﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/18368. számú
törvényjavaslat
a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel
kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó
joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló,
Hágában, 1996. október 19-én kelt Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Dr. Göncz Kinga
• /»• r r •	ifit*	•	• r • r
ifjúsági, családügyi, szociális és
esélyegyenlőségi
miniszter
Budapest, 2005. november
2
2005. évi..........törvény
a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel
kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó
joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló,
Hágában, 1996. október 19-én kelt Egyezmény
kihirdetéséről
1. §
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a szülői felelősséggel és a
gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos
együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról,
alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, Hágában, 1996.
október 19-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező
hatályának elismerésére.
2. §
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3. §
Az Egyezmény angol nyelvű hiteles szövege és annak hivatalos magyar
nyelvű fordítása a következő:
„CONVENTION ON JURISDICTION, APPLICABLE LAW,
RECOGNITION, ENFORCEMENT AND CO-OPERATION IN RESPECT
OF PARENTAL RESPONSIBILITY AND MEASURES FOR THE
PROTECTION OF CHILDREN
The States signatory to the present Convention,
3
Considering the need to improve the protection of children in international
situations,
Wishing to avoid conflicts between their legal systems in respect of
jurisdiction, applicable law, recognition and enforcement of measures for the
protection of children,
Recalling the importance of international co-operation for the protection of
children,
Confirming that the best interests of the child are to be a primary
consideration,
Noting that the Convention of 5 October 1961 concerning the powers of
authorities and the law applicable in respect of the protection of minors is in
need of revision,
Desiring to establish common provisions to this effect, taking into account
the United Nations Convention on the Rights of the Child of 20 November
1989,
Have agreed on the following provisions -
CHAPTER I - SCOPE OF THE CONVENTION
Article 1
1	The objects of the present Convention are -
a to determine the State whose authorities have jurisdiction to take measures
directed to the protection of the person or property of the child;
b to determine which law is to be applied by such authorities in exercising
their jurisdiction;
c to determine the law applicable to parental responsibility;
d to provide for the recognition and enforcement of such measures of
protection in all Contracting States;
4
e to establish such co-operation between the authorities of the Contracting
States as may be necessary in order to achieve the purposes of this
Convention.
2 For the purposes of this Convention, the term ‘parental responsibility’
includes parental authority, or any analogous relationship of authority
determining the rights, powers and responsibilities of parents, guardians or
other legal representatives in relation to the person or the property of the
child.
Article 2
The Convention applies to children from the moment of their birth until they
reach the age of 18 years.
Article 3
The measures referred to in Article 1 may deal in particular with -
a the attribution, exercise, termination or restriction of parental responsibility,
as well as its delegation;
b rights of custody, including rights relating to the care of the person of the
child and, in particular, the right to determine the child's place of residence,
as well as rights of access including the right to take a child for a limited
period of time to a place other than the child's habitual residence;
c guardianship, curatorship and analogous institutions;
d the designation and functions of any person or body having charge of the
child's person or property, representing or assisting the child;
e the placement of the child in a foster family or in institutional care, or the
provision of care by kafala or an analogous institution;
f the supervision by a public authority of the care of a child by any person
having charge of the child;
5
g the administration, conservation or disposal of the child's property.
Article 4
The Convention does not apply to -
a the establishment or contesting of a parent-child relationship;
b decisions on adoption, measures preparatory to adoption, or the annulment
or revocation of adoption;
c the name and forenames of the child;
d emancipation;
e maintenance obligations;
f trusts or succession;
g social security;
h public measures of a general nature in matters of education or health;
i measures taken as a result of penal offences committed by children;
j decisions on the right of asylum and on immigration.
CHAPTER II - JURISDICTION
Article 5
1	The judicial or administrative authorities of the Contracting State of the
habitual residence of the child have jurisdiction to take measures directed to
the protection of the child's person or property.
2	Subject to Article 7, in case of a change of the child's habitual residence to
another Contracting State, the authorities of the State of the new habitual
residence have jurisdiction.
6
Article 6
1	For refugee children and children who, due to disturbances occurring in
their country, are internationally displaced, the authorities of the Contracting
State on the territory of which these children are present as a result of their
displacement have the jurisdiction provided for in paragraph 1 of Article 5.
2	The provisions of the preceding paragraph also apply to children whose
habitual residence cannot be established.
Article 7
1	In case of wrongful removal or retention of the child, the authorities of the
Contracting State in which the child was habitually resident immediately
before the removal or retention keep their jurisdiction until the child has
acquired a habitual residence in another State, and
a each person, institution or other body having rights of custody has
acquiesced in the removal or retention; or
b the child has resided in that other State for a period of at least one year after
the person, institution or other body having rights of custody has or should
have had knowledge of the whereabouts of the child, no request for return
lodged within that period is still pending, and the child is settled in his or her
new environment.
2	The removal or the retention of a child is to be considered wrongful where
a it is in breach of rights of custody attributed to a person, an institution or
any other body, either jointly or alone, under the law of the State in which the
child was habitually resident immediately before the removal or retention;
and
b at the time of removal or retention those rights were actually exercised,
either jointly or alone, or would have been so exercised but for the removal
or retention.
7
The rights of custody mentioned in sub-paragraph a above, may arise in
particular by operation of law or by reason of a judicial or administrative
decision, or by reason of an agreement having legal effect under the law of
that State.
3	So long as the authorities first mentioned in paragraph 1 keep their
jurisdiction, the authorities of the Contracting State to which the child has
been removed or in which he or she has been retained can take only such
urgent measures under Article 11 as are necessary for the protection of the
person or property of the child.
Article 8
1	By way of exception, the authority of a Contracting State having
jurisdiction under Article 5 or 6, if it considers that the authority of another
Contracting State would be better placed in the particular case to assess the
best interests of the child, may either
-	request that other authority, directly or with the assistance of the Central
Authority of its State, to assume jurisdiction to take such measures of
protection as it considers to be necessary, or
-	suspend consideration of the case and invite the parties to introduce such a
request before the authority of that other State.
2	The Contracting States whose authorities may be addressed as provided in
the preceding paragraph are
a a State of which the child is a national,
b a State in which property of the child is located,
c a State whose authorities are seised of an application for divorce or legal
separation of the child's parents, or for annulment of their marriage,
d a State with which the child has a substantial connection.
3	The authorities concerned may proceed to an exchange of views.
8
4	The authority addressed as provided in paragraph 1 may assume
jurisdiction, in place of the authority having jurisdiction under Article 5 or 6,
if it considers that this is in the child's best interests.
Article 9
1	If the authorities of a Contracting State referred to in Article 8, paragraph 2,
consider that they are better placed in the particular case to assess the child's
best interests, they may either
-	request the competent authority of the Contracting State of the habitual
residence of the child, directly or with the assistance of the Central Authority
of that State, that they be authorised to exercise jurisdiction to take the
measures of protection which they consider to be necessary, or
-	invite the parties to introduce such a request before the authority of the
Contracting State of the habitual residence of the child.
2	The authorities concerned may proceed to an exchange of views.
3	The authority initiating the request may exercise jurisdiction in place of the
authority of the Contracting State of the habitual residence of the child only if
the latter authority has accepted the request.
Article 10
1	Without prejudice to Articles 5 to 9, the authorities of a Contracting State
exercising jurisdiction to decide upon an application for divorce or legal
separation of the parents of a child habitually resident in another Contracting
State, or for annulment of their marriage, may, if the law of their State so
provides, take measures directed to the protection of the person or property of
such child if
a at the time of commencement of the proceedings, one of his or her parents
habitually resides in that State and one of them has parental responsibility in
relation to the child, and
9
b the jurisdiction of these authorities to take such measures has been accepted
by the parents, as well as by any other person who has parental responsibility
in relation to the child, and is in the best interests of the child.
2	The jurisdiction provided for by paragraph 1 to take measures for the
protection of the child ceases as soon as the decision allowing or refusing the
application for divorce, legal separation or annulment of the marriage has
become final, or the proceedings have come to an end for another reason.
Article 11
1	In all cases of urgency, the authorities of any Contracting State in whose
territory the child or property belonging to the child is present have
jurisdiction to take any necessary measures of protection.
2	The measures taken under the preceding paragraph with regard to a child
habitually resident in a Contracting State shall lapse as soon as the authorities
which have jurisdiction under Articles 5 to 10 have taken the measures
required by the situation.
3	The measures taken under paragraph 1 with regard to a child who is
habitually resident in a non-Contracting State shall lapse in each Contracting
State as soon as measures required by the situation and taken by the
authorities of another State are recognised in the Contracting State in
question.
Article 12
1	Subject to Article 7, the authorities of a Contracting State in whose territory
the child or property belonging to the child is present have jurisdiction to take
measures of a provisional character for the protection of the person or
property of the child which have a territorial effect limited to the State in
question, in so far as such measures are not incompatible with measures
already taken by authorities which have jurisdiction under Articles 5 to 10.
2	The measures taken under the preceding paragraph with regard to a child
habitually resident in a Contracting State shall lapse as soon as the authorities
10
which have jurisdiction under Articles 5 to 10 have taken a decision in
respect of the measures of protection which may be required by the situation.
3	The measures taken under paragraph 1 with regard to a child who is
habitually resident in a non-Contracting State shall lapse in the Contracting
State where the measures were taken as soon as measures required by the
situation and taken by the authorities of another State are recognised in the
Contracting State in question.
Article 13
1	The authorities of a Contracting State which have jurisdiction under
Articles 5 to 10 to take measures for the protection of the person or property
of the child must abstain from exercising this jurisdiction if, at the time of the
commencement of the proceedings, corresponding measures have been
requested from the authorities of another Contracting State having
jurisdiction under Articles 5 to 10 at the time of the request and are still under
consideration.
2	The provisions of the preceding paragraph shall not apply if the authorities
before whom the request for measures was initially introduced have declined
jurisdiction.
Article 14
The measures taken in application of Articles 5 to 10 remain in force
according to their terms, even if a change of circumstances has eliminated the
basis upon which jurisdiction was founded, so long as the authorities which
have jurisdiction under the Convention have not modified, replaced or
terminated such measures.
11
CHAPTER III - APPLICABLE LAW
Article 15
1	In exercising their jurisdiction under the provisions of Chapter II, the
authorities of the Contracting States shall apply their own law.
2	However, in so far as the protection of the person or the property of the
child requires, they may exceptionally apply or take into consideration the
law of another State with which the situation has a substantial connection.
3	If the child's habitual residence changes to another Contracting State, the
law of that other State governs, from the time of the change, the conditions of
application of the measures taken in the State of the former habitual
residence.
Article 16
1	The attribution or extinction of parental responsibility by operation of law,
without the intervention of a judicial or administrative authority, is governed
by the law of the State of the habitual residence of the child.
2	The attribution or extinction of parental responsibility by an agreement or a
unilateral act, without intervention of a judicial or administrative authority, is
governed by the law of the State of the child's habitual residence at the time
when the agreement or unilateral act takes effect.
3	Parental responsibility which exists under the law of the State of the child's
habitual residence subsists after a change of that habitual residence to another
State.
4	If the child's habitual residence changes, the attribution of parental
responsibility by operation of law to a person who does not already have such
responsibility is governed by the law of the State of the new habitual
residence.
12
Article 17
The exercise of parental responsibility is governed by the law of the State of
the child's habitual residence. If the child's habitual residence changes, it is
governed by the law of the State of the new habitual residence.
Article 18
The parental responsibility referred to in Article 16 may be terminated, or the
conditions of its exercise modified, by measures taken under this Convention.
Article 19
1	The validity of a transaction entered into between a third party and another
person who would be entitled to act as the child's legal representative under
the law of the State where the transaction was concluded cannot be contested,
and the third party cannot be held liable, on the sole ground that the other
person was not entitled to act as the child's legal representative under the law
designated by the provisions of this Chapter, unless the third party knew or
should have known that the parental responsibility was governed by the latter
law.
2	The preceding paragraph applies only if the transaction was entered into
between persons present on the territory of the same State.
Article 20
The provisions of this Chapter apply even if the law designated by them is
the law of a non-Contracting State.
13
Article 21
1	In this Chapter the term "law" means the law in force in a State other than
its choice of law rules.
2	However, if the law applicable according to Article 16 is that of a non-
Contracting State and if the choice of law rules of that State designate the law
of another non-Contracting State which would apply its own law, the law of
the latter State applies. If that other non-Contracting State would not apply its
own law, the applicable law is that designated by Article 16.
Article 22
The application of the law designated by the provisions of this Chapter can
be refused only if this application would be manifestly contrary to public
policy, taking into account the best interests of the child.
CHAPTER IV - RECOGNITION AND ENFORCEMENT
Article 23
1	The measures taken by the authorities of a Contracting State shall be
recognised by operation of law in all other Contracting States.
2	Recognition may however be refused -
a if the measure was taken by an authority whose jurisdiction was not based
on one of the grounds provided for in Chapter II;
b if the measure was taken, except in a case of urgency, in the context of a
judicial or administrative proceeding, without the child having been provided
the opportunity to be heard, in violation of fundamental principles of
procedure of the requested State;
c on the request of any person claiming that the measure infringes his or her
parental responsibility, if such measure was taken, except in a case of
urgency, without such person having been given an opportunity to be heard;
14
d if such recognition is manifestly contrary to public policy of the requested
State, taking into account the best interests of the child;
e if the measure is incompatible with a later measure taken in the non-
Contracting State of the habitual residence of the child, where this later
measure fulfils the requirements for recognition in the requested State;
f if the procedure provided in Article 33 has not been complied with.
Article 24
Without prejudice to Article 23, paragraph 1, any interested person may
request from the competent authorities of a Contracting State that they decide
on the recognition or non-recognition of a measure taken in another
Contracting State. The procedure is governed by the law of the requested
State.
Article 25
The authority of the requested State is bound by the findings of fact on which
the authority of the State where the measure was taken based its jurisdiction.
Article 26
1	If measures taken in one Contracting State and enforceable there require
enforcement in another Contracting State, they shall, upon request by an
interested party, be declared enforceable or registered for the purpose of
enforcement in that other State according to the procedure provided in the
law of the latter State.
2	Each Contracting State shall apply to the declaration of enforceability or
registration a simple and rapid procedure.
3	The declaration of enforceability or registration may be refused only for
one of the reasons set out in Article 23, paragraph 2.
15
Article 27
Without prejudice to such review as is necessary in the application of the
preceding Articles, there shall be no review of the merits of the measure
taken.
Article 28
Measures taken in one Contracting State and declared enforceable, or
registered for the purpose of enforcement, in another Contracting State shall
be enforced in the latter State as if they had been taken by the authorities of
that State. Enforcement takes place in accordance with the law of the
requested State to the extent provided by such law, taking into consideration
the best interests of the child.
CHAPTER V - CO-OPERATION
Article 29
1	A Contracting State shall designate a Central Authority to discharge the
duties which are imposed by the Convention on such authorities.
2	Federal States, States with more than one system of law or States having
autonomous territorial units shall be free to appoint more than one Central
Authority and to specify the territorial or personal extent of their functions.
Where a State has appointed more than one Central Authority, it shall
designate the Central Authority to which any communication may be
addressed for transmission to the appropriate Central Authority within that
State.
16
Article 30
1	Central Authorities shall co-operate with each other and promote co-
operation amongst the competent authorities in their States to achieve the
purposes of the Convention.
2	They shall, in connection with the application of the Convention, take
appropriate steps to provide information as to the laws of, and services
available in, their States relating to the protection of children.
Article 31
The Central Authority of a Contracting State, either directly or through public
authorities or other bodies, shall take all appropriate steps to -
a facilitate the communications and offer the assistance provided for in
Articles 8 and 9 and in this Chapter;
b facilitate, by mediation, conciliation or similar means, agreed solutions for
the protection of the person or property of the child in situations to which the
Convention applies;
c provide, on the request of a competent authority of another Contracting
State, assistance in discovering the whereabouts of a child where it appears
that the child may be present and in need of protection within the territory of
the requested State.
Article 32
On a request made with supporting reasons by the Central Authority or other
competent authority of any Contracting State with which the child has a
substantial connection, the Central Authority of the Contracting State in
which the child is habitually resident and present may, directly or through
public authorities or other bodies,
a provide a report on the situation of the child;
17
b request the competent authority of its State to consider the need to take
measures for the protection of the person or property of the child.
Article 33
1	If an authority having jurisdiction under Articles 5 to 10 contemplates the
placement of the child in a foster family or institutional care, or the provision
of care by kafala or an analogous institution, and if such placement or such
provision of care is to take place in another Contracting State, it shall first
consult with the Central Authority or other competent authority of the latter
State. To that effect it shall transmit a report on the child together with the
reasons for the proposed placement or provision of care.
2	The decision on the placement or provision of care may be made in the
requesting State only if the Central Authority or other competent authority of
the requested State has consented to the placement or provision of care,
taking into account the child's best interests.
Article 34
1	Where a measure of protection is contemplated, the competent authorities
under the Convention, if the situation of the child so requires, may request
any authority of another Contracting State which has information relevant to
the protection of the child to communicate such information.
2	A Contracting State may declare that requests under paragraph 1 shall be
communicated to its authorities only through its Central Authority.
Article 35
1	The competent authorities of a Contracting State may request the
authorities of another Contracting State to assist in the implementation of
measures of protection taken under this Convention, especially in securing
the effective exercise of rights of access as well as of the right to maintain
direct contacts on a regular basis.
18
2	The authorities of a Contracting State in which the child does not habitually
reside may, on the request of a parent residing in that State who is seeking to
obtain or to maintain access to the child, gather information or evidence and
may make a finding on the suitability of that parent to exercise access and on
the conditions under which access is to be exercised. An authority exercising
jurisdiction under Articles 5 to 10 to determine an application concerning
access to the child, shall admit and consider such information, evidence and
finding before reaching its decision.
3	An authority having jurisdiction under Articles 5 to 10 to decide on access
may adjourn a proceeding pending the outcome of a request made under
paragraph 2, in particular, when it is considering an application to restrict or
terminate access rights granted in the State of the child's former habitual
residence.
4	Nothing in this Article shall prevent an authority having jurisdiction under
Articles 5 to 10 from taking provisional measures pending the outcome of the
request made under paragraph 2.
Article 36
In any case where the child is exposed to a serious danger, the competent
authorities of the Contracting State where measures for the protection of the
child have been taken or are under consideration, if they are informed that the
child's residence has changed to, or that the child is present in another State,
shall inform the authorities of that other State about the danger involved and
the measures taken or under consideration.
Article 37
An authority shall not request or transmit any information under this Chapter
if to do so would, in its opinion, be likely to place the child's person or
property in danger, or constitute a serious threat to the liberty or life of a
member of the child's family.
19
Article 38
1	Without prejudice to the possibility of imposing reasonable charges for the
provision of services, Central Authorities and other public authorities of
Contracting States shall bear their own costs in applying the provisions of
this Chapter.
2	Any Contracting State may enter into agreements with one or more other
Contracting States concerning the allocation of charges.
Article 39
Any Contracting State may enter into agreements with one or more other
Contracting States with a view to improving the application of this Chapter in
their mutual relations. The States which have concluded such an agreement
shall transmit a copy to the depositary of the Convention.
CHAPTER VI - GENERAL PROVISIONS
Article 40
1	The authorities of the Contracting State of the child's habitual residence, or
of the Contracting State where a measure of protection has been taken, may
deliver to the person having parental responsibility or to the person entrusted
with protection of the child's person or property, at his or her request, a
certificate indicating the capacity in which that person is entitled to act and
the powers conferred upon him or her.
2	The capacity and powers indicated in the certificate are presumed to be
vested in that person, in the absence of proof to the contrary.
3	Each Contracting State shall designate the authorities competent to draw up
the certificate.
20
Article 41
Personal data gathered or transmitted under the Convention shall be used
only for the purposes for which they were gathered or transmitted.
Article 42
The authorities to whom information is transmitted shall ensure its
confidentiality, in accordance with the law of their State.
Article 43
All documents forwarded or delivered under this Convention shall be exempt
from legalisation or any analogous formality.
Article 44
Each Contracting State may designate the authorities to which requests under
Articles 8, 9 and 33 are to be addressed.
Article 45
1	The designations referred to in Articles 29 and 44 shall be communicated to
the Permanent Bureau of the Hague Conference on Private International Law.
2	The declaration referred to in Article 34, paragraph 2, shall be made to the
depositary of the Convention.
Article 46
A Contracting State in which different systems of law or sets of rules of law
apply to the protection of the child and his or her property shall not be bound
21
to apply the rules of the Convention to conflicts solely between such different
systems or sets of rules of law.
Article 47
In relation to a State in which two or more systems of law or sets of rules of
law with regard to any matter dealt with in this Convention apply in different
territorial units -
1	any reference to habitual residence in that State shall be construed as
referring to habitual residence in a territorial unit;
2	any reference to the presence of the child in that State shall be construed as
referring to presence in a territorial unit;
3	any reference to the location of property of the child in that State shall be
construed as referring to location of property of the child in a territorial unit;
4	any reference to the State of which the child is a national shall be construed
as referring to the territorial unit designated by the law of that State or, in the
absence of relevant rules, to the territorial unit with which the child has the
closest connection;
5	any reference to the State whose authorities are seised of an application for
divorce or legal separation of the child's parents, or for annulment of their
marriage, shall be construed as referring to the territorial unit whose
authorities are seised of such application;
6	any reference to the State with which the child has a substantial connection
shall be construed as referring to the territorial unit with which the child has
such connection;
7	any reference to the State to which the child has been removed or in which
he or she has been retained shall be construed as referring to the relevant
territorial unit to which the child has been removed or in which he or she has
been retained;
22
8	any reference to bodies or authorities of that State, other than Central
Authorities, shall be construed as referring to those authorised to act in the
relevant territorial unit;
9	any reference to the law or procedure or authority of the State in which a
measure has been taken shall be construed as referring to the law or
procedure or authority of the territorial unit in which such measure was
taken;
10	any reference to the law or procedure or authority of the requested State
shall be construed as referring to the law or procedure or authority of the
territorial unit in which recognition or enforcement is sought.
Article 48
For the purpose of identifying the applicable law under Chapter III, in
relation to a State which comprises two or more territorial units each of
which has its own system of law or set of rules of law in respect of matters
covered by this Convention, the following rules apply -
a if there are rules in force in such a State identifying which territorial unit's
law is applicable, the law of that unit applies;
b in the absence of such rules, the law of the relevant territorial unit as
defined in Article 47 applies.
Article 49
For the purpose of identifying the applicable law under Chapter III, in
relation to a State which has two or more systems of law or sets of rules of
law applicable to different categories of persons in respect of matters covered
by this Convention, the following rules apply -
a if there are rules in force in such a State identifying which among such laws
applies, that law applies;
23
b in the absence of such rules, the law of the system or the set of rules of law
with which the child has the closest connection applies.
Article 50
This Convention shall not affect the application of the Convention of 25
October 1980 on the Civil Aspects of International Child Abduction, as
between Parties to both Conventions. Nothing, however, precludes provisions
of this Convention from being invoked for the purposes of obtaining the
return of a child who has been wrongfully removed or retained or of
organising access rights.
Article 51
In relations between the Contracting States this Convention replaces the
Convention of 5 October 1961 concerning the powers of authorities and the
law applicable in respect of the protection of minors, and the Convention
governing the guardianship of minors, signed at The Hague 12 June 1902,
without prejudice to the recognition of measures taken under the Convention
of 5 October 1961 mentioned above.
Article 52
1	This Convention does not affect any international instrument to which
Contracting States are Parties and which contains provisions on matters
governed by the Convention, unless a contrary declaration is made by the
States Parties to such instrument.
2	This Convention does not affect the possibility for one or more Contracting
States to conclude agreements which contain, in respect of children
habitually resident in any of the States Parties to such agreements, provisions
on matters governed by this Convention.
3	Agreements to be concluded by one or more Contracting States on matters
within the scope of this Convention do not affect, in the relationship of such
24
States with other Contracting States, the application of the provisions of this
Convention.
4	The preceding paragraphs also apply to uniform laws based on special ties
of a regional or other nature between the States concerned.
Article 53
1	The Convention shall apply to measures only if they are taken in a State
after the Convention has entered into force for that State.
2	The Convention shall apply to the recognition and enforcement of measures
taken after its entry into force as between the State where the measures have
been taken and the requested State.
Article 54
1	Any communication sent to the Central Authority or to another authority of
a Contracting State shall be in the original language, and shall be
accompanied by a translation into the official language or one of the official
languages of the other State or, where that is not feasible, a translation into
French or English.
2	However, a Contracting State may, by making a reservation in accordance
with Article 60, object to the use of either French or English, but not both.
Article 55
1	A Contracting State may, in accordance with Article 60,
a reserve the jurisdiction of its authorities to take measures directed to the
protection of property of a child situated on its territory;
25
b reserve the right not to recognise any parental responsibility or measure in
so far as it is incompatible with any measure taken by its authorities in
relation to that property.
2	The reservation may be restricted to certain categories of property.
Article 56
The Secretary General of the Hague Conference on Private International Law
shall at regular intervals convoke a Special Commission in order to review
the practical operation of the Convention.
CHAPTER VII - FINAL CLAUSES
Article 57
1	The Convention shall be open for signature by the States which were
Members of the Hague Conference on Private International Law at the time
of its Eighteenth Session.
2	It shall be ratified, accepted or approved and the instruments of ratification,
acceptance or approval shall be deposited with the Ministry of Foreign
Affairs of the Kingdom of the Netherlands, depositary of the Convention.
Article 58
1	Any other State may accede to the Convention after it has entered into force
in accordance with Article 61, paragraph 1.
2	The instrument of accession shall be deposited with the depositary.
3	Such accession shall have effect only as regards the relations between the
acceding State and those Contracting States which have not raised an
objection to its accession in the six months after the receipt of the notification
referred to in sub-paragraph b of Article 63. Such an objection may also be
26
raised by States at the time when they ratify, accept or approve the
Convention after an accession. Any such objection shall be notified to the
depositary.
Article 59
1	If a State has two or more territorial units in which different systems of law
are applicable in relation to matters dealt with in this Convention, it may at
the time of signature, ratification, acceptance, approval or accession declare
that the Convention shall extend to all its territorial units or only to one or
more of them and may modify this declaration by submitting another
declaration at any time.
2	Any such declaration shall be notified to the depositary and shall state
expressly the territorial units to which the Convention applies.
3	If a State makes no declaration under this Article, the Convention is to
extend to all territorial units of that State.
Article 60
1	Any State may, not later than the time of ratification, acceptance, approval
or accession, or at the time of making a declaration in terms of Article 59,
make one or both of the reservations provided for in Articles 54, paragraph 2,
and 55. No other reservation shall be permitted.
2	Any State may at any time withdraw a reservation it has made. The
withdrawal shall be notified to the depositary.
3	The reservation shall cease to have effect on the first day of the third
calendar month after the notification referred to in the preceding paragraph.
27
Article 61
1	The Convention shall enter into force on the first day of the month
following the expiration of three months after the deposit of the third
instrument of ratification, acceptance or approval referred to in Article 57.
2	Thereafter the Convention shall enter into force -
a for each State ratifying, accepting or approving it subsequently, on the first
day of the month following the expiration of three months after the deposit of
its instrument of ratification, acceptance, approval or accession;
b for each State acceding, on the first day of the month following the
expiration of three months after the expiration of the period of six months
provided in Article 58, paragraph 3;
c for a territorial unit to which the Convention has been extended in
conformity with Article 59, on the first day of the month following the
expiration of three months after the notification referred to in that Article.
Article 62
1	A State Party to the Convention may denounce it by a notification in
writing addressed to the depositary. The denunciation may be limited to
certain territorial units to which the Convention applies.
2	The denunciation takes effect on the first day of the month following the
expiration of twelve months after the notification is received by the
depositary. Where a longer period for the denunciation to take effect is
specified in the notification, the denunciation takes effect upon the expiration
of such longer period.
28
Article 63
The depositary shall notify the States Members of the Hague Conference on
Private International Law and the States which have acceded in accordance
with Article 58 of the following -
a the signatures, ratifications, acceptances and approvals referred to in Article
57;
b the accessions and objections raised to accessions referred to in Article 58;
c the date on which the Convention enters into force in accordance with
Article 61;
d the declarations referred to in Articles 34, paragraph 2, and 59;
e the agreements referred to in Article 39;
f the reservations referred to in Articles 54, paragraph 2, and 55 and the
withdrawals referred to in Article 60, paragraph 2;
g the denunciations referred to in Article 62.
In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have
signed this Convention.
Done at The Hague, on the 19th day of October 1996, in the English and
French languages, both texts being equally authentic, in a single copy which
shall be deposited in the archives of the Government of the Kingdom of the
Netherlands, and of which a certified copy shall be sent, through diplomatic
channels, to each of the States Members of the Hague Conference on Private
International Law at the date of its Eighteenth Session.
29
EGYEZMÉNY A SZÜLŐI FELELŐSSÉGGEL ÉS A GYERMEKEK
VÉDELMÉT SZOLGÁLÓ INTÉZKEDÉSEKKEL KAPCSOLATOS
EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL, VALAMINT AZ ILYEN ÜGYEKRE
IRÁNYADÓ JOGHATÓSÁGRÓL, ALKALMAZANDÓ JOGRÓL,
ELISMERÉSRŐL ÉS VÉGREHAJTÁSRÓL
Az ezen Egyezményt aláíró Államok,
tekintettel arra az igényre, hogy nemzetközi helyzetekben fejleszteni kell a
gyermekek védelmét,
azzal a kívánsággal, hogy a gyermekek védelmét szolgáló intézkedések
vonatkozásában elkerüljék a joghatóság, az alkalmazandó jog, az elismerés és
végrehajtás terén a jogrendszereik közötti összeütközéseket,
emlékeztetve a nemzetközi együttműködés fontosságára a gyermekek
védelme érdekében,
megerősítve, hogy elsődlegesen a gyermek mindenek felett álló érdekét kell
figyelembe venni,
megállapítva, hogy a kiskorúak védelme tekintetében a hatóságok
hatásköreiről és az alkalmazandó jogról szóló, 1961. október 5-én kelt
egyezmény átdolgozásra szorul,
azzal az óhajjal, hogy e célból a Gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-
án kelt ENSZ-egyezményt figyelembe véve közös rendelkezéseket
állapítsanak meg,
a következő rendelkezésekben állapodnak meg:
I.	FEJEZET - AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA
1.	cikk
1. A jelen Egyezmény céljai a következők:
30
(a)	annak meghatározása, hogy mely Állam hatóságainak van joghatósága
a gyermek személyének vagy vagyonának a védelmére irányuló intézkedések
meghozatalára;
(b)	annak a meghatározása, hogy ezeknek a hatóságoknak joghatóságuk
gyakorlása során mely jogot kell alkalmazniuk;
(c)	a szülői felelősségre alkalmazandó jog meghatározása;
(d)	e védelmi intézkedések valamennyi Szerződő Államban való
elismerésének és végrehajtásának a biztosítása;
(e)	az ezen Egyezmény céljainak eléréséhez szükséges együttműködés
kialakítása a Szerződő Államok hatóságai között.
2. Ezen Egyezmény alkalmazása során a „szülői felelősség” fogalma
magában foglalja a szülői felügyeleti jogot vagy más, ehhez hasonló
felügyeleti kapcsolatot, amely meghatározza a gyermek személyével és
vagyonával kapcsolatban a szülők, gyámok vagy más törvényes képviselők
jogait, lehetőségeit és felelősségét.
2.	cikk
Az Egyezményt a gyermekekre születésük pillanatától a 18. életévük
betöltéséig kell alkalmazni.
3.	cikk
Az 1. cikkben említett intézkedések különösen a következőkre
vonatkozhatnak:
(a)	a szülői felelősséggel való felruházás, annak gyakorlása,
megszüntetése, korlátozása, valamint átruházása;
(b)	felügyeleti jogok, ezen belül a gyermek személyének a gondozásához
fűződő jogok, és különösen a gyermek lakóhelyének meghatározására
31
vonatkozó jog, valamint a láthatási jogok, beleértve azt a jogot, hogy a
gyermeket korlátozott időre a gyermek szokásos tartózkodási helyétől eltérő
helyre vigyék;
(c)	gyámság, gondnokság és hasonló intézmények;
(d)	annak a személynek vagy szervnek a kijelölése és feladatai, amely
felelős a gyermek személyéért vagy vagyonáért, képviseli vagy támogatja a
gyermeket;
(e)	a gyermek nevelőszülőknél való elhelyezése, intézményi
gondoskodásba helyezése, kafala vagy hasonló intézmény által számára
gondozás biztosítása;
(f)	a gyermekért felelős személy által nyújtott gondozás hatóság általi
felügyelete;
(g)	a gyermek vagyonának kezelése, megőrzése és az azzal való
rendelkezés.
4.	cikk
Az Egyezmény nem alkalmazható:
(a)	a szülő-gyermek kapcsolat megállapítására vagy vitatására;
(b)	az örökbefogadásról szóló döntésekre, az örökbefogadást előkészítő
intézkedésekre, az örökbefogadás érvénytelenítésére vagy visszavonására;
(c)	a gyermek családi nevére és utóneveire;
(d)	a nagykorúvá válásra;
(e)	a tartási kötelezettségre;
(f)	a célvagyonra (trust) és az öröklésre;
(g)	a társadalombiztosításra;
32
(h)	általános jellegű hatósági intézkedésekre oktatási és egészségügyi
ügyekben;
(i)	a gyermekek által elkövetett bűncselekmények következtében hozott
intézkedésekre;
(j) a menedékjogról és a bevándorlásról hozott döntésekre.
II.	FEJEZET - JOGHATÓSÁG
5.	cikk
1.	A gyermek személyének vagy vagyonának védelmére irányuló
intézkedések meghozatalára a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti
Szerződő Állam bírósági vagy közigazgatási hatóságainak van joghatósága.
2.	Ha a gyermek szokásos tartózkodási helye egy másik Szerződő
Államra változik, a 7. cikk kivételével az új szokásos tartózkodási hely
szerinti Állam hatóságainak van joghatósága.
6.	cikk
1.	A menekült gyermekek és olyan gyermekek esetében, akik az
országukban lévő zavargások miatt országuk elhagyására kényszerülnek, az
5.	cikk 1. bekezdésében meghatározott joghatóság annak a Szerződő
Államnak a hatóságait illeti meg, amelynek területén e gyermekek országuk
elhagyása miatt jelen vannak.
2.	Az előző bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a
gyermekekre is, akiknek a szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg.
33
7. cikk
1.	A gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása esetén annak a
Szerződő Államnak a hatóságai, amelyben az elvitelt vagy visszatartást
közvetlenül megelőzően a gyermek szokásos tartózkodási helye volt,
mindaddig megtartják joghatóságukat, amíg a gyermek más Államban nem
szerez szokásos tartózkodási helyet, és
(a)	minden felügyeleti joggal rendelkező személy, intézmény vagy más
szerv el nem fogadja az elvitelt vagy visszatartást; vagy
(b)	a gyermek azon időponttól számított legalább egy éve e másik
Államban tartózkodik, hogy a felügyeleti joggal rendelkező személy,
intézmény vagy más szerv tudomást szerzett vagy tudomást kellett volna
hogy szerezzen a gyermek hollétéről, nincs elbírálás alatt az ezen az
időszakon belül benyújtott visszaadás iránti kérelem, és a gyermek új
környezetébe beilleszkedett.
2.	A gyermek elvitele vagy visszatartása jogellenesnek minősül,
amennyiben:
(a)	sérti az azon Állam joga szerint egy személynek, egy intézménynek
vagy más szervnek - akár együttesen, akár kizárólagosan - juttatott
felügyeleti jogokat, amelyben a gyermeknek az elvitelét vagy visszatartását
közvetlenül megelőzően a szokásos tartózkodási helye volt; és
(b)	ezeket a jogokat az elvitel vagy visszatartás időpontjában - együttesen
vagy kizárólagosan - ténylegesen gyakorolták vagy azok gyakorlásában
éppen az elvitel vagy visszatartás akadályozta meg az arra jogosultakat.
A fenti (a) pontban említett felügyeleti jogok keletkezhetnek különösen
jogszabály, bírósági vagy közigazgatási határozat, vagy az azon Állam joga
szerint joghatással bíró egyezség alapján.
3.	Mindaddig, amíg az 1. bekezdésben elsőként említett hatóságok
megtartják joghatóságukat, annak a Szerződő Államnak a hatóságai, amelybe
a gyermeket elvitték vagy amelyben visszatartják, a 11. cikk alapján csak
olyan sürgős intézkedéseket tehetnek, amelyek a gyermek személyének vagy
vagyonának védelmében szükségesek.
34
8. cikk
1.	Kivételes esetben az 5. vagy a 6. cikk alapján joghatósággal rendelkező
Szerződő Állam hatósága, ha úgy véli, hogy egy másik Szerződő Állam
hatósága az adott ügyben alkalmasabb arra, hogy megítélje a gyermek
mindenek felett álló érdekét -
—	közvetlenül vagy Állama központi hatóságának közreműködésével
megkeresheti a másik hatóságot, hogy állapítsa meg joghatóságát és tegye
meg az általa szükségesnek tartott védőintézkedéseket, vagy
—	felfüggesztheti az ügy vizsgálatát és felszólíthatja a feleket, hogy
terjesszenek a másik állam hatósága elé ilyen kérést.
2.	Az alábbi Szerződő Államok hatóságai kereshetők meg az előző
bekezdés alapján:
(a)	a gyermek állampolgársága szerinti Állam;
(b)	a gyermek vagyonának fekvési helye szerinti Állam;
(c)	az az Állam, amelynek hatóságaihoz a gyermek szülei házasságának
felbontására, különválasztására vagy házasságuk érvénytelenítésére irányuló
kérelmet nyújtottak be;
(d)	az az Állam, amellyel a gyermek szoros kapcsolatban van.
3.	Az érintett hatóságok véleményt cserélhetnek.
4.	Az 1. bekezdés szerint megkeresett hatóság megállapíthatja
joghatóságát az 5. vagy 6. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóság
helyett, ha úgy véli, hogy ez a gyermek mindenek felett álló érdekében áll.
35
9.	cikk
1.	Ha a 8. cikk 2. bekezdésében említett Szerződő Állam hatóságai úgy
vélik, hogy az adott esetben alkalmasabbak arra, hogy megítéljék a gyermek
mindenek felett álló érdekét -
—	közvetlenül vagy az adott Állam központi hatóságának közreműködésével
megkereshetik a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti Szerződő
Állam illetékes hatóságát, hogy adja hozzájárulását a joghatóság
gyakorlásához az általuk szükségesnek tartott védőintézkedések meghozása
érdekében, vagy
—	felkérhetik a feleket, hogy terjesszenek ilyen kérelmet a gyermek szokásos
tartózkodási helye szerinti Szerződő Állam hatósága elé.
2.	Az érintett hatóságok véleményt cserélhetnek.
3.	A megkeresést kezdeményező hatóság csak akkor gyakorolhatja a
joghatóságot a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti Szerződő Állam
hatósága helyett, ha az utóbbi hatóság e kérelmet elfogadta.
10.	cikk
1.	Az 5-9. cikkben foglaltaktól függetlenül, azon Szerződő Állam
hatóságai, amelyek joghatóságukat gyakorolva döntenek egy másik Szerződő
Államban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező gyermek szülei
házasságának felbontására, különválasztásukra vagy házasságuk
érvénytelenítésére irányuló kérelemről, ha Államuk joga úgy rendelkezik, a
gyermek személyének vagy vagyonának a védelmére irányuló intézkedéseket
hozhatnak, ha:
(a)	az eljárás megindulásának időpontjában a gyermek szüleinek az egyike
az adott Államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel és egyikük a
gyermek tekintetében szülői felelősséggel bír, és
(b)	ezen hatóságok joghatóságát a szülők, valamint a gyermek tekintetében
szülői felelősséggel bíró más személyek elfogadták, és ez a gyermek
mindenek felett álló érdekét szolgálja.
36
2.	Az 1. bekezdésben meghatározott, a gyermek védelmét szolgáló
intézkedések meghozatalára vonatkozó joghatóság megszűnik, amint a
házasságfelbontásra, különválasztásra vagy a házasság érvénytelenítésére
irányuló kérelemnek helyt adó vagy azt elutasító határozat jogerőre
emelkedett vagy az eljárás más okból megszűnt.
11.	cikk
1.	Sürgős esetben azon Szerződő Állam hatóságainak, amelynek területén
a gyermek vagy a gyermek tulajdonát képező vagyon található, joghatóságuk
van a szükséges védőintézkedések meghozatalára.
2.	Az előző bekezdés alapján a valamely Szerződő Államban szokásos
tartózkodási hellyel rendelkező gyermek tekintetében hozott intézkedések
hatályukat vesztik, amint az 5-10. cikk alapján joghatósággal bíró hatóságok
meghozzák a helyzet által megkívánt intézkedéseket.
3.	Az 1. bekezdés alapján a szerződésben nem részes Államban szokásos
tartózkodási hellyel rendelkező gyermek tekintetében hozott intézkedések
minden Szerződő Államban hatályukat vesztik, amint a kérdéses Szerződő
Államban elismerik a helyzet által megkívánt és egy másik Állam hatóságai
által meghozott intézkedéseket.
12.	cikk
1.	A 7. cikk kivételével, azon Szerződő Állam hatóságainak, amelyben a
gyermek vagy a gyermek tulajdonát képező vagyon található, joghatóságuk
van a gyermek személyének vagy vagyonának a védelmét szolgáló ideiglenes
jellegű intézkedések meghozatalára; ezek területi hatálya a kérdéses Államra
korlátozódik, amennyiben ezen intézkedések nem összeegyeztethetetlenek az
5-10. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóságok által már meghozott
intézkedésekkel.
2.	Az előző bekezdés alapján a valamely Szerződő Államban szokásos
tartózkodási hellyel rendelkező gyermek tekintetében hozott intézkedések
hatályukat vesztik, amint az 5-10. cikk alapján joghatósággal rendelkező
37
hatóságok döntést hoznak a helyzet által megkívánt intézkedések
tekintetében.
3.	Az 1. bekezdés alapján a szerződésben nem részes Államban szokásos
tartózkodási hellyel rendelkező gyermek tekintetében hozott intézkedések
hatályukat vesztik abban a Szerződő Államban, ahol az intézkedéseket
hozták, amint a kérdéses Szerződő Államban elismerik a helyzet által
megkívánt és egy másik Állam hatóságai által meghozott intézkedéseket.
13.	cikk
1.	A gyermek személyének vagy vagyonának védelmét szolgáló
intézkedések meghozatalára az 5-10. cikk alapján joghatósággal rendelkező
Szerződő Állam hatóságainak tartózkodniuk kell e joghatóság gyakorlásától,
ha az eljárás megindulásának időpontjában már hasonló intézkedés
meghozatalára irányuló kérelmet terjesztettek elő egy másik Szerződő Állam
hatóságaihoz, amelyeknek a kérelem időpontjában az 5-10. cikk alapján
joghatóságuk volt és ezen kérelem elbírálása még folyamatban van.
2.	Az előző bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók, ha azon
hatóságok, amelyekhez az intézkedések iránti kérelmet eredetileg
beterjesztették, lemondtak joghatóságukról.
14.	cikk
Az 5-10. cikk alkalmazásával hozott intézkedések az abban foglalt
feltételeknek megfelelően hatályban maradnak akkor is, ha a körülmények
megváltozása folytán a joghatóság jogalapja megszűnt, mindaddig, amíg az
Egyezmény alapján joghatósággal rendelkező hatóságok nem módosítják,
nem váltják fel egy új intézkedéssel vagy nem szüntetik meg ezen
intézkedéseket.
38
III. FEJEZET - ALKALMAZANDÓ JOG
15.	cikk
1.	A Szerződő Államok hatóságai a II. fejezet rendelkezései alapján
biztosított joghatóságuk gyakorlása során saját jogukat alkalmazzák.
2.	Amennyiben azonban a gyermek személyének vagy vagyonának a
védelme úgy kívánja, kivételesen alkalmazhatják vagy figyelembe vehetik
olyan másik Állam jogát, amellyel a helyzet szoros kapcsolatban van.
3.	Ha a gyermek szokásos tartózkodási helye másik Szerződő Államba
helyeződik át, e változás időpontjától kezdve e másik Államnak joga az
irányadó a korábbi szokásos tartózkodási hely szerinti Államban hozott
intézkedések alkalmazási feltételeire.
16.	cikk
1.	A szülői felelősség jogszabályon alapuló, bírósági vagy közigazgatási
hatóság közreműködése nélküli keletkezésére vagy megszűnésére a gyermek
szokásos tartózkodási helye szerinti Állam jogát kell alkalmazni.
2.	A szülői felelősség megállapodással vagy egyoldalú aktussal, bírósági
vagy közigazgatási hatóság közreműködése nélküli keletkezésére vagy
megszűnésére annak az Államnak a joga az irányadó, ahol a megállapodás
vagy az egyoldalú aktus hatálybalépésének időpontjában a gyermek szokásos
tartózkodási helye volt.
3.	A gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti Állam joga alapján
fennálló szülői felelősség fennmarad a szokásos tartózkodási hely másik
Államba való áthelyeződése után is.
4.	Ha megváltozik a gyermek szokásos tartózkodási helye, az új szokásos
tartózkodási hely szerinti Állam joga az irányadó a szülői felelősségnek
jogszabályon alapuló keletkezésére olyan személy részére, akinek már nincs
ilyen felelőssége.
39
17.	cikk
A szülői felelősség gyakorlására a gyermek szokásos tartózkodási helye
szerinti Állam joga az irányadó. Ha a gyermek szokásos tartózkodási helye
megváltozik, az új szokásos tartózkodási hely szerinti Állam joga az
irányadó.
18.	cikk
A 16. cikkben említett szülői felelősség az ezen Egyezmény alapján hozott
intézkedésekkel megszüntethető, illetőleg gyakorlásának a feltételei
módosíthatók.
19.	cikk
1.	Harmadik fél és egy másik olyan személy közötti jogügylet
érvényessége, aki a jogügylet megkötésének a helye szerinti Állam joga
alapján jogosult lenne arra, hogy a gyermek törvényes képviselőjeként járjon
el, nem támadható meg, a harmadik fél pedig nem vonható felelősségre
egyedül azon az alapon, hogy a másik személy az e fejezet rendelkezései által
meghatározott jog alapján nem volt jogosult arra, hogy a gyermek törvényes
képviselőjeként járjon el, kivéve akkor, ha a harmadik fél tudta vagy tudnia
kellett volna, hogy a szülői felelősségre nézve az utóbbi jog az irányadó.
2.	Az előző bekezdés csak akkor alkalmazható, ha az ügylet azonos
Állam területén tartózkodó személyek között jött létre.
20.	cikk
E fejezet rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha az általuk meghatározott
jog nem részes Állam joga.
40
21.	cikk
1.	E fejezetben a , jog” kifejezés az adott Államban hatályos jogot jelenti,
az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályozás kivételével.
2.	Ha azonban a 16. cikk értelmében alkalmazandó jog egy nem részes
Állam joga, és ezen Állam alkalmazandó jogra vonatkozó szabályai egy
másik nem részes Állam jogát jelölik meg, amely saját jogát alkalmazná, ez
utóbbi Állam jogát kell alkalmazni. Ha e másik nem részes Állam nem saját
jogát alkalmazná, az alkalmazandó jog a 16. cikkben megjelölt jog.
22.	cikk
Az e fejezet rendelkezései által megjelölt jog alkalmazását csak akkor lehet
megtagadni, ha alkalmazása, a gyermek mindenek felett álló érdekét
figyelembe véve, nyilvánvalóan közrendbe ütközne.
IV.	FEJEZET - ELISMERÉS ÉS VÉGREHAJTÁS
23.	cikk
1.	A Szerződő Államok hatóságai által hozott intézkedéseket az összes
többi Szerződő Államban a törvénynél fogva el kell ismerni.
2.	Az elismerés azonban megtagadható:
(a)	ha az intézkedést olyan hatóság hozta, amelynek joghatósága nem a II.
fejezetben meghatározott okok egyikén alapult;
(b)	ha az intézkedést, sürgős eset kivételével, bírósági vagy közigazgatási
eljárás során anélkül hozták, hogy biztosították volna a gyermek
meghallgatásának a lehetőségét, megsértve a megkeresett Állam alapvető
eljárási elveit;
41
(c)	bármely személy kérésére, aki azt állítja, hogy az intézkedés sérti
szülői felelősségét, ha az intézkedést, sürgős eset kivételével, anélkül hozták
meg, hogy ennek a személynek biztosították volna a meghallgatás
lehetőségét;
(d)	ha az elismerés, a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe
véve, nyilvánvalóan a megkeresett Állam közrendjébe ütközik;
(e)	ha az intézkedés összeegyeztethetetlen a gyermek szokásos
tartózkodási helye szerinti nem részes Államban hozott későbbi
intézkedéssel, feltéve, hogy ez utóbbi intézkedés a megkeresett Államban
megfelel az elismerés követelményeinek;
(f)	ha nem tartották be a 33. cikkben meghatározott eljárást.
24.	cikk
A 23. cikk 1. bekezdésének sérelme nélkül, bármely érdekelt személy kérheti
a Szerződő Állam illetékes hatóságaitól, hogy döntsenek egy másik Szerződő
Államban hozott intézkedés elismeréséről vagy elismerésének
megtagadásáról. Az eljárásra a megkeresett Állam joga irányadó.
25.	cikk
A megkeresett Állam hatóságát kötik azok a ténymegállapítások, amelyre
annak az Államnak a hatósága, ahol az intézkedést hozták, a joghatóságát
alapozta.
26.	cikk
1.	Ha az egyik Szerződő Államban hozott és ott végrehajtható
intézkedések egy másik Szerződő Államban igényelnek végrehajtást, ezen
másik Államban bármely érdekelt fél kérésére azokat végrehajthatónak
nyilvánítják vagy végrehajtás céljából nyilvántartásba veszik, ez utóbbi
Állam jogában meghatározott eljárásnak megfelelően.
42
2.	A végrehajthatóvá nyilvánításra vagy nyilvántartásba vételre minden
Szerződő Állam egyszerű és gyors eljárást alkalmaz.
3.	A végrehajthatóvá nyilvánítás vagy nyilvántartásba vétel csak a 23.
cikk 2. bekezdésében meghatározott okok valamelyike alapján tagadható
meg.
27.	cikk
Az előző cikkek alkalmazásához szükséges felülvizsgálaton túl az intézkedés
érdemben nem vizsgálható felül.
28.	cikk
Az egyik Szerződő Államban hozott és egy másik Szerződő Államban
végrehajthatónak nyilvánított vagy végrehajtás céljából nyilvántartásba vett
intézkedéseket az utóbbi Államban úgy hajtják végre, mintha az
intézkedéseket ennek az Államnak a hatóságai hozták volna. A végrehajtásra
a megkeresett Állam joga szerint, az e jog által meghatározott mértékben
kerül sor, figyelembe véve a gyermek mindenek felett álló érdekét.
V.	FEJEZET - EGYÜTTMŰKÖDÉS
29.	cikk
1.	Minden Szerződő Állam kijelöl egy központi hatóságot azoknak a
feladatoknak az ellátására, amelyet ez az Egyezmény ró az ilyen hatóságokra.
2.	A szövetségi Államoknak, a több jogrendszerrel vagy autonóm területi
egységekkel rendelkező Államoknak jogukban áll több központi hatóságot is
kijelölni és meghatározni feladatkörük területi vagy személyi hatályát.
Amennyiben egy Állam több központi hatóságot jelöl ki, ki kell jelölnie azt a
központi hatóságot, amelyhez az adott Államon belüli megfelelő központi
hatóságnak való továbbítás céljából a megkeresések intézhetők.
43
30.	cikk
1.	A központi hatóságok együttműködnek egymással és elősegítik az
Államaikon belüli illetékes hatóságok közötti együttműködést az Egyezmény
céljainak elérése érdekében.
2.	Az Egyezmény alkalmazásával kapcsolatban megteszik a megfelelő
lépéseket annak érdekében, hogy tájékoztatást nyújtsanak Államuk
gyermekvédelemre vonatkozó jogszabályairól és az Államukban nyújtott
szolgáltatásokról.
31.	cikk
Minden Szerződő Állam központi hatósága közvetlenül, illetve hatóságokon
vagy más szervezeteken keresztül megtesz valamennyi megfelelő lépést a
következők érdekében:
(a)	a 8-9. cikkben, valamint az e fejezetben meghatározott kapcsolat
megkönnyítése és közreműködés biztosítása;
(b)	közvetítés, békéltetés útján vagy más hasonló módon a gyermek
személyének vagy vagyonának a védelmét szolgáló, egyezségen alapuló
megoldások elérésének megkönnyítése azokban a helyzetekben, amikor az
Egyezményt kell alkalmazni;
(c)	egy másik Szerződő Állam illetékes hatóságának kérésére a gyermek
hollétének felkutatásában való segítségnyújtás, amennyiben úgy tűnik, hogy a
gyermek a megkeresett Állam területén tartózkodik és védelemre szorul.
32.	cikk
Az olyan Szerződő Állam központi hatóságának vagy más illetékes
hatóságának indoklással alátámasztott kérésére, amellyel a gyermeknek
lényeges kapcsolata van, azon Szerződő Állam központi hatósága, amelyben
a gyermek szokásos tartózkodási helye van és amelyben a gyermek
tartózkodik, közvetlenül, illetve hatóságokon vagy más szervezeteken
keresztül:
44
(a)	jelentést adhat a gyermek helyzetéről;
(b)	felkérheti saját Államának illetékes hatóságát, hogy mérlegelje a
gyermek személyének vagy vagyonának a védelmét szolgáló intézkedések
meghozatalának szükségességét.
33.	cikk
1.	Ha az 5-10. cikk alapján joghatósággal rendelkező hatóság a gyermek
nevelőcsaládnál vagy intézményi gondozásban való elhelyezését, kafala vagy
hasonló intézmény szerinti gondozásának biztosítását tervezi, és erre az
elhelyezésre vagy gondozásba vételre egy másik Szerződő Államban kerülne
sor, először konzultálnia kell ez utóbbi Szerződő Állam központi hatóságával
vagy más illetékes hatóságával. E célból a javasolt elhelyezés vagy
gondozásba vétel indokának megjelölésével jelentést kell továbbítania a
gyermekről.
2.	A megkereső Államban csak akkor hozható határozat az elhelyezésről
vagy gondozásba vételről, ha a megkeresett Állam központi hatósága vagy
más illetékes hatósága, a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe
véve, az elhelyezéshez vagy gondozásba vételhez hozzájárult.
34.	cikk
1.	Amennyiben védőintézkedés meghozatalát mérlegelik, az Egyezmény
szerint illetékes hatóságok - ha a gyermek helyzete szükségessé teszi -
megkereshetik a többi Szerződő Állam olyan hatóságát, amely a gyermek
védelme szempontjából lényeges információ birtokában van, hogy közölje
ezt az információt.
2.	A Szerződő Államok olyan nyilatkozatot tehetnek, hogy az 1. bekezdés
szerinti megkereséseket kizárólag központi hatóságukon keresztül intézhetik
hatóságaik felé.
45
35.	cikk
1.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai megkereshetik egy másik
Szerződő Állam hatóságait, hogy nyújtsanak segítséget az ezen Egyezmény
alapján hozott védőintézkedések végrehajtásában, különösen a láthatási
jogok, valamint a rendszeres és közvetlen kapcsolattartási jog hatékony
gyakorlásának a biztosításában.
2.	Azon Szerződő Állam hatóságai, amelyben a gyermeknek nincs
szokásos tartózkodási helye, az ezen Államban tartózkodó olyan szülő
kérésére, aki láthatási jogának megállapítását vagy biztosítását kéri,
információkat vagy bizonyítékokat gyűjthetnek és megállapíthatják a szülő
láthatási jog gyakorlására való alkalmasságát és a láthatási jog gyakorlásának
feltételeit. A gyermek láthatására irányuló kérelem elbírálására az 5-10. cikk
alapján joghatósággal rendelkező hatóság a döntés meghozatala előtt
elfogadja és mérlegeli ezeket az információkat, bizonyítékokat és
megállapításokat.
3.	Az 5-10. cikk alapján a láthatásról való döntés meghozatalára
joghatósággal rendelkező hatóság a 2. bekezdés szerinti kérelem teljesítéséig
elhalaszthatja az eljárást, különösen akkor, ha a gyermek korábbi tartózkodási
helye szerinti Államban biztosított láthatási jog korlátozására vagy
megszüntetésére irányuló kérelem tárgyában jár el.
4.	E cikk nem akadályozza az 5-10. cikk alapján hatáskörrel rendelkező
hatóságot abban, hogy a 2. bekezdés alapján benyújtott kérelem teljesítéséig
ideiglenes intézkedéseket hozzon.
36.	cikk
Minden olyan esetben, amikor a gyermek komoly veszélynek van kitéve,
azon Szerződő Állam illetékes hatóságai, amelyben gyermekvédelmi
intézkedést hoztak vagy ilyen intézkedés meghozatalát mérlegelik, ha
tájékoztatást kapnak arról, hogy a gyermek tartózkodási helye egy másik
Államba került, vagy a gyermek másik Államban tartózkodik, tájékoztatják
ezen másik Állam hatóságait a fennálló veszélyről és a meghozott vagy
mérlegelt intézkedésekről.
46
37.	cikk
A hatóságok e fejezet alapján nem kérhetnek vagy továbbíthatnak
információt, ha ez véleményük szerint veszélybe sodorhatná a gyermek
személyét vagy vagyonát, vagy a gyermek valamely családtagjának
szabadságára vagy életére komoly fenyegetést jelentene.
38.	cikk
1.	Azon lehetőség érintetlenül hagyásával, hogy szolgáltatásaik ellenében
ésszerű költségeket követeljenek meg, a Szerződő Államok központi
hatóságai és más hatóságai e fejezet rendelkezéseinek alkalmazása során
felmerült költségeiket maguk viselik.
2.	A Szerződő Államok megállapodást köthetnek egy vagy több Szerződő
Állammal a költségek megosztásáról.
39.	cikk
A Szerződő Államok megállapodást köthetnek egy vagy több másik
Szerződő Állammal abból a célból, hogy kölcsönös kapcsolataikban
fejlesszék e fejezet alkalmazását. Azon Államok, amelyek ilyen jellegű
megállapodást kötöttek, annak egy példányát továbbítják az Egyezmény
letéteményesének.
VI.	FEJEZET - ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
40.	cikk
1.	A gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti Szerződő Állam vagy
azon Szerződő Állam hatóságai, ahol védőintézkedést hoztak, azon személy
kérelmére, aki szülői felelősséggel bír, illetve akit megbíztak a gyermek
személyének vagy vagyonának védelmével, igazolást adhatnak ki e
47
személynek feltüntetve, hogy milyen minőségben jogosult eljárni és milyen
jogokkal ruházták fel.
2.	Ellenkező bizonyíték hiányában el kell fogadni, hogy az igazolásban
feltüntetett minőség és jogok az adott személyt illetik.
3.	Minden Szerződő Állam kijelöli azokat a hatóságokat, amelyek az
igazolás kiállítására jogosultak.
41.	cikk
Az Egyezmény alapján gyűjtött vagy továbbított személyes adatokat csak
azokra a célokra lehet felhasználni, amelyekre gyűjtötték vagy továbbították
őket.
42.	cikk
Azon hatóságok, amelyeknek adatokat továbbítanak, saját Államuk jogának
megfelelően biztosítják azok bizalmas kezelését.
43.	cikk
Az ezen Egyezmény alapján továbbított vagy kibocsátott okiratok
mentesülnek a hitelesítés és más hasonló formális követelmények alól.
44.	cikk
Minden Szerződő Állam kijelölheti azokat a hatóságokat, amelyeknek a 8., 9.
és 33. cikk alapján megkeresések intézhetők.
45.	cikk
1.	A 29. és 44. cikk szerinti kijelölésekről tájékoztatni kell a Hágai
Nemzetközi Magánjogi Értekezlet Állandó Irodáját.
48
2.	A 34. cikk 2. bekezdése szerinti nyilatkozatot az Egyezmény
letéteményesének kell benyújtani.
46.	cikk
Azon Szerződő Államok, amelyekben a gyermeknek és vagyonának a
védelmére különböző jogrendszerek vagy jogszabályok alkalmazandók, nem
kötelesek az Egyezmény szabályait alkalmazni a kizárólag e különböző
jogrendszerek vagy jogszabályok összeütközése esetén.
47.	cikk
Az olyan Állam vonatkozásában, amelyben az ezen Egyezményben
szabályozott bármilyen ügy tekintetében két vagy több jogrendszert kell
alkalmazni a különböző területi egységekben:
1.	az adott állambeli szokásos tartózkodási helyre való hivatkozást a
valamely területi egységen belüli szokásos tartózkodási helyre való
hivatkozásként kell értelmezni;
2.	a gyermek adott állambeli tartózkodására való hivatkozást a valamely
területi egységben való tartózkodásra való hivatkozásként kell értelmezni;
3.	az arra való hivatkozást, hogy a gyermek vagyona az adott Államban
található, úgy kell értelmezni, hogy a gyermek vagyona valamely területi
egységben található;
4.	az arra az Államra való hivatkozást, amelynek a gyermek az
állampolgára, az adott Állam joga által kijelölt területi egységre való
hivatkozásként, vagy ilyen jellegű szabályozás hiányában az arra a területi
egységre való hivatkozásként kell értelmezni, amellyel a gyermeknek a
legszorosabb a kapcsolata;
49
5.	az arra az Államra való hivatkozást, amelynek hatóságaihoz a gyermek
szülei házasságának felbontására, különválasztásukra vagy házasságuk
érvénytelenítésére irányuló kérelmet nyújtottak be, az arra a területi egységre
való hivatkozásként kell értelmezni, amelynek hatóságaihoz a kérelmet
benyújtották;
6.	az arra az Államra való hivatkozást, amellyel a gyermek lényeges
kapcsolatban áll, az arra a területi egységre való hivatkozásként kell
értelmezni, amellyel a gyermek ilyen kapcsolatban áll;
7.	az arra az Államra való hivatkozást, amelybe a gyermeket elvitték vagy
amelyben visszatartják, az arra a területi egységre való hivatkozásként kell
értelmezni, ahová a gyermeket elvitték vagy ahol visszatartják;
8.	az adott Államnak a központi hatóságain kívüli egyéb hatóságaira vagy
szervezeteire való hivatkozást az adott területi egységben eljárni jogosult
hatóságokra vagy szervezetekre való hivatkozásként kell értelmezni;
9.	az azon Állam jogára, eljárására vagy hatóságára való hivatkozást,
amelyben intézkedést hoztak, annak a területi egységnek a jogára, eljárására
vagy hatóságára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyben az intézkedést
hozták;
10.	a megkeresett Állam jogára, eljárására vagy hatóságára való
hivatkozást annak a területi egységnek a jogára, eljárására vagy hatóságára
való hivatkozásként kell értelmezni, amelyben az elismerést vagy
végrehajtást kérik.
48.	cikk
Az alkalmazandó jognak a III. fejezet szerinti meghatározása céljából, olyan
Állam vonatkozásában, amely két vagy több területi egységből áll, amelyek
mindegyike az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó ügyek tekintetében saját
jogrendszerrel vagy jogszabályi rendszerrel rendelkezik, a következő
szabályokat kell alkalmazni:
50
(a)	ha ilyen Államban léteznek olyan hatályos szabályok, amelyek
meghatározzák, hogy mely területi egység joga az alkalmazandó, akkor
ennek az egységnek a jogát kell alkalmazni;
(b)	ilyen szabályok hiányában a 47. cikkben meghatározott területi egység
jogát kell alkalmazni.
49.	cikk
Az alkalmazandó jognak a III. fejezet szerinti meghatározása céljából, olyan
Állam vonatkozásában, amely az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó ügyek
tekintetében két vagy több jogrendszerrel vagy jogszabályi rendszerrel
rendelkezik a személyek különböző csoportjaira, a következő szabályokat
kell alkalmazni:
(a)	ha ilyen Államban léteznek olyan hatályos szabályok, amelyek
meghatározzák, hogy e jogok közül melyiket kell alkalmazni, akkor ezt a
jogot kell alkalmazni;
(b)	ilyen szabályok hiányában azt a jogrendszert vagy jogszabályi
rendszert kell alkalmazni, amelyhez a gyermeket a legközelebbi kapcsolat
fűzi.
50.	cikk
Ez az Egyezmény nem érinti a gyermekek jogellenes külföldre vitelének
polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. október 25-én kelt egyezmény
alkalmazását mindkét egyezmény részes Államai között. Semmi nem zárja ki
azonban azt, hogy ezen Egyezmény rendelkezéseire hivatkozzanak a
jogellenesen elvitt vagy visszatartott gyermek visszaadása, illetve a láthatási
jog megszervezése céljából.
51.	cikk
A Szerződő Államok közötti kapcsolatban ezen Egyezmény felváltja a
kiskorúak védelmével kapcsolatos hatósági jogkörökről és az alkalmazandó
51
jogról szóló, 1961. október 5-én kelt egyezményt és a kiskorúak feletti
gyámságot szabályozó, Hágában, 1902. június 12-én aláírt egyezményt, a
fent említett 1961. október 5-i egyezmény alapján hozott intézkedések
elismerésének a sérelme nélkül.
52.	cikk
1.	Ez az Egyezmény nem érinti azokat a nemzetközi jogforrásokat,
amelyeknek a Szerződő Államok részesei, és amelyek az Egyezmény által
szabályozott ügyekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, kivéve, ha a
jogforrásban részes Államok ellenkező nyilatkozatot nem tesznek.
2.	Ez az Egyezmény nem érinti annak a lehetőségét, hogy egy vagy több
Szerződő Állam olyan megállapodást kössön, amely az ilyen
megállapodásban részes Államokban szokásos tartózkodási hellyel
rendelkező gyermekek tekintetében az ezen Egyezmény által szabályozott
ügyekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.
3.	Az egy vagy több Szerződő Állam által az ezen Egyezmény hatálya alá
tartozó ügyekre vonatkozóan megkötött megállapodások az ilyen Államok és
más Szerződő Államok közötti kapcsolatokban nem érintik ezen Egyezmény
rendelkezéseinek az alkalmazását.
4.	Az előző bekezdéseket kell alkalmazni az érintett Államok közötti
regionális vagy más természetű kapcsolatok alapján fennálló különleges
kapcsolaton alapuló egységes törvényekre is.
53.	cikk
1.	Az Egyezmény csak azon intézkedésekre alkalmazható, amelyeket azt
követően hoztak az adott Államban, hogy az Egyezmény az adott Állam
vonatkozásában hatályba lépett.
2.	Az Egyezmény csak azon intézkedések elismerésére és végrehajtására
alkalmazható, amelyeket az Egyezménynek az intézkedéseket hozó Állam és
a megkeresett Állam közötti hatálybalépését követően hoztak.
52
54. cikk
1.	A Szerződő Államok központi hatóságával vagy más hatóságával
folytatott érintkezés során az iratokat eredeti nyelven kell megküldeni,
csatolva a másik Állam hivatalos nyelvére vagy egyik hivatalos nyelvére való
fordítást, vagy amennyiben ez nehezen megvalósítható, francia vagy angol
nyelvű fordítását.
2.	A Szerződő Állam azonban, a 60. cikk szerinti fenntartásban kifogást
emelhet a francia vagy az angol, de nem mindkét nyelv használatával
szemben.
55.	cikk
1.	A Szerződő Államok a 60. cikk szerint:
(a)	fenntarthatják hatóságaik joghatóságát a gyermek területükön található
vagyonának a védelmére irányuló intézkedések meghozatalára;
(b)	fenntarthatják a jogot arra, hogy ne ismerjenek el szülői felelősséget
vagy intézkedést, amennyiben az összeegyeztethetetlen a hatóságaik által az
adott vagyon vonatkozásában hozott intézkedésekkel.
2.	A fenntartás korlátozható bizonyos vagyoni kategóriákra.
56.	cikk
A Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet főtitkára rendszeres időközönként
speciális bizottságot hív össze az Egyezmény gyakorlati működésének
felülvizsgálatára.
53
VII. FEJEZET - ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
57.	cikk
1.	Az Egyezmény aláírásra nyitva áll azon Államok előtt, amelyek a
Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet tizennyolcadik ülésszakának idején
annak tagjai voltak.
2.	Az Egyezményt meg kell erősíteni, el kell fogadni vagy jóvá kell
hagyni és a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat az Egyezmény
letéteményesénél, a Holland Királyság Külügyminisztériumánál kell letétbe
helyezni.
58.	cikk
1.	Bármely más Állam csatlakozhat az Egyezményhez, miután az
Egyezmény a 61. cikk 1. bekezdése szerint hatályba lépett.
2.	A csatlakozási okiratot a letéteményesnél kell letétbe helyezni.
3.	A csatlakozás csak a csatlakozó Állam és azon Szerződő Államok
közötti kapcsolatban hatályos, amelyek a 63. cikk (b) pontjában említett
értesítés kézhezvételét követő hat hónapon belül nem emeltek kifogást a
csatlakozás ellen. Ilyen kifogással élhetnek az Államok akkor is, amikor egy
csatlakozást követően megerősítik, elfogadják vagy jóváhagyják az
Egyezményt. A kifogásról értesíteni kell a letéteményest.
59.	cikk
1.	Ha egy Állam két vagy több területi egységgel rendelkezik,
amelyekben az ezen Egyezményben szabályozott ügyek vonatkozásában
különböző jogrendszereket kell alkalmazni, az aláírás, megerősítés,
elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás időpontjában nyilatkozhat arról, hogy
az Egyezmény összes területi egységére kiterjed, vagy területi egységei közül
csak egyre vagy többre terjed ki, és ezt a nyilatkozatot másik nyilatkozat
benyújtásával bármikor módosíthatja.
54
2.	Az ilyen nyilatkozatról értesíteni kell a letéteményest és kifejezetten
meg kell jelölni azokat a területi egységeket, amelyek vonatkozásában az
Egyezményt alkalmazni kell.
3.	Ha egy Állam e cikk alapján nem tesz nyilatkozatot, az Egyezmény az
adott Állam összes területi egységére kiterjed.
60.	cikk
1.	Minden Állam legkésőbb a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy
csatlakozás időpontjában, vagy az 59. cikk szerinti nyilatkozat benyújtásakor
az 54. cikk 2. bekezdésében és az 55. cikkben meghatározott fenntartást tehet.
Más fenntartás nem tehető.
2.	Bármely Állam bármikor visszavonhatja az általa tett fenntartást. A
visszavonásról értesíteni kell a letéteményest.
3.	A fenntartás az előző bekezdésben említett értesítést követő harmadik
naptári hónap első napján veszíti hatályát.
61.	cikk
1.	Az Egyezmény a harmadik megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó
okirat 57. cikkben említett letétbe helyezése utáni három hónap elteltét
követő hónap első napján lép hatályba.
2.	Ezt követően az Egyezmény a következőképpen lép hatályba:
(a)	az Egyezményt ezt követően megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó
valamennyi Állam tekintetében a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy
csatlakozási okiratának letétbe helyezése utáni három hónap elteltét követő
hónap első napján;
(b)	a csatlakozó Államok tekintetében az 58. cikk 3. bekezdésében említett
hat hónapos idő lejárta utáni három hónap elteltét követő hónap első napján;
55
(c)	az olyan területi egység tekintetében, amelyre az 59. cikk szerint az
Egyezményt kiterjesztették, az abban a cikkben említett értesítés utáni három
hónap elteltét követő hónap első napján.
62.	cikk
1.	Az Egyezményben részes Állam az Egyezményt a letéteményesnek
címzett írásbeli értesítéssel felmondhatja. A felmondás korlátozódhat
bizonyos területi egységekre, amelyekre az Egyezményt alkalmazni kell.
2.	A felmondás az értesítés letéteményes általi átvétele után eltelt tizenkét
hónapot követő hónap első napján válik hatályossá. Amennyiben az
értesítésben hosszabb időtartamot határoznak meg a felmondás hatályára, a
felmondás ezen hosszabb időtartam elteltével válik hatályossá.
63.	cikk
A letéteményes értesíti a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet tagállamait
és az 58. cikk szerint csatlakozott Államokat a következőkről:
(a)	az 57. cikkben említett aláírások, megerősítések, elfogadások és
jóváhagyások;
(b)	az 58. cikkben említett csatlakozások és a csatlakozásokkal szemben
emelt kifogások;
(c)	az Egyezmény 61. cikk szerinti hatálybalépésének napja;
(d)	a 34. cikk 2. bekezdésében és az 59. cikkben említett nyilatkozatok;
(e)	a 39. cikkben említett megállapodások;
(f)	az 54. cikk 2. bekezdésében és az 55. cikkben említett fenntartások, és
a 60. cikk 2. bekezdésében említett visszavonások;
56
(g) a 62. cikkben említett felmondások.
Fentiek hiteléül az erre megfelelően felhatalmazott alulírottak ezt az
Egyezményt aláírták.
Készült Hágában, 1996. október 19. napján, angol és francia nyelven,
mindkét szöveg egyaránt hiteles, egyetlen példányban, amelyet a Holland
Királyság Kormányának levéltárában helyeznek letétbe, s amelyből
diplomáciai úton egy-egy hiteles másolatot küldenek a Hágai Nemzetközi
Magánjogi Értekezlet Tizennyolcadik Ülésszakának minden tagállama
számára.”
4.	§
Az Országgyűlés felhatalmazást ad a következő nyilatkozatnak és
fenntartásoknak az Egyezmény kötelező hatályának elismerésével egy időben
történő megtételére:
-	az Egyezmény 34. cikkének 2. bekezdéséhez: „A Magyar Köztársaság
hatóságai felé a 34. cikk 1. bekezdés szerinti megkeresések kizárólag a
magyar központi hatóságon keresztül intézhetők.”
-	az 54. cikk 2. bekezdéséhez: „A Magyar Köztársaság fenntartja a jogot arra,
hogy a központi hatóságával vagy más hatóságával folytatott érintkezés során
az iratokat csak magyar nyelvű, vagy amennyiben ez nehezen
megvalósítható, angol nyelvű fordítással ellátva fogadja el.”
-	az 55. cikk 1. bekezdéséhez: „A Magyar Köztársaság kinyilvánítja, hogy
fenntartja a joghatóságot a hatóságai számára a gyermeknek a területén lévő
vagyona védelmére irányuló intézkedések meghozatalára, illetve fenntartja a
jogot arra, hogy ne ismerjen el szülői felelősséget vagy intézkedést,
amennyiben az összeegyeztethetetlen a hatóságai által az adott vagyon
vonatkozásában hozott intézkedésekkel.”
57
5.	§
Az Országgyűlés a 4. §-ban meghatározott nyilatkozatot és fenntartásokat e
törvénnyel kihirdeti.
6.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését
követő napon lép hatályba.
(2)	E törvény 2-3. §-a, valamint 5. §-a az Egyezmény 61. cikke 2.
bekezdésének (a) pontjában meghatározott időpontban lép hatályba.
(3)	Az Egyezmény, illetve e törvény 2-3. §-a, valamint 5. §-a
hatálybalépésének naptári napját a külügyminiszter annak ismertté válását
követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi
határozatával állapítja meg.
(4)	Az e törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az ifjúsági,
családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter gondoskodik.
(5)	Az Egyezmény 29. cikke szerinti központi hatósági feladatokat az
ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter látja el.
58
INDOKOLÁS
A Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet keretében számos, a
gyermekek védelmét szolgáló egyezmény került megalkotásra, de ezen
egyezmények között kiemelkedő helyet foglal el a gyermekek védelmét
szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen
ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és
végrehajtásról szóló, 1996. október 19-én kelt Egyezmény (a továbbiakban:
Egyezmény), amely komplex módon szabályozza a szülői felelősséggel és a
gyermekvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos ügyekben a joghatósági, az
alkalmazandó jogra vonatkozó kérdéseket és a határozatok elismerésének és
végrehajtásának feltételeit, és biztosítja a határokon átnyúló ügyekben az
Egyezményben részes Államok gyermekvédelmi hatóságai közötti
együttműködést.
Az Egyezmény a „gyermek feletti” szülői felügyeleti jogok helyett, a
gyermekkel szembeni kötelezettségekre helyezi a hangsúlyt, kifejezésre
juttatva azt is, hogy a szülő-gyermek közötti kapcsolat nem valamiféle alá-
fölérendeltségi viszonyt jelent. Az Egyezményben meghatározott „szülői
felelősség” a gyermek személyével és vagyonával kapcsolatos jogok és
kötelezettségek összességét jelenti. Ezen fogalom magában foglalja a szülői
felügyeletet (különös tekintettel a gyermek gondozására, nevelésére,
tartózkodási helyének meghatározására), a gyermekkel való kapcsolattartást
(ideértve a gyermek meghatározott időre való elvitelét szokásos tartózkodási
helyéről), de kiterjed a gyámságra, a gyermek nevelőszülőknél vagy
gyermekotthonban való elhelyezésére és a gyermek személyének és
vagyonának védelmével kapcsolatos minden intézkedésre is (1. cikk 2. bek.).
Az Egyezmény a gyermek 18. életéve betöltéséig alkalmazható (2.
cikk). Nem alkalmazható azonban a gyermek származása megállapítására, az
örökbefogadásra, a gyermek névviselésére, tartására, az oktatással és
egészségüggyel kapcsolatos intézkedésekre, a gyermekek által elkövetett
bűncselekmények miatt alkalmazott intézkedésekre, valamint a menedékjogi
és bevándorlási ügyekben hozott határozatokra stb. A felsorolásban szereplő
kérdéseknek az Egyezmény hatálya alóli kizárására egyrészt azért került sor,
mert egyes kérdéseket (tartás, örökbefogadás) más, széles körben alkalmazott
nemzetközi szerződések szabályoznak, más területeken (pl. menedékjog,
büntetőjogi intézkedések) viszont olyan kérdéseket érintenek, amelyek
59
szabályozása nem feladata a családjogi tárgyú nemzetközi egyezménynek. Az
ügyek további csoportja (névviselés, nagykorúvá válás, származás
megállapítása) tárgyában való eljárás pedig elsősorban nem gyermekvédelmi
jellegű feladatot jelent. Az Egyezmény hatálya alól kizárt ügyek felsorolása
teljes körű - a felsorolásban nem szereplő, a gyermek védelmét szolgáló
valamennyi intézkedés az Egyezmény hatálya alá tartozik.
A gyermekvédelmi intézkedés fogalmát az Egyezmény nem definiálja,
de a 3. cikk példálózva felsorolja, milyen gyermekvédelmi intézkedésekre
kerülhet sor az Egyezmény alkalmazása során.
Az Egyezmény szerint a gyermekek személyének és vagyonának
védelmével kapcsolatos intézkedések meghozatalára alapvetően a gyermek
szokásos tartózkodási helye szerinti Államnak van joghatósága és ez a
rendelkezés vonatkozik a gyermek jogellenes külföldre vitele vagy
visszatartása esetére is (7. cikk); egyebekben azonban a gyermekek
jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980.
október 25-én kelt egyezményt nem érinti. Az Egyezmény biztosítja ezáltal
azt, hogy a gyermekkel ténylegesen legszorosabb kapcsolatban lévő Állam
illetékes bírósága vagy hatósága döntsön a gyermekek védelmével
kapcsolatos ügyekben. A bíróságok vagy más hatóságok saját belső jogukat
alkalmazzák, tekintettel arra, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye
szerinti Állam joga alkalmazandó a törvényen alapuló szülői felelősség
keletkezésére, megszűnésére és a szülői felelősségből eredő jogok
gyakorlására, kötelezettségek teljesítésére (15. cikk).
Az Egyezmény lehetővé teszi a szülői felelősség tárgyában hozott
határozatok és egyéb gyermekvédelmi intézkedések kölcsönös elismerését és
végrehajtását, ha nem áll fenn a 23. cikkben felsorolt valamely megtagadási
ok. Ezek a megtagadási okok lényegében megegyeznek azokkal az okokkal,
amelyeket a határozatok elismerésére és végrehajtására kiterjedő nemzetközi
egyezmények rendszerint az elismerés nemzetközileg elfogadott
előfeltételeiként jelölnek meg. Az eljárásra azon részes Állam joga
alkalmazandó, amelynek területén a határozat elismerését és végrehajtását
kérik (24. cikk).
Az Egyezmény szerint a gyermekvédelmi eljárás során bármely részes
Állam hatósága megkeresést intézhet a másik tagállam hatóságához a 8., 9. és
33. cikknek megfelelően. Segítséget kérhet a másik tagállam hatóságától a
60
gyermek védelmére irányuló intézkedések megtétele, a hozott határozatok
érvényre juttatása, valamint a kapcsolattartási jogok gyakorlásának
biztosítása érdekében.
Az Egyezmény céljainak megvalósításához az érintett Államok
illetékes hatóságai közötti hatékony együttműködés biztosítása érdekében
mindegyik Egyezményben részes Államnak ki kell jelölnie azt a hatóságát,
amelyik ellátja az Egyezmény központi hatósági feladatait (29. cikk).
Az Egyezményben részes Államok központi hatóságai
együttműködnek egymással és elősegítik a hatóságaik közötti
együttműködést is (30. cikk).
Az Egyezmény szerint a központi hatóságok feladatai (29-39. cikkek)
különösen:
•	tájékoztatást adnak a gyermekvédelemmel kapcsolatos belső jogi
szabályozásról, az adott Államban igénybe vehető
szolgáltatásokról;
•	megkönnyítik az eljáró hatóságok közötti együttműködést;
•	mediáció útján vagy egyéb módon elősegítik a jogviták békés
elintézését;
•	segítenek a gyermekek felkutatásában, életkörülményeik
felderítésében;
•	közreműködnek a nevelőszülőknél vagy gyermekotthonban való
külföldi elhelyezésre irányuló eljárásban, ideértve a gyermekek
muzulmán jog szerinti, magánszemélyek általi gondozásba
vételére (ún. kafala) irányuló eljárásokat is (a megkereső hatóság
ugyanis csak akkor rendelheti el a gyermek nevelőszülőknél
vagy gyermekotthonban való külföldi elhelyezését, ha ehhez a
megkeresett Állam illetékes hatósága hozzájárult);
•	közreműködnek a gyermekkel való kapcsolattartásra vonatkozó
eljárásokban (pl. adatokat gyűjtenek a kapcsolattartást kérelmező
személyről és megállapítják a kapcsolattartási jog gyakorlására
való alkalmasságát, sőt a kapcsolattartás gyakorlásának
feltételeit is és ezen információkat továbbítják a gyermek
szokásos tartózkodási helye szerinti Állam központi
hatóságához);
61
•	a veszélyhelyzetről és ennek elhárítása érdekében meghozott
határozatokról vagy meghozni szándékozott gyermekvédelmi
intézkedésekről tájékoztatják azon másik Szerződő Állam
hatóságát, ahová a veszélyeztetett gyermek távozott.
A Szerződő Felek nyilatkozhatnak atekintetben, hogy csak a központi
hatóságaik útján nyújtanak lehetőséget a helyi hatóságokkal való
kapcsolatfelvételre (34. cikk 2. bek.). Gyakorlati szempontból indokolt, hogy
Magyarország - a részes Államok nagy többségéhez hasonlóan - tegyen
ilyen nyilatkozatot; a központi hatóság közreműködése biztosítja a
megkeresések gyors és szakszerű teljesítését. Az Egyezmény előírja, hogy a
hatóságok közötti adatszolgáltatásra nem kerülhet sor, ha a gyermek
személyét vagy vagyonát az veszélynek tenné ki vagy komoly fenyegetést
jelentene valamely családtagjának életére vagy szabadságára nézve.
Tekintettel arra, hogy az Egyezmény túlnyomórészt olyan hatósági
feladatköröket keletkeztet, amelyeket Magyarországon a gyámhivatalok
látnak el, az Egyezmény központi hatósági feladatait Magyarországon az
ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter látja el. Minden
tagállamnak tájékoztatnia kell a kijelölt központi hatóságáról a Hágai
Nemzetközi Magánjogi Értekezlet Állandó Irodáját (45. cikk).
Az Egyezmény szerint a központi hatóságnak megküldött iratokat
minden esetben el kell látni a megkeresett Állam nyelvére történt fordítással,
ha azonban ez nehézségbe ütközne, akkor angol vagy francia nyelvű
fordítással. Bármely Állam kizárhatja az említett nyelvek egyikének az
érintkezésben való alkalmazását az Egyezmény megerősítésekor tett
nyilatkozattal (54. cikk 2. bek.).
Az Egyezmény 55. cikke lehetővé teszi, hogy a Szerződő Államok
fenntartsák hatóságaik joghatóságát a gyermek területükön található
vagyonának a védelmére irányuló intézkedések meghozatalára, illetve
fenntarthatják a jogot arra, hogy ne ismerjenek el szülői felelősséget vagy
intézkedést, amennyiben az összeegyeztethetetlen a hatóságaik által az adott
vagyon vonatkozásában hozott intézkedésekkel. Fenntartás hiányában a
gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti Állam hatóságainak lenne
joghatósága a gyermek másik Szerződő Állam területén található vagyonával
kapcsolatban is. A magyar jog szerint, de az Államok túlnyomó többségének
joga szerint is a nemzeti bíróságok vagy más hatóságok joghatósága
62
kizárólagos. E rendelkezés fenntartását praktikus okok is indokolják; a
gyermek érdekét szolgála az, ha a vagyon fekvési helye szerinti Államban
rendelkezésre álló információk alapján az eljárás gyorsabban folytatható le.
Etekintetben tehát indokolt magyar részről fenntartás tétele.
Hasonlóan más olyan egyezményekhez, amelyek központi hatósági
együttműködéssel segítik a kérelmezők külföldi igényérvényesítését, a
központi hatóságok az Egyezmény alapján sem számíthatnak fel költségeket
a közreműködésükért, kivéve az ésszerű költségeik megtérítésére vonatkozó
igényeket.
Az Egyezmény 40. cikke értelmében azon személy részére, aki szülői
felelősséggel bír, illetve akit megbíztak a gyermek személyének vagy
vagyonának védelmével, a Szerződő Államok kijelölt hatóságai - kérelmére
-	igazolást adhatnak ki erről, illetve arról, hogy ez a tény milyen terjedelmű
jogokat jelent számára. Ilyen igazolás kiállítására irányuló kérelmekkel -
legalábbis az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséig - a magyar
hatóságoknak számolniuk kell, miután a magyar jog szerint a bíróságok nem
magáról a szülői felelősségről, hanem a gyermek elhelyezéséről döntenek,
ezért az ítéletből általában nem derül ki a szülők jogainak
(kötelezettségeinek) terjedelme. A szülői felügyeletet megszüntető
határozatokkal kapcsolatban megjegyzendő, hogy számos Állam joga szerint
a szülői felügyeleti jog megszüntetése nem érinti a szülő kapcsolattartási
jogát.
Magyarország Egyezményhez való csatlakozásának - az EU-tagságra
tekintettel is - különös jelentősége van.
Az Egyezmény rendelkezései az Amszterdami Szerződéssel módosított
Római Szerződés 65. cikke folytán közösségi hatáskörbe tartoznak. Az
Európai Unió Tanácsa 2003. november 27-én fogadta el a házassági
ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról,
valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az
1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2201/2003/EK
rendeletet, amely 2005. március 1-től kerül alkalmazásra.
A közösségi rendelet hasonló jogterületet szabályoz, mint az
Egyezmény; számos rendelkezést átvesz az Egyezményből, illetve
továbbfejleszti azokat. Az Egyezmény és a fenti közösségi rendelet közötti
63
szoros kapcsolatra tekintettel az EU Tanács 2003/93/EK határozata alapján
valamennyi EU-tagállam „a Közösség érdekében” aláírta az Egyezményt. A
megerősítő okiratokat az EU-tagállamok együttesen helyezik letétbe. Az
Egyezmény a megerősítő okiratok letételét követő harmadik hónap utáni
hónap első napján lép majd egyszerre valamennyi csatlakozó EU-tagállam
tekintetében hatályba (61. cikk 2. bekezdése (a) pontja).
Az Egyezmény hatálybalépését követően az EU-tagállamok között
továbbra is az EK-rendelet kerül majd alkalmazásra, ha a gyermek szokásos
tartózkodási helye egy EU-tagállamban van, illetve ha egy EU-tagállamban
hozott bírósági vagy hatósági határozatot egy másik EU-tagállamban kell
elismerni és végrehajtani. Csak az EK-rendelet által nem szabályozott
kérdésekben kerül a hágai Egyezmény az EU-tagállamok között alkalmazásra
(szülői felelősségre irányadó jog). Magyarországot, mint az Európai Unió
tagállamát kötik a Tanács Egyezménnyel kapcsolatos határozatai - az
Egyezményhez való csatlakozás ezen oknál fogva is szükséges. (A Magyar
Köztársaság megerősítő okiratának letételére a többi tagállammal együtt
kerülhet majd sor.)
Miután az Egyezmény rendelkezései törvényhozási tárgykörbe
tartoznak, kötelező hatályának elismeréséről az Országgyűlésnek kell
döntenie és az Egyezményt törvénnyel kell kihirdetni.