﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/18632. számú
törvényjavaslat
a Magyar Köztársaság és az Izlandi Köztársaság között a kettős
adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának
megakadályozásáról a jövedelemadók területén, Budapesten,
2005. november 23-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Dr.Veres János
pénzügyminiszter
Budapest, 2005. november
2005. évi..........törvény
A Magyar Köztársaság és az Izlandi Köztársaság között a kettős
adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának
megakadályozásáról a jövedelemadók területén, Budapesten,
2005. november 23-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről
1.	§
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság és az
Izlandi Köztársaság között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás
kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén tárgyú
Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2.	§
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§.
Az Egyezmény hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
"EGYEZMÉNY A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS
AZ IZLANDI KÖZTÁRSASÁG KÖZÖTT
A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRŐL
ÉS AZ ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL
A JÖVEDELEMADÓK TERÜLETÉN
A Magyar Köztársaság és az Izlandi Köztársaság,
attól az óhajtól vezérelve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás
elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a
jövedelemadók területén, és hogy kapcsolatukat továbbfejlesszék és
előmozdítsák, az alábbiak szerint állapodtak meg:
1.	Cikk
Személyi hatály
Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét
Szerződő Államban belföldi illetőségűek.
2
2.	Cikk
Az Egyezmény hatálya alá tartozó adók
1.	Az Egyezmény azokra a jövedelemadókra terjed ki, amelyeket az egyik
Szerződő Állam, vagy annak helyi hatóságai vetnek ki, a beszedés módjára
való tekintet nélkül.
2.	Jövedelemadóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes
jövedelem, illetve a jövedelem részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy
ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a
vállalkozások által fizetett bérek és fizetések teljes összege utáni adókat,
valamint a tőke értéknövekedésének adóját.
3.	Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény különösen
kiterjed:
a)	Magyarország esetében:
(i)	a személyi jövedelemadó;
(ii)	a társasági adó;
(iii)	az osztalékadó
(a továbbiakban: „magyar adó”);
b)	Izland esetében:
(i)	az állami jövedelemadók (tekjuskattar ríkissjóös);
(ii)	az önkormányzati jövedelemadók (útsvar til
sveitarfélaganna)
(a továbbiakban: „izlandi adó”).
4.	Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve
hasonló adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók
mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes
hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban
végrehajtott bármely lényeges változásról.
3.	Cikk
Általános meghatározások
1.	Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
a)	a „Magyarország” kifejezés a Magyar Köztársaságot és földrajzi
értelemben használva a Magyar Köztársaság területét jelenti;
b)	az „Izland” kifejezés az Izlandi Köztársaságot és földrajzi
értelemben használva az Izlandi Köztásaság területét jelenti, beleértve a
parti tengert és a parti tengeren túli bármilyen területet, amely felett Izland a
3
nemzetközi joggal összhangban joghatóságot vagy szuverén jogokat
gyakorol a tengerfenék, a tengerfenék altalaja, a felette elterülő vizek és
ezek természeti erőforrásai tekintetében;
c)	az „egyik Szerződő Állam”, a "Szerződő Államok egyike" és a
„másik Szerződő Állam” kifejezés Magyarországot vagy Izlandot jelenti a
szövegösszefüggésnek megfelelően;
d)	a „személy” kifejezés magába foglalja a természetes személyt, a
társaságot és bármely más személyi egyesülést;
e)	a „társaság” kifejezés jogi személyt vagy olyan jogalanyt jelent,
amelyet az adóztatás szempontjából jogi személyként kezelnek;
f)	a „vállalkozás” kifejezés bármely üzleti tevékenység végzésére
vonatkozik;
g)	az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő
Állam vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személy, illetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személy által folytatott vállalkozást jelentik;
h)	a „nemzetközi forgalom” kifejezés az egyik Szerződő Állam
vállalkozása által üzemeltetett hajóval vagy légijárművel végzett bármilyen
szállítást jelent, kivéve, ha a hajót vagy a légi járművet kizárólag a másik
Szerződő Államban lévő helyek között üzemeltetik;
i)	az „illetékes hatóság” kifejezés jelenti:
(i)	Magyarország esetében a pénzügyminisztert vagy
meghatalmazott képviselőjét;
(ii)	Izland esetében a pénzügyminisztert vagy
meghatalmazott képviselőjét;
j) az „állampolgár” kifejezés jelenti:
(i)	minden olyan természetes személyt, aki az egyik
Szerződő Állam állampolgárságával rendelkezik,
(ii)	minden olyan jogi személyt, személyegyesítő társaságot,
egyesülést vagy egyéb olyan jogalanyt, amely ezt a
jogállását az egyik Szerződő Államban hatályos
jogszabályokból nyeri;
k) az „üzleti tevékenység” kifejezés magába foglalja a szabad
foglalkozás vagy más önálló jellegű tevékenység végzését.
2.	Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által bármely időpontban
történő alkalmazásánál az Egyezményben meghatározás nélkül szereplő
kifejezéseknek - amennyiben a szövegösszefüggés mást nem kíván - olyan
jelentésük van, mint amit ennek az államnak a jogszabályaiban az adott
időpontban jelentenek azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az
4
Egyezmény alkalmazást nyer; ennek az államnak az adójogszabályaiban
foglalt meghatározások az irányadók ennek az államnak az egyéb
jogszabályaiban foglalt meghatározásokkal szemben.
4.	Cikk
Belföldi illetőségű személy
1.	Az Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő
Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye, székhelye, üzletvezetési helye,
bejegyzési helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján adóköteles,
beleértve az államot és annak bármely helyi hatóságát. Ez a kifejezés
azonban nem foglalja magába azokat a személyeket, akik ebben az államban
kizárólag az ebben az államban lévő forrásokból származó jövedelem vagy
vagyon alapján adókötelesek.
2.	Amennyiben egy magánszemély az 1. bekezdés rendelkezései értelmében
mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak
szerint kell meghatározni:
a)	csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek,
amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét államban
rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi
illetőségűnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak
(a létérdekek központja);
b)	amennyiben nem határozható meg, hogy melyik államban van
létérdekeinek a központja, vagy ha egyik államban sem rendelkezik állandó
lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek,
amelyben szokásos tartózkodási helye van;
c)	amennyiben mindkét államban van szokásos tartózkodási helye,
vagy egyikben sincs, csak abban az államban tekintendő belföldi
illetőségűnek, amelynek állampolgára;
d)	amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké
sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel
rendezik a kérdést.
3.	Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem
magánszemély mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, csak abban
az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben tényleges
üzletvezetésének helye van.
5
5.	Cikk
Telephely
1.	Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó
üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét
egészben vagy részben kifejti.
2.	A „telephely” kifejezés magába foglalja különösen:
a)	az üzletvezetés helyét;
b)	a fióktelepet;
c)	az irodát;
d)	a gyártelepet;
e)	a műhelyt, és
f)	a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti
kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.
3.	Az építési terület, az építkezési vagy szerelési munkálat csak akkor képez
telephelyet, ha az tizenkét hónapnál tovább tart.
4.	E Cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősül „telephelynek”:
a)	létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy
áruinak raktározása, kiállítása vagy leszállítása céljára;
b)	készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag
raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljára;
c)	készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag
abból a célból, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;
d)	állandó üzleti hely fenntartása, kizárólag arra a célra, hogy a
vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy információkat
szerezzenek;
e)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a
vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű
tevékenységet folytassanak;
f)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az a) -e)
pontokban említett tevékenységek valamilyen kombinációját végezze,
feltéve, hogy az állandó üzleti helynek az ilyen kombinációból származó
teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.
6
5.	Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy -
kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés rendelkezése
alkalmazandó - egy vállalkozás számára tevékenykedik és az egyik
Szerződő Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra,
hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás
telephellyel bírónak tekintendő ebben az államban minden olyan
tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt,
kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett
tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen
keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem
tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé.
6.	Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik
Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét
ebben az államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján
fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük
keretében járnak el.
7.	Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság
olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt
ki ebben a másik államban (akár telephely útján, akár más módon),
önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.
6.	Cikk
Ingatlan vagyonból származó jövedelem
1.	Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból szerez
(beleértve a mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból származó
jövedelmet), megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a
Szerződő Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó
vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan
vagyon tartozékának minősülő vagyont, a mezőgazdaságban és az
erdőgazdálkodásban használatos berendezéseket és az állatállományt, azokat
a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések
nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az
ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének
vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó
térítésekhez való jogot; hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan
vagyonnak.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései ingatlan vagyon közvetlen használatából,
bérbeadásából vagy hasznosításának minden más formájából származó
jövedelemre is alkalmazandók.
7
4.	Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából
származó jövedelemre is alkalmazandók.
7.	Cikk
Vállalkozási nyereség
1.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az
államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban
egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki. Amennyiben a
vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége
megadóztatható a másik államban, de csak olyan mértékben, amilyen
mértékben az ennek a telephelynek tudható be.
2.	A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő
Állam vállalkozása a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján
üzleti tevékenységet fejt ki, akkor mindkét Szerződő Államban azt a
nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha
önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet
végezne azonos vagy hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenként
tartana fenn üzleti kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.
3.	A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt
felmerült költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános
ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban az államban merültek-e
fel, ahol a telephely található, vagy máshol.
4.	Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható
nyereséget a vállalkozás teljes nyereségének a különböző részegységek
közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2.
bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam a megadóztatandó
nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg; az
alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie,
hogy az eredmény összhangban legyen az e Cikkben foglalt elvekkel.
5.	Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely
javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak.
6.	Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható
nyereséget évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és
alapos ok nincs az ellenkezőjére.
7.	Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel
a jelen Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a
cikkeknek a rendelkezéseit e Cikk rendelkezései nem érintik.
8
8.	Cikk
Vízi és légi szállítás
1.	Az a nyereség, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személy hajók vagy légijárművek nemzetközi forgalomban való
üzemeltetéséből szerez, csak ebben az államban adóztatható.
2.	Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is,
amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi
üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak.
9.	Cikk
Kapcsolt vállalkozások
1.	Amennyiben
a)	az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve
a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy
tőkéjében részesedik, vagy
b)	ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik
Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam
vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,
és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy
pénzügyi kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan
feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független
vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a
vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt nem
ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe, és megfelelően
megadóztatható.
2.	Ha az egyik Szerződő Állam ezen állam valamely vállalkozásának a
nyereségéhez olyan nyereséget számít hozzá - és adóztat meg ennek
megfelelően -, amelyet a másik Szerződő Állam vállalkozásánál
megadóztattak ebben a másik államban, és az így hozzászámított nyereség
olyan nyereség, amelyet az elsőként említett állam vállalkozása ért volna el,
ha a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint
amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ez a
másik állam megfelelően kiigazítja az ilyen nyereségre ott kivetett adó
összegét, amennyiben egyetért a kiigazítással. Az ilyen kiigazítás
megállapításánál kellően figyelembe kell venni az Egyezmény egyéb
rendelkezéseit, és a Szerződő Államok illetékes hatóságai szükség esetén
egyeztetnek egymással.
9
10.	Cikk
Osztalék
1.	Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet,
megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban, amelyben az
osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ennek a Szerződő Államnak a
jogszabályai szerint is megadóztatható, ha azonban az osztalék
haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, az
így megállapított adó nem haladhatja meg:
a)	az osztalék bruttó összegének 5%-át, ha a haszonhúzó egy olyan
társaság (az olyan személyegyesítő társaság kivételével, amely nem
adóköteles a teljes jövedelme alapján), amely az osztalékot fizető társaság
tőkéjében legalább 25%-os közvetlen részesedéssel bír;
b)	az osztalék bruttó összegének 10%-át minden más esetben.
A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e
korlátozások alkalmazási módját.
E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség
után, amelyből az osztalékot fizetik.
3.	E Cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, vagy más
nyereségből való részesedést biztosító jogokból - kivéve a
hitelköveteléseket - származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogból
származó olyan jövedelmet jelent, amelyet annak az államnak a
jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű,
a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá
vetnek.
4.	Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztaléknak
egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik
Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi
illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és az
érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a
telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. Cikk rendelkezéseit kell
alkalmazni.
5.	Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget
vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik állam
nem adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az
osztalékot ebben a másik államban belföldi illetőségű személynek fizetik,
vagy ha az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen
a másik államban lévő telephelyhez kapcsolódik, sem pedig a társaság fel
nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott nyeresége
után kivetett adóval, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem
10
osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik államban keletkező
nyereségből vagy jövedelemből áll.
11.	Cikk
Kamat
1.	A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, csak
ebben a másik államban adóztatható, ha az a személy a kamat haszonhúzója.
2.	E Cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből
származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nem, és
akár ad jogot az adós nyereségéből való részesedésre, akár nem, és magában
foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a
kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az
ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó
prémiumokat és díjakat. E cikk alkalmazásában a késedelmes fizetés utáni
bírságok nem tekintendők kamatnak.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő
Államban, amelyben a kamat keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti
tevékenységet folytat, és a követelés, amely után a kamatot fizetik,
ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. Cikk
rendelkezéseit kell alkalmazni.
4.	Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója közötti, vagy
kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a
kamat összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után kifizetik,
meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető személy és a kamat
haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, e Cikk
rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az
esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai
szerint adóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő
figyelembevételével.
12.	Cikk
Jogdíj
1.	A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek
haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy,
ebben a másik államban adóztatható.
2.	Mindazonáltal ez a jogdíj abban a Szerződő Államban is, amelyben
keletkezik, ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint
megadóztatható, ha azonban a jogdíj haszonhúzója a másik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személy, az így megállapított adó nem
haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 10 %-át. A Szerződő Államok
11
illetékes hatóságai kölcsönös megegyezéssel rendezik e korlátozások
alkalmazási módját.
3.	E cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés minden olyan jellegű
kifizetést jelent, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos művek
(beleértve a mozgóképfilmeket, vagy a rádiós vagy televíziós közvetítésre
szolgáló filmeket, szalagokat, vagy más médiákat, vagy a többszörösítés
vagy a továbbítás más eszközeit) szerzői jogának, bármilyen
szabadalomnak, védjegynek, formatervezési vagy más mintának, tervnek,
titkos formulának vagy eljárásnak használatáért vagy használati jogáért,
valamint ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó
információért ellenértékként kapnak.
4.	Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő
Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti
tevékenységet folytat, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat
fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7.
Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
5.	Ha a jogdíjat fizető személy és a jogdíj haszonhúzója, vagy kettejük és
egy harmadik személy között különleges kapcsolat áll fenn, és emiatt a
jogdíj összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten,
amiért fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető és a
jogdíj haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodott volna, úgy
e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni.
Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam
jogszabályai szerint adóztatható, az Egyezmény más rendelkezéseinek kellő
figyelembevételével.
6.	A jogdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a
jogdíjat fizető személy ebben az államban belföldi illetőséggel rendelkezik.
Ha azonban a jogdíjat fizető személy - akár belföldi illetőségű az egyik
Szerződő Államban, akár nem - a Szerződő Államok egyikében olyan
telephellyel rendelkezik, amellyel kapcsolatosan a jogdíjfizetési
kötelezettség felmerült, és ezeket a jogdíjakat ez a telephely viseli, akkor
úgy tekintendő, hogy ezek a jogdíjak abból a Szerződő Államból
származnak, amelyben a telephely található.
13.	Cikk
Elidegenítésből származó nyereség
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a
6.	Cikkben meghatározott és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan
vagyon elidegenítéséből származó nyeresége megadóztatható ebben a másik
államban.
2.	Az olyan társaság részvényeinek, az olyan társaságban, bármely más jogi
személyben vagy személyi egyesülésben meglévő jognak vagy
12
érdekeltségnek az elidegenítéséből származó nyereség, melynek eszközei
döntően az egyik Szerződő Államban lévő ingatlanból, vagy az ahhoz
fűződő jogokból állnak, vagy olyan társaság részvényeiből, melynek
eszközei döntően az egyik Szerződő Államban lévő ilyen ingatlanból vagy
az ahhoz fűződő jogokból állnak, az ingatlan fekvése szerinti Szerződő
Államban adóztatható.
3.	E Cikk 2. bekezdésében nem említett egyéb nyereség, amely olyan ingó
vagyon elidegenítéséből származik, amely az egyik Szerződő Állam
vállalkozása másik Szerződő Államban levő telephelye üzleti vagyonának
része, beleértve az ilyen telephelynek (akár a vállalkozással együttesen, akár
attól függetlenül történő) az elidegenítéséből elért nyereséget,
megadóztatható ebben a másik államban.
4.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nemzetközi forgalomban
üzemeltetett hajók vagy légijármű, vagy ilyen hajók vagy légijármű
üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó nyeresége
csak ebben az államban adóztatható.
5.	Az ezen Cikk 1., 2., 3. és 4. bekezdésében nem említett vagyon
elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban
adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű.
6.	Tekintet nélkül az 5. Cikk rendelkezéseire, az egyik Szerződő Állam
megadóztathatja az abban a Szerződő Államban belföldi illetőséggel
rendelkező társaság részvényeinek vagy a társasággal kapcsolatos egyéb
jognak az átruházásából származó nyereséget, amelyet a másik Szerződő
Államban belföldi illetőséggel rendelkező természetes személy szerez, és
aki az elsőként említett államban bármikor belföldi illetőséggel bírt a
részvények vagy jogok elidegenítését megelőző utolsó öt évben.
14.	Cikk
Nem önálló munkából származó jövedelem
1.	A 15., 17., 18. és 20. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a
bér és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személy munkavégzésre tekintettel kap, csak ebben az államban
adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik.
Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott díjazás
megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az
egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő
Államban végzett nem önálló munkájára tekintettel kap, csak az elsőként
említett államban adóztatható, ha:
a)	a kedvezményezett a másik államban nem tartózkodik
egyfolytában vagy megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb
13
időszakot az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét
hónapos időtartamon belül, és
b)	a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó
nevében fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik államban, és
c)	a díjazást nem a munkaadónak a másik államban lévő telephelye
viseli.
3.	Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban
üzemeltetett hajó vagy légijármű fedélzetén végzett nem önálló munkáért
kapott díjazás megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyikben a
vállalkozás belföldi illetőségű.
15.	Cikk
Igazgatók tiszteletdíja
Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személy, a másik Szerződő Államban belföldi
illetőségű társaság igazgatótanácsának vagy más hasonló szervének
tagjaként kap, megadóztatható ebben a másik államban.
16.	Cikk
Művészek és sportolók
1.	Tekintet nélkül a 7. és 14. Cikkek rendelkezéseire, az a jövedelem,
amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy
előadóművészként, mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész,
vagy zeneművész, vagy sportolóként élvez a másik Szerződő Államban
ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, megadóztatható
ebben a másik államban.
2.	Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen
minőségében kifejtett személyes tevékenységéből származó jövedelem nem
az előadóművésznél vagy sportolónál magánál, hanem egy másik
személynél jelentkezik, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7. és a 14.
Cikkek rendelkezéseire, megadóztatható abban a Szerződő Államban,
amelyben az előadóművész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti.
3.	Tekintet nélkül e Cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezéseire, az e
Cikkben említett jövedelem mentes az adó alól abban a Szerződő Államban,
amelyikben a művész vagy a sportoló tevékenységét kifejti, feltéve, hogy
ezt a tevékenységet több, mint 50 százalékban ennek az államnak vagy a
másik államnak a közalapjaiból támogatják vagy a tevékenységet a
Szerződő Államok közötti kulturális egyezmény vagy megállapodás alapján
végzik. Ebben az esetben a jövedelem csak abban a Szerződő Államban
adóztatható, amelyikben a művésznek vagy a sportolónak illetősége van.
14
17.	Cikk
Nyugdíjak
A nyugdíj és más hasonló térítés, amely az egyik Szerződő Államban
keletkezik, és amelyet a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személynek korábbi foglalkozására tekintettel fizetnek, csak az elsőként
említett államban adóztatható.
18.	Cikk
Közszolgálat
1.	a) Fizetések, bérek és más hasonló díjazások, amelyeket az egyik
Szerződő Állam, vagy helyi hatósága fizet egy magánszemélynek, az ezen
államnak, vagy hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az államban
adóztathatók.
b)	Ezen fizetések, bérek és más hasonló díjazások azonban csak a
másik Szerződő Államban adóztathatók, ha a szolgálatot ebben az államban
teljesítették, és a magánszemély ebben az államban olyan belföldi illetőségű
személy, aki:
(i)	ennek az államnak az állampolgára; vagy
(ii)	nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az
államban belföldi illetőségű személlyé.
2.	Az egyik Szerződő Állam vagy helyi hatósága által folytatott üzleti
tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért fizetett fizetésekre,
bérekre és más hasonló díjazásokra a 14., 15., és 16. Cikkek rendelkezései
alkalmazandók.
19.	Cikk
Tanulók
Azok a kifizetések, amelyeket olyan tanulók, ipari és kereskedelmi tanulók
vagy gyakornokok kapnak ellátásukra, tanulmányi vagy képzési célokra,
akik közvetlenül az egyik Szerződő Államba való utazás előtt a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségűek voltak, vagy jelenleg is azok, és
akik az elsőként említett államban kizárólag tanulmányi vagy képzési célból
tartózkodnak, nem adóztathatók ebben az államban, amennyiben az ilyen
kifizetések ezen az államon kívüli forrásból származnak.
15
20.	Cikk
Tanárok és oktatók
1.	Az a tanár vagy oktató, aki két évet meg nem haladó időszakra ellátogat
egyik Szerződő Államba kizárólag abból a célból, hogy ebben a Szerződő
Államban egyetemen, főiskolán vagy más elismert kutató intézetben vagy
felsőoktatási intézményben tanítson vagy felsőfokú tanulmányokat
folytasson (beleértve a kutatást) és aki közvetlenül ezen látogatás előtt a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy volt az először
említett Szerződő Államban mentes az adó alól az ilyen tanításért, kutatásért
kapott díjazás után két évet meg nem haladó időtartamra attól az időponttól
kezdve, amikor ilyen célból először látogatja meg ezt a Szerződő Államot.
2.	Ennek a Cikknek az előző rendelkezései nem alkalmazandók olyan
díjazásra, amelyet a tanár vagy az oktató kutatás folytatásáért kap, ha a
kutatást elsősorban egy meghatározott személy vagy személyek egyéni
haszna érdekében végzik.
21.	Cikk
Egyéb jövedelem
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének
az Egyezmény előző Cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol is keletkeznek,
csak ebben az államban adóztathatók.
2.	Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. Cikk 2.
bekezdésében meghatározott ingatlanból származó jövedelmen kívüli
jövedelemre, ha az ilyen jövedelemnek az egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban egy ott levő
telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és a jog vagy a vagyon, amelyre
tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez
kapcsolódik. Ilyen esetben a 7. Cikk rendelkezései nyernek alkalmazást.
22.	Cikk
A kettős adóztatás elkerülése
1.	Magyarországon a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:
a)	Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan
jövedelmet élvez, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint
megadóztatható Izlandon, Magyarország a (b) pontban és a 3. bekezdésben
foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet az adó
alól.
b)	Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan
jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10. vagy a 12. Cikk rendelkezései
szerint megadóztathatók Izlandon, Magyarország lehetővé teszi az ilyen
belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg
16
levonását, amely megegyezik az Izlandon megfizetett adóval. Az így levont
összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt számított adónak azt a
részét, amely az Izlandból származó ilyen jövedelemtételekre esik.
2.	Izlandon a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:
Amennyiben az Izlandon belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet
élvez, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható
Magyarországon, Izland lehetővé teszi az ilyen belföldi illetőségű személy
jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását, amely megegyezik a
Magyarországon megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem
haladhatja meg a levonás előtt számított jövedelemadónak azt a részét,
amely, az esettől függően, a Magyarországon adóztatható jövedelemre esik.
3.	Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, az
egyik Szerződő Államban belföldi illetékességű személy által élvezett
jövedelem mentesül az adó alól ebben az államban, ez az állam
mindazonáltal ennek a belföldi illetőségű személynek a többi jövedelme
utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet.
23.	Cikk
Egyenlő elbánás
1.	Az egyik Szerződő Állam állampolgárai nem vethetők a másik Szerződő
Államban olyan adóztatás, vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely
más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség,
amelynek e másik állam állampolgárai azonos körülmények között -
különös tekintettel a belföldi illetőségre - alá vannak vagy alá lehetnek
vetve. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az 1. Cikk rendelkezéseire, azokra a
személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi illetőségűek az egyik vagy
mindkét Szerződő Államban.
2.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű hontalan személyek
egyik Szerződő Államban sem vethetők olyan adóztatás vagy azzal
összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az
adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek ugyanolyan
körülmények között az illető állam állampolgárai, különösen az illetőségre
tekintettel alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
3.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban
lévő telephelyét ebben a másik államban nem lehet kedvezőtlenebbül
adóztatni, mint ennek a másik államnak azonos tevékenységet folytató
vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendő akként, mintha az egyik
Szerződő Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személyeknek olyan, a polgári jogállás vagy családi
kötelezettségek alapján járó személyi kedvezményeket, mentességeket és
levonásokat nyújtson az adózásban, amelyekben a saját területén belföldi
illetőségű személyeket részesíti.
17
4.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személynek fizetett kamat, jogdíj és más költség az ilyen
vállalkozás adóztatható nyereségének megállapítására ugyanolyan feltételek
mellett levonható, mintha azokat az először említett államban belföldi
illetőségű személy részére fizették volna, kivéve, ha a 9. Cikk 1.
bekezdésének, a 11. Cikk 4. bekezdésének vagy a 12. Cikk 5. bekezdésének
rendelkezései alkalmazandók. Hasonlóképpen az egyik Szerződő Állam
vállalkozásának a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személlyel
szemben fennálló tartozásai ugyanolyan feltételek mellett levonhatók az
ilyen vállalkozás adóköteles vagyonának megállapítására, mintha ezek a
tartozások az elsőként említett államban belföldi illetőségű személlyel
szemben álltak volna fenn.
5.	Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen
vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban
belföldi illetőségű egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése
alatt van, nem vethetők az elsőként említett államban olyan adóztatás vagy
azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az
adóztatás és azzal összefüggő kötelezettségek, amelyeknek az elsőként
említett állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
6.	E Cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. Cikk rendelkezéseire, bármilyen
fajtájú és megnevezésű adóra alkalmazandók.
24.	Cikk
Egyeztető eljárás
1.	Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerződő
Állam intézkedései rá nézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak
vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ezeknek
az államoknak a belső jogszabályai által biztosított jogorvoslati
lehetőségektől függetlenül, ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak
az illetékes hatóságához, amelyben belföldi illetőségű, vagy ha ügye a 23.
Cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes
hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet arra az intézkedésre
vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell előterjeszteni, amely
az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő adóztatáshoz vezetett.
2.	Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és
önmaga nem képes kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az
ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös
egyetértéssel rendezze úgy, hogy elkerüljék az olyan adóztatást, amely nem
áll összhangban az Egyezménnyel. Az így létrejött megállapodást a
Szerződő Államok belső jogszabályaiban előírt határidőktől függetlenül
végre kell hajtani.
3.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az
Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket
és kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat
18
tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettős
adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik.
4.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül érintkezhetnek
egymással az előző bekezdések értelmében létrehozandó egyetértés elérése
céljából, beleértve az egyeztetést egy általuk vagy képviselőik által alkotott
bizottságban.
25.	Cikk
Információcsere
1.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai tájékoztatni fogják egymást az
Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a Szerződő Államok
illetve helyi hatóságaik által kivetett, bármilyen fajtájú vagy megnevezésű
adóra vonatkozó belső jogszabályi rendelkezések végrehajtásához szükséges
információról, amennyiben az ezek alapján való adóztatás nem ellentétes az
Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást az 1. és a 2. Cikk nem korlátozza.
A Szerződő Államnak az így kapott tájékoztatást ugyanúgy titokként kell
kezelnie, mint az ennek az államnak a saját belső jogszabályai alapján
megszerzett információkat és csak olyan személyek vagy hatóságok
(beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) részére szabad
felfednie, amelyek az első mondatban hivatkozott adók megállapításával
vagy beszedésével, ezek érvényesítésével és a vonatkozó büntetőeljárással,
vagy jogorvoslat elbírálásával foglalkoznak. Ezek a személyek vagy
hatóságok a tájékoztatást csak ilyen célokra használhatják fel. Nyilvános
bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban a tájékoztatást
nyilvánosságra hozhatják.
2.	Az 1. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy,
mintha valamelyik Szerződő Államot arra köteleznék, hogy:
a)	az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy
államigazgatási gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedést hozzon;
b)	olyan tájékoztatást nyújtson, amely az egyik vagy másik Szerződő
Állam jogszabályai szerint, vagy az államigazgatás szokásos rendjében nem
szerezhető be;
c)	olyan tájékoztatást nyújtson, amely szakmai, üzleti, ipari,
kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást tárna fel, vagy
amelynek felfedése sértené a közrendet.
26.	Cikk
Diplomáciai és konzuli képviseletek tagjai
Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai vagy konzuli
képviseletek tagjait a nemzetközi jog általános szabályai szerint, vagy külön
egyezmények rendelkezései alapján megillető adózási kiváltságokat.
19
27.	Cikk
Hatálybalépés
1.	A Szerződő Felek értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény hatályba
lépéséhez szükséges alkotmányos követelményeiknek eleget tettek.
2.	Az Egyezmény az 1. bekezdésben hivatkozott értesítések közül a későbbi
átvételének napján lép hatályba, és rendelkezései mindkét Szerződő
Államban alkalmazandók:
a)	a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatályba
lépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően
keletkezett jövedelemre;
b)	az egyéb jövedelemadók tekintetében az olyan adókra, amelyek az
Egyezmény hatályba lépésének évét követő első naptári év január 1-jén
vagy azután kezdődő bármely adóévben vethetők ki.
28.	Cikk
Felmondás
Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő
Állam fel nem mondja. Az Egyezményt annak hatályba lépésétől számított
öt év után bármelyik Szerződő Állam bármikor felmondhatja úgy, hogy
legalább hat hónappal bármelyik naptári év vége előtt a felmondásról
diplomáciai úton értesítést küld.
Ebben az esetben az Egyezmény mindkét Szerződő Államban hatályát
veszti:
a)	a forrásnál levont adók tekintetében a felmondásról szóló értesítés
adásának évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően
keletkezett jövedelemre;
b)	az egyéb jövedelemadók tekintetében a felmondásról szóló
értesítés adásának évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt
követően kezdődő bármely adóévre kivethető adókra vonatkozóan.
Ennek hiteléül az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak az
Egyezményt aláírták.
Készült két példányban Budapesten 2005. november 23. napján magyar,
izlandi és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő
értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg irányadó.
a Magyar Köztársaság nevében	az Izlandi Köztársaság nevében"
20
4. §
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a
kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2)	E törvény 2.-3 §-a az Egyezmény 27. Cikkében meghatározott
időpontban lép hatályba.
(3)	Az Egyezmény, illetve e törvény 2. és 3. §-a hatálybalépésének
naptári napját a külügyminiszter annak ismertté válását követően a Magyar
Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(4)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a
pénzügyminiszter gondoskodik.
I N D O K O L Á S
Az Izlandi Köztársasággal politikai, gazdasági-kereskedelmi és kulturális
kapcsolataink az elmúlt tizenöt évben dinamikusan fejlődtek. Izland ugyan
nem tagja az Európai Uniónak, de áruforgalmának több, mint 70 %-a a
Közösséggel bonyolódik. Kétoldalú gazdasági kapcsolataink is elsősorban
az áruforgalomban realizálódnak, magyar külkereskedelmi aktívummal.
A kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlődését nagymértékben elősegíti a
jogilag megfelelően szabályozott gazdasági környezet. Az adóegyezmény
megkötése kedvezőbb, áttekinthetőbb gazdasági és jogi hátteret biztosít
mindkét állam befektetői számára.
A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények fő célja az adóztatás
szabályozása, kiszámíthatóvá tétele. Az egyezmény hatálya a
jövedelemadókra terjed ki. Jelentősége, hogy alkalmazásával kizárja a
magánszemélyek, illetve vállalkozások jövedelmének kettős adóztatását, oly
módon, hogy ugyanazon jövedelem tekintetében az illetőség helye szerinti
államban kell adózniuk, a másik állam pedig vagy lemond az adóztatásról,
vagy az illetőség helye szerinti állam lehetővé teszi a külföldön megfizetett
adó beszámítását a nála esedékes adókba.
Az egyezmény a szerződő államok illetékes hatóságai számára megfelelő
információcserére nyújt lehetőséget, biztosítja továbbá azt, hogy bármelyik
szerződő fél egyeztető eljárás lefolytatását kezdeményezze a másik szerződő
államnál, amennyiben úgy látja, hogy a másik állam adóztatása nem felel
meg az egyezmény rendelkezéseinek.
Az egyezmény tartalmát tekintve törvényhozási tárgyat érint, ezért a
nemzetközi szerződések megkötésének szabályai és a jogalkotás rendjének
törvényi előírásai szerint kihirdetésére törvényben van mód.
21