﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/18631. számú
törvényjavaslat
a Magyar Köztársaság és az Indiai Köztársaság között a kettős adóztatás elkerüléséről
és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén,
Új-Delhiben, 2003. november 3-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Dr. Veres János
pénzügyminiszter
Budapest, 2005. november
2005. évi
törvény
a Magyar Köztársaság és az Indiai Köztársaság között a kettős adóztatás elkerüléséről
és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén,
Új-Delhiben, 2003. november 3-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről
1.	§ Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és az Indiai Köztársaság között a
kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a
jövedelemadók területén, Új-Delhiben, 2003. november 3-án aláírt Egyezményt e törvénnyel
hirdeti ki.
(Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 2005. február 1. napján
megtörtént, és az Egyezmény nemzetközi jogilag 2005. március 3. napján hatályba lépett.)
2.	§ Az Egyezmény hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
"Egyezmény a Magyar Köztársaság és az Indiai Köztársaság között a kettős adóztatás
elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók
területén
A Magyar Köztársaság és a Indiai Köztársaság attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt
kössenek a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a
jövedelemadók területén és azzal a céllal, hogy a két ország gazdasági együttműködését
elősegítsék,
megállapodtak a következőkben:
1.	Cikk
SZEMÉLYI HATÁLY
1.	Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerződő
Államban belföldi illetőségűek.
2.	Cikk
AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK
1.	Az Egyezmény azokra a jövedelemadókra terjed ki, amelyeket egy Szerződő Állam
vet ki, a beszedés módjára való tekintet nélkül.
2.	Jövedelemadónak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, vagy
a jövedelem részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből
származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek vagy fizetések teljes
összege utáni adókat, valamint a tőke értéknövekedésének adóját.
2
3.	Az Egyezmény különösen a következő, jelenleg létező adókra terjed ki:
(a)	Magyarország esetében:
i)	a személyi jövedelemadóra;
ii)	a társasági adóra;
iii)	az osztalékadóra;
(a továbbiakban "magyar adó"),
(b)	India esetében:
a jövedelemadóra, beleértve az azzal kapcsolatos bármely pótadót;
(a továbbiakban "indiai adó").
4.	Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is,
amelyet az Egyezmény aláírása után a hatályban lévő adók mellett vagy azok helyett vezetnek
be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott
bármely lényeges változásról értesítik egymást.
3.	Cikk
ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK
1.	Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
(a)	a "Magyarország" kifejezés földrajzi értelemben használva a Magyar Köztársaság
területét jelenti;
(b)	az "India" kifejezés India területét jelenti, és magába foglalja a parti tengert és a
fölötte lévő légteret, valamint minden olyan tengeri övezetet, ahol India jogszabályai
szerint és a nemzetközi joggal - ideértve a Tengerjogról szóló ENSZ Egyezményt -
összhangban Indiának szuverenitása, egyéb joga és joghatósága van;
(c)	az "egyik Szerződő Állam" és a "másik Szerződő Állam" kifejezés Magyarországot
vagy Indiát jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelően;
(d)	a "személy" kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a társaságot, a személyi
egyesülést és minden más jogalanyt, amely a Szerződő Állam hatályos adójogszabályai
alapján adóalanynak tekintendő;
(e)	a "társaság" kifejezés jogi személyeket vagy egyéb olyan jogalanyokat jelent, amelyek
az adóztatás szempontjából jogi személynek tekintendők;
(f)	az "egyik Szerződő Állam vállalkozása" és "a másik Szerződő Állam vállalkozása"
kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, illetve a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentik;
3
(g)	a "nemzetközi forgalom" kifejezés az egyik Szerződő Állam vállalkozása által
üzemeltetett hajó vagy légi jármű igénybevételével végzett bármilyen szállítást jelent,
kivéve, ha a hajót vagy légijárművet kizárólag a másik Szerződő Államban lévő helyek
között üzemeltetik;
(h)	az "illetékes hatóság" kifejezés a következőket jelenti:
(i)	Magyarország esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott
képviselőjét;
(ii)	India esetében a Pénzügyminisztérium Központi Kormányzóságát (Bevételi
Főosztály) vagy annak meghatalmazott képviselőjét;
(i)	az "állampolgár" kifejezés jelenti:
(i)	minden olyan magánszemélyt, aki rendelkezik valamelyik Szerződő Állam
állampolgárságával;
(ii)	minden olyan jogi személyt, személyegyesülést, egyesülést, társaságot vagy
más jogalanyt, amely ezt a jogállását az egyik Szerződő Államban hatályban lévő
jogszabályokból nyeri;
(j) az "adóév" kifejezés jelenti:
(i)	India esetében a pénzügyi évet, amely április elsején kezdődik;
(ii)	Magyarország esetében a naptári évet;
(k) az "adó" kifejezés indiai vagy magyar adót jelent, ahogy a szövegösszefüggés kívánja,
amelybe semmilyen olyan összeg nem tartozik bele, amelyet az Egyezmény hatálya alá
tartozó adókkal kapcsolatos bármilyen késedelem vagy mulasztás kapcsán kell fizetni vagy
amely ezen adókkal kapcsolatosan kirótt bírságot vagy büntetést jelent.
2.	Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által bármely időpontban történő
alkalmazásánál az Egyezményben meghatározás nélkül szereplő kifejezéseknek -
amennyiben a szövegösszefüggés mást nem kíván - olyan jelentése van, mint amit ennek az
Államnak a jogszabályaiban az adott időpontban azokra az adókra vonatkozóan jelentenek,
amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer, azzal, hogy az ezen Állam adójogszabályai
szerinti értelmezés irányadó, szemben az Állam egyéb jogszabályaiban található
értelmezéssel.
4.	Cikk
BELFÖLDI ILLETŐSÉGŰ SZEMÉLY
1.	Az Egyezmény alkalmazásában az "egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személy" kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a jogszabályai szerint ott
lakóhelye, tartózkodási helye, üzletvezetési helye, a bejegyzés helye vagy bármilyen más
hasonló ismérv alapján adóköteles, valamint magában foglalja az Államot és annak helyi
4
hatóságát is. Nem foglalja azonban magába azokat a személyeket, akik ebben az Államban
kizárólag az ebben az Államban lévő forrásokból származó jövedelem alapján adókötelesek.
2.	Amennyiben egy magánszemély az 1. bekezdés rendelkezései értelmében mindkét
Szerződő Államban belföldi illetőségű, jogállását az alábbiak szerint kell meghatározni:
(a)	csak abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó
lakóhellyel rendelkezik. Amennyiben mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel,
csak abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyi és gazdasági
kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja);
(b)	amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Államban van létérdekeinek a
központja, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az
Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;
(c)	amennyiben mindkét Államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs,
csak abban a Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára;
(d)	amennyiben mindkét Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő Államok
illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
3.	Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem természetes
személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, abban az Államban tekintendő
belföldi illetőségűnek, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van. Ha nem lehet
meghatározni azt az Államot, amelyben a tényleges üzletvezetés helye található, akkor a
Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
5.	Cikk
TELEPHELY
1.	Az Egyezmény alkalmazásában a "telephely" kifejezés olyan állandó üzleti helyet
jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét részben vagy egészben kifejti.
2.	A "telephely" kifejezés magába foglalja különösen:
(a)	az üzletvezetés helyét;
(b)	a fiókot;
(c)	az irodát;
(d)	a gyárat;
(e)	a műhelyt;
(f)	a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek kiaknázására
szolgáló bármely más telepet.
3.	Az építési terület vagy az építési, beszerelési vagy összeszerelési munkálat, vagy az
azzal kapcsolatos felügyeleti tevékenység csak akkor képez telephelyet, ha az ilyen terület,
munkálat vagy tevékenység kilenc hónapnál tovább tart.
4.	E Cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősítendők "telephelynek":
5
(a)	az olyan berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak
raktározására, kiállítására vagy kiszolgáltatására használnak;
(b)	a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás,
kiállítás vagy kiszolgáltatás céljából tartanak;
(c)	a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a
célból tartanak, hogy azt egy másik vállalkozás feldolgozza;
(d)	az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a
vállalkozás részére javakat és árukat vásároljanak, vagy információt szerezzenek;
(e)	az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a
vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet
folytassanak;
(f)	az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag az (a)-(e) pontokban említett tevékenységek
valamilyen kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az állandó üzleti helynek az ilyen
tevékenységek kombinációjából adódó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő
jellegű.
5.	Az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül amennyiben egy személy - kivéve a
független képviselőt, akire a 6. bekezdés vonatkozik - a másik Szerződő Állam
vállalkozásának érdekében tevékenykedik, úgy e vállalkozás az először említett Államban
telephellyel rendelkezőnek tekintendő azon tevékenységek vonatkozásában, amelyeket ez a
személy a vállalkozás számára végez, ha e személy:
(a)	felhatalmazással rendelkezik, amellyel rendszeresen él, hogy ebben az Államban a
vállalkozás nevében szerződéseket kössön, kivéve ha az ilyen személy tevékenysége
azokra a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy
állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, nem tennék ezt az állandó üzleti helyet
telephellyé azon bekezdés rendelkezései értelmében; vagy
(b)	nem rendelkezik ilyen felhatalmazással, de az először említett Államban rendszeresen
olyan javak vagy áruk készletét tartja fenn, amelyekből a vállalat nevében rendszeresen
javakat, árukat szállít; vagy
(c)	az először említett Államban rendszeresen megrendeléseket biztosít teljes egészében,
vagy majdnem teljes egészében a vállalkozásnak magának, vagy a vállalkozásnak és e
vállalkozást ellenőrző, e vállalkozás által ellenőrzött vagy ugyanazon ellenőrzésnek
alávetett más vállalkozásoknak.
6.	Egy vállalkozás nem tekintendő az egyik Szerződő Államban telephellyel
rendelkezőnek csupán azért, mert tevékenységét ebben az Államban alkusz, bizományos vagy
más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek szokásos üzleti
tevékenységük keretében járnak el. Amennyiben azonban az ilyen képviselő tevékenységét
teljes egészében, vagy majdnem teljes egészében a vállalkozás érdekében fejti ki, nem
tekintendő a jelen bekezdés értelmében vett független képviselőnek.
6
7.	Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan
társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő
Államban belföldi illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik Államban (akár
telephely útján, akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik
telephelyévé.
6.	Cikk
INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1.	Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a
másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból (beleértve a mezőgazdaságból és az
erdőgazdálkodásból származó jövedelmet) élvez, megadóztatható ebben a másik Államban.
2.	Az "ingatlan vagyon" kifejezés azt jelenti, amit annak a Szerződő Államnak joga
szerint jelent, amelyikben a szóban forgó vagyon fekszik. A kifejezés minden esetben
magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékának minősülő vagyont, a mezőgazdasági és
erdőgazdasági üzemekben használatos berendezéseket és az állatállományt, az olyan jogokat,
amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az
ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelőhelyek, források és más
természeti erőforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó,
vagy állandó térítésekhez való jogot. Hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan
vagyonnak.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen
használatából, bérbeadásából vagy bármilyen más felhasználási formájából származó
jövedelemre.
4.	Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései alkalmazandók a vállalkozás ingatlan vagyonából
származó jövedelemre, valamint a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan
vagyonból származó jövedelemre is.
7.	Cikk
VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG
1.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az Államban
adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban ott lévő telephely útján
tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a
vállalkozás nyeresége a másik Államban megadóztatható, de csak olyan mértékben, amilyen
mértékben a nyereség ennek a telephelynek tudható be.
2.	A3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Állam
vállalkozása üzleti tevékenységet fejt ki a másik Szerződő Államban ott lévő telephely útján,
akkor mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell ennek a telephelynek betudni,
amelyet akkor érhetne el, ha önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló
tevékenységet végezne, azonos vagy hasonló feltétel mellett és teljesen függetlenként tartana
fenn üzleti kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.
7
3.	A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült
költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket,
függetlenül attól, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely található, vagy
máshol.
4.	Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely javakat vagy
árukat vásárol a vállalkozásnak.
5.	Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget évről évre
azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az ellenkezőjére.
6.	Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az
Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, e Cikk rendelkezései nem érintik azoknak a
Cikkeknek a rendelkezéseit.
8.	Cikk
NEMZETKÖZI SZÁLLÍTÁS
1.	Az a nyereség, amelyet az egyik Szerződő Állam vállalkozása hajók, légi jármű nemzetközi
forgalomban történő üzemeltetéséből szerez, csak ebben az Államban adóztatható.
A "nyereség" kifejezés magában foglalja azt a jövedelmet, amelyet a vállalkozás a
nemzetközi forgalomban üzemeltetett konténerek használatából, fenntartásából vagy
bérletéből szerez (beleértve a pótkocsikat, uszályokat és az ilyen konténerek szállításához
használt felszereléseket), ha ez a jövedelem az ilyen vállalkozás hajók és légi jármű
nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyereségével függ össze.
2.	Jelen Cikk alkalmazásában a bankszámlán keletkező olyan kamat, ide nem értve a lekötött
betéteket, amely közvetlenül hajók, vagy légi jármű nemzetközi forgalomban történő
üzemeltetésével kapcsolatos pénzeszközből származik, ilyen hajók és légijármű
üzemeltetéséből származó nyereségnek tekintendő és a 11. Cikk rendelkezései az ilyen
kamatra nézve nem alkalmazandók.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók valamely poolban, közös üzemeltetésben
vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből származó nyereségre is.
9.	Cikk
KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK
1.	Amennyiben
(a)	az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő
Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy
(b)	ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam
vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében
vagy tőkéjében részesednek,
8
és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi
kapcsolataikban olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan feltételeket szab, amelyek
eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az
a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek
miatt nem ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe, és megfelelően
megadóztatható.
2.	Ha az egyik Szerződő Állam ezen Állam valamely vállalkozásának a nyereségéhez
olyan nyereséget számít hozzá - és adóztat meg ennek megfelelően -, amelyet a másik
Szerződő Állam vállalkozásánál megadóztattak ebben a másik Államban, és az így
hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az elsőként említett Állam vállalkozása elért
volna, ha a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint amelyekben
független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ez a másik Állam megfelelően
kiigazítja az ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét. Az ilyen kiigazítás megállapításánál
kellően figyelembe kell venni az Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és szükség esetén a
Szerződő Államok illetékes hatóságai egyeztetnek egymással.
10.	Cikk
OSZTALÉK
1.	Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, ebben a másik Államban
megadóztatható.
2.	Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban és annak a Szerződő
Államnak a jogszabályai szerint is megadóztatható, amelyben az osztalékot fizető társaság
belföldi illetőségű, ha azonban a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója, az így
megállapított adó nem haladhatja meg az osztalék bruttó összegének 10 százalékát. Jelen
bekezdés nem érinti a társaság adózását azon nyereség vonatkozásában, amelyből az osztalék
kifizetésre került.
3.	E Cikk alkalmazásában az "osztalék" kifejezés részvényekből vagy egyéb,
nyereségből való részesedést biztosító jogokból - kivéve a hitelköveteléseket - származó
jövedelmet jelent, valamint egyéb olyan társasági jogokból származó jövedelmet, amelyek
ugyanolyan adózási elbánás alá esnek, mint a részvényekből származó jövedelem annak az
Államnak az adójoga szerint, amelyben a felosztást végző társaság belföldi illetőségű.
4.	Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az
osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet
folytat, vagy ebben a másik Államban lévő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást űz,
és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez
vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk
rendelkezéseit kell - az esettől függően - alkalmazni.
5.	Amennyiben az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget vagy
jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, ez a másik Állam nem adóztathatja meg a
társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik Államban belföldi
illetőségű személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik,
9
ténylegesen ehhez a másik Államban lévő telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik,
sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott
nyereségére megállapított adóval, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem
osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban keletkező nyereségből vagy
jövedelemből áll.
11.	Cikk
KAMAT
1.	A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a másik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, ebben a másik Államban megadóztatható.
2.	Mindazonáltal ez a kamat abban a Szerződő Államban és annak az Államnak a
jogszabályai szerint is megadóztatható, amelyben keletkezett, ha azonban a kedvezményezett
a kamat haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg a kamat bruttó
összegének 10 százalékát. A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel
rendezik ezen korlátozás alkalmazási módját.
3.	A 2. bekezdés rendelkezéseire való tekintet nélkül az egyik Szerződő Államban
keletkezett kamat mentes az adózás alól ebben az Államban, feltéve, hogy a kamat
kedvezményezettje és tényleges haszonhúzója:
(i)	a másik Szerződő Állam Kormánya, politikai egysége vagy helyi hatósága; vagy
(ii)	a másik Szerződő Állam Központi Bankja; vagy
(iii)	( a) a magyar Eximbank; vagy
(b)	a Magyarországon belföldi illetőségű személy, ha a kamatot a magyar Eximbank
által nyújtott, garantált vagy biztosított hitel, vagy az általa nyújtott, garantált vagy
biztosított kölcsön vonatkozásában fizették; vagy
(iv)	(a) az Indiai Export Import Bank (Exim Bank); vagy
(b)	Indiában belföldi illetőségű személy, ha a kamatot az Indiai Export Import Bank
(Exim Bank) által nyújtott, garantált vagy biztosított hitel, vagy az általa nyújtott,
garantált vagy biztosított kölcsön vonatkozásában fizették; vagy
(v)	bármely más bank vagy állami pénzügyi intézmény, amelyről a két Szerződő Állam
kölcsönösen megegyezett.
4.	E Cikk alkalmazásában a "kamat" kifejezés mindenfajta követelésből származó
jövedelmet jelent, akár jelzáloggal biztosított, akár nem, és akár ad jogot az adós
nyereségéből való részesedésre, akár nem, és különösen az állampapírokból származó
jövedelmet, a kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen
értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat.
E Cikk alkalmazásában a késedelmes fizetés utáni bírságok nem tekintendők kamatnak.
10
5.	Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat
keletkezik egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, vagy ott lévő állandó bázis
segítségével szabad foglalkozást folytat ebben a másik Államban, és a követelés, amely után a
kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben
az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell - az esettől függően - alkalmazni.
6.	A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államban keletkezőnek, ha annak
fizetője az Állam maga, annak politikai egysége, helyi hatósága, vagy ott belföldi illetőségű
személy. Ha azonban a kamatot fizető személy, akár belföldi illetőségű az egyik Szerződő
Államban, akár nem, telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik az egyik Szerződő
Államban, amellyel kapcsolatban a tartozás, amely után a kamatot fizetik, felmerült, és ezt a
kamatot ez a telephely vagy állandó bázis viseli, akkor ezt a kamatot úgy kell tekinteni, mint
ami abban az Államban keletkezett, ahol a telephely vagy állandó bázis van.
7.	Amennyiben a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója közötti, vagy kettejük
és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege ahhoz a
követeléshez viszonyítva, amely után kifizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a
kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak
volna, e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az
esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint adóztatható
marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek figyelembevételével.
12.	Cikk
JOGDÍJ ÉS A MŰSZAKI SZOLGÁLTATÁSÉRT JÁRÓ DÍJ
1.	A jogdíj és a műszaki szolgáltatásért járó díj, amely az egyik Szerződő Államban
keletkezik és amelyet a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek,
ebben a másik Államban megadóztatható.
2.	Az ilyen jogdíj vagy műszaki szolgáltatásért járó díj azonban abban a Szerződő
Államban is megadóztatható, ahol keletkezik, ezen Állam jogszabályai szerint, ha azonban a
kedvezményezett a jogdíj vagy a műszaki szolgáltatásért járó díj haszonhúzója, az így
számított adó nem haladhatja meg a jogdíj vagy a műszaki szolgáltatásért járó díj bruttó
összegének 10 százalékát.
3.	(a) E Cikk alkalmazásában a "jogdíj" kifejezés minden olyan jellegű kifizetést jelent,
amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos alkotás, beleértve a mozgóképfilmeket és a
rádiós vagy televíziós közvetítésre szolgáló filmeket vagy szalagokat, szerzői joga, bármilyen
szabadalom, védjegy, ipari minta vagy modell, terv, titkos formula vagy eljárás, vagy műhold,
kábel, optikai szál vagy hasonló technológia útján történő továbbítás használatáért vagy
használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos felszerelés használatáért vagy
használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó
információért ellenértékként kapnak.
(b)	A "műszaki szolgáltatásért járó díj" kifejezés minden olyan jellegű kifizetést jelent,
amelyet üzletvezetési, műszaki vagy tanácsadói szolgáltatásért nyújtanak, beleértve a műszaki
vagy egyéb személyzet által történő szolgáltatást, ide nem értve azonban az Egyezmény 14. és
15. Cikkében említett szolgáltatásokért járó kifizetést.
11
4.	Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj vagy a műszaki
szolgáltatásért járó díj egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója abban a
másik Szerződő Államban, amelyikben a jogdíj vagy a műszaki szolgáltatásért járó díj
keletkezik, üzleti tevékenységet folytat, ott lévő telephely útján, vagy ott lévő állandó bázis
segítségével szabad foglalkozást folytat és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat
fizetik, ténylegesen e telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben a 7.
Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell, az esettől függően, alkalmazni.
5.	A jogdíj és a műszaki szolgáltatásért járó díj akkor tekintendő az egyik Szerződő
Államban keletkezőnek, ha annak fizetője az Állam maga, annak politikai egysége, helyi
hatósága, vagy ott belföldi illetőségű személy. Ha azonban a jogdíjat vagy műszaki
szolgáltatásért járó díjat fizető személy, akár belföldi illetőségű az egyik Szerződő Államban,
akár nem, az egyik Szerződő Államban telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik,
amellyel kapcsolatban a jogdíj vagy a műszaki szolgáltatásért járó díj fizetésére vonatkozó
kötelezettség felmerült, és ezt a jogdíjat vagy műszaki szolgáltatásért járó díjat ez a telephely
vagy állandó bázis viseli, akkor ezt a jogdíjat vagy műszaki szolgáltatásért járó díjat úgy kell
tekinteni, mint ami abban a Szerződő Államban keletkezett, ahol a telephely vagy állandó
bázis van.
6.	Ha a kifizető és a jogdíj vagy a műszaki szolgáltatásért járó díj haszonhúzója közötti,
vagy a kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj vagy a
műszaki szolgáltatásért járó díj összege ahhoz a használathoz, joghoz vagy információhoz
viszonyítva, amely után kifizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat vagy a
műszaki szolgáltatásért járó díjat fizető személy és a jogdíj vagy a műszaki szolgáltatásért
járó díj haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, e Cikk
rendelkezéseit csak az utóbbi összegre kell alkalmazni.
Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint
adóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek figyelembevételével.
13.	Cikk
ELIDEGENÍTÉSBŐL SZÁRMAZÓ NYERESÉG
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy másik Szerződő Államban
fekvő, a 6. Cikkben meghatározott ingatlanvagyon elidegenítéséből származó nyeresége
ebben a másik Államban megadóztatható.
2.	Egy olyan vállalat alaptőkéjében való részesedés elidegenítéséből származó nyereség,
amelynek vagyona közvetlenül vagy közvetve főleg az egyik Szerződő Államban fekvő
ingatlanvagyonból áll, ebben az Államban megadóztatható.
3.	Az a nyereség - ide nem értve azt, amelyről a jelen Cikk 2. bekezdése rendelkezik -,
amely olyan ingó vagyon elidegenítéséből származik, amely az egyik Szerződő Állam
vállalkozása másik Szerződő Államban lévő telephelye üzleti vagyonának része vagy amely
egy olyan állandó bázishoz tartozik, amellyel az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személy önálló tevékenység végzése céljára a másik Szerződő Államban rendelkezik,
beleértve az ilyen telephelynek (akár a vállalkozással együttesen, akár attól függetlenül
történő) vagy egy ilyen állandó bázisnak az elidegenítéséből elért nyereséget, megadóztatható
ebben a másik Államban.
12
4.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók
és légi jármű vagy az ilyen hajók és légi jármű üzemeltetését szolgáló ingó vagyon
elidegenítéséből származó nyeresége csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.
5.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű vállalatban - a 2. bekezdésben
említetteken kívül - fennálló tulajdoni részesedés elidegenítéséből származó nyereség ebben
az Államban megadóztatható.
6.	E Cikk előző bekezdéseiben említett vagyontárgyakon kívüli vagyon elidegenítéséből
származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő
belföldi illetőségű.
14.	Cikk
SZABAD FOGLALKOZÁS
1.	Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy
szakmai szolgáltatásokból vagy egyéb önálló jellegű tevékenységből élvez, csak ebben az
Államban adóztatható, kivéve a következő feltételek fennállása esetén, amikor az ilyen
jövedelem a másik Szerződő Államban is megadóztatható:
(a)	ha a személynek tevékenysége folytatása céljából rendszeresen rendelkezésére álló
állandó bázisa van a másik Szerződő Államban, ebben az esetben a jövedelemnek csak
olyan része adóztatható ebben a másik Szerződő Államban, amely ennek az állandó
bázisnak tudható be; vagy
(b)	ha a személy a másik Szerződő Államban egy időszakban vagy időszakokban összesen
183 napot vagy azt meghaladóan tartózkodik bármely, az adott adóévben kezdődő vagy
végződő 12 hónapos időszakon belül, ez esetben jövedelmének csak azon része
adóztatható ebben a másik Államban, ami ebben a másik Államban kifejtett
tevékenységéből keletkezett.
2.	A "szabad foglalkozás" kifejezés magában foglalja különösen az önálló tudományos,
irodalmi, művészeti, nevelési és oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, jogászok,
mérnökök, építészek, sebészek, fogorvosok és könyvszakértők önálló tevékenységét.
15.	Cikk
NEM ÖNÁLLÓ MUNKA
1.	A 16., 18., 19. és 21. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a bér és más
hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy nem önálló
munkára tekintettel kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkavégzés a
másik Szerződő Államban történik. Amennyiben a munkát ott végzik, az abból származó
díjazás ebben a másik Államban megadóztatható.
2.	Az 1. bekezdés rendelkezéseire való tekintet nélkül az a díjazás, amelyet az egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban végzett nem
önálló munkára tekintettel kap, csak az elsőként említett Államban adóztatható, amennyiben
13
(a)	a kedvezményezett a másik Államban nem tartózkodik összesen 183 napnál hosszabb
időszakban vagy időszakokban az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely 12
hónapos időtartamon belül, és
(b)	a díjazást olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató nevében fizetik, aki nem
belföldi illetőségű a másik Államban, és
(c)	a díjazást nem a munkáltatónak a másik Államban lévő telephelye vagy állandó bázisa
viseli.
3.	Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, az egyik Szerződő Állam vállalkozása
által nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó vagy légi jármű fedélzetén végzett nem
önálló munkára tekintettel kapott díjazás ebben az Államban adóztatható.
16.	Cikk
IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA
1.	Az igazgatók tiszteletdíja és más hasonló fizetés, amelyet az egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság
igazgatóságának tagjaként kap, ebben a másik Államban adóztatható.
17.	Cikk
MŰVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK
1.	Tekintet nélkül a 7., 14., 15. Cikk rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet az egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként, úgymint színházi, film-,
rádiós vagy televíziós művészként, zenészként, vagy sportolóként élvez a másik Szerződő
Államban ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, ebben a másik Államban
megadóztatható.
2.	Amennyiben az előadóművész vagy sportoló által ilyen minőségében kifejtett
személyes tevékenységéből származó jövedelem nem az előadóművésznél vagy sportolónál
magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, akkor ez a jövedelem a 7., 14., 15. Cikkek
rendelkezéseire való tekintet nélkül abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az
előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejti.
3.	Tekintet nélkül e Cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezéseire, az e Cikkben említett
jövedelem mentes az adó alól abban a Szerződő Államban, amelyben az előadóművész vagy
sportoló tevékenységét kifejti, ha ezt a tevékenységet jelentős részben ennek az Államnak
vagy a másik Államnak a közpénzeiből támogatják, vagy a tevékenységet a Szerződő
Államok közötti kulturális egyezmény alapján fejtik ki. Ebben az esetben a jövedelem csak
abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a művész vagy sportoló belföldi
illetőségű.
18.	Cikk
NYUGDÍJAK
14
1.	A nyugdíj és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személynek fizetnek korábbi nem önálló munkáért, csak ebben az Államban
adóztatható.
2.	Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, a nyugdíj és más hasonló díjazás,
amelyet Magyarország kötelező nyugdíjrendszere alapján korábbi, nem önálló munkáért
indiai illetőségű személynek fizetnek, csak Magyarországon adóztatható.
3.	Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, minden olyan nyugdíj, melyet India, vagy
annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet, vagy az ezek által létrehozott alapokból
fizetnek korábbi, nem önálló munkáért magyar illetőségű személynek, csak Indiában
adóztatható.
19.	Cikk
KÖZSZOLGÁLAT
1.	(a) Az olyan nem nyugdíj jellegű díjazás, amelyet az egyik Szerződő Állam, annak
politikai egysége vagy helyi hatósága fizet egy magánszemélynek ezen Államnak, politikai
egységének vagy helyi hatóságainak teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban
adóztatható.
(b)	Ezek a díjazások azonban csak a másik Szerződő Államban adóztathatók, ha a
szolgálatot ebben az Államban teljesítették, és a magánszemély ebben az Államban olyan
belföldi illetőségű személy, aki
(i)	ennek az Államnak az állampolgára; vagy
(ii)	nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából lett ebben az Államban belföldi
illetőségű.
2.	A 15., 16., 17. és 18. Cikkek rendelkezései alkalmazandók az olyan díjazásokra és
nyugdíjakra, amelyeket az egyik Szerződő Állam, politikai egysége vagy helyi hatóságai által
folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért fizetnek ki.
20.	Cikk
TANULÓK
1.	A tanuló vagy ipari és kereskedelmi tanuló, aki közvetlenül a másik Szerződő Államba
való utazása előtt az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű volt, vagy jelenleg is az, és
aki ebben a másik Államban kizárólag tanulmányi vagy képzési célból tartózkodik, nem
adóztatható ebben a másik Államban:
(a)	e másik Államon kívül belföldi illetőségű személytől fenntartása, tanulmányai vagy
képzése céljára kapott kifizetések tekintetében; és
15
(b)	az olyan munkáért kapott díjazások tekintetében, melyet ebben a másik Szerződő
Államban fejt ki, ha a munka elvégzése tanulmányának vagy gyakorlatának
követelménye.
2.	E Cikk kedvezményei csak olyan időtartamra vonatkoznak, amely a vállalt képzés vagy a
gyakorlat teljesítéséhez ésszerűnek és szokásosnak minősül, azonban e Cikk kedvezményeit a
magánszemély semmi esetben sem élvezheti a másik Államba történő első megérkezésének
időpontját követő hét folytatólagos év elteltével.
21.	Cikk
TANÁROK ÉS OKTATÓK
1.	Az a tanár vagy oktató, aki kizárólag abból a célból utazik két évet meg nem haladó
időtartamra az egyik Szerződő Államba, hogy tanítson vagy felsőfokú tanulmányokat
(beleértve a kutatást) folytasson egyetemen, főiskolán vagy más elismert intézetben ebben a
Szerződő Államban, és aki közvetlenül elutazása előtt a másik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személy volt, mentes az adó alól az elsőként említett Szerződő Államban minden
olyan díjazás tekintetében, amelyet ilyen oktató vagy kutató tevékenységért kap, az ebbe a
Szerződő Államba ilyen célból tett első utazásának időpontjától számított két évet meg nem
haladó időtartamra.
2.	E Cikk előző rendelkezései nem alkalmazandók arra a díjazásra, amelyet a tanár vagy
oktató kutatómunkáért kap, ha a vállalt kutatás elsősorban meghatározott személy vagy
személyek magánérdekét szolgálja.
3.	Az 1. bekezdés alkalmazásában az "elismert intézet" olyan intézetet jelent, amelyet az
illető Állam illetékes hatósága ilyen értelemben elismert. Az egyik Szerződő Államnak az
intézetet elismerő illetékes hatósága az így elismert intézet nevét közli a másik Szerződő
Állam illetékes hatóságával.
22.	Cikk
EGYÉB JÖVEDELEM
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének ezen
Egyezmény előző Cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol keletkeznek is, csak ebben az
Államban adóztathatók.
2.	Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. Cikk 2. bekezdésében
meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelmekre, amennyiben az
ilyen jövedelmeknek az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik
Szerződő Államban ott lévő telephely révén üzleti tevékenységet folytat, vagy ebben a másik
Államban ott lévő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást folytat, és a jog vagy
vagyoni érték, amelyre tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez,
vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyen esetben a 7. vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell - az
esettől függően - alkalmazni.
3.	Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, ha az egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban lévő forrásokból szerez jövedelmet
16
lottó, keresztrejtvény, versenyek - beleértve a lóversenyt -, kártyajáték és bármely fajta
szerencsejáték vagy bármilyen formájú vagy természetű hazárdjáték vagy fogadás
formájában, ezen jövedelem a másik Szerződő Államban adóztatható.
23.	Cikk
A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE
1.	Magyarországon a kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:
(a)	Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez,
amely ezen Egyezmény rendelkezéseivel összhangban Indiában adóztatható,
Magyarország a (b) pontban foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen
jövedelmet az adó alól.
(b)	Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelemtételeket
élvez, amelyek a 10., 11. és 12. Cikkek rendelkezéseivel összhangban Indiában
adóztathatók, Magyarország lehetővé teszi az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét
terhelő adóból azon összeg levonását, amely megegyezik az Indiában megfizetett adóval.
Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt számított adónak azt a
részét, amely az Indiában adóztatható ilyen jövedelemtételekre esik.
2.	Indiában a kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:
Amennyiben az Indiában belföldi illetőségű személy olyan jövedelemet élvez, amely ezen
Egyezmény rendelkezéseivel összhangban Magyarországon adóztatható, India lehetővé
teszi az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását,
amely megegyezik a Magyarországon megfizetett jövedelemadóval, akár közvetlenül, akár
forrásnál történt levonással. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás
előtt számított jövedelemadónak azt a részét, amely a Magyarországon adóztatható ilyen
jövedelemre esik.
3.	Ha ezen Egyezmény bármelyik rendelkezésével összhangban az egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személy által élvezett jövedelem mentesül az adó alól ebben az Államban,
ez az Állam mindazonáltal az ilyen belföldi illetőségű személy többi jövedelme utáni adó
kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet.
24.	Cikk
EGYENLŐ ELBÁNÁS
1.	Az egyik Szerződő Állam állampolgárai nem vethetők a másik Szerződő Államban
olyan adózás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az
adózás és az azzal összefüggő kötelezettség, amelynek ezen másik Állam állampolgárai
azonos körülmények között, alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Tekintet nélkül az 1. Cikk
rendelkezéseire, ez a rendelkezés azokra személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi
illetőségűek az egyik vagy mindkét Szerződő Államban.
2.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő
telephelye nem adóztatható kedvezőtlenebbül ebben a másik Szerződő Államban, mint e
17
másik Szerződő Állam azonos tevékenységet folytató vállalkozásai. Ez a rendelkezés nem
értelmezendő oly módon, mintha az egyik Szerződő Állam köteles lenne a másik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személyek számára polgári jogállásuk vagy családi
kötelezettségeik alapján bármilyen olyan személyi kedvezményt, mentességet vagy levonást
biztosítani az adózás területén, mint amilyet belföldi illetőségű személyeinek biztosít.
3.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személynek kifizetett kamat, jogdíj és más kifizetés az ilyen vállalkozás
adóztatható nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett levonható, mintha
ezeket az elsőként említett Államban belföldi illetőségű személynek fizették volna, kivéve, ha
a 9. Cikk 1. bekezdésének, a 11. Cikk 4. bekezdésének vagy a 12. Cikk 4. bekezdésének
rendelkezései alkalmazandók.
4.	Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tőkéje egészben vagy
részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű egy vagy
több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll, nem vethetők az elsőként említett
Államban olyan adózás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely terhesebb, mint az az
adózás és az azzal összefüggő kötelezettségek, amelyeknek az elsőként említett Állam más
hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
5.	E Cikk rendelkezései - tekintet nélkül a 2. Cikk rendelkezéseire - bármilyen fajtájú és
megnevezésű adóra alkalmazandók.
25.	Cikk
EGYEZTETŐ ELJÁRÁS
1. Ha egy személy véleménye szerint számára az egyik vagy mindkét Szerződő Állam
intézkedései olyan adózást eredményeznek vagy fognak eredményezni, amely nincs
összhangban ezen Egyezmény rendelkezéseivel, az illető Állam belső jogszabályaiban
biztosított jogorvoslati lehetőségektől függetlenül az ügyet annak a Szerződő Államnak az
illetékes hatósága elé terjesztheti, amelyikben belföldi illetőségű, vagy ha ügyére a 24. Cikk
1.	bekezdése vonatkozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatósága elé, amelynek
állampolgára. Az ügyet az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban nem lévő adóztatást
eredményező intézkedésről szóló első értesítéstől számított három éven belül kell
előterjeszteni.
2.	Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és önmaga nem
képes kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az ügyet a másik Szerződő Állam
illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel rendezze úgy, hogy elkerüljék az olyan
adóztatást, amely nem áll összhangban az Egyezménnyel. Az így létrejött megállapodást a
Szerződő Államok belső jogszabályaiban előírt határidőktől függetlenül végre kell hajtani.
3.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az Egyezmény
értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket és kétségeket kölcsönös
egyetértéssel oldják meg. Tanácskozhatnak továbbá egymással annak érdekében, hogy olyan
esetekben is elkerüljék a kettős adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik.
4.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések értelmében létrehozandó
egyetértés elérése céljából egymással közvetlenül érintkezhetnek.
18
26.	Cikk
INFORMÁCIÓCSERE
1.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni azt a tájékoztatást
(beleértve a dokumentumokat), amely az Egyezmény rendelkezéseinek vagy a Szerződő
Államokban az Egyezmény hatálya alá tartozó adókra vonatkozó belső jogszabályi
rendelkezések végrehajtásához szükséges, amennyiben az ezek szerinti adózás nem ellentétes
az Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást az 1. Cikk nem korlátozza. A Szerződő Állam a
kapott tájékoztatást ugyanúgy titokként kezeli, mint ennek az Államnak a belső jogszabályai
szerint megszerzett információt, és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a
bíróságokat és a közigazgatási szerveket) előtt fedi fel, amelyek az Egyezmény hatálya alá
tartozó adók kivetésével vagy beszedésével, azok érvényesítésével és a velük kapcsolatos
peres eljárással vagy a jogorvoslat elbírálásával foglalkoznak. Ezen személyek, illetve
hatóságok csak ilyen célokra használhatják fel az információt. A tájékoztatást nyilvános
bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban nyilvánosságra hozhatják.
2.	Az 1. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők oly módon,
mintha valamelyik Szerződő Államot köteleznék:
(a)	az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy államigazgatási
gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedések hozatalára;
(b)	olyan tájékoztatás nyújtására (beleértve a dokumentumokat), amely ennek vagy a
másik Szerződő Állam jogszabályai szerint vagy a közigazgatás szokásos rendjében nem
szerezhető be;
(c)	olyan tájékoztatás nyújtására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy
foglalkozási titkot, vagy szakmai eljárást tárna fel, vagy olyan tájékoztatás nyújtására,
amelynek felfedése ellentmondana a közrendnek.
27.	Cikk
DIPLOMÁCIAI KÉPVISELŐK ÉS KONZULI TISZTSÉGVISELŐK
Az Egyezmény semmilyen módon sem érinti a diplomáciai képviselőket és a konzuli
tisztségviselőket a nemzetközi jog általános szabályai vagy külön megállapodások
rendelkezései alapján megillető adózási kiváltságait.
28.	Cikk
HATÁLYBALÉPÉS
1.	A Szerződő Államok írásban, diplomáciai úton értesítik egymást ezen Egyezmény
hatálybalépéséhez szükséges, a vonatkozó jogszabályaik által előírt eljárás teljesítéséről.
2.	Ez az Egyezmény e Cikk 1. bekezdésében hivatkozott értesítések közül a későbbi
kézhezvételét követő 30 nap elteltével lép hatályba.
19
3.	Az Egyezmény rendelkezései alkalmazandók:
(a)	Indiában: az olyan jövedelem tekintetében, amely az Egyezmény hatályba lépésének
naptári évét követő április hónap első napján vagy az után kezdődő bármely adóévben
keletkezik,
(b)	Magyarországon: az olyan jövedelem tekintetében, amely az Egyezmény hatályba
lépésének naptári évét követő január hónap első napján vagy az után kezdődő bármely
adózási évben keletkezik.
4.	A Magyar Népköztársaság Kormánya és az Indiai Köztársaság Kormánya között,
1986. október 30-án, Új-Delhiben aláírt Egyezmény a kettős adóztatás elkerüléséről a
jövedelemadók területén és az ugyanezen a napon aláírt, az Egyezményhez kapcsolódó
Jegyzőkönyv hatályát veszti, amikor jelen Egyezmény rendelkezései a 3. bekezdés
rendelkezéseinek megfelelően alkalmazandók.
29.	Cikk
FELMONDÁS
Ez az Egyezmény mindaddig hatályban marad, amíg az egyik Szerződő Állam fel nem
mondja. Bármelyik Szerződő Állam diplomáciai úton, írásbeli felmondási értesítés adásával
felmondhatja az Egyezményt, az Egyezmény hatálybalépésének napjától számított ötéves
időszak lejárta után kezdődő bármely naptári év végét megelőzően legalább hat hónappal.
Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti:
(a)	Indiában az olyan jövedelem tekintetében, amely azt a naptári évet követő április hónap
első napján vagy az után kezdődő bármely adóévben keletkezik, amelyben a felmondásról
szóló értesítést adják;
(b)	Magyarországon az olyan jövedelem tekintetében, amely azt a naptári évet követő
január hónap első napján vagy az után kezdődő bármely adózási évben keletkezik,
amelyben a felmondásról szóló értesítést adják.
ENNEK HITELÉÜL az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt
aláírták.
KÉSZÜLT két eredeti példányban, Új-Delhiben, 2003. év november hó 3. napján magyar,
hindi és angol nyelven, mindhárom szöveg egyaránt hiteles. A szövegek közötti eltérések
esetén az angol szöveg az irányadó.
A Magyar Köztársaság	Az Indiai Köztársaság
nevében	nevében
JEGYZŐKÖNYV
20
A Magyar Köztársaság és az Indiai Köztársaság közötti, a jövedelemadók területén a kettős
adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló Egyezmény
aláírásakor alulírottak megállapodtak abban, hogy a következő rendelkezések az Egyezmény
szerves részét képezik:
A 6., 13. és 16. Cikkel kapcsolatban:
A 6. és 13. Cikk 1. bekezdésére hivatkozással megállapítást nyert, hogy az ingatlan
tulajdonból származó jövedelem, illetve ingatlan tulajdon elidegenítéséből származó nyereség
mindkét Szerződő Államban megadóztatható. A 16. Cikkre hivatkozással megállapítást nyert,
hogy az igazgatók tiszteletdíja és egyéb, az említett Cikkben szereplő hasonló kifizetések
mindkét Szerződő Államban megadóztathatók.
A 7. Cikkel kapcsolatban:
(a)	Egy építési terület vagy építési, összeszerelési vagy beszerelési munkálat nyereségének
meghatározásakor ennek a telephelynek abban a Szerződő Államban, amelyikben a telephely
van, csak a telephely, mint olyan, tevékenységéből származó nyereség tudható be. Ha gép
vagy berendezés kerül szállításra a vállalat központjából vagy a vállalat egy más (e Szerződő
Államon kívül lévő) telephelyéről vagy (e Szerződő Államon kívül lévő) harmadik személytől
ezekkel a tevékenységekkel kapcsolatban vagy azoktól függetlenül az ilyen szállítások értéke
nem tudható be az építési terület vagy építési, összeszerelési vagy beszerelési munkálat
nyereségének.
(b)	A 3. bekezdés tekintetében megállapítást nyert, hogy az Indián kívül felmerült
adminisztratív és általános költségek a jelen Egyezmény aláírásának időpontjában hatályos
1961. évi Indiai Jövedelemadó Törvény 44 C szakaszának előírásai alapján vonhatók le.
A 10. Cikkel kapcsolatban:
Amikor az osztalékot fizető társaság Indiában belföldi illetőségű, a felosztott nyereség adóját
úgy kell tekinteni, mint amit a részvényeseknél adóztattak, és az nem haladhatja meg az
osztalék bruttó összegének 10 százalékát.
A 10., 11. és 12. Cikkel kapcsolatban:
A 10. (Osztalék), 11. (Kamat) és 12. (Jogdíj és műszaki szolgáltatásért járó díj) Cikkek
vonatkozásában, ha India és egy harmadik ország - amely tagja az OECD-nek - közötti,
bármely Egyezményben, Megállapodásban vagy Jegyzőkönyvben India a forrásnál való
adóztatását az osztalék, kamat, jogdíj vagy műszaki szolgáltatásért járó díj vonatkozásában a
jelen Egyezményben az említett jövedelemfajtákra megállapított mértéknél vagy körnél
alacsonyabb mértékre vagy kisebb körre korlátozza, a jelen Egyezmény szerint is ugyanaz a
mérték vagy kör alkalmazandó, mint amelyeket az az Egyezmény, Megállapodás vagy
Jegyzőkönyv az említett jövedelemfajtákra tartalmaz.
A 16. Cikkel kapcsolatban:
21
Egy - a magyar gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény szerinti - társaság
felügyelő bizottságának tagja által kapott díjazás a 16. Cikk rendelkezései alapján adózik.
A 20. és a 21. Cikkel kapcsolatban:
E Cikkek alkalmazásában egy magánszemély az egyik Szerződő Államban belföldi
illetőségűnek tekintendő, ha abban az Államban belföldi illetőségű abban az adóévben,
amelyben meglátogatja a másik Szerződő Államot, vagy az azt közvetlenül megelőző
adóévben.
A 24. Cikkel kapcsolatban:
(a)	Megállapítást nyert, hogy a 24. Cikk 2. bekezdésének előírásai nem értelmezhetők úgy,
hogy megakadályozzák az egyik Szerződő Államot abban, hogy megadóztassa a másik
Szerződő Állam egy társaságának az elsőként említett államban lévő telephelyének
nyereségét olyan adómértékkel, amely magasabb az elsőként említett Szerződő Állam hasonló
társaságának nyereségére kivetettnél, nem értelmezhetők úgy sem, hogy ellentmondásban
állnak a 7. Cikk 3. bekezdésének előírásaival. Az adómérték eltérése azonban nem haladhatja
meg a 13 százalékpontot.
(b)	Tekintet nélkül a 10. Cikk 5. bekezdésének és a 24. Cikk 2. bekezdésének a
rendelkezéseire, az az Indiában belföldi illetőségű társaság, amelynek telephelye van
Magyarországon, megadóztatható Magyarországon e telephelynek betudható nyereségre
kivetett adón felül. Az ilyen további adó azonban nem haladhatja meg a vállalkozás
telephelynek betudható nyereségének 10 százalékát, miután a nyereségből levonásra került
egy magyar állampolgárságú társaság nyereségére kivethető adó és amely adót Magyarország
kivetett a vállalkozás telephelynek betudható nyereségére.
ENNEK HITELÉÜL az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak ezt a
Megállapodást aláírták.
22
KÉSZÜLT két eredeti példányban, Új-Delhiben, 2003. november hó 3. napján
magyar, hindi és angol nyelven, mindhárom szöveg egyaránt hiteles. A szövegek közötti
eltérések esetén az angol szöveg az irányadó.
A Magyar Köztársaság	Az Indiai Köztársaság
nevében	nevében"
3.	§ (1) Ez a törvény 2006. január 1. napján lép hatályba.
(2)	A Magyar Népköztársaság Kormánya és az Indiai Köztársaság Kormánya
között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén Új-Delhiben, 1986. október
30.	napján aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló 11/1988. (III. 10.) MT rendelet 2006. január
1.	napján hatályát veszti, az egyezmény rendelkezéseit azonban az Indiai Köztársaság
vonatkozásában 2006. március 31. napjáig kell alkalmazni.
(3)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a pénzügyminiszter
gondoskodik.
I N D O K O L Á S
A kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlődését nagymértékben elősegíti a jogilag megfelelően
szabályozott gazdasági környezet.
A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények fő célja, hogy az adóztatás
szabályozásával, kiszámíthatóvá tételével a szerződő felek támogassák mindkét állam
befektetőit. Az egyezmény hatálya a jövedelemadókra terjed ki. Jelentősége, hogy
alkalmazásával kizárja a magánszemélyek, illetve vállalkozások jövedelmének kettős
adóztatását, oly módon, hogy meghatározza, hogy az egyes jövedelemfajták tekintetében
melyik szerődő államnak milyen körben van adóztatási joga.
Az Egyezményt a szerződő felek alkotmányos előírásaiknak megfelelően megerősítették.
Ennek alapján az Egyezmény 2005. március 3. napján hatályba lépett, rendelkezéseit pedig a
28.	Cikk 3. bekezdésének a) és b) pontjában foglaltaknak megfelelően kell alkalmazni.
Az Egyezmény a két ország által korábban megkötött Egyezmény helyébe lép. Ennek
megfelelően a jelen törvény hatályon kívül helyezi a Magyar Népköztársaság Kormánya és az
Indiai Köztársaság Kormánya között Új-Delhiben, 1986. október 30. napján aláírt Egyezmény
kihirdetéséről szóló 11/1988. (III. 10.) MT rendeletet.
Az Egyezmény tartalmát tekintve törvényhozási tárgyat érint, ezért kihirdetésére - a
nemzetközi szerződések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének
törvényi előírásai szerint - törvényben van mód.
23