MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3767.
törvényjavaslat
a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról
Előadó: dr. Bárándy Péter
igazságügy-miniszter
Budapest, 2003. április
2003. évi …. törvény
a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló
1996. évi LVII. törvény módosításáról
1. §
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 1. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyúttal az 1. § jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:
„(2) Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: EK-Szerződés) 81. és 82. cikkének alkalmazása során az e cikkek hatálya alá tartozó piaci magatartásra is e törvény eljárási rendelkezéseit kell alkalmazni akkor, ha a Szerződés 81. és 82. cikkében foglalt versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1/2003/EK rendelet) alapján a Gazdasági Versenyhivatal vagy magyar bíróság eljárásának van helye.”
2. §
A Tpvt. 33. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A Gazdasági Versenyhivatal ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket az európai közösségi versenyszabályok a tagállami versenyhatóság hatáskörébe utalnak.”
3. §
A Tpvt. 36. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(A Gazdasági Versenyhivatal elnöke)
„e) kijelöli az 1/2003/EK rendelet szerinti Versenykorlátozó Magatartások és Erőfölényes Helyzetek Tanácsadó Bizottságában, valamint a vállalkozások összefonódásának ellenőrzéséről szóló tanácsi rendelet szerinti Összefonódások Tanácsadó Bizottságában a Gazdasági Versenyhivatalt képviselő személyeket.”
4. §
(1) A Tpvt. 61. §-a (3) bekezdésének negyedik mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A kérelemnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van.”
(2) A Tpvt. 63. §-a (2) bekezdésének b) pontja a következő bc) alponttal egészül ki:
(Ha törvény más határidőt nem állapít meg, az érdemi határozatot
b) hivatalból indított eljárás esetén)
„bc) a 24. § szerinti engedély iránti kérelem benyújtásának elmulasztása miatt a 67. § (3) bekezdése alapján indított eljárás esetében a vizsgálat elrendelésétől számított száznyolcvan napon belül”
(kell meghozni.)
5. §
A Tpvt. 65/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A törvény 11. és 21. §-a megsértése tárgyában folyó vizsgálat során a vizsgáló jogosult a hivatalból indított eljárás során az ügyfél bármely vezető tisztségviselője, alkalmazottja (megbízottja), valamint a ténylegesen az irányítást gyakorló más személy magáncélú, illetve magánhasználatú helyiségeibe, ideértve a járműveket és más területet is, önhatalmúlag belépni és ott meghatározott célból kutatást folytatni.”
6. §
A Tpvt. 80. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az eljáró versenytanács érdemi határozatait nyilvánosságra hozza, egyéb határozatait pedig nyilvánosságra hozhatja.”
7. §
A Tpvt. a 91. §-t követően a következő XIV. Fejezettel egészül ki, egyúttal a jelenlegi XIV. Fejezet számozása XV. Fejezetre változik:
„XIV. Fejezet
Eljárás az európai közösségi versenyszabályok alkalmazása során
Általános szabályok
91/A. § (1) Az EK-Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazása során e törvény rendelkezéseit az e Fejezetben, illetve az 1/2003/EK rendeletben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A vállalkozások európai közösségi jog hatálya alá eső összefonódásának ellenőrzése során e törvény rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a vállalkozások összefonódásának ellenőrzéséről szóló tanácsi rendelet így rendelkezik. E Fejezet rendelkezései közül ilyen ügyekben a 91/F-91/G. § alkalmazható.
A Gazdasági Versenyhivatal eljárása
91/B. § Az EK-Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazása során a Gazdasági Versenyhivatal az 1/2003/EK rendeletben meghatározott módon együttműködik az Európai Bizottsággal és az Európai Unió tagállamainak versenyhatóságaival.
91/C. § Az eljáró versenytanács a tárgyalás kitűzése előtt megküldi saját előzetes álláspontját (73. §) az Európai Bizottságnak, továbbá indokolt esetben az érintett tagállami versenyhatóságnak is. A tárgyalás leghamarabb az Európai Bizottság értesítését követő harmincadik napra tűzhető ki. Ilyen esetben az elintézési határidő harminc nappal meghosszabbodik.
91/D. § Ha a versenyfelügyeleti eljárásban az Európai Bizottságtól illetve más tagállami versenyhatóságtól származó bizonyíték kerül felhasználásra, az eljáró versenytanács érdemi határozatának indokolásában – az 1/2003/EK rendelet által előírt feltételek teljesülésének bemutatásával – köteles alátámasztani az ilyen bizonyítékok felhasználhatóságát.
91/E. § (1) A bejelentés elintézése körében a vizsgálat elrendelését a vizsgáló megtagadja, továbbá a vizsgáló illetve az eljáró versenytanács a hivatalból indított versenyfelügyeleti eljárást megszünteti, ha az ügyben az Európai Bizottság eljárást indított.
(2) A bejelentés elintézése körében a vizsgálat elrendelése megtagadható, ha az ügyben más tagállam versenyhatósága eljárást indított.
(3) A vizsgáló illetve az eljáró versenytanács a hivatalból indított versenyfelügyeleti eljárást felfüggesztheti vagy megszüntetheti, ha az ügyben más tagállam versenyhatósága eljárást indított.
(4) Az (1)-(3) bekezdés alapján hozott határozat ellen külön jogorvoslatnak helye nincs.
91/F. § (1) Ha az Európai Bizottság eljárása során a 65/A. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott vizsgálati cselekmények foganatosítása szükséges, annak a 65/A. § (3)-(4) és (6)-(8) bekezdésében foglalt eljárás alkalmazásával van helye.
(2) A bíróság engedélyező határozatot az 1/2003/EK rendeletben, illetve a vállalkozások összefonódásának ellenőrzéséről szóló tanácsi rendeletben meghatározott feltételek teljesülése esetén hoz.
(3) A vizsgálati cselekmény előzetes bírói jóváhagyása iránti indítványt az Európai Bizottság közvetlenül jogosult a bíróság elé terjeszteni, illetve kérelmére a Gazdasági Versenyhivatal jár el.
(4) Ha a 65/A. § (1)-(2) bekezdése szerinti vizsgálati cselekmény végrehajtásához a rendőrség közreműködése szükséges, annak biztosítása érdekében az Európai Bizottság kérelmére a Gazdasági Versenyhivatal jár el.
91/G. § Ha az 1/2003/EK rendelet alapján az Európai Bizottság illetve más tagállam versenyhatósága, vagy a vállalkozások összefonódásának ellenőrzéséről szóló tanácsi rendelet alapján az Európai Bizottság vizsgálati cselekmény foganatosítását kéri a Gazdasági Versenyhivataltól, a kérelem teljesítése során e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, azzal, hogy az eljárás a vizsgálónak a beszerzett bizonyítékok átadásáról szóló határozatával zárul, érdemi határozat meghozatalának nincs helye.
A bíróságok eljárására vonatkozó szabályok
91/H. § (1) Azokban a perekben, amelyek elbírálása során az EK-Szerződés 81. és 82. cikkét alkalmazni kell, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény rendelkezéseit az e §-ban és az 1/2003/EK rendeletben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A bíróság haladéktalanul értesíti az Európai Bizottságot illetve a Gazdasági Versenyhivatalt arról, ha valamely perben az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alkalmazásának szükségessége merül fel. Nem kell külön értesíteni a Gazdasági Versenyhivatalt, ha a perben félként vesz részt.
(3) Az Európai Bizottság illetve a Gazdasági Versenyhivatal írásban észrevételt tehet a tárgyalás berekesztéséig az EK-Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazására vonatkozóan, továbbá észrevételeit a tárgyaláson szóban is előadhatja. Ha a szóbeli előadás jogával bármelyikük élni kíván, köteles erről értesíteni a bíróságot. Az Európai Bizottság illetve a Gazdasági Versenyhivatal észrevételében foglaltak a perben bizonyítékként használhatók fel.
(4) A bíróság kérelemre az Európai Bizottságnak illetve a Gazdasági Versenyhivatalnak megküldi a per azon iratait, amelyek az észrevétel megtételéhez szükségesek. Az iratok másolásának költségeit a bíróság előlegezi. A bíróság az érintett kérelmére az iratok megküldése helyett az iratok megtekintését is engedélyezheti.
(5) Ha a bíróság az 1/2003/EK rendelet alapján megkeresést kíván intézni az Európai Bizottsághoz tény- vagy jogkérdésben, a megkeresésről végzéssel határoz, amely ellen külön fellebbezésnek nincs helye. Az Európai Bizottság által a megkeresésre adott válaszban foglalt adat illetve a jogkérdésben kifejtett álláspont a perben bizonyítékként használható fel.
(6) A bíróság az ítéletét haladéktalanul megküldi az Igazságügyi Minisztériumnak az 1/2003/EK rendeletben előírt, az Európai Bizottság irányában fennálló tájékoztatási kötelezettség teljesítése céljából. Az Igazságügyi Minisztérium az ítéletet tájékoztatásul megküldi a Gazdasági Versenyhivatalnak.”
8. §
(1) E törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba, rendelkezéseit – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – a hatálybalépése után indult ügyekben kell alkalmazni.
(2) E törvény 4. és 6. §-a a törvény kihirdetését követő második hónap első napján lép hatályba, egyidejűleg
a) a Tpvt. 18. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a „12. § alapján” szövegrész helyébe a „13. § alapján” kifejezés lép;
b) a Tpvt. 36/A. §-a (4) bekezdésének második mondatában a „keresetnek” szövegrész helyébe a „kérelemnek” kifejezés lép;
c) a Tpvt. 79. §-ában a „napi tízezer forint” szövegrész helyébe a „napi ötvenezer forint” kifejezés lép.
(3) A Tpvt. e törvénnyel megállapított 91/E. §-át a Gazdasági Versenyhivatal előtt e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
9. §
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 16. §-a a következő e) ponttal egészül ki:
(Végrehajtási lapot állít ki)
„e) az Európai Unió Tanácsának, az Európai Bíróságnak és az Európai Bizottságnak a határozata alapján az adós lakóhelye, székhelye – ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetén a fióktelep, illetőleg a képviselet helye – szerinti megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság.”
10. §
E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodás 62. cikke (3) bekezdésén alapuló, a Társulási Tanács 2/96. számú verseny végrehajtási szabályokról szóló határozata helyébe lépő 1/02. számú társulási tanácsi határozat kihirdetéséről szóló 2002. évi X. törvény, valamint a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodás 62. cikke (3) bekezdésén alapuló, a Társulási Tanács 2/96. számú verseny végrehajtási szabályokról szóló határozata helyébe lépő, a 2002. évi X. törvénnyel kihirdetett 1/02. számú társulási tanácsi határozata Függelékében felsorolt közösségi szabályok kihirdetéséről szóló 39/2002. (III. 12.) Korm. rendelet.
INDOKOLÁS
a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I.
1. A közösségi versenyjog tartalmaz egyfelől a vállalkozásokra, másfelől pedig a tagállamokra vonatkozó versenyszabályokat. Az első esetkör közösségi jogi alapját az Európai Közösséget létrehozó szerződés (EK-Szerződés) 81. cikke (a versenykorlátozó megállapodások tilalma) és 82. cikke (az erőfölénnyel való visszaélés tilalma), valamint a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 4064/89/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 4064/89/EGK rendelet) tartalmazza. A tagállamokra vonatkozó közösségi versenyjogi szabályokat (állami támogatások, valamint a különleges és a kizárólagos jogok biztosítása) az EK-Szerződés, illetve külön közösségi jogszabályok tartalmazzák, amelyek nem tartoznak a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) tárgykörébe.
Ki kell emelni, hogy a közösségi versenyjog hatálya nem terjed ki a tisztességtelen piaci magatartást megvalósító cselekményekre, az ezek elleni – versenyjogi alapon történő – fellépés szabályozása tagállami hatáskörbe tartozik. Így e módosítás nem érinti a Tpvt. II. és III. fejezetét.
2. A 81. és 82. cikk alkalmazására vonatkozó 1/2003/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1/2003/EK rendelet) a közösségi versenyjogi eljárási reform eredményeként került elfogadásra. Az e rendeletet megelőző eljárási rendelet a közösségi versenyjogi szabályok hatékony érvényesítését a Bizottságra mint a Közösség versenyhatóságára ruházta a közösségi versenyjog rendszerének megerősítése érdekében. A tagállamok számának növekedése, különösen a küszöbön álló bővítés nyilvánvalóvá tette, hogy a kezdetekben kialakított rendszer a tagállamok ilyen nagy száma mellett nem működhet hatékonyan. Erre figyelemmel fogadták el a közösségi versenyjog kikényszerítésének rendjét megújító 1/2003/EK rendeletet, amelyet a bővítés időpontjától, azaz 2004. május 1-jétől kell alkalmazni.
A változás fő jellemzője a decentralizáció: mind a tagállami versenyhatóságok, mind pedig a tagállami bíróságok a korábbihoz képest nagyobb szerepet kapnak és nagyobb felelősség hárul rájuk a közösségi versenyjog alkalmazásában. Az 1/2003/EK rendelet ugyanis előírja a tagállami versenyhatóságok és a tagállami bíróságok számára a 81. cikk (3) bekezdésének közvetlen alkalmazását is, és megszünteti az egyedi mentesítés eddigi rendszerét.
3. A 4064/89/EGK rendelet célja, hogy egy előzetes bejelentési rendszeren alapuló ellenőrzést biztosítson a közösségi dimenziójú vállalat-összefonódások (fúziók) felett, annak érdekében, hogy a közös piaccal nem összeegyeztethető összefonódások megtiltása útján megakadályozza a versenyre kedvezőtlen piaci szerkezet kialakulását.
A 4064/89/EGK rendelet a közösségi dimenziójú összefonódások elbírálására centralizált rendszert hozott létre: az eljárás a Bizottság kizárólagos hatásköre, s kifejezetten tiltott a tagállamok számára, hogy a közösségi dimenziójú összefonódásokra nemzeti jogukat alkalmazzák. Az 1/2003/EK rendelet elfogadásához vezető reformmal párhuzamosan a Bizottság a 4064/89/EGK rendelet felülvizsgálatát is megindította. A 81. és a 82. cikk decentralizált alkalmazásához vezető megoldással szemben a közösségi dimenziójú összefonódások vizsgálata továbbra is a Bizottság kizárólagos hatásköre maradna.
II.
1. Az előzőekben hivatkozott a közösségi rendeletek alkalmazhatóságához kiegészítő jellegű nemzeti illeszkedési szabályok megalkotása szükséges. Erre figyelemmel a Kormány törvényalkotási programja, valamint a jogharmonizációs program a 2003. év I. félévére irányozza elő az 1/2003/EK rendelethez, a 4064/89/EGK rendelethez, valamint – a versenyjogi bírságok behajtása vonatkozásában – az EK-Szerződés 256. cikkéhez szükséges nemzeti illeszkedési szabályok megalkotását Tpvt. módosítása útján annak érdekében, hogy megteremtődjenek a közösségi versenyjog csatlakozást követő alkalmazásának nemzeti – tagállami – keretei.
2. A közösségi jog általános elveiből, különösen a közösségi jog elsőbbségéből és a rendelet mint jogforrás közvetlen alkalmazandóságából következően a Javaslat kizárólag olyan szabályok bevezetésére szorítkozik, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a rendeletek keretei között a közösségi versenyjog alkalmazására felhatalmazott versenyhatóság és bíróságok a rendeletekből reájuk háruló feladatoknak eleget tudjanak tenni. Az illeszkedési szabályok célja, hogy a közösségi jog és hazai jog alapján történő eljárás közötti összhangot, a két rendszer kapcsolódási pontjait megteremtse.
A Javaslat – a rendelet mint jogforrás kapcsán a közösségi jogból fakadó követelményekre figyelemmel – nem ismétli meg a rendeletek szabályait, így a közösségi versenyjog alkalmazása során a rendeleteket és az azokhoz szükséges illeszkedési szabályokat együtt, egymásra figyelemmel kell értelmezni és alkalmazni.
A Javaslat figyelembe veszi a 4064/89/EGK rendelet folyamatban lévő reformját is: az e rendelethez szükséges illeszkedési szabályok igazodnak a vállalkozások összefonódására vonatkozó új rendelet tervezetének a szövegéhez. Ez az oka annak, hogy a Javaslat nem említi a rendelet számát, csak a címét.
3. A Javaslat az EK-Szerződés 244. és 256. cikkére figyelemmel módosítja bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt. Ez azért szükséges, mert az EK-Szerződés 244. és 256. cikke előírja, hogy az EU ott megjelölt intézményeinek pénzbeli marasztalást tartalmazó határozatait a tagállamokban végre kell hajtani.
Az 1. §-hoz
A Javaslat 1. §-a módosítja a Tpvt. hatályát, kimondva, hogy az EK-Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazása során az e cikkek hatálya alá tartozó piaci magatartásra is e törvény eljárási rendelkezéseit kell alkalmazni akkor, ha az 1/2003/EK rendelet alapján a Gazdasági Versenyhivatal vagy magyar bíróság eljárásának van helye.
Az 1/2003/EK tanácsi rendelet 1. cikke rögzíti ugyanis, hogy azok a 81. cikk (1) bekezdése szerinti megállapodások, amelyek nem mentesülnek a 81. cikk (3) bekezdése alapján, eleve tilosak, és ennek megállapítása nem köthető e tárgyban előzetesen meghozott döntéshez. A 81. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek teljesülése esetén a megállapodás mentesül, és ennek megállapítása sem függ előzetes döntéstől. Ugyancsak tilosak – előzetes megállapítása nélkül is – a 82. cikk szerinti versenykorlátozó magatartások.
Ebből az következik, hogy nemcsak a Bizottság, hanem a tagállami versenyhatóságok és bíróságok is jogosultak e rendelkezések közvetlen alkalmazására. A tagállami versenyhatóságok és bíróságok a 81. és 82. cikk alkalmazásakor a saját eljárási szabályaikat alkalmazzák, a rendeletben meghatározott kiegészítésekkel.
A Tpvt. 1. §-a a törvény anyagi jogi rendelkezéseinek hatályát állapítja meg. Az anyagi jogi hatályból azonban automatikusan következik (és azzal egybeesik) az eljárási szabályok alkalmazási köre is: a magyar hatóságok akkor járnak el, ha a magyar anyagi jog alkalmazandó az ügyre. Az 1/2003/EK rendelet alapján azonban az európai közösségi anyagi versenyjogot is alkalmazni kell, de a magyar eljárási szabályok szerint, azaz kettéválik az anyagi jogi és az eljárásjogi hatálya a törvénynek. Ezért szükséges módosítani a Tpvt. hatályáról szóló rendelkezést. A Gazdasági Versenyhivatal a közösségi versenyjogot alkalmazva – ami szükségessé teszi a magyar versenyjog eljárási szabályainak az alkalmazását is – nem csak a Tpvt. hatályos 1. §-a szerinti területi és alanyi körben járhat majd el. Ugyanez érvényes a bíróságok eljárására is.
Az 1/2003/EK rendelet nem határozza meg a nemzeti versenyhatóságok közötti munkamegosztást, csupán együttműködési kötelezettséget ír elő. Ebből következően a Gazdasági Versenyhivatal a közösségi versenyjog alkalmazására elvileg jogosult bármely, a közösségi versenyjog hatálya alá tartozó esetben; gyakorlati megfontolásból nyilván azokban az esetekben jár majd el, amelyek Magyarországhoz valamilyen módon kötődnek. A kötődés módját azonban nem lehet szabályozni, mivel az az 1/2003/EK rendeletet sértené.
A 2-3. §-hoz
Figyelemmel arra, hogy a közösségi rendeletek általános jelleggel utalnak a tagállami versenyhatóságok eljárására, indokolt a törvény szintjén rögzíteni a Gazdasági Versenyhivatal ebből adódó hatáskörét. A Javaslat 2. §-a kimondja, hogy a Gazdasági Versenyhivatal látja el mindazokat a feladatokat, amelyeket az európai közösségi versenyszabályok a tagállami versenyhatóság hatáskörébe utalnak.
A Javaslat 3. §-a a Gazdasági Versenyhivatal elnökének hatáskörébe utalja az 1/2003/EK rendelet szerinti Versenykorlátozó Magatartások és Erőfölényes Helyzetek Tanácsadó Bizottságában, valamint a vállalkozások összefonódásának ellenőrzéséről szóló tanácsi rendelet szerinti Összefonódások Tanácsadó Bizottságában a Gazdasági Versenyhivatalt képviselő személyek kijelölését.
Az 1/2003/EK rendelet 14. cikke, illetve a 4064/89/EGK rendelet 19. cikke szabályozza az Európai Bizottság mellett működő Tanácsadó Bizottság összetételét és feladatkörét. Egyedi ügyek megvitatása esetében a Tanácsadó Bizottságot a tagállamok versenyhatóságainak képviselői alkotják, egyéb kérdésekben további egy tagállami képviselő jelölhető. Erre figyelemmel indokolt a Gazdasági Versenyhivatal elnökét a Hivatalt képviselő személyek kijelölésének jogával felruházni.
A 4. §-hoz
A Tpvt. 61. §-a (3) bekezdésének technikai jellegű, a csatlakozással össze nem függő módosítását az indokolja, hogy a külön jogorvoslat – a 82. § szerinti főszabálytól eltérően – halasztó hatályú legyen a rendbírság végrehajtására. Az ilyen típusú bírságok behajtása ugyanis nem indokolt addig, amíg a bírságot kiszabó döntés nem válik véglegessé.
A Tpvt. 63. §-a (2) bekezdésének b) pontját azért kell kiegészíteni, hogy egyértelművé váljon, hogy a hivatalból indított fúziós ügyekben milyen határidő alatt kell eljárnia a Gazdasági Versenyhivatalnak. E módosítás nem jogharmonizációs célú, hanem a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel egészíti ki a Tpvt.-t. Az eljárási határidők között ugyanis a törvény nem rendelkezik arról, hogy a hivatalból indított összefonódási eljárások során milyen határidővel kell megadnia a Versenytanácsnak az engedélyt. A törvény 11. és 21. §-aiba ütköző magatartások felderítésére hivatalból indított eljárásokhoz hasonlóan itt is célszerű 180 napos határidőt megadni.
Az 5. §-hoz
A Tpvt. 65/A. § (2) bekezdésének módosítása a Javaslat 7. §-ával bevezetni kívánt 91/F. §-sal függ össze, a módosítás indokait az ehhez az új §-hoz fűzött indokolás tartalmazza.
A 6. §-hoz
A Tpvt. 80. §-át a Javaslat úgy módosítja, hogy az eljáró versenytanács érdemi határozatait nyilvánosságra hozza, egyéb határozatait pedig nyilvánosságra hozhatja. E módosítás nem jogharmonizációs célú, hanem a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel egészíti ki a Tpvt.-t. Kimarad tehát e rendelkezésből a hivatalos lapra való utalás, amelynek révén lehetővé válik, hogy a Gazdasági Versenyhivatal a határozatokat internetes honlapján tegye közzé, ami költségkímélő és gyors tájékoztatási módozat. Hangsúlyozandó, hogy ez a közzététel csak a közvélemény tájékoztatását szolgálja, hiszen az érintettek számára a határozatokat minden esetben kézbesítik.
A 7. §-hoz
A Javaslat 7. §-a a Tpvt.-t egy új XIV. Fejezettel egészíti ki, itt helyezve el az európai közösségi versenyszabályok alkalmazása során követendő eljárásra vonatkozó szabályokat. Célszerűbb e szabályokat egy helyen, külön fejezetben elhelyezni, mintsem az egyes konkrét szabályokhoz beépíteni az eltérést, kiegészítést. A fejezet azért kerül a törvény legvégére, mert nemcsak a Gazdasági Versenyhivatalra, hanem a bíróságokra vonatkozó szabályok is itt nyernek elhelyezést.
(A Tpvt. 91/A. §-ához)
Az általános indokolásban, illetve az 1. §-hoz fűzött indokolásban foglaltakra figyelemmel a 91/A. §-ban megfogalmazott szabály (1) és (2) bekezdésre való szétbontása azt a különbséget kívánja kifejezni, hogy az EK-Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazása decentralizált, ezzel szemben a vállalkozások összefonódásának ellenőrzéséről szóló rendelet alkalmazása a Bizottság hatáskörébe tartozik, a tagállami versenyhatóságok szerepe itt járulékos.
A 91/A. § (1) bekezdése egyfelől kimondja, hogy e fejezet speciális a Tpvt. többi szabályához képest, másfelől, hogy a közösségi versenyjog alkalmazása során is a Tpvt. eljárási normái szerint kell eljárnia a Gazdasági Versenyhivatalnak, az 1/2003/EK rendeletben meghatározott eltérésekkel. Az EK-Szerződés 81. és 82. cikkére való utalást szélesen kell értelmezni, beleértve a végrehajtásra kiadott másodlagos jogot is.
A vállalkozások összefonódásának ellenőrzéséről szóló rendelet részletes eljárási szabályokkal mechanizmust teremt arra, hogy mely esetekben és miként adhatja át a Bizottság egy adott összefonódás engedélyezését a tagállami versenyhatóságoknak. Ebben az esetben az átadást követően a tagállam jár el ugyan, azonban nem a rendeletet, hanem saját anyagi – és eljárási – jogát fogja alkalmazni. Erre, valamint arra is utal a 91/A. § (2) bekezdése, hogy a rendeletből következő egyéb tagállami hatósági szerep járulékos, hiszen a közösségi rendelet a tagállami eljárást a fentieken túl a Bizottság általi végrehajtási cselekmények foganatosításában való közreműködéshez írja elő.
Az 1/2003/EK rendelet 3. cikke értelmében a közösségi és a tagállami versenyjog párhuzamos alkalmazására akkor van lehetőség, ha a vizsgált megállapodás vagy magatartás a tagállamok közötti kereskedelmet is érinti. Az a megállapodás, amely a 81. cikk hatálya alá tartozik, de nem minősül versenykorlátozónak, illetve amely a 81. cikk (1) bekezdése alá esik, de a (3) bekezdés alapján mentesül, nem tiltható meg a tagállami versenyjogszabályok alapján.
A közösségi versenyjog alkalmazásának feltétele, hogy az adott versenykorlátozó magatartás, illetve összefonódás közösségi dimenziójú legyen. Ennek ismérveit a már említett közösségi jogszabályok rögzítik, és a Bizottság, illetve az Európai Bíróság határozatai, illetve ítéletei értelmezik.
Az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján egy versenykorlátozó magatartás akkor tartozik a közösségi versenyjogszabályok hatálya alá, ha az adott magatartás a tagállamok közötti kereskedelemre hatással lehet. A tagállamközi kereskedelem érintettségét a joggyakorlat töltötte meg tartalommal. A tagállamközi kereskedelem érintettsége akkor állapítható meg, ha a versenykorlátozó megállapodás vagy magatartás közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet [A Société Technique Minière kontra Maschinenbau Ulm GmbH 56/65. számú ügyben hozott ítélet [1966] EBH 235., 249. pontok]. Ahhoz, hogy a 81. vagy a 82. cikk alkalmazása megállapítható legyen, nem kell bizonyítottan bekövetkeznie a tagállamközi kereskedelemre gyakorolt hatásnak, elegendő annak megállapítása, hogy az adott megállapodás vagy magatartás alkalmas volt ilyen hatás kiváltására. Önmagában az, hogy a versenykorlátozó megállapodás vagy magatartás egyetlen tagállam területére szorítkozik, nem zárja ki az említett cikkek alkalmazhatóságát: egy ilyen eset ugyanis éppen a közös piac tagállami határok mentén történő felosztásához, így a tagállamközi kereskedelem érintettségéhez vezet [A Vereeniging van Cementhandelaren kontra Bizottság 8/72. számú ügyben hozott ítélet [1972] EBH 977.]. Ha a versenykorlátozó magatartást a Közösség területén kívül tanúsítják, illetve a megállapodást ott kötik, de ezek a tagállamközi kereskedelemre hatást gyakorolhatnak, a 81. és 82. cikk megsértése ugyancsak megállapítható a Közösségen kívüli vállalkozásokkal szemben is [Az ICI kontra Bizottság 48/69. számú ügyben hozott ítélet, [1972] EBH 619. és a Wood Pulp-ügyben hozott 85/202/EGK bizottsági határozat, HL L 85. szám 1985.03.26., 1. o.].
Az EK-Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése által tilalmazott versenykorlátozó magatartások közösségi léptékének megállapításában az is megmérettetik, hogy a versenyre, illetve a tagállamközi kereskedelemre az adott megállapodás gyakorol-e érzékelhető, értékelhető hatást. A Bizottság e tárgyban legutóbb 2001-ben adta ki az ún. De minimis-közleményt (a csekély jelentőségű megállapodásokról szóló közlemény, HL C 368. szám, 2001.12.22, 13. o.), amelyben meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján az adott versenykorlátozó megállapodás – csekély jelentőségűnek minősülve – nem esik a 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alá. A csekély jelentőség megállapítása az érintett vállalkozások piaci részesedésének függvénye. Csekély jelentőségű a megállapodás, ha az érintett piacon a felek együttes piaci részesedése nem haladja meg a 10 %-ot (egymással versenyző vállalkozások esetében), vagy a 15 %-ot (egymással egyéb módon kapcsolatba kerülő vállalkozások esetében). A küszöbértéket el nem érő együttes piaci részesedés esetében a 81. cikk (1) bekezdése alapján történő eljárásra nem kerül sor, kivéve, ha a hasonló jellegű megállapodások párhuzamos működése következtében beálló kumulatív hatás a verseny korlátozásához vezet, illetve, ha a megállapodás semmilyen körülmények között meg nem engedett, ún. kőkemény (hard-core) versenykorlátozó kikötéseket (különösen az árak rögzítése, a piacok felosztása) tartalmaz.
(A Tpvt. 91/B. §-ához)
A 91/B. § rögzíti az együttműködési kötelezettséget az Európai Bizottság és az Európai Unió tagállamainak versenyhatóságai irányában.
Az 1/2003/EK rendelet 11. cikkének (1) bekezdése alapelvként rögzíti a Bizottság és a tagállami versenyhatóságok szoros együttműködését. A versenyhatóságok közötti együttműködést meghatározza az a tény, hogy a versenyjogszabályok végrehajtásában – a bíróságoktól eltérően – a Bizottság és a tagállami versenyhatóságok – hasonló eszközökkel – egyaránt a közérdeket érvényesítik. A tagállami versenyhatóságok saját államuk területén behatóbban ismerik az érintett piacot és a vállalkozásokat, ennél fogva nagyobb eséllyel észlelhetik a jogsértéseket.
Az együttműködés főbb elemei a rendelet alapján a következők (lásd még a 91/C-91/D. §-ok indokolását):
— a Bizottság megküldi a határozatai alapjául szolgáló legfontosabb iratokat a tagállami versenyhatóság részére;
— ha a tagállami versenyhatóság a 81. vagy a 82. cikk alapján indít eljárást, köteles erről az első formális vizsgálati cselekmény kezdetét követően haladéktalanul írásban értesíteni a Bizottságot; az ilyen tájékoztatást más tagállamok versenyhatóságai számára is biztosítani kell;
— a tagállami versenyhatóságok az adott ügyben konzultálhatnak a Bizottsággal a közösségi versenyjog alkalmazását illetően.
(A Tpvt. 91/C. §-ához)
Az 1/2003/EK rendelet 11. cikke értelmében a tagállami versenyhatóság köteles a közösségi versenyjog alapján hozott határozatának elfogadását megelőzően legalább harminc nappal – az ügy rövid tényállásának ismertetésével és az abban elfoglalt előzetes álláspontjának megküldésével – értesíteni a Bizottságot. Az ilyen információcserének a tagállami hatóságok között is helye van. Erre figyelemmel a 91/C. § egyértelművé teszi, hogy a rendelet 11. cikkében foglalt kötelezettséget mikor és az eljárás során keletkezett mely irat megküldésével kell teljesíteni.
(A Tpvt. 91/D. §-ához)
Az 1/2003/EK rendelet 12. cikke értelmében a Bizottság és a tagállami versenyhatóságok közötti együttműködés kiterjed a bizonyítékok átadására és az átadott bizonyítékok felhasználására, ideértve a bizalmas információkat is. Az így megszerzett bizonyítékot csak a 81. vagy 82. cikk alkalmazásában és csak arra a célra lehet felhasználni, amire küldő hatóság azt beszerezte. Kivételesen azonban a bizonyíték a nemzeti jog alkalmazásával folyó eljárásban is felhasználható, ugyanabban az ügyben, feltéve, hogy a nemzeti jog alkalmazása nem vezet a közösségi jog alkalmazásától eltérő eredményre. Ha a bizonyítékot természetes személyekre megállapított jogkövetkezmények alkalmazása céljából kívánják felhasználni, annak akkor van csak helye, ha a küldő hatóság joga ugyanarra a cselekményre hasonló jogkövetkezményeket ír elő, és a bizonyítékok megszerzésében a természetes személyeknek a védekezésre a küldő hatóság joga alapján ugyanolyan joga van, mint a fogadó hatóságé alapján.
A 91/D. § az 1/2003/EK rendelet 12. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglaltak teljesítéséhez szükséges kiegészítő szabályt tartalmazza, speciális indokolási kötelezettséget írva elő az eljáró versenytanács számára a más hatóságtól beszerzett bizonyítékok felhasználása esetében.
(A Tpvt. 91/E. §-ához)
A 81. és a 82. cikk alkalmazásának decentralizációja szükségessé teszi a Bizottság és a tagállami versenyhatóságok között az eljárás kérdésének a rendezését. Az 1/2003/EK rendelet értelmében, ha a közösségi versenyjog alapján a Bizottság eljárást indít, ez kizárja a tagállami versenyhatóság eljárásának lehetőségét. Ha a tagállami hatóság az ügyben az eljárást már megindította, a Bizottság a saját eljárását csak azt követően indíthatja meg, hogy konzultált az érintett tagállami hatósággal [11. cikk (6) bek.]. Ugyanakkor, ha egy tagállami versenyhatóság az ügyben eljárást indított, erre hivatkozással a Bizottság – ha nem kíván maga eljárni az ügyben – a hozzá beérkezett panaszt elutasíthatja (13. cikk). Arra is sor kerülhet, hogy ugyanabban az ügyben két vagy több tagállami versenyhatóság indít eljárást. Ebben az esetben a tagállami versenyhatóságnak lehetősége van a saját eljárásának felfüggesztésére vagy a panasz elutasítására pusztán arra hivatkozással, hogy a versenyhatóságok egyike már foglalkozik az üggyel. Ugyancsak elutasíthatja a panaszt, ha azzal egy másik versenyhatóság már foglalkozott (13. cikk).
A Javaslat a 91/E. §-ban a fentiekben ismertetett rendelkezéseket a Tpvt. eljárási terminológiáját alkalmazva ülteti át, s ezzel egyértelműsíti, hogy mikor és milyen eljárási cselekmény megtétele szükséges.
Ha egy ügyben az Európai Bizottság eljárást indított, az kizárja a Gazdasági Versenyhivatal eljárásának lehetőségét. Ugyanakkor más tagállam versenyhatóságának eljárására tekintettel a rendelet csak lehetőségként biztosítja az eljárás megindításának megtagadását, felfüggesztését, megszüntetését. A Javaslat nem ad szabályt arra nézve, hogy milyen esetekben „engedheti át” az eljárást más tagállam versenyhatóságának a Gazdasági Versenyhivatal ily módokon, illetve mikor teszi azt ideiglenesen (felfüggesztés), és mikor véglegesen (vizsgálat megindításának megtagadása, megszüntetés). Itt esetleg olyan speciális érdeket lehetne nevesíteni (pl. magyar piac vagy fogyasztók fokozott érintettsége), amelynek védelmére tekintettel a törvény nem engedné meg az eljárás megtagadását/megszüntetését, illetve esetleg még a felfüggesztését sem. Ez azonban sajátságos megoldás lenne, mivel a közösségi versenyjog alkalmazásáról van szó, amelynek „kizárólagos” hazai alkalmazásához ragaszkodni némiképp ellentmondásos. Figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy bármely korlátozó feltétel előírása járulékos indokolási kötelezettséget róna a Gazdasági Versenyhivatalra (aminek előfeltétele az előírt körülmények fennforgásának megvizsgálása, bizonyítása). Megjegyzendő végül, hogy a megszüntetett eljárás is bármikor újra indítható. Az eljárás felfüggesztése kapcsán szükséges kiemelni, hogy a rendeletben foglaltakra figyelemmel – az azonos szóhasználat ellenére – a felfüggesztésre itt nem előzetes kérdés elbírálása miatt kerül sor, ugyanis a másik versenyhatóság eljárásának kimenetele nem köti a Gazdasági Versenyhivatalt annak további eljárását illetően.
Az eljárásindítás megtagadására nézve a jogorvoslati jog kizárását az indokolja, hogy itt egyszerű ténykérdésről van szó. A felfüggesztés és a megszüntetés esetében pedig a Gazdasági Versenyhivatal döntése diszkrecionális, a jogorvoslati jog biztosítása így értelmetlen lenne.
(A Tpvt. 91/F. §-ához)
Az 1/2003/EK rendelet a vizsgálat lefolytatása körében a Bizottságnak, illetve a más tagállami versenyhatóságnak nyújtott segítségről a következőket tartalmazza:
— ha a Bizottság valamely vállalkozástól információt kért felhívás vagy határozat útján, erről – a felhívás vagy a határozat másolatának megküldésével – értesíti a vállalkozás székhelye szerinti vagy az egyébként érintett tagállamot;
— ha a Bizottság szóbeli meghallgatást tart a vállalkozás helyiségeiben, erről értesítenie kell annak a tagállamnak a versenyhatóságát, amelynek a területén erre sor kerül, a tagállami hatóság pedig kérheti, hogy tisztviselői az ilyen meghallgatáson részt vehessenek;
— ha tényállás felderítését célzó vizsgálati cselekmények körében a Bizottság a vizsgálatot nem formális határozat útján [20. cikk (3) bek.] rendeli el, erről kellő időben értesítenie kell annak a tagállamnak a versenyhatóságát, amelynek a területén a vizsgálati cselekmény foganatosítására sor kerül. Ha a Bizottság határozattal rendeli el a vizsgálati cselekményt, a határozatot csak az érintett tagállami versenyhatósággal való konzultációt követően hozhatja meg [20. cikk (4) bek., 21. cikk (2) bek.]. A Bizottság kérésére, illetve a tagállami hatóság saját kezdeményezésére az ez utóbbi által kijelölt személyek kötelesek a vizsgálati cselekmény foganatosításában tevékenyen részt venni [20. cikk (5) bek.];
— a 20. cikk (6) bekezdése szerint, ha a vállalkozás ellenszegül a vizsgálati cselekmény foganatosításának, a tagállamnak megfelelő segítséget kell nyújtania, akár a rendőrség bevonásával. Ha az ilyen segítségnyújtás bírói engedélyhez kötött az érintett tagállamban, az engedélyt be kell szerezni. Ilyen engedélyt előzetesen, az esetleges ellenszegülés megelőzésére is beszerezhető. Mindenképpen bírói engedély szükséges azonban azokban az esetekben, amikor vizsgálati cselekmények magánfennhatóság alatt álló területen végzendők, a „magánszférát” érintik, vagyis akkor, ha alappal feltételezhető, hogy a vizsgálat tárgyát képező, a jogsértés megállapítása szempontjából lényeges iratokat és könyveket nem az érintett vállalkozás helyiségeiben tartják, ideértve a vállalkozás vezetőinek vagy alkalmazottainak otthonát (21. cikk).
A bíróság az engedély megadásakor csak a bizottsági határozat eredetiségét, továbbá azt vizsgálhatja, hogy a kényszerítő eszközök nem aránytalanok vagy indokolatlanok-e az elérni kívánt célhoz képest. Az arányosság vizsgálata körében a bíróság részletes tájékoztatást kérhet a jogsértés gyanúja és súlya, valamint az érintett vállalkozás feltételezett részvétele tekintetében közvetlenül a Bizottságtól vagy a tagállami versenyhatóság útján. A más helyiségben tárolt iratok felkutatása esetében kötelező bírói engedély megadása során azt is mérlegelnie kell a bíróságnak, hogy valóban súlyos jogsértésről van-e szó, és valószínűsíthető-e, hogy az iratok a kérelemben megjelölt helyiségekben találhatók. A bíróság azonban az intézkedés szükségességét nem vonhatja kétségbe, és nem kérheti az ügy Bizottságnál lévő iratainak a megtekintését sem. A bizottsági határozat jogszerűségét csak az Európai Bíróság vizsgálhatja felül [20. cikk (8) bekezdés].
A Tpvt.-ben a tényállás tisztázásához igénybe vehető vizsgálati eszközöket a 65. §, a bírói engedélyhez kötött, kényszerintézkedés jellegű cselekményeket pedig a 65/A. § tartalmazza. A Tpvt. a bírói engedélyt nem „ellenszegüléshez” köti, hanem azt helyiség (jármű, terület) átkutatásához, oda önhatalmú belépéshez követeli meg. Ugyanakkor tartalmi szempontból azonos esetről van szó, mivel az „átkutatás” és „önhatalmú belépés” fogalmak azt a helyzetet fedik le, amikor kényszerintézkedésre van szükség, mivel a vállalkozás nem járul hozzá önként a vizsgálati cselekményhez (akár úgy, hogy meg sem próbálták megszerezni a beleegyezését, mert alaposan feltételezhető, hogy önként nem adná át az iratokat, azokat elrejtené vagy megsemmisítené; akár úgy, hogy megtagadta a közreműködést) – ezt az értelmezést támasztja alá a 65/A. § (5) bekezdése is.
A hatályos Tpvt. szerint a bíróságtól akkor kell a 65/A. § (3) bekezdése szerint engedélyt kérni, ha az a 65/A. § (1)-(2) bekezdése szerint szükséges. E körben az 1/2003/EK rendelet 21. cikke és a Tpvt. szabályai egy ponton eltérnek: az előbbi a vállalkozás személyzetének bármely tagjánál is engedi az ilyen vizsgálati cselekményt, az utóbbi viszont csak az irányítást gyakorló személyeknél. Figyelemmel arra, hogy az EK-Szerződés 81. és 82. cikkét a Gazdasági Versenyhivatal is ugyanúgy alkalmazhatja a csatlakozást követően, indokolt a bírói engedélyhez kötött vizsgálati cselekmények körét az 1/2003/EK rendelet 21. cikkében foglaltakhoz igazítani (a munkavállalónál is lehetnek bizonyítékok, a bírói kontroll pedig kellő garanciát nyújt). Emiatt indokolt a Tpvt. 65/A. § (2) bekezdésének a módosítása is, amelyet a Javaslat 5. §-a végez el.
A 4064/89/EGK rendelet (és az annak módosítására vonatkozó bizottsági javaslat) 13. cikkének (6) bekezdése alapján a tagállami versenyhatóság segítséget nyújt olyan esetben a Bizottságnak a vizsgálati cselekmény foganatosításában, ha a vállalkozás ellenszegül (ideértve a rendőrség esetleges bevonását is). A bizottsági javaslat új (7) bekezdése szerint ilyen esetekben bírói engedély csak akkor kell, ha az adott beavatkozáshoz azt a nemzeti jog megköveteli. A bírói engedélyt igénylő eljárási cselekményeket egyáltalán nem engedi meg a Tpvt. fúziós ügyekben (csak kartell és erőfölénnyel való visszaélés vizsgálata során). Ezt meg kell változtatni, mivel a rendelet megköveteli a közreműködést, márpedig a Tpvt. belső logikájából az következik, hogy ha lehetőséget adunk a kényszerítő cselekményre, akkor ahhoz kelljen bírói engedély. A Javaslat a hatályos szabályokat rendeli alkalmazni a Bizottságnak nyújtandó segítség esetére: a 91/A. § (2) bekezdése alapján közösségi fúziós ügyben is szükséges bírói engedély a 65/A. § (1)-(2) bekezdés szerinti vizsgálati cselekményekhez. (Ugyanakkor e szabály alkalmazása továbbra sem lehetséges a belső jog alapján folyó fúziós ügyekben.)
A 91/F. § (2) bekezdésének szabályára azért van szükség, mert a bíróság bírálati szempontjait leíró szabály [65/A. § (5) bek.] helyett a rendelet 20. cikkének (8) bekezdését [és a fúziós rendelet-tervezet 13. cikkének (8) bekezdését] kell alkalmazni.
(A Tpvt. 91/G. §-ához)
Az 1/2003/EK rendelet alapján a tagállami versenyhatóság más tagállami versenyhatóságok részére saját területén és jogszabályai alapján vizsgálatot folytathat a 81. vagy a 82. cikk megsértése tárgyában. Ha a Bizottság ezt kéri, a tagállami hatóságok kötelesek a Bizottság által szükségesnek ítélt vagy elrendelt vizsgálati cselekményeket elvégezni a nemzeti jogszabályok alapján történő eljárásban. Ilyen esetben a Bizottság kérésére, illetve a tagállami hatóság saját kezdeményezésére a Bizottság által kijelölt személyek közreműködésére lehetőség van. A 4064/89/EGK rendelet 12. cikke előírja, hogy a tagállami versenyhatóság jogsegélyt nyújt a Bizottság részére a vizsgálati cselekmények elvégzésében, amelynek során a Bizottság tisztségviselői is közreműködhetnek.
A Javaslat világossá teszi, hogy a fenti esetekben eljárási jogsegélyről van szó, vagyis nem kell egy teljes versenyfelügyeleti eljárást lefolytatnia a Gazdasági Versenyhivatalnak, csak bizonyos vizsgálati cselekmények foganatosítása szükséges. A beszerzett bizonyítékok felhasználásával az érdemi határozatot a megkereső hatóság hozza meg.
(A Tpvt. 91/H. §-ához)
A tagállami bíróságoknak is joga és kötelessége a 81. és 82. cikk alkalmazása. Erre két módon kerülhet sor: egyrészt a tagállami versenyhatóság által a közösségi jog alkalmazásával hozott határozatokat felülvizsgálják (a Pp. értelmében vett közigazgatási per), másrészt bárki jogosult arra, hogy a közösségi versenyszabályokban foglalt tilalmak jogkövetkezményeit polgári perben érvényesítse, ami lehet szerződés semmisségére irányuló per vagy kártérítési per.
Az 1/2003/EK rendelet a tagállami bíróságokkal történő együttműködés körében egyfelől rendezi az együttműködés főbb eljárási elemeit, másfelől tartalmazza a közösségi jog egységes alkalmazására vonatkozó szabályokat (15-16. cikk). Az eljárási szabályokat illetően a rendelet a következőket rögzíti:
— ha a tagállami bíróságok az előttük folyó eljárásban a 81. vagy a 82. cikket alkalmazzák, megkereshetik a Bizottságot, hogy az továbbítsa részükre a birtokában lévő információkat, másrészt a véleményét kérhetik a közösségi versenyjog alkalmazásának egyes kérdéseiről;
— a tagállamoknak haladéktalanul továbbítaniuk kell a Bizottság részére az írásba foglalt és a felekkel közölt olyan bírósági ítéleteket, amelyeket az adott tagállam bíróságai a 81. vagy 82. cikk alkalmazásával hoztak;
— a rendelet a versenyhatóság és a bíróság közötti együttműködést kiterjeszti a Bizottságon túl a tagállami versenyhatóságokra: a tagállami versenyhatóságok saját kezdeményezésük alapján amicus curiae-ként járhatnak el, azaz a bírósági eljárásban a 81. vagy a 82. cikk alkalmazásával összefüggésben írásbeli észrevételeket tehetnek, továbbá, a bíróság engedélyével észrevételeiket szóban is kifejthetik. Ugyanez a jogosultság a tagállami bíróságok előtti eljárásban a Bizottságot is megilleti, ha a 81. vagy 82. cikk egységes alkalmazása miatt ez szükséges. A tagállami versenyhatóság és a Bizottság kérheti az érintett bíróságot, hogy az ügy megítéléséhez szükséges iratokat az észrevételek előkészítése érdekében részére küldje meg. A tagállami versenyhatóságnak az amicus curiae-ként történő eljáráshoz való joga nem befolyásolja a tagállami eljárásban esetlegesen fennálló szélesebb jogkörét (például, ha a versenyhatóságnak a 81. vagy a 82. cikk alkalmazásával hozott határozata ellen közigazgatási per indul, az alperesi jogállás bővebb jogköröket ad).
A közösségi versenyjog egységes alkalmazását a rendelet azzal biztosítja, hogy kimondja, a tagállami bíróság olyan magatartás tekintetében, amelyről a Bizottság korábban határozott, nem hozhat a bizottsági határozattal ellentétes döntést. El kell kerülnie továbbá azt is, hogy a Bizottság előtt folyamatban lévő ügyben várható döntéssel ellentétes döntést hozzon, e tekintetben az előtte folyó eljárást is felfüggesztheti. A közösségi versenyjog egységes alkalmazásából eredő követelmények nem érintik a tagállami bíróságoknak azt a jogát, hogy az Európai Bírósághoz forduljanak az EK-Szerződés 234. cikke alapján.
A fentiekhez szükséges illeszkedési szabályok bevezetése érdekében a Javaslat a Bizottság és a Gazdasági Versenyhivatal számára egy új eljárási pozíciót teremt. A Pp. által ismert eljárási szereplők közül a beavatkozó és a szakértő státusza jöhetett volna számításba, azonban a beavatkozó jogai túlzottak lennének jelen esetben, továbbá a beavatkozó valamelyik félhez kötődik, vagyis „elfogult”. A szakértő semleges, de a bíróság hatalma alatt áll, kirendelés révén lép az eljárásba, idézhető, bírságolható, összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak rá stb. – melyek alól a Bizottságot és a Gazdasági Versenyhivatalt ki kellene venni. E szervek számára a rendelet csak jogokat biztosít, ezért jogállásukra ehhez mérten új szabályokra van szükség.
A bíróság értesítési kötelezettsége haladéktalan – ettől eltekintve azonban nem köthető valamely konkrét eljárási szakaszhoz, mivel nem tudható, hogy a közösségi jog alkalmazásának szükségessége mikor merül fel (ez kitűnhet már a keresetlevélből, esetleg alperes védekezéséből, de lehet, hogy a bíróság fogja alkalmazni hivatalból, a bizonyítási eljárás során fölbukkant körülményekre való tekintettel). A közösségi versenyjog alkalmazásának szükségessége felmerülhet a Gazdasági Versenyhivatal által hozott határozat felülvizsgálatát célzó közigazgatási perben is. Ebben az esetben már a Gazdasági Versenyhivatal eljárásában sor került a Bizottság bevonására értesítése, illetve részére az előzetes álláspont megküldése útján. A rendelet azonban nem tesz különbséget a közigazgatás perek és az egyéb polgári perek között, tehát a bíróságnak a Bizottság felé fennálló értesítési kötelezettsége akkor is fennáll, ha a Gazdasági Hivatal az alperes a perben (amelyet értelemszerűen nem kell külön értesíteni, hiszen félként vesz a perben részt). Ez azért fontos különösen, mert a Tpvt. 83. §-ának (4) bekezdése alapján fennáll a közösségi versenyjog alkalmazásával hozott határozat megváltoztatásának a lehetősége. E szabály nem érinti a bíróságnak a 234. cikk alapján fennálló jogát az Európai Bíróság előzetes döntésének kezdeményezésére.
Az észrevételezési lehetőség a határozathozatalt megelőző tárgyalás berekesztéséig (Pp. 145. §) áll fenn. E szabállyal a Javaslat korlátozza a pervezetés körében fennálló szabadságát a bíróságnak.
A szóbeli előadás jogával való élés előzetes jelzése azért szükséges, hogy a tárgyalásról a bíróság értesíthesse a Bizottságot és a Gazdasági Versenyhivatalt. E szándékukat a jogosultak a perről értesülvén nyomban jelezhetik; ha ezt csak később teszik meg, a bíróság nem köteles újabb tárgyalást kitűzni pusztán amiatt, hogy e jogukat gyakorolhassák.
Annak hatása, hogy a Javaslat szerint az észrevételben foglaltak a perben „bizonyítékként használhatók fel”, kettős. Egyrészt ez a tények tekintetében a bizonyítékot formailag legitimálja; másfelől kimondásra kerül, hogy a jogi álláspont is bizonyítékként kezelendő, melyet a bíróság a Pp. 206. §-a alapján mérlegelhet. Formálisan tehát nincs kötőereje az ilyen jogi véleménynek a bíróság irányában.
Az iratmásolás és küldés költségeit a bíróság nem terhelheti a Bizottságra és a Gazdasági Versenyhivatalra: azt maga köteles előlegezni, s a pervesztes – a perköltség részeként – viselni. A Bizottság és a Gazdasági Versenyhivatal új eljárásjogi pozíciójára figyelemmel a Javaslat biztosítja számukra az iratbetekintés jogát, tekintve, hogy e szervekre a Pp. 119. §-a nem vonatkozik.
Az ítéleteket azért az Igazságügyi Minisztériumnak javasolja megküldeni a Javaslat, mert a Bizottság értesítése kormányzati felelősség, amit a Kormány alá rendelt szervhez kell telepíteni. A Gazdasági Versenyhivatal párhuzamos tájékoztatása viszont szükséges, a továbbküldési jogot pedig adatvédelmi szempontból indokolt kimondani törvényi szinten.
A Javaslat nem rögzít kizárólagos hatáskört/illetékességet az ilyen perekre, mert a versenyszabályok alkalmazása több pertípusban is fölmerülhet (szerződéses vita, kártérítési per), s tipikus az is, hogy csak védekezésként hivatkozik alperes a közösségi jogra. Emiatt a hatáskör/illetékesség telepítése ésszerűtlen lenne, az abból következő áttételi kötelezettség perelhúzódást eredményezne.
Hangsúlyozni kell, hogy e szabályok nem érintik a Tpvt. XII. fejezete alapján folyó eljárásokat, tekintve, hogy a bíróság a XII. fejezet alapján történő eljárásában a Tpvt. 2-7. §-át, azaz a tisztességtelen verseny tilalmára vonatkozó szabályokat alkalmazza, amelyek nem függenek össze a közösségi versenyjog alapján fennálló bírósági feladatkörrel.
A 8. §-hoz
A Javaslat 8. §-a a hatálybalépést rendezi. A Javaslat főszabályként a csatlakozás időpontjában lép hatályba, két kivétellel. Egyrészt, a 91/E. §-t a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, mert elképzelhető olyan eset, amelyben a Gazdasági Versenyhivatal eljárást folytat a Tpvt. alapján, de egyúttal a Bizottság is eljár a közösségi jog alapján, illetve a csatlakozás időpontja után indít eljárást. Ezekben az esetekben a Gazdasági Versenyhivatalnak meg kell szüntetnie a folyamatban lévő eljárásait is.
Másrészt, a közösségi versenyjog alkalmazásához nem kötődő kisebb módosítások a törvény kihirdetését követő második hónap első napján lépnek hatályba. A Tpvt. 18. §-a (1) bekezdésének b) pontját azért kell módosítani, mert időközben az ott hivatkozott 12. § hatályon kívül helyezésre került. A Tpvt. 36/A. §-ának (4) bekezdésében a „keresetnek” kifejezés tévesen szerepel, figyelemmel arra, hogy itt nemperes eljárásról van szó. A Tpvt. 79. §-ában a bírság napi összege kerül felemelésre, tekintettel arra, hogy a Tpvt. legutóbbi módosítása a törvény más részeiben hasonló emelésről rendelkezett, amellyel az összhangot meg kell teremteni.
A 9-10. §-hoz
Az EK-Szerződés 256. cikke értelmében a Tanács vagy a Bizottság olyan határozatai, amelyek – az államokat kivéve – a jogalanyokra vagyoni kötelezettséget rónak, végrehajthatók. A végrehajtásra annak az államnak a hatályos polgári eljárási szabályai vonatkoznak, amelynek területén a végrehajtásra sor kerül. A határozatot végrehajtási záradékkal az a nemzeti hatóság látja el – az okirat valódiságának vizsgálatán kívül minden más ellenőrzést mellőzve –, amelyet az egyes tagállamok kormányai erre a célra kijelölnek, és amelyről a Bizottságot és a Bíróságot tájékoztatják. Ha ezeknek az alaki követelményeknek az érintett fél kérelmére eleget tettek, a fél a nemzeti jognak megfelelően közvetlenül az illetékes hatóságtól kérheti a végrehajtást. A végrehajtást csak a Bíróság határozata alapján lehet felfüggeszteni. A végrehajtási eljárás szabálytalanságára vonatkozó panaszok tekintetében azonban a nemzeti igazságszolgáltatási szervek rendelkeznek hatáskörrel. Az EK-Szerződés 244. cikke alapján ugyanezek a szabályok vonatkoznak az Európai Bíróság határozataira.
A Javaslat 9. §-a a fentiekre figyelemmel módosítja a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt. A Javaslat 10. §-a hatályon kívül helyezi a Magyarországnak az Európai Megállapodás alapján fennálló, és a csatlakozással megszűnő társulti jogviszonya alapján meghozott 1/02. számú társulási tanácsi határozatot, illetve az annak függelékét kihirdető 2002. évi X. törvényt, illetve a 39/2002. (III. 12.) Korm. rendeletet.