﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/19138. számú
törvényjavaslat
a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló,
Rómában, 1980. június 19-én aláírásra megnyitott egyezmény és jegyzőkönyvei, valamint
az azokat módosító egyezmények, továbbá a Ciprusi Köztársaságnak, a Cseh
Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Lett
Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai
Köztársaságnak, a Szlovák Köztársaságnak és a Szlovén Köztársaságnak az említett
egyezményhez és jegyzőkönyveihez történő csatlakozásáról szóló, Brüsszelben, 2005.
április 14-én aláírt egyezmény kihirdetéséről
Előadó:	dr. Petrétei József
igazságügy-miniszter
Budapest, 2006. január
2
2006. évi____törvény
a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló,
Rómában, 1980. június 19-én aláírásra megnyitott egyezmény és jegyzőkönyvei,
valamint az azokat módosító egyezmények, továbbá a Ciprusi Köztársaságnak, a
Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Lett
Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai
Köztársaságnak, a Szlovák Köztársaságnak és a Szlovén Köztársaságnak az
említett egyezményhez és jegyzőkönyveihez történő csatlakozásáról szóló,
Brüsszelben, 2005. április 14-én aláírt egyezmény kihirdetéséről
1.	§ Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Ciprusi Köztársaságnak, a Cseh
Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Lett
Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai
Köztársaságnak, a Szlovák Köztársaságnak és a Szlovén Köztársaságnak a szerződéses
kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980. június 19-én aláírásra
megnyitott egyezményhez, valamint az egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága
által történő értelmezéséről szóló első és második jegyzőkönyvhöz történő
csatlakozásáról szóló, Brüsszelben, 2005. április 14-én aláírt egyezmény (a továbbiakban:
Csatlakozási Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2.	§ Az Országgyűlés e törvénnyel kihirdeti
a)	az 1. §-ban említett Csatlakozási Egyezményt;
b)	a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980.
június 19-én aláírásra megnyitott egyezményt (a továbbiakban: 1980. évi
egyezmény), a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló
egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága által történő értelmezéséről
szóló, 1988. december 19-én aláírt első jegyzőkönyvet (a továbbiakban: első
jegyzőkönyv), valamint a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló
egyezménynek az értelmezése tekintetében az Európai Közösségek Bíróságának
hatáskörrel történő felruházásáról szóló, 1988. december 19-én aláírt második
jegyzőkönyvet (a továbbiakban: második jegyzőkönyv);
c)	a b) pontban említett 1980. évi egyezményt, illetve annak első jegyzőkönyvét
kiigazító és módosító, az egyes új tagállamoknak az 1980. évi egyezményhez való
csatlakozásáról szóló alábbi egyezményeket (a továbbiakban együtt: módosító
egyezmények):
-	a Görög Köztársaságnak a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó
jogról szóló egyezményhez történő csatlakozásáról szóló, 1984. április 10-
én Luxembourgban aláírt egyezmény (a továbbiakban: az 1984. évi
egyezmény);
-	a Spanyol Királyságnak és a Portugál Köztársaságnak a szerződéses
kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezményhez történő
csatlakozásáról szóló, 1992. május 18-án Funchalban aláírt egyezmény (a
továbbiakban: az 1992. évi egyezmény);
-	az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd
Királyságnak a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló
egyezményhez történő csatlakozásáról szóló, 1996. november 29-én
Brüsszelben aláírt egyezmény (a továbbiakban: az 1996. évi egyezmény).
3.	§ A Csatlakozási Egyezmény hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
3
„EGYEZMÉNY
A CSEH KÖZTÁRSASÁG, AZ ÉSZT KÖZTÁRSASÁG, A CIPRUSI
KÖZTÁRSASÁG, A LETT KÖZTÁRSASÁG, A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG, A
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG, A MÁLTAI KÖZTÁRSASÁG, A LENGYEL
KÖZTÁRSASÁG, A SZLOVÉN KÖZTÁRSASÁG ÉS A SZLOVÁK
KÖZTÁRSASÁG CSATLAKOZÁSÁRÓL A SZERZŐDÉSES
KÖTELEZETTSÉGEKRE ALKALMAZANDÓ JOGRÓL SZÓLÓ, 1980.
JÚNIUS 19-ÉN RÓMÁBAN ALÁÍRÁSRA MEGNYITOTT
EGYEZMÉNYHEZ, VALAMINT AZ EGYEZMÉNYNEK AZ EURÓPAI
KÖZÖSSÉGEK BÍRÓSÁGA ÁLTAL TÖRTÉNŐ ÉRTELMEZÉSÉRŐL
SZÓLÓ ELSŐ ÉS MÁSODIK JEGYZŐKÖNYVHÖZ
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGET LÉTREHOZÓ SZERZŐDÉS MAGAS SZERZŐDŐ
FELEI,
SZEM ELŐTT TARTVA a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi
Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a
Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák
Köztársaság csatlakozási feltételeiről, valamint az Európai Unió alapjául szolgáló
szerződések kiigazításairól szóló okmányt és különösen annak 5. cikke
(2) bekezdését,
EMLÉKEZTETVE arra, hogy az új tagállamok az Unióhoz történő
csatlakozásukkal vállalták a Görög Köztársaságnak a csatlakozásáról szóló, 1984.
április 10-én Luxembourgban aláírt egyezménnyel, a Spanyol Királyságnak és a
Portugál Köztársaságnak a csatlakozásáról szóló, 1992. május 18-án Funchalban
aláírt egyezménnyel, valamint az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak
és a Svéd Királyságnak a csatlakozásáról szóló, 1996. november 29-én
Brüsszelben aláírt egyezménnyel módosított, a szerződéses kötelezettségekre
alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980. június 19-én aláírásra megnyitott
egyezményhez, valamint az egyezmény Bíróság által történő értelmezéséről szóló
első és második jegyzőkönyvéhez való csatlakozást,
A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:
I. CÍM
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1.	cikk
A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a
Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság,
a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakoznak az alábbi egyezményekhez
és jegyzőkönyvekhez:
a)	a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980.
június 19-én aláírásra megnyitott egyezmény, a továbbiakban: az 1980. évi
egyezmény, amely tartalmazza a következő egyezmények által tett kiigazításokat
és módosításokat:
4
-	a Görög Köztársaságnak a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó
jogról szóló egyezményhez történő csatlakozásáról szóló, 1984. április 10-
én Luxembourgban aláírt egyezmény, a továbbiakban: az 1984. évi
egyezmény,
-	a Spanyol Királyságnak és a Portugál Köztársaságnak a szerződéses
kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezményhez történő
csatlakozásáról szóló, 1992. május 18-án Funchalban aláírt egyezmény, a
továbbiakban: az 1992. évi egyezmény,
-	az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd
Királyságnak a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló
egyezményhez történő csatlakozásáról szóló, 1996. november 29-én
Brüsszelben aláírt egyezmény, a továbbiakban: az 1996. évi egyezmény;
b)	a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezménynek az
Európai Közösségek Bírósága által történő értelmezéséről szóló, 1988.
december 19-én aláírt első jegyzőkönyv, a továbbiakban: az 1988. évi első
jegyzőkönyv, amely tartalmazza az 1992. évi egyezményhez és az 1996. évi
egyezményhez tett kiigazításokat és módosításokat;
c)	a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezménynek az
értelmezése tekintetében az Európai Közösségek Bíróságának hatáskörrel
történő felruházásáról szóló, 1988. december 19-én aláírt második jegyzőkönyv,
a továbbiakban: az 1988. évi második jegyzőkönyv.
II.	CÍM
AZ 1988. ÉVI ELSŐ JEGYZŐKÖNYV KIIGAZÍTÁSAI
2.
A 2. cikk a) pontja az alábbi francia bekezdésekkel egészül ki:
a)	az első és a második francia bekezdés között:
„ — a Cseh Köztársaságban:
Nejvyssí soud Ceské republiky
Nejvyssí správní soud”
b)	a harmadik és a negyedik francia bekezdés között:
„ — Észtországban:
Riigikohus”
c)	a nyolcadik és a kilencedik francia bekezdés között:
„ — Cipruson:
Avúxaxo Aixaox^Qio
—	Lettországban:
Augstakas Tiesas Senats
—	Litvániában:
5
Lietuvos Auksciausiasis Teismas
Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas”
d)	a kilencedik és a tizedik francia bekezdés között:
„ — Magyarországon:
Legfelsőbb Bíróság
—	Máltán:
Qorti ta' l-Appell”
e)	a tizenegyedik és a tizenkettedik francia bekezdés között:
„ — Lengyelországban:
S^.d Najwyzszy
Naczelny S^.d Administracyjny”
f)	a tizenkettedik és a tizenharmadik francia bekezdés között:
„ — Szlovéniában:
Ustavno sodisce Republike Slovenije
Vrhovno sodisce Republike Slovenije
—	Szlovákiában:
Najvyssí súd Slovenskej republiky”
III.	CÍM
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
3.	cikk
(1)	Az Európai Unió Tanácsának főtitkára eljuttatja az 1980. évi egyezmény, az 1984. évi
egyezmény, az 1988. évi első jegyzőkönyv, az 1988. évi második jegyzőkönyv, az 1992.
évi egyezmény és az 1996. évi egyezmény angol, dán, finn, francia, görög, holland, német,
olasz, portugál, spanyol és svéd nyelvű hitelesített másolatát a Cseh Köztársaság, az Észt
Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar
Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és a
Szlovén Köztársaság kormánya részére.
(2)	Az 1980. évi egyezmény, az 1984. évi egyezmény, az 1988. évi első jegyzőkönyv, az
1988. évi második jegyzőkönyv, az 1992. évi egyezmény és az 1996. évi egyezmény
szövegének cseh, észt, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, szlovák és szlovén nyelvű
változatai az 1980. évi egyezmény, az 1984. évi egyezmény, az 1988. évi első jegyzőkönyv,
az 1988. évi második jegyzőkönyv, az 1992. évi egyezmény és az 1996. évi egyezmény
többi szövegére vonatkozó feltételekkel azonos feltételek szerint hitelesek.
4.	cikk
Ezt az egyezményt az aláíró államoknak meg kell erősíteniük. A megerősítő okiratokat az
Európai Közösségek Tanácsa főtitkáránál helyezik letétbe.
6
5.	cikk
(1)	Ez az egyezmény az azt megerősítő államok között a második megerősítő okirat
letétbe helyezését követő harmadik hónap első napján lép hatályba.
(2)	Ezt követően az egyezmény az egyezményt később megerősítő minden aláíró állam
számára megerősítő okirata letétbe helyezését követő harmadik hónap első napján lép
hatályba.
6.	cikk
Az Európai Közösségek Tanácsának főtitkára tájékoztatja az aláíró államokat a
következőkről:
a)	az egyes megerősítő okiratok letétbe helyezése;
b)	az egyezmény hatálybalépésének időpontjai a szerződő államok tekintetében.
7.	cikk
Ezt az egyezményt, amely egy-egy eredeti példányban angol, cseh, dán, észt, finn, francia,
görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, spanyol,
svéd, szlovák és szlovén nyelven készült, és amelynek mind a huszonegy szövege egyaránt
hiteles, az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának levéltárában helyezik letétbe. A főtitkár
valamennyi aláíró állam kormánya részére eljuttat egy hitelesített másolatot.
Kelt Luxembourgban, a kettőezer-ötödik év április tizennegyedik napján.
[A meghatalmazottak aláírásai]
A Magas Szerződő Felek együttes nyilatkozata a Csatlakozási Egyezmény
megerősítésének kitűzött határidejével kapcsolatban
A Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett
Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai
Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák
Köztársaságnak a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980-as
Római Egyezményhez történő csatlakozásáról szóló egyezmény aláírására a Tanács
keretében ülésező Magas Szerződő Felek kijelentik, hogy megtesznek minden szükséges
intézkedést annak érdekében, hogy ezt az egyezményt ésszerű határidőn belül, lehetőleg
2005 decembere előtt megerősítsék.
A tagállamok nyilatkozata a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról
szóló rendeletre vonatkozó javaslat benyújtásának időpontjáról
A tagállamok felkérik a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2005 végén
nyújtson be egy, a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló rendeletre
vonatkozó javaslatot.
7
A tagállamok információcserével kapcsolatos együttes nyilatkozata
A Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi
Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia
Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a
Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Magyar Köztársaság, a Máltai
Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a
Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság,
a Svéd Királyság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kormányai,
a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980-ban Rómában aláírásra
megnyitott egyezményhez, valamint az egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága
által történő értelmezéséről szóló, később módosított első és második jegyzőkönyvhöz
való csatlakozásról szóló 2005-ös egyezmény aláírásakor,
azzal az óhajjal, hogy a fent említett első jegyzőkönyv rendelkezéseinek a lehető
leghatékonyabb és legegységesebb alkalmazását biztosítsák,
kijelentik, hogy készek az Európai Közösségek Bíróságával együttműködve
információcserét szervezni az említett jegyzőkönyv 2. cikkében megnevezett bíróságok
által a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezmény értelmében
hozott és jogerőre emelkedett ítéletekkel kapcsolatban. Az információcsere a
következőkre fog kiterjedni:
-	az első jegyzőkönyv 2. cikke a) pontjában említett bíróságok által hozott
ítéleteknek, és ugyanezen jegyzőkönyv 2. cikke b) pontjában említett bíróságok
által hozott jelentős ítéleteknek az illetékes nemzeti hatóságok által a Bíróság
számára történő továbbítása,
-	az ítéletek Bíróság általi osztályozása és tájékoztató jellegű kiértékelése, szükség
esetén beleértve kivonatok és fordítások készítését, valamint a különös
jelentőséggel bíró ítéletek közzétételét,
-	a dokumentáció Bíróság általi közlése a jegyzőkönyvben félként részt vevő
államok illetékes nemzeti hatóságaival, valamint a Bizottsággal és az Európai
Közösségek Tanácsával.”
4.	§ A 2. § b) pontjában említett 1980. évi egyezmény, első jegyzőkönyv és második
jegyzőkönyv magyar nyelvű hiteles szövege a következő:
„EGYEZMÉNY
a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról
(aláírásra megnyitva Rómában, 1980. június 19-én)
PREAMBULUM
Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés MAGAS SZERZŐDŐ
FELEI,
TÖREKEDVE ARRA, hogy a Közösségen belül — különösen a bírósági
joghatóság és a bírósági határozatok végrehajtása tekintetében — megkezdődött
jogegységesítés folytatódjon a nemzetközi magánjog területén,
8
AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy egységes szabályokat alakítsanak ki a
szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó joggal kapcsolatosan,
A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:
I. CÍM
AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA
1.	cikk
Az egyezmény hatálya
(1)	Ezen egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni a szerződéses kötelezettségekre
minden olyan helyzetben, amikor különböző országok jogai között kell választani.
(2)	E rendelkezéseket nem lehet alkalmazni az alábbiak esetében:
a)	természetes személyek személyi állapotával, illetve jog- és
cselekvőképességével összefüggő kérdések, a 11. cikk sérelme nélkül;
b)	az alábbiakra vonatkozó szerződéses kötelezettségek:
-	végrendeletek és öröklés,
-	házassági vagyonjog,
-	családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy sógorságból származó
jogok és kötelességek, beleértve a házasságon kívül született gyermekkel
szembeni tartási kötelezettséget is;
c)	váltók, csekkek és saját váltók, valamint egyéb forgatható értékpapírok alapján
létrejövő kötelezettségek, amennyiben az ilyen egyéb forgatható értékpapírok
alapján létrejövő kötelezettségek azok átruházható jellegéből származnak;
d)	választottbírósági megállapodások és joghatósági kikötések;
e)	a társasági jogot, az egyesületi jogot, valamint a jogi személyekre vonatkozó
jogot érintő kérdések, mint például a társaságok, egyesületek és más jogi
személyek bejegyzés útján vagy más módon történő létrehozása, jogképessége,
belső szervezete és működése vagy feloszlása, valamint a társasági tagok és a
tisztségviselők jogszabályon alapuló személyes felelőssége a társaság, az
egyesület, illetve a jogi személy kötelezettségeiért;
f)	azon kérdés eldöntése, hogy vajon harmadik személlyel szemben a képviselő
kötelezheti-e azon személyt, akinek a nevében állítása szerint eljár, illetve hogy
egy társaság, egyesület vagy jogi személy szerve kötelezheti-e a társaságot,
egyesületet vagy jogi személyt harmadik személlyel szemben;
g)	célvagyon (trust) alapítása, és az alapítók, vagyonkezelők és
kedvezményezettek közötti jogviszony;
h)	bizonyítás és eljárás, a 14. cikk sérelme nélkül.
(3)	Ezen egyezmény rendelkezései nem vonatkoznak azon biztosítási szerződésekre,
amelyek az Európai Gazdasági Közösség tagállamainak területén jelentkező kockázatokat
fedezik. Annak megállapítása érdekében, hogy vajon a kockázat e területeken jelentkezik-
e, a bíróság saját belső jogát alkalmazza.
(4)	A megelőző bekezdés nem vonatkozik a viszontbiztosítási szerződésekre.
9
2.	cikk
Nem szerződő államok jogának alkalmazása
Az ezen egyezmény szerint meghatározott jogot akkor is alkalmazni kell, ha e jog egy
nem szerződő állam joga.
II.	CÍM
EGYSÉGES SZABÁLYOK
3.	cikk
A jogválasztás szabadsága
(1)	A szerződésre a felek által választott jog az irányadó. A jogválasztásnak kifejezettnek
kell lennie, vagy annak a szerződés rendelkezéseiből, illetve az eset körülményeiből kellő
bizonyossággal megállapíthatónak kell lennie. Választásukkal a felek a szerződés egészére
vagy annak csak egy részére alkalmazandó jogot határozhatják meg.
(2)	A felek bármikor megállapodhatnak abban, hogy a szerződést a korábban — az e cikk
szerinti korábbi jogválasztás, illetve az ezen egyezmény más rendelkezései alapján —
irányadó jog helyett egy másik jog rendelkezései alá vonják. A szerződés alkalmazandó
jogra vonatkozó rendelkezéseinek a szerződéskötés után bekövetkezett módosítása a
szerződés 9. cikk szerinti alaki érvényességét nem érinti és harmadik személyek jogait
nem sérti.
(3)	Amennyiben a jogválasztás időpontjában valamennyi egyéb tényállási elem kizárólag
egy adott országhoz kapcsolódik, úgy a külföldi jog felek által történő kiválasztása —
függetlenül attól, hogy az együtt jár-e egy külföldi bíróság joghatóságának kikötésével
vagy sem — nem érinti az adott állam azon jogszabályainak alkalmazását, amelyektől
szerződés útján nem lehet eltérni, a továbbiakban: kötelező szabályok.
(4)	Az alkalmazandó jogra vonatkozó megállapodás létrehozására és érvényességére a 8.,
9.	és 11. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
4.	cikk
A jogválasztás hiányában alkalmazandó jog
(1)	Amennyiben a szerződésre alkalmazandó jogról nem született a 3. cikk szerint
megállapodás, úgy a szerződésre azon ország joga az irányadó, amelyhez az a
legszorosabban kapcsolódik. Azonban a szerződés olyan elkülöníthető részére, amely egy
másik országgal áll szorosabb kapcsolatban, kivételesen az érintett másik ország joga
lehet az irányadó.
(2)	E cikk (5) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel, vélelmezni kell, hogy a
szerződés azon országgal áll a legszorosabb kapcsolatban, ahol a szerződés jellegéből
adódó teljesítést végző félnek a szerződés megkötésekor a szokásos tartózkodási helye
található, illetve társaság, egyesület vagy egyéb jogi személy esetében központi
ügyvezetésének helye található. Amennyiben azonban a szerződést az említett fél szakmai
vagy üzleti tevékenységének gyakorlása körében kötik meg, úgy azt kell vélelmezni, hogy
a tevékenység végzésének központja szerinti ország mutatja fel a legszorosabb
kapcsolatot a szerződéssel, illetve ha a szerződési feltételek alapján a teljesítésre a
tevékenység végzésének központján kívüli más telephelyen kerül sor, úgy az e telephely
szerinti ország.
10
(3)	E cikk (2) bekezdésének rendelkezései ellenére, amennyiben a szerződés tárgya
ingatlannal kapcsolatos dologi jog vagy ingatlan használatával kapcsolatos jog, úgy
vélelmezni kell, hogy a szerződés a legszorosabb kapcsolatban az ingatlan fekvése szerinti
országgal áll.
(4)	A fuvarozási szerződésre nem vonatkozik a (2) bekezdés szerinti vélelem. Ilyen
szerződés esetében, ha a szerződés megkötésekor a fuvarozó tevékenysége végzésének
központja szerinti ország megegyezik a berakodás vagy a kirakodás helye vagy a feladó
tevékenysége végzésének központja szerinti országgal, úgy vélelmezni kell, hogy a
szerződés a legszorosabb kapcsolatban ezen országgal áll. E bekezdés alkalmazásában az
egyszeri útra szóló hajóbérleti szerződéseket és más olyan szerződéseket, amelyek fő célja
az árufuvarozás, fuvarozási szerződésnek kell tekinteni.
(5)	A (2) bekezdés nem alkalmazható, ha nem állapítható meg a jellemző szolgáltatás. A
(2), (3) és (4) bekezdés szerinti vélelmek nem alkalmazhatóak, ha a körülmények
összessége arra utal, hogy a szerződés egy másik országgal szorosabb kapcsolatban áll.
5.	cikk
Fogyasztói szerződések
(1)	E cikk azon szerződésekre vonatkozik, amelyek tárgya áruk szállítása vagy
szolgáltatások nyújtása egy személy („a fogyasztó”) részére, annak szakmai vagy üzleti
tevékenységén kívüli célra, továbbá azon szerződésekre, amelyek az ilyen ügyletek
finanszírozására irányulnak.
(2)	A 3. cikk rendelkezései ellenére, a felek jogválasztása nem eredményezheti azt, hogy a
fogyasztót megfosztják azon ország jogának kötelező szabályai által biztosított
védelemtől, ahol szokásos tartózkodási helye található, amennyiben:
-	ezen országban a szerződés megkötését kifejezetten neki címzett ajánlat vagy
reklám előzte meg, és a fogyasztó ezen országban a maga részéről az összes
szükséges lépést megtette a szerződés megkötése érdekében,
vagy
-	a másik fél vagy annak képviselője a fogyasztó megrendelését ezen országban
vette át,
vagy
-	a szerződés áruk eladására irányul, és a fogyasztó ezen országból egy másik
országba utazott, és ott adta le megrendelését, feltéve hogy a fogyasztó utazását
az eladó szervezte meg a fogyasztó vásárlásra való ösztönzése céljából.
(3)	A 4. cikk rendelkezései ellenére, az e cikk hatálya alá tartozó szerződésekre — a 3. cikk
szerinti jogválasztás hiányában — azon ország joga irányadó, amelyben a fogyasztó
szokásos tartózkodási helye található, ha a szerződést az e cikk (2) bekezdésében leírt
körülmények között kötik meg.
(4)	E cikk nem vonatkozik az alábbiakra:
a)	fuvarozási szerződések;
b)	szolgáltatás nyújtására irányuló szerződések, ha a szolgáltatást a fogyasztó
számára kizárólag a szokásos tartózkodási helye szerinti országtól eltérő
országban nyújtják.
11
(5)	A (4) bekezdés rendelkezései ellenére, e cikket kell alkalmazni azon szerződésekre is,
amelyek alapján átalánydíj fejében az utazásról és az elszállásolásról is gondoskodnak.
6.	cikk
Egyéni munkaszerződések
(1)	A 3. cikk rendelkezései ellenére, munkaszerződés esetében a felek jogválasztása nem
eredményezheti azt, hogy a munkavállalót megfosztják az azon jog kötelező szabályai által
biztosított védelemtől, amely jogválasztás hiányában a (2) bekezdés alapján alkalmazandó
lenne.
(2)	A 4. cikk rendelkezései ellenére, a 3. cikk szerinti jogválasztás hiányában a
munkaszerződésre az alábbiak az irányadóak:
a)	azon ország joga, ahol a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a
munkáját végzi, még ha ideiglenesen egy másik országban is foglalkoztatják;
vagy
b)	ha a munkavállaló munkáját rendszerint nem ugyanazon országban végzi, úgy
az azon telephely szerinti ország joga, ahol a munkavállalót alkalmazták;
kivéve, amennyiben a körülmények összessége arra utal, hogy a szerződés egy másik
országgal szorosabb kapcsolatban áll, amely esetben a szerződésre e másik ország joga az
irányadó.
7.	cikk
Kötelező szabályok
(1)	Valamely ország jogának ezen egyezmény alapján történő alkalmazása során
figyelembe vehetők egy másik olyan ország jogának kötelező szabályai is, amellyel a
tényállás szoros kapcsolatban áll, ha és amennyiben ez utóbbi ország joga alapján e
szabályokat a szerződésre alkalmazandó jogtól függetlenül alkalmazni kell. Annak
vizsgálata során, hogy vajon alkalmazni kell-e e kötelező szabályokat, figyelembe kell
venni azok jellegét és célját, valamint alkalmazásuk vagy nem alkalmazásuk
következményeit.
(2)	Ezen egyezmény rendelkezései nem korlátozzák az eljáró bíróság országának joga
szerint érvényesülő azon szabályok alkalmazását, amelyek kötelező jelleggel, a szerződésre
egyébként alkalmazandó jog figyelmen kívül hagyásával szabályozzák a tényállást.
8.	cikk
Anyagi érvényesség
(1)	A szerződés vagy valamely szerződési feltétel meglétét és érvényességét azon jog
határozza meg, amely a szerződés vagy szerződési feltétel érvényessége esetében ezen
egyezmény alapján irányadó lenne.
(2)	Azonban a fél hivatkozhat a szokásos tartózkodási helye szerinti ország jogára annak
megállapítása érdekében, hogy a szerződéshez nem járult hozzá, amennyiben a
körülményekből az tűnik ki, hogy nem lenne indokolt magatartása következményeinek a
megelőző bekezdésben meghatározott jognak megfelelően történő meghatározása.
12
9.	cikk
Alaki érvényesség
(1)	Alakilag érvényes az ugyanazon országban tartózkodó személyek között kötött
szerződés, ha eleget tesz az ezen egyezmény alapján irányadó jog vagy a megkötés helye
szerinti ország joga alaki követelményeinek.
(2)	Alakilag érvényes a különböző országokban tartózkodó személyek között kötött
szerződés, ha eleget tesz az ezen egyezmény alapján irányadó jog vagy az egyik érintett
ország joga alaki követelményeinek.
(3)	Amennyiben a szerződést képviselő köti, úgy a képviselő tartózkodási helye szerinti
ország minősül releváns országnak az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában.
(4)	A megkötött vagy tervezett szerződéssel kapcsolatos joghatás kiváltására irányuló
egyoldalú jogügylet alakilag akkor érvényes, ha eleget tesz az egyezmény alapján a
szerződésre irányadó jog vagy azon jog alaki követelményeinek, amely a szerződésre
irányadó lenne, vagy ha megfelel a jogügylet helye szerinti ország joga alaki
követelményeinek.
(5)	Az (1)—(4) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók az 5. cikk hatálya alá tartozó
olyan szerződésekre, amelyeket az 5. cikk (2) bekezdésében leírt körülmények között
kötöttek. Az ilyen szerződések alaki érvényességére azon ország joga irányadó, ahol a
fogyasztó szokásos tartózkodási helye található.
(6)	E cikk (1)—(4) bekezdése ellenére, azon szerződések, amelyek tárgya ingatlannal
kapcsolatos dologi jog vagy ingatlan használatával kapcsolatos jog, az ingatlan fekvése
szerinti ország jogában előírt kötelező alaki követelmények alá tartoznak, ha e jog alapján
e követelmények a szerződés megkötése szerinti országra és a szerződésre irányadó jogra
tekintet nélkül alkalmazandók.
10.	cikk
A szerződésre alkalmazandó jog hatálya
(1)	Az ezen egyezmény 3—6. és 12. cikke alapján a szerződésre alkalmazandó jog
különösen az alábbiakra irányadó:
a)	értelmezés;
b)	a szerződéssel létrehozott kötelezettségek teljesítése;
c)	a saját eljárási joga által a bíróságra ruházott hatáskörön belül, a teljes vagy
részleges nem teljesítésből eredő szerződésszegés következményei, beleértve a
kár mértékének megállapítását is, amennyiben arra a jogszabályok irányadóak;
d)	a kötelezettségek megszűnésének különböző módjai, valamint az elévülés és a
határidő lejártához fűződő jogvesztés;
e)	a szerződés semmisségének következményei.
(2)	A teljesítés módja és a hibás teljesítés esetén a jogosult által megteendő intézkedések
tekintetében a teljesítés helye szerinti ország jogát kell figyelembe venni.
11.	cikk
Cselekvőképtelenség
Ugyanazon országban tartózkodó személyek között kötött szerződés esetében azon
természetes személy, aki ezen ország joga alapján cselekvőképes lenne, csak akkor
13
hivatkozhat egy másik jog alapján való cselekvőképtelenségére, ha a másik szerződő fél e
cselekvőképtelenséget a szerződés megkötésekor ismerte, vagy gondatlanság miatt nem
ismerte.
12.	cikk
Követelés engedményezése
(1)	Harmadik személlyel („a kötelezett”) szembeni követelés engedményezése alapján az
engedményező és az engedményes kölcsönös kötelezettségeire azon jog az irányadó,
amely ezen egyezmény alapján az engedményező és az engedményes közötti szerződésre
alkalmazandó.
(2)	Az engedményezéssel átruházott követelésre irányadó jog határozza meg annak
átruházhatóságát, az engedményes és a kötelezett közötti jogviszonyt, azon feltételeket,
amelyek alapján az engedményezésre a kötelezettel szemben hivatkozni lehet, és a
kötelezett teljesítésének a kötelem alól mentesítő hatását.
13.	ákk
Jogok és kötelezettségek átszállása
(1)	Ha egy személyt („a hitelező”) szerződéses követelés illet meg egy másik személlyel
(„a kötelezett”) szemben, és egy harmadik személy köteles a hitelezőt kielégíteni, vagy
ténylegesen e harmadik személy elégítette ki a hitelezőt a kötelezettség alapján, úgy a
harmadik személy e kötelezettségére irányadó jog határozza meg, hogy vajon a harmadik
személy jogosult-e a kötelezettel szemben gyakorolni azon jogokat, amelyekkel a hitelező
rendelkezett a kötelezettel szemben a jogviszonyukra irányadó jog alapján, és ha igen,
akkor azokat teljeskörűen vagy csak korlátozott mértékben gyakorolhatja.
(2)	Ugyanezen szabály alkalmazandó, ha ugyanazon szerződéses követelésnek több
kötelezettje van, és ezek egyike kielégítette a hitelezőt.
14.	cikk
Bizonyítás
(1)	A szerződésre az ezen egyezmény alapján irányadó jog annyiban alkalmazandó,
amennyiben a szerződéses kötelezettségekre vonatkozóan törvényes vélelmeket állít fel,
vagy meghatározza a bizonyítási terhet.
(2)	A szerződés vagy jogügylet az eljáró bíróság országa szerinti jog vagy a 9. cikkben
említett bármely olyan jog által elismert módon bizonyítható, amelynek alapján a kérdéses
szerződés vagy jogügylet alakilag érvényes, feltéve, hogy e bizonyítási mód az eljáró
bíróság által elfogadott.
15.	cikk
A vissza- és továbbutalás kizárása
Valamely állam jogának ezen egyezmény szerinti alkalmazása az érintett országban a
nemzetközi magánjogi szabályokon kívüli hatályos jogszabályok alkalmazását jelenti.
14
16.	cikk
Közrend
Az ezen egyezmény által meghatározott jog valamely rendelkezésének alkalmazása csak
akkor tagadható meg, ha az alkalmazás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az eljáró
bíróság államának közrendjével.
17.	cikk
A visszaható hatály tilalma
Ezen egyezmény a szerződő államban azon szerződésekre alkalmazandó, amelyeket ezen
egyezmény az érintett állam tekintetében történő hatálybalépése után kötöttek.
18.	cikk
Egységes értelmezés
A megelőző egységes szabályok értelmezése és alkalmazása során figyelembe kell venni
azok nemzetközi jellegét és annak kívánatosságát, hogy értelmezésük és alkalmazásuk
egységes módon történjen.
19.	cikk
Egynél több jogrendszerrel rendelkező államok
(1)	Ha egy állam több olyan területi egységből áll, amelyek mindegyike saját
jogszabályokkal rendelkezik a szerződéses kötelezettségek tekintetében, úgy az egyes
területi egységeket országként kell kezelni az ezen egyezmény alapján alkalmazandó jog
megállapítása céljából.
(2)	Azon államok, amelyeken belül különböző területi egységek saját jogszabályokkal
rendelkeznek a szerződéses kötelezettségek tekintetében nem kötelesek alkalmazni ezen
egyezményt a kizárólag az ilyen egységek joga között felmerülő kollíziókra.
20.	cikk
A közösségi jog elsőbbsége
Ezen egyezmény nem érinti azon rendelkezések alkalmazását, amelyek adott
ügycsoportok tekintetében kollíziós szabályokat állapítanak meg a szerződéses
kötelezettségekre vonatkozóan, és amelyek az Európai Közösségek intézményeinek jogi
aktusaiban vagy az ilyen jogi aktusok végrehajtása során harmonizált nemzeti
jogszabályokban találhatóak vagy azokba kerülnek belefoglalásra.
21.	cikk
Kapcsolat más egyezményekkel
Ezen egyezmény nem érinti azon nemzetközi egyezmények alkalmazását, amelyeknek a
szerződő állam részese vagy azzá válik.
22.	cikk
Fenntartások
(1)	Az aláíráskor, megerősítéskor, elfogadáskor vagy jóváhagyáskor bármely szerződő
állam fenntarthatja a jogot arra nézve, hogy nem alkalmazza:
a) a 7. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit;
15
b) a 10. cikk (1) bekezdése e) pontjának rendelkezéseit.
(2)	Bármely szerződő állam az egyezmény 27. cikk (2) bekezdésének megfelelő
kiterjesztéséről szóló értesítéssel egyidejűleg, a kiterjesztésben említett összes vagy egyes
területekre korlátozott hatályú egy vagy több fenntartást tehet.
(3)	Bármely szerződő állam bármikor visszavonhatja az általa tett fenntartást; a fenntartás
a visszavonásról szóló értesítést követő harmadik naptári hónap első napján hatályát
veszti.
III.	CÍM
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
23.	cikk
(1)	Ha azon időpont után, amikor ezen egyezmény egy szerződő államra nézve hatályba
lépett, az érintett állam új kollíziós szabályt kíván elfogadni az ezen egyezmény hatálya
alá tartozó valamely meghatározott szerződési kategória tekintetében, úgy ezen állam e
szándékát a többi aláíró állammal az Európai Közösségek Tanácsának főtitkárán
keresztül közli.
(2)	A főtitkárhoz intézett közlemény keltét követő hat hónapon belül bármely aláíró
állam kérheti a főtitkártól, hogy megállapodás elérése érdekében szervezzen
konzultációkat az aláíró államok között.
(3)	Ha ezen időtartamon belül egy aláíró állam sem kért konzultációkat, vagy ha a
főtitkárhoz intézett közleményt követő két éven belül nem jutottak megállapodásra a
konzultációk folyamán, úgy az érintett szerződő állam a jelzett módon módosíthatja jogát.
Az érintett állam által hozott intézkedéseket az Európai Közösségek Tanácsának
főtitkárán keresztül a többi aláíró állam tudomására kell hozni.
24.	cikk
(1)	Ha azon időpontot követően, amikor ezen egyezmény egy szerződő államra nézve
hatályba lépett, az érintett állam egy olyan többoldalú egyezményben kíván részt venni,
amelynek elsődleges célja vagy egyik elsődleges célja, hogy nemzetközi magánjogi
szabályokat állapítson meg az ezen egyezmény által szabályozott kérdések bármelyike
tekintetében, úgy a 23. cikk szerinti eljárást kell alkalmazni. Az említett cikk
(3)	bekezdésében említett kétéves időtartam azonban egy évre csökken.
(2)	Nem szükséges követni a megelőző bekezdésben említett eljárást, ha valamely
szerződő állam vagy az Európai Közösségek egyike már részese a többoldalú
egyezménynek, vagy ha annak egy olyan egyezmény átdolgozása a célja, amelynek az
érintett állam már részese, vagy ha ezen egyezményt az Európai Közösségeket létrehozó
szerződés keretén belül kötötték meg.
25.	cikk
Ha valamely szerződő állam úgy véli, hogy az egyezmény által megvalósított
jogegységesítést a 24. cikk (1) bekezdésének hatálya alá nem tartozó megállapodások
megkötése veszélyezteti, úgy az érintett állam kérheti az Európai Közösségek Tanácsának
főtitkárától, hogy szervezzen konzultációkat az egyezmény aláíró államai között.
16
26.	cikk
Bármely szerződő állam kérheti ezen egyezmény felülvizsgálatát. Ilyenkor az Európai
Közösségek Tanácsának elnöke felülvizsgálati konferenciát hív össze.
27.	cikk
(1)	Ez az egyezmény a szerződő államok európai területein alkalmazandó, beleértve
Grönlandot is, valamint a Francia Köztársaság teljes területére.
(2)	Az (1) bekezdés ellenére:
a)	ez az egyezmény nem alkalmazandó a Faroe szigetekre, kivéve ha a Dán
Királyság ettől eltérő nyilatkozatot tesz;
b)	ez az egyezmény nem alkalmazandó az európai területekre, amelyek az
Egyesült Királyságon kívül találhatók, és amelyek nemzetközi kapcsolataiért az
Egyesült Királyság felelős, kivéve ha az Egyesült Királyság e területek
tekintetében ettől eltérő nyilatkozatot tesz;
c)	ez az egyezmény nem alkalmazandó a Holland Antillákra, kivéve ha a Holland
Királyság ettől eltérő nyilatkozatot tesz.
(3)	Ilyen nyilatkozat az Európai Közösségek Tanácsa főtitkárának értesítése mellett
bármikor tehető.
(4)	A (2) bekezdés b) albekezdésében említett területek egyikének bírósága által hozott
határozat elleni jogorvoslati eljárásokat az Egyesült Királyságban az azon bíróságok előtt
folyó eljárásoknak kell tekinteni.
28.	cikk
(1)	Ezen egyezmény 1980. június 19-étől áll nyitva az Európai Gazdasági Közösséget
létrehozó szerződésben részt vevő államok részéről történő aláírásra.
(2)	Ezen egyezményt az aláíró államoknak meg kell erősíteniük, el kell fogadniuk vagy
jóvá kell hagyniuk. A megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat az Európai
Közösségek Tanácsának főtitkáránál kell letétbe helyezni.
29.	cikk
(1)	Ezen egyezmény a hetedik megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe
helyezését követő harmadik hónap első napján lép hatályba.
(2)	Ezen egyezmény a megerősítést, az elfogadást vagy a jóváhagyást későbbi időpontban
teljesítő aláíró államokra nézve a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratuk letétbe
helyezését követő harmadik hónap első napján lép hatályba.
30.	cikk
(1)	Ezen egyezmény a 29. cikk (1) bekezdése szerinti hatálybalépésének időpontjától
számított 10 évig marad hatályban, még azon államok esetében is, amelyek tekintetében
ennél későbbi időpontban lép hatályba.
(2)	Felmondás hiányában a megállapodás időbeli hatálya hallgatólagosan ötévenként
megújul.
(3)	Az egyezményt felmondani kívánó szerződő állam — az esettől függően — a tíz- vagy
az ötéves időtartam lejárta előtt legalább hat hónappal értesíti az Európai Közösségek
17
Tanácsának főtitkárát. A felmondás olyan területre is korlátozható, amelyre az egyezmény
hatályát a 27. cikk (2) bekezdése szerinti nyilatkozattal terjesztették ki.
(4)	A felmondás csak az azt bejelentő állam tekintetében lép hatályba. Az egyezmény az
összes többi szerződő állam között továbbra is hatályban marad.
31.	cikk
Az Európai Közösségek Tanácsának főtitkára az alábbiakról értesíti az Európai
Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésben részes államokat:
a)	az aláírások;
b)	az egyes megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratok letétbe helyezése;
c)	ezen egyezmény hatálybalépésének időpontja;
d)	a 23., 24., 25., 26., 27. és 30. cikk alapján tett közlemények;
e)	a 22. cikkben említett fenntartások és a fenntartások visszavonása.
32.	cikk
Az ezen egyezményhez csatolt jegyzőkönyv annak elválaszthatatlan részét képezi.
33.	cikk
Ezen egyezményt, amely egy-egy eredeti példányban angol, dán, francia, holland, ír,
német és olasz nyelven készült, amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles, az Európai
Közösségek Tanácsa Főtitkárságának levéltárában helyezik letétbe. A főtitkár az aláíró
államok kormányai részére eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.
Fentiek hiteléül az alulírott, erre kellően feljogosított meghatalmazottak aláírták ezen
egyezményt.
Kelt Rómában, az ezerkilencszáznyolcvanadik év június havának tizenkilencedik napján.
[A meghatalmazottak aláírásai]
JEGYZŐKÖNYV
A Magas Szerződő Felek az alábbi, az egyezményhez csatolandó rendelkezésben
állapodtak meg:
Az egyezmény rendelkezései ellenére, Dánia megtarthatja a „Solov” (a tengeri hajózásról
szóló törvény) 169. §-ában foglalt, a tengeri szállítással kapcsolatos ügyekben
alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat, és e szabályokat a Római Egyezmény
23.	cikkében meghatározott eljárás követése nélkül módosíthatja.
Fentiek hiteléül az alulírott, erre kellően feljogosított meghatalmazottak aláírták e
jegyzőkönyvet.
Kelt Rómában, az ezerkilencszáznyolcvanadik év június havának tizenkilencedik napján.
18
[A meghatalmazottak aláírásai]
EGYÜTTES NYILATKOZAT
A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezmény aláírásakor a Belga
Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia
Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland
Királyság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának kormányai,
I.	törekedve arra, hogy lehetőség szerint elkerüljék a kollíziós szabályoknak több
okmányba való szétszóródását és az ilyen szabályok között mutatkozó
eltéréseket, azon óhajuknak adnak hangot, hogy az Európai Közösségek
intézményei az alapító szerződések szerinti hatáskörük gyakorlása során, szükség
esetén olyan kollíziós szabályok elfogadására törekedjenek, amelyek a lehető
legjobban megfelelnek az ezen egyezményben foglalt szabályoknak;
II.	kifejezik azon szándékukat, hogy az egyezmény aláírásának időpontjától a
24.	cikk kötelező erejének tekintetükben történő beállásáig konzultálnak
egymással, ha valamely aláíró állam olyan egyezmény részese kíván lenni,
amelyre nézve a 24. cikkben említett eljárás alkalmazandó;
III.	tekintettel a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló
egyezménynek a kollíziós szabályok Európai Közösségeken belüli
egységesítéséhez történő hozzájárulására, azon véleményüknek adnak hangot,
hogy az Európai Közösségek tagjává váló államoknak csatlakozniuk kell ezen
egyezményhez.
Fentiek hiteléül az alulírott, erre kellően feljogosított meghatalmazottak aláírták ezen
együttes nyilatkozatot.
Kelt Rómában, az ezerkilencszáznyolcvanadik év június havának tizenkilencedik napján.
[A meghatalmazottak aláírásai]
EGYÜTTES NYILATKOZAT
A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia
Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland
Királyság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának kormányai,
a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezmény aláírásakor,
annak biztosítása szándékával, hogy az egyezményt a lehető leghatékonyabb módon
alkalmazzák,
annak megakadályozására törekedve, hogy az egyezmény értelmezésével kapcsolatos
eltérések az egyezménnyel elérni kívánt egységességet veszélyeztessék,
késznek nyilatkoznak arra, hogy:
19
1.	megvizsgálják annak lehetőségét, hogy bizonyos ügyekben hatáskört
ruházzanak az Európai Közösségek Bíróságára, és ha szükséges, egy erre
irányuló megállapodásról tárgyalásokat folytassanak;
2.	képviselőik között rendszeres időközönként találkozókat szervezzenek.
Fentiek hiteléül az alulírott, erre kellően feljogosított meghatalmazottak aláírták ezen
együttes nyilatkozatot.
Kelt Rómában, az ezerkilencszáznyolcvanadik év június havának tizenkilencedik napján.
[A meghatalmazottak aláírásai]"
„ELSŐ JEGYZŐKÖNYV
a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-én
Rómában aláírásra megnyitott egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága
által történő értelmezéséről
AZ EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGET LÉTREHOZÓ SZERZŐDÉS
MAGAS SZERZŐDŐ FELEI,
TEKINTETTEL a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980.
június 19-én Rómában aláírásra megnyitott egyezményhez csatolt együttes nyilatkozatra,
ÚGY HATÁROZTAK, hogy az említett egyezmény értelmezése tekintetében az Európai
Közösségek Bíróságának hatáskörrel való felruházásáról szóló jegyzőkönyvet kötnek, és e
célból meghatalmazottjaikként kijelölték:
[A tagállamok meghatalmazottjainak felsorolása]
AKIK, az Európai Közösségek Tanácsának keretében ülésezve, kicserélve jó és kellő
alakban talált meghatalmazásaikat,
A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:
1.	cikk
Az Európai Közösségek Bírósága hatáskörrel rendelkezik arra nézve, hogy határozzon az
alábbiak értelmezésével kapcsolatosan:
a)	a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-én
Rómában aláírásra megnyitott egyezmény, a továbbiakban: a Római Egyezmény;
b)	azon államoknak a Római Egyezményhez való csatlakozásáról szóló
egyezmények, amelyek a Római Egyezmény aláírásra való megnyitása óta váltak
az Európai Közösségek tagjává;
c)	e jegyzőkönyv.
20
2. cikk
Az alábbiakban felsorolt bármely bíróság kérheti a Bíróságtól, hogy előzetes döntést
hozzon az előtte folyamatban lévő ügyben felmerülő és az 1. cikkben említett
okmányokban foglalt rendelkezések értelmezését érintő kérdés tekintetében, ha úgy véli,
hogy a kérdéssel kapcsolatos döntés szükséges ahhoz, hogy ítéletet tudjon hozni:
a)
-	Belgiumban:
„la Cour de cassation” („het Hof van Cassatie”) és „le Conseil d’État”
(„de Raad van State”),
-	Dániában:
„Hojesteret”,
-	a Németországi Szövetségi Köztársaságban:
„die obersten Gerichtshöfe des Bundes”,
-	Görögországban:
„Ta avúxaxa Aixaox^Qia”,
-	Spanyolországban:
„el Tribunal Supremo”,
-	Franciaországban:
„la Cour de cassation” és „le Conseil d’État”,
-	Írországban:
„the Supreme Court”,
-	Olaszországban:
„la Corte suprema di cassazione” és „il Consiglio di Stato”,
-	Luxemburgban:
„la Cour Supérieure de Justice”, amennyiben „Cour de Cassation”
minőségben jár el,
-	Hollandiában:
„de Hoge Raad”,
-	Portugáliában:
„o Supremo Tribunal de Justiga” és „o Supremo Tribunal
Administrativo”,
-	az Egyesült Királyságban:
„the House of Lords” és azon bíróságok, amelyek határozatával szemben
további jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésre;
b)	a szerződő államok bíróságai, amennyiben fellebbviteli bíróságként járnak el.
21
3.	cikk
(1)	A szerződő állam illetékes hatósága kérheti a Bíróságtól, hogy az 1. cikkben említett
okmányokban foglalt rendelkezésekkel kapcsolatos értelmezési kérdésben határozatot
hozzon, ha az érintett állam bíróságai által hozott határozatok ellentétesek a Bíróság által,
vagy egy másik szerződő állam 2. cikkben említett valamely bíróságának határozatában
adott értelmezéssel. E bekezdés rendelkezései csak a jogerős határozatokra vonatkoznak.
(2)	A Bíróság által az ilyen kérésre válaszul adott értelmezés nincs kihatással az
értelmezésre irányuló kérés alapjául szolgáló határozatokra.
(3)	A szerződő államok legfelsőbb fellebbviteli bíróságai mellett működő főügyészek vagy
a szerződő állam által kijelölt egyéb hatóságok jogosultak arra, hogy a Bíróságtól az
(1) bekezdésnek megfelelően értelmezéssel kapcsolatos határozatot kérjenek.
(4)	A Bíróság hivatalvezetője a kérelemről értesíti a szerződő államokat, a Bizottságot és
az Európai Közösségek Tanácsát, amelyek az értesítéstől számított két hónapon belül
jogosultak arra, hogy a Bírósághoz beadványokat vagy írásbeli észrevételeket nyújtsanak
be.
(5)	Az e cikkben meghatározott eljárásokkal kapcsolatban felmerült költségigények
felszámítására és megtérítésére nincs mód.
4.	cikk
(1)	E jegyzőkönyv eltérő rendelkezése hiányában, az Európai Gazdasági Közösséget
létrehozó szerződés és az ahhoz csatolt, a Bíróság alapokmányáról szóló jegyzőkönyv
azon rendelkezései, amelyek akkor kerülnek alkalmazásra, ha a Bíróságot előzetes
döntéshozatalra kérik fel, az 1. cikkben említett okmányok értelmezésére irányuló
eljárások esetében is alkalmazandóak.
(2)	A Bíróság eljárási szabályzatát szükség szerint az Európai Gazdasági Közösséget
létrehozó szerződés 188. cikkének megfelelően kell kiigazítani és kiegészíteni.
5.	cikk
E jegyzőkönyvet az aláíró államoknak meg kell erősíteniük. A megerősítő okiratokat az
Európai Közösségek Tanácsa főtitkáránál kell letétbe helyezni.
6.	cikk
(1)	E jegyzőkönyv hatálybalépéséhez hét olyan állam megerősítése szükséges, amelyek
tekintetében a Római Egyezmény hatályban van. E jegyzőkönyv az azt követő harmadik
hónapnak az első napján lép hatályba, amikor a megerősítő okiratot ezen államok közül
az utolsó letétbe helyezte. Ha azonban az 1988. december 19-én Brüsszelben megkötött,
a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-én Rómában
aláírásra megnyitott egyezmény értelmezése tekintetében az Európai Közösségek
Bíróságának hatáskörrel történő felruházásáról szóló második jegyzőkönyv ennél későbbi
időpontban lép hatályba, úgy e jegyzőkönyv a második jegyzőkönyv hatálybalépésének
napján lép hatályba.
(2)	Az e jegyzőkönyv hatálybalépését követő megerősítés a megerősítő okirat letétbe
helyezését követő harmadik hónap első napján lép hatályba, feltéve hogy a Római
Egyezménynek a kérdéses állam által történő megerősítése, elfogadása vagy jóváhagyása
hatályba lépett.
22
7.	cikk
Az Európai Közösségek Tanácsának főtitkára az alábbiakról értesíti az aláíró államokat:
a)	az egyes megerősítő okiratok letétbe helyezése;
b)	e jegyzőkönyv hatálybalépésének időpontja;
c)	a 3. cikk (3) bekezdése szerinti kijelölések;
d)	a 8. cikk szerinti közlemények.
8.	cikk
A szerződő államok közlik az Európai Közösségek Tanácsa főtitkárával azon jogszabályi
rendelkezéseik szövegét, amelyek a 2. cikk a) pontjában felsorolt bíróságok listájának
módosítását teszik szükségessé.
9.	cikk
E jegyzőkönyv mindaddig hatályos, amíg a Római Egyezmény hatályban marad az
említett egyezmény 30. cikkében megállapított feltételek alapján.
10.	cikk
Bármely szerződő állam kérheti e jegyzőkönyv felülvizsgálatát. Ilyenkor az Európai
Közösségek Tanácsának elnöke felülvizsgálati konferenciát hív össze.
11.	cikk
E jegyzőkönyvet, amely egy-egy eredeti példányban angol, dán, francia, görög, holland, ír,
német, olasz, portugál és spanyol nyelven készült, amely tíz szöveg mindegyike egyaránt
hiteles, az Európai Közösségek Tanácsa Főtitkárságának levéltárában helyezik letétbe. A
főtitkár az aláíró államok kormányai részére eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.
Fentiek hiteléül az alulírott meghatalmazottak az alábbiakban aláírásukkal látták el e
jegyzőkönyvet.
Kelt Brüsszelben, az ezerkilencszáznyolcvannyolcadik év december havának
tizenkilencedik napján.
[A meghatalmazottak aláírásai]
EGYÜTTES NYILATKOZATOK
Együttes nyilatkozat
A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög
Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság,
a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, a Portugál Köztársaság, valamint
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának kormányai,
23
a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-én Rómában
aláírásra megnyitott egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága által történő
értelmezéséről szóló első jegyzőkönyv aláírásakor,
annak biztosítása szándékával, hogy az egyezményt a lehető leghatékonyabb és
legegységesebb módon alkalmazzák,
késznek nyilatkoznak arra, hogy az Európai Közösségek Bíróságával együttműködve
megszervezzék az azon jogerős határozatokkal kapcsolatos információk cseréjét,
amelyeket a kérdéses jegyzőkönyv 2. cikkében említett bíróságok hoztak a szerződéses
kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezmény alapján. Az információcsere az
alábbiakat foglalja magában:
-	a 2. cikk a) pontjában említett bíróságok által hozott ítéleteknek és a 2. cikk
b)	pontjában említett bíróságok által hozott jelentős ítéleteknek az illetékes
nemzeti hatóságok által a Bírósághoz történő továbbítása,
-	ezen ítéleteknek a Bíróság általi osztályozása és tájékoztató jellegű kiértékelése,
beleértve szükség szerint kivonatok és fordítások készítését, valamint a különös
jelentőséggel bíró ítéletek közzétételét is,
-	a tájékoztató anyag közlése a Bíróság által a jegyzőkönyvben részes államok
illetékes nemzeti hatóságaival, valamint a Bizottsággal és az Európai Közösségek
Tanácsával.
Fentiek hiteléül az alulírott meghatalmazottak az alábbiakban aláírásukkal látták el ezen
együttes nyilatkozatot.
Kelt Brüsszelben, az ezerkilencszáznyolcvannyolcadik év december havának
tizenkilencedik napján.
[A meghatalmazottak aláírásai]
Együttes nyilatkozat
A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög
Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság,
a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, a Portugál Köztársaság, valamint
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának kormányai,
a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-én Rómában
aláírásra megnyitott egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága által történő
értelmezéséről szóló első jegyzőkönyv aláírásakor,
tekintettel a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezményhez
csatolt együttes nyilatkozatra,
annak biztosítása szándékával, hogy az egyezményt a lehető leghatékonyabb és
legegységesebb módon alkalmazzák,
annak megelőzésére törekedve, hogy az egyezmény értelmezésével kapcsolatos eltérések
az egyezménnyel elérni kívánt egységességet veszélyeztessék,
azon véleményüknek adnak hangot, hogy az Európai Közösségek tagjává váló
államoknak csatlakozniuk kell e jegyzőkönyvhöz.
24
Fentiek hiteléül az alulírott meghatalmazottak az alábbiakban aláírásukkal látták el ezen
együttes nyilatkozatot.
Kelt Brüsszelben, az ezerkilencszáznyolcvannyolcadik év december havának
tizenkilencedik napján.
[A meghatalmazottak aláírásai]”
„MÁSODIK JEGYZŐKÖNYV
a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-én
Rómában aláírásra megnyitott egyezmény értelmezése tekintetében az Európai
Közösségek Bíróságának hatáskörrel történő felruházásáról
AZ EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGET LÉTREHOZÓ SZERZŐDÉS
MAGAS SZERZŐDŐ FELEI,
MIVEL a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június
19-én Rómában aláírásra megnyitott egyezmény, a továbbiakban: a Római
Egyezmény, a hetedik megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe
helyezését követően hatályba lép,
MIVEL a Római Egyezményben megállapított szabályok egységes
alkalmazásához egy olyan mechanizmus kialakítása szükséges, amely biztosítja e
szabályok egységes értelmezését, és mivel ennek érdekében megfelelő hatáskörrel
kell felruházni az Európai Közösségek Bíróságát még azt megelőzően, hogy a
Római Egyezmény az Európai Gazdasági Közösség valamennyi tagállama
tekintetében hatályba lép,
ÚGY HATÁROZTAK, hogy megkötik e jegyzőkönyvet, és e célból
meghatalmazottjaikként kijelölték:
[A tagállamok meghatalmazottjainak felsorolása]
AKIK, az Európai Közösségek Tanácsának keretében ülésezve, kicserélve jó és kellő
alakban talált meghatalmazásaikat,
A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:
1.	cikk
(1)	A Római Egyezmény tekintetében az Európai Közösségek Bírósága rendelkezik azon
hatáskörrel, amellyel a Bíróságot az 1988. december 19-én Brüsszelben megkötött, a
szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-én Rómában
aláírásra megnyitott egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága által történő
értelmezéséről szóló első jegyzőkönyvvel felruházták. Az Európai Közösségek
25
Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzőkönyvet és a Bíróság eljárási szabályzatát
alkalmazni kell.
(2)	A Bíróság eljárási szabályzatát szükség szerint az Európai Gazdasági Közösséget
létrehozó szerződés 188. cikkének megfelelően kell kiigazítani és kiegészíteni.
2.	cikk
E jegyzőkönyvet az aláíró államoknak meg kell erősíteniük. A megerősítő okiratokat az
Európai Közösségek Tanácsa főtitkáránál kell letétbe helyezni.
3.	cikk
E jegyzőkönyv annak a harmadik hónapnak az első napján lép hatályba, amely azon
időpontot követi, amikor a megerősítő okiratot az aláíró államok közül az utolsó letétbe
helyezte.
4.	cikk
E jegyzőkönyvet, amely egy-egy eredeti példányban angol, dán, francia, görög, holland, ír,
német, olasz, portugál és spanyol nyelven készült, amely tíz szöveg mindegyike egyaránt
hiteles, az Európai Közösségek Tanácsa Főtitkárságának levéltárában helyezik letétbe. A
főtitkár az aláíró államok kormányai részére eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.
Fentiek hiteléül az alulírott meghatalmazottak az alábbiakban aláírásukkal látták el e
jegyzőkönyvet.
Kelt Brüsszelben, az ezerkilencszáznyolcvannyolcadik év december havának
tizenkilencedik napján.
[A meghatalmazottak aláírásai]”
5.	§ A 2. § c) pontjában említett módosító egyezmények magyar nyelvű hiteles szövege
a következő:
„EGYEZMÉNY
a Görög Köztársaságnak a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról
szóló, Rómában, 1980. június 19-én aláírásra megnyitott egyezményhez történő
csatlakozásáról
AZ EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGET LÉTREHOZÓ SZERZŐDÉS
MAGAS SZERZŐDŐ FELEI,
FIGYELEMBE VEVE, hogy a Görög Köztársaság a Közösséghez történő
csatlakozásával vállalta a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló,
Rómában, 1980. június 19-én aláírásra megnyitott egyezményhez történő csatlakozást,
ÚGY HATÁROZTAK, hogy megkötik ezen egyezményt, és e célból
meghatalmazottjaikként a következő személyeket jelölték ki:
[A tagállamok meghatalmazottjainak felsorolása]
26
AKIK a Tanácsban összeülve, kicserélve jó és kellő alakban talált meghatalmazásaikat,
A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:
1.	cikk
A Görög Köztársaság csatlakozik a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról
szóló, Rómában, 1980. június 19-én aláírásra megnyitott egyezményhez.
2.	cikk
Az Európai Közösségek Tanácsának főtitkára eljuttatja a szerződéses kötelezettségekre
alkalmazandó jogról szóló egyezmény dán, holland, angol, francia, német, ír és olasz
nyelvű hitelesített másolatát a Görög Köztársaság kormánya részére.
A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezmény görög nyelvű
változatát mellékletként csatolták. A görög nyelvű szöveg ugyanazon feltételek szerint
hiteles, mint a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezmény többi
szövegei.
3.	cikk
Az egyezményt az aláíró államoknak meg kell erősíteniük. A megerősítő okiratokat az
Európai Közösségek Tanácsa főtitkáránál helyezik letétbe.
4.	cikk
Ez az egyezmény az egyezményt megerősítő államok között az azt követő harmadik
hónap első napján lép hatályba, hogy a Görög Köztársaság, valamint a szerződéses
kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezményt megerősítő hét állam az utolsó
megerősítő okiratot letétbe helyezte.
Ez az egyezmény az egyezményt később megerősítő minden szerződő állam tekintetében
a megerősítő okirat letétbe helyezését követő harmadik hónap első napján lép hatályba.
5.	cikk
Az Európai Közösségek Tanácsának főtitkára tájékoztatja az aláíró államokat a
következőkről:
a)	az egyes megerősítő okiratok letétbe helyezése;
b)	az egyezmény hatálybalépésének időpontjai a szerződő államok tekintetében.
6.	cikk
Ezt az egyezményt, amely egy-egy eredeti példányban angol, dán, francia, görög, holland,
ír, német és spanyol nyelven készült, és amelynek valamennyi szövege egyaránt hiteles, az
Európai Közösségek Tanácsa Főtitkárságának levéltárában helyezik letétbe. A főtitkár
mindegyik aláíró állam kormánya részére eljuttat egy hitelesített másolatot.
Fentiek hiteléül, az alulírott meghatalmazottak ezen egyezményt alább kézjegyükkel látták
el.
Kelt Luxembourgban, az ezerkilencszáznyolcvannegyedik év április hó tizedik napján.
27
[A meghatalmazottak aláírásai]”
„EGYEZMÉNY
a Spanyol Királyságnak és a Portugál Köztársaságnak a szerződéses
kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980. június 19-én
aláírásra megnyitott egyezményhez történő csatlakozásáról
AZ EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGET LÉTREHOZÓ SZERZŐDÉS
MAGAS SZERZŐDŐ FELEI,
FIGYELEMBE VEVE, hogy a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság a
Közösséghez való csatlakozásával vállalta a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó
jogról szóló, Rómában, 1980. június 19-én aláírásra megnyitott egyezményhez történő
csatlakozást,
ÜGY HATÁROZTAK, hogy megkötik ezen egyezményt, és e célból
meghatalmazottjaikként kijelölték a következő személyeket:
[A tagállamok meghatalmazottjainak felsorolása]
AKIK a Tanácsban összeülve, kicserélve jó és kellő alakban talált meghatalmazásaikat,
A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:
1.	cikk
A Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozik a szerződéses
kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980. június 19-én aláírásra
megnyitott egyezményhez.
2.	cikk
A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezmény a
következőképpen módosul:
1.	a 22. cikk (2) bekezdését, a 27. cikket és a 30. cikk (3) bekezdésének második
mondatát el kell hagyni;
2.	a 31. cikk d) pontjának helyébe a következő szöveg lép:
„ d) a 23., 24., 25., 26. és 30. cikk alapján tett közlemények”.
3.	cikk
Az Európai Közösségek Tanácsának főtitkára eljuttatja a szerződéses kötelezettségekre
alkalmazandó jogról szóló egyezmény angol, dán, francia, görög, holland, ír, német és
olasz nyelvű hitelesített másolatát a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság
kormánya részére.
28
A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezmény portugál és
spanyol nyelvű szövegét ezen egyezmény I. és II. melléklete tartalmazza. A portugál és
spanyol nyelvű szöveg ugyanazon feltételek szerint hiteles, mint a szerződéses
kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezmény többi szövege.
4.	cikk
Az egyezményt az aláíró államoknak meg kell erősíteniük. A megerősítő okiratokat az
Európai Közösségek Tanácsa főtitkáránál helyezik letétbe.
5.	cikk
Ez az egyezmény az egyezményt megerősítő államok között az azt követő harmadik
hónap első napján lép hatályba, hogy a Spanyol Királyság vagy a Portugál Köztársaság,
valamint a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezményt
megerősítő valamelyik állam az utolsó megerősítő okiratot letétbe helyezte.
Ez az egyezmény az egyezményt később megerősítő minden szerződő állam tekintetében
a megerősítő okirat letétbe helyezését követő harmadik hónap első napján lép hatályba.
6.	cikk
Az Európai Közösségek Tanácsának főtitkára értesíti az aláíró államokat a következőkről:
a)	az egyes megerősítő okiratok letétbe helyezése;
b)	az egyezmény hatálybalépésének időpontjai a szerződő államok tekintetében.
7.	cikk
Ezt az egyezményt, amely egy-egy eredeti példányban angol, dán, francia, görög, holland,
ír, német, olasz, portugál és spanyol nyelven készült, és amelynek valamennyi szövege
egyaránt hiteles, az Európai Közösségek Tanácsa Főtitkárságának levéltárában helyezik
letétbe. A főtitkár minden aláíró állam kormánya részére eljuttat egy hitelesített másolatot.
Fentiek hiteléül az alulírott, erre kellően feljogosított meghatalmazottak aláírták ezen
egyezményt.
Kelt Funchalban, az ezerkilencszázkilencvenkettedik év május havának tizennyolcadik
napján.
[A meghatalmazottak aláírásai]”
29
„EGYEZMÉNY
az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak a
szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980. június
19-én aláírásra megnyitott egyezményhez, valamint az egyezménynek a Bíróság
által történő értelmezéséről szóló első és második jegyzőkönyvhöz való
csatlakozásáról
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGET LÉTREHOZÓ SZERZŐDÉS MAGAS SZERZŐDŐ
FELEI,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd
Királyság az Európai Unióhoz történő csatlakozásával vállalta a szerződéses
kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980. június 19-én aláírásra
megnyitott egyezményhez, valamint az egyezménynek a Bíróság által történő
értelmezéséről szóló első és második jegyzőkönyvéhez való csatlakozást,
A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:
I.	CÍM
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1.	cikk
Az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakoznak:
a)	a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980.
június 19-én aláírásra megnyitott egyezményhez, a továbbiakban: az 1980. évi
egyezmény, amely tartalmazza a következő egyezmények által tett kiigazításokat
és módosításokat:
-	a Görög Köztársaságnak a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó
jogról szóló egyezményhez történő csatlakozásáról szóló, 1984. április 10-
én Luxembourgban aláírt egyezmény, a továbbiakban: az 1984. évi
egyezmény,
-	a Spanyol Királyságnak és a Portugál Köztársaságnak a szerződéses
kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezményhez történő
csatlakozásáról szóló, 1992. május 18-án Funchalban aláírt egyezmény, a
továbbiakban: az 1992. évi egyezmény;
b)	a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezménynek az
Európai Közösségek Bírósága által történő értelmezéséről szóló, 1988.
december 19-én aláírt első jegyzőkönyvhöz, a továbbiakban: az 1988. évi első
jegyzőkönyv, amely tartalmazza az 1992. évi egyezményhez és az 1996. évi
egyezményhez tett kiigazításokat és módosításokat;
c)	a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezménynek az
értelmezése tekintetében az Európai Közösségek Bíróságának hatáskörrel
30
történő felruházásáról szóló, 1988. december 19-én aláírt második
jegyzőkönyvhöz, a továbbiakban: az 1988. évi második jegyzőkönyv.
II.	CÍM
AZ 1980. ÉVI EGYEZMÉNYHEZ CSATOLT JEGYZŐKÖNYV KIIGAZÍTÁSAI
2.
Az 1980. évi egyezményhez csatolt jegyzőkönyv helyébe az alábbi szöveg lép:
„Az egyezmény rendelkezései ellenére Dánia, Svédország és Finnország továbbra is
megtarthatja a tengeri áruszállításra vonatkozó kérdésekre alkalmazandó joggal
kapcsolatos nemzeti rendelkezéseket, és e rendelkezéseket a Római Egyezmény
23.	cikkében meghatározott eljárás követése nélkül módosíthatja. Az e tekintetben
alkalmazandó nemzeti rendelkezések az alábbiak:
-	Dániában, a »Solov« (a tengeri hajózásról szóló törvény) 252. §-a és 321. §-ának
(3)	és (4) bekezdése,
-	Svédországban, a »sjölagen« (a tengeri hajózásról szóló törvény) 13. fejezete
2.	cikkének (1) és (2) bekezdése, és 14. fejezete 1. cikkének (3) bekezdése,
-	Finnországban, a »merilaki«/»sjölagen« (a tengeri hajózásról szóló törvény) 13.
fejezete 2. cikkének (1) és (2) bekezdése, és 14. fejezete 1. cikkének
(3)	bekezdése.”
III.	CÍM
AZ 1988. ÉVI ELSŐ JEGYZŐKÖNYV KIIGAZÍTÁSAI
3.	cikk
Az 1988. évi első jegyzőkönyv 2. cikk a) pontjába az alábbi francia bekezdéseket kell
beilleszteni:
a)	a tizedik és tizenegyedik francia bekezdés közé:
„ — Ausztriában:
az Oberste Gerichtshof, a Verwaltungsgerichtshof és a Verfassungsgerichtshof”
b)	a tizenegyedik és a tizenkettedik francia bekezdés közé:
„ — Finnországban:
korkein oikeus/ högsta domstolen, korkein hallinto-oikeus / högsta
förvaltningsdomstolen,	markkinatuomioistuin/marknadsdomstolen	és
—	Svédországban:
Högsta domstolen, Regeringsrátten, Arbetsdomstolen és Marknadsdomstolen,”.
31
IV.	CÍM
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
4.	cikk
(1)	Az Európai Unió Tanácsának főtitkára eljuttatja az 1980. évi egyezmény, az 1984. évi
egyezmény, az 1988. évi első jegyzőkönyv, az 1988. évi második jegyzőkönyv és az 1992.
évi egyezmény dán, holland, angol, francia, német, görög, ír, olasz, spanyol és portugál
nyelvű hitelesített másolatát az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd
Királyság kormánya részére.
(2)	Az 1980. évi egyezmény, az 1984. évi egyezmény, az 1988. évi első jegyzőkönyv, az
1988. évi második jegyzőkönyv és az 1992. évi egyezmény szövegének finn és svéd
nyelvű változatai az 1980. évi egyezmény, az 1984. évi egyezmény, az 1988. évi első
jegyzőkönyv, az 1988. évi második jegyzőkönyv és az 1992. évi egyezmény többi
szövegére vonatkozó feltételekkel azonos feltételek szerint hitelesek.
5.	cikk
Az egyezményt az aláíró államoknak meg kell erősíteniük. A megerősítő okiratokat az
Európai Unió Tanácsának főtitkáránál helyezik letétbe.
6.	cikk
(1)	Ez az egyezmény az azt megerősítő államok között, az Osztrák Köztársaság, a Finn
Köztársaság vagy a Svéd Királyság és valamely, a szerződéses kötelezettségekre
alkalmazandó jogról szóló egyezményt megerősítő szerződő állam megerősítő okiratának
letétbe helyezését követő harmadik hónap első napján lép hatályba.
(2)	Ez az egyezmény az egyezményt később megerősítő minden szerződő állam
tekintetében a megerősítő okirat letétbe helyezését követő harmadik hónap első napján
lép hatályba.
7.	cikk
Az Európai Unió Tanácsának főtitkára tájékoztatja az aláíró államokat a következőkről:
a)	az egyes megerősítő okiratok letétbe helyezése;
b)	az egyezmény hatálybalépésének időpontjai a szerződő államok tekintetében.
8.	cikk
Ezt az egyezményt, amely egy-egy eredeti példányban angol, dán, finn, francia, görög,
holland, ír, német, olasz, portugál, spanyol és svéd nyelven készült, és amelynek
valamennyi szövege egyaránt hiteles, az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának
levéltárában helyezik letétbe. A főtitkár mindegyik aláíró állam kormánya részére eljuttat
egy hitelesített másolatot.
Kelt Brüsszelben az ezerkilencszázkilencvenhatodik év november havának
huszonkilencedik napján.
[A meghatalmazottak aláírásai]
32
KÖZÖS NYILATKOZAT
A Magas Szerződő Felek
megvizsgálva az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak
az 1980. évi egyezményhez és az 1988. évi első és második jegyzőkönyvhöz történő
csatlakozásáról szóló egyezmény által módosított 1980. évi Római Egyezményhez
mellékelt jegyzőkönyv szövegét,
tudomásul veszik Dánia, Svédország és Finnország azon nyilatkozatát, hogy készek
megvizsgálni, milyen mértékben képesek biztosítani, hogy a tengeri fuvarozással
kapcsolatos kérdésekre alkalmazandó nemzeti jogra vonatkozó bármely jövőbeni
módosítás megfeleljen az 1980. évi Római Egyezmény 23. cikkében megállapított
eljárásnak.”
6.	§ (1) Ez a törvény — a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel — a kihirdetését
követő napon lép hatályba.
(2)	E törvény 2—5. §-ai a Csatlakozási Egyezmény 5. cikkében meghatározott
időpontban lépnek hatályba.
(3)	A Csatlakozási Egyezmény, illetve e törvény 2—5. §-ai hatálybalépésének naptári
napját a külügyminiszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben
haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(4)	Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy az 1980. évi egyezmény, az első
jegyzőkönyv és a második jegyzőkönyv módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt
szövegét a Magyar Közlönyben közzétegye.
33
INDOKOLÁS
Jelen törvényjavaslat tárgya a Magyar Köztársaságnak (és az Európai Unió többi új
tagállamának) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980. június 19.
napján aláírásra megnyitott egyezményhez (a továbbiakban: Római Egyezmény), valamint az
egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága által történő értelmezéséről szóló első és
második jegyzőkönyvhöz történő csatlakozását célzó egyezmény (a továbbiakban:
Csatlakozási Egyezmény) kötelező hatályának elismerése és törvénnyel történő kihirdetése.
1.	A Római Egyezmény rövid bemutatása
Az európai integrációban már korán jelentkezett törekvésként a tagállamok nemzetközi
magánjogi kollíziós normáinak egységesítése. A kollíziós jog egységesítésének célja annak
biztosítása, hogy egy és ugyanazon jogviszony lehetőleg ugyanazon anyagi jog „uralma”
alá kerüljön függetlenül attól, hogy melyik tagállam bírói fóruma dönt abban.
A Római Egyezmény tárgyi hatálya alá a szerződéses kötelmi jogviszonyok tartoznak, eltekintve
azon szerződéstípusoktól, amelyeket az Egyezmény 1. cikkének (2) bekezdése kifejezetten
kizár az Egyezmény hatálya alól. E rendelkezés értelmében nem terjed ki a Római
Egyezmény hatálya pl. a házassági vagyonjogi megállapodásokra, az öröklési jog körébe
tartozó jogügyletekre, bírósági és választottbírósági kikötésekre, a váltón, csekken és
egyéb forgatható értékpapíron alapuló kötelezettségekre, a társasági jogviszonyból eredő
kötelezettségekre, illetve a jogi személyek szervezetével, belső jogviszonyaival kapcsolatos
kérdésekre, stb.
A Római Egyezmény tárgyi hatálya alá tartozó szerződéses jogviszonyok tekintetében az
elsődleges kollíziós kapcsolóelv a felek jogválasztása (3. cikk). A szerződésre elsősorban azt
a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek kikötöttek. A jogválasztás akár kifejezett, akár
hallgatólagos lehet (az utóbbi esetben a szerződés rendelkezéseiből vagy az eset
körülményeiből megfelelő biztonsággal kell következnie). Vonatkozhat akár a szerződés
egészére, akár annak valamely részére. A jogválasztás szabadsága időbeli viszonylatban is
érvényesül: az alkalmazandó jog felek általi meghatározására akár a szerződéskötéskor,
akár később sor kerülhet; lehetőség van a jogválasztás módosítására is. Nem szükséges,
hogy a választott jog valamilyen kapcsolatban álljon a szerződéses jogviszonnyal.
A felek jogválasztásának hiányában annak az államnak a joga irányadó, amellyel a szerződés
a legszorosabb kapcsolatban áll (4. cikk). Arra vonatkozólag, mely állam tekintendő a
szerződéssel legszorosabb kapcsolatban állónak, a Római Egyezmény az alábbi vélelmeket
állítja fel:
-	mindenekelőtt a jellemző szolgáltatást nyújtó fél szokásos tartózkodási helye (jogi
személy esetében a központi ügyintézés helye) szerinti állam vélelmét;
-	olyan szerződés esetében, amelynek tárgya ingatlanra vonatkozó dologi jog vagy
ingatlan használatának joga, az ingatlan fekvési helyének vélelmét;
-	árufuvarozási szerződések esetében a fuvarozó fő telephelye szerinti állam
vélelmét.
34
A fenti vélelmek mindazonáltal nem érvényesülnek, amennyiben az összes körülmény alapján
megállapítható, hogy a szerződés valamely más állammal szorosabb kapcsolatban áll.
Speciális kollíziós szabályokat tartalmaz a Római Egyezmény 5. és 6. cikke a fogyasztói
szerződések és a munkaszerződések tekintetében. Mindkét szerződéstípusra jellemző a felek
egyikének (fogyasztó, illetve a munkavállaló) kiszolgáltatottabb helyzete, ami azt
eredményezheti, hogy az erőfölényben lévő másik fél diktálja a szerződési feltételeket,
ideértve adott esetben a fogyasztóra illetve munkavállalóra nézve kedvezőtlen bírói fórum
illetve alkalmazandó jog kikötését. Az Egyezmény e két szerződéstípus esetében
korlátozza a jogválasztás lehetőségét. A jogválasztás nem vezethet arra, hogy a gyengébb
pozícióban lévő szerződő felet (fogyasztó, munkavállaló) megfosszák attól a védelemtől,
amelyet számára azon jog kógens szabályai biztosítanak, amely jogválasztás hiányában
alkalmazandó lenne. (Jogválasztás hiányában a fogyasztói szerződésekre a fogyasztó
szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga irányadó; munkaszerződésekre pedig azon
állam joga, ahol a munkavállaló a munkát rendszerint végzi, illetve — ha a rendszerinti
munkavégzés helye nem egy és ugyanazon államban van — azon telephely szerinti állam
joga, amely a munkavállalót alkalmazta.)
A Római Egyezményben megfogalmazott kollíziós szabályok univerzális hatályúak, azaz
akkor is alkalmazandóak, ha az azok által „felhívott” jogrendszer nem uniós tagállam,
hanem harmadik állam joga.
Az Egyezmény kollíziós szabályai szerint alkalmazandó jog főszabályként a szerződéses
jogviszony minden elemére irányadó, így különösen: a szerződésből fakadó kötelezettségek
teljesítésére, a nemteljesítés jogkövetkezményeire, a szerződés érvénytelenségének
következményeire, a szerződéses kötelezettségek megszűnésének fajtáira, a szerződés
értelmezésére (10. cikk). Speciális kollíziós kapcsoló szabályok vonatkoznak a teljesítés
módjára, valamint hibás teljesítés esetén a jogosult által teendő lépésekre (10. cikk (2)
bek.), valamint a szerződés alaki érvényességére (9. cikk).
A Római Egyezmény kizárja az ún. renvoi (tovább- és visszautalás) figyelembevételét (15.
cikk). Eszerint a kollíziós szabályok által felhívott jogrendszernek csak az adott
jogviszonyt közvetlenül rendező — anyagi jogi — szabályai vehetőek figyelembe; az e
jogrendszer kollíziós szabályai szerinti továbbutalás más ország jogára, vagy akár a fórum
jogára történő visszautalás figyelmen kívül marad.
A 16. cikk szerinti közrendi záradék értelmében nem kerülhet sor a rendelet kollíziós
szabályai által felhívott jog alkalmazására akkor, ha ez az eljáró bíróság államának
közrendjével nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen lenne.
A 22. cikk (1) bekezdése értelmében a Római Egyezmény két rendelkezése tekintetében a
szerződő államok fenntartással élhetnek:
-	Fenntartással kizárható a 7. cikk (1) bekezdésének alkalmazása. E rendelkezés
szerint függetlenül attól, hogy az adott szerződéses jogviszonyra melyik állam joga
irányadó, az eljáró bíróság figyelembe veheti egy másik állam jogának bizonyos,
feltétlen érvényesülést igénylő (imperatív) szabályait is, amennyiben a szerződéses
jogviszony az utóbbi állam jogával szoros kapcsolatban áll. E rendelkezésnek
elsősorban olyan esetben lehet gyakorlati jelentősége, amikor a szerződésre
irányadó jogot magul a felek választották meg, és az általuk választott jog olyan
állam joga, amelyhez a szerződés tényállása nem kapcsolódik.
-	Kizárható továbbá fenntartással a 10. cikk (1) bekezdése e)pontjának alkalmazása. A
10.	cikk (1) bekezdése az irányadó jog tárgyi terjedelmét határozza meg. Az
irányadó jog — amint arra már utaltunk — főszabályként a szerződéses jogviszony
minden elemére irányadó, így különösen a szerződésből fakadó kötelezettségek
35
teljesítésére, a nemteljesítés jogkövetkezményeire, a szerződéses kötelem
megszűnéseinek esetére, a szerződés értelmezésére, stb. Ez a jog irányadó a
szerződés „semmisségének következményeire” is az (1) bekezdés e) pontjára
figyelemmel.
A tagállamok többsége nem élt a fenntartás lehetőségével. Ilyen fenntartás tétele
Magyarország részéről sem indokolt.
A Római Egyezményhez kapcsolódik az 1988. december 19. napján kelt elsőjegyzőkönyv és
második jegyzőkönyv. E jegyzőkönyvek révén a szerződő államok a Római Egyezmény
értelmezésére vonatkozó hatáskörrel ruházták fel az Európai Bíróságot. A szerződő
államoknak az első jegyzőkönyv 2. cikkében tételesen felsorolt legfelsőbb bírói fórumai
az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali ejárását kezdeményezhetik, amennyiben az előttük
folyamatban lévő ügy érdemi eldöntéséhez a Római Egyezmény valamely
rendelkezésének értelmezése szükséges.
Említést érdemel, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére jogosult
nemzeti bíróságok köre eltér az EK-Szerződés 234. cikkében foglalt szabályoktól. Az
EK-Szerződés 234. cikke értelmében a közösségi jog értelmezése iránt a tagállamok bármely
nemzeti bírósága kezdeményezheti az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását.
Ezzel szemben a Római Egyezmény rendelkezéseinek értelmezése iránti előzetes
döntéshozatali eljárást az első jegyzőkönyv 2. cikke szerint csupán a tagállamok külön
nevesített legfelsőbb bírói fórumai kezdeményezhetik; a tagállamok egyéb bíróságai csak
akkor, ha fellebbviteli bíróságként járnak el.
2.	A Római Egyezményhez történő magyar csatlakozás
A Római Egyezmény zárt egyezmény. Részes államai — figyelemmel a 28. cikkre — az
Európai Közösség tagállamai lehetnek.
Az Európai Közösségekhez korábban csatlakozott államok eddig külön megkötött
csatlakozási egyezmények révén váltak a Római Egyezmény részesévé. Ilyen csatlakozási
szerződés jött létre eddig az Európai Közösségek (Európai Unió) bővülésének
folyamatával párhuzamosan
-	Görögországgal 1984. április 10. napján;
-	Spanyolországgal és Portugáliával 1992. május 18. napján;
-	Ausztriával, Finnországgal és Svédországgal 1996. november 29. napján.
Ugyanezt a megoldást követik a 2004. május 1. napján az Unióhoz csatlakozott tíz új
tagállam esetében. A Csatlakozási Egyezmény
-	rögzíti, hogy a tíz új tagállam csatlakozik a Római Egyezménynek a korábbi csatlakozási
egyezmények által azon véghezvitt módosításokkal és kiegészítésekkel egységes
szerkezetbe foglalt szövegváltozatához, továbbá a Római Egyezményhez
kapcsolódó első és második jegyzőkönyvhöz (1. cikk);
-	véghezviszi az 1988. évi első jegyzőkönyv szükséges technikai kiegészítéseit. E
jegyzőkönyv 2. cikkének a) pontja határozza meg, hogy az egyes tagállamoknak
mely bírói fórumai kérhetik az Európai Bíróság jogértelmezését előzetes
döntéshozatali eljárás keretében.
A Csatlakozási Egyezmény aláírására Brüsszelben, 2005. április 14. napján került sor a tíz
új tagállam és az Európai Unió tizenöt korábbi tagállama részéről. Az aláírásra a
2058/2005. (IV. 13.) Korm. határozat adott felhatalmazást.
36
A Csatlakozási Egyezményt — az aláíráson túl — a szerződő államoknak saját belső
alkotmányos előírásaiknak megfelelően meg kell erősíteniük. A megerősítésről szóló
okiratokat az Európai Unió Tanácsának főtitkáránál mint letéteményesnél kell elhelyezni.
Miután a Római Egyezmény, illetőleg a Csatlakozási Egyezmény törvényhozási tárgykört
érint (nemzetközi magánjogi kollíziós szabályok), a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos
eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (Nszt.) 7. § (1) és (3) bekezdésére figyelemmel az
Országgyűlésnek kell felhatalmazást adnia a Csatlakozási Egyezmény kötelező hatályának
elismerésére, illetőleg az egyezményeket és jegyzőkönyveket törvénnyel kell kihirdetni.
A Csatlakozási Egyezmény, a Római Egyezmény, valamint a Római Egyezményhez
történt korábbi (1984., 1992. és 1996. évi) csatlakozásokról szóló Egyezmények 3-5. §-ok
által kihirdetett hiteles magyar nyelvű szövege az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2005.
C 169. számában 2005. július 8. napján került közzétételre.
A Csatlakozási Egyezmény hatálybalépésének nemzetközi jogi előfeltétele az, hogy
legalább két szerződő állam elhelyezze megerősítő okiratát a letéteményesnél. A további
szerződő államok vonatkozásában a Csatlakozási Egyezmény a megerősítő okirat
elhelyezését követő harmadik hónap első napján lép hatályba. A Római Egyezmény
kollíziós szabályai erre figyelemmel az egyes uniós tagállamok viszonylatában különböző
időpontoktól kezdve lesznek irányadóak.