﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T / 19208. számú
törvényjavaslat
a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló, Kiotóban, 1973. május 18-án
kelt nemzetközi egyezmény Brüsszelben, 1999. június 26-án létrehozott Módosító
Jegyzőkönyvének kihirdetéséről
Előadó: Dr. Veres János
pénzügyminiszter
Budapest,
2006. február
2006. évi ... törvény
a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló, Kiotóban, 1973. május 18-án
kelt nemzetközi egyezmény Brüsszelben, 1999. június 26-án létrehozott Módosító
Jegyzőkönyvének kihirdetéséről
1.	§
Az Országgyűlés a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló, Kiotóban, 1973.
május 18-án kelt nemzetközi egyezmény Brüsszelben, 1999. június 26-án létrehozott Módosító
Jegyzőkönyvét és függelékeit e törvénnyel kihirdeti. (A Magyar Köztársaság 2004. április
hónapban csatlakozott a Módosító Jegyzőkönyvhöz, a csatlakozási okiratot 2004. április 29-én
letétbe helyezte, a Módosító Jegyzőkönyv a Magyar Köztársaság vonatkozásában 2006. február
3-án hatályba lépett.)
2.	§
A Módosító Jegyzőkönyv angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a
következő:
„PROTOCOL OF AMENDMENT TO THE INTERNATIONAL CONVENTION ON
THE SIMPLIFICATION AND HARMONISATION OF CUSTOMS PROCEDURES
(done at Brussels on 26 June 1999)
The Contracting Parties to the International Convention on the simplification and
harmonisation of customs procedures (done at Kyoto on 18 May 1973 and entered into force on
25 September 1974), hereinafter «the Convention», established under the auspices of the
Customs Cooperation Council, hereinafter «the Council»,
CONSIDERING that to achieve the aims of:
-	eliminating divergence between the customs procedures and practices of Contracting
Parties that can hamper international trade and other international exchanges,
-	meeting the needs of international trade and the customs for facilitation, simplification
and harmonisation of customs procedures and practices,
-	ensuring appropriate standards of customs control, and
-	enabling the customs to respond to major changes in business and administrative
methods and techniques,
the Convention must be amended,
CONSIDERING also that the amended Convention:
2
-	must provide that the core principles for such simplification and harmonisation are
made obligatory on Contracting Parties to the amended Convention,
-	must provide the customs with efficient procedures supported by appropriate and
effective control methods, and
-	will enable the achievement of a high degree of simplification and harmonisation of
customs procedures and practices which is an essential aim of the Council, and thus
make a major contribution to facilitation of international trade,
HAVE AGREED AS FOLLOWS:
Article 1
The Preamble and the Articles of the Convention are amended as set out in the text contained in
Appendix I hereto.
Article 2
The Annexes of the Convention are replaced by the General Annex contained in Appendix II
and by the specific annexes contained in Appendix III hereto.
Article 3
1.	Any Contracting Party to the Convention may express its consent to be bound by this
Protocol, including Appendices I and II, by:
(a)	signing it without reservation of ratification;
(b)	depositing an instrument of ratification after signing it subject to ratification; or
(c)	acceding to it.
2.	This Protocol shall be open until 30 June 2000 for signature at the Headquarters of the
Council in Brussels by the Contracting Parties to the Convention. Thereafter, it shall be open
for accession.
3.	This Protocol, including Appendices I and II, shall enter into force three months after 40
Contracting Parties have signed this Protocol without reservation of ratification or have
deposited their instrument of ratification or accession.
4.	After 40 Contracting Parties have expressed their consent to be bound by this Protocol in
accordance with paragraph 1, a Contracting Party to the Convention shall accept the
amendments to the Convention only by becoming a party to this Protocol. For such a
Contracting Party, this Protocol shall come into force three months after it signs this Protocol
without reservation of ratification or deposits an instrument of ratification or accession.
Article 4
Any Contracting Party to the Convention may, when it expresses its consent to be bound by this
Protocol, accept any of the specific annexes or chapters therein contained in Appendix III
hereto and shall notify the Secretary-General of the Council of such acceptance and of the
recommended practices in respect of which it enters reservations.
3
Article 5
After the entry into force of this Protocol, the Secretary-General of the Council shall not accept
any instrument of ratification or accession to the Convention.
Article 6
In relations between the Parties hereto, this Protocol with its appendices shall supersede the
Convention.
Article 7
The Secretary-General of the Council shall be the depositary of this Protocol and shall perform
the functions as provided for in Article 19 contained in Appendix I to this Protocol.
Article 8
This Protocol shall be open for signature by the Contracting Parties to the Convention at the
Headquarters of the Council in Brussels from 26 June 1999.
Article 9
In accordance with Article 102 of the Charter of the United Nations, this Protocol and its
Appendices shall be registered with the Secretariat of the United Nations at the request of the
Secretary-General of the Council.
In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this Protocol.
Done at Brussels, this twenty-sixth day of June nineteen hundred and ninety-nine, in the
English and French languages, both texts being equally authentic, in a single original which
shall be deposited with the Secretary-General of the Council who shall transmit certified copies
to all the entities referred to in paragraph 1 of Article 8 contained in Appendix I to this
Protocol.
APPENDIX I.
INTERNATIONAL CONVENTION ON THE SIMPLIFICATION AND
HARMONISATION OF CUSTOMS PROCEDURES
(as amended)
PREAMBLE
The Contracting Parties to the present Convention established under the auspices of the
customs Cooperation Council,
ENDEAVOURING to eliminate divergence between the customs procedures and practices of
Contracting Parties that can hamper international trade and other international exchanges,
DESIRING to contribute effectively to the development of such trade and exchanges by
simplifying and harmonising customs procedures and practices and by fostering international
cooperation,
4
NOTING that the significant benefits of facilitation of international trade may be achieved
without compromising appropriate standards of customs control,
RECOGNISING that such simplification and harmonisation can be accomplished by applying,
in particular, the following principles:
-	the implementation of programmes aimed at continuously modernising customs
procedures and practices and thus enhancing efficiency and effectiveness,
-	the application of customs procedures and practices in a predictable, consistent and
transparent manner,
-	the provision to interested parties of all the necessary information regarding customs
laws, regulations, administrative guidelines, procedures and practices,
-	the adoption of modern techniques such as risk management and audit-based controls,
and the maximum practicable use of information technology,
-	cooperation wherever appropriate with other national authorities, other customs
administrations and the trading communities,
-	the implementation of relevant international standards,
-	the provision to affected parties of easily accessible processes of administrative and
judicial review,
CONVINCED that an international instrument incorporating the above objectives and
principles that Contracting Parties undertake to apply would lead to the high degree of
simplification and harmonisation of customs procedures and practices which is an essential aim
of the customs Cooperation Council, and so make a major contribution to facilitation of
international trade,
HAVE AGREED AS FOLLOWS:
CHAPTER I
Definitions
Article 1
For the purposes of this Convention:
(a)	«standard» means a provision the implementation of which is recognised as necessary
for the achievement of harmonisation and simplification of customs procedures and
practices;
(b)	«transitional standard» means a standard in the General Annex for which a longer
period for implementation is permitted;
(c)	«recommended practice» means a provision in a specific annex which is recognised
and practices, the widest possible application of which is considered to be desirable;
5
(d)	«national legislation)) means laws, regulations and other measures imposed by a
competent authority of a Contracting Party and applicable throughout the territory of
the Contracting Party concerned, or treaties in force by which that Party is bound;
(e)	«General Annex) means the set of provisions applicable to all the customs procedures
and practices referred to in this Convention;
(f)	«specific annex) means a set of provisions applicable to one or more customs
procedures and practices referred to in this Convention;
(g)	«Guidelines) means a set of explanations of the provisions of the General Annex,
specific annexes and chapters therein which indicate some of the possible courses of
action to be followed in applying the standards, transitional standards and
recommended practices, and in particular describing best practices and recommending
examples of greater facilities;
(h)	«Permanent Technical Committee) means the Permanent Technical Committee of the
Council;
(i)	«Council) means the organisation set up by the Convention establishing a Customs
Cooperation Council, done at Brussels on 15 December 1950;
(j) «customs or economic union» means a union constituted by, and composed of States
which has competence to adopt its own regulations that are binding on those States in
respect of matters governed by this Convention, and has competence to decide, in
accordance with its internal procedures, to sign, ratify or accede to this Convention.
CHAPTER II
SCOPE AND STRUCTURE
Scope of the Convention
Article 2
Each Contracting Party undertakes to promote the simplification and harmonisation of customs
procedures and, to that end, to conform, in accordance with the provisions of this Convention,
to the standards, transitional standards and recommended practices in the annexes to this
Convention. However, nothing shall prevent a Contracting Party from granting facilities greater
than those provided for therein, and each Contracting Party is recommended to grant such
greater facilities as extensively as possible.
Article 3
The provisions of this Convention shall not preclude the application of national legislation with
regard to either prohibitions or restrictions on goods which are subject to customs control.
6
Structure of the Convention
Article 4
1.	The Convention comprises a body, a General Annex and specific annexes.
2.	The General Annex and each specific annex to this Convention consist, in principle, of
chapters which subdivide an annex and comprise:
(a)	definitions; and
(b)	standards, some of which in the General Annex are transitional standards.
3.	Each specific annex also contains recommended practices.
4.	Each Annex is accompanied by Guidelines, the texts of which are not binding upon
Contracting Parties.
Article 5
For the purposes of this Convention, any specific annex(es) or chapter(s) therein to which a
Contracting Party is bound shall be construed to be an integral part of the Convention, and in
relation to that Contracting Party any reference to the Convention shall be deemed to include a
reference to such annex(es) or chapter(s).
CHAPTER III
MANAGEMENT OF THE CONVENTION
Management Committee
Article 6
1.	There shall be established a Management Committee to consider the implementation of this
Convention, any measures to secure uniformity in the interpretation and application thereof,
and any amendments proposed thereto.
2.	The Contracting Parties shall be members of the Management Committee.
3.	The competent administration of any entity qualified to become a Contracting Party to this
Convention under the provisions of Article 8 or of any Member of the World Trade
Organisation shall be entitled to attend the sessions of the Management Committee as an
observer. The status and rights of such observers shall be determined by a Council Decision.
The aforementioned rights cannot be exercised before the entry into force of the Decision.
4.	The Management Committee may invite the representatives of international governmental
and non-governmental organisations to attend the sessions of the Management Committee as
observers.
7
5.	The Management Committee:
(a)	shall recommend to the Contracting Parties:
(i)	amendments to the Body of this Convention,
(ii)	amendments to the General Annex, the specific annexes and chapters therein and
the incorporation of new chapters to the General Annex, and
(iii)	the incorporation of new specific annexes and new chapters to specific annexes;
(b)	may decide to amend recommended practices or to incorporate new recommended
practices to specific annexes or chapters therein in accordance with Article 16;
(c)	shall consider implementation of the provisions of this Convention in accordance with
Article 13(4);
(d)	shall review and update the Guidelines;
(e)	shall consider any other issues of relevance to this Convention that may be referred to
it;
(f)	shall inform the Permanent Technical Committee and the Council of its decisions.
6.	The competent administrations of the Contracting Parties shall communicate to the
Secretary-General of the Council proposals under paragraph 5(a), (b), (c) or (d) of this Article
and the reasons therefor, together with any requests for the inclusion of items on the agenda of
the sessions of the Management Committee. The Secretary-General of the Council shall bring
proposals to the attention of the competent administrations of the Contracting Parties and of the
observers referred to in paragraphs 2, 3 and 4 of this Article.
7.	The Management Committee shall meet at least once each year. It shall annually elect a
Chairman and Vice-Chairman. The Secretary-General of the Council shall circulate the
invitation and the draft agenda to the competent administrations of the Contracting Parties and
to the observers referred to in paragraphs 2, 3 and 4 of this Article at least six weeks before the
Management Committee meets.
8.	Where a decision cannot be arrived at by consensus, matters before the Management
Committee shall be decided by voting of the Contracting Parties present. Proposals under
paragraph 5(a), (b) or (c) of this Article shall be approved by a two-thirds majority of the votes
cast. All other matters shall be decided by the Management Committee by a majority of the
votes cast.
9.	Where Article 8(5) of this Convention applies, the customs or economic unions which are
Contracting Parties shall have, in case of voting, only a number of votes equal to the total votes
allotted to their Members which are Contracting Parties.
10.	Before the closure of its session, the Management Committee shall adopt a report. This
report shall be transmitted to the Council and to the Contracting Parties and observers
mentioned in paragraphs 2, 3 and 4.
11.	In the absence of relevant provisions in this Article, the Rules of Procedure of the Council
shall be applicable, unless the Management Committee decides otherwise.
8
Article 7
For the purpose of voting in the Management Committee, there shall be separate voting on each
specific annex and each chapter of a specific annex.
(a)	Each Contracting Party shall be entitled to vote on matters relating to the
interpretation, application or amendment of the body and General Annex of the
Convention.
(b)	As regards matters concerning a specific annex or chapter of a specific annex that is
already in force, only those Contracting Parties that have accepted that specific annex
or chapter therein shall have the right to vote.
(c)	Each Contracting Party shall be entitled to vote on drafts of new specific annexes or
new chapters of a specific annex.
CHAPTER IV
CONTRACTING PARTY
Ratification of the Convention
Article 8
1.	Any Member of the Council and any Member of the United Nations or its specialised
agencies may become a Contracting Party to this Convention:
(a)	by signing it without reservation of ratification;
(b)	by depositing an instrument of ratification after signing it subject to ratification; or
(c)	by acceding to it.
2.	This Convention shall be open until 30 June 1974 for signature at the Headquarters of the
Council in Brussels by the Members referred to in paragraph 1 of this Article. Thereafter, it
shall be open for accession by such Members.
3.	Any Contracting Party shall, at the time of signing, ratifying or acceding to this Convention,
specify which if any of the specific annexes or chapters therein it accepts. It may subsequently
notify the depositary that it accepts one or more specific annexes or chapters therein.
4.	Contracting Parties accepting any new specific annex or any new chapter of a specific annex
shall notify the depositary in accordance with paragraph 3 of this Article.
5.	(a) Any customs or economic union may become, in accordance with paragraphs 1, 2 and 3
of this Article, a Contracting Party to this Convention. Such customs or economic union
shall inform the depositary of its competence with respect to the matters governed by
this Convention. Such customs or economic union shall also inform the depositary of
any substantial modification in the extent of its competence.
9
(b)	A customs or economic union which is a Contracting Party to this Convention shall, for
the matters within its competence, exercise in its own name the rights, and fulfil the
responsibilities, which the Convention confers on the members of such a union which
are Contracting Parties to this Convention. In such a case, the members of such a union
shall not be entitled to individually exercise these rights, including the right to vote.
Article 9
1.	Any Contracting Party which ratifies this Convention or accedes thereto shall be bound by
any amendments to this Convention, including the General Annex, which have entered into
force at the date of deposit of its instrument of ratification or accession.
2.	Any Contracting Party which accepts a specific annex or chapter therein shall be bound by
any amendments to the standards contained in that specific annex or chapter which have
entered into force at the date on which it notifies its acceptance to the depositary. Any
Contracting Party which accepts a specific annex or chapter therein shall be bound by any
amendments to the recommended practices contained therein, which have entered into force at
the date on which it notifies its acceptance to the depositary, unless it enters reservations
against one or more of those recommended practices in accordance with Article 12 of this
Convention.
Application of the Convention
Article 10
1.	Any Contracting Party may, at the time of signing this Convention without reservation of
ratification or of depositing its instrument of ratification or accession, or at any time thereafter,
declare by notification given to the depositary that this Convention shall extend to all or any of
the territories for whose international relations it is responsible. Such notification shall take
effect three months after the date of the receipt thereof by the depositary. However, this
Convention shall not apply to the territories named in the notification before this Convention
has entered into force for the Contracting Party concerned.
2.	Any Contracting Party which has made a notification under paragraph 1 of this Article
extending this Convention to any territory for whose international relations it is responsible
may notify the depositary, under the procedure of Article 19 of this Convention, that the
territory in question will no longer apply this Convention.
Article 11
For the application of this Convention, a customs or economic union that is a Contracting Party
shall notify to the Secretary-General of the Council the territories which form the customs or
economic union, and these territories are to be taken as a single territory.
Acceptance of the provisionsand reservations
Article 12
1.	All Contracting Parties are hereby bound by the General Annex.
10
2.	A Contracting Party may accept one or more of the specific annexes or one or more of the
chapters therein. A Contracting Party which accepts a specific annex or chapter(s) therein shall
be bound by all the standards therein. A Contracting Party which accepts a specific annex or
chapter(s) therein shall be bound by all the recommended practices therein unless, at the time of
acceptance or at any time thereafter, it notifies the depositary of the recommended practice(s) in
respect of which it enters reservations, stating the differences existing between the provisions of
its national legislation and those of the recommended practice(s) concerned. Any Contracting
Party which has entered reservations may withdraw them, in whole or in part, at any time by
notification to the depositary specifying the date on which such withdrawal takes effect.
3.	Each Contracting Party bound by a specific annex or chapter(s) therein shall examine the
possibility of withdrawing any reservations to the recommended practices entered under the
terms of paragraph 2 and notify the Secretary-General of the Council of the results of that
review at the end of every three-year period commencing from the date of the entry into force
of this Convention for that Contracting Party, specifying the provisions of its national
legislation which, in its opinion, are contrary to the withdrawal of the reservations.
Implementation of provisions
Article 13
1.	Each Contracting Party shall implement the standards in the General Annex and in the
specific annex(es) or chapter(s) therein that it has accepted within 36 months after such
annex(es) or chapter(s) have entered into force for that Contracting Party.
2.	Each Contracting Party shall implement the transitional standards in the General Annex
within 60 months of the date that the General Annex has entered into force for that Contracting
Party.
3.	Each Contracting Party shall implement the recommended practices in the specific annex(es)
or chapter(s) therein that it has accepted within 36 months after such specific annex(es) or
chapter(s) have entered into force for that Contracting Party, unless reservations have been
entered as to one or more of those recommended practices.
4.	(a) Where the periods provided for in paragraph 1 or 2 of this Article would, in practice, be
insufficient for any Contracting Party to implement the provisions of the General
Annex, that Contracting Party may request the Management Committee, before the end
of the period referred to in paragraph 1 or 2 of this Article, to provide an extension of
that period. In making the request, the Contracting Party shall state the provision(s) of
the General Annex with regard to which an extension of the period is required and the
reasons for such request.
(b)	In exceptional circumstances, the Management Committee may decide to grant such an
extension. Any decision by the Management Committee granting such an extension
shall state the exceptional circumstances justifying the decision and the extension shall
in no case be more than one year. At the expiry of the period of extension, the
Contracting Party shall notify the depositary of the implementation of the provisions
with regard to which the extension was granted.
11
Settlement of disputes
Article 14
1.	Any dispute between two or more Contracting Parties concerning the interpretation or
application of this Convention shall so far as possible be settled by negotiation between them.
2.	Any dispute which is not settled by negotiation shall be referred by the Contracting Parties in
dispute to the Management Committee which shall thereupon consider the dispute and make
recommendations for its settlement.
3.	The Contracting Parties in dispute may agree in advance to accept the recommendations of
the Management Committee as binding.
Amendments to the Convention
Article 15
1.	The text of any amendment recommended to the Contracting Parties by the Management
Committee in accordance with Article 6(5)(a)(i) and (ii) shall be communicated by the
Secretary-General of the Council to all Contracting Parties and to those Members of the
Council that are not Contracting Parties.
2.	Amendments to the body of the Convention shall enter into force for all Contracting Parties
twelve months after deposit of the instruments of acceptance by those Contracting Parties
present at the session of the Management Committee during which the amendments were
recommended, provided that no objection is lodged by any of the Contracting Parties within a
period of 12 months from the date of communication of such amendments.
3.	Any recommended amendment to the General Annex or the specific annexes or chapters
therein shall be deemed to have been accepted six months after the date the recommended
amendment was communicated to Contracting Parties, unless:
(a)	there has been an objection by a Contracting Party or, in the case of a specific annex or
chapter, by a Contracting Party bound by that specific annex or chapter; or
(b)	a Contracting Party informs the Secretary-General of the Council that, although it
intends to accept the recommended amendment, the conditions necessary for such
acceptance are not yet fulfilled.
4.	If a Contracting Party sends the Secretary-General of the Council a communication as
provided for in paragraph 3(b) of this Article, it may, so long as it has not notified the
Secretary-General of the Council of its acceptance of the recommended amendment, submit an
objection to that amendment within a period of 18 months following the expiry of the six-
month period referred to in paragraph 3 of this Article.
5.	If an objection to the recommended amendment is notified in accordance with the terms of
paragraph 3(a) or 4 of this Article, the amendment shall be deemed not to have been accepted
and shall be of no effect.
12
6.	If any Contracting Party has sent a communication in accordance with paragraph 3(b) of this
Article, the amendment shall be deemed to have been accepted on the earlier of the following
two dates:
(a)	the date by which all the Contracting Parties which sent such communications have
notified the Secretary-General of the Council of their acceptance of the recommended
amendment, provided that, if all the acceptances were notified before the expiry of the
period of six months referred to in paragraph 3 of this Article, that date shall be taken
to be the date of expiry of the said six-month period;
(b)	the date of expiry of the 18-month period referred to in paragraph 4 of this Article.
7.	Any amendment to the General Annex or the specific annexes deemed to be accepted shall
enter into force either six months after the date on which it was deemed to be accepted or, if a
different period is specified in the recommended amendment, on the expiry of that period after
the date on which the amendment was deemed to be accepted.
8.	The Secretary-General of the Council shall, as soon as possible, notify the Contracting
Parties to this Convention of any objection to the recommended amendment made in
accordance with paragraph 3(a), and of any communication received in accordance with
paragraph 3(b), of this Article. The Secretary-General of the Council shall subsequently inform
the Contracting Parties whether the Contracting Party or Parties which have sent such a
communication raise an objection to the recommended amendment or accept it.
Article 16
1.	Notwithstanding the amendment procedure laid down in Article 15 of this Convention, the
Management Committee in accordance with Article 6 may decide to amend any recommended
practice or to incorporate new recommended practices to any specific annex or chapter therein.
Each Contracting Party shall be invited by the Secretary-General of the Council to participate in
the deliberations of the Management Committee. The text of any such amendment or new
recommended practice so decided upon shall be communicated by the Secretary-General of the
Council to the Contracting Parties and those Members of the Council that are not Contracting
Parties to this Convention.
2.	Any amendment or incorporation of new recommended practices decided upon under
paragraph 1 of this Article shall enter into force six months after their communication by the
Secretary-General of the Council. Each Contracting Party bound by a specific annex or chapter
therein forming the subject of such amendments or incorporation of new recommended
practices shall be deemed to have accepted those amendments or new recommended practices
unless it enters a reservation under the procedure of Article 12 of this Convention.
Duration of accession
Article 17
1.	This Convention is of unlimited duration but any Contracting Party may denounce it at any
time after the date of its entry into force under Article 18 thereof.
2.	The denunciation shall be notified by an instrument in writing, deposited with the depositary.
13
3.	The denunciation shall take effect six months after the receipt of the instrument of
denunciation by the depositary.
4.	The provisions of paragraphs 2 and 3 of this Article shall also apply in respect of the specific
annexes or chapters therein, for which any Contracting Party may withdraw its acceptance at
any time after the date of the entry into force.
5.	Any Contracting Party which withdraws its acceptance of the General Annex shall be
deemed to have denounced the Convention. In this case, the provisions of paragraphs 2 and 3
also apply.
CHAPTER V
FINAL PROVISIONS
Entry into force of the Convention
Article 18
1.	This Convention shall enter into force three months after five of the entities referred to in
paragraphs 1 and 5 of Article 8 thereof have signed the Convention without reservation of
ratification or have deposited their instruments of ratification or accession.
2.	This Convention shall enter into force for any Contracting Party three months after it has
become a Contracting Party in accordance with the provisions of Article 8.
3.	Any specific annex or chapter therein to this Convention shall enter into force three months
after five Contracting Parties have accepted that specific annex or that chapter.
4.	After any specific annex or chapter therein has entered into force in accordance with
paragraph 3 of this Article, that specific annex or chapter therein shall enter into force for any
Contracting Party three months after it has notified its acceptance. No specific annex or chapter
therein shall, however, enter into force for a Contracting Party before this Convention has
entered into force for that Contracting Party.
Depositary of the Convention
Article 19
1.	This Convention, all signatures with or without reservation of ratification and all instruments
of ratification or accession shall be deposited with the Secretary-General of the Council.
2.	The depositary shall:
(a)	receive and keep custody of the original texts of this Convention;
(b)	prepare certified copies of the original texts of this Convention and transmit them to
the Contracting Parties and those Members of the Council that are not Contracting
Parties and the Secretary-General of the United Nations;
14
(c)	receive any signature with or without reservation of ratification, ratification or
accession to this Convention and receive and keep custody of any instruments,
notifications and communications relating to it;
(d)	examine whether the signature or any instrument, notification or communication
relating to this Convention is in due and proper form and, if need be, bring the matter
to the attention of the Contracting Party in question;
(e)	notify the Contracting Parties, those Members of the Council that are not Contracting
Parties, and the Secretary-General of the United Nations of:
-	signatures, ratifications, accessions and acceptances of annexes and chapters
under Article 8 of this Convention,
-	new chapters of the General Annex and new specific annexes or chapters therein
which the Management Committee decides to recommend to incorporate in this
Convention,
-	the date of entry into force of this Convention, of the General Annex and of each
specific annex or chapter therein in accordance with Article 18 of this
Convention,
-	notifications received in accordance with Articles 8, 10, 11, 12 and 13 of this
Convention,
-	withdrawals of acceptances of annexes/chapters by Contracting Parties,
-	denunciations under Article 17 of this Convention, and
-	any amendment accepted in accordance with Article 15 of this Convention and
the date of its entry into force.
3.	In the event of any difference appearing between a Contracting Party and the depositary as to
the performance of the latter's functions, the depositary or that Contracting Party shall bring the
question to the attention of the other Contracting Parties and the signatories or, as the case may
be, the Management Committee or the Council.
Registration and authentic texts
Article 20
In accordance with Article 102 of the Charter of the United Nations, this Convention shall be
registered with the Secretariat of the United Nations at the request of the Secretary-General of
the Council.
In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this
Convention.
Done at Kyoto, this eighteenth day of May nineteen hundred and seventy-three in the English
and French languages, both texts being equally authentic, in a single original which shall be
deposited with the Secretary-General of the Council who shall transmit certified copies to all
the entities referred to in paragraph 1 of Article 8 of this Convention.
15
APPENDIX II
Chapter 1:
Chapter 2:
Chapter 3:
Chapter 4:
Chapter 5:
Chapter 6:
Chapter 7:
Chapter 8:
Chapter 9:
Chapter 10
GENERAL ANNEX
General principles
Definitions
Clearance and other customs formalities
Duties and taxes
A.	Assessment, collection and payment of duties and taxes
B.	Deferred payment of duties and taxes
C.	Repayment of duties and taxes
Security
Customs control
Application of information technology
Relationship between the customs and third parties
Information, decisions and rulings supplied by the customs
A.	Information of general application
B.	Information of a specific nature
C.	Decisions and rulings
Appeals in customs matters
A.	Right of appeal
B.	Form and grounds of appeal
C.	Consideration of appeal
16
CHAPTER 1
GENERAL PRINCIPLES
1.1.	Standard
The definitions, standards and transitional standards in this Annex shall apply to customs
procedures and practices specified in this Annex and, insofar as applicable, to procedures and
practices in the specific annexes.
1.2.	Standard
The conditions to be fulfilled and customs formalities to be accomplished for procedures and
practices in this Annex and in the specific annexes shall be specified in national legislation and
shall be as simple as possible.
1.3.	Standard
The customs shall institute and maintain formal consultative relationships with the trade to
increase cooperation and facilitate participation in establishing the most effective methods of
working commensurate with national provisions and international agreements.
CHAPTER 2
DEFINITIONS
For the purposes of the annexes to this Convention:
E1./F23.	«Appeal» means the act by which a person who is directly affected by a decision or omission of the customs and who considers himself to be aggrieved thereby seeks redress before a competent authority;
E2/F19.	«Assessment of duties and taxes» means the determination of the amount of duties and taxes payable;
E3./F4.	«Audit-based control» means measures by which the customs satisfy themselves as to the accuracy and authenticity of declarations through the examination of the relevant books, records, business systems and commercial data held by persons concerned;
E4./F15.	«Checking the goods declaration)) means the action taken by the customs to satisfy themselves that the goods declaration is correctly made out and that the supporting documents required fulfil the prescribed conditions;
E5./F9.	«Clearance» means the accomplishment of the customs formalities necessary to allow goods to enter home use, to be exported or to be placed under another customs procedure;
E6./F10.	«Customs» means the Government Service which is responsible for the . a ..i . r . ..j ...... i _ . . .1 ji. . . . 11 . . i • . . . r a a * . .i 1. * _i.
17
	administration of customs law and the collection of duties and taxes and which also has the responsibility for the application of other laws and regulations relating to the importation, exportation, movement or storage of goods;
E7./F3.	«Customs control» means measures applied by the customs to ensure compliance with customs law;
E8./F11.	«Customs duties» means the duties laid down in the customs tariff to which goods are liable on entering or leaving the customs territory;
E9./F16.	«Customs formalities» means all the operations which must be carried out by the persons concerned and by the customs in order to comply with the customs law;
E10./F18.	«Customs law» means the statutory and regulatory provisions relating to the. importation, exportation, movement or storage of goods, the administration and enforcement of which are specifically charged to the customs, and any regulations made by the customs under their statutory powers;
E11./F2.	«Customs office» means the customs administrative unit competent for the performance of customs formalities, and the premises or other areas approved for that purpose by the competent authorities;
E12./F25.	«Customs territory» means the territory in which the customs law of a Contracting Party applies;
E13./F6.	«Decision» means the individual act by which the customs decide upon a matter relating to customs law;
E14./F7.	«Declarant» means any person who makes a goods declaration or in whose name such a declaration is made;
E15./F5.	«Due date» means the date when payment of duties and taxes is due;
E16./F12.	«Duties and taxes» means import duties and taxes and/or export duties and taxes;
E17./F27.	«Examination of goods» means the physical inspection of goods by the customs to satisfy themselves that the nature, origin, condition, quantity and value of the goods are in accordance with the particulars furnished in the goods declaration;
E18./F13.	«Export duties and taxes» means customs duties and all other duties, taxes or charges which are collected on or in connection with the exportation of goods, but not including any charges which are limited in amount to the approximate cost of services rendered or collected by the customs on behalf of another national authority;
E19./F8.	«Goods declaration» means a statement made in the manner prescribed by the customs, by which the persons concerned indicate the customs procedure to be applied to the goods and furnish the particulars which the customs require for its application;
18
E20./F14.	«Import duties and taxes» means customs duties and all other duties, taxes or charges which are collected on or in connection with the importation of goods, but not including any charges which are limited in amount to the approximate cost of services rendered or collected by the customs on behalf of another national authority;
E21./F1.	«Mutual administrative assistance» means actions of a customs administration on behalf of or in collaboration with another customs administration for the proper application of customs law and for the prevention, investigation and repression of customs offences;
E22./F21.	«Omission» means the failure to act or give a decision required of the customs by customs law within a reasonable time on a matter duly submitted to them;
E23./F22.	«Person» means both natural and legal persons, unless the context otherwise requires;
E24./F20.	«Release of goods» means the action by the customs to permit goods undergoing clearance to be placed at the disposal of the persons concerned;
E25./F24.	«Repayment» means the refund, in whole or in part, of duties and taxes paid on goods and the remission, in whole or in part, of duties and taxes where payment has not been made;
E26./F17.	«Security» means that which ensures to the satisfaction of the customs that an obligation to the customs will be fulfilled. Security is described as «general» when it ensures that the obligations arising from several operations will be fulfilled;
E2UF26.	«Third party» means any person who deals directly with the customs, for and on behalf of another person, relating to the importation, exportation, movement or storage of goods.
CHAPTER 3
CLEARANCE AND OTHER CUSTOMS FORMALITIES
Competent customs offices
3.1.	Standard
The customs shall designate the customs offices at which goods may be produced or cleared. In
determining the competence and location of these offices and their hours of business, the
factors to be taken into account shall include in particular the requirements of the trade.
3.2.	Standard
At the request of the person concerned and for reasons deemed valid by the customs, the latter
shall, subject to the availability of resources, perform the functions laid down for the purposes
of a customs procedure and practice outside the designated hours of business or away from
19
customs offices. Any expenses chargeable by the customs shall be limited to the approximate
cost of the services rendered.
3.3.	Standard
Where customs offices are located at a common border crossing, the customs administrations
concerned shall correlate the business hours and the competence of those offices.
3.4.	Transitional standard
At common border crossings, the customs administrations concerned shall, whenever possible,
operate joint controls.
3.5.	Transitional standard
Where the customs intend to establish a new customs office or to convert an existing one at a
common border crossing, they shall, wherever possible, cooperate with the neighbouring
customs to establish a juxtaposed customs office to facilitate joint controls.
The declarant
(a)	Persons entitled to act as declarant
3.6.	Standard
National legislation shall specify the conditions under which a person is entitled to act as
declarant.
3.7.	Standard
Any person having the right to dispose of the goods shall be entitled to act as declarant.
(b)	Responsibilities of the declarant
3.8.	Standard
The declarant shall be held responsible to the customs for the accuracy of the particulars given
in the goods declaration and the payment of the duties and taxes.
(c)	Rights of the declarant
3.9.	Standard
Before lodging the goods declaration the declarant shall be allowed, under such conditions as
may be laid down by the customs:
(a)	to inspect the goods; and
(b)	to draw samples.
3.10.	Standard
The customs shall not require a separate goods declaration in respect of samples allowed to be
drawn under customs supervision, provided that such samples are included in the goods
declaration concerning the relevant consignment.
20
The goods declaration
(a)	Goods declaration format and contents
3.11.	Standard
The contents of the goods declaration shall be prescribed by the customs. The paper format of
the goods declaration shall conform to the UN-layout key.
For automated customs clearance processes, the format of the electronically lodged goods
declaration shall be based on international standards for electronic information exchange as
prescribed in the Customs Cooperation Council Recommendations on information technology.
3.12.	Standard
The customs shall limit the data required in the goods declaration to only such particulars as are
deemed necessary for the assessment and collection of duties and taxes, the compilation of
statistics and the application of customs law.
3.13.	Standard
Where, for reasons deemed valid by the customs, the declarant does not have all the
information required to make the goods declaration, a provisional or incomplete goods
declaration shall be allowed to be lodged, provided that it contains the particulars deemed
necessary by the customs and that the declarant undertakes to complete it within a specified
period.
3.14.	Standard
If the customs register a provisional or incomplete goods declaration, the tariff treatment to be
accorded to the goods shall not be different from that which would have been accorded had a
complete and correct goods declaration been lodged in the first instance.
The release of the goods shall not be delayed provided that any security required has been
furnished to ensure collection of any applicable duties and taxes.
3.15.	Standard
The customs shall require the lodgment of the original goods declaration and only the minimum
number of copies necessary.
(b)	Documents supporting the goods declaration
3.16.	Standard
In support of the goods declaration the customs shall require only those documents necessary to
permit control of the operation and to ensure that all requirements relating to the application of
customs law have been complied with.
3.17.	Standard
Where certain supporting documents cannot be lodged with the goods declaration for reasons
deemed valid by the customs, they shall allow production of those documents within a specified
period.
3.18.	Transitional standard
The customs shall permit the lodgment of supporting documents by electronic means.
21
3.19.	Standard
The customs shall not require a translation of the particulars of supporting documents except
when necessary to permit processing of the goods declaration.
Lodgment, registration and checking of the goods declaration
3.20.	Standard
The customs shall permit the lodging of the goods declaration at any designated customs office.
3.21.	Transitional standard
The customs shall permit the lodging of the goods declaration by electronic means.
3.22.	Standard
The goods declaration shall be lodged during the hours designated by the customs.
3.23.	Standard
Where national legislation lays down a time limit for lodging the goods declaration, the time
allowed shall be sufficient to enable the declarant to complete the goods declaration and to
obtain the supporting documents required.
3.24.	Standard
At the request of the declarant and for reasons deemed valid by the customs, the latter shall
extend the time limit prescribed for lodging the goods declaration.
3.25.	Standard
National legislation shall make provision for the lodging and registering or checking of the
goods declaration and supporting documents prior to the arrival of the goods.
3.26.	Standard
When the customs cannot register the goods declaration, they shall state the reasons to the
declarant.
3.27.	Standard
The customs shall permit the declarant to amend the goods declaration that has already been
lodged, provided that when the request is received they have not begun to check the goods
declaration or to examine the goods.
3.28.	Transitional standard
The customs shall permit the declarant to amend the goods declaration if a request is received
after checking of the goods declaration has commenced, if the reasons given by the declarant
are deemed valid by the customs.
3.29.	Transitional standard
The declarant shall be allowed to withdraw the goods declaration and apply for another customs
procedure, provided that the request to do so is made to the customs before the goods have been
released and that the reasons are deemed valid by the customs.
22
3.30.	Standard
Checking the goods declaration shall be effected at the same time or as soon as possible after
the goods declaration is registered.
3.31.	Standard
For the purpose of checking the goods declaration, the customs shall take only such action as
they deem essential to ensure compliance with customs law.
Special procedures for authorised persons
3.32.	Transitional standard
For authorised persons who meet criteria specified by the customs, including having an
appropriate record of compliance with customs requirements and a satisfactory system for
managing their commercial records, the customs shall provide for:
-	release of the goods on the provision of the minimum information necessary to
identify the goods and permit the subsequent completion of the final goods declaration,
-	clearance of the goods at the declarant's premises or another place authorised by the
customs,
-	and, in addition, to the extent possible, other special procedures such as:
-	allowing a single goods declaration for all imports or exports in a given period where
goods are imported or exported frequently by the same person,
-	use of the authorised persons' commercial records to self-assess their duty and tax
liability and, where appropriate, to ensure compliance with other customs
requirements,
-	allowing the lodgment of the goods declaration by means of an entry in the records of
the authorised person to be supported subsequently by a supplementary goods
declaration.
Examination of the goods
(a)	Time required for examination of goods
3.33.	Standard
When the customs decide that goods declared shall be examined, this examination shall take
place as soon as possible after the goods declaration has been registered.
3.34.	Standard
When scheduling examinations, priority shall be given to the examination of live animals and
perishable goods and to other goods which the customs accept are urgently required.
3.35.	Transitional standard
If the goods must be inspected by other competent authorities and the customs also schedules
an examination, the customs shall ensure that the inspections are coordinated and, if possible,
carried out at the same time.
23
(b) Presence of the declarant at examination of goods
3.36.	Standard
The customs shall consider requests by the declarant to be present or to be represented at the
examination of the goods. Such requests shall be granted unless exceptional circumstances
exist.
3.37.	Standard
If the customs deem it useful, they shall require the declarant to be present or to be represented
at the examination of the goods to give them any assistance necessary to facilitate the
examination.
(c)	Sampling by the customs
3.38.	Standard
Samples shall be taken only where deemed necessary by the customs to establish the tariff
description and/or value of goods declared or to ensure the application of other provisions of
national legislation. Samples drawn shall be as small as possible.
Errors
3.39.	Standard
The customs shall not impose substantial penalties for errors where they are satisfied that such
errors are inadvertent and that there has been no fraudulent intent or gross negligence. Where
they consider it necessary to discourage a repetition of such errors, a penalty may be imposed
but shall be no greater than is necessary for this purpose.
Release of goods
3.40.	Standard
Goods declared shall be released as soon as the customs have examined them or decided not to
examine them, provided that:
-	no offence has been found,
-	the import or export license or any other documents required have been acquired,
-	all permits relating to the procedure concerned have been acquired, and
-	any duties and taxes have been paid or that appropriate action has been taken to ensure
their collection.
3.41.	Standard
If the customs are satisfied that the declarant will subsequently accomplish all the formalities in
respect of clearance they shall release the goods, provided that the declarant produces a
24
commercial or official document giving the main particulars of the consignment concerned and
acceptable to the customs, and that security, where required, has been furnished to ensure
collection of any applicable duties and taxes.
3.42.	Standard
When the customs decide that they require laboratory analysis of samples, detailed technical
documents or expert advice, they shall release the goods before the results of such examination
are known, provided that any security required has been furnished and provided they are
satisfied that the goods are not subject to prohibitions or restrictions.
3.43.	Standard
When an offence has been detected, the customs shall not wait for the completion of
administrative or legal action before they release the goods, provided that the goods are not
liable to confiscation or forfeiture or to be needed as evidence at some later stage and that the
declarant pays the duties and taxes and furnishes security to ensure collection of any additional
duties and taxes and of any penalties which may be imposed.
Abandonment or destruction of goods
3.44.	Standard
When goods have not yet been released for home use or when they have been placed under
another customs procedure, and provided that no offence has been detected, the person
concerned shall not be required to pay the duties and taxes or shall be entitled to repayment
thereof:
-	when, at his request, such goods are abandoned to the revenue or destroyed or
rendered commercially valueless under customs control, as the customs may decide.
Any costs involved shall be borne by the person concerned,
-	when such goods are destroyed or irrecoverably lost by accident or force majeure,
provided that such destruction or loss is duly established to the satisfaction of the
customs,
-	on shortages due to the nature of the goods when such shortages are duly established to
the satisfaction of the customs.
Any waste or scrap remaining after destruction shall be liable, if taken into home use or
exported, to the duties and taxes that would be applicable to such waste or scrap imported or
exported in that state.
3.45.	Transitional standard
When the customs sell goods which have not been declared within the time allowed or could
not be released although no offence has been discovered, the proceeds of the sale, after
deduction of any duties and taxes and all other charges and expenses incurred, shall be made
over to those persons entitled to receive them or, when this is not possible, held at their disposal
for a specified period.
25
CHAPTER 4
DUTIES AND TAXES
A.	Assessment, collection and payment of duties and taxes
4.1.	Standard
National legislation shall define the circumstances when liability to duties and taxes is incurred.
4.2.	Standard
The time period within which the applicable duties and taxes are assessed shall be stipulated in
national legislation. The assessment shall follow as soon as possible after the goods declaration
is lodged or the liability is otherwise incurred.
4.3.	Standard
The factors on which the assessment of duties and taxes is based and the conditions under
which they are determined shall be specified in national legislation.
4.4.	Standard
The rates of duties and taxes shall be set out in official publications.
4.5.	Standard
National legislation shall specify the point in time to be taken into consideration for the purpose
of determining the rates of duties and taxes.
4.6.	Standard
National legislation
4.7.	Standard
National legislation
4.8.	Standard
National legislation
4.9.	Standard
When national legislation specifies that the due date may be after the release of the goods, that
date shall be at least 10 days after the release. No interest shall be charged for the period
between the date of release and the due date.
4.10.	Standard
National legislation shall specify the period within which the customs may take legal action to
collect duties and taxes not paid by the due date.
4.11.	Standard
National legislation shall determine the rate of interest chargeable on amounts of duties and
taxes that have not been paid by the due date and the conditions of application of such interest.
4.12.	Standard
When the duties and taxes have been paid, a receipt constituting proof of payment shall be
issued to the payer, unless there is other evidence constituting proof of payment.
shall specify the methods that may be used to pay the duties and taxes.
shall specify the person(s) responsible for the payment of duties and taxes.
shall determine the due date and the place where payment is to be made.
26
4.13.	Transitional standard
National legislation shall specify a minimum value and/or a minimum amount of duties and
taxes below which no duties and taxes will be collected.
4.14.	Standard
If the customs find that errors in the goods declaration or in the assessment of the duties and
taxes will cause or have caused the collection or recovery of an amount of duties and taxes less
than that legally chargeable, they shall correct the errors and collect the amount underpaid.
However, if the amount involved is less than the minimum amount specified in national
legislation, the customs shall not collect or recover that amount.
B.	Deferred payment of duties and taxes
4.15.	Standard
Where national legislation provides for the deferred payment of duties and taxes, it shall
specify the conditions under which such facility is allowed.
4.16.	Standard
Deferred payment shall be allowed without interest charges to the extent possible.
4.17.	Standard
The period for deferred payment of duties and taxes shall be at least 14 days.
C.	Repayment of duties and taxes
4.18.	Standard
Repayment shall be granted where it is established that duties and taxes have been overcharged
as a result of an error in their assessment.
4.19.	Standard
Repayment shall be granted in respect of imported or exported goods which are found to have
been defective or otherwise not in accordance with the agreed specifications at the time of
importation or exportation and are returned either to the supplier or to another person
designated by the supplier, subject to the following conditions:
-	the goods have not been worked, repaired or used in the country of importation, and
are re-exported within a reasonable time,
-	the goods have not been worked, repaired or used in the country to which they were
exported, and are re-imported within a reasonable time.
Use of the goods shall, however, not hinder the repayment if such use was indispensable to
discover the defects or other circumstances which caused the re-exportation or re-importation
of the goods.
As an alternative to re-exportation or re-importation, the goods may be abandoned to the
revenue or destroyed or rendered commercially valueless under customs control, as the customs
may decide. Such abandonment or destruction shall not entail any cost to the revenue.
27
4.20.	Transitional standard
Where permission is given by the customs for goods originally declared for a customs
procedure with payment of duties and taxes to be placed under another customs procedure,
repayment shall be made of any duties and taxes charged in excess of the amount due under the
new procedure.
4.21.	Standard
Decisions on claims for repayment shall be reached, and notified in writing to the persons
concerned, without undue delay, and repayment of amounts overcharged shall be made as soon
as possible after the verification of claims.
4.22.	Standard
Where it is established by the customs that the overcharge is a result of an error on the part of
the customs in assessing the duties and taxes, repayment shall be made as a matter of priority.
4.23.	Standard
Where time limits are fixed beyond which claims for repayment will not be accepted, such
limits shall be of sufficient duration to take account of the differing circumstances pertaining to
each type of case in which repayment may be granted.
4.24.	Standard
Repayment shall not be granted if the amount involved is less than the minimum amount
specified in national legislation.
CHAPTER 5
SECURITY
5.1.	Standard
National legislation shall enumerate the cases in which security is required and shall specify the
forms in which security is to be provided.
5.2.	Standard
The customs shall determine the amount of security.
5.3.	Standard
Any person required to provide security shall be allowed to choose any form of security
provided that it is acceptable to the customs.
5.4.	Standard
Where national legislation provides, the customs shall not require security when they are
satisfied that an obligation to the customs will be fulfilled.
5.5.	Standard
When security is required to ensure that the obligations arising from a customs procedure will
be fulfilled, the customs shall accept a general security, in particular from declarants who
regularly declare goods at different offices in the customs territory.
28
5.6.	Standard
Where security is required, the amount of security to be provided shall be as low as possible
and, in respect of the payment of duties and taxes, shall not exceed the amount potentially
chargeable.
5.7.	Standard
Where security has been furnished, it shall be discharged as soon as possible after the customs
are satisfied that the obligations under which the security was required have been duly fulfilled.
CHAPTER 6
CUSTOMS CONTROL
6.1.	Standard
All goods, including means of transport, which enter or leave the customs territory, regardless
of whether they are liable to duties and taxes, shall be subject to customs control.
6.2.	Standard
Customs control shall be limited to that necessary to ensure compliance with the customs law.
6.3.	Standard
In the application of customs control, the customs shall use risk management.
6.4.	Standard
The customs shall use risk analysis to determine which persons and which goods, including
means of transport, should be examined and the extent of the examination.
6.5.	Standard
The customs shall adopt a compliance measurement strategy to support risk management.
6.6.	Standard
Customs control systems shall include audit-based controls.
6.7.	Standard
The customs shall seek to cooperate with other customs administrations and seek to conclude
mutual administrative assistance agreements to enhance customs control.
6.8.	Standard
The customs shall seek to cooperate with the trade and seek to conclude memoranda of
understanding to enhance customs control.
6.9.	Transitional standard
The customs shall use information technology and electronic commerce to the greatest possible
extent to enhance customs control.
6.10.	Standard
The customs shall evaluate traders' commercial systems where those systems have an impact on
customs operations to ensure compliance with customs requirements.
29
CHAPTER 7
APPLICATION OF INFORMATION TECHNOLOGY
7.1.	Standard
The customs shall apply information technology to support customs operations, where it is cost-
effective and efficient for the customs and for the trade. The customs shall specify the
conditions for its application.
7.2.	Standard
When introducing computer applications, the customs shall use relevant internationally
accepted standards.
7.3.	Standard
The introduction of information technology shall be carried out in consultation with all relevant
parties directly affected, to the greatest extent possible.
7.4.	Standard
New or revised national legislation shall provide for:
-	electronic commerce methods as an alternative to paper-based documentary
requirements,
-	electronic as well as paper-based authentication methods,
-	the right of the customs to retain information for their own use and, as appropriate, to
exchange such information with other customs administrations and all other legally
approved parties by means of electronic commerce techniques.
CHAPTER 8
RELATIONSHIP BETWEEN THE CUSTOMS AND THIRD PARTIES
8.1.	Standard
Persons concerned shall have the choice of transacting business with the customs either directly
or by designating a third party to act on their behalf.
8.2.	Standard
National legislation shall set out the conditions under which a person may act for and on behalf
of another person in dealing with the customs and shall lay down the liability of third parties to
the customs for duties and taxes and for any irregularities.
8.3.	Standard
The customs transactions where the person concerned elects to do business on his own account
shall not be treated less favourably or be subject to more stringent requirements than those
customs transactions which are handled for the person concerned by a third party.
8.4.	Standard
A person designated as a third party shall have the same rights as the person who designated
him in those matters related to transacting business with the customs.
30
8.5.	Standard
The customs shall provide for third parties to participate in their formal consultations with the
trade.
8.6.	Standard
The customs shall specify the circumstances under which they are not prepared to transact
business with a third party.
8.7.	Standard
The customs shall give written notification to the third party of a decision not to transact
business.
CHAPTER 9
INFORMATION, DECISIONS AND RULINGS SUPPLIED BY THE CUSTOMS
A.	Information of general application
9.1.	Standard
The customs shall ensure that all relevant information of general application pertaining to
customs law is readily available to any interested person.
9.2.	Standard
When information that has been made available must be amended due to changes in customs
law, administrative arrangements or requirements, the customs shall make the revised
information readily available sufficiently in advance of the entry into force of the changes to
enable interested persons to take account of them, unless advance notice is precluded.
9.3.	Transitional standard
The customs shall use information technology to enhance the provision of information.
B.	Information of a specific nature
9.4.	Standard
At the request of the interested person, the customs shall provide, as quickly and as accurately
as possible, information relating to the specific matters raised by the interested person and
pertaining to customs law.
9.5.	Standard
The customs shall supply not only the information specifically requested but also any other
pertinent information which they consider the interested person should be made aware of.
9.6.	Standard
When the customs supply information, they shall ensure that they do not divulge details of a
private or confidential nature affecting the customs or third parties unless such disclosure is
required or authorised by national legislation.
31
9.7.	Standard
When the customs cannot supply information free of charge, any charge shall be limited to the
approximate cost of the services rendered.
C.	Decisions and rulings
9.8.	Standard
At the written request of the person concerned, the customs shall notify their decision in writing
within a period specified in national legislation. Where the decision is adverse to the person
concerned, the reasons shall be given and the right of appeal advised.
9.9.	Standard
The customs shall issue binding rulings at the request of the interested person, provided that the
customs have all the information they deem necessary.
CHAPTER 10
APPEALS IN CUSTOMS MATTERS
A. Right of appeal
10.1.	Standard
National legislation shall provide for a right of appeal in customs matters.
10.2.	Standard
Any person who is directly affected by a decision or omission of the customs shall have a right
of appeal.
10.3.	Standard
The person directly affected by a decision or omission of the customs shall be given, after
having made a request to the customs, the reasons for such decision or omission within a period
specified in national legislation. This may or may not result in an appeal.
10.4.	Standard
National legislation shall provide for the right of an initial appeal to the customs.
10.5.	Standard
Where an appeal to the customs is dismissed, the appellant shall have the right of a further
appeal to an authority independent of the customs administration.
10.6.	Standard
In the final instance, the appellant shall have the right of appeal to a judicial authority.
B.	Form and grounds of appeal
10.7.	Standard
An appeal shall be lodged in writing and shall state the grounds on which it is being made.
32
10.8. Standard
A time limit shall be fixed for the lodgment of an appeal against a decision of the customs and
it shall be such as to allow the appellant sufficient time to study the contested decision referred
to in Chapter 10.2. and to prepare an appeal.
10.9.	Standard
Where an appeal is to the customs they shall not, as a matter of course, require that any
supporting evidence be lodged together with the appeal but shall, in appropriate circumstances,
allow a reasonable time for the lodgment of such evidence.
C.	Consideration of appeal
10.10.	Standard
The customs shall give its ruling upon an appeal and written notice thereof to the appellant as
soon as possible.
10.11.	Standard
Where an appeal to the customs is dismissed, the customs shall set out the reasons therefor in
writing and shall advise the appellant of his right to lodge any further appeal with an
administrative or independent authority and of any time limit for the lodgement of such appeal.
10.12.	Standard
Where an appeal is allowed, the customs shall put their decision or the ruling of the
independent or judicial authority into effect as soon as possible, except in cases where the
customs appeal against the ruling.
MÓDOSÍTÓ JEGYZŐKÖNYV A VÁMELJÁRÁSOK EGYSZERŰSÍTÉSÉRŐL ÉS
ÖSSZEHANGOLÁSÁRÓL SZÓLÓ NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYHEZ
(Kelt Brüsszelben, 1999. június 26-án)
A vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló (Kiotóban, 1973. május 18-án
megkötött és 1974. szeptember 25-én hatályba lépett), a Vámegyüttműködési Tanács (a
továbbiakban a Tanács) égisze alatt létrehozott nemzetközi egyezmény (a továbbiakban az
Egyezmény) Szerződő Felei,
FIGYELEMBE VEVE, hogy az alábbi célok elérése érdekében, vagyis:
-	a vámeljárások és a gyakorlat tekintetében a Szerződő Felek között fennálló eltérések
kiküszöbölése, melyek akadályozhatják a nemzetközi kereskedelmet és a nemzetközi
forgalmat egyéb területeken,
-	a nemzetközi kereskedelem és a vámszervek részéről a vámeljárások és a gyakorlat
könnyítése, egyszerűsítése és összehangolása iránti igény megvalósítása,
-	a vámellenőrzésre vonatkozó megfelelő normák biztosítása, és
33
-	a vámszervek alkalmassá tétele a kereskedelemben és az adminisztratív módszerekben,
az eljárásokban bekövetkező jelentősebb változásokra történő válaszadásra,
az Egyezményt módosítani kell,
FIGYELEMBE VÉVE továbbá, hogy a módosított Egyezménynek
-	biztosítania kell az egyszerűsítésre és összehangolásra vonatkozó alapelvek kötelező
érvényét a módosított Egyezmény Szerződő Felei tekintetében,
-	biztosítania szükséges a megfelelő és eredményes ellenőrzési módszerekkel támogatott
hatékony eljárást a vámszervek részére,
-	lehetővé kell tennie a vámeljárások és a gyakorlat magas fokú egyszerűsítését és
összehangolását, amely a Tanács egyik legfontosabb célja, és amely jelentős mértékben
hozzájárul a nemzetközi kereskedelem egyszerűsítéséhez,
A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:
1.	cikk
Az Egyezmény preambuluma és cikkei az e jegyzőkönyv I. függelékében rögzített szövegnek
megfelelően módosulnak.
2.	cikk
Az Egyezmény mellékleteinek helyébe az e jegyzőkönyv II. függelékében található általános
melléklet és a III. függelékében szereplő speciális mellékletek lépnek.
3.	cikk
(1)	Az Egyezmény mindegyik Szerződő Fele bejelentheti, hogy e jegyzőkönyvet -
beleértve az I. és a II. függelékeket is - magára nézve kötelező érvényűnek elfogadja:
a)	aláírással, a megerősítés fenntartása nélkül,
b)	a megerősítés fenntartásával, az aláírást követően megerősítő okirat letétbe
helyezésével; vagy
c)	csatlakozással.
(2)	E jegyzőkönyv a Tanács székhelyén, Brüsszelben az Egyezmény Szerződő Felei
számára 2000. június 30-ig aláírásra nyitva áll. Ezen időpontot követően csatlakozásra áll
nyitva.
(3)	E jegyzőkönyv az I. és a II. függeléket is beleértve három hónappal azt követően lép
hatályba, miután negyven Szerződő Fél az utólagos megerősítés fenntartása nélkül aláírta a
jegyzőkönyvet, vagy a megerősítő, illetve a csatlakozási okiratot letétbe helyezte.
(4)	Miután az 1. bekezdésnek megfelelően negyven Szerződő Fél kifejezte egyetértését
azzal, hogy a jegyzőkönyvet magára nézve kötelező érvényűnek elfogadja, az Egyezmény
34
egyes Szerződő Felei már csak e jegyzőkönyv részeseiként fogadhatják el az Egyezmény
módosításait. E Szerződő Felek számára a jegyzőkönyv három hónappal azt követően lép
hatályba, miután azt a megerősítés fenntartása nélkül aláírták, illetve a megerősítő vagy a
csatlakozási okiratot letétbe helyezték.
4.	cikk
Az Egyezmény bármelyik Szerződő Fele, ha magára nézve e jegyzőkönyvet kötelező
érvényűnek elismeri, a III. függelék bármely speciális mellékletét, vagy bármelyik fejezetét is
elfogadhatja, és a Tanács főtitkárát értesítenie kell az elfogadásról, a fenntartásairól az egyes
eljárások tekintetében.
5.	cikk
E jegyzőkönyv hatályba lépését követően a Tanács főtitkára nem fogad el semmilyen
megerősítő vagy az Egyezményhez való csatlakozásról kiállított okiratot.
6.	cikk
E jegyzőkönyv Szerződő Felei viszonylatában e jegyzőkönyv és függelékei az Egyezmény
helyébe lépnek.
7.	cikk
E jegyzőkönyv letéteményese a Tanács főtitkára, aki e jegyzőkönyv I. függeléke 19. cikkének
megfelelően teljesíti feladatát.
8.	cikk
E jegyzőkönyv 1999. június 26. napjától nyitva áll aláírásra az Egyezmény Szerződő Felei előtt
a Tanács brüsszeli székhelyén.
9.	cikk
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya 102. cikkének megfelelően a Tanács
főtitkárának felkérésére e jegyzőkönyvet és függelékeit az Egyesült Nemzetek Titkárságánál
nyilvántartásba kell venni.
Fentiek hiteléül az erre kellően feljogosított meghatalmazottak aláírták az Egyezményt.
Kelt Brüsszelben, az 1999. év június havának huszonhatodik napján, francia és angol nyelven,
mindkét szöveg egyaránt hiteles, egy eredeti példányban, melyet a Tanács főtitkáránál letétbe
helyeznek, aki e jegyzőkönyv I. függeléke 8. cikkének 1. bekezdése szerint valamennyi
érintettnek hiteles másolatot küld.
35
I. FÜGGELÉK
NEMZETKÖZI EGYEZMÉNY A VÁMELJÁRÁSOK EGYSZERŰSÍTÉSÉRŐL ÉS
ÖSSZEHANGOLÁSÁRÓL
(módosított)
PREAMBULUM
A Vámegyüttműködési Tanács égisze alatt létrehozott ezen Egyezmény Szerződő Felei,
TÖREKEDVE a Szerződő Felek vámeljárásai és gyakorlata között fennálló, a nemzetközi
kereskedelmet és egyéb nemzetközi csereforgalmat akadályozó eltérések kiküszöbölésére,
ATTÓL A SZÁNDÉKTÓL VEZÉRELVE, hogy a vámeljárások és a gyakorlat
egyszerűsítésével és összehangolásával, valamint a nemzetközi együttműködés elősegítésével
hatékonyan hozzájáruljanak a kereskedelem és a kereskedelmi forgalom fejlődéséhez,
MEGÁLLAPÍTVA, hogy a nemzetközi kereskedelem egyszerűsítése révén jelentős előnyök
érhetők el a vámellenőrzésre vonatkozó normák veszélyeztetése nélkül,
FELISMERVE, hogy ezen egyszerűsítés és összehangolás különösen az alábbi alapelvek
alkalmazásával valósítható meg:
-	a vámeljárások és a gyakorlat folyamatos korszerűsítését célzó programok
megvalósítása és a hatékonyság, valamint a hatásfok növelése,
-	a vámeljárások és a gyakorlat kiszámítható, következetes és áttekinthető módon történő
alkalmazása,
-	az érdekelt feleknek minden - a vámot érintő törvényekre, rendeletekre, adminisztratív
irányelvekre, vámeljárásokra és a gyakorlatra vonatkozó - szükséges információval való
ellátása,
-	a korszerű technikák, úgymint a kockázatelemzés és az auditált ellenőrzés, valamint az
informatikai technológiák lehető legszélesebb körű alkalmazásának elfogadása,
-	szükség szerint más nemzeti hatóságokkal, a vámigazgatással és a kereskedelmi
szervezetekkel történő együttműködés,
-	a megfelelő nemzetközi előírások alkalmazása,
-	könnyen elérhető adminisztratív és jogi felülvizsgálati eljárások biztosítása az érintett
felek részére,
MEGGYŐZŐDVE arról, hogy a fenti célkitűzéseket és alapelveket magába foglaló nemzetközi
okmány, amelynek alkalmazását a Szerződő Felek vállalják, a vámeljárások és a gyakorlat
nagyfokú egyszerűsítéséhez és összehangolásához vezet, amely a Vámegyüttműködési Tanács
alapvető célja, nagymértékben hozzájárul ezzel a nemzetközi kereskedelem könnyítéséhez,
MEGÁLLAPODTAK AZ ALÁBBIAKBAN:
36
I. FEJEZET
Meghatározások
1.	cikk
Ezen Egyezmény alkalmazásában:
a)	„kötelező rendelkezés”: rendelkezés, amelynek a bevezetése elismerten szükséges a
vámeljárások és a gyakorlat egyszerűsítésének és összehangolásának eléréséhez;
b)	„átmeneti kötelező rendelkezés”: rendelkezés az általános mellékletben, amelynek
bevezetéséhez hosszabb idő engedélyezett;
c)	„ajánlott gyakorlat": elismert rendelkezés a speciális mellékletek egyikében, és az a
gyakorlat, amelynek a lehető legszélesebb körű alkalmazása kívánatos;
d)	„nemzeti jogszabályok”: a Szerződő Fél illetékes hatóságai által megállapított törvények,
rendeletek és egyéb intézkedések, amelyeket az érintett Szerződő Fél egész területén
alkalmazni kell vagy olyan hatályos szerződések, amelyek e Félre nézve kötelezőek;
e)	„általános melléklet”: jogi rendelkezések azon csoportja, amely ezen Egyezményben
említett minden vámeljárásra és gyakorlatra alkalmazható;
f)	„speciális melléklet”: jogi rendelkezések azon csoportja, amely ezen Egyezményben említett
egy vagy több vámeljárásra és gyakorlatra alkalmazható;
g)	„iránymutatások”: az általános mellékletben, a speciális mellékletekben és fejezeteiben
szereplő rendelkezések magyarázatai, amelyek a kötelező rendelkezések, az átmeneti
kötelező rendelkezések és az ajánlott gyakorlat alkalmazásánál követendő lehetséges
irányokat tüntetnek fel, és amelyek különösen a javasolt gyakorlat leírását, illetve a
jelentősebb egyszerűsítési példák ajánlását tartalmazzák;
h)	„állandó technikai bizottság”: a Tanács állandó technikai bizottsága;
i)	„Tanács”: az a szervezet, amelyet a Vámegyüttműködési Tanácsot létrehozó, 1950.
december 15-én, Brüsszelben kötött egyezmény hozott létre;
j) „vám- vagy gazdasági unió”: államok által létrehozott és azokból álló unió, amely illetékes
ezen államokra kötelező érvényű jogszabályt elfogadni az Egyezmény tárgyát képező
ügyekben és illetékes ezen Egyezmény aláírásáról, megerősítéséről, illetve az ahhoz
történő csatlakozásról belső eljárási szabályainak megfelelően dönteni.
37
II. FEJEZET
HATÁLY ÉS SZERKEZET
Az Egyezmény hatálya
2.	cikk
A Szerződő Felek vállalják a vámeljárások egyszerűsítésének és összehangolásának
előmozdítását, és ennek érdekében ezen Egyezmény által előírt keretek között igazodnak az
Egyezmény mellékleteiben szereplő kötelező rendelkezésekhez, átmeneti kötelező
rendelkezésekhez és az ajánlott gyakorlathoz. Mindazonáltal semmi sem gátolja a Szerződő
Feleket az Egyezményben előírtnál nagyobb kedvezmény nyújtásában; ajánlatos, hogy
mindegyik Szerződő Fél a lehető legnagyobb mértékben nyújtson ilyen kedvezményeket.
3.	cikk
Ezen Egyezmény rendelkezései nem zárják ki a nemzeti jogszabályok alkalmazását a
vámellenőrzés tárgyát képező árukra vonatkozó tilalmak, korlátozások tekintetében.
Az Egyezmény szerkezete
4.	cikk
(1)	Az Egyezmény a törzsrészből, az általános mellékletből és a speciális mellékletekből
áll.
(2)	Jelen Egyezmény általános melléklete és minden egyes speciális melléklete
főszabályként fejezetekre tagolódik, amelyek az alábbiakat tartalmazzák:
a)	a fogalom-meghatározásokat, és
b)	a kötelező rendelkezéseket, amelyek közül néhány az általános mellékletben átmeneti
kötelező rendelkezés.
(3)	Valamennyi speciális melléklet az ajánlott gyakorlatot is tartalmazza.
(4)	Valamennyi melléklethez iránymutatások tartoznak, amelyek szövege a Szerződő Felekre
nézve nem kötelező.
5.	cikk
Ezen Egyezmény alkalmazásában a Szerződő Fél által kötelezően elfogadott speciális
mellékletek és azok fejezetei ezen Szerződő Fél tekintetében az Egyezmény szerves részét
képezik, és a Szerződő Felet érintő, az Egyezményre történő bármely hivatkozást úgy kell
tekinteni, mint egyúttal e mellékletekre és fejezetekre történő hivatkozást.
38
III.	FEJEZET
AZ EGYEZMÉNY KEZELÉSE
Intézőbizottság
6.	cikk
(1)	Intézőbizottság alakul ezen Egyezmény végrehajtásának vizsgálata és minden, az
értelmezés és alkalmazás egységének biztosítása érdekében tett intézkedés, valamint minden
javasolt módosítás tanulmányozása céljából.
(2)	A Szerződő Felek tagjai az intézőbizottságnak.
(3)	A 8. cikknek megfelelően ezen Egyezmény Szerződő Felévé válás feltételeit teljesítő Fél
részéről vagy a Kereskedelmi Világszervezet bármelyik tagja részéről az illetékes
adminisztratív szervezet jogosult megfigyelői minőségben részt venni az intézőbizottság
ülésein. A megfigyelők státuszát és jogait a Tanács határozatban állapítja meg. Ezek a jogok a
határozat hatályba lépését megelőzően nem gyakorolhatók.
(4)	Az intézőbizottság felkérheti bármely nemzetközi, kormányzati és nem kormányzati
szervezet képviselőjét az intézőbizottság ülésein megfigyelői minőségben történő részvételre.
(5)	Az intézőbizottság:
a)	a Szerződő Felek számára ajánlást fogalmaz meg
i.	ezen Egyezmény törzsrészének módosítására,
ii.	az általános melléklet, a speciális mellékletek és azok fejezetei módosítására, az
általános mellékletbe új fejezetek felvételére, és
iii.	új speciális mellékletek csatolására, valamint új fejezetek felvételére a speciális
mellékletekbe,
b)	határozhat az ajánlott gyakorlat módosításáról vagy a 16. cikknek megfelelően új ajánlott
gyakorlat felvételéről a speciális mellékletekbe vagy azok fejezeteibe,
c)	figyelemmel kíséri az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtását a 13. cikk (4)
bekezdésének megfelelően,
d)	felülvizsgálja és korszerűsíti az iránymutatásokat,
e)	figyelemmel kísér minden egyéb, az Egyezménnyel kapcsolatos és hatáskörébe tartozó
kérdést;
f)	határozatairól tájékoztatja az állandó technikai bizottságot és a Tanácsot.
39
(6)	A Szerződő Felek illetékes adminisztratív szervei közlik a Tanács főtitkárával e cikk (5)
a), b), c) vagy d) bekezdéseire vonatkozó javaslataikat és azok indokát, valamint az
intézőbizottság üléseinek napirendi pontjai közé felvenni javasolt téma iránti kérést. A Tanács
főtitkárának a javaslatokat a Szerződő Felek illetékes szervei és e cikk (2), (3) és (4)
bekezdéseiben említett megfigyelők tudomására kell hoznia.
(7)	Az intézőbizottság évente legalább egyszer ülésezik. Evente elnököt és elnökhelyettest
választ. A Tanács főtitkára küldi el a meghívót, valamint a tervezett napirendi pontokat az
intézőbizottság ülése előtt legalább hat héttel a Szerződő Felek illetékes szerveihez és e cikk
(2), (3) és (4) bekezdéseiben említett megfigyelőkhöz.
(8)	Amennyiben a határozat megegyezéssel nem jön létre, az intézőbizottság elé terjesztett
ügyeket a jelen lévő Szerződő Felek szavazással döntik el. E cikk (5) bekezdés a), b) vagy c)
pontjaira vonatkozó javaslatok esetében kétharmados szavazati többség szükséges. Minden
egyéb ügyben az intézőbizottság egyszerű szótöbbséggel dönt.
(9)	Az ezen Egyezmény 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazása esetén a vám- vagy gazdasági
unió, mint Szerződő Fél, szavazás esetén csak annyi szavazattal rendelkezik, amennyi a
Szerződő Félnek tekintendő tagjait megilleti.
(10 Az ülés lezárása előtt az intézőbizottság beszámolót fogad el. Ezt a beszámolót el kell
juttatni a Tanácshoz, a Szerződő Felekhez és a (2), (3) és (4) bekezdésekben említett
megfigyelőkhöz.
(11)	Az e cikkben nem szabályozott kérdésekben a Tanács eljárási szabályait kell
alkalmazni, kivéve, ha az intézőbizottság másképp határoz.
7.	cikk
Az intézőbizottságban a szavazás minden egyes speciális mellékletről és a speciális
mellékletben szereplő minden egyes fejezetről külön-külön történik.
a)	A Szerződő Felek jogosultak szavazni az Egyezmény törzsrészének és általános
mellékletének értelmezését, alkalmazását vagy módosítását érintő kérdésekben.
b)	A már hatályba lépett speciális mellékletet vagy a speciális melléklet valamely fejezetét
érintő ügyekben csak az adott speciális mellékletet vagy annak fejezetét már elfogadó
Szerződő Felek jogosultak szavazni.
c)	Valamennyi Szerződő Fél jogosult szavazni az új speciális mellékletek vagy a speciális
mellékletek új fejezeteinek tervezetéről.
40
IV.	FEJEZET
SZERZŐDŐ FELEK
Az Egyezmény megerősítése
8.	cikk
(1)	A Tanács tagjai és az Egyesült Nemzetek Szervezete vagy szakosított intézményeinek
bármelyik tagja ezen Egyezmény Szerződő Felévé válhat:
a)	aláírással, megerősítés fenntartása nélkül;
b)	a megerősítés fenntartásával, az aláírást követően megerősítő okirat letétbe helyezésével;
vagy
c)	csatlakozással.
(2)	Ezen Egyezmény 1974. június 30-ig nyitva áll aláírásra Brüsszelben, a Tanács
székházában, az e cikk (1) bekezdésében hivatkozott tagok számára. Ezen időpontot követően
pedig a tagok csatlakozására áll nyitva.
(3)	Ezen Egyezmény aláírásakor, megerősítésekor vagy ahhoz történő csatlakozáskor
valamennyi Szerződő Félnek meg kell jelölnie, mely speciális mellékleteket vagy fejezeteket
fogadja el. Ezt követően bejelentheti a letéteményesnél további egy vagy több speciális
melléklet vagy annak fejezetei elfogadását.
(4)	E cikk (3) bekezdésének megfelelően minden új speciális melléklet vagy annak egy új
fejezete elfogadása esetén a Szerződő Felek értesítik a letéteményest.
(5)	a) Bármelyik vám- vagy gazdasági unió e cikk (1), (2) és (3) bekezdéseinek megfelelően
ezen Egyezmény Szerződő Felévé válhat. A vám- vagy gazdasági uniók tájékoztatják a
letéteményest az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó ügyekben rájuk ruházott
hatáskörükről. Továbbá kötelesek a letéteményest tájékoztatni a hatáskörükben
bekövetkező minden lényeges módosulásról.
b)	Az a vám- vagy gazdasági unió, amely ezen Egyezménynek Szerződő Fele, a
hatáskörébe tartozó ügyekben saját nevében gyakorolja azokat a jogokat és teljesíti
azokat a kötelezettségeket, amelyeket az unió azon tagjaira ró, amelyek az Egyezmény
Szerződő Felei. Ilyen esetben az unió tagjai nem jogosultak egyedileg gyakorolni e
jogokat, ideértve a szavazati jogot is.
9.	cikk
(1)	Valamennyi Szerződő Félre, amely megerősíti az Egyezményt vagy csatlakozik hozzá,
az Egyezmény - beleértve az általános mellékletet is - bármely módosítása, amely a
megerősítő, illetve a csatlakozási okirat letétbe helyezésnek napjáig hatályba lépett, kötelező
hatállyal bír.
41
(2)	Valamennyi Szerződő Félre, amely elfogad egy speciális mellékletet vagy annak
fejezetét, kötelező érvényű minden, a speciális mellékletben vagy ennek fejezetében szereplő
kötelező rendelkezésre vonatkozó módosítás, amely a melléklet vagy fejezet elfogadásáról a
letéteményes értesítésének napjáig hatályba lépett. Valamennyi Szerződő Félre, amely elfogad
egy speciális mellékletet vagy annak fejezetét, kötelező érvényű bármilyen ezekben szereplő
ajánlott gyakorlat módosítása, amely a melléklet vagy fejezet elfogadásáról a letéteményesnek
küldött értesítés napjáig lépett hatályba, amennyiben egy vagy több ajánlott gyakorlattal
kapcsolatban ezen Egyezmény 12. cikkének megfelelően nem jelentett be fenntartást.
Az Egyezmény alkalmazása
10.	cikk
(1)	Bármelyik Szerződő Fél az Egyezmény megerősítés fenntartása nélküli aláírása, vagy a
megerősítő, illetve a csatlakozási okirat letétbe helyezése időpontjában, vagy ezt követően
bármikor ezen Egyezmény letéteményesének bejelentheti, hogy az Egyezmény kiterjed
mindazon területekre, vagy mindazon területek bármelyikére, amelyek nemzetközi
kapcsolataiért felelős. Az ilyen bejelentés három hónappal azt követően lép hatályba, hogy azt a
letéteményes kézhez vette. Mindazonáltal az Egyezmény mindaddig nem hatályos a
bejelentésben megjelölt területek vonatkozásában, amíg ezen Egyezmény a vonatkozó
Szerződő Fél tekintetében hatályba nem lépett.
(2)	Bármelyik Szerződő Fél, amely e cikk (1) bekezdése értelmében bejelentette az
Egyezmény kiterjesztését valamely olyan területre, melynek nemzetközi kapcsolataiért felelős,
értesítheti a letéteményest az Egyezmény 19. cikkében lefektetett eljárás szerint, hogy az
érintett területre többé nem alkalmazza ezen Egyezményt.
11.	cikk
Ezen Egyezmény alkalmazásában, a vám- vagy gazdasági unió tájékoztatni köteles a Tanács
főtitkárát a vám- vagy gazdasági uniót alkotó területekről, és arról, hogy e területeket egységes
területnek kell tekinteni.
A rendelkezések elfogadása és fenntartások
12.	cikk
(1)	Az általános melléklet kötelező valamennyi Szerződő Fél számára.
(2)	Bármelyik Szerződő Fél elfogadhat egy vagy több speciális mellékletet, vagy azok egy
vagy több fejezetét. Azon Szerződő Fél számára, amely elfogad egy speciális mellékletet, vagy
annak egy fejezetét (fejezeteit), az abban foglalt valamennyi kötelező rendelkezés kötelezővé
válik. Azon Szerződő Fél számára, amely elfogad egy speciális mellékletet, vagy annak egy
fejezetét (fejezeteit), annak (azoknak) valamennyi ajánlott gyakorlata kötelezővé válik, kivéve,
ha az elfogadás időpontjában, illetve azt követően bejelenti fenntartását az Egyezmény
letéteményesénél az ajánlott gyakorlat tekintetében, amellyel szemben fenntartással kíván élni,
bemutatva a nemzeti jogszabályainak rendelkezései és a szóban forgó ajánlott gyakorlat között
fennálló különbséget. Bármelyik Szerződő Fél, amelyik fenntartást jelentett be a
42
letéteményesnél, azokat értesítéssel bármikor visszavonhatja részben vagy egészben, a
visszavonás hatálybalépése időpontjának megjelölésével.
(3)	Valamennyi Szerződő Fél, amelyre valamely speciális melléklet, vagy annak fejezete(i)
kötelező érvényű, köteles minden három éves időszak végén - amelynek kezdete az
Egyezménynek a Szerződő Fél részére történő hatályba lépése időpontja -, megvizsgálni a 2.
bekezdésben meghatározott feltételekkel összhangban tett fenntartások visszavonásának
lehetőségét, és értesíteni a Tanács főtitkárát a vizsgálat eredményéről, részletesen ismertetve a
nemzeti jogszabályok rendelkezéseit, melyek alapján véleménye szerint a fenntartások
visszavonása ellentmondáshoz vezetne.
A rendelkezések végrehajtása
13.	cikk
(1)	A Szerződő Feleknek az általános mellékletben és az általuk elfogadott speciális
melléklet(ek)ben, és a fejezet(ek)ben szereplő kötelező rendelkezéseket az e melléklet(ek)nek
vagy fejezet(ek)nek a szóban forgó Szerződő Fél viszonylatában történő hatályba lépése
időpontjától számított 36 hónapon belül végre kell hajtania.
(2)	A Szerződő Feleknek az általános mellékletben szereplő átmeneti kötelező
rendelkezéseket az általános mellékletnek a szóban forgó Szerződő Fél viszonylatában történő
hatályba lépésének időpontjától számított 60 hónapon belül végre kell hajtania.
(3)	A Szerződő Feleknek az általuk elfogadott speciális melléklet(ek)ben vagy fejezet(ek)ben
szereplő ajánlott gyakorlatokat az e melléklet(ek)nek vagy fejezet(ek)nek a szóban forgó
Szerződő Fél viszonylatában történő hatályba lépése időpontjától számított 36 hónapon belül
végre kell hajtania, kivéve, ha az érintett egy vagy több ilyen ajánlott gyakorlattal szemben
fenntartást jelentett be.
(4)	a) Amennyiben e cikk (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott időszak valamelyik
Szerződő Fél számára elégtelennek bizonyul a gyakorlatban az általános melléklet
rendelkezéseinek végrehajtására, a Szerződő Fél e cikk (1) vagy (2) bekezdésében
említett időszak lejárta előtt kérheti meghosszabbítását az intézőbizottságtól. A kérés
előterjesztésekor a Szerződő Félnek fel kell tüntetnie az általános melléklet azon
rendelkezését (rendelkezéseit), amely(ek)re vonatkozóan az időtartam
meghosszabbítását kéri, valamint a kérés indokát.
b)	Az intézőbizottság kivételes esetben engedélyezhet ilyen hosszabbítást. Az
intézőbizottságnak minden ilyen hosszabbítást engedélyező határozatában fel kell
tüntetnie a határozatot igazoló kivételes körülményt és a hosszabbítás semmilyen
esetben sem lehet egy évnél hosszabb. A hosszabbítás lejárta után a Szerződő Félnek
értesítenie kell a letéteményest azon rendelkezések végrehajtásáról, amelyekre a
hosszabbítás vonatkozott.
43
Vitás kérdések rendezése
14.	cikk
(1)	Ezen Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása során két vagy több Szerződő Fél
között felmerülő vitás kérdést, amennyiben lehetséges, tárgyalás útján kell rendezni.
(2)	Minden vitás kérdést, amelyet tárgyalás útján nem sikerült rendezni, a vitában álló
Szerződő Felek az intézőbizottság elé terjesztenek, amely megvizsgálja azt és javaslatot tesz a
rendezésre.
(3)	A vitában álló Szerződő Felek előre megegyezhetnek abban, hogy az intézőbizottság
javaslatait kötelező érvényűnek fogadják el.
Az Egyezmény módosításai
15.	cikk
(1)	A 6. cikk (5) bekezdése a) pontja i. és ii. alpontjának megfelelően az intézőbizottság
részéről a Szerződő Feleknek javasolt módosítások szövegét a Tanács főtitkára közli
valamennyi Szerződő Féllel és a Tanács azon tagjaival, amelyek nem Szerződő Felek.
(2)	Az Egyezmény törzsrészének módosításai tizenkét hónappal azután lépnek hatályba
valamennyi Szerződő Fél tekintetében, miután az intézőbizottság a módosításokat ajánló ülésén
részt vett Szerződő Felek letétbe helyezték az elfogadásról szóló okirataikat, és ha a
módosítások közlésének időpontját követő tizenkét hónapon belül egyik Szerződő Fél sem él
fenntartással.
(3)	Az általános mellékletre vagy a speciális mellékletekre vagy ez utóbbiak fejezeteire
vonatkozó ajánlott módosításokat a Szerződő Felek számára a kihirdetést követő hat hónapon
belül elfogadottnak kell tekinteni, kivéve:
a)	ha az egyik Szerződő Fél fenntartással él, vagy ha speciális melléklet vagy fejezet
esetében egy olyan Szerződő Fél, amely számára kötelező érvényű az adott speciális
melléklet vagy fejezet, fenntartással él, vagy
b)	ha egyik Szerződő Fél tájékoztatja a Tanács főtitkárát arról, hogy bár az ajánlott
módosítást szándékában áll elfogadni, de az elfogadás szükséges feltételei még nem
teljesültek.
(4)	Amennyiben valamelyik Szerződő Fél e cikk (3) bekezdése b) pontjának megfelelő
értesítést küld a Tanács főtitkárának mindaddig, amíg nem közli az ajánlott módosítás
elfogadását a Tanács főtitkárával, e cikk (3) bekezdésében említett hat hónapos időtartam
lejárta után tizennyolc hónapon belül a módosítással szemben fenntartással élhet.
(5)	A javasolt módosítással kapcsolatban az e cikk (3) bekezdése a) pontjának vagy (4)
bekezdésének megfelelően közölt fenntartás esetén a módosítás el nem fogadottnak számít és
semmilyen hatállyal nem bír.
44
(6)	Amennyiben bármelyik Szerződő Fél e cikk (3) bekezdése b) pontjának megfelelően
értesítést küld, a módosítást az alábbi két időpont közül a korábbitól számítva elfogadottnak
kell tekinteni:
a)	az az időpont, amikor az értesítést küldő összes Szerződő Fél közölte a Tanács
főtitkárával az ajánlott módosítások elfogadását, feltéve, hogy ha valamennyi elfogadás
az e cikk (3) bekezdésében említett hat hónapos időszak lejárta előtt történt, ez az időpont
tekinthető az említett hat hónapos időszak lejárati időpontjának;
b)	az e cikk (4) bekezdésében szereplő tizennyolc hónapos időszak lejárati időpontja.
(7)	Az elfogadottnak tekintett, az általános mellékletre vagy a speciális mellékletekre
vonatkozó valamennyi módosítás vagy hat hónappal az elfogadás időpontját követően lép
hatályba, vagy, amennyiben az ajánlott módosításban eltérő időszak szerepel, ezen időszak
lejártával, azon időponttól számítva, amikor a módosítást elfogadottnak tekintik.
(8)	A Tanács főtitkára haladéktalanul közli az Egyezmény Szerződő Feleivel e cikk (3)
bekezdése a) pontjának megfelelően az ajánlott módosításra beérkezett fenntartást, és a (3)
bekezdés b) pontja alapján kapott értesítést. A Tanács főtitkára ezt követően tájékoztatja a
Szerződő Feleket arról, hogy az ilyen értesítést küldő Szerződő Fél vagy Felek fenntartással
élt(ek), vagy elfogadta(elfogadták) az ajánlott módosítást.
16.	cikk
(1)	Ezen Egyezmény 15. cikkében meghatározott módosítási eljárástól függetlenül, az
intézőbizottság a 6. cikk értelmében határozhat bármelyik ajánlott gyakorlat módosításáról
vagy új ajánlott gyakorlat beépítéséről bármelyik speciális mellékletbe vagy annak fejezetébe.
A Tanács főtitkára mindegyik Szerződő Felet meghívja az intézőbizottság tanácskozásaira. Az
ilyen módon elhatározott módosítások vagy ajánlott gyakorlat szövegét a Tanács főtitkára közli
a Szerződő Felekkel és a Tanács azon tagjaival, amelyek ezen Egyezménynek nem Szerződő
Felei.
(2)	Azok az ajánlott gyakorlatra vonatkozó módosítások vagy kiegészítések, amelyek e cikk
(1) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos határozat tárgyát képezik, hat hónappal a Tanács
főtitkára közlését követően lépnek hatályba. Mindazok a Szerződő Felek, amelyekre nézve a
módosítások vagy kiegészítések tárgyát képező speciális melléklet vagy a melléklet egyik
fejezete kötelező érvényű, e módosítások vagy az új ajánlott gyakorlat elfogadottnak
tekinthetők, kivéve, ha ezen Egyezmény 12. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően
fenntartást jelentettek be.
A csatlakozás időtartama
17.	cikk
(1)	Ezen Egyezmény határozatlan időre szól, azonban bármelyik Szerződő Fél az Egyezmény
hatályba lépése után bármikor felmondhatja a 18. cikk értelmében.
(2)	Az Egyezmény felmondását írásban, okirat letétbe helyezésével kell bejelenteni a
letéteményesnél.
45
(3)	A felmondás hat hónappal a felmondási okirat letétbe helyezésének időpontját követően
lép hatályba.
(4)	E cikk (2) és (3) bekezdésének rendelkezései vonatkoznak a speciális mellékletekre,
illetve azok fejezeteire is, amelyekre vonatkozóan a Szerződő Felek a hatálybalépést követő
bármely időpontban az elfogadó nyilatkozatukat visszavonhatják.
(5)	Ha bármelyik Szerződő Fél visszavonja egyetértését az általános melléklet elfogadásáról,
úgy kell tekinteni, mintha az Egyezményt mondta volna fel. Ebben az esetben a (2) és (3)
bekezdés rendelkezéseit is alkalmazni kell.
V.	FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Az Egyezmény hatályba lépése
18.	cikk
(1)	Ezen Egyezmény három hónappal azt követően lép hatályba, hogy a 8. cikk (1) és (5)
bekezdésében említett államok közül öt aláírta az Egyezményt a megerősítés fenntartása nélkül,
vagy a megerősítő illetve a csatlakozási okiratát letétbe helyezte.
(2)	Ezen Egyezmény bármelyik Szerződő Fél tekintetében három hónappal azt követően lép
hatályba, hogy a 8. cikk értelmében Szerződő Féllé vált.
(3)	Ezen Egyezmény bármely speciális melléklete vagy utóbbiak bármely fejezete három
hónappal azt követően lép hatályba, hogy azt öt Szerződő Fél elfogadta.
(4)	Amennyiben e cikk (3) bekezdésének megfelelően valamely speciális melléklet vagy annak
fejezete hatályba lépett, e speciális melléklet vagy ennek fejezete további Szerződő Fél számára
három hónappal azt követően lép hatályba, amint jelezte ezek elfogadását. Jelen Egyezménynek
valamelyik Szerződő Fél számára történő hatályba lépését megelőzően azonban egyetlen
speciális melléklet vagy annak egyetlen fejezete sem léphet hatályba ugyanezen Szerződő Fél
vonatkozásában.
Az Egyezmény letétbe helyezése
19.	cikk
(1)	Ezen Egyezmény megerősítés fenntartásával vagy a nélküli aláírásáról szóló, valamint
minden megerősítő illetve csatlakozási okiratot a Tanács főtitkáránál kell letétbe helyezni.
(2)	A letéteményes
a)	átveszi és megőrzi ezen Egyezmény eredeti szövegét,
46
b)	elkészíti és eljuttatja ezen Egyezmény eredeti szövegének hitelesített másolatát a
Szerződő Felekhez, a Tanács azon tagjaihoz, amelyek nem Szerződő Felek, valamint az
Egyesült Nemzetek Főtitkárához,
c)	átvesz minden megerősítés fenntartásával vagy a nélkül tett aláírást, és minden
megerősítő illetve csatlakozási okiratot, valamint átvesz és megőriz valamennyi ezekkel
kapcsolatos okiratot, bejelentést és közlést,
d)	megvizsgálja, hogy az Egyezménnyel kapcsolatos okirat aláírása, a bejelentés vagy a
közlés érvényes és helyes formában történt-e, és ha szükséges, az ügyet az adott Szerződő
Fél tudomására hozza,
e)	értesíti a Szerződő Feleket, a Tanács azon tagjait, amelyek nem Szerződő Felek, és az
Egyesült Nemzetek Főtitkárát
-	ezen Egyezmény 8. cikke értelmében történt aláírásokról, megerősítésekről és
csatlakozásokról, illetve a mellékletek és a fejezetek elfogadásáról,
-	az intézőbizottság határozata szerint ezen Egyezménybe beépíteni javasolt, az általános
melléklet új fejezeteiről és új speciális mellékletekről vagy azok új fejezeteiről,
-	az ezen Egyezmény 18. cikkében foglaltaknak megfelelően az Egyezmény, az általános
melléklet és minden egyes speciális melléklet és az abban szereplő fejezetek hatályba
lépésének napjáról,
-	az ezen Egyezmény 8., 10., 11., 12. és 13. cikkében foglaltak értelmében kapott
bejelentésekről,
-	a Szerződő Felek mellékleteket/fejezeteket elfogadó nyilatkozatainak visszavonásáról,
-	az ezen Egyezmény 17. cikkében foglaltaknak megfelelően tett felmondásokról, és
-	minden, ezen Egyezmény 15. cikkének megfelelően elfogadottnak tekintendő
módosításról, valamint a hatályba lépések időpontjáról.
(3)	Amennyiben nézeteltérés merül fel valamelyik Szerződő Fél és a letéteményes között az
utóbbi feladatainak végrehajtását illetően, a letéteményesnek, vagy a szóban forgó Szerződő
Félnek a kérdést a többi Szerződő Fél és az aláírók, vagy ha szükséges, az intézőbizottság és a
Tanács tudomására kell hoznia.
Nyilvántartás és hiteles szövegek
20.	cikk
Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. cikkének megfelelően a Tanács főtitkárának
kérésére ezen Egyezményt az Egyesült Nemzetek Titkárságánál nyilvántartásba veszik.
47
Ennek hiteléül a kellően meghatalmazott alulírottak aláírták az Egyezményt.
Kelt Kiotóban, az 1973. év május havának tizennyolcadik napján angol és francia nyelven,
mindkét szöveg egyaránt hiteles, egy eredeti példányban, mely a Tanács főtitkáránál kerül
letétbe helyezésre, aki ezen Egyezmény 8. cikkének (1) bekezdésében említett valamennyi
érintett részére hiteles másolatot küld.
II.	FÜGGELÉK
ÁLTALÁNOS MELLÉKLET
TARTALOMJEGYZÉK
Általános alapelvek
Fogalom-meghatározások
A vámkezelés és egyéb vámalakiságok
Vámok és adók
A.	A vámok és adók kiszabása, beszedése és megfizetése
B.	A vámok és adók halasztott megfizetése
C.	A vámok és adók visszafizetése
Biztosíték
Vámellenőrzés
Az informatika alkalmazása
A vámhatóság és harmadik felek kapcsolata
A vámhatóság által nyújtott információk, valamint az általa hozott
határozatok és rendelkezések
A.	Általános felhasználói információk
B.	Egyedi információk
C.	Határozatok és rendelkezések
Jogorvoslat vámügyekben
1.	fejezet
2.	fejezet
3.	fejezet
4.	fejezet
5.	fejezet
6.	fejezet
7.	fejezet
8.	fejezet
9.	fejezet
10. fejezet
48
A.	Jogorvoslathoz való jog
B.	A jogorvoslat formája és indokai
C.	A jogorvoslat iránti kérelem vizsgálata
1.	FEJEZET
ÁLTALÁNOS ALAPELVEK
1.1	Kötelező rendelkezés
Ezen melléklet meghatározásai, kötelező rendelkezései és átmeneti kötelező rendelkezései a
mellékletben meghatározott vámeljárásokra és gyakorlati alkalmazásukra vonatkoznak,
továbbá - amennyiben alkalmazhatóak - a speciális mellékletben szereplő eljárásokra és
gyakorlati alkalmazásukra is.
1.2	Kötelező rendelkezés
E melléklet és a speciális mellékletek eljárásai és gyakorlati alkalmazása tekintetében
teljesíteni szükséges feltételeket és vámalakiságokat a nemzeti jogszabályokban kell
meghatározni, és ezeknek a lehető legegyszerűbbeknek kell lenniük.
1.3	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság hivatalos párbeszédes kapcsolatot alakít ki és tart fenn a kereskedelem
képviselőivel, az együttműködés megerősítése és a nemzeti rendelkezésekkel és a
nemzetközi egyezményekkel összhangban lévő leghatékonyabb munkamódszerek
kialakításában való részvétel elősegítése céljából.
2.	FEJEZET
FOGALOM-MEGHATÁROZÁSOK
Ezen Egyezmény mellékleteinek alkalmazásában:
E1./F23	„jogorvoslat”: az a cselekmény, amellyel a közvetlenül érintett személy, aki a vámhatóság döntése vagy mulasztása által sértve érzi magát, annak orvoslása céljából az illetékes hatósághoz fordul;
E2./F19	„vámok és adók kiszabása”: a megfizetendő vámok és adók összegének meghatározását jelenti;
E3./F4	„auditált ellenőrzés”: azon intézkedés, amely alkalmazásával a vámhatóság
49
	meggyőződik a nyilatkozatok pontosságáról és hitelességéről az érintett személyek birtokában levő minden vonatkozó üzleti könyv, nyilvántartás, könyvelési rendszer és kereskedelmi adat vizsgálata révén;
E4./F15	„árunyilatkozat ellenőrzése”: a vámhatóság intézkedése annak érdekében, hogy meggyőződjön az árunyilatkozat helyes kiállításáról, és arról, hogy a kívánt bizonylatok az előírt feltételeknek megfelelnek;
E5./F9	„vámkezelés”: az áruk kiviteléhez, belföldi forgalomba bocsátásához vagy más vámeljárás alá vonásához szükséges vámalakiságok teljesítését jelenti;
E6./F10	„vámhatóság”: állami szakszolgálat, amely felelős a vámjog végrehajtásáért, a vámok és adók beszedéséért, valamint az áruk behozatalára, kivitelére, átvitelére vagy raktározására vonatkozó egyéb törvények és rendeletek alkalmazásáért;
E7./F3	„vámellenőrzés”: a vámhatóság azon intézkedései, amelyeket a vámjog betartásának biztosítása érdekében hajt végre;
E8./F11	„vámok”: azok a Vámtarifában meghatározott tételek, amelyeket az áruk után - a vámterületre belépéskor vagy annak elhagyásakor - meg kell fizetni;
E9./F16	„vámalakiságok”: az érintett személy és a vámhatóság részéről elvégezni szükséges műveletek összessége a vámjog betartása érdekében;
E10./F18	„vámjog”: az áruk behozatalára, kivitelére, átvitelére vagy raktározására vonatkozó, törvényben és egyéb jogszabályokban rögzített rendelkezések összessége, amelyek végrehajtása és érvényre juttatása kifejezetten a vámhatóság feladata, továbbá minden olyan előírás, amelyet a vámhatóság törvényi felhatalmazásánál fogva kiad;
E11./F2	„vámhivatal”: vámigazgatási egység, amely illetékes eljárni a vámalakiságok végrehajtásában, továbbá azok a helyiségek vagy területek, amelyeket e célra az arra illetékes hatóság jóváhagyott;
E12./F25	„vámterület”: az a terület, melyen a Szerződő Fél vámjogát alkalmazzák;
E13./F6	„határozat”: a vámhatóság döntése a vámjog alapján egy adott ügyben;
E14./F7	„nyilatkozattevő”: személy, aki árunyilatkozatot tesz, vagy akinek a nevében azt megteszik;
E15./F5	„esedékesség”: időpont, amelytől kezdve a vámok és adók megfizetésére vonatkozó kötelezettség életbe lép;
E16/F12	„vámok és adók”: behozatali vámok és adók és/vagy kiviteli vámok és adók;
E17./F27	„áruvizsgálat”: az áruk fizikai vizsgálata, amellyel a vámhatóság meggyőződik arról, hogy az áruk jellege, származása, állapota, mennyisége és értéke megegyezik az árunyilatkozaton feltüntetett adatokkal;
E18./F13	„kiviteli vámok és adók”: vámok és minden más olyan adók, díjak és egyéb befizetési kötelezettségek, amelyeket az áru kivitelekor vagy azzal kapcsolatban szednek be, kivéve azokat a költségeket, amelyek összege a nyújtott szolgáltatások megközelítő költségére korlátozódik, vagy amelyeket a vámhatóság más nemzeti hatóság megbízásából szed be;
E19./F8	„árunyilatkozat”: a vámhatóság által előírt módon tett nyilatkozat, amelyben az érintett személyek megjelölik az árukra alkalmazni kért vámeljárást, és amelyen megadják azokat az adatokat, amelyeket a vámhatóság ezen eljárás alkalmazásához előír;
E20./F14	„behozatali vámok és adók”: azok a vámok és minden más olyan adók, és egyéb befizetési kötelezettségek, amelyeket a vámáru behozatalakor vagy azzal kapcsolatban szednek be, kivéve azokat a költségeket, amelyek összege a nyújtott szolgáltatások megközelítő költségére korlátozódik, vagy amelyeket a vámhatóság más nemzeti hatóság megbízásából szed be;
50
E21./F1	„kölcsönös adminisztratív segítségnyújtás”: a vámhatóságnak egy másik vámhatóság részére vagy azzal együttműködésben tett intézkedései a vámjog megfelelő alkalmazása, továbbá a vámjog megsértésének megelőzése, felderítése és visszaszorítása érdekében;
E22./F21	„mulasztás”: a vámhatósághoz megfelelően előterjesztett ügyben az ésszerű időn belüli, a vámjogszabályok által előírt intézkedés vagy határozathozatal elmulasztását jelenti;
E23./F22	„személy”: egyaránt jelent természetes és jogi személyt, hacsak a szövegösszefüggés másként nem kívánja;
E24./F20	„áru kiadása”: az a művelet, amellyel a vámhatóság a vámkezelés tárgyát képező árukat az érintett rendelkezésére bocsátja;
E25./F24	„visszafizetés”: az áru után fizetett vámok és adók részben vagy egészen történő visszatérítése, illetve, ha a fizetés még nem történt meg, a vám és adó részben vagy egészen történő elengedése;
E26./F17	„biztosíték”: biztosítja a vámhatóságot, hogy egy vele szemben fennálló fizetési kötelezettség teljesítve lesz. A biztosíték „általános”, ha számos műveletből eredő kötelezettség teljesítését biztosítja;
E27./F26	„harmadik fél”: valamennyi személy, aki az áruk behozatalára, kivitelére, átvitelére vagy raktározására vonatkozóan egy másik személy érdekében és nevében közvetlenül eljár a vámhatóságnál.
3.	FEJEZET
A VÁMKEZELÉS ÉS EGYÉB VÁMALAKISÁGOK
Illetékes vámhivatalok
3.1	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság kijelöli azokat a vámhivatalokat, ahol az áruk bemutathatók vagy
vámkezelhetők. Meghatározza a vámhivatalok illetékességét és helyét, valamint a hivatalos
nyitvatartási időt, a kereskedelem követelményeit figyelembe véve.
3.2	Kötelező rendelkezés
Az érintett személy kérelmére, a vámhatóság által elfogadató indokok esetén - amennyiben
a szükséges források rendelkezésre állnak -, a vámhatóság a megjelölt hivatalos nyitvatartási
időn és a vámhivatali helyiségen kívül is elvégezheti a vámeljáráshoz kapcsolódó és a
gyakorlati alkalmazás által megkövetelt feladatokat. A vámhatóság által felszámított minden
költségnek a teljesített szolgáltatások megközelítő költségére kell korlátozódnia.
3.3	Kötelező rendelkezés
Ha a vámhivatalok közös határátkelőhelyen helyezkednek el, az illetékes vámigazgatások
összehangolják a hivatalos nyitvatartási időt, továbbá a hivatalok illetékességét.
51
3.4 Átmeneti kötelező rendelkezés
Közös határátkelőhelyeken az illetékes vámigazgatások, amikor csak lehetséges, közös
vámellenőrzést tartanak.
3.5	Átmeneti kötelező rendelkezés
Amennyiben a vámhatóság új vámhivatalt szándékozik létesíteni vagy egy már működő
vámhivatalt kíván átalakítani közös határátkelőhelyen, együttműködik, amennyire
lehetséges, a szomszédos vámhatósággal, a vámhivatalok egymás mellé helyezésében a
közös vámvizsgálatok megkönnyítése érdekében.
A nyilatkozattevő
a)	Nyilatkozattevőként eljárni jogosult személyek
3.6	Kötelező rendelkezés
A nemzeti jogszabálynak kell meghatározni azokat a feltételeket, amelyek alapján egy
személy nyilatkozattevőként jogosult eljárni.
3.7	Kötelező rendelkezés
Bármely személy, akinek az áru felett rendelkezési joga van, jogosult nyilatkozattevőként
eljárni.
b)	A nyilatkozattevő felelőssége:
3.8	Kötelező rendelkezés
A nyilatkozattevő felelősséggel tartozik a vámhatósághoz benyújtott árunyilatkozaton
feltüntetett adatok pontosságáért, valamint a vámok és adók megfizetéséért.
c)	A nyilatkozattevő jogai
3.9	Kötelező rendelkezés
Az árunyilatkozat benyújtása előtt - a vámhatóság által megállapított feltételekkel - a
nyilatkozattevő jogosult arra, hogy:
a)	az árut megvizsgálja, és
b)	mintát vegyen.
3.10	Kötelező rendelkezés
52
A vámhatóság nem követelhet külön árunyilatkozatot a mintákról a felügyelete mellett
történő mintavétel esetén, feltéve, ha ezek a minták a megfelelő szállítmányra vonatkozó
árunyilatkozatban benne foglaltatnak.
Az árunyilatkozat
a)	Az árunyilatkozat formája és tartalma
3.11	Kötelező rendelkezés
Az árunyilatkozat tartalmát a vámhatóság írja elő. A papíron kiállított árunyilatkozatoknak
az Egyesült Nemzetek formátumának kell megfelelnie.
A számítógépesített vámkezelési eljárások esetében az elektronikus úton benyújtott
árunyilatkozat formátumának az elektronikus adatszolgáltatásra vonatkozó nemzetközi
szabványnak kell megfelelnie, amint azt a Vámegyüttműködési Tanács informatikára
vonatkozó ajánlásaiban leírja.
3.12	Kötelező rendelkezés
A vámhatóságnak csak a legszükségesebbekre kell korlátoznia az árunyilatkozaton
feltüntetni igényelt adatokat a vámok és adók kivetéséhez és beszedéséhez, a statisztikák
összeállításához és a vámjog alkalmazásához.
3.13	Kötelező rendelkezés
Amennyiben a vámhatóság által elismert okok miatt a nyilatkozattevőnek nem áll
rendelkezésére az árunyilatkozat kiállításához megkívánt összes információ, akkor
ideiglenes vagy hiányos árunyilatkozat benyújtása megengedhető, feltéve, ha tartalmazza a
vámhatóság által szükségesnek ítélt adatokat és a nyilatkozattevő vállalja, hogy
meghatározott időn belül kiegészíti azt.
3.14	Kötelező rendelkezés
Ha a vámhatóság ideiglenes vagy hiányos árunyilatkozatot vesz nyilvántartásba, az árura
megállapított tarifális elbánás nem különbözhet attól, ami a teljes és helyes árunyilatkozat
alapján eredetileg került volna megállapításra.
Az áru kiadását nem lehet késleltetni, ha a szükséges biztosítékot az alkalmazandó vámok és
adók beszedésének garantálására benyújtották.
3.15	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság az árunyilatkozat eredeti példányának és csak minimális számban szükséges
másolati példányának benyújtását írhatja elő.
b)	Árunyilatkozatot alátámasztó okmányok
53
3.16 Kötelező rendelkezés
A vámhatóság az árunyilatkozat alátámasztására csak azokat az okmányokat követeli meg,
amelyek lehetővé teszik az eljárás ellenőrzését, biztosítják a vámjog alkalmazásával
kapcsolatos valamennyi előírás teljesülését.
3.17	Kötelező rendelkezés
Amennyiben bizonyos alátámasztó bizonylatok a vámhatóság által elfogadott okok miatt
nem nyújthatók be az árunyilatkozattal együtt, a vámhatóság engedélyezi ezen okmányok
meghatározott időn belül történő bemutatását.
3.18	Átmeneti kötelező rendelkezés
A vámhatóság engedélyezi a bizonylatok elektronikus úton történő benyújtását.
3.19	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság nem követelheti meg a bizonylatok adatainak lefordítását, kivéve, ha ezt az
árunyilatkozat feldolgozása szükségessé teszi.
Az árunyilatkozat benyújtása, nyilvántartásba vétele és ellenőrzése
3.20	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság az árunyilatkozat benyújtását valamennyi kijelölt vámhivatalban engedélyezi.
3.21	Átmeneti kötelező rendelkezés
A vámhatóság engedélyezi az árunyilatkozat elektronikus úton történő benyújtását.
3.22	Kötelező rendelkezés
Az árunyilatkozatot a vámhatóság által meghatározott nyitvatartási időben kell benyújtani.
3.23	Kötelező rendelkezés
Amennyiben a nemzeti jogszabályok határidőt állapítanak meg az árunyilatkozat
benyújtására, az engedélyezett időnek elegendőnek kell lennie a nyilatkozattevő számára az
árunyilatkozat kitöltéséhez és az előírt bizonylatok beszerzéséhez.
3.24	Kötelező rendelkezés
A nyilatkozattevő kérelmére a vámhatóság az általa elfogadott okokból meghosszabbíthatja
az árunyilatkozat benyújtására előírt határidőt.
3.25	Kötelező rendelkezés
A nemzeti jogszabályok állapítják meg az árunyilatkozatnak és bizonylatoknak az áru
54
megérkezése előtti benyújtásának és nyilvántartásba vételének vagy ellenőrzésének
feltételeit.
3.26	Kötelező rendelkezés
Ha a vámhatóság nem tudja az árunyilatkozatot nyilvántartásba venni, ennek okait a
nyilatkozattevő tudomására hozza.
3.27	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság engedélyezi, hogy a nyilatkozattevő módosíthassa a már benyújtott
árunyilatkozatot, feltéve, hogy a kérelem beadásakor a vámhatóság még nem kezdte meg az
árunyilatkozat ellenőrzését vagy az áru vizsgálatát.
3.28	Átmeneti kötelező rendelkezés
A vámhatóság engedélyezi a nyilatkozattevőnek az árunyilatkozat módosítását, még ha az
erre irányuló kérelmet az árunyilatkozat ellenőrzésének megkezdését követően adták is be,
amennyiben a nyilatkozattevő indokai a vámhatóság részéről elfogadhatók.
3.29	Átmeneti kötelező rendelkezés
A nyilatkozattevő jogosult az árunyilatkozat visszavonására és egy másik vámeljárás
alkalmazását indítványozni, feltéve, ha az erre irányuló kérelmet az áru kiadása előtt nyújtja
be a vámhatósághoz és annak indokait a vámhatóság elfogadja.
3.30	Kötelező rendelkezés
Az árunyilatkozat ellenőrzését a nyilvántartásba vétellel egy időben, vagy azt követően a
lehető legrövidebb időn belül kell végrehajtani.
Különleges eljárások meghatalmazott személyek számára
3.32	Átmeneti kötelező rendelkezés
Azon meghatalmazott személyeknek, akik/amelyek eleget tesznek a vámhatóság részéről
meghatározott feltételeknek, többek között a vámjogi követelményeknek való megfelelés
szempontjából megfelelő múlttal rendelkeznek és saját kereskedelmi könyvelésük vezetésére
hatékony rendszert alkalmaznak, a vámhatóság biztosítja:
-	az áru kiadását, az áru azonosításához és a végleges árunyilatkozat utólagos
kiállításának lehetővé tételéhez szükséges minimális információ nyújtása alapján;
-	az áru vámkezelését a nyilatkozattevő helyiségeiben vagy területén vagy a vámhatóság
által jóváhagyott egyéb helyen;
-	és ezen kívül más különleges eljárások nyújtását a lehetséges mértékig, mint például:
-	egy meghatározott időszak összes behozatalára vagy kivitelére egyetlen árunyilatkozat
benyújtásának engedélyezését, amennyiben az áruk kivitelét vagy behozatalát ugyanaz
a személy gyakran végzi,
-	a meghatalmazott személyek kereskedelmi könyveléseinek alkalmazását a vámok és
55
adók önkivetéssel történő kiszabásához és adott esetben az egyéb vámelőírásoknak
való megfelelés biztosítása érdekében,
-	lehetővé tenni az árunyilatkozat benyújtását a meghatalmazott személy könyvelésébe
történő bejegyzés útján, amelyet később egy kiegészítő árunyilatkozattal kell
kiegészíteni.
Az áru vizsgálat
a)	Az áru vizsgálatához előírt idő
3.33	Kötelező rendelkezés
Amennyiben a vámhatóság úgy dönt, hogy a bejelentett árut megvizsgálja, ezt a vizsgálatot
az árunyilatkozat nyilvántartásba vétele után a lehető leghamarabb elvégzi.
3.34	Kötelező rendelkezés
Az áruvizsgálatok ütemezése során elsőbbséget kell adni az élő állatok, a romlandó áruk és
egyéb olyan áruk ellenőrzésének, melyek sürgős elvégzését a vámhatóság indokoltnak
elfogadja.
3.35	Átmeneti kötelező rendelkezés
Ha az árut más illetékes hatóságnak is meg kell vizsgálnia és a vámhatóság szintén vizsgálat
lefolytatását irányozza elő, a vámhatóság biztosítja, hogy a vizsgálatokat egyeztessék, és ha
lehetséges, azonos időben hajtsák végre.
b)	A nyilatkozattevő jelenléte az áru vizsgálatánál
3.36	Kötelező rendelkezés
A vámhivatal figyelembe veszi a nyilatkozattevő kérelmét arra vonatkozóan, hogy részt
vehessen, illetve képviseltethesse magát az áru vizsgálatánál. Az ilyen kérelmeket
elfogadják, hacsak kivételes körülmények nem merülnek fel.
3.37	Kötelező rendelkezés
Ha a vámhatóság hasznosnak ítéli, előírja, hogy a nyilatkozattevő jelen legyen, vagy
képviseltesse magát az áru vizsgálatánál annak érdekében, hogy a vizsgálat elősegítéséhez
minden szükséges segítséget megadjon.
c)	Mintavétel a vámhatóság által
3.38	Kötelező rendelkezés
Mintavételre csak akkor kerülhet sor, amikor arra a vámhatóság megítélése szerint a bejelentett
áru tarifális besorolásához és/vagy a vámérték megállapításához, vagy a nemzeti jog más
rendelkezéseinek alkalmazásához szükség van. A mintavétel alkalmával a lehető legkisebb
minta vételére kerülhet sor.
56
Hibák
3.39 Kötelező rendelkezés
A vámhatóság nem szab ki jelentős bírságot a hibákért, ha meggyőződött arról, hogy a hibák
figyelmetlenségből adódtak és azokat nem csalás szándékával vagy súlyos gondatlanságból
követték el. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy az ilyen hibák ismétlődését szükséges
megelőzni, bírságot szabhat ki, amely azonban nem lehet nagyobb, mint amekkora a cél
érdekében szükséges.
Áru kiadása
3.40	Kötelező rendelkezés
A bejelentett árut kiadják, amint a vámhatóság megvizsgálta azt, vagy úgy döntött, hogy
nem vizsgálja meg, feltéve, hogy:
-	semmilyen szabály megsértését nem tapasztalta,
-	a behozatali vagy kiviteli engedélyt, illetve bármilyen egyéb előírt okmányt
bemutatták,
-	az adott eljárással kapcsolatos minden engedélyt bemutatták, és
-	minden vámot és adót megfizettek, vagy azok beszedésének biztosításához a
megfelelő intézkedés megtörtént.
3.41	Kötelező rendelkezés
Ha a vámhatóság meggyőződött arról, hogy a nyilatkozattevő utólag a vámkezeléssel
kapcsolatos minden alakiságnak eleget fog tenni, az árut kiadja, feltéve, ha a nyilatkozattevő
bemutat a vámhatóság számára elfogadható, az adott szállítmány lényeges adatait tartalmazó
kereskedelmi vagy hivatalos okmányt, és feltéve, hogy - adott esetben - biztosítékot nyújt,
bármely alkalmazható vám és adó beszedésének biztosítása érdekében.
3.42	Kötelező rendelkezés
Ha a vámhatóság úgy dönt, hogy a minták laboratóriumi elemzését, részletes műszaki
dokumentáció benyújtását, vagy szakértői vélemény bekérését írja elő, az árut még a
vizsgálat eredményének megérkezése előtt kiadja, feltéve, ha a megkövetelt biztosítékot
benyújtották, és feltéve, hogy meggyőződött arról, hogy az árura vonatkozóan nincs
korlátozó vagy tiltó rendelkezés.
3.43	Kötelező rendelkezés
A szabályok megsértésének észlelése esetén a vámhatóság nem vár a közigazgatási vagy
jogi eljárás rendezéséig az áru kiadásával, feltéve, ha az áru nem esik lefoglalás vagy
57
elkobzás alá és nem várható azok tárgyi bizonyítékként való felhasználása, és feltéve, hogy a
nyilatkozattevő megfizeti a vámokat és adókat, valamint biztosítékot nyújt bármilyen
további vám és adó, és esetleg pótlólagosan kiszabásra kerülő bírság beszedésének
biztosítására.
Az áru felajánlása vagy megsemmisítése
3.44	Kötelező rendelkezés
Ha az árut még nem adták ki belföldi felhasználásra, vagy más vámeljárás alá vonták, és
feltéve, hogy a szabályok semmilyen megsértését nem észlelték, az érintett személytől nem
követelhető meg a vámok és adók megfizetése, illetve jogosult azok visszatérítésének
igénybe vételére:
-	ha kérelmére és a vámhatóság döntése alapján, az árut felajánlották az államkincstár
javára, vagy megsemmisítették, vagy kereskedelmi szempontból értéktelennek
nyilvánították. Minden ezzel kapcsolatos költséget az érintett személynek kell viselnie;
-	ha az áru baleset következtében, illetve vis maior folytán megsemmisült vagy
visszavonhatatlanul elveszett, feltéve, hogy az ilyen megsemmisülés vagy elvesztés
megállapításáról a vámhatóság megfelelően meggyőződött,
-	ha az áru egy része a jellegénél fogva hiányzik, feltéve, ha a hiányzó rész
megállapításáról a vámhatóság megfelelően meggyőződött.
A megsemmisítés után maradt valamennyi hulladék vagy maradék, ha belföldi
felhasználásra vagy kivitelre kerül, vám- és adóköteles, az ilyen állapotban behozott vagy
kivitt maradékra vagy hulladékra alkalmazható vámoknak és adóknak megfelelően.
3.45	Átmeneti kötelező rendelkezés
Ha a vámhatóság értékesíti azokat az árukat, amelyeket az előírt határidőn belül nem
jelentettek be, vagy amelyeket nem lehetett kiadni, bár a szabályok megsértését nem
észlelték, az értékesítés bevételét, minden vám, adó valamint minden egyéb felmerült teher
és költség levonása után az átvételre jogosult személy(ek)nek kell átadni, vagy ha ez nem
lehetséges, meghatározott ideig rendelkezésükre kell tartani.
4.	FEJEZET
VÁMOK ÉS ADÓK
A.	A vámok és az adók kiszabása, beszedése és megfizetése
4.1	Kötelező rendelkezés
A nemzeti jogszabályok állapítják meg azokat a körülményeket, amelyek esetén vám- és
adófizetési kötelezettség keletkezik.
58
4.2 Kötelező rendelkezés
A nemzeti jogszabályok állapítják meg azt az időtartamot, amelyen belül az esedékes
vámokat és adókat ki kell szabni. A kiszabásnak az árunyilatkozat benyújtását, vagy a
fizetési kötelezettség keletkezését követően minél hamarabb kell bekövetkeznie.
4.3	Kötelező rendelkezés
A nemzeti jogszabályok állapítják meg a vámok és adók kiszabásának alapjául szolgáló
adatokat és azokat a körülményeket, ahogyan ezek meghatározásra kerülnek.
4.4	Kötelező rendelkezés
A vám- és adótételek mértékét hivatalosan közzé kell tenni.
4.5	Kötelező rendelkezés
A nemzeti jogszabályok rögzítik a vám- és adótételek meghatározásának figyelembe
vételéhez szükséges időpontot.
4.6	Kötelező rendelkezés
A nemzeti jogszabályok határozzák meg a vámok és adók megfizetésének módjait.
4.7	Kötelező rendelkezés
A nemzeti jogszabályok határozzák meg azt a személyt (azokat a személyeket), aki(k) a
vámok és adók megfizetéséért felelős(ek).
4.8	Kötelező rendelkezés
A nemzeti jogszabályok határozzák meg a fizetés esedékességének napját és helyét.
4.9	Kötelező rendelkezés
Ha a nemzeti jogszabályok szerint az esedékesség napja az áru kiadását követően is
lehetséges, e napnak legalább tíz nappal az áru kiadása után kell lennie. A kiadás dátuma és
az esedékesség napja között eltelt időszakra kamat nem számítható fel.
4.10	Kötelező rendelkezés
A nemzeti jogszabályok határozzák meg azt az időszakot, amelyen belül a vámhatóság jogi
lépéseket tehet az esedékesség napjáig meg nem fizetett vámok és adók beszedésére.
4.11	Kötelező rendelkezés
A nemzeti jogszabályok határozzák meg az esedékesség napjáig meg nem fizetett vámok és
adók összege után kiszabható kamat mértékét, valamint a kamat alkalmazásának feltételeit.
4.12	Kötelező rendelkezés
A vámok és adók megfizetésekor a befizetésről igazolást kell kiállítani a befizető részére
59
kivéve, ha más bizonyíték is van a befizetés igazolásáról.
4.13	Átmeneti kötelező rendelkezés
A nemzeti jogszabályok határozzák meg azon minimális értéket és/vagy a vámok és adók
azon minimális összegét, amely alatt azok beszedésére nem kerül sor.
4.14	Kötelező rendelkezés
Ha a vámhatóság úgy találja, hogy az árunyilatkozaton vagy a vámok és adók kiszabásában
a hibák a jogosan kiszabható vámok és adók összegénél kisebb összeg beszedését vagy
behajtását okozzák vagy okozták, kijavítja ezeket a hibákat és beszedi a meg nem fizetett
összeget. Ha azonban a kérdéses összeg kevesebb, mint a nemzeti jogszabályokban
meghatározott minimális összeg, a vámhatóság nem szedi vagy hajtja be az összeget.
B.	A vámok és az adók halasztott megfizetése
4.15	Kötelező rendelkezés
Amennyiben a nemzeti jogszabályok megengedik a vámok és adók halasztott megfizetését,
meghatározzák azokat a feltételeket is, amelyek mellett ilyen könnyítés megengedhető.
4.16	Kötelező rendelkezés
A halasztott fizetést a lehetséges mértékig kamatteher nélkül kell engedélyezni.
4.17	Kötelező rendelkezés
A vámok és adók megfizetésére adott halasztás időtartama legalább tizennégy nap.
60
C.	A vámok és az adók visszafizetése
4.18	Kötelező rendelkezés
A vámot és az adót visszafizetik, ha megállapítást nyert, hogy hiba következtében nagyobb
összeg került kiszabásra.
4.19	Kötelező rendelkezés
Az áruk kivitele vagy behozatala esetén visszafizetésre kerül sor, amennyiben az árukat a
behozatal vagy kivitel időpontjában hibásnak találták, vagy más szempontból nem feleltek meg
a megállapodott jellemzőknek, és visszaküldik az eladó, vagy egy általa megjelölt más személy
számára, feltéve, ha
-	az áruk a behozatali országban még nem kerültek feldolgozásra, javításra vagy
használatba és ésszerű időn belül újra kivitelre kerülnek,
-	az áruk a kiviteli országban még nem kerültek feldolgozásra, javításra vagy használatba
és ésszerű időszakon belül újra behozatalra kerülnek.
Az áruk használata azonban nem akadályozza meg a visszafizetést, ha a használat a hiba vagy
az áru újrakivitelét illetve újrabehozatalát eredményező egyéb körülmények kiderítéséhez
elengedhetetlenül szükséges volt.
Az újrakivitel vagy újrabehozatal helyett, a vámhatóság döntésétől függően, lehetséges az áru
államkincstár javára történő felajánlása, vagy az áru megsemmisítése, illetve kereskedelmileg
értéktelenné nyilvánítása vámellenőrzés mellett. A felajánlás vagy megsemmisítés nem róhat
semmilyen költséget az államkincstárra.
4.20	Átmeneti kötelező rendelkezés
Amennyiben a vámhatóság engedélyezi valamely vám- és adófizetéssel járó vámeljárás alá
eredetileg bejelentett áru más vámeljárás alá vonását, minden, az új eljárás után kiszabott
összegnél magasabb, már befizetett vámot és adót vissza kell fizetni.
4.21	Kötelező rendelkezés
A visszafizetésre irányuló kérelemről a vámhatóság határozatot hoz és az érintett személyt
késedelem nélkül írásban értesíti, és a túlfizetés összegét a kérelem jogosságának elfogadása
után a lehető leghamarabb visszafizeti.
4.22	Kötelező rendelkezés
Amennyiben a vámhatóság megállapítja, hogy a túlfizetés a vámhatóságnak a vámok és adók
kiszabásakor elkövetett hibájából származik, a visszafizetést soron kívül elvégzi.
61
4.23 Kötelező rendelkezés
Amennyiben határidőt állapítanak meg, amelyen túl a visszafizetés iránti kérelmek már nem
fogadhatók el, az ilyen határidőnek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy számításba vegye
azokat a különböző körülményeket, amelyek minden olyan esettípushoz tartoznak, amelyekben
a visszafizetést engedélyezni lehet.
4.24	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság nem teljesíti a visszafizetést, ha annak összege kevesebb, mint a nemzeti
jogszabályokban meghatározott legkisebb összeg.
5.	FEJEZET
BIZTOSÍTÉK
5.1	Kötelező rendelkezés
A nemzeti jogszabályok felsorolják a biztosíték nyújtás megkövetelésének eseteit és határozzák
meg annak formáit.
5.2	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság állapítja meg a biztosíték összegét.
5.3	Kötelező rendelkezés
Minden olyan személynek, akitől/amelytől biztosítékot követelnek meg, engedélyezni kell,
hogy a vámhatóság által elfogadott biztosítékformák közül a számára legmegfelelőbbet
válassza.
5.4	Kötelező rendelkezés
Amennyiben a nemzeti jogszabályok megengedik, a vámhatóság nem írja elő biztosíték
nyújtását, ha meggyőződött arról, hogy az érintett a vámhatóság felé fennálló kötelezettségét
teljesíteni fogja.
5.5	Kötelező rendelkezés
Amennyiben vámeljárásból származó kötelezettségek teljesítésének garantálására biztosíték
nyújtását írják elő, a vámhatóság elfogadja az általános biztosítékot, különösen azoktól a
nyilatkozattevőktől, akik rendszeresen nyújtanak be árunyilatkozatot a vámterület különböző
vámhivatalaiban.
5.6	Kötelező rendelkezés
Ha biztosíték nyújtását írják elő, a biztosíték összegének a lehető legalacsonyabbnak kell lennie
és — a vámok és az adók megfizetése tekintetében — nem haladja meg a várhatóan kiszabásra
kerülő összeget.
62
5.7 Kötelező rendelkezés
Ha biztosítékot nyújtottak és a vámhatóság meggyőződött arról, hogy megfelelően teljesítették
azokat a kötelezettségeket, melyek a biztosítéknyújtást szükségessé tették, azt a lehető
leghamarabb fel kell szabadítani.
6.	FEJEZET
VÁMELLENŐRZÉS
6.1	Kötelező rendelkezés
Minden árut, ideértve a szállítóeszközöket is, amely a vámterületre belép vagy onnan kilép,
vámellenőrzés alá kell vonni, tekintet nélkül arra, hogy keletkezik-e vám- vagy adófizetési
kötelezettség.
6.2	Kötelező rendelkezés
A vámellenőrzést a legszükségesebbre kell korlátozni, úgy, hogy a vámjog teljesítésének
biztosításához elégséges legyen.
6.3	Kötelező rendelkezés
A vámellenőrzés során a vámhatóság kockázatelemzést alkalmaz.
6.4	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság kockázatelemzést alkalmaz annak meghatározásához, hogy mely személyeket és
árukat - ideértve a szállítóeszközöket is - vizsgálja meg, és milyen mértékben.
6.5	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság a kockázatelemzés alátámasztásához a vámjog teljesítése érdekében értékelési-
mérési stratégiát fogad el.
6.6	Kötelező rendelkezés
A vámellenőrzési rendszernek tartalmaznia kell az auditált ellenőrzéseket is.
6.7	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság keresi az együttműködést más vámigazgatásokkal, és a vámellenőrzés
elősegítése érdekében kölcsönös adminisztratív együttműködési megállapodások kötésére
törekszik.
6.8	Kötelező rendelkezés
63
A vámellenőrzés elősegítése érdekében a vámhatóság törekszik a gazdálkodókkal való
együttműködésre és együttműködési jegyzőkönyvek megkötésére.
6.9	Átmeneti kötelező rendelkezés
A vámhatóság a vámellenőrzés elősegítése érdekében az elérhető legnagyobb mértékben
használja az informatikát és az elektronikus kereskedelmet.
6.10	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság elemzi a gazdálkodók kereskedelmi rendszereit - amennyiben ezek a rendszerek
hatást gyakorolnak a vámhatóság eljárásaira - a vámjogban rögzített követelményeknek való
megfelelés biztosítása érdekében.
7.	FEJEZET
AZ INFORMATIKA ALKALMAZÁSA
7.1	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság a vámeljárások támogatására alkalmazza az informatikát, amennyiben az
költséghatékony és eredményes mind a vámhatóság mind a kereskedelem számára. A
vámhatóság állapítja meg az alkalmazás feltételeit.
7.2	Kötelező rendelkezés
Amennyiben a vámhatóság számítógépes eljárás alkalmazását vezeti be, a vonatkozó
nemzetközileg elfogadott szabványokat használja.
7.3	Kötelező rendelkezés
Az informatika bevezetésekor a lehető legnagyobb mértékben véleményt kell cserélni minden
közvetlenül érintett féllel.
7.4	Kötelező rendelkezés
Új vagy felülvizsgált nemzeti jogszabályokban kell rendelkezni:
-	a papír-alapú okmányok helyett alkalmazható elektronikus kereskedelem módszereiről,
-	az elektronikus, valamint a papír alapú hitelesítési módszerekről,
-	a vámhatóság saját használatra történő információ visszatartási jogáról és amennyiben
szükséges, ezen információk elektronikus kereskedelmi eszközök útján történő cseréjéről
más vámhatóságokkal és minden más jogilag jóváhagyott féllel.
64
8. FEJEZET
A VÁMHATÓSÁG ÉS HARMADIK FELEK KAPCSOLATA
8.1.Kötelező rendelkezés
Az érintett személyeknek joguk van ügyeiket a vámhatósággal közvetlenül, vagy a nevükben
eljáró harmadik fél közvetítésével intézni.
8.2	Kötelező rendelkezés
A nemzeti jogszabályok határozzák meg azokat a feltételeket, amelyek alapján valamely
személy egy másik személy nevében és érdekében vámügyekben eljárhat, és határozza meg azt
a felelősséget, amelyet a harmadik fél a vámhatóság felé a vám- és adófizetési kötelezettségeket
illetően bármilyen szabálytalanság esetén visel.
8.3	Kötelező rendelkezés
Amennyiben az érintett személy úgy dönt, hogy vámügyeit saját nevében intézi, a vámügyeket
nem lehet kevésbé kedvezően kezelni, vagy szigorúbb előírásoknak alávetni, mint azokat,
amelyeket az érintett személy nevében harmadik fél intéz.
8.4	Kötelező rendelkezés
A harmadik félként megjelölt személy számára a vámügyek intézésében az őt felhatalmazó
személlyel azonos jogokat kell biztosítani.
8.5	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság biztosítja a részvételt a harmadik felek számára a gazdálkodókkal folytatott
hivatalos szakmai tanácskozásokon.
8.6	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság meghatározza azokat a körülményeket, amelyek esetén az ügyintézés harmadik
fél igénybevételével nem megengedett.
8.7	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság írásban közli a harmadik féllel az ügyintézésben való közreműködését elutasító
határozatot.
9.	FEJEZET
A VÁMHATÓSÁG ÁLTAL NYÚJTOTT INFORMÁCIÓK ÉS AZ ÁLTALA HOZOTT
HATÁROZATOK ÉS RENDELKEZÉSEK
A.	Általános információk
65
9.1 Kötelező rendelkezés
A vámhatóság biztosítja, hogy a vámjog általános alkalmazására vonatkozó információk
minden érintett személy számára könnyen hozzáférhetőek legyenek.
9.2	Kötelező rendelkezés
Amennyiben a vámjogban vagy az adminisztratív intézkedésekben, illetve követelményekben
történt változások következtében az információkat módosítani kell, a vámhatóság a módosított
információkat a változtatások hatályba lépése előtt könnyen hozzáférhetővé teszi, elegendő időt
hagyva, hogy az érintett személyek azokat tudomásul vehessék, kivéve, ha az előzetes értesítés
lehetősége kizárt.
9.3	Átmeneti kötelező rendelkezés
A vámhatóság alkalmazza az informatikát az információ rendelkezésre bocsátásának
elősegítése érdekében.
B.	Egyedi információk
9.4	Kötelező rendelkezés
Az érintett személy kérelmére a vámhatóság, amilyen gyorsan és pontosan lehetséges, biztosítja
az információt az érintett személy által felvetett és a vámjogszabályokkal kapcsolatos egyedi
ügyekben.
9.5	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság nem csak a kifejezetten kért információkat adja meg, hanem minden egyéb, az
ügyhöz tartozó információt is - amelyet belátása szerint az érintett személy tudomására kell
hozni - rendelkezésre bocsát.
9.6	Kötelező rendelkezés
Amennyiben a vámhatóság információt ad, biztosítania kell, hogy ne tárjon fel a vámhatóságot
vagy egy harmadik felet érintő magán vagy bizalmas természetű részletet, kivéve, ha a
nyilvánosságra hozatalukat a nemzeti jogszabályok előírják vagy arra feljogosítják.
9.7	Kötelező rendelkezés
Amennyiben a vámhatóság nem tud térítésmentesen információt nyújtani, minden költséget a
teljesített szolgáltatások megközelítő költségeire kell korlátozni.
C.	Határozatok és döntések
9.8	Kötelező rendelkezés
66
Az érintett személy írásbeli kérelmére a vámhatóság írásban tájékoztatást küld határozatáról a
nemzeti jogszabályokban meghatározott határidőn belül. Amennyiben a vámhatóság határozata
az érintett személyre nézve kedvezőtlen, az okokat fel kell tüntetni és a jogorvoslat iránti
jogáról az érintett személyt tájékoztatni kell.
9.9	Kötelező rendelkezés
Az érintett személy kérelmére a vámhatóság kötelező érvényű rendelkezéseket bocsát ki,
feltéve, hogy a vámhatóságnak az összes általa szükségesnek ítélt információ rendelkezésére
áll.
10.	FEJEZET
JOGORVOSLAT VÁMÜGYEKBEN
A.	A jogorvoslathoz való jog
10.1	Kötelező rendelkezés
A nemzeti jogszabályok határozzák meg a jogorvoslathoz való jogot vámügyekben.
10.2	Kötelező rendelkezés
Minden személyt, akit/amelyet a vámhatóság határozata vagy mulasztása közvetlenül érint,
megillet a jogorvoslat joga.
10.3	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság határozatával vagy mulasztásával közvetlenül érintett személynek, a
vámhatósághoz intézett kérelmére - a nemzeti jogszabályokban meghatározott határidőn belül
-	meg kell küldeni a vonatkozó rendelkezést és a határozat alapjául szolgáló indokolást. Ez
alapján dönthet, hogy kíván-e élni jogorvoslattal, vagy sem.
10.4	Kötelező rendelkezés
A nemzeti jogszabályok biztosítják a jogorvoslat iránti jogot a vámhatóságok intézkedéseivel
szemben.
10.5	Kötelező rendelkezés
Amennyiben a vámhatósághoz intézett jogorvoslati kérelem elutasításra kerül, a jogorvoslatot
kérőnek jogot kell biztosítani arra, hogy a vámigazgatástól független hatósághoz újabb
jogorvoslat iránti kérelmet terjesszen be.
10.6	Kötelező rendelkezés
Végső esetben a jogorvoslatot kérő félnek jogában áll az igazságügyi hatósághoz fordulni
jogorvoslatért.
67
B.	A jogorvoslat formája és indokai
10.7	Kötelező rendelkezés
A jogorvoslat iránti kérelmet írásban kell benyújtani és fel kell tüntetni az indokokat.
10.8	Kötelező rendelkezés
A vámhatóság határozata elleni jogorvoslat benyújtására határidőt kell megszabni, és e
határidőnek elegendő időt kell hagynia a jogorvoslatot kérő számára a vitatott határozat
tanulmányozására ezen fejezet 10.2 pontjával összhangban és a jogorvoslat iránti kérelem
előkészítésére.
10.9	Kötelező rendelkezés
Amennyiben a jogorvoslat iránti kérelmet a vámhatósághoz nyújtják be, a vámhatóság
hivatalból nem követelheti meg az alátámasztó bizonyíték egyidejű benyújtását, hanem erre,
megfelelő körülmények esetén, ésszerű időt engedélyez.
C.	A jogorvoslati kérelem vizsgálata
10.10	Kötelező rendelkezés
A vámhatóságnak a jogorvoslat iránti kérelemmel kapcsolatos döntését írásban a lehető
legrövidebb időn belül kell eljuttatnia a kérelmet benyújtó személyhez.
10.11	Kötelező rendelkezés
Amennyiben a vámhatósághoz intézett jogorvoslat iránti kérelem elutasításra kerül, a
vámhatóság a döntésében feltünteti annak indokait és értesíti a jogorvoslatkérőt arról, hogy joga
van közigazgatási vagy független hatósághoz további jogorvoslati kérelmet benyújtani,
valamint közli a jogorvoslati kérelem benyújtására vonatkozó határidőt.
10.12	Kötelező rendelkezés
Amennyiben jogorvoslatnak helye van, a vámhatóság, amilyen hamar lehetséges, foganatosítja
a független hatóság határozatát vagy az igazságügyi hatóság ítéletét, kivéve azokat az eseteket,
ahol a vámhatóság fellebbez a döntés ellen.”
68
3. §
(1)	Ez a törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.
(2)	A vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló, Kiotóban, 1973. május 18-án
kelt nemzetközi egyezményt kihirdető l982. évi 11. törvényerejű rendelet rendelkezéseit a
Magyar Köztársaságban azon államok tekintetében kell alkalmazni, amelyek nem részes felei a
jelen törvénnyel kihirdetett, Brüsszelben, 1999. június 26-án létrehozott Módosító
Jegyzőkönyvnek.
(3)	A Módosító Jegyzőkönyvben foglaltak végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.
69
INDOKOLÁS
Az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló Szerződésben a Magyar Köztársaság vállalta,
hogy csatlakozik valamennyi olyan nemzetközi szerződéshez, melyeknek a jelenlegi
tagállamok és/vagy az Európai Közösség részese és azokat alkalmazza.
E szerződések sorába tartozik a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló
1973. évi nemzetközi egyezmény, melyet az 1999. június 26-án létrehozott Módosító
Jegyzőkönyvvel módosítottak.
A tagállamok mellett a Közösség 1974 óta önálló részes fele az Egyezménynek. Az Európai
Unió Tanácsa a 2003/231/EK 2003. március 17-én határozattal elfogadta a Módosító
Jegyzőkönyvet, és jóváhagyta a csatlakozást a Közösség nevében.
Magyarország az eredeti 1973. évi Egyezménynek részes állama. Az Egyezményt az 1982. évi
11.	törvényerejű rendelettel hirdettük ki.
Jelen előterjesztés az Egyezmény korszerűsítéséről kidolgozott, az új, módosított
rendelkezéseket magában foglaló Módosító Jegyzőkönyv kihirdetésére tesz javaslatot a
jogalkotásról szóló törvény, valamint a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló
törvény rendelkezéseinek megfelelően.
A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történt csatlakozását követően fokozott érdeke,
hogy a nemzetközi kereskedelem aktív részese maradjon a jövőben is, illeszkedjék a kialakított
európai kapcsolatrendszerhez, ebből adódóan gyors, kiszámítható vámkezelési szabályok
szerint járjon el. Az egységes szabályok alkalmazása megkönnyíti a kereskedelem
résztvevőinek tevékenységét, ez által ösztönzően hat az áruk szabad mozgására, a gazdasági
partnerek kapcsolatának fejlődésére.
A Jegyzőkönyv - melyben a 3. cikk (4) bekezdése negyven állam részvételét szabta a hatályba
lépés feltételéül, ami a múlt év novemberében teljesült - a letéteményes értesítése szerint 2006.
február 3-án hatályba lép.
A Jegyzőkönyv 6. cikke értelmében a Módosító Jegyzőkönyv és függelékei kizárólag a szóban
forgó Jegyzőkönyv Szerződő felei tekintetében lép az 1973. évi Kiotói Egyezmény helyébe,
ezért a korábbi sokoldalú Egyezményt kihirdető 1982. évi 11. tvr. hatályon kívül helyezésére az
előterjesztés nem tesz javaslatot, további alkalmazását a harmadik országokkal való
kapcsolataink indokolják.
70