﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/18367. számú
törvényjavaslat
a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló Budapesti Egyezmény (CMNI)
kihirdetéséről
Előadó: Dr. Kóka János
gazdasági és közlekedési miniszter
Budapest, 2005. november
2005. évi.....törvény
a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló Budapesti Egyezmény (CMNI)
kihirdetéséről
1.	§
Az Országgyűlés a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló, Budapesten, 2001.
június 22-én kelt Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) e törvénnyel
kihirdeti. (Az Egyezmény a Magyar Köztársaság tekintetében 2005. április 1-jén
lépett hatályba.)
2. §
Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű
fordítása a következő:
„Budapest Convention on the Contract
for the Carriage of Goods
by Inland Waterway
(CMNI)”
The States Parties to this Convention,
Considering the recommendations of the Final Act of the Conference on Security
and Cooperation in Europe of 1 August 1975 for the harmonization of legal regimes
with a view to the developmentof transport by member States of the Central
Commission for the Navigation of the Rhine and the Danube Commission in
collaboration with the United Nations Economic Commission for Europe,
Having recognized the necessity and desirability of establishing by common
agreement certain uniform rules concerning contracts for the carriage of goods by
inland waterway,
Have decided to conclude a Convention for this purpose and have thereto agreed as
follows:
CHAPTER I
GENERAL PROVISIONS
Article 1
Definitions
1
In this Convention,
1.	"Contract of carriage” means any contract, of any kind, whereby a carrier
undertakes against payment of freight to carry goods by inland waterway;
2.	"Carrier” means any person by whom or in whose name a contract of carriage has
been concluded with a shipper;
3.	"Actual carrier” means any person, other than a servant or an agent of the carrier,
to whom the performance of the carriage or of part of such carriage has been
entrusted by the carrier;
4.	"Shipper” means any person by whom or in whose name or on whose behalf a
contract of carriage has been concluded with a carrier;
5.	"Consignee” means the person entitled to take delivery of the goods;
6.	"Transport document” means a document which evidences a contract of carriage
and the taking over or loading of goods by a carrier, made out in the form of a bill of
lading or consignment note or of any other document used in trade;
7.	"Goods” does not include either towed or pushed vessels or the luggage or
vehicles of passengers; where the goods are consolidated in a container, on a pallet
or in or on a similar article of transport or where they are packed, "goods” includes
such article of transport or packaging if supplied by the shipper;
8.	"In writing” includes, unless otherwise agreed between the parties concerned, the
transmission of information by electronic, optical or similar means of communication,
including, but not limited to, telegram, facsimile, telex, electronic mail or electronic
data interchange (EDI), provided the information is accessible so as to be usable for
subsequent reference.
9.	The law of a State applicable in accordance with this Convention means the rules
of law in force in that State other than its rules of private international law.
Article 2
Scope of application
1.	This Convention is applicable to any contract of carriage according to which the
port of loading or the place of taking over of the goods and the port of discharge or
the place of delivery of the goods are located in two different States of which at least
one is a State Partyto this Convention. If the contract stipulates a choice of several
ports of discharge or places of delivery, the port of discharge or the place of delivery
to which the goods have actually been delivered shall determine the choice.
2.	This Convention is applicable if the purpose of the contract of carriage is the
carriage of goods, without transshipment, both on inland waterways and in waters to
which maritime regulations apply, under the conditions set out in paragraph 1, unless:
(a)	a maritime bill of lading has been issued in accordance with the maritime law
2
applicable, or
(b)	the distance to be travelled in waters to which maritime regulations apply is the
greater.
3.	This Convention is applicable regardless of the nationality, place of registration or
home port of the vessel or whether the vessel is a maritime or inland navigation
vessel and regardless of the nationality, domicile, registered office or place of
residence of the carrier, the shipper or the consignee.
CHAPTER II
RIGHTS AND OBLIGATIONS OF THE CONTRACTING PARTIES
Article 3
Taking over, carriage and delivery of the goods
1.	The carrier shall carry the goods to the place of delivery within the specified time
and deliver them to the consignee in the condition in which they were handed over to
him.
2.	Unless otherwise agreed, the taking over and delivery of the goods shall take
place on boardthe vessel.
3.	The carrier shall decide which vessel is to be used. He shall be bound, before and
at the beginning of the voyage, to exercise due diligence to ensure that, taking into
account the goods to be carried, the vessel is in a state to receive the cargo, is
seaworthy and is manned and equipped as prescribed by the regulations in force and
is furnished with the necessary national and international authorizations for the
carriage of the goods in question.
4.	Where it has been agreed that the carriage shall be performed by a specific vessel
or type of vessel, the carrier shall be entitled to load or transship the goods in whole
or in part on to another vessel or on to another type of vessel without the consent of
the shipper, only:
(a)	in circumstances, such as low water or collision or any other obstacle to
navigation, which were unforeseeable at the time when the contract of carriage was
concluded and in which the loading or transshipment of the goods is necessary in
order to perform the contract of carriage, and when the carrier is unable to obtain
within an appropriate period of time instructions from the shipper, or
(b)	when it is in accordance with the practice prevailing in the port where the vessel
is located.
5.	Except as provided by the obligations incumbent on the shipper, the carrier shall
ensure that the loading, stowage and securing of the goods do not affect the safety of
the vessel.
6.	The carrier is entitled to carry the goods on deck or in open vessels only if it has
been agreed with the shipper or if it is in accordance with the usage of the particular
trade or is required by the statutory regulations.
3
Article 4
Actual carrier
1.	A contract complying with the definition set out in article 1, paragraph 1, concluded
between a carrier and an actual carrier constitutes a contract of carriage within the
meaning of this Convention. For the purpose of such contract, all the provisions of
this Convention concerning the shipper shall apply to the carrier and those
concerning the carrier to the actual carrier.
2.	Where the carrier has entrusted the performance of the carriage or part thereof to
an actual carrier, whether or not in pursuance of a liberty under the contract of
carriage to do so, the carrier nevertheless remains responsible for the entire carriage
according to the provisions of this Convention. All the provisions of this Convention
governing the responsibility of the carrier also apply to the responsibility of the actual
carrier for the carriage performed by him.
3.	The carrier shall in all cases inform the shipper when he entrusts the performance
of the carriage or part thereof to an actual carrier.
4.	Any agreement with the shipper or the consignee extending the carrier's
responsibility according to the provisions of this Convention affects the actual carrier
only to the extent that he has agreed to it expressly and in writing. The actual carrier
may avail himself of all the objections invocable by the carrier under the contract of
carriage.
5.	If and to the extent that both the carrier and the actual carrier are liable, their
liability is joint and several. Nothing in this article shall prejudice any right of recourse
as between them.
Article 5
Delivery time
The carrier shall deliver the goods within the time limit agreed in the contract of
carriage or, if no time limit has been agreed, within the time limit which could
reasonably be required of a diligent carrier, taking into account the circumstances of
the voyage and unhindered navigation.
Article 6
Obligations of the shipper
1.	The shipper shall be required to pay the amounts due under the contract of
carriage.
2.	The shipper shall furnish the carrier in writing, before the goods are handed over,
with the following particulars concerning the goods to be carried:
(a)	dimensions, number or weight and stowage factor of the goods;
(b)	marks necessary for identification of the goods;
4
(c)	nature, characteristics and properties of the goods;
(d)	instructions concerning the Customs or administrative regulations applying to the
goods;
(e)	other necessary particulars to be entered in the transport document.
The shipper shall also hand over to the carrier, when the goods are handed over, all
the required accompanying documents.
3.	If the nature of the goods so requires, the shipper shall, bearing in mind the agreed
transport operation, pack the goods in such a way as to prevent their loss or damage
between the time they are taken over by the carrier and their delivery and so as to
ensure that they do not cause damage to the vessel or to other goods. According to
what has been agreed with a view to carriage, the shipper shall also make provision
for appropriate marking in conformity with the applicable international or national
regulations or, in the absence of such regulations, in accordance with rules and
practices generally recognized in inland navigation.
4.	Subject to the obligations to be borne by the carrier, the shipper shall load and
stow the goods and secure them in accordance with inland navigation practice unless
the contract of carriage specifies otherwise.
Article 7
Dangerous and polluting goods
1.	If dangerous or polluting goods are to be carried, the shipper shall, before handing
over the goods, and in addition to the particulars referred to in article 6, paragraph 2,
inform the carrier clearly and in writing of the danger and the risks of pollution
inherent in the goods and of the precautions to be taken.
2.	Where the carriage of the dangerous or polluting goods requires an authorization,
the shipper shall hand over the necessary documents at the latest when handing
over the goods.
3.	Where the continuation of the carriage, the discharge or the delivery of the
dangerous or polluting goods are rendered impossible owing to the absence of an
administrative authorization, the shipper shall bear the costs for the return of the
goods to the port of loading or a nearer place, where they may be discharged and
delivered or disposed of.
4.	In the event of immediate danger to life, property or the environment, the carrier
shall be entitled to unload the goods, to render them innocuous or, provided that
such a measure is not disproportionate to the danger they represent, to destroy them,
even if, before they were taken over, he was informed or was apprised by other
means of the nature of the danger or the risks of pollution inherent in the goods.
5.	Where the carrier is entitled to take the measures referred to in paragraphs 3 or 4
above, he may claim compensation for damages.
Article 8
Liability of the shipper
5
1. The shipper shall, even if no fault can be attributed to him, be liable for all the
damages and costs incurred by the carrier or the actual carrier by reason of the fact
that:
(a)	the particulars or information referred to in articles 6, paragraph 2, or 7, paragraph
1,are	missing, inaccurate or incomplete;
(b)	the dangerous or polluting goods are not marked or labelled in accordance with
the applicable international or national regulations or, if no such regulations exist, in
accordance with rules and practices generally recognized in inland navigation;
(c)	the necessary accompanying documents are missing, inaccurate or incomplete.
The carrier may not avail himself of the liability of the shipper if it is proven that the
fault is attributable to the carrier himself, his servants or agents. The same applies to
the actual carrier.
2.	The shipper shall be responsible for the acts and omissions of persons of whose
services he makes use to perform the tasks and meet the obligations referred to in
articles 6 and 7, when such persons are acting within the scope of their employment,
as if such acts or omissions were his own.
Article 9
Termination of the contract of carriage by the carrier
1.	The carrier may terminate the contract of carriage if the shipper has failed to
perform the obligations set out in article 6, paragraph 2, or article 7, paragraphs 1
and 2.
2.	If the carrier makes use of his right of termination, he may unload the goods at the
shipper's expense and claim optionally the payment of any of the following amounts:
(a)	one third of the agreed freight; or
(b)	in addition to any demurrage charge, a compensation equal to the amount of
costs incurred and the loss caused, as well as, should the voyage have already
begun, a proportional freight for the part of the voyage already performed.
Article 10
Delivery of the goods
1.	Notwithstanding the obligation of the shipper under article 6, paragraph 1, the
consignee
who, following the arrival of the goods at the place of delivery, requests their delivery,
shall, in accordance with the contract of carriage, be liable for the freight and other
charges due on the goods, as well as for his contribution to any general average. In
the absence of a transport document, or if such document has not been presented,
the consignee shall be liable for the freight agreed with the shipper if it corresponds
to market practice.
2.	The placing of the goods at the disposal of the consignee in accordance with the
contract of carriage or with the usage of the particular trade or with the statutory
regulations applicable at the port of discharge shall be considered a delivery. The
imposed handing over of the goods to an authority or a third party shall also be
considered a delivery.
6
CHAPTER III
TRANSPORT DOCUMENTS
Article 11
Nature and content
1.	For each carriage of goods governed by this Convention the carrier shall issue a
transport document; he shall issue a bill of lading only if the shipper so requests and
if it has been so agreed before the goods were loaded or before they were taken over
for carriage. The lack of a transport document or the fact that it is incomplete shall not
affect the validity of the contract of carriage.
2.	The original of the transport document must be signed by the carrier, the master of
the vessel or a person authorized by the carrier. The carrier may require the shipper
to countersign the original or a copy. The signature may be in handwriting, printed in
facsimile, perforated, stamped, in symbols or made by any other mechanical or
electronic means, if this is not prohibited by the law of the State where the transport
document was issued.
3.	The transport document shall be prima facie evidence, save proof to the contrary,
of the conclusion and content of the contract of carriage and of the taking over of the
goods by the carrier. In particular, it shall provide a basis for the presumption that the
goods have been taken over for carriage as they are described in the transport
document.
4.	When the transport document is a bill of lading, it alone shall determine the
relations between the carrier and the consignee. The conditions of the contract of
carriage shall continue to determine the relations between carrier and shipper.
5.	The transport document, in addition to its denomination, contains the following
particulars:
(a)	the name, domicile, registered office or place of residence of the carrier and of the
shipper;
(b)	the consignee of the goods;
(c)	the name or number of the vessel, where the goods have been taken on board, or
particulars in the transport document stating that the goods have been taken over by
the carrier but not yet loaded on the vessel;
(d)	the port of loading or the place where the goods were taken over and the port of
discharge or the place of delivery;
(e)	the usual name of the type of goods and their method of packaging and, for
dangerous or polluting goods, their name according to the requirements in force or, if
there is no such name, their general name;
(f)	the dimensions, number or weight as well as the identification marks of the goods
taken on board or taken over for the purpose of carriage;
(g)	the statement, if applicable, that the goods shall or may be carried on deck or on
board open vessels;
(h)	the agreed provisions concerning freight;
(i)	in the case of a consignment note, the specification as to whether it is an original
or a copy; in the case of a bill of lading, the number of originals;
7
(j) the place and date of issue. The legal character of a transport document in the
sense of article 1, paragraph 6, of this Convention is not affected by the absence of
one or more of the particulars referred to in this paragraph.
Article 12
Reservations in transport documents
1.	The carrier is entitled to include in the transport document reservations concerning:
(a)	The dimensions, number or weight of the goods, if he has grounds to suspect that
the particulars supplied by the shipper are inaccurate or if he had no reasonable
means of checking such particulars, especially because the goods have not been
counted, measured or weighed in his presence or because, without explicit
agreement, the dimensions or weights have been determined by draught
measurement;
(b)	Identification marks which are not clearly and durably affixed on the goods
themselves or, if the goods are packed, on the receptacles or packagings;
(c)	The apparent condition of the goods.
2.	If the carrier fails to note the apparent condition of the goods or does not enter
reservations in that respect, he is deemed to have noted in the transport document
that the goods were in apparent good condition.
3.	If, in accordance with the particulars set out in the transport document, the goods
are placed in a container or in the holds of the vessel and sealed by other persons
than the carrier, his servants or his agents, and if neither the container nor the seals
are damaged or broken when they reach the port of discharge or the place of
delivery, it shall be presumed that the loss or damage to the goods did not occur
during carriage.
Article 13
Bill of lading
1.	The originals of a bill of lading shall be documents of title issued in the name of the
consignee, to order or to bearer.
2.	At the place of destination, the goods shall be delivered only in exchange for the
original of the bill of lading submitted initially; thereafter, further delivery cannot be
claimed against other originals.
3.	When the goods are taken over by the carrier, handing over the bill of lading to a
person entitled thereby to receive the goods has the same effects as the handing
over of the goods as far as the acquisition of rights to the goods is concerned.
4.	If the bill of lading has been transferred to a third party, including the consignee,
who has acted in good faith in reliance on the description of the goods therein, proof
to the contrary of the presumption set out in article 11, paragraph 3, and article 12,
paragraph 2, shall not be admissible.
8
CHAPTER IV
RIGHT TO DISPOSE OF THE GOODS
Article 14
Holder of the right of disposal
1.	The shipper shall be authorized to dispose of the goods; in particular, he may
require the carrier to discontinue the carriage of the goods, to change the place of
delivery or to deliver the goods to a consignee other than the consignee indicated in
the transport document.
2.	The shipper's right of disposal shall cease to exist once the consignee, following
the arrival of the goods at the scheduled place of delivery, has requested delivery of
the goods and,
(a)	where carriage is under a consignment note, once the original has been handed
over to the consignee;
(b)	where carriage is under a bill of lading, once the shipper has relinquished all the
originals in his possession by handing them over to another person.
3.	By an appropriate entry in the consignment note, the shipper may, when the
consignment note is issued, waive his right of disposal to the consignee.
Article 15
Conditions for the exercise of the right of disposal
The shipper or, in the case of article 14, paragraphs 2 and 3, the consignee, must, if
he wishes to exercise his right of disposal:
(a)	where a bill of lading is used, submit all originals prior to the arrival of the goods at
the scheduled place of delivery;
(b)	where a transport document other than a bill of lading is used, submit this
document, which shall include the new instructions given to the carrier;
(c)	compensate the carrier for all costs and damage incurred in carrying out
instructions;
(d)	pay all the agreed freight in the event of the discharge of the goods before arrival
at the scheduled place of delivery, unless the contract of carriage provides otherwise.
CHAPTER V
LIABILITY OF THE CARRIER
Article 16
Liability for loss
1.	The carrier shall be liable for loss resulting from loss or damage to the goods
causedbetween the time when he took them over for carriage and the time of their
delivery, orresulting from delay in delivery, unless he can show that the loss was due
to circumstances which a diligent carrier could not have prevented and the
consequences of which he could not have averted.
9
2.	The carrier’s liability for loss resulting from loss or damage to the goods caused
during the time before the goods are loaded on the vessel or the time after they have
been discharged from the vessel shall be governed by the law of the State applicable
to the contract of carriage.
Article 17
Servants and agents
1.	The carrier shall be responsible for the acts and omissions of his servants and
agents of whose services he makes use during the performance of the contract of
carriage, when such persons are acting within the scope of their employment, as if
such acts or omissions were his own.
2.	When the carriage is performed by an actual carrier in accordance with article 4,
the carrier is also responsible for the acts and omissions of the actual carrier and of
the servants and agents of the actual carrier acting within the scope of their
employment.
3.	If an action is brought against the servants and agents of the carrier or the actual
carrier, such persons, if they prove that they acted within the scope of their
employment, are entitled to avail themselves of the exonerations and limits of liability
which the carrier or the actual carrier is entitled to invoke under this Convention.
4.	A pilot designated by an authority and who cannot be freely selected shall not be
considered to be a servant or agent within the meaning of paragraph 1.
Article 18
Special exonerations from liability
1.	The carrier and the actual carrier shall be exonerated from their liability when the
loss, damage or delay are the result of one of the circumstances or risks listed below:
(a)	acts or omissions of the shipper, the consignee or the person entitled to dispose
of the goods;
(b)	handling, loading, stowage or discharge of the goods by the shipper, the
consignee or third parties acting on behalf of the shipper or the consignee;
(c)	carriage of the goods on deck or in open vessels, where such carriage has been
agreed with the shipper or is in accordance with the practice of the particular trade, or
if it is required by the regulations in force;
(d)	nature of the goods which exposes them to total or partial loss or damage,
especially through breakage, rust, decay, desiccation, leakage, normal wastage (in
volume or weight), or the action of vermin or rodents;
(e)	lack of or defective condition of packaging in the case of goods which, by their
nature, are exposed to loss or damage when not packed or when the packaging is
defective;
(f)	insufficiency or inadequacy of marks identifying the goods;
(g)	rescue or salvage operations or attempted rescue or salvage operations on inland
waterways;
(h)	carriage of live animals, unless the carrier has not taken the measures or
observed the instructions agreed upon in the contract of carriage.
10
2.	When, in the circumstances of the case, damage could be attributed to one or
more of the circumstances or risks listed in paragraph 1 of the present article, it is
presumed to have been caused by such a circumstance or risk. This presumption
does not apply if the injured party proves that the loss suffered does not result, or
does not result exclusively, from one of the circumstances or risks listed in paragraph
1 of this article.
Article 19
Calculation of compensation
1.	Where the carrier is liable for total loss of goods, the compensation payable by him
shall be equal to the value of the goods at the place and on the day of delivery
according to the contract of carriage. Delivery to a person other than the person
entitled is deemed to be a loss.
2.	In the event of partial loss or damage to goods, the carrier shall be liable only to
the extent of the loss in value.
3.	The value of the goods shall be fixed according to the commodity exchange price
or, if there is no such price, according to their market price or, if there is no
commodity exchange price or market price, by reference to the normal value of
goods of the same kind and quality at the place of delivery.
4.	In respect of goods which by reason of their nature are exposed to wastage during
carriage, the carrier shall be held liable, whatever the length of the carriage, only for
that part of the wastage which exceeds normal wastage (in volume or weight) as
determined by the parties to the contract of carriage or, if not, by the regulations or
established practice at the place of destination.
5.	The provisions of this article shall not affect the carrier’s right concerning the
freight as provided by the contract of carriage or, in the absence of special
agreements in this regard, by the applicable national regulations or practices.
Article 20
Maximum limits of liability
1.	Subject to article 21 and paragraph 4 of the present article, and regardless of the
actionbrought against him, the carrier shall under no circumstances be liable for
amounts exceeding 666.67 units of account per package or other shipping unit, or 2
units of account per kilogram of weight, specified in the transport document, of the
goods lost or damaged, whichever is the higher. If the package or other shipping unit
is a container and if there is no mention in the transport document of any package or
shipping unit consolidated in the container, the amount of 666.67 units of account
shall be replaced by the amount of 1,500 units of account for the container without
the goods it contains and, in addition, the amount of 25,000 units of account for the
goods which are in the container.
2.	Where a container, pallet or similar article of transport is used to consolidate
goods, the packages or other shipping units enumerated in the transport document
as packed in or on such article of transport are deemed packages or shipping units.
11
Except as aforesaid, the goods in or on such article of transport are deemed one
shipping unit. In cases where the article of transport itself has been lost or damaged,
that article of transport, if not owned or otherwise supplied by the carrier, is
considered one separate shipping unit.
3.	In the event of loss due to delay in delivery, the carrier’s liability shall not exceed
the amount of the freight. However, the aggregate liability under paragraph 1 and the
first sentence of the present paragraph shall not exceed the limitation which would be
established under paragraph 1 for total loss of the goods with respect to which such
liability was incurred.
4.	The maximum limits of liability mentioned in paragraph 1 do not apply:
(a)	where the nature and higher value of the goods or articles of transport have been
expressly specified in the transport document and the carrier has not refuted those
specifications, or
(b)	where the parties have expressly agreed to higher maximum limits of liability.
5.	The aggregate of the amounts of compensation recoverable from the carrier, the
actual carrier and their servants and agents for the same loss shall not exceed
overall the limits of liability provided for in this article.
Article 21
Loss of right to limit liability
1.	The carrier or the actual carrier is not entitled to the exonerations and limits of
liability provided for in this Convention or in the contract of carriage if it is proved that
he himself caused the damage by an act or omission, either with the intent to cause
such damage, or recklessly and with the knowledge that such damage would
probably result.
2.	Similarly, the servants and agents acting on behalf of the carrier or the actual
carrier are not entitled to the exonerations and limits of liability provided for in this
Convention or in thecontract of carriage, if it is proved that they caused the damage
in the manner described in paragraph 1.
Article 22
Application of the exonerations and limits of liability
The exonerations and limits of liability provided for in this Convention or in the
contract of carriage apply in any action in respect of loss or damage to or delay in
delivery of the goods covered by the contract of carriage, whether the action is
founded in contract, in tort or on some other legal ground.
CHAPTER VI
CLAIMS PERIOD
Article 23
Notice of damage
12
1.	The acceptance without reservation of the goods by the consignee is prima facie
evidence of the delivery by the carrier of the goods in the same condition and
quantity as when they were handed over to him for carriage.
2.	The carrier and the consignee may require an inspection of the condition and
quantity of the goods on delivery in the presence of the two parties.
3.	Where the loss or damage to the goods is apparent, any reservation on the part of
the consignee must be formulated in writing specifying the general nature of the
damage, no later than the time of delivery, unless the consignee and the carrier have
jointly checked the condition of the goods.
4.	Where the loss or damage to the goods is not apparent, any reservation on the
part of the consignee must be notified in writing specifying the general nature of the
damage, no later than 7 consecutive days from the time of delivery; in such case, the
injured party shall show that the damage was caused while the goods were in the
charge of the carrier.
5.	No compensation shall be payable for damage resulting from delay in delivery
except when the consignee can prove that he gave notice of the delay to the carrier
within 21 consecutive days following delivery of the goods and that this notice
reached the carrier.
Article 24
Limitation of actions
1.	All actions arising out of a contract governed by this Convention shall be
time_barred after one year commencing from the day when the goods were, or
should have been, delivered to the consignee. The day on which the limitation period
commences is not included in the period.
2.	The person against whom an action is instituted may at any time during the
limitation period extend that period by a declaration in writing to the injured party.
This period may be further extended by one or more further declarations.
3.	The suspension and interruption of the limitation period are governed by the law of
the State applicable to the contract of carriage. The filing of a claim in proceedings to
apportion limited liability for all claims arising from an event having led to damage
shall interrupt the limitation.
4.	Any action for indemnity by a person held liable under this Convention may be
instituted even after the expiry of the limitation period provided for in paragraphs 1
and 2 of the present article, if proceedings are instituted within a period of 90 days
commencing from the day on which the person instituting the action has settled the
claim or has been served with process, or if proceedings are instituted within a longer
period as provided by the law of the State where proceedings are instituted.
5.	A right of action which has become barred by lapse of time may not be exercised
by way of counter-claim or set-off.
13
CHAPTER VII
LIMITS OF CONTRACTUAL FREEDOM
Article 25
Nullity of contractual stipulations
1.	Any contractual stipulation intended to exclude or to limit or, subject to the
provisions of article 20, paragraph 4, to increase the liability, within the meaning of
this Convention, of the carrier, the actual carrier or their servants or agents, to shift
the burden of proof or to reduce the periods for claims or limitations referred to in
articles 23 and 24 shall be null and void. Any stipulation assigning a benefit of
insurance of the goods in favour of the carrier is also null and void.
2.	Notwithstanding the provisions of paragraph 1 of the present article and without
prejudice to article 21, contractual stipulations shall be authorized specifying that the
carrier or the actual carrier is not liable for losses arising from:
(a)	an act or omission by the master of the vessel, the pilot or any other person in
theservice of the vessel, pusher or tower during navigation or in the formation or
dissolution of a pushed or towed convoy, provided that the carrier complied with the
obligations set out for the crew in article 3, paragraph 3, unless the act or omission
results from an intention to cause damage or from reckless conduct with the
knowledge that such damage would probably result;
(b)	fire or an explosion on board the vessel, where it is not possible to prove that the
fire or explosion resulted from a fault of the carrier or the actual carrier or their
servants or agents or a defect of the vessel;
(c)	the defects existing prior to the voyage of his vessel or of a rented or chartered
vessel if he can prove that such defects could not have been detected prior to the
start of the voyage despite due diligence.
CHAPTER VIII
SUPPLEMENTARY PROVISIONS
Article 26
General average
Nothing in this Convention shall prevent the application of provisions in the contract
of carriage or national law regarding the calculation of the amount of damages and
contributions payable in the event of general average.
Article 27
Other applicable provisions and nuclear damage
1.	This Convention does not modify the rights or duties of the carrier provided for in
international conventions or national law relating to the limitation of liability of owners
of inland navigation or maritime vessels.
2.	The carrier shall be relieved of liability under this Convention for damage caused
by a nuclear incident if the operator of a nuclear installation or other authorized
14
person is liable for such damage pursuant to the laws and regulations of a State
governing liability in the field of nuclear energy.
Article 28
Unit of account
The unit of account referred to in article 20 of this Convention is the Special Drawing
Right as defined by the International Monetary Fund. The amounts mentioned in
article 20 are to be converted into the national currency of a State according to the
value of such currency at the date of judgement or the date agreed upon by the
parties. The value, in terms of the Special Drawing Rights, of a national currency of a
Contracting State is to be calculated in accordance with the method of evaluation
applied by the International Monetary Fund in effect at the date in question for its
operations and transactions.
Article 29
Additional national provisions
1.	In cases not provided for in this Convention, the contract of carriage is governed
by the law of the State agreed by the Parties.
2.	In the absence of such agreement, the law of the State with which the contract of
carriage is most closely connected is to be applied.
3.	It is to be presumed that the contract of carriage is most closely connected with the
State in which the principal place of business of the carrier is located at the time
when the contract was concluded, if the port of loading or the place where the goods
are taken over, or the port of discharge or the place of delivery or the shipper’s
principal place of business is also located in that State. Where the carrier has no
place of business on land and concludes the contract of carriage on board his vessel,
it is to be presumed that the contract is most closely connected with the State in
which the vessel is registered or whose flag it flies, if the port of loading or the place
where the goods are taken over, or the port of discharge or the place of delivery or
the shipper’s principal place of business is also located in that State.
4.	The law of the State where the goods are located governs the real guarantee
granted to the carrier for claims set out in article 10, paragraph 1.
CHAPTER IX
DECLARATIONS CONCERNING THE SCOPE OF APPLICATION
Article 30
Carriage by way of specific inland waterways
1.	Each State may, at the time of signing this Convention or of ratification,
acceptance, approval or accession, declare that it will not apply this Convention to
contracts relating to carriage by way of specific inland waterways situated on its
territory and to which international rules of navigation do not apply and which do not
15
constitute a link between such international waterways. However, such a declaration
may not mention all main waterways of that State.
2.	Where the purpose of the contract of carriage is the carriage of goods without
transshipment both on waterways not mentioned in the declaration referred to in
paragraph 1 of this article and on waterways mentioned in this declaration, this
Convention equally applies to thiscontract, unless the distance to be travelled on the
latter waterways is the longer.
3.	When a declaration has been made according to paragraph 1, any other
Contracting State may declare that it will not apply either the provisions of this
Convention to the contracts referred to in this declaration. The declaration made in
accordance with the present paragraph shall take effect at the time of entry into force
of the Convention for the State which has made a declaration according to paragraph
1,	but at the earliest at the time of entry into force of the Convention for the State
which has made a declaration according to the present paragraph.
4.	The declarations referred to in paragraphs 1 and 3 of this article may be withdrawn
in whole or in part, at any time, by notification to the depositary to that effect,
indicating the date on which they shall cease to have effect. The withdrawal of these
declarations shall not have any effect on contracts already concluded.
Article 31
National transport or transport free of charge
Each State may, at the time of the signature of this Convention, of its ratification, its
approval,its acceptance, its accession thereto or at any time thereafter, declare that it
will also apply this Convention:
(a)	to contracts of carriage according to which the port of loading or the place of
taking over and the port of discharge or the place of delivery are located in its own
territory;
(b)	by derogation from article 1, paragraph 1, to carriage free of charge.
Article 32
Regional provisions concerning liability
1.	Each State may, at the time of signature of this Convention, or of its ratification, its
approval, its acceptance, its accession thereto or at any time thereafter, declare that
in respect of the carriage of goods between ports of loading or places where goods
are taken over and ports of discharge or places of delivery, of which either both are
situated on its own territory or one is situated on its own territory and the other on the
territory of a State which has made the same declaration, the carrier shall not be
liable for damage caused by an act or omission by the master of the vessel, pilot or
any other person in the service of the vessel, pusher or tower during navigation or
during the formation of a pushed or towed convoy, provided that the carrier complied
with the obligations set out for the crew in article 3, paragraph 3, unless the act or
omission results from an intention to cause damage or from reckless conduct with the
knowledge that such damage would probably result.
16
2.	The provision concerning liability referred to in paragraph 1 shall enter into force
between two Contracting States when this Convention enters into force in the second
State which has made the same declaration. If a State has made this declaration
following the entry into force of the Convention for that State, the provision
concerning liability referred to in paragraph 1 shall enter into force on the first day of
the month following a period of three months as from the notification of the
declaration to the depositary. The provision concerning liability shall be applicable
only to contracts of carriage signed after its entry into force.
3.	A declaration made in accordance with paragraph 1 may be withdrawn at any time
by notification to the depositary. In the event of withdrawal, the provisions concerning
liability referred to in paragraph 1 shall cease to have effect on the first day of the
month following the notification or at a subsequent time indicated in the notification.
The withdrawal shall not apply to contracts of carriage signed before the provisions
concerning liability have ceased to have effect.
CHAPTER X
FINAL PROVISIONS
Article 33
Signature, ratification, acceptance, approval, accession
1.	This Convention shall be open for signature by all States for one year at the
headquarters of the depositary. The period for signature shall start on the day when
the depositary states that all authentic texts of this Convention are available.
2.	States may become Parties to this Convention:
(a)	by signature without reservation as to ratification, acceptance or approval;
(b)	by signature subject to ratification, acceptance or approval, followed by
ratification, acceptance or approval;
(c)	by accession after the deadline set for signature.
3.	Instruments of ratification, acceptance, approval or accession shall be deposited
with the depositary.
Article 34
Entry into force
1.	This Convention shall enter into force on the first day of the month following the
expiration of a period of three months as from the date on which five States have
signed this Convention without any reservation as to ratification, acceptance or
approval or have deposited their instruments of ratification, acceptance, approval or
accession with the depositary.
2.	For each State which signs this Convention without any reservation as to
ratification, acceptance or approval, or deposits the instruments of ratification,
acceptance, approval or accession with the depositary after the entry into force of this
Convention, the same shall enter into force on the first day of the month following the
expiration of a period of three months as from the date of signing without any
17
reservation as to ratification, acceptance or approval, or the deposit of the
instruments of ratification, acceptance, approval or accession with the depositary.
Article 35
Denunciation
1.	This Convention may be denounced by a State Party on the expiration of a period
of one year following the date on which it entered into force for that State.
2.	Notification of denunciation shall be deposited with the depositary.
3.	The denunciation shall take effect on the first day of the month following the
expiration of a period of one year as from the date of deposit of the notification of
denunciation or after a longer period referred to in the notification of denunciation.
Article 36
Review and amendment
At the request of not less than one third of the Contracting States to this Convention,
the depositary shall convene a conference of the Contracting States for revising or
amending it.
Article 37
Revision of the amounts for limitation of liability and unit of account
1.	Notwithstanding the provisions of article 36, when a revision of the amount
specified in article 20, paragraph 1, or the substitution of the unit defined in article 28
by another unit is proposed, the depositary shall, when not less than one fourth of the
States Parties to this Convention so request, submit the proposal to all members of
the United Nations Economic Commission for Europe, the Central Commission for
the Navigation of the Rhine and the Danube Commission and to all Contracting
States and shall convene a conference for the sole purpose of altering the amount
specified in article 20, paragraph 1, or of substituting the unit defined in article 28 by
another unit.
2.	The conference shall be convened at the earliest six months after the day on which
the proposal was transmitted.
3.	All Contracting States to this Convention are entitled to participate in the
conference, whether or not they are members of the organizations referred to in
paragraph 1.
4.	The amendments shall be adopted by a majority of two thirds of the Contracting
States to the Convention represented at the conference and taking part in the vote,
provided that not less than one half of the Contracting States to this Convention are
represented when the vote is taken.
5.	During the consultation concerning the amendment of the amount specified in
article 20, paragraph 1, the conference shall take account of the lessons drawn from
the events having led to damage and in particular the amount of damage resulting
18
therefrom, changes in monetary values and the effect of the proposed amendment
on the cost of insurance.
6.
(a)	The amendment of the amount in accordance with this article may take effect at
theearliest five years after the day on which this Convention was opened for
signature and at the earliest five years after the day on which an amendment made
previously in accordance with this article entered into force.
(b)	An amount may not be so increased as to exceed the amount of the maximum
limits of liability specified by this Convention, increased by six per cent per annum,
calculated according to the principle of compound interest as from the day on which
this Convention was opened for signature.
(c)	An amount may not be so increased as to exceed the triple of the maximum limits
of liability specified by this Convention.
7.	The depositary shall notify all Contracting States of any amendment adopted in
accordance with paragraph 4. The amendment is deemed to have been accepted
after a period of eighteen months following the day of notification, unless during such
period not less than one fourth of the States which were Contracting States at the
time of the decision concerning the amendment have informed the depositary that
they will not accept that amendment; in such case, the amendment is rejected and
does not enter into force.
8.	An amendment which is deemed to have been accepted in accordance with
paragraph 7 shall enter into force eighteen months after its acceptance.
9.	All Contracting States are bound by the amendment unless they denounce this
Convention in accordance with article 35 not later than six months before the
amendment enters into force. The denunciation takes effect when the amendment
enters into force.
10.	When an amendment has been adopted but the scheduled eighteen_month
period for acceptance has not elapsed, a State which becomes a Contracting State
during that period
is bound by the amendment if it enters into force. A State which becomes a
Contracting State after that period is bound by an amendment accepted in
accordance with paragraph 7. In the cases cited in the present paragraph, a State is
bound by an amendment as soon as it enters into force or as soon as this
Convention enters into force for that State if this takes place subsequently.
Article 38
Depositary
1.	This Convention shall be deposited with the Government of the Republic of
Hungary.
2.	The depositary shall:
(a)	communicate to all States which participated in the Diplomatic Conference for the
Adoption of the Budapest Convention on the Contract for the Carriage of Goods by
19
Inland Waterway, for checking, the present Convention in the official language
version
which was not available at the time of the Conference;
(b)	inform all States referred to under subparagraph (a) above of any proposal for the
amendment of the text communicated in accordance with subparagraph (a) above;
(c)	establish the date on which all official language versions of this Convention have
beenbrought into conformity with each other and are to be considered authentic;
(d)	communicate to all States referred to in subparagraph (a) above the date
established inaccordance with subparagraph (c) above;
(e)	communicate to all States which were invited to the Diplomatic Conference for the
Adoption of the Budapest Convention on the Contract for the Carriage of Goods by
Inland Waterway and to those which have signed this Convention or acceded
thereto,certified true copies of this Convention;
(f)	inform all States which have signed this Convention or acceded to it:
(i)	of any new signature, notification or declaration made, indicating the date of the
signature, notification or declaration;
(ii)	of the date of entry into force of this Convention;
(iii)	of any denunciation of this Convention and of the date on which such
denunciation is to take effect;
(iv)	of any amendment adopted in accordance with articles 36 and 37 of this
Convention and of the date of entry into force of such amendment;
(v)	of any communication required under a provision of this Convention.
3.	After the entry into force of this Convention, the depositary shall transmit to the
Secretariat of the United Nations a certified true copy of this Convention for
registration and publication, in accordance with Article 102 of the Charter of the
United Nations.
DONE AT Budapest on the twenty-second of June 2001 in a single original copy of
which the
Dutch, English, French, German and Russian texts are equally authentic.
IN WITNESS WHEREOF, the undersigned plenipotentiaries, being duly authorized
thereto
by their Governments, have signed this Convention.”
„BUDAPESTI EGYEZMÉNY
A BELVÍZI ÁRUFUVAROZÁSI
SZERZŐDÉSRŐL
(CMNI)*
20
Az ebben az Egyezményben Részes Államok,
figyelemmel az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1975. augusztus
1.	napján kelt záróokmányában foglalt, a jogi szabályozások olyan harmonizálására
vonatkozó ajánlásokra, amelyek a szállításnak a Rajnai Hajózás Központi Bizottsága
és a Duna Bizottság tagállamai által, az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági
Bizottságával együttműködésben történő fejlesztésére irányul,
felismerve a belvízi árufuvarozási szerződésekre vonatkozó bizonyos egységes
szabályok megállapodás útján történő létrehozásának szükséges és kívánatos voltát,
úgy határoztak, hogy e célból Egyezményt kötnek és az alábbiakban állapodtak
meg:
FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1.	cikk
Fogalommeghatározások
Ebben az Egyezményben
1.	a „Fuvarozási szerződés” elnevezésétől függetlenül, bármely olyan szerződést
jelent, amely alapján a fuvarozó fuvardíj ellenében az áru belvízi utakon való
továbbítását vállalja;
2.	a “Fuvarozó” bármely olyan személyt jelent, aki a feladóval szerződést kötött,
vagy akinek a nevében a feladóval szerződést kötöttek belvízi fuvarozásra;
3.	a „További fuvarozó” bármely olyan személyt jelent, aki a fuvarozónak nem
alkalmazottja vagy ügynöke, és akire a fuvarozó a belvízi fuvarozás, vagy a
fuvarozás egy részének elvégzését bízta;
4.	a „Feladó” bármely olyan személyt jelent, aki a fuvarozóval szerződést kötött,
vagy akinek a nevében belvízi fuvarozásra a fuvarozóval szerződést kötöttek;
5.	a „Címzett” az áru átvételére jogosult személyt jelenti;
6.	a „Fuvarokmány” a belvízi fuvarozási szerződést és az áru fuvarozó általi
átvételét vagy berakását bizonyító, hajórakjegyként vagy fuvarlevélként, illetve
bármilyen egyéb, a kereskedelmi gyakorlatban használt dokumentumként
kiállított okmányt jelenti;
7.	az „Áru” sem a vontatott, sem a tolt hajókat nem foglalja magában, továbbá nem
foglalja magában az utasok poggyászát és járműveit; amennyiben az árut
konténerben, raklapon, vagy hasonló szállítási eszközben vagy eszközön
szállítják gyűjtőrakományként, illetve ha az áru csomagolt, az „áru” magában
foglalja ezeket a szállítási eszközöket, illetve csomagolást, amennyiben azokat a
feladó bocsátja rendelkezésre;
21
8.	az „Írásban” kifejezés, amennyiben a felek eltérően nem állapodtak meg,
magában foglalja az információ elektronikus, optikai vagy hasonló hírközlési
eszközön történő továbbítását, beleértve - de nem csak ezekre korlátozva - a
táviratot, telefaxot, telexet, elektronikus postát, illetve az elektronikus adatátvitelt
(EDI), azzal a feltétellel, hogy ez az információ hivatkozásként történő
felhasználás céljából a későbbiekben is hozzáférhető (marad).
9.	Az Állam ennek az Egyezménynek megfelelően alkalmazandó joga az adott
államban hatályos azon jogszabályokat jelenti, amelyek nem nemzetközi
magánjogi szabályai.
2.	cikk
Alkalmazási terület
1.	Ez az Egyezmény bármely olyan belvízi fuvarozási szerződésre alkalmazandó,
amelynél az áru szerződésben kikötött berakásának vagy átvételének kikötője és
kirakó vagy kiszolgáltatási kikötője két olyan különböző államban található,
amelyeknek legalább egyike ebben az Egyezményben Részes Állam.
Amennyiben a szerződés több kirakó vagy kiszolgáltatási kikötő között választási
lehetőséget állapít meg, a kirakó, illetve kiszolgáltatási kikötő az, ahová az árut a
választás folytán ténylegesen elfuvarozták.
2.	Amennyiben a belvízi fuvarozási szerződés célja az átrakás nélküli árufuvarozás
úgy belvízi utakon, mind pedig olyan vizeken, amelyekre a tengeri szabályok
vonatkoznak, az 1. bekezdésben meghatározott feltételekkel ugyancsak ez az
Egyezmény alkalmazandó, kivéve azokat az eseteket, amikor:
(a)	az irányadó tengeri jognak megfelelően tengeri hajórakjegyet állítottak ki,
vagy
(b)	a megteendő távolság az olyan vizeken a nagyobb, amelyekre a tengeri
szabályok vonatkoznak.
3.	Ez az Egyezmény a hajó állami hovatartozására, lajstromozásának helyére, vagy
honi kikötőjére, illetve arra való tekintet nélkül alkalmazandó, hogy belvízi vagy
tengeri hajóról van-e szó, továbbá tekintet nélkül a fuvarozó, a feladó, vagy a
címzett állampolgárságára, lakhelyére, székhelyére, vagy tartózkodási helyére.
II.	FEJEZET
A SZERZŐDŐ FELEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI
3.	cikk
Az áru átvétele, fuvarozása és kiszolgáltatása
22
1.	A fuvarozó köteles a kikötött határidőn belül az árut rendeltetési helyére
továbbítani és azt a címzettnek olyan állapotban kiszolgáltatni, amilyenben azt
átvette.
2.	Eltérő megállapodás hiányában, az áru átvétele és kiszolgáltatása a hajón
történik.
3.	A fuvarozó dönti el, hogy melyik hajót fogja használni. Köteles előzetesen,
valamint az út megkezdése előtt kellő gondosságot tanúsítani ahhoz, hogy
figyelemmel a fuvarozandó áru természetére a hajó berakodásra alkalmas
legyen, hajózásra alkalmas legyen és rendelkezzék a hatályos szabályokban
előírt megfelelő személyzettel és felszerelésekkel, továbbá rendelkezzék az adott
áru fuvarozásához szükséges nemzeti és nemzetközi engedélyekkel.
4.	Amennyiben abban állapodtak meg, hogy a fuvarozást meghatározott hajóval,
vagy hajótípussal végzik, a fuvarozó a feladó hozzájárulása nélkül az árut
teljesen vagy részben más hajóra csak az alábbi esetekben rakhatja át:
(a)	olyan körülmények felmerülése esetén, mint az alacsony vízállás vagy
összeütközés, illetve egyéb hajózási akadályok, amelyek a fuvarozási
szerződés megkötésekor nem voltak előre láthatók, és amelyek a fuvarozási
szerződés teljesítése érdekében megkövetelik a rakodást, illetve az átrakást,
amennyiben megfelelő időn belül a fuvarozó nem kaphat a feladótól utasítást,
vagy
(b)	ha ez megfelel azon kikötő gyakorlatának, amelyben a hajó tartózkodik.
5.	A feladóra háruló kötelezettségekre is figyelemmel, a fuvarozó köteles
biztosítani, hogy az áru berakása, elrendezése és rögzítése a hajó biztonságát
ne befolyásolja.
6.	A fuvarozó csak akkor jogosult az árut fedélzeten vagy nyitott rakterekben
fuvarozni, ha erről a feladóval megállapodott, vagy ha az összhangban van az
adott kereskedelmi ágazat gyakorlatával, illetve ezt a hatályos jogszabályok
megkövetelik.
4.	cikk
További fuvarozó
1.	Az 1. cikk 1. bekezdésében foglalt fogalommeghatározásnak megfelelő, a
fuvarozó és a további fuvarozó között kötött szerződés ennek az Egyezménynek
az értelmében fuvarozási szerződés. Az ilyen szerződés tekintetében ennek az
Egyezménynek a feladóra vonatkozó rendelkezéseit a fuvarozóra, a fuvarozóra
vonatkozó rendelkezéseket pedig a további fuvarozóra kell alkalmazni.
2.	Amennyiben a fuvarozó a fuvarozást, vagy a fuvarozás egy részének elvégzését
további fuvarozóra bízta, függetlenül attól, hogy erre a fuvarozási szerződés
alapján jogosult-e a teljes fuvarozásért ezen Egyezmény rendelkezéseinek
megfelelően továbbra is a fuvarozó felel. Ennek az Egyezménynek a fuvarozó
23
felelősségét szabályozó minden rendelkezése az általa elvégzett fuvarozás
tekintetében a további fuvarozó felelősségére is vonatkozik.
3.	A fuvarozónak a feladót minden olyan esetben tájékoztatnia kell, amikor a
fuvarozással, vagy a fuvarozás egy részének elvégzésével további fuvarozót bíz
meg.
4.	A feladóval vagy a címzettel kötött bármely olyan megállapodás, amely a
fuvarozó felelősségét az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően kiterjeszti, a
további fuvarozóra csak annyiban hatályos, amennyiben a további fuvarozó azt
kifejezetten és írásban elfogadta. A további fuvarozó hivatkozhat mindazokra a
kifogásokra, amelyekkel a fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó élhet.
5.	Akkor és annyiban, amennyiben mind a fuvarozó, mind a további fuvarozó
felelősséggel tartozik, felelősségük egyetemleges. Ennek a cikknek egyetlen
rendelkezése sem érinti az egymással szembeni visszkereseti jogukat.
5.	cikk
A kiszolgáltatás határideje
A fuvarozó köteles a fuvarozási szerződésben kikötött határidőre az árut
kiszolgáltatni, illetve, ha ilyen határidőben nem állapodtak meg, akkor olyan
határidőn belül, amely a hajóút körülményeinek figyelembe vételével és akadálytalan
hajózás esetén a gondosan eljáró fuvarozótól ésszerűen elvárható.
6.	cikk
A feladó kötelezettségei
1.	A feladó köteles megfizetni a fuvarozási szerződés alapján esedékes
összegeket.
2.	A feladó köteles a fuvarozóval a továbbítandó árura vonatkozóan az áru átadása
előtt írásban közölni a továbbítandó áru alábbi adatait:
(a)	az áru méretei, darabszáma, vagy súlya és fajlagos rakodási térfogata;
(b)	az áru azonosításához szükséges jelölések;
(c)	az áru természete, jellegzetességei és tulajdonságai;
(d)	az áru vám- vagy egyéb hatósági kezelésére vonatkozó utasítások;
(e)	a fuvarokmányban feltüntetni szükséges, egyéb adatok.
Ezen túlmenően az áru átadásakor a feladó köteles a fuvarozónak minden
szükséges kísérő okmányt is átadni.
24
3.	Ha az áru természete ezt igényli, a feladó - figyelembe véve a kikötött szállítási
műveleteket - köteles az árut úgy csomagolni, hogy annak elveszését, vagy
megsérülését a fuvarozó a fuvarozó által történő átvételtől kiszolgáltatásáig
megelőzze, és, hogy az a hajóban, vagy más áruban ne okozzon kárt. Attól
függően, hogy a fuvarozásra vonatkozóan miben állapodtak meg, a feladó
köteles továbbá gondoskodni, megfelelő megjelölésről az irányadó nemzetközi
vagy nemzeti előírások szerint, vagy ilyen előírások hiányában, a belvízi
hajózásban általánosan elfogadott szabályoknak és gyakorlatnak megfelelően.
4.	A fuvarozóra háruló kötelezettségekre is figyelemmel, a feladó köteles az árut a
belvízi hajózási gyakorlatnak megfelelően berakni, elrendezni és rögzíteni, ha a
fuvarozási szerződés másként nem rendelkezik.
7.	cikk
Veszélyes és környezetszennyező áru
1.	Ha veszélyes vagy környezetszennyező árut kell fuvarozni a feladó köteles az
áru átadása előtt a 6. cikk 2. bekezdésében foglalt adatok kiegészítéseként a
fuvarozót írásban, egyértelműen tájékoztatni az áruban rejlő veszélyről és a
szennyezési kockázatokról, továbbá a foganatosítandó óvintézkedésekről.
2.	Amennyiben a veszélyes, vagy környezetszennyező áru szállításához engedély
szükséges, a feladó a szükséges hivatalos okmányokat legkésőbb az áru
átadásakor adja át.
3.	Amennyiben a veszélyes, vagy környezetszennyező áru fuvarozásának
folytatása, annak kirakása vagy kiszolgáltatása hatósági engedély hiányában
lehetetlen, a feladót terhelik az árunak a berakodási kikötőbe vagy egy közelebbi
olyan helyre történő visszaszállításával összefüggésben felmerült költségek, ahol
az árut ki lehet rakni és ki lehet szolgáltatni, vagy meg lehet semmisíteni.
4.	Életet, vagyont, vagy a környezetet közvetlenül fenyegető veszély esetén a
fuvarozó jogosult az árut kirakni, ártalmatlanítani, vagy - feltéve, hogy egy ilyen
intézkedés nem aránytalan az áruban rejlő veszélyhez képest - megsemmisíteni,
még akkor is, ha az áru átvétele előtt tájékoztatták, vagy más módon tudomása
volt az áruban rejlő veszély vagy szennyezési kockázatok természetéről.
5.	Amennyiben a fuvarozó jogosult megtenni a 3. és 4. bekezdésben foglalt
intézkedéseket, igényelheti felmerült kárának megtérítését.
8.	cikk
A feladó felelőssége
1.	A feladó vétkességétől függetlenül felel a fuvarozónál vagy a további fuvarozónál
azon tény folytán felmerülő valamennyi kárért és költségért, hogy:
(a)	a 6. cikk 2. bekezdésében, vagy a 7. cikk 1. bekezdésében említett adatok
vagy tájékoztatás hiányzik, pontatlan vagy nem teljes;
25
(b)	a veszélyes, vagy a környezetszennyező árut nem az irányadó nemzetközi
vagy nemzeti előírásoknak megfelelően jelölték meg, vagy címkézték fel, vagy
ilyen előírások hiányában nem a belvízi hajózásban általánosan elismert
szabályoknak és gyakorlatnak megfelelően jártak el;
(c)	a szükséges kísérő okmányok hiányoznak, pontatlanok vagy nem teljesek.
A fuvarozó nem hivatkozhat a feladó felelősségére, amennyiben bizonyítást nyer,
hogy a vétkes magatartás neki magának, alkalmazottainak vagy megbízottjainak
róható fel. Ugyanez a szabály vonatkozik a további fuvarozóra is.
2.	A feladó azon személyek cselekedeteiért és mulasztásaiért, akiknek szolgálatát a
6.	és 7. cikkben említett feladatok elvégzéséhez és kötelezettségek teljesítéséhez
igénybe veszi, úgy felel, mint saját cselekedeteiért és mulasztásaiért, amennyiben
ezek a személyek feladataik teljesítése körében járnak el.
9.	cikk
A fuvarozó elállása a fuvarozási szerződéstől
1.	A fuvarozó a fuvarozási szerződéstől elállhat, ha a feladó nem teljesítette a 6.
cikk 2. bekezdésében, vagy a 7. cikk 1. és 2. bekezdésében meghatározott
kötelezettségeit.
2.	Amennyiben a fuvarozó él a szerződéstől való elállás jogával, az árut a feladó
költségére kirakhatja, és választása szerint az alábbi összegek valamelyikének
megfizetését követelheti:
(a)	a kikötött fuvardíj egyharmadát; vagy
(b)	a várakozási díjon felül a felmerült költségei és az okozott veszteség
összegével megegyező térítést, továbbá amennyiben a hajóút már
megkezdődött, az út már megtett részéért arányosan járó fuvardíjat.
10.	cikk
Az áruk kiszolgáltatása
1.	Nem érintve a feladónak a 6. cikk 1. bekezdése szerinti kötelezettségeit, az a
címzett, aki az árunak a rendeltetési helyre történt megérkezése után annak
kiszolgáltatását kéri, a fuvarozási szerződésnek megfelelően felel a fuvardíj és
az árut terhelő egyéb követelések megfizetéséért, továbbá közös hajókár
esetén hozzájárulásáért. Fuvarokmány hiányában, vagy ha azt nem mutatták
be, a címzett a feladóval megállapodott fuvardíjért felel, amennyiben az a piaci
gyakorlatnak megfelel.
2.	Az árunak a címzett rendelkezésére bocsátása a fuvarozási szerződésnek
vagy az adott kereskedelmi ágazat szokásainak vagy a kirakási kikötőben
érvényben lévő előírásoknak megfelelően, kiszolgáltatásnak minősül. Az áru
26
kötelezően előírt átadása valamely hatóságnak, vagy harmadik félnek
ugyancsak kiszolgáltatásnak minősül.
III.	FEJEZET
FUVAROKMÁNYOK
11.	cikk
Természete és tartalma
1.	A fuvarozó az Egyezmény hatálya alá tartozó minden fuvarozáshoz köteles
fuvarokmányt kiállítani; hajórakjegyet csak akkor köteles kiállítani, ha a feladó azt
kéri, és ha ebben még azelőtt megállapodtak, mielőtt az árut berakták, vagy
mielőtt azt fuvarozásra átvették. A fuvarokmány hiánya, vagy annak hiányos
volta nem érinti a fuvarozási szerződés érvényességét.
2.	A fuvarokmány eredeti példányát a fuvarozónak vagy a hajóparancsnoknak, vagy
a fuvarozó által felhatalmazott személynek alá kell írnia. A fuvarozó követelheti,
hogy a feladó az eredeti példányt, illetve a másolatot ellenjegyezze. Az aláírás
történhet kézírással, faximile nyomtatással, perforálással, bélyegzővel,
szimbólumok formájában vagy bármely egyéb mechanikus vagy elektronikus
eszközzel, amennyiben ezt nem tiltja azon állam joga, ahol a fuvarokmányt
kiállítják.
3.	A fuvarokmány az ellenkező bizonyításáig bizonyítja a fuvarozási szerződés
létrejöttét és tartalmát, továbbá az árunak a fuvarozó általi átvételét.
Megalapozza különösen azt a vélelmet, hogy az árut úgy vették át fuvarozásra,
mint az a fuvarokmányban le van írva.
4.	Amennyiben a fuvarokmány hajórakjegy, egyedül az határozza meg a fuvarozó
és a címzett közötti viszonyokat. A fuvarozó és a feladó közötti jogviszonyt
továbbra is a fuvarozási szerződés feltételei határozzák meg.
5.	A megnevezésen túlmenően a fuvarokmány az alábbi adatokat tartalmazza:
(a)	a fuvarozó és a feladó nevét, címét, székhelyét vagy lakhelyét;
(b)	az áru címzettjét;
(c)	a hajó nevét vagy számát, amennyiben az árut a hajó fedélzetére rakták,
vagy a fuvarokmányban azt a bejegyzést, hogy az árut a fuvarozó átvette, de
azt a hajóra még nem rakták be;
(d)	a berakodási kikötőt vagy az áru átvételének a helyét, valamint a kirakodási
kikötőt vagy az áru kiszolgáltatásának a helyét;
(e)	az árufajta szokásos megnevezését és a csomagolás módját, valamint
veszélyes, vagy szennyező áru esetén annak a hatályos előírások szerinti
27
megnevezését vagy ilyen megnevezés hiányában annak általános
megnevezését;
(f)	a hajóra berakott vagy fuvarozásra átvett áru méretét, darabszámát vagy
súlyát, valamint azonosító jelzését;
(g)	adott esetben arra vonatkozó megjegyzést, hogy az árut a fedélzeten, vagy
nyitott rakterekben kell, vagy lehet szállítani;
(h)	a megállapodás szerinti, fuvardíjra vonatkozó rendelkezéseket;
(i)	fuvarlevél esetében annak megjelölését, hogy eredeti vagy másolati
példányról van-e szó; hajórakjegy esetében pedig az eredeti példányok
számát;
(j) a kiállítás helyét és keltét.
Az ebben a bekezdésben említett egy vagy több adat hiánya nem hat ki a jelen
Egyezmény 1. cikke 6. bekezdésének értelmében vett fuvarokmány jogi
természetére.
12.	cikk
Fenntartások a fuvarokmányokban
1.	A fuvarozó jogosult a fuvarokmányba fenntartásokat bejegyezni/felvenni:
(a)	az áru mérete, darabszáma vagy súlya tekintetében, ha oka van feltételezni,
hogy a feladó által megadott adatok pontatlanok, vagy ha nem állt
rendelkezésére megfelelő eszköz ezen adatok ellenőrzésére, különösen
mivel az árut nem a fuvarozó jelenlétében számolták meg, mérték meg vagy
mérlegelték le, vagy ha kifejezett megállapodás hiányában a méretet vagy a
súlyt a hajó köbözés szerinti merülése alapján állapították meg;
(b)	az azonosító jelzések tekintetében, amelyeket nem rögzítettek jól kivehetően
és tartósan magára az árura, vagy göngyöleg esetén a tartályokra vagy a
csomagolásra;
(c)	az áru külsődleges állapota tekintetében.
2.	Ha a fuvarozó elmulasztja bejegyezni az áru külsődleges állapotát, vagy e
tekintetben nem él fenntartással, úgy kell tekinteni, mint aki a fuvarokmányba azt
jegyezte be, hogy az áru külsődlegesen jó állapotban van.
3.	Ha a fuvarokmányban foglaltaknak megfelelően az árut olyan konténerben vagy
a hajó olyan raktereiben helyezték el, amelyeket nem a fuvarozó, alkalmazottai
vagy megbízottai plombáltak le, és ha sem a konténer, sem a plombák nem
sérültek meg a kirakodási kikötő vagy a kiszolgáltatás helyének eléréséig, akkor
28
vélelmezni kell, hogy az áruban a veszteség vagy a kár nem a fuvarozás közben
következett be.
13.	cikk
Hajórakjegy
1.	A hajórakjegy eredeti példányai a címzett nevére, rendeletre vagy bemutatóra
kiállított értékpapírok.
2.	A kiszolgáltatás helyén az árut csak a hajórakjegy elsőként bemutatott eredeti
példányának átvétele ellenében szolgáltatják ki; ezt követően kiszolgáltatás a
többi eredeti példány ellenében már nem követelhető.
3.	Ha az árut a fuvarozó vette át, a hajórakjegy átadása egy olyan személynek, aki
ezáltal az áru átvételére jogosulttá válik, az árura vonatkozó jogok megszerzése
tekintetében ugyanolyan joghatással jár, mint az árunak az átadása.
4.	Ha a hajórakjegyet egy olyan harmadik félre ruházták át, beleértve a címzettet,
aki az árunak a hajórakjegyben foglalt leírására hagyatkozva jóhiszeműen járt el,
vele szemben nincs helye a 11. cikk 3. bekezdésében és a 12. cikk 2.
bekezdésében foglalt vélelmet megdöntő ellenbizonyításnak.
IV.	FEJEZET
AZ ÁRUVAL VALÓ RENDELKEZÉS JOGA
14.	cikk
A rendelkezési jog jogosultja
1.	A feladó jogosult az áruval rendelkezni; különösen követelheti, hogy a fuvarozó
az áru fuvarozását szakítsa meg, a kiszolgáltatás helyét változtassa meg, vagy
az árut a fuvarozási szerződésben megjelölttől eltérően más címzettnek
szolgáltassa ki.
2.	A feladó rendelkezési joga megszűnik, mihelyt a címzett az árunak a kikötött
kiszolgáltatási helyre való megérkezését követően az áru kiszolgáltatását kérte
és,
(a)	fuvarlevéllel történő fuvarozás esetén, mihelyt az eredeti példányt a
címzettnek átadták;
(b)	hajórakjeggyel történő fuvarozás esetén, mihelyt a feladó a birtokában lévő
valamennyi eredeti példánytól megvált, átadva azokat egy másik
személynek.
3.	A feladó a fuvarlevél kiállításakor, erre vonatkozó bejegyzéssel lemondhat
rendelkezési jogáról a címzett javára.
29
15.	cikk
A rendelkezési jog gyakorlásának feltételei
A feladó, illetve a 14. cikk 2. és 3. bekezdése esetében a címzett, ha gyakorolni
kívánja rendelkezési jogát köteles:
(a)	hajórakjegy alkalmazása esetén, valamennyi eredeti példányt bemutatni az
árunak a kikötött kiszolgáltatási helyre történő megérkezését megelőzően;
(b)	a hajórakjegytől eltérő fuvarokmány alkalmazása esetén, bemutatni ezt a
fuvarokmányt, amelynek tartalmaznia kell a fuvarozónak adott új
utasításokat;
(c)	megtéríteni a fuvarozónak az utasítások végrehajtása során felmerült
valamennyi költségét és kárát;
(d)	megfizetni a megállapodás szerinti teljes fuvardíjat az árunak a kikötött
kiszolgáltatási helyre történő megérkezést megelőző kirakodása esetén, ha a
fuvarozási szerződés másként nem rendelkezik.
V.	FEJEZET
A FUVAROZÓ FELELŐSSÉGE
16.	cikk
Kárért való felelősség
1.	A fuvarozó felel az áruban a fuvarozásra való átvételétől a kiszolgáltatásáig
bekövetkezett veszteségből vagy kárból, vagy a kiszolgáltatás késedelméből
eredő kárért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kár olyan körülmények miatt
következett be, amelyeket a kellő gondossággal eljáró fuvarozó nem tudott volna
elkerülni, és azok következményeit nem tudta volna elhárítani.
2.	A fuvarozónak az áruban a hajóra történő berakását megelőző időszakban vagy a
hajóról történő kirakását követően bekövetkezett veszteségből vagy kárból eredő
kárért való felelősségét az adott állam fuvarozási szerződésre irányadó joga
állapítja meg.
17.	cikk
Alkalmazottak és megbízottak
1.	A fuvarozó azon alkalmazottai és megbízottai cselekedeteiért és mulasztásaiért,
akiknek szolgálatát a fuvarozási szerződés teljesítése során igénybe veszi, úgy
felel, mint saját cselekedeteiért vagy mulasztásaiért, amennyiben ezek a
személyek feladataik teljesítése körében járnak el.
2.	Ha a fuvarozást a 4. cikknek megfelelően további fuvarozó végzi, a fuvarozó felel
a további fuvarozó, valamint a további fuvarozó alkalmazottainak és
30
megbízottainak a cselekedeteiért és mulasztásaiért is, amennyiben ezek a
személyek feladataik teljesítése körében járnak el.
3.	Ha keresetet indítanak a fuvarozó vagy a további fuvarozó alkalmazottai és
megbízottai ellen, az ilyen személyek, amennyiben bizonyítják, hogy feladataik
teljesítése körében jártak el, jogosultak ugyanazon felelősség alóli mentesülésre
és felelősségkorlátozásra hivatkozni, mint amelyekre a fuvarozó vagy a további
fuvarozó az Egyezmény értelmében hivatkozhat.
4.	Az olyan révkalauz, akit a hatóság jelöl ki, és aki nem választható ki szabadon,
nem tekinthető az 1. bekezdés értelmében alkalmazottnak vagy megbízottnak.
18.	cikk
A felelősség alóli mentesülés különös esetei
1.	A fuvarozó és a további fuvarozó mentesül a felelősség alól, amennyiben a
veszteséget, a kárt vagy a késedelmet az alábbiakban felsorolt körülmények
vagy kockázatok valamelyike eredményezte:
(a)	a feladó, a címzett vagy az áruval rendelkezni jogosult személy cselekedetei,
vagy mulasztásai;
(b)	az áru kezelése, berakása, elrendezése vagy kirakása a feladó, a címzett,
illetve a feladó vagy a címzett nevében eljáró harmadik felek által;
(c)	az áru fedélzeten vagy nyitott rakterekben történő fuvarozása, ha a fuvarozás
ilyen módjában a feladóval megállapodtak, vagy ha ez az adott kereskedelmi
ágazat gyakorlatának megfelel, vagy ha ezt az érvényben lévő rendelkezések
teszik kötelezővé;
(d)	az áru természete, amelynél fogva az áru teljes vagy részleges veszteségnek
vagy kárnak van kitéve, különösen törés, rozsdásodás, bomlás, beszáradás,
elfolyás, természetes veszteség (térfogatban vagy súlyban), vagy kártékony
rovarok, illetve rágcsálók tevékenysége következtében;
(e)	a csomagolás hiánya vagy nem megfelelő volta olyan áru esetében, amely
természeténél fogva veszteségnek vagy kárnak van kitéve, ha a csomagolás
hiányos vagy nem megfelelő;
(f)	az áru azonosító jelzéseinek hiányos vagy nem megfelelő volta;
(g)	végbevitt vagy megkísérelt segítségnyújtási vagy mentési műveletek belvízi
utakon;
(h)	élő állatok fuvarozása, kivéve, ha a fuvarozó nem tette meg azokat az
intézkedéseket vagy nem követte azokat az utasításokat, amelyekben a
fuvarozási szerződésben megállapodtak.
31
2.	Ha az eset körülményeire tekintettel a kár ennek a cikknek az 1. bekezdésében
felsorolt körülmények vagy kockázatok valamelyike folytán következhetett be,
vélelmezni kell, hogy a kár ennek a körülménynek vagy ennek a kockázatnak
folytán következett be. Ez a vélelem megdől, ha a károsult fél bizonyítja, hogy
a kára nem vagy nem kizárólag az ennek a cikknek az 1. bekezdésében
felsorolt körülmények vagy kockázatok valamelyike folytán következett be.
19.	cikk
A kártérítés számítása
1.	Amennyiben a fuvarozó az áru teljes elveszéséért felel, az általa fizetendő
kártérítés az árunak a fuvarozási szerződés szerinti kiszolgáltatási helyén és
napján érvényes értékével egyenlő. Az árunak a jogosultakon kívüli más
személynek történő kiszolgáltatását is elveszésnek kell tekinteni.
2.	Az áruban bekövetkezett részleges veszteség vagy kár esetén a fuvarozó csak
az értékvesztés mértékéig felel.
3.	Az áru értékét a tőzsdei ár, ennek hiányában a piaci ár alapján, mindkettő
hiányában azonos fajtájú és minőségű árunak a kiszolgáltatás helyén érvényes
közönséges ára szerint kell megállapítani.
4.	Annak az árunak a tekintetében, amely természeténél fogva ki van téve
fuvarozás alatti veszteségnek, a fuvarozó a fuvarozás időtartamától függetlenül a
veszteségnek csak a fuvarozási szerződésben a felek által, ennek hiányában a
rendeltetési helyen érvényes előírások vagy kialakult gyakorlat által
meghatározott természetes veszteséget (térfogat vagy súly szerint) meghaladó
részéért felel.
5.	Az ebben a cikkben foglalt rendelkezések nem érintik a fuvarozónak a fuvardíjra
vonatkozó jogát, amelyről a fuvarozási szerződés, vagy ebben való külön
megállapodás hiányában az irányadó nemzeti előírások vagy gyakorlat
rendelkezik.
20.	cikk
A felelősség maximális korlátai
1.	A 21. cikkre és az e cikk 4. bekezdésére is figyelemmel, és tekintet nélkül a
fuvarozó ellen indított keresettől, a fuvarozó semmi esetre sem felelős a
csomagonként vagy egyéb rakományegységenként 666,67 elszámolási egységet
vagy az elveszett vagy megsérült árunak a fuvarokmányban meghatározott
súlyának minden egyes kilogrammjakénti 2 elszámolási egységet meghaladó
összegért, aszerint, hogy melyik összeg a magasabb. Amennyiben a csomag
vagy az egyéb rakományegység konténer, és a fuvarokmányban nem tüntetnek
fel a konténerbe csomagolt csomagot vagy egyéb rakományegységet, a 666,67
elszámolási egység összege helyébe 1500 elszámolási egység összege lép a
konténerért, a benne elhelyezett áru nélkül, továbbá ezen felül 25.000
elszámolási egység összege a konténerben elhelyezett áruért.
32
2.	Amennyiben az áru egyesítésére konténert, raklapot vagy hasonló szállítóeszközt
alkalmaznak, csomagokat vagy egyéb rakományegységeket, amelyeket a
fuvarokmányban az ilyen eszközben vagy azon elhelyezettként tüntetnek fel,
csomagoknak vagy rakományegységeknek kell tekinteni. Egyéb esetekben az
ilyen eszközben vagy azon elhelyezett árut egy rakományegységnek kell
tekinteni. Abban az esetben, ha maga a szállítóeszköz veszett el vagy sérült meg,
ezt a szállítóeszközt, amennyiben az nem a fuvarozó tulajdona vagy azt nem a
fuvarozó bocsátotta egyébként rendelkezésre, egy külön rakományegységnek kell
tekinteni.
3.	A kiszolgáltatási késedelem miatt bekövetkezett kár esetén a fuvarozó csupán a
fuvardíj összegének erejéig felel. Mindazonáltal az 1. bekezdés és az e
bekezdés első mondata alapján járó kártérítés teljes összege nem haladhatja
meg azt a határértéket, amelyet az 1. bekezdés értelmében annak az árunak a
teljes elveszése esetén állapítanának meg, amely tekintetében az ilyen
felelősség felmerült.
4.	A felelősség mértékének az 1. bekezdésben foglalt felső határai nem
alkalmazhatóak:
(a)	amennyiben az áru vagy a szállítóeszköz természetét és magasabb értékét a
fuvarokmány kifejezetten feltünteti, és a fuvarozó ezeket az adatokat nem
cáfolta meg;
(b)	amennyiben a felek kifejezetten megállapodtak a felelősség mértékének
magasabb felső határaiban.
5.	A fuvarozótól, a további fuvarozótól, valamint az alkalmazottaiktól és a
megbízottjaiktól ugyanazon kárért igényelhető kártérítés teljes összege nem
haladhatja meg a felelősség mértékének ebben a cikkben foglalt felső határait.
21.	cikk
A felelősség korlátozásához való jog elvesztése
1.	A fuvarozó vagy a további fuvarozó nem hivatkozhat az ebben az
Egyezményben vagy a fuvarozási szerződésben foglalt felelősség alóli
mentesülésekre és felelősségkorlátozásokra, ha bizonyítást nyer, hogy a kárt
cselekedetével vagy mulasztásával maga idézte elő, akár ilyen kár okozására
irányuló szándékkal, akár gondatlanul és annak tudatában, hogy ebből
valószínűleg ilyen kár származik.
2.	Hasonlóképpen, a fuvarozó vagy a további fuvarozó megbízásából eljáró
alkalmazottak és megbízottak sem hivatkozhatnak az ebben az Egyezményben
vagy a fuvarozási szerződésben foglalt felelősség alóli mentesülésekre és
felelősségkorlátozásokra, ha bizonyítást nyer, hogy a kárt maguk idézték elő az
1.	bekezdésben leírt módon.
33
22.	cikk
A felelősség alóli mentesülések és a felelősségkorlátozások alkalmazása
Az ebben az Egyezményben vagy a fuvarozási szerződésben foglalt felelősség alóli
mentesülések és felelősségkorlátozások a fuvarozási szerződés tárgyát képező áru
elveszése, megsérülése vagy késedelmes kiszolgáltatása tekintetében indított
valamennyi keresetre irányadóak, akár szerződésszegéses (kontraktuális) vagy
szerződésen kívüli (deliktuális) felelősségen, akár bármely egyéb jogcímen alapul a
kereset.
VI.	FEJEZET
AZ IGÉNY ÉRVÉNYESÍTÉSÉRE IRÁNYADÓ HATÁRIDŐ
23.	cikk
Kárbejelentés
1.	Az árunak a címzett által fenntartás nélkül történő elfogadása megalapozza azt a
vélelmet, hogy a fuvarozó az árut ugyanolyan állapotban és mennyiségben
szolgáltatta ki, mint ahogyan azt neki fuvarozásra átadták.
2.	A fuvarozó és a címzett követelheti az áru kiszolgáltatásakor az áru állapotának
és mennyiségének mindkét fél jelenlétében történő ellenőrzését.
3.	Ha az áruban keletkezett veszteség vagy kár felismerhető, bármely fenntartást a
címzett részéről legkésőbb az áru kiszolgáltatásakor írásba kell foglalni,
megjelölve a kár általános természetét, kivéve, ha a címzett és a fuvarozó
közösen ellenőrizték az áru állapotát.
4.	Ha az áruban keletkezett veszteség vagy kár nem felismerhető, bármely
fenntartást a címzett részéről legkésőbb az áru kiszolgáltatásának időpontjától
számított egymást követő 7 napon belül írásba kell foglalni, megjelölve a kár
általános természetét; ilyen esetben a károsult fél köteles bizonyítani, hogy a kár
akkor keletkezett, amikor az áru felett a fuvarozó rendelkezett.
5.	Nem jár kártérítés a késedelmes kiszolgáltatás miatt keletkezett kárért, kivéve,
ha a címzett bizonyítani tudja, hogy a késedelemről a fuvarozót az áru
kiszolgáltatásától számított 21 egymást követő napon belül értesítette, továbbá,
hogy ezt az értesítést a fuvarozó megkapta.
24.	cikk
Elévülés
1.	Az ennek az Egyezménynek hatálya alá tartozó szerződésből eredő valamennyi
igény attól a naptól számított egy év elteltével évül el, amikor az árut a
címzettnek kiszolgáltatták vagy ki kellett volna szolgáltatni. Az elévülési idő
kezdőnapja ebbe az időtartamba nem számít bele.
34
2.	Az a személy, aki ellen keresetet indítottak, az elévülési idő alatt bármikor
meghosszabbíthatja ezt a határidőt a károsult félhez intézett írásbeli
nyilatkozattal. Egy vagy több további nyilatkozattal ez a határidő ismételten is
meghosszabbítható.
3.	Az elévülés nyugvását és megszakadását annak az államnak a joga
szabályozza, amelynek a joga a fuvarozási szerződésre is irányadó. A
kármegosztási eljárás során történő igényérvényesítés, amely a
felelősségkorlátozásnak a károkozó eseményből eredő valamennyi igényre
történő alkalmazására irányul, az elévülést megszakítja.
4.	Az ennek az Egyezménynek az értelmében felelősséggel tartozó személy
visszkeresetet indíthat még az e cikk 1. és 2. bekezdésében megállapított
elévülési idő elteltével is, ha ezt az eljárást attól a naptól számított 90 napon belül
indítja meg, amelyen a visszkeresetet indító személy a követelést kielégítette
vagy az ellene indított keresetet számára kézbesítették, vagy ha az eljárást a
megindítás helye szerinti állam jogában előírt hosszabb határidőn belül indítják.
5.	Elévült igényeket nem lehet érvényesíteni viszontkereset vagy beszámítás útján.
VII.	FEJEZET
A SZERZŐDÉSI SZABADSÁG KORLÁTAI
25.	cikk
Szerződési kikötések
1.	Semmis minden olyan szerződéses kikötés, amely a fuvarozó, a további fuvarozó
vagy azok alkalmazottai vagy megbízottai ezen Egyezmény szerinti
felelősségének kizárására vagy korlátozására, vagy a 20. cikk 4. bekezdésében
foglalt rendelkezésekre is figyelemmel, a felelősség fokozására, a bizonyítási
teher áthárítására vagy a 23. és a 24. cikkben említett igényérvényesítési vagy
elévülési idő megrövidítésére irányul. Semmis továbbá minden olyan kikötés,
amely az áru biztosításából eredő követeléseknek a fuvarozóra történő
engedményezésére irányul.
2.	Az e cikk 1. bekezdésében foglalt rendelkezések ellenére, és a 21. cikk sérelme
nélkül, a szerződésben jogszerűen kiköthető, hogy a fuvarozó vagy a további
fuvarozó az alábbiak miatt bekövetkező károkért nem felel:
(a)	a hajón, a tolóhajón vagy a vontatóhajón szolgálatot teljesítő
hajóparancsnok, révkalauz vagy bármely más személy által a hajózás
közben vagy a tolt vagy vontatott hajókötelék összeállítása vagy felbontása
során elkövetett cselekedet vagy mulasztás, feltéve, hogy a fuvarozó
teljesítette a 3. cikk 3. bekezdésében a személyzet tekintetében előírt
kötelezettségeit, kivéve, ha a cselekedetet vagy mulasztást kár okozására
irányuló szándékkal, vagy gondatlanul és annak tudatában követték el, hogy
ebből valószínűleg ilyen kár származik;
35
(b)	a hajón bekövetkezett tűz vagy robbanás, ha nem bizonyítható, hogy a tűz
vagy robbanás a fuvarozó vagy a további fuvarozó vagy azok
alkalmazottainak vagy megbízottainak hibájából vagy a hajó fogyatékossága
miatt következett be;
(c)	a saját hajónak vagy a haszonbérbe vagy bérbe vett hajónak az utat
megelőzően már meglévő fogyatékosságai, ha bizonyítani tudja, hogy az
ilyen fogyatékosságokat kellő gondosság tanúsítása mellett sem lehetett az
út megkezdése előtt észlelni.
VIII.	FEJEZET
KIEGÉSZÍTŐ RENDELKEZÉSEK
26.	cikk
Közös hajókár
Ez az Egyezmény nem érinti a fuvarozási szerződés vagy a belső jog közös hajókár
esetén fizetendő kártérítés és hozzájárulás számítására vonatkozó rendelkezéseinek
alkalmazását.
27.	cikk
Egyéb irányadó rendelkezések és nukleáris kár
1.	Ez az Egyezmény nem módosítja a fuvarozónak a belvízi vagy tengeri hajók
tulajdonosai felelősségének korlátozására vonatkozó nemzetközi
egyezményekben vagy belső jogi rendelkezésekben megállapított jogait és
kötelezettségeit.
2.	A fuvarozó mentesül az Egyezmény alapján fennálló felelősség alól, ha a kárt
nukleáris baleset okozta, és ezért a kárért valamely államnak a nukleáris energia
területén fennálló felelősségre vonatkozó jogszabályai vagy előírásai értelmében
a nukleáris berendezés üzembentartója vagy erre felhatalmazott más személy
felel.
28.	cikk
Elszámolási egység
Az ennek az Egyezménynek a 20. cikkében említett elszámolási egység a különleges
lehívási jog, amint azt a Nemzetközi Valuta Alap meghatározza. A 20. cikkben
említett összegeket az ilyen valutának az ítélethozatal napján vagy a felek általi
megállapodás szerinti napon érvényes árfolyamon kell átszámítani valamely állam
nemzeti valutájára. Valamely Részes Állam nemzeti valutájának a különleges
lehívási jogban kifejezett értékét a Nemzetközi Valuta Alap által a saját műveleteire
és ügyleteire a kérdéses napon ténylegesen alkalmazott értékelési módszerrel kell
kiszámítani.
36
29. cikk
Járulékos nemzeti rendelkezések
1.	Az ebben az Egyezményben nem szabályozott esetekben a fuvarozási
szerződésre annak az államnak a joga az irányadó, amelyben a felek
megállapodtak.
2.	Ilyen megállapodás hiányában annak az államnak a jogát kell alkalmazni,
amelyhez a fuvarozási szerződés legszorosabban kapcsolódik.
3.	Vélelmezni kell, hogy a fuvarozási szerződés legszorosabban ahhoz az államhoz
kapcsolódik, amelyben a szerződéskötés időpontjában a fuvarozó központi
telephelye van, amennyiben ugyancsak ebben az államban van a berakodási
kikötő vagy az áru (feletti rendelkezés) átvételének helye, illetve a kirakodási
kikötő vagy a kiszolgáltatás helye vagy a feladó központi telephelye. Amennyiben
a fuvarozónak a szárazföldön nincs telephelye és a fuvarozási szerződést a
hajóján köti meg, vélelmezni kell, hogy a fuvarozási szerződés legszorosabban
ahhoz az államhoz kapcsolódik, amelyben a hajót lajstromozták, vagy amelynek
lobogója alatt a hajó közlekedik, amennyiben a berakodási kikötő vagy az áru
(feletti rendelkezés) átvételének helye, illetve a kirakodási kikötő vagy a
kiszolgáltatás helye vagy a feladó központi telephelye ugyancsak ebben az
államban van.
4.	A fuvarozót a 10. cikk 1. bekezdés alapján fennálló követeléseinek fejében
megillető dologi jogi biztosítékra annak az államnak a joga irányadó, amelyben az
áru található.
IX.	FEJEZET
AZ ALKALMAZÁSI KÖRRE VONATKOZÓ NYILATKOZATOK
30.	cikk
Meghatározott belvízi utakon történő fuvarozás
1.	Ennek az Egyezménynek aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor,
jóváhagyásakor vagy az ahhoz történő csatlakozáskor bármely Állam
kinyilváníthatja, hogy ezt az Egyezményt nem alkalmazza a területén található
egyes olyan belvízi utakon végzett fuvarozásra vonatkozó szerződésekre,
amelyek nem állnak nemzetközi hajózási szabályok hatálya alatt és nem
képeznek összeköttetést az ilyen nemzetközi víziutak között. Ez a nyilatkozat
azonban nem jelölheti meg az adott állam valamennyi fő víziútját.
2.	Amennyiben a fuvarozási szerződés tárgya az árunak mind az ennek a cikknek 1.
bekezdésében említett nyilatkozatban meg nem jelölt belvízi utakon, mind pedig
az ebben a nyilatkozatban megjelölt belvízi utakon átrakás nélkül történő
fuvarozása, ez az egyezmény erre a szerződésre is irányadó, kivéve, ha az
utóbbi víziutakon megteendő távolság a nagyobb.
37
3.	Amennyiben az 1. bekezdés szerinti nyilatkozat tételére került sor, bármely más
szerződő Állam kinyilváníthatja, hogy ugyancsak nem alkalmazza ennek az
Egyezménynek a rendelkezéseit az ebben a nyilatkozatban megjelölt
szerződésekre. Az ennek a bekezdésnek megfelelően tett nyilatkozat ennek az
Egyezménynek azon állam vonatkozásában történő hatályba lépésekor lép
hatályba, amely az 1. bekezdés szerinti nyilatkozatot tett, legkorábban azonban
ennek az Egyezménynek azon állam vonatkozásában történő hatályba lépésekor,
amely az ennek a bekezdésnek megfelelő nyilatkozatot tett.
4.	Az ennek a cikknek 1. és 3. bekezdésében említett nyilatkozatokat teljes
egészében vagy részben bármikor vissza lehet vonni a letéteményeshez intézett
ilyen hatályú értesítés útján, megjelölve a hatályvesztésük időpontját. Ezeknek a
nyilatkozatoknak a visszavonása a már megkötött szerződések hatályát nem
érinti.
31.	cikk
Belföldi vagy térítésmentes fuvarozás
Ennek az Egyezménynek aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor,
jóváhagyásakor, az ahhoz történő csatlakozáskor vagy azt követően bármikor
bármely Állam kinyilváníthatja, hogy ezt az Egyezményt ugyancsak alkalmazza:
(a)	azokra a fuvarozási szerződésekre, amelyek értelmében a berakodási kikötő
vagy az áru (feletti rendelkezés) átvételének helye, valamint a kirakodási
kikötő vagy a kiszolgáltatás helye a saját területén található;
(b)	az 1. cikk 1. bekezdésétől eltérően, a térítésmentes fuvarozásra.
32.	cikk
Felelősségre vonatkozó regionális rendelkezések
1.	Ennek az Egyezménynek aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor,
jóváhagyásakor vagy az ahhoz történő csatlakozáskor vagy azt követően
bármikor bármely szerződő Állam kinyilváníthatja, hogy a berakodási kikötő vagy
az áru (feletti rendelkezés) átvételének helye, valamint a kirakodási kikötő vagy a
kiszolgáltatás helye közötti árufuvarozás tekintetében, amennyiben vagy mind a
kettő a saját területén található, vagy az egyik a saját területén, a másik pedig
annak az államnak a területén, amely ugyanolyan nyilatkozatot tett, a fuvarozó
nem felel az olyan kárért, amelyet a hajón, a tolóhajón vagy a vontatóhajón
szolgálatot teljesítő hajóparancsnok, révkalauz vagy bármely más személy által a
hajózás közben vagy a tolt vagy vontatott hajókötelék összeállítása vagy
felbontása során elkövetett cselekedet vagy mulasztás okozott, feltéve, hogy a
fuvarozó teljesítette a 3. cikk 3. bekezdésében a személyzet tekintetében előírt
kötelezettségeit, kivéve, ha a cselekedetet vagy mulasztást kár okozására
irányuló szándékkal, vagy gondatlanul és annak tudatában követték el, hogy
ebből valószínűleg ilyen kár származik.
38
2.	Az 1. bekezdésben meghatározott felelősségre vonatkozó rendelkezés két
szerződő Állam közötti viszonylatban akkor lép hatályba, amikor az Egyezmény
hatályba lép a második államban, amely ugyanilyen nyilatkozatot tett. Ha
valamely állam ezt a nyilatkozatot az Egyezménynek reá nézve történő hatályba
lépését követően tette meg, az 1. bekezdésben említett felelősségre vonatkozó
rendelkezés a letéteményesnek a nyilatkozatról történő értesítésétől számított
három hónapos időszak elteltét követő hónap első napján lép hatályba. A
felelősségre vonatkozó rendelkezés csak azokra a fuvarozási szerződésekre
vonatkozik, amelyeket a hatályba lépését követően kötöttek.
3.	Az 1. bekezdés szerint tett nyilatkozat a letéteményeshez intézett értesítéssel
bármikor visszavonható. Visszavonás esetén az 1. bekezdés szerinti
felelősségre vonatkozó rendelkezések az értesítést követő hónap első napján
vagy az értesítésben megjelölt valamely későbbi időpontban hatályukat vesztik.
A visszavonás nem vonatkozik a felelősségre vonatkozó rendelkezések
hatályának megszűnését megelőzően kötött fuvarozási szerződésekre.
X.	FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
33.	cikk
Aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás, csatlakozás
1.	Ez az Egyezmény valamennyi állam számára egy évig áll aláírásra nyitva a
letéteményes székhelyén. Az aláírási időszak azon a napon kezdődik, amikor a
letéteményes megállapítja, hogy az Egyezmény valamennyi hiteles szövege
rendelkezésre áll.
2.	Bármely állam az Egyezményben részes féllé válhat:
(a)	megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül
történő aláírással;
(b)	megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartással
történő aláírással, majd azt követően megerősítéssel, elfogadással vagy
jóváhagyással;
(c)	az aláírásra nyitva álló határidő lejárta után csatlakozással.
3.	A megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okiratot
a letéteményesnél kell letétbe helyezni.
34.	cikk
Hatályba lépés
1.	Ez az Egyezmény attól a naptól számított három hónapos időszak elteltét követő
hónap első napján lép hatályba, amikor ezt az Egyezményt öt állam
39
megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül
aláírta vagy a letéteményesnél letétbe helyezte a megerősítésről, elfogadásról,
jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okiratát.
2.	Mindazon állam vonatkozásában, amely ezt az Egyezményt annak hatályba
lépését követően írja alá megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra
vonatkozó fenntartás nélkül, vagy helyezi letétbe a megerősítésről, elfogadásról,
jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okiratát a letéteményesnél, az
Egyezmény a megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó
fenntartás nélkül történő aláírásnak vagy a megerősítésről, elfogadásról,
jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okirat letéteményesnél történő letétbe
helyezésének napjától számított három hónapos időszak elteltét követő hónap
első napján lép hatályba.
35.	cikk
Felmondás
1.	Ezt az Egyezményt bármely részes állam attól a naptól számított egy éves
időszak elteltével mondhatja fel, amikor az Egyezmény ennek az államnak a
vonatkozásában hatályba lépett.
2.	A felmondásról szóló értesítést a letéteményesnél kell letétbe helyezni.
3.	A felmondás a felmondásról szóló értesítés letétbe helyezésének napjától
számított egy éves időszak vagy az okiratban meghatározott hosszabb időszak
elteltét követő hónap első napján lép hatályba.
36.	cikk
Felülvizsgálat és módosítások
Az ebben az Egyezményben részes szerződő államok legalább egyharmadának a
kérésére a letéteményes összehívja a szerződő államok konferenciáját az
Egyezmény felülvizsgálata, vagy módosítása céljából.
37.	cikk
A felelősség felső összeghatárainak és az elszámolási egység felülvizsgálata
1.	A 36. cikk rendelkezéseinek ellenére, ha a 20. cikk 1. bekezdésében megállapított
összegek felülvizsgálatára vagy a 28. cikkben meghatározott egységnek egy
másik egységgel történő felváltására tesznek javaslatot, a letéteményes az
Egyezményben részes felek legalább egynegyedének kérésére a javaslatot az
Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának, a Rajnai Hajózás Központi
Bizottságának és a Duna Bizottság tagállamai, továbbá valamennyi szerződő
állam elé terjeszti, és konferenciát hív össze, amelynek egyetlen célja a 20. cikk
1.	bekezdésében megállapított összegek felülvizsgálata, illetve a 28. cikkben
meghatározott egységnek egy másik egységgel történő felváltása.
40
2.	A konferenciát legkorábban a javaslat benyújtásának napját követő hat hónap
elteltével kell összehívni.
3.	Valamennyi szerződő állam jogosult részt venni a konferencián, függetlenül attól,
hogy tagja-e az 1. bekezdésben említett szervezeteknek.
4.	A módosításokat az Egyezményben részes azon szerződő államok kétharmados
többségével fogadják el, amelyek a konferencián képviseltetik magukat és a
szavazásban részt vesznek, feltéve, hogy a szavazásnál az egyezményben
részes szerződő államoknak legalább a fele képviselteti magát.
5.	A 20. cikk 1. bekezdésében megállapított összegek felülvizsgálatára vonatkozó
egyeztetés során a konferencia figyelembe veszi a kárt előidéző események
tapasztalatait, különösen az azokból származó kár mértékét, a pénzben kifejezett
értékben bekövetkezett változásokat, valamint a javasolt módosításnak a
biztosítási költségekre gyakorolt hatását.
6.
(a)	Az összegek e cikknek megfelelő módosítására legkorábban az Egyezmény
aláírásra való megnyitásának napjától számított öt év elteltével és legkorábban
az ezt megelőzően e cikk alapján elfogadott módosítás hatályba lépésének
napjától számított öt év elteltével kerülhet sor.
(b)	Az összeg nem növelhető olyan mértékben, hogy meghaladná a felelősségnek
az Egyezményben megállapított felső határának megfelelő összeget, amelyet a
kamatos kamat elvének megfelelően számított évi 6 százalékkal kell növelni az
Egyezmény aláírásra való megnyitásának napjától kezdődően.
(c)	Valamely összeg nem növelhető olyan mértékben, hogy meghaladná a
felelősségnek az Egyezményben megállapított felső határa háromszorosának
megfelelő összeget.
7.	A letéteményes valamennyi szerződő államot értesíti a 4. bekezdésnek
megfelelően elfogadott bármely módosításról. A módosítás az értesítés napját
követő tizennyolc hónap elteltével tekinthető elfogadottnak, kivéve, ha ezen
időszak alatt legalább négy olyan állam, amely a módosításra vonatkozó
döntéshozatal időpontjában szerződő állam volt, a letéteményest arról
tájékoztatta, hogy nem fogadja el ezt a módosítást; ebben az esetben a
módosítás elutasítottnak számít és nem lép hatályba.
8.	Az a módosítás, amelyet a 7. bekezdésnek megfelelően elfogadottnak kell
tekinteni, az elfogadását követő tizennyolc hónap elteltével lép hatályba.
9.	A módosítás valamennyi szerződő államot köti, kivéve, ha azok a 35. cikknek
megfelelően felmondják ezt az Egyezményt legkésőbb hat hónappal a módosítás
hatályba lépése előtt. A felmondás a módosítás hatályba lépésének napján lép
hatályba.
10.	Amennyiben határoztak valamely módosításról, de az elfogadására előírt
tizennyolc hónapos határidő még nem járt le, azt az államot, amely ezen időszak
41
alatt szerződő állammá vált, köti a módosítás, amennyiben hatályba lép. Azt az
államot, amely ennek a határidőnek a lejárta után válik szerződő állammá, köti az
olyan módosítás, amelyet a 7. bekezdésnek megfelelően fogadtak el. Az ebben a
bekezdésben említett esetekben egy államot valamely módosítás köti a
módosítás hatályba lépésétől kezdve, vagy attól kezdve, hogy ez az egyezmény
hatályba lép az adott állam vonatkozásában, amennyiben erre később kerül sor.
38.	cikk
Letéteményes
1.	Ez az Egyezmény a Magyar Köztársaság Kormányánál kerül letétbe helyezésre.
2.	A letéteményes:
(a)	megküldi valamennyi államnak, amely részt vett a belvízi árufuvarozási
szerződésről szóló budapesti egyezmény elfogadására összehívott Diplomáciai
Konferencián, ennek az Egyezménynek hivatalos nyelvű változatát, amely a
Konferencia idején nem állt még rendelkezésre, e változat átvizsgálása céljából;
(b)	tájékoztatja az (a) pontban említett valamennyi államot az (a) pontnak
megfelelően megküldött szöveg módosítására irányuló bármely javaslatról;
(c)	megállapítja azt a napot, amikorra az Egyezmény valamennyi hivatalos nyelvű
szövegének egymással összhangba hozatala megtörtént és amelyen ezek
hitelesnek tekinthetőek;
(d)	tájékoztatja az (a) pontban említett valamennyi államot a (c) pontnak
megfelelően megállapított időpontról;
(e)	megküldi az Egyezmény hitelesített másolatát valamennyi államnak, amely
meghívást kapott a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló budapesti
Egyezmény elfogadására összehívott Diplomáciai Konferenciára, valamint
azoknak, amelyek ezt az Egyezmény aláírták vagy ahhoz csatlakoztak;
(f)	tájékoztatja valamennyi államot, amely aláírta ezt az Egyezményt, vagy ahhoz
csatlakozott:
(i)	bármely új aláírásról, értesítésről vagy nyilatkozatról, megjelölve az
aláírás, értesítés vagy nyilatkozat keltét;
(ii)	ezen Egyezmény hatályba lépésének időpontjáról;
(iii)	ennek az Egyezménynek bármely felmondásáról, megjelölve a
felmondás hatályba lépésének időpontját;
(iv)	az egyezménynek a 36. és 37. cikknek megfelelően elfogadott bármely
módosításáról, megjelölve a módosítás hatályba lépésének időpontját;
(v)	ennek az Egyezménynek valamennyi rendelkezése értelmében
szükséges bármely értesítésről.
42
3.	Ennek az Egyezménynek a hatályba lépését követően a letéteményes
nyilvántartásba vétel és közzététel céljából megküldi az Egyesült Nemzetek
Titkárságának az Egyezmény hitelesített másolatát az Egyesült Nemzetek
Alapokmánya 102. cikkének megfelelően.
KÉSZÜLT Budapesten, 2001. június 22-én, egy eredeti példányban, melynek angol,
francia, holland, német és orosz nyelvű szövege egyaránt hiteles.
AMELYNEK HITELÉÜL alulírott, a kormányaik által erre kellően felhatalmazott
teljhatalmú megbízottak aláírták ezt az Egyezményt.”
3. §
(1)	E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit a belföldi
vízifuvarozási szerződésre is alkalmazni kell.
(2)	A törvény végrehajtásáról a gazdasági és közlekedési miniszter gondoskodik.
43
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A vasutak régen létező egységes európai fuvarozási szabályai (CIM-COTIF
Megállapodások) és a közúti közlekedés hasonló szabályai (CMR Egyezmény)
mellett időszerű volt az európai belvízi hajózás egységes fuvarszerződési
szabályainak kidolgozása és elfogadása is. Az Egyezmény létrejöttével megnyílt
annak lehetősége, hogy a folyami szállítások és fuvarozások tekintetében az
egységesülő Európa szükségleteihez igazodó, korszerű és egységes szabályok
kerüljenek alkalmazásra.
Az Egyezmény a belvízi áruszállításban érdekelt fuvarozók, szállítmányozók,
árutulajdonosok kereskedelmi feltételeit javítja, mivel egységessé és áttekinthetővé
teszi a szolgáltatással összefüggő felelősségek, jogosultságok és egyebek körét, és
ezáltal együttműködésüket jelentősen elősegíti.
Az Egyezmény nem változtatja meg a hazai belvízi fuvarozási piachoz való
hozzáférés szabályait. Az Egyezményben meghatározott fuvarozási szerződés és
annak létrejöttét igazoló fuvarokmány a közösségi, illetve belföldi kikötők közötti
árufuvarozásra (kabotázs) nem jogosít.
Az Egyezmény hiánypótló módon egységesíti a fuvarokmányokra - ezen belül
kiemelten a hajórakjegyekre - vonatkozó szabályokat is. A piacgazdaságban a
kereskedelmi műveleteket könnyítő, értékpapír jellegű és az árut megtestesítő
forgatható hajórakjegyekről hatályos jogunkban csak a kereskedelmi törvényről szóló
1875. évi XXXVII. törvény még hatályba lévő 295. §-a rendelkezik töredékesen, míg
az 1931. évi VI. törvénnyel kihirdetett 1924. évi brüsszeli egyezmény (ún. Hágai
Szabályok) csak a tengeri hajórakjegyekre vonatkozik.
Az EU tagállamok lobogója alatt közlekedő hajók az 1991. december 16-án kelt,
3921/91 számú tanácsi rendelet alapján ugyanúgy fuvarozhatnak magyar kikötők
között, ahogyan magyar lobogójú hajók is bekapcsolódhatnak az egyes tagországok
belső kikötői közötti fuvarozásokba.
Az Egyezményt az Országgyűlés a 16/2002. (II.27.) OGY határozatával erősítette
meg.
44
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. § - hoz
Az Egyezmény elfogadására 2000. szeptember 25. és október 3. között Budapesten
került sor, majd a Közlekedési és Vízügyi Minisztérum és a Külügyminisztérium
szervezésében 2001. június 22-én megtörtént az Egyezmény ünnepélyes aláírása és
annak aláírásra történő megnyitása. Az Egyezmény hatályba lépését szabályozó 34.
cikket figyelembe véve az Egyezmény 2005. április 1-jén lépett hatályba. Az
Egyezmény megerősítéséről szóló 16/2002. (II.27.) OGY határozat kimondja, hogy a
Kormány terjessze az Országgyűlés elé az Egyezmény kihirdetéséről szóló
törvényjavaslatot az Egyezmény hatályba lépését követően.
Jelen törvényjavaslat az Egyezmény szövegének kihirdetésére irányul.
A 2. § - hoz
Az Egyezmény angol nyelvű szövegének beépítését a nemzetközi szerződésekkel
kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény 10. §-ának (2) bekezdése írja elő. E
szerint a kihirdetésre kerülő, kizárólag idegen nyelven készült nemzetközi szerződést
a hivatalos magyar nyelvű fordítással együtt az eredeti idegen nyelvek egyikén is ki
kell hirdetni.
Az Egyezmény a belvízi áruszállításban érdekelt fuvarozók, szállítmányozók,
árutulajdonosok kereskedelmi feltételeit javítja, mivel egységessé és áttekinthetővé
teszi a szolgáltatással összefüggő felelősségek, jogosultságok és egyebek körét és
ezáltal együttműködésüket jelentősen elősegíti.
A 3. §-hoz
A javaslat a törvényben foglaltak végrehajtására a közlekedésért felelős minisztert
jelöli ki, továbbá meghatározza hatályba lépésének dátumát.
45