalanságait, enyhíti jelentősebb elmaradásaikat. A korrekció több lépésre
való felbontása azt a célt szolgálja, hogy a program ne terhelje aránytalanul a
gazdaságot, illetve az államháztartást. A lépésekben történő megvalósítás egy-
ben lehetőséget ad differenciáltabb eszközrendszer alkalmazására is.
Természetesen minden szempontot kielégítő megoldás elméletileg sem képzel-
hető el, ezért a korrekciós javaslatnál alkalmazott kritériumok, a javasolt mérté-
kek, az egyes lépések sorrendje csak az előnyök és hátrányok mérlegelésén ala-
puló, a szempontok között egyensúlyt teremtő szakmai kompromisszumok
eredménye lehetett. A javaslat végső tartalmának kialakításában fontos szerepe
volt az Idősügyi Tanácsnak.
A korrekciós javaslatok a saját jogú nyugdíjakon túl kiterjednek az 50%-os öz-
vegyi nyugdíjakra is. Ezen nyugdíjak mértékének két lépésben történő, 60%-
osra való emelése folytatja az özvegyi nyugdíjak színvonalának emelésére irá-
nyuló intézkedéseket, melyek keretében korábban (2003-ban és 2004-ben)
ugyancsak két lépésben sor került a saját jogú nyugdíjak mellett folyósított 20
%-os özvegyi nyugdíjak 30%-os mértékűre történő (vagyis 50%-os) emelésére.
A 2006-2007-ben megvalósuló intézkedés elsősorban a saját jogú nyugellátással
nem rendelkező, zömében idősebb korú személyek (főként egyedülálló nők)
szociális biztonsági helyzetén javít.
A javaslat a saját jogú nyugdíjak tekintetében a nyugdíjazás ideje és a megszer-
zett szolgálati idő szerint ad korrekciós jellegű nyugdíjemelést. E fő szemponto-
kat esetenként egyéb tényezőkre is építő differenciálás egészíti ki, hogy a kor-
rekció minél inkább célzottan valósuljon meg. A nyugdíjazás éve csak az alap-
mértékben jelent megkülönböztetést és csak a jellemző időszakokat választja el
3
egymástól. (Évenként különböző mértékű, a nyugdíjazás évétől a javasoltnál
erőteljesebben függő korrekcióra a vizsgálatok alapján nincs szükség.) Jelentős
differenciálás szükséges a szolgálati idő szerint, az egyes időszakokban eltérő
feltételek alapján kialakuló, de jellemzően és egészében mindig túlzottan nivel-
lált nyugdíjarányok korrekciója érdekében. A nyugdíjazás éve szerinti emelés
minden, az aktuális időszakban saját jogon nyugdíjazottnak jár, míg a szolgálati
idő szerinti csak a magasabb szolgálati idővel rendelkezőknek adna többlet-
emelést.
A javasolt nyolc lépéses intézkedés 2006-tal kezdődően, egymást követő 5 év-
ben valósulna meg. A 2006-os intézkedés (az 50%-os özvegyi nyugdíjak mérté-
kének 55%-ra való emelése) viszonylag kisebb forrásigényű. A jelentősebb ki-
hatású lépések 2007-tel kezdődnek. Ezt az indokolja, hogy a 13. havi nyugdíj
fokozatos bevezetése 2006-ban zárul, vagyis a 2007-es évben már nem jelentke-
zik az egy-egy újabb negyedhavi rész 2003 és 2006 közötti többletkiadása; a
nyugdíjkorrekciós intézkedés forrásigénye ennek a „helyébe léphet”.
Az intézkedéssorozat összességében - a 2010-es korrekciós lépés külön jogsza-
bályban meghatározandó, a megváltozott munkaképességűek és rokkantak át-
alakítandó társadalombiztosítási és szociális ellátórendszeréhez igazodó konkrét
tartalmától függően - a jelenlegi saját jogú nyugdíjas állomány egészére vonat-
kozóan mintegy 7%-os nyugdíj színvonal-növekedést eredményez. Ezen átlag
körül jelentős mértékű a differenciálódás, amely a szolgálati idő szerint, évjára-
tonként és nyugdíjnemenként jóval rendezettebb nyugdíj arányokat hoz létre.
Emellett 20%-kal emelkednek az 50%-os mértékű özvegyi nyugdíjak.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A nyolc lépésből álló intézkedéssorozat első két lépése 2006-ban és 2007-ben az
50%-os özvegyi nyugdíjakat érinti. Ezek mértéke 2006. január 1-jével 55%-ra,
2007. január 1-jével pedig 60%-ra emelkedik. Az intézkedés kiterjed mind a már
állományban levő nyugdíjakra, mind pedig a jövőben megállapítandó özvegyi
nyugdíjakra (ld. 8. §). A 2006. január 1-jét megelőzően megállapított 50%-os
özvegyi nyugdíjakat 2006. január 1-jétől 10%-kal kell emelni. Ez összhangban
van azzal, hogy 2006-ban az újonnan megállapítandó ilyen özvegyi nyugdíjak
mértéke már 55%-os. 2007. január 1-jétől kell végrehajtani az emelés második
lépését, olyan mértékben, hogy az az előző évi emeléssel együtt biztosítsa az
összességében 20%-os emelést. Ez a 20%-os emelés megfelel annak, hogy a
2007-ben újonnan megállapítandó ilyen özvegyi nyugdíjak már 60%-os mérté-
kűek. A 2006-ban 55%-os mértékben megállapított özvegyi nyugdíjak értelem-
4
szerűen szintén részesülnek a 2007. január 1-jei emelésben. Az özvegyi nyugdí-
jak kétlépcsős emelése kiterjed a szülői nyugdíjakra is.
A 2. §-hoz
Harmadik lépésként, 2007-ben az 1988. előtt megállapított saját jogú nyugdíjak
kerülnek módosításra. Bár nem itt tapasztalható a legnagyobb elmaradás, de ez a
korcsoport a legidősebb: még a legkésőbb nyugdíjazott 1987-es évjárat is átla-
gosan jóval 70 év feletti, de sokan vannak 80-85 éves életkoron is túl. A halan-
dóság ebben a körben a legnagyobb, ezért itt a legsürgetőbb a korrekció megva-
lósítása. A kérdéses kör nyugdíjszintje mintegy 4%-kal marad el a saját jogú
nyugdíjak átlagától.
A nők nyugdíjának ebben a körben kimutatható elmaradása a kisebb szolgálati
idővel is magyarázható, amely bizonyos mértékig jogszabályváltozásnak is kö-
vetkezménye: ekkor még nem volt mód az 1968 (a GYES bevezetése) előtt szü-
letett gyermekekre tekintettel gyermekenként 1-1 év szolgálati idő beszámításá-
ra. Ezért a korrekciónál indokolt a nők esetében - az átlagos gyermekszámnak
megfelelően - 2 év szolgálati időnek a nyugdíj összegében való elismerése, ami
a 2%-ponttal nagyobb általános emelést és a 2 évnek a szolgálati idő szerinti dif-
ferenciálásban való elismerését alapozza meg. Ennek megfelelően a korrekció
alapmértékeként a férfiakra 3%-os, a nők esetében 5%-os általános emelés java-
solható.
Az általános emeléshez adódik a magasabb szolgálati időre javasolt kiegészítés:
a legalább 30 szolgálati évvel nyugdíjazottak a 29 évet meghaladó szolgálati
időre évenként 0,5-0,5% további emelést kapnak, legfeljebb azonban 10%-ot. A
nők esetében a nyilvántartott szolgálati időt itt is 2 év egészítené ki (tehát az
emelés lényegében a 27 nyilvántartott év fölötti többlethez kapcsolódna).
A 3. §-hoz
A nyugdíjszakmai elemzések a rendszerváltást követő időszakban nyugdíjazot-
tak ellátásainak elmaradását mutatják a legnagyobb méretű és kihatású aránytor-
zulásnak. Indokolt ezért, hogy a negyedik korrekciós lépés 2008-ban (kiegészít-
ve a 2009. évben esedékes hatodik korrekciós lépéssel) az 1991-96-ban megál-
lapított ellátások arányjavítását irányozza elő.
2008-ban a fenti nyugdíjazási évjáratokba tartozó valamennyi saját jogú nyugdíj
4%-os emelésben részesül. (Mivel a nyugdíjszint visszaesése a szóban forgó 6
éves időszak alatt nem azonos, a törvényjavaslat az 1992-1995 között nyugdíja-
zottakra, akik a legkedvezőtlenebb helyzetben vannak, 2009-ben újabb 4%-os
emelést javasol.)
5
A nyugdíjazás éve szerinti mértéket ebben a lépcsőben is kiegészíti a 30 év
szolgálati időtől járó többlet, a harmadik lépésben meghatározott szabályok sze-
rint: 29 év felett minden megszerzett szolgálati év 0,5-0,5%-pont többletemelést
jelent; a mérték maximum 10% lehet. A nők 2 évnyi szolgálati idő többlete eb-
ben az időszakban már nem alkalmazandó, mert 1991-től érvényes a gyermek-
kedvezmény.
A szolgálati idő szerinti korrekció a speciális, preferált megállapítási és mérték-
szabályok alapján számított és ennek megfelelően kedvező pozíciójú baleseti
rokkantsági nyugdíjakra sem a harmadik, sem a negyedik korrekciós lépésben
nem terjed ki. (A nyugdíjazási évjárat szerinti korrekciós rész azonban természe-
tesen igen.)
A 4. §-hoz
2009-ben kerül sor az ötödik, hatodik és hetedik korrekciós lépésre. Ezek keretei
között egyrészt folytatódik a legnagyobb mértékben elmaradott 1992-1995-ös
nyugdíjazási évjáratok nyugdíjemelése, másrészt emelésben részesülnek az
1999-et megelőzően saját jogon nyugdíjazottak közül az előző lépésekben nem
érintett nyugdíjazási évjáratok.
Az 1988-90-es évjáratok átlagos nyugdíja a teljes állomány átlagait meghaladja
ugyan, mégis méltánytalan lenne, ha az intézkedéssorozatból kimaradnának, kü-
lönös tekintettel arra, hogy ezen nyugdíjazási évjáratok közül az 1989-90-es ki-
maradt már az 1992-ben megvalósított korrekcióból is. Ezért a javaslat egészébe
beilleszthető kompromisszumként ebben a körben 2%-os általános emelés java-
solható.
Az 1992-1995-ös években nyugdíjazottak további 4%-os emelésben részesül-
nek, amely az előző évben megvalósult korrekcióval együtt biztosítja ezen leg-
inkább kedvezőtlen helyzetben levő nyugdíjazási évjáratok kiemelt kezelését.
Az 1997-98-ban nyugdíjazottak körében is 4%-os általános emelés indokolható,
mert e két évjárat nyugdíjszintje átmenetet képez az ezt megelőzően megállapí-
tott, igen kedvezőtlen helyzetű és az ezt követően, már a gazdasági növekedés
feltételei között induló nyugdíjak színvonala között.
Az 5. §-hoz
Az 1990-es évektől megállapított rokkantsági nyugdíjak elmaradása a megelőző
lépések alapján nem korrigálható, az csak a megváltozott munkaképességűek és
rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének komplex átalakí-
6
tásához igazodóan végrehajtandó külön korrekciós intézkedéssel rendezhető. E
korrekciós lépés konkrét tartalmát külön jogszabály állapítja majd meg.
A megváltozott munkaképességűek és a rokkantak ellátórendszere komplex át-
alakításra szorul. Ennek ki kell terjednie a megváltozott munkaképesség orvos-
szakmai minősítési rendszerének megváltoztatására, a munkakör-specifikus
megmaradt munkaképesség, az orvosi és foglalkoztatási rehabilitáció közép-
pontba állítására és ennek megfelelően az ellátórendszernek a rehabilitálhatóság
függvényében történő átalakítására. A 2010. évi korrekciós lépés konkrét tartal-
ma mindezek figyelembevételével határozható meg.
A 6. §-hoz
E rendelkezés szabályozza az egyes években végrehajtandó korrekciós emelés
és az éves rendszeres nyugdíjemelés sorrendjét, kimondva, hogy a korrekciós
emelést az ugyanazon év januárjában esedékes, a nyugdíjtörvényben szabályo-
zott éves nyugdíjindexálást megelőzően kell végrehajtani. A rendelkezés továb-
bá egyértelművé teszi, hogy a nyugdíjkorrekciós intézkedés a nyugdíjaknak a
nyugdíjtörvény szerinti tényleges összegére terjed ki; nem vonatkozik a nyugdí-
jakkal együtt folyósított nem társadalombiztosítási ellátásokra és a különböző
pótlékokra. A nyugdíjkorrekciós emelés többletének tényleges biztosítása érde-
kében a törvényjavaslat rögzíti, hogy az emelés összege az együttfolyósítási ösz-
szeghatárra tekintet nélkül jár.
A 7. §-hoz
E rendelkezés értelmező szabályt tartalmaz a korrekciós emelésben érintett saját
jogú nyugellátásokra vonatkozóan. Rögzíti, hogy a korrekció szempontjából a
nyugdíjtörvényben szabályozott öregségi nyugdíjakkal egy tekintet alá esik a
bányásznyugdíj, az ún. művésznyugdíj és a szolgálati nyugdíj is. Mivel a bá-
nyásznyugdíjakat és a művésznyugdíjakat (a korhatár betöltését megelőzően) a
központi költségvetés finanszírozza, a rendelkezés előírja a korrekciós emelés
kiadásainak megtérítését.
A 8. §-hoz
E § hatályba léptető és felhatalmazó rendelkezést tartalmaz. Emellett módosítja
a nyugdíjtörvény egyes, az özvegyi nyugdíjak mértékét megállapító rendelkezé-
seit. E módosítások valósítják meg, hogy az intézkedések hatálya alá tartozó öz-
vegyi nyugdíjakat 2006. évi nyugdíj-megállapítás esetén 55%-os mértékben,
2007. január 1-jétől pedig 60%-os mértékben kell megállapítani.