﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/18633. számú
törvényjavaslat
a Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság között a kettős
adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának
megakadályozásáról a jövedelem- és a vagyonadók területén,
Budapesten, 2004. augusztus 26-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Dr.Veres János
pénzügyminiszter
Budapest, 2005. november
2005. évi
törvény
a Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság között a kettős
adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának
megakadályozásáról a jövedelem- és a vagyonadók területén,
Budapesten, 2004. augusztus 26-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről
1.	§
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság és a
Szlovén Köztársaság között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás
kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és a vagyonadók területén,
Budapesten, 2004. augusztus 26-án aláírt Egyezmény (a továbbiakban:
Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2.	§
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§
Az Egyezmény hiteles szövege a következő:
"Egyezmény a Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság
között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának
megakadályozásáról a jövedelem- és a vagyonadók területén
A Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság, attól az óhajtól vezérelve,
hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás
kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és vagyonadók területén,
az alábbiak szerint állapodtak meg:
2
1.	Cikk
SZEMÉLYI HATÁLY
Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét
Szerződő Államban belföldi illetőségűek.
2.	Cikk
AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK
1.	Az Egyezmény azokra a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, amelyeket
az egyik Szerződő Állam, annak politikai egységei vagy helyi hatóságai
vetnek ki, a beszedés módjára való tekintet nélkül.
2.	Jövedelem- és vagyonadóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket
a teljes jövedelem vagy teljes vagyon, illetve a jövedelem- vagy vagyon
részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon
elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által
fizetett bérek és fizetések teljes összege utáni adókat, valamint a tőke
értéknövekedésének adóját.
3.	Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény különösen
kiterjed:
a)	Szlovénia esetében:
(i)	a jogi személyek nyereségadója;
(ii)	a személyi jövedelemadó, beleértve a béreket, a fizetéseket, a
mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmet, az
üzleti tevékenységből származó jövedelmet, a
tőkenyereséget, valamint az ingatlan és ingó vagyonból
származó jövedelmet;
(iii)	a vagyonadó
(a továbbiakban: „szlovén adó”);
b)	Magyarország esetében:
(i)	a személyi jövedelemadó;
(ii)	a társasági adó;
(iii)	az osztalékadó;
(iv)	a telek adó;
(v)	az építményadó
(a továbbiakban: „magyar adó”).
3
4.	Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve
hasonló adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók
mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes
hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban
végrehajtott bármely lényeges változásról.
3.	Cikk
ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK
1.	Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem
kíván:
a)	a „Szlovénia” kifejezés a Szlovén Köztársaságot és földrajzi
értelemben használva Szlovénia területét jelenti, beleértve a
parti tenger mellett fekvő tengeri területet, a tengerfenéket és
a tengerfenék altalaját, amely felett Szlovénia szuverén jogait
és joghatóságát gyakorolhatja összhangban a belső jogával és
a nemzetközi joggal;
b)	a „Magyarország” kifejezés a Magyar Köztársaságot és
földrajzi értelemben használva a Magyar Köztársaság
területét jelenti;
c)	az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam”
kifejezés Magyarországot vagy Szlovéniát jelenti a
szövegösszefüggésnek megfelelően;
d)	a „személy” kifejezés magába foglalja a természetes
személyt, a társaságot és bármely más személyi egyesülést;
e)	a „társaság” kifejezés jogi személyt vagy egyéb olyan
jogalanyokat jelent, amelyek az adóztatás szempontjából a
jogi személyekkel azonos módon kezelendők;
f)	a „vállalkozás” kifejezés bármely üzleti tevékenység
végzésére vonatkozik;
g)	az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik
Szerződő Állam vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személy, illetve a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által
folytatott vállalkozást jelentik;
h)	a „nemzetközi forgalom” kifejezés az egyik Szerződő Állam
vállalkozása által üzemeltetett hajó, légi jármű vagy közúti
szállító jármű igénybevételével végzett bármilyen szállítást
jelent, kivéve, ha a hajót, a légi járművet vagy a közúti
szállító járművet kizárólag a másik Szerződő Államban lévő
helyek között üzemeltetik;
4
i)
az „illetékes hatóság” kifejezés a következőt jelenti:
(i)	Szlovénia esetében a Szlovén Köztársaság
Pénzügyminisztériumát vagy meghatalmazott
képviselőjét;
(ii)	Magyarország esetében a pénzügyminisztert vagy
meghatalmazott képviselőjét,
j) az „állampolgár” kifejezés a következőt jelenti:
(i)	minden olyan magánszemélyt, aki az egyik Szerződő
Állam állampolgárságával rendelkezik,
(ii)	minden olyan jogi személyt, személyegyesítő
társaságot, egyesülést vagy egyéb olyan jogalanyt,
amely ezt a jogállását az egyik Szerződő Államban
hatályos jogszabályokból nyeri;
k) az „üzleti tevékenység” kifejezés magába foglalja a szabad
foglalkozás vagy más önálló jellegű tevékenység végzését.
2.	Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által bármely időpontban
történő alkalmazásánál az Egyezményben meghatározás nélkül szereplő
kifejezéseknek - amennyiben a szövegösszefüggés mást nem kíván - olyan
jelentésük van, mint amit ennek az államnak a jogszabályaiban az adott
időpontban jelentenek azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az
Egyezmény alkalmazást nyer, ennek az államnak az adójogszabályaiban
foglalt meghatározások az irányadók ennek az államnak az egyéb
jogszabályaiban foglalt meghatározásokkal szemben.
4.	Cikk
BELFÖLDI ILLETŐSÉGŰ SZEMÉLY
1.	Az Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő
Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye, székhelye, üzletvezetési helye,
bejegyzési helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján adóköteles,
beleértve az államot és annak bármely politikai egységét vagy helyi
hatóságát. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magába azokat a
személyeket, akik ebben az államban kizárólag az ebben az államban lévő
forrásokból származó jövedelem vagy vagyon alapján adókötelesek.
2.	Amennyiben egy magánszemély az 1. bekezdés rendelkezései értelmében
mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak
szerint kell meghatározni:
5
a)	csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek,
amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben
mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, csak
abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel
személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek
központja);
b)	amennyiben nem határozható meg, hogy melyik államban
van létérdekeinek a központja, vagy ha egyik államban sem
rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban
tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos
tartózkodási helye van;
c)	amennyiben mindkét államban van szokásos tartózkodási
helye, vagy egyikben sincs, csak abban az államban
tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára;
d)	amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy
egyiké sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai
kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
3.	Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem
magánszemély mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, csak abban
az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben tényleges
üzletvezetésének helye van.
5.	Cikk
TELEPHELY
1.	Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó
üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét
egészben vagy részben kifejti.
2.	A „telephely” kifejezés magába foglalja különösen:
a)	az üzletvezetés helyét,
b)	a fióktelepet,
c)	az irodát,
d)	a gyártelepet,
e)	a műhelyt, és
f)	a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.
6
3.	Az építkezési terület, az építési, szerelési vagy beszerelési munkálatok
vagy az azokkal kapcsolatos felügyeleti tevékenység csak akkor képez
telephelyet, ha az ilyen terület, munkálat vagy tevékenység tizenkét hónapos
időtartamot meghalad.
4.	E cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősül „telephelynek”:
a)	létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak
vagy áruinak raktározása, kiállítása vagy leszállítása céljára;
b)	készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag
raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljára;
c)	készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag
abból a célból, hogy azokat egy másik vállalkozás
feldolgozza;
d)	állandó üzleti hely fenntartása, kizárólag arra a célra, hogy a
vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy
információkat szerezzenek;
e)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a
vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő
jellegű tevékenységet folytassanak;
f)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az
a)-e) pontokban említett tevékenységek valamilyen
kombinációját végezze, feltéve, hogy az állandó üzleti
helynek az ilyen kombinációból származó teljes tevékenysége
előkészítő vagy kisegítő jellegű.
5.	Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy -
kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés rendelkezése
alkalmazandó - egy vállalkozás számára tevékenykedik és az egyik
Szerződő Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra,
hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás
telephellyel bírónak tekintendő ebben az államban minden olyan
tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt,
kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett
tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen
keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem
tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé.
6.	Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik
Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét
ebben az államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján
fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük
keretében járnak el.
7
7.	Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság
olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt
ki ebben a másik államban (akár telephely útján, akár más módon),
önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.
6.	Cikk
INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1.	Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból szerez
(beleértve a mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból származó
jövedelmet), megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a
Szerződő Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó
vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan
vagyon tartozékának minősülő vagyont, a mezőgazdaságban és az
erdőgazdálkodásban használatos állatállományt és a berendezéseket, azokat
a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések
nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az
ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének
vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó
térítésekhez való jogot. Hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan
vagyonnak.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései ingatlan vagyon közvetlen használatából,
bérbeadásából vagy hasznosításának minden más formájából származó
jövedelemre is alkalmazandók.
4.	Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából
származó jövedelemre is alkalmazandók.
7.	Cikk
VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG
1.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az
államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban
egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki. Amennyiben a
vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége
megadóztatható a másik államban, de csak olyan mértékben, amilyen
mértékben az ennek a telephelynek tudható be.
2.	A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő
Állam vállalkozása a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelye
útján üzleti tevékenységet fejt ki, akkor mindkét Szerződő Államban azt a
nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha
önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet
8
végezne azonos vagy hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenként
tartana fenn üzleti kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.
3.	A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt
felmerült költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános
ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban az államban merültek-e
fel, ahol a telephely található, vagy máshol.
4.	Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható
nyereséget a vállalkozás teljes nyereségének a különböző részegységek
közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2.
bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam a megadóztatandó
nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg; az
alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie,
hogy az eredmény összhangban legyen az e cikkben foglalt elvekkel.
5.	Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely
javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak.
6.	Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható
nyereséget évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és
alapos ok nincs az ellenkezőjére.
7.	Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel a
jelen Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek
a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.
8.	Cikk
NEMZETKÖZI SZÁLLÍTÁS
1.	Az a nyereség, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személy hajók, légi jármű vagy közúti szállító járművek nemzetközi
forgalomban történő üzemeltetéséből szerez, csak ebben az államban
adóztatható.
2.	E cikk alkalmazásában hajók, légi jármű vagy közúti szállító járművek
nemzetközi forgalomban való üzemeltetéséből származó nyereség magába
foglalja a hajók, a légi jármű vagy a közúti szállító járművek személyzet
nélkül való bérbeadásából származó nyereséget, ha azokat nemzetközi
forgalomban használják, amennyiben az ilyen bérbeadásból származó
nyereség	az
1.	bekezdésben említett nyereséggel függ össze.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is,
amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi
üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak.
9. Cikk
9
KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK
1.	Amennyiben
a)	az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy
közvetve a másik Szerződő Állam vállalkozásának
vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy
b)	ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik
Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam
vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében
részesednek,
és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy
pénzügyi kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan
feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független
vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a
vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt nem
ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe, és megfelelően
megadóztatható.
2.	Ha az egyik Szerződő Állam ezen állam valamely vállalkozásának a
nyereségéhez olyan nyereséget számít hozzá - és adóztat meg ennek
megfelelően -, amelyet a másik Szerződő Állam vállalkozásánál
megadóztattak ebben a másik államban, és az így hozzászámított nyereség
olyan nyereség, amelyet az elsőként említett állam vállalkozása ért volna el,
ha a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint
amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ez a
másik állam megfelelően kiigazítja az ilyen nyereségre ott kivetett adó
összegét. Az ilyen kiigazítás megállapításánál kellően figyelembe kell venni
az Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok illetékes
hatóságai szükség esetén egyeztetnek egymással.
3.	A 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók csalás, súlyos
gondatlanság vagy szándékos mulasztás esetén.
10.	Cikk
OSZTALÉK
1.	Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet,
megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban, amelyben az
osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ennek a Szerződő Államnak a
jogszabályai szerint is megadóztatható, ha azonban az osztalék
haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, az
így megállapított adó nem haladhatja meg:
10
a)	az osztalék bruttó összegének 5%-át, ha a haszonhúzó egy
olyan társaság, amely az osztalékot fizető társaság tőkéjében
legalább 25%-os közvetlen részesedéssel bír;
b)	az osztalék bruttó összegének 15%-át minden más esetben.
E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség
után, amelyből az osztalékot fizetik.
A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e
korlátozások alkalmazási módját.
3.	E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, alapítói
részvényekből vagy más nyereségből való részesedést biztosító jogokból -
kivéve a hitelköveteléseket - származó jövedelmet, valamint más társasági
jogból származó olyan jövedelmet jelent, melyet annak az államnak az
adózási jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi
illetőségű, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási
elbánás alá vetnek.
4.	Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztaléknak
egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik
Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi
illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és az
érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a
telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. Cikk rendelkezéseit kell
alkalmazni.
5.	Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget
vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik állam
nem adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az
osztalékot ebben a másik államban belföldi illetőségű személynek fizetik,
vagy ha az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen
a másik államban lévő telephelyhez kapcsolódik, sem pedig a társaság fel
nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott nyeresége
után kivetett adóval, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem
osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik államban keletkező
nyereségből vagy jövedelemből áll.
11.	Cikk
KAMAT
1.	A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy számára fizetnek,
ebben a másik Államban adóztatható.
2.	Ugyanakkor ez a kamat abban a Szerződő Államban és annak az
Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben keletkezett, ha
azonban a kamat haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi
11
illetőségű személy, az így megállapított adó nem haladhatja meg a kamat
bruttó összegének 5 százalékát. A Szerződő Államok illetékes hatóságai
kölcsönös egyetértéssel rendezik e korlátozás alkalmazási módját.
3.	Tekintet nélkül a 2. bekezdés rendelkezésére,
(a)	a Szlovén Köztársaságban keletkező kamat, amelyet a
Magyar Köztársaság Kormányának vagy valamely
politikai egységének vagy helyi hatóságának, a Magyar
Nemzeti Banknak, a magyar Eximbank Rt.-nek és a
magyar MEHIB Rt.-nek fizetnek, továbbá a magyar
Eximbank Rt. és a magyar MEHIB Rt. által nyújtott,
garantált vagy biztosított hitelre vagy kölcsönre
tekintettel fizetett kamat mentes a szlovén adó alól;
(b)	a Magyar Köztársaságban keletkező kamat, amelyet a
Szlovén Köztársaság Kormányának vagy valamely
politikai egységének vagy helyi hatóságának, a Szlovén
Központi Banknak, a Szlovén Export Társaságnak vagy
bármely más, a Szerződő Államok által megállapított
hasonló szervezetnek fizetnek, továbbá a Szlovén Export
Társaság által nyújtott, garantált vagy biztosított hitelre
vagy kölcsönre tekintettel fizetett kamat mentes a
magyar adó alól.
4.	E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből
származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nem, és
akár ad jogot az adós nyereségéből való részesedésre, akár nem, és magában
foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a
kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az
ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó
prémiumokat és díjakat. E cikk alkalmazásában a késedelmes fizetés utáni
kötelezettségek nem tekintendők kamatnak.
5.	Az 1., 2. és 3. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat
egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik
Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, egy ott lévő telephely
útján üzleti tevékenységet folytat, és a követelés, amely után a kamatot
fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7.
Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
6.	A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a
kamatot fizető személy ebben az Államban belföldi illetőséggel rendelkezik.
Ha azonban a kamatot fizető személy - akár belföldi illetőségű az egyik
Szerződő Államban, akár nem - a Szerződő Államok egyikében olyan
telephellyel rendelkezik, amellyel kapcsolatosan a kamatfizetési
kötelezettség felmerült, és ezt a kamatot ez a telephely viseli, akkor úgy
tekintendő, hogy ez a kamat abból a Szerződő Államból származnak,
amelyben a telephely található.
12
7.	Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója közötti, vagy
kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a
kamat összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után kifizetik,
meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető személy és a kamat
haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, e cikk
rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az
esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai
szerint adóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek
figyelembevételével.
12.	Cikk
JOGDÍJ
1.	A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, ebben a
másik Államban adóztatható.
2.	Ugyanakkor ez a jogdíj abban a Szerződő Államban és annak az
Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben keletkezett, ha
azonban a jogdíj haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személy, az így megállapított adó nem haladhatja meg a jogdíj
bruttó összegének 5 százalékát. A Szerződő Államok illetékes hatóságai
kölcsönös egyetértéssel rendezik e korlátozás alkalmazási módját.
3.	E cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés minden olyan jellegű
kifizetést jelent, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos művek
(beleértve a mozgóképeket vagy filmeket, szalagon történő rögzítéseket
vagy más rádió- vagy televízió közvetítésre használt tömegtájékoztatási
eszközt vagy a sokszorosítás vagy a továbbítás egyéb eszközeit) szerzői
jogának, bármilyen szabadalomnak, védjegynek, formatervezésnek vagy
mintának, tervnek, titkos formulának vagy eljárásnak használatáért vagy
használati jogáért, valamint ipari, kereskedelmi vagy tudományos
tapasztalatokra vonatkozó információért ellenértékként kapnak.
4.	Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő
Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti
tevékenységet folytat, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat
fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7.
Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
5.	A jogdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a
jogdíjat fizető személy ebben az Államban belföldi illetőséggel rendelkezik.
Ha azonban a jogdíjat fizető személy - akár belföldi illetőségű az egyik
Szerződő Államban, akár nem - a Szerződő Államok egyikében olyan
telephellyel rendelkezik, amellyel kapcsolatosan a jogdíjfizetési
kötelezettség felmerült, és ezeket a jogdíjakat ez a telephely viseli, akkor
úgy tekintendő, hogy ezek a jogdíjak abból a Szerződő Államból
származnak, amelyben a telephely található.
13
6.	Ha a jogdíjat fizető személy és a jogdíj haszonhúzója, vagy kettejük és
egy harmadik személy között különleges kapcsolat áll fenn, és emiatt a
jogdíj összege azon hasznosításhoz, joghoz vagy információhoz mérten,
amiért fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető és a
jogdíj haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodott volna, úgy
e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben
az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai
szerint adóztatható, az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembe
vételével.
13.	Cikk
ELIDEGENÍTÉSBŐL SZÁRMAZÓ NYERESÉG
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a 6. Cikkben
meghatározott és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyona
elidegenítéséből származó nyeresége megadóztatható ebben a másik
államban.
2.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőséggel rendelkező személynek
olyan részvények vagy hasonló érdekeltség elidegenítéséből számazó
nyeresége, amelynek értékét több mint 50%-ban közvetve vagy közvetlenül
a másik Szerződő Államban lévő ingatlan adja, megadóztatható ebben a
másik Államban.
3.	Az olyan ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség, amely az
egyik Szerződő Állam vállalkozásának másik Szerződő Államban levő
telephelye üzleti vagyonának része, beleértve az ilyen telephely (akár a
vállalkozással együttesen, akár attól függetlenül történő) elidegenítéséből
elért nyereséget, megadóztatható ebben a másik államban.
4.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által nemzetközi forgalomban
üzemeltetett hajók, légi jármű vagy közúti szállító járművek, vagy ilyen
hajók, légi járművek vagy közúti szállító járművek üzemeltetését szolgáló
ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak ebben az államban
adóztatható.
5.	Az előző bekezdésekben nem említett vagyon elidegenítéséből származó
nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az
elidegenítő belföldi illetőségű.
14.	Cikk
MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1.	A 15., 17., 18. és 20. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a
bér és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személy munkaviszonyra tekintettel kap, csak ebben az államban
adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik.
14
Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott díjazás
megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az
egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő
Államban gyakorolt munkaviszonyra tekintettel kap, csak az elsőként
említett államban adóztatható, ha:
a)	a kedvezményezett a másik államban nem tartózkodik
egyfolytában vagy megszakításokkal összesen 183 napnál
hosszabb időszakot az adott adóévben kezdődő vagy végződő
bármely tizenkét hónapos időtartamon belül, és
b)	a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó
nevében fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik
államban, és
c)	a díjazást nem a munkaadónak a másik államban lévő
telephelye viseli.
3.	Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, az egyik Szerződő Államban
illetőséggel bíró személy által nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajón,
légi jármű fedélzetén vagy közúti szállító járművön végzett munkáért kapott
díjazás megadóztatható abban a Szerződő Államban, ahol a munkaadó
belföldi illetőségű.
15.	Cikk
IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA
Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személy, a másik Szerződő Államban belföldi
illetőségű társaság igazgatótanácsának vagy bármilyen hasonló szervének
tagjaként kap, megadóztatható ebben a másik államban.
16.	Cikk
MŰVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK
1.	Tekintet nélkül a 7. és a 14. Cikk rendelkezéseire, az a jövedelem,
amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy
előadóművészként mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész, vagy
zeneművészként vagy sportolóként élvez a másik Szerződő Államban ilyen
minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, megadóztatható ebben a
másik államban.
2.	Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen
minőségében kifejtett személyes tevékenységéből származó jövedelem nem
az előadóművésznél vagy sportolónál magánál, hanem egy másik
személynél jelentkezik, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7. és a 14.
15
Cikkek rendelkezéseire, megadóztatható abban a Szerződő Államban,
amelyben az előadóművész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti.
3.	Tekintet nélkül e cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezéseire, az e cikkben
említett jövedelem mentes az adó alól abban a Szerződő Államban,
amelyikben a művész vagy a sportoló tevékenységét kifejti, feltéve, hogy
ezt a tevékenységet jelentős részben a Szerződő Államoknak vagy politikai
egységeiknek vagy helyi hatóságaiknak közalapjaiból támogatják vagy a
tevékenységet a Szerződő Államok közötti kulturális egyezmény vagy
megállapodás alapján végzik. Ebben az esetben a jövedelem csak abban a
Szerződő Államban adóztatható, amelyikben a művésznek vagy a
sportolónak illetősége van.
17.	Cikk
NYUGDÍJAK
1.	A 18. Cikk 2. bekezdésének fenntartásával a nyugdíj és más hasonló
térítés, amely az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek
korábbi foglalkoztatottságára való tekintettel fizetnek, csak ebben az
államban adóztatható.
2.	Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, a nyugdíj és más hasonló
térítés, amely az egyik Szerződő Állam kötelező nyugdíjrendszere keretében
a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek korábbi
foglalkoztatottságára való tekintettel fizetnek, csak az elsőként említett
államban adóztatható.
1.
az
18.	Cikk
KÖZSZOLGÁLAT
a)	A fizetés, bér és más nem nyugdíj jellegű díjazás, amelyeket
egyik Szerződő Állam, vagy politikai egysége vagy helyi
hatósága fizet magánszemélynek az ezen Államnak vagy
egységének vagy hatóságának teljesített szolgálatért, csak
ebben az Államban adóztatható.
b)	Ez a fizetés, bér és más hasonló díjazás azonban csak a másik
Szerződő Államban adóztatható, ha a szolgálatot ebben a
másik Államban teljesítették, és a magánszemély ebben az
Államban olyan belföldi illetőségű személy, aki:
(i)	ennek az Államnak az állampolgára; vagy
(ii)	nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált
ebben az Államban belföldi illetőségű személlyé.
2.	a) Minden olyan nyugdíj, amely az egyik Szerződő Állam, vagy
16
politikai egysége, vagy helyi hatósága által vagy az általuk
létesített alapokból kerül kifizetésre egy magánszemély
részére az ezen Államnak, vagy egységnek, vagy hatóságnak
teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.
b)	Ez a nyugdíj azonban csak a másik Szerződő Államban
adóztatható, ha a magánszemély ebben a másik Államban
belföldi illetőségű és ennek a másik Államnak az
állampolgára.
3.	Az egyik Szerződő Állam vagy politikai egysége vagy helyi hatósága
által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért
fizetett fizetésre, bérre és más hasonló díjazásra és nyugdíjra a 14, 15., 16.
és 17. Cikkek rendelkezései alkalmazandók.
19.	Cikk
TANULÓK
1.	Azok a kifizetések, amelyeket olyan tanulók, ipari és kereskedelmi
tanulók vagy gyakornokok kapnak ellátásukra, tanulmányi vagy képzési
célokra, akik közvetlenül az egyik Szerződő Államba való utazás előtt a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségűek voltak, vagy jelenleg is
azok, és akik az elsőként említett államban kizárólag tanulmányi vagy
képzési célból tartózkodnak, nem adóztathatók ebben az államban,
amennyiben az ilyen kifizetések ezen az államon kívüli forrásból
származnak.
2.	Az olyan támogatás, ösztöndíj vagy munkaviszonyból származó
jövedelem tekintetében, amely nem tartozik az 1. bekezdés hatálya alá, a
tanulók és gyakornokok az ilyen képzés vagy gyakorlat alatt jogosultak
ugyanarra a mentességre, könnyítésre vagy adócsökkentésre, amelyet az
abban az államban illetőséggel bíró személyek élveznek, ahová utaznak.
20.	Cikk
TANÁROK ÉS KUTATÓK
1.	Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy, aki a másik
Szerződő Államban található és a másik Szerződő Állam kormánya által
elismert egyetem, főiskola, iskola vagy más hasonló intézmény vagy más
kutatóintézet meghívására ideiglenesen ebben a másik Államban
tartózkodik kizárólag az oktatási intézményben való tanítás és/vagy kutatás
céljából, az ebbe a másik Államba való első megérkezésétől számított, két
évet meg nem haladó időszakig ebben a Szerződő Államban az ilyen
oktatásért vagy kutatásért kapott díjazás tekintetében mentes az adó alól.
2.	Az 1. bekezdés alapján nem kell mentességet adni az olyan díjazásra,
amelyet a tanár vagy az oktató kutatás folytatásáért kap, ha a kutatást nem
17
közérdekből, hanem egy meghatározott személy vagy személyek egyéni
haszna érdekében végzik.
21.	Cikk
EGYÉB JÖVEDELEM
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének
az Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol is keletkeznek,
csak ebben az államban adóztathatók.
2.	Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. Cikk 2.
bekezdésében meghatározott ingatlanból származó jövedelmen kívüli
jövedelmekre, ha az ilyen jövedelmeknek az egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban egy ott levő
telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és a jog vagy a vagyon, amelyre
tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez
kapcsolódik. Ilyen esetben a 7. Cikk rendelkezései nyernek alkalmazást.
22.	Cikk
VAGYON
1.	A 6. Cikkben említett olyan ingatlan vagyon, amely az egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személy tulajdonát képezi és a másik Szerződő
Államban fekszik, megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzleti vagyonának részét
képezi, amellyel az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő
Államban rendelkezik, megadóztatható ebben a másik államban.
3.	A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajókból, légi járműből és közúti
szállító járművekből álló vagyon, és az ilyen hajók, légi jármű és közúti
szállító járművek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak abban a
Szerződő Államban adóztatható, amelyikben a vállalkozás belföldi
illetőségű.
4.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy minden más
vagyonrésze csak ebben az államban adóztatható.
23.	Cikk
A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE
1.	Szlovéniában a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:
Amennyiben a Szlovéniában belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet
élvez, vagy olyan vagyona van, amely ezen Egyezmény rendelkezései
szerint megadóztatható Magyarországon, Szlovénia lehetővé teszi:
18
a)	az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból
azon összeg levonását, amely megegyezik a Magyarországon
megfizetett jövedelemadóval,
b)	az ilyen belföldi illetőségű személy vagyonát terhelő adóból
azon összeg levonását, amely megegyezik a Magyarországon
megfizetett vagyonadóval.
Az így levont összeg azonban egyik esetben sem haladhatja meg a levonás
előtt számított jövedelem- vagy vagyonadónak azt a részét, amely az esettől
függően a Magyarországon adóztatható jövedelemre, vagy vagyonra esik.
2.	Magyarországon a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:
a)	Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy
olyan jövedelmet élvez, vagy olyan vagyona van, amely ezen
Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható
Szlovéniában, Magyarország a b) pontban és a 3.
bekezdésben foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az
ilyen jövedelmet vagy vagyont az adó alól.
b)	Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy
olyan jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10., 11. és 12.
Cikk rendelkezései szerint megadóztathatók Szlovéniában,
Magyarország lehetővé teszi az ilyen belföldi illetőségű
személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását,
amely megegyezik a Szlovéniában megfizetett adóval. Az így
levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt
számított adónak azt a részét, amely a Szlovéniából származó
ilyen jövedelemtételekre esik.
3.	Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, az
egyik Szerződő Államban belföldi illetékességű személy által élvezett
jövedelem, vagy a tulajdonát képező vagyon mentesül az adó alól az adott
államban, ez az állam mindazonáltal ennek a belföldi illetőségű személynek
a többi jövedelme vagy vagyona utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti
a mentesített jövedelmet vagy vagyont.
24.	Cikk
EGYENLŐ ELBÁNÁS
1.	Az egyik Szerződő Állam állampolgárai nem vethetők a másik Szerződő
Államban olyan adóztatás, vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely
más vagy terhesebb, mint az az adóztatás vagy azzal összefüggő
kötelezettség, amelynek e másik állam állampolgárai azonos körülmények
között - különös tekintettel a belföldi illetőségre - alá vannak vagy alá
lehetnek vetve. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az 1. Cikk rendelkezéseire,
azokra a személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi illetőségűek az
egyik vagy mindkét Szerződő Államban.
19
2.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban
lévő telephelyét ebben a másik államban nem lehet kedvezőtlenebbül
adóztatni, mint ennek a másik államnak azonos tevékenységet folytató
vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendő akként, mintha az egyik
Szerződő Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személyeknek olyan, a családi állapot vagy családi
kötelezettségek alapján járó személyi kedvezményeket, mentességeket és
levonásokat nyújtson az adózásban, amelyekben a saját területén belföldi
illetőségű személyeket részesíti.
3.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személynek fizetett kamat, jogdíj és más kifizetés az
ilyen vállalkozás adóztatható nyereségének megállapítására ugyanolyan
feltételek mellett levonható, mintha azokat az először említett államban
belföldi illetőségű személy részére fizették volna, kivéve, ha a 9. Cikk 1.
bekezdésének, a 11. Cikk 7. bekezdésének vagy a 12. Cikk 6. bekezdésének
rendelkezései alkalmazandók. Hasonlóképpen az egyik Szerződő Állam
vállalkozásának a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személlyel
szemben fennálló tartozásai ugyanolyan feltételek mellett levonhatók az
ilyen vállalkozás adóköteles vagyonának megállapítására, mintha ezek a
tartozások az elsőként említett államban belföldi illetőségű személlyel
szemben álltak volna fenn.
4.	Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen
vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban
belföldi illetőségű egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése
alatt van, nem vethetők az elsőként említett államban olyan adóztatás vagy
azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az
adóztatás és azzal összefüggő kötelezettségek, amelyeknek az elsőként
említett állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
5.	E cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. Cikk rendelkezéseire, bármilyen
fajtájú és megnevezésű adóra alkalmazandók.
25.	Cikk
EGYEZTETŐ ELJÁRÁS
1.	Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerződő
Állam intézkedései rá nézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak
vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ezeknek
az államoknak a belső jogszabályai által biztosított jogorvoslati
lehetőségektől függetlenül, ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak
az illetékes hatóságához, amelyben belföldi illetőségű, vagy ha ügye a 24.
Cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes
hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet arra az intézkedésre
vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell előterjeszteni, amely
az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő adóztatáshoz vezetett.
20
2.	Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és
önmaga nem képes kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az
ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös
egyetértéssel rendezze úgy, hogy elkerüljék az olyan adóztatást, amely nem
áll összhangban az Egyezménnyel. Az így létrejött megállapodást a
Szerződő Államok belső jogszabályaiban előírt határidőktől függetlenül
végre kell hajtani.
3.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az
Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket
és kétségeket kölcsönös egyetértéssel megoldják. Közös tanácskozásokat
tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettős
adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik.
4.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül érintkezhetnek
egymással az előző bekezdések értelmében létrehozandó egyetértés elérése
céljából.
26.	Cikk
INFORMÁCIÓCSERE
1.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai tájékoztatni fogják egymást az
Egyezmény vagy a Szerződő Államok belső jogszabályai rendelkezéseinek
végrehajtásához szükséges információkról az Egyezmény hatálya alá tartozó
adókra vonatkozóan, amennyiben az ezek alapján való adóztatás nem
ellentétes az Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást az 1. Cikk nem
korlátozza. A Szerződő Államnak az így kapott tájékoztatást ugyanúgy
titokként kell kezelnie, mint az ennek az államnak a saját belső jogszabályai
alapján megszerzett információkat és csak olyan személyek vagy hatóságok
(beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) részére szabad
felfednie, amelyek az Egyezmény hatálya alá tartozó adók megállapításával
vagy beszedésével, azok tekintetében az érvényesítéssel vagy a
bűnüldözéssel vagy az azokkal kapcsolatos jogorvoslat elbírálásával
foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok a tájékoztatást csak ilyen
célokra használhatják fel. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági
határozatokban a tájékoztatást nyilvánosságra hozhatják.
2.	Az 1. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy,
mintha valamelyik Szerződő Államot arra köteleznék, hogy:
a)	az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy
államigazgatási gyakorlatától eltérő államigazgatási
intézkedést hozzon;
b)	olyan tájékoztatást nyújtson, amely az egyik vagy másik
Szerződő Állam jogszabályai szerint, vagy az államigazgatás
szokásos rendjében nem szerezhető be;
21
c)	olyan tájékoztatást nyújtson amely szakmai, üzleti, ipari,
kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást
tárna fel, vagy amelynek felfedése sértené a közrendet.
27.	Cikk
DIPLOMÁCIAI ÉS KONZULI KÉPVISELETEK TAGJAI
Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai vagy konzuli
képviseletek tagjait a nemzetközi jog általános szabályai szerint, vagy külön
egyezmények rendelkezései alapján megillető adózási kiváltságokat.
28.	Cikk
HATÁLYBALÉPÉS
1.	A Szerződő Államok írásban, diplomáciai csatornákon keresztül értesítik
egymást arról, hogy az Egyezmény hatályba lépéséhez belső jogszabályaik
szerint szükséges eljárásnak eleget tettek. Az Egyezmény az értesítések
közül a későbbinek a vételekor lép hatályba.
2.	Az Egyezmény alkalmazandó:
a)	a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatályba
lépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt
követően keletkezett jövedelemre;
b)	az egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az
olyan adókra, amelyek az Egyezmény hatályba lépésének
évét követő első naptári év január 1-jén vagy azután kezdődő
bármely adózási időszakra vethetők ki.
3.	A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Magyar
Népköztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és
vagyonadók területén az 1985. október 17-én, Budapesten aláírt egyezmény
rendelkezései nem alkalmazandók tovább azon magyar vagy szlovén adók
tekintetében, amelyekre a jelen egyezmény alkalmazandóvá válik a 2.
bekezdés rendelkezései szerint.
29.	Cikk
FELMONDÁS
Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő
Állam fel nem mondja. Az Egyezményt annak hatályba lépésétől számított
öt év után bármelyik Szerződő Állam felmondhatja úgy, hogy bármely
naptári év végét legalább hat hónappal megelőzően a felmondásról
diplomáciai úton írásbeli értesítést küld. Ebben az esetben az Egyezmény
hatályát veszti:
22
a)	a forrásnál levont adók tekintetében a felmondásról
szóló értesítés adásának évét követő első naptári év
január
1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelemre;
b)	az egyéb jövedelemadók és vagyonadók tekintetében a
felmondásról szóló értesítés adásának évét követő első
naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő
bármely adózási időszakra kivethető adókra
vonatkozóan.
Ennek hiteléül az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak az
Egyezményt aláírták.
Készült két példányban Budapesten, 2004. augusztus 26. napján magyar,
szlovén és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő
értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg irányadó.
a Magyar Köztársaság nevében a Szlovén Köztársaság nevében"
4.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a
kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2)	E törvény 2-3. §-a az Egyezmény 28. Cikkének 1. bekezdése szerinti
időpontban lép hatályba.
(3)	E törvény 2-3. §-ának rendelkezéseit
a)	a forrásnál levont adók tekintetében a (2) bekezdés szerinti időpontot
követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett
jövedelemre kell alkalmazni,
b)	az egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az olyan adókra
kell alkalmazni, amelyek a (2) bekezdés szerinti időpontot követő első
naptári év január 1-jén vagy azután kezdődő bármely adózási időszakra
vethetők ki.
(4)	Az Egyezmény, illetve e törvény 2-3. §-a hatályba lépésének naptári
napját a külügyminiszter annak ismertté válását követően a Magyar
Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(5)	A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi
Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a
vagyonadók területén Budapesten, 1985. október 17. napján aláírt
egyezmény kihirdetéséről szóló 1988. évi 6. törvényerejű rendelet a
Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság viszonylatában e törvénynek
- a (3) bekezdés szerint meghatározott - alkalmazása kezdetének napján
hatályát veszti.
(6)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a
pénzügyminiszter gondoskodik.
23
I N D O K O L Á S
A Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság között a kettős adóztatás
elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a
jövedelem- és a vagyonadók területén, Budapesten 2004. augusztus 26-án
aláírt Egyezmény tartalma törvényhozási tárgyat érint, ezért kihirdetésére
csak törvényben kerülhet sor.
A kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlődését nagymértékben elősegíti a
jogilag megfelelően szabályozott gazdasági környezet. A kettős adóztatás
elkerüléséről szóló egyezmények fő célja, hogy az adóztatás
szabályozásával, kiszámíthatóvá tételével támogassák mindkét állam
befektetőit.
Az egyezmény hatálya a jövedelem- és a vagyonadókra terjed ki.
Jelentősége, hogy alkalmazásával kizárja a magánszemélyek, illetve a
vállalkozások jövedelmének és vagyonának kettős adóztatását oly módon,
hogy meghatározza, hogy az egyes jövedelemfajták tekintetében melyik
szerződő államnak milyen körben van adóztatási joga.
Az egyezmény garanciális szabályként rögzíti az egyenlő elbánás elvének
alkalmazását, továbbá lehetővé teszi mindkét szerződő állam számára a
kölcsönös egyeztető eljárás kezdeményezését a másik államnál, amennyiben
úgy látja, hogy annak adóztatása nem felel meg az egyezmény
rendelkezéseinek. Az egyezmény lehetőséget nyújt az illetékes hatóságok
számára a végrehajtáshoz szükséges információcserére is.
Az Egyezmény hatályba lépéséhez a szerződő feleknek a belső
jogszabályaik szerint szükséges eljárásnak eleget kell tenniük, ez a magyar
szabályozás szerint a szerződés kötelező hatályának elismerését jelenti.
Az új egyezmény alkalmazásával egyidejűleg az 1988. évi 6. törvényerejű
rendelettel kihirdetett magyar-jugoszláv kettős adóztatás elkerüléséről szóló
egyezmény Szlovénia viszonylatában is hatályát veszti.
24