﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/18366. számú
törvényjavaslat
az Egyesült Nemzetek Szervezete Meridában, 2003. december 10-én kelt
Korrupció elleni Egyezményének kihirdetéséről
Előadó: Dr. Petrétei József
igazságügy-miniszter
Budapest, 2005. november
2
2005. évi .... törvény
az Egyesült Nemzetek Szervezete Meridában, 2003. december 10-én kelt
Korrupció elleni Egyezményének kihirdetéséről
1. §
Az Országgyűlés az Egyesült Nemzetek Szervezete Meridában, 2003.
december 10-én kelt Korrupció elleni Egyezményét (a továbbiakban: Egyezmény) e
törvénnyel kihirdeti.
[A Magyar Köztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése 2005. április 19-én
megtörtént. Az Egyezmény a Magyar Köztársaság vonatkozásában 2005. december
14-én lép hatályba.]
2. §
Az Egyezmény angol nyelven készült hiteles szövege és annak hivatalos
magyar nyelvű fordítása a következő:
„United Nations Convention against Corruption
Preamble
The States Parties to this Convention,
Concerned about the seriousness of problems and threats posed by corruption
to the stability and security of societies, undermining the institutions and values of
democracy, ethical values and justice and jeopardizing sustainable development and
the rule of law,
Concerned also about the links between corruption and other forms of crime,
in particular organized crime and economic crime, including money-laundering,
Concerned further about cases of corruption that involve vast quantities of
assets, which may constitute a substantial proportion of the resources of States, and
that threaten the political stability and sustainable development of those States,
Convinced that corruption is no longer a local matter but a transnational
phenomenon that affects all societies and economies, making international
cooperation to prevent and control it essential,
Convinced also that a comprehensive and multidisciplinary approach is
required to prevent and combat corruption effectively,
Convinced further that the availability of technical assistance can play an
important role in enhancing the ability of States, including by strengthening capacity
and by institution-building, to prevent and combat corruption effectively,
Convinced that the illicit acquisition of personal wealth can be particularly
damaging to democratic institutions, national economies and the rule of law,
Determined to prevent, detect and deter in a more effective manner
international transfers of illicitly acquired assets and to strengthen international
cooperation in asset recovery,
3
Acknowledging the fundamental principles of due process of law in criminal
proceedings and in civil or administrative proceedings to adjudicate property rights,
Bearing in mind that the prevention and eradication of corruption is a
responsibility of all States and that they must cooperate with one another, with the
support and involvement of individuals and groups outside the public sector, such as
civil society, non-governmental organizations and community-based organizations, if
their efforts in this area are to be effective,
Bearing also in mind the principles of proper management of public affairs and
public property, fairness, responsibility and equality before the law and the need to
safeguard integrity and to foster a culture of rejection of corruption,
Commending the work of the Commission on Crime Prevention and Criminal
Justice and the United Nations Office on Drugs and Crime in preventing and
combating corruption,
Recalling the work carried out by other international and regional organizations
in this field, including the activities of the African Union, the Council of Europe, the
Customs Cooperation Council (also known as the World Customs Organization), the
European Union, the League of Arab States, the Organisation for Economic
Cooperation and Development and the Organization of American States,
Taking note with appreciation of multilateral instruments to prevent and
combat corruption, including, inter alia, the Inter-American Convention against
Corruption, adopted by the Organization of American States on 29 March 1996, the
Convention on the Fight against Corruption involving Officials of the European
Communities or Officials of Member States of the European Union, adopted by the
Council of the European Union on 26 May 1997, the Convention on Combating
Bribery of Foreign Public Officials in International Business Transactions, adopted by
the Organisation for Economic Cooperation and Development on 21 November 1997,
the Criminal Law Convention on Corruption, adopted by the Committee of Ministers
of the Council of Europe on 27 January 1999, the Civil Law Convention on
Corruption, adopted by the Committee of Ministers of the Council of Europe on 4
November 1999, and the African Union Convention on Preventing and Combating
Corruption, adopted by the Heads of State and Government of the African Union on
12 July 2003,
Welcoming the entry into force on 29 September 2003 of the United Nations
Convention against Transnational Organized Crime,
Have agreed as follows:
Chapter I
General provisions
Article 1
Statement of purpose
The purposes of this Convention are:
(a)	To promote and strengthen measures to prevent and combat corruption more
efficiently and effectively;
(b)	To promote, facilitate and support international cooperation and technical
assistance in the prevention of and fight against corruption, including in asset
recovery;
4
(c)	To promote integrity, accountability and proper management of public affairs and
public property.
Article 2
Use of terms
For the purposes of this Convention:
(a)	"Public official” shall mean: (i) any person holding a legislative, executive,
administrative or judicial office of a State Party, whether appointed or elected,
whether permanent or temporary, whether paid or unpaid, irrespective of that
person’s seniority; (ii) any other person who performs a public function, including for
a public agency or public enterprise, or provides a public service, as defined in the
domestic law of the State Party and as applied in the pertinent area of law of that
State Party; (iii) any other person defined as a "public official” in the domestic law of a
State Party. However, for the purpose of some specific measures contained in
chapter II of this Convention, "public official” may mean any person who performs a
public function or provides a public service as defined in the domestic law of the
State Party and as applied in the pertinent area of law of that State Party;
(b)	"Foreign public official” shall mean any person holding a legislative, executive,
administrative or judicial office of a foreign country, whether appointed or elected;
and any person exercising a public function for a foreign country, including for a
public agency or public enterprise;
(c)	"Official of a public international organization” shall mean an international civil
servant or any person who is authorized by such an organization to act on behalf of
that organization;
(d)	"Property” shall mean assets of every kind, whether corporeal or incorporeal,
movable or immovable, tangible or intangible, and legal documents or instruments
evidencing title to or interest in such assets;
(e)	"Proceeds of crime” shall mean any property derived from or obtained, directly or
indirectly, through the commission of an offence;
(f)	"Freezing” or "seizure” shall mean temporarily prohibiting the transfer, conversion,
disposition or movement of property or temporarily assuming custody or control of
property on the basis of an order issued by a court or other competent authority;
(g)	"Confiscation”, which includes forfeiture where applicable, shall mean the
permanent deprivation of property by order of a court or other competent authority;
(h)	"Predicate offence” shall mean any offence as a result of which proceeds have
been generated that may become the subject of an offence as defined in article 23 of
this Convention;
(i)	"Controlled delivery” shall mean the technique of allowing illicit or suspect
consignments to pass out of, through or into the territory of one or more States, with
the knowledge and under the supervision of their competent authorities, with a view
to the investigation of an offence and the identification of persons involved in the
commission of the offence.
Article 3
Scope of application
1.	This Convention shall apply, in accordance with its terms, to the prevention,
investigation and prosecution of corruption and to the freezing, seizure, confiscation
5
and return of the proceeds of offences established in accordance with this
Convention.
2. For the purposes of implementing this Convention, it shall not be necessary,
except as otherwise stated herein, for the offences set forth in it to result in damage
or harm to state property.
Article 4
Protection of sovereignty
1.	States Parties shall carry out their obligations under this Convention in a manner
consistent with the principles of sovereign equality and territorial integrity of States
and that of non-intervention in the domestic affairs of other States.
2.	Nothing in this Convention shall entitle a State Party to undertake in the territory of
another State the exercise of jurisdiction and performance of functions that are
reserved exclusively for the authorities of that other State by its domestic law.
Chapter II
Preventive measures
Article 5
Preventive anti-corruption policies and practices
1.	Each State Party shall, in accordance with the fundamental principles of its legal
system, develop and implement or maintain effective, coordinated anti-corruption
policies that promote the participation of society and reflect the principles of the rule
of law, proper management of public affairs and public property, integrity,
transparency and accountability.
2.	Each State Party shall endeavour to establish and promote effective practices
aimed at the prevention of corruption.
3.	Each State Party shall endeavour to periodically evaluate relevant legal
instruments and administrative measures with a view to determining their adequacy
to prevent and fight corruption.
4.	States Parties shall, as appropriate and in accordance with the fundamental
principles of their legal system, collaborate with each other and with relevant
international and regional organizations in promoting and developing the measures
referred to in this article. That collaboration may include participation in international
programmes and projects aimed at the prevention of corruption.
Article 6
Preventive anti-corruption body or bodies
1.	Each State Party shall, in accordance with the fundamental principles of its legal
system, ensure the existence of a body or bodies, as appropriate, that prevent
corruption by such means as:
(a)	Implementing the policies referred to in article 5 of this Convention and, where
appropriate, overseeing and coordinating the implementation of those policies;
(b)	Increasing and disseminating knowledge about the prevention of corruption.
2.	Each State Party shall grant the body or bodies referred to in paragraph 1 of this
article the necessary independence, in accordance with the fundamental principles of
its legal system, to enable the body or bodies to carry out its or their functions
6
effectively and free from any undue influence. The necessary material resources and
specialized staff, as well as the training that such staff may require to carry out their
functions, should be provided.
3.	Each State Party shall inform the Secretary-General of the United Nations of the
name and address of the authority or authorities that may assist other States Parties
in developing and implementing specific measures for the prevention of corruption.
Article 7
Public sector
1.	Each State Party shall, where appropriate and in accordance with the fundamental
principles of its legal system, endeavour to adopt, maintain and strengthen systems
for the recruitment, hiring, retention, promotion and retirement of civil servants and,
where appropriate, other non-elected public officials:
(a)	That are based on principles of efficiency, transparency and objective criteria
such as merit, equity and aptitude;
(b)	That include adequate procedures for the selection and training of individuals for
public positions considered especially vulnerable to corruption and the rotation,
where appropriate, of such individuals to other positions;
(c)	That promote adequate remuneration and equitable pay scales, taking into
account the level of economic development of the State Party;
(d)	That promote education and training programmes to enable them to meet the
requirements for the correct, honourable and proper performance of public functions
and that provide them with specialized and appropriate training to enhance their
awareness of the risks of corruption inherent in the performance of their functions.
Such programmes may make reference to codes or standards of conduct in
applicable areas.
2.	Each State Party shall also consider adopting appropriate legislative and
administrative measures, consistent with the objectives of this Convention and in
accordance with the fundamental principles of its domestic law, to prescribe criteria
concerning candidature for and election to public office.
3.	Each State Party shall also consider taking appropriate legislative and
administrative measures, consistent with the objectives of this Convention and in
accordance with the fundamental principles of its domestic law, to enhance
transparency in the funding of candidatures for elected public office and, where
applicable, the funding of political parties.
4.	Each State Party shall, in accordance with the fundamental principles of its
domestic law, endeavour to adopt, maintain and strengthen systems that promote
transparency and prevent conflicts of interest.
Article 8
Codes of conduct for public officials
1.	In order to fight corruption, each State Party shall promote, inter alia, integrity,
honesty and responsibility among its public officials, in accordance with the
fundamental principles of its legal system.
2.	In particular, each State Party shall endeavour to apply, within its own institutional
and legal systems, codes or standards of conduct for the correct, honourable and
proper performance of public functions.
7
3.	For the purposes of implementing the provisions of this article, each State Party
shall, where appropriate and in accordance with the fundamental principles of its
legal system, take note of the relevant initiatives of regional, interregional and
multilateral organizations, such as the International Code of Conduct for Public
Officials contained in the annex to General Assembly resolution 51/59 of 12
December 1996.
4.	Each State Party shall also consider, in accordance with the fundamental
principles of its domestic law, establishing measures and systems to facilitate the
reporting by public officials of acts of corruption to appropriate authorities, when such
acts come to their notice in the performance of their functions.
5.	Each State Party shall endeavour, where appropriate and in accordance with the
fundamental principles of its domestic law, to establish measures and systems
requiring public officials to make declarations to appropriate authorities regarding,
inter alia, their outside activities, employment, investments, assets and substantial
gifts or benefits from which a conflict of interest may result with respect to their
functions as public officials.
6.	Each State Party shall consider taking, in accordance with the fundamental
principles of its domestic law, disciplinary or other measures against public officials
who violate the codes or standards established in accordance with this article.
Article 9
Public procurement and management of public finances
1.	Each State Party shall, in accordance with the fundamental principles of its legal
system, take the necessary steps to establish appropriate systems of procurement,
based on transparency, competition and objective criteria in decision-making, that are
effective, inter alia, in preventing corruption. Such systems, which may take into
account appropriate threshold values in their application, shall address, inter alia:
(a)	The public distribution of information relating to procurement procedures and
contracts, including information on invitations to tender and relevant or pertinent
information on the award of contracts, allowing potential tenderers sufficient time to
prepare and submit their tenders;
(b)	The establishment, in advance, of conditions for participation, including selection
and award criteria and tendering rules, and their publication;
(c)	The use of objective and predetermined criteria for public procurement decisions,
in order to facilitate the subsequent verification of the correct application of the rules
or procedures;
(d)	An effective system of domestic review, including an effective system of appeal,
to ensure legal recourse and remedies in the event that the rules or procedures
established pursuant to this paragraph are not followed;
(e)	Where appropriate, measures to regulate matters regarding personnel
responsible for procurement, such as declaration of interest in particular public
procurements, screening procedures and training requirements.
2.	Each State Party shall, in accordance with the fundamental principles of its legal
system, take appropriate measures to promote transparency and accountability in the
management of public finances. Such measures shall encompass, inter alia:
(a)	Procedures for the adoption of the national budget;
(b)	Timely reporting on revenue and expenditure;
(c)	A system of accounting and auditing standards and related oversight;
(d)	Effective and efficient systems of risk management and internal control; and
8
(e)	Where appropriate, corrective action in the case of failure to comply with the
requirements established in this paragraph.
3.	Each State Party shall take such civil and administrative measures as may be
necessary, in accordance with the fundamental principles of its domestic law, to
preserve the integrity of accounting books, records, financial statements or other
documents related to public expenditure and revenue and to prevent the falsification
of such documents.
Article 10
Public reporting
Taking into account the need to combat corruption, each State Party shall, in
accordance with the fundamental principles of its domestic law, take such measures
as may be necessary to enhance transparency in its public administration, including
with regard to its organization, functioning and decision-making processes, where
appropriate. Such measures may include, inter alia:
(a)	Adopting procedures or regulations allowing members of the general public to
obtain, where appropriate, information on the organization, functioning and decision-
making processes of its public administration and, with due regard for the protection
of privacy and personal data, on decisions and legal acts that concern members of
the public;
(b)	Simplifying administrative procedures, where appropriate, in order to facilitate
public access to the competent decision-making authorities; and
(c)	Publishing information, which may include periodic reports on the risks of
corruption in its public administration.
Article 11
Measures relating to the judiciary and prosecution services
1.	Bearing in mind the independence of the judiciary and its crucial role in combating
corruption, each State Party shall, in accordance with the fundamental principles of
its legal system and without prejudice to judicial independence, take measures to
strengthen integrity and to prevent opportunities for corruption among members of
the judiciary. Such measures may include rules with respect to the conduct of
members of the judiciary.
2.	Measures to the same effect as those taken pursuant to paragraph 1 of this article
may be introduced and applied within the prosecution service in those States Parties
where it does not form part of the judiciary but enjoys independence similar to that of
the judicial service.
Article 12
Private sector
1.	Each State Party shall take measures, in accordance with the fundamental
principles of its domestic law, to prevent corruption involving the private sector,
enhance accounting and auditing standards in the private sector and, where
appropriate, provide effective, proportionate and dissuasive civil, administrative or
criminal penalties for failure to comply with such measures.
2.	Measures to achieve these ends may include, inter alia:
9
(a)	Promoting cooperation between law enforcement agencies and relevant private
entities;
(b)	Promoting the development of standards and procedures designed to safeguard
the integrity of relevant private entities, including codes of conduct for the correct,
honourable and proper performance of the activities of business and all relevant
professions and the prevention of conflicts of interest, and for the promotion of the
use of good commercial practices among businesses and in the contractual relations
of businesses with the State;
(c)	Promoting transparency among private entities, including, where appropriate,
measures regarding the identity of legal and natural persons involved in the
establishment and management of corporate entities;
(d)	Preventing the misuse of procedures regulating private entities, including
procedures regarding subsidies and licences granted by public authorities for
commercial activities;
(e)	Preventing conflicts of interest by imposing restrictions, as appropriate and for a
reasonable period of time, on the professional activities of former public officials or on
the employment of public officials by the private sector after their resignation or
retirement, where such activities or employment relate directly to the functions held or
supervised by those public officials during their tenure;
(f)	Ensuring that private enterprises, taking into account their structure and size, have
sufficient internal auditing controls to assist in preventing and detecting acts of
corruption and that the accounts and required financial statements of such private
enterprises are subject to appropriate auditing and certification procedures.
3.	In order to prevent corruption, each State Party shall take such measures as may
be necessary, in accordance with its domestic laws and regulations regarding the
maintenance of books and records, financial statement disclosures and accounting
and auditing standards, to prohibit the following acts carried out for the purpose of
committing any of the offences established in accordance with this Convention:
(a)	The establishment of off-the-books accounts;
(b)	The making of off-the-books or inadequately identified transactions;
(c)	The recording of non-existent expenditure;
(d)	The entry of liabilities with incorrect identification of their objects;
(e)	The use of false documents; and
(f)	The intentional destruction of bookkeeping documents earlier than foreseen by the
law.
4.	Each State Party shall disallow the tax deductibility of expenses that constitute
bribes, the latter being one of the constituent elements of the offences established in
accordance with articles 15 and 16 of this Convention and, where appropriate, other
expenses incurred in furtherance of corrupt conduct.
Article 13
Participation of society
1.	Each State Party shall take appropriate measures, within its means and in
accordance with fundamental principles of its domestic law, to promote the active
participation of individuals and groups outside the public sector, such as civil society,
non-governmental organizations and community-based organizations, in the
prevention of and the fight against corruption and to raise public awareness
regarding the existence, causes and gravity of and the threat posed by corruption.
This participation should be strengthened by such measures as:
10
(a)	Enhancing the transparency of and promoting the contribution of the public to
decision-making processes;
(b)	Ensuring that the public has effective access to information;
(c)	Undertaking public information activities that contribute to non-tolerance of
corruption, as well as public education programmes, including school and university
curricula;
(d)	Respecting, promoting and protecting the freedom to seek, receive, publish and
disseminate information concerning corruption. That freedom may be subject to
certain restrictions, but these shall only be such as are provided for by law and are
necessary:
(i)	For respect of the rights or reputations of others;
(ii)	For the protection of national security or ordre public or of public health or morals.
2.	Each State Party shall take appropriate measures to ensure that the relevant anti-
corruption bodies referred to in this Convention are known to the public and shall
provide access to such bodies, where appropriate, for the reporting, including
anonymously, of any incidents that may be considered to constitute an offence
established in accordance with this Convention.
Article 14
Measures to prevent money-laundering
1.	Each State Party shall:
(a)	Institute a comprehensive domestic regulatory and supervisory regime for banks
and non-bank financial institutions, including natural or legal persons that provide
formal or informal services for the transmission of money or value and, where
appropriate, other bodies particularly susceptible to money-laundering, within its
competence, in order to deter and detect all forms of money-laundering, which
regime shall emphasize requirements for customer and, where appropriate, beneficial
owner identification, record-keeping and the reporting of suspicious transactions;
(b)	Without prejudice to article 46 of this Convention, ensure that administrative,
regulatory, law enforcement and other authorities dedicated to combating money-
laundering (including, where appropriate under domestic law, judicial authorities)
have the ability to cooperate and exchange information at the national and
international levels within the conditions prescribed by its domestic law and, to that
end, shall consider the establishment of a financial intelligence unit to serve as a
national centre for the collection, analysis and dissemination of information regarding
potential money-laundering.
2.	States Parties shall consider implementing feasible measures to detect and
monitor the movement of cash and appropriate negotiable instruments across their
borders, subject to safeguards to ensure proper use of information and without
impeding in any way the movement of legitimate capital. Such measures may include
a requirement that individuals and businesses report the cross-border transfer of
substantial quantities of cash and appropriate negotiable instruments.
3.	States Parties shall consider implementing appropriate and feasible measures to
require financial institutions, including money remitters:
(a)	To include on forms for the electronic transfer of funds and related messages
accurate and meaningful information on the originator;
(b)	To maintain such information throughout the payment chain; and
(c)	To apply enhanced scrutiny to transfers of funds that do not contain complete
information on the originator.
11
4.	In establishing a domestic regulatory and supervisory regime under the terms of
this article, and without prejudice to any other article of this Convention, States
Parties are called upon to use as a guideline the relevant initiatives of regional,
interregional and multilateral organizations against money-laundering.
5.	States Parties shall endeavour to develop and promote global, regional,
subregional and bilateral cooperation among judicial, law enforcement and financial
regulatory authorities in order to combat money-laundering.
Chapter III
Criminalization and law enforcement
Article 15
Bribery of national public officials
Each State Party shall adopt such legislative and other measures as may be
necessary to establish as criminal offences, when committed intentionally:
(a)	The promise, offering or giving, to a public official, directly or indirectly, of an
undue advantage, for the official himself or herself or another person or entity, in
order that the official act or refrain from acting in the exercise of his or her official
duties;
(b)	The solicitation or acceptance by a public official, directly or indirectly, of an
undue advantage, for the official himself or herself or another person or entity, in
order that the official act or refrain from acting in the exercise of his or her official
duties.
Article 16
Bribery of foreign public officials and officials of
public international organizations
1.	Each State Party shall adopt such legislative and other measures as may be
necessary to establish as a criminal offence, when committed intentionally, the
promise, offering or giving to a foreign public official or an official of a public
international organization, directly or indirectly, of an undue advantage, for the official
himself or herself or another person or entity, in order that the official act or refrain
from acting in the exercise of his or her official duties, in order to obtain or retain
business or other undue advantage in relation to the conduct of international
business.
2.	Each State Party shall consider adopting such legislative and other measures as
may be necessary to establish as a criminal offence, when committed intentionally,
the solicitation or acceptance by a foreign public official or an official of a public
international organization, directly or indirectly, of an undue advantage, for the official
himself or herself or another person or entity, in order that the official act or refrain
from acting in the exercise of his or her official duties.
Article 17
Embezzlement, misappropriation or other diversion
of property by a public official
Each State Party shall adopt such legislative and other measures as may be
necessary to establish as criminal offences, when committed intentionally, the
12
embezzlement, misappropriation or other diversion by a public official for his or her
benefit or for the benefit of another person or entity, of any property, public or private
funds or securities or any other thing of value entrusted to the public official by virtue
of his or her position.
Article 18
Trading in influence
Each State Party shall consider adopting such legislative and other measures as may
be necessary to establish as criminal offences, when committed intentionally:
(a)	The promise, offering or giving to a public official or any other person, directly or
indirectly, of an undue advantage in order that the public official or the person abuse
his or her real or supposed influence with a view to obtaining from an administration
or public authority of the State Party an undue advantage for the original instigator of
the act or for any other person;
(b)	The solicitation or acceptance by a public official or any other person, directly or
indirectly, of an undue advantage for himself or herself or for another person in order
that the public official or the person abuse his or her real or supposed influence with
a view to obtaining from an administration or public authority of the State Party an
undue advantage.
Article 19
Abuse of functions
Each State Party shall consider adopting such legislative and other measures as may
be necessary to establish as a criminal offence, when committed intentionally, the
abuse of functions or position, that is, the performance of or failure to perform an act,
in violation of laws, by a public official in the discharge of his or her functions, for the
purpose of obtaining an undue advantage for himself or herself or for another person
or entity.
Article 20
Illicit enrichment
Subject to its constitution and the fundamental principles of its legal system, each
State Party shall consider adopting such legislative and other measures as may be
necessary to establish as a criminal offence, when committed intentionally, illicit
enrichment, that is, a significant increase in the assets of a public official that he or
she cannot reasonably explain in relation to his or her lawful income.
Article 21
Bribery in the private sector
Each State Party shall consider adopting such legislative and other measures as may
be necessary to establish as criminal offences, when committed intentionally in the
course of economic, financial or commercial activities:
(a)	The promise, offering or giving, directly or indirectly, of an undue advantage to
any person who directs or works, in any capacity, for a private sector entity, for the
person himself or herself or for another person, in order that he or she, in breach of
his or her duties, act or refrain from acting;
13
(b)	The solicitation or acceptance, directly or indirectly, of an undue advantage by
any person who directs or works, in any capacity, for a private sector entity, for the
person himself or herself or for another person, in order that he or she, in breach of
his or her duties, act or refrain from acting.
Article 22
Embezzlement of property in the private sector
Each State Party shall consider adopting such legislative and other measures as may
be necessary to establish as a criminal offence, when committed intentionally in the
course of economic, financial or commercial activities, embezzlement by a person
who directs or works, in any capacity, in a private sector entity of any property,
private funds or securities or any other thing of value entrusted to him or her by virtue
of his or her position.
Article 23
Laundering of proceeds of crime
1.	Each State Party shall adopt, in accordance with fundamental principles of its
domestic law, such legislative and other measures as may be necessary to establish
as criminal offences, when committed intentionally:
(a)	(i) The conversion or transfer of property, knowing that such property is the
proceeds of crime, for the purpose of concealing or disguising the illicit origin of the
property or of helping any person who is involved in the commission of the predicate
offence to evade the legal consequences of his or her action;
(ii)	The concealment or disguise of the true nature, source, location, disposition,
movement or ownership of or rights with respect to property, knowing that such
property is the proceeds of crime;
(b)	Subject to the basic concepts of its legal system:
(i)	The acquisition, possession or use of property, knowing, at the time of receipt, that
such property is the proceeds of crime;
(ii)	Participation in, association with or conspiracy to commit, attempts to commit and
aiding, abetting, facilitating and counselling the commission of any of the offences
established in accordance with this article.
2.	For purposes of implementing or applying paragraph 1 of this article:
(a)	Each State Party shall seek to apply paragraph 1 of this article to the widest range
of predicate offences;
(b)	Each State Party shall include as predicate offences at a minimum a
comprehensive range of criminal offences established in accordance with this
Convention;
(c)	For the purposes of subparagraph (b) above, predicate offences shall include
offences committed both within and outside the jurisdiction of the State Party in
question. However, offences committed outside the jurisdiction of a State Party shall
constitute predicate offences only when the relevant conduct is a criminal offence
under the domestic law of the State where it is committed and would be a criminal
offence under the domestic law of the State Party implementing or applying this
article had it been committed there;
(d)	Each State Party shall furnish copies of its laws that give effect to this article and
of any subsequent changes to such laws or a description thereof to the Secretary-
General of the United Nations;
14
(e)	If required by fundamental principles of the domestic law of a State Party, it may
be provided that the offences set forth in paragraph 1 of this article do not apply to
the persons who committed the predicate offence.
Article 24
Concealment
Without prejudice to the provisions of article 23 of this Convention, each State Party
shall consider adopting such legislative and other measures as may be necessary to
establish as a criminal offence, when committed intentionally after the commission of
any of the offences established in accordance with this Convention without having
participated in such offences, the concealment or continued retention of property
when the person involved knows that such property is the result of any of the
offences established in accordance with this Convention.
Article 25
Obstruction of justice
Each State Party shall adopt such legislative and other measures as may be
necessary to establish as criminal offences, when committed intentionally:
(a)	The use of physical force, threats or intimidation or the promise, offering or giving
of an undue advantage to induce false testimony or to interfere in the giving of
testimony or the production of evidence in a proceeding in relation to the commission
of offences established in accordance with this Convention;
(b)	The use of physical force, threats or intimidation to interfere with the exercise of
official duties by a justice or law enforcement official in relation to the commission of
offences established in accordance with this Convention. Nothing in this
subparagraph shall prejudice the right of States Parties to have legislation that
protects other categories of public official.
Article 26
Liability of legal persons
1.	Each State Party shall adopt such measures as may be necessary, consistent with
its legal principles, to establish the liability of legal persons for participation in the
offences established in accordance with this Convention.
2.	Subject to the legal principles of the State Party, the liability of legal persons may
be criminal, civil or administrative.
3.	Such liability shall be without prejudice to the criminal liability of the natural
persons who have committed the offences.
4.	Each State Party shall, in particular, ensure that legal persons held liable
in accordance with this article are subject to effective, proportionate and dissuasive
criminal or non-criminal sanctions, including monetary sanctions.
Article 27
Participation and attempt
1.	Each State Party shall adopt such legislative and other measures as may be
necessary to establish as a criminal offence, in accordance with its domestic law,
15
participation in any capacity such as an accomplice, assistant or instigator in an
offence established in accordance with this Convention.
2.	Each State Party may adopt such legislative and other measures as may be
necessary to establish as a criminal offence, in accordance with its domestic law, any
attempt to commit an offence established in accordance with this Convention.
3.	Each State Party may adopt such legislative and other measures as may be
necessary to establish as a criminal offence, in accordance with its domestic law, the
preparation for an offence established in accordance with this Convention.
Article 28
Knowledge, intent and purpose as elements of an offence
Knowledge, intent or purpose required as an element of an offence established in
accordance with this Convention may be inferred from objective factual
circumstances.
Article 29
Statute of limitations
Each State Party shall, where appropriate, establish under its domestic law a long
statute of limitations period in which to commence proceedings for any offence
established in accordance with this Convention and establish a longer statute of
limitations period or provide for the suspension of the statute of limitations where the
alleged offender has evaded the administration of justice.
Article 30
Prosecution, adjudication and sanctions
1.	Each State Party shall make the commission of an offence established in
accordance with this Convention liable to sanctions that take into account the gravity
of that offence.
2.	Each State Party shall take such measures as may be necessary to establish or
maintain, in accordance with its legal system and constitutional principles, an
appropriate balance between any immunities or jurisdictional privileges accorded to
its public officials for the performance of their functions and the possibility, when
necessary, of effectively investigating, prosecuting and adjudicating offences
established in accordance with this Convention.
3.	Each State Party shall endeavour to ensure that any discretionary legal powers
under its domestic law relating to the prosecution of persons for offences established
in accordance with this Convention are exercised to maximize the effectiveness of
law enforcement measures in respect of those offences and with due regard to the
need to deter the commission of such offences.
4.	In the case of offences established in accordance with this Convention, each State
Party shall take appropriate measures, in accordance with its domestic law and with
due regard to the rights of the defence, to seek to ensure that conditions imposed in
connection with decisions on release pending trial or appeal take into consideration
the need to ensure the presence of the defendant at subsequent criminal
proceedings.
16
5.	Each State Party shall take into account the gravity of the offences concerned
when considering the eventuality of early release or parole of persons convicted of
such offences.
6.	Each State Party, to the extent consistent with the fundamental principles of its
legal system, shall consider establishing procedures through which a public official
accused of an offence established in accordance with this Convention may, where
appropriate, be removed, suspended or reassigned by the appropriate authority,
bearing in mind respect for the principle of the presumption of innocence.
7.	Where warranted by the gravity of the offence, each State Party, to the extent
consistent with the fundamental principles of its legal system, shall consider
establishing procedures for the disqualification, by court order or any other
appropriate means, for a period of time determined by its domestic law, of persons
convicted of offences established in accordance with this Convention from:
(a)	Holding public office; and
(b)	Holding office in an enterprise owned in whole or in part by the State.
8.	Paragraph 1 of this article shall be without prejudice to the exercise of disciplinary
powers by the competent authorities against civil servants.
9.	Nothing contained in this Convention shall affect the principle that the description
of the offences established in accordance with this Convention and of the applicable
legal defences or other legal principles controlling the lawfulness of conduct is
reserved to the domestic law of a State Party and that such offences shall be
prosecuted and punished in accordance with that law.
10.	States Parties shall endeavour to promote the reintegration into society of
persons convicted of offences established in accordance with this Convention.
Article 31
Freezing, seizure and confiscation
1.	Each State Party shall take, to the greatest extent possible within its domestic legal
system, such measures as may be necessary to enable confiscation of:
(a)	Proceeds of crime derived from offences established in accordance with this
Convention or property the value of which corresponds to that of such proceeds;
(b)	Property, equipment or other instrumentalities used in or destined for use in
offences established in accordance with this Convention.
2.	Each State Party shall take such measures as may be necessary to enable the
identification, tracing, freezing or seizure of any item referred to in paragraph 1 of this
article for the purpose of eventual confiscation.
3.	Each State Party shall adopt, in accordance with its domestic law, such legislative
and other measures as may be necessary to regulate the administration by the
competent authorities of frozen, seized or confiscated property covered in
paragraphs 1 and 2 of this article.
4.	If such proceeds of crime have been transformed or converted, in part or in full,
into other property, such property shall be liable to the measures referred to in this
article instead of the proceeds.
5.	If such proceeds of crime have been intermingled with property acquired from
legitimate sources, such property shall, without prejudice to any powers relating to
freezing or seizure, be liable to confiscation up to the assessed value of the
intermingled proceeds.
6.	Income or other benefits derived from such proceeds of crime, from property into
which such proceeds of crime have been transformed or converted or from property
17
with which such proceeds of crime have been intermingled shall also be liable to the
measures referred to in this article, in the same manner and to the same extent as
proceeds of crime.
7.	For the purpose of this article and article 55 of this Convention, each State Party
shall empower its courts or other competent authorities to order that bank, financial or
commercial records be made available or seized. A State Party shall not decline to
act under the provisions of this paragraph on the ground of bank secrecy.
8.	States Parties may consider the possibility of requiring that an offender
demonstrate the lawful origin of such alleged proceeds of crime or other property
liable to confiscation, to the extent that such a requirement is consistent with the
fundamental principles of their domestic law and with the nature of judicial and other
proceedings.
9.	The provisions of this article shall not be so construed as to prejudice the rights of
bona fide third parties.
10.	Nothing contained in this article shall affect the principle that the measures to
which it refers shall be defined and implemented in accordance with and subject to
the provisions of the domestic law of a State Party.
Article 32
Protection of witnesses, experts and victims
1.	Each State Party shall take appropriate measures in accordance with its domestic
legal system and within its means to provide effective protection from potential
retaliation or intimidation for witnesses and experts who give testimony concerning
offences established in accordance with this Convention and, as appropriate, for their
relatives and other persons close to them.
2.	The measures envisaged in paragraph 1 of this article may include, inter alia,
without prejudice to the rights of the defendant, including the right to due process:
(a)	Establishing procedures for the physical protection of such persons, such as, to
the extent necessary and feasible, relocating them and permitting, where appropriate,
non-disclosure or limitations on the disclosure of information concerning the identity
and whereabouts of such persons;
(b)	Providing evidentiary rules to permit witnesses and experts to give testimony in a
manner that ensures the safety of such persons, such as permitting testimony to be
given through the use of communications technology such as video or other
adequate means.
3.	States Parties shall consider entering into agreements or arrangements with other
States for the relocation of persons referred to in paragraph 1 of this article.
4.	The provisions of this article shall also apply to victims insofar as they are
witnesses.
5.	Each State Party shall, subject to its domestic law, enable the views and concerns
of victims to be presented and considered at appropriate stages of criminal
proceedings against offenders in a manner not prejudicial to the rights of the
defence.
Article 33
Protection of reporting persons
Each State Party shall consider incorporating into its domestic legal system
appropriate measures to provide protection against any unjustified treatment for any
18
person who reports in good faith and on reasonable grounds to the competent
authorities any facts concerning offences established in accordance with this
Convention.
Article 34
Consequences of acts of corruption
With due regard to the rights of third parties acquired in good faith, each State Party
shall take measures, in accordance with the fundamental principles of its domestic
law, to address consequences of corruption. In this context, States Parties may
consider corruption a relevant factor in legal proceedings to annul or rescind a
contract, withdraw a concession or other similar instrument or take any other
remedial action.
Article 35
Compensation for damage
Each State Party shall take such measures as may be necessary, in accordance with
principles of its domestic law, to ensure that entities or persons who have suffered
damage as a result of an act of corruption have the right to initiate legal proceedings
against those responsible for that damage in order to obtain compensation.
Article 36
Specialized authorities
Each State Party shall, in accordance with the fundamental principles of its legal
system, ensure the existence of a body or bodies or persons specialized in
combating corruption through law enforcement. Such body or bodies or persons shall
be granted the necessary independence, in accordance with the fundamental
principles of the legal system of the State Party, to be able to carry out their functions
effectively and without any undue influence. Such persons or staff of such body or
bodies should have the appropriate training and resources to carry out their tasks.
Article 37
Cooperation with law enforcement authorities
1.	Each State Party shall take appropriate measures to encourage persons who
participate or who have participated in the commission of an offence established in
accordance with this Convention to supply information useful to competent authorities
for investigative and evidentiary purposes and to provide factual, specific help to
competent authorities that may contribute to depriving offenders of the proceeds of
crime and to recovering such proceeds.
2.	Each State Party shall consider providing for the possibility, in appropriate cases,
of mitigating punishment of an accused person who provides substantial cooperation
in the investigation or prosecution of an offence established in accordance with this
Convention.
3.	Each State Party shall consider providing for the possibility, in accordance with
fundamental principles of its domestic law, of granting immunity from prosecution to a
person who provides substantial cooperation in the investigation or prosecution of an
offence established in accordance with this Convention.
19
4.	Protection of such persons shall be, mutatis mutandis, as provided for in article 32
of this Convention.
5.	Where a person referred to in paragraph 1 of this article located in one State Party
can provide substantial cooperation to the competent authorities of another State
Party, the States Parties concerned may consider entering into agreements or
arrangements, in accordance with their domestic law, concerning the potential
provision by the other State Party of the treatment set forth in paragraphs 2 and 3 of
this article.
Article 38
Cooperation between national authorities
Each State Party shall take such measures as may be necessary to encourage, in
accordance with its domestic law, cooperation between, on the one hand, its public
authorities, as well as its public officials, and, on the other hand, its authorities
responsible for investigating and prosecuting criminal offences. Such cooperation
may include:
(a)	Informing the latter authorities, on their own initiative, where there are reasonable
grounds to believe that any of the offences established in accordance with articles
15,	21 and 23 of this Convention has been committed; or
(b)	Providing, upon request, to the latter authorities all necessary information.
Article 39
Cooperation between national authorities and the private sector
1.	Each State Party shall take such measures as may be necessary to encourage, in
accordance with its domestic law, cooperation between national investigating and
prosecuting authorities and entities of the private sector, in particular financial
institutions, relating to matters involving the commission of offences established in
accordance with this Convention.
2.	Each State Party shall consider encouraging its nationals and other persons with a
habitual residence in its territory to report to the national investigating and
prosecuting authorities the commission of an offence established in accordance with
this Convention.
Article 40
Bank secrecy
Each State Party shall ensure that, in the case of domestic criminal investigations of
offences established in accordance with this Convention, there are appropriate
mechanisms available within its domestic legal system to overcome obstacles that
may arise out of the application of bank secrecy laws.
Article 41
Criminal record
Each State Party may adopt such legislative or other measures as may be necessary
to take into consideration, under such terms as and for the purpose that it deems
appropriate, any previous conviction in another State of an alleged offender for the
20
purpose of using such information in criminal proceedings relating to an offence
established in accordance with this Convention.
Article 42
Jurisdiction
1.	Each State Party shall adopt such measures as may be necessary to establish its
jurisdiction over the offences established in accordance with this Convention when:
(a)	The offence is committed in the territory of that State Party; or
(b)	The offence is committed on board a vessel that is flying the flag of that State
Party or an aircraft that is registered under the laws of that State Party at the time
that the offence is committed.
2.	Subject to article 4 of this Convention, a State Party may also establish its
jurisdiction over any such offence when:
(a)	The offence is committed against a national of that State Party; or
(b)	The offence is committed by a national of that State Party or a stateless person
who has his or her habitual residence in its territory; or
(c)	The offence is one of those established in accordance with article 23, paragraph 1
(b)	(ii), of this Convention and is committed outside its territory with a view to the
commission of an offence established in accordance with article 23, paragraph 1 (a)
(i) or (ii) or (b) (i), of this Convention within its territory; or
(d)	The offence is committed against the State Party.
3.	For the purposes of article 44 of this Convention, each State Party shall take such
measures as may be necessary to establish its jurisdiction over the offences
established in accordance with this Convention when the alleged offender is present
in its territory and it does not extradite such person solely on the ground that he or
she is one of its nationals.
4.	Each State Party may also take such measures as may be necessary to establish
its jurisdiction over the offences established in accordance with this Convention when
the alleged offender is present in its territory and it does not extradite him or her.
5.	If a State Party exercising its jurisdiction under paragraph 1 or 2 of this article has
been notified, or has otherwise learned, that any other States Parties are conducting
an investigation, prosecution or judicial proceeding in respect of the same conduct,
the competent authorities of those States Parties shall, as appropriate, consult one
another with a view to coordinating their actions.
6.	Without prejudice to norms of general international law, this Convention shall not
exclude the exercise of any criminal jurisdiction established by a State Party in
accordance with its domestic law.
Chapter IV
International cooperation
Article 43
International cooperation
1.	States Parties shall cooperate in criminal matters in accordance with articles 44 to
50 of this Convention. Where appropriate and consistent with their domestic legal
system, States Parties shall consider assisting each other in investigations of and
proceedings in civil and administrative matters relating to corruption.
21
2.	In matters of international cooperation, whenever dual criminality is considered a
requirement, it shall be deemed fulfilled irrespective of whether the laws of the
requested State Party place the offence within the same category of offence or
denominate the offence by the same terminology as the requesting State Party, if the
conduct underlying the offence for which assistance is sought is a criminal offence
under the laws of both States Parties.
Article 44
Extradition
1.	This article shall apply to the offences established in accordance with this
Convention where the person who is the subject of the request for extradition is
present in the territory of the requested State Party, provided that the offence for
which extradition is sought is punishable under the domestic law of both the
requesting State Party and the requested State Party.
2.	Notwithstanding the provisions of paragraph 1 of this article, a State Party whose
law so permits may grant the extradition of a person for any of the offences covered
by this Convention that are not punishable under its own domestic law.
3.	If the request for extradition includes several separate offences, at least one of
which is extraditable under this article and some of which are not extraditable by
reason of their period of imprisonment but are related to offences established in
accordance with this Convention, the requested State Party may apply this article
also in respect of those offences.
4.	Each of the offences to which this article applies shall be deemed to be included
as an extraditable offence in any extradition treaty existing between States Parties.
States Parties undertake to include such offences as extraditable offences in every
extradition treaty to be concluded between them. A State Party whose law so
permits, in case it uses this Convention as the basis for extradition, shall not consider
any of the offences established in accordance with this Convention to be a political
offence.
5.	If a State Party that makes extradition conditional on the existence of a treaty
receives a request for extradition from another State Party with which it has no
extradition treaty, it may consider this Convention the legal basis for extradition in
respect of any offence to which this article applies.
6.	A State Party that makes extradition conditional on the existence of a treaty shall:
(a)	At the time of deposit of its instrument of ratification, acceptance or approval of or
accession to this Convention, inform the Secretary-General of the United Nations
whether it will take this Convention as the legal basis for cooperation on extradition
with other States Parties to this Convention; and
(b)	If it does not take this Convention as the legal basis for cooperation on extradition,
seek, where appropriate, to conclude treaties on extradition with other States Parties
to this Convention in order to implement this article.
7.	States Parties that do not make extradition conditional on the existence of a treaty
shall recognize offences to which this article applies as extraditable offences between
themselves.
8.	Extradition shall be subject to the conditions provided for by the domestic law of
the requested State Party or by applicable extradition treaties, including, inter alia,
conditions in relation to the minimum penalty requirement for extradition and the
grounds upon which the requested State Party may refuse extradition.
22
9.	States Parties shall, subject to their domestic law, endeavour to expedite
extradition procedures and to simplify evidentiary requirements relating thereto in
respect of any offence to which this article applies.
10.	Subject to the provisions of its domestic law and its extradition treaties, the
requested State Party may, upon being satisfied that the circumstances so warrant
and are urgent and at the request of the requesting State Party, take a person whose
extradition is sought and who is present in its territory into custody or take other
appropriate measures to ensure his or her presence at extradition proceedings.
11.	A State Party in whose territory an alleged offender is found, if it does not
extradite such person in respect of an offence to which this article applies solely on
the ground that he or she is one of its nationals, shall, at the request of the State
Party seeking extradition, be obliged to submit the case without undue delay to its
competent authorities for the purpose of prosecution. Those authorities shall take
their decision and conduct their proceedings in the same manner as in the case of
any other offence of a grave nature under the domestic law of that State Party. The
States Parties concerned shall cooperate with each other, in particular on procedural
and evidentiary aspects, to ensure the efficiency of such prosecution.
12.	Whenever a State Party is permitted under its domestic law to extradite or
otherwise surrender one of its nationals only upon the condition that the person will
be returned to that State Party to serve the sentence imposed as a result of the trial
or proceedings for which the extradition or surrender of the person was sought and
that State Party and the State Party seeking the extradition of the person agree with
this option and other terms that they may deem appropriate, such conditional
extradition or surrender shall be sufficient to discharge the obligation set forth in
paragraph 11 of this article.
13.	If extradition, sought for purposes of enforcing a sentence, is refused because
the person sought is a national of the requested State Party, the requested State
Party shall, if its domestic law so permits and in conformity with the requirements of
such law, upon application of the requesting State Party, consider the enforcement of
the sentence imposed under the domestic law of the requesting State Party or the
remainder thereof.
14.	Any person regarding whom proceedings are being carried out in connection with
any of the offences to which this article applies shall be guaranteed fair treatment at
all stages of the proceedings, including enjoyment of all the rights and guarantees
provided by the domestic law of the State Party in the territory of which that person is
present.
15.	Nothing in this Convention shall be interpreted as imposing an obligation to
extradite if the requested State Party has substantial grounds for believing that the
request has been made for the purpose of prosecuting or punishing a person on
account of that person’s sex, race, religion, nationality, ethnic origin or political
opinions or that compliance with the request would cause prejudice to that person’s
position for any one of these reasons.
16.	States Parties may not refuse a request for extradition on the sole ground that the
offence is also considered to involve fiscal matters.
17.	Before refusing extradition, the requested State Party shall, where appropriate,
consult with the requesting State Party to provide it with ample opportunity to present
its opinions and to provide information relevant to its allegation.
18.	States Parties shall seek to conclude bilateral and multilateral agreements or
arrangements to carry out or to enhance the effectiveness of extradition.
23
Article 45
Transfer of sentenced persons
States Parties may consider entering into bilateral or multilateral agreements or
arrangements on the transfer to their territory of persons sentenced to imprisonment
or other forms of deprivation of liberty for offences established in accordance with this
Convention in order that they may complete their sentences there.
Article 46
Mutual legal assistance
1.	States Parties shall afford one another the widest measure of mutual legal
assistance in investigations, prosecutions and judicial proceedings in relation to the
offences covered by this Convention.
2.	Mutual legal assistance shall be afforded to the fullest extent possible under
relevant laws, treaties, agreements and arrangements of the requested State Party
with respect to investigations, prosecutions and judicial proceedings in relation to the
offences for which a legal person may be held liable in accordance with article 26 of
this Convention in the requesting State Party.
3.	Mutual legal assistance to be afforded in accordance with this article may be
requested for any of the following purposes:
(a)	Taking evidence or statements from persons;
(b)	Effecting service of judicial documents;
(c)	Executing searches and seizures, and freezing;
(d)	Examining objects and sites;
(e)	Providing information, evidentiary items and expert evaluations;
(f)	Providing originals or certified copies of relevant documents and records, including
government, bank, financial, corporate or business records;
(g)	Identifying or tracing proceeds of crime, property, instrumentalities or other things
for evidentiary purposes;
(h)	Facilitating the voluntary appearance of persons in the requesting State Party;
(i)	Any other type of assistance that is not contrary to the domestic law of the
requested State Party;
(j) Identifying, freezing and tracing proceeds of crime in accordance with the
provisions of chapter V of this Convention;
(k) The recovery of assets, in accordance with the provisions of chapter V of this
Convention.
4.	Without prejudice to domestic law, the competent authorities of a State Party may,
without prior request, transmit information relating to criminal matters to a competent
authority in another State Party where they believe that such information could assist
the authority in undertaking or successfully concluding inquiries and criminal
proceedings or could result in a request formulated by the latter State Party pursuant
to this Convention.
5.	The transmission of information pursuant to paragraph 4 of this article shall be
without prejudice to inquiries and criminal proceedings in the State of the competent
authorities providing the information. The competent authorities receiving the
information shall comply with a request that said information remain confidential,
even temporarily, or with restrictions on its use. However, this shall not prevent the
receiving State Party from disclosing in its proceedings information that is exculpatory
to an accused person. In such a case, the receiving State Party shall notify the
24
transmitting State Party prior to the disclosure and, if so requested, consult with the
transmitting State Party. If, in an exceptional case, advance notice is not possible, the
receiving State Party shall inform the transmitting State Party of the disclosure
without delay.
6.	The provisions of this article shall not affect the obligations under any other treaty,
bilateral or multilateral, that governs or will govern, in whole or in part, mutual legal
assistance.
7.	Paragraphs 9 to 29 of this article shall apply to requests made pursuant to this
article if the States Parties in question are not bound by a treaty of mutual legal
assistance. If those States Parties are bound by such a treaty, the corresponding
provisions of that treaty shall apply unless the States Parties agree to apply
paragraphs 9 to 29 of this article in lieu thereof. States Parties are strongly
encouraged to apply those paragraphs if they facilitate cooperation.
8.	States Parties shall not decline to render mutual legal assistance pursuant to this
article on the ground of bank secrecy.
9.	(a) A requested State Party, in responding to a request for assistance pursuant to
this article in the absence of dual criminality, shall take into account the purposes of
this Convention, as set forth in article 1;
(b)	States Parties may decline to render assistance pursuant to this article on the
ground of absence of dual criminality. However, a requested State Party shall, where
consistent with the basic concepts of its legal system, render assistance that does
not involve coercive action. Such assistance may be refused when requests involve
matters of a de minimis nature or matters for which the cooperation or assistance
sought is available under other provisions of this Convention;
(c)	Each State Party may consider adopting such measures as may be necessary to
enable it to provide a wider scope of assistance pursuant to this article in the
absence of dual criminality.
10.	A person who is being detained or is serving a sentence in the territory of one
State Party whose presence in another State Party is requested for purposes of
identification, testimony or otherwise providing assistance in obtaining evidence for
investigations, prosecutions or judicial proceedings in relation to offences covered by
this Convention may be transferred if the following conditions are met:
(a)	The person freely gives his or her informed consent;
(b)	The competent authorities of both States Parties agree, subject to such conditions
as those States Parties may deem appropriate.
11.	For the purposes of paragraph 10 of this article:
(a)	The State Party to which the person is transferred shall have the authority and
obligation to keep the person transferred in custody, unless otherwise requested or
authorized by the State Party from which the person was transferred;
(b)	The State Party to which the person is transferred shall without delay implement
its obligation to return the person to the custody of the State Party from which the
person was transferred as agreed beforehand, or as otherwise agreed, by the
competent authorities of both States Parties;
(c)	The State Party to which the person is transferred shall not require the State Party
from which the person was transferred to initiate extradition proceedings for the
return of the person;
(d)	The person transferred shall receive credit for service of the sentence being
served in the State from which he or she was transferred for time spent in the
custody of the State Party to which he or she was transferred.
25
12.	Unless the State Party from which a person is to be transferred in accordance
with paragraphs 10 and 11 of this article so agrees, that person, whatever his or her
nationality, shall not be prosecuted, detained, punished or subjected to any other
restriction of his or her personal liberty in the territory of the State to which that
person is transferred in respect of acts, omissions or convictions prior to his or her
departure from the territory of the State from which he or she was transferred.
13.	Each State Party shall designate a central authority that shall have the
responsibility and power to receive requests for mutual legal assistance and either to
execute them or to transmit them to the competent authorities for execution. Where a
State Party has a special region or territory with a separate system of mutual legal
assistance, it may designate a distinct central authority that shall have the same
function for that region or territory. Central authorities shall ensure the speedy and
proper execution or transmission of the requests received. Where the central
authority transmits the request to a competent authority for execution, it shall
encourage the speedy and proper execution of the request by the competent
authority. The Secretary-General of the United Nations shall be notified of the central
authority designated for this purpose at the time each State Party deposits its
instrument of ratification, acceptance or approval of or accession to this Convention.
Requests for mutual legal assistance and any communication related thereto shall be
transmitted to the central authorities designated by the States Parties. This
requirement shall be without prejudice to the right of a State Party to require that
such requests and communications be addressed to it through diplomatic channels
and, in urgent circumstances, where the States Parties agree, through the
International Criminal Police Organization, if possible.
14.	Requests shall be made in writing or, where possible, by any means capable of
producing a written record, in a language acceptable to the requested State Party,
under conditions allowing that State Party to establish authenticity. The Secretary-
General of the United Nations shall be notified of the language or languages
acceptable to each State Party at the time it deposits its instrument of ratification,
acceptance or approval of or accession to this Convention. In urgent circumstances
and where agreed by the States Parties, requests may be made orally but shall be
confirmed in writing forthwith.
15.	A request for mutual legal assistance shall contain:
(a)	The identity of the authority making the request;
(b)	The subject matter and nature of the investigation, prosecution or judicial
proceeding to which the request relates and the name and functions of the authority
conducting the investigation, prosecution or judicial proceeding;
(c)	A summary of the relevant facts, except in relation to requests for the purpose of
service of judicial documents;
(d)	A description of the assistance sought and details of any particular procedure that
the requesting State Party wishes to be followed;
(e)	Where possible, the identity, location and nationality of any person concerned;
and
(f)	The purpose for which the evidence, information or action is sought.
16.	The requested State Party may request additional information when it appears
necessary for the execution of the request in accordance with its domestic law or
when it can facilitate such execution.
17.	A request shall be executed in accordance with the domestic law of the
requested State Party and, to the extent not contrary to the domestic law of the
26
requested State Party and where possible, in accordance with the procedures
specified in the request.
18.	Wherever possible and consistent with fundamental principles of domestic law,
when an individual is in the territory of a State Party and has to be heard as a witness
or expert by the judicial authorities of another State Party, the first State Party may, at
the request of the other, permit the hearing to take place by video conference if it is
not possible or desirable for the individual in question to appear in person in the
territory of the requesting State Party. States Parties may agree that the hearing shall
be conducted by a judicial authority of the requesting State Party and attended by a
judicial authority of the requested State Party.
19.	The requesting State Party shall not transmit or use information or evidence
furnished by the requested State Party for investigations, prosecutions or judicial
proceedings other than those stated in the request without the prior consent of the
requested State Party. Nothing in this paragraph shall prevent the requesting State
Party from disclosing in its proceedings information or evidence that is exculpatory to
an accused person. In the latter case, the requesting State Party shall notify the
requested State Party prior to the disclosure and, if so requested, consult with the
requested State Party. If, in an exceptional case, advance notice is not possible, the
requesting State Party shall inform the requested State Party of the disclosure
without delay.
20.	The requesting State Party may require that the requested State Party keep
confidential the fact and substance of the request, except to the extent necessary to
execute the request. If the requested State Party cannot comply with the requirement
of confidentiality, it shall promptly inform the requesting State Party.
21.	Mutual legal assistance may be refused:
(a)	If the request is not made in conformity with the provisions of this article;
(b)	If the requested State Party considers that execution of the request is likely to
prejudice its sovereignty, security, ordre public or other essential interests;
(c)	If the authorities of the requested State Party would be prohibited by its domestic
law from carrying out the action requested with regard to any similar offence, had it
been subject to investigation, prosecution or judicial proceedings under their own
jurisdiction;
(d)	If it would be contrary to the legal system of the requested State Party relating to
mutual legal assistance for the request to be granted.
22.	States Parties may not refuse a request for mutual legal assistance on the sole
ground that the offence is also considered to involve fiscal matters.
23.	Reasons shall be given for any refusal of mutual legal assistance.
24.	The requested State Party shall execute the request for mutual legal assistance
as soon as possible and shall take as full account as possible of any deadlines
suggested by the requesting State Party and for which reasons are given, preferably
in the request. The requesting State Party may make reasonable requests for
information on the status and progress of measures taken by the requested State
Party to satisfy its request. The requested State Party shall respond to reasonable
requests by the requesting State Party on the status, and progress in its handling, of
the request. The requesting State Party shall promptly inform the requested State
Party when the assistance sought is no longer required.
25.	Mutual legal assistance may be postponed by the requested State Party on the
ground that it interferes with an ongoing investigation, prosecution or judicial
proceeding.
27
26.	Before refusing a request pursuant to paragraph 21 of this article or postponing
its execution pursuant to paragraph 25 of this article, the requested State Party shall
consult with the requesting State Party to consider whether assistance may be
granted subject to such terms and conditions as it deems necessary. If the requesting
State Party accepts assistance subject to those conditions, it shall comply with the
conditions.
27.	Without prejudice to the application of paragraph 12 of this article, a witness,
expert or other person who, at the request of the requesting State Party, consents to
give evidence in a proceeding or to assist in an investigation, prosecution or judicial
proceeding in the territory of the requesting State Party shall not be prosecuted,
detained, punished or subjected to any other restriction of his or her personal liberty
in that territory in respect of acts, omissions or convictions prior to his or her
departure from the territory of the requested State Party. Such safe conduct shall
cease when the witness, expert or other person having had, for a period of fifteen
consecutive days or for any period agreed upon by the States Parties from the date
on which he or she has been officially informed that his or her presence is no longer
required by the judicial authorities, an opportunity of leaving, has nevertheless
remained voluntarily in the territory of the requesting State Party or, having left it, has
returned of his or her own free will.
28.	The ordinary costs of executing a request shall be borne by the requested State
Party, unless otherwise agreed by the States Parties concerned. If expenses of a
substantial or extraordinary nature are or will be required to fulfil the request, the
States Parties shall consult to determine the terms and conditions under which the
request will be executed, as well as the manner in which the costs shall be borne.
29.	The requested State Party:
(a)	Shall provide to the requesting State Party copies of government records,
documents or information in its possession that under its domestic law are available
to the general public;
(b)	May, at its discretion, provide to the requesting State Party in whole, in part or
subject to such conditions as it deems appropriate, copies of any government
records, documents or information in its possession that under its domestic law are
not available to the general public.
30.	States Parties shall consider, as may be necessary, the possibility of concluding
bilateral or multilateral agreements or arrangements that would serve the purposes
of, give practical effect to or enhance the provisions of this article.
Article 47
Transfer of criminal proceedings
States Parties shall consider the possibility of transferring to one another proceedings
for the prosecution of an offence established in accordance with this Convention in
cases where such transfer is considered to be in the interests of the proper
administration of justice, in particular in cases where several jurisdictions are
involved, with a view to concentrating the prosecution.
Article 48
Law enforcement cooperation
1.	States Parties shall cooperate closely with one another, consistent with their
respective domestic legal and administrative systems, to enhance the effectiveness
28
of law enforcement action to combat the offences covered by this Convention. States
Parties shall, in particular, take effective measures:
(a)	To enhance and, where necessary, to establish channels of communication
between their competent authorities, agencies and services in order to facilitate the
secure and rapid exchange of information concerning all aspects of the offences
covered by this Convention, including, if the States Parties concerned deem it
appropriate, links with other criminal activities;
(b)	To cooperate with other States Parties in conducting inquiries with respect to
offences covered by this Convention concerning:
(i)	The identity, whereabouts and activities of persons suspected of involvement in
such offences or the location of other persons concerned;
(ii)	The movement of proceeds of crime or property derived from the commission of
such offences;
(iii)	The movement of property, equipment or other instrumentalities used or intended
for use in the commission of such offences;
(c)	To provide, where appropriate, necessary items or quantities of substances for
analytical or investigative purposes;
(d)	To exchange, where appropriate, information with other States Parties concerning
specific means and methods used to commit offences covered by this Convention,
including the use of false identities, forged, altered or false documents and other
means of concealing activities;
(e)	To facilitate effective coordination between their competent authorities, agencies
and services and to promote the exchange of personnel and other experts, including,
subject to bilateral agreements or arrangements between the States Parties
concerned, the posting of liaison officers;
(f)	To exchange information and coordinate administrative and other
measures taken as appropriate for the purpose of early identification of the offences
covered by this Convention.
2.	With a view to giving effect to this Convention, States Parties shall consider
entering into bilateral or multilateral agreements or arrangements on direct
cooperation between their law enforcement agencies and, where such agreements or
arrangements already exist, amending them. In the absence of such agreements or
arrangements between the States Parties concerned, the States Parties may
consider this Convention to be the basis for mutual law enforcement cooperation in
respect of the offences covered by this Convention. Whenever appropriate, States
Parties shall make full use of agreements or arrangements, including international or
regional organizations, to enhance the cooperation between their law enforcement
agencies.
3.	States Parties shall endeavour to cooperate within their means to respond to
offences covered by this Convention committed through the use of modern
technology.
Article 49
Joint investigations
States Parties shall consider concluding bilateral or multilateral agreements or
arrangements whereby, in relation to matters that are the subject of investigations,
prosecutions or judicial proceedings in one or more States, the competent authorities
concerned may establish joint investigative bodies. In the absence of such
agreements or arrangements, joint investigations may be undertaken by agreement
29
on a case-by-case basis. The States Parties involved shall ensure that the
sovereignty of the State Party in whose territory such investigation is to take place is
fully respected.
Article 50
Special investigative techniques
1.	In order to combat corruption effectively, each State Party shall, to the extent
permitted by the basic principles of its domestic legal system and in accordance with
the conditions prescribed by its domestic law, take such measures as may be
necessary, within its means, to allow for the appropriate use by its competent
authorities of controlled delivery and, where it deems appropriate, other special
investigative techniques, such as electronic or other forms of surveillance and
undercover operations, within its territory, and to allow for the admissibility in court of
evidence derived therefrom.
2.	For the purpose of investigating the offences covered by this Convention, States
Parties are encouraged to conclude, when necessary, appropriate bilateral or
multilateral agreements or arrangements for using such special investigative
techniques in the context of cooperation at the international level. Such agreements
or arrangements shall be concluded and implemented in full compliance with the
principle of sovereign equality of States and shall be carried out strictly in accordance
with the terms of those agreements or arrangements.
3.	In the absence of an agreement or arrangement as set forth in paragraph 2 of this
article, decisions to use such special investigative techniques at the international
level shall be made on a case-by-case basis and may, when necessary, take into
consideration financial arrangements and understandings with respect to the exercise
of jurisdiction by the States Parties concerned.
4.	Decisions to use controlled delivery at the international level may, with the consent
of the States Parties concerned, include methods such as intercepting and allowing
the goods or funds to continue intact or be removed or replaced in whole or in part.
Chapter V
Asset recovery
Article 51
General provision
The return of assets pursuant to this chapter is a fundamental principle of this
Convention, and States Parties shall afford one another the widest measure of
cooperation and assistance in this regard.
Article 52
Prevention and detection of transfers of proceeds of crime
1.	Without prejudice to article 14 of this Convention, each State Party shall take such
measures as may be necessary, in accordance with its domestic law, to require
financial institutions within its jurisdiction to verify the identity of customers, to take
reasonable steps to determine the identity of beneficial owners of funds deposited
into high-value accounts and to conduct enhanced scrutiny of accounts sought or
maintained by or on behalf of individuals who are, or have been, entrusted with
30
prominent public functions and their family members and close associates. Such
enhanced scrutiny shall be reasonably designed to detect suspicious transactions for
the purpose of reporting to competent authorities and should not be so construed as
to discourage or prohibit financial institutions from doing business with any legitimate
customer.
2.	In order to facilitate implementation of the measures provided for in paragraph 1 of
this article, each State Party, in accordance with its domestic law and inspired by
relevant initiatives of regional, interregional and multilateral organizations against
money-laundering, shall:
(a)	Issue advisories regarding the types of natural or legal person to whose accounts
financial institutions within its jurisdiction will be expected to apply enhanced scrutiny,
the types of accounts and transactions to which to pay particular attention and
appropriate account-opening, maintenance and record-keeping measures to take
concerning such accounts; and
(b)	Where appropriate, notify financial institutions within its jurisdiction, at the request
of another State Party or on its own initiative, of the identity of particular natural or
legal persons to whose accounts such institutions will be expected to apply enhanced
scrutiny, in addition to those whom the financial institutions may otherwise identify.
3.	In the context of paragraph 2 (a) of this article, each State Party shall implement
measures to ensure that its financial institutions maintain adequate records, over an
appropriate period of time, of accounts and transactions involving the persons
mentioned in paragraph 1 of this article, which should, as a minimum, contain
information relating to the identity of the customer as well as, as far as possible, of
the beneficial owner.
4.	With the aim of preventing and detecting transfers of proceeds of offences
established in accordance with this Convention, each State Party shall implement
appropriate and effective measures to prevent, with the help of its regulatory and
oversight bodies, the establishment of banks that have no physical presence and that
are not affiliated with a regulated financial group. Moreover, States Parties may
consider requiring their financial institutions to refuse to enter into or continue a
correspondent banking relationship with such institutions and to guard against
establishing relations with foreign financial institutions that permit their accounts to be
used by banks that have no physical presence and that are not affiliated with a
regulated financial group.
5.	Each State Party shall consider establishing, in accordance with its domestic law,
effective financial disclosure systems for appropriate public officials and shall provide
for appropriate sanctions for non-compliance. Each State Party shall also consider
taking such measures as may be necessary to permit its competent authorities to
share that information with the competent authorities in other States Parties when
necessary to investigate, claim and recover proceeds of offences established in
accordance with this Convention.
6.	Each State Party shall consider taking such measures as may be necessary, in
accordance with its domestic law, to require appropriate public officials having an
interest in or signature or other authority over a financial account in a foreign country
to report that relationship to appropriate authorities and to maintain appropriate
records related to such accounts. Such measures shall also provide for appropriate
sanctions for non-compliance.
31
Article 53
Measures for direct recovery of property
Each State Party shall, in accordance with its domestic law:
(a)	Take such measures as may be necessary to permit another State Party to
initiate civil action in its courts to establish title to or ownership of property acquired
through the commission of an offence established in accordance with this
Convention;
(b)	Take such measures as may be necessary to permit its courts to order those who
have committed offences established in accordance with this Convention to pay
compensation or damages to another State Party that has been harmed by such
offences; and
(c)	Take such measures as may be necessary to permit its courts or competent
authorities, when having to decide on confiscation, to recognize another State Party’s
claim as a legitimate owner of property acquired through the commission of an
offence established in accordance with this Convention.
Article 54
Mechanisms for recovery of property through international
cooperation in confiscation
1.	Each State Party, in order to provide mutual legal assistance pursuant to article 55
of this Convention with respect to property acquired through or involved in the
commission of an offence established in accordance with this Convention, shall, in
accordance with its domestic law:
(a)	Take such measures as may be necessary to permit its competent authorities to
give effect to an order of confiscation issued by a court of another State Party;
(b)	Take such measures as may be necessary to permit its competent authorities,
where they have jurisdiction, to order the confiscation of such property of foreign
origin by adjudication of an offence of money-laundering or such other offence as
may be within its jurisdiction or by other procedures authorized under its domestic
law; and
(c)	Consider taking such measures as may be necessary to allow confiscation of
such property without a criminal conviction in cases in which the offender cannot be
prosecuted by reason of death, flight or absence or in other appropriate cases.
2.	Each State Party, in order to provide mutual legal assistance upon a request made
pursuant to paragraph 2 of article 55 of this Convention, shall, in accordance with its
domestic law:
(a)	Take such measures as may be necessary to permit its competent authorities to
freeze or seize property upon a freezing or seizure order issued by a court or
competent authority of a requesting State Party that provides a reasonable basis for
the requested State Party to believe that there are sufficient grounds for taking such
actions and that the property would eventually be subject to an order of confiscation
for purposes of paragraph 1 (a) of this article;
(b)	Take such measures as may be necessary to permit its competent authorities to
freeze or seize property upon a request that provides a reasonable basis for the
requested State Party to believe that there are sufficient grounds for taking such
actions and that the property would eventually be subject to an order of confiscation
for purposes of paragraph 1 (a) of this article; and
32
(c)	Consider taking additional measures to permit its competent authorities to
preserve property for confiscation, such as on the basis of a foreign arrest or criminal
charge related to the acquisition of such property.
Article 55
International cooperation for purposes of confiscation
1.	A State Party that has received a request from another State Party having
jurisdiction over an offence established in accordance with this Convention for
confiscation of proceeds of crime, property, equipment or other instrumentalities
referred to in article 31, paragraph 1, of this Convention situated in its territory shall,
to the greatest extent possible within its domestic legal system:
(a)	Submit the request to its competent authorities for the purpose of obtaining an
order of confiscation and, if such an order is granted, give effect to it; or
(b)	Submit to its competent authorities, with a view to giving effect to it to the extent
requested, an order of confiscation issued by a court in the territory of the requesting
State Party in accordance with articles 31, paragraph 1, and 54, paragraph 1 (a), of
this Convention insofar as it relates to proceeds of crime, property, equipment or
other instrumentalities referred to in article 31, paragraph 1, situated in the territory of
the requested State Party.
2.	Following a request made by another State Party having jurisdiction over an
offence established in accordance with this Convention, the requested State Party
shall take measures to identify, trace and freeze or seize proceeds of crime, property,
equipment or other instrumentalities referred to in article 31, paragraph 1, of this
Convention for the purpose of eventual confiscation to be ordered either by the
requesting State Party or, pursuant to a request under paragraph 1 of this article, by
the requested State Party.
3.	The provisions of article 46 of this Convention are applicable, mutates mutandis, to
this article. In addition to the information specified in article 46, paragraph 15,
requests made pursuant to this article shall contain:
(a)	In the case of a request pertaining to paragraph 1 (a) of this article, a description
of the property to be confiscated, including, to the extent possible, the location and,
where relevant, the estimated value of the property and a statement of the facts
relied upon by the requesting State Party sufficient to enable the requested State
Party to seek the order under its domestic law;
(b)	In the case of a request pertaining to paragraph 1 (b) of this article, a legally
admissible copy of an order of confiscation upon which the request is based issued
by the requesting State Party, a statement of the facts and information as to the
extent to which execution of the order is requested, a statement specifying the
measures taken by the requesting State Party to provide adequate notification to
bona fide third parties and to ensure due process and a statement that the
confiscation order is final;
(c)	In the case of a request pertaining to paragraph 2 of this article, a statement of the
facts relied upon by the requesting State Party and a description of the actions
requested and, where available, a legally admissible copy of an order on which the
request is based.
4.	The decisions or actions provided for in paragraphs 1 and 2 of this article shall be
taken by the requested State Party in accordance with and subject to the provisions
of its domestic law and its procedural rules or any bilateral or multilateral agreement
or arrangement to which it may be bound in relation to the requesting State Party.
33
5.	Each State Party shall furnish copies of its laws and regulations that give effect to
this article and of any subsequent changes to such laws and regulations or a
description thereof to the Secretary-General of the United Nations.
6.	If a State Party elects to make the taking of the measures referred to in paragraphs
1	and 2 of this article conditional on the existence of a relevant treaty, that State
Party shall consider this Convention the necessary and sufficient treaty basis.
7.	Cooperation under this article may also be refused or provisional measures lifted if
the requested State Party does not receive sufficient and timely evidence or if the
property is of a de minimis value.
8.	Before lifting any provisional measure taken pursuant to this article, the requested
State Party shall, wherever possible, give the requesting State Party an opportunity
to present its reasons in favour of continuing the measure.
9.	The provisions of this article shall not be construed as prejudicing the rights of
bona fide third parties.
Article 56
Special cooperation
Without prejudice to its domestic law, each State Party shall endeavour to take
measures to permit it to forward, without prejudice to its own investigations,
prosecutions or judicial proceedings, information on proceeds of offences established
in accordance with this Convention to another State Party without prior request, when
it considers that the disclosure of such information might assist the receiving State
Party in initiating or carrying out investigations, prosecutions or judicial proceedings
or might lead to a request by that State Party under this chapter of the Convention.
Article 57
Return and disposal of assets
1.	Property confiscated by a State Party pursuant to article 31 or 55 of this
Convention shall be disposed of, including by return to its prior legitimate owners,
pursuant to paragraph 3 of this article, by that State Party in accordance with the
provisions of this Convention and its domestic law.
2.	Each State Party shall adopt such legislative and other measures, in accordance
with the fundamental principles of its domestic law, as may be necessary to enable
its competent authorities to return confiscated property, when acting on the request
made by another State Party, in accordance with this Convention, taking into account
the rights of bona fide third parties.
3.	In accordance with articles 46 and 55 of this Convention and paragraphs 1 and 2
of this article, the requested State Party shall:
(a)	In the case of embezzlement of public funds or of laundering of embezzled public
funds as referred to in articles 17 and 23 of this Convention, when confiscation was
executed in accordance with article 55 and on the basis of a final judgement in the
requesting State Party, a requirement that can be waived by the requested State
Party, return the confiscated property to the requesting State Party;
(b)	In the case of proceeds of any other offence covered by this Convention, when
the confiscation was executed in accordance with article 55 of this Convention and
on the basis of a final judgement in the requesting State Party, a requirement that
can be waived by the requested State Party, return the confiscated property to the
requesting State Party, when the requesting State Party reasonably establishes its
34
prior ownership of such confiscated property to the requested State Party or when
the requested State Party recognizes damage to the requesting State Party as a
basis for returning the confiscated property;
(c)	In all other cases, give priority consideration to returning confiscated property to
the requesting State Party, returning such property to its prior legitimate owners or
compensating the victims of the crime.
4.	Where appropriate, unless States Parties decide otherwise, the requested State
Party may deduct reasonable expenses incurred in investigations, prosecutions or
judicial proceedings leading to the return or disposition of confiscated property
pursuant to this article.
5.	Where appropriate, States Parties may also give special consideration to
concluding agreements or mutually acceptable arrangements, on a case-by-case
basis, for the final disposal of confiscated property.
Article 58
Financial intelligence unit
States Parties shall cooperate with one another for the purpose of preventing and
combating the transfer of proceeds of offences established in accordance with this
Convention and of promoting ways and means of recovering such proceeds and, to
that end, shall consider establishing a financial intelligence unit to be responsible for
receiving, analysing and disseminating to the competent authorities reports of
suspicious financial transactions.
Article 59
Bilateral and multilateral agreements and arrangements
States Parties shall consider concluding bilateral or multilateral agreements or
arrangements to enhance the effectiveness of international cooperation undertaken
pursuant to this chapter of the Convention.
Chapter VI
Technical assistance and information exchange
Article 60
Training and technical assistance
1.	Each State Party shall, to the extent necessary, initiate, develop or improve
specific training programmes for its personnel responsible for preventing and
combating corruption. Such training programmes could deal, inter alia, with the
following areas:
(a)	Effective measures to prevent, detect, investigate, punish and control corruption,
including the use of evidence-gathering and investigative methods;
(b)	Building capacity in the development and planning of strategic anti-corruption
policy;
(c)	Training competent authorities in the preparation of requests for mutual legal
assistance that meet the requirements of this Convention;
(d)	Evaluation and strengthening of institutions, public service management and the
management of public finances, including public procurement, and the private sector;
35
(e)	Preventing and combating the transfer of proceeds of offences established in
accordance with this Convention and recovering such proceeds;
(f)	Detecting and freezing of the transfer of proceeds of offences established in
accordance with this Convention;
(g)	Surveillance of the movement of proceeds of offences established in accordance
with this Convention and of the methods used to transfer, conceal or disguise such
proceeds;
(h)	Appropriate and efficient legal and administrative mechanisms and methods for
facilitating the return of proceeds of offences established in accordance with this
Convention;
(i)	Methods used in protecting victims and witnesses who cooperate with judicial
authorities; and
(j) Training in national and international regulations and in languages.
2.	States Parties shall, according to their capacity, consider affording one another the
widest measure of technical assistance, especially for the benefit of developing
countries, in their respective plans and programmes to combat corruption, including
material support and training in the areas referred to in paragraph 1 of this article,
and training and assistance and the mutual exchange of relevant experience and
specialized knowledge, which will facilitate international cooperation between States
Parties in the areas of extradition and mutual legal assistance.
3.	States Parties shall strengthen, to the extent necessary, efforts to maximize
operational and training activities in international and regional organizations and in
the framework of relevant bilateral and multilateral agreements or arrangements.
4.	States Parties shall consider assisting one another, upon request, in conducting
evaluations, studies and research relating to the types, causes, effects and costs of
corruption in their respective countries, with a view to developing, with the
participation of competent authorities and society, strategies and action plans to
combat corruption.
5.	In order to facilitate the recovery of proceeds of offences established in
accordance with this Convention, States Parties may cooperate in providing each
other with the names of experts who could assist in achieving that objective.
6.	States Parties shall consider using subregional, regional and international
conferences and seminars to promote cooperation and technical assistance and to
stimulate discussion on problems of mutual concern, including the special problems
and needs of developing countries and countries with economies in transition.
7.	States Parties shall consider establishing voluntary mechanisms with a view to
contributing financially to the efforts of developing countries and countries with
economies in transition to apply this Convention through technical assistance
programmes and projects.
8.	Each State Party shall consider making voluntary contributions to the United
Nations Office on Drugs and Crime for the purpose of fostering, through the Office,
programmes and projects in developing countries with a view to implementing this
Convention.
Article 61
Collection, exchange and analysis of information on corruption
1.	Each State Party shall consider analysing, in consultation with experts, trends in
corruption in its territory, as well as the circumstances in which corruption offences
are committed.
36
2.	States Parties shall consider developing and sharing with each other and through
international and regional organizations statistics, analytical expertise concerning
corruption and information with a view to developing, insofar as possible, common
definitions, standards and methodologies, as well as information on best practices to
prevent and combat corruption.
3.	Each State Party shall consider monitoring its policies and actual measures to
combat corruption and making assessments of their effectiveness and efficiency.
Article 62
Other measures: implementation of the Convention through
economic development and technical assistance
1.	States Parties shall take measures conducive to the optimal implementation of this
Convention to the extent possible, through international cooperation, taking into
account the negative effects of corruption on society in general, in particular on
sustainable development.
2.	States Parties shall make concrete efforts to the extent possible and in
coordination with each other, as well as with international and regional organizations:
(a)	To enhance their cooperation at various levels with developing countries, with a
view to strengthening the capacity of the latter to prevent and combat corruption;
(b)	To enhance financial and material assistance to support the efforts of developing
countries to prevent and fight corruption effectively and to help them implement this
Convention successfully;
(c)	To provide technical assistance to developing countries and countries with
economies in transition to assist them in meeting their needs for the implementation
of this Convention. To that end, States Parties shall endeavour to make adequate
and regular voluntary contributions to an account specifically designated for that
purpose in a United Nations funding mechanism. States Parties may also give
special consideration, in accordance with their domestic law and the provisions of this
Convention, to contributing to that account a percentage of the money or of the
corresponding value of proceeds of crime or property confiscated in accordance with
the provisions of this Convention;
(d)	To encourage and persuade other States and financial institutions as appropriate
to join them in efforts in accordance with this article, in particular by providing more
training programmes and modern equipment to developing countries in order to
assist them in achieving the objectives of this Convention.
3.	To the extent possible, these measures shall be without prejudice to existing
foreign assistance commitments or to other financial cooperation arrangements at the
bilateral, regional or international level.
4.	States Parties may conclude bilateral or multilateral agreements or arrangements
on material and logistical assistance, taking into consideration the financial
arrangements necessary for the means of international cooperation provided for by
this Convention to be effective and for the prevention, detection and control of
corruption.
37
Chapter VII
Mechanisms for implementation
Article 63
Conference of the States Parties to the Convention
1.	A Conference of the States Parties to the Convention is hereby established to
improve the capacity of and cooperation between States Parties to achieve the
objectives set forth in this Convention and to promote and review its implementation.
2.	The Secretary-General of the United Nations shall convene the Conference of the
States Parties not later than one year following the entry into force of this Convention.
Thereafter, regular meetings of the Conference of the States Parties shall be held in
accordance with the rules of procedure adopted by the Conference.
3.	The Conference of the States Parties shall adopt rules of procedure and rules
governing the functioning of the activities set forth in this article, including rules
concerning the admission and participation of observers, and the payment of
expenses incurred in carrying out those activities.
4.	The Conference of the States Parties shall agree upon activities, procedures and
methods of work to achieve the objectives set forth in paragraph 1 of this article,
including:
(a)	Facilitating activities by States Parties under articles 60 and 62 and chapters II to
V of this Convention, including by encouraging the mobilization of voluntary
contributions;
(b)	Facilitating the exchange of information among States Parties on patterns and
trends in corruption and on successful practices for preventing and combating it and
for the return of proceeds of crime, through, inter alia, the publication of relevant
information as mentioned in this article;
(c)	Cooperating with relevant international and regional organizations and
mechanisms and non-governmental organizations;
(d)	Making appropriate use of relevant information produced by other international
and regional mechanisms for combating and preventing corruption in order to avoid
unnecessary duplication of work;
(e)	Reviewing periodically the implementation of this Convention by its States Parties;
(f)	Making recommendations to improve this Convention and its implementation;
(g)	Taking note of the technical assistance requirements of States Parties with regard
to the implementation of this Convention and recommending any action it may deem
necessary in that respect.
5.	For the purpose of paragraph 4 of this article, the Conference of the States Parties
shall acquire the necessary knowledge of the measures taken by States Parties in
implementing this Convention and the difficulties encountered by them in doing so
through information provided by them and through such supplemental review
mechanisms as may be established by the Conference of the States Parties.
6.	Each State Party shall provide the Conference of the States Parties with
information on its programmes, plans and practices, as well as on legislative and
administrative measures to implement this Convention, as required by the
Conference of the States Parties. The Conference of the States Parties shall
examine the most effective way of receiving and acting upon information, including,
inter alia, information received from States Parties and from competent international
organizations. Inputs received from relevant non-governmental organizations duly
38
accredited in accordance with procedures to be decided upon by the Conference of
the States Parties may also be considered.
7.	Pursuant to paragraphs 4 to 6 of this article, the Conference of the States Parties
shall establish, if it deems it necessary, any appropriate mechanism or body to assist
in the effective implementation of the Convention.
Article 64
Secretariat
1.	The Secretary-General of the United Nations shall provide the necessary
secretariat services to the Conference of the States Parties to the Convention.
2.	The secretariat shall:
(a)	Assist the Conference of the States Parties in carrying out the activities set forth
in article 63 of this Convention and make arrangements and provide the necessary
services for the sessions of the Conference of the States Parties;
(b)	Upon request, assist States Parties in providing information to the Conference of
the States Parties as envisaged in article 63, paragraphs 5 and 6, of this Convention;
and
(c)	Ensure the necessary coordination with the secretariats of relevant international
and regional organizations.
Chapter VIII
Final provisions
Article 65
Implementation of the Convention
1.	Each State Party shall take the necessary measures, including legislative and
administrative measures, in accordance with fundamental principles of its domestic
law, to ensure the implementation of its obligations under this Convention.
2.	Each State Party may adopt more strict or severe measures than those provided
for by this Convention for preventing and combating corruption.
Article 66
Settlement of disputes
1.	States Parties shall endeavour to settle disputes concerning the interpretation or
application of this Convention through negotiation.
2.	Any dispute between two or more States Parties concerning the interpretation or
application of this Convention that cannot be settled through negotiation within a
reasonable time shall, at the request of one of those States Parties, be submitted to
arbitration. If, six months after the date of the request for arbitration, those States
Parties are unable to agree on the organization of the arbitration, any one of those
States Parties may refer the dispute to the International Court of Justice by request in
accordance with the Statute of the Court.
3.	Each State Party may, at the time of signature, ratification, acceptance or approval
of or accession to this Convention, declare that it does not consider itself bound by
paragraph 2 of this article. The other States Parties shall not be bound by paragraph
2	of this article with respect to any State Party that has made such a reservation.
39
4.	Any State Party that has made a reservation in accordance with paragraph 3 of
this article may at any time withdraw that reservation by notification to the Secretary-
General of the United Nations.
Article 67
Signature, ratification, acceptance, approval and accession
1.	This Convention shall be open to all States for signature from 9 to 11 December
2003 in Merida, Mexico, and thereafter at United Nations Headquarters in New York
until 9 December 2005.
2.	This Convention shall also be open for signature by regional economic integration
organizations provided that at least one member State of such organization has
signed this Convention in accordance with paragraph 1 of this article.
3.	This Convention is subject to ratification, acceptance or approval. Instruments of
ratification, acceptance or approval shall be deposited with the Secretary-General of
the United Nations. A regional economic integration organization may deposit its
instrument of ratification, acceptance or approval if at least one of its member States
has done likewise. In that instrument of ratification, acceptance or approval, such
organization shall declare the extent of its competence with respect to the matters
governed by this Convention. Such organization shall also inform the depositary of
any relevant modification in the extent of its competence.
4.	This Convention is open for accession by any State or any regional economic
integration organization of which at least one member State is a Party to this
Convention. Instruments of accession shall be deposited with the Secretary-General
of the United Nations. At the time of its accession, a regional economic integration
organization shall declare the extent of its competence with respect to matters
governed by this Convention. Such organization shall also inform the depositary of
any relevant modification in the extent of its competence.
Article 68
Entry into force
1.	This Convention shall enter into force on the ninetieth day after the date of deposit
of the thirtieth instrument of ratification, acceptance, approval or accession. For the
purpose of this paragraph, any instrument deposited by a regional economic
integration organization shall not be counted as additional to those deposited by
member States of such organization.
2.	For each State or regional economic integration organization ratifying, accepting,
approving or acceding to this Convention after the deposit of the thirtieth instrument
of such action, this Convention shall enter into force on the thirtieth day after the date
of deposit by such State or organization of the relevant instrument or on the date this
Convention enters into force pursuant to paragraph 1 of this article, whichever is
later.
Article 69
Amendment
1.	After the expiry of five years from the entry into force of this Convention, a State
Party may propose an amendment and transmit it to the Secretary-General of the
United Nations, who shall thereupon communicate the proposed amendment to the
40
States Parties and to the Conference of the States Parties to the Convention for the
purpose of considering and deciding on the proposal. The Conference of the States
Parties shall make every effort to achieve consensus on each amendment. If all
efforts at consensus have been exhausted and no agreement has been reached, the
amendment shall, as a last resort, require for its adoption a two-thirds majority vote of
the States Parties present and voting at the meeting of the Conference of the States
Parties.
2.	Regional economic integration organizations, in matters within their competence,
shall exercise their right to vote under this article with a number of votes equal to the
number of their member States that are Parties to this Convention. Such
organizations shall not exercise their right to vote if their member States exercise
theirs and vice versa.
3.	An amendment adopted in accordance with paragraph 1 of this article is subject to
ratification, acceptance or approval by States Parties.
4.	An amendment adopted in accordance with paragraph 1 of this article shall enter
into force in respect of a State Party ninety days after the date of the deposit with the
Secretary-General of the United Nations of an instrument of ratification, acceptance
or approval of such amendment.
5.	When an amendment enters into force, it shall be binding on those States Parties
which have expressed their consent to be bound by it. Other States Parties shall still
be bound by the provisions of this Convention and any earlier amendments that they
have ratified, accepted or approved.
Article 70
Denunciation
1.	A State Party may denounce this Convention by written notification to the
Secretary-General of the United Nations. Such denunciation shall become effective
one year after the date of receipt of the notification by the Secretary-General.
2.	A regional economic integration organization shall cease to be a Party to this
Convention when all of its member States have denounced it.
Article 71
Depositary and languages
1.	The Secretary-General of the United Nations is designated depositary of this
Convention.
2.	The original of this Convention, of which the Arabic, Chinese, English, French,
Russian and Spanish texts are equally authentic, shall be deposited with the
Secretary-General of the United Nations.
IN WITNESS WHEREOF, the undersigned plenipotentiaries, being duly authorized
thereto by their respective Governments, have signed this Convention.”
41
„Az Egyesült Nemzetek Szervezete Korrupció elleni Egyezménye
Preambulum
Ezen Egyezmény részes államai,
aggodalommal tekintve arra, hogy a korrupció súlyos gondot és fenyegetést
jelent a társadalmak stabilitására és biztonságára, aláássa a demokrácia
intézményeit és a demokratikus értékeket, az erkölcsi értékeket és az
igazságosságot, továbbá veszélyezteti a fenntartható fejlődést és a jogállamiságot,
aggodalommal tekintve továbbá a korrupció és a bűnözés egyéb formáinak,
különösen a szervezett és a gazdasági bűnözés, köztük a pénzmosás
összefonódására,
aggodalommal tekintve továbbá a korrupció azon eseteire, amelyek állami
erőforrások jelentős hányadát kitevő eszközök hatalmas mennyiségét érinthetik,
ezért ezeknek az államoknak a politikai stabilitását és fenntartható fejlődését
fenyegetik,
abban a meggyőződésben, hogy a korrupció többé nem helyi ügy, hanem egy
olyan, minden társadalmat és gazdaságot érintő, országokon átívelő jelenség,
amelynek megelőzéséhez és megfékezéséhez elengedhetetlen a nemzetközi
együttműködés,
meggyőződve továbbá arról, hogy a korrupció hatékony megelőzéséhez és
felszámolásához minden részletre kiterjedő és több tudományágat átfogó
megközelítés szükséges,
meggyőződve továbbá arról, hogy a technikai segítség rendelkezésre állása
fontos szerepet játszhat abban, hogy erősítse az államoknak a korrupció hatékony
megelőzésére és felszámolására irányuló képességét, többek között a kapacitás
növelése és intézményfejlesztés útján,
meggyőződve arról, hogy a törvénybe ütköző módon szerzett magánvagyonok
különösen károsak lehetnek a demokratikus intézményekre, a nemzetgazdaságokra
és a jogállamiságra,
azzal a szándékkal, hogy hatékonyabban megelőzzék, felderítsék és
meggátolják a jogellenesen szerzett vagyon más országba való átvitelét, és hogy
javítsák az ilyen vagyon visszaszerzésére irányuló nemzetközi együttműködést,
elismerve a megfelelő jogszerű eljárás alapelveit a büntetőeljárás és a
tulajdonnal kapcsolatos jogok eldöntésére irányuló polgári vagy közigazgatási
eljárások során,
szem előtt tartva, hogy a korrupció megelőzése és végleges felszámolása
minden államnak kötelessége, és ahhoz, hogy erőfeszítéseik ezen a területen
hatékonyak legyenek, együtt kell működniük egymással, a magánszemélyek és az
állami szektoron kívüli csoportok - mint például a civil társadalom, a civil szervezetek
és a közösség alapú szervezetek - támogatása és bevonása mellett,
szem előtt tartva továbbá a közügyek és a köztulajdon helyes kezelése, az
igazságosság, a felelősség és a törvény előtti egyenlőség elveit, valamint a
közerkölcs megőrzését és a korrupció elutasítását támogató kultúra erősítésének
szükségességét,
elismeréssel szólva a bűnmegelőzéssel és a büntetőjogi
igazságszolgáltatással foglalkozó bizottság, valamint az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési
és Bűnmegelőzési Hivatalának a korrupció megelőzésére és felszámolására irányuló
munkájáról,
42
emlékeztetve az ezen a területen más nemzetközi és regionális szervezetek
által végzett munkára, beleértve az Afrikai Unió, az Európa Tanács, a Vám-
együttműködési Tanács (más néven a Vámügyi Világszervezet), az Európai Unió, az
Arab Államok Ligája, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet és az
Amerikai Államok Szervezete tevékenységét,
elismeréssel véve tudomásul a korrupció megelőzésére és felszámolására
irányuló többoldalú okmányokat, beleértve többek között az Amerikai Államok
Szervezete által 1996. március 29-én elfogadott korrupció elleni Amerika-közi
egyezményt, az Európai Unió Tanácsa által 1997. május 26-án elfogadott, az
Európai Közösségek tisztviselőinek vagy az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit
érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezményt, a Gazdasági Együttműködési
és Fejlesztési Szervezet által 1997. november 21-én elfogadott, a nemzetközi üzleti
tranzakciók során a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről
szóló egyezményt, az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága által 1999. január 27-én
elfogadott, a korrupcióról szóló büntetőjogi egyezményt, az Európa Tanács
Miniszterek Bizottsága által 1999. november 4-én elfogadott, a korrupcióról szóló
polgári jogi egyezményt és a korrupció megelőzéséről és felszámolásáról szóló, az
Afrikai Unió államfői és kormánya által 2003. július 12-én elfogadott Afrikai Unió
egyezményt,
üdvözölve az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni
egyezményének 2003. szeptember 29-i hatálybalépését,
a következőkben állapodtak meg:
I.	fejezet
Általános rendelkezések
1.	cikk
Az Egyezmény célja
Ezen Egyezmény céljai a következők:
(a)	Elősegíteni és megerősíteni a korrupció hatékonyabb és hatásosabb
megelőzésére és felszámolására irányuló intézkedéseket;
(b)	Elősegíteni, megkönnyíteni és támogatni a nemzetközi együttműködést és
technikai segítségnyújtást a korrupció megelőzése és a korrupció ellen folytatott harc
során, beleértve a vagyontárgyak visszaszerzését is;
(c)	Elősegíteni a közügyekben és a köztulajdonnal kapcsolatban a
becsületességet, a számonkérhetőséget és a közügyek és köztulajdon helyes
kezelését.
2.	cikk
Értelmező rendelkezések
Ezen Egyezmény alkalmazásában:
(a)	„Hivatalos személy” a következőket jelenti: (i) az a személy, aki -
kinevezés vagy választás alapján, tartós vagy ideiglenes jelleggel, fizetés fejében
vagy fizetés nélkül - a részes államban jogalkotó, végrehajtó, közigazgatási vagy
igazságszolgáltatási feladatot lát el, tekintet nélkül az illető személy beosztására; (ii)
bármely egyéb személy, aki közfeladatot lát el, többek között állami szervezetnél
43
vagy állami vállalatnál, vagy aki közszolgáltatást nyújt a részes állam saját
jogrendszerében meghatározottak és az illető részes államhoz tartozó jogterületen
alkalmazottak szerint; (iii) a részes állam saját jogrendszerében „hivatalos személy-
ként meghatározott egyéb személy. Ezen Egyezmény II. fejezetében meghatározott
intézkedések alkalmazásában azonban, a „hivatalos személy” bármilyen olyan
személyt jelenthet, aki közfeladatot lát el vagy közszolgáltatást nyújt a részes állam
saját jogrendszerében meghatározottak és az illető részes államhoz tartozó
jogterületen alkalmazottak szerint;
(b)	„Külföldi hivatalos személy” azt a személyt jelenti, aki - kinevezés vagy
választás alapján - valamely külföldi országban jogalkotó, végrehajtó, közigazgatási
vagy igazságszolgáltatási feladatot lát el; továbbá bármely személyt, aki állami
feladatot lát el külföldi ország számára, többek között állami szervezetnél vagy állami
vállalatnál;
(c)	„Nemzetközi közjogi szervezet tisztviselője” nemzetközi közalkalmazottat
vagy azt a személyt jelenti, akit az illető szervezet felhatalmazott arra, hogy nevében
eljárjon;
(d)	„Vagyontárgy” a vagyon minden fajtáját - materiális vagy immateriális, ingó
vagy ingatlan, dologi vagy eszmei - jelenti, valamint az ilyen vagyonnal kapcsolatos
jogcímet vagy érdekeltséget bizonyító jogi dokumentumokat vagy okmányokat;
(e)	„Bűncselekményből származó jövedelem” a közvetve vagy közvetlenül a
bűncselekmény elkövetéséből származó vagy szerzett vagyont jelenti;
(f)	„Zár alá vétel” vagy „lefoglalás” a vagyontárgy áthelyezésének,
átváltásának, elidegenítésének vagy mozgásának ideiglenes tilalmát vagy a
vagyontárgy ideiglenes megőrzésbe vagy ellenőrzés alá vételét jelenti bíróság vagy
egyéb illetékes hatóság által kiadott végzés alapján;
(g)	„Lefoglalás” - ami adott esetben elkobzással jár - a vagyontárgytól való
tartós megfosztást jelenti bíróság vagy egyéb illetékes hatóság által kiadott végzés
alapján;
(h)	„Alapbűncselekmény” azt a bűncselekményt jelenti, amelynek
eredményeként olyan jövedelem jött létre, amely bűncselekmény tárgyává válhat az
ezen Egyezmény 23. cikkében meghatározottak szerint;
(i)	„Ellenőrzött szállítás” azt a módszert jelenti, amellyel jogellenes vagy
gyanús szállítmányok számára engedélyezik, hogy egy vagy több állam területét
elhagyják, azon áthaladjon vagy oda belépjen az érintett államok illetékes
hatóságainak tudomásával és felügyelete alatt, a bűncselekmény felderítése és a
bűncselekmény elkövetésében részt vevő személyek személyazonosságának
megállapítása céljából.
3.	cikk
Tárgyi hatály
1.	Ezt az Egyezményt kell - a benne foglalt rendelkezésekkel összhangban -
alkalmazni a korrupció megelőzésére, felderítésére és büntetőeljárás megindítására,
valamint az ezen Egyezménynek megfelelően megállapított bűncselekményekből
származó jövedelmek lefoglalására, zár alá vételére, elkobzására és
visszajuttatására.
2.	Hacsak a jelen Egyezmény másként nem rendelkezik, ennek az
Egyezménynek a végrehajtása szempontjából nem szükséges, hogy az
Egyezményben meghatározott bűncselekmények állami vagyont károsítsanak vagy
veszélyeztessenek.
44
4.	cikk
A szuverenitás védelme
1.	A részes államok az Egyezményből fakadó kötelezettségeiket az államok
szuverén egyenlőségének és területi sérthetetlenségének elvével, valamint a más
államok belügyeibe történő be nem avatkozás elveivel összeegyeztethető módon
teljesítik.
2.	Az Egyezmény egyetlen rendelkezése sem jogosít fel valamely részes
államot arra, hogy egy másik állam területén joghatóságot gyakoroljon vagy olyan
funkciókat lásson el, amelyeket a másik részes állam belső joga kizárólag saját
hatóságainak hatáskörébe utal.
II.	fejezet
Megelőző intézkedések
5.	cikk
Megelőző jellegű korrupcióellenes politikák és gyakorlat
1.	A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - olyan
hatékony, összehangolt korrupcióellenes politikákat dolgoznak ki, hajtanak végre,
illetve folytatnak, amelyek elősegítik a társadalom részvételét, továbbá a
jogállamiság, a közügyek és a köztulajdon helyes kezelése, a becsületesség, az
átláthatóság és a beszámoltathatóság elveit tükrözik.
2.	A részes államok arra törekednek, hogy hatékony gyakorlatot alakítsanak ki
és támogassanak a korrupció megelőzésére.
3.	A részes államok arra törekednek, hogy időszakosan értékeljék a vonatkozó
jogi eszközöket és közigazgatási intézkedéseket a korrupció megelőzésére és
leküzdésére való alkalmasságuk meghatározása érdekében.
4.	A részes államok - szükség szerint és saját jogrendszerük alapelveinek
megfelelően - együttműködnek egymással és a megfelelő nemzetközi és regionális
szervezetekkel az ebben a cikkben említett intézkedések elősegítése és kidolgozása
során. Ez az együttműködés magában foglalhatja a korrupció megelőzésére irányuló
nemzetközi programokban és projektekben való részvételt.
6.	cikk
A korrupció megelőzésével foglalkozó testület vagy testületek
1.	A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően -
biztosítják olyan testület, illetve testületek működését, amelyek a következő eszközök
segítségével szolgálják a korrupció megelőzését:
(a)	az ezen Egyezmény 5. cikkében említett politikák végrehajtása, illetve e
politikák végrehajtásának ellenőrzése és összehangolása;
(b)	a korrupció megelőzésével kapcsolatos ismeretek bővítése és terjesztése.
2.	A részes államok az e cikk 1. bekezdésében említett testület vagy testületek
számára - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - biztosítják az ahhoz
szükséges függetlenséget, hogy a testület vagy testületek hatékonyan és jogtalan
befolyásolás nélkül el tudják látni feladataikat. Biztosítani kell a szükséges anyagi
erőforrásokat és a szakembergárdát, valamint azt a képzést, amelyet a
szakembergárda feladatai ellátása érdekében igényel.
45
3.	A részes államok tájékoztatják az Egyesült Nemzetek főtitkárát azon
hatóság vagy hatóságok nevéről és címéről, amelyek más részes államok számára
támogatást nyújthatnak a korrupció megelőzésére irányuló különleges intézkedések
kidolgozása és végrehajtása során.
7.	cikk
Állami szektor
1.	A részes államok - szükség szerint és saját jogrendszerük alapelveinek
megfelelően - arra törekednek, hogy a közalkalmazottak, illetve más, nem
megválasztott köztisztviselők toborzására, alkalmazására, megtartására,
előléptetésére és nyugdíjazására nézve olyan rendszereket fogadjanak el, tartsanak
fenn és erősítsenek,
(a)	amelyek a hatékonyság, az átláthatóság elvein és olyan objektív
kritériumokon alapulnak, mint például az érdem, a méltányosság és a rátermettség;
(b)	amelyek megfelelő eljárásokat foglalnak magukban a korrupció által
különösen támadhatónak tekintett állami beosztásokat betöltő magánszemélyek
kiválasztására és képzésére, valamint adott esetben e magánszemélyek váltakozó
beosztásokba történő áthelyezésére;
(c)	amelyek a megfelelő díjazást és a méltányos bérskálát helyezik előtérbe,
figyelembe véve a részes állam gazdasági fejlettségi szintjét;
(d)	amelyek oktatási és képzési programokat támogatnak, hogy eleget
tudjanak tenni a közfeladatok kifogástalan, tisztességes és szabályszerű ellátására
irányuló követelményeknek, és amelyek szakosított és megfelelő képzés keretében
bővítik ismereteiket a korrupciónak a feladataik ellátásával járó kockázatairól. Ezek a
programok hivatkozhatnak a magatartási szabályzatokra vagy előírásokra a
megfelelő területeken.
2.	A részes államok az ezen Egyezmény céljainak és saját jogrendszerük
alapelveinek megfelelő jogalkotási és közigazgatási intézkedések meghozatalát is
mérlegelik, hogy előírják a közhivatalokra való pályázás és a közhivatalokra történő
megválasztás követelményeit.
3.	A részes államok az ezen Egyezmény céljainak és saját jogrendszerük
alapelveinek megfelelő jogalkotási és közigazgatási intézkedések meghozatalát is
mérlegelik, hogy javítsák a választott közhivatalokra pályázó személyek, illetve a
politikai pártok finanszírozásának átláthatóságát.
4.	A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - arra
törekednek, hogy olyan rendszereket fogadjanak el, tartsanak fenn és erősítsenek,
amelyek elősegítik az átláthatóságot és megakadályozzák az összeférhetetlenséget.
8.	cikk
Hivatalos személyek magatartási szabályzata
1.	A korrupció leküzdése érdekében a részes államok - saját jogrendszerük
alapelveinek megfelelően - többek között a feddhetetlenséget, a becsületességet és
a felelősséget támogatják hivatalos személyeik körében.
2.	A részes államok különösen arra törekednek, hogy intézmény- és
jogrendszerükön belül magatartási szabályzatokat vagy előírásokat alkalmazzanak a
közfeladatok kifogástalan, tisztességes és szabályszerű ellátására vonatkozóan.
3.	E cikk rendelkezéseinek végrehajtása érdekében a részes államok -
szükség szerint és saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - figyelembe veszik
46
a regionális, interregionális és nemzetközi szervezetek vonatkozó
kezdeményezéseit, mint például a Hivatalos személyek nemzetközi magatartási
szabályzatát, amely a Közgyűlés 1996. december 12-i 51/59. sz. határozatának
mellékletét képezi.
4.	A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően -
intézkedések és rendszerek megállapítását, illetve kialakítását is fontolóra veszik,
hogy megkönnyítsék a hivatalos személyek számára a korrupciós cselekmények
bejelentését az illetékes hatóságoknál, amennyiben feladataik ellátása során ilyen
cselekmények jutnak tudomásukra.
5.	A részes államok - szükség szerint és saját jogrendszerük alapelveinek
megfelelően - olyan intézkedések és rendszerek megállapítására, illetve
kialakítására törekednek, amelyek a hivatalos személyek számára előírják, hogy a
megfelelő hatóságok számára nyilatkozatokat tegyenek többek között olyan külső
tevékenységeikről, munkaviszonyukról, befektetéseikről, vagyonukról, továbbá
jelentős ajándékokról vagy előnyökről, amelyekből hivatalos személyként ellátott
feladataik tekintetében összeférhetetlenség származhat.
6.	A részes államok mérlegelik - saját jogrendszerük alapelveinek
megfelelően - fegyelmi vagy egyéb intézkedések meghozatalát olyan hivatalos
személyekkel szemben, akik megsértik az e cikknek megfelelően meghatározott
magatartási szabályzatokat.
9.	cikk
Közbeszerzés és a közpénzek kezelése
1.	A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően -
megteszik a szükséges lépéseket ahhoz, hogy olyan, az átláthatóságon,
versenyeztetésen és objektív döntéshozatali kritériumokon alapuló megfelelő
beszerzési rendszereket alakítsanak ki, amelyek hatékonyak többek között a
korrupció megelőzésében. Ezek a rendszerek, amelyek alkalmazása során
figyelembe vehetők a megfelelő küszöbértékek, többek között a következőkre
irányulnak:
(a)	a beszerzési eljárásokra és szerződésekre vonatkozó információk
nyilvános terjesztése, beleértve a pályázati felhívásokról szóló tájékoztatást, valamint
a szerződések odaítélésére vonatkozó vagy azzal foglalkozó információkat, a
lehetséges pályázók számára elégséges időt engedve pályázataik kidolgozásához
és benyújtásához;
(b)	a részvételi feltételek - beleértve a kiválasztási és odaítélési kritériumokat,
valamint a pályázati szabályokat - előzetes megállapítása és közzététele;
(c)	a közbeszerzési határozatokra vonatkozó objektív és előre meghatározott
kritériumok alkalmazása annak érdekében, hogy megkönnyítsék a szabályok vagy
eljárások szabályszerű alkalmazásának későbbi ellenőrzését;
(d)	a hazai bírósági felülvizsgálat hatékony rendszere, beleértve a hatékony
fellebbezési rendszert, a jogorvoslati lehetőség biztosítása érdekében abban az
esetben, ha nem tartják be az ebben a bekezdésben meghatározott szabályokat
vagy eljárásokat;
(e)	szükség szerint intézkedések a beszerzésért felelős dolgozókkal
kapcsolatos ügyek szabályozására, mint például az érdekeltségről szóló nyilatkozat
egyes közbeszerzések során, az átvilágítási eljárások és a képzési követelmények.
2.	A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően -
megfelelő intézkedéseket hoznak a közpénzek kezelésének nagyobb átláthatósága
47
és számon kérhetősége érdekében. Ezek az intézkedések többek között a
következőkre terjednek ki:
(a)	a nemzeti költségvetés elfogadására irányuló eljárások;
(b)	időben történő jelentéstétel a bevételekről és kiadásokról;
(c)	a számviteli és könyvvizsgálati szabványok rendszere és a kapcsolódó
ellenőrzés;
(d)	hatékony és eredményes kockázatkezelési és belső szabályozó és vezérlő
rendszer; és
(e)	szükség esetén büntető intézkedés, ha nem tesznek eleget az ebben a
bekezdésben meghatározott követelményeknek.
3.	A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően -
meghozzák azokat a polgári jogi és közigazgatási intézkedéseket, amelyek révén az
állami kiadásokra és bevételekre vonatkozó számviteli nyilvántartások, pénzügyi
beszámolók vagy más dokumentumok sérthetetlensége megőrizhető és az ilyen
dokumentumok meghamisítása megelőzhető.
10.	cikk
Információk közzététele
Figyelembe véve a korrupció felszámolásának szükségességét, a részes
államok saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően meghozzák azokat az
intézkedéseket, amelyek révén közigazgatásuk átláthatósága javítható - beleértve
szükség szerint a közigazgatás szervezeteinek, működésének és döntéshozatali
eljárásainak átláthatóságát is. Ezek az intézkedések többek között a következőket
foglalhatják magukban:
(a)	olyan eljárások vagy szabályzatok elfogadása, amelyek a közvélemény
bármely tagja számára lehetővé teszik, hogy szükség szerint információkat
szerezzen a közigazgatás szervezetéről, működéséről és döntéshozatali eljárásairól
és - a magántitok és a személyes adatok védelmének tiszteletben tartásával - a
közvéleményt érintő határozatokról és jogi aktusokról;
(b)	szükség szerint a közigazgatási eljárások egyszerűsítése annak
érdekében, hogy a közvélemény tagjai számára megkönnyítsék a hozzáférést a
döntéshozó hatóságokhoz; és
(c)	olyan információk közzététele, amelyek időszakos beszámolókat
tartalmazhatnak a korrupció közigazgatásban előforduló kockázatairól.
11.	cikk
A bírósági és ügyészségi szervekre vonatkozó intézkedések
1.	Szem előtt tartva a bíróság függetlenségét és meghatározó szerepét a
korrupció felszámolásában, a részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek
megfelelően és a bírói függetlenség sérelme nélkül - a bíróság tagjainak
becsületességét és a bírói korrupció megelőzését elősegítő intézkedéseket hoznak.
Ezek az intézkedések szabályokat tartalmazhatnak a bíróság tagjainak
magatartására vonatkozóan.
2.	Az e cikk 1. bekezdése alapján hozott intézkedésekkel azonos hatályú
intézkedéseket lehet bevezetni és alkalmazni az ügyészségeken belül azokban a
részes államokban, ahol az ügyészség nem a bíróság része, hanem a bíróságokéval
azonos függetlenséget élvez.
48
12. cikk
Magánszektor
1.	A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően -
intézkedéseket hoznak a magánszektort érintő korrupció megelőzése érdekében,
megerősítik a számviteli és könyvvizsgálati előírásokat a magánszektorban, és
szükség szerint hatékony, arányos és visszatartó polgári jogi, közigazgatási vagy
büntetőjogi szankciókat léptetnek életbe ezen intézkedések be nem tartása esetére.
2.	Az e célok megvalósításához szükséges intézkedések többek között a
következőket foglalhatják magukban:
(a)	az együttműködés támogatása a jogalkalmazó szervezetek és az érintett
magánszervezetek között;
(b)	az érintett magánszervezetek feddhetetlenségének megvédésére irányuló
előírások és eljárások kidolgozásának támogatása, beleértve a magatartási
szabályzatokat az üzleti tevékenység és valamennyi kapcsolódó szakmai
tevékenység kifogástalan, tisztességes és szabályszerű ellátása és az
összeférhetetlenség megelőzése érdekében, valamint a tisztességes kereskedelmi
gyakorlat alkalmazásának elősegítése érdekében a vállalkozások körében és az
állammal való szerződéses kapcsolatokban;
(c)	az átláthatóság támogatása a magánszervezetek körében, beleértve
szükség szerint a társaságok alapításában és vezetésében részt vevő jogi és
természetes személyek kilétének felfedésére vonatkozó intézkedéseket is;
(d)	a magánszervezetek működését szabályozó eljárásokkal való visszaélés
megelőzése, beleértve az állami hatóságok által a kereskedelmi tevékenységekhez
nyújtott támogatásokat és engedélyeket szabályozó eljárásokat is;
(e)	az összeférhetetlenség megelőzése - szükség szerint és indokolt
időtartamra - korábbi hivatalos személyek szakmai tevékenységére vagy hivatalos
személyeknek lemondásuk vagy nyugdíjazásuk utáni magánszektorban való
alkalmazására vonatkozó korlátozások előírásával, ha ez a tevékenység vagy
alkalmazotti viszony közvetlen kapcsolatban áll az e hivatalos személyeknek hivatali
idejük alatt ellátott vagy általuk felügyelt feladataival;
(f)	annak biztosítása, hogy a magánvállalkozások - felépítésüket és méretüket
figyelembe véve - megfelelő saját belső könyvvizsgálatukkal és ellenőrzéseikkel
járuljanak hozzá a korrupciós cselekmények megelőzéséhez és felderítéséhez, és
hogy e magánvállalkozások elszámolásai és kötelező pénzügyi kimutatásai a
megfelelő könyvvizsgálati és igazolási eljárásoknak legyenek alávetve.
3.	A korrupció megelőzése érdekében a részes államok meghozzák a
szükséges intézkedéseket, amelyek - a könyvek és a feljegyzések vezetésére, a
pénzügyi kimutatások közzétételére, valamint a számviteli és könyvvizsgálati
előírásokra vonatkozó saját törvényeinek és rendeleteinek megfelelően - tiltják a
következő, ezen Egyezménynek megfelelően meghatározott bármely bűncselekmény
elkövetése céljából végzett cselekményeket:
(a)	könyvelésen kívüli elszámolások létrehozása;
(b)	könyvelésen kívüli vagy nem megfelelően azonosított tranzakciók végzése;
(c)	nem létező kiadások elszámolása;
(d)	kötelezettségek feltüntetése a kedvezményezettek téves megnevezésével;
(e)	hamis dokumentumok használata; és
(f)	a könyvelési dokumentumok szándékos megsemmisítése jogszabály által
megjelölt időpontnál korábban.
49
4.	A részes államok tiltják a kenőpénznek minősülő kiadások adóból való
levonását, mivel a kenőpénz az ezen Egyezmény 15. és 16. cikkének megfelelően
meghatározott bűncselekmények tényállásainak alapeleme, továbbá -
értelemszerűen - a korrupt magatartás során felmerült egyéb kiadások adóból
történő levonását.
13.	cikk
A társadalom részvétele
1.	A részes államok megfelelő intézkedéseket hoznak - a rendelkezésükre
álló eszközökön belül és saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően -, hogy
elősegítsék a magánszemélyek és az állami szektoron kívüli csoportok, mint például
a civil társadalom, a nem kormányzati szervezetek és a közösségi alapú szervezetek
aktív részvételét a korrupció megelőzésében és leküzdésében, és hogy bővítsék a
közvélemény ismereteit a korrupció létezéséről, okairól és veszélyességéről. Ezt a
részvételt olyan intézkedésekkel kell erősíteni, mint például:
(a)	a döntéshozatali eljárások átláthatóságának javítása és a közvélemény
azokban való részvételének elősegítése;
(b)	a közvélemény tényleges hozzáférésének biztosítása az információkhoz;
(c)	a korrupció elutasításához hozzájáruló, a közvélemény tájékoztatását
szolgáló tevékenységek végzése, valamint közoktatási programok folytatása,
beleértve az iskolai és az egyetemi tananyagot is;
(d)	a korrupcióval kapcsolatos információk kérésének, átvételének,
közzétételének és terjesztésének szabadsága, tiszteletben tartása, elősegítése és
védelme. Ez a szabadság bizonyos mértékig korlátozható, de csak a jog által a
következők érdekében előírt módon és szükséges mértékben:
(i)	mások jogainak vagy jó hírének tiszteletben tartása;
(ii)	a nemzetbiztonság, a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme.
2.	A részes államok megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítása
érdekében, hogy az ebben az Egyezményben említett jelentősebb korrupcióellenes
testületeket a közvélemény megismerje, és szükség szerint biztosítják a hozzáférést
ezekhez a testületekhez bármilyen olyan esemény - akár névtelenül történő -
bejelentése érdekében, amely az ezen Egyezménynek megfelelően meghatározott
bűncselekménynek minősülhet.
14.	cikk
A pénzmosás megelőzésére irányuló intézkedések
1.	A részes államok:
(a)	Hatáskörükön belül a pénzmosás valamennyi formájának felderítése és
meghiúsítása érdekében létrehozzák a bankok és a banknak nem minősülő
pénzintézetek átfogó hazai szabályozási és felügyeleti rendszerét, beleértve a pénz-
vagy értékátutalásokra irányuló, hivatalos vagy nem hivatalos szolgáltatásokat nyújtó
természetes vagy jogi személyeket és szükség szerint a pénzmosás szempontjából
különösen veszélyeztetett más testületeket is, amely rendszer hangsúlyozza az
ügyfél és szükség szerint a hasznot húzó tulajdonos személyének azonosítására, a
nyilvántartás-vezetésre és a gyanús tranzakciók bejelentésére vonatkozó
előírásokat.
(b)	Ezen Egyezmény 46. cikkének sérelme nélkül biztosítják, hogy a
pénzmosás felszámolásának szentelt közigazgatási, szabályozási, jogalkalmazó és
50
egyéb hatóságok (beleértve adott esetben a saját jogrendszerükben a bíróságokat
is) képesek együttműködni és információkat cserélni országos és nemzetközi szinten
a saját jogszabályai által előírt feltételeken belül, és ennek érdekében mérlegelik egy
országos pénzügyi nyomozó egység létesítését, amely központként szolgál a
lehetséges pénzmosásra vonatkozó információk összegyűjtése, elemzése és
terjesztése érdekében.
2.	A részes államok mérlegelik olyan megvalósítható intézkedések
végrehajtását, amelyekkel felderíthetik és figyelemmel kísérhetik a készpénz és a
megfelelő forgatható eszközök határaikon keresztüli mozgását, az információk helyes
felhasználásának biztosítására irányuló biztosítékoktól függően és a törvényes
tőkemozgás akadályozása nélkül. Ezek az intézkedések magukban foglalhatják azt a
követelményt, hogy a magánszemélyek és a vállalkozások bejelentést tegyenek
jelentős mennyiségű készpénz és ennek megfelelő forgatható eszköz határokon túli
mozgásáról.
3.	A részes államok mérlegelik azon megfelelő és megvalósítható
intézkedések végrehajtását, amelyek a következőket írják elő a pénzintézetek
számára, a pénzátutalásokat végzőket is beleértve:
(a)	a megbízóról pontos és komoly tájékoztatást adjanak a pénzeszközök
elektronikus átutalására szolgáló formanyomtatványokon és a kapcsolódó
üzenetekben;
(b)	ezt a tájékoztatást az egész kifizetési láncolaton keresztül fenntartsák; és
(c)	fokozott vizsgálat alá vessék olyan pénzeszközök átutalását, amelyek nem
tartalmaznak kimerítő tájékoztatást a megbízóról.
4.	Az e cikk alapján való országos szabályozási és felügyeleti rendszer
létrehozása során és az ezen Egyezmény más cikkeinek sérelme nélkül, a részes
államokat felkérik, hogy használják útmutatóként a regionális, régióközi és
nemzetközi pénzmosás elleni szervezetek kapcsolódó kezdeményezéseit.
5.	A részes államok arra törekednek, hogy a pénzmosás felszámolása
érdekében bírósági, jogalkalmazó és pénzügyi szabályozó hatóságaik körében
globális, regionális, kistérségi és kétoldalú együttműködést hozzanak létre és
támogassanak.
III.	fejezet
Bűncselekménnyé minősítés és jogalkalmazás
15.	cikk
Országos szervek hivatalos személyeinek megvesztegetése
A részes államok elfogadják az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb
intézkedéseket, hogy a következőket - szándékos elkövetés esetében -
bűncselekménnyé nyilvánítsák:
(a)	Hivatalos személynek jogtalan előny közvetve vagy közvetlenül történő
ígérése, felajánlása vagy adása magának a tisztviselőnek vagy más személy vagy
szervezet javára azért, hogy a tisztviselő hivatali feladatai gyakorlása során valamit
megtegyen vagy valaminek a megtételétől tartózkodjon.
(b)	Jogtalan előnynek a hivatalos személy általi közvetve vagy közvetlenül
történő kérése vagy elfogadása maga a tisztviselő vagy más személy vagy szervezet
javára azért, hogy a tisztviselő hivatali feladatai gyakorlása során megtegyen valamit
vagy valaminek a megtételétől tartózkodjon.
51
16.	cikk
Külföldi hivatalos személyek és nemzetközi közjogi szervezetek tisztviselőinek
megvesztegetése
1.	A részes államok elfogadják az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb
intézkedéseket, hogy - szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé
nyilvánítsák a külföldi hivatalos személyeinek vagy nemzetközi közjogi szervezet
tisztviselőjének jogtalan előny közvetve vagy közvetlenül történő ígérését,
felajánlását vagy adását maga a tisztviselő vagy más személy vagy szervezet javára,
annak érdekében, hogy a tisztviselő hivatali feladatai gyakorlása során megtegyen
valamit vagy valaminek a megtételétől tartózkodjon.
2.	A részes államok mérlegelik az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb
intézkedések elfogadását, hogy - szándékos elkövetés esetében -
bűncselekménnyé nyilvánítsák jogtalan előnynek a külföldi hivatalos személy vagy
nemzetközi közjogi szervezet tisztviselője általi közvetve vagy közvetlenül történő
kérését vagy elfogadását maga a tisztviselő vagy más személy vagy szervezet
javára, annak érdekében, hogy a tisztviselő hivatali feladatai gyakorlása során
megtegyen valamit vagy valaminek a megtételétől tartózkodjon.
17.	cikk
Vagyontárgy hivatalos személy általi elsikkasztása, jogtalan elsajátítása vagy egyéb
eltulajdonítása
A részes államok elfogadják az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb
intézkedéseket, hogy - szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé
nyilvánítsák vagyontárgynak, állami vagy magántulajdonban lévő pénzeszközöknek,
értékpapíroknak vagy munkaköréből eredően a hivatalos személy gondjára bízott
egyéb értékeknek a hivatalos személy általi elsikkasztását, jogtalan elsajátítását vagy
egyéb eltulajdonítását maga a hivatalos személy vagy más személy vagy szervezet
javára.
18.	cikk
Befolyással üzérkedés
A részes államok elfogadják az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb
intézkedéseket, hogy a következőket - szándékos elkövetés esetében -
bűncselekménnyé nyilvánítsák:
(a)	Hivatalos személynek vagy más személynek jogtalan előny közvetve vagy
közvetlenül történő ígérése, felajánlása vagy adása annak érdekében, hogy a
hivatalos személy vagy a személy visszaéljen valódi vagy vélt befolyásával, hogy a
részes állam közigazgatási vagy állami hatóságától jogtalan előnyre tegyen szert a
cselekmény eredeti felbujtója vagy más személy javára;
(b)	Jogtalan előnynek a hivatalos személy vagy más személy általi közvetve
vagy közvetlenül történő kérése vagy elfogadása maga a hivatalos személy vagy
más személy javára annak érdekében, hogy a hivatalos személy vagy a személy
visszaéljen valódi vagy vélt befolyásával, hogy a részes állam közigazgatási vagy
állami hatóságától jogtalan előnyre tegyen szert.
52
19.	cikk
Hivatali visszaélés
A részes államok mérlegelik az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb
intézkedések elfogadását, hogy - szándékos elkövetés esetében -
bűncselekménnyé nyilvánítsák a hivatallal vagy beosztással való visszaélést, vagyis
ha a hivatalos személy feladatai teljesítése során a jogszabályok megsértésével
valamit megtesz vagy valaminek a megtételétől tartózkodik annak érdekében, hogy a
maga vagy más személy vagy szervezet javára jogtalan előnyre tegyen szert.
20.	cikk
Jogellenes meggazdagodás
Alkotmányuktól és jogrendszerük alapelveitől függően a részes államok
mérlegelik az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedések elfogadását, hogy
-	szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé nyilvánítsák a jogellenes
meggazdagodást, vagyis ha a hivatalos személy vagyonában olyan jelentős
növekedés mutatkozik, amelyre törvényes jövedelme alapján nem tud megfelelő
magyarázatot adni.
21.	cikk
Megvesztegetés a magánszektorban
A részes államok mérlegelik az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb
intézkedések elfogadását, hogy - szándékosság esetén - a következők gazdasági,
pénzügyi vagy kereskedelmi tevékenységek kapcsán történő elkövetését
bűncselekménnyé nyilvánítsák:
(a)	Jogtalan előny közvetve vagy közvetlenül történő ígérése, felajánlása vagy
adása olyan személynek, aki magánszektorbeli szervezetet irányít vagy
magánszektorbeli szervezetnél bármilyen minőségben dolgozik, maga a személy
vagy más személy javára annak érdekében, hogy az illető kötelezettségei
megszegésével valamit megtegyen vagy valaminek a megtételétől tartózkodjon;
(b)	Jogtalan előny közvetve vagy közvetlenül történő kérése vagy elfogadása
olyan személy által, aki magánszektorbeli szervezetet irányít vagy magánszektorbeli
szervezetnél bármilyen minőségben dolgozik, maga a személy vagy más személy
javára annak érdekében, hogy az illető kötelezettségei megszegésével valamit
megtegyen vagy valaminek a megtételétől tartózkodjon.
22.	cikk
Vagyontárgy elsikkasztása a magánszektorban
A részes államok mérlegelik az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb
intézkedések elfogadását, hogy - a gazdasági, pénzügyi vagy kereskedelmi
tevékenységek során való szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé
nyilvánítsák vagyontárgynak, magántulajdonban lévő pénzeszközöknek,
értékpapíroknak vagy munkaköréből eredően az illető személy gondjára bízott egyéb
értékeknek az olyan személy általi elsikkasztását, aki magánszektorbeli szervezetet
irányít vagy magánszektorbeli szervezetnél bármilyen minőségben dolgozik.
53
23.	cikk
Bűncselekményből származó jövedelmek tisztára mosása
1.	A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően -
elfogadják az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy a
következőket - szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé nyilvánítsák:
(a)(i)	vagyontárgy átalakítása vagy áthelyezése annak tudatában, hogy a
vagyontárgy bűncselekményből származó jövedelem, annak érdekében, hogy
eltitkolják vagy elrejtsék a vagyontárgy jogellenes származását, vagy hogy az
alapul szolgáló bűncselekményben részt vevő személy kivonja magát
cselekménye jogi következményei alól;
(ii)	a vagyontárgy valódi jellegének, forrásának, feltalálási helyének,
elrendezésének, mozgásának, tulajdonjogának vagy kapcsolódó jogainak
eltitkolása vagy elrejtése annak tudatában, hogy az illető vagyontárgy
bűncselekményből származik;
(b)	Jogrendszerük alapvető koncepcióitól függően:
(i)	vagyontárgy megszerzése, birtoklása és használata az átvétel idejében
annak tudatában, hogy az illető vagyontárgy bűncselekményből származik;
(ii)	az e cikknek megfelelően meghatározott bármely bűncselekmény
elkövetésében való részvétel, az elkövetésre való szövetkezés vagy
összeesküvés, az elkövetés megkísérlése és az elkövetés elősegítése, az
elkövetésre való felbujtás, az elkövetés megkönnyítése és az elkövetésre
vonatkozó tanácsadás.
2.	Az e cikk 1. bekezdésének végrehajtása vagy alkalmazása érdekében:
(a)	a részes államok arra törekednek, hogy az e cikk 1. bekezdését az alapul
szolgáló bűncselekmények legszélesebb körére alkalmazzák;
(b)	a részes államok minimumként az ezen Egyezménynek megfelelően
meghatározott bűncselekményeket az alapul szolgáló bűncselekmények körébe
vonják;
(c)	A fenti (b) pont alkalmazásában, az alapul szolgáló bűncselekmények a
kérdéses részes állam joghatóságán belül és kívül elkövetett bűncselekményeket
egyaránt magukban foglalják. A részes állam joghatóságán kívül elkövetett
bűncselekmények akkor minősülnek alapul szolgáló bűncselekményeknek, ha az
illető elkövetési magatartás az elkövetés helye szerinti állam saját jogrendje alapján
bűncselekménynek minősül és ha ott követték volna el, az e cikket végrehajtó vagy
alkalmazó részes állam saját jogrendszere alapján is bűncselekménynek minősülne;
(d)	a részes államok az Egyesült Nemzetek főtitkárának átadják az e cikket
hatályba léptető jogszabályaik és későbbi módosításaik másolatait vagy azok
leírását;
(e)	ha a részes állam saját jogrendszerének alapelvei előírják, elrendelhető,
hogy az e cikk 1. bekezdésében meghatározott bűncselekményeket ne alkalmazzák
az alapul szolgáló bűncselekményt elkövető személyekre.
24.	cikk
Elrejtés
Az ezen Egyezmény 23. cikke rendelkezéseinek sérelme nélkül, a részes
államok mérlegelik az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedések
elfogadását, hogy - szándékos elkövetés esetében az ezen Egyezménynek
megfelelően meghatározott valamely bűncselekmény elkövetése után, de az illető
54
bűncselekményben való részvétel nélkül - bűncselekménnyé nyilvánítsák a
vagyontárgy elrejtését vagy folyamatos visszatartását, ha az illető személy tudja,
hogy a vagyontárgy az ezen Egyezménynek megfelelően meghatározott valamely
bűncselekményből származik.
25.	cikk
Az igazságszolgáltatás akadályozása
A részes államok elfogadják az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb
intézkedéseket, hogy a következőket - szándékos elkövetés esetében -
bűncselekménnyé nyilvánítsák:
(a)	Fizikai erőszak, fenyegetés vagy megfélemlítés alkalmazása, vagy jogtalan
előny ígérete, felajánlása vagy adása annak érdekében, hogy hamis tanúvallomást
tegyenek, vagy hogy befolyásolják a tanúvallomás megtételét vagy a bizonyíték
szolgáltatását az ezen Egyezménynek megfelelően meghatározott bűncselekmény
elkövetésével kapcsolatos eljárás során;
(b)	Fizikai erőszak, fenyegetés vagy megfélemlítés alkalmazása annak
érdekében, hogy befolyásolják bíró vagy jogalkalmazó tisztviselő hivatali
kötelezettségeinek gyakorlását az ezen Egyezménynek megfelelően meghatározott
bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban. Ebben a pontban semmi sem érinti a
részes államok azon jogát, hogy a hivatalos személy egyéb kategóriáit védelemben
részesítő jogszabályokkal rendelkezzenek.
26.	cikk
Jogi személyek felelőssége
1.	A részes államok elfogadják azokat az intézkedéseket, amelyek
szükségesek ahhoz, hogy - jogelveiknek megfelelően - megállapítsák a jogi
személyek felelősségét az ezen Egyezmény szerint megállapított
bűncselekményekben való részvétel esetében.
2.	A részes állam jogelveitől függően, a jogi személyek felelőssége
büntetőjogi, polgári jogi vagy közigazgatási lehet.
3.	Ez a felelősség nem érinti a bűncselekményt elkövető természetes
személyek büntetőjogi felelősségét.
4.	A részes államok különösen biztosítják, hogy az e cikk értelmében felelős
jogi személyeket hatásos, arányos és visszatartó büntetőjogi és nem büntetőjogi
szankciókkal sújtják, beleértve a pénzbeli szankciókat is.
27.	cikk
Részvétel és kísérlet
1.	A részes államok olyan jogalkotási és egyéb intézkedéseket hozhatnak,
amelyek ahhoz szükségesek, hogy - hazai joguknak megfelelően -
bűncselekménnyé nyilvánítsák az ezen Egyezménynek megfelelően megállapított
bűncselekményben bármilyen minőségben - bűnsegédként vagy felbujtóként - való
részvételt.
2.	A részes államok olyan jogalkotási és egyéb intézkedéseket tehet, amelyek
szükségesek ahhoz, hogy - hazai joguknak megfelelően - bűncselekménnyé
nyilvánítsák az ezen Egyezménynek megfelelően megállapított bűncselekmény
elkövetésének kísérletét.
55
3.	A részes államok olyan jogalkotási és egyéb intézkedéseket tehetnek,
amelyek ahhoz szükségesek, hogy - hazai joguknak megfelelően -
bűncselekménnyé nyilvánítsák az ezen Egyezménynek megfelelően megállapított
bűncselekményre tett előkészületet.
28.	cikk
Tudomás, szándék és cél mint a bűncselekmény elemei
Az ezen Egyezménynek megfelelően megállapított bűncselekmény elemeként
előírt tudomásra, szándékra és célra az objektív tényszerű körülményekből lehet
következtetni.
29.	cikk
Elévülés
A részes államok szükség szerint hazai jogukban hosszú elévülési időtartamot
állapítanak meg az ezen Egyezménynek megfelelően megállapított
bűncselekménnyel szembeni eljárások megkezdéséhez, és hosszabb elévülési
időtartamot állapítanak meg vagy felfüggesztik az elévülést, ha a feltételezett
elkövető kivonta magát az igazságszolgáltatás alól.
30.	cikk
Büntetőeljárás, ítélethozatal és szankciók
1.	A részes államok az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények
elkövetését annak súlyosságával arányos szankciókkal sújtják.
2.	A részes államok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek
szükségesek ahhoz, hogy - jogrendszerüknek és alkotmányos elveiknek
megfelelően - megfelelő egyensúlyt alakítsanak ki vagy tartsanak fenn a hivatalos
személyeik számára feladataik ellátása érdekében biztosított mentességek vagy
igazságszolgáltatási kiváltságok és - ha szükséges - az ezen Egyezmény szerinti
bűncselekmények hatékony nyomozásának, büntetőeljárás megindításának és
elbírálásának lehetősége között.
3.	A részes államok arra törekednek, hogy az ezen Egyezmény szerinti
bűncselekmény miatti büntetőeljárás vonatkozásában hazai joguk által biztosított
döntési jogkört úgy gyakorolják, hogy a lehető leghatékonyabbá tegyék a felderítési
és felelősségre vonási intézkedéseket ezen bűncselekmények tekintetében és kellő
figyelemben részesítsék az ezen bűncselekmények elkövetésétől való elrettentés
követelményét.
4.	Az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények esetében a részes államok
-	hazai joguknak megfelelően és kellő figyelemmel a védekezés jogára - törekednek
arra, hogy a tárgyalásig vagy fellebbezésig való ideiglenes szabadon bocsátásáról
szóló határozatokkal kapcsolatosan előírt feltételek vegyék figyelembe azt, hogy a
vádlott jelenlétét biztosítani kell a későbbi büntetőeljárások során.
5.	A részes államok figyelembe veszik a kérdéses bűncselekmény súlyát,
amikor a bűncselekményért elítélt személyek korábbi szabadon bocsátásának vagy
feltételes szabadlábra helyezésének lehetőségét veszik fontolóra.
6.	A részes államok - jogrendszerük alapelveinek megfelelő mértékben -
olyan eljárások kialakítását veszik fontolóra, amelyek során az ezen Egyezmény
56
szerinti bűncselekménnyel vádolt hivatalos személyt a megfelelő hatóság szükség
szerint elbocsáthatja, felfüggesztheti vagy más beosztásba helyezheti, szem előtt
tartva az ártatlanság vélelme elvének tiszteletben tartását.
7.	Ha azt a bűncselekmény súlya indokolja, a részes államok - jogrendszerük
alapelveinek megfelelő mértékben - fontolóra veszik olyan eljárások kialakítását,
amelyek alapján az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményekben elítélt
személyeket hazai jogukban meghatározott időtartamra bírósági végzés vagy más
megfelelő eszköz útján kizárják a következőkből:
(a)	közhivatal ellátása; és
(b)	hivatal ellátása teljes vagy részleges állami tulajdonban lévő vállalatnál.
8.	Ezen cikk 1. bekezdése nem érinti az illetékes hatóságok által a
közalkalmazottakkal szemben gyakorolt fegyelmi jogkört.
9.	Ebben az Egyezményben semmi sem érinti azt az elvet, hogy az ezen
Egyezmény szerinti bűncselekmények és az alkalmazandó jogi védelem vagy a
lefolytatás törvényességét ellenőrző más jogelvek leírását a részes állam hazai joga
számára tartják fenn, és ezeket a bűncselekményeket e hazai jognak megfelelően
kell üldözni és büntetni.
10.	A részes államok arra törekednek, hogy elősegítsék az ezen Egyezmény
szerinti bűncselekményeket elkövető személyek visszailleszkedését a társadalomba.
31.	cikk
Zár alá vétel, lefoglalás és elkobzás
1.	A részes államok - hazai jogrendszerükön belül a lehető legnagyobb
mértékben - meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a
következők elkobzását:
(a)	az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményekből származó jövedelmek
vagy az ilyen jövedelem értékének megfelelő értékű vagyontárgy;
(b)	az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények során felhasznált vagy
felhasználni szánt vagyontárgy, berendezés vagy egyéb eszköz;
2.	A részes államok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy
lehetővé tegyék az ezen cikk 1. bekezdésében említett tételnek a későbbi elkobzás
érdekében történő azonosítását, nyomon követését, zár alá vételét vagy lefoglalását.
3.	A részes államok - hazai joguknak megfelelően - elfogadják azokat a
jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek az ezen cikk 1. és 2. bekezdése
szerinti zár alá vett, lefoglalt vagy elkobzott vagyontárgyak illetékes hatóságok általi
kezelésének szabályozásához szükségesek.
4.	Ha ezeket a bűncselekményből származó jövedelmeket részben vagy
egészben más vagyontárggyá alakították vagy változtatták át, a jövedelmek helyett
erre a vagyontárgyra kell alkalmazni az ezen cikkben említett intézkedéseket.
5.	Ha ezeket a bűncselekményből származó jövedelmeket törvényes forrásból
származó vagyontárggyal vegyítik, a vegyített jövedelem becsült értékéig ezt a
vagyontárgyat kell - a zár alá vételre vagy lefoglalásra vonatkozó jogkör sérelme
nélkül - elkobozni.
6.	A bűncselekményből származó jövedelemből, illetve az abból a
vagyontárgyból származó jövedelemre és más haszonra, amelyre a
bűncselekményből származó jövedelmet átalakították vagy átváltoztatták, vagy
amellyel a bűncselekményből származó jövedelmet vegyítették, szintén az ebben a
cikkben említett intézkedéseket kell alkalmazni, ugyanolyan módon és mértékben,
mint a bűncselekményből származó jövedelem esetében.
57
7.	Ezen cikk és az Egyezmény 55. cikke alkalmazásában a részes államok a
banki, pénzügyi vagy üzleti feljegyzések rendelkezésre bocsátásának vagy zár alá
vételének elrendelésére hatalmazzák fel bíróságaikat vagy egyéb illetékes
hatóságaikat. A részes állam a banktitok alapján nem tagadhatja meg az ezen
bekezdés rendelkezései alapján való eljárást.
8.	A részes államok fontolóra vehetik annak lehetőségét, hogy az elkövető
számára előírják, hogy a hazai jog alapelveinek, valamint a bírósági vagy egyéb
eljárások jellegének megfelelő mértékben bizonyítsa az állítólagosan
bűncselekményből származó jövedelem vagy az elkobzandó egyéb vagyontárgy
törvényes eredetét.
9.	Ezen cikk rendelkezései nem értelmezhetők jóhiszemű harmadik személyek
jogainak hátrányára.
10.	Ebben a cikkben semmi sem érinti azt az elvet, hogy az említett
intézkedéseket a részes állam hazai joga rendelkezéseinek megfelelően és ezen
rendelkezésektől függően kell meghatározni és végrehajtani.
32.	cikk
A tanúk, a szakértők és a sértettek védelme
1.	A részes államok - hazai jogrendszerüknek megfelelően és
lehetőségeikhez képest - hatékony védelmet biztosítanak a lehetséges megtorlással
vagy megfélemlítéssel szemben azon tanúk és szakértők számára, akik az ezen
Egyezmény szerinti bűncselekményekkel kapcsolatosan tanúvallomást tesznek, és
adott esetben rokonaik vagy a hozzájuk közel álló személyek számára is.
2.	Az ezen cikk 1. bekezdésében említett intézkedések többek között a
következőket foglalhatják magukban, a vádlott jogainak sérelme nélkül, a jogszerű
eljáráshoz való jogot is beleértve:
(a)	Az ilyen személyek fizikai védelmére irányuló eljárások kialakítása, mint
például - a szükséges és megvalósítható mértékben - tartózkodási helyük
megváltoztatása és adott esetben annak engedélyezése, hogy az ilyen személyek
személyazonosságával vagy tartózkodási helyével kapcsolatos információkat ne
hozzák nyilvánosságra vagy a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatosan
korlátozásokat írjanak elő;
(b)	Olyan bizonyítási szabályok kialakítása, amelyek biztosítják, hogy a tanúk
és a szakértők tanúvallomásukat saját biztonságuk veszélyeztetése nélkül tehessék
meg, mint például annak engedélyezése, hogy a tanúvallomást az olyan
kommunikációs eszközök használatával tegyék meg, mint például videó vagy más
megfelelő eszköz.
3.	A részes államok fontolóra veszik, hogy más államokkal megállapodásokat
kötnek az e cikk 1. bekezdésében említett személyek tartózkodási helyének
megváltoztatása érdekében.
4.	E cikk rendelkezéseit kell alkalmazni a sértettekre, ha azok egyben tanúk is.
5.	A részes államok - hazai joguktól függően - lehetővé teszik, hogy a
sértettek véleményét és aggályait az elkövetőkkel szembeni büntetőeljárás megfelelő
szakaiban a védelemhez való jog sérelme nélkül előterjesszék és vizsgálják.
58
33.	cikk
A bejelentő személyek védelme
A részes államok fontolóra veszik, hogy hazai jogrendszerükbe megfelelő
intézkedéseket illesztenek azon személyek hátrányos bánásmódban való
részesítésével szemben, akik jóhiszeműen és megalapozottan az illetékes
hatóságoknál az ezen Egyezmény szerinti bűncselekménnyel kapcsolatos tényről
bejelentést tesznek.
34.	cikk
A korrupciós cselekmény következményei
Kellő figyelemmel a harmadik személyek jóhiszeműen szerzett jogaira, a
részes államok - hazai joguk alapelveinek megfelelően - intézkedéseket hoznak a
korrupció következményeinek rendezése érdekében. Ebben az összefüggésben a
részes államok a korrupciót a jogi eljárások során elégséges tényezőnek tekinthetik
ahhoz, hogy egy szerződést megsemmisítsenek vagy hatályon kívül helyezzenek,
koncessziót vagy hasonló aktust visszavonjanak, vagy hogy egyéb jogorvoslati
intézkedést tegyenek.
35.	cikk
Kártérítés
A részes államok - hazai joguk elveinek megfelelően - meghozzák azokat az
intézkedéseket, amelyek feljogosítják a korrupciós cselekmény eredményeként kárt
szenvedett szervezeteket vagy személyeket kártérítés iránti jogi eljárás indítására a
kárért felelősekkel szemben.
36.	cikk
Szakhatóságok
A részes államok - jogrendszerük alapelveinek megfelelően - biztosítják a
bűnüldözés keretében a korrupció elleni fellépésre szakosodott testület, testületek
vagy személyek működését. E testület, testületek vagy személyek számára - a
részes állam jogrendszere alapelveinek megfelelően - biztosítják azt a
függetlenséget, amely szükséges ahhoz, hogy feladataikat hatékonyan és jogtalan
befolyás nélkül láthassák el. E személyeknek vagy e testület vagy testületek
szakembergárdáját megfelelő képzésben kell részesíteni, és feladataik teljesítéséhez
megfelelő anyagi forrásokkal kell ellátni.
37.	cikk
A bűnüldöző hatóságokkal való együttműködés
1.	A részes államok megfelelő intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy
azokat a személyeket, akik az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmény
elkövetésében részt vesznek vagy részt vettek, arra ösztönözzék, hogy az illetékes
hatóságok számára nyomozati és bizonyítási célokra hasznos információkat
szolgáltassanak, és hogy olyan tényleges, konkrét segítséget nyújtsanak az illetékes
hatóságok számára, ami hozzájárulhat az elkövetőknek a bűncselekményből
59
származó jövedelmektől való megfosztásához és az ilyen jövedelmek
visszaszerzéséhez.
2.	A részes államok fontolóra veszik annak a lehetőségnek a biztosítását,
hogy szükséges esetekben enyhítik az olyan terheltek büntetését, akik jelentős
együttműködést tanúsítottak az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmény
nyomozása vagy a vádemelés során.
3.	A részes államok fontolóra veszik annak a lehetőségnek a biztosítását,
hogy - hazai joguk alapelveinek megfelelően - büntetőeljárás alóli mentességet
adnak azon személy számára, aki jelentős együttműködést tanúsított az ezen
Egyezménynek megfelelően megállapított bűncselekmények nyomozása vagy a
vádemelés során.
4.	Az ilyen személyek védelmére az ezen Egyezmény 32. cikkében előírtakat
kell értelemszerűen alkalmazni.
5.	Ha az e cikk 1. bekezdésében említett, az egyik részes államban tartózkodó
személy tud lényeges együttműködést nyújtani egy másik részes állam illetékes
hatóságai számára, az érintett részes államok fontolóra vehetik, hogy - hazai
joguknak megfelelően - megállapodásokat kötnek arról, hogy a másik részes állam
biztosítja az e cikk 2. és 3. bekezdésében rögzített bánásmódot.
38.	cikk
A hazai hatóságok közötti együttműködés
A részes államok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy -
hazai joguknak megfelelően - ösztönözzék az együttműködést egyrészt állami
hatóságaik, valamint hivatalos személyeik, másrészt a bűncselekmények
nyomozásáért és a vádemelésért felelős hatóságaik között. Ez az együttműködés a
következőket foglalhatja magában:
(a)	saját kezdeményezésre ez utóbbi hatóságok tájékoztatása arról, ha alapos
okkal gyanítható, hogy az ezen Egyezmény 15., 21. és 23. cikkében megállapított
bűncselekményeket elkövették; vagy
(b)	kérésre az összes szükséges információ szolgáltatása ez utóbbi hatóságok
számára.
39.	cikk
A hazai hatóságok és a magánszektor közötti együttműködés
1.	A részes államok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek
szükségesek ahhoz, hogy - hazai joguknak megfelelően - ösztönözzék az
együttműködést hazai nyomozó és ügyészi hatóságaik és a magánszektorbeli
szervezetek, különösen a pénzintézetek között, az ezen Egyezmény szerinti
bűncselekmények elkövetésével kapcsolatos ügyek tekintetében.
2.	A részes államok fontolóra veszik állampolgáraik és a területükön állandó
lakóhellyel rendelkező személyek ösztönzését arra, hogy a nemzeti nyomozó és
ügyészi hatóságok számára jelentsék az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények
elkövetését.
60
40.	cikk
Banktitok
A részes államok biztosítják, hogy az ezen Egyezmény szerinti
bűncselekmények hazai bűnügyi nyomozása esetében hazai jogrendszerükön belül
megfelelő mechanizmusok állnak rendelkezésre a banktitokra vonatkozó
jogszabályok alkalmazásából felmerülő akadályok felszámolása érdekében.
41.	cikk
Bűnügyi nyilvántartás
A részes államok olyan jogalkotási vagy egyéb intézkedéseket fogadhatnak el,
amelyek lehetővé teszik, hogy - a megfelelőnek ítélt feltételek mellett és cél
érdekében - tekintetbe vegyék az állítólagos elkövető korábbi elítélését egy másik
államban annak érdekében, hogy ezt az információt felhasználják az ezen
Egyezmény szerinti bűncselekménnyel kapcsolatos büntetőeljárás során.
42.	cikk
Joghatóság
1.	A részes államok elfogadják az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy
megállapítsák joghatóságukat az ezen Egyezményben meghatározott
bűncselekmények vonatkozásában, ha:
(a)	a bűncselekményt az illető részes állam területén követik el; vagy
(b)	a bűncselekményt az elkövetés idején az illető részes állam zászlaja alatt
hajózó vízi jármű vagy az illető részes állam jogszabályai szerint bejegyzett
repülőgép fedélzetén követik el.
2.	Az ezen Egyezmény 4. cikkétől függően, a részes állam az ilyen
bűncselekmények tekintetében akkor is megállapíthatja joghatóságát, ha:
(a)	ha a bűncselekményt az illető részes állam állampolgárával szemben
követik el; vagy
(b)	a bűncselekményt az illető részes állam állampolgára vagy a részes állam
területén állandó lakóhellyel rendelkező hontalan személy követi el; vagy
(c)	az ezen Egyezmény 23. cikk 1. bekezdés (b) pont (ii) alpontjában
megállapított bűncselekmények egyikét a részes állam területén kívül követik el azzal
a céllal, hogy a részes állam területén belül az ezen Egyezmény 23. cikk 1. bekezdés
(a)	pont (i) vagy (ii) alpontjának vagy a (b) pont (i) alpontjának megfelelően
megállapított bűncselekményt kövessenek el; vagy
(d)	a bűncselekményt a részes állammal szemben követik el.
3.	Az ezen Egyezmény 44. cikke érdekében, a részes államok megteszik
azokat az intézkedéseket, amelyek szükséges lehetnek joghatóságuk
megállapításához az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények tekintetében, ha a
területükön található állítólagos elkövetőt kizárólag azon az alapon nem adják ki,
mert az állampolgáruk.
4.	A részes államok megteszik azokat az intézkedéseket is, amelyek
szükséges lehetnek joghatóságuk megállapításához az ezen Egyezmény szerinti
bűncselekmények tekintetében, ha az állítólagos elkövető a területükön található és
az érintett személyt nem adják ki.
5.	Ha az ezen cikk 1. vagy 2. bekezdése alapján joghatóságát gyakorló részes
államot arról értesítik, illetve arról szerez tudomást, hogy ugyanazon elkövetési
61
magatartás tekintetében más részes állam is folytat nyomozati, büntető vagy bírósági
eljárást, akkor az érintett részes államok illetékes hatóságai tevékenységeik
összehangolása érdekében szüksége esetén konzultálnak egymással.
6.	Az általános nemzetközi jogi normák sérelme nélkül, ez az Egyezmény nem
zárja ki, hogy a részes állam hazai jogával összhangban megállapított büntető
joghatóságát gyakorolja.
IV.	fejezet
Nemzetközi együttműködés
43.	cikk
Nemzetközi együttműködés
1.	A részes államok büntető ügyekben az ezen Egyezmény 44-50. cikkeinek
megfelelően együttműködnek egymással. A részes államok - szükség szerint és
hazai jogrendszerüknek megfelelően - fontolóra veszik, hogy támogatást nyújtanak
egymásnak a korrupcióval kapcsolatos polgári jogi és közigazgatási ügyek
felderítése és eljárásai során.
2.	A nemzetközi együttműködés során, ha a kettős büntethetőséget
követelményként írják elő, ezt a követelményt teljesítettnek tekintik - tekintet nélkül
arra, hogy a megkeresett részes állam joga a bűncselekményt ugyanazon
bűncselekményi kategórián belül helyezi-e el, vagy a bűncselekmény esetében
ugyanazt az elnevezést használja-e, mint a megkereső részes állam -, ha a
segítségkérés tárgyát képező bűncselekmény alapjául szolgáló elkövetői magatartás
mindkét részes állam joga alapján bűncselekménynek minősül.
44.	cikk
Kiadatás
1.	Ezt a cikket kell alkalmazni az ezen Egyezmény szerinti
bűncselekményekre, ha a kiadatási kérelemben megnevezett személy a megkeresett
részes állam területén tartózkodik, feltéve, hogy a kiadatási kérelem alapjául szolgáló
bűncselekmény mind a megkereső részes állam, mind pedig a megkeresett részes
állam hazai joga alapján büntetendő.
2.	Nem érintve az e cikk 1. bekezdésében foglalt rendelkezéseket, a részes
állam - ha joga ezt lehetővé teszi - engedélyezheti valamely személy kiadatását az
ezen Egyezmény hatálya alá tartozó olyan bűncselekményért, amely saját hazai joga
alapján nem büntetendő.
3.	Ha a kiadatási kérelem több, egymástól különböző bűncselekményt
tartalmaz, amelyek közül legalább egy ezen cikk alapján kiadatási
bűncselekménynek minősül, mások azonban - annak ellenére, hogy az ezen
Egyezmény szerinti bűncselekményekhez kapcsolódnak - nem képezik kiadatás
tárgyát a kiszabható szabadságvesztés tartama miatt, a megkeresett részes állam
ezt a cikket ez utóbbi bűncselekmények tekintetében is alkalmazhatja.
4.	Az ezen cikk hatálya alá tartozó minden bűncselekményt úgy kell tekinteni,
mintha az kiadatási bűncselekménynek minősülne valamely, a részes államok között
hatályban lévő kiadatási szerződés alapján. A részes államok vállalják, hogy ezeket a
bűncselekményeket kiadatási bűncselekménynek minősítik minden, közöttük
megkötésre kerülő kiadatási szerződés esetén. A részes állam - ha joga engedi,
62
hogy ezt az Egyezményt a kiadatás alapjaként alkalmazza - nem tekinti politikai
bűncselekménynek az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményeket.
5.	Ha a részes állam, amely a kiadatást hatályos szerződéstől teszi függővé,
olyan részes államtól kap kiadatási kérelmet, amellyel nincsen kiadatási szerződése,
ezt az Egyezményt a kiadatás jogalapjának tekintheti az ezen cikk hatálya alá tartozó
bármely bűncselekmény tekintetében.
6.	A részes állam, amely a kiadatást hatályos szerződéstől teszi függővé:
(a)	a megerősítő, elfogadási vagy jóváhagyási okmány letétbe helyezésekor
vagy az ezen Egyezményhez való csatlakozáskor, tájékoztatja az Egyesült
Nemzetek főtitkárát arról, hogy ezt az Egyezményt jogalapnak tekinti-e az ezen
Egyezmény többi részes államaival való kiadatási eljárás során; és
(b)	ha ezt az Egyezményt nem tekinti a kiadatási eljárás jogalapjának, adott
esetben kiadatási szerződések megkötésére törekedik az ezen Egyezmény többi
részes államával e cikk végrehajtása érdekében.
7.	A részes államok, amelyek a kiadatást nem teszik hatályos szerződéstől
függővé, maguk között az ezen cikk hatálya alá tartozó bűncselekményeket kiadatási
bűncselekményekként ismerik el.
8.	A kiadatás a megkeresett részes állam hazai joga vagy az alkalmazandó
kiadatási szerződések által előírt feltételektől függ, többek között a kiadatási
bűncselekményekre vonatkozó minimális büntetéssel kapcsolatos követelményektől
és azoktól az okoktól, amelyek alapján a megkeresett részes állam megtagadhatja a
kiadatást.
9.	A részes államok - hazai joguktól függően - a kiadatási eljárások
felgyorsítására és az eljárásokkal kapcsolatos bizonyítási követelmények
egyszerűsítésére törekednek az ezen cikk hatálya alá tartozó bűncselekmények
tekintetében.
10.	Hazai joga és kiadatási szerződései rendelkezéseitől függően, a
megkeresett részes állam - a megkereső részes állam kérésére, és ha
meggyőződött arról, hogy a sürgető körülmények ezt indokolják - a személyt, akinek
kiadatását kérik, és aki területén található, őrizetbe veszi vagy megfelelő intézkedést
hoz annak biztosítása érdekében, hogy az illető a kiadatási eljárás során jelen
legyen.
11.	Ha valamely részes állam kizárólag azon az alapon nem adja ki a területén
tartózkodó feltételezett elkövetőt az ezen cikk hatálya alá tartozó bűncselekményért,
mert az illető az állampolgára, a kiadatási kérelmet előterjesztő részes állam
kérésére köteles az ügyet indokolatlan késedelem nélkül illetékes hatóságai elé vinni
büntetőeljárás indítása céljából. Ezek a hatóságok a határozataikat ugyanolyan
feltételek szerint hozzák meg, mint az érintett részes állam jogában súlyosnak
minősülő, bármely más bűncselekmény esetében. Az érintett részes államok
együttműködnek egymással, különösen eljárási és bizonyítási szempontból, a
büntetőeljárás hatékonyságának biztosítása érdekében.
12.	Amennyiben egy részes állam csak azzal a feltétellel adhatja ki vagy
adhatja át saját állampolgárát más államnak, hogy az illetőt visszaszállítják ebbe az
államba annak a büntetőpernek vagy büntetőeljárásnak az eredményeként kiszabott
büntetés letöltésére, amelynek érdekében a kiadatást vagy átadást kérték, és ez az
állam, valamint a kiadatási kérelmet előterjesztő állam megegyeznek ebben, illetve
az általuk megfelelőnek ítélt egyéb feltételekben, az ilyen feltételhez kötött kiadatás
vagy átadás alkalmas arra, hogy a megkeresett részes állam mentesüljön az ezen
cikk 11. bekezdésében előírt kötelezettség alól.
63
13.	Amennyiben a megkeresett részes állam azért tagadja meg egy ítélet
végrehajtása céljából kért kiadatást, mert az illető személy az állampolgára, a
megkereső részes állam kérelmére köteles fontolóra venni a megkereső részes állam
joga alapján hozott ítélet vagy az ítélet hátralevő részének végrehajtását, ha azt
hazai joga lehetővé teszi, és az abban meghatározott követelményekkel
összhangban.
14.	Annak a személynek, akivel szemben az ezen cikk hatálya alá tartozó
bűncselekmény miatt eljárást folytatnak, biztosítani kell a méltányos bánásmódot az
eljárás valamennyi szakában, ideértve azon részes állam joga szerinti jogok és
garanciák érvényesülését, amelynek a területén tartózkodik.
15.	Ezen Egyezmény egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy
kiadatási kötelezettséget keletkeztet, ha a megkeresett részes állam alapos okkal
feltételezheti, hogy a megkeresést abból a célból terjesztették elő, hogy az illető
személy neme, faja, vallása, nemzetisége, etnikai eredete vagy politikai
meggyőződése miatt büntetőeljárást folytassanak le, illetve vele szemben büntetést
szabjanak ki, vagy azt, hogy a megkeresés teljesítése a személy helyzetét ezen okok
bármelyike miatt súlyosbítaná.
16.	A részes államok nem tagadhatják meg a kiadatási kérelem teljesítését
kizárólag azon az alapon, hogy megítélésük szerint a bűncselekménynek pénzügyi
vonatkozásai is vannak.
17.	A kiadatás megtagadása előtt a megkeresett részes állam szükség szerint
konzultál a megkereső részes állammal, hogy számára megfelelő lehetőséget
biztosítson véleménye előterjesztéséhez és az állítására vonatkozó tájékoztatás
megadásához.
18.	A részes államok törekednek a kiadatási eljárás lefolytatása vagy
hatékonyságának javítása érdekében két- vagy többoldalú megállapodások vagy
Egyezmények megkötésére.
45.	cikk
Az elítélt személyek átadása
A részes államok fontolóra veszik, hogy két- vagy többoldalú
megállapodásokat vagy Egyezményeket kötnek az ezen Egyezmény szerinti
bűncselekmények alapján szabadságvesztés büntetésre vagy más
szabadságelvonással járó intézkedésre ítélt személyek átadására, hogy azok a
büntetést saját területükön tölthessék le.
46.	cikk
Kölcsönös jogsegély
1.	A részes államok a lehető legszélesebb körben jogsegélyt nyújtanak
egymásnak az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekmények miatt indult
nyomozások, továbbá a büntetőeljárások és bírósági eljárások során.
2.	A megkeresett részes állam vonatkozó törvényei, szerződései és
megállapodásai által engedélyezett lehető legszélesebb körben nyújt kölcsönös
jogsegélyt az olyan bűncselekmények nyomozása, továbbá a büntetőeljárás és
bírósági eljárás során, amelyek miatt a 26. cikk értelmében a megkereső részes
államban jogi személy vonható felelősségre.
3.	E cikknek megfelelően kölcsönös jogsegély iránti kérelem nyújtható be
bármely alábbi célból:
64
(a)	személyektől bizonyíték vagy nyilatkozat megszerzése;
(b)	bírósági dokumentumok kézbesítésének foganatosítása;
(c)	házkutatás és lefoglalás, valamint zár alá vétel;
(d)	tárgyak és helyszínek vizsgálata;
(e)	információk, bizonyítási eszközök és szakértői vélemények átadása;
(f)	vonatkozó dokumentumok és feljegyzések eredeti példányainak vagy
hiteles másolatainak átadása, beleértve a kormányzati, banki, pénzügyi, társasági
vagy üzleti feljegyzéseket is;
(g)	bűncselekményből származó jövedelem, vagyontárgy, eszköz vagy más
dolog beazonosítása vagy felkutatása bizonyítási célokra;
(h)	személyek önkéntes megjelenésének megkönnyítése a megkereső részes
államban;
(i)	a megkeresett részes állam hazai jogával nem ellentétes egyéb típusú
segítségnyújtás;
(j) bűncselekményből származó jövedelem beazonosítása, zár alá vétele és
felkutatása ezen Egyezmény V. fejezete rendelkezéseinek megfelelően;
(k) vagyon visszaadása ezen Egyezmény V. fejezete rendelkezéseinek
megfelelően.
4.	A hazai jog sérelme nélkül, a részes állam illetékes hatóságai előzetes
megkeresés nélkül büntető ügyekre vonatkozó információkat továbbíthatnak egy
másik részes állam illetékes hatóságaihoz, ha úgy vélik, hogy ezek az információk
segítséget nyújthatnak a hatóság számára nyomozások és büntetőeljárások
megkezdésében vagy eredményes lefolytatásában, vagy ez utóbbi részes állam által
ezen Egyezmény alapján megkeresés előterjesztésére vezethet.
5.	Az e cikk 4. bekezdése alapján történő információátadás nem befolyásolja
az információt szolgáltató illetékes hatóság államában folyó nyomozásokat és
büntetőeljárásokat. Az információt átvevő illetékes hatóság eleget tesz annak a
kérésnek, hogy az említett információ - akár átmenetileg - bizalmas maradjon, illetve
betartja a felhasználásával kapcsolatos korlátozásokat. Ez azonban nem
akadályozza meg az átvevő részes államot abban, hogy eljárásaiban nyilvánosságra
hozza a megvádolt személyt mentesítő információkat. Ilyen esetben az átvevő részes
állam a nyilvánosságra hozatal előtt értesíti a továbbító részes államot, és kérésre
konzultál a továbbító részes állammal. Ha kivételes esetben nem lehetséges az
előzetes értesítés, az átvevő részes állam késedelem nélkül értesíti a továbbító
részes államot a nyilvánosságra hozatalról.
6.	E cikk rendelkezései nem befolyásolják az olyan egyéb kétoldalú vagy
többoldalú szerződés alapján való kötelezettségeket, amelyek részben vagy
egészben a kölcsönös jogsegélyre irányadóak vagy lesznek irányadóak.
7.	E cikk 9-29. bekezdéseit kell alkalmazni az e cikk alapján előterjesztett
megkeresésekre, ha az érintett részes államokat nem köti kölcsönös jogsegélyre
vonatkozó szerződés. Ha a részes államokat ilyen szerződés köti, a vonatkozó
szerződés megfelelő rendelkezéseit kell alkalmazni, hacsak abban nem állapodnak
meg, hogy azok helyett inkább e cikk 9-29. bekezdéseit alkalmazzák. A részes
államokat nyomatékosan felkérik e bekezdések alkalmazására, amennyiben ezek
megkönnyítik az együttm ű ködést.
8.	A részes államok a banktitok alapján nem tagadhatják meg az e cikk
alapján való kölcsönös jogsegély nyújtását.
9.	(a) A megkeresett részes állam - kettős büntethetőség hiányában az e cikk
alapján való segítségnyújtásra irányuló megkeresésekre válaszolva - figyelembe
veszi ennek az Egyezménynek a céljait, az 1. cikkben rögzítettek szerint;
65
(b)	A részes államok megtagadhatják a segítségnyújtást, ha nem áll fenn a
kettős büntethetőség. A megkeresett részes állam azonban - ha az megegyezik
jogrendszere alapvető szabályaival - kényszerintézkedéssel nem járó segítséget
nyújt. Ezt a segítséget meg lehet tagadni, ha a kérés csekély jellegű ügyekre vagy
olyan ügyekre irányul, amelyekre nézve ezen Egyezmény más rendelkezései alapján
együttműködés vagy segítségnyújtás kérhető;
(c)	A részes államok fontolóra vehetik olyan intézkedések elfogadását,
amelyek lehetővé teszik számukra, hogy kettős büntethetőség hiányában e cikk
alapján szélesebb körű segítséget nyújtsanak.
10.	A személy - akit az egyik részes állam területén fogva tartanak vagy ott
büntetését tölti, és akinek egy másik részes államban való megjelenését kérik
személyazonosítás, tanúvallomás vagy más okból, amelynek célja, hogy a
bizonyítékszerzés során segítséget nyújtson az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó
bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás, büntető vagy bírósági eljárás számára
-	az alábbi feltételek fennállása esetén adható át:
(a)	a személy a jogai ismertetését követően, ehhez önként hozzájárul;
(b)	mindkét részes állam illetékes hatóságai ebben megállapodnak az államaik
által megfelelőnek tartott feltételek mellett.
11.	E cikk 10. bekezdésének alkalmazásában:
(a)	A részes állam, amelynek a személyt átadják, jogosult és köteles az
átadott személyt fogva tartani, kivéve, ha az átadó állam másra kéri vagy jogosítja
fel;
(b)	A részes állam, amelynek a személyt átadták, előzetes
megállapodásuknak megfelelően, haladéktalanul vagy a két állam illetékes hatóságai
egyéb megállapodásának megfelelően köteles teljesíti azon kötelezettségét, hogy
visszaadja az illető személyt az átadó államnak;
(c)	A részes állam, amelynek a személyt átadják, nem kérheti az átadó
államtól a kiadatási eljárás megindítását az érintett személy visszaadása céljából;
(d)	az átadott személynek az átadó államban letöltendő szabadságvesztés-
büntetésébe beszámítják azt az időt, amelyet abban az államban töltött fogva
tartásban, amelynek átadták.
12.	Anélkül, hogy az e cikk alapján valamely személyt átadó részes állam
hozzájárulna, ezzel a személlyel szemben, állampolgárságától függetlenül, nem lehet
büntetőeljárást lefolytatni, sem őt fogva tartani vagy személyi szabadságában
bármely egyéb módon korlátozni annak az államnak a területén, amelynek átadták,
az átadó állam területének elhagyását megelőzően elkövetett cselekmények és
elítélések miatt.
13.	A részes államok kijelölik azt az központi hatóságot, amelynek joga és
kötelezettsége, hogy átvegye a kölcsönös jogsegélyre irányuló megkereséseket, és
azokat végrehajtsa, vagy a végrehajtás érdekében továbbítsa az illetékes hatóságok
számára. Ha a részes állam különálló jogsegélyi rendszerrel bíró különleges
térséggel vagy területtel rendelkezik, kijelölheti azt a megkülönböztetett központi
hatóságot, amely ugyanezen hatáskörrel rendelkezik az illető térségre vagy területre
nézve. A központi hatóságok biztosítják a kapott megkeresések gyors és megfelelő
végrehajtását vagy továbbítását. Ha a központi hatóság a megkeresést a
végrehajtásra illetékes hatóság számára továbbítja, elősegíti a megkeresésnek az
illetékes hatóság általi gyors és megfelelő végrehajtását. Az e célra kijelölt központi
hatóságról a részes államok a megerősítő, elfogadási vagy jóváhagyási, illetve az
ehhez az Egyezményhez való csatlakozási okmányaik letétbe helyezésekor értesítik
az Egyesült Nemzetek főtitkárát. A kölcsönös jogsegélyre irányuló megkereséseket
66
és az ezzel kapcsolatos bármely közléseket a részes államok által kijelölt központi
hatóságokhoz továbbítják. Ez a követelmény nem érinti a részes állam azon jogát,
hogy előírja, hogy ezeket a megkereséseket és közléseket számára diplomáciai
csatornákon keresztül továbbítsák, illetve sürgős esetben, ha ezzel a részes államok
egyetértenek, a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezetén keresztül, ha
lehetséges.
14.	A megkereséseket írásban kell előterjeszteni, vagy ha lehetséges, írásbeli
feljegyzés készítésére alkalmas eszközzel, a megkeresett részes állam számára
elfogadható nyelven, olyan feltételek alapján, amely az illető részes állam számára
lehetővé teszi a hitelesség megállapítását. A részes államok számára elfogadható
nyelvről vagy nyelvekről megerősítő, elfogadási vagy jóváhagyási, illetve az ehhez az
Egyezményhez való csatlakozási okmányaik letétbe helyezésekor értesítik az
Egyesült Nemzetek Főtitkárát. Sürgős esetben, és ha ezt a részes államok
elfogadják, a megkereséseket szóban is meg lehet tenni, de írásban haladéktalanul
meg kell erősíteni.
15.	A kölcsönös jogsegélyre irányuló megkeresés a következőket tartalmazza:
(a)	a megkeresést előterjesztő hatóság megnevezése;
(b)	a nyomozati, büntető vagy bírósági eljárás tárgya és jellege, amelyre a
megkeresés vonatkozik, valamint a nyomozati, büntető vagy bírósági eljárást
lefolytató hatóság neve és feladatai;
(c)	a vonatkozó tények összegzése, kivéve a bírósági dokumentumok
kézbesítésének célját szolgáló megkereséseket;
(d)	a kért segítség leírása és azon különleges eljárások részletei, amelyeket a
megkereső részes állam követni kíván;
(e)	ahol lehetséges, az érintett személy személyazonosságára vonatkozó
adatok, tartózkodási helye és állampolgársága;
(f)	a bizonyíték, az információ vagy az intézkedés kérésének célja.
16.	A megkeresett részes állam további információkat kérhet, ha ez a
megkeresés hazai jogával összhangban történő végrehajtásához szükséges, vagy
ha megkönnyítheti ezt a végrehajtást.
17.	A megkeresést a megkeresett részes állam hazai jogával összhangban és
amennyiben az lehetséges a megkeresésben meghatározott eljárásoknak
megfelelően hajtják végre, ha az nem ellentétes a megkeresett részes állam jogával.
18.	Amennyiben lehetséges és megfelel a hazai jog alapelveinek, ha egy
magánszemély a részes állam területén tartózkodik és az illetőt egy másik részes
állam igazságügyi hatóságainak tanúként vagy szakértőként meg kell hallgatnia, az
első részes állam a másik megkeresésére engedélyezheti, hogy a kihallgatás
videokonferencia útján történjen, ha a kérdéses magánszemély számára nem
lehetséges vagy kívánatos, hogy személyesen megjelenjen a megkereső részes
állam területén. A részes államok megállapodhatnak abban, hogy a kihallgatást a
megkereső részes állam igazságügyi hatósága folytassa le, és azon a megkeresett
részes állam igazságügyi hatósága részt vegyen.
19.	A megkereső részes állam a megkeresett részes állam előzetes
egyetértése nélkül nem továbbíthatja vagy használhatja fel a megkeresett részes
állam által szolgáltatott információkat vagy bizonyítékot a megkeresésben
megállapított nyomozati, büntető- vagy bírósági eljárásokon kívül. E bekezdés nem
jelenti akadályát annak, hogy a megkereső részes állam eljárásai során
nyilvánosságra hozza a megvádolt személyt mentesítő információt vagy bizonyítékot.
Ez utóbbi esetben a megkereső részes állam a nyilvánosságra hozatal előtt értesíti a
megkeresett részes államot, és ha kérik, konzultál a megkeresett részes állammal.
67
Ha kivételes esetekben az előzetes értesítés nem lehetséges, a megkereső részes
állam késedelem nélkül értesíti a megkeresett részes államot a nyilvánosságra
hozatalról.
20.	A megkereső részes állam előírhatja, hogy a megkeresett részes állam
bizalmasan kezelje a megkeresést tényét és lényegi tartalmát, kivéve, ha az a
megkeresés végrehajtásához szükséges. Ha a megkeresett részes állam nem tud
eleget tenni a bizalmas kezelés követelményének, erről haladéktalanul értesíti a
megkereső részes államot.
21.	A kölcsönös jogsegély megtagadható:
(a)	ha a megkeresést nem e cikk rendelkezéseinek megfelelően terjesztik elő;
(b)	ha a megkeresett részes állam úgy ítéli meg, hogy a megkeresés
végrehajtása valószínűleg hátrányosan érinti szuverenitását, biztonságát, a
közrendet vagy egyéb alapvető érdekeit;
(c)	ha a megkeresett részes állam hatóságai számára a hazai jog megtiltaná a
kért cselekmény lefolytatását hasonló bűncselekmény tekintetében, ha az saját
illetékessége alá tartozó nyomozati, büntető vagy bírósági eljárás tárgyát képezné;
(d)	ha a megkeresett részes állam jogával ellentétes lenne a kölcsönös
jogsegély iránti megkeresés teljesítése.
22.	A részes államok nem utasíthatják el a kölcsönös jogsegélyre irányuló
megkeresést kizárólag azon az alapon, hogy a bűncselekménynek pénzügyi
vonatkozásai vannak.
23.	A kölcsönös jogsegély megtagadását indokolni kell.
24.	A megkeresett részes állam a lehető legrövidebb időn belül végrehajtja a
megkeresést és a lehetőségek szerint betartja a megkereső részes állam által, a
megkeresésben javasolt és megindokolt határidőket. A megkereső részes állam
indokoltan információkat kérhet a megkeresett részes államtól, a megkeresés
teljesítése érdekében hozott intézkedések állásáról és fejleményeiről. A megkeresett
részes állam válaszol a megkereső részes állam által előterjesztett, a megkeresés
állására, fejleményeire és kezelésére vonatkozó indokolt megkeresésre. A
megkereső részes állam haladéktalanul értesíti a megkeresett részes államot, ha a
kért segítségre többé már nincsen szükség.
25.	A megkeresett részes állam elhalaszthatja a kölcsönös jogsegély
teljesítését azon az alapon, hogy az folyamatban lévő nyomozati, büntető- vagy
bírósági eljárást érint.
26.	A megkeresésnek az e cikk 21. bekezdése alapján való elutasítása vagy a
megkeresés végrehajtásának az e cikk 25. bekezdése alapján való elhalasztása
előtt, a megkeresett részes állam konzultál a megkereső részes állammal annak
megfontolása érdekében, hogy nyújtható-e jogsegély az általa szükségesnek
tekintett feltételek és kikötések alapján. Ha a megkereső részes állam elfogadja az e
feltételektől függő segítséget, eleget tesz a feltételeknek.
27.	Nem érintve e cikk 12. bekezdésének rendelkezéseit, azon tanúval,
szakértővel vagy más személlyel szemben, aki a megkereső részes állam kérésére
beleegyezését adja ahhoz, hogy bizonyítékot szolgáltasson vagy segítséget nyújtson
nyomozati, büntető- vagy bírósági eljárásban a megkereső részes állam területén,
nem indítanak büntetőeljárást, tartják fogva, ítélik el vagy alkalmaznak vele szemben
személyes szabadságát korlátozó intézkedést a megkeresett részes állam területéről
való távozása előtt elkövetett cselekmény, vagy elítélés tekintetében. Ez a védelem
megszűnik, ha a tanúnak, szakértőnek vagy más személynek - tizenöt egymást
követő napig tartó vagy a részes államok által megállapított időtartamra nézve attól
számítva, hogy hivatalosan arról értesítették, hogy jelenlétére többé az igazságügyi
68
hatóságok nem tartanak igényt - lehetősége lett volna a távozásra, de az érintett
személy önkéntesen a megkereső részes állam területén maradt, vagy elhagyta
ugyan, de szabad akaratából oda visszatért.
28.	A megkeresés végrehajtásának rendes költségeit a megkeresett részes
állam viseli, hacsak az érintett részes államok másként nem állapodnak meg. Ha a
kérés teljesítése jelentős vagy rendkívüli jellegű kiadásokat tesz vagy tesz majd
szükségessé, a részes államok konzultálnak azon feltételek és kikötések
meghatározása érdekében, amelyek alapján a megkeresést végrehajtják, továbbá a
költségek viselésének módjáról.
29.	A megkeresett részes állam:
(a)	átadja a megkereső részes állam számára a birtokában lévő azon
kormányzati feljegyzések, dokumentumok vagy információk másolatát, amelyek
hazai joga alapján a nyilvánosság rendelkezésére állnak;
(b)	belátása szerint - részben vagy egészben vagy az általa megfelelőnek
tekintett feltételektől függően - átadhatja a megkereső részes állam számára a
birtokában lévő azon kormányzati feljegyzések, dokumentumok vagy információk
másolatát, amelyek hazai joga alapján nem állnak a nyilvánosság rendelkezésére.
30.	A részes államok fontolóra veszik, hogy szükséges esetben olyan
kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat vagy rendelkezéseket kötnek, illetve
fogadnak el, amelyek e cikk rendelkezéseinek célját szolgálnák, gyakorlati hatállyal
ruháznák fel vagy erősítenék ezeket a rendelkezéseket.
47.	cikk
Büntetőeljárások átadása
A részes államok megfontolják annak lehetőséget, hogy a büntetőeljárások
egyesítése céljából átadják egymásnak az ezen Egyezmény szerinti
bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásokat azokban az esetekben, amikor ezt
az átadást a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében indokoltnak tekintik,
különösen azokban az esetekben, amikor többszörös joghatóság állapítható meg.
48.	cikk
Együttműködés a bűnüldözés területén
1.	A részes államok - hazai jogi és közigazgatási rendszereiknek megfelelően
-	szorosan együttműködnek egymással, hogy javítsák az ezen Egyezmény hatálya
alá tartozó bűncselekmények elleni fellépésre irányuló bűnüldözési intézkedések
hatékonyságát. A részes államok különösen a következők érdekében tesznek
hatékony intézkedéseket:
(a)	a kommunikációs csatornák erősítése és - ahol szükséges - kialakítása az
illetékes hatóságaik, ügynökségeik és szolgálataik között annak érdekében, hogy
megkönnyítsék az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekmények
valamennyi szempontjára vonatkozó információk megszerzését és gyors cseréjét,
beleértve - ha ezt az érintett részes államok megfelelőnek tekintik - a más
bűncselekményekkel való kapcsolatokat is;
(b)	a többi részes állammal történő együttműködés a következőkre vonatkozó
vizsgálatok lefolytatása során az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó
bűncselekmények tekintetében:
69
(i)	az ilyen bűncselekményekben való részvétellel gyanúsított
személyek személyazonossága, feltalálási helye és tevékenységei, vagy az
érintett egyéb személyek tartózkodási helye;
(ii)	a bűncselekményből származó jövedelem vagy az ilyen
bűncselekményekből eredő vagyontárgy mozgása;
(iii)	az ilyen bűncselekmények elkövetése során felhasznált vagy
felhasználni szánt vagyontárgy, berendezés vagy eszköz mozgása;
(c)	adott esetben elemzési vagy vizsgálati célokra anyagok szükséges
tételeinek vagy mennyiségének biztosítása;
(d)	adott esetben információcsere a többi részes állammal az ezen
Egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekmények elkövetéséhez használt
eszközökkel vagy módszerekkel kapcsolatosan, beleértve a hamis
személyazonosságok, hamisított, megváltoztatott vagy hamis dokumentumok
felhasználását és az elrejtő tevékenységek egyéb eszközeit is;
(e)	a hatékony koordináció megkönnyítése az illetékes hatóságaik,
ügynökségeik és szolgálataik között, és a szakembergárda és az egyéb szakértők
cseréjének segítése, beleértve - az érintett részes államok közötti kétoldalú
megállapodásoktól vagy rendelkezésektől függően - kapcsolattartó tisztek
kinevezését is;
(f)	információcsere és koordináció az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó
bűncselekmények korai megállapítása céljából hozott közigazgatási és egyéb
intézkedések tekintetében.
2.	Ezen Egyezmény érvényesülése érdekében a részes államok fontolóra
veszik, hogy a végrehajtó hatóságaik közötti együttműködésről szóló kétoldalú vagy
többoldalú megállapodásokat vagy rendelkezéseket kötnek, illetve fogadnak el, és ha
már léteznek ilyen megállapodások vagy rendelkezések, módosítják azokat. Ilyen, az
érintett részes államok közötti megállapodások vagy rendelkezések hiányában, a
részes államok fontolóra vehetik, hogy ez az Egyezmény szolgáljon a bűnüldözés
területén történő kölcsönös együttműködés alapjául az ezen Egyezmény hatálya alá
tartozó bűncselekmények tekintetében. Adott esetben a részes államok teljes
mértékben felhasználják a megállapodásokat vagy a rendelkezéseket, beleértve a
nemzetközi vagy regionális szervezeteket is, hogy javítsák a törvényvégrehajtó
szervezeteik közötti együttműködést.
3.	A részes államok arra törekednek, hogy a rendelkezésükre álló eszközökön
belül együttműködjenek annak érdekében, hogy reagáljanak az ezen Egyezmény
hatálya alá tartozó, a modern technológia alkalmazásával elkövetett
bűncselekményekre.
49.	cikk
Közös nyomozás
A részes államok fontolóra veszik olyan kétoldalú vagy többoldalú
megállapodások vagy rendelkezések megkötését, illetve elfogadását, amelyek
alapján - egy vagy több államban nyomozati, büntető- vagy bírósági eljárás tárgyát
képező ügyek tekintetében - az érintett illetékes hatóságok közös nyomozati
testületeket állíthatnak fel. Ilyen megállapodások vagy rendelkezések hiányában,
közös nyomozásokat lehet lefolytatni konkrét esetben való megállapodás alapján. Az
érintett részes államok biztosítják, hogy teljes mértékben tiszteletben tartják azon
részes állam szuverenitását, amelynek területén ezt a nyomozást végezni tervezik.
70
50.	cikk
Különleges nyomozati technikák
1.	A korrupció hatékony felszámolásának érdekében, a részes államok - hazai
jogrendszerük alapelvei által engedett mértékben és a hazai joguk által előírt
feltételeknek megfelelően - meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket,
amelyek a rendelkezésükre álló eszközökön belül lehetővé teszik illetékes
hatóságaik számára az ellenőrzött szállítás megfelelő alkalmazását, és ha
megfelelőnek tekintik, az olyan különleges nyomozati technikák alkalmazását
területükön belül, mint például az elektronikus vagy egyéb formájú lehallgatás vagy
fedett műveletek, és amelyek lehetővé teszik az ebből származó bizonyítékoknak a
bíróság általi elfogadását.
2.	Az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekmények felderítése
érdekében a részes államokat arra ösztönzik, hogy ha szükséges, megfelelő
kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat vagy rendelkezéseket kössenek, illetve
fogadjanak el az ilyen különleges nyomozati technikák alkalmazására nézve a
nemzetközi szintű együttműködés összefüggésében. Ezeket a megállapodásokat
vagy rendelkezéseket az államok szuverén egyenrangúsága elvének teljes
betartásával kötik, illetve fogadják el és hajtják végre, és szigorúan az ezen
megállapodásokban vagy rendelkezésekben foglalt feltételeknek megfelelően
alkalmazzák.
3.	Az e cikk 2. bekezdésében rögzítettek szerinti megállapodás vagy
rendelkezés hiányában, konkrét alapon kell határozatot hozni az ilyen különleges
nyomozati technikák nemzetközi szinten való alkalmazásáról, és ha szükséges,
pénzügyi rendelkezéseket és kötelezettségvállalásokat lehet figyelembe venni az
illetékességnek az érintett részes államok általi gyakorlása tekintetében.
4.	Az érintett részes államok egyetértésével, az ellenőrzött szállítás
nemzetközi szinten történő alkalmazására vonatkozó határozatok olyan módszereket
is magukban foglalhatnak, mint például az áruk és pénzeszközök feltartóztatása és
továbbra is sértetlenül hagyása, vagy részben vagy egészben történő elszállítása
vagy kicserélése.
V.	fejezet
Vagyon visszajuttatása
51.	cikk
Általános rendelkezések
Vagyonnak az e fejezet alapján való visszajuttatása ezen Egyezmény
alapelvének minősül, és a részes államok e tekintetben a legszélesebb
együttműködést és segítséget biztosítják egymás számára.
52.	cikk
A bűncselekményből származó jövedelem áthelyezésének megelőzése és
felderítése
1.	Ezen Egyezmény 14. cikkének sérelme nélkül, a részes államok - hazai
joguknak megfelelően - meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, miszerint
az illetékességükön belüli pénzintézetek számára előírják, hogy ellenőrizzék
ügyfeleik személyazonosságát, hogy indokolt lépéseket tegyenek a nagy értékű
71
számlákon elhelyezett pénzösszegek haszonélvezői személyazonosságának
megállapítása érdekében, és hogy alapos vizsgálat alá vessék az olyan
magánszemélyek, családtagjaik és közeli munkatársaik által vagy nevében kért vagy
fenntartott számlákat, amely személyeket fontos közfeladatokkal bíznak vagy bíztak
meg. Ezek az alapos vizsgálatok arra irányulnak, hogy az illetékes hatóságok
számára történő jelentéstétel céljából felderítsék a gyanús tranzakciókat, és nem
értelmezhetők úgy, hogy a pénzintézetek számára ellehetetlenítsék vagy megtiltsák a
törvényes ügyfelekkel való üzleti kapcsolatot.
2.	Az e cikk 1. bekezdésében előírt intézkedések végrehajtásának
megkönnyítése érdekében, a részes államok - hazai joguknak megfelelően és a
regionális, interregionális és nemzetközi szervezetek általi vonatkozó, a
pénzmosással szembeni kezdeményezések által ösztönözve - a következőket
teszik:
(a)	iránymutatásokat adnak ki az azon természetes vagy jogi személyek
típusairól, amelyek számlái tekintetében az illetékességükön belüli pénzintézetektől
elvárják, hogy a számlákat alapos vizsgálat alá vessék, azon számlák és tranzakciók
típusairól, amelyeknek különös figyelmet kell szentelni, és azokról a megfelelő
számlanyitási, vezetési és nyilvántartási intézkedésekről, amelyeket az ilyen
számlákkal kapcsolatosan hozni kell; és
(b)	adott esetben - egy másik részes állam kérésére vagy saját
kezdeményezésükre - értesítik az illetékességükön belüli pénzintézeteket azon adott
természetes vagy jogi személyek személyazonosságáról, amelyek számlái
tekintetében az illetékességükön belüli pénzintézetektől elvárják, hogy a számlákat
alapos vizsgálat alá vessék, azon személyeken kívül, akiknek személyazonosságát a
pénzintézetek egyébként megállapíthatják.
3.	Az e cikk 2. bekezdés (a) pontja összefüggésében, a részes államok
intézkedéseket hajtanak végre annak biztosítása érdekében, hogy pénzintézeteik
megfelelő időtartamra nézve megfelelő feljegyzéseket vezessenek az e cikk 1.
bekezdésében említett személyeket érintő számlákról és tranzakciókról, amelyek
minimumként információkat tartalmaznak az ügyfél, valamint ha lehetséges, a
haszonélvező személyazonosságáról.
4.	Annak érdekében, hogy megelőzzék és felderítsék az ezen Egyezmény
szerinti bűncselekmények jövedelemének áthelyezését, a részes államok megfelelő
és hatékony intézkedéseket hajtanak végre annak érdekében, hogy - szabályozó és
felügyeleti testületeik segítségével - megakadályozzák olyan bankok létesítését,
amelyek nem rendelkeznek fizikai jelenléttel, és nem tartoznak szabályozott pénzügyi
csoporthoz. A részes államok ezen túlmenően fontolóra vehetik azt, hogy
pénzintézeteik számára előírják, hogy utasítsák vissza az ilyen intézményekkel való
levelezőbanki kapcsolat létesítését vagy folytatását, és hogy ellenálljanak olyan
külföldi pénzintézetekkel való kapcsolatok létesítésének, amelyek lehetővé teszik,
hogy számláikat olyan bankok használják, amelyek nem rendelkeznek fizikai
jelenléttel, és nem tartoznak szabályozott pénzügyi csoporthoz.
5.	A részes államok fontolóra veszik, hogy - hazai joguknak megfelelően -
hatékony pénzügyi nyilvánosságra hozatali rendszereket alakítanak ki megfelelő
hivatalos személyeik számára és a nem teljesítés esetében megfelelő szankciókat
írnak elő. A részes államok azt is fontolóra veszik, hogy meghozzák az ahhoz
szükséges intézkedéseket, hogy illetékes hatóságaik számára lehetővé tegyék az
ilyen információk megosztását a többi tagállam illetékes hatóságaival, ha ez az ezen
Egyezmény szerinti bűncselekményekből származó jövedelem felderítéséhez,
visszaköveteléséhez és visszaszerzéséhez szükséges.
72
6.	A részes államok - hazai joguknak megfelelően - fontolóra veszik az ahhoz
szükséges intézkedések meghozatalát, hogy a megfelelő hivatalos személyek
számára, akik külföldi országban pénzügyi számla tekintetében érdekeltséggel,
aláírási joggal vagy egyéb jogkörrel rendelkeznek, előírják, hogy ezt a kapcsolatot
jelentsék a megfelelő hatóságok számára, és hogy az ilyen számlákra vonatkozóan
megfelelő feljegyzéseket vezessenek. Nem teljesítés esetében ezek az intézkedések
is megfelelő szankciókat írnak elő.
53.	cikk
A vagyontárgy közvetlen visszaszerzésére irányuló intézkedések
A részes államok - hazai joguknak megfelelően -:
(a)	meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy egy másik részes
állam számára lehetővé tegyék, hogy bíróságai előtt polgári pert indítson az ezen
Egyezménynek megfelelően megállapított bűncselekmény elkövetésén keresztül
szerzett vagyontárggyal kapcsolatos jogcím vagy tulajdonjog megállapítása
érdekében;
(b)	meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy bíróságaik számára
lehetővé tegyék, hogy az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények elkövetői
számára elrendeljék, hogy kártérítést vagy kártalanítást fizessenek azon részes
állam számára, amely az ezen bűncselekmények miatt kárt szenvedett; és
(c)	meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy bíróságaik vagy
illetékes hatóságaik számára lehetővé tegyék, hogy azok - amikor elkobzásról kell
dönteni - az ezen Egyezménynek megfelelően megállapított bűncselekmény
elkövetésén keresztül szerzett vagyontárgy tekintetében egy másik részes állam
követelését mint törvényes tulajdonos követelése ismerjék el.
54.	cikk
A vagyontárgy visszaszerzésére irányuló mechanizmus az elkobzás során való
nemzetközi együttműködésen keresztül
1.	A részes államok, annak érdekében, hogy az ezen Egyezmény 55. cikke
alapján kölcsönös jogsegélyt nyújtsanak az ezen Egyezménynek megfelelően
megállapított bűncselekmény elkövetésén keresztül szerzett vagy elkövetésével
kapcsolatos vagyontárgy tekintetében, hazai joguknak megfelelően:
(a)	meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy illetékes hatóságaik
számára lehetővé tegyék, hogy érvényt szerezzenek egy másik részes állam
bírósága által kiadott elkobzási végzésnek;
(b)	meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy illetékes hatóságaik
számára lehetővé tegyék, hogy - amennyiben illetékességgel rendelkeznek -
elrendeljék az ilyen külföldi eredetű vagyontárgy elkobzását pénzmosás vagy
illetékességükbe tartozó egyéb bűncselekmény elbírálása vagy hazai joguk alapján
engedélyezett más eljárás útján; és
(c)	vegyék fontolóra az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy lehetővé
tegyék az ilyen vagyontárgy elkobzását büntetőjogi elítélés nélkül olyan esetekben,
amikor az elkövetővel szemben nem lehet vádat emelni elhalálozás, szökés vagy
távollét miatt vagy más megfelelő esetekben.
2.	A részes államok, annak érdekében, hogy kölcsönös jogsegélyt nyújtsanak
az ezen Egyezmény 55. cikk 2. bekezdése értelmében tett megkeresés alapján,
hazai joguknak megfelelően:
73
(a)	meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy illetékes hatóságaik
számára lehetővé tegyék, hogy zár alá vegyék vagy lefoglalják a vagyontárgyat a
megkereső részes állam bírósága vagy illetékes hatósága által kiadott zár alá vételi
vagy lefoglalási végzés alapján, amely megfelelő alapot szolgáltat a megkeresett
részes állam számára annak vélelmezéséhez, hogy az ilyen cselekmény megtétele
megalapozott, és hogy a vagyontárgy végül elkobzási végzés tárgyát képezné e cikk
1.	bekezdés (a) pontjának alkalmazásában;
(b)	meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy illetékes hatóságaik
számára lehetővé tegyék, hogy zár alá vegyék vagy lefoglalják a vagyontárgyat olyan
megkeresés alapján, amely megfelelő alapot szolgáltat a megkeresett részes állam
számára annak vélelmezéséhez, hogy az ilyen cselekmény megtétele megalapozott,
és hogy a vagyontárgy végül elkobzási végzés tárgyát képezné e cikk 1. bekezdés
(a) pontjának alkalmazásában;
(c)	fontolóra veszik olyan további intézkedések meghozatalát, amelyek
illetékes hatóságaik számára lehetővé teszik, hogy a vagyontárgyat elkobzásra
megőrizzék, mint például külföldi letartóztatás vagy az ilyen vagyontárgy
megszerzésével kapcsolatos büntetőjogi vád alapján.
55.	cikk
Elkobzás céljából történő nemzetközi együttműködés
1.	A részes állam, amely egy másik, az ezen Egyezménynek megfelelően
megállapított bűncselekmény felett illetékességgel rendelkező részes államtól
megkeresést kapott az ezen Egyezmény 31. cikk 1. bekezdésében említett, az állam
területén található bűncselekményből származó jövedelem, vagyontárgy, berendezés
vagy más eszköz elkobzására, hazai jogrendszerén belül a lehető legnagyobb
mértékben eleget tesz a következőknek:
(a)	a megkeresést illetékes hatóságai elé terjeszti elkobzási végzés
meghozatala céljából, és ha ezt a végzést meghozzák, érvényt szerez annak; vagy
(b)	illetékes hatóságai elé terjeszti - annak érdekében, hogy annak a kért
mértékben érvényt szerezzen - a megkereső részes állam területén bíróság által
kiadott elkobzási végzést az ezen Egyezmény 31. cikk 1. bekezdésének és az 54.
cikk 1. bekezdés (a) pontjának megfelelően, amennyiben ez az elkobzási végzés az
ezen Egyezmény 31. cikk 1. bekezdésében említett, a megkeresett részes állam
területén található bűncselekményből származó jövedelemre, vagyontárgyra,
berendezésre vagy más eszközre vonatkozik.
2.	Az ezen Egyezménynek megfelelően megállapított bűncselekmény felett
illetékességgel rendelkező másik részes állam által tett megkeresést követően, a
megkeresett részes állam intézkedéseket hoz, hogy beazonosítsa, nyomon kövesse
és zár alá vegye vagy lefoglalja az ezen Egyezmény 31. cikk 1. bekezdésében
említett bűncselekményből származó jövedelmet, vagyontárgyat, berendezést vagy
más eszközt végső elkobzás érdekében, amelyet vagy a megkereső részes állam
rendel el, vagy pedig - az e cikk 1. bekezdése alapján való megkeresés alapján - a
megkeresett részes állam.
3.	Az ezen Egyezmény 46. cikkének rendelkezéseit kell erre a cikkre
értelemszerűen alkalmazni. A 46. cikk 15. bekezdésében meghatározott információk
mellett, az e cikk alapján tett megkeresések a következőket tartalmazzák:
(a)	az e cikk 1. bekezdés (a) pontjára vonatkozó megkeresés esetében, az
elkobzandó vagyontárgy leírása, beleértve - a lehetséges mértékben - a
vagyontárgy feltalálási helyét, és adott esetben a vagyontárgy becsült értékét,
74
valamint a megkereső részes állam számára alapul szolgáló tényekről szóló
nyilatkozat, amelyek elégségesek ahhoz, hogy a megkeresett állam hazai joga
alapján végzést kérjen;
(b)	az e cikk 1. bekezdés (b) pontjára vonatkozó megkeresés esetében, a
megkeresés alapjául szolgáló, a megkereső részes állam által kiadott elkobzási
végzés jogilag elfogadható másolata, a tényekről szóló nyilatkozat és tájékoztatás
arról, hogy milyen mértékben kérik a végzés végrehajtását, a megkereső részes
állam által annak érdekében tett intézkedéseket megállapító nyilatkozat, hogy
megfelelő értesítést nyújtson a jóhiszemű harmadik személyek számára, és hogy
biztosítsa a jogszerű eljárást, valamint az arról szóló nyilatkozat, hogy az elkobzási
végzés jogerős;
(c)	az e cikk 2. bekezdésére vonatkozó megkeresés esetében, a megkereső
részes állam számára alapul szolgáló tényekről szóló nyilatkozat és a kért
cselekmények leírása, valamint - ha rendelkezésre áll - a megkeresés alapjául
szolgáló végzés jogilag elfogadható másolata.
4.	Az e cikk 1. és 2. bekezdésében előírt határozatokat vagy cselekményeket
a megkeresett részes állam hozza, illetve teszi meg hazai joga rendelkezéseinek és
eljárási szabályainak vagy a megkereső részes állammal szemben kötelező kétoldalú
vagy többoldalú megállapodásnak vagy rendelkezésnek megfelelően, illetve ezektől
függően.
5.	A részes államok az Egyesült Nemzetek főtitkára számára átadják az e
cikket hatályba léptető törvényeik és rendeleteik másolatát és e törvények és
rendeletek későbbi módosításainak másolatát vagy ezek leírását.
6.	Ha a részes állam úgy dönt, hogy az e cikk 1. és 2. bekezdésében említett
intézkedések meghozatalát vonatkozó szerződés lététől teszi függővé, az illető
részes állam ezt az Egyezményt szükséges és elégséges szerződési alapnak tekinti.
7.	Az e cikk alapján való együttműködést is meg lehet tagadni vagy fel lehet
oldani az ideiglenes intézkedéseket, ha a megkeresett részes állam nem kap
elégséges és időbeli bizonyítékot, vagy ha a vagyontárgy de minimis értékű.
8.	Az e cikk alapján hozott ideiglenes intézkedés feloldása előtt, a megkeresett
részes állam - ha lehetséges - a megkereső részes állam számára lehetőséget
biztosít arra, hogy az intézkedés továbbfolytatása érdekében előterjessze indokait.
9.	E cikk rendelkezései nem értelmezhetők úgy, hogy hátrányosan érintik a
jóhiszemű harmadik személyek jogait.
56.	cikk
Különleges együttműködés
A hazai jog sérelme nélkül, a részes államok olyan intézkedések
meghozatalára törekednek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy - saját
nyomozati, büntető vagy bírósági eljárásaik sérelme nélkül - előzetes megkeresés
nélkül továbbítsák az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményekből származó
jövedelemről szóló információkat egy másik részes állam számára, ha úgy vélik,
hogy az ilyen információk feltárása segítheti az információt átvevő részes államot
abban, hogy nyomozati, büntető- vagy bírósági eljárást indítson vagy folytasson le,
vagy az illető részes állam általi megkereséshez vezethet az Egyezmény ezen
fejezete alapján.
75
57.	cikk
Vagyontárgyak visszajuttatása és a felettük való rendelkezés
1.	A részes állam által az ezen Egyezmény 31. vagy 55. cikke alapján
elkobzott vagyontárgy felett az illető részes állam rendelkezik, beleértve az e cikk 3.
bekezdése alapján való, a korábbi törvényes tulajdonos számára történő
visszajuttatást is, az ezen Egyezmény rendelkezéseinek és hazai jogának
megfelelően.
2.	A részes államok - hazai joguk alapelveinek megfelelően - elfogadják az
ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy illetékes hatóságaik
számára lehetővé tegyék az elkobzott vagyontárgy visszajuttatását, ha egy másik
részes állam kérése alapján járnak el, az ezen Egyezménynek megfelelően és a
jóhiszemű harmadik személyek jogait figyelembe véve.
3.	Ezen Egyezmény 46. és 55. cikkének, valamint e cikk 1. és 2.
bekezdésének megfelelően, a megkeresett részes állam:
(a)	közpénzek elsikkasztása és elsikkasztott közpénzek tisztára mosása
esetében, az ezen Egyezmény 17. és 23. cikkében említettek szerint, ha az
elkobzást az 55. cikknek megfelelően hajtották végre és a megkereső részes
állambeli jogerős ítélet alapján - erről a követelményről a megkeresett részes állam
lemondhat -, visszajuttatja az elkobzott vagyontárgyat a megkereső részes állam
számára;
(b)	az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó egyéb bűncselekményből
származó jövedelem esetében, ha az elkobzást az 55. cikknek megfelelően hajtották
végre és a megkereső részes állambeli jogerős ítélet alapján - erről a követelményről
a megkeresett részes állam lemondhat -, visszajuttatja az elkobzott vagyontárgyat a
megkereső részes állam számára, ha a megkereső részes állam megfelelően
bizonyítja az elkobzott vagyontárgy feletti korábbi tulajdonjogát a megkeresett részes
állam számára, vagy ha a megkeresett részes állam az elkobzott vagyontárgy
visszajuttatásának alapjaként elismeri a megkereső részes államnak okozott kárt;
(c)	minden egyéb esetben, prioritásban részesíti az elkobzott vagyontárgynak
a megkereső részes állam számára történő visszajuttatását, az illető vagyontárgyat a
korábbi törvényes tulajdonosoknak visszajuttatva vagy a bűncselekmény sértettjeit
kártérítésben részesítve.
4.	Adott esetben, és ha a részes államok másként nem határoznak, a
megkeresett részes állam levonhatja az e cikk alapján az elkobzott vagyontárgy
visszajuttatásához vagy a felette való rendelkezéshez vezető nyomozati, büntető-
vagy bírósági eljárások során felmerült indokolt kiadásokat.
5.	Adott esetben, a részes államok különleges figyelemben részesíthetik, hogy
konkrét esetben megállapodásokat kössenek vagy kölcsönösen elfogadható
rendelkezéseket fogadjanak el az elkobzott vagyontárgy feletti végleges rendelkezés
érdekében.
58.	cikk
Pénzügyi nyomozó egység
A részes államok együttműködnek egymással abból a célból, hogy
megelőzzék és felszámolják az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményekből
származó jövedelem áthelyezését, és hogy elősegítsék az ezen jövedelem
visszaszerzésének módjait és eszközeit, és ennek érdekében egy olyan pénzügyi
nyomozó egység létrehozását veszik fontolóra, amelynek feladata a gyanús
76
pénzügyi tranzakciókról szóló jelentések átvétele, elemzése és az illetékes
hatóságok számára történő továbbítása.
59.	cikk
Kétoldalú és többoldalú megállapodások és rendelkezések
A részes államok kétoldalú vagy többoldalú megállapodások és rendelkezések
megkötését, illetve elfogadását veszik fontolóra, hogy javítsák az Egyezmény e
fejezete alapján vállalt nemzetközi együttműködés hatékonyságát.
VI.	fejezet
Technikai támogatás és információcsere
60.	cikk
Képzés és technikai támogatás
1.	A részes államok a szükséges mértékben meghatározott képzési
programokat kezdeményeznek, dolgoznak ki vagy fejlesztenek tovább a korrupció
megelőzéséért és felszámolásáért felelős szakembergárdájuk számára. Ezek a
képzési programok többek között a következő területekkel foglalkozhatnak:
(a)	a korrupció megelőzésére, felderítésére, kinyomozására, büntetésére és
felszámolására irányuló hatékony intézkedések, beleértve a bizonyítékgyűjtési és
nyomozati módszerek alkalmazását is;
(b)	kapacitásépítés a stratégiai korrupcióellenes politika kidolgozása és
megtervezése során;
(c)	az illetékes hatóságok képzése a kölcsönös jogsegélyre irányuló, az ezen
Egyezmény követelményeinek eleget tevő megkeresések kidolgozása terén;
(d)	az intézményeknek, a közszolgálat irányításának és a közpénzek
kezelésének, beleértve a közbeszerzést is, valamint a magánszektornak az
értékelése és erősítése;
(e)	az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményekből származó jövedelem
áthelyezésének megelőzése és felszámolása, és az ilyen jövedelmek
visszaszerzése;
(f)	az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményekből származó jövedelem
áthelyezésének felderítése és lefoglalása;
(g)	az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményekből származó jövedelem
mozgásának és az ilyen jövedelem áthelyezése, elrejtése vagy eltitkolása érdekében
alkalmazott módszereknek a megfigyelése;
(h)	megfelelő és hatékony jogi és közigazgatási mechanizmusok és
módszerek az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményekből származó jövedelem
visszajuttatásának megkönnyítése érdekében;
(i)	az igazságügyi hatóságokkal együttműködő sértettek és tanúk védelme
során alkalmazott módszerek; és
(j) képzés a nemzeti és nemzetközi rendeletek terén és nyelvtanfolyamok.
2.	A részes államok - lehetőségeiknek megfelelően - fontolóra veszik, hogy
egymás számára a lehető legszélesebb technikai támogatást nyújtják, különösen a
fejlődő országok javára, a korrupció felszámolására irányuló terveikben és
programjaikban, beleértve az anyagi támogatást és képzést is az e cikk 1.
bekezdésében említett területeken, valamint képzést és támogatást, és a vonatkozó
77
szaktudás és szakismeret kölcsönös cseréjét, ami megkönnyíti a részes államok
közötti nemzetközi együttműködést a kiadatás és a kölcsönös jogsegély területein.
3.	A részes államok a szükséges mértékben erősítik az arra irányuló
erőfeszítéseiket, hogy maximalizálják a nemzetközi és regionális szervezetekben,
valamint a vonatkozó kétoldalú és többoldalú megállapodások vagy rendelkezések
keretében folyó operatív és képzési tevékenységeket.
4.	A részes államok fontolóra veszik, hogy kérésre egymás számára
támogatást nyújtanak a korrupció típusaira, okaira, hatásaira és költségeire irányuló
értékelések, tanulmányok és kutatások elkészítése, illetve végzése terén saját
országukban, annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok és a társadalom
részvételével stratégiákat és cselekvési terveket dolgozzanak ki a korrupció
felszámolásához.
5.	Az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményekből származó jövedelem
visszaszerzésének megkönnyítése érdekében, a részes államok olymódon is
együttműködhetnek, hogy egymás számára átadják azon szakértők nevét, akik e cél
megvalósításában segítséget nyújthatnak.
6.	A részes államok fontolóra veszik, hogy kistérségi, regionális és nemzetközi
konferenciákat és szemináriumokat rendeznek annak érdekében, hogy elősegítsék
az együttműködést és a technikai támogatást, és hogy ösztönözzék a kölcsönös
aggályra okot adó problémák megvitatását, beleértve a fejlődő országok és az
átalakuló gazdasággal rendelkező országok sajátos problémáit és igényeit is.
7.	A részes államok fontolóra veszik, hogy önkéntes mechanizmusokat
alakítanak ki annak érdekében, hogy technikai támogatási programokon és
projekteken keresztül pénzügyileg hozzájáruljanak a fejlődő országoknak és az
átalakuló gazdasággal rendelkező országoknak az ezen Egyezmény alkalmazására
irányuló erőfeszítéseihez.
8.	A részes államok fontolóra veszik, hogy önkéntes hozzájárulásokat tesznek
az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala számára annak
érdekében, hogy a Hivatalon keresztül erősítsék a fejlődő országokbeli programokat
és projekteket ennek az Egyezménynek a végrehajtása érdekében.
61.	cikk
A korrupcióról szóló információk gyűjtése, cseréje és elemzése
1.	A részes államok fontolóra veszik, hogy szakértőkkel konzultálva elemzik a
területükön mutatkozó korrupció trendjeit, valamint azokat a körülményeket, amelyek
között a korrupciós bűncselekményeket elkövetik.
2.	A részes államok fontolóra veszik, hogy kidolgozzák és a nemzetközi és
regionális szervezeteken keresztül megosztják egymással a korrupcióval kapcsolatos
statisztikai, elemző szaktudást és információkat azzal a céllal, hogy - amennyiben
lehetséges - közös meghatározásokat, szabványokat és módszereket dolgozzanak
ki, valamint információkat szerezzenek a korrupció megelőzésére és felszámolására
irányuló legjobb gyakorlatokról.
3.	A részes államok fontolóra veszik, hogy figyelemmel kísérik a korrupció
felszámolására irányuló politikáikat és tényleges intézkedéseiket, és értékelik ezek
hatékonyságát és teljesítményét.
78
62.	cikk
Egyéb intézkedések: az Egyezmény végrehajtása a gazdasági fejlesztésen és a
technikai támogatáson keresztül
1.	A részes államok meghozzák az ezen Egyezmény nemzetközi
együttműködésen keresztül történő optimális végrehajtásához vezető
intézkedéseket, figyelembe véve a korrupciónak az általában a társadalomra, és
különösen a fenntartható fejlődésre gyakorolt hatását.
2.	A részes államok konkrét erőfeszítéseket tesznek a lehetséges mértékben
és egymással, valamint nemzetközi és regionális szervezetekkel együttműködve:
(a)	hogy javítsák különböző szintű együttműködésüket a fejlődő országokkal,
ez utóbbiaknak a korrupció megelőzésével és felszámolásával kapcsolatos
kapacitása megerősítése céljából;
(b)	hogy erősítsék a fejlődő országoknak a korrupció hatékony megelőzésére
és leküzdésére irányuló erőfeszítései támogatását szolgáló pénzügyi és anyagi
támogatást, és hogy segítséget nyújtsanak számukra ezen Egyezmény eredményes
végrehajtásához;
(c)	hogy technikai támogatást nyújtsanak a fejlődő országoknak és az
átalakuló gazdasággal rendelkező országoknak annak érdekében, hogy segítsék
őket az ezen Egyezmény végrehajtásával kapcsolatban. Ennek érdekében a részes
államok arra törekednek, hogy megfelelő és rendszeres önkéntes hozzájárulásokat
tegyenek az Egyesült Nemzetek finanszírozási mechanizmusában kifejezetten erre a
célra kijelölt számlára. A részes államok - hazai joguknak és az ezen Egyezmény
rendelkezéseinek megfelelően - különösen azt is fontolóra vehetik, hogy az említett
számlára utalják az ezen Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően elkobzott
pénzösszegnek vagy bűncselekményből származó jövedelem vagy vagyontárgy
értékének egy bizonyos százalékát;
(d)	hogy a többi államot és adott esetben pénzintézeteket arra ösztönzik és
veszik rá, hogy e cikknek megfelelően csatlakozzanak erőfeszítéseikhez, különösen
úgy, hogy még több képzési programot és modern berendezést nyújtanak a fejlődő
országok számára annak érdekében, hogy segítsék őket ezen Egyezmény céljainak
megvalósításában.
3.	A lehetséges mértékig, ezek az intézkedések nem érintik a hatályos külföldi
segítségnyújtási kötelezettségvállalásokat vagy az egyéb, kétoldalú, regionális vagy
nemzetközi szintű pénzügyi együttműködési rendelkezéseket.
4.	A részes államok kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat vagy
rendelkezéseket köthetnek, illetve fogadhatnak el az anyagi és logisztikai
támogatásról, figyelembe véve az ezen Egyezmény által előírt nemzetközi
együttműködési eszközök hatékonyságához, valamint a korrupció megelőzéséhez,
felderítéséhez és felszámolásához szükséges pénzügyi rendelkezéseket.
VII.	fejezet
A végrehajtás mechanizmusa
63.	cikk
Az Egyezmény részes államainak konferenciája
1.	Létrehozzák az ezen Egyezmény részes államainak konferenciáját, hogy
javítsák a részes államok kapacitását és a közöttük folyó együttműködést az ebben
79
az Egyezményben rögzített célok megvalósítása érdekében, és hogy elősegítsék és
felülvizsgálják az Egyezmény végrehajtását.
2.	A részes államok konferenciáját az Egyesült Nemzetek főtitkára hívja össze
legkésőbb egy évvel az ezen Egyezmény hatálybalépése után. Ezt követően a
részes államok konferenciája rendszeresen ülésezik a konferencia által elfogadott
eljárási szabályoknak megfelelően.
3.	A részes államok konferenciája elfogadja az eljárási szabályokat és az ezen
cikkben rögzített tevékenységek működésére irányadó szabályokat, beleértve a
megfigyelők elfogadásával és részvételével, valamint a tevékenységek végzése
során felmerült kiadások kifizetésével kapcsolatos szabályokat is.
4.	A részes államok konferenciája megállapodik az e cikk 1. bekezdésében
rögzített célok megvalósítására irányuló tevékenységekben, eljárásokban és
munkamódszerekben, beleértve a következőket:
(a)	a részes feleknek az ezen Egyezmény II-V. fejezetei, valamint 60. és 62.
cikke alapján való tevékenységei megkönnyítése, beleértve az önkéntes
hozzájárulások mozgósításának ösztönzését is;
(b)	a részes államok közötti információcsere megkönnyítése a korrupció
mintáiról és trendjeiről, és a korrupció megelőzésére és felszámolására, valamint a
bűncselekményből származó jövedelem visszaszerzésére irányuló legjobb
gyakorlatokról, többek között a vonatkozó információk közzététele útján, az ebben a
cikkben említettek szerint;
(c)	együttműködés a megfelelő nemzetközi és regionális szervezetekkel és
mechanizmusokkal, valamint a nem kormányzati szervezetekkel;
(d)	a többi nemzetközi és regionális mechanizmus által a korrupció
megelőzése és felszámolása érdekében készített vonatkozó információk megfelelő
felhasználása a munka szükségtelen megkettőzésének elkerülése érdekében;
(e)	ezen Egyezmény végrehajtásának a részes államok általi rendszeres
felülvizsgálata;
(f)	ajánlások megtétele ezen Egyezmény és végrehajtásának javítása
érdekében;
(g)	a részes államok technikai támogatási követelményeinek figyelembevétele
ezen Egyezmény végrehajtása tekintetében és az e szempontból szükségesnek
tekintett intézkedés ajánlása.
5.	E cikk 4. bekezdésének alkalmazásában, a részes államok konferenciája -
a szolgáltatott információkon és a részes államok konferenciája által kialakított
kiegészítő felülvizsgálati mechanizmuson keresztül - megszerzi a szükséges
ismereteket a részes államok által az ezen Egyezmény végrehajtása során hozott
intézkedésekről és azokról a nehézségekről, amelyekkel ennek során a részes
államoknak számolniuk kellett.
6.	A részes államok információkat szolgáltatnak a részes államok
konferenciája számára programjaikról, terveikről és gyakorlataikról, valamint az ezen
Egyezmény végrehajtására irányuló jogalkotási és közigazgatási intézkedéseikről, a
részes államok konferenciája által kértek szerint. A részes államok konferenciája
vizsgálja az információk átvételének és az információk alapján való eljárásnak a
leghatékonyabb módjait, beleértve többek között a részes államoktól és az illetékes
nemzetközi szervezetektől kapott információkat is. Figyelembe vehetik a részes
államok konferenciája által meghatározandó eljárásoknak megfelelően
szabályszerűen akkreditált nem kormányzati szervezetektől származó információkat
is.
80
7.	E cikk 4-6. bekezdései alapján, a részes államok konferenciája - ha
szükségesnek tekinti - megfelelő mechanizmust vagy testületet hoz létre, illetve állít
fel, hogy támogatást biztosítson az Egyezmény tényleges végrehajtása során.
64.	cikk
Titkárság
1.	Az Egyesült Nemzetek főtitkára biztosítja a szükséges titkársági
szolgáltatásokat az Egyezmény részes államainak konferenciája számára.
2.	A titkárság:
(a)	támogatást nyújt a részes államok konferenciája számára az ezen
Egyezmény 63. cikkében rögzített tevékenységek végzése során, továbbá biztosítja
a szükséges szolgáltatásokat a részes államok konferenciájának ülései számára;
(b)	kérésre támogatást nyújt a részes államoknak a részes államok
konferenciája számára történő információszolgáltatás során, az ezen Egyezmény 63.
cikk 5. és 6. bekezdésében tervezettek szerint; és
(c)	biztosítja a szükséges koordinációt a megfelelő nemzetközi és regionális
szervezetek titkárságaival.
VIII.	fejezet
Záró rendelkezések
65.	cikk
Az Egyezmény végrehajtása
1.	A részes államok - hazai joguk alapelveinek megfelelően - meghozzák az
ahhoz szükséges intézkedéseket, a jogalkotási és közigazgatási intézkedéseket is
beleértve, hogy biztosítsák az ezen Egyezmény alapján való kötelezettségeik
végrehajtását.
2.	A részes államok az ezen Egyezmény által előírtaknál szigorúbb vagy
súlyosabb intézkedéseket is elfogadhatnak a korrupció megelőzése és felszámolása
érdekében.
66.	cikk
Viták rendezése
1.	A részes államok arra törekednek, hogy az ezen Egyezmény
értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos vitákat tárgyalásos úton rendezzék.
2.	Az érintett részes államok egyikének kérésére, választottbíróság elé
terjesztik a két vagy több részes állam között az ezen Egyezmény értelmezésével
vagy alkalmazásával kapcsolatos azon vitát, amelyet indokolt időn belül nem lehet
tárgyalásos úton rendezni. Ha a választottbírósági eljárásra irányuló kérés kelte után
hat hónappal az érintett részes államok képtelenek megállapodásra jutni a
választottbíróság szervezete tekintetében, a részes államok bármelyike a vitát a
Nemzetközi Bíróság elé viheti a Bíróság alapokmányának megfelelő kérelem alapján.
3.	A részes államok - az Egyezmény aláírása, ratifikálása, jóváhagyása vagy
elfogadása, illetve az Egyezményhez való csatlakozás idejében - olyan értelmű
nyilatkozatot tehetnek, hogy nem tekintik magukat az ezen cikk 2. bekezdése alapján
kötelezettnek. A többi részes államot nem köti az ezen cikk 2. bekezdése az ilyen
értelmű fenntartással élő részes állam irányában.
81
4.	Az e cikk 3. bekezdésének megfelelően fenntartással élő részes állam ezt a
fenntartást bármikor visszavonhatja az Egyesült Nemzetek főtitkárához intézett
értesítéssel.
67.	cikk
Aláírás, ratifikáció, elfogadás, jóváhagyás és csatlakozás
1.	Ez az Egyezmény valamennyi állam számára aláírásra nyitva áll 2003.
december 9-től 11-ig Meridában (Mexikó), majd ezt követően az Egyesült Nemzetek
New York-i székházában 2005. december 9-ig.
2.	Ez az Egyezmény a regionális gazdasági integrációs szervezetek általi
aláírásra is nyitva áll, feltéve, hogy e szervezetek legalább egy tagállama aláírta ezt
az Egyezményt e cikk 1. bekezdésének megfelelően.
3.	Ez az Egyezmény megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás tárgyát képezi.
A ratifikációs, elfogadási vagy jóváhagyási okmányokat az Egyesült Nemzetek
főtitkáránál helyezik letétbe. A regionális gazdasági integrációs szervezet akkor
helyezheti letétbe ratifikációs, elfogadási vagy jóváhagyási okmányát, ha legalább
egy tagállama hasonlóképpen cselekedett. Ebben a megerősítő, elfogadási vagy
jóváhagyási okmányban az illető szervezet nyilatkozik kompetenciája mértékéről az
ezen Egyezmény hatálya alá tartozó ügyek tekintetében. Ez a szervezet a
letéteményest kompetenciája mértékének vonatkozó módosításairól is tájékoztatja.
4.	Ez az Egyezmény nyitva áll bármely állam vagy olyan regionális gazdasági
integrációs szervezet általi csatlakozásra, amelynek legalább egy tagja az ezen
Egyezmény részes állama. A csatlakozási okmányokat az Egyesült Nemzetek
főtitkáránál helyezik letétbe. Csatlakozása idejében a regionális gazdasági
integrációs szervezet nyilatkozik kompetenciája mértékéről az ezen Egyezmény
hatálya alá tartozó ügyek tekintetében. Ez a szervezet a letéteményest
kompetenciája mértékének vonatkozó módosításairól is tájékoztatja.
68.	cikk
Hatálybalépés
1.	Ez az Egyezmény a harmincadik megerősítő, elfogadási, jóváhagyási vagy
csatlakozási okmány letétbe helyezési időpontját követő kilencvenedik napon lép
hatályba. E bekezdés alkalmazásában, a regionális gazdasági integrációs szervezet
által letétbe helyezett okmányt nem az ezen szervezet tagállamai által letétbe
helyezett okmányok kiegészítéseként veszik számba.
2.	Azon állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet számára,
amely a harmincadik megerősítő, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány
letétbe helyezése után ratifikálja, fogadja el, hagyja jóvá ezt az Egyezményt vagy
csatlakozik ehhez az Egyezményhez, ez az Egyezmény az illető állam vagy
szervezet által a megfelelő okmány letétbe helyezését követő harmincadik napon
vagy az ezen Egyezménynek az e cikk 1. bekezdése alapján való hatálybalépési
időpontjában lép hatályba, mégpedig a két időpont közül a későbbi időpontban.
69.	cikk
Módosítás
1.	Ezen Egyezmény hatálybalépésétől számított öt év elteltével, a részes
állam módosítást javasolhat és azt az Egyesült Nemzetek főtitkárához továbbítja, aki
82
ezt követően a javasolt módosítást közli a részes államokkal és az Egyezmény
részes államainak konferenciájával a javaslat tanulmányozása és a vonatkozó
határozat meghozatala céljából. A részes államok konferenciája minden erőfeszítést
megtesz annak érdekében, hogy az egyes módosításokkal kapcsolatosan
konszenzust alakítsanak ki. Ha a konszenzusra irányuló valamennyi erőfeszítést
kimerítették és semmilyen megállapodásra nem jutottak, a módosítás elfogadásához
utolsó lehetőségként a részes államok konferenciáján jelen lévő és szavazó részes
államok kétharmados többségét írják elő.
2.	A regionális gazdasági integrációs szervezetek - a kompetenciájukba
tartozó ügyekben - e cikk alapján való szavazati jogukat az ezen Egyezmény részes
államainak minősülő tagállamaik számával egyenlő szavazatszámmal gyakorolják.
Ezek a szervezetek nem gyakorolhatják szavazati jogukat, ha tagállamaik saját
szavazati jogukat gyakorolják, és fordítva.
3.	Az e cikk 1. bekezdésének megfelelően elfogadott módosítás a részes
államok általi ratifikáció, elfogadás vagy jóváhagyás tárgyát képezi.
4.	Az e cikk 1. bekezdésének megfelelően elfogadott módosítás a részes
állam tekintetében az illető módosítás ratifikációs, elfogadási vagy jóváhagyási
okmányának az Egyesült Nemzetek főtitkáránál való letétbe helyezési időpontját
követően kilencven nappal lép hatályba.
5.	Amikor a módosítás hatályba lép, mindazon részes államokra nézve
kötelező, amelyek azt magukra nézve kötelezőnek ismerték el. A többi részes
államot továbbra is az ezen Egyezmény rendelkezései és az általuk ratifikált,
elfogadott vagy jóváhagyott módosítások kötik.
70.	cikk
Felmondás
1.	A részes államok felmondhatják ezt az Egyezményt az Egyesült Nemzetek
főtitkárához intézett értesítéssel. Ez a felmondás az értesítésnek a főtitkár általi
átvétele időpontját követően egy évvel válik hatályossá.
2.	Ha az Egyezményt valamely regionális gazdasági integrációs szervezet
valamennyi tagállama felmondja, az úgy tekintendő, hogy az adott szervezet mondta
fel az Egyezményt.
71.	cikk
Letéteményes és hivatalos nyelvek
1.	Ezen Egyezmény kijelölt letéteményese az Egyesült Nemzetek főtitkára.
2.	Az Egyezmény eredeti példányát - amelynek angol, arab, francia, kínai,
orosz és spanyol nyelvű szövege egyaránt hiteles - az Egyesült Nemzetek
főtitkáránál kell letétbe helyezni.
A FENTIEK HITELÉÜL, a Kormányuk által erre kellően felhatalmazott
teljhatalmú megbízottak aláírták ezt az Egyezményt.”
3. §
(1)	E törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését
követő napon lép hatályba.
83
(2)	E törvény 2. §-a 2005. december 14-én lép hatályba.
(3)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a külügyminiszter
gondoskodik.
84
INDOKOLÁS
az Egyesült Nemzetek Szervezete Meridában, 2003. december 10-én kelt
Korrupció elleni Egyezményének kihirdetéséről szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
I.
A korrupció jelensége nemzetközi szinten is mind komolyabb veszélyt jelent a
demokratikus társadalmak stabilitására és biztonságára. A korrupció megingatja az
intézmények törvényes működésébe vetett bizalmat, aláássa a demokratikus értékek
tiszteletét és a jogállamiság alapjait. Az elmúlt időszakban nemzetközi szinten is
egyre szorosabb kapcsolat alakult ki a korrupció és a szervezett bűnözés, illetőleg a
gazdasági bűncselekmények között.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (a továbbiakban: ENSZ) is felismerte, hogy
a korrupciót már nem lehet kizárólag nemzeti ügyként kezelni, hanem az mind inkább
nemzetközi, a határokon átívelő jelenséggé vált, ezért nemzetközi szinten az államok
összehangolt fellépésére van szükség a korrupció elleni fellépés eredményessége
érdekében. Az ENSZ Közgyűlése a 2000. december 4-én elfogadott 55/61. számú
határozatában nemzetközi szerződés kidolgozását írta elő, és külön szakértői
bizottság felállításáról rendelkezett annak érdekében, hogy nemzetközi jogi
szabályok megalkotásával hatékonyabbá tegye az államok közötti együttműködést a
korrupció megelőzése, illetve a korrupció elleni küzdelem területén.
Az ENSZ Közgyűlése a 2003. október 31-én, New Yorkban tartott ülésén
elfogadta a Korrupció elleni Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) szövegét. Az
Egyezmény a 2003. december 9-11. között Mexikóban, Meridában megrendezett
nemzetközi konferencián nyílt meg aláírásra.
A Kormány a 2295/2003. (XII. 9.) Korm. határozattal döntött az Egyezmény
aláírásáról, a megerősítésre pedig a 73/2004. (IX. 8.) OGY határozat alapján került
sor. A megerősítő okirat letétbe helyezése 2005. április 19-én történt meg.
Az Egyezmény 2005. december 14-én lép hatályba.
II.
Az Egyezmény nyolc fejezetből áll.
1.	Az első fejezet (1-4. cikk) az Egyezmény céljainak rögzítése mellett
tartalmazza az értelmező rendelkezéseket, a tárgyi hatályt és a részes államok
szuverenitásának védelmével kapcsolatos szabályokat. Az Egyezmény 2. cikkének
(a) pontjában meghatározott „hivatalos személy” fogalmának megfelelő rendelkezést
tartalmaz a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban:
Btk.) 137. §-ának 1. pontjában a hivatalos személy meghatározása, míg a 2. cikk (b)
és (c) pontjába foglalt „külföldi hivatalos személy”, illetve „nemzetközi közjogi
85
szervezet tisztviselője” fogalmak tartalmát a Btk. 137. §-ának 3. pontjában
meghatározott külföldi hivatalos személy fogalma fogja át.
2.	A második fejezetben (5-14. cikk) az Egyezmény részletesen rendelkezik
azokról az intézkedésekről, amelyeket a korrupció megelőzése érdekében a részes
államoknak meg kell hozni.
Az Egyezmény 5. cikke megelőző jellegű korrupcióellenes politikák és
gyakorlat kidolgozását írja elő a részes államok számára. A Kormány a korrupcióval
szembeni kormányzati stratégiáról szóló 1023/2001. (III. 14.) Korm. határozat
elfogadásával egy átfogó, a gazdasági és a társadalmi életre, valamint a közszférára
is kiterjedő összetett intézkedési csomagot dolgozott ki a korrupció megelőzése, a
korrupciós jelenségekkel szembeni minél hatékonyabb fellépés elősegítése
érdekében.
Az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdése a korrupció megelőzésével
foglalkozó testület (testületek) felállítását írja elő. Az 1023/2001. (III. 14.) Korm.
határozat alapján a Kormány a 1011/2004. (II. 26.) Korm. határozat elfogadásával
létrehozta a Tanácsadó Testületet a Korrupciómentes Közéletért (a továbbiakban:
Testület), amelynek feladata a kutatás, a társadalmi jelenségek elemzése mellett
javaslatok nyújtása a hatékonyabb korrupcióellenes eszközök kiválasztásához,
valamint egy korrupcióellenes cselekvési program kidolgozása a Kormány számára.
A Testület kidolgozott egy Korrupcióellenes Cselekvési Programot (a
továbbiakban: Program) is, amelynek lényeges tartalmi elemei a következők:
a)	jog- és szabályalkotás, illetve ezek előkészítése,
b)	általános felülvizsgálat,
c)	etikai kódex kidolgozása,
d)	módszerek összehangolása, koordinációs munka, monitoring,
e)	internetes felületek, honlapok, telekommunikációs megoldások fejlesztése,
f)	a korrupcióval összefüggő párbeszéd, véleménykérés, tanácsadás és más,
közvetlen kommunikációs lehetőségek szélesítése,
g)	oktatási segédanyagok kidolgozása, alkalmazása,
h)	megfigyelési és értékelési rendszer kidolgozása,
i)	tanácsadás és ügyfélszolgálat.
Az Egyezmény 6. cikkének 3. bekezdése szerint a részes államok
tájékoztatják az ENSZ főtitkárát azon hatóság vagy hatóságok nevéről és címéről,
amelyek más részes államok számára támogatást nyújthatnak a korrupció
megelőzésére irányuló különleges intézkedések kidolgozása és végrehajtása során.
Az Egyezmény ezt csak lehetőségként írja elő, amennyiben az adott államban
működik olyan hatóság, amelynek feladatai közé tartozik a külföldi államok
korrupcióellenes törekvéseinek támogatása. Tekintettel arra, hogy a Tanácsadó
Testületet a Korrupciómentes Közéletért nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy
segítséget nyújtson a külföldi államok korrupcióellenes intézkedéseinek
kidolgozásában, és egy ilyen feladatkör kidolgozása nem indokolt, ezért az ENSZ
főtitkárának tájékoztatása mellőzhető.
86
Az Egyezmény 7. cikke az állami szektorral kapcsolatos intézkedéseket
tartalmazza. Előírja - többek között - a hivatalos személyek alkalmazásával
kapcsolatos jogszabályok megalkotását, a korrupció megelőzésével kapcsolatos
oktatási, képzési programok kidolgozását, valamint - a részes államok
mérlegelésétől téve függővé (tehát nem kötelező jelleggel) - a politikai pártok
finanszírozása átláthatóságának javítását. A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992.
évi XXIIII. törvény átfogóan szabályozza a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos
kérdéseket. A korrupcióval szembeni kormányzati stratégiáról szóló 1023/2001. (III.
14.) Korm. határozat 16. pontjának megfelelően hazánkban a korrupció megelőzése,
az ellene történő fellépés érdekében megfelelő képzési programokat dolgoztak ki,
alkalmaznak. A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII.
törvény biztosítja a pártok finanszírozásának átláthatóságát. A 7. cikkben
foglaltaknak megfelelő szabályokat tartalmaz az ügyészségi szolgálati viszonyról és
az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, a bírák jogállásáról és
javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak
szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, a Magyar Honvédség
hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV.
törvény, és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról
szóló 1996. évi XLIII. törvény.
Az Egyezmény 8. cikke a hivatalos személyek magatartási szabályzatának
kidolgozását, valamint a külső tevékenységekkel kapcsolatos bejelentési,
összeférhetetlenségi szabályok megalkotását írja elő. A köztisztviselők jogállásáról
szóló 1992. évi XXIIII. törvény határozza meg a köztisztviselők összeférhetetlenségi,
ezzel kapcsolatos bejelentési szabályait, valamint egyes köztisztviselők
vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét. A köztisztviselői törvény írja elő
kötelezettségként a köztisztviselői feladatok szakszerű, pártatlan és igazságos
ellátását. A köztisztviselők magatartási szabályaival és egyéb etikai elvárások
megfogalmazásának kötelezettségével a Program is foglalkozik. A
közalkalmazottakkal kapcsolatos szabályokat az 1992. évi XXXIII. törvény
tartalmazza. Ki kell még emelni az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi
adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvényt, a bírák jogállásáról és
javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvényt, az igazságügyi alkalmazottak
szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvényt, a Magyar Honvédség
hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV.
törvényt, és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról
szóló 1996. évi XLIII. törvényt is.
Az Egyezmény 9. cikke a közbeszerzésekkel kapcsolatos szabályok
kidolgozását, a közpénzek kezelésének átláthatósága érdekében nemzeti
költségvetés elfogadását, számviteli és könyvvizsgálati szabályok kidolgozását,
valamint belső ellenőrzési rendszer kidolgozását írják elő. Az Európai Unió
követelményeinek is megfelelő, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény,
a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény, valamint az államháztartásról szóló 1992.
évi XXXVIII. törvény szabályai megfelelnek az Egyezmény rendelkezéseinek. A
közpénzek felhasználásával kapcsolatos ellenőrzést megfelelően biztosítja
különösen az Állami Számvevőszék és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal. A
közpénzek ellenőrzésével kapcsolatos részletes szabályokat tartalmaz az
államháztartási szervek és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok
átláthatóságáról, valamint az egyes vállalkozásokon belüli pénzügyi átláthatóságról
87
szóló 105/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet, valamint a költségvetési szervek belső
ellenőrzéséről szóló 193/2003. (XI. 26.) Korm. rendelet.
Az Egyezmény 10. cikke szerint a részes államok a közigazgatásuk
átláthatóságának javítása érdekében biztosítják, hogy a közvélemény a közigazgatás
szervezetéről, működéséről és a döntéshozatali eljárásairól információkat
szerezhessen. Az információk közzétételére vonatkozó előírásoknak megfelelően a
személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992.
évi LXIII. törvény (a továbbiakban Avtv.) rendelkezései biztosítják a közérdekű
adatok hozzáférhetőségét, megismerhetőségét. Az Avtv. 2005. június 1-jétől hatályos
19.	§-ának (2) bekezdése szerint az állami, önkormányzati vagy jogszabályban
meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szervek vagy személyek rendszeresen
elektronikusan vagy más módon közzéteszik a tevékenységükkel kapcsolatos
legfontosabb adatokat. A törvényi rendelkezés alapján a tájékoztatás módját és a
vonatkozó adatok körét az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC.
törvény határozza meg. E törvény hatálybalépésére az érintett közfeladatot ellátó
szerveknek indokolt felkészülési időt biztosítani, így a jogalkotó a fokozatos
hatálybalépés mellett döntött. A hatálybalépés első fokozatának időpontja 2006.
január 1-je. A törvény negyedik része a bírósági határozatok nyilvánosságával
kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza, ennek hatálybalépési időpontja 2007.
július 1-je. A megyei önkormányzatok, valamint az 50000-nél nagyobb
lakónépességű városok vonatkozásában 2007. január 1-jétől, az egyéb helyi
önkormányzatok, továbbá az egyéb közfeladatot ellát szervek vonatkozásában
legkésőbb 2008. július 1-jétől kell a törvény rendelkezéseit alkalmazni. A
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény szabályozása eleget tesz az Egyezmény 10. cikke (b) pontjának, mert
olyan eljárási szabályokat tartalmaz, amellyel az átláthatóság javítható, és a
közvélemény tagjai számára megkönnyíti a hozzáférést a döntéshozó hatóságok
munkájához.
Az Egyezmény 11. cikke előírja a részes államok számára azt, hogy hozzanak
olyan intézkedéseket, amelyek a bíróságok és ügyészségek tagjaival kapcsolatban a
korrupció megelőzését szolgálják, illetve fogadjanak el magatartási kódexet is. Az
Országos Igazságszolgáltatási Tanács által elfogadott éves oktatási tervek keretében
a bírák részére szervezett képzések részét képezi az etikai szabályok ismertetése.
Az ügyészi szervezet vonatkozásában az Ügyészek Országos Egyesülete dolgozott
ki Etikai Kódexet.
Az Egyezmény 12. cikke a magánszektorral kapcsolatban írja elő a megfelelő
számviteli és könyvvizsgálati szabályok megerősítését, a társaságok tagjainak
megismerhetőségére vonatkozó szabályok megalkotását, valamint a vesztegetési
pénzek adóból történő levonásának tilalmát. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény
az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelő szabályozást tartalmaz, mint ahogyan a
gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény, valamint a
cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi
CXLV. törvény rendelkezései is megfelelően biztosítják a gazdasági társaságok
tulajdonosi viszonyainak megismerhetőségét. A személyi jövedelemadóról szóló
1995.	évi CXVII. törvény, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló
1996.	évi LXXXI. törvény rendelkezései nem teszik lehetővé a vesztegetési pénzek
adókból történő levonását.
88
Az Egyezmény 13. cikke a magánszemélyeknek és a társadalmi
szervezeteknek a korrupció megelőzésében, illetve ezen jelenség elleni
küzdelemben való részvételének elősegítését írja elő. A Tanácsadó Testület a
Korrupciómentes Közéletért létrehozásáról szóló 1011/2004. (II. 26.) Korm. határozat
nemcsak lehetővé teszi a társadalmi szervezeteknek a testületben való részvételét,
hanem felkéri valamennyi társadalmi szervezetet a Testület munkájának segítésére,
míg a korrupcióval szembeni kormányzati stratégiáról szóló 1023/2001. (III. 14.)
Korm. határozat 18. pontja is kiemelt feladatként határozza meg a hatóságoknak a
magánszemélyekkel való együttműködését.
Az Egyezmény 14. cikke a pénzmosás megelőzésére irányuló intézkedések
megtételét írja elő. A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003.
évi XV. törvény rendelkezései megfelelnek az Egyezményben meghatározott
kötelezettségeknek. Az Egyezményben megfontolásra ajánlott, a pénzmosásra
vonatkozó információk összegyűjtésére, elemzésére hivatott országos pénzügyi
nyomozó egység feladatait hazánkban az Országos Rendőr-főkapitányság Nemzeti
Nyomozó Iroda keretein belül működő Szervezett Bűnözés Elleni Főosztály látja el.
3.	Az Egyezmény a harmadik fejezetben (15-42. cikk) azokat a
cselekményeket határozza meg, amelyeket a szerződő államoknak
bűncselekménnyé kell nyilvánítani.
Az Egyezmény 15. cikke büntetőjogi szankciók alkalmazását követeli meg egy
adott állam hivatalos személyét érintő vesztegetés aktív és passzív formáira. A Btk.
250. §-a és 253. §-a a vesztegetés törvényi tényállása keretében az Egyezmény
rendelkezéseinek megfelelően büntetni rendeli a hivatali vesztegetés aktív és
passzív formáit.
Az Egyezmény 16. cikke szerint büntetendővé kell nyilvánítani a külföldi
hivatalos személyeket és nemzetközi szervezetek tisztviselőit érintő vesztegetések
aktív és passzív formáit. E követelménynek a Btk. vesztegetés nemzetközi
kapcsolatban elnevezésű törvényi tényállásának a Btk. 258/B. és 258/D. §-ában
meghatározott rendelkezései felelnek meg.
Az Egyezmény 17. cikke előírja a hivatalos személy által a rábízott
vagyontárgyak vonatkozásában elkövetett sikkasztás bűncselekménnyé
nyilvánítását. E követelménynek a Btk. a 317. §-ában meghatározott sikkasztás
bűncselekményének büntetőjogi szankcionálásával eleget tesz.
Az Egyezmény 18. cikke a befolyással üzérkedés aktív és passzív formájának
büntetendővé nyilvánítását is megköveteli. A befolyással üzérkedésnek az
Egyezmény 18. cikke (a) pontjában meghatározott aktív formáját megvalósító
személy a Btk. 253. §-ában meghatározott hivatali vesztegetést követi el tettesi vagy
felbujtói minőségben. Az Egyezmény 18. cikke (b) pontjában meghatározott
befolyással üzérkedés passzív formájának a Btk. 256. §-ában meghatározott
befolyással üzérkedés bűncselekményi tényállása felel meg.
Az Egyezmény 19. cikke a hivatali visszaélés büntetendővé nyilvánítását
követeli meg a részes államoktól. A Btk. 225. §-ában meghatározott hivatali
visszaélés törvényi tényállása megfelel az Egyezmény követelményeinek.
89
Az Egyezmény 20. cikke a részes államok mérlegelésétől teszi függővé -
tehát nem kötelező előírásként jeleníti meg -, hogy büntetendővé nyilvánítják-e a
hivatalos személyek jogellenes meggazdagodását, azaz ha a hivatalos személy
vagyonában olyan jelentős növekedés mutatkozik, amelyre törvényes jövedelme
alapján nem tud megfelelő magyarázatot adni. A magyar jog szerint ez nem
bűncselekmény. Az Egyezmény ezen rendelkezéseinek végrehajtása érdekében
önálló bűncselekményként kellene meghatározni azt, ha a hivatalos személy nem tud
elszámolni jelentős vagyonnövekménnyel. Ennek bűncselekménnyé nyilvánítása
ellentétes a magyar büntetőjog elveivel, így az Egyezmény 20. cikkében
meghatározott rendelkezések végrehajtása - tekintettel azok kötelező jellegének
hiányára is - nem indokolt.
Az Egyezmény 21. cikke a magánszektorban elkövetett vesztegetés aktív és
passzív formájának büntetendővé nyilvánítását írja elő. A Btk. 252. §-ában és 254. §-
ában meghatározott gazdasági vesztegetés tényállásai megfelelnek az Egyezmény
rendelkezéseinek.
Az Egyezmény 22. cikke előírja a magántulajdonban lévő dolgokra
vonatkozóan elkövetett sikkasztás bűncselekménnyé nyilvánítását, amely
követelménynek a Btk. a 317. §-ában meghatározott sikkasztás bűncselekményének
büntetőjogi szankcionálásával tesz eleget.
Az Egyezmény 23. cikke a bűncselekményből származó jövedelmek tisztára
mosásának büntetőjogi szankcionálását követeli meg a részes államoktól. A Btk.
303. §-ában meghatározott pénzmosás tényállása megfelel az Egyezmény
rendelkezéseinek.
Az Egyezmény 24. cikkében meghatározott elrejtés rendelkezéseinek a Btk.
244. §-ában bűncselekménnyé nyilvánított bűnpártolás törvényi tényállása felel meg.
Az Egyezmény 25. cikkében az igazságszolgáltatás akadályozásának
bűncselekményére vonatkozó rendelkezés a büntetendővé nyilvánítandó
magatartások körét tágan határozza meg. Az eset összes körülményére figyelemmel
a Btk. következő tényállásai is alkalmazhatók az egyes cselekményekre: a Btk. 250.
§-ában és 255. §-ában meghatározott vesztegetés, a Btk. 229. §-ában szabályozott
hivatalos személy elleni erőszak, a Btk. 242. §-ában foglalt hamis tanúzásra felhívás,
valamint a Btk. 242/A. §-ában meghatározott hatósági eljárás akadályozásának
törvényi tényállása.
Az Egyezmény 26. cikke arra kötelezi a részes államokat, hogy teremtsék meg
az Egyezményben foglalt bűncselekmények miatt a jogi személy polgári,
közigazgatási vagy büntető jogi felelősségre vonására vonatkozó szabályokat. A jogi
személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi ClV.
törvény elfogadásával - amely az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkról szóló
nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésekor lépett hatályba - hazánk
eleget tett az Egyezmény ezen követelményeinek is.
A 27. cikk az Egyezményben meghatározott bűncselekmények kísérletének,
illetve a bűncselekmény elkövetéséhez kapcsolódó bűnsegély, illetve felbujtás
büntetendővé nyilvánítását követeli meg a részes államoktól, amely
90
követelményeknek a magyar Btk. megfelel, mivel büntetni rendeli a fenti
bűncselekmények kísérletét, illetve az azokhoz kapcsolódó bűnsegélyt és felbujtást
is.
Az Egyezmény 28. cikkében a bűncselekményekkel kapcsolatban
meghatározott általános bizonyítási elvnek, valamint a 29. cikkben meghatározott
elévülési szabályoknak a magyar Btk. megfelel.
A 30. cikk a büntetőeljárással kapcsolatosan tartalmaz rendelkezéseket,
valamint az Egyezményben meghatározott bűncselekmények arányos szankciókkal
való fenyegetettségét írja elő, kiemelve a szankciók közül a közhivatal viselésétől,
valamint az állami gazdálkodó szervezetben betöltött foglalkozástól való eltiltás, mint
szankció alkalmazásának lehetőségét. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX.
törvény (a továbbiakban: Be.) rendelkezései összhangban vannak az Egyezmény
szerinti, a büntetőeljárással kapcsolatban megfogalmazott elvekkel, míg a Btk.-ban a
fentebb felsorolt bűncselekmények vonatkozásában meghatározott büntetőjogi
szankciók is megfelelnek az Egyezmény előírásainak, figyelemmel arra is, hogy a
bíróság a fenti bűncselekmények miatt alkalmazhatja mind a Btk. 53-55. §-ában
meghatározott közügyektől eltiltást, mind a Btk. 56-57. §-ában meghatározott
foglalkozástól eltiltást.
Az Egyezmény 31. cikke a bűncselekményből származó javak elkobzását,
illetőleg meghatározott vagyon lefoglalását, továbbá zár alá vételét biztosító jogi
szabályozás megteremtését írja elő. A Btk. 77-77/A. §-ában meghatározott elkobzás,
valamint 77/B-77/C. §-ában meghatározott vagyonelkobzás szabályai megfelelnek az
Egyezményben meghatározott követelményeknek, míg a Be. 151-158. §-aiban
meghatározott lefoglalás, valamint a 159. §-ban foglalt zár alá vétel szabályai
biztosítják az Egyezményben foglalt rendelkezések alkalmazását.
Az Egyezmény 32. cikke a tanúk, a szakértők és a sértettek védelme
érdekében megfelelő jogi szabályozás kidolgozását írja elő a részes államok
számára. A Be.-nek a tanú védelmére (Be. 95-96. §), a különösen védett tanúra (Be.
97. §), a büntetőeljárásban részt vevők személyi védelmére (Be. 98. §), továbbá a
tanúvédelmi programban részt vevő személyekre vonatkozó eljárási szabályok (Be.
98/A. §) mellett a büntetőeljárásban résztvevők, valamint az eljárást folytató hatóság
tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeiről és végrehajtásának szabályairól
szóló 34/1999. (II. 26.) Korm. rendelet, valamint a büntetőeljárásban részt vevők, az
igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról szóló 2001. évi LXXXV. törvény
szabályai biztosítják a büntetőeljárásban részt vevők és hozzátartozóik számára a
megfelelő védelmet.
Az Egyezmény 33. cikke a bejelentő személye védelmének megteremtését
követeli meg a részes államoktól, amely követelménynek a magyar jogi szabályozás
eleget tesz, mert a Btk. a 257. §-ában meghatározott közérdekű bejelentő üldözése
bűncselekménnyé nyilvánításával biztosítja a megfelelő büntetőjogi védelmet.
Az Egyezmény 34. cikke a korrupciós bűncselekmények kapcsán az azzal
érintett polgári jogi szerződések „megsemmisítését” írja elő a részes államok
számára. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban:
Ptk.) 200. §-ának (2) bekezdése szerint a jogszabályba ütköző szerződés semmis,
91
így a korrupciós jellegű bűncselekményt megvalósítva létrehozott szerződés, mivel
az a büntetőjog szabályaiba ütköző cselekménnyel összefüggésben jött létre: a
törvény erejénél fogva érvénytelen.
Az Egyezmény 35. cikke értelmében a részes államoknak meg kell
teremteniük annak a lehetőségét, hogy a korrupciós cselekmény eredményeként kárt
szenvedett személyek kártérítési igény érvényesítése iránti eljárást indíthassanak a
kárért felelősökkel szemben. A Ptk. 339. §-ában meghatározott szerződésen kívül
okozott kárért való felelősség szabályai lehetővé teszik a bűncselekménnyel okozott
kár megtérítése iránti igény bírósági úton történő érvényesítését. A károsult a polgári
per mellett - magánfélként eljárva - a büntetőeljárás során is előterjeszthet a
bűncselekménnyel összefüggésben bekövetkezett kárának megtérítése érdekében
polgári jogi igényt.
Az Egyezmény 36. cikke a korrupció elleni fellépésre szakosodott bűnüldöző
szervezetek felállítását írja elő kötelezettségként a részes államok számára. A
8/2000. (ÜK. 12.) LÜ utasítás rendelkezett a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal
felállításáról, amely 2001. június 1-jével megkezdte működését. Feladatai közé
tartozik az ország egész területén a kiemelt korrupciós cselekmények nyomozása. A
Legfőbb Ügyészségen a Kiemelt Ügyek Főosztálya, míg a Fővárosi Főügyészségen
a Kiemelt Ügyek Osztálya feladatkörébe tartozik a korrupciós ügyekben folytatott
nyomozások felügyelete. Az Országos Rendőr-főkapitányságon is felállítottak egy
korrupciós cselekmények vizsgálatára hivatott önálló egységet.
Az Egyezmény 37. cikke a korrupciós cselekmények elkövetőit a bűnüldöző
hatóságokkal való együttműködésre ösztönző intézkedések meghozatalát írja elő a
részes államok számára. A Btk. 255/A. §-a a vesztegetés bűncselekménye kapcsán
biztosítja mind az aktív, mind a passzív vesztegetést megvalósító elkövető számára
a büntetőjogi felelősségre vonás alóli mentesülést, ha az ott meghatározott feltételek
szerint elősegíti a bűncselekmény felderítését. A Be. 175. §-ának (1) bekezdése
alapján a bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetében az ügyész,
illetőleg a nyomozó hatóság az ügyész engedélyével a feljelentést elutasíthatja, ha a
bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy az ügy, illetőleg
más büntető ügy felderítéséhez, bizonyításához hozzájárulva olyan mértékben
együttműködik, hogy az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy
bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az, amely az állam büntetőjogi igényének
érvényesítéséhez fűződik. Mindezeken túlmenően az ítélkezési gyakorlat a terhelt
beismerő vallomását enyhítő körülményként veszi figyelembe.
Az Egyezmény a 38. cikkében a hatóságok közötti együttműködés kapcsán a
bűnüldöző szerveknek a korrupciós cselekményekről való „tájékoztatásának”
előírását, valamint a megkeresésre történő információszolgáltatás kötelezettségének
szabályozását írja elő a részes államok számára. A Be. 171. §-ának (2) bekezdése a
hatóság tagja és a hivatalos személy számára általános jelleggel feljelentési
kötelezettséget ír elő, míg a Btk. a 255/B. §-ában önálló bűncselekményként
határozza meg a vesztegetés feljelentésének elmulasztását, ha azt hivatalos
személy követi el. Mindezeken túlmenően a Be. 71. §-a kötelezővé teszi a bíróság,
az ügyész, illetve a nyomozó hatóság által adatok közlésére, átadására, tájékoztatás
adásra irányuló megkeresésének teljesítését.
92
Az Egyezmény 39. cikke a korrupciós bűncselekményekkel kapcsolatban a
magánszektor és a hatóságok közötti együttműködés ösztönzését írja elő
feladatként. Ennek elősegítésére már eddig is több intézkedés történt hazánkban.
Az Egyezmény 40. cikke a korrupciós cselekmények nyomozása kapcsán a
banktitokra vonatkozó szabályok alkalmazásából adódó akadályok megszüntetését
írja elő a részes államok számára. A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról
szóló 1996. CXII. törvény 51. §-a (2) bekezdésének d) és e) pontja mentesítést ad a
banktitok megtartásának kötelezettsége alól a büntető ügyekben érkezett nyomozó
hatósági, ügyészi, illetve bírósági megkeresés kapcsán.
Az Egyezmény 41. cikke a bűnügyi nyilvántartások kapcsán mondja ki a
külföldi elítélés figyelembevételét a büntetőeljárás során. A Btk. 6. §-a (1)
bekezdésének b) pontja lehetővé teszi a külföldi ítélet érvényének elismerését, ha az
adott cselekmény a magyar jog szerint is büntetendő, és a kiszabott büntetés, illetve
alkalmazott intézkedés összhangban van a magyar joggal. Az Egyezményben
meghatározott bűncselekmények elkövetése miatt meghozott külföldi ítéletet ezért -
amennyiben a fenti feltételnek megfelel - a magyar ítélettel azonos érvényűnek lehet
tekinteni, azt a bűnügyi nyilvántartásba fel lehet venni és a magyar büntetőeljárás,
illetve a büntetés kiszabás során figyelembe lehet venni.
Az Egyezmény 42. cikkében meghatározott joghatósági szabályokkal a
magyar Btk. szabályai összhangban vannak.
4.	Az Egyezmény negyedik fejezete (43-49. cikk) a nemzetközi
együttműködésre vonatkozó feltételeket szabályozza, részletesen rendelkezve a
kiadatásról és a bűnügyi jogsegélyről.
Az Egyezmény 44. cikkében meghatározott kiadatásra, a 45. cikke szerinti
elítélt személyek átadására, a 46. cikk szerinti kölcsönös jogsegélyre, valamint a 47.
cikk szerinti büntetőeljárások átadására vonatkozó szabályoknak a nemzetközi
bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény rendelkezései megfelelnek.
A bűnüldöző szervek közötti együttműködésre vonatkozó 48. cikk
rendelkezéseinek alkalmazását a hatályos magyar szabályozás, illetőleg az e
tárgyban megkötött kétoldalú nemzetközi megállapodások is lehetővé teszik, többek
között a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV.
törvény rendelkezései alapján.
Az Egyezmény 49. cikke nem kötelező jelleggel írja elő a részes államok
számára, hogy vegyék fontolóra közös nyomozó csoportok felállításának
lehetőségét. A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi
LIV. törvény 20-23. §-a széles körben teszi lehetővé a büntetőeljárást megelőzően
közös bűnfelderítő csoportok felállítását. Az Európai Unió tagállamaival folytatott
bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény 55-59. §-a az unió
tagállamainak viszonylatában teremti meg a büntetőeljárás során közös nyomozó
csoport felállításának lehetőségét az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös
bűnügyi jogsegélyről szóló egyezményt a Magyar Köztársaságban kihirdető 2005. évi
CXVI. törvény hatálybalépésének napjával, azaz 2005. november 23-i hatállyal.
93
Az Egyezmény 50. cikke a különleges nyomozati technikák közül az
ellenőrzött szállítás, a lehallgatás és más titkos információgyűjtésnek egy részes
államon belüli alkalmazására vonatkozó szabályok megteremtését írja elő. A
Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény VII. fejezete részletesen tartalmazza a
titkos információgyűjtésre vonatkozó rendelkezéseket, a Be. 200-206. §-ai pedig a
büntetőeljárás során végzett titkos adatszerzés szabályait tartalmazzák. Az
Egyezmény nem kötelező jelleggel „ösztönzi” a részes államokat ezen különleges
eszközöknek a nemzetközi együttműködés keretében történő alkalmazására
vonatkozó szabályok, illetve megállapodások létrehozására. A bűnüldöző szervek
nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény 17-19. §-a, valamint 35-
38.	§-a a büntetőeljárást megelőzően teszi lehetővé a titkos információgyűjtéssel és
az ellenőrzött szállítással kapcsolatos együttműködést, míg az Európai Unió
tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvénynek
a fent említett időpontban hatályba lépő 62. §-ának, valamint 63-67. §-ának
rendelkezései az unió tagállamainak viszonylatában teremtik meg a büntetőeljárás
megindítását követően ezen eljárások alkalmazásának lehetőségét.
5.	Az Egyezmény ötödik fejezete (51-59. cikk) a vagyon visszajuttatásával
kapcsolatos szabályokat tartalmazza.
Az Egyezmény 52. cikke a bűncselekményből származó jövedelem
áthelyezésének megelőzése és felderítése érdekében előírt rendelkezéseket
tartalmazza. Ennek megfelelő szabályokat tartalmaz a pénzmosás megelőzéséről és
magakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény, illetve annak végrehajtása
érdekében már hazánk megtette az Egyezményben meghatározottaknak megfelelő
intézkedéseket.
Az Egyezmény 53. cikkében meghatározott vagyontárgy közvetlen
visszaszerzésére irányuló intézkedések alapján a külföldi állam polgári pert indíthat a
másik részes állam bíróságai előtt az állammal szemben az elkobzott vagyontárgyra
vonatkozó tulajdonjogának megállapítása, illetve az elkövetőkkel szemben a
bűncselekménnyel az államnak okozott kár megtérítése érdekében. A polgári
perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény rendelkezései lehetővé teszik, hogy a
külföldi állam felperesi pozícióban keresetet nyújtson be tulajdonjogának
megállapítása vagy kártérítési igény érvényesítése érdekében. A büntetőeljárás
során is előterjeszthet a külföldi állam polgári jogi igényt, így a bíróság, az
Egyezmény 53. cikk (c) pontjának megfelelően, megállapítva a magánfélként fellépő
külföldi állam tulajdonjogát a lefoglalt dolognak a külföldi állam részére történő
visszaadásáról rendelkezhet.
Az Egyezmény 54. és 55. cikke a külföldi állam bírósága által elrendelt zár alá
vétel, lefoglalás és elkobzás végrehajtását követeli meg a részes államoktól. A
nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény, a
háttérjogszabályként alkalmazott Be. rendelkezései alapján, lehetővé teszi az eljárási
jogsegély keretében a külföldi igazságügyi hatóság lefoglalásra, illetve zár alá vételre
vonatkozó megkereséseinek végrehajtását, illetve külön címekben rendelkezik a
vagyonelkobzás, elkobzás végrehajtásának átadásáról és átvételéről (60/A-60/D. §).
94
Az Egyezmény 56. cikke lehetővé teszi, azonban nem írja elő kötelező
jelleggel, hogy a részes államok erre irányuló megkeresés nélkül is a
bűncselekményből származó jövedelmekre vonatkozó információt adhassanak át
egymásnak a más részes államban folyamatban lévő büntetőeljárás elősegítése
érdekében. A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV.
törvény 14-16. §-a a büntetőeljárást megelőzően teszi lehetővé a közvetlen
információcserét, míg az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi
együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény rendelkezései az unió
tagállamainak viszonylatában teremtik meg a büntetőeljárás megindítását követően a
közvetlen tájékoztatás lehetőségét.
Az Egyezmény 57. cikke szerint a részes állam megteremti annak szabályait,
hogy erre irányuló megkeresés alapján elkobozza és a megkereső államnak
visszaadja az Egyezményben meghatározott bűncselekményekből származó,
valamint közpénzek elsikkasztásával, illetve az elsikkasztott közpénzek tisztára
mosásával kapcsolatos jövedelmet, illetve más vagyontárgyakat. A külföldi államtól
érkező ilyen megkeresés alapján a magyar igazságügyi hatóságok a nemzetközi
bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény rendelkezései alapján eljárva,
alkalmazva annak háttérjogszabályát képező büntetőeljárási törvény rendelkezéseit,
a Be. 151. § alapján lefoglalják a megkeresésben meghatározott vagyontárgyat,
majd a Be.-nek a lefoglalt dolog visszaadására vonatkozó 155. §-ában
meghatározott rendelkezéseit alkalmazva átadják azokat az elkobzásról rendelkező
külföldi ítélet vagy más okirat alapján tulajdonjogát igazoló megkereső államnak.
Az Egyezmény az 58. cikkében felkéri a részes államokat, hogy vegyék
fontolóra a gyanús pénzügyi tranzakciókról szóló jelentések átvételével, elemzésével
foglalkozó pénzügyi nyomozó egység létrehozását. Az Országos Rendőr-
főkapitányság Nemzeti Nyomozó Iroda keretein belül tevékenykedő Szervezett
Bűnözés Elleni Főigazgatóság rendelkezik az Egyezményben meghatározott
feladatköröknek megfelelő hatáskörrel is.
Az Egyezmény 59. cikke a vagyontárgyak visszaadására vonatkozó
nemzetközi együttműködés javítása érdekében két- és többoldalú megállapodások
megkötésének megfontolását írja elő a részes államok számára.
6.	A hatodik fejezet (60-62. cikk) a részes államokon belüli és a részes
államok közötti technikai segítségnyújtásra és információcserére vonatkozó, nem
kötelező jellegű szabályokat tartalmazza.
A 60. cikk a korrupció megelőzéséért, illetve az ellene való küzdelemért felelős
szakemberek számára képzési programok megszervezését írja elő, illetve felkéri a
részes államokat, hogy fontolják meg egymás közötti technikai támogatási
programok kialakítását, konferenciák megszervezését.
A 61. cikk a korrupcióval kapcsolatos információk gyűjtése, belső elemzése,
illetve a részes államok közötti cseréje megszervezésének megfontolására kéri fel az
államokat.
A 62. cikk a fejlődő államokban az Egyezmény végrehajtása érdekében
szükséges technikai és gazdasági támogatások megerősítésének, ezen államokkal
95
az együttműködés fejlesztésének elősegítéséhez szükséges intézkedések
ösztönzésére kéri fel a részes államokat.
7.	A hetedik fejezetben (63-64. cikk) található 64. cikk az Egyezmény
végrehajtásának segítése és ellenőrzése érdekében a részes államok rendszeres
konferenciájának megtartását írja elő, míg a 65. cikk az Egyesült Nemzetek
titkárságának ezzel kapcsolatos feladatait határozza meg.
8.	Az Egyezmény nyolcadik fejezetében található 65-71. cikkek tartalmazzák a
viták rendezésével, az aláírással, a megerősítéssel, valamint a hatálybalépéssel és a
módosítással kapcsolatos záró rendelkezéseket.
9.	Az Egyezmény - figyelemmel arra is, hogy számos rendelkezése nem
kötelező jellegű - csak egyetlen rendelkezés kapcsán teszi lehetővé fenntartás
tételét. Az Egyezmény 66. cikkének 2. bekezdése szerint az érintett részes államok
egyikének kérésére, választottbíróság elé terjesztik a két vagy több részes állam
között az ezen Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos azon
vitát, amelyet indokolt időn belül nem lehet tárgyalásos úton rendezni. Ha a
választottbírósági eljárásra irányuló kérés kelte után hat hónappal az érintett részes
államok képtelenek megállapodásra jutni a választottbíróság szervezete
tekintetében, a részes államok bármelyike a vitát a Nemzetközi Bíróság elé viheti a
Bíróság alapokmányának megfelelő kérelem alapján. Az Egyezmény 66. cikkének 3.
bekezdése értelmében a részes államok fenntartással kizárhatják a 2. bekezdésben
foglalt rendelkezések alkalmazását. Magyarország vonatkozásában nem indokolt
fenntartással kizárni az Egyezmény rendelkezéseinek értelmezésével vagy
alkalmazásával kapcsolatos vitáknak - a tárgyalásos egyeztetés eredménytelensége
esetén - választottbíróság előtti rendezésének lehetőségét.
10.	Az Egyezmény kidolgozásakor, főként a büntetőjogi rendelkezések
megalkotásakor, az ENSZ figyelemmel volt a korrupció elleni küzdelemmel, illetőleg
a szervezett bűnözéssel szembeni fellépéssel kapcsolatos nemzetközi szerződések
rendelkezéseire. A magyar Országgyűlés a 2000. évi XXXVII. törvénnyel hirdette ki a
Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) égisze alatt 1997.
november 21-én elfogadott, a nemzetközi üzleti tranzakciókban a külföldi hivatalos
személyek megvesztegetéséről szóló egyezményt; a 2002. évi XLIX. törvénnyel az
Európa Tanács Strasbourgban, 1999. január 27-én kelt Korrupció elleni büntetőjogi
Egyezményt; valamint a 2000. évi CI. törvénnyel az Európa Tanács Strasbourgban,
1990. november 8-án kelt, a pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok
felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló Egyezményét. A belügyminiszter
2000. december 14-én, Palermóban aláírta az Egyesült Nemzetek Szervezetének a
határon átnyúló szervezett bűnözés elleni Egyezményét. Az Egyezmény e
nemzetközi szerződések büntetőjogi tárgyú rendelkezéseivel azonos vagy hasonló
szabályozást tartalmaz, amelyekkel a jogalkotó már megteremtette a magyar
büntetőjogi rendelkezések összhangját.
96
Részletes indokolás
Az 1-2. §-hoz
A törvényjavaslat 1. §-a rendelkezik az Egyezmény kihirdetéséről, a 2. §
tartalmazza az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövegét és annak hivatalos magyar
nyelvű fordítását.
A 3. §-hoz
A törvényjavaslat 3. §-a a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról
szóló 2005. évi L. törvény rendelkezéseinek megfelelően rendelkezik a törvény
hatálybalépéséről.