﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/5478.
számú
törvényjavaslat
az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló
törvények módosításáról
Előadó: Dr. László Csaba
pénzügyminiszter
Budapest, 2003. szeptember
2
2003. évi .... törvény
az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló
törvények módosításáról
ELSŐ RÉSZ
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ OSZTALÉKADÓT,
VALAMINT AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
I. Fejezet
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
1.	§ A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja
tv.) 1. §-a a következő (7)-(8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az érvénytelen szerződés alapján, vagy egyébként jogalap nélkül megszerzett bevétel
után megfizetett adót az adózó az eredeti állapot helyreállítását követően, az önellenőrzésre
irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával igényelheti vissza. Ha az eredeti állapot
helyreállítása már az adókötelezettség teljesítésére nyitva álló határidő lejárta előtt megtörtént,
az érvénytelen szerződés alapján, vagy egyébként jogalap nélkül megszerzett bevétellel
összefüggésben az adózót nem terheli adó- és adóelőleg-megállapítási, -levonási, -bevallási és
-fizetési, valamint adatszolgáltatási kötelezettség.
(8)	Az érvénytelen szerződés alapján, vagy egyébként jogalap nélkül teljesített kiadás
(juttatás) révén elszámolt költséget az adózó az eredeti állapot helyreállítását követő 15 napon
belül köteles - az önellenőrzésre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával -
helyesbíteni, valamint a jövedelmet és az adót az alacsonyabb költség alapján meghatározni.
Ha az érvénytelenség megállapítása már a jövedelem meghatározása előtt megtörtént, az
érvénytelen szerződés alapján, vagy egyébként jogalap nélkül teljesített kiadás (juttatás) révén
az adózó nem számolhat el költséget.”
2.	§ Az Szja tv. 2. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A Magyar Köztársaságban adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét e
törvény szerint kell megállapítani, és az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem
megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. A jogcím meghatározásánál a felek (a
magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy)
között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni. Ha az
adó megfizetésére e törvény előírásai szerint a kifizető kötelezett, e kötelezettsége független a
magánszemély illetőségétől.”
3.	§ (1) Az Szja tv. 3. §-ának 17. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„17. Egyéni vállalkozó:
a)	a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély az igazolványban feltüntetett
vállalkozói tevékenysége tekintetében;
b)	a közjegyző;
3
c)	az önálló bírósági végrehajtó (kivéve, amennyiben a végrehajtói tevékenységet
végrehajtói iroda tagjaként folytatja);
d)	az egyéni szabadalmi ügyvivő;
e)	az ügyvéd (kivéve, amennyiben az ügyvédi tevékenységet ügyvédi iroda tagjaként vagy
alkalmazott ügyvédként folytatja);
f)	a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező
magánszemély;
g)	a gyógyszerészi magántevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező
magánszemély.”
(2)	Az Szja tv. 3. §-ának 22. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„22. Munkaviszonyból származó jövedelem: a magánszemélyt munkaviszonyára (ideértve
a munkaviszonynak megfelelő, külföldi jog szerinti jogviszonyt is) tekintettel megillető, nem
önálló tevékenységből származó jövedelem.”
(3)	Az Szja tv. 3. §-ának 23. pontja a következő c)-d) alponttal egészül ki, és egyidejűleg a
jelenlegi c)-k) alpont jelölése e)-m) alpontra módosul:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
23. Nyugdíj:/
„c) a magánnyugdíjpénztár által nyújtott nyugdíjszolgáltatás (ideértve a
magánnyugdíjpénztár járadékszolgáltatására jogosult magánszemélyt megillető,
biztosítóintézettől vásárolt járadékszolgáltatást is);
d)	az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által teljesített nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő
nyugdíj), feltéve, hogy a szolgáltatást igénybe vevő tag tagsági jogviszonya a pénztárral
(átlépés esetén a korábbi pénztárral) a teljesítés évét megelőző harmadik adóévben, vagy azt
megelőzően keletkezett, vagy a járadék folyósításának első három évében a járadék éves
szinten az előző évi összeg 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökken, továbbá az
önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére kifizetett összeg, valamint
az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár olyan nyugdíjszolgáltatása, amelyre a magánszemély
rokkanttá nyilvánítása miatt vált jogosulttá;”
(4)	Az Szja tv. 3. §-ának 50. és 64. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„50. Adóköteles biztosítási díj: a magánszemély, mint biztosított vagy kedvezményezett
javára kötött biztosítási szerződés alapján más személy által fizetett díj (ide nem értve a
magánnyugdíjpénztár által biztosítóintézettől történő járadékvásárlás ellenértékét, valamint a
biztosítás 1. számú melléklet szerint adómentes díját) annál a magánszemélynél, akire
tekintettel a díjat fizetik.”
„64. Biztosító szolgáltatása: a biztosítási esemény bekövetkezése miatt a biztosítót a
biztosítási szerződés alapján terhelő kötelezettség keretében a biztosító által juttatott vagyoni
érték.”
4
(5)	Az Szja tv. 3. §-a 72. pontjának e) és i) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép,
és egyidejűleg a pont a következő m)-o) alponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
72. Adóterhet nem viselő járandóság:/
„e) a szakképzésben tanulószerződéssel résztvevő tanulót a szakképzésről szóló törvény
előírásai alapján az adott hónapra megillető pénzbeli juttatásnak az említett törvényben előírt
kötelező mértékét meg nem haladó része, továbbá a szakképzésben tanulószerződés nélkül
résztvevő tanulót a szakmai gyakorlat időtartamára megillető díjazás havi összegének a hónap
első napján érvényes havi minimálbér 15 százalékát meg nem haladó része;”
„i) oktatási vagy kutatási tevékenység, valamint az e tevékenységekhez közvetlenül
kapcsolódó szolgáltató tevékenység (például könyvtáros, laboráns, demonstrátor)
ellenértékeként megszerzett hallgatói munkadíjnak havonta a hónap első napján érvényes
minimálbér összegét meg nem haladó része;”
„m) az Európai Gazdasági Térség tagállamának joga alapján az a)-j) alpontban
meghatározott bevételnek megfelelő jogcímen kifizetett (juttatott) bevétel;
n) az Európai Gazdasági Térség tagállamának joga alapján kifizetett (juttatott) olyan, e
törvény szerint az összevont adóalapba tartozó jövedelem alapjául szolgáló bevétel, amely a
tagállam belső joga szerint akkor is mentes a jövedelemadónak megfelelő adó alól, ha azt az
ott illetőséggel bíró magánszemély részére fizetik (juttatják);
o)	a felsőoktatásról szóló törvény alapján adományozott arany, gyémánt, vas illetve rubin
díszoklevélhez kapcsolódó, a jogszabályban meghatározott mértéket meg nem haladó összegű
pénzbeli juttatás.”
4.	§ (1) Az Szja tv. 4. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól
megszerzett vagyoni érték. Vagyoni érték különösen a pénz, a kereskedelmi utalvány, a dolog,
az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes, vagy egyébként értékkel bíró
jog, valamint a magánszemély javára elengedett vagy átvállalt tartozás, továbbá a
magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás.”
(2)	Az Szja tv. 4. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„Ha a magánszemély jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján vissza
nem térítendő támogatást kap, a támogatás révén megszerzett bevételével szemben csak olyan
kiadás alapján számolhat el költséget, amelynek a támogatás felhasználásával történő
teljesítését a jogszabály, illetve a nemzetközi szerződés lehetővé teszi.”
(3)	Az Szja tv. 4. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi
(4)-(5) bekezdés számozása (5)-(6) bekezdésre módosul:
„(4) Ha a magánszemély olyan termék vagy szolgáltatás ellenértéke alapján kíván
költséget elszámolni, amelynek értékesítője, illetve nyújtója az általános forgalmi adóról szóló
törvényben meghatározott bizonylat kiállítására kötelezett, akkor a kiadás igazolására
kizárólag az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti bizonylat (ide nem értve a
nyugtát) alkalmas. Egyébként a kiadás igazolására kizárólag az a bizonylat alkalmas, amely
tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot (így például
a kiadás összegét és pénznemét) is.”
5
5.	§ Az Szja tv. 5. §-a a következő (6)-(9) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Kereskedelmi utalvány esetében - a (2) és (4) bekezdésben foglaltakat is figyelembe
véve - a bevétel az az összeg, amely összegben az utalvány ellenérték kiegyenlítésére
(kötelezettség csökkentésére) felhasználható. E rendelkezés megfelelően irányadó minden
olyan jegy, bón, kupon és más hasonló tanúsítvány esetében is, amely alkalmas több személy
áruja vagy szolgáltatása ellenértékének kiegyenlítésére, vagy több személy esetében is
alkalmazható kötelezettség csökkentésére.
(7)	Elengedett és a más által átvállalt tartozás esetében - a (2) és (4) bekezdésben
foglaltakat is figyelembe véve - a bevétel a magánszemély megszűnt tartozásának összege. A
magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás esetében - a (2) és (4) bekezdésben
foglaltakat is figyelembe véve - a bevétel a kiadás teljes összege.
(8)	A (6)-(7) bekezdésben nem említett, nem pénzben megszerzett vagyoni érték esetében
-	a (2) és (4) bekezdésben foglaltakat is figyelembe véve - a bevétel a vagyoni értéknek a
megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értéke. Ha a nem pénzben kapott
vagyoni értéket a magánszemély alacsony adókulcsú államban székhellyel vagy állandó
lakóhellyel rendelkező személytől szerezte, köteles haladéktalanul megállapítani és
bizonyítani annak szokásos piaci értékét.
(9)	Ha e törvény külön rendelkezése alapján az (1)-(8) bekezdés rendelkezései szerint
meghatározott összegnek csak egy része minősül bevételnek, akkor a jövedelmet e rész, mint
bevétel alapján kell - az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint - meghatározni.”
6.	§ (1) Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének b)-d) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:/
„b) azt a vagyoni értéket, amelynek a megszerzése alapjául szolgáló jogviszony
keletkezésének napjára vonatkozóan megállapított szokásos piaci értékét a magánszemély
köteles megfizetni; ha azonban a magánszemély csak a szokásos piaci érték egy részének
megfizetésére köteles, akkor a szokásos piaci értékből a fizetési kötelezettség összegének
levonásával megállapított rész - hacsak e törvény egyéb rendelkezéséből más nem
következik - a magánszemély olyan bevétele, amelyet a jövedelem meghatározásánál
figyelembe kell venni;
c)	azt a kapott vagyoni értéket, amelyet az adóalany köteles visszaszolgáltatni (így
különösen a kapott kölcsönt, hitelt), továbbá a magánszemély által korábban átadott vagyoni
értéket a magánszemély (halála esetén örököse) részére nem ellenértékként
(ellenszolgáltatásként) történő visszaszolgáltatásakor (ideértve különösen a nyújtott kölcsön,
hitel visszafizetett összegét, de ide nem értve a nyújtott kölcsönre, hitelre kapott kamatot); a
kapott vagyoni érték ingyenes vagy kedvezményes használata révén a magánszemély által
megszerzett vagyoni érték (igénybe vett szolgáltatás) azonban - hacsak e törvény egyéb
rendelkezéséből más nem következik - a magánszemély olyan bevételének minősül, amelyet
a jövedelem meghatározásánál figyelembe kell venni;
d)	a magánszemély által fizetett tagdíja, hozzájárulása, felajánlása ellenében a vállalkozási
tevékenységet nem folytató társadalmi szervezet, köztestület által a magánszemély részére
nyújtott szolgáltatást, ha a beszedő szervezet nem jogosult adóalap-csökkentésre vagy
adókedvezményre jogosító igazolás kiadására;”
6
(2)	Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének j)-k) pontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
/A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:/
„j) azt az összeget, amelyet a magánnyugdíjpénztár, az önkéntes kölcsönös biztosító
pénztár a tagja, vagy a kedvezményezett rendelkezése alapján a pénztár működését
szabályozó törvény rendelkezései szerint más ilyen pénztár vagy a Nyugdíjbiztosítási Alap
részére utal át;
k) azt az összeget, amelyet a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló
törvény rendelkezései szerint tagdíj fizetésére kötött támogatási megállapodás alapján a
magánszemély helyett más fizet meg, valamint amelyet a munkáltató a magánnyugdíjról és a
magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint a magánszemély tagdíjának
kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba fizet,
továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a magánszemély javára munkáltatói
hozzájárulásként fizetett összeget, azzal, hogy e rendelkezés
ka) az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba munkáltatói hozzájárulásként fizetett
összegnek a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó,
kb) az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba vagy önsegélyező pénztárba munkáltatói
hozzájárulásként fizetett összegnek a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbért meg
nem haladó,
kc) a ka)-kb) alpontban meghatározott befizetések együttes összegének a tárgyhónap első
napján érvényes havi minimálbér 130 százalékát meg nem haladó
részére alkalmazható.”
(3)	Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:/
„l) a pedagógus szakvizsgára történő felkészülésben vagy továbbképzésben való részvételi
díjának és költségének (utazás, szállás, étkezés, könyv, könyvtári beiratkozás és használat
díja) munkáltató által történő megtérítését, kifizetését, amennyiben annak forrása a központi
költségvetés által biztosított hozzájárulás;”
(4)	Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésénekp) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:/
,,p) a munkáltató által elrendelt, a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését
szolgáló képzés költségét (akkor sem, ha azt nem a munkáltató viseli), továbbá a kifizető által
a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve tevékenységében személyesen
közreműködő tagja képzésének költségként elszámolt értékét, feltéve, hogy a képzés a
kifizető tevékenységéhez szükséges ismeretek megszerzését, bővítését célozza, továbbá a
kifizető tevékenységében közreműködő magánszemély (például üzleti partner, szakértő) e
feladatának ellátásához szükséges felkészítésének költségként elszámolt értékét, ide nem értve
az iskolai rendszerű képzést, azzal, hogy egyebekben a hivatali, üzleti utazásra vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni;”
(5)	Az Szja tv. 7. §-ának (1) bekezdése a következő v) ponttal egészül ki:
/A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:/
„v) a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján a cél szerinti
felhasználás igazolásávál egyidejűleg, vagy azt követően folyósított támogatást, feltéve, hogy
7
a cél szerinti felhasználás révén teljesített kiadás alapján a magánszemély költséget (ideértve
az értékcsökkenési leírást is) egyáltalán nem számolt el.”
7.	§ Az Szja tv. 8. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi
(3) bekezdés számozása (4) bekezdésre módosul:
„(3) Ha a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított vissza
nem térítendő támogatást e törvény rendelkezése alapján a jövedelem kiszámításánál nem kell
bevételként figyelembe venni, akkor a támogatás felhasználásával a jogszabály, illetve a
nemzetközi szerződés rendelkezéseivel összhangban teljesített kiadás alapján nem számolható
el költség (értékcsökkenési leírás sem). Ha a támogatás csak részben nyújt fedezetet a
kiadásra, e rendelkezést csak a kiadásnak a támogatásból fedezett része tekintetében kell
alkalmazni.”
8.	§ Az Szja tv. IV fejezete a következő címmel és a cím utáni 9/A. §-sal egészül ki:
„Nyilvántartási kötelezettség
9/A. § (1) A magánszemély időrendben, folyamatosan, ellenőrizhető módon, az 5. számú
melléklet előírásainak megfelelően nyilvántart és rögzít minden olyan adatot, amely
adókötelezettsége teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges.
(2)	Ha a magánszemély jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján
támogatást kap, ezzel összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a jogszabály, illetve a
nemzetközi szerződés rendelkezéseinek figyelembe vételével teljesíti. A magánszemély
köteles olyan elkülönített nyilvántartást vezetni, amelynek alapján a támogatás felhasználása
és a felhasználás jogszerűsége ellenőrizhető.
(3)	A nyilvántartásban adatot rögzíteni, módosítani és törölni csak bizonylat alapján lehet.
A nyilvántartásban rögzített adatot módosítani vagy törölni csak úgy lehet, hogy az eredeti
adat a módosítást, illetve a törlést követően is megállapítható legyen.
(4)	Bizonylat az alakilag és tartalmilag hiteles olyan dokumentum, irat, amely megfelel az
e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek, és amelyen minden, az adókötelezettség
teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is fel van tüntetve. A magánszemély
a jogszabályban előírt kötelezettsége teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges
határidőig bizonylatot állít ki minden olyan gazdasági eseményről, amelynek alapján
jogszabály rendelkezése szerint nyilvántartásában adat rögzítésére, módosítására vagy
törlésére köteles, kivéve, ha a bizonylat kiállítására más személy kötelezett.
(5)	A bizonylat alaki és tartalmi hitelességét, megbízhatóságát - ha jogszabály másként
nem rendelkezik - a magánszemély, a képviseletére jogosult személy, vagy az általa a
bizonylat aláírására feljogosított személy (ideértve a Polgári Törvénykönyv szerint
vélelmezett képviseletet is) a magánszemély azonosító adatainak feltüntetésével és aláírásával
igazolja.
(6)	A bizonylaton az adat csak a kiállító által és kizárólag akkor módosítható, ha a
módosítás a bizonylat valamennyi példányán hitelt érdemlő módon keresztülvezetésre kerül.
(7)	Az a bizonylat, amelyre vonatkozóan az általános forgalmi adóról szóló törvény
rendelkezést nem tartalmaz, legalább a következő adatokat tartalmazza:
a)	megnevezés;
b)	sorszám vagy más azonosító;
c)	a magánszemély neve, állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint adóazonosító
száma;
8
d)	a kiállító neve (elnevezése), állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint - ha
rendelkezik ilyennel - adóazonosító jele, adószáma, ha a kiállító nem azonos a
magánszeméllyel;
e)	a kiállítás időpontja;
f)	a gazdasági esemény leírása, megjelölése (így különösen a bevétel, vagy a kiadás
összege, megszerzésének, illetve teljesítésének jogcíme);
g)	a nyilvántartásban való rögzítés időpontja;
h)	több gazdasági eseményt összesítő bizonylat esetén az összesítés alapjául szolgáló
bizonylatok körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés
vonatkozik;
i)	minden olyan adat, amely az adókötelezettség teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez
szükséges.
(8)	A bizonylatot és a nyilvántartást az adó megállapításához való jog elévüléséig kell
megőrizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik.
(9)	Az e törvény szerinti nyilvántartások vezetése a magánszemélyt nem mentesíti a más
jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez
szükséges nyilvántartás vezetése alól.”
9.	§ Az Szja tv. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„10. § (1) Pénz esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelyen azt a
magánszemély vagy javára más személy birtokba vette (átvette), vagy amelyen azt a
magánszemély javára bankszámlán (pénzforgalmi számlán) jóváírták. Ha azonban a kifizető a
magánszemélyt megillető, az adóelőleggel csökkentett összeget átutalással, vagy postai úton
küldi el, a bevételt az átutalás, illetve a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni,
feltéve, hogy a magánszemély javára azt az adóbevallása benyújtásáig, az adóbevallással
egyenértékű vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása érdekében
szükséges nyilatkozata megtételéig bankszámlán (pénzforgalmi számlán) jóváírták, illetve azt
a magánszemély vagy javára más személy az említett időpontig birtokba vette (átvette).
(2)	Dolog, értékpapír, váltó, csekk és más okirat esetében a bevétel megszerzésének
időpontja a tulajdonjog megszerzésének napja, vagy - ha ez a korábbi időpont - az a nap,
amelyen azt a magánszemély vagy javára más személy birtokba vette, míg dematerializált
értékpapír esetében az értékpapír-számlán való jóváírás napja. Ha azonban az említett vagyoni
értékkel összefüggésben a magánszemélyt sem a használat, a hasznok szedésének joga, sem a
rendelkezési jog nem illeti meg, akkor ezen jogok közül legalább egynek a megnyílásáig nem
tekinthető megszerzettnek a bevétel.
(3)	Igénybe vett szolgáltatás esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap,
amelyen a szolgáltatás nyújtójának az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései
szerinti teljesítési időponttal adófizetési kötelezettsége keletkezik, vagy keletkezne.
Forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog esetében a bevétel megszerzésének
időpontja az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a jog gyakorlására, átruházására,
megszüntetésére vagy a jog(gyakorlás) átengedésére jogosult.
(4)	Elengedett kötelezettség és átvállalt tartozás esetében a bevétel megszerzésének
időpontja az a nap, amelyen az adóalany kötelezettsége, illetve tartozása megszűnt. A
magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás esetében a bevétel megszerzésének
időpontja a kiadás teljesítésének napja.
9
(5)	Az (1)-(4) bekezdésben nem említett esetben a bevétel megszerzésének időpontja az a
nap, amelytől kezdődően a magánszemély a bevétel tárgyát képező vagyoni értékkel
rendelkezni jogosult.
(6)	Ha a magánszemély az őt megillető bevétel tárgyát képező vagyoni értékre vonatkozó
rendelkezési jogát az (1)-(5) bekezdésben meghatározott időpontot megelőzően gyakorolta,
akkor a bevétel megszerzésének időpontja - az (1)-(5) bekezdésben foglaltaktól függetlenül -
a rendelkezési jog gyakorlásának napja.”
10.	§ Az Szja tv. 11. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A jövedelmet és az azt terhelő adót törvényben meghatározott esetekben - az (1)
bekezdésben foglaltaktól eltérően - a magánszemély helyett az adó elszámolására kötelezett
munkáltató (kifizető), vagy az adóhatóság állapítja meg.”
11.	§ (1) Az Szja tv. 12. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és azzal egyenértékű elszámolás során a
jövedelem meghatározásakor tételes költségelszámolásnak nincs helye.”
(2)	Az Szja tv. 12. §-ának (5) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
/Nem zárja ki az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat megtételét, ha/
„c) a magánszemély az e törvény szerint költségként elszámolható kiadás fedezetére
szolgáló bevételéből (költségtérítéséből) a jövedelmet az e törvényben meghatározott hányad,
vagy e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség figyelembevételével állapítja
meg.”
(3)	Az Szja tv. 12. §-a (7) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A magánszemély - a (4)-(6) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - nem tehet
adóbevallással egyenértékű nyilatkozatot, ha/
„c) az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor a
kifizetőnek (a munkáltatónak) tett nyilatkozatában költség levonását kérte;”
12.	§ Az Szja tv. V. fejezete a következő címmel és a cím utáni 12/A. §-sal egészül ki:
,Az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása
12/A. § (1) A magánszemély által az adóévre - a (2)-(4) bekezdésben foglaltak figyelembe
vételével - az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint tett nyilatkozat alapján az
állami adóhatóság a magánszemély jövedelmét és az azt terhelő adót megállapítja. Az
adóhatóság az adómegállapítás során figyelembe veszi a magánszemély által az adóévben
megszerzett összes olyan bevételt, amelyet a magánszemély e nyilatkozat hiányában köteles
lenne bevallani.
(2)	A magánszemély az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételére akkor jogosult, ha az
adóévben kizárólag munkáltató(k)tól, kifizető(k)től szerzett olyan bevételt, amelyet e
nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani.
(3)	Nem zárja ki az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételét, ha a tételes
költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő a nyilatkozat kiegészítéseként e
törvény rendelkezései szerinti egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tesz.
10
(4)	A magánszemély - a (2)-(3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - nem tehet az (1)
bekezdés szerint nyilatkozatot, ha
a)	az adóévben egyéni vállalkozó vagy - ide nem értve a (3) bekezdésben említett esetet -
mezőgazdasági őstermelő volt;
b)	az adóév első napján korábbi egyéni vállalkozói tevékenységével összefüggésben vevői
követelést tart nyilván;
c)	az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg, adó megállapításakor a
kifizetőnek (a munkáltatónak) tett nyilatkozatában költség levonását kérte;
d)	az adóévben olyan árfolyamnyereségből származó jövedelmet vagy vállalkozásból
kivont jövedelmet szerzett, amellyel kapcsolatban e törvény szerint bevallási kötelezettség
terheli;
e)	az adóévre adóelőleg-különbözet, illetve költségkülönbözet alapján meghatározott adó
fizetésére köteles;
f)	az adóévre fizetővendéglátó tevékenységére tételes átalányadózást választott;
g)	az adóévre tartós adományozás külön kedvezményével összefüggő visszafizetési
kötelezettsége keletkezett;
h)	az adóévre a lakáscélú kedvezmény miatt levont adó növelt összegű bevallására és
megfizetésére köteles;
i)	az adóévre a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és
megfizetésére köteles;
j) az adóévben termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó bevételt
szerzett;
k) az adóév első napján kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett értékpapírral
rendelkezik.
(5)	Az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során a jövedelem
meghatározásakor tételes költségelszámolásnak nincs helye.
(6)	Az adóhatóság az adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítás során a
magánszemélyt megillető adókedvezményeket a magánszemély nyilatkozatában megjelölt
sorrendben érvényesíti.”
13.	§ Az Szja tv. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„13. § (1) A magánszemély adóévi bevétele alapján meghatározott jövedelmet terhelő adót
-	az adóévi bevétele után általa megfizetett, valamint a kifizető, a munkáltató által megfizetett
(fizetendő) adóelőleg és adó beszámításával - az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései
szerint megfizeti.
(2)	Ha az adóévi bevétel után megfizetett (fizetendő) adóelőleg és adó összege meghaladja
a magánszemély adóévi bevétele alapján meghatározott jövedelmet terhelő adót, a
különbözetet az adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint
visszatéríti.”
14.	§ (1) Az Szja tv. 16. §-a (3) bekezdésének felvezető rendelkezése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(3) Önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a
magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául
szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Önálló tevékenységből származó bevételnek
számít az a bevétel is,”
11
(2)	Az Szja tv. 16. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló
tevékenységből származó jövedelemnek minősül a vállalkozói kivét, amellyel szemben
költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető. Vállalkozói kivét az egyéni
vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén költségként elszámolt összeg,
valamint (az akár csak részben) a magánszemély személyes vagy családi szükségletének
kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden olyan vállalkozói költség, amelyet e
törvénynek a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendelkezései nem nevesítenek
jellemzően előforduló költségként.”
15.	§ Az Szja tv. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„19. § (1) Ha a magánszemély önálló tevékenységéhez jogszabály vagy nemzetközi
szerződés rendelkezése alapján költségei fedezetére vagy fejlesztési célra vissza nem térítendő
támogatást kap, akkor a támogatásból származó bevétele tekintetében a (2)-(3) bekezdés
rendelkezései szerint állapítja meg a jövedelemszerzés időpontját.
(2)	A támogatásnak az a része minősül az adóévben megszerzett bevételnek, amely
egyenlő a támogatás felhasználásával teljesített kiadás alapján az adóévben e törvény
rendelkezései szerint elszámolt költség(ek) - ideértve az értékcsökkenési leírást is -
összegével. Ha a támogatás a folyósítása alapjául szolgáló jogszabály, illetve nemzetközi
szerződés rendelkezése alapján e törvény szerint költségnek nem számító kiadás fedezetére
(is) felhasználható, akkor a támogatásból az adóévben teljesített ilyen kiadásnak megfelelő
részt is az adóévben megszerzett bevételnek kell tekinteni.
(3)	Ha a magánszemély a támogatást köteles egészben, vagy részben visszafizetni, akkor a
visszafizetett összeg nem minősül megszerzett bevételnek, de a visszafizetés miatt késedelmi
kamat, késedelmi pótlék vagy más hasonló jogkövetkezmény címén teljesített kiadását sem
számolhatja el költségként. A magánszemély a visszafizetett összegből a (2) bekezdés alapján
már elszámolt bevétel tekintetében az önellenőrzésre irányadó rendelkezések szerint járhat
el.”
16.	§ Az Szja tv. 21. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A mezőgazdasági őstermelő, ha nem alkalmaz átalányadózást, az e tevékenységéből
származó bevételét a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott
foglalkoztatása esetén személyenként havonta az alkalmazottnak fizetett bérrel, de legfeljebb
a hónap első napján érvényes havi minimálbérrel, a szakképző iskola tanulójával kötött
-	jogszabályban meghatározott - tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén
minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 20 százalékával, ha a szakképző
iskolával kötött együttműködési megállapodás alapján végzi a gyakorlati képzést, minden
megkezdett hónap után havonta a minimálbér 12 százalékával csökkentheti.”
17.	§ (1) Az Szja tv. 22. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az elhatárolt veszteség a (2)-(5) bekezdésben foglaltak szerint számolható el.”
(2)	Az Szja tv. 22. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Az elhatárolt veszteséget a mezőgazdasági őstermelő bármely későbbi adóév (de
legkésőbb az őstermelői tevékenység megszüntetésének adóéve) őstermelői tevékenységéből
származó jövedelmével szemben - döntése szerinti megosztásban - elszámolhatja.
12
(3)	Az adóév elhatárolt veszteségét a más adóév(ek)ről áthozott elhatárolt veszteség
figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek elszámolásánál a
keletkezésük sorrendjét kell követni.”
(3)	Az Szja tv. 22. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (2) és (5) bekezdés rendelkezése a mezőgazdasági őstermelői tevékenység
megkezdésének évét követő negyedik adóévben és az azt követő adóévekben elhatárolt
veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha a magánszemély
a)	adóévi őstermelői tevékenységből származó bevétele nem éri el a mezőgazdasági
őstermelői tevékenységből származó jövedelme meghatározásánál elszámolt költség 50
százalékát, vagy
b)	őstermelői tevékenysége alapján a megelőző adóévben is veszteséget határolt el.
Az engedély iránti kérelmet az adóévre vonatkozó bevallás - önellenőrzés esetén az
önellenőrzési lap - benyújtásával egyidejűleg kell benyújtani; e határidő elmulasztása esetén
igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg,
ha megállapítható, hogy az elhatárolt veszteség elháríthatatlan külső ok miatt keletkezett,
vagy ha mezőgazdasági őstermelő a veszteség elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el,
ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható. Ha az adóhatóság a kérelmet az előírt határidőn
belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell
alkalmazni.”
(4)	Az Szja tv. 22. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A mezőgazdasági őstermelő az adóévben elhatárolt veszteségét - a (2) bekezdésben
foglaltaktól függetlenül - az adóévet megelőző két évre visszamenőlegesen is rendezheti
adóbevallásának önellenőrzésével oly módon, hogy a megelőző két év egyikében vagy
mindkettőben megszerzett, őstermelői tevékenységből származó jövedelmét csökkenti
választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség
összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két
év terhére, a fennmaradó részre a (2)-(3) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók.”
18.	§ Az Szja tv. 25. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a
magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául
szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen a nem önálló
tevékenység ellenértékeként munkabér, tiszteletdíj, illetmény címén, valamint a nem önálló
tevékenységre tekintettel jutalom vagy költségtérítés címén megszerzett bevétel, továbbá a
munkáltató vagy a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel más
személy által fizetett adóköteles biztosítási díj.”
19.	§ (1) Az Szja tv. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény
eltérő rendelkezést nem tartalmaz. Egyéb jövedelem különösen az adóterhet nem viselő
járandóság, valamint az adóterhet nem viselő járandóságot eredményező jogcímen
megszerzett bevételnek (például a szakképzéssel összefüggő juttatásnak, a hallgatói
munkadíjnak és a szociális gondozói díjnak, továbbá az amatőr és vegyes versenyrendszerben
szervezett versenyen közreműködő mérkőzésvezető részére e tevékenységével
összefüggésben juttatott jövedelemnek) az adóterhet nem viselő járandóság értékhatárát
meghaladó része, továbbá a magánnyugdíjpénztár tagja egyéni számláján jóváírt tagdíj-
13
kiegészítésnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt
visszafizetett összege, valamint az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a tag részére
teljesített, nyugdíjnak nem minősülő nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj). Egyéb
jövedelem az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély tag egyéni számláján
jóváírt összeg, kivéve
a)	a magánszemély saját befizetését;
b)	azt a jóváírást, amelynek forrásául szolgáló összeget a jövedelem megállapításánál
bevételként nem kell figyelembe venni;
c)	a fedezeti alapból történő befektetések hozamát;
d)	az értékelési különbözetet.”
(2)	Az Szja tv. 28. §-a (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Egyéb jövedelemnek minősül/
„a) a vásárolt (engedményezett) követelésből származó bevételnek a követelés vásárlási
(engedményezési) ellenértékét meghaladó része, kivéve, ha adókötelezettségének e törvény
szerinti jogcíme egyébként megállapítható;”
(3)	Az Szja tv. 28. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Egyéb jövedelem
a)	a jog alapítása, átruházása vagy megszüntetése, a jog gyakorlásának átengedése vagy a
jogról való lemondás ellenében kapott bevételnek a jog megszerzésére fordított értéket
(összeget) meghaladó része,
b)	eladási vagy más hasonló jog gyakorlása esetében a megszerzett bevételnek a
joggyakorlás tárgya átruházása időpontjára megállapított szokásos piaci értékét meghaladó
része, csökkentve a jog megszerzésére fordított értékkel,
c)	vételi vagy más hasonló jog gyakorlása esetében a joggyakorlás tárgya megszerzése
időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből a megszerzésért adott ellenértéket
meghaladó rész, csökkentve a jog megszerzésére fordított értékkel,
bármely esetben kivéve, ha adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként
megállapítható.”
(4)	Az Szja tv. 28. §-a a következő (8)-(9) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Ha az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár tagja részére a nyugdíjpénztár a kötelező
várakozási idő leteltét követően nyugdíjszolgáltatásnak (kiegészítő nyugdíjnak) nem minősülő
kifizetést teljesít (vagyoni értéket juttat), a jövedelmet a következők szerint kell
megállapítani: a kötelező várakozási időszak letelte évében és az azt követő első évben
kifizetett (juttatott) bevételt teljes egészében, míg a kötelező várakozási időszak letelte évét
követő
-	második évben kifizetett (juttatott) bevétel 90 százalékát,
-	harmadik évben kifizetett (juttatott) bevétel 80 százalékát,
-	negyedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 70 százalékát,
-	ötödik évben kifizetett (juttatott) bevétel 60 százalékát,
-	hatodik évben kifizetett (juttatott) bevétel 50 százalékát,
-	hetedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 40 százalékát,
-	nyolcadik évben kifizetett (juttatott) bevétel 30 százalékát,
-	kilencedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 20 százalékát,
14
-	tizedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 10 százalékát
kell jövedelemnek tekinteni. A kötelező várakozási időszak leteltét követő tizedik évet
követően kifizetett (juttatott) bevételt a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe
venni.
(9)	Egyéb jövedelem a magánnyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére teljesített,
nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés.”
(5)	Az Szja tv. 28. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a (11)
bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Egyéb jövedelem - a (11) bekezdésben meghatározott kivétellel - a biztosító által
biztosítási szerződés alapján a magánszemélynek kifizetett (juttatott) bevételnek az a része,
amely meghaladja a biztosítási szerződés alapján a következő feltételekkel fizetett díj(ak)
összegét:
a)	a magánszemély által fizetett díj(ak);
b)	más magánszemély által fizetett díj(ak), kivéve, ha azt költségként elszámolták;
c)	az a)-b) pontban nem említett, adóköteles biztosítási díj(ak).
(11)	A (10) bekezdésben foglaltakat nem lehet alkalmazni, ha a biztosító által kifizetett
(juttatott)
a)	bevételt e törvény szerint a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni,
vagy
b)	a bevétel adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként megállapítható;
ilyenkor a jövedelmet - a bevétel teljes összege helyett - a bevételnek a (10) bekezdésben
említett díj(ak) összegével csökkentett része alapján kell megállapítani.”
(6)	Az Szja tv. 28. §-ának (14) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(14) Értékpapír, vagy más vagyoni érték átruházása esetén egyéb jövedelem az átruházás
ellenében megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az ellenértékre a
szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értéket, kivéve, ha adókötelezettségének e
törvény szerinti jogcíme egyébként megállapítható.”
20.	§ Az Szja tv. 34. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A számított adót - legfeljebb annak mértékéig - csökkenti az adóévi összevont
adóalap részét képező a magánnyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére teljesített,
nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés összegére az adótábla szerinti legmagasabb
adókulccsal megállapított adó 50 százaléka.”
21.	§ Az Szja tv. 35. §-ának (2)-(3) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti
a)	az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)ba az adóévben a magánszemély tag által
befizetett összeg, valamint a magánszemély tag egyéni számláján jóváírt, e törvény szerint az
adóévben megszerzett egyéb jövedelmének minősülő összeg együttes értékének 30 százaléka,
de legfeljebb adóévenként 100 ezer forint (annál a magánszemélynél, aki 2020 január 1. előtt
tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 130 ezer forint),
b)	az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba és önsegélyező pénztár(ak)ba az
adóévben a magánszemély tag által befizetett összeg, valamint a magánszemély tag egyéni
számláján jóváírt, e törvény szerint a magánszemély adóévben megszerzett egyéb
15
jövedelmének minősülő összeg együttes értékének 30 százaléka, de legfeljebb adóévenként
100 ezer forint (annál a magánszemélynél, aki 2020 január 1. előtt tölti be a jogszabályok
alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 130 ezer forint),
de együttesen legfeljebb adóévenként 120 ezer forint (annál a magánszemélynél, aki 2020
január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 150 ezer
forint).
(3)	Az összevont adóalap adóját csökkenti - a (2) bekezdésben foglaltaktól függetlenül -
az önkéntes kölcsönös egészségpénztár magánszemély tagja
a)	egyéni számláján fennálló számlaköveteléséből a tag rendelkezése alapján elkülönített
és az adóévben a lekötéstől számítva legalább 24 hónapra lekötött, az adóév utolsó napján
lekötött számlakövetelésként kimutatott összeg 10 százaléka a lekötés adóévében; az e
rendelkezés alapján levont összeget húsz százalékkal növelten kell az adóévre vonatkozó
adóbevallásban bevallani, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni,
ha a magánszemély az említett időtartamon belül a lekötést az adóévben akár csak részben
megszüntette (feltörte);
b)	egyéni számláján fennálló számlakövetelésből külön kormányrendeletben
meghatározott prevenciós szolgáltatás ellenértékeként az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár
által a magánszemély megbízása alapján az adóévben kifizetett összeg 10 százaléka,
azzal, hogy az a)-b) pont és a (2) bekezdés b) pontja alapján a magánszemély által igénybe
vett adókedvezmény(ek együttes) összege adóévenként nem haladhatja meg a 100 ezer
forintot (annál a magánszemélynél, aki 2020 január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá
irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, a 130 ezer forintot).”
„(5) Az (1)-(4) bekezdés szerinti adókedvezmény(eke)t a magánszemély az adózás
rendjéről szóló törvény előírásai szerint kiadott igazolás alapján veheti igénybe, amely
-	szükség esetén jogcímek szerint megbontva - tartalmazza az adókedvezmény alapját és
mértékét is. A magánszemély ezen igazolás alapján veszi figyelembe adóbevallásában az
adóköteles jóváírások összegét. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár az adókedvezményre
jogosító igazolásról szóló adatszolgáltatásra előírt határidőig adatot szolgáltat az
adóhatóságnak a (3) bekezdés a) pontjában említett lekötött összegnek a lekötéstől számított
24 hónap eltelte előtti feltöréséről.”
22.	§ Az Szja tv. 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„38. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1993. december 31-e után
hitelintézettel megkötött szerződés alapján lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként
(adóstársaként) szereplő magánszemély által az adóévben a tőke, a kamat és a járulékos
költség törlesztéseként megfizetett, a hitelintézet által igazolt összeg
a)	40 százaléka, feltéve, hogy a hitel alapján a magánszemély a lakáscélú állami
támogatásokról szóló kormányrendelet szerint kamattámogatásban részesül, valamint a
magánszemély által a kedvezmény alapjául szolgáló lakáscélú felhasználásra felvett hitel(ek)
összege a 15 millió forintot nem haladja (nem haladta) meg, továbbá a hitel a következő célok
valamelyikét szolgálja:
aa)	belföldön fekvő lakótelek, új lakás tulajdonjogának, valamint új lakáshoz kapcsolódó
földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő
megszerzése; új lakásnak minősül az a lakás, amelynek első átruházására a kedvezmény
alapjául szolgáló hitel felhasználásával került sor, amennyiben azt a kedvezményt igénybe
vevő magánszemélyt megelőzően más lakcímként nem jelentette be,
ab)	belföldön fekvő lakás építése, építtetése;
16
b)	30 százaléka az a) pontban nem említett esetekben, azzal hogy a magánszemély által a
kedvezmény alapjául szolgáló lakáscélú felhasználásra felvett hitel(ek) összege a 8 millió
forintot nem haladja (nem haladta) meg.
(2)	Az (1) bekezdés alkalmazásában lakáscélú felhasználás:
a)	a belföldön fekvő lakótelek, lakás tulajdonjogának, valamint a lakáshoz kapcsolódó
földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő
megszerzése;
b)	a belföldön fekvő lakás építése, építtetése;
c)	a belföldön fekvő lakás alapterületének növelése, ha az legalább egy lakószobával
történő bővítést eredményez;
d)	a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénynek, vagy e törvénynek a
hitelszerződés megkötése napján hatályos rendelkezése szerinti - az a)-c) pontban nem
említett - lakáscélú felhasználás.
(3)	A magánszemély által igénybe vehető adókedvezmény összege adóévenként nem
haladhatja meg a 120 ezer forintot.
(4)	Ha a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő
elszámolásban, az adóhatóság adatszolgáltatása alapján történő adómegállapítása során
elszámolt éves összes jövedelme meghaladja a 3 400 000 forintot, de nem éri el a 4 000 000
forintot, akkor a magánszemély által igénybe vehető adókedvezmény egyenlő az (1)-(3)
bekezdés szerint meghatározott összegnek a 3 400 000 forint feletti jövedelem 20 százalékát
meghaladó részével.
(5)	Az adókedvezmény a lakás-takarékpénztártól felvett hitelre fizetett törlesztés alapján
csak akkor vehető igénybe, ha az áthidaló kölcsönnek minősül.
(6)	A magánszemély nem veheti igénybe az adókedvezményt, ha
a)	a tőke, a kamat vagy a járulékos költség törlesztésére olyan, a munkáltató által nyújtott
lakáscélú hitelt használ fel, amelynek alapján a munkáltatót e törvény külön rendelkezése
alapján nem terheli adófizetési kötelezettség;
b)	adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az
adóhatóság adatszolgáltatása alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes
jövedelme eléri, vagy meghaladja a 4 000 000 forintot.
(7)	Az adókedvezmény az első törlesztő részlet megfizetésének évében és az azt követő
négy adóévben érvényesíthető. Ha azonban a magánszemély a lakáscélú állami
támogatásokról szóló kormányrendelet szerint az adókedvezmény alapjául szolgáló lakáscélú
felhasználás révén gyermekek és más eltartottak utáni, alacsonyabb összegű lakásépítési
kedvezményre [12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 5. § (5) bekezdése] jogosult, akkor az
adókedvezmény érvényesítésének időtartama minden olyan gyermek után, akire tekintettel a
törlesztési időszakban családi pótlékra jogosult (vagy válik jogosulttá), egy adóévvel
meghosszabbodik.
(8)	A magánszemély az adókedvezményt csak egy ingatlanhoz kapcsolódóan és csak egy
hitelszerződés adósaként, adóstársaként érvényesítheti. A hitelszerződés alapján az adóstársak
közül csak egy magánszemély jogosult az adókedvezmény igénybevételére.”
17
23.	§ Az Szja tv. IX. fejezete helyébe a következő rendelkezés lép:
„IX. fejezet
Az adóelőleg megállapítása, bevallása és megfizetése
A kifizetőre, a munkáltatóra irányadó közös szabályok
46.	§ (1) A kifizető, a munkáltató a kifizetéskor (a juttatáskor) megállapítja a bevételt
terhelő adóelőleget, ha olyan bevételt fizet ki (juttat), amelynek alapján meghatározott
jövedelem az összevont adóalap részét képezi.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem terheli adóelőleg:
a)	az őstermelői tevékenységből származó bevételt, ha a magánszemély legkésőbb a
kifizetéskor (a juttatáskor) bemutatja őstermelői igazolványát; a kifizető ilyenkor
adatszolgáltatásában feltünteti az őstermelői igazolvány számát is;
b)	a vállalkozói bevételt, ha az egyéni vállalkozó az e bevételéről kiállított bizonylatán
feltünteti vállalkozói igazolványa (ennek hiányában az egyéni vállalkozói jogállását bizonyító
közokirat) számát is;
c)	az adóterhet nem viselő járandóságot;
d)	a magánnyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére teljesített,
nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetést, feltéve, hogy a magánszemély legkésőbb a
kifizetéskor nyilatkozik, arról, hogy e törvény rendelkezései szerint az adóévben a kifizetéssel
összefüggésben adófizetési kötelezettsége nem keletkezik.
(3)	Az adóelőleg alapja (az adóelőleg-alap):
a)	önálló tevékenységből származó bevétel esetében a bevételből a magánszemély
nyilatkozata szerinti költség levonásával meghatározott rész (de legalább a bevétel 50
százaléka), míg e nyilatkozat hiányában a bevétel 90 százaléka;
b)	nem önálló tevékenységből származó bevétel esetében a bevétel, csökkentve a
bevételből a kifizető, a munkáltató által a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés
önkéntességéről szóló törvény rendelkezései szerint levont, vagy - ha a kifizető, a munkáltató
a tagdíj levonásában nem működik közre - a bevételből a magánszemély által megfizetett, a
szakszervezet által kiállított bizonylattal igazolt szakszervezeti tagdíjjal;
c)	az e törvény szerint költségként elszámolható kiadás fedezetére szolgáló bevétel
(költségtérítés) esetében - az a)-b) pontban foglaltaktól függetlenül - a bevételből a
magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával e nyilatkozat hiányában az e
törvényben meghatározott hányad vagy az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható
költség figyelembe vételével meghatározott rész, míg ilyen jogszabályi rendelkezés hiányában
a bevétel teljes összege.
d)	külszolgálat, külföldi kiküldetés címén kifizetett (juttatott) bevétel esetében - az a)-c)
pontban foglaltaktól függetlenül - a bevételből a jövedelem meghatározásánál e törvény
rendelkezései [27. § c) pont, 28. § (2)-(3) bekezdés, 83. § (4) bekezdés] szerint irányadó
mérték levonásával megállapított rész, vagy a bevételből a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó
elismert költségekről szóló kormányrendeletben foglaltak szerint a kizárólag a gépjármű
külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó igazolt költségek elszámolására
jogosult és ezt az elszámolási módszert alkalmazó magánszemély nyilatkozata szerinti költség
levonásával megállapított rész;
e)	az a)-d) pontban nem említett bevétel esetében a bevétel teljes összege.
18
(4)	A magánszemély a (3) bekezdés szerinti nyilatkozatot (költségnyilatkozat) az APEH
által a Magyar Közlönyben közzétett formában és tartalommal, legkésőbb a kifizetés (a
juttatás) időpontjában teheti meg. Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely,
önálló tevékenységből származó bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor tett
nyilatkozatában költség levonását kérte, akkor egyetlen, az adóévben megszerzett ilyen
bevétele alapján sem határozhatja meg a jövedelmet a 10 százalék költséghányad levonásával.
(5)	A magánszemély nyilatkozata alapján a kifizető, a munkáltató az e fejezetben
meghatározottnál magasabb összegben is megállapíthatja az adóelőleget. Az adóelőleg
megállapításánál alkalmazott adóelőleg-mérték és adóelőleg-alap azonban ekkor sem
haladhatja meg az adótábla szerinti legmagasabb adókulcsot, illetve a bevételt.
(6)	A kifizető, a munkáltató az adóhatóság előzetes engedélye alapján az adóelőleg
megállapításánál választhatja az e fejezetben meghatározottaktól eltérő módszer alkalmazását.
Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha a kifizető, a munkáltató kérelmében
valószínűsíti, hogy a javasolt módszer révén az adóévi adó megállapításánál jelentkező
adókülönbözet mérsékelhető. Ha az adóhatóság az előírt határidőn belül a kérelem teljesítését
nem tagadta meg, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell
alkalmazni.
A kifizető adókötelezettségei
47.	§ (1) A kifizető által kifizetett (juttatott) bevételt terhelő adóelőleg egyenlő a bevétel
alapján meghatározott adóelőleg-alap és az adótábla szerinti legmagasabb adókulcs
(százalékos adómérték) szorzatával.
(2)	Ha a magánszemély legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában nyilatkozik arról,
hogy az adóévben összevont adóalapja várhatóan nem haladja meg az adótábla legmagasabb
kulcsú sávjának kezdő összegét, akkor a kifizető az adóév elejétől összesíti a magánszemély
számára általa kifizetett (juttatott), a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételek
alapján meghatározott adóelőleg-alapokat, és az egyes kifizetett (juttatott) bevételeket terhelő
adóelőleget - az (1) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - az adóelőleg-alapok így
meghatározott összege alapján a (4)-(5) bekezdés szerint állapítja meg (göngyölítéses
módszer).
(3)	A magánszemély a (2) bekezdés szerinti nyilatkozatot az APEH által a Magyar
Közlönyben közzétett formában és tartalommal teszi meg. A magánszemély e nyilatkozatában
feltünteti adóterhet nem viselő járandósága(i) várható éves összegét is.
(4)	A göngyölítéses módszer alkalmazása esetén a bevételt terhelő adóelőleg - az (1)
bekezdésben foglaltaktól eltérően - az adóelőleg-alapok összegére az adótábla szerint várható
számított adó, csökkentve a kifizető által kifizetett (juttatott), a magánszemély által az
adóévben megszerzett bevételek alapján már megállapított adóelőlegek összegével.
(5)	Ha a magánszemély nyilatkozatában feltüntette adóterhet nem viselő járandósága(i)
várható éves összegét is, vagy a kifizető adóterhet nem viselő járandóságo(ka)t is fizet ki
(juttat) a magánszemély részére, akkor a göngyölítéses módszer alkalmazása esetén a bevételt
terhelő adóelőleg megállapításához az adóelőleg-alapok összegéhez hozzá kell adni az
adóterhet nem viselő járandóság(ok) várható éves összegét is. Ilyenkor a bevételt terhelő
adóelőleg - az (1) és (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően - az adóelőleg-alapok megnövelt
összegére az adótábla szerint várható számított adó, csökkentve
a)	a kifizető által kifizetett (juttatott), a magánszemély által az adóévben megszerzett
bevételek alapján már megállapított adóelőlegek összegével, valamint
19
b)	az adóterhet nem viselő járandóság(ok) várható éves összegére az adótábla szerint
meghatározott várható számított adóval.
(6)	Az (1)-(5) bekezdésben foglaltaktól eltérően a kifizető által a magánszemély részére a
6.	számú mellékletben felsorolt termék ellenértékeként kifizetett bevételt terhelő adóelőleg:
a)	élő állat vagy állati termék értékesítésének ellenértékeként kifizetett (juttatott) bevétel
esetében a bevétel 4 százaléka;
b)	az a) pontban nem említett termék értékesítésének ellenértékeként kifizetett (juttatott)
bevétel esetében a bevétel 12 százaléka.
(7)	A magánnyugdíjpénztár által a kedvezményezettt részére teljesített,
nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetést terhelő adóelőleg egyenlő a bevétel és az
adótábla szerinti legalacsonyabb adókulcs felének szorzatával.
(8)	A kifizető a bevételt terhelő adóelőleget levonja, valamint a kifizetés (a juttatás)
hónapját követő hónap 12. napjáig megfizeti, továbbá az adózás rendjéről szóló törvény
rendelkezései szerint bevallja.
(9)	Amennyiben a bevételt terhelő adóelőleg levonására nincs lehetőség, az adóköteles
bevételről a kiállított igazoláson a kifizető feltünteti a le nem vont adóelőleg összegét, és
felhívja a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleg le nem vont részét a
magánszemély köteles a negyedévet követő hónap 12. napjáig megfizetni. A kifizető az
adóelőleg le nem vont részéről az adóévet követően, az adózás rendjéről szóló törvényben
előírt határidőig magánszemélyenként, negyedéves bontásban adatot szolgáltat az állami
adóhatóság részére.
(10)	A következő adózók az (1)-(9) bekezdés rendelkezéseit csak annyiban alkalmazzák,
amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik:
a)	a munkáltató a vele munkaviszonyban álló magánszemély részére kifizetett (juttatott)
bevételt,
b)	a magánszemély részére bért (is) kifizető (juttató) kifizető (a bér kifizetője) a
magánszemély részére kifizetett (juttatott) bevételt,
c)	a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság a tevékenységében személyesen
közreműködő tagja részére kifizetett (juttatott) bevételt
terhelő adóelőleggel összefüggő adókötelezettségei teljesítése során.
A munkáltató, a bér kifizetője és a társas vállalkozás (a polgári jogi társaság)
adókötelezettségei
48.	§ (1) A munkáltató, a bér kifizetője a munkaviszonyból származó rendszeres bevételt
terhelő adóelőleg megállapítása érdekében kiszámítja az adott havi rendszeres bevétel alapján
meghatározott adóelőleg-alap tizenkétszeresére az adótábla szerint várható számított adó
egytizenketted részét. Munkaviszonyból származó rendszeres bevétel minden olyan nem
önálló tevékenységből származó bevétel, amely a magánszemélyt munkaviszonyára tekintettel
vagy azzal összefüggésben a kifizetés (juttatás) időpontjában hatályos jogszabály vagy
szerződés alapján havonta illeti meg.
(2)	Ha a magánszemély a munkaviszonyból származó rendszeres bevétel mellett adóterhet
nem viselő járandóságo(ka)t is szerez a munkáltatótól, a bér kifizetőjétől vagy adóterhet nem
viselő járandósága(i) havi összegéről nyilatkozik a munkáltató, a bér kifizetője részére, akkor
a munkáltató, a bér kifizetője - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a rendszeres
bevételt terhelő adóelőleg megállapítása érdekében
20
a)	kiszámítja az adott havi rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap és az
adott havi adóterhet nem viselő járandóság(ok) összegének tizenkétszeresére az adótábla
szerint várható számított adót, majd
b)	az a) pont szerinti várható számított adóból levonja az adott havi adóterhet nem viselő
járandóság(ok) tizenkétszeresének az adótábla szerint kiszámított adóját, és
c)	a b) pont szerinti különbséget elosztja tizenkettővel.
(3)	Ha a munkáltató, a bér kifizetője a munkaviszonyból származó rendszeres bevételt egy
hónapon belül több részletben fizeti ki (juttatja), a havi tényleges bevétel megállapítása után
kell az (1)-(2) bekezdés rendelkezései szerint eljárnia. A munkáltató, a bér kifizetője azonban
a korábbi hóközi kifizetés (juttatás) során jogosult az ezen kifizetésre (juttatásra) eső
adóelőlegnek megfelelő összeget a hó végi elszámolásig visszatartani.
(4)	Ha a munkáltató, a bér kifizetője a több hónapra járó munkaviszonyból származó
rendszeres bevételt egyszerre fizeti ki (juttatja), úgy kell eljárnia, mintha a bevételt a
magánszemély havonként szerezte volna meg. E rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a
munkáltató, a bér kifizetője az adóéven belül több hónapra ad visszamenőleg béremelést.
(5)	A munkáltató, a bér kifizetője az általa kifizetett (juttatott) munkaviszonyból származó
nem rendszeres bevételt terhelő adóelőleg megállapítása érdekében
a)	a megelőző egész havi munkaviszonyból származó rendszeres bevétel alapján
meghatározott adóelőleg-alap tizenkétszereséhez hozzáadja a nem rendszeres bevétel alapján
meghatározott adóelőleg-alapot, majd
b)	az a) pont szerinti összegre kiszámítja az adótábla szerint várható számított adót, és
c)	a b) pont szerinti várható számított adóból levonja a megelőző egész havi
munkaviszonyból származó rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap
tizenkétszeresére az adótábla szerint várható számított adót.
Munkaviszonyból származó nem rendszeres bevétel minden olyan nem önálló
tevékenységből származó bevétel, amely a magánszemélyt munkaviszonyára tekintettel vagy
azzal összefüggésben illeti meg, de nem minősül munkaviszonyból származó rendszeres
bevételnek (e körbe tartozik különösen a tizenharmadik havi illetmény, valamint a nem
havonta elszámolt jutalom, prémium, a szabadságmegváltás és az üdülési hozzájárulás).
(6)	Ha a magánszemély a munkaviszonyból származó nem rendszeres bevétel mellett
adóterhet nem viselő járandóságo(ka)t is szerez a munkáltatótól, a bér kifizetőjétől vagy
adóterhet nem viselő járandósága(i) havi összegéről nyilatkozik a munkáltató, a bér kifizetője
részére, akkor a munkáltató, a bér kifizetője - az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a
nem rendszeres bevételt terhelő adóelőleg megállapítása érdekében
a)	a megelőző egész havi munkaviszonyból származó rendszeres bevétel alapján
meghatározott adóelőleg-alap és a megelőző havi adóterhet nem viselő járandóság(ok)
összegének tizenkétszereséhez hozzáadja a nem rendszeres bevétel alapján meghatározott
adóelőleg-alapot, majd
b)	az a) pont szerinti megemelt összegre kiszámítja az adótábla szerint várható számított
adót, és
c)	a b) pont szerinti várható számított adóból levonja a megelőző egész havi
munkaviszonyból származó rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap és a
megelőző havi adóterhet nem viselő járandóság(ok) összegének tizenkétszeresére az adótábla
szerint várható számított adót.
21
(7)	A munkáltató, a bér kifizetője az (1)-(6) bekezdés rendelkezéseinek értelemszerű
alkalmazásával állapíthatja meg az általa kifizetett (juttatott), az (1)-(6) bekezdésben nem
említett bevételt terhelő adóelőleget is.
(8)	A munkáltató, a bér kifizetője a magánszemély nyilatkozata alapján - az (1)-(7)
bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása helyett - jogosult a göngyölítéses módszer
alkalmazásával eljárni az adóelőleg kiszámításánál, ha valószínűsíti, hogy ezáltal az adóévi
adó megállapításánál jelentkező adókülönbözet mérsékelhető.
(9)	A társas vállalkozás, a polgári jogi társaság a tagja részére annak személyes
közreműködésére tekintettel vagy azzal összefüggésben kifizetett (juttatott) nem önálló
tevékenységből származó bevételt terhelő adóelőleg kiszámításakor az (1)-(6) bekezdés
rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával jár el, ha ezt tagja a kifizetést (a juttatást)
megelőzően tett nyilatkozatában kéri. A magánszemély e nyilatkozatot akkor teheti meg, ha a
nyilatkozattétel napján nem áll munkaviszonyban. Ha a magánszemély több társas
vállalkozás, polgári jogi társaság tevékenységében működik személyesen közre, akkor
közülük egy részére tehet ilyen nyilatkozatot.
(10)	A társadalombiztosítási igazgatási szerv által kifizetett adóköteles
társadalombiztosítási ellátást és a tartalékos katonai szolgálatot teljesítő magánszemélyt e
jogviszonyára tekintettel megillető illetményt terhelő adóelőleg megállapítása érdekében - az
(1)-(7) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a kifizető
a)	a bevételt elosztja annyival, ahány napra a kifizetés vonatkozik, és e hányadost
megszorozza 365-tel, majd
b)	az a) pont szerinti szorzatra kiszámítja az adótábla szerint várható számított adót,
amelyet eloszt 365-tel, és
c)	a b) pont szerinti hányadost megszorozza annyival, ahány napra a kifizetés vonatkozik.
(11)	A bevételt terhelő adóelőleg az (1)-(10) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított
összeg, csökkentve (legfeljebb annak mértékéig) a (12)-(14) bekezdés rendelkezései szerint
meghatározott összeggel.
(12)	A bevételt terhelő adóelőleg megállapításánál az (1)-(10) bekezdés rendelkezései
szerint kiszámított összeget csökkenti:
a)	a magánszemély által legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában tett nyilatkozat
alapján a havi adójóváírás, amely - figyelemmel az adójóváírásra irányadó rendelkezésekre
is - az adott havi bér(ek összegének) 18 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként
9 000 forint, amíg a munkáltató, a kifizető által az adóévben kifizetett (juttatott) bevételek
alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege - az adott kifizetést (juttatást) is figyelembe
véve - nem haladja meg a jogosultsági határt;
b)	a kifizetést (a juttatást) megelőzően a magánszemély által önkéntes kölcsönös biztosító
pénztár(ak)ba tagdíj címén befizetett és - a tagság elfogadásáról szóló pénztári nyilatkozattal
és a befizetésről a pénztár által kiállított bizonylattal - igazolt összeg 30 százaléka, de
adóévenként legfeljebb összesen a 35. § (2) bekezdése szerint meghatározott összeg; nincs
szükség az összeg igazolására, ha a munkáltató, a kifizető közreműködik a tagdíj levonásában
és befizetésében;
c)	a kifizetést (a juttatást) megelőzően a magánszemély által magánnyugdíjpénztárba a
saját tagdíját kiegészítő összeg címén befizetett és - a tagság elfogadásáról szóló pénztári
nyilatkozattal és a befizetésről a pénztár által kiállított bizonylattal - igazolt összeg 30
százaléka; nincs szükség az összeg igazolására, ha a munkáltató, a kifizető közreműködik a
tagdíj levonásában és befizetésében;
22
d)	a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos
állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta 2 000 forint; a
fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendő egyszer, annak megállapítását követően
igazolni.
(13)	Az (1)-(10) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított, a (12) bekezdés rendelkezései
szerint csökkentett összeget az adóelőleg megállapításánál tovább csökkenti a családi
kedvezményre jogosult magánszemélyt az adott jogosultsági hónapra megillető családi
kedvezmény, feltéve, hogy
a)	a családi pótlékot a munkáltató, a kifizető folyósítja a jogosult részére, valamint a
jogosult a kifizetés (a juttatás) időpontjáig nem nyilatkozott arról, hogy a családi kedvezményt
más jogosult kívánja érvényesíteni az adóelőleg megállapításánál, vagy
b)	a jogosult legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában tett nyilatkozatában kéri a
családi kedvezménynek az adóelőleg megállapításánál történő érvényesítését.
(14)	Ha a családi kedvezményre több magánszemély jogosult, akkor a jogosultak a (13)
bekezdés szerinti nyilatkozatot közösen teszik meg. A jogosultak e nyilatkozatban
meghatározhatják, hogy az őket jogosultsági hónaponként együttesen megillető családi
kedvezményt a munkáltató(k), a kifizető(k) az adóelőleg megállapításánál milyen
megosztásban vegye (vegyék) figyelembe. A nyilatkozat legalább a következő adatokat
tartalmazza:
a)	minden jogosult nevét és adóazonosító jelét (ennek hiányában természetes azonosító
adatait);
b)	minden eltartott nevét és adóazonosító jelét (ennek hiányában természetes azonosító
adatait), magzat (ikermagzat) esetében a várandóság tényére vonatkozó kijelentést;
c)	minden jogosult munkáltatójának nevét (elnevezését) és adószámát, míg munkáltató
hiányában az erre vonatkozó kijelentést;
d)	minden jogosult munkáltatójának a nyilatkozatban foglaltak tudomásul vételét igazoló
kijelentését.
(15)	A magánszemély a (8)-(9) és (12)-(14) bekezdés szerinti nyilatkozatát az APEH által
a Magyar Közlönyben közzétett formában és tartalommal teszi meg. A nyilatkozat tartalmát
érintő bármely változás esetén a magánszemély köteles haladéktalanul új nyilatkozatot tenni.
(16)	A nyugdíjba vonuló, a sorkatonai szolgálatra bevonuló, vagy a polgári szolgálat
teljesítését megkezdő magánszemély részére kifizetett (juttatott) bevétel(eke)t terhelő
adóelőleget a munkáltató, a bér kifizetője úgy módosíthatja, mintha az adóelőleget az év
elejétől összesítve (göngyölítve) állapította volna meg.
(17)	A munkaviszony megszűnésével összefüggő, törvényben meghatározott mértékű
végkielégítés, továbbá állami végkielégítés esetében a bevételt terhelő adóelőleg - az (1)-(16)
bekezdésben foglaltaktól eltérően - a bevétel 20 százaléka.
(18)	A munkáltató, a bér kifizetője az általa kifizetett (juttatott) bevételt terhelő
adóelőleget akkor is köteles a kifizetés (a juttatás) hónapját követő hónap 12. napjáig
megfizetni, ha a levonásra bármely okból nem volt lehetőség. A munkáltató, a bér kifizetője a
le nem vont, de általa megfizetett adóelőleget a magánszeméllyel szembeni követelésként
veszi nyilvántartásba, és e követelését beszámíthatja a magánszeméllyel szemben fennálló
bármely kötelezettségébe. A magánszemélyt megillető munkaviszonyból származó rendszeres
bevétel esetében a beszámításra csak olyan mértékig kerülhet sor, hogy a beszámítást
követően kifizetendő összeg elérje a hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének
50 százalékát.
23
(19)	A társas vállalkozás, a polgári jogi társaság a tevékenységében személyesen
közreműködő tagja részére kifizetett (juttatott) bevételt terhelő adóelőleg tekintetében a (18)
bekezdés rendelkezései szerint jár el.
(20)	Amennyiben az (1)-(19) bekezdés eltérően nem rendelkezik, a munkáltató, a bér
kifizetője, valamint a társas vállalkozás és a polgári jogi társaság az adóelőleggel összefüggő
adókötelezettségei teljesítése során a 46-47. § rendelkezéseit alkalmazza.
A magánszemély adókötelezettségei
49.	§ (1) A magánszemély negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig
megállapítja a bevételt terhelő adóelőleget, ha a negyedévben olyan bevételt szerez, amelynek
alapján meghatározott jövedelem az összevont adóalap részét képezi. Nem terheli e
kötelezettség a magánszemélyt, ha a bevételt terhelő adóelőleg megállapítására a kifizető, a
munkáltató köteles.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem terheli adóelőleg:
a)	a mezőgazdasági őstermelő által megszerzett őstermelői tevékenységből származó
bevételt, amíg annak összege az adóévben nem haladja meg az egyszerűsített bevallási
nyilatkozat megtételére jogosító értékhatárt (ha azonban meghaladja, akkor az adóelőleg-
alapot az adóévben megszerzett összes őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján
kell meghatározni);
b)	az adóterhet nem viselő járandóságot.
(3)	Az adóelőleg alapja (az adóelőleg-alap):
a)	önálló tevékenységből származó bevétel esetében - a magánszemély döntése szerint -
vagy a bevételből e törvény rendelkezései szerint a jövedelem megállapításánál elszámolható
költség levonásával megállapított rész, vagy a bevétel 90 százaléka;
b)	nem önálló tevékenységből származó bevétel esetében a bevétel, csökkentve a
bevételből a magánszemély által megfizetett, a szakszervezet által kiállított bizonylattal
igazolt szakszervezeti tagdíjjal;
c)	olyan bevétel esetében, amelynek összege az egyéb jövedelem megállapításakor az e
törvényben meghatározott értékkel (összeggel) csökkenthető, a bevételből ezen érték (összeg)
levonásával megállapított rész;
d)	az e törvény szerint költségként elszámolható kiadás fedezetére szolgáló bevétel
(költségtérítés) esetében - az a)-c) pontban foglaltaktól eltérően, a magánszemély döntése
szerint - vagy a bevételből az e törvényben meghatározott hányad, vagy az e törvény szerint
igazolás nélkül elszámolható költség figyelembevételével meghatározott rész, míg ilyen
jogszabályi rendelkezés hiányában a bevétel teljes összege;
e)	az a)-d) pontban nem említett bevétel esetében a bevétel.
(4)	Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely, önálló tevékenységből
származó bevételét terhelő adóelőleg megállapításánál költséget vont le, akkor egyetlen, az
adóévben megszerzett ilyen bevétele alapján sem határozhatja meg a jövedelmet a 10 százalék
költséghányad levonásával.
(5)	A magánszemély által megszerzett bevételt terhelő adóelőleg a (6)-(9) bekezdés
rendelkezései szerint kiszámított összeg, csökkentve (legfeljebb az említett összeg mértékéig)
a (10)-(11) bekezdés rendelkezései szerint meghatározott összeggel.
(6)	A magánszemély, ha az adóévben nem kifizetőtől, munkáltatótól szerez bevételt, az
adóév elejétől összesíti az adóévben ily módon megszerzett bevételek alapján meghatározott
adóelőleg-alapokat, és az egyes megszerzett bevételeket terhelő adóelőleget az adóelőleg-
24
alapok így kiszámított összege alapján állapítja meg. Az adóelőleg az adóelőleg-alapok így
meghatározott összegére az adótábla szerint várható számított adó, csökkentve az adóévben
megszerzett bevétel(ek) alapján a magánszemély által már megállapított adóelőleg(ek)
összegével.
(7)	Ha a magánszemély - a (6) bekezdésben foglalt feltételek szerint megszerzett bevétel
mellett - az adóévben adóterhet nem viselő járandóságot is szerez, akkor a megszerzett más
bevételt terhelő adóelőleg megállapításához az adóelőleg-alapok összegéhez hozzá kell adni
az adóterhet nem viselő járandóság(ok) várható éves összegét is. Ilyenkor a bevételt terhelő
adóelőleg - a (6) bekezdésben foglaltaktól eltérően - az adóelőleg-alapok megnövelt
összegére az adótábla szerint várható számított adó, csökkentve
a)	az adóévben megszerzett bevétel(ek) alapján a magánszemély által már megállapított
adóelőleg(ek) összegével, valamint
b)	az adóterhet nem viselő járandóság(ok) várható éves összegére az adótábla szerint
meghatározott várható számított adóval.
(8)	A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a negyedévre
általa költségként elszámolt vállalkozói kivét tekintetében a (6)-(8) bekezdés
rendelkezéseinek alkalmazásával jár el oly módon, hogy a vállalkozói kivét teljes összegét
adóelőleg-alapnak tekinti, valamint azt is hozzáadja a negyedévben megszerzett más
bevétele(i) alapján meghatározott adóelőleg-alap(ok)hoz.
(9)	Tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő őstermelői
tevékenységből származó bevétele esetében az adóelőleg alapja az adóévben a negyedév
végéig megszerzett összes őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján az erre
egyébként irányadó rendelkezések szerint - így különösen az adóévben a negyedév végéig
felmerült költségeket, az értékcsökkenési leírás időarányos részét és az őstermelői
tevékenység révén keletkezett elhatárolt veszteséget figyelembe véve - meghatározott
őstermelői tevékenységből származó jövedelem. A bevételt terhelő adóelőleg - a (6)-(8)
bekezdésben foglaltaktól eltérően - az így meghatározott adóelőleg-alapra az adótábla szerint
várható számított adónak az a része, amely meghaladja az őstermelői tevékenységből
származó bevétel alapján a magánszemély által az adóévre már megállapított adóelőleg(ek) és
az őstermelői adókedvezmény összegét.
(10)	A bevételt terhelő adóelőleg megállapításánál a (6)-(9) bekezdés rendelkezései szerint
kiszámított összeget csökkenti:
a)	a negyedévben önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély által tagdíj
címén befizetett és - a tagság elfogadásáról szóló pénztári nyilatkozattal és a befizetésről a
pénztár által kiállított bizonylattal - igazolt összeg 30 százaléka, de adóévenként legfeljebb
összesen a 35. § (2) bekezdése szerint meghatározott összeg;
b)	a negyedévben magánnyugdíj-pénztárba a magánszemély által a saját tagdíját
kiegészítő összeg címén befizetett és - a tagság elfogadásáról szóló pénztári nyilatkozattal és
a befizetésről a pénztár által kiállított bizonylattal - igazolt összeg 30 százaléka;
c)	a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos
állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta 2 000 forint; a
fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendő egyszer, annak megállapítását követően
igazolni;
d)	a negyedév jogosultsági hónapjaira a magánszemélyt jogosultként megillető családi
kedvezmény.
25
(11)	A magánszemély a (10) bekezdésben meghatározott kedvezményt az adóelőleg
megállapításánál csak annyiban veheti figyelembe, amennyiben azt más adózó (munkáltató,
kifizető, jogosult) az adóelőleg megállapításánál nem érvényesíti.
(12)	Átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő őstermelői tevékenységből
származó bevétele esetében az adóelőleg alapja az adóévben a negyedév végéig megszerzett
összes őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján az erre egyébként irányadó
rendelkezések szerint meghatározott őstermelői tevékenységből származó jövedelem. A
bevételt terhelő adóelőleg - az (5)-(11) bekezdésben foglaltaktól eltérően - az így
meghatározott adóelőleg-alapra várható átalányadónak az a része, amely meghaladja az
őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján a magánszemély által az adóévre már
megállapított adóelőleg(ek) összegét.
(13)	Vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó vállalkozói
bevétele (ide nem értve a vállalkozói kivétet) esetében az adóelőleg alapja az adóévben a
negyedév végéig megszerzett összes vállalkozói bevétel alapján az erre egyébként irányadó
rendelkezések szerint - így különösen az adóévben a negyedév végéig felmerült vállalkozói
költségeket, az értékcsökkenési leírás időarányos részét és az egyéni vállalkozói tevékenység
révén keletkezett elhatárolt veszteséget figyel 1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - az így
meghatározott adóelőleg-alap 18 százalékának az a része, amely meghaladja
a)	a vállalkozói bevétel alapján a magánszemély által az adóévre már megállapított
adóelőleg(ek), valamint
b)	az egyéni vállalkozót - az adóévben már megfizetett, igazolt kamat alapján - a
negyedév végéig megillető kisvállalkozások adókedvezménye
összegét.
(14)	Átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó vállalkozói bevétele esetében az
adóelőleg alapja az adóévben a negyedév végéig megszerzett összes vállalkozói bevétel
alapján az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint meghatározott jövedelem
(átalányadó-alap). A bevételt terhelő adóelőleg - az (5)-(11) bekezdésben foglaltaktól eltérően
-	az így meghatározott adóelőleg-alapra várható átalányadónak az a része, amely meghaladja
a vállalkozói bevétel alapján a magánszemély által az adóévre már megállapított
adóelőleg(ek) összegét.
(15)	A magánszemély a negyedévet követő hónap 12. napjáig megfizeti a negyedévben
megszerzett bevétele alapján
a)	általa megállapított adóelőleget;
b)	a kifizető által megállapított, de le nem vont, a kifizető által kiállított igazoláson
feltüntetett adóelőleget, ha annak megfizetésére a kifizető nem köteles.
(16)	Nem kell a (15) bekezdés szerinti adóelőleget megfizetni, amíg annak összege az
adóév elejétől összesítve nem haladta meg a 10 000 forintot.
(17)	A magánszemély adóbevallásában negyedéves bontásban bevallja azt az adóelőleget,
amelynek megfizetésére a (14)-(15) bekezdés rendelkezései szerint a negyedévben maga
köteles.
(18)	Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg
megállapításakor tett nyilatkozatában költség figyelembe vételét kérte és a nyilatkozat alapján
az adóelőleg(ek) megállapításánál figyelembe vett költség(ek) meghaladja (meghaladják) az
összevont adóalap megállapításánál e törvény rendelkezései szerint az adóbevallásban
elszámolt igazolt költsége(ke)t, akkor a különbözet 12 százalékát (költségkülönbözet alapján
meghatározott adó) köteles az adóévre vonatkozó bevallásában megállapítani és bevallani,
26
valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni. Nem kell e rendelkezést
alkalmazni, ha a különbözet nem haladja meg az adóelőleg(ek) megállapításánál figyelembe
vett költség(ek összegének) 5 százalékát.
(19)	Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg
megállapításánál a göngyölítéses módszer alkalmazását kérte, és utóbb az adóév során
összevont adóalapja meghaladja az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét,
akkor az említett értékhatár túllépését követő 15 napon belül köteles befizetni az
adóhatósághoz azt az összeget, amennyivel az adóévben a túllépésig a kifizetői adóelőleg-
levonás szabályai szerint kifizetett (juttatott) összes bevétele alapján meghatározott adóelőleg-
alapnak az adótábla szerinti legmagasabb adókulcsnak (százalékos adómértéknek) a szorzata
meghaladja a kifizető(k) által az adóév során ezen bevételek után megállapított adóelőlegek
összegét. Ha a magánszemély a különbözetet az említett időpontig nem fizeti meg, akkor a
különbözet 12 százalékát (adóelőleg-különbözet alapján meghatározott adó) köteles az
adóévre vonatkozó bevallásában megállapítani és bevallani, valamint az adóbevallás
benyújtására előírt határidőig megfizetni.”
24.	§ Az Szja tv. 49/A. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek, és egyidejűleg a § a következő (4)-(7) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó az egyéni cég átalakulása esetén
a)	a végleges átalakulási vagyonmérlegében a számvitelről szóló törvény előírásai szerint
kimutatott pozitív összevont átértékelési különbözetet az átalakulás napján megszerzett
vállalkozói bevételként számolja el;
b)	az átalakulás napjára vonatkozóan e törvény rendelkezései szerint, de a tevékenység
megszüntetésére irányadó rendelkezések figyelmen kívül hagyásával megállapítja a
vállalkozói adóalapot és a vállalkozói osztalékalapot, valamint a vállalkozói személyi
jövedelemadót és vállalkozói osztalékalap utáni adót;
c)	az adózás rendjéről szóló törvénynek a soron kívüli adóbevallásra vonatkozó
rendelkezései szerint a b) pontban említett jövedelmeket és adókat bevallja, valamint az
adókat megfizeti.
(3)	Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó az egyéni cég átalakulása esetén az
átalakulás napjára vonatkozóan a vállalkozói osztalékalapot - a (2) bekezdésben
meghatározottak mellett - e törvénynek a tevékenység megszüntetésére irányadó
rendelkezései szerint is megállapítja. A vállalkozói osztalékalap megállapítása során ilyenkor
vállalkozói személyi jövedelemadóként a megszűnés szabályai nélkül meghatározott
vállalkozói adóalapot terhelő adót veszi figyelembe.
(4)	Ha a (3) bekezdés szerint megállapított vállalkozói osztalékalap meghaladja a (2)
bekezdés szerint megállapított vállalkozói osztalékalapot, a különbözetet a jogutód gazdasági
társaságban szerzett értékpapír megszerzésére fordított érték részeként nem lehet figyelembe
venni.
(5)	Ha a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint elkészített végleges
vagyonmérleg és az azt alátámasztó vagyonleltár alapján megállapítható, hogy az egyéni cég
átalakulása révén az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó által - e törvény
rendelkezései szerint egyéni vállalkozói tevékenységével összefüggésben - az átalakulás
napjára elkészített leltárban e törvény rendelkezései szerint feltüntetett összes eszköz nem
került a jogutód gazdasági társaság tulajdonába, akkor az át nem adott eszközök együttes
vagyonértékelés szerinti értékének az a része, amely nem haladja meg a vállalkozói
osztalékalapok (4) bekezdés szerint meghatározott különbözetét, a magánszemély
jövedelmének minősül. E jövedelem után az adó mértéke 25 százalék. A magánszemély e
27
jövedelmet és az adót soron kívüli adóbevallásában megállapítja és bevallja, valamint az adót
a soron kívüli bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti.
(6)	A (2)-(5) bekezdésben foglaltak értelemszerűen irányadóak akkor is, ha az egyéni
vállalkozó ügyvédi tevékenységét ügyvédi iroda tagjaként folytatja azzal, hogy az
adóbevallást a tagi jogviszony keletkezését megelőző napra vonatkozóan kell elkészíteni.
(7)	Ha a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély tevékenységét halála után
özvegye vagy örököse folytatja, akkor az egyéni vállalkozó halála napjára vonatkozóan a
tevékenység megszüntetésére irányadó rendelkezések figyelmen kívül hagyásával kell
megállapítani a vállalkozói adóalapot és a vállalkozói osztalékalapot, illetve a vállalkozói
átalányadó alapját, valamint az említett adóalapo(ka)t terhelő adót, feltéve, hogy az özvegy,
illetve az örökös a tevékenység folytatásának szándékát három hónapon belül bejelenti az
adóhatóságnak. Az elhunyt egyéni vállalkozó vállalkozói adóalapjának és vállalkozói
osztalékalapjának, valamint az azt terhelő adóknak a megállapításánál az elhunyt által az
adóévben költségként elszámolt vállalkozói kivétet kell figyelembe venni.”
25.	§ (1) Az Szja tv. 49/B. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel -
legfeljebb annak mértékéig - csökkenthető:/
„a) a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása
esetén személyenként havonta az alkalmazottnak fizetett bérrel, de legfeljebb a hónap első
napján érvényes havi minimálbérrel, a szakképző iskolai tanulóval kötött - jogszabályban
meghatározott - tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén minden
megkezdett hónap után havonta a minimálbér 20 százalékával, ha a szakképző iskolával kötött
együttműködési megállapodás alapján végzi a gyakorlati képzést, minden megkezdett hónap
után havonta a minimálbér 12 százalékával;”
(2)	Az Szja tv. 49/B. §-ának (6) bekezdésének d) pontja a következő mondattal egészül ki:
„Az egyéni vállalkozó által az adóévben érvényesített kisvállalkozói kedvezmény és a (9)
bekezdésben meghatározott adókulcs szorzata az állami támogatásokra irányadó
rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis)
támogatásnak minősül.”
(3)	Az Szja tv. 49/B. §-a (7) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/Az elhatárolt veszteség - figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is - a következők
szerint számolható el:/
„a) Az elhatárolt veszteséget az egyéni vállalkozó bármely későbbi adóév (de legkésőbb
az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésének adóéve) vállalkozói jövedelmével
szemben - döntése szerinti megosztásban - elszámolhatja. A vállalkozói igazolvánnyal
rendelkező magánszemély tevékenységének időszaka alatt elhatárolt veszteséget özvegye
vagy örököse az egyéni vállalkozóra irányadó rendelkezések szerint számolhatja el, ha az
elhunyt magánszemély tevékenységét folytatja, feltéve, hogy a tevékenység folytatásának
szándékát három hónapon belül bejelentette az adóhatóságnak.”
„c) Az adóév elhatárolt veszteségét a más adóév(ek)ről áthozott elhatárolt veszteség
figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek elszámolásánál a
keletkezésük sorrendjét kell követni.”
28
(4)	Az Szja tv. 49/B. §-a (7) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az elhatárolt veszteség - figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is - a következők
szerint számolható el:/
„d) Az a) és e) pont rendelkezése az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének évét
követő negyedik adóévben és az azt követő adóévekben elhatárolt veszteségre az adóhatóság
engedélye alapján alkalmazható, ha az egyéni vállalkozó
da)	adóévi vállalkozói bevétele nem éri el a vállalkozói jövedelem meghatározásánál
elszámolt költség 50 százalékát, vagy
db)	vállalkozói tevékenysége alapján a megelőző adóévben is veszteséget határolt el.
Az engedély iránti kérelmet az adóévre vonatkozó bevallás - önellenőrzés esetén az
önellenőrzési lap - benyújtásával egyidejűleg kell benyújtani; e határidő elmulasztása esetén
igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg,
ha megállapítható, hogy az elhatárolt veszteség elháríthatatlan külső ok miatt keletkezett,
vagy ha az egyéni vállalkozó a veszteség elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el, ahogy
az az adott helyzetben tőle elvárható. Ha az adóhatóság a kérelmet az előírt határidőn belül
nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell
alkalmazni.”
(5)	Az Szja tv. 49/B. §-a (7) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az elhatárolt veszteség - figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is - a következők
szerint számolható el:/
„e) A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó az adóévben elhatárolt
veszteségét - az a) pontban foglaltaktól függetlenül - az adóévet megelőző két évre
visszamenőlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenőrzésével oly módon, hogy a
megelőző két év egyikében vagy mindkettőben megszerzett, mezőgazdasági tevékenységből
származó jövedelmét csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is
legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha veszteségének csak
egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre az a)-d) pont rendelkezései
alkalmazhatók.”
(6)	Az Szja tv. 49/B. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Ha az egyéni vállalkozó külföldön is rendelkezik telephellyel (állandó bázissal),
akkor az (1)-(7) bekezdés szerint megállapított jövedelmet úgy módosítja, hogy az ne
tartalmazza a jövedelem külföldön adóztatható részét, ha nemzetközi szerződés így
rendelkezik.”
(7)	Az Szja tv. 49/B. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) Amennyiben a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésének évét követő negyedik
adóév utolsó napjáig a (14) bekezdés rendelkezéseiben említett esetek bármelyike
bekövetkezik (kivéve, ha annak oka a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belüli visszaadás),
az ott meghatározott összeg kétszeresének 16 százaléka növeli a (9)-(10) bekezdés szerint
megállapított adót.”
(8)	Az Szja tv. 49/B. §-a (12) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(12) A kisvállalkozói kedvezmény nem lehet több a vállalkozói bevételnek a vállalkozói
költséget meghaladó részénél. A kisvállalkozói kedvezmény legfeljebb a vállalkozási
tevékenységet közvetlenül szolgáló, korábban üzembe nem helyezett, kizárólag üzemi célú
egyes tárgyi eszközök, nem anyagi javak adóévi együttes beruházási költsége (ideértve az
29
ilyen eszköz beszerzésére, előállítására fordított, az adóévben költségként elszámolt kiadást
is), továbbá a vállalkozói tevékenységet közvetlenül szolgáló ingatlan adóévben felmerült, az
értékcsökkenési leírás alapját növelő kiadásként elszámolt felújítási költsége. E rendelkezés
alkalmazásakor a tárgyi eszközök közül az ingatlan, valamint a leírási kulcsok jegyzéke és
alkalmazásuk szabályai szerinti gép, berendezés, felszerelés, jármű, míg a nem anyagi javak
közül a szellemi termék vehető figyelembe. E rendelkezés alkalmazásakor a hibás teljesítés
miatt a jótállási időn belül cserébe kapott tárgyi eszköz, valamint az üzemkörön kívüli
ingatlan és az ültetvény alapján beruházási költség nem vehető figyelembe. A kisvállalkozói
kedvezményt nem érvényesítheti a tevékenysége alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási,
erdőgazdálkodási ágazatba vagy halgazdálkodási ágba sorolt adózó. A kisvállalkozói
kedvezmény nem érvényesíthető a szállítási tevékenységet végző adózó nemzetközi szállítási
tevékenységéhez használt tárgyi eszköze beruházási költségére.”
(9)	Az Szja tv. 49/B. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(15) Ha az adóévi vállalkozói adóalapnak olyan jövedelem is részét képezi, amelyre
vonatkozóan a magánszemély külföldön a személyi jövedelemadónak megfelelő adót fizetett,
akkor - ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik - a (9)-(10)
bekezdés rendelkezései szerint megállapított vállalkozói személyi jövedelemadót csökkenti a
jövedelemre külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb az e jövedelemre az átlagos
vállalkozói személyi jövedelemadó szerint kiszámított adó. Az átlagos vállalkozói személyi
jövedelemadó a (9)-(10) bekezdés rendelkezései szerint megállapított vállalkozói személyi
jövedelemadó, osztva a vállalkozói adóalappal; e hányadost két tizedesre kerekítve kell
meghatározni.”
26.	§ Az Szja tv. 51. §-a (1) bekezdésének második és harmadik mondata helyébe a
következő rendelkezések lépnek:
„Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónál nem minősül vállalkozói bevételnek
a vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez költségei fedezetére vagy fejlesztési célra
jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított vissza nem térítendő
támogatás. A magánszemély az e bevételével összefüggő adókötelezettségeit az önálló
tevékenységből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint teljesíti.”
27.	§ Az Szja tv. 53. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett tevékenységek a következők:
a)	ipari és mezőgazdasági termékelőállítás, építőipari kivitelezés;
b)	növénytermelési, állattenyésztési, vadgazdálkodási és erdőgazdálkodási szolgáltatás
(SZJ 01.4, 01.5, 02.02),
kivéve:
-	valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás;
c)	halászati szolgáltatás (SZJ 05.01.1), haltenyésztési szolgáltatás (SZJ 05.02.1),
kivéve:
-	halászati bérmunka (SZJ 05.01.10.1),
-	haltenyésztési bérmunka (SZJ 05.02.10.1);
d)	feldolgozóipari szolgáltatás (SZJ 15-37),
kivéve:
-	valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás, termékelőállítás,
-	kiadói tevékenység (SZJ 22.1),
30
-	egyéb sokszorosítás (SZJ 22.3);
e)	építőipari szolgáltatás (SZJ 45);
f)	gépjárműjavítás (SZJ 50.20), fogyasztási cikk javítása (SZJ 52.7), bútorjavítás és
restaurálás (SZJ 36.1-ből), hangszer javítása, karbantartása (SZJ 36.30.92), háztartási
forróvíztároló javítása (SZJ 45.33.11-ből), professzionális sportberendezés javítása (SZJ
36.40.92-ből);
g)	a taxiszolgáltatásból (SZJ 60.22.11) a helyi, közúti teherszállítás (SZJ 60.24);
h)	irodagép-, számítógép-javítás (SZJ 72.50);
i)	fényképészet (SZJ 74.81);
j) mosás, tisztítás (SZJ 93.01.1), fodrászat, szépségápolás (SZJ 93.02), állatkozmetika
(SZJ 93.05.11);
k) az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről
szóló kormányrendelet alapján folytatott vendéglátó tevékenység, kiskereskedelmi
tevékenység.”
28.	§ Az Szja tv. 55. §-a a következő (2)-(3) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a §
jelenlegi szövegének számozása (1) bekezdésre módosul:
„(2) Ha az egyéni vállalkozó külföldön is rendelkezik telephellyel (állandó bázissal),
akkor az átalányadó az (1) bekezdés szerint kiszámított összeg, csökkentve a telephelynek (az
állandó bázisnak) betudható, külföldön adóztatható bevétel alapján az 53. § rendelkezései
szerint kiszámított évi jövedelemre az (1) bekezdés szerint meghatározott összeggel, feltéve,
hogy nemzetközi szerződés a mentesítés módszerének alkalmazását írja elő.
(3)	Ha az 53. § rendelkezései szerint kiszámított jövedelem alapjául szolgáló vállalkozói
bevételnek olyan bevétel is részét képezi, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozó
külföldön a személyi jövedelemadónak megfelelő adót fizetett, akkor - ha nemzetközi
szerződésből vagy viszonosságból más nem következik - az (1) bekezdés szerint kiszámított
átalányadót csökkenti a bevétel alapján meghatározott jövedelemre külföldön megfizetett adó
90 százaléka, de legfeljebb a bevétel alapján az 53. § rendelkezései szerint kiszámított évi
jövedelemre az (1) bekezdés szerint meghatározott összeg.”
29.	§ Az Szja tv. 58. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és
egyidejűleg a § a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Nem alkalmazhatók az (1)-(7) bekezdés rendelkezései akkor, ha az ingó vagyontárgy
átruházása rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység (gazdasági tevékenység)
keretében történik. Ekkor az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni.
(9)	Nem alkalmazhatók az (1)-(7) bekezdés rendelkezései az ingó vagyontárgy
átruházásából származó bevételnek arra a részére, amely meghaladja az ingó vagyontárgynak
a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értékét.”
30.	§ Az Szja tv. a következő 63/A. §-sal egészül ki:
„63/A. § (1) Nem alkalmazhatók a 60-63. § rendelkezései, ha az ingatlan, vagyoni értékű
jog átruházása rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység (gazdasági tevékenység)
keretében történik. Ekkor az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni.
31
(2) Nem alkalmazhatók a 60-63. § rendelkezései az ingatlan, vagyoni értékű jog
átruházásából származó bevételnek arra a részére, amely meghaladja az ingatlannak, a
vagyoni értékű jognak a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értékét.”
31.	§ (1) Az Szja tv. 69. §-ának (1)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(1) Természetbeni juttatás:
a)	a kifizető által magánszemélynek adott reprezentáció és üzleti ajándék;
b)	a kifizető által egyidejűleg több magánszemélynek ingyenesen, vagy kedvezményesen
juttatott termék, nyújtott szolgáltatás, ha a juttatás, illetve a szolgáltatásnyújtás körülményei
alapján a kifizető - jóhiszemű eljárása ellenére - nem képes megállapítani az egyes
magánszemélyek által megszerzett bevételt; a kifizető rosszhiszemű eljárása esetén az
adómegállapítási (adóelőleg-megállapítási) kötelezettség elmulasztása miatt kiszabható
mulasztási bírság a természetbeni juttatás formájában juttatott jövedelem 50 százaléka;
c)	a kifizető által több magánszemély, mint biztosítottak javára kötött biztosítási szerződés
alapján fizetett adóköteles biztosítási díj, ha a biztosítási szerződés nem egyénileg, hanem
kizárólag a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más közös
ismérv alapján határozza meg a biztosítottak körét;
d)	a kifizető személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem
[70. § (1) bekezdés];
e)	az e törvény külön rendelkezése szerint adómentes természetbeni juttatás.
(2)	A természetbeni juttatás - kivéve az e törvény külön rendelkezése szerint adómentes
természetbeni juttatást - alapján meghatározott bevétel az azt megszerző magánszemély(ek)
jövedelme. Ha a magánszemély a természetbeni juttatásként megszerzett üzleti ajándékot
vagy más terméket elidegeníti, akkor a termék megszerzésére fordított értékként a szerzéskori
szokásos piaci értéket kell figyelembe venni.
(3)	A természetbeni juttatás után az adót a kifizető a juttatás időpontjában megállapítja,
valamint az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó
megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezései szerint megfizeti, illetve bevallja.
(4)	A természetbeni juttatás - kivéve a kifizető személygépkocsija magáncélú használatára
tekintettel keletkező jövedelmet - révén keletkező jövedelem utáni adó mértéke a bevétel 44
százaléka.”
(2)	Az Szja tv. 69. §-a (7) bekezdésének felvezető rendelkezése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(7) A kifizető - a (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem köteles megállapítani,
bevallani és megfizetni:”
32.	§ Az Szja tv. 70. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdésben említett jövedelem miatt az adó (a továbbiakban: cégautó adó)
lavonta fizetendő mértéke a következő:		
A személygépkocsi beszerzési ára	A személygépkocsi beszerzésének évében	A személygépkocsi beszerzésének évét
	és az azt követő 1-4. évben (Ft)	követő 5. és további években (Ft)
1 - 500 000	6 000	3 000
500 001 - 1 000 000	8 000	4 000
32
1 000 001 - 2 000 000	12 000	6 000
2 000 001 - 3 000 000	20 000	10 000
3 000 001 - 4 000 000	26 000	13 000
4 000 001 - 5 000 000	32 000	16 000
5 000 000 felett	42 000	21 000”
33.	§ Az Szja tv. 72. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„72. § (1) Kamatkedvezményből származó jövedelem a kifizető magánszeméllyel
szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat kétszeresével - ha a kifizető bizonyítja,
hogy a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb, akkor a szokásos piaci kamattal - kiszámított
kamatnak az a része, amely meghaladja az e követelés révén a kifizetőt megillető kamatot
(kamatkedvezmény).
(2)	A kamatkedvezményből származó jövedelem utáni adó mértéke a kamatkedvezmény
44	százaléka. Az adót a kifizető adóévenként, az adóév utolsó napjára - ha a követelés az
adóévben megszűnt, akkor a megszűnés napjára - megállapítja, valamint a kifizető által
levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezések szerint megfizeti,
illetve bevallja. Az osztalékelőleg alapján keletkező kamatkedvezményből származó
jövedelmet a kifizető - az adóév utolsó napja helyett - a beszámoló elfogadásának napjára
állapítja meg, egyebekben az előző rendelkezések szerint jár el.
(3)	A magánszemély által nem önálló tevékenységére tekintettel, vagy egyébként a nem
önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyával összefüggésben megszerzett
kamatkedvezmény - az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem önálló
tevékenységből származó bevételnek minősül. Ha a kamatkülönbözet alapjául szolgáló
követelés az adóév utolsó napján fennáll, akkor a bevétel megszerzésének időpontja az adóév
utolsó napja, egyébként a követelés megszűnésének napja.
(4)	A jövedelem megállapításánál - az (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - nem
kell figyelembe venni a következő jogcímeken és a következő feltételekkel fennálló
követelések utáni kamatkedvezményt:
a)	követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők);
b)	jegyzett, de még be nem fizetett tőke;
c)	kizárólag a kifizető tevékenységével összefüggésben, a tevékenységet szolgáló eszköz
megszerzése, szolgáltatás igénybevétele érdekében adott előleg;
d)	az osztalékelőlegnek az a része, amely a kifizetését követő első beszámoló
elfogadásával osztalékká vált;
e)	az adó, az adóelőleg, a járulék megállapításával (elszámolásával) összefüggésben
keletkezett követelés; e rendelkezés nem alkalmazható a munkáltató, a bér kifizetője, a társas
vállalkozás, a polgári jogi társaság által megfizetetett, de le nem vont adóelőleg miatt
keletkezett követelésnek arra a részére, amelynek beszámítására az adóelőleg megfizetésének
hónapját követő hatodik hónap elteltével nem került sor;
f)	lakáscélú hitel, ha azt a munkáltató munkavállalójának vagy helyi önkormányzat a
magánszemélynek hitelintézet útján, annak igazolása alapján olyan lakása építéséhez,
vásárlásához, bővítéséhez, korszerűsítéséhez, vagy bármely említett célra hitelintézettől
felvett hitel visszafizetéséhez, törlesztéséhez nyújtotta, amely lakás nem haladja meg a
lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható lakásigény
mértékét; lakáskorszerűsítés a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben
meghatározott korszerűsítés;
33
g)	olyan munkabérelőleg, amelynek folyósítása legfeljebb hat havi visszafizetési
kötelezettség mellett, legfeljebb a folyósítás napján érvényes minimálbér havi összegének
ötszörösét meg nem haladó értékben történik, azzal, hogy ha a munkáltató az általa az előzőek
szerint folyósított munkabérelőleg visszafizetése előtt újabb munkabérelőleget folyósít, arra
ez a rendelkezés nem alkalmazható;
h)	a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja részére
jogszabály alapján folyósított családalapítási támogatás, valamint a Magyar Honvédség
hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogszabály alapján folyósított toborzópénz és
családalapítási támogatás;
i)	az állami tulajdon megvásárlásához hitelintézet útján nyújtott hitel;
j) olyan, a jogszabályban meghatározott feltételek mellett nyújtott hitel, kölcsön esetén,
amelynél a felszámítható kamat mértékét jogszabály határozza meg (ideértve különösen a
Diákhitel Központ által nyújtott hallgatói hitelt);
k) üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett
igénybe vehető áruvásárlási kölcsön;
l)	pénzügyi szolgáltatás, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás üzletszerű nyújtására jogosult
kifizető e tevékenysége keretében nyilvánosan meghirdetett feltételek mellett nyújtott hitel
(ide nem értve a belső hitelt) esetében.”
34.	§ (1) Az Szja tv. 77/A. §-ának (2) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(2) Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett
vagyoni érték, ha a magánszemély
a)	az értékpapírt olyan jog gyakorlásával szerezte, amelyet bárki számára azonos feltételek
mellett megvalósuló ügyletben szerzett;
b)	az értékpapírt (kivéve a bemutatóra szóló részvényt) társas vállalkozás tagjaként,
részvényeseként, üzletrész-tulajdonosaként a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke
terhére történő felemelése révén szerezte;
c)	az értékpapírt átalakuló társas vállalkozás tagjaként, részvényeseként, üzletrész-
tulajdonosaként a társas vállalkozás jogutódjában szerezte;
d)	az értékpapírt dolgozói üzletrészként, dolgozói részvényként a társas vállalkozás
jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelése révén szerezte;
e)	a névre szóló részvényt átváltoztatható kötvény átalakításával szerezte;
f)	a kárpótlási jegyet az állami tulajdon privatizációja során értékesítésre kerülő
vagyontárgy, részvény, üzletrész megvásárlására használja fel; ilyenkor a kárpótlási jegy
felhasználásával megszerzett eszköz megszerzésére fordított érték meghatározásánál az
eredeti jogosult magánszemélynél vagy - ha a kárpótlási jegy a hagyaték tárgyát képezte -
örökösénél a kárpótlási jegy kamattal növelt értékét, míg más magánszemélynél a kárpótlási
jegy megszerzésére fordított értéket is figyelembe kell venni; az említett más magánszemély
által a kárpótlási jegy felhasználásával megszerzett értékpapír tőzsdei ügyletben történő
visszterhes átruházása esetén a megszerzett bevétel azon részének adókötelezettségére, amely
nem haladja meg az értékpapír megszerzésére felhasznált kárpótlási jegy kamattal növelt
értékét, - az átruházás jogcímét alapul véve, a kamatból származó jövedelemre vonatkozó
rendelkezések helyett - az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vagy az értékpapír-
kölcsönzésből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket, míg a bevétel fennmaradó
részének adókötelezettségére a kamatból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket
kell alkalmazni.”
34
„(4) A belföldi székhelyű társas vállalkozás (átalakulása esetén jogutódja) - a kifizetői
adatszolgáltatásra előírt határidőig - jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő
felemelését, átalakulását vagy az általa kibocsátott átváltoztatható kötvény átalakítását
követően magánszemélyenként adatot szolgáltat az adóhatóság részére az említett jogügylet
révén kibocsátott (megemelt névértékű) összes értékpapírról, továbbá az így kibocsátott
(megemelt névértékű) értékpapír átruházásáról, bevonásáról, átalakításáról és kicseréléséről. A
magánszemély az említett jogügylet révén megszerzett (megemelt névértékű) összes
értékpapírjáról elkülönített nyilvántartást vezet; az értékpapír megszerzésére fordított értéket
az eredeti értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték - és az esetleg teljesített vagyoni
hozzájárulás - alapulvételével, annak megfelelően határozza meg. E rendelkezések a
bemutatóra szóló részvényre nem vonatkoznak.”
(2)	Az Szja tv. 77/A. §-ának (5)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(5) Dolgozói üzletrész, dolgozói részvény bevonása, átalakítása, visszavásárlása esetén -
akkor is, ha erre átalakulás, jogutód nélküli megszűnés keretében kerül sor -
munkaviszonyból származó jövedelemnek (a munkavállaló örökösénél egyéb jövedelemnek)
minősül a magánszemély által az említett jogügylet révén megszerzett bevételnek az a része,
amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó
járulékos költségek együttes összegét. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon
értékesítéséről szóló törvény rendelkezései szerint a munkavállaló részére nyújtott
kedvezmény révén megszerzett dolgozói üzletrész, dolgozói részvény esetében az említett
különbözet a munkavállalónál és - ha az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte - örökösénél
árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül. Nem minősül bevételnek azonban az
említett különbözet, amennyiben a bevont dolgozói üzletrész, dolgozói részvény helyett a
magánszemély a társas vállalkozás átalakulása révén újonnan kibocsátott dolgozói üzletrészt,
dolgozói részvényt szerez; ilyenkor az új értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti
értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték - és az esetleg teljesített vagyoni hozzájárulás -
alapulvételével, annak megfelelően kell meghatározni.
(6)	Az (1) és (5) bekezdés alkalmazásakor az értékpapír megszerzésére fordított értéket és
az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költséget az árfolyamnyereségből származó
jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani, azzal az eltéréssel, hogy ha a
dolgozói üzletrész, dolgozói részvény hagyaték tárgyát képezte, az eredeti szerző örökösénél a
szerzési érték azonos az eredeti szerzőnél alkalmazható szerzési értékkel. Dolgozói üzletrész,
dolgozói részvény bevonása, átalakítása esetén az eredeti szerzőnél és - amennyiben az
értékpapír a hagyaték tárgyát képezte - örökösénél az értékpapír megszerzésére fordított érték
részét képezi a névérték azon részének 50 százaléka is, amely rész a jegyzett tőkének a saját
tőke terhére történő felemeléséből származik, azzal, hogy ez a rendelkezés nem alkalmazható,
ha az említett rész
a)	az értékpapír megszerzésekor jövedelemnek minősült;
b)	az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény
rendelkezései szerint a munkavállaló részére nyújtott kedvezményként illette meg a
magánszemélyt,
és ezért egyébként e törvény szerint a szerzési érték része.
(7)	Kedvezményezett részesedéscsere esetében a megszerzett társaság magánszemély
tagjánál, részvényesénél a jogügylet alapján keletkező bevételből a jövedelmet az
árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell
megállapítani. A jövedelemnek
a)	az a része, amely nem haladja meg a jogügylet alapján megszerzett pénzösszeget,
árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül; a külföldi pénznemben megszerzett
35
pénzösszeget a bevétel forintra történő átszámítására vonatkozó rendelkezések alkalmazásával
kell forintra átszámítani;
b)	az a) pont alá nem tartozó része - a magánszemély választása lapján - az ügylet
időpontjában adómentes, vagy szintén árfolyamnyereségből származó jövedelemnek
minősül.”
(3)	Az Szja tv. 77/A. §-a (8) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„b) a magánszemély a kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett összes
értékpapírjáról elkülönített nyilvántartást vezet; ekkor az értékpapír megszerzésére fordított
érték a kedvezményezett részesedéscsere keretében átruházott értékpapír(ok) megszerzésére
fordított érték és a (7) bekezdés a) pont szerinti összeg együttesen.”
35.	§ (1) Az Szja tv. 77/C. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép, és egyidejűleg a bekezdés a következő c) ponttal egészül ki:
/Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett
vagyoni érték, ha/
„b) a program szervezője vagy a kibocsátó az értékpapírt a közvetlen átadás (birtokba
adás) helyett az elismert program nyilvántartásáról rendelkező határozatban megjelölt, a
tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónál, vagy - ha a kibocsátó külföldi
székhelyű jogi személy, egyéb szervezet - a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési
Szervezet (OECD) tagországában működő, a külföldi jog szerinti befektetési szolgáltatónál (a
továbbiakban: külföldi befektetési szolgáltató) a magánszemély javára egyedi letétbe
helyezte, vagy
c)	a magánszemély a program keretében kizárólag értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési
vagy más hasonló jogot szerez és e jog gyakorlására csak a jog alapításának évét követő
második év letelte után jogosult.”
(2)	Az Szja tv. 77/C. §-a (8) bekezdésének a) és b) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/(8) A magánszemély által megszerzett, munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül:/
„a) a magánszemély és a program szervezője közötti munkaviszony megszűnése esetén
az értékpapírnak a munkaviszony megszűnésének időpontjára megállapított szokásos piaci
értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az
értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, kivéve, ha ezzel egyidejűleg
a program szervezője (jogutódja) és a magánszemély között vezető tisztségviselői jogviszony
vagy új munkaviszony jön létre, vagy az egyébként fennálló vezető tisztségviselői jogviszony
fennmarad, valamint kivéve, ha a jogviszony megszűnésének oka a magánszemély halála,
nyugdíjba vonulása vagy csoportos létszámleépítés,
b)	a magánszemély és a program szervezője közötti vezető tisztségviselői jogviszony
megszűnése esetén az értékpapírnak a jogviszony megszűnésének időpontjára megállapított
szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított
érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, kivéve, ha ezzel
egyidejűleg a program szervezője (jogutódja) és a magánszemély között munkaviszony vagy
új vezető tisztségviselői jogviszony jön létre, vagy az egyébként fennálló munkaviszony
fennmarad, valamint kivéve, ha a jogviszony megszűnésének oka a magánszemély halála,”
36
(3)	Az Szja tv. 77/C. §-ának (10) és (18) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(10) A magánszemély által megszerzett, a (8)-(9) bekezdés szerint meghatározott
jövedelem után a program szervezője az adóelőleget akkor is a munkáltatóra irányadó
rendelkezések szerint állapítja meg, vonja le, fizeti meg és vallja be, ha egyébként nem
minősül munkáltatónak.”
„(18) Ha a magánszemély által elismert program keretében megszerzett, az adóévben
letétbe helyezett összes értékpapírnak a letétbe helyezés időpontjára - vételi, jegyzési vagy
más hasonló jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetében a jog alapításának a
napjára - megállapított együttes - ha a magánszemély az értékpapírt nem ingyenesen szerzi,
akkor az értékpapír megszerzésére fordított értékkel csökkentett - szokásos piaci értéke
meghaladja az 500 ezer forintot, az adózó az (1)-(17) bekezdésben foglaltakat csak azokra az
értékpapírokra alkalmazza, amelyeknek - a letétbe helyezés sorrendjében összesített együttes
(csökkentett) szokásos piaci értéke nem haladja meg az említett összeget. A magánszemély
által elismert program keretében megszerzett többi értékpapírra a 77/A. § rendelkezései az
irányadók. Ha a magánszemély az adóévben több elismert program keretében szerez
értékpapírt, az említett összeghatár eléréséről haladéktalanul köteles tájékoztatni valamennyi
program szervezőjét.”
(4)	Az Szja tv. 77/C. §-ának (23) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(23) A Pénzügyminisztériumnak a program nyilvántartásba vételét elutasító, valamint a
programnak a nyilvántartásból való törléséről rendelkező határozata ellen fellebbezésnek
nincs helye. Ha a Pénzügyminisztérium a kérelmet az elintézési határidőn belül nem utasítja
el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni. A
Pénzügyminisztérium a program nyilvántartásba vételéről és a nyilvántartásból való törléséről
rendelkező jogerős határozatát, valamint a kérelem egy eredeti példányát az APEH elnöke
útján megküldi a program szervezője illetékes adóhatóságának.”
36.	§ Az Szja tv. 78/A. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A mezőgazdasági kistermelő az egyszerűsített bevallási nyilatkozatot a (4) és (5)
bekezdésben szabályozott feltételek fennállása esetén önadózás esetén adóbevallásában,
egyébként az adóbevallással egyenértékű nyilatkozatának, vagy az adóhatóság
adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása érdekében tett nyilatkozatának
kiegészítéseként teheti meg.”
37.	§ Az Szja tv. a következő 83/A. §-sal egészül ki:
„83/A. § (1) A magánszemély befektetési adóhitelét 2007. április 20-ig visszafizeti. Az
állami adóhatóság a magánszemély visszafizetendő adóhitelét - a (4) bekezdés előírásai
szerint - 2004. május 31-ig megállapítja, és 2004. március 20-i határidővel a magánszemély e
célra nyitott adószámláján kötelezettségként előírja, azzal, hogy a kötelezettséggel
összefüggésben 2007. április 20-ig késedelmi pótlék nem számítható fel. Az állami
adóhatóság a magánszemélyt az előírt kötelezettségről 2004. június 30-ig határozatban
értesíti.
37
(2)	Az (1) bekezdésben előírt határidőt megelőzően történő visszafizetés esetén - ha a
magánszemélynek a befizetés időpontjában nincs az állami adóhatóságnál nyilvántartott,
végrehajtható köztartozása - a magánszemélyt az a)-c) pontokban meghatározott
kedvezmények (visszafizetési kedvezmény) illetik meg:
a)	amennyiben a magánszemély a 2003-as adóévre befektetési adóhitelt nem vesz (nem
vehet) igénybe, az általa 2004. október 31-ig a külön beszedési-számlára megfizetett összeg
81,82 százalékát, de legfeljebb a befizetést megelőzően fennálló visszafizetési kötelezettség
45	százalékát az állami adóhatóság a visszafizetési kötelezettséget csökkentő tételként írja
jóvá;
b)	a magánszemély által 2004. március 20.-2005. június 30. közötti időszakban - ide nem
értve az a) pontnak megfelelő esetet - a külön beszedési-számlára megfizetett összeg 25
százalékát, de legfeljebb a befizetést megelőzően fennálló visszafizetési kötelezettség 20
százalékát az állami adóhatóság a visszafizetési kötelezettséget csökkentő tételként írja jóvá;
c)	a magánszemély által 2005. július 1.-2006. június 30. közötti időszakban a külön
beszedési-számlára megfizetett összeg 5,26 százalékát, de legfeljebb a befizetést megelőzően
fennálló visszafizetési kötelezettség 5 százalékát az állami adóhatóság a visszafizetési
kötelezettséget csökkentő tételként írja jóvá.
(3)	Amennyiben az állami adóhatóság a (2) bekezdés a)-c) pontjai alapján csökkenti a
magánszemély visszafizetési kötelezettségét, az egyes időszakok záró napját követő 30 napon
belül határozatban értesíti a magánszemélyt a még fennálló visszafizetési kötelezettségről,
illetve az esetleges túlfizetésről.
(4)	A befektetési adóhitel-állomány megállapítása során először meg kell határozni a
befektetési adóhitel 2002-ben fennálló alapját, majd 2003-ra nulla összegű befektetés-
állomány figyelembevételével ki kell számítani a visszafizetendő adóhitelt, amely összeget
növel a befektetés-állomány 2003. évi növekménye után érvényesített adóhitel, illetve
csökkent a befektetés-állomány 2003. évi tényleges csökkenése miatt visszafizetendő
adóhitel.
(5)	Magánszemély halála esetén - annak halálakor együtt élt házastársa vagy örököse
bejelentése alapján - az állami adóhatóság a még meg nem fizetett visszafizetendő adóhitelt
határozattal törli.
(6)	Ha az ország területét külföldi letelepedés céljából elhagyni kívánó magánszemély kéri
az adóhatóságtól adójának megállapítását, a még vissza nem fizetett adóhitelt az adót
megállapító határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül kell megfizetni. Az
adóhatóság a külön adószámlán nyilvántartott visszafizetési kötelezettség határidejét
megfelelően módosítja, és az adót megállapító határozatában felhívja a magánszemély
figyelmét a még vissza nem fizetett adóhitel összegére és a megfizetési határidő
módosulására.
(7)	Az (1)-(4) bekezdésben foglaltak értelmezésénél a 43. § és a 8. számú melléklet 2003.
december 31-én hatályos rendelkezéseit kell figyelembe venni. A téves számlára befizetett
összeg visszafizetési kedvezményre jogosító befizetésként történő figyelembevételére, vagy
egyéb módon az e §-ban meghatározott szabályoktól eltérés engedélyezésére nincs lehetőség.”
38.	§ Az Szja tv. 1., 3., 5., 6. 11. és 13. számú melléklete e törvény 1-6. számú melléklete
szerint módosul.
38
II. Fejezet
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, valamint egyes
kapcsolódó törvények módosítása
39.	§ A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a
továbbiakban: Tao.) 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Külföldi illetőségű adózó a külföldi személy, ha belföldi telephelyen végez
vállalkozási tevékenységet (a továbbiakban: külföldi vállalkozó).”
40.	§ A Tao. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A külföldi vállalkozó adókötelezettsége a belföldi telephelyen végzett vállalkozási
tevékenységből származó jövedelmére, a külföldi illetőségű osztalékban részesülő
adókötelezettsége a belföldről származó osztalékra terjed ki (korlátozott adókötelezettség).”
41.	§ (1) A Tao. 4. §-ának 2., 10., 11. és 22. pontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
/E törvény alkalmazásában/
„2. adózó: a 2. § (2) és (3) bekezdésében megnevezett belföldi és külföldi személy, a 2. §
(4)	bekezdésében meghatározottak kivételével;”
„10. célszervezet: a Pénzügyminisztérium által a teljes adóévre ilyennek kijelölt gazdasági
társaság, szövetkezet (a lakásszövetkezet kivételével) és egyes jogi személyek vállalata;”
„11. ellenőrzött külföldi társaság: az a külföldi személy, illetve más államban lévő
telephelye, amelyben az adózó vagy kapcsolt vállalkozása részesedéssel rendelkezik, és
amelynek székhelye, telephelye olyan államban van, ahol jövedelmére jogszabály nem ír elő
társasági adónak megfelelő adókötelezettséget, vagy az adóévre fizetendő, a társasági adónak
megfelelő adó és az adózás előtti eredménynek megfelelő összeg százalékban kifejezett
hányadosa nem éri el a 19. § (1) bekezdésében előírt mérték kétharmadát; nem kell e
rendelkezést alkalmazni, ha a külföldi személy a székhelye, telephelye szerinti államban
valódi gazdasági jelenléttel bír; valódi gazdasági jelenléttel akkor bír a külföldi személy, ha az
adott államban saját eszközeivel, foglalkoztatottaival fő tevékenységként jövedelem elérése
érdekében termék előállítást végez vagy szolgáltatást nyújt; a valódi gazdasági jelenlétet az
adózó köteles bizonyítani, ha a székhely, telephely szerinti állammal a Magyar
Köztársaságnak nincs egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a
vagyonadók területén;”
„22. jövedelemszerzés helye: vállalkozási tevékenységből származó jövedelem esetében az
a hely, ahol a jövedelmet szerző telephelye található; ha azonban a vállalkozási tevékenységet
nem telephelyen végzik, akkor az a hely, ahol a vállalkozási tevékenységet végző belföldi
illetőséggel bír, osztalék esetében pedig az a hely, ahol az osztalékot fizető (juttató) személy
belföldi illetőséggel bír, illetve belföld, ha az osztalékot külföldi vállalkozó belföldi
telephelye fizeti (juttatja);”
(2)	A Tao. 4. §-ának 23/a. pontja a következő c) alponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában
23/a. kedvezményezett átalakulás: az olyan átalakulás (ideértve az egyesülést, a szétválást
és a részleges átalakulást is), amelyben jogelődként és jogutódként is csak társaság (32/a.
pont) vesz részt, ha/
„c) az egyszemélyes társaság egyedüli tagjába, részvényesébe olvad be;”
39
(3)	A Tao. 4. §-ának 23/b. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„23/b. kedvezményezett eszközátruházás: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság
(az átruházó társaság) - megszűnése nélkül - legalább egy önálló szervezeti egységét
átruházza egy másik társaságra (az átvevő társaságra) annak jegyzett tőkéjét megtestesítő
részesedés ellenében; önálló szervezeti egység: egy társaság olyan részlegének összes eszköze
és kötelezettsége (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is), amely részleg szervezeti
szempontból független, a hozzá tartozó vagyonnal működni képes egységet képez;”
(4)	A Tao. 4. §-a a következő 24. ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában/
„24. kis- és középvállalkozás: a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról
szóló törvényben ilyenként meghatározott vállalkozás (kivéve a bemutatóra szóló részvényt
kibocsátó részvénytársaságot), ideértve az említett törvényben előírt feltételeknek megfelelő
ügyvédi irodát, végrehajtói irodát, szabadalmi ügyvivői irodát és magánszemélyek jogi
személyiséggel rendelkező munkaközösségét is azzal, hogy kisvállalkozásnak minősül az
említett törvény szerinti mikrovállalkozás is;”
42.	§ (1) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„b) a kettős könyvvitelt vezető adózónál a várható kötelezettségekre és a jövőbeni
költségekre képzett céltartalék (kivéve a Diákhitel Központ Részvénytársaság által
kormányrendeletben előírt feltételeknek megfelelően képzett céltartalék) felhasználása miatt
az adóévben bevételként elszámolt összeg,”
(2)	A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„c) a bányászatról szóló törvényben és a villamos energiáról szóló törvényben előírt,
valamint a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény felhatalmazása alapján
kiadott kormányrendeletben meghatározott környezetvédelmi kötelezettség fedezetére az
adóévben képzett céltartalék, céltartalékot növelő összeg, továbbá - legfeljebb a befejezett
felújításhoz a célállomány típusától függően az agrárgazdasági célok költségvetési
támogatásáról szóló jogszabály szerint igénybe vehető támogatás mértékéig -
erdőgazdálkodónál az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényben meghatározott
erdőfelújítási kötelezettség fedezetére az adóévben képzett céltartalék, céltartalékot növelő
összeg,”
(3)	A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„i) az iskolai rendszerű szakképzésben közreműködő adózónál tanulónként minden
megkezdett hónap után havonta a minimálbér 20 százaléka, ha az adózó a szakképző iskolai
tanuló gyakorlati képzését jogszabályban meghatározott tanulószerződés alapján végzi, illetve
a minimálbér 12 százaléka, ha az iskolával kötött együttműködési megállapodás alapján
végzi,”
40
(4)	A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„k) a kapcsolt vállalkozásnak fizetett (fizetendő) kamat alapján az adóévben elszámolt
ráfordítást meghaladóan kapcsolt vállalkozástól kapott (járó) kamat alapján elszámolt bevétel
50 százaléka a gazdasági társaságnál, a szövetkezetnél és a külföldi vállalkozónál (kivéve a
biztosítót, a pénzügyi intézményt, a befektetési vállalkozást és a kockázati tőketársaságot),
figyelemmel a (14) és (16) bekezdésben foglaltakra; e rendelkezést az adóév utolsó napján
kisvállalkozásnak minősülő adózó nem alkalmazza,”
(5)	A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„n) a követelés bekerülési értékéből az a rész (de legfeljebb az adóévben, vagy az adóévet
megelőző bármely adóévben a követelésből értékvesztésként, behajthatatlan követelésként
leírt összeg), amelyről a mérlegkészítés napjáig a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. §-
a (4) bekezdése 10. pontjának a)-e) alpontja megfelelő alkalmazásával megállapítható, hogy
behajthatatlanná vált, valamint az adóévet megelőző bármely adóévben az adózás előtti
eredmény növeléseként elszámolt, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. §-a (4)
bekezdése 10. pontjának f)-g) alpontja szerinti behajthatatlan követelés teljesítése,
beszámítása következtében az adóévben bevételként elszámolt összeg, továbbá a követelésre
az adóévben visszaírt értékvesztés, valamint a követelés átruházásakor az átruházás révén a
követelés könyv szerinti értékét meghaladóan elszámolt bevétel, de legfeljebb a korábban
elszámolt értékvesztésnek az adóalap megállapításánál behajthatatlanság miatt érvényesített
összeggel csökkentett része; e rendelkezést hitelintézet a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési
szolgáltatási tevékenységből származó követelésre, befektetési vállalkozás a befektetési
szolgáltatási tevékenységből származó követelésre nem alkalmazza,”
(6)	A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének t) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„t) a (17) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel, az alapkutatás, az alkalmazott kutatás
vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költsége (ide nem értve a belföldi illetőségű adózótól,
külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény
szerinti egyéni vállalkozótól igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás
ellenértéke alapján elszámolt költséget) a felmerülése adóévében, vagy - az adózó választása
szerint, ha a költséget kísérleti fejlesztés aktivált értékeként (szellemi termékként) állományba
veszi - az értékcsökkenés elszámolásának adóévében legfeljebb az elszámolt értékcsökkenés
összegéig; az adózó nem csökkentheti az adózás előtti eredményt az említett költségből
(ráfordításból) a fejlesztés céljára vagy a tevékenység költségei (ráfordításai) ellentételezésére
a mérlegkészítés napjáig az adóhatóságtól igényelt, vagy az adóévben - visszafizetési
kötelezettség nélkül - kapott, pénzügyileg rendezett támogatás, juttatás összegével, illetve -
ha él a választási lehetőséggel - a támogatás, juttatás alapján az adóévi adózás előtti
eredménye javára elszámolt bevétellel,”
(7)	A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének zs) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„zs) az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózónál - ha igénybe
kívánja venni a kedvezményt - a korábban még használatba nem vett ingatlan, valamint a
korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé
sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke,
41
továbbá az ingatlan bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változtatás,
átalakítás értéke, valamint az immateriális javak között az adóévben állományba vett,
korábban még használatba nem vett szellemi termék bekerülési értéke, figyelemmel a (11)-
(12) bekezdésben foglaltakra.”
(8)	A Tao. 7. §-ának (11)-(12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) Az (1) bekezdés zs) pontjában foglaltakat az adózó
a)	abban az adóévben alkalmazhatja, amely adóév egészében valamennyi tagja
(részvényese, üzletrész-tulajdonosa) az adózón kívül kizárólag magánszemély (ideértve az
MRP-t is) volt,
b)	nem alkalmazhatja az üzemkörön kívüli ingatlan bekerülési értékére, az üzemkörön
kívüli ingatlan bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változtatás,
átalakítás értékére, valamint a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belül cserébe kapott tárgyi
eszköz, szellemi termék bekerülési értékére, ha a cserére visszaadott tárgyi eszközre, szellemi
termékre az adózó alkalmazta az (1) bekezdés zs) pontjának előírását, valamint a szállítási
tevékenységet végző adózó a nemzetközi szállítási tevékenységhez használt tárgyi eszközre,
illetve, ha az adózó a tevékenysége alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási,
erdőgazdálkodási ágazatba vagy halgazdálkodási ágba sorolt.
(12)	Az (1) bekezdés zs) pontja szerinti összeg nem haladhatja meg az adózás előtti
eredményt, és nem lehet több 30 millió forintnál. Ennek az összegnek a 19. § (1) bekezdése
szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések
alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak
minősül.”
(9)	A Tao. 7. §-a a következő (17) bekezdéssel egészül ki:
„(17) A felsőoktatási intézmény kezelésében lévő területen működő adózó az (1) bekezdés
t) pontjában foglaltak alkalmazásakor az ott meghatározott összeg háromszorosát, legfeljebb
50 millió forintot vehet figyelembe, amelynek a 19. § (1) bekezdése szerinti adókulccsal
számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az
adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.”
43.	§ (1) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt növeli:/
„a) kettős könyvvitelt vezető adózónál a várható kötelezettségekre és a jövőbeni
költségekre képzett céltartalék, céltartalékot növelő összeg (kivéve a Diákhitel Központ
Részvénytársaság által kormányrendeletben előírt feltételeknek megfelelően képzett
céltartalék, céltartalékot növelő összeg) következtében az adóévben elszámolt ráfordítás,”
(2)	A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt növeli:/
„k) a kapcsolt vállalkozástól kapott (járó) kamat alapján az adóévben elszámolt bevételt
meghaladóan kapcsolt vállalkozásnak fizetett (fizetendő) kamat alapján elszámolt ráfordítás
50 százaléka a gazdasági társaságnál, a szövetkezetnél és a külföldi vállalkozónál (kivéve a
biztosítót, a pénzügyi intézményt, a befektetési vállalkozást és a kockázati tőketársaságot),
figyelemmel a 7. § (16) bekezdésében foglaltakra; e rendelkezést az adóév utolsó napján
kisvállalkozásnak minősülő adózó nem alkalmazza,”
42
(3)	A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének u) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt növeli:/
,,u) azon beruházás, szellemi termék bekerülési értékéből az adózás előtti eredmény
csökkentéseként a 7. § (1) bekezdés zs) pontja alapján elszámolt összeg (egyéni cég
jogutódjánál ideértve az egyéni vállalkozóként igénybe vett kisvállalkozói kedvezményt is)
kétszerese,
ua) amely beruházást, szellemi terméket az adózó az adózás előtti eredmény
csökkentésének adóévét követő negyedik adóév utolsó napjáig nem helyez üzembe, illetve
nem vesz használatba, az említett negyedik adóévről készített bevallásban, kivéve, ha az
üzembe helyezés, a használatbavétel elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás
következtében maradt el,
ub) amely beruházást az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő
negyedik adóév utolsó napjáig az egyéb berendezések, felszerelések, járművek között helyez
üzembe, az üzembe helyezés adóévéről készített bevallásban,
uc) amely beruházás alapján üzembe helyezett tárgyi eszközt az adózó az adózás előtti
eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig üzemkörön kívüli
ingatlanként is használ, vagy az egyéb berendezések, felszerelések, járművek közé, a
forgóeszközök közé sorol át, illetve amely szellemi terméket az adózó az adózás előtti
eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig a forgóeszközök közé sorol
át, az említett első használat, illetve az átsorolás adóévéről készített bevallásban, kivéve, ha a
forgóeszközök közé történő átsorolás az eszköz elháríthatatlan külső ok miatti
megrongálódásának következménye,
ud) amely beruházást, szellemi terméket, vagy amely beruházás alapján üzembe helyezett
tárgyi eszközt az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik
adóév végéig elidegenít (természetbeni juttatásként átad, értékesít, apportál, térítés nélkül
átad, valamint pénzügyi lízing keretében, részletfizetéssel, halasztott fizetéssel átvett eszközt a
szerződés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatt visszaad), az elidegenítés
adóévéről készített bevallásban
azzal, hogy az e pontban foglaltakat a jótállási időn belül cserére visszaadott tárgyi eszköz,
szellemi termék után elszámolt összegre nem kell alkalmazni, de a jótállási időn belül cserébe
kapott eszköz esetén az ua)-ud) alpont szerinti határidőt a cserére visszaadott eszköz üzembe
helyezésétől, használatba vételétől kell számítani.”
44.	§ A Tao. 10. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az iskolaszövetkezet az adóalapot az (1)-(8) bekezdés megfelelő alkalmazásával
állapítja meg azzal, hogy az adózottan és adómenetesen képződött eredménytartalék
meghatározásakor adózottan képződött eredménytartaléknak kell tekinteni a 2004. évi
nyitómérlegben szereplő eredménytartalékot.”
45.	§ (1) A Tao. 16. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózó átalakulásakor/
„d) a jogelődnél, kiválás és részleges átalakulás esetén a jogutódnál első adóévében, az
adózás előtti eredményt módosítja a végleges vagyonmérlegében kimutatott összevont
átértékelési különbözetnek a követelések leértékelésével és a céltartalék felértékelésével
növelt, valamint a követelések felértékelésével és a céltartalék leértékelésével csökkentett
összege, figyelemmel a (9)-(11) bekezdésben foglaltakra;”
43
(2)	A Tao. 16. §-a (2) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózó átalakulásakor/
„h) a jogutód a bányászatról szóló törvényben, a villamos energiáról szóló törvényben
előírt, továbbá a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény felhatalmazása
alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott környezetvédelmi kötelezettség
fedezetére, valamint az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényben meghatározott
erdőfelújítási kötelezettség fedezetére a végleges vagyonmérlegében kimutatott céltartalék
átértékelési különbözetével az átalakulást követően úgy módosítja az adózás előtti eredményt,
ahogyan jogelődje módosította volna, ha az átértékelés nem történt volna meg;”
(3)	A Tao. 16. §-ának (9)-(14) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Kedvezményezett átalakulás esetén a jogelőd, kiválás és részleges átalakulás esetén a
jogutód - a (2) bekezdés d) pontjában foglaltaktól függetlenül - a (10) bekezdésben
meghatározott feltételekkel nem köteles adózás előtti eredményét módosítani.
(10)	A (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a jogutód társasági
szerződése (alapító okirata) tartalmazza a (11) bekezdésben foglaltak alkalmazására
vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá, hogy a jogelőd (kiválás, részleges átalakulás esetén
a jogutód) a választását - a végleges vagyonmérleget és a végleges vagyonleltárt, valamint a
jogutód társasági szerződésének egy eredeti példányát vagy közokiratba foglalt másolatát
mellékelve - az átalakulás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.
(11)	A jogutód az átalakulást követően a jogelődtől átvett eszközöket és kötelezettségeket
(ideértve a céltartalékot és a passzív időbeli elhatárolást is) figyelembe véve, adóalapját - az
adózás előtti eredmény módosítása révén - úgy határozza meg, mintha az átalakulás nem
történt volna meg. A jogutód az átértékelt eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tartja
nyilván, és e nyilvántartásban feltünteti a jogelődnél az átalakulás napjára kimutatott
bekerülési értéket, könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz,
a kötelezettség alapján általa az átalakulást követően az adózás előtti eredmény
módosításaként elszámolt összeget is.
(12)	Kedvezményezett eszközátruházás esetén az átruházó társaság - választása szerint, az
átvevő társasággal írásban kötött szerződés alapján, a (13) bekezdésben meghatározott
feltételekkel - adózás előtti eredményét csökkenti az önálló szervezeti egység átruházása
alapján elszámolt bevételnek (ideértve az átruházás miatt átadott vagy kivezetett kötelezettség
és passzív időbeli elhatárolás megszüntetése miatt elszámolt bevételt is) az átadott eszközök
könyv szerinti értékét meghaladó részével, illetve növeli az átadott eszközök könyv szerinti
értékének az elszámolt bevételt meghaladó részével.
(13)	A (12) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a kedvezményezett
eszközátruházás alapjául szolgáló írásbeli szerződés tételesen tartalmazza az átvett eszközöket
és kötelezettségeket (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is), és azoknak az átadás napjára
az átruházó társaságnál kimutatott bekerülési értékét és könyv szerinti értékét, valamint a (14)
bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá, hogy az
átruházó társaság e választását - a szerződés egy eredeti példányát vagy közokiratba foglalt
másolatát mellékelve - a kedvezményezett eszközátruházás adóévéről szóló bevallásában
bejelenti az adóhatóságnak.
(14)	Az átvevő társaság az eszközátruházást követően az átadó társaságtól átvett
eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is) figyelembe véve
adóalapját - az adózás előtti eredmény módosítása révén - úgy határozza meg, mintha az
eszközátruházás nem történt volna meg. Az átvevő társaság az átvett eszközöket és
44
kötelezettségeket elkülönítve tartja nyilván, és e nyilvántartásban feltünteti az átadó
társaságnál az átadás napjára kimutatott bekerülési értéket és könyv szerinti értéket, valamint
az eszköz, a kötelezettség alapján általa az átvételt követően az adózás előtti eredmény
módosításaként elszámolt összeget is.”
46.	§ (1) A Tao. 17. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Amennyiben az adóalap bármely adóévben negatív, ezzel az összeggel az adózó a
következő adóévekben - a (3)-(9) bekezdésekben foglaltakat figyelembe véve - döntése
szerinti megosztásban csökkentheti az adózás előtti eredményét (a továbbiakban: elhatárolt
veszteség).”
(2)	A Tao. 17. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az elhatárolt veszteség legfeljebb olyan összegben vehető figyelembe az adózás előtti
eredmény csökkentéseként, hogy az adóalap ne váljon negatívvá. Az elhatárolt veszteségek
levonásánál a korábbi adóévekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.”
(3)	A Tao. 17. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A hitelintézet az (1) bekezdésben foglaltakat nem alkalmazhatja.”
(4)	A Tao. 17. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Átalakulás és kedvezményezett eszközátruházás esetén az adóhatóságnak az adózó
kérelmére adott engedélyével az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza
a)	a jogutód a jogelődnél keletkezett és az adózás előtti eredmény csökkentéseként még el
nem számolt elhatárolt veszteségre,
b)	a jogelőd az átalakulás miatt megszűnő külföldi telephelye megszűnéséig nem
érvényesített elhatárolt veszteségre,
c)	kedvezményezett eszközátruházás esetén az átvevő az átruházó társaságnál keletkezett,
az önálló szervezeti egységnek betudható elhatárolt veszteségre, amellyel az átruházó társaság
az elhatárolt veszteséget köteles csökkenteni
azzal, hogy a kérelmet átalakulás esetén az adózó legfőbb szervének az átalakulásról első
alkalommal hozott határozata napján, de legkésőbb az átalakulás cégbírósági bejegyzését
követő 30 napon belül, illetve kedvezményezett eszközátruházás esetén az előszerződés
napján, de legkésőbb a szerződéskötés napját követő 30 napon belül kell benyújtani, e
határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Az adóhatóság
az engedélyt akkor adja meg, ha az átalakulás, a kedvezményezett eszközátruházás nem
ütközik az adózás rendjéről szóló törvénynek a jogok rendeltetésszerű gyakorlására vonatkozó
előírásába. Ha az adóhatóság a kérelmet az eljárásra előírt határidőn belül nem utasítja el, a
kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni.”
(5)	A Tao. 17. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az adókötelezettség keletkezésének évét követő negyedik adóévben (átalakulással
létrejött adózónál a jogelőd adókötelezettsége keletkezésének évét és az azt követő adóéveit is
figyelembe véve) és az azt követő adóévekben keletkezett negatív adóalapra, ha
a)	az adóévben az árbevétel nem éri el az elszámolt költségek és ráfordítások együttes
értékének 50 százalékát, vagy
b)	az adózó adóalapja a megelőző adóévben is negatív volt
az (1) bekezdés rendelkezése csak az adóhatóság - adózó kérelemére adott - engedélye
alapján alkalmazható. A kérelmet az adózás rendjéről szóló törvényben a bevallás
45
benyújtására előírt határidőig, önellenőrzés esetén az önellenőrzés bevallásának
esedékességeként megjelölt napig kell benyújtani, amely határidő elmulasztása esetén
igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg,
ha megállapítható, hogy az előbbiek elháríthatatlan külső ok miatt következtek be, vagy ha az
adózó a negatív adóalap elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott
helyzetben tőle elvárható. Ha az adóhatóság a kérelmet az eljárásra előírt határidőn belül nem
utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell
alkalmazni.”
47.	§ A Tao. 18. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság,
egyesülés, szövetkezet és külföldi vállalkozó a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény
felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci
árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó
tényeket és körülményeket.”
48.	§ A Tao. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„19. § (1) A társasági adó a (2) bekezdésben foglaltak kivételével a pozitív adóalap 16
százaléka.
(2) A külföldön tevékenységet végző esetében a társasági adó a pozitív adóalap 4
százaléka.”
49.	§ (1) A Tao. 22/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A hitelszerződés (ideértve a pénzügyi lízinget is) megkötése adóévének utolsó napján
kis- és középvállalkozásnak minősülő adózó a 2000. december 31-ét követően megkötött
hitelszerződés alapján tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől
igénybe vett, és kizárólag e célra felhasznált hitel (ideértve a felhasznált hitel visszafizetésére
igazoltan felvett más hitel) kamata után adókedvezményt vehet igénybe.”
(2)	A Tao. 22/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az e § alapján igénybe vett adókedvezmény adóévenként nem haladhatja meg a 6
millió forintot. Az adózó által igénybe vett adókedvezmény összege az állami támogatásokra
vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de
minimis) támogatásnak minősül.”
(3)	A Tao. 22/A. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az (1)-(5) bekezdésben foglaltakat a szállítási tevékenységet végző adózó a
nemzetközi szállítási tevékenységhez használt tárgyi eszközre, illetve a tevékenysége alapján
mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási ágazatba vagy halgazdálkodási ágba
sorolt adózó nem alkalmazhatja.”
50.	§ (1) A Tao. 22/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22/B. § (1) Az adózó a Pénzügyminisztérium határozata alapján adókedvezményt vehet
igénybe a fejlesztési program keretében megvalósított,
a)	jelenértéken legalább 3 milliárd forint értékű beruházás,
b)	a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat
közigazgatási területén üzembe helyezett és üzemeltetett beruházás esetén jelenértéken
legalább 1 milliárd forint értékű beruházás,
46
c)	jelenértéken legalább 100 millió forint értékű, korábban már használatba vett, állati
eredetű élelmiszert előállító létesítmény jogszabályban meghatározott élelmiszer-higiéniai
feltételeinek megteremtését szolgáló beruházás,
d)	jelenértéken legalább 100 millió forint értékű önálló környezetvédelmi beruházás,
e)	jelenértéken legalább 100 millió forint értékű szélessávú internetszolgáltatást szolgáló
beruházás,
f)	munkahelyteremtést szolgáló beruházás
üzembe helyezése és azt követő öt éves - az érvényes, jogerős engedélyben foglaltak
szerinti - üzemeltetése esetén, feltéve, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát,
meglévő létesítmény bővítését, vagy az előállított termék, a nyújtott szolgáltatás, illetve a
termelési, szolgáltatási folyamat alapvető változását eredményezi.
(2)	Az adókedvezmény engedélyezésének és igénybe vételének további feltétele, hogy a
beruházás értékéből
a)	legalább 30 százalékot képviseljen a korábban még használatba nem vett beruházás
értéke;
b)	legfeljebb 20 százalék lehet a felújítás értéke, kivéve, ha az adózó a beruházást a
kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat
közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti.
(3)	Környezetvédelmi beruházást is tartalmazó fejlesztési program esetén (ideértve az
önálló környezetvédelmi beruházást is) az adókedvezmény igénybe vételének további
feltétele, hogy a környezeti elemek védelme, valamint a környezetet veszélyeztető hatások
elleni védelem érdekében jogszabályban vagy hatósági határozatban megállapított hatályos
határértéket a tényleges kibocsátási mutató a beruházás üzembe helyezését követő öt évben ne
haladja meg.
(4)	Az adózó az adókedvezményt a 2002. december 31. után megkezdett, a fejlesztési
program keretében megvalósított beruházás üzembe helyezését követő adóévben - vagy az
adózó kérelmére a beruházás üzembe helyezésének adóévében - és az azt követő kilenc
adóévben veheti igénybe azzal, hogy e rendelkezések alkalmazásában a földterület, a telek, a
telkesítés, valamint az említett ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak az átvétele nem
minősül a beruházás megkezdésének.
(5)	Az adózó által a fejlesztési programhoz a határozat alapján igénybe vett
adókedvezmény, valamint a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott, pénzügyileg rendezett
vagy egyéb formában igénybe vett, a kormányrendeletben meghatározott más államháztartási
támogatás összege jelenértéken nem haladhatja meg a fejlesztési programra vonatkozóan a
határozatban meghatározott, de legfeljebb jelenértéken a ténylegesen felmerült
a)	beruházási érték, költség, ráfordítás együttes összegére vetített, a kormányrendeletben
meghatározott aránnyal számított értéket az (1) bekezdés a)-e) pontja szerinti,
b)	az újonnan létrehozott munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók személyi jellegű
ráfordítására vetített, a kormányrendeletben meghatározott aránnyal számított értéket az (1)
bekezdés f) pontja szerinti munkahelyteremtést szolgáló
beruházás esetén.
47
(6)	Az (1) bekezdés a)-b) pontja szerinti beruházás esetén az adókedvezmény igénybe
vételének további feltétele, hogy az adókedvezmény első igénybe vételének adóévét követő
négy adóévben
a)	az adózó által foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma legalább 100 fővel - ha az
adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési
önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább 50 fővel -
meghaladja a beruházás megkezdését megelőző adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi
létszámát, vagy
b)	az adózónál elszámolt, évesített bérköltség legalább az adóév első napján érvényes
minimálbér adóévre számított összegének hatszázszorosával - ha az adózó a beruházást a
kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat
közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább háromszázszorosával -
meghaladja a beruházás megkezdését megelőző adóév évesített bérköltségét, vagy
c)	az adózónál keletkezett szállítói kötelezettségek bekerülési értékéből a kötelezettség
alapjául szolgáló szerződés megkötésekor, de legkorábban a határozatban az adókedvezmény
igénybevételére meghatározott első adóévben a kis- és középvállalkozásnak minősülő
személyekkel szembeni kötelezettségek bekerülési értéke meghaladja a 30 százalékot.
(7)	Mezőgazdasági, erdészeti, halászati tevékenységet, továbbá mezőgazdasági termékek
feldolgozását és forgalmazását szolgáló, az (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti beruházás esetén
az adókedvezmény engedélyezésének és igénybe vételének további feltétele, hogy a
beruházás feleljen meg a Tanács 1257/1999/EK, valamint a Tanács 1263/1999/EK
rendeletében foglalt feltételeknek.
(8)	Az (1) bekezdés d) pontja szerinti önálló környezetvédelmi beruházás esetén az
adókedvezmény engedélyezésének további feltétele, hogy az adózó adókötelezettsége a
kérelem benyújtása évét megelőző ötödik évben, vagy korábban kezdődött. Önálló
környezetvédelmi beruházás az a beruházás, amely kizárólag a környezet védelmének
általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 1. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontja
szerinti célt szolgál.
(9)	Az (1) bekezdés f) pontja szerinti munkahelyteremtést szolgáló beruházás esetén az
adókedvezmény igénybe vételének további feltétele, hogy az adókedvezmény első igénybe
vételének adóévét követő harmadik adóévben és az azt követő négy adóévben
a)	az újonnan létrehozott munkakörökben a fejlesztési program keretében foglalkoztatott
munkavállalók legalább 20 százalékát pályakezdőként felvett munkavállalók adják azzal,
hogy pályakezdőnek minősül az a természetes személy, aki a középfokú nevelési-oktatási,
vagy a felsőoktatási intézménnyel nappali képzés keretében fennálló jogviszonya, illetve a
tanulói jogviszonya tankötelezettség címén való megszűnését követő egy naptári éven belül
első alkalommal létesít munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt,
valamint
b)	a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma a beruházás megkezdését megelőző
adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát legalább 300 fővel - ha az adózó a
beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési
önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább 150 fővel -
haladja meg.
(10)	A kormányrendelet az e törvényben foglaltakon kívüli feltételeket is megállapíthat,
vagy rendelkezhet az adókedvezmény igénybevételének tilalmáról.
(11)	Az adózó nem jogosult a (5) bekezdés szerinti adókedvezményre, és a már igénybe
vett adókedvezmény jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül, ha az e törvényben és
48
a kormányrendeletben meghatározott bármely feltételt nem teljesíti. Nem kell e rendelkezést
alkalmazni, ha a feltétel teljesítését elháríthatatlan külső ok akadályozta meg.
(12)	A fejlesztési program keretében megvalósított beruházáshoz kapcsolódóan fizetett
kamat után az adózó nem veheti igénybe a kis- és középvállalkozások adókedvezményét.
(13)	Az adózó az igénybe vett adókedvezményt, a fejlesztési programhoz igénybe vett más
államháztartási támogatást, valamint a fejlesztési program keretében elszámolt beruházási
értéket, költséget, ráfordítást, illetve az újonnan létrehozott munkakörökben foglalkoztatott
munkavállalók személyi jellegű ráfordítását adóbevallásában fejlesztési programonként - a
kormányrendeletben meghatározott részletezettséggel - feltünteti.
(14)	Az adóhatóság a (13) bekezdés alapján rendelkezésére álló valamennyi adatról
adózónként és fejlesztési programonként haladéktalanul tájékoztatja a Magyar
Államkincstárat, amely a kapott adatok felhasználásával, megkeresésre - törvénnyel
kihirdetett nemzetközi szerződésben előírt tájékoztatási kötelezettség teljesítése érdekében - a
Pénzügyminisztérium részére adatot szolgáltat. A Magyar Államkincstár által a tájékoztatás
révén megszerzett adatra az adózás rendjéről szóló törvénynek az adótitokra vonatkozó
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(15)	Az adókedvezményt a Pénzügyminisztérium - az illetékes minisztérium véleményét
figyelembe véve - határozatban engedélyezi, ha a fejlesztési program és a kérelem megfelel
az e törvényben és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben
meghatározott valamennyi feltételnek. A határozatot a benyújtását, hiánypótlási felhívás
esetén a hiánypótlást követő 60 napon belül kell meghozni. A határidő egy alkalommal,
legfeljebb 60 nappal meghosszabbítható. Ha a Pénzügyminisztérium a kérelmet az eljárásra
előírt határidőn belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő
jogkövetkezményeket kell alkalmazni azzal, hogy az adózó e törvény és a kormányrendelet
előírása szerint érvényesítheti az adókedvezményt.
(16)	Mezőgazdasági, erdészeti, halászati tevékenységet, továbbá mezőgazdasági termékek
feldolgozását és forgalmazását szolgáló, az (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti beruházás esetén
az adókedvezmény iránti kérelem a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő
csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napjától
nyújtható be.
(17)	A pénzügyminiszter a naptári évet követő év január 31-éig a Pénzügyi Közlönyben
közzéteszi azoknak az adózóknak a nevét, amelyek a naptári évben a fejlesztési
adókedvezmény igénybevételére engedélyt kaptak.”
51.	§ A Tao. 23. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A társasági adó mértékéig veheti igénybe az adókedvezményt a 21. § (7), (10)-(11)
bekezdése, a 22. § (6)-(7) bekezdése és a 29. § (5) bekezdés d) pontja alapján az adóévben
100 százalékos adókedvezményre jogosult adózó, valamint az az adózó, amely a 29. § (5)
bekezdés b) pontja alapján jogosult adókedvezményre.
(2)	Az (1) bekezdés szerint igénybe vett adókedvezménnyel csökkentett adóból
-	legfeljebb annak 80 százalékáig - érvényesíthető minden más adókedvezmény.”
52.	§ A Tao. 26. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) Nem kell az (1)-(10) bekezdés rendelkezéseit alkalmaznia az adózónak
megszűnésekor, valamint, ha adóbevallást a cégbejegyzési eljárás befejezése miatt ad be,
továbbá az MRP-nek, a közhasznú társaságnak, a vízitársulatnak, az alapítványnak, a
49
közalapítványnak, a társadalmi szervezetnek, a köztestületnek, az egyháznak, a
lakásszövetkezetnek és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnak.”
53.	§ A Tao. 29/D. §-ának (14) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(14) Az adózó a 18. § (5) bekezdésében foglalt kötelezettséget az e törvény felhatalmazása
alapján kiadott miniszteri rendelet hatálybalépésének a napjától megkötött szerződésre köteles
alkalmazni azzal, hogy ez a kötelezettsége a 2005-ben kezdődő adóévről szóló bevallás
benyújtásakor és azt követően valamennyi, az adóévben hatályos szerződésre fennáll.”
54.	§ A Tao. a következő 29/E. §-sal egészül ki:
„29/E. § (1) Az adózó a 21. § (7), (10)-(11) bekezdésében, a 29. § (5) bekezdés d) pontjában
és az 1999. évi CXXV. törvény 93. §-ában meghatározott adókedvezményt a Magyar
Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető
törvény hatálybalépésének napját magában foglaló adóév és az azt követő adóévek adóalapja
utáni adó megállapításánál az e §-ban meghatározott eltérésekkel veszi igénybe.
(2)	Az adózó által a 2003-ban és azt követően kezdődő adóév(ek) adóalapja utáni adóból
igénybe vett adókedvezmény és az említett időszakban megítélt más állami támogatás
jelenértékének összege nem haladhatja meg a (3) bekezdés szerinti értéket. E rendelkezés
alkalmazásában állami támogatás az adókedvezményre jogosító beruházásra vagy az ahhoz
kapcsolódó - e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet szerint bejelentett -
más eszközre, költségre tekintettel az államháztartás alrendszere költségvetésének terhére
kapott ingyenes vagy kedvezményes forrás, egyéb előny, ha az államháztartási bevételkiesést
vagy kiadást jelent, kivéve a csekély összegű (de minimis) támogatást.
(3)	A (2) bekezdés szerinti érték az 1997-2005. években használatba vett szabadalom,
know-how, licenc, szoftver, alapítás, átszervezés aktivált értéke (továbbiakban: elszámolható
immateriális javak), tárgyi eszközök, illetve a 2005-ben elszámolt beruházás értéke, továbbá
az 1997-2005. években a helyi önkormányzatok helyi közszolgáltatási feladatainak
megvalósítására szolgáló, az adózó által megvalósított infrastrukturális beruházás, vagy az
önkormányzatnak e célra végleges pénzeszközként átadott összeg (a továbbiakban: közhasznú
infrastrukturális beruházás), valamint a kutatás és kísérleti fejlesztés, a képzési költség és a
pénzügyi lízingnek nem minősülő lízing (bérlet) díja - a társaságiadó-kedvezményhez
kapcsolódó bejelentendő adatokról szóló miniszteri rendelet szerint - bejelentett összegben,
jelenértéken, de legfeljebb a ténylegesen elszámolt összegek jelenértéke (a továbbiakban:
megállapított érték) alapján a következők szerint meghatározott szorzatok összege:
a)	a közhasznú infrastrukturális beruházásra 1997-2002. közötti időszakra megállapított
érték, átutalt összeg 100 százaléka;
b)	a környezetvédelmi beruházásra, az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti
fejlesztés célját szolgáló eszközre, valamint az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a
kísérleti fejlesztés költségére, a munkavállalók általános és speciális képzésének költségére az
1997-2005. közötti időszakra megállapított értéknek és a vállalkozásoknak nyújtott állami
támogatások tilalma alóli mentességek egységes rendjéről szóló kormányrendelet 2003.
január 1-jén hatályos rendelkezései szerint meghatározott támogatási intenzitásnak a szorzata;
c)	az immateriális javakra az 1997-2005. közötti időszakra megállapított érték (de
legfeljebb a tárgyi eszközökre megállapított érték 25 százalékának)
ca)	75 százaléka - a (4) bekezdés szerinti adózók esetén 30 százaléka -, ha az adózó az
adókedvezményre jogosító beruházást 1999. december 31-éig megkezdte,
50
cb)	50 százaléka - a (4) bekezdés szerinti adózók esetén 20 százaléka -, ha az adózó az
adókedvezményre jogosító beruházást 1999. december 31-ét követően kezdte meg;
d)	az a)-c) pontban nem említett eszközre, költségre, ráfordításra az 1997-2005. közötti
időszakra megállapított érték
da)	75 százaléka - a (4) bekezdés szerinti adózók esetén 30 százaléka -, ha az adózó az
adókedvezményre jogosító beruházást 1999. december 31-ig megkezdte,
db)	50 százaléka - a (4) bekezdés szerinti adózók esetén 20 százaléka -, ha az adózó az
adókedvezményre jogosító beruházást 1999. december 31-ét követően kezdte meg.
(4)	A (3) bekezdés c) és d) pontjában említett adózó az az adózó, amelynek árbevétele több
mint 50 százalékban a nagyberuházási projektekhez nyújtott állami támogatásokra vonatkozó
multiszektorális keretszabályról szóló C (2002) 315 (2002/C 70/04) bizottsági közlemény C.
mellékletében meghatározott tevékenységből származik az adókedvezmény igénybevételének
első adóévében.
(5)	A (2)-(3) bekezdés szerinti jelenértéket a pénzügyminiszter által közzétett módszer és
referenciaráta alapján kell kiszámítani.
(6)	Az adózó a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló
nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napját magában foglaló adóév
adóalapja után érvényesíthető adókedvezményt a következők szerint állapítja meg:
a)	az (1)-(5) bekezdés rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva megállapítja, mekkora
összegű adókedvezményt vehetne igénybe (a továbbiakban: számított adókedvezmény);
b)	a hatálybalépést megelőző napok és az adóév napjainak hányadosa szerint
meghatározza a számított adókedvezmény arányos részét, amelyet adókedvezményként vesz
igénybe;
c)	a b) pontban megállapított összegen felül adókedvezményként érvényesítheti az adóévre
az (1)-(5) bekezdés alkalmazásával meghatározott összeget.
(7)	Az adózó az (1)-(6) bekezdés rendelkezéseit nem alkalmazza, ha az Európai Bizottság
álláspontja szerint az adókedvezmény igénybevétele nem érinti az Európai Unió más
tagállamai és Magyarország közötti kereskedelmet. Az Európai Bizottság álláspontját az
adózó kérelmére, a kérelemben bemutatott tények alapján, a Pénzügyminisztérium kéri ki.
(8)	Az adókedvezményre jogosító beruházás megkezdésének napján - az Európai
Közösségek Bizottsága 96/280/EGK számú, a kis- és középvállalkozásokról szóló ajánlása
szerint - kis- és középvállalkozásnak minősülő adózó választása szerint akkor sem köteles az
(1)-(6) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha nem felel meg a (7) bekezdésben
meghatározott feltételnek, feltéve, hogy e választását a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz
történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a
napját követő 45 napon belül bejelenti az adóhatóságnak. E határidő elmulasztása esetén
igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye, és az adózó e bejelentését nem vonhatja
vissza.
(9)	Az az adózó, amely a (8) bekezdés szerinti választását bejelentette az adóhatósághoz,
az adókedvezménnyel egyesülése esetén utoljára az átalakulás évét megelőző adóévben, ha
többségi irányítást jelentő befolyással rendelkező tagjának (részvényesének) személye a
bejelentést követően megváltozik, utoljára e változást megelőző adóévben élhet.
(10)	Az adózó az (1)-(9) bekezdés rendelkezéseit nem köteles alkalmazni, feltéve, hogy e
döntését a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi
szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napját követő 45 napon belül bejelenti az
51
adóhatósághoz. E határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs
helye. E bejelentés alapján a 21. § rendelkezései szerint igénybevett adókedvezmény - a
Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződés
IV. mellékletének versenypolitikáról szóló 3. fejezete 1/c) pontjában megállapított eljárás
szerint - új támogatásnak minősül.
(11)	A (3) bekezdésben meghatározott elszámolható immateriális javak, tárgyi eszközök,
beruházások értékeként nem vehető figyelembe
a)	annak az eszköznek a bekerülési értéke, amelyet az adózó az üzembe helyezés, a
nyilvántartásba vétel időpontját követően öt éven belül (ha az eszköz elméleti hasznos
élettartama az adózó által történő üzembe helyezést, nyilvántartásba vételt követően öt évnél
rövidebb, akkor az elméleti hasznos élettartam alatt) értékesít,
b)	a szinten tartást szolgáló eszköz értéke, vagy - az adózó választása szerint - a
telephelyen első ízben megvalósított beruházás megkezdésének adóévét követő negyedik
évtől az üzembe helyezett, nyilvántartásba vett immateriális jószág, beruházás értékének 20
százaléka,
c)	a fejlesztési adókedvezmény alapjaként figyelembe vett vagy figyelembe venni
tervezett immateriális jószág, tárgyi eszköz.
(12)	A híradástechnikai fogyasztási cikkek gyártása, illetve a számítógép, készülék
gyártása szakágazatba sorolt adózó a (3) bekezdés szerinti érték meghatározásakor, a (11)
bekezdés a)-b) pontjában foglaltak figyelmen kívül hagyásával - választása szerint - az 1997-
2005. évek utolsó napján kimutatott elszámolható immateriális javak, tárgyi eszközök,
beruházások bekerülési értékének az előző év utolsó napján kimutatott bekerülési értékét
meghaladó összegek összesített értékét - ha az említett időszakon belül, vagy 2006-2011.
évek bármelyikében az említett eszközök együttes bekerülési értéke az előző évhez képest
csökken, az azzal csökkentett összeget - veheti figyelembe.”
55.	§ (1) A Tao. a következő 29/F. §-sal egészül ki:
„29/F. § (1) A 29. § (5) bekezdés c) pontja alapján adókedvezmény utoljára abban az
adóévben vehető igénybe, amelynek utolsó napja 2004-ben van.
(2)	A 2003-ban kezdődő adóév utolsó napjáig keletkezett, és az adóalapnál még nem
érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint írható
le.
(3)	Az adózó a 29/D. § (3) bekezdésének előírása alapján bejelentett adatokat, a törvényi
változásokra tekintettel, a Tao. felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben foglaltak
szerint 2004. január 31-éig módosíthatja. E határidő elmulasztását követően igazolási kérelem
nem terjeszthető elő.
(4)	Az adózó az általa a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető
tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, és az említett személyek
közeli hozzátartozója mint kedvezményezett javára 2003. december 31-éig megkötött
biztosítás díjára a 3. számú melléklet B) fejezet 8. pontjának 2003. december 31-én hatályos
rendelkezését alkalmazza.
(5)	Az adózó a 2003-ban és az azt megelőzően kezdődő adóévekben hatályos 7. § (1)
bekezdés zs) pontja alapján igénybevett kedvezményre, illetve 22/A. § (1)-(4) bekezdése
alapján igénybe vett adókedvezményre a 8. § (1) bekezdés u) pontjának, illetve a 22/A. § (5)
bekezdésének 2003-ban hatályos előírásait alkalmazza.
52
(6)	A 2003-ban vagy azt megelőzően kezdődő adóévben esedékes, de ezen adóév utolsó
napja után kifizetett, jutatott kamat, jogdíj, előadói, művészeti és sporttevékenységért,
bemutatókért (kiállításokért) járó díj után a külföldi szervezetet és a kifizetőt a 2003.
december 31-én hatályos előírások szerint terheli társasági adókötelezettség.”
56.	§ A Tao. 30. §-a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza a társasági
adókedvezményhez kapcsolódóan bejelentett adatok módosításának feltételeit.”
57.	§ (1) A Tao. 31. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
/Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között
társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, az 1994. évi I.
törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodással összhangban az Európai Közösség következő
jogszabályaihoz való közelítést célozza:/
„c) a Tanács 03/49/EK irányelve a tagállamok kapcsolt vállalkozásai közötti kamat, jogdíj
fizetések adóztatásának egységes rendszeréről.”
58.	§ A Tao. 1-3. számú melléklete e törvény 7-9. számú melléklete szerint módosul.
59.	§ Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények
módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„43. § (1) A Tao. 27. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A belföldi személy és a külföldi vállalkozó által a külföldi illetőségű osztalékban
részesülő társaság részére fizetett (juttatott) osztalék mentes az osztalékadó alól, ha az
osztalékban részesülő legalább két éven át folyamatosan, legalább 25 százalékos részesedéssel
(részvény esetében névre szóló részvénnyel) rendelkezik a belföldi illetőségű társaság jegyzett
tőkéjében. Abban az esetben, ha a legalább 25 százalékos részesedés nem áll fenn a
kifizetéskor két éve folyamatosan, a kifizető akkor nem köteles levonni az osztalékadót, ha az
adó megfizetéséért más személy kezességet vállal.””
III.	Fejezet
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény módosítása
60.	§ (1) Az Eva tv. 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Adóalany az a személy, amely (aki) megfelel az e törvényben meghatározott
valamennyi feltételnek, valamint
a)	az állami adóhatóságnak bejelenti, hogy az adóévben adókötelezettségeit e törvény
rendelkezései szerint teljesíti, vagy
b)	az állami adóhatóság e törvény külön rendelkezése alapján az adóévre adóalanyként
tartja nyilván.”
(2)	Az Eva tv. 2. §-a (3) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
/A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha az
adóévet megelőző naptári évben és az azt megelőző adóévben/
„a) a magánszemély egyéni vállalkozóként tevékenységét folyamatosan végezte, a jogi
személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság nem alakult át (ideértve különösen a
53
kiválást és a beolvadást is), valamint a jogi személyben, a jogi személyiség nélküli gazdasági
társaságban (az öröklést kivéve) új tag nem szerzett (új tagok nem szereztek összesen) 50
százalékot meghaladó szavazati jogot biztosító részesedést;”
„c) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint nem volt kötelezett a különbözet
szerinti adózásra, vagy az idegenforgalmi tevékenységre vonatkozó különös adózási
szabályok alkalmazására, valamint nem választotta a mezőgazdasági tevékenységet folytató
adóalanyra vonatkozó különleges rendelkezéseket;”
(3)	Az Eva tv. 2. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha
a)	az adóévet megelőző második adóévben (üzleti évben) - ha előtársasági működésének
kezdő napja az adóévet megelőző második naptári évben, utolsó napja az adóévet megelőző
naptári évben volt, akkor előtársasági működése adóévében - éves szintre átszámított összes
bevétele a 25 millió forintot nem haladta meg;
b)	az adóévet megelőző adóévben (üzleti évben) ésszerűen várható éves szintre átszámított
összes bevétele a 25 millió forintot nem haladja meg
azzal, hogy az a)-b) pont alkalmazásában
c)	bevétel:
ca)	nem adóalany egyéni vállalkozónál a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint
meghatározott vállalkozói bevétel, növelve az - ahhoz kapcsolódóan az általános forgalmi
adóról szóló törvény előírásainak megfelelően áthárított - általános forgalmi adóval;
cb)	nem adóalany jogi személynél, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnál a
számvitelről szóló törvény előírásainak megfelelően az eredménykimutatásban kimutatott
árbevétel, bevétel, vagy az eredménylevezetésben kimutatott adóköteles bevétel, növelve az -
ahhoz kapcsolódóan az általános forgalmi adóról szóló törvény előírásainak megfelelően
áthárított - általános forgalmi adóval;
cc)	adóalanynál az e törvény előírásainak megfelelően meghatározott, a 6. § (1) bekezdése
és 20. § (1) bekezdése szerinti bevétel.”
(4)	Az Eva tv. 2. §-a (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha/
„b) az adóévben nem folytat a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának
különös szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó tevékenységet;”
(5)	Az Eva tv. 2. §-a (5) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha/
„c) az adóévben nem folytat a vámjogszabályokban meghatározott közvetett képviselői
tevékenységet;”
(6)	Az Eva tv. 2. §-a (5) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és
egyidejűleg az (5) bekezdés a következő e) ponttal egészül ki:
/A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha/
„d) az adózás rendjéről szóló törvényben előírt közösségi adószámmal nem rendelkezik, és
törvény sem írja elő számára a közösségi adószám használatát;
54
e) belföldi pénzforgalmi bankszámlával rendelkezik.”
(7)	Az Eva tv. 2. §-a (7) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A (2) bekezdésben meghatározott jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági
társaság az adóévben - a (3)-(5) bekezdésekben foglaltakon túl - akkor lehet adóalany, ha az
adóévben/
„b) más jogi személyben, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban nem rendelkezik
részesedéssel (kivéve, ha az szövetkezeti hitelintézet által kibocsátott részjegy vagy
nyilvánosan működő részvénytársaság nyilvánosan forgalomba hozott részvénye),”
61.	§ (1) Az Eva tv. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/Az adózó adóalanyisága megszűnik:/
„a) a naptári év utolsó napjával, ha a naptári évet követő adóévre bejelentette, hogy
adókötelezettségeit nem e törvény rendelkezései szerint teljesíti, vagy e bejelentését
jogszerűtlenül nem tette meg;”
(2)	Az Eva tv. 3. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és
egyidejűleg a bekezdés a következő i) ponttal egészül ki:
/Az adózó adóalanyisága megszűnik:/
„h) a részesedés megszerzésének napját megelőző nappal, ha a jogi személyben, jogi
személyiség nélküli gazdasági társaságban 50 százalékot meghaladó szavazati jogot biztosító
részesedést szerez olyan magánszemély (összesen 50 százalékot meghaladó szavazati jogot
biztosító részesedést szereznek olyan magánszemélyek), akivel (akikkel) a naptári évben
korábban nem állt tagi jogviszonyban; az öröklés esetére e rendelkezést nem kell alkalmazni;
i) a közösségi adószám-megállapításának napját megelőző nappal, míg a törvény által
előírt közösségi adószám-használat esetén azzal a nappal, amely a kötelező adószám-
megállapítás napját megelőzné.”
(3)	Az Eva tv. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adóalanyiság nem szűnik meg, ha a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező
magánszemély adóalany tevékenységét cselekvőképességének elvesztését követően a nevében
és javára törvényes képviselője folytatja. Ha a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező
magánszemély adóalany tevékenységét halála után özvegye vagy örököse folytatja, az
özvegy, illetve az örökös választhatja az e törvény szerinti adóalanyiságot, feltéve, hogy e
szándékát három hónapon belül bejelenti az adóhatóságnak; ilyenkor a bejelentés
jogszerűségének nem feltétele a 2. § (3) bekezdésének a) és e) pontjában, valamint a 2. § (4)
bekezdésének a) pontjában foglaltaknak való megfelelés, de a bejelentésre egyebekben az e
törvény szerinti bejelentésre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.”
62.	§ Az Eva tv. 5. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az eva alapjának megállapításakor az adóévben megszerzett összes bevételt növeli:/
„b) az adóévben az adóalany által az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint
külföldről vagy külfölditől igénybe vett, de Magyarországon adóztatható szolgáltatás díja, a
fizetendő összeg megállapításához szükséges okirat kézhez vételekor, vagy - ha ez korábban
történik - a szolgáltatás ellenértékének megfizetésekor, a szolgáltatás nyújtójával szemben
fennálló tartozás átvállalásakor, az adóalanyiság megszűnésekor.”
55
63.	§ (1) Az Eva tv. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Bevétel a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany által
vállalkozási (gazdasági) tevékenységével összefüggésben, vagy arra tekintettel bármely
jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, beleértve az áthárított
általános forgalmi adót is. Vagyoni érték különösen a pénz, a kereskedelmi utalvány, a dolog,
az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró
jog, valamint az adóalany javára elengedett kötelezettség vagy átvállalt tartozás.”
(2)	Az Eva tv. 6. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül bevételnek:
a)	az a vagyoni érték, amelyet az adóalany köteles visszaszolgáltatni (így különösen a
kapott kölcsön, hitel, a tag vagyoni hozzájárulása);
b)	az adózó által korábban átadott vagyoni érték az adóalany (ideértve a tevékenységét
folytató özvegyet, örököst is) részére nem ellenértékként (ellenszolgáltatásként) történő
visszaszolgáltatásakor (ideértve különösen a nyújtott kölcsön, hitel visszafizetett összegét és a
visszatérített adót, de ide nem értve a nyújtott kölcsönre, hitelre kapott kamatot);
c)	az a vagyoni érték, amelynek a megszerzése alapjául szolgáló jogviszony
keletkezésének napjára vonatkozóan megállapított szokásos piaci árát az adóalany köteles
megfizetni; ha azonban az adóalany csak a szokásos piaci ár egy részének megfizetésére
köteles, akkor a szokásos piaci árból a fizetési kötelezettséget meghaladó rész bevételnek
minősül.”
(3)	Az Eva tv. 6. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi (5)-
(6)	bekezdés számozása (6)-(7) bekezdésre módosul:
„(5) Kereskedelmi utalvány esetében a bevétel az az összeg, amely összegben az utalvány
ellenérték kiegyenlítésére (kötelezettség csökkentésére) felhasználható. E rendelkezés
értelemszerűen irányadó minden olyan jegy, bón, kupon és más hasonló tanúsítvány esetében
is, amely több személy áruja vagy szolgáltatása ellenértékének kiegyenlítésére alkalmas.”
(4)	Az Eva tv. 6. §-ának jelenlegi (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Ha a bevételt külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor az átszámításhoz a számla
vagy az egyszerűsített számla kibocsátásának napján - más esetben a bevétel megszerzésének
a napján - érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamot kell
alkalmazni. Olyan külföldi fizetőeszköz esetében, amely nem szerepel a hivatalos
devizaárfolyam-lapon, a bevétel forintra történő átszámításakor a Magyar Nemzeti Bank által
az említett időpontra vonatkozóan közzétett, euróban megadott árfolyamot kell figyelembe
venni.”
64.	§ (1) Az Eva tv. 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Igénybe vett szolgáltatás esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap,
amelyen a szolgáltatás nyújtójának az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései
szerinti teljesítési időponttal adófizetési kötelezettsége keletkezik, vagy keletkezne.”
(2)	Az Eva tv. 7. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A bevétel megszerzésének időpontja - a (2)-(6) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a
számla, egyszerűsített számla kibocsátásának napját követő 30. nap, ha az adóalany a bevételt
a (2)-(6) bekezdés szerint eddig az időpontig még nem szerezte meg. Módosító számla vagy
módosító egyszerűsített számla kibocsátása esetén a kibocsátás napján kell a bevételi
nyilvántartást a módosítás összegével értelemszerűen módosítani.”
56
65.	§ Az Eva tv. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„10. § (1) Az adóalanynak nem minősülő adózó az adóévet megelőző év decemberében, a
hónap 20. napjáig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenti az állami
adóhatóságnak, hogy az adóévben e törvény rendelkezései szerint teljesíti adókötelezettségeit
azzal, hogy e bejelentését az adózó az említett időpontig írásban visszavonhatja. A
bejelentésre, illetve a visszavonásra nyitva álló határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem
előterjesztésének nincs helye.
(2)	Az adóalanynak nem minősülő adózó az (1) bekezdés szerinti bejelentést akkor teheti
meg, ha már a bejelentés időpontjában megfelel az e törvényben meghatározott valamennyi
feltételnek (ideértve az adóalanyiság adóévére meghatározott feltételeket is), valamint nincs
állami adóhatóságnál, vámhatóságnál, önkormányzati adóhatóságnál, továbbá
Illetékhivatalnál nyilvántartott, végrehajtható köztartozása. E tényekről az adózó a
bejelentésre rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik.
(3)	Az adóalany december 20-áig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon jelentheti
be az állami adóhatóságnak, hogy a következő adóévben adókötelezettségeit már nem az
adóalanyra vonatkozó rendelkezések szerint kívánja teljesíteni.
(4)	Az adóalany köteles a (3) bekezdés szerinti bejelentést megtenni, ha december 20-án
nem felel meg az e törvényben meghatározott bármely feltételnek, vagy állami adóhatóságnál,
vámhatóságnál, önkormányzati adóhatóságnál, továbbá Illetékhivatalnál nyilvántartott,
végrehajtható köztartozása van.
(5)	Az állami adóhatóság az adóalanyt a (3)-(4) bekezdés szerinti bejelentés hiányában az
adóévet követő adóévre is adóalanyként tartja nyilván.
(6)	Az adózóra az adóévben nem lehet az adóalanyra vonatkozó rendelkezéseket
alkalmazni, ha az (1) bekezdés szerinti bejelentést jogszerűen nem tehette volna meg, vagy a
(4)	bekezdés szerinti bejelentést jogszerűtlenül nem tette meg.”
66.	§ (1) Az Eva tv. 11. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A bevallás benyújtásának határideje:/
„b) a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az adóévet követő
év május 31., ha azonban az adóalanyiság év közben szűnt meg, akkor az adóalanyiság
megszűnését követő 150. nap.”
(2)	Az Eva tv. 11. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adóalany az adóév első három negyedévére negyedévenként az adóelőleget
megállapítja, valamint az egyes negyedévekre megállapított adóelőleget az adóévre vonatkozó
bevallásában bevallja.”
(3)	Az Eva tv. 11. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, az állami adóhatóság az adózás rendjéről
szóló törvény előírásai szerinti becsléssel állapítja meg az eva alapját és összegét az adóév
első napjától a mulasztási bírságot megállapító határozat jogerőre emelkedésének napjáig
terjedő időszakra vonatkozóan, ha az adózó adóalanyisága mulasztási bírság kiszabása miatt
szűnt meg. A becslésre irányuló eljárást az adóhatóság a mulasztási bírságot megállapító
határozat jogerőre emelkedésének napját követő 15 napon belül megindítja.”
57
67.	§ (1) Az Eva tv. 12. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében az adóelőleg
alapja a negyedévben elszámolt összes bevétel, értelemszerűen módosítva az 5. § (2), a 8. §
(1)-(3) és (6) bekezdése alapján.”
(2) Az Eva tv. 12. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adóalany az adóévre megállapított evát - az adóévben már megfizetett
adóelőlegek beszámításával - a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti. Ha az
adóévben már megfizetett adóelőlegek összege meghaladja az adóévre megállapított evát, a
különbözetet az adóalany bevallásában, az igény (bevallás) beérkezésének napjától, de
legkorábban a bevallás benyújtására előírt határidő napjától (esedékességtől) jogosult
visszaigényelni.”
68.	§ (1) Az Eva tv. 13. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/Az adóalany az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységéről/
„a) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti teljesítési időpont feltüntetésével
számlát,”
(2) Az Eva tv. 13. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A számlában, egyszerűsített számlában az általános forgalmi adóról szóló törvény
szerint az adott termékértékesítésre vagy szolgáltatásnyújtásra meghatározott adómértéknek
megfelelő általános forgalmi adót kell áthárítani. Az általános forgalmi adóról szóló törvény
szerint az adólevonásra nem jogosító termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról kibocsátott
bizonylaton az adóalany a „Mentes az adó alól” kifejezést tünteti fel.”
69.	§ Az Eva tv. 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„14. § (1) Ha a számla vagy az egyszerűsített számla kibocsátását követően az adóalany
a)	az áthárított általános forgalmi adó összegét, az annak meghatározásához szükséges
bármely tételt módosítja, vagy
b)	az általános forgalmi adót utólag kívánja felszámítani és áthárítani, vagy
c)	a kibocsátott bizonylatot egyéb hiba miatt törli,
erről módosító számlát, illetve módosító egyszerűsített számlát bocsát ki.
(2)	A módosító számla, a módosító egyszerűsített számla legalább a következőket
tartalmazza:
a)	a módosítás tényére utaló jelzést;
b)	az eredeti számla, illetve az eredeti egyszerűsített számla azonosításához szükséges
adatokat;
c)	a módosításnak megfelelő új tételeket.”
70.	§ Az Eva tv. 15. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a 13. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben az adóalany
egyszerűsített számlát vagy számlát nem bocsátott ki, akkor köteles - a (2) bekezdésben
meghatározott kivétellel - az általános forgalmi adóról szóló törvény előírásainak megfelelő
nyugtát kibocsátani.”
58
71.	§ (1) Az Eva tv. 16. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az általános forgalmi adó alanya e törvény szerinti bejelentés alapján úgy minősül,
mintha általános forgalmi adó-alanyisága a bejelentés napját tartalmazó adómegállapítási
időszak utolsó napjával az általános forgalmi adóról szóló törvénynek a jogutódlással történő
megszűnésre vonatkozó szabályai szerint megszűnt volna, azzal, hogy
a)	amennyiben a jogutódlással megszerzett vagyon egy részét az adózó az áfa-alanyként
történő megszűnéssel egyidejűleg kivonja bevételszerző tevékenysége alól, úgy arra az
általános forgalmi adóról szóló törvénynek a bevételszerző tevékenységből történő
termékkivonásra vonatkozó szabályai szerinti általános forgalmi adó kötelezettségét
teljesítenie kell;
b)	amennyiben a jogutódlással megszerzett vagyon egy részét az adózó az e törvény
szerinti adóalanyiságának időszaka alatt bármely időpontban kivonja a bevételszerző
tevékenysége alól, úgy ezután az általános forgalmi adóról szóló törvénynek az
adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység köréből történő termékkivonásra
vonatkozó szabályai szerinti - e törvény szerinti adókötelezettségén túl - adófizetési
kötelezettsége keletkezik; az adóalany az általános forgalmi adót az eva bevallásában állapítja
meg és vallja be, valamint az eva bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti;
c)	a bejelentés évében beszerzett tárgyi eszköz (ideértve az ingatlant is) és a bejelentés
évében tárgyi eszközre fizetett előleg (ideértve az ingatlanra fizetett előleget is) tekintetében
adófizetési kötelezettsége keletkezik; az adózó ezen általános forgalmi adóval összefüggő
adókötelezettségeit a bejelentés napját tartalmazó adómegállapítási időszakról adott
bevallásában - a megszűnésre mint termékértékesítésre tekintettel - az általános forgalmi
adóról szóló törvénynek az előzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó előírásai
szerint köteles teljesíteni (azzal, hogy ez esetben a tárgyi eszközre fizetett előleg a tárgyi
eszköz beszerzésével egy tekintet alá esik);
d)	ha a megszűnéshez kapcsolódó bevallásában meghatározott elszámolandó adó negatív,
az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet teljesíti;
e)	az alanyi adómentességben részesülő adózó mentesül az a)-d) pontban foglaltak alól.”
(2) Az Eva tv. 16. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az általános forgalmi adó alanya az általános forgalmi adóról szóló törvénynek a
természetes személy áfa-alanyokra - az adólevonási jog keletkezése tekintetében - vonatkozó
különös előírásait nem alkalmazhatja az adóalanyként lezárt adóévben beszerzett termék
tekintetében.”
72.	§ Az Eva tv. a következő 16/A. §-sal és a § előtti címmel egészül ki:
„Szakképzési hozzájárulás
16/A. § (1) Az adóalany az általa munkaviszony keretében foglalkoztatott minden
magánszemély (ide nem értve különösen a tevékenységében személyesen közreműködő
tagját) után, a foglalkoztatás időszakának minden megkezdett hónapjára szakképzési
hozzájárulás fizetésére köteles.
(2)	A szakképzési hozzájárulás mértéke magánszemélyenként havonta a tárgyhónap első
napján érvényes minimálbér kétszeresének 1,5 százaléka.
(3)	Ha az adóalany szakképző iskolával kötött együttműködési megállapodás alapján,
vagy a tanulóval kötött tanulószerződés alapján közreműködik szakképző iskolai tanuló
gyakorlati képzésében, akkor szakképzési hozzájárulás-fizetési kötelezettségének összegét
csökkentheti tanulónként havonta a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér
59
kétszeresének 1,5 százalékával, összesen legfeljebb a (2) bekezdés szerint meghatározott
összeggel.
(4)	Az adóalany a szakképzési hozzájárulást - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak figyelembe
vételével - negyedévenként (ideértve a negyedév első napjától az adóalanyiság
megszűnésének napjáig terjedő időszakot is) megállapítja, valamint az egyes negyedévekre
megállapított adóelőleget az adóévre vonatkozó eva bevallásában bevallja.
(5)	Az adóalany a szakképzési hozzájárulást (kivéve az adóév utolsó negyedévére
megállapított szakképzési hozzájárulást) a negyedévet követő hónap 12. napjáig, az adóév
utolsó negyedévére megállapított szakképzési hozzájárulást az eva megfizetésére előírt
határidőig megfizeti.”
73.	§ (1) Az Eva tv. 17. §-ának (1)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(1) Az egyéni vállalkozó esetében az e törvény szerinti adóalanyiság első adóévét
megelőző adóév utolsó napján megszerzett vállalkozói bevételnek kell tekinteni minden
olyan, őt egyéni vállalkozói tevékenységére tekintettel megillető ellenértéket, amelyről
kiállított számla, egyszerűsített számla vagy számlát helyettesítő okmány szerinti teljesítési
időpont megelőzi az e törvény szerinti adóalanyiság első adóévét.
(2)	A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó az e törvény
szerinti adóalanyiság bejelentése adóévében a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek az
egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó előírásai szerint megállapítja a
meglévő készletekkel kapcsolatos bevételét. E bevételt a továbbiakban mindaddig adóalapot
nem érintő bevételként tartja nyilván, amíg adókötelezettségeit e törvény előírásai szerint
teljesíti vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózást alkalmaz.
(3)	Az egyéni vállalkozó adóalanyt az adóévben nem terheli cégautóadó, továbbá
vállalkozói személyi jövedelemadó és vállalkozói osztalékalap utáni adó, vagy átalányadó,
valamint az adóalany az adóévre nem köteles a személyi jövedelemadóról bevallást
benyújtani, ha arra a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint kizárólag egyéni
vállalkozói jogállása miatt lenne kötelezett. E rendelkezések az adóalanyt nem mentesítik az
őt egyébként kifizetőként, munkáltatóként terhelő adókötelezettségek teljesítése alól.
(4)	Ha az egyéni vállalkozó adóalany az adóévben
a)	egyidejűleg mezőgazdasági őstermelői tevékenységet is folytat, a mindkét
tevékenységgel összefüggő költségeket a bevételek arányában meg kell osztania;
b)	egyidejűleg mezőgazdasági kistermelői tevékenységet is folytat, akkor e tevékenysége
tekintetében - feltéve, hogy arra jogosult - választhatja az átalányadózást.
(5)	Az egyéni vállalkozó adóalany - a (3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - a
személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 49/B. §-ának (11) és (14)
bekezdését, vagy 13. számú mellékletének 14. pontját alkalmazza, ha az e törvény szerinti
adóalanyiság bejelentésének adóévében vagy azt megelőzően igénybe vette a kisvállalkozói
kedvezményt, illetve a kisvállalkozások adókedvezményét.”
(2)	Az Eva tv. 17. §-ának (9)-(11) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(9) Az adóalanyiság időszaka alatt megszerzett nem anyagi jószág, tárgyi eszköz alapján
az adózó az adóalanyiság megszűnése után a jövedelem meghatározásakor az értékcsökkenési
leírást a más által kibocsátott bizonylaton feltüntetett értékre, mint beruházási költségre
vetítve állapítja meg.
60
(10)	A személyi jövedelemadó szempontjából költségként elszámoltnak kell tekinteni:
a)	az adóalanyként lezárt adóévben teljesített valamennyi, egyébként a személyi
jövedelemadóról szóló törvény alapján költségnek minősülő kiadást (juttatást);
b)	az adóalanyiság megszűnésekor a (8) bekezdés szerinti vagyonleltárban kimutatott nem
anyagi javak és tárgyi eszközök (ide nem értve az adóalanyiság időszaka alatt megszerzett
nem anyagi javakat, tárgyi eszközöket) beruházási költségének az adóalanyiság keletkezését
megelőző adóév utolsó napjára a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti
nyilvántartásban kimutatott beruházási költséget meghaladó részét;
c)	a nem anyagi javaknak és a tárgyi eszközöknek az adóalanyként lezárt adóévre a
személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint időarányosan jutó értékcsökkenési leírását
(függetlenül megszerzésük időpontjától).
(11)	Az adóalanyként lezárt adóévet figyelembe kell venni a megelőző időszakból
fennmaradt elhatárolt veszteség érvényesítésének időtartama tekintetében. Az adóalanyiságot
megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből az adóalanyiság időszakának
minden adóévében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.”
74.	§ (1) Az Eva tv. 18. §-ának jelenlegi (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(4) A jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalanyt, továbbá
magánszemély tagját, volt tagját (örökösét) az adóévben nem terheli a cégautó adóval,
valamint - a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany által
juttatott bevétel alapján - az osztalék utáni személyi jövedelemadóval és a vállalkozásból
kivont jövedelem utáni személyi jövedelemadóval összefüggésben adókötelezettség.
(5)	A jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany által a tagja,
volt tagja (örököse) részére tagi jogviszonyára tekintettel juttatott bevételt a tag, a volt tag
(örököse) jövedelmének meghatározásakor nem kell figyelembe venni. E rendelkezés nem
vonatkozik a tag személyes közreműködésének és a tag által teljesített mellékszolgáltatásnak
a díjára, amelyet a személyi jövedelemadóról szóló törvény alkalmazásában nem önálló
tevékenységből származó jövedelemnek kell tekinteni.
(6)	A jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, ha olyan immateriális jószágot vagy
tárgyi eszközt ad ingyenesen vagy kedvezményesen magánszemély részére, amely eszköz
könyv szerinti értéke alapján az osztalék utáni adót kiváltó adó alapját csökkentette, akkor az
ezen juttatás könyv szerinti értékének megfelelő jövedelemre - a személyi jövedelemadóról
szóló törvénynek és az adózás rendjéről szóló törvénynek a természetbeni juttatásokra
vonatkozó rendelkezései szerint - a személyi jövedelemadót 44 százalékos mértékkel
megállapítja, megfizeti és bevallja.”
(2)	Az Eva tv. 18. §-ának jelenlegi (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(7) A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó jogi személy, jogi személyiség
nélküli gazdasági társaság adóalany - a (4)-(6) bekezdésben foglaltaktól eltérően, a juttatás
jogcímének megfelelően - a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek és az adózás
rendjéről szóló törvénynek az osztalékból (osztalékelőlegből) származó jövedelemre vagy a
vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazza, ha adóalanyisága
időszaka alatt az adóalanyisága első üzleti évének nyitó adatai között kimutatott saját tőke
terhére juttat bevételt tagja, volt tagja (örököse) részére. E rendelkezés alkalmazásában a saját
tőke terhére juttatott bevétellel esik egy tekintet alá az adóalany által a jóváhagyott osztalék,
részesedés, a jegyzett tőke leszállítása vagy a tagi jogviszony megszűnésére tekintettel
61
tagjával, volt tagjával (örökösével) szemben az adóalanyisága első üzleti évének nyitó adatai
között kimutatott kötelezettség is.
(8)	A (7) bekezdésben említett forrásokat és a források változását az adózó elkülönítetten
tartja nyilván. E nyilvántartásban az adóalany az adóalanyiság időszaka alatt keletkezett
mérleg szerinti veszteséget az adóalanyiság időszaka alatt keletkezett eredménytartalék
terhére, ha az erre már nem nyújt fedezetet, akkor a korábban keletkezett eredménytartalék
terhére számolja el. Ha az adóalany tagja, volt tagja (örököse) részére tagi jogviszonyára
tekintettel juttat bevételt (ide nem értve a tag személyes közreműködésének és a tag által
teljesített mellékszolgáltatásnak a díját) a külön nyilvántartott források megszűnéséig azt kell
feltételezni, hogy az adóalany azt e források terhére juttatta. Az adóalanyiság időszaka előtt
keletkezett eredménytartalékot csak akkor kell figyelembe venni, ha annak a tárgyévi adózott
eredmény kiegészítéseként osztalékra, részesedésre történő igénybe vételéről az adóalany
döntött.”
(3)	Az Eva tv. 18. §-ának jelenlegi (6)-(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(9) A számvitelről szóló törvény hatálya alól kikerülő jogi személyiség nélküli gazdasági
társaság adóalany utolsó üzleti éve beszámolójának mérlegében kimutatott, tagi jogviszony
megszűnésére tekintettel fennálló kötelezettség alapján a volt tagnak (örökösének) juttatott
bevételre - a (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a személyi jövedelemadóról szóló
törvénynek és az adózás rendjéről szóló törvénynek a vállalkozásból kivont jövedelemre
vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(10)	Ha a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalanyisága az
adóévet követő üzleti évtől nem áll fenn, az adóév utolsó napján vele tagi jogviszonyban álló
magánszemélynél az osztalékból származó jövedelem, a vállalkozásból kivont jövedelem,
valamint az árfolyamnyereségből származó jövedelem meghatározásakor a (11) bekezdés
szerint meghatározott összegből a magánszemélyre részesedése alapján arányosan jutó részt a
magánszemély adózott vagyonából a vállalkozásba befektetett összegnek kell tekinteni.
(11)	A (10) bekezdés alkalmazásakor a magánszemély adózott vagyonából a vállalkozásba
befektetett összegnek kell tekinteni:
a)	az adóalanyiság időszaka alatt keletkezett eredménytartalékot és mérleg szerinti
eredményt, ha az adóalanyiság időszaka alatt az evával összefüggő nyilvántartási
kötelezettségeit a számvitelről szóló törvény előírásai szerint teljesítette;
b)	az adóalanyiság utolsó adóévét követő üzleti év nyitó mérlegében kimutatott saját tőkét
-	levonva belőle a nyitó mérlegben kimutatott értékelési tartalékot és a (2) bekezdés szerint az
osztalék utáni adót kiváltó adó alapját csökkentő tételként elszámolt értékének a
természetbeni juttatásként ingyenesen, vagy kedvezményesen magánszemély részére átadott
immateriális jószág és tárgyi eszköz (6) bekezdés szerinti adóalapot képező könyv szerinti
értékét meghaladó részét -, ha az adóalanyiság időszaka alatt az evával összefüggő
nyilvántartási kötelezettségeit nem a számvitelről szóló törvény előírásai szerint teljesítette.”
75.	§ (1) Az Eva tv. 19. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az adóalany a Tao. 22/A. §-ának (5) bekezdését alkalmazza, ha az e törvény szerinti
adóalanyiság bejelentésének adóévében vagy azt megelőzően igénybe vette a kis- és
középvállalkozások adókedvezményét.”
62
(2)	Az Eva tv. 19. §-ának jelenlegi (3)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek, és egyidejűleg a jelenlegi (6)-(8) bekezdés számozása (7)-(9) bekezdésre változik.
„(4) Az adóalanyiság időszaka alatt megszerzett immateriális jószág, tárgyi eszköz alapján
az adózó az adóalanyiság megszűnése után a társasági adó alapjánál az értékcsökkenési leírást
a más által kibocsátott bizonylaton feltüntetett bekerülési értékre vetítve állapítja meg.
(5)	A társasági adó szempontjából költségként, ráfordításként elszámoltnak kell tekinteni:
a)	az adóalanyként lezárt adóévben teljesített valamennyi, egyébként a társasági adóról és
az osztalékadóról szóló törvény alapján költségnek minősülő kiadást (juttatást);
b)	az immateriális javaknak és tárgyi eszközöknek az adóalanyiság megszűnésekor a nyitó
mérlegben kimutatott bekerülési értékének az adóalanyiság keletkezését megelőző adóév
(üzleti év) beszámolójának mérlegében kimutatott bekerülési értékét meghaladó részét;
c)	az immateriális javaknak és a tárgyi eszközöknek az adóalanyként lezárt adóévre a
társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint időarányosan jutó értékcsökkenési
leírását (függetlenül megszerzésük időpontjától).
(6)	Az adóalanyként lezárt adóévet figyelembe kell venni a megelőző időszakból
fennmaradt elhatárolt veszteség érvényesítésének időtartama tekintetében. Az adóalanyiságot
megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből az adóalanyiság időszakának
minden adóévében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.”
76.	§ Az Eva tv. 20. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany az adóalanyiság
megszűnésének napjával, mint mérlegfordulónappal köteles - a számvitelről szóló törvény
szerinti - beszámolót a mérlegfordulónapot követő 150. napon belül elkészíteni, valamint - ha
egyébként a számvitelről szóló törvény szerint erre kötelezett - letétbe helyezni. Ez esetben a
naptári év első napjától az adóalanyiság megszűnésének napjáig terjedő időszak a
számvitelről szóló törvény alkalmazásában egy üzleti évnek minősül.”
77.	§ Az Eva tv. 21. §-a a következő (2)-(3) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a §
jelenlegi szövegének számozása (1) bekezdésre módosul:
„(2) Ahol e törvény valamely tevékenység folytatásáról rendelkezik, azon - a tevékenység
tényleges végzésén túlmenően - az állami adóhatóságnál bejelentett tevékenységet is érteni
kell.
(3)	Ahol e törvény az általános forgalmi adóról szóló törvényre, vagy az Áfa-törvényre
történő hivatkozást tartalmaz, azon a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő
csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napját
megelőző napig az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényt, ezt követően az
általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényt hatályon kívül helyező törvényt
kell érteni.”
78.	§ (1) Az Eva tv. 22. §-ának jelenlegi (3)-(4) bekezdése helyébe a következő
rendelkezések lépnek és a jelenlegi (5)-(6) bekezdés számozása (7)-(8) bekezdésre változik:
„(3) Az adóhatóság az adózó részére kiállított, az adóalanyiság adóévére vonatkozó
jövedelemigazoláson azt a tényt tünteti fel, hogy az adózó az eva alanya volt. A
magánszemély adóalany által megszerzett olyan bevétel (jövedelem) tekintetében, amely nem
képezi az eva alapját, az adóhatóság az erre egyébként irányadó szabályok szerint állítja ki a
jövedelemigazolást.
63
(4)	Ha az adózó az adómegállapítási időszakot tartalmazó adóévre vonatkozó e törvény
szerinti bejelentését [10. § (1) és (4) bekezdés] jogszerűen nem tehette volna meg, illetve
jogszerűtlenül nem tette meg, akkor az állami adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény
előírásai szerinti becsléssel állapítja meg az adónemenkénti adókötelezettséget
a)	a bejelentés jogszerűtlenségére, illetve mulasztására vonatkozó nyilatkozat
megtételének napjáig, vagy
b)	a bejelentés jogszerűtlenségét, illetve mulasztását megállapító határozata jogerőre
emlekedésének napjáig, ha az a) pont szerinti nyilatkozattétel nem történt meg.
(5)	Az adóhatóság a becslés során
a)	teljes adómegállapítási időszakra (hónap, negyedév, adóév) az adó alapját és az adó
összegét állapítja meg,
b)	nem teljes adómegállapítási időszakra az adóalapot állapítja meg, amelyet az adózó az
adómegállapítási időszakra vonatkozó adóbevallásában figyelembe vesz; az adóalap
megállapítása nem keletkeztet ellenőrzéssel lezárt időszakot.
(6)	A becslés során előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem lehet
megállapítani.”
(2)	Az Eva tv. 22. §-a a következő (9)-(10) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az adóalanyiságnak a 2004. évre történő választásakor a feltételeknek való
megfelelést - a (10) bekezdésben meghatározott kivétellel - a 2. § (3)-(7) bekezdésének 2004.
január 1-jén hatályos rendelkezései szerint kell meghatározni.
(10)	Ha a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a 2003. évre történő
bejelentéskor az új tag (új tagok) szavazati jogot biztosító részesedése tekintetében megfelelt
a 2. § (3) bekezdés a) pontja 2003. január 1-jén hatályos rendelkezésében meghatározott
feltételnek, a 2004. évre - az egyéb feltételeknek való megfelelés esetén - akkor is jogosult az
adóalanyra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választani, ha e tekintetben nem felel meg
az említett pont 2004. január 1-jén hatályos rendelkezésében foglalt feltételnek.”
79.	§ Az Eva tv. Melléklete e törvény 10. számú melléklete szerint módosul.
MÁSODIK RÉSZ
AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
IV.	Fejezet
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítása
80.	§ Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-
törvény) a következő 4/A. §-sal egészül ki:
„4/A. § (1) Nem minősülnek adóalanynak a közhatalom gyakorlására jogosult szervek, így
a)	a minisztériumok, a tárca nélküli miniszterek hivatali szervei, a központi
költségvetésben önálló fejezettel rendelkező országos hatáskörű és egyéb szervek, továbbá
más, fejezeti jogosítványokkal felhatalmazott szervek - ideértve a Magyar Tudományos
Akadémiát mint köztestületet is - és személyek, valamint a felügyeletük alá tartozó
költségvetési szervek;
64
b)	a helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok, valamint a felügyeletük
alá tartozó költségvetési szervek;
c)	az elkülönített állami pénzalapok és azok kezelői;
d)	a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és a társadalombiztosítási költségvetési szervek;
e)	az országos kisebbségi önkormányzatok és az országos kisebbségi önkormányzati
költségvetési szervek,
f)	a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény hatálya alá
tartozó jogi személyiségű területfejlesztési tanácsok és munkaszervezeteik,
g)	továbbá szervezeti formától függetlenül a közhatalom gyakorlására jogosult egyéb
szervek, személyek,
a közhatalom gyakorlásával végzett tevékenységük, valamint olyan vagyon, vagyoni értékű
jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedése tekintetében, amelyre külön törvény
rendelkezései alapján koncessziós szerződést lehet kötni.
(2)	Közhatalom gyakorlásával végzett tevékenység: jogszabályi felhatalmazás alapján
ellátott jogalkotási-, végrehajtási-, igazságszolgáltatási tevékenység, így a peres és nemperes
eljárásként végzett tevékenység, az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként végzett
jogszolgáltató hatósági tevékenység, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény hatálya alá
tartozó jogalkotási, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV.
törvény, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény, a magyar állampolgárságról
szóló 1993. LV törvény hatálya alá tartozó hatósági eljárási, az illetékekről szóló 1990. évi
XCIII. törvény harmadik részében meghatározott eljárási illetékek és igazgatási, bírósági
szolgáltatások díjának alapját képező tevékenységek.
(3)	Nem minősülnek adóalanynak az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységet végző
szervek, személyek akkor sem, ha gazdasági tevékenységükből - ideértve a 8. számú
mellékletben felsorolt tevékenységeket is - származó bevételük jelentéktelen.
(4)	Jelentéktelen az (1) bekezdésben meghatározott szervek, személyek gazdasági
tevékenységből származó bevétele, ha az a tárgyévet megelőző évben nem haladta meg,
valamint a tárgyévben várhatóan időarányosan nem haladja meg az alanyi adómentesség
választására jogosító, a 49.§ (2) bekezdésének b) pontja szerinti értékhatárt.
(5)	A (4) bekezdés szerinti értékhatár megállapításakor az (1) bekezdésben meghatározott
szervek, személyek 30.§ (1) bekezdése szerinti tárgyi adómentes tevékenységét - feltéve, hogy
nem éltek a 30.§ (2) bekezdés szerinti választás jogával - nem gazdasági tevékenységként
végzett tevékenységnek kell tekinteni.
(6)	Az (1) bekezdésben meghatározott, adóalanyiságát elvesztő szervezetet, személyt - az
adóhatósághoz történő bejelentése alapján - úgy kell tekinteni, mint amely jogutód nélkül
szűnt meg, azzal, hogy a 7. § (2) bekezdésének b) pontját, 20. § (4) bekezdésének b) pontját,
valamint 39. §-át nem kell alkalmaznia. Az adófizetési kötelezettsége tekintetében - ha az
elszámolandó adója pozitív - az elszámolandó adót jogosult legkésőbb a megszűnéshez
kapcsolódó bevallás benyújtására előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig rendezni.
(7)	Az adóalanynak minősülő szervezetnek, személynek a közhatalom gyakorlásával
végzett tevékenységét, valamint olyan vagyon, vagyoni értékű jog, továbbá tevékenység
gyakorlásának átengedését, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós
szerződést lehet kötni - kizárólag a levonható adó megállapítása tekintetében - a 30. § (1)
bekezdése szerinti tárgyi adómentes tevékenységnek kell tekinteni.”
65
81.	§ Az áfa-törvény 5.§-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Nem minősül gazdasági tevékenységnek a közhatalom gyakorlásával végzett
tevékenység, valamint olyan vagyon, vagyoni értékű jog, továbbá tevékenység gyakorlásának
átengedése, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerződést lehet kötni.”
82.	§ Az áfa-törvény 7. §-ának (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
/(2) A termékértékesítéssel egy tekintet alá esik:/
„c) a külön jogszabályban szabályozott intézeti gyógyszerellátás keretében a beszerzett
alapanyagokból elkészített gyógyszerek kiadása saját intézmények részére.”
83.	§ Az áfa-törvény 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Termékexport: az a termékértékesítés, melynek közvetlen következményeként a
terméket legkésőbb a teljesítés hónapját követő harmadik hónap utolsó napjáig a vámhatóság
-	végleges rendeltetéssel - külföldre kilépteti. A termék használatára, hasznosítására - ide
nem értve a kipróbálást és próbagyártást - az értékesítés és a kiléptetés közötti időszak alatt
nem kerülhet sor.”
84.	§ Az áfa-törvény 18.§-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 7.§ (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott termékértékesítésnél az
adófizetési kötelezettség a gyógyszer kiadásának napján keletkezik.”
85.	§ Az áfa-törvény 28. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„28. § (1) A felszámítandó adó mértéke - a (2) és (3) bekezdésben, valamint a 29. §-ban
meghatározott eltérésekkel - az adó alapjának 25 százaléka.
(2)	Az 1. számú melléklet I. részében felsorolt termékeknél és szolgáltatásoknál a
felszámítandó adó mértéke az adó alapjának 15 százaléka.
(3)	Az 1. számú melléklet II. részében felsorolt termékeknél a felszámítandó adó mértéke
az adó alapjának 5 százaléka.
(4)	Az adó felszámításakor az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában
érvényes adómértéket kell alkalmazni.”
86.	§ Az áfa-törvény 30. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Azt a 4. § (1)-(2) bekezdése szerinti adóalanyt, vagy azt a 4/A. § alá tartozó
szervezetet, személyt, aki (amely) a 2. számú melléklet 10. pontja szerinti adómentes
tevékenységet folytat, megilleti az általános szabályok szerinti adózás választásának joga. Az
adóalany változásbejelentési kötelezettségét az adózás rendjéről szóló törvény szerint
teljesíti.”
87.	§ Az áfa-törvény 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóalany köteles a levonható és a le nem vonható előzetesen felszámított adó
összegét nyilvántartásában egymástól elkülönítetten kimutatni (tételes elkülönítés). A 22. §
(1)	és (2) bekezdése alapján adóalapot nem képező államháztartási támogatásban részesülő
adóalany - feltéve, hogy az éves költségvetési törvény eltérően nem rendelkezik - a részben
vagy egészben ilyen támogatásból finanszírozott, adólevonásra jogosító tevékenységéhez
közvetlenül kapcsolódó beszerzéseire kizárólag a nem támogatott hányad erejéig
érvényesítheti az adólevonási jogot.
66
(2)	Ha az adóalany adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító termékértékesítést
és szolgáltatásnyújtást egyaránt végez és az (1) bekezdés szerinti szabály alkalmazásával a
termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó előzetesen felszámított adó
összege maradéktalanul nem különíthető el, az el nem különített adó összegét az arányosítás
szabályai szerint kell megosztani levonható és le nem vonható részre. Az arányosítás
szabályait a 3. számú melléklet I. része tartalmazza.
(3)	A 22. § (1) és (2) bekezdése alapján adóalapot nem képező államháztartási
támogatásban részesülő adóalany - feltéve, hogy az éves költségvetési törvény eltérően nem
rendelkezik - az (1) bekezdés szerint tételesen el nem különíthető előzetesen felszámított adót
kizárólag a 3. számú melléklet I. részében foglalt rendelkezések alapján állapítja meg, azzal,
hogy az adóalapot nem képező államháztartási támogatások az adólevonásra nem jogosító
tevékenységgel esnek egy tekintet alá.
(4)	A 4/A. § (7) bekezdésében, valamint a 33. § (6) bekezdésében meghatározott
tevékenység a (2) és (3) bekezdés, illetve a 39. § alkalmazásában az adólevonásra nem
jogosító termékértékesítéssel és szolgáltatásnyújtással esik egy tekintet alá.”
88.	§ Az áfa-törvény 44. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„44. § (2) Egyszerűsített számlában az adóval növelt ellenértéket a felszámított adómérték
szerinti részletezésben is fel kell tüntetni, továbbá azt a felszámított adómértéknek megfelelő
százalékértéket kell szerepeltetni, amely az adót is tartalmazó árból az áthárított adó
összegének a meghatározásához szükséges. Ez a százalékérték:
a)	25 százalékos felszámított adómértéknél 20,00 százalék;
b)	15 százalékos felszámított adómértéknél 13,04 százalék;
c)	5 százalékos felszámított adómértéknél 4,76 százalék.”
89.	§ Az áfa-törvény 49. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatár
a)	a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodó, valamint a személyi
jövedelemadóról szóló törvény alapján átalányadózást választó mezőgazdasági kistermelő
esetén 6 000 000 forint;
b)	egyéb esetekben 4 000 000 forint.”
90.	§ Az áfa-törvény az e törvény 14. számú melléklete szerinti 8. számú melléklettel
egészül ki.
91.	§ Az áfa-törvény 1. és 2. számú melléklete helyébe az e törvény 11. és 12. számú
melléklete lép.
92.	§ Az áfa-törvény 3. számú mellékletének I. része helyébe az e törvény 13. számú
melléklete lép.
67
HARMADIK RÉSZ
A JÖVEDÉKI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
V.	Fejezet
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997.
évi CIII. törvény módosítása
93.	§ A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 5.§-a kiegészül a következő (10)
bekezdéssel:
„(10) A jövedéki termékek és az abból előállított termékek 32. § (20) bekezdés szerinti
kötelező érvényű vámtarifa besorolásával kapcsolatos ügyekben első fokon a Vám- és
Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete (a továbbiakban: Vegyvizsgáló Intézet), másodfokon a
Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága jár el.”
94.	§ A Jöt. 7. §-a kiegészül a következő 7/a. ponttal:
/E törvény alkalmazásában/
„7/a. felhasználói engedélyes: az a személy, aki - az e törvényben meghatározott engedély
birtokában - jogosult a beszerzett teljesen denaturált alkoholtermék kiszerelésére;”
95.	§ A Jöt. 8. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, adókötelezettség keletkezik, ha
a)	a jövedéki terméket belföldön előállítják;
b)	a jövedéki terméket importálják.
Az adó alanya az a) pont esetében a jövedéki terméket előállító személy - amennyiben a
jövedéki termék előállítása adóraktárban történik, az adóraktár engedélyes -, a b) pont
esetében az importáló.”
96.	§ A Jöt. 15. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő e) ponttal:
/Adófizetési kötelezettség keletkezik, ha/
„e) a 48. § szerinti felhasználói engedélyesnél a teljesen denaturált alkoholt nem
engedélyezett célra használják fel;”
97.	§ A Jöt. 17. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő g) ponttal:
/Az adó fizetésére kötelezett/
„g) a 15. § (2) bekezdésének e) pontjában meghatározott esetben a felhasználói
engedélyes;”
98.	§ A Jöt. 18. §-a kiegészül a következő (5) bekezdéssel:
„(5) Az adóraktárban az adóraktár engedélyesének saját tulajdonú jövedéki termék
előállítása, betárolása és raktározása, más termék előállításához való felhasználása mellett
a)	más személy tulajdonát képező jövedéki termék adóraktár engedélyes általi előállítása,
más termék előállításához való felhasználása,
b)	nem az adóraktár engedélyes tulajdonát képező jövedéki termék más személy általi
előállítása, más termék előállításához való felhasználása,
68
c)	más személy tulajdonát képező, betárolt jövedéki termék raktározása
is végezhető, feltéve, ha az a)-c) pont szerinti előállításról, felhasználásról betárolásról,
raktározásról a felek írásban megállapodtak.”
99.	§ A Jöt. 21. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az adóraktári engedély mellékleteként az adóraktárra kiállított adóraktár-betétlapon
kell rögzíteni a tevékenységet és a jövedéki terméket, amelyre az engedély szól. Adóraktár a
3. § (2) bekezdésének a)-g) pontjában foglalt termékcsoportok egyikére engedélyezhető azzal
az eltéréssel, hogy
a)	a 3. § (2) bekezdésének b), d), e) és f) pontjában megjelölt jövedéki termékek
ugyanabban az adóraktárban is előállíthatók,
b)	a vegyipari és gyógyszeripari felhasználás során szennyezetté vált alkoholtermék,
illetve ásványolaj önálló tevékenység keretében történő tisztítása (regenerálása) egy
adóraktáron belül is végezhető az alkohol regeneráló és denaturáló üzemre és az ásványolaj
regeneráló üzemre előírt feltételek egyidejű betartása mellett,
a 22. § (4) bekezdésének figyelembevételével.”
100.	§ A Jöt. 32. §-a kiegészül a következő (20)-(22) bekezdéssel:
„(20) Az adóraktári engedélyt, a keretengedélyt kérelmező vagy az adóraktári engedéllyel,
keretengedéllyel rendelkező adóalany a Vegyvizsgáló Intézettől kérheti, illetve a jövedéki
ügyben, a jövedéki adóügyben eljáró vámhatóság - az engedélyes egyidejű értesítése mellett -
a Vegyvizsgáló Intézetnél kezdeményezheti az adóraktári engedélyes jövedéki termékére vagy
az adómentes felhasználó által beszerzett, felhasznált jövedéki termékre és előállított termékre
az adófizetési kötelezettség meghatározásánál, illetve az adómérték alkalmazásánál - a termék
változatlan összetétele esetén - kötelező érvénnyel bíró vámtarifaszám megállapítást (a
továbbiakban: kötelező érvényű vámtarifa besorolás). A Vegyvizsgáló Intézet a kérelemre
vagy hivatalból az engedélyes nevére kiadott kötelező érvényű vámtarifa-besorolásról
határozatban rendelkezik, amely a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, rendelkezéseit a
határozat közlésének napját követő naptól kell alkalmazni.
(21)	Az adóraktár engedélyes, az adómentes felhasználó terhére a kötelező érvényű
vámtarifa-besorolással vagy annak megváltoztatásával összefüggő adókötelezettség, illetve
jogkövetkezmény a vámtarifa-besorolás kötelezővé válásának napját megelőző időszakra nem
állapítható meg.
(22)	Az adóraktári engedélynek, a keretengedélynek a kötelező érvényű vámtarifa-
besorolás miatt szükségessé váló módosítása iránti kérelmet a kötelező érvényű vámtarifa-
besorolásról szóló határozat kézhezvételének napját követő 15 napon belül kell benyújtani
vagy az engedélyt visszaadni.”
101.	§ (1) A Jöt. 41. §-ának (1) bekezdése kiegészül a következő k) ponttal:
/Ásványolaj adóraktári engedély/
„k) a vegyipari és gyógyszeripari felhasználás során szennyezetté vált ásványolaj termék
önálló tevékenység keretében történő tisztítását, regenerálását végző üzemre, ahol a tisztított
(regenerált) és vásárolt ásványolajból hígítóként, oldószerként értékesített ásványolaj termék
is előállítható (a továbbiakban: ásványolaj regeneráló üzem);”
[adható.]
69
(2)	A Jöt. 41. §-ának (5) bekezdése kiegészül a következő h) ponttal:
/Az ásványolaj adóraktárra adóraktári engedély akkor adható, ha adóraktáranként/
„h) az ásványolaj regeneráló üzemben legalább 500 m3,”
/a talajjal egybeépített, vagy talajhoz rögzített, az illetékes hatóság által engedélyezett és -
a cseppfolyósgáz-töltő és a kőszén eredetű benzol és homológjainak kőszénkokszolását végző
egyéb ásványolaj adóraktár kivételével - hitelesített tárolótartály áll rendelkezésre. A
terméktávvezetékre a kőolajfinomító, a finomítói ásványolaj-raktár, a repülőtéri adóraktár, a
jövedéki engedélyes telephely között kiépített, talajhoz rögzített, föld feletti és/vagy föld alatti
vonalvezetésű, ásványolaj termék szállítására alkalmas, külön szabályozott elszámolású
csővezeték-rendszer esetén adható adóraktári engedély./
(3)	A Jöt. 41. §-ának (6) bekezdése kiegészül a következő h) ponttal:
/A jövedéki biztosítékot adóraktáranként/
„h) az ásványolaj regeneráló üzem esetén legalább 60 millió forint,”
/értékben kell nyújtani.
A terméktávvezeték adóraktárra nem kell külön jövedéki biztosítékot nyújtani, ha az oda
betároló adóraktár engedélyese azonos a terméktávvezeték adóraktár engedélyesével. Ebben
az esetben a betároló adóraktárra nyújtott jövedéki biztosíték szolgál a terméktávvezeték
jövedéki biztosítékaként is. Egyéb terméktávvezeték adóraktár esetében a jövedéki biztosíték
50 millió forint./
102.	§ (1) A Jöt. 43. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke - a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel - hektoliterfokonként 1920
forint.”
(2) A Jöt. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A szeszfőzdében bérfőzés keretében előállított 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó
borpárlat, 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 41, 2208 90 45, 2208 90 48, 2208 90 71
vámtarifaszám alá tartozó gyümölcspálinka (a továbbiakban együtt: bérfőzött pálinka) adója
egy bérfőzető részére hektoliter-fokonként évente legfeljebb 50 hektoliterfok mennyiségig
885 forint, 50 hektoliterfok felett 1920 forint.”
103.	§ A Jöt. 48. §-a előtti cím és a 48.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„Alkoholtermék teljes denaturálása, a teljesen denaturált alkohol kiszerelése, beszerzése
48.	§ (1) Az alkoholtermék teljes denaturálását szeszüzemben vagy alkohol regeneráló és
denaturáló üzemben, a külön jogszabályban előírt denaturáló szerrel és denaturálási eljárással
kell elvégezni.
(2)	A teljesen denaturált alkoholtermék kiszerelése - a szeszüzemben, illetve az alkohol
regeneráló és denaturáló üzemben végzett tevékenységen kívül - csak a vámhatóság külön
engedélyével (a továbbiakban: felhasználói engedély) végezhető.
(3)	Felhasználói engedélyre az a kérelmező jogosult,
a)	aki könyvvezetési kötelezettségének a kettős könyvvezetés szabályai, illetve egyéni
vállalkozó esetében az Szja. törvény rendelkezései szerint tesz eleget, és olyan nyilvántartási,
bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak alapján a beszerzett, kiszerelt és készleten lévő
teljesen denaturált alkohol mennyisége megállapítható és ellenőrizhető;
70
b)	akinek a vámhatóság, az adóhatóság felé nincs meg nem fizetett vám- vagy
adótartozása, társadalombiztosítási járulék tartozása, kivéve, ha arra részletfizetést vagy
fizetési halasztást engedélyeztek, továbbá aki nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem
áll fenn;
c)	aki nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt;
d)	aki a felhasználói engedély kiadását megelőzően 1 millió forint összegben jövedéki
biztosítékot nyújt;
e)	aki rendelkezik az üzemére, a raktárára, illetve az ott folytatott tevékenységére
jogszabályban megkövetelt hatósági engedélyekkel és szakhatósági hozzájárulásokkal.
(4)	Nem adható felhasználói engedély, ha a kérelmező természetes személyt, vagy a
kérelmező szervezet vezetőjét, vezető tisztségviselőjét gazdasági bűncselekmény vagy a
közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték, és a kérelem
benyújtásakor még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények
alól.
(5)	A (3) bekezdés d) pontja szerint nyújtott jövedéki biztosítékra a 26. § (8) bekezdésének
rendelkezését értelemszerűen alkalmazni kell. A jövedéki biztosíték a felhasználói engedélyes
adó-, bírságtartozására vehető igénybe a végrehajtás szabályai szerint, ha a felhasználói
engedélyes önkéntesen nem teljesít. A követelés érvényesítésére külön határozat nélkül a
vámhatóság jogosult.
(6)	A kérelmező nevére szóló felhasználói engedélyt a vámhatóság a 27. § (1)
bekezdésében foglalt rendelkezés értelemszerű alkalmazásával adja ki.
(7)	A felhasználói engedély megszűnésére, visszavonására a 27. § (5)-(7) bekezdésének
rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni. Ha a felhasználói engedély megszűnik, a
jövedéki biztosíték csak a készleten maradt teljesen denaturált alkohol - 48/A. § (3) bekezdés
rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával végzett - elszámolását, és - adófizetési
kötelezettség megállapítása esetén - annak teljesítését követően szabadítható fel.”
104.	§ A Jöt. kiegészül a következő 48/A. és 48/B. §-sal:
„48/A.§ (1) A felhasználói engedélyes folyamatosan olyan nyilvántartást vezet, amely
tartalmazza a teljesen denaturált alkohol beszerzésének, kiszerelésének és értékesítésének
külön jogszabályban foglaltak szerinti részletezését. A nyilvántartás adatait havonta le kell
zárni, meg kell állapítani a tárgyhavi készletváltozásokat és a zárókészletet.
(2)	A felhasználói engedélyes a nyilvántartás havi zárása alapján jelentést készít, melyet a
tárgyhót követő hó 15-ig kell benyújtani a vámhatósághoz
(3)	A felhasználói engedélyesnek tárgyévenként elszámolást kell készítenie a teljesen
denaturált alkohol beszerzéséről, felhasználásról, értékesítéséről és készletéről, és a tárgyévet
követő hó 20-áig a vámhatósághoz benyújtania. Ha az elszámolás alapján kimutatott,
nyilvántartás szerinti zárókészlet meghaladja a számviteli rend szerint elvégzett
készletfelvétellel megállapított tényleges zárókészletet, a készlethiányt nem engedélyezett
célra történt felhasználásnak kell tekinteni. Az elszámolás során kimutatott készleteltéréssel a
nyilvántartás szerinti zárókészletet helyesbíteni kell.
48/B. § (1) A teljesen denaturált alkohol 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú
göngyölegben, tankautóban csak a 48. § szerinti felhasználói engedélyesnek vagy olyan, nem
kereskedelmi tevékenységet végző személy részére értékesíthető belföldön, aki (amely) - a
külön jogszabály szerint - tevékenységét a vámhatósághoz bejelentette és nyilvántartásba
71
vételét a vámhatóság visszaigazolta (a továbbiakban az utóbbi: nyilvántartásba vett
felhasználó).
(2)	A teljesen denaturált alkoholt 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú göngyölegben,
tankautóban csak a 48. § szerinti felhasználói engedélyes vagy a nyilvántartásba vett
felhasználó szerezhet be.
(3)	A teljesen denaturált alkoholt 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú göngyölegben,
tankautóban beszerző személynek a vámhatóság általi nyilvántartásba vételhez, majd azt
követően évenként meg kell adnia az éves szinten felhasználni tervezett mennyiséget és a
felhasználás célját.
(4)	A nyilvántartásba vett felhasználó a beszerzett, felhasznált és készleten lévő teljesen
denaturált alkohol mennyiségéről nyilvántartást vezet.”
105.	§ (1) A Jöt. 49. §-ának (1) bekezdése kiegészül a következő g)-h) ponttal:
/Alkoholtermék adóraktári engedély/
„g) a vegyipari és gyógyszeripari felhasználás során szennyezetté vált alkoholtermék
önálló tevékenység keretében történő tisztítását (regenerálását) és/vagy az alkoholtermék
teljes denaturálását és kiszerelését végző üzemre, ahol a regenerált és vásárolt
alkoholtermékből hígítóként, oldószerként értékesített alkoholtermék is előállítható (a
továbbiakban: alkoholregeneráló és denaturáló üzem),
h)	a 2207 vámtarifaszám alá tartozó, kizárólag nyomdaipari célokat szolgáló hígítót,
oldószert előállító, kiszerelő üzemre (a továbbiakban: egyéb alkoholtermék adóraktár)”
/adható./
(2) A Jöt. 49. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdére és az etanol üzemre a jövedéki biztosítékot
legalább 1 millió forint, a szeszfőzdére és az egyéb alkoholtermék adóraktárra legalább 10
millió forint értékben kell nyújtani. A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzde jövedéki
biztosítékát a 43. § (4) bekezdésében foglalt alacsonyabb adómérték alapulvételével kell
megállapítani.”
106.	§ (1) A Jöt. 50. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő d) és e) ponttal:
/Az (1) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik/
„d) a teljesen denaturált alkoholtermékre,
e)	a 2207 vámtarifaszám alá tartozó, nyomdaipari célokat szolgáló hígítóra, oldószerre.”
(2)	A Jöt. 50. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Az alkoholtermék reklám, kiállítás céljából, valamint alkalmi, eseti kereskedelmi
forgalmazásra 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú, egyedileg beazonosítható göngyölegben
való forgalmazását az adóraktár és az importáló kérelmére, meghatározott mennyiségben a
vámhatóság engedélyezheti.”
107.	§ A Jöt. 53. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adó hektoliterre vetítve Balling (Plató) fokonként 420 forint.”
108.	§ A Jöt. 54/B. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke literenként 12 forint.”
72
109.	§ A Jöt. 56. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke literenként 91,20 forint.”
110.	§ Jöt. 59. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke literenként 132,20 forint.”
111.	§ (1) A Jöt. 62. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/Az adó mértéke/
„a) a cigarettára 6450 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 23
százaléka, de legalább 10380 forint/ezer darab;”
„c) a finomra vágott fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 47 százaléka, de
legalább 2630 forint/kilogramm.”
112.	§ A Jöt. 64. §-ának (7) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A dohánygyártmány adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság,
illetve jogszabályi változás miatt forgalomképtelenné vált, szabadforgalomból visszaszállított
(visszáru) dohánygyártmány adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a
dohánygyártmányt a dohánygyártmány-adóraktár engedélyese az adóraktárában
újrafeldolgozza vagy megsemmisíti.”
113.	§ A Jöt. 68. §-a (2) bekezdésének 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép::
/E törvény alkalmazásában:/
„4. üzemanyagtöltő állomás: az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített kútoszloppal
és az illetékes hatóság által engedélyezett és hitelesített tárolótartállyal, illetve a sűrített gáz és
a cseppfolyósított gáz esetében térfogat- vagy tömegáram mérővel és összegzővel ellátott
kiskereskedelmi elárusítóhely;”
114.	§ A Jöt. 71. §-a (6) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A jövedéki engedélyes kereskedő a raktárhelyiségét, illetve tárolótartálya telephelyét nem
jövedéki engedélyes kereskedelmi elárusítóhelyként akkor használhatja, ha/
„b) a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenysége keretében a jövedéki terméket
-	ha törvény másként nem rendelkezik - a 72. § (11) bekezdésében meghatározott
kereskedelmi mennyiség elérése esetén - amennyiben a vevő kéri - olyan számlát vagy
egyszerűsített számlát bocsát ki, amely az áfa törvényben előírt adatokon kívül a
"Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas"
szöveget tartalmazza;”
115.	§ A Jöt. 72. §-a (10) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A nem jövedéki engedélyes kereskedő a (11) bekezdésben meghatározott kereskedelmi
mennyiséget elérő mennyiségű jövedéki termékre - amennyiben a vevő kéri - olyan számlát
vagy egyszerűsített számlát bocsát ki, amely az áfa törvény szerinti adattartalmon kívül a
"Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas"
szöveget is tartalmazza.”
73
116.	§ (1) A Jöt. 73. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A vámhatóság és az adóhatóság a jövedéki szabályok megtartásának ellenőrzése
érdekében/
„a) a kereskedő üzlethelyiségének, a kereskedelmi raktárának, az üzemanyagtöltő
állomásnak, a kiskereskedelmi tárolótelepnek az árukészletét ellenőrizheti, abból szakértői
vizsgálat céljára mintát vehet, az e törvényben előírt, külön vezetett nyilvántartásokat,
továbbá az üzleti könyveket vizsgálhatja, az árukészlet mennyiségét, eredét, adózott vagy
adózatlan voltát megállapíthatja;”
(2)	A Jöt. 73. §-a (2) bekezdésének a) és d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és
a bekezdés kiegészül a következő h) ponttal:
/A vámhatóság az olyan jövedéki termék felderítése érdekében, amely után az adót nem
fizették meg,/
„a) az illetékes vámhatóság vezetőjének határozata alapján beléphet és ellenőrzést
folytathat az olyan helyiségben, amelyről azonosított és ellenőrzött forrásból beszerzett
adatok, a tevékenység folytatásának körülményei alapján valószínűsíthető, hogy ott
ásványolajat, kereskedelmi mennyiségű egyéb jövedéki terméket tartanak, tárolnak vagy
jövedéki terméket adóraktári engedély nélkül állítanak elő, illetve adózatlan jövedéki terméket
jogellenesen raktároznak,”
„d) a jövedéki termékből és a jövedéki termék előállításához használt alapanyagokból,
továbbá az üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként kínált, értékesített, felhasznált
termékből az ellenőrzés céljára ellenszolgáltatás nélkül mintát vehet,”
„h) ellenőrizheti a jármű üzemanyagtartályában lévő hajtóanyagot.”
(3)	A Jöt. 73. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a helyiségbe való belépést és az ott
folytatott ellenőrzést két hatósági tanú jelenlétében, magánlakás esetén továbbá az ellenőrzött
személy kíméletével, lehetőleg nappal kell végrehajtani. A vámhatóság az intézkedésről
jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyvben rögzíti az intézkedés során megállapított tényeket,
illetve a hatósági tanúk azonosításához szükséges adatokat.”
(4)	A Jöt. 73. §-a kiegészül a következő (4)-(5) bekezdéssel:
„(4) A vámhatóság a felhasználói engedélyes és a nyilvántartásba vett felhasználó
esetében a felhasználás jogszerűségének megállapítása céljából
a)	vizsgálhatja a felhasználási cél megvalósulását,
b)	megállapíthatja a teljesen denaturált alkohol tényleges készletét,
c)	vizsgálhatja az e törvényben előírt nyilvántartást,
d)	vizsgálhatja a beszerzett, felhasznált, készleten lévő teljesen denaturált alkohol
származásának, eredetének igazolására szolgáló bizonylatokat,
e)	vizsgálhatja a készleten lévő termék vámtarifaszámát,
f)	az ellenőrzés céljából a készleten lévő termékből mintát vehet.
(5)	A jövedéki ellenőrzés folyamatos jelenléttel és vizsgálattal, vagy helyszíni, eseti
vizsgálattal gyakorolható.”
74
117.	§ A Jöt. 74. §-a kiegészül a következő (3) bekezdéssel:
„(3) Ha az adóhiányt adóraktárban előállított olyan jövedéki termékre állapították meg,
amelynek előállítására az adóraktár engedélyese nem volt jogosult, az adóbírság az (1)
bekezdés szerinti bírság kétszerese.”
118.	§ (1) A Jöt. 76. §-a (2) bekezdésének a) és f) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép és bekezdés kiegészül a következő g) ponttal:
/Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni/
„a) azt az e törvény rendelkezései szerint kizárólag adóraktárban előállítható jövedéki
terméket, amelyet nem adóraktárban állítanak elő,”
„f) a 15. § (2) bekezdés b) pontja szerinti ásványolajat;
g)	azt az alkoholterméket, amelyből a teljes denaturáláshoz felhasznált anyagokat részben
vagy egészben kivonták, vagy amelyhez a teljesen denaturált alkohol hatását ízre vagy szagra
megváltoztató anyagot adtak hozzá, továbbá azt a teljesen vagy részlegesen denaturált
alkoholterméket, amelyet élvezeti célra szolgáló termék előállításához használtak fel, illetve
amelyet az előbbiek szerint az élvezeti célra szolgáló termékben hoztak forgalomba,
értékesítettek vagy tartanak birtokban (a továbbiakban az a)-g) pontban megjelölt termék:
adózás alól elvont termék).”
(2)	A Jöt. 76. §-ának (3)-(4) bekezdésének helyébe a következő bekezdés lép:
„(3) Az (1) bekezdés szerinti jövedéki bírság alapja az adózás alól elvont termék
mennyisége és a bírság megállapításakor hatályos adómérték alapján számított adó. A
jövedéki bírság mértéke a bírságalap kétszerese, kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék
esetében a bírságalap ötszöröse, de legalább 20 ezer forint.
(4)	A jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és más
gazdálkodó szervezet [a Polgári Törvénykönyvről szóló, többször módosított 1959. évi IV.
törvény 685. § c) pont], amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott
tevékenységet folytat, a (3) bekezdés szerinti bírságalap ötszörösének, kereskedelmi
mennyiség esetében tízszeresének megfelelő mértékű jövedéki bírság fizetésére köteles. A
jövedéki bírság legkisebb összege 100 ezer forint.”
119.	§ A Jöt. 81. §-ának (6)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A lefoglalást határozattal meg kell szüntetni
a)	a (3) bekezdés alapján lefoglalt dologra, továbbá a felhasználásra, tárolásra és
szállításra használt, nem a jövedéki jogsértés elkövetőjének a tulajdonában lévő eszközre, ha
arra a jövedéki eljárás eredményes lefolytatása érdekében már nincs szükség,
b)	a termékekre, a zárjegyre és az eszközre, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban
jövedéki bírságot nem állapítanak meg,
c)	a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt, az elkövető tulajdonában lévő
eszközre, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban jogerősen kiszabott adót, jövedéki
bírságot, illetve egyéb költséget az előírt határidőre megfizették vagy arra - elidegenítési
tilalom bejegyzése mellett - részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek,
d)	amennyiben a jövedéki jogsértéssel összefüggésben indult büntetőeljárásban
lefoglalásnak van helye.
(7)	A lefoglalt termék, dolog és eszköz - a (6) bekezdés d) pontjában foglalt eset
kivételével - annak adható ki, aki a tulajdonjogát minden kétséget kizáróan igazolja, vagy
annak, akitől azt (azokat) a vámhatóság lefoglalta, feltéve, hogy a jogszerű birtoklás tényét
75
igazolta. A (6) bekezdés d) pont esetében a lefoglalt dolgot a büntetőeljárást lefolytató
hatóságnak kell átadni.”
120.	§ A Jöt. 81/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az elkobzott termékre nem kell az adót kivetni.”
121.	§ A Jöt. 89. § (2) bekezdése kiegészül a következő n) és o) ponttal:
/Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg/
„n) a teljesen denaturált alkohol kiszerelésének engedélyezésére, a 48/B. § szerinti
beszerzéséhez szükséges nyilvántartásba vételre, a bejelentésre, a nyilvántartás-vezetésre, a
jelentés adásra, az elszámolásra vonatkozó részletes szabályokat;
o)	a kötelező érvényű vámtarifa-besorolással kapcsolatos eljárás részletes szabályait;”
NEGYEDIK RÉSZ
A HELYI ADÓKAT, AZ ILLETÉKEKET ÉS A GÉPJÁRMŰADÓT ÉRINTŐ
MÓDOSÍTÁSOK
VI.	Fejezet
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása
122.	§ A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. §-ának (2)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Adómentes az (1) bekezdés b) és c) pontjában felsorolt adóalanyok közül a társadalmi
szervezet, az egyház, az alapítvány, a közszolgáltató szervezet, a köztestület, a közhasznú
társaság, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, a költségvetési
szerv és a költségvetési szervnek nem minősülő nevelési-oktatási intézmény abban az
adóévben, amelyet megelőző adóévben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó
jövedelme (nyeresége) után társasági adófizetési kötelezettsége, illetve - költségvetési szerv
esetében - eredménye után a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem
keletkezett. A feltételek meglétéről az adóalany írásban köteles nyilatkozni az
adóhatóságnak.”
123.	§ A Htv. 14. §-a után a következő alcímmel és 14/A. §-sal egészül ki:
„Az adófelfüggesztés
14/A. § (1) Az a 65. életévét betöltött, vagy életkorától függetlenül legalább 67 %-ban
rokkant (III. rokkantsági csoport) rokkantnyugdíjas magánszemély, aki egyedül vagy
kizárólag ugyanezen feltételeknek megfelelő hozzátartozójával él, a lakcímnyilvántartás
szerint és ténylegesen (életvitelszerűen) is lakóhelyéül szolgáló lakása utáni építményadó-
fizetési kötelezettségét illetően adófelfüggesztés iránti igénnyel élhet az adóhatóság felé. Az
adófelfüggesztés időszaka alatt az adót nem kell megfizetni, az egyébként esedékessé váló
adó után azonban az adóhatóság az esedékesség napjától az adófelfüggesztés megszűnése
napjáig terjedően a mindenkori jegybanki alapkamat mértékével egyező mértékű kamatot
számít fel. A kamatot a késedelmi pótlék-számítással azonos módon kell számítani. Az
adófelfüggesztés az adóév első napjától, annak (3) bekezdés szerinti megszűnése napjáig tart.
Az arra jogosult adózó az adófelfüggesztés iránti igényét legkésőbb az adófelfüggesztés
időszaka első adóévének január 15. napjáig jelentheti be az illetékes adóhatóságnál. Az ezen
76
időpontot követően beérkezett igényeket az adóhatóság az adóévet követő év első napjától
veszi figyelembe.
(2)	Az adóhatóság az adófelfüggesztésre jogosultnak az adófelfüggesztés iránti igényét
nyilvántartásba veszi. Az adóhatóság az adófelfüggesztés időtartama alatt évente az éves
adóról határozatot hoz, amely tartalmazza az adófelfüggesztéssel kapcsolatos jogokat és
kötelezettségeket.
(3)	Az adófelfüggesztés megszűnik a lakás elidegenítése, az ingatlan-nyilvántartásban
bejegyzéssel létrejövő vagyoni értékű jog alapítása esetén az átruházásról (alapításról) szóló
szerződés földhivatalhoz való benyújtásának napjával, az adózó halálával a hagyatékátadó
végzés jogerőre emelkedése napjával, az adófelfüggesztés iránti igény írásban történő
visszavonása esetén a visszavonás bejelentésének napjával. A megszűnés tényét a kötelezett a
megszűnés napjától számított 8 napon belül bejelenti az adóhatóságnak. Az adóhatóság az
adófelfüggesztés időtartamára eső esedékessé vált adót és annak kamatát az adófelfüggesztés
megszűnését követően határozatban közli a kötelezettel.
(4)	A (3) bekezdés alkalmazásában kötelezettnek minősül a lakástulajdon, illetőleg a
tulajdoni hányad elidegenítése, a vagyoni értékű jog alapítása esetén a jelzálogjoggal
biztosított követelés erejéig a tulajdonjogot (vagyoni értékű jogot) szerző fél, a megszerzett
tulajdoni hányada, illetőleg vagyoni értékű jog értékének arányában, az azon felüli követelést
illetően az adófelfüggesztési jog jogosultja; az adófelfüggesztési jog jogosultjának halála
esetén a lakás örököse, a megszerzett tulajdoni hányada arányában; az adófelfüggesztés iránti
igény visszavonása esetén az adófelfüggesztési jog jogosultja. Amennyiben a lakás örököse az
(1)	bekezdés szerinti feltételeknek megfelel - legkésőbb a (3) bekezdés szerinti határozat
jogerőre emelkedéséig - kérheti az adófelfüggesztést az örökhagyó halála előtti időszakra
jutó, korábban felfüggesztett adóra is, feltéve, ha az arra a lakásra vonatkozott, amelyben az
örökös a lakcímbejelentés szabályai szerint és ténylegesen (életvitelszerűen) is él.
(5)	Az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek való megfelelés esetén az adóhatóság minden
adóév február 15-éig az adóévre előírt adóról szóló határozattal megkeresi az ingatlan fekvése
szerint illetékes földhivatalt a tárgyévi adóösszeg és annak e törvény szerinti kamatai
jelzálogjog keretén belül történő feljegyzése iránt. A földhivatal a megkeresés alapján soron
kívül bejegyzi a jelzálogot az ingatlan-nyilvántartásba. Ha a kötelezett a felfüggesztett adót és
annak kamatát megfizette, az adóhatóság haladéktalanul intézkedik a jelzálogjog törlése iránt.
(6)	E § alkalmazásban a vagyoni értékű jog értékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII.
törvény 72. §-ának figyelembevételével kell megállapítani.”
124.	§ A Htv. 37. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a bekezdés a következő c) ponttal egészül ki:
„b) építőipari tevékenységet folytat, illetőleg természeti erőforrást tár fel vagy kutat,
feltéve, hogy a folyamatosan vagy megszakításokkal végezett tevékenység időtartama
adóéven belül a 30 napot meghaladja, de nem éri el a 181 napot. Ha a tevékenység
folytatásának időtartama a 180 napot meghaladja, akkor a tevékenység végzésének helye
telephelynek minősül,
c)	bármely - az a) és b) pontba nem sorolható - tevékenysége, ha annak folytatásából
közvetlenül bevételre tesz szert, feltéve ha egyetlen önkormányzat illetékességi területén sem
rendelkezik székhellyel, telephellyel.”
77
125.	§ (1) A Htv. 39/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A 39. § (1) bekezdésétől eltérően/
„b) az 52. § 26. pont a)-d) pontja szerinti más vállalkozó, feltéve, hogy nettó árbevétele az
adóévet megelőző adóévben - 12 hónapnál rövidebb adóévet megelőző adóév esetén napi
arányosítással számítva időarányosan - nem haladta meg a 4 millió forintot, illetve a
tevékenységét adóévben kezdő vállalkozó esetén az adóévben - időarányosan - a 4 millió
forintot várhatóan nem haladja meg,”
(2) A Htv. 39/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha az adóévben a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózásra
való jogosultság nem munkaviszony létesítése miatt szűnik meg, vagy az (1) bekezdés b)
pontjában említett vállalkozó az adóévben - időarányosan - 4 millió forintot meghaladó nettó
árbevételt ért el, akkor az adó alapját - az adóév egészére - a 39. § (1) bekezdése szerint kell
megállapítani. Ha az (1) bekezdés a) pontjában említett magánszemély vállalkozó a személyi
jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózásra való jogosultságát munkaviszony
létesítése miatt úgy veszíti el, hogy az adóévben elért árbevétele a 4 millió forintot nem
haladja meg, az iparűzési adójának alapját ebben az adóévben a (3) bekezdés alkalmazásával
is megállapíthatja.”
126.	§ A Htv. 40. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ideiglenes jelleggel végezett iparűzési tevékenység esetén az adó mértéke:
a)	a 37. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti tevékenység-végzés után naptári naponként
legfeljebb 1000 forint,
b)	a 37. § (2) bekezdésének b) és c) pontja szerinti tevékenység-végzés után naptári
naponként legfeljebb 5000 forint.”
127.	§ (1) A Htv. 52. §-ának 14. pontjának, továbbá 22. pontjának a), b), c), e) és i)
alpontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/E törvény alkalmazásában:”
„14. nevelési, oktatási intézmény: a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 20-23.
§-ában, a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 2. §-ában és a szakképzésről szóló
1993. évi LXXVI. törvény 2. §-ában meghatározott intézmény,”
/22. nettó árbevétel:/
„a) a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele (egyszeres
könyvvitelt vezető vállalkozó esetében: a pénzügyileg rendezett nettó árbevétel és a nem
pénzben kiegyenlített értékesítés nettó árbevételének együttes összege), növelve a befektetett
pénzügyi eszközök után kapott (járó) kamatok, valamint az egyéb kapott (járó) kamatok és
kamatjellegű bevételek üzleti évben kimutatott összegének 50 %-ával, továbbá a
kamatfedezeti ügyletek - ráfordítást csökkentő tételként elszámolt realizált - teljes nyeresége
összegének 50 %-ával, illetve az olyan alapügyletek (fedezett ügyletek) realizált teljes
nyeresége összegének 50 %-ával, a melyet kamatfedezeti ügylet vesztesége csökkent,
csökkentve a jövedéki adó, fogyasztási adó fizetésére kötelezett vállalkozó esetében az
adóhatósággal elszámolt - az egyéb szolgáltatások értékeként, illetve az egyéb ráfordítások
között kimutatott - jövedéki adó, fogyasztási adó összegével, továbbá az egyéb ráfordítások
között kimutatott, az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó, energiaadó összegével,
78
feltéve, ha az így elszámolt regisztrációs adó, energiaadó összege az értékesítés nettó
árbevételét növelte, a b)-j) alpontokban foglalt eltérésekkel,
b)	a hitelintézeteknél és pénzügyi vállalkozásoknál: a kapott kamatok és kamatjellegű
bevételek csökkentve a fizetett kamatok és kamatjellegű ráfordításokkal, növelve az egyéb
pénzügyi szolgáltatás bevételeivel, a befektetési szolgáltatások bevételeivel és a nem
pénzügyi és befektetési szolgáltatás nettó árbevételével, továbbá az olyan fedezeti ügyletek
realizált nyereségével, melyek a befektetési szolgáltatások ráfordításait vagy a pénzügyi
szolgáltatások ráfordításait csökkenti, illetve az olyan alapügyletek (fedezett tételek) realizált
nyereségével, amelyet fedezeti ügylet vesztesége csökkent a befektetési szolgáltatások
bevételein vagy a pénzügyi szolgáltatások bevételein belül,
c)	biztosítóknál: a biztosítástechnikai eredmény növelve a nettó működési költségekkel, a
befektetésekből származó biztosítástechnikai ráfordításokkal (csak életbiztosítási ágnál), az
egyéb biztosítástechnikai ráfordításokkal, a kapott kamatokkal és kamatjellegű bevételekkel, a
biztosítási állományhoz kapcsolódó tárgyi eszközök bevételeivel, a befektetések
értékesítésének árfolyamnyereségével és az egyéb befektetési bevételekkel (nem
életbiztosítási ágnál), az életbiztosításból allokált befektetési bevétellel, valamint a nem
biztosítási tevékenység bevételeivel, az olyan fedezeti ügyletek realizált nyereségével, mely a
ráfordítások értékét csökkenti, illetve az olyan alapügyletek (fedezett tételek) realizált
nyereségével, amelyet fedezeti ügylet vesztesége csökkent, valamint csökkentve a
Kártalanítási Számlával szemben ráfordításként elszámolt összeggel, a tűzvédelmi
hozzájárulásként elszámolt összeggel, és a biztosítottaknak visszajuttatandó befektetési
eredménnyel,”
/22. nettó árbevétel:/
„e) befektetési vállalkozásoknál: a befektetési szolgáltatási tevékenység bevételei növelve
a nem befektetési szolgáltatási tevékenység bevételeivel, valamint a kapott kamatokkal és
kamatjellegű bevételekkel, továbbá az olyan fedezeti ügyeletek realizált nyereségével, mely a
ráfordítások értékét csökkenti, illetve az olyan alapügyletek (fedezett tételek) realizált
nyerségével, amelyet fedezeti ügylet vesztesége csökkent,”
/22. nettó árbevétel:/
„i) a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozók
esetében a tevékenységükkel (termékeladás, szolgáltatás) összefüggésben kapott általános
forgalmi adó nélküli készpénz, jóváírás, természetben kapott juttatás, vagy bármilyen vagyoni
érték, növelve az árkiegészítéssel és csökkentve a fogyasztási adóval, továbbá az
adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó összegével, feltéve, ha a regisztrációs adó összege a
termék ellenértéke részeként bevételként került kimutatásra,”
(2) A Htv. 52. §-a a következő 23. és 24. ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában:/
„23. piaci és vásározó kiskereskedelem: piacokon, vásárokon folytatott kicsinybeni,
közvetlenül a végső fogyasztónak történő értékesítés,
24. építőipari tevékenység: a Gazdasági Tevékenységek Egységes Osztályozási Rendszere
(TEÁOR) 2003. január 1-jén hatályos besorolása szerint az Építőipar nemzetgazdasági ágba
tartozó tevékenységek összessége,”
79
VII. Fejezet
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
128.	§ Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 3.§-a a
következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A (3) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés irányadó az ingatlanok, illetve
gépjárművek (pótkocsik) pénzügyi lízingjére vonatkozó, a futamidő végén tulajdonjog
átszállást eredményező szerződések esetén is.”
129.	§ (1) Az Itv. 12.§-a (1) bekezdésének a) és b) pontja helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/Az öröklési és az ajándékozási illeték összegét - az egy-egy örökösnek, hagyományosnak
jutott örökség, illetőleg megajándékozottnak juttatott ajándék tiszta értéke alapulvételével - a
következő táblázatokban foglalt kulcsok alkalmazásával kell kiszámítani:/
„a) Öröklés esetén
Csoport	Az illeték általános mértéke	Lakástulajdon-szerzés illetékének mértéke
I. Az örökhagyó gyermeke, házastársa, szülője, valamint a háztartásában eltartott szülő nélküli unokája terhére (Az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő a vér szerinti szülővel egy tekintet alá esik)	18 millió forintig 11% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 15% 35 millió forint feletti rész után 21%	18 millió forintig 2,5% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 6% 35 millió forint feletti rész után 11%
II. Az örökhagyó I. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülője, testvére terhére	18 millió forintig 15% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 21% 35 millió forint feletti rész után 30%	18 millió forintig 6% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 8% 35 millió forint feletti rész 15%
III. Mindes más örökös terhére	18 millió forintig 21% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 30% 35 millió forint feletti rész után 40%	18 millió forintig 8% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 12% 35 millió forint feletti rész után 21%
b) Ajándékozás esetén
Csoport	Az illeték általános mértéke	Lakástulajdon-szerzés illetékének mértéke
I. Az ajándékozó gyermeke, házastársa, szülője, valamint a háztartásában eltartott szülő nélküli unokája terhére (Az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az	18 millió forintig 11% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 18% 35 millió forint feletti rész után 21%	18 millió forintig 5% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 8% 35 millió forint feletti rész után 12%
80
örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő a vér szerinti szülővel egy tekintet alá esik)		
II. Az ajándékozó I. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülője, testvére terhére	18 millió forintig 15% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 21% 35 millió forint feletti rész után 30%	18 millió forintig 8% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 10% 35 millió forint feletti rész után 16%
III. Mindes más megajándékozott terhére	18 millió forintig 21% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 30% 35 millió forint feletti rész után 40%	18 millió forintig 10% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 21% 35 millió forint feletti rész után 30%
(2)	Az Itv. 12.§-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Gépjármű, pótkocsi öröklése és ajándékozása esetén az illeték mértéke a gépjármű és
pótkocsi visszterhes vagyonátruházási illetékének (24.§) kétszerese.”
130.	§ Az Itv. 13.§-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Ha adott ingatlan ajándékozása ugyanannak a megajándékozottnak a javára 5 éven
belül több szerződéssel történik, az illetéket az újabb tulajdoni hányaddal együtt a
tulajdonában álló ingatlanrész forgalmi értékének figyelembevételével kell megállapítani. Az
így megállapított illeték összegéből le kell vonni az ingatlan korábbi tulajdoni hányadá(i)nak
megszerzésekor már megfizetett ajándékozási illetéket.”
131.	§ Az Itv. 23.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„23. § Lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzéséért a 72.§ szerint
számított forgalmi érték után a 21.§ (1) bekezdésében meghatározott mértékű illetéket kell
fizetni. A 4 millió forintnak olyan hányadára alkalmazható a 2%-os illetékmérték, mint
amilyen arányt a vagyoni értékű jog értéke képvisel a lakás forgalmi értékében. Vagyoni
értékű joggal terhelt lakástulajdon - ideértve a tulajdonszerzéssel egyidejűleg alapított
vagyoni értékű jogot - szerzése esetén a 4 millió forintnak olyan hányadára alkalmazható a 2
%-os illetékmérték, mint amilyen arányt a tulajdon jog értéke képvisel a lakás forgalmi
értékében.”
132.	§ Az Itv. 45. §-ának (1) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A cégbejegyzésre irányuló eljárás illetéke:
a)	nyilvánosan működő részvénytársaság esetében 600 000 forint,
b)	zárt körűen működő részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság esetében 80 000
forint,
c)	az a) és b) pont alá nem tartozó egyéb jogi személy esetén 100 000 forint,
d)	jogi személyiség nélküli gazdasági társaság esetén 50 000 forint,
e)	egyéni cég esetén 30 000 forint,
f)	külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén 250 000 forint,
g)	külföldi vállalkozás közvetlen kereskedelmi képviselete esetén 150 000 forint.”
81
„(5) A cég vagyonában bekövetkezett változás bejelentése iránti eljárásért az (1)
bekezdésben meghatározott illeték 40 %-át kell megfizetni. Ez az illeték magában foglalja az
egyidejűleg bejelentett más változásokért fizetendő illetéket is.”
133.	§ Az Itv. 71. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az idegen állam pénznemében megjelölt értéket az illetékkötelezettség
keletkezésekor a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamának alapulvételével kell
forintra átszámolni.”
134.	§ Az Itv. 94. §-ának címe „Az illetékbélyeg értékének visszatérítése” címre változik
és a 94. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„94. § (1) A megrongálódott, a tévesen felragasztott, továbbá a feleslegessé vált
illetékbélyeg értékét az ügyfél részére vissza kell téríteni.
(2)	A visszatérítés az illetékbélyeg, illetőleg az illetékbélyeggel ellátott irat benyújtása
mellett az eljáró hatóság székhelye vagy az ügyfél lakóhelye (székhelye) szerint illetékes
illetékhivatalnál írásban kérhető.
(3)	Nincs helye a visszatérítésnek, ha:
a)	alapos a gyanú, hogy az illetékbélyeg hamisított, vagy azt már korábban felhasználták;
b)	az illetékbélyeg elválasztott részekből van összeillesztve, vagy olyan mértékben csonka,
hogy a hiányzó részből korábbi használatra lehet következtetni, vagy nem a felbélyegzett
teljes iratot, hanem annak csak egy részét vagy az iratról elválasztott (eltávolított)
illetékbélyeget nyújtották be.
(4)	A (3) bekezdésben említett esetekben az illetékbélyeget - ha már felragasztották, az
irattal együtt - elismervény ellenében vissza kell tartani, és szükség esetén a felelősségre
vonást kezdeményezni kell. Az elismervényen fel kell tüntetni az ügyfél személyazonosításra
alkalmas adatait, a visszatartott illetékbélyeg címletét és az illetékbélyeg beszerzésének
helyét.”
135.	§ Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„h) takarékbetét: a PTK. 533. §-a alapján kötött szerződés szerint a magánszemély által a
hitelintézetnél elhelyezett pénzösszeg és kamata, ideértve a magánszemély bankszámla,
illetőleg folyószámla szerződés keretében elhelyezett pénzeszközeit és azok kamatát, kivéve
az adózás rendjéről szóló törvény alapján az állami adóhatósághoz kötelezően bejelentendő
üzleti célú pénzforgalmi bankszámlán, elszámolási számlán elhelyezett pénzeszközt és
kamatát;”
136.	§ Az Itv. melléklete e törvény 15. számú mellékletének megfelelően módosul.
VIII.	Fejezet
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása
137.	§ A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 1. §-a
helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § (1) A belföldi érvényes rendszámtáblával ellátott gépjármű, pótkocsi, valamint a
Magyar Köztársaság területén közlekedő, külföldön nyilvántartott tehergépjármű (a
továbbiakban együtt: gépjármű) után gépjárműadót (a továbbiakban: adót) kell fizetni.
82
(2) E törvény hatálya nem terjed ki a belföldi rendszámtáblával ellátott mezőgazdasági
vontatóra, a lassú járműre, a „CD”, a „CK”, a „DT”, a „HC” és a „Z” betűjelű
rendszámtáblával ellátott gépjárműre, továbbá a motorkerékpárra, ha hajtómotorjának
lökettérfogata a 250 cm3 -t nem éri el, valamint a külföldön nyilvántartott tehergépjárművek
közül azokra, amelyek az Európai Unió valamely tagállamában vannak nyilvántartva.”
138.	§ A Gjt. 2. §-ának (1)-(3) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek, egyidejűleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
„(1) Az adó alanya - a (2)-(5) bekezdésben foglalt kivétellel - az, aki/amely az év első
napján a gépjármű hatósági nyilvántartás szerinti tulajdonosa, illetőleg ha a hatósági
nyilvántartás az üzembentartót is tartalmazza, akkor az adó alanya az üzembentartó (a
továbbiakban együtt: tulajdonos). Hatósági nyilvántartás e törvény alkalmazásában a közúti
közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény szerinti nyilvántartás.
(2)	Év közben használatba vett új vagy újra forgalomba helyezett gépjármű esetén az adó
alanya az, akit/amelyet ez alkalommal tulajdonosként a hatósági nyilvántartásban feltüntettek.
(3)	Amennyiben a gépjármű tulajdonjogában bekövetkezett változást a korábbi tulajdonos
(átruházó) a külön jogszabályban meghatározott módon bejelentette, akkor a bejelentési
kötelezettség megnyíltát (szerződés megkötésének időpontját) követő év első napjától nem
minősül adóalanynak. Ettől az időponttól kezdve a korábbi tulajdonostól tulajdonjogot szerző
felet kell az adó alanyának tekinteni, kivéve ha ettől az időponttól a hatósági nyilvántartásban
harmadik személy szerepel tulajdonosként.”
„(5) Az adó alanya az „E” és „P” betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott gépjármű
esetén az, akinek/amelynek a nevére a rendszámtáblát az eljáró hatóság kiadta.”
139.	§ A Gjt. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § (1) Az adókötelezettség a gépjármű forgalomba helyezését követő hónap 1. napján
kezdődik. Ha az állandó rendszámtáblával, valamint a „V” betűjelű ideiglenes
rendszámtáblával ellátott gépjármű utáni adókötelezettség nem áll fenn a teljes adóévben,
akkor az évi adótételnek az adókötelezettség fennállásának hónapjaira eső időarányos részét
kell megfizetni.
(2)	Az adókötelezettség az „E” és „P” betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott
gépjármű esetén a rendszámtábla kiadásakor keletkezik.”
140.	§ A Gjt. 4. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Kérelemre szünetel az adófizetési kötelezettség, ha a gépjármű a rendőrhatóság
igazolása szerint jogellenesen került ki az adóalany birtokából. A szünetelés a jogellenes
cselekmény bekövetkezését követő hónap első napjától annak a hónapnak az utolsó napjáig
tart, amelyben a gépjármű az adóalany birtokába visszakerült. A szünetelés időszakára
időarányosan eső adót nem kell megfizetni. Ha a gépjármű nem kerül vissza az adóalany
birtokába, akkor a jogellenes állapot bekövetkezésének időpontját követő év utolsó napján az
adóalany ezen gépjárműve utáni adókötelezettsége megszűnik.”
141.	§ A Gjt. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § (1) Az adó alapja - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a gépjármű közúti
közlekedési nyilvántartásban feltüntetett saját tömege (önsúlya).
83
(2) Tehergépjármű esetében - ide nem értve a nyergesvontatót - az adó alapja a közúti
közlekedési nyilvántartásban feltüntetett saját tömege (önsúlya) növelve a terhelhetősége
(raksúlya) 50 %-ával”
142.	§ A Gjt. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. § (1) Az évi adótétel - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a 6. §-ban
meghatározott adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után 1200 Ft.
(2)	Az „E” és „P” betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott személyszállító gépjármű
után 8 000 Ft, míg a tehergépjármű után 40 000 Ft adót kell fizetni. A gépjármű állandó
rendszámtáblával való ellátását követő hónap 1. napjától az adófizetési kötelezettségre az
általános szabályok az irányadók.”
143.	§ A Gjt. 8. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az (5) bekezdés szerinti adókedvezmény csak azon tehergépjármű után jár, amely a
kombinált szállítási útvonal vasúti vagy/és vízi szakaszát is igénybe vette.”
144.	§ A Gjt. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„9. § (1) Az adóztatási feladatokat - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a közúti
közlekedési nyilvántartásba bejegyzett lakóhely, székhely, illetőleg telephely szerint illetékes
települési, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatóság (a továbbiakban együtt:
adóhatóság) látja el. Ha a hatósági nyilvántartásban a lakóhely, a székhely, illetőleg a
telephely megváltozik, az adóztatási feladatok ellátására a változást követő év első napjától az
új lakóhely, székhely, illetőleg telephely szerint illetékes adóhatóság jogosult. Amennyiben a
hatósági nyilvántartás a székhelyet és a telephelyet egyaránt tartalmazza, akkor a telephely
szerint illetékes adóhatóság jogosult a gépjármű adóztatására.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt változások esetén a változást követő év első napjától
esedékes adót kell az új cím szerint illetékes adóhatóságnál megfizetni.
(3)	Az adóztatási feladatokat az „E” és „P” betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott
gépjármű esetében a gépjárműre kiadott ideiglenes forgalomban tartási engedélyben, illetve
ideiglenes forgalmi engedélyben megjelölt lakóhely, székhely (ideértve a fióktelepet is)
szerint illetékes adóhatóság látja el.
(4)	Amennyiben az adóalany adótartozása az egy évi adótételt meghaladja, és a közúti
közlekedési nyilvántartásban újabb adóalanyt [2. § (1) bek.] a közlekedési igazgatási hatóság
nem tüntetett fel, az adóhatóság kezdeményezheti a gépjárműnek a forgalomból való
kivonását.”
145.	§ A Gjt. 11. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„11. § Az adókötelezettség a Magyar Köztársaság területére való belépés napjával
kezdődik.”
146.	§ A Gjt. 13. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A (3) és (4) bekezdés szerinti adómentesség csak azon tehergépjármű után jár, amely
a kombinált szállítási útvonal vasúti vagy/és vízi szakaszát is igénybe vette.”
84
147.	§ A Gjt. 15. és 16. §-ának címe „A fizetendő adótétel és a megfizetés módja” címre
változik és a 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„15. § (1) A 12 tonna össztömeget meg nem haladó, loco célra használt fuvarozási
engedéllyel közlekedő gépjármű (e bekezdés alkalmazásában a járműszerelvény is) esetén az
oda, illetve a visszaútra 10 000-10 000 Ft, míg a 12 tonna össztömeget meghaladó, loco célra
használt fuvarozási engedéllyel közlekedő gépjármű esetén az oda, illetve a visszaútra 30 000-
30 000 Ft adót kell fizetni. A 12 tonna össztömeget meg nem haladó, tranzit célra használt
(ideértve a harmadik országos engedély ilyen felhasználását is) fuvarozási engedéllyel
közlekedő gépjármű esetén az oda, illetve a visszaútra 20 000-20 000 Ft, míg a 12 tonna
össztömeget meghaladó, tranzit célra használt fuvarozási engedéllyel közlekedő gépjármű
esetén az oda, illetve a visszaútra 60 000-60 000 Ft adót kell fizetni. Az előzőek szerinti
adófizetési kötelezettség akkor is fennáll, ha a fuvarozási engedély érvénytelen, illetve azt az
adózó jogszerűtlenül használta fel, vagy fuvarozási engedély nélkül közlekedett.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti adótételek oda-, illetőleg visszaútra, a fuvarozás időtartamára,
legfeljebb 48-48 órára a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra vonatkoznak. Az
előző időtartamot meghaladó tartózkodás esetén minden megkezdett 48 óránként kell az adót
az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével megfizetni.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti adótételt illetékbélyeggel kell megfizetni, melyet a közúti
fuvarozási engedélyre - loco fuvarozás esetén a fuvarozás teljes időtartamára vonatkozóan,
tranzit fuvarozás esetén az oda- és visszaútra külön-külön - kell felragasztani a Magyar
Köztársaság területére való belépéskor. Adózó a felragasztást követően köteles a belépés
időpontját (év-hónap-nap-óra) az illetékbélyegekre rávezetni. Adóköteles fuvarozási
engedéllyel fizetési kötelezettség teljesítése (illetékbélyeg) nélkül legfeljebb a Magyar
Köztársaság területére való belépéstől számított 5 km-es körzethatáron belül lehet
szankciómentesen közlekedni.”
148.	§ A Gjt. 17. §-ának alcíme „Az adó megfizetésének ellenőrzése” alcímre változik és a
17. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § (1) A Magyar Köztársaság területén közlekedő külföldön nyilvántartott
tehergépjármű esetében az adókötelezettség teljesítésének ellenőrzését a vámhatóság végzi. A
vámhatóság az illetékbélyeget érvényteleníti, a tehergépjármű rendszámát és a lerótt illeték
összegét nyilvántartásba veszi.
(2)	Ha az adózó az adófizetési kötelezettségét részben vagy egészben elmulasztotta, a
vámhatóság az adóhiányt és annak ötszörösét adóbírság címén határozattal állapítja meg. A
határozatot a vámhatóság kihirdetés útján közli, mely fellebbezésre tekintet nélkül azonnal
végrehajtható.
(3)	Az adóhiányt és a bírságot az adózó a helyszínen illetékbélyeggel, ennek hiányában
készpénzzel fizeti meg. A készpénz átvételéről a vámhatóság köteles nyugtát adni, mely a
későbbiek során az adófizetési kötelezettség teljesítésének igazolására is szolgál.
(4)	Az adóhiány és bírság megfizetéséig a vámhatóság a gépjármű továbbhaladását
megakadályozhatja. Nem tartható vissza az élő állatot, illetve a gyorsan romló árut szállító
gépjármű. Ebben az esetben a fizetési kötelezettséget a tulajdonossal, illetve a tényleges
üzembentartóval szemben kell érvényesíteni.”
85
149.	§ A Gjt. 18. §-ának 4. és 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép és
egyidejűleg kiegészül a következő 26. ponttal:
/E törvény alkalmazásában/
„4. személyszállító gépjármű: az autóbusz, a motorkerékpár, valamint a hatósági
nyilvántartás szerint személyszállításra szolgáló más gépjármű,”
„21. kombinált árufuvarozás: a tehergépjármű, (nyerges) pótkocsi, (vontató egységes vagy
anélküli), csereszekrény vagy konténer (20 lábas vagy ennél nagyobb) az útvonal kezdő vagy
záró szakaszát közúton, a másik légvonalban 100 kilométert meghaladó szakaszát pedig
vasúton, belvízi járaton teszi meg,”
„26. lassú jármű: a 5/1990. (IV. 12.) KöHEM rendeletben meghatározott jármű,”
ÖTÖDIK RÉSZ
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAIT MEGILLETŐ EGYES
befizetéseket érintő módosítások
IX.	fejezet
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása
150.	§ (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény ( a továbbiakban: Tbj.) 4. §-a b)
pontjának 2. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában:
b)	Egyéni vállalkozó:/
„2. a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező
magánszemély, a gyógyszerészi magántevékenység folytatásához szükséges engedéllyel
rendelkező magánszemély (a továbbiakban együtt: egészségügyi vállalkozó),”
(2)	Tbj. 4. §-a b) pontjának 3. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. az ügyvédekről szóló törvény hatálya alá tartozó ügyvéd, európai közösségi jogász (a
továbbiakban együtt: ügyvéd),”
(3)	A Tbj. 4. §-a c) pontjának 8. alpontja a következő felsorolással egészül ki:
/E törvény alkalmazásában:
c)	Társas vállalkozás:/
„szabadalmi ügyvivői iroda,”
151.	§ A Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének d) és h) pontja a következők szerint módosul:
/E törvény alapján biztosított
„d) a keresetpótló juttatásban, munkanélküli-járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli
segélyben, álláskeresést ösztönző juttatásban (a továbbiakban: munkanélküli ellátásban)
részesülő személy, továbbá az ellátások igénybevételének időtartamára az a személy, akinek a
86
munkanélküli járadék folyósítását terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj vagy
gyermekgondozási segély igénybevétele miatt szüneteltetik,
h)	az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy, szerzetesrend tagja (a továbbiakban
együtt: egyházi személy),”
152.	§ A Tbj. 10. §-a (1) bekezdésének a) pontja a következők szerint módosul:
/(1) Az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettsége:/
„a) a vállalkozói igazolvány (engedély) átvétele napjától - az egyéni vállalkozó özvegye
vagy örököse esetén az örökhagyó elhalálozása napját követő naptól - annak visszaadása,
visszavonása, a foglalkozás gyakorlásának eltiltásáról szóló határozat jogerőre emelkedése
napjáig,”
/tart./
153.	§ A Tbj. 18. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A járulékokat a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően
kifizetett (kiosztott, elszámolt) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni.”
154.	§ A Tbj. 19. §-ának (3) bekezdése a következők szerint módosul:
„(3) A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási járulék mértéke 4 százalék.”
155.	§ A Tbj. 24. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Amennyiben a foglalkoztató a biztosítottól több járulékot vont le az (1)-(2)
bekezdésben előírtnál, a többletként jelentkező járulékot legkésőbb a biztosított kérését
követő 15 napon belül vissza kell fizetni.”
156.	§ A Tbj. 26. §-a (3) bekezdése a következőkkel egészül ki, valamint (5) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az egyház a tagdíjbevallási kötelezettségét - választása szerint - egyszerűsített formában
évente egy alkalommal is teljesítheti az érintett magánnyugdíjpénztár részére, a tárgyévet
követő hó 12. napjáig. Ha a tagdíjfizetési kötelezettség év közben szűnik meg, a megszűnés
napját magába foglaló negyedévet követő hónap 12. napjáig a tárgyévre vonatkozó bevallást
is be kell nyújtani.”
(5)	A sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesítő hadköteles nyugdíjbiztosítási és
egészségbiztosítási járulékát, nyugdíj járulékát, valamint magán-nyugdíj pénztári tagdíját a
tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével, a szolgálat
időtartama alatt irányadó járulékmértékek szerint a központi költségvetés fizeti.”
157.	§ A Tbj. 28. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes
tartamán át nem állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra
az előzőek szerinti minimálbér harmincad részét kell alapul venni. A járulékfizetési felső
határt csökkenteni kell az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok naptári napjai és a
járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával. Ezt a szabályt kell alkalmazni
akkor is, ha a társas vállalkozó biztosítási jogviszonya a hónap közben kezdődött vagy szűnt
meg.”
87
158.	§ A Tbj. 29. § -ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az egyéni vállalkozó a 19. § (2)-(3) bekezdésében meghatározott nyugdíj- és
egészségbiztosítási járulékot az (1)-(2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási
járulék alap figyelembevételével fizeti meg, a nyugdíj járulékot azonban legfeljebb a
járulékfizetési felső határ (24. § (2) bek.) napi összegének a naptári évre számított összege
után.”
159.	§ A Tbj. 30. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az eva adózó egyéni vállalkozó járulék bevallási és megfizetési kötelezettségének -
figyelemmel az Art. előírásaira is- az Eva. tv-ben az eva (eva előleg) megfizetésére és
bevallására meghatározott időpontban tesz eleget. Az eva adózó egyéni vállalkozó a 29/A. §
(3)	bekezdésében meghatározott járulékalap után a társadalombiztosítási járulékot,
egészségbiztosítási-és nyugdíjjárulékot négy részletben, a 29/A. § (4) bekezdése, 37. § (2)
bekezdése szerinti eva adózó az adóév első három negyedévére az eva előleg alap, a negyedik
negyedévre az adóévben megfizetett járulékok figyelembe vételével az eva alap után fizeti
meg a járulékokat.”
160.	§ A Tbj. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A megállapodásnak tartalmaznia kell a szerződő felek megnevezését, címét, valamint
a megállapodást kötő személynek, illetőleg a kedvezményezettnek a nyilvántartásra,
adatszolgáltatásra vonatkozó rendelkezések szerinti adatait, a fizetendő járulék alapját vagy
összegét, a szerződés keltét, s ha a járulékfizetési kötelezettség (a szerződés hatálya) ettől
eltér, ennek időpontját.”
161.	§ A Tbj. 43. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A 42. § (1) bekezdése alapján nyilvántartásba vett adatokból/
„b) a munkaügyi és szociális igazgatás szervei az ellátás megállapítása, folyósítása,
munkaügyi ellenőrzés céljából az a)-d) és f)-g) pontjai, a Foglalkoztatási Hivatal Munkaügyi
Nyilvántartó Központja az Egységes Munkaügyi Nyilvántartásban szereplő adatok
ellenőrzése és szükség esetén pontosítása érdekében az a) és g) pontjai, továbbá -a családi
állapot kivételével- a b) pontja,”
/szerinti adatok igényelésére jogosultak./
162.	§ (1) A Tbj. 44. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A foglalkoztató, valamint a foglalkoztatónak nem minősülő (foglalkoztatottat nem
alkalmazó) egyéni vállalkozó köteles a társadalombiztosítás céljait szolgáló, jogszabályban
meghatározott nyilvántartás vezetésére és ezekről adatszolgáltatás teljesítésére.”
(2)	A Tbj. 44. §-a (3) bekezdésének felvezető szövegrésze helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az (1) bekezdés szerint nyilvántartásra és adatszolgáltatásra kötelezett szerv (szervezet),
illetőleg természetes személy, amely (aki) a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a
bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV törvény 1. §-ának (1) bekezdése alapján
bejegyzésre nem kötelezett vagy nem tartozik az 1990. évi V. törvény hatálya alá, a
megalakulásától (létrejöttétől) számított 15 napon belül köteles a székhelye szerint illetékes
nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási igazgatási szervhez nyilvántartásba vétel céljából
bejelenteni:”
88
(3)	A Tbj. 44. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A foglalkoztató az illetékes egészségbiztosítási szervnek bejelentést tesz a személyi
adatok és a TAJ szám megjelölésével az általa foglalkoztatott biztosított biztosítási
jogviszonyának kezdetéről, megszűnéséről, a biztosítás szünetelésének időtartamáról. A
társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztató bejelentésének ki kell terjednie
a biztosítás megszűnését követően folyósított táppénzre, terhességi gyermekágyi segélyre, a
gyermekgondozási segélyre és a gyermekgondozási díjra is. A bejelentésnek tartalmazni kell,
hogy a biztosított pénztártag-e. Ebben az esetben meg kell jelölni a pénztár nevét és
azonosítóját. A bejelentést az illetékes MEP-hez a biztosítás kezdetét, megszűnését, a
szünetelés kezdetét, befejezését, a biztosítás megszűnését követően folyósított ellátás kezdő és
befejező időpontját közvetlenül követő hónap 12. napjáig kell benyújtani.”
(4)	A Tbj. 44. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (6)
bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:
„(6) Az OEP főigazgatója, illetőleg a MEP igazgatója az (5) bekezdésben meghatározott
bejelentés teljesítésének határidejét meghosszabbíthatja, legfeljebb a tárgyhónapot követő
hónap 20. napjáig.”
(5)	A Tbj. 44.§-ának (7) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
”A társadalombiztosítás igazgatási szervei és a PSZÁF az Art. 54. §-a (1) bekezdésének b)
pontja alapján az ellátásokra való jogosultság megállapításával, a járulékok (tagdíj) alapjául
szolgáló jövedelem és a fizetési kötelezettség teljesítésével összefüggő adótitok
felhasználására jogosultak.”
163.	§ A Tbj. 45. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Tagságra kötelezett pályakezdőnek (4. § n) 2. pontja) minősülő egyéni vállalkozó az
egyéni vállalkozói igazolvány, alkalmi munkavállaló az első alkalmi munkavállalói könyvvel
történő foglalkoztatásától számított 15 napon belül köteles az általa választott
magánnyugdíjpénztárba belépni.”
164.	§ A Tbj. 50. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi
szövegének számozása (1) bekezdésre módosul:
„(2) A foglalkoztató az (1) bekezdés szerint megállapított és a biztosítottat terhelő
járulékot akkor is köteles megfizetni, ha a járulékkötelezettség a nem pénzbeli jövedelmet
terheli, illetőleg ha arra a tárgyhónapban juttatott pénzbeli kifizetés nem nyújt fedezetet.”
165.	§ A Tbj. 51. §-ának (5) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
„f) A foglalkoztató tagdíjbevallását adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, vagy
könyvviteli szolgáltatásra, adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság (a továbbiakban
könyvelő) ellenjegyezheti. A bevallást a b) pont esetében a könyvelő aláírásával, a c) pont
esetében a könyvelő saját minősített elektronikus aláírása alkalmazásával ellenjegyzi.”
166.	§ A Tbj. 54. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott igazgatási szervek - igény elbírálási
eljárásuk során - ellenőrizhetik a járulékfizetési kötelezettség teljesítését és a mulasztásról
értesítik az állami adóhatóságot.”
89
167.	§ A Tbj. 56.§-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adóhatósági eljárásban az adózás rendjéről szóló törvény szerinti fizetési
könnyítés és mérséklés (elengedés) nem engedélyezhető a foglalkoztató által levont tagdíjra
és az egyéni vállalkozót terhelő tagdíjtartozásra, valamint a tagdíjtartozás után felszámított
késedelmi pótlékra.”
HATODIK RÉSZ
AZ ÖNKÉNTES KÖLCSÖNÖS BIZTOSÍTÓ PÉNZTÁRAKAT ÉS A MAGÁNNYUGDÍJ-
PÉNZTÁRAKAT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
X.	Fejezet
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosítása
168.	§ (1) Az Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI.
törvény (a továbbiakban: Öpt.) 2. § (2) bekezdésének d)-e) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
,,d) szolgáltató: az a természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli
gazdasági társaság, amely a pénztárral kötött szerződés alapján a pénztár részére a
pénztárüzem működésének részét képező, azt lehetővé tevő, elősegítő, illetve a pénztári
szolgáltatásokat ténylegesen nyújtó tevékenységet végez - ide nem értve az egészségügyi
szolgáltatót. Szolgáltatónak minősül különösen az, aki (amely) a fentiekben meghatározott
pénztár részére letétkezelői tevékenységet folytat, amelyhez a pénztár a befektetési
üzletmenetét, illetve a könyvelése, nyilvántartásai vezetését kihelyezte, amely a pénztár
részére tagszervezést végez, illetve amely az egészségpénztárak részére szolgáltatás-
szervezési tevékenységet lát el. Szolgáltatónak minősül az is, aki (amely) az e pontban
meghatározott szolgáltatóval kötött szerződés alapján az előzőek szerinti, pénztárral
kapcsolatos tevékenységet végez;
e)	egészségpénztári szolgáltató: az a jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági
társaság, amely az egészségpénztár tulajdonában áll, vagy általa üzemeltetett egészségügyi
szolgáltatás nyújtására feljogosított egészségügyi intézmény, valamint a pénztárral
szerződésben álló, egészségügyi szolgáltatás nyújtására feljogosított természetes személy, jogi
személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság.”
(2)	Az Öpt. 2.§-ának (3) bekezdése a következő e)-f) pontokkal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában/
„e) haláleseti kedvezményezett: a pénztártag által megjelölt természetes személy, aki a
pénztártag halála esetén az e törvényben meghatározott módon az egyéni számlára jogosulttá
válik;
f)	tagsági okirat: a pénztár által kiállított, legalább a belépési nyilatkozaton szereplő
adatokat tartalmazó, teljes bizonyító erejű magánokirat.”
(3)	Az Öpt. 2. §-ának (5) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
„e) egyéni nyugdíjszámla: a nyugdíjpénztár által vezetett egyéni számla.”
90
(4)	Az Öpt. 2. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (6)-(7)
bekezdések számozása (7)-(8) bekezdésre változik:
„(6) E törvény alkalmazásában az egészségpénztárnál
a)	egyéni egészségszámla: az egészségpénztár által vezetett egyéni számla;
b)	szolgáltatás-szervezés: egészségügyi szolgáltató által nyújtott egészségügyi
szolgáltatások elérhetőségének biztosítása a pénztártagok részére.”
(5)	Az Öpt. 2.§-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tevékenységnek minősül a
társadalombiztosítási és szociális ellátásokat kiegészítő, pótló illetve ezeket helyettesítő
szolgáltatások, továbbá az egészség védelmét elősegítő ellátások e törvényben foglaltak
szerinti szervezése, finanszírozása, és nyújtása, amely rendszeres tagdíjbefizetésekből, egyéni
számlavezetés útján történik.”
169.	§ Az Öpt. 11.§-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és ezzel
egyidejűleg a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A tevékenységi engedély jogerőre emelkedése előtt a pénztár tagdíjat nem fogadhat,
az alapító tagokon kívül új tagokat nem vehet fel. Az alapító tagok tagdíjfizetési
kötelezettsége és várakozási ideje a tevékenységi engedély jogerőre emelkedését követő
napon kezdődik. A pénztár a tevékenységi engedély jogerőre emelkedésétől számított 30
napon belül átadja az alapító tagok részére a pénztár alapszabályát és a tagsági okiratot.
(4)	Az alapszabály rendelkezhet úgy, hogy - a (2) bekezdésben fogaltaktól eltérően - a
pénztártagsági jogviszony az első havi tagdíj befizetésével jön létre. Ebben az esetben az első
havi tagdíj megfizetésének elmulasztása esetén a belépni kívánó tagot az alapszabályban
rögzített eljárási szabályoknak megfelelően értesíteni kell a mulasztás jogkövetkezményeiről.
A befizetés pótlására előírt határidő eredménytelen elteltét követően a személy adatai a
nyilvántartásból kivezethetők.”
170.	§ Az Öpt. a következő 16/A. §-sal egészül ki:
„16/A. § (1) A tag halála esetén az egyéni számla hagyatékának nem része. A tag a halála
esetére az alapszabályban foglaltak szerint természetes személy kedvezményezettet jelölhet a
belépési nyilatkozaton, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban (haláleseti
kedvezményezett).
(2)	A kedvezményezett-jelölés a pénztár általi tudomásulvétellel hatályosul. A pénztár a
kedvezményezett jelöléséről a tagot a záradékolt belépési nyilatkozat átadásával vagy
megküldésével, illetve egyéb esetben a tudomásszerzést követő 15 napon belül a tagsági
okirat megküldésével értesíti. A tagsági okiratnak tartalmaznia kell a tag adatain kívül a tag
által megjelölt kedvezményezett(ek) nevét, adatait, jogosultsága(ik) arányát, a tudomásulvétel
időpontját.
(3)	Amennyiben a tag egyidejűleg több kedvezményezettet jelöl meg, akkor ellenkező
rendelkezése hiányában a megjelölt személyek egyenlő arányban válnak jogosulttá.
(4)	A tag az (1) bekezdésben meghatározott formában bármikor új kedvezményezettet
jelölhet.
(5)	A kedvezményezett jelölés hatályát veszti, ha
a)	a tag a korábbi kedvezményezett jelölését visszavonja és egyidejűleg másik
kedvezményezettet jelöl,
91
b)	a kedvezményezett a tag halála előtt meghal,
c)	a tag a kedvezményezett - a bíróság jogerős ítélete szerint - szándékos cselekménye
következtében hal meg. Ebben az esetben a kedvezményezett az egyéni számlából nem
részesülhet.
(6)	Több kedvezményezett esetén, ha valamely kedvezményezett meghal, akkor az egyéni
számla rá eső részéből a tag halála időpontjában még életben lévő kedvezményezettek a
jogosultságaik arányában részesednek.
(7)	Ha a pénztártag kedvezményezettet nem jelölt, vagy a jelölés az (5) bekezdésben
foglaltak alapján hatályát vesztette, akkor kedvezményezettnek a tag természetes személy
örökösét öröklése arányában kell tekinteni. Az örökös jogállása a kedvezményezettével
megegyezik. Ha a tagnak a törvényes öröklés rendje szerint természetes személy örököse
nincs, akkor az öröklés alá eső összeg a pénztárra száll és azt a pénztár fedezeti tartalékán a
tagok egyéni számlái és a szolgáltatási tartalékok javára a jóváírás időpontjában fennálló
egyenlegek figyelembevételével kell elszámolni.
(8)	A kedvezményezett(ek) a tag felhalmozási időszakban bekövetkező halálának
időpontjában az egyéni számla kizárólagos tulajdonosává válik (válnak). A pénztár a
kedvezményezett jelöléséről a nála őrzött okirat alapján, a kedvezményezett jogosultságának
igazolását követően 3 munkanapon belül megteszi a kedvezményezett (9) bekezdés szerinti
választásának teljesítéséhez szükséges intézkedést.
(9)	A kedvezményezett a jogosultságának igazolását követően írásban nyilatkozik, hogy a
rá eső részt
a)	egy összegben felveszi,
b)	az alapszabály rendelkezésének megfelelően saját nevén a pénztárban hagyja
tagdíjfizetés folytatásával, vagy anélkül,
c)	más, azonos típusú pénztárba átutaltatja.
(10)	Amennyiben a pénztár írásbeli felhívására a kedvezményezett a felhívás igazolt
kézhezvételétől számított 30 napon belül nem teszi meg a (9) bekezdés szerinti nyilatkozatot,
akkor a pénztárnak úgy kell eljárnia, mintha a kedvezményezett a követelés egyösszegű
felvétele mellett döntött volna, és a követelés összegét - az esetlegesen felmerülő költségek és
követelések összegével csökkentve -, a kedvezményezett javára, annak lakóhelye szerint
illetékes helyi bíróságnál 30 napon belül bírói letétbe kell helyeznie.”
171.	§ Az Öpt. 24.§-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, kiegészül a
következő (5) bekezdéssel és egyidejűleg az (5)-(7) bekezdések számozása (6)-(8) bekezdésre
változik:
„(4) Az igazgatótanács az alapszabályban meghatározott időközönként, de legalább három
havonként ülést tart. Ülést kell tartania ezen időszakon belül akkor is, ha azt közgyűlési
határozat, vagy a Felügyelet előírta, illetve ha az ellenőrző bizottság, az igazgatótanács
tagjainak egyharmada, vagy az ügyvezető kéri. Amennyiben az igazgatótanács, az ellenőrző
bizottság tagjainak egyharmada, vagy az ügyvezető kérése ellenére az igazgatótanácsi ülés
nem kerül összehívásra, abban az esetben a kezdeményezők jogosultak az igazgatótanácsi
ülés összehívására. Az igazgatótanácsi ülés összehívása elmaradásának tényét a
kezdeményezők kötelesek bejelenteni a Felügyeletre.
(5)	Az igazgatótanács ülés megtartása nélkül távbeszélőn, telefaxon, telexen, elektronikus
levélben (e-mail) is hozhat érvényes határozatot, ha az igazgatótanácsitagok legalább fele
vagy az alapszabályban meghatározott hányada szavazatát teljes bizonyító erejű
92
magánokiratba foglalja, és az alapszabályban meghatározott időtartamon, de legalább 8 napon
belül megküldi a pénztár székhelyére.”
172.	§ Az Öpt. 26. § (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
/A pénztárat/
,,d) amennyiben a pénztár alkalmaz ügyvezetőt, az igazgatótanács által kijelölt egy
igazgatótanácsi tag az ügyvezetővel együttesen;”
/képviseli/
173.	§ Az Öpt. 33/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A pénztár köteles a letétkezelésre, a vagyonkezelésre, számlavezetésre, az
adminisztráció, könyvelés, nyilvántartás és a szolgáltatás-szervezés kihelyezésére vonatkozó
szolgáltatói szerződést, és annak módosításait - a módosítások megjelölésével, egységes
szerkezetben - a szerződés megkötésétől, illetve módosításától számított 15 napon belül a
Felügyeletnek megküldeni.”
174.	§ Az Öpt. 40/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Pénztártitok minden olyan, a pénztártagról és a munkáltatói tagról a pénztár vagy a
pénztári szolgáltató rendelkezésére álló, a tevékenysége folytán tudomására jutó tény,
információ vagy adat, amely a pénztártag, a pénztártag kedvezményezettjének, örökösének,
közeli hozzátartozójának személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére,
tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint egyéni számláján nyilvántartott összegre, illetve,
amely a munkáltatói tag, illetve a támogató adataira, vagyoni helyzetére, üzleti
tevékenységére, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira vonatkozik. A pénztár üzleti és pénztártitkot
kizárólag a pénztári tevékenység folytatásával összefüggésben kezelhet.”
175.	§ Az Öpt. 40/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénztártitok és az üzleti titok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn a
feladatkörében eljáró
a)	Felügyelettel,
b)	az Állami Számvevőszékkel,
c)	a pénztárak törvényességi felügyeletét ellátó ügyészséggel,
d)	a folyamatban levő büntetőeljárás keretében eljáró, valamint a feljelentés kiegészítését
végző nyomozó hatósággal, ügyészséggel,
e)	külön törvényben meghatározott feltételek megléte esetén a titkos információ gyűjtésre
felhatalmazott szervvel,
f)	a hagyatéki ügyben eljáró közjegyzővel, valamint a feladatkörében eljáró
gyámhatósággal,
g)	a főigazgató eseti engedélye alapján a törvényben meghatározott feladatkörében eljáró
nemzetbiztonsági szolgálattal,
h)	a büntető-, valamint hagyatékkal kapcsolatos polgári ügyben a csőd-, felszámolási
eljárás és a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása keretében a bírósággal,
i)	a gazdálkodás nyilvántartásához szükséges adatok tekintetében a gazdálkodás
nyilvántartását végző szolgáltatóval,
j) az adókötelezettség teljesítésének ellenőrzése, valamint az ilyen tartozást megállapító
végrehajtható okirat végrehajtása érdekében folytatott eljárás keretében eljáró adóhatósággal,
93
k) a Gazdasági Versenyhivatallal
szemben, e szerveknek a pénztárhoz intézett írásbeli megkeresése esetén.”
176.	§ Az Öpt. a következő alcímmel, valamint 44/A. és 44/B. §-okkal egészül ki:
„Ágazatok vegyes pénztárrá alakulása, szétválása
44/A.§ (1) Tevékenységi engedéllyel rendelkező önkéntes nyugdíjpénztár, valamint
tevékenységi engedéllyel rendelkező magánnyugdíjpénztár, magánnyugdíj pénztárat
működtető önkéntes nyugdíjpénztárrá (vegyes nyugdíjpénztár) alakulhat át (ágazatok vegyes
nyugdíjpénztárrá alakulása). Az átalakulás során a bírósági bejegyzéssel a
magánnyugdíjpénztár önálló jogi személyisége megszűnik, valamennyi joga és kötelezettsége
általános jogutódként az újonnan létrejövő vegyes pénztár magánnyugdíjpénztári ágazatát
illeti, illetve terheli.
(2)	Ágazatok vegyes nyugdíjpénztárrá alakulása esetén a tevékenységi engedély iránti
kérelemhez mellékelni kell a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi
LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 50.§-ának (4) bekezdésében, valamint 56.§-ában
előírtaknak való megfelelést igazoló dokumentumokat is.
44/B.§ (1) Tevékenységi engedéllyel rendelkező vegyes nyugdíjpénztár ágazatai
szétválhatnak, és az egyes ágazatok külön-külön önálló jogi személyként működhetnek
tovább (ágazatok szétválása). A vegyes pénztár önkéntes nyugdíjpénztári ágazatának
valamennyi joga és kötelezettsége általános jogutódként a létrejövő önkéntes nyugdíjpénztárat
illeti, illetve terheli. A vegyes pénztár magánnyugdíjpénztári ágazatának valamennyi joga és
kötelezettsége általános jogutódként az újonnan létrejövő magánnyugdíjpénztárat illeti, illetve
terheli.
(2)	Az ágazatok szétválásának elhatározásához az szükséges, hogy a vegyes
nyugdíjpénztár mindkét ágazatának közgyűlése a szétválás mellett döntsön.
(3)	Vegyes nyugdíjpénztár ágazatainak szétválása esetén a szétválásról szóló határozatban
rögzíteni kell a közös vagyon, illetve közös kötelezettségek megosztását.
(4)	A vagyonmérleg tervezeteket elfogadó közgyűlésen ágazatonként külön-külön el kell
fogadni mindkét ágazat alapszabályát, illetve SzMSz-ét, továbbá meg kell választani a vezető
tisztségviselőket.
(5)	Az átalakulás napjától számított 30 napon belül köteles a jogutód magánnyugdíjpénztár
az e törvényben előírt személyi és tárgyi feltételeknek, valamint egyéb jogszabályi
előírásoknak való megfelelésre, valamint a szükséges szerződéses kapcsolatok kialakítására.”
177.	§ Az Öpt. 46. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Amennyiben a pénztártag az (1) bekezdés b) pontja alatti tagi kölcsönt az
alapszabályban meghatározott feltételek szerint, a pénztár erre vonatkozó felszólítása ellenére
sem fizeti vissza, a hátralék összegét, valamint a pénztár költségeit a tag egyéni
nyugdíjszámlájával szemben érvényesítheti. A hátralék összege a tag jövedelme, nem minősül
pénztári szolgáltatásnak, és a tag olyan adóköteles jövedelme, amely után a pénztár az egyéni
nyugdíjszámla megterhelésének időpontjával egyidejűleg kiadott igazolás alapján az Szja tv.
szerint adóelőleg fizetési kötelezettség, valamint az Eho. tv. szerint százalékos egészségügyi
hozzájárulás fizetési kötelezettség is terheli.”
94
178.	§ Az Öpt. 47. §-ának (1) és (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénztártag az egyéni nyugdíj számláján nyilvántartott összeghez a várakozási idő
letelte, a nyugdíjszolgáltatáshoz a nyugdíjkorhatár elérése után juthat hozzá.”
„(4) A pénztártag a várakozási idő letelte után, de még a felhalmozási időszakban az
egyéni nyugdíjszámlán lévő összeghez való hozzáférés tekintetében választhat, hogy
a)	a pénztárban változatlan feltételek mellett tag marad,
b)	a pénztártagságát folytatja, és az egyéni nyugdíjszámláján nyilvántartott összeg egészét
vagy - legfeljebb háromévente egy alkalommal - egy részét a nyugdíjkorhatár elérése előtt
felveszi,
c)	a pénztárból kilép,
d)	tagdíj fizetése nélkül az egyéni nyugdíjszámláján lévő összeget a pénztárban hagyja.
(5)	A nyugdíjkorhatárt elérő pénztártag írásban nyilatkozik arról, hogy
a)	egy összegben vagy járadék formájában veszi igénybe a nyugdíjszolgáltatást és a
tagdíjat tovább nem fizeti, vagy
b)	az egyéni nyugdíj számláján lévő összeg meghatározott részét egy összegben, a
fennmaradó részt pedig járadék formájában veszi igénybe és a tagdíjat tovább nem fizeti,
vagy
c)	a tagdíjat fizeti és a nyugdíjszolgáltatást nem veszi igénybe.”
179.	§ Az Öpt. 49/A.§-a a következő (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az internetes honlappal rendelkező önkéntes nyugdíjpénztár köteles éves
beszámolóját internetes honlapján évente, a tárgyévet követő év június 30-áig közzétenni.
(7)	A pénztár a pénztári beszámoló részét képező mérleget, eredménykimutatást a
közgyűlés jóváhagyását követő 30 napon belül, de legkésőbb a tárgyévet követő év június 30-
áig a beszámoló könyvvizsgálói záradékával együtt a Pénzügyi Közlönyben vagy országos
napilapban köteles közzétenni.”
180.	§ Az Öpt. 50. §-ának (3)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az egyes szolgáltatások kiadásainak kiegyenlítését - az alapszabályban foglaltak
szerint - a szolgáltatásra jogosult tag egyéni számlájának, vagy több pénztártag egyéni
számlájának egyidejű megterhelésével kell biztosítani.
(4)	Az időszaki járadék szolgáltatást nyújtó önsegélyező pénztárak kötelesek
alapszabályukban rendelkezni a járadékjogosultságról, a járadékfizetés feltételeiről, a
követelések hordozhatóságáról, valamint a járadékszolgáltatás gazdálkodási és üzemviteli
szabályairól.
(5)	Az alapszabálynak rendelkeznie kell a fedezeti alapon belül elkülönítetten az egyes
szolgáltatások fedezetének létrehozásáról, annak mértékéről, felhasználásának módjáról,
illetve az egyéni számláknak a közös szolgáltatás fedezetéül szolgáló együttes és arányos
megterheléséről is.”
181.	§ Az Öpt. 51. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„51. § (1) Az egészségpénztár szolgáltatásait saját maga szervezheti, vagy e célra
szolgáltatásszervező intézményt is igénybe vehet.
95
(2)	A pénztár szolgáltatásszervezési tevékenységet - vállalkozási tevékenysége keretében
-	más pénztárak tagjai, valamint más magánszemélyek, illetve intézmények részére is
végezhet.
(3)	Az egészségpénztári tevékenységet folytató pénztár természetbeni szolgáltatásokat
egészségpénztári szolgáltatón keresztül nyújthat.
(4)	Az egészségpénztárak kalkulációjára az 50. § (2) bekezdés rendelkezései az irányadók.
(5)	Az egyes szolgáltatások kiadásainak kiegyenlítését - az alapszabályban foglaltak
szerint - a szolgáltatásra jogosult tag egyéni egészségszámlájának megterhelésével kell
biztosítani. A 10. § (2) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatások fedezetét - a
gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatás kivételével - az egészségpénztár az
alapszabályban foglaltak szerint, több pénztártag egyéni egészségszámlájának egyidejű
megterhelésével is biztosíthatja.
(6)	A pénztártag rendelkezhet arról, hogy egyéni egészségszámla követelésének
meghatározott, elkülönített részét a rendelkezéstől számított két évre leköti. A pénztártag e
rendelkezéssel vállalja, hogy a két éves időtartamon belül a lekötött összeget nem veszi
igénybe pénztári szolgáltatások finanszírozására.
(7)	Az egészségpénztár alapszabályának rendelkeznie kell a fedezeti alapon belül
elkülönítetten az egyes szolgáltatások fedezetének létrehozásáról, annak mértékéről és
felhasználásának módjáról.”
182.	§ Az Öpt. 56. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
„g) közzéteszi honlapján az internetes honlappal nem rendelkező önkéntes
nyugdíjpénztárak éves beszámolóit évente, a tárgyévet követő év június 30-áig.”
183.	§ Az Öpt. a következő 59/B.§-sal egészül ki:
„59/B. § (1) A Felügyelet a hozzá beérkezett, e törvény hatálya alá tartozó tevékenység
folytatójára vonatkozó írásos bejelentéseket köteles az érintettnek érdemi ügyintézésre
továbbítani.
(2)	Az érintett köteles a Felügyelettől továbbított írásos bejelentést harminc napon belül
érdemben kivizsgálni, és annak eredményéről az ügyfelet és a Felügyeletet tájékoztatni.
(3)	A Felügyelet az ügy során keletkezett iratokat betekintés végett bekérheti.
(4)	Ha a tájékoztatás alapján a Felügyelet az e törvényben foglaltaktól, a pénztári
tevékenységet szabályozó egyéb jogszabályoktól vagy a pénztári szabályzatoktól való
rendszeres, illetve súlyos eltérést tapasztal, az e törvényben meghatározott intézkedések
megtételére jogosult.”
184.	§ Az Öpt. 64/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és ezzel
egyidejűleg kiegészül a következő (13) - (16) bekezdésekkel:
„64/A. § (1) A pénztár köteles könyvvizsgálót igénybe venni. A könyvvizsgálói feladatok
ellátására csak akkor adható az érvényes könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező, bejegyzett
könyvvizsgáló (könyvvizsgáló társaság) részére megbízás, ha a Felügyelet az általa vezetett
pénztári minősítésű könyvvizsgálók, illetve pénztári minősítésű könyvvizsgáló társaságok
névjegyzékében a könyvvizsgálót határozatával nyilvántartásba vette.”
„(13) A Felügyelet a könyvvizsgáló társaságot akkor veszi nyilvántartásba a pénztári
minősítésű könyvvizsgáló társaságok névjegyzékébe, ha a könyvvizsgáló társaság a Magyar
96
Könyvvizsgálói Kamara névjegyzékében szerepel és munka- vagy tagsági viszony keretében
foglalkoztat a Felügyelet által vezetett pénztári minősítésű könyvvizsgálók névjegyzékében
szereplő könyvvizsgálót.
(14)	A Felügyelet a könyvvizsgáló társaságot törli a névjegyzékből, ha
a)	a könyvvizsgáló társaságot a Magyar Könyvvizsgálói Kamara a névjegyzékéből törli,
b)	ha a könyvvizsgáló társaság nem rendelkezik a Felügyelet által vezetett pénztári
minősítési könyvvizsgálók névjegyzékében szereplő könyvvizsgálóval.
(15)	Ha a Magyar Könyvvizsgálói Kamara a pénztári minősítésű könyvvizsgáló társaságot
törli nyilvántartásából, erről egyidejűleg értesíti a Felügyeletet.
(16)	A pénztári minősítésű könyvvizsgáló társaság haladéktalanul köteles bejelenteni a
Felügyeletnek a pénztári minősítésű könyvvizsgáló munkaviszonyának megszűnését és ezzel
egyidőben igazolnia kell a nyilvántartásba vétel feltételeinek meglétét.”
185.	§ Az Öpt. a következő alcímmel, valamint 64/B. § - 64/H.§-al egészül ki:
„Felügyeleti ellenőrzés
64/B. § (1) A Felügyelet jogosult - helyszínen kívül, illetőleg a helyszínen - ellenőrizni az
e törvényben és külön jogszabályban meghatározott - a pénztár alapítására, tevékenységének
engedélyezésére, működésére, a tagok érdekeinek védelmére, a pénztárpiac biztonságos
működésére, valamint a szolgáltatónak a pénztárral kapcsolatos tevékenységére vonatkozó -
szabályok, valamint intézkedések és határozatok megtartását.
(2)	A Felügyelet felhívására a pénztár, és a pénztárral kapcsolatos tevékenységére
vonatkozóan a szolgáltató köteles a jogszabályban meghatározott bármely adatot, beszámolót,
bizonylatot, vizsgálati anyagot, számviteli nyilvántartásait, szabályzatait, az egyes
ügyletekhez kapcsolódó dokumentációit, igazgatótanácsi, ellenőrző bizottsági és közgyűlési
előterjesztéseit, azok jegyzőkönyveit, továbbá a könyvvizsgáló írásos észrevételeit, valamint a
könyvvizsgálati jelentést magyar nyelven a Felügyelet rendelkezésére bocsátani.
(3)	A Felügyelet a pénztárat - az általa összeállított vizsgálati terv és vizsgálati
munkaprogram szerint - a tevékenységet jellemző kockázatok figyelembevételével
meghatározott gyakorisággal átfogóan ellenőrzi.
(4)	A Felügyelet a (3) bekezdésben említett átfogó ellenőrzésen túl a pénztárnál és a
szolgáltatónál egy adott probléma feltárása érdekében célvizsgálatot, valamint több pénztárnál
felmerülő probléma esetén témavizsgálatot végezhet.
(6)	A Felügyelet - külföldi felügyeleti hatóság kérésére - adatszolgáltatást kérhet, valamint
elvégezheti a helyszíni ellenőrzést, a viszonosság elérhetőségének mérlegelése alapján,
illetőleg érvényben lévő felügyeleti együttműködési megállapodás esetén hozzájárulhat, hogy
azokat a hozzájárulást kérő külföldi felügyeleti hatóság, illetve egy általa kijelölt
könyvvizsgáló vagy egyéb szakértő végezze el.
64/C. § A pénztár és a szolgáltató a Felügyeletnek jogszabályon alapuló rendszeres és
eseti, illetve felügyeleti határozaton alapuló eseti adatszolgáltatást teljesít.
64/D. § (1) A Felügyelet kérésére a pénztár köteles megküldeni részére
a)	az alapszabályt és annak módosításait,
b)	a közgyűlési jegyzőkönyvet a csatolt iratokkal együtt,
c)	a jogszabályban felsorolt szolgáltatókkal kötött szerződéseket, és azok módosításait,
97
d)	a 64. § (1)-(3) bekezdések szerinti személyi és tárgyi feltételekben történő változást
igazoló dokumentumokat.
64/E. § A pénztár és a szolgáltató köteles a Felügyelet számára az ellenőrzést lehetővé
tenni, illetőleg segíteni, biztosítva a vizsgálathoz szükséges adatokhoz, információkhoz való
hozzáférést.
64/F. § (1) A Felügyelet - feladata teljesítéséhez - kérheti a pénztártól és a szolgáltatótól a
rendkívüli beszámoló, meghatározott formájú és tagolású kimutatás, könyvvizsgálati jelentés
bemutatását, továbbá felvilágosítást kérhet a pénztár és a szolgáltató a pénztárral kapcsolatos
tevékenységének valamennyi üzleti ügyéről, valamint betekinthet könyveikbe, irataikba és
adathordozóikba.
(2) A Felügyelet képviselője az ellenőrzés lefolytatásához helyiségekbe beléphet, iratot,
adathordozót, tárgyat, munkafolyamatot vizsgálhat meg, felvilágosítást, nyilatkozatot,
valamint iratról, nyilvántartásról és egyéb dokumentumokról másolatot kérhet.
64/G. § (1) Az ellenőrzés tartásáról a Felügyelet annak megkezdése előtt legalább 15
nappal értesíti a pénztárat, illetve a szolgáltatót.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni, ha az előzetes értesítés az
ellenőrzés eredményességét veszélyeztetné.
(3)	Az ellenőrzések lefolytatásának időtartamát a Felügyelet elnöke határozza meg, amely
6 hónapnál nem lehet hosszabb.
(4)	Az ellenőrzést végző személy megállapításait az ellenőrzés befejezését követő 60
napon belül írásban rögzíteni köteles.
(5)	A megállapításokat a Felügyeletnek a pénztárral és a szolgáltatóval a felügyeleti
intézkedés előtt írásban kell közölnie.
(6)	A vizsgált pénztár és szolgáltató a megállapításokra 15 napon belül - írásban -
észrevételeket tehet.
64/H. § (1) A Felügyelet az ellenőrzési feladatokkal - indokolt esetben - külső szakértőt is
megbízhat. A szakértőnek szerepelnie kell a Felügyelet által összeállított szakértői
névjegyzékben.
(2)	A szakértői névjegyzékbe való kerülés feltételeit a Felügyelet határozza meg.
(3)	A szakértőnek rendelkeznie kell a dokumentumok (másolatok) biztonságos őrzéséhez
szükséges tárgyi feltételekkel. A szakértő a helyszíni vizsgálat lezárását követően nem tarthat
magánál a vizsgálattal összefüggő dokumentumot, adatot.
(4)	A Felügyelet által megbízólevéllel ellátott személy eljárása során hivatalos személynek
minősül.”
186.	§ Az Öpt. 78. §-ának (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza a pénztárak egyes
gazdálkodási szabályait, a pénztárak beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a
felügyeleti eljárási szabályokat, a pénztárfelügyeleti eljárási igazgatási díjak kiszabásának
feltételeit, valamint az egészségpénztárak és az önsegélyező pénztárak által finanszírozható
szolgáltatásokra és ezek nyújtására, és ezen szolgáltatások szakmai ellenőrzésére vonatkozó
egyes szabályokat.”
98
187.	§ Az Öpt. 81. §-a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az 51. § (5) bekezdésének rendelkezéseitől eltérően az egyes szolgáltatások fedezetét
az egészségpénztár több pénztártag egyéni egészségszámlájának az alapszabályban foglaltak
szerint történő egyidejű megterhelésével is biztosíthatja, ha a fedezet a pénztártagok egyéni
számláján 2004. január 1-jét megelőzően már jóváírásra került.”
XI.	fejezet
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997.évi LXXXII. törvény
módosítása
188.	§ A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII.
törvény (a továbbiakban: Mpt.) 4. §-a a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) E törvény alkalmazásában tagsági okirat: a pénztár által kiállított, legalább a belépési
nyilatkozaton szereplő adatokat tartalmazó, teljes bizonyító erejű magánokirat.
(4)	Magánnyugdíjpénztári tevékenységnek minősül a tagok számára kötelezően fizetendő
tagdíjak gyűjtése, a tagdíjakból származó vagyon befektetése, nyugdíjszolgáltatás nyújtása és
egyösszegű kifizetés teljesítése egyéni számla vezetés alapján.”
189.	§ Az Mpt. 24. § (4) bekezdésének b) pontja, illetve a (7) bekezdés helyébe a
következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„b) aki a Tbj. 34. § (1) bekezdése szerint megállapodást köthet az illetékes
társadalombiztosítási igazgatási szervvel társadalombiztosítási nyugellátásra. Ez esetben a
pénztártag az illetékes társadalombiztosítási igazgatási szervvel kötött megállapodást köteles a
magánnyugdíjpénztárnak bemutatni. A nyugdíjj árulék meg nem fizetése esetén a
megállapodás megszűnik annak a hónapnak utolsó napjával, amelyre a nyugdíjjárulékot még
hiánytalanul megfizették.”
„(7) A 23. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben a társadalombiztosítási
nyugdíjrendszerbe történő visszalépési szándékáról a pénztártag a rokkantsági, baleseti
rokkantsági nyugdíjigény benyújtásával egyidejűleg írásban nyilatkozik a nyugdíjbiztosítási
igazgatási szerv és a magánnyugdíjpénztár részére. A nyilatkozatot követően a pénztár 15
napon belül értesíti az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet a tag pénztártagságának
tényéről. A visszalépés legkésőbb a nyugdíjigény elbírálása tárgyában hozott első fokú
határozat elleni jogorvoslatra meghatározott idő lejártáig kezdeményezhető. A
magánnyugdíjpénztár a visszalépés kezdeményezését megelőzően kérésére haladéktalanul,
írásban tájékoztatja a pénztártagot az egyéni számlakövetelés alapján számított nyugdíjjáradék
várható összegéről.
(8)	A rokkantsági nyugellátás összegének - a Tny. 12. §-a (6) bekezdésén alapuló -
megállapításáról a nyugdíjbiztosítási szerv értesíti a magánnyugdíj pénztárat. A pénztár az
értesítés kézhezvételétől számított 60 napon belül a pénztártag egyéni számláján nyilvántartott
jogszerű követelésének megfelelő összeget köteles átutalni a Nyugdíjbiztosítási Alapba.”
190.	§ Az Mpt. 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
Kedvezményezett
„29. § (1) A pénztártag halála esetén az egyéni számla hagyatékának nem része. A tag a
halála esetére természetes személy kedvezményezettet jelölhet a belépési nyilatkozaton,
közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban (haláleseti kedvezményezett).
99
(2)	A kedvezményezett-jelölés a pénztár általi tudomásulvétellel hatályosul. A pénztár a
kedvezményezett jelöléséről a tagot a záradékolt belépési nyilatkozat átadásával vagy
megküldésével, illetve egyéb esetben a tudomásszerzést követő 15 napon belül a tagsági
okirat megküldésével értesíti. A tagsági okiratnak tartalmaznia kell a tag adatain kívül a tag
által megjelölt kedvezmény ezett(ek) nevét, adatait, jogosultsága arányát, a tudomásulvétel
időpontját.
(3)	Amennyiben a pénztártag egyidejűleg több kedvezményezettet jelöl meg, akkor
ellenkező rendelkezése hiányában a megjelölt személyek egyenlő arányban válnak jogosulttá.
(4)	A pénztártag az (1) bekezdésben meghatározott formában bármikor új
kedvezményezettet jelölhet.
(5)	A kedvezményezett jelölés hatályát veszti, ha
a)	a pénztártag a korábbi kedvezményezett jelölését visszavonja és egyidejűleg másik
kedvezményezettet jelöl,
b)	a kedvezményezett a tag halála előtt meghal,
c)	a tag a kedvezményezett - a bíróság jogerős ítélete szerint - szándékos cselekménye
következtében hal meg. Ebben az esetben a kedvezményezett az egyéni számlából nem
részesülhet.
(6)	Több kedvezményezett esetén, ha valamely kedvezményezett meghal, akkor az egyéni
számla rá eső részére a pénztártag halála időpontjában még életben lévő kedvezményezettek a
részesedésük arányában lesznek jogosultak.
(7)	Ha a pénztártag kedvezményezettet nem jelölt, vagy a jelölés az (5) bekezdésben
foglaltak alapján hatályát vesztette, akkor kedvezményezettnek a tag természetes személy
örökösét öröklése arányában kell tekinteni. Az örökös jogállása a kedvezményezettével
megegyezik. Ha a tagnak a törvényes öröklés rendje szerint természetes személy örököse
nincs, akkor az öröklés alá eső összeg a pénztárra száll és a pénztár fedezeti tartalékán a tagok
egyéni számlái és a szolgáltatási tartalékok javára a jóváírás időpontjában fennálló egyenlegek
figyelembevételével kell elszámolni.
(8)	A kedvezményezett(ek) a pénztártag a felhalmozási időszakban bekövetkező halálának
időpontjában az egyéni számla kizárólagos tulajdonosává válik (válnak). A pénztár a
kedvezményezett jelöléséről a nála őrzött okirat alapján, a kedvezményezett jogosultságának
igazolását követően 3 munkanapon belül megteszi a kedvezményezett (9) bekezdés szerinti
választásának teljesítéséhez szükséges intézkedést.
(9)	A kedvezményezett a jogosultságának igazolását követően írásban nyilatkozik, hogy a
rá eső részt
a)	egy összegben felveszi,
b)	a Tny. szerinti hozzátartozói nyugellátás megállapítása esetén átutaltatja a
Nyugdíjbiztosítási Alap részére,
c)	ugyanazon pénztárnál vezetett saját egyéni számlájára átvezetteti,
d)	más pénztárnál vezetett egyéni számlájára átutaltatja.
(10)	A (9) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a hozzátartozói nyugellátás
összegének a Tny. 12. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezés szerinti megállapításáról a
nyugdíjbiztosítási szerv értesíti a magánnyugdíj pénztárat. A magánnyugdíjpénztár az egyéni
számlán lévő, tagdíjkiegészítéssel csökkentett összeget az értesítés kézhezvételétől számított
60 napon belül utalja át a Nyugdíjbiztosítási Alapba.”
100
191.	§ Az Mpt. 32. § (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„c) biztonsági tartalékot képez”
192.	§ Az Mpt. 40.§-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, kiegészül a
következő (5) bekezdéssel és egyidejűleg az (5)-(9) bekezdések számozása (6)-(10)
bekezdésekre változik:
„(4) Az igaztatótanács az SzMSz-ben meghatározott időközönként, de legalább
háromhavonként ülést tart. Ülést kell tartania ezen időszakon belül akkor is, ha azt közgyűlési
határozat, vagy a Felügyelet előírta, illetve az ellenőrző bizottság, az igazgatótanács tagjainak
egyharmada vagy az ügyvezető kéri. Az ügyvezető az igazgatótanács ülésein tanácskozási
joggal részt vesz.
(5)	Az igazgatótanács ülés megtartása nélkül távbeszélőn, telefaxon, telexen, elektronikus
levélben (e-mail) is hozhat érvényes határozatot, ha az igazgatótanácsitagok legalább fele
vagy az SzMSz-ben meghatározott hányada szavazatát teljes bizonyító erejű magánokiratba
foglalja, és az SzMSz-ben meghatározott időtartamon, de legalább 8 napon belül megküldi a
pénztár székhelyére.”
193.	§ Az Mpt. 46. §-a a következő (14)-(17) bekezdésekkel egészül ki:
„(14) A Felügyelet a könyvvizsgáló társaságot akkor veszi nyilvántartásba a pénztári
minősítésű könyvvizsgáló társaságok névjegyzékébe, ha a könyvvizsgáló társaság a Magyar
Könyvvizsgálói Kamara névjegyzékében szerepel és munka- vagy tagsági viszony keretében
foglalkoztata Felügyelet által vezetett pénztári minősítésű könyvvizsgálók névjegyzékében
szereplő könyvvizsgálót.
(15)	A Felügyelet a könyvvizsgáló társaságot törli a névjegyzékből, ha
a)	a könyvvizsgáló társaságot a Magyar Könyvvizsgálói Kamara a névjegyzékéből törli,
b)	ha a könyvvizsgáló társaság nem rendelkezik a Felügyelet által vezetett pénztári
minősítési könyvvizsgálók névjegyzékében szereplő könyvvizsgálóval.
(16)	Ha a Magyar Könyvvizsgálói Kamara a pénztári minősítésű könyvvizsgáló társaságot
törli nyilvántartásából, erről egyidejűleg értesíti a Felügyeletet.
(17)	A pénztári minősítésű könyvvizsgáló társaság haladéktalanul köteles bejelenteni a
Felügyeletnek a pénztári minősítésű könyvvizsgáló munkaviszonyának megszűnését és ezzel
egyidőben igazolnia kell a nyilvántartásba vétel feltételeinek meglétét.”
194.	§ Az Mpt. 67. §-ának (6) - (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Azt a pénznemet, amelyben a pénztár a felhalmozási időszakban lévő tagok
követeléseinek fedezetéül szolgáló tartalékot tartani köteles, a mindenkori
devizaszabályoknak megfelelően a következők szerint kell meghatározni:
a)	a devizamegfeleltetési szabályok szempontjából a felhalmozási időszakban lévő tagok
egyéni számla követeléseit abban a pénznemben fennállónak kell tekinteni, amelyben az
egyéni számla követeléseit nyilvántartják,
b)	az egyéni számlák fedezetéül szolgáló tartalékot az a) pontban meghatározott
pénznemben fennálló eszközökbe kell fektetni,
c)	a pénztárnak lehetősége van arra, hogy az egyéni számlák fedezetéül szolgáló tartalék
30 százalékát meg nem haladó összeget ne a b) pont szerinti eszközben tartson.
101
(7)	Azt a pénznemet, amelyben a pénztár a saját maga által végzett járadékszolgáltatásban
részesülő tagok számára történő kifizetések fedezetéül szolgáló tartalékot tartani köteles, a
mindenkori devizaszabályoknak megfelelően a következők szerint kell meghatározni:
a)	a devizamegfeleltetési szabályok szempontjából a pénztárak kötelezettségeit abban a
pénznemben fennállónak kell tekinteni amelyben a pénztár szolgáltatási kötelezettsége
keletkezik,
b)	a pénztár szolgáltatási tartalékai fedezetéül szolgáló eszközöket az a) pontban
meghatározott pénznemben fennálló követelésekbe kell fektetni,
c)	a pénztárnak lehetősége van arra, hogy egy bizonyos pénznemben fennálló
kötelezettségei 30 százalékát meg nem haladó összeget ne a b) pont szerinti eszközben
tartson, a különböző pénznemekben tartott eszközök összege azonban nem lehet kisebb a
különböző pénznemekben lévő összes kötelezettség összegénél.”
195.	§ Az Mpt. 70. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A pénztár köteles a 106. § (2) bekezdésében szereplő, a gazdálkodás szempontjából
érdemi információval bíró adatait, továbbá éves beszámolóját internetes honlapján évente a
tárgyévet követő év június 30-áig nyilvánosságra hozni.”
196.	§ Az Mpt. 78.§-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Pénztártitok minden olyan, a pénztártagról a pénztár vagy a pénztári szolgáltató
szervezet rendelkezésére álló, a tevékenysége folytán tudomására jutó tény, információ vagy
adat, amely a pénztártag személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére,
tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint egyéni számláján nyilvántartott összegre,
járulékbefizetéseire és a részére járó nyugdíjszolgáltatásra vonatkozik. A pénztártagok
nyilvántartható személyes adatainak körét a törvény 2. számú melléklete tartalmazza. A
pénztár üzleti és pénztártitkot kizárólag a pénztári tevékenység folytatásával összefüggésben
kezelhet.”
197.	§ Az Mpt. 79.§-ának (1) bekezdésének felvezető szövege és a) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép és egyidejűleg kiegészül a következő l) ponttal:
„(1) A pénztártitok és üzleti titok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn a
feladatkörében eljáró
a)	Felügyelettel,”
„l) a gazdálkodás nyilvántartásához szükséges adatok tekintetében a gazdálkodás
nyilvántartását végző szolgáltatóval.”
198.	§ Az Mpt. a következő alcímmel és 81/A.§-81/B. §-sal egészül ki:
„Ágazatok vegyes pénztárrá alakulása, szétválása
81/A.§ (1) Tevékenységi engedéllyel rendelkező önkéntes nyugdíjpénztár, valamint
tevékenységi engedéllyel rendelkező magánnyugdíjpénztár, magánnyugdíj pénztárat
működtető önkéntes nyugdíjpénztárrá (vegyes nyugdíjpénztár) alakulhat át (ágazatok vegyes
nyugdíjpénztárrá alakulása). Az átalakulás során a bírósági bejegyzéssel a
magánnyugdíjpénztár önálló jogi személyisége megszűnik, valamennyi joga és kötelezettsége
általános jogutódként az újonnan létrejövő vegyes pénztár magánnyugdíjpénztári ágazatát
illeti, illetve terheli.
102
(2)	Ágazatok vegyes nyugdíjpénztárrá alakulása esetén a tevékenységi engedély iránti
kérelemhez mellékelni kell az 50.§ (4) bekezdésében, valamint az 56.§-ban előírtaknak való
megfelelést igazoló dokumentumokat is.
81/B.§ (1) Tevékenységi engedéllyel rendelkező vegyes nyugdíjpénztár ágazatai
szétválhatnak, és az egyes ágazatok külön-külön önálló jogi személyként működhetnek
tovább (ágazatok szétválása). A vegyes pénztár önkéntes nyugdíjpénztári ágazatának
valamennyi joga és kötelezettsége általános jogutódként a létrejövő önkéntes nyugdíjpénztárat
illeti, illetve terheli. A vegyes pénztár magánnyugdíjpénztári ágazatának valamennyi joga és
kötelezettsége általános jogutódként az újonnan létrejövő magánnyugdíjpénztárat illeti, illetve
terheli.
(2)	Az ágazatok szétválásának elhatározásához az szükséges, hogy a vegyes
nyugdíjpénztár mindkét ágazata külön-külön a közgyűlésén a szétválás mellett döntsön.
(3)	Vegyes nyugdíjpénztár ágazatainak szétválása esetén a szétválásról szóló határozatban
rögzíteni kell a közös vagyon, illetve közös kötelezettségek megosztását.
(4)	A vagyonmérleg tervezeteket elfogadó közgyűlésen ágazatonként külön-külön el kell
fogadni mindkét ágazat alapszabályát, illetve SzMSz-ét, továbbá meg kell választani a vezető
tisztségviselőket.
(5)	Az átalakulás napjától számított 30 napon belül köteles a jogutód magánnyugdíjpénztár
az e törvényben előírt személyi és tárgyi feltételeknek, valamint egyéb jogszabályi
előírásoknak való megfelelésre, valamint a szükséges szerződéses kapcsolatok kialakítására.”
199.	§ Az Mpt. 85.§-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A pénztárak fizetőképességük biztosítására, tagi követeléseik és szolgáltatásaik
biztonsága érdekében a szövetségen keresztül garanciarendszert hozhatnak létre.”
200.	§ Az Mpt. 88.§ (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„d) A pénztárak szövetségének erre irányuló kezdeményezése esetén a 85.§ (4)
bekezdésében meghatározott garanciarendszer működtetése.”
201.	§ Az Mpt. a következő 103/B.§-sal egészül ki:
„103/B. § (1) A Felügyelet a hozzá beérkezett, e törvény hatálya alá tartozó tevékenység
folytatójára vonatkozó írásos bejelentéseket köteles az érintettnek érdemi ügyintézésre
továbbítani.
(2)	Az érintett köteles a Felügyelettől továbbított írásos bejelentést harminc napon belül
érdemben kivizsgálni, és annak eredményéről az ügyfelet és a Felügyeletet tájékoztatni.
(3)	A Felügyelet az ügy során keletkezett iratokat betekintés végett bekérheti.
(4)	Ha a tájékoztatás alapján a Felügyelet az e törvényben foglaltaktól, a pénztári
tevékenységet szabályozó egyéb jogszabályoktól vagy a pénztári szabályzatoktól való
rendszeres, illetve súlyos eltérést tapasztal, az e törvényben meghatározott intézkedések
megtételére jogosult.”
103
202.	§ Az Mpt. 109.§-a helyébe a következő rendelkezés lép és ezzel egyidejűleg az Mpt.
a következő 109/A.-109/G.§-okkal egészül ki, és a 109.§ előtti fejezetcím a következők
szerint módosul:
„A Felügyelet intézkedési és bírságolási jogköre
109. § (1) A Felügyelet jogosult - helyszínen kívül, illetőleg a helyszínen - ellenőrizni az e
törvényben és külön jogszabályban meghatározott - a pénztár alapítására, tevékenységének
engedélyezésére, működésére, a tagok érdekeinek védelmére, a pénztárpiac biztonságos
működésére, valamint a szolgáltatónak a pénztárral kapcsolatos tevékenységére vonatkozó -
szabályok, valamint intézkedések és határozatok megtartását.
(2)	A Felügyelet felhívására a pénztár, és a pénztárral kapcsolatos tevékenységére
vonatkozóan a szolgáltató köteles a jogszabályban meghatározott bármely adatot, beszámolót,
bizonylatot, vizsgálati anyagot, számviteli nyilvántartásait, szabályzatait, az egyes
ügyletekhez kapcsolódó dokumentációit, igazgatótanácsi, ellenőrző bizottsági és közgyűlési
előterjesztéseit, azok jegyzőkönyveit, továbbá a könyvvizsgáló írásos észrevételeit, valamint a
könyvvizsgálati jelentést magyar nyelven a Felügyelet rendelkezésére bocsátani.
(3)	A Felügyelet - az általa összeállított vizsgálati terv és vizsgálati munkaprogram szerint
-	a pénztárat a tevékenységet jellemző kockázatok figyelembevételével, legalább kétévenként
átfogóan ellenőrzi.
(4)	A Felügyelet a (3) bekezdésben említett átfogó ellenőrzésen túl a pénztárnál és a
szolgáltatónál egy adott probléma feltárása érdekében célvizsgálatot, valamint több pénztárnál
felmerülő probléma esetén témavizsgálatot végezhet.
(5)	A Felügyelet - külföldi felügyeleti hatóság kérésére - adatszolgáltatást kérhet, valamint
elvégezheti a helyszíni ellenőrzést, a viszonosság elérhetőségének mérlegelése alapján,
illetőleg érvényben lévő felügyeleti együttműködési megállapodás esetén hozzájárulhat, hogy
azokat a hozzájárulást kérő külföldi felügyeleti hatóság, illetve egy általa kijelölt
könyvvizsgáló vagy egyéb szakértő végezze el.
109/A. § A pénztár és a szolgáltató a Felügyeletnek jogszabályon alapuló rendszeres és
eseti, illetve felügyeleti határozaton alapuló eseti adatszolgáltatást teljesít.
109/B. § (1) A Felügyelet kérésére a pénztár köteles megküldeni részére
a)	az SzMSz-t és annak módosításait,
b)	a szolgáltatási szabályzatot;
c)	a közgyűlési jegyzőkönyvet a csatolt iratokkal együtt,
d)	a jogszabályban felsorolt szolgáltatókkal kötött szerződéseket, és azok módosításait,
e)	a jogszabályban rögzített személyi és tárgyi feltételekben történő változást igazoló
dokumentumokat.
109/C. § (1) A pénztár és a szolgáltató köteles a Felügyelet számára a ellenőrzést lehetővé
tenni, illetőleg segíteni, biztosítva a vizsgálathoz szükséges adatokhoz, információkhoz való
hozzáférést.
109/D. § (1) A Felügyelet - feladata teljesítéséhez - kérheti a pénztártól és a szolgáltatótól
a rendkívüli beszámoló, meghatározott formájú és tagolású kimutatás, könyvvizsgálati
jelentés bemutatását, továbbá felvilágosítást kérhet a pénztár és a szolgáltató a pénztárral
kapcsolatos tevékenységének valamennyi üzleti ügyéről, valamint betekinthet könyveikbe,
irataikba és adathordozóikba.
104
(2)	A Felügyelet képviselője az ellenőrzés lefolytatásához helyiségekbe beléphet, iratot,
adathordozót, tárgyat, munkafolyamatot vizsgálhat meg, felvilágosítást, nyilatkozatot,
valamint iratról, nyilvántartásról és egyéb dokumentumokról másolatot kérhet.
109/E. § (1) Az ellenőrzés tartásáról a Felügyelet annak megkezdése előtt megfelelő
módon értesíti a pénztárat, illetve a szolgáltatót.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni, ha az előzetes értesítés az
ellenőrzés eredményességét veszélyeztetné
(3)	Az ellenőrzések lefolytatásának időtartamát a Felügyelet elnöke határozza meg, amely
6 hónapnál nem lehet hosszabb.
(4)	Az ellenőrzést végző személy megállapításait az ellenőrzés befejezését követő 30
napon belül írásban rögzíteni köteles.
(5)	A megállapításokat a Felügyeletnek a pénztárral és a szolgáltatóval a felügyeleti
intézkedés előtt írásban kell közölnie.
(6)	A vizsgált pénztár és szolgáltató a megállapításokra 15 napon belül - írásban
észrevételeket tehet.
109/F. § (1) A Felügyelet az ellenőrzési feladatokkal - indokolt esetben - külső szakértőt is
megbízhat. A szakértőnek szerepelnie kell a Felügyelet által összeállított szakértői
névjegyzékben.
(2)	A szakértői névjegyzékbe való kerülés feltételeit a Felügyelet határozza meg.
(3)	A szakértőnek rendelkeznie kell a dokumentumok (másolatok) biztonságos őrzéséhez
szükséges tárgyi feltételekkel. A szakértő a helyszíni vizsgálat lezárását követően nem tarthat
magánál a vizsgálattal összefüggő dokumentumot, adatot.
(4)	A Felügyelet által megbízólevéllel ellátott személy eljárása során hivatalos személynek
minősül.
109/G. § A Felügyelet információs rendszert működtet, amelyen keresztül közvetlen
kapcsolatban áll a pénztárak, az Alap információs rendszerével. A közös információs
adatbázis adataira vonatkozó részletes szabályokat kormányrendelet állapítja meg.”
203.	§ Az Mpt. 123/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„123/B. § (1) A pénztáraknak a likviditási tartalék igénybe vett értékelési különbözetre
képzett céltartalékaként 2003. január 1-én kimutatott összegét a 2002. december 31. napját
követő első hozamfelosztás során a hozamfelosztás szabályai szerint kell az egyéni számlákra
és a szolgáltatási tartalékokra felosztani.
(2)	A pénztári minősítésű könyvvizsgálói névjegyzékbe történő nyilvántartásba vétel
feltételeinek első ízben 2007. január 1-jén kell megfelelni.
(3)	A 46. § (4) bekezdésében meghatározott időtartamot 2002. december 31-ét követően
kell számítani. A 2003. január 1-jén hatályban lévő könyvvizsgálatra kötött szerződések
legfeljebb ötéves időtartamra meghosszabbíthatók.”
204.	§ Az Mpt. 2. számú melléklete a következő 8. ponttal egészül ki:
„8. az egyéni számlára vonatkozó adatok”
105
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
205.	§ Ez a törvény - a 206-226. §-ban foglaltak figyelembe vételével - 2004. január 1-jén
lép hatályba.
206.	§ (1) E törvénynek az Szja tv-t módosító rendelkezéseit - az (2)-(11) bekezdésben
foglaltak figyelembe vételével - a 2004. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett
adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az Szja tv. 3. §-a 18.
pontjának b) alpontjában a „, kamarai nyilvántartási számát” szövegrész, 3. §-a 18. pontjának
bb) alpontja, 3. §-a 54. pontjának második mondata, 5. §-a (1) bekezdésének második és
harmadik mondata, 7. §-a (1) bekezdésének g) pontjában az „a kifizető által” szövegrész,
7.	§-a (2) bekezdésének b) pontja, 9. §-ának (4) bekezdése, 11. §-a (6) bekezdésének e)
pontja, 12. §-a (7) bekezdésének h) pontja, 14. §-a, 33/A. §-a és a § előtti cím, 43. §-a és a §
előtti cím, 49/B. §-a (7) bekezdésének b) pontja, 49/B. §-a (14) bekezdésének a) pontjában az
„(ide nem értve az ültetvényt)” szövegrész, 49/B. §-ának (16) bekezdése, 49/C. §-a (2)
bekezdésének b) pontjában a „, továbbá a nyilvántartott pénztartalék” szövegrész, 49/C. §-
ának (3)-(5) bekezdése, 49/C. §-a (6) bekezdésének c) pontja, 56. §-ának (1) bekezdése, 69. §-
ának (5)-(6) bekezdése, 83. §-a (12) bekezdésének második mondata, 8. számú melléklete, 11.
számú melléklete IV. fejezetének 1. pontja és 12. számú melléklete.
(3)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Szja tv. 3. §-a 21. pontja d) alpontjában az
„álláskeresést ösztönző juttatás, keresetpótló juttatás, pályakezdők munkanélküli segélye”
szövegrész helyébe „álláskeresést ösztönző juttatás, keresetkiegészítés és keresetpótló
juttatás” szövegrész, 3. §-a 21. pontjának f) alpontjában az „a munkaviszonyból származó
jövedelmet” szövegrész helyébe az „az a)-e) pontban meghatározott jövedelmet” szövegrész,
3.	§-ának 57. pontjában a „4. § (4)-(5) bekezdése” szövegrész helyébe a ,,4. § (5)-(6)
bekezdése” szövegrész, 3. §-ának 60. pontjában a „nevelési ellátást” szövegrész helyébe a
„családi pótlékot”, a „nevelési ellátásra” szövegrész helyébe a „családi pótlékra”
szövegrész, 4. §-ának (5) bekezdésében az „a (4) bekezdésben” szövegrész helyébe az „az (5)
bekezdésben” szövegrész, 7. §-a (1) bekezdésének g) pontjában az „a kifizető részére”
szövegrész helyébe az „ajuttató részére” és az „a kifizető utólag” szövegrész helyébe az „a
juttató utólag” szövegrész, 11. §-a (5) bekezdésének c) pontjában a „magánnyugdíjpénztár
szolgáltatása” szövegrész helyébe a „magánnyugdíjpénztár kedvezményezett részére
teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetése” szövegrész, 23. §-ában és 78/A. §-
ának (4) bekezdésében a „400 ezer forintot” szövegrész helyébe a „600 ezer forintot”
szövegrész, 49/B. §-ának (1) bekezdésében az „az e tevékenységéből származó vállalkozói
bevételét” szövegrész helyébe az „a vállalkozási (gazdasági) tevékenysége (ide nem értve az
őstermelői igazolvány alapján végzett őstermelői tevékenységét) révén, vagy arra tekintettel
megszerzett bevételét (vállalkozói bevételét)” szövegrész, 49/B. § (6) bekezdés d) pontjában
„az 50főnél” szövegrész helyébe „a 250főnél” szövegrész, 49/B. §-ának (9) bekezdésében a
„18 százaléka” szövegrész helyébe a „16 százaléka” szövegrész, 49/B. §-ának (18)
bekezdésében az „a (9)-(11) bekezdés” szövegrész helyébe az „a (9)-(11) és (15) bekezdés”
szövegrész, 70. §-a (8) bekezdésének e) pontjában az „a (3) és a (4) bekezdésben” szövegrész
helyébe az a „a (3) bekezdésben” szövegrész, 70. §-ának (9) bekezdésében az „a (3) és a (4)
bekezdés” szövegrész helyébe az „a (3) bekezdés” szövegrész, 70. §-ának (10) bekezdésében
az „a (3) és a (4) bekezdés” szövegrész helyébe az „a (3) bekezdés” szövegrész és az „a (3)
és a (4) bekezdésben” szövegrész helyébe az „a (3) bekezdésben” szövegrész, 73. §-ának (1)
bekezdésében az „5 000 forintot” szövegrész helyébe a „15 000 forintot” szövegrész,
77/A. §-ának (1) bekezdésében az „a felek között” szövegrész helyébe az „a felek (a
106
magánszemély és az értékpapírt juttató személy, valamint az említett személyek és más
személy) között” szövegrész, 77/B. §-a (1) bekezdésében az „a magánszemély és a jogot
alapító személy között” szövegrész helyébe a „a felek (a magánszemély és a jogot alapító
személy, valamint az említett személyek és más személy) között” szövegrész, 77/B. §-ának (4)
bekezdésében az „a jog gyakorlása” szövegrész helyébe az „a vételi, jegyzési vagy más
hasonló jog gyakorlása” szövegrész, 77/C. §-a (24) bekezdésének b) pontjában az „a
tőkepiacról szóló törvényben meghatározott elfogadott országban” szövegrész helyébe az „a
Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában” szövegrész, 1.
számú melléklete 1.2. alpontjában a „nevelési ellátás” szövegrész helyébe a „családipótlék”
szövegrész, 1. számú melléklete 5.5 alpontjában a „továbbá a köztisztviselők jogállásáról
szóló törvény” szövegrész helyébe a „továbbá - legfeljebb a törvényben előírt kötelezeő
mértékig - a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény” szövegrész lép.
(4)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Szja tv. 49/C. §-ának (7) bekezdésében,
58. §-ának (6) bekezdésében, 63. §-ának (1) bekezdésében, 64/A. §-ának (1) bekezdésében,
64/A. §-a (6) bekezdésének c) pontjában, 65/A. §-ának (2) bekezdésében, 66. §-a (2)
bekezdésének c) pontjában, 66. §-ának (6) és (10) bekezdésében, 67. §-ának (2)
bekezdésében, 68. §-ának (6) bekezdésében, 74. §-ának (1) bekezdésében, 75. §-ának (5)
bekezdésében, 76. §-ának (2) bekezdésében és 77. §-ának (1) bekezdésében a „20 százalék”
szövegrészek helyébe mindenhol a „25 százalék” szövegrész, 66. §-ának (4) és (8)
bekezdésében a „20 százaléka” szövegrészek helyébe a „25 százaléka” szövegrész, míg
76. §-ának (3) bekezdésében a „25 százalékát” szövegrész helyébe a „35 százalékát”
szövegrész lép.
(5)	A társas vállalkozás által a 2003. évről szóló beszámoló mérlegében vagy
egyszerűsített mérlegében - az említett vagy bármely korábbi évre jóváhagyott osztalék,
részesedés alapján - a kötelezettségek között kimutatott összegből a tagja (részvényese,
alapítója), tulajdonosa részére 2004. december 31-ig kifizetett osztalék utáni adó mértékét az
Szja tv. 66. §-a 2003. december 31-én hatályos rendelkezései szerint kell megállapítani.
(6)	Amennyiben az egyéni vállalkozó a kisvállalkozói kedvezményt vagy a
kisvállalkozások adókedvezményét az Szja tv. 2003. december 31-ig hatályos szabályai
alapján igénybe vette, az e kedvezmények visszafizetési kötelezettségével összefüggésben
szintén az Szja tv. 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmaznia.
(7)	Ha a magánszemély az Szja tv. 38. §-ának 2003. december 31-én hatályos
rendelkezései szerint adókedvezményre jogosult, akkor az adókedvezményt a 2004. és a 2005.
évi összevont adóalap utáni adóból az Szja tv. 38. §-ának 2004. január 1-jén hatályos
rendelkezései szerint, de a 38. § (7) bekezdés figyelmen kívül hagyásával veheti igénybe.
(8)	E törvénynek az Szja tv. 77/A. §-ának (2) és (4) bekezdését módosító rendelkezését a
2003.	évben megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre is alkalmazni kell. E
rendelkezés alapján nem terheli adatszolgáltatási kötelezettség az átalakuló társas vállalkozás
jogutódját, ha e törvény kihirdetéséig megszűnt, de ebben az esetben az Szja tv. 77/A. § (2)
bekezdésének c) pontját az átalakuló társas vállalkozás tagja sem alkalmazhatja.
(9)	A magánszemély a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján részére
folyósított támogatással összefüggő adókötelezettségeit az Szja tv. 2003. december 31-én
hatályos rendelkezései szerint teljesíti, ha a támogatás folyósítása az említett napig
megtörtént, vagy a támogatás folyósításának alapjául szolgáló igényét eddig az időpontig a
jogszabály, illetve a nemzetközi szerződés rendelkezéseinek megfelelően bejelentette.
(10)	A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál a 2004. évi
vállalkozói osztalékalap megállapításánál az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli a Szja
tv. 2003. december 31-én hatályos rendelkezései szerint a 2003. évre megállapított tartalékolt
107
pénz összege. Nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha az egyéni vállalkozó 2002. december
31-én pénztartalék-számlával rendelkezett.
(11)	Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál 2004-ben vállalkozói
osztalékalapnak minősül az átalányadózás megkezdésekor - az Szja tv. akkor hatályos
rendelkezései szerint - nyilvántartásba vett pénztartaléknak az a része, amely korábban nem
minősült vállalkozói osztalékalapnak. Nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha az egyéni
vállalkozó 2002. december 31-én pénztartalék-számlával rendelkezett.
(12)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az adókról, járulékokról és
egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról rendelkező 2002. évi XLII.
törvény 302. §-a (13) bekezdésének a) pontja, 302. §-a (16) bekezdésének b) pontja és 304. §-
a.
(13)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az adókról, járulékokról és egyéb
költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról rendelkező 2002. évi XLII.
törvény 302. §-a (16) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/2004. január 1-jén az Szja tv./
„a) 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:
0	- 800 000 forint	18 százalék,
800 001 - 1 500 000 forint
144 000 forint és a 800 000 forinton felüli rész	26 százaléka,
1	500 001 forinttól
326 000 forint és az 1 500 000 forinton felüli rész	38 százaléka.””
(14)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az adókról, járulékokról és egyéb
költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról rendelkező 2002. évi XLII.
törvény 302. §-ának (10) bekezdésében a „66. §-a (2)-(3) bekezdésének” szövegrész helyébe
a „66. § (2)-(3), (6) bekezdésének” szövegrész lép.
(15)	A Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi
szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján az Szja tv. 3. §-ának 17. pontja a
következő i) ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
17.	Egyéni vállalkozó:/
„i) az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott egyénileg tevékenykedő európai
közösségi jogász.”
(16)	E törvény kihirdetésével az Szja tv. 1. számú melléklete 5.5. alpontjában a „továbbá a
köztisztviselőt törvény előírása alapján” szövegrész helyébe a „továbbá a köztisztviselők
jogállásáról szóló törvény alapján a magánszemélyt” szövegrész lép; e rendelkezést a 2003.
január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(17)	E törvénynek a Szja tv. 3. számú mellékletének II. Igazolás nélkül elszámolható
költségek fejezetének 5. pontját megállapító rendelkezése a kihirdetés napján lép hatályba, de
előírásait a 2003. január 1-jétől megszerzett jövedelemre kell alkalmazni.
108
207.	§ (1) E törvénynek a Tao-t módosító rendelkezéseit - a (2)-(9) bekezdésben foglaltak
figyelembevételével - első ízben a 2004. évben kezdődő adóévi adóalap megállapítására és a
2004.	évi társasági adó és osztalékadó kötelezettségre kell alkalmazni.
(2)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti a Tao. 2. §-ának (6)
bekezdésében az „a külföldi szervezet, ” és az „a külföldi szervezettel, ” szövegrész, 4. §-a 9.
pontjának c) alpontja, 4. §-ának 13., és 32. pontja, 5. §-ának (4) bekezdésében a „(kivéve a
külföldi szervezetet)” szövegrész, 7. §-a (1) bekezdésének v) pontjában a „fele” szövegrész,
7.	§-a (1) bekezdése w) pontjának wb) alpontjában az „a kis- és középvállalkozásokról,
fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírása szerinti” szövegrész, 7. §-ának (13)
bekezdése, 15. §-a, 16. §-ának (5) bekezdésében az „,azzal, hogy az ötéves időtartamot a
veszteség keletkezésének időpontjától kell számításba vennie” szövegrész, 17. §-ának (2)
bekezdése, 26. §-a (6) bekezdésének első mondata, 29. §-a (5) bekezdésének a) pontja, 29. §-
ának (10) és (14) bekezdése, 29/B. §-ának (4) bekezdése, 29/C. § (9) bekezdése, 30. §-ának
(2)	bekezdése, 3. számú melléklete A) fejezetének 1. pontja, B) fejezetének 6-7. és 13. pontja.
(3)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a Tao. 7. §-a (1) bekezdésének e) pontjában a
„gazdasági társaságnál és a szövetkezetnél” szövegrész helyébe „gazdasági társaságnál, a
külföldi vállalkozónál és a szövetkezetnél” szövegrész, 7. §-a (8) bekezdésének c) pontjában
az „árengedmény összegével” szövegrész helyébe az „engedmény összegével” szövegrész,
8.	§-a (1) bekezdésének ne) pontjában az „árengedményként számolta el az adózó,”
szövegrész helyébe az „engedményként számolta el az adózó,” szövegrész, 9. §-a (2)
bekezdésének c) pontjában a „d), e), g), ” szövegrész helyébe a „d), g), ” szövegrész, 9. §-a
(3)	bekezdésének b) pontjában a „h), i), j),” szövegrész helyébe a „h), j),” szövegrész, 13. §-a
(1)	bekezdésének felvezető rendelkezésében a „d), e), g),” szövegrész helyébe a „d), g),”
szövegrész és a „h), i), j),” szövegrész helyébe a „h), j),” szövegrész, 18. §-a (3)
bekezdésében a „méretüknél fogva piaci hátrányban lévő adózók közös beszerzés és
értékesítés érdekében” szövegrész helyébe a „méretüknél fogva piaci hátrányban lévő kis- és
középvállalkozásnak minősülő adózók közös beszerzés és értékesítés érdekében” szövegrész,
31. §-ának (2) bekezdésében a „Gazdasági Együttműködési Szervezet” szövegrész helyébe a
„Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet” szövegrész lép.
(4)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az adókról járulékról és egyéb költségvetési
befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 303. §-ának (5)
bekezdésében mindkét helyen a „2001” szövegrész helyébe „2001-2002” szövegrész lép.
(5)	A Tao. e törvénnyel megállapított 7. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja, 8. § (1)
bekezdésének a) és a 16. § (2) bekezdés h) pontja 2003. január 1-jétől alkalmazható.
(6)	A Tao. e törvénnyel megállapított 22/B. §-ának rendelkezéseit - a (8) bekezdésre is
figyelemmel - a 2003. december 31-ét követően benyújtott fejlesztési adókedvezmény iránti
kérelemre és határozatra kell első ízben alkalmazni.
(7)	Az adózó az általa vagy jogelődje által 2004. január 1. napja előtt nyilvántartásba vett
üzleti vagy cégértékre - a (8) bekezdésre is figyelemmel - a Tao. 2003. december 31-én
hatályos rendelkezéseit alkalmazza.
(8)	A (6)-(7) bekezdésben foglaltakat a naptári évtől eltérő üzleti évet alkalmazó adózónak
is a megjelölt időpontot figyelembe véve kell alkalmazni.
(9)	Az adózó a Tao. e törvénnyel megállapított 22/A. § rendelkezéseit a 2003. december
31. napját követően kötött hitelszerződés alapján fizetett kamatra alkalmazza.
(10)	A Tao. 29/E. §-a a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról
szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.
109
(11)	A Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi
szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján hatályát veszti az adókról járulékról és
egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról rendelkező 2002. évi XLII.
törvény 303. §-ának (11) bekezdése.
(12)	Az adókról járulékról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények
módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 304. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat - az
egyszeri támogatás kiutalásának 2003. évre történő áthúzódása esetén - a magánszemély a
2003. évi, a Tao. szerinti adózó a 2003-ban kezdődő adóévi adókötelezettségére
alkalmazhatja.
(13)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti a Magyar Köztársaság 2003.
évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény 92. §-a.
208.	§ (1) E törvénynek az Eva tv.-t módosító rendelkezéseit - a (2)-(10) bekezdésben
meghatározott eltérésekkel - a 2004. január l-jétől megszerzett bevételre és keletkezett
adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Eva tv. 1. §-ának (1) bekezdésében a
„ vállalkozási ” szövegrész helyébe a „ vállalkozási (gazdasági) ” szövegrész, az 1. § (5)
bekezdésében a „a személyi jövedelemadóval és a társasági adóval összefüggő
adókötelezettségei” szövegrész helyébe „a személyi jövedelemadóval, a társasági adóval és a
szakképzési hozzájárulással összefüggő adókötelezettségei” szövegrész, továbbá a 2. § (5)
bekezdésének a) pontjában és a 3. § (1) bekezdésének d) pontjában a „15 millió” szövegrész
helyébe a „25 millió” szövegrész lép.
(3)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az Eva tv. 2. §-ának (6)
bekezdése, a 21. §-ának 1. a) pontjában az „(ideértve az egyéni vállalkozásról szóló törvény
hatályba lépését megelőzően kiadott magánkereskedői és iparigazolványt, működési engedélyt
is)” szövegrész.”
(4)	E törvénynek az Eva tv. 6. §-a (3) bekezdését módosító rendelkezése a kihirdetés
napján lép hatályba, de előírásait az adózó 2003. január 1-jétől alkalmazhatja.
(5)	E törvénynek az Eva tv. 11. §-ának (5) bekezdését és 22. §-ának (4)-(6) bekezdését
megállapító rendelkezése a kihirdetés napján lép hatályba, de a hatályba lépést megelőzően
indult eljárást az adóhatóság az eljárás megindításakor hatályos előírásaik szerint folytatja le.
(6)	E törvénynek az Eva tv. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontját, 3. §-ának (2) bekezdését és
10.	§-át módosító, valamint 21. §-ának (2)-(3) bekezdését, 22. §-a (3) bekezdésének második
mondatát és 22. §-ának (9)-(10) bekezdését megállapító rendelkezése a kihirdetés napján lép
hatályba, előírásait ettől az időponttól kell alkalmazni.
(7)	E törvénynek az Eva tv. 2. §-a (5) bekezdésének c) pontját, 6. §-ának (8) bekezdését,
7.	§-ának (7) bekezdését, 13. §-ának (4) bekezdését, 14. §-át, valamint Mellékletének I. 1., 4.
pontját megállapító rendelkezés a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő
csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének a napján
lép hatályba.
(8)	A Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi
szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján az Eva tv. 3. §-a (1) bekezdésének d)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózó adóalanyisága megszűnik:/
110
„d) a kapott előlegről kibocsátott utolsó számla, egyszerűsített számla kibocsátásának
napját megelőző nappal, ha a naptári évben összesen 25 millió forintot meghaladó előlegről
bocsátott ki számlát, egyszerűsített számlát;”
(9)	A Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi
szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének a napján hatályát veszti az Eva tv. 13. § (2)-
(3)	bekezdése, továbbá 17. §-ának (1) bekezdésében a „vagy számlát helyettesítő okmány”
szövegrész.
(10)	Az az adózó, akinek adóalanyisága a 2003. évben az adóalanyiság választására
jogosító értékhatár meghaladása miatt szűnt meg - az Eva tv. 3. § (3) bekezdésében
foglaltaktól eltérően - a 2004. évre jogszerűen bejelentkezhet az Eva tv. hatálya alá, ha a
bejelentés időpontjában megfelel az Eva tv. 10. § (2) bekezdésében meghatározott valamennyi
feltételnek.
209.	§ (1) E törvénynek az áfa-törvényt módosító rendelkezései - a (2)-(8) bekezdésekben
foglaltak figyelembe vételével - 2004. január hónap 1. napján lépnek hatályba, rendelkezéseit
azokra az esetekre kell először alkalmazni, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az
adólevonási jogosultság keletkezésének időpontja 2003. december hónap 31. napját követi.
(2)	2002. október 31. napját követően, de még e törvény hatályba lépését megelőzően,
valamint 2004. január 31. napját követően teljesített, azon áfa- törvény 11. § (1) bekezdésében
meghatározott termékexport esetében, mely olyan állam területére irányul, amely
Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásának napján annak tagállamát képezi, a
külföldre történő kiléptetésre rendelkezésre álló határidő utolsó napja 2004. április 30. napja.
(3)	Folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén, ha a teljesítés mérése
számlálóleolvasás útján történik, és nincs a számlálóleolvasásnál rövidebb időszakonkénti
díjfizetés, e törvény adómérték-változással kapcsolatos rendelkezését az első olyan
számlálóleolvasás napjától kezdődően kell alkalmazni, amelynél a teljes leolvasási időszak
2003.	december hónap 31. napját követi. Ha a teljesítés mérése nem számlálóleolvasás útján
történik, illetve, ha a teljesítésért járó ellenérték a számlálóleolvasásnál rövidebb
időszakonkénti ár (díj) fizetése ellenében történik, az e törvény adómérték-változással
kapcsolatos rendelkezését az esedékes időszak 2004. január hónap 1. napjától kezdődő részére
időarányosan kell alkalmazni.
(4)	Azon termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások esetén, melyeknél az adófizetési
kötelezettség megállapítására az áfa-törvény 16. § (11) bekezdését kell alkalmazni és
melyeknél a felek közötti elszámolási időszak kezdő napja 2004. január 1. napja előtti, az
adómérték tekintetében az áfa-törvény 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell
alkalmazni.
(5)	Az e törvénnyel beiktatott, az áfa-törvény 2004. január hónap 1. napjától hatályos
4/A. §-a alapján általános forgalmi adó alanyiságát elvesztő szervezetnek, személynek a 2004.
január hónap 1. napja előtt keletkezett adókötelezettség és adólevonási jogosultság
tekintetében az áfa-törvény 2003. december hónap 31. napján hatályos rendelkezéseit - az
áfa-törvény 7. §-a (2) bekezdésének b) pontja, és 20. §-a (4) bekezdésének b) pontja, valamint
39.§-a kivételével - még alkalmazni kell. Az így megállapított adófizetési kötelezettséget az
adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint még teljesíteni kell. Az általános forgalmi adó
alanyiságát elvesztő szervezet, személy az adófizetési kötelezettsége tekintetében - ha az
elszámolandó adója pozitív - az elszámolandó adót jogosult legkésőbb 2004. február 29-ig
rendezni.
111
(6)	Az e törvénnyel megállapított, az áfa-törvény 2004. január hónap 1. napjától hatályos
4/A.§-ának (4) bekezdése alkalmazásában a 2003. év vonatkozásában nem tekinthető
gazdasági tevékenységből származó bevételnek a 30.§ (1) bekezdése szerinti tárgyi adómentes
tevékenységből, a közhatalom gyakorlásával végzett tevékenységből, valamint az olyan
vagyon, vagyoni értékű jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedéséből származó
bevétel, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerződést lehet kötni.
(7)	Az áfa-törvény 2003. december 31. napján hatályos rendelkezései alapján az olyan
adóalany, akinek (amelynek) támogatásáról 2003. december 31. napját megelőzően
adólevonási jogának figyelembevételével született jóváhagyó döntés, továbbá amelynek 2003.
április 25. napjáig benyújtott címzett támogatási beruházási koncepciója alapján a beruházás
indításáról az Országgyűlés 2004. évi új címzett támogatásokról szóló törvényben az
adólevonási jogának figyelembevételével dönt, a beruházás aktiválásának évét követő tizedik
év utolsó napjáig kizárólag ezen beruházása és az ehhez közvetlenül kapcsolódó gazdasági
tevékenysége tekintetében adókötelezettségét az áfa-törvény 2003. december 31. napján
hatályos rendelkezései szerint teljesíti.
(8)	A (7) bekezdés alá nem tartozó beruházások esetén az áfa-törvény 2004. január 1-jétől
hatályos 38. § (1) bekezdésének a 22. § (1) és (2) bekezdése alapján adóalapot nem képező
államháztartási támogatásban részesülő adóalanyra vonatkozó rendelkezése, a 38. § (3)
bekezdése és a 3. számú melléklet I. rész 2/b. pontja nem alkalmazandó az olyan folyamatban
lévő, részben vagy egészben - adókötelezettséget nem keletkeztető - államháztartási
támogatásból finanszírozott beruházásokra, amelyeknek kezdőnapja 2004. január 1-jét
megelőzi. A beruházás kezdőnapjának építési beruházásnál az építési naplóba történt első
bejegyzés időpontja, építési tevékenységet nem tartalmazó beruházásnál a beruházáshoz
kapcsolódó első termékbeszerzést, illetve igénybevett szolgáltatást kísérő bizonylat
kibocsátásának napja minősül.
(9)	Annak az adóalanynak, aki (amely) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési
befizetésekről szóló 2002. évi XLII. törvény 305. §-ának (13) bekezdése alapján lakóingatlan-
kezelési tevékenységére 2003. évre a tárgyi adómentességet választotta, nem keletkezik
adófizetési kötelezettsége a 2003. évben végzett, de 2003. december hónap 31. napja után
elszámolt lakóingatlan-kezelési tevékenység ellenértéke után.
(10)	Az áfa-törvény XI. fejezetében meghatározott egyéb feltételek betartása mellett élhet
az alanyi adómentesség választásának jogával az az adóalany is, akinek (amelynek) 2002.,
illetve 2003. évben a gazdasági tevékenységéből származó tényleges bevétele időarányosan
meghaladta a 2 000 000 forintot, de nem haladta meg a 4 000 000 forintot.
(11)	A személytaxi-szolgáltatást nyújtó adóalany köteles a gépi nyugtaadásra szolgáló
taxamétert az adómérték változása miatt az arra jogosult szervizzel legkésőbb 2004. március
31. napjáig átállítatni. Az átállításig az adóalanynak nyugtaadási kötelezettségét kézi nyugta
kibocsátásával kell teljesítenie.
(12)	Az általános forgalmi adó mértékének kezelésére is alkalmas pénztárgépeket az
adóalany köteles az adómérték változása miatt az arra jogosult szervizzel legkésőbb 2004.
március 31. napjáig átállítatni. A számla, egyszerűsített számla adására is alkalmas
pénztárgépet alkalmazó adóalany az átállításig a vevő kérésére kézi kibocsátású számlát,
egyszerűsített számlát ad.
(13)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az áfa-törvény 12.§-ának l) pontja, 13. §-a
(1)	bekezdésének 21. pontjából „a lakóépülethez tartozó földrészlet, valamint az azon
létesített,” szövegrész, a könyvtári dokumentumok beszerzése esetén igénybe vehető általános
forgalmi adó visszatérítési támogatásról szóló 45/2000. (IV. 7.) Korm. rendelet, a PHARE és
112
ISPA előcsatlakozási eszközökből finanszírozott beszerzések általános forgalmi adó alóli
mentesítésének szabályairól szóló 51/2002. (XII. 29.) PM-MeHVM együttes rendelet a
hatályát veszti, azzal, hogy a PHARE és ISPA előcsatlakozási eszközökből finanszírozott,
valamint a könyvtári dokumentumok 2004. január 1-jét megelőző beszerzések tekintetében
ezeket a rendeleteket még alkalmazni kell.
210.	§ Nem keletkezik általános forgalmi adó fizetési kötelezettség 2004. január 1. napja
és 2004. április 30. napja között kezdeményezett, a vámszabad területen feldolgozás vagy
raktározás céljából lévő vámáruk belföldi forgalom számára történő vámkezelése esetén, ha
azt azért indítványozzák, mert Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása
miatt a vámszabadterület megszűnik, feltéve hogy az adóalany adólevonási joggal
rendelkezne ezen termékek után fizetendő import áfa tekintetében, amennyiben a belföldi
forgalom számára történő vámkezelés adóköteles lenne.
211.	§ (1) E törvénynek a Jöt.-öt módosító rendelkezései - a (2) bekezdésben foglalt
eltéréssel - 2004. január 1-jén lépnek hatályba.
(2)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 5. §-ának (10) bekezdése, 8. §-ának (1) bekezdése,
18.	§-ának (5) bekezdése, 32. §-ának (20)-(22) bekezdése, 41. §-ának (5)-(6) bekezdése, 48.
§-ának (3)-(4) bekezdése, 48/B. §-ának (3) bekezdése, 49. §-ának (4) bekezdése, 50. §-ának
(10)	bekezdése, 64. §-a (7) bekezdésének első mondata, 68. §-a (2) bekezdésének 4. pontja,
71. §-a (6) bekezdésének b) pontja, 72. §-a (10) bekezdésének első mondata, 73. §-a (1)
bekezdésének a) pontja, (2) bekezdésének a), d) és h) pontja, (3) és (5) bekezdése, 74. §-ának
(3)	bekezdése, 76. §-a (2) bekezdésének a), f) és g) pontja, (3)-(4) bekezdése, 81. §-ának (6)-
(7)	bekezdése, 89. §-a (2) bekezdésének n)-o) pontja e törvény kihirdetése napján lép hatályba
azzal, hogy a 18. § (5) bekezdésének és 81. § (6)-(7) bekezdésének rendelkezését a
folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(3)	A Jöt. 33. §-ának (6) bekezdésében az „az adóhatóság tevékenysége szempontjából”
szövegrész és 73. §-a (1) bekezdésének c) pontja e törvény kihirdetésének napján hatályát
veszti.
(4)	A Jöt. 43. §-ának (3) bekezdése 2004. január 1-jén hatályát veszti.
(5)	2004. január 1-jével a Jöt. 23. §-a (2) bekezdésének b) pontjában az „adózás rendjéről
szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 73. §-ának (2) bekezdése” szövegrész
helyébe az „adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) 171. §-ának (2) bekezdése”
szövegrész, 27. §-a (6) bekezdésének b) pontjában az „Art. 73. §-ának (2) bekezdése”
szövegrész helyébe az „Art. 171. §-ának (2) bekezdése” szövegrész, 32. §-ának (17)
bekezdésében az „Art. 1. számú melléklet I/1. pontjában” szövegrész helyébe az „Art. 1.
számú melléklet I/A/1. pontjában” szövegrész, 50. §-ának (1) bekezdésében a „fémdoboz
csomagolású” szövegrész helyébe a „legfeljebb 0,33 literes kiszerelésű” szövegrész, 50. §-
ának (5) bekezdésében az „500 Ft” szövegrész helyébe a ,,800 Ft” szövegrész, 69. §-a (14)
bekezdésének b) pontjában az „Art. 73. §-ának (2) bekezdése” szövegrész helyébe az „Art.
171. §-ának (2) bekezdése” szövegrész, 71. §-ának (1) bekezdésében a „fémdoboz
csomagolású” szövegrész helyébe a „legfeljebb 0,33 literes kiszerelésű” szövegrész, 74. §-
ának (1) bekezdésében az „Art. 72. §-a” szövegrész helyébe az „Art. 170. §-a” szövegrész,
75. §-ának (1) bekezdésében az „Art. 74. §-a” szövegrész helyébe az „Art. 172. §-a”
szövegrész, 79. §-ának (1) bekezdésében az „Art. 74/B. §-ában” szövegrész helyébe az „Art.
174. §-ában” szövegrész, 81. §-ának (11) bekezdésében az „Art. 66/B. §” szövegrész helyébe
az „Art. 103. §” szövegrész, 88/A. §-ában a „2003. december 31-éig” szövegrész helyébe az
„a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi
szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napját megelőző napig” szövegrész lép.
113
212.	§ Amennyiben a hatósági felügyeletet ellátó vámhatóság az adóraktár engedélyesnél
és az adómentes felhasználónál az adóbevallás alapjául szolgáló tények, körülmények, illetve
a termékmérleg Jöt. 32. § (4) bekezdésében foglalt ellenőrzése során az elszámolást, illetve a
keretengedélyben engedélyezett adómentes célra történt felhasználást a termékre olyan
vámtarifaszámmal fogadta el, amely az adóraktári engedélyben vagy a keretengedélyben
szerepelt, a Vegyvizsgáló Intézet ettől eltérő vámtarifaszámról szóló és nem a Jöt. 32. § (20)
bekezdése szerint kiadott szakvéleménye alapján visszamenőlegesen az adóraktár engedélyes
és az adómentes felhasználó terhére adókötelezettség, illetve jogkövetkezmény nem
állapítható meg. E bekezdés rendelkezését a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
213.	§ (1) Az a személy, aki a teljesen denaturált alkohol kiszerelésére a Jöt. 48. §-a
szerinti felhasználói engedély iránti kérelmét legkésőbb 2003. december 31-éig benyújtja, a
teljesen denaturált alkohol kiszerelését az engedélykérelme elutasításáról hozott határozat
jogerőre emelkedéséig, de legkésőbb 2004. február 15-éig felhasználói engedély nélkül
tovább folytathatja azzal, hogy e személyt a Jöt. 15. § (2) bekezdés e) pontja, 17.§ (2)
bekezdés g) pontja, 48/A.-48/B. §-a és e paragrafus (3) bekezdése rendelkezésének
alkalmazásában felhasználói engedélyesnek kell tekinteni.
(2)	Az a személy, aki a teljesen denaturált alkohol 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú
göngyölegben, tankautóban történő beszerzéséhez, felhasználásához a Jöt. 48/B. §-ban előírt,
vámhatóság általi nyilvántartásba vételt 2003. december 31-éig írásban kérte, e tevékenységét
a nyilvántartásba vétel vámhatósági visszaigazolása nélkül legfeljebb 2004. január 31-éig
tovább folytathatja.
(3)	A kereskedelmi tevékenységet végző személynél 2003. december 31-én készleten lévő,
2	liter vagy annál nagyobb kiszerelésű teljesen denaturált alkohol 2004. január 1-jétől csak a
Jöt. 48/B. § (1) bekezdés szerinti nyilvántartásba vett felhasználó részére értékesíthető a
készlet kifogyásáig, de legfeljebb 2004. június 30-áig, amennyiben a 2003. december 31.
fordulónappal leltározással alátámasztott tényleges készletet a vámhatóságnak legkésőbb
2004.	január 31-éig írásban bejelentik.
214.	§ E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. 40/A. §-a és annak alcíme hatályát
veszti, valamint az 52. §-a 26. pontja b) alpontjánál a „400 000 forintot” szövegrész „600 000
forintot” szövegrészre változik.
215.	§ (1) E törvénynek az Itv. vagyonszerzési illetékekre vonatkozó rendelkezéseit
azokban a vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyeket e törvény hatálybalépését
követően jelentettek be illetékkiszabásra a földhivatalhoz, vagy amelyek e törvény
hatálybalépését követően más módon jutottak az illetékhivatal tudomására. Az eljárási
illetékekre vonatkozó rendelkezéseket e törvény hatálybalépését követően kezdeményezett
első fokú államigazgatási és bírósági eljárások eljárási illetékére kell alkalmazni.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a)	az Itv. 23/A. §-a (2) és (3) bekezdésében az „Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet”
szövegrész helyébe az „Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete” szövegrész, 24. §-a (1)
bekezdésében a „13 forint” szövegrész helyébe a „15 forint” szövegrész, a a 26. §-a (7)
bekezdésében az „Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet” szövegrész helyébe az „Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyelete” szövegrész, a 33. §-a (2) bekezdésének 23. pontjában „az
adóhatóságnál” szövegrész helyébe „az adó és járulék ügyben az adóhatóságnál” szövegrész,
a 34. § (1) bekezedésében és a 65. § (1) bekezdésébena „fizetési módot” szövegrész helyébe a
„fizetési módot - ide értve az elektronikus illeték fizetés módját -„ szövegrész, a 73. §-a (3)
bekezdésében az „A bélyeges űrlap és illetékbélyeg” szövegrész helyébe az „Az
114
illetékbélyeg” szövegrész lép, továbbá az 57. §-a (1) bekezdésének m) pontja kiegészül a
„valamint az Európai Unió külföldi tagállamában hozott bírósági ítélet végrehajtását
kezdeményező eljárás” szövegrésszel,
b)	hatályát veszti az Itv. 8. §-ának (1) bekezdéséből az „a magánnyugdíjpénztár-tag egyéni
számláján felhalmozott összeg kedvezményezett (örökös) általi megszerzését,” szövegrész, a
16.	§-a (1) bekezdésének c) és h) pontja, a 26. §-ának (10) bekezdése, a 33. §-a (2)
bekezdésének 23. pontjából a „továbbá társadalombiztosítási járulék ügyben a
társadalombiztosítási szervnél” szövegrész, az 54. §-a (4) bekezdéséből a „(84-85. §)”
szövegrész, a 63. §-a, a 65. §-a (2) bekezdéséből a „(84. §, 85. §)” szövegrész, a 73. §-a (1)
bekezdéséből a „bélyeges űrlappal” szövegrész, a 74. §-ának (1) bekezdése, a 75. §-a (1)
bekezdéséből a „(84-85. §)” szövegrész, a 77. §-a c) pontjából a „bélyeges űrlappal vagy
illetékbélyeggel” szövegrész, a 93. §-a, a 95. és 96. §-a, továbbá a 100. §-ából az „illetőleg
szükség szerint bélyeges űrlap forgalombahozataláról” szövegrész.
(3)	Ha az öröklési illetékkötelezettség 2004. január 1-je előtt keletkezett, akkor az öröklési
illeték megállapítására a 2003. december 31-én hatályos illetékrendelkezéseket kell
alkalmazni, feltéve hogy ezek a rendelkezések az örökös számára kedvezőbb fizetési
kötelezettséget eredményeznek.
(4)	Az Itv. e törvénnyel megállapított 13. § (8) bekezdését azokban az ajándékozási
ügyekben kell alkalmazni, amelyekben az ingatlan első tulajdoni hányadának megszerzése
2003. december 31-ét követően történt.
(5)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
szóló 2001. évi L. törvény 24. §-a hatályát veszti.
216.	§ (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Gjt. 13. §-ának (3) bekezdésében az
„áruszállításra” szövegrész „árufuvarozásra” szövegrészre, továbbá a 18. §-ának 11.
pontjában lévő „a menetrendszerinti” szövegrész „kizárólag menetrendszerinti”
szövegrészre, a 20. pontjában lévő „forgalmi engedélyben” szövegrész „esetében a hatósági
nyilvántartásban” szövegrészre változik.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Gjt. 5. §-ának d), e), h) és i)
pontja, a 12. §-ának (2) és (3) bekezdése, a 18. §-ának 1. pontjából a „valamint forgalmi
engedéllyel”, 2. pontjából az „és forgalmi engedéllyel”, a 19 §-ának (6) bekezdéséből a „
,valamint a bevallási nyomtatványt” szövegrészek, a 18. §-ának 3. és 15. pontja, továbbá az
1995. évi V. törvény 8. §-ának (2) és (3) bekezdése, az 1997. évi CIX. törvény 26. §-ának (4)
bekezdése és a 2002. évi XLII. törvény 185. §-a.
(3)	A Gjt e törvénnyel megállapított 11., 15. és 17. §-ai 2004. május 1-jén lépnek hatályba,
egyidejűleg hatályát veszti a Gjt. 13. §-ának (1) és (2) bekezdése, a 14. §-a és annak alcíme.
217.	§ A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 9. §-a a
következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A járműnyilvántartás tartalmazza a külön jogszabályban meghatározottak szerint a
régi tulajdonos (átruházó) tulajdonjog-változáshoz kapcsolódó bejelentési kötelezettség-
teljesítésének időpontját.”
218.	§ A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 79/D. §-a a következő
mondattal egészül ki:
„A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztatók által jogszabály alapján
nyitott külön számlán elhelyezett, a foglalkoztatottak egészségbiztosítási ellátása céljára
115
elkülönítve kezelt pénzösszeg a foglalkoztatót terhelő, harmadik személyekkel szemben
fennálló tartozás fejében nem vonható végrehajtás alá.”
219.	§ (1) A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése
szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (Szftv.) 4.§ (1) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(1) E törvény alkalmazásában kedvezményezett
a)	azon - az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény szerinti - társadalmi szervezet
(kivéve a pártot, munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezetet), amelyet a
bíróság a magánszemély rendelkező nyilatkozata évének első napja előtt legalább két évvel,
és
b)	azon alapítvány, amelyet a bíróság a magánszemély rendelkező nyilatkozata évének
első napja előtt legalább két évvel, továbbá
c)	azon kiemelkedően közhasznú alapítvány, társadalmi szervezet és közalapítvány,
amelyet a bíróság a rendelkező nyilatkozat évének első napja előtt legalább egy évvel
kiemelkedő közhasznú szervezetként, illetve közalapítványként
nyilvántartásba vett és az alapszabálya, illetőleg az alapító okirata szerint a rendelkező
nyilatkozat évének első napja előtt legalább egy évvel - a közhasznú szervezetekről szóló
1997. évi CLVI. törvény 26. § c) pontjában meghatározott - közhasznú tevékenységgel
ténylegesen foglalkozik;
d)	-
e)	-
f)	-
g)	-
h)	- ”
(2)	Az Szftv. 4.§ (2) bekezdés b) pontja és a (3) bekezdés helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
/(2) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában megjelöltek közül kizárólag az a szervezet lehet
kedvezményezett, amely/
„b) magyarországi közösség, illetőleg a határon túli magyarság érdekében működik, és”
„(3) A (2) bekezdés d) pontjában foglaltaktól függetlenül, az (1) bekezdés a), b) és c)
pontjában, valamint a (4) bekezdésben megjelölt szervezetek közül az is lehet
kedvezményezett, amely - ha a (2) bekezdés rendelkezéseinek egyébként megfelel -
hozzájárul az őt e törvény szerint megillető összegből a köztartozásainak kiegyenlítéséhez;
pontosan megjelölve az összeg címzettjeit és a kiegyenlítés sorrendjét. Ebben az esetben az
adóhatóság a köztartozás kiegyenlítéséről levélben tájékoztatja a kedvezményezettet.”
(3)	A Szftv. 5.§-ának (1) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A magánszemély rendelkező nyilatkozatot (nyilatkozatokat) lezárt, nevével,
lakcímével és adóazonosító jelével ellátott, de egy postai szabvány méretű borítékban
elhelyezett, külön-külön kitöltött, az APEH által rendszeresített nyomtatványon (vagy azzal
egyező méretű és adattartalmú lapon) tehet. A rendelkező nyilatkozaton (nyilatkozatokon) fel
kell tüntetni a kedvezményezett adószámát (a 4/A. §-ban említettek esetében a technikai
számot), továbbá feltüntethető a kedvezményezett elnevezése is. A magánszemély a
rendelkező nyilatkozatot (nyilatkozatokat) tartalmazó borítékot
a)	az adóbevallási csomagjában helyezi el, vagy
116
b)	az adóbevallást helyettesítő munkáltatói elszámolás esetén legkésőbb az adóévet követő
március 25-éig közvetlenül a munkáltatójának adja át, illetőleg
c)	adóhatósági adó-megállapítás esetén az adózó nyilatkozatához csatolva január 15-éig
küldi meg az adóhatóságnak.”
„(6) Az adóhatóság a magánszemélyek
a)	adóbevalláshoz, vagy
b)	az adóbevallást helyettesítő munkáltatói elszámoláshoz, illetőleg
c)	adóhatósági adó-megállapítás esetén a kérelemhez fűzött rendelkező nyilatkozatai
alapján minden év szeptember 1. napjáig felhívja a 4. § (1) bekezdés szerinti
kedvezményezettet a 4. § (2)-(3) bekezdésében meghatározottak 30 napon belüli teljesítésére.
A határidő elmulasztása esetén az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló,
többször módosított 1957. évi IV. törvény 40. § előírásai az irányadók.”
(4)	A Szftv. 7.§-ának (4) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(4) A 4. §-ban említett kedvezményezettnek átutalt összeg olyan költségvetési
támogatásnak minősül, amelynek az e törvény szerinti közcélú tevékenységeknek megfelelő
felhasználását az adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.)
megfelelő szabályai alkalmazásával jogosult ellenőrizni. A közcélú tevékenységnek nem
megfelelő felhasználás megállapítása esetén az adóhatóság erről határozatot hoz, és ennek
alapján ezt az összeget - az Art. előírása szerinti elévülési időn belül - visszafizetteti.”
„(6) A rendelkező nyilatkozattal kapcsolatos ügyben rendelkezéseit az Art. rendelkezéseit
az e törvényben foglalt eltérésekkel alkalmazni kell.”
(5)	A Szftv. 7.§ (7) bekezdése hatályát veszti.
(6)	A (3) bekezdésben foglaltakat első ízben a 2004. évről szóló adóbevallásnál, illetve
adóhatósági adómegállapításnál kell alkalmazni.
220.	§ Az adóellenőrzés során a munkáltató terhére utólagos adómegállapítás keretében
visszamenőleg nem állapítható meg adó- és járulékkötelezettség, amennyiben
a)	a 2003. július 1-je és 2004. június 30-a között indított munkaügyi, illetve adóellenőrzés
során jogerősen sor került a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés színleltté minősítésére,
vagy
b)	a színlelt szerződésnek az a) pontban meghatározott időszakban, vagy annak egy
részében való fennállása megállapítására 2004. június 30-át követően indult munkaügyi,
illetve adóellenőrzés során kerül sor,
feltéve, hogy a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés színleltségének orvoslása
mindkét esetben 2004. június 30-áig megtörtént.
221.	§ (1) E törvény - kivéve a 150. § (2) bekezdést- 2004. január 1. napján lép hatályba,
egyidejűleg
1.1	a Tbj. 4. §-a d) pontjának 2) alpontja a „tagja” előtt kiegészül „, a szabadalmi
ügyvivői iroda” szövegrésszel, 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja „a” kezdőbetűvel egészül
ki, az „áll” kifejezés helyébe az „álló személy” kifejezés lép, 10. §-a (2) bekezdésének a)
pontja a „szabadalmi ügyvivői társaság” után kiegészül a „, szabadalmi ügyvivői iroda”, 16.
§-a (1) bekezdésének c) pontja a „részesül” előtt kiegészül a „, fogyatékossági támogatásban,
valamint rokkantsági járadékban” felsorolással, 29/A. §-ának (1) bekezdése a „szerint
117
adózó” szövegrész után kiegészül a „(továbbiakban: eva adózó)” szövegrésszel, (2)
bekezdésében az „(1) bekezdés alapján járulékot fizető” szövegrész helyébe az „eva adózó”,
(3)-(4) bekezdésében az „egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint” szövegrész helyébe
az „eva” szövegrész lép, 31. §-a (2) bekezdésében az „igazolja” helyébe a „nyilatkozik”
szövegrész, 31. § (5) bekezdésében ,,a 29.§ (1) bekezdése” szövegrész kiegészül „, illetőleg
29/A. § (1) bekezdése” szövegrésszel, 34. §-a (3) bekezdésében a „14” százalékos mérték
„15”-re módosul, 35. §-ának (3) bekezdésében a „nyugdíjbiztosítási járulékot” szövegrész
kiegészül a „, nyugdíjjárulékot” szövegrésszel, 45. §-a (4) bekezdésében a 24. § „(7)”
bekezdésre hivatkozás „(8)”-ra, a 29. § „(2)” bekezdésre hivatkozás „(9)”-re módosul,
második mondata az „50 napon belül” után kiegészül „, az Mpt. 24. § (8) bekezdése és a 29.
§ (9) bekezdése szerinti átutalás esetén a nyugdíjbiztosítási szerv értesítésének kézhezvételétől
számított 60 napon belül” szövegrésszel, 47. §-ának (3) bekezdése a „tárgyévben” után
kiegészül a „fennállt biztosítási idő „tól-ig” tartamáról, 50. §-a második mondatának a
„nyugdíjjárulék összegével” szövegrésze helyébe „nyugdíjjárulék”, „és az így kiszámított
tárgyhavi járulékot” helyébe az „, illetőleg egészségbiztosítási járulék összegével és az így
kiszámított tárgyhavi járulékot kell” szövegrész lép, a zárójeles szó utáni „nyugdíjjárulékról”
kifejezés „járulékokról” kifejezésre módosul, 51. §-a (6) bekezdésének első mondatában a
„havonta, egyéni vállalkozó esetében negyedévente” szövegrésze helyébe a „bevallási,
befizetési időszakonként”, második mondatában a „foglalkoztatót (egyéni vállalkozót)”
helyébe a „bevallásra kötelezettet” szövegrész, gondolatjeles részében a „bevallás
beérkezését” után a „(bevallás elmulasztása esetén a bevallásra előírt határidőt)”
szövegrész, (7) bekezdésének első mondatában a „foglalkoztatót (egyéni vállalkozót) ”
szövegrész helyébe a „befizetésre kötelezettet” szövegrész, második mondatában a „Ha a
foglalkoztató a tartozást nem fizeti meg, a” szövegrész helyébe az „A” határozott névelő,
második mondatában a „foglalkoztató (egyéni vállalkozó)”, helyébe a „befizetésre kötelezett”
szövegrész lép,
1.2	az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho.)
6. §-a (3) bekezdése b) pontjának zárójeles szövegrésze helyébe a „(ide nem értve a
szövetkezeti tagi jogviszonyt) ” szövegrész lép, 11. §-ának (8) bekezdése a következő
rendelkezéssel egészül ki: „A személyi jövedelemadó adóhatósági adó megállapítását
választó magánszemély adózó az egészségügyi hozzájárulás-bevallási kötelezettségének külön
nyomtatványon a tárgyévet követő február 15-éig tesz eleget.”, 7.§-a (1) bekezdésének a)
pontjában a „folyósításának” szövegrésze helyébe „, a gyermekgondozási segély, a
gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt, ”, továbbá a bekezdés a következő h) ponttal
egészül ki: „h) az ötven év feletti tartósan munkanélküli személy foglalkoztatása esetén.” ,
1.3	az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő törvények
jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi
LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi
hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvény 25. §-a (1)
bekezdésének felvezető szövegrészében a „j) pontja” megjelölés helyébe a „j) pontjának 1.
alpontja” szövegrész lép, a módosított rendelkezés „j) ” jelölése „1.” jelölésre változik, 28. §-
a (1) bekezdésének c) pontja a „részesül” előtt kiegészül a „, fogyatékossági támogatásban,
valamint rokkantsági járadékban”, m) pontja a „továbbá az illetékes magyar hatóság által
ideiglenes hatállyal elhelyezett, otthont nyújtó ellátás keretében átmeneti és tartós nevelésbe
vett külföldi kiskorú személy” szövegrésszel.
2.	hatályát veszti a Tbj. 4. §-a x) 2. alpontjában a „családi együttélés biztosítása céljából
kiadott” szövegrész, 5. §-a (1) bekezdése felvezető mondatának „, az aki” fordulata, b)
pontja, 20. §-ának második mondata, 26. §-a (3) bekezdésének „és a szerzetesrend tagja (a
továbbiakban: egyházi személy) ” szövegrésze, 29/A. §-a (1) bekezdésének a „(továbbiakban:
118
eva)” szövegrésze, 32. §-ának második mondata, 33. §-a (1) bekezdésének a „2003. évben 7
százalék, 2004. évben”, 51. §-a (5) bekezdése c) pontjában a „(fokozott biztonságú)”
szövegrész, az Eho. 7. §-a (1) bekezdése c) pontjának a „gyermekgondozási segély, ” és „a
gyermeknevelési támogatás” szövegrésze.
(2)	E törvény 150. §-ának (2) bekezdése a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő
csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján lép
hatályba.
(3)	E törvénnyel megállapított járulékot a 2004. január 1-jétől kezdődő időszakra juttatott
és megszerzett jövedelmek után első ízben február hónapban kell megfizetni.
(4)	A Tbj. 45. §-a (3) bekezdésének hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó, alkalmi
munkavállaló, aki e törvény hatálybalépésekor már rendelkezik egyéni vállalkozói
igazolvánnyal, illetőleg alkalmi munkavállalói könyvvel, de magánnyugdíjpénztárnak még
nem tagja, a magánnyugdíjpénztári-belépési kötelezettségének az e törvény hatályba lépését
követő 30 napon belül köteles eleget tenni.
(4)	A Tbj 51. § (5) bekezdése c) pontjának a 2002. évi XLII. törvény 204. § (2)
bekezdésével megállapított kiegészítését az elektronikus dokumentumban, számítógépes
hálózat útján teljesíthető bevallás fogadására, feldolgozására és nyilvántartására a Tbj.
végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rend. 17/A. § (6) bekezdésében előírt határidőt
követően kell alkalmazni.
222.	§ E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a foglalkoztatás elősegítéséről, és a
munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 41/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(5) A rehabilitációs hozzájárulás mértéke 2004. január 1-jétől 132 300Ft/fő/év. Az ezt
követő időszakban a rehabilitációs hozzájárulás mértéke a tárgyévet megelőző második év -
Központi Statisztikai Hivatal által közzétett- nemzetgazdasági éves bruttó átlagkeresetének 9
százaléka.”
223.	§ (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Öpt. 45/A. § (3)
bekezdésének b) pontjában az „és jövedelemnek tekintendő” szövegrész, 47. §-ának (7)
bekezdése, 48. §-a, 62. § (4) bekezdésének e) pontja, 65. §-t megelőző címben az
„ellenőrzési” szövegrész, valamint a 65. §-ának (1) és (2) bekezdése.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Öpt. 40/A. §-ának (4) bekezdésében „A (3)
bekezdésben” szövegrész helyébe „Az (5) bekezdésben” szövegrész lép, 41. § (1)
bekezdésének első mondata kiegészül a „, továbbá az ágazatok vegyes pénztárrá alakulása és
szétválása.” szövegrésszel, 47/A. §-ának (2) bekezdésében a „számlájának” szövegrész
helyébe a „nyugdíjszámlájának” szövegrész lép, 47/B. §-ának (2) bekezdésében „az átutalás
napja” szövegrész helyébe „a tagi követelés átutalására vonatkozó megbízás feladásának
napja” szövegrész lép, 49/A. §-ának (4) bekezdésében a „számlái” szövegrész helyébe a
„nyugdíjszámlái” szövegrész lép, a 49/B. §-ának (1) bekezdésében a „számlájukon”
szövegrész helyébe a „nyugdíjszámlájukon” szövegrész lép, 49/C. §-ának (4) bekezdésében a
„számlára” szövegrész helyébe a „nyugdíjszámlára” szövegrész lép.
224.	§ (1) Az Mpt. e törvénnyel megállapított 24. §-ának (7) bekezdését az e törvény
hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Mpt. 58. §-ának (1)
bekezdésében a „vagyonkezelési és” szövegrész, valamint a 66. § (5) bekezdésének c) pontja.
119
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Mpt. 24. §-ának (3) bekezdésében „az
átutalás napja” szövegrész helyébe „a tagi követelés átutalására vonatkozó megbízás
feladásának napja” szövegrész lép, 27.§ (1) bekezdésének utolsó mondatában a
„nyugdíjszolgáltatás” szövegrész helyébe a „szolgáltatás” szövegrész lép, 78. §-ának (5)
bekezdésében „A (3) bekezdésben” szövegrész helyébe „A (4) bekezdésben” szövegrész lép,
79/A. §-ának (1) bekezdése kiegészül a „továbbá az ágazatok vegyes pénztárrá alakulása és
szétválása.” szövegrésszel, 79/A. § (2) bekezdése c) pontjának cc) alpontjában az
„alapszabályát” szövegrész helyébe az „SzMSz-ét” szövegrész lép, 79/C.§ (1) bekezdésének
c)	pontjában az „alapszabályt” szövegrész helyébe az „SzMSz-t” szövegrész lép.
225.	§ E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról
és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 6.§ (4) bekezdésének második mondata
helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha a vagyonfelügyelő vagy a felszámoló, illetve a végelszámoló tevékenysége vagy
mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott
kifogás (51.§) elbírálása során a kifogás előterjesztője is félnek minősül.”
226.	§ (1) A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a
továbbiakban: Szjtv.) 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az e törvény 16. §-ában foglaltak kivételével, más nem folyamatosan szervezett
sorsolásos játékok játékadója a nyereményalap 16%-a. A sorsjáték játékadója a 30. § (3)
bekezdése szerinti havi nyereményalap 16%-a, a lottójáték játékadója a 30. § (5) bekezdése
szerinti havi nyereményalap 24%-a, a bingójáték játékadója a havi nyereményalap 7%-a, a
jokerjáték játékadója pedig a havi nyereményalap 17%-a. A kenójáték játékadója a havi tiszta
játékbevétel 24%-a.”
(2)	Az Szjtv. 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénznyerő automata játékadója játékhelyenként - a játékkaszinóban üzemeltetett
pénznyerő automata kivételével - az I. és a II. kategóriába tartozó pénznyerő automaták
esetén havi 75 000 forint. A játékadót minden megkezdett hónap után meg kell fizetni.”
120
1. számú melléklet a 2003. évi ... törvényhez
1.	Az Szja tv. 1. számú melléklete 2.7. alpontjának d) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
/lakáscélú felhasználás:/
„d) a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint meghatározott
korszerűsítés.”
2.	Az Szja tv. 1. számú melléklete 4.7. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:/
„4.7. a kormányrendeletben meghatározott Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, továbbá
kormányrendeletben szabályozott feltételek alapján két- és többoldalú nemzetközi oktatási
együttműködési megállapodás keretében az oktatási miniszter által a Magyar Ösztöndíj
Bizottság vagy a Magyar Ösztöndíj Bizottság Irodája javaslatára adományozott ösztöndíj,
egyéb juttatás, valamint a külföldiek magyarországi, és a magyarok külföldi felsőfokú
tanulmányainak egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet alapján külföldi felsőoktatási
intézményben tanuló hallgató, külföldi hallgató, vagy külföldi oktató, kutató részére
folyósított juttatás, nyújtott kedvezmény, illetve az oktatási miniszter által adományozott - a
kormányrendeletben meghatározott - Deák Ferenc ösztöndíj;”
3.	Az Szja tv. 1. számú melléklete 6.3. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:/
„6.3. a kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, a balesetbiztosítás, a teljes és
végleges munkaképtelenségre szóló betegségbiztosítás díja, valamint a kizárólag a díjat fizető
kártérítési felelősségi körébe tartozó kockázat elhárítására kötött biztosítás díja;”
4.	Az Szja tv. 1. számú melléklete 6.5. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:/
„6.5. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár (ide nem értve az önkéntes kölcsönös
nyugdíj pénztárat) törvényben, törvényi felhatalmazás alapján kiadott kormányrendeletben
meghatározott szolgáltatási körében és feltételekkel jogszerűen nyújtott szolgáltatása;”
5.	Az Szja tv. 1. számú melléklete 7.1. és 7.2. alpontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
/Egyéb indokkal adómentes:/
„7.1. a magánszemély által örökség, hagyomány vagy meghagyás címén megszerzett
vagyoni érték, a magánszemély által más magánszeméllyel kötött tartási vagy életjáradéki
szerződés révén megszerzett vagyoni érték, valamint a nyugdíjban részesülő magánszemély
által központi költségvetési szervvel vagy helyi önkormányzattal kötött tartási, életjáradéki
vagy öröklési szerződés révén megszerzett vagyoni érték, továbbá a szövetkezet nyugdíjas
tagjának a saját szövetkezetével kötött életjáradéki szerződés keretében a vagyonnevesítés
során szerzett szövetkezeti üzletrésze átruházásából származó jövedelme, feltéve, hogy annak
összege évente az átalakulás befejezésekor lezárt névérték egytized részét, de legfeljebb
havonta a 10 ezer forintot nem haladja meg;
121
7.2.	a magánszemély részére más magánszemély(ek) által ingyenesen vagy
kedvezményesen juttatott (fizetett) vagyoni érték; nem alkalmazható e rendelkezés, ha a
juttatás (a fizetés) a magánszemély vagy más által teljesített termékértékesítésre (vagyoni
érték átengedésére), szolgáltatásnyújtásra tekintettel vagy azzal összefüggésben történik (így
különösen nem adómentes a magánszemély által borravaló, hálapénz címén megszerzett
vagyoni érték);”
122
2. számú melléklet a 2003. évi ... törvényhez
1.	Az Szja tv. 3. számú mellékletének I. Jellemzően előforduló költségek fejezete a
következő 16. ponttal egészül ki:
/Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban említett
kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek
kielégítését - különösen a következők:/
„16. a tevékenységhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott
támogatás jogszerű felhasználásával teljesített kiadás alapján meghatározott költség, akkor is,
ha a kiadás részben a magánszemély személyes vagy családi szükségletét szolgálja (ha
azonban a támogatás csak részben nyújt fedezetet a kiadásra, akkor e rendelkezés alapján a
kiadásnak csak a támogatásból fedezett része alapján számolható el költség);”
2.	Az Szja tv. 3. számú mellékletének II. Igazolás nélkül elszámolható költségek fejezete a
következő 5. ponttal egészül ki:
„5. az Európai Parlament által az európai parlamenti megfigyelő és az európai parlamenti
tag számára fizetett költségtérítés;”
3.	Az Szja tv. 3. számú melléklete III. Értékcsökkenési leírás elszámolása fejezete a
következő 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. Kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre, nem anyagi javakra csak a
kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő, valamint a
mezőgazdasági őstermelő jogosult értékcsökkenési leírást elszámolni. Ennek során a
kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő, valamint a
mezőgazdasági őstermelő az egyéni vállalkozóra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza,
azzal az eltéréssel, hogy a kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági
termelő, valamint az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi
gazdálkodónak minősülő magánszemély és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként
közreműködő családtagja a családi gazdaság részét képező, vagy ahhoz tartozó tárgyi
eszköznek, nem anyagi javaknak az üzembe helyezés időpontjára megállapított beruházási
költségét - választása szerint - az üzembe helyezés adóévében jogosult egy összegben
költségként elszámolni. Más önálló tevékenységet végző magánszemély (ide nem értve az
egyéni vállalkozót) a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre, nem anyagi javakra a 2.
pont rendelkezéseit alkalmazza.”
4.	Az Szja tv. 3. számú melléklete III. Értékcsökkenési leírás elszámolása fejezete
következő 3. ponttal egészül ki:
„3. A magánszemély - az 1-2. pontban foglaltaktól függetlenül - a tevékenységéhez
jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott támogatás
felhasználásával megszerzett (előállított) tárgyi eszköz, nem anyagi jószág beszerzési
(előállítási) árának azt a részét, amely egyenlő a megszerzéséhez (előállításához) felhasznált
támogatás összegével, az üzembe helyezés (a rendeltetésszerű használatba vétel) időpontjában
értékcsökkenési leírásként számolja el. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz,
nem anyagi jószág esetén ezen túlmenően nincs lehetőség értékcsökkenési leírás
elszámolására.”
123
5.	Az Szja tv. 3. számú melléklete V. A jövedelem megállapításakor költségként
figyelembe nem vehető kiadások fejezete a következő 11. ponttal egészül ki:
„11. a magánszemély bevétele (jövedelme) után külföldön megfizetett, a személyi
jövedelemadónak megfelelő adó.”
124
3. számú melléklet a 2003. évi ... törvényhez
1.	Az Szja tv. 5. számú mellékletének bevezető rendelkezése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A magánszemély - a 9/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - nyilvántartási
kötelezettségei teljesítése során e melléklet rendelkezéseinek szerint jár el.”
2.	Az Szja tv. 5. számú mellékletének I. Alapnyilvántartások fejezete helyébe a következő
rendelkezés lép:
„I. Alapnyilvántartások
1.	Közös szabályok
1.1.	Alapnyilvántartás a naplófőkönyv, a pénztárkönyv, a bevételi és költségnyilvántartás,
valamint a bevételi nyilvántartás, továbbá az őstermelői igazolvány részét képező értékesítési
betétlap (az alapnyilvántartás típusai).
1.2.	Alapnyilvántartást vezet az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő, valamint
az adóévben más (egyéni vállalkozói tevékenységnek vagy mezőgazdasági őstermelői
tevékenységnek nem minősülő) önálló tevékenységet végző magánszemély. A magánszemély
nem önálló tevékenysége tekintetében csak akkor vezet alapnyilvántartást, ha az e
tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítéssel szemben az adóelőleg vagy a
jövedelem meghatározásakor költséget számol el, vagy az adóévben nem (nem csak)
kifizetőtől, munkáltatótól szerez nem önálló tevékenységből származó bevételt.
1.3.	A magánszemély egyéni vállalkozói tevékenysége, őstermelői tevékenysége, más
önálló tevékenysége és nem önálló tevékenysége tekintetében külön-külön
-	választása szerint a négy tevékenység esetében akár eltérő típusú - alapnyilvántartást vezet.
Tételes költségelszámolás esetén a más önálló tevékenységre vonatkozó alapnyilvántartást
úgy kell vezetni, hogy az önálló tevékenységből származó jövedelem tevékenységenként
megállapítható legyen.
1.4.	Az alapnyilvántartás típusát a magánszemély adóévenként határozza meg, és e
választását az adóévben saját elhatározásból később sem változtathatja meg. Ha a
magánszemély e törvény rendelkezései szerint az adóév során veszíti el az általa választott
alapnyilvántartás vezetésének a jogát, akkor a változás napját megelőző nappal köteles az
addig vezetett alapnyilvántartást lezárni, és a lezárt alapnyilvántartásban összesített adatokat
az új alapnyilvántartásba nyitó adatként bejegyezni. E rendelkezés nem mentesíti a
magánszemélyt a lezárt nyilvántartással és az azt alátámasztó bizonylatokkal összefüggő
megőrzési kötelezettsége teljesítése alól.
1.5.	Az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő alapnyilvántartásában az élő
állatok és állati termékek értékesítéséből származó bevételét más őstermelői tevékenységéből
származó bevételétől elkülönítve tartja nyilván.
1.6.	Az alapnyilvántartást az adó, az adóelőleg megállapítására előírt időszakonként az
alapnyilvántartás egyes adatsorainak összesítésével le kell zárni.
2.	A naplófőkönyv
2.1.	Az alapnyilvántartás vezetésére kötelezett magánszemély e kötelezettségét
-	választása szerint, bármely más alapnyilvántartás helyett - naplófőkönyv vezetésével is
teljesítheti.
125
2.2.	Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő köteles a naplófőkönyvet úgy
vezetni, hogy annak alapján minden, az egyéni vállalkozói tevékenységével, illetve őstermelői
tevékenységével kapcsolatban pénzbevételt vagy -kiadást eredményező gazdasági esemény
(így különösen értékesítés, beszerzés, hitelfelvétel, kölcsönnyújtás, vállalkozói kivét felvétele)
zárt rendszerben nyomon követhető legyen. E rendelkezés alkalmazásában a pénzbevétellel
esik egy tekintet alá a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás ellenértéke akkor is, ha
teljesítése egészben vagy részben nem pénzben (hanem például csere, beszámítás révén)
történt.
2.3.	A naplófőkönyv tartalmát a számvitelről szóló törvénynek az egyszeres könyvvitelt
vezető vállalkozókra irányadó rendelkezései szerint kell megállapítani.
3.	A pénztárkönyv
3.1.	Az alapnyilvántartás vezetésére kötelezett magánszemély e kötelezettségét
pénztárkönyv vezetésével teljesíti, ha más alapnyilvántartás vezetését nem választhatja, vagy
a más alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó választási jogával nem élt.
3.2.	Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő köteles a pénztárkönyvet úgy
vezetni, hogy annak alapján - a kiegészítő nyilvántartásokat is figyelembe véve - minden, az
egyéni vállalkozói tevékenységével, illetve őstermelői tevékenységével kapcsolatban
pénzbevételt vagy -kiadást eredményező gazdasági esemény (így különösen értékesítés,
beszerzés, hitelfelvétel, kölcsönnyújtás, vállalkozói kivét felvétele) zárt rendszerben nyomon
követhető legyen. E rendelkezés alkalmazásában a pénzbevétellel esik egy tekintet alá a
termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás ellenértéke akkor is, ha teljesítése egészben vagy
részben nem pénzben (hanem például csere, beszámítás révén) történt.
3.3.	A pénztárkönyv legalább a következő adatokat tartalmazza:
a)	sorszám;
b)	a gazdasági esemény időpontja;
c)	a bizonylat sorszáma;
d)	a gazdasági esemény rövid leírása (így különösen ellenérték, anyagbeszerzés, tárgyi
eszköz beszerzése, nyújtott vagy kapott kölcsön);
e)	bevételek, ezen belül külön feltüntetve
ea)	az adóköteles bevételeket,
eb)	a fizetendő általános forgalmi adót,
ec)	a jövedelem kiszámításánál figyelembe nem veendő bevételek;
f)	kiadások, ezen belül külön feltüntetve
fa)	a költségként elszámolható kiadásokat a következő bontásban
-	anyag- és árubeszerzés,
-	a közvetített szolgáltatások értéke,
-	az alkalmazottak bére és közterhei,
-	vállalkozói kivét (csak a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazó egyéni
vállalkozó esetében),
-	egyéb költségként elszámolható kiadás;
fb)	a költségként el nem számolható kiadásokat a következő bontásban
-	beruházási költség,
-	a levonható általános forgalmi adó,
-	egyéb, költségként el nem számolható kiadás.
126
4.	A bevételi és költségnyilvántartás
4.1.	A magánszemély az alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettségét -
választása szerint - bevételi és költségnyilvántartás vezetésével teljesítheti, ha az adóévben
a)	az általános forgalmi levonására nem jogosult, vagy e jogát nem érvényesíti, valamint
b)	a helyi iparűzési adó alanyaként állandó jellegű iparűzési tevékenység esetén
egyszerűsítve határozza meg az adó alapját.
4.2.	A magánszemély a bevételi és költségnyilvántartásban kizárólag az adóköteles
bevételeket és a költségként elszámolható kiadásokat rögzíti.
4.3.	A bevételi és költségnyilvántartás legalább a következő adatokat tartalmazza:
a)	sorszám;
b)	a gazdasági esemény időpontja;
c)	a bizonylat sorszáma;
d)	a gazdasági esemény rövid leírása (így különösen ellenérték, anyagbeszerzés);
e)	a kifizető neve (elnevezése) és adószáma (e rendelkezést az egyéni vállalkozó nem
köteles alkalmazni);
f)	a bevétel összege;
g)	a bevételből levont adóelőleg;
h)	a költség összege;
i)	a jövedelem.
5.	A bevételi nyilvántartás
5.1.	A magánszemély az alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettségét -
választása szerint - bevételi nyilvántartás vezetésével teljesítheti, ha az adóévben
a)	tételes költségelszámolást (egyéni vállalkozóként vállalkozói jövedelem szerinti
adózást) nem alkalmaz, valamint
b)	az általános forgalmi levonására nem jogosult, vagy e jogát nem érvényesíti, továbbá
c)	a helyi iparűzési adó alanyaként állandó jellegű iparűzési tevékenység esetén
egyszerűsítve határozza meg az adó alapját.
5.2.	A bevételi nyilvántartás legalább a következő adatokat tartalmazza:
a)	sorszám;
b)	a bevétel megszerzésének időpontja;
c)	a bizonylat sorszáma;
d)	a kifizető neve (elnevezése) és adószáma (e rendelkezést az egyéni vállalkozó nem
köteles alkalmazni);
e)	a bevétel összege;
f)	a bevételből levont adóelőleg;
g)	a jövedelem.
6.	Az értékesítési betétlap
6.1.	A mezőgazdasági őstermelő az őstermelői tevékenysége ellenértékeként megszerzett
bevétele tekintetében az alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettségét - választása
szerint - az őstermelői igazolvány részét képező értékesítési betétlap vezetésével teljesítheti,
ha az adóévben egyébként bevételi nyilvántartás vezetésére lenne jogosult.
127
6.2.	Az értékesítési betétlapra a mezőgazdasági őstermelő vagy helyette - az e törvényben
és a mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló kormányrendeletben meghatározott
feltételekkel - a kifizető jegyezhet be adatot.
6.3.	A mezőgazdasági őstermelő negyedévenként, a negyedév utolsó napjára összesíti
minden olyan, a negyedévben megszerzett őstermelői tevékenységből származó bevételét,
amely nem kifizetőtől származik, vagy amelynek kifizetésekor (juttatásakor) nyilatkozott a
kifizető részére, hogy a bevételt maga jegyzi be az értékesítési betétlapra. Az értékesítési
betétlapra az így összesített bevételt kell a negyedév utolsó napjára bejegyezni. A
mezőgazdasági őstermelő az elszámolásnál készített feljegyzést az őstermelői igazolvány
mellékleteként a bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályok szerint megőrzi.”
128
4. számú melléklet a 2003. évi ... törvényhez
1.	Az Szja tv. 6. számú mellékletének 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/II. MEZŐGAZDASÁGI ŐSTERMELŐI TERMÉKEK ÉS TEVÉKENYSÉGEK:
A)	Állat, állati termék/
„7. Propolisz (méhszurok),	130190 90 99-ből
továbbá
Méhpempő	0410-ből
nyers virágpor	121299 80 00-ből
Méhméreg	300190 99 00-ből
máshova nem sorolt méhészeti termék	210690 98 99-ből”
2.	Az Szja tv. 6. számú mellékletének 12. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/II. MEZŐGAZDASÁGI ŐSTERMELŐI TERMÉKEK ÉS TEVÉKENYSÉGEK:
B)	Növény, növényi termék/
„12. Fűszernövények és fűszerek:
Fűszerpaprika	0904 20-ból
Borókabogyó	0909 50-ből
Sáfrány	0910 20
Kakukkfű	0910 40-ből
Ánizsmag	0909 1000
Köménymag	0909 30
Kapormag	0910 99-ből
egyéb hazai fűszernövények	0709 90-ből
	1211 90-ből'
3.	Az Szja tv. 6. számú mellékletének 13. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/II. MEZŐGAZDASÁGI ŐSTERMELŐI TERMÉKEK ÉS TEVÉKENYSÉGEK:
B) Növény, növényi termék/
„13.Gabonafélék szemtermése, búza, kétszeres, rozs, árpa, 1001-1005, 100610, 1007-
zab, kukorica, rizs, cirokmag, hajdina, köles, kanárimag, 1008
triticale és más hibrid
kivéve:
a malomiparban megmunkáltakat”
4.	Az Szja tv. 6. számú mellékletének 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/II. MEZŐGAZDASÁGI ŐSTERMELŐI TERMÉKEK ÉS TEVÉKENYSÉGEK:
B)	Növény, növényi termék/
„21. Állatok etetésére szolgáló növényi eredetű termék: 2308 00 40, 2308 00 90-ből
makk, vadgesztenye, kukoricacsutka, -szár, -csuhé, -
levél, répafej, zöldségfélék héja, gyümölcshulladék
stb”
129
5. számú melléklet a 2003. évi ... törvényhez
1.	Az Szja tv. 11. számú melléklete I. Jellemzően előforduló költségek fejezetének
bevezető rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a fejezet a
következő 18. ponttal egészül ki:
„Költségként elszámolható kiadások különösen a következők:”
„18. az egyéni vállalkozói tevékenységhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés
rendelkezése alapján kapott támogatás jogszerű felhasználásával teljesített kiadás alapján
meghatározott költség, akkor is, ha a kiadás részben a magánszemély személyes vagy családi
szükségletét szolgálja (ha azonban a támogatás csak részben nyújt fedezetet a kiadásra, akkor
e rendelkezés alapján a kiadásnak csak a támogatásból fedezett része alapján számolható el
költség);”
2.	Az Szja tv. 11. számú melléklete II. Az értékcsökkenési leírás szabályai fejezete 3.
pontjának b) alpontjában a mezőgazdasági építményeket és a hozzájuk tartozó évi leírási
kulcsot tartalmazó szövegrész helyébe a következő rendelkezés lép:_
/Építménycsoportok
Évi leírási kulcs
%/
„Mezőgazdasági építmények	3,0
ebből: önálló támrendszer	15,0”
3.	Az Szja tv. 11. számú melléklete II. Az értékcsökkenési leírás szabályai fejezete 3. A
leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai alfejezete d) Gépek, berendezések,
felszerelések, járművek pontja 6. alpontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
/d) Gépek, berendezések, felszerelések, járművek
da) 33 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:/
„6. a HR 8419 11 00 00, 8541 40 90 00 vtsz.-alszámok;”
4.	Az Szja tv. 11. számú melléklete II. Az értékcsökkenési leírás szabályai fejezete a
következő 7. ponttal egészül ki:
„7. Az egyéni vállalkozó - az 1-5. pontban foglaltaktól függetlenül - az egyéni vállalkozói
tevékenységéhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott
támogatás felhasználásával megszerzett (előállított) tárgyi eszköz, nem anyagi jószág
beszerzési (előállítási) árának azt a részét, amely egyenlő a megszerzéséhez (előállításához)
felhasznált támogatás összegével, az üzembe helyezés (a rendeltetésszerű használatba vétel)
időpontjában értékcsökkenési leírásként számolja el. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló
tárgyi eszköz, nem anyagi jószág esetén ezen túlmenően nincs lehetőség értékcsökkenési
leírás elszámolására.”
5.	Az Szja tv. 11. számú melléklete IV. A jövedelem megállapításakor költségként
figyelembe nem vehető kiadások fejezete a következő 14. ponttal egészül ki:
„14. a magánszemély bevétele (jövedelme) után külföldön megfizetett, a személyi
jövedelemadónak megfelelő adó.”
130
6.	számú melléklet a 2003. évi ... törvényhez
1.	Az Szja tv. 13. számú mellékletének 9. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„9. A 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó - kivéve a
tevékenysége alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási ágazatba vagy
halgazdálkodási ágba sorolt egyéni vállalkozó - 2000. december 31-ét követően megkötött
hitelszerződés (ideértve a pénzügyi lízinget is) alapján tárgyi eszköz beszerzéséhez,
előállításához pénzügyi intézménytől igénybe vett hitel kamata alapján adókedvezményt vehet
igénybe. Nem vehető igénybe adókedvezmény a szállítási tevékenységet végző egyéni
vállalkozó által a nemzetközi szállítási tevékenységhez használt tárgyi eszköz beszerzéséhez,
előállításához kapcsolódó hitel szerződés alapján.”
2.	Az Szja tv. 13. számú mellékletének 12. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. A 9. pont alapján igénybe vett adókedvezmény összege adóévenként nem haladhatja
meg az 6 millió forintot. A magánszemély által az adóévben érvényesített adókedvezmény
összege az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben
igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.”
131
7.	számú melléklet a 2003. évi ... törvényhez
1.	A Tao. 1. számú mellékletének 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. Az adózó az értékcsökkentési leírást az immateriális jószág, a tárgyi eszköz üzembe
helyezése napjától (ideértve jogutód esetén a jogelődtől a vagyonmérleg szerint átvett, a
jogelőd által már üzembe helyezett eszköznél az átalakulás napját követő napot is) az
állományból való kivezetése (ideértve a forgóeszközök közé való átsorolást, valamint az
adózó megszűnését is) napjáig számolja el. Az értékcsökkenési leírást azon napokra
arányosan kell meghatározni, amely napokon az eszköz állományban volt.”
2.	A Tao. 1. számú mellékletének 5. a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„a) immateriális javaknál és az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogoknál,
figyelemmel a 13. pont rendelkezésére,”
3.	A Tao. 1. számú melléklete a következő 13. ponttal egészül ki:
„13. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (5) bekezdésének 1/c. pontja alapján
nyilvántartásba vett üzleti vagy cégérték bekerülési értékének - a nyilvántartásba vételt
követő, az adózó részvételével történő egyesülés esetén - az egyesülés napjáig elszámolt terv
szerinti értékcsökkenéssel csökkentett összegét az adózás előtti eredmény csökkentéseként
elszámolt értékcsökkenési leírásnak kell tekinteni, ha az egyesülés során a megvásárolt
társaság az eszközeit nem értékeli át piaci értékre.”
132
8. számú melléklet a 2003. évi ... törvényhez
A Tao. 2. számú mellékletének II. fejezetében a táblázat helyébe a következő táblázat lép:
„II. ÉPÍTMÉNYEK
Az építmény jellege	Leírási kulcs %
Ipari építmény	2,0
Mezőgazdasági építmény	3,0
ebből: önálló támrendszer	15,0
Melioráció	10,0
Mezőgazdasági tevékenységet végző adózónál a	
bekötő- és üzemi út	5,0
Közforgalmi vasút és kiegészítő építményei, ideértve az	
iparvágányokat is	4,0
Egyéb vasúti építmény (elővárosi vasút, közúti	
villamosvasút, metróvasúti pálya stb.)	7,0
Vízi építmény	2,0
Híd	4,0
Elektromos vezeték, ideértve a távközlési hálózat	8,0
vezetékeit is	
Kőolaj - és földgázvezeték, gázvezeték	6,0
Gőz-, forróvíz- és termálvízvezeték, földgáz	10,0
távvezeték, termálkút	
Közúti villamosvasúti és trolibusz munkavezeték	25,0
Egyéb, minden más vezeték	3,0
Alagút és földalatti építmény (a bányászati építmény	1,0
kivételével)	
Idegen (bérelt) ingatlanon végzett beruházás	6,0
Hulladéktároló	20,0
Minden egyéb építmény	2,0
ebből: a hulladékhasznosító létesítmény	15,0„
133
9. számú melléklet a 2003. évi ... törvényhez
1.	A Tao. 3. számú melléklete B) fejezetének 3. pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások/
„3. az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető
tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval
korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas (Tbj. 4. § f) pont), valamint az említett
magánszemélyek közeli hozzátartozója részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt
összeg, és az ahhoz kapcsolódó, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere
számára történő kötelező befizetés, figyelemmel az 1., 2., 8. és 12. pontban foglaltakra;”
2.	A Tao. 3. számú melléklete B) fejezetének 8. pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások/
„8. a biztosítás díja, ha a biztosított az adózóval munkaviszonyban álló magánszemély, az
adózó vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, vagy az
adózónál jogszabályban meghatározott tanulószerződés alapján gyakorlati képzésben
résztvevő szakképző iskolai tanuló;”
3.	A Tao. 3. számú melléklete B) fejezetének 9. pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások/
„9. a Munka Törvénykönyvében előírt rendelkezések alapján az igénybe nem vett
munkaidő-kedvezmény címen a szakszervezetnek átutalt összeg;”
4.	A Tao. 3. számú melléklete B) fejezetének 14. pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások/
„14. a munkáltató által elrendelt, a munkakör betöltéséhez szükséges ismeretek
megszerzését szolgáló képzés költsége, továbbá a kifizető által a vele munkaviszonyban álló
magánszemély, illetve tevékenységében személyesen közreműködő tagja képzésének
költsége, feltéve, hogy a képzés a kifizető tevékenységéhez szükséges ismeretek
megszerzését, bővítését célozza, valamint a kifizető tevékenységében közreműködő
magánszemély (például üzleti partner, szakértő) e feladatának ellátásához szükséges
felkészítés költsége, ide nem értve az iskolai rendszerű képzést.”
134
10. számú melléklet a 2003. évi ... törvényhez
1.	Az Eva tv. Mellékletének 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. Bizonylat az alakilag és tartalmilag hiteles olyan dokumentum, irat, amely megfelel az
e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek, és amelyen minden, az adókötelezettség
teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is fel van tüntetve. Az adózó által
kibocsátott számla, egyszerűsített számla és nyugta adattartalmát az általános forgalmi adóról
szóló törvény rendelkezései szerint, az általános forgalmi adóról szóló törvény és az adózás
rendjéről szóló törvény felhatalmazása alapján a kiadott külön jogszabály figyelembe
vételével kell meghatározni. Az adózó a jogszabályban előírt kötelezettsége teljesítéséhez, a
teljesítés ellenőrzéséhez szükséges határidőig bizonylatot állít ki minden olyan gazdasági
eseményről, amelynek alapján jogszabály rendelkezése szerint nyilvántartásában adat
rögzítésére, módosítására vagy törlésére köteles, kivéve, ha a bizonylat kiállítására más
személy kötelezett.”
2.	Az Eva tv. Mellékletének 4. pontja felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés
lép:
„4. A számlának, egyszerűsített számlának vagy nyugtának nem minősülő bizonylat
legalább a következő adatokat tartalmazza:”
3.	Az Eva tv. Melléklete a következő 6. ponttal egészül ki:
„6. A pénztárgéppel rendelkező, azt használó adóalany köteles a pénztárgépek
használatáról szóló külön jogszabály előírásait betartani.”
135
11.	számú melléklet a 2003. évi ... törvényhez
„1. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez
I.	rész
A 15 százalékos felszámított adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köre
1. Termékek
Sor- szám	Megnevezés	Vámtarifaszám
1.	Elő állatok (a sportló, versenyló, kutya, macska, díszállat, laboratóriumi és állatkerti állat kivételével)	ex 0101-től ex 0106-ig
2.	Élelmezési célra alkalmas hús, vágási melléktermék és belsőség Emberi fogyasztásra alkalmas pacal	0201-től 0210-ig ex 0504
3.	Halak, rákok, puhatestű és más gerinctelen víziállatok	0301-től 0307-ig
4.	Tejtermékek (kivéve anyatej), madártojás, természetes méz, másutt nem említett élelmezési célra alkalmas állati eredetű élelmiszer	ex 0401 0402-től 0410-ig
5.	Tenyészállatok spermája és embriója	0511 10 00 00 0511 99 90 01
6.	Elő fa és egyéb növény, hagyma, gumó, gyökér stb.	0601-től 0604-ig
7.	Élelmezési célra alkalmas zöldségfélék, gyökerek és gumók	0701-től 0714-ig
8.	Élelmezési célra alkalmas gyümölcs és dió, citrusfélék	0801-től 0814-ig
9.	Tea (nem fermentált)	0902 10 0902 20
10.	Gabonafélék	1001-től 1008-ig
11.	Malomipari termékek	1101-től 1106-ig 1108-tól 1109-ig
12.	Olajos magvak és olajtartalmú gyümölcsök, különféle gyümölcsök, ipari és gyógynövények, szalma és takarmány	1201-től 1214-ig,
13.	Propolisz	ex 1301
14.	Állati és növényi zsírok (csak az emberi fogyasztásra alkalmasak)	ex 1501 ex 1507-től ex 1512-ig ex 1513 21 30 00 ex 1513 21 90 00 ex 1513 29 50 00 ex 1513 29 91 00 ex 1513 29 99 00 ex 1514 ex 1515 21 ex 1515 29 ex 1515 50 ex 1515 90 59 ex 1517 1521 90 91
15.	Élelmiszer-készítmények hús-, hal-, rák-, rákféle, puhatestű, valamint más gerinctelen víziállat tartalommal	1601-től 1605-ig
16.	Cukor és cukoráruk	1701-től 1703-ig
17.	Rúd alakú, túróval töltött, csokoládéval bevont termék	ex 1806 31 00 99
18.	Gabona, liszt, keményítő vagy tej felhasználásával készült termék	1901-től 1904-ig 1905 10 1905 40 1905 90 kivéve: 1901 10 00 02
19.	Zöldségfélékből, gyümölcsből, dióból és más növényrészekből előállított készítmények	2001-től 2008-ig
136
20.	Egyéb ehető készítmények kivéve: ízesített vagy színezett cukorszirup	2102 2103 90 90 2104-től 2105-ig 2106 10 2106 90 kivéve: 2106 90 30 00 2106 90 51 00 2106 90 55 00 2106 90 59 00 2106 90 92 01 2106 90 98 01
21.	Víz, minden halmazállapotában Kivéve: -	Emberi fogyasztásra kiszerelt természetes ásványvíz, ide nem értve a gyógyvizet -	Emberi fogyasztásra kiszerelt forrásvíz -	Emberi fogyasztásra kiszerelt, ásványi anyaggal dúsított ivóvíz	ex 2201
22.	ízesített tej	ex 2202 90 91 ex 2202 90 95 ex 2202 90 99
23.	Ecet és ecetsavból készült ecetpótló, legfeljebb 10 tömegszázalék ecetsavtartalommal; Ecet és ecetsavból készült ecetpótló, ízesítve és/vagy színezve, legfeljebb 15 tömegszázalék ecetsavtartalommal	ex 2209
24.	Elelmiszer-ipari melléktermékek, hulladékok, elkészített állati takarmányok	2301-től 2309-ig
25.	Ásványi termékek (kalciumfoszfát trágyaként való felhasználás céljából őrölve)	ex 2510 20
26.	Gáz energetikai vagy tüzelőanyag célra	ex 2705 2711 11 2711 21 2711 12 11 2711 12 19 ex 2711 12 94 ex 2711 12 97 ex 2711 13 91 ex 2711 13 97 ex 2711 29
27.	Szacharin	ex 2925 11
28.	Gyógyszerek ("állatgyógyászati célra" szövegű magyar alszámos bontások), gyógyiszap, állatgyógyászati oltóanyag	ex 3002 ex 3003 ex 3004
29.	Vatta, géz, kötés és hasonló cikkek, sebészeti steril catgut, fogászati vérzéscsillapítók	3005 3006	10
30.	Hormon és spermicid alapú kémiai fogamzásgátló készítmények állatgyógyászati célra; Fogászati cement és más fogászati tömőanyagok, csontpótló cementek, gyökértömő csúcs	ex 3006 60 3006 40
31.	Állati vagy növényi trágya; Ásványi vagy vegyi trágyázószer (a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által kiadott forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező trágyázószerek)	3101 ex 3102 ex 3103 ex 3104 3105
32.	Fogászati lakkanyag; Fogászati viasz, fogászati lenyomatkeverék, fogászatban használt gipsz alapú egyéb készítmények, ragasztóanyag fogászati célra; Fogtechnikai, fogászati gipsz mintakészítéshez. Lenyomatgipsz	ex 3208 ex 3906 ex 3506 ex 2520
137
	fogászati lenyomatkészítéshez, por alakban ; Filmizoláló folyadék, gipsz-műanyag izoláló protéziskészítéshez Polírpaszta, fémoxid-gyanta keverék, fogművek felületi karcmentesítésére és fényesítésére; Foszfát kötésű kvarc-földpát alapú beágyazó anyag fémöntéshez és hozzá keverőfolyadék; Önkötő mintázó anyag, metil-metakrilát alapú, fogtechnikai célra, készletben is; Fogsoralapanyag protézis készítéséhez (meleg polimerizátum), metil- metakrilát alapú; Öntőakrilát fogsoralapanyag protézis készítéséhez (hideg polimerizátum), metil-metakrilát alapú; Autopolimerizátum fogsorjavító anyag; Hídváz- leplezőanyag, polimetil-metakrilát (meleg polimerizátum) vagy aromás dimetakrilát alapú és színezői	ex 3209 90 ex 3405 90 ex 3816 ex 3407
33.	Rovarölők, gombaölők, külsőleg alkalmazandó fertőtlenítőszerek, gyomirtók stb.	3808
34.	A társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyászati segédeszköznek minősülő higiénés eszközök, orvostechnikai eszköznek minősülő (műanyag) áruk Vizeletgyűjtő-zsák	ex 3924 90 ex 9401 ex 3923
35.	Egészségügyi és gyógyszerészeti áruk gumiból Fogászati gumianyag	4014 4015	11
36.	Egészségügyi betét (ideértve a tisztasági betétet is) és tampon, nadrágpelenka, csecsemőpelenka, pelenkabetét, papírvatta, fogászati papíranyag	ex 4818 40 ex 4818 90 ex 4823
37.	Folyóirat, kotta, térkép	ex 4901 4902 4904 4905	91 4905 99
38.	Vatta textilanyagokból, és ebből készült áruk	5601 10 5601 21
39.	Kompressziós térdharisnya, harisnya, harisnyanadrág, karharisnya, kompressziós kesztyű (amely megfelel az orvostechnikai eszközökről szóló külön jogszabályban meghatározott előírásoknak)	ex 6115 ex 6117
40.	Gyógyászati segédeszköznek minősülő rögzítőnadrág	ex 6212 90
41.	TB támogatással értékesített kész paróka	ex 6704
42.	Fogtechnikai bázislemez	ex 7106 ex 7108 ex 7110 ex 7218 ex 7219 ex 7220
43.	Reduktor	ex 8481 10
44.	Rokkantkocsi	8713
45.	Szemüveglencse, látást javító kontaktlencse, a TB támogatással értékesített szemüvegkeret, távcsőszemüveg	ex 9001 30 9001 40 41 9001 40 49 9001 40 80 9001 50 41 9001 50 49 9001 50 80 ex 9003
46.	Orvosi, sebészeti műszer és készülék: öninjektáló készülék és az ahhoz tartozó tű, orvosi fecskendő és az ahhoz tartozó tű, transzfúziós készülék, egyszerhasználatos vérvételi zsák, orvosi csapoló és öblítőeszközök, infúziós szerelékek, fogászati fúrógépbe befogható marófúró, - fúró és -csiszolókorong, fogászati tisztítókefék, vesedializátorhoz tartozó szűrő és vérvonal, aferézises	ex 9018 ex 8421 29 90 00
138
	eljárásnál használt ferézis szerelék szűrővel vagy anélkül, egyszerhasználatos szűrőcsalád	
47.	Egészségügyben való felhasználás céljára minősített inhalátor, lélegeztető készülék és tartozéka	ex 9019 20
48.	Gyógyászati segédeszközök	9021 10 9021 31 9021 39 9021 40 9021 90
49.	Vércukorszintet meghatározó készülék, nem ortézisként használt	ex 9027 80 17
	izomstimulátor	ex 9027 80 97 ex 9018 ex 9019
50.	Műlép	ex 9602 00 00 01
51.	A gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és	ex 1211
	készítmények nyilvántartásáról és forgalomba hozataláról szóló	ex 1302
	10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet alapján OGYI engedélyszámmal	ex 1504
	és forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező, gyógyszernek nem	ex 1515
	minősülő gyógyhatású termékek	ex 2006 ex 2007 ex 2106 ex 2201 ex 2205 ex 2206 ex 2208 ex 3004 ex 3301 ex 3302 ex 3306 ex 3307 ex 3802 90
E törvény alkalmazásában vámtarifaszám: a Kereskedelmi Vámtarifa 2002. július 31-én
hatályos szövegének áruazonosító számai, a tíz számjegynél kevesebb számjeggyel megadott
vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ide értendő.
2. Szolgáltatások
Sor- szám	Megnevezés	SZJ-szám
52.	Mezőgazdasági, vadgazdálkodási és erdőgazdálkodási szolgáltatás, kivéve: egészségügyi kártevőirtás	SZJ 01.41.1-ből, 01.42.1-ből, 01.50.1, 02.02.1
53.	Halászati szolgáltatás	SZJ 05.01.1
54.	Kényszer- és bérvágás	SZJ 15.11.90.0-ból, 15.12.90.0-ból
55.	Gyógyászati segédeszközök bérmunkában történő előállítása (a megbízó anyagából, illetve bérmunkában végzett részmegmunkálás)	SZJ 33.10.99.0-ból
56.	Gáz-, gőz- és vízellátás	SZJ 40.21.9, 40.22.1, 40.30.9 41.00.2
57.	Szemüveglencse egyedi csiszolása, keretbe helyezése	SZJ 52.74.13.0-ból
58.	Gyógyászati segédeszközök (az 1. számú melléklet I. részének 44. és 48. pontjában meghatározottak) javítása	SZJ 33.10.92.0-ból 35.43.9-ből, 26.22.9-ből
59.	Szállodai szolgáltatás	SZJ 55.10
60.	Egyéb kereskedelmi és korlátozottan igénybe vehető szálláshely- szolgáltatás	SZJ 55.21.1, 55.22.1, 55.23.11,
139
		55.23.12, 55.23.13, 55.23.15-ből
61.	Étkezőhelyi vendéglátásban az ételforgalom	SZJ 55.30.1-ből
62.	Diákétkeztetés	SZJ 55.51.10.1, 55.51.10.2, 55.51.10.3
63.	Munkahelyi és közétkeztetésben az ételforgalom	SZJ 55.51.10.4-ből, 55.51.10.9-ből, 55.52.1-ből
64.	Kábeltelevízió, televízió-műsorszórás, rádió-műsorszórás	SZJ 64.20.3-ból, SZJ 64.20.21, SZJ 64.20.22
65.	Mezőgazdasági termelési rendszerekkel kapcsolatos szolgáltatás	SZJ 74.14.15.0-ból
66.	Mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási és halászati szakmai tervezés, szakértés, kivéve: trófeabírálat	SZJ 74.14.15.0-ból SZJ 74.87.16.1-ből
67.	Mezőgazdasági laboratóriumi vizsgálatok	SZJ 74.30.1-ből
68.	Allat-egészségügyi ellátás	SZJ 85.20.1
69.	Szociális étkeztetés	SZJ 85.31.1-ből, 85.32.1-ből
70.	Személyszállítás	SZJ 60.10.1-ből, 60.21 60.22 60.23 61.10.1 61.20.1 62.10.10.0 62.20.10.0
71.	Szennyvíz- és hulladékkezelés, szennyeződésmentesítés	SZJ 90.01, 90.02, 90.03
72.	Film-, videó- és DVD vetítés	SZJ 92.13.1
73.	Előadó-művészeti szolgáltatás	SZJ 92.31.21.0
74.	Bábszínházi szolgáltatás	SZJ 92.34.13.9-ből
75.	Művészeti alkotótevékenység	SZJ 92.31.22-ből
76.	Cirkusz műsor	SZJ 92.34.11.0-ból
77.	Vidámparki szórakoztatás, mutatványok	SZJ 92.33.10.0
78.	Könyvtári, levéltári, múzeumi és egyéb kulturális szolgáltatás	SZJ 92.51.1, 92.52.1
79.	Allat- és növénykertek, védett természeti értékek bemutatása	SZJ 92.53.1
80.	Uszoda- és strandfürdő-szolgáltatás	SZJ 92.61.10-ből, SZJ 92.72.11.0-ból
81.	Temetkezés és ehhez kapcsolódó szolgáltatás	SZJ 93.03.1
82.	Fürdőszolgáltatás	SZJ 93.04.10.0-ból
83.	Temetések megszervezése, ügyintézése	SZJ 74.87.14-ből
84.	Sporteseményekre szóló belépők, sportlétesítmények rendeltetésszerű használata	SZJ 92.61.1-ből, 92.62.1-ből
II. rész
Az öt százalékos felszámított adómérték alá tartozó termékek köre
Sorszám	Megnevezés	Vámtarifaszám
1.	Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek törzskönyvezéséről és a forgalomba hozataluk engedélyezéséről szóló 12/2001. (IV. 12.) EüM rendeletben meghatározott hatóság által engedélyezett, a közvetlen lakossági gyógyszerellátásban értékesíthető humán	
140
	gyógyszerek (beleértve az immunológiai- és a homeopatis gyógyszerkészítményeket, az izotóppal jelzett gyógyszert, a radionuklid készletet, a radioaktív prekurzort, valamint az emberi vérből vagy plazmából készülő gyógyszereket) felhasználásra kész kiszerelt formában, ideértve a nem kereskedelmi jellegű áruforgalomban az erre jogosult hatóság engedélyével importált gyógyszereket [az 1. számú melléklet I. részének 51. pontjában szereplő 10/1987 (VIII. 19.) EüM rendelet hatálya alá tartozó gyógyhatású termékek kivételével]; Humán gyógyászati galenusi készítmények, magisztrális készítmények.	
2.	Kiszerelt gyógyhatású humán tápszer	1901 10 00 02 2106 90 92 01 2106 90 98 01
3.	Egészségügyi oxigén (max. 10, ill. 20 liter űrtartalmú, 150, ill. 200 bar nyomású palackban kiszerelve vagy cseppfolyós formában, kizárólag gyógyszerkönyvi minőségű termék)	ex 2804 40
4.	Braille-tábla műanyagból	ex 3926 90
5.	Fehér bot vakoknak	ex 6602
6.	Pontozó vakoknak	ex 8205 59 90
7.	Braille-tábla fémből	ex 8310
8.	Braille-írógép vakoknak	ex 8469 30
9.	Információátalakító egység vakok és hallássérültek részére (a szövetség által a tagok felé beszerzési ár alatt forgalmazott termék)	ex 8471
10.	Telefonkezelő adapter vakok számára	ex 8517 80 90
11.	Braille-óra vakoknak	ex 9102
12.	Könyv	ex 4901 4903”
141
12.	számú melléklet a 2003. évi... törvényhez
„2. számú melléklet az 1992. évi LXXIV törvényhez
A tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások köre
A 30. § (1) bekezdésében meghatározott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások a
következők:
1.	a földterület (ide nem értve az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény
szerinti beépítetlen építési telket) értékesítése, bérbe és haszonbérbe adása (SZJ 70.20.12.6,
70.20.12.7, 70.20.12.8);
2.	a lakóingatlan értékesítése, kivéve az építés befejezése előtti értékesítést, valamint az
építés befejezését követő első értékesítést;
3.	oktatást szolgáló taneszközök (ex 9023) bérbeadása;
4.	diákotthoni, kollégiumi ellátás (SZJ 55.23.15-ből);
5.	postai szolgáltatás (SZJ 64.11.12.0, 64.11.13.0, 64.11.14.0, 64.11.15.0);
6.	pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő szolgáltatásai (SZJ 65.11.1, 65.12.1, 65.21.1,
65.22.1,	65.23.1, 66.01.1, 66.02.1, 66.03, 67), ideértve a hitelintézetekről és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 3. §-a szerinti -
hitelintézeti elszámolóház által végzett - elszámolásforgalmi ügyletet is, de kivéve
-	a széfügyletet (SZJ 67.13.10.0-ból), valamint
-	a Hpt. szerinti pénzügyi lízinget a lízingdíj teljes tőketörlesztő részének erejéig, de
legalább a lízingbe adott termék adó nélkül számított beszerzési árának, illetve - ha a lízingbe
adott termék saját előállítású - előállítási költségének erejéig;
7.	az árutőzsde tagja által végzett tőzsdei tevékenység;
8.	hitelezői, valamint tagsági jogviszonyt kifejező vagyoni értékű jog átengedése;
9.	lakóingatlan - rendeltetéstől független - bérbeadása, egyéb módon történő hasznosítása
(kivéve: magán-szállásadás SZJ 55.23.13);
10.	az 1. és 9. pont alá nem tartozó ingatlan bérbe-, haszonbérbe adása (SZJ 70.20-ból);
11.	az engedményezés és a tartozásátvállalás;
12.	jogszabályban meghatározott zárjegynek a vámhatóság és a zárjegyfelhasználó közötti
értékesítése;
13.	közigazgatás, kötelező társadalombiztosítás (SZJ 75), egyéni vállalkozói igazolvány
kiadása (SZJ 74.87.17.7);
14.	a kereskedő által a külföldi utas javára, külön jogszabály szerint végzett adó-
visszatérítés;
15.	a fogtechnikusok fogtechnikai tevékenységük keretén belül végzett termékértékesítései
(különösen a korona, műfog, protézis) (vtsz ex 3407, 9021 21, 9021 29);
16.	az emberi szervek és anyatej (vtsz ex 3001, ex 0401), emberi vér értékesítése, ideértve
a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás szabályairól szóló 114/2000. (VI.29.) Korm.
rendeletben meghatározott labilis vérkészítményeket (vtsz ex 3002) ;
17.	oktatásból az alábbiak:
a)	köz- és felsőoktatás, a felnőttképzésből az Országos Képzési Jegyzékben
meghatározott szakképesítést adó képzés, a felnőttképzési törvény szerint szervezett és
akkreditált, továbbá jogszabályban meghatározottak szerint szervezett képzés,
142
továbbképzés, illetve szakvizsgára történő felkészítés, ideértve az ezekhez kapcsolódó
vizsgáztatási tevékenységet is;
b)	államilag, illetve nemzetközileg elismert nyelvvizsga-bizonyítvány kiadásának
alapjául szolgáló nyelvvizsgáztatás;
c)	a nemzetközi szerződés alapján Magyarországon működő külföldi kulturális
intézetek által folytatott oktatási tevékenység;
d)	az a)-c) pontokban meghatározott oktatás, képzés, vizsgáztatás megvalósításához
közvetlenül nyújtott oktatási, képzési, vizsgáztatási tevékenység;
e)	korrepetálás, magánóra adása;
(SZJ 80-ból),
f)	az oktatási pedagógiai szakértés, szaktanácsadás (SZJ 74.87.16.4-ből), a
pedagógiai tájékoztatás, pedagógus-továbbképzés szervezése, valamint a tanulmányi és
tehetséggondozó versenyek szervezése, összehangolása (SZJ 74.87.15-ből).
18.	humán egészségügyi ellátás (SZJ 85.1);
19.	szociális ellátás (SZJ 85.3), kivéve a szociális étkeztetést (SZJ 85.31.1-ből, 85.32.1-
ből);
20.	tagsági viszonyon alapuló egyéb közösségi, társadalmi szolgáltatás (SZJ 91.11.1,
91.12.1,	91.20.1, 91.31.1, 91.32.1, 91.33.1);
21.	közszolgálati rádiós és televíziós műsorok adása (SZJ 92.20.1-ből);
22.	szabadidős és amatőrsport szolgáltatás (SZJ 92.6-ból), kivéve a sporteseményekre
szóló belépőket, sportlétesítmények rendeltetésszerű használatát (SZJ 92.61.1-ből, 92.62.1-
ből) és az uszoda- és strandfürdő-szolgáltatást (SZJ 92.61.10-ből);
23.	szerencsejáték-szolgáltatás (SZJ 92.71.10), kivéve más kiegészítő szolgáltatást (SZJ
92.71.10.9);
24.	zsűriszámmal ellátott egyedi vagy meghatározott példányszámban, nem ipari
gyártástechnológiával előállított népművészeti, népi iparművészeti és iparművészeti termékek
értékesítése az arra jogszabály által meghatározott minősítés szerint; (Nem tartoznak ide az
ipari gyártástechnológiával előállított termékek még akkor sem, ha azokat népművész vagy
iparművész formaterve alapján ún. esztétikai zsűri minősítette és zsűriszámmal ellátta.)
25.	az 1-24. pontokban felsorolt termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások közvetítése,
ha az más nevében és javára történik, és a közvetítő jognyilatkozat-tételi jogosultságával jár
együtt;
26.	az előzőekben statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott
tevékenységek, függetlenül attól, hogy a statisztikai besorolás a tevékenység folytatását
személyi vagy egyéb előfeltételhez köti.”
143
13. számú melléklet a 2003. évi... törvényhez
„3. számú melléklet az 1992. évi LXXIV törvényhez
I. rész:
Az előzetesen felszámított adó megosztása arányosítással
1.	Az arányosításba bevont előzetesen felszámított adó összegéből a levonható részt az
alábbi számítási módszerrel kell meghatározni:
L = A x Lh; ahol
L: az arányosításba bevont előzetesen felszámított adó összegéből a levonható rész;
A: az arányosításba bevont előzetesen felszámított adó összege;
LH: a levonási hányad, mely annak a hányadosnak az eredménye, amelynek
-	számlálójában az adólevonásra jogosító termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás (ideértve
az azokhoz kapcsolódó előleget is) adó nélkül számított összesített ellenértéke szerepel,
-	nevezőjében pedig a számlálóban szereplő, valamint az adólevonásra nem jogosító
termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás (ideértve az azokhoz kapcsolódó előleget is)
összesített ellenértékének együttes összege szerepel.
A levonási hányadot 2 tizedesjegy pontossággal kell kiszámítani.
2.	A levonási hányad 1. pont szerinti kiszámításakor:
a)	a számláló értékét növelik az adólevonásra jogosító termékértékesítés és
szolgáltatásnyújtás végzéséhez közvetlenül kapcsolódó, a 22. § (1) és (2) bekezdése szerint
adóalapot nem képező, államháztartási támogatásnak nem minősülő támogatások;
b)	a nevező értékét növeli az a) pont szerinti támogatások összege, valamint az
adólevonásra nem jogosító termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás végzéséhez közvetlenül
kapcsolódó, a 22. § (1) és (2) bekezdése szerint adóalapot nem képező, államháztartási
támogatásnak nem minősülő támogatások, a közigazgatási eljárásokért, igazgatási jellegű
szolgáltatásokért, bírósági eljárási cselekményekért kapott illetékek, díjak, valamint az adók
és egyéb illetékek (ideértve az átengedett adót és a tárgyévi költségvetési törvény által előírtak
szerinti mértékben átengedett illetéket is);
c)	a számláló és/vagy a nevező értékébe nem kell beszámítani a tárgyi eszköz
értékesítésének, illetve a 2. számú melléklet 6., 8. és 11. pontjaiban meghatározott
szolgáltatásnyújtás ellenértékét, ha azt az adóalany eseti jelleggel végzi. Az előzőek szerint
kell eljárni akkor is, ha a 2. számú melléklet 6., 8. és 11. pontjai csak a 2. számú melléklet 26.
pontjának figyelembevételével minősülnek szolgáltatásnyújtásnak.
3.	Az adóalany - választása szerint - az arányosításba bevont előzetesen felszámított adó
összegét
a)	a tárgyév során göngyölítve, a göngyölített tárgyévi adatok alapján kiszámított levonási
hányad alkalmazásával (azzal, hogy az így kiszámított levonható adót korrigálni kell a
tárgyévi korábbi bevallási időszak(ok)ban levonható adóként már elszámolt adó göngyölített
összegével), vagy
b)	az évközi adóbevallási időszak(ok)ban a tárgyévet megelőző évre vonatkozó levonási
hányad alkalmazásával köteles megosztani (ideiglenes megosztás). A tárgyév végén az
adóalany köteles:
144
-	a tárgyévi adatok alapján a tárgyévre vonatkozó levonási hányadot meghatározni, s ha a
kapott eredmény eltér az ideiglenes megosztáskor alkalmazott levonási hányadtól, akkor
-	az arányosításba bevont előzetesen felszámított adó tárgyévi göngyölített összegét a
tárgyévre vonatkozó adatok felhasználásával újból megosztani (végleges megosztás), és
az ideiglenes és a végleges megosztás közötti különbözetet pótlólag bevallani.
4.	Az adóalany a 3. pont szerinti választásától a tárgyévben nem térhet el. Az az adóalany,
aki a tárgyévben válik adóalannyá, illetve nem rendelkezik a tárgyévet megelőző évre
vonatkozó levonási hányaddal, csak a 3. a) pontban meghatározott számítási mód szerint
oszthatja meg az arányosításba bevont előzetesen felszámított adó összegét.”
145
14.	számú melléklet a 2003. évi ... törvényhez
„8. számú melléklet az 1992. évi LXXIV törvényhez
A 4/A. § (3) bekezdésének alkalmazásában a gazdasági tevékenységgel egy tekintet alá
eső tevékenységek
1)	Távközlési szolgáltatás;
2)	villamosenergia-, gáz-, gőz- és vízellátás (SZJ 40.11.9, 40.12.1, 40.13.1, 40.21.9,
40.22.1,	40.30.9, 41.00.2);
3)	közlekedés;
4)	vízi közlekedést és légi szállítást segítő szolgáltatások (SZJ 63.22.1, 63.23.1);
5)	személyszállítás (SZJ 60.10.1-ből, 60.21, 60.22, 60.23, 61.10.1, 61.20.1, 62.10.10.0,
62.20.10.0);
6)	saját előállítású új (az értékesítés előtt használatba nem vett) termékek értékesítése;
7)	a mezőgazdasági intervenciós szervezetek mezőgazdasági termék értékesítése, amelyet
az e termékek közös piac-szervezéséről szóló rendeletek alapján végeznek;
8)	szakmai jellegű vásárok és kiállítások rendezése (SZJ 74.87.15-ből);
9)	tárolás, raktározás (SZJ 63.12);
10)	hirdetés, reklámtevékenység (SZJ 22.11.6, 22.12.2, 22.13.2, 22.15.2, 72.30.30,
72.40.20.0,	74.13, 74.81.23, 74.14.16, 74.4, 92.11.3);
11)	utazásszervezés (SZJ 63.30.1);
12)	étkezőhelyi vendéglátás, diákétkeztetés, munkahelyi és közétkeztetés (SZJ 55.30.1,
55.51.10.1,	55.51.10.2, 55.51.10.3, 55.51.10.4, 55.51.10.9, 55.52.1);
13)	rádió- és televízióállomások reklám- és hirdetési tevékenysége, reklámidő eladása
(SZJ 74.40.1, 92.11.3, 92.20.2), kereskedelmi jellegű termékértékesítései.”
146
15.	számú melléklet az.......évi.....törvényhez
1.
(1)	Az Itv. Melléklete I. címének 1. pontja a következő mondattal egészül ki.
„A büntetést vagy intézkedést alkalmazó határozat elleni kifogás, valamint az eljárást
megszüntető határozat elleni panasz illetéke 3000 forint.
(2)	A Melléklet I. címének 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. Az 1. pontban nem említett szabálysértési eljárás illetékmentes, kivéve a részletfizetési
kedvezmény, halasztás engedélyezésére irányuló eljárást, amelyre a törvény 29. §-ában
foglaltak az irányadóak.”
2.
Az Itv. Melléklete XIV. címének 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. A hulladékgazdálkodási bírságot, a veszélyes-hulladék bírságot, zajbírságot,
légszennyezési bírságot, szennyvízbírságot, fel színalatti víz-védelmi bírságot, vízszennyezési
bírságot, továbbá a természetvédelmi bírságot megállapító határozat esetén a fellebbezéssel
megtámadott bírságösszeg minden megkezdett 1000 forintja után 500 forint, de legalább
20 000 forint.”
147
INDOKOLÁS
Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló
törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ELSŐ RÉSZ
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ OSZTALÉKADÓT,
VALAMINT AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
I.	Fejezet
148
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása esetében a legfontosabb célkitűzés az
államháztartás egyensúlyi helyzetéhez szükséges bevételek biztosítása, amely - egyéb
módosítások mellett - a 2004. évre már meghirdetett adótábla hatályba lépése mellett is
megvalósítható. A Javaslatban megfogalmazott módosítások fontos lépéseket tesznek az
egyszerűbb, átláthatóbb adózási környezet kialakítása érdekében is, ennek részeként egyes
halmozott kedvezményeket jelentő, illetve viszonylag bonyolult adókedvezmények (például a
nyugdíj járulék és a magánnyugdíj-pénztári tagdíj engedménye és a befektetési adóhitel)
megszűnnek.
Ugyanakkor jelentősen emelkedik egyes meghatározott társadalmi, gazdaságpolitikai célokat
szolgáló kedvezmények mértéke. Így például a szakképző iskolai tanuló gyakorlati
képzésében részt vevő egyéni vállalkozó és mezőgazdasági őstermelő bevételét csökkentő
kedvezmény összege emelkedik, valamint - az egészségpénztári rendszer továbbfejlesztése
érdekében - bővül az önkéntes kölcsönös pénztárakhoz kapcsolódó kedvezményrendszer. A
különböző típusú jövedelmek adóterhelésének közelítését szolgálja a külön adózó jövedelmek
(például ingatlan átruházásából származó jövedelem, osztalék, tőzsdén kívüli ügyletek
árfolyamnyeresége) adómértékének 25 százalékra történő felemelése. A lakáscélú hitel
törlesztőrészletéhez kapcsolódó adókedvezmény átalakítása biztosíthatja a lakáspolitikai
elképzelések megvalósítását célzó adókedvezmény hosszú távú fenntartását.
Az adóelkerülés lehetőségeinek szűkítése érdekében - néhány kivétellel (például
reprezentáció, üzleti ajándék, cégautó magáncélú használata) - 2004-től megszűnik a
természetbeni juttatás intézménye (azaz a nem pénzben juttatott bevétel minden esetben a
pénzbeli bevétellel esne egy tekintet alá), amely szükségessé teszi az adóelőleg
megállapítására, megfizetésére és bevallására vonatkozó szabályozás átalakítását is. A
Javaslat ugyancsak tartalmazza a cégautó-adó 1997. óta változatlan mértékének emelésére
vonatkozó módosítást.
A közigazgatás szolgáltató jellegének erősítése céljából több, a személyi jövedelemadóról
szóló törvényben szabályozott eljárás (például az elhatárolt veszteség engedélyezése, az
elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program nyilvántartásba vétele) esetében a Javaslat
rendelkezik arról, hogy az eljáró közigazgatási szerv „hallgatása” esetén a kérelemnek helyt
adó határozathoz fűződő jogkövetkezmények állnak be.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
Az érvénytelen szerződés, vagy egyébként jogalap nélkül megszerzett jövedelem
adókötelezettségére, valamint az érvénytelen szerződés vagy egyébként jogalap nélkül
teljesített kiadás alapján elszámolt költség érvényesíthetőségére vonatkozóan a hatályos
személyi jövedelemadó törvény nem tartalmaz szabályokat. A Javaslat szerint - ha az eredeti
állapot helyreállítása a bevallás benyújtásáig megtörtént - a magánszemély az érvénytelen
szerződés alapján, vagy egyébként jogalap nélkül megszerzett bevétele után nem köteles az
adót megállapítani, bevallani és megfizetni, ha pedig az eredeti állapot helyreállítása a
bevallási kötelezettség teljesítése után történt meg, az adó önellenőrzéssel helyesbíthető. Az
érvénytelen szerződés vagy egyébként jogalap nélkül teljesített kiadás révén az adózó
költséget nem számolhat el, illetőleg - ha az elszámolás már megtörtént - köteles az
önellenőrzésre vonatkozó szabályok alkalmazásával a jövedelmet és az adót helyesbíteni.
149
a 2.§-hoz
A Javaslat általános érvénnyel rögzíti, hogy a bevétel adókötelezettségének jogcímének
meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett
személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit
kell figyelembe venni, azaz a jövedelmet juttató személy és a magánszemély közötti közvetett
kapcsolatot is értékelni kell.
a 3. §-hoz
A törvény értelmező rendelkezései között a Javaslat módosítja az egyéni vállalkozó fogalmát,
követve az elmúlt időszakban történt jogszabályváltozásokat, és megteremtve ezáltal az egyéb
törvényekkel (így az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvénnyel ) való összhangot.
Hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozása többek között a határokon átnyúló
munkaerőmozgás nagyságrendjében is változást eredményez. Ez szükségessé teszi a
munkaviszonyból származó jövedelem fogalmának újraszabályozását, beemelve e körbe a
munkaviszonynak megfelelő, külföldi jog szerinti jogviszony alapján megszerzett jövedelmet.
A törvény hatályos szabályozása különbséget tesz a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer
keretében, illetőleg a magánnyugdíj-rendszer keretében megszerzett nyugdíj-jellegű
jövedelmek között, továbbá eltérően kezeli az önkéntes nyugdíjpénztárak közvetítésével
megszerzett kiegészítő nyugdíjat. A társadalombiztosítási rendszer keretében megszerzett
nyugdíjat 2002. január 1-től a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, míg a
magánnyugdíjpénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg egyéb jövedelemnek minősül
(habár rá jutó adót csökkenti a pénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg adótábla szerinti
legmagasabb adókulccsal megállapított adójának 50 százaléka). Az önkéntes kölcsönös
nyugdíjpénztárak szolgáltatása meghatározott feltételek teljesülése esetén adómentes.
A Javaslat egyszerűsíti, rendszerbe foglalja ezen nyugdíjjellegű kifizetések bonyolult, egyes
kifizetéseket eltérően kezelő szabályozását. A módosítás alapján nyugdíjnak minősül (és mint
ilyen, adómentes):
-	a magánnyugdíjpénztár nyugdíjszolgáltatása (ideértve a biztosítóintézettől vásárolt
járadékszolgáltatás esetén a biztosító által nyújtott járadékszolgáltatást is);
-	az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a tag részére egyösszegben vagy járadék
formájában teljesített nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj) azzal a feltétellel, hogy a
tag tagsági viszonya a pénztárral (átlépés esetén a korábbi pénztárral) a kifizetés évét
megelőző harmadik adóévben vagy korábban keletkezett, vagy a járadékfizetés
időtartama legalább három év és a járadék folyósításának első három évében a járadék
éves szinten az előző évi összeg 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökkenő;
-	az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár szolgáltatása, ha a magánszemély rokkanttá
nyilvánítása következtében vált a szolgáltatásra jogosulttá.
Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény hatályos szabályozása alapján az
örökös, illetve kedvezményezett részére történő haláleseti kifizetés nem minősül személyi
jövedelemnek, azaz e jövedelem adómentes. E szabályt erősítendő a javaslat is rögzíti, hogy
nyugdíjnak minősül (és így adómentes) az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a
kedvezményezett részére kifizetett összeg.
A Javaslat újrafogalmazza az adóköteles biztosítási díj fogalmát. A megváltozott fogalom
alapján nemcsak a kifizető (azaz jellemzően belföldi jogi személy, egyéb szervezet, egyéni
vállalkozó) által a magánszemély javára kötött biztosítási szerződés alapján fizetett díj
minősül adóköteles biztosítási díjnak, hanem bármely személy által fizetett olyan díj is, amely
150
alapján a biztosító szolgáltatása a magánszemélyt biztosítottként vagy kedvezményezettként
illeti meg (természetesen a magánszemély által más magánszemély javára nem ellenérték
jelleggel fizetett díj továbbra is adómentes). A rendelkezés továbbá meghatározza, hogy a díj
annál a magánszemélynél minősül adóköteles bevételnek, akire tekintettel azt fizetik.
A Javaslat - összhangban a szakképzésről szóló törvény változásaival - pontosítja a
szakképzésben tanulószerződéssel résztvevő tanuló pénzbeli juttatásainak, illetve a
szakképzésben tanulószerződés nélkül résztvevő tanuló szakmai gyakorlat idejére járó
pénzbeli juttatásainak azt a részét, amely adóterhet nem viselő járandóságnak minősül.
A Javaslat az adóterhet nem viselő járandóságok közé új elemként emeli be az Európai
Gazdasági Térség tagállamának joga alapján folyósított olyan bevételt, amely a tagállam joga
szerint a saját állampolgárok részére történő folyósításkor (is) adómentes. Szintén adóterhet
nem viselő járandóságnak minősül a jövő évtől az Európai Gazdasági Térség tagállamainak
joga alapján folyósított olyan bevétel, amely belföldi folyósítás esetén adóterhet nem viselő
járandóságnak minősülne (például a gyermekgondozási segélynek megfelelő jogcímen
juttatott bevétel).
Az adóterhet nem viselő járandóság körében jelentősen emelkedik a hallgatói munkadíj adót
nem viselő értékhatára, valamint megjelenik - jogszabály által szabályozandó mértékben - a
felsőoktatásról szóló törvény előírásai szerint adományozható arany-, gyémánt-, vas-, illetve
rubindiplomákhoz kapcsolódó pénzösszeg.
a 4. §-hoz
A természetbeni juttatás intézményének átalakítása szükségessé teszi a bevétel fogalmának
pontosítását. A Javaslat felsorolja azokat a jellemző vagyoni értékeket, amelyeket a bevétel
megállapításánál nevesíteni célszerű.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozással járó változásoknak megfelelő jogszabályi
környezet kialakítását szolgálják a támogatások elszámolásának a Javaslat által
megfogalmazott szabályai. E szabályok általános jelleggel rögzítik, hogy a támogatásból
származó bevétellel szemben csak olyan kiadás alapján számolható el költség, amely kiadás
teljesítését a támogatást megállapító jogszabály vagy nemzetközi szerződés lehetővé teszi.
A Javaslat - hasonlóan a hatályos szabályozáshoz, de mellőzve a bizonylat fajtájának konkrét
megjelölését - rendelkezik arról, hogy ha a magánszemély olyan termék vagy szolgáltatás
ellenértéke alapján kíván költséget elszámolni, amelynek értékesítője, illetve nyújtója az
általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott bizonylat kiállítására kötelezett,
akkor a kiadás igazolására kizárólag e bizonylat (ide nem értve a nyugtát) alkalmas. Egyéb
esetekben a kiadás igazolására kizárólag az a bizonylat alkalmas, amely tartalmazza a költség
összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot (például a kiadás összegét és
pénznemét) is.
az 5. §-hoz
Az átalakított jövedelem-fogalomnak megfelelően a Javaslat kiegészíti egyes nem pénzben
juttatott vagyoni értékekre vonatkozóan a bevétel megállapításának szabályait, így többek
között a kereskedelmi utalvány, az elengedett, más által átvállalt tartozás, továbbá az egyéb,
nem pénzben megszerzett vagyoni érték esetében.
a 6. §-hoz
A Javaslat pontosítja a jövedelem megállapításánál figyelembe nem veendő bevételek, illetve
a költségnek nem számító kiadások körét. A Javaslat kiegészíti a szabályozást azzal az
előírással, miszerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a vagyoni
151
értéket, amelynek szokásos piaci értékét a magánszemély köteles megfizetni, továbbá azt a
vagyoni értéket, amelyet az adóalany köteles visszaszolgáltatni.
A Javaslat szerint a magánszemély jövedelmének kiszámításánál nem kell bevételként
figyelembe venni azt az összeget, amelyet a magánnyugdíjpénztár, illetve az önkéntes
kölcsönös biztosító pénztár a pénztártag magánszemély, illetőleg halála esetén a
kedvezményezett rendelkezése alapján más pénztárba, vagy a Nyugdíjbiztosítási Alap részére
utal át.
Ugyancsak nem kell bevételként figyelembe venni - hasonlóan a 2003. évi szabályokhoz -
azt az összeget, amelyet magánnyugdíjpénztár részére a magánszemély tag javára
tagdíjfizetésre kötött támogatási megállapodás keretében, illetve a munkáltató által fizetett
tagdíj kiegészítésként más személy fizet meg. Változatlan az a rendelkezés, hogy a „nem
bevétel” kategória az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba havonta fizetett munkáltatói
hozzájárulásnak csak meghatározott részére alkalmazható, amely azonban havonként a hónap
első napján érvényes minimálbérről annak 130 százalékára növekedett. Amennyiben a
munkáltatói hozzájárulás havonta fizetett összege meghaladja az említett értékhatárt, az e
feletti összeg oly módon adózik, amely jogviszonyra tekintettel a magánszemély ahhoz
hozzájutott (azaz munkaviszonyból származó jövedelemként).
Új előírás, hogy a felemelt értékhatáron belül a nyugdíjpénztári, vagy az önkéntes kölcsönös
egészségpénztári és önsegélyező pénztári befizetés értékhatára nem haladhatja meg havonta a
havi minimálbér 100-100 százalékát, ezzel ösztönözve a munkáltatókat - az egészségpénztári
rendszer átalakításához kapcsolódóan - a magánszemélyek javára történő befizetések
növelésére.
A természetbeni juttatás fogalmának átalakítása teszi szükségessé a pedagógus szakvizsgára
történő felkészülésben vagy továbbképzésben való részvételi díjának és költségének
munkáltató általi megtérítése, kifizetése esetén a jövedelem megállapításánál figyelembe nem
veendő bevételnek minősülő tételek újrafogalmazását.
A Javaslat szerint - elsősorban adókikerülést megakadályozandó - a jövőben bevételnek nem
minősülő képzési költségként az iskolai rendszerű képzés költsége nem vehető figyelembe.
A Javaslat szerint nem bevétel az utólag folyósított támogatás, feltéve, hogy a cél szerinti
felhasználás révén teljesített kiadást a magánszemély költségként nem számolta el (ide értve
az értékcsökkenési leírást is).
a 7. §-hoz
A Javaslat a támogatások elszámolására vonatkozó szabályozás részeként rendelkezik arról,
hogy csak annyiban számolható el költség a jogszabály vagy nemzetközi szerződés
rendelkezése alapján folyósított vissza nem térítendő támogatással szemben, amennyiben a
támogatást a jövedelem kiszámításánál bevételként kell figyelembe venni. Az utólag
folyósított támogatás ugyanis - a hatályos szabályozásnak megfelelően - továbbra sem
bevétel, ezért a felhasználásával teljesített kivetést sem indokolt költségként elismerni.
a 8. §-hoz
A Javaslat alapján a törvény kiegészül a nyilvántartási kötelezettségre vonatkozó általános
jellegű szabályokkal, illetve a jelenleg is hatályos általános jellegű nyilvántartási szabályokat
áttekinthetően, rendszerezetten összefoglalja. A módosítás követi az egyszerűsített vállalkozói
adóról szóló törvény esetében már kialakult szabályozási gyakorlatot.
A Javaslat rendelkezik arról is, hogy az adózással összefüggő nyilvántartások vezetése során
figyelembe kell venni a támogatást megállapító jogszabálynak vagy nemzetközi szerződésnek
152
a támogatás nyilvántartására vonatkozó előírásait. E módosítás révén a támogatással
összefüggő nyilvántartások vezetése egyben adókötelezettség teljesítését is jelenti, azaz
lehetővé válik adóhatósági ellenőrzése.
a 9. §-hoz
A Javaslat - összefüggésben a bevétel-meghatározás szabályainak kiegészítésével - pontosítja
a bevételszerzés időpontja meghatározásának szabályait. A Javaslat tételesen meghatározza az
egyes, különös megjelenési formában megszerzett bevételek esetében (pl. pénz, dolog,
értékpapír, váltó, csekk, igénybevett szolgáltatás, forgalomképes vagy értékkel bíró jog,
elengedett, átvállalt tartozás, a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás) a
bevétel megszerzésének időpontját.
a 10. §-hoz
A magánszemély adózással összefüggő adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében a
Javaslat megteremti az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás
lehetőségét. A módosítás következtében számos, eddig önadózó magánszemély mentesülhet
az adóbevallási kötelezettség alól. Az adóhatósági adómegállapítás eljárási szabályait az
adózás rendjéről szóló törvény tartalmazza, a személyi jövedelemadóról szóló törvény az
anyagi jogi szabályokat (az adómegállapítási mód feltételeit) határozza meg. A 2004-es
adóévre - a Javaslatban meghatározott kivételekkel - lényegében már minden olyan
magánszemély, aki kizárólag munkáltatóktól, kifizetőktől szerzett az adóévben jövedelmet,
választhatja az adóhatósági adómegállapítást, ezért a Javaslat az önadózás alóli kivételként
említi az adóhatóság által történő adómegállapítást is.
a 11. §-hoz
A Javaslat pontosítja, hogy munkáltatói és azzal egyenértékű elszámolás esetén nincs helye
tételes költségelszámolásnak, illetve a magánszemély jogszerűen nem tehet adóbevallással
egyenértékű nyilatkozatot, ha bármely bevételét terhelő adóelőlege megállapításakor költség
levonását kérte. A Javaslat azonban pontosítja, hogy a munkáltatói adómegállapítást nem
zárja ki, ha a költségtérítésből a jövedelem megállapítása a törvényben meghatározott hányad
vagy igazolás nélkül elszámolható költség figyelembevételével történik.
a 12. §-hoz
A Javaslat meghatározza az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás
feltételeit. A magánszemély akkor jogosult az adóhatóság felé adómegállapítást kérő
nyilatkozat megtételére, ha az adóévben kizárólag munkál tató(k)tól, kifizető(k)től szerzett
olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában köteles lenne adóbevallásában feltüntetni. A
magánszemély nyilatkozata - a munkáltató felé tett nyilatkozathoz hasonlóan - az
adóbevallással egyenértékű. A Javaslat jellemzően azokban a tételesen felsorolt esetekben
zárja ki az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítást, amely esetekben a
jövedelem meghatározásához a magánszemély közreműködése elengedhetetlen (mivel például
csak ő rendelkezik adattal a bevételt csökkentő valamely tétel nagyságáról).
a 13. §-hoz
Az adófizetésre vonatkozó szabályok esetében a Javaslat az adózás rendjéről szóló törvényre
utalással kerüli el a párhuzamos szabályozást.
a 14. §-hoz
A Javaslat meghatározza az önálló tevékenységből származó bevétel fogalmát. E szerint
önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e
tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló
153
jogviszonyára tekintettel megszerez. A Javaslat - tartalmának megfelelően - vállalkozói
kivétnek minősíti az akár csak részben a magánszemély személyes vagy családi szükségletét
kielégítő termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele érdekében felmerült kiadást, ezzel
lehetővé téve ezen kiadások vállalkozói költségként történő elszámolását is.
a 15. §-hoz
A támogatások elszámolásával kapcsolatos módosítások részeként határozza meg a Javaslat a
magánszemély önálló tevékenységéhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése
alapján juttatott vissza nem térítendő támogatásnak az adott adóévben bevételként figyelembe
veendő részét. Bevételként a támogatás azon része veendő figyelembe, amely egyenlő a
támogatás jogszerű felhasználásával teljesített kiadás alapján az adóévben elszámolt
költséggel. E szabályozás révén jogszerű felhasználás esetén jövedelem nem keletkezik,
ugyanakkor az adóhatóság jogosult a felhasználás jogszerűségét ellenőrizni. Ha a támogatás
költségnek nem számító kiadás fedezetére is felhasználható, az adóévben ilyen kiadásként
teljesített részt is bevételnek kell tekinteni. A Javaslat rendelkezik arról is, hogy azon
támogatás, illetve a támogatásnak azon része, amelyet a magánszemély köteles visszafizetni,
nem minősül bevételnek, de a visszafizetés késedelme miatti jogkövetkezmény címén
teljesített kiadás nem számolható el költségként.
a 16. §-hoz
Jelentősen emelkedik a csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatásához és a
szakképzéshez kapcsolódó kedvezmény. A mezőgazdasági őstermelő az e tevékenységéből
származó jövedelmet a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott
foglalkoztatása esetén személyenként havonta az alkalmazottnak fizetett bérrel, de legfeljebb
a hónap első napján érvényes havi minimálbérrel csökkentheti. A szakképző iskola
tanulójával kötött tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén minden
megkezdett hónap után havonta a minimálbér 20 százalékával, míg a szakképző iskolával
kötött együttműködési megállapodás esetén minden megkezdett hónap után havonta a
minimálbér 12 százalékával csökkenthető a bevétel összege.
a 17. §-hoz
A Javaslatban foglaltak szerint megszűnik az elhatárolt veszteség érvényesítésére vonatkozó
öt éves korlát, azaz az elhatárolt veszteség korlátlan ideig elszámolható. Az adóelkerülés
lehetőségeinek csökkentése érdekében azonban a mezőgazdasági őstermelői tevékenység
megkezdésének évét követő negyedik évtől kezdődően az elhatárolt veszteség továbbviteléhez
adóhatósági engedély szükséges azon esetben is, ha az őstermelői tevékenység egymást
követő két adóévben veszteséges. Az engedély iránti kérelmet az adóbevallás benyújtására
előírt határidőig kell benyújtani. A közigazgatás szolgáltató jellegének növelése, illetve az
adminisztrációs terhek csökkentése céljából a Javaslat akként rendelkezik, hogy amennyiben
az adóhatóság a kérelmet az előírt határidőig nem utasítja el, az engedélyt megadottnak kell
tekinteni.
a 18. §-hoz
A Javaslat újrafogalmazza a nem önálló tevékenységből származó bevétel fogalmát. így nem
önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e
tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló
jogviszonyára tekintettel megszerez. A Javaslat a tevékenység ellenértékén túlmenően nem
önálló tevékenység bevételeként határozza meg többek között a nem önálló tevékenység
ellenértékeként munkabér, tiszteletdíj, illetmény címén, valamint a nem önálló tevékenységre
tekintettel jutalom vagy költségtérítés címén megszerzett bevételt, továbbá a munkáltató vagy
154
a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel más személy által fizetett
adóköteles biztosítási díjat.
a 19. §-hoz
A Javaslat - összhangban az adóterhet nem viselő járandóságok körének változásával, a
bevétel fogalmának pontosításával, a magánnyugdíjpénztári és önkéntes kölcsönös
biztosítópénztári rendszerben keletkező jövedelmek, valamint a magánszemélynek biztosítási
szerződés alapján kifizetett jövedelmek adókötelezettségének újraszabályozásával - átalakítja
az egyéb jövedelem fogalmát.
Egyéb jövedelem az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a tag részére teljesített - a
Javaslat új nyugdíj-meghatározásának meg nem felelő - nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő
nyugdíj). Ez az eset fordulhat elő például akkor, ha a nyugdíjkorhatár elérésekor a pénztártag
legalább hároméves tagsági jogviszonnyal nem rendelkezik, és az egyéni számláján
nyilvántartott összeget egyösszegben felveszi. Egyéb jövedelem az önkéntes kölcsönös
nyugdíjpénztár tagja részére a kötelező várakozási idő (az önkéntes kölcsönös biztosító
pénztárakról szóló törvény alapján 10 év) leteltét követően teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak
(kiegészítő nyugdíjnak) nem minősülő kifizetés. A kifizetés jövedelemtartalma évenként 10
százalékkal csökkenő összegű, így a kötelező várakozási időszak leteltét követő tizedik évben
és az azt követően kifizetett (juttatott) bevételt a jövedelem megállapításánál már nem kell
figyelembe venni.
A magánnyugdíj pénztár-tag felhalmozási időszakban bekövetkező halála esetén a pénztár a
kedvezményezett részére egyösszegű kifizetést teljesít. A Javaslat alapján e jövedelmek
személyi jövedelemadóban történő kezelése nem változik, a kedvezményezett részére
kifizetett összeget egyéb jövedelemként nevesíti a törvény, ugyanakkor a számított adót
csökkenti a szolgáltatásként kifizetett összeg adótábla szerinti legmagasabb adókulccsal
megállapított adójának 50 százaléka.
A biztosító változatlanul adómentes szolgáltatása és más kedvezményes adózási szabályok
változatlansága mellett, a jövő évtől egyéb jövedelemnek minősül a biztosító által a biztosítási
szerződés alapján fizetett összeg, de e bevételből levonható minden olyan biztosítási díj,
amelyet a magánszemély vagy más magánszemély fizetett, illetve az adóköteles biztosítási
díj. E változás tehát nem érinti a biztosító által a biztosítási esemény bekövetkezésekor fizetett
összeg (a biztosító szolgáltatása) jelenlegi adómentességét.
A törvény hatályos szabályozása alapján egyéb jövedelemnek minősül - értékpapír kifizető
részére történő átruházása esetén - az átruházásra tekintettel megszerzett bevételnek az a
része, amely meghaladja a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értéket. A
Javaslat szerint a jövőben egyéb jövedelem keletkezik az értékpapíron kívüli más vagyoni
érték szokásos piaci érték feletti átruházásakor abban az esetben is, ha bevételt kifizetőnek
nem minősülő személy (például külföldi jogi személy) juttatja.
A jövő évtől kezdődően a vásárolt (engedményezett) követelésből származó bevételnek a
követelés vásárlási (engedményezési) ellenértékét meghaladó része, a jog alapítása,
átruházása vagy megszüntetése, a jog gyakorlásának átengedése vagy a jogról való lemondás
ellenében kapott bevételnek a jog megszerzésére fordított értéket (összeget) meghaladó része,
valamint a jog gyakorlása által megszerzett bevétel külön meghatározott része, a jog, továbbá
értékpapír vagy más vagyoni érték átruházása esetén a bevételnek a szokásos piaci értéket
meghaladó része csak abban az esetben egyéb jövedelem, ha az adókötelezettség jogcíme
egyébként nem állapítható meg.
155
a 20. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a magánnyugdíjpénztár szolgáltatása a Javaslatban foglaltak alapján
2004-től nyugdíjnak minősül, továbbá a jövő évtől kezdődően a kedvezményezett részére
történő kifizetés nevesítetten a magánszemély egyéb jövedelme, az ún. 50 százalékos
adókedvezményt a kedvezményezett részére kifizetett nyugdíjszolgáltatásnak nem tekinthető
egyéb jövedelemnek minősülő összegre indokolt fenntartani.
a 21. §-hoz
A Javaslat szerint emelkedik az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések
adókedvezménye: az életkorhatárhoz nem kötött 100 ezer forintos kedvezmény 120 ezer
forintra emelkedik, de úgy, hogy önmagában a nyugdíj-, illetve nem nyugdíj (önsegélyező
pénztári és egészségpénztári) befizetések után érvényesíthető adókedvezmény a 100-100 ezer
forintot nem haladhatja meg.
Az emelkedő kedvezmény értékhatárokon belül külön adókedvezmény preferálja az önkéntes
kölcsönös egészségpénztár keretében megvalósuló egészségcélú megtakarítást, illetve a
prevenciós célú egészségpénztári szolgáltatások igénybevételét. A külön adókedvezmény
mértéke 10 százalék, alapja a legalább 2 évig lekötött egészségpénztári megtakarítás, illetve
az igénybe vett prevenciós szolgáltatás értéke.
a 22. §-hoz
A Javaslat a következők szerint alakítja át a lakáshitel-törlesztéshez kapcsolódó
adókedvezményt:
-	a kedvezmény új lakás építésénél, vásárlásánál a teljes éves törlesztő részlet 40 százaléka
(piaci kamatozású hitelnél 30 százaléka), de legfeljebb évi 120 ezer forint, a kedvezmény
15 millió forintot meghaladó hitelfelvételnél nem érvényesíthető;
-	a kedvezmény egyéb lakáscélú felhasználásnál a teljes éves törlesztő részlet 30 százaléka,
de legfeljebb évi 120 ezer forint, a kedvezmény 8 millió forintot meghaladó
hitelfelvételnél nem érvényesíthető;
-	a kedvezmény az említett teljes összegben éves 3,4 millió forint jövedelemig vehető
igénybe, 3,4 millió forint és 4 millió forint közötti éves jövedelem esetén
(jövedelemarányosan) fokozatosan csökken a kedvezmény érvényesíthető összege, és 4
millió forint feletti jövedelem esetén a kedvezmény egyáltalán nem vehető igénybe;
-	a kedvezmény a hitelfelvétel évében és az azt követő négy adóévben érvényesíthető, de
azon hitelek esetében, ahol az öt év már lejár 2004-ben, még 2 éves átmeneti időszak alatt
vehető igénybe az említett átalakított feltételek szerint (a közvetlen támogatással kevésbé
preferált lakáscélú felhasználás esetén - például használt lakás hitellel történő
megvásárlását - a kedvezmény érvényesítési időtartama gyermekenként egy-egy évvel
meghosszabbodik);
-	az adókedvezmény csak egy hitelszerződés adósaként, adóstársaként és csak egy lakás
után érvényesíthető.
a 23. §-hoz
A Javaslat alapján módosulnak az adóelőleg megállapítására, megfizetésére és bevallására
vonatkozó szabályok. A változtatások egy része technikai jellegű, jogalkalmazást segítő, a
törvényben korábban több helyen megtalálható szabályok rendszerezett, áttekinthető
összefoglalása. A módosítás lényeges tartalmi eleme a nem pénzbeli formában juttatott
jövedelmek adóelőleg-szabályainak (az adóelőleg megállapítása és megfizetése) megalkotása.
156
Ezen módosítás szükségessége elsősorban a természetbeni juttatásra és a
kamatkedvezményből származó jövedelemre vonatkozó szabályozás átalakítása miatt
jelentkezik.
A Javaslat meghatározza a munkáltatói adómegállapítás szabályait alkalmazó kifizetők
(munkáltatók, bér kifizetői, társas vállalkozások, polgári jogi társaságok) és egyéb kifizetők
adóelőleg-megállapításának közös szabályait, ezt követően külön-külön cím alatt szabályozza
e személyek, illetve a magánszemélyek adóelőleg-megállapításának különös szabályait. A
különbségtétel alapja, hogy a munkáltató a munkavállaló, míg a társas vállalkozás a
tevékenységében személyesen közreműködő tag számára szokásos körülmények között
rendszeresen juttat jövedelmet, míg más kifizetők és magánszemélyek között a
jövedelemjuttatás szokásos körülmények között csak esetleges.
Lényeges változás, hogy a munkáltató (bér kifizetője) a bérjövedelem adóelőlege
megállapításánál az adójóváírást akkor veheti figyelembe, ha annak figyelembe vételéről a
magánszemély nyilatkozik (tehát a hatályos szabályozástól eltérően a figyelembe vételről kell
nyilatkozni), és az adójóváírás csak addig érvényesíthető, amíg a munkáltató (a bér kifizetője)
által az adóévben kifizetett (juttatott) bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapok
összege - az adott kifizetést (juttatást) is figyelembevéve - nem haladja meg a jogosultsági
határt.
A Javaslat szerint nem pénzben juttatott jövedelemre vonatkozó szabályozás úgy módosul,
hogy ha a munkáltató, a bér kifizetője juttat nem pénzbeli formában vagyoni értéket a
magánszemély részére, a juttatást terhelő adóelőleget akkor is köteles megfizetni a juttatás
hónapját követő 12. napig, ha az adóelőleget bármely okból nem tudta levonni az adott
juttatásból. A le nem vont, de megfizetett adóelőleg beszámítható a magánszeméllyel
szemben fennálló bármely kötelezettségbe. A munkaviszonyból származó rendszeres
bevételnél csak oly mértékben kerülhet sor beszámításra, hogy a - beszámítást követően - e
kifizetett összeg elérje a hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének 50
százalékát.
Más a kifizető az általa kifizetett bevételt terhelő adóelőleget az új szabályozás alapján is
levonja, megfizeti és bevallja. Azokban az esetekben, amikor a bevételt terhelő adóelőleg
levonására nincs lehetőség, a kifizető a megfizetés és a bevallás helyett az adóelőleg le nem
vont részéről az adóévet követően az adózás rendjéről szóló törvényben előírt határidőig
magánszemélyenként negyedéves bontásban adatot szolgáltat az adóhatóság részére. A
kifizető a magánszemély részére kiállított igazoláson felhívja a magánszemély figyelmét arra,
hogy az adóelőleg le nem vont részét a magánszemély köteles a negyedévet követő hónap 12.
napjáig megfizetni. E rendelkezéssel összefüggésben a Javaslat - a magánszemély
adókötelezettségeire vonatkozó résznél - rögzíti, hogy a magánszemély a kifizető által
megállapított, de le nem vont, a kifizető által kiállított igazoláson feltüntetett adóelőleget (ha
annak megfizetésére a kifizető nem kötelezett) a negyedévet követő hónap 12. napjáig köteles
megfizetni. A magánszemély a negyedévben megszerzett bevétele alapján általa megállapított
adóelőleget, továbbá a kifizető által megállapított, de le nem vont, a kifizető által kiállított
igazoláson feltüntetett adóelőleget mindaddig nem köteles megfizetni, amíg annak összege az
adóév elejétől összesítve nem haladja meg az 10 000 forintot.
a 24. §-hoz
A Javaslat az egyéni vállalkozók adózására vonatkozó részei elsősorban a jogharmonizációt, a
vállalkozások működési feltételeinek javítását és az egyértelmű jogértelmezést szolgálják.
A Javaslat - összhangban a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény átalakulásra
vonatkozó előírásaival - részletes szabályokat állapít meg az egyéni cégként bejegyzett
157
egyéni vállalkozó átalakulása esetére. Ezen új szabályok értelemszerűen alkalmazandók
abban az esetben is, amikor az egyéni vállalkozó ügyvédi tevékenységét ügyvédi iroda
tagjaként folytatja.
A Javaslat alapján az átalakulási vagyonmérlegben kimutatott pozitív összevont átértékelési
különbözetet az átalakulás napján megszerzett vállalkozói bevételnek kell tekinteni, a
vállalkozói adóalapot és a vállalkozói osztalékalapot az átalakulás napjára vonatkozóan -
soron kívül - meg kell állapítani (valamint az utánuk fizetendő adót meghatározni és
megfizetni). Az egyéni cég átalakulására vonatkozóan megállapított vállalkozói osztalékalap
és a tevékenység megszűnésére irányadó rendelkezések alapján meghatározott osztalékalap
különbözete nem vehető figyelembe a jogutód gazdasági társaságban szerzett értékpapír
megszerzésére fordított érték részeként.
A Javaslat kiegészíti, pontosítja az egyéni vállalkozó halála esetére vonatkozó szabályozást, a
tevékenység özvegy vagy örökös általi folytatása esetén az egyéni vállalkozó halála napjára
vonatkozóan kell megállapítani a vállalkozói adóalapot, a vállalkozói osztalékalapot, illetve a
vállalkozói átalányadó alapját, továbbá az ezeket terhelő adókat megfizetni.
a 25. §-hoz
Jelentősen emelkedik a csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatásához és a
szakképzéshez kapcsolódó bevételcsökkentő kedvezmény. Az egyéni vállalkozó az e
tevékenységéből származó bevételét a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű
alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havonta az alkalmazottnak fizetett bérrel,
de legfeljebb a hónap első napján érvényes havi minimálbérrel csökkentheti. A szakképző
iskola tanulójával kötött tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén minden
megkezdett hónap után havonta a minimálbér 20 százalékával, míg a szakképző iskolával
kötött együttműködési megállapodás esetén minden megkezdett hónap után havonta a
minimálbér 12 százalékával csökkenthető a bevétel összege.
A Javaslatban foglalt, az egyéni vállalkozó elhatárolt veszteségének elszámolására vonatkozó
módosítás tartalmában megegyezik a mezőgazdasági őstermelőkre vonatkozó
módosításokkal. Az adóévben keletkezett veszteség ezek szerint korlátlan ideig elhatárolható,
de az elhatároláshoz a tevékenység megkezdésének évét követő negyedik adóévtől az
adóhatóság engedélye szükséges, amennyiben a vállalkozói bevétel nem éri el az adóévben
elszámolt költségek 50 százalékát, vagy amennyiben a magánszemély e tevékenységére
tekintettel az előző adóévben is történt veszteségelhatárolás.
Hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozása után jelentős számban fordulhatnak elő olyan
esetek, amikor belföldi illetőségű magánszemélyek egyéni vállalkozói minőségükben
szereznek külföldön jövedelmet. Az egyéni vállalkozókra vonatkozó hatályos szabályok nem
tartalmaznak a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó előírásokat, ezért a Javaslat erre
vonatkozóan új rendelkezéseket fogalmaz meg.
A nemzetközi adózási gyakorlattal összhangban a Javaslat kimondja, hogy a külföldi
telephellyel is rendelkező egyéni vállalkozó vállalkozói jövedelmébe a jövedelem külföldön
adóztatható része nem tartozik bele (ez az ún. mentesítéses módszer), míg az azon vállalkozói
jövedelem utáni adó, amelyre vonatkozóan a magánszemély külföldön a személyi
jövedelemadónak megfelelő adót fizetett, csökkenthető a jövedelemre külföldön megfizetett
adó alapján (ez az ún. beszámításos módszer).
A kisvállalkozói kedvezményre irányadó rendelkezések pontosítását tartalmazza a Javaslat
azon rendelkezése, mely szerint nem kell alkalmazni a kedvezmény törvényben foglalt
esetekben való visszafizetésére vonatkozó szabályát, amennyiben a kisvállalkozói
158
kedvezmény igénybe vételével megszerzett tárgyi eszköz hibás teljesítés miatt, a jótállási időn
belül kerül visszaadásra.
A vállalkozói személyi jövedelemadó mértékének változásával - 18 százalékról 16 százalékra
csökken - összefüggésben módosul a kisvállalkozói kedvezmény visszafizetési kötelezettsége
esetén a megfizetendő összeg (a kedvezményalap után számított kétszer 18 százalékról
kétszer 16 százalékra mérséklődik).
A Javaslat bevezeti a csekély összegű (de minimis) kedvezmény fogalmát, ilyennek minősítve
a kisvállalkozói kedvezmény alapja után (de legfeljebb 30 millió forint után) a vállalkozói
személyi jövedelemadó kulcsával meghatározott összeget.
Az Európai Unió támogatásokra vonatkozó szabályozásával összefüggésben a kisvállalkozói
kedvezmény nem érvényesíthető a szállítási tevékenységet végző adózó esetében a
nemzetközi szállítási tevékenységhez használt tárgyi eszközére, valamint nem érvényesítheti e
kedvezményt a tevékenysége alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási
ágazatba vagy halgazdálkodási ágba sorolt egyéni vállalkozó.
a 26-28. §-okhoz
A hatályos szabályozás szerint az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál nem kell az
átalányadó alapjába számító bevételként figyelembe venni a jogszabály vagy államközi
megállapodás alapján - az egyéni vállalkozói tevékenységhez - bármilyen jogcímen nyújtott
vissza nem térítendő támogatást. A Javaslat e szabályt úgy módosítja, hogy a vállalkozási
(gazdasági) tevékenységhez - nevesítetten a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra -
jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított vissza nem térítendő
támogatás nem minősül vállalkozói bevételnek az átalányadózás szerint adózó egyéni
vállalkozónál. A magánszemélynek a támogatásként szerzett bevétellel összefüggő
adókötelezettségeket az önálló tevékenységből származó jövedelemre irányadó rendelkezések
szerint kell teljesítenie.
A Javaslat a statisztikai besorolási rend időközben történt változásainak megfelelően
pontosítja azon tevékenységek megjelölését, amelyek esetében az átalányadózó
magánszemély az általános költséghányadtól eltérő költséghányadot alkalmazhat.
Amennyiben az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó külföldön telephellyel
rendelkezik, illetve külföldön a személyi jövedelemadónak megfelelő adót fizetett, a
mentesítés és beszámítás módszerei a vállalkozói jövedelem szerint adózó egyéni
vállalkozókra irányadó rendelkezésekkel azonos elvek szerinti rendelkezések
alkalmazandóak.
a 29-30. §-okhoz
Amennyiben az ingó vagyontárgy átruházása a magánszemély kereskedelmi jelleggel
folytatott tevékenysége keretében történik, a magánszemély az ingó vagyontárgy
átruházásából származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések helyett az önálló
tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket köteles alkalmazni. A
Javaslat - változatlanul hagyva az adózási következményeket - a „kereskedelmi jelleggel
folytatott tevékenység” helyett az általános forgalmi adóról szóló törvény fogalmi rendszerét
követve a „rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység” meghatározást használja.
A Javaslat szerint 2004. január 1-től az ingatlan, illetve vagyoni értékű jog rendszeres vagy
üzletszerű értékesítéséből származó jövedelemre - hasonlóan az ingó vagyontárgy
rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység keretében történő átruházásához - az
önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
159
a 31. §-hoz
Az adóztatás gyakorlatában az elmúlt időszakban jelentkeztek olyan adózói törekvések,
amelyek szerint a kifizetők az értékpapír-juttatás helyett hasonlóan likvid, természetbeni
juttatásnak minősülő egyéb juttatási formákat kerestek, találtak (különböző utalvány-,
bevásárlókártya-konstrukciók). E törekvések vetették fel a természetbeni juttatások
szabályozása módosításának szükségességét. A Javaslat ennek megfelelően tartalmazza a
természetbeni juttatás intézményének teljes átalakítását.
A hatályos szabályozás szerint a természetbeni juttatás után a kifizető 44 százalék személyi
jövedelemadót, 29 százalék társadalombiztosítási járulékot (biztosítási jogviszony hiányában
11	százalék egészségügyi hozzájárulást), valamint munkavállalónak történő juttatás esetén 3
százalék munkaadói járulékot köteles fizetni. E szabályozás éppen a legmagasabb adósávba
tartozó jövedelmek esetén eredményezi, hogy az adóterhelés a pénzben kifizetett
jövedelmekhez képest csökken (40 százalékos adókulcs helyett csak kb. 30 százalék), így
adóelkerülésre ösztönöz.
A Javaslat szerint a természetbeni juttatásként adható vagyoni értékek köre jelentősen
leszűkül, a jelenlegi szabályozás csupán néhány speciális részterületen marad meg.
Változatlanul természetbeni juttatás a reprezentáció és üzleti ajándék, a kifizető által
egyidejűleg több magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termék,
nyújtott szolgáltatás abban az esetben, ha a juttatás, illetőleg szolgáltatásnyújtás körülményei
alapján a kifizető nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett
bevételt, továbbá a kifizető személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező
jövedelem. A módosítás ugyanakkor nem érinti a jelenleg is adómentes természetbeni juttatási
formákat (például étkeztetés, üdülési csekk, iskolakezdési támogatás). A természetbeni
juttatás új definíciójának meg nem felelő vagyoni érték juttatása esetén 2004. január 1-től az
adókötelezettség jogcímét a Javaslat szerint nem a juttatás formája, hanem a juttató és a
juttatásban részesülő magánszemély közötti jogviszony határozza meg. így például a
munkaviszonyra tekintettel nem pénzbeli formában megszerzett jövedelem munkaviszonyból
származó jövedelemnek minősül.
A bemutatott módosítások hozzájárulnak az adórendszer egységességéhez és az egyenlő
közteherviseléshez, hiszen valamely vagyoni érték adókötelezettségének szabályozása nem
függhet a juttatás formájától és a juttató személyétől.
a 32. §-hoz
A különböző típusú jövedelmek adóterhelésének közelítése, továbbá a költségvetési bevételek
biztosítása érdekében az évek óta változatlan mértékű cégautó-adó valorizálása szükségessé
vált. A Javaslat ennek megfelelően a jelenleg hatályban lévő adómértékeket a kétszeresükre
módosítja.
a 33. §-hoz
A Javaslat módosítja a kamatkedvezményből származó jövedelemre irányuló szabályozást. A
jelenleg hatályos szabályok alapján kamatkedvezményből származó jövedelemnek minősül a
kifizető által kamatmentesen vagy a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamat mellett
nyújtott hitel (kölcsön, munkabérelőleg, pénzintézeti belső hitel) kamatának a jegybanki
alapkamathoz viszonyított eltérése (kamatkülönbözet). Ezen jövedelem után az adó mértéke
44 százalék, melyet a kifizetőnek kell megfizetnie. A jegybanki alapkamat ugyanakkor
jelentősen eltérhet a szokásos piaci kamattól, ebből következően az adófizetési kötelezettség
megállapításának a jegybanki alapkamathoz való kötése egyrészt adóelkerüléshez vezethet,
másrészt nem felel meg az egyenlő közteherviselés elvének.
160
A Javaslat az előbbiekben ismertetett szabályozás módosítását tartalmazza. Ennek részeként
az érintett követelések köre - néhány jelentős kivétellel - a kifizetőnek a magánszeméllyel
szemben fennálló bármely követelésére kiterjed, valamint az irányadó kamatmérték a
jegybanki alapkamat helyett a jegybanki alapkamat kétszerese lesz. Azokban az esetekben,
amikor a kifizető bizonyítja, hogy a szokásos piaci kamat alacsonyabb a jegybanki alapkamat
kétszeresénél, a szokásos piaci kamat alkalmazható irányadó kamatmértékként.
A jövő évtől kezdődően a magánszemély által nem önálló tevékenységére tekintettel (vagy
egyébként a tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyával összefüggésben) megszerzett
kamatkedvezmény a javaslat szerint nem önálló tevékenységből származó bevételnek
minősül.
a 34. §-hoz
A Javaslat szerint bővül azon esetek köre, amikor a magánszemély által értékpapír formájában
megszerzett bevételt - az értékpapír megszerzésekor - a jövedelem megállapítása során nem
kell figyelembe venni. Így nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír
formájában megszerzett vagyoni érték, ha a magánszemély az értékpapírt átalakuló társas
vállalkozás tagjaként, részvényeseként, üzletrész-tulajdonosaként a társas vállalkozás
jogutódjában szerezte. A Javaslat pontosítja a dolgozói üzletrész, részvény visszavásárlása,
bevonása, átalakítása esetén követendő szabályokat, valamint a kedvezményezett
részesedéscsere esetén a jövedelem megállapításának szabályait.
a 35. §-hoz
Kedvezményezett munkavállalói értékpapírjuttatási program esetében bővül azon
méltányolható esetek köre, amelyeknek a kötelező tartási időszakon belüli bekövetkezése
esetén sem keletkezik a magánszemélynek munkaviszonyból származó jövedelemnek
minősülő bevétele. E körbe tartozik a magánszemély nyugdíjba vonulása, elhalálozása, illetve
a csoportos létszámleépítés. Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében
2004-től olyan anyavállalat értékpapírjának juttatására is lehetőség lesz, amelynek székhelye
az OECD tagállamában található. (A hatályos szabályozás az ún. elfogadott országban
székhellyel rendelkező anyavállalat értékpapírját tekintette a programba bevonhatónak.)
További változás, hogy olyan vételi, jegyzési jog alapítása esetén, amellyel a magánszemély
meghatározott - a kötelező tartási időszakkal megegyező vagy azt meghaladó - időtartamon
belül nem élhet, már nem kötelező a letétkezelő igénybevétele. Kedvezményesen juttatott
értékpapír esetén (a szokásos piaci érték helyett) annak szokásos piaci értékéből a
magánszemélyt terhelő fizetési kötelezettség levonásával megállapított részt kell figyelembe
venni a kedvezményes adóztatásra jogosító 500 ezer forintos összeghatár meghatározásánál.
a 36. §-hoz
A Javaslat alapján a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő az
egyszerűsített bevallási nyilatkozatot megteheti az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő
adómegállapítása érdekében tett nyilatkozata kiegészítéseként is.
a 37. §-hoz
A Javaslatban foglaltak szerint befektetési adóhitel címén az összevont adóalap adója utoljára
a 2003. évben csökkenthető.
A Javaslat szerint a befektetési adóhitel megszüntetése annak kötelező, legkésőbb 2007.
április 20-áig történő visszafizetése révén valósul meg. A kedvezmény méltányos kifutását
elősegítendő az említett határidőt megelőző visszafizetések esetén a magánszemély jelentős
kedvezményekre jogosult.
161
A visszafizetési kötelezettség összegét az ezen adóévről benyújtott adóbevallás alapján az
adóhatóság határozattal állapítja meg. A magánszemély visszafizetési kötelezettségét
csökkenti az általa a 2004. adóévben visszafizetett összeg 81,82 százaléka, de legfeljebb a
befizetést megelőzően fennálló befektetési adóhitel-állomány 45 százaléka (feltéve, hogy a
magánszemély a 2003-as adóévre befektetési adóhitelt nem érvényesít). Ezen visszafizetési
kedvezmény 2005-ös visszafizetés esetén a visszafizetett összeg 25 százaléka, legfeljebb a
befizetést megelőzően fennálló befektetési adóhitel-állomány 20 százaléka, 2006-os
visszafizetés esetén a visszafizetett összeg 5,26 százaléka, legfeljebb a befizetést megelőzően
fennálló befektetési adóhitel-állomány 5 százaléka.
A Javaslat meghatározza a visszafizetési kötelezettség teljesítésével összefüggő különös
eljárási szabályokat is.
a 38. §-hoz
A Javaslat a személyi jövedelemadóról szóló törvény meghatározott mellékleteit módosítja.
II.	Fejezet
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, valamint egyes
kapcsolódó törvények módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény módosítására vonatkozóan a Javaslat a
vállalkozások versenyképességének javítását szolgáló, valamint a jogharmonizációs
kötelezettségek megvalósulását célzó módosításokat tartalmaz. A versenyképesség javítását
célzó javaslatok közül a legfontosabbak az adókulcs 2 százalékpontos csökkentése, továbbá a
veszteség korlátlan időre történő elhatárolását megengedő, valamint a fejlesztési
adókedvezmény feltételeit könnyítő intézkedések. A közösségi szabályoknak való megfelelést
célozza, és hazánk regionális központ szerepének megteremtését is segítheti a külföldi
szervezetek jogdíj-, díj- és kamatbevételeire kivetett forrásadó megszüntetése. Javulnak a
középvállalkozások adózási feltételei is.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 39-40. §-okhoz
A Javaslat a külföldi illetőségű adózók közül törli a külföldi szervezetet. A külföldi szervezet,
mint adóalany meghatározása a továbbiakban nem szükséges, hiszen az ilyen adózók által
megszerzett bevételek a Javaslat szerint mentesülnek a forrásadó alól. Erre tekintettel a
Javaslat pontosítja a korlátozott adókötelezettség fogalmát is.
a 41. §-hoz
A Javaslat az adózó fogalmának meghatározását - tartalmi változás nélkül - pontosítja.
A Javaslat módosítja a célszervezet fogalmát, azaz csak a gazdasági társaság, a szövetkezet és
az egyes jogi személyek vállalata szervezeti formában működő kijelölt adózók minősülnek az
adótörvény értelmében célszervezetnek, vagyis rájuk vonatkozik (és például a célszervezetté
kijelölt közhasznú társaságra nem) a sajátos adózási lehetőség.
A Javaslat pontosítja az ellenőrzött külföldi társaság fogalmát. A pontosítás egyrészt
kiterjeszti a fogalmat a külföldi telephellyel alacsony adózású államban rendelkező
társaságokra, másrészt - összhangban az Európai Uniónak a kereskedelmi és iparvállalatok
adózásának magatartási kódexére vonatkozó határozatával - meghatározza a valódi gazdasági
jelenlét fennállásához szükséges feltételeket.
162
A Javaslat a külföldi illetőségű személyek részére fizetett kamat, jogdíj, valamint az előadói,
művészeti és sporttevékenységért, bemutatókért (kiállításokért) járó díj adóztatásának
megszüntetése miatt pontosítja a jövedelemszerzés helyét.
A Javaslat - a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra,
eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló
90/434/EGK számú irányelvnek megfelelően - külön kiemeli, hogy kedvezményezett
átalakulásnak tekintendő az is, amikor egy egyszemélyes társaság olvad be egyetlen tagjába,
vagy részvényesébe.
A Javaslat pontosítja a kedvezményezett eszközátruházás fogalmát. E szerint ahhoz, hogy az
eszközátruházás kedvezményezettnek minősüljön az önálló szervezeti egység valamennyi
eszközét és kötelezettségét át kell adni, az utóbbiba bele kell érteni a passzív időbeli
elhatárolást is. A rendelkezés indoka, hogy a passzív időbeli elhatárolás olyan kötelezettség,
ami egy ismert későbbi ráfordításra van elkülönítve.
A Javaslat új fogalomként vezeti be a kis- és középvállalkozás definícióját. A Javaslat célja,
hogy a Tao-ban számos helyen alkalmazott fogalom egységesen a kis- és
középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényre utalva jelenjen meg, illetve
itt határozza meg a törvény, hogy megfelelő alkalmazással az ügyvédi irodára, a végrehajtói
irodára, a szabadalmi ügyvivői irodára és a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező
munkaközösségére is kiterjed a fogalom. A Javaslat - a végrehajtás egyértelművé tétele
érdekében - tartalmazza, hogy a kisvállalkozásokra vonatkozó szabályok a
mikrovállalkozásokra is vonatkoznak.
a 42. §-hoz
A Javaslat a társaságiadó-alap megállapításakor az adózás előtti eredmény csökkentéseként
figyelembe vehető tételekre vonatkozó módosításokat tartalmaz.
A Javaslat - 2003-ra visszahatóan - a Diákhitel Központ Részvénytársaság által
kormányrendeletben előírt feltételeknek megfelelően képzett céltartalék felhasználására
kivételként írja elő (összhangban a növelésre vonatkozó előírásokkal is), hogy ennek alapján
nem csökken az adózás előtti eredmény.
A Javaslat módosítja a szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzésében résztvevő adózó által
igénybe vehető adóalap-kedvezmény összegét, vagyis azt a minimálbér meghatározott
százalékához köti. Ez, 50 ezer forintos minimálbér mellett, tanulószerződés esetén havi 10
ezer forint/fő adóalap-kedvezményt jelent a jelenlegi 6 ezer forint/fő helyett, ösztönözve ezzel
a tanulószerződés alapján történő képzést.
A követelések elismert - az adóalap megállapításakor az adózás előtti eredményből levonható
-	értékvesztése kiegészül a könyv szerinti értéknél magasabb áron értékesített követelés
könyv szerinti értékét meghaladó bevételben realizált, az adóalapnál behajthatatlan követelés
címen még nem érvényesített értékvesztéssel. A kedvezmény továbbra sem vonatkozik a
korábban elszámolt értékvesztésnek arra a részére, amely a vételárban nem térül meg.
Az egyetemek és a vállalkozások együttműködésének erősítése, az innováció ösztönzése
céljából az egyetem területén K+F tevékenységet végző vállalkozások - más adózótól
eltérően - a K+F közvetlen költség háromszorosával, de legfeljebb 50 millió forinttal
csökkenthetik, csekély összegű (de minimis) támogatásként az adóalapjukat.
A kisvállalkozások adóalap-kedvezménye a Javaslat szerint kiterjed a középvállalkozásokra
is, ugyanakkor a továbbiakban - a jogharmonizáció miatt - nem vonatkozik a szállítási
tevékenységet végző adózó által a nemzetközi szállítási tevékenységhez használt tárgyi
eszközre, továbbá a tevékenysége alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási
163
ágazatba vagy halgazdálkodási ágba sorolt adózóra, illetve az ültetvényre és a tenyészállatra.
Rendelkezik a Javaslat arról is, hogy e kedvezmény 16 százalékának megfelelő összeg ún.
csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a
támogatástartalom három egymást követő évben nem lehet több 100 ezer eurónak megfelelő
(25-26 millió) forintnál. Az üzemkörön kívüli ingatlanok szabályozása, valamint a tulajdonosi
körre vonatkozó feltétel átláthatóbb módon, a többi feltétellel egy helyre kerül. A
kedvezmény nem vehető igénybe a hibás teljesítés miatt jótállási időn belül cserébe kapott
eszköz után, de az eszköznek a csere miatti kikerülése nem vonja maga után az adóalap
növelését a korábban igénybe vett kedvezmény kétszeresével. Egyes tárgyi eszközök (például
ültetvény), illetve egyes ágazatok (pl. mezőgazdaság, erdőgazdálkodás), kedvezményezett
körből történő kikerülése miatt a 2004. előtt igénybe vett kedvezményhez átmeneti
rendelkezés kapcsolódik, amely előírja az adózás előtti eredménynek az igénybe vett
kedvezmény kétszeresével történő növelését, ha az igénybe vételt követő negyedik év végéig
bekövetkeznek az ezt kiváltó események.
a 43. §-hoz
A Javaslat egyes társasági adóalap-növelő tételekre vonatkozó módosításokat tartalmaz.
A Javaslat szerint - összhangban az adóalap csökkentésére vonatkozó előírásokkal - a
Diákhitel Központ Részvénytársaság által kormányrendeletben előírt feltételeknek
megfelelően képzett céltartalék 2003-tól nem növeli az adózás előtti eredményt.
A kisvállalkozások adóalap-kedvezménye a Javaslat szerint úgy módosul, hogy a hibás
teljesítés miatt jótállási időn belül visszaadott eszköz miatt nem kell az adóalapot növelni a
kedvezmény kétszeresével.
a 44. §-hoz
A Javaslat értelmében az iskolaszövetkezet a célszervezetekkel azonos szabályok szerint
állapítja meg adókötelezettségét, amely azt jelenti, hogy jellemzően csak akkor fizet adót, ha a
jövedelem osztalékként történő kivonásáról döntenek a tagok.
a 45. §-hoz
A Javaslat a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra,
eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló
90/434/EGK számú irányelvvel összhangban lévő változtatásokat tartalmaz a
kedvezményezett átalakulásra és eszközátruházásra vonatkozóan. Ez négy fontos változást
jelent. Egyrészt mindkét irányú módosítás lehetővé válik, vagyis nemcsak növelni kell
átalakulás esetén az adózás előtti eredményt az átértékelési különbözettel, hanem csökkenteni
is, ha az átértékelés vagyoncsökkenést jelent. Eszközátruházásnál pedig a könyv szerinti
értéket meghaladó bevétellel az átadó társaság csökkentheti az adózás előtti eredményét,
illetve növeli, ha az eszközt veszteséggel adja át. Másrészt átalakulásnál változik annak az
összegnek a meghatározása, amellyel a jogelődnek módosítania kell az adóalapját, ha az
átalakulásban résztvevők a jogelődnél kívánnak adózni. Az összeget az összevont átértékelési
különbözetből kiindulva kell meghatározni, de módosítani kell a követelések átértékelésével
és a vagyonmérlegben képzett, illetve megszüntetett céltartalékkal. Harmadrészt a kiválással
és részleges átalakulással létrejött adózó is választhat, hogy az első adóévben adózik az
átértékelési különbözet után vagy több éven át módosítja adóalapját annak megfelelően,
mintha az átalakulás nem történt volna meg. Végül megfogalmazza a Javaslat, hogy
kedvezményezett átalakulás esetén a céltartalékra, kedvezményezett átalakulás és
kedvezményezett eszközátruházás esetén a passzív időbeli elhatárolásra vonatkozóan is úgy
kell eljárni, mintha az átalakulás, az eszközátruházás nem történt volna meg.
164
a 46. §-hoz
A Javaslat szerint, a versenyképesség javítása érdekében, az elhatárolt veszteséggel időbeli
korlát nélkül lehet csökkenteni az adózás előtti eredményt. Megszűnik tehát a korábban
hatályban lévő öt éves korlát. Az elhatárolt veszteség beszámítása továbbra sem
eredményezheti az adóalap negatívvá válását. A veszteségelhatárolást hitelintézet továbbra
sem alkalmazhatja.
Az átalakulás mellett, a Javaslat szerint, a kedvezményezett eszközátruházás esetén is
lehetővé válik a veszteség átvevő társaság által történő kigazdálkodása. Ez vonatkozik a
jogelődnél keletkezett, még el nem számolt veszteségre, a jogelőd által az átalakulás miatt
megszűnő külföldi telephelye megszűnéséig nem érvényesített elhatárolt veszteségre,
valamint kedvezményezett eszközátruházás esetén az önálló szervezeti egységnek betudható
veszteségre, amellyel az átruházó társaság az elhatárolt veszteséget köteles csökkenteni. A
rendelkezés összhangban van a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre,
szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási
rendszerről szóló 90/434/EGK számú irányelvvel. Változás ugyanakkor, hogy mindhárom
esetben adóhatósági engedélyhez kötött a veszteségnek az átalakulást, a kedvezményezett
eszközátruházást követő leírása az eredményből.
Az adózónak változatlanul kérelmet kell benyújtania, ha az adókötelezettsége keletkezésének
évétől számított negyedik adóévtől (átalakulás esetén a jogelőd adóéveit is figyelembe véve)
kezdve keletkezett negatív adóalapjával adózás előtti eredményét csökkenteni kívánja.
Adóhatósági engedély alapján írható le az adókötelezettség keletkezésének évétől számított
negyedik adóévtől kezdve keletkezett veszteség akkor is, ha az adózó adóalapja a megelőző
adóévben is negatív volt.
Az eddigi szabályozástól eltérően azonban a Javaslat (mindkét esetre) meghatározza a
kérelem benyújtásának időpontját is, amely az adóbevallással, illetve az önellenőrzéssel
egyidejű. A veszteség leírásának adóhatósági engedélyhez kötése akadályozni kívánja az
adóelkerülést. A kiszámíthatóság érdekében, ha a hatóság a rendelkezésére álló idő végéig
nem nyilatkozik, úgy az engedélyt megadottnak kell tekinteni.
a 47. §-hoz
A szokásos piaci ár nyilvántartásáról szóló pénzügyminiszteri rendelet hatálya alá nem tartozó
adózók köre módosul a kisvállalkozás új fogalma miatt. A Javaslat szerint 2004-től (először a
2004. évről készített adóbevallás benyújtásáig) a miniszteri rendelet szerint el kell készítenie a
nyilvántartást a külföldi vállalkozónak is.
a 48. §-hoz
A Javaslat szerint a versenyképesség javítása céljából az adó mértéke 2 százalékponttal (18
százalékról 16 százalékra) csökken. Ugyanakkor az arányosabb közteherviselés érdekében a
külföldön tevékenységet végző (off-shore) társaságokra vonatkozóan az adómérték 1
százalékponttal (3-ról 4 százalékra) nő.
a 49. §-hoz
A Javaslat a kis- és középvállalkozások által tárgyi eszköz beszerzéshez igénybe vehető
adókedvezmény néhány feltételét módosítja. Egyrészt lehetővé teszi az adókedvezmény
igénybevételét akkor is, ha a tárgyi eszközt utóbb más pénzügyi intézménytől az eredeti hitel
visszafizetésére kapott hitel finanszírozza. Másrészt - jogharmonizációs kötelezettség miatt -
kizárja a kedvezményből a szállítási tevékenységet végző adózó által nemzetközi szállításhoz
használt tárgyi eszközhöz felvett hitelt, valamint a tevékenysége alapján mezőgazdasági,
vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási ágazatba vagy halgazdálkodási ágba sorolt adózót.
165
Harmadrészt nem a hitelszerződés megkötésének teljes adóévében, hanem csak az adóév
utolsó napján kell az adózónak kis- és középvállalkozásnak lennie. Végül rendelkezik arról,
hogy az adókedvezmény felső határa adóévenként 5 millió forintról 6 millió forintra
emelkedik, amely összegre vonatkozóan - ugyancsak a jogharmonizációra tekintettel - rögzíti
a Javaslat, hogy az csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül. Az adókedvezmény a
2004-től megkötött hitelszerződés alapján vehető igénybe az új feltételekkel.
az 50. §-hoz
A Javaslat a fejlesztési adókedvezmény feltételeinek módosítását, továbbá az engedélyezés
eljárási rendjének átalakítását tartalmazza.
A versenyképesség javítása érdekében, a Javaslat csökkenti az adókedvezményre jogosító
beruházási értékhatárt, hátrányos régiókban 3 milliárd forintról 1 milliárd forintra, illetve
térségi korlátozás nélkül 10 milliárd forintról 3 milliárd forintra. A fejlesztési
adókedvezményt az adózó a Javaslat értelmében az eddigi 5 adóév helyett 10 adóévben
érvényesítheti, de egy-egy adóévben a fizetendő adó teljes összege helyett csak annak 80
százalékáig. Kedvezőbbé válnak a fejlesztési adókedvezmény igénybevételéhez előírt
törvényi feltételek is: a létszám-növelési feltétel az eddigi 500 fő helyett 100 főre, illetve
hátrányos régiókban 300 fő helyett 50 főre csökken, a beruházás értékéből 50 százalék helyett
30 százalékot kell elérnie az új eszközöknek, és 50 százalékról 30 százalékra csökken a kis- és
középvállalkozó beszállítók arányára előírt mérték. A bérköltséget a Javaslat értelmében az
adózónak nem a minimálbér adóévre számított összegének ezerötszázszorosával, illetve
hátrányos régiókban kilencszázszorosával kell növelnie a beruházás megkezdését megelőző
adóév bérköltségéhez képest, hanem csak hatszázszorosával, illetve háromszázszorosával.
A mezőgazdasági, az erdészeti, a halászati tevékenységet, továbbá a mezőgazdasági termékek
feldolgozását és forgalmazását szolgáló beruházás esetén az adókedvezmény
engedélyezésének és igénybe vételének további feltétele, hogy a beruházásnak meg kell
felelnie a közösségi jogszabályokban foglaltaknak. Az állati eredetű élelmiszert előállító, már
működő létesítmények élelmiszer-higiéniai feltételeinek megteremtését célzó beruházások
esetében a fejlesztési adókedvezmény beruházási értékhatára 100 millió forint. Ezzel a
fejlesztési adókedvezmény is hozzájárul ahhoz, hogy az üzemek teljesíteni tudják a
jogszabályban előírt élelmiszer-higiéniai előírásokat. E beruházások esetén az
adókedvezmény iránti kérelem a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő
csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napjától
nyújtható be.
Az önálló környezetvédelmi beruházáshoz kapcsolódó fejlesztési adókedvezmény
engedélyezésének feltételeit kibővíti a Javaslat azzal, hogy az ilyen beruházást megvalósító
adózó adókötelezettségének a kérelem benyújtása évét megelőző ötödik évben, vagy korábban
kell keletkeznie. Környezetvédelmi beruházást is tartalmazó (és természetesen az önálló
környezetvédelmi) beruházás esetén az adókedvezmény igénybe vételének feltétele a Javaslat
szerint, hogy a káros anyag kibocsátási mutató az üzembe helyezést követő 5 évben ne haladja
meg a mindenkor hatályos jogszabályban, hatósági határozatban előírt mértéket.
A munkahelyteremtés ösztönzése érdekében a Javaslat a fejlesztési adókedvezményt
kiterjeszti a munkahelyteremtést szolgáló beruházásra is. Ebben az esetben nincs beruházási
értékhatár, a fejlesztési adókedvezmény igénybe vételének azonban itt is feltétele, hogy a
beruházás új létesítmény vagy bővítés legyen, illetve a termék, a szolgáltatás, vagy a termelés,
a szolgáltatás folyamatának (technológia, eljárás) jelentős változását eredményezze. Külön
feltétel, hogy az adózó a foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát az adókedvezmény
első igénybe vételének adóévét követő harmadik adóévben és az azt követő négy adóévben a
beruházás megkezdését megelőző adóévben foglalkoztatottakéhoz képest 300 fővel, hátrányos
166
régiókban 150 fővel növelje, és az új munkakörökben foglalkoztatottakból a pályakezdők
aránya elérje a 20 százalékot. A munkahelyteremtést szolgáló beruházáshoz kapcsolódó
fejlesztési adókedvezmény is tíz adóévben vehető igénybe.
A Javaslat szigorítja a fejlesztési adókedvezmény igénybe vételéhez előírt jogszabályi
feltételek nem teljesítése esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket. Amennyiben az adózó
nem teljesíti a jogszabályi feltételeket, akkor nem jogosult fejlesztési adókedvezményre
(megszűnik a kormányrendeletben előírt feltételek nem teljesítésének esetére jelenleg
biztosított - a beruházás értékének 0,5 százalékát meg nem haladó összegű - adókedvezmény
igénybe vételének lehetősége), és az igénybe vett kedvezmény az adózás rendjéről szóló
törvény szerint jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül.
A Javaslat értelmében a fejlesztési adókedvezményt a Kormány helyett a
Pénzügyminisztérium - az illetékes minisztérium véleményét figyelembe véve - engedélyezi
akkor, ha a fejlesztési program és a kérelem megfelel a jogszabályi feltételeknek. Az
engedélyezési eljárás gyorsítását szolgálja, hogy a határozatot a kérelem benyújtását,
hiánypótlási felhívás esetén a hiánypótlást követő 60 napon belül kell meghozni, a hatályos 90
napos határidő helyett. Változatlanul él az a rendelkezés, hogy a határidő egy alkalommal,
legfeljebb 60 nappal meghosszabbítható. A kiszámíthatóság érdekében, ha az említett eljárási
határidőn belül a Pénzügyminisztérium a kérelmet nem utasítja el, akkor a kérelemnek helyt
adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni, azaz az adókedvezmény a
törvény és a kormányrendelet előírása alapján igénybe vehető.
Végül rendelkezik a Javaslat az átláthatóság érdekében arról, hogy a fejlesztési
adókedvezmény igénybevételére engedélyt kapott adózók nevét évente egyszer a
pénzügyminiszter közzéteszi a Pénzügyi Közlönyben.
az 51. §-hoz
A Javaslat arra vonatkozóan, hogy az adónak mekkora hányada tartható vissza
adókedvezményként, két változást tartalmaz. Egyik, hogy a külföldi részvételű gazdasági
társaságok számára biztosított adókedvezményre hivatkozás kikerül a törvényből, mivel az
utoljára a 2003. évi adóból vehető igénybe. Ezen kívül a fejlesztési adókedvezmény az eddigi
100 százalék helyett a fizetendő adó 80 százalékáig vehető igénybe a Javaslat szerint, amelyet
az adózók számára ellensúlyoz az igénybe vétel időtartamának 5 évről 10 évre növelése.
az 52. §-hoz
A Javaslat - tartalmi változás nélkül - az eddig hivatkozással említett adózókat a szervezeti
formájuk nevesítésével mentesíti az adóelőleg fizetés, az adóelőleg várható adóra történő
„feltöltése” alól.
az 53. §-hoz
A Javaslat szerint a szokásos piaci ár nyilvántartásáról szóló pénzügyminiszteri rendelet
hatálya - megfelelő felkészülési időt biztosítva - 2005-től kiterjed a rendelet hatályba lépését
megelőzően kötött, hatályos szerződésekre is, amelyek alapján jelenleg akkor sem keletkezik
nyilvántartási kötelezettség, ha a felek a szerződést módosítják.
az 54. §-hoz
A Javaslat a társasági adóból csatlakozástól érvényesíthető beruházási adókedvezményre
vonatkozóan a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényben a meghozott
előírásokat (konverzió) új rendelkezésként módosítja. A változtatást elsősorban az indokolja,
hogy a Csatlakozási Okmány végleges szövege néhány ponton eltérő megfogalmazást
tartalmaz a csatlakozási tárgyalások befejezésekor ismertekhez képest, illetve megjelenik a
167
módosításban az Európai Bizottságnak az az igénye, hogy bizonyos részletszabályok a
törvényben jelenjenek meg, továbbá, hogy az alkalmazott meghatározások összhangban
legyenek a megfelelő közösségi szabályokkal. E szempontoknak megfelelően a Javaslat a
következőkről rendelkezik.
A törvény határozza meg, hogy a konverziónál az 1997-2005. évi beruházások, immateriális
javak és ebben az időszakban elszámolt kutatás és kísérleti fejlesztés, képzés, valamint
pénzügyi lízingnek nem minősülő lízingdíj címen felmerült költség vehető figyelembe
kiinduló adatként, amelynek meghatározott mértékkel számított összege érvényesíthető -
szerzett jog alapján - beruházási adókedvezményként. Új, az adózók számára kedvező
rendelkezés, hogy a kiindulásként számításba vehető adatokba, közhasznú infrastrukturális
beruházás címen, az önkormányzatnak ilyen célra átadott pénzeszköz is beszámítható, illetve,
hogy a bejelentett adatok nem évente, hanem a konverzió időszakának egészét nézve
jelentenek korlátot a számításnál.
A törvény rendelkezik arról is a Javaslat szerint, hogy a számításnál a kiindulásként
figyelembe vehető értéket csökkenteni kell azon immateriális javak, tárgyi eszközök és
beruházás értékével, amelyet az adózó az üzembe helyezést, a nyilvántartásba vételt követő öt
éven belül (ha az eszköz elméleti hasznos élettartama az adózó által történő üzembe helyezést
követően öt évnél rövidebb, akkor az elméleti hasznos élettartamon belül) értékesít, illetve
amelyet a fejlesztési adókedvezmény alapjaként vesz figyelembe.
A korábbi rendelkezéstől eltérően - a Csatlakozási Okmányban foglaltaknak megfelelően -
tartalmazza a Javaslat, hogy a kiindulásként figyelembe vett összeget csökkenti a szinten
tartást szolgáló beruházás értéke, (amely a termeléshez, szolgáltatáshoz korábban üzembe
helyezett, nyilvántartásba vett eszközt pótolja). A szinten tartás figyelembe vétele
tekintetében a Javaslat választási lehetőséget ad az adózóknak. Választható az ilyen céllal
ténylegesen eszközölt immateriális javak, tárgyi eszközök, beruházás értéke, vagy a
kiindulásként figyelembe vett összes eszközérték 20 százaléka. Az utóbbi választása esetén az
adózónak, ha új telephelyen első ízben valósít meg beruházást, a beruházás megkezdése
adóévében és az azt követő három adóévben az e telephelyen megvalósított beruházáshoz,
használatba vett immateriális dologhoz kapcsolódóan nem kell a 20 százalékos csökkentéssel
számolnia.
A Javaslat új rendelkezése szerint egyes, gyors technológiaváltással érintett ágazatba sorolt
adózók az eszközérték évenkénti növekményének (a csökkenést is figyelembe véve) összegét
tekinthetik a konverzió számítás alapjának, figyelmen kívül hagyva az öt éven belüli
értékesítésre és a szinten tartásra előírtakat.
A Javaslat szerint 75 és 50 százalék intenzitás helyett 30 és 20 százalék intenzitással annak az
adózónak kell számolnia, amelynek az adókedvezmény igénybevétele első évében (ez alatt a
Tao. 21. §-a szerinti adókedvezmény igénybevételének első évét kell érteni) árbevételének
több mint 50 százaléka egy, az Európai Bizottság állami támogatással kapcsolatos
közleménye szerinti tevékenységből keletkezett. A Javaslatban szereplő közlemény - néhány
kivétellel - a gépjármű és motorgyártást, illetve e tevékenységhez beszállítóként kapcsolódók
tevékenységére vonatkozóan tartalmaz előírást.
Végül a Javaslat a korábbi előírásokat két, a konverziót nem alkalmazókat érintő szabállyal
egészíti ki. Az egyik előírás azokat érinti, akiknek nem kell alkalmazni a konverziót, mert az
adókedvezmény igénybe vétele nem érinti az Európai Unió más tagállamai és Magyarország
közötti kereskedelmet. A kiegészítő előírás szerint e kérdésben az Európai Bizottság foglal
állást az adózónak a Pénzügyminisztériumhoz benyújtott kérelme alapján. A másik
rendelkezés azokat érinti, akik saját döntés alapján maradnak kívül a konverzión. A kiegészítő
előírás szerint ezeknek az adózóknak azzal kell számolni, hogy a beruházási adókedvezmény
168
21. § szerinti igénybevétele új támogatásnak minősül, s így annak az állami támogatásra
vonatkozó szabályokkal való összhangját az Európai Bizottság a Csatlakozási Okmányban
foglalt eljárás keretében vizsgálhatja. Vizsgálat esetén arra lehet számítani, hogy az
adókedvezményt tiltott támogatásnak minősíti a Bizottság.
az 55. §-hoz
A Javaslat átmeneti rendelkezéseket fogalmaz meg, a következők szerint.
A Javaslat 2004-ben határozza meg a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény
alapján az 1996. december 31-éig felvett beruházási hitel alapján még igénybe vehető,
adókedvezmény igénybevételének utolsó évét.
Az elhatárolt veszteségre vonatkozó új, korlátlan idejű elhatárolást lehetővé tevő előírásokhoz
kapcsolódva a Javaslat rögzíti, hogy a korábban keletkezett veszteségekre a keletkezésekor
érvényes feltételek vonatkoznak.
A Javaslat lehetőséget biztosít azoknak az adózóknak, amelyek a Tao. 21. § (7), (10)-(11)
bekezdése, a 29. § (5) bekezdés d) pontja vagy az 1999. évi CXXV. törvény 93. §-a szerinti
adókedvezményre jogosító beruházást kezdtek meg, hogy a 2002. december 31-ig a
Pénzügyminisztériumnak bejelentett adatokat 2004. január 31-ig módosítsák. A bejelentett
adatok módosításának feltételeit - az eredeti bejelentéshez hasonlóan - pénzügyminiszteri
rendelet fogja szabályozni. A módosítást a beruházási adókedvezmény csatlakozástól történő
igénybevételére vonatkozó előírások változása indokolja.
A Javaslat meghatározott biztosítási díjra, a kisvállalkozások adóalap-kedvezményére,
valamint a kis- és középvállalkozások adókedvezményére vonatkozó átmeneti szabályokat
fogalmaz meg.
A Javaslat szerint a külföldi szervezetnek, illetve a kifizetőnek a 2003. december 31-éig
esedékes, de csak ezt követően kifizetett - a 2003. évi szabályok szerint adóköteles -
jövedelem után az adót a 2003. évi előírások szerint kell megállapítani, bevallani, megfizetni.
az 56. §-hoz
A Javaslat felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a beruházási adókedvezmény
csatlakozástól történő igénybe vételéhez kapcsolódóan, a módosult konverziós szabályokhoz
igazodva, a korábban bejelentett adatokat kiegészítő, módosító adatbejelentés tartalmát
rendeletben határozza meg.
az 57. §-hoz
A Javaslat nevesíti az irányelvek között a tagállamok kapcsolt vállalkozásai közötti kamat,
jogdíj fizetések adóztatásának egységes rendszeréről szóló irányelvet.
az 58. §-hoz
A Javaslat az értékcsökkenési leírás szabályait tartalmazó, valamint a költségek és
ráfordítások elszámolhatóságának egyes szabályairól szóló mellékletek módosításáról
rendelkezik.
az 59. §-hoz
Az osztalékadózásra vonatkozó rendelkezéseknek az Európai Unióhoz történő csatlakozás
miatt szükséges módosítását 2002-ben fogadta el az Országgyűlés azzal, hogy azok az
Európai Unióhoz történő csatlakozástól lépnek hatályba. A Javaslat pontosítja, hogy az
osztalék forrásadóztatása alóli mentesítés feltételeként előírt legalább két éves és legalább 25
százalékos részesedés időtartamába a csatlakozás előtti időszak is beszámít. Ezen túl - az
Európai Bíróság e tárgyban hozott döntését figyelembe véve - az osztalék forrásadóztatása
169
alóli mentesítés feltételeként a részesedés birtoklására az irányelvben előírt legalább két éves
időtartamot nem követeli meg a kifizetéskor. E változáshoz kapcsolódva a törvény előírja,
hogy két évnél rövidebb idő esetén az adó levonása alól kifizetéskor kezességvállalás mellett
mentesülhet a jövedelmet szerző. (A kezességvállalás érvényességéhez adóhatósági
jóváhagyás szükséges az adózás rendjéről szóló törvény értelmében.) Az adónak a jövedelem
kifizetésekor történő levonása, és utóbb a részesedés két éves birtoklására vonatkozó feltétel
teljesülése esetén - az általános szabályok szerint - lehetőség van visszatérítési igény
előterjesztésére az adóhatóságnál.
III.	Fejezet
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény alapvetően a további egyszerűsítés és
az első év gyakorlata alapján felmerült értelmezési problémák kiküszöbölése érdekében
módosul. Az EU-csatlakozással hatályba lép az általános forgalmi adóról szóló új
törvény, és ez - valamint néhány más módosuló jogszabály - szintén szükségessé teszi a
törvény rendelkezésének módosítását. A bevételi értékhatár emelése több vállalkozásnak
teszi lehetővé az egyszerűsített adózási mód alkalmazását, míg a bejelentési szabályok
változása tovább könnyít az adózók adminisztrációs terhein.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 60. §-hoz
Az eva választásával kapcsolatosan egyértelművé válik, hogy akkor sem választható az
új adónem, ha a jogi személyben, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban több
új tag szerez összesen 50 százalékot meghaladó szavazati jogot biztosító részesedést. Az
ehhez kapcsolódó átmeneti rendelkezés szerint a módosult szabály nem érinti a 2003.
évre már bejelentkezett jogi személyeket és jogi személyiség nélküli gazdasági
társaságokat, azaz a 2004. évre vonatkozóan nem kell vizsgálniuk, hogy az adóévet
megelőző naptári évben és az azt megelőző adóévben megfeleltek-e a 2004. évtől hatályos
új szabályoknak.
A Javaslat szerint bővül az evát választhatók köre azáltal, hogy a választásra vonatkozó
bevételi határ 15 millió forintról 25 millió forintra emelkedik.
A Javaslat rendezi, hogy előtársaságként történő működés esetében akkor is választható
az eva, ha az adózó előtársaságként folytatott tevékenységét - a következő évre történő
áthúzódás miatt - nem fejezi be az adóalanyiság adóévét megelőző második adóévben,
azaz a tevékenységét az adózóévet megelőző második adóévben kezdte meg, de azt az
adóévet megelőző naptári évben fejezte be. Ebben az esetben a teljes előtársasági
működés éves szintre átszámított adóévére vonatkozóan kell vizsgálni a bevételi
értékhatárt.
Az evát választók körét bővítheti az az új rendelkezés, amely szerint a továbbiakban
nem lesz kizáró feltétel az, ha a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági
társaság az adóévben szövetkezeti hitelintézet által kibocsátott részjeggyel rendelkezik.
Szintén az evaalanyok körét bővítheti, hogy 2004-től olyan adózók is választhatják az
egyszerűsített adózási módot, amelyek (akik) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
vagy a Szerencsejáték Felügyelet engedélyéhez (illetve e szervekhez való bejelentéshez)
kötött tevékenységet végeznek.
170
A közösségen belülről történő beszerzésekre vonatkozó különleges áfaszabályok
figyelembevétele miatt már 2004. január 1-jétől nem lehet evaalany az a személy, amely
(aki) az adózás rendjéről szóló törvényben előírt közösségi adószámmal rendelkezik,
vagy egyébként törvény írja elő számára kötelezően a közösségi adószám használatát.
A Javaslat szintén választási feltételként nevesíti, hogy az evaalany köteles belföldi
pénzforgalmi bankszámlával rendelkezni (az adófizetési kötelezettség teljesítését a
hatályos törvény is belföldi pénzforgalmi bankszámlához köti).
a 61. §-hoz
A bejelentési szabályok változásával összhangban módosulnak az evaalanyiság
megszűnésére vonatkozó szabályok. A Javaslat alapján lehetővé válik, hogy az evaalany
elhunyt egyéni vállalkozó özvegye kevésbé szigorú feltételekkel választhassa/folytathassa
az egyszerűsített adózást.
Ha az evaalany olyan tevékenységet kíván végezni, amelyhez a törvény által előírt
közösségi adószám-használata szükséges, megszűnik az adózó evaalanyisága, azzal a
nappal, amely a kötelező adószám-megállapítás napját megelőzné.
a 62-64. §-okhoz
A Javaslat a bevétel fogalmának egyértelműsítése érdekében részletesebb szabályt
tartalmaz a bevételi nyilvántartást vezető adóalanyokra vonatkozóan. A Javaslat szerint
visszaszolgáltatási kötelezettség mellett átvett vagyoni érték (pl. a kapott hitel, kölcsön,
tagi vagyoni hozzájárulás), valamint a korábban ideiglenesen átadott vagyoni érték a
visszaszolgáltatásakor (például a nyújtott kölcsön, hitel visszafizetett összege) nem
számít bevételnek. (E módosítás a kihirdetés napján lép hatályba, de már 2003. január
1-jétől alkalmazható.) Új szabály rendezi, hogy kereskedelmi utalvány esetében mi
számít bevételnek.
Egyebekben a Javaslat szerint a törvény az általános forgalmi adóról szóló törvény
jogharmonizációval összefüggő változása miatt módosul.
a 65. §-hoz
A Javaslat szerint a bejelentés szabályai jelentősen egyszerűsödnek azáltal, hogy az eva
alá már bejelentkezett adóalanynak nem kell minden év december 20-áig újra
nyilatkozatot tennie az eva választásáról. Az evaalanynak csak akkor kell nyilatkoznia,
ha ki akar kerülni a törvény hatálya alól, vagy nem felel meg a törvényben
meghatározott választási feltételek valamelyikének.
a 66. §-hoz
A Javaslat konkrét időpontban határozza meg a számvitelről szóló törvény hatálya alá
tartozó adóalany esetében az adóbevallás benyújtásának határidejét (május 31., illetve
az adóalanyiság év közbeni megszűnése esetén a megszűnést követő 150. nap).
A Javaslat tartalmazza, hogy az egyes negyedévekre megállapított adóelőleget az éves
adóbevallás alkalmával be kell vallani.
Pontosításra kerül a becslés szabályának alkalmazása abban az esetben, ha az adózó
evaalanyisága mulasztási bírság kiszabása miatt szűnik meg. A módosítás egyértelműen
rögzíti, hogy ebben az esetben az állami adóhatóság az adóév első napjától a mulasztási
bírságot megállapító határozat jogerőre emelkedésének napjáig terjedő időszakra
vonatkozóan végzi el a becslést, valamint a szabály kiegészül a becslésre irányuló eljárás
megindításának határidejével.
171
a 67. §-hoz
A Javaslat pontosítja, hogy az adózó milyen határidővel jogosult visszaigényelni az evát,
ha több adóelőleget fizetett, mint amennyi az adóévre megállapított adó összege volt.
a 68-70. §-okhoz
Az EU-csatlakozástól kezdődően a számlát helyettesítő okmányra vonatkozóan az
általános forgalmi adóról szóló törvény nem tartalmaz rendelkezést, ezért a csatlakozás
időpontjától ennek megfelelően módosul az evaalanyokra irányadó szabályozás is.
a 71. §-hoz
A jövőben egyértelművé válik, hogy a korábban az általános forgalmi adó alanyának
minősülő evaalany köteles az áfaalanyisága időszakában történt beszerzései után (a
jogutódlás mellett megszerzett vagyonra vonatkozó rendelkezések szerint) az általános
forgalmi adót megfizetni. A módosítás rendelkezik arról is, hogy ugyancsak áfa-fizetési
kötelezettség keletkezik az eva-bejelentés évében a beszerzett tárgyi eszközre fizetett
előlegre tekintettel is.
a 72. §-hoz
A Javaslat rendelkezést tartalmaz az evaalanyok szakképzési hozzájárulással összefüggő
fizetési kötelezettségére. Az evaalanyiságot választó adózó az általa munkaviszony
keretében foglalkoztatott magánszemélyek után szakképzési hozzájárulás fizetésére
köteles, melynek havi összege a tárgyhó első napján érvényes minimálbér kétszeresének
1,5 százaléka foglalkoztatottanként. Ha az evaalany szakképző iskolai tanuló gyakorlati
képzésében közreműködik, e fizetési kötelezettségét csökkentheti havonta a hónap első
napján érvényes minimálbér kétszeresének 1,5 százalékával. Az evaalany a szakképzési
hozzájárulást negyedévente - a csökkentést is figyelembe véve - megállapítja és
megfizeti, valamint a megállapított adóelőleget az adóévre vonatkozó bevallásában
bevallja.
a 73-74. §-okhoz
A személyi jövedelemadóról szóló törvény változásával összhangban az egyéni
vállalkozónak az eva hatálya alá történő bejelentkezésekor 2004-től már nem kell
nyilvántartásba vennie és adóévenként feltüntetnie fennálló pénztartalékát. A Javaslat
szabályozza, hogy az egyéni vállalkozó által igénybe vett kisvállalkozások
adókedvezményének szankciója az evás időszak alatt is fennáll. A módosítás
egyértelművé teszi, hogy az evaalanyiságot megelőző időszakból fennmaradt
veszteségből az adóalanyiság minden adóévében 20-20 százalékot kell évente
elszámoltnak tekinteni.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá történő visszalépéssel
összefüggésben pontosabbá válik, hogy mit kell költségként elszámoltnak tekinteni a
tárgyi eszközök és a nem anyagi javak értékcsökkenési leírása tekintetében.
A Javaslat szerint a magánszemély adózott vagyonából vállalkozásba befektetett
összegnek tekinthető az osztalék utáni adót kiváltó adó alapját csökkentő tételként
elszámolt értéknek az a része, amelyet természetbeni juttatásként ingyenesen vagy
kedvezményesen a magánszemély részére átadtak.
a 75. §-hoz
A társasági adóval kapcsolatos rendelkezések változása - a személyi jövedelemadóval
összhangban - az elhatárolt veszteség elszámolásának szabályait pontosítja. A Javaslat
szintén rendezi a kis- és középvállalkozások adókedvezményének szankciós szabályait.
172
a 76. §-hoz
A számviteli kötelezettségeket érintő szabályok javasolt módosításával egyértelművé
válik, hogy a beszámoló letétbehelyezésére vonatkozó kötelezettség csak azon (volt)
evaalanyokra vonatkozik, amelyek a számvitelről szóló törvény szerint erre kötelezettek.
a 77-79. §-okhoz
A Javaslat az értelmezési viták elkerülése érdekében leszögezi azt, hogy ahol a törvény
valamely tevékenység folytatásáról rendelkezik, az állami adóhatóságnál bejelentett
tevékenységet is érteni kell. A Javaslat szintén pontosan meghatározza az evaalanyok
számára kiállított jövedelemigazolás tartalmát, valamint egyértelművé teszi a becslés
szabályait abban az esetben is, ha az adózó jogosulatlanul választotta az evát (ebben az
esetben a becslés eltérő módszerrel történik attól függően, hogy teljes vagy nem teljes
adómegállapítási időszakra vonatkozik).
A Javaslat tartalmazza az új bejelentési szabályokhoz kapcsolódó átmeneti
rendelkezéseket, azok alkalmazásának időpontját, valamint rendelkezik a Melléklet
módosításáról.
MÁSODIK RÉSZ
AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
IV.	Fejezet
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítására irányuló Javaslat alapvetően a
2004. évi költségvetés megalapozásához szükséges módosításokat foglalja össze. Ezért
tartalmazza a költségvetési bevételek számításánál már figyelembe vett adómérték-változást
(a 12%-os kulcs 3 százalékpontos emelését), egyes termékek, illetve szolgáltatások átsorolását
más adómérték alá (a villamosenergia és a szilárd tüzelőanyag kedvezményesből normál
kulcsba kerül), valamint a költségvetési támogatások bruttó módon történő kezelését
(arányosítás révén az erre jutó áfa levonásának megakadályozásával).
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészülés érdekében a Javaslat a
csatlakozás miatt megszűnő vámszabadterületi társaságoknak a feldolgozási vagy raktározási
célból beszerzett termékek vonatkozásában áfa-mentes belföldiesítést biztosít a jövő év
elejétől 2004. május 1-jéig. Ezzel egyidejűleg változik a termékexport fogalma is, annak
érdekében, hogy csökkenthetők legyenek a csatlakozás körüli áruszállításokkal kapcsolatos
visszaélések. Ugyancsak EU-harmonizációs kötelezettség a közigazgatási, illetve közhatalmat
gyakorló szervek adóalanyiságának megszűnése közhatalmi tevékenységük vonatkozásában,
és egyes termékek, szolgáltatások átsorolása az Unió által előírt mértéke alá.
Általános jelleggel csökken az adminisztráció annak révén, hogy az alanyi adómentesség fő
szabály szerinti értékhatára 2 millió forintról 4 millió Ft-ra emelkedik.
173
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 80. §-hoz
A 77/388/EGK irányelv értelmében a közigazgatási szervek, illetve közhatalmat gyakorló
szervek közhatalmi tevékenységük tekintetében nem minősülnek az áfa alanyának, és nincs
adóalanyiságuk akkor sem, ha az adóalanyiság hiánya a versenyt nem torzítja. A Javaslat
ezért az államháztartási szerveket, illetve azokat a szervezeteket, személyeket (pl. önálló
bírósági végrehajtó, közjegyzők), melyek közhatalmi, jogszolgáltató hatósági tevékenységet
folytatnak - e tevékenységük tekintetében - nem minősíti adóalanynak. Közhatalmi
tevékenységnek minősül a jogszabályi felhatalmazás alapján végzett jogalkotási, végrehajtási
és igazságszolgáltatási tevékenység. A közhatalmi tevékenységen túl önmagában az a bevétel
sem keletkeztet adóalanyiságot, mely olyan vagyon, vagyoni értékű jog, vagy tevékenység
gyakorlásának átengedéséből származik, melyet a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény
felsorol.
Amennyiben a fentiekben meghatározott szervek közhatalmi, illetve állami/önkormányzati
feladataik mellett gazdasági tevékenységet is végeznek, és ezen tevékenységükből származó
bevétel eléri a 4 millió forintot, a Javaslat szerint adóalannyá válnak. A 4 millió forintos
értékhatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni a tárgyi adómentes tevékenységből
származó bevételt, kivéve a lakóingatlannak nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó
bevételt, amennyiben erre a szerv adókötelezettséget választott. Ha a tárgyévet megelőző
évben és a tárgyévben az adott szerv gazdasági tevékenységéből származó bevétele egyaránt
nem éri el a 4 millió forintot, úgy áfa alanyisága megszűnik. Ezt az adóhatóságnál be kell
jelenteni, és a megszűnéshez kapcsolódó bevallást kell benyújtani. A jogutód nélküli
megszűnésre előírt rendelkezésektől eltérően azonban ezek az adóalanyok mentesülnek a
tárgyi eszköz beszerzése után levont adó időarányos megfizetési kötelezettsége alól, továbbá
jogosultak a pozitív elszámolandó adójuk megfizetését a bevallás benyújtására előírt
határidőt követő hónap végéig halasztani.
Az adóalanyiságukat megőrző és a nem adóalany közhatalmi tevékenységet gyakorló
szervezetek/személyek versenysemlegességének biztosítása érdekében, az adóalany közhatalmi
tevékenységet ellátó szervezetek/személyek az adóalanyiságukat eredményező gazdasági
tevékenységükhöz és az adóalanyiságukon kívüli tevékenységükhöz egyaránt
használt/igénybevett beszerzéseiket terhelő áfát jogosultak arányosítani. Az arányosítás során
a közhatalmi, valamint a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényben felsorolt vagyon,
vagyoni értékű jog, vagy tevékenység gyakorlásának átengedéséből származó bevételt mint
adólevonásra nem jogosító részt jogosultak figyelembe venni.
Különös rendelkezések vonatkoznak azokra az adólevonási joggal rendelkező
önkormányzatokra, melyek támogatásáról 2003. december 31-ét megelőzően adólevonási
joguk figyelembevételével született döntés, illetve azokra, melyek beruházási koncepciója
alapján az Országgyűlés 2004-ben dönt az új címzett támogatásokról. Annak érdekében, hogy
ezeket az önkormányzatokat ne érje hátrány a nettó módon jóváhagyott támogatás miatt,
illetve, hogy folytathassák a már megkezdett, illetve betervezett beruházásaikat, ezen
beruházásaik tekintetében továbbra is gyakorolhatják levonási jogukat, de adófizetési
kötelezettség is terheli őket a beruházás aktiválásának évétől számított 10 évig. Ezen
önkormányzatok sem minősülnek azonban adóalanynak közhatalmi tevékenységük
tekintetében.
174
a 81. §-hoz
Az egyértelműség érdekében a gazdasági tevékenység fogalma nem tartalmazza azokat a
tevékenységeket (közhatalom gyakorlása, koncessziós körbe tartozó vagyon, vagyoni értékű
jog, tevékenység gyakorlásának átengedése), melyek nem keletkeztetnek adóalanyiságot az
ezeket végző szervek esetében.
a 82. §-hoz
A kórházak is készítenek bizonyos gyógyszereket (elsősorban magisztrális és galenusi
készítményeket) saját felhasználásra. Tekintettel arra, hogy a vonatkozó közösségi irányelv
nem engedi a gyógyszeralapanyagok kedvezményezését, valamint arra, hogy a kórház tárgyi
adómentes tevékenysége miatt alapvetően nem vonhatja le a beszerzéseit terhelő áfát, a
kórház hátrányosabb helyzetbe kerül, ha a gyógyszert önmaga állítja elő, mintha azt készen
szerezné be, mivel a kiszerelt gyógyszereket változatlanul a legalacsonyabb (5%) adómérték
terheli. Ezért a Javaslat fikcióval élve termékértékesítésnek tekinti (adókötelessé teszi) az
intézeti gyógyszertár által elkészített gyógyszerek kiadását az azt igénylő osztályok felé.
Ezáltal a kórház - adóköteles tevékenységet végezve - levonhatja a gyógyszeralapanyagokat
terhelő normál adómértéknek megfelelő áfát, míg a kész gyógyszer kiadása után a
legalacsonyabb kulcs szerint adófizetési kötelezettsége keletkezik.
a 83. §-hoz
A Javaslat termékexport esetén az értékesítés és a kiléptetés közötti időszakot a jelenlegi hat
hónapról három hónapra csökkenti le. Ennek oka, hogy Magyarországnak az Európai
Unióhoz történő csatlakozásától kezdve a tagállamok közötti kereskedelemre nem a
termékexport szabályai fognak vonatkozni, a kibővített Európai Unió részét nem képező
államokkal folytatott kereskedelemben pedig a hat hónapos határidő további fenntartása sem
kereskedelmi, sem ellenőrzési szempontból nem indokolt. A Javaslat ugyanakkor
egyértelműsíti is a szabályozást annyiban, hogy a kipróbálás és a próbagyártás nem minősül
használatnak, hasznosításnak, így ilyen esetben a 0%-os kulccsal történő értékesítés joga is
fennmarad.
a 84. §-hoz
Tekintettel arra, hogy az intézeti gyógyszertár által a kórházi osztály részére történő
gyógyszer kiadása esetén nincs a polgári jog szerinti teljesítés, szükséges külön rendelkezni az
adófizetési kötelezettség keletkezének időpontjáról.
a 85. §-hoz
A Javaslat az új adókulcs-struktúrát tartalmazza. A normál adómérték változatlanul 25%, míg
a kedvezményes kulcsok 5% és 15%. Jogharmonizációs célú módosítás a 0%-os kulcs
megszüntetése, és a 77/388/EGK tanácsi irányelv értelmében a kedvezményes kulcsra
minimálisan előírt 5%-ban történő megállapítása.
a 86. §-hoz
A Javaslat a forgalmi adózásra vonatkozó 77/388/EGK tanácsi irányelvben lefektetett
rendelkezést veszi át, mely értelmében az adóalany a tárgyi adómentesség helyett választhatja
az adófizetési kötelezettséget a lakóingatlannak nem minősülő ingatlan bérbe-, haszonbérbe
adása tekintetében.
175
a 87. §-hoz
A Javaslat értelmében amennyiben az adóalany adóalapot nem képező államháztartási
támogatásban részesül, ezen támogatásból - kivéve a költségvetési törvényben e szabály alól
kivételként meghatározott támogatásokat - finanszírozott beszerzéseket terhelő áfát csak
részben helyezheti levonásba. Az adóalany adólevonásra jogosító tevékenységéhez közvetlenül
kapcsolódó beszerzéseinél is a levonható hányadot az arányosítás szabályai szerint kell
meghatározni. Az arányosítás során a nevezett támogatásokat adólevonásra nem jogosító
tevékenység ellenértékeként kell figyelembe venni. Annak érdekében, hogy ez ne érintse a már
folyamatban lévő beruházásokat, ezt a rendelkezést a Javaslat értelmében először a 2003.
december 31-ét követően indult beruházások, beszerzések esetében kell alkalmazni.
a 88 .§-hoz
A Javaslat azon, a megváltozott adómértékekhez tartozó százalékértékeket tartalmazza,
melyek szükségesek a bruttó összeg adótartalmának kiszámításához.
a 89. §-hoz
A Javaslat az alanyi adómentesség alsó határát 2 millió forintról 4 millió forintra emeli meg,
emellett a családi gazdálkodók és a mezőgazdasági kistermelők esetében változatlan marad a
6 millió forintos értékhatár.
a 90. §-hoz
Lásd a törvény 14. számú mellékletének indokolását.
a 91. §-hoz
Lásd a törvény 11. és 12. számú mellékletének indokolását.
a 92. §-hoz
Lásd a törvény 13. számú mellékletének indokolását.
HARMADIK RÉSZ
A JÖVEDÉKI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
V Fejezet
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997.
évi CIII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A jövedéki szabályozás módosítása elsősorban az adómértékek 2004. január 1-jei
változtatását tartalmazza, figyelembe véve a jogharmonizációs kötelezettségek mellett a
költségvetés bevételi igényét is. Ennek alapján a cigaretta adóján kívül változik az összes
jövedéki ital adómértéke. A finomra vágott fogyasztási dohány adójának jelentős emelésére
a cigaretta és a finomra vágott fogyasztási dohány közötti aránytalanság korrigálása, a
dohánygyártmányok fogyasztási szerkezetében beindult kedvezőtlen folyamat megállítása
céljából kerül sor.
176
Az adómértékek változtatásán kívül a jövedéki adótörvényben az egyéb módosítások
elsődlegesen a jogalkalmazás során felszínre került problémák kezelését, a jogbiztonságot,
illetve az egyértelmű jogalkalmazást szolgálják. A teljesen denaturált alkohol kiszerelése
esetében továbbá bevezetésre kerül a felhasználói engedély, a 2 liter vagy annál nagyobb
kiszerelésben való beszerzéshez pedig a vámhatósági nyilvántartásba vétel.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 93. §-hoz
A Javaslat 8. §-a szerint bevezetésre került a kötelező érvényű vámtarifabesorolás,
amelyhez szükséges az e feladatok ellátását végző szervezeti egység kijelölése. A Javaslat
szerint elsőfokon a VPOP Vegyvizsgáló Intézete, másodfokon a VPOP Országos
Parancsnoksága jár el.
a 94. §-hoz
A Javaslat a jövedéki adózásban használt fogalmakat egészíti ki a teljesen denaturált alkohol
kiszerelésére jogosult ún. felhasználói engedélyes fogalmával.
a 95. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az adóraktárban végzett termékelőállítás esetén az
adóraktár engedélyes az adóalany, vagyis abban az esetben is, ha a termék előállítást nem
ő végzi.
a 96-97. §-hoz
A Javaslat a felhasználói engedélyes adófizetési kötelezettségét állapítja meg arra az esetre,
ha a beszerzett teljesen denaturált alkohollal nem tud elszámolni (nem engedélyezett célra
használja fel).
a 98. §-hoz
A módosítás jogbizonytalanságot szüntet meg az adóraktárakban folytatható
tevékenységekkel kapcsolatban. Egyértelművé teszi, hogy az adóraktár engedélyes
adóalanyisága és felelőssége mellett az adóraktárba más személy terméke is betárolható,
továbbá más személy is előállíthat az adóraktárban jövedéki terméket és az adóraktár
engedélyes is végezhet más személy részére termékelőállítást.
a 99. §-hoz
A módosítás a gyakorlathoz történő igazodást céloz, amikor lehetővé teszi, hogy a
vegyiparban, gyógyszeriparban szennyezetté vált alkohol- és ásványolaj termékek tisztítása,
regenerálása egy adóraktáron belül is végezhető legyen, tekintve, hogy mindkét termék
tisztítása, regenerálása azonos technológiával történik.
a 100. §-hoz
A Javaslat bevezeti a vámtarifaszám kötelező érvényű besorolásának lehetőségét. Az
adóalanyok kérhetik vagy a vámhatóság kezdeményezheti a jövedéki termék vagy az abból
előállított termék vámtarifaszámának hatóság által történő megállapítását, amely az
adófizetési kötelezettség meghatározásánál, illetve az adómértékek alkalmazásánál a
megállapítást követően válik kötelezően alkalmazandóvá, visszamenőlegesen
adókötelezettség vagy jogkövetkezmény nem érvényesíthető. A Javaslat 15 napot hagy az
érintettek számára annak eldöntéséhez, hogy a vámtarifaszám megállapítását követően
folytatják-e tevékenységüket, és ahhoz - ha szükséges - kérik-e az addigi engedélyük
módosítását, vagy pedig beszüntetik tevékenységüket.
177
a 101. §-hoz
A Javaslat új adóraktár típusként létrehozza az ásványolaj regeneráló üzemet, amelyben a
vegyipari, gyógyszeripari felhasználás során szennyezetté vált ásványolaj tisztítása, továbbá
a hígítóként, oldószerként értékesített ásványolajtermék előállítása is végezhető adóraktári
engedély birtokában külön engedély nélkül.
a 102. §-hoz
Az alkoholtermékek jövedéki adójának emelésére a jövő évi költségvetés bevételi
előirányzatainak megalapozása érdekében kerül sor.
a 103. §-hoz
A Javaslat kiegészíti az alkohol teljes denaturálását szabályozó rendelkezéseket. A Javaslat
szerint a szeszüzem mellett egy új adóraktár típus, az alkohol regeneráló és denaturáló
üzem is (lásd a Javaslat 106. § (1) bekezdése) végezhet teljes denaturálást.
A Javaslat továbbá a teljesen denaturált alkohollal kapcsolatban az utóbbi időben tapasztalt
visszaélések miatt az adóraktáron kívüli kiszerelésre külön szabályozást vezet be, amelyet
csak a vámhatóság külön engedélyével, az ún. felhasználói engedéllyel és 1 MFt jövedéki
biztosíték nyújtása mellett lehet végezni.
a 104. §-hoz
A Javaslat a teljesen denaturált alkohol kiszerelését végző felhasználói engedélyes felé
folyamatos nyilvántartás-vezetési és elszámolási kötelezettséget ír elő. Havonta kell
elszámolást benyújtania a vámhatósághoz és évenként készletfelvétellel elszámolást
teljesítenie.
A Javaslat szerint a teljesen denaturált alkoholtermék 2 liter vagy annál nagyobb
kiszerelésben történő értékesítése - a felhasználói engedélyesen kívül - kizárólag olyan,
nem kereskedelmi tevékenységet végző személy részére lehetséges 2004. január 1-jétől,
akit a vámhatóság nyilvántartásba vett felhasználóként regisztrált. A teljesen denaturált
alkoholt felhasználó nyilvántartásba vett személynek a beszerzésről és a felhasználásról
külön nyilvántartást kell vezetnie.
a 105. §-hoz
A Javaslat a gyakorlati élethez igazított szabályozást tartalmaz, mely szerint a vegyipari,
gyógyszeripari felhasználás során szennyezetté vált alkoholtermék tisztítását, regenerálását,
az alkoholtermék teljes denaturálását, kiszerelését egy új adóraktártípus, az alkohol
regeneráló és denaturáló üzem végezheti, ahol hígítóként, oldószerként értékesített
alkoholtermék is előállítható adóraktári engedéllyel. Az alkoholnak minősülő, nyomdaipari
felhasználást szolgáló hígító, oldószer előállítását az egyéb alkoholtermék adóraktárban (is)
lehet végezni.
a 106. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy nem kell a teljesen denaturált alkoholra, továbbá a
nyomdaipari felhasználást szolgáló, alkoholnak minősülő hígítóra, oldószerre zárjegyet
alkalmazni. A 2 liter vagy annál nagyobb göngyölegben való, külön engedélyhez kötött
forgalmazás esetén pedig a módosított szabályozás szerint nem kell külön sorszámozni a
palackokat, ehelyett az új követelmény az, hogy a palackok egyedileg beazonosíthatók
legyenek.
a 107. §-hoz
A sör jövedéki adójának emelésére a jövő évi költségvetés bevételi előirányzatainak
megalapozása érdekében kerül sor.
178
a 108. §-hoz
A bor jövedéki adójának emelésére a jövő évi költségvetés bevételi előirányzatainak
megalapozása érdekében kerül sor. A másik változás, a szőlőbor és az egyéb bor adójának
egységesítése jogharmonizációs indíttatású. Az uniós irányelv szerint nem lehet különbséget
tenni a bor adóztatásában. Az egységesítés az alacsonyabb adójú szőlőbor adójához
igazítva történik.
a 109. §-hoz
A pezsgő jövedéki adójának emelésére a jövő évi költségvetés bevételi előirányzatainak
megalapozása érdekében kerül sor.
a 110. §-hoz
A köztes alkoholtermék jövedéki adójának emelésére a jövő évi költségvetés bevételi
előirányzatainak megalapozása érdekében kerül sor.
a 111. §-hoz
A cigaretta jövedéki adója a jogharmonizációs kötelezettséget (az Európai Unió által előírt
minimum adószinthez történő közelítés) és a jövő évi költségvetés bevételi szempontjait
egyaránt figyelembe véve emelkedik. A finomra vágott fogyasztási dohány adómértékének
emelését a cigaretta és a finomra vágott fogyasztási dohány adóztatásának arányaiban a
cigarettáknál az elmúlt években végrehajtott nagyobb mértékű adóemelések miatt
bekövetkezett eltolódás, a két termékkör adóztatásában a kívánatosnál nagyobb
aránytalanság korrigálása teszi szükségessé.
A Javaslat szerint továbbá mind a cigaretta, mind a finomra vágott fogyasztási dohány
esetében bevezetésre kerül egy mennyiségre meghatározott minimum adó, amely az Unión
belül több tagállamban alkalmazott gyakorlat. A minimum adó az olcsó árszegmensekben
induló árversennyel szemben védi a költségvetési bevételek elinflálódását. A javasolt
minimum adó a legnépszerűbb cigaretta, illetve finomra vágott fogyasztási dohány előző évi
árának új adómértékekkel számolt jövedéki adótartalma alapján került meghatározásra. Mind
a cigaretta mind a finomra vágott fogyasztási dohány esetében az így számolt jövedéki
adótartalom 97,5 %-az adóminimum, melyet a Javaslat konkrét adómértékként jelenít meg a
törvényben.
a 112. §-hoz
A Javaslat szerint nemcsak a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt, hanem
jogszabályi változás (pl. új uniós előírások érvényesítése) miatt forgalomképtelenné váló, a
kereskedelemből visszaszállításra kerülő dohánygyártmányok adóját is vissza lehet
igényelni, ha a terméket újrafeldolgozzák vagy megsemmisítik.
a 113. §-hoz
A Javaslat pontosítja az üzemanyagtöltő állomás fogalmát a sűrített gázt és cseppfolyósított
gázt forgalmazó kutak esetében.
a 114-115. §-hoz
A Javaslat a vevők személyes adatainak védelme érdekében csak arra az esetre ír elő
számla kibocsátási kötelezettséget, ha azt a vevő kéri.
a 116. §-hoz
A Javaslat szerint a kereskedelemben végzett jövedéki ellenőrzés során a kereskedő
készletéből szakértői vizsgálat céljára a vámhatóság mintát vehet, ellenszolgáltatás nélkül
vehet mintát az adózás alól elvont termék felderítése érdekében folytatott ellenőrzés során
az üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként értékesített, használt termékből, továbbá a
jármű üzemanyagtartályában lévő hajtóanyagot is ellenőrizheti.
179
A magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő alkotmányos alapjog érvényre jutását szolgálja az
a módosítás, mely szerint a jövedéki ellenőrzést lehetőleg nappal, az ellenőrzött személy
kíméletével kell végrehajtani.
A Javaslat szerint a vámhatóság a teljesen denaturált alkohol kiszerelését végző felhasználói
engedélyest és a nyilvántartásba vett felhasználót is a jövedéki ellenőrzés keretében
vizsgálja. További változás, hogy a jövedéki ellenőrzés nemcsak helyszíni eseti
ellenőrzéssel, hanem folyamatos jelenléttel és vizsgálattal is végezhető.
a 117. §-hoz
A Javaslat az adóraktári engedélyben nem szereplő termék adóraktárban történt
előállításához állapít meg szankciót (az adóbírság kétszeresét).
a 118. §-hoz
A Javaslat részben az eddigi rendelkezések pontosítását szolgálja, másrészt kibővíti az
adózás alóli elvonás eseteit a denaturálószernek a teljesen denaturált alkoholból történő
kivonásával, és a teljesen denaturált alkoholnak italok előállításához történő
felhasználásával.
A Javaslat az adózás alól elvont termék után fizetendő jövedéki bírság legkisebb összegét -
a vámhatóságnak a végrehajtásban nagyobb mozgásteret hagyva - attól függetlenül
határozza meg, hogy kereskedelmi mennyiség alatti vagy azt meghaladó mennyiségre
követték-e el a jogsértést.
a 119. §-hoz
A gyakorlati jogalkalmazás hozta felszínre a lefoglalás és elkobzás szabályai korrekciójának
szükségességét. A módosítás értelmében gépjármű lefoglalását meg kell szüntetni, ha a
gépjármű tulajdonosa nem azonos a jövedéki jogsértés elkövetőjével. A Javaslat rendezi a
lefoglalt dolog visszaadásának azt az esetét, ha a jövedéki eljárás mellett büntetőeljárás is
indul.
a 120. §-hoz
A Javaslat szerint a jövedéki adó kivetésétől el lehet tekinteni, ha a lefoglalt jövedéki termék
elkobzásra kerül.
a 121. §-hoz
A Javaslat az új rendelkezések végrehajtásához szükséges részletes szabályok
kidolgozására ad felhatalmazást a pénzügyminiszternek.
180
NEGYEDIK RÉSZ_
A HELYI ADÓKAT, AZ ILLETÉKEKET ÉS A GÉPJÁRMŰADÓT ÉRINTŐ
181
MÓDOSÍTÁSOK
182
VI. fejezet
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvényi
rendelkezések módosításához
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslatnak a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényre (Htv.) vonatkozó módosítása a
helyi adók rendszerét alapvetően nem érintő korrekciókat irányoz elő, figyelemmel az
önkormányzati gazdálkodás stabilitására. A helyi adótörvény kiegészül egy új
jogintézménnyel, az adófelfüggesztés lehetőségével, mely az idős, fogyatékkal élő emberek
számára teszi lehetővé a lakásuk utáni adó megfizetésének elhalasztását. Az iparűzési adóban
némi adóteher-csökkenést és egyszerűbb adókötelezettség-teljesítést irányoz elő a Javaslat.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 122. §-hoz
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 3. §-ának (2) bekezdése fogalmazza meg az
ún. feltételes helyi adó mentességben részesülő szervezetek körét. A hatályos szabályok
szerint e körbe jellemzően a non-profit szervezetek tartoznak (pl.: alapítvány, társadalmi
szervezet, közhasznú társaság). A felsorolás azonban nem tartalmazza az önálló jogi
személyként működő, költségvetési szervnek nem minősülő nevelési-oktatási intézményt,
mely a rá vonatkozó törvények (oktatási törvény, szakképzési törvény, felsőoktatási törvény)
értelmében elsősorban nevelési oktatási feladatot lát el. Ezen sajátos szervezetek helyi adójogi
megítélése vitatott, ebbéli státuszukra csak az alapító (fenntartó) szervezet formájából lehet
következtetni. A Javaslat e hiátust pótolva rendezi a nevelési oktatási intézmények helyi
adójogi megítélését és egészíti ki a feltételes adómentességben részesülők körét.
a 123. §-hoz
A Javaslat új jogintézményként emeli a Htv-be az adófelfüggesztésre való jogosultságot, mely
valójában nem más, mint az adó megfizetésének alanyi jogú elhalasztása kamatfizetés mellett.
A Javaslat értelmében az adófelfüggesztési jog lényege, hogy egyes rászoruló magánszemélyek
(65. életévét betöltött magánszemélyek vagy a legalább 67 %-ban rokkant személyek) számára, akik
egyedül, vagy ugyanezen feltételeknek megfelelő hozzátartozójukkal élnek, esedékességkor ne kelljen
megfizetni a valóban lakásként használt lakásuk utáni építményadót, hanem arra halasztást kapjanak.
A Javaslat értelmében az adófelfüggesztés elvileg korlátlan idejű, valójában legfeljebb a jogosult
haláláig tart. Megszűnik az adófelfüggesztésre való jogosultság akkor is, ha a lakást az
adófelfüggesztési jog jogosultja elidegeníti (eladja, elajándékozza), vagy vagyoni értékű joggal terheli
meg, de akkor is, ha a jogosult ezen jogosultságáról lemond. A Javaslat szerint az
adófelfüggesztés intézményét csak egy lakásra és csak arra a lakásra lehet igénybe venni, ahol
a jogosult életvitelszerűen él. Nem akadálya az adófelfüggesztésnek, ha az ingatlanon már van
jelzálog, s az intézmény alkalmazása szempontjából az ingatlan értéke is közömbös.
A Javaslat értelmében a kérelemre felfüggesztett adót a mindenkori jegybanki alapkamatnak
megfelelő kamattal növelt összegben akkor kell megfizetni, ha az ingatlan elidegenítésre kerül
vagy az adózó meghal vagy ha az adózó (jogosult) maga kéri a felfüggesztés megszüntetését
(azaz az adófelfüggesztés megszűntekor). Az adóhatóság az adó összegének és a korábbi évek
adója után felszámított kamat összegének erejéig jelzáloggal terheli az ingatlant, a tartozás
biztosítása érdekében.
A Javaslat szerint a felfüggesztett adót a kötelezettnek kell megfizetnie az adófelfüggesztés
megszűntével. Az adó megfizetése az ingatlan értékesítése esetén a jelzálogjoggal biztosított
összeg erejéig a vevőt, az a feletti tartozást illetően az adófelfüggesztési jog jogosultját
183
(eladót) terheli. Ha az adófelfüggesztés jogosultja meghal, akkor az adót és kamatait az
örökösnek kell megfizetnie. Abban az esetben, ha az adófelfüggesztésre jogosult az
adófelfüggesztés lehetőségével már nem kíván élni, akkor az adót és kamatait természetesen
neki kell megfizetni. A Javaslat előírja, hogy az adóhatóság a felfüggesztett adó és annak
kamatai megfizetését követően haladéktalanul köteles intézkedni a jelzálogjog törlése iránt.
a 124. §-hoz
A Javaslat az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység szabály együttesét több szempontból
pontosítja, illetőleg kiegészíti. Ennek keretében félreérthetetlenül meghatározza az építőipari
tevékenység, természeti erőforrás kutatása vagy feltárása adóköteles időszakát., illetve az
értelmező rendelkezések közt meghatározza az építőipari tevékenység fogalmát (a TEÁOR-ra
való hivatkozás beiktatásával).
Szintén az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységhez kapcsolódik a Javaslat szerint azon
tevékenység adókötelezettség alá vonása, melyek esetén az adózónak Magyarországon nincs
székhelye, telephelye, fióktelepe, de vállalkozási tevékenységet (pl.: szerelési, javítási)
tevékenységet végez. Ez az adózó kör értelemszerűen az ad-hoc jelleggel Magyarországon
megjelenő külföldön rezidens adózókat öleli fel, s vonja adókötelezettség alá. Tekintve, hogy
esetükben a tevékenység-végzés rövid idejű az állandó jellegű iparűzési tevékenység utáni
adókötelezettség jellemzően nem jöhet szóba, ezért indokolt az egyszerűbb és könnyen
teljesíthető ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység utáni adókötelezettség előírása.
(Építőipari tevékenység-végzés, természeti erőforrás feltárása kutatása esetén létrejöhet
telephely, ha a tevékenység-végzés időtartama adóéven belül 180 napnál hosszabb.)
a 125. §-hoz
Az iparűzési adóban az egyszerűbb adókötelezettség-teljesítést szolgálja a Javaslat azzal,
hogy az egyszerűbb adóalap-megállapítás lehetőségét a hatályos szabályokhoz képest
kiterjeszti. Ez azt jelenti, hogy valamennyi - 4 millió forint éves árbevételt meg nem haladó -
iparűzési adóalany (azaz nemcsak a magánszemély adóalanyok, hanem bt-k, kft-k stb.)
számára is lehetővé válik az iparűzési adóalap egyszerűsített megállapítása. (Kezdő
vállalkozás esetében az értékhatárt időarányosan rendeli figyelembe venni a Javaslat.)
a 126. §-hoz
A Htv. hatályos rendelkezései szerint bármely ideiglenes jellegűnek minősülő iparűzési
tevékenység esetén az adó mértéke legfeljebb 5000 Ft., ugyanakkor az önkormányzatok nem
állapíthatnak meg rendeletükben differenciált adótételt az egyes tevékenységekre. A Javaslat
az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység utáni adókötelezettséggel kapcsolatban -
figyelemmel az adóztatott tevékenységek sajátosságaira - kétféle törvényi felső adótételt
irányoz elő. A piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenység esetén a Javaslat 1000 Ft-ban
maximálja az adótételt, ideiglenes jellegű építőipari és természeti erőforrás-feltárási
tevékenység-végzés, továbbá Magyarországon székhellyel, telephellyel nem rendelkező
vállalkozó egyéb tevékenység-végzése esetén pedig a jelenleg hatályos 5 000 Ft-ot hagyja
hatályban, illetve irányozza elő.
a 127. §-hoz
Az iparűzési adó alapjával függ össze, hogy a Javaslat (a nem pénzügyi szektorba tartozó
vállalkozások esetén) a befektetett eszközök utáni kamatok és a kapott kamatokat és
kamatjellegű bevételek egy részét (50 %-át) tekinti csak adóalap-növelő tételnek, szemben a
hatályos szabályozással mely szerint azok teljes összegükben növelik az adóalapot. A
számviteli törvény változásával kapcsolatban a valós értékelés során a kamatfedezeti ügyletek
veszteségének (mely a kamatjellegű bevételeket csökkenti) és az alapügyletek (fedezet
184
ügyletek) realizált nyereségének 50 %-ával növelni rendeli a Javaslat, annak érdekében, hogy
a bevétel ne változzék a számviteli törvény változása okán. Szintén a számviteli törvény
tervezett változásával (a fedezeti ügyletek nettó elszámolásával) függ össze, hogy a pénzügyi
szektorba tartozó adózók (hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások, befektetési vállalkozások,
biztosítók) nettó árbevétele növekszik azon összeggel, mely a számviteli törvény (és a
kapcsolódó kormányrendeletek) változása miatt a nettó árbevételből kiesne.
Az ideiglenes jellegű iparűzési adókötelezettséggel összefüggésben a Javaslat értelmezi a
piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenység és az építőipari tevékenység fogalmát.
185
VII. fejezet
186
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításához
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslatnak az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényt (Itv.) módosító szabályai
többsége a vagyonszerzési illetékekhez kapcsolódik, az eljárási illetékek körében kisebb
korrekciókra kerül sor.
A módosítások közül kiemelést érdemel, hogy az ingyenes vagyonszerzések esetében
(öröklés, ajándékozás) a közteherviselés elvével összhangban tovább erősödik a sávosan
progresszív elvonás. A törvényjavaslat ugyanis a 35 millió Ft tiszta (terhekkel csökkentett)
értéket meghaladó értékrész után a vagyont juttató és a szerző közötti három rokonsági fokot
megtartva az örökölt, ajándékba kapott vagyon jellegétől és értékétől függő új illetékkulcsokat
vezet be.
Ismert, hogy az ingyenes vagyonszerzések esetén az illeték alapja az egy vagyonszerzőre jutó
tiszta érték, függetlenül attól, hogy a megszerzett vagyon csupán tulajdoni hányadot vagy
teljes tulajdoni illetőséget takar-e. A Javaslat kiküszöböli, hogy a progresszivitás több
szerződéssel elkerülhető legyen. Ezért, ha az adott ingatlan ajándékozása ugyanannak a
megajándékozottnak a javára 5 éven belül több szerződéssel történik, akkor a tulajdoni
hányad után járó illetéket a tulajdonában álló ingatlanrész forgalmi értékének
figyelembevételével kell megállapítani.
A Javaslat szerint a gépjárműszerzés illetékének mértéke - az egyéb, illetékköteles
vagyontárgyakhoz hasonlóan - eltérő lesz attól függően, hogy ingyenesen vagy visszteher
fejében szerezték-e. Mivel az ingyenes szerzések egyetlen terhe az illeték, így a korábbi
egységes szabályozás fenntartása e körben nem indokolt. A visszterhes szerzés illetéke 13
Ft/cm3-ről 15 Ft/cm3-re emelkedik, míg az öröklés és ajándékozás útján szerzett gépjármű
illetéke a visszterhes illeték kétszeresére változik.
A törvényjavaslat nem érinti a bírósági eljárási illeték %-os, illetőleg tételes mértékeit, a
cégbírósági eljárások illetékeinek kivételével, melyek módosítására az egyszerűsítés szem
előtt tartásával - tételes összegű illeték megállapításával - kerül sor.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 128. §-ához
A Javaslat -bár erre az Itv. számos hatályos rendelkezéséből következtetni lehet - most
egyértelműen kimondja, hogy a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség az
ingatlanok, illetve gépjárművek (pótkocsik) lízingjére vonatkozó, a futamidő végén
tulajdonjog átszállást eredményező szerződések esetén is - a főszabálynak megfelelően - a
szerződés megkötése napján keletkezik.
a 129. §-ához
A Javaslat az ingyenes vagyonszerzések (öröklés, ajándékozás) esetén tovább erősíti a
sávosan progresszív elvonást azáltal, hogy a megszerzett vagyon 35 millió forintot meghaladó
tiszta (terhekkel csökkentett) értékére - a rokonsági fokra és a megszerzett vagyon jellegére
vonatkozó differenciálást fenntartva - új illetékmértékeket vezet be. Örökléskor a 35 millió
forintot meghaladó értékrész után 21, 30, illetve 40% általános mértékű illetéket, míg a
lakásszerzésért 11, 15, illetve 21% illetéket kell fizetni. Az ajándékozási illetéknél az
általános mérték felső kulcsai az öröklési illetékkel azonosak, a lakásszerzésnél pedig a 35
millió forint feletti rész után 12, 16, illetve 30% lesz a legmagasabb kulcs.
187
A Javaslat a gépjármű, pótkocsi öröklését, ajándékozását terhelő illetéket a visszterhes
vagyonátruházási illeték (javasolt új mérték 15 forint/cm2) kétszeresére emeli. Ezáltal juttatja
kifejezésre, hogy a szerzés ingyenes jellegű, az örökös és a megajándékozott oldalán olyan
vagyongyarapodással jár, amelynek egyetlen terhe az illeték. Indokolt tehát, hogy a
vagyonszerzők szerzésük arányában vegyenek részt a közterhek viselésében.
a 130. §-ához
A jelenleg hatályos illetékszabályok szerint az ajándékozási illeték alapja az egy
megajándékozottra jutó tiszta érték, függetlenül attól, hogy a megszerzett vagyon tulajdoni
hányad-e avagy egész tulajdon. A Javaslat megakadályozza, hogy a progresszió elkerülése
céljából az ingatlan ajándékozására több szerződéssel kerüljön sor. Ennek érdekében
kimondja, hogy ha az adott ingatlan ajándékozása ugyanannak a megajándékozottnak a javára
5 éven belül több szerződéssel történik, akkor a tulajdoni hányad megszerzése után járó
illetéket a tulajdonában álló ingatlanrész forgalmi értékének figyelembevételével kell
megállapítani. Az így megállapított illeték összegéből le kell vonni az ingatlan korábbi
tulajdoni hányadá(i)nak megszerzésekor már megfizetett ajándékozási illetéket. E
rendelkezést természetesen csak azokban az ajándékozási ügyekben kell alkalmazni,
amelyekben az ingatlan első tulajdoni hányadának megszerzésére 2003. december 31-ét
követően kerül sor.
a 131. §-hoz
A Javaslat pontosítja a lakástulajdonra vonatkozó vagyoni értékű jog megszerzéséért
fizetendő illeték kiszámításának módját. Lakástulajdon visszterhes megszerzése estén az
illeték mértéke lakásonként 4 millió Ft forgalmi értékig 2%, az afölötti rész után pedig 6%.
Résztulajdon szerzése estén a 2%-os illetékkulcs a 4 millió forint arányos részére
alkalmazható. A hatályos szabályozás szerint lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog
megszerzése esetén is e szabály érvényesül. A rendelkezés kiegészítése és pontosítása
egyértelművé teszi, hogy a 2%-os illetékmérték a vagyoni értékű jog értékének olyan
hányadára alkalmazható, mint amilyen arányt ez az érték a lakás forgalmi értékében képvisel.
a 132. §-ához
A hatályos illetéktörvény értelmében a cégbejegyzésre irányuló eljárás illetéke induló
vagyonnal alapítható társaság esetében a létesítő okiratban, a társasági szerződésben, az
alapító okiratban, illetve az alapszabályban megállapított vagyon (jegyzett tőke) értékének
2%-a. Az induló vagyon nélkül alapítható cégek a bejegyzésért tételes illetéket fizetnek.
A Javaslat megszünteti a cégbírósági eljárási illetékek megállapítása során alkalmazott
százalékos kulcsokat és a fizetési kötelezettséget minden esetben, az immáron nevesített
cégformákhoz rendelve tételesen állapítja meg.
a 133. §-ához
A módosítás az idegen állam pénznemében megjelölt érték forintra történő átszám olásának
időpontját rögzíti.
a 134. §-ához
Az illetékbélyegek értékének visszatérítésére vonatkozó szabályok 1991. óta változatlanok.
Az illetékbélyeggel való visszaélések (hamisítások) indokolják a visszatérítés feltételeinek
szigorúbb, jól körülhatárolt megfogalmazását.
188
a 135. §-ához
Az illetéktörvény takarékbetét fogalma 1990-ben került meghatározásra. Az azóta
bekövetkezett változásokra figyelemmel a törvény újraszövegezi a fogalmat, pontosan
körülhatárolva, hogy az Itv. alkalmazásában mi tekinthető takarékbetétnek.
a 136. §-ához
Lásd a törvény 15. számú mellékletének indokolását.
VIII. FEJEZET
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításához
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (Gjt.) módosítását a belföldön bejegyzett
gépjárművek esetében az adóalanyok adminisztrációs terheinek jelentős csökkentése és az
adóbevételek reálértékének megőrzése, míg a külföldön nyilvántartott gépjárművek esetében
az uniós csatlakozással átalakuló vámhatósági eljárás tette szükségessé.
A belföldön bejegyzett gépjárművek adóztatásánál alapvető változás, hogy a
gépjárműszerzéssel összefüggő - az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő - bejelentési
kötelezettséget kiváltja a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala
által említett adóhatóságok részére történő adatszolgáltatás. A jövőben az adókivetés alapját a
hivatkozott adatszolgáltatás képezi. Ennek következtében a tulajdonváltozással érintett
személyeket a jelenlegi kettős - közúti közlekedési hatóság (okmányiroda) felé bejelentési,
míg az adóhatóság felé bevallási - kötelezettség helyett egyetlen hatóság, nevezetesen az
okmányiroda felé teljesítendő változás-bejelentési kötelezettség terheli.
A külföldön nyilvántartott gépjárművek adóztatása a csatlakozás időpontjától módosul, a
gépjárműadót a jövőben a közúti fuvarozási engedélyre felragasztott illetékbélyeggel kell
megfizetni. Az adófizetési kötelezettség teljesítését (a nem EU tagországokkal határos
térségekben) a határállomáson működő vámhatóság a határ átlépésekor, míg a „Schengeni”
határ érintése nélkül közlekedő tehergépjárművek esetében a „mobil” vámhatóság ellenőrzi.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 137. §-hoz
A Javaslat szerint a törvény (tárgyi) hatálya általános szabályként egyrészt a belföldi
rendszámtáblával ellátott gépjárművekre, másrészt a külföldön - kivéve az Európai Unió
valamely tagállamában - nyilvántartott tehergépjárművekre terjed ki. A hatályos rendelkezés
értelmében a belföldi gépjárművek esetében az adókötelezettségnek kettős (konjunktív)
feltétele van, a gépjármű forgalmi engedéllyel, valamint rendszámtáblával való ellátottsága.
A tárgyi adókötelezettségi feltételrendszernek csak rendszámtáblához való kapcsolását az -
E, valamint V betűjelű - ideiglenes rendszámtáblával ellátott és a Magyar Köztársaság
területén közlekedő gépjárművek teljes körének adókötelezettség alá vonása indokolja. A
hatályos jogszabályok alapján ugyanis az E betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott
gépjármű forgalmi engedéllyel nem, csak ideiglenes forgalomban tartási engedéllyel
(korábban egy útra szóló engedélye volt) rendelkezik, s ezért nem tartozik a törvény hatálya
alá. Míg a V betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott gépjármű a Gjt. hatályos
rendelkezései alapján a külföldön nyilvántartott gépjárművekre vonatkozó szabályok szerint
adózik, noha tartósan belföldön üzemeltetett, állandó forgalmi engedéllyel bír, a közúti
közlekedési gépjármű-nyilvántartásban szerepel. Mindezekre tekintettel a Javaslat a V
189
betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott gépjárművek adózatására az állandó
rendszámtáblával rendelkező gépjárművekre vonatkozó szabályozást tartalmazza.
A Javaslat szerint a törvény hatálya alól a belföldön bejegyzett gépjárművek közül kikerülnek
egyrészt a CK, DT és HC betűjelű állandó rendszámtáblával ellátott gépjárművek, a
mezőgazdasági vonatatók, azon motorkerékpárok, amelyek hajtómotorjának lökettérfogata
250 cm3-t nem éri el, és a lassú járművek, másrészt a CD és Z betűjelű ideiglenes
rendszámtáblával ellátott gépjárművek. A Gjt. hatályos rendelkezései alapján a taxatíve
felsorolt gépjárművek ugyan adótárgyak, de mentesek az adófizetési kötelezettség alól. Azzal,
hogy az említett gépjárművek kikerülnek a törvény hatálya alól, ezen gépjárművek
tekintetében az adóhatóságokat határozathozatali és nyilvántartás-vezetési kötelezettség
2004-től már nem terheli.
A Javaslat a külföldön nyilvántartott - az EU-n kívüli országok vonatkozásban - a
tehergépjárművek körére szűkíti le a törvény hatályát, azaz az adókötelezettséget. Az EU
tagállamaiban bejegyzett minden gépjármű - összhangban a Tanács 1999/62 EK irányelvével
-	2004-től kikerül a törvény hatálya alól. Az EU-n kívüli országokban nyilvántartott
személygépjárművek vonatkozásában is indokolt volt az adókötelezettség megszüntetése,
ugyanis a csatlakozással megszűnő „határok” miatt e gépjárműkörre a mai adóztatási rendszer
nem lenne működtethető, sőt („fogható”, számottevő bevétel hiányában) értelmetlen is volna.
a 138. §-hoz
A Javaslat szerint a belföldi állandó, valamint a V betűjelű ideiglenes rendszámtáblával
ellátott gépjárművek jövőbeni adóztatása - nevezetesen az adóalanyiság, az adóalap, valamit
az illetékesség kérdése - a forgalmi engedély alapján benyújtott bevallás helyett a közúti
közlekedési nyilvántartás tartalmán alapul. A közúti közlekedési hatóságnál (okmányirodánál)
teljesített „ügyféli” változás-bejelentés (ilyen változás lehet például a gépjármű
tulajdonjogának megszerzése/megszűnése; a gépjármű forgalomból való kivonása, a gépjármű
átalakítása) egyúttal az adóbevallás benyújtási kötelem teljesítését is magában foglalja, tehát
az adózónak - főszabály szerint, egyes kivételektől eltekintve - nem kell bevallást tennie. Az
okmányirodánál teljesített változás-bejelentések a közúti közlekedési nyilvántartásba
bekerülnek, s ebből a központi adatbázisból a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és
Választási Hivatala (Hivatal) az önkormányzat illetékességi területének megfelelően adatokat
szolgáltat az adóhatóságok számára. A jövőben ez az adatszolgáltatás, pontosabban annak az
adó alanyára (pl. lakóhelyére, székhelyére/telephelyére), az adó tárgyára (pl. tömegére,
környezetvédelmi kódjára) vonatkozó tartalma képezi alapvetően az adókivetés alapját. A
hatályos jogszabályok szerint a „változással” érintett személyt ma kétféle kötelezettség
terheli: a közlekedési jogszabályok alapján az okmányiroda felé bejelentést, míg az
adójogszabályok alapján az önkormányzati adóhatóság felé bevallást kell tennie. A Javaslat
szerint a közúti közlekedési nyilvántartáshoz kapcsolódó adatváltozással - amely egyúttal
adókötelezettség-változást is eredményez - érintett személyt alapvetően „egyszeri” bejelentési
kötelezettség - mégpedig az okmányiroda felé teljesítendő - terheli.
A jogesetek kb. 5-8 %-ában - pl. a súlyos mozgáskorlátozott állapot beállta/megszünte;
adómentes, illetve adóköteles személy közötti tulajdonváltozás; a jármű muzeális jellegűvé
minősítése - azonban a közúti közlekedési nyilvántartás nem tartalmazza, de sok esetben nem
is tartalmazhatja (adatvédelmi szempontból például a súlyos mozgáskorlátozottság tényét) az
itt csak példálódzóan jelzett (adókötelezettségre kiható) változásokat. Erre tekintettel és
kizárólagosan ezen specifikus esetekben - az okmányiroda felé teljesített bejelentési
kötelezettség mellett - az adóalanyt az önkormányzati adóhatóság felé is terheli bejelentési
(nyilatkozattételi) kötelezettség. Az adóhatóság felé teljesítendő nyilatkozattétel egyébként
alapvetően az adóalany érdeke, ugyanis e specifikus esetek valójában a fizetési kötelezettség
190
alóli mentesség anyagi jogszabályban taxatíve (pl. súlyos mozgáskorlátozott, költségvetési
szerv, társadalmi szervezet) rögzített esetei.
A Hivatal adatszolgáltatásának tartalma lehetőséget nyújt az adóhatóságok számára, hogy ha
az okmányiroda felé teljesített (adókötelezettségre is kiható) változás-bejelentési
kötelezettségre jogszerűtlenül vagy nem került sor, akkor az adóhatóság az adózás rendjéről
szóló törvényben rögzített szankciókat alkalmazhassa. Az erre, valamint a Hivatal általi
adatszolgáltatás gyakoriságára és tartalmára vonatkozó részletes szabályokat az adózás
rendjéről szóló törvényjavaslat rendelkezései tartalmazzák.
Az előzőekben kifejtettekhez képest speciális szabályozást tartalmaz a Javaslat az E, valamint
a P betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott gépjárművekre. Ezen adótárgyak esetében
azonban az adókivetéshez szükséges adatokat - az adózó neve, lakóhelye/székhelye, a
gépjármű fajtája és rendszáma - közvetlenül az okmányiroda, illetve a vámhatóság
szolgáltatja az önkormányzati adóhatóságok felé. A Javaslat szerint az adókötelezett az a
személy, akinek/amelynek nevére az E, valamint a P betűjelű rendszámtáblát az eljáró hatóság
(okmányiroda, vámhatóság) kiadta.
a 139. §-hoz
A Javaslat a tárgyi adókötelezettség keletkezésének szabályát - összhangban az
adókötelezettség megszűnésével - a gépjármű forgalomba helyezéséhez köti. A Javaslat
szerint, ha az állandó rendszámtáblával, valamint a V betűjelű ideiglenes rendszámtáblával
ellátott gépjármű utáni adókötelezettség nem áll fenn a teljes adóévben, akkor az évi
adótételnek az adókötelezettség fennállása hónapjaira eső időarányos részét kell megfizetni. A
Javaslat szerint az E, vagy a P betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott gépjármű esetében
az adókötelezettség a rendszámtábla kiadásakor keletkezik.
a 140. §-hoz
A Javaslat az adókötelezettség részelemét képező fizetési kötelezettség szünetelésének
szabályozását kizárólag azon esetekre korlátozza, amikor a gépjármű az adóalany birtokából
jogellenesen kerül ki. A hatályos szabályozás a fizetési kötelezettség szünetelésének
jogintézményét a gépjárműforgalmazónak adásvételi, vagy bizományosi szerződéssel
eladott/leadott gépjárművek - feltéve, ha ezen gépjárművek a gépjárműforgalmazó
telephelyén vannak, azaz közúti forgalomban nem vesznek részt - vonatkozásában is ismeri.
a 141. §-hoz
A Javaslat a gépjárműadó-alap változatlansága mellett a közúti közlekedési nyilvántartásra
hivatkozik az adóalap meghatározása kapcsán.
a 142. §-hoz
A Javaslat szerint a belföldi gépjárművek utáni adómérték 2004-től - a hatályos Gjt. szerinti
1.000 Ft/100 kg egységes mérték helyett - 1.200 Ft/100 kg-ra módosul. A mértékemelkedést
indokolja, hogy az 1.000 Ft-os adómértéket (mint felső adómértéket) a Gjt. 1999-től
tartalmazza. Budapest, illetve a megyei jogú városok szinte mindegyike már ettől az
időponttól e mérték szerint, míg több város és nagyközség évek óta 900 Ft/100 kg mérték
körüli szinten adóztatja a gépjárműveket. Ebből következően a járműállomány kb. fele ma is
az 1.000 Ft-os, míg a többi jármű 800-1.000 Ft közötti mérték szerint adózik, s így ez
utóbbiak esetében az átlagos adómérték-szint a 900 Ft/100 kg-ot eléri. Az ár- és
értékviszonyok változása a tételesen fizetett adónemek vonatkozásában valorizációt tesz
szükségessé.
191
A Javaslat az állandó rendszámtáblával, illetve a V betűjelű ideiglenes rendszámtáblával
ellátott gépjárművek vonatkozásban egységes adómérték-szabályozást tartalmaz. A Gjt.
hatályos szabályai alapján ma tételesen (adóalap nélkül)- a legalább 250 cm3-t elérő
lökettérfogatú motorkerékpár, a sátras utánfutó, a lakóautó és a lakópótkocsi - adóznak, a
Javaslat szerint azonban ezen gépjárművek a jövőben az általános szabályok, azaz adóalap és
adómérték szerint adóznak.
A Javaslat az E, valamint a P betűjelű ideiglenes rendszámtáblával rendelkező gépjárművek
vonatkozásban tételes (adóalap nélküli) adózási szabályozást fogalmaz meg, az e körbe
tartozó gépjárművek egyszeri adótételt viselnek, ez személyszállító gépjárművek esetében
8000 Ft, míg tehergépjárművek esetében 40000 Ft. A fizetendő adó tételes átalányként kerül
meghatározásra, tekintve, hogy ezen gépjárművek esetében a rendszámtáblával való
ellátottság időtartama - mint az adótétel megállapításhoz alapul vehető egység - széles
skálán [1 hónaptól 12 hónapig] mozog. Az adóteher kialakításánál figyelembevételre kerül,
hogy az E betűje rendszámtábla jellemzően 4 hónapig van kiadva egy járműre [a P betűjel
ennél hosszabb időszakra szól], azaz az állandó rendszámtáblával ellátott gépjárművek évi
adótételének havi szintre történő arányosításával jelentkező adóteher-szint az ideiglenes
rendszámtáblával ellátott gépjárművek esetében is realizálódik.
a 143. §-hoz
A Javaslat a belföldön bejegyzett és kombinált árufuvarozást végző tehergépjárművek
adókedvezményi szabályainak kiegészítését tartalmazza. Ennek a lényege, hogy az
adókedvezmény csak azon tehergépjármű vonatkozásban érvényesíthető, amely a kombinált
szállítási útvonal vasúti vagy/és vízi szakaszát a vasúton vagy a hajón („áruként”) teszi meg.
Ebből következően tehát nem jár adókedvezmény azon tehergépjármű után, amely a
vasútra/hajóra nem száll fel, például az áruként viselkedő konténert, csereszekrényt csak a
kombiterminálra (RO-LA; RO-RO) fuvarozza. A Javaslat szerinti szabályozás összhangban
van a Tanács 92/106/EGK - kombinált áruszállításra vonatkozó - hatályos irányelvével.
a 144. §-hoz
A Javaslat az illetékességi szabályozásnál - az E, valamint a P betűjelű ideiglenes
rendszámtáblával ellátott gépjárművek kivételével - a közúti közlekedési nyilvántartás
tartalmára hivatkozik az önkormányzati adóhatóság illetékességének (az adózó lakóhelye,
székhelye, telephelye) meghatározása kapcsán.
Az E, valamint a P betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott gépjárművek esetében az
adóztatási feladatokat az ideiglenes forgalomba tartási engedélyben, illetve az ideiglenes
forgalmi engedélyben megjelölt lakóhely, székhely (ideértve a fióktelepet is) szerint illetékes
adóhatóság látja el. Az eltérő illetékességi szabályozást ez utóbbi vonatkozásban az indokolja,
hogy az E, valamint a P betűjelű rendszámtáblával rendelkező gépjárművek esetében az
adókivetés nem a járműnyilvántartás tartalmán, hanem az okmányiroda, illetve a vámhatóság
speciális adatszolgáltatásán alapul.
a 145-148. §-okhoz
A Magyar Köztársaság 2004. május 1-jei EU-hoz történő csatlakozásával Szlovénia, Ausztria,
Szlovákia és hazánk között a határ ún. belső határ lesz, ezen „szakaszokon” a jövőben
vámhatóságok nem működnek. A jövőben előfordulnak majd olyan fuvarozások, amikor az
adóköteles külföldi tehergépjármű hazánk területén külső határ (ukrán, román, szerb, horvát)
érintése nélkül - ottani vámhatósággal nem találkozva, azaz a ki-és/vagy beléptetés
elmaradásával - közlekedik. A Javaslat erre tekintettel tartalmazza a külföldi - az EU-n kívüli
-	tehergépjárművekre irányadó anyagi és eljárási szabályokat. A módosításnál adóztatási
192
alapelvként érvényesül az egyszerű szabályozásra való törekvés, a többletkiadások elkerülése
és a mai bevételi szint megőrzése.
A Javaslat szerint - összhangban a tárgyi adókötelezettségre vonatkozó általános
szabályozással - az adókötelezettség kizárólag az EU-n kívüli, külföldi rendszámtáblával
ellátott tehergépjárművekre terjed ki, melynek kezdete a Magyar Köztársaság területére való
belépéssel kezdődik, s addig tart, amíg a tehergépjármű a Magyar Köztársaság területét el
nem hagyja.
A Javaslat a külföldön nyilvántartott és kombinált árufuvarozást végző tehergépjárművek
adókedvezményi szabályainak kiegészítését tartalmazza. A Javaslat szerint az
adókedvezmény csak azon tehergépjármű után jár, amely a kombinált szállítási útvonal vasúti
vagy/és vízi szakaszát a vasúton/hajón teszi meg.
A Javaslat a fizetendő adót tételesen - a hatályos adóalap-konstrukció és adómérték
mellőzésével -, a fuvarozás jellegéhez (loco/tranzit) kapcsolódva és a gépjármű össztömege
szerint differenciálva a jelenlegi átlagos adóteher-szint alapulvételével szabályozza. [A Gjt.
hatályos szabályozása a fizetendő adó összegét a gépjármű (össz)tömege, a hazánk területén
megtett útszakasz hossza, valamint a törvényi 3 Ft/to/km-es adómérték alapján határozza meg.
Az adózás rendjéről szóló törvény hatályos rendelkezései szerint az adóigazgatási eljárás a
kiléptető vámhatóság hatáskörébe tartozik.] A Javaslat szerint loco fuvarozás esetén az oda-
és a vissza útra a 12 tonna össztömeget meg nem haladó gépjárművek után 10000-10000 Ft,
míg a 12 tonna össztömeget meghaladó gépjárművek után 30000-30000 Ft adót kell fizetni. A
trazint (a 3. országos engedéllyel való közlekedés is idetartozik) fuvarozás esetén az oda- és a
vissza útra a 12 tonna össztömeget meg nem haladó gépjárművek után 20000-20000 Ft, míg a
12 tonna össztömeget meghaladó gépjárművek után 60000-60000 Ft adót kell fizetni. A
jelzett adótételek - a fuvarozás jellégétől függetlenül - az oda- és visszautat is magában
foglaló legfeljebb 48-48 órai (fuvarozási) időtartamhoz kapcsolódnak. Ebből következően, ha
a Magyar Köztársaság területéhez kapcsolódó fuvarozás időtartama az oda, illetve a visszaút
tekintetében a 48 órát meghaladja, akkor minden megkezdett 48 óra után az adótételt
ismételten meg kell fizetni. Ez utóbbi szabályozással a Javaslat a külföldi tehergépjárművek
mindenfajta kötelezettség (sok esetben jogalap) nélküli, korlátlan magyarországi
tartózkodásának (fuvarozásának) kíván legalább a fizetési kötelezettség ismételtetésével
korlátot szabni. A Javaslat kimondja, hogy az adófizetési kötelezettség a tehergépjármű után
akkor is fennáll, ha a gépjármű közúti fuvarozási engedély nélkül, érvénytelen engedéllyel,
vagy az engedély jogszerűtlen felhasználásával közlekedik a Magyar Köztársaság területén.
A Javaslat szerint a fizetendő adót illetékbélyeggel kell megfizetni (leróni), az illetékbélyeget
a közúti fuvarozási adóköteles engedélyre kell felragasztani a Magyar Köztársaság területére
való belépéskor. Az adózó (fuvarozó) a felragasztott illetékbélyegen a belépés időpontját [év-
hónap-nap-óra] - a visszaélések megakadályozása érdekében - köteles rávezetni. A
gyakorlatban előfordulhat, hogy határátlépéskor azonnal nem szerezhető be az illetékbélyeg,
ezért a Javaslat a belépésétől számított 5 km-es körzethatáron belül szankciómentes
közlekedést tesz lehetővé az illetékbélyeg beszerzéséig. A külföldön nyilvántartott
tehergépjárművek adóterhelési szintje az átalányadóztatás - az ellenőrzés ellehetetlenülésének
megakadályozása érdekében nincsen differenciált adóétel a rakott, illetve üres állapotú
gépjárműre - bevezetésének következtében a hatályos adóteherszinthez képest elhanyagolható
mértékben emelkedik.
A Javaslattal megszűnik a (kiléptető) vámhatóságok általános adókivetési jogosítványa. A
jövőben a vámhatóságok adóigazgatási feladata az adófizetési kötelezettség teljesítésének
ellenőrzésére korlátozódik és koncentrálódik. A vámhatóságnak (mind a határállomáson
lévőnek, mind a mobil egységnek) az ellenőrzés alá vont közúti fuvarozási engedélyen lerótt
193
illetékbélyeget érvénytelenítenie kell, valamint a megfizetett adó összegét nyilvántartásba kell
vennie. Ha az adózó (jellemzően a gépjárművezető) a fizetési kötelezettségét nem, vagy csak
részben teljesítette, akkor a vámhatóság a megfizetni elmulasztott összeget adóhiányként, míg
annak ötszörösét adóbírság címén határozattal írja elő, az így hozott határozat azonnal
végrehajtható. A bírság összege - az eljáró hatóság mérlegelési jogkörét kizárva - normatívan
került meghatározásra a speciális fuvarozási formára tekintettel. Az adózó az adóhiányt,
illetve a bírságot a helyszínen illetékbélyeggel, ennek hiányában készpénzzel köteles
megfizetni. A vámhatóság a készpénz átvételéről nyugtát köteles adni, amely a fizetési
kötelezettség teljesítését is igazolja egyben. A vámhatóság az adóhiány, valamint a bírság
megfizetéséig a gépjármű továbbhaladását - az élőállatot, illetve a gyorsan romló árut szállító
gépjármű kivételével - megakadályozhatja. A kivételként rögzített esetekben a fizetési
kötelezettség a gépjármű tulajdonosával (üzembentartójával) szemben utólagos
adómegállapítás keretében realizálódhat.
a 149. §-hoz
A Javaslat a személyszállító gépjármű fogalom-meghatározásának újradefiniálását, egyrészt
az adókivetésnek - a forgalmi engedély helyett - a hatósági nyilvántartás tartalmához való
rendelése, másrészt a hatályos szabályozás gyakorlatban jelentkező ellentmondásainak - a
gépjárműhez kapcsolható pótkocsi (utánfutó) ma aszerint adózik, hogy azt személy vagy
tehergépjárműhez kapcsolják-e - megszüntetése és egységessé tétele indokolja. A Javaslat a
Tanács kombinált áruszállításra vonatkozó 92/106/EGK irányelvével való összhang
biztosítása érdekében a kombinált árufuvarozás fogalmát, mint törvényi értelmező
rendelkezést újra definiálja, a fogalom-meghatározás a belföldön bejegyzett, illetve a
külföldön nyilvántartott gépjárműre egyaránt vonatkozik. A Javaslat törvénybe építi a lassú
jármű fogalmát - noha ezen gépjármű fajtát kiveszi a törvény hatálya alól - az önkormányzati
adóhatósági munka megkönnyítése érdekében.
ÖTÖDIK RÉSZ
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAIT MEGILLETŐ EGYES
BEFIZETÉSEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
IX.	Fejezet
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A társadalombiztosítási járulék-szabályozásban 2004. évtől javasolt módosítások elsősorban
az európai uniós normákhoz közelítő járulékszerkezet kialakítására, a munkáltatói és az
egyéni terhek közelítésére, illetőleg az egyéb jogterületen bekövetkezett és a Tbj-t érintő
változások átvezetésére irányultak, szem előtt tartva a stabilitást és kiszámíthatóságot, az
adminisztrációs kötelezettségek teljesítésének lehetőség szerinti egyszerűsítését.
A foglalkoztatói és egyéni terhek közelítése, az E. Alap hiányának erőteljes növekedése - az
egyéb intézkedések mellett - szükségessé teszi az egészségbiztosítási járulék emelését. A
Javaslat az egyéni egészségbiztosítási járulék mértékének 1 % pontos növelését
indítványozza, amely indítvány elfogadása következtében az eddigi 3%-os egyéni
egészségbiztosítási járulék 4 %-ra emelkedik.
194
Az adminisztráció egyszerűsítését és az adózás rendjéről szóló törvénnyel való összhang
megteremtését szolgálja a járulékfizetési kötelezettség megállapításakor a kifizetést
megelőzően az igazolások bemutatási kötelezettségének részleges eltörlése. Az igazolást a
jövőben csak akkor kell átadni a kifizetőnek, ha a magánszemély a túlfizetést igényelni akarja.
A jogszerűtlenül tett nyilatkozat szankcionálható, a különbözetet a magánszemély önellenőrzi.
A személyi jövedelemadó törvénynek a természetbeni juttatásokra vonatkozó módosításával
összhangban a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a foglalkoztató kötelezettsége az egyént
terhelő járulékok megfizetése akkor is, ha arra pénzbeli jövedelem hiányában a juttatás
hónapjában nem kerül sor.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 150-153. §-hoz
A 2003. július 1-jétől hatályba lépett 2003. évi XLIII. törvény megváltoztatta az egészségügyi
vállalkozások körében az egyéni egészségügyi vállalkozókra vonatkozó szabályokat. E
törvény értelmében -felváltandó a korábbi kormányrendeleti szintű szabályozást- az egyéni
egészségügyi vállalkozásokra az egyéni vállalkozásról szóló törvényt külön törvényben
foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Mindezen változásokkal összhangban módosítani kellett a
Tbj. egyéni vállalkozó fogalma körében az egészségügyi vállalkozó (4.§ b) 2. alpontja)
fogalmát is.
Az 1995. évi XXXII. törvény szerint a szabadalmi ügyvivői feladatokat a szabadalmi
ügyvivői társaság mellett a társas vállalkozási formában működő szabadalmi ügyvivői iroda is
elláthatja, ezért a Tbj. 4. §-a c) pontjában a társas vállalkozások között a szabadalmi ügyvivői
irodát is fel kell tüntetni. Ennek megfelelően ki kellett egészíteni a társas vállalkozó (4.§ d) 2.
alpont) fogalomkörét is a szabadalmi ügyvivői iroda tagjával.
a 154-157. §-hoz
2004-től az egyéni egészségbiztosítási járulék 1 % pontos emelését tartalmazza a Javaslat. A
mérték emelését az Egészségbiztosítási Alap finanszírozásának stabilabbá tétele, valamint a
foglalkoztató és a biztosított közötti járulékfizetési arány indokolja.
A biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (elszámolt),
járulékalapot képező jövedelem járulék-kötelezettségéről a Tbj. a 28. §-a (2) bekezdésében,
valamint 20. §-ában is rendelkezik. E rendelkezésnek a Tbj. 18. § (5) bekezdésébe történő
áthelyezését a rendelkezés főszabályként történő megfogalmazása indokolja. Ily módon a
rendelkezés irányadó a járulékfizetők teljes körére és valamennyi járulék-nemre.
Az egyházi szervezetek részére adminisztrációs könnyítést jelent, hogy a jövőben a
magánnyugdíjpénztári tagdíj negyedéves bevallása mellett éves bevallásra is lehetőség lesz. A
tagdíjat továbbra is negyedévente kell megfizetni, változatlanul a tárgynegyedévet követő
hónap 12-éig. Ugyancsak e határidőig kell teljesíteni a tagdíjfizetési kötelezettség
keletkezésének bejelentését is. Az egyszerűsített bevallást évente egyszer kell teljesíteni, év
közbeni bevallásra csak a tagdíjfizetési kötelezettség év közbeni megszűnésekor kerül sor.
Ennek határideje a fizetési kötelezettség megszűnését követő negyedév utáni hónap 12. napja.
A sorkatonai (polgári) szolgálat igen gyakran áthúzódik egyik évről a másik évre, ugyanakkor
a járulékokat a jövedelem kifizetésekor érvényes járulékmértékek szerint kell megfizetni (Tbj.
18. § (5) bek.). Miután a Tbj. 26. §-ának (5) bekezdése esetében a járulékfizetés alapja sajátos
(minimálbér)) és e járulékokat a költségvetés fizeti, a költségvetés tervezhetősége miatt a
szolgálat időtartama alatt irányadó járulék-mértékek megfizetését tartalmazza a Javaslat.
195
a 158-159. §-hoz
A társas vállalkozó járulékfizetésére vonatkozó rendelkezések kiegészültek a járulékfizetési
alsó és felső határ számítására vonatkozó rendelkezésekkel. Az eva adózó egyéni vállalkozó
járulékfizetésére és bevallására vonatkozó rendelkezések pontosító, jogalkalmazást segítő
rendelkezésekkel egészültek ki.
a 160. §-hoz
A Javaslat a megállapodás tartalmára vonatkozóan pontosító rendelkezéseket tartalmaz, a
jogosultsági feltételei nem változtak, érdemi változás a megállapodás megkötésének
feltételeiben sem következett be.
a 161-162. §-hoz
Az egységes munkaügyi nyilvántartás létrehozásával összefüggésben módosítani kellett a Tbj.
43. §-a (1) bekezdésének b) pontját annak érdekében, hogy a társadalombiztosítási
nyilvántartásból a Foglalkoztatási Hivatal Munkaügyi Nyilvántartó Központja is -törvényben
meghatározott cél érdekében- adatokhoz jusson.
A Tbj. 44. §-ának (1) bekezdése a társadalombiztosítás nyilvántartásának létrehozásáról szóló
általános rendelkezés. A nyilvántartás és adatszolgáltatás létrehozása érdekében úgy
rendelkezik, hogy a foglalkoztató, az egyéni vállalkozó, valamint az egyéb szerv köteles
jogszabályban meghatározott nyilvántartás vezetésére és adatszolgáltatásra. Az (1) bekezdés
módosítása az adatszolgáltatók körét pontosítja oly módon, hogy a rendelkezés a
foglalkoztatónak nem tekinthető magánszemélyt (pl: egyéni vállalkozó) is kötelezze adatainak
nyilvántartására és e nyilvántartásából adatok szolgáltatására.
A Tbj. 44. §-a (5) bekezdésének módosítását az indokolja, hogy a Tbj. hatályos rendelkezései
jelenleg 8 napon belüli bejelentési kötelezettséget írnak elő a foglalkoztató számára a
biztosított biztosítási jogviszonyának kezdetéről, megszűnéséről, a biztosítás szünetelésének
időtartamáról. A munkaügyi nyilvántartással érintett 1992. évi XXII. törvény hatálya alá
tartozó munkaadói körben a 8 napon belüli bejelentésre az azonnali bejelentési kötelezettség
miatt nincs szükség és a 8 napos bejelentési határidő fenntartása a többi munkáltató
(költségvetési szervek, közigazgatási szervek, bíróságok, ügyészségek stb.) vonatkozásában
sem indokolt, mert ebben a körben, a munkaviszony fennállásának nyilvántartása megoldott,
továbbá a két különböző bejelentési kötelezettség fenntartása indokolatlan adminisztrációs
terhet jelentene a társadalombiztosítási szervek és a munkaadók számára. Ezért a Javaslat úgy
rendelkezik, hogy a munkáltatóknak a bejelentést a biztosítás kezdetét, megszűnését, a
szünetelés kezdetét és befejezését, illetőleg a biztosítás megszűnését követően folyósított
ellátás kezdő és befejező időpontját közvetlenül követő hónap 12. napjáig kell benyújtani.
Az új (6) bekezdés beiktatása az OEP főigazgatójának, illetőleg a MEP igazgatójának ad
törvényi lehetőséget a bejelentési határidő meghosszabbítására.
A (7) bekezdés kiegészítésével az igazgatási szervek külön megkeresés nélkül használhatnak
fel adótitoknak minősülő adatokat.
a 163. §-hoz
A Tbj. 45. §-ának (1)-(2) bekezdése nem rendelkezik arról, hogy az egyéni vállalkozó,
valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel (AMK) foglalkoztatott alkalmi munkavállaló
mikor válik magánnyugdíjpénztár taggá és hova jelenthetik be az általuk választott pénztár
adatait. Ezért a §-t megfelelően ki kellett egészíteni. Ennek érdekében a Javaslat által
beiktatott (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az érintett személyek az egyéni vállalkozói
196
igazolvány, illetőleg az első AMK-val történő foglalkoztatást követő 15 napon belül kötelesek
magánnyugdíjpénztárt választani és oda belépni.
a 164-167. §-hoz
A Tbj. 50. §-ának a Javaslat szerint kiegészített (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a
foglalkoztató akkor is köteles megfizetni a járulékokat, ha a jövedelem kifizetése nem
pénzben történik, illetőleg, ha a levonandó járulékkötelezettségre a kifizetendő jövedelem
nem nyújt fedezetet.
A Tbj. 56. § (2) bekezdésének tervezett módosítása értelmében a tagdíjra nem lehet
alkalmazni az Adózás rendjéről szóló törvényben említett fizetési könnyítéseket, illetőleg a
késedelmi pótlék elengedését. Ennek oka az, hogy a késedelmi pótlék a tagdíj arányában kerül
jóváírásra a tag részére, az elmaradt hozamot pótolja, így itt nem indokolt a méltányosság
gyakorlása.
HATODIK RÉSZ
AZ ÖNKÉNTES KÖLCSÖNÖS BIZTOSÍTÓ PÉNZTÁRAKAT ÉS A MAGÁNNYUGDÍJ-
PÉNZTÁRAKAT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
X.	Fejezet
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A pénztári jogszabályok módosításának fő célja a pénztárak működése, ellenőrzése területén a
gyakorlatban jelentkező hiányosságok megszüntetése. A javasolt változtatások döntő többsége
mindkét pénztári típusra, tehát az önkéntes pénztárakra és a magánnyugdíjpénztárakra
egyaránt kiterjed.
A javasolt változások közül igen lényeges módosítás a kedvezményezett kijelölésére
vonatkozó szabályok pontosítása a gyakorlatban felmerült problémák rendezése érdekében.
A javaslat módosítja a könyvvizsgálói feladat ellátására, a pénztári szolgáltatók
adatkezelésére és a pénztári adatok nyilvánosságra hozatalára vonatkozó szabályokat a
pénztári működés rugalmasabbá tétele érdekében, valamint az un. üvegzseb törvénnyel
összefüggésben. A pénztári szervezet rendszer hatékonyabb működése érdekében változnak a
pénztárak egyesülésére és szétválására vonatkozó szabályok.
Az elmúlt évek során kialakult gyakorlathoz igazodóan módosulnak az ellenőrzéssel
kapcsolatos felügyeleti hatáskör és jogkörök. A változások elősegítik azt is, hogy a felügyelet
a különböző pénzügyi intézmények ellenőrzése során egységes eljárás, gyakorlatot
alakíthasson ki.
A Kormány 2003. augusztus 26-ai ülésén fogadta el az egészségpénztári rendszer
továbbfejlesztéséről szóló koncepciót. A törvényjavaslat ezért tartalmazza az önkéntes
önsegélyező- és egészségpénztári szabályok ehhez kapcsolódó módosítását. A változtatások
legfőbb célja az öngondoskodás, a hosszabb időszakra történő, prevenciós jellegű
megtakarítás ösztönzése.
197
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 168-169. §
A javaslat értelmező rendelkezéseket tartalmaz az önkéntes egészségpénztárakra és az
egészségszámlára vonatkozóan, valamint a kedvezményezett jelölés szabályainak
módosításával összefüggésben.
a 170. §
A javasolt módosítások pontosan meghatározzák az önkéntes pénztári kedvezményezett
kijelölésének lehetőségeit, az ennek során követendő eljárást. Az új szabályozás egyértelművé
teszi azt is, hogy a pénztártag halála esetén az egyéni számla nem tekintendő a hagyaték
részének.
a 171-172. §
A javaslat módosítja az igazgatótanács működésének, képviseletének és döntéshozatalának
szabályait. Annak érdekében, hogy bővüljön az ülés összehívását kezdeményezhetők köre és
rugalmasabbá váljon az igazgatótanács - a modern eszközökre is támaszkodó (e-mail, telefax)
-	ülésezési és döntéshozatali rendje.
a 173. §
A javaslat pontosító rendelkezéseket határoz meg az egészségpénztári szolgáltatásszervezés
kihelyezhetőségével összefüggésben.
a 174-175. §
A pénztárak hatékonyabb működését segíti elő az a rendelkezés, mely lehetővé teszi, hogy -
természetesen a szigorú adatvédelmi előírások betartása mellett - az önkéntes nyugdíjpénztár
nyilvántartását kezelő szolgáltató szervezet is hozzájuthasson a pénztártitkot képező
adatokhoz. Ezzel összhangban pontosításra kerülnek a pénztártitokra és üzleti titokra
vonatkozó rendelkezések is.
a 176. §
A pénztári szervezet hatékonyabb működése érdekében változnak a pénztárak egyesülésére és
szétválására vonatkozó szabályok. Ezután nemcsak azonos típusú (magánnyugdíjpénztárak,
illetve önkéntes pénztárak) egyesülésére és szétválasztására lesz lehetőség, hanem az egyes
(önkéntes és magánnyugdíjpénztári) ágazatok ún. vegyes pénztárrá, tehát
magánnyugdíjpénztárat működtető önkéntes nyugdíjpénztárrá alakulására is.
E változással lehetővé válik a közös érdekeltség alá tartozó egyes nyugdíjpénztári formáknak
-	az adott helyzettől függően - közös szervezeti irányítás alatt, vagy önálló szervezeti
formában történő működtetése. Az ágazatok vegyes pénztárrá történő alakulása illetve
szétválása során a pénztárak átalakulására vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni.
Az átalakulásra vonatkozó szabályok rögzítik az egyesüléssel, szétválással kapcsolatos
döntéshozatali, eljárási, valamint jogutódlási kérdéseket is. Meghatározásra kerül a módosítás
során az is, hogy a jogutód magánnyugdíjpénztár az átalakulástól számított 30 napon belül
köteles megfelelni a működéséhez előírt jogszabályi feltételeknek.
a 177-178. §-hoz
A javaslat tartalmazza a szolgáltatások finanszírozására vonatkozó szabályok módosítását.
Ennek megfelelően módosításra kerülnek a tagi kölcsön felvételére, az előírt várakozási időre
és az annak elteltét követő tagi döntési lehetőségekre vonatkozó előírások.
198
a 179. §-hoz
A javaslat előírja a pénztárak működésükre vonatkozó közzétételi kötelezettségeit a
közelmúltban elfogadott ún. üvegzseb törvénnyel összefüggésben. Eszerint az önkéntes
pénztáraknak közzé kell tenniük internetes honlapjukon, vagy ennek hiányában a Felügyelet
honlapján éves beszámolójukat a tárgyévet követő június 30-áig, ill. a Pénzügyi Közlönyben
vagy országos napilapban.
a 180. §-hoz
A rugalmas működés elősegítése érdekében megszűnik az a rendelkezés, mely szerint a
szolgáltatási kiadások min. 50%-át szolidaritási alapon kell finanszírozni. Ennek mértéke ezt
követően a pénztár döntésének függvénye.
a 181. §-hoz
Meghatározásra kerülnek az egészségpénztárakra vonatkozó új szabályok. Rögzítésre kerül,
hogy az egészségpénztár - a kihelyezés lehetősége mellett - maga is elláthatja a
szolgáltatásszervező tevékenységet, sőt ezt - vállalkozási tevékenysége keretében - más
személyek, intézmények részére is elvégezheti. Változnak a szolgáltatások finanszírozására
vonatkozó előírások. A jövőben csak a pénzbeli ellátások esetén lesz a pénztárnak lehetősége
arra, hogy szolgáltatásait szolidaritási alapon finanszírozza. Megteremti a jogszabály annak
lehetőségét, hogy a pénztártag megtakarításai meghatározott részét két évre „lekösse”, amihez
az SZJA törvényben meghatározottak szerinti adókedvezmény kapcsolódik.
a 182. §-hoz
Az önálló internetes honlappal nem rendelkező pénztáraknak éves beszámolóikat a Felügyelet
honlapján kell közzé tenniük.
a 183. §-hoz
A Felügyelet fogyasztóvédelmi feladatainak ellátása során az írásos bejelentést köteles az
érintett szervezetnek ügyintézésre továbbítani és az köteles az ügyet érdemben kivizsgálni és
annak eredményéről a Felügyeletet, illetve az ügyfelet tájékoztatni.
A Felügyelet e feladatainak ellátása során keletkezett iratokba betekinthet és jogosult
felügyeleti intézkedések megtételére.
a 184. §-hoz
A javaslat módosítja a könyvvizsgálói feladatok ellátására vonatkozó szabályokat.
Meghatározza, hogy a könyvvizsgáló társaság milyen feltételekkel kerülhet be a Felügyelet
pénztári minősítésű társaságokat tartalmazó névjegyzékébe, amelybe való felvétel a
könyvvizsgálói feladatok ellátásának feltétele. Ugyancsak rendelkezik a módosítás arról, hogy
a könyvvizsgáló társaságot a Felügyelet milyen esetekben törölheti névjegyzékéből.
a 185. §-hoz
Az elmúlt évek során kialakult gyakorlathoz igazodóan módosulnak az ellenőrzéssel
kapcsolatos felügyeleti hatáskörök és jogkörök. A változások elősegítik azt is, hogy a
Felügyelet a különböző pénzügyi intézmények ellenőrzése során egységes eljárást,
gyakorlatot alakíthasson ki. Az új szabályozás a korábbinál pontosabban szabályozza a
felügyeleti ellenőrzések célját, eszközeit, eljárását, a Felügyelet hatáskörét, illetve a felügyelt
szervek kötelezettségeit.
A módosítás révén a jogszabály pontosan rögzíti azt, hogy a Felügyelet milyen céllal
kezdeményezhet felügyeleti ellenőrzést. Meghatározásra kerül, hogy a Felügyelet egy adott
probléma feltárására célvizsgálatot, több pénztárnál felmerülő probléma esetén pedig
199
témavizsgálatot végezhet. A módosuló szabályok biztosítják annak lehetőségét is, hogy a
Felügyelet külföldi hatóság kérésére kérjen adatszolgáltatást, illetve végezzen ellenőrzést.
Az ellenőrzési, felügyeleti szabályokra vonatkozóan a javaslat az írásos bejelentésekkel
kapcsolatos eljárásra, valamint az ellenőrzéssel kapcsolatos észrevételek határidejére
vonatkozóan a közelmúltban elfogadott biztosítási törvénymódosítással megegyezően -
pontosabb előírásokat tartalmaz.
a 186. §-hoz
Rendelkezik a módosítás arról, hogy az egészség- és önsegélyező pénztárak szolgáltatásaira
vonatkozó részletes szabályok a jövőben Kormányrendeletben kerülnek meghatározásra.
a 187. §-hoz
Átmeneti rendelkezés, mely szerint az egészségpénztárak folyamatos működésének
biztosítása érdekében a 2004. előtt befizetett tagdíj terhére szolidaritási alapon is
finanszírozható ellátás.
XI.	Fejezet
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény
módosítása
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 188. §-hoz
A javaslat pontosítja a tagsági okirat fogalmát és meghatározza, hogy magánnyugdíjpénztári
tevékenységnek minősül a tagok számára kötelezően fizetendő tagdíjak gyűjtése, befektetése
és a nyugdíjszolgáltatás az egyéni számlavezetés alapján.
a 189. §-hoz
A javaslat meghatározza, hogy aki a Tbj. 34.§ (1) bekezdése szerint megállapodást köthet az
illetékes társadalombiztosítási igazgatási szervvel társadalombiztosítási nyugellátásra, az
köteles a megállapodást a magánnyugdíjpénztárnak bemutatni.
Módosulnak a rokkantsági nyugdíjra jogosultságot szerzett pénztártagokra vonatkozó
előírások is. A pénztártag a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjigény benyújtásával
egyidejűleg írásban nyilatkozik a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv és a
magánnyugdíjpénztár részére a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépési
szándékáról.
a 190. §-hoz
A javasolt változások közül lényeges módosítás a kedvezményezett kijelölésére vonatkozó
szabályok - az önkéntes pénztári változásokkal összhangban lévő - korrigálása. Az új
rendelkezések célja a törvény alkalmazása során gyakorlatban felmerült problémák rendezése.
Ezért a javasolt módosítások pontosan meghatározzák a kedvezményezett kijelölésének
lehetőségeit, az ennek során követendő eljárást. Ugyancsak pontosításra kerül a pénztártag
halála esetén követendő eljárás. Az új szabályozás egyértelművé teszi, hogy a pénztártag
halála esetén az egyéni számla nem tekintendő a hagyaték részének.
a 191. §-hoz
Pontosító rendelkezés a magánnyugdíjpénztár gazdálkodási szabályaival kapcsolatban.
200
a 192. §-hoz
A javaslat módosítja az igazgatótanács működésének és döntéshozatalának szabályait. Ennek
célja, hogy bővüljön az ülés összehívásának kedvezményezésre jogosultak köre és
rugalmasabbá váljon az igazgatótanács - a modern eszközökre is támaszkodó (e-mail, telefax)
-	ülésezési és döntéshozatali rendje.
a 193. §-hoz
A javaslat módosítja a könyvvizsgálói feladat ellátására vonatkozó szabályokat.
Meghatározza, hogy a könyvvizsgáló társaság milyen feltételekkel kerülhet be a Felügyelet
pénztári minősítésű társaságokat tartalmazó névjegyzékébe, amely a könyvvizsgálói feladat
ellátásának feltétele. Ugyancsak rendelkezik a módosítás arról, hogy a könyvvizsgáló
társaságot a Felügyelet milyen esetekben törölheti névjegyzékéből.
a 194. §-hoz
Az EU befektetési szabályaival való összhang megteremtése érdekében módosulnak a
magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó rendelkezések. A külföldi befektetések maximális
mértéke helyett a jövőben a pénztári eszközök más országok devizanemében történő
elhelyezése kerül limitálásra. Továbbra is a pénztári eszközök 30 %-ában kerül
meghatározásra az egy bizonyos pénznemben kihelyezhető összeg.
a 195. §-hoz
Módosításokat tartalmaz a javaslat a pénztárak közzétételi szabályaira vonatkozóan a
közelmúltban elfogadott ún. üvegzseb törvénnyel összefüggésben. Eszerint a pénztár éves
beszámolóját internetes honlapján, vagy ennek hiányában a Felügyelet honlapján teszi közzé.
a 196-197. §-hoz
Ugyancsak a pénztárak hatékonyabb működését segíti elő - az önkéntes pénztári
változásokkal összhangban lévő - az a rendelkezés, mely lehetővé teszi, hogy - természetesen
a szigorú adatvédelmi előírások betartása mellett - a pénztár nyilvántartását kezelő szolgáltató
szervezet is hozzájuthasson a pénztártitkot képező adatokhoz. Ezzel összhangban ugyanakkor
pontosításra kerülnek a pénztártitokra és üzleti titokra vonatkozó rendelkezések.
Ezzel összefüggésben módosítja a javaslat - a gazdálkodás nyilvántartását végző szolgáltató
vonatkozásában - a pénztártitok és az üzleti titok pénztárak általi betartási kötelezettsége alóli
kivétel lehetőségét.
a 198. §-hoz
A pénztári szervezet hatékonyabb működése érdekében változnak a pénztárak egyesülésére és
szétválására vonatkozó szabályok. A jogszabályok ezután nemcsak azonos típusú
(magánnyugdíjpénztárak, illetve önkéntes pénztárak) egyesülését és szétválasztását teszik
lehetővé, hanem az egyes (önkéntes és magánnyugdíjpénztári) ágazatok ún. vegyes pénztárrá,
tehát magán-nyugdíjpénztárat működtető önkéntes nyugdíjpénztárrá alakulását is.
E változással lehetővé válik a közös érdekeltség alá tartozó egyes nyugdíjpénztári formáknak
-	az adott helyzettől függően - közös szervezeti irányítás alatt, vagy önálló szervezeti
formában történő működtetése. Az ágazatok vegyes pénztárrá történő alakulása illetve
szétválása során a pénztárak átalakulására vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni.
Az átalakulásra vonatkozó szabály rögzíti az egyesüléssel, szétválással kapcsolatos
döntéshozatali, eljárási, valamint jogutódlási kérdéseket is. Meghatározásra kerül a módosítás
során az is, hogy a jogutód magánnyugdíjpénztár az átalakulástól számított 30 napon belül
köteles megfelelni az előírt jogszabályi feltételeknek.
201
a 199-200. §-okhoz
A javaslat alapján kiegészül törvény egy olyan rendelkezéssel, mely szerint a pénztárak
szövetségei saját kezdeményezésként kialakíthatnak garanciarendszert.
a 201. §-hoz
A javaslat meghatározza - az önkéntes pénztári változásokkal összhangban -, hogy a
Felügyelet fogyasztóvédelmi feladatainak ellátása során az írásos bejelentést köteles az
érintett szervezetnek ügyintézésre továbbítani és az köteles az ügyet érdemben kivizsgálni és
annak eredményéről a Felügyeletet, illetve az ügyfelet tájékoztatni.
A Felügyelet e feladatainak ellátása során keletkezett iratokba betekinthet és annak
szükségessége esetén jogosult felügyeleti intézkedések megtételére.
a 202. §-hoz
Az elmúlt évek során kialakult gyakorlathoz igazodóan módosulnak az ellenőrzéssel
kapcsolatos felügyeleti hatáskörök és jogkörök. A változások elősegítik azt is, hogy a
Felügyelet a különböző pénzügyi intézmények ellenőrzése során egységes eljárást,
gyakorlatot alakíthasson ki. Az új szabályozás a korábbinál pontosabban szabályozza a
felügyeleti ellenőrzések célját, eszközeit, eljárását, a Felügyelet hatáskörét, illetve a felügyelt
szervek kötelezettségeit.
A módosítás révén a jogszabály pontosan rögzíti azt, hogy a Felügyelet milyen céllal
kezdeményezhet felügyeleti ellenőrzést. Meghatározásra kerül, hogy a Felügyelet egy adott
probléma feltárására célvizsgálatot, több pénztárnál felmerülő probléma esetén pedig
témavizsgálatot végezhet. A módosuló szabályok biztosítják annak lehetőségét is, hogy a
Felügyelet külföldi hatóság kérésére kérjen adatszolgáltatást, illetve végezzen ellenőrzést.
Az ellenőrzési, felügyeleti szabályokra vonatkozóan a javaslat az írásos bejelentésekkel
kapcsolatos eljárásra, valamint az ellenőrzéssel kapcsolatos észrevételek határidejére
vonatkozóan a közelmúltban elfogadott a biztosítási törvénnyel megegyezően - pontosabb
előírásokat tartalmaz.
a 203. §-hoz
Pontosító rendelkezéseket tartalmaz a pénztárak tartalékképzésével, a könyvvizsgálói
névjegyzékkel és a könyvvizsgálatra kötött szerződésekkel kapcsolatban.
a 204. §-hoz
Módosul a törvény 2. számú melléklete, mivel az ott felsorolt pénztártitkot képező adatok
köréből indokolatlanul hiányoznak az egyéni számlára vonatkozó adatok.
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
a 205. §-hoz
A Javaslatban szereplő módosítások 2004. január 1-jén lépnek hatályba.
a 206. §-hoz
A Javaslatban szereplő módosítások főszabályként 2004. január 1-jén lépnek hatályba.
A személyi jövedelemadóról szóló törvényhez kapcsolódó rendelkezések közül kiemelendők
a következők.
Az adóbevallások egyszerűsítése érdekében - figyelembe véve az ezzel a lehetőséggel élő
adózók alacsony számát is - 2004-től a vállalkozói osztalékalapot a tartalékolt pénz változása
nem módosítja.
202
A kisösszegű kifizetések határa a jelenlegi 5 000 forintról 15 000 forintra emelkedik, míg a
vállalkozói jövedelem adójának adókulcsa 18 százalékról 16 százalékra csökken.
Az egyenlő közteherviselés elvének érvényesülése és a különböző típusú jövedelmek
adóterhelésének közelítése érdekében a Javaslat tartalmazza a különböző forrásból származó
jövedelmek adóterhelésének közelítését. Ennek megfelelően a következő, ún. külön adózó
jövedelmek utáni adó mértékének 20 százalékról 25 százalékra emelését tartalmazza a
Javaslat:
a)	az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem;
b)	az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem;
c)	az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem;
d)	az osztalékból származó jövedelem jelenleg 20 százalékkal adózó része (ez érinti a
vállalkozói osztalékalap jelenleg 20 százalékkal adózó részét is);
e)	az árfolyamnyereségből származó jövedelem;
f)	a vállalkozásból kivont jövedelem;
g)	ingatlan bérbeadásából származó jövedelem (természetesen megmarad az összevont
adóalap részeként történő adóztatás választásának lehetősége, valamint a termőföld
bérbeadásából származó jövedelem esetében a 2003. január 1-jével hatályba lépett
mentességi szabály);
h)	a pénzbeli nyereményből származó jövedelem (a nem pénzbeli nyeremény utáni adó
mértéke 25 százalékról 35 százalékra emelkedne);
i)	a privatizációs lízingből származó jövedelem.
Az adókedvezmények közül a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíj-pénztári tagdíj
engedményének megszüntetése - a bevétel biztosítása mellett - az adórendszer, valamint a
társadalombiztosítási nyugdíjra és a magánnyugdíjra vonatkozó szabályozás egyszerűsítését
szolgálja.
A Javaslatban megfogalmazott átmeneti szabályok szerint a 2003-as beszámoló elfogadásakor
vagy korábban megállapított osztalék 2004-es kifizetése esetén még a hatályos törvényben
megállapított adómérték (20 és 35 százalék) érvényesülne, de a 2004-ben kifizetett
osztalékelőleg esetében már a magasabb adómértéket (20 százalék helyett 25 százalék) kell
alkalmazni. A 2005-ben kifizetett osztalék esetében a törvénytervezet szerint már a magasabb
mérték (25 és 35 százalék) alapján kell az adót megállapítani.
a 207. §-hoz
A Javaslat záró rendelkezései technikai jellegű módosításokon túl a következő tartalmi
változtatásokat foglalják magukban.
A Javaslat hatályon kívül helyezi a külföldi társaságok belföldről származó kamat, jogdíj,
előadói, művészeti és sporttevékenységért, bemutatókért (kiállításokért) járó díj
adókötelezettségét előíró rendelkezést, ezért a Javaslat törli azokat a szövegrészeket, ahol a
külföldi szervezetre tesz utalást a Tao., hiszen ez a továbbiakban nem minősül adóalanynak. E
rendelkezéssel megtörténik a 2003. június során hatályba lépett, a tagállamok kapcsolt
vállalkozásai közötti kamat, jogdíj fizetések adóztatásának egységes rendszeréről szóló
03/49/EK számú irányelvnek megfelelő jogharmonizáció is.
A Javaslat a legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű munkavállalók
foglalkoztatásához kapcsolódó adóalap-kedvezmény felső határát a kétszeresére emeli, vagyis
203
a minimálbér fele helyett havonta és személyenként a minimálbér teljes összege
érvényesíthető az adóalapból kedvezményként.
A nulla vagy a maradványértéknek megfelelő könyv szerinti értéken nyilvántartott eszközök
tavaly módosított értékcsökkenési leírási szabályának hatálya nem csak 2001-re, hanem 2002-
re is kiterjed.
A Javaslat a fejlesztési adókedvezményre és az üzleti vagy cégértékre vonatkozó
rendelkezésekhez kapcsolódó átmeneti szabályokat tartalmaz.
A Javaslat - a jogbiztonságra tekintettel - a kis- és középvállalkozások adókedvezményére
megállapított új előírásokat a 2004-től megkötött hitelszerződés alapján fizetett kamatra
alkalmazza. Ez azt jelenti, hogy az adókedvezmény a 2004. január 1. napja előtt kötött
hitelszerződés alapján a szerződés megkötésekor hatályos szabályok szerint (pl. mértéke 5
millió forint) vehető igénybe 2003. december 31-ét követően is.
A Javaslat a mezőgazdasági termelők adósságrendezése keretében 2002-ben adott egyszeri
támogatás 2003. évi bevételként elszámolt összegét - hasonlóan a 2002-ben elszámolthoz -
mentesíti a társasági adó, illetve a személy jövedelemadó alól.
a 208. §-hoz
Az Eva törvényt módosító rendelkezések 2004. január 1-jén lépnek hatályba.
A Javaslat záró rendelkezései tartalmazzák a 15 millió forintos bevételi határra való
hivatkozások 25 millió forintra történő módosítását.
Pontosításra kerül, hogy az egyszerűsített vállalkozói adó fizetési kötelezettség az
adóalanyok vállalkozási (gazdasági) tevékenységéből származó bevételre vonatkozik.
Hatályát veszti az a szabály, amely szerint az egyéni vállalkozó csak akkor választhatja
az evát, ha az adóévre vonatkozóan olyan jogi személy, jogi személyiség nélküli
gazdasági társaság, amelyben 10 százalékot meghaladó szavazati jogot biztosító
részesedéssel rendelkezik, nem választja az evát.
Az EU csatlakozással, az új Áfa törvénnyel összhangban hatályát vesztik az Eva
törvénynek a számlát helyettesítő okmányra vonatkozó szabályai.
209.§-hoz
Attól az időponttól kezdve, hogy Magyarország az Európai Unió tagállamává válik, a
tagállamok között megszűnnek a vámhatárok, vámellenőrzések. Ennek következtében 2004.
április 30-a után egy másik tagállamba történő áruszállítás esetén már nem áll rendelkezésre
a vámhatóság által igazolt kiléptetési bizonylat, mely egyébként szükséges ahhoz, hogy az
adóalany értékesítése termékexportnak minősüljön, és 0%-os kulccsal adózzon. Az átmeneti
rendelkezés ezért fokozatosan lerövidíti a kiléptetésre rendelkezésre álló időt, mellyel
tudatosítani kívánja az exportőrökben, hogy ennek figyelembevételével szervezzék
külkereskedelmi ügyleteiket.
Az uniós rendelkezések nem teszik lehetővé a PHARE és ISPA előcsatlakozási alapokból
finanszírozott beszerzések közvetlen adómentesítését, továbbá az áfa-rendszeren kívüli
szereplők számára az áfa visszatérítését. Figyelemmel erre, továbbá az Unióhoz történő áfa-
alapú költségvetési befizetések számítására, 2004. január 1-jétől megszűnik a PHARE és
ISPA előcsatlakozási alapokból finanszírozott beszerzések 0%-os áfa kulccsal történő
beszerzésének lehetősége, továbbá hatályát veszti a könyvtári dokumentumok beszerzése
esetén igénybe vehető általános forgalmi adó visszatérítési támogatásról szóló 45/2000. (IV.
7.) Kormány rendeletet. Az áfa-törvény ugyanakkor biztosítja a törvény rendelkezései alapján
le nem vonható áfa utólagos visszatérítésének lehetőségét a kormányrendelettel kihirdetett
204
vagy a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerződés esetében, ha az úgy rendelkezik,
hogy a kedvezményezettet az áfa teher viselése alól mentesíteni kell.
Tekintettel az áfa-mérték változásokra, a Javaslat 2004. március 31-ig átmeneti időt biztosít a
taxaméterek és pénztárgépek átállítására. Az átállításig a számla, illetve nyugtaadási
kötelezettséget az adóalany kézi számla, illetve -nyugta kibocsátásával teljesíti.
210.§-hoz
A Javaslat értelmében a csatlakozás miatt megszűnő vámszabadterületek 2004. január 1-je és
2004. május 1-je között adómentesen belföldiesíthetik azokat a feldolgozási, illetve
raktározási célból behozott termékeiket, melyek után az import áfát egyébként levonásba
helyezhetnék. A rendelkezés költségvetési bevételt nem érint, célja a vámszabadterületi
társaságok likviditásának megőrzése.
a 211. §-hoz
A Jöt-öt módosító rendelkezések fő szabályként 2004. január 1-jével lép hatályba. A törvény
kihirdetése napján azok a rendelkezések lépnek hatályba, amelyek a végrehajtás során
felmerült problémákat rendezik, a jogbiztonságot növelik vagy más, pozitív irányú változást
jelentenek. A Javaslat tartalmazza továbbá az egyes rendelkezésekben hatályukat vesztő
szövegrészeket.
a 212. §-hoz
A Javaslat átmeneti rendelkezése szerint a vámhatóság az adóraktár engedélyesnél,
illetőleg az adómentes felhasználónál végzett korábbi ellenőrzés során elfogadott
vámtarifaszám jogkövetkezményeket maga után vonó módosítására, visszamenőleges
hatállyal nem módosíthatja. A vámtarifaszám módosításra kizárólag a kötelező érvényű
vámtarifa besorolás alkalmával van lehetőség, mely a jövőre nézve alkalmazandó.
a 213. §-hoz
A Javaslat a teljesen denaturált alkohol kiszerelésére, beszerzésére, felhasználására 2004.
január 1-jétől bevezetésre kerülő szabályok alkalmazására ad átmeneti szabályozást. A
kiszereléssel foglalkozók számára lehetővé teszi, hogy amennyiben a felhasználói engedély
iránti kérelmüket legkésőbb a törvény hatályba lépése előtti napig benyújtják, e
tevékenységüket engedély nélkül is tovább folytathassák, legkésőbb 2004. február 15-éig. A
2 liter vagy annál nagyobb kiszerelésű teljesen denaturált alkoholt felhasználók esetében
pedig 2004. január 31-éig ad haladékot a nyilvántartásba vétel vámhatósági
visszaigazolására. Rendezi továbbá a kereskedőknél 2003. december 31-én készleten lévő
2 liter vagy annál nagyobb kiszerelésű teljesen denaturált alkoholtermékek forgalmazásának
lehetőségét a készlet kifogyásáig, legfeljebb 2004. június 30-áig.
a 214. §-hoz
A Javaslat Htv-t érintő rendelkezései 2004. január 1-jén lépnek hatályba, egyidejűleg az
iparűzési adó alanyainak a tételes átalányadózásra vonatkozó szabályai (mint „üres halmaz”)
hatályukat vesztik.
205
_a 215. §-hoz_
A Javaslat Itv-t módosító rendelkezései 2004. január 1-jén lépnek hatályba. Ez alól a törvény
két kivételt tesz. Ha az öröklési illetékkötelezettség 2004. január 1-jét megelőzően keletkezett,
akkor az öröklési illeték megállapítására a 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseket
kell alkalmazni, ha az örökös számára ezek eredményeznek kedvezőbb fizetési
kötelezettséget. A több szerződéssel ajándékba kapott ingatlanszerzések értékének
összeszámítására is csak akkor van lehetőség, ha az ingatlan első tulajdoni hányadának
megszerzése 2003. december 31-ét követően történt.
A törvény hatálybalépésével egyidejűleg a gépjármű illetéke 13 forint/cm3-ről 15 forint/cm3-
re változik. Kikerül az öröklési illeték tárgyköréből a magán-nyugdíj pénztártag egyéni
számláján felhalmozott összeg kedvezményezett (örökös) általi megszerzése és így
okafogyottá válik az ehhez kapcsolódó feltételes illetékmentességi szabály. Megszűnik az
illeték bélyeges űrlappal történő megfizetésének lehetősége, mert a jogintézmény közel két
évtizede nem működik. Az eljárási illetéknek az illetékbélyeg helyett más módon történő
fizetését lehetővé tévő törvényi felhatalmazás nevesítetten kiegészül azzal, hogy jogszabály
lehetővé teheti az elektronikus úton történő illetékfizetést is.
a 216. §-hoz
A belföldön bejegyzett gépjárművekre vonatkozó rendelkezések 2004. január 1-jével, míg a
külföldön nyilvántartott gépjárművekre irányadó rendelkezések - a Magyar Köztársaság EU-
hoz való csatlakozásnak időpontjával - 2004. május 1-jével lépnek hatályba.
A belföldi gépjárművek vonatkozásában kisebb korrekciókra kerül sor: az adómentesség a
jövőben csak azon autóbuszok után jár, amelyek kizárólag menetrendszerinti
tömegközlekedést bonyolítanak le, a vegyes üzemeltetésű (menetrendszerinti és egyéb
közlekedést is ellátó) autóbuszokat tehát nem illeti meg adómentesség.
Hatályon kívül helyezésre kerül néhány adómentességi szabály: a 250 cm3-t el nem érő
lökettérfogatú motorkerékpár, valamint a mezőgazdasági vontató ugyanis kikerül a törvény
hatálya alól. Az adókötelezettség a rendszámtáblához kapcsolódik, így a 30 napnál rövidebb
időre szóló forgalmi engedélyhez kapcsolód mentesség oka fogyottá válik. A kizárólag
kommunális célra használt gépjárművek adómentessége megszüntetése mellet két érv szól:
ezen gépjárművek utáni adó alanya személyi minőségére tekintettel - részben feltétel nélkül
(pl. költségvetési szerv, egyház), részben feltételesen (pl. alapítvány, társadalmi szervezet) - a
gépjármű használatának módjától függetlenül eleve mentes a fizetési kötelezettség alól, míg e
körhöz nem tartozó gépjárművek adómentességének/adókötelezettségének adójogi megítélése
-	tekintve, hogy a mentesség (tárgyi oldalról) a jármű műszaki paramétereihez, míg (alanyi
oldalról) az adóalany kommunális tevékenységéhez, mint két együttes feltételhez
kapcsolódott - a gyakorlatban nagyon sok nehézséggel járt, jogvitára adott okot.
A Javaslat szerint az 1995. évi V. törvény 8. §-ána (3) bekezdése, illetve ehhez kapcsolódóan
a 1997. évi CIX. törvény 26. §-ának (4) bekezdése - amelyek 1996. január 1-jétől 2003.
december 31-ig az adómentességet a „csak” mozgáskorlátozott személyek gépjárművei után
is biztosították - hatályon kívül helyezésre kerül. E szabályozás átmeneti rendelkezésként
került beépítésre a törvénybe, az elmúlt 8 év alatt ezen szabályozás - a jogbiztonság
követelményét kielégítve - betöltötte funkcióját. A súlyos mozgáskorlátozott személyek
közlekedési kedvezményeiről szóló 164/1995. (XII.27.) Korm. rendelet szerinti
közlekedéshez kapcsolódó kedvezmény a nem súlyos mozgáskorlátozott személyeket 1996-
tól már nem illeti meg, ehhez igazodik most a gépjárműadó törvény szabályozási logikája is.
206
A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény módosítása
a 217. §-hoz
Az adókivetéshez szükséges komplex adatszolgáltatás (adattartalom) érdekében a Javaslat a
közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény módosítását is tartalmazza. A gépjármű
tulajdonjogában bekövetkezett változás régi tulajdonosa (átruházó) változás-bejelentési
kötelezettségét továbbra is a 35/2000. (XI.30.) BM rendelet rendelkezései alapján teljesítheti.
A Javaslat szerinti módosítás eredményeként a BM Adatfeldolgozó Hivatal a régi tulajdonos
(átruházó) változás-bejelentéséről és annak időpontjáról is szolgáltat adatokat az
adóhatóságok számára. A közúti közlekedési nyilvántartás tartalma tehát alkalmas lesz arra,
hogy a gépjárműadó kivetésekhez főszabály szerint jogalapul szolgáljon. [Ez a rendelkezés
tartalmilag az átruházó érdekeit védi, ugyanis a szóban forgó bejelentés megtételével a
következő évtől akkor is megszűnik az átruházó adóalanyisága és adókötelezettsége, ha az új
tulajdonos nem tesz eleget változás-bejelentési kötelezettségének.]
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosítása
a 218. §-hoz
A likviditási gondokkal küzdő, társadalombiztosítási kifizetőhelyet működtető
foglalkoztatók által számfejtett társadalombiztosítási ellátások biztonságos
folyósíthatósága az egészségbiztosítási igazgatási szervek előzetes finanszírozása által
garantált. A hatályos szabályok alapján azonban köztartozások, illetve egyéb tartozások
behajtása érdekében a foglalkoztató valamennyi bankszámlája végrehajtás alá vonható.
Ennek eredményeképpen előfordulhat, hogy az egészségbiztosítási ellátás fedezetéül
szolgáló összeget is végrehajtás alá vonják, nyilvánvalóan sértve az ellátásra jogosult
foglalkoztatott érdekeit. A Javaslat ezért kimondja, hogy az egészségbiztosítási ellátás
céljára elkülönítve kezelt pénzösszeg a foglalkoztatót terhelő, harmadik személyekkel
szemben fennálló tartozás fejében nem vonható végrehajtás alá. Garanciális szabályként
előírja továbbá a rendelkezés, hogy az elkülönített pénzösszeg csak akkor mentesül a
végrehajtás alól, ha azt a foglalkoztató által jogszabály alapján nyitott külön számlán
helyezték el. Az e célra történő külön számla nyitási kötelezettséget még a törvényi
rendelkezés hatálybalépésétől alacsonyabb szintű társadalombiztosítási jogszabály írja
majd elő a foglalkoztatók számára. Ezek az előírások biztosítékot jelentenek arra nézve,
hogy a foglalkoztató köztartozásainak behajtását célzó adóhatósági intézkedés (azonnali
beszedési megbízás) véletlenül se akadályozhassa meg az egészségbiztosítási forrásból
finanszírozott kifizetőhelyi ellátások teljesítését, ugyanakkor e mentesítésből fakadóan
ne juthasson jogosulatlan előnyhöz a foglalkoztató, ne menekíthesse pénzeszközeit a
végrehajtás alól mentes külön számlára.
A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti
felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosítása
a 219. §-hoz
A módosítás a törvény civil jellegének erősítését szolgálja a költségvetési szervek és a
kulturális tevékenységet végzők - többek között vállalkozók, vállalkozó szervezetek -
kedvezményezettségének megszüntetésével. A törvénymódosítás - a 2003. évi adatok
alapján - közvetlenül 75,7 millió forint más célú felhasználását teszi lehetővé a központi
költségvetés számára.
A módosítás biztosítja, hogy a tartósan Magyarországon tartózkodó külföldiek által
létre hozott civil szervezetek is kedvezményezetté válhassanak az 1%-os SZJA
rendelkezéseknél. E módosítás a törvény EU-komfortságát is elősegíti.
207
A módosítás egy olyan, idén januárban bevezetett eljárást helyezi hatályon kívül, amely
kezdettől a civil szervezetek által vitatott volt (a célba nem ért rendelkezések összegét
más, a rendelkező állampolgár által nem preferált szervezetek kaphatták meg). A
Nemzeti Civil Alapprogram számára biztosított kiemelkedő mértékű költségvetési forrás
(6,4 milliárd forint) szükségtelenné teszi e vitatott, ugyanakkor jelentős igazgatási
költségekkel járó (APEH-számbavétel) konstrukció fenntartását.
Az adózás rendjéről szóló törvény módosítása néhány kisebb technikai jellegű
változtatást is szükségessé tesz a törvényben.
a 220. §-hoz
A szerződés típusát elnevezésétől függetlenül, az eset összes körülményére - így
különösen a felek szerződéskötéskor, illetve a munkavégzés során tett
jognyilatkozataira, a tényleges munkavégzés jellegére, a vonatkozó jogokra és
kötelezettségekre - tekintettel kell megítélni, illetőleg megállapítani. Ha a Javaslat
szerinti moratórium időszakában indított munkaügyi vagy adóellenőrzés során
jogerősen sor kerül a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés színleltté minősítésére és
az adózó a színleltté minősített jogviszonyból eredő adó- és járulékkötelezettségét
teljesítette, továbbá ha a szerződés színleltségének orvoslása a Javaslat szerinti időpontig
megtörtént, úgy a munkáltató terhére adó- és járulékkülönbözetet megállapítani nem
lehet. E rendelkezés a színlelt szerződések alapján történő munkavégzés csökkentését, a
jogkövető adózói magatartás erősödését segíti elő.
a 221. §-hoz
A záró rendelkezések a hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket, valamint az
időközben bekövetkezett változásokat és a Javaslatnak megfelelő módosítások miatt
szükséges átvezetéseket tartalmazzák. Az átmeneti rendelkezések megállapítják, hogy a
Javaslat szerinti növelt mértékű járulékot mely időponttól kell első ízben megállapítani
és megfizetni, hogy az egyéni vállalkozó, valamint az alkalmi munkavállaló mely
időponttól köteles magánnyugdíjpénztárba belépni.
A foglalkoztatás elősegítése érdekében a Javaslat kiegészíti az Eho törvényt azzal a
rendelkezéssel, hogy a gyes, gyet alatt munkát vállaló, valamint az ötven évet betöltött
tartósan munkanélküli személy foglalkoztatójának a tételes egészségügyi hozzájárulást
nem kell megfizetni
A foglalkozástatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény
módosítása
a 222. §-hoz
A Javaslat meghatározza a rehabilitációs hozzájárulás 2004. évi mértékét.
a 223. §-hoz
A Javaslat pontosító rendelkezéseket tartalmaz az ágazatok vegyes pénztárrá
alakulásával, valamint az önkéntes pénztárak általános működésével, szolgáltatásaival
kapcsolatban.
a 224. §-hoz
A Javaslat pontosító rendelkezéseket tartalmaz a magánnyugdíjpénztárak
szolgáltatásaival és egyes működési szabályaival kapcsolatban.
208
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX.
törvény módosítása
a 225. §-hoz
A módosítás lehetővé teszi azt, hogy a vagyonfelügyelő vagy a felszámoló, illetve a
végelszámoló jogszabálysértő tevékenysége miatt - az adóson vagy a hitelezőn kívül -
harmadik személy is önállóan kifogást nyújthasson be a bírósághoz, ha a jogszabálysértő
tevékenység miatt sérelmet szenved.
A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosítása
a 226. §-hoz
A nemzetközi tapasztalatokkal megegyezően a hazai szerencsejáték ágazat
legdinamikusabban növekvő része a pénznyerő automaták üzemeltetése. A javaslat megemeli
a pénznyerő automaták játékadójának nagyságát 2004. január 1-jétől, így a pénznyerő
automaták játékadója 55.000 Ft/hó/játékhely összegről 70.000 Ft/hó/játékhely összegre, a
Szerencsejáték Rt. lottójátékainak adómértéke 17%-ról 22%-ra emelkedik.
MELLÉKLETEK
az 1. számú melléklethez
A Javaslat - kerülve a párhuzamos szabályozást - a lakáscélú támogatásokról szóló rendeletre
való hivatkozással határozza meg az adómentes munkáltatói támogatás esetén lakáscélú
felhasználásnak minősülő korszerűsítést.
A Javaslat szerint adómentes az oktatási miniszter által adományozott - kormányrendeletben
meghatározott - Deák Ferenc ösztöndíj.
A javaslat szerint is adómentes a kiegészítő önsegélyező pénztár és a kiegészítő
egészségpénztár törvényben előírt szolgáltatása, azzal, hogy a szolgáltatások körét és
feltételeit a jövőben törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet is
meghatározhatja.
A Javaslat alapján az egyéb indokkal adómentes juttatások köre kiegészül a nyugdíjban
részesülő magánszemély által a központi költségvetési szervvel vagy a helyi önkormányzattal
kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés révén megszerzett vagyoni értékkel.
A Javaslat szerint adómentes a magánszemély részére más magánszemély(ek) által
ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott (fizetett) vagyoni érték, feltéve, hogy az nem
ellenérték jellegű, azaz, ha nem termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra vagy más vagyoni
érték átengedésére tekintettel történik.
a 2. számú melléklethez
A Javaslat bővíti az összevont adóalap megállapításánál elszámolható költségek körét,
összhangban a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott
támogatással kapcsolatos módosításokkal. A Javaslatban foglaltak szerint a támogatás
tényleges adómentessége a költségelszámolás szabályainak módosulása által valósul meg.
Ezek alapján lehetővé válik a támogatással szemben olyan kiadás alapján történő költség
elszámolása, amely részben a magánszemély személyes vagy családi szükségletét szolgálja,
ha ezt egyébként az azt megállapító jogszabály vagy nemzetközi szerződés lehetővé teszi.
Továbbá a Javaslatban foglaltak alapján a támogatás útján szerzett tárgyi eszköz, nem anyagi
javak értékcsökkenésének leírása a támogatás nagyságának mértékéig egy összegben
történhet.
209
A kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelővel kibővül azon
személyek köre, akik a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre, nem anyagi javakra
értékcsökkenési leírást számolhatnak el. Továbbá ezen személyi kör a családi gazdálkodókhoz
hasonlóan jogosult a tárgyi eszköznek, nem anyagi javaknak az üzembe helyezés időpontjára
megállapított beruházási költségét az üzembe helyezés adóévében egy összegben költségként
elszámolni.
A Javaslat a jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások közt
sorolja fel a magánszemély bevétele (jövedelme) után külföldön megfizetett, a személyi
jövedelemadónak megfelelő adót.
a 3. számú melléklethez
Az európai uniós támogatások lehető leghatékonyabb kihasználásának egyik alapvető feltétele
a támogatások nyilvántartása, ellenőrzése. A megfelelő szabályozás kialakítása érdekében -
az adózással összefüggő adminisztráció egyszerűsítése és az egyes adónemek szabályozása
közötti összhang megteremtése szempontjait is figyelembe véve - a Javaslat tartalmazza az
alapnyilvántartásokra vonatkozó szabályozás módosítását. A módosítás technikai jellegű,
alapvető tartalmi változtatásokat nem tartalmaz. Az alapnyilvántartások (naplófőkönyv,
pénztárkönyv, bevételi és költségnyilvántartás, bevételi nyilvántartás, értékesítési betétlap)
típusai, és ezen típusok alkalmazásának szabályai rendszerezetten, átláthatóbb formában
kerülnek megfogalmazásra.
a 4. számú melléklethez
A statisztikai besorolás rend változása miatt a Javaslat módosítja a mezőgazdasági őstermelői
tevékenységek tételes felsorolásához kapcsolódó vámtarifaszámokat.
az 5. számú melléklethez
A Javaslat bővíti az elszámolható vállalkozói költségek körét, összhangban a jogszabály vagy
nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott támogatással kapcsolatos módosításokkal.
Az egyéni vállalkozó is jogosulttá válik a támogatással szemben olyan kiadás alapján történő
költség elszámolására, amely részben személyes vagy családi szükségletét szolgálja, feltéve,
hogy a támogatásról szóló jogszabály, vagy a nemzetközi szerződés a támogatás ilyen irányú
felhasználását lehetővé teszi.
Az építmények értékcsökkenési leírásának felsorolásában a mezőgazdasági építmények
közül a Javaslat kiemeli és kedvezőbb, 15 százalékos leírási kulcs alá sorolja az önálló
támrendszert.
A Javaslat a jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások közt
sorolja fel a magánszemély bevétele (jövedelme) után külföldön megfizetett, a személyi
jövedelemadónak megfelelő adót, tekintettel arra, hogy a külföldön adózatható jövedelmet a
javaslat vagy mentesíti az adófizetési kötelezettség alólm, vagy az e jövedelmek után
megfizetett adóra beszámítást biztosít (tehát a külföldön megfizetet adó nem költségként
jelenik meg, hanem „közvetlenül” a belföldi adófizetési kötelezettséget befolyásolja.
a 6. számú melléklethez
A kisvállalkozások adókedvezménye a jelenlegi 5 millió forintról 6 millió forintra emelkedik,
amely összeg ún. csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.
Az Európai Unió támogatásokra vonatkozó szabályozására tekintettel a kisvállalkozások
adókedvezmény nem érvényesíthető a szállítási tevékenységet végző adózó esetében a
nemzetközi szállítási tevékenységhez használt tárgyi eszközével összefüggésben, valamint
210
nem érvényesítheti e kedvezményt a tevékenysége alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási,
erdőgazdálkodási ágazatba vagy halgazdálkodási ágba sorolt egyéni vállalkozó.
a 7. számú melléklethez
Az értékcsökkenési leírás arányosítása kiterjed minden olyan esetre, ha az eszköz nem volt az
adózó állományában a teljes évben.
Az üzleti vagy cégérték értékcsökkenési leírására vonatkozóan a Javaslat szűkíti az
adóelkerülés lehetőségét, ha a cégértéket tőzsdére be nem vezetett cég megvásárlásakor vette
az adózó nyilvántartásba, és ezt követően a két cég egyesül, de a megvásárolt cég vagyonát az
átalakulás keretében nem értékelik át piaci értékre. E lépést az indokolja, hogy az említett
cégvásárláskor a cégérték jellemzően a megszerzett társaság eszközei között a piaci ár alatt
nyilvántartott ingatlan miatt keletkezik, amely ingatlan az egyesüléssel a részesedést
megszerző vállalkozáshoz kerül úgy, hogy a cégérték „helyettesíti” a piaci értékre történő
felértékelést.
a 8. számú melléklethez
A mezőgazdasági építmények közül az önálló támrendszerre 15 százalékos értékcsökkenési
leírási kulcs vonatkozik.
a 9. számú melléklethez
A Tao-ban nevesített költségek között a Javaslat
a)	a segély, a reprezentáció, az üzleti ajándék és a kis értékű ajándék, valamint a
biztosítási díj és a nyeremény esetére előírt különös szabályok mellett az adózóval
munkaviszonyban álló magánszemélynek, vezető tisztségviselőjének, tevékenységében
személyesen közreműködő tagjának, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló,
saját jogú nyugdíjasnak és az említett magánszemélyek közeli hozzátartozójának adott
bevételt - a személyi jövedelemadó vonzatától függetlenül - elismert költségnek minősíti,
b)	a biztosítás kedvezményezettje helyett a biztosított személyéhez kötve határozza meg,
hogy a kifizető által viselt biztosítási díj elismert költség-e,
c)	a Munka Törvénykönyve szabályaihoz igazítva nevesíti az elismert költségek között a
szakszervezeti tagok által igénybe nem vett munkaidő-kedvezmény címen a szakszervezetnek
átutalt összeget,
d)	az elismert képzési költségeket a személyi jövedelemadó törvényben foglaltakkal
összhangban fogalmazza meg.
a 10. számú melléklethez
A Javaslat - az általános forgalmi adóról szóló törvény csatlakozással hatályba lépő
rendelkezéseihez igazodva - a számlát helyettesítő okmány elhagyásáról rendelkezik,
valamint egyértelművé teszi a pénztárgép használatáról szóló külön jogszabály betartásának
kötelezettségét.
a 11-12. számú melléklethez
A Javaslat értelmében módosul az áfa-törvény kedvezményes adómértékkel adózó termékeket
és szolgáltatásokat, valamint tárgyi adómentes tevékenységeket felsoroló melléklete. A
módosítás alapvető célja a mellékleteknek a 77/388/EGK tanácsi irányelvvel való teljes
összhangjának megteremtése. Ezen túlmenően a tervezet tartalmaz értelmezést elősegítő
pontosításokat, illetve a költségvetési bevételek növelése érdekében történt átsorolásokat.
211
A forgalmi adózás területén mérvadó 77/388/EGK tanácsi irányelv H melléklete határozza
meg azon termékek és szolgáltatások körét, melyek kedvezményes kulccsal adóztathatók.
Figyelembe véve a hivatkozott mellékletet, a Javaslat értelmében a legfontosabb változások:
a gyógyszeralapanyagok, a CD-ROM, a napkollektorok, az azbesztmentes fékbetét, a film-
és DVD-gyártás és terjesztés, illetve a kiadói szolgáltatások (ide nem értve a kiadói
szolgáltatás végtermékét pl. könyvet, kottát) 2004. január 1-jétől a kedvezményes kulcs
helyett normál adómértékkel adóznak. A költségvetési bevételek növelése érdekében a
kedvezményes adómérték helyett normál adómérték vonatkozik a villamos energiára,
valamint az ásványi tüzelőanyagokra (szén, brikett, tőzeg, koksz, tűzifa, faszén, stb., a gáz
kivételével). A könyvek viszont kedvezményesebb elbírálásban részesülnek, mivel rájuk a
legkedvezményesebb áfa kulcs vonatkozik a Javaslat szerint.
Az uniós szabályok miatt változik a Javaslat szerint a sporttal kapcsolatos szolgáltatások
megítélése, így 2004. január 1-jétől kizárólag a sporteseményekre szóló belépők,
sportlétesítmények rendeltetésszerű használata tartozik a kedvezményes kulcs alá,
ugyanakkor tárgyi adómentes tevékenységként kell kezelni a szabadidős és amatőr
sportszolgáltatásokat.
A tárgyi adómentes termékek és szolgáltatások körében a 77/388/EGK irányelv miatti
legfontosabb módosítások a következők. Tárgyi adómentessé válik az emberi szervek,
emberi vér (ideértve a labilis vérkészítményeket) és anyatej értékesítése, valamint a
fogtechnikusok fogtechnikai tevékenységük keretén belül végzett termékértékesítései
(különösen a korona, műfog, protézis). Az ingatlanok vonatkozásában két nagyobb változást
tartalmaz a Javaslat, a beépítetlen építési telek normál adómértékkel történő adóztatását
(amellyel egyúttal a lakóingatlan befejezés előtti, és befejezést követő első értékesítésénél a
telek osztja az adóköteles felépítmény 25%-os adómértékét), illetve főszabályként az
ingatlan bérbe, illetve haszonbérbe adásának tárgyi adómentesítését. Az adóalanyokat
ugyanakkor a Javaslat szerint az utóbbi tevékenység tekintetében megilleti az általános
szabályok szerinti adózás választásának joga, kivéve a lakóingatlan bérbe-,
haszonbérbeadását. A tárgyi adómentes tevékenységek köréből ugyanakkor kikerül és
normál kulccsal adózik a közös ismeretterjesztés és ismeretszerzés. Pontosabbá válik
továbbá az oktatás, illetve a közvetítés tárgyi adómentességére vonatkozó szabályozás.
A 13. számú melléklethez
A Javaslat értelmében módosul az áfa-törvény 3. számú mellékletének I. része, mely leköveti
az adóalapot nem képező állami támogatásoknak az arányosításba történő bevonását.
Továbbá a Javaslat értelmében az arányosítás során az előleg összegét is figyelembe kell
venni, valamint pontosabbá válnak a levonható áfa göngyölítésére vonatkozó szabályok.
a 14. számú melléklethez
Az áfa-törvény tervezett 8. számú melléklete a 77/388/EGK tanácsi irányelv D mellékletével
összhangban tartalmazza azon tevékenységek felsorolását, melyek végzése esetén a
közhatalmat gyakorló szerv mindenképpen az áfa-alanyává válik, ha ezen tevékenységből
származó bevétele a 4 millió forintot eléri.
a 15. számú melléklethez
Az illetéktörvény Melléklete szabálysértési eljárási illetékre vonatkozó rendelkezéseinek
kiegészítését a jogalkalmazás egységességének elősegítése, míg a környezetvédelmi,
természetvédelmi hatósági eljárások illetékét szabályozó cím módosítását a
háttérjogszabályok megváltozása tette indokolttá.