﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/5086.
számú
törvényjavaslat
•	•	fii • f	rr • •	• i ••	r	1	rí	r Á r r r 1
egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról
Előadó: dr. Bárándy Péter
igazságügy-miniszter
Budapest, 2003. szeptember
2003. évi .... törvény
egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról
I.	Fejezet
A VÉDJEGYEK ÉS A FÖLDRAJZI ÁRUJELZŐK OLTALMÁRÓL SZÓLÓ 1997. ÉVI XI.
TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSA
1.	§
A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a
továbbiakban: Vt.) preambulumának helyébe a következő rendelkezés lép:
„A magyar piacgazdaság fejlődésének előmozdítása, a megkülönböztetésre alkalmas
árujelzők használatán alapuló verseny feltételeinek javítása, a fogyasztók tájékozódásának
elősegítése érdekében, összhangban a Magyar Köztársaságnak a szellemi tulajdon védelme
terén fennálló nemzetközi és európai közösségi jogi kötelezettségeivel, az Országgyűlés a
védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról a következő törvényt alkotja:”
2.	§
A Vt. 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Védjegyoltalomban részesülő megjelölés lehet különösen:
a)	szó, szóösszetétel, beleértve a személyneveket és a jelmondatokat;
b)	betű, szám;
c)	ábra, kép;
d)	sík- vagy térbeli alakzat, beleértve az áru vagy a csomagolás formáját;
e)	szín, színösszetétel, fényjel, hologram;
f)	hang; valamint
g)	az a)-f) pontokban felsorolt egyes megjelölések összetétele.”
3.	§
A Vt. 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem felel meg az 1. §-ban
meghatározott követelményeknek.”
4.	§
A Vt. 2. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha)
„b) kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik, vagy amely a
célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, illetve amely az áru értékének a lényegét
hordozza.”
5.	§
A Vt. 3. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha e törvény vagy az Európai
Közösség jogszabályai alapján lajstromozott földrajzi árujelzőből áll vagy azt tartalmazza. E
rendelkezést olyan árukra kell alkalmazni, amelyek nem a földrajzi árujelzőnek megfelelő
földrajzi területről származnak, vagy amelyekkel kapcsolatban a földrajzi árujelző e törvény
vagy az Európai Közösség jogszabályai alapján egyéb okból nem használható.”
6.	§
(1)	A Vt. 4. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Nem részesülhet védjegyoltalomban)
„c) eltérő áruk, illetve szolgáltatások tekintetében a belföldön jóhírnevet élvező
korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló későbbi elsőbbségű megjelölés, ha annak
alapos ok nélkül történő használata a jó hírű védjegy megkülönböztető képességét vagy
hírnevét sértené vagy tisztességtelenül kihasználná.”
(2)	A Vt. 4. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Korábbi védjegy az, amelyet korábbi elsőbbséggel jelentettek be lajstromozásra,
valamint - az (1) bekezdés a) és b) pontjának alkalmazásában - az a megjelölés is, amely az
ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény alapján - lajstromozásától
függetlenül - korábban vált belföldön közismert védjeggyé.”
(3)	A Vt. 4. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) E törvény alkalmazásában az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet
is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a
korábbi védjegyhez.”
7.	§
(1)	A Vt. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés)
„b) amely más korábbi szerzői vagy iparjogvédelmi jogába ütközne, ideértve a
növényfajta nevével való ütközést is.”
(2)	A Vt. 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem részesülhet védjegyoltalomban
a)	a megjelölés, amelyet más lajstromozás nélkül korábbtól fogva ténylegesen használ
belföldön, ha a megjelölésnek a korábbi használó hozzájárulása nélkül történő használata
jogszabályba ütközne; valamint
b)	azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások tekintetében a megjelölés, amely
egy olyan védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló, amelynek oltalma korábban lejárat miatt
megszűnt, ha a megszűnés óta két év még nem telt el, kivéve, ha a korábbi védjegyet nem
használták a 18. § előírásainak megfelelően.”
8.	§
A Vt. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha azt a képviselő, illetve az
ügynök - a jogosult engedélye nélkül - saját nevében jelentette be lajstromozásra, kivéve, ha
a képviselő vagy az ügynök igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt.”
9.	§
A Vt. 12. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A kizárólagos használati jog alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet,
aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ)
„c) a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést a védjegy árujegyzékében
szereplőkkel nem azonos vagy azokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal
kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy belföldön jóhírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok
nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy
megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét”
10.	§
A Vt. 16. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthatja meg a védjegy
használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ő hozott forgalomba vagy amelyeket
kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba az Európai Közösségben.”
11.	§
A Vt. 18. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a védjegyjogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg
belföldön a védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő árukkal és
szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül
elmulasztotta, a védjegy oltalmára alkalmazni kell az e törvényben előírt
jogkövetkezményeket [4. § (3) bek., 5. § (2) bek. b) pont, 30. § d) pont, 33. § (2) bek. a) pont,
34. §, 61/E. §, 73. § (2) bek.], kivéve, ha a védjegyjogosult a használat elmaradását
kellőképpen igazolja.”
12.	§
A Vt. 19. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha a képviselő, illetve az ügynök - a jogosult engedélye nélkül - saját nevében
védjegybejelentést tesz vagy saját nevében lajstromoztatja a védjegyet, a jogosult követelheti
a védj egy oltalmi igény vagy a védjegyoltalom átruházását, kivéve, ha a képviselő vagy az
ügynök igazolja, hogy az eljárása helyénvaló volt.”
13.	§
A Vt. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § A védjegyhez kapcsolódó és a védjegyoltalomból eredő jogok átszállására,
átruházására, megterhelésére, a közös védj egy oltalmi igényre és a közös védjegyoltalomra,
valamint a védjegyekkel összefüggő vagyoni és egyes személyi viszonyokban az e törvényben
nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadók.”
14.	§
A Vt. 30. §-a a következő f) ponttal egészül ki:
(A védjegyoltalom megszűnik, ha)
,f) a védjegyjogosult jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság
[9. § (2) bek.] jogutód nélkül megszűnt, e megszűnés napjára visszaható hatállyal.”
15.	§
(1)	A Vt. 33. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
(A védjegyet törölni kell, ha)
„c) a nemzetközi védjegybejelentést a Madridi Megállapodás, illetve a
Megállapodáshoz kapcsolódó Jegyzőkönyv [76/I. § (1) bek. a) pont] alapján arra nem jogosult
személy nyújtotta be.”
(2)	A Vt. 33. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A védjegy nem törölhető, ha)
„a) olyan korábbi védjeggyel [4. § (2) bek.] ütközik, amelynek használata a törlési
kérelem benyújtásakor nem felelt meg a 18. § előírásainak; vagy”
16.	§
A Vt. a következő alcímmel és 35/A. §-sal egészül ki:
Megszűnés a védjegyjogosult jogutód nélküli megszűnése miatt
35/A. § A védjegyjogosult jogutód nélküli megszűnése miatt bekövetkező megszűnés
megállapítására irányuló kérelmet elutasító jogerős határozat kizárja, hogy azonos ténybeli
alapon ugyanazzal a védjeggyel kapcsolatban bárki újabb eljárást indítson a védjegyoltalom
megszűnésének megállapítása iránt.”
17.	§
A Vt. 37. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi szöveg számozása
(1)	bekezdésre változik:
„(2) A Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe tartoznak a közösségi
védjegyrendszerre (X/A. fejezet) és a védjegyek nemzetközi lajstromozására (X/B-X/D.
fejezetek) vonatkozó rendelkezések alkalmazásából eredő ügyek is.”
18.	§
(1)	A Vt. 39. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal háromtagú tanácsban jár el a védjegy
lajstromozására irányuló eljárásban a megjelölés lajstromozásával szemben benyújtott
felszólalás tárgyában, a törlési eljárásban és a megszűnés megállapítására irányuló
eljárásokban. A tanács szótöbbséggel határoz.
(2)	Érdemi határozatok a védjegy lajstromozása, a védjegyoltalom megújítása,
megosztása, megszűnésének megállapítása és a védjegy törlése kérdésében hozott, valamint -
a X/A. fejezet alkalmazásában - a 76/G. §-ban meghatározott, illetve - a X/B-X/D. fejezetek
alkalmazásában - a 76/I. § (4) bekezdésében felsorolt ügydöntő határozatok. Földrajzi
árujelzők esetében érdemi határozatok a 116/A. § (9) bekezdésében és a 116/B. § (4)
bekezdésében felsorolt ügydöntő határozatok is.”
(2)	A Vt. 39. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A Magyar Szabadalmi Hivatalnak a költségek viselése tárgyában hozott
határozatát a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény szabályainak
alkalmazásával kell végrehajtani.”
19. §
A Vt. 42. §-ának (5) bekezdése a következő c) és d) ponttal egészül ki:
(Az igazolás ki van zárva)
„c) a felszólalás benyújtására előírt határidő [61/B. § (1) és (2) bek., illetve 76/P. §
(3)	bek.] elmulasztása esetén;
d) a gyorsított eljárásra vonatkozó kérelem előterjesztésére megszabott határidő
[64/A. § (1) bek.] elmulasztása esetén.”
20. §
A Vt. 43. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A védjegyeljárást a fél kérelmére vagy hivatalból akkor is fel lehet függeszteni, ha az
ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben a döntés a Magyar
Szabadalmi Hivatal előtt indult külön eljárásra tartozik.”
21. §
(1)	A Vt. 44. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában külföldi személy a Magyar
Szabadalmi Hivatal hatáskörébe tartozó valamennyi védjegyügyben köteles szabadalmi
ügyvivőt vagy ügyvédet képviseletével megbízni.”
(2)	A Vt. 44. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Magyar Szabadalmi Hivatal a védjegyeljárásban a szabadalmi ügyvivők és az
ügyvédek közül ügygondnokot rendel ki)
„b) a meghatalmazott képviselővel nem rendelkező külföldi ügyfél részére az
ellenérdekű fél kérelmére.”
(3)	A Vt. 44. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a (3) bekezdés b) pontjában, illetve a (4) bekezdésben foglaltak
alkalmazásának nincs helye, és a külföldi személy nem tett eleget az (1) bekezdésben foglalt
előírásnak, a Magyar Szabadalmi Hivatal a védj egyelj árásban megfelelően alkalmazza az
59.	§ (2)-(4) bekezdéseinek rendelkezéseit, azzal az eltéréssel, hogy a kérelmet viszont a
rendelkezésre álló adatok alapján bírálja el, ha az eljárásban ellenérdekű félként részt vevő
külföldi személy nem tett eleget az (1) bekezdésben foglalt előírásnak.”
22. §
A Vt. 46. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A védjegybejelentés iratait - a határozatok tervezetei, továbbá az azokat és a
szakértői véleményeket előkészítő, a felekkel nem közölt iratok kivételével - bárki
megtekintheti.”
23.	§
A Vt. 49. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában a védjegybejelentésekkel, valamint
a védjegyekkel kapcsolatban különösen a következő adatokat és tényeket kell közölni:)
„a) a védjegybejelentés meghirdetésekor a bejelentő és a képviselő nevét és címét
(székhelyét), az ügyszámot, a bejelentés, illetve az ettől eltérő elsőbbség napját, valamint a
megjelölést és az árujegyzéket;”
24.	§
A Vt. VIII. fejezete a következő 49/A. §-sal egészül ki:
„49/A. § A Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában kell közölni a nemzetközi
védjegybejelentésekkel kapcsolatos - a X/B-X/D. fejezetekben előírt - hatósági
tájékoztatásokat is.”
25.	§
A Vt. 58. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„58. § (1) A védjegy lajstromozására irányuló eljárásban bárki észrevételt nyújthat be
a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz arra vonatkozóan, hogy a megjelölés a 2-3. §-okban
meghatározott valamely okból nem részesülhet védjegyoltalomban.
(2)	Az észrevételt a kifogásolt feltételre kiterjedő vizsgálat során figyelembe kell
venni. A védjegybejelentés meghirdetését (61/A. §) követően a Magyar Szabadalmi Hivatal
csak észrevétel alapján terjeszti ki az érdemi vizsgálatot arra, hogy a megjelölés a
2-3. §-okban meghatározott - az észrevételben megjelölt - valamely okból nincs-e kizárva a
védjegyoltalomból.
(3)	Az észrevételt a bejelentővel közölni kell.
(4)	Az észrevételt benyújtó személy a védjegy lajstromozására irányuló eljárásban
nem ügyfél. E személyt az észrevétel eredményéről értesíteni kell.”
26.	§
(1)	A Vt. 60. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a védjegybejelentés megfelel az 59. § alapján vizsgált feltételeknek, a Magyar
Szabadalmi Hivatal elvégzi a 4. §-ban meghatározott korábbi jogokra vonatkozó kutatást, és a
megjelölés alapján - figyelemmel az árujegyzékre - kutatási jelentést készít.”
(2)	A Vt. 60. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A Magyar Szabadalmi Hivatal a kutatási jelentést megküldi a bejelentőnek.”
27. §
A Vt. a következő alcímmel és 60/A. §-sal egészül ki:
,A kutatási jelentésben feltüntetett korábbi jog jogosultjának értesítése
60/A. § (1) A bejelentő, a védjegy jogosultja és a védjegylajstromba bejegyzett
használója kérheti, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal a kutatási jelentés másolatának
megküldésével értesítse arról a későbbi védjegybejelentésről, amelynek kutatási jelentésében
korábbi jogát feltüntették.
(2)	A kérelem naptári hónapokra meghatározott - egy évet meg nem haladó, a naptári
év vagy félév első napján kezdődő - időszakra terjeszthető elő; a kérelemért külön
jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni. A Magyar Szabadalmi Hivatal a kérelmet csak
a díj megfizetését követően teljesíti.
(3)	Az értesítés elmaradása esetén a Magyar Szabadalmi Hivatal a (2) bekezdés
alapján megfizetett díj egészét vagy a mulasztással arányos részét - kérelemre - visszatéríti.
Az értesítés elmaradásának egyéb jogkövetkezménye nincs, így az nem érinti különösen a
felszólalásra, illetve a belenyugvásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását.”
28. §
(1)	A Vt. 61. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Érdemi vizsgálat hivatalból”
(2)	A Vt. 61. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Ha a védjegybejelentés megfelel az 59. § alapján vizsgált feltételeknek, a Magyar
Szabadalmi Hivatal elvégzi a védjegybejelentés érdemi vizsgálatát.
(2)	Az érdemi vizsgálat arra terjed ki, hogy a megjelölés
a)	kielégíti-e az 1. §-ban meghatározott követelményeket, és a 2-3. §-ok alapján
nincs-e kizárva a védjegyoltalomból;
b)	bejelentése megfelel-e az e törvényben megszabott feltételeknek.”
29.	§
A Vt. a következő alcímmel és 61/A. §-sal egészül ki:
,A védjegybejelentés meghirdetése
61/A. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a kutatási jelentésnek a bejelentő részére
történő megküldésétől [60. § (3) bek.] számított legalább egy hónap elteltével meghirdeti a
védjegybejelentést, ha az megfelel az 59. § alapján vizsgált feltételeknek.
(2)	A meghirdetésre a 49. § a) pontjában meghatározott hatósági tájékoztatásnak a
Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában történő közlésével kerül sor.
(3)	A meghirdetésről a bejelentőt értesíteni kell.
(4)	A meghirdetést követően a bejelentés visszavonásáról, visszavontnak tekintéséről,
elutasításáról, módosításáról és megosztásáról a (2) bekezdésben szabályozott módon hatósági
tájékoztatást kell közölni.”
30.	§
A Vt. a következő alcímmel és 61/B-61/H. §-okkal egészül ki:
„Érdemi vizsgálat felszólalás esetén
61/B. § (1) A védjegybejelentés meghirdetésének napjától számított három hónapon
belül a 4-6. §-ok alapján a bejelentett megjelölés védjegyként való lajstromozásával szemben
felszólalhat
a)	a korábbi védjegy jogosultja és a védjegylajstromba bejegyzett használója;
b)	az 5. § (1) bekezdésében meghatározott jog jogosultja, továbbá iparjogvédelmi jog
esetében a lajstromba bejegyzett hasznosító, szerzői jogi jogosultság esetében a felhasználásra
felhasználási szerződés alapján engedélyt szerző személy;
c)	az 5. § (2) bekezdésének a) pontja alapján a korábbi használó;
d)	a 6. § alapján a jogosult, akinek az engedélye nélkül a képviselő, illetve az ügynök
saját nevében jelentette be a megjelölést lajstromozásra.
(2)	A felszólalás benyújtható a bejelentés módosításáról vagy megosztásáról a 61/A. §
(4)	bekezdése alapján történő hatósági tájékoztatás közlésétől számított három hónapon belül
is.
(3)	A felszólalást eggyel több példányban kell benyújtani a Magyar Szabadalmi
Hivatalhoz, mint ahány bejelentője van a védjegybejelentésnek. A felszólalásban meg kell
jelölni az annak alapjául szolgáló okot (a felszólalás okát), és mellékelni kell az okirati
bizonyítékokat.
(4)	A felszólalásért külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a felszólalás
benyújtásától számított egy hónapon belül.
(5)	Ha a felszólalás nem felel meg az (1)-(3) bekezdésekben előírt feltételeknek, a
felszólalót hiánypótlásra kell felhívni; ha pedig a felszólalás díját nem fizette meg,
figyelmeztetni kell a törvényben megszabott határidőben történő hiánypótlásra. Ezek
elmaradása esetén a felszólalást visszavontnak kell tekinteni.
61/C. § A felszólaló a védjegy lajstromozására irányuló eljárásban - a felszólalás
tárgyában - ügyfélként vesz részt.
61/D. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a felszólalással kapcsolatban
nyilatkozattételre hívja fel a bejelentőt; majd - a (2) bekezdésben szabályozott eset
kivételével - írásbeli előkészítés után határoz a védjegy lajstromozásának kérdésében.
(2)	A Magyar Szabadalmi Hivatal az írásbeli előkészítést követően szóbeli tárgyalást
tart, ha a tényállás tisztázásához szükség van a bejelentő és a felszólaló együttes
meghallgatására, vagy ha bármelyik fél ezt kellő időben kéri.
(3)	Ha a bejelentő a felhívásra a kitűzött határidőben nem nyilatkozik, vagy nem
jelenik meg a tárgyaláson, a Magyar Szabadalmi Hivatal a felszólalást a rendelkezésére álló
adatok alapján bírálja el.
(4)	A felszólalást visszavontnak kell tekinteni, ha a felszólaló
a)	a felhívásra a kitűzött határidőben nem nyilatkozik, vagy
b)	a tárgyaláson nem jelenik meg, és nem kérte előzetesen annak távollétében történő
megtartását sem.
(5)	A felszólalás benyújtására előírt határidő [61/B. § (1) és (2) bek.] elteltét követően
a felszólalás alapjául szolgáló okként nem jelölhető meg olyan ok, amelyet az említett
határidőn belül nem jelöltek meg a felszólalás okaként. Az így megjelölt okot a Magyar
Szabadalmi Hivatal ügydöntő határozatának meghozatalakor nem veszi figyelembe.
61/E. § (1) Ha a felszólalás korábbi védjeggyel való ütközésen alapul, a felszólalót
terheli annak bizonyítása, hogy saját védjegyhasználata a védjegybejelentés meghirdetésének
napján megfelelt a 18. § előírásainak. A Magyar Szabadalmi Hivatal a bejelentő kellő időben
előterjesztett kérelmére ennek bizonyítására felhívja a felszólalót.
(2)	A védjegybejelentés nem utasítható el olyan felszólalás alapján, amellyel
kapcsolatban az (1) bekezdésben szabályozott bizonyítás sikertelen volt.
(3)	Ha a felszólaló az (1) bekezdésben szabályozott felhívásra nem válaszol, a
felszólalást visszavontnak kell tekinteni.
61/F. § A felszólalás tárgyában helye van egyezségnek.
61/G. § (1) Az egy védjegybejelentéssel kapcsolatban benyújtott több felszólalást egy
eljárásban kell elintézni.
(2)	Egy védjegybejelentéssel kapcsolatban benyújtott több felszólalás esetén egyes
felszólalások tekintetében az eljárás felfüggeszthető. Az eljárást ilyen esetben felfüggesztő
határozat megváltoztatása [77. § (1) bek.] külön nem kérhető a bíróságtól, az csak a védjegy
lajstromozása kérdésében hozott ügydöntő határozattal szemben benyújtott megváltoztatási
kérelemben támadható meg. Az eljárást ilyen esetben felfüggesztő határozat - szükség
szerint - meghatározza a felszólalónak az eljárás felfüggesztéséig felmerült költségeit.
(3)	Ha a védjegy lajstromozására irányuló eljárás a bejelentést elutasító határozat
jogerőre emelkedésével fejeződik be, a felszólalást, amellyel kapcsolatban az eljárást
felfüggesztették, visszavontnak kell tekinteni. Ellenkező esetben az eljárást folytatni kell
annak a felszólalásnak az alapján, amellyel kapcsolatban az eljárást korábban
felfüggesztették.
61/H. § (1) Felszólalás esetén a védjegybejelentés vizsgálata arra is kiterjed, hogy a
felszólalás okára figyelemmel a megjelölés nincs-e kizárva a védjegyoltalomból a 4-7. §-ok
alapján.
(2)	A védjegybejelentést egészében vagy részben el kell utasítani, ha az nem elégíti ki
az (1) bekezdés alapján vizsgált követelményeket.
(3)	A felszólalás kapcsán felmerülő költségek viselésére a vesztes felet kell kötelezni;
a felszólaló nem minősül vesztes félnek, ha a felszólalást a 61/G. § (3) bekezdése alapján kell
visszavontnak tekinteni. Az egyezség (61/F. §) a költségek viselésére is kiterjedhet.
(4)	A felszólalás díját [61/B. § (4) bek.] a Magyar Szabadalmi Hivatal - kérelemre -
külön jogszabályban meghatározott mértékben és feltételekkel visszatéríti, ha
a)	a védjegybejelentést a 61. § (4) bekezdése alapján elutasítják;
b)	a védjegybejelentést a 61. § (5) bekezdése alapján visszavontnak kell tekinteni;
c)	a bejelentő a védjegybejelentést visszavonja [50. § (6) bek.];
d)	a felszólalást a 61/G. § (3) bekezdése alapján visszavontnak kell tekinteni.”
31.	§
A Vt. 64. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a megjelölés és a védjegybejelentés megfelel a vizsgálat [61. § (2) bek. és
61/H. § (1) bek.] körébe tartozó valamennyi követelménynek, a Magyar Szabadalmi Hivatal a
bejelentett megjelölést védjegyként lajstromozza. A védjegy lajstromozásának napja a
lajstromozásról szóló határozat keltezésének napja.”
32.	§
A Vt. IX. fejezete a következő alcímmel és 64/A. §-sal egészül ki:
„Gyorsított eljárás
64/A. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a védjegy lajstromozására irányuló eljárást
a bejelentő kérelmére gyorsítottan folytatja le, ha a bejelentő a Madridi Megállapodás alapján
nemzetközi védjegybejelentést tett, és azzal kapcsolatban a Magyar Szabadalmi Hivatalnál
tett bejelentése alapján uniós elsőbbséget kíván igényelni. A kérelem a bejelentés napjától
számított egy hónapon belül terjeszthető elő.
(2)	A gyorsított eljárás iránti kérelemért külön jogszabályban meghatározott díjat kell
fizetni a kérelem benyújtásától számított egy hónapon belül.
(3)	Ha a kérelem nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott követelményeknek,
a bejelentőt hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre kell felhívni. A kérelmet el kell utasítani,
ha az a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a törvényben meghatározott
követelményeket. A kérelmet visszavontnak kell tekinteni, ha a bejelentő a felhívásra a
kitűzött határidőben nem válaszol.
(4)	Ha a bejelentő nem fizeti meg a kérelem díját, figyelmeztetni kell a törvényben
megszabott határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradása esetén a kérelmet
visszavontnak kell tekinteni.
(5)	A Magyar Szabadalmi Hivatal a gyorsított eljárást határozattal rendeli el.
(6)	Gyorsított eljárás esetén - a VII. és a IX. fejezet szabályaitól eltérően -
a)	hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre tizenöt napos határidő is kitűzhető;
b)	a védjegybejelentés meghirdethető a kutatási jelentésnek a bejelentő részére történő
megküldésétől [60. § (3) bek.] számított egy hónap elteltét [61/A. § (1) bek.] megelőzően is.”
33.	§
A Vt. 65. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A védjegyoltalom megújítását legkorábban az oltalmi idő lejárta előtt tizenkét
hónappal, legkésőbb a lejárat napjától vagy - ha ez a későbbi - a lajstromozástól számított hat
hónapon belül lehet kérni.”
34.	§
(1)	A Vt. 73. §-ának (1) bekezdése a következő mondatokkal egészül ki:
„A Magyar Szabadalmi Hivatal által a kérelmező számára kitűzött határidő elteltét
követően a törlés alapjául szolgáló okként nem jelölhető meg olyan ok, amelyet az említett
határidőn belül nem jelöltek meg a törlés okaként. Az így megjelölt okot az ügydöntő
határozat meghozatalakor figyelmen kívül kell hagyni.”
(2)	A Vt. 73. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a törlési kérelem a kérelmező korábbi védjegyével való ütközésen alapul, a
kérelmezőt terheli annak bizonyítása, hogy saját védjegyhasználata a törlési kérelem
benyújtásakor megfelelt a 18. § előírásainak. A Magyar Szabadalmi Hivatal a védjegyjogosult
kellő időben előterjesztett kérelmére ennek bizonyítására felhívja a kérelmezőt.”
(3)	A Vt. 73. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A védjegy nem törölhető olyan törlési kérelem alapján, amellyel kapcsolatban a
(2)	bekezdésben szabályozott bizonyítás sikertelen volt.
(4)	Ha a kérelmező a (2) bekezdésben szabályozott felhívásra nem válaszol, a törlési
kérelmet visszavontnak kell tekinteni.”
35.	§
(1)	A Vt. 74. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az egy védjegy ellen irányuló több törlési kérelmet lehetőség szerint egy
eljárásban kell elintézni.”
(2)	A Vt. 74. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A 72. § (2) bekezdésében szabályozott esetben a törlési eljárásban helye van
egyezségnek.”
(3)	A Vt. 74. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az egyezség a költségek viselésére is kiterjedhet.”
36.	§
(1)	A Vt. 75. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Használat hiánya, megkülönböztető képesség elvesztése, megtévesztővé válás vagy a
védjegyjogosult jogutód nélküli megszűnése miatt bekövetkező megszűnés megállapítása”
(2)	A Vt. 75. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A védjegyoltalom megszűnésének megállapítását a védjegy használatának hiánya
miatt a 18. és 34. §-ok alapján, a megjelölés megkülönböztető képességének elvesztése,
illetve megtévesztővé válása miatt a 35. § alapján a védjegyjogosulttal szemben, továbbá a
védjegyjogosult jogutód nélküli megszűnése miatt a 35/A. § alapján bárki kérheti.”
(3)	A Vt. 75. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha a megszűnés megállapítását a védjegy használatának hiánya miatt kérik, a
védjegyjogosultat terheli annak bizonyítása, hogy a védjegyet a 18. § előírásainak
megfelelően használta.”
37. §
(1)	A Vt. 76. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a megszűnés megállapítása iránti kérelemmel
kapcsolatban nyilatkozattételre hívja fel a védjegyjogosultat; majd írásbeli előkészítés után
szóbeli tárgyalás alapján határoz a védjegyoltalom használat hiánya, megkülönböztető
képesség elvesztése, megtévesztővé válás, illetve a védjegyjogosult jogutód nélküli
megszűnése miatti megszűnésének - teljes körű vagy részleges - megállapításáról, vagy pedig
a kérelem elutasításáról.
(2)	Az egy védjegy ellen irányuló több megszűnés-megállapítási kérelmet, valamint a
törlési és a megszűnés megállapítására irányuló kérelmeket lehetőség szerint egy eljárásban
kell elintézni.”
(2)	A Vt. 76. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A védjegyjogosult jogutód nélküli megszűnése miatt bekövetkező megszűnés
megállapítására irányuló eljárás költségeit azonban a kérelmező viseli.”
(3)	A Vt. 76. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A védjegyoltalomnak a használat hiánya, a megkülönböztető képesség elvesztése,
a megtévesztővé válás, illetve a védjegyjogosult jogutód nélküli megszűnése miatti teljes körű
vagy részleges megszűnését be kell jegyezni a védjegylajstromba, és arról hatósági
tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában.”
38. §
A Vt. a következő harmadik és negyedik résszel (76/A-76/Z. §-okkal) egészül ki, és a
Vt. jelenlegi harmadik, negyedik és ötödik részének megjelölése ötödik, hatodik és hetedik
részre változik:
„HARMADIK RÉSZ
A KÖZÖSSÉGI VÉDJEGYRENDSZERRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
X/A. Fejezet
A KÖZÖSSÉGI VÉDJEGY ÉS A KÖZÖSSÉGI VÉDJEGYBEJELENTÉS
Általános szabályok
76/A. § E törvény alkalmazásában
a)	közösségi védjegyrendelet: a Tanács 40/94/EK rendelete a közösségi védjegyről;
b)	közösségi védjegy: a közösségi védjegyrendelet 1. cikkének (1) bekezdésében
meghatározott védjegy;
c)	közösségi védjegybejelentés: a közösségi védjegyrendelet alapján tett - közösségi
védjegy lajstromozására irányuló - bejelentés.
A közösségi védjegybejelentés továbbítása
76/B. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatalnál benyújtott közösségi
védjegybejelentésnek a közösségi védjegyrendelet 25. cikkének (2) bekezdése alapján történő
továbbításáért külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a bejelentés benyújtásakor.
(2)	Ha a közösségi védjegybejelentés továbbításának díját nem fizették meg, a Magyar
Szabadalmi Hivatal figyelmezteti a bejelentőt a hiánypótlásra. A Magyar Szabadalmi Hivatal
a közösségi védjegybejelentést a díj megfizetését követően továbbítja.
A közösségi védjegy mint korábbi védjegy
76/C. § (1) A 4. § és az 5. § (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásában a közösségi
védjegy - a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott eltérésekkel - ugyanolyan korábbi
védjegynek minősül, mint a Magyar Szabadalmi Hivatal által e törvény alapján lajstromozott
védjegy.
(2)	A 4. § (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásában a közösségi védjegyrendelet 9.
cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében az Európai Közösségben jóhírnevet élvező
korábbi közösségi védjegyet kell figyelembe venni.
(3)	A 4. § (3) bekezdésének alkalmazásában a megjelölés akkor nincs kizárva a
védjegyoltalomból, ha olyan korábbi közösségi védjeggyel ütközik, amelyet annak jogosultja
nem használt a közösségi védjegyrendelet 15. cikkének megfelelően.
(4)	E törvény alkalmazásában a 18. § előírásainak megfelelő használatra való utaláson
közösségi védjegy esetében a közösségi védjegyrendelet 15. cikkében foglalt előírásoknak
megfelelő használatra való utalást kell érteni.
(5)	A belenyugvás (17. §) szabályait megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is,
ha a korábbi védjegy közösségi védjegy és a későbbi védjegy a Magyar Szabadalmi Hivatal
által e törvény alapján lajstromozott védjegy.
(6)	Az (1)-(5) bekezdések rendelkezései megfelelően irányadók a 33. § (2)
bekezdésének alkalmazásában is.
A közösségi védjegy bitorlásának jogkövetkezményei
76/D. § A közösségi védjegy bitorlására - a közösségi védjegyrendelet 14. cikkében
foglaltakkal összhangban - ugyanazokat a jogkövetkezményeket kell alkalmazni, mint a
Magyar Szabadalmi Hivatal által e törvény alapján lajstromozott védjegy bitorlására.
Nemzeti bejelentéssé való átalakítás
76/E. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a közösségi védjegybejelentés vagy a
közösségi védjegy nemzeti védjegybejelentéssé való átalakítására irányuló - a közösségi
védjegyrendelet 109. cikkének (3) bekezdése alapján megküldött - kérelmet megvizsgálja
abból a szempontból, hogy az kielégíti-e a közösségi védjegyrendelet 108. cikkének (2)
bekezdésében előírt követelményeket.
(2)	Ha a kérelem nem felel meg az (1) bekezdés alapján vizsgált követelményeknek, a
kérelmezőt - a kifogás természete szerint - hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre kell
felhívni.
(3)	A kérelmet el kell utasítani, ha a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat ellenére sem
elégíti ki az (1) bekezdés alapján vizsgált követelményeket. A kérelmet visszavontnak kell
tekinteni, ha a kérelmező a felhívásra a kitűzött határidőben nem válaszol.
(4)	Közösségi védjegybejelentés vagy közösségi védjegy átalakítására irányuló
szabályszerű kérelem alapján a Magyar Szabadalmi Hivatal a VII-IX. fejezetek
rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - az (5)-(8) bekezdésekben meghatározott
feltételekkel - megindítja a védjegy lajstromozására irányuló eljárást.
(5)	A bejelentési díjat [50. § (4) bek.] az (1) bekezdés szerinti kérelemnek a Magyar
Szabadalmi Hivatalhoz történő beérkezésétől számított két hónapon belül kell megfizetni.
(6)	Az (1) bekezdés szerinti kérelem és mellékleteinek magyar nyelvű fordítását a
kérelemnek a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz történő beérkezésétől számított négy hónapon
belül kell a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtani. E fordítást a IX. fejezet
rendelkezéseinek alkalmazásában az 50. § (5) bekezdése alapján benyújtandó fordításnak kell
tekinteni.
(7)	A Magyar Szabadalmi Hivatal az (1) bekezdés szerinti kérelem beérkezéséről - a
(2)	bekezdés szerinti felhívás, illetve az 56. § (4) bekezdésében előírt figyelmeztetés
megküldésével egyidejűleg - értesíti a kérelmezőt.
(8)	A bejelentési napot, az elsőbbséget és a szenioritást a közösségi védjegyrendelet
108. cikkének (3) bekezdésével összhangban kell megállapítani. Az 50. § (3) bekezdését a
közösségi védj egy rendelet 110. cikkének (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel kell
alkalmazni.
(9)	Közösségi védjegy átalakítására irányuló kérelem alapján a (4) bekezdés szerint
megindult eljárásban - a bejelentési díj megfizetését és a (6) bekezdésben előírt fordítás
benyújtását követően - a Magyar Szabadalmi Hivatal a közösségi védjegyet további vizsgálat
nélkül e törvény alapján lajstromozza (64. §).
(10)	A közösségi védjegybejelentés vagy a közösségi védjegy nemzeti
védjegybejelentéssé való átalakítására irányuló kérelem vizsgálatára és a (4) bekezdés alapján
megindult eljárásra egyebekben a VII-IX. fejezetek rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.
A közösségi védjegy szenioritása
76/F. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal által e törvény alapján lajstromozott
védjegy, amelynek szenioritását igényelték közösségi védjeggyel kapcsolatban a közösségi
védjegyrendelet 34. és 35. cikke alapján, és amelynek oltalma megszűnt az oltalmi idő
megújítás nélküli lejárta vagy lemondás miatt, törölhető, illetve oltalmának megszűnése a
használat hiánya, vagy a megjelölés megkülönböztető képességének elvesztése vagy
megtévesztővé válása, illetve a védjegyjogosult jogutód nélküli megszűnése miatt
megállapítható, ha a törlés, illetve a megszűnés megállapításának feltételei mind a kérelem
benyújtásának napján, mind a védjegyoltalom korábbi megszűnésének napján fennálltak.
(2)	A védjegylajstromban fel kell tüntetni, hogy a védjegy szenioritását igényelték
közösségi védjeggyel kapcsolatban. A szenioritás elvesztését szintén be kell jegyezni a
védjegylajstromba.
(3)	A védjeggyel kapcsolatos minden tényt és körülményt - különösen a használati
engedélyt, a jelzálogjogot, valamint a védjegyhez kapcsolódó és a védjegyoltalomból eredő
jogok más megterhelését, továbbá e jogok átszállását és átruházását - be kell jegyezni a
védjegylajstromba azt követően is, hogy az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta vagy
lemondás miatt megszűnt annak a védjegynek az oltalma, amelynek szenioritását közösségi
védjeggyel kapcsolatban igényelték.
(4)	A közösségi védjegyet mint korábbi védjegyet (76/C. §) a szabályszerűen igényelt
szenioritásával kell figyelembe venni akkor is, ha az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta vagy
lemondás miatt megszűnt a Magyar Szabadalmi Hivatal által e törvény alapján lajstromozott
azon védjegy oltalma, amelynek szenioritását igényelték a közösségi védjeggyel
kapcsolatban.
Érdemi határozatok
76/G. § Érdemi határozatok a közösségi védjegybejelentés vagy a közösségi védjegy
átalakítására irányuló kérelem tárgyában hozott ügydöntő határozatok is.
Közösségi védjegybíróság
76/H. § (1) A Magyar Köztársaságban a Fővárosi Bíróság jár el első fokon - a 78. §
(2)	bekezdésében meghatározott összetételben - a közösségi védjegyrendelet 91. cikkének (1)
bekezdésében meghatározott közösségi védjegybíróságként.
(2)	A Fővárosi Bíróság határozata elleni fellebbezés elbírálása - másodfokon eljáró
közösségi védjegybíróságként - a Fővárosi Ítélőtábla hatáskörébe tartozik.
NEGYEDIK RÉSZ
A VÉDJEGYEK NEMZETKÖZI LAJSTROMOZÁSÁRA VONATKOZÓ
RENDELKEZÉSEK
X/B. Fejezet
A NEMZETKÖZI VÉDJEGYBEJELENTÉSEKRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS
SZABÁLYOK
Általános szabályok
76/I. § (1) E törvény alkalmazásában
a)	nemzetközi védjegybejelentés: az 1891. évi április hó 14-én kelt, a védjegyek
nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás),
valamint a Megállapodáshoz kapcsolódó, 1989. évi június hó 27-én kelt Jegyzőkönyv (a
továbbiakban: Jegyzőkönyv) alapján tett védjegybejelentés;
b)	Nemzetközi Iroda: a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodája;
c)	nemzetközi lajstrom: a Megállapodás, illetve a Jegyzőkönyv alapján bejelentett
védjegyekről a Nemzetközi Iroda által vezetett nyilvántartás;
d)	a Magyar Köztársaságot megjelölő bejelentés: az a nemzetközi védjegybejelentés,
amelyben az oltalmat a Magyar Köztársaság területére kiterjedően igénylik;
e)	származási hivatal: az esetnek megfelelően a Megállapodás 1. cikkének (3)
bekezdése szerinti származási ország hivatala, a Jegyzőkönyv 2. cikkének (2) bekezdése
szerinti származási ország hivatala, illetőleg mindkettő.
(2)	Ahol e törvény a Megállapodás, illetve a Jegyzőkönyv alkalmazására utal, azon a
Megállapodáshoz és a Jegyzőkönyvhöz kapcsolódó Közös Végrehajtási Szabályzat
alkalmazását is érteni kell.
(3)	A nemzetközi védjegybejelentések tekintetében a Megállapodás, illetve a
Jegyzőkönyv eltérő rendelkezése hiányában - az e részben (X/B-X/D. fejezetekben) foglalt
eltérésekkel - e törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(4)	Érdemi határozatok a 76/J. § (5) bekezdésében, a 76/K. § (3) bekezdésében, a
76/L. § (2) bekezdésében, a 76/M. § (4) bekezdésében, a 76/P. § (5) és (6) bekezdésében, a
76/R. § (2) bekezdésében, valamint a 76/Z. § (2) bekezdésében szabályozott ügydöntő
határozatok is.
X/C. Fejezet
A MEGÁLLAPODÁS ALAPJÁN TETT NEMZETKÖZI VÉDJEGYBEJELENTÉSEK
A Magyar Szabadalmi Hivatal útján benyújtott bejelentések
76/J. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal által lajstromozott védjegy jogosultja a
Magyar Szabadalmi Hivatal mint származási hivatal útján - a Megállapodás alapján -
nemzetközi védjegybejelentést tehet a Nemzetközi Irodához.
(2)	A Magyar Szabadalmi Hivatal továbbítja azt a nemzetközi védjegybejelentést,
amelynek esetében a bejelentő
a)	valóságos és működő ipari vagy kereskedelmi telephelye belföldön van; ennek
hiányában
b)	lakóhelye belföldön van; ennek hiányában
c)	magyar állampolgár.
(3)	A nemzetközi védjegybejelentést a Magyar Szabadalmi Hivatalnál mint származási
hivatalnál a Megállapodásban előírt alaki követelményeknek megfelelően, a Megállapodásban
előírt módon és nyelven kell benyújtani.
(4)	Ha a nemzetközi védjegybejelentést az (1) bekezdésben említett védjegy
lajstromozása előtt nyújtják be, a benyújtás napjának a védjegy lajstromozásának napját kell
tekinteni.
(5)	A Magyar Szabadalmi Hivatal felhívására a bejelentő köteles igazolni, hogy a (2)
bekezdés szerint nemzetközi védjegybejelentés benyújtására jogosult. Ennek elmaradása
esetén a Magyar Szabadalmi Hivatal a nemzetközi bejelentés továbbítására irányuló kérelmet
elutasítja.
76/K. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a nemzetközi védjegybejelentés
továbbítását megelőzően megvizsgálja, hogy
a)	a bejelentés tartalmazza-e a 76/J. § (1) bekezdésében említett védjegy
lajstromszámát;
b)	a bejelentés tartalmazza-e a továbbítására irányuló kérelmet, a bejelentő
azonosítására alkalmas adatokat, a megjelölést, valamint az árujegyzéket;
c)	a bejelentés adatai megegyeznek-e a 76/J. § (1) bekezdésében említett védjegynek a
védjegylajstromban szereplő adataival;
d)	a bejelentés tartalmazza-e azon országok megjelölését, amelyek területére az
oltalom kiterjesztését igénylik;
e)	a bejelentést a Megállapodásban előírt nyelven és módon nyújtották-e be;
f)	a bejelentés tartalmazza-e a bejelentő, illetve képviselője aláírását.
(2)	Ha a bejelentés nem felel meg az (1) bekezdés a)-c), illetve f) pontjaiban
meghatározott követelményeknek - kivéve, ha a bejelentésben az árujegyzék szűkebb, mint a
76/J. § (1) bekezdésében említett védjegy árujegyzéke -, a Magyar Szabadalmi Hivatal
felhívja a bejelentőt a hiányok pótlására. Ennek során a bejelentőt figyelmeztetni kell arra,
hogy ha a kérelem benyújtását követő két hónapon belül a bejelentés nem érkezik be a
Nemzetközi Irodához, a nemzetközi lajstromozás napja nem a kérelem benyújtásának a napja,
hanem a Nemzetközi Irodához történő beérkezés napja lesz.
(3)	A (2) bekezdés szerinti hiánypótlás eredménytelensége esetén a Magyar
Szabadalmi Hivatal a nemzetközi védjegybejelentés továbbítására irányuló kérelmet
elutasítja.
(4)	Ha a bejelentés nem felel meg az (1) bekezdés d)-e) pontjaiban meghatározott
követelményeknek, a Magyar Szabadalmi Hivatal felhívja a bejelentőt a hiányok pótlására.
Ennek elmaradása esetén a nemzetközi bejelentést a bejelentő által benyújtott formában kell
továbbítani a Nemzetközi Irodához.
76/L. § (1) A nemzetközi védjegybejelentés továbbításáért a Magyar Szabadalmi
Hivatalhoz külön jogszabályban meghatározott továbbítási díjat, valamint a nemzetközi
bejelentéssel kapcsolatban a Nemzetközi Irodához a Megállapodásban meghatározott
nemzetközi díjat kell fizetni.
(2)	Az (1) bekezdésben említett továbbítási díj a nemzetközi védjegybejelentés
benyújtásának napján esedékes. Ha a díjat az esedékességet követő egy hónapon belül nem
fizetik meg, a nemzetközi védjegybejelentés továbbítására irányuló kérelmet visszavontnak
kell tekinteni.
(3)	Az (1) bekezdésben említett nemzetközi díjat közvetlenül a Nemzetközi Irodához,
a Megállapodásban előírt határidőn belül és az ott megszabott módon kell megfizetni.
(4)	A Magyar Szabadalmi Hivatal útján benyújtott nemzetközi védjegybejelentés
esetén a védjegylajstromban fel kell tüntetni a nemzetközi lajstromozás napját és számát.
A nemzetközi lajstromozásból eredő oltalom utólagos kiterjesztése a Magyar Szabadalmi
Hivatal útján
76/M. § (1) Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal a Megállapodás szerint a jogosult
szerződő államának hivatala, a Magyar Szabadalmi Hivatal útján a nemzetközi
lajstromozásból eredő oltalom utólagos kiterjesztését lehet kérni.
(2)	Az oltalom utólagos kiterjesztésére irányuló kérelmet a Megállapodásban előírt
alaki követelményeknek megfelelően, a Megállapodásban előírt módon és nyelven kell
benyújtani.
(3)	A Magyar Szabadalmi Hivatal az oltalom utólagos kiterjesztésére irányuló kérelem
továbbítását megelőzően megvizsgálja, hogy
a)	a kérelem tartalmazza-e a továbbítására irányuló kérelmet és a jogosult, illetve
képviselője aláírását;
b)	a kérelmet a Megállapodásban előírt módon nyújtották-e be.
(4)	Ha az oltalom utólagos kiterjesztésére irányuló kérelem nem felel meg a (3)
bekezdés a) pontjában meghatározott követelményeknek, a Magyar Szabadalmi Hivatal
felhívja a kérelmezőt a hiányok pótlására. Ennek elmaradása esetén a Magyar Szabadalmi
Hivatal a továbbításra irányuló kérelmet elutasítja.
(5)	Ha az oltalom utólagos kiterjesztésére irányuló kérelem nem felel meg a (3)
bekezdés b) pontjában meghatározott követelménynek, a Magyar Szabadalmi Hivatal felhívja
a kérelmezőt a hiányok pótlására. Ennek elmaradása esetén az oltalom utólagos kiterjesztésére
irányuló kérelmet a kérelmező által benyújtott formában kell továbbítani a Nemzetközi
Irodához.
(6)	Az oltalom utólagos kiterjesztésére irányuló kérelem tekintetében megfelelően
alkalmazni kell a 76/L. §-ban foglalt rendelkezéseket.
(7)	Az (1)-(6) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni, ha
a nemzetközi védjegybejelentéssel vagy a nemzetközi lajstromozásból eredő oltalommal
kapcsolatos változásnak a nemzetközi lajstromba való bejegyzése iránt a Megállapodás
alapján a Magyar Szabadalmi Hivatal útján terjesztik elő a kérelmet.
A Magyar Köztársaságot megjelölő bejelentések
76/N. § (1) A Magyar Köztársaságot megjelölő bejelentésnek a nemzetközi
lajstromozásnak a Megállapodás 3. cikkének (4) bekezdése, illetve a nemzetközi lajstromból
eredő oltalom utólagos kiterjesztésének a Megállapodás 3ter cikkének (2) bekezdése alapján
meghatározott napjától ugyanaz a hatálya, mint a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz
szabályszerűen benyújtott védjegybejelentésnek.
(2)	A Magyar Köztársaságot megjelölő bejelentés alapján történő nemzetközi
lajstromozással - az (1) bekezdésben megjelölt naptól kezdődően - ugyanolyan hatályú
oltalom keletkezik, mint a 64. § szerinti lajstromozással, amennyiben a Magyar Szabadalmi
Hivatal a Megállapodás 5. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján a megjelölés Magyar
Köztársaságra kiterjedő oltalmát nem utasítja el, vagy az elutasítást visszavonja.
(3)	A Magyar Köztársaságot megjelölő bejelentésekre vonatkozó rendelkezéseket
megfelelően alkalmazni kell, ha a nemzetközi lajstromozásból eredő oltalomnak a Magyar
Köztársaságra való utólagos kiterjesztését kérik.
(4)	A Magyar Köztársaságot megjelölő bejelentés nemzetközi lajstromozását követően
a Magyar Szabadalmi Hivatal is megtekinthetővé teszi annak közzétett tartalmát, és
hozzáférést biztosít a nemzetközi lajstromnak a bejelentésre vonatkozó bejegyzéseihez.
76/O. § (1) A Magyar Köztársaságot megjelölő bejelentés meghirdetésére a
nemzetközi védjegybejelentés következő adatainak közlésével kerül sor:
a)	a megjelölés;
b)	a bejelentés nemzetközi lajstromszáma;
c)	a Nemzetközi Iroda hivatalos lapjában történő közzététel napja, valamint a
közzétételt tartalmazó lap száma.
(2) A Magyar Szabadalmi Hivatal a Magyar Köztársaságot megjelölő bejelentést az
(1)	bekezdés szerint a nemzetközi lajstromozásról szóló értesítést követően hirdeti meg.
76/P. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a Magyar Köztársaságot megjelölő
bejelentés tekintetében elkészíti a 60. § szerinti kutatási jelentést, és elvégzi a 61. § szerinti
érdemi vizsgálatot.
(2)	A Magyar Szabadalmi Hivatal a kutatási jelentést a Nemzetközi Iroda útján küldi
meg a bejelentőnek.
(3)	A Magyar Köztársaságot megjelölő bejelentés tekintetében a 61/B. § (1)
bekezdésének alkalmazásában a felszólalás határidejét a 76/O. § (1) bekezdése alapján történő
meghirdetés napjától kell számítani.
(4)	Ha a nemzetközi védjegybejelentés nem felel meg a 61. § (2) bekezdése alapján
vizsgált követelményeknek, vagy azzal kapcsolatban felszólalást nyújtottak be, erről a
Megállapodásban meghatározott módon és határidőn belül értesíteni kell a Nemzetközi Irodát
(ideiglenes elutasítás). Az értesítésben a nyilatkozattételre legalább három hónapos határidőt
kell kitűzni, amely a lejárat előtt előterjesztett kérelemre meghosszabbítható.
(5)	Ha a bejelentő a felhívásra a kitűzött határidőben nem válaszol, a Magyar
Szabadalmi Hivatal értesíti a Nemzetközi Irodát arról, hogy a megjelölés Magyar
Köztársaságra kiterjedő oltalmát - részben vagy egészben - elutasítja (végleges elutasítás).
Ha a bejelentő a felhívásra válaszol, a Magyar Szabadalmi Hivatal folytatja az érdemi
vizsgálatot, és annak alapján határoz a védjegy lajstromozásának kérdésében.
(6)	Ha a védjegybejelentés elutasításának [61. § (4) bek., 61/H. § (2) bek.] vagy
visszavontnak tekintésének [61. § (5) bek.] volna helye, a Magyar Szabadalmi Hivatal értesíti
a Nemzetközi Irodát arról, hogy a megjelölés Magyar Köztársaságra kiterjedő oltalmát
elutasítja (végleges elutasítás). Ellenkező esetben értesíti a Nemzetközi Irodát arról, hogy az
ideiglenes elutasítást visszavonja.
(7)	Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal nem ad ki a (4) bekezdés szerinti ideiglenes
elutasítást, a lajstromozás napjának az ideiglenes elutasításra nyitva álló határidő elteltét
követő napot kell tekinteni. Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal a (4) bekezdés szerinti
ideiglenes elutasítást visszavonja, vagy az (5)-(6) bekezdések szerinti végleges elutasításban
az oltalmat csak részben utasítja el, a lajstromozás napjának az erről szóló határozat
keltezésének napját kell tekinteni.
(8)	A Magyar Szabadalmi Hivatal - a 48. § megfelelő alkalmazásával - bejegyzi a
védjegylajstromba, hogy a Megállapodás 4bls cikke alapján a nemzetközi lajstromozás a
Magyar Szabadalmi Hivatal által lajstromozott védjegy helyébe lépett.
Átruházás és használati engedély hatályának elutasítása
76/R. § (1) Ha a nemzetközi lajstromozásból eredő, a Magyar Köztársaság területére
kiterjedő oltalom tekintetében a nemzetközi lajstromba bejegyzett átruházás, illetve használati
engedély tárgyában a Magyar Szabadalmi Hivatal úgy találja, hogy az átruházás, illetve a
használati engedély - részben vagy egészben - e törvény rendelkezéseibe ütközik, erről a
Megállapodásban meghatározott módon és határidőn belül - a Nemzetközi Iroda útján -
értesíti a bejelentőt.
(2) A változás hatályának elutasításáról szóló értesítésben meg kell jelölni az elutasítás
okait, illetve terjedelmét.
A nemzetközi védjegy érvénytelenítése
76/S. § A nemzetközi védjegynek a Megállapodás 5. cikkének (6) bekezdésében
szabályozott érvénytelenítésén e törvény alkalmazásában a védjegy törlését és a
védjegyoltalom megszűnésének megállapítását kell érteni.
Kiegészítő lajstrom
76/T. § A Magyar Szabadalmi Hivatal a Magyar Köztársaságot megjelölő bejelentések
tekintetében kiegészítő lajstromot vezet, amelybe a nemzetközi lajstromba a Megállapodás
szerint be nem jegyezhető tényeket és körülményeket kell bejegyezni.
X/D. Fejezet
A JEGYZŐKÖNYV ALAPJÁN TETT NEMZETKÖZI VÉDJEGYBEJELENTÉSEK
A Magyar Szabadalmi Hivatal útján benyújtott bejelentések
76/U. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott védjegybejelentés, valamint a
Magyar Szabadalmi Hivatal által lajstromozott védjegy jogosultja a Magyar Szabadalmi
Hivatal mint származási hivatal útján - a Jegyzőkönyv alapján - nemzetközi
védjegybejelentést tehet a Nemzetközi Irodához.
(2)	Ha a nemzetközi védjegybejelentést az (1) bekezdésben említett védjegy
lajstromozása előtt nyújtják be, a bejelentő nyilatkozhat úgy, hogy a nemzetközi
védjegybejelentést az (1) bekezdésben említett védjegy alapján kívánja megtenni. Ebben az
esetben a benyújtás napjának a védjegy lajstromozásának napját kell tekinteni.
(3)	A Magyar Szabadalmi Hivatal továbbítja azt a nemzetközi védjegybejelentést,
amelynek esetében a bejelentő
a)	magyar állampolgár, vagy
b)	lakóhelye belföldön van, vagy
c)	belföldön valóságos és működő ipari vagy kereskedelmi telephellyel rendelkezik.
(4)	A nemzetközi védjegybejelentést a Magyar Szabadalmi Hivatalnál mint származási
hivatalnál a Jegyzőkönyvben előírt alaki követelményeknek megfelelően, a Jegyzőkönyvben
előírt módon és - a bejelentő választása szerint - a Jegyzőkönyvben előírt nyelvek egyikén
kell benyújtani.
(5)	A Jegyzőkönyv alapján tett nemzetközi védjegybejelentésre megfelelően
alkalmazni kell a 76/J. § (5) bekezdésében és a 76/K-76/M. §-okban foglalt rendelkezéseket,
azzal az eltéréssel, hogy a Megállapodásra történő utaláson a Jegyzőkönyvre történő utalást
kell érteni.
A Megállapodás alapján tett nemzetközi védjegybejelentésekre vonatkozó rendelkezések
alkalmazása
76/V. § A Jegyzőkönyv alapján tett nemzetközi védjegybejelentésre megfelelően
alkalmazni kell a 76/N-76/T. §-okban foglalt rendelkezéseket, azzal az eltéréssel, hogy a
Megállapodásra történő utaláson a Jegyzőkönyvre történő utalást kell érteni.
A nemzetközi lajstromozás átalakítása nemzeti védjegybejelentéssé
76/Z. § (1) A Jegyzőkönyv 9quinquies cikke szerinti átalakítási kérelmet a nemzetközi
lajstromozás törlésének napjától számított három hónapon belül kell benyújtani a Magyar
Szabadalmi Hivatalhoz.
(2)	Az átalakításra irányuló kérelem benyújtását követő négy hónapon belül be kell
nyújtani az árujegyzék magyar nyelvű fordítását, valamint két hónapon belül meg kell fizetni
a bejelentési díjnak a külön jogszabályban meghatározott mértékét kitevő átalakítási díjat.
Ezek elmaradása esetén az átalakításra irányuló kérelmet visszavontnak kell tekinteni.
(3)	Egyebekben az átalakításra irányuló kérelem tekintetében a VII-IX. fejezetek
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni; ha azonban a nemzetközi lajstromozást a 76/P. §
(7)	bekezdésében meghatározott napot követően törlik, a Magyar Szabadalmi Hivatal a
megjelölést a 61-63. §-okban foglalt rendelkezések alkalmazása nélkül védjegyként
lajstromozza. Ebben az esetben a lajstromozás napjának a 76/P. § (7) bekezdésében
meghatározott napot kell tekinteni.”
39.	§
(1)	A Vt. 77. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bíróság kérelemre hatályon kívül helyezheti vagy megváltoztathatja (a
továbbiakban együtt: megváltoztatás) a Magyar Szabadalmi Hivatal érdemi határozatát [39. §
(2) bek.], valamint az eljárás félbeszakadását megállapító, az eljárást felfüggesztő és a
védjegybejelentésekről vezetett nyilvántartásba vagy a védjegylajstromba, illetve a kiegészítő
lajstromba való bejegyzés alapjául szolgáló határozatát.”
(2)	A Vt. 77. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A megváltoztatási kérelem előterjesztésének határideje a határozatnak a féllel
való közlésétől számított harminc nap.”
40.	§
A Vt. 93. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„93. § A Fővárosi Bíróság végzése elleni fellebbezés elbírálása során a Pp. 257. §-
ában foglaltakat kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezést
tárgyaláson bírálja el, ha az eljárásban ellenérdekű fél vesz részt.”
41.	§
(1)	A Vt. 95. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A védjegybitorlás miatt, valamint a közösségi védj egy rendelet [76/A. § a) pont]
106. és 107. cikke, illetve 142a. cikkének (5) bekezdése alapján a közösségi védjegy
használatától való eltiltás iránt indított perek a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos
illetékessége alá tartoznak.”
(2)	A Vt. 95. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés elleni fellebbezést a másodfokú
bíróság soron kívül bírálja el.”
42.	§
A Vt. 101. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (7) bekezdés
számozása (8) bekezdésre változik:
„(7) A tanúsító védjegyet törölni kell akkor is, ha a bejelentést a 101. § (2) bekezdése
alapján arra nem jogosult nyújtotta be.”
43.	§
A Vt. 102. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„102. § Az együttes és a tanúsító védjegyekre, valamint oltalmukra az e részben nem
szabályozott kérdésekben a védjegyekre és oltalmukra vonatkozó rendelkezéseket kell
alkalmazni, azzal, hogy a 96. § (3) bekezdésében meghatározott okokra tekintettel is lehet
észrevételt tenni.”
44. §
A Vt. 103. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A földrajzi jelzés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az
e helyről származó - a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott vagy előállított -
olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb
jellemzője lényegileg ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható.”
45.	§
A Vt. 106. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„106. § (1) Ki van zárva az oltalomból
a)	azonos termékek tekintetében a korábbi földrajzi árujelzővel azonos földrajzi
árujelző;
b)	azonos vagy hasonló termékek tekintetében a korábbi földrajzi árujelzővel azonos
vagy ahhoz hasonló földrajzi árujelző;
c)	valamely korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló földrajzi árujelző, ha - a
védjegy ismertségére, jóhírnevére vagy a piacon való jelenlétének tartósságára tekintettel -
annak használata az áru származása tekintetében a fogyasztók megtévesztését
eredményezheti.
(2)	Nem részesülhet oltalomban a földrajzi árujelző, ha korábbi - oltalom alatt álló
vagy egyéb - növényfajta, illetve állatfajta nevével ütközik, és emiatt a termék származása
tekintetében alkalmas a fogyasztók megtévesztésére.”
46.	§
A Vt. 112. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2) bekezdés
számozása (3) bekezdésre változik:
„(2) A Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe tartoznak az egyes földrajzi árujelzők
közösségi oltalmára és az eredetmegjelölések nemzetközi lajstromozására vonatkozó
rendelkezések (XVII/A-XVII/B. fejezetek) alkalmazásából eredő ügyek is.”
47.	§
(1)	A Vt. 113. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A földrajzi árujelző lajstromozására irányuló bejelentésnek tartalmaznia kell a
bejelentési kérelmet, a földrajzi árujelző megnevezését, a termékjegyzéket, az egyéb
mellékleteket, továbbá - mezőgazdasági termékkel vagy élelmiszerrel kapcsolatos földrajzi
árujelző esetében - a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által ellenőrzött és
jóváhagyott termékleírást.”
(2)	A Vt. 113. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A földrajzi árujelző lajstromozására irányuló bejelentésről, ha az - a benyújtáskor
vagy a hiánypótlás eredményeként - kielégíti a bejelentési nap elismeréséhez előírt
feltételeket, a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában hatósági tájékoztatást tesz közzé
(adatközlés). Az adatközlés különösen a következő adatokat tartalmazza:
a)	a földrajzi árujelző megnevezése;
b)	a bejelentés napja;
c)	a termékjegyzék.”
(3)	A Vt. 113. §-a a következő (4)-(7) bekezdésekkel egészül ki:
„(4) A földrajzi árujelző lajstromozására irányuló eljárásban az adatközlést követően
észrevételt lehet benyújtani a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz arra vonatkozóan, hogy a
megjelölés, illetve annak bejelentése nem felel meg az e törvényben meghatározott valamely
oltalomképességi feltételnek.
(5)	Ha a földrajzi árujelző lajstromozására irányuló bejelentés megfelel az 55. §
alapján vizsgált feltételeknek, a Magyar Szabadalmi Hivatal elvégzi a bejelentés érdemi
vizsgálatát. Az érdemi vizsgálat arra terjed ki, hogy a földrajzi árujelző
a)	megfelel-e a 103. §-ban meghatározott követelményeknek, és a 105. és 106. §
alapján nincs-e kizárva az oltalomból; valamint
b)	bejelentése megfelel-e az e törvényben megszabott feltételeknek.
(6)	Mezőgazdasági termék vagy élelmiszer földrajzi árujelzőjének termékleírása csak a
külön jogszabályban kijelölt szerv határozata alapján módosítható.
(7)	A földrajzi árujelző lajstromozására irányuló eljárásban az (1)-(6) bekezdésekben
nem szabályozott kérdésekben a IX. fejezet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, azzal,
hogy ahol a törvény árujegyzékre utal, azon a termékleírást kell érteni. A mezőgazdasági
termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzői esetében a külön jogszabály rendelkezéseit is
alkalmazni kell.”
48.	§
A Vt. a jelenlegi ötödik - e törvény 38. §-a alapján hetedik részre változó - részét
követően a következő nyolcadik résszel (116/A-116/I. §-okkal) egészül ki, és a Vt. jelenlegi
hatodik részének megjelölése kilencedik részre változik:
„NYOLCADIK RÉSZ
EGYES FÖLDRAJZI ÁRUJELZŐK KÖZÖSSÉGI OLTALMÁRA ÉS AZ
EREDETMEGJELÖLÉSEK NEMZETKÖZI LAJSTROMOZÁSÁRA VONATKOZÓ
RENDELKEZÉSEK
XVII/A. Fejezet
A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK ÉS AZ ÉLELMISZEREK FÖLDRAJZI
ÁRUJELZŐINEK KÖZÖSSÉGI OLTALMÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
116/A. § (1) A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek
közösségi oltalmára a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és
eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 2081/92/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban:
közösségi rendelet) rendelkezései az irányadók. A közösségi rendelet alapján a tagállami
hatáskörbe tartozó ügyekben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a
Magyar Szabadalmi Hivatal jár el.
(2)	A közösségi rendelet szerinti bejelentést a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz kell
benyújtani. A bejelentéshez csatolni kell a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
előzetes szakhatósági állásfoglalását arról, hogy a bejelentést a közösségi rendelet 5. cikkének
(1)	és (2) bekezdése értelmében arra jogosult nyújtotta-e be, valamint, hogy a közösségi
rendelet 4. cikke szerinti termékleírás - a 2. cikk (2)-(5) és (7) bekezdéseit, illetve a 3. cikk
(1)	bekezdését is figyelembe véve - megalapozott-e. A bejelentést a Magyar Szabadalmi
Hivatal megvizsgálja abból a szempontból, hogy az kielégíti-e a közösségi rendelet 2.
cikkének (2), (3) és (6) bekezdésében, 3. cikkében, illetve 14. cikkének (3) bekezdésében
előírt feltételeket. A Magyar Szabadalmi Hivatal által a közösségi rendelet 2. cikke szerint
végzett vizsgálat nem terjed ki arra, hogy a közösségi rendelet 2. cikke (2) bekezdésének a) és
b)	pontja értelmében a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer és a földrajzi elnevezés
közötti kapcsolat fennáll-e.
(3)	A közösségi rendelet alapján benyújtott bejelentést a Magyar Szabadalmi Hivatal
soron kívül vizsgálja meg. E vizsgálatra e törvénynek a mezőgazdasági termékek és az
élelmiszerek földrajzi árujelzőire vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni,
azzal, hogy hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre tizenöt napos határidő is kitűzhető.
(4)	Ha a bejelentés megfelel a (2) bekezdés alapján vizsgált feltételeknek, a Magyar
Szabadalmi Hivatal erre vonatkozóan határozatot hoz, amelyet a bejelentéssel együtt megküld
a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak. A bejelentést a Földművelésügyi és
Vidékfejlesztési Minisztérium továbbítja az Európai Bizottsághoz.
(5)	A (4) bekezdés szerinti határozat meghozatalával a közösségi rendeletnek
megfelelő ideiglenes oltalom keletkezik. Bitorlás miatt az a bejelentő is felléphet, akinek a
földrajzi árujelzője ideiglenes oltalomban részesül, de az eljárást fel kell függeszteni
mindaddig, amíg a közösségi bejelentésről az Európai Bizottság jogerősen nem döntött.
(6)	A közösségi rendelet alapján tett bejelentésnek a közösségi rendelet 6. cikkének (2)
bekezdése szerinti közzétételét követően a Magyar Szabadalmi Hivatal és a Földművelésügyi
és Vidékfejlesztési Minisztérium megtekinthetővé teszi a (4) bekezdés szerint az Európai
Bizottsághoz továbbított bejelentés tartalmát.
(7)	A közösségi rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 12b. cikkének (2) bekezdése
szerinti kifogást a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz kell benyújtani. A
kifogással kapcsolatos tagállami feladatokat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési
Minisztérium - iparjogvédelmi kérdésekben a Magyar Szabadalmi Hivatal bevonásával - látja
el.
(8)	A közösségi rendelet 9. cikke alapján a termékleírás módosítása iránt benyújtott
kérelmek tekintetében az (1)-(7) bekezdések rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(9)	Érdemi határozat a közösségi rendelet alapján tett bejelentés továbbítása tárgyában
hozott ügydöntő határozat is.
(10)	Az (1)-(9) bekezdésekben nem szabályozott kérdésekben a mezőgazdasági
termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó külön jogszabály
rendelkezéseit kell alkalmazni.
XVII/B. Fejezet
AZ EREDETMEGJELÖLÉSEK NEMZETKÖZI LAJSTROMOZÁSÁRA VONATKOZÓ
SZABÁLYOK
Általános szabályok
116/B. § (1) E törvény alkalmazásában
a)	az eredetmegjelölés nemzetközi bejelentése (a továbbiakban: nemzetközi
bejelentés): az 1958. évi október hó 31-én kelt, az eredetmegjelölések oltalmáról és
nemzetközi lajstromozásáról szóló Lisszaboni Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás)
alapján tett bejelentés;
b)	Nemzetközi Iroda: a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodája;
c)	nemzetközi lajstrom: a Megállapodás alapján bejelentett eredetmegjelölésekről a
Nemzetközi Iroda által vezetett nyilvántartás;
d)	származási ország hivatala: a Megállapodás 2. cikkének (2) bekezdése szerinti
származási ország illetékes hivatala.
(2)	Ahol e törvény a Megállapodás alkalmazására utal, azon a Megállapodáshoz
kapcsolódó Végrehajtási Szabályzat alkalmazását is érteni kell.
(3)	A nemzetközi bejelentések tekintetében a Megállapodás eltérő rendelkezése
hiányában - az e fejezetben foglalt eltérésekkel - e törvény rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.
(4)	Érdemi határozatok a 116/D. § (2) bekezdésében, a 116/E. § (2) bekezdésében,
valamint a 116/I. § (4) bekezdésében szabályozott ügydöntő határozatok is.
A Magyar Szabadalmi Hivatal útján benyújtott nemzetközi bejelentések
116/C. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal által lajstromozott eredetmegjelölés
jogosultja [107. § (3) bek.] a Magyar Szabadalmi Hivatal mint származási ország hivatala
útján nemzetközi bejelentést tehet a Nemzetközi Irodához.
(2)	A nemzetközi bejelentést a Magyar Szabadalmi Hivatalnál mint származási ország
hivatalánál a Megállapodásban előírt alaki követelményeknek megfelelően, a
Megállapodásban előírt módon és nyelven kell benyújtani.
(3)	Ha a nemzetközi bejelentést az (1) bekezdésben említett eredetmegjelölés
lajstromozása előtt nyújtják be, a benyújtás napjának az eredetmegjelölés lajstromozásának
napját kell tekinteni.
116/D. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a nemzetközi bejelentés továbbítását
megelőzően megvizsgálja, hogy
a)	a bejelentés tartalmazza-e a származási ország megjelölését, a bejelentő
azonosítására alkalmas adatokat, az eredetmegjelölést, a termékjegyzéket, az
eredetmegjelöléshez tartozó földrajzi területet;
b)	a bejelentés adatai megegyeznek-e a 116/C. § (1) bekezdésében említett
eredetmegjelölésnek a lajstromban szereplő adataival;
c)	a bejelentést a Megállapodásban előírt nyelven és módon nyújtották-e be;
d)	a bejelentés tartalmazza-e a bejelentő, illetve képviselője aláírását.
(2)	Ha a bejelentés nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott
követelményeknek, a Magyar Szabadalmi Hivatal felhívja a bejelentőt a hiányok pótlására.
Ennek elmaradása esetén a nemzetközi bejelentést a bejelentő által benyújtott formában kell
továbbítani a Nemzetközi Irodához.
116/E. § (1) A nemzetközi bejelentés továbbításáért a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz
külön jogszabályban meghatározott továbbítási díjat, valamint a nemzetközi bejelentéssel
kapcsolatban a Nemzetközi Irodához a Megállapodásban meghatározott nemzetközi díjat kell
fizetni.
(2)	Az (1) bekezdésben említett továbbítási díj a nemzetközi bejelentés beérkezésének
napján esedékes. Ha a díjat az esedékességet követő egy hónapon belül nem fizetik meg, a
nemzetközi bejelentés továbbítására irányuló kérelmet visszavontnak kell tekinteni.
(3)	Az (1) bekezdésben említett nemzetközi díjat közvetlenül a Nemzetközi Irodához,
a Megállapodásban előírt határidőn belül és az ott megszabott módon kell megfizetni.
(4)	A Magyar Szabadalmi Hivatal útján benyújtott nemzetközi bejelentés esetén a
lajstromban fel kell tüntetni a nemzetközi lajstromozás napját és számát.
116/F. § Az eredetmegjelölés nemzetközi oltalma megszűnik, ha az alapjául szolgáló
eredetmegjelölés oltalma megszűnt.
A Nemzetközi Iroda által lajstromozott nemzetközi eredetmegjelölések
116/G. § (1) A Nemzetközi Iroda által lajstromozott nemzetközi eredetmegjelölésnek a
Végrehajtási Szabályzat 7. szabálya (1) bekezdése alapján meghatározott naptól ugyanaz a
hatálya, mint a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz szabályszerűen benyújtott, eredetmegjelölés
lajstromozására irányuló bejelentésnek.
(2)	A nemzetközi lajstromozással - az (1) bekezdésben megjelölt naptól kezdődően -
ugyanolyan oltalom keletkezik, mint a Magyar Szabadalmi Hivatal által történt lajstromozás
alapján, ha a Magyar Szabadalmi Hivatal a Megállapodás 5. cikkének (3) bekezdése alapján a
megjelölés Magyar Köztársaságra kiterjedő oltalmát nem utasítja el, vagy az elutasítást
visszavonja.
116/H. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a nemzetközi lajstromozásról szóló
értesítést követően a nemzetközi bejelentésről hivatalos lapjában hatósági tájékoztatást tesz
közzé (adatközlés). Az adatközlés a következő adatokat tartalmazza:
a)	a földrajzi árujelző megnevezése;
b)	a bejelentés nemzetközi lajstromszáma;
c)	a nemzetközi lajstromozás napja;
d)	a Nemzetközi Iroda hivatalos lapjában történő közzététel napja, valamint a
közzétételt tartalmazó lap száma.
(2)	Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal a Megállapodás 5. cikkének (3) bekezdése
alapján az eredetmegjelölés Magyar Köztársaságra kiterjedő oltalmát nem utasítja el, vagy az
elutasítást visszavonja, erről hivatalos lapjában hatósági tájékoztatást közöl az (1)
bekezdésben meghatározott adatok feltüntetésével.
116/I. § (1) Az adatközlést követően észrevételt lehet benyújtani a Magyar Szabadalmi
Hivatalhoz arra nézve, hogy a nemzetközi bejelentés tárgyát képező megjelölés, illetve annak
bejelentése nem felel meg az e törvényben meghatározott valamely oltalomképességi
feltételnek.
(2)	A Magyar Szabadalmi Hivatal a Nemzetközi Iroda által lajstromozott nemzetközi
bejelentés tekintetében elkészíti a 60. § szerinti kutatási jelentést, és elvégzi a 113. § (5)
bekezdése szerinti érdemi vizsgálatot.
(3)	Ha a nemzetközi bejelentés nem felel meg a 113. § (5) bekezdésében vizsgált
követelményeknek, erről a Megállapodásban meghatározott módon és határidőn belül
értesíteni kell a Nemzetközi Irodát (ideiglenes elutasítás).
(4)	Ha a bejelentés elutasításának [61. § (4) bek.] vagy visszavontnak tekintésének
[61. § (5) bek.] volna helye, a Magyar Szabadalmi Hivatal értesíti a Nemzetközi Irodát arról,
hogy a megjelölés Magyar Köztársaságra kiterjedő oltalmát elutasítja (végleges elutasítás).
Ellenkező esetben értesíti a Nemzetközi Irodát arról, hogy az ideiglenes elutasítást
visszavonja.
(5)	Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal nem ad ki a (3) bekezdés szerinti ideiglenes
elutasítást, a lajstromozás napjának az ideiglenes elutasításra nyitva álló határidő elteltét
követő napot kell tekinteni. Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal a (3) bekezdés szerinti
ideiglenes elutasítást visszavonja, a lajstromozás napjának az erről szóló határozat
keltezésének napját kell tekinteni.”
49.	§
A Vt. 122. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„122. § E törvény összeegyeztethető szabályozást tartalmaz a védjegyekre vonatkozó
tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 89/104/EGK tanácsi irányelvvel.”
50.	§
A Vt. 28. §-ában a „belföldi” szövegrész, 33. §-a (1) bekezdésének a) pontjában az
„(1) bekezdésének” szövegrész, 46. §-ának (2) bekezdése, 47. §-ának (5) bekezdésében az
„- a bejelentésekre vonatkozó adatközlést követően -” szövegrész, 57. §-a, 77. §-a (2)
bekezdésének b) pontja, 77. §-ának (5) bekezdésében az „illetve, ha azt a (2) bekezdés b)
pontjában említett személy terjeszti elő” szövegrész, 91. §-a (2) bekezdésének c) pontja,
96. §-ának (2) bekezdése, 96. §-a (3) bekezdésének a) pontja, 97. §-ának (3) bekezdése,
99. §-ának (1) és (2) bekezdése és 121. §-a (1) bekezdésének a) pontja hatályát veszti.
II.	Fejezet
A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSA
51.	§
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) preambuluma
helyébe a következő rendelkezés lép:
„A technikai fejlődéssel lépést tartó, korszerű szerzői jogi szabályozás meghatározó
szerepet tölt be a szellemi alkotás ösztönzésében, a nemzeti és az egyetemes kultúra
értékeinek megóvásában; egyensúlyt teremt és tart fenn a szerzők és más jogosultak, valamint
a felhasználók és a széles közönség érdekei között, tekintettel az oktatás, a művelődés, a
tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeire is; gondoskodik továbbá a
szerzői jog és a kapcsolódó jogok széles körű, hatékony érvényesüléséről. Az Országgyűlés e
szempontokra figyelemmel - összhangban a Magyar Köztársaságnak a szellemi tulajdon
védelme terén fennálló nemzetközi kötelezettségeivel és az Európai Közösség jogszabályaival
-	a következő törvényt alkotja:”
52. §
Az Szjt. 1. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A szerzői jogi védelem nem terjed ki a sajtótermékek közleményeinek alapjául
szolgáló tényekre vagy napi hírekre.”
53.	§
Az Szjt. 16. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének
vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő
bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére.”
54.	§
(1)	Az Szjt. 20. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(1) A rádió- és a televízió-szervezetek műsorában sugárzott, a saját műsort vezeték
útján a nyilvánossághoz közvetítők műsorába belefoglalt, valamint a kép- vagy hanghordozón
forgalomba hozott művek szerzőit, előadóművészi teljesítmények előadóművészeit, továbbá
filmek és hangfelvételek előállítóit műveik, előadóművészi teljesítményeik, illetve filmjeik és
hangfelvételeik magáncélú másolására tekintettel megfelelő díjazás illeti meg.
(2)	Az (1) bekezdésben említett díjat az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos
szerzői jogok közös kezelését végző szervezet állapítja meg a többi jogosult közös jogkezelő
szervezeteivel egyetértésben. A díj megállapításakor figyelembe kell venni, hogy az érintett
művek, előadóművészi teljesítmények, valamint filmek és hangfelvételek esetében
alkalmaznak-e a szerzői jog, illetve az ahhoz kapcsolódó jogok védelmére szolgáló hatásos
műszaki intézkedést (95. §). A díjat az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás
esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy, vagy - vámfizetési
kötelezettség hiányában - egyetemlegesen a hordozót az országba behozó személy és az azt
belföldön először forgalomba hozó személy köteles az irodalmi és a zenei művekkel
kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezethez a forgalomba hozataltól, illetve
a vámkezelés befejezésétől számított nyolc napon belül befizetni.”
(2)	Az Szjt. 20. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Hanghordozók esetében a befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt
összegéből - ha az érintett közös jogkezelő szervezetek évente március 31-ig másként nem
állapodnak meg - negyvenöt százalék a zeneszerzőket és az írókat, harminc százalék az
előadóművészeket, huszonöt százalék a hangfelvétel-előállítókat illeti meg.”
55. §
(1)	Az Szjt. 21. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A díjat a reprográfiára szolgáló készülék gyártójának, külföldön gyártott készülék
esetében pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személynek, vagy - vámfizetési
kötelezettség hiányában - egyetemlegesen a készüléket az országba behozó személynek és az
azt belföldön először forgalomba hozó személynek kell a 20. § (2) bekezdésének harmadik
mondatában meghatározott határidőn belül megfizetnie.”
(2)	Az Szjt. 21. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegéből negyven
százalék a könyv- és folyóirat-kiadókat illeti meg. A fennmaradó hatvan százalékból a
szakirodalmi, tudományos művek szerzőit huszonöt, a többi irodalmi mű szerzőit huszonöt, a
képzőművészeket és a fotóművészeket tíz százalék illeti meg. A díjakat e felosztási arányok
szerint a jogosultak közös jogkezelő szervezeteinek kell átutalni.”
(3)	Az Szjt. 21. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A szerzők és a kiadók díjigényüket csak közös jogkezelő szervezeteik útján
érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg
erejéig mondhatnak le.”
56.	§
Az Szjt. 22. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Aki a 20. §-ban meghatározott üres kép- vagy hanghordozót, vagy a 21. §-ban
meghatározott készüléket üzletszerűen gyárt, vámfizetési kötelezettség nélkül az országba
behoz vagy az így behozott hordozót először belföldi forgalomba hozza, illetve, aki ilyen kép-
vagy hanghordozó vagy készülék behozatala miatt jogszabály szerint vám fizetésére
kötelezett, minden naptári hónap tizedik napjáig köteles tájékoztatni a közös jogkezelő
szervezetet a forgalomba hozott vagy behozott mennyiségről, továbbá a hordozó vagy a
készülék fajtájáról.”
57.	§
(1)	Az Szjt. 23. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A terjesztés jogának megsértését jelenti a mű jogsértéssel előállott példányának
kereskedelmi céllal történő birtoklása is, ha a birtokos tudja vagy neki az adott helyzetben
általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a példány jogsértéssel állt elő.”
(2)	Az Szjt. 23. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha a műpéldányt a jogosult vagy az ő kifejezett hozzájárulásával másvalaki
adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történő átruházásával az Európai Közösségben
forgalomba hozta, a terjesztés joga az így forgalomba hozott műpéldány tekintetében - a
bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás és a behozatal joga kivételével - a továbbiakban nem
gyakorolható.”
58.	§
(1)	Az Szjt. 25. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az írók, a zeneszerzők és a szövegírók képviseletében a már nyilvánosságra
hozott zenemű és irodalmi mű nyilvános előadásának engedélyezésére és az ennek fejében
fizetendő díj mértékére vonatkozóan az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői
jogok közös kezelését végző szervezet köt szerződést a felhasználóval, kivéve, ha a szerző a
91. § (2) bekezdésében szabályozott nyilatkozatot tett.”
(2)	Az Szjt. 25. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók a színpadra szánt
irodalmi művek és zenedrámai művek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik, valamint a
szakirodalmi művek és a nagyobb terjedelmű nem színpadra szánt szépirodalmi művek (pl.
regények) előadására.”
59.	§
Az Szjt. 26. §-ának (2) bekezdése a következő mondatokkal egészül ki:
„Műhold útján történő sugárzás esetén a felhasználás helye az Európai Uniónak
kizárólag az a tagállama, amelyből a rádió- vagy televízió-szervezet felelősségével és
ellenőrzése alatt a műsort hordozó jeleket eljuttatják a műholdhoz, majd onnan a Földre
megszakítatlan közvetítés útján azzal a céllal, hogy a jeleket a nyilvánosság vehesse. Arra a
műhold útján történő sugárzásra, amelynek felhasználási helye az előző szabály alapján az
Európai Unión kívüli állam, a műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján történő
továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra
vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK tanácsi irányelv 1. cikke (2)
bekezdésének d) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.”
60.	§
Az Szjt. 27. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„27. § (1) Az írók, a zeneszerzők és a szövegírók képviseletében - a színpadra szánt
irodalmi művek és a zenedrámai művek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik, valamint a
szakirodalmi művek és a nagyobb terjedelmű nem színpadra szánt szépirodalmi művek (pl.
regények) felhasználása kivételével - a már nyilvánosságra hozott művek sugárzásának
engedélyezésére és az ennek fejében fizetendő díjak mértékére vonatkozóan az irodalmi és a
zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet köt szerződést a
felhasználóval.
(2)	Műhold útján történő sugárzás esetén az (1) bekezdés akkor alkalmazható, ha
a)	a műsort ugyanaz a rádió- vagy televízió-szervezet egyidejűleg földi sugárzás útján
is közvetíti a nyilvánossághoz, és
b)	a szerző nem tett a 91. § (2) bekezdésében szabályozott nyilatkozatot.
(3)	A zeneszerzők és a szövegírók képviseletében - a zenedrámai művek vagy
jeleneteik, illetve keresztmetszeteik kivételével - a már nyilvánosságra hozott nem színpadi
zeneművek és zeneszövegek, valamint az ilyen színpadi zeneművekből vett részletek
tekintetében a 26. §-ban szabályozott egyéb - az (1) és a (2) bekezdésben nem említett -
felhasználások engedélyezésére és az ennek fejében fizetendő díjak mértékére vonatkozóan az
irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet köt
szerződést a felhasználóval, kivéve, ha a szerző a 91. § (2) bekezdésében szabályozott
nyilatkozatot tett.”
61.	§
Az Szjt. 28. §-ának (2)-(5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) A szerzőnek az is kizárólagos joga, hogy a rádió- vagy televízió-szervezet, illetve
a saját műsort a nyilvánossághoz vezeték útján vagy másként közvetítő műsorában sugárzott,
illetve közvetített művének sugárzással, vezeték útján vagy egyéb módon - az eredetihez
képest más szervezet közbeiktatásával - a nyilvánossághoz történő egyidejű, változatlan és
csonkítatlan továbbközvetítésére engedélyt adjon.
(3)	A jogosultak a (2) bekezdésben meghatározott jogukat csak közös jogkezelés útján
gyakorolhatják, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg
erejéig mondhatnak le. A díjakat az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok
közös kezelését végző szervezet állapítja meg a többi jogosult közös jogkezelő szervezeteivel
egyetértésben. A továbbközvetítő szervezet a megállapított díjat az irodalmi és a zenei
művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezetnek köteles befizetni.
(4)	A befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradó összegéből - ha az
érintett közös jogkezelő szervezetek évente március 31-ig másként nem állapodnak meg -
tizenhárom százalék a filmgyártókat, tizenkilenc százalék a filmalkotások mozgóképi alkotóit,
három százalék a képzőművészeket, az iparművészeket és a fotóművészeti alkotások szerzőit,
tizennégy százalék a filmírókat, tizenöt és fél százalék a zeneszerzőket és zeneszöveg-írókat,
huszonhat és fél százalék az előadóművészeket, valamint kilenc százalék a hangfelvétel-
előállítókat illeti meg.
(5)	Az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző
szervezet a díjakból az általa a felosztást illetően nem képviselt műtípusok szerzőinek és
szerzői jogi jogosultjainak, valamint az előadóművészeknek és a hangfelvétel-előállítóknak
járó részt a jogosultak közös jogkezelő szervezeteinek utalja át.”
62. §
Az Szjt. 34. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Nyilvánosságra hozott irodalmi vagy zenei mű részlete, vagy kisebb terjedelmű
ilyen önálló mű szemléltetés érdekében iskolai oktatási célra, valamint tudományos kutatás
céljára a forrás és az ott megjelölt szerző megnevezésével a cél által indokolt terjedelemben
átvehető, feltéve, hogy az átvevő művet nem használják fel üzletszerűen. Átvételnek minősül
a mű olyan mértékű felhasználása más műben, amely az idézést meghaladja.
(3)	A (2) bekezdésben említett átvevő mű nem üzletszerű többszörözéséhez és
terjesztéséhez nem szükséges a szerző engedélye, ha az ilyen átvevő művet az irányadó
jogszabályoknak megfelelően tankönyvvé vagy segédkönyvvé nyilvánítják, és a címoldalon
az iskolai célt feltüntetik.”
63.	§
(1)	Az Szjt. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az
jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. E rendelkezés nem
vonatkozik az építészeti műre, a műszaki létesítményre, a szoftverre és a számítástechnikai
eszközzel működtetett adatbázisra, valamint a mű nyilvános előadásának kép- vagy
hanghordozóra való rögzítésére. Kotta reprográfiával [21. § (1) bek.] magáncélra és a (4)
bekezdésben szabályozott esetben sem többszörözhető.”
(2)	Az Szjt. 35. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(3) Nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra
történik-e -, ha a műről más személlyel készíttetnek másolatot számítógépen, illetve
elektronikus adathordozóra.
(4)	Nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtár, iskolai oktatás célját szolgáló [33. §
(4)	bek.] intézmény, muzeális intézmény, levéltár, valamint kép- és hangarchívum -
vállalkozási tevékenységen kívüli - belső intézményi célra a célnak megfelelő módon és
mértékben készíthet a műről másolatot, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját
közvetve sem szolgálja, és
a)	tudományos kutatáshoz szükséges,
b)	saját példányról archiválásként tudományos célra vagy a nyilvános könyvtári
ellátás céljára készül,
c)	megjelent mű kisebb részéről, illetve újság- vagy folyóiratcikkről készül, vagy
d)	külön törvény azt kivételes esetben, meghatározott feltételekkel megengedi.”
(3)	Az Szjt. 35. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Szabad felhasználás a mű járulékos vagy közbenső - a felhasználásra irányuló
műszaki folyamat elválaszthatatlan és lényeges részét képező, önálló gazdasági jelentőség
nélküli - időleges többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy lehetővé tegye
a)	az átvitelt harmadik személyek között hálózaton, köztes szolgáltató által, vagy
b)	a műnek a szerző által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján
megengedett felhasználását.”
(4)	Az Szjt. 35. §-a a következő (7) és (8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Szabad felhasználás a saját műsorának sugárzásához jogszerűen felhasználható
műről a rádió- vagy televízió-szervezet által saját eszközeivel készített ideiglenes rögzítés. Ha
a sugárzás engedélyezésére kötött szerződés másként nem rendelkezik, e rögzítést a rögzítés
elkészítésének időpontjától számított három hónapon belül meg kell semmisíteni, illetve
törölni kell. E rögzítések közül azonban azok a - külön törvényben meghatározott -
rögzítések, amelyeknek rendkívüli dokumentációs értéke van, közgyűjteménynek minősülő
kép-, illetve hangarchívumban korlátlan ideig megőrizhetők.
(8)	Az (1), a (4) és az (5), valamint a (7) bekezdésben szabályozott szabad
felhasználási esetek nem érintik a 20-22. §-okban foglaltak alkalmazását.”
64.	§
(1)	Az Szjt. 36. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nyilvánosan tartott előadások és más hasonló művek részletei, valamint politikai
beszédek tájékoztatás céljára - a cél által indokolt terjedelemben - szabadon felhasználhatók.
Ilyen felhasználás esetén a forrást - a szerző nevével együtt - fel kell tüntetni, hacsak ez
lehetetlennek nem bizonyul. Az említett művek gyűjteményes kiadásához a szerző engedélye
szükséges.”
(2)	Az Szjt. 36. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2) és (3)
bekezdés számozása (3) és (4) bekezdésre változik:
„(2) Napi eseményekhez kapcsolódó, időszerű gazdasági vagy politikai témákról
megjelentetett cikkek vagy e témákról sugárzott művek a sajtóban szabadon többszörözhetők,
nyilvánossághoz közvetíthetők - ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé
tételt [26. § (8) bek.] is -, feltéve, hogy a szerző nem tett az ilyen felhasználást megtiltó
nyilatkozatot. Ilyen felhasználás esetén a forrást - a szerző nevével együtt - fel kell tüntetni.”
65.	§
Az Szjt. 37. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„37. § Egyes művek az időszerű, napi eseményekről való tájékoztatás céljára - a cél
által indokolt terjedelemben - szabadon felhasználhatók. Ilyen felhasználás esetén a forrást
-	a szerző nevével együtt - fel kell tüntetni, hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul.”
66. §
Az Szjt. 38. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás hiányában a nyilvános
szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló [33. § (4) bek.]
intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint kép- és hangarchívumok
gyűjteményeinek részét képező művek az ilyen intézmények helyiségeiben ezzel a céllal
üzembe állított számítógépes terminálok képernyőjén tudományos kutatás vagy egyéni tanulás
céljára a nyilvánosság egyes tagjai számára szabadon megjeleníthetők, és ennek érdekében -
külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel - a nyilvánosság említett tagjaihoz
szabadon közvetíthetők, ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is,
feltéve, hogy az ilyen felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve
sem szolgálja.”
67.	§
Az Szjt. 39. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak a mű egyes példányait szabadon
haszonkölcsönbe adhatják.”
68.	§
Az Szjt. 41. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A mű nem üzletszerű felhasználása a szabad felhasználás körébe tartozik, ha az
kizárólag a fogyatékos személyek - fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggő - igényeinek
kielégítését szolgálja, és nem haladja meg a cél által indokolt mértéket.”
69. §
Az Szjt. 74. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az előadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljára készült
rögzítésének [26. § (6) bek.] díjazására és a 73. § (1) bekezdésének e) pontjában
meghatározott jog gyakorlására a 27. § (3) bekezdésének rendelkezéseit az előadóművészek,
illetve közös jogkezelő szervezetük (85-93. §) esetében is megfelelően alkalmazni kell.”
70. §
Az Szjt. 77. §-ának (2) bekezdése a következő mondatokkal egészül ki:
„Az (1) bekezdésben és a 73. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés
alkalmazásában nyilvánossághoz való közvetítésnek kell tekinteni a 28. § (2) bekezdésében
szabályozott felhasználást is. Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazásában továbbá
nyilvánossághoz való közvetítésnek kell tekinteni a hangfelvétel jelenlévők számára történő
hozzáférhetővé tételét [24. § (2) bek. b) pont] is.”
71.	§
Az Szjt. 80. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
(Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a rádió- vagy a televízió-szervezet
hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy műsorát)
„d) vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a nyilvánosság
számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg
választhassák meg.”
72.	§
Az Szjt. 84/A. §-ának (9) és (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(9) Nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában az e törvényben
meghatározott védelem akkor illeti meg az adatbázis előállítóját, ha
a)	az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára vagy szokásos tartózkodási
helye az Európai Közösség területén van;
b)	olyan jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság,
amelyet az Európai Unió valamelyik tagállamának jogszabályaival összhangban vettek
nyilvántartásba, és a létesítő okiratban megjelölt székhelye, a központi ügyvezetésének helye
vagy az üzleti tevékenységének fő helye az Európai Közösség területén van.
(10)	A (9) bekezdés b) pontjában szabályozott esetben az e törvényben meghatározott
védelem akkor illeti meg azt a jogi személyt vagy jogi személyiséggel nem rendelkező
gazdasági társaságot, amelynek csak a létesítő okiratban megjelölt székhelye van az Európai
Közösség területén, ha működése ténylegesen és folyamatosan kapcsolódik valamelyik
tagállam gazdaságához.”
73. §
(1)	Az Szjt. 90. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A jogdíjak és egyéb feltételek megállapításához a miniszter jóváhagyása
szükséges. A miniszter a jóváhagyás előtt véleményt kér a jelentős felhasználóktól és a
felhasználók érdekképviseleti szervezeteitől, valamint ezt követően a Magyar Szabadalmi
Hivatal elnökétől és - a 26. § (8) bekezdésének második mondatában szabályozott
felhasználás tekintetében - az informatikai és hírközlési minisztertől. Felhasználónak, illetve
felhasználói érdekképviseleti szervezeteknek minősülnek a 21. §-ban meghatározott díj
vonatkozásában a fizetésre kötelezettek és azok érdekképviseleti szervezetei. A jóváhagyás a
jogdíjak és egyéb feltételek alkalmazásának és a Magyar Közlönyben való nyilvánosságra
hozatalának feltétele; nem zárja ki, illetve nem érinti azonban az egyéb jogszabályok
érvényesülését a jogdíjak és az egyéb feltételek tekintetében.”
(2)	Az Szjt. 90. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ennek megtörténtéig az előző időszakra megállapított és jóváhagyott - a Magyar
Közlönyben korábban nyilvánosságra hozott - díjszabást kell alkalmazni akkor is, ha az az
időtartam, amelyre ez utóbbi díjszabást megállapították, időközben lejárt.”
74.	§
Az Szjt. 91. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„91. § (1) Ha a közös jogkezelést végző - a 86-89. §-ok alapján nyilvántartásba vett -
egyesület valamely felhasználónak engedélyt ad a felhasználásra, illetve a felhasználóval
szemben díjigényt érvényesít, a felhasználó jogosult az egyesület által végzett jogkezelés
szempontjából érintett valamennyi jogosult - e törvény előírása vagy a jogosultak
elhatározása alapján közös jogkezelés alá tartozó - azonos műfajú műveinek vagy
szomszédos jogi teljesítményeinek felhasználására is, az ezekre a művekre vagy szomszédos
jogi teljesítményekre vonatkozó jogdíjak azonos feltételek alapján történő megfizetése
mellett.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha a közös jogkezelést végző
egyesület által végzett jogkezelés szempontjából érintett jogosult az egyesülethez intézett
írásbeli nyilatkozatában előzetesen tiltakozik művei vagy szomszédos jogi teljesítményei
felhasználásának közös jogkezelés körében történő engedélyezése ellen. A jogkezelő
szervezet köteles a nyilatkozat szerint eljárni, ha azt több mint három hónappal a naptári év
vége előtt, a következő év első napjánál nem korábbi hatállyal teszik meg. A jogosult azonban
nem tiltakozhat a felhasználás ilyen módon történő engedélyezése ellen, ha a közös
jogkezelést e törvény írja elő [19. § (1) bek., 20. § (7) bek., 21. § (7) bek., 23. § (6) bek.,
27.	§ (1) bek., 28. § (3) bek., 70. § (5) bek., 73. § (3) bek., 77. § (3) bek., 78. § (2) bek.].”
75.	§
(1)	Az Szjt. 92. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A közös jogkezelés körében - a mechanikai többszörözés engedélyezése (19. §)
kivételével - az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a felhasznált művek, illetve
szomszédos jogi teljesítmények védelemben részesülnek.”
(2)	Az Szjt. 92. §-a (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A közös jogkezelő szervezet a díjszabásban a felhasználásra való jogosítás
feltételeként előírhatja, hogy a felhasználó fizesse meg a díjszabás szerinti díjat, továbbá
szolgáltasson adatot a felhasznált művekről, illetve szomszédos jogi teljesítményekről.”
76.	§
Az Szjt. 93. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A miniszter a (2) bekezdés a)-c) és f)-g) pontjaiban felsoroltakat - kérésére - a
Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének is megküldi a szellemi tulajdon védelmével
összefüggő kormányzati feladatok ellátásához szükséges tájékoztatás céljából.”
77.	§
Az Szjt. 94. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés elleni fellebbezést a másodfokú
bíróság soron kívül bírálja el.”
78.	§
Az Szjt. 95. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„95. § (1) A szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni a szerzői jog
védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedés megkerülésére, feltéve, hogy az említett
cselekményt olyan személy hajtja végre, aki tudja, vagy akinek az adott helyzetben általában
elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a cselekmény célja a műszaki intézkedés
megkerülése.
(2)	A szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni olyan eszköz,
termék vagy alkatrész előállítására, behozatalára, terjesztésére, eladására, bérbeadására, eladás
vagy bérbeadás céljából történő reklámozására, kereskedelmi céllal való birtoklására, illetve
olyan szolgáltatás nyújtására,
a)	amelyet a hatásos műszaki intézkedés megkerülése céljából kínálnak, reklámoznak
vagy forgalmaznak;
b)	amelynek a hatásos műszaki intézkedés megkerülésén kívül nincs számottevő
gazdasági jelentősége, illetve célja; vagy
c)	amelyet elsősorban a hatásos műszaki intézkedés megkerülésének lehetővé tétele
vagy megkönnyítése céljából terveztek, gyártottak, alakítottak át, illetve teljesítettek.
(3)	Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában műszaki intézkedés minden olyan eszköz,
alkatrész vagy technológiai eljárás, illetve módszer, amely arra szolgál, hogy a szerzői jog
jogosultja által nem engedélyezett cselekményeket - rendeltetésszerű működése révén -
megelőzze, illetve megakadályozza. A műszaki intézkedést akkor kell hatásosnak tekinteni,
ha a mű felhasználását a jogosultak a hozzáférést ellenőrző vagy védelmet nyújtó olyan
eljárás - különösen kódolás vagy a mű egyéb átalakítása, vagy másolatkészítést ellenőrző
mechanizmus - útján ellenőrzik, amely alkalmas a védelem céljának elérésére.
(4)	Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem érintik az 59. §-ban és a
60.	§ (1)-(3) bekezdéseiben foglalt rendelkezések alkalmazását. Szoftver esetében a (2)
bekezdést csak olyan eszköz, termék vagy alkatrész forgalomba hozatalára vagy kereskedelmi
céllal történő birtoklására kell alkalmazni, amelynek egyedüli szándékolt célja, hogy
megkönnyítse a szoftver védelmére szolgáló műszaki megoldás engedély nélküli
megkerülését vagy eltávolítását.”
79.	§
Az Szjt. a következő 95/A. §-sal egészül ki:
„95/A. § (1) A reprográfiával [21. § (1) bek.] történő magáncélú másolás [35. § (1)
bek.], továbbá a 34. § (2) bekezdésében, a 35. § (4) és (7) bekezdésében és a 41. §-ban
szabályozott szabad felhasználási esetek tekintetében a szabad felhasználás
kedvezményezettje követelheti, hogy a jogosult a műszaki intézkedések megkerülésével
szemben a 95. § alapján biztosított védelem ellenére tegye lehetővé számára a szabad
felhasználást, feltéve, hogy a szabad felhasználás kedvezményezettje a műhöz jogszerűen
férhet hozzá. Ha a felek között nem jön létre megállapodás a szabad felhasználás lehetővé
tételének feltételeiről, a felek bármelyike kezdeményezheti a 105/A. § alapján történő eljárást.
(2)	Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a művet szerződés alapján teszik úgy a
nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét
egyénileg választhassák meg [26. § (8) bek., 73. § (1) bek. e) pont, 76. § (1) bek. c) pont,
80. § (1) bek. d) pont, 82. § (1) bek. c) pont].”
80.	§
Az Szjt. 96. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni a jogkezelési adat
jogosulatlan eltávolítására vagy megváltoztatására, továbbá olyan művek jogosulatlan
terjesztésére, terjesztés céljából történő behozatalára, sugárzására vagy a nyilvánossághoz
másként történő közvetítésére, amelyekről eltávolították vagy amelyeken megváltoztatták a
jogkezelési adatot, feltéve, hogy a felsorolt cselekmények bármelyikét elkövető személy
tudja, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett e személynek tudnia
kellene, hogy cselekményével lehetővé teszi, megkönnyíti vagy leplezi a szerzői jog
megsértését, vagy mást arra indít.”
81.	§
Az Szjt. 99. §-a a következő mondattal egészül ki:
„A XI/A. fejezet alkalmazásában a 95/A. § (1) bekezdésében meghatározott szabad
felhasználási eseteken a 84/C. § (1) bekezdésben meghatározott - reprográfiával [21. § (1)
bek.] történő - magáncélú másolást, valamint a 84/C. § (2)-(3) bekezdéseiben meghatározott
szabad felhasználási eseteket kell érteni.”
82.	§
Az Szjt. 101. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (4) bekezdés
számozása (5) bekezdésre változik:
„(4) Ha bíróság vagy más hatóság kér szakvéleményt a szerzői jogi szakértő
testülettől, az ügy érdemében hozott határozatról - egy példányának megküldésével - a
testületet értesíteni kell.”
83.	§
Az Szjt. 102. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi szöveg
számozása (1) bekezdésre változik:
„(2) Ha a felhasználó és a jogosult között, illetve a felhasználók vagy érdekképviseleti
szervezetük és a jogosultak közös jogkezelő szervezete között nem jön létre megállapodás a
díjazásról és a felhasználás egyéb feltételeiről, a felek közös megegyezés alapján az egyeztető
testülethez fordulhatnak.”
84.	§
(1)	Az Szjt. 104. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az egyeztető testület eljárásának célja, hogy a felek közötti megállapodás
létrehozását elősegítse. A közös jogkezeléssel kapcsolatos vitában kezdeményezett egyeztető
testületi eljárásról a testület haladéktalanul tájékoztatja a minisztert [86. § (1) bek.].”
(2)	Az Szjt. 104. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A (4) bekezdésben említett eljárás a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos
illetékessége alá tartozik.”
85. §
Az Szjt. XV. fejezete a következő 105/A. §-sal egészül ki:
„105/A. § (1) Ha a szabad felhasználás kedvezményezettje és a jogosult között nem
jön létre megállapodás arról, hogy a szabad felhasználást a műszaki intézkedések
megkerülésével szemben biztosított védelem (95. §) ellenére milyen feltételekkel teszik
lehetővé (95/A. §), a felek bármelyike az egyeztető testülethez fordulhat.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott eljárást a kedvezményezettek érdekképviseleti
szervezetei is megindíthatják. Ebben az esetben az egyeztető testület döntése alapján létrejött
megállapodás hatálya - ellenkező kikötés hiányában - az érdekképviseleti szervezetnek
azokra a tagjaira terjed ki, akik egyben a szabad felhasználás kedvezményezettjei is.
(3)	Az egyeztető testület megalakítására a 103. §-t kell megfelelően alkalmazni azzal,
hogy az egyeztető testület tagjait a szerzői jogi szakértő testület elnöke jelöli ki, ha a felek az
egyeztető testület tagjainak személyében - az eljárás megindításától számított nyolc napon
belül - nem állapodnak meg.
(4)	Az egyeztető testület eljárására a 104. § (1)-(2) bekezdéseit és a 105. § (2)
bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
(5)	A javasolt megállapodást a felek kifejezetten vagy hallgatólagosan elfogadhatják.
Hallgatólagos elfogadásnak kell tekinteni, ha a megállapodási javaslatot a fél a kézbesítéstől
számított harminc napon belül nem kifogásolja az egyeztető testületnél.
(6)	Ha az egyeztető testület a 105. §-ban foglalt szabályok megsértésével járt el, a
sérelmet szenvedett fél az egyeztető testület javaslata alapján létrejött megállapodást annak
létrejöttétől számított 30 napon belül a bíróság előtt keresettel megtámadhatja.
(7)	Ha a megállapodás az (5) bekezdés alapján nem jött létre, a szabad felhasználás
kedvezményezettje az (5) bekezdésben megállapított határidő lejártát követő 15 napon belül a
bírósághoz fordulhat, és kérheti, hogy a bíróság kötelezze a jogosultat a szabad
felhasználásnak a keresetben meghatározott feltételek szerinti lehetővé tételére.
(8)	A (6) és a (7) bekezdésben meghatározott perindítás joga - az ott megjelölt
határidőn belül - a kedvezményezettek érdekképviseleti szervezeteit is megilleti azzal, hogy a
jogerős érdemi határozat hatálya e szervezeteknek az e törvény értelmében kedvezményezett
tagjaira terjed ki.
(9)	Az e § alapján indított perekre a Fővárosi Bíróság kizárólagosan illetékes.
(10)	Az e § alapján létrejött megállapodás vagy jogerős határozat alapján
végrehajtandó műszaki intézkedésre a 95. §-t megfelelően alkalmazni kell, feltéve, hogy a
műszaki intézkedés kielégíti a 95. § (3) bekezdésében foglalt feltételeket.”
86. §
Az Szjt. a következő 108/A. §-sal egészül ki:
„108/A. § (1) A 31. § és a 84. § rendelkezéseit - a 2001. évi LXXVII. törvény 13. §-a
(7)	bekezdésének első mondatában szabályozott kivétellel - alkalmazni kell olyan művekre és
szomszédos jogi teljesítményekre is, amelyek védelmi ideje az Európai Közösség legalább
egy tagállamában még nem járt le 1995. július 1-jéig.
(2)	Az (1) bekezdésben említett művekre a 108. § (3)-(9) bekezdéseiben foglalt
szabályok megfelelően irányadók azzal, hogy az 1994. évi VII. törvény és e törvény
hatálybalépésén, illetve kihirdetésén az (1) bekezdés alkalmazásában a Magyar
Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést
kihirdető törvény hatálybalépését, illetve kihirdetését kell érteni.”
87.	§
Az Szjt. 112. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) bekezdés
számozása (4) bekezdésre változik:
„(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az e törvény 38. §-ának (5) bekezdésében
szabályozott szabad felhasználás esetében a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a
számukra történő hozzáférhetővé tétel módját és feltételeit rendelettel meghatározza.”
88.	§
Az Szjt. 113. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„113. § E törvény az Európai Közösség következő jogszabályaival összeegyeztethető
szabályozást tartalmaz:
a)	a Tanács 91/250/EGK irányelve a számítógépi programok jogi védelméről;
b)	a Tanács 92/100/EGK irányelve a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról,
valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó egyes jogokról;
c)	a Tanács 93/83/EGK irányelve a műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján
történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra
vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról;
d)	a Tanács 93/98/EGK irányelve a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi
idejének összehangolásáról;
e)	az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve az adatbázisok jogi
védelméről;
f)	az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve az információs
társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő
összehangolásáról.”
89. §
Az Szjt. 21. §-ának (1) bekezdésében a „kottaként” szövegrész, 25. §-ának (2)
bekezdése, 25. §-ának (4) bekezdésében a „-(2)” szövegrész, 86. §-ának (1) bekezdésében a
„vagy országos hatáskörű szerv vezetője” szövegrész, 89. §-ának (4) bekezdésében a „- vagy
az országos hatáskörű szerv felett felügyeletet gyakorló miniszter -” szövegrész, 97. §-ában a
„belföldi” szövegrész és 100. §-ában az „(országos hatáskörű szerv)” szövegrész hatályát
veszti. Az Szjt. 30. §-ának (5) bekezdésében a „(13. §)” szövegrész helyébe a „(11. §)”
szövegrész lép.
III.	Fejezet
A FORMATERVEZÉSI MINTÁK OLTALMÁRÓL SZÓLÓ 2001. ÉVI XLVIII. TÖRVÉNY
MÓDOSÍTÁSA
90.	§
A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban:
Fmtv.) preambulumának helyébe a következő rendelkezés lép:
„A magyar nemzetgazdaság versenyképességének javítása, a hazai formatervezési
kultúra fejlesztése, valamint a formatervező alkotók erkölcsi és anyagi elismerése érdekében -
összhangban a Magyar Köztársaságnak a szellemi tulajdon védelme terén fennálló
nemzetközi és európai közösségi jogi kötelezettségeivel - az Országgyűlés a formatervezési
minták oltalmáról a következő törvényt alkotja:”
91.	§
Az Fmtv. 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A mintát nyilvánosságra jutottnak kell tekinteni, ha közzététellel, egyéb közlés
útján, kiállítással, kereskedelmi forgalomba hozatallal vagy bármilyen más módon bárki
számára hozzáférhetővé vált, kivéve, ha ezek az események a rendes üzletvitel során
ésszerűen nem juthattak az érintett ágazaton belül az Európai Közösségben működő szakmai
körök tudomására.”
92.	§
Az Fmtv. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A minta nem részesülhet oltalomban, ha ütközik az elsőbbség időpontját követően
nyilvánosságra jutott olyan mintával, amelyre korábbi elsőbbséggel adtak mintaoltalmat.”
93. §
Az Fmtv. 17. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A mintaoltalom hatálya - viszonosság esetén - nem érvényesül a külföldön
lajstromozott és időlegesen az ország területén tartózkodó hajók és légijárművek felszerelése,
alkatrészeknek és tartozékoknak ilyen járművek javítása céljából történő behozatala, valamint
az ilyen járművek javítása tekintetében. A viszonosság kérdésében a Magyar Szabadalmi
Hivatal elnökének állásfoglalása az irányadó.”
94.	§
Az Fmtv. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § A mintaoltalomból eredő kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki a
mintaoltalom jogosultja által vagy az ő kifejezett hozzájárulásával az Európai Közösségben
forgalomba hozott - a minta szerinti - termékkel kapcsolatos további cselekményekre.”
95.	§
Az Fmtv. 23. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A mintaoltalom bitorlása esetén a jogosult - külön jogszabály rendelkezései szerint -
követelheti a vámhatóság intézkedését a bitorlással érintett vámáruk forgalomba kerülésének
megakadályozására.”
96.	§
Az Fmtv. 28. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(A mintaoltalmat meg kell semmisíteni, ha)
„e) a nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentést a Hágai Megállapodás (60/F. §) alapján
arra nem jogosult személy nyújtotta be.”
97.	§
Az Fmtv. 30. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi szöveg
számozása (1) bekezdésre változik:
„(2) A Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe tartoznak a formatervezési minták
közösségi oltalmának rendszerére (VIII/A. fejezet) és az ipari minták nemzetközi
lajstromozására (VIII/B. fejezet) vonatkozó rendelkezések alkalmazásából eredő ügyek is.”
98. §
(1)	Az Fmtv. 32. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Érdemi határozatok a mintaoltalom megadása, a mintaoltalom megújítása,
megosztása és megszűnésének megállapítása, a mintaoltalom megsemmisítése és a nemleges
megállapítás kérdésében hozott, valamint - a VIII/B. fejezet alkalmazásában - a 60/I. §-ban
felsorolt ügydöntő határozatok.”
(2)	Az Fmtv. 32. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A Magyar Szabadalmi Hivatalnak a költségek viselése tárgyában hozott
határozatát a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény szabályainak
alkalmazásával kell végrehajtani.”
99.	§
Az Fmtv. 38. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A mintaoltalmi bejelentésben több mintára is igényelhető oltalom, feltéve, hogy a
minták szerinti termékek a nemzetközi osztályozás azonos osztályába tartoznak. A
mintaoltalmi bejelentésben továbbá olyan minták csoportjára is igényelhető oltalom,
amelyeket a termékek díszítésének a tájékozott használóra tett összbenyomást befolyásoló
közös külső jellegzetességei kapcsolnak össze.”
100.	§
Az Fmtv. 46. §-a (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az észrevételt benyújtó személy - a (2) bekezdésben említett jogosult kivételével - a
mintaoltalom megadására irányuló eljárásban nem ügyfél.”
101. §
Az Fmtv. a következő harmadik résszel (60/A-60/K. §-okkal) egészül ki, és az Fmtv.
jelenlegi harmadik és negyedik részének megjelölése negyedik és ötödik részre változik:
„HARMADIK RÉSZ
A MINTÁK KÖZÖSSÉGI OLTALMÁRA ÉS AZ IPARI MINTÁK NEMZETKÖZI
LAJSTROMOZÁSÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
VIII/A. Fejezet
A MINTÁK KÖZÖSSÉGI OLTALMÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ RENDELKEZÉSEK
Általános szabályok
60/A. § E törvény alkalmazásában
a)	közösségi mintaoltalmi rendelet: a Tanács 6/2002/EK rendelete a közösségi
formatervezési mintáról;
b)	közösségi minta: a közösségi mintaoltalmi rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében
meghatározott - lajstromozás nélkül vagy lajstromozás alapján oltalomban részesülő - minta;
c)	közösségi mintaoltalmi bejelentés: a közösségi mintaoltalmi rendelet alapján tett -
közösségi minta lajstromozására irányuló - bejelentés.
A közösségi mintaoltalmi bejelentés továbbítása
60/B. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatalnál benyújtott közösségi mintaoltalmi
bejelentésnek a közösségi mintaoltalmi rendelet 35. cikkének (2) bekezdése alapján történő
továbbításáért külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a bejelentés benyújtásakor.
(2) Ha a közösségi mintaoltalmi bejelentés továbbításának díját nem fizették meg, a
Magyar Szabadalmi Hivatal figyelmezteti a bejelentőt a hiánypótlásra. A Magyar Szabadalmi
Hivatal a közösségi mintaoltalmi bejelentést a díj megfizetését követően továbbítja.
A közösségi minta mint kizáró ok
60/C. § A 9. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést a lajstromozás alapján
oltalomban részesülő közösségi mintára kell alkalmazni.
A közösségi minta bitorlásának jogkövetkezményei
60/D. § A közösségi minta bitorlására - a közösségi mintaoltalmi rendelet 88-90.
cikkeiben foglaltakkal összhangban, az ott meghatározott esetekben - ugyanazokat a
jogkövetkezményeket kell alkalmazni, mint a Magyar Szabadalmi Hivatal által e törvény
alapján megadott mintaoltalom bitorlására.
Közösségi mintaoltalmi bíróság
60/E. § (1) A Magyar Köztársaságban a Fővárosi Bíróság jár el első fokon - a 63. §
(2) bekezdése alapján meghatározott összetételben - a közösségi mintaoltalmi rendelet 80.
cikkének (1) bekezdésében meghatározott közösségi mintaoltalmi bíróságként.
(2) A Fővárosi Bíróság határozata elleni fellebbezés elbírálása - másodfokon eljáró
közösségi mintaoltalmi bíróságként - a Fővárosi Ítélőtábla hatáskörébe tartozik.
VIII/B. Fejezet
A NEMZETKÖZI IPARI MINTAOLTALMI BEJELENTÉSEKRE VONATKOZÓ
RENDELKEZÉSEK
Általános szabályok
60/F. § E törvény alkalmazásában nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentés: az ipari
minták nemzetközi letétbe helyezéséről szóló 1925. évi Hágai Megállapodás 1999. július 2-án
Genfben felülvizsgált szövege (a továbbiakban: Megállapodás) alapján tett ipari mintaoltalmi
bejelentés.
60/G. § Az ipari minták nemzetközi letétbe helyezéséről szóló 1925. évi Hágai
Megállapodás 1960. november 28-án Hágában felülvizsgált szövege alapján tett nemzetközi
letétbe helyezésekre e fejezet rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni.
60/H. § (1) Ahol e törvény a Megállapodás alkalmazására utal, azon a
Megállapodásnak a 60/F-60/G. §-okban említett szövegeihez kapcsolódó Közös Végrehajtási
Szabályzat alkalmazását is érteni kell.
(2) A nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentésekre a Megállapodás eltérő
rendelkezése hiányában - az e fejezetben foglalt eltérésekkel - e törvény rendelkezéseit kell
alkalmazni.
60/I. § Érdemi határozatok a 60/K. § (6) és (7) bekezdésében szabályozott ügydöntő
határozatok is.
A Magyar Szabadalmi Hivatal útján benyújtott nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentések
60/J. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal azokkal a nemzetközi ipari mintaoltalmi
bejelentésekkel kapcsolatban jár el a Megállapodás szerinti továbbítás érdekében, amelyekben
a bejelentő szerződő államaként a Magyar Köztársaságot tüntették fel.
(2)	A nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentés továbbításáért a Magyar Szabadalmi
Hivatalhoz külön jogszabályban meghatározott továbbítási díjat, valamint a nemzetközi ipari
mintaoltalmi bejelentéssel kapcsolatban a Megállapodásban meghatározott díjat kell fizetni a
Megállapodásban előírt határidőn belül és az ott megszabott módon.
A Magyar Köztársaságot megjelölő nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentések
60/K. § (1) A Magyar Köztársaságot megjelölő nemzetközi ipari mintaoltalmi
bejelentés a nemzetközi lajstromozás napjától azonos hatályú a Magyar Szabadalmi
Hivatalhoz szabályszerűen benyújtott mintaoltalmi bejelentéssel (37. §).
(2)	A nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentésnek a Nemzetközi Iroda előtti
eljárásban történő közzétételét azonos hatályúnak kell tekinteni a Magyar Szabadalmi Hivatal
előtti eljárásban való közzététellel (45. §).
(3)	A Magyar Szabadalmi Hivatal elvégzi a nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentés
érdemi vizsgálatát. Az érdemi vizsgálat arra terjed ki, hogy a minta kielégíti-e az 1-5. §-okban
meghatározott követelményeket, és a 6-9. §-ok alapján, valamint - a jogosult erre irányuló
észrevétele folytán - a 10. § alapján nincs-e kizárva az oltalomból.
(4)	Ha a nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentés - részben vagy egészben - nem felel
meg a (3) bekezdés alapján vizsgált követelményeknek, vagy ha erre vonatkozóan a 10. §
alapján észrevételt tettek, a Magyar Szabadalmi Hivatal erről a Megállapodásban
meghatározott időponttól számított hat hónapon belül a Nemzetközi Irodát értesíti.
(5)	Az értesítésben meg kell jelölni az értesítés alapjául szolgáló okokat, és fel kell
hívni a bejelentőt arra, hogy az értesítésben foglaltakkal kapcsolatban - az értesítésben
kitűzött határidőn belül - nyilatkozatot tehet. A bejelentő nyilatkozatát a nemzetközi
lajstromozás hatályának elutasítására vonatkozó döntés meghozatalakor figyelembe kell
venni.
(6)	Ha a bejelentő az értesítésben foglalt nyilatkozattételi felhívásra a megadott
határidőn belül nem válaszol, vagy ha a nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentés a
bejelentőnek a megadott határidőben tett nyilatkozata ellenére sem felel meg a vizsgált
követelményeknek, a Magyar Szabadalmi Hivatal a nemzetközi lajstromozás hatályát a
Magyar Köztársaság területére kiterjedően elutasítja.
(7)	Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal a bejelentő nyilatkozata alapján úgy találja, hogy
a (4) bekezdésben említett értesítésben foglaltak - részben vagy egészben - alaptalanok, az
értesítést - részben vagy egészben - visszavonja. A Magyar Szabadalmi Hivatal a
visszavonásról szóló határozat jogerőre emelkedését követően a Nemzetközi Irodát értesíti.
(8)	Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal értesítését a (7) bekezdés szerint - részben vagy
egészben - visszavonja, a nemzetközi lajstromozás vagy annak a visszavonással érintett része
a visszavonásról szóló határozat keltétől azonos hatályú a Magyar Szabadalmi Hivatal által
megadott mintaoltalommal (50. §).
(9)	Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal nem ad ki a (4) bekezdés szerinti értesítést, a
nemzetközi lajstromozás az értesítésre megszabott határidő lejártát követő naptól azonos
hatályú a Magyar Szabadalmi Hivatal által megadott mintaoltalommal (50. §).”
102. §
(1)	Az Fmtv. 61. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A határozat megváltoztatását az kérheti, aki a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti
eljárásban ügyfélként vett részt.”
(2)	Az Fmtv. 61. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A megváltoztatási kérelem előterjesztésének határideje a határozatnak a féllel,
illetve a szolgálati minta szerzőjével való közlésétől számított harminc nap.”
103.	§
Az Fmtv. 63. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Mintaoltalmi perek: a minta vagy a mintaoltalom bitorlása miatt indított perek, a
továbbhasználati jog [65. § (8) bek.] fennállásával kapcsolatos perek, valamint a közösségi
mintaoltalmi rendelet [60/A. § a) pont] 110a. cikkének (4) bekezdése alapján a közösségi
minta hasznosításától való eltiltás iránt indított perek.”
104.	§
Az Fmtv. 69. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„69. § E törvény összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Parlamentnek és
a Tanácsnak a formatervezési minták oltalmáról szóló 98/71/EK irányelvével.”
105.	§
Az Fmtv. 37. §-a (1) bekezdésének c) pontjában a „valamint a minta szerinti termék
megnevezését” szövegrész, 37. §-ának (2) bekezdésében a „valamint a minta szerinti termék
megnevezésének” szövegrész, továbbá 61. §-ának (5) bekezdésében az „illetve, ha azt a (2)
bekezdés b) pontjában említett személy terjeszti elő” szövegrész hatályát veszti.
IV.	Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatálybalépés
106.	§
(1)	E törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a Magyar Köztársaságnak az
Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény
hatálybalépésének napján lép hatályba.
(2)	E törvény 40. §-a, 41. §-ának (2) bekezdése, 77. §-a, valamint 110. §-ának g) és h)
pontja a kihirdetést követő tizenötödik napon lép hatályba; e rendelkezéseket a
hatálybalépésüket követően benyújtott fellebbezések alapján indult eljárásokban is alkalmazni
kell.
A védjegyekre és a földrajzi árujelzőkre vonatkozó átmeneti rendelkezések
107.	§
(1)	A Vt.-nek az e törvény I. fejezetével módosított rendelkezéseit - a (2)-(4)
bekezdésekben meghatározott kivételekkel - csak az e törvény hatálybalépését követően
indult eljárásokban lehet alkalmazni.
(2)	Az e törvény hatálybalépését megelőző bejelentési nappal lajstromozott védjegy és
földrajzi árujelző törlésének és az oltalom megszűnése megállapításának feltételeire a
bejelentés napján hatályos szabályok az irányadók, azzal az eltéréssel, hogy - az (5)
bekezdésben meghatározott kivétellel - e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, ha az e
törvény hatálybalépését megelőző bejelentési nappal lajstromozott védjegyet a hatálybalépést
követően megújítják. Az így megújított védjegy törlése esetén a védjegyoltalom az előző
oltalmi idő lejáratának napjára visszaható hatállyal szűnik meg, kivéve, ha a törlés feltételei a
bejelentés napján hatályos szabályok szerint is fennálltak.
(3)	Az e törvény hatálybalépése előtt megkezdett védjegyhasználatra a védjegyoltalom
tartalma, a védjegyhasználat fogalma, valamint - az oltalom kimerülésével kapcsolatos
kérdések kivételével - a védjegybitorlás tekintetében a korábban hatályos rendelkezéseket
kell alkalmazni a használatnak e törvény hatálybalépése napján meglévő mértékéig. Az e
törvény hatálybalépése előtt megvalósult védjegyhasználatra a védjegyoltalom kimerülése
tekintetében a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.
(4)	A Vt.-nek az e törvény 50. §-ával módosított 91. §-a (2) bekezdését az e törvény
hatálybalépését követően benyújtott megváltoztatási kérelmekre kell alkalmazni.
(5)	A közösségi védjegy mint korábbi védjegy (76/C. §) viszonylagos kizáró okként
akkor vehető figyelembe, ha a védjegybejelentést a Magyar Szabadalmi Hivatalnál vagy a
Magyar Köztársaságot megjelölő bejelentést [76/I. § (1) bek.] e törvény hatálybalépését
követő bejelentési nappal tették, illetve, ha a védjegyet ilyen bejelentési nappal lajstromozták.
(6)	Az e törvény hatálybalépésekor hatályban lévő védjegyoltalom, valamint az a
védjegyoltalom, amely a hatálybalépést megelőző bejelentési nappal a hatálybalépést követő
lajstromozással keletkezik, e törvény rendelkezései szerint újítható meg.
Szerzői jogi átmeneti rendelkezések
108.	§
(1)	Az Szjt.-nek az e törvény II. fejezetével módosított rendelkezéseit mindazokra a
művekre, szomszédos jogi és adatbázis-előállítói teljesítményekre alkalmazni kell, amelyek az
Európai Unió tagállamainak jogszabályai szerint védelemben részesültek 2002. december 22-
én, vagy amelyeket megilletett a védelem az információs társadalomban érvényesülő szerzői
és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról szóló 2001/29/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében felsorolt rendelkezésekben
meghatározott feltételek alapján.
(2)	E törvény rendelkezései nem alkalmazhatók az e törvény hatálybalépését
megelőzően elvégzett cselekményekre és az így szerzett jogokra.
A formatervezési mintákra vonatkozó átmeneti rendelkezések
109.	§
(1)	Az Fmtv.-nek az e törvény III. fejezetével módosított rendelkezéseit - a (2) és (3)
bekezdésben meghatározott kivételekkel - csak az e törvény hatálybalépését követően indult
eljárásokban lehet alkalmazni.
(2)	Az e törvény hatálybalépését megelőző bejelentési nappal megadott formatervezési
mintaoltalom megsemmisítésének feltételeire a bejelentés napján hatályos szabályok az
irányadók.
(3)	Az e törvény hatálybalépése előtt megkezdett hasznosításra a mintaoltalom
tartalma, terjedelme és - az oltalom kimerülésével kapcsolatos kérdések kivételével - a
mintaoltalom bitorlása tekintetében a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni a
hasznosításnak az e törvény hatálybalépése napján meglévő mértékéig. Az e törvény
hatálybalépése előtt megvalósult hasznosításra a mintaoltalom kimerülése tekintetében a
korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.
Módosuló rendelkezések
110.	§
E törvény hatálybalépésével egyidej űleg
a)	a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a
továbbiakban: Szt.) 13. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
(A szolgálati találmány értékesítése esetén a feltalálót találmányi díj illeti meg, ha)
„a) a találmányt szabadalom védi, az értékesítés megkezdésétől a végleges szabadalmi
oltalom, illetve - ha a találmány tárgyára kiegészítő oltalmat (22/A. §) szereztek - a
kiegészítő oltalom megszűnéséig;
b)	a találmány végleges szabadalmi oltalma, illetve - ha a találmány tárgyára
kiegészítő oltalmat (22/A. §) szereztek - kiegészítő oltalma a munkáltató lemondása vagy a
fenntartási díj megfizetésének elmulasztása miatt szűnt meg, az értékesítés megkezdésétől
addig az időpontig, amikor a szabadalom, illetve a kiegészítő oltalom lejárat miatt szűnt volna
meg;”;
b)	az Szt. a 35. §-t követően a következő alcímmel és 35/A. §-sal egészül ki:
„A szabadalombitorlás vámjogi következményei
35/A. § Bitorlás esetén a szabadalmas - külön jogszabály rendelkezései szerint -
követelheti a vámhatóság intézkedését a bitorlással érintett vámáruk forgalomba kerülésének
megakadályozására.”;
c)	az Szt. 46. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A Magyar Szabadalmi Hivatalnak a költségek viselése tárgyában hozott
határozatát a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény szabályainak
alkalmazásával kell végrehajtani.”;
d)	az Szt. 51. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Magyar Szabadalmi Hivatal a szabadalmi ügyvivők és az ügyvédek közül
ügygondnokot rendel ki)
„b) a meghatalmazott képviselővel nem rendelkező külföldi ügyfél részére az
ellenérdekű fél kérelmére.”;
e)	az Szt. 51. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a (3) bekezdés b) pontjában, illetve a (4) bekezdésben foglaltak
alkalmazásának nincs helye, és a külföldi személy nem tett eleget az (1) bekezdésben foglalt
előírásnak, a Magyar Szabadalmi Hivatal a szabadalmi eljárásban megfelelően alkalmazza a
68. § (2)-(4) bekezdéseinek rendelkezéseit, azzal az eltéréssel, hogy a kérelmet viszont a
rendelkezésre álló adatok alapján bírálja el, ha az eljárásban ellenérdekű félként részt vevő
külföldi személy nem tett eleget az (1) bekezdésben foglalt előírásnak.”;
f)	az Szt. 63. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„A biológiai anyag letétbe helyezése és hozzáférhetősége”;
g)	az Szt. 101. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Fővárosi Bíróság végzése elleni fellebbezés elbírálása során a Pp. 257. §-ában
foglaltakat kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezést
tárgyaláson bírálja el, ha az eljárásban ellenérdekű fél vesz részt.”;
h)	az Szt. 104. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés elleni fellebbezést a másodfokú
bíróság soron kívül bírálja el.”;
i)	az Szt. 119. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„119. § E törvény összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Parlamentnek
és a Tanácsnak a biotechnológiai találmányok oltalmáról szóló 98/44/EK irányelvével.”;
j) a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény 21. §-ának (1) bekezdése
a következő mondatokkal egészül ki:
„Ha a megbízás ellátásához külföldi iparjogvédelmi vagy jogi képviselő
közreműködésének igénybevétele szükséges, az egyéni szabadalmi ügyvivő, a szabadalmi
ügyvivői iroda és a szabadalmi ügyvivői társaság az általa igénybe vett ilyen személy
tevékenységéért csak annak kiválasztása és utasításokkal való ellátása tekintetében felel. Ha a
külföldi képviselőt a megbízó jelölte ki, a felelősség csak az utasításokkal való ellátásra terjed
ki.”;
k) a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 16. §-a a következő f) ponttal
egészül ki:
(Végrehajtási lapot állít ki)
f)	a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) által a
közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet és a közösségi formatervezési mintáról
szóló 6/2002/EK tanácsi rendelet értelmében, valamint az Európai Szabadalmi Hivatal által az
Európai Szabadalmi Egyezmény szerint a költségek viselése tárgyában hozott határozat
alapján az adós lakóhelye, székhelye - ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható
vagyontárgyának helye, külföldi vállalkozások magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen
kereskedelmi képviselete esetén pedig a fióktelep, illetőleg a képviselet helye - szerinti
megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi
Bíróság.”;
l) a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 22. §-a a következő új e)
ponttal egészül ki:
(A bíróság végrehajtási záradékkal látja el)
„e) a Magyar Szabadalmi Hivatalnak a költségek viselése tárgyában hozott
határozatát.”;
m) a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban:
Hmtv.) 12. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„A mintaoltalom tartalma, terjedelme és korlátai”;
n) a Hmtv. 17. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A mintaoltalomra adott kényszerengedélyre, valamint a mintaoltalom korlátaira és
kimerülésére a szabadalmi törvénynek a kényszerengedélyre irányadó közös szabályait,
valamint a szabadalmi oltalom korlátaira és kimerülésére vonatkozó rendelkezéseit kell
megfelelően alkalmazni.”;
o) a Hmtv. 19. §-ának (3) bekezdésében és a mikroelektronikai félvezető termékek
topográfiájának oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Toptv.) 10.
§-ának (3) bekezdésében a „hasznosítható” szövegrész helyébe a „hasznosító” szövegrész lép;
p) a Hmvt. 36. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A mintaoltalmi bejelentés elsőbbsége, bejelentési napja, vizsgálata, módosítása,
megosztása, visszavonása, a mintaoltalmi bejelentésről való adatközlés, valamint a
mintaoltalom megszűnésének megállapítása és újra érvénybe helyezése, megsemmisítése,
továbbá a mintaoltalmi leírás értelmezése és a nemleges megállapítás tekintetében a
szabadalmi törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”;
r) az egyes iparjogvédelmi uniós megállapodások kihirdetéséről szóló 1973. évi 29.
törvényerejű rendelet 4. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Madridi Megállapodáshoz
kapcsolódó Végrehajtási Szabályzatot rendeletben kihirdesse.”;
s) az egyes iparjogvédelmi uniós megállapodások kihirdetéséről szóló 1973. évi 29.
törvényerejű rendelet 4. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A Megállapodáshoz kapcsolódó Ügyintézési Utasítások magyar fordításának
közrebocsátásáról a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke gondoskodik.
(4)	A Locarnói Megállapodás mellékletének közzétételéről a Magyar Szabadalmi
Hivatal elnöke gondoskodik.”;
t) az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó
Lisszaboni Megállapodásnak az 1967. évi július hó 14. napján Stockholmban felülvizsgált
szövege kihirdetéséről szóló 1982. évi 1. törvényerejű rendelet 5. §-a helyébe a következő
rendelkezés lép:
„5. § (1) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Megállapodáshoz
kapcsolódó Végrehajtási Szabályzatot rendeletben kihirdesse.
(2)	A Megállapodás végrehajtásával összefüggő tájékoztatások közzétételéről a
Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke gondoskodik.”;
u) az ipari minták nemzetközi letétbe helyezésére létrejött Hágai Megállapodás
kihirdetéséről szóló 1984. évi 29. törvényerejű rendelet 4. §-a helyébe a következő
rendelkezés lép:
„4. § (1) E törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit
azonban 1984. április 7. napjától, illetve 1984. augusztus 1. napjától kell alkalmazni.
(2)	Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Megállapodás 1960. november
28-án Hágában felülvizsgált szövegéhez kapcsolódó Végrehajtási Szabályzatot rendeletben
kihirdesse.
(3)	Az Ügyintézési Utasítások magyar fordításának közrebocsátásáról a Magyar
Szabadalmi Hivatal elnöke gondoskodik.”;
v) a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodáshoz
kapcsolódó 1989. évi Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1999. évi LXXXIII. törvény 4. §-a a
következő (2) és (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi szöveg számozása (1) bekezdésre
változik:
„(2) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Jegyzőkönyvhöz kapcsolódó
Végrehajtási Szabályzatot rendeletben kihirdesse.
(3)	Az Ügyintézési Utasítások magyar fordításának közrebocsátásáról a Magyar
Szabadalmi Hivatal elnöke gondoskodik.”;
z) a Szellemi Tulajdon Világszervezetében létrejött Védjegyjogi Szerződés
kihirdetéséről szóló 1999. évi LXXXII. törvény 3. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki,
és a jelenlegi szöveg számozása (1) bekezdésre változik:
„(2) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Védjegyjogi Szerződéshez
kapcsolódó Végrehajtási Szabályzatot rendeletben kihirdesse.”.
Hatályukat vesztő rendelkezések
111.	§
(1)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a)	a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 86. §-ának (2) bekezdésében
a „továbbá az újítói jog,” szövegrész;
b)	a Hmtv. 1. §-a (2) bekezdésének b) pontjában az „állat- és” szövegrész, valamint
17. §-ának (3) bekezdésében, 28. §-ának (1) bekezdésében és 36. §-ának (3) bekezdésében az
„és végrehajtási rendeletének” szövegrész, továbbá 36. §-ának (2) bekezdése;
c)	a Toptv. 5. §-ában és 17. §-ának (4) bekezdésében az „és végrehajtási rendeletének”
szövegrész, valamint 8. §-ának (3) bekezdésében az „és végrehajtási rendelete” szövegrész;
d)	az Szt. 51. §-ának (1) bekezdésében a „belföldi lakóhellyel rendelkező” szövegrész
és 100. §-a (2) bekezdésének c) pontja;
e)	a szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben a vámigazgatási eljárásban
alkalmazható intézkedésekről szóló 128/1997. (VII. 24.) Korm. rendelet.
(2)	Az (1) bekezdés d) pontjának második fordulatát az e törvény hatálybalépését
követően benyújtott megváltoztatási kérelmekre kell alkalmazni.
112.	§
Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Vt.-nek, az Szjt.-nek és az
Fmtv.-nek a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben
közzétegye.
INDOKOLÁS
az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I.
1.	A jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő
feladatokról szóló 2072/2003. (IV. 9.) Korm. határozat (a továbbiakban: jogharmonizációs
program) 2003. I. félévi feladatként irányozza elő a védjegyek és a földrajzi árujelzők
oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.), a szerzői jogról szóló 1999. évi
LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) és a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi
XLVIII. törvény (a továbbiakban: Fmtv.) módosítását. A jogharmonizációs programban
előirányzott módosítások ahhoz szükségesek, hogy a felsorolt törvények az Európai Unióhoz
történő csatlakozás idejére teljes összhangba kerüljenek az európai közösségi joggal.
A szellemi tulajdon védelmét biztosító hazai szabályozást - amely az 1990-es évek
elejétől fokozatosan újult meg - már az eddigiekben is a közösségi jogi (és egyéb európai)
követelményekhez való nagymértékű igazodás jellemezte. Iparjogvédelmi és szerzői jogi
törvényeinknek az elmúlt évtizedben való újraalkotására elsősorban éppen az európai
jogharmonizáció jegyében került sor. E törvények megalkotása idején is világos volt azonban,
hogy számos igazodási feladat - az érintett normák természetére tekintettel vagy egyéb
nyomós okból - csak az európai szabadalmi rendszerbe való beilleszkedés, illetve az Európai
Unióhoz való csatlakozás alkalmával végezhető el. Emellett a szóban forgó törvények
megalkotása óta a közösségi jog is továbbfejlődött, ami szintén a hatályos hazai szabályozás
részleges kiigazítását igényli.
Iparjogvédelmi és szerzői jogi törvényeink e „második generációs” jogharmonizációs
módosításainak sorát - hazánknak az Európai Szabadalmi Egyezményhez való
csatlakozásával [54/2002. (IX. 13.) OGY határozat] összefüggésben - a találmányok
szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényt (a továbbiakban: Szt.) módosító
2002. évi XXXIX. törvény nyitotta meg, beillesztve a magyar szabadalmi rendszert az
európaiba és teljes mértékben összehangolva szabadalmi kódexünket a közösségi joggal.
E sort folytatja a törvényjavaslatnak a Vt.-t, az Szjt.-t és az Fmtv.-t célzó módosítása.
A módosított rendelkezések hatálybalépésének napja - a javaslat 106. §-ának (2)
bekezdésében megállapított eljárásjogi kivételekkel - megegyezik az Európai Unióhoz történő
csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjával.
2.	A Szellemi Tulajdon Világszervezete (World Intellectual Property Organization, a
továbbiakban: WIPO) által igazgatott nemzetközi iparjogvédelmi szerződések közül
jelentőségükben kiemelkednek azok, amelyek - enyhítve az oltalom territoriális jellegéből,
területi kötöttségeiből adódó gyakorlati nehézségeket - a különböző országokban történő
jogszerzést könnyítik meg, illetve segítik elő nemzetközi bejelentési vagy nemzetközi
lajstromozási rendszerek létrehozásával és működtetésével. E nemzetközi rendszereknek a
nemzeti iparjogvédelmi eljárásokhoz, illetve oltalmi formákhoz való kapcsolódását a nemzeti
jogszabályokban megfelelően szabályozni kell. Ezt célzó - ún. illeszkedési - szabályokat
vezetett be az Szt.-nek az 1. pontban említett 2002. évi módosítása is a Szabadalmi
Együttműködési Szerződés (PCT) tekintetében. A Vt. és az Fmtv. hasonló célú módosítására
is szükség van annak érdekében, hogy a védjegyek, az eredetmegjelölések és az ipari minták
nemzetközi lajstromozására kialakult eljárások és a hazai oltalmi rendszerek közötti
kapcsolatot megfelelően szabályozzuk.
3.	A törvényjavaslattal érintett mindhárom törvény - de elsősorban a Vt. és az Szjt. -
esetében a hatálybalépés óta eltelt idő számos gyakorlati tapasztalattal szolgált. E törvények
tartalmát az erre hivatott európai és nemzetközi szervezetek is megvizsgálták. A tőlük érkező,
illetve a hazai szakmai körökből származó észrevételek sok esetben szintén hasznosnak,
tanulságosnak bizonyultak. A szóban forgó gyakorlati tapasztalatok és észrevételek több
kérdésben is indokolttá teszik a Vt., az Szjt. és az Fmtv. módosítását.
4.	Ez a törvényjavaslat az előzőekben felsorolt feladatok teljesítésére irányul, és
összességében azt célozza, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás idejére a szellemi
tulajdon védelmét biztosító valamennyi törvényünk teljes összhangba kerüljön az európai
közösségi joggal.
II.
1.	Hatályos védjegytörvényünk, az 1997-ben elfogadott Vt. föl élesztette és
megerősítette iparjogvédelmünk hagyományosnak mondható európai kötődését. A Vt.
megalkotásának egyik fő indoka és célja egyben az volt, hogy - fenntartva az ezen a területen
irányadó egyetemes nemzetközi egyezményekkel való összhangot - a magyar védjegyjogot
hozzáigazítsa a közösségi jogi szabályozáshoz. Ennek megfelelően a Vt. a tagállamok
védjegyekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 89/104/EGK tanácsi irányelvvel
szinte teljes mértékben összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.
A Vt.-nek emellett természetszerűleg az is a rendeltetése volt, hogy helyreállítsa és
kibontakoztassa a védjegyek szerepét, funkcióit a rendszerváltozással kialakuló
piacgazdaságban.
A Vt. jól, eredményesen töltötte be hivatását; ennek köszönhetően megértek a
feltételek az európai közösségi védjegyrendszerbe való beilleszkedéshez szükséges
módosítására, továbbfejlesztésére. A javaslat mindenekelőtt ezt célozza. Az Európai Unióhoz
történő csatlakozás jogi előfeltételeit e területen a Vt.-nek a következő közösségi
jogszabályokkal való összehangolása révén teremti meg:
—	a Tanácsnak a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK rendel ete (a továbbiakban:
40/94/EK rendelet);
—	a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 89/104/EGK
tanácsi irányelv (a továbbiakban: 89/104/EGK irányelv).
A 40/94/EK rendelethez való igazodás olyan illeszkedési - a közösségi
védjegybejelentésekre és a közösségi védjegyekre vonatkozó - szabályok megalkotását teszi
szükségessé, amelyek a párhuzamosan működő nemzeti és közösségi védjegyrendszer között
teremtenek kapcsolatot, összhangot. A 89/104/EGK irányelv esetében pedig a még hátralévő
jogharmonizációs feladatokat kell elvégezni (az ún. jogkimerülés kérdésében és egyéb
rendelkezések kapcsán).
A Vt. módosítása az Európai Unióhoz történő csatlakozás jogi előfeltételeinek
megteremtésén kívül a következők miatt is szükséges:
—	a védjegyek nemzetközi lajstromozásával kapcsolatos rendelkezések bevezetése;
—	az ún. felszólalási rendszerre való áttérés;
—	a gyakorlati tapasztalatok és a szakmai észrevételek figyelembevétele.
Végül külön kell megemlíteni a Vt.-nek a földrajzi árujelzőkkel kapcsolatos
módosításait, amelyek az Európai Unióhoz való csatlakozás, az eredetmegjelölések
nemzetközi rendszeréhez való illeszkedés és a gyakorlati tapasztalatok miatt váltak
szükségessé.
2.	A védjegyek nemzetközi lajstromozására kialakult rendszerhez a magyar jog
jelenleg nem illeszkedik kielégítően. A gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi
lastromozására az 1891. évi április hó 14-én kötött - legutóbb Stockholmban, az 1967. évi
július hó 14-én felülvizsgált - Madridi Megállapodást az 1973. évi 29. törvényerejű rendelet
hirdette ki. A védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodáshoz
kapcsolódó 1989. évi Jegyzőkönyvet az 1999. évi LXXXIII. törvény hirdette ki. Elmaradt
azonban mind a szükséges nemzeti illeszkedési szabályok törvényi szintű megalkotása, mind
pedig a Megállapodáshoz és a Jegyzőkönyvhöz kapcsolt Közös Végrehajtási Szabályzat
jogszabállyal történő kihirdetése, holott e szabályzat is közvetlenül és általános érvénnyel
állapít meg jogokat és kötelezettségeket magánszemélyek és jogi személyek számára [ld. az
1982. évi 27. törvényerejű rendelet 13. §-ának (2) bekezdését]. Ez a helyzet természetesen
aggályos a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 5. §-ának f) pontjában és 16. §-ának (1)
bekezdésében foglaltak szempontjából is, hiszen egyfelől a védjegyekhez fűződő alapvető
jogok és kötelességek törvényi szintű szabályozása elengedhetetlen, másfelől az általánosan
kötelező magatartási szabályt tartalmazó nemzetközi szerződést a tartalmának megfelelő
szintű jogszabályba foglalva kell kihirdetni.
A javaslat e hiányosságok pótlására is irányul. Tartalmazza egyfelől a védjegyek
nemzetközi lajstromozásáról szóló nemzetközi szerződések (a Madridi Megállapodás és a
Jegyzőkönyv) hazai alkalmazásához szükséges illeszkedési szabályokat, másfelől megadja a
szükséges felhatalmazást a Közös Végrehajtási Szabályzat miniszteri rendelettel történő
kihirdetésére.
3.	A felszólalási rendszerre való áttérés, vagyis a védjegy lajstromozására irányuló
eljárás felszólalási szakaszának bevezetése összefügg a közösségi védjegyrendszerbe való
beilleszkedéssel, de abból nem következik kényszerítőleg. A Vt. megalkotását megelőző
előkészítő munka során is megfogalmazódott már egyes szakmai véleményekben a felszólalás
bevezetése iránti igény, végül azonban a Vt. a védjegybejelentések teljes - valamennyi
lajstromozási feltételre és kizáró okra kiterjedő - hivatalbóli, ex officio vizsgálatát tartotta
fenn. E vizsgálati rendszerben a Magyar Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: MSZH) a
védjegy lajstromozására irányuló eljárás során mind a védjegyoltalom feltételei (Vt. 1. §),
mind pedig a feltétlen kizáró okok (Vt. 2-3. §) és a viszonylagos kizáró okok (Vt. 4-6. §)
tekintetében hivatalból elvégzi a védjegybejelentések érdemi vizsgálatát. A viszonylagos
kizáró okok valamely megjelölésnek a védjegyoltalomban való részesítését mások korábbi
védjegy- vagy egyéb magánjogi jogai alapján akadályozzák meg. A jelenlegi eljárási rendben
az MSZH e magánjogi jogosultságokat hivatalból érvényesíti a későbbi védjegybejelentéssel
szemben, kivéve, ha a bejelentett megjelölés lajstromozásához a korábbi akadályozó jog
jogosultja külön nyilatkozatban hozzájárul (Vt. 7. §); e nyilatkozat lehetőségéből következik
egyébként az említett kizáró okok viszonylagossága. E rendszer a piacgazdasági alapokon
nyugvó hazai védj egy kultúra kialakulásának kezdeti szakaszában jelentkező igényeket
megfelelően szolgálta. Megváltoztatását főként a következők indokolják:
—	Az ún. feltétlen kizáró okok érvényesítéséhez közérdek fűződik; az tehát az állam
iparjogvédelmi hatóságának feladata. A viszonylagos kizáró okot képező védjegy- és más
magánjogi jogosultságoknak a későbbi védjegybejelentéssel szemben történő érvényesítése
viszont az érintett jogosultakra tartozik. Az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdése rendelkezik
az emberi méltósághoz való jogról, amelynek - a 9/1992. (I. 30.) AB határozatban és az
1/1994. (I. 7.) AB határozatban kifejtettek szerint - részét képezi az önrendelkezés
szabadsága, az önrendelkezési jog is. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint „az
önrendelkezési jog fontos tartalmi eleme - egyebek között - az egyén joga arra, hogy az igény
állapotába került alanyi jogait a különböző állami szervek ... előtt ... érvényesítse. Az
önrendelkezési jog azonban, mint az általános cselekvési szabadsághoz való jog, a
jogérvényesítéstől való tartózkodás, a nem cselekvés jogát is magában foglalja. Mivel ez a jog
az egyén autonómiájának védelmére szolgál, általában mindenkinek szabadságában áll
eldönteni, hogy a jogai és törvényes érdekei védelmére nyitva álló és alkotmányosan
biztosított hatósági igényérvényesítési utat igénybe veszi-e vagy attól tartózkodik” [1/1994.
(I. 7.) AB határozat]. „Egy olyan szabály, amely mindkét fél akaratától függetlenül és minden
ügyben lehetővé teszi az eljárás folytatását ..., eleve nem lehet e jog sem szükségszerű, sem
arányos korlátozása” [9/1992. (I. 30.) AB határozat], azaz nem felelhet meg az ún. általános
alapjogi tesztnek. A felszólalás a védjegylajstromozási eljárásban a korábbi jog jogosultjának
önrendelkezési szabadságát biztosítja, hiszen a felszólalási rendszerben a korábbi védjegy-
vagy más magánjogi jogosultságon alapuló viszonylagos kizáró okot az iparjogvédelmi
hatóság csupán az érintett jogosult erre irányuló kérelme, azaz felszólalása alapján veszi
figyelembe. Ebben az eljárási rendben a védjegybejelentés érdemi vizsgálata csak felszólalás
esetén és kizárólag a felszólalásban megjelölt ok tekintetében terjed ki a viszonylagos kizáró
okokra, azaz a megjelölés lajstromozását akadályozó korábbi jogokra.
—	A védjegyoltalmat a hazai vállalkozások nagy és egyre növekvő mértékben
igénylik. Ismert számukra a védjegy jelentősége, rendeltetése a piacgazdaságban. Ezt jelzi az
is, hogy az MSZH-hoz benyújtott hazai eredetű védjegybejelentések száma - a 2001. évi
kisebb megtorpanást leszámítva - 1990 óta folyamatosan emelkedett, 1999 óta évente négy-
és ötezer között mozog. A magyar vállalkozások immár érettek arra, hogy védjegyjogaik
felett saját maguk őrködjenek az állam iparjogvédelmi hatósága helyett. A felszólalási
rendszerre való áttérés a hazai védjegykultúra gazdagodását, megerősödését is elősegíti.
—	A Vt. az észrevétel jogintézményét (Vt. 58. §) szabályozta akként, hogy az a
felszólalás „pótlékaként” szolgáljon. Ebből azonban az a visszás helyzet eredt, hogy az
észrevételt benyújtó személy az MSZH határozatával szemben jogorvoslattal élhet, és a
bíróság előtt folyó nemperes eljárásban félként részt vehet [Vt. 77. § (2) bek. b) pont és 82. §],
miközben az MSZH előtt folyó eljárásban nem ügyfél [Vt. 58. § (4) bek.]. Ez a
védjegybejelentőt - számára kedvező hivatali és kedvezőtlen bírósági döntés esetén -
megfosztja egy jogorvoslati fórumtól, ami alkotmányossági aggályokat is felvethet. Az
észrevétel ilyen módon szabályozott intézménye továbbá nem illeszkedett a védjegyek
nemzetközi lajstromozásának rendszerébe sem, mivel ez utóbbi csupán felszólalás esetére
állapít meg különös szabályokat.
—	A védjegyhasználat elmulasztásának jogkövetkezményei (Vt. 18. §) a Vt.
hatálybalépésétől számított ötéves átmeneti időszak [Vt. 117. § (4) bek.] elteltével immár egy
ideje érvényesülnek. Ennek megfelelően korábbi jogként nem képez viszonylagos kizáró okot
az a védjegy, amelyet annak jogosultja nem használt a törvény előírásainak megfelelően. A
törlési eljárásban ez a hatályos szabályok szerint többé-kevésbé kezelhető [Vt. 73. § (2) bek.],
a védjegy lajstromozására irányuló eljárásban viszont nincs mód annak ellenőrzésére, hogy
azt a korábbi védjegyet, amellyel a bejelentett megjelölés ütközne, használták-e a Vt. 18. §-
ában foglaltaknak megfelelően. Erről az MSZH-nak nincs, nem lehet tudomása; a bejelentő
nem hívható fel más korábbi védjegyével kapcsolatban bizonyításra (különösen valamely
mulasztás, azaz a használat elmaradásának bizonyítására); a korábbi védjegy jogosultja pedig
nem vesz részt ügyfélként az eljárásban. Ezt az ellentmondást is feloldja a felszólalási
rendszer, amelyben a felszólaló felhívható annak bizonyítására, hogy védjegyét megfelelően
használta.
—	A közösségi védjegyrendszer hazánkra való kiterjedése is a felszólalás bevezetése
mellett szól. Egyenlőtlen - a hazai vállalkozások számára hátrányos - helyzetet eredményez
ugyanis az MSZH előtti és a közösségi védjegyhatóság előtt folyó lajstromozási eljárás
különbözősége. A viszonylagos kizáró okokra is kiterjedő teljes ex officio vizsgálatnak a
magyar jogban való fenntartása ugyanis azt eredményezné, hogy a közösségi védjegyeket
mint korábbi jogokat az MSZH a nála tett - többnyire hazai vállalkozásoktól származó -
védjegybejelentésekkel szemben a bejelentő költségén érvényesítené, és ezzel megtakarítaná a
közösségi védjegy jogosultja számára a felszólalással összefüggő költségeket, miközben az
MSZH-nál lajstromozott védjegyek jogosultjainak a közösségi védjegyhatóság előtt minden
esetben fel kellene szólalniuk annak érdekében, hogy jogaikat a későbbi közösségi
védjegybejelentéssel szemben érvényesíthessék. A Vt.-nek a felszólalást bevezető módosítása
enyhítheti ezt az egyenlőtlenséget, és kiigazíthatja a költségeknek az ebből eredő, a hazai
bejelentők számára kedvezőtlen eloszlását.
A javaslat nem vezet be önálló - a lajstromozási eljárástól elkülönülő - felszólalási
eljárást. Felszólalásra a lajstromozási eljárás keretei között van lehetőség, felszólalás esetén a
lajstromozási eljárás felszólalási szakasza nyílik meg. Ennek megfelelően a védjegy
lajstromozására irányuló eljárást továbbra is - felszólalás esetén is - a védjegybejelentést
részben vagy egészben elutasító, vagy a megjelölést az árujegyzék egésze vagy valamely
része tekintetében védjegyként lajstromozó határozat zárhatja le érdemben.
A felszólalási rendszer bevezetésének indokai nem érvényesülnek azonban a földrajzi
árujelzők lajstromozására irányuló eljárásban. Ennek oka elsősorban az, hogy ezen oltalmi
forma esetében kevésbé a magán-, mint inkább a közérdek védelméről van szó. A földrajzi
árujelzők esetében a bejelentési aktivitás is messze elmarad a védjegyterületen
tapasztaltakhoz képest [az eredetmegjelölések oltalmáról és nemzetközi lajstromozásáról
szóló Lisszaboni Megállapodás (ld. a II. 8. pontot) alapján összesen 773 eredetmegjelölés, a
nemzeti földrajzi árujelző lajstromban összesen 36 földrajzi árujelző áll oltalom alatt];
kevésbé jellemző e területen a piac szereplői részéről az oltalmi lehetőségek ismerete, fontos
tehát a magyar vállalkozások támogatása és jogaik védelme.
4.	A Vt.-nek a földrajzi árujelzőkre vonatkozó rendelkezései korszerű szabályozást
nyújtanak; összhangban állnak a nemzetközi előírásokkal, így különösen az 1998. évi IX.
törvénnyel kihirdetett, a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozó
TRIPS-egyezmény (Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property, a
továbbiakban: TRIPS-egyezmény) szabályaival. Mindazonáltal a Vt. földrajzi árujelzőkre
vonatkozó részének módosítása több ponton szükségessé vált. A változtatások alapvetően
három csoportra oszthatók, amelyek a következőkben foglalhatók össze:
—	Az Európai Unióhoz való csatlakozás jogi feltételeinek megteremtését szolgálja a
Vt. földrajzi árujelzők oltalmára vonatkozó részének az e tárgyban kiadott közösségi
jogszabályra, a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és
eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 2081/92/EGK tanácsi rendeletre tekintettel való
kiegészítése. E közösségi szabályozás sajátossága, hogy a rendszer működtetésében a
tagállamok tevékeny szerepet töltenek be; a területükről benyújtott bejelentések érdemi
vizsgálatát elsősorban nem a közösségi oltalom megadásáért felelős Európai Bizottság (a
továbbiakban: Bizottság) folytatja le, hanem a tagállamok illetékes hatóságai végzik el.
Mindezekre tekintettel új szabályok szükségesek a közösségi rendszer működtetésével
kapcsolatos eljárási rend létrehozása érdekében. Ezért a javaslat e földrajzi árujelzőkre
különös - a közösségi rendelethez való illeszkedést szolgáló - szabályokat állapít meg.
—	A Vt. földrajzi árujelzőkre vonatkozó részének a kiegészítését másodsorban az teszi
szükségessé, hogy az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására kialakult
rendszerhez a magyar jog nem illeszkedik megfelelően. Az eredetmegjelölések oltalmára és
nemzetközi lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodás 1958-ban jött létre. A
Megállapodást 1967. július 14-én Stockholmban felülvizsgálták és 1979. szeptember 28-án
módosították. A Megállapodásnak 2003. július 15-én 20 ország volt a tagja. Magyarország
1967 óta részese a Megállapodásnak, amelynek 1967-ben felülvizsgált szövegét az 1982. évi
1.	törvényerejű rendelet, 1979-ben módosított szövegét pedig az 1986. évi 24. törvényerejű
rendelet hirdette ki hazánkban.
A Lisszaboni Megállapodás tekintetében is érvényesek a védjegyek nemzetközi
lajstromozására kialakult rendszerrel kapcsolatban leírt megállapítások (ld. a II. 2. pontot),
mivel elmaradt mind a szükséges nemzeti illeszkedési szabályok törvényi szintű
megállapítása, mind pedig a Megállapodáshoz kapcsolt Végrehajtási Szabályzat jogszabállyal
történő kihirdetése. E hiányosságokat is pótolni kívánja a javaslat: egyrészt tartalmazza az
eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó Lisszaboni
Megállapodás hazai alkalmazásához szükséges illeszkedési szabályokat, másrészt megadja a
szükséges felhatalmazást a Megállapodás Végrehajtási Szabályzatának miniszteri rendelettel
való kihirdetésére.
—	A harmadik csoportba tartozó módosítások nagyrészt a gyakorlati tapasztalatokból,
illetve a védjegyeljárásra vonatkozó szabályok változásaiból adódnak.
5.	A közösségi védjegyrendszer az iparjogvédelmi integráció legmagasabb fokát
valósítja meg: az Európai Közösség egységes piacához igazodó, szupranacionális, a Közösség
egész területére kiterjedő oltalmat biztosít egységes és autonóm szabályok szerint. A
közösségi védjegyrendszerben tehát nemcsak oltalmat lehet szerezni egyetlen bejelentés
alapján, egyetlen, egységes eljárásban több országra (ez esetben az Európai Unió
tagállamaira) kiterjedően, hanem ez az oltalom - szemben az európai szabadalmi rendszer
modelljével - a megadását követően sem bomlik szét nemzeti, tagállami oltalmakká, hanem e
tekintetben is egységes, autonóm szabályok alá tartozik, szupranacionális - közösségi -
jelleggel érvényesül. Ezt a 40/94/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdése is leszögezi elvi éllel:
a közösségi védjegy egységes jellegű; azonos hatályú a Közösség teljes területén, nem
lajstromozható, ruházható át, nem lehet róla lemondani, nem állapítható meg a megszűnése és
nem törölhető másként, mint csakis a Közösség egészére vonatkozóan.
A közösségi védjegyrendszer a 40/94/EK rendelet elfogadásával jött létre. A Tanács
rendeletét a Bizottság végrehajtási típusú rendeletei egészítették ki (a 2868/95/EK rendelet a
voltaképpeni végrehajtási rendelet; a 2869/95/EK rendelet a díjakat szabályozza; a 216/96/EK
rendelet pedig a fellebbezési tanácsok eljárási szabályait állapítja meg). A közösségi
védjegyrendszer működtetéséről a közösségi védjegy- és mintaoltalmi hivatal, a Belső Piaci
Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) [angol elnevezésével és
rövidítésével: Office for Harmonization in the Internal Market (Trade Marks and Designs), a
továbbiakban: OHIM] gondoskodik. A jogorvoslati fórumrendszer egyes szintjeit a
fellebbezési tanácsok, az Európai Bíróság Elsőfokú Bírósága és végső soron maga az Európai
Bíróság töltik be.
Az OHIM 1996 óta fogad közösségi védjegybejelentéseket. A számuk rendre túllépi
évente a negyvenezret, a 2000. évben elért csúcsponton pedig meghaladta az 57 000-t is.
Magyar vállalkozások is tesznek időről-időre - igaz, nem túlságosan nagy számban -
közösségi védjegybejelentést. A rendszer tehát ma is nyitott a számukra, szerezhetnek
közösségi oltalmat.
Az Európai Unióhoz való csatlakozással hazánk területe is a Közösség területének
részévé válik, és így Magyarország területe is annak a területnek a része lesz, amelyre a
rendelet általános szabályai szerint közösségi védjegybejelentéssel közösségi védjegyoltalmat
lehet igényelni és szerezni. A csatlakozási tárgyalásokon elért megállapodás alapján ezen
túlmenően a csatlakozás előtt lajstromozott, illetve lajstromozásra bejelentett közösségi
védjegyek oltalma is kiterjed majd a csatlakozás napján hazánkra. Ennek feltételeit és különös
szabályait a 40/94/EK rendeletnek a csatlakozási okmánnyal megállapított 142a. cikke
határozza meg. Az említett közösségi védjegyek kiterjesztésére vonatkozó - a csatlakozás
kapcsán érvényesülő - rendelkezések ilyen módon és úton válnak Magyarországon
alkalmazandókká; a javaslatnak azok tehát nem tárgyai (a Fővárosi Bíróság hatáskörét érintő
egyik szabály kivételével).
A közösségi védjegyrendszernek a nemzeti védjegyjogszabályokhoz való viszonyát
meghatározza a közösségi védjegy egységes hatálya, a választott közösségi jogforrási forma,
azaz a tanácsi rendeletben való szabályozás. A közösségi védjegyjog autonóm jellege ezért
viszonylag szűk körben igényel nemzeti, tagállami illeszkedési szabályokat, annak ellenére,
hogy a közösségi és a nemzeti védjegyrendszer között számos találkozási, kapcsolódási pont
van.
A javaslat a közösségi védjegybejelentésekre és a közösségi védjegyekre vonatkozó
rendelkezéseket nem elszórtan, szabályozási témánként a törvény különböző pontjain, hanem
egy helyen, a Vt. új harmadik részén belül, a X/A. fejezetben helyezi el (ld. a javaslat 38. §-
át).
6.	A Madridi Megállapodás a védjegyek nemzetközi lajstromozását teszi lehetővé
egyszerű és gyors eljárásban. Nemzetközi bejelentés iránti kérelmet a tagországok
valamelyikében honos bejelentők nyújthatnak be a származási országban oltalom alatt álló
védjegyükre vonatkozóan a saját országuk nemzeti hivatalánál. A nemzetközi rendszer tehát
alapvetően zárt: bejelentés csak a tagállamok területéről tehető, és csak a tagállamok
területére igényelhető. A bejelentés benyújtását követően az eljárás két szakaszra tagolódik.
Az első szakasz a bejelentés benyújtásától a bejelentés nemzetközi lajstromozásáig tart. A
tagállam hivatala a hozzá benyújtott kérelmet - ha az nem szenved olyan hiányosságban,
amely miatt továbbítására nem kerülhet sor - továbbítja a WIPO Nemzetközi Irodájához (a
továbbiakban: Nemzetközi Iroda); a Nemzetközi Iroda a bejelentés kézhezvételét követően a
megjelölést haladéktalanul lajstromozza, vagyis a bejelentést bejegyzi az általa vezetett
nemzetközi lajstromba, és azt hivatalos lapjában közzéteszi. Ennek a lajstromozásnak
ugyanaz a hatálya, mint a nemzeti úton tett szabályszerű bejelentésnek. A lajstromozás napja,
ha a bejelentés két hónapon belül eléri a Nemzetközi Irodát, az a nap, amikor a származási
ország hivatala a bejelentést kézhez kapta.
A nemzetközi eljárás második szakaszában azoknak a tagállamoknak a hivatalai,
amelyek tekintetében az oltalom kiterjesztését kérték, elvégzik a bejelentés érdemi
vizsgálatát. A tagállamok nemzeti hivatalai a bejelentés nemzetközi lajstromba történő
bejegyzésének napjától számított tizenkét hónapon belül emelhetnek kifogást a
lajstromozással szemben. A kifogást a Nemzetközi Irodán keresztül küldik meg a
bejelentőnek. Ez a kifogás a nemzeti eljárás szerinti felhívásnak felel meg: ha a bejelentő nem
válaszol, vagy ha a bejelentés a hiánypótlás ellenére sem elégíti ki a feltételeket, a megjelölés
oltalmát véglegesen megtagadják, és a nemzetközi lajstromozás a tagállamban hatályát veszti.
Ha azonban a tagállam nem jelzi kifogását a nemzetközi lajstromozással szemben, vagy ha a
bejelentő hiánypótlása eredményeképp a kifogást visszavonja, a nemzetközi bejelentés
alapján a megjelölés ugyanolyan oltalomban részesül, mint a nemzeti lajstromozás alapján.
A nemzetközi úton lajstromozott védjegy olyan nemzeti oltalmak csoportja, amelyek
az egyes országok törvényeinek hatálya alá tartoznak. A nemzetközi védjegylajstromot
ugyanakkor a Nemzetközi Iroda vezeti.
A Madridi Megállapodást továbbfejlesztette, korszerűsítette a Madridi Jegyzőkönyv,
ezzel számos, a Megállapodásban nem részes állam számára módot adva a nemzetközi
rendszerhez való csatlakozásra. A Jegyzőkönyv a bejelentők számára több szempontból is
előnyös: lehetővé teszi például nemzetközi lajstromozás kérését olyan megjelölésekre is,
amelyekre nézve még csak bejelentést nyújtottak be, de oltalmat még nem szereztek; további
előny, hogy - meghatározott feltételekkel - a nemzetközi lajstromozás törlése esetén
fennmarad a nemzeti bejelentéssé való átalakítás lehetősége; kedvezőbb a bejelentők számára
a Jegyzőkönyv szerinti nyelvi rezsim is, amelyben a francia mellett az angol is hivatalos
nyelv. A nemzeti hivatalok számára pedig a Jegyzőkönyv fő előnyét az jelenti, hogy az
oltalom visszautasítására rendelkezésükre álló határidő tizenkét hónap helyett tizennyolc
hónap. Ennek kapcsán külön említést érdemel, hogy Magyarország mind a Megállapodás,
mind a Jegyzőkönyv alapján tett bejelentések tekintetében a tizenkét hónapos határidőt
alkalmazza.
A Madridi Megállapodás rendkívül népszerű rendszert hozott létre, és a Jegyzőkönyv
révén még több állam csatlakozott az együttműködéshez. A rendszernek nemcsak az az
előnye, hogy gyors és egyszerű, egy nyelven lefolytatott és a nemzeti oltalmak
megszerzéséhez szükséges díjak szempontjából is jelentősen kedvezőbb eljárás keretében
teszi lehetővé az oltalomszerzést egyszerre számos állam területére, hanem az is, hogy az
oltalom megszerzését követően a Nemzetközi Iroda által vezetett egységes központi
lajstromnak köszönhetően könnyebbé, olcsóbbá teszi a védjegy kezelését, az oltalmat érintő
változásokkal kapcsolatos nyilatkozatok megtételét.
A madridi rendszerben az 1990-es évek közepe óta évente mintegy 7500-9000
nemzetközi védjegybejelentést tettek hazánkra vonatkozóan. A Madridi Megállapodás, illetve
Jegyzőkönyv alapján a magyar bejelentők 2002-ben több mint 300 nemzetközi
védjegybejelentés továbbítását kérték a Nemzetközi Irodához. A Magyarország területére
kiterjedő, érvényben lévő nemzetközi védjegyek száma az elmúlt években meghaladta a
150 000-t.
A javaslat a Madridi Megállapodás, illetve a Jegyzőkönyv alapján tett nemzetközi
védjegybejelentésekre vonatkozó rendelkezéseket a Vt. új negyedik részében helyezi el (ld. a
javaslat 38. §-át).
A madridi rendszerrel kapcsolatos illeszkedési szabályok e szerkezeti elkülönítését
indokolja, hogy a védjegyek nemzetközi lajstromozásával kapcsolatos - a Megállapodás, a
Jegyzőkönyv, valamint a hozzájuk kapcsolódó Közös Végrehajtási Szabályzat által
megállapított - eljárásban mind a bejelentők, mind pedig az MSZH tekintetében a Vt.-ben
megállapított nemzeti eljárástól eltérő sajátosságok érvényesülnek. Ezen túlmenően a
nemzetközi lajstromozási rendszerben oltalomban részesülő védjegyekre vonatkozó különös
szabályoknak a Vt. megfelelő rendelkezéseihez történő illesztése mind a nemzeti, mind a
nemzetközi bejelentésekkel kapcsolatos rendelkezések követését, áttekintését megnehezítené.
A madridi rendszerre vonatkozó nemzetközi szabályozás a nemzetközi
védjegybejelentésekkel kapcsolatos eljárás tekintetében egyfelől a Nemzetközi Iroda és a
bejelentő közötti, másfelől a Nemzetközi Iroda és a tagállamok nemzeti hivatalai közötti
kapcsolat tekintetében tartalmaz rendelkezéseket. A madridi rendszerre vonatkozó
illeszkedési szabályoknak nem célja a nemzetközi szabályozásban megtalálható
rendelkezéseknek a Vt.-ben történő megismétlése; a javaslat ebből következően a nemzetközi
szabályozással nem érintett kérdéseknek a nemzeti jogalkotás útján történő rendezésére
szorítkozik.
Magyarország a madridi rendszernek mind a Madridi Megállapodás, mind a
Jegyzőkönyv szerint tagja. Erre tekintettel az illeszkedési szabályokat tartalmazó új negyedik
rész elkülöníti a Megállapodás, illetve a Jegyzőkönyv alapján tett bejelentésekre irányadó
szabályokat, oly módon, hogy a Megállapodás alapján tett bejelentésekre megállapított
szabályokhoz képest különös rendelkezéseket a Jegyzőkönyv alapján tett bejelentésekre
vonatkozóan külön rögzíti. A Megállapodás alapján tett bejelentések kapcsán a javaslat
szintén külön szabályozza egyfelől a magyar bejelentők által az MSZH útján tett
bejelentésekre vonatkozó rendelkezéseket, másfelől pedig a más tagországok bejelentői által
tett, Magyarországot megjelölő bejelentésekre irányadó szabályokat. Ennek oka az, hogy a
magyar vonatkozású nemzetközi bejelentések e két fő csoportja tekintetében az MSZH
szerepe alapvetően eltérő: míg az előbbi körben ún. származási és továbbító hivatalként, az
utóbbi körben érdemi elbíráló hatóságként jár el. Ezen túlmenően a bejelentői oldal
szempontjából is lényeges eltérés, hogy míg az előbbi körben az MSZH a belföldön honos
bejelentőkkel, az utóbbi körben - a Nemzetközi Iroda, illetve belföldi képviselő
közvetítésével - külföldi bejelentőkkel áll kapcsolatban.
7.	Az Európai Unióban a közösségi védjegyrendszerhez (ld. az 5. pontot) hasonlóan
közösségi oltalmi rendszer működik a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi
jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmára.
A közösségi rendszer abból indul ki, hogy a nemzeti szinten létrehozott földrajzi
árujelző-oltalmi rendszerek sikeres eszköznek bizonyultak ahhoz, hogy a megfelelő védelem
biztosításával elősegítsék - a termelők számára is megtérülő módon - a fogyasztók számára
megbízható minőségű, származású termékek piacra jutását; mindazonáltal a nemzeti oltalmi
rendszerek jelentős különbségeket mutatnak, ezért a termelők az egyes tagállamokban eltérő
szintű oltalomban részesülnek, illetve különböző versenyfeltételekkel léphetnek piacra. Az
egységes belső piac működésének elősegítése tehát azt indokolja, hogy a termelők egy
egységes elvek alapján működő közösségi rendszeren belül, valamennyi uniós tagállamra
kiterjedően részesülhessenek földrajzi árujelző-oltalomban.
A közösségi rendszer a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi
jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 2081/92/EGK tanácsi rendelet alapján
jött létre. A Tanács rendeletét a Bizottság végrehajtási típusú rendelete egészíti ki
(2037/93/EGK rendelet). A 2081/92/EGK tanácsi rendelethez kapcsolódik a 1107/96/EGK
bizottsági rendelet is, amely a tanácsi rendelet 17. cikkének megfelelő eljárás alapján
nyilvántartásba vett földrajzi árujelzők listáját tartalmazza.
A közösségi földrajzi árujelző-oltalmi rendszert a Bizottság 6. számú,
mezőgazdaságért felelős főigazgatósága működteti.
Ez az oltalmi rendszer ugyanazokat az előnyöket biztosítja, mint a többi közösségi
rendszer: lehetőséget ad az oltalom megszerzésére egyetlen bejelentés alapján, egységes
eljárásban az Európai Unió tagállamainak területére, és a megadott oltalom sem bomlik szét
tagállami szintű jogokra, hanem szupranacionális jelleggel érvényesül.
A többi közösségi oltalmi rendszerhez képest lényeges eljárási sajátossága ennek a
rendszernek, hogy a közösségi bejelentések érdemi vizsgálatát elsősorban azoknak a
tagállamoknak a hatóságai végzik el, amelyeknek a területén az eredetmegjelölésben szereplő
földrajzi terület található. A bejelentés érdemi vizsgálata tehát lényegében nem központi úton,
hanem a tagállamokon keresztül történik.
A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek lajstromozására
irányuló - az adott ország területén található földrajzi helyre vonatkozó - bejelentést a
tagállami hatóságok a bejelentés érdemi vizsgálata alapján vagy elutasítják, vagy továbbítják
azt a Bizottsághoz. A rendelet lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a Bizottsághoz
továbbított bejelentésekre területükön ideiglenes oltalmat biztosítsanak.
A hozzá továbbított bejelentést a Bizottság csak abból a szempontból vizsgálja, hogy a
termékleírás kielégíti-e a rendeletben előírt követelményeket. Ha a Bizottság a termékleírást
megfelelőnek találja, az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi a bejelentést.
Ezt követően a tagállamok illetékes hatóságai, illetve rajtuk keresztül az érdekeltek a
rendeletben meghatározott okokra hivatkozva kifogásolhatják a kérelem szerinti név
lajstromozását. Az eljárásnak ebben a szakaszában azonban csak olyan névvel kapcsolatban
tehető kifogás, amely valamely más tagállam területére vonatkozó árujelző oltalmára irányul.
Ha az előírt határidőn belül - azaz a közzétételtől számított hat hónapon belül - nem
érkezik kifogás, a Bizottság a bejelentést lajstromozza. Kifogás esetén a Bizottság a rendelet
7. cikkének (6) bekezdése szerint jár el: ha a kifogás elfogadható, felhívja az érintett
tagállamokat, hogy három hónapon belül állapodjanak meg. Ha nem születik megállapodás, a
Bizottság a tagállamok képviselőiből álló szakértői bizottság döntése alapján jár el.
A közösségi rendelet alapján mód van a termékleírás módosítására - mind a
lajstromozási eljárás során, mind az oltalom fennállása alatt -, különösen a tudományos-
műszaki fejlődés újabb eredményei alapján, illetve a földrajzi terület megváltoztatása esetén.
A rendelet szerint a módosításra ugyanaz az eljárás vonatkozik, mint a bejelentésre.
Közösségi oltalmat - a rendelet legutóbbi módosításáig - csak olyan megjelölésre
lehetett kérni, amely valamely tagállam területén található földrajzi terület, táj, illetve helység
megjelölésére vonatkozik. Magyar bejelentők - a közösségi védjegy- és a közösségi
mintaoltalmi rendszertől eltérően - tehát a legutóbbi időkig nem vehették igénybe ezt a
közösségi rendszert.
A közösségi földrajzi árujelző-oltalmi rendszernek a nemzeti szabályokhoz való
viszonya a közösségi védjegy- és mintaoltalmi rendszerhez hasonlóan alakul: a közösségi
oltalom egységes hatálya, a közösségi rendeletben való szabályozás, a közösségi rendszer
autonóm, a nemzeti oltalmi rendszerektől elkülönülő jellege viszonylag kis számú nemzeti
szabályt tesz szükségessé.
A javaslat a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek
közösségi oltalmára vonatkozó rendelkezéseket egységesen, a Vt. XVI. és XVII. fejezeteit
követő új XVII/A. fejezetben helyezi el (ld. a javaslat 48. §-át).
8.	Az eredetmegjelölések oltalmáról és nemzetközi lajstromozásáról szóló Lisszaboni
Megállapodás - a WIPO által a más oltalmi formákra létrehozott és működtetett
együttműködésekhez hasonlóan - egyetlen bejelentés benyújtásával lehetővé teszi az oltalom
igénylését a Megállapodásban részes államok egy részének vagy összességének a területére.
A nemzetközi eljárás a többi együttműködéshez hasonló módon két szakaszra tagolódik. Az
első szakasz a bejelentés benyújtásától a bejelentés nemzetközi lajstromozásáig tart.
Nemzetközi bejelentést a Megállapodás 5. cikkének (1) bekezdése értelmében bármely
természetes vagy jogi személy tehet, aki, illetve amely a nemzeti jogszabályok alapján az
adott eredetmegjelölés használatára jogosult; a bejelentés megtételére jogosultak köre tehát
nem korlátozódik a részes államok állampolgárainak körére. A bejelentést annak az országnak
az illetékes hatóságánál („származási ország hivatala”) kell benyújtani, amelynek a területén
az a földrajzi terület, táj, illetve helység található, amelynek az eredetmegjelölés a jellemzőit
köszönheti.
A nemzetközi bejelentést angol, francia vagy spanyol nyelven lehet benyújtani [ld. a
Lisszaboni Megállapodás Végrehajtási Szabályzata 3. szabályának (1) bekezdését]. A
nemzetközi bejelentésnek a Megállapodásban és a Megállapodáshoz kapcsolódó Végrehajtási
Szabályzatban meghatározott alaki feltételeknek kell megfelelnie; a bejelentést a WIPO
formanyomtatványának kitöltésével kell elkészíteni.
A Nemzetközi Iroda a kézhez kapott nemzetközi bejelentés tekintetében a
Végrehajtási Szabályzat 6. szabálya alapján jár el. Elvégzi az alaki vizsgálatot, és - ha a
bejelentés nem felel meg a feltételeknek - felhívja a származási ország hivatalát, hogy három
hónapon belül pótolja a hiányosságokat. Ennek elmulasztása esetén a nemzetközi bejelentést
elutasítja. Ha a bejelentés kielégíti az előírt alaki követelményeket, a Nemzetközi Iroda
lajstromába bejegyzi a hozzá továbbított eredetmegjelölést, azaz a Megállapodás
terminológiája szerint: lajstromozza a megjelölést. A lajstromozásról a Nemzetközi Iroda
értesíti a származási ország és a többi érintett ország illetékes hivatalát, és hivatalos lapjában
hatósági tájékoztatást közöl. A lajstromozás napja az a nap lesz, amelyen a Nemzetközi Iroda
a bejelentést kézhez vette, feltéve, hogy az kielégíti a Végrehajtási Szabályzat 8. szabályának
(1)	bekezdésében meghatározott összes alaki kelléket. Egyéb esetekben a lajstromozás napja
az a nap, amikor az utolsó szükséges kellék beérkezik a Nemzetközi Irodához.
A nemzetközi lajstromozásnak ugyanaz a hatálya, mint a nemzeti úton tett
szabályszerű bejelentésnek. A nemzetközi eljárás második szakasza a nemzetközi
lajstromozás napjától kezdődik: ekkor indul meg a nemzeti hivatal előtt az eljárás, amelynek
során a hivatal elvégzi a bejelentés érdemi vizsgálatát. A tagállamok nemzeti hivatalai a
lajstromozásról szóló értesítés átvételétől számított egy éven belül emelhetnek kifogást a
lajstromozással szemben. A kifogást a Nemzetközi Irodán keresztül küldik meg a
bejelentőnek. Ez a kifogás a nemzeti eljárás szerinti felhívásnak felel meg: ha a bejelentő nem
válaszol, vagy ha a bejelentés a nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a feltételeket, a bejelentést
véglegesen elutasítják, és a lajstromozás a tagállamban hatályát veszti. Ha azonban a tagállam
nem jelzi kifogását a lajstromozással szemben, vagy ha a bejelentő hiánypótlása
eredményeképp a kifogást visszavonja, a nemzetközi lajstromozással a megjelölésre a
lajstromozás napjától ugyanolyan oltalom keletkezik, mint a nemzeti lajstromozás alapján. A
Lisszaboni Megállapodás tehát alapvetően az oltalom keletkezését preferálja, hiszen a nemzeti
eljárásokkal ellentétben nem szükséges egy kedvező döntés meghozatala az oltalom
keletkezéséhez, hanem az a nemzeti hatóság reakciója hiányában, az elutasításra nyitva álló
idő elteltével automatikusan bekövetkezik.
A nemzetközi úton lajstromozott eredetmegjelölés olyan nemzeti oltalmak csoportja,
amelyek az egyes országok törvényeinek hatálya alá tartoznak. A nemzetközi lajstromot
ugyanakkor a Nemzetközi Iroda vezeti.
A Megállapodás által létrehozott nemzetközi rendszer ugyanazokat az előnyöket
nyújtja, mint a Madridi Megállapodás szerinti rendszer: gyors, egyszerű és olcsó eljárás
alapján teszi lehetővé az oltalom megszerzését egyszerre több részes államban.
A lisszaboni rendszerben az 1990-es évek közepe óta évente csupán néhány (1-2)
nemzetközi bejelentést tettek hazánkra vonatkozóan. A Magyarország területére kiterjedő,
érvényben lévő nemzetközi eredetmegjelölések száma összesen 773.
A javaslat az eredetmegjelölések nemzetközi lajstromozására vonatkozó
rendelkezéseket a Vt. új XVII/B. fejezetében helyezi el (ld. a javaslat 48. §-át).
III.
1.	A magyar szerzői jog az 1990-es évek közepétől fokozatosan igazodott az Európai
Közösség - szintén alakuló, fejlődő - szerzői jogi szabályozásához. Az egyes iparjogvédelmi
és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény már jelentős
jogharmonizációt valósított meg a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény kiigazításával:
újraszabályozta a szerzői joggal szomszédos jogok védelmét, felemelte a védelmi időt,
bevezette a bérbeadás és a haszonkölcsönbe adás jogát. A jelenleg hatályos Szjt. 1999. évi
megalkotásának egyik fő célja és vezérlő elve az volt, hogy a hazai szabályozás az Európai
Közösség szerzői jogi irányelveiben foglaltakkal a lehető legnagyobb mértékben
összeegyeztethető legyen. Az Szjt. e célkitűzést lényegében megvalósította.
A jogharmonizációs programnak megfelelően két nagyobb kérdéskörben maradt
későbbre a közösségi irányelvekkel való teljes összhang megteremtése: az adatbázisok
tárgykörében és a védelmi idő felemelésével összefüggő - csak a Közösség egységes piacán
alkalmazható - átmeneti rendelkezéseket illetően. Az adatbázisok kapcsán elhalasztott
jogharmonizációt az Szjt.-nek a 2001. évi LXXVII. törvénnyel történt módosítása hajtotta
végre, összhangban az Európai Unióhoz való csatlakozásról folyó tárgyalásokon magyar
részről vállaltakkal.
E jogfejlődés eredményeképpen az Szjt. jelenleg is a következő európai közösségi
irányelvekkel nagymértékben összhangban álló szabályozást tartalmaz:
—	a Tanács 91/250/EGK irányelve a számítógépi programok jogi védelméről (a
továbbiakban: szoftver-irányelv);
—	a Tanács 92/100/EGK irányelve a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról,
valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó egyes jogokról;
—	a Tanács 93/83/EGK irányelve a műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján
történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra
vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról (a továbbiakban: műhold-irányelv);
—	a Tanács 93/98/EGK irányelve a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi
idejének összehangolásáról (a továbbiakban: a védelmi időről szóló irányelv);
—	az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve az adatbázisok jogi
védelméről (a továbbiakban: adatbázis-irányelv).
2.	Időközben, az Szjt. megalkotása óta az Európai Unióban két új szerzői jogi
irányelvet is elfogadtak:
—	az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelvét az információs
társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő
összehangolásáról (a továbbiakban: INFOSOC-irányelv); valamint
—	az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelvét az eredeti
képzőművészeti alkotás szerzőjének javára szóló követő jogról (a továbbiakban: követő jogi
irányelv).
A követő jogi irányelv végrehajtása nem tárgya ennek a javaslatnak, mivel az irányelv
átültetésére a tagállamok számára előírt határidő 2006. január 1-je, és ennek megfelelően a
jogharmonizációs program e kérdéskörben 2004 II. félévére irányozta elő az Szjt.
módosítását.
Az INFOSOC-irányelv az információs társadalom viszonyaira figyelemmel hangolja
össze a tagállamok jogszabályait a szerzői joggal és egyes kapcsolódó jogokkal összefüggő
alapvető kérdésekben. Az irányelv megalkotása egyben azt is célozta, hogy lehetővé tegye az
Európai Közösség, illetve a tagállamok számára a WIPO Szerzői Jogi Szerződésének
ratifikálását [hazánk e nemzetközi szerződést - angol elnevezéssel és rövidítéssel: WIPO
Copyright Treaty, WCT - az 57/1998. (IX. 29.) OGY határozattal erősítette meg; a
továbbiakban: WCT]. Az INFOSOC-irányelv szabályozza a szerzők és egyes kapcsolódó
jogok jogosultjainak a többszörözéshez, a nyilvánossághoz való közvetítéshez (ezen belül
különösképpen a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételhez) és a terjesztéshez
fűződő jogait. Meghatározza továbbá az említett jogok tekintetében megengedhető kivételeket
és korlátozásokat, illetve az egyetlen kötelező esetét e kivételeknek. A megengedhető
kivételek és korlátozások viszonylag bő felsorolásának mindazonáltal számottevő
harmonizációs hatása van, hiszen a tagállamok a számukra nyitva hagyott szabályozási
opciókkal csak az irányelvben részletesen megszabott feltételek teljesítése esetén élhetnek. Az
irányelv - követve a WCT ez irányú előírásait - rendelkezik az ún. műszaki intézkedések és a
jogkezelési adatok védelméről is. Újszerű megoldásként ezenkívül kísérletet tesz a szerzői jog
és a kapcsolódó jogok védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedések és az ún. szabad
felhasználási esetek (vagyis az említett jogok alól engedett kivételek) viszonyának
összehangolására.
Az INFOSOC-irányelv tervezete ismert volt az Szjt. előkészítése idején is, és azt a
lehetséges mértékig már akkor figyelembe lehetett venni. Emellett az INFOSOC-irányelv
jórészt a WCT-vel való összhang megteremtését célozza, az Szjt. pedig eleve a WCT-nek való
megfelelés igényével született meg. Mindezekre tekintettel az INFOSOC-irányelv átültetése
nem igényli szerzői jogunk átfogó reformját, csupán kisebb terjedelmű módosításokat tesz
szükségessé. A javaslatnak az Szjt.-re vonatkozó fejezete főként e módosításokat tartalmazza.
3.	Az Szjt.-módosításnak elsődleges, de nem kizárólagos célja az INFOSOC-irányelv
végrehajtása. A jogharmonizációs program is megjelöl a 2003. I. félévi Szjt.-módosítás
kapcsán elvégzendő további feladatokat: az EK-Szerződés 28. és 29. cikke tekintetében a
jogkimerülés szabályozásának kiigazítását; a műhold-irányelv egyes cikkeinek átültetését; az
adatbázis-irányelv 11. cikkéhez való igazodást.
A programban felsoroltakon kívül is természetesen el kellett végezni azokat a
változtatásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a magyar szerzői jogi kódex egészében,
hiánytalanul és kétségtelenül megfeleljen az Európai Unióhoz való csatlakozásunk napján az
európai közösségi jog valamennyi irányadó normájának. A közösségi joghoz való igazodás a
szerzői jogi irányelvek mellett igényelte egyéb elvek, normák, joggyakorlati tételek
figyelembevételét, különösen az áruk szabad mozgása, a határokon átnyúló szolgáltatás
szabadsága, az egyes diszkrimináció-tilalmak és a versenyjog szempontjából.
Mérlegelni kellett továbbá azt is, hogy egyes nemzetközi szerzői jogi egyezmények (a
Berni Uniós Egyezmény, a TRIPS-egyezmény, a WCT) a közösségi jog részévé is váltak.
Ezzel összefüggésben a következőket szükséges hangsúlyozni: a TRIPS-egyezmény a
közösségi jog részévé vált, hiszen ezt az egyezményt (is) megerősítette az Európai Közösség
részéről a Tanács 94/800/EK határozata. A TRIPS-egyezmény 9. cikkének (1) bekezdése
pedig előírja a szerződő felek számára az 1975. évi 4. törvényerejű rendelettel kihirdetett
Berni Uniós Egyezmény (a továbbiakban: BUE) 1-21. cikkeivel való összhang megteremtését
és fenntartását (a BUE 6bls cikkére nem vonatkozik e szabály). Emellett az Európai Közösség
hamarosan ratifikálja a - hazánk által már korábban megerősített - WCT-t. A WCT szintén
előírja a BUE 1-21. cikkeinek való megfelelést. Mindebből kitűnik: a TRIPS-egyezmény és a
BUE követelményei a közösségi jogrend részét képezik; megsértésük a közösségi jog
sérelmét is jelentené; mindez a közeli jövőben a WCT-re is vonatkozni fog.
Mindezekre tekintettel a javaslat - annak érdekében, hogy az Szjt. az Európai Unióhoz
való csatlakozás idejére teljes összhangba kerüljön a közösségi joggal - az INFOSOC-
irányelv miatt szükséges változtatásokon túlmenően módosításokat tartalmaz a szoftver-, a
műhold- és az adatbázis-irányelvvel, valamint a védelmi időről szóló irányelvvel való
harmonizáció céljából, továbbá a jogkimerülés tárgyában és az egységes piac egyéb
követelményeinek való megfelelés jegyében. Egyfelől a felsoroltakból adódóan, másfelől a
közösségi jog részévé is vált - az előzőekben említett - nemzetközi egyezményekhez való
igazodás érdekében a javaslat változásokat eredményez a közös jogkezelés terén. E
módosítások eredményeképpen egyes jogosultságok esetében a kötelező közös jogkezelést
kiterjesztett hatályú jogkezelés váltja fel, ami módot ad arra, hogy egyes szerzők, illetve más
jogosultak választhassák a közös jogkezelésből való kimaradás, az egyéni jogérvényesítés
lehetőségét is. E törvényi változások a szerzők és más jogosultak számára inkább előnyösek,
mintsem hátrányosak volnának. Olyan konstrukcióra való áttérésről van csupán szó, amely
Európa más részein bevált, működőképesnek bizonyult, sőt, a külföldi tapasztalatok szerint
nagyobb hatékonyságot ígér.
4.	Az Szjt. alkalmazásával kapcsolatos első joggyakorlati tapasztalatok alapján is
megfogalmazódtak - főként az érintett szakmai és érdekképviseleti, illetve közös jogkezelő
szervezetek részéről - módosítási igények. A javaslat előkészítése jó alkalmat kínált e
módosítási igények megvitatására, értékelésére és figyelembevételére.
IV.
1.	A 2002. január 1-jén hatályba lépett új formatervezési mintaoltalmi törvényünk
megalkotásának elsődleges célja az volt, hogy a magyar mintaoltalmi rendszert - az ipari
minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. törvényerejű rendelet és a hozzá kapcsolódó 1/1979.
(III. 24.) IM rendelet szabályainak felváltásával - új, a közösségi, valamint a nemzetközi
szabályozási feltételeknek is megfelelő törvényi alapokra fektesse. A szellemi tulajdon
védelmének hazai szabályozását érintő, 1991-ben megindult kodifikációs folyamat nyomán
sorra születtek az iparjogvédelem egyes formáit újraszabályozó törvények, az ipari
mintaoltalom (az Fmtv. terminológiájában: formatervezési mintaoltalom) maradt az egyetlen
oltalmi forma, amelyről nem rendelkezett átfogóan korszerűsített új törvény. Az Fmtv. - a
magyar mintaoltalmi jogot a közösségi jogi szabályozáshoz igazítva - a formatervezési
minták oltalmáról szóló 98/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (a továbbiakban:
98/71/EK irányelv) teljes mértékben összeegyeztethető szabályozást tartalmaz, és
rendelkezései az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodás 1999.
július 2-án Genfben felülvizsgált, még nem hatályos szövegéhez is jól illeszkednek.
A magyar mintaoltalmi szabályozás mindazonáltal további korszerűsítésre szorul,
egyfelől a közösségi formatervezési mintaoltalmi rendszerbe történő beilleszkedés, másfelől
az ipari minták nemzetközi letétbe helyezéséről szóló Hágai Megállapodás új, genfi
szövegének megerősítése kapcsán felmerülő további jogalkotási feladatok elvégzése
érdekében. A javaslat az Európai Unióhoz való csatlakozás jogi előfeltételeit e területen az
Fmtv.-nek a közösségi formatervezési mintáról szóló 6/2002/EK tanácsi rendelettel (a
továbbiakban: 6/2002/EK rendelet) és a 98/71/EK irányelvvel való összehangolása révén
teremti meg. A 6/2002/EK rendelethez kapcsolódó illeszkedési szabályok az egymás mellett
létező nemzeti és közösségi mintaoltalmi rendszer közötti kapcsolat megteremtését célozzák.
A 98/71/EK irányelvvel összefüggésben pedig azokat a jogharmonizációs feladatokat kell
teljesíteni, amelyeknek az Fmtv. mindeddig nem tett eleget.
Az ipari minták nemzetközi letétbe helyezéséről szóló, 1925-ben létrejött Hágai
Megállapodás 1934. június 2-án Londonban és 1960. november 28-án Hágában felülvizsgált
szövegét, valamint az 1967. július 14-i stockholmi kiegészítő szöveget Magyarországon az
1984. évi 29. törvényerejű rendelet hirdette ki. Elmaradt azonban mind a szükséges nemzeti
illeszkedési szabályok megalkotása, mind pedig a Megállapodáshoz kapcsolt Végrehajtási
Szabályzat kihirdetése. A Megállapodás felülvizsgálatára 1999-ben került sor, az új,
felülvizsgált szöveg azonban még nem lépett hatályba. Magyarország a Megállapodás genfi
szövegét a 2141/1999. (VI. 23.) Korm. határozatban adott felhatalmazás alapján 1999-ben írta
alá.
A javaslat a Hágai Megállapodással belső jogi kapcsolatot teremtő rendelkezéseket a
korszerűbb és áttekinthetőbb genfi szövegre nézve alkotja meg; e szabályokat az azonos
alapokon nyugvó hágai szöveg szerinti eljárásra megfelelően kell alkalmazni. A javaslat a
Hágai Megállapodással összefüggésben az MSZH útján benyújtott nemzetközi ipari
mintaoltalmi bejelentésekre, valamint a Nemzetközi Iroda által lajstromozott, a Magyar
Köztársaságot megjelölő nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentésekre vonatkozó szabályokat
is beilleszti az Fmtv.-be.
2.	A közösségi mintaoltalmi rendszert megteremtő 6/2002/EK rendelet 2002. január 1-
jén lépett hatályba. A 6/2002/EK rendeletet az annak végrehajtását szabályozó 2245/2002/EK
bizottsági rendelet, valamint a díjakat tartalmazó 2246/2002/EK bizottsági rendelet egészítette
ki.
A közösségi mintaoltalmi rendszer - a védjegyek és a földrajzi árujelzők közösségi
oltalmi rendszeréhez hasonlóan - a Közösség egész területére kiterjedő egységes oltalmat
biztosít, azaz egyetlen bejelentés alapján, egyetlen, egységes eljárásban lehet olyan
mintaoltalmat szerezni, amely megadását követően a Közösség egész területén azonos hatállyal
rendelkezik. A közösségi mintaoltalom bevezetése lehetővé teszi, hogy a formatervezett
termékek egységes elvek és egyforma versenyfeltételek mellett juthassanak az egységes belső
piacra. A közösségi mintaoltalmi rendszer egyszerű, csupán néhány alakisághoz kötött eljárása
ösztönözheti a formatervezési alkotókedvet, és növelheti a formatervezésbe fektetett
ráfordításokat.
A 6/2002/EK rendelet alapvető jellemzője, hogy különbséget tesz lajstromozott,
valamint - a magyar mintaoltalmi jogban eddig ismeretlen - lajstromozás nélkül oltalomban
részesülő közösségi minta között. A közösségi mintaoltalom utóbbi formája külön eljárás
lefolytatása nélkül biztosít valamennyi tagállamra kiterjedő hatályú, a lajstromozott közösségi
mintaoltalomnál jóval rövidebb időtartamú jogi védelmet. A lajstromozás nélkül oltalomban
részesülő formatervezési mintáknak - a lajstromozott közösségi mintákkal megegyező módon
-	meg kell felelniük a 6/2002/EK rendelet 5. cikkében foglalt újdonság és 6. cikkében található
egyéni jelleg követelményének, ám a közösségi mintaoltalom lajstromozás nélküli formája
esetén a minta jogosultja csak akkor léphet fel a minta engedély nélküli hasznosításának
minősülő cselekmények ellen, ha azok a minta utánzásával valósultak meg.
A közösségi mintaoltalmi rendszer működtetéséért - a közösségi védjegyrendszerrel
megegyező módon - az OHIM (ld. a II. 5. pontot) felelős. Az OHIM 2003 januárjától áll
készen közösségi mintaoltalmi bejelentések fogadására, ám a lajstromozás nélkül oltalomban
részesülő közösségi minták elvileg a 6/2002/EK rendelet hatálybalépésének napjától léteznek.
Hazánk Európai Unióhoz való csatlakozását követően a közösségi mintaoltalmak
vonatkozásában a közösségi védjegyekkel megegyező helyzet fog előállni, amennyiben a
csatlakozás napját követően tett mintaoltalmi bejelentések Magyarország területére is irányuló
mintaoltalmi igényt fognak megtestesíteni, illetve a megadott mintaoltalmak hazánk területére
is kiterjedő oltalmat fognak biztosítani. Emellett a csatlakozási tárgyalások szerinti
megállapodásnak megfelelően a csatlakozás napjától a csatlakozás előtt lajstromozott, illetve
lajstromozásra bejelentett és lajstromozás nélkül oltalomban részesülő közösségi minták
oltalma is kiterjed Magyarország területére. Ennek feltételeit és különös szabályait a
6/2002/EK rendeletnek a csatlakozási okmánnyal megállapított 110a. cikke határozza meg.
A közösségi mintaoltalmi rendszer - egységes hatályának, illetve annak köszönhetően,
hogy szabályozására tanácsi rendeletben került sor - nem igényli az Fmtv. kiterjedt
módosítását. Mivel a 6/2002/EK rendelet számos kérdésben a 40/94/EK rendelettel analóg
szabályozást tartalmaz, az Fmtv.-be beiktatásra kerülő illeszkedési szabályok a Vt.-nek a
közösségi védjegyoltalmi rendszerhez való közelítését szolgáló hasonló szabályaival mutatnak
rokonságot. A javaslat a formatervezési minták közösségi oltalmával kapcsolatos szabályokat a
VIII/A. fejezettel illeszti az Fmtv.-be (ld. a javaslat 101. §-át).
3.	Az ipari minták nemzetközi letétbe helyezéséről szóló Hágai Megállapodás 1925.
november 6-án, Hágában jött létre. A Megállapodás felülvizsgálatára - megalkotása óta - több
ízben is sor került; ezek eredményeképpen született meg a jelenleg is hatályos, 1934. június 2-
án Londonban, valamint 1960. november 28-án Hágában felülvizsgált szöveg (a továbbiakban:
londoni, illetve hágai szöveg), továbbá az 1967. július 14-én aláírt stockholmi kiegészítő
szöveg. A Megállapodásnak jelenleg harmincegy állam részese, amelyek közül egyes államok
csak a londoni, mások csak a hágai, megint mások pedig mindkét szöveg szerint csatlakoztak.
Hazánk a Megállapodásnak 1984-ben vált részesévé; Magyarország vonatkozásában a
Megállapodást kihirdető 1984. évi 29. törvényerejű rendelet alapján a londoni és a hágai
szöveg, valamint a stockholmi kiegészítő szöveg egyaránt hatályos. Az MSZH-nál benyújtott
nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentések száma 2002-ben 1074 volt, amelyek 3916 mintát
tartalmaztak. Az év folyamán 984 nemzetközi bejelentés alapján keletkezett Magyarországra is
kiterjedő oltalom, e bejelentésekbe 3588 mintát foglaltak.
A Hágai Megállapodás továbbfejlesztésének szándékával a WIPO 1990-ben szakértői
bizottságot állított fel, amelynek fő feladata a hatályos szövegek felülvizsgálata és egy új,
korszerűbb szövegtervezet kidolgozása volt. Az új szövegtervezet létrehozásának két
célkitűzése volt: egyfelől a Megállapodás földrajzi hatályának új tagállamok csatlakozásán
keresztül történő kiterjesztése, másfelől az ipari minták nemzetközi oltalmi rendszerének
tökéletesítése annak érdekében, hogy az egy nyelven zajló, viszonylag olcsó és gyors eljárás
keretében biztosított, több államra kiterjedő oltalomszerzés minél hatékonyabban szolgálja a
bejelentők érdekeit. E felülvizsgálati folyamat eredményeképpen jött létre a Hágai
Megállapodás 1999. július 2-án Genfben felülvizsgált új szövege (a továbbiakban: genfi
szöveg), amelyet Magyarország a 2141/1999. (VI. 23.) Korm. határozatban adott felhatalmazás
alapján 1999-ben írt alá.
A Megállapodás előnye, hogy egyetlen nyelven - a bejelentő választása szerint - vagy
szerződő államának nemzeti hivatalán keresztül, vagy a Nemzetközi Irodánál benyújtott
egyetlen bejelentéssel a Megállapodásban részes több - a bejelentő által megjelölt - államban,
vagy akár az összes államban egyidejűleg igényelhető oltalom valamely ipari mintára. A
Megállapodás nem teremtette meg az ipari minták bejelentésének és oltalomban
részesítésének egységes, valamennyi államra kiterjedő feltételeit, azaz az egyes szövegek csak
az eljárás nemzetközi szakaszával kapcsolatban felmerült kérdéseket rendezik.
A Megállapodás egyes szövegeiben az ipari minták nemzetközi letétbe helyezésével
kapcsolatos eljárás egyre inkább sokrétűvé, és az ipari mintáknak a modern piacgazdaságban
betöltött szerepéhez egyre inkább alkalmazkodóvá vált. A Megállapodás 1925. évi eredeti
szövegét a londoni szöveg helyezte hatályon kívül azon államok vonatkozásában, amelyek ez
utóbbi szöveghez csatlakoztak. Mivel a Megállapodásban részes államok a későbbiekben a
londoni, illetve a felülvizsgált hágai, vagy mindkét szöveghez csatlakoztak, az 1925. évi
szöveget már egyik állam vonatkozásában sem alkalmazzák. Napjainkban tehát a londoni és a
hágai szöveg hatályos; a genfi szöveg hatálybalépésével a Megállapodás rendszere várhatóan
egységesebbé és a szerződő államok számára jobban követhetővé válik. Az Fmtv.-be a
javaslat 101. §-ával beiktatott illeszkedési szabályok is ehhez a szöveghez készültek,
biztosítva a magyar jognak a korszerűbb genfi és - e szabályok megfelelő alkalmazásával - a
korábbi hágai szöveggel való összhangját. Meg kell jegyezni, hogy a Megállapodás
alkalmazásának egyszerűsítése érdekében a WIPO-ban jelenleg is folynak a londoni és a
hágai szöveghez, illetve a genfi szöveghez kapcsolódó két Végrehajtási Szabályzatot felváltó
Közös Végrehajtási Szabályzat megalkotásának munkálatai; e Szabályzat elfogadására
várhatóan 2003 szeptemberében kerül sor, hatálybalépésének időpontja pedig - a WIPO
várakozásai szerint - a genfi szöveg hatálybalépéséhez igazodik.
A Megállapodás fent említett három szövegéhez kapcsolódó egységes Közös
Végrehajtási Szabályzat megalkotásával a WIPO-nak két célkitűzése van: egyfelől a genfi
szöveg hatálybalépéséhez szükséges teljes jogi háttér biztosítása, másfelől a Megállapodás
alkalmazását egyszerűsítő, a bejelentők számára is kedvezőbb, könnyebben áttekinthető
rendelkezések bevezetése. A Közös Végrehajtási Szabályzat alapjául a genfi szöveghez
tartozó Végrehajtási Szabályzat szolgál, ennek szerkezetét követve került sor a londoni és a
hágai szöveghez kapcsolt jelenleg hatályos, egységes Végrehajtási Szabályzat vonatkozó
szabályainak beültetésére, továbbá a Közös Végrehajtási Szabályzat készítői - a megfelelő
eltérésekkel - figyelemmel voltak a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi
Megállapodáshoz és Jegyzőkönyvhöz kapcsolt Közös Végrehajtási Szabályzat
rendelkezéseire is. Fontos megjegyezni, hogy a londoni szövegre vonatkozó szabályok külön
fejezetbe kerültek, mivel e szöveg alapvető jellemzőit tekintve lényegesen eltér a hágai és a
genfi szövegtől.
A Megállapodáshoz kapcsolt Közös Végrehajtási Szabályzat olyan kérdésekről
tartalmaz előírásokat, amelyekkel kapcsolatban a Megállapodás londoni, hágai vagy genfi
szövege kifejezetten e Szabályzatra utal, vagy kifejezetten előírja, hogy azokról e
Szabályzatnak kell rendelkeznie, továbbá tartalmazza a Megállapodás végrehajtásával
kapcsolatos szabályokat. Az Fmtv. nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentésekre vonatkozó új
rendelkezéseinek kialakítása a Közös Végrehajtási Szabályzat tervezetének
figyelembevételével történt.
A genfi szöveg szerint az a személy, aki valamely szerződő államnak vagy olyan
kormányközi szervezet államának állampolgára, amely szerződő fél, vagy aki, illetve amely e
szerződő felek területén lakóhellyel vagy valóságos és működő ipari vagy kereskedelmi
telephellyel rendelkezik, jogosult nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentés benyújtására. A
Megállapodás genfi szövege - a hágai szöveghez hasonlóan - a közvetlen, azaz a Nemzetközi
Irodához történő, és a közvetett, a bejelentő szerződő államának hivatalán keresztül történő
bejelentést egyaránt lehetővé teszi.
Az alaki vizsgálat elvégzését követően a szabályszerű bejelentés alapján a Nemzetközi
Iroda a mintát haladéktalanul lajstromozza; a nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentés a
lajstromozás napjától azonos hatályú a megjelölt szerződő államok nemzeti hivatalainál
szabályszerűen benyújtott mintaoltalmi bejelentéssel. A lajstromozásról a Nemzetközi Iroda
hivatalos lapjában hatósági tájékoztatást közöl, majd a bejelentésben megjelölt szerződő
államokat értesíti. Az alaki vizsgálat kapcsán meg kell említeni, hogy a genfi szöveg a
bejelentés kötelező tartalmi elemein túl megállapított kiegészítő tartalmi elemek
vonatkozásában a szerződő államok számára nyilatkozattételi lehetőséget biztosít. Ennek
megfelelően a szerződő államok megkövetelhetik, hogy az őket megjelölő nemzetközi
bejelentések tartalmazzák a szerző megnevezését, a minta szerinti termék ábrázolásának rövid
leírását, illetve az igénypontokat. Ezek meglétét az adott szerződő állam megjelölésekor a
Nemzetközi Iroda vizsgálja. Ha a bejelentés a megjelölt szerződő államok által a
nyilatkozatukban meghatározott követelményeknek nem tesz eleget, a Nemzetközi Iroda a
bejelentőt hiánypótlásra hívja fel. Ha a felhívás eredménytelennek bizonyul, a Nemzetközi
Iroda úgy tekinti, mintha az adott államot nem jelölték volna meg.
A megjelölt szerződő államoknak hat - amennyiben élnek a genfi szöveg által
biztosított erre irányuló nyilatkozattételi lehetőséggel, tizenkét - hónap áll rendelkezésére,
hogy a Nemzetközi Iroda számára értesítést küldjenek arra nézve, hogy a nemzetközi
bejelentésben szereplő minta nem felel meg a saját nemzeti joguk szerinti oltalmazhatósági
feltételeknek, vagyis - a Megállapodás szóhasználatával élve - a nemzetközi lajstromozás
hatályát területükre kiterjedően elutasítsák. Ha a megjelölt állam ilyen értesítést nem küld,
vagy az értesítést visszavonja, a nemzetközi lajstromozás ebben a szerződő államban a nemzeti
úton megadott mintaoltalommal azonos hatályúvá válik. Az oltalmi idő kapcsán utalni kell
arra, hogy a genfi szöveg az oltalomnak a szerződő államokban fennálló legrövidebb
időtartamát - megújítás esetén - a hágai szövegben megállapított tíz évtől eltérően, a
nemzetközi lajstromozás napjától számított tizenöt évben határozza meg.
Az előzőekre tekintettel a nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentésekre vonatkozó
rendelkezéseket tartalmazó VIII/B. fejezet az MSZH útján benyújtott, valamint a Magyar
Köztársaságot megjelölő nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentésekre vonatkozó szabályozást
tartalmazza (ld. a javaslat 101. §-át).
V.
1.	A törvényjavaslat benyújtását több évre visszatekintő felkészülés előzte meg. Ennek
része volt magának a Vt.-nek, az Szjt.-nek és az Fmtv.-nek a megalkotása is. Az MSZH az
OHIM-mal 2000 tavasza óta folytat (külön intézményközi megállapodás alapján)
együttműködést, aminek eredményeképpen iparjogvédelmi hatóságunk - munkatársainak
képzése, ügyviteli és informatikai rendszerének fejlesztése, tájékoztató és ügyfélszolgálati
kapacitásainak korszerűsítése révén - intézményi szempontból is felkészült a közösségi
védjegy- és mintaoltalmi rendszerbe való beilleszkedésre.
A törvényjavaslat egyes részeiről az előterjesztők több ízben konzultáltak a Szellemi
Tulajdon Világszervezetével és a Bizottsággal.
2.	A törvényjavaslat korábbi változatait két alkalommal is megvitatta a Magyar
Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács [ld. a 86/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet 9. §-át]. A
törvényjavaslatot az előterjesztők már az előkészítés korai szakaszától kezdődően széles körű
szakmai és társadalmi vitára bocsátották.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A javaslat módosítja a Vt. preambulumát annak érdekében, hogy - az Európai
Unióhoz való csatlakozásra figyelemmel - kiegészítse a szellemi tulajdon terén fennálló
nemzetközi kötelezettségekre történő hivatkozást az európai közösségi jogból eredő - a
tagsággal összefüggő - kötelezettségeinkkel.
A 2-4. §-okhoz
A hatályos Vt. 1. §-ának (2) bekezdése tartalmazza annak felsorolását, hogy
védjegyoltalomban milyen megjelölések részesülhetnek; ez a felsorolás több elemet tartalmaz,
mint a 89/104/EGK irányelv megfelelő rendelkezése (2. cikk), ugyanakkor - az irányelvvel
ellentétben - kimerítő jellegű. Ezért módosítja a javaslat a Vt.-t úgy, hogy a „különösen” szó
beiktatásával a felsorolást példálózóvá teszi. Erre figyelemmel a javaslat módosítja a Vt. 2. §-
ának (1) bekezdését is. E rendelkezés hatályos szövege feltétlen kizáró okként határozza meg
azt az esetet, ha a megjelölés grafikailag nem ábrázolható, illetve, ha az nem tartozik a Vt. 1.
§-ának (2) bekezdésében meghatározott megjelölések közé. A Vt. 1. §-ának (2) bekezdésében
előírt felsorolás példálózóvá válásával helyesebb a törvényi visszautalás ilyen
megfogalmazása, amelyből következően egyértelművé válik a rendelkezés abból a
szempontból is, hogy utal arra a Vt. 1. §-ának (1) bekezdésében előírt kitételre, amely szerint
a megjelölésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást
megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól (ld. a javaslat 2. és 3. §-át).
A 89/104/EGK irányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerint a védjegy
törlésének alapjául szolgál, ha a megjelölés kizárólag olyan formából áll, amely az áru
jellegéből következik, vagy amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, illetve amely
az áru értékének a lényegét hordozza. Mivel a hatályos Vt. megfelelő szabálya nem
tartalmazza azt a kitételt, hogy ez a feltétlen kizáró ok csak akkor alkalmazható, ha a
megjelölés kizárólag az említett formákból áll, a javaslat korrigálja a törvény szövegét e szó
beiktatásával. Oltalmazható lehet tehát az a megjelölés, amelynek csupán részét képezik az
említett formák (ld. a javaslat 4. §-át).
Az 5. §-hoz
A javaslat módosítja a védjegyek és a földrajzi árujelzők kapcsolatára vonatkozó
rendelkezéseket. A hatályos Vt. viszonylagos kizáró okként írja elő valamely megjelölés
lajstromozásával szemben, ha a megjelölés korábbi földrajzi árujelzővel ütközik. Ennek a
rendelkezésnek a módosítása elsősorban amiatt indokolt, hogy a felszólalási rendszerre való
áttéréssel még hangsúlyosabbá válik az eljárásban a védjegyek magánjogi jogosultságként
való érvényesítése. A földrajzi árujelzőkhöz ezzel szemben kollektív jogosultságok fűződnek;
ennek az oltalmi formának a lényege és célja, hogy a meghatározott területen termelők
számára az adott földrajzi terület, táj, helység megjelölésének használatára kizárólagos
jogokat nyújtson, és ezzel ösztönözze a megbízható eredetű és minőségű, a többi terméktől
egyértelműen megkülönböztethető jelzéssel ellátott termékek eljutását a fogyasztókhoz.
Ezt a megközelítést tükrözi a 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja,
amely a borokra és az égetett szeszekre vonatkozó megjelölésekből álló vagy azokat
tartalmazó megjelölések lajstromozásával szemben feltétlen kizáró okot ír elő olyan termékek,
áruk esetében, amelyek nem a jelzett területről származnak, valamint a rendelet módosítására
irányuló tervezet is, amely kiegészítené - a rendelet 7. cikkének (1) bekezdésébe egy új k)
pont beiktatásával - a kizáró okok körét a korábbi közösségi földrajzi árujelzőkkel is.
A javaslat a fentiekre tekintettel a korábbi közösségi vagy nemzeti oltalomban
részesülő földrajzi árujelzővel bővíti a feltétlen kizáró okok körét, és egyben értelemszerűen
törli a viszonylagos kizáró okok közül a korábbi földrajzi árujelzővel való ütközés esetét (ld. a
javaslat 7. §-ához fűzött indokolást is).
A 6. §-hoz
A javaslat a 89/104/EGK irányelv 4. cikkének (3) és (4) bekezdésére, valamint a
40/94/EK rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére és 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjára
tekintettel módosítja a korábbi jó hírű védjeggyel kapcsolatban előírt viszonylagos kizáró
okot. Az új szabály azt teszi egyértelművé: a későbbi megjelölés alapos okkal való használata
kizárja a jó hírű védjegy fokozott védelmét, és így szükségtelenné teszi annak vizsgálatát is,
hogy ez a használat sértené-e vagy tisztességtelenül kihasználná-e a védjegy jóhírnevét vagy
megkülönböztető képességét. A használatra való alapos ok hiányában azonban ez utóbbi
tényezőket is vizsgálni kell, és e feltételek megvalósulása esetén a jó hírű védjegynek a
törvényben előírt fokozott védelmet kell adni [ld. a javaslat 6. §-ának (1) bekezdését].
A Vt. hatályos szövege a korábbi védjegy fogalmának meghatározásakor - a 40/94/EK
rendelet 4. cikke (2) bekezdésének d) pontjával összhangban - előírja, hogy lajstromozásától
függetlenül viszonylagos kizáró okként kell figyelembe venni a korábbi elsőbbséggel
bejelentett védjegyek mellett az ipari tulajdon oltalmára létesült, az 1970. évi 18. törvényerejű
rendelettel kihirdetett Párizsi Uniós Egyezmény (a továbbiakban: PUE) 6bls cikke alapján
közismertté vált védjegyet is. E rendelkezés alapján tehát olyan jó hírű védjegyek is fokozott
védelemben részesülnek valamely későbbi megjelöléssel szemben, amelyek közismertek és
nem lajstromozottak. Ez a szabály - amellett, hogy indokolatlanul erős oltalmat ír elő a nem
lajstromozott jó hírű védjegyek számára - ellentétben áll a 89/104/EGK irányelv megfelelő
szabályaival, amelyek csak az azonos vagy hasonló áruk és szolgáltatások tekintetében
részesítik a közismert megjelöléseket védelemben. Ezért a javaslat - a Vt. 2. §-a (1)
bekezdésének a) és b) pontjára való kifejezett utalással - egyértelművé teszi az eltérést a
közismert és a jó hírű védjegy oltalma között, és a közismert védjegyek korábbi védjegyként
való figyelembevételét csak az azonos, illetve hasonló áruk és szolgáltatások tekintetében
engedi meg [ld. a javaslat 6. §-ának (2) bekezdését].
A javaslat a 89/104/EGK irányelvre tekintettel egészíti ki a viszonylagos kizáró
okokra vonatkozó szabályokat egy értelmező jellegű rendelkezéssel, amely szerint az
összetéveszthetőség fogalma a megjelölés és a korábbi védjegy közötti képzettársítást, más
szóval a megjelölés és a védjegy asszociáció útján való összekapcsolását is magában foglalja.
Erre utal kifejezetten a 89/104/EGK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja, 5. cikke (1)
bekezdésének b) pontja és a 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja, valamint
9.	cikke (1) bekezdésének b) pontja; a két közösségi jogszabály preambulumai is kifejtik,
hogy az asszociáció az összetéveszthetőség egyik fontos esete [ld. a javaslat 6. §-ának (3)
bekezdését].
A 7. §-hoz
Az Szt.-t módosító 2002. évi XXXIX. törvény megszüntette az állatfajták oltalmát.
Ennek megfelelően a javaslat törli a korábbi iparjogvédelmi jogok köréből az állatfajta nevére
mint viszonylagos kizáró okra való utalást. A Vt. 3. §-ának új (4) bekezdésére tekintettel
pedig törli a földrajzi árujelző viszonylagos kizáró okként való megjelölését [ld. a javaslat
5.	§-át és 7. §-ának (1) bekezdését].
A javaslat módosítja a Vt. 5. §-a (2) bekezdésében foglalt viszonylagos kizáró okokra
vonatkozó szabályokat is. Az a) pontban szabályozott eset tekintetében a javaslat - a
89/104/EGK irányelv 4. cikke (4) bekezdésének b) pontjára is figyelemmel - elhagyja a
védjegyjogi áruhasonlósági követelményre való utalást, mert külön - nem védjegyjogi -
jogszabályra tartozik annak rendezése: a korábbi használó hozzájárulása nélkül történő
használat milyen esetben és feltételekkel számít jogellenesnek. A tisztességtelen piaci
magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 6. §-a például
megköveteli - egyebek mellett - a versenytársi viszonyt az ún. szolgai utánzás
megvalósulásához. Az e bekezdés b) pontjában meghatározott, a korábban lejárat miatt
megszűnt védjegyre tekintettel érvényesülő viszonylagos kizáró okra vonatkozó rendelkezést
pedig pontosítja a javaslat a Vt. 18. §-ának előírása szerinti használatra való utalással [ld. a
javaslat 7. §-ának (2) bekezdését].
A 8-13. §-okhoz
A Vt. több rendelkezése szól a jogosult engedélye nélkül eljáró képviselő és ügynök
eljárásának jogkövetkezményeiről. A Vt. 6. §-a szerint az így bejelentett védjegy ki van zárva
a védjegyoltalomból; a Vt. 14. §-a előírja, hogy a jogosult felléphet a képviselő vagy az
ügynök engedély nélküli védjegyhasználatával szemben, a Vt. 19. §-ának (5) bekezdése pedig
lehetővé teszi a jogosult számára a védj egy oltalmi igény vagy a védjegyoltalom
átruházásának követelését. A Vt. rendelkezései azonban nincsenek összhangban egymással
abból a szempontból, hogy míg a képviselő és az ügynök elleni fellépésnek a Vt. 14. §-a
szerint akadálya az, ha a képviselő vagy az ügynök igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt, a
másik két jogkövetkezmény esetében nem érvényesül ez a kimentési lehetőség. A
89/104/EGK irányelv ugyan nem rendelkezik a képviselő és az ügynök eljárásának
jogkövetkezményéről, a 40/94/EK rendelet 8. cikkének (3) bekezdése, 11. és 18. cikke
ugyanakkor kimentési lehetőség biztosításával írja elő a Vt.-ben is szereplő
jogkövetkezményeket, és hasonló módon rendelkezik a PUE 6septies cikkének (1) bekezdése is.
A Vt.-n belüli rendelkezések egységesítése érdekében és az említett közösségi, illetve
nemzetközi jogi rendelkezésekre tekintettel korrigálja a javaslat a Vt. 6. §-át és 19. §-ának (5)
bekezdését, és rögzíti, hogy az ott előírt jogkövetkezmények alkalmazásának nincs helye, ha a
képviselő vagy az ügynök igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt (ld. a javaslat 8. és 12 §-át).
A javaslat 6. §-ának (1) bekezdése szerinti módosítással összhangban, az ott irányadó
okokból kiegészíti a Vt. 12. §-a (2) bekezdésének c) pontjában a jóhírnevet élvező
védjegyeket megillető kizárólagos jogokra vonatkozó rendelkezéseket az alapos ok nélkül
történő használatra való utalással. Ennek megfelelően a kizárólagos jogok csak olyan
megjelöléssel szemben illetik meg a jogosultat, amelynek a használatára nincs alapos ok, és
amelynek használata emellett sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy
megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét (ld. a javaslat 9. §-át).
A javaslat az Európai Unióhoz való csatlakozásra tekintettel kiigazítja a Vt.-nek a
jogkimerülésre vonatkozó rendelkezését. A Vt. 16. §-a (1) bekezdésének hatályos szövege
értelmében a védjegyjogosult akkor nem tilthatja meg a védjegy használatát az általa vagy az
ő kifejezett hozzájárulásával forgalomba hozott árukkal kapcsolatban (vagyis a védjegy
használatára való kizárólagos jog akkor „merül ki”, „használódik el”), ha az áru belföldön
kerül forgalomba. Az Európai Unió egységes piacán azonban a jogkimerülés területi hatálya
ennél szélesebb: az Európai Unió bármely tagállamában történő forgalomba hozatal (ha azt a
védjegyjogosult vagy bárki más az ő hozzájárulásával végzi) az Európai Unió egész területén
a kizárólagos használati jog kimerülését eredményezi. Ezáltal teremthető egyensúly a
védjegyoltalom hasznos gazdasági funkciói és az egységes piac szempontjai között. Az
Európai Bíróság e tárgyban hozott határozatai végső soron az áruk szabad mozgásának adtak
elsőbbséget az iparjogvédelmi jogok - területhez kötődő, piacmegosztó hatású -
gyakorlásával szemben. A 89/104/EGK irányelv 7. cikke e döntések esszenciáját sűríti
magába.
Az irányelv említett cikkével a Vt. 16. §-a összhangban áll, egyetlen - az Európai
Unióhoz való csatlakozásig szükségszerű - eltéréssel: a jogkimerülés tételét nem az Európai
Közösség területén, hanem csak a belföldön való forgalomba hozatal tekintetében rögzíti. Ezt
az eltérést szünteti meg a javaslat, amelynek kapcsán meg kell azt is jegyezni, hogy a
közösségi jogkimerülés elve az Európai Gazdasági Térségről (az EGT-ről) szóló szerződés
alapján az EGT egész területére kiterjed (ld. a javaslat 10. §-át).
A javaslat módosítja továbbá a védjegyhasználat elmulasztásának jogkövetkezményeit
tartalmazó rendelkezést a megfelelő törvényi utalások beiktatásával (ld. a javaslat 11. §-át).
A javaslat hozzáigazítja a Polgári Törvénykönyv alkalmazására vonatkozó
rendelkezést a Polgári Törvénykönyv 1. §-ának (1) bekezdésében foglaltakhoz (ld. a javaslat
13.	§-át).
A 14. §-hoz
A javaslat kiegészíti a védjegyoltalom megszűnésének okait azzal az esettel, ha a
védjegyjogosult jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság jogutód nélkül
megszűnik. Rendelkezni kell ilyen esetben a védjegy sorsáról, mivel a védjegyre vonatkozó
jogosultságok - jogutódlás hiányában - „uratlanná válnak”, ugyanakkor alaptalanul
akadályozzák más piaci szereplők számára a megjelölés használatát. Ilyen megszűnési ok
bevezetésére a 89/104/EGK irányelv preambuluma szerint a tagállamoknak lehetőségük van.
A 15-16. §-okhoz
Míg a nemzeti bejelentések benyújtására a Vt. 9. §-ának (2) bekezdése értelmében
lényegében bárki - lakóhelyre, székhelyre tekintet nélkül - jogosult, a Madridi Megállapodás
és az ahhoz kapcsolódó Jegyzőkönyv meghatározott személyi körhöz köti a nemzetközi
bejelentés benyújtására való jogosultságot [ld. a javaslat 38. §-ában a Vt. 76/J. §-ának (2)
bekezdését és 76/U. §-ának (3) bekezdését]. A Vt.-nek a Madridi Megállapodás és az ahhoz
kapcsolódó Jegyzőkönyv alkalmazására vonatkozó új törvényi rendelkezéseire tekintettel a
javaslat kiegészíti a védjegy törlésének okait azzal az esettel, ha a Megállapodás vagy a
Megállapodáshoz kapcsolódó Jegyzőkönyv alapján a bejelentést arra nem jogosult személy
nyújtotta be [ld. a javaslat 15. §-ának (1) bekezdését].
A javaslat pontosítja a Vt. 33. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglalt - a törlést
kizáró egyik okra vonatkozó - rendelkezését. A hatályos szabály szerint a védjegy nem
törölhető, ha olyan korábbi védjeggyel ütközik, amelynek használata a törlési eljárás idején
nem felel meg a Vt. 18. §-a előírásainak. A „törlési eljárás idején” kifejezés helyett
indokoltabb, a jogbiztonság szempontjából előnyösebb a használat igazolását egy
meghatározott, könnyen azonosítható időponthoz kötni. A javaslat ezért a kérelem
benyújtásának időpontját veszi alapul. [ld. a javaslat 15. §-ának (2) bekezdését; ehhez ld. még
a javaslat 34. §-át is].
A védjegyoltalomnak a védjegyjogosult jogutód nélküli megszűnése miatt
bekövetkező megszűnésének megállapítását előíró új rendelkezés következtében válik
szükségessé annak rögzítése, hogy az ilyen okból a védjegyoltalom megszűnésének
megállapítására irányuló kérelmet elutasító jogerős határozat kizárja, hogy azonos ténybeli
alapon ugyanazzal a védjeggyel kapcsolatban bárki újabb eljárást indítson a védjegyoltalom
megszűnésének megállapítása iránt (ld. a javaslat 16. §-át).
A 17-18. §-okhoz
A javaslat kiegészíti az MSZH-nak a védjegyügyekre vonatkozó hatáskörét
meghatározó szabályokat a javaslat által beiktatott, a közösségi védjegyrendszerre és a
védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó rendelkezések alkalmazásából eredő
ügyekre való utalással (ld. a javaslat 17. §-át).
Az MSZH határozataira vonatkozó szabályok módosítása a Vt. egyéb módosításai
miatt válik szükségessé. A javaslat kimondja, hogy háromtagú tanács jár el a felszólalás
tárgyában, továbbá az érdemi határozatok körébe sorolja a közösségi védjegyrendszerre,
valamint a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó rendelkezések alkalmazása
során hozott ügydöntő határozatokat. E határozatok megváltoztatását a Vt. 77. §-a szerint
lehet kérni [ld. a javaslat 18. §-ának (1) bekezdését].
A javaslat rendelkezik a költségek viselése tárgyában az MSZH által hozott
határozatok végrehajtásáról. A hatályos szabályok szerint az MSZH az államigazgatási eljárás
általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) alkalmazásával jár el
a költségek viselése tárgyában hozott határozatok végrehajtásakor. Az Áe. alkalmazása
azonban számos gyakorlati problémát vetett fel. Az MSZH-nak egyrészt nem állnak
rendelkezésére azok az információk, amelyek alapján a végrehajtás érdekében eljárhatna
(például a kötelezett hitelintézetnél vezetett bankszámlájára vonatkozó adatok, amelyek
alapján prompt inkasszót érvényesíthetne), másrészt a vagyontárgyak végrehajtását sem
rendelheti el, az adóhatóság ugyanis nem jár el magánfelek vitája esetében.
A javaslat a végrehajtást akadályozó körülményeket azzal orvosolja, hogy -
visszatérve a legelső védjegytörvényünkben alkalmazott megoldásra (ld. az 1895. évi XLI. tc.
6.	§-át) - a költségek viselése tárgyában hozott határozat végrehajtására az Áe. helyett a
bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény alkalmazását rendeli el, és egyben ez
utóbbi törvény 22. §-át egy új e) ponttal egészíti ki, amely szerint a bíróság végrehajtási
záradékkal látja el az MSZH-nak a költségek viselése tárgyában hozott határozatát [ld. a
javaslat 18. §-ának (2) bekezdését, 110. §-ának l) pontját, valamint az OHIM által hozott ilyen
határozatok végrehajtása tekintetében a javaslat 110. §-ának k) pontját].
A 19-20. §-okhoz
A javaslat a jogbiztonság érdekében előírja, hogy a felszólalásra nyitva álló határidő
elmulasztásának igazolására - sem a nemzeti, sem a nemzetközi eljárásban - nincs lehetőség;
szintén nem igazolható a gyorsított eljárásra vonatkozó kérelem előterjesztésének
elmulasztása, hiszen ez éppen ennek a külön nevesített eljárásnak a céljaival lenne ellentétes
(ld. a javaslat 19. §-át).
Az eljárás felfüggesztésére vonatkozó hatályos rendelkezés szerint, ha a
védjegybejelentésre, illetve a védjegyoltalomra jogosultság tárgyában per indul, annak jogerős
befejezéséig a védjegyeljárást fel kell függeszteni. Ez a rendelkezés azonban nem szól arról az
esetről, ha a védjegybejelentés elbírálása olyan kérdéstől függ, amely nem a bíróság, hanem
az MSZH hatáskörébe tartozik, és nem rendezi ezt az Áe. sem; ez az eset fordulhat elő például
akkor, ha olyan korábbi védjegyre tekintettel kérik valamely védjegy törlését, amellyel
kapcsolatban megszűnés megállapítása iránti eljárás van folyamatban. Ezért a javaslat az
eljárás felfüggesztésének külön eseteként írja elő azt, ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés
előzetes elbírálásától függ, amelyben a döntés az MSZH előtt indult külön eljárásra tartozik
(ld. a javaslat 20 §-át).
A 21. §-hoz
A hatályos Vt. valamennyi külföldi bejelentő számára kötelező képviseletet ír elő. A
nemzetközi jogfejlődés a képviseleti kényszer feloldása felé irányul: e folyamat kézzelfogható
eredményét adják a szabadalmi jog terén az Európai Szabadalmi Egyezménynek és a
Szabadalmi Jogi Szerződésnek a képviseleti kényszert enyhítő rendelkezései. A javaslat a
védjegyjog terén az ilyen lehetőségekre „nyitja ki” a Vt.-t, és egészíti ki a Vt. vonatkozó
rendelkezését a nemzetközi szerződés eltérő rendelkezésére való utalással [ld. a javaslat 21. §-
ának (1) bekezdését].
A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény módosításáról szóló 2003.
évi VI. törvény 22. §-a (2) bekezdésének e) pontja a Vt. 44. §-át egy új (4) bekezdéssel
egészítette ki, amely módosította a képviseletre vonatkozó szabályokat az Európai Unióhoz
való csatlakozásra tekintettel: nem vonatkozik a kötelező képviseletet előíró szabály azokra a
természetes, illetve jogi személyekre, akik, illetve amelyek lakóhelye vagy székhelye az
Európai Unió valamely tagállamának a területén van.
A javaslat újraszabályozza a képviseleti kényszer elmulasztásának
jogkövetkezményeit. Egyrészt - az ügygondnok kirendelésének a Vt. 44. §-a (3)
bekezdésének a) pontjában szabályozott esetével összhangban - csak az ellenérdekű fél
kérelmére írja elő ügygondnok kirendelését. Ezzel biztosítja a javaslat azt, hogy feleslegesen,
például érdekmúlás esetén ne kerüljön sor ügygondnok bevonására az eljárásba. Másrészt, ha
a külföldi személynek nincs képviselője, és nincs ellenérdekű fél sem, vagy az ellenérdekű fél
nem kérte ügygondnok kirendelését, az MSZH a Vt. 59. §-ának (2)-(4) bekezdéseit
alkalmazza. Ha pedig a külföldi személy jár el ellenérdekű félként, és nincs képviselője,
illetve ügygondnok kirendelésére nem került sor, az MSZH a kérelmet a rendelkezésre álló
adatok alapján bírálja el [ld. a javaslat 21. §-ának (2)-(3) bekezdéseit].
A 22-24. §-okhoz
A hatályos Vt. csak az adatközlést követően teszi lehetővé a védjegybejelentés
iratainak a megtekintését. A javaslat eltörli az adatközlés intézményét (ld. a javaslat 50. §-át),
és a hatósági tájékoztatást a bejelentés meghirdetése útján írja elő. A bejelentés irataihoz való
hozzáférés korlátozásához, a bejelentés tartalmának titokban tartásához a védjegy
lajstromozására irányuló eljárásban - a szabadalom megadására irányuló eljárással ellentétben
-	alapvetően nem fűződik érdek, éppen ellenkezőleg, ahhoz fűződik fontos közérdek, hogy a
bejelentés adataihoz a bejelentés napját követően bárki mielőbb hozzáférhessen. Ezért a
javaslat feloldja a bejelentés nyilvánosságára vonatkozó korlátozást, és a bejelentés
megtekintését - a határozatok tervezetei, és az azokat és a szakértői véleményeket előkészítő,
a felekkel nem közölt iratok kivételével - a benyújtást követően lehetővé teszi bárki számára
(ld. a javaslat 22. §-át). Ezzel összefüggésben módosul a Vt. 42. §-ának (5) bekezdése is (ld. a
javaslat 50. §-át).
A javaslat módosítja a bejelentésről szóló hatósági tájékoztatás szabályait. Mivel a
hatályos eljárási rend szerinti adatközlés helyett a javaslat a bejelentés meghirdetésével
rendeli el a hatósági tájékoztatást (ld. a javaslat 29. §-ában a Vt. 61/A. §-át), a javaslat
módosítja a hatósági tájékoztatásra vonatkozó rendelkezés szövegét (ld. a javaslat 23. §-át).
A javaslat kiegészíti a hatósági tájékoztatásra vonatkozó szabályokat a nemzetközi
védjegybejelentésekkel kapcsolatban végzett hatósági tájékoztatásokra való utalással (ld. a
javaslat 24. §-át).
A 25. §-hoz
A javaslat alapvetően megváltoztatja a védjegy lajstromozására irányuló eljárásra
vonatkozó szabályokat. A hatályos eljárási rend a védjegybejelentések minden lajstromozási
feltételre, akadályra kiterjedő, hivatalból történő vizsgálatára épül. Ezt a hivatalból végzett
vizsgálatot egészíti ki az észrevétel intézménye, amely harmadik személyek számára teszi
lehetővé annak jelzését, hogy a bejelentés lajstromozása az észrevételt tevő álláspontja szerint
valamely törvényben meghatározott kizáró okba ütközik. Valamely korábbi jog jogosultja is
benyújthat tehát észrevételt, azonban az észrevétel csak azzal a jogi hatással jár, hogy azt a
kifogásolt feltételre kiterjedő vizsgálat során figyelembe kell venni, illetve az észrevételt tevő
személyt az eljárást befejező határozat megküldésével az észrevétel eredményéről értesíteni
kell. Az észrevételt tevő a védj egyelj árásban nem ügyfél, ugyanakkor az MSZH határozata
ellen megváltoztatási kérelemmel élhet.
A javaslat általános indokolása fejti ki részletesen azokat az okokat, amelyek a
hatályos vizsgálati rend megváltoztatása és a felszólalás bevezetése mellett szólnak (ld. az
általános indokolás II. 3. pontját); a felszólalás bevezetésével párhuzamosan megváltozik az
észrevétel intézményének funkciója is. A változás lényege, hogy mivel a korábbi jogok
felszólalás útján érvényesíthetők, a javaslat szerint észrevétel csak a feltétlen kizáró okok
tekintetében tehető. Másrészt pedig az észrevétel megtételére - az adatközlés eltörléséből (ld.
a javaslat 50. §-át) és a nyilvánosságra vonatkozó új szabályok bevezetéséből adódóan - a
bejelentés benyújtását követően bármikor lehetőség van (ld. a javaslat 22. §-át).
Az érdemi vizsgálat a javaslat szerint hivatalból és felszólalás esetén végzett
vizsgálatra válik szét. Az MSZH által hivatalból végzett érdemi vizsgálat elsősorban a
feltétlen kizáró okokra terjed ki, és a védjegybejelentés meghirdetésével zárul le; ezt követően
az MSZH csak észrevétel alapján végez érdemi vizsgálatot a feltétlen kizáró okok
tekintetében. A javaslat előírja továbbá azt is, hogy az észrevételt a bejelentővel közölni kell
(az észrevételre vonatkozó szabályok változásával összefüggésben ld. a javaslat 50. §-ához
fűzött indokolást is).
A 26. §-hoz
A felszólalás bevezetésével megszűnik a viszonylagos kizáró okok hivatalból történő
vizsgálata. A védjegybejelentésnek a korábbi elsőbbségű védjegyekre vonatkozó kutatását az
MSZH továbbra is el fogja végezni, azonban a javaslat szerint a kutatás nem az összes
korábbi jog feltárására, hanem kizárólag a védjegybejelentés tekintetében lajstromozást gátló
okként felmerülő korábbi elsőbbségű védjegyekre irányul. A kutatás eredményeként feltárt
viszonylagos kizáró okok alapján azonban az MSZH ex officio nem utasíthatja el a
védjegybejelentést.
A Vt. hatályos rendelkezései szerint a bejelentés alaki vizsgálata és a korábbi jogokra
való kutatás a bejelentés benyújtását követő vizsgálatot követően párhuzamosan folyik. A
javaslat szerint az egyes eljárási lépések világosabb elhatárolása érdekében a kutatási jelentést
az MSZH csak akkor készíti el, ha a bejelentés megfelel a Vt. 59. §-ában szereplő alaki
feltételeknek.
Új szabály továbbá az is, hogy a kutatási jelentést - a szabadalmi eljárásban
alkalmazott szabállyal azonos módon - az MSZH megküldi a bejelentőnek. A kutatási
jelentés alapján a bejelentő mérlegelheti, hogy védj egy oltalmi igényét fenntartja-e, vagy
visszavonja a bejelentést.
A 27. §-hoz
A javaslat bevezeti a korábbi jog jogosultja értesítésének a lehetőségét. Az új
szabályok szerint a bejelentő, a védjegy jogosultja és a védjegynek a védjegylajstromba
bejegyzett használója kérheti az MSZH-tól, hogy értesítse arról a későbbi bejelentésről,
amelynek kutatási jelentésében a korábbi jogát feltüntették. Ez a „szolgáltatás” a felszólalás
bevezetésével párhuzamosan válik hasznossá, megkönnyíti a korábbi védjegy jogosultjának a
helyzetét a saját védjegyjogosultsága feletti őrködésében. A korábbi jog jogosultjának az
értesítése kérelemhez kötött; a kérelem díj fizetése ellenében, naptári év vagy félév első
napján kezdődő, egy évet meg nem haladó időszakra terjeszthető elő.
A 28-29. §-okhoz
A javaslat a bejelentéssel kapcsolatos érdemi vizsgálatot két részre bontja: a
hivatalból, illetve a felszólalás alapján végzett érdemi vizsgálatra. A hivatalból végzett érdemi
vizsgálat a feltétlen kizáró okokra irányul. Ezt tükrözi a javaslatnak a Vt. 61. §-át módosító
rendelkezése. A hivatalból végzett érdemi vizsgálatra azt követően kerül sor, hogy az MSZH
megállapította: a bejelentés megfelel az alaki előírásoknak (ld. a javaslat 28. §-át).
Az MSZH a kutatási jelentés megküldésével értesíti a bejelentőt a lajstromozási
akadályt jelentő korábbi jogról. A kutatási jelentés elkészítését és a hivatalból végzett érdemi
vizsgálatot követően - a kutatási jelentésnek a bejelentő részére való megküldésétől számított
egy hónap elteltével - kerül sor a bejelentés meghirdetésére. Ezzel biztosítja a javaslat, hogy a
bejelentés meghirdetése csak akkor történjen meg, ha a bejelentés kielégíti az alaki
követelményeket, és a hivatalból végzett érdemi vizsgálat szerint nincs olyan feltétlen kizáró
ok, amely a bejelentés elutasítására alapot adhat.
Mivel a meghirdetést követően a bejelentés sorsa még nem végleges - ezt követően
kerül sor a felszólalási szakaszra -, a javaslat rendelkezik arról, hogy ha a meghirdetést
követően a bejelentést visszavonják, visszavontnak tekintik, elutasítják, módosítják vagy
megosztják, erről hatósági tájékoztatást kell közölni. A meghirdetés joghatása, hogy ekkortól
számít a felszólalásra nyitva álló határidő [ld. a javaslat 29. §-át és 30. §-ában a Vt. 61/B. §-
ának (1) bekezdését].
A 30. §-hoz
A javaslat nem vezet be önálló - a lajstromozási eljárástól elkülönülő - felszólalási
eljárást. Felszólalásra a lajstromozási eljárás keretei között van lehetőség, felszólalás esetén a
lajstromozási eljárás felszólalási szakasza nyílik meg. Ennek megfelelően a védjegy
lajstromozására irányuló eljárást továbbra is - felszólalás esetén is - a védjegybejelentést
részben vagy egészben elutasító vagy a megjelölést az árujegyzék egésze vagy valamely része
tekintetében védjegyként lajstromozó határozat zárhatja le érdemben.
A felszólalás bevezetésével a védjegy lajstromozására irányuló eljárás nagyban
átalakul és szakaszolttá válik. A Vt. 57. §-ának hatályon kívül helyezése folytán (ld. a javaslat
50. §-át) elmarad az adatközlés, viszont a védjegybejelentés iratait - bizonyos kivételekkel -
bárki kezdettől fogva megtekintheti (ld. a javaslat 22. §-át). A bejelentési nap elismeréséhez
szükséges vizsgálatot és az alaki vizsgálatot követően az MSZH elvégzi a Vt. 4. §-ában
meghatározott korábbi védjegyekre vonatkozó kutatást, és annak alapján kutatási jelentést
készít, amelyet megküld a bejelentőnek és - külön kérelemre - a kutatási jelentésben
feltüntetett korábbi védjegy jogosultjának (ld. a javaslat 26. és 27. §-át).
Az érdemi vizsgálat hivatalból és felszólalás esetén végzett vizsgálatra válik szét. Az
alapvetően a feltétlen kizáró okokra kiterjedő, hivatalból végzett érdemi vizsgálat az MSZH
részéről lezárul a védjegybejelentés meghirdetésével; ezt követően ugyanis az MSZH csak
észrevétel alapján terjeszti ki az érdemi vizsgálatot arra, hogy a megjelölés a Vt. 2-3. §-aiban
meghatározott - az észrevételben megjelölt - valamely okból nincs-e kizárva a
védjegyoltalomból (ld. a javaslat 25. és 28. §-át).
A kutatási jelentés alapján a bejelentő mérlegelheti, hogy védj egy oltalmi igényét
fenntartja-e, vagy a bejelentést visszavonja-e. A mérlegelésre megfelelő alkalmat kínál, hogy
a védjegybejelentést a kutatási jelentésnek a bejelentő részére történő megküldésétől számított
legalább egy hónap elteltével lehet csupán meghirdetni. A védjegybejelentés meghirdetése
egyúttal azt is jelzi, hogy a bejelentés kielégíti az alaki követelményeket, és hogy az MSZH
nem talált olyan feltétlen kizáró okot, amely a bejelentés elutasítására alapot adhatott volna. A
felszólalás benyújtására nyitva álló három hónapos határidőt alapesetben a védjegybejelentés
meghirdetésétől kell számítani [ld. a javaslat 29. §-át és 30. §-ában a Vt. új 61/B. §-ának (1)
bekezdést].
A felszólalással a védjegy lajstromozására irányuló eljárás kontradiktóriussá alakul át,
amelyben a felszólaló - a felszólalás tárgyában - ügyfélként vesz részt. Ennek ellenére az
MSZH szóbeli tárgyalást csak kérelemre vagy akkor tart, ha a tényállás tisztázásához szükség
van a bejelentő és a felszólaló együttes meghallgatására. Fontos garanciális szabály, hogy a
felszólalás benyújtására nyitva álló határidő elteltét követően a felszólalás alapjául szolgáló
okként nem jelölhető meg olyan ok, amelyet az említett határidőn belül nem jelöltek meg a
felszólalás okaként; az így megjelölt okot az ügydöntő határozat meghozatalakor figyelmen
kívül kell hagyni mind az MSZH előtti eljárásban, mind pedig a bíróság előtti jogorvoslati
eljárásban.
Ha a felszólalás korábbi védjeggyel való ütközésen alapul, a felszólalót terheli annak
bizonyítása, hogy saját védjegyhasználata megfelel a Vt. vonatkozó előírásainak. A bejelentő
kérelmére az MSZH ennek bizonyítására hívja fel a felszólalót. A felszólalás tárgyában helye
van egyezségnek. Az egy védjegybejelentéssel kapcsolatban benyújtott több felszólalást
lehetőség szerint egy eljárásban kell elintézni; egyes felszólalások tekintetében azonban az
eljárás felfüggeszthető a gazdaságos - valamennyi érdekelt számára kedvező - eljárásvitel
érdekében. Észrevételt a lajstromozási eljárás felszólalási szakaszában is lehet tenni a feltétlen
kizáró okok alapján. Ugyanaz a személy egyidejűleg felszólalást és észrevételt is
előterjeszthet.
A 31. §-hoz
A lajstromozási eljárás szabályainak változására tekintettel (ld. a javaslat 28. és 30. §-
át) a javaslat a bejelentett megjelölés védjegyként való lajstromozására vonatkozó
rendelkezést megfelelően kiegészíti; egyben rögzíti, hogy a védjegy lajstromozásának a napja
a lajstromozásról szóló határozat keltezésének napja.
A 32. §-hoz
A javaslat - a felszólalás bevezetésével összefüggésben, de nem elsősorban amiatt -
módot ad a védjegy lajstromozására irányuló eljárás gyorsított lefolytatására. A gyorsított
eljárás célja, hogy lehetővé tegye a Madridi Megállapodás szerinti nemzetközi
védjegybejelentéssel kapcsolatban az MSZH-nál tett bejelentésre alapított uniós elsőbbség
igénylését. A gyorsítást célzó különös szabályok alapvetően az MSZH és a bejelentő
viszonyában érvényesülnek, nem érintik hátrányosan harmadik személyek (pl. a potenciális
felszólalók) helyzetét, jogait. A gyorsított eljárás díjhoz kötött.
Gyorsított eljárás esetén az MSZH - az általános szabályokhoz képest - a
hiánypótlásra, illetve a nyilatkozattételre rövidebb határidőt is kitűzhet, és a meghirdetésre
korábbi időpontban is lehetőség van.
A 33. §-hoz
A javaslat a védjegyoltalom megújítására irányuló eljárás szabályait annyiban
módosítja, hogy a lejárat napja helyett, ha ez a későbbi, a lajstromozás napjától számít a
megújítás iránti kérelem benyújtására nyitva álló hat hónapos határidő. Ez az új szabály
biztosítja, hogy abban a kivételes esetben, ha a lajstromozási eljárás - például az eljárás
felfüggesztése miatt - elhúzódik, azok a kérelmezők, akiknek a bejelentését a bejelentés
napját követő tíz évnél későbbi időpontban lajstromozták, ne kerüljenek hátrányos helyzetbe.
A 34-35. §-okhoz
A javaslat módosítja a törlési eljárás egyes szabályait. E körben az eljárások
elhúzódásának megelőzése érdekében előírja, hogy az MSZH által kitűzött határidő elteltét
követően a kérelmező nem terjeszthet elő új törlési okot, illetve az így megjelölt okot az
ügydöntő határozat meghozatalakor figyelmen kívül kell hagyni.
A javaslat átvezeti a törlési eljárásra vonatkozó eljárási szabályokban az anyagi jogi
szabályok változása [ld. a javaslat 15. §-ában Vt. 33. § (2) bekezdésének a) pontját] miatt
szükséges módosítást, és a hatályos „törlési eljárás idején” kifejezés helyett a kérelem
benyújtásának időpontjához köti annak vizsgálatát, hogy a törlést kérő saját védjegyhasználata
megfelelt-e a Vt. 18. §-a előírásainak. A javaslat kiegészíti a törlési eljárásra vonatkozó
szabályokat azzal is, hogy az MSZH a jogosult kellő időben előterjesztett kérelmére felhívja a
kérelmezőt annak bizonyítására, hogy saját védjegyhasználata a törlési kérelem benyújtásakor
megfelelt Vt. 18. §-a előírásainak; a felhívás alapján elrendelt bizonyítás elmaradása a
kérelem visszavontnak tekintését eredményezi. Ha a kérelmező bizonyítása sikertelen volt, a
kérelem alapján a védjegy nem törölhető (ld. a javaslat 34. §-át).
A javaslat módosítja azt a törvényi rendelkezést, amely kötelező jelleggel írja elő az
egy védjegy ellen irányuló több törlési kérelem egy eljárásban való elintézését; bizonyos
esetekben nem előnyös az egy eljárásban való elbírálás, ezért célszerű e körben mérlegelési
lehetőséget biztosítani.
A más személy jogaival való ütközés esetére - mivel itt magánjogi jogosultságok
érvényesítésével összefüggő jogvitáról van szó - a javaslat feloldja azt a rendelkezést, amely
az eljárásban kizárja az egyezséget; az egyezség a költségek viselésére is kiterjedhet (ld. a
javaslat 35. §-át).
A 36-37. §-okhoz
A javaslat a védjegyjogosult jogutód nélküli megszűnése esetére előírt új megszűnési
okra [ld. a javaslat 14. §-ában a Vt. 30. §-ának új f) pontját] tekintettel módosítja a használat
hiánya, a megkülönböztető képesség elvesztése vagy megtévesztővé válás miatti megszűnés
megállapítása iránti eljárásokra vonatkozó szabályokat az új eljárásra való törvényi utalás
beiktatásával.
A hatályos Vt. - a törlési eljárásra vonatkozó szabályokkal ellentétben - nem
rendelkezik arról, hogy a védjegy használatának hiánya miatt indult, védjegyoltalom
megszűnésének megállapítására irányuló eljárásokban melyik felet terheli annak bizonyítása,
hogy a jogosult a védjegyet a Vt. 18. §-a előírásainak megfelelően használta. Mivel az
általános eljárásjogi elvek alapján erre a megszűnés megállapítását kérelmező lenne köteles,
rendelkezni kell arról, hogy - mivel a használat hiányának bizonyítására a kérelmező
értelemszerűen nem kötelezhető - e kérdésben a jogosultat terheli a bizonyítás (ld. a javaslat
36. §-át).
A javaslat szintén a védjegyjogosult jogutód nélküli megszűnése esetére előírt, az
előzőekben említett új megszűnési okra tekintettel módosítja a használat hiánya, a
megkülönböztető képesség elvesztése vagy megtévesztővé válás miatti megszűnés
megállapítása iránti eljárások lefolytatására, valamint az ilyen eljárások alapján a
védjegyoltalom teljes körű vagy részleges megszűnése esetén előírt hatósági tájékoztatásra
vonatkozó szabályokat.
A javaslat - a több törlési kérelem esetén irányadó szabállyal azonos okokra tekintettel
[ld. a Vt.-nek a javaslat 35. §-ával módosított 74. §-a (1) bekezdését] - feloldja azt a kötelező
törvényi rendelkezést, amely szerint az egy védjegy ellen irányuló több megszűnés-
megállapítási kérelmet, valamint a törlési és a megszűnés megállapítására irányuló kérelmeket
egy eljárásban kell elintézni; erre mérlegelés alapján kerül majd sor.
A javaslat kiegészíti a költségek viselésére vonatkozó szabályt azzal, hogy - mivel
ebben az eljárásban nincs ellenérdekű fél - a védjegyjogosult jogutód nélküli megszűnése
miatt bekövetkező megszűnés megállapítására irányuló eljárás költségeit a kérelmező viseli
(ld. a javaslat 37. §-át).
A 38. §-hoz
A javaslat a Vt. X. fejezetét követő új X/A. fejezetbe illeszti be a közösségi
védjegyrendszerre, illetve a közösségi védjegybejelentésre vonatkozó rendelkezéseket, és az
ezt követő új X/B. fejezetben vezeti be a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó
rendelkezéseket.
(A Vt. 76/A. és 76/B. §-ához)
A javaslat a törvény alkalmazásában legfontosabb fogalmak meghatározását követően
rendelkezik a közösségi védjegybejelentésnek az MSZH általi továbbításáról. A 40/94/EK
rendelet 25. cikke alapján ugyanis közösségi védjegybejelentést nemcsak az OHIM-nál,
hanem a tagállamok központi iparjogvédelmi hivatalainál is be lehet nyújtani. Ez utóbbiaknak
mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a bejelentést a benyújtásától számított két
héten belül az OHIM-hoz továbbítsák. Ha erre egy hónapon belül sem kerül sor, a közösségi
védjegybejelentést visszavontnak kell tekinteni [ld. a 40/94/EK rendelet 25. cikkének (3)
bekezdését]. A továbbításért a tagállami hivatal díjat számíthat fel, amelynek mértéke nem
haladhatja meg a bejelentés fogadásával és továbbításával kapcsolatban felmerülő
adminisztratív költségek mértékét. A javaslat ennek megfelelően szabályozza az MSZH-nál
benyújtott közösségi védjegybejelentések továbbítását. A bejelentés továbbításának feltétele a
továbbításért előírt díj megfizetése; ha a bejelentő a bejelentés benyújtásakor vagy a
figyelmeztetés ellenére nem fizeti meg a díjat, az MSZH a bejelentést nem továbbítja.
(A Vt. 76/C. és 76/D. §-ához)
A 89/104/EGK irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből következően a közösségi
védjegyek is korábbi védjegyeknek számítanak a tagállami védjegyjogszabályok
alkalmazásában, azaz viszonylagos kizáró okot képeznek a velük ütköző megjelölések
lajstromozására irányuló nemzeti védjegybejelentésekkel szemben. A közösségi védjegyek
azonban csak bizonyos feltételekkel és eltérésekkel vehetők figyelembe korábbi jogokként a
nemzeti védjegyjogszabályok alkalmazásában. A javaslat e sajátosságokat megfelelően
tükrözi. Ezek szerint jó hírnéven a Közösségben élvezett jó hírnevet kell érteni [ld. a
40/94/EK rendelet 8. cikkének (5) bekezdését], a használati kényszer szabályai a 40/94/EK
rendelet szerint alakulnak, azaz a használati kötelezettségnek nem magyarországi - a
Közösség bármely más lényeges részén megvalósuló - használattal is eleget lehet tenni (ld. a
40/94/EK rendelet 15. cikkét).
Szükséges annak rögzítése is, hogy a közösségi védjegy bitorlására - a 40/94/EK
rendelet 14. cikkében foglaltakkal összhangban - ugyanazokat a jogkövetkezményeket kell
alkalmazni, mint az MSZH által a Vt. alapján lajstromozott védjegy bitorlására. A 40/94/EK
rendelet 14. cikkéből az következik, hogy a közösségi védjegy bitorlására a nemzeti jogot kell
alkalmazni a rendelet X. címében (90-104. cikkeiben) foglaltakkal összhangban; a bitorlás
tekintetében tehát a közösségi és a tagállami előírások kölcsönösen kiegészítik egymást,
egymásra épülnek.
(A Vt. 76/E. §-ához)
A 40/94/EK rendelet 108-110. cikkei módot adnak az elutasított, a visszavont vagy a
visszavontnak tekintett közösségi védjegybejelentés, illetve a törölt vagy a megszűnt oltalmú
közösségi védjegyek nemzeti védjegybejelentéssé való átalakítására. Az átalakítási eljárást a
rendelet addig a szakaszig szabályozza, amelyben a tagállam központi iparjogvédelmi
hatósága határoz az átalakítás megengedhetőségéről. A javaslat az átalakítási eljárás e
lépésétől kezdődően szabályozza a közösségi védjegybejelentés vagy közösségi védjegy
nemzeti bejelentéssé való átalakítását.
(A Vt. 76/F. §-ához)
A közösségi védjegyjog sajátos jogintézményét, az ún. szenioritást a 40/94/EK
rendelet 34. és 35. cikkei vezették be. A szenioritás joghatása az, hogy az a tagállami védjegy,
amelynek szenioritását a közösségi védjegyre igényelték, ugyanolyan jogokat ruház a
jogosultra, mintha még oltalom alatt állna, azt követően is, hogy oltalma megújítás hiányában
vagy lemondás folytán megszűnt. A 40/94/EK rendelet 34. cikkének (3) bekezdésével
összhangban a szenioritás alapjául szolgáló, de már megszűnt nemzeti védjegy törlését, illetve
megszűnésének megállapítását lehet kérni a tagállam iparjogvédelmi hivatalától; ennek
megfelelően a javaslat lehetővé teszi az ilyen védjegyek törlését, illetve megszűnésük
megállapítását.
(A Vt. 76/G. és 76/H. §-ához)
A javaslat rögzíti, hogy a X/A. fejezet alkalmazásában mely határozatokat kell
ügydöntő határozatoknak tekinteni, amelyek ellen az általános szabályoknak megfelelően
megváltoztatási kérelem nyújtható be.
A 40/94/EK rendelet 91. cikke értelmében a tagállamoknak ki kell jelölniük a
közösségi védjegyekkel kapcsolatos egyes jogvitákban a rendelet alapján eljáró bíróságokat,
azaz az ún. közösségi védjegybíróságokat. A javaslat e követelménynek a kialakult hazai
fórumrendszerre építve tesz eleget.
(A Vt. 76/I. §-ához)
A javaslat a nemzetközi védjegybejelentésekre vonatkozó általános szabályok között
határozza meg az e részben használt fogalmakat, kifejezéseket. Általános szabályként
szükséges kimondani azt, hogy a nemzetközi védjegybejelentésekre a törvényben
meghatározott különös rendelkezések mellett a Madridi Megállapodás és a Jegyzőkönyv
eltérő rendelkezése hiányában a Vt. egyéb - általános - rendelkezéseit kell alkalmazni (az
MSZH az érdemi vizsgálatot például a nemzeti szabályoknak megfelelően folytatja le). Itt
határozza meg a javaslat az érdemi határozatok körét is.
(A Vt. 76/J. §-ához)
A javaslat a Madridi Megállapodás alapján tett bejelentések körében elsőként a
magyar bejelentők által tett és az MSZH útján továbbított bejelentéseket szabályozza. A
madridi rendszer alapvetően zárt rendszer: nemzetközi védjegybejelentés csak a tagállamok -
vagyis a bejelentések szempontjából az ún. származási országok - területéről tehető. A
Megállapodás 1. cikkének (3) bekezdése határozza meg a származási országok körét; e
szabálynak megfelelően rögzíti a javaslat, hogy az MSZH mely bejelentők tekintetében
rendelkezik joghatósággal a bejelentés továbbítására.
A bejelentés alaki követelményeit egyrészt a Madridi Megállapodás 3. cikke, valamint
a Közös Végrehajtási Szabályzat 9. szabályának (2), (4) és (5) bekezdése határozza meg;
másrészt - ezeken az alaki követelményeken túl - egyéb kellékeket is előír a javaslat,
amelyek ahhoz szükségesek, hogy az MSZH a Madridi Megállapodásban előírt módon
továbbítani tudja a bejelentést.
(A Vt. 76/K. §-ához)
Az MSZH a nemzetközi védjegybejelentéssel kapcsolatban alaki vizsgálatot végez,
amelynek eredményeképpen a bejelentés továbbítására vagy a továbbításra irányuló kérelem
elutasítására kerül sor. Ha a bejelentésből a 76/K. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában
felsorolt kellékek bármelyike hiányzik, a Nemzetközi Iroda az MSZH-tól kéri a hiányok
pótlását; a c) pontban támasztott követelmény teljesülését az MSZH szavatolja; az f) pontban
említett kellék hiánya pedig súlyos alaki hiba. Erre tekintettel a javaslat e hiányok körében a
hiánypótlás elmaradásához a továbbítás megtagadásának jogkövetkezményét fűzi.
A 76/K. § (1) bekezdésének d) és e) pontjában felsorolt követelményeket azonban nem
az MSZH-nak, hanem a Nemzetközi Irodának kell a bejelentővel szemben érvényesítenie,
ezért e hiányok esetében az MSZH a bejelentést a hiánypótlás eredményétől függetlenül - a
rendelkezésére álló formában - továbbítja.
(A Vt. 76/L. §-ához)
A nemzetközi bejelentés benyújtása kapcsán két különböző díjat kell megfizetni: a
nemzetközi bejelentésért a Nemzetközi Irodához a Közös Végrehajtási Szabályzat 10.
szabályában meghatározott díjat, a nemzetközi bejelentés továbbításáért pedig az MSZH-hoz
a külön jogszabályban meghatározott továbbítási díjat. Mivel a továbbítási díj az MSZH által
elvégzendő alaki vizsgálat ellenértéke is egyben, megfizetésének elmulasztása a továbbítási
kérelem visszavontnak tekintését eredményezi.
(A Vt. 76/M. §-ához)
A javaslat meghatározza a Madridi Megállapodás 3ter cikke alapján a nemzetközi
lajstromozásból eredő oltalom utólagos kiterjesztésére irányuló kérelmekre vonatkozó
különös szabályokat. Ezek alapvetően az MSZH útján benyújtott nemzetközi bejelentésekre
vonatkozó szabályokat tükrözik, hiszen az oltalom utólagos kiterjesztésére irányuló kérelem
(az ún. utólagos megjelölés) lényegében a bejelentés ismételt benyújtása egy vagy több
további tagállamra vonatkozóan.
(A Vt. 76/N. §-ához)
A javaslat külön cím alatt szól a Magyar Köztársaságot megjelölő nemzetközi
bejelentésekről. A 76/N. § (1) és (2) bekezdése külön kiemeli, hogy - bár a madridi
rendszerben tehető nemzetközi bejelentés eltérő eljárási szabályok alá esik, mint az MSZH-
hoz benyújtott nemzeti bejelentés - a nemzetközi bejelentés és az annak alapján megadott
oltalom hatálya ugyanaz, mintha a megjelölés tárgyában nemzeti bejelentést tettek volna.
Ugyanakkor a 76/N. § (2) bekezdésében a javaslat azt is hangsúlyozza, hogy a bejelentés
tárgyát képező megjelölés magyarországi oltalmát nem a nemzetközi lajstromozás
keletkezteti, hanem az MSZH-nak az oltalom engedélyezésére vonatkozó pozitív döntése,
amely az oltalommal szembeni kifogás megtételének elmaradásában, vagy a megtett kifogás
visszavonásában nyilvánul meg. Elmondható tehát, hogy a nemzetközi lajstromozás alapján a
megjelölés magyarországi oltalma tekintetében ugyanolyan függő jogi helyzet keletkezik,
mint az MSZH-hoz benyújtott nemzeti bejelentés alapján; a nemzetközi lajstromozás ezért
semmiképpen sem fogható fel a nemzeti úton tett bejelentés tárgyát képező megjelölés
védjegykénti lajstromozásának megfelelőjeként.
A javaslat kimondja, hogy Magyarország utólagos megjelölése esetén is ugyanazokat a
szabályokat kell alkalmazni, mint a Magyar Köztársaságot megjelölő bejelentés tekintetében,
hiszen az MSZH-nak mindkét esetben azonos módon kell eljárnia az oltalom
engedélyezésével vagy elutasításával kapcsolatos hatósági feladatkörében.
(A Vt. 76/O. §-ához)
Az MSZH a nemzetközi bejelentést is meghirdeti, ami éppen a nemzetközi bejelentés,
illetve a belőle esetlegesen fakadó magyarországi oltalom már említett - a nemzeti
bejelentéssel, illetve az MSZH által lajstromozott védjeggyel azonos - hatályára tekintettel
indokolt. Mindazonáltal nem hagyható figyelmen kívül, hogy a nemzetközi bejelentés
közzétételére az MSZH-nak a nemzetközi lajstromozásról szóló értesítésekor már sor került a
Nemzetközi Iroda hivatalos lapjában. A magyarországi meghirdetésnek tehát elegendő a
nemzetközi bejelentés azonosítására szolgáló adatokat tartalmaznia, amelyek meghirdetése
alapján a bejelentés teljes tartalma megismerhetővé válik. Ezzel együtt szükség esetén a
nemzetközi bejelentésnek a nemzetközi lajstromban szereplő adataihoz való hozzáférést - a
76/N. § (4) bekezdése szerint - az MSZH is biztosítja ügyfelei számára.
(A Vt. 76/P. §-ához)
A Madridi Megállapodás 5. cikke, valamint a Közös Végrehajtási Szabályzat 16-18.
szabályai határozzák meg a nemzetközi lajstromozás elutasításának rendjét; e szabályokra
építve jelennek meg a javaslatban azok a rendelkezések, amelyek az MSZH előtt folyó
vizsgálatra, a Nemzetközi Iroda értesítésére, valamint a bejelentővel való kapcsolattartásra
vonatkoznak. A 76/P. § (1)-(2) bekezdései szerint a kutatási jelentést az MSZH a Magyar
Köztársaságot megjelölő nemzetközi bejelentéssel kapcsolatban is elkészíti, és a kutatási
jelentést a Nemzetközi Iroda útján megküldi a bejelentő részére. A nemzetközi bejelentéssel
kapcsolatos eljárás sajátossága, hogy a bejelentés belföldi meghirdetése és a kutatási jelentés
megküldése között nincs a nemzeti eljárásnál megfigyelhető összefüggés [ld. a javaslat 29. §-
ában a Vt. 61/A. §-ának (1) bekezdését]. Mivel a nemzetközi bejelentés esetében a közzététel
valójában már a belföldi meghirdetés előtt megtörtént a Nemzetközi Iroda hivatalos lapjában,
a javaslat a kutatási jelentés megküldését nem köti a meghirdetést megelőző időponthoz.
Ugyanakkor a 76/P. § (3) bekezdése szerint a felszólalás határideje nemzetközi bejelentés
esetén is a bejelentés MSZH általi meghirdetésétől számított három hónap. Ennek oka az,
hogy a megjelölés magyarországi oltalma elleni felszólalás elsősorban a Magyarországon
oltalmat élvező védjegyek jogosultjai köréből várható.
A 76/P. § (1) bekezdése szerint az MSZH a nemzetközi bejelentés tekintetében elvégzi
a Vt. 61. §-a szerinti érdemi vizsgálatot. Ezzel kapcsolatban a nemzeti eljárással összevetve az
alapvető különbséget az jelenti, hogy az MSZH-t az érdemi vizsgálat lefolytatása terén köti a
Megállapodásban megállapított tizenkét hónapos határidő, amely a nemzetközi lajstromozás
nemzetközi lajstromba való bejegyzésének napján veszi kezdetét. Ha az MSZH e határidőn
belül nem kifogásolja az oltalom beálltát, az a határidő leteltével külön hivatali határozat
meghozatala és annak a Nemzetközi Irodával történő közlése nélkül is bekövetkezik. Ezért
különösen lényeges, hogy a javaslat a 76/P. § (4)-(6) bekezdéseiben részletesen szabályozza a
megjelölés oltalmával kapcsolatos kifogás esetén követendő eljárást.
Ha az MSZH úgy találja, hogy a bejelentés nem felel meg a Vt. 61. §-ának (2)
bekezdésében foglalt követelményeknek, ún. ideiglenes elutasítást ad ki. Ha erre sor kerül, a
bejelentő és az MSZH között ugyanolyan eljárás zajlik le, mint a nemzeti bejelentés kapcsán
ilyenkor kiadott felhívás esetén, azonban - a bejelentő külföldi illetőségére, a belföldi
képviselő meghatalmazásának szükségességére tekintettel - a javaslat a felhívásra való
válaszadás határidejét legalább három hónapban határozza meg. Ha az ideiglenes elutasításra
a bejelentő nem válaszol, illetőleg az MSZH a bejelentő nyilatkozata ellenére is úgy találja,
hogy a megjelölés a Vt. alapján nem, vagy csak részben részesülhet oltalomban, ún. végleges
elutasítást ad ki, amelyben a megjelölés magyarországi oltalmát - egészben vagy részben -
megtagadja. E határozattal szemben a bejelentő ugyanolyan jogorvoslattal élhet, mint ami a
nemzeti bejelentés teljes vagy részleges elutasítása esetén rendelkezésre áll. Ha a bejelentő
nyilatkozata alapján az MSZH úgy találja, hogy a megjelölés oltalomban részesíthető, az
ideiglenes elutasítást visszavonja.
Ideiglenes elutasítás kiadható akkor is, amikor a nemzetközi bejelentés ellen
felszólalás érkezik; az MSZH ekkor e tényről értesíti a Nemzetközi Irodát. Az ideiglenes
elutasításra a felszólalással kapcsolatban csak akkor kerül sor, ha a felszólalás megfelel a Vt.
61/B. §-a (1)-(4) bekezdéseiben előírt feltételeknek - ellenkező esetben ugyanis a felszólalást
a Vt. 61/B. §-ának (5) bekezdése szerint visszavontnak kell tekinteni. Ezt követően az MSZH
a felszólalás elbírálásának eredményétől függően jár el: ha a felszólalásnak - egészben vagy
részben - helyt ad, végleges elutasítást ad ki, amelyben az oltalmat - egészben vagy részben -
megtagadja; ha pedig a felszólalásnak nem ad helyt, az ideiglenes elutasítást visszavonja. A
bejelentő és a felszólaló jogorvoslati joga természetesen e határozatok tekintetében is fennáll.
Az oltalommal szembeni kifogás esetén követendő eljárással is összefüggő, igen
fontos szabályozási kérdés, hogy nemzetközi bejelentés esetén a Vt. alkalmazásában mely
napot kell a lajstromozás napjának tekinteni. Ennek egyértelmű törvényi meghatározása a
joggyakorlatban megfogalmazódott igény, különös tekintettel arra, hogy a Vt. 18. §-ának (1)
bekezdése szerint a védjegy használatát a lajstromozás napjától számított öt éven belül meg
kell kezdeni. A lajstromozás napjával kapcsolatban a Vt. 76/P. §-ának (7) bekezdése tartalmaz
külön rendelkezéseket. Amint arra az előzőekben már utalás történt, a nemzetközi
lajstromozás napja nem tekinthető a lajstromozás napjának, hiszen e napon a megjelölés
magyarországi oltalmának sorsa még bizonytalan. Miután a magyarországi oltalom
engedélyezéséhez a madridi rendszerben nincs feltétlenül szükség engedélyező határozat
meghozatalára és annak a Nemzetközi Iroda számára történő megküldésére, abban az esetben,
ha az érdemi vizsgálat alapján az MSZH az oltalommal szemben nem támaszt kifogást, ilyen
határozat nem is születik. Ezért van szükség arra, hogy a javaslat meghatározza: ilyen esetben
mely napot kell a lajstromozás napjának tekintetni. Amíg az MSZH-ra vonatkozó tizenkét
hónapos határidő le nem telik, az oltalom elutasítható; a megjelölés tehát mindaddig nem
tekinthető Magyarországon oltalmazottnak, amíg e határidő nyitva áll. Ennek megfelelően a
javaslat úgy rendelkezik, hogy ha az MSZH nem ad ki ideiglenes elutasítást, a lajstromozás
napjának attól a naptól számított tizenkét hónap elteltét követő napot kell tekintetni, amelyen
a Nemzetközi Iroda a nemzetközi lajstromozást a nemzetközi lajstromba bejegyezte. Más a
helyzet viszont, ha az MSZH a szóban forgó határidőn belül ideiglenes elutasítást közöl.
Ilyenkor az MSZH mindig egy további határozatot is hoz: az érdemi vizsgálat eredményétől
függően vagy az ideiglenes elutasítás visszavonásáról (vagyis az oltalom engedélyezéséről),
vagy pedig az oltalom végleges - egészben vagy részben történő - elutasításáról. Ha tehát az
ideiglenes elutasítást követően a megjelölés - egészben vagy részben - oltalmat nyer, az
MSZH erről külön határozatban rendelkezik. A javaslat szerint ilyenkor e határozat
keltezésének napját kell a lajstromozás napjának tekinteti. Ennek oka az, hogy az MSZH e
határozatban az eljárást lezáró érdemi döntést hoz a nemzetközi bejelentés tárgyában,
függetlenül attól, hogy ez a tizenkét hónapos határidőn belül vagy annak elteltét követően
történik. Ha az ideiglenes elutasításra felszólalás érkezése miatt került sor, az MSZH eljárást
befejező határozata ellen a bejelentő és a felszólaló jogorvoslattal élhet. A javaslat mindezt
figyelembe véve határozza meg, hogy ideiglenes elutasítás kibocsátása esetén melyik napot
kell a lajstromozás napjának tekintetni.
(A Vt. 76/R.-76/T. §-aihoz)
A Közös Végrehajtási Szabályzat 27. szabályának (4) bekezdése értelmében a
származási ország kifogásolhatja, hogy a nemzetközi lajstromba bejegyzett átruházás és
használati engedély hatálya területére kiterjedjen. Ennek megfelelően utal a javaslat arra,
hogy ilyen elutasításra sor kerülhet, ha az MSZH úgy találja, hogy az átruházás, illetve a
használati engedély - egészben vagy részben - a Vt. rendelkezéseibe ütközik. A Vt. 19. §-
ának (4) bekezdése szerint a védjegyoltalom átruházására irányuló szerződés semmis, ha az
átruházás a fogyasztók megtévesztését eredményezheti; a Vt. 23. §-ának (2) bekezdése pedig
kimondja, hogy semmis a használati szerződés, ha annak teljesítése a fogyasztók
megtévesztését eredményezhetné. E rendelkezések alapján az MSZH a változás nemzetközi
lajstromba való bejegyzésétől számított tizenkét hónapon belül kifogást emelhet a változás
magyarországi hatályával szemben.
A Megállapodás 5. cikkének (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a javaslat
szabályozza, hogy a nemzetközi védjegy érvénytelenítésén a védjegy törlését és a
védjegyoltalom megszűnésének megállapítását kell érteni.
Annak érdekében, hogy a Magyar Köztársaságot megjelölő bejelentések tekintetében
minden adat nyilvántartása biztosított legyen, a javaslat rendelkezik arról, hogy az MSZH
kiegészítő lajstromot vezet azokról a tényekről és körülményekről, amelyeket a Nemzetközi
Iroda nem rögzít. E körbe tartozik különösen a védjegy törlése, a védjegyoltalom használat
hiánya miatti megszűnésének megállapítása iránti eljárás megindítása, valamint a
védjegyoltalomról történő lemondás esetén az oltalom visszaható hatályú megszűnésének
napja.
(A Vt. 76/U.-76/Z. §-aihoz)
A Jegyzőkönyv szerint tett bejelentésekre alapvetően a Megállapodás alapján
alkalmazandó szabályok az irányadók; lényeges különbség azonban, hogy a Jegyzőkönyv
szerint már belföldi védjegybejelentés alapján is lehet nemzetközi védjegybejelentést tenni.
Szintén eltérően alakul a Jegyzőkönyv szerint a származási országok köre: a Jegyzőkönyv 2.
cikkének (1) bekezdése alapján ugyanis az MSZH-nál mint származási hivatalnál bejelentést
tehet magyar állampolgár, belföldi lakóhellyel rendelkező bejelentő, illetve belföldön
valóságos és működő ipari vagy kereskedelmi telephellyel rendelkező bejelentő. A javaslat
tükrözi e különös szabályokat, egyebekben pedig a Megállapodás alapján benyújtott
bejelentésekre irányadó szabályok alkalmazását rendeli el a Jegyzőkönyv szerint benyújtott
bejelentések esetében.
A)
B)	A Jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdése rögzíti az ún. „central
attack”-elvet, azaz, hogy a lajstromozást követően öt évig a nemzetközi
lajstromozás függ a származási országban való lajstromozástól: ha ezen időszak
alatt a védjegy oltalma a származási országban megszűnik, a Nemzetközi Iroda a
védjegyet törli a nemzetközi lajstromból. Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a
Madridi Megállapodás 6. cikkének (3) bekezdése. A Jegyzőkönyv 9quinquies cikke
azonban lehetővé teszi, hogy ilyen esetben a nemzetközi bejelentés jogosultja a
Jegyzőkönyvben előírt feltételekkel ugyanarra a védjegyre nemzeti lajstromozást
igényeljen azokban a megjelölt országokban, ahol oltalomképes a megjelölés. A
javaslat szerint ilyen kérelem esetén az MSZH a nemzeti szabályoknak
megfelelően jár el, azzal, hogy ha már elvégezte a nemzetközi bejelentés
tekintetében az érdemi vizsgálatot, vizsgálat nélkül lajstromozza a megjelölést. A
lajstromozás napja tekintetében azonban ilyenkor is ugyanazok a szabályok
irányadók, mintha a nemzeti védjeggyé való átalakítás nem történt volna meg.
A 39-41. §-okhoz
A Vt. hatályos szabályai szerint megváltozatási kérelemmel lehet élni a
védjegylajstromba való bejegyzés alapjául szolgáló határozat ellen. A javaslat külön lajstrom,
ún. „kiegészítő lajstrom” vezetését írja elő a Madridi Megállapodás, illetve a Jegyzőkönyv
alapján lajstromozott és Magyarország területén is oltalmat élvező védjegyekről (ld. a javaslat
38. §-ában a Vt. 76/T. §-át), ezért a kiegészítő lajstromba történő bejegyzés alapjául szolgáló
határozatot is olyanként jelöli meg, amellyel szemben megváltoztatási kérelemmel lehet élni.
A javaslat - az észrevétellel összefüggő módosítások körében - korrigálja továbbá a Vt. 77. §-
ának (4) bekezdését (ld. a javaslat 39. §-át és az 50. §-ához fűzött indokolást).
A Vt. 93. §-a szerint a Fővárosi Bíróság végzése elleni fellebbezés elbírálása során a
Pp. 257. §-át kell alkalmazni; ennek a rendelkezésnek az értelmében a fellebbezés elbírálása
tárgyaláson kívül történik, azzal, hogy a másodfokú bíróság a feleket belátása szerint
meghallgathatja. Olyan ügyekben azonban, amelyekben ellenérdekű fél vesz részt, és mind az
MSZH, mind az első fokú bíróság tárgyalás alapján határoz, indokolatlan a másodfokú
bíróság előtti eljárás során a tárgyalás kizárása. Ennek megfelelően a javaslat a Vt. 93. §-át
kiegészíti azzal, hogy a Pp. 257. §-át a Fővárosi Bíróság végzése elleni fellebbezés elbírálása
során azzal az eltéréssel kell megfelelően alkalmazni, hogy a másodfokú bíróság a
fellebbezést tárgyaláson bírálja el, ha az eljárásban ellenérdekű fél vesz részt (ld. a javaslat
40. §-át).
Indokolt a 40/94/EK rendelet 106-107. cikkei, valamint 142a. cikkének (5) bekezdése
alapján indított pereknek is a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá
történő utalása. E perek a közösségi védjegy használatától való eltiltásra irányulnak, anélkül,
hogy a szó szoros értelmében bitorlási pernek számítanának. E perekben a Fővárosi Bíróság
nem mint közösségi védjegybíróság, hanem mint nemzeti védjegybíróság jár el a 40/94/EK
rendelet felhatalmazásával.
A Vt. 95. §-ának (4) bekezdése az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívüli eljárást
ír elő. A javaslat a (4) bekezdést egy új mondattal egészíti ki, amely az ideiglenes intézkedés
tárgyában hozott végzés elleni fellebbezés esetén előírja, hogy arról a másodfokú bíróságnak
is soron kívül kell határoznia. A (4) bekezdés kiegészítésére a védjegyügyek tapasztalataira és
a gyakorlati igényekre tekintettel került sor (ld. a javaslat 41. §-át).
A 42-43. §-okhoz
A javaslat - a tanúsító védjegy oltalmának megszerzésére jogosultakat meghatározó
különös törvényi rendelkezésre tekintettel - kiegészíti a tanúsító védjegyre vonatkozó
szabályokat egy további törlési okkal, amely szerint a védjegyet akkor is törölni kell, ha a
bejelentést a Vt. 101. §-ának (2) bekezdése alapján arra nem jogosult nyújtotta be (ld. a
javaslat 42. §-át).
A Vt. 96. §-ának (3) bekezdése különös feltétlen kizáró okokat ír elő az együttes
védjegy lajstromozásával szemben; a javaslatnak az észrevétel intézményét érintő
módosításaira tekintettel (ld. a javaslat 25. §-ához fűzött indokolást) a javaslat kiegészíti a
Vt.-t azzal, hogy észrevétel tehető az említett rendelkezésben foglalt feltétlen kizáró okokra
tekintettel is (ld. a javaslat 43. §-át).
A 44. §-hoz
A javaslat a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és
eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 2081/92/EGK tanácsi rendeletnek a földrajzi jelzésre
vonatkozó fogalom-meghatározására [2. cikk (2) bek. b) pont] tekintettel módosítja e
definíciót úgy, hogy a földrajzi jelzés azon termékek megjelölésére szolgálhat, amelyek
termelése, feldolgozása vagy előállítása a nevezett földrajzi területen történik: egyértelmű
tehát, hogy a megjelölés földrajzi jelzésként lajstromozható, ha a három tevékenység
bármelyike a kérdéses területen valósul meg.
A 45. §-hoz
A javaslat módosítja a földrajzi árujelzők és a többi kizárólagos (egyéb iparjogvédelmi
vagy szerzői jogi) jogosultság kapcsolatának szabályozását. E változtatás indoka, hogy a
földrajzi árujelzőkhöz fűződő jog és a többi kizárólagos jog viszonya nem jellemezhető
mellérendeltségi viszonyként. A védjegyekkel ellentétben a földrajzi árujelzők esetében a
használt megjelölés nem választható meg szabadon, hiszen ez az oltalmi forma egy termelői
kör számára az adott terület nevével - azaz egy meghatározott névvel - kapcsolatos
kizárólagos használati jogot biztosítja. Alapvető jogpolitikai érdek tehát annak biztosítása,
hogy a földrajzi név használata az adott területhez kapcsolódó termékek tekintetében
megvalósulhasson. A földrajzi név lefoglalása egy ebbe a körbe nem tartozó piaci szereplő
számára csak a legindokoltabb esetekben engedhető meg. Éppen ezért azoknak a korábbi
jogoknak a körét, amelyekre tekintettel a földrajzi árujelző lajstromozása elutasítható lenne, a
lehető legszűkebben kell meghatározni. A hatályos szabályokat módosítva a javaslat tehát
csak olyan korábbi védjegyet minősít a földrajzi árujelző lajstromozását kizáró oknak,
amelynek használata a védjegy ismertségére, jó hírnevére vagy a piacon való jelenlétének
tartósságára tekintettel a fogyasztók megtévesztését eredményezheti, és megszünteti a korábbi
védjegyek, valamint a korábbi szerzői vagy iparjogvédelmi jogok viszonylagos kizáró okként
való figyelembevételét a földrajzi árujelző lajstromozására irányuló eljárásban. A korábbi jó
hírű védjegy védelmére vonatkozó szabály megfelel a mezőgazdasági termékek és az
élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 2081/92/EGK
tanácsi rendelet 14. §-ának (3) bekezdésében foglalt viszonylagos kizáró oknak. A
növényfajta és állatfajta nevével való ütközés esetén ugyanakkor lehetővé teszi a javaslat a
földrajzi árujelző lajstromozására irányuló kérelem elutasítását, a - már fentebb említett -
tanácsi rendelet hasonló szabályozására tekintettel.
A 46-47. §-okhoz
A javaslat kiegészíti az MSZH földrajzi árujelzőkkel kapcsolatos hatáskörének
meghatározását a Vt.-be illesztett új szabályok alkalmazásából eredő ügyekre vonatkozó
hatáskörökkel (ld. a javaslat 46. §-át).
A javaslat a Vt.-nek a földrajzi árujelző lajstromozására irányuló bejelentés kellékeit
felsoroló rendelkezését a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek tekintetében az általa
bevezetett új eljárási rendhez igazítja. Az új szabályok szerint mezőgazdasági termékek és
élelmiszerek esetében az MSZH-hoz benyújtott bejelentésnek a Földművelésügyi és
Vidékfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: FVM) által jóváhagyott termékleírást kell
tartalmaznia; az MSZH a bejelentés vizsgálatát csak akkor kezdi tehát meg, ha a termékleírás
ellenőrzése befejeződött az FVM-ben.
A hatályos Vt. a földrajzi árujelzők lajstromozására irányuló eljárásban a védjegyek
lajstromozására irányuló eljárás szabályainak megfelelő alkalmazását írja elő. Az MSZH tehát
az eljárás során a bejelentések vizsgálatát mind az oltalom feltételei, mind pedig a feltétlen
kizáró okok és a viszonylagos kizáró okok tekintetében hivatalból elvégzi. Viszonylagos
kizáró okként jelöli meg a törvény a korábbi védjeggyel, a korábbi földrajzi árujelzővel,
illetve a korábbi egyéb szerzői vagy iparjogvédelmi joggal való ütközést. A korábbi jogokat
az MSZH hivatalból érvényesíti a későbbi földrajziárujelző-bejelentéssel szemben, kivéve, ha
a megjelölés lajstromozásához a korábbi jog jogosultja hozzájárult.
Míg a javaslat módosítja a védjegyeljárásra irányadó szabályokat (ld. a javaslat 25-26.
és 28-30. §-aihoz fűzött indokolást), a földrajzi árujelző lajstromozására irányuló eljárás
szabályain nem változtat: a földrajzi árujelzők esetében a javaslat nem vezeti be a felszólalási
rendszert (ennek indokairól ld. az általános indokolás II. 3. pontját), illetve nem változtat a
hatósági tájékoztatás rendszerén. Fennmarad tehát az adatközlés, valamint az észrevétel
intézménye; ennek megfelelően az eljárással kapcsolatos szabályok között a IX. fejezet
rendelkezéseire való általános utalás mellett a javaslat kifejezetten szól az adatközlésről,
illetve az észrevételről, valamint - a földrajzi árujelzőkre vonatkozó oltalom különös
feltételeire tekintettel - meghatározza az érdemi vizsgálat elemeit. Új rendelkezést vezet be a
javaslat azzal, hogy kimondja: a termékleírásnak a - Vt.-ben biztosított kereteken belül
történő - módosítására csak a külön jogszabályban kijelölt szerv, azaz az FVM határozata
alapján van lehetőség (ld. a javaslat 47. §-át).
A 48. §-hoz
A javaslat a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek
közösségi oltalmára vonatkozó rendelkezéseket egységesen, a Vt. XVI. és XVII. fejezeteit
követő új XVII/A. fejezetben helyezi el. A eredetmegjelölések nemzetközi lajstromozására
vonatkozó rendelkezések pedig a Vt. új XVII/B. fejezetében nyernek elhelyezést.
(A Vt. 116/A. §-ához)
A javaslat általános jelleggel mondja ki, hogy a közösségi rendelet alapján a tagállami
hatáskörbe tartozó ügyekben a nemzeti eljárásokban illetékes hatóságok, azaz az MSZH és az
FVM (illetve az FVM-hez tartozó Eredetvédelmi Tanács) járnak el.
A közösségi rendelet 5. cikkének (4) bekezdése szerint a bejelentést annál a
tagállamnál kell benyújtani, amelynek a területén az adott földrajzi terület található. Az (5)
bekezdés pedig előírja, hogy a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk a bejelentést abból a
szempontból, hogy az kielégíti-e a rendeletben előírt feltételeket. Míg az oltalom
megszerzéséhez szükséges feltételeket a közösségi rendelet kötelező módon határozza meg, a
nemzeti jogra bízza a vizsgálatra vonatkozó eljárási rend kialakítását. A javaslat ezt az eljárási
rendet határozza meg.
Ezek szerint a közösségi bejelentéssel kapcsolatos vizsgálat első szakasza az FVM
előtt folyik. Az FVM végzi el a vizsgálatot abból a szempontból, hogy az oltalmat a közösségi
rendelet alapján arra jogosultak igényelték-e, illetve, hogy a termékleírás megfelel-e az
előírásoknak. A termékleírás vizsgálatakor az FVM figyelembe veszi a közösségi rendeletnek
a termékleírásra vonatkozó előírásait is, így például azt, hogy a termék és a földrajzi terület
között a kapcsolat fennáll-e. A jogosultságról és a termékleírás vizsgálatának eredményéről az
FVM szakhatósági állásfoglalást ad ki. Ezt követően kerül sor a bejelentés és az ahhoz
csatolandó szakhatósági állásfoglalás benyújtására és az MSZH által végzett vizsgálatokra,
azaz annak megállapítására, hogy a bejelentett földrajzi árujelző megfelel-e a közösségi
rendelet 2. cikkében foglalt egyes előírásoknak, illetve nincs-e kizárva az oltalomból azért,
mert az a termék szokásos elnevezésévé vált (ld. a közösségi rendelet 3. cikkét), vagy mert
korábbi jóhírnevű védjeggyel ütközik a rendeletben előírtak szerint [ld. a közösségi rendelet
14.	cikkének (3) bekezdését]. Fontos hangsúlyozni, hogy a bejelentett árujelzőnek a 2. cikk
szerinti vizsgálata során az MSZH csupán azt vizsgálja, hogy a bejelentett név mint
megjelölés megfelelő-e; ez azt jelenti, hogy a név vizsgálata a 2. cikk (2) bekezdése a) és b)
pontjának bevezető szövege, valamint (3) bekezdése alapján történik. Külön hangsúlyozza a
javaslat szövege, hogy nem terjed ki arra az MSZH általi vizsgálat, hogy a mezőgazdasági
termék vagy az élelmiszer és a földrajzi elnevezés közötti kapcsolat fennáll-e.
A bejelentésnek a Bizottsághoz való továbbítására akkor kerül sor, ha a bejelentés
megfelel a rendeletben előírt feltételeknek; ellenkező esetben az MSZH a bejelentés
továbbítására irányuló kérelmet elutasítja. Annak érdekében, hogy a bejelentés vizsgálata ne
húzódjon el, különös szabályként a javaslat előírja, hogy a bejelentést az MSZH soron kívül
bírálja el, és hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre az általános határidőknél rövidebb
határidők is adhatók. A közösségi bejelentés alapján indult eljárás nemzeti szakasza az
MSZH-nál zárul a továbbításról szóló határozat meghozatalával; a bejelentést a Bizottsághoz
azonban az FVM továbbítja. A továbbítás tárgyában hozott határozat ügydöntő határozat,
amely ellen tehát a Vt. 77. §-a alapján megváltoztatási kérelemmel lehet élni.
A közösségi rendelet 5. cikkének (5) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára,
hogy a Bizottsághoz továbbított bejelentésekre ideiglenes oltalmat biztosítsanak. A javaslat él
ezzel a lehetőséggel, és kimondja, hogy a Bizottsághoz továbbított bejelentések a közösségi
rendeletnek megfelelően ideiglenes oltalomban részesülnek.
A közösségi rendelet 7. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamoknak az
érintettek számára hozzáférést kell biztosítaniuk a közösségi bejelentésekhez. Ez a hozzáférés
a tagállam által továbbított bejelentésekre vonatkozik, és azért van - elsősorban kifogás
benyújtása esetén - jelentősége, mert a bejelentés meghirdetésekor a Bizottság csak a
bejelentés lényeges elemeit, adatait teszi közzé [ld. a közösségi rendelet 6. cikkének (2)
bekezdését]. A javaslat teljesíti a hozzáférés biztosítására vonatkozó kötelezettséget.
A közösségi rendelet a tagállamok és az érdekeltek számára lehetővé teszi kifogás
előterjesztését a más tagállamon keresztül benyújtott közösségi bejelentések tekintetében. A
kifogás megtételével kapcsolatos feladatokat az FVM látja el, iparjogvédelmi kérdésekben az
MSZH bevonásával.
Rögzítenie kell a javaslatnak azt is, hogy a közösségi bejelentésekkel kapcsolatos
eljárás irányadó a termékleírás módosítására vonatkozó kérelem tekintetében is (ld. a
közösségi rendelet 9. cikkének második mondatát).
(A Vt. 116/B. §-ához)
A javaslat az általános szabályok között határozza meg az e fejezetben használt
fogalmakat, kifejezéseket. Általános szabályként szükséges kimondani azt, hogy a nemzetközi
bejelentések tekintetében a különös rendelkezések mellett a Lisszaboni Megállapodás eltérő
rendelkezése hiányában a Vt. egyéb rendelkezéseit kell alkalmazni (az MSZH által végzett
érdemi vizsgálat például a nemzeti szabályoknak megfelelően folyik). A Lisszaboni
Megállapodás alkalmazása során az MSZH három ügydöntő határozat hoz: ezek a bejelentés
továbbítása tárgyában, a továbbítási díj megfizetésének elmulasztása esetén a bejelentés
továbbítására irányuló kérelem visszavontnak tekintése tárgyában, valamint a megjelölés
Magyar Köztársaság területére kiterjedő oltalmának végleges elutasítása tárgyában hozott
határozatok. E határozatok ellen tehát a törvényben meghatározott módon megváltoztatási
kérelemmel lehet élni.
(A Vt. 116/C. §-ához)
A javaslat két külön alcím alatt határozza meg a nemzetközi bejelentésekre vonatkozó
szabályokat: egyrészt az MSZH útján benyújtott nemzetközi bejelentésekkel, másrészt a
Nemzetközi Iroda által lajstromozott nemzetközi eredetmegjelölésekkel kapcsolatos
illeszkedési szabályokat fogalmazza meg.
Az MSZH útján benyújtott nemzetközi bejelentésekre vonatkozó szabályok a
bejelentés benyújtásától annak a Nemzetközi Irodához való továbbításáig tartó szakaszt ölelik
fel. Nemzetközi bejelentés csak olyan eredetmegjelölés tekintetében tehető, amely már
nemzeti oltalom alatt áll [ld. a Megállapodás 5. cikkének (1) bekezdését], és a bejelentés
kellékeihez tartozik a nemzeti lajstromszám, valamint a nemzeti lajstromozás keltének a
megjelölése [ld. a Végrehajtási Szabályzat 5. szabálya (2) bekezdésének (iv) pontját]. Az
MSZH tehát olyan bejelentők tekintetében jár el mint származási ország hivatala, akik vagy
amelyek valamely, az MSZH által lajstromozott megjelölést jogosultjai; bejelentés tehető
azonban a lajstromozás előtt is, ilyenkor a nemzetközi bejelentés intézésére a nemzeti
lajstromozást követően kerül sor, és a benyújtás napjának a lajstromozás napját kell tekinteni.
Ha a nemzetközi bejelentés továbbításakor nemzeti oltalom alatt álló megjelölés nemzeti
oltalma megszűnik, az MSZH kérése alapján a nemzetközi lajstromból is törli a Nemzetközi
Iroda a megjelölést (ld. a 116/F. §-hoz fűzött indokolást). A Megállapodás egyebekben nem
korlátozza a bejelentők személyi körét, tehát lakóhelyre és székhelyre tekintet nélkül bárki
tehet nemzetközi bejelentést.
(A Vt. 116/D. és 116/E, §-ához)
A nemzetközi bejelentésnek a Megállapodásban és a Megállapodáshoz kapcsolódó
Végrehajtási Szabályzatban meghatározott alaki feltételeknek kell megfelelnie; a bejelentést a
WIPO formanyomtatványának kitöltésével kell elkészíteni. A bejelentés alaki kellékeit a
Végrehajtási Szabályzat 5. szabálya határozza meg. A nemzetközi bejelentést angol, francia
vagy spanyol nyelven lehet benyújtani [ld. a Végrehajtási Szabályzat 3. szabályának (1)
bekezdését]. Az MSZH - a Végrehajtási Szabályzat 5. szabálya (1) bekezdésének
megfelelően - az alaki vizsgálatot követően a bejelentést továbbítja a Nemzetközi Irodához,
akkor is, ha a bejelentés a felhívás, illetve a hiánypótlás ellenére sem elégíti ki az előírt
feltételeket.
A bejelentés alaki vizsgálatát valójában a Nemzetközi Iroda végzi (ld. a Végrehajtási
Szabályzat 6. cikkét); sajátossága ennek a nemzetközi eljárásnak a többi eljáráshoz képest,
hogy a hiánypótlás a nemzeti hivatalokon keresztül történik: ha a bejelentés nem felel meg a
feltételeknek, a Nemzetközi Iroda felhívja a származási ország hivatalát, hogy három hónapon
belül pótolja a hiányosságokat. Ennek elmulasztása esetén a nemzetközi bejelentést elutasítja.
Ha a bejelentés kielégíti az előírt alaki követelményeket, a Nemzetközi Iroda lajstromába
bejegyzi a hozzá továbbított eredetmegjelölést, azaz a Megállapodás terminológiája szerint:
lajstromozza a megjelölést. A nemzetközi bejelentésért a Nemzetközi Irodához a Közös
Végrehajtási Szabályzat 5. szabálya (2) bekezdésének d) pontjában meghatározottak szerinti
díjat, a nemzetközi bejelentés továbbításáért pedig az MSZH-hoz továbbítási díjat kell fizetni;
a továbbítási díj megfizetésének elmulasztása a továbbítási kérelem visszavontnak tekintését
eredményezi.
(A Vt. 116/F-116/I. §-aihoz)
A Lisszaboni Megállapodás Végrehajtási Szabályzatának 15. szabálya lehetővé teszi a
részes államok számára, hogy az általuk a Nemzetközi Irodához továbbított eredetmegjelölés
nemzetközi oltalmának törlését kérjék. Mivel a nemzetközi bejelentés megtételének a
feltétele, hogy a megjelölés érvényes nemzeti oltalom alatt álljon, e szakasz alapján az MSZH
a nemzetközi oltalom törlését kéri, ha a nemzetközi oltalomban részesülő eredetmegjelölés
nemzeti oltalma megszűnt.
A Nemzetközi Iroda által lajstromozott nemzetközi eredetmegjelölésekre vonatkozó
szabályok a nemzetközi lajstromozástól a megjelölés végleges sorsának lezárultáig tartó
szakaszt ölelik fel. A Vt. 116/G. §-a a nemzetközi lajstromozás jogi hatásának esszenciáját
foglalja magában.
A Nemzetközi Iroda által lajstromozott nemzetközi eredetmegjelölések tekintetében az
MSZH ugyanúgy jár el, mint a nemzeti eljárás esetében. Sor kerül a bejelentés adatközlésére,
ezt követően nyílik meg a lehetőség észrevétel benyújtására. Ha a bejelentés nem felel meg a
vizsgált feltételeknek, az MSZH a Nemzetközi Iroda útján felhívja a bejelentőt a
nyilatkozattételre. Ha a felhívás ellenére sem elégíti ki a bejelentés a vizsgált feltételeket, az
MSZH az eredetmegjelölés Magyar Köztársaság területére kiterjedő oltalmát elutasítja, ha
pedig a felhívásra tett nyilatkozat alapján a bejelentés lajstromozható lenne a nemzeti
eljárásban, az ideiglenes elutasítást visszavonja. Ha tehát az MSZH nem értesíti a Nemzetközi
Irodát az ideiglenes elutasításról, vagy az elutasítást visszavonja, a nemzetközi
lajstromozással ugyanolyan oltalom keletkezik a Magyar Köztársaság területén, mint egy
nemzeti eljárás alapján lajstromozott eredetmegjelölés esetében. Ha az MSZH nem adott ki
ideiglenes elutasítást az erre rendelkezésre álló határidőn - a nemzetközi lajstromozásról
szóló értesítés átvételétől számított tizenkét hónapon - belül, az oltalom e határidő lejártát
követő napon keletkezik. Ha pedig a kiadott ideiglenes elutasítást az MSZH visszavonja, az
oltalom e visszavonó határozat napjával keletkezik. Az MSZH ilyenkor az adatközlés során
közzétett adatok meghirdetésével hatósági tájékoztatást közöl hivatalos lapjában a nemzetközi
megjelölés Magyar Köztársaság területére kiterjedő oltalmáról.
A 49. §-hoz
A hatályos Vt. 122. §-a sorolja fel azokat a közösség jogszabályokat, amelyekkel a Vt.
összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. A javaslat egyrészt e felsorolásból törli a
2081/92/EGK tanácsi rendeletre történő utalást, figyelemmel arra, hogy a Vt. - a csatlakozást
megelőző időszakban - tájékoztató jelleggel utalt a földrajzi árujelzőkre vonatkozó rész
megalkotásának közösségi jogi hátterére, valamint arra, hogy a közösségi rendelet a
csatlakozást követően közvetlenül alkalmazandó lesz, másrészt - az Európai Unióhoz történő
csatlakozásra figyelemmel - elmarad a jogharmonizációs klauzulából az Európai
Megállapodásra való hivatkozás.
Az 50. §-hoz
A javaslat 50. §-a tartalmazza a Vt. hatályukat vesztő rendelkezéseit.
A javaslat az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán hatályon kívül helyezi a
szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben a vámigazgatási eljárásban alkalmazható
intézkedésekre vonatkozó kormányrendelet kiadására vonatkozó felhatalmazást, a
csatlakozást követően ugyanis e tárgyban a 3295/94/EK rendeletet és annak végrehajtási
rendeletét, illetve - a 2004. július 1-jei hatálybalépését követően - a 1383/2003/EK rendeletet
kell majd alkalmazni. Erre figyelemmel a javaslat törli a Vt. 28. §-ában a „belföldi”
forgalomba hozatalra vonatkozó utalást is.
A javaslat hatályon kívül helyezi a Vt.-nek az adatközlésre vonatkozó 46. §-a (2)
bekezdését és 47. §-a (5) bekezdését (ehhez ld. a javaslat 22. §-ához fűzött indokolást).
A javaslat az észrevételt érintő módosítások körében (ld. a javaslat 25. §-ához fűzött
indokolást) hatályon kívül helyezi a Vt. 77. §-a (2) bekezdésének b) pontját, azaz azt a
szabályt, hogy az észrevételt tevő megváltoztatási kérelemmel élhet az MSZH határozata
ellen. Ez a változtatás kiküszöböli azt a visszás helyzetet, amely szerint az észrevételt
benyújtó személy az MSZH határozataival szemben jogorvoslattal élhet, és a bíróság előtt
folyó eljárásban félként részt vehet, noha az MSZH előtti eljárásban nem ügyfél.
A javaslat a földrajzi árujelzők oltalmát érintő körben egyértelművé teszi: kizárólag
földrajzi származás feltüntetésére vonatkozó megjelölésre csak a földrajzi árujelzők oltalmára
létesített oltalmi rendszeren belül, az ott előírt szabályok alapján szerezhető oltalom, ezért az
együttes védjegyekre vonatkozó szabályok közül a javaslat törli a Vt. 96. §-ának (2)
bekezdését és 97. §-ának (3) bekezdését, amelyek az ilyen megjelölések együttes védjegyként
való oltalmát teszik lehetővé.
Az 51. §-hoz
A javaslat két ponton hoz változást az Szjt. preambulumában. Egyrészt, a „szerzői és a
szomszédos jogok” gyűjtőfogalmat a „szerzői és a kapcsolódó jogok” kifejezés váltja fel,
összhangban az adatbázis-előállítók jogi védelmét megteremtő, az Szjt.-t módosító 2001. évi
LXXVII. törvénnyel, amely bevezette a „szerzői joghoz kapcsolódó jogok” kategóriát a
szomszédos jogok és az adatbázis-előállítói jogok gyűjtőfogalmaként. Másrészt, a
preambulumnak a nemzetközi kötelezettségekkel és az Európai Unió jogával való összhang
megteremtését célzó mondata egyfelől az Európai Unióhoz való csatlakozásra figyelemmel
immár nem az Európai Megállapodásból eredő további jogközelítési kötelezettségre, illetve
közösségi jogszabályként csupán irányelvekre utal, hanem a tagságból eredő jogközelítési
kötelezettséget általánosságban, valamennyi közösségi jogforrásra kiterjedően fejezi ki,
másrészt a nemzetközi jogfejlődés eredményei helyett a hazánkkal szemben a szellemi
tulajdon terén fennálló nemzetközi kötelezettségeket hangsúlyozza. Ez utóbbival
összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a „szellemi tulajdon” kifejezésnek a nemzetközi
kötelezettségekkel összefüggésben történő használata nem befolyásolja az új Polgári
Törvénykönyv előkészítése során az e kifejezéssel összefüggésben kialakult vita jövőben
esedékes eldöntését.
Az 52. §-hoz
A javaslat kizárja a szerzői jogi védelemből a sajtóközlemények alapjául szolgáló
tényeket vagy napi híreket. E szabály a BUE 2. cikkének (8) bekezdésében foglaltakra
figyelemmel kerül át az Szjt. 36. §-ának (1) bekezdéséből az Szjt. 1. §-ába. A tény- és
híranyagot tartalmazó közlemények átvétele ugyanis nem szabad felhasználásnak minősül,
mivel a szerzői jogi védelem eleve nem terjed ki a sajtótermékek közleményeinek alapjául
szolgáló tényekre vagy napi hírekre. A hivatkozott rendelkezés nem művek szabad
felhasználásáról, hanem irodalmi, tudományos vagy művészeti műnek nem minősülő
anyagokról szól, így elhelyezése az Szjt. 36. §-ában sem megfelelő. Meg kell jegyezni, hogy a
tényközlések nemcsak a sajtó esetében, hanem általában sem elégítik ki a művek
keletkezéséhez szükséges követelményeket, a rendelkezés célja, hogy a sajtóközlemények
sokfélesége miatt e körben egyértelműbb helyzetet teremtsen. A „sajtótermék” fogalmába
mind az írott, mind pedig az elektronikus sajtó termékei beletartoznak.
Az 53. §-hoz
Az INFOSOC-irányelv 2. cikke a többszörözés jogát nemcsak a mű vagy egyéb
teljesítmény egésze, hanem valamely része tekintetében is kifejezetten megadja a szerzőnek,
illetve a többi jogosultnak. Az Szjt. 18. §-ának (1) bekezdése és a többszörözési jogra
vonatkozó többi rendelkezése ezt külön nem említi a többszörözés jogának szabályai között,
mivel általános joggyakorlati tanként vált elfogadottá, hogy a mű, illetve a szomszédos jogi
teljesítmény valamely azonosítható, felismerhető részének felhasználására is kiterjednek a
szerző, illetve más jogosult vagyoni jogai. A javaslat ezért az irányelv szóban forgó
rendelkezésének a vagyoni jogokra vonatkozó általános szabályok körében tesz eleget, a
törvény szövegében megjelenítve az említett joggyakorlati tételt: a szerzői jogi védelem
alapján a szerzőt nemcsak a mű egészének, hanem valamely azonosítható, felismerhető
részének felhasználására is kizárólagos jog illeti meg.
Az 54. §-hoz
A javaslat az Szjt. 20. §-ának (1) bekezdését kiigazítva hiányt pótol azzal, hogy a
szomszédos jogi jogosultak, illetve teljesítmények felsorolását kiegészíti a filmelőállítókkal,
illetve a filmelőállítói teljesítményekkel, tekintettel arra, hogy a magáncélú másolás a
filmelőállítók jogait is érinti, így kizárásuk e körből nem indokolt [ld. a javaslat 54. §-ának (1)
bekezdését].
Az INFOSOC-irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja előírja a magáncélú
másolás díjának megállapításakor a hatásos műszaki intézkedések alkalmazásának
figyelembevételét. Ez a szabály kötelező abban az esetben, ha a szerzői jog alól engedett e
kivétel bevezetésének vagy fenntartásának lehetőségével él az Európai Unió tagállama. Mivel
a magyar szerzői jog továbbra is fenn kívánja tartani a magáncélú másolás esetében a szerzői
kizárólagos jog díjigényre való korlátozását, rendelkeznie kell - az Szjt. 20. §-ának (2)
bekezdésében - arról is, hogy a díjnak tükröznie kell azt is: alkalmaznak-e hatásos műszaki
intézkedéseket a másolás megakadályozására, korlátok között vagy ellenőrzés alatt tartására.
Az irányelv rendelkezéséből és a javaslat szóban forgó szabályából is figyelmet érdemel az az
elem, hogy a műszaki intézkedések figyelembevételének kötelezettsége csak akkor áll fenn,
ha azok hatásosak. Ez méltányosnak is tűnik, hiszen nem marad jogalapja a magáncélú
másolás után fizetendő díjnak, ha a másolásvédelmi eljárások és berendezések ténylegesen
kizárják, meggátolják a magáncélú másolást [ld. a javaslat 54. §-ának (1) bekezdését].
Az Szjt. hatályos 20. §-ának (2) bekezdése alapján jelenleg - külföldi gyártás esetén -
az üres kép- és hanghordozó után a magáncélú másolásra tekintettel fizetendő díjat a
jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személynek kell a vámkezelés befejezésétől
számított nyolc napon belül befizetnie. Az Európai Unió vámuniójába és egységes piacába
való beilleszkedésünket követően e szabályok a más tagállamokból érkező árukra nem
lesznek alkalmazhatók. A javaslat erre tekintettel úgy rendelkezik, hogy - vámfizetési
kötelezettség hiányában - a hordozót az országba behozó személy és az azt belföldön először
forgalomba hozó személy egyetemlegesen felelős a szóban forgó díjak megfizetéséért.
A javaslat változtat az Szjt. 20. §-ának (4) bekezdésében szereplő díjfelosztási
arányokon, annak érdekében, hogy az kellően tükrözze azokat a hátrányokat, amelyek az
egyes jogosulti csoportokat a magáncélú másolásra tekintettel érik. Az üres hanghordozók
után fizetett díjak felosztási arányai módosításának alapját a hangfelvétel-előállítók
forgalmazási és egyéb adatai, illetve a jogösszehasonlító elemzések eredményei képezték. E
felosztási arányok azonban továbbra is csak akkor kerülnek alkalmazásra, ha az érintett közös
jogkezelő szervezetek másképp nem állapodnak meg [ld. a javaslat 54. §-ának (2)
bekezdését].
Az 55-56. §-hoz
A javaslat 55. §-ának (1) bekezdése és 56. §-a az 54. §-hoz fűzött indokolásban
foglaltakkal megegyező okból igazítja ki a díjfizetésre kötelezettek körét az Szjt. 21. §-a (1)
bekezdésében a reprográfiára szolgáló készülékek tekintetében, illetve módosítja az Szjt.
22. §-ának (1) bekezdését.
Az INFOSOC-irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a)-c) pontjai kivételt nem engedő
módon zárják ki annak lehetőségét, hogy a kották többszörözésére, illetve annak
engedélyezésére vonatkozó kizárólagos jogot a tagállamok díjigényre korlátozzák vagy
szabad felhasználássá tegyék. Ennek megfelelően a javaslat kizárja a szabad felhasználás
köréből a kották reprográfiával történő magáncélú, illetve intézményi célú másolását. Az Szjt.
21. §-a (5) bekezdésének módosítása a kották magáncélú és intézményi célú másolására való
kizárólagos jog bevezetésének következményeit vonja le a reprográfiai díjak felosztási
arányainak megváltoztatásával [ld. a javaslat 55. §-ának (2) bekezdését].
Figyelemmel arra, hogy valamennyi érintett jogosulti csoport létrehozta közös
jogkezelő szervezetét, a javaslat elhagyja az Szjt. 21. §-ának (7) bekezdéséből az
érdekképviseleti szervezetekre történő utalást [ld. a javaslat 55. §-ának (3) bekezdését].
Az 57. §-hoz
A szoftver-irányelv 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjából következik az Szjt. 23. §-a
(2)	bekezdésének az a kiegészítése, amelynek értelmében a terjesztés jogának megsértését
jelenti a mű jogsértéssel előállott példányának kereskedelmi céllal történő birtoklása is, ha a
birtokos tudja vagy neki megfelelő gondosság mellett tudnia kellene, hogy a példány jogsértés
eredménye. A szoftver-irányelv említett szabálya ugyan csupán a szoftver példányaira
vonatkozik, de célszerű, indokolt és a közösségi joggal is összeegyeztethető ennek a
rendelkezésnek valamennyi műtípus példányaira való kiterjesztése [ld. a javaslat 57. §-ának
(1) bekezdését].
A javaslat az EK-Szerződés 28. és 29. cikke alapján, az Európai Bíróság e tárgyban
hozott ítéleteire is figyelemmel módosítja a terjesztési jog kimerülésére vonatkozó szabályt
[ld. a javaslat 57. §-ának (2) bekezdését]. A hatályos rendelkezés - az Európai Unióhoz való
csatlakozásunkat megelőzően - csak a belföldön történő forgalomba hozatalnak
tulajdoníthatott a terjesztési jogot kimerítő, „elhasználó” hatást. Az Európai Unióhoz való
csatlakozást követően e hatást az Európai Közösség (sőt, az Európai Gazdasági Térség)
területén való forgalomba hozatalnak kell majd kiváltania.
Az 58. §-hoz
A javaslat a nyilvános előadási jog kötelező közös kezelését kiterjesztett hatályú közös
jogkezeléssé alakítja át. Ezt azzal éri el, hogy az Szjt. 25. §-ának (1) bekezdésébe az Szjt.
91.	§-ának (2) bekezdésére utaló szövegrészt illeszt be [ld. a javaslat 58. §-ának (1)
bekezdését]. Az Szjt. 91. §-ának (2) bekezdése teszi ugyanis lehetővé, hogy a jogosult a közös
jogkezelést végző egyesülethez intézett nyilatkozatában előzetesen tiltakozzon művei,
teljesítményei felhasználásának közös jogkezelés útján történő engedélyezése ellen. A javaslat
ez utóbbi rendelkezést annyiban egyértelműbbé és pontosabbá teszi, hogy felsorolja a
kötelező közös jogkezelés eseteit is (ezekben az esetekben nincs helye a közös jogkezelés
elleni tiltakozásnak); a nyilvános előadási jog gyakorlását e felsorolás értelemszerűen nem
említi (ld. a javaslat 74. §-át).
Ez a változás nem az INFOSOC-irányelvből következik, viszont szükséges a
közösségi jognak is részévé vált (vagy váló) nemzetközi egyezményekkel, azaz a BUE-vel, a
TRIPS-egyezménnyel és a WCT-vel való aggálytalan, teljes összhang megteremtése céljából.
Az, hogy az INFOSOC-irányelv preambulumának 18. pontja szerint az irányelv nem érinti a
tagállamoknak a jogkezelésre - pl. a kiterjesztett hatályú közös jogkezelésre - vonatkozó
rendelkezéseit, természetesen nem jelenti azt, hogy a tagállamok e témában „feloldozást
kaptak volna” egyéb közösségi jogi normák, illetve más szerzői jogi irányelvek betartásának
kötelezettsége alól [ld. az INFOSOC-irányelv 1. cikkének (2) bekezdését is]. Emellett a
Bizottság ún. GEMA-határozatai (pl. a 71/224/EGK határozat) olyan követelményeket
rögzítenek, amelyek a közösségi jog alapján tilalmazzák a nyilvános előadás jogára a kötelező
közös jogkezelés előírását.
A szerző valamely kizárólagos jogára kötelező közös jogkezelés előírása e jog
gyakorlására vonatkozó feltétel meghatározását és ennyiben az érintett jog korlátozását
jelenti. Az Szjt. jelenleg hatályos 25. §-ának (1) bekezdése nem áll összhangban a BUE-val és
ennek következtében a TRIPS-egyezménnyel, a WCT-vel és az európai közösségi joggal sem.
A BUE 11. cikke (1) bekezdésének (i) pontja és 11ter cikke (1) bekezdésének (i) pontja
kizárólagos jog biztosítását írja elő a nyilvános előadás esetében, anélkül, hogy módot adna e
jog gyakorlásának feltételekhez való kötésére vagy korlátozására úgy, ahogy ezt például a
11bls cikk (2) bekezdése megteszi az ott szabályozott felhasználások tekintetében. Az a tény,
hogy a 11bls cikk (2) bekezdéséhez fogható szabály nem található a BUE 11. és 11ter cikkében,
aligha magyarázható mással, mint azzal, hogy a 11. és a 11ter cikkben szabályozott
felhasználások esetében a BUE nem ad módot olyan feltételek előírására, amelyek a 11bls (2)
cikke alapján megengedhetők. Különben a 11bls cikk (2) bekezdésére nem volna szükség. A
BUE-nek ezt az értelmezését erősítette meg a Nemzetközi Iroda e témában az előterjesztők
kérésére adott részletes szakvéleménye is. A szakvélemény szerint: „a kötelező közös
jogkezelés, amelyet az [Szjt.] 25. §-ának (1) bekezdése vezetett be, nem tekinthető a Berni
Egyezménnyel vagy a WCT-vel összhangban állónak”.
A kiterjesztett hatályú, a kilépés lehetőségét biztosító jogkezelés, amely nemzetközileg
széles körben elterjedt és elfogadott, kellően erős pozíciót teremt a közös jogkezelő
szervezetek számára, a gyakorlatban igazoltan működőképes, és jogbiztonságot nyújt mind a
jogosultak, illetve a közös jogkezelő szervezetek, mind pedig a felhasználók számára. A
módosítás anélkül tesz eleget e harmonizációs követelményeknek, hogy a nyilvános előadási
jog közös jogkezelés útján való gyakorlását, a közös jogkezelési rendszer működését
veszélyeztetné, vagy akár csak számottevően befolyásolná. Ezt támasztja alá az is, hogy a
jogosultnak az Szjt. 91. §-ának (2) bekezdése alapján tett nyilatkozata nem tehet különbséget
a közös jogkezelés alá tartozó azonos műfajú művek (teljesítmények) között, és egységesen
csak a közös jogkezelés alá tartozó adott felhasználás egészére vonatkozhat.
A szakirodalmi művek és a nagyobb terjedelmű nem színpadra szánt szépirodalmi
művek (pl. regények) nyilvános előadásának egyedi engedélyezése a gyakorlatban lehetséges,
ezért nem indokolt, hogy a törvény e művekre akár csak kiterjesztett hatályú közös
jogkezelést is előirányozzon [ld. a javaslat 58. §-ának (2) bekezdését].
Az 59. §-hoz
A javaslat a műhold-irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) és d) pontjával
összhangban rendelkezik arról, hogy műhold útján történő sugárzás esetén melyik állam
területe számít a felhasználás helyének. Ez lényegében a műsort hordozó jelek „fellövésének”
helye. A felhasználás helyének meghatározása egyben az alkalmazandó jogot is kijelöli. A
javaslat szerint az Szjt. új szabályai a műhold-irányelv egyik rendelkezésének alkalmazását
írnák elő, a szóban forgó rendelkezés szövegszerű elismétlése helyett. Az Európai Unióhoz
való csatlakozást követően ilyen újszerű jogharmonizációs technikák is megengedhetőkké
válhatnak. Ma még - alkotmányossági okból - aggályos lenne valamely közösségi irányelv
egyes rendelkezéseinek alkalmazandóvá tétele; a csatlakozás után azonban e technika ilyen
problémákat már nem vet majd fel.
A 60. §-hoz
Az Szjt. 27. §-ának új (2) bekezdését a műhold-irányelv 3. cikkében foglaltak teszik
szükségessé. Ez az irányelvi rendelkezés eltérést nem tűrően szabályozza azokat a feltételeket,
amelyeket a tagállami jognak rögzítenie kell, ha a tagállam a műholdas sugárzás
engedélyezésére közös (ez esetben kiterjesztett hatályú) jogkezelést ír elő. Közömbös, hogy a
BUE e kérdéskörben az irányelvnél kevésbé szigorú, a nemzeti jog számára többet is
megengedne, hiszen ez az irányelv végrehajtására vonatkozó kötelezettségünket nem érinti,
illetve az irányelv végrehajtása sem jár - természetesen - a BUE sérelmével.
A javaslat az Szjt. 27. §-a (1) bekezdésének módosításával kizárólagos jogot biztosít a
szakirodalmi művek és a nagyobb terjedelmű nem színpadra szánt szépirodalmi művek
felhasználására (ld. a javaslat 58. §-ához fűzött indokolást is).
A javaslat a kötelező közös jogkezelést szintén megszünteti, és kiterjesztett hatályú
közös jogkezeléssel váltja fel az ún. on-line, avagy lehívásra történő hozzáférhetővé tételre
való kizárólagos jog esetében. Ez a változtatás elengedhetetlen ahhoz, hogy az Szjt.
megfeleljen a WCT 8. cikkében és - közvetve - az INFOSOC-irányelv 3. cikkében
foglaltaknak, hiszen e rendelkezések kizárják az említett kizárólagos jog kötelező közös
jogkezelés előírásával való korlátozását [ld. a javaslat 60. §-ában az Szjt. 27. §-ának (3)
bekezdését]. A módosítás mellett szól az is, hogy az Amerikai Egyesült Államok
kereskedelmi főmegbízottja előtt lefolytatott eljárásban is kritika érte az Szjt. 27. §-a (3)
bekezdésének hatályos szövegét.
A 61. §-hoz
A műhold-irányelv 8. cikke a vezetékes továbbközvetítésre kizárólagos jog biztosítását
követeli meg a tagállamoktól. Ennek megfelelően a javaslat egyértelművé teszi, hogy az is a
szerző kizárólagos joga, hogy művének vezeték útján vagy egyéb módon - az eredetihez
képest más szervezet közbeiktatásával - a nyilvánossághoz történő egyidejű, változatlan és
csonkítatlan továbbközvetítésére engedélyt adjon [ld. a javaslat 61. §-ában az Szjt. 28. §-ának
(2)	bekezdését].
A javaslat az Szjt. 28. §-ának (3) bekezdésben a díjmegállapítás és -fizetés rendjére
vonatkozó szabályokat állapít meg. A javaslat kiegészíti az Szjt. 28. §-ának (4) és (5)
bekezdésében szereplő jogosulti kört a hangfelvétel-előállítókkal, és ezzel egyidejűleg - az
Szjt. 28. §-ának (4) bekezdésében - módosítja a díjak felosztási arányát. E felosztási arányok
továbbra is csak akkor kerülnek alkalmazásra, ha az érintett közös jogkezelő szervezetek
másképp nem állapodnak meg.
A 62. §-hoz
Az INFOSOC-irányelv 5. cikkében foglaltak a szabad felhasználás Szjt.-beli
szabályainak felülvizsgálatát igénylik több kérdésben is. Az irányelv 5. cikke (3)
bekezdésének a) pontjában foglaltak az átvétel feltételeinek pontosítását teszik szükségessé:
az átvétel csak az iskolai oktatásban való szemléltetés és a tudományos kutatás céljára
engedhető meg, csupán a cél által indokolt terjedelemben, és kizárólag akkor, ha az átvevő
művet nem használják fel üzletszerűen. Az átvevő mű tankönyvként (segédkönyvként) való
többszörözése és terjesztése szintén szabad felhasználás, feltéve, hogy az nem üzletszerűen
valósul meg. Az üzletszerűség megítéléséhez az irányelv 42. preambulumbekezdése ad
támpontokat: az érintett intézmény szervezeti formája és finanszírozási rendje nem döntő e
kérdésben, csak az általa végzett tevékenység tényleges sajátosságai számítanak.
A 63. §-hoz
A javaslat az Szjt. 35. §-a (1) bekezdésének módosításával a kotta reprográfiával való
többszörözése tekintetében még magáncélú másolás esetén sem korlátozza díjigényre a
felhasználás engedélyezésére való kizárólagos jogot. E kérdésben az INFOSOC-irányelv 5.
cikke (2) bekezdésének a)-c) pontjai kétséget nem hagyva zárják ki annak lehetőségét, hogy a
kotta többszörözésére (másolására), illetve az annak engedélyezésére vonatkozó kizárólagos
jogot a tagállamok díjigényre korlátozzák vagy szabad felhasználássá tegyék. Az irányelvnek
a kották reprográfiával való többszörözését megtiltó - vagyis a korlátozhatatlan kizárólagos
jogok körébe utaló - szabálya és az Szjt. ennek megfelelő módosítása a szóban forgó
felhasználások engedélyezésére megfelelő közös jogkezelési konstrukció kialakítását és
alkalmazását teheti szükségessé. A javaslat emellett az irányelv idevágó rendelkezésével
annyiban is összhangot teremt, hogy a magáncélú másolatkészítést csak természetes
személyek számára engedi meg.
Az Szjt. 35. §-ának (3) bekezdése szerint a műről számítógéppel vagy elektronikus
adathordozóra történő magáncélú másolatkészítés csak abban az esetben minősül szabad
felhasználásnak, ha azt a felhasználó saját maga készíti el. A javaslat fenntartja ezt a szabályt,
csupán szórendi változtatással teszi egyértelművé a más személy általi másolatkészítés
tilalmát.
Az INFOSOC-irányelv 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja csak meghatározott
intézmények javára teszi lehetővé - minősíti szabad felhasználásnak - a belső intézményi
célra történő másolatkészítést. Ezek az intézmények a következők: nyilvános szolgáltatásokat
nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló intézmények, múzeumok, levéltárak,
valamint kép- és hangarchívumok. A javaslat ennek az irányelvi megszorításnak megfelelően
módosítja az Szjt.-t [ld. a javaslat 63. §-ának (2) bekezdésében az Szjt. 35. §-ának (4)
bekezését]. A kották másolására e körben is kizárólagos jogot kell biztosítani. Az Szjt. 35. §-a
(4) bekezdésének új d) pontja főként a tervezett nemzeti audiovizuális, illetve digitális
archívum sajátos igényeit, egyedinek ígérkező rögzítési, másolatkészítési és archiválási
módszereit hivatott tükrözni [ld. a javaslat 63. §-ának (2) bekezdését].
Az Szjt. jelenlegi 35. §-ának (6) bekezdése - bizonyos feltételekkel - ma is szabad
felhasználásnak minősíti a mű ideiglenes többszörözését. Az INFOSOC-irányelv 5. cikkének
(1)	bekezdése ezt az esetet a szabad felhasználás kötelező eseteként szabályozza. Eltérés az
Szjt.-hez képest, hogy az irányelv szerint csak a járulékos vagy közbenső jellegű ideiglenes
többszörözés lehet megengedett. Az ilyen többszörözés viszont nemcsak akkor számít szabad
felhasználásnak, ha a műnek a szerző által engedélyezett, illetve a törvényben megengedett
felhasználására irányul, hanem akkor is, ha azt célozza, hogy lehetővé tegye az átvitelt
harmadik személyek között hálózaton, köztes szolgáltató révén. A javaslat 63. §-ának (3)
bekezdése ebben a kérdésben is összehangolja az Szjt. 35. §-ának (6) bekezdését az
irányelvvel.
Az INFOSOC-irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjával összhangban a javaslat
úgy rendelkezik, hogy szabad felhasználás a saját műsorának sugárzásához jogszerűen
felhasználható műről a rádió- vagy televízió-szervezet által saját eszközeivel készített
ideiglenes rögzítés. Az a szabály, amely megköveteli a szóban forgó rögzítéseknek az
elkészítés időpontjától számított három hónapon belül történő megsemmisítését, illetve
törlését, csupán szerződéspótló, diszpozitív jellegű: csak eltérő szerződési kikötés hiányában
érvényesül; e törvényi rendelkezés is csupán a megengedett leghosszabb időtartamot jelöli
meg, a megsemmisítésre és a törlésre természetesen sor kerülhet három hónapnál rövidebb
időn belül is. E rögzítések közül azonban azok a - külön törvényben meghatározott -
rögzítések, amelyeknek rendkívüli dokumentációs értéke van, közgyűjteménynek minősülő
kép-, illetve hangarchívumban korlátlan ideig megőrizhetők. Az irányelvvel összhangban álló
ez utóbbi szabály megteremti a nemzeti audiovizuális archívum létrehozásának szerzői jogi
feltételeit [ld. a javaslat 63. §-ának (4) bekezdését].
A 64-65. §-okhoz
A javaslat az Szjt. 36. §-ának (1) bekezdését összehangolja az irányelv 5. cikke (3)
bekezdésének f) pontjában foglaltakkal; egyúttal - a BUE 2. cikkének (8) bekezdésére is
tekintettel - egyértelművé teszi, hogy nem a tény- és híranyagot tartalmazó közlemények
átvétele minősül szabad felhasználásnak, hanem a szerzői jogi védelem eleve nem terjed ki a
sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tényekre vagy napi hírekre. [ld. a javaslat
64.	§-ának (1) bekezdését és az 52. §-ához fűzött indokolást is].
A javaslat kiegészíti továbbá az Szjt. 36. §-át egy új (2) bekezdéssel, amelynek
értelmében napi eseményekhez kapcsolódó, időszerű gazdasági vagy politikai témákról
megjelentetett cikkek vagy e témákról sugárzott művek - bizonyos feltételekkel - a sajtóban
többszörözhetők és a nyilvánossághoz közvetíthetők. Ez az új rendelkezés (amely a régi
szerzői jogi törvényben, az 1969. évi III. törvényben is megtalálható volt) megfelel mind a
BUE 10bis cikkében, mind pedig az INFOSOC-irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c)
pontjában foglaltaknak, és egyúttal előmozdíthatja a közérdeklődésre számot tartó
eseményekről és tényekről való tájékozódáshoz fűződő alapjog [Alkotmány 61. §; 22/1999.
(VI. 30.) AB határozat] érvényesülését [ld. a javaslat 64. §-ának (2) bekezdését].
Szintén az INFOSOC-irányelvnek való megfelelést célozza az Szjt. 37. §-ának
módosítása az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) pontjára figyelemmel [ld. a javaslat
65.	§-át].
A 66. §-hoz
A javaslat 66. §-a új szabad felhasználási esetet vezet be: a felhasználásra vonatkozó
eltérő megállapodás hiányában a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás
célját szolgáló intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint kép- és
hangarchívumok gyűjteményeinek részét képező művek az ilyen intézmények helyiségeiben
ilyen célból üzembe állított számítógépes terminálok képernyőjén tudományos kutatás vagy
egyéni tanulás céljára a nyilvánosság egyes tagjai számára szabadon megjeleníthetők, és
ennek érdekében - kormányrendeletben meghatározott módon és feltételekkel - a
nyilvánosság említett tagjaihoz szabadon közvetíthetők, feltéve, hogy mindez non-profit
jelleggel valósul meg. Ez a rendelkezés az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének n) pontjában
foglaltakkal összhangban áll, és elősegíti az említett gyűjtemények és archívumok megfelelő
-	a kutatást és a tanulást, illetve az oktatást is szolgáló - működtetését, akár dedikált
hálózatok útján is, azaz oly módon, hogy az említett körbe tartozó bármelyik intézmény
gyűjteményének a részét képező művek megjeleníthetők az említett körbe tartozó bármelyik
másik intézmény helyiségeiben erre a célra üzembe állított terminálok képernyőjén, illetve a
nyilvánossághoz közvetíthetők a rendelkezés szerinti céloknak megfelelően és feltételekkel
összhangban. Ez az új szabály a későbbiekben a nemzeti audiovizuális archívum
igénybevételét is megkönnyítheti majd. A szóban forgó kormányrendelet megalkotására a
javaslat az Szjt. záró rendelkezéseinek (112. §-ának) módosításával adja meg a szükséges
felhatalmazást (ld. a javaslat 87. §-át).
A 67. §-hoz
A javaslat az Szjt.-nek a könyvtári kölcsönzésre (haszonkölcsönzésre) vonatkozó
szabad felhasználást kimondó 39. §-át - könyvtárszakmai megfontolásokból - annyiban
módosítja, hogy a „nyilvános könyvtárak” elnevezés helyébe a „nyilvános szolgáltatásokat
nyújtó könyvtárak” kifejezés lép. Egyes szakkönyvtárak - jóllehet nyilvános szolgáltatásokat
nyújtanak - nem szerepelnek a nyilvános könyvtárak jegyzékében, ugyanakkor indokolt, hogy
a közönség számára nyitva álló ilyen könyvtárak által történő haszonkölcsönbe adás is szabad
felhasználás legyen.
A 68. §-hoz
A fogyatékos személyek javára engedett szabad felhasználás szabályát a javaslat az
INFOSOC-irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) pontjára tekintettel igazítja ki. A módosítás
egyrészt megszünteti e szabad felhasználásnak a többszörözésre és a terjesztésre történő
leszűkítését, másrészt egyértelművé teszi, hogy a szabad felhasználás kizárólag a fogyatékos
személyek - fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggő - igényeinek kielégítését
szolgálhatja.
A 69. §-hoz
A javaslat pontosítja az Szjt. 74. §-ának (2) bekezdésében foglalt hivatkozásokat. Erre
részben a 27. § módosítása miatt, részben pedig azért van szükség, hogy még egyértelműbb
legyen: a bekezdés első fordulata szerinti rögzítés díjazására a 26. § (6) bekezdésében
foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. Ez utóbbi - még az 1994. évi VII. törvénnyel
beiktatott - különös díjérvényesítési módozat tartalmát a javaslat nem módosítja, hiszen a
visszautalás eddig is magában foglalta a 26. §-ban foglaltak értelemszerű alkalmazását.
Szükséges azonban annak nyomatékosítása, különösen a sugárzás vagy a nyilvánossághoz
történő átvitel céljából rögzített audiovizuális előadások [73. § (3) bek.] felhasználása
tekintetében, hogy az előadás ismételt sugárzást is lehetővé tévő rögzítésének minden egyes
felhasználásáért díjazás jár, amelyet a közös jogkezelő szervezet érvényesíthet. Más
megközelítésben: az előadás sugárzás vagy nyilvánossághoz történő átvitel céljára készült
rögzítésére az előadóművész egyedileg ad engedélyt. Az előadóművész hozzájárulásának,
illetve a felhasználás jogszerűségének azonban feltétele az, hogy megállapodás szülessen a
díjazásra vonatkozóan a közös jogkezelő szervezet és a felhasználó között.
A 70. §-hoz
Az Szjt.-t egyes kérdésekben össze kell hangolni a WIPO-nak az előadásokról és a
hangfelvételekről szóló Szerződésével [WIPO Performances and Phonograms Treaty, ld. az
57/1998. (IX. 29.) OGY határozatot, a továbbiakban: WPPT] is. Ez elsősorban a fogalmi
rendszer kiigazítását és az ebből eredő következmények érvényesítését kívánja meg. Erre
figyelemmel az Szjt. 77. §-a (2) bekezdésének kiegészítése alapján - az Szjt. 77. §-a (1)
bekezdésének és a 73. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések
alkalmazásában - nyilvánossághoz való közvetítésnek kell tekinteni a sugárzott műnek az
eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő
továbbközvetítését is. Nyilvánossághoz való közvetítésnek kell tekinteni továbbá a
hangfelvétel jelenlévők számára történő hozzáférhetővé tételét [Szjt. 24. § (2) bek. b) pont] is.
A 71. §-hoz
Az INFOSOC-irányelv 3. cikke a nyilvánosság számára „lehívásra” való
hozzáférhetővé tételt illetően a rádió- és a televízió-szervezetek számára is kizárólagos jogot
ad, ez az Szjt. 80. §-a (1) bekezdésének a kiegészítését igényli.
A 72. §-hoz
Az adatbázis-irányelv 11. cikke határozza meg azt a személyi kört, akik számára az
adatbázis-előállítói védelmet a tagállami jogszabálynak biztosítania kell. A 2001. évi
LXXVII. törvény a lehetséges kedvezményezettek személyi körét az irányelv 11. cikkéhez
igazodóan, ám a hazai adatbázis-előállítókra szűkítve határozta meg, figyelemmel arra, hogy
Magyarország sem az - 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett - Európai Megállapodás, sem pedig
az irányelv 11. cikke alapján nem köteles a csatlakozást megelőzően az Európai Unió
tagállamaiban működő adatbázis-előállítóknak védelmet biztosítani. A csatlakozást követően
azonban e kötelezettséget az irányelvnek való megfelelés érdekében teljesíteni kell, és az Szjt.
84/A. §-ának (9) és (10) bekezdését az irányelv 11. cikkében foglaltaknak megfelelően ki kell
igazítani.
A 73. §-hoz
A javaslat az Szjt. 90. §-a (2) bekezdésének módosítása útján kezdeményezi, hogy a
nemzeti kulturális örökség minisztere a közös jogkezelő szervezetek díjszabásairól a jövőben
kérje meg az MSZH elnökének véleményét is. E módosítás a nemzeti kulturális örökség
miniszterének jogkörét nem csorbítja, érintetlenül hagyja döntési jogát a díjszabás-jóváhagyás
és a felügyelet kérdéseiben. Az MSZH e véleményezési jogkörében eljárva a speciális
szellemi tulajdoni - azon belül szerzői jogi - szempontok érvényesítésével járulhat hozzá a
miniszter döntéseinek szakmai megalapozottságához. A javaslat emellett véleményezési jogot
biztosít az informatikai és hírközlési miniszternek is az ún. lehívásra való hozzáférhetővé
tételre irányadó díjszabási feltételek tekintetében [ld. a javaslat 73. §-ának (1) bekezdését].
A jogdíjak érvényesítése során a fennakadások elkerülése végett a javaslat kimondja,
hogy a jogdíjak miniszteri jóváhagyásának időpontjáig az előző időszakra megállapított és
jóváhagyott díjszabást kell alkalmazni akkor is, ha az az időtartam, amelyre ez utóbbi
díjszabást megállapították, időközben lejárt [ld. a javaslat 73. §-ának (2) bekezdését].
A 74-75. §-okhoz
A javaslat az Szjt. 91. §-ának (1) bekezdésének módosításával megerősíti, hogy az e
bekezdésben foglaltak egyaránt vonatkoznak az Szjt. által előírt, illetve az önkéntes közös
jogkezelés eseteire.
Az Szjt. 91. §-ának (2) bekezdése teszi lehetővé, hogy a jogosult a közös jogkezelést végző
egyesülethez intézett nyilatkozatában előzetesen tiltakozzon művei, teljesítményei
felhasználásának közös jogkezelés útján történő engedélyezése ellen. A javaslat ez utóbbi
rendelkezést - a javaslat által az Szjt. 25. és 27. §-a kapcsán átalakított kiterjesztett hatályú
közös jogkezelésre is figyelemmel - annyiban egyértelműbbé és pontosabbá teszi, hogy felsorolja
a kötelező közös jogkezelés eseteit is (ezekben az esetekben nincs helye a közös jogkezelés elleni
tiltakozásnak). A jogosultnak az Szjt. 91. §-a (2) bekezdése alapján tett nyilatkozata nem tehet
különbséget a közös jogkezelés alá tartozó azonos műfajú művek (teljesítmények) között, és
egységesen csak a közös jogkezelés alá tartozó adott felhasználás egészére vonatkozhat (ld. a
javaslat 74. §-át).
A javaslat kiterjeszti a felhasznált művek, illetve szomszédos jogi teljesítmények
védelemben részesülésének vélelmét a kötelező közös jogkezelés esetein kívül a közös
jogkezelés valamennyi változatára, továbbá egyértelművé teszi, hogy a közös jogkezelő
szervezet a felhasználásra való jogosítás feltételeként előírhatja azt is, hogy a felhasználó
fizesse meg a díjszabás szerinti díjat (ld. a javaslat 75. §-át).
A 76. §-hoz
A javaslat - a szellemi tulajdon védelmével összefüggő kormányzati feladatainak
ellátásához, az MSZH statútumát megállapító 86/2000. (VI. 15.) Korm. rendelettel
összhangban - lehetővé teszi az MSZH elnöke számára, hogy a nemzeti kulturális örökség
miniszterétől megkérje a közös jogkezelő szervezetek működésével összefüggő következő
iratokat: a közös jogkezelő szervezet alapszabálya, szervezeti és működési szabályzata,
felosztási szabályzata, éves beszámolója és a külföldi közös jogkezelő szervezetekkel kötött
kölcsönös képviseleti szerződései.
A 77. §-hoz
A javaslat az Szjt. 94. §-a (5) bekezdésének módosításával egyértelművé teszi, hogy az
ideiglenes intézkedés elintézése során nemcsak első fokon, hanem másodfokon is soron kívül
kell eljárni.
A 78. §-hoz
A műszaki intézkedések megkerülésével szemben biztosított védelemre vonatkozó
rendelkezések Szjt.-be illesztésére a Magyarország által is megerősített WCT 11. cikkére, a
WPPT 18. cikkére, valamint az INFOSOC-irányelv tervezetére figyelemmel került sor. Az
INFOSOC-irányelvnek a műszaki intézkedések megkerülésével szemben biztosított
védelemre vonatkozó 6. cikke a közösségi jogalkotási eljárás során lényeges változáson ment
keresztül. Erre figyelemmel a javaslat - a teljes összeegyeztethetőség megteremtése
érdekében - az Szjt. 95. §-át az irányelv 6. cikkének (1)-(3) bekezdéseihez igazítja.
Az INFOSOC-irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében az irányelvben
foglaltak nem érintik a számítógépi programalkotások jogi védelmére vonatkozó közösségi
jogi rendelkezéseket. Az INFOSOC-irányelv 50. preambulumbekezdése egyrészt kifejezetten
utal arra, hogy az irányelv által a műszaki intézkedések megkerülése ellen bevezetett védelem
nem alkalmazható a számítógépi programokra, figyelemmel arra, hogy az ilyen védelmet a
számítógépi programok esetében a szoftver-irányelvben foglaltak [a 7. cikk (1) bekezdésének
c)	pontja] szerint kell biztosítani. Másrészt, az 50. preambulumbekezdés kimondja, hogy a
műszaki intézkedések megkerülése elleni védelem nem gátolhatja a műszaki intézkedések
megkerülését szolgáló olyan eszközök használatát és fejlesztését, amelyek a szoftver-irányelv
5.	cikkének (3) bekezdése és 6. cikke szerinti cselekmények lehetővé tételét célozzák. Erre
figyelemmel a javaslat az Szjt. 95. §-ának (4) bekezdésében egyértelművé teszi, hogy a
hatásos műszaki intézkedés megkerülése elleni védelem nem érinti az Szjt. 59. §-ában és 60.
§-ának (1)-(3) bekezdésében foglalt - a szoftver-irányelv 5. cikkének (3) bekezdésével és 6.
cikkével összhangban álló - rendelkezéseket, valamint a szoftverek esetében - a szoftver-
irányelv 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összhangban - kivételt képez az Szjt. új 95. §-
ának (2) bekezdése szerinti cselekmények alól.
A 79. §-hoz
Az INFOSOC-irányelv 6. cikke (4) bekezdésének első albekezdése kötelezővé teszi a
tagállamok számára, hogy „megfelelő eszközöket” („appropriate measures’”) biztosítsanak
egyes szabad felhasználási cselekmények kedvezményezettjei számára a hatásos műszaki
intézkedéssel védett művek, illetve teljesítmények esetében a szabad felhasználás
gyakorlására, ha a jogosultakkal nem jön létre önkéntes megállapodás a szabad felhasználás
gyakorlásának feltételeiről. Az INFOSOC-irányelv nem határozza meg közelebbről a
megfelelő eszközök biztosításának mibenlétét: ennek eldöntését a tagállamokra hagyja. Mivel
az irányelv 6. cikkének (4) bekezdése a közösségi jogalkotási eljárás végső szakaszában került
az irányelv tervezetébe, az előkészítő iratok nem nyújtanak elegendő támpontot a rendelkezés
értelmezéséhez.
Az eddig ismertté vált tagállami megoldások többnyire bírói utat nyitnak a szabad
felhasználás kedvezményezettjei számára, amelyet vagy közvetlenül, vagy pedig egy
egyeztető-békéltető eljárást követően, illetve azzal párhuzamosan lehet igénybe venni. Az
ilyen eszközökhöz folyamodás feltétele az irányelv alapján minden esetben a
kedvezményezettek és a jogosultak közötti önkéntes megállapodás elmaradása.
Az INFOSOC-irányelv 6. cikkének (4) bekezdése az irányelv 5. cikke (2)
bekezdésének a) és c)-e) pontjaiban, valamint az 5. cikke (3) bekezdésének a), b) és e)
pontjaiban szabályozott szabad felhasználási esetek tekintetében írja elő a megfelelő eszközök
biztosítását. Tekintettel arra, hogy mind az 5. cikk (2) bekezdése, mind pedig az 5. cikk (3)
bekezdése alapján a tagállamok számára lehetőség, és nem pedig kötelezettség az e
bekezdésekben felsorolt - azok terjedelméhez igazodó - szabad felhasználási esetek
biztosítása, a 6. cikk (4) bekezdésében említett megfelelő eszközök megteremtésére csak a
tagállam által a nemzeti jogba beemelt szabad felhasználási esetekben áll fenn kötelezettség.
Az INFOSOC-irányelv 6. cikkének (4) bekezdése szerinti szabad felhasználási esetek,
amelyeknél - ha a tagállam e szabad felhasználásokat nemzeti jogába átveszi - biztosítani kell
a megfelelő eszközök alkalmazását, a következők: reprográfiával történő magáncélú másolás
[az Szjt. 35. §-ának a javaslat szerinti új (1) bekezdése], egyes kulturális intézmények általi
belső intézményi célú másolás [az Szjt. 35. §-ának a javaslat szerinti új (4) bekezdése], rádió-
vagy televízió-szervezet által készített ideiglenes rögzítés [az Szjt. 35. §-ának a javaslat
szerinti új (7) bekezdése], átvétel [az Szjt. 34. §-ának a javaslat szerinti új (2) és (3)
bekezdése], fogyatékos személyek javára biztosított felhasználás [az Szjt. 41. §-ának a
javaslat szerinti új (1) bekezdése], bírósági vagy hatósági eljárásban bizonyítás céljára történő
felhasználás [a hatályos Szjt. 41. §-ának (2) bekezdése] és sugárzott műsorok nem
kereskedelmi célú többszörözése egyes szociális intézmények által [a hatályos Szjt. nem
tartalmaz ilyen szabad felhasználási esetet, és azt a javaslat sem veszi át].
A tagállam által biztosítandó megfelelő eszközök igénybevételére a fent említett
szabad felhasználási esetekben tehát akkor kerülhet csak sor, ha
a)	ezeket az eseteket a nemzeti jog tartalmazza,
b)	a szabad felhasználás kedvezményezettjei és a jogosultak között nem jött létre
önkéntes megállapodás, és
c)	a szabad felhasználás kedvezményezettjei a műhöz, illetve a teljesítményhez
jogszerűen férhetnek hozzá.
A jogszerű hozzáférésre utalás az irányelv szövegében azt hivatott kifejezni, hogy a
szabad felhasználás kedvezményezettjei - az Egyesült Államok 1998-ban elfogadott, a szerzői
jogi szabályozást az információs társadalom kihívásaihoz igazító Digital Millenium Copyright
Act 1201. szakaszával ellentétben - nem kerülhetik meg a szerzői és az ahhoz kapcsolódó
jogok védelmét szolgáló hatásos intézkedést, azaz a hozzáférés nem sértheti a műszaki
intézkedések megkerülésével szemben - az irányelv 6. cikkének (1)-(3) bekezdései alapján -
biztosított védelmet.
Az irányelv 6. cikke (4) bekezdésének negyedik albekezdése kizárja annak
lehetőségét, hogy a tagállam által biztosítandó megfelelő eszközök igénybevétele kiterjedjen
az on-line on-demandfelhasználásoknak azokra az eseteire, amikor a művet szerződés alapján
teszik úgy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés
helyét és idejét egyénileg választhassák meg.
Az Szjt.-nek a javaslat szerinti új 95/A. §-a igényjogosultságot biztosít az ott
meghatározott szabad felhasználások kedvezményezettjei számára, hogy - az irányelv 6.
cikkének (4) bekezdésében biztosított feltételek fennállása esetén - a szabad felhasználásnak a
jogosult általi lehetővé tételét közvetlenül bírósági úton követeljék, vagy pedig - a bírói utat
megelőzően, illetve azt helyettesítően - az egyeztető testület eljárását kezdeményezzék az
ilyen eljárásra a javaslat által az Szjt.-be beiktatni javasolt 105/A. § szerint megállapított
szabályok alapján. A javaslat által bevezetni kívánt hagyományos bírói út, valamint egy
gyorsabb, egyszerűbb és a felek permegelőzést célzó megegyezésének előmozdítására hivatott
egyeztető eljárás párhuzamos megteremtése egyfelől eleget tesz az irányelv 6. cikkének (4)
bekezdésében a tagállamok számára előírt megfelelő intézkedések biztosítására vonatkozó
kötelezettségnek, másfelől - a két egymást kiegészítő eljárás révén - biztosítja az érintettek
számára a legmegfelelőbb fórum kiválasztásának lehetőségét.
Bírósághoz fordulás esetén a szerzői jogi perekre irányadó szabályokat kell
alkalmazni. A javaslat az igényjogosultság megteremtésével összefüggésben - az irányelv 6.
cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdésére figyelemmel - különös szabályokat állapít meg
az adatbázis-előállítói védelem körében érvényesülő szabad felhasználásra (ld. a javaslat
81. §-ához fűzött indokolást is).
A 80. §-hoz
A javaslat kiigazítja az Szjt.-nek a jogkezelési adatok védelmére vonatkozó
rendelkezéseit az INFOSOC-irányelv 7. cikkével való teljes összeegyeztethetőség
megteremtése érdekében. Ennek alapján az Szjt. 96. §-ának (1) bekezdése értelmében a
szerzői jog megsértésének jogkövetkezményeit kell alkalmazni annak a személynek az
eljárására is, aki cselekményével a szerzői jog megsértését leplezi, vagy mást arra indít.
A 81. §-hoz
Az Szjt. 99. §-a a szerzői jog megsértésének következményeire vonatkozó XIII.
fejezetet rendeli alkalmazni a szomszédos jogok és az adatbázis-előállítói jogok megsértése
esetén. A javaslat ezt a szabályt azzal egészíti ki, hogy az adatbázisok előállítóinak
védelméről szóló rendelkezések alkalmazásában az Szjt. új 95/A. §-ában meghatározott
szabad felhasználási eseteken a 84/C. §-ban részletezett szabad felhasználási eseteket
(magáncélú kimásolás; iskolai vagy tudományos kutatási célú kimásolás; bírósági,
államigazgatási vagy más hatósági célú kimásolás) kell érteni.
A 82. §-hoz
A joggyakorlat alakulásának követése érdekében és a Szerzői Jogi Szakértő Testület
éves beszámolójának előkészítéséhez a javaslat előírja a bíróságok és más hatóságok számára,
hogy a Testület részére küldjék meg az azokban az ügyekben hozott érdemi határozatokat,
amelyekben a Testület szakvéleményt adott.
A 83. §-hoz
A javaslat lehetővé teszi az egyeztető testület eljárását a művek, teljesítmények
felhasználása ellenében fizetendő - nem az Szjt. hatályos 102. §-a alá tartozó - díjazás és a
felhasználás egyéb feltételei kapcsán felmerülő vitákban is: az egyeztető testület ezekben az
ügyekben azonban csak akkor járhat el, ha az érintett felek közös megegyezés alapján
fordulnak az egyeztető testülethez.
A 84. §-hoz
A javaslat több ponton módosítja az egyeztető testület eljárási rendjét részletező
104. §-t. Egyrészről a javaslat előírja: a testületnek haladéktalanul tájékoztatnia kell a nemzeti
és kulturális örökség miniszterét a közös jogkezeléssel kapcsolatos vitában kezdeményezett
egyeztető testületi eljárásról, ezzel egyidejűleg pedig kikerül az (1) bekezdésből az a fordulat,
amely szerint a testület eljárása nem érinti a jogdíjközlemények jóváhagyására vonatkozó
eljárást. A miniszter az adott tájékoztatás birtokában eldöntheti, hogy folytatja-e a vitában
érintett díjközlemény jóváhagyása iránti eljárását, vagy azt felfüggeszti az egyeztető testület
előtti eljárás befejezéséig. A javaslat az Szjt. 104. §-át kiegészíti továbbá egy új (5)
bekezdéssel, amelynek értelmében az eljárási, alaki szabályok megsértése miatt megtámadott
egyeztető testületi döntés ellen kezdeményezett bírósági eljárás a Fővárosi Bíróság
hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozik.
A 85. §-hoz
A javaslat által az Szjt. új 95/A. §-ával a szabad felhasználás kedvezményezettjei
számára bevezetett - a szabad felhasználásnak a jogosult általi lehetővé tételére vonatkozó -
igényjogosultság a közvetlen bírósághoz fordulás helyett vagy azt megelőzően érvényesíthető
a javaslat szerinti egyeztető testületi eljárás útján is (ld. a javaslat 79. §-ához fűzött
indokolást). Az egyeztető testületi eljárás főbb vonásai a következőkben foglalhatók össze:
a)	a javaslat szerint az egyeztető testület előtti eljárást nemcsak a szabad felhasználás
kedvezményezettjei, hanem a kedvezményezettek érdekképviseleti szervezetei is
megindíthatják; ebben az esetben az egyeztető testület által hozott döntés hatálya e
szervezetnek azokra a tagjaira terjed ki, akik egyben a szabad felhasználás
kedvezményezettjei, és egyidejűleg hozzájárultak ahhoz, hogy az ilyen döntés hatálya reájuk
kiterjedjen;
b)	az egyeztető testület megalakítása tekintetében a javaslat visszautal az Szjt.
103. §-ára; ha a felekben megvan a szándék az egyeztető testület előtti eljárásban való
részvételhez, ám nem tudnak a testület tagjainak személyében megállapodni, a megegyezés
elősegítése érdekében a javaslat a tagok kijelölését a Szerzői Jogi Szakértő Testület elnöke elé
utalja, ha a tagok személyében az eljárás megindításától számított nyolc napon belül nincs
egyetértés;
c)	az egyeztető testület által létrehozott megállapodási javaslat - kifejezett vagy
hallgatólagos - elfogadására harminc nap áll rendelkezésre; ha erre nem kerül sor, a szabad
felhasználás kedvezményezettje a bírósághoz fordulhat, és kérheti, hogy a bíróság kötelezze a
jogosultat a szabad felhasználásnak a keresetben meghatározott feltételek szerinti lehetővé
tételére; e perekre, valamint azokra a perekre, amelyeket a megállapodás megtámadása iránt
azért indítottak, mert a testület eljárása során megsértette az Szjt. 105. §-ában foglaltakat, a
Fővárosi Bíróság kizárólagosan illetékes;
d)	az egyeztető testületi eljárás háttérszabályai az Szjt. 103-105. §-ai; ha az eljárást a
kedvezményezettek érdekképviseleti szervezete indította, akkor a harminc nap elteltét követő
tizenöt napon belüli perindítás joga e szervezeteket is megilleti, ebben az esetben azonban a
bíróság határozata a szervezet valamennyi kedvezményezett tagjára kiterjed, azaz nincs
lehetőség ettől eltérő megállapodásra;
e)	az irányelv 6. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésére figyelemmel a
javaslat az Szjt. 95. §-a szerinti jogi védelemben részesíti az egyeztető testületi, illetve az
utóbb indított bírósági eljárás alapján a jogosult által alkalmazandó műszaki intézkedést,
feltéve, hogy az az Szjt. 95. §-ának (3) bekezdése értelmében hatásosnak minősül.
A 86. §-hoz
A védelmi idő felemelésével összefüggő - csak a Közösség egységes piacán
alkalmazható - átmeneti rendelkezések esetében a kormányzati jogharmonizációs programok
a csatlakozás napjához kötötték a közösségi joggal való teljes összhang megteremtését. Ennek
megfelelően a javaslat a védelmi időről szóló irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében
foglaltakkal összhangban álló átmeneti szabályokat illeszt az Szjt.-be.
A 87. §-hoz
Az Szjt. 38. §-ának (5) bekezdésében foglalt - a javaslat 66. §-ával beiktatott - szabad
felhasználás technikai részletszabályait, a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a
számukra történő hozzáférhetővé tétel módját és feltételeit az Szjt 112. §-ának új (3)
bekezdésében kapott felhatalmazás alapján kiadandó kormányrendelet fogja meghatározni (ld.
a javaslat 66. §-ához fűzött indokolást).
A 88. §-hoz
Az Szjt. 113. §-a sorolja fel azokat a közösségi jogszabályokat, amelyekkel az Szjt.
összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. A javaslat egyrészt e felsorolást kiegészíti az
INFOSOC-irányelvvel, másrészt - az Európai Unióhoz történő csatlakozásra figyelemmel -
elmarad a jogharmonizációs klauzulából az Európai Megállapodásra való hivatkozás.
A 89. §-hoz
A javaslat 89. §-a tartalmazza az Szjt. hatályukat vesztő rendelkezéseit.
A javaslat hatályon kívül helyezi az Szjt. 25. §-a (2) bekezdését, vagyis azt a
rendelkezést, amelynek értelmében zenemű nyilvános előadása esetén a szövegírónak csak
akkor jár díj, ha a zenemű védelem alatt áll. A hatályos Szjt.-nek ez a rendelkezése ellentétben
áll a BUE-val, indokolatlan és igazolhatatlan különbséget tesz a zeneművek szerzői és a
szövegírók között, nem kedvez a külföldi zeneművek magyar szövegíróinak, illetve
műfordítóinak, továbbá aggályos a védelmi időről szóló irányelvvel való összhang
szempontjából (hiszen a szövegíró nyilvános előadási jogának védelmi ideje gyakorlatilag a
zenemű védelmi idejével együtt jár le). A javaslat hatályon kívül helyezi továbbá a kottára
vonatkozó utalásokat (ehhez ld. a javaslat 55. és 63. §-ához fűzött indokolást).
Figyelemmel arra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozást követően a szerzői jog
megsértésének vámjogi következményeire, illetve a vámáruknak a Közösségen belüli
forgalomba kerülésére az e tárgyban kiadott közösségi rendeleteket, azaz a 3295/94/EK
rendeletet és annak végrehajtási rendeletét, illetve - a 2004. július 1-jei hatálybalépését
követően - a 1383/2003/EK rendeletet kell majd alkalmazni, a javaslat elhagyja az Szjt. 97. §-
ából a belföldre történő utalást.
A 90. §-hoz
A javaslat - hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozására tekintettel - kiigazítja
az Fmtv. preambulumát: a preambulumnak az Európai Unió jogával való összhang
megteremtését célzó mondata immár nem az Európai Megállapodásból eredő további
jogközelítési követelményre utal, hanem a tagságból eredő jogközelítési kötelezettséget
általánosságban fejezi ki.
A 91. §-hoz
Az Fmtv. hatályos szövege szerint a mintát akkor kell nyilvánosságra jutottnak
tekinteni, ha közzététellel, egyéb közlés útján, kiállítással, kereskedelmi forgalomba hozatallal
vagy bármely más módon bárki számára hozzáférhetővé vált, kivéve, ha ezek az események a
rendes üzletvitel során ésszerűen nem juthattak az érintett ágazatban belföldön működő
szakmai körök tudomására. A javaslat a 98/71/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével
összhangban kiigazítja az Fmtv.-nek ezt a rendelkezését úgy, hogy a belföldi szakmai körök
helyett az Európai Közösségben működő szakmai köröket veszi viszonyítási alapul. Az új
szabályok szerint tehát nyilvánosságra jutottnak kell tekinteni a mintát akkor is, ha az nem
Magyarországon, hanem az Európai Közösség területén bárhol jutott az érintett szakmai
körök tudomására.
A 92. §-hoz
A javaslat a 98/71/EK irányelv 11. cikke (1) bekezdésének d) pontjával összhangban
módosítja az Fmtv. 9. §-ának (1) bekezdését. Ezzel a hatályos rendelkezés annyiban változik,
hogy a törvény nem az elsőbbség időpontját követően nyilvánosságra jutott mintával azonos,
hanem az azzal ütköző mintára utal, kizárva azt a lehetőséget, hogy a bejelentőnek saját
korábbi bejelentése váljék az általa később bejelentett minta lajstromozásának akadályává.
A 93. §-hoz
Az Fmtv. jelenleg hatályos 17. cikkének (2) bekezdése szerint a mintaoltalom hatálya
-	viszonosság esetén - nem érvényesül az olyan közlekedési és szállítási eszközök
tekintetében, amelyek csak átmenőben vannak az ország területén, továbbá az olyan külföldi
eredetű áruk tekintetében, amelyek belföldön nem kerülnek forgalomba. A javaslat e
szabályhoz képest - a 98/71/EK irányelv 13. cikkének (2) bekezdésével összhangban - szűkíti
a mintaoltalom hatálya alóli kivétel terjedelmét, azaz a mintaoltalomból eredő kizárólagos
jognak csupán a külföldön lajstromozott és a Magyar Köztársaság területén időlegesen
tartózkodó hajók és légijárművek felszerelése, alkatrészeknek és tartozékoknak ilyen
járművek javítása céljából történő behozatala, valamint az ilyen járművek javítása képezheti
korlátját.
A 94. §-hoz
Az Fmtv. hatályos 18. §-a kimondja, hogy a mintaoltalomból eredő kizárólagos
hasznosítási jog nem terjed ki a mintaoltalom jogosultja által vagy az ő kifejezett
hozzájárulásával belföldön forgalomba hozott termékkel kapcsolatos további cselekményekre.
Míg e rendelkezésnek megfelelően a mintaoltalom jogosultját megillető kizárólagos
hasznosítási jog a termék belföldön történő forgalomba hozatalával „merül ki”, addig az
Európai Unió egységes piacán a jogkimerülés területi hatálya szélesebb, azaz a kizárólagos
hasznosítási jog a minta szerinti terméknek az Európai Unió bármely tagállamában történő
forgalomba hozatala esetén (ha ez a mintaoltalom jogosultja által, vagy az ő hozzájárulásával
történik) az Európai Unió egész területére nézve kimerül. Ezáltal teremthető egyensúly a
mintaoltalom hasznos gazdasági funkciói és az egységes piac szempontjai között. Ezt az elvet
tükrözi a 98/71/EK irányelv 15. cikke is.
A 98/71/EK irányelv e szabályával összhangban a javaslat az Fmtv. rendelkezését úgy
módosítja, hogy a mintaoltalomból eredő kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki a
mintaoltalom jogosultja által vagy az ő kifejezett hozzájárulásával az Európai Közösségben
forgalomba hozott - a minta szerinti - termékkel kapcsolatos további cselekményekre. Meg
kell jegyezni, hogy a közösségi jogkimerülés elve az Európai Gazdasági Térségről szóló
szerződés alapján az EGT egész területére kiterjed.
A 95. §-hoz
A javaslat biztosítja az illeszkedést a hamisított és kalóztermékek exportjának, re-
exportjának és szabad forgalomba bocsátásának tilalmáról szóló 3295/94/EK tanácsi
rendelethez, illetve az ezt felváltó, 2004. július 1-jén hatályba lépő 1383/2003/EK tanácsi
rendelethez, azaz rendelkezik a mintaoltalom bitorlásának vámjogi következményeiről. Ennek
megfelelően egészül ki az Fmtv.-nek a mintaoltalom bitorlására vonatkozó 23. §-a (2)
bekezdése: az új - a magyar iparjogvédelmi jogszabályok közül eddig csak a Vt.-ben szereplő
-	rendelkezés szerint a mintaoltalom bitorlása esetén a jogosult követelheti a vámhatóság
intézkedését a bitorlással érintett vámáruk forgalomba kerülésének megakadályozására.
Hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozását követően - a rendeletek közvetlen
hatályának köszönhetően - a „külön jogszabályon” az előzőekben említett tanácsi rendeleteket
kell érteni.
A 96. §-hoz
Míg a nemzeti mintaoltalmi bejelentések benyújtására - lakóhelyre, székhelyre
tekintet nélkül - bárki jogosult, addig a Hágai Megállapodás hágai és genfi szövege
meghatározott személyi körhöz köti a nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentés benyújtására
irányuló jogosultságot (ld. az általános indokolás IV. 3. pontját). A javaslat erre tekintettel
kiegészíti a mintaoltalom megsemmisítésének okait azzal az esettel, ha a Hágai Megállapodás
alapján a bejelentést arra nem jogosult személy nyújtotta be.
A 97-98. §-hoz
A javaslat bővíti, illetve - a Hágai Megállapodással összefüggésben - a törvény
szintjén rögzíti az MSZH-nak a mintaoltalmi ügyekkel kapcsolatos, az Fmtv. 30. §-ában
megállapított hatáskörének terjedelmét. E módosítás értelemszerűen következik a minták
közösségi oltalmával kapcsolatos új VIII/A. fejezetnek, valamint az ipari minták nemzetközi
lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodás genfi és hágai szövegével való illeszkedést
szolgáló új VIII/B. fejezetnek az Fmtv.-be történő beillesztéséből. Ennek megfelelően a
javaslat hatálybalépését követően az MSZH hatáskörébe tartoznak a 6/2002/EK rendelet
alkalmazásából eredő ügyek, így elsősorban a közösségi mintaoltalmi bejelentéseknek az
OHIM-hoz való továbbításával összefüggésben jelentkező adminisztratív teendők. Ugyanígy
rögzül az MSZH hatásköre a Hágai Megállapodás alapján tett nemzetközi ipari mintaoltalmi
bejelentésekkel összefüggésben is: az MSZH egyfelől továbbítja a nála benyújtott nemzetközi
bejelentéseket a Nemzetközi Irodához, másfelől elvégzi a Magyar Köztársaságot megjelölő
nemzetközi bejelentések érdemi vizsgálatát (ld. a javaslat 97. §-át).
A javaslat - összhangban az Fmtv.-nek az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról
szóló Hágai Megállapodáshoz kapcsolódó illeszkedési szabályokat tartalmazó új VIII/B.
fejezetével - elvégzi az Fmtv. 32. §-a (2) bekezdésének technikai kiigazítását. Ennek
megfelelően a VIII/B. fejezetben foglalt 60/I. §-ban hivatkozott határozatokkal bővíti az
MSZH érdemi határozatainak körét [ld. a javaslat 98. §-ának (1) bekezdését].
A javaslat a Vt. módosításával összefüggésben felhozott azonos indokokra (ld. a
javaslat 18. §-ához fűzött indokolást) tekintettel az MSZH-nak a költségek viselése tárgyában
hozott határozatainak végrehajtására az Áe. helyett a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi
LIII. törvény alkalmazását rendeli [ld. a javaslat 98. §-ának (2) bekezdését].
A 99. §-hoz
A javaslat enyhíti a minta egységére vonatkozó, az Fmtv. 38. §-ának (1) bekezdésében
foglalt követelményeket. A jelenleg hatályos szabályozás szerint több mintának egy
bejelentésbe történő foglalása csak két konjunktív feltétel fennállása esetén lehetséges: a
mintákat a tájékozott használóra tett összbenyomást befolyásoló közös külső jellegzetesség
kell összekapcsolja, valamint a minta szerinti termékek az ipari minták nemzetközi
osztályozásának létesítésére Locarnóban, 1968. október 8-án aláírt megállapodás szerinti
osztályozás (a továbbiakban: Nemzetközi Osztályozás) azonos osztályába kell tartozzanak. A
közös külső jellegzetesség mint többletfeltétel előírását a Hágai Megállapodás genfi
szövegének 13. cikke is lehetővé teszi; ezzel az Fmtv. megalkotásakor tehát élt a jogalkotó. A
több mintára való oltalom igénylése esetén fennálló két feltétel a javaslatban rögzített új
szabályban elválik egymástól. Ennek megfelelően lehetőség nyílik arra, hogy az egy
bejelentésben szereplő több minta egységét - a minta szerinti termékeknek egy osztályjelzetbe
való tartozásától függetlenül - egyedül a termék formája teremtse meg. Továbbra is mód van
természetesen a mintaoltalomnak több mintára történő igénylésére - immár
többletkövetelmény nélkül - abban az esetben, ha a minták szerinti termékek a Nemzetközi
Osztályozás azonos osztályába tartoznak.
A javaslat által beiktatott módosítás megkönnyíti a Hágai Megállapodás alapján tett,
több mintát tartalmazó nemzetközi bejelentések hazai vizsgálatát is, mivel sem a genfi, sem a
hágai szövegben nem követelmény a közös külső jellegzetesség megléte.
A 100. §-hoz
A javaslat módosítja az Fmtv. 46. §-ában található, az észrevételre vonatkozó
szabályokat. Az Fmtv. jelenleg hatályos rendelkezései - a Vt. megfelelő szabályaihoz
hasonlóan - visszás helyzetet teremtenek, mivel az észrevételt benyújtó személy az MSZH
határozataival szemben jogorvoslattal élhet, és a bíróság előtt folyó eljárásban félként részt
vehet, miközben az MSZH előtti eljárásban nem ügyfél; ez a bejelentőt - számára kedvező
hivatali és kedvezőtlen bírósági döntés esetén - megfosztja egy jogorvoslati fórumtól, ami
alkotmányossági aggályokat is felvethet. Ezt orvosolja a javaslat azzal, hogy a 10. § szerint
észrevételt tevő személyt (azaz a korábbi jog jogosultját) ügyféllé avatja. Mivel az Fmtv. 61. §-
ának a javaslattal módosított (2) bekezdése (ld. a javaslat 102. §-át) kimondja, hogy a határozat
megváltoztatását az kérheti, aki az MSZH előtti eljárásban ügyfélként vesz részt, az új
szabályozás szerint az észrevételt tevő személyek közül csak az Fmtv. 10. §-a alapján
észrevételt benyújtó személy lesz jogosult megváltoztatási kérelem benyújtására.
Érdemes utalni arra, hogy e szabálynak az Fmtv.-be való bevezetése megkönnyíti az
MSZH nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentésekkel kapcsolatos eljárását is. A javaslat
101. §-ával az Fmtv.-be beillesztett 60/K. §-ának (4)-(8) bekezdéseiben foglalt eljárás
szabályait az észrevétel kapcsán is alkalmazni kell, vagyis az MSZH az Fmtv. 10. §-a alapján
tett észrevételt - a nemzetközi lajstromozás hatályának elutasításáról szóló értesítéshez [ld. a
javaslat 101. §-ával megállapított 60/K. § (4) bekezdését] hasonlóan - a beérkezését követően
megküldi a Nemzetközi Irodának. A jelenleg hatályos szabályozás az MSZH eljárását
tekintélyes mértékben megnehezíti, mivel valamennyi észrevétel - függetlenül attól, hogy azt
ki nyújtotta be, illetve, hogy annak tartalmával az MSZH egyetért-e - kiküldésre kerül, és ez
gyakran indokolatlanul meghosszabbítja a nemzetközi eljárás lefolytatását. [Természetesen az
észrevételt tevőnek az Fmtv. 61. §-a (2) bekezdésének b) pontjában említett, megváltoztatási
kérelem benyújtására irányuló jogosultsága itt is problémát jelent.] A javaslat által beiktatott
módosítás a nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentésekkel kapcsolatban benyújtott
észrevételek kezelését is racionalizálja, mivel az új szabályozásnak köszönhetően csak a
korábbi jog saját érdekében fellépő jogosultja által tett észrevétel akaszthatja meg az eljárás
menetét.
A 101. §-hoz
A javaslat új fejezet beiktatásával végzi el az Fmtv. legkiterjedtebb módosítását. E
módosítás kétirányú: a megfelelő illeszkedési szabályok megalkotásával egyfelől megteremti a
magyar és a 6/2002/EK rendelet által létrehozott közösségi mintaoltalmi rendszer összhangját,
másfelől belső jogi kapcsolatot létesít az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai
Megállapodás genfi és hágai szövegének rendelkezéseivel.
(Az Fmtv. 60/A. §-ához)
A javaslat a 6/2002/EK rendelet szabályaival összhangban határozza meg a minták
közösségi oltalmával kapcsolatos rendelkezések alkalmazásával összefüggő fogalmakat: a
6/2002/EK rendelet, a közösségi minta, valamint a közösségi mintaoltalmi bejelentés fogalmát.
A közösségi minta definíciója a 6/2002/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdéséből vezethető le;
ennek megfelelően közösségi mintán a lajstromozással, valamint a lajstromozás nélkül
oltalomban részesülő mintát egyaránt érteni kell. A lajstromozás nélkül oltalomban részesülő
minta oltalma - a rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban - azon a
napon kezdődik, amikor a minta az Európai Közösség területén először jutott nyilvánosságra.
Azt, hogy a mintát mikor kell nyilvánosságra jutottnak tekinteni, a rendelet 11. cikkének (2)
bekezdése határozza meg.
A közösségi mintaoltalmi bejelentés fogalmát a javaslat a közösségi minta
definíciójára építve adja meg, utalva azonban arra, hogy mintaoltalmi bejelentésről
értelemszerűen csupán a lajstromozással oltalomban részesülő minta esetén beszélhetünk.
(Az Fmtv. 60/B. §-ához)
A 6/2002/EK rendelet 35. cikkének megfelelően a közösségi minta lajstromozására
irányuló bejelentés - a bejelentő választásának megfelelően - az OHIM-nál vagy a tagállamok
központi iparjogvédelmi hivatalainál egyaránt benyújtható. Utóbbi esetben a tagállami
hivataloknak minden szükséges lépést meg kell tenniük annak érdekében, hogy a bejelentést a
benyújtásától számított két héten belül az OHIM-hoz továbbítsák. A továbbításért a tagállami
hivatal díjat számíthat fel, amelynek összege azonban nem haladhatja meg a mintaoltalmi
bejelentés fogadásával és továbbításával kapcsolatban felmerülő adminisztratív költségek
mértékét. A javaslat - élve ezzel a lehetőséggel - kimondja, hogy az MSZH-nál benyújtott
közösségi mintaoltalmi bejelentés továbbításáért külön jogszabályban meghatározott díjat kell
fizetni. Ha a bejelentés továbbításának díját nem fizették meg, az MSZH figyelmezteti a
bejelentőt a hiánypótlásra. Az MSZH a közösségi mintaoltalmi bejelentést a díj megfizetését
követően továbbítja.
Említést kell tenni arról, hogy - a 6/2002/EK rendelet 38. cikkében foglaltakkal
összhangban - az MSZH-nál benyújtott közösségi mintaoltalmi bejelentés bejelentési napja az
a nap, amikor a bejelentést az MSZH kézhez vette, feltéve, hogy abban megtalálhatók a
rendelet 36. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, a bejelentési nap elismeréséhez
szükséges tartalmi elemek. Ezek meglétének vizsgálatát az OHIM folytatja le, azaz a
tagállamok központi iparjogvédelmi hivatalai a közösségi mintaoltalmi bejelentések
vonatkozásában csupán továbbító szerepet töltenek be. Ha a közösségi mintaoltalmi bejelentés
a nemzeti hivatalhoz való beérkezését követő két hónapon belül nem éri el az OHIM-ot, a
késedelem jogkövetkezménye az, hogy a bejelentés napja arra a napra „tolódik ki”, amikor az
OHIM a közösségi mintaoltalmi bejelentést kézhez vette.
(Az Fmtv. 60/C-60/E. §-aihoz)
A javaslat egyértelműen leszögezi, hogy az Fmtv. 9. §-a (2) bekezdésének
alkalmazásában csak a korábbi elsőbbségű lajstromozott közösségi minta lehet a magyar
mintaoltalom megadásának kizáró oka.
A 6/2002/EK rendelet 89. cikke (1) bekezdésének a)-c) pontjai határozzák meg a
közösségi mintaoltalmi bíróságok (ld. a 60/E. §-t) által bitorlás esetén alkalmazandó
szankciókat. Ennek megfelelően a közösségi mintaoltalmi bíróság eltilthatja a bitorlót a
további jogsértéstől, elrendelheti a mintaoltalom bitorlásával érintett termékek, illetve a
bitorlásra használt eszközök lefoglalását, feltéve, hogy tulajdonosuk tudta, hogy azokat
bitorlásra használták, vagy a körülményekből ez nyilvánvaló volt. A rendelet 89. cikke (1)
bekezdésének d) pontja lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egyéb, a nemzeti joguk
(ideértve a nemzetközi magánjoguk rendelkezéseit is) által rögzített szankciókat
alkalmazzanak. A rendelet 90. cikke pedig a tagállami szabályokat rendeli alkalmazni az
ideiglenes intézkedések tekintetében.
Az előzőekben említettekkel összhangban szögezi le a javaslat, hogy a közösségi
mintaoltalom bitorlására - a 6/2002/EK rendelet 88-90. cikkeiben meghatározott esetekben és
feltételekkel - ugyanazokat a jogkövetkezményeket kell alkalmazni, mint az MSZH által az
Fmtv. alapján megadott mintaoltalom bitorlására.
A 6/2002/EK rendelet 80. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a tagállamoknak
legkésőbb 2005. március 6-ig kell kijelölniük a közösségi mintaoltalmakkal kapcsolatos
jogvitákban eljáró ún. közösségi mintaoltalmi bíróságokat. A közösségi mintaoltalmi bíróságok
hatáskörébe tartozó ügyek körét a rendelet 81. cikke határozza meg: e bíróságok járnak el tehát
a közösségi minta bitorlásával, - ha a mintaoltalmi bíróság szerinti tagállam joga ezt lehetővé
teszi - a közösségi mintát érintő nemleges megállapítással, valamint a lajstromozás nélkül
oltalomban részesülő minta megsemmisítésével kapcsolatos eljárásokban, továbbá a bitorlás
iránt indított per esetén benyújtott, a közösségi minta megsemmisítésével kapcsolatos
viszontkereset ügyében.
A javaslat - az új bírósági fórumrendszernek megfelelően - közösségi mintaoltalmi
bíróságként első fokon a Fővárosi Bíróságot, másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblát jelöli meg.
(Az Fmtv. 60/F. és 60/G. §-ához)
Az Fmtv.-nek a javaslat szerinti új VIII/B. fejezete tartalmazza az ipari minták
nemzetközi lajstromozásáról szóló 1925. évi Hágai Megállapodáshoz (a továbbiakban:
Megállapodás) való illeszkedést szolgáló, azaz a nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentésekre
vonatkozó előírásokat. Az illeszkedési szabályok megalkotására a korszerűbb genfi szöveghez
igazodva került sor, amely megtartja a hágai szövegben lefektetett nemzetközi lajstromozási
rendszer szerkezetét, ám több ponton finomítja, a Nemzetközi Iroda szempontjából
könnyebben alkalmazhatóvá, a bejelentők számára pedig áttekinthetőbbé teszi azt.
A Megállapodás szerinti nemzetközi bejelentés fogalmát - a nemzeti úton tett
bejelentésektől való világos elhatárolás végett - a javaslatnak meg kell határoznia. Tekintettel
arra, hogy az iparjogvédelem más intézményeivel - pl. a szabadalommal és a védjeggyel -
kapcsolatos nemzetközi szerződések is lehetővé teszik a nemzetközi bejelentést, illetve
lajstromozást, a Megállapodásban definiált nemzetközi bejelentés fogalmát az egyértelműség
kedvéért a „nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentés” kifejezéssel célszerű az Fmtv.-be
bevezetni. Meg kell jegyezni, hogy a javaslat a Hágai Megállapodáshoz kapcsolódó
illeszkedési szabályokban nem követi az Fmtv. terminológiáját, azaz nem nemzetközi
formatervezési, hanem nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentésről rendelkezik; ez jobban
tükrözi az angol „industrial design” kifejezést, továbbá összhangban áll a Megállapodás
londoni és hágai szövegét, valamint stockholmi kiegészítő szövegét kihirdető 1984. évi 29.
törvényerejű rendeletben alkalmazott szóhasználattal.
A javaslat egyértelműen leszögezi, hogy a nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentésekre
vonatkozó rendelkezéseket a Megállapodás hágai szövege alapján tett nemzetközi letétbe
helyezésekre megfelelően alkalmazni kell. A hágai szöveg - a Megállapodás első 1925. évi,
majd az azt követő londoni szövegéhez hasonlóan - még „nemzetközi letétbe helyezésről”
rendelkezik, a „nemzetközi bejelentés”, illetve ezzel összhangban a „nemzetközi lajstromozás”
fogalmát a genfi szöveg vezette be. Meg kell jegyezni, hogy a három szöveg terminológiai
egységesítését a jelenleg elfogadás előtt álló, a Megállapodás londoni, hágai, valamint genfi
szövegéhez kapcsolt Közös Végrehajtási Szabályzat (ld. az általános indokolás IV. 3. pontját)
1.	szabályának (2) bekezdése végzi el. (Arra való tekintettel, hogy a Közös Végrehajtási
Szabályzat elfogadására még nem került sor, az illeszkedési szabályok alapját képező
végrehajtási rendelkezésekre az Fmtv. 60/F-60/K. §-aihoz fűzött indokolás - ha a Közös
Végrehajtási Szabályzat azokat változtatás nélkül átveszi - a genfi szöveghez kapcsolt, már
elfogadott Végrehajtási Szabályzat eredeti rendelkezéseire utal.)
(Az Fmtv. 60/H. §-ához)
Az általános indokolás IV. 3. pontjában foglaltaknak megfelelően az illeszkedési
szabályok megalkotása az új Közös Végrehajtási Szabályzat tervezetének figyelembevételével
történt. A Megállapodás egyes szövegei nem deklarálják, hogy a Közös Végrehajtási
Szabályzat azok szerves részét képezné. Tekintettel azonban arra, hogy a felsorolt
tárgykörökbe tartozó előírások nélkül a Megállapodás gyakorlatilag nem alkalmazható,
valamint figyelembe véve, hogy számos fontos kérdés rendezését a Közös Végrehajtási
Szabályzat végzi el, a javaslat egyértelműen leszögezi, hogy a Megállapodás alkalmazására
való utaláson a Megállapodásnak az előzőekben említett szövegeihez kapcsolódó Közös
Végrehajtási Szabályzat alkalmazását is érteni kell.
A javaslat világossá teszi továbbá, hogy az Fmtv. és a Megállapodás rendelkezései az
általános és a különös viszonyában állnak egymással, ami a Megállapodást megillető
alkalmazási elsőbbség deklarálásán túlmenően kifejezi azt is, hogy a Megállapodás kellő
részletességgel szabályozza a nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentésekkel kapcsolatos alaki
követelményeket, e vonatkozásban csekély mozgásteret engedve a nemzeti törvényhozás
számára. Természetesen a nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentések érdemi vizsgálata során
-	néhány vizsgálati követelmény kivételével [ld. az Fmtv. 60/K. §-ának (3) bekezdését] - az
Fmtv. szabályai érvényesülnek.
(Az Fmtv. 60/I. §-ához)
A javaslat egyértelműen rögzíti, hogy az Fmtv. 60/K. §-a (6) és (7) bekezdésében
említett határozatok érdemi határozatoknak minősülnek. E határozatok meghozatala az ipari
minták nemzetközi lajstromozásával kapcsolatos eljárás második, az MSZH előtt folyó
szakaszában merül fel, amikor az MSZH elvégzi a nemzetközi bejelentés érdemi vizsgálatát.
Attól függően, hogy a bejelentésbe foglalt minta megfelel-e az MSZH által vizsgált
követelményeknek [ld. az Fmtv.-nek a javaslat 101. §-ával megállapított 60/K. §-ának (3)
bekezdését], az eljárásnak négyféle végeredménye lehet; az MSZH három esetben hoz érdemi
határozatot [ld. az Fmtv.-nek a javaslat 101. §-ával megállapított 60/K. §-ának (6) és (7)
bekezdését, valamint az e §-okhoz fűzött részletes indokolást]. E határozatok ellen
természetesen - az általános szabályok szerint - az arra jogosultak megváltoztatási kérelmet
nyújthatnak be.
(Az Fmtv. 60/J. §-ához)
A javaslat a nemzetközi mintaoltalmi bejelentésekre vonatkozó általános szabályokat
követően az MSZH útján benyújtott nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentésekkel
kapcsolatos rendelkezéseket rögzíti.
Az általános indokolás IV. 3. pontjában említetteknek megfelelően a Megállapodás
genfi szövege - a hágai szöveghez hasonlóan - a közvetlen, azaz a Nemzetközi Irodánál
történő, és a közvetett, a bejelentő szerződő államának hivatalán keresztüli bejelentést
egyaránt lehetővé teszi. A nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentés kötelező tartalmi elemeit
a genfi szöveg 5. cikkének (1) bekezdése, valamint a genfi szöveghez kapcsolt Végrehajtási
Szabályzat 7. szabálya tartalmazza. A bejelentés alaki vizsgálatát - ideértve a szerződő
államok által nyilatkozatukban meghatározott kiegészítő tartalmi elemeket (ld. az általános
indokolás IV.3. pontját) is - teljes mértékben a Nemzetközi Iroda végzi, a nemzeti hivatalok
szerepe - az őket érintő közvetett bejelentés esetén - csupán a bejelentés továbbítására
szorítkozik.
A Megállapodás eredeti és az azt felváltó londoni szövege szerint nemzetközi letétbe
helyezésre irányuló bejelentést kizárólag francia nyelven lehetett benyújtani. A hágai és a genfi
szöveg rendelkezéseinek megfelelően azonban a nemzetközi bejelentés angol és francia
nyelven egyaránt benyújtható az MSZH-hoz.
A javaslat az előzőekben említettekre tekintettel kimondja, hogy az MSZH-t érintő
közvetett bejelentés esetén az MSZH a nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentést továbbítja a
Nemzetközi Irodához. A javaslat megvonja azoknak a nemzetközi bejelentéseknek a körét,
amelyekkel összefüggésben az MSZH eljár, vagyis a bejelentést továbbítja a Nemzetközi
Irodához, illetve eleget tesz a bejelentéssel kapcsolatos többirányú értesítési kötelezettségének.
E nemzetközi bejelentések azok, amelyekben a bejelentő szerződő államaként a Magyar
Köztársaságot tüntették fel. A bejelentő szerződő államának fogalmát - amely gyakorlatilag azt
az államot jelöli, amellyel a bejelentő a 3. cikkben meghatározottak szerinti, a bejelentési
jogosultságot megalapozó kapcsolatban áll - a genfi szöveg 1. cikkének (xiv) pontja határozza
meg. Ha a nemzetközi bejelentés az imént említett feltételnek megfelel, az MSZH - a genfi
szöveghez kapcsolt Végrehajtási Szabályzat 13. szabálya (1) bekezdésében foglaltakkal
összhangban - a bejelentés kézhezvételének, majd továbbításának időpontjáról értesíti a
bejelentőt. Az MSZH-nak a nemzetközi bejelentést - a bejelentési nap megőrzése érdekében -
egy hónapon belül kell továbbítania a Nemzetközi Irodához. A genfi szöveghez kapcsolt
Végrehajtási Szabályzat 13. szabályának (3) bekezdése értelmében ugyanis a bejelentési nap
közvetett bejelentés esetén az a nap, amikor a nemzetközi bejelentés a nemzeti hivatalhoz
beérkezett. Ha a bejelentés továbbítására a beérkezést követő egy hónapon belül nem kerül sor,
a bejelentés napja a bejelentésnek a Nemzetközi Irodához történő benyújtásához hasonlóan
alakul, azaz arra a napra „tolódik ki”, amikor a bejelentést a Nemzetközi Iroda kézhez vette.
Meg kell jegyezni, hogy a hágai szöveg a bejelentés továbbítására nézve nem tartalmaz
rendelkezéseket; az MSZH a gyakorlatban a bejelentést haladéktalanul továbbítja a
Nemzetközi Iroda felé. Erre azért is szükség van, mert a nemzetközi oltalom a nemzetközi
letétbe helyezéssel keletkezik; a hágai szöveg 6. cikkének (2) bekezdése szerint ez az a nap,
amelyen a Nemzetközi Iroda kézhez vette a szabályszerűen benyújtott bejelentést, a
bejelentéssel együttesen fizetendő díjakat és a minta fényképét vagy fényképeit, illetve más
grafikai ábrázolásait, vagy ha az Iroda ezeket nem egyidejűleg kapta meg, az a nap, amelyen az
utolsó iratot kézhez vette, illetve a díjat megfizették.
A genfi szöveg 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban a javaslat a nemzetközi
bejelentés továbbításáért - az eddigi gyakorlathoz hasonlóan - külön díj megfizetésének
kötelezettségét állapítja meg. A nemzetközi bejelentéssel kapcsolatban a genfi szövegben
meghatározott, a Nemzetközi Irodához teljesítendő díjakat is meg kell fizetni.
(Az Fmtv. 60/K. §-ához)
A javaslat 101. §-a illeszti az Fmtv.-be a Magyar Köztársaságot megjelölő nemzetközi
ipari mintaoltalmi bejelentésekkel kapcsolatos illeszkedési szabályokat. Az általános indokolás
IV. 3. pontjában foglaltaknak megfelelően az alaki vizsgálat elvégzését követően a
szabályszerű bejelentés alapján a Nemzetközi Iroda a mintát haladéktalanul lajstromozza; a
nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentés - a genfi szöveg 14. cikke (1) bekezdésével
összhangban - a lajstromozás napjától azonos hatályú a megjelölt szerződő államok nemzeti
hivatalainál szabályszerűen benyújtott mintaoltalmi bejelentéssel. A lajstromozásról a
Nemzetközi Iroda hivatalos lapjában hatósági tájékoztatást közöl, majd a bejelentésben
megjelölt szerződő államokat értesíti. A nemzetközi lajstromozás közzétételére a genfi
szöveghez kapcsolt Végrehajtási Szabályzat 17. szabálya (1) bekezdésének (iii) pontja
értelmében - főszabályként - a nemzetközi lajstromozást követő hat hónap elteltével kerül sor.
A genfi szöveg - a hágai szöveghez hasonlóan - lehetővé teszi a közzététel halasztását, azzal
az eltéréssel, hogy a halasztás maximális időtartama - a nemzetközi letétbe helyezés napjától
számított tizenkét hónap helyett - a bejelentési naptól (elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség
napjától) számított harminc hónap.
A javaslat az előzőekben említettekre tekintettel kimondja a Magyar Köztársaságot
megjelölő nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentésnek az MSZH-hoz szabályszerűen
benyújtott mintaoltalmi bejelentéssel való azonos hatályát.
Mivel az MSZH előtti eljárásban a nemzetközi bejelentés közzétételére nem kerül sor,
indokoltnak tűnik annak deklarálása is, hogy a Nemzetközi Iroda általi közzététel az MSZH
előtti eljárásban történő közzététellel azonos hatályú; az Fmtv. 46. §-ában szabályozott
észrevétel lehetősége is a nemzetközi közzététel időpontjától nyílik meg.
A Nemzetközi Iroda által végzett lajstromozás nem teremt a nemzeti oltalommal azonos
hatályú oltalmat, vagyis e hatály csak akkor áll be, ha a megjelölt szerződő állam hivatala - az
érdemi vizsgálat lefolytatását követően - nem küld a Nemzetközi Irodának értesítést arról,
hogy a minta nem felel meg az oltalmazhatósági feltételeknek, vagy az erre irányuló értesítést
visszavonja. Az MSZH-nak tehát - mind a genfi, mind a hágai szöveg szerint - hat hónapja
van arra, hogy az említett értesítést - amely gyakorlatilag az oltalom hatályának ideiglenes
elutasítását tartalmazza - a Nemzetközi Irodának megküldje. A javaslat erre tekintettel
szabályozza az eljárásnak az MSZH előtt folyó szakaszát.
A javaslat szerint az érdemi vizsgálat során az MSZH az Fmtv. 1-5. §-aiban foglalt
oltalmazhatósági kritériumokat, továbbá azt vizsgálja, hogy a minta a 6-9. §-ok, valamint - a
jogosult erre irányuló észrevétele folytán - a 10. § alapján nincs-e kizárva az oltalomból. Az
MSZH a nemzetközi ipari mintaoltalom vonatkozásában nem vizsgálja azonban az Fmtv.
47. §-a (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott egyéb feltételeket, azaz a minta egységét,
valamint a mintának az ábrázolással történő bemutatását (ld. az Fmtv. 38. és 39. §-át). Az
egység követelményének MSZH általi vizsgálata elsősorban azért jelent problémát, mert a
Megállapodás genfi és hágai szövege e kérdésben eltérően rendelkezik. A genfi szöveg 13.
cikkének (2) bekezdése ugyanis lehetővé teszi, hogy - a szerződő állam nyilatkozata esetén -
annak nemzeti hivatala elutasítsa a nemzetközi bejelentést, ha az nem felel meg a nemzeti
jogszabályok szerinti egység követelményének, illetve a Végrehajtási Szabályzat 18.
szabályának (3) bekezdése rendelkezik a bejelentés megosztásának lehetőségéről is (ebben az
esetben a megosztásról a Nemzetközi Irodát értesíteni kell). A hágai szöveg azonban a
megosztásról nem tesz említést, tehát gyakorlati oldalról nézve a nemzeti hivatal előtti
megosztást a Nemzetközi Iroda nem kezeli, és azt a nemzetközi lajstrom vezetésekor sem tudja
figyelembe venni. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a genfi és a hágai szöveg szerint a
Nemzetközi Osztályozás szerinti osztályjelzet, valamint az abban szereplő elnevezés
feltüntetése a nemzetközi bejelentés olyan tartalmi elemének minősül, amelyet a Nemzetközi
Iroda vizsgál [ld. a genfi szöveg Végrehajtási Szabályzatának 7. szabálya (3) bekezdését,
valamint a londoni és a hágai szöveghez kapcsolt egységes Végrehajtási Szabályzat 9. szabálya
(2)	bekezdésének a) pontját]. A hágai szöveg imént említett megoldása az MSZH eljárásában
eddig is nehézségeket okozott, ennek kiküszöbölése érdekében a javaslat a minta egységét nem
sorolja a vizsgálandó feltételek közé. A javaslat - a nemzetközi ipari mintaoltalmi
bejelentésekkel kapcsolatos eljárás MSZH előtti szakaszának megkönnyítése érdekében -
hasonlóan jár el a minta ábrázolással való bemutatásának vizsgálatával kapcsolatban is. Ezt
elsősorban szintén a gyakorlati tapasztalatok teszik szükségessé.
Ha az MSZH az előzőekben említett vizsgálat lefolytatását követően megállapítja, hogy
a nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentés a vizsgált követelményeknek nem felel meg, erről a
Nemzetközi Irodát értesíti. Meg kell jegyezni, hogy a javaslat igazodik a Közös Végrehajtási
Szabályzat 26. szabályának (3) bekezdéséhez, amely kiküszöböli a genfi és a hágai szöveg
között fennálló, abból fakadó eltérést, hogy az elutasításra rendelkezésre álló hat hónapos
határidőt a két szöveg szerint más-más időponttól kell számítani. A hágai szöveg 8. cikkének
(2)	bekezdésében foglaltaknak megfelelően a nemzetközi letétbe helyezés elutasítására nyitva
álló határidő attól a naptól számított hat hónap, amikor a megjelölt szerződő állam nemzeti
hivatala kézhez vette az időszaki lap azon számát, amelyben a nemzetközi letétbe helyezés
lajstromozását közzétették. A genfi szöveg Végrehajtási Szabályzatának 18. szabálya (1)
bekezdésének b) pontja szerint - az olyan szerződő állam nyilatkozata esetén, amely vizsgáló
hivatallal rendelkezik, illetve ahol a nemzeti jogszabályok biztosítják a felszólalás lehetőségét
-	e hat hónap tizenkét hónappal helyettesíthető, és e határidő a nemzetközi lajstromozás
közzététele másolatának a Nemzetközi Iroda által történő megküldésétől számít. A Közös
Végrehajtási Szabályzat 26. szabályának (3) bekezdése szerint a közzététel kizárólag a WIPO
honlapján történik, és annak időpontjáról a Nemzetközi Iroda e-mailben értesíti a szerződő
államokat. E szabály beillesztésével a közzétételt tartalmazó lapszám „megküldése” és
„kézhezvétele” gyakorlatilag egybeesik, és a hat hónapot mind a genfi, mind pedig a hágai
szöveg alkalmazása esetén egységesen attól az időponttól kell számítani, amikor a Nemzetközi
Iroda az előbbiekben említett értesítését a szerződő államoknak megküldte.
A javaslat szabályozásának megfelelően, a nemzetközi lajstromozás hatályának
ideiglenes elutasítását tartalmazó értesítésben - amelyben a genfi szöveg 12. cikke (2)
bekezdésének b) pontjával összhangban meg kell jelölni az értesítés alapjául szolgáló okokat -
az MSZH a bejelentőt nyilatkozattételre hívja fel.
Ha a bejelentő az MSZH által megadott határidőn belül a felhívásra nem válaszol, vagy
bejelentése a felhívás ellenére sem elégíti ki a vizsgált követelményeket, az MSZH a
nemzetközi lajstromozásnak a Magyar Köztársaság területére kiterjedő hatályát elutasítja. Ha a
nyilatkozattételt követően a minta kielégíti az oltalmazhatósági feltételeket, az MSZH az
értesítést visszavonja, és a Magyar Köztársaság területén a nemzeti eljárás során megadott
formatervezési mintaoltalommal azonos hatályú oltalom keletkezik. Az MSZH mindhárom
esetben érdemi határozatot hoz (ld. a javaslat 101. §-ával megállapított 60/I. §-t), amely ellen
megváltoztatási kérelemmel lehet élni. Meg kell jegyezni, hogy az MSZH csak az ideiglenes
elutasításról szóló értesítés - részben vagy egészben történő - visszavonása esetén értesíti
ismét a Nemzetközi Irodát; a másik két esetben erre tehát nem kerül sor, mivel az elutasítást
tartalmazó értesítést a Nemzetközi Iroda feltüntette a lajstromban, és annak tartalma a
későbbiekben nem változott. A visszavonásról szóló értesítés megküldésére a visszavonásról
szóló határozat jogerőre emelkedését követően kerül sor.
A javaslat rögzíti, hogy abban az esetben, ha az MSZH az előzőekben említett
értesítését részben vagy egészben visszavonja, a nemzetközi lajstromozás vagy annak a
visszavonással érintett része a visszavonásról szóló határozat keltétől azonos hatályú az MSZH
által megadott mintaoltalommal. E rendelkezés összhangban áll a genfi szöveg 14. cikke (2)
bekezdésének b) pontjával, amely kimondja, hogy az elutasításról szóló értesítés visszavonása
esetén a nemzetközi lajstromozásnak legkésőbb a visszavonás napjától azonos hatályúnak kell
lennie az értesítést küldő megjelölt szerződő állam nemzeti joga alapján megadott
mintaoltalommal.
A nemzetközi lajstromozásnak a magyar mintaoltalommal megegyező hatálya
automatikusan, külön érdemi határozat hozatala nélkül - az értesítésre rendelkezésre álló hat
hónapos határidő lejártát követő napon - áll be abban az esetben, ha az MSZH az említett
értesítést nem adja ki.
A javaslatnak a nemzetközi lajstromozás elutasításával kapcsolatos értesítésre
vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha az Fmtv. 10. §-a alapján a
korábbi jog jogosultja észrevételt tesz; ilyenkor tehát az MSZH az észrevételt elutasításról
szóló értesítésként automatikusan megküldi a Nemzetközi Irodának, és az eljárás menete a
továbbiakban az elutasításról szóló értesítés megküldésével megegyező módon alakul.
A 102. §-hoz
A javaslat az Fmtv.-nek az észrevételre vonatkozó 46. §-át érintő módosítással
összhangban (ld. a javaslat 100. §-át) kiigazítja az Fmtv. 61. §-ának (2) bekezdését. A jelenleg
hatályos szabályozás szerint a határozat megváltoztatását az kérheti, aki az MSZH előtti
eljárásban ügyfélként vett részt, továbbá az, akinek a határozat megváltoztatásához jogi érdeke
fűződik és az MSZH előtti eljárásban észrevételt tett. E rendelkezés aggályosságát (ld. a
javaslat 100. §-ához fűzött indokolást) a javaslat azzal küszöböli ki, hogy a megváltoztatási
kérelem benyújtását csak annak a személyi körnek teszi lehetővé, amely az MSZH előtti
eljárásban ügyfélként vett részt. Tekintettel arra, hogy a javaslat által bevezetett módosításnak
köszönhetően [ld. a javaslat 100. §-ában az Fmtv. 46. §-a (5) bekezdését] csak az Fmtv. 10. §-a
alapján észrevételt tevő, azaz a korábbi jog jogosultja ügyfél, elkerülhetővé válik az abból
fakadó ellentmondásos helyzet, hogy az észrevételt benyújtó személy - noha a jelenleg
hatályos rendelkezések szerint az MSZH előtti eljárásban nem ügyfél - az MSZH határozata
ellen minden esetben megváltoztatási kérelemmel élhet, és a bíróság előtti eljárásban félként
vehet részt.
A javaslat az előzőekben említettekkel összhangban törli az Fmtv. 61. §-a (4)
bekezdésének azt a rendelkezését, amely a megváltoztatási kérelem benyújtásának határidejét
észrevétel esetén a határozatnak az észrevételt tevőnek történő megküldéstől számított harminc
napban állapítja meg.
A 103. §-hoz
A javaslat - a 6/2002/EK rendeletnek a csatlakozási szerződéssel megállapított 110a.
cikkében foglaltakkal összhangban - kiegészíti az Fmtv. 63. §-ának (1) bekezdésében foglalt
mintaoltalmi perek körét. Ennek megfelelően mintaoltalmi pernek minősül az a per is, amelyet
egy korábbi elsőbbségű magyar mintaoltalom jogosultja vagy mintaoltalmi bejelentés
bejelentője a 6/2002/EK rendelet 25. cikke (1) bekezdésének d), e) vagy f) pontja alá eső
közösségi minta magyarországi használata ellen indít. E perek a közösségi minta
hasznosításától való eltiltásra irányulnak, anélkül, hogy a szó szoros értelmében bitorlási
pernek minősülnének. A 6/2002/EK rendeletnek a csatlakozási szerződéssel beillesztett e
szabályát a lajstromozás nélkül oltalomban részesülő közösségi mintákra is alkalmazni kell.
A 104. §-hoz
A javaslat hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozására tekintettel kiigazítja az
Fmtv. 69. §-t, azaz elmarad a jogharmonizációs klauzulából az Európai Megállapodásra való
hivatkozás.
A 105. §-hoz
A javaslat törli a mintaoltalmi bejelentésnek a bejelentési nap elismeréséhez szükséges
tartalmi elemei sorából a minta szerinti termék megnevezését. E módosítás elsősorban a
közösségi mintaoltalmi rendszerre figyelemmel történt; a 6/2002/EK rendelet 38. cikkének
megfelelően a bejelentési nap elismeréséhez csupán a lajstromozás iránti kérelem, a bejelentő
azonosítására alkalmas adatok, valamint a minta megfelelő ábrázolása szükséges [ld. a
6/2002/EK rendelet 36. cikkének (1) bekezdését].
A javaslat az Fmtv. 46. §-ának (5) bekezdését, valamint 61. §-ának (2) bekezdését
érintő módosítással (ld. a javaslat 100. és 102. §-át) összhangban értelemszerűen hatályon kívül
helyezi az Fmtv. 61. §-ának (5) bekezdésében szereplő „illetve, ha azt a (2) bekezdés b)
pontjában említett személy terjeszti elő” szövegrészt.
A 106-112. §-okhoz
A javaslat e §-okban a szokásos záró rendelkezéseket tartalmazza. A javaslat
hatálybalépésére - a 106. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel - az Európai Unióhoz történő
csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján kerül
sor. A védjegy- és szabadalombitorlási (valamint az egyéb iparjogvédelmi oltalmi
törvényekben található utalással egyéb bitorlási) perekben, illetve a szerzői jog megsértése
miatt indított perekben az ideiglenes intézkedés tárgyában történő soron kívüli eljárás
kötelezettsége, valamint az MSZH határozatainak megváltoztatására irányuló nemperes
eljárásokban a tárgyalás tartására vonatkozó szabály a kihirdetést követő tizenötödik napon
lép hatályba, és azokat a hatálybalépést követően indult fellebbezési eljárásokban is
alkalmazni kell.
A javaslat a Vt.-ben és az Fmtv.-ben elvégzett egyes módosításoknak megfelelően
kiigazítja az Szt.-t [ld. a javaslat 110. §-ának b)-e), valamint g)-i) pontjait, valamint 111. §-a
(1)	bekezdésének d) pontját]. A javaslat a feltalálók számára kedvezően hosszabbítja meg a
találmányi díjfizetési kötelezettség időtartamát olyan találmányok esetében, amelyekre az
irányadó közösségi rendeletek alapján kiegészítő oltalmat adtak. A javaslat elvégez néhány,
kodifikációs jellegű korrekciót is az Szt.-ben, illetve a használati minták oltalmáról szóló
1991. évi XXXVIII. törvényben és a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának
oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX. törvényben [ld. a javaslat 110. §-ánakf) és m)-p) pontjait,
valamint 111. §-a (1) bekezdésének b)-c) pontjait].
A javaslat két ponton módosítja a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII.
törvényt: egyfelől szükséges kijelölni azt a bírói fórumot, amelyik az OHIM és az Európai
Szabadalmi Hivatal által a költségek viselése tárgyában hozott határozatok végrehajtásához
meghozza a szükséges belső jogi aktust, azaz kiállítja a végrehajtási lapot, másfelől pedig a
javaslat az MSZH által a költségek viselése tárgyában hozott határozatok végrehajtására -
azok természetére figyelemmel - nem az államigazgatási eljárás általános szabályait, hanem a
bírósági végrehajtás szabályait rendeli alkalmazni [ld. a javaslat 110. §-ának k)-l) pontjait,
valamint a 18. §-ához fűzött indokolást]. A javaslat módosítja továbbá a szabadalmi
ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvényt annak érdekében, hogy a szabadalmi ügyvivő
felelősségét az általa igénybe vett más személy közreműködéséért méltányolhatóan
korlátozza.
A javaslat megadja továbbá a szükséges felhatalmazásokat az egyes iparjogvédelmi
nemzetközi szerződésekhez kapcsolt végrehajtási szabályzatok miniszteri rendelettel történő
kihirdetéséhez, illetve az MSZH elnökének feladatává teszi az egyes ilyen nemzetközi
szerződésekhez kiadott ügyintézési utasítások magyar fordításának közrebocsátását [ld. a
javaslat 110. §-ának r)-z) pontjait].
Az újítói jogot az Szt.-t módosító 2002. évi XXXIX. törvény helyezte hatályon kívül
(ennek indokait az ahhoz a törvényhez fűzött indokolás tartalmazza). Erre figyelemmel
igazítja ki a javaslat a Polgári Törvénykönyv 86. §-ának (2) bekezdését [ld. a javaslat 111. §-a
(1)	bekezdésének a) pontját]. A javaslat hatályon kívül helyezi továbbá a szellemi
tulajdonjogok megsértésével szemben a vámigazgatási eljárásban alkalmazható
intézkedésekről szóló 128/1997. (VII. 24.) Korm. rendeletet, a csatlakozást követően ugyanis
e tárgyban a 3295/94/EK rendeletet és annak végrehajtási rendeletét, illetve - a 2004. július
1-jei hatálybalépését követően - a 1383/2003/EK rendeletet kell majd alkalmazni.
A módosítások terjedelme és nagy száma szükségessé teszi, hogy a Vt., az Szjt. és az
Fmtv. egységes szerkezetbe foglalt szövegeit az igazságügy-miniszter a Magyar Közlönyben
közzétegye (ld. a javaslat 112. §-át).