﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/19137. számú
törvényjavaslat
a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló, Párizsban, 2003. év október hó 17.
napján aláírt UNESCO Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Dr. Bozóki András
a nemzeti kulturális örökség minisztere
Budapest, 2006. január
2006. évi .... törvény
a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló, Párizsban, 2003. év október hó 17.
napján elfogadott UNESCO Egyezmény kihirdetéséről
1.	§
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a szellemi örökség megőrzéséről szóló,
Párizsban, 2003. év október hó 17. napján elfogadott UNESCO Egyezmény (a továbbiakban:
Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2.	§
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§.
Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a
következő:
CONVENTION FOR THE SAFEGUARDING
OF THE INTANGIBLE CULTURAL HERITAGE
The General Conference of the United Nations Educational, Scientific and Cultural
Organization hereinafter referred to as UNESCO, meeting in Paris, from 29 September to 17
October 2003, at its 32nd session,
Referring to existing international human rights instruments, in particular to the Universal
Declaration on Human Rights of 1948, the International Covenant on Economic, Social and
Cultural Rights of 1966, and the International Covenant on Civil and Political Rights of 1966,
Considering the importance of the intangible cultural heritage as a mainspring of cultural
diversity and a guarantee of sustainable development, as underscored in the UNESCO
Recommendation on the Safeguarding of Traditional Culture and Folklore of 1989, in the
UNESCO Universal Declaration on Cultural Diversity of 2001, and in the Istanbul
Declaration of 2002 adopted by the Third Round Table of Ministers of Culture,
Considering the deep-seated interdependence between the intangible cultural heritage and the
tangible cultural and natural heritage,
Recognizing that the processes of globalization and social transformation, alongside the
conditions they create for renewed dialogue among communities, also give rise, as does the
phenomenon of intolerance, to grave threats of deterioration, disappearance and destruction of
the intangible cultural heritage, in particular owing to a lack of resources for safeguarding
such heritage,
Being aware of the universal will and the common concern to safeguard the intangible
cultural heritage of humanity,
2
Recognizing that communities, in particular indigenous communities, groups and, in some
cases, individuals, play an important role in the production, safeguarding, maintenance and
recreation of the intangible cultural heritage, thus helping to enrich cultural diversity and
human creativity,
Noting the far-reaching impact of the activities of UNESCO in establishing normative
instruments for the protection of the cultural heritage, in particular the Convention for the
Protection of the World Cultural and Natural Heritage of 1972,
Noting further that no binding multilateral instrument as yet exists for the safeguarding of the
intangible cultural heritage,
Considering that existing international agreements, recommendations and resolutions
concerning the cultural and natural heritage need to be effectively enriched and supplemented
by means of new provisions relating to the intangible cultural heritage,
Considering the need to build greater awareness, especially among the younger generations,
of the importance of the intangible cultural heritage and of its safeguarding,
Considering that the international community should contribute, together with the States
Parties to this Convention, to the safeguarding of such heritage in a spirit of cooperation and
mutual assistance,
Recalling UNESCO’s programmes relating to the intangible cultural heritage, in particular the
Proclamation of Masterpieces of the Oral and Intangible Heritage of Humanity,
Considering the invaluable role of the intangible cultural heritage as a factor in bringing
human beings closer together and ensuring exchange and understanding among them,
Adopts this Convention on this seventeenth day of October 2003.
I.	General provisions
Article 1 - Purposes of the Convention
The purposes of this Convention are:
(a)	to safeguard the intangible cultural heritage;
(b)	to ensure respect for the intangible cultural heritage of the communities, groups
and individuals concerned;
(c)	to raise awareness at the local, national and international levels of the
importance of the intangible cultural heritage, and of ensuring mutual
appreciation thereof;
(d)	to provide for international cooperation and assistance.
3
Article 2 - Definitions
For the purposes of this Convention,
1.	The “intangible cultural heritage” means the practices, representations, expressions,
knowledge, skills - as well as the instruments, objects, artefacts and cultural spaces associated
therewith - that communities, groups and, in some cases, individuals recognize as part of their
cultural heritage. This intangible cultural heritage, transmitted from generation to generation,
is constantly recreated by communities and groups in response to their environment, their
interaction with nature and their history, and provides them with a sense of identity and
continuity, thus promoting respect for cultural diversity and human creativity. For the
purposes of this Convention, consideration will be given solely to such intangible cultural
heritage as is compatible with existing international human rights instruments, as well as with
the requirements of mutual respect among communities, groups and individuals, and of
sustainable development.
2.	The “intangible cultural heritage”, as defined in paragraph 1 above, is manifested inter
alia in the following domains:
(a)	oral traditions and expressions, including language as a vehicle of
	the intangible
	cultural heritage;
(b)	performing arts;
(c)	social practices, rituals and festive events;
(d)	knowledge and practices concerning nature and the universe;
(e)	traditional craftsmanship.
3.	“Safeguarding” means measures aimed at ensuring the viability of the intangible
cultural heritage, including the identification, documentation, research, preservation,
protection, promotion, enhancement, transmission, particularly through formal and nonformal
education, as well as the revitalization of the various aspects of such heritage.
4.	“States Parties” means States which are bound by this Convention and among which
this Convention is in force.
5.	This Convention applies mutatis mutandis to the territories referred to in Article 33
which become Parties to this Convention in accordance with the conditions set out in that
Article. To that extent the expression “States Parties” also refers to such territories.
Article 3 - Relationship to other international instruments
Nothing in this Convention may be interpreted as:
(a)	altering the status or diminishing the level of protection under the 1972
Convention concerning the Protection of the World Cultural and Natural
Heritage of World Heritage properties with which an item of the intangible
cultural heritage is directly associated; or
(b)	affecting the rights and obligations of States Parties deriving from any
international instrument relating to intellectual property rights or to the use of
biological and ecological resources to which they are parties.
4
II.	Organs of the Convention
Article 4 - General Assembly of the States Parties
1.	A General Assembly of the States Parties is hereby established, hereinafter referred to
as “the General Assembly”. The General Assembly is the sovereign body of this Convention.
2.	The General Assembly shall meet in ordinary session every two years. It may meet in
extraordinary session if it so decides or at the request either of the Intergovernmental
Committee for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage or of at least one-third of
the States Parties.
3.	The General Assembly shall adopt its own Rules of Procedure.
Article 5 - Intergovernmental Committee for the Safeguarding of the Intangible Cultural
Heritage
1.	An Intergovernmental Committee for the Safeguarding of the Intangible Cultural
Heritage, hereinafter referred to as “the Committee”, is hereby established within UNESCO.
It shall be composed of representatives of 18 States Parties, elected by the States Parties
meeting in General Assembly, once this Convention enters into force in accordance with
Article 34.
2.	The number of States Members of the Committee shall be increased to 24 once the
number of the States Parties to the Convention reaches 50.
Article 6 - Election and terms of office of States Members of the Committee
1.	The election of States Members of the Committee shall obey the principles of
equitable geographical representation and rotation.
2.	States Members of the Committee shall be elected for a term of four years by States
Parties to the Convention meeting in General Assembly.
3.	However, the term of office of half of the States Members of the Committee elected at
the first election is limited to two years. These States shall be chosen by lot at the first
election.
4.	Every two years, the General Assembly shall renew half of the States Members of the
Committee.
5.	It shall also elect as many States Members of the Committee as required to fill
vacancies.
6.	A State Member of the Committee may not be elected for two consecutive terms.
7.	States Members of the Committee shall choose as their representatives persons who
are qualified in the various fields of the intangible cultural heritage.
5
Article 7 - Functions of the Committee
Without prejudice to other prerogatives granted to it by this Convention, the functions of the
Committee shall be to:
(a)	promote the objectives of the Convention, and to encourage and monitor the
implementation thereof;
(b)	provide guidance on best practices and make recommendations on measures for
the safeguarding of the intangible cultural heritage;
(c)	prepare and submit to the General Assembly for approval a draft plan for the use
of the resources of the Fund, in accordance with Article 25;
(d)	seek means of increasing its resources, and to take the necessary measures to this
end, in accordance with Article 25;
(e)	prepare and submit to the General Assembly for approval operational directives
for the implementation of this Convention;
(f)	examine, in accordance with Article 29, the reports submitted by States Parties,
and to summarize them for the General Assembly;
(g)	examine requests submitted by States Parties, and to decide thereon, in
accordance with objective selection criteria to be established by the Committee
and approved by the General Assembly for:
(i)	inscription on the lists and proposals mentioned under Articles 16, 17
and 18;
(ii)	the granting of international assistance in accordance with Article 22.
Article 8 - Working methods of the Committee
1.	The Committee shall be answerable to the General Assembly. It shall report to it on all
its activities and decisions.
2.	The Committee shall adopt its own Rules of Procedure by a two-thirds majority of its
Members.
3.	The Committee may establish, on a temporary basis, whatever ad hoc consultative
bodies it deems necessary to carry out its task.
4.	The Committee may invite to its meetings any public or private bodies, as well as
private persons, with recognized competence in the various fields of the intangible cultural
heritage, in order to consult them on specific matters.
Article 9 - Accreditation of advisory organizations
1.	The Committee shall propose to the General Assembly the accreditation of
nongovernmental organizations with recognized competence in the field of the intangible
cultural heritage to act in an advisory capacity to the Committee.
2.	The Committee shall also propose to the General Assembly the criteria for and
modalities of such accreditation.
6
Article 10 - The Secretariat
1.	The Committee shall be assisted by the UNESCO Secretariat.
2.	The Secretariat shall prepare the documentation of the General Assembly and of the
Committee, as well as the draft agenda of their meetings, and shall ensure the implementation
of their decisions.
III.	Safeguarding of the intangible
cultural heritage at the national level
Article 11 - Role of States Parties
Each State Party shall:
(a)	take the necessary measures to ensure the safeguarding of the intangible cultural
heritage present in its territory;
(b)	among the safeguarding measures referred to in Article 2, paragraph 3, identify
and define the various elements of the intangible cultural heritage present in its
territory, with the participation of communities, groups and relevant
nongovernmental organizations.
Article 12 - Inventories
1	To ensure identification with a view to safeguarding, each State Party shall draw up, in
a manner geared to its own situation, one or more inventories of the intangible cultural
heritage present in its territory. These inventories shall be regularly updated.
2.	When each State Party periodically submits its report to the Committee, in accordance
with Article 29, it shall provide relevant information on such inventories.
Article 13 - Other measures for safeguarding
To ensure the safeguarding, development and promotion of the intangible cultural heritage
present in its territory, each State Party shall endeavour to:
(a)	adopt a general policy aimed at promoting the function of the intangible
cultural heritage in society, and at integrating the safeguarding of such
heritage into planning programmes;
(b)	designate or establish one or more competent bodies for the safeguarding of
the intangible cultural heritage present in its territory;
(c)	foster scientific, technical and artistic studies, as well as research
methodologies, with a view to effective safeguarding of the intangible
cultural heritage, in particular the intangible cultural heritage in danger;
(d)	adopt appropriate legal, technical, administrative and financial measures
aimed at:
(i)	fostering the creation or strengthening of institutions for training in the
management of the intangible cultural heritage and the transmission of
such heritage through forums and spaces intended for the performance
or expression thereof;
7
(ii)	ensuring access to the intangible cultural heritage while respecting
customary practices governing access to specific aspects of such
heritage;
(iii)	establishing documentation institutions for the intangible cultural
heritage and facilitating access to them.
Article 14 - Education, awareness-raising and capacity-building
Each State Party shall endeavour, by all appropriate means, to:
(a)	ensure recognition of, respect for, and enhancement of the intangible cultural
heritage in society, in particular through:
(i)	educational, awareness-raising and information programmes, aimed at
the general public, in particular young people;
(ii)	specific educational and training programmes within the communities
and groups concerned;
(iii)	capacity-building activities for the safeguarding of the intangible cultural
heritage, in particular management and scientific research; and
(iv)	non-formal means of transmitting knowledge;
(b)	keep the public informed of the dangers threatening such heritage, and of the
activities carried out in pursuance of this Convention;
(c)	promote education for the protection of natural spaces and places of memory
whose existence is necessary for expressing the intangible cultural heritage.
Article 15 - Participation of communities, groups and individuals
Within the framework of its safeguarding activities of the intangible cultural heritage, each
State Party shall endeavour to ensure the widest possible participation of communities, groups
and, where appropriate, individuals that create, maintain and transmit such heritage, and to
involve them actively in its management.
IV.	Safeguarding of the intangible
cultural heritage at the international level
Article 16 - Representative List of the Intangible Cultural Heritage of Humanity
1.	In order to ensure better visibility of the intangible cultural heritage and awareness of
its significance, and to encourage dialogue which respects cultural diversity, the Committee,
upon the proposal of the States Parties concerned, shall establish, keep up to date and publish
a Representative List of the Intangible Cultural Heritage of Humanity.
2.	The Committee shall draw up and submit to the General Assembly for approval the
criteria for the establishment, updating and publication of this Representative List.
Article 17 - List of Intangible Cultural Heritage in Need of Urgent Safeguarding
1.	With a view to taking appropriate safeguarding measures, the Committee shall
establish, keep up to date and publish a List of Intangible Cultural Heritage in Need of Urgent
8
Safeguarding, and shall inscribe such heritage on the List at the request of the State Party
concerned.
2.	The Committee shall draw up and submit to the General Assembly for approval the
criteria for the establishment, updating and publication of this List.
3.	In cases of extreme urgency - the objective criteria of which shall be approved by the
General Assembly upon the proposal of the Committee - the Committee may inscribe an item
of the heritage concerned on the List mentioned in paragraph 1, in consultation with the State
Party concerned.
Article 18 - Programmes, projects and activities for the safeguarding of the intangible
cultural heritage
1.	On the basis of proposals submitted by States Parties, and in accordance with criteria
to be defined by the Committee and approved by the General Assembly, the Committee shall
periodically select and promote national, subregional and regional programmes, projects and
activities for the safeguarding of the heritage which it considers best reflect the principles and
objectives of this Convention, taking into account the special needs of developing countries.
2.	To this end, it shall receive, examine and approve requests for international assistance
from States Parties for the preparation of such proposals.
3.	The Committee shall accompany the implementation of such projects, programmes
and activities by disseminating best practices using means to be determined by it.
V.	International cooperation and assistance
Article 19 - Cooperation
1.	For the purposes of this Convention, international cooperation includes, inter alia, the
exchange of information and experience, joint initiatives, and the establishment of a
mechanism of assistance to States Parties in their efforts to safeguard the intangible cultural
heritage.
2.	Without prejudice to the provisions of their national legislation and customary law and
practices, the States Parties recognize that the safeguarding of intangible cultural heritage is of
general interest to humanity, and to that end undertake to cooperate at the bilateral,
subregional, regional and international levels.
Article 20 - Purposes of international assistance
International assistance may be granted for the following purposes:
(a)	the safeguarding of the heritage inscribed on the List of Intangible Cultural
Heritage in Need of Urgent Safeguarding;
(b)	the preparation of inventories in the sense of Articles 11 and 12;
(c)	support for programmes, projects and activities carried out at the national,
subregional and regional levels aimed at the safeguarding of the intangible
cultural heritage;
9
(d)	any other purpose the Committee may deem necessary.
Article 21 - Forms of international assistance
The assistance granted by the Committee to a State Party shall be governed by the operational
directives foreseen in Article 7 and by the agreement referred to in Article 24, and may take
the following forms:
(a)	studies concerning various aspects of safeguarding;
(b)	the provision of experts and practitioners;
(c)	the training of all necessary staff;
(d)	the elaboration of standard-setting and other measures;
(e)	the creation and operation of infrastructures;
(f)	the supply of equipment and know-how;
(g)	other forms of financial and technical assistance, including, where appropriate,
the granting of low-interest loans and donations.
Article 22 - Conditions governing international assistance
1.	The Committee shall establish the procedure for examining requests for international
assistance, and shall specify what information shall be included in the requests, such as the
measures envisaged and the interventions required, together with an assessment of their cost.
2.	In emergencies, requests for assistance shall be examined by the Committee as a
matter of priority.
3.	In order to reach a decision, the Committee shall undertake such studies and
consultations as it deems necessary.
Article 23 - Requests for international assistance
1.	Each State Party may submit to the Committee a request for international assistance
for the safeguarding of the intangible cultural heritage present in its territory.
2.	Such a request may also be jointly submitted by two or more States Parties.
3.	The request shall include the information stipulated in Article 22, paragraph 1,
together with the necessary documentation.
Article 24 - Role of beneficiary States Parties
1.	In conformity with the provisions of this Convention, the international assistance
granted shall be regulated by means of an agreement between the beneficiary State Party and
the Committee.
2.	As a general rule, the beneficiary State Party shall, within the limits of its resources,
share the cost of the safeguarding measures for which international assistance is provided.
3.	The beneficiary State Party shall submit to the Committee a report on the use made of
the assistance provided for the safeguarding of the intangible cultural heritage.
10
VI.	Intangible Cultural Heritage Fund
Article 25 - Nature and resources of the Fund
1.	A “Fund for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage”, hereinafter referred
to as “the Fund”, is hereby established.
2.	The Fund shall consist of funds-in-trust established in accordance with the Financial
Regulations of UNESCO.
3.	The resources of the Fund shall consist of:
(a)	contributions made by States Parties;
(b)	funds appropriated for this purpose by the General Conference of UNESCO;
(c)	contributions, gifts or bequests which may be made by:
(i)	other States;
(ii)	organizations and programmes of the United Nations system, particularly
the United Nations Development Programme, as well as other international
organizations;
(iii)	public or private bodies or individuals;
(d)	any interest due on the resources of the Fund;
(e)	funds raised through collections, and receipts from events organized for the
benefit of the Fund;
(f)	any other resources authorized by the Fund’s regulations, to be drawn up by the
Committee.
4.	The use of resources by the Committee shall be decided on the basis of guidelines laid
down by the General Assembly.
5.	The Committee may accept contributions and other forms of assistance for general and
specific purposes relating to specific projects, provided that those projects have been
approved by the Committee.
6.	No political, economic or other conditions which are incompatible with the objectives
of this Convention may be attached to contributions made to the Fund.
Article 26 - Contributions of States Parties to the Fund
1.	Without prejudice to any supplementary voluntary contribution, the States Parties to
this Convention undertake to pay into the Fund, at least every two years, a contribution, the
amount of which, in the form of a uniform percentage applicable to all States, shall be
determined by the General Assembly. This decision of the General Assembly shall be taken
by a majority of the States Parties present and voting which have not made the declaration
referred to in paragraph 2 of this Article. In no case shall the contribution of the State Party
exceed 1% of its contribution to the regular budget of UNESCO.
2.	However, each State referred to in Article 32 or in Article 33 of this Convention may
declare, at the time of the deposit of its instruments of ratification, acceptance, approval or
accession, that it shall not be bound by the provisions of paragraph 1 of this Article.
11
3.	A State Party to this Convention which has made the declaration referred to in
paragraph 2 of this Article shall endeavour to withdraw the said declaration by notifying the
Director-General of UNESCO. However, the withdrawal of the declaration shall not take
effect in regard to the contribution due by the State until the date on which the subsequent
session of the General Assembly opens.
4.	In order to enable the Committee to plan its operations effectively, the contributions of
States Parties to this Convention which have made the declaration referred to in paragraph 2
of this Article shall be paid on a regular basis, at least every two years, and should be as close
as possible to the contributions they would have owed if they had been bound by the
provisions of paragraph 1 of this Article.
5.	Any State Party to this Convention which is in arrears with the payment of its
compulsory or voluntary contribution for the current year and the calendar year immediately
preceding it shall not be eligible as a Member of the Committee; this provision shall not apply
to the first election. The term of office of any such State which is already a Member of the
Committee shall come to an end at the time of the elections provided for in Article 6 of this
Convention.
Article 27 - Voluntary supplementary contributions to the Fund
States Parties wishing to provide voluntary contributions in addition to those foreseen under
Article 26 shall inform the Committee, as soon as possible, so as to enable it to plan its
operations accordingly.
Article 28 - International fund-raising campaigns
The States Parties shall, insofar as is possible, lend their support to international fund-raising
campaigns organized for the benefit of the Fund under the auspices of UNESCO.
VII.	Reports
Article 29 - Reports by the States Parties
The States Parties shall submit to the Committee, observing the forms and periodicity to be
defined by the Committee, reports on the legislative, regulatory and other measures taken for
the implementation of this Convention.
Article 30 - Reports by the Committee
1.	On the basis of its activities and the reports by States Parties referred to in Article 29,
the Committee shall submit a report to the General Assembly at each of its sessions.
2.	The report shall be brought to the attention of the General Conference of UNESCO.
12
VIII. Transitional clause
Article 31 - Relationship to the Proclamation of Masterpieces
of the Oral and Intangible Heritage of Humanity
1.	The Committee shall incorporate in the Representative List of the Intangible Cultural
Heritage of Humanity the items proclaimed “Masterpieces of the Oral and Intangible Heritage
of Humanity” before the entry into force of this Convention.
2.	The incorporation of these items in the Representative List of the Intangible Cultural
Heritage of Humanity shall in no way prejudge the criteria for future inscriptions decided
upon in accordance with Article 16, paragraph 2.
3.	No further Proclamation will be made after the entry into force of this Convention.
IX. Final clauses
Article 32 - Ratification, acceptance or approval
1.	This Convention shall be subject to ratification, acceptance or approval by States
Members of UNESCO in accordance with their respective constitutional procedures.
2.	The instruments of ratification, acceptance or approval shall be deposited with the
Director-General of UNESCO.
Article 33 - Accession
1.	This Convention shall be open to accession by all States not Members of UNESCO
that are invited by the General Conference of UNESCO to accede to it.
2	This Convention shall also be open to accession by territories which enjoy full
internal self-government recognized as such by the United Nations, but have not attained full
independence in accordance with General Assembly resolution 1514 (XV), and which have
competence over the matters governed by this Convention, including the competence to enter
into treaties in respect of such matters.
3.	The instrument of accession shall be deposited with the Director-General of UNESCO.
Article 34 - Entry into force
This Convention shall enter into force three months after the date of the deposit of the thirtieth
instrument of ratification, acceptance, approval or accession, but only with respect to those
States that have deposited their respective instruments of ratification, acceptance, approval, or
accession on or before that date. It shall enter into force with respect to any other State Party
three months after the deposit of its instrument of ratification, acceptance, approval or
accession.
Article 35 - Federal or non-unitary constitutional systems
The following provisions shall apply to States Parties which have a federal or non-unitary
constitutional system:
13
(a)	with regard to the provisions of this Convention, the implementation of which
comes under the legal jurisdiction of the federal or central legislative power, the
obligations of the federal or central government shall be the same as for those
States Parties which are not federal States;
(b)	with regard to the provisions of this Convention, the implementation of which
comes under the jurisdiction of individual constituent States, countries,
provinces or cantons which are not obliged by the constitutional system of the
federation to take legislative measures, the federal government shall inform the
competent authorities of such States, countries, provinces or cantons of the said
provisions, with its recommendation for their adoption.
Article 36 - Denunciation
1.	Each State Party may denounce this Convention.
2.	The denunciation shall be notified by an instrument in writing, deposited with the
Director-General of UNESCO.
3.	The denunciation shall take effect twelve months after the receipt of the instrument of
denunciation. It shall in no way affect the financial obligations of the denouncing State Party
until the date on which the withdrawal takes effect.
Article 37 - Depositary functions
The Director-General of UNESCO, as the Depositary of this Convention, shall inform the
States Members of the Organization, the States not Members of the Organization referred to
in Article 33, as well as the United Nations, of the deposit of all the instruments of
ratification, acceptance, approval or accession provided for in Articles 32 and 33, and of the
denunciations provided for in Article 36.
Article 38 - Amendments
1.	A State Party may, by written communication addressed to the Director-General,
propose amendments to this Convention. The Director-General shall circulate such
communication to all States Parties. If, within six months from the date of the circulation of
the communication, not less than one half of the States Parties reply favourably to the request,
the Director-General shall present such proposal to the next session of the General Assembly
for discussion and possible adoption.
2.	Amendments shall be adopted by a two-thirds majority of States Parties present and
voting.
3.	Once adopted, amendments to this Convention shall be submitted for ratification,
acceptance, approval or accession to the States Parties.
4.	Amendments shall enter into force, but solely with respect to the States Parties that
have ratified, accepted, approved or acceded to them, three months after the deposit of the
instruments referred to in paragraph 3 of this Article by two-thirds of the States Parties.
Thereafter, for each State Party that ratifies, accepts, approves or accedes to an amendment,
14
the said amendment shall enter into force three months after the date of deposit by that State
Party of its instrument of ratification, acceptance, approval or accession.
5.	The procedure set out in paragraphs 3 and 4 shall not apply to amendments to Article 5
concerning the number of States Members of the Committee. These amendments shall enter
into force at the time they are adopted.
6.	A State which becomes a Party to this Convention after the entry into force of
amendments in conformity with paragraph 4 of this Article shall, failing an expression of
different intention, be considered:
(a)	as a Party to this Convention as so amended; and
(b)	as a Party to the unamended Convention in relation to any State
Party not bound by the amendments.
Article 39 - Authoritative texts
This Convention has been drawn up in Arabic, Chinese, English, French, Russian and
Spanish, the six texts being equally authoritative.
Article 40 - Registration
In conformity with Article 102 of the Charter of the United Nations, this Convention shall be
registered with the Secretariat of the United Nations at the request of the Director-General of
UNESCO.
EGYEZMÉNY
A SZELLEMI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG VÉDELMÉRŐL
Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (a továbbiakban:
UNESCO) Általános Konferenciája a 2003. szeptember 29. - október 17. között Párizsban
tartott 32. ülésszakán,
hivatkozással az érvényben lévő nemzetközi emberi jogi okmányokra, különösen az 1948. évi
Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az 1966. évi Gazdasági, Szociális és Kulturális
Jogok Nemzetközi Egyezségokmányra és az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmányra;
figyelembe véve a szellemi kulturális örökség jelentőségét, mint a kulturális sokszínűség
mozgatórugóját és a fenntartható fejlődés biztosítékát, amelyet a hagyományos kultúra és
folklór megőrzéséről szóló 1989. évi UNESCO-ajánlás, az UNESCO 2001. évi, a kulturális
sokszínűségről szóló egyetemes nyilatkozata és a kulturális miniszterek harmadik
kerekasztala által 2002-ben elfogadott isztambuli nyilatkozat is hangsúlyozott;
figyelembe véve a szellemi kulturális örökség, valamint az anyagi kulturális és a természeti
örökség mélyen gyökerező egymásrautaltságát;
felismerve, hogy a globalizáció és a társadalmi átalakulás folyamata, valamint az általuk a
közösségek közti megújuló dialógus számára teremtett körülmények, akárcsak az intolerancia
jelensége, megnövelik a szellemi kulturális örökség súlyos hanyatlásának, eltűnésének és
15
pusztulásának veszélyét, különösen a szellemi kulturális örökség védelmére fordítandó
források hiányában;
tudatában az emberiség szellemi kulturális örökségének védelmére vonatkozó egyetemes
akaratnak és közös aggodalomnak;
felismerve, hogy a közösségek, különösen az ősi közösségek, csoportok és bizonyos esetekben
az egyének fontos szerepet játszanak a szellemi kulturális örökség létrehozásában,
védelmében, gondozásában és újrateremtésében, így gazdagítva a kulturális sokszínűséget és
az emberi kreativitást;
tudomásul véve az UNESCO tevékenységének messzemenő hatását a kulturális örökség
védelme terén irányadó okmányok megalkotásában, különös tekintettel az 1972. évi, a világ
kulturális és természeti örökségének védelméről szóló 1972. évi egyezményre;
tudomásul véve továbbá, hogy mindeddig nem létezik a szellemi kulturális örökség védelmét
célzó többoldalú, kötelező erővel bíró okmány;
figyelembe véve, hogy szükség van a kulturális és természeti örökség védelmére vonatkozó
meglévő nemzetközi megállapodások, ajánlások és határozatok szellemi kulturális örökségre
vonatkozó új rendelkezésekkel történő hatékony gazdagítására és kiegészítésére;
figyelembe véve, hogy szükség van a szellemi kulturális örökség és annak védelme
fontosságára vonatkozóan a tudatosság erősítésére, különösen a fiatalabb nemzedékek
körében;
figyelembe véve, hogy az együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás szellemében a
nemzetközi közösségnek a jelen Egyezmény Részes Államaival együtt hozzá kell járulnia
ezen örökség védelméhez;
emlékeztetve az UNESCO szellemi kulturális örökséggel kapcsolatos programjaira, különösen
az emberiség szájhagyomány útján fennmaradó és szellemi örökségének mesterműveiről
szóló nyilatkozatra;
figyelembe véve a szellemi kulturális örökségnek az emberek közötti szorosabb
együttműködés és megértés előmozdításában játszott felbecsülhetetlen szerepét;
2003. október tizenhetedikén elfogadja ezt az Egyezményt.
I.	Általános rendelkezések
1.	cikk: Az Egyezmény célja
Jelen Egyezmény célja a következő:
a)	a szellemi kulturális örökség védelme;
b)	az érintett közösségek, csoportok és egyének szellemi kulturális öröksége
tiszteletének biztosítása;
c)	a szellemi kulturális örökség és annak kölcsönös elismerése jelentőségének helyi,
nemzeti és nemzetközi szinten való tudatosítása;
16
d)	a nemzetközi együttműködés és segítségnyújtás fejlesztése.
2.	cikk: Meghatározások
Jelen Egyezmény alkalmazásában:
1.	"szellemi kulturális örökség": olyan szokás, ábrázolás, kifejezési forma, tudás, készség
-	valamint az ezekkel összefüggő eszköz, tárgy, műalkotás és kulturális színhely - amelyet
közösségek, csoportok, esetenként egyének kulturális örökségük részeként elismernek. Ez a
nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szellemi kulturális örökség - amelyet a
közösségek, csoportok a környezetükre, a természettel való kapcsolatukra és a történelmükre
adott válaszként állandóan újrateremtenek - az identitás és a folytonosság érzését nyújtja
számukra, ily módon segítve elő a kulturális sokszínűség és emberi kreativitás tiszteletét.
Jelen Egyezmény alkalmazásában csak az érvényben lévő nemzetközi emberi jogi
okmányokkal, valamint a közösségek, csoportok és egyének közötti kölcsönös tisztelet és a
fenntartható fejlődés követelményével összhangban álló szellemi kulturális örökséget kell
figyelembe venni;
2.	Az 1. pontban meghatározott szellemi kulturális örökség többek között az alábbi
területeken nyilvánul meg:
a)	szóbeli hagyományok és kifejezési formák, beleértve a nyelvet is, mint a szellemi
kulturális örökség hordozóját,
b)	előadóművészetek;
c)	társadalmi szokások, rítusok és ünnepi események;
d)	a természetre és a világegyetemre vonatkozó ismeretek és gyakorlatok;
e)	hagyományos kézművesség;
3.	"védelem": a szellemi kulturális örökség fennmaradását célzó intézkedések, beleértve
az ilyen örökség azonosítását, dokumentálását, kutatását, megőrzését, védelmét, támogatását,
megerősítését, terjesztését - különösen az iskolarendszeren belüli és kívüli oktatás
segítségével - csakúgy, mint az ilyen örökség különféle aspektusainak felélesztését;
4.	"Részes Államok": a jelen Egyezmény által kötelezett államok, amelyek között a jelen
Egyezmény hatályos;
5.	Jelen Egyezmény megfelelően alkalmazandó a 33. cikkben meghatározott területekre,
amelyek az említett cikkben megfogalmazott feltételek értelmében jelen Egyezmény Részes
Államaivá válnak. Ebben az értelemben a Részes Államok kifejezés az ilyen területekre is
vonatkozik.
3.	cikk: Egyéb nemzetközi okmányokkal való kapcsolat
Jelen Egyezmény
a)	a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló 1972. évi - a szellemi
kulturális örökséggel közvetlenül is összefüggésben álló - UNESCO-egyezmény
keretében világörökséggé nyilvánított javak státuszát nem módosítja, e javak védelmének
mértékét nem csökkenti, valamint
b)	nem érinti a Részes Államoknak a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogokra vonatkozó
vagy a biológiai és ökológiai források használatát szabályozó, általuk aláírt nemzetközi
okmányokból fakadó jogait és kötelezettségeit.
17
II. Az Egyezmény Szervei
4.	cikk: A Részes Államok Közgyűlése
(1)	Létrejön a Részes Államok Közgyűlése (a továbbiakban: Közgyűlés). Jelen
Egyezmény legfőbb szerve a Közgyűlés.
(2)	A Közgyűlés kétévente tartja rendes ülését. Saját döntése alapján vagy a szellemi
kulturális örökség védelmével foglalkozó kormányközi bizottság vagy a Részes Államok
legalább kétharmada kérésére rendkívüli ülést is tarthat.
(3)	A Közgyűlés elfogadja eljárási szabályzatát.
5.	cikk: A szellemi kulturális örökség védelmével foglalkozó kormányközi bizottság
(1)	Az UNESCO keretén belül létrejön egy, a szellemi kulturális örökség védelmével
foglalkozó kormányközi bizottság (a továbbiakban: Bizottság). A Bizottság 18 Részes Állam
képviselőiből áll, akiket a Részes Államok Közgyűlésén választanak meg, a 34. cikkel
összhangban a jelen Egyezmény hatályba lépését követően.
(2)	A Bizottság tagállamainak száma 24-re emelkedik, amint az Egyezmény Részes
Államainak száma eléri az 50-et.
6.	cikk: A Bizottság tagjainak megválasztása és megbízatása
(1)	A Bizottság tagállamainak megválasztásánál a kiegyensúlyozott földrajzi képviselet és
a rotáció elve érvényesül.
(2)	Az Egyezmény Részes Államai Közgyűlésen választják meg a Bizottság tagállamait
négy évre.
(3)	Az első választáson megválasztott bizottsági tagállamok felének a megbízatása
azonban két évre korlátozódik. Ezen tagállamok kiválasztása sorsolással történik meg az első
választáson.
(4)	A Közgyűlés kétévente újra választja a Bizottság tagállamainak a felét.
(5)	Ezenkívül megfelelő számú tagállamot választ a megüresedett bizottsági helyek
betöltésére is.
(6)	Egy bizottsági tagállam nem választható meg két egymást követő időszakra.
(7)	A Bizottság tagállamai a szellemi kulturális örökség különböző területein
szaktekintéllyel rendelkező személyeket jelölnek saját képviseletükre.
7.	cikk: A Bizottság feladatai
Minden egyéb, a jelen Egyezménnyel a Bizottságra ruházott feladat sérelme nélkül, a
Bizottság feladatai az alábbiak:
18
a)	az Egyezmény céljainak elősegítése, végrehajtásának támogatása és felügyelete;
b)	útmutatás a legjobban bevált gyakorlatra vonatkozóan, és ajánlások adása a szellemi
kulturális örökség védelmét célzó intézkedéseket illetően;
c)	a 25. cikkel összhangban az Alap forrásainak felhasználásáról szóló tervezet
kidolgozása és jóváhagyásra a Közgyűlés elé terjesztése;
d)	forrásai növelése érdekében további eszközök felkutatása, az ehhez szükséges
intézkedések megtétele, a 25. cikkel összhangban;
e)	a jelen Egyezmény végrehajtására vonatkozó működési irányelvek kidolgozása és
jóváhagyásra a Közgyűlés elé terjesztése;
f)	a 29. cikkel összhangban a Részes Államok által benyújtott jelentések vizsgálata és
összefoglaló készítése a Közgyűlés számára;
g)	a Részes Államok által benyújtott kérelmek vizsgálata és az azokról való döntés az
általa meghatározott és a Közgyűlés által jóváhagyott objektív kiválasztási
szempontok alapján, az alábbiak tekintetében:
i.	felvétel a 16., 17. és 18 cikkben említett listákra és javaslatokra;
ii.	a 22. cikkel összhangban nemzetközi segítségnyújtás megadása.
8.	cikk: A Bizottság munkamódszere
(1)	A Bizottság a Közgyűlésnek számol be. Minden tevékenységéről és határozatáról
köteles annak jelentést tenni.
(2)	A Bizottság eljárási szabályzatát tagjainak kétharmados többségével fogadja el.
(3)	A Bizottság meghatározott időre ad hoc tanácsadói testületeket hozhat létre,
amennyiben azt feladatának ellátásához szükségesnek tartja.
(4)	A Bizottság, különleges kérdések megvitatása céljából üléseire meghívhat a szellemi
kulturális örökség különböző területein elismert tevékenységet folytató közjogi és magánjogi
szervezeteket, illetve elismert szakértelemmel rendelkező természetes személyeket.
9.	cikk: Tanácsadó szervezetek akkreditálása
(1)	A Bizottság javaslatot tesz a Közgyűlésnek a szellemi kulturális örökség területén
elismert szakértelemmel rendelkező nem kormányzati szervezetek akkreditálására. Ezek a
szervezetek tanácsadói joggal vesznek részt a Bizottság munkájában.
(2)	A Bizottság ezenkívül az akkreditálás kritériumaira és módozataira vonatkozóan is
javaslatokat tesz a Közgyűlés számára.
19
10. cikk: A Titkárság
(1)	A Bizottság munkáját az UNESCO Titkársága segíti.
(2)	A Titkárság előkészíti a Közgyűlés és a Bizottság dokumentumait, valamint az ülések
napirendjének tervezetét, továbbá gondoskodik a két testület döntéseinek végrehajtásáról.
III.	A szellemi kulturális örökség védelme nemzeti szinten
11.	cikk: A Részes Államok szerepe
Az Egyezményben részes valamennyi állam
a)	megteszi a szükséges intézkedéseket a területén található szellemi kulturális
örökség védelmének biztosítására;
b)	a 2. cikk 3. pontjában felsorolt védőintézkedések részeként a területén található
szellemi kulturális örökség különböző elemeit a megfelelő közösségek, csoportok
és nem kormányzati szervezetek részvételével azonosítja és meghatározza.
12.	cikk: Nyilvántartás
(1)	A védelem előfeltételeként, az azonosítás biztosítása céljából a területén található
szellemi kulturális örökségről minden Részes Állam a helyzetének megfelelő formában egy
vagy több nyilvántartást készít. Ezeket a nyilvántartásokat rendszeresen naprakésszé kell
tenni.
(2)	Amikor a Bizottság elé terjeszti a 29. cikk szerinti időszakos jelentését, a Részes
Állam ezekről a nyilvántartásokról is megfelelő információt nyújt.
13.	cikk: Egyéb védőintézkedések
A területén található szellemi kulturális örökség védelme, fejlesztése és megőrzése érdekében
minden Részes Állam erőfeszítéseket tesz, hogy:
a)	olyan általános politikát alakítson ki, amely felértékeli a szellemi kulturális
örökség társadalmi szerepét és ezen örökség védelmét bevonja a tervezési
programokba;
b)	kijelöljön vagy létrehozzon egy vagy több, a saját területén található szellemi
kulturális örökség védelméért felelős szakértői testületet;
c)	támogassa a tudományos, technikai és művészeti vizsgálatok elvégzését, valamint
a kutatási módszerek kifejlesztését a szellemi kulturális örökség - különösen a
veszélyeztetett szellemi kulturális örökség - hatékony védelme érdekében;
d)	megtegye a szükséges jogi, technikai, adminisztratív és pénzügyi intézkedéseket
annak érdekében, hogy:
i.	elősegítse képzési intézmények létrehozását vagy kiépítését a szellemi
kulturális örökség kezelése, valamint az ilyen örökség átadása terén olyan
fórumokon és helyeken keresztül, amelyek célja ennek az örökségnek a
bemutatása vagy kifejezése;
20
ii.	biztosítsa a szellemi kulturális örökséghez való hozzáférést, tiszteletben
tartva az ilyen örökség sajátos aspektusaihoz való hozzáférés szokásos
gyakorlatát;
iii.	dokumentációs intézményeket hozzon létre a szellemi kulturális örökség
számára, és megkönnyítse az ezekhez való hozzáférést.
14.	cikk: Oktatás, a tudatosság erősítése és a szakmai képességek fejlesztése
Minden Részes Állam arra törekszik az összes rendelkezésre állóeszköz igénybevételével,
hogy
a)	biztosítsa a szellemi kulturális örökség társadalmi elismerését, tiszteletét és
erősítését, különösen az alább felsorolt módokon:
i.	a nyilvánosságot - különösen a fiatalokat - megcélzó oktatási, a
tudatosságot erősítő és tájékoztató programok;
ii.	az érdekelt közösségeken és csoportokon belüli speciális oktatási és
képzési programok;
iii.	a szellemi kulturális örökség védelme terén kifejtett kapacitásépítő
tevékenység, különösen az irányítás és a tudományos kutatás területein; és
iv.	a tudásátadás iskolarendszeren kívüli formái;
b)	folyamatosan értesítse a nyilvánosságot, az ezt az örökséget fenyegető
veszélyekről, valamint azokról a tevékenységekről, amelyeket jelen Egyezmény
alkalmazásában végrehajtanak;
c)	támogassa az azoknak a természetben található helyeknek és emlékhelyeknek a
védelmével kapcsolatos oktatást, amelyek léte a szellemi kulturális örökség
kifejezése szempontjából szükséges.
15.	cikk: A közösségek, csoportok és egyének részvétele
A szellemi kulturális örökség védelmében kifejtett tevékenysége keretében minden Részes
Állam arra törekszik, hogy a lehető legszélesebb körben biztosítsa az ilyen örökséget
létrehozó, megőrző és továbbadó közösségek, csoportok és - bizonyos esetekben - egyének
részvételét és aktív közreműködését a kulturális örökség kezelésében.
IV.	A szellemi kulturális örökség védelme nemzetközi szinten
16.	cikk: Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listája
(1)	A szellemi kulturális örökség megismerhetőségének javítása és jelentőségének
tudatosítása, továbbá a kulturális sokszínűséget tiszteletben tartó párbeszéd ösztönzése
érdekében az érintett Részes Államok javaslata alapján a Bizottság létrehozza, folyamatosan
naprakésszé teszi és nyilvánosságra hozza az emberiség szellemi kulturális örökségének
reprezentatív listáját.
(2)	A Bizottság kidolgozza és jóváhagyásra a Közgyűlés elé terjeszti e reprezentatív lista
létrehozásának, naprakésszé tételének és nyilvánosságra hozatalának kritériumait.
21
17.	cikk: A sürgős védelmet igénylő szellemi kulturális örökség listája
(1)	A megfelelő védőintézkedések megtétele céljából a Bizottság összeállítja,
folyamatosan naprakésszé teszi és nyilvánosságra hozza a sürgős védelmet igénylő szellemi
kulturális örökség listáját, és az ilyen örökséget az érintett Részes Állam kérésére felveszi a
listára.
(2)	A Bizottság kidolgozza és jóváhagyásra a Közgyűlés elé terjeszti e lista
létrehozásának, naprakésszé tételének és nyilvánosságra hozatalának kritériumait.
(3)	Különösen sürgős esetben - amelynek objektív kritériumait a Bizottság javaslata
alapján a Közgyűlés hagyja jóvá - az érdekelt Részes Állammal konzultálva a Bizottság is
felvehet ilyen örökséget az (1) bekezdésben említett listára.
18.	cikk: A szellemi kulturális örökség védelmét célzó programok,
projektek és tevékenységek
(1)	A Bizottság a Részes Államok által benyújtott javaslatok alapján, a Bizottság által
meghatározandó és a Közgyűlés által jóváhagyandó kritériumokkal összhangban szabályos
időközönként a szellemi kulturális örökség védelme érdekében jelen Egyezmény elveit és
céljait szerinte legjobban tükröző, a fejlődő országok különleges szükségleteit figyelembe
vevő nemzeti, szubregionális és regionális programokat, terveket és tevékenységeket választ
ki.
(2)	A fentiek érdekében a Bizottság megvizsgálja és jóváhagyja a Részes Államoktól
beérkező, nemzetközi segítséget igénylő kérelmeket, hogy elkészíthesse az ilyen javaslatokat.
(3)	A Bizottság - az általa meghatározott módon - a legjobban bevált gyakorlatok
terjesztésével segíti e projektek, programok és tevékenységek végrehajtását.
V.	Nemzetközi együttműködés és segítségnyújtás
19.	cikk: Együttműködés
(1)	Jelen Egyezmény alkalmazásában nemzetközi együttműködés többek között az
információ- és tapasztalatcsere, a közös kezdeményezés és a Részes Államoknak a szellemi
kulturális örökség védelme terén tett erőfeszítéseihez nyújtandó segítség mechanizmusának
kialakítása.
(2)	A nemzeti jog, a szokásjog és szokásos eljárások sérelme nélkül a Részes Államok
megerősítik, hogy a szellemi kulturális örökség védelme az emberiség általános érdeke, és
ezért vállalják, hogy kétoldalú, szubregionális, regionális és nemzetközi szintű
együttműködést folytatnak.
22
20.	cikk: A nemzetközi segítségnyújtás célja
Nemzetközi segítség az alábbi célok elérésére nyújtható:
a)	a sürgős védelmet igénylő szellemi kulturális örökség listájára felkerült örökség
védelme;
b)	a 11. és 12. cikk szerinti nyilvántartások elkészítése;
c)	a szellemi kulturális örökség védelmét célzó nemzeti, szubregionális és regionális
programok, projektek és tevékenységek támogatása;
d)	bármely egyéb, a Bizottság által szükségesnek ítélt cél.
21.	cikk: A nemzetközi segítségnyújtás formái
A Bizottság által a Részes Államoknak nyújtott segítségnyújtásnak meg kell felelnie a 7.
cikkben meghatározott működési irányelveknek és a 24. cikkben említett megállapodásnak, és
a következő formái lehetnek:
a)	a védelem különböző aspektusaira vonatkozó tanulmányok;
b)	szakértők és gyakorlati szakemberek rendelkezésre bocsátása;
c)	a szükséges szakemberek képzése;
d)	normatív és egyéb intézkedések kidolgozása;
e)	infrastruktúra létrehozása és működtetése;
f)	felszerelés és szaktudás biztosítása;
g)	a pénzügyi és technikai segítségnyújtás egyéb formái, adott esetben ideértve az
alacsony kamatozású kölcsönt és az adományokat is.
22.	cikk: A nemzetközi segítségnyújtás feltételei
(1)	A Bizottság kialakítja a nemzetközi segítségnyújtás iránti kérelmek elbírálásának
eljárását és meghatározza a kérelemben foglalandó információk körét, mint például a tervezett
intézkedések, a szükséges munkák és azok költségeinek becsült értéke.
(2)	Sürgős esetben a segítségnyújtás iránti kérelmet a Bizottság elsőbbségi jelleggel
vizsgálja meg.
(3)	A határozathozatal érdekében a Bizottság lefolytatja az általa szükségesnek ítélt
vizsgálatokat és konzultációkat.
23.	cikk: Nemzetközi segítségnyújtás iránti kérelem
(1)	Bármely Részes Állam kérhet a Bizottságtól nemzetközi segítségnyújtást a területén
található szellemi kulturális örökség védelme érdekében.
(2)	Két vagy több Részes Állam közösen is benyújthatja kérelmét.
(3)	A kérelemnek tartalmaznia kell a 22. cikk (1) bekezdésében meghatározott
információkat, valamint a szükséges dokumentációt.
23
24. cikk: A kedvezményezett Részes Állam szerepe
(1)	Jelen Egyezmény előírásainak megfelelően a nemzetközi segítségnyújtást a
kedvezményezett Részes Állam és a Bizottság között megkötött megállapodás szabályozza.
(2)	Főszabály szerint a kedvezményezett Részes Állam a lehetőségeinek megfelelően
részt vesz azon védőintézkedések költségeinek viselésében, amelyekhez nemzetközi
segítséget nyújtottak.
(3)	A kedvezményezett Részes Államnak jelentést készít a Bizottság számára a szellemi
kulturális örökség védelmére nyújtott támogatás felhasználásáról.
VI.	A Szellemi Kulturális Örökségvédelmi Alap
25.	cikk: Az Alap jellege és forrásai
(1)	A Szellemi Kulturális Örökségvédelmi Alap (a továbbiakban: Alap) ezennel létrejön.
(2)	Az Alap az UNESCO pénzügyi rendelkezéseinek megfelelően kezelésébe adott
vagyonból áll.
(3)	Az Alap forrásai a következők:
a)	a Részes Államok hozzájárulásai;
b)	az UNESCO Általános Konferenciája által e célra előirányzott források;
c)	hozzájárulások, adományok vagy hagyatékok, amelyek származhatnak:
i.	más államoktól
ii.	az Egyesült Nemzetek más programjaiból és szervezeteitől, különösen az
Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjából és más nemzetközi
szervezetektől;
iii.	közjogi és magánjogi szervezetektől, valamint magánszemélyektől;
d)	az Alap forrásai után járó kamatok;
e)	az Alap javára rendezett gyűjtések és rendezvények bevételei;
f)	minden egyéb olyan forrás, amelyet a Bizottság által az Alapra vonatkozóan
kidolgozott előírások lehetővé tesznek.
(4)	A források Bizottság által történő felhasználásáról a Közgyűlés iránymutatásai alapján
kell dönteni.
(5)	A Bizottság olyan hozzájárulásokat és egyéb támogatási formákat is elfogadhat,
amelyeket meghatározott projektekkel összefüggő általános és meghatározott célokra kell
fordítani, feltéve, hogy ezeket a projekteket a Bizottság jóváhagyta.
(6)	Az Alapba befizetett hozzájárulás nem köthető a jelen Egyezmény céljaival össze nem
egyeztethető politikai, gazdasági vagy egyéb feltételhez.
24
26.	cikk: A Részes Államok hozzájárulása az Alaphoz
(1)	Bármely önkéntes kiegészítő hozzájárulás sérelme nélkül jelen Egyezmény Részes
Államai kötelezik magukat, hogy legalább kétévente hozzájárulást fizetnek be az Alapba,
amelynek összegét egy egységes, valamennyi államra vonatkozó százalékos kulcs
segítségével a Közgyűlés határozza meg. E közgyűlési döntést a jelenlevő és szavazó azon
tagok többségével hozzák, akik e cikk (2) bekezdése szerinti nyilatkozatot nem tettek. A
Részes Államok hozzájárulása semmilyen körülmények között nem haladhatja meg annak az
összegnek az 1%-át, amelyet az UNESCO rendes költségvetésébe hozzájárulásként
befizetnek.
(2)	Bármely, a jelen Egyezmény 32. vagy 33. cikkében említett állam a megerősítő,
elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezése alkalmával kijelentheti,
hogy e cikk (1) bekezdésének rendelkezései nem kötelezik.
(3)	Az e cikk (2) bekezdése szerinti nyilatkozatot tett Részes Államnak törekednie kell
arra, hogy visszavonja az említett nyilatkozatot az UNESCO főigazgatójához intézett
értesítéssel. A nyilatkozat visszavonása azonban az állam által befizetendő hozzájárulás
tekintetében csak a következő Közgyűlés időpontjától érvényesül.
(4)	Annak érdekében, hogy a Bizottság hatékonyan tudja tervezni saját működését, az e
cikk (2) bekezdése szerinti nyilatkozatot tett Részes Államok rendszeresen, de legalább
kétévenként fizetnek hozzájárulást, amelynek összege a lehető legjobban megközelíti azt az
összeget, amelyet akkor kellene fizetniük, ha e cikk (1) bekezdésének előírásai vonatkoznának
rájuk.
(5)	Az a Részes Állam, amely kötelező vagy önkéntes hozzájárulása tekintetében a folyó
vagy az azt közvetlenül megelőző naptári évre vonatkozóan hátralékban van, nem választható
a Bizottság tagjává; ez a rendelkezés nem vonatkozik az első választásra. Ha az ilyen állam
már tagja a Bizottságnak, megbízatása megszűnik a jelen Egyezmény 6. cikkében említett
választás időpontjában.
27.	cikk: Önkéntes kiegészítő hozzájárulás az Alaphoz
Azok a Részes Államok, amelyek a 26. cikk szerinti hozzájáruláson túl további önkéntes
hozzájárulást kívánnak nyújtani, a lehető legkorábban értesítik erről a Bizottságot annak
érdekében, hogy az megfelelően tudja tervezni működését.
28.	cikk: Nemzetközi gyűjtőakciók
A Részes Államok lehetőségeiknek megfelelően támogatják az UNESCO védnöksége alatt az
Alap javára szervezett nemzetközi gyűjtőakciókat.
25
VII. Jelentések
29. cikk: A Részes Államok jelentései
A Részes Államok a Bizottság által meghatározott formában és időközönként jelentést
terjesztenek a Bizottság elé a jelen Egyezmény végrehajtása érdekében hozott törvényi és
jogszabályi rendelkezéseikről és egyéb intézkedéseikről.
30.	cikk: A Bizottság jelentései
(1)	A Bizottság a saját tevékenysége és a Részes Államok által a 29. cikkben
hivatkozottak szerint készített jelentések alapján jelentést terjeszt a Közgyűlés elé annak
minden egyes rendes ülésszaka alkalmával.
(2)	A jelentésről tájékoztatni kell az UNESCO Általános Konferenciáját.
VIII. Átmeneti intézkedések
31.	cikk: Kapcsolat az emberiség szájhagyomány útján terjedő és szellemi
örökségének mesterműveiről szóló nyilatkozattal
(1)	A Bizottság jelen Egyezmény hatálybalépése előtt felveszi az emberiség
szájhagyomány útján terjedő és szellemi örökségének mesterművévé nyilvánított elemeket az
emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.
(2)	Ezen elemeknek az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára
való felvétele nem érinti a 16. cikk (2) bekezdésében meghatározott, a listára való jövőbeni
felvételre vonatkozó kritériumokat.
(3)	Jelen Egyezmény hatálybalépését követően további nyilatkozat nem kerül
kibocsátásra.
IX. Záró rendelkezések
32.	cikk: Megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás
(1)	Jelen Egyezményt az UNESCO Részes Államai alkotmányos eljárásaikkal
összhangban megerősítik, elfogadják vagy jóváhagyják.
(2)	A megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat az UNESCO főigazgatójánál kell
letétbe helyezni.
33.	cikk: Csatlakozás
(1)	Jelen Egyezmény csatlakozásra nyitva áll minden olyan állam számára, amely ugyan
nem tagja az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének, de
amelyet a Szervezet Általános Konferenciája csatlakozásra felhív.
(2)	Jelen Egyezmény csatlakozásra nyitva áll az olyan területek számára is, amelyek az
Egyesült Nemzetek Szervezete által elismert teljes belső önkormányzattal rendelkeznek,
26
azonban a Közgyűlés 1514. (XV) számú határozata értelmében nem rendelkeznek teljes
függetlenséggel, továbbá amelyek a jelen Egyezmény tárgyát képező ügyekben hatáskörrel
rendelkeznek, beleértve az ilyen kérdésekre vonatkozó szerződések megkötésének jogkörét is.
(3)	A csatlakozási okiratot az UNESCO főigazgatójánál kell letétbe helyezni.
34.	cikk: Hatálybalépés
Jelen Egyezmény három hónappal a harmincadik megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy
csatlakozási okirat letétbe helyezése után lép hatályba, de csak azon államok tekintetében,
amelyek megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratukat ezen a napon, vagy ezt
megelőzően letétbe helyezték. Minden más állam tekintetében három hónappal az után lép
hatályba, hogy a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratot letétbe
helyezték.
35. cikk: Szövetségi vagy nem egységállami berendezkedésű alkotmányos rendszerek
Az alábbi rendelkezések azokra a Részes Államokra vonatkoznak, amelyek szövetségi vagy
nem egységállami berendezkedésű alkotmányos rendszerrel rendelkeznek:
a)	jelen Egyezmény azon rendelkezései tekintetében, amelyek végrehajtása a szövetségi
vagy központi törvényhozó szerv illetékességi körébe tartozik, a szövetségi vagy
központi kormány kötelezettségei megegyeznek azon Részes Államok
kötelezettségeivel, amelyek nem szövetségi típusúak;
b)	jelen Egyezmény azon rendelkezései tekintetében, amelyek végrehajtása valamely, a
szövetség alkotmányos rendje alapján törvényhozási intézkedések megtételére nem
köteles szövetségi tagállam, tartomány vagy kanton illetékességi körébe tartozik, a
szövetségi kormány tájékoztatja e tagállamok, tartományok vagy kantonok illetékes
hatóságait az adott rendelkezésekről, és javasolja számukra azok elfogadását.
36. cikk: Az Egyezmény felmondása
(1)	Bármely Részes Állam felmondhatja ezt az Egyezményt.
(2)	A felmondás írásban, az UNESCO főigazgatójánál letétbe helyezett okirat útján
történik.
(3)	A felmondás a felmondást tartalmazó okirat kézhezvételétől számított tizenkettedik
hónap elteltével lép hatályba. A felmondás annak hatálybalépéséig nem érinti a Részes Állam
pénzügyi kötelezettségeit.
37. cikk: A letéteményes feladatai
Az UNESCO főigazgatója, mint jelen Egyezmény letéteményese tájékoztatja a Szervezet
tagállamait, a 33. cikkben említett nem tagállamokat, valamint az Egyesült Nemzetek
Szervezetét a 32. és 33. cikk szerinti megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási
okiratok letétbe helyezéséről, valamint a 36. cikk szerinti felmondásokról.
27
38. cikk: Módosítások
(1)	Bármely Részes Állam javaslatot tehet jelen Egyezmény módosítására a főigazgatóhoz
eljuttatott írásbeli közleményben. A főigazgató valamennyi Részes Államhoz eljuttatja ezt a
közleményt. Amennyiben a továbbítás időpontját követő hat hónapon belül a Részes Államok
legalább fele kedvezően válaszol a felvetésre, a főigazgató a következő ülésen azt a
Közgyűlés elé terjeszti megvitatásra és esetleges elfogadásra.
(2)	A módosítások elfogadásához a jelenlevő és szavazó Részes Államok kétharmados
többsége szükséges.
(3)	Jelen Egyezmény módosításait elfogadásuk után a Részes Államok elé terjesztik
megerősítésre, elfogadásra, jóváhagyásra vagy csatlakozásra.
(4)	A módosítások csak az azokat megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó, illetve az
azokhoz csatlakozó Részes Államok vonatkozásában lépnek hatályba, három hónappal azt
követően, hogy az e cikk (3) bekezdése szerinti okiratokat a Részes Államok kétharmada
letétbe helyezte. Ezen időpont után minden egyes Részes Állam tekintetében a megerősítő,
elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat letétbe helyezésének napjától számított három
hónap elteltével válik hatályossá a módosítás.
(5)	A (3) és (4) bekezdésben leírt eljárás nem vonatkozik a Bizottság tagjainak számáról
rendelkező 5. cikk módosítására. Ezek a módosítások elfogadásuk időpontjában válnak
hatályossá.
(6)	Jelen Egyezményhez a módosítások e cikk (4) bekezdése szerinti hatálybalépését
követően csatlakozó állam, amennyiben nem nyilatkozik eltérően,
a)	az így módosított Egyezmény Részes Államának minősül; és
b)	azon államok vonatkozásában, amelyek tekintetében ezek a módosítások nem
hatályosak, a nem módosított Egyezmény Részes Államának minősül.
39. cikk: Hiteles szövegek
Jelen Egyezmény arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelven készült, és az e
nyelveken készült szövegeinek mindegyike egyaránt hiteles.
40. cikk: Nyilvántartásba vétel
Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102. cikkével összhangban az Egyezményt az
Egyesült Nemzetek Szervezetének Titkársága az UNESCO főigazgatójának kérelmére
nyilvántartásba veszi.”
4. §
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő napon lép
hatályba.
(2)	E törvény 2. és 3. §-a az Egyezmény 34. Cikkében meghatározott időpontban lép hatályba.
(3)	Az Egyezmény, illetve e törvény 2. és 3. §-a hatálybalépésének naptári napját a
28
külügyminiszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul
közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(4)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a nemzeti kulturális örökség
minisztere gondoskodik.
29
Indokolás
Több éves előkészítő munkát követően, 2003. október 17-én az UNESCO Általános
Konferenciája 32. ülésszakán Párizsban került elfogadásra a Szellemi Kulturális Örökség
Védelméről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény).
Az Egyezmény a 34. Cikk 1. bekezdése alapján három hónappal a harmincadik Részes Állam
jóváhagyását követően lép hatályba. Románia 2006. január 20-án helyezte letétbe ratifikációs
okiratát az UNESCO főigazgatójánál, ezzel 30-ra emelkedett az Egyezményben részes
államok száma, így az Egyezmény 2006. április 20-án lép hatályba.
Az Egyezmény a szellemi kulturális örökség védelmének több hatékony eszközét vezeti be.
Az 1. fejezet rögzíti az Egyezmény célját és meghatározza a szellemi kulturális örökség
tárgyait. A „védelem” fogalmát kiterjeszti a szellemi kulturális örökség fennmaradását célzó
intézkedésekre, „beleértve az ilyen örökség különféle vonatkozásainak kijelölését,
dokumentálását, kutatását, megőrzését, megóvását, támogatását, megerősítését - különösen az
oktatás és közművelődés segítségével - valamint annak felélesztését.”
A 2. fejezet taglalja az Egyezmény szerveit. A Részes Államok Közgyűlése az Egyezmény
legfőbb szerve, kétévente ülésezik. A Szellemi Kulturális Örökség Védelmére létrehozott
Kormányközi Bizottság 18 Részes Állam képviselőiből áll, tagjait az Egyezmény
hatálybalépését követően a Közgyűlésen választják meg. A fejezet részletezi a Bizottság
Tagjainak megválasztását, megbízatását, feladatait és munkamódszereit.
A 3. és 4. fejezet szabályozza a szellemi kulturális örökség védelmének állami és nemzetközi
szintjét. Valamennyi Részes Államnak biztosítania kell a területén lévő szellemi kulturális
örökség védelmét, melynek elemeit a közösségek, csoportok és civil szervezetek részvételével
kell kijelölni.
Az Egyezmény a nemzetközi védelem részeként feladatként határozza meg a „Az emberiség
szellemi kulturális örökségének reprezentatív listája”, valamint „a sürgős megóvást igénylő
szellemi kulturális örökség listája” összeállítását, frissítését és nyilvánosságra hozatalát. E
listákat mindkét esetben - a Részes Államok javaslatai alapján - a Bizottság állítja össze, és a
Közgyűlés hagyja jóvá.
Az 5. fejezet tisztázza a nemzetközi együttműködés és segítségnyújtás fogalmát az
Egyezmény szempontjából, valamint meghatározza a nemzetközi segítségnyújtás formáit és
feltételeit.
A Szellemi Kulturális Örökség Alap létrehozatalát, felépítését, működését, a Részes Államok
hozzájárulását az Alaphoz a 6. fejezet szabályozza.
A fejezet részletesen taglalja az Alap forrásait, felhasználásáról a Bizottság dönt a Közgyűlés
irányelvei alapján. A Részes Államok kötelezik magukat, hogy legalább kétévente
hozzájárulást fizetnek az Alaphoz , melynek összegét - valamennyi államra egységesen
alkalmazott százalékos arányban - a Közgyűlés határozza meg.
A nemzetközi szerződésekről szóló 2005. évi L. törvény 7. §-a értelmében a nemzetközi
szerződés kötelező hatályának elismerésére - tekintettel az Egyezmény kiemelkedő
fontosságára - az Országgyűlés ad felhatalmazást, és a 9. § szerint azt törvényben kell
kihirdetni.
30