﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/5013.
számú
törvényjavaslat
a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról
szóló, az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete által 1988. március 10-én,
Rómában elfogadott Egyezmény, és a kontinentális talapzaton rögzített
mesterséges szigetek biztonsága elleni jogellenes cselekmények
visszaszorításáról szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről
Előadó:
Dr. Bárándy Péter
igazságügy-miniszter
Budapest, 2003. szeptember
2003. évi ... törvény
a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról
szóló, az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete által 1988. március 10-én,
Rómában elfogadott Egyezmény, és a kontinentális talapzaton rögzített
mesterséges szigetek biztonsága elleni jogellenes cselekmények
visszaszorításáról szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről
1.	§
Az Országgyűlés a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények
visszaszorításáról szóló, az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete által 1988.
március 10-én, Rómában elfogadott Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény), és a
kontinentális talapzaton rögzített mesterséges szigetek biztonsága elleni jogellenes
cselekmények visszaszorításáról szóló Jegyzőkönyvet (a továbbiakban:
Jegyzőkönyv) e törvénnyel kihirdeti.
(Magyarország megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi
Tengerészeti Szervezet főtitkáránál 1989. november 9-én megtörtént; a Magyar
Köztársaság tekintetében az Egyezmény és a Jegyzőkönyv - az Egyezmény 18.
cikkének 1. bekezdésével, illetve a Jegyzőkönyv 6. cikkének 1. bekezdésével
összhangban - 1992. március 1-jén lépett hatályba.)
2. §
2
Az Egyezmény és a Jegyzőkönyv angol nyelven készült szövege és hivatalos
magyar nyelvű fordítása a következő:
„CONVENTION FOR THE SUPPRESSION
OF UNLAWFUL ACTS AGAINST THE
SAFETY OF MARITIME NAVIGATION
The States Parties to this Convention,
HAVING IN MIND the purposes and principles of the Charter of the United Nations
concerning the maintenance of international peace and security and the promotion of
friendly relations and co-operation among States,
RECOGNIZING in particular that everyone has the right to life, liberty and security of
person, as set out in the Universal Declaration of Human Rights and the International
Covenant on Civil and Political Rights,
DEEPLY CONCERNED about the world-wide escalation of acts of terrorism in all its
forms, which endanger or take innocent human lives, jeopardize fundamental
freedoms and seriously impair the dignity of human beings,
CONSIDERING that unlawful acts against the safety of maritime navigation
jeopardize the safety of persons and property, seriously affect the operation of
maritime services, and undermine the confidence of the peoples of the world in the
safety of maritime navigation,
CONSIDERING that the occurrence of such acts is a matter of grave concern to the
international community as a whole,
BEING CONVINCED of the urgent need to develop international co-operation
between States in devising and adopting effective and practical measures for the
prevention of all unlawful acts against the safety of maritime navigation, and the
prosecution and punishment of their perpetrators,
RECALLING resolution 40/61 of the General Assembly of the United Nations of 9
December 1985 which, inter alia, "urges all States unilaterally and in co-operation
with other States, as well as relevant United Nations organs, to contribute to the
progressive elimination of causes underlying international terrorism and to pay
special attention to all situations, including colonialism, racism and situations
involving mass and flagrant violations of human rights and fundamental freedoms
and those involving alien occupation, that may give rise to international terrorism and
may endanger international peace and security",
RECALLING FURTHER that resolution 40/61 "unequivocally condemns, as criminal,
all acts, methods and practices of terrorism wherever and by whomever committed,
including those which jeopardize friendly relations among States and their security",
3
RECALLING ALSO that by resolution 40/61, the International Maritime Organisation
was invited to "study the problem of terrorism aboard or against ships with a view to
making recommendations on appropriate measures",
HAVING IN MIND resolution A.584(14) of 20 November 1985, of the Assembly of the
International Maritime Organisation, which called for development of measures to
prevent unlawful acts which threaten the safety of ships and the security of their
passengers and crews,
NOTING that acts of the crew which are subject to normal shipboard discipline are
outside the purview of this Convention,
AFFIRMING the desirability of monitoring rules and standards relating to the
prevention and control of unlawful acts against ships and persons on board ships,
with a view to updating them as necessary, and, to this effect, taking note with
satisfaction of the Measures to Prevent Unlawful Acts against Passengers and Crews
on Board Ships, recommended by the Maritime Safety Committee of the International
Maritime Organisation,
AFFIRMING FURTHER that matters not regulated by this Convention continue to be
governed by the rules and principles of general international law,
RECOGNIZING the need for all States, in combating unlawful acts against the safety
of maritime navigation, strictly to comply with rules and principles of general
international law,
HAVE AGREED as follows:
Article 1
For the purposes of this Convention, ship means a vessel of any type whatsoever not
permanently attached to the sea-bed, including dynamically supported craft,
submersibles, or any other floating craft.
Article 2
1.	This Convention does not apply to:
(a)	a warship; or
(b)	a ship owned or operated by a State when being used as a naval auxiliary or for
customs or police purposes; or
(c)	a ship which has been withdrawn from navigation or laid up.
2.	Nothing in this Convention affects the immunities of warships and other
government ships operated for non-commercial purposes.
Article 3
1.	Any person commits an offence if that person unlawfully and intentionally:
4
(a)	seizes or exercises control over a ship by force or threat thereof or any other form
of intimidation; or
(b)	performs an act of violence against a person on board a ship if that act is likely to
endanger the safe navigation of that ship; or
(c)	destroys a ship or causes damage to a ship or to its cargo which is likely to
endanger the safe navigation of that ship; or
(d)	places or causes to be placed on a ship, by any means whatsoever, a device or
substance which is likely to destroy that ship, or cause damage to that ship or its
cargo which endangers or is likely to endanger the safe navigation of that ship; or
(e)	destroys or seriously damages maritime navigational facilities or seriously
interferes with their operation, if any such act is likely to endanger the safe navigation
of a ship; or
(f)	communicates information which he knows to be false, thereby endangering the
safe navigation of a ship; or
(g)	injures or kills any person, in connection with the commission or the attempted
commission of any of the offences set forth in subparagraphs (a) to (f).
2.	Any person also commits an offence if that person: (a) attempts to commit any of
the offences set forth in paragraph I; or
(b)	abets the commission of any of the offences set forth in paragraph I perpetrated
by any person or is otherwise an accomplice of a person who commits such an
offence; or
(c)	threatens, with or without a condition, as is provided for under national law, aimed
at compelling a physical or juridical person to do or refrain from doing any act, to
commit any of the offences set forth in paragraph 1, subparagraphs (b), (c) and (e), if
that threat is likely to endanger the safe navigation of the ship in question.
Article 4
1.	This Convention applies if the ship is navigating or is scheduled to navigate into,
through or from waters beyond the outer limit of the territorial sea of a single State, or
the lateral limits of its territorial sea with adjacent States.
2.	In cases where the Convention does not apply pursuant to paragraph I, it
nevertheless applies when the offender or the alleged offender is found in the
territory of a State Party other than the State referred to in paragraph 1.
Article 5
Each State Party shall make the offences set forth in article 3 punishable by
appropriate penalties which take into account the grave nature of those offences.
5
Article 6
1.	Each State Party shall take such measures as may be necessary to establish its
jurisdiction over the offences set forth in article 3 when the offence is committed:
(a)	against or on board a ship flying the flag of the State at the time the offence is
committed; or
(b)	in the territory of that State, including its territorial sea; or
(c)	by a national of that State.
2.	A State Party may also establish its jurisdiction over any such offence when:
(a)	it is committed by a stateless person whose habitual residence is in that State; or
(b)	during its commission a national of that State is seized, threatened, injured or
killed; or
(c)	it is committed in an attempt to compel that State to do or abstain from doing any
act.
3.	Any State Party which has established jurisdiction mentioned in paragraph 2 shall
notify the Secretary-General of the International Maritime Organisation (hereinafter
referred to as the Secretary-General). If such State Party subsequently rescinds that
jurisdiction, it shall notify the Secretary-General.
4.	Each State Party shall take such measures as may be necessary to establish its
jurisdiction over the offences set forth in article 3 in cases where the alleged offender
is present in its territory and it does not extradite him to any of the States Parties
which have established their jurisdiction in accordance with paragraphs 1 and 2 of
this article.
5.	This Convention does not exclude any criminal jurisdiction exercised in
accordance with national law.
Article 7
1.	Upon being satisfied that the circumstances so warrant, any State Party in the
territory of which the offender or the alleged offender is present shall, in accordance
with its law, take him into custody or take other measures to ensure his presence for
such time as is necessary to enable any criminal or extradition proceedings to be
instituted.
2.	Such State shall immediately make a preliminary inquiry into the facts, in
accordance with its own legislation.
3.	Any person regarding whom the measures referred to in paragraph 1 are being
taken shall be entitled to:
(a)	communicate without delay with the nearest appropriate representative of the
State of which he is a national or which is otherwise entitled to establish such
6
communication or, if he is a stateless person, the State in the territory of which he
has his habitual residence;
(b)	be visited by a representative of that State.
4.	The rights referred to in paragraph 3 shall be exercised in conformity with the laws
and regulations of the State in the territory of which the offender or the alleged
offender is present, subject to the proviso that the said laws and regulations must
enable full effect to be given to the purposes for which the rights accorded under
paragraph 3 are intended.
5.	When a State Party, pursuant to this article, has taken a person into custody, it
shall immediately notify the States which have established jurisdiction in accordance
with article 6, paragraph I and, if it considers it advisable, any other interested States,
of the fact that such person is in custody and of the circumstances which warrant his
detention. The State which makes the preliminary inquiry contemplated in paragraph
2 of this article shall promptly report its findings to the said States and shall indicate
whether it intends to exercise jurisdiction.
Article 8
1.	The master of a ship of a State Party (the flag State) may deliver to the authorities
of any other State Party (the receiving State) any person who he has reasonable
grounds to believe has committed one of the offences set forth in article 3.
2.	The flag State shall ensure that the master of its ship is obliged, whenever
practicable, and if possible before entering the territorial sea of the receiving State
carrying on board any person whom the master intends to deliver in accordance with
paragraph I, to give notification to the authorities of the receiving State of his intention
to deliver such person and the reasons therefor.
3.	The receiving State shall accept the delivery, except where it has grounds to
consider that the Convention is not applicable to the acts giving rise to the delivery,
and shall proceed in accordance with the provisions of article 7. Any refusal to accept
a delivery shall be accompanied by a statement of the reasons for refusal.
4.	The flag State shall ensure that the master of its ship is obliged to furnish the
authorities of the receiving State with the evidence in the master's possession which
pertains to the alleged offence.
5.	A receiving State which has accepted the delivery of a person in accordance with
paragraph 3 may, in turn, request the flag State to accept delivery of that person. The
flag State shall consider any such request, and if it accedes to the request it shall
proceed in accordance with article 7. If the flag State declines a request, it shall
furnish the receiving State with a statement of the reasons therefor.
Article 9
Nothing in this Convention shall affect in any way the rules of international law
pertaining to the competence of States to exercise investigative or enforcement
jurisdiction on board ships not flying their flag.
7
Article 10
1.	The State Party in the territory of which the offender or the alleged offender is
found shall, in cases to which article 6 applies, if it does not extradite him, be obliged,
without exception whatsoever and whether or not the offence was committed in its
territory, to submit the case without delay to its competent authorities for the purpose
of prosecution, through proceedings in accordance with the laws of that State. Those
authorities shall take their decision in the same manner as in the case of any other
offence of a grave nature under the law of that State.
2.	Any person regarding whom proceedings are being carried out in connection with
any of the offences set forth in article 3 shall be guaranteed fair treatment at all
stages of the proceedings, including enjoyment of all the rights and guarantees
provided for such proceedings by the law of the State in the territory of which he is
present.
Article 11
1.	The offences set forth in article 3 shall be deemed to be included as extraditable
offences in any extradition treaty existing between any of the States Parties. States
Parties undertake to include such offences as extraditable offences in every
extradition treaty to be concluded between them.
2.	If a State Party which makes extradition conditional on the existence of a treaty
receives a request for extradition from another State Party with which it has no
extradition treaty, the requested State Party may, at its option, consider this
Convention as a legal basis for extradition in respect of the offences set forth in
article 3. Extradition shall be subject to the other conditions provided by the law of the
requested State Party.
3.	States Parties which do not make extradition conditional on the existence of a
treaty shall recognize the offences set forth in article 3 as extraditable offences
between themselves, subject to the conditions provided by the law of the requested
State.
4.	If necessary, the offences set forth in article 3 shall be treated, for the purposes of
extradition between States Parties, as if they had been committed not only in the
place in which they occurred but also in a place within the jurisdiction of the State
Party requesting extradition.
5.	A State Party which receives more than one request for extradition from States
which have established jurisdiction in accordance with article 71 and which decides
not to prosecute shall, in selecting the State to which the offender or alleged offender
is to be extradited, pay due regard to the interests and responsibilities of the State
Party whose flag the ship was flying at the time of the commission of the offence.
6.	In considering a request for the extradition of an alleged offender pursuant to this
Convention, the requested State shall pay due regard to whether his rights as set
forth in article 7, paragraph 3, can be effected in the requesting State.
1
Note by the Secretariat: This figure should in fact read 6.
8
7.	With respect to the offences as defined in this Convention, the provisions of all
extradition treaties and arrangements applicable between States Parties are modified
as between States Parties to the extent that they are incompatible with this
Convention.
Article 12
1.	State Parties shall afford one another the greatest measure of assistance in
connection with criminal proceedings brought in respect of the offences set forth in
article 3, including assistance in obtaining evidence at their disposal necessary for
the proceedings.
2.	States Parties shall carry out their obligations under paragraph I in conformity with
any treaties on mutual assistance that may exist between them. In the absence of
such treaties, States Parties shall afford each other assistance in accordance with
their national law.
Article 13
1.	States Parties shall co-operate in the prevention of the offences set forth in article
3.	particularly by:
(a)	taking all practicable measures to prevent preparations in their respective
territories for the commission of those offences within or outside their territories;
(b)	exchanging information in accordance with their national law, and co-ordinating
administrative and other measures taken as appropriate to prevent the commission of
offences set forth in article 3.
2.	When, due to the commission of an offence set forth in article 3, the passage of a
ship has been delayed or interrupted, any State Party in whose territory the ship or
passengers or crew are present shall be bound to exercise all possible efforts to
avoid a ship, its passengers, crew or cargo being unduly detained or delayed.
Article 14
Any State Party having reason to believe that an offence set forth in article 3 will be
committed shall, in accordance with its national law, furnish as promptly as possible
any relevant information in its possession to those States which it believes would be
the States having established jurisdiction in accordance with article 6.
Article 15
1.	Each State Party shall, in accordance with its national law, provide to the
Secretary-General, as promptly as possible, any relevant information in its
possession concerning:
(a)	the circumstances of the offence; (b) the action taken pursuant to article 13,
paragraph 2;
(c)	the measures taken in relation to the offender or the alleged offender and, in
particular, the results of any extradition proceedings or other legal proceedings.
9
2.	The State Party where the alleged offender is prosecuted shall, in accordance with
its national law, communicate the final outcome of the proceedings to the Secretary-
General.
3.	The information transmitted in accordance with paragraphs I and 2 shall be
communicated by the Secretary-General to all States Parties, to Members of the
International Maritime Organisation (hereinafter referred to as the Organisation), to
the other States concerned, and to the appropriate international intergovernmental
Organisations.
Article 16
1.	Any dispute between two or more States Parties concerning the interpretation or
application of this Convention which cannot be settled through negotiation within a
reasonable time shall, at the request of one of them, be submitted to arbitration. If,
within six months from the date of the request for arbitration, the parties are unable to
agree on the Organisation of the arbitration any one of those parties may refer the
dispute to the International Court of Justice by request in conformity with the Statute
of the Court.
2.	Each State may at the time of signature or ratification, acceptance or approval of
this Convention or accession thereto, declare that it does not consider itself bound by
any or all of the provisions of paragraph 1. The other States Parties shall not be
bound by those provisions with respect to any State Party which has made such a
reservation.
3.	Any State which has made a reservation in accordance with paragraph 2 may, at
any time, withdraw that reservation by notification to the Secretary-General.
Article 17
1.	This Convention shall be open for signature at Rome on 10 March 1988 by States
participating in the International Conference on the Suppression of Unlawful Acts
against the Safety of Maritime Navigation and at the Headquarters of the
Organisation by all States from 14 March 1988 to 9 March 1989. It shall thereafter
remain open for accession.
2.	States may express their consent to be bound by this Convention by:
(a)	signature without reservation as to ratification, acceptance or approval; or
(b)	signature subject to ratification, acceptance or approval, followed by ratification,
acceptance or approval; or
(c)	accession.
3.	Ratification, acceptance, approval or accession shall be effected by the deposit of
an instrument to that effect with the Secretary-General.
10
Article 18
1.	This Convention shall enter into force ninety days following the date on which
fifteen States have either signed it without reservation as to ratification, acceptance
or approval, or have deposited an instrument of ratification, acceptance, approval or
accession in respect thereof.
2.	For a State which deposits an instrument of ratification, acceptance, approval or
accession in respect of this Convention after the conditions for entry into force thereof
have been met, the ratification, acceptance, approval or accession shall take effect
ninety days after the date of such deposit.
Article 19
1.	This Convention may be denounced by any State Party at any time after the expiry
of one year from the date on which this Convention enters into force for that State.
2.	Denunciation shall be effected by the deposit of an instrument of denunciation with
the Secretary-General.
3.	A denunciation shall take effect one year, or such longer period as may be
specified in the instrument of denunciation, after the receipt of the instrument of
denunciation by the Secretary-General.
Article 20
1.	A conference for the purpose of revising or amending this Convention may be
convened by the Organisation.
2.	The Secretary-General shall convene a conference of the States Parties to this
Convention for revising or amending the Convention, at the request of one third of
the States Parties, or ten States Parties, whichever is the higher figure.
3.	Any instrument of ratification, acceptance, approval or accession deposited after
the date of entry into force of an amendment to this Convention shall be deemed to
apply to the Convention as amended.
Article 21
1.	This Convention shall be deposited with the Secretary-General.
2.	The Secretary-General shall:
(a)	inform all States which have signed this Convention or acceded thereto, and all
Members of the Organisation, of:
(i)	each new signature or deposit of an instrument of ratification, acceptance,
approval or accession together with the date thereof;
(ii)	the date of the entry into force of this Convention;
11
(iii)	the deposit of any instrument of denunciation of this Convention together with the
date on which it is received and the date on which the denunciation takes effect;
(iv)	the receipt of any declaration or notification made under this Convention;
(b)	transmit certified true copies of this Convention to all States which have signed
this Convention or acceded thereto.
3.	As soon as this Convention enters into force, a certified true copy thereof shall be
transmitted by the Depositary to the Secretary-General of the United Nations for
registration and publication in accordance with Article 102 of the Charter of the
United Nations.
Article 22
This Convention is established in a single original in the Arabic, Chinese, English,
French, Russian and Spanish languages, each text being equally authentic.
IN WITNESS WHEREOF the undersigned being duly authorized by their
respective Governments for that purpose have signed this Convention.2
DONE AT ROME this tenth day of March one thousand nine hundred and eighty-
eight.”
2
Signature pages omitted.
12
„PROTOCOL FOR THE SUPPRESSION OF
UNLAWFUL ACTS AGAINST THE SAFETY OF FIXED PLATFORMS LOCATED
ON THE CONTINENTAL SHELF
The States Parties to this Protocol,
BEING PARTIES to the Convention for the Suppression of Unlawful Acts against the
Safety of Maritime Navigation,
RECOGNISING that the reasons for which the Convention was elaborated also apply
to fixed platforms located on the continental shelf,
TAKING ACCOUNT of the provisions of that Convention,
AFFIRMING that matters not regulated by this Protocol continue to be governed by
the rules and principles of general international law,
HAVE AGREED as follows:
Article 1
1.	The provisions of articles 5 and 7 and of articles 10 to 16 of the Convention for the
Suppression of Unlawful Acts against the Safety of Maritime Navigation (hereinafter
referred to as the Convention)3 shall also apply mutatis mutandis to the offences set
forth in article 2 of this Protocol where such offences are committed on board or
against fixed platforms located on the continental shelf.
2.	In cases where this Protocol does not apply pursuant to paragraph 1, it
nevertheless applies when the offender or the alleged offender is found in the
territory of a State Party other than the State in whose internal waters or territorial
sea the fixed platform is located.
3.	For the purposes of this Protocol, fixed platform means an artificial island,
installation or structure permanently attached to the sea-bed for the purpose of
exploration or exploitation of resources or for other economic purposes.
Article 2
1.	Any person commits an offence if that person unlawfully and intentionally:
(a)	seizes or exercises control over a fixed platform by force or threat thereof or any
other form of intimidation; or
(b)	performs an act of violence against a person on board a fixed platform if that act
is likely to endanger its safety; or
(c)	destroys a fixed platform or causes damage to it which is likely to endanger its
safety; or
3
See the relevant pages
13
(d)	places or causes to be placed on a fixed platform, by any means whatsoever, a
device or substance which is likely to destroy that fixed platform or likely to endanger
its safety; or
(e)	injures or kills any person in connection with the commission or the attempted
commission of any of the offences set forth in subparagraphs (a) to (d).
2.	Any person also commits an offence if that person:
(a)	attempts to commit any of the offences set forth in paragraph I; or
(b)	abets the commission of any such offences perpetrated by any person or is
otherwise an accomplice of a person who commits such an offence; or
(c)	threatens, with or without a condition, as is provided for under national law, aimed
at compelling a physical or juridical person to do or refrain from doing any act, to
commit any of the offences set forth in paragraph I, subparagraphs (b) and (c), if that
threat is likely to endanger the safety of the fixed platform.
Article 3
1.	Each State Party shall take such measures as may be necessary to establish its
jurisdiction over the offences set forth in article 2 when the offence is committed:
(a)	against or on board a fixed platform while it is located on the continental shelf of
that State; or
(b)	by a national of that State.
2.	A State Party may also establish its jurisdiction over any such offence when:
(a)	it is committed by a stateless person whose habitual residence is in that State;
(b)	during its commission a national of that State is seized, threatened, injured or
killed; or
(c)	it is committed in an attempt to compel that State to do or abstain from doing any
act.
3.	Any State Party which has established jurisdiction mentioned in paragraph 2 shall
notify the Secretary-General of the International Maritime Organisation (hereinafter
referred to as the Secretary-General). If such State Party subsequently rescinds that
jurisdiction, it shall notify the Secretary-General.
4.	Each State Party shall take such measures as may be necessary to establish its
jurisdiction over the offences set forth in article 2 in cases where the alleged offender
is present in its territory and it does not extradite him to any of the States Parties
which have established their jurisdiction in accordance with paragraphs I and 2 of this
article.
5.	This Protocol does not exclude any criminal jurisdiction exercised in accordance
with national law.
14
Article 4
Nothing in this Protocol shall affect in any way the rules of international law pertaining
to fixed platforms located on the continental shelf.
Article 5
1.	This Protocol shall be open for signature at Rome on 10 March 1988 and at the
Headquarters of the International Maritime Organisation (hereinafter referred to as
the Organisation) from 14 March 1988 to 9 March 1989 by any State which has
signed the Convention. It shall thereafter remain open for accession.
2.	States may express their consent to be bound by this Protocol by:
(a)	signature without reservation as to ratification, acceptance or approval; or
(b)	signature subject to ratification, acceptance or approval, followed by ratification,
acceptance or approval; or
(c)	accession.
3.	Ratification, acceptance, approval or accession shall be effected by the deposit of
an instrument to that effect with the Secretary-General.
4.	Only a State which has signed the Convention without reservation as to ratification,
acceptance or approval, or has ratified, accepted, approved or acceded to the
Convention may become a Party to this Protocol.
Article 6
1.	This Protocol shall enter into force ninety days following the date on which three
States have either signed it without reservation as to ratification, acceptance or
approval, or have deposited an instrument of ratification, acceptance, approval or
accession in respect thereof. However, this Protocol shall not enter into force before
the Convention has entered into force.
2.	For a State which deposits an instrument of ratification, acceptance, approval or
accession in respect of this Protocol after the conditions for entry into force thereof
have been met, the ratification, acceptance, approval or accession shall take effect
ninety days after the date of such deposit.
Article 7
1.	This Protocol may be denounced by any State Party at any time after the expiry of
one year from the date on which this Protocol enters into force for that State.
2.	Denunciation shall be effected by the deposit of an instrument of denunciation with
the Secretary-General.
3.	A denunciation shall take effect one year, or such longer period as may be
specified in the instrument of denunciation, after the receipt of the instrument of
denunciation by the Secretary-General.
15
4.	A denunciation of the Convention by a State Party shall be deemed to be a
denunciation of this Protocol by that Party.
Article 8
1.	A conference for the purpose of revising or amending this Protocol may be
convened by the Organisation.
2.	The Secretary-General shall convene a conference of the States Parties to this
Protocol for revising or amending the Protocol, at the request of one third of the
States Parties, or five States Parties, whichever is the higher figure.
3.	Any instrument of ratification, acceptance, approval or accession deposited after
the date of entry into force of an amendment to this Protocol shall be deemed to
apply to the Protocol as amended.
Article 9
1.	This Protocol shall be deposited with the Secretary-General.
2.	The Secretary-General shall:
(a)	inform all States which have signed this Protocol or acceded thereto, and all
Members of the Organisation, of:
(i)	each new signature or deposit of an instrument of ratification, acceptance,
approval or accession, together with the date thereof;
(ii)	the date of entry into force of this Protocol;
(iii)	the deposit of any instrument of denunciation of this Protocol together with the
date on which it is received and the date on which the denunciation takes effect;
(iv)	the receipt of any declaration or notification made under this Protocol or under the
Convention, concerning this Protocol;
(b)	transmit certified true copies of this Protocol to all States which have signed this
Protocol or acceded thereto.
3.	As soon as this Protocol enters into force, a certified true copy thereof shall be
transmitted by the Depositary to the Secretary-General of the United Nations for
registration and publication in accordance with Article 102 of the Charter of the
United Nations.
Article 10
This Protocol is established in a single original in the Arabic, Chinese, English,
French, Russian and Spanish languages, each text being equally authentic.
IN WITNESS WHEREOF the undersigned, being duly authorised by their
respective Governments for that purpose, have signed this Protocol.4
4 Signature pages omitted.
16
DONE AT ROME this tenth day of March one thousand nine hundred and
eighty-eight.”
„EGYEZMÉNY A TENGERHAJÓZÁS BIZTONSÁGA
ELLENI JOGELLENES CSELEKMÉNYEK
VISSZASZORÍTÁSÁRÓL
Az ebben az Egyezményben Részes Államok,
FIGYELEMMEL az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának a nemzetközi
béke és biztonság fenntartására vonatkozó céljaira és elveire, valamint az Államok
közötti baráti kapcsolatok és együttműködés előmozdítására,
FELISMERVE különösen, hogy mindenkinek joga van az élethez, szabadsághoz és
személyi biztonsághoz, amint azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és a
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya megállapítja,
MÉLY AGGODALOMMAL a terrorizmus valamennyi formájának világméretű
terjedése miatt, amely ártatlan emberi életeket veszélyeztet vagy vesz el,
veszélyezteti az alapvető szabadságjogokat, és súlyosan csorbítja az emberi
méltóságot,
TEKINTVE, hogy a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények
veszélyeztetik a személyek és vagyontárgyak biztonságát, hárányosan befolyásolják
a tengeri szolgáltatások működését, valamint aláaknázzák a világ népeinek a tengeri
hajózás biztonságába vetett bizalmát,
TEKINTVE, hogy az ilyen cselekmények komoly veszélyt jelentenek a nemzetközi
közösség egészére nézve,
MEGGYŐZŐDVE az Államok közötti nemzetközi együttműködés fejlesztésének
szükségességéről, hatékony és gyakorlati intézkedéseket kell megtervezni és
elfogadni a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények megelőzésére,
valamint az elkövetők elleni büntetőeljárás megindítására és az elkövetők
megbüntetésére,
EMLÉKEZTETVE az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 1985.
december 9-én kelt 40/61 sz. határozatára, amely, egyebek között, „sürget minden
Államot, hogy egyoldalúan és más Államokkal, valamint az Egyesült Nemzetek
illetékes szerveivel együttműködve járuljon hozzá a nemzetközi terrorizmus alapvető
okainak fokozatos megszüntetéséhez, és fordítson különös figyelmet minden
helyzetre, beleértve a gyarmatosítást, rasszizmust és az emberi jogok és alapvető
szabadságjogok tömeges és kirívó megsértését, és a külföldi megszállással együtt
járó helyzeteket, amelyek előidézhetik a nemzetközi terrorizmust, és
veszélyeztethetik a nemzetközi békét és biztonságot”,
EMLÉKEZTETVE TOVÁBBÁ arra, hogy a 40/61 sz. határozat „egyértelműen mint
bűncselekményt ítéli el a terrorizmus minden cselekményét, módszerét és
17
gyakorlatát, bárhol és bárki is követi azt el, beleértve azokat is, amelyek az Államok
közötti baráti kapcsolatokat és azok biztonságát veszélyeztetik”,
EMLÉKEZTETVE arra, hogy a 40/61-es számú határozatban a Nemzetközi
Tengerészeti Szervezetet felkérték a hajók elleni terrorizmus problémájának
tanulmányozására azzal a céllal, hogy tegyen ajánlásokat a megfelelő
intézkedésekre,
FIGYELEMMEL a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Közgyűlése 1985. november
20-i A.584(14) sz. határozatára, amely a hajók és azok utasai és személyzete
biztonságát fenyegető jogellenes cselekmények megelőzését célzó intézkedések
kidolgozására szólított fel,
MEGJEGYEZVE, hogy a személyzet azon cselekményei, amelyek a hajó
szabályszerű fegyelmének tárgyát képezik, kívül esnek ezen Egyezmény tárgykörén,
MEGERŐSÍTVE a hajók és a hajók fedélzetén tartózkodó személyek elleni
jogellenes cselekmények megelőzésére és kezelésére vonatkozó előírások és
normák figyelemmel kísérésének kívánatos voltát, tekintettel azok korszerűsítésének
szükségességére, megelégedéssel veszi tudomásul a hajókon tartózkodó személyek
és utasok elleni jogellenes cselekmények megelőzéséről szóló azon dokumentumot,
amelyet az Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Tengerészeti Biztonsági Bizottsága
ajánlott,
MEGERŐSÍTVE TOVÁBBÁ, hogy az ezen Egyezményben nem szabályozott
kérdésekre nézve az általános nemzetközi jogi előírások és elvek irányadók,
FELISMERVE annak szükségességét, hogy a tengerhajózás biztonsága elleni
jogellenes cselekmények elleni harcban minden Államnak szigorúan meg kell felelni
az általános nemzetközi jogi előírásoknak és elveknek,
MEGÁLLAPODTAK a következőkről:
1.	cikk
A jelen Egyezmény alkalmazásában a hajó bármilyen típusú hajó, amely nincs
állandó jelleggel a tengerfenékhez rögzítve, beleértve a dinamikus felhajtóerejű
vízijárművet, a tengeralattjárókat vagy bármilyen egyéb vízijárművet is.
2.	cikk
1.	Az Egyezmény nem vonatkozik:
(a)	a hadihajóra; vagy
(b)	az Állam tulajdonában lévő vagy az általa üzembentartott hajóra, amikor
azt haditengerészeti segédhajóként vagy vámügyi, illetve rendészeti
célokra használják; vagy
(c)	olyan hajóra, amelyet a hajózásból kivontak vagy leszereltek.
18
2.	A jelen Egyezményben foglaltak semmiképpen sem érintik a hadihajók és a nem
kereskedelmi célokra üzemben tartott egyéb kormányzati hajók mentességét.
3.	cikk
1.	Bármely személy bűncselekményt követ el, ha ez a személy jogellenesen és
szándékosan
(a)	hajót erőszakkal, fenyegetéssel vagy a megfélemlítés bármilyen más
formájával hatalmába kerít, vagy ellenőrzését magához ragadja; vagy
(b)	a hajón tartózkodó személy ellen erőszakos cselekményt hajt végre, ha ez
a cselekmény a hajó biztonságos hajózását valószínűsíthetően
veszélyezteti; vagy
(c)	úgy rongál meg hajót vagy annak rakományát, illetve tesz kárt azokban,
hogy az a hajó biztonságos hajózását valószínűsíthetően veszélyezteti;
vagy
(d)	hajón, bármilyen módon olyan készüléket vagy anyagot helyez vagy
helyeztet el, amely valószínűsíthetően a hajót elpusztítja, vagy olyan kárt
okoz a hajóban vagy annak rakományában, amely a hajó biztonságos
hajózását veszélyezteti vagy valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy
(e)	tengeri hajózási létesítményeket lerombol vagy súlyosan megrongál,
illetőleg azok működését súlyosan zavarja, amennyiben az ilyen
cselekmény a hajó biztonságos hajózását valószínűsíthetően
veszélyezteti; vagy
(f)	a hajó biztonságos hajózását veszélyeztetve olyan információt közöl,
amelyről tudja, hogy téves; vagy
(g)	a fenti (a)-(f) pontokban megnevezett bűncselekmény elkövetésével vagy
kísérletével összefüggésben bárki testi épségét sérti, vagy bárkit megöl.
2.	Ugyancsak bűncselekményt követ el az a személy, aki
(a)	a fenti 1. bekezdésben megnevezett bűncselekmények bármelyikének
elkövetését megkísérli; vagy
(b)	a fenti 1. bekezdésben megnevezett bármelyik bűncselekmény bármely
személy általi elkövetését elősegíti, vagy bármilyen más módon olyan
személynek a tettestársa, aki ilyen bűncselekményt követ el; vagy
(c)	természetes vagy jogi személyt - feltétellel vagy anélkül, nemzeti joga
rendelkezéseitől függően - arra kényszerít, hogy az 1. bekezdés (b), (c)
és (e) pontjában megnevezett valamelyik bűncselekmény elkövetése
érdekében valamit tegyen vagy ne tegyen, ha a fenyegetés alkalmas a
hajó biztonságos hajózásának veszélyeztetésére.
19
4.	cikk
1.	Jelen Egyezmény rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a hajó az egyes állam
parti tengerének külső határán, vagy pedig a szomszédos államok parti tengerének
oldalhatárain kívülre, azon keresztül vagy onnan hajózik, illetve tervez hajózni.
2.	Azokban az esetekben, amikor az Egyezményt az 1. bekezdés értelmében nem
lehetne alkalmazni, azt ennek ellenére alkalmazni kell akkor, amikor az elkövető vagy
a gyanúsított más, nem az 1. bekezdésben meghatározott Részes Állam területén
található.
5.	cikk
Minden Részes Államnak büntetendővé kell nyilvánítani a 3. cikkben meghatározott
cselekményeket, és olyan megfelelő büntetésekkel kell sújtani, amelyek számításba
veszik ezeknek a bűncselekményeknek a súlyos természetét.
6.	cikk
1.	Minden Részes Állam intézkedést tesz annak érdekében, hogy a 3. cikkben
meghatározott bűncselekményekre vonatkozóan joghatósággal rendelkezzék,
amennyiben a bűncselekményt:
(a)	olyan hajó ellen vagy olyan hajón követték el, mely az Állam lobogóját
viseli a bűncselekmény elkövetésének idején; vagy
(b)	az Állam területén - beleértve annak parti tengerét - követték el; vagy
(c)	az Állam állampolgára követte el.
2.	A Részes Állam az 1. bekezdésen túl megállapíthatja joghatóságát a 3. cikkben
megnevezett bűncselekmény elkövetésekor:
(a)	ha azt olyan hontalan személy követte el, akinek szokásos tartózkodási
helye abban az Államban van; vagy
(b)	ha annak elkövetése alatt azon Állam egy polgárát elfogták,
megfenyegették, megsebesítették vagy megölték; vagy
(c)	ha az arra irányul, hogy az Államot valamilyen cselekmény elkövetésére,
vagy attól való tartózkodásra kényszerítse.
3.	A 2. bekezdésben meghatározott joghatóság megállapításakor a Részes Állam
értesíti a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Főtitkárát (a továbbiakban: Főtitkár).
Amennyiben a Részes Állam joghatóságát később visszavonja, erről a Főtitkárt
értesíti.
4.	Minden Részes Állam intézkedést tesz annak érdekében, hogy a 3. cikkben
meghatározott bűncselekményekre vonatkozó joghatósággal rendelkezzék,
amennyiben a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy az Állam területén
20
tartózkodik és nem áll szándékában az illető személyt az 1. és 2. bekezdés szerint
joghatósággal rendelkező Részes Államnak kiadni.
5.	Az Egyezmény nem zárja ki a belső joggal összhangban gyakorolt büntető
joghatóságot.
7.	cikk
1.	Miután a Részes Állam megbizonyosodott arról, hogy a körülmények ezt
indokolják, a területén tartózkodó elkövetőt vagy gyanúsítottat belső joga alapján
őrizetbe veszi, vagy más intézkedést tesz annak érdekében, hogy jelenlétét
biztosítsa a büntető- vagy kiadatási eljárás kezdeményezéséhez szükséges ideig.
2.	Az ilyen Állam köteles belső jogának megfelelően a tényállás előzetes vizsgálatát
azonnal megkezdeni.
3.	Minden személyt, akivel szemben az 1. bekezdésben hivatkozott intézkedést
foganatosítják, megilleti az a jog, hogy
(a)	késedelem nélkül érintkezésbe lépjen azon Állam legközelebbi megfelelő
képviselőjével, amelynek polgára, illetve amelynek területén hontalanként
szokásos tartózkodási helye van, vagy azzal, aki az ügyben eljárni
jogosult,
(b)	az a) pont szerinti Állam képviselője meglátogassa.
4.	A 3. bekezdésben hivatkozott jogokat azon Állam hatályos jogszabályainak
megfelelően kell gyakorolni, amelynek területén a gyanúsított tartózkodik, azzal a
feltétellel, hogy a 3. bekezdésben meghatározott jogok érvényesüljenek.
5.	Amikor egy Részes Állam, e cikknek megfelelően, őrizetbe vett egy személyt,
azonnal értesíti azon Államokat, amelyek a 6. cikk 1. bekezdésének megfelelően
joghatóságukat megállapították, és amennyiben ezt tanácsosnak tartja, minden más
érdekelt Államot arról a tényről, hogy ilyen személy őrizetben van, továbbá azokról a
körülményekről, amelyek a fogvatartást szükségessé teszik. Azon Állam, amelyik e
cikk 2. bekezdésében szándékolt előzetes vizsgálatot végzi, azonnal közli
megállapításait a nevezett Államokkal, továbbá jelzi, hogy szándékozik-e gyakorolni
joghatóságát.
8.	cikk
1.	A Részes Állam (lobogó szerinti Állam) lobogója alatt közlekedő hajó parancsnoka
bármely más Részes Állam (fogadó Állam) hatóságának átadhatja azt a személyt,
akiről alapos okkal feltételezi, hogy a 3. cikkben megnevezett bűncselekmény egyikét
elkövette.
2.	A Részes Állam lobogója alatt közlekedő hajó parancsnoka köteles, lehetőség
szerint a fogadó Állam parti tengerére való belépés előtt, a fogadó Államot értesíteni
az 1. bekezdésnek megfelelően a gyanúsított átadására vonatkozó szándékáról és
annak okairól.
21
3.	A fogadó Államnak el kell fogadni az átadást - kivéve, ha alapos okkal feltételezi,
hogy az Egyezmény nem alkalmazható az átadást indokoló cselekményre - és
köteles a 7. cikk rendelkezéseinek megfelelően eljárni. A gyanúsított személy
fogadásának visszautasításakor a fogadó Állam köteles a visszautasítás indokát
tartalmazó írásbeli nyilatkozatot tenni.
4.	A lobogó szerinti Állam hajójának parancsnoka a birtokában lévő bizonyítékokat
köteles átadni a fogadó állam hatóságainak.
5.	Az a fogadó Állam ugyanakkor, amely a 3. bekezdésnek megfelelően elfogadta
egy személy átadását, kérheti a lobogó szerinti Államtól az illető személy átadásához
való hozzájárulását. A lobogó szerinti Állam a kérelmet mérlegeli, és amennyiben
annak eleget tesz, a 7. cikknek megfelelően jár el. Amennyiben a lobogó szerinti
Állam visszautasítja a kérést, nyilatkozik a fogadó Államnak a visszautasítás okaira
nézve.
9.	cikk
A jelen Egyezményben foglaltak semmiképpen sem érintik a nemzetközi jognak az
Államok illetékességére vonatkozó azon szabályait, hogy nyomozási vagy büntető
joghatóságot gyakoroljanak a nem a lobogója alatt közlekedő hajókon.
10.	cikk
1.	A 6. cikkben meghatározott esetekben, ha a Részes Állam az elkövetőt vagy a
gyanúsítottat nem adja ki, tekintet nélkül arra, hogy a bűncselekményt területén
követték el vagy sem, késedelem és kivétel nélkül köteles átadni az ügyet illetékes
hatóságainak a belső jogának megfelelő büntetőeljárás lefolytatása céljából.
Döntésük meghozatalánál e hatóságok ugyanúgy járnak el, mint az illető Állam joga
alá tartozó bármely egyéb súlyos bűncselekmény esetében.
2.	Minden személynek, akire vonatkozóan eljárást folytatnak a 3. cikkben
meghatározott bűncselekmények bármelyikével kapcsolatban, méltányos eljárást kell
biztosítani az eljárás minden szakaszában, beleértve az ilyen eljárásokra azon Állam
törvényei szerint nyújtott minden jog és garancia élvezését, amelynek területén
tartózkodik.
11.	cikk
1.	A 3. cikkben meghatározott bűncselekményeket a Részes Államok közötti
kiadatási egyezmények szerinti kiadatási bűncselekményeknek kell tekinteni. A
Szerződő Államok vállalják, hogy valamennyi ilyen bűncselekményt minden általuk
később kötött kiadatási egyezményben kiadatási bűncselekményként állapítanak
meg.
2.	Amennyiben egy olyan Részes Államhoz, amely a kiadatást az államok között
alkalmazásra kerülő kiadatási egyezmény meglététől teszi függővé, kiadatási
kérelemmel fordul egy olyan Részes Állam, amely a felkért állammal kiadatási
szerződést nem kötött, a felkért Részes Állam a 3. cikkben meghatározott
22
bűncselekmények tekintetében belátása szerint a jelen Egyezményt tekintheti a
kiadatás alapjának.
3.	Azok a Részes Államok, amelyek nem kiadatási egyezmény meglététől teszik
függővé a kiadatást, kötelesek a 3. cikkben meghatározott bűncselekményeket
maguk között kiadatási bűncselekményként elismerni, a megkeresett Állam
jogszabályaiban foglalt feltételekre figyelemmel.
4.	Amennyiben szükséges, a 3. cikkben meghatározott bűncselekményeket úgy kell
kezelni a Részes Államok közötti kiadatás céljából, mintha azokat nem csak azon a
helyen követték volna el, ahol megtörténtek, hanem a kiadatást kérő Részes Állam
joghatósága alá eső területen is.
5.	Azon Részes Állam, amely egynél több kiadatási kérelmet kap a 7.*cikk szerinti
joghatóságot megállapító Államoktól, és amelyik úgy határoz, hogy nem folytat le
büntetőeljárást, azon Állam kiválasztásánál, amelynek az elkövetőt vagy a
gyanúsítottat kiadja, fordítson kellő figyelmet azon Részes Állam érdekeire és
felelősségére, amelynek lobogója alatt a hajó a bűncselekmény elkövetése idején
hajózott.
6.	Az elkövetőnek vagy a gyanúsítottnak a jelen Egyezmény alapján történő
kiadatására vonatkozó kérelem mérlegelésénél a megkeresett Állam fordítson kellő
figyelmet arra, hogy a 7. cikk 3. bekezdésében meghatározott jogok érvényesíthetők-
e a kérelmező Államban.
7.	A jelen Egyezményben meghatározott bűncselekmények tekintetében a Részes
Államok között vonatkozó összes kiadatási egyezmény és intézkedés rendelkezései
a Részes Államok között olyan mértékben módosulnak, amennyire azok
összeférhetetlenek ezen Egyezménnyel.
12.	cikk
1.	A Részes Államok a lehető legnagyobb segítséget nyújtják egymásnak a 3.
cikkben meghatározott bűncselekmények tekintetében kezdeményezett
büntetőeljárásokkal kapcsolatban, beleértve az eljárásokhoz szükséges és
birtokukban lévő bizonyíték megszerzéséhez nyújtott segítséget.
2.	A Részes Államok az 1. bekezdés szerinti kötelezettségeiknek a közöttük meglévő
kölcsönös jogi segítségnyújtásra vonatkozó egyezményeknek megfelelően tesznek
eleget. Ilyen egyezmények hiányában a Részes Államok belső joguknak megfelelően
nyújtanak segítséget egymásnak.
13.	cikk
1.	A Részes Államok együttműködnek a 3. cikkben meghatározott bűncselekmények
megelőzésében, különösen:
* A Titkárság megjegyzése: Ezt a számot ténylegesen 6-nak kell olvasni.
23
(a)	megtesznek minden gyakorlati intézkedést, hogy saját területükön
megelőzzenek minden előkészületet az ezen bűncselekmények
területükön belül vagy kívül történő elkövetésére;
(b)	belső joguknak megfelelően információt cserélnek, és összehangolják a
szükség szerint megtett igazgatási és egyéb intézkedéseket a 3. cikkben
meghatározott bűncselekmények elkövetésének megelőzésére.
2.	Amikor a 3. cikkben meghatározott valamely bűncselekmény elkövetése miatt egy
hajó áthaladása késedelmet szenvedett vagy megszakadt, azon Részes Állam,
amelynek területén a hajó utasai vagy személyzete tartózkodik, köteles minden tőle
telhetőt megtenni annak elkerülésére, hogy a hajót, annak utasait, személyzetét vagy
rakományát indokolatlanul visszatartsák vagy késleltessék.
14.	cikk
Azon Részes Állam, amely alapos okkal feltételezi, hogy a 3. cikkben meghatározott
bűncselekmény elkövetésére kerülhet sor, nemzeti jogának megfelelően köteles a
lehető leghamarabb minden birtokában lévő információt továbbítani azon Államok
részére, amelyekről feltételezi, hogy a 6. cikk alapján eljárhatnak.
15.	cikk
1.	Minden Részes Állam a nemzeti jogának megfelelően köteles a lehető
leghamarabb a Főtitkárnak az alábbiakat érintően tudomására jutott minden
tájékoztatást megadni:
(a)	a bűncselekmény körülményei;
(b)	a 13. cikk 2. bekezdése alapján tett intézkedések;
(c)	az elkövetővel vagy a gyanúsítottal kapcsolatos intézkedések, és
különösen a kiadatási eljárás vagy más jogi eljárás során született
döntések.
2.	Az a Részes Állam, amelynek területén a gyanúsítottal szemben vádat emelnek,
köteles jogszabályainak megfelelően a Főtitkárral az eljárás végeredményét közölni.
3.	Az 1. és 2. bekezdés szerint továbbított információt a Főtitkárnak közölnie kell
minden Részes Állammal, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (a továbbiakban:
Szervezet) tagjaival, más érintett Államokkal, és a megfelelő kormányközi
nemzetközi szervezetekkel.
16.	cikk
1.	A jelen Egyezmény értelmezését vagy alkalmazását érintő egy vagy több Részes
Állam közötti minden vitát, amelyet nem lehet ésszerű időn belül tárgyalásos úton
rendezni, bármely vitás Fél kérelmére választottbíróság elé kell utalni. Amennyiben a
kérelem keltétől számított hat hónapon belül a felek nem képesek megállapodni a
24
választottbíráskodás szervezetéről, azon Felek bármelyike a Nemzetközi Bíróság elé
utalhatja a vitát a Bíróság eljárási szabályai szerinti kérelemmel.
2.	Minden Állam az Egyezmény aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor vagy
jóváhagyásakor, illetve ahhoz történő csatlakozáskor nyilatkozatot tehet, hogy nem
tekinti magára nézve kötelezőnek az 1. bekezdés bármely vagy összes
rendelkezését. A Részes Államot nem kötik a másik Részes Államok tekintetében
azok a rendelkezések, amelyekre a fenntartás vonatkozik.
3.	Bármely Állam a 2. bekezdés szerinti fenntartását a Főtitkárhoz intézett írásbeli
értesítéssel bármikor visszavonhatja.
17.	cikk
1.	Jelen Egyezmény a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények
leküzdése tárgyában tartott Konferencián résztvevő Államok számára Rómában
1988.	március 10. napján, és minden Állam számára 1988. március 14. napjától
1989.	március 9. napjáig a Szervezet Központjában áll nyitva aláírásra. Ezt követően
csatlakozásra marad nyitva.
2.	Államok kifejezhetik a jelen Egyezménybeli kötelezettséggel való egyetértésüket:
(a)	a megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó, fenntartás
nélküli aláírással; vagy
(b)	a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartásával tett aláírással, a
megerősítést, elfogadást vagy jóváhagyást követően; vagy
(c)	csatlakozással.
3.	A megerősítést, elfogadást, jóváhagyást vagy csatlakozást az erre vonatkozó
okiratnak a Főtitkárnál történő letétbe helyezésével kell megtenni.
18.	cikk
1.	Jelen Egyezmény kilencven nappal azon nap után lép hatályba, amely napon
ötven Állam megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás
nélkül aláírta azt, vagy a Főtitkárnál letétbe helyezte az arra vonatkozó megerősítési,
elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot.
2.	Az olyan Államra nézve, amely letétbe helyezi a jelen Egyezményre vonatkozó
megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratát azt követően, hogy
teljesültek annak hatálybalépési feltételei, a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás
vagy csatlakozás az ilyen letétbe helyezés keltétől számított kilencven nappal lép
hatályba.
25
19.	cikk
1.	Jelen Egyezményt bármely Részes Állam bármikor felmondhatja azon naptól
számított egy év eltelte után, amely napon jelen Egyezmény arra az Államra nézve
hatályba lép.
2.	A felmondást a felmondó okiratnak a Főtitkárnál történő letétbe helyezésével kell
teljesíteni.
3.	A felmondás egy évvel az után, vagy a felmondó okiratban megjelölt hosszabb idő
után lép hatályba, amikor a Főtitkár átvette a felmondó okiratot.
20.	cikk
1.	A Szervezet jelen Egyezmény felülvizsgálatára vagy módosítására konferenciát
hívhat össze.
2.	A Főtitkár a jelen Egyezményben Részes Államoknak az Egyezmény
felülvizsgálatára vagy módosítására irányuló konferenciáját a Részes Államok
egyharmada, vagy tíz Részes Állam kérésére - aszerint, hogy melyik a nagyobb
szám - hívhatja össze.
3.	A jelen Egyezmény módosítása hatályba lépésének napját követően letétbe
helyezett megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot úgy kell
tekinteni, hogy az a módosított Egyezményre vonatkozik.
21.	cikk
1.	Jelen Egyezményt a Főtitkárnál kell letétbe helyezni.
2.	A Főtitkár:
(a)	tájékoztat minden Államot, amely aláírta ezt az Egyezményt vagy ahhoz
csatlakozott, továbbá a Szervezet minden tagját:
(i)	minden új aláírásról vagy megerősítési, elfogadási, jóváhagyási
vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről, annak időpontjával
együtt;
(ii)	jelen Egyezmény hatálybalépésének napjáról;
(iii)	a jelen Egyezményt felmondó okirat letétbehelyezéséről, a
felmondás kézhez vételének és hatályba lépésének napjával
együtt,
(iv)	a jelen Egyezmény alapján tett minden nyilatkozat vagy értesítés
átvételéről;
(b)	továbbítja jelen Egyezmény hiteles másolatait minden Államhoz, amelyek
aláírták az Egyezményt, vagy csatlakoztak ahhoz.
26
3.	Amint hatályba lép a jelen Egyezmény, a Letéteményes az Egyesült Nemzetek
Szervezete Alapokmánya 102. cikkének megfelelően az Egyezménynek egy
hitelesített másolatát megküldi az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkárának
nyilvántartásba vétel és közzététel céljából.
22.	cikk
Jelen Egyezmény egy eredeti példányban készült angol, arab, kínai, francia, orosz és
spanyol nyelven, mindegyik szöveg egyformán hiteles.
MELYNEK BIZONYSÁGÁUL alulírottak, Kormányaik által erre felhatalmazva, aláírták
ezt az Egyezményt.*
KÉSZÜLT RÓMÁBAN, az ezerkilencszáznyolcvannyolcadik év március hónapjának
tizedik napján.”
„JEGYZŐKÖNYV A KONTINENTÁLIS TALAPZATON RÖGZÍTETT
MESTERSÉGES SZIGETEK BIZTONSÁGA ELLENI CSELEKMÉNYEK
VISSZASZORÍTÁSÁRÓL
E Jegyzőkönyvben Részes Államok,
LÉVÉN RÉSZESEI a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények
visszaszorításáról szóló Egyezménynek,
FELISMERVE, hogy azon okok, amelyek miatt az Egyezmény kidolgozása történt, a
kontinentális talapzatra is vonatkoznak,
FIGYELEMBE VÉVE az Egyezmény rendelkezéseit,
MEGERŐSÍTVE, hogy a jelen Jegyzőkönyvben nem szabályozott ügyekre továbbra
is az általános nemzetközi jog elvei érvényesek,
MEGÁLLAPODTAK a következőkről:
1.	cikk
1.	A tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról
szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 5., 7., valamint 10-16. cikkeinek
rendelkezései, mutatis mutandis, ugyancsak alkalmazandók a jelen Jegyzőkönyv 2.
cikkében meghatározott bűncselekményekre, amikor az ilyen bűncselekményeket a
kontinentális talapzaton található mesterséges szigeteken vagy azok ellen követték
el.
2.	Azokban az esetekben, amikor a jelen Jegyzőkönyvet az 1. bekezdés értelmében
nem lehetne alkalmazni, azt ennek ellenére alkalmazni kell akkor, amikor az elkövető
* Az aláírási oldalak elhagyva.
27
vagy a gyanúsított más, nem annak a Részes Államnak a területén található,
amelynek belvizein vagy parti tengerén a mesterséges sziget elhelyezkedik.
3.	Jelen Jegyzőkönyv alkalmazásában a mesterséges sziget erőforrások feltárása
vagy kitermelése végett, vagy más gazdasági céllal a tengerfenékhez tartósan
rögzített mesterséges szigetet jelent.
2.	cikk
1.	Bármely személy bűncselekményt követ el, ha ez a személy jogellenesen és
szándékosan
(a)	mesterséges szigetet erőszakkal vagy fenyegetéssel vagy a megfélemlítés
bármilyen más formájával hatalmába kerít, vagy ellenőrzését magához ragadja;
vagy
(b)	mesterséges szigeten tartózkodó személy ellen erőszakos cselekményt hajt
végre, ha ez a cselekmény annak biztonságát valószínűsíthetően veszélyezteti;
vagy
(c)	úgy rongál meg mesterséges szigetet, illetve tesz kárt abban, hogy annak
biztonságát valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy
(d)	mesterséges szigeten bármilyen módon olyan készüléket vagy anyagot helyez
vagy helyeztet el, amely valószínűsíthetően azt lerombolja, vagy abban olyan
kárt okoz, amely annak biztonságát valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy
(e)	a fenti (a)-(d) pontban megnevezett bűncselekmény elkövetésével vagy
kísérletével összefüggésben bárki testi épségét sérti, vagy bárkit megöl.
2.	Ugyancsak bűncselekményt követ el az a személy, aki
(a)	a fenti 1. bekezdésben meghatározott bűncselekmények bármelyikének
elkövetését megkísérli; vagy
(b)	a fenti 1. bekezdésben meghatározott bármelyik bűncselekmény bármely
személy általi elkövetését elősegíti, vagy bármilyen más módon olyan
személynek a tettestársa, aki ilyen bűncselekményt követ el; vagy
(c)	természetes vagy jogi személyt - feltétellel vagy anélkül, nemzeti joga
rendelkezéseitől függően - arra kényszerít, hogy az 1. bekezdés (b) és (c)
pontjában meghatározott valamelyik bűncselekmény elkövetése érdekében
valamit tegyen vagy ne tegyen, ha a fenyegetés alkalmas a mesterséges sziget
biztonságának veszélyeztetésére.
3.	cikk
1.	Minden Részes Állam intézkedést tesz annak érdekében, hogy a 2. cikkben
meghatározott bűncselekményekre vonatkozóan joghatósággal rendelkezzék, ha a
bűncselekményt:
28
(a)	egy mesterséges sziget ellen vagy azon követték el, amíg az a szóban
forgó Állam kontinentális talapzatán van elhelyezve; vagy
(b)	az Állam állampolgára követte el.
2.	A Részes Állam az 1. bekezdésen túl joghatóságát megállapíthatja a 2. cikkben
meghatározott bűncselekmény elkövetésekor, ha
(a)	azt hontalan személy követte el, akinek szokásos tartózkodási helye
abban az Államban van; vagy
(b)	annak elkövetése alatt azon Állam egy polgárát elfogták, megfenyegették,
megsebesítették vagy megölték; vagy
(c)	amely arra irányul, hogy az Államot valamilyen cselekmény elkövetésére
vagy attól való tartózkodásra kényszerítse.
3.	A 2. bekezdésben meghatározott joghatóság megállapításakor a Részes Állam
értesíti a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Főtitkárát (a továbbiakban: a Főtitkár).
Amennyiben a Részes Állam később visszavonja joghatóságát, erről a Főtitkárt
értesíti.
4.	Minden Részes Állam intézkedést tesz annak érdekében, hogy a 2. cikkben
maghatározott bűncselekményekre vonatkozóan joghatósággal rendelkezzék,
amennyiben a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy az Állam területén
tartózkodik, és amennyiben nem áll szándékában az illető személyt az 1. és 2.
bekezdés szerint joghatósággal rendelkező állam részére kiadni.
5.	A Jegyzőkönyv a belső joggal összhangban gyakorolt büntető joghatóságot nem
zárja ki.
4.	cikk
A jelen Jegyzőkönyvben foglaltak semmiképpen sem érintik a nemzetközi jognak a
kontinentális talapzaton rögzített mesterséges szigetekre vonatkozó szabályait.
5.	cikk
1.	Jelen Jegyzőkönyv 1988. március 10. napján Rómában és 1988. március 14.
napjától 1989. március 9. napjáig a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet
(továbbiakban: Szervezet) Központjában áll nyitva aláírásra bármely olyan Állam
számára, amely az Egyezményt aláírta. Ezt követően csatlakozásra marad nyitva.
2.	Az Államok kifejezhetik a jelen Egyezménybeli kötelezettséggel való
egyetértésüket:
a)	a megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás
nélküli aláírással; vagy
29
b)	a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartásával tett aláírással, a
megerősítést, elfogadást vagy jóváhagyást követően; vagy
c)	csatlakozással.
3.	A megerősítést, elfogadást, jóváhagyást vagy csatlakozást az erre vonatkozó
okiratnak a Főtitkárnál történő letétbe helyezésével kell megtenni.
4.	Jelen Jegyzőkönyv részesévé csak olyan Állam válhat, amely az Egyezményt
megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül írta alá,
illetve az Egyezményt megerősítette, elfogadta, jóváhagyta vagy csatlakozott ahhoz.
6.	cikk
1.	Jelen Jegyzőkönyv kilencven nappal azon nap után lép hatályba, amely napon
három Állam megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás
nélkül aláírta azt, vagy a Főtitkárnál letétbe helyezte az arra vonatkozó megerősítési,
elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot. Azonban a Jegyzőkönyv nem lép
előbb hatályba, mint ahogyan az Egyezmény hatályba lépett.
2.	Az olyan Államra nézve, amely letétbe helyezi a jelen Jegyzőkönyvre vonatkozó
megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratát azt követően, hogy
teljesültek annak hatálybalépési feltételei, a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás
vagy csatlakozás az ilyen letétbe helyezés keltétől számított kilencven nappal lép
hatályba.
7.	cikk
1.	Jelen Jegyzőkönyvet bármely Részes Állam bármikor felmondhatja azon naptól
számított egy év eltelte után, amely napon jelen Jegyzőkönyv arra az Államra nézve
hatályba lép.
2.	A felmondást a felmondó okiratnak a Főtitkárnál történő letétbe helyezésével kell
teljesíteni.
3.	A felmondás egy évvel az után, vagy a felmondó okiratban megjelölt hosszabb idő
után lép hatályba, amikor a Főtitkár átvette a felmondó okiratot.
4.	Az Egyezménynek a Részes Állam által történt felmondását a jelen Jegyzőkönyv
ezen Részese általi felmondásának kell tekinteni.
8.	cikk
1.	A Szervezet jelen Jegyzőkönyv felülvizsgálatára vagy módosítására konferenciát
hívhat össze.
2.	A Főtitkár a jelen Jegyzőkönyvben Részes Államoknak a Jegyzőkönyv
felülvizsgálatára vagy módosítására irányuló konferenciáját a Részes Államok
egyharmada, vagy öt Részes Állam kérésére - aszerint, hogy melyik a nagyobb szám
- hívhatja össze.
30
3.	A jelen Jegyzőkönyv módosítása hatályba lépésének napját követően letétbe
helyezett megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot úgy kell
tekinteni, hogy az a módosított Jegyzőkönyvre vonatkozik.
9.	cikk
1.	Jelen Jegyzőkönyvet a Főtitkárnál kell letétbe helyezni.
2.	A Főtitkár:
(a)	tájékoztat minden Államot, amely aláírta jelen Jegyzőkönyvet vagy ahhoz
csatlakozott, továbbá a Szervezet minden tagját:
(i)	minden új aláírásról vagy megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy
csatlakozási okirat letétbe helyezéséről, annak időpontjával együtt;
(ii)	jelen Jegyzőkönyv hatálybalépésének napjáról;
(iii)	a jelen Jegyzőkönyvet felmondó okirat letétbehelyezéséről, a
felmondás kézhez vételének és hatályba lépésének napjával együtt,
(iv)	a jelen Jegyzőkönyv alapján tett minden nyilatkozat vagy értesítés
átvételéről;
(b)	továbbítja jelen Jegyzőkönyv hiteles másolatait minden Államhoz, amelyek
aláírták a Jegyzőkönyvet, vagy csatlakoztak ahhoz.
3.	Amint hatályba lép a jelen Jegyzőkönyv, a Letéteményes az Egyesült Nemzetek
Szervezete Alapokmánya 102. cikkének megfelelően az Egyezménynek egy
hitelesített másolatát megküldi az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkárának
nyilvántartásba vétel és közzététel céljából.
10.	cikk
Jelen Jegyzőkönyv egy eredeti példányban készült angol, arab, kínai, francia, orosz
és spanyol nyelven, mindegyik szöveg egyformán hiteles.
AMELYNEK BIZONYSÁGÁUL alulírottak, Kormányaik által erre felhatalmazva,
aláírták ezt az Egyezményt.*
KÉSZÜLT RÓMÁBAN, az ezerkilencszáznyolcvannyolcadik év március hónapjának
tizedik napján.”
3.	§
(1)	Az Egyezmény 6. cikkének 3. bekezdésén, 7. cikkének 5. bekezdésén, 14.
cikkén és 15. cikkének 1. és 2. bekezdésén, továbbá a Jegyzőkönyv 3. cikkének 3.
* Az aláírási oldalak elhagyva.
31
bekezdésén alapuló, a Magyar Köztársaságot terhelő értesítési kötelezettséget a
legfőbb ügyész teljesíti. Az Egyezmény 15. cikkének 3. bekezdése szerinti információ
címzettje a legfőbb ügyész.
(2)	Az Egyezmény és a Jegyzőkönyv rendelkezéseinek alkalmazása során a
nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény rendelkezéseit
értelemszerűen alkalmazni kell, ha az Egyezményből, illetve a Jegyzőkönyvből más
nem következik.
4.	§
Ez a törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba,
rendelkezéseit azonban 1992. március hó 1. napjától kell alkalmazni.
32
Indokolás
a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról
szóló, az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete által 1988. március 10-én,
Rómában elfogadott Egyezmény, és a kontinentális talapzaton rögzített
mesterséges szigetek biztonsága elleni jogellenes cselekmények
visszaszorításáról szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslathoz
Általános Indokolás
1.	A tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények elszaporodása
arra késztette az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy az ilyen jellegű
cselekmények visszaszorítása érdekében kidolgozza a szükséges intézkedéseket.
Ezzel összefüggésben az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése az 1985.
december 9-én kelt, az „Intézkedések a nemzetközi terrorizmus megelőzésére és a
terrorizmus alapjául szolgáló okok tanulmányozása” című 40/61. számú
határozatával felkérte a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetet (a továbbiakban: IMO)
„a hajók elleni terrorizmus problémájának tanulmányozására, azzal a céllal, hogy
ajánlásokat tegyen a megfelelő intézkedésekre”.
A felkérést követően az IMO Közgyűlésének XIV. ülésszakán a hajók
biztonságát, valamint azok utasainak és személyzetének biztonságát fenyegető
jogellenes cselekmények megelőzésére vonatkozó intézkedésekről hozott A.584(14)
számú határozatban foglaltakra tekintettel Ausztria, Egyiptom és Olaszország
kormánya javaslatot nyújtott be. E javaslat alapján az IMO Tanácsa által létrehozott
ad hoc előkészítő bizottság kidolgozta a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes
cselekmények visszaszorításáról szóló Egyezmény, továbbá a kontinentális
talapzaton rögzített mesterséges szigetek biztonsága elleni jogellenes cselekmények
visszaszorításáról szóló Jegyzőkönyv tervezetét.
Az Egyezmény és a Jegyzőkönyv tervezetét az IMO által összehívott, és
Rómában, 1988. március 1-10-e között rendezett diplomáciai konferencia tárgyalta
meg és fogadta el. A diplomáciai konferencián hetvenhat állam vett részt, közöttük
Magyarország is.
Magyarország mind az Egyezményt, mind pedig a Jegyzőkönyvet aláírta. A
megerősítésről szóló, 1989. október 11-én keletkezett okirat letétbe helyezésére
1989.	november 9-én került sor az IMO Főtitkáránál. Az Egyezmény és a
Jegyzőkönyv 1992. március 1-jén lépett hatályba.
Az Egyezmény és Jegyzőkönyve a 2002. évi XXV. törvénnyel kihirdetett, a
robbantásos terrorizmus visszaszorításáról, New Yorkban, az Egyesült Nemzetek
Közgyűlésének 52. ülésszakán, 1997. december 15-én elfogadott Nemzetközi
Egyezmény, valamint az 1997. évi XCIII. törvénnyel kihirdetett, az Európa Tanács
által elfogadott, a terrorizmus visszaszorításáról szóló Strasbourgban, 1977. január
27-én kelt Európai Egyezmény sorába illeszthető, fogalmi rendszere, felépítése ezen
egyezményekkel összhangban áll, tárgyát tekintve azonban speciálisabb
szabályozást tartalmaz, a hatálya pedig szűkebb területet érint.
33
Figyelemmel a terrorizmus elleni küzdelem nemzetközi szinten
megfogalmazott irányvonalaira - a már említettek mellett az ENSZ Biztonsági
Tanácsának a terrorista szervezetekkel szembeni korlátozó intézkedések
elrendeléséről szóló 1390(2002) számú határozatára, valamint az Európai Unió
Tanácsának a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2001/930/CFSP számú közös
álláspontjára is -, továbbá az utóbbi időszakban felerősödő terrortámadásokra,
különösen indokolt az Egyezmény és a Jegyzőkönyv kihirdetése. Ezt időszerűvé
teszi az is, hogy a tengerhajózás a MAHART Magyar Hajózási Rt. által beszerzett
tengeri hajók üzembe állításával újra megindulhat.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának a terrorista szervezetekkel szembeni
korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló határozatában és az Európai Unió
Tanácsának a terrorizmus leküzdéséről szóló közös álláspontjában foglaltak
végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló 2086/2002. (III. 29.) Korm. határozat
5.	pontja szerint gondoskodni kell a terrorizmussal kapcsolatos, Magyarország által
korábban aláírt nemzetközi egyezmények és jegyzőkönyvek mielőbbi
megerősítéséről és kihirdetéséről.
2.	A 22 cikkből álló Egyezmény 5. cikke szerint minden Részes Állam olyan
büntetésekkel rendeli büntetni a 3. cikkben felsorolt bűncselekményeket, amelyek
számításba veszik e bűncselekmények súlyos természetét.
Mivel az Egyezmény a büntetendővé nyilvánítandó magatartásokat tágan
határozza meg, ezért az eset körülményeire figyelemmel a Büntető Törvénykönyvről
szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) több tényállása is alkalmazható
lehet az Egyezményben felsorolt magatartások és a magyar büntetőjog közötti
összhang vizsgálatakor.
Az Egyezmény 3. cikke 1. bekezdésének a) pontja szerint bűncselekményt
követ el az a személy, aki jogellenesen és szándékosan hajót erőszakkal,
fenyegetéssel vagy a megfélemlítés bármilyen más formájával hatalmába kerít vagy
az ellenőrzését magához ragadja.
A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 87. §-ának 8. pontja alapján
a hajó vízijármű. Figyelemmel erre, valamint a Btk. 262. §-ában rögzített, a légijármű,
vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű
hatalomba kerítését büntetni rendelő törvényi tényállásban foglaltakra, az
egyezmény 3. cikke 1. bekezdésének a) pontja szerinti magatartás jelenleg
büntetendő.
Az Egyezmény 3. cikke 1. bekezdésének b) pontja szerint az a személy, aki
jogellenesen és szándékosan a hajón tartózkodó személy ellen erőszakos
cselekményt követ el, ha ez a hajó biztonságos hajózását veszélyezteti,
bűncselekményt követ el. Ezen elkövetési magatartás miatti büntetőjogi felelősség
megállapítására alkalmas lehet a Btk. 184. §-a, ezen belül is az (1) bekezdés azon
fordulata, amely szerint közlekedés biztonsága elleni bűncselekményt követ el, aki
„[...] közlekedő jármű vezetője ellen erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával avagy
más, hasonló módon a [...] vízi [...] közlekedés biztonságát veszélyezteti [...]”. Bár a
Btk. ebben az esetben csak a jármű vezetőjét említi, ám a „más, hasonló módon”
fordulat révén a járművön szolgálatot teljesítő más személy elleni erőszakos
34
cselekmény is büntetendő, hiszen az is veszélyeztetheti közlekedés biztonságát,
adott esetben a hajó biztonságos hajózását. Ha a hajó biztonságos hajózását
veszélyeztető, személy elleni erőszakos cselekmény súlyos testi sértést, maradandó
fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, halált, tömegszerencsétlenséget, vagy
halálos tömegszerencsétlenséget okoz, akkor a Btk. 184. §-ának (2) bekezdése
alapján lehet elbírálni a cselekményt, azonban ennek a feltétele az, hogy az elkövető
szándéka ténylegesen ne terjedjen ki a testi sérülés vagy a halál okozására.
Ugyanakkor azonban, ha az elkövető szándéka testi sérülés vagy a halál
előidézésére is kiterjed, nem a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény, hanem
a magatartás eredményétől függően a Btk. 166. §-a szerinti emberölés, illetve a Btk.
170. §-a szerinti testi sértés tényállása képezheti az elbírálás alapját.
Az Egyezmény 3. cikke 1. bekezdésének c) pontja szerint az a személy, aki
jogellenesen és szándékosan úgy rongál meg hajót vagy annak rakományát, illetve
tesz kárt azokban, hogy az a hajó biztonságos hajózását valószínűsíthetően
veszélyezteti, bűncselekményt követ el. E rendelkezés elsősorban a közlekedés
biztonsága, mint jogi tárgy védelmét célozza, ezért amennyiben a hajó megrongálása
vagy az abban történő károkozás, illetve a hajó biztonságos hajózásának
valószínűsíthető veszélyeztetése között az okozati összefüggés megállapítható,
akkor a Btk. 184. §-ának (1) bekezdése képezheti a büntetőjogi felelősség
megállapításának alapját.
A hajó rakományának megrongálása vagy az abban történő károkozás szintén
a Btk. 184. §-ának (1) bekezdése alapján bírálandó el, mert a tényállás egyik
elkövetési magatartási fordulata, a közlekedés biztonságának „más hasonló módon”
történő veszélyeztetése erre jogi alapot ad, amennyiben az elkövetési magatartás és
a veszélyeztetés között okozati összefüggés van.
Amennyiben azonban a hajónak vagy a rakományának a megrongálása, vagy
az azokban történő károkozás nem veszélyezteti a hajózás biztonságát, illetve nem
veszélyeztet emberéletet, vagy testi épséget, akkor a Btk. 324. §-ában meghatározott
rongálás törvényi tényállásában meghatározottakból kell kiindulni a cselekmény
elbírálásakor.
Az Egyezmény 3. cikke 1. bekezdésének d) pontja arról rendelkezik, hogy
büntetendővé kell nyilvánítani az olyan magatartást, ha valaki jogellenesen és
szándékosan hajón bármilyen módon olyan készüléket vagy anyagot helyez vagy
helyeztet el, amely valószínűsíthetően a hajót elpusztítja vagy olyan kárt okoz a
hajóban vagy annak rakományában, amely a hajó biztonságos hajózását
veszélyezteti vagy valószínűsíthetően veszélyezteti.
Bár a Btk. 184. §-ának (1) bekezdése kifejezetten nem tartalmaz a 3. cikk 1.
bekezdésének d) pontjában meghatározott elkövetési magatartási fordulatokat, de a
közlekedés biztonságának „más hasonló módon” történő veszélyeztetése a szintén
alapot adhat a büntetőjogi felelősség megállapítására.
Amennyiben a hajón elhelyezett vagy elhelyeztetett anyag a kémiai
biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény 3. §-ának aa) pontja alapján robbanó
anyagnak és készítménynek, illetőleg robbantószernek, vagy ezek felhasználására
35
szolgáló készüléknek számít, és az elkövető ezek tartására nem jogosult, akkor a
közlekedés biztonsága elleni bűncselekménnyel halmazatba kerül a Btk. 263. §-ában
meghatározott visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel bűncselekmény.
Ha a hajón elhelyezett vagy elhelyeztetett robbanóanyag fel is robban, és
ezzel összefüggésben az elkövetési magatartás folytán közveszély alakul ki, amely
meg nem határozott, vagy nagyobb számú személy életét, testi épségét veszélyezteti
(de az elkövető szándéka nem terjed ki emberölésre vagy testi sértés okozására),
illetve nagy értékű vagyoni javakat megsemmisüléssel, megrongálódással
veszélyeztet, akkor a Btk. 259. §-ában meghatározott közveszélyokozás törvényi
tényállása jelenthet alapot az elbíráláskor.
Az Egyezmény 3. cikke 1. bekezdésének e) pontja büntetni rendeli azt is,
amikor valaki jogellenesen és szándékosan tengeri hajózási létesítményeket
lerombol vagy súlyosan megrongál, vagy azok működését súlyosan zavarja,
amennyiben ezen cselekmények a hajó biztonságos hajózását valószínűsíthetően
veszélyeztetik.
A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 87. §-ának 12. pontja szerint
„hajózási létesítmény” a víziközlekedés biztonságát és zavartalanságát elősegítő
vagy az úszólétesítmények kikötésére, veszteglésére szolgáló, a vízen, illetőleg a
parton lévő hajózási célokat szolgáló létesítmény.
A tengeri hajózás - jellegénél fogva - főképpen tömeges személy- és
áruszállítási céllal történik, ezért az ezt végző üzemek a Btk. 260. §-ának (4)
bekezdése szerinti közérdekű üzemnek minősülnek, amelyek működéséhez
elengedhetetlenek a hajózási létesítmények. Erre tekintettel az Egyezmény 3. cikke
1. bekezdésének e) pontja szerinti magatartás tanúsítása esetén elbírálási alapot
jelenthet a Btk. 260. §-ában meghatározott közérdekű üzem működésének
megzavarása elnevezésű bűncselekmény, feltéve, hogy a cselekmény a tömeges
személy- és áruszállítást végző vízi közlekedési vállalat működésében az elkövető
magatartása jelentős mértékű zavart okozott.
Amennyiben azonban a jelentős zavar mint eredmény nem valósul meg, és az
elkövető szándéka sem terjedt ki a jelentős zavar okozására, akkor a Btk. 184. §-
ában meghatározott közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény tényállása alapot
adhat az elkövető felelősségre vonására.
Az Egyezmény 3. cikke 1. bekezdésének f) pontja büntetni rendeli az elkövető
olyan jogellenes és szándékos információközlését, amelyről az elkövető tudta, hogy
téves, és amely a hajó biztonságos hajózását veszélyezteti.
Tekintettel arra, hogy a Btk. 184. §-a (1) bekezdésének egyik elkövetési
magatartási fordulata a „megtévesztő jelzés alkalmazása", amely alatt olyan
magatartást kell érteni, amely alkalmas a közlekedés résztvevőinek félrevezetésére,
tévedésbe ejtésére, ezért e rendelkezés alapján az Egyezmény által megkívánt ezen
elkövetési magatartás jelenleg is büntetendő az információközlés és a közlekedés
biztonságának veszélyeztetése közötti okozati összefüggés megléte esetén.
36
Külön kiemelendő, hogy amennyiben az elkövetőt a Btk. 261. §-ának (1)
bekezdésében meghatározott célzat vezette, akkor nem az előző bekezdésekben
említett bűncselekmények miatt, hanem a Btk. 261. §-ában meghatározott
terrorcselekmény miatt kell felelősségre vonni.
Az Egyezmény 3. cikkének 2. bekezdése szerint büntetendő cselekményt
követ el, aki az 1-7. pontokban felsorolt bűncselekmények bármelyikének elkövetését
megkísérli [3. cikk 2. bekezdés a) pont], vagy bármely személy általi elkövetését
elősegíti, vagy bármilyen más módon olyan személynek a tettestársa, aki ilyen
bűncselekményt követ el [3. cikk 2. bekezdés b) pont].
A Btk. alapján a felsorolt cselekmények kísérlete, valamint a társtettesként,
felbujtóként vagy bűnsegédként történő elkövetés is büntetendő. Ugyancsak
büntetendő a Btk. 142., 166., 259., 261., 262. §-aiban meghatározott
bűncselekmények előkészülete is.
A 3. cikk 2. bekezdésének c) pontja szerint bűncselekményt követ el az a
személy, aki természetes vagy jogi személyt arra kényszerít, hogy a 2., 3. és 5.
pontbeli valamely bűncselekmény elkövetése érdekében valamit tegyen vagy ne
tegyen, ha a fenyegetés alkalmas a hajó biztonságos hajózásának
veszélyeztetésére. E magatartás a Btk. alapján szintén büntetendő.
Az Egyezmény 6. cikke a Részes Államok büntető joghatóságáról rendelkezik.
A joghatósági szabályoknak a magyar Btk. megfelel.
Az Egyezménynek a kiadatásra és kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozó
rendelkezései a magyar joggal összhangban állnak, és hazánk az Egyezmény által
megkívánt együttműködési kötelezettségnek is képes eleget tenni (7-16. cikk).
A 17. cikk rögzíti, hogy a Részes Államok milyen módon fejezhetik ki
egyetértésüket az Egyezményben foglaltakkal, a 18. cikk az Egyezmény
hatálybalépésének időpontjáról rendelkezik, a 19. cikk az Egyezmény felmondásával
kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza, a 20. cikk az Egyezmény felülvizsgálatára
vagy módosítására irányuló konferencia összehívásának feltételeit rögzíti, a 21. cikk
pedig - azon túl, hogy előírja, miszerint az Egyezményt az IMO Főtitkáránál kell
letétbe helyezni - részletezi a Főtitkárnak az Egyezménnyel kapcsolatos
adminisztratív feladatait.
3.	Az Egyezmény Jegyzőkönyve a kontinentális talapzaton rögzített
mesterséges szigetek biztonsága elleni cselekmények visszaszorítását célozza. Az
1. cikk 3. bekezdése szerint „mesterséges sziget” az erőforrások feltárása vagy
kitermelése végett vagy más gazdasági céllal a tengerfenékhez tartósan rögzített
mesterséges sziget. Figyelemmel ezen meghatározásra, a mesterséges sziget a Btk.
260. §-ának (4) bekezdésében meghatározott közérdekű üzem fogalmi körébe
tartozik.
A Jegyzőkönyv 2. cikke tartalmazza azon cselekményeket, amelyeket a
Részes Államoknak bűncselekménnyé kell nyilvánítani.
37
A 2. cikk 1. bekezdésének a) pontja szerint bűncselekményt követ el, aki
jogellenesen és szándékosan mesterséges szigetet erőszakkal vagy fenyegetéssel
vagy a megfélemlítés bármilyen más formájával hatalmába kerít vagy az ellenőrzését
magához ragadja.
A cselekmény elbírálásához alapot adhat a Btk. 260. §-ának azon fordulata,
amely a közérdekű üzem működésének „más módon” történő megzavarását is
büntetni rendeli. A „más mód” magában foglalhat ugyanis adott esetben a
mesterséges sziget működésére kiható erőszakos vagy fenyegető magatartásokat is.
A 2. cikk 1. bekezdésének b) pontja szerint bűncselekményt követ el, aki
jogellenesen és szándékosan mesterséges szigeten tartózkodó személy ellen
erőszakos cselekményt hajt végre, ha ez a cselekmény annak biztonságát
valószínűsíthetően veszélyezteti.
A mesterséges szigeten tartózkodó személy ellen elkövetett cselekmény
megítélésekor az elkövető szándékát kell megvizsgálni, és a magatartás
eredményétől függően a Btk. 166. §-a szerinti emberölés, illetve a Btk. 170. §-a
szerinti testi sértés tényállása alapján kell az esetet elbírálni.
A 2. cikk 1. bekezdésének c) pontja rendelkezik arról, hogy a Részes
államoknak bűncselekménnyé kell nyilvánítani azt a magatartást, ha valaki
jogellenesen és szándékosan úgy rongál meg mesterséges szigetet, illetve tesz kárt
abban, hogy annak biztonságát valószínűsíthetően veszélyezteti.
Ezen magatartás elbírálására a Btk. 260. §-a szerinti közérdekű üzem
működésének megzavarásának, illetőleg a Btk. 324. §-ában meghatározott rongálás
törvényi tényállásában meghatározottak adhatnak alapot.
A 2. cikk 1. bekezdésének d) pontja szerint bűncselekménnyé kell nyilvánítani,
ha valaki jogellenesen és szándékosan a mesterséges szigeten bármilyen módon
olyan készüléket vagy anyagot helyez vagy helyeztet el, amely valószínűsíthetően
azt lerombolja vagy abban olyan kárt okoz, illetőleg amely annak biztonságát
valószínűsíthetően veszélyezteti.
Hasonlóan az előző pontban említettekhez, ezen magatartás elbírálása is a
Btk. 260. §-a, vagy a Btk. 324. §-a alapján történhet.
A Jegyzőkönyv 2. cikke 1. bekezdésének e) pontja büntetni rendeli, ha valaki
az 1-6. pontokban felsorolt bűncselekmények elkövetésével vagy kísérletével
összefüggésben testi sértést követ el, vagy bárkit megöl.
Az e rendelkezés szerinti elkövetési magatartások jelenleg is büntetendők az
élet, testi épség elleni bűncselekményeket büntetni rendelő Btk.-tényállások alapján.
Amennyiben azonban az elkövetőt a Btk. 261. §-ának (1) bekezdésében
meghatározott célzat vezette, akkor nem az egyes pontoknál említett
bűncselekmények miatt, hanem a Btk. 261. §-a szerinti terrorcselekmény miatt kell
felelősségre vonni.
38
Az Egyezményhez hasonlóan a Jegyzőkönyv szerint is büntetendő
cselekményt követ el, aki az 1-5. pontokban felsorolt bűncselekmények
bármelyikének elkövetését megkísérli [2. cikk 2. bekezdés a) pont], vagy bármely
személy általi elkövetését elősegíti, vagy bármilyen más módon olyan személynek a
tettestársa, aki ilyen bűncselekményt követ el [2. cikk 2. bekezdés b) pont], továbbá
bűncselekményt követ el az a személy is, aki természetes vagy jogi személyt -
tekintet nélkül arra, hogy a nemzeti jog erről rendelkezik vagy nem - arra kényszerít,
hogy a 2. és 3. pontbeli valamely bűncselekmény elkövetése érdekében valamit
tegyen vagy ne tegyen, ha a fenyegetés alkalmas a mesterséges sziget biztonságos
hajózásának veszélyeztetésére [2. cikk 2. bekezdés c) pont].
Az Egyezményhez hasonlóan a Jegyzőkönyv ezen rendelkezéseinek is
megfelel a magyar büntetőjog.
A Jegyzőkönyv 3. cikke a Részes Államok büntető joghatóságáról rendelkezik,
és az Egyezményhez hasonlóan fogalmazza meg a joghatósági szabályokat.
Ezeknek a rendelkezéseknek a magyar Btk. megfelel.
Kiemelést érdemel azonban az, hogy a 3. cikk 1. bekezdésének a) pontja
szerinti joghatósági ok (amikor a Részes Állam kontinentális talapzatán elhelyezett
mesterséges sziget ellen, vagy azon követték el a bűncselekményt) hazánk
vonatkozásában csak akkor releváns, ha a 91/2001. (XII. 21.) OGY határozattal
megerősített, az ENSZ Montego Bayben, 1982. december 12-én aláírásra megnyitott
Tengerjogi Egyezménye 77. cikkének 2. bekezdése alapján a kontinentális talapzat
természeti erőforrásait a parti állam kifejezett hozzájárulásával hazánk is
kiaknázhatja.
Amennyiben ilyen kifejezett hozzájárulást hazánk nem kapott, a 3. cikk 1.
bekezdésének a) pontja szerinti joghatósági ok nem releváns, tekintettel arra, hogy a
kontinentális talapzata csak a tengerparti államoknak lehet. (A kontinentális talapzat
az apálykor a partéltől a kontinens külső éléig terjedő távolság vagy 200 mérföld
távolság, ha a kontinensperem nem terjed ki eddig.)
Az 5. cikk rögzíti, hogy a Részes Államok milyen módon fejezhetik ki
egyetértésüket a Jegyzőkönyvben foglaltakkal, a 6. cikk a Jegyzőkönyv
hatálybalépésének időpontjáról rendelkezik, a 7. cikk a Jegyzőkönyv felmondásával
kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza, a 8. cikk a Jegyzőkönyv felülvizsgálatára
vagy módosítására irányuló konferencia összehívásának feltételeit rögzíti, a 9. cikk
pedig - azon túl, hogy előírja, miszerint a Jegyzőkönyvet az IMO Főtitkáránál kell
letétbe helyezni - részletezi a Főtitkárnak a Jegyzőkönyvvel kapcsolatos
adminisztratív feladatait.
39
Részletes Indokolás
Az 1-2. §-hoz
A Javaslat 1. §-a rendelkezik az Egyezmény és a Jegyzőkönyv kihirdetéséről,
a 2. § tartalmazza az Egyezmény és a Jegyzőkönyv angol nyelvű szövegét és
hivatalos magyar nyelvű fordítását.
A 3. §-hoz
A Javaslat a Magyar Köztársaság vonatkozásában a legfőbb ügyész
feladatául jelöli meg a Részes Államot terhelő, az Egyezményben és a
Jegyzőkönyvben megfogalmazott értesítési és tájékoztatási kötelezettség
teljesítését.
A 4. §-hoz
Az Egyezmény és a Jegyzőkönyv 1992. március 1-jén - kilencven nappal
azután, hogy ötven állam megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó
fenntartás nélkül aláírta azokat, vagy az IMO Főtitkáránál letétbe helyezte a
megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot - hatályba lépett. A
Javaslat a törvény hatályba lépéséről ennek megfelelően rendelkezik.