﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/5482.
számú
törvényjavaslat
az adózás rendjéről
2003. szeptember
Előadó: Dr. László Csaba
pénzügyminiszter
2003. évi .... törvény
az adózás rendjéről
I.	FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
Alapelvek
1.	§ (1) E törvény célja az adózás rendjének, az eljárás törvényessége
és eredményessége érdekében az adózók és az adóhatóságok jogainak
és kötelezettségeinek egységes szabályozása.
(2)	Az adózó és az adóhatóság e törvénynek és más törvényeknek
megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesíti kötelezettségeit. Ha a törvény
az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás
céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja.
(3)	Az adóhatóság minden ügyben megkülönböztetés nélkül, a
törvényeknek megfelelően köteles eljárni és intézkedni.
(4)	Ha nemzetközi szerződés másképp nem rendelkezik, a
magánszemélyek adóügyeiben tilos állampolgárság szerint
megkülönböztetést tenni.
(5)	Az adóhatóság az adózónak a törvények megtartásához szükséges
tájékoztatást megadja, az adóbevallás, az adóbefizetés rendjét vele
megismerteti, az adózót jogainak érvényesítésére figyelmezteti. Az adózó
köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság
feladatainak végrehajtását.
(6)	Az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényekben,
illetve e törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást
mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez.
(7)	A szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi
tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más
jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége,
amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
(8)	A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó
kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár
alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a
kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott
esetben elvárható piaci magatartásnak.
(9)	Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magatartás
(cselekmény, mulasztás) törvényi rendelkezésbe ütközik, vagy sérti a jó
erkölcsöt.
2.	§ (1) Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell
gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minősül
rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más
jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések
megkerülése.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti esetekben az adóhatóság az adót az összes
körülményre, különösen a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén irányadó
adófizetési kötelezettségre figyelemmel - ha az adó alapja így nem állapítható
meg, becsléssel - állapítja meg.
A törvény hatálya
3.	§ (1) A Magyar Köztársaság területén
a)	székhellyel, telephellyel rendelkező vagy egyébként gazdasági (termelő,
szolgáltató, üzemi, üzleti) tevékenységet folytató jogi személy,
b)	lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkező vagy
egyébként itt tartózkodó magánszemély,
c)	vagyonnal rendelkező vagy bevételt, jövedelmet (nyereséget) elérő
magánszemély, jogi személy és egyéb szervezet,
d)	államigazgatási vagy bírósági eljárásban résztvevő személy
[a)-d) pontok a továbbiakban együtt: személy] adózásának és költségvetési
támogatásának rendjére e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2)	Ha törvény másként nem rendelkezik a vámszabadterületre is e
törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
4.	§ (1) E törvény hatálya kiterjed
a)	az adóval, a járulékkal, az illetékkel összefüggő, a központi költségvetés, az
elkülönített állami pénzalap, a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási
Alap vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező
befizetésre (a továbbiakban együtt: adó),
b)	a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére
törvényben, kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben
meghatározott feltételek alapján juttatott támogatásra (a továbbiakban
együtt: költségvetési támogatás),
c)	az e befizetésekkel és költségvetési támogatásokkal kapcsolatos
eljárásra,
ha annak megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése,
kiutalása vagy ellenőrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik [az a)-c)
pont szerinti tevékenység a továbbiakban együtt: adózás].
(2)	A végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében e törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, továbbá igazgatási és
bírósági szolgáltatás díjaira, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást
rendeli el (adók módjára behajtandó köztartozás).
(3)	Ha e törvény másként nem rendelkezik,
a)	az adóelőleg, továbbá a bírság, a pótlék és a költség tekintetében
az adóra,
b)	az adóvisszaigénylés és az adóvisszatérítés tekintetében a
költségvetési támogatásra
vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(4)	E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási ellátásokra,
valamint a vámjogról, a vámeljárásról és a vámigazgatásról szóló törvény hatálya
alá tartozó kötelező befizetésekre (adó, illeték, díj, hozzájárulás, költség, bírság,
kamat), ha azok megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása
vagy ellenőrzése a vámhatóság hatáskörébe tartozik. A vámtartozásra e törvényt
az adóhatóság által a költségvetési támogatás vonatkozásában gyakorolható
visszatartási jog tekintetében azonban alkalmazni kell.
5.	§ (1) Ha e törvény vagy adót, adófizetési kötelezettséget,
költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik,
az adóügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló
törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) E törvénytől eltérni az (1) bekezdésben foglaltakon túl a törvénnyel,
kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés (egyezmény) vagy
viszonosság alapján lehet. A viszonosság kérdésében a
pénzügyminiszter állásfoglalása irányadó.
II.	FEJEZET
AZ ADÓZÓ ÉS AZ ADÓHATÓSÁGOK
Az adózó
6.	§ (1) Adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési
kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy
e törvény írja elő.
(2)	Nem minősül adózónak a kizárólag az adó megfizetésére kötelezett
személy [35. § (2) bek.]. A kizárólag az adó megfizetésére kötelezett
személy is gyakorolhatja a törvény szerint az adózót megillető jogokat.
(3)	Törvény eltérő rendelkezése hiányában átalakulás esetén a jogutód adózót
megilletik mindazon jogok, amelyek a jogelődöt megillették, továbbá teljesíti a
jogelőd által nem teljesített kötelezettségeket. Több jogutód esetén a jogelőd
kötelezettségeit a jogutódok vagyonarányosan teljesítik, teljesítés hiányában
pedig a jogelőd tartozásáért egyetemlegesen felelnek, a költségvetési támogatásra
-	eltérő megállapodás hiányában - vagyonarányosan jogosultak.
Az adózó képviselete
7.	§ (1) A magánszemélyt a hatósági eljárásban törvényes képviselője vagy
képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő,
adótanácsadó képviselheti. Az egyéni vállalkozó magánszemélyt a hatósági
eljárásban a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja is
képviselheti.
(2)	A magánszemélyt a hatósági eljáráson kívül az (1) bekezdésben
felsoroltakon túl közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt
meghatalmazás vagy megbízás alapján más nagykorú személy is képviselheti.
(3)	Jogi személyt és egyéb szervezetet a hatósági eljárásban a rá vonatkozó
szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy, jogtanácsos, továbbá a
jogszabály szerinti megbízás, meghatalmazás alapján ügyvéd, ügyvédi iroda,
adószakértő, adótanácsadó képviselheti.
(4)	Jogi személyt és egyéb szervezetet a hatósági eljáráson kívül a (3)
bekezdésben felsoroltakon túl a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal
rendelkező személy által meghatalmazott alkalmazott, továbbá könyvelő vagy
olyan gazdasági társaság alkalmazottja is képviselheti, amely könyvviteli
szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult a jogszabály szerinti megbízás
alapján.
(5)	Amennyiben az adózó a képviselet-ellátásra állandó meghatalmazást vagy
megbízást ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti, a bejelentett kötelezettségekkel
kapcsolatban a meghatalmazás, megbízás időtartama alatt a megbízott által
elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság - a könyvviteli
szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja
kivételével - a képviselőt terheli. Ha az adózó állandó meghatalmazottja olyan
gazdasági társaság alkalmazottja, amely könyvviteli szolgáltatásra vagy
adótanácsadásra jogosult, a mulasztási bírságot a gazdasági társasággal szemben
kell megállapítani.
(6)	Az adózó az eseti illetve az állandó meghatalmazás, megbízás
visszavonását, felmondását haladéktalanul köteles bejelenteni az adóhatósághoz.
A képviseleti jog megszűnése az adóhatósággal szemben az adóhatósághoz
történő bejelentéstől hatályos.
(7)	Ahol e törvény vagy adót, költségvetési támogatást megállapító jogszabály
adószakértőt említ, azon okleveles adószakértőt is érteni kell.
8.	§ (1) A külföldi vállalkozás nevében és érdekében belföldi gazdasági
tevékenységével összefüggésben adózási ügyvivőként kizárólag belföldi
fióktelepe járhat el, ha a külföldi vállalkozás belföldi fióktelep alapítására köteles
vagy egyébként ilyennel rendelkezik.
(2)	Az adózási ügyvivő teljesíti a külföldi vállalkozás belföldi
adókötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat is.
(3)	Amennyiben a külföldi vállalkozás több fióktelepet létesít, az egyes
fióktelepeken folytatott gazdasági tevékenységével összefüggő
adókötelezettségeket a fióktelepek önállóan teljesítik, azonban olyan
jognyilatkozatokat csak együttesen tehetnek meg, amelyek a külföldi vállalkozás
más belföldi fióktelepeinek adózására is kihatnak.
9.	§ (1) Az a külföldi vállalkozás, amely belföldi gazdasági tevékenységével
összefüggésben gazdasági célú letelepedésre nem köteles, külön jogszabály
alapján belföldi adókötelezettségeinek teljesítésére pénzügyi képviselőt bízhat
meg.
(2)	Pénzügyi képviselő az a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság
lehet, melynek jegyzett tőkéje az 50 millió forintot eléri, vagy ennek megfelelő
összegű bankgaranciával rendelkezik, továbbá az adóhatóságnál nyilvántartott
adótartozása nincs. A pénzügyi képviselő a feltételek meglétét a képviselet
elfogadásának bejelentésekor az adóhatóságnál igazolja.
(3)	A pénzügyi képviselő a külföldi vállalkozás képviseletére irányuló
megbízás elfogadásától és a képviselet megszűnésétől számított 15 napon belül
az APEH Észak-budapesti igazgatósághoz bejelenti a képviselet elfogadását,
illetőleg megszűnését, a külföldi vállalkozás adatait, továbbá a külföldi
vállalkozás adóügyeivel összefüggésben nyitott belföldi pénzforgalmi
bankszámla számlaszámát.
(4)	Az adóhatóság a bejelentés alapján a külföldi vállalkozást és pénzügyi
képviselőjét nyilvántartásba veszi és a külföldi vállalkozás számára adószámot
állapít meg.
(5)	A pénzügyi képviselő a külföldi vállalkozás nevében teljesíti annak
belföldi adókötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat. A
pénzügyi képviselet fennállása alatt a külföldi vállalkozás az adóhatóság előtt
személyesen vagy más képviselője útján nem járhat el.
(6)	A külföldi vállalkozás adókötelezettségéért a külföldi vállalkozást és a
pénzügyi képviselőt egyetemleges felelősség terheli. A képviselet megszűnése a
külföldi vállalkozás adókötelezettségét nem érinti.
(7)	A pénzügyi képviselő a képviselt külföldi vállalkozás adóbevallási
kötelezettségét elektronikus úton vagy gépi adathordozón teljesíti.
(8)	A pénzügyi képviselő a képviselt külföldi vállalkozások adózással
összefüggő iratait elkülönülten tartja nyilván.
(9)	Az adóhatóság a belföldön székhellyel, telephellyel nem rendelkező
külföldi vállalkozást megillető adóvisszaigénylést, adóvisszatérítést a külföldi
vállalkozás adóügyeivel összefüggésben nyitott belföldi pénzforgalmi
bankszámla javára történő átutalással teljesíti.
(10)	Ha a képviselet azért szűnt meg, mert a külföldi vállalkozásnak megszűnt
a Magyarországon végzett gazdasági tevékenysége, a pénzügyi képviselő a
külföldi vállalkozás záróbevallását elkészíti. A pénzügyi képviselő az adózással
összefüggő iratokat az adómegállapításhoz való jog elévüléséig megőrzi.
Az adóhatóságok
10.§ (1) Adóhatóságok:
a)	az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) Központi Hivatala
és területi szervei (a továbbiakban: állami adóhatóság),
b)	a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága és szervei (a
továbbiakban: vámhatóság),
c)	az önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: önkormányzati
adóhatóság),
d)	az Illetékhivatal.
(2)	Az adóhatóság feladatkörében nyilvántartja az adózókat és azokat az
adózónak nem minősülő személyeket, akiknek, amelyeknek jogát, kötelezettségét
e törvény vagy adót, költségvetési támogatást megállapító törvény írja elő, az
adót, a költségvetési támogatást, adóvisszatérítést, adóvisszaigénylést - ha
törvény előírja - megállapítja, az adót, az adók módjára behajtandó köztartozást
beszedi, végrehajtja, az adókötelezettségek teljesítését ellenőrzi, a költségvetési
támogatást, az adóvisszaigénylést, az adóvisszatérítést kiutalja, és vezeti az
adózók adószámláját.
(3)	Az adóhatóság a feladatkörébe tartozó adókötelezettségek érvényesítése és
az ezekkel kapcsolatos adózói jogok érvényre juttatása érdekében kezdeményezi
a befizetések és kiutalások teljesítéséhez szükséges számlák megnyitását,
közzéteszi azok számát, rendszeresíti a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges
nyomtatványokat és biztosítja az adóztatás feltételeit.
(4)	Az adóhatóságok
a)	a törvényben meghatározott feltételek szerint adatok, tények átadásával
segítik egymás eredményes működését, az adózók és más, törvényben
meghatározott szervezetek kötelezettségeinek teljesítését,
b)	együttműködnek az Európai Közösség tagállamainak adóhatóságaival, az
Európai Bizottság illetékes főigazgatóságával, az Európai Közösség adózásra
vonatkozó szabályainak érvényesítése érdekében.
Az adóhatóságok felügyelete
11.	§ (1) A pénzügyminiszter
a)	felügyeli az adóztatás törvényességét, ellenőrzi az adóhatóságok irányítását,
a törvények és más jogszabályok végrehajtását,
b)	meghatározza az állami adóhatóság fejlesztésének irányait,
c)	előterjeszti a Kormányhoz az adóigazgatás szervezeti rendszerére
vonatkozó jogszabályok tervezetét, indítványozza a szervezeti
változtatásokat, koordinálja a szervezeti rendszer egyes elemeinek
együttműködését, kezdeményezi az ezekre vonatkozó jogszabályok
megalkotását,
d)	a törvényesség és szakszerűség ellenőrzése érdekében az
adóhatóságok vezetőitől jelentéseket, beszámolókat kérhet, bármely
adózó ügyéről tájékoztatást kérhet,
e)	az adótörvények értelmezése kérdésében az adóhatóság számára
kötelező iránymutatást adhat,
f)	meghatározza az állami adóhatóság és a vámhatóság feladatai
teljesítésének éves követelményeit,
g)	adóügyben megváltoztatja, megsemmisíti az állami adóhatóság elnökének,
a vámhatóság országos parancsnokának és a közigazgatási hivatal vezetőjének
jogszabálysértő határozatát, illetőleg a határozathozatal törvénysértő mulasztása
esetén az eljárás lefolytatására utasítja,
h)	az állami adóhatóság elnökének az adóztatás működési
feltételeinek kialakítása, szakszerű működtetése tekintetében
iránymutatást, szükség esetén utasítást ad.
(2) A pénzügyminiszter az (1) bekezdés c), e), f) pontjában
meghatározott hatáskörét nem ruházhatja át, az (1) bekezdés d) pontja
alapján megvizsgált ügyekről nyilvántartást vezet.
Iratbetekintés
12.	§ (1) Az adózó, továbbá a 35. § (2) bekezdése szerint az adó
megfizetésére kötelezett személy jogosult az adózásra vonatkozó iratok
megismerésére. Minden olyan iratba betekinthet, arról másolatot
készíthet, vagy kérhet, amely jogainak érvényesítéséhez,
kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges, kivéve az iratnak azt a
részét, amely más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezésbe
ütközik.
(2) Korlátozható az iratbetekintés az adatszolgáltatásra vonatkozó
iratok tekintetében az ellenőrzés megkezdéséig, ha valószínű, hogy azok
tartalmának megismerése a későbbi ellenőrzést meghiúsítaná. Az
iratbetekintés korlátozásáról az adóhatóság határozatot hoz. A határozat
ellen jogorvoslatnak van helye.
Önellenőrzési jog
13.	§ (1) Az adózó önadózás esetén jogosult az önellenőrzésre, ha e
törvény másként nem rendelkezik. A jogkövetkezmények alkalmazása
során az önellenőrzéssel esik egy tekintet alá, ha az adózó a bevallása
elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kéri, adóbevallásának
módosításával.
(2)	A jogkövetkezmények szempontjából önellenőrzésnek minősül az
is, ha az adatszolgáltatás alapján az állami adóhatóság által megállapított
adó alapját, összegét érintő észrevételét az adózó a törvényben nyitva
álló határidő leteltét követően teszi meg.
Az adókötelezettség
14.	§ (1) Az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása,
megfizetése (kiutalása) érdekében köteles törvényben vagy e törvényben
előírt:
a)	bejelentésre, nyilatkozattételre,
b)	adómegállapításra (önadózás, a munkáltató, a kifizető
adómegállapítása),
c)	bevallásra,
d)	adófizetésre és adóelőleg fizetésére,
e)	bizonylat kiállítására és megőrzésére,
f)	nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre),
g)	adatszolgáltatásra,
h)	adólevonásra, adóbeszedésre
[az a)-h) pontban foglaltak együtt: adókötelezettség].
(2)	Az (1) bekezdés g) és h) pontjában megjelölt kötelezettség nem terjed ki a
magánszemély adózóra akkor, ha nem vállalkozó, munkáltató, kifizető vagy
adóbeszedésre kötelezett. A törvény az adózót más kötelezettség alól is
mentesítheti.
(3)	A költségvetési támogatásra az adózó csak azt követően jogosult,
ha eleget tesz a támogatással kapcsolatos bejelentési vagy bevallási,
nyilatkozattételi, illetőleg megállapítási kötelezettségének.
(4)	Az adózó (1) bekezdésben említett kötelezettségeit a felszámoló a
felszámolás kezdő időpontjától teljesíti, továbbá gyakorolja az adózót
megillető jogokat is.
(5)	A kockázati tőkealap adókötelezettségeit az alap kezelője teljesíti,
és gyakorolja az adózót megillető jogokat is.
(6)	Az előtársaságot terhelő, a cégbejegyzést követően teljesítendő
adókötelezettségeket a gazdasági társaság, egyesülés, szövetkezet,
erdőbirtokossági társulat, közhasznú társaság és vízgazdálkodási
társulat teljesíti, továbbá felel az előtársaságként teljesített vagy
teljesíteni elmulasztott kötelezettségekért, továbbá gyakorolja annak
jogait.
(7)	Ha törvény másként nem rendelkezik, e törvény vagy adót, vámot,
járulékot, költségvetési támogatást megállapító jogszabály alkalmazása
során a gazdasági társaságra, egyesülésre, szövetkezetre,
erdőbirtokossági társulatra, közhasznú társaságra és vízgazdálkodási
társulatra vonatkozó rendelkezéseket annak előtársaságára is alkalmazni
kell.
15.	§ Az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy jogait és
kötelességeit nem érinti, hogy az adóból származó bevétel, illetve a
költségvetési támogatás a központi költségvetést, valamely elkülönített
állami pénzalapot vagy önkormányzat költségvetését illeti meg, illetőleg
terheli.
III.	FEJEZET
EGYES ADÓKÖTELEZETTSÉGEK
A bejelentés szabályai
16.	§ (1) Adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkező
adózó folytathat, a 20-21. §-ban foglalt kivétellel.
(2)	Az adóköteles tevékenységet folytatni kívánó adózó adószám
megállapítása végett köteles az állami adóhatóságnál bejelentkezni.
(3)	Az állami adóhatósághoz be kell jelenteni az adózó:
a)	nevét (elnevezését), rövidített cégnevét, a magánszemély
adóazonosító jelét;
b)	címét, székhelyét, telephelyét vagy telephelyeit;
c)	létesítő okiratának (alapító okirat, létesítő okirat, társasági-társulati
szerződés, alapszabály) keltét és számát, képviselőjét, a gazdasági
társaság, közhasznú társaság, egyesülés vezető tisztségviselőinek és
könyvvizsgálójának (ha a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet, az adott
gazdasági társaság vizsgálatáért személyében is kijelölt felelősének)
nevét, lakóhelyét, adóazonosító számát;
d)	gazdálkodási formáját, tevékenységének felsorolását, a cég által a
létesítő okiratban megjelölt tevékenységi köröket a Központi Statisztikai
Hivatal által kiadott nómenklatúra szerint, továbbá statisztikai számjelét;
e)	a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, a korlátolt
felelősségű társaság, az egyesülés, valamint a közös vállalat
tulajdonosának (tulajdonosainak) cégnevét (nevét), székhelyét
(telephelyeit, lakóhelyét), adóazonosító számát;
f)	a magánszemély adózó levelezési címét - ha az nem azonos
székhelyével, telephelyével -, továbbá a Magyarországon lakóhellyel nem
rendelkező külföldi személy esetében magyarországi kézbesítési
meghatalmazottjának nevét és lakóhelyét (székhelyét);
g)	könyvvezetésének módját, iratai őrzésének helyét, ha az nem
azonos az adózó székhelyével vagy lakóhelyével;
h)	jogelődjét és jogelődjének adóazonosító számát,
i)	az önálló tevékenységet folytató magánszemély tevékenysége
gyakorlását, körülményét (fő-, mellékfoglalkozás, nyugdíj melletti
kiegészítő tevékenység),
j) a 22. § (1) bekezdésében előírt nyilatkozatot,
k) átalányadó választását,
l) választása szerint a naptári évtől eltérő üzleti év mérlegforduló
napját.
17.	§ (1) Az adózó,
a)	ha adókötelezettsége, adóköteles tevékenysége egyéni vállalkozói
igazolványhoz kötött, a vállalkozó székhelye szerint illetékes, az okmányirodák
kijelöléséről és illetékességi területéről szóló kormányrendeletben meghatározott
-	körzetközponti feladatokat ellátó - települési (fővárosi kerületi) önkormányzat
jegyzőjéhez (a továbbiakban: körzetközponti jegyző) intézett vállalkozói
igazolvány iránti kérelem (kitöltött nyomtatvány) benyújtásával kéri az adószám
megállapítását, amellyel az adózó teljesíti az állami adóhatósághoz történő
bejelentkezési kötelezettségét;
b)	ha üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a cégbejegyzése iránti
kérelem benyújtását követően folytathat, a cégbírósághoz intézett
bejegyzés iránti kérelem (kitöltött nyomtatvány) és mellékletei
benyújtásával kéri az adószám megállapítását, amellyel az adózó teljesíti
az állami adóhatósághoz történő bejelentkezési kötelezettségét;
c)	ha adókötelezettsége, adóköteles bevételszerző tevékenysége az
a)-b) pontban említett igazolványhoz, eljárás megindításához nem kötött,
a tevékenység megkezdését megelőzően az állami adóhatóságnál az e
célra szolgáló nyomtatványon, írásban teljesíti bejelentkezési
kötelezettségét.
(2)	A cégbíróság, illetve a körzetközponti jegyző az erre a célra szolgáló
számítógépes rendszer útján közli az állami adóhatósággal azokat a 16. § (3)
bekezdésében felsorolt adatokat, amelyek a cégbejegyzés, vállalkozói igazolvány
kiállítása iránt kitöltött nyomtatványon rendelkezésre állnak, ideértve a 16. § (3)
bekezdésének j) és k) pontjában megjelölt nyilatkozat adatait is. Az állami
adóhatóság az adószám megállapításához szükséges, az adóköteles tevékenységet
folytatni kívánó adózó neve (elnevezése), címe (székhelye), cégjegyzék- vagy
egyéni vállalkozói nyilvántartási száma, illetve a 22. § (1) bekezdés szerinti
nyilatkozat alapján számítógépes rendszer útján közli a cégbírósággal, illetőleg a
körzetközponti jegyzővel az adózó adóazonosító számát, illetve az ok
megjelölésével értesíti a megkereső szervet az adószám megállapításának
akadályáról [24. § (8) bekezdése]. Az állami adóhatóság az adószám
megállapításának megtagadásáról szóló jogerős határozat egy példányának
megküldésével értesíti a cégbíróságot, illetőleg a körzetközponti jegyzőt.
(3)	Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt adózó a vállalkozói
igazolvány kézhezvételétől, az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt
adózó pedig a bejelentkezés napjától számított 15 napon belül a 16. § (3)
bekezdésében felsorolt adatok közül az állami adóhatósághoz írásban
bejelenti
a) könyvvezetésének módját, iratai őrzésének helyét, ha az nem azonos az
adózó székhelyével vagy lakóhelyével;
b)	a naptári évtől eltérő üzleti év mérlegforduló napját;
c)	jogelődjének adóazonosító számát;
d)	a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, a korlátolt
felelősségű társaság, az egyesülés, valamint a közös vállalat
tulajdonosának (tulajdonosainak), valamint a gazdasági társaság,
közhasznú társaság, egyesülés vezető tisztségviselőinek,
képviselőjének, könyvvizsgálójának (ha a könyvvizsgáló gazdálkodó
szervezet, az adott gazdasági társaság vizsgálatáért személyében is
kijelölt felelősének nevét, lakóhelyét) adóazonosító számát;
e)	a magánszemély adózó levelezési címét, ha az nem azonos székhelyével,
telephelyével.
(4)	Ha az adóköteles (bevételszerző) tevékenység folytatásához engedély,
jóváhagyás, záradék szükséges, ennek megszerzését - az (1) bekezdés a)
pontjában megjelölt adózók kivételével - a jogerős engedély, jóváhagyás,
záradék közlésétől számított 15 napon belül az adóhatóságnak be kell jelenteni.
(5)	Az adózó a bankszámlanyitást követő 15 napon belül közli az
adóhatósággal valamennyi pénzforgalmi bankszámlájának, elszámolási
számlájának számát. A bankszámla nyitásra kötelezett adózó
adószámának közlésétől számított 15 napon belül jelenti be az
adóhatósághoz elsőként megnyitott belföldi pénzforgalmi bankszámláját.
A bankszámla nyitásra kötelezett adózónak legalább egy belföldi
pénzforgalmi bankszámlával kell rendelkeznie.
(6)	A munkáltatónak és a kifizetőnek e minőségét akkor is be kell az
állami adóhatósághoz jelentenie, ha más adókötelezettség nem terheli.
Ebben az esetben a bejelentést az első adóköteles kifizetéstől számított
15 napon belül kell megtenni.
(7)	Ha a magánszemély adózó az állami adóhatóságnál történő
bejelentkezéskor adóazonosító jellel még nem rendelkezik, akkor a
bejelentkezéssel egyidejűleg teljesíti a 20. § (1) bekezdésében
meghatározott kötelezettségét is.
(8)	Az állami adóhatóság az adózót nyilvántartásba vételéről 30 napon
belül értesíti, és ebben tájékoztatja valamennyi nyilvántartásban szereplő
adatáról.
(9)	A készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül az állami
adóhatósághoz a vevőnek, a szolgáltatás igénybe vevőjének - a
vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek kivételével - be
kell jelentenie
a)	a kapcsolt vállalkozások között létrejött, egymillió forintot meghaladó
értékben teljesített készpénz szolgáltatást,
b)	egyéb esetben az ötmillió forintot meghaladó értékben teljesített
készpénz szolgáltatást.
18.	§ (1) Az adózási ügyvivőként eljáró fióktelep, továbbá a közvetlen
kereskedelmi képviselet bejelentkezésére a gazdasági társaságok
bejelentkezésére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.
(2)	A külföldi vállalkozás fióktelepe, továbbá közvetlen kereskedelmi
képviselete az adószámról történő értesítést követő 15 napon belül
benyújtja az állami adóhatósághoz a külföldi vállalkozás illetőségét
igazoló - az illetősége szerinti ország adóhatóságától származó - 90
napnál nem régebbi okirat hiteles magyar nyelvű fordítását, és bejelenti a
külföldi vállalkozásnak a Magyar Köztársaság területén működő más
fióktelepeit és azok adószámát is.
19.	§ (1) Az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adó
esetében - az önadózás és az adóbeszedés kivételével - az adózó
bevallásának benyújtásával jelenti be adókötelezettségét.
(2)	Az önadózás és az adóbeszedés útján megállapított adó esetén az
adókötelezettség keletkezését annak bekövetkeztétől (a tevékenység
megkezdésétől) számított 15 napon belül az erre a célra rendszeresített
nyomtatványon jelenti be az adózó az önkormányzati adóhatóságnál. Az
iparűzési tevékenységet ideiglenes, alkalmi jelleggel folytató adózó,
adóköteles tevékenységének megkezdésekor köteles ezt az
önkormányzati adóhatóságnál bejelenteni. A bejelentési kötelezettséget
az erre a célra rendszeresített nyomtatványon kell teljesíteni, ha az
önkormányzati adóhatóságnál a bejelentésre nyomtatványt
rendszeresítettek.
(3)	Az adózó az önkormányzati adóhatósághoz bejelenti a 16. § (3)
bekezdésében megjelölt adatokat a j) pont kivételével.
(4)	Az adóbeszedésre kötelezettnek e minőségét a kötelezettség keletkezésétől
számított 15 napon belül akkor is be kell jelentenie az önkormányzati
adóhatósághoz, ha más adókötelezettség nem terheli.
20.	§ (1) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha
nem végez általános forgalmiadó-köteles tevékenységet és nem
rendelkezik adóazonosító számmal
a)	jövedelemadó-köteles bevételének megszerzése,
b)	költségvetési támogatás igénylése
előtt adóazonosító jelének közlése végett az állami adóhatóságnál az
e célra szolgáló nyomtatványon írásban bejelenti nevét, születési helyét,
idejét, anyja leánykori nevét és lakóhelyét (a továbbiakban: természetes
azonosító adatok), a nem magyar állampolgárságú magánszemély
útlevélszámát és állampolgárságát is. Az állami adóhatóság jogosult a
bejelentett természetes azonosító adatokat a magánszemély
személyazonosító igazolványának adataival egybevetni. A bejelentés
alapján az adóhatóság a magánszemély adóazonosító jelét megállapítja
és arról 15 napon belül hatósági igazolványt (a továbbiakban:
adóigazolvány) állít ki.
(2)	Az állami adóhatóság az adózó által bejelentett természetes
azonosító adatokat egyezteti a személyi adat- és lakcímnyilvántartás
szervével.
(3)	Az állami adóhatóság az adóazonosító jelről első ízben 60 napra
érvényes ideiglenes adóigazolványt állít ki, ha a magánszemély által az
(1)	bekezdés szerint bejelentett és a személyi adat- és
lakcímnyilvántartás szervétől igényelt adatok között eltérés van.
(4)	Az állami adóhatóság a (3) bekezdésben meghatározott esetben -
az adateltérés okának tisztázása érdekében - a magánszemélyt a
bejelentett adatok igazolására szólítja fel. Ha a magánszemély által
igazolt és az állami adóhatóság nyilvántartásában javított adatok nem
egyeznek a személyi adat- és lakcímnyilvántartás adataival, az
adóhatóság az adateltérés rendezése érdekében haladéktalanul
megkeresi a magánszemély lakóhelye szerint illetékes települési
önkormányzat jegyzőjét. Az állami adóhatóság az ideiglenes
adóigazolvány érvényességét 60 nappal meghosszabbítja, ha az
adateltérés annak érvényességi idején belül nem javítható.
(5)	Az ideiglenes adóigazolványra a személyazonosító jel helyébe lépő
azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996.
évi XX. törvénynek a hatósági igazolványra és az adóigazolványra
vonatkozó rendelkezései az irányadók, azzal az eltéréssel, hogy az
ideiglenes adóigazolvány annak érvényességi idejét is tartalmazza.
(6)	A magánszemély a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről
szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 39. § (2) bekezdése
alapján keletkezett fizetési kötelezettségét és annak megszűnését 15
napon belül jelenti be az állami adóhatóságnak. A bejelentés alapján az
adóhatóság a fizetési kötelezettséget előírja, a befizetéseket
nyilvántartja. A fizetési kötelezettség teljesítését az adóhatóság az adóév
utolsó napját követő 60 napon belül az adózó adószámláján megvizsgálja
és az elmulasztott járulékkötelezettségből eredő tartozás megfizetési
kötelezettségről határozatban rendelkezik. Az állami adóhatóság az
adóazonosító jellel nem rendelkező magánszemély részére az (1)
bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazásával adóazonosító jelet
állapít meg.
21.	§ (1) Az illetékkötelezettséggel járó vagyonszerzés tényét, továbbá
a megszerzett vagyon forgalmi értékét az illetéktörvényben foglaltak
szerint kell bejelenteni.
(2)	Az illetéktörvényben bejelentésre kötelezett személy a jogügyletet
tartalmazó okiratnak a földhivatalhoz történő benyújtásakor - az erre a
célra az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon - bejelenti
a)	visszterhes ingatlanátruházás esetén - az ingatlannak közérdekű célra
történő megvásárlása, illetve a kizárólag magánszemélyek által kötött tartási,
életjáradéki és öröklési szerződés keretében történő ingatlan átruházásának
kivételével - az ingatlant értékesítő magánszemély,
b)	az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében
való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése),
megszüntetése esetén a bevételt szerző magánszemély
adóazonosító jelét, ennek hiányában a 20. § (1) bekezdése szerinti
természetes azonosító adatait (nem magyar állampolgárságú
magánszemélynek az útlevélszámát). A földhivatal a kérelmet
visszautasítja, amennyiben a bejelentés az adóazonosító jelet, illetőleg
ennek hiányában a természetes azonosító adatokat (nem magyar
állampolgárságú magánszemélynél az útlevélszámot) nem vagy
hiányosan tartalmazza.
(3)	Ha a magyar állampolgárságú magánszemély nem rendelkezik
adóazonosító jellel, az illetékhivatal a (2) bekezdésben meghatározott
nyomtatványnak a földhivataltól az illetékhivatalhoz való továbbítását
követő 15 napon belül, a természetes azonosító adatok közlésével
megkeresi az állami adóhatóságot a magánszemély adóazonosító
jelének megállapítása céljából. Az állami adóhatóság az illetékhivatal
megkeresésére a 20. §-ban meghatározott módon állapítja meg a
magánszemély adóazonosító jelét, és egyidejűleg megküldi azt a
megkereső szervnek.
Az általános forgalmi adókötelezettség bejelentése
22.	§ (1) Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége
megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy
a)	kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végez,
b)	tárgyi adómentesség helyett adóalanyiságot választ,
c)	alanyi adómentességet választ,
d)	az adómegállapítás melyik különleges módját kívánja alkalmazni,
e)	az Európai Közösség tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal
kereskedelmi kapcsolatot (beszerzés, értékesítés, szolgáltatásnyújtás, -
igénybevétel) kíván létesíteni.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megváltoztatását - az e) pont
kivételével - a változtatást megelőző adóév utolsó napjáig kell
bejelenteni. Ha az adózó az alanyi mentességre jogosító értékhatárt az
adóév közben lépte túl, a bejelentést a 23. § (3) bekezdése szerint kell
megtenni.
(3)	Ha az adózó az (1)-(2) bekezdésben foglalt bejelentést törvényben
előírt feltételek hiánya miatt nem tehette volna meg, bejelentését az előző
adóévről vagy annak utolsó hónapjáról, negyedévéről adott bevallásával
egyidejűleg, az adóév első napjára visszamenően módosíthatja.
(4)	A közösségi adószámmal nem rendelkező adózó közösségi
adószámának megállapítása érdekében az állami adóhatóságnál
előzetesen bejelenti, hogy az Európai Közösség tagállamában
illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni.
Az állami adóhatóság kérelemre - a bejelentés napjával - az adóév
közben is törli az adózó közösségi adószámát, ha bejelenti, hogy az
Európai Közösség tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal
kereskedelmi kapcsolatát megszüntette.
(5)	A (4) bekezdés alkalmazásával szerzi meg közösségi adószámát az
általános forgalmi adó alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett
a)	magánszemély, aki az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint az
Európai Közösség más tagállamában új közlekedési eszközt szerez be,
b)	jogi személy, jogi személyiség nélküli egyéb szervezet, ha az adóévben
általa az Európai Közösség más tagállamában beszerzett termék adó nélkül
számított összesített ellenértéke a 2 500 000 forintot meghaladja,
c)	jogi személy, jogi személyiség nélküli egyéb szervezet, ha az
adóévben általa az Európai Közösség más tagállamában beszerzett
termék adó nélkül számított összesített ellenértéke nem haladja meg a
2 500 000 forintot és adófizetési kötelezettségét választása alapján
belföldön kívánja teljesíteni.
(6)	Az a belföldi jogi személy és egyéb szervezet, amely az általános
forgalmi adónak nem alanya, de a beszerzéseit terhelő, előzetesen
felszámított általános forgalmi adót visszaigényelheti, a visszaigénylés
érdekében ezt a jogosultságát bejelentheti és adóvisszaigénylését az
adózókkal azonos módon kérheti.
(7)	A kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult
magánszemély adózót nem terheli e címen bejelentési kötelezettség, ha
kizárólag termőföld művelési ágú földterület bérbe-, haszonbérbe adása
miatt válik az általános forgalmi adó alanyává. Ugyanez a rendelkezés
vonatkozik az 1992. évi II. törvény szerinti részarány-földtulajdonosra,
amennyiben földtulajdonát a szövetkezet közös használatában hagyja,
illetve ha kizárólag a részére kiadott földtulajdonának bérbe-,
haszonbérbe adása miatt válik az általános forgalmi adó alanyává.
A változás bejelentése
23.	§ (1) Az adózónak az adókötelezettségét érintő olyan változást - a
megváltozott természetes azonosító adatok és a 22. § (2) bekezdésében
foglaltak kivételével -, amelyről a cégbíróság, illetve a körzetközponti
jegyző külön jogszabály alapján az adóhatóságot nem köteles értesíteni,
annak bekövetkezésétől számított 15 napon belül az előírt
nyomtatványon közvetlenül az állami és az önkormányzati
adóhatóságnak kell bejelentenie.
(2)	Az adókötelezettséget érintő változás különösen a 16. § (3)
bekezdésében felsorolt adatok változása, továbbá az adózó
végelszámolásának elhatározása, az adóköteles tevékenység vagy a jogi
személy, egyéb szervezet megszűnése is. Az üzleti év mérlegforduló
napjának megváltozásáról az adózó a változás évét megelőző naptári év
augusztus 15. napjáig tesz bejelentést.
(3)	Akit törvényben meghatározott értékhatár elérése esetén terhel
adókötelezettség, a bejelentést az értékhatár elérését követő 15 napon
belül kell megtennie az adóhatósághoz.
(4)	Az adózó az adókötelezettséget érintő változás szabályai szerint
jelenti be az állami adóhatósághoz,
a)	ha a bíróság közhasznú szervezetként vagy kiemelkedően közhasznú
szervezetként nyilvántartásba vette,
b)	a kapcsolt vállalkozásnak minősülő másik személy nevét
(elnevezését), székhelyét (telephelyét) és adóazonosító számát az első
szerződéskötésüket követő 15 napon belül.
(5)	Ha a 17. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában említett adózó adataiban
bekövetkezett változás az adózó adószámának megváltozását eredményezi, az
állami adóhatóság a megváltozott adószámról az adózóval egyidejűleg értesíti a
cégbíróságot, illetve a körzetközponti jegyzőt.
(6)	A 17. § (1) bekezdés a)-b) pontjában említett adózó a cégbírósághoz,
illetve a körzetközponti jegyzőhöz teljesített bejelentéssel tesz eleget az állami
adóhatósághoz teljesítendő változásbejelentési kötelezettségének azon
adókötelezettséget érintő adatainak tekintetében, amelyeknek változásáról a
cégbíróság, illetve a körzetközponti jegyző külön jogszabály alapján az állami
adóhatóságot értesíti.
(7)	Amennyiben az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámlaszáma a
számlát vezető hitelintézet érdekkörében felmerült ok, illetőleg intézkedés
miatt megváltozik, az eredeti és a megváltozott számlaszámot a
hitelintézet köteles bejelenteni - az adózó adóazonosító számának
feltüntetésével - a változástól számított 15 napon belül az állami
adóhatóságnál.
Az adózó bejelentés szerinti nyilvántartásba vétele
24.	§ (1) Az adóhatóság a bejelentés alapján nyilvántartásba veszi az
adózót.
(2)	Az állami adóhatóság az adózónak a bejelentés alapján adószámot
állapít meg. Az adószámot az egyéni vállalkozói igazolványban fel kell
tüntetni, a cégjegyzékbe be kell jegyezni. Az állami adóhatóság az
adóazonosító számról - megkeresésre - az önkormányzati adóhatóságot
tájékoztatja.
(3)	Az állami adóhatóság az adószámmal nem rendelkező
magánszemélyt az adóazonosító jelén, ennek hiányában - a magyar
állampolgársággal nem rendelkező magánszemélyt - útlevélszámán,
állampolgárságát is feltüntetve, tartja nyilván.
(4)	Az önkormányzati adóhatóság az adózót a (2) és (3) bekezdésben
foglaltak szerint tartja nyilván. Amennyiben az adózó adóazonosító jellel
nem rendelkezik, adóbevallásával egyidejűleg az adóazonosító jel
megállapításához szükséges, a 20. § (1) bekezdésében felsorolt
adatokat közli az önkormányzati adóhatósággal. Az önkormányzati
adóhatóság megkeresésére az állami adóhatóság a 20. § (1)
bekezdésében foglalt adatok közlése esetén az adóazonosító számmal
nem rendelkező magánszemély adóazonosító jelét megállapítja, és erről
az önkormányzati adóhatóságot értesíti. Az önkormányzati adóhatóság a
magánszemélyt erről tájékoztatja.
(5)	Az adózónak az adóazonosító számát az adózással összefüggő
minden iraton fel kell tüntetnie. A magánszemély az adóazonosító jelét
(nem magyar állampolgárságú magánszemély az útlevélszámát) közli a
munkáltatóval, a kifizetővel, a megyei (fővárosi) munkaügyi központtal, a
hitelintézettel, a társadalombiztosítási szervvel, ha az olyan kifizetést
teljesít, amelynek alapján a magánszemélynek adófizetési kötelezettsége
keletkezik és azzal összefüggésben a törvény adatszolgáltatási
kötelezettséget ír elő. A magánszemély az adóazonosító jelét (nem
magyar állampolgárságú magánszemély az útlevélszámát) közli a
földhivatallal, az illetékhivatallal, a biztosítóintézettel, az adókedvezmény
(adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást kiállító szervvel, a
költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítójával is,
ha ezzel összefüggésben azt adatszolgáltatási kötelezettség terheli. Az
előzőekben felsorolt adatszolgáltatásra kötelezettek felhívására a
magánszemély bemutatja adóigazolványát (útlevelét). Ha a
magánszemély az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú
magánszemély az útlevélszámát) nem közli, a munkáltató és a kifizető a
kifizetést, az adókedvezmény (adómentesség), a költségvetési
támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítója az igazolás
kiadását - az adóazonosító jel (nem magyar állampolgárságú
magánszemély esetében az útlevélszám) közléséig - megtagadja.
(6)	Az adózó költségvetési támogatást csak akkor igényelhet, ha
rendelkezik adóazonosító számmal.
(7)	Az állami adóhatóság a közösségi kereskedelemben érintett
adózónak a bejelentés alapján közösségi adószámot állapít meg. Az
adózó a közösségi adószámot a közösségi kereskedelemmel összefüggő
minden iraton feltünteti.
(8)	Az adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, ha az
adózó által bejelentett adatok valótlanok vagy hiányosak.
(9)	Az adóhatóság törli a bejelentkezett és adószám alapján nyilvántartásba
vett adózók közül azt,
a)	akinek (amelynek) a cégbírósági bejegyzés, illetve az egyéni
vállalkozói igazolvány iránti kérelmét a cégbíróság, illetve a
körzetközponti jegyző elutasította, kivéve, ha az adózó igazolja a
cégbíróság végzésének kézhezvételét követő 30 napon belül, hogy a
cégbejegyzési kérelmének elutasítását követő 8 napon belül kérelmét
ismételten benyújtotta és a bejegyzés iránti eljárás folyamatban van,
b)	akinek (amelynek) a cégjegyzékből való törlését a cégbíróság
jogerős végzésével elrendelte, illetőleg akinek vállalkozói igazolványát a
körzetközponti jegyző jogerősen visszavonta, vagy aki a vállalkozói
igazolványát visszaadta,
c)	aki bejelenti a tevékenységének megszüntetését vagy a
tevékenység folytatásához szükséges engedélyét visszavonják,
d)	amelynek cégbejegyzési eljárását a cégbíróság megszüntette.
(10)	A nyilvántartásból való törlésről az állami adóhatóság az adózót
haladéktalanul értesíti.
(11)	A (9) bekezdés a) pontjának második fordulata esetében nem kell
alkalmazni az adókötelezettség megszűnésére előírt szabályokat.
(12)	Az állami adóhatóság hivatalból állapítja meg az adóazonosító
jelét annak a magánszemélynek,
a)	aki bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, vagy
b)	akinek az adóhatóság jogszabályban meghatározott feladatainak
végrehajtásához adóhatósági nyilvántartása szükséges.
(13)	Ha a nem magánszemély adózónak adókötelezettsége kizárólag
az önkormányzati adóhatóságnál keletkezik, az állami adóhatóság az
adózó kérelmére - az önkormányzati adóhatóságnál történő nyilvántartás
céljából - adószámot állapít meg. Az adózót bevallási kötelezettség az
állami adóhatóságnál csak abban az esetben terheli, ha adóköteles
tevékenységet folytat. Ha az adózónak a későbbiekben az állami
adóhatósághoz teljesítendő adókötelezettsége keletkezik, ennek
bejelentésekor a korábban megállapított adószámot használja fel.
Adómegállapítás
25.	§ (1) Az adót, a költségvetési támogatást
a)	az adózó: önadózással,
b)	a kifizető és a munkáltató: adólevonással, az adóbeszedésre kötelezett:
adóbeszedéssel,
c)	az adóhatóság: bevallás alapján kivetéssel, kiszabással,
adatszolgáltatás alapján adóhatósági adómegállapítás útján, illetőleg
utólagos adómegállapítás keretében
állapítja meg.
(2)	Az adókat adónként, a költségvetési támogatást támogatásonként
az adó- illetve a költségvetési támogatás alapjának meghatározására
előírt időszakonként kell megállapítani.
Önadózás
26.	§ (1) Az adót, a költségvetési támogatást - ha törvény előírja - az
adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni (önadózás).
(2)	A jogi személy és egyéb szervezet az adót és a költségvetési
támogatást - az építményadó, a telekadó, a gépjárműadó, a
vagyonszerzési illeték és a kiszabással megállapított eljárási illeték
kivételével - önadózással állapítja meg.
(3)	A magánszemély az adóját akkor állapítja meg önadózással, ha
a)	vállalkozó, az építményadó, a telekadó, a gépjárműadó, a
vagyonszerzési illeték és a kiszabással megállapított eljárási illeték
kivételével,
b)	az általános forgalmi adó vagy a fogyasztási adó alanya,
c)	a személyi jövedelemadóját nem a munkáltatója (kifizető), illetőleg
az adóhatóság (továbbiakban: adóhatósági adómegállapítás) állapítja
meg.
A kifizető, a munkáltató, az adóbeszedésre kötelezett és az adóhatóság
adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása
27.	§ (1) A kifizető más személy adóját akkor állapítja meg, ha ezt törvény
előírja. Ha a kifizető az adót, adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban
azt csak a kifizetőtől követelheti.
(2)	A munkáltató a magánszemély jövedelemadóját akkor köteles
megállapítani, ha annak törvényben foglalt feltételei fennállnak. A magánszemély
a munkáltatónak az adóévet követő január 15-ig nyilatkozik arról, hogy
a)	a munkáltatói adómegállapítás feltételei fennállnak és kéri a munkáltatói
adómegállapítást, vagy
b)	nem kéri a munkáltatói adómegállapítást.
(3)	A (2) bekezdésben előírt időpontig munkahelyet változtató adózó
az új munkáltatójánál is tehet nyilatkozatot. Ilyen esetben nyilatkozatához
az előző munkáltatótól kapott jövedelem-igazolást is csatolnia kell.
(4)	A munkáltató az adóalapot és az adót a magánszemély
nyilatkozata alapján, az adóévet követő február 20-ig átadott, az
adóalapot csökkentő, illetve adókedvezmény igénybevételére jogosító
igazolások figyelembevételével az adóévet követő április 20-ig állapítja
meg és erről igazolást ad. Amennyiben az adóhatóság a munkáltató
adómegállapításával szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a
magánszemélynek kell megfizetnie.
(5)	Az adó megállapításához az adóköteles társadalombiztosítási
ellátás kifizetéséről a társadalombiztosítási szervtől a munkáltatóhoz
érkezett vagy a magánszemély birtokában lévő igazolásokat is
figyelembe kell venni.
(6)	A törvényben meghatározott esetben az adóbeszedésre kötelezett
adózó a helyi adó összegét közli a magánszeméllyel és az adót átveszi.
28.	§ (1) Az az adózó, aki a személyi jövedelemadóról szóló törvényben
meghatározott feltételek alapján nincs kizárva az adóhatósági
adómegállapításból, továbbá nem kívánja adóját önadózással megállapítani,
illetőleg munkáltatói adómegállapítást nem kér, az adóévet követő január 15-éig
az illetékes adóhatóságnál az erre a célra rendszeresített nyomtatványon
bejelenti, hogy adóhatósági adómegállapítás útján kívánja teljesíteni
adókötelezettségét. Az adózó a bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik különösen:
a)	a családi kedvezmény érvényesítésével és a kedvezmény megosztásával, a
lakáscélú kedvezmény érvényesítésével és megosztásával; a súlyosan
fogyatékosok adókedvezményével kapcsolatos adatokról,
b)	átvezetési igényéről, a visszatérítendő adó átutalásához szükséges
adatokról,
c)	az ingatlan bérbeadással, végkielégítéssel összefüggő adatokról,
d)	az adóhatóság rendelkezésére nem álló, az adóhatósági adómegállapításhoz
szükséges adatokról.
(2)	Ha az adózó január 15-éig nem tesz bejelentést az adóhatóságnak, továbbá
munkáltatói elszámolást sem kér, adókötelezettségét önadózás útján teljesíti. Az
(1)	bekezdésben meghatározott nyilatkozatához az adózó zárt borítékban csatolja
a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti
felhasználásáról szóló rendelkező nyilatkozatát.
(3)	Ha az adózó nyilatkozata hibás vagy hiányos az adóhatóság azt kijavítja,
amennyiben az adózó közreműködése nélkül a nyilatkozat nem javítható, az
adóhatóság az adózót határidő tűzésével hiánypótlásra szólítja fel. Ha az adózó a
hiánypótlási kötelezettségének nem tesz eleget, illetőleg az adóhatósági
adómegállapítást nem kérhette volna, az adóhatóság arról értesíti az adózót, hogy
adókötelezettségét az önadózás szabályai alapján kell teljesítenie.
(4)	Az adóhatóság az adózó nyilatkozata és az adatszolgáltatásra kötelezettek
adatszolgáltatása alapján megállapítja az adó alapját, az adót, a visszatérítendő
adót - ideértve a járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont
nyugdíjjárulékot - illetőleg a befizetendő adót, és az ezeket tartalmazó
adómegállapítást május 15. napjáig postára adja.
(5)	Az adózónak a befizetendő adót június 15-éig kell megfizetnie, illetőleg az
adóhatóságnak a visszatérítendő adót eddig az időpontig kell elszámolni vagy
kiutalni. Ha az adóhatóság az adómegállapítást késedelmesen teljesíti, a fizetési
határidőt (30 nap) az adómegállapítás kézhezvételétől kell számítani.
(6)	Az adózó az adómegállapításra annak kézhezvételétől számított 8 napon
belül észrevételt tehet, ha tudomása szerint, vagy a nála lévő iratok alapján az
adóhatósági adómegállapítás módosítása indokolt. Észrevételében meg kell
jelölnie a módosítani kívánt adatokat, és másolatban csatolnia kell azokat az
iratokat, amelyekkel módosítási igényét alátámasztja.
(7)	Amennyiben az adatszolgáltatási kötelezettséggel terhelt adózó
adatszolgáltatási kötelezettségét utólag módosítja, az adóhatóság az
adómegállapítást határozatban helyesbíti, a megállapított különbözetet az
adózónak a határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül kell
megfizetnie, illetőleg az adóhatóságnak a kiutalást teljesítenie.
(8)	Az adóhatósági adómegállapítás során megállapított, és az adózóval közölt
adó a jogkövetkezmények és az ellenőrzés szempontjából az adózó által bevallott
adónak minősül, ha az adózó a nyitva álló határidőn belül észrevételt nem tett,
illetve az adóhatóság az adózó észrevétele alapján az adót módosította.
(9)	Az adóhatóság az észrevételt 15 napon belül elbírálja és a módosított
adómegállapítást megküldi az adózónak, illetőleg arról értesíti, hogy az
észrevétel alapján az adómegállapítás módosítása nem indokolt. Ha az adózó
nem ért egyet észrevételének elbírálásával, a módosított adómegállapítás,
illetőleg az adóhatóság értesítésének kézhezvételétől számított 8 napon belül az
adóhatósághoz kifogást terjeszthet elő.
(10)	Az adóhatóság az adózó kifogása alapján a tényállást hatósági eljárás
keretében tisztázza, és határozattal állapítja meg az adó alapját, az adót, a
visszatérítendő, illetőleg befizetendő adót. A határozat jogerőre emelkedéséig a
visszatérítendő adót az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összeg
szerint kell kiutalni.
(11)	Ha a határozat alapján az adózót a bevallottnál kisebb fizetési
kötelezettség terheli, az adóhatóság az adóbefizetés igazolását követően az adózó
kérelmére a javára mutatkozó összeget 15 napon belül visszatéríti, illetve ha azt
nem fizették be, az adózónak a kijavított összeget kell megfizetnie.
(12)	Ha a határozat alapján az adózót további befizetés terheli, az adót
15 napon belül kell megfizetnie.
29.	§ (1) Ha a munkáltató a munkáltatói adómegállapítást követően
feltárja, hogy a magánszemély jogszerű eljárása mellett az adót tévesen
állapította meg, és a magánszemély vele még munkaviszonyban áll, az
adómegállapítást módosítja, és az adókülönbözetet a magánszemély
részére visszatéríti, illetőleg a következő kifizetéskor levonja. A
munkáltató az adómegállapítás módosítását nyilvántartásba veszi, és
egyidejűleg a módosított adómegállapításról igazolást állít ki a
magánszemély részére. Az e bekezdés, valamint a 41. § (1)-(2)
bekezdése szerinti levonás nem haladhatja meg az esedékes
egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal és adóelőleggel csökkentett havi
munkabér 15%-át. Ha az adókülönbözet egy összegben nem vonható le,
a munkáltató a levonást további hat hónapon át folytathatja. A munkáltató
a levont, illetőleg visszatérített adókülönbözetet a rá vonatkozó szabályok
alapján vallja be, fizeti meg, illetőleg igényli vissza. A munkáltató a
levonni elmulasztott adó után a munkáltatói adómegállapításra előírt
határidőt követő naptól a nyilvántartásba vétel napjáig saját terhére
önellenőrzési pótlékot állapít meg, melyet be kell vallania, és meg kell
fizetnie. A munkáltató az önellenőrzési pótlék megállapítási, bevallási
kötelezettség teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség
megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól. Amennyiben az
adókülönbözet az előbbiek szerint nem vonható le teljes egészében,
vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, a munkáltató a
levonás meghiúsulásától számított 15 napon belül az adókülönbözet még
fennálló összegéről és a magánszemély adóazonosító számáról értesíti a
magánszemély állami adóhatóságát, amely az egyébként rá vonatkozó
szabályok szerint intézkedik a hátralék beszedése érdekében. Ilyen
esetben késedelmi pótlék a fizetési felhívásban megjelölt teljesítési
határidő lejártát követően számítható fel. A magánszemély az
adóhatóságtól fizetési könnyítést csak az adólevonás előbbiek szerinti
meghiúsulása esetén kérhet.
(2)	Ha a munkáltatói adómegállapítás az (1) bekezdésben foglaltak
szerint azért nem módosítható, mert
a)	a magánszemély már nem áll munkaviszonyban az adót
megállapító munkáltatóval,
b)	a magánszemély a munkáltatói adómegállapítást önellenőrzéssel
helyesbítette, és erről nyilatkozott a munkáltatójának,
c)	a magánszemély adóját a magánszemély halálára tekintettel az
adóhatóság állapította meg,
a munkáltató a feltárt adókülönbözetet a feltárás időpontjában
nyilvántartásba veszi és az adókülönbözet összegéről - a magánszemély
adóazonosító számának feltüntetésével - 15 napon belül bejelentést tesz
a magánszemély állami adóhatóságának. A munkáltató a feltárt
adókülönbözetről lehetősége szerint tájékoztatja a magánszemélyt. A
munkáltató a levonni elmulasztott adó után a munkáltatói
adómegállapításra előírt határidőt követő naptól a nyilvántartásba vétel
napjáig saját terhére önellenőrzési pótlékot állapít meg, melyet be kell
vallania és meg kell fizetnie. A munkáltató a bejelentési, önellenőrzési
pótlék megállapítási, bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül az
adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő
jogkövetkezmények alól. A bejelentés alapján az adókülönbözetet az
állami adóhatóság határozattal írja elő a magánszemély terhére, illetőleg
javára.
(3)	Ha a kifizető a kifizetésről szóló igazolás kiállítását követően tárja
fel, hogy a magánszemély adóját, adóelőlegét nem a törvényben
meghatározottak szerint állapította meg és vonta le, a feltárt hibát
nyilvántartásba veszi és az adókülönbözet összegéről, a kifizetés
jogcíméről, valamint a kifizetésről szóló igazolás kiállításának időpontjáról
az adóazonosító szám feltüntetésével 15 napon belül bejelentést tesz a
magánszemély állami adóhatóságához és lehetősége szerint értesíti a
magánszemélyt. Amennyiben a hiba a törvényben meghatározottnál
alacsonyabb összegű adó, adóelőleg levonását eredményezte, a kifizető
az igazolás kiállításának napjától a nyilvántartásba vétel napjáig a levonni
elmulasztott adó, adóelőleg után önellenőrzési pótlékot állapít meg, vall
be, és fizet meg. A kifizető a bejelentési, az önellenőrzési pótlék
megállapítási és bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül az
adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő
jogkövetkezmények alól. A munkáltató az előbbi szabály alapján jár el, ha
az összesített igazolás kiállítását követően tárja fel tévedését.
30.	§ (1) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a járulékot az adózó
az önadózás szabályai szerint állapítja meg, vallja be és fizeti meg.
(2)	A magánszemély nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék
fizetési kötelezettségét a járulékköteles jövedelmet juttató munkáltató,
kifizető állapítja meg, vallja be és fizeti meg. A magánszemély a
munkáltatónál, kifizetőnél a kifizetést megelőzően nyilatkozhat - a
jogcímet megjelölve - arról, hogy a kifizetést járulékfizetési kötelezettség
nem terheli. A magánszemély nyilatkozata az adóbevallással
egyenértékű.
(3)	A kifizető, a munkáltató járulékbevallását az önellenőrzés szabályai
szerint helyesbítheti, ha nem a jogszabálynak megfelelően vonta le a
járulékot.
(4)	A járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont
nyugdíjjárulékot
a)	az önadózó magánszemély a jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában,
b)	az adóhatósági adómegállapítást választó adózó bevallásnak minősülő
külön nyomtatvány benyújtásával
igényelheti vissza, feltéve, hogy a különbözetet év közben a
foglalkoztatójával nem számolta el.
(5)	A járulékot - a (3) bekezdésben meghatározottaktól eltérően - a
magánszemély helyesbítheti önellenőrzéssel, ha a (2) bekezdésben
említett nyilatkozatot jogszerűen nem tehette volna meg. Az
önellenőrzést a jövedelemadóra vonatkozó szabályok alapján kell
elvégezni, azzal, hogy az önellenőrzési pótlékot a nyilatkozat megtételét
követő naptól kell felszámítani.
(6)	A költségvetési szervek központosított bérszámfejtését végző, e
tekintetben munkáltatónak minősülő adózó a társadalombiztosítási
járulékot, a magánszemélytől levont nyugdíjjárulékot és
egészségbiztosítási járulékot a rá vonatkozó külön szabályok szerint
vallja be és fizeti meg.
Adóbevallás
31.	§ (1) Az adóbevallás az adózó azonosításához, az adóalap, a
mentességek, a kedvezmények, az adó, a költségvetési támogatás
alapja és összege megállapításához szükséges adatokat tartalmazza. Az
adózó az önadózással megállapított adóról - az eljárási illeték kivételével
-, továbbá költségvetési támogatásról adónként, költségvetési
támogatásonként az erre a célra rendszeresített nyomtatványon
adóbevallást tesz. A költségvetési támogatás előlegének, illetve
gyakoribb igénybevételének igénylése nem minősül adóbevallásnak. Az
adóhatóság olyan nyomtatványt is rendszeresíthet, amely alkalmas több
jogcímen fennálló adókötelezettség, költségvetési támogatásigénylés
bevallására, illetve az adókötelezettség bevallása mellett költségvetési
támogatás igénylésére.
(2)	A munkáltató, a kifizető a megállapított adót, a levont adóelőleget
és járulékot saját adóbevallásában vallja be. Ha adóbevallásra egyébként
nem kötelezett, az általa levont adóról, adóelőlegről, járulékról, valamint a
megállapított jövedelemadó különbözetéről külön adóbevallást tesz.
(3)	Az adót az a munkáltató vallja be, akihez az adózó a nyilatkozatát
megtette.
(4)	Az adóbevallás benyújtásában akadályozott adózó az
akadályoztatás megszűnését követő 15 napon belül tesz adóbevallást. A
késedelem igazolására vonatkozó kérelmet (a továbbiakban: igazolási
kérelem) a bevallással egyidejűleg kell benyújtani.
(5)	Az adózó az állami adóhatósághoz az erre a célra rendszeresített
nyomtatványon abban az esetben is adóbevallást nyújt be, ha a bevallási
időszakban adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. A társasági
adóbevallás helyett az adóévet követő év február 15-ig - bevallást
helyettesítő nyomtatványon - nyilatkozatot tesz az alapítvány, a
közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a
lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, feltéve, hogy
az adóévben vállalkozási tevékenységből (az önkéntes kölcsönös
biztosító pénztár kiegészítő vállalkozási tevékenységéből) származó
bevételt nem ér el, vagy e tevékenységéhez kapcsolódóan költséget,
ráfordítást nem számol el.
(6)	Az adó megfizetése, a költségvetési támogatás igénybevétele az
adóbevallást nem pótolja. Az erre kötelezett adózónak akkor is kell
adóbevallást tennie, ha az adót megfizette, vagy később fizetheti meg.
(7)	Az ellenőrzés megkezdését követően a vizsgálat alá vont adó- és
költségvetési támogatás vonatkozásában a be nem nyújtott adóbevallás
nem pótolható.
(8)	Az adóbevallást adótanácsadó, adószakértő ellenjegyezheti. Az
ellenjegyzett hibás adóbevallás esetén a mulasztási bírságot az
adóhatóság az adótanácsadó, adószakértő terhére állapítja meg.
A helyi adók bevallása
32.	§ (1) A vállalkozók kommunális adójáról és az iparűzési adóról az
adóévet követő év május 31-ig kell bevallást tenni. A naptári évtől eltérő
üzleti évet választó adózó adóbevallását az adóév utolsó napját követő
150. napig nyújtja be.
(2)	Ha a helyi adót nem az adózó állapítja meg, az adókötelezettség
keletkezését (változását) követő 15 napon belül kell adóbevallást tennie.
(3)	Nem kell újabb adóbevallást tenni a (2) bekezdésben foglalt
esetben mindaddig, ameddig a helyi adót (adókötelezettséget) érintő
változás nem következett be.
(4)	Az adóbeszedésre kötelezettnek az általa beszedett helyi adóról a
tárgyhónapot követő hó 15-ig kell bevallást tennie.
Az adóbevallás különös szabályai
33.	§ (1) A magánszemély a személyi jövedelemadóról szóló törvény
rendelkezései szerint állapítja meg adóját, és nyújtja be adóbevallását,
vagy adóját a munkáltatójához intézett nyilatkozata alapján a
munkáltatója, illetőleg adatszolgáltatás alapján az adóhatóság állapítja
meg.
(2)	Ha költségvetési támogatást megállapító törvény az
igényjogosultságot a jövedelmi viszonyok igazolásához köti, az igénylő
és a vele közös háztartásban élő magánszemélyek jövedelmi
viszonyaikról, az egy főre jutó családi jövedelemről a támogatást
megállapító szervhez az igénylőlappal együtt benyújtott - adóbevallásnak
minősülő - nyilatkozatot tesznek. Az igénylőlap egyszerűsített
adóbevallási részét a magánszemélyek akkor is kötelesek kitölteni, ha
egyébként adóbevallásra nem kötelezettek.
(3)	Soron kívüli bevallást kell benyújtani az adózónak valamennyi
adójáról - kivéve a magánszemélyt saját személyében terhelő azon
adókat, amelyekről éves adóbevallást köteles benyújtani - a bevallással
még le nem fedett időszakról, ha
a)	a számvitelről szóló törvény VII. fejezete sajátos beszámoló
készítési kötelezettséget ír elő,
b)	az adózó a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerint a
könyvviteli zárlat és a beszámoló alapján az adókülönbözetet megállapítja,
c)	az adózó felszámolási eljárás, végelszámolási eljárás nélkül szűnik
meg,
d)	az adóbeszedésre kötelezettnek e kötelezettsége megszűnt,
e)	a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint egyéni
vállalkozónak minősülő magánszemély e tevékenységét megszünteti, a
tevékenység gyakorlásához szükséges egyéni vállalkozói igazolványát
vagy hatósági engedélyét jogerősen visszavonják (a továbbiakban
együtt: soron kívüli bevallási kötelezettséget kiváltó esemény).
(4)	A soron kívüli adóbevallást az éves elszámolású adókról a (3)
bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetekben a számvitelről
szóló törvényben a beszámoló készítésére előírt határidőn belül, a c)-e)
pontokban meghatározott esetekben pedig a soron kívüli bevallási
kötelezettséget kiváltó eseményt követő 30 napon belül kell benyújtani.
(5)	Azokról az adókról, amelyeknél az adómegállapítási időszak egy
hónap, egy negyedév, a bevallással még le nem fedett időszakról a soron
kívüli adóbevallási kötelezettséget kiváltó eseményt követő 30 napon
belül kell a bevallást benyújtani.
(6)	A felszámolási eljárás, végelszámolás alatt álló adózók
adóbevallásukat a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a
végelszámolási eljárásról szóló törvény és e törvény rendelkezései
szerint teljesítik.
(7)	A külföldi vállalkozónak a belföldön végzett építkezése esetén
(ideértve a fióktelep útján végzett építkezést, szerelést is) az
adókötelezettséget első ízben annak az adóévnek az
adókötelezettségével egyidejűleg kell teljesítenie, amelyben az
építkezés, szerelés időtartama meghaladja az építkezés telephellyé
minősítéséhez a nemzetközi egyezményben meghatározott időtartamot,
illetve egyezmény hiányában a három hónapot. Ez esetben a külföldi
vállalkozó a megelőző adóév(ek)re utólag a bevallással érintett
időszakban hatályos előírások szerint állapítja meg, vallja be és fizeti
meg az adót.
(8)	Az adóévben átalakuló adózó - ideértve az átalakulással létrejött
adózót, az átvevőt és a fennmaradót is - az átalakulás napjától számított
30 napon belül társasági adóelőleg bevallást tesz.
Az adóbevallás kijavítása
34.	§ (1) Az adóbevallás helyességét a 26. §-ban foglalt esetben az
adóhatóság megvizsgálja a számítási hibát és más hasonló elírást
kijavítja, és ha a kijavítás az adófizetési kötelezettség vagy az
adóvisszatérítés összegét érinti, az adózót a kijavítástól számított 30
napon belül értesíti.
(2)	Ha az adózó a kijavítással nem ért egyet, az értesítés
kézhezvételét követő 15 napon belül egyeztetés végett az
adóhatósághoz fordulhat. Eredménytelen egyeztetés esetén az
adóhatóság az eljárást megindítja, és az adót határozattal állapítja meg.
A bevallás kijavítása nem minősül ellenőrzésnek, az ennek során hozott
határozat nem minősül utólagos adómegállapításnak.
(3)	Az eredményes egyeztetésig, illetve a határozat jogerőre
emelkedéséig a visszatérítendő adót a kijavított összeg szerint kell
kiutalni.
(4)	Ha a kijavítás alapján az adózót a bevallottnál kisebb fizetési
kötelezettség terheli, az adóhatóság az adóbefizetés igazolását követően
az adózó kérelmére a javára mutatkozó összeget 30 napon belül
visszatéríti, illetve ha azt nem fizették be, az adózónak a kijavított
összeget kell megfizetnie.
(5)	Ha a kijavítás miatt az adózót további befizetés terheli és ezzel
egyetért, az adót 30 napon belül kell megfizetnie, ha a kijavítással nem
ért egyet, a (2) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni.
(6)	Ha az adóbevallás (költségvetési támogatásigénylés) az adózó
közreműködése nélkül nem javítható ki, vagy az adózó fennálló
adótartozásáról, köztartozásáról a nyilatkozattételt vagy jogszabályban
előírt igazolások benyújtásának kötelezettségét elmulasztotta, továbbá az
adóbevallásából, nyilatkozatából olyan adatok hiányoznak, amelyek az
adóhatóság nyilvántartásában sem szerepelnek, az adózót az
adóhatóság 15 napon belül - megfelelő határidő tűzésével - hiánypótlásra
szólítja fel.
Az adó megfizetése
35.	§ (1) Az adót az e törvényben vagy más törvényben meghatározott
esedékességekor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. A
levont adót, adóelőleget annak kell megfizetnie, aki azt levonta. A
beszedett adót az adóbeszedésre kötelezett fizeti meg.
(2)	Ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem
lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető:
a)	az adózó örököse az örökrésze erejéig, több örökös esetében
örökrészük arányában,
b)	a megajándékozott, az adózó által az adókötelezettsége
keletkezését követően okirattal juttatott ajándék erejéig, kivéve, ha az
ingyenes előnytől neki fel nem róható módon elesett,
c)	az adózó jogutódja,
d)	a 36. §-ban említett kezességet vállaló és az adótartozást átvállaló a
jóváhagyott szerződésben foglalt adó tekintetében,
e)	az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmény elkövetője az
azzal összefüggő adó tekintetében,
f)	a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi
társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni
köteles tag, vezető tisztségviselő, illetve szervezet, a jogi személy
felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló,
továbbá az a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért
törvény alapján felel,
g)	a társasház (társasüdülő, társasgarázs), építőközösség
adótartozása tekintetében a tulajdonostársak,
h)	a vagyontárgy minden tulajdonosa a közös tulajdont terhelő adó
tekintetében,
i)	a szülői felügyelet alatt álló kiskorú gyermek adótartozásáért - a
munkakeresményéből eredő adótartozás kivételével - a szülői
felügyeletet gyakorló szülő az általa kezelt vagyon erejéig.
(3)	Az adó megfizetésére kötelezett az állammal vagy az
önkormányzattal szemben fennálló követelését az adótartozásába nem
számíthatja be.
(4)	A külföldi vállalkozást közvetlenül, illetve - belföldi fióktelepén
keresztül - közvetve terhelő valamennyi adótartozás, illetve e törvény
hatálya alá tartozó köztartozás megfizetésére egyetemlegesség címén a
fióktelep is kötelezhető határozattal.
36.	§ (1) Az adó megfizetéséért a Polgári Törvénykönyv szerint
kezességet lehet vállalni, illetve az adótartozást más átvállalhatja,
amelynek során az adóhatóság követelésének jogcíme nem változik
meg.
(2)	A kezesség vállalása és a tartozás átvállalása az adóhatóság
jóváhagyásával válik érvényessé. Az adóhatóság a jóváhagyást
megtagadja, ha az adótartozás megfizetése a kezes, illetve a tartozást
átvállaló személyében nem biztosított.
(3)	Az adótartozás átvállalásához az adóhatóság azzal a feltétellel
járulhat hozzá, ha az eredetileg kötelezett adózó az átvállalt tartozásért
kezességet vállal. Ha az adótartozást átvállaló az átvállalt tartozást az
esedékességig nem fizeti meg, a tartozás a kezességet vállaló eredetileg
kötelezett adózótól külön megfizetésére kötelező határozat nélkül
végrehajtható.
A megfizetés és a kiutalás időpontja
37.	§ (1) Az adót e törvény mellékletében vagy törvényben előírt
időpontban (esedékesség), az adóhatóság által megállapított adót - ha e
törvény eltérően nem rendelkezik - a határozat jogerőre emelkedésétől
számított 15 napon belül kell megfizetni. Ha az adóhatóság által
határozattal megállapított adó törvényben előírt esedékessége előtt a
fizetésre kötelezett gazdasági társaság cégbejegyzés nélkül szűnik meg,
a megszűnés napján valamennyi, az adóév egészére fizetendő adó
esedékessé válik.
(2)	Az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adózó
belföldi pénzforgalmi bankszámláját az azt vezető hitelintézet
megterhelte, bankszámlával nem rendelkező adózó esetében pedig az a
nap, amikor az adót a hitelintézet vagy - ha jogszabály lehetővé teszi - az
adóhatóság pénztárába befizették, illetve postára adták. Minden más
esetben az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az
adóhatóság számláján a befizetést jóváírják.
(3)	Az eljárási illetéket, ha az illetéktörvény másként nem rendelkezik,
a kérelem benyújtásakor kell megfizetni.
(4)	Az adózót megillető költségvetési támogatás kiutalásának
esedékességéről e törvény melléklete vagy törvény rendelkezik. A
költségvetési támogatást az igény (bevallás) beérkezésének napjától, de
legkorábban az esedékességtől számított 30 napon belül, a
visszaigényelt általános forgalmi adót, ha a visszaigényelt adó összege
az 500 ezer forintot meghaladja, 45 napon belül kell kiutalni. Ha a
költségvetési támogatást az adóhatóság állapítja meg, a kiutalást az erről
szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell
teljesíteni. A kiutalásra nyitva álló határidőt,
a)	ha az adózó bevallásának, igénylésének kijavítását az adóhatóság a 34. § (6)
bekezdésének alkalmazásával rendelte el, az adóbevallás kijavításának napjától,
b)	ha az ellenőrzés befejezését az adózó érdekkörében felmerült ok
akadályozza vagy késlelteti, az akadály megszűnésének napjától,
c)	ha a kiutalási igény jogosságának ellenőrzése az igény (bevallás)
beérkezésének napjától számított 30 napon belül megkezdődik, s az
ellenőrzés akadályozása miatt mulasztási bírság kiszabására vagy
elővezetésre kerül sor, az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv átadásának
napjától
kell számítani.
(5)	A kiutalás napjának az számít, amelyen az adóhatóság az
átutalásra megbízást adott. Költségvetési támogatás kiutalásának
minősül az is, ha az adóhatóság gyakorolja visszatartási jogát. Ez
esetben a kiutalás napjának azt a napot kell tekinteni, amelyen az
adóhatóság a visszatartott költségvetési támogatással az általa
nyilvántartott adótartozás összegét csökkenti, illetőleg amelyen a
köztartozást nyilvántartó szervezetnek történő átutalásról rendelkezik.
(6)	Ha az adóhatóság a kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem
minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet.
Késedelmes kiutalás ellenére sem jár kamat, ha az igénylés (bevallás) az
igényelt (bevallott) összeg 50%-át meghaladóan jogosulatlan, vagy a
kiutalást az adózó mulasztása akadályozza.
A megfizetés, a kiutalás módja
38.	§ (1) A fizetési kötelezettséget a pénzforgalmi bankszámlával
rendelkező adózónak belföldi pénzforgalmi bankszámlájáról átutalással,
pénzforgalmi bankszámlával nem rendelkező adózónak belföldi
postautalvánnyal vagy belföldi bankszámlájáról történő átutalással kell
teljesítenie.
(2)	A bankszámla nyitásra kötelezett adózót megillető költségvetési
támogatást az adóhatóság kizárólag az adózó belföldi bankszámlájára
történő átutalással teljesítheti. A bankszámla nyitásra nem kötelezett
adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság belföldi
bankszámlára történő átutalással vagy posta útján fizeti ki az adózónak.
(3)	Jogszabály az illeték és az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe
tartozó adó tekintetében más fizetési módot is megjelölhet.
39.	§ Az e törvény hatálya alá tartozó fizetési kötelezettség forintban
teljesíthető, a költségvetési támogatás forintban utalható ki.
40.	§ (1) Az adóhatóság által nyilvántartott adót az adózónak
adónként, a megfelelő adószámlára kell megfizetnie, illetve a
költségvetési támogatást támogatásonként, a megfelelő számláról kell
visszaigényelnie. A bírságot, a pótlékot és a költséget külön számlára kell
megfizetni.
(2)	Az illetéket - ha törvény másként nem rendelkezik - az illetékhivatal
számlájára kell megfizetni, és az illetéktörvényben meghatározott módon
kell elszámolni.
41.	§ (1) Ha a jövedelemadót a munkáltató állapítja meg, az adó és a
korábban levont adóelőleg különbözetét a munkáltató - a számára előírt
legközelebbi fizetéskor, de legkésőbb május 20-ig - levonja vagy
visszafizeti.
(2)	A munkabérből havonta levont adóhátralék nem haladhatja meg az
esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal és adóelőleggel
csökkentett havi munkabér 15%-át. Ha az adóhátralék ilyen módon az (1)
bekezdésben előírt határidőig nem vonható le teljes egészében, a
levonást további 2 hónapon keresztül kell a 15%-os mértékkel folytatni.
(3)	Ha a (2) bekezdésben foglalt levonások után is marad még
adóhátralék vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, a
munkáltató a levonás meghiúsulásától számított 15 napon belül értesíti a
tartozás összegéről a magánszemély állami adóhatóságát, amely
intézkedik a végrehajtásról. Ilyen esetben késedelmi pótlék a fizetési
felhívásban megjelölt teljesítési határidő lejártát követően számítható fel.
(4)	A magánszemély az adóhatóságtól részletfizetést vagy fizetési
halasztást csak az adólevonás (3) bekezdés szerinti meghiúsulása után
kérhet.
Az adóelőleg megfizetése
42.	§ (1) Az adóelőleg-fizetési kötelezettséget az adózó önadózás
útján teljesíti. Törvény az adóelőleg-fizetési kötelezettség fizetési
meghagyással történő megállapítását is előírhatja. Ez esetben az
adóhatóság az éves bevallás, illetőleg a várható adó bejelentését követő
30 napon belül fizetési meghagyásban közli az előleg összegét és a
fizetés határidejét.
(2)	Az adózó az adóelőleg módosítását kérheti az adóhatóságtól, ha
előlegét az előző időszak (év, negyedév, félév) adatai alapján fizeti, és
számításai szerint adója nem éri el az előző időszak adatai alapján
fizetendő adóelőleg összegét.
(3)	Ha az adóelőleget az adóhatóság egyenlő részletekben írta elő, az
adózó indokolt esetben kérheti, hogy az adóelőleget ettől eltérő
összegekben fizethesse meg.
(4)	Az (1) bekezdés szerinti adóelőleg módosítását az esedékesség
időpontjáig benyújtott kérelemben lehet kérni.
(5)	Az illetékhivatal a bejelentett érték alapján fizetendő illetékelőleget
állapíthat meg.
(6)	Az adóelőleg akkor is fizethető, ha azt törvény nem írja elő.
A befizetések elszámolása
43.	§ (1) Az adóhatóság az adózó adókötelezettségét és költségvetési
támogatási igényét, valamint az arra teljesített befizetést és kiutalást az
adózó adószámláján tartja nyilván. Az adózó kötelezettségeit a bevallás -
ideértve az önellenőrzési lapot is -, az adóhatóság határozata, a
befizetéseket és a kiutalásokat a pénzintézet, illetve a posta bizonylatai
alapján kell nyilvántartani. Az adóhatóság a kötelezettségeket, valamint a
befizetéseket és a kiutalásokat az adószámlán adóként, költségvetési
támogatásonként mutatja ki. Az állami adóhatóság az
Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap javára teljesítendő
befizetéseket külön számlákon tartja nyilván. Átalakulás esetén az
adóhatóság a jogelődöt megillető költségvetési támogatást, túlfizetést,
illetve a jogelődöt terhelő adótartozást a jogutód adószámlájára vezeti át.
(2)	Ha az adóhatóságnál az adótartozást az adózó csak részben
egyenlíti ki, az adónkénti befizetést az esedékesség sorrendjében, ha az
adótartozást az adóhatóság hajtja be, a végrehajtott összeget az adók
esedékességének sorrendjében, azonos esedékességű adóknál a
tartozás arányában kell elszámolni.
(3)	Az adózó bevallásában rendelkezhet arról, hogy az igényelt
költségvetési támogatást az adóhatóság az adózó által megjelölt adó
megfizetésére számolja el. A jogszerűen igényelt költségvetési
támogatás beszámításával az adó megfizetettnek, a költségvetési
támogatás kiutaltnak minősül. A költségvetési támogatás kiutalása,
illetőleg az adó megfizetése időpontjának az igénylés (bevallás)
beérkezése, de legkorábban a támogatás esedékessége napját kell
tekinteni.
(4)	Ha az adózó vagy az adó megfizetésére kötelezett személy [35. §
(2)	bek.] az adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be az
adóhatósághoz (túlfizetés), az adóhatóság a túlfizetés összegét az adózó
kérelmére az általa nyilvántartott más adótartozásra számolja el. Az
ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett
adót teljesítettnek kell tekinteni. A felszámolási eljárás kezdő napját
megelőző napon fennálló túlfizetés összegét az adóhatóság hivatalból
számolja el az általa nyilvántartott, az adózót terhelő adótartozásra.
(5)	Ha az adózónak adótartozása nincs, rendelkezhet a fennmaradó
összeg visszatérítéséről. Rendelkezés hiányában az adóhatóság a
túlfizetést a később esedékes adó kiegyenlítésére számolja el. A helyi
adóhatóság a fennmaradó összeget csak akkor térítheti vissza, ha a
befizetőnek nincs általa nyilvántartott, adók módjára behajtandó
köztartozása.
(6)	Az adóhatóság számlájára tévesen befizetett összeg
visszafizetését a befizető a túlfizetésre vonatkozó szabályok szerint
igényelheti, amennyiben az adóhatóságnál nyilvántartott tartozása nincs.
(7)	Ha az adószámla tartozást vagy túlfizetést mutat, az állami és az
önkormányzati adóhatóság az adózó adószámlájának egyenlegéről és a
tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról magánszemély adózók
részére augusztus 31-éig, más adózók részére október 31-éig értesítést
ad ki.
Bizonylatok, könyvvezetés, nyilvántartás
44.	§ (1) A jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást -
ideértve a gépi adathordozón rögzített adatokat is - úgy kell kiállítani,
illetve vezetni, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, a
mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának
és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének
megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen.
(2)	A könyveket, nyilvántartásokat - ha jogszabály másként nem
rendelkezik - úgy kell vezetni, hogy
a)	a bennük foglalt feljegyzések e törvény, illetve a számvitel bizonylati
rendjére vonatkozó és egyéb jogszabályokban előírt bizonylatokon alapuljanak,
b)	adónként és költségvetési támogatásonként folyamatosan, kihagyás
nélkül tartalmazzák az adót, illetve költségvetési támogatást
meghatározó adatokat és azok bizonylati hivatkozásait,
c)	azokból kitűnjék az adott időszakra vonatkozó bevallott adó, illetve
támogatás alapja,
d)	az adó megfizetésének, a költségvetési támogatás
igénybevételének, valamint az alapul szolgáló bizonylatoknak az
ellenőrzését lehetővé tegyék.
(3)	A fióktelepnek nem minősülő telephelyen gazdasági tevékenységet
folytató külföldi vállalkozó az (1)-(2) bekezdésben előírt kötelezettségeit a
számvitelről szóló törvény előírásai szerint, a kettős könyvvitelt vezető
vállalkozókra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával teljesíti.
A bizonylat és igazolás kiállítása
45.	§ Az általános forgalmi adó alanya az általa végzett értékesítésről
jogszabály szerinti bizonylatot (számla, készpénzfizetési számla, nyugta)
állít ki, ideértve a jogszabályban megállapított szerv által jóváhagyott
pénztárgéptípus nyugtáját is. E bizonylatot szigorú számadás alá vont
nyomtatványként kell kezelni és nyilvántartani.
46.	§ (1) A kifizető és a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani, és a
kifizetéskor átadni, amelyből kitűnik a magánszemély bevételének teljes összege
és jogcíme, az adóelőleg vagy az adó alapjául szolgáló összeg és a levont
adóelőleg, illetve adó összege. A munkáltató a kifizetést követően a kiadott
bizonylaton feltünteti az adóelőleg megállapításakor figyelembe vett családi
adókedvezmény összegét. E rendelkezést kell alkalmazni az adóköteles
társadalombiztosítási ellátást teljesítő társadalombiztosítási kifizetőhelyre is. A
munkáltató az önadózó magánszemélynek - a vállalkozó részére e minőségében
teljesített kifizetések kivételével - az előzőekben említettekről, továbbá a
kifizetéskor figyelembe vett bevételcsökkentő tételekről, valamint az adót,
adóelőleget csökkentő tételekről az elszámolási évet követő év január 31-éig
összesített igazolást (a továbbiakban: összesített igazolás) ad. A magánszemély a
vele együtt élő házastársát (élettársát) megillető, de az általa igénybe nem vehető
családi kedvezményt
a)	adóbevallásában,
b)	munkáltatói megállapítás során,
c)	az a)-b) pontokban meghatározott esetekben önellenőrzéssel,
d)	az adóhatósági adómegállapítás során tett nyilatkozatában, illetőleg az
adómegállapításra tett észrevételében
veheti igénybe.
(2)	Az állami vagy törvényben meghatározott más végkielégítés
kifizetése esetén az igazolásnak tartalmaznia kell a végkielégítés teljes
összegét, a kifizetéskor az ebből levont adóelőleg összegét, továbbá - ha
a magánszemély nyilatkozatában kéri - azt is, hogy a végkielégítést mely
adóévekre és milyen összegben kell a magánszemély jövedelmének
tekinteni, illetve a már levont adóelőlegből milyen összeget kell az egyes
adóévek adóelőlegeként számításba venni.
(3)	A társadalombiztosítási szerv az általa kifizetett adóköteles
társadalombiztosítási ellátás teljes összegéről, a kifizetett összegről és a
levont adóelőlegről a magánszemély részére a kifizetéskor igazolást ad.
(4)	Az olyan igazolást, amelynek alapján az adózó a bevételét, az
adóalapját vagy az adóját csökkentheti, a kedvezményre való jogosultság
keletkezésének időpontjában, de legkésőbb az adóévet követő év január
31-éig kell kiadni.
(5)	Ha a magánszemély munkaviszonya év közben megszűnik, a
munkáltató az adóévben általa kifizetett jövedelemről - ideértve a
társadalombiztosítási szerv által az adóévben fennálló munkaviszony
időtartama alatt kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátást is - és
a levont adóelőlegekről szóló bizonylatot (igazolást, adatlapot) a
munkaviszony megszűnésének időpontjában köteles a magánszemély
részére kiadni. Az igazolásnak tartalmaznia kell az adóéven belüli előző
munkáltató által közölt adatokat is.
(6)	Az igazolást az (5) bekezdés szerint kell kiadni a magánszemély
nyugdíjazása vagy halála esetén is. A magánszemély halála esetén az
igazolást a vele közös háztartásban élt hozzátartozója, ennek hiányában
örököse részére kell kiadni.
(7)	A kifizető, a munkáltató a magánszemélynek kifizetett összegekről,
a levont, illetve megállapított adóról a könyvvezetésre vonatkozó
szabályok szerint nyilvántartást köteles vezetni.
(8)	Az adóbeszedésre kötelezett az általa beszedett adóról az adó
alapjának és összegének a megállapítására alkalmas nyilvántartást
vezet, és az adózónak bizonylatot ad.
(9)	A kifizető olyan bizonylatot (igazolást) állít ki az osztalékban
részesülő személynek, amely tartalmazza a kifizető és a bevételt,
jövedelmet szerző nevét (elnevezését), adóazonosító számát, székhelyét
(telephelyét), lakóhelyét, a kifizetés jogcímét, az adó alapját és a
megállapított adó összegét. Osztalékelőleg fizetése esetén, illetőleg ha
az osztalék-, társasági adót a kifizető nem vonta le, adóvisszatérítésre
jogosító igazolás nem állítható ki.
A bizonylat megőrzése
47.	§ (1) A 44. § (1) bekezdésében meghatározott iratokat az ezek
vezetésére kötelezett adózó az adóhatósághoz bejelentett helyen köteles
őrizni.
(2)	Az iratokat a könyvelés, feldolgozás időtartamára más helyre lehet
továbbítani, az adóhatóság felhívására azonban azokat 3 munkanapon
belül be kell mutatni.
(3)	Az iratokat az adózónak a nyilvántartás módjától függetlenül az adó
megállapításához való jog elévüléséig, a halasztott adó esetén a
halasztott adó esedékessége naptári évének utolsó napjától számított 5
évig kell megőriznie.
(4)	A munkáltató az általa megállapított adó alapjául szolgáló
bizonylatokat a (3) bekezdésben foglalt időpontig megőrzi.
(5)	Az adókötelezettség megszűnése esetén az iratokat a (3)
bekezdésben foglalt időpontig megőrzi:
a)	a jogi személy jogutódja vagy jogszabályban, határozatban erre
kötelezett,
b)	a szakcsoport működését jóváhagyó szövetkezet vagy állami
gazdaság,
c)	a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági
munkaközösségért felelősséget vállaló jogi személy,
d)	a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnál a külön
jogszabályban előírt személy.
(6)	A magánszemély az iratait maga köteles megőrizni. Ha az
adókötelezettség a magánszemély halála miatt szűnt meg, az iratokat a
vele közös háztartásban élt hozzátartozója, ennek hiányában az örökös
köteles az állami vagy az önkormányzati adóhatósághoz továbbítani.
Nyilatkozattétel
48.	§ (1) Az adóhatóság az adózót - a vele szerződéses kapcsolatban
állt vagy álló adózók adókötelezettségének, adóalapjának,
adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának
megállapítása, illetve ellenőrzése érdekében, az adóhatóság törvényben
meghatározott eljárásának lefolytatásához - felhívásban nyilatkozattételre
kötelezheti az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő adatról,
tényről, körülményről.
(2)	Az (1) bekezdés alá nem tartozó magánszemély, az általa ismert,
illetve nyilvántartásában szereplő olyan adatról, tényről, körülményről,
amely a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó
adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának
vagy költségvetési támogatásának megállapítását, illetve ellenőrzését
teszi lehetővé, az adóhatóság felhívására köteles tanúvallomást tenni.
(3)	A nyilatkozattétel megtagadható, ha az adózó vagy a
magánszemély az eljárásban tanúként nem lenne meghallgatható, vagy
a tanúvallomást megtagadhatná.
(4)	Az adózót, illetőleg a magánszemélyt ki kell oktatni jogairól és
kötelezettségeiről, valamint figyelmeztetni kell a nyilatkozattétel, illetve a
tanúvallomás megtagadásának következményeire. A nyilatkozattételről,
illetve a tanúmeghallgatásról az érintett adózót nem kell értesíteni.
(5)	Az adóhatóság az adózó, illetőleg a magánszemély szóbeli
nyilatkozatáról jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv tartalmazza az
adóhatóság megnevezését, a jegyzőkönyv készítésének helyét, idejét, a
nyilatkozattevő, a tanú azonosításához szükséges adatokat és lakcímét,
a jogokra és kötelezettségekre történő kioktatást és a
jogkövetkezményekre való figyelmeztetést, a nyilatkozatot, a
tanúvallomást, valamint a nyilatkozattevő, illetve a tanú és a
jegyzőkönyvvezető aláírását.
Önellenőrzés
49.	§ (1) Az önadózás útján megállapított vagy megállapítani
elmulasztott adót, adóalapot - az illeték kivételével - és a költségvetési
támogatást az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság
ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az
adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabálynak megfelelően
állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az
adó, költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében hibás,
bevallását önellenőrzéssel módosíthatja. Nem minősül önellenőrzésnek,
ha az adózó bevallását késedelmesen nyújtja be, és késedelmét nem
igazolja, vagy igazolási kérelmét az adóhatóság elutasítja. Nincs helye
önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási
lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg.
Az adózó az adókedvezményt utólag önellenőrzéssel érvényesítheti,
illetőleg veheti igénybe.
(2)	Az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és
költségvetési támogatás - a vizsgált időszak tekintetében -
önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az adóhatóság által utólag
megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó nem helyesbítheti.
(3)	Önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást
a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, a
helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz
való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni. Az önellenőrzés az
adóalap, a feltárt adó, költségvetési támogatás, és - ha törvény előírja -
az önellenőrzési pótlék megállapítása, a helyesbített adóalap, a
helyesbített adó, költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallása és
egyidejű megfizetése, illetőleg az adó, költségvetési támogatás
igénylése. Nem minősül önellenőrzésnek, ha az általános forgalmi adót a
vámhatóságnak a termékimportot terhelő adót megállapító határozatának
módosítása miatt kell helyesbíteni. Ha a vámhatóság a termékimportot
terhelő adót megállapító határozatát utóbb módosítja, a módosító tételt
annak a hónapnak a bevallásában kell elszámolni, amelyben a pénzügyi
teljesítés is megtörtént.
(4)	Az önellenőrzéssel feltárt adót és költségvetési támogatást - a
magánszemély jövedelemadója kivételével - a feltárás időpontjában
nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásból ki kell tűnnie az eredeti
bevallási kötelezettség és a helyesbítés időpontjának, a helyesbített adó,
költségvetési támogatás alapjának és összegének. A nyilvántartáshoz
mellékelni kell a helyesbítés szöveges indokolását, valamint az
önellenőrzési pótlék számítását. A nyilvántartást és a helyesbítés
bizonylatait az elévülési időn belül meg kell őrizni.
(5)	A kifizető, a munkáltató az (1)-(4) bekezdés szerint helyesbíti az
általa levont jövedelemadó előleget és adót. Az adóbeszedésre kötelezett
az általa beszedett adóról adott adóbevallását helyesbíti.
(6)	Az (5) bekezdéstől eltérően, a munkáltató által megállapított
jövedelemadót a magánszemélynek kell önellenőrzéssel helyesbítenie,
ha a munkáltatóhoz adómegállapításra jogosító nyilatkozatot jogszerűen
nem tehetett volna, vagy adókedvezményét az igazolás késedelmes
benyújtása vagy annak elmaradása miatt a munkáltató nem vette
figyelembe.
Az önellenőrzés bevallása és a megfizetés
50.	§ (1) A helyesbített adóalapot, adót és költségvetési támogatást a
helyesbítéstől számított 15 napon belül az erre a célra szolgáló
nyomtatványon (önellenőrzési lap) kell bevallani. A magánszemély a
jövedelemadójának önellenőrzését a helyesbítést tartalmazó
önellenőrzési lap benyújtásával teljesíti.
(2)	Az (1) bekezdésben említett időpontban kell bevallani és befizetni,
illetőleg visszaigényelni egyéb befizetés, illetve egyéb támogatás
jogcímén azt az adót, illetve költségvetési támogatást, amelyet rendező
jogszabály az önellenőrzés időpontjában már nincs hatályban.
(3)	Önellenőrzéssel csak azt az adót, költségvetési támogatást lehet
helyesbíteni, amely helyesbítésének összege az 1000 forintot, a helyi
adó, a magánszemélyek jövedelemadója és egészségügyi hozzájárulása
esetében a 100 forintot meghaladja.
51.	§ (1) A helyesbített adó, a költségvetési támogatás és a
megállapított önellenőrzési pótlék a helyesbített összeg és a pótlék
bevallásával egyidejűleg esedékes.
(2)	Az adózó javára mutatkozó helyesbítés esetén önellenőrzési
pótlékot sem felszámítani, sem megfizetni nem kell.
(3)	A magánszemély személyi jövedelemadó bevallását
önellenőrzéssel csak az adóbevallás benyújtására előírt határidőt
követően helyesbítheti.
IV.	FEJEZET
NYILVÁNTARTÁS, ADATSZOLGÁLTATÁS,
ADÓTITOK
Adatnyilvántartás, adatszolgáltatás
52.	§ (1) Az adóhatóság a tudomására jutott adatokat nyilvántartja és
megőrzi. A magánszemély adózó azonosításával, adókötelezettségének
keletkezésével és teljesítésének ellenőrzésével összefüggésben
személyes adatokat tart nyilván és ellenőrizhet.
(2)	Más hatóság, közfeladatot ellátó adatkezelő szerv
nyilvántartásában szereplő adatot az adóhatóság csak az adózó és az
adó megfizetésére kötelezett személy azonosításához, az
adókötelezettség, a költségvetési támogatáshoz való jogosultság
megállapításához, ellenőrzéséhez, az adózó kérelmére indult
adóigazgatási eljárásban a tényállás tisztázásához használhatja fel.
Amennyiben törvény megengedi, az adóhatóságok között az adat
átadását, illetve a hatósági nyilvántartásokból az adat átvételét az érintett
szervezetek megállapodása alapján, az abban foglalt módon,
elektronikus úton is lehet teljesíteni.
(3)	A (2) bekezdés alkalmazásában felhasználható nyilvántartások:
a)	a személyek azonosítására a személyi adat- és lakcímnyilvántartás és a
cégnyilvántartás;
b)	az adóalap megállapítására és ellenőrzésére, valamint a tényállás
tisztázására az ingatlan-nyilvántartás és a gépjármű-nyilvántartás.
Az adóhatóság a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból adatot
természetes azonosító adattal, illetőleg kapcsolati kódon igényelhet.
(4)	A 3. számú mellékletben meghatározott tartalommal az
adóhatósághoz adatot szolgáltat:
a)	a kifizető,
b)	a munkáltató,
c)	a biztosító intézet,
d)	a földhivatal,
e)	az illetékhivatal,
f)	a pénzintézet,
g)	a vámhivatal és a jegyző,
h)	a társadalombiztosítási szerv,
i)	az engedélyt kiadó hatóság,
j) a Belügyminisztérium adatszolgáltatásra kijelölt szerve,
k) az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott új
közlekedési eszköz értékesítését üzletszerűen végző adózó,
l) a megyei (fővárosi) munkaügyi központ,
m) az adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylatot (nyomtatványt)
forgalmazó, illetve alforgalmazó,
n) az adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító
igazolást kiállító szerv,
o) költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítója.
(5)	Az adatszolgáltatásra kötelezett személy adatszolgáltatásának
tartalmaznia kell a magánszemély adóazonosító számát.
(6)	Ha törvény bíróságnak, államigazgatási vagy önkormányzati
szervnek, köztestületnek az adózó adókötelezettségét érintő, az
adóhatósághoz teljesítendő értesítési, tájékoztatási vagy
adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő, azt - eltérő rendelkezés
hiányában - az engedély kiadását, a határozat jogerőre emelkedését,
illetőleg az adókötelezettséget érintő esemény bekövetkeztét követő 15
napon belül kell teljesíteni.
(7)	Az állami adóhatóság megkeresésre adatot szolgáltat az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási
Főigazgatóság igazgatási szervei, a Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete, továbbá a menekültügyi hatóság (a továbbiakban: igazgatási
szervek) részére az adóval összefüggő adatról, tényről, körülményről, ha
az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, valamint a folyósítás
jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges. Az igazgatási szerv
az adóhatóság megkeresésére az általa kezelt adatról tájékoztatást ad,
ha az ellenőrzéshez vagy az adóigazgatási eljáráshoz szükséges.
Adótitok
53.	§ (1) Adótitok az adózást érintő tény, adat, körülmény, határozat,
igazolás vagy más irat.
(2)	Az adóhatóság alkalmazottja, volt alkalmazottja, az ellenőrzésbe
vagy az eljárásba bevont szakértő és minden más személy, akinek az
adatszolgáltatás, -nyilvántartás, -feldolgozás, az ellenőrzés, az
adómegállapítás, az adó és adóelőleg levonás, adóbeszedés,
adóvégrehajtás, illetve statisztikai célú felhasználás során feladataival
összefüggésben adótitok vagy más titok jut a tudomására, köteles azt
megőrizni. Az adóhatóságot a hivatali eljárása során tudomására jutott
minden irat, adat, tény, körülmény tekintetében titoktartási kötelezettség
terheli.
(3)	A (2) bekezdésben megjelölt személy megsérti a titoktartási
kötelezettséget, ha az adózás vagy bírósági eljárás során megismert
adótitkot vagy más titkot alapos ok nélkül illetéktelen személy részére
hozzáférhetővé teszi, felhasználja vagy közzéteszi.
54.	§ (1) Az adótitkot alapos okkal használják fel, ha
a)	adó vagy költségvetési támogatás ellenőrzését, az adóigazgatási
eljárás megindítását, lefolytatását vagy a (2) és (3) bekezdésben
megjelölt szervek tájékoztatását szolgálja,
b)	törvény előírja vagy megengedi,
c)	az érintett hozzájárul,
d)	a vállalkozási tevékenységet folytató adózó nevére, elnevezésére,
székhelyére, telephelyére, adószámára vonatkozó adatok
megismerésére más adózónak - az őt terhelő adókötelezettség jogszerű
teljesítéséhez - vagy állami szervnek, köztestületnek törvényben
meghatározott feladata ellátásához van szüksége.
(2)	Az adózással összefüggő tényt, adatot, iratot a hivatalos statisztikai
szolgálathoz tartozó szervek statisztikai célra felhasználhatják, ha a titoktartási
kötelezettség megtartását a feldolgozás során biztosítják és - amennyiben a
statisztikáról szóló törvény másként nem rendelkezik - azt a későbbi egyedi
azonosításra alkalmatlanná teszik.
(3)	Az adóhatóság jogosult a hatáskörébe tartozó, adóval kapcsolatos,
a titoktartási kötelezettség alá tartozó adatról, tényről, körülményről vagy
iratról más adóhatóság (vámhatóság) tájékoztatására, ha az valamely
adó (vámteher) vagy adóhiány feltárását, behajthatóságának
megállapítását lehetővé teszi vagy valószínűsíti. A tájékoztatás joga a
Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és az elkülönített
állami pénzalap kezelőjét is megilleti az általa kezelt alap javára
teljesítendő kötelező befizetéssel összefüggésben. Az Országos
Munkaügyi Központot és a megyei (fővárosi) munkaügyi központot a
tájékoztatás joga - megkeresés alapján - megilleti arról is, hogy a
magánszemélynek a munkanélküli ellátás mellett van-e kereső
tevékenységből származó jövedelme, és az meghaladja-e a törvényben
meghatározott mértéket.
(4)	Az adóhatóság megkeresésre tájékoztatja az adótitokról
a)	a bíróságot;
b)	az ügyész által jóváhagyott megkeresésre a nyomozóhatóságot, ha
a tájékoztatás a büntetőeljárás megindítása vagy lefolytatása érdekében
szükséges;
c)	a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója által engedélyezett
megkeresés alapján a törvényben meghatározott feladatkörében eljáró
nemzetbiztonsági szolgálatot;
d)	az Állami Számvevőszéket, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt, ha a
tájékoztatás az ellenőrzéshez;
e)	a pénzügyminisztert, ha a tájékoztatás az adóztatáshoz, az
adóztatás ellenőrzéséhez, felügyeletéhez szükséges,
f)	a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjét, ha a
tájékoztatás az államháztartásról szóló törvény szerinti belső
ellenőrzéshez szükséges.
(5)	Az adóhatóság a nyomozó hatóságot a "halaszthatatlan
intézkedés" jelzéssel ellátott, külön jogszabályban előírt ügyészi
jóváhagyást nélkülöző megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa
kezelt, az adott üggyel összefüggő, adótitoknak minősülő adatokról.
(6)	Az adóhatóság negyedévenként, a tárgynegyedévet követő hó 15.
napjáig - a támogatás ellenőrzésének és nyilvántartásának céljából -
tájékoztatja a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot, az
illetékes megyei földművelésügyi hivatalokat, valamint a Mezőgazdasági
és Vidékfejlesztési Hivatalt az általuk kiállított igazolás alapján kiutalt,
illetőleg a visszatartási jog gyakorlása keretében visszatartott támogatás
összegéről. Az adóhatóság a tájékoztatást adózónként, az adózók
azonosítására alkalmas módon teljesíti.
55.	§ (1) Ha az adózó adózásával összefüggésben olyan valótlan
tényt, adatot vagy valós tényt, adatot megtévesztő módon tett közzé,
amely alkalmas arra, hogy az államigazgatás munkájába vetett bizalmat
megingassa, az adóhatóság jogosult ennek nyilvánosság előtt történő
cáfolatára.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti cáfolat közzétételét a felettes szerv
véleményének ismeretében a pénzügyminiszter engedélyezi. A döntés
előtt az érintettet tájékoztatni kell.
(3)	Az adóhatóság - a negyedévet követő 30 napon belül - közzéteszi
azoknak az adózóknak a nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét,
telephelyét, a megállapított adóhiány és jogkövetkezmény összegét,
akiknek (amelyeknek) a terhére az előző negyedév során jogerőre
emelkedett határozatban magánszemélyek esetében 10 millió, más
adózók esetében 100 millió forintot meghaladó összegű adóhiányt
állapított meg. E bekezdés alkalmazásában nem tekinthető jogerősnek
az adóhatóság határozata, ha a bírósági felülvizsgálat megindítására
nyitva álló határidő még nem telt el, illetőleg az adózó által
kezdeményezett, a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás
jogerősen nem zárult le.
(4)	Az állami adóhatóság folyamatosan nyilvánosságra hozza azoknak
az adózóknak a rendelkezésre álló azonosító adatait, akik (amelyek)
bejelentkezési kötelezettségüknek nem tettek eleget.
V.	FEJEZET
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG ADÓÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉSI
SZABÁLYAINAK ALKALMAZÁSA
Illetékes hatóság
56.	§ Az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályainak
alkalmazása tekintetében illetékes hatóság - a vám és a jövedéki adó
kivételével - az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi
Kapcsolattartó Irodája (a továbbiakban: KKI).
Adómegállapítási jogsegély
57.	§ (1) A KKI az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának
megkeresésére átadja azokat az adóadatokat, amelyek a megkereső
tagállamban a jövedelem-, nyereség- és vagyonadók, az általános
forgalmi adó, valamint a biztosítási adó megállapításához szükségesek.
Az általános forgalmi adóval összefüggésben a KKI az igazgatási
együttműködést szabályozó európai közösségi rendelet szabályai szerint
jár el.
(2)	A KKI hivatalból adja át a másik tagállam illetékes hatóságának az
(1)	bekezdésben meghatározott adókkal összefüggő adóadatokat,
amennyiben
a)	alapos okkal feltételezhető, hogy a másik tagállamban
adóveszteség keletkezik,
b)	az adózó olyan adókedvezményt vesz igénybe, illetve az adózót
olyan adómentesség illeti meg, amely a másik tagállamban adófizetési
kötelezettség növekedést eredményez, illetve adókötelezettséget
keletkeztet,
c)	az adózó más tagállami illetőségű adózóval adókikerülés céljából
harmadik tagállamon vagy tagállamokon keresztül bonyolítja ügyleteit,
d)	a KKI úgy ítéli meg, hogy az adómegtakarítás a kapcsolt
vállalkozásokra vonatkozó szabályok megsértésével az eredmény
újraelosztása útján valósul meg,
e)	a korábban átadott adóadatokhoz képest olyan új tények,
körülmények merültek fel, melyek a tényállást az adómegállapítás
eredményessége érdekében kiegészítik.
(3)	A KKI az adózót kérelmére tájékoztatja a (2) bekezdés alapján
átadott adóadatairól.
(4)	A KKI viszonosság alapján más tagállam illetékes hatóságának az
(1)-(2) bekezdésben foglaltakon túl is átadhat adóadatot, ha az a másik
tagállamban az adómegállapításhoz szükséges.
Titokvédelem
58.	§ Az adóügyi együttműködés eredményeként a KKI tudomására
jutott adóadatok adótitoknak minősülnek azzal, hogy
a)	azokat csak az adómegállapításban és az adóellenőrzésben
közvetlenül közreműködő személy, illetőleg az adóadattal érintett ügyben
az egyébként eljáró pénzügyi nyomozó használhatja fel,
b)	a tájékoztatás joga megilleti a bírósági eljárásban a törvény alapján
közvetlenül részt vevő személyt.
Az adóadat átadás korlátai
59.	§ (1) A KKI megtagadja a megkeresés teljesítését, ha a kért
adóadat a 52. § (2) bekezdése alapján belföldön nem használható fel,
illetőleg a megkereső tagállam joga a 58. §-ban foglaltakat nem
tartalmazza.
(2)	A KKI a megkeresésben foglaltak teljesítését megtagadhatja, ha
a)	a kért adóadat beszerzése a KKI vagy a hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező adóhatóság számára aránytalanul nagy terhet jelentene,
b)	az adóadat kiadásával jogszabályban meghatározott feladatainak
teljesítését veszélyeztetné,
c)	alapos okkal feltételezhető, hogy a megkereső hatóság a hazai joga
alapján rendelkezésére álló eszközöket - az elérni kívánt cél
veszélyeztetése nélkül - még nem merítette ki,
d)	a kért adóadat kiadása kereskedelmi, üzleti, szakmai titok vagy
üzleti eljárás felfedéséhez vezetne, vagy egyéb módon a jogrendbe
ütközne.
Behajtási jogsegély
60.	§ Az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának
megkeresésére a KKI intézkedik a más tagállamot megillető, a Tanács
2001/44/EK irányelvében meghatározott tartozás - az importhoz,
exporthoz kapcsolódó fizetési kötelezettség, a vám- és jövedéki adó
tartozás, illetőleg annak járulékai kivételével -, valamint a tartozás
végrehajtásával kapcsolatban felmerült költségek végrehajtása iránt. Az e
fejezetben meghatározott tartozás a belföldi tartozással azonos
megítélés alá esik.
Az adatkérésre irányuló megkeresés
61.	§ A KKI az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságának
megkeresésére átadja azokat az adóadatokat, amelyek a 60. §-ban
meghatározott adóval összefüggő tartozások behajtásához szükségesek.
A kézbesítés iránti megkeresés
62.	§ A KKI megkeresésre kézbesíti az adózónak azt a határozatot,
illetve egyéb okiratot, amelyet a megkereső hatóság az adótartozás
behajtása érdekében kibocsátott. A KKI haladéktalanul értesíti a
megkereső hatóságot az általa tett intézkedésről, különösen a kézbesítés
időpontjáról.
A biztosítási intézkedés megtétele iránti megkeresés
63.	§ A KKI az illetékes külföldi hatóság megkeresésére a biztosítási
intézkedést a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság útján
foganatosítja.
A behajtás iránti megkeresés
64.	§ (1) A KKI az illetékes külföldi hatóság megkeresésére a belföldi
jogszabályok alapján intézkedik a külföldi hatóság által csatolt
végrehajtható okiratban foglalt követelés végrehajtása iránt.
(2)	A KKI haladéktalanul értesíti a megkereső hatóságot a behajtást
érintő körülmények változásáról.
(3)	A KKI megkeresése alapján az ügyben hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező belföldi adóhatóság a megkereséshez csatolt
végrehajtható okirat alapján a végrehajtást és a biztosítási intézkedés
foganatosítását határozattal rendeli el.
A behajtás iránti kérelem elutasítása
65.	§ (1) A KKI a megkeresésben foglalt kérelmet elutasítja, ha a
megkereső hatóság nem igazolja, hogy
a)	a tartozás jogerős és végrehajtható okirat rendelkezésein alapul, és
b)	a végrehajtást a hazai joga alapján megkísérelte, de az nem
vezetett eredményre, illetőleg csak részleges eredményre vezetett.
(2) A KKI a behajtási, illetve a biztosítási intézkedés iránti kérelmet
elutasíthatja, ha annak teljesítése a kötelezett gazdasági tevékenységét
ellehetetlenítené, és ez a Magyar Köztársaságban jelentős gazdasági és
társadalmi nehézséget okozna.
A behajtási eljárás felfüggesztése
66.	§ (1) Ha az ügyben a megkereső hatóság államának szabályai
alapján jogorvoslati eljárás indult, az eljáró magyar adóhatóság -
amennyiben a megkereső hatóság a behajtási eljárás folytatását nem
kéri - az ügyben illetékes szerv által hozott érdemi döntésig a behajtási
eljárást felfüggeszti. A felfüggesztésről vagy annak mellőzéséről az eljáró
magyar adóhatóság határozattal dönt.
(2)	Amennyiben a jogorvoslati eljárás bírósági felülvizsgálatot jelent és
a bíróság jogerős döntése az adóhatóság határozatát helybenhagyja, a
bírósági határozat végrehajthatóságához nincs szükség külön
intézkedésre.
(3)	A határozat jogerőre emelkedésekor, annak rendelkezései alapján
a megkereső állam illetékes hatóságának erről szóló értesítését követően
a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság a végrehajtási
eljárást folytatja.
(4)	Ha az eljáró szerv a kötelezett jogorvoslati kérelmének helyt ad, a
megkereső hatóság a magyar jogszabályok alapján felel a jogosulatlan
végrehajtásból eredő követelés visszafizetéséért és az okozott kárért.
Elévülés
67.	§ A külföldről érkező behajtási megkeresés esetén a
végrehajtáshoz való jog elévülése tekintetében a megkereső hatóság
államának joga az irányadó. Amennyiben a KKI intézkedése alapján a
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság intézkedése a
végrehajtáshoz való jog elévülését érinti (elévülés nyugvása,
meghosszabbodása), ennek megítélésére e törvény rendelkezései az
irányadók.
A tartozás kiegyenlítése
68.	§ A tartozást a kötelezett forintban fizeti meg. A hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező adóhatóság a megfizetett tartozás
összegének a megkereső hatóság államának fizetőeszközére történő
átváltásakor a Magyar Nemzeti Bank által megállapított, az átváltás
napján érvényes eladási árfolyamot alkalmazza. A tartozás
kiegyenlítésére a megkereső hatósággal folytatott egyeztetés után a
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság fizetési könnyítést
engedélyezhet. A külföldről érkező megkeresésben feltüntetett
követelésre az adóhatóság késedelmi pótlékot nem számít fel.
Költségek
69.	§ (1) A behajtási jogsegéllyel kapcsolatban felmerült valamennyi
költség - a megalapozatlan megkeresés eredményeként induló eljárással
összefüggésben felmerülő költséget kivéve - a hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező belföldi adóhatóságot terheli, amennyiben a
végrehajtás költségét nem tudja a fizetésre kötelezettre hárítani.
(2)	Amennyiben a végrehajtás nehézségbe ütközik, különösen, ha a
tartozás nagy összegű vagy a szervezett bűnözéssel összefüggésben
keletkezett, a KKI megállapodhat a megkereső hatósággal a
végrehajtással kapcsolatban felmerült költségek megtérítéséről.
Külföldre irányuló megkeresések
70.	§ A KKI másik tagállam kapcsolattartó irodáját együttműködés
céljából az e törvényben szabályozott együttműködési formáknak
megfelelően megkeresheti.
VI.	FEJEZET
HATÁSKÖR, ILLETÉKESSÉG
71.	§ (1) Az adóhatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén
köteles eljárni. Ha e kötelességének nem tesz eleget, erre a felettes szerve -
kérelemre vagy hivatalból - utasítja.
(2)	Ha az adóhatóság a felettes szervének utasítására az általa meghatározott
határidőn belül nem tesz eleget eljárási kötelezettségének, a felettes szerv az
ügyet magához vonhatja. A felettes szerv az ügyben első fokon jár el, vagy az
első fokú eljárásra a mulasztóval azonos hatáskörű adóhatóságot jelöl ki.
(3)	Ha nincs felettes szerv, illetőleg a felettes szerv intézkedési vagy eljárási
kötelezettségének nem tesz eleget, a megyei (fővárosi) bíróság az adózó
kérelmére nemperes eljárásban kötelezi az adóhatóságot az eljárás lefolytatására.
(4)	Az adóhatóságtól a (2) bekezdésben foglaltak kivételével a hatáskörébe
tartozó ügy nem vonható el.
(5)	Az e §-ban foglaltakat a jogorvoslati eljárásra is alkalmazni kell.
Az állami adóhatóság hatásköre
72.	§ (1) Az állami adóhatóság jár el minden
a)	adó, költségvetési támogatás,
b)	adóvisszaigénylés, visszatérítés,
c)	az állami garancia (kezesség) kiutalása és visszakövetelése,
d)	adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtása
ügyében feltéve, hogy azt törvény nem utalja más hatóság vagy adóhatóság
hatáskörébe.
(2)	Az állami adóhatóság látja el a magánnyugdíjpénztári tagdíjfizetési
kötelezettséggel kapcsolatban az ellenőrzési, az utólagos adómegállapítási és a
végrehajtási feladatokat. A magánnyugdíjpénztár megkeresésére az adóhatóság
az ellenőrzést, a végrehajtást soron kívül folytatja le.
(3)	A csődeljárásban, a felszámolási eljárásban, a végelszámolásban és a
végrehajtási eljárásban a központi költségvetést megillető vám- és jövedéki
követelések tekintetében a hitelezők képviselőjeként, illetőleg az ingó-,
ingatlanvégrehajtási eljárásban - ideértve a kötelezett követeléseinek
végrehajtását is - a végrehajtás foganatosítójaként az e törvény végrehajtás
megkeresésre szabályai alapján az állami adóhatóság jár el.
73.	§ (1) Az állami adóhatóság hatáskörét első fokon a területi szervei útján
gyakorolja.
(2) Az állami adóhatóság területi szervei
a)	a fővárosban
aa)	az Észak-budapesti Igazgatóság a Budapest I., II., III., IV., V. és XIII.
kerületei,
ab)	a Kelet-budapesti Igazgatóság a Budapest VI., VII., VIII., X., XIV., XV.,
XVI. és XVII. kerületei,
ac)	a Dél-budapesti Igazgatóság a Budapest IX., XI., XII., XVIII., XIX., XX.,
XXI., XXII. és XXIII. kerületei
tekintetében;
b)	a megyékben a megyei igazgatóságok;
c)	az e törvényben, illetőleg törvényi felhatalmazás alapján kiadott
pénzügyminiszteri rendeletben meghatározott Pest megyei, fővárosi székhelyű
jogi személyiséggel rendelkező adózókkal kapcsolatos adóztatási feladatok
tekintetében a Pest megyei és fővárosi kiemelt adózók igazgatósága (a
továbbiakban: kiemelt adózók igazgatósága).
Az állami adóhatóság általános illetékességi szabályai
74.	§ Az eljárásra - ha törvény másként nem rendelkezik -
a)	a magánszemély állandó, ennek hiányában ideiglenes lakóhelye, szokásos
tartózkodási helye,
b)	a jogi személyiség nélküli vállalkozó - ideértve a vállalkozó magánszemélyt
is - székhelye, ennek hiányában telephelye,
c)	a jogi személy, illetőleg egyéb szervezet székhelye, ennek hiányában
telephelye (a tevékenység gyakorlásának helye)
szerinti adóhatóság az illetékes.
Az állami adóhatóság különös illetékességi szabályai
75.	§ (1) A munkáltató (kifizető) és a magánszemély között az adóelőleg
levonással, illetve az adómegállapítással kapcsolatos vitában a munkáltató
(kifizető) adóügyében illetékes területi szerv dönt.
(2)	Ha a vállalkozónak több telephelye van, a hatósági eljárást az elsőként
bejelentett telephely szerint illetékes területi szerv folytatja le. A később
bejelentett telephely szerint illetékes területi szerv is jogosult az adózó
telephelyén az egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére, illetőleg az
adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés lefolytatására.
76.	§ A fővárosi területi szerv helyszíni eljárási cselekményt a főváros egész
területén, a kiemelt adózók igazgatósága Pest megye és a főváros egész területén
végezhet.
Az állami adóhatóság kizárólagos illetékességi szabályai
77.	§ (1) Az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adók, költségvetési
támogatások tekintetében - ha jogszabály másként nem rendelkezik - kizárólag az
Észak-budapesti Igazgatóság jár el:
a)	a külföldön bejegyzett vállalkozás általános forgalmi adó visszatérítésének
elbírálásában,
b)	a diplomáciai és konzuli képviseletek, az ezekkel egy tekintet alá eső
nemzetközi szervezetek és tagjaik általános forgalmi adó és jövedéki adó
visszatérítésének elbírálásában,
c)	a Magyar Köztársaság területén székhellyel, telephellyel, állandó vagy
ideiglenes lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező külföldi személy
adóügyében,
d)	a külföldön tevékenységet végző társasági adóalany, valamint a
fióktelepnek nem minősülő telephelyen gazdasági tevékenységet folytató
külföldi vállalkozás adóügyében,
e)	a fegyveres erők és rendvédelmi szervek, nemzetbiztonsági szolgálatok,
továbbá azok hivatásos és szerződéses állományú tagjai, köztisztviselői és
közalkalmazottai adóügyében,
f)	a honvédelmi miniszter irányítása és felügyelete alá tartozó szervezetek, az
általa alapított és a Honvédelmi Minisztérium kizárólagos tulajdonában lévő
gazdasági társaságok és közhasznú társaságok adóügyében,
g)	a belügyminiszter által alapított és irányított, továbbá az igazságügyi
miniszter által alapított és az IM Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága
által irányított gazdasági társaságok és közhasznú társaságok adóügyében,
h)	az állami adóhatóság alkalmazottai adóügyében.
(2) Az Észak-budapesti Igazgatóság jár el a Központi Hivatal és a területi
szervek, az Oktatási Igazgatóság, valamint a Számítástechnikai és
Adóelszámolási Intézet adóügyében is.
78.	§ (1) A kiemelt adózók igazgatósága látja el a Pest megyei és fővárosi
székhelyű
a)	a részvénytársasági formában működő hitelintézetek és biztosítók,
b)	a költségvetési szervek kivételével a jogi személyiséggel rendelkező és a
pénzügyminiszter rendeletében meghatározott adóteljesítmény feltételeket elérő,
az adóévet megelőző év utolsó napján csődeljárás, felszámolás, végelszámolás
alatt nem álló adózó
adóztatási feladatait.
(2)	Ha az adózó az adóév első napján megfelel azoknak a feltételeknek,
amelyek alapján adóztatása a kiemelt adózók igazgatósága illetékességébe
tartozik, az adóztatásával összefüggő feladatokat 3 adóéven át akkor is a kiemelt
adózók igazgatósága látja el, ha egy-egy adóévben bevallása szerint nem felel
meg az előírt értékhatároknak, kivéve, ha felszámolási vagy végelszámolási
eljárás hatálya alá kerül. Az illetékesség változás időpontja ez esetben a
felszámolási vagy végelszámolási eljárás megindításának a Cégközlönyben
történő közzétételének napja.
(3)	Ha az adózó jogutódlással jött létre - ide nem értve a szétválást - akkor is a
kiemelt adózók igazgatóságának illetékességébe tartozik, ha fővárosi vagy Pest
megyei székhelyű, jogi személyiséggel rendelkezik, és jogelődje megfelelt a
jogszabályban meghatározott feltételeknek.
A vámhatóság hatásköre és illetékessége
79.	§ A vámhatóság hatáskörébe tartozik a regisztrációs adóval, a külföldi
rendszámú gépjárművek adójával, a jövedéki adóval, továbbá a termékimportot
terhelő adóval kapcsolatos adóztatási feladatok ellátása.
80.	§ A vámhatóság illetékessége tekintetében a külön jogszabályban foglalt
rendelkezések az irányadók.
Önkormányzati adóhatóság hatásköre és illetékessége
81.	§ Az önkormányzati adóhatóság jár el első fokon
a)	a helyi adók,
b)	a belföldi rendszámú gépjárművek adója,
c)	a termőföld bérbeadásából származó jövedelem (ideértve a földjáradékot is)
adóztatása,
d)	törvényben meghatározott esetben a magánszemélyt terhelő adók módjára
behajtandó köztartozások
ügyében.
82.	§ (1) Helyi adóügyben az az önkormányzati adóhatóság jár el, amelynek
önkormányzata a helyi adót bevezette.
(2)	Belföldi rendszámú gépjárművek adója ügyében az az önkormányzati
adóhatóság (fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatóság) az illetékes,
amelynek területén a közúti közlekedési nyilvántartásba bejegyzett adóalany
lakóhelye, székhelye, illetőleg telephelye található. Az adóalany személyében
bekövetkezett változás az önkormányzati adóhatóság illetékességét a
gépjárműadóról szóló törvény szerint változtatja meg.
(3)	A termőföld bérbeadásából származó jövedelem adóztatására a föld
fekvése szerinti önkormányzati adóhatóság az illetékes.
Az illetékhivatal hatásköre és illetékessége
83.	§ Az illeték kiszabásával, megfizetésével, behajtásával, az eljárási
illetékfizetés rendjének ellenőrzésével kapcsolatos ügyben első fokon - ha
törvény másként nem rendelkezik - a fővárosban Fővárosi Illetékhivatal
elnevezéssel a fővárosi önkormányzat főjegyzője, a megyékben megyei
illetékhivatal elnevezéssel a megyei önkormányzat főjegyzője jár el.
84.	§ (1) Az öröklés után járó illeték kiszabására az az illetékhivatal az
illetékes, amelynek illetékességi területén
a)	a hagyatékot átadó közjegyző székhelye van,
b)	ha a hagyatékot közjegyző nem tárgyalta, az örökhagyó utolsó belföldi
állandó lakóhelye volt - ennek hiányában a Pénzügyminisztérium által kijelölt
illetékhivatal -,
c)	ha a közjegyző székhelye két illetékhivatal közös székhelyén van, amelynek
illetékességi területén az örökhagyó utolsó lakóhelye volt.
(2)	Az ajándékozási és a visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabására az az
illetékhivatal az illetékes, amelynek illetékességi területén
a)	az ingatlan található,
b)	ha a szerződés több illetékhivatal illetékességi területén fekvő ingatlanra
vonatkozik, amelynek illetékességi területén a szerződésben első helyen
megjelölt ingatlan fekszik,
feltéve, hogy a vagyonszerzés tárgya ingatlan, vagy az ingatlanhoz kapcsolódó
vagyoni értékű jog.
(3)	Ingó vagy ingatlanhoz nem kapcsolódó vagyoni értékű jog ajándékozása
vagy visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső megszerzése esetén illeték
kiszabására az az illetékhivatal illetékes, amelynek illetékességi területén a
szerződésben első helyen feltüntetett szerző fél lakik.
(4)	A kiszabás alapján pénzzel fizethető eljárási illeték megállapítására - ha e
törvény másként nem rendelkezik - az az illetékhivatal illetékes, amelynek
illetékességi területén az eljáró hatóság székhelye vagy az illeték fizetésére
kötelezett lakóhelye (székhelye) van.
(5)	Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzésével
kapcsolatos öröklési, ajándékozási és visszterhes vagyonátruházási illeték
kiszabására az az illetékhivatal illetékes, amelynek területén a működtetési jogot
szerző fél lakóhelye van.
(6)	Az érdekelt fél indokolt kérelmére vagy kizárási okból a törvényben
megállapított illetékességtől eltérően a Pénzügyminisztérium az illeték
kiszabására más illetékhivatalt is kijelölhet.
VII. FEJEZET
AZ ADÓIGAZGATÁSI ELJÁRÁS
85.	§ A adóigazgatási eljárásban az adóhatóság az adózó jogait,
kötelezettségeit állapítja meg, ellenőrzi az adókötelezettségek teljesítését, a
joggyakorlás törvényességét, az adózást érintő tényekről, adatokról,
körülményekről nyilvántartást vezet, és adatot igazol.
AZ ELLENŐRZÉS
Az ellenőrzés célja
86.	§ (1) Az adóhatóság az adóbevétel megrövidítésének, a költségvetési
támogatás, adó-visszaigénylés jogosulatlan igénybevételének megakadályozása
érdekében rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más
személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban
előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása. Az
ellenőrzés során az adóhatóság feltárja és bizonyítja azokat a tényeket,
körülményeket, adatokat, amelyek megalapozzák a jogsértés és a joggal való
visszaélés megállapítását, és az ezek miatt indított hatósági eljárást.
(2)	Az adóhatóság a célszerűség és gazdaságosság szempontjait érvényre
juttatva használja fel erőforrásait. Az ellenőrzési irányokat úgy kell
meghatározni, hogy az ellenőrzöttség tudata az adózókat az önkéntes
jogkövetésre ösztönözze.
Az ellenőrzés fajtái
87.	§ (1) Az adóhatóság az ellenőrzés célját
a)	a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló (ideértve az egyszerűsített
ellenőrzést is),
b)	az állami garancia beváltásához kapcsolódó,
c)	az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló,
d)	az adatok gyűjtését célzó,
e)	az illetékkötelezettségek teljesítésére vonatkozó,
f)	az ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozó ismételt
ellenőrzéssel valósítja meg.
(2) Ellenőrzéssel lezárt időszakot az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott
ellenőrzés teremt.
Hatáskör és illetékesség az ellenőrzési eljárásban
88.	§ (1) Az adóhatóság az ellenőrzést a hatáskörébe tartozó ügyekben az
illetékességi területén folytatja le.
(2)	Ha az adózó adóhatóságának illetékessége az ellenőrzés megkezdését
követően az illetékességi okban bekövetkezett változás miatt szűnik meg, vagy
az illetékesség megszűnéséről az adóhatóság az ellenőrzés megkezdését követően
szerez tudomást, a megkezdett ellenőrzés befejezésére és szükség szerint a
hatósági eljárás lefolytatására az ellenőrzést megkezdő adóhatóság az illetékes.
(3)	Ha az adózó által szabályszerűen bejelentett székhely-, telephely-,
lakóhelyváltozás az adóhatóságnak a változásról történt tudomásszerzését
megelőzően ténylegesen megtörtént, és az ellenőrzés során kötelezettségeit csak
aránytalanul nagy költséggel tudná teljesíteni, kérheti az adóhatóság vezetőjétől
az ellenőrzés és szükség szerint a hatósági eljárás lefolytatására új székhelye,
telephelye, lakóhelye szerint illetékes adóhatóságának kijelölését.
(4)	Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal területi szerve az APEH
elnökének utasítására (engedélyével) ellenőrzést az illetékességi területén kívül is
végezhet.
(5)	Az illetékfizetés elmulasztása esetén készült lelet alapján az illetéket az az
illetékhivatal szabja ki, amelynek illetékességi területén a fizetésre kötelezett,
több fizetésre kötelezett esetében az, amelynek illetékességi területén az
elsősorban fizetésre kötelezett, amennyiben ez külföldi, a soron következő
belföldi lakik. Ha minden fizetésre kötelezett az ország területén kívül lakik, az
illetéket az az illetékhivatal szabja ki, amelynek illetékességi területén a leletet
készítő szerv székhelye van.
Az adózók ellenőrzésre történő kiválasztása
89.	§ (1) Kötelező az ellenőrzést lefolytatni
a)	a vállalkozónál, ha felszámolását (végelszámolását) rendelték el,
b)	az Állami Számvevőszék elnökének felhívására,
c)	a pénzügyminiszter utasítására,
d)	az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adók esetében az
önkormányzat képviselő-testületének határozata alapján.
(2)	Az Állami Számvevőszék elnöke, illetőleg az önkormányzat képviselő-
testülete akkor rendelhet el ellenőrzést, ha a rendelkezésére álló adatok,
körülmények arra utalnak, hogy az adóhatóság a törvényben meghatározott
ellenőrzési szempontok megsértésével mellőzi valamely adózó vagy adózói
csoport vizsgálatát, illetőleg a lefolytatott ellenőrzések eredménytelensége
mögött a megkülönböztetés nélküli eljárás tilalmának megsértése áll.
90.	§ (1) A kötelező ellenőrzéseken túl az állami adóhatóság az ellenőrzési
tevékenységét e törvény szerinti szempontok alapján a vezetője által évenként
február 20-áig közzétett ellenőrzési irányelv alapján végzi.
(2)	A legnagyobb adóteljesítménnyel (költségvetési kapcsolatokkal)
rendelkező 3000 adózót az állami adóhatóság köteles rendszeresen (legalább
kétévente) valamennyi adónem és költségvetési támogatás vonatkozásában
ellenőrizni.
(3)	Az állami adóhatóság elnökének ellenőrzési irányelve az aktuális
gazdasági folyamatokra, az adópolitikai célkitűzésekre, a
jogszabályváltozásokra, a gazdálkodási típusokra, az adóbevételi érdekeket
leginkább sértő magatartásformákra, illetőleg az adóbevételi szempontból
legnagyobb kockázatot jelentő adózói csoportokra kiemelt figyelemmel
szabályozza az adóhatóság ellenőrzési kapacitásainak felhasználását.
(4)	Az ellenőrzési irányelv tartalmazza
a)	az adott év kiemelt vizsgálati céljait,
b)	az ellenőrizendő főbb tevékenységi köröket (szakma, ágazat),
c)	az ellenőrzési típusok tervezett arányszámait, különös tekintettel a
vagyongyarapodások vizsgálatára, a bevallás kiegészítése alapján elrendelt, az
azonnali és a kiutalás előtti ellenőrzésre, valamint az átalakuló, az
adókötelezettségüket megszüntető, vagy más jogutód nélkül megszűnő
vállalkozások ellenőrzésére.
(5)	Számítógépes program alkalmazásával véletlenszerűen kell kiválasztani
a)	az egyszerűsített ellenőrzések kivételével az adózók utólagos,
b)	a tevékenységüket 6 hónapon belül kezdő egyéni vállalkozók és a
gazdasági társaságok egyes adókötelezettségei, illetve
c)	a próbavásárlással történő számla- és nyugtaadási kötelezettség
ellenőrzéseinek legalább 5%-át.
(6)	Az állami adóhatóság az adózókat - a kötelezően, illetőleg a véletlenszerű
kiválasztás alapján lefolytatandó ellenőrzéseken túl - célzott kiválasztási
rendszerek alkalmazásával választja ki ellenőrzésre. A célzott kiválasztási
rendszerben (automatizált egyedi döntéssel) az állami adóhatóság
a)	az adózó által benyújtott bevallások,
b)	az adatszolgáltatások,
c)	az adózó adófizetéseit, a részére teljesített kiutalásokat tartalmazó
nyilvántartások,
d)	az adózónál korábban végzett ellenőrzések tapasztalatai, vagy
e)	más hatóságtól, más adózóktól szerzett adatok
feldolgozásával és egybevetésével választja ki az adózót ellenőrzésre.
(7)	Az állami adóhatóság az ellenőrzésekről vezetett nyilvántartásában az
adóhatóság vezetője által meghatározott módon az adózó azonosítására szolgáló
adatok feltüntetése mellett megjelöli az ellenőrzésre történő kiválasztás
módszerét és az ellenőrzés közvetlen okát.
Felhívás bevallás kiegészítésére
91.	§ (1) Az állami adóhatóság a bevallásban közölt adatok kiegészítésére
hívhatja fel azokat a magánszemélyeket, akiknek a bevallott jövedelme egymást
követő két éves bevallási időszak tekintetében sem éri el a mindenkori
minimálbért.
(2)	A felhívás alapján a magánszemély az adóévben szerzett összes jövedelem
(bevétel) felhasználásáról (kiadásáról, ráfordításáról, befektetéséről), továbbá
annak forrásairól nyilatkozatot tesz.
(3)	Ha az állami adóhatóság a magánszemélyt bevallásának kiegészítéseként
nyilatkozattételre kötelezi, ellenőrizheti
a)	a más személyekkel közös háztartásra vonatkozó, illetőleg más személyek
törvény vagy szerződés alapján történő eltartásával kapcsolatos azon adatokat,
b)	a házastársi (élettársi) vagyonközösséghez tartozó, illetőleg az adózó
használatában lévő vagyontárgyak olyan jellemzőit,
amelyek az adózó valós jövedelem-(bevétel-)felhasználásának és forrásának
megállapításához elengedhetetlenek.
(4)	Az állami adóhatóság megvizsgálja, hogy a nyilatkozatban megjelölt
felhasználásra (kiadásra, ráfordításra, befektetésre) a magánszemélynek a
bevallott jövedelme és egyéb forrása nyújthatott-e elegendő fedezetet.
Amennyiben a felhasználáshoz a bevallott jövedelem és egyéb forrás nem
adhatott elégséges fedezetet, vagy a magánszemély - az adóhatóság külön
felhívására - a nyilatkozatban foglaltakat hitelt érdemlően nem igazolja, az
adóhatóság a magánszemély bevallásának utólagos ellenőrzését rendeli el. A (3)
bekezdés alapján megszerzett adatokat az adóhatóság, ha az adózót nem jelölte ki
ellenőrzésre, az erről szóló értesítés postára adását követően haladéktalanul
megsemmisíti.
Határidők az ellenőrzési eljárásban
92.	§ (1) Az adóhatóság az ellenőrzés vizsgálati programját oly módon
határozza meg, hogy az ellenőrzésre előírt törvényi határidőt meg tudja tartani.
(2)	Az ellenőrzésre előírt határidőt az ellenőrzést végző adóhatóság indokolt
kérelmére 30-90 napig terjedő időtartammal a felettes szerv meghosszabbíthatja.
(3)	Az ellenőrzési határidő meghosszabbításának hiányában az ellenőrzést a
törvényben előírt módon és határidőben kell lezárni.
(4)	Az ellenőrzés befejezésének határideje - beleértve az ellenőrzés
megkezdésének és befejezésének napját - 30 nap. A határidő számításánál az
ellenőrzés kezdő időpontja a megbízólevél átadásának napja. Felszámolás esetén
az adóhatóság a tevékenységet záró adóbevallás ellenőrzését a felszámolás
közzétételétől számított egy éven belül, a felszámoló által készített záró bevallást
pedig a bevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles befejezni.
Végelszámolás esetén az adóhatóság a tevékenységet záró adóbevallás és a
végelszámoló által készített záró adóbevallás ellenőrzését az utóbbi
kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles befejezni.
(5)	A bevallás utólagos ellenőrzését, illetőleg a felülellenőrzést 90 napon belül
kell az adóhatóságnak befejeznie. A legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező
3000 adózó utólagos ellenőrzésének, illetve felülellenőrzésének határideje 120
nap.
(6)	A költségvetési támogatás kiutalását megelőző ellenőrzést a kiutalásra
nyitva álló határidőn belül kell lefolytatni.
(7)	Ha az ellenőrzés során az adóhatóság más adózóra kiterjedően kapcsolódó
vizsgálat lefolytatását rendeli el, az ellenőrzésre nyitva álló határidő 90 nappal
meghosszabbodik.
(8)	Az ellenőrzési határidő meghosszabbításáról - ideértve a határidő
meghosszabbodását is - az ellenőrzést lefolytató adóhatóság, amennyiben a
meghosszabbításról a felettes adóhatóság rendelkezett, a felettes adóhatóság az
adózót írásban értesíti.
Az ellenőrzés megindítása
93.	§ (1) Az ellenőrzés az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésétől
kezdődik. Ha az adóhatóság az adózó előzetes értesítését mellőzi, az ellenőrzés a
megbízólevél egy példányának átadásával, vagy az általános megbízólevél
bemutatásával kezdődik. Az egyszerűsített ellenőrzésről az adóhatóság az
ellenőrzés megkezdésével egyidejűleg a megbízólevél egy példányának
megküldésével értesíti az adózót.
(2)	Ha az adózó vagy képviselője, meghatalmazottja, alkalmazottja a
megbízólevél átvételét megtagadja, az ellenőrzés két hatósági tanú jelenlétében
az erről szóló jegyzőkönyv felvételével és aláírásával kezdődik.
(3)	Az ellenőrzés lefolytatására az adóhatóság szolgálati igazolvánnyal és
megbízólevéllel rendelkező alkalmazottja (a továbbiakban: adóellenőr) jogosult.
Az adóhatóság hivatali helyiségében az adóellenőr szolgálati igazolvány nélkül is
lefolytathatja az ellenőrzést.
(4)	A helyszíni ellenőrzést az adóellenőr csak akkor kezdheti meg, ha az adózó
vagy annak képviselője, meghatalmazottja, ezek hiányában két hatósági tanú
jelen van. Az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés akkor is megkezdhető, ha az
adózó alkalmazottja, próbavásárlás esetén az értékesítésben közreműködő
személy van jelen.
(5)	Próbavásárlás esetén az ellenőrzési jogosultságot a próbavásárlás
befejezésekor kell igazolni, és ezzel egyidejűleg az eladó az áru visszavétele
mellett a vételárat köteles visszatéríteni.
(6)	A megbízólevél tartalmazza az ellenőrzést végző adóellenőr nevét,
illetőleg, hogy mely adózónál, mely adókötelezettségek, milyen időszakok
tekintetében, milyen ellenőrzési típus keretében vizsgálhatók.
(7)	Az adóhatóság vezetője általános megbízólevelet is kiállíthat, amellyel az
adóellenőr ilyen megbízólevéllel nem rendelkező másik adóhatósági
alkalmazottal együtt az egyes adókötelezettségek teljesítésére, illetőleg
adatgyűjtésre irányuló ellenőrzésre jogosult. Az általános megbízólevél
tartalmazza az adóellenőr nevét és a megbízólevél érvényességi idejét.
(8)	Az általános megbízólevéllel az állami adóhatóság adóellenőre az
adóhatóság illetékességi területén kívül is jogosult ellenőrzés lefolytatására.
Az ellenőrzés lefolytatása
94.	§ (1) Az ellenőrzést az adó és a költségvetési támogatás megállapításához
való jog elévülési idején belül a helyszínen vagy az adóhatóság hivatali
helyiségében kell lefolytatni.
(2)	A helyszíni ellenőrzést önálló tevékenységet folytató adózónál a
tevékenysége idején (munkaidőben), más személynél napközben 8-20 óra között
lehet lefolytatni. Ettől az adózó kérelmére lehet eltérni. A helyszíni ellenőrzés
része az adózó székhelyén, telephelyén kívül tárolt, illetve őrzött eszközök,
iratok vizsgálata is.
(3)	A hatóság hivatali helyiségében az ellenőrzést a hivatali időben kell
megtartani. A hivatali időt úgy kell megállapítani, hogy az az adózó
meghallgatására annak munkaidején kívül is alkalmat adjon.
95.	§ (1) Az ellenőrzést az adóhatóság az adó, a költségvetési támogatás
alapjának, összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek,
nyilvántartások - ideértve az elektronikus úton tárolt adatokat is -, számítások és
egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le.
(2)	Az adózó az iratokat és az adózással összefüggő, elektronikus
adathordozón tárolt adatokat, továbbá az értelmezésükhöz, megjelenítésükhöz
szükséges számítástechnikai programokat - az adóhatóság kérésére elektronikus
úton is - rendelkezésre bocsátja, illetve az ellenőrzéshez szükséges tények,
körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az ellenőrzés során az
adózó és alkalmazottja az adóhatóság részére az ellenőrzéshez szükséges
felvilágosítást megadja. Nem kötelezhető az adózó olyan nyilvántartás, összesítés
(számítás) elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő.
(3)	Ha az adózó iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai
pontatlanok vagy hiányosak és így az adókötelezettség megállapítására
alkalmatlanok, az adóhatóság megfelelő határidő tűzésével engedélyezi, hogy az
adózó iratait, nyilvántartásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak
megfelelően rendezze, pótolja, illetőleg javítsa. A határidő az ellenőrzés
határidejébe nem számít bele.
(4)	Az adóhatóság az ellenőrzés során szakértőt vehet igénybe.
(5)	Az önkormányzati adóhatóság, ha a kettős könyvvezetésre kötelezett adózó
ellenőrzéséhez szükséges szakértelemmel rendelkező adóellenőre nincs, az
adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzéséhez megbízás alapján bejegyzett
könyvvizsgáló vagy adószakértő (a továbbiakban: megbízott) közreműködését
veheti igénybe. A megbízott az adózó ellenőrzéséhez szükséges iratokba
betekinthet.
96.	§ (1) Az adóhatóság mellőzheti az adózó előzetes értesítését, ha fennáll a
veszélye annak, hogy a vizsgálat alá vont bizonylatokat, könyveket,
nyilvántartásokat, egyéb iratokat megsemmisítik, vagy az üzleti tevékenység
körülményeit megváltoztatják.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt esetben a helyszínen talált körülményeket
jegyzőkönyvben kell rögzíteni, illetve a bizonylatokat, könyveket,
nyilvántartásokat és egyéb iratokat átvételi elismervény ellenében, szükség
szerint másolat hátrahagyásával be kell vonni. Az átvételi elismervényen a
bevont iratokat az azonosításukra alkalmas módon kell feltüntetni.
(3)	Az iratok a hivatali helyiségben történő tanulmányozás végett más esetben
is bevonhatók, ilyen esetekben azok 60 napon túl csak az adóhatóság vezetőjének
engedélyével és az adózó egyidejű értesítésével tarthatók az adóhatóságnál.
Az adóhatóság jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban
97.	§ (1) Az adóellenőr az ellenőrzés megkezdését megelőzően erre történő
külön felhívás nélkül is köteles magát és az ellenőrzési jogosultságát az e
törvényben előírt módon igazolni, az adózót az ellenőrzés típusáról, tárgyáról és
várható időtartamáról tájékoztatni.
(2)	Az adóellenőr az ellenőrzés során jogait oly módon köteles gyakorolni,
hogy az az adózó gazdasági tevékenységét a lehető legkisebb mértékben
korlátozza.
(3)	Az adóellenőr az ellenőrzés során köteles a tényeket, körülményeket,
adatokat értékelni, az adózót, képviselőjét, meghatalmazottját, alkalmazottját az
ellenőrzés során tett megállapításairól tájékoztatni. Az adóellenőr köteles az
adózó által felajánlott bizonyíték visszautasítását előzetesen szóban, majd az
ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben írásban is indokolni.
(4)	Az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és
bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi.
(5)	Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői
vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata,
a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni
leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok
megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából
származó adat.
(6)	Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló
tényeket is köteles feltárni. A nem bizonyított tény, körülmény - a becslési eljárás
kivételével - az adózó terhére nem értékelhető.
98.	§ (1) Az adóellenőr az ellenőrzés során
a)	üzleti, üzemi vagy az egyéb adóköteles tevékenység, vagyontárgy vagy
jövedelem ellenőrzéséhez szükséges helyiségekbe beléphet,
b)	a vállalkozási tevékenységgel összefüggő járműveket, járművek
rakományát, helyiségeket, helyszínt átvizsgálhat,
c)	iratokat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg,
d)	az adózótól, képviselőjétől, alkalmazottjától felvilágosítást, más
személyektől nyilatkozatot kérhet,
e)	tisztázhatja az adóköteles tevékenységben résztvevők személyazonosságát,
részvételük jogcímét,
f)	próbavásárlást, leltárfelvételt végezhet,
g)	próbagyártást rendelhet el,
h)	az adózóval szerződéses kapcsolatban álló más adózónál kapcsolódó
vizsgálatot végezhet,
i)	más, a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítást folytathat le.
(2)	Ha az adózó a vállalkozási tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi
igénybe, az ingatlan tulajdonosa köteles tűrni az adóhatóság helyszíni
ellenőrzését.
(3)	A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély lakásában az
adóellenőr akkor jogosult az ellenőrzést lefolytatni, ha az adókötelezettség a
lakással, mint vagyontárggyal kapcsolatos, vagy az adózó jövedelme a lakás
hasznosításából származik, vagy valószínűsíthető, hogy a lakásban vállalkozói
igazolványhoz kötött tevékenységet bejelentés nélkül végeznek.
Az adózó jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban
99.	§ (1) Az adózó köteles az adóhatósággal az ellenőrzés során
együttműködni, az ellenőrzés feltételeit a helyszíni ellenőrzés alkalmával
biztosítani.
(2)	Ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy
más megfelelő módon köteles bizonyítani.
100.	§ (1) Az adózó jogosult
a)	az ellenőrzést végző személyazonosságáról és megbízásáról meggyőződni,
b)	az ellenőrzési cselekményeknél jelen lenni,
c)	megfelelő képviseletről gondoskodni.
(2)	Ha a magánszemély adózó jogainak gyakorlásában akadályozott - az egyes
adókötelezettségek teljesítésére irányuló, az adatok gyűjtését célzó, illetőleg az
egyszerűsített ellenőrzés kivételével - kérheti az akadály megszűnéséig, de
legfeljebb 60 napig az ellenőrzés megkezdésének elhalasztását, vagy az
ellenőrzési cselekmények szüneteltetését. Az ellenőrzés szünetelése az ellenőrzés
időtartamába nem számít bele.
(3)	Az adózónak joga van az ellenőrzés során keletkezett iratokba betekinteni,
a megállapításokkal kapcsolatban felvilágosítást kérni, azokra észrevételt tenni,
bizonyítási indítványokat előterjeszteni, a jegyzőkönyvet megismerni, és a
jegyzőkönyv átadását, kézbesítését követő 15 napon belül észrevételt tenni.
(4)	Ha az adóhatóság a vizsgálat megállapításait más adózónál végzett
kapcsolódó vizsgálat eredményével támasztja alá, az erről szóló jegyzőkönyvnek,
illetőleg határozatnak az adózót érintő részét az adózóval részletesen ismertetni
kell.
(5)	Az adózó, ha megítélése szerint az ellenőrzés határidejének túllépése az
adóhatóságnak felróható okból történik, a határidő lejártát követően kifogással
fordulhat a felettes adóhatósághoz. A felettes adóhatóság az adózó
észrevételeinek figyelembevételével dönt az eljárási határidő
meghosszabbításáról, vagy az eljáró adóhatóságot az ellenőrzés lezárására
utasítja.
Az adóhatóság által alkalmazható különös intézkedések az ellenőrzési
eljárásban
101.	§ (1) Az adóhatóság az e törvényben előírt feladatainak teljesítése
érdekében jogosult a magánszemélyt személyazonosságának igazolására felhívni
akkor, ha a körülmények arra utalnak, hogy adóköteles tevékenységet folytat,
vagy abban közreműködik.
(2)	Az igazoltatott köteles a személyazonosító adatait hitelt érdemlően
igazolni. A személyazonosság igazolására elsősorban a személyi igazolvány
szolgál, elfogadható továbbá minden olyan okmány, amelyből az igazoltatott
kiléte hitelt érdemlően megállapítható. Az adóhatóság más jelen lévő, ismert
személyazonosságú személy közlését is elfogadhatja igazolásként.
(3)	Az igazoltatás megtagadása esetén a személyazonosság megállapítására az
adóhatóság a rendőrség közreműködését veheti igénybe.
(4)	Az igazoltatás csak a személyazonosság megállapításához szükséges ideig
tarthat. Az igazoltatottal az igazoltatás során közölni kell annak okát.
102.	§ (1) Ha az adózó, képviselője, alkalmazottja a személyes megjelenési
kötelezettségének szabályszerű idézés ellenére nem tesz eleget, és távolmaradását
megfelelően nem igazolja, az illetékes adóhatóság vezetője elrendelheti az
elővezetését. Az elővezetés foganatosításához az ügyész jóváhagyása szükséges.
(2)	Az elővezetést a rendőrség a rá vonatkozó szabályok szerint foganatosítja.
(3)	Ha az adózó az ellenőrzést az adóellenőr veszélyeztetésével,
fenyegetésével akadályozza, az adóhatóság a rendőrségről szóló törvény szerinti
rendőri intézkedés megtételét kezdeményezheti.
103.	§ (1) Ha az adózó, képviselője, megbízottja, alkalmazottja nyilatkozatai,
nyilvántartásai vagy más azonosított és ellenőrzött forrásból származó adatok
alapján valószínűsíthető, hogy az adózó az adókötelezettség szempontjából
jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, illetőleg a vállalkozás valós
körülményeit leplezi, az adóellenőr a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe
hozható helyszínt, helyiséget és gépjárművet átvizsgálja, valamint ellenőrzi a
helyszínen talált gépjármű rakományát. E rendelkezés lakás átvizsgálására csak
abban az esetben alkalmazható, ha a lakás valamely helyisége a vállalkozási
tevékenység helyszíne.
(2)	Az átvizsgálás során talált, tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolgot -
a romlandó élelmiszerek és az élő állatok kivételével - az ellenőrzést végző
adóhatóság határozatával lefoglalhatja, ha annak újabb elrejtésétől,
megsemmisítésétől vagy értékesítésétől lehet tartani.
(3)	A jármű, a jármű rakománya, a helyszín, a helyiség átvizsgálásánál, a
lefoglalásnál és a fuvarellenőrzésnél az adózó jelenlétét biztosítani kell. Ha az
adózó nem kíván jelen lenni vagy ebben akadályozott, és megfelelő képviseletről
nem gondoskodik, az adóhatóság az átvizsgálást, a lefoglalást, illetőleg a
fuvarellenőrzést két hatósági tanú jelenlétében foganatosítja.
(4)	Az eszköz, anyag-, árukészlet tárgyi bizonyítási eszközként akkor
foglalható le, ha az az adózó jogszabályban előírt nyilvántartásában nem
szerepel.
(5)	Az adóhatóság az átvizsgálásról, a fuvarellenőrzésről, illetve a lefoglalásról
jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyv tartalmazza a lefoglalt dolog
azonosításához szükséges adatokat, az intézkedés foganatosítását, az intézkedés
során megállapított tényeket, illetőleg a hatósági tanúk azonosításához szükséges
adatokat.
(6)	Az adóhatóság a lefoglalt dolgot elszállítja és megőrzi, vagy ha ez
aránytalanul magas költségekkel járna, a dolgot az adózó őrizetében hagyja a
használat és az elidegenítés jogának megtiltásával.
(7)	Az adózó vagy képviselője a nála lefoglalt iratokba betekinthet, kérésére
azokról az adóhatóság másolatot készít.
(8)	Ha a lefoglalás szükségessége megszűnt, a lefoglalást meg kell szüntetni,
és a lefoglalt dolgot - ha törvény másként nem rendelkezik - annak kell
visszaadni, akitől (amelytől) azt lefoglalták. Ha a dolgot nem lehet visszaadni,
mert arra az adózó nem tart igényt, azt az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai
szerint értékesíti, ennek meghiúsulása esetén megsemmisíti.
(9)	Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott intézkedések ellen
jogszabálysértésre hivatkozással az adózó az intézkedéstől, illetve a határozat
közlésétől számított 8 napon belül panasszal élhet. A panaszt az adóhatóság
felettes szerve a benyújtástól számított 15 napon belül elbírálja. A panasznak az
intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
Az ellenőrzés befejezése
104.	§ (1) Az adóhatóság a megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja. Ha az
ellenőrzés a vállalkozási tevékenységben résztvevők alkalmazásával
összefüggésben tartalmaz megállapítást, a jegyzőkönyv tartalmazza a
magánszemélyek azonosításához szükséges adatokat is. Az ellenőrzés a
jegyzőkönyv átadásával fejeződik be. Amennyiben a jegyzőkönyvet kézbesíteni
kell, az ellenőrzés a postára adás napjával zárul.
(2)	Ha az adóhatóság büntetőeljárást kezdeményez, külön jegyzőkönyvet
készít. A büntetőeljárást kezdeményező jegyzőkönyvet az adóhatóság az
adózónak nem adja át.
(3)	Az ellenőrzés megállapítását az adóhatóság az adózóval, próbavásárlás
esetén a jelen lévő alkalmazottal vagy az értékesítésben közreműködő személlyel
ismerteti. Ha az ellenőrzést azért nem lehet befejezni, mert az adózó vagy
képviselője az ismertetésen nem vesz részt, vagy a jegyzőkönyvet nem veszi át,
azt részére kézbesíteni kell.
(4)	Az ellenőrzést legfeljebb az észrevétel kézbesítésétől, szóban előterjesztett
észrevétel esetén annak jegyzőkönyvbe vételének napjától számított 15 napig
lehet folytatni, ha az adózó észrevételei indokolják, vagy a határozat
meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé. Ilyen esetben kiegészítő
jegyzőkönyvet kell készíteni. Ellenőrzésre a hatósági eljárásban is sor kerülhet.
(5)	Az adóhatóság a hatáskörébe nem tartozó ügyben megkeresi az
intézkedésre jogosult szervet.
105.	§ Az utólagos, az ismételt, illetve az állami garancia beváltásához
kapcsolódó ellenőrzés esetén az adóhatóság az ellenőrzés eredményétől
függetlenül a megállapításokról határozatot hoz. Egyéb esetben a hatósági
eljárást csak akkor kell megindítani, ha az adóhatóság valamilyen kötelezettség
teljesítését írja elő vagy jogkövetkezményt állapít meg.
Bevallás utólagos ellenőrzése
106.	§ (1) Az adóhatóság az adózó adómegállapítási, bevallási kötelezettsége
teljesítését adónként, támogatásonként és időszakonként, vagy meghatározott
időszakra több adó és támogatás tekintetében is vizsgálhatja. Az ellenőrzés
megkezdéséig bevallani elmulasztott adót az adózó terhére, illetve javára
adókülönbözetként állapítja meg.
(2)	Az adózó által igényelt költségvetési támogatást, adó-visszatérítést, adó-
visszaigénylést a bevallási időszak ellenőrzéssel történt lezárásának hatályával a
kiutalást megelőzően is vizsgálhatja az adóhatóság, ha az ellenőrzést az adó,
költségvetési támogatás alapjára és összegére is kiterjesztette.
107.	§ (1) Az adóhatóság az adókötelezettség teljesítését a rendelkezésére álló
adatok és a benyújtott adóbevallás egybevetésével is ellenőrizheti (egyszerűsített
ellenőrzés).
(2)	Egyszerűsített ellenőrzéssel megállapítható az adókötelezettség abban az
esetben is, ha az adóhatóság rendelkezésére álló adatok az adóbevallási
kötelezettség elmulasztását bizonyítják.
(3)	Ha az ellenőrzés alapján az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a bevallás a
jogszabályok rendelkezéseinek megfelel, erről az adózót határozattal tájékoztatja.
(4)	Ha a bevallott adó-, költségvetési támogatás alapja, az igénybe vett
adómentesség, adókedvezmény, a megállapított adó, illetve költségvetési
támogatás nem felel meg a jogszabály rendelkezéseinek, az adóhatóság az adózót
a megállapított tényállásról és az adókülönbözetről a jegyzőkönyv kézbesítésével
értesíti, amelyre az adózó 15 napon belül észrevételt tehet.
A becslés
108.	§ (1) A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek
megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.
(2)	Az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei
fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények,
körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját
valószínűsítik.
(3)	Becslés alkalmazható
a)	a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál,
b)	ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg,
c)	ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt
jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető,
hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás
alapjának megállapítására, vagy
d)	ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy
a nyilatkozattételt elmulasztotta.
(4)	A (3) bekezdés c) pontja alkalmazásában jelentősnek tekinthető tény, adat,
körülmény különösen a számla(egyszerűsített számla-), nyugtaadási
kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetű áru
forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása. A becslésnél az
adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket,
körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni és
együttesen értékelni.
(5)	A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap
valószínűsíthető bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével,
próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel.
(6)	Becsléssel kell megállapítani az adóalapot akkor is, ha az adóalap
megállapítására az (5) bekezdés szerint azért nincs mód, mert sem a bevételekről,
sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság
rendelkezésére, és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra
vezethető vissza. A becslésnél az adóalapot az adóhatóság az eset körülményeire
tekintettel valószínűsíti. Ennek során az azonos időszakban hasonló
tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók - magánszemély
adózó esetében a munkaviszony keretében hasonló tevékenységet, hasonló
körülmények között végzők - kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell
venni. Ilyen esetben a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó
hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja.
(7)	Ha az adózó az adóköteles bevételszerző tevékenységét az adóhatóságnak
bejelenteni elmulasztotta, és az adóalap megállapítására az (5) bekezdés szerint
nincs mód, az adóhatóság - feltéve, hogy az adózó az ellenkezőjét nem bizonyítja
-	12 havi működést vélelmezve átlagadó fizetésére kötelezi. Az átlagadó alapját a
(6)	bekezdés alkalmazásával kell megállapítani.
109.	§ (1) Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó
vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az
adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett
jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel
állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is -
az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel
fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
(2)	Az adóhatóság az (1) bekezdés szerint feltárt adóalapot annak az évnek az
összevonás alá eső jövedelméhez számítja hozzá, amelyre nézve a
jövedelemeltitkolást megállapítja. Ha a vagyongyarapodás forrásaként az adózó
többévi eltitkolt jövedelme szolgált, az adóhatóság a vizsgálattal érintett évek
között a jövedelmet egyenlő arányban megosztja, és az adót az egyes években
hatályos jövedelemadó törvényekben meghatározott - összevonás alá eső
jövedelmekre vonatkozó - adómértékkel állapítja meg.
(3)	A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő
adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra az e fejezetben foglalt
rendelkezések az irányadók. Az adóhatóság az adózó által előadott tények,
adatok valóságtartalmát az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét
megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint
vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.
110.	§ Ha becslés alkalmazására az általános forgalmi adó megállapítása során
kerül sor, bizonylatok hiányában az állami adóhatóság
a)	a fizetendő adót a tényleges eladási ár,
b)	a levonható adót a tényleges beszerzési ár,
ezek hiányában a forgalmi érték vagy az árképzési szabályok szerint kalkulált
ár, illetőleg a szokásos piaci ár, és a vonatkozó adómérték alapján állapítja meg.
A levonható adót az adóhatóság becsléssel abban az esetben állapítja meg, ha a
bizonylatok hiányát természeti-, illetőleg az adózó érdekkörén kívül álló okból
bekövetkező katasztrófa okozta.
Eljárási illetékek ellenőrzése
111.	§ A bíróság, az eljáró hatóság az illetéktörvényben meghatározott módon
ellenőrzi a nála benyújtott vagy hozzá került iraton az illeték és a díj
megfizetését.
112.	§ (1) Az illetékhivatal az illetékekre vonatkozó jogszabályokban
megállapított illetékkötelezettség teljesítését, valamint az illetékbélyeggel vagy
illetékbevételi számlára pénzzel fizetendő díjak megfizetését rendszeresen
ellenőrzi azoknál a személyeknél, amelyek illeték- vagy díjköteles ügyekkel
foglalkoznak.
(2)	Az eljáró hatóság az illetékhivatal ellenőrzési feladatától függetlenül
köteles vizsgálni, hogy a nála benyújtott vagy a hozzá került iraton az illeték
vagy díj szabályszerű megfizetése megtörtént-e.
113.	§ (1) Ha az illetéket egyáltalán nem vagy nem szabályszerű időben,
módon vagy mértékben fizették meg, illetőleg a vagyonszerzést illetékkiszabás
végett nem jelentették be, leletet kell készíteni.
(2)	Leletet kell készíteni akkor is, ha az illetékkel (díjjal) kapcsolatos
mulasztást a pénzügyi ellenőrzés során állapították meg.
(3)	Nem készíthető lelet, ha a vagyonszerzést az illeték kiszabása céljából a
földhivatalnál vagy az illetékhivatalnál késedelmesen jelentették be.
114.	§ (1) A leletet az erre a célra rendszeresített űrlap felhasználásával kell
elkészíteni. Ha illetékfizetésre való felhívásnak volt helye, ennek megtörténtét is
fel kell tüntetni.
(2)	Ha a lelet százalékos illeték alá eső vagyonszerzésre vagy eljárási
cselekményre vonatkozik, az űrlapra az irat másolatát is rá kell vezetni, vagy az
űrlaphoz az irat másolatát is csatolni kell.
(3)	A leletezés megtörténtét a leletezett iraton fel kell tüntetni.
(4)	A leletet esetleges mellékleteivel együtt az illetékes illetékhivatalnak kell
megküldeni az illeték kiszabása végett.
Ismételt ellenőrzés
115.	§ (1) Ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében az adó,
költségvetési támogatás ismételt vizsgálatára kerülhet sor
a)	ha az első fokú adóhatóság a korábbi ellenőrzés megállapításának
végrehajtását vizsgálja (utóellenőrzés),
b)	az adózó kérelmére, ha az adózó által feltárt új tény, körülmény tisztázása a
korábbi ellenőrzés megállapításainak megváltoztatását eredményezné,
c)	a társadalombiztosítási igazgatási szerv megkeresésének teljesítése
érdekében, ha az ismételt ellenőrzés eredménye ellátási jogosultságot teremt,
d)	felülellenőrzés keretében.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontja alapján ismételt ellenőrzésnek az első fokú
adóhatóság vezetőjének, vagy ha a korábbi ellenőrzés alapján hozott határozatot
a felettes szerv felülvizsgálta, a másodfokú adóhatóság rendelkezésére van helye.
Az ellenőrzés elrendeléséről az adóhatóság határozattal dönt.
(3)	Az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott ismételt ellenőrzést az első
fokú adóhatóság folytatja le.
(4)	Az ismételt ellenőrzés eredményeként feltárt tényállás alapján adóhatósági
határozat nem hozható, ha a korábbi ellenőrzés eredményeként hozott
adóhatósági határozatot bíróság felülvizsgálta.
Felülellen őrzés
116.	§ (1) Az adómegállapításhoz való jog elévülésének határidején belül az
adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében ismételt
ellenőrzést folytathat le, ha
a)	az ellenőrzést a pénzügyminiszter vagy az Állami Számvevőszék elnöke -
helyi adó esetében az önkormányzati képviselő-testület határozata - rendelte el,
és a rendelkezésben szereplő időszakot az első fokú adóhatóság már ellenőrizte,
b)	az állami adóhatóság elnöke, illetőleg a vámhatóság országos parancsnoka
erre utasítást ad, amely alapján a felettes adóhatóság ellenőrzi az első fokú
adóhatóság által korábban lefolytatott vizsgálat szakszerűségét és törvényességét,
c)	ha az adóhatóság olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényről,
adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi ellenőrzéskor nem volt
ismert, és az ellenőrzés lefolytatására az állami adóhatóság elnöke, illetőleg a
vámhatóság országos parancsnoka utasítást ad.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott felülellenőrzést kizárólag a másodfokú
adóhatóság alkalmazásában álló adóellenőr, illetve az önkormányzat
költségvetését megillető adók tekintetében az önkormányzat képviselő-testülete
által kijelölt bizottság végezheti.
(3)	Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott ismételt ellenőrzés nem
indítható, ha elrendelése feltételeinek meglététől számított 6 hónap eltelt.
(4)	Ha a felülellenőrzés alkalmával a felettes adóhatóság, illetve az
önkormányzat által kijelölt bizottság a korábbi ellenőrzés által feltárt tényekhez,
adatokhoz, körülményekhez képest eltérést állapít meg, és ez az adófizetési
kötelezettséget érinti, a felülellenőrzést lefolytató adóhatóság, illetve az
önkormányzat képviselőtestülete által kijelölt bizottság elnöke a korábbi
ellenőrzés alapján hozott határozatot megváltoztatja, határozat hiányában első
fokú határozatot hoz.
(5)	A felülellenőrzés megállapításairól hozott határozat ellen az állami
adóhatóság elnökéhez, a vámhatóság országos parancsnokához, illetőleg a
közigazgatási hivatal vezetőjéhez intézett, de az eljáró másodfokú szervnél,
illetve az önkormányzat képviselőtestülete által kijelölt bizottság elnökéhez
benyújtott fellebbezésnek van helye.
(6)	Az állami adóhatóság elnökének, a vámhatóság országos parancsnokának,
illetve a közigazgatási hivatal vezetőjének határozata törvénysértésre
hivatkozással a bíróság előtt keresettel támadható meg.
Állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés
117.	§ (1) Az adóhatóság az állami garancia beváltására irányuló kérelem
elbírálása során vizsgálja a garanciabeváltás (kezesség) jogszabályban előírt
feltételeinek teljesülését.
(2)	Az adóhatóság a garanciát, kezességet beváltó jogosultnál (hitelintézetnél)
folytatott ellenőrzését szükség esetén kapcsolódó vizsgálat formájában kiterjeszti
az eredeti kötelezettre is.
(3)	Ha a hitelintézet eljárása a feltételeknek nem felel meg, az adóhatóság az
állami garancia (kezesség) beváltás iránti kérelmet elutasítja.
Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése
118.	§ (1) Az adóhatóság elsősorban az adózónál fellelhető iratok
vizsgálatával ellenőrzi, hogy az adózó eleget tett-e a törvényekben előírt egyes
adókötelezettségeinek, azokat határidőben, illetőleg az adó megállapítására,
bevallására és megfizetésére alkalmas módon teljesíti-e.
(2)	Az (1) bekezdés keretében az adóhatóság különösen a	bejelentésre,
bevallásra, adatszolgáltatásra, nyilvántartásra, bizonylat	kiállítására,
megőrzésére, könyvvezetésre, az adó-, adóelőleg levonására, beszedésére
vonatkozó előírások megtartását ellenőrzi.
(3)	Hibák, hiányosságok esetén ezek megszüntetését, a mulasztás pótlását -
megfelelő határidő tűzésével - az ellenőrzés megállapításairól hozott
határozatában írja elő az adóhatóság.
(4)	Az ellenőrzést lezáró határozatban az adóhatóság mulasztási bírság
kiszabásáról is rendelkezhet.
(5)	Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése során tett megállapítások alapján
az adóhatóság elrendelheti a bevallás utólagos ellenőrzését is.
Adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés
119.	§ (1) Az adóhatóság az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplő
adatok, tények, körülmények valóságtartalmának, illetőleg ezek hitelességének
megállapítása érdekében a bevallási időszak lezárását megelőzően is adatokat
gyűjthet, vagy helyszíni ellenőrzést végezhet.
(2)	Az (1) bekezdés alapján az adóhatóság
a)	próbavásárlással a számla, nyugtaadási kötelezettség teljesítését,
b)	leltározással az árukészletek, alapanyagok, félkész termékek eredetét,
nyilvántartását,
c)	a megrendelők köréről, a tapasztalható forgalmi viszonyokról, a
vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközökről, a vállalkozásban részt
vevő személyekről szóló jegyzőkönyv készítésével a vállalkozás körülményeit,
d)	a vállalkozási tevékenységben résztvevők alkalmazásának jogszerűségét,
társadalombiztosítási jogszabályokban a bejelentésükre vonatkozó
kötelezettségének teljesítését,
e)	az adózónál az adómegállapítás alapját képező statisztikai állományi
létszámot
vizsgálja.
(3)	Ha az adatgyűjtés eredményeként feltárt tények, adatok, körülmények
kétségessé teszik vagy cáfolják az adózó irataiban, nyilvántartásában szereplő
adatok valóságtartalmát, illetőleg az adóhatóság a bevallási időszakon belül
ismételten tárja fel a nyugtaadási kötelezettségének elmulasztását, igazolatlan
eredetű áru, alapanyag, félkész termék felhasználását vagy forgalmazását,
továbbá be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatását, az adóhatóság a bevallási
időszakot lezáró adóbevallást vonja ellenőrzés alá.
A HATÓSÁGI ELJÁRÁS
120.	§ (1) A hatósági eljárás különösen a következőkre irányul:
a)	adóalap, adó (adóelőleg), adómentesség, adókedvezmény, adófizetési
kötelezettség megállapítására,
b)	költségvetési támogatási jogosultság megállapítására, adóvisszaigénylési,
adóvisszatérítési igény elbírálására, költségvetési támogatás kiutalására,
c)	az ellenőrzés során feltárt jogsértés és jogkövetkezménye megállapítására,
d)	törvényben előírt fizetési kötelezettségtől való eltérés engedélyezésére.
(2)	A hatósági eljárás hivatalból vagy az adózó kérelmére (bejelentésére,
bevallására) indul.
(3)	Kérelemre indul különösen:
a)	a nyilvántartás vezetésével kapcsolatos,
b)	a fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése iránti,
c)	az adómérséklési,
d)	az adó soron kívüli megállapítása iránti,
e)	az adó feltételes megállapítása iránti
hatósági eljárás.
(4)	Hivatalból indul különösen:
a)	a nyilvántartás vezetésével kapcsolatos,
b)	a hatósági adómegállapítás, adatszolgáltatás, bejelentés, bevallás alapján
(adókivetés, illetékkiszabás)
c)	az ellenőrzés megállapításairól szóló határozat meghozatala érdekében
lefolytatott
hatósági eljárás.
121.	§ Az adóhatóság, ha a hatósági eljárást ellenőrzés előzte meg, az
ellenőrzés során feltárt tényállást veszi alapul, illetőleg, ha az a tényállás
tisztázásához szükséges, az ellenőrzés során alkalmazható bizonyítást folytat le.
122.	§ Akinek az eljárás során a személyes meghallgatása szükséges, az
adóhatóság székhelyére, illetve az adózó székhelyéhez, telephelyéhez,
lakóhelyéhez legközelebb eső hivatali helyiségbe idézhető. E szabályt kell
alkalmazni az ellenőrzési eljárás során is.
123.	§ Az adóhatóság az adózó jogait és kötelezettségeit határozatban állapítja
meg. A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásban az adóhatóság
csak abban az esetben hoz határozatot, ha az adózó kérelmét nem teljesíti.
Határozatnak minősül a fizetési meghagyás és az adóív is.
124.	§ (1) Az adóhatósági iratot kézbesítettnek kell tekinteni, ha a postai
kézbesítés második megkísérlését követő öt munkanapon belül a címzett azt nem
vette át, és a posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően az iratot
visszaküldte az adóhatóságnak.
(2)	Az irat átvételében akadályozott adózó igazolási kérelemmel élhet. Az
adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt
megtagadta.
(3)	Amennyiben a magánszemély adózó ismeretlen helyen tartózkodik, az
adóhatóság az iratot a gyámhatóság által kirendelt ügygondnok részére kézbesíti.
(4)	Ha törvény egyidejűleg több adózó fizetési kötelezettségét írja elő, az
adóhatóság az adómegállapításról szóló határozatot a közös képviselőnek, ennek
hiányában valamennyi adózónak külön-külön kézbesíti.
Hatósági adómegállapítás bejelentés, bevallás alapján
125.	§ (1) Az adót termékimport esetén a vámhatóság határozattal állapítja
meg (kivetéses adózás).
(2)	Az adóhatóság állapítja meg - a vállalkozók kommunális adója, a helyi
iparűzési adó és az adóbeszedéssel megállapított idegenforgalmi adó kivételével -
a helyi adókat, továbbá - a termőföld bérbeadásából származó személyi
jövedelemadó kivételével - az önkormányzat költségvetése javára más törvény
alapján fizetendő adókat (kivetéses adózás).
(3)	A vagyonszerzési illetéket, továbbá az illetéktörvény szerint kiszabás
alapján fizetendő eljárási illetéket az illetékhivatal állapítja meg (kiszabás).
(4)	Az adókivetés, -kiszabás az adózó bevallása, bejelentése, illetőleg
adatszolgáltatás alapján történik.
(5)	Az adóhatóság a fizetendő adóról, az adófizetés módjáról és idejéről,
továbbá - ha törvény előírja - az adóalapról, az adómentességről vagy
adókedvezményről a bevallás (bejelentés) adatai alapján határoz.
(6)	Ha a bevallás (bejelentés) hiányos, valótlan vagy téves adatokat tartalmaz,
az adóhatóság legfeljebb 15 napos határidő tűzésével az adózót hiánypótlásra
hívja fel.
(7)	A hiánypótlásra előírt határidő eredménytelen eltelte esetén, vagy ha azt a
tényállás tisztázása egyébként indokolja, az adóhatóság az adózó egyidejű
értesítésével az adómegállapítást megszakítja, és a tényállás tisztázása érdekében
ellenőrzést folytat le.
126.	§ (1) Amennyiben az adó alapja a forgalmi érték és azt nem tüntették fel,
nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az adóhatóság
megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az adóhatóság
helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az adózó
nyilatkozata ismeretében
-	szükség esetén külső szakértő bevonásával - becsléssel állapítja meg.
(2)	Az adóhatóság a forgalmi érték megállapítása érdekében az összehasonlító
értékadatok közül a következőket köteles - más értékmeghatározókkal együtt -
mérlegelni:
a)	ingatlanszerzés esetében a település, nagyobb település esetén az egésztől
elhatárolható kisebb területi egység, külterület esetében a gazdaságilag
összefüggő térség ingatlanforgalmának legalább 2 évet átfogó
értékmeghatározóit; így különösen a folyamatában növekvő vagy csökkenő
ingatlanforgalmat, vagy az ingatlanforgalom teljes hiányát, a település, illetőleg a
térség ennek megfelelő vagy ettől eltérő értékadatait, továbbá az adókötelezettség
tárgyát képező ingatlanhoz térben és időben legközelebbi ingatlanszerzés olyan
adatait, amely a forgalmi érték megállapításánál számításba vehető.
Összehasonlítani elsősorban az azonos rendeltetésű ingatlanokat kell. Ha a
településen összehasonlításra alkalmas ingatlan nincs, a forgalmi érték
megállapításánál a térséghez tartozó hasonló adottságú települések
ingatlanszerzési adatai is felhasználhatók;
b)	ingó szerzése esetén az azonos rendeltetésű ingódolog kereskedelmi,
illetőleg piaci árát.
127.	§ (1) A bevallás (bejelentés) adatai alapján hozott határozat esetében az
adómegállapításhoz való jog elévüléséig utólagos ellenőrzésnek van helye.
Adókülönbözet megállapításáról akkor hozhat határozatot az adóhatóság, ha a
bevallás (bejelentés) adataitól vagy az abban feltüntetett körülményektől eltérő
tényállást tár fel.
(2)	Az adómentességet vagy adókedvezményt határozott időre megállapító,
jogszabálysértő határozat esetén az adóhatóság a jogszerű adókötelezettséget a
jövőre nézve új határozattal írja elő.
(3)	A feltételhez kötött, határozott időre szóló adómentesség, adókedvezmény
feltételeinek megszűnése esetén az adó az eredeti esedékességtől jár.
Utólagos adómegállapítás
128.	§ (1) Az adóhatóság utólag állapítja meg az ellenőrzés során feltárt
adókülönbözetet. Törvény az adóhatóságot más esetekben is kötelezheti az adó
megállapítására. A határozat meghozatalára nyitvaálló határidő utólagos
adómegállapítás esetén 60 nap, a hatósági eljárás kezdő időpontjának a
jegyzőkönyv, kiegészítő jegyzőkönyv átadásának, kézbesítésének napját kell
tekinteni.
(2)	Nincs helye utólagos adómegállapításnak, ha az adót vagy a költségvetési
támogatást önellenőrzéssel nem kell helyesbíteni.
129.	§ (1) Az utólagos adómegállapítás során az adóhatóság határozattal
a)	adónként, költségvetési támogatásonként az egyes bevallási időszakokra
elkülönítve állapítja meg a bevallott vagy bevallani elmulasztott és az ellenőrzés
eredményeként különbözetként feltárt adó, illetve költségvetési támogatás
alapját, az adókülönbözetet, a költségvetési támogatás különbözetet, valamint az
adókötelezettséget érintő jogszabálysértés jogkövetkezményeit,
b)	az adózót a terhére megállapított adókülönbözet és a jogkövetkezmények
megfizetésére kötelezi azzal, hogy az adózó a befizetés teljesítésekor figyelembe
veheti a befizetéskor az adott adónemen fennálló esetleges túlfizetését,
c)	rendelkezik továbbá az adózó javára mutatkozó különbözet kiutalásáról
akkor, ha a javára feltárt különbözet az adózó adófolyószámláján egyenlegében
túlfizetést eredményez, és az adózónak nincsen más adóhatóság, vámhatóság
megkeresésén alapuló egyéb köztartozása,
d)	teljesítési határidő tűzésével rendelkezik az ellenőrzés során feltárt,
könyvvezetési, nyilvántartási szabálytalanságok, illetve az adóköteles
tevékenység ellenőrzése szempontjából jelentőséggel bíró mulasztások
megszüntetéséről.
(2)	Ha a nem magánszemély adózó az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv
megismerését és igazolt átvételét követően a törvényben előírt határidőn belül
észrevételt nem tesz, a határozat indokolásában elegendő a jegyzőkönyv
megfelelő pontjaira utalni. Nem alkalmazható ez a rendelkezés abban az esetben,
ha az adó vagy a költségvetési támogatás alapját az adóhatóság becsléssel
állapította meg.
130.	§ Az adókötelezettséget érintő jogviszony (szerződés, ügylet) alanyainak
ellenőrzése során ugyanazon jogviszonyt az adóhatóság nem minősítheti
adózónként eltérően, a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból
köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során.
Az adó soron kívüli megállapítása
131.	§ (1) Ha az adókötelezettség az adózó halála miatt szűnik meg, az
adóhatóság az adót határozattal állapítja meg.
(2)	Az adóhatóság az adózóval annak halálakor együtt élt házastársa vagy
örököse kérelmére az adót év közben is megállapítja, ha a kérelmező az adó
megállapításához szükséges igazolásokat rendelkezésre bocsátja.
(3)	Az adóhatóság abban az esetben is határozattal állapítja meg év közben az
adót, ha ezt az ország területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyni
kívánó adózó kéri, amennyiben az adóhatóságnál a külföldi bevándorlási célú
vízumot bemutatja és az adómegállapításhoz szükséges igazolást mellékeli.
(4)	A belföldön lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, székhellyel,
telephellyel nem rendelkező adózó adóját az adóhatóság az adózó bejelentése
alapján határozattal állapítja meg, ha az adózó az adóév végét megelőzően azzal
a szándékkal hagyja el az ország területét, hogy az adóév során adóköteles
tevékenység vagy jövedelemszerzés céljából vissza nem tér.
(5)	Az adóhatóság határozattal állapítja meg az adót, illetve az adóelőleget, ha
a magánszemély a kifizető, illetve a munkáltató által megállapított adót vitatja,
vagy az adóelőleg összegével kapcsolatban a kifizető és a magánszemély között
vita van.
Az adó feltételes megállapítása
132.	§ (1) A Pénzügyminisztérium az adózó kérelmére az általa közölt -
jövőben megkötendő szerződésre vagy más jogügyletre, illetőleg szerződés
típusra, vagy szerződés-csomag típusra vonatkozó - részletes tényállás alapján
megállapítja az adókötelezettséget vagy annak hiányát, és amennyiben
lehetséges, az adóalapot és az adót.
(2)	A feltételes adómegállapítás az adóhatóságra csak változatlan tényállás
mellett, az adott ügyben kötelező. A feltételes adómegállapítást érintő jövőbeli
jogszabályváltozás, illetőleg a tényállás megváltozása (tartalmi változás) esetén -
annak hatálybalépésétől, illetve időpontjától kezdődően - a feltételes
adómegállapítás nem alkalmazható.
(3)	A határozathozatalra nyitvaálló határidő az elsőfokú eljárásban 60 nap.
(4)	Az (1) bekezdés szerinti kérelem az előírt nyomtatványon, csak ügyvéd
vagy adótanácsadó ellenjegyzésével nyújtható be. A kérelem díjköteles, a díj
mértéke az ügylet tárgya értékének 1%-a, de legalább 300 ezer, és legfeljebb 7
millió forint. Szerződés típusra vagy szerződés-csomag típusra vonatkozó
kérelem esetén a díj 10 millió forint. A kérelemhez csatolni kell az adózó
nyilatkozatát arról, hogy
a)	a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak;
b)	a kérelem vagy hasonló kérelme ügyében nem folyt és nem folyik tudomása
szerint ellenőrzés, hatósági eljárás vagy bírósági eljárás.
(5)	Az (1)-(4) bekezdésben foglalt feltételek teljesítésének hiányán túl nem
teljesíthető a kérelem akkor sem, ha
a)	az adózó által közölt tényállás hiányos vagy egyébként az adatok az
adómegállapításhoz nem elegendőek;
b)	alaposan lehet attól tartani, hogy a közölt tényállás valamely más
szerződést, ügyletet vagy cselekményt leplez;
c)	az adózó a díjat hiánytalanul nem fizette meg;
d)	a kérelemben foglalt tényállás már teljesített ügyletre vonatkozik;
e)	a tényállás megegyezik az adózó egy korábbi, már elutasított feltételes
adómegállapítás iránti kérelmének tényállásával;
f)	az ügyben közigazgatási vagy bírósági eljárás van folyamatban;
g)	a kérelem teljesítéséhez törvényi szabályozásra lenne szükség;
h)	a kérelemből a hiánypótlás ellenére sem tűnnek ki az adómegállapítás
szempontjából jelentős tények;
i)	a feltételes adómegállapítás külföldi jog értelmezését igényli.
(6)	Amennyiben az adó feltételesen nem állapítható meg, a befizetett díj 75%-
ának visszautalásáról a Pénzügyminisztérium a kérelem jogerős elutasításával
egyidejűleg intézkedik.
Fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése
133.	§ (1) Fizetési halasztás és részletfizetés (a továbbiakban együtt: fizetési
könnyítés) az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy kérelmére az
adóhatóságnál nyilvántartott adóra engedélyezhető. A fizetési könnyítés abban az
esetben engedélyezhető, ha a fizetési nehézség
a)	a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt
el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható, továbbá
b)	átmeneti jellegű, tehát az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető.
(2)	A kérelem elbírálása és a feltételek meghatározása során figyelembe kell
venni a fizetési nehézség kialakulásának okait és körülményeit.
(3)	Nem engedélyezhető fizetési könnyítés
a)	a magánszemélyek jövedelemadójának előlegére és a levont
jövedelemadóra,
b)	a beszedett helyi adóra,
c)	a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra.
(4)	Magánszemély esetében a fizetési könnyítés az (1) bekezdés a) pontjában
foglaltak figyelmen kívül hagyásával is engedélyezhető, ha a kérelmező igazolja
vagy valószínűsíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi,
jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos
megterhelést jelent.
(5)	Fizetési könnyítés iránti kérelem benyújtása, illetve a kérelem teljesítése
esetén a következő pótlékokat kell felszámítani, valamint az a) és c) pont
alkalmazásakor határozatban közölni:
a)	a magánszemély esedékesség előtt előterjesztett kérelme esetén a kérelmet
elbíráló elsőfokú határozat keltének napjáig a kérelem benyújtásának napján
érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben,
b)	a jogi személy, egyéb szervezet kérelme, továbbá a magánszemélynek az
esedékesség időpontja után benyújtott kérelme esetén késedelmi pótlékot a
kérelmet elbíráló határozat jogerőre emelkedéséig, ha azonban a fizetési
könnyítést engedélyezik, csak az első fokú határozat keltének napjáig,
c)	a kérelem teljesítése esetén a fizetési könnyítés időtartamára az első fokú
határozat keltének napjától a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki
alapkamatnak megfelelő mértékben.
(6)	A pótlékok kiszabása kivételes méltánylást érdemlő esetben mellőzhető.
Az (5) bekezdés a) és c) pontjában említett pótlékokra egyebekben a késedelmi
pótlékra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(7)	Törvény a fizetési halasztási, részletfizetési kedvezmény más eseteit is
meghatározhatja, engedélyezését csak törvény zárhatja ki.
(8)	Az adóhatóság a fizetési halasztást, részletfizetést engedélyező
határozatában a kedvezményt feltételhez kötheti.
(9)	A határozat rendelkező részében fel kell hívni az adózó figyelmét arra,
hogy ha a kedvezmény feltételeit vagy az esedékes részletek befizetését nem
teljesíti, a kedvezmény érvényét veszti, és a tartozás járulékaival együtt egy
összegben esedékessé válik.
Adómérséklés
134.	§ (1) Az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő
adótartozást - a magánszemélyt terhelő járuléktartozás kivételével -, valamint a
bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése
az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan
veszélyezteti.
(2)	Az adóhatóság az (1) bekezdésben foglaltakon túl - a (4)-(5) bekezdésben
foglaltak kivételével - más személy adóját nem engedheti el és nem mérsékelheti.
(3)	Az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból
mérsékelheti (elengedheti) különösen akkor, ha annak megfizetése a vállalkozási
tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy vagy egyéb szervezet
gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az adóhatóság a mérséklést az
adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez kötheti.
(4)	Az illetékügy elbírálására jogosult adóhatóság az illetékfizetésre kötelezett
kérelmére jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, vagyonszerzési illeték
esetén a megszerzett vagyon jellegére és a szerzés körülményeire figyelemmel az
illetéktartozást mérsékelheti vagy elengedheti.
(5)	A pénzügyminiszter az illeték megállapítását mellőzheti, ha ezt az
állampolgárok szélesebb körét érintő rendkívüli esemény, elemi csapás indokolja.
A határozat módosítása és visszavonása
135.	§ (1) Ha az adóhatóság megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság
által még el nem bírált határozata jogszabálysértő, a határozatát az adózó terhére
a határozat közlésétől számított egy éven belül, az adózó javára az
adómegállapításához való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja. A
megállapításhoz, a visszaigényléshez való jog elévüléséig módosítja vagy
visszavonja a határozatát az adóhatóság akkor is, ha azt törvény előírja.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt, az adózó terhére történő módosítás korlátozása
nem érvényesül, ha
a)	a bíróság a büntetőügyben hozott jogerős ítéletével megállapította, hogy az
adózó adókötelezettsége teljesítésével összefüggésben csalást, illetve adó-,
társadalombiztosítási csalást követett el,
b)	a határozatot hozó adóhatóság dolgozója a kötelességét a büntető törvénybe
ütköző módon szegte meg úgy, hogy ez a határozat meghozatalát befolyásolta, és
ezt a bíróság büntető ügyben hozott jogerős ítélete megállapította,
c)	az adózó rosszhiszemű volt.
(3)	A rosszhiszeműséget az adóhatóságnak kell bizonyítani.
(4)	Ha az adóhatóság határozata, illetőleg az adatszolgáltatás alapján történő
adóhatósági adómegállapítás jogszabálysértő, melynek következtében az
adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az adóhatóság a visszatérítendő összeg
után a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet, kivéve, ha a téves
adómegállapítás az adózó vagy az adatszolgáltatásra kötelezett érdekkörében
felmerült okra vezethető vissza.
Fellebbezés
136.	§ (1) Az adózó az ügy érdemében hozott első fokú határozat ellen
fellebbezhet. A fellebbezés joga megilleti azt is, akire a határozat rendelkezést
tartalmaz.
(2)	A fellebbezést a határozat közlésétől számított 15 napon belül, utólagos
adómegállapítás esetén 30 napon belül lehet előterjeszteni.
(3)	Az érdemi döntést megelőző határozat csak az érdemi határozat elleni
fellebbezésben támadható meg, kivéve ha a külön fellebbezést e törvény
megengedi.
(4)	A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezésről
lemondhat.
137.	§ (1) A fellebbezést annál az adóhatóságnál kell előterjeszteni, amely a
megtámadott határozatot hozta. A fellebbezésben új tényekre és bizonyítékokra is
lehet hivatkozni.
(2) A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidő leteltétől
számított nyolc napon belül fel kell terjeszteni a felettes szervhez, kivéve ha az
adóhatóság a megtámadott határozatot visszavonja, illetőleg a fellebbezésnek
megfelelően módosítja, kijavítja vagy kiegészíti.
138.	§ (1) A felettes szerv a fellebbezéssel megtámadott határozatot és az azt
megelőző eljárást megvizsgálja, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból
fellebbezett. A fellebbezés alapján a felettes adóhatóság határozatban dönt. A
vizsgálat eredményeként a határozatot helybenhagyja, megváltoztatja vagy
megsemmisíti.
(2)	A felettes szerv, ha az érdemi határozat hozatalához nincs elég adat, vagy a
tényállás további tisztázása szükséges, a határozat megsemmisítése mellett az
ügyben első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra utasíthatja, vagy a
tényállás kiegészítése iránt maga intézkedik.
139.	§ A fellebbezési eljárás során hozott határozatot a fellebbezővel és
mindazokkal, akikkel az első fokú határozatot közölték, az első fokon eljárt
adóhatóság útján írásban kell közölni.
Új eljárásra utasítás
140.	§ (1) Amennyiben a jogorvoslati kérelemmel megtámadott határozat
részben jogszabálysértő és ezért új eljárásra utasításnak van helye, a jogorvoslati
kérelmet elbíráló felettes szerv - amennyiben az ügy körülményei ezt lehetővé
teszik - csak a jogszabálysértő megállapítások tekintetében rendeli el az új
eljárást, egyebekben a határozatot helybenhagyja.
(2) Új eljárásra utasítás esetén a felettes szerv határozatában meghatározza az
új eljárásban vizsgálandó körülményeket, illetőleg az adót, költségvetési
támogatást és bevallási időszakot, melyre az új eljárás kiterjed. Az adóhatóság a
felettes szerve, vagy a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás
elrendelésére okot adó körülményeket, illetőleg az ezekkel összefüggő tényállási
elemeket vizsgálhatja.
Felügyeleti intézkedés
141.	§ (1) A felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter kérelemre vagy
hivatalból felügyeleti intézkedést tesz, ha az ügyben eljárt adóhatóság határozata
(intézkedése) jogszabálysértő, vagy határozathozatalra (intézkedésre)
jogszabálysértő módon nem került sor.
(2)	A felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter a súlyosítási tilalom
szabályaira is figyelemmel a jogszabálysértő határozatot (intézkedést)
megváltoztatja, megsemmisíti, és új eljárás lefolytatását rendeli el, vagy az első
fokú adóhatóságot eljárás lefolytatására utasítja. A felettes adóhatóság, illetve a
pénzügyminiszter a felügyeleti intézkedésről határozatot hoz. A felügyeleti
intézkedés mellőzéséről az adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter az adózót
határozat meghozatala nélkül értesíti.
(3)	A felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter a felügyeleti intézkedés
iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasíthatja, ha a kérelemből
megállapíthatóan a határozat (intézkedés) jogszabálysértő volta nem
valószínűsíthető vagy a bírósági felülvizsgálatot az adózó kezdeményezte.
Súlyosítási tilalom a hatósági eljárásban
142.	§ (1) Ha a korábbi ellenőrzés eredményeként határozatot hoztak, a
határozat jogerőre emelkedésétől, ha pedig az ellenőrzés hatósági eljárás
megindítása nélkül befejeződött, a befejezéstől számított egy éven túl olyan új
határozat, amely az adókötelezettséget, az adó alapját, az adó összegét, a
költségvetési támogatás alapját és összegét az adózó terhére változtatja meg, még
akkor sem hozható, ha az alapeljárásban hozott határozatot a felettes adóhatóság
megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el, vagy a határozatot az első
fokú adóhatóság visszavonta.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni
a)	a bíróság jogerős ítéletében megállapított adó-, társadalombiztosítási csalás,
illetve az adókötelezettség teljesítésével összefüggésben elkövetett csalás,
b)	a bíróság által elrendelt új eljárás,
c)	ha az ellenőrzést a pénzügyminiszter vagy az Állami Számvevőszék elnöke
-	helyi adó esetében az önkormányzati képviselőtestület határozata - rendelte el,
d)	ha az adóhatóság az ellenőrzést a társadalombiztosítási igazgatási szerv
megkeresésének teljesítése érdekében, illetőleg a magánnyugdíjpénztár
megkeresésére soron kívül folytatja le, és az ismételt ellenőrzés eredménye
ellátási jogosultságot teremt,
e)	ha az adóhatóság olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényről,
adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi ellenőrzéskor nem volt
ismert és az ellenőrzés lefolytatására az állami adóhatóság elnöke, illetőleg a
vámhatóság országos parancsnoka utasítást ad.
Adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata
143.	§ (1) Az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az
adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja vagy hatályon kívül
helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja. E
rendelkezés alkalmazása szempontjából érdemi határozatnak minősül - a fizetési
halasztás és részletfizetés engedélyezése, a végrehajtási kifogás, az adózó
ismételt ellenőrzésre irányuló kérelme, valamint az adó feltételes megállapítása
tárgyában hozott határozat kivételével - minden, az adókötelezettséget érintő, az
adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy jogát, kötelezettségét megállapító
határozat.
(2)	A bírósági felülvizsgálat az adóhatósági határozat végrehajthatóságát nem
érinti. A végrehajtás felfüggesztéséről a bíróság az adózó kérelmére végzéssel
határoz.
A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
144.	§ Az adóhatóság alkalmazottja a végrehajtási eljárásban az egyes
végrehajtási cselekmények foganatosításakor a bírósági végrehajtásról szóló
1994.	évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit alkalmazza, ha e
törvény másként nem rendelkezik. Az adóvégrehajtót az eredményes végrehajtás
érdekében mindazok a jogok megilletik, amit a Vht. a bírósági végrehajtónak
biztosít. A végrehajtás lefolytatásához szükséges adatok beszerzésére és
kezelésére a Vht. 47. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.
Végrehajtható okirat
145.	§ (1) Az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat:
a)	a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozat,
b)	az önadózás esetén a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó bevallás,
c)	a behajtási eljárás során a behajtást kérő megkeresése,
d)	az adózóval közölt adóhatósági adómegállapítás.
(2)	Az okirat végrehajthatóságához külön intézkedésre (záradékolás,
végrehajtási lap kiállítása stb.) nincs szükség.
(3)	Az adótartozás után felszámított pótlék, kamat az adótartozásra vonatkozó
végrehajtható okirat alapján hajtható végre.
Eljáró hatóságok
146.	§ (1) A végrehajtást az első fokon eljáró adóhatóság folytatja le.
(2)	Az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultjának megkeresése
alapján
a)	magánszemély esetében a belföldi lakóhely vagy szokásos tartózkodási
hely, ennek hiányában szokásos fellelhetőségi helye szerint illetékes
önkormányzati adóhatóság,
b)	jogi személy és egyéb szervezet esetében az illetékes állami adóhatóság
jár el, kivéve, ha törvény a köztartozás beszedését más szerv hatáskörébe
utalja.
(3)	Az illetékhivatal és az önkormányzati adóhatóság a végrehajtást az adós
lakóhelye, székhelye vagy végrehajtás alá vonható vagyontárgya szerinti helyi
bíróság mellett működő, az ügyelosztási szabályok szerint illetékes önálló
bírósági végrehajtó útján is foganatosíthatja. Ez esetben a bírósági végrehajtó az
e törvényben foglalt rendelkezések alkalmazásával jár el azzal az eltéréssel, hogy
illetékességére a Vht. 232. §-ának (3)-(5) bekezdése az irányadó.
(4)	Amennyiben ugyanazt az ingóságot vagy ingatlant több adóhatóság is
lefoglalta, a végrehajtás folytatására és az értékesítésre az a végrehajtó jogosult
és köteles, aki a vagyontárgyat a többi végrehajtót megelőzően foglalta le.
Egyidejű foglalás esetén az adóhatóságok megegyezése szerint kell folytatni a
végrehajtást.
(5)	Ha az illetékesség megszűnéséről az adóhatóság a végrehajtási cselekmény
foganatosítását követően szerez tudomást, az illetékességváltozás a már
foganatosított végrehajtási cselekmények hatályát nem érinti.
147.	§ (1) A nem belföldi illetőségű személy adófizetési kötelezettségének
külföldön történő érvényesítése (beszedése) érdekében szükséges cselekményt -
az Európai Közösség tagállamai közötti adóbehajtási jogsegély hatálya alá
tartozó fizetési kötelezettségek kivételével - a pénzügyminiszter által lefolytatott
közbeszerzési eljárás nyertese teszi meg.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti cselekmény ellátásáért a pályázat nyertesét a
külön megállapodásban foglaltak szerint fizetendő ellenérték, de legfeljebb a
beszedett adó nyolc százaléka illeti meg.
(3)	Az adóhatóság a felettes szerve által alaki szempontból felülvizsgált, a nem
belföldi illetőségű személy adóját megállapító határozatát a pénzügyminiszter
által kijelölt szervhez negyedévenként küldi meg.
(4)	Nem szükséges a pályázat nyertesének igénybevétele akkor, ha a nem
belföldi illetőségű személy az adókötelezettség érvényesítésekor belföldön
tartózkodik és az adókötelezettség érvényesítésének egyéb akadálya sincsen,
továbbá akkor sem, ha a nem belföldi illetőségű személynek e törvény szerinti
képviseleti jogosultsággal rendelkező belföldi meghatalmazottja van.
Végrehajtás alá vonható vagyontárgyak
148.	§ A fióktelep útján folytatott tevékenységgel összefüggésben keletkezett
adótartozás végrehajtása során a külföldi vállalkozás valamennyi belföldön
található vagyonára végrehajtás vezethető.
Biztosítási intézkedés
149.	§ (1) Amennyiben valószínűsíthető, hogy a követelés későbbi kielégítése
veszélyben van, az adóhatóság biztosítási intézkedésként elrendeli
a)	a pénzkövetelés biztosítását, illetve
b)	meghatározott dolog zárlatát.
(2)	Biztosítási intézkedés akkor rendelhető el, ha
a)	a fizetési kötelezettséget megállapító adóhatósági határozat még nem
végrehajtható,
b)	végrehajtható az adóhatósági határozat, de az abban meghatározott
teljesítési határidő még nem telt le.
(3)	A biztosítási intézkedést az az adóhatóság rendeli el, amelyik a fizetési
kötelezettséget megállapító határozatot hozta.
(4)	A biztosítási intézkedésre a végrehajtási eljárás során irányadó szabályokat
kell alkalmazni.
(5)	A biztosítási intézkedés ellen végrehajtási kifogásnak van helye, amelynek
a biztosítási intézkedésként foganatosított végrehajtási cselekményekre nincs
halasztó hatálya.
(6)	A biztosítási intézkedésként foganatosított végrehajtási cselekményeket a
végrehajtási eljárás megindítása után nem kell megismételni. A végrehajtási
eljárás alapjául szolgáló határozat megsemmisítése esetén a biztosítási
intézkedést fel kell oldani.
(7)	A biztosítási intézkedés során elvégzett foglalás hatálya kiterjed a
végrehajtási eljárásra is.
A végrehajtási eljárás megindítása
150.	§ (1) Az adóhatóság az adótartozás megfizetésére az adózót, a 35. § (2)
bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezett személyt (a továbbiakban
együtt: adós) felhívhatja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtást
megindítja. A végrehajtási eljárás - a (2) bekezdésben megjelölt esetek
kivételével - az adóhatóság külön határozata nélkül, a végrehajtási cselekmény
foganatosításával indul.
(2)	Az ingatlan-végrehajtás elrendeléséről és a tartozás biztosítására az
ingatlan-nyilvántartásba jelzálogjog bejegyzéséről az adóhatóság határozatban
rendelkezik.
(3)	Az adótartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy
nyilvántartó adóhatóság a végrehajtható okirat alapján a végrehajtás iránt
haladéktalanul intézkedik.
Visszatartási jog gyakorlása
151.	§ (1) Az adózó a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-
visszatérítés) igénylésekor az erre a célra rendszeresített nyomtatványon
nyilatkozik arról, hogy a nyilatkozat időpontjában más adóhatóságnál
(vámhatóságnál) van-e esedékessé vált tartozása, és az milyen összegű.
(2)	Az adóhatóság az általa felülvizsgált, az adózót megillető költségvetési
támogatást (adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést), az általa nyilvántartott
adótartozás, adók módjára behajtandó köztartozás, az adózó nyilatkozatában
vagy a vámhatóság, illetőleg más adóhatóság megkeresésében közölt -
vámhatóságot, más adóhatóságot megillető - tartozás összegéig visszatarthatja, és
ezzel a tartozás megfizetettnek minősül.
(3)	A visszatartásról az adózót az adóhatóság határozattal értesíti. Az adózó
nyilatkozatában feltüntetett tartozásra gyakorolt visszatartás esetében az
adóhatóság a határozat mellőzésével, írásban értesíti az adózót a visszatartás
tényéről.
(4)	Az adóhatóság visszatartási jogának gyakorlását az adózó kérelmére akkor
mellőzheti, ha a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés)
elmaradása az adózó gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené.
(5)	Az adóhatóság a nyilatkozat alapján visszatartott összegből a törvény
szerint a kiutalásra nyitva álló határidőn belül, ha pedig megkeresésre jár el, a
határozat jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül utalja át a jogosultnak
az adózóval szemben fennálló követelését.
(6)	Ha az igényelt költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-
visszatérítés) összege az adózót terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt
fedezetet, azt az adóhatóság először a nála nyilvántartott tartozás kiegyenlítésére
számolja el az esedékesség sorrendjében, azonos esedékességű adóknál a tartozás
arányában, a fennmaradó összeget pedig a követelések arányában utalja át.
Végrehajtás munkabérre, bankszámlára
152.	§ (1) A bankszámlát vezető hitelintézet az adóhatóság azonnali beszedési
megbízását a végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni.
(2)	Ha az adóhatóság az azonnali beszedési megbízást valós tartalmú
végrehajtható okirat hiányában nyújtotta be, a beszedési megbízás teljesítése
napjától a jogosulatlanul beszedett adó, költségvetési támogatás visszatérítése
napjáig a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet.
153.	§ Ha az adóhatóság az adóst megillető járandóságot (kifizetést), a
hitelintézetnél kezelt összeget, illetőleg követelést vonja végrehajtás alá, és a
munkáltató, kifizető, hitelintézet, valamint más személy az adóhatóság felhívása
ellenére a levonást, átutalást, megfizetést elmulasztja, vagy nem a jogszabályban
előírtaknak megfelelően teljesíti, az adóhatóság határozattal kötelezi a levonni,
átutalni, megfizetni elmulasztott összeg erejéig az adótartozás megfizetésére. A
határozatban foglalt teljesítési határidő elteltével az adóhatóság az
adóvégrehajtási szabályok szerint intézkedik a tartozás behajtása (végrehajtása)
iránt.
Végrehajtás ingó és ingatlan vagyontárgyakra
154.	§ Amennyiben a végrehajtást a vállalkozási tevékenységet végző adózó
üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjárművére folytatják, az
adóvégrehajtó a végrehajtást a törzskönyv lefoglalásával foganatosítja. Ha az ezt
követő 6 hónapon belül az adózó az adótartozását nem fizeti meg, az
adóvégrehajtó a gépjárművet lefoglalja.
155.	§ (1) Az ingatlan-végrehajtás elrendelésének akkor van helye, ha az
adótartozás együtt az 500 ezer forintot meghaladja, illetve ennél kisebb összeg
esetén, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll.
(2)	A jogszabályban meghatározott lakásigény mértékének felső határát meg
nem haladó nagyságú, az adós és a vele együtt élő közeli hozzátartozók
lakhatását közvetlenül szolgáló lakástulajdon a végrehajtás során csak akkor
értékesíthető, ha a végrehajtás más formái nem vezettek eredményre.
(3)	Az ingatlan-végrehajtást elrendelő határozat ellen benyújtott végrehajtási
kifogásnak a határozat alapján teendő földhivatali intézkedésre halasztó hatálya
nincs. A végrehajtást elrendelő adóhatóság a határozattal megkeresi az ingatlan
fekvése szerint illetékes földhivatalt a végrehajtási jog bejegyzése végett. A
földhivatal a megkeresés alapján széljegyzi a végrehajtási jogot, majd a határozat
jogerőre emelkedéséről szóló értesítés alapján soron kívül bejegyzi az ingatlan-
nyilvántartásba.
(4)	Ha az ingatlan-végrehajtás elrendelésének az (1) bekezdés alapján nincs
helye, az adóhatóságot az adótartozás erejéig az adózó ingatlanán jelzálogjog
illeti meg. A jelzálogjog bejegyzéséről hozott határozat ellen benyújtott
végrehajtási kifogásnak a határozat alapján teendő földhivatali intézkedésre
halasztó hatálya nincs. Az adóhatóság a határozattal megkeresi az ingatlan
fekvése szerint illetékes földhivatalt a jelzálogjog bejegyzése céljából. A
földhivatal a megkeresés alapján széljegyzi a jelzálogjogot, majd a határozat
jogerőre emelkedéséről szóló értesítés alapján soron kívül bejegyzi az ingatlan-
nyilvántartásba.
156.	§ (1) Amennyiben az adóhatóság egyidejűleg ingófoglalást foganatosított
és ingatlan-végrehajtást rendelt el, az ingatlan értékesítésére abban az esetben
kerülhet sor, ha az ingóvégrehajtás eredménytelen volt, vagy abból a tartozás
nem egyenlíthető ki. A végrehajtás alá vont ingatlant rendszerint árverésen vagy
nyilvános pályázat útján (a továbbiakban: árverés), illetve árverésen kívüli
eladással kell értékesíteni.
(2)	Az árverési hirdetmény közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmények az
árverés helye szerint illetékes adóhatóság hirdetőtábláján - az árverést megelőző
5.	napig legalább 15 napon át - történő kifüggesztéssel állnak be.
(3)	Ingó- és ingatlanárverés esetén - ha az árverés sikertelen volt, vagy ha a
becsérték megállapítása és az árverés között a végrehajtási eljárás szüneteltetése,
felfüggesztése, illetőleg igényper megindítása folytán legalább 3 hónap eltelt - az
adóvégrehajtó a becsértéket módosíthatja.
(4)	Az adóhatóság a Vht. 125. §-ának (2) bekezdése, valamint 156. §-ának (5)
bekezdése szerinti vételár-különbözet megfizetésére az árverési vevőt
határozattal kötelezi. Az árverési vevő fizetési kötelezettségét megállapító
jogerős határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat.
157.	§ Az adóhatóság és az adós a végrehajtási eljárás során a
Pénzügyminisztérium, illetőleg az önkormányzat képviselő-testületének
hozzájárulásával az adós vagyonából lefoglalt ingó vagy ingatlan vagyontárgy
tulajdon-, kezelői jogának az állam vagy az önkormányzat javára történő
átruházására - a kikiáltási árnak megfelelő értékben - egyezséget köthet, ha a
vagyontárgy valamely állami vagy önkormányzati feladat ellátását természetben
szolgálja. Az egyezségben szereplő összegben a központi költségvetést, illetőleg
az önkormányzat költségvetését megillető adótartozás megfizetettnek minősül.
158.	§ (1) Az adóhatóság a Vht. 114. §-a szerinti értesítésben a
zálogjogosultnak arról ad tájékoztatást, hogy a zálogjogból fakadó igény bírósági
végrehajtási eljárás keretében érvényesíthető, és az erre vonatkozó kérelem az
értesítés kézhezvételét követő 8 munkanapon belül terjeszthető elő az adós
lakóhelye (székhelye) szerinti helyi bíróságnál.
(2)	A bíróság a kérelmet elbíráló végzést megküldi az adóhatóságnak. A
kérelem elbírálása során az adóssal szemben folyamatban lévő végrehajtási
ügyön az adóhatóság által a zálogjoggal terhelt vagyontárgyra folytatott
végrehajtási eljárást kell érteni.
(3)	A zálogjogosult bekapcsolódását engedélyező határozat jogerőre
emelkedését követően a bíróság a végzést azzal küldi meg az adóhatóságnak,
hogy a zálogjoggal terhelt vagyontárggyal kapcsolatos végrehajtási iratokat
küldje meg a bíróságnak, amely továbbítja azt a végrehajtás foganatosítását
végző végrehajtónak. E szakasz alkalmazásában végrehajtási irat az adóhatóság
követelését tartalmazó hátraléki kimutatás.
Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban
159.	§ A végrehajtás során az adóhatóság által hozott határozatok, illetőleg az
adóvégrehajtó (ide értve az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtót
is) törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen az adós, a
behajtást kérő, illetőleg az, akinek a végrehajtás jogát vagy jogos érdekét sérti - a
sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásának tudomására jutásától számított
8 napon belül - végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Az ok bekövetkeztétől
számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott végrehajtási
kifogást a felettes szerv érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A végrehajtási
kifogásról a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve 15 napon belül
határoz. A megtámadott intézkedést helybenhagyja, megváltoztatja,
megsemmisíti vagy az adóvégrehajtót az elmulasztott intézkedés megtételére
kötelezi határidő tűzésével. A végrehajtási kifogásnak - az ismételt végrehajtási
kifogás kivételével - a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van.
A kifogás tárgyában hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye.
A végrehajtási eljárás felfüggesztése
160.	§ (1) Az adóhatóság az adós kérelmére vagy felettes szerve
rendelkezésére a határozat végrehajtását felfüggeszti, ha az adótartozást előíró
határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése várható.
(2)	A végrehajtási eljárás szünetel, ha
a)	az adózó kérelmére az adóhatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést
engedélyezett,
b)	a fizetési halasztás, részletfizetés vagy az adótartozás mérséklésére irányuló
kérelem tárgyában jogerős döntést még nem hoztak,
c)	az adózó meghalt, illetőleg megszűnt, az adó megfizetésére határozattal
kötelezett személyt megállapító határozat jogerőre emelkedéséig,
d)	külön törvény így rendelkezik.
(3)	Ha az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás-mérséklésre irányuló
kérelmét az adóhatóság jogerős határozattal elbírálta, az újabb fizetési könnyítési
vagy adótartozás mérséklése iránti kérelmére a végrehajtás nem szünetel.
Amennyiben az adóhatóság az árverést már kitűzte, az adózó által benyújtott
fizetési könnyítési vagy adótartozás mérséklése iránti méltányossági kérelem a
végrehajtást nem szünetelteti.
Végrehajtás megkeresésre
161.	§ (1) Az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultja
negyedévenként, a negyedévet követő hó 15. napjáig keresi meg a hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező adóhatóságot behajtás végett, ha a köztartozás összege
meghaladja az 1000 forintot. Amennyiben a hátralék későbbi megfizetése
veszélyeztetett, az adóhatóság soron kívül is megkereshető. Az adók módjára
behajtandó köztartozásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha
az illetékességi területén folytatott végrehajtás akadálya vagy eredménytelensége
esetén a köztartozás beszedésére jogosult önkormányzati adóhatóság másik
önkormányzati adóhatóságot vagy illetékhivatal másik illetékhivatalt keres meg
behajtás végett. Amennyiben az illetékhivatal vagy az önkormányzati adóhatóság
végrehajtási ügyében megbízottként bírósági végrehajtó jár el, a megkeresésre a
Vht. 33. §-át kell alkalmaznia.
(2)	A megkeresésben fel kell tüntetni a behajtást kérő és a fizetésre kötelezett
azonosításához szükséges adatokat, a tartozás jogcímét, a fizetési kötelezettséget
elrendelő határozat számát, jogerőre emelkedésének időpontját, a teljesítési
határidőt, a tartozás összegét és esetleges járulékait, valamint annak a
jogszabálynak a pontos megjelölését, amely az adók módjára való behajtást
lehetővé teszi. Ha a behajtást kérőt törvény valamely végrehajtási cselekmény
foganatosítására kötelezi, annak megtörténtét a megkeresésben igazolni kell. A
behajtást kérőt az adóhatóság kötelezheti a költségminimum megelőlegezésére. A
behajtást kérő igazolja a törvényben meghatározott költségminimum
megfizetését.
(3)	A behajtási eljárást az adóhatóság csak pontos - szükség esetén kiegészített
-	adatok alapján, illetőleg a költségminimum megelőlegezése után indítja meg.
(4)	A megkeresést követő változásról a behajtást kérő az adóhatóságot
haladéktalanul értesíteni köteles.
(5)	Az adóhatóság a behajthatatlan tartozásról a behajtást kérőt tájékoztatja.
(6)	Amennyiben a behajtást kérőnek tudomása van a fizetésre kötelezettnek
más adóhatóság illetékességi területén található vagyontárgyáról, jogosult
közvetlenül ezt az adóhatóságot is megkeresni. A behajtást kérő az állami
adóhatóságnak a fizetésre kötelezett adóügyeiben illetékes területi szervét keresi
meg a behajtás foganatosítása érdekében, és - amennyiben arról tudomással bír -
közli, hogy a fizetésre kötelezettnek az állami adóhatóság más területi szervének
illetékességi területén végrehajtás alá vonható vagyontárgya van.
(7)	Az adók módjára behajtott összeget az adóhatóság haladéktalanul átutalja a
behajtást kérőnek. Amennyiben a behajtott összeg a fizetésre kötelezettet terhelő
tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, az adóhatóság a bevételt a
különböző tartozások arányában számolja el, és utalja át a megkereső
hatóságnak.
(8)	Az adók módjára behajtandó köztartozásra az ingatlanon történő
jelzálogjog-alapítás kivételével a végrehajtási eljárás szabályait kell alkalmazni.
(9)	Az adók módjára behajtandó köztartozásra az adóhatóság fizetési
könnyítést nem engedélyezhet, a tartozást nem mérsékelheti, illetőleg
behajthatatlanság címén nem törölheti.
Behajthatatlan adótartozás törlése
162.	§ (1) A végrehajtási eljárást lefolytató adóhatóság határozattal törli az
adózó adótartozását, és erről a tartozást megállapító, illetőleg nyilvántartó
adóhatóságot tájékoztatja, ha a tartozásért helytállni köteles személyek
mindegyikével szemben lefolytatták a végrehajtási eljárást, de az nem vezetett
eredményre vagy az adótartozás végrehajtásához való jog elévült.
(2)	Az esedékessé válást követő hat hónapon belül az adótartozás
végrehajthatatlanság címén nem törölhető.
(3)	A végrehajthatatlanság címén törölt adótartozást az adóhatóság határozattal
újból előírja, ha a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül az adótartozás
végrehajthatóvá válik. A határozat ellen végrehajtási kifogásnak van helye.
(4)	Az adótartozást megállapító adóhatóság az (1) bekezdésben megállapított
feltételek hiányában is törölheti az 1 000 forintot meg nem haladó adótartozást,
ha a tartozás nyilvántartása, a behajtás érdekében szükséges intézkedés megtétele
a tartozással arányban nem álló költségeket eredményezne. Az így törölt
tételekről az adóhatóság külön nyilvántartást vezet.
A végrehajtás költsége
163.	§ (1) A végrehajtással kapcsolatban felmerült költség, így különösen az
alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tárolási, értékesítési és egyéb költség az
adózót, illetve az adók módjára behajtandó köztartozás fizetésére kötelezettet
terheli.
(2)	Az adóhatóság a költségekről határozatot hoz, amelynek összege ingó- és
ingatlan-végrehajtás esetén nem lehet kevesebb 2 000 forintnál.
(3)	Amennyiben a biztosítási intézkedést elrendelő határozatot a végrehajtási
kifogást elbíráló felettes szerv megsemmisíti, a biztosítási intézkedéssel felmerült
költségeket az adóhatóság viseli.
Elévülés
164.	§ (1) Az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó
napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást,
bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg
kellett volna fizetni. A költségvetési támogatás igényléséhez, a túlfizetés
visszaigényléséhez való jog - ha törvény másként nem rendelkezik - annak a
naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az
annak igényléséhez való jog megnyílt. Az elévülés hat hónappal
meghosszabbodik, ha az adóbevallás késedelmes benyújtásakor, illetve a
költségvetési támogatás igénylésekor az adómegállapításhoz, illetőleg a
költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséig kevesebb, mint hat
hónap van hátra. Adó-, társadalombiztosítási csalás (Btk. 310. §), illetve csalás
(Btk. 318. §) esetén, ha azt adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra
követik el, az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a
bűncselekmény büntethetősége el nem évül.
(2)	Az önellenőrzés bevallása - ha az adókülönbözet az adózó javára
mutatkozik - az (1) bekezdésben meghatározott elévülést megszakítja.
(3)	Ha az adómegállapításhoz való jog elévülését követően az adóhatóság
vagy a felettes szerv megállapítja, hogy az adómegállapítás részben vagy
egészben jogszabálysértő, akkor az adótartozás végrehajtásához való jog
elévülési idején belül a jogszabálysértő adómegállapítás tekintetében az
adóvégrehajtáshoz való jogot korlátozza vagy megszünteti.
(4)	Az illeték megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó
napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben a vagyonszerzést
illetékkiszabásra az illetékhivatalnál bejelentették, illetve az a körülmény, hogy
az illeték megfizetését vagy a kiszabás céljából elrendelt bejelentést
elmulasztották, az illetékhivatal tudomására jutott.
(5)	Ha az adóhatóság határozatát a bíróság felülvizsgálja, a másodfokú
adóhatósági határozat jogerőre emelkedésétől a bíróság határozatának jogerőre
emelkedéséig, felülvizsgálati kérelem esetén a felülvizsgálati kérelem
elbírálásáig az adó megállapításához való jog elévülése nyugszik.
(6)	Az adótartozás végrehajtásához, a költségvetési támogatás kiutalásához
való jog az esedékesség naptári évének az utolsó napjától számított 5 év
elteltével évül el. Amennyiben az adóhatóság végrehajtási cselekményt
foganatosított, az elévülés 6 hónappal meghosszabbodik. Ha az adó, a bírság és a
jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás végrehajtásához való jog
elévült, a tartozást terhelő késedelmi pótlékot is elévültnek kell tekinteni.
(7)	Nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárás felfüggesztésének és
szünetelésének, az adózó vagyonának egészére elrendelt bűnügyi zárlatnak,
továbbá törvényben biztosított fizetési kedvezménynek vagy feltételhez kötött
adómentességnek az időtartama alatt. A jelzálogjog bejegyzése az elévülés
nyugvása szempontjából a végrehajtási eljárás felfüggesztésével esik egy tekintet
alá.
(8)	Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az adók módjára behajtandó
köztartozás végrehajtásához való jog elévülésére a (5) bekezdésben foglaltakat
kell alkalmazni.
VIII. FEJEZET
JOGKÖVETKEZMÉNYEK
Késedelmi pótlék
165.	§ (1) Az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától, a
költségvetési támogatásnak az esedékesség előtt történő igénybevétele esetén
pedig az esedékesség napjáig késedelmi pótlékot kell fizetni.
(2)	A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás
időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A
késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet.
(3)	Kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén az adóhiányt megállapító
határozatban - hivatalból vagy kérelemre - az adó esedékességének, illetve a
költségvetési támogatás igénybevételének napjánál az adóhatóság vezetője
későbbi időpontot is megállapíthat a pótlékfizetés kezdő napjaként. Utólagos
adóellenőrzés során megállapított adóhiány késedelmi pótléka az eredeti
esedékességtől az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv keltéig, de legfeljebb 3 évre
számítható fel. Az adóhiány után felszámított késedelmi pótlék alapja nem
csökkenthető az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, az esedékesség
időpontjában más adóval kapcsolatban fennálló túlfizetés összegével.
(4)	A (3) bekezdés nem alkalmazható olyan adóhiány esetén, amikor a bírság
mérséklésének sincs helye.
166.	§ Nem kell késedelmi pótlékot fizetni arra az időszakra, amelyre az
adózó a késedelmét igazolta. Igazolásnak csak akkor van helye, ha a késedelmet
elháríthatatlan külső ok idézte elő.
167.	§ (1) A késedelmi pótlék felszámítása során a pótlék alapját adónként és
költségvetési támogatásonként külön-külön kell figyelembe venni, kivéve, ha
azokat egy számlán tartják nyilván. A késedelmi pótlék alapját csökkenteni kell
az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, az esedékesség időpontjában más
adóval kapcsolatban fennálló túlfizetés összegével (nettó pótlékszámítás). A nettó
pótlékszámításnál figyelmen kívül kell hagyni azt a tartozást, amelyre fizetési
könnyítést engedélyeztek.
(2)	Az adóhatóság összehasonlítja az adózó bevallását, igénylését, illetve a
határozattal előírt kötelezettségét a befizetett, a visszaigényelt adóval,
adóelőleggel, a kiutalt költségvetési támogatással, és ennek alapján a késedelmi
pótlékot megállapítja. Az adózó a késedelmi pótlékot saját számítása szerint, az
értesítéstől függetlenül is megfizetheti.
(3)	Az adóhatóság hivatalból vagy kérelemre törli a tévesen felszámított
késedelmi pótlékot. Ha az adózó a pótlék összegét továbbra is vitatja, a felettes
adóhatóság dönt.
Önellenőrzési pótlék
168.	§ (1) Ha az adózó az adót, a költségvetési támogatást az önellenőrzésre
vonatkozó rendelkezések szerint helyesbíti, önellenőrzési pótlékot fizet.
(2)	Az önellenőrzési pótlékot adónként illetve költségvetési támogatásonként a
bevallott és a helyesbített adó, illetve költségvetési támogatás összegének
különbözete után az adózó állapítja meg, és a bevallással egyidejűleg fizeti meg.
(3)	Az önellenőrzési pótlékot a késedelmi pótlék 50%-ának, ugyanazon
bevallásnak ismételt önellenőrzése esetén 75%-ának megfelelő mértékben kell
felszámítani a bevallás benyújtására előírt határidő leteltét követő első naptól a
helyesbítés nyilvántartásba történő feljegyzésének, illetve a magánszemély
jövedelemadója esetén az önellenőrzési lap benyújtásának napjáig. Ha az
önellenőrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményezett, mert az
adózó adóját az eredeti esedékességkor vagy korábbi önellenőrzése során
hiánytalanul megfizette, a fizetendő pótlék összegét az általános szabályok
szerinti mértékkel kell meghatározni, de az 5 000 forintot, magánszemély
esetében az 1 000 forintot meghaladó összeget nem kell bevallani és megfizetni.
Ha az önellenőrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget azért nem eredményez,
mert a bevallani és megfizetni elmulasztott adó a következő elszámolási
időszakban levonható adónak minősült volna, az önellenőrzési pótlék összege
nem haladhatja meg a két bevallás közötti időre felszámítható késedelmi pótlék
összegét. Ugyanilyen szabályok alapján kell megállapítani az önellenőrzési
pótlékot akkor is, ha a termékimportot terhelő általános forgalmi adót az adózó
az adólevonási jog keletkezését követően, de az előző adómegállapítási időszakra
vonatkozó adóbevallásban szerepeltette előzetesen felszámított levonható
adóként.
(4)	Kérelemre az állami adóhatóság mérsékli az önellenőrzési pótlék alapját,
ha több egymást követő elszámolási időszak általános forgalmi adó bevallását
azért kellett önellenőrizni, mert az előző vagy korábbi elszámolási időszak téves
bevallása miatt a göngyölített levonható, de vissza nem igényelhető adó összegét
az adózó helyesbítette. Az önellenőrzési pótlék alapja ez esetben az első téves
adóbevallásban feltárt különbözet. Az ezzel összefüggésben felszámított
önellenőrzési pótlék megfizetésére a kérelemnek halasztó hatálya van.
(5)	Nem kell pótlékot felszámítani, ha a munkáltató vagy kifizető késedelmes
vagy hibás igazolása miatt az adózó bevallását önellenőrzéssel helyesbíti.
(6)	Az önellenőrzési pótlék kérelemre akkor mérsékelhető, ha az adózó
tévedését olyan körülmények bizonyításával menti ki, amelyek egyébként
megalapoznák a bírságmérséklést is.
169.	§ Az adózó az önellenőrzéssel megállapított helyesbített adóalap, adó,
illetve költségvetési támogatás bevallásával mentesül az adóbírság, mulasztási
bírság alól, a helyesbített meg nem fizetett adó, jogosulatlanul igénybe vett
költségvetési támogatás, továbbá az önellenőrzési pótlék megfizetésével az
önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól.
Adóbírság
170.	§ (1) Adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha
e törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a. Adóbírságot állapít
meg az adóhatóság akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási,
adóvisszaigénylési, adóvisszatérítési kérelmét, vagy igénylésre, támogatásra,
visszatérítésre vonatkozó bevallását, és a jogosultság hiányát az adóhatóság a
kiutalás előtt megállapította. A bírság alapja ilyen esetben a jogosulatlanul
igényelt összeg.
(2)	Adóhiánynak minősül az adózó terhére megállapított adókülönbözet,
önadózás esetén csak akkor, ha az adókülönbözetet az esedékesség időpontjáig
nem fizették meg, illetve a költségvetési támogatást igénybe vették. Az eredeti
esedékesség napján fennálló túlfizetést az adófizetési kötelezettség teljesítéseként
csak akkor lehet figyelembe venni, ha a túlfizetés az ellenőrzés megkezdésének
napján is fennáll.
(3)	A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül adóhiánynak a
vagyonszerzési illeték alapjának utólagos adómegállapítással történő módosítása,
feltéve hogy az adózó a vagyonszerzési illeték alá eső vagyontárgyakat
hiánytalanul bejelentette.
(4)	Amennyiben az adóhatóság utólagos adóellenőrzés során megállapítja,
hogy a termékimportot terhelő általános forgalmi adót az adózó az adólevonási
jog keletkezését követően, de az előző adómegállapítási időszakra vonatkozó
adóbevallásban szerepeltette előzetesen felszámított adóként, az adóbírság alapja
az ellenőrzési időszak egészére megállapított általános forgalmi adó hiány.
(5)	Nem állapítható meg adóbírság az adóhiánynak olyan része után, amely a
munkáltató vagy a kifizető valótlan adóigazolása miatt keletkezett, továbbá az
olyan adózó terhére, aki az adó megfizetésére örökösként, megajándékozottként
köteles.
(6)	Ha az adót a munkáltató állapította meg, az adóhatóság az adóhiány után
az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató terhére, a rá vonatkozó
szabályok szerint állapítja meg, kivéve, ha az adóhiány az adózó jogszerűtlen
nyilatkozatának következménye.
171.	§ (1) Az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény
esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzhető,
ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő
képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle
elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes
körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének
körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy
mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.
(2)	Nincs helye az adóbírság mérséklésének, sem hivatalból, sem kérelemre,
ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások
meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.
(3)	Az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlék fizetési
kötelezettséget.
Mulasztási bírság
172.	§ (1) A magánszemély adózó 100 ezer forintig, más adózó 200 ezer
forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha
a)	a bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási
kötelezettségét késedelmesen, hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan
teljesíti,
b)	a bevallási, vagyonszerzési illetékkel kapcsolatos bejelentési (a
továbbiakban együtt: bevallási) kötelezettségét a bevallás határidejét követően,
de az adóhatóság felszólítását, ellenőrzését megelőzően késedelmesen teljesíti és
késedelmét nem menti ki (bevallási késedelem),
c)	bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási
kötelezettségét, továbbá bevallási kötelezettségét nem teljesíti,
d)	vállalkozói igazolványhoz, illetőleg cégbejegyzéshez kötött tevékenységet,
vagy adóköteles tevékenységet adószám hiányában folytat,
e)	a számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány, nyugta
kibocsátási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát, egyszerűsített számlát,
számlát helyettesítő okmányt, nyugtát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki,
f)	a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek,
nyilvántartások vezetését elmulasztja, vagy a bizonylatokat az előírásoktól
eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól
eltérően vezeti,
g)	be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, vagy igazolatlan eredetű árut
forgalmaz,
h)	iratmegőrzési kötelezettségének nem tesz eleget,
i)	a nyilatkozattételt elmulasztja, a tanúvallomást jogosulatlanul megtagadja,
j) a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés)
igénylésénél a fennálló köztartozásáról valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz,
k) a járulékfizetési kötelezettség felső határának eléréséről valótlan tartalmú
nyilatkozatot tesz,
l) az ellenőrzést vagy a végrehajtási eljárást a megjelenési kötelezettség
elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más
módon akadályozza.
(2)	Az (1) bekezdés a)-b) pontja szerinti késedelem esetén nincs helye
mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával
menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
(3)	A bejelentkezési, bejelentési, változásbejelentési, adatszolgáltatási, továbbá
bevallási kötelezettség elmulasztása esetén a mulasztási bírság megállapításával
egyidejűleg az adóhatóság az adózót - határidő tűzésével - teljesítésre hívja fel. A
kiszabott bírság kétszeresét kell újabb határidő tűzésével megállapítani, ha a
teljesítésre kötelező, előző határozatban előírt határidőt az adózó elmulasztotta. A
kötelezettség teljesítése esetén az e bekezdés alapján kiszabott bírság korlátlanul
mérsékelhető.
(4)	Az (1) bekezdés d) pontja alapján kiszabott bírság esetén az adóhatóság a
bírságot kiszabó, valamint az árukészlet lefoglalása tárgyában hozott határozatát
az adózóval kihirdetés útján közli, és a határozat a közlés időpontjától kezdve a
fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
(5)	Az ellenőrzés, illetve a végrehajtási eljárás akadályozásáért az (1) bekezdés
l) pontja alapján adózónak nem minősülő magánszemély is szankcionálható.
(6)	Hibásan benyújtott bevallás esetén a magánszemély 10 ezer forintig, más
adózó 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Ha a késedelmesen
benyújtott bevallás hibás, az adózó csak a késedelemért szankcionálható.
(7)	Ha az eljárás kezdeményezésekor fennálló eljárási illetékfizetési
kötelezettségét a kötelezett felhívás ellenére egyáltalán nem, vagy nem teljes
mértékben, vagy nem a megszabott határidőben teljesítette, a meg nem fizetett
illeték 100%-áig terjedő, de legfeljebb 100 ezer forint mulasztási bírság szabható
ki.
(8)	Ha az adózó esedékességig az adóévi várható adó összegét - figyelemmel
az adóév során megfizetett előleg összegére is - nem fizette meg legalább 90%-os
mértékben, a befizetett előleg és az adó 90%-ának különbözete után 20%-ig
terjedő mulasztási bírságot fizet.
(9)	Az adózó 20%-ig terjedő mértékű bírságot fizet, ha az előző időszak adatai
alapján előírt adóelőlegét mérsékelték, és ezért kevesebb adóelőleget fizetett,
mint amennyit tényleges eredménye alapján kellett volna. A bírság alapja a
mérsékelt adóelőleg és a tényleges kötelezettség alapján fizetendő adó
különbözete.
(10)	Ha a kifizető adólevonási, vagy az adóbeszedésre kötelezett adóbeszedési
kötelezettségét részben vagy egészben elmulasztotta, vagy a beszedett, illetve
megállapított és levont adót nem fizette meg, késedelmi pótlék mellett 50%-ig
terjedő mulasztási bírságot fizet. A bírság alapja a beszedni, levonni, illetőleg
megfizetni elmulasztott adó összege.
(11)	Az adóhatóság az e törvényben, adótörvényben, illetőleg e törvények
felhatalmazásán alapuló más jogszabályban megállapított kötelezettségnek az e
paragrafusban nem szabályozott megszegése miatt a magánszemély adózót 50
ezer, más adózót 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.
(12)	A mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes
körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy
mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve
intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben
a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az
adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó bírságot szab ki, vagy a bírság
kiszabását mellőzi.
(13)	Ha az adózó az adóhatósági adómegállapításhoz kapcsolódó
adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, az adatszolgáltatása késedelmes,
hibás, valótlan adattartalmú vagy hiányos, 300 ezer forintig terjedő mulasztási
bírsággal sújtható.
(14)	Az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási
kötelezettségének az (1) bekezdés f) pontja szerinti megsértése, illetve e
nyilvántartással összefüggő iratmegőrzési kötelezettségének megsértése esetén 2
millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
Intézkedések
173.	§ (1) Az adóhatóság, ha a magánszemély, illetőleg más adózó terhére
vállalkozói igazolványhoz, cégbejegyzéshez kötött tevékenység, vagy adóköteles
tevékenység adószám hiányában történő végzése miatt mulasztási bírságot szab
ki, a vállalkozói igazolvány, illetőleg cégbejegyzés nélkül folytatott tevékenység
eszközét, termékelőállítás esetén annak eredményét, az árukészletet - a romlandó
áruk és az élő állatok kivételével - a kiszabott bírság összegének mértékéig,
annak biztosítékaként lefoglalhatja, és erről a bírságot kiszabó határozatban
rendelkezik. A lefoglalásról az adóhatóság két hatósági tanú jelenlétében
jegyzőkönyvet vesz fel, a lefoglalt ingóságot zár alá veszi, vagy az adózó
költségére elszállíttatja és megőrzi.
(2)	Az adóhatóság a biztosítékként lefoglalt ingóságokat a végrehajtásra
vonatkozó szabályok szerint értékesíti, ha az adózó a bírságot az esedékességtől
számított 15 napon belül nem fizette meg.
(3)	Az áru értékesítéséből származó összegnek a bírságot, pótlékot és
költségeket meghaladó részét az adóhatóság az adózónak visszatéríti.
174.	§ (1) Az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett az adóköteles
tevékenység célját szolgáló helyiséget 12 nyitvatartási napra lezárja, illetőleg az
adózó tevékenységének jellege szerint az adóköteles tevékenység gyakorlását
ugyanezen időtartamra felfüggeszti, ha az adózó
a)	be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat,
b)	igazolatlan eredetű árut forgalmaz,
c)	az adóköteles tevékenység célját szolgáló ugyanazon helyiségében (műhely,
üzlet, telep stb.) az első ellenőrzéstől számított egy éven belül második
alkalommal mulasztotta el számla- vagy nyugtaadási kötelezettségét.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott mulasztás ismételt előfordulása esetén a
lezárás, vagy a felfüggesztés időtartama 30, majd minden további esetben 60
nyitvatartási nap. Az ismétlődésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak, ha
két egymást követő ugyanolyan mulasztás között 3 év eltelt.
(3)	A kiszabott bírságról és a lezárásról, illetőleg a tevékenység gyakorlásának
felfüggesztéséről az adóhatóság fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható
határozatot hoz. A határozatban rendelkezni kell a lezárás, illetőleg a
felfüggesztés első és utolsó napjáról. A lezárás időpontjának meghatározásánál az
adózó részére kellő időt kell biztosítani a romlandó áruk, élő állatok
elszállítására, illetve az egyéb árukészlet tárolásának, megőrzésének
biztosítására. Az intézkedésből harmadik személyeket ért kárért az adózó köteles
helytállni.
(4)	A helyiséget az adóhatóság pecséttel zárja le, jól láthatóan feltünteti a
lezárás időtartamát és azt, hogy az üzletet az adóhatóság zárta le.
(5)	Ha az adózó tevékenységét más adózóval közös helyiségben folytatja, a (4)
bekezdésben foglaltakat a helyiségnek a kötelezettségét elmulasztó adózó által
használt részére (részeire) vagy a tevékenység gyakorlásához használt tárgyaira
kell alkalmazni.
(6)	A lezárás nem alkalmazható, ha a helyiség az adózó lakásában, vagy
lakástól műszakilag el nem különített helyiségcsoporton belül található, továbbá
akkor sem, ha a lezárás a településen a lezárandó üzlet üzletkörébe eső helyi
szükségletek kielégítését megakadályozza.
IX.	FEJEZET
VEGYES RENDELKEZÉSEK
Nyomtatványok
175. § (1) Az adóhatóság a bejelentésre, a bevallásra, az
adatszolgáltatásra, a bevallás kiegészítésére szóló felhívásra tett
nyilatkozatra, az önellenőrzésre, az adófizetésre és az adófolyószámla
egyeztetésére nyomtatványt rendszeresíthet. A rendszeresített
nyomtatvánnyal azonos értékű teljesítés, ha az adózó a számítógéppel
előállított, valamint kinyomtatott iratot írja alá, és nyújtja be az
adóhatósághoz.
(2)	A bejelentés, a bevallás és az adatszolgáltatás - az önkormányzati
adóhatósághoz és az illetékhivatalhoz teljesítendők kivételével - az
adóhatóság vezetője által közzétett módon, gépi adathordozón is
teljesíthető. A gépi adathordozón teljesített bejelentéshez, bevalláshoz,
adatszolgáltatáshoz mellékelni kell az adózó aláírásával hitelesített
nyilatkozatot annak típusáról és benyújtásának időpontjáról.
(3)	E törvény alkalmazásában az (1) bekezdésben említett, kitöltött és
az adózó - illetőleg az e törvényben meghatározott képviselője,
meghatalmazottja - által aláírt nyomtatvány, továbbá a gépi
adathordozóról készült aláírt irat magánokiratnak minősül. Az eredeti
okiratéval azonos bizonyító ereje van az okiratról - műszaki vagy vegyi
úton - készült felvételnek (fénykép, film, hang stb.), úgyszintén az eredeti
okiratról bármely adathordozó (mágneslap, mágnesszalag stb.) útján
készült okiratnak, ha a felvételt, illetőleg az adathordozóról az okiratot az
adóhatóság vagy az ellenőrzése mellett más szerv készítette.
(4)	A pénzügyminiszter rendeletben a számla, az egyszerűsített
számla, a nyugta adóigazgatási azonosítását meghatározza.
(5)	Az adóhatóság a fizetési meghagyást, a fizetési felszólítást és az
adóívet nyomtatványon is kiadhatja.
(6)	A nyomtatványokról, azok formájáról és tartalmáról az adóhatóság
tájékoztatót tesz közzé.
(7)	A pénzügyminiszter rendeletben állapíthatja meg az önkormányzati
adóhatóság által rendszeresíthető nyomtatványok tartalmát.
(8)	Az állami adóhatóság meghatározza és közzéteszi a
rendszeresített nyomtatványok tartalmát és formáját, gondoskodik arról,
hogy az adózók számára megfelelő időben, könnyen elérhető helyen
álljanak rendelkezésre. A térítés ellenében beszerezhető nyomtatványok
gyártói kiválasztásának és forgalmazásának részletes szabályait a
Kormány rendeletben határozza meg.
(9)	2004. február 1-jétől bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét
az állami adóhatóságnál elektronikus úton teljesíti az az adózó
a)	amelynek az adóztatási feladatait a kiemelt adózók igazgatósága
látja el, valamint
b)	a 3.000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózó.
(10)	A pénzügyminiszter rendeletben határozza meg
a)	azt az értékhatárt, amely alapján a legnagyobb adóteljesítménnyel
rendelkező adózók ellenőrzésre kiválaszthatók,
b)	azt az értékhatárt, amely felett az adózókkal összefüggő feladatok a
kiemelt adózók igazgatósága illetékességébe tartoznak,
c)	azt az értékhatárt, amely felett az adózónak a bevallási és
adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton kell teljesítenie,
valamint
d)	a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettség elektronikus úton
történő teljesítésének részletes szabályait.
(11)	A (10) bekezdés d) pontjában meghatározott felhatalmazást a
pénzügyminiszter az informatikai és hírközlési miniszter egyetértésével
gyakorolja.
Egyes adókra vonatkozó különös rendelkezések
176. § (1) E törvénynek a helyi adókra vonatkozó rendelkezéseit a belföldi
rendszámú gépjárművek után fizetendő gépjárműadóra a következő eltérésekkel
kell alkalmazni:
a)	az adóhatóság az adót az e törvény 3. számú mellékletének G) pontjában
meghatározott adatszolgáltatás tartalma alapján állapítja meg kivetéssel. A közúti
közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény szerinti
nyilvántartásba bejegyzés alapjául szolgáló bejelentési kötelezettség a
jogkövetkezmények alkalmazása tekintetében bevallásnak minősül.
b)	az adózó közvetlenül az önkormányzati adóhatóságnak jelenti be a változást
követő 15 napon belül, ha az adófizetési kötelezettsége szünetel, a tulajdonában
álló gépjármű után adómentesség illeti meg, vagy olyan gépjármű tulajdonjogát
szerezte meg, amelynek korábbi tulajdonosa (elidegenítője) adómentes volt.
c) az adót az önkormányzatnál az e célra szolgáló külön számlára kell
megfizetni.
(2)	A külföldi rendszámú gépjárművek adójára vonatkozó
rendelkezéseket a 7. számú melléklet állapítja meg.
(3)	A termőföld bérbeadásából származó jövedelem (ideértve a
földjáradékot is) adóztatása a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati
adóhatóság feladata. Az ebből származó valamennyi bevétel az
önkormányzat költségvetését illeti meg, és az az önkormányzattól nem
vonható el.
(4)	A termőföld bérbeadásából származó - a személyi jövedelemadóról
szóló 1995. évi CXVII. törvényben meghatározott - jövedelme adóját a
magánszemély megállapítja, továbbá a föld fekvése szerint illetékes
önkormányzati adóhatóságnál bevallja és megfizeti (önadózás). A
termőföld bérbeadásából származó jövedelem bevallását a
magánszemély az erre a célra rendszeresített nyomtatványon a
jövedelem megszerzésének évét követő év március 20-ig teljesíti.
Amennyiben a magánszemély több önkormányzat illetékességi területén
szerez bevételt termőföld bérbeadásából, az adóbevallást és adófizetést
önkormányzati adóhatóságonként külön-külön kell teljesíteni. A főváros
esetében a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóság alatt
a fővárosi önkormányzat főjegyzőjét kell érteni.
(5)	Ha a termőföld bérbeadásából származó bevétel kifizetőtől
származik, az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, vallja be, és fizeti
meg. Nem terheli a kifizetőt haszonbérbe adás esetén az
adómegállapítási kötelezettség, ha a magánszeméllyel az adómentesség
feltételéül szabott időtartamra kötött haszonbérleti szerződést.
(6)	A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem kell adóbevallást tenni
annak a magánszemélynek, akinek termőföld bérbeadásból származó
jövedelme kizárólag kifizetőtől származik és a kifizető az adót levonta,
vagy a termőföld bérbeadásából származó jövedelme mentes az adó
alól.
(7)	Ha a magánszemélynek termőföld bérbeadásból olyan bevétele,
jövedelme keletkezik, amely nem kifizetőtől származik, vagy a kifizető a
jövedelem juttatásakor az adót levonni elmulasztotta, vagy a kifizető a
bérleti díjat természetben fizette meg, a vagyoni érték után az adót a
magánszemély a jövedelem megszerzésének negyedévét követő hó 12-
ig fizeti meg.
(8)	Ha az adómentesség feltételéül szabott időtartamra kötött
haszonbérleti szerződés ezen időtartam lejárta előtt adófizetési
kötelezettséget keletkeztető módon megszűnik, az adót a magánszemély
a (4) bekezdésben meghatározott szabályok szerint állapítja meg, vallja
be, és fizeti meg.
(9)	A kifizető a termőföld bérbeadásából származó jövedelemből levont
adót a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz utalja
át a kifizetést követő hó 12. napjáig. A levont adóról a kifizető
adóbevallását a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati
adóhatósághoz az adóévet követő év február 15-ig nyújtja be.
(10)	Ha e törvény a magánszemélyek jövedelemadójával, munkaadói,
munkavállalói járulékkal összefüggő kötelezettségről rendelkezik, azt a
kifizető és a munkáltató - a (11) és (12) bekezdésben foglaltak kivételével
-	a rá vonatkozó szabályok szerint teljesíti.
(11)	Az államháztartásról szóló - többször módosított - 1992. évi
XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) szerint a kincstári körbe, illetőleg
a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá tartozó
illetményszámfejtési feladatokat ellátó munkáltatónak és a kifizetőnek az
e törvényben a munkáltatóra, a kifizetőre előírt kötelezettségek közül az
elszámolt összeget terhelő adó, adóelőleg levonását, befizetését,
bevallását, az Áht.-ban és a végrehajtására kiadott rendeletekben
meghatározottak szerint kell teljesíteni.
(12)	A (11) bekezdésben említett munkáltató és a kifizető külön törvény
alapján a Kincstárral szembeni elszámolásában a kifizetést terhelő adóról
(adóelőlegről) az elszámolt hónapot (kifizetést) követő hó 20-áig adatot
szolgáltat az illetékes állami adóhatóságának.
(13)	A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának
különös szabályairól szóló törvény kivételével az adótörvények
alkalmazásában, az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással
meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában
a)	a Kereskedelmi Vámtarifa (vtsz.) 2002. év július hó 31. napján
hatályos,
b)	a Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének (ÉJ) 2002. év
július hó 31. napján érvényes,
c)	a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ),
valamint minden más esetben a Központi Statisztikai Hivatal 2002. év
szeptember hó 30. napján érvényes
besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt
követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.
(14)	A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI.
törvény 29/E. §-a alapján adókedvezményt igénybe vevő adózó április
30-ig bejelenti az állami adóhatóságnál a 2003. január 1-jétől 2003.
december 31-ig - a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó a 2003.
évben lezárt adóéve utolsó napjáig - tartó időszakra
a)	elszámolt azon költségeinek, ráfordításainak összegét, a
nyilvántartásba vett immateriális javak-, az üzembe helyezett tárgyi
eszközök értékét, amelyek megfelelnek a 34/2002. (XI. 26.) PM
rendeletben, valamint az e tárgyban külön törvényben adott
felhatalmazás alapján kiadott pénzügyminiszteri rendeletben
foglaltaknak,
b)	a központi költségvetésből, illetve önkormányzati forrásból a
163/2001. (IX. 14.) Korm. rendelet alapján - a Magyar Köztársaság
Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést
kihirdető törvény hatálybalépésének a napjától a Római Szerződés 87.
cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartózó - megítélt támogatásának
összegét a Korm. rendelet 2. sz. mellékletében foglaltakat megfelelően
alkalmazva támogatási kategória szerinti bontásban,
c)	igénybe vett helyi iparűzési adókedvezményének összegét
települések szerinti bontásban.
(15)	A Pénzügyminisztérium a (15) bekezdés a) pontjában
meghatározott rendeletek alapján rendelkezésére bocsátott adatokat
ellenőrzés céljából átadja az állami adóhatóságnak.
(16)	Az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti
családi gazdálkodónak minősülő magánszemély és a családi
gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja
őstermelői tevékenysége tekintetében adókötelezettségeit - jogszabály
eltérő rendelkezése hiányában - a mezőgazdasági őstermelőre irányadó
szabályok szerint teljesíti. A családi gazdálkodó és említett családtagja a
családi gazdaság nyilvántartási számát az adózásával összefüggő
valamennyi iratán, valamint a törvény alapján adókedvezményt,
adómentességet biztosító nyilatkozatán köteles feltüntetni. Ha a családi
gazdálkodó és említett családtagja kizárólag őstermelői tevékenységet
folytat, az általános forgalmi adó tekintetében alanyi adómentesség
választására a személyi jövedelemadóról szóló törvényben az
átalányadózás választására előírt értékhatárig jogosult.
A hallgatói hitel törlesztésére vonatkozó különös szabályok
177.	§ (1) Az állami adóhatóság az adóévet követő év október 31-éig a
fizetésre kötelezett adóazonosító jelét tartalmazó megkeresésre a
Diákhitel Központ Rt.-nek adatot szolgáltat a hallgatói hitel törlesztésére
kötelezett magánszemélynek az adóévben keletkezett, a törlesztési
kötelezettség alapját képező jövedelméről.
(2)	Amennyiben a magánszemély hallgatóihitel-törlesztési
kötelezettségének nem tesz eleget, tartozását a Diákhitel Központ Rt.
megkeresésére az állami adóhatóság adók módjára hajtja be. A behajtás
iránti megkereséshez a Diákhitel Központ Rt. a hallgatói hitel
törlesztésére kötelezett magánszemély részére igazoltan kézbesített
fizetési felszólítás egy példányát köteles csatolni.
(3)	Amennyiben a törlesztésre kötelezett magánszemélynek a
megkeresésben közölt és az állami adóhatóság által nyilvántartott adatai
között eltérés van, az adatokat a Diákhitel Központ Rt. és az állami
adóhatóság egyezteti. Amennyiben az egyeztetés nem vezet
eredményre, a magánszeméllyel a Diákhitel Központ Rt. tisztázza az
adateltérés okát.
Értelmező rendelkezések
178.	§ E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló
jogszabályok alkalmazásában
1.	adóazonosító szám: az adószám, a közösségi adószám, a magánszemély
adóazonosító jele, ennek hiányában magyar állampolgársággal nem rendelkező
magánszemély esetében az útlevélszám,
2.	adóév: az a naptári év, amelyre az adókötelezettség vonatkozik, továbbá a
számvitelről szóló törvényben meghatározott beszámoló adataira épülő adó és
adó jellegű kötelezettségek tekintetében a számvitelről szóló törvény szerinti
üzleti év,
3.	adókülönbözet: a bevallott (bejelentett), bevallani (bejelenteni) elmulasztott
vagy a bevallás (bejelentés) alapján kivetett, kiszabott és az adóhatóság által
utólag megállapított adó, költségvetési támogatás különbözete, vagy a büntető
bíróság által jogerősen megállapított adóbevétel csökkenés, illetőleg a
jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás,
4.	adótartozás: az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul
igénybe vett költségvetési támogatás,
5.	adóteljesítmény: az adózó bruttó módon számított (költségvetési
támogatással, adókedvezménnyel, adómentességgel növelt) összes, elévülési
időn belüli adókötelezettségének egy évre vetített átlaga, amelyben az általános
forgalmi adó esetében a fizetendő, továbbá az előzetesen felszámított és
levonható általános forgalmi adó értékei közül a nagyobb abszolút értéket kell
figyelembe venni,
6.	adóügy: az adóval és a költségvetési támogatással összefüggő hatósági ügy,
7.	állandó lakóhely: az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra
rendezkedett be és ténylegesen ott lakik,
8.	be nem jelentett alkalmazott: az a magánszemély, aki az adózó gazdasági
tevékenységében személyesen közreműködik, de nem szerepel a Tbj. 46. § (1)
bekezdésében említett nyilvántartásban, vagy az előírásoknak megfelelően
vezetett alkalmi munkavállalói könyvvel nem rendelkezik és a kifizető,
munkáltató nem tudja bizonyítani, hogy a tevékenységében közreműködő
jogviszonya kívül esik a nyilvántartási, bejelentési kötelezettségen, vagy a
bejelentési kötelezettséget már teljesítette,
9.	egyéb szervezet: jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, szakcsoport,
polgári jogi társaság, társasház, társasüdülő, társas garázs, építő közösség és
minden más, jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülés,
10.	elektronikus út: az adóhatóság által működtetett számítógépes rendszerben
az adózó és az adóhatóság kapcsolata, amelyben az adóhatóság az adózó által
küldött elektronikus üzenet feladóját az általa megállapított elektronikus
azonosító adatok (felhasználónév) alapján azonosítja, az azonosított feladótól
származó üzenet - az ellenkező bizonyításáig - aláírt magánokiratnak minősül,
11.	előtársaság: a jogelőd nélkül létrehozni kívánt gazdasági társaság,
egyesülés, szövetkezet, erdőbirtokos sági társulat, közhasznú társaság és
vízgazdálkodási társulat társasági, társulati szerződése (alapító okirata,
alapszabálya) ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától
létrejöttének (a cégjegyzékbe való bejegyzésének) napjáig, a cégbejegyzés iránti
kérelem jogerős elutasításának vagy a cégbejegyzési eljárás megszüntetésének a
napjáig, feltéve, hogy a cégbejegyzés iránti kérelmet a cégnyilvántartásról, a
cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény
hatálybalépését követően nyújtották be,
12.	fióktelep: a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről
és kereskedelmi képviseleteiről szóló törvényben meghatározott fióktelep,
13.	hibás bevallás: az a bevallás, amelynél a 34. § szerint kijavításnak van
helye, vagy a bevallás adóhiányt nem eredményező hiányosságát az adóhatóság
tárja fel,
14.	igazolatlan eredetű áru: mindaz az áru, anyag, amelyről az adózó az
ellenőrzés időpontjában hiteles bizonylattal vagy bizonylat kiállításának alapjául
szolgáló okirattal nem rendelkezik,
15.	irat: jogszabályban meghatározott bizonylat, a könyvvezetésről szóló
jogszabályokban előírt könyvek, nyilvántartások, továbbá a tervek, szerződések,
levelezések, nyilatkozatok, jegyzőkönyvek, határozatok, számlák és más
kivonatok, igazolások, tanúsítványok, köz- és magánokiratok,
16.	járulék: a nyugdíjjárulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, az
egészségbiztosítási járulékok, a nyugdíjbiztosítási járulék, a táppénz-
hozzájárulás, a baleseti járulék, továbbá a végrehajtás tekintetében a jogalap
nélkül felvett és visszakövetelt társadalombiztosítási és - a társadalombiztosítási
szervek által folyósított - egyéb ellátások, valamint a társadalombiztosítás
ellátásainak fedezetére előírt más kötelező járulékbefizetések, ideértve a
jogosulatlan kifizetőhelyi költségtérítést is,
17.	jövőbeni ügylet: az adó feltételes megállapítása iránti kérelem benyújtását
követően megkötött szerződés vagy más jogügylet,
18.	kapcsolt vállalkozás:
a)	az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a gazdasági társaságokról
szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy
közvetve többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik,
b)	az adózó és az a személy, amely az adózóban - a gazdasági társaságokról
szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy
közvetve többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik,
c)	az adózó és más személy, ha harmadik személy - a gazdasági társaságokról
szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy
közvetve mindkettőjükben többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik,
d)	a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó
telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy,
amely a külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll,
azzal, hogy
e)	többségi irányítást biztosító befolyásnak minősül az is, ha valamely
személy jogosult a vezető tisztségviselők, felügyelő bizottsági tagok többségének
kinevezésére vagy leváltására,
f)	a többségi irányítást biztosító befolyás meghatározásához a közeli
hozzátartozók szavazati jogát együttesen kell figyelembe venni;
19.	kifizető: az a belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet, egyéni
vállalkozó, amely (aki) adókötelezettség alá eső jövedelmet juttat, függetlenül
attól, hogy a juttatást közvetlenül vagy megbízottja (posta, hitelintézet) útján
teljesíti. Kamat esetében kifizető az, aki a kölcsönt igénybe vette, a kötvényt
kibocsátotta, osztalék esetében az az adózó, amelynek a vagyona terhére az
osztalékot juttatják. Tőzsdei kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult
személy közreműködésével kötött ügyletből származó jövedelem esetében
kifizető a megbízott (bizományos). Külföldről származó, belföldön adóköteles
bevétel esetében kifizető a belföldi illetőségű megbízott (jogi személy, egyéb
szervezet vagy egyéni vállalkozó), kivéve a megbízott hitelintézet olyan
megbízását, amely kizárólag az átutalás (kifizetés) teljesítésére terjed ki. A
külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete útján teljesített
adóköteles kifizetése esetén a fióktelepet, illetve a kereskedelmi képviseletet
kifizetőnek kell tekinteni. Ugyancsak kifizetőnek minősül minden olyan
belföldön gazdasági tevékenységet végző szervezet, amelynek tevékenysége
cégbejegyzéshez nem kötött, vagy törvény rendelkezésétől eltérően végez
cégbejegyzéshez kötött gazdasági tevékenységet. Az adóköteles
társadalombiztosítási ellátás kifizetőjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a
jogosultnak ténylegesen kifizette. Az adóköteles nyeremény szempontjából
kifizető a szerencsejáték szervezője, függetlenül attól, hogy az adóköteles
nyereményt közvetlenül vagy közvetítő útján juttatja a magánszemélynek. A
járulék tekintetében kifizetőnek minősül a Tbj. 4. § a) pontja szerinti
foglalkoztató is. Letétből történő kifizetés esetén a hatóságok, nyomozó
hatóságok, bíróságok, ügyvédek, közjegyzők és a bírósági végrehajtók nem
minősülnek kifizetőnek,
20.	közeli hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyv 685. §-a b) pontjában közeli
hozzátartozóként megjelölt személy,
21.	köztartozás: törvényben meghatározott, az államháztartás alrendszereinek
költségvetéseiből ellátandó feladatok fedezetére előírt fizetési kötelezettség,
amelynek megállapítása, ellenőrzése, behajtása bíróság vagy közigazgatási szerv
hatáskörébe tartozik, valamint a köztestület működésének fedezetére törvényben
előírt fizetési kötelezettség, feltéve, hogy azt önkéntesen az esedékességkor nem
teljesítették. Köztartozás az is, ha az államháztartás alrendszereinek költségvetése
terhére jogosulatlanul igénybe vett vagy rendeltetésétől eltérően felhasznált
támogatás és járulékai megfizetését az arra hatáskörrel rendelkező szerv
elrendeli, és azt a kötelezett az előírt határidőig nem teljesíti. Az állami
adóhatóság a támogatás visszafizetéséről rendelkező szerv megkeresésére a
költségvetési támogatás visszatartási jogát e tartozások tekintetében is
gyakorolja,
22.	lakóhely: minden olyan helyiség, amelyet valaki lakásként használ, vagy a
körülmények arra utalnak, hogy azt lakásának tekinti,
23.	munkaviszony: a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszony, továbbá
minden olyan munkavégzésre létesített jogviszony, amelyre külön törvény szerint
a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit is alkalmazni kell, illetőleg azok a
munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok, amelyekre a külön törvények
rendelkezéseit kell alkalmazni. A fegyveres erők, a fegyveres testületek és a
rendészeti szervek hivatásos és továbbszolgáló állományú tagját, valamint az
egyházi személyt is munkaviszonyban állónak kell tekinteni,
24.	munkáltató: belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel rendelkező
jogi személy, bejegyzett cég, személyi egyesülés és egyéb szervezet, egyéni és
társas vállalkozó, ideértve a belföldön lakóhellyel rendelkező magánszemélyt is,
valamint a járulék tekintetében a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztató a
munkaviszony alapján foglalkoztatottak tekintetében, illetve, ha a törvény szerint
a magánszemély jövedelemadóját megállapította,
25.	romlandó élelmiszer: az élelmiszerekről szóló törvény és az
állategészségügyről szóló törvény végrehajtási rendelete szerint meghatározott
gyorsan romló, továbbá minőségmegőrzési határidővel ellátott termék,
26.	székhely: eltérő rendelkezés hiányában a jogi személy alapszabályában, a
cégbejegyzésben ekként megjelölt hely, ilyen hely hiányában, vagy ha több ilyen
hely van a központi ügyvezetés helye,
27.	szokásos tartózkodási hely: a magánszemélynek akkor van a Magyar
Köztársaság területén szokásos tartózkodási helye, ha az adott naptári évben - a
ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve - legalább 183 napot belföldön
tartózkodott,
28.	telephely: az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják, ideértve
különösen a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelő-,
szolgáltatótevékenységének helyét függetlenül attól, hogy a telephely a
vállalkozás székhelyétől különböző közigazgatási területen található,
29.	vállalkozási tevékenység: az a rendszeres gazdasági tevékenység, amelyet
a magánszemély, illetve a jogi személy vagy egyéb szervezet saját nevében és
kockázatára üzletszerűen végez,
30.	vállalkozó: a magánszemély, ha belföldön saját nevében és kockázatára
rendszeresen, haszonszerzés céljából üzletszerű gazdasági tevékenységet végez,
és vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, továbbá az a magánszemély akinek a
tevékenységét törvény vállalkozási tevékenységnek minősíti, valamint a jogi
személy, egyéb szervezet, amely rendszeresen üzletszerű gazdasági
tevékenységet folytat.
Az eljárás költségei
179.	§ (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, az adóztatás és az
adóigazgatási eljárás költségeit az állam, illetve az önkormányzat viseli,
kivéve a lefoglalt dolog elszállításának és megőrzésének és a
végrehajtás költségeit.
(2)	Ha az eljárás során az adózó rosszhiszeműen gyakorolta a jogait, és emiatt
az eljárásban az állam, illetve az önkormányzat terhére további költségek
merültek fel, azt az adózónak kell megfizetnie. A rosszhiszemű joggyakorlást az
adóhatóságnak kell bizonyítania.
(3)	Az adózó költségeit az adózó viseli.
(4)	Az (1) és (2) bekezdésben foglalt költségekről az adóhatóság
határozatában rendelkezik.
X.	FEJEZET
ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
Hatályba léptető rendelkezések
180.	§ (1) Ez a törvény - a 183. § kivételével - 2004. január 1-jén lép
hatályba. E törvény 183. §-a e törvény kihirdetésével egyidejűleg lép
hatályba.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az adózás rendjéről
szóló 1990. évi XCI. törvény, valamint az 1990. évi C. törvény 43. § (4)
bekezdése; 1991. évi XLIX. törvény 83. § c) pontja; 1991. évi LXXXV. törvény;
1992.	évi XXXV. törvény; 1992. évi LXXIV. törvény 47. §-a; 1992. évi LXXVII.
törvény; 1993. évi CI. törvény 31. § (6)-(8) bekezdése; 1993. évi CII. törvény;
1993.	évi CXI. törvény 61. §; 1994. évi L. törvény 10. § (3) bekezdése; 1994. évi
LXV. törvény 38. §-a, valamint a §-t megelőző „Az adózás rendjéről szóló 1990.
évi XCI. törvény módosítása” alcím; 1994. évi XCI. törvény 1-23. §-a, 24. § (1)
bekezdés „egyidejűleg az Art. 1., 2., 3., 5. melléklete e törvény 1., 2., 3., 4.
mellékletével módosul, továbbá az Art. kiegészül az e törvény 5. melléklete
szerinti 6. melléklettel.” szövegrésze, 24. § (2)-(6) bekezdései, 25-26. §-a, 27. §
(1)	bekezdése és 1-5. számú mellékletei; 1995. évi C. törvény 211. § (2)-(3)
bekezdései; 1995. évi CX. törvény; 1995. évi CXXI. törvény 99. §-a, valamint a
§-t megelőző „Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása”
alcím; 1996. évi LX. törvény 9-13. §-a, ezen §-okat megelőző „Az adózás
rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása” alcím és a 16. § (3)
bekezdése; 1996. évi LXVI. törvény 1-5. §-a, 43. § (4)-(5) bekezdései, valamint
1-2. számú mellékletei; 1996. évi LXXVIII. törvény 37. § (4)-(7) bekezdései;
1996. évi LXXXVI. törvény; 1997. évi CX. törvény 1-25. §-ai, 26. § (1)
bekezdés „egyidejűleg az Art. 1., 2., 3., 5., 7. számú mellékletei az e törvény 1-5.
számú mellékleteinek megfelelően módosulnak, továbbá az Art. kiegészül az e
törvény 6. számú melléklete szerinti 8. számú melléklettel.” szövegrésze, 26. §
(2)-(8) bekezdései, valamint 1-6. számú mellékletei; 1997. évi CXLIV. törvény
320. §-a; 1997. évi CXLV. törvény 61. § (1) bekezdése; 1998. évi XII. törvény
36. §-a; 1998. évi XXXIII. törvény VI. fejezete; 1998. évi LXII. törvény 1-5. §-
ai, 7-27. §-ai, 28. § (1) bekezdés „egyidejűleg az Art. 1., 2. és 5. számú
mellékletei az e törvény 1-3. számú mellékleteinek megfelelően módosulnak.”
szövegrésze, 28. § (2)-(5) bekezdései, 28. § (8)-(9) bekezdései, 30. §-a, 32. §-a és
1-3. számú mellékletei; 1998. évi LXIV. törvény 9. §-a; 1998. évi LXXII.
törvény 8. §-a; 1998. évi XC. törvény 10. számú melléklet 20. pontjának (4)
alpontja; 1998. évi XCI. törvény 39. § (9) bekezdése; 1999. évi LXIV. törvény 7.
§ (1) bekezdésének 2. mondata; 1999. évi LXXV. törvény 47. §-a; 1999. évi
LXXXVIII. törvény; 1999. évi XCIX. törvény Második része, 212-213. §-a és
16-21. számú mellékletei; 1999. évi CXXV. törvény 9. számú melléklet 20.
pontjának (4) alpontja; 2000. évi LXXXIII. törvény 9-13. §-a és a 25. § (2)
bekezdése; 2000. évi CXIII. törvény Második része, 282-283. §-a és 18-22.
számú mellékletei; 2000. évi CXXXIII. törvény 78. §-a, valamint a §-t megelőző
„Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása” alcím, és a 9.
számú melléklet 15. pontja; 2001. évi XXXVIII. törvény 29. § (1) bekezdése;
2001. évi L. törvény XII. Fejezete és 87. § (1) bekezdése; 2001. évi LXXIV.
törvény Második rész V. Fejezete, 166-169. §-ai és 172. §-a; 2001. évi XCIII.
törvény 6. §-a; 2002. évi XLII. törvény Hatodik része, 319. § (1)-(4) bekezdései
és 13-14. számú mellékletei; 2002. évi LXII. törvény 68. §-a.
(3)	E törvény kihirdetésével egyidejűleg hatályát veszti az adózás rendjéről
szóló 1990. évi XCI. törvény 10. számú melléklete; a pénzügyeket szabályozó
egyes jogszabályok módosításáról szóló 2001. évi LXXIV. törvény 166. §-ának
(6)	bekezdése, valamint 167. §-a és a 10. számú melléklete.
(4)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az „1990. évi XCI.” szövegrész
hatályát veszti a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról
szóló 1991. évi IV. törvény 42. § (7) bekezdésében és 42/A. § (3) bekezdésében;
az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába
adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 51. § (7) bekezdés 2. mondatában; a
szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 31. § (4)
bekezdésében; a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról
szóló 1992. évi LXVI. törvény 37. § (6) bekezdésében; a környezetvédelmi
termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló
1995.	évi LVI. törvény 3. § (4) bekezdésében; a gyermekek védelméről és a
gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 24. § (7) bekezdésében; az
alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz
kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV.
törvény 3. § e) pontjában; a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer
fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény 6. § (4) bekezdésében.
(5)	E törvény hatálybelépésével egyidejűleg a személyazonosító jel helyébe
lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi
XX. törvény 3. §-ának b) pontjában „az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI.
törvény (a továbbiakban: Art.) 6. §-ának (1) bekezdésében” szövegrész helyébe
„az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) 10. §-ának (1)
bekezdésében” szövegrész, a 18. §-ának (2) bekezdésében az „Art. 6. §”
szövegrész helyébe az „Art. 10. §” szövegrész lép; a lakás-takarékpénztárakról
szóló 1996. évi CXIII. törvény 24. §-ának (5) bekezdésében „az adózás rendjéről
szóló 1990. évi XCI. törvény 92. § (2) bekezdésében meghatározott
költségátalány” szövegrész helyébe „az adózás rendjéről szóló törvény 163. §-
ának (2) bekezdésében meghatározott költségminimum” szövegrész lép, a 2002.
évi XLII. törvény 319. § (7) bekezdésében „Az Art. e törvénnyel megállapított
96/B. §-ában foglalt rendelkezéseket” szövegrész helyébe „Az adózás rendjéről
szóló törvénynek a hallgatói hitel törlesztésére vonatkozó szabályait” szövegrész
lép.
(6)	Ahol jogszabály az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényt említi,
azon 2004. január 1-jét követően e törvény szabályait kell érteni.
(7)	E törvény 176. §-ának (2) bekezdése, valamint 7. számú melléklete a
Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi
szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napjától hatályát veszti.
181.	§ Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség és
azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991.
december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a
megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az
Európai Közösség következő jogszabályaival összeegyeztethető
szabályozást tartalmaz:
-	a Tanács 1976. március 15-i 76/308/EGK irányelve az Európai
Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási
rendszerének részét képező műveletekből, valamint a mezőgazdasági
lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására irányuló
kölcsönös segítségnyújtásról,
-	a Tanács 2001. június 15-i 2001/44/EK irányelve az Európai
Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási
rendszerének részét képező műveletekből, valamint a mezőgazdasági
lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására irányuló
kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK irányelv módosításáról,
-	a Tanács 1977. december 19-i 77/799/EGK irányelve a tagállamok
illetékes hatóságainak a közvetlen adóztatás területén történő kölcsönös
segítségnyújtásáról,
-	a Tanács 1992. január 27-i 218/92/EGK rendelete a közvetett
adózás (hozzáadottérték-adó) területén történő közigazgatási
együttműködésről.
Átmeneti rendelkezések
182. § (1) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor
jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt
megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal,
hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában hatályos rendelkezések
az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak
meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben
meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható.
(2)	Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző
időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési,
bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2003.
december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
(3)	E törvény rendelkezései nem érintik a 2003. december 31-ig hatályos
rendelkezések alapján hozott, a törvény hatálybalépésekor jogerős határozatokat.
(4)	E törvény alkalmazásában a törvénnyel kihirdetett nemzetközi
szerződéssel (egyezménnyel) esik egy tekintet alá a hatálybalépést megelőzően
más jogszabállyal kihirdetett nemzetközi szerződés (egyezmény) is.
(5)	E törvény 3. számú melléklete G)/3. pontjának rendelkezéseit 2004.
február 1-jét, illetőleg 22. § (5) bekezdésének, 24. § (7) bekezdése
második mondatának, 52. § (4) bekezdése k) pontjának, V. fejezetének,
1. számú melléklete I./B)/3./b) pontjának, 3. számú melléklete H)
pontjának rendelkezéseit a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő
csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény
hatálybalépésének a napjától kell alkalmazni. Az adózó közösségi
adószámát a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő
csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény
hatálybalépésének a napjától használhatja.
(6)	Az e törvénnyel megállapított ellenőrzési jegyzőkönyv észrevételezésére
nyitva álló határidőt, valamint az első fokú határozat elleni fellebbezés
benyújtására megállapított határidőt e törvény hatálybalépését követően
kézbesített jegyzőkönyv, illetőleg határozat esetén kell alkalmazni.
(7)	Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg az
Európai Közösség tagállamai között fennálló behajtási jogsegély részletes
szabályait, így különösen a megkeresésekkel, illetve azok teljesítésével
összefüggő eljárást, az eljárás során alkalmazott nyomtatványok tartalmát és
formáját, valamint a megkeresési küszöbértéket. E rendelkezés e törvény
kihirdetésének napján lép hatályba.
(8)	Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben szabályozza
a feltételes adómegállapítás iránti kérelem benyújtásának, nyilvántartásának,
továbbá a díj fizetésének és visszatérítésének módját és részletes feltételeit.
183.	§ (1) Elektronikus úton, elektronikus aláírás alkalmazásával
teljesíti a 2004. január 31-éig keletkezett adóbevallási és az
adatszolgáltatási kötelezettségét - a jövedéki adó kivételével - az állami
adóhatóság hatáskörébe tartozó adók tekintetében az az adózó,
amelynek (akinek) adóztatási feladatait a kiemelt adózók igazgatósága
látja el.
(2)	Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal az (1) bekezdésben
meghatározott kötelezettségek teljesítése érdekében az elektronikus
aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 6. §-ának (1) bekezdése szerinti
szolgáltatásokat együttesen és ingyenesen nyújtja. E szolgáltatások
kizárólag az (1) bekezdésben meghatározott adókötelezettségek
teljesítése céljából vehetők igénybe. Az adókötelezettség elektronikus
úton történő teljesítése során álnév nem használható.
(3)	A pénzügyminiszter a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterrel
kiadott együttes rendeletében állapítja meg az adókötelezettség e §
alapján történő teljesítésének módjára és annak technikai feltételeire
vonatkozó szabályokat.
Módosuló rendelkezések
184.	§ 2005. január 1-jén e törvény 175. §-ának (9) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(9) 2005. január 1-jétől bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét az állami
adóhatóságnál elektronikus úton teljesíti az az adózó
a)	amelynek az adóztatási feladatait a kiemelt adózók igazgatósága
látja el, valamint
b)	a 10.000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózó.
Az a) és b) pontba nem tartozó adózó bevallási és adatszolgáltatási
kötelezettségét választása alapján az állami adóhatóságnál elektronikus úton
teljesítheti.”
1. számú melléklet a 2003. évi.... törvényhez
I.
Az állami adóhatósághoz benyújtandó adóbevallás időpontja
A)	Általános rendelkezések
1.	Az adózónak a bevallás adatait - a magánszemélynek a
jövedelemadójáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a járulékáról
benyújtott adóbevallását kivéve - 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban
kell feltüntetni. Ha a megállapított adó, költségvetési támogatás összege
az 1000 forintot nem éri el, akkor az adózó az év elejétől vagy az előző
megállapítási időszaktól számított halmozott összeget a következő
bevallásában annak a megállapítási időszaknak a kötelezettségeként
tünteti fel, amelyben az 1000 forintot elérte. A magánszemélynek a
jövedelemadójáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a járulékáról
benyújtott adóbevallásában az adatokat forintban kell feltüntetnie.
2.	A havi vagy évközi adóbevallásra nem kötelezett adózó valamennyi adóról
a megállapításra előírt időszakonkénti részletezésben éves bevallást tesz.
3.	Az adózónak valamennyi adóról - az általános forgalmi adó és a
társasági adó (adóelőleg) kivételével -, ha az adóévet megelőző második
évben a nettó módon számított elszámolandó általános forgalmi adója,
vagy a nettó módon számított fogyasztási adója és jövedéki adója, vagy
a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg, vagy a
magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg és jövedelemadó
együttes összege,
-	a 10 millió forintot elérte
havonta,
-	ha a 4 millió forintot elérte
negyedévenként
kell bevallást tennie.
4.	A 3. pont szerint kell bevallást tennie annak az adózónak is, amely
az adóévet megelőző második év utolsó napját követően szervezeti
változással (átalakulással, kiválással, szétválással, egyesüléssel,
beolvadással) jött létre, és az a szervezet, amelyből átalakult, kivált, vagy
szétválás útján létrejött, illetve amellyel egyesült, vagy amelybe beolvadt,
a szervezeti változást megelőzően az adóévet megelőző második évben
a 3. pontban meghatározott feltételeknek megfelelt.
5.	A 3. pont alkalmazásánál az általános forgalmi adó fizetésére
kötelezett magánszemély esetében figyelmen kívül kell hagyni az
adóévet megelőző második évben - nettó módon - számított
elszámolandó általános forgalmi adóját.
6.	A tárgyévben végzett, valamely korábbi adóbevallási időszakot
érintő önellenőrzés vagy utólagos adómegállapítás nem érinti a tárgyévi
adóbevallás gyakoriságát.
7.	A fogyasztási adóról termékcsoportonként, a fogyasztói
árkiegészítésről szolgáltatáscsoportonkénti részletességgel éves
összesítő, a havi vagy évközi bevallás benyújtására kötelezett adózónak
negyedéves összesítő bevallást kell benyújtania.
8.	Az adózó adójáról és költségvetési támogatásáról e melléklet B)
pontjában meghatározott határidő utolsó napja előtt is benyújthatja
bevallását. Ebben az esetben a bevallást csak önellenőrzéssel lehet
helyesbíteni, az önellenőrzési pótlékot azonban a bevallás benyújtására
előírt határidőt követő első naptól kell felszámítani.
B)	Az egyes adóbevallások határideje
1.	A havi és évközi bevallás határidői
a)	A havi adóbevallást
a tárgyhónapot követő hó 20. napjáig,
az évközi bevallást
a negyedévet követő hó 20. napjáig
kell az adóhatósághoz benyújtani.
b)	Ha az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános
forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa tv.) 39. §-
ának (2) bekezdésében és 60. §-ának (2) bekezdésében előírt kötelezettséget az
adóév utolsó adóbevallási időszakáról szóló bevallásában nem teljesítette, ezt
önellenőrzési pótlékmentesen az adóévet követő év február 15-éig elvégzett
önellenőrzéssel korrigálhatja. Ha az adóalany az idegenforgalmi tevékenysége
utáni általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét az áfa tv. 66. §-ának (1)
bekezdése szerint előkalkuláció alapján teljesíti, azt az árrés megállapításához
szükséges adat kézhezvételének időpontját követő első adóbevallás benyújtására
előírt időpontig, de legfeljebb az adóévet követő év június 30-áig pótlékmentesen
önellenőrizheti.
2.	Az éves adóbevallás határidői
a)	A havi, illetőleg évközi adóbevallásra nem kötelezett adózónak - a b)-c)
pontban foglalt kivétellel - adónként
az adóévet követő év február 15-éig,
b)	a magánszemélyek jövedelemadójáról a vállalkozási tevékenységet
nem folytató magánszemélynek, ha általános forgalmi adó fizetésére
nem kötelezett
az adóévet követő év április 20-áig,
c)	a társasági adóról, az osztalékadóról
az adóévet követő év május 31-éig
kell bevallást tennie.
3.	Az adóbevallás benyújtására vonatkozó különös rendelkezések
a)	Az általános forgalmi adóról az adófizetésre kötelezett adózónak
aa)	az e mellékletben foglalt kivételekkel negyedévenként kell adóbevallást
benyújtania,
ab)	havonként kell adóbevallást benyújtania, ha a tárgyévet megelőző évben
az elszámolandó adójának éves szinten összesített - vagy annak időarányosan
éves szintre átszámított - összege pozitív előjelű és az 1 millió forintot elérte,
ac)	évente kell adóbevallást benyújtania, ha a tárgyévet megelőző évben az
elszámolandó adójának éves szinten összesített - vagy annak időarányosan éves
szintre átszámított - összege előjelétől függetlenül nem haladta meg a 250 ezer
forintot, feltéve, hogy nem rendelkezik közösségi adószámmal,
ad)	az éves bevallásról negyedéves bevallásra kell áttérnie, ha a tárgyévben az
év elejétől - előjel helyesen - összesített fizetendő és levonható előzetesen
felszámított adó különbözete az ac) pontban meghatározott értékhatárt elérte,
vagy az adóév közben az adóhatóság számára közösségi adószámot állapított
meg. A tárgyévi első bevallását a tárgyév első napjától azon negyedév utolsó
napjáig terjedő időszakról kell - a negyedéves bevallás benyújtására előírt
időpontig - benyújtania, amelyben az értékhatárt elérte, illetve amelyben az
adóhatóság közösségi adószámot állapított meg,
ae)	a negyedéves bevallásról havi bevallásra kell áttérnie, ha az év elejétől
összesített elszámolandó adója pozitív előjelű és az 1 millió forintot elérte. Az
első havi bevallást arról a hónapról kell benyújtani, amelyet megelőző
bevallással lezárt negyedévben az adózó az értékhatárt elérte,
af)	az éves bevallásról havi bevallásra kell áttérnie, ha a tárgyévben az év
elejétől - előjel helyesen - összesített fizetendő és levonható előzetesen
felszámított adó különbözete pozitív előjelű és az 1 millió forintot elérte. A
tárgyévi első bevallást a tárgyév első napjától azon negyedév utolsó napjáig tartó
időszakról kell benyújtani, amelyben az előzőekben meghatározott különbözet az
ab)	pontban szereplő összeget elérte, majd ezt a negyedévet követő hónaptól az
adózó havi bevallásra köteles áttérni,
ag)	az adót, ha
-	havi adóbevallásra kötelezett, a tárgyhónap első napjától a tárgyhónap utolsó
napjáig,
-	negyedéves adóbevallásra kötelezett, a tárgynegyedév első napjától a
tárgynegyedév utolsó napjáig,
-	éves adóbevallásra kötelezett, a tárgyév első napjától a tárgyév utolsó
napjáig
terjedő időszakra kell megállapítania (adómegállapítási időszak).
b)	A közösségi adószámmal rendelkező adózó az adóhatóság által az erre a
célra rendszeresített nyomtatványon a negyedévet követő hó 20. napjáig
negyedéves bevallásában, a havi adóbevalló a negyedév harmadik hónapjáról, a
15 naponkénti elszámolásra jogosult adózó a negyedév utolsó adómegállapítási
időszakáról benyújtott adóbevallásában nyilatkozik az Európai Közösség
tagállamában illetőséggel bíró adóalany részére az adott negyedévben teljesített
termékértékesítésről, nyújtott szolgáltatásról, valamint az Európai Közösség
tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól megvalósított termékbeszerzésről,
igénybe vett szolgáltatásról, a vevő (szolgáltatást igénybevevő), illetve az eladó
(szolgáltatást nyújtó) nevéről, közösségi adószámáról és az általános forgalmi
adóról szóló törvényben meghatározott európai közösségi területen belül
teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás általános forgalmi adó nélkül
számított ellenértékéről.
c)	A munkáltatónak a 41. § szerint levont vagy visszafizetett különbözetről,
-	ha havonta tesz bevallást,
a levonást (visszafizetést) követő hónapban,
-	ha negyedévenként tesz bevallást,
a levonás (visszafizetés) negyedévét követő hónapban,
-	ha évente tesz bevallást,
az adóévet követő év július 20-áig
kell bevallást tennie.
d)	A külföldi személy egyes jövedelmeinek adóbevallási szabályaira a 4.
számú melléklet rendelkezései az irányadóak.
4.	A költségvetési támogatás bevallása
a)	A költségvetési támogatást a tárgyhónap első napjától a tárgyhónap
utolsó napjáig terjedő időszakra kell megállapítani.
b)	Az adózó a feltétel teljesítéséhez kötött költségvetési támogatást az
a)	ponttól eltérően a támogatást megállapító jogszabály rendelkezései
szerint állapíthatja meg. A feltétel teljesítésének igazolását az
igényléshez mellékelni kell.
c)	Az adózó kérelmére az adóhatóság a költségvetési támogatás
gyakoribb (öt-tíz-tizenöt naponkénti) igénybevételét engedélyezheti. A
költségvetési támogatás gyakoribb igénybevételére jogosult adózó a
költségvetési támogatást havonta állapítja meg, és arról
a tárgyhót követő hó 20. napjáig
bevallást tesz.
5.	Külön fel nem sorolt adók bevallása
Az e mellékletben nem szabályozott adóbevallási kötelezettséget a
fizetési kötelezettséget előíró törvény rendelkezései szerint kell
teljesíteni. Ha adókötelezettséget megállapító törvény a kötelezettség
teljesítését az éves vagy az éves összesítő bevallásban, illetőleg azzal
egyidejűleg rendeli teljesíteni, ilyen bevallás hiányában azt az adózó
az adóévet követő év február 15-éig
teljesíti.
II.
A JÖVEDÉKI ADÓVAL KAPCSOLATBAN A VÁMHATÓSÁGHOZ BENYÚJTANDÓ
ADÓBEVALLÁS IDŐPONTJA
A jövedéki adófizetésre kötelezett adóalany - függetlenül attól, hogy
adóbevallási kötelezettségét a törvény egyébként milyen időszakonként
állapítja meg - a jövedéki adót havonta, a tárgyhót követő hó 20-ig vallja
be.
2. számú melléklet a 2003. évi.... törvényhez
Az adók, a költségvetési támogatások esedékessége
I.
Az állami adóhatósághoz teljesítendő befizetések
Általános rendelkezések
1.	Az adókat a melléklet szerinti határidőig kell megfizetni, illetve a
költségvetési támogatásokat e melléklet szerinti időponttól lehet kiutalni. Az e
törvény 33. §-ának (3) bekezdése a)-c) és e) pontjában meghatározott esetben az
adózónak az adóbevallás benyújtásával egyidejűleg az adót is meg kell fizetnie.
2.	A felszámolás kezdő időpontját megelőzően keletkezett fizetési
kötelezettséget e mellékletben foglaltaktól eltérően a csődeljárásról, a
felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény
rendelkezéseinek megfelelően kell teljesíteni.
3.	Az állami adóhatóságnál nyilvántartott adót - a magánszemély által
fizetett jövedelemadót, egészségügyi hozzájárulást és járulékot kivéve -,
a költségvetési támogatást 1000 forintra kerekítve kell megfizetni. A
magánszemély a 100 forintot el nem érő jövedelemadóját, az
egészségügyi hozzájárulását nem fizeti meg, és az adóhatóság a 100
forintot el nem érő adó-visszatérítést nem utalja ki, és nem tartja nyilván.
Határidők
1.	A személyi jövedelemadó
A)	A személyi jövedelemadó-előleg
a)	a munkáltató az általa levont személyi jövedelemadó-előleget
az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig,
b)	a kifizető az általa levont személyi jövedelemadó-előleget
a kifizetés hónapját követő hó 12. napjáig,
c)	a magánszemély, ha nem kifizetőtől származó jövedelmet szerzett, vagy a
kifizető bármely ok miatt nem vonta le az adóelőlegét, az egyéni vállalkozó,
valamint a mezőgazdasági őstermelő az adóelőleget negyedévenként,
a negyedévet követő hó 12. napjáig
fizeti meg.
B) A személyi jövedelemadó
a)	A munkáltató az év végi elszámoláskor általa megállapított személyi
jövedelemadó és a már levont, megfizetett adóelőleg különbözetét
a levonást követő hó 12. napjáig
fizeti meg.
Ha az elszámolásból adódóan az adóvisszatérítési kötelezettség az
adott hónapban több, mint az adott hónapban levont személyi
jövedelemadó és adóelőleg együttes összege, a különbözetet a
munkáltató a fenti időponttól visszaigényelheti. Az év végi elszámolásnál
az adókülönbözetet a munkáltató olyan időpontban igényelheti, hogy az
adóvisszatérítés összege a legközelebbi bérfizetésnél rendelkezésére
álljon.
b)	a kifizető az általa levont személyi jövedelemadót
a levonást követő hó 12. napjáig,
c)	a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha
általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett, a személyi
jövedelemadót
az adóévet követő év április 20-áig,
d)	a vállalkozási tevékenységet folytató vagy általános forgalmiadó-
fizetési kötelezettséget eredményező értékesítést végző magánszemély
a személyi jövedelemadót
az adóévet követő év február 15-éig
fizeti meg.
2.	Az általános forgalmi adó
a)	Az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános
forgalmi adó nettó, elszámolandó összegét
-	ha havonta tesz adóbevallást
a tárgyhót követő hó 20. napjáig,
-	ha negyedévente tesz adóbevallást
a negyedévet követő hó 20. napjáig
-	ha évente tesz adóbevallást
az adóévet követő év február 15-éig
fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.
b)	A havonként bevallásra kötelezett adózó kérheti az adóhatóságtól, hogy az
adó nettó, elszámolandó összegét 15 naponként, a tárgyhót követő hó 5-én,
illetve 20-án számolhassa el és vallja be. Az éves bevallásra kötelezett adózó
évközben negyedévenkénti, a negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a
havonkénti vagy a havonként kétszeri elszámolás és bevallás engedélyezését
kérheti. Az adóhatóság a gyakoribb elszámolást - az adóév végéig - különösen
abban az esetben engedélyezheti, ha az adózó beszerzéseit terhelő levonható
előzetesen felszámított forgalmiadó-kulcs magasabb az áthárított forgalmiadó-
kulcsnál, illetőleg az adózó beruházást valósít meg. A gyakorított elszámolás
évközi engedélyezése esetén az engedély szerinti bevallási kötelezettségre
áttérést megelőző, bevallással le nem zárt időszakra vonatkozó
adókötelezettséget meg kell állapítani, be kell vallani, meg kell fizetni.
3.	A társasági adó
A)	A társasági adó előlege
a)	Az adózó,
ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint
havonta fizet adóelőleget, akkor az adóelőleget
minden hónap 20. napjáig
ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint
negyedévenként fizet adóelőleget, akkor az adóelőleget
a negyedévet követő hó 20. napjáig
fizeti meg. Az adóév utolsó havi, negyedévi előlegét a társasági adóról
és az osztalékadóról szóló törvény szerinti előlegkiegészítésre
kötelezettek a b) pontban előírt előlegkiegészítéssel egyidejűleg teljesítik.
b)	Az adózónak az adóelőleget a várható, éves fizetendő adó
összegére
az adóév december 20-áig
kell kiegészítenie.
B)	A társasági adó
a)	Az adózó a társasági adót, a megfizetett adóelőleg és az adóévre
megállapított társasági adó különbözetét
az adóévet követő év május 31-éig
fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.
b)	Az év közben átalakuló, illetve szétválás, egyesülés, beolvadás
miatt vagy egyéb okból felszámolás nélkül megszűnő jogi személynek
vagy egyéb szervezetnek az adóévben megfizetett adóelőleg és az
átalakulás, illetve megszűnés időpontjáig számított tényleges társasági
adó különbözetét az átalakulásról, illetve a megszűnésről benyújtott
adóbevallásával egyidejűleg kell megfizetnie, illetve ettől az időponttól
kezdődően igényelheti vissza.
c)	A számviteli törvényben meghatározottak szerint a mérlegben megadott
adatoknál forintról devizára, devizáról más devizanemre, illetve devizáról
forintra áttérő vállalkozó az adóévben megfizetett adóelőleg és az áttérés napjáig
számított tényleges társasági adó különbözetét az áttérésről benyújtott
adóbevallással egyidejűleg fizeti meg, illetve ettől az időponttól kezdődően
igényelheti vissza.
C)	Az osztalékadó
a)	A kifizető az osztalékadót
a levonást, juttatást követő hó 12. napjáig
fizeti meg.
b)	A belföldi illetőségű osztalékban részesülő adózó a kifizető által tőle levont
osztalékadót
az adóévet követő év május 31-től
igényelheti vissza.
c)	A külföldi illetőségű osztalékban részesülő osztalékadó
kötelezettségére a 4. számú melléklet rendelkezései az irányadóak.
4.	A fogyasztási adó
A)	A fogyasztási adó előlege
Az adózó az általa megállapított nettó fogyasztási adó előlegét
havonta,
a tárgyhó 28. napjáig
fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti vissza.
B)	A fogyasztási adó
Az adózó a fogyasztási adó előlegének és a megállapított nettó
fogyasztási adónak a különbözetét havonta,
a tárgyhót követő hó 20. napjáig
fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti.
5.	Járulékok
A)	Egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék
a)	a munkáltató az általa levont járulékot
az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig,
b)	a kifizető az általa levont járulékot
a kifizetés hónapját követő hó 12. napjáig,
c)	a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó és a Tbj. 5. § (1)
bekezdésének i) pontja szerinti biztosított mezőgazdasági őstermelő a járulékot
negyedévenként
a negyedévet követő hó 12. napjáig
fizeti meg.
B)	Társadalombiztosítási járulék
a)	a munkáltató, a kifizető a járulékot
az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig,
b)	a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó és a Tbj. 5. § (1)
bekezdésének i) pontja szerinti biztosított mezőgazdasági őstermelő a járulékot
negyedévenként
a negyedévet követő hó 12. napjáig
fizeti meg.
C)	Baleseti járulék
a)	a társas vállalkozás a járulékot
az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig
b)	a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a járulékot
negyedévenként
a negyedévet követő hó 12. napjáig
fizeti meg.
D)	A Tbj. 39. §-a alapján fizetendő járulék
A magánszemély a Tbj. 39. §-ának (2) bekezdése alapján előírt járulékfizetési
kötelezettségét
első ízben a bejelentést követő hónap 12. napjáig,
ezt követően
havonta, a tárgyhót követő hónap 12. napjáig
teljesíti.
6.	Kereskedelmi és játékadó
Az adózó - a játékautomata után fizetendő játékadó kivételével - a
játékadót
a tárgyhót követő hó 20. napjáig,
a nem folyamatosan szervezett sorsolásos játék esetén
a sorsolás napját követő hó 20. napjáig
fizeti meg.
A játékautomata éves adóját az adózó az erre vonatkozó bevallással
egyidejűleg fizeti meg.
7.	Rehabilitációs hozzájárulás
Az adózó a rehabilitációs célú hozzájárulásra a jogszabályban előírt
módon számított előleget az MII. negyedévben
a negyedévet követő hó 20. napjáig
fizeti meg.
A befizetett előlegek és az éves hozzájárulás különbözetét
az adóévet követő év február 15. napjáig
kell megfizetni.
8.	Külön fel nem sorolt befizetések
Az előzőekben fel nem sorolt adókat a külön jogszabályban
megállapított módon és határidőben kell megfizetni. Ennek hiányában, ha
törvény előlegfizetést ír elő, azt a tárgyhó 28. napjáig, az adót a tárgyhót
követő hó 20. napjáig, az adóévre megállapított adót az éves
adóbevallással egyidejűleg kell megfizetni. A hatályon kívül helyezett
jogszabályok alapján teljesítendő önellenőrzés során feltárt, helyesbített,
illetve az adóhatóság által megállapított adót egyéb befizetés címén kell
megfizetni, a költségvetési támogatást egyéb támogatás címén lehet
visszaigényelni.
II.
Az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő befizetések
A)	Helyi adók
1.	Építményadó, telekadó
Az adózónak félévenként, két egyenlő részletben kell az adót
az adóév március 15-éig, illetve
szeptember 15-éig
megfizetnie.
2.	Kommunális adó, iparűzési adó
a)	A magánszemélynek félévenként, két egyenlő részletben kell az
adót
az adóév március 15-éig, illetve
szeptember 15-éig
megfizetnie.
b)	A vállalkozó adóelőleget félévi részletekben
az adóév március 15-éig, illetve
szeptember 15-éig
fizet.
c)	A vállalkozónak a helyi kommunális és iparűzési adóelőleget - az egyszeres
könyvvezetésre kötelezett kivételével - a várható éves fizetendő adó összegére
az adóév december 20. napjáig
kell kiegészítenie.
d)	Az ideiglenes (alkalmi) jelleggel végzett tevékenység utáni iparűzési adót
legkésőbb a tevékenység befejezése napján kell megfizetni.
e)	A vállalkozó a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított tényleges
adó különbözetét
az adóévet követő év május 31-éig
fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.
f)	Az adózó az adóelőleget és az éves tényleges kötelezettség különbözetét
100 forintra kerekítve fizeti meg, illetve igényelheti.
3.	Idegenforgalmi adó
a)	Az adóköteles épület utáni adót a magánszemélynek félévenként, két
egyenlő részletben
az adóév március 15-éig, illetve
szeptember 15-éig
kell megfizetnie.
b)	Az adóbeszedéssel megfizetett idegenforgalmi adót az adózónak a
beszedést követő hó 15. napjáig
kell az adóhatósághoz befizetnie.
4.	Ha az önkormányzat az adóelőleg és az adó megfizetése
időpontjára más szabályokat állapít meg, akkor azt a rendeletében előírt
időben kell teljesíteni.
B)	A belföldi rendszámú gépjárművek adója
a)	Az adózó a belföldi rendszámú gépjárművek után - a b) pontban
foglaltak kivételével - a gépjárműadót félévenként, két egyenlő részletben
az adóév március 15-éig, illetve
az adóév szeptember 15-éig
fizeti meg.
b)	Az adókötelezettség keletkezése (változása) esetén az adóalany a félév
időarányos részére őt terhelő adót az erről szóló határozat jogerőre emelkedésétől
számított 15 napon belül fizeti meg.
III.
Költségvetési támogatások
1.	Az állami adóhatóságtól a költségvetési támogatást az adózó 1000
forintra kerekítve igényelheti.
2.	Ha a támogatást megállapító jogszabály eltérően nem rendelkezik,
a)	a havonta megállapított költségvetési támogatást az adózó havonta
a tárgyhót követő hó 20. napjától
b)	a feltétel bekövetkeztéhez kötött költségvetési támogatást az előírt
mellékletekkel ellátott
bevallás benyújtása időpontjától
igényelheti.
3.	Az adózó a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari exporttámogatást
havonta,
a tárgyhót követő hó 20. napjától
igényelheti.
4.	Gyakoribb igénybevétel, egyszeri támogatási előleg
a)	Az adóhatóság az adózó igénylésére a költségvetési támogatásokat kiutalja,
kérelemre azt indokolt esetben gyakrabban folyósítja, illetve a költségvetési
támogatásra egyszeri támogatási előleg kiutalását engedélyezi.
b)	Ha az adóhatóság az adózó kérelmére gyakoribb (öt-tíz-tizenöt naponkénti)
igénybevételt engedélyez, a hó közben igénybe vett előleg és a tárgyhónapra
igényelhető tényleges támogatás különbözetét
a tárgyhót követő hó 20. napjától
lehet igényelni, vagy eddig kell megfizetni.
c)	Egyszeri előleg igénybevételének engedélyezése esetén az igénybevétel
lehetősége a tárgynegyedév első hónapjának 20. napjától nyílik meg, és azt
a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig
kell visszafizetni.
5.	Adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés
A visszaigényelt általános forgalmi adó kiutalása az igény benyújtását
követő hó utolsó napján esedékes, ha az adózó az általános forgalmi
adónak nem alanya, de a beszerzéseit terhelő általános forgalmi adót
visszaigényelheti, és nem kérte a 22. § (6) bekezdése szerinti
visszaigénylést. Egyebekben az adó visszaigénylésének, illetve
visszatérítésének határidejére a 37. § (4) bekezdésének a rendelkezéseit
kell alkalmazni.
IV.
A jövedéki adóval kapcsolatban a vámhatósághoz teljesítendő
befizetések határideje
Jövedéki adó befizetése
A)	Jövedéki adó előlege
Az adózó a jövedéki adó előlegét havonta,
a tárgyhó 28-áig
fizeti meg.
B)	Jövedéki adó
Az adózó a jövedéki adó előlegének és a megállapított nettó jövedéki
adónak a különbözetét havonta,
a tárgyhót követő hó 20. napjáig
fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti. Az előbbi
rendelkezések a dohánygyártmányok esetében csak arra az adóra
vonatkoznak, amelyet a jövedéki adóról és a jövedéki termékek
forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény
rendelkezései alapján nem adójeggyel fizetnek meg.
3. számú melléklet a 2003. évi.... törvényhez
Adatszolgáltatás
A törvény 52. §-a alapján az adatszolgáltatást a következők szerint kell
teljesíteni:
A) A kifizető és a munkáltató adatszolgáltatása
A/I. A kifizető és a munkáltató az általa vezetett nyilvántartás alapján
adózónként - a magánszemély adóazonosító jelének feltüntetésével - az e
pontban meghatározott adattartalommal szolgáltat összevont adatot az állami
adóhatóság részére.
1.	A magánszemély jövedelemadóját megállapító munkáltató adatot szolgáltat:
a)	az általa kifizetett (juttatott) az összevont adóalapba tartozó jövedelmekről
(külön a bérről, a jogosultsági hónapok számának feltüntetésével);
b)	a bevételből a jövedelem megállapítása során levonható tételekről;
c)	a számított adóról;
d)	a jövedelemadó kedvezményekről jogcímenként;
e)	az összevont adóalap utáni adóról;
f)	egyes külön adózó jövedelmek címén - figyelemmel az e melléklet A/II.
pontjában és a személyi jövedelemadó törvényben előírt adatszolgáltatási
kötelezettségekre is - a magánszemélynek kifizetett (juttatott bevételről, az adó
alapjáról, a levont adóról, kivéve azt a kifizetést (juttatást),
fa)	amelyet a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe
venni;
fb)	amelynek adója nulla százalék;
fc)	amely után az egyéni vállalkozó e minőségében adóköteles;
fd)	amelyet ingó vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékű jog
átruházása ellenében nem árverés és nem aukció során kap a
magánszemély;
fe)	amely után az adó megfizetése a kifizetőt terheli;
g)	az adóév során megállapított adóelőlegről, adóról;
h)	a magánszeméllyel elszámolandó adókülönbözetről;
i)	az adózó magánnyugdíjpénztári tagsága tényéről;
j) a járulékfizetési kötelezettséget megalapozó biztosítási idő tartamáról, a
járulékköteles jövedelem teljes egészéről, a megállapított járulékokról, a
járulékfizetési kötelezettség egyéni felső korlátjáról, a járulékfizetési
kötelezettség alól mentes időtartamokról, a levonás elmaradásának okáról.
2.	A kifizető (ideértve a magánszemély jövedelemadóját meg nem állapító
munkáltatót is) az 1. pont f), i) és j) alpontjaiban előírtakon túl jogcímenként
adatot szolgáltat az általa kifizetett (juttatott):
a)	az összevont adóalapba tartozó jövedelmekről - külön a bérről, a
jogosultsági hónapok számának feltüntetésével - (a bevételről, az adóelőleg-
alapként figyelembe vett összegről, a levont adóelőlegről);
b)	negyedéves bontásban az összevont adóalapba tartozó azon jövedelmekről
(a bevételről, az adóelőleg-alapjáról, az adóelőleg-alapja utáni előlegfizetési
kötelezettségről, a ténylegesen levont előlegről), amelyeket munkáltatónak, bér
kifizetőjének nem minősülő személy juttat és amelyek esetében az adóelőleg
levonása bármely oknál fogva csak részben történt meg;
c)	a magánszemély költségnyilatkozatáról;
d)	a külföldi illetőségű osztalékban részesülőnek teljesített osztalékadó köteles
kifizetésről.
3.	Az adózó az 1. pont szerinti adatszolgáltatást az adóévet követő május 20-
ig, a 2. pontban előírt adatszolgáltatást az adóévet követő január 31-ig
elektronikus úton vagy gépi adathordozón teljesíti az illetékes adóhatóságához.
A/II. A kifizető a termőföld bérbeadásából (földjáradékból) származó
jövedelemről és a levont adóról, az adómentesség feltételéül szabott
időtartamra kötött, de ezen időtartam lejárta előtt megszűnt haszonbérleti
szerződésről és az adókötelessé vált időszakról, valamint a bérbeadott
földterület ingatlan-nyilvántartási azonosító adatairól az adatszolgáltatást
a földterület fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz
teljesíti. Az adatszolgáltatásban fel kell tüntetni az adólevonás
elmaradásának okát (természetben történő bérfizetés). Az
adatszolgáltatást a kifizető papíralapú adathordozón az adóévet követő
év március 31-éig, gépi adathordozón április 20-áig teljesíti.
B)	A biztosító intézet adatszolgáltatása
A biztosító intézet adatot szolgáltat a jövedelmet helyettesítő
felelősségbiztosítási összeg, valamint a nyugdíjbiztosítás alapján
folyósított nyugdíjszolgáltatás kifizetéséről, illetőleg arról, hogy a
magánszemély az élet- vagy - az 1995. január 1-jét követően kötött -
nyugdíjbiztosításának rendelkezési jogával a szerződéskötéstől számított
10 éven belül élt.
Az adatszolgáltatást, a kifizetést, illetőleg a rendelkezési jog
gyakorlását követő év január 31-ig elektronikus úton vagy gépi
adathordozón kell teljesítenie a biztosító bejegyzett székhelye szerint
illetékes állami adóhatóság részére a magánszemély azonosításához
szükséges adatok feltüntetésével.
C)	A földhivatal és az illetékhivatal adatszolgáltatása
1.	A földhivatal az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési kérelem
beérkezését követő 8 napon belül - az e törvény 21. §-ának (2)
bekezdésében meghatározott, kitöltött nyomtatványt mellékelve - adatot
szolgáltat az illetékhivatalhoz az illetékkiszabáshoz szükséges, valamint
a 2. pontban említett birtokában lévő adatokról. A földhivatal az adózó
személyi adatait tartalmazó megkeresésre tájékoztatja az adóhatóságot
az adózó tulajdonát képező - nyilvántartásában szereplő - valamennyi
ingatlan adatáról.
2.	Az illetékhivatal adatot szolgáltat - az ingatlannak közérdekű célra
történő megvásárlása, illetve a magánszemélynek magánszeméllyel
kötött tartási, életjáradéki és öröklési szerződés keretében történő
ingatlan átruházásának kivételével - ingatlanértékesítés esetén az
ingatlan értékesítőjéről és az ingatlan szerződés szerinti értékéről,
továbbá az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték
fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása
(átengedése), megszüntetése esetén az átruházó (átengedő), e jogot
alapító, illetve megszüntető magánszemélyről és e jog szerződés szerinti
értékéről
az adóévet követő március 20-áig
a székhelye szerint illetékes állami adóhatóságnak.
3.	A földhivatal az adómentesség feltételéül szabott időtartamra kötött
haszonbérleti szerződés megkötéséről és megszűnéséről annak a
földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzésétől számított 8 napon
belül adatot szolgáltat a termőföld fekvése szerint illetékes önkormányzati
adóhatóságnak.
D)	A pénzintézet adatszolgáltatása
1.	A pénzintézet adatot szolgáltat a lakótelek és lakás vásárlása,
építése, bővítése céljára elhelyezett, elkülönítetten kezelt megtakarítás
után járó, az adókedvezmény igénybevételéhez az adózónak kiadott
igazolásról.
2.	Adatot szolgáltat a pénzintézet e megtakarítás kifizetéséről, e
megtakarítás kedvezményezettjéről és annak a megtakarítónak a
személyéről, akinek az igazolást konkréten kiadta. Egyidejűleg közli az
adómentesen kifizetett kamat összegét is.
3.	Nem kell adatot szolgáltatni e megtakarítás kamatáról abban az
esetben, ha a kedvezményezett nyilatkozott a megtakarítás eltérő célú
felhasználásáról és az adót a kamat után levonták.
4.	Az 1. pont szerinti adatszolgáltatást az adóévet követő január 31-ig
elektronikus úton vagy gépi adathordozón, a 2. pont szerinti
adatszolgáltatást a kifizetéskor az adózó, illetve a kedvezményezett
illetékes állami adóhatóságához kell teljesíteni.
5.	A pénzforgalmi bankszámlát vezető hitelintézet - a cégjegyzékbe
bejelentett pénzforgalmi számlára vonatkozó adatok kivételével - a
bankszámla megnyitását és megszüntetését annak időpontját követő hó
15. napjáig a pénzforgalmi jelzőszám feltüntetésével közli az állami
adóhatósággal.
E)	A vámhatóság és az önkormányzat jegyzője adatszolgáltatása
A vámhatóság az általa kiadott (visszavont, módosított) jövedéki
engedélyről az önkormányzat jegyzője az általa kiadott (visszavont,
módosított) jövedéki termékkel folytatott kereskedelmi tevékenységre
jogosító működési engedélyről 15 napon belül adatot szolgáltat az állami
adóhatóságnak.
F)	A társadalombiztosítási szerv adatszolgáltatása
1.	Az adóköteles társadalombiztosítási ellátást kifizető
társadalombiztosítási szerv az adóköteles kifizetésről adatot szolgáltat
munkáltató hiányában a magánszemély állami adóhatóságához az
adóévet követő január 31-ig elektronikus úton vagy gépi adathordozón.
2.	Ha a magánszemélynek az adóköteles társadalombiztosítási ellátás
kifizetésekor volt munkáltatója, a kifizetett ellátásról és a levont
adóelőlegről a társadalombiztosítási szerv a kifizetést követő 15 napon
belül a munkáltatót tájékoztatja.
G)	Hatósági adatszolgáltatás
1.	Az első fokú építésügyi hatóság az általa kiadott használatbavételi
engedély egy példányát megküldi az illetékes önkormányzati
adóhatósághoz.
2.	A Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási
Hivatala nyilvántartásából a január 1-jei állapotnak megfelelő adatokat január 15.
napjáig, míg a január 1-15. között bejelentett - az előző évre vonatkozó -
változásokat január 31. napjáig közli a gépjárműadó kivetésére illetékes
települési önkormányzati, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatósággal a
következő tartalommal:
a)	a gépjármű rendszáma, személygépjármű saját tömege, tehergépjármű saját
tömege és megengedett együttes tömege,
b)	a gépjármű tulajdonosának (üzembentartójának) neve, lakóhelye, illetőleg
székhelye vagy telephelye,
c)	tulajdonváltozás esetén annak időpontja, valamint a változással érintett
tulajdonszerző, illetőleg ennek hiányában a régi tulajdonos változás-bejelentési
kötelezettség-teljesítésének időpontja,
d)	a gépjármű környezetvédelmi osztályba sorolása.
3.	A Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási
Hivatala minden hónap 15. napjáig az előző hónap utolsó napja szerinti
állapotnak megfelelő az előző adatszolgáltatási időszakhoz képest bekövetkezett
adókötelezettséget érintő változásokat (gépjármű forgalomba helyezése,
forgalomból való kivonása, környezetvédelmi osztályba sorolásának
módosulása) - a 2. pontban meghatározott adattartalommal - közli az illetékes
önkormányzati adóhatósággal.
4.	Az okmányiroda, valamint a vámhatóság minden hónap 15. napjáig
az előző hónap utolsó napja szerinti állapotnak megfelelően adatokat
szolgáltat az „E” és „P” betűjelű ideiglenes rendszámtábla kiadásáról a
kérelmező lakóhelye (székhelye) szerint illetékes önkormányzati
adóhatósághoz. Az adatszolgáltatás tartalmazza a kérelmező nevét,
lakóhelyét (székhelyét), a gépjármű fajtáját és a kiadott rendszámot.
H)	Az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott új
közlekedési eszköz értékesítését üzletszerűen végző adózó adatszolgáltatása
Az adózó az állami adóhatósághoz az értékesítés napját követő hó 15-
ig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adatot szolgáltat a
közösségi tagállamban illetőséggel bíró magánszemély vevő nevéről,
címéről, személyazonosító igazolvány-, vagy útlevélszámáról, valamint
az új közlekedési eszköz azonosító adatairól
I)	A megyei (fővárosi) munkaügyi központ adatszolgáltatása
A megyei (fővárosi) munkaügyi központ elektronikus úton vagy gépi
adathordozón a megyei (fővárosi) munkaügyi központ székhelye szerint
illetékes állami adóhatósághoz az adóévet követő január 31-ig adatot
szolgáltat azon személyek azonosító adatairól, adóazonosító jeléről,
akiknél a munkanélküli ellátás folyósítását az ellátásra való jogosultságot
kizáró kereső tevékenység miatt szüntették meg, lehetőség szerint az e
személyek munkaadóiról, azok adószámának feltüntetésével, valamint a
folyósítás megszűnésének időpontjáról.
J) Adókedvezményre jogosító igazolásokról adatszolgáltatás
A kifizető, ha olyan igazolást (bizonylatot) állít ki, amelynek alapján a
magánszemély adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére
jogosult, adatot szolgáltat az adózónak kiadott igazolásról. Az
adatszolgáltatást az adóévet követő év január 31-ig elektronikus úton
vagy gépi adathordozón a kifizető illetékes állami adóhatóságához kell
teljesíteni.
K) A nyomtatványt forgalmazó (alforgalmazó) adatszolgáltatása
1.	A nyomtatvány forgalmazó (alforgalmazó) az általa értékesített
adóigazgatási azonosításra alkalmas számla-nyugtatömbökről -
jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában - vevőnkénti
részletezésben adatot szolgáltat.
2.	Az adatszolgáltatás tartalmazza:
a)	az értékesített nyomtatványok (számlatömbök, nyugtatömbök)
megnevezését,
b)	a nyomtatvány sorszámát (tól-ig),
c)	a vevő nevét és címét (székhelyét, telephelyét),
d)	a vevő adószámát.
A nyomtatványt forgalmazó (alforgalmazó) az adatszolgáltatást
negyedévenként a negyedévet követő hónap 20. napjáig teljesíti az első
fokú állami adóhatóságához.
L) Költségvetési támogatás igénybevételéhez felhasználható
igazolásokról adatszolgáltatás
Ha jogszabály költségvetési támogatás igénybevételéhez más szerv
által kiállított igazolás (bizonylat) benyújtását írja elő, az igazolást kiállító
szerv a kiállítás hónapját követő hó 15. napjáig adatot szolgáltat a
kiállítást kérő személy székhelye, telephelye, lakóhelye szerint illetékes
adóhatóságnak a kiadott igazolásról. Az adatszolgáltatás tartalmazza a
kiállítást kérő személy nevét, elnevezését, adóazonosító számát, az
igazolásban feltüntetett tényt, körülményt, adatot, valamint a támogatás
igénylésének jogcímét. Az igazolás kiállítása megtagadható, ha az azt
kérő nem közli a támogatás igénylésének jogcímét. Az igazoláson a
támogatás igénylésének jogcímét fel kell tüntetni, az igazolás csak a
megjelölt támogatás igénybevételéhez használható fel.
4. számú melléklet a 2003. évi.... törvényhez
A KÜLFÖLDI SZEMÉLYEK EGYES JÖVEDELMEI ADÓZÁSÁNAK KÜLÖNÖS
SZABÁLYAIRÓL
1.	A külföldi illetőségű magánszemély és a külföldi illetőségű
osztalékban részesülő (a továbbiakban együtt: külföldi személy) a
törvény szerint adó-, adóelőleg levonási kötelezettség alá eső kifizetőtől
származó, belföldön végzett tevékenységből, illetve a jövedelemszerzés
helye szerint belföldről származó jövedelmére, így különösen a kamatra,
előadói, művészeti és sporttevékenységekért, bemutatókért, kiállításokért
járó díjra, jogdíjra és osztalékra (a továbbiakban: adóköteles bevételre)
az e mellékletben foglaltakat kell alkalmazni.
2.	A külföldi személy adóköteles bevétele után a kifizető a kifizetett
összegből az adót megállapítja, levonja és
a kifizetést követő hó 12-ig
fizeti meg.
3.	Nem kell az adót levonni, bevallani és megfizetni, ha nemzetközi
egyezmény szerint a bevétel nem adóztatható belföldön, és a külföldi
személy illetőségét igazolja.
4.	A társasági adót és az osztalékadót a kifizető a társasági
adóbevallásában, amennyiben társasági adóbevallási kötelezettsége
nincs, külön nyomtatványon
az adóévet követő év május 31-ig
vallja be.
5.	Ha a külföldi személytől levont adó mértéke magasabb, mint a
nemzetközi egyezmény alapján alkalmazandó adómérték, akkor a
külföldi személy az illetőségigazolás és a kifizető igazolása benyújtásával
az APEH Észak-budapesti Igazgatóságánál adóvisszatérítési igényt
terjeszthet elő. Az adókülönbözetet az adóhatóság a külföldi személy
által megjelölt belföldi forintszámlára utalja át.
6.	A külföldi illetőség igazolására a külföldi adóhatóság - az
adómentességhez való jogosultság igazolására a nemzetközi szervezet -
által kiállított okirat hiteles magyar nyelvű fordításáról készült másolat
szolgál (a továbbiakban: illetőségigazolás). Az illetőséget adóévenként
akkor is igazolni kell, ha az illetőség a korábban benyújtott
illetőségigazolás óta nem változott. A külföldi személy az
illetőségigazolást az adóévben történt első kifizetés időpontját, illetősége
változása esetén a változást követő első kifizetés időpontját megelőzően
adja át. Amennyiben a külföldi személy a kifizetés időpontjáig nem tudja
igazolni illetőségét, a kifizető az illetőségről írásbeli nyilatkozatát is
elfogadhatja. Ha a külföldi személy az illetőségigazolást az adóbevallás
benyújtásáig nem mutatja be, a kifizetéskor le nem vont (a juttatást
követően meg nem fizetett) adót a kifizetőnek az adóév utolsó hónapját
érintő kötelezettségként kell bevallania és megfizetnie. A bevallás
benyújtását követően bemutatott illetőségigazolás alapján a kifizető az
elévülési időn belül önellenőrzéssel helyesbíthet. A kifizető a
nyilatkozatot és az illetőségigazolást megőrzi.
7.	A külföldi személy a kifizetést megelőzően, hitelesen magyarra
fordított okiratban nyilatkozik arról, hogy a kifizetés tekintetében
haszonhúzónak minősül-e, ha az alkalmazandó kettős adózás
elkerülésére kötött egyezmény szerint e körülmény az adókötelezettséget
befolyásolja. A letétkezelő az adóért vállalt korlátlan és egyetemleges
felelőssége mellett nyilatkozhat a kifizető részére arról, hogy a külföldi
személy a kifizetés tekintetében haszonhúzónak minősül-e. A nyilatkozat
az ugyanazon szerződés alapján, ugyanazon jogcímen a naptári évben
kifizetett összegre terjed ki a körülmények megváltozásáig. A kifizető az
adó összegét helyesbíti, amennyiben a külföldi személy a nyilatkozatot a
kifizetést követően, de a kifizető bevallását megelőzően teszi meg.
Ebben az esetben a kifizető bevallásában a haszonhúzói nyilatkozatra
tekintettel megállapított kötelezettséget tünteti fel, a különbözetet
megfizeti vagy visszaigényli, valamint a külföldi személlyel elszámol a
különbözetről. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a külföldi személy a
bevallást megelőzően korábbi nyilatkozatát helyesbíti. A bevallás
benyújtását követően megtett nyilatkozat alapján a kifizető bevallását az
elévülési időn belül önellenőrzéssel helyesbítheti. A kifizető a
nyilatkozatot megőrzi.
8.	Ha a kifizetőt azért terheli adófizetési kötelezettség, mert a külföldi
személy részére az adóköteles bevételt nem pénzben juttatta és így az
adót a törvényben előírt mértékkel fizette meg, adóbevallásában az
egyezmény szerinti mértékkel megállapított adót tüntetheti fel, feltéve,
hogy az adóbevallás benyújtásakor rendelkezik illetőségigazolással,
illetőleg haszonhúzói nyilatkozattal. A bevallás benyújtását követően
bemutatott illetőségigazolás, megtett haszonhúzói nyilatkozat alapján a
kifizető az elévülési időn belül az adót önellenőrzéssel helyesbítheti.
9.	Ha a kifizetőt nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi
személy belföldön adóköteles jövedelmét nem kifizetőtől szerezte, a
jövedelem megszerzésétől számított 30 napon belül a külföldi személyt
adóbevallási és adómegfizetési kötelezettség terheli, amelyet az APEH
Észak-budapesti Igazgatóságánál teljesít. A külföldi személy az
adómegállapítás során figyelembe veszi a kettős adóztatás elkerüléséről
szóló nemzetközi egyezmény alapján a rá vonatkozó adómértéket.
10.	A kifizető a téves mértékkel levont, a levonni elmulasztott, vagy be
nem vallott adóért korlátlanul felel.
5. számú melléklet a 2003. évi.... törvényhez
Az átalányadót vagy a tételes átalányadót fizetők adózásának
RENDJE
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerint
átalányadót vagy tételes átalányadót (a továbbiakban együtt: átalányadó)
fizetők adózására a törvény rendelkezéseit az e mellékletben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
1.	Az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező, a mezőgazdasági
kistermelő és a fizetővendéglátó tevékenységet folytató foglalkozó
magánszemély az előző évre vonatkozó éves adóbevallásához fűzött - a
határidő letelte előtt benyújtott - nyilatkozatban jelentheti be az átalány
választását a tárgyévre. A mezőgazdasági kistermelő az átalány
választását akkor is az előző évre vonatkozó éves bevallás időpontjáig
jelentheti be, ha adóbevallásra nem kötelezett.
2.	A tevékenységét kezdő egyéni vállalkozó a bejelentkezésekor jelenti
be az átalányadózás választását. Az átalányadózó, ha választását a
következő évre is fenntartja, erről külön nyilatkoznia nem kell.
3.	A nyilatkozat a bejelentési határidő letelte után nem pótolható, illetve
nem vonható vissza, kivéve, ha az átalány választásának a
nyilatkozattétel időpontjában is hiányoztak a törvényes feltételei. A
bejelentésnek tartalmaznia kell az átalánybesoroláshoz szükséges
valamennyi ismert adatot.
4.	Az adózó az 1. pont szerinti bejelentés megtételéig nyilvántartásait a
megelőző évre vonatkozó rend szerint vezeti.
5.	Az adóhatóság a bejelentés alapján az adózót az átalányozottak
nyilvántartásába felveszi.
6.	Az átalányadó-besorolást érintő tevékenység módosítását,
kiegészítését a változásra okot adó első értékesítést megelőzően kell
bejelenteni. Az átalányadózást kizáró körülményt az ennek keletkezését
követő 15 napon belül kell bejelenteni, a bejelentésben ezt a körülményt
is meg kell jelölni.
7.	Ha az átalányadózás a tárgyévben a törvényi feltételek hiánya miatt
megszűnik, vagy az átalányadózás választás törvényi feltételeinek hiánya
az átalányadózás választását követően jut az adózó tudomására, az
adózó a megszűnésre okot adó körülmény bekövetkeztétől, illetve a
tudomásszerzéstől számított 15 napon belül köteles a tárgyévre
vonatkozó nyilvántartásait az általános szabályok szerint elkészíteni.
8.	Az átalányadózást választó adózó adóját az önadózás szabályai
szerint állapítja meg.
9.	Az átalányadó előleget a negyedévet követő hó 12. napjáig kell
megfizetni.
6. számú melléklet a 2003. évi.... törvényhez
A NAPTÁRI ÉVTŐL ELTÉRŐ ÜZLETI ÉVET VÁLASZTÓ ADÓZÓK
ADÓMEGÁLLAPÍTÁSI, ADÓBEVALLÁSI ÉS BEFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉGEI
A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó törvényben vagy más
jogszabályban előírt adókötelezettségeit a következő eltérésekkel
teljesíti:
A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózónak a társasági adó, az
osztalékadó, a vállalkozók helyi kommunális adója és az iparűzési adó
tekintetében az adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-
fizetési kötelezettségét az üzleti év első napján hatályos szabályok
szerint kell teljesítenie.
1.	Az állami adóhatósághoz teljesítendő bevallási kötelezettségek
Az adózó az adóbevallási kötelezettségét a társasági adóról, az
osztalékadóról az adóév utolsó napját követő 150. napig teljesíti.
2.	Az állami adóhatósághoz teljesítendő adófizetési kötelezettségek
a)	Az adózó a társasági adót, a megfizetett adóelőleg és az adóévre
megállapított társasági adó különbözetét az adóév utolsó napját követő 150.
napig fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.
b)	Az adózó a társasági adó előlegét a várható éves fizetendő adó
összegére az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig egészíti ki. Az adóév
utolsó havi, negyedévi előlegét az előleg-kiegészítéssel egyidejűleg kell
teljesíteni.
c)	A belföldi illetőségű osztalékban részesülő adózó a kifizető által tőle
levont osztalékadót az adóév utolsó napját követő 150. naptól igényelheti
vissza.
3.	Az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő befizetési
kötelezettségek
a)	A vállalkozó a helyi kommunális és iparűzési adó előlegét két részletben, az
adóév harmadik hónapjának 15. napjáig, illetve kilencedik hónapjának 15.
napjáig fizeti meg.
b)	A vállalkozónak a helyi kommunális és iparűzési adóelőleget - az
egyszeres könyvvezetésre kötelezett kivételével - a várható éves
fizetendő adó összegére az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig kell
kiegészítenie.
c)	A vállalkozó a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított
tényleges adó különbözetét az adóév utolsó napját követő 150. napig
fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.
4.	Az e törvény 1. számú mellékletének B)/1. pontja alkalmazásában a
tárgyévi bevallás gyakoriságát meghatározó értékhatárok számításakor a
megelőző második naptári év adatait kell figyelembe venni.
5.	Ha az e melléklet hatálya alá tartozó adókra vonatkozó
kötelezettséget jogszabály havonként, negyedévenként, félévenként
rendeli teljesíteni, az első hónap kezdő napjaként a választott üzleti év
kezdő napját kell számításba venni. Az első adóévi hónap kezdő
napjának naptári hónapon belüli sorszáma határozza meg valamennyi
további adóévi hónap kezdő napjának naptári hónapon belüli sorszámát.
Amennyiben valamely adóévi hónap kezdő napjának naptári hónapon
belüli sorszáma magasabb, mint a követő naptári hónap napjainak
száma, a követő adóévi hónap kezdő napjaként a követő naptári hónap
utolsó napját kell tekinteni. Adóévi negyedévként, félévként három, illetve
hat adóévi hónapot kell figyelembe venni.
7. számú melléklet a 2003. évi.... törvényhez
A KÜLFÖLDI RENDSZÁMÚ GÉPJÁRMŰVEK ADÓZÁSÁNAK RENDJE
Külföldi rendszámú gépjárművek adója esetében a törvény
rendelkezéseit az e mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
1.	A külföldi rendszámú gépjárművek gépjárműadójának megállapítása
a vámhatóságok hatáskörébe tartozik.
2.	Az eljárásra a külföldön nyilvántartott tehergépjárművek
adóügyeiben
a)	a kiléptető vámhatóság, ideértve a vámszabadterületet felügyelő
vámhatóságot - a b) és c) pont alattiak szerinti eltéréssel -;
b)	a vámkezelést végző vámhatóság, ha külföldi üzemben tartó által belföldre
telepített, vagy belföldön forgalomból kivont, vagy külföldi tulajdonostól
belföldi személy által bérelt, haszonbérelt, haszonkölcsönbe vett, lízingelt
tehergépjármű képezi az eljárás tárgyát;
c)	a b) pont alatti vámhatóság határozata ellenére a kilépésig meg nem fizetett
adó beszedésére a kiléptető vámhatóság
az illetékes.
3.	A külföldi rendszámú gépjárművek adókötelezettségét az illetékes
vámhatóságnál be kell jelenteni. A bejelentés adóbevallásnak minősül, a
vámhatóság az adót a bejelentés alapján állapítja meg.
a)	A külföldi rendszámú tehergépjármű után fizetendő adó esetében be kell
jelenteni a gépjármű saját tömegét, rakott állapotban a raksúlyát is, és a Magyar
Köztársaság területén megtett út hosszát, valamint a határon történő belépés
időpontját.
b)	A külföldi rendszámú személyszállító gépjármű után fizetendő adó
esetében az adómentes időszak elteltét követő minden hó utolsó napjáig
önadózás útján kell a gépjárműadót a vámhatóság megfelelő számlájára
megfizetni.
4.	Ha a 2/a) pont értelmében a kiléptető vámhatóság illetékes az eljárásra,
akkor kilépéskor a 2/b) alatti esetben a vámkezeléskor hozott határozatban
meghatározott időben kell az adót megfizetni.
5.	Az adó megállapítását, megfizetését kilépéskor az adóhatóság
nyugtájával kell igazolni. Ha a kiléptető határvámhivatal megállapítja,
hogy a külföldi rendszámú gépjármű után az adót határidőben nem
fizették meg, az adót és késedelmi pótlékot megállapítja és beszedi.
6.	Ha a külföldi rendszámú tehergépjármű után fizetendő adót belföldi
szállítmányozási vállalkozó átvállalja, az adót havonta, a tárgyhót követő
hó 15-ig kell megfizetnie.
7.	Ha az adózó által megfizetett adó meghaladja a fizetendő adó
összegét, a többlet visszatérítése kérelemre történik. A jogerős határozat
alapján a visszatérítés a Vám- és Pénzügyőrség Országos
Parancsnoksága hatáskörébe tartozik. Amennyiben a vámhatóság a
jogszerűen fizetendő adónál kisebb összegű adót szedett be és a
különbözet az 1000 forintot meghaladja, ennek megfizetésére határozatot
hoz, amelynek egy példányát a Vám- és Pénzügyőrség Országos
Parancsnoksága részére is megküldi.
Általános indokolás
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) első generációs
adótörvény, amely az elmúlt 13 évben kisebb-nagyobb mértékben több mint ötven
alkalommal módosult. Ez szükségképpen vezetett oda, hogy a törvény szabályai
egyenetlen részletességgel szabályozzák az adózással összefüggő jogokat és
kötelezettségeket, valamint az adótechnikai előírásokat. Az előző évben viszonylag
nagy terjedelemben módosult a törvény, mert a Kormány programjának megvalósítása
érdekében korszerűsödött a pénzügyminiszter adóigazgatás egészére kiterjedő irányítási
jogosultságának rendszere, valamint a törvénynek az ellenőrzési fejezetét és az
adóvégrehajtást a jogalkotó teljes egészében újraszabályozta.
A Kormány döntése alapján az adózás rendjét meghatározó szabályokat
tovább kell korszerűsíteni annak érdekében, hogy a szabályozás az
átláthatósággal segítse elő az adózók jogainak könnyebb gyakorlását,
illetőleg a kötelezettségek teljesítése az egyszerűsítés jegyében mind
korszerűbb technikákkal valósuljon meg. Ennek során új
adómegállapítási módot honosít meg a Javaslat, bevezetve az
adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás módszerét
a gépjármű adózásban és a személyi jövedelemadóban, amely az
adózók adminisztratív terheit látványosan mérsékli, hiszen mentesíti az
adózókat az adóbevallások elkészítése és benyújtása alól.
Az elektronikus adóigazgatás meghonosításának útján is átütő értékű
változtatást tartalmaz a Javaslat, amikor is az adóbevallási és
adatszolgáltatási kötelezettségek elektronikus úton történő teljesítését
kiszélesíti, 2004-től még csak a 3 000 legnagyobb adóteljesítménnyel
rendelkező adózóra, 2005-től ez a szám már 10 000 adózóra nő, illetőleg
az elképzelések szerint 2006-tól lehetővé válik, hogy bármely adózó
önkéntesen elektronikus úton az Interneten keresztül nyújtsa be
adóbevallását és teljesítse adatszolgáltatási kötelezettségét. Ahhoz, hogy
az elektronikus adóigazgatás hétköznapi valósággá váljon, az adózók
elektronikus azonosítási módjának egyszerűsítésére és egyidejűleg
olcsóbbá tételére van szükség. Ennek részletes szabályozására a
pénzügyminiszternek ad felhatalmazást a Javaslat.
A törvény modernizálása érdekében a Javaslat szerkezeti átalakításokat tartalmaz, az
ellenőrzési fejezetet az adóigazgatási eljárás szabályai közé emeli, a
jogkövetkezmények fejezetet pedig az adóigazgatási eljárást követően helyezi el,
miközben az adóigazgatási eljárás korábbi szabályait jelentősen módosítja. Szűkíti az
államigazgatási eljárás általános szabályainak érvényesülését az adóigazgatási
eljárásban, mert eddig nem szabályozott jogintézményeket, mint a jogorvoslat teljes
vertikuma az adózás sajátosságainak figyelembe vételével különös módon szabályoz, és
ezzel mentesíti az adózókat az általános és a különös viszonyában lévő két törvény
folyamatos egymásra vetítésének kényszere alól. A szerkezeti átrendezés következtében
a törvénymódosítás a hatályos szövegnek mintegy kétharmadát érinti, ezért a Kormány
indokoltnak látta a tervezett módosítások és a megmaradó rendelkezések egységes
szerkezetbe foglalásával egy új törvényjavaslat elkészítését és a Parlament elé
terjesztését. Ezzel könnyebbé válik a joganyagban való eligazodás, és jelentős
dereguláció is elvégezhető, hisz az új törvény (a továbbiakban: új Art.) elfogadásával
kiiktathatók a jogrendszerből az elmúlt 13 évnek több mint ötven Art.-t módosító
rendelkezéseinek hatályba léptető záró és átmeneti rendelkezései. A kialakuló egységes
szöveg és logikusabb törvényi szerkezet a kor követelményeihez illeszkedően erősíti az
adózás rendjéről szóló törvény kódex jellegét, és segíti az adózók és az adóhatóságok
jogalkalmazását.
Részletes indokolás
az 1. §-hoz
Az adózás és adóztatás során kialakított alapelvek kiállták az idő
próbáját, hiszen az elmúlt 13 évben nem módosultak, csak újakkal
egészültek ki. A Javaslat az Alapelvek cím alatt a korábbi szabályozással
egyezően a törvény célját és néhány speciális elvet emel ki, amelyek
áthatják, meghatározzák az adózás egész, a Javaslatban rendezett
folyamatát. A Javaslat szerint szükségtelen az általános jogalkalmazási
elvek és követelmények szabályozása, mint például a jogorvoslathoz való
jog, az anyanyelv használatának joga vagy a gyors eljárás követelménye.
Az államigazgatási eljárás általános szabályai (a továbbiakban: Áe.)
ezeket az adóügyekben is megfelelően rendezik, mivel az Áe. szabályait
-	ha szűkebb körben is - háttérszabályként a jövőben is alkalmazni kell
az adóügyekben.
A Javaslat ezért csak olyan jellegű elveket tartalmaz bevezető
rendelkezései között, amelyek az adózási folyamat valamennyi
szakaszában érvényesítendő követelményt fogalmaznak meg. Jellegük
szerint egyes alkotmányos jelentőségű és más általános jogelvek az
adózás területén sajátos, speciális vonásokat is mutatnak.
Természetesen alapelv jellegű rendelkezéseket nemcsak a bevezető
rendelkezések tartalmaznak, hiszen a Javaslat számos más
rendelkezése is garanciális jelentőségű, mint például az adótitokra
vonatkozó szabályok.
A Javaslat elsődlegesen az adózó és az adóhatóságok
kapcsolatrendszerét szabályozza. A jogállamiság követelményeinek
megfelelően e viszonyokat teljes körűen és egyértelműen szabályozottá
kell tenni az eljárási normák tekintetében is. A viszonylag részletes
szabályozás csak látszólag bürokratikus, az valójában a törvényes
adóztatás és adózás alapfeltétele.
Az adózás természeténél fogva beavatkozás a természetes személyek
és szervezeteik autonómiájába, annak sajátos, törvénnyel szabályozott
korlátozása. Az adózó garanciális érdeke is azt kívánja, hogy ez az
intervenció ne történhessen szabályozatlanul, parttalanul. A
magánszemélyek, jogi személyek és egyéb szervezetek érdekeit tehát
nem az életviszonyok szabályozatlanul hagyása vagy csak töredékes
keretszabályozása szolgálja, hanem az, ha törvény rögzíti az adózók és
az adóhatóság teendőit, cselekvési lehetőségeit és annak hatásait.
Természetesen az adózót terhelő fizetési és más kötelezettségek a
jövőben is domináns elemét jelentik az adózói magatartás-
szabályozásának. Ezzel egyidejűleg azonban a Javaslat az adózói
jogokat is rögzíti, továbbá a hatósági beavatkozás törvényes
lehetőségeivel, eszközeinek pontos szabályozásával is védi, erősíti az
adózó helyzetét az adóügyi viszonyokban.
A jogok és kötelességek kölcsönössége más jellegű, mint a szerződéses
jogviszonyokban, mégis az adóhatóságok és az adózók kapcsolata e
jogokra és kötelességekre tekintettel törvényesen rendezett.
Az adózás rendjének egyidejűleg két követelményt kell kielégítenie: a
törvényességet és az adóztatás eredményességét. Az egyensúlyt úgy
kell megteremteni, hogy az államháztartás működésének feltételei az
adózókat védő garanciák sérelme nélkül teljesülhessenek. Nyilvánvaló,
hogy amennyiben kisebb vagy nagyobb adózói csoportok - az ellenőrzés
lehetősége nélkül - kivonhatják magukat a közteherviselés alkotmányos
kötelezettsége alól, akkor e terheket a társadalom más adózói csoportjai
lesznek kénytelenek viselni. Egyfelől tehát védeni kell a privát szférát,
másfelől olyan eszközöket kell az adóhatóságok kezébe adni, amellyel
feltárhatják az adórövidítést.
A Javaslat egyik fő célkitűzése, hogy a különböző típusú adóügyekben a
szabályozás egységes elvek szerint történjék. Figyelemmel azonban az
egyes adóhatóságok előtt folyó különböző típusú, funkciójú adó-, illeték-
és költségvetési támogatási ügyek sokféleségére, a rendezés
egységesítésének igénye nem jelentheti a szabályok uniformizáltságát.
A rendeltetésszerű joggyakorlás nemcsak a szerződéses
kapcsolatokban, hanem az adózás során is követelmény. Az
adójogviszonyok alanyai az egyes törvényi rendelkezések adta
lehetőségekkel azok céljának, funkciójának megfelelően élhetnek, azaz
az adójogviszonyban is tilos a joggal való visszaélés.
A rendeltetésszerű joggyakorlás nevesített esetét említi a Javaslat a
mérlegelés kapcsán. A Javaslat általánosságban szűkíti az adóhatósági
mérlegelés - a korábbiakban gyakran parttalan - lehetőségét.
Ugyanakkor az adóhatósági mérlegelési jogkör teljes kizárása az adózás
arányosságának és méltányosságának tömeges megsértését
eredményezné. A Javaslat általános követelményként fogalmazza meg,
hogy a mérlegelési jogkörben eljárva a hatóságnak mindig a
felhatalmazás céljára figyelemmel és a törvényes lehetőségek határain
belül kell eljárnia.
Lényegében a rendeltetésszerű joggyakorlás sajátos esetét, a
jogegyenlőség adózási vetületét rendezi a Javaslat, amikor megtiltja az
"előnyös" és "hátrányos" megkülönböztetést. Mindez természetesen nem
azt jelenti, hogy a jogalkalmazó szerv a jövőben a törvényes feltételek
megléte esetén nem engedélyezhet például fizetési halasztást egyedi
esetekben, hanem azt, hogy eljárása és intézkedése során egységes
mércét kell alkalmaznia.
Az Alkotmány az alapvető jogok körében rendezi az állampolgárok
jogegyenlőségét. A modern adórendszerek azonban - a zárt
gazdaságokat kivéve - az adózók jogait és kötelességeit nem az
állampolgársághoz, hanem más elvekhez, leggyakrabban az illetőséghez
igazítják. A nemzetközi adóegyezmények rendszere is rendszerint ezeket
az elveket követi, és az állampolgárságnak csak a legritkább esetben van
közvetlen szerepe az adókötelezettség alakulásában. Mindezekre
tekintettel alkotmányos jelentőségűnek tekinthető az állampolgárság
szerinti megkülönböztetés tilalma. E rendelkezés gyakorlati jelentősége -
többek között - a hazánkban letelepedett sok ezer nem magyar
állampolgár adójogi helyzetének rendezése is.
Az ügyfelek tájékoztatásának az Áe.-ben említett általános elvét a
Javaslat részletesebben szabályozza. Meghatározza az adóhatóság
kitanítási kötelezettségének terjedelmét is. Az adóhatóság segítségére az
adózóknak leggyakrabban az adóbevallások és befizetések kapcsán van
szüksége. Különösen a gazdasági tevékenységet önállóan nem végző
adózók egy része a hatóságok közreműködése nélkül nehezen lenne
képes maradéktalanul eleget tenni a törvényesen előírt
kötelezettségeknek. Az adóhatóságot figyelmeztetési kötelezettség is
terheli azért, hogy az adózó az őt megillető jogoktól ne essen el (például
adókedvezmény). Ugyanakkor a tájékoztatási kötelezettség nem
korlátlan. Természetesen az adóhatóság nem adótanácsadó intézmény.
Így nem kell felhívnia a figyelmet a legális adókikerülési lehetőségekre.
A jóhiszemű joggyakorlás és a közreműködés nemcsak az
adóhatóságokat, hanem az adózókat is terhelő kötelesség. E szabály
gyakorlati jelentősége különösen az ellenőrzés és a tényállás tisztázása,
a bizonyítás során kiemelkedő.
Az adózás egyenlősége és arányossága elveinek maradéktalan
érvényesülése mellett is az egyes ügyekben méltánytalan helyzet
alakulhat ki. Az ilyen esetek a közteherviselés arányosságának elvét
sértik, a konfliktus feloldását szolgálja a méltányos eljárás lehetősége és
egyben kötelezettsége. A méltányos eljárás követelménye tehát végső
soron az Alkotmányból levezethető garanciális célú rendelkezés (például
a létminimum védelmezése). A méltányosság ezen túlmenően azt is
jelenti, hogy az adóhatóságok eljárását akkor is a méltányos joggyakorlás
jellemzi, ha az adózó helytelenül járt el, valamely törvényesen előírt
kötelezettségét megsértette.
A szerződési szabadság elve alapján a polgári jogviszonyok
többségében a felek szerződéses kapcsolataikat és más ügyleteiket saját
elhatározásuknak megfelelően alakíthatják. A szerződések és más
ügyletek valódi tartalmára való utalás a Javaslatban kizárólag az adózás
kötelező, eltérést nem engedő szabályaival való összhang
megteremtését célozza. E rendelkezés a már korábban említett joggal
való visszaélés tilalmának érvényesítését is szolgálja.
Az alapelv jellegű rendelkezések között a Javaslat az ún. gazdasági
szemléletmód érvényesítését rendeli el az adóügyekben, ugyancsak
nemzetközi tapasztalatok alapján. Az érvénytelen szerződések az
érvénytelenség egyéb következményeitől függetlenül olyan gazdasági
eredménnyel járhatnak, amelyek „adózatlanul maradása” a jogszerűen
eljáró adózókkal szemben indokolatlan előnyt biztosítana.
A fejlett országok joggyakorlata különösen a nyolcvanas évektől
különböző eszközökkel törekszik az adókikerülés korlátozására,
megnehezítésére, az adókijátszás lehetőségének visszaszorítására. A
Javaslat az adózás valamennyi területére kiterjedően írja elő, hogy a
kapcsolt vállalkozások szokásos piaci ártól eltérő szerződéseit az
adókonzekvenciák szempontjából miként kell minősíteni.
A jogszabályok a tényleges forgalmi értékviszonyoktól eltérő árak
alkalmazásával adóelőnyökre törekvő vállalkozások helyzetét igyekeznek
megnehezíteni azáltal, hogy különböző eszközökkel korlátozzák e
törekvéseket. Ilyen eszközöket már hazai törvényhozásunk is alkalmaz
évek óta. Különösen a nem független felek esetében tartalmaznak egyes
adótörvények az ún. belső elszámoló árak (transzferárak) alkalmazása
esetén speciális rendelkezéseket. A Javaslat az egyes adótörvények
jogalkotási tapasztalatainak általánosítására törekszik azért, hogy ne
csak egyes adók tekintetében tartalmazzon a transzferárak
visszaszorítására rendelkezéseket az adótörvény.
Természetesen különböző szerződéskötési „praktikákkal” nem kizárólag
kapcsolt vállalkozások élhetnek adófizetési kötelezettségük
minimalizálása érdekében, ugyanakkor a jogbiztonság követelményére
tekintettel általános érvénnyel nem kívánatos a szerződési szabadság
korlátozása, azaz független vállalkozások szerződései esetében sem az
adóhatóságok, sem más szervezetek nem kaphatnak általános
felhatalmazást arra, hogy a piaci ártól eltérő szerződési feltételek esetén
beavatkozhassanak.
Az adózási alapelvek szerint az illegális, továbbá - a Polgári
Törvénykönyvben alkalmazott formulát átvéve - a jó erkölcsöt sértő
cselekmények révén elért anyagi előny is adóztatható. Természetesen
ezek az ügyletek rendszerint semmisek, ugyanakkor nem lehet kizárni
annak lehetőségét, hogy az ilyen ügyletek gazdasági eredménye ennek
ellenére kimutatható. Érvénytelenség esetére a Javaslat 1. § (7)
bekezdése tartalmaz szabályt, ugyanakkor más országok törvényhozási
tapasztalatait is figyelembe véve célszerű az egyéb esetekre is rögzíteni
az adófizetés kötelezettségét.
a 2. §-hoz
A kilencvenes években egyre gyakoribbá váltak azok a nyilvánvalóan
adórövidítési vagy adómegkerülési célból létrehozott szerződési
konstrukciók, amelyek működésének egyetlen ésszerű magyarázata az
elérhető adónyereség. Előfordultak olyan esetek is, amikor a létrehozott
ügyletek az egyes adótörvények vélt vagy valódi szabályozási
hézagainak kihasználásával a befizetések ellenében annak többszörösét
kínálták adóelőnyként. Ezeknek az akcióknak a kárvallottja a
költségvetés volt, az elszenvedett veszteségek nagyságrendje pedig több
milliárd forintra tehető. Az egyes adótörvények a kiskapukat saját
szabályozási tárgykörükre szűkítve igyekeznek különböző alapelvek
megállapításával bezárni.
A Javaslat elvi éllel mondja ki ezért a rendeltetésszerű joggyakorlás
kötelezettségét az adójogviszonyokban is. A rendeltetésszerű
joggyakorlás kötelezettségének gyökerei a polgári jogban találhatók, de
ennek az elvnek a kiterjesztése az adójogra összhangban áll általános
jogelveinkkel. Ez a kötelezettség közel áll a jóhiszemű joggyakorláshoz,
ugyanakkor ez a kötelezettség a deklaráción túl regulatív jellegű is. A
Javaslat az adójogban is intézményesíti a nem rendeltetésszerű
joggyakorlás tilalmát, de ahhoz a polgári jogi érvénytelenségtől eltérő
jogkövetkezményt fűz.
Ez a rendelkezés nem tiltja meg általánosságban a legális eszközökre
szorítkozó adókikerülést, annak speciális esetét tekinti ellentétesnek a
jog társadalmi rendeltetésével. Rendeltetésellenes joggyakorlásnak azt
az esetet minősíti a Javaslat, amikor a szerződés vagy más jogügylet
létrehozásának célja nem a piacon elérhető gazdasági előny, hanem
kizárólag vagy döntően a kölcsönös vagy egyoldalú adómegtakarítás, és
közvetve az államháztartás valamely alrendszerének okozott kár. Fel kell
hívni a figyelmet arra, hogy ebben az esetben nem az adójogi norma
céljára hivatkozik az adóhatóság, hanem az adózó vagy adózók valódi
célja alapján kap lehetőséget a beavatkozásra.
Az ilyen szerződések nem feltétlenül színlelt vagy leplezett ügyletek,
hiszen valódi szerződési akarat is állhat ezek mögött, azonban az ügylet
valódi célja az adómegkerülés. Természetesen nincsen helye a
beavatkozásnak, ha a jogügylethez kapcsolódó adóelőny a jogügyletnek
csak egyik célja, s amellett más gazdasági indokok is szerepet kapnak.
Így például a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye nem sérül, ha
az adózó olyan tevékenységet végez, amelyhez az adótörvény
adómentességet vagy adókedvezményt nyújt.
Az adókikerülési célú adóelőny igénybevétele esetén a jogosulatlan előny
figyelmen kívül hagyásával kell az adót megállapítani, szükség esetén a
becslés szabályainak alkalmazásával. Ez azt jelenti, hogy az adóhatóság
ilyen esetekre sem kap általános felhatalmazást az adóbecslés
valamelyik formájának alkalmazására. Az adóhatóság működése, az
adóztatás a valódi bevételi-jövedelmi viszonyoknak megfelelő adóalap és
adó megállapítására irányul. Amennyiben a körülményekből a tényleges
adófizetési kötelezettség pontosan megállapítható, akkor nincsen
szükség a becslés módszereinek alkalmazására (pl. adókedvezmény
jogosulatlan igénybevétele). Gyakoriak azonban azok az esetek,
amelyekben a nyilvántartások alkalmatlanok a rendeltetésszerű
joggyakorlás esetén fizetendő adó alapjának, s így az adó
megállapítására. A Javaslat ezekre az esetekre a becslés hatályos
szabályainak alkalmazását rendeli.
Az adózás rendjének alapelvei az adózás általános zsinórmércéjét
képezik, amelyhez képest egyes adótörvények tartalmazhatnak speciális
szabályokat. A személyi jövedelemadó a javasolt új alapelvhez képest
eltérő szabályt tartalmaz, amely "erősebb" az általános szabályoknál. E
rendelkezés szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe
venni a jogerős bírói ítélettel megállapított, bűncselekmény révén szerzett
vagyoni értéket, ha azt ténylegesen elvonták.
a 3-4 §-okhoz
E § rendezi a Javaslat területi és személyi hatályát. E szerint a törvényt
belföldön kell alkalmazni, ideértve a vámszabadterületet is. Egyes
törvények ugyanakkor a vámszabadterületre eltérő szabályokat
állapíthatnak meg (például az általános forgalmi adóról szóló törvény).
A Javaslat meghatározza azoknak a személyeknek a körét, akiknek
adózásával és költségvetési támogatási ügyeivel kapcsolatban a törvény
rendelkezéseit alkalmazni kell.
Ezzel közvetve azt is meghatározza, hogy egyáltalán ki lehet adózó, azaz
többek között adó- vagy illetékfizetésre kötelezett, illetve költségvetési
támogatás jogosultja. A magánszemélyeknél, jogi személyeknél és egyéb
szervezeteknél a személyi hatály bizonyos feltételekhez kötött (például
gazdasági tevékenység folytatása).
A személyi hatály körültekintő meghatározása a belföldön hosszabb-
rövidebb ideig vállalkozói vagy egyéb tevékenységet folytató személyek
miatt különösen fontos. Minél nyitottabbá válik gazdaságunk, annál
inkább gyakorlati jelentőségű a külföldi adózók hazai adóztatásának
lehetősége és annak módja.
A Javaslat tárgyi hatálya jóval szélesebb, mint az adóval kapcsolatos
államigazgatási eljárás. Az adókon túl kiterjed az adó jellegű
befizetésekre, amelyek közgazdasági (pénzügyi) természete megegyezik
az adókkal, vagy legalábbis hasonló jellegű (például a járulék vagy az
illeték). Az adó jellegű befizetések rendje szempontjából indokolt a közös
szabályozás, függetlenül attól, hogy a befizetés a központi költségvetést,
az önkormányzati költségvetést vagy valamelyik elkülönített pénzalapot
gyarapítja. Különösen az utóbbiak esetén van jelentősége annak a
feltételnek, hogy a befizetéssel kapcsolatos jogalkalmazói tevékenység
az adóhatóság hatáskörébe tartozik.
Az adózás rendje szempontjából az adókkal azonos módon indokolt
szabályozni a normatív - azaz törvényben meghatározott feltételeken
alapuló - költségvetési támogatásokat, amelyek jellegük szerint "negatív
adók".
A Javaslat rendelkezéseit az adókra és más hasonló adó jellegű
kötelezettségekre, valamint a költségvetési támogatásokra az
adóigazgatási eljárási szakaszt megelőző cselekmények során is
alkalmazni kell.
Törvények előírhatják, hogy valamely köztartozást az adóhatóság adók
módjára köteles behajtani. E köztartozások rendszerint nem adó
jellegűek, ezekre a Javaslat hatálya csak a végrehajtás és az ezzel
összefüggő nyilvántartás tekintetében terjed ki.
A 4. § (4) bekezdése negatív oldalról is meghatározza a törvény tárgyi
hatályát azzal, hogy a „látszat” ellenére mire nem vonatkoznak a Javaslat
előírásai. A társadalombiztosítási ellátás - bár hasonlít a költségvetési
támogatásra - nem a Javaslat szerinti rendben vehető igénybe. A
jogosulatlan ellátások visszakövetelése során azonban - lévén azok
köztartozások - már érvényesülnek a Javaslat szabályai. A
vámigazgatási eljárásban megállapított adóra, adó jellegű
kötelezettségekre szintén nem a Javaslat szabályai az irányadók, mert
ezek a fizetési kötelezettségek a vámokkal együtt vámteherként kerülnek
megállapításra. A vámhatóságok előtti eljárásokban, ha az adózónak
visszatérítési igénye keletkezik és egyidejűleg adótartozása is van, már
szóba kerülhet a Javaslat jogintézményei közül a visszatartási jog
gyakorlása (a tartozás és követelés beszámítása).
az 5. §-hoz
A Javaslat a továbbiakban is fenntartja az államigazgatási eljárás
általános szabályainak alkalmazását az adóügyekben. A jövőben az Áe.
szabályai a Javaslat rendelkezései mögött, a Javaslatban nem
szabályozott kérdésekben alkalmazandók, ezáltal az indokolatlan
párhuzamos szabályozás elkerülhető.
Az elmúlt évek gyakorlata bizonyította, hogy az adózás rendjét
meghatározó szabályok önállósága és az Áe. szabályaihoz képest
különösként viselkedése egyre szélesebb körű. A közigazgatási ügyek
közül az adóügyek mennyiségüket és jelentőségüket tekintve
kiemelkedőek. Az alkalmazott és fejlesztett adótechnikák, hatósági
megoldások fejlődése is a nagyobb mértékben érvényesülő relatív
önállóság irányába hatnak.
A Javaslat rendelkezéseihez képest a törvénnyel - vagy alacsonyabb
rendű jogszabállyal - kihirdetett nemzetközi egyezmények a nemzetközi
gyakorlatnak megfelelően elsőbbséget élveznek, s ezek a Javaslatban
foglalt eljárási rendelkezésektől eltérő normákat is megállapíthatnak.
a 6. §-hoz
Az adót és a költségvetési támogatást megállapító törvények
meghatározzák az adóalanyok körét, tehát azokat a személyeket, akikre
a törvények adókötelezettséget vagy legalábbis adófizetési
kötelezettséget írnak elő. A Javaslatban meghatározott adózó fogalma
tágabb. Az adóalanyokon kívül a kifizetők, a munkáltatók és az
adóbeszedésre kötelezettek is adózóknak minősülnek. Az adózókat a
Javaslatban részletesen szabályozott eljárási adókötelezettségek közül
valamennyi, vagy csak egyes kötelezettségek (például bevallás,
nyilvántartás) terhelik. Az adótörvények szerinti adóalanyok helyett az
adó megfizetésére kötelezettek (például a jogutód) a Javaslat szerint
nem adózók. Ebből következően a megfizetési kötelezettségen kívül e
személyeket más kötelezettség - tehát mellékkötelezettség - nem
terheli. A megfizetési kötelezettséggel összefüggésben azonban ezek a
személyek is gyakorolhatják az adózókat megillető jogokat,
fellebbezhetnek vagy fizetési könnyítést vehetnek igénybe az adóhatóság
engedélyével.
a 7. §-hoz
A hatályos szabályozás az adózó képviseletére vonatkozó szabályokat
az adóigazgatási eljárásban szabályozza, megkülönböztetve a
képviselők lehetséges körét abból a szempontból, hogy képviseletre az
önkéntes jogkövetési szakaszban vagy a hatósági eljárásban kerül sor.
Minthogy a képviselő az adózó nevében és javára jár el, eseti vagy tartós
megbízás alapján ezeket a szabályokat indokolt az adózóra vonatkozó
előírások után a Javaslatba illeszteni. A megújult szabály rendezi azt az
ellentmondást is, hogy a hatósági eljárásban a magasabb szakmai
előírásokhoz kötött képviseletre jogosultak eljárhatnak az adózó
érdekében az adóhatóság előtt a képesítési előírásokhoz nem kötött
adótechnikai ügyekben is, mint pl. változás-bejelentés benyújtása.
A képviselő helytállási kötelezettsége tekintetében a Javaslat pontosítja
azt az esetet, ha az adózó állandó meghatalmazottja olyan gazdasági
társaság alkalmazottja, amely könyvviteli szolgáltatásra vagy
adótanácsadásra jogosult. Ilyen helyzetben ugyanis a mulasztási
bírságot nem az alkalmazottal, hanem a gazdasági társasággal szemben
kell megállapítani, feltéve, hogy a megbízott a megbízás körébe eső
cselekmény, vagy mulasztás során követi el a jogsértést. A Javaslat
egyértelművé teszi továbbá, hogy mind az állandó, mind az eseti
meghatalmazás visszavonását az adóhatóság csak a bejelentés napjától
tekinti hatályosnak.
a 8 §-hoz
A külföldi székhelyű vállalkozások 1998. január 1-jétől az erre vonatkozó
kerettörvény alapján Magyarországon gazdasági tevékenységet a
törvényben meghatározott kivételektől eltekintve kizárólag a
cégbíróságon is regisztrált fióktelep útján végezhet, illetőleg nem
gazdasági tevékenység céljából kereskedelmi képviseletet hozhat létre.
A fióktelep és a kereskedelmi képviselet a külföldi vállalkozást
megtestesítő önálló szervezeti forma. Minthogy gazdasági tevékenységet
fő szabályként csak a fióktelep útján végezhet a külföldi vállalkozás, a
Javaslat a fióktelepet mint a külföldi székhelyű vállalkozás adózási
ügyvivőjét határozza meg és egyszersmind azt is kimondja, hogy a
külföldi vállalkozást a belföldi adókötelezettségeit illetően a fióktelep
testesíti meg, gyakorolja az adózói jogokat, illetőleg teljesíti az
adókötelezettségeket. A fióktelepek önállóan alanyai az
adójogviszonyoknak, de olyan jognyilatkozatot, amely egy külföldi
vállalkozás több belföldi fióktelepére is kihat, csak együttesen tehetnek.
a 9. §-hoz
Az Európai Unóhoz történő csatlakozással összefüggésben - figyelembe
véve a 6. számú ÁFA irányelvben foglaltakat - egy új típusú képviseleti
forma meghonosítására is sor kerül az adózásban. A tőke szabad
áramlása alapelvéhez igazodóan meg kell teremteni a lehetőségét
annak, hogy azok a külföldi vállalkozások, amelyek belföldi gazdasági
tevékenységükkel összefüggésben gazdasági célú letelepedésre nem
kötelezettek, olyan módon tudják végezni tevékenységüket, hogy az
abból származó adókötelezettségüket könnyen tudják teljesíteni,
ugyanakkor az adóhatóság számára az ezzel kapcsolatos feladatok a
leghatékonyabban legyenek elvégezhetők.
Az új típusú forma a pénzügyi képviselet, amelyet külön jogszabály
alapján az előírt feltételeknek megfelelő pénzügyi képviselő láthat el. A
pénzügyi képviselő alkalmazása - figyelemmel az Uniós előírásokra -
nem kötelező.
A pénzügyi képviselet ellátásához szükséges feltételek azt biztosítják,
hogy a pénzügyi képviselet ne eredményezze az adókötelezettségek
teljesítésének elmaradását. Éppen ezért szükséges, hogy a pénzügyi
képviselő képviseleti jogosultságának bejelentésekor igazolja, hogy az
előírt feltételek fennállnak, azaz jegyzett tőkéje az 50 millió forintot eléri,
vagy ennek megfelelő összegű bankgaranciával rendelkezik, továbbá az
adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. E feltételeknek a
képviselet ellátásának időtartama alatt a pénzügyi képviselőnek
folyamatosan meg kell felelnie. Amennyiben utóbb a feltételeket a
pénzügyi képviselő nem teljesíti, az képviseleti jogának megszűnését
eredményezi. A pénzügyi képviseletet ellátó képviselő számára
lehetőség van több képviseleti megbízás ellátására, ehhez nem
szükséges az, hogy megbízásonként rendelkezzen a képviselet
ellátásához szükséges feltételekkel.
A pénzügyi képviselő feladata, hogy a képviselt adózó adóügyeiben
kizárólagos jogosultsággal eljárjon, az adókötelezettségeket (bevallás,
adófizetés stb.) teljesítse. Ez fontos segítség a külföldi vállalkozásnak,
ugyanakkor nem zárja ki annak felelősségét, mert a pénzügyi
képviselővel egyetemlegesen felel az adókötelezettségek teljesítéséért.
Ennek indoka, hogy a szerződéses szabadság elvéből következően a
külföldi vállalkozás maga választhatja meg a pénzügyi képviselőjét, a
képviseletet pedig a pénzügyi képviselő azoknak az ismereteknek a
birtokában vállalhatja el, amelyekkel a külföldi vállalkozással
kapcsolatban rendelkezik. Amennyiben a felek a képviselet ellátása,
illetőleg a képviselő kiválasztása során nem jártak el kellő gondossággal,
az ebből eredő hátrányok nem háríthatók át a költségvetésre, ez pedig az
egyetemleges felelősség kimondásával biztosítható.
A pénzügyi képviselővel és a képviselt külföldi vállalkozással kapcsolatos
illetékességi szabályok elválnak egymástól. Ennek megfelelően pénzügyi
képviseletet bármelyik adóhatóság illetékességi területéhez tartozó
adózó elláthat, azonban a képviselt külföldi vállalkozás tekintetében - az
adóztatási és adóigazgatási feladatok hatékonyabb ellátása érdekében -
az APEH Észak-budapesti Igazgatósága kizárólagos illetékességű
hatóság. A pénzügyi képviselő ehhez az Igazgatósághoz köteles a
megbízás elfogadásáról és a képviselet megszűnéséről 15 napon belül
bejelentést tenni.
Annak érdekében, hogy az eljáró adóhatóság a pénzügyi képviselő,
illetőleg a képviselt külföldi vállalkozás ellenőrzését hatékonyan
elvégezhesse, a pénzügyi képviselőnek a képviselt külföldi vállalkozás
adózással összefüggő iratait elkülönülten kell nyilvántartania.
A pénzügyi képviselő a képviselet ellátása során minden képviselt külföldi
vállalkozás számára belföldi bankszámlát köteles nyitni, mert így
elkülönülten tudja kezelni a képviselt külföldi vállalkozás
adókötelezettségeivel összefüggő pénzeszközöket.
a 10. §-hoz
A Javaslat a korábbi törvénnyel megegyezően tételesen sorolja fel a
különböző típusú adóügyekben eljáró adóhatóságokat. Az Adó- és
Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalon és szervein - a Javaslat
szóhasználatában az állami adóhatóságon - kívül egyes adóügyekben a
vámhatóságok, az illetékhivatalok valamint a helyi adóügyekben az
önkormányzati adóhatóságok járnak el.
Az adóhatóságok feladatkörébe tartozik az adó beszedése, behajtása,
nyilvántartása, továbbá - az önadózással és adóbeszedéssel
megállapított adók kivételével - az adó megállapítása (adókivetés, -
kiszabás) is. Ezen kívül az adóhatóságok feladata a költségvetési
támogatás, az adóvisszaigénylés és -visszatérítés kiutalása is. Az
adóhatóságok látják el az adózással összefüggő ellenőrzési feladatokat
az adórövidítés, illetve a támogatás jogosulatlan igénybevételének
megelőzése, megakadályozása érdekében. Ennek keretében ellenőrzi az
anyagi és eljárási kötelezettségek törvényben előírt teljesítését, ezek
valamelyikének megsértése esetén, amennyiben szükséges, megindítja
az adóigazgatási eljárást.
A hatályos szabályozás, miközben felsorolja a Magyar Köztársaságban
adóhatósági feladatokat ellátó pénzügyi-igazgatási szerveket, ezek
általánosságban megállapítható feladatait csak igen szűk körben
szabályozza. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az adóztatás során az
adóhatóságokra háruló feladatok köre az adóztatás infrastruktúrájának
biztosítása során az itt felsoroltaktól lényegesen szélesebb, mert az
adóhatóságoknak kell kezdeményezniük az adófizetéshez elkerülhetetlen
számlák megnyitását, azok számának közzétételét, illetőleg a
nyomtatványok és más feltételek rendszeresítését és biztosítását. A
különböző típusú adóhatóságoknak a kötelezettségek ellenőrzése során
szükségképpen együtt kell működniük egymással a törvényben
meghatározott információk átadásával, illetőleg az adózásban résztvevő
más személyek joggyakorlását és kötelezettségteljesítését elő kell
segíteniük. Az együttműködési kötelezettség a teljes jogú tagság
elnyerésének pillanatától kiterjed az Európai Unió adózással foglalkozó
szervezetére, illetőleg a tagállami adóhatóságokra is. Ezt a
kötelezettséget honosítja meg a törvényben a Javaslat az
adóhatóságokra vonatkozó általános rendelkezések kiegészítésével.
a 11. §-hoz
Az adóztatásért, az adók beszedéséért a pénzügyminiszter felelős.
Ehhez a pénzügyminiszternek olyan jogosítvány-együttessel kell
rendelkeznie, mely tényleges lehetőséget biztosít számára e feladat
ellátására, az adóhatóságok és az adóztatás felelős felügyeletére.
A pénzügyminiszter és az adóigazgatás kapcsolatát korábban az Art. csak igen
vázlatosan szabályozta. Az előző év során elfogadott módosítással a törvény
részleteiben szabályozza a pénzügyminiszternek, mint az adóztatásért felelős
személynek az adóigazgatás egészéhez, ezen belül a tárca által felügyelt két
adóhatósághoz (APEH, VPOP) fűződő viszonyát. A különböző jogterületeken elszórtan
megtalálható szabályokból rekonstruálható vagy levezethető pénzügyminiszteri
jogosítvány-együttesnek egy törvényhelyben való összevonása megerősítette a
felügyeleti jogkört és tartalmi többletet is hordoznak a szabályok, amennyiben a
pénzügyminiszter jogosítványává válik a beszámolók és jelentések kérése mellett
bármely adózó ügyéről a tájékoztatás kérés lehetősége, az általa előterjesztett törvények
értelmezése kérdésében az adóhatóságokra nézve kötelező iránymutatás kiadása,
illetőleg az adóhatóságok teljesítmény-követelményeinek meghatározása.
a 12. §-hoz
Az Áe. szabályaihoz képest sajátosan rendezi a Javaslat az adózók
iratbetekintési jogát. Az adózónak jogai érvényesítéséhez,
kötelezettségei teljesítéséhez szükséges lehet bármely, az adózására
vonatkozó irat megismerésére. E jog gyakorlása addig terjedhet, amíg
más személyek adótitokhoz fűződő érdekeit nem sérti, mert az
iratnyilvánossághoz fűződő érdekeknél erősebb a más személyek
magán- és üzleti titkainak, személyiségi jogainak védelme. A
gyakorlatban ez a korlát az adózó jogainak és kötelezettségeinek
érvényesülését nem csorbítja, de az adótitokra vonatkozó szigorú
rendelkezésekkel csak így teremthető meg az összhang.
Az iratbetekintési jog másik korlátja csak időleges: legfeljebb az
ellenőrzés megkezdéséig tart. Különösen önadózás esetén az
adatszolgáltatásra, adatgyűjtésre vonatkozó iratoknak az ellenőrzés
megkezdése előtti megismerése meghiúsítaná az esetleges adóeltitkolás
feltárását. Ebben az esetben az adózóknak lehetősége lenne arra, hogy
csak azokat a bevételeiket, jövedelmeiket vallják be, amelyekről az
adóhatóságoknak biztosan tudomása van.
a 13. §-hoz
Az önadózás a törvényben meghatározott esetekben adózói
kötelezettség, illetve a személyi jövedelemadózásban a munkáltatói,
illetőleg adóhatósági adómegállapítás helyett választható adózási mód.
Míg az önadózás adózói kötelezettség, addig az önellenőrzés csak
lehetőség, amellyel az adózó - ha saját korábbi jogsértését észleli -
mentesül az adóhatóság által később megállapított, súlyosabb
jogkövetkezmények, az adóbírság, a késedelmi pótlék, a mulasztási
bírság alól. Az önellenőrzés, amelyhez önellenőrzési pótlék kapcsolódik,
a Javaslat szerint tehát nem kötelezettsége, hanem joga az adózónak. A
Javaslat nem tesz különbséget az önadózó és az adókivetés útján
adóztatott adózók között, a bevallás során elkövetett tévedéseiket az
adómegállapítás módjától függetlenül helyesbíthetik. A
jogkövetkezmények tekintetében is azonos helyzetbe hozza az
adóbevallását önként módosító adózót az önadózóval. A Javaslat szerint
az adóhatósági adómegállapítás során az adózónak lehetősége lesz az
adóhatóság által meghatározott adókötelezettségekre észrevételt tenni.
Amennyiben az adózó a törvényben előírt határidőt követően tesz
észrevételt, mely alapján az adóhatósági megállapítást módosítani kell,
az a jogkövetkezmények szempontjából önellenőrzésnek minősül, azaz
az adózó terhére történő módosítás önellenőrzési pótlékfizetési
kötelezettséget von maga után.
a 14-15. §-okhoz
A Javaslat összefoglalja az adózót terhelő, a III. fejezetben részletesen
szabályozott eljárási jellegű kötelezettségeket. Az adózót nem terheli
minden esetben az összes adókötelezettség, hanem azok terjedelmét a
Javaslat, illetve az egyes adótörvények rendezik. Az eljárási jellegű
adókötelezettségek terjedelme az adó jellegéhez és az adózó
tevékenységéhez igazodik.
Általános szabályként felmenti a Javaslat a vállalkozói tevékenységet
nem folytató magánszemély adózókat az adatszolgáltatás, adólevonás
és -beszedés kötelezettsége alól, kivéve, ha külön törvényi rendelkezés
szerint munkáltatók, kifizetők vagy adóbeszedésre kötelezettek. Az
adózó költségvetési támogatásra való jogosultságát a Javaslat a
mellékkötelezettségek teljesítéséhez köti. A Javaslat néhány sajátos
esetet állapít meg, amelyben az adózó helyett az eljárási
kötelezettségeket más személy köteles teljesíteni, mint a felszámoló,
végelszámoló, kockázati tőketársaság kezelője.
Az adózás és a költségvetési kapcsolatok természetesen szorosan
összefüggenek, mégsem vetíthetők közvetlenül egymásra. Az adózó
helyzetét, jogait és kötelezettségeit nem befolyásolja az, hogy az általa
teljesítendő befizetés az államháztartás mely részébe kerül. Az adózó
egyfelől nem tarthat igényt többletjogokra azért, mert más személyeknél
több adót fizetett a költségvetésbe, másrészt az adóhatóság sem
utasíthatja el - például - az adózó fizetési könnyítésre irányuló kérelmét
csupán a központi, illetve az önkormányzati költségvetés pillanatnyi
helyzetére, likviditási zavaraira hivatkozva, ha a kérelem teljesítésének
törvényi feltételei egyébként adottak.
a 16-18. §-okhoz
A Javaslat e szakaszai állapítják meg az adókötelezettségek
teljesítésének ellenőrzése szempontjából kiemelkedő jelentőségű
regisztrációs kötelezettséget, amelyet „A bejelentés szabályai” cím alatt
foglal össze. Az önadózás elvéből következik, hogy az adózónak az
adókötelezettségének keletkezését magának kell felismernie, és erről az
adóhatóságot tájékoztatnia. Adóköteles tevékenységet folytatni a
Javaslat szerint csak adószám birtokában lehet. Az adószámot az állami
adóhatóság állapítja meg, az első bejelentés alkalmával, amelyet a
Javaslat bejelentkezésnek nevez. A Javaslat tételes katalógusát adja az
adózók által bejelentendő valamennyi adatnak, amelyből az egyes
különböző szervezeti formában működő adózók azokat az adatokat
jelentik be, amelyekkel rendelkeznek vagy jogszabály alapján
rendelkezniük kell.
Az állami adóhatósághoz történő bejelentkezés módja szempontjából a
Javaslat az adózókat alapvetően két csoportra osztja. Azok az adózók,
amelyek tevékenysége cégbejegyzéshez vagy vállalkozási
igazolványhoz kötött, az ún. egyablakos bejelentési rendszer hatálya alá
tartoznak. Az adóhatósághoz történő bejelentési kötelezettségüknek a
cégbírósági eljárás, illetőleg az egyéni vállalkozói igazolvány kiállítása
iránt indított eljárás kezdeményezésével tesznek eleget, ugyanis a
cégbíróság, illetőleg a vállalkozói igazolvány kiállítására jogosított jegyző
számítógépes rendszer segítségével továbbítja az adóhatósághoz azokat
az adatokat, amelyek az adószám megszerzéséhez szükségesek. Az
adminisztrációs terhek csökkentése érdekében az egyablakos rendszer
kiterjed a statisztikai hivatalokra és a társadalombiztosítási szervekre is,
így az adóhatóság ezen keresztül szerzi be a statisztikai hivataltól az
adózó statisztikai számjelét, amely az adószám megállapításához
elengedhetetlen. Az adóhatóság a megállapított adószámot e
rendszernek a segítségével juttatja vissza a cégbíróságnak, illetőleg a
körzetközponti jegyzőnek, amelyek közlik az adózóval az adószámot.
Ennek köszönhetően az előtársaság már jogosult gazdasági tevékenység
végzésére, jóllehet cégbejegyzési eljárása még folyamatban van, az
egyéni vállalkozó pedig a vállalkozói igazolványából tudja meg az
adószámát és kezdheti meg gazdasági tevékenységét.
Azok az adózók, amelyek adóköteles bevételszerző tevékenységet
cégbejegyzéshez, illetőleg vállalkozói igazolványhoz nem kötött
tevékenységi körben folytatnak, bejelentési kötelezettségüknek
közvetlenül az adóhatóságnál tesznek eleget.
Vannak olyan adatok, amelyek a cégnyilvántartáshoz, illetőleg az egyéni
vállalkozói igazolvány kiállításához nem szükségesek, vagy ezen
eljárások kezdetekor még nem állnak rendelkezésre, ezért a törvény
meghatározza azoknak az adatoknak a körét (pl. iratőrzés helye, üzleti év
mérlegforduló napja, jogelőd adószáma, vezető tisztségviselők,
könyvvizsgálók, képviselők adatai), amelyeket az adózónak az adószám
megszerzésétől számított 15 napon belül kell bejelentenie. Az állami
adóhatóság a regisztrációs eljárás befejezéséről a nála nyilvántartásba
vett valamennyi adat megküldésével tájékoztatja az adózót, amely az
adateltérésekre ily módon észrevételt tehet.
A vállalkozások egymás közötti ügyleteiben indokolatlanul felduzzadt
készpénzforgalom átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé tétele érdekében a
törvény bejelentési kötelezettséget ír elő, ha meghatározott értékhatár
felett nyújtanak készpénzszolgáltatást.
A fióktelep, mint a külföldi vállalkozás belföldi adózási ügyvivője, valamint
az adókötelezettséggel terhelt kereskedelmi képviselet bejelentési
szabályaira a cégbejegyzéshez kötött vállalkozásokra vonatkozó
szabályok az irányadók azzal az eltéréssel, hogy az adószám
megszerzését követő 15 napon belül 90 napnál nem régebbi illetőségük
szerinti ország adóhatóságától származó ún. illetőségigazolást is
kötelesek az adóhatósághoz benyújtani.
a 19. §-hoz
Az önkormányzati adóhatóságok az adózókat az állami adóhatósághoz
hasonlatosan adószámon vagy adóazonosító jelen tartják nyilván, de az
adóztató önkormányzatok nagy száma miatt az egyablakos bejelentési
rendszer rájuk nem terjed ki. Az adószámmal rendelkező adózók, ha
adókötelezettségük egy vagy több önkormányzatnál keletkezik, az
adókötelezettség keletkezését követő 15 napon belül az áfa-státusz
megjelölésének kivételével azokat az adataikat jelentik be, amelyeket az
állami adóhatóságnál is be kell jelenteniük. A magánszemélyek az
adókivetés útján megállapított adókötelezettségüket az adóbevallásuk
benyújtásával jelentik be.
a 20. §-hoz
Az adóhatóság a magánszemélyeket, ha azok nem végeznek általános
forgalmi adó köteles tevékenységet, és adószámmal sem rendelkeznek,
adóazonosító jelen tartja nyilván, tekintettel arra, hogy az
Alkotmánybíróság a személyi szám univerzális azonosító kódként való
használatát alkotmánysértővé minősítette. Az adóazonosító jelet az
adóhatóság a magánszemély természetes azonosító adatainak
felhasználásával külön törvényben meghatározott szabályok alapján
képzi és állapítja meg. Az adóazonosító jelet a magánszemélynek a
jövedelemadó köteles bevétel megszerzése, illetőleg költségvetési
támogatás igénybevétele előtt kell megszereznie. A Javaslat részletesen
szabályozza azt az eljárást, amelyben az adóhatóság a természetes
azonosító adatokat ellenőrzi, és kiadja a végleges vagy az ideiglenes
adóazonosító jelről szóló hatósági igazolványt.
Azok a magánszemélyek, akiket a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján terhel
járulékfizetési kötelezettség, a kötelezettség keletkezéséről és
megszűnéséről 15 napon belül teljesítik bejelentési kötelezettségüket.
Minthogy az adóhatóság minden hónapban előírja a fizetési
kötelezettséget, és könyveli a teljesítést, az adminisztráció
egyszerűsítése érdekében az adóévet követően vizsgálja meg, hogy a
teljesítések megfelelnek-e a törvényi előírásnak, és az adókülönbözetről
az adóévet követően hoz csak határozatot.
a 21. §-hoz
A vagyonátruházási illetékkötelezettséggel járó vagyonszerzés eseti
jellegű, ezért a vagyonszerzők teljes körű és folyamatos nyilvántartásba
vétele szükségtelen. A vagyonszerzési ügyletben az illetékkötelezettség
a vagyonszerzőt terheli, az ingatlan értékesítője, a vagyoni értékű jog
átruházója néhány eset kivételével a személyi jövedelemadóban
keletkeztet adókötelezettséget. Az ingatlan értékesítőjéről, a vagyoni
értékű jog átruházójáról az állami adóhatóság a földhivatal, az
illetékhivatal adatszolgáltatásából értesül. Annak érdekében, hogy a
szolgáltatott adatokat az adóhatóság fel tudja dolgozni, elengedhetetlen,
hogy a bevételt megszerző magánszemélyeknek ne csak természetes
azonosító adatait kapja meg, hanem azok adóazonosító jelét is. Az
értékesítő személyek adóazonosító jelét a vevőnek kell a földhivatalnál
teljesített illetékkötelezettség bejelentésével egyidejűleg bejelentenie az
erre rendszeresített nyomtatványon. Ha az értékesítő magánszemélynek
nincsen adóazonosító jele, a közölt természetes azonosítók alapján az
illetékhivatal kezdeményezésére az állami adóhatóság hivatalból állapítja
meg, majd közli az illetékhivatallal és a magánszeméllyel.
a 22. §-hoz
A vállalkozási tevékenységet folytató személyek szinte kivétel nélkül
kimerítik az általános forgalmi adó alanyiság kritériumát. Azonosításukra
az adószám szolgál, amelynek meghatározott karaktere „beszélő szám”
abban az értelemben, hogy kifejezésre juttatja az adószám
tulajdonosának státuszát a forgalmi adóban. Ennek a vállalkozók egymás
közötti ügyleteiben is jelentősége lehet, hiszen nem minden forgalmi adó
alany jogosult forgalmi adót felszámítani, illetőleg a felszámított forgalmi
adót levonni. Ezért a Javaslat szerint a forgalmi adó törvényben
meghatározott státuszt - tárgyi mentes tevékenységet folytatók, alanyi
mentességet választók, tárgyi mentesség helyett adóalanyiságot
választók, az áfa megállapítás valamely különleges módját - választók e
minőségüket az adószám megállapítására irányuló eljárásban
nyilatkozatban hozzák az adóhatóság tudomására. A belföldi adóalanyi
státusztól függetlenül az adóalany az adóhatósághoz történő
bejelentkezésekor arról is nyilatkozik, hogy kereskedelmi kapcsolatot
kíván-e létesíteni az Európai Közösség tagállamában illetőséggel bíró
adóalannyal. A kereskedelmi kapcsolat kitételt a Javaslat a beszerzés,
értékesítés, szolgáltatásnyújtás fogalmaival azonosítja.
A nyilatkozat megváltoztatása a jövőre vonatkozóan az adóév utolsó
napjáig tehető meg, ha viszont annak törvényi feltételei nem álltak fenn,
az adózó az adóév elejére visszahatóan is megváltoztathatja
nyilatkozatát. A közösségi adószámmal kapcsolatos változást az
adózónak a változás-bejelentés általános szabályai szerint kell
teljesítenie, tekintettel arra, hogy az Unión belüli kereskedelmi
kapcsolatban bekövetkező változás bejelentése nem tolódhat ki az adóév
végére, hiszen a közösségi adóalany-nyilvántartó rendszernek, illetve a
VIES adatbázisnak friss információkat kell tartalmaznia.
A közösségi adószámmal rendelkező adózót negyedévente bevallási
kötelezettség terheli majd a csatlakozást követően az Unión belüli
kereskedelmi tevékenységéről. Amennyiben már nem végez ilyen
tevékenységet, úgy mentesülhet bevallási kötelezettsége alól, ha kéri
közösségi adószámának törlését. Erre irányuló kérelem esetén a
Javaslat szerint az adóhatóság a bejelentés napjával törli a közösségi
adószámot.
A Javaslat bejelentési, és a közösségi adószám megállapítására
vonatkozó fő szabályai nem alkalmazhatóak azon nem áfa-alany jogi
személyekre, jogi személyiség nélküli egyéb szervezetekre, amelyeket
belföldön kizárólag adófizetési kötelezettség terhel abban az esetben, ha
a Közösség más tagállamából általuk beszerzett termékek összesített
ellenértéke a 2,5 millió forintot meghaladja. Ugyanakkor ezeknek az
adózóknak is rendelkezniük kell közösségi adószámmal. Hasonló a
helyzet az új közlekedési eszközt beszerző, nem áfa-alany
magánszemélyek esetében is. Azoknak a nem áfa-alany jogi
személyeknek, jogi személyiség nélküli egyéb szervezeteknek pedig,
amelyek Közösségen belüli termékbeszerzése a 2,5 millió forintot nem
haladja meg, a 6. számú irányelv alapján lehetővé kell tenni, hogy a
belföldön történő adófizetést választhassák. Adólevonási jog azonban
ebben az esetben sem illeti meg őket. A módosítás a fentiek alapján
lehetővé teszi, hogy a felsorolt adózók előzetes bejelentése alapján az
adóhatóság részükre a közösségi adószámot megállapítsa.
E törvényi rendelkezés alapján elvileg kiterjedne a bejelentkezési és az
adóhatóság részére a nyilvántartási kötelezettség azokra az eredeti
kárpótolt szövetkezeti tagokra, akik a kárpótlással szerzett
földtulajdonukat bérbeadás útján hasznosítják pl. a szövetkezet
használatában hagyták. Az adófizetési kötelezettséggel egyébként nem
tartozó, viszonylag nagy számú, jellemzően idős embert mentesíti a
Javaslat a felesleges adminisztratív kötelezettség, illetőleg annak
elmulasztásával járó szigorú jogkövetkezmények alkalmazása alól.
a 23. §-hoz
A bejelentkezés, illetőleg a bejelentés révén a megszerzett információkat
az adóhatóság nyilvántartja és felhasználja annak érdekében, hogy
ellenőrizze az adózók adókötelezettségeinek teljesítését. Ennek
megfelelően kiemelkedően fontos érdek fűződik ahhoz, hogy az
adóhatóságnál rendelkezésre álló adatállomány a valóságot hűen
tükrözze, és az időközben bekövetkező változásokról a nyilvántartások
pontosítása érdekében informált legyen. Ezért a Javaslat meghatározza,
hogy mely változásokról milyen eljárási rend betartásával köteles az
adózó az adóhatóságot tájékoztatni. A megváltozott adatok egy része a
cégbíróságot, illetőleg az egyéni vállalkozói igazolványt kiállító jegyző
adatbázisát is érintheti, ezért a közös adatbázist érintő változásokat a
bejelentési szabályoknak megfelelően a cégbíróságnál, illetőleg a
körzetközponti jegyzőnél kell teljesíteni, míg az adóhatósághoz
közvetlenül bejelentett adatok változását az adóhatóságnál kell
bejelenteni.
a 24. §-hoz
Annak érdekében, hogy az adózók bejelentett adatait az adóhatóság
számítástechnikai rendszerekben és eszközökkel tudja kezelni, az
adózók számára adóazonosító számot (adószám, adóazonosító jel,
közösségi adószám) állapít meg. Az adózóknak az azonosító számukat
az adózással összefüggő minden iraton fel kell tüntetniük, a későbbi
azonosításuk, illetőleg az iratok feldolgozhatósága érdekében. Az állami
adóhatóság által megállapított azonosító számot használja nyilvántartása
során az önkormányzati adóhatóság és esetenként az illetékhivatal, a
vámhatóság is. Az adóazonosító szám a gazdaság más szereplői
számára is közvetíti, hogy a szám tulajdonosa a gazdasági életben
jogszerűen működik, vele szerződés köthető, illetőleg részére adóköteles
bevétel fizethető ki.
A közösségi adószámot az adózóknak csak a közösségi
kereskedelemmel összefüggő iratokon kell feltüntetniük.
Az adószám kiállítását az adóhatóság megtagadja, ha a bejelentett
adatok valótlanok vagy hiányosak. A Javaslat rendelkezik azokról az
esetekről is, amikor az adóhatóság az adószámot törli a
nyilvántartásából.
Az önkormányzati adóhatóság az adózót az állami adóhatóság által
kiadott adószámon, - adószámmal nem rendelkező magánszemélyt -
adóazonosító jelen, illetve útlevélszámon tartja nyilván. Az adóazonosító
jellel nem rendelkező magánszemély adózók esetén a Javaslat
lehetőséget biztosít arra, hogy az önkormányzati adóhatóság a
nyilvántartásba vételhez szükséges adóazonosító jel kiadása érdekében
megkeresse az állami adóhatóságot, a nem magánszemély adózók
tekintetében azonban nem ad ilyen felhatalmazást. Így az adóköteles
tevékenységet nem végző, nem magánszemély adózók esetén,
amelyeknek adókötelezettségük kizárólag az önkormányzati
adóhatóságnál keletkezik, nehézséget jelent az adószám hiánya (például
a társasház építményadó fizetési kötelezettsége a közös használatú
helyiségek után). Amennyiben az ilyen adózó - kizárólag az
önkormányzati adóhatóságnál történő nyilvántartásba vétel céljából -
adószámot igényel, az állami adóhatóságnál adóköteles tevékenységet
folytató adózóként veszik nyilvántartásba, így ott is köteles valamennyi
adókötelezettség teljesítésére (pl. adóköteles tevékenység hiányában
nullás bevallások kiállítására). E kérdés rendezése érdekében a Javaslat
lehetővé teszi, hogy az adóköteles tevékenységet nem folytató, nem
magánszemély adózók is kérhessenek adószámot az állami
adóhatóságtól. Az állami adóhatóság ezen adózókról külön nyilvántartást
vezet, s bevallási kötelezettségük az állami adóhatóságnál csak akkor
keletkezik, ha az APEH hatáskörébe tartozó adóköteles tevékenységet
folytatnak. Ez esetben természetesen nem kell újra bejelentkezniük,
hanem az adóhatóság által megállapított adószámot használhatják.
a 25. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint az adóhatóság az adót, költségvetési támogatást
kivetéssel, kiszabással, utólagos adómegállapítással, illetőleg azonnali ellenőrzéssel
állapítja meg. A Javaslat - tekintettel a gépjárművek adóztatása területén bekövetkező
jelentős változásokra, továbbá a személyi jövedelemadóban a bevezetni javasolt
adóhatósági adómegállapításra - korszerűsíti a szabályt, amely szerint az adóhatóság a
jövőben az adót, költségvetési támogatást bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, vagy
adatszolgáltatás alapján adóhatósági adómegállapítás útján, illetőleg utólagos
adómegállapítás keretében állapítja meg.
Az egyes adók és költségvetési támogatások alapja, megállapításuk
időpontja eltérő, ezért a Javaslat szerint az adókat, a költségvetési
támogatásokat külön-külön, az előírt időpontokban kell megállapítani. A
Javaslat e tekintetben nem tér el a hatályos rendelkezésektől, továbbra
sem teszi lehetővé, hogy az egyes adókötelezettségeket, költségvetési
támogatásokat egymással szemben beszámíthassák.
a 26. §-hoz
A rendszeres, üzletszerű gazdasági tevékenységet folytatók általában
többféle adót fizetnek, ezek esedékessége is eltérő, ezért az adóhatóság
adóbevallás alapján nehézkesen, késedelmesen, nagy bürokráciával
vethetné ki az adójukat. A Javaslat fenntartja e körben az önadózást. A
jogi személyek, egyéb szervezetek, vállalkozók az állami és az
önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adók tekintetében is
önadózók.
Az adókivetést célszerűségi és gazdaságossági megfontolások miatt
azon adók esetében tartja fenn a Javaslat, amelyekben az adó alapja,
illetőleg mértéke stabil, mint a helyi adók között az építmény- és
telekadó.
A hatályos szabályozásban a személyi jövedelemadóban az önadózás
szerepel domináns adómegállapítási módként. Ez alól kivételt csak a
munkáltatói adómegállapítás jelentett, amit a magánszemély csak
szigorú törvényi előfeltételek mellett választhatott. A Javaslat szerint a
munkáltatói adómegállapításból kizárt adózó nem feltétlenül lesz
önadózó, mert választhat adóhatósági adómegállapítást, ha ennek
feltételei fennállnak. A törvény ennek megfelelően bővíti az önadózás
alóli kivételek körét.
a 27-28. §-okhoz
A Javaslat alapvetően fenntartja azt a költségtakarékos adómegállapítási
módot, amit levonásnak nevezünk. A kifizetők, ha munkaviszony vagy
más munkavégzésre irányuló jogviszony alapján magánszemélyeknek
teljesítenek kifizetést, kötelesek a személyi jövedelemadó törvény
előírásai szerint adóelőleget vagy adót megállapítani, azt a kifizetéskor
levonni, megfizetni és saját adóbevallásukban bevallani. A Javaslat
garanciális szabályként kimondja, hogy ha a levonás a magánszemélynél
megtörtént az adó a továbbiakban csak a kifizetőtől követelhető.
A magánszemélyek közel 50 %-a csak egy forrásból, jellemzően a
munkáltatójától szerez jövedelmet, és január 31-én rendelkezik
munkaviszonnyal. Ezek az alapfeltételei annak, hogy a magánszemély
összjövedelme után a munkáltatójával állapíttassa meg az adóját, és a
különbözet levonása, illetőleg visszaigénylése is a munkáltatónál
történjen. A munkáltató csak akkor állapítja meg a magánszemély adóját,
ha a magánszemély ezt nyilatkozatában kéri. A nyilatkozat adóbevallás
értékű, és csak akkor tehető meg, ha a feltételek adottak. A Javaslat
szabályozza és időben ütemezi azt a folyamatot, amely szerint a
munkáltatói adómegállapításhoz szükséges dokumentumokat a
magánszemély a munkáltatója rendelkezésére bocsátja. A munkáltatói
adómegállapítás április 20-án zárul, és az adó összegéről a munkáltató
igazolást ad ki.
A munkáltatói adómegállapításhoz hasonló harmadik személy
közbeiktatásával történő adómegállapítás az adó beszedés, amikor is az
idegenforgalmi adót a szálláshely hasznosítója közli a magánszeméllyel,
az adót átveszi, bevallja és megfizeti.
A Javaslat az adózók adminisztrációs terheinek mérséklése érdekében a
személyi jövedelemadóban új adómegállapítási módot honosít meg,
amely a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott
feltételek esetében az adózó döntése alapján vehető igénybe. Ha a
magánszemély nem választhatja a munkáltatói adómegállapítást, mert pl.
több munkaviszonyból, vagy több munkavégzésre irányuló egyéb
jogviszonyból származó jövedelme van, nem alkalmaz tételes
költségelszámolást, nem egyéni vállalkozó, vagy nincs ingó-,
ingatlanértékesítésből adóköteles jövedelme, adóhatósági
adómegállapítást kérhet. A január 15-ig megtehető nyilatkozatához kell
csatolnia adójának 1+1 %-áról a nyilatkozatot, és az adóhatóság a
különböző kifizetőktől, munkáltatóktól beérkező adatszolgáltatás alapján
a magánszemély nyilatkozatában szereplő kedvezményekre tekintettel az
adót kiszámítja és közli a magánszeméllyel.
Az adóhatóságnak az adatszolgáltatás, illetőleg a nyilatkozat adatait fel
kell dolgoznia, el kell készítenie az adómegállapítást, ki kell postáznia,
ezért a Javaslat az ehhez szükséges határidőket az elvégzendő munka
nagyságához igazítva határozta meg. Ha az adózó egyetért a részére
megküldött adómegállapításban foglaltakkal, nem kell ezt jeleznie az
adóhatóság felé. Amennyiben észrevételt nem tesz, ez az
adómegállapítás elfogadását jelenti, ezzel teljesíti bevallási
kötelezettségét. Ha az adózó nem ért egyet, észrevételt tehet, amelynek
figyelembevételével - amennyiben indokolt - az adóhatóság az
adómegállapítást módosítja. Az adózó az észrevételének
figyelembevételével kapcsolatos kifogást terjeszthet elő az
adóhatóságnál, mely esetben az adóhatóság határozattal dönt az adózó
adókötelezettségeiről.
A Javaslat szerint ezt az adómegállapítási módot az adóhatóság első
ízben a 2004. évben kifizetett jövedelmek után 2005-ben alkalmazza.
a 29. §-hoz
Az Art. eredeti rendelkezése szerint a munkáltató és a kifizető a
magánszemély jövedelemadójával kapcsolatos adókötelezettségének
körében (pl. előleg levonás) elkövetett mulasztását, tévedéseit
önellenőrzéssel korrigálhatja. A törvény szerinti önellenőrzéshez a
helyesbített adót be is kell vallani és meg is kell fizetni az önellenőrzési
pótlékkal együtt. Ennek komoly gyakorlati akadálya, hogy a munkáltató
vagy a kifizető a hiba feltárásakor gyakran már nincs jogviszonyban a
magánszeméllyel. Ezért a helyesbített adó elszámolása lehetetlenné
válik. Az adó ugyanis ez esetben is a magánszemély jövedelmét kell,
hogy terhelje, ellenkező esetben az adót utólag saját forrásból megfizető
kifizetőt az adó formájában juttatott vagyoni előny tekintetében is
jövedelemadó-kötelezettség terheli. Ha viszont a munkáltató, illetve a
kifizető az önellenőrzéssel helyesbített adó összegét nem fizeti meg, az
adófolyószámláról hiányzó összeg után késedelmi pótlékot kell fizetnie,
ami az önellenőrzési pótlék kétszerese. A jelenlegi szabályozás alapján
tehát a kifizetőnek, munkáltatónak az az "egyszerűbb" megoldás, ha
ezekben az esetekben az önellenőrzést el sem végzi. Már csak azért
sem, mivel az adóhatóság által esetlegesen feltárt mulasztás szankciója,
amely a levonási kötelezettség elmulasztásáért alkalmazható, nem
ösztönöz a helytelenül megállapított adó feltárására.
A Javaslat részletesen szabályozza a munkáltatói, kifizetői
adómegállapítások körébe eső tévedések önkéntes korrekcióját,
figyelemmel arra az elvre, hogy az adó mindig a magánszemélyt, a
jogkövetkezmények pedig minden esetben a felróhatóságnak
megfelelően a munkáltatót, kifizetőt terhelik. A szabályozás lehetővé
teszi, hogy a munkáltató a vele még munkaviszonyban álló dolgozójával
a feltárt adókülönbözetet elszámolja, és adómegállapítását a rá
vonatkozó szabályok szerint módosítsa. E módosítás tehát nem
önellenőrzés, annak ellenére sem, hogy a költségvetés terhére tévedő
munkáltató önellenőrzési pótlékot állapít meg, vall be és fizet meg. A
munkáltató az önellenőrzési pótlék megállapítási, bevallási kötelezettség
teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével
összefüggő jogkövetkezmények alól. A Javaslat kitér azokra az esetekre
is, amikor az adókülönbözet elszámolása a munkavállaló időközben
bekövetkezett munkahely-változtatása miatt nem lehetséges, vagy a
különbözet elszámolása aránytalanul hosszú időt venne igénybe. Ha a
munkaviszony hiánya miatt a korábbi jogviszonyból eredő jövedelmekkel
kapcsolatos tévedések - folyó jövedelem hiányában - a magánszemély
folyó kifizetéseinél nem érvényesíthetők, a munkáltató jelzése alapján az
adóhatóság feladata a magánszemély felkutatása és a levonni
elmulasztott adó érvényesítése.
A Javaslat a kifizető számára is biztosítja, hogy az adómegállapítás,
levonás, bevallás, megfizetés tekintetében elkövetett tévedése,
mulasztása miatt kiszabható jogkövetkezmények alól mentesüljön, ha a
hibáját feltárja és az adóhatóságnak bejelenti. Hátrányos
jogkövetkezményként csak az önellenőrzési pótlékkal kell számolnia,
szemben az adólevonás elmulasztásáért kiszabható 50%-os mulasztási
bírsággal, amelyet az adóbírság mértékével összhangban határoz meg a
Javaslat.
a 30. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozással egyezően a járulékmegállapítás
jellemző módjaként az önadózást határozza meg, azaz a járulékot az
adózó maga állapítja meg, vallja be és fizeti meg. A magánszemélyt
azonban nem terheli nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék
megállapítási kötelezettség, ha járulékköteles jövedelme munkáltatótól,
kifizetőtől származik tekintettel arra, hogy ebben az esetben a járulékot a
munkáltató, a kifizető vonja le, és a rá vonatkozó szabályok szerint
bevallja és megfizeti. A magánszemély - figyelemmel a járulékfizetés
felső határára, valamint a többes jogviszony esetén alkalmazandó
különös járulékmegállapítási szabályokra is - a munkáltatónál, a
kifizetőnél a kifizetést megelőzően nyilatkozhat arról, hogy a kifizetést
járulékkötelezettség nem terheli.
A Javaslat az adóadminisztráció egyszerűsítése érdekében,
összhangban a társadalombiztosítási jogszabályok módosításával
mellőzi a korábbi szabályozásból a nyilatkozat mellé az igazolás
benyújtási kötelezettséget. Ugyanakkor fenntartja, hogy a magánszemély
nyilatkozata az adóbevallással egyenértékű. Ha a magánszemélytől - pl.
a többes jogviszonya alapján - több járulékot vontak le, mint ami a
"járulékplafon" miatt megengedett, a Javaslat szerint a jövedelemadó
bevallásban is visszaigényelhető, feltéve, hogy a különbözetet a
magánszemély a foglalkoztatójával nem számolta el. Az adóhatósági
adómegállapítást választó magánszemély a járulék felső határ miatti
túlvonást külön nyomtatványon a jövedelemadó megállapításra előírt
határidőig jelenti be az adóhatóságnál, és kéri a visszatérítést.
a 31. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozással egyezően állapítja meg az
adóbevallás szabályait. Az adóbevallás az adózó egyik fő eljárásjogi
kötelezettsége, amelyben jogkövetkezmények terhe mellett nyilatkozik az
adókötelezettségéről, költségvetési támogatási igényéről, illetőleg közli
azokat az adatokat, amelyek adóhatósági adómegállapítás esetében az
adóalap kimunkálásához szükségesek. Az adóbevallás az elektronikus
úton történő adóbevallás kivételével egy nyomtatvány, amely egy vagy
több adó, költségvetési támogatás megállapításához és a megállapítás
közlésére szolgál. Az adóbevallás az adómegállapítás során figyelembe
veendő tények, körülmények (mentesség, kedvezmény, adóalap,
adóösszeg) mellett tartalmazza az adózó azonosításához szükséges
adatokat is. Joghatás kiváltására az aláírt és benyújtott adóbevallás
alkalmas. Az adókat, költségvetési támogatásokat a Javaslat
mellékleteiben meghatározott időrendben kell az állami adóhatósághoz,
vámhatósághoz benyújtani, a bevallási határidők betartása a bevallások
feldolgozásának programozottsága miatt kiemelkedő jelentőségű. A
késedelmes, illetőleg az elmulasztott adóbevallásnak jogkövetkezményei
vannak, a határidő elmulasztását az adózó igazolhatja, az akadályozott
adózó az akadály megszűnését követően 15 napon belül pótolhatja
jogszerűen a mulasztást. Az adóbevallás fontosságát jelzi a Javaslat
azzal, hogy az adófizetés a bevallást nem pótolja, illetőleg az ellenőrzés
megkezdését követően az elmulasztott bevallás már nem pótolható. Az
adóbevallások - igazodva az anyagi jogi szabályok szerteágazóságához
-	lehetnek olyan bonyolultak, hogy a kitöltésükhöz az
adómegállapításhoz, kiszámításához az adózók adótanácsadó,
adószakértő közreműködését igényelik. A közreműködést igazoló
ellenjegyzés esetén a bevallás hibájáért a közreműködő adótanácsadó,
adószakértő felel.
a 32. §-hoz
A vállalkozókat terhelő helyi adó bevallások határidejét a Javaslat a
hatályos Art.-t követve a törvény törzsszövegében állapítja meg.
a 33. §-hoz
Az adóbevallások határidejére vonatkozó általános rendelkezésekhez
képest a Javaslat speciális szabályokat tartalmaz azokra az esetekre,
amikor olyan esemény történik, amely miatt az adózási folyamat normális
menetétől függetlenül rendkívüli bevallást kell benyújtani.
Soronkívüli bevallási kötelezettséget kiváltó esemény lehet a cégbírósági
bejegyzés napja, az elutasító végzés jogerőre emelkedésének napja, a
megszűnés, a kötelezettség megszűnésének, a tevékenység
folytatásához szükséges engedélyt visszavonó hatóság határozatának
jogerőre emelkedésének napja.
Az éves elszámolású adók soronkívüli adóbevallásának határideje a
beszámoló készítésére kötelezett adóalanyok esetében - a számvitelről
szóló törvénnyel összhangban - a beszámoló készítésére előírt határidő.
Ez a határidő jellemzően a soronkívüli bevallási kötelezettséget kiváltó
eseményt követő 90. nap. A beszámoló készítésére nem kötelezett
adóalanyok esetében indokolatlan a 90 napos határidő, ezért a
soronkívüli adóbevallási kötelezettségüknek a kiváltó eseményt követő
30 napon belül kell eleget tenniük. Azokról az adókról, amelyeknél az
adómegállapítási időszak egy hónap vagy egy negyedév, a bevallással
még le nem fedett időszakról a soronkívüli adóbevallási kötelezettséget
kiváltó eseményt követő 30 napon belül kell az adóbevallást az
adóhatósághoz benyújtani.
a 34. §-hoz
Az adóhatóság az adóbevallásokat feldolgozza, és az adózó
adófolyószámláján a fizetendő, illetőleg a visszatérítendő adót
kötelezettségként előírja. Az adóbevallás adatainak helytállósága
kiemelkedő jelentőségű, ezért az adóhatóság a feldolgozás során az
adóbevallások belső összefüggéseit számítástechnikai program
segítésével ellenőrzi. Az adóbevallás feldolgozása, összesítése során az
esetleges számítási hibákat, elírásokat ki kell javítani. Ha a számítási
hiba az adóalap vagy az adó összegét módosítja, erről az adózót
értesíteni kell. Az adóhatóság természetesen a számítási hibától és más
hasonló elírástól eltekintve kijavítás címén érdemben nem változtathatja
meg a bevallás tartalmát. Az adózó terhére mutatkozó javítás esetén fel
kell hívni az adózót a különbözet megfizetésére, a javára mutatkozó
számítási hiba összegét pedig vissza kell utalni. Ha az adózó a kijavítást
vitatja, az adót határozattal kell megállapítani. Miután ilyen esetben csak
számítási hiba vagy elírás kijavításáról rendelkezik az adóhatóság, ez
nem tekinthető ellenőrzésnek vagy adómegállapításnak és nem zárja ki
az adóbevallás utólagos ellenőrzését.
a 35-36. §-okhoz
Az adófizetési kötelezettség az adózás eljárási kötelezettségei közül a második fő
kötelezettség. Az adót jellemzően az anyagi jogi szabályokban megjelölt adóalanynak
kell megfizetnie, ettől eltérő a helyzet, ha az adómegállapítás folyamatába elsősorban
biztonsági és költségkímélési szempontok figyelembevételével harmadik személyt iktat
a törvény, akik/amelyek másokat terhelő adót állapítanak meg, vonnak le és fizetnek
meg. Az adóbevételek beszedhetősége érdekében a törvény meghatározza azon
személyek körét, amelyek mögöttes felelősséggel tartoznak más személyek
adótartozásának megfizetéséért. Az adó megfizetésére kötelezettet nem terhelik az
adótartozással összefüggő részkötelezettségek, fizetési kötelezettségüket a törvény
alapján és feltételek fennállása esetén az adóhatóság határozattal állapítja meg. Az
adótartozásért a mögöttes felelősség nem csak a törvény erejénél fogva, hanem az
adóhatóság által jóváhagyott szerződés alapján is létrejöhet. Az adótartozás átvállalása,
illetőleg az adófizetésért való kezességvállalás, amely az adóhatóság jóváhagyásával
válik érvényessé, ilyen mögöttes felelősséget keletkeztető jogintézmény.
a 37-42. §-okhoz
A Javaslat a hatályos szabályozással egyezően tartalmazza az adómegfizetés és az
adóhatósági kiutalásra vonatkozó adótechnikai előírásokat. Az adófizetés a költségvetés
finanszírozási kötelezettségeihez igazodóan szakaszolt, az egyes adók, adóelőlegek
fizetési határidejét e törvény melléklete, illetőleg más törvény határozhatja meg. Az
adófizetési kötelezettség határideje az esedékesség, amelynek elmulasztásához
jogkövetkezményeket fűz a törvény. Az adóhatóság kiutalási kötelezettsége is
határidőhöz kötött, 30, illetőleg 45 nap, amelynek számítását legkorábban a bevallás,
igénylés határidejétől kell számítani. Ha az adóhatóság jogszerűtlenül lépi túl a
határidőt, az adózókat terhelő késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet.
Az adóhatóság jellemzően nem kezel készpénzt, az adókat bankszámláról átutalással,
illetőleg postai befizetéssel lehet teljesíteni. A Javaslat pontosan meghatározza a
teljesítés napját, aminek a késedelem számítása szempontjából van különös jelentősége.
Az adóhatóságot terhelő kiutalási határidők számítása csak akkor kezdődik el, ha a
törvényben tételesen meghatározott akadályok megszűnnek.
a 43. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozásból változatlan tartalommal veszi át a befizetések
elszámolására vonatkozó rendelkezéseket. Az adóhatóság az adózó adókötelezettségeit
és az arra teljesített befizetéseket adózónként vezetett adószámlán, ún. folyószámlán
tartja nyilván. A Javaslat garanciális okból tételesen meghatározza, hogy a
kötelezettségeket, illetőleg a befizetéseket milyen dokumentumok alapján lehet a
nyilvántartásban szerepeltetni. A folyószámla naprakészen tükrözi, hogy az adózó az
általa bevallott, illetőleg az adóhatóság által megállapított adókra milyen időpontokban
milyen összegű befizetéseket teljesített, illetőleg milyen jogcímen milyen összegű
költségvetési támogatást igényelt, és az adóhatóság erre milyen összegben teljesített
kifizetéseket. Rendelkezik a Javaslat azokról az elszámolási szabályokról, amelyeket
akkor kell alkalmazni, ha valamely kötelezettségének nem teljes egészében tesz eleget
az adózó. Az adózó rendelkezése alapján az adóhatóság a költségvetési támogatást,
adóvisszatérítést, adóvisszaigénylést kiutalás helyett beszámítja a fizetendő adóba, és
ezzel az adót megfizetettnek, az igénylést pedig kiutaltnak kell tekinteni. Előfordul,
hogy az adózók az adófizetési kötelezettségnél vagy az adótartozásnál nagyobb
összeget fizetnek be, vagy tévedésből valamely kötelezettségüket az adóhatóság
számlájára teljesítik. A Javaslat rendezi a téves befizetés, illetőleg a túlfizetés
elszámolásának, kiutalásának szabályait. Az adózókat évente egy alkalommal
tájékoztatási jog illeti meg adószámlájuk egyenlegéről. A Javaslat rendelkezik arról,
hogy a túlfizetést, illetőleg tartozást mutató egyenlegről az adóhatóságot milyen
határidővel terheli a tájékoztatási kötelezettség.
a 44-47. §-okhoz
Az adóalapot bizonylatok, könyvek, nyilvántartások alapján lehet
megállapítani, ezért a nyilvántartások vezetésének az adózásban
kiemelkedő jelentősége van. A Javaslat a bizonylatok, könyvek,
nyilvántartások tekintetében a könyvvezetés, a számvitel előírásaira utal,
ezért csak azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek az adóalap, az
adómentesség, az adókedvezmény, az adó, a költségvetési támogatás
megállapítása végett a számviteli, könyvvezetési, bizonylati rend
általános előírásaihoz képest sajátosak.
A Javaslat szerint az adó és költségvetési támogatás alapjának, illetve az
adó és a költségvetési támogatás összegének a megállapításához
szükséges nyilvántartásoknak bizonylaton kell alapulnia. A
nyilvántartásokat adónként, költségvetési támogatásonként,
folyamatosan, kihagyás nélkül kell vezetni úgy, hogy azokból a bevallott
adó (támogatás) és annak megfizetése ellenőrizhető legyen.
A számvitel bizonylati rendjéhez képest a Javaslat egyes bizonylatokat
külön is megjelöl, így az általános forgalmi adó alapjának
megállapításához nélkülözhetetlen számlát, nyugtát, a magánszemélyek
jövedelemadója alá eső kifizetések bizonylatait, az adókedvezményre
jogosító igazolásokat, illetve az önkormányzat által bevezetett
idegenforgalmi adó esetén az adóbeszedés bizonylatát.
Az adóhatóság a bevallott adót a bevallás benyújtására előírt időpont
évének utolsó napjától számított 5 éven belül - azaz a megállapításhoz
való jog elévüléséig - ellenőrizheti, ezért a bizonylatokat, könyveket,
nyilvántartásokat addig meg kell őrizni. A Javaslat rendezi, hogy ha az
adókötelezettség megszűnik, az iratokat ki köteles a továbbiakban
megőrizni.
a 48. §-hoz
Az adóhatóság az adókötelezettségek ellenőrzése során, illetőleg az arra való
felkészülés jegyében információkat szerezhet minden olyan személytől, akinek
szerződéses kapcsolata van vagy volt az adózóval. A nyilatkozattétel adókötelezettség,
amelyet az adóhatóság kikényszeríthet. A magánszemélyt, aki nem adózóként állt vagy
áll szerződéses kapcsolatban az adózóval, tanúvallomás keretében lehet a szerződéssel
összefüggésben tudomására jutott vagy általa ismert tényekről, körülményekről
nyilatkoztatni. A nyilatkozattételi kötelezettséggel az adóhatóság a szerződésben foglalt
vagy az azzal ellentétes tényeket, körülményeket tárhatja fel, pl. vásárolt anyag
mennyisége, alkalmazott ár, stb.
a 49-51. §-okhoz
Az önellenőrzés az önadózáshoz kapcsolódó adózói jog. Az adózó e joga alapján az
adóhatóság által ellenőrzés alá még nem vont adóbevallását utólag módosíthatja, hibás
bevallását kijavíthatja, és ezzel visszaható hatállyal megváltoztatja az
adókötelezettségét. Önellenőrizni csak azt az adóbevallást lehet, amely nem a
jogszabályban előírtaknak megfelelően tartalmazza az adót vagy költségvetési
támogatást. Az önellenőrzési jogot a Javaslat tárgyi és időbeli korlátok közé szorítja, a
késedelmes adóbevallást önellenőrzéssel pótolni nem lehet, önellenőrizni csak az
adómegállapításhoz való jog idején belül van lehetőség, és nem lehet megváltoztatni az
adókötelezettséget, ha valamely kérdésben a törvény az adózót mérlegelésre jogosította,
és az adózó élt a választási lehetőségével. Az adókedvezmények - ha törvény másként
nem rendelkezik - önellenőrzés keretében is igénybe vehetők, ha az eredeti bevallásban
az adózó ilyeneket nem szerepeltetett, annak ellenére, hogy az az adózót megillette. Az
önellenőrzést folyamatként szabályozza a Javaslat, amely a tévedés felismerésétől a
helyesbítésen át a bevallásig, illetőleg a pótlólagos fizetési kötelezettség teljesítéséig
tart. Az önellenőrzésről magánszemély kivételével nyilvántartást kell vezetni.
Az önellenőrzéssel feltárt adókülönbözet után önellenőrzési pótlék terheli
az adózót, amelynek megfizetésével mentesül az egyéb adójogi
jogkövetkezmények alól. Ha az adózó saját terhére tévedett,
önellenőrzési pótlékot nem kell fizetnie. A feltárt adó és az önellenőrzési
pótlék az önellenőrzési lap benyújtásával egyidejűleg esedékes. Új eleme
a szabályozásnak, hogy a magánszemély a jövedelemadó bevallását
csak a bevallás benyújtására előírt határidőt követően önellenőrizheti,
annak ellenére, hogy a hibát a bevallásra előírt határidőt megelőzően
feltárja.
a 52. §-hoz
Az adóhatóságoknak a törvényben meghatározott ellenőrzési és
adóztatási feladatai eredményes teljesítéséhez az adózók és az adó
megfizetésére kötelezettek azonosítására, továbbá az adóalap
megállapításához és természetesen ennek ellenőrzéséhez külső
adatokra, a megszerzett adatok nyilvántartására és megőrzésére van
szüksége. Az adóhatóság ezen túlmenő egyéb célra adatot nem gyűjthet
és nem használhat fel. Mindez védelmet nyújt az adózóknak.
Megakadályozható, hogy a közigazgatás indokolatlanul és
szükségtelenül átlépje a privát szféra határait. A Javaslat nemcsak az
adatok felhasználásának célja tekintetében korlátozza az adóhatóságot,
hanem felsorolja, hogy más nyilvántartások közül melyek használhatók
fel.
Az adóhatóság az ellenőrzéshez szükséges adatokat részben
adatszolgáltatás útján szerzi meg. A viszonylag széleskörű
adatszolgáltatás a jövedelemadózás jelenlegi rendszere alapján nem
mellőzhető. Az adatszolgáltatásra kötelezett szervezetek köre csak akkor
lenne szűkíthető, ha egyidejűleg egyes adópreferenciák is
megszűnnének. Megfelelő helyettesítő kontroll-adatok hiányában a
jövedelemadózás ellenőrzése lehetetlenné, vagy más esetekben
összehasonlíthatatlanul költségesebbé válna. Az adatszolgáltatási
kötelezettségek a jövőben nem pusztán ellenőrzési célokat követnek, az
adatszolgáltatások egy része, mint a kifizetőnek, munkáltatónak, az
adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolás kiállítójának, a
biztosító intézetnek, a hitelintézetnek, az adóköteles
társadalombiztosítási ellátás kifizetőjének az adatszolgáltatása az
adóhatósági adómegállapítást választó adózók adókötelezettségének
alapját képezik, amely adatokat az adóhatóság feldolgozza, és amely
alapján a magánszemély adóját megállapítja. Az adatszolgáltatás
adótechnikai feltételeit és a határidőket a Javaslat 3. számú melléklete
tartalmazza.
az 53-55. §-okhoz
A Javaslat lényegében változatlanul veszi át az adótitkokkal összefüggő
rendelkezéseket a hatályos Art.-ből. Ennek keretében meghatározza az
adótitok fogalmát, a titoktartásra kötelezettek körét, az adótitoksértés
eseteit, továbbá az adótitok jogszerű felhasználásának, kivételes
közzétételének feltételeit.
Az adótitok viszonylag részletes és a nemzetközi gyakorlathoz képest is
szigorú szabályozásának elsődleges indoka a magántitok és az üzleti
titok védelme. Alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy az adózói
magánszférát érintő, viszonylag nagyszámú adat ne juthasson
illetéktelen személy tudomására. Az adótitok szigorú szabályozása, az
adóadatoknak a nyilvánosság és általában harmadik személy elől történő
elzárása biztosíték jellegű, hiszen az adóhatóság szükségszerűen igen
fontos adatok birtokába jut - többek között - a bevallások, az
adatszolgáltatás és az ellenőrzés útján.
A Javaslat nem csak az adóhatóságot, hanem közvetlenül azokat a
személyeket is megjelöli, akik a feladataikkal összefüggésben szerzett
adótitkot kötelesek megőrizni. Az adótitok megsértését a jogrendszer
végső soron büntetőjogi felelősség megállapításának lehetőségével is
szankcionálja. Az adótitok megőrzésére az adótisztviselőkön és a
szakértőkön kívül mindazok kötelesek, akik az adóadatok feldolgozása,
az adó és előleg levonása stb. során adózást érintő adótitok birtokába
kerülnek.
Az adótitok megsértése megvalósul a jogosulatlan felhasználással, az
illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tétellel vagy a közzététellel.
A Javaslat 54. §-a a jogszerű felhasználás és tájékoztatás feltételeit
szabályozza. A jogszerűen adótitokhoz jutók körét az európai uniós
csatlakozással összefüggésben kiterjeszti a költségvetési fejezet
felügyeletét ellátó szerv vezetőjére, ha a tájékoztatás az Áht. szerinti
belső ellenőrzéshez szükséges. A mezőgazdasági támogatások
megállapításában és ellenőrzésében részt vevő állami szervek
(minisztérium és területi szervei) pedig tájékoztatást kapnak az
adóhatóságoktól a közreműködésükkel megállapított és kiutalt
támogatások összegéről.
Az 55. § azt a kivételes esetet rendezi, amikor az adóhatóság jogosult az
adóadatok nyilvánosságra hozatalára. Ez utóbbira csak akkor kerülhet
sor, ha az adózó az adózásával összefüggő valótlan tényt, adatot vagy
valós tényt, adatot megtévesztő módon tett közzé, illetőleg kiemelkedően
nagy összegű adórövidítést állapított meg a terhére az adóhatóság. Ilyen
esetben is további előfeltétele a nyilvánosság előtt történő cáfolatnak,
hogy a közzététel alkalmas az államigazgatás munkájába vetett bizalom
megingatására, továbbá szükséges a pénzügyminiszter engedélye és az
érintett személy meghallgatása is.
az 56. §-hoz
A Magyar Köztársaság az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai
Megállapodás 67. §-ában vállalta, hogy jogszabályait az Európai
Közösség szabályaihoz fogja közelíteni. A jogharmonizációs feladatok
között szerepelnek az Európai Közösség Tanácsa által elfogadott
adóügyi együttműködési szabályok, a többször módosított 76/308/EGK
számú, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap
finanszírozási rendszerének részét képező eljárásokból, valamint a
mezőgazdasági lefölözésekből, vámokból, általános forgalmi adóból és
egyes jövedéki adókból származó követelések behajtására vonatkozó
kölcsönös segítségnyújtásról szóló irányelv átvétele, a hazai
jogrendszerbe építése.
A fenti jogharmonizációs kötelezettségnek megfelelően szabályozza a
Javaslat V. fejezetében a tagállamok adóhatóságaival történő
együttműködés rendjét, az együttműködés során eljáró illetékes
hatóságot, az egyes együttműködési formákat, illetve az együttműködés
korlátait.
Az 56. § az illetékes hatóság meghatározása során a magyar
adóigazgatási szervezetrendszer sajátosságaiból indul ki, amikor az
illetékes hatóság funkcióját az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal
szervezetén belül kialakítandó Központi Kapcsolattartó Irodához (a
továbbiakban: KKI) telepíti. A közösségi szabályok alapján megvalósuló
adóügyi együttműködés során az illetékes hatósági funkció ugyanakkor a
vám- és jövedéki ügyekre nem terjed ki, ezekben az ügyekben a Vám- és
Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának szervezeti egysége jár
majd el. Az illetékes hatóság funkciójának ilyen módon történő
megosztása több uniós tagállamban is elfogadott gyakorlat.
az 57. §-hoz
A tagállamok közötti együttműködést szabályozó közösségi norma az
adatátadás három alapvető formáját különbözteti meg: a megkeresésre,
a spontán, valamint az automatikus módon történő adatátadást. Az 57. §
ezeknek a formáknak az átvételét célozza. A megkeresésre történő
adatátadás csak a törvényben feltüntetett adók, így a jövedelem-, a
nyereség- és vagyonadók, az általános forgalmi adó, valamint a
biztosítási adó tekintetében lehetséges. (A 77/799/EGK irányelv 2003. évi
módosítása a jogsegély irányelv hatályát kiterjesztette a biztosítási adóra
is. Jóllehet Magyarországon ilyen fizetési kötelezettség jelenleg nincs, a
közösségi szabályozás átvétele ebben az esetben is indokolt.)
Az általános forgalmi adóval összefüggésben a közösségi rendeletre való
hivatkozás a rendelet jogforrási jellegéből következik. A rendelet
átvételéhez ugyanis nem szükséges, sőt tiltott a belső jogalkotás. Utaló
szabály alkalmazására azonban van lehetőség. A rendelet alkalmazása
azért szükséges, mivel a közösségi jogalkotó az egységes jogalap
alkalmazása érdekében az általános forgalmi adót kivette a jogsegély-
irányelv hatálya alól és rendeleti szintre emelte. Tette mindezt az áfa-
együttműködés hatékonyságának fokozása érdekében, hiszen a kötelező
jellegű, közvetlenül alkalmazandó közösségi szabály a közösségi
jogalkotó szándéka szerint gyorsabb és pontosabb információcserét
biztosít.
A (2) bekezdés a spontán, vagyis hivatalból történő adatátadás eseteit
tünteti fel. A KKI hivatalból, megkeresés nélkül csak a törvényben
meghatározott feltételek fennállása esetén adhatja át a szükséges
adóadatokat az érintett tagállam illetékes hatósága részére. Amennyiben
az adózó ilyen irányú kérelemmel él, a KKI tájékoztatja őt a spontán
adatcsere keretében átadott adóadatairól.
A törvény - összhangban a közösségi szabályozással - az automatikus
adatátadást, vagyis a rendszeres adattovábbítást a tagállamok illetékes
hatóságainak viszonosság alapján történő megegyezéséhez köti. Ebben
az esetben is szükséges feltétel az, hogy az átadandó adatok a másik
tagállamban az adómegállapítás alapjául szolgáljanak.
az 58. §-hoz
A közösségi irányelv titokvédelmi szabályainak megfelelően a tagállamok
adóhatóságai közötti adóügyi együttműködés során megismert
adóadatok az 58. § értelmében adótitoknak minősülnek, és azokra az
adózás rendje adótitokra vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal a
megszorítással, amelyet az általános szabályokhoz képest a Javaslat
tartalmaz.
az 59. §-hoz
Az 59. § meghatározza azokat az eseteket, amelyekben a KKI
megtagadja, illetve megtagadhatja a kért adóadatok átadását. A
megkeresés teljesítésének elutasítása akkor kötelező, ha a kért adóadat
a megkeresésben foglaltak céljából belföldön sem lenne felhasználható,
illetőleg a megkereső tagállam joga nem rendelkezik az adótitoknak
minősülő adatok fentiek szerinti védelméről. A KKI a közösségi irányelv
rendelkezéseinek figyelembevételével meghatározott esetekben
mérlegeli a megkeresésben foglaltak teljesítését.
a 60. §-hoz
Az adómegállapítási jogsegély mellett a 60. §-ban megállapított behajtási
jogsegély a közösségi adóügyi együttműködési szabályok másik nagy
területe. A Javaslat az Európai Unió Tanácsa 2001/44/EK számú
irányelvének megfelelően - amely több ponton módosította az
adóbehajtási jogsegély jogi alapját képező 76/308/EGK irányelvet -
szabályozza az adóbehajtási jogsegélyt. A Javaslat a 2001/44/EK
irányelv 1. cikkelyére való hivatkozással határozza meg az adóbehajtás
tárgyi hatályát. A tagállamok az Európai Mezőgazdasági Orientációs és
Garanciaalap teljes vagy részleges finanszírozási rendszerének részét
képező visszatérítések, intervenciók és egyéb szabályok, ideértve az
ezen műveletekhez kapcsolódó behajtandó tartozásokat; a cukor szektor
közös szervezetét érintő lefölözések és egyéb díjak, fizetési
kötelezettségek; import fizetési kötelezettségek; export fizetési
kötelezettségek; általános forgalmi adó; a feldolgozott dohány, az alkohol
és alkoholos italok, valamint az ásványolajok jövedéki adója; tőke- és
jövedelemadók; biztosítási adó; kamat, igazgatási büntetések és
bírságok, valamint a fenti tartozások költségei (kivéve a megkeresett
hatóság tagállama hatályos szabályai által meghatározott bármely
büntetőjogi természetű szankciót) behajtásában nyújtanak egymásnak
jogsegélyt. A jogsegélyben magyar részről az APEH Központi
Kapcsolattartó Irodája az eljáró szerv az exporthoz, importhoz
kapcsolódó fizetési kötelezettségek, illetőleg a vám- és jövedéki adó
tartozások kivételével, melyek behajtásában az általános magyar
hatáskörmegosztásnak megfelelően a VPOP szervezeti egysége jár majd
el.
a 61-64. §-okhoz
A 61-64. §-ok állapítják meg a behajtási jogsegély egyes formáit, köztük
az adatkérésre irányuló megkeresést, amely során olyan adóadatok
adhatók át, amelyek az általános forgalmi adóval összefüggő tartozások
behajtásához szükségesek. A jogsegély másik formája a kézbesítésre
irányuló megkeresés, amely teljesítése esetén a KKI továbbítja az
adózónak az adótartozás behajtása érdekében a megkereső tagállamban
kibocsátott határozatot, illetve egyéb okiratot. A biztosítási intézkedés
megtételére irányuló megkeresés esetén a KKI intézkedik annak
érdekében, hogy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság
tegye meg a szükséges, a törvény rendelkezései alapján megtehető
biztosítási intézkedéseket. Végül a törvény rögzíti, hogy a KKI intézkedik
a behajtás iránti jogsegély teljesítése iránt feltéve, hogy a
megkereséshez a megkereső illetékes hatóság olyan végrehajtható
okiratot csatol, amely alapján a végrehajtást és a biztosítási intézkedés
foganatosítását az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
adóhatóság határozattal el tudja rendelni.
a 65. §-hoz
A 65. § szerint a KKI elutasítja a behajtási kérelmet, ha a behajtani kért
tartozás nem jogerős és végrehajtható okirat rendelkezésein alapul,
illetve ha a megkereső hatóság a végrehajtást a hazai joga szerint nem
kísérelte meg. A behajtási kérelem elutasítását a KKI akkor mérlegelheti,
ha a kérelem teljesítése ellehetetleníti a kötelezettet, és ez
Magyarországon jelentős gazdasági és társadalmi nehézséget okozna.
a 66. §-hoz
A behajtási eljárás felfüggesztését szabályozó 66. § szintén az irányelv
rendelkezéseit követi, amelyek a külföldön indult jogorvoslati eljárás
idejére a felfüggesztésről rendelkeznek. Az adott ügyben indult
jogorvoslati eljárás ellenére a megkereső államnak joga van a
végrehajtási eljárás folytatását kérni azzal, hogy ha az eljáró szerv a
kötelezett jogorvoslati kérelmének helyt ad, a megkereső hatóság a
magyar jogszabályok alapján felelős lesz a jogosulatlan végrehajtásból
származó követelés visszafizetéséért és a kötelezettnek okozott kárért.
a 67. §-hoz
A behajtási irányelv alapján a végrehajtáshoz való jog elévülése
tekintetében a megkereső hatóság államának joga az irányadó. Ezt veszi
át a 67. § azzal, hogy ha a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
adóhatóság a végrehajtáshoz való jog elévülését érintő intézkedést tesz,
akkor a hazai elévülési szabályok alkalmazandók.
a 68-69. §-okhoz
A 68-69. §-okban foglalt szabályok az irányelv rendelkezéseinek
megfelelően a tartozás összegének megfizetését forintban rendelik el,
amelyre az adóeljárási szabályok alapján fizetési könnyítés
engedélyezhető. Erre azonban csak a megkereső hatósággal folytatott
egyeztetést követően van lehetőség. A külföldi követelés után a magyar
adóhatóság késedelmi pótlékot nem számít fel.
A 76/308/EGK behajtási irányelv részletes szabályairól szóló 263/2001.
(XII. 22.) Korm. rendelet alapján a behajtott tartozás, valamint
járulékainak összege a megkereső hatóság számlájára a megkereső
hatóság fizetőeszközében is átutalható. Ehhez kapcsolódóan a Javaslat
rögzíti, hogy a teljesítésre külföldi fizetőeszközben is lehetőség van,
illetve meghatározza a tartozás összegének átváltására vonatkozó
szabályokat.
A behajtás költségei - amennyiben azok nem háríthatók át a fizetésre
kötelezettre - főszabályként a magyar adóhatóságot terhelik. Kivétel ez
alól a megalapozatlan megkeresés eredményeként indult végrehajtási
eljárás költsége, amely a megkereső hatóságra áthárítható. A Javaslat
bizonyos esetekben lehetővé teszi a Központi Kapcsolattartó Iroda
számára, hogy a végrehajtási költségekkel összefüggésben
megállapodást kössön a megkereső hatósággal. Ilyen esetnek minősül
különösen, ha a tartozás nagy összegű vagy a szervezett bűnözéssel
összefüggésben keletkezett.
a 70. §-hoz
Az adóügyi együttműködés szabályai alapvetően a KKI belföldi
cselekményeire vonatkoznak, azonban a 70. § feljogosítja a KKI-t az
egyes együttműködési formák külföldre irányuló alkalmazására. A KKI
által kezdeményezett megkeresések, illetve spontán vagy automatikus
módon történő adatátadások szintén e szabályok alapján történnek.
a 71-84. §-hoz
A hatályos adózás rendjéről szóló törvény V. fejezete az adóigazgatási
szervezetrendszerek munkamegosztását rendező hatásköri és illetékességi szabályokat
mindösszesen kettő szakaszba zsúfolva, a korszerű szabályozás követelményeinek már
nem megfelelő módon szabályozza. A szabályozás a hatáskörök megoszlását illetően
elsősorban az állami adóhatóság szervezetrendszerére koncentrál, az illetékességi
szabályok pedig elvileg minden adóhatóságra alkalmazható általános, különös és
kizárólagos illetékességi okok alapján rendezik a területi hatásköröket. Ennek
következményeként a részletes hatásköri szabályok gyakran az anyagi jogban, illetőleg
az Art. más szabályai között (pl. 96/A. §) találhatók meg. Az áttekinthetőség érdekében
a meglévő hatásköri és illetékességi szabályokat a Javaslat egységes módon, adóhatóság
típusonként részletezve foglalja össze a megújított - új száma alapján - VI. fejezetben,
értelemszerűen hatályon kívül helyezve azokat a más törvényekben, illetőleg az Art.
más szabályaiban meglévő rendelkezéseket, amelyek a feladatmegosztást szabályozzák.
A hatásköri és illetékességi szabályok kiegészülnek az eljárási
kényszerre vonatkozó rendelkezésekkel, valamint a törvénysértően
hallgató adóigazgatási szervezettel szemben tehető felettes szervi,
illetőleg bírósági intézkedési joggal. A tapasztalatok szerint ugyanis az
adóhatóságok a törvénysértések túlnyomó többségét az adóügyek évi
százezres nagyságrendje során nem törvénysértő cselekvésekkel,
hanem az eljárási kötelezettségek elmulasztásával, illetőleg indokolatlan
késedelmével követik el. A hallgató adóhatóság ezzel gyakran okoz az
adózóknak nehezen áthidalható anyagi nehézséget, például egy kiutalást
megelőző eljárás indokolatlan elhúzásával, ezért szükséges, hogy a
Javaslat a hallgató, mulasztó hatóságok megregulálása érdekében
eszközöket adjon a felettes szervek kezébe. Az egységes
költségvetésből gazdálkodó központi adóhatóságok (APEH, VPOP)
esetében nehezen lenne indokolható az Áe.-ben szabályozott anyagi
hátrányt okozó felettes szervi eszköz alkalmazása, ezért a Javaslat eltérő
szabályokat állapít meg az Áe.-hez képest.
Nemzetbiztonsági érdekek miatt az állami adóhatóság területi szerveinek
illetékességi szabályai kiegészülnek új kizárólagos illetékességi
rendelkezésekkel. A Honvédelmi, a Belügy- és az Igazságügyi
Minisztérium alapításában vagy irányításában álló, a rendvédelmi
feladatokkal szoros összefüggésben lévő szervezetek, illetőleg
gazdasági és közhasznú társaságok egységesen kerülnek az APEH
Észak-budapesti Igazgatóságához. Az APEH Kiemelt Adózók
Igazgatóságához tartozás feltételeit, azokat az értékhatárokat (árbevétel,
adóteljesítmény), illetőleg a be- és kikerülés egyéb feltételeit a törvény 7.
számú melléklete tartalmazza. Minthogy az igazgatóság befogadó
képessége véges, ezért az elmúlt évtizedben az értékhatárok
változtatása miatt a 7. számú melléklet évről-évre módosult. A
szabályozás stabilitása érdekében a Kiemelt Adózók Igazgatóságának
illetékességi szabályait teljes részletességben a hatásköri és illetékességi
szabályok tartalmazzák, a mozgó feltételrendszer (értékhatárok)
meghatározására pedig a pénzügyminiszter kap felhatalmazást, így a
jövőben elkerülhető, hogy a törvény ez okból módosuljon.
a 85. §-hoz
Az adóhatóságok feladataik döntő részét adóigazgatási eljárás keretében látják
el, melynek során az adózók javára, illetőleg terhére jogokat és kötelezettségeket
állapítanak meg. Az adóztatás egyik leglényegesebb, az adózókat a jogkövető, a
közteherviselésben tényleges jövedelmeiknek megfelelően részt vállaló
magatartásra serkentő eleme az adóhatósági ellenőrzés. A hatályos szabályozás
szerint az ellenőrzés - bár kétségkívül hatósági tevékenység - nem része az
adóigazgatási eljárásnak. Az Art. elfogadásakor uralkodó volt az a nézet, hogy
az ellenőrzés egyfelől nem szorítható eljárási határidők közé, másrészt az
ellenőrzés sajátos tényfeltáró tevékenység, amelynek nem feltétlen következménye
a hatósági eljárás. A tapasztalatok szerint az ellenőrzés sem tarthat tetszőleges
ideig, mert ez részben erodálja a kapacitásokat, másrészt jogbizonytalanság
forrása. Ennek megfelelően az előző évben korszerűsített ellenőrzési szabályok az
egyes ellenőrzéseket határidők közé szorítják. Az is kétségtelen, hogy az
adóhatóság az ellenőrzési tevékenysége során szükségképpen korlátozza az
adózó jogait és kötelezettségek sorát is előírja. Ezért indokolttá vált, hogy az
államigazgatási eljáráshoz hasonlatosan az adózás rendjéről szóló törvény is az
ellenőrzést, mint az adóhatóság hatósági tevékenységét az adóigazgatási eljárás
keretében szabályozza. Ennek következtében az adóigazgatási eljárás a jövőben
három szakaszra tagolódik: az ellenőrzésre, a hatósági (határozathozatali)
eljárásra, illetőleg az adóvégrehajtásra. A Javaslat ennek megfelelően alakítja ki
a törvény fejezeti tagolását, melynek következtében a jogkövetkezmények az
adóigazgatási eljárásra vonatkozó szabályozást követő fejezetbe kerülnek,
logikailag azt is kifejezésre juttatva, hogy a törvény egésze során - az önkéntes
jogkövetés szakaszától az adóigazgatási eljárásig bezárólag - előírt
kötelezettségek megszegése mely adójogi jogkövetkezményeket vonja maga után.
Az adóigazgatási eljárás bevezető rendelkezése összefoglalóan határozza meg,
hogy az adóhatóságoknak mely tevékenysége, cselekvése minősül igazgatási
típusú tevékenységnek, ezzel egyszersmind meghatározza az adóigazgatási
eljárás fogalmát is. A hatósági eljárásokban megszokott jogok és kötelezettségek
megállapításán túl új elem, hogy az ellenőrzési tevékenysége az adóhatóságnak
nem kizárólag a kötelezettségek teljesítésére irányul, hanem a joggal való
visszaélés megakadályozása érdekében a joggyakorlás törvényességére is
kiterjed. A modern igazgatás lényegi eleme a tevékenységgel összefüggő
információk tárolása, azaz az adóhatóság nyilvántartási kötelezettsége, amelyek
alapján képes az adózók számára olyan minőségű adatok igazolására is, melyek
más közigazgatási vagy bírósági eljárásokban szerepelhetnek ügydöntő tényként,
körülményként.
a 86. §-hoz
A Javaslat szerint a 86. § az ellenőrzés célját határozza meg. Az adóhatóság ellenőrzési
tevékenysége során köteles feltárni és bizonyítani azokat a tényeket és körülményeket,
amelyekre megállapításait, illetőleg a későbbi eljárásokat alapozza. A törvény olyan
ellenőrzési stratégia kialakítására kötelezi az adóhatóságokat, amelyek megvalósításával
általában javul az önkéntes jogkövetés, és az adózói kötelezettségek önkéntes
teljesítése. Ehhez az adóhatóságoknak célszerűen és gazdaságosan kell erőforrásaikat
felhasználniuk, és az ellenőrzési stratégia megvalósítása érdekében allokálniuk.
a 87. §-hoz
A Javaslat szerint az adózás rendjének 87. §-a az adóhatóság által lefolytatható
ellenőrzések fajtáit határozza meg. A korábbi keretszabályozás idején önálló ellenőrzési
módokat és technikákat a törvény nem szabályozott, az adóhatóság az ellenőrzésre
vonatkozó „szakirodalmakból” táplálkozva honosította meg az átfogó, az egyes
adókötelezettségekre irányuló, a cél- és témaellenőrzések kevéssé egzakt kategóriáit. Az
adóhatóság gyakorlatához igazodva a törvény konkrét elnevezésekkel jelöli meg az
egyes ellenőrzési fajtákat, amelyeknek célszerű megválasztásával teljesíti az adóhatóság
a 86. §-ban meghatározott ellenőrzési célokat.
a 88. §-hoz
A Javaslat szerint a 88. § az ellenőrzés során alkalmazható sajátos - az általánostól
eltérő - hatásköri és illetékességi szabályokat foglalja össze. Az ellenőrzés során
alkalmazandó különös illetékességi szabály szerint ha az adózó székhely-, telephely-
változása következtében szabályos bejelentés alapján kerül másik területi szerv
illetékessége alá, de erről az ellenőrzést megkezdő adóhatóság még nem szerzett
tudomást, és a megkezdett ellenőrzési vagy eljárási cselekmények lefolytatására a joga
megmarad, az adózó kérelmezheti az ellenőrzés lefolytatására a székhelye, telephelye
szerinti adóhatóságának kijelölését, ha a korábbi adóhatóságánál folytatott eljárásban
való részvétele aránytalanul nagy költségekkel járna.
a 89-90. §-hoz
A Javaslat szerint a 89-90. §-ok szabályozzák az ellenőrzésre történő kiválasztás
jogintézményét. A depolitizált adóhatóság ellenőrzésre történő kiválasztási
autonómiáját a Javaslat több szempont alapján korlátozza. Egyfelől szabályozza a
kötelező ellenőrzések intézményét, amelyet a jogutód nélküli megszűnés és az erre
feljogosított állami, önkormányzati szervek rendelkezése vált ki, másfelől meghatározza
azokat a szempontokat és módszereket, amelyek figyelembevételével az adóhatóság
ellenőrzési tervét meghatározza, és a konkrétan vizsgálandó adózókat ellenőrzésre
kijelöli. A Javaslat az Állami Számvevőszék elnöke és az önkormányzat képviselő-
testülete esetében meghatározza azokat az okokat, eseteket és körülményeket, amelyek
fennállása alapjául szolgálhat az említett szervek számára az ellenőrzés elrendeléséhez.
Mindebből az következik, hogy a pénzügyminiszter bármely adózó vizsgálatát bármikor
elrendelheti.
A 90. §-ban határozza meg a Javaslat az ellenőrzésre történő kiválasztás metodikáját. A
Javaslat szerint a törvény az állami adóhatóság elnökét évenként nyilvánosságra hozott
ellenőrzési irányelv megalkotására kötelezi, az ellenőrzési irányelv kötelező tartalmi
elemeit pedig a törvény határozza meg. Ezzel elérhető, hogy az adóhatóság valódi
kockázatelemzés alapján olyan adózói csoportokra irányítsa kapacitásait, amelyek a
költségvetési kapcsolataik nagyságánál fogva, illetve az adózók magatartásában rejlő
mérhető kockázatok miatt kiemelkedő jelentőségűek.
a 91. §-hoz
1996. január 1-jétől volt hatályos az Art. 60. §-ának (7) bekezdése, amely alapján a
pénzügyminiszter évenként irányelvben tette közzé szakmánként és település
típusonként a minimálbérre, illetőleg az adóbevallásokban szereplő szakmai átlagokra
figyelemmel kialakított ún. jövedelemminimumokat. A bevallásaikban ezeket a
határokat el nem érő adózókat az adóhatóság ún. bevallás-kiegészítő nyilatkozat
segítségével választotta ki ellenőrzésre. (A bevallás-kiegészítő nyilatkozatban az
adózónak arról kellett számot adnia, hogy milyen családi és vagyoni viszonyok között
él, és ezen viszonyok fenntartására, valamint megtakarításokra és befektetésekre az
adóév során milyen összegű kiadásokat teljesített, és ha kiadásai meghaladták a
jövedelmét, a hiányzó forrás megszerzését valószínűsítenie kell.) A tapasztalatok azt
mutatták, hogy a jogintézmény elérte célját. 1996-tól fokozatosan felfelé terelte az
adóbevallásokban szereplő szakmai átlagokat, azonban utóbb egy ellenkező előjelű
terelő hatás is megfigyelhető volt, mely szerint az eredetileg az átlag fölött lévő adózók
is a szakmai minimumokhoz közelítettek bevallott jövedelmeiket illetően. Erre
tekintettel a tavalyi évben megszűnt a „kötelező” minimumok pénzügyminiszter által
történő megállapítása és kihirdetése. Az ellenőrzésre történő kiválasztás eszközeként
azonban a Javaslat szerint az adóhatóság számára továbbra is él az egymást követő két
adóévben is a minimálbér alatti jövedelmet valló adózók bevallás kiegészítésre történő
felhívásának lehetősége, mint az ellenőrzésre történő kiválasztás speciális eszköze.
a 92. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozásnak megfelelően szabályozza az
egyes ellenőrzések lefolytatására nyitva álló határidőket.
A (4) bekezdés egyebek között rendelkezik arról, hogy a felszámolási
eljárásban a tevékenységet záró adóbevallást az adóhatóságnak egy
évben belül kell leellenőriznie, tekintettel arra, hogy a csődeljárásról, a
felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény ehhez a
határidőhöz köti a közbenső mérleg elkészítését. Minthogy a közbenső
mérleg elkészítésének egy éves határidejét a csődtörvény a felszámolás
közzétételének napjától számítja, a Javaslat ezzel összhangban az
adóbevallás ellenőrzésére előírt egy éves határidő számításának
kezdetét szintén ebben a napban határozza meg, szemben a hatályos
szabályozás szerinti kézhezvétel napjától számított megoldással.
A bevallások utólagos ellenőrzésére előírt határidőt a hatályos
rendelkezések az adózók „nagyságához” igazodóan differenciálják. Az
általános 90 napos határidőtől eltérést enged a Kiemelt Adózók
Igazgatóságához tartozó adózók esetében, a határidőt az (5) bekezdés
ez esetben 120 napban határozza meg. A kiemelt adózókhoz hasonló
méretű adózók a főváros és Pest megyén kívüli területeken is találhatók,
ezért a Javaslat az utólagos ellenőrzésre nyitva álló 120 napos határidőt
nem korlátozza a Kiemelt Adózók Igazgatóságához tartozókra, hanem
egységesen a 3 000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózó
ellenőrzése során engedi érvényre jutni. Ebből az következhet, hogy
kiemelt adózó ellenőrzésére csak 90 nap áll rendelkezésre, ha
átmenetileg előfordul, hogy adóteljesítménye alapján nem tartozik a 3
000 legnagyobb közé.
A (6) bekezdésben a hatályos szabályozás a kiutalás előtti ellenőrzés
határidejét az általános forgalmi adó visszaigénylésekre konkretizálja,
mégpedig annyi határidőt adva az ellenőrzésre, amennyit a kiutalásra a
törvény biztosít. Minthogy kiutalás előtt nem csak visszaigényelt forgalmi
adót ellenőrizhet az adóhatóság, hanem személyi jövedelemadót vagy
más költségvetési támogatás igénylést is, a Javaslat egységesíti a
szabályozást, és minden kiutalás előtti ellenőrzésre a kiutalásra nyitva
álló határidőn belüli ellenőrzést rendeli el. A költségvetési támogatás
kiutalásán ugyanis - ha törvény eltérően nem rendelkezik - érteni kell az
adóvisszatérítést és az adóvisszaigénylést is, mondja ki az Art. 4. § (3)
bekezdésének b) pontja.
a 93. §-hoz
A Javaslat többségében a hatályos szabályok alapján rendezi - az egyes
ellenőrzési típusokhoz igazodóan -, hogy mely időponttól kell számítani
az ellenőrzés megkezdését.
A hatályos szabályozás 58. §-ának (Javaslat szerint 93. §) (7) bekezdése
rendelkezik arról, hogy az általános megbízólevéllel - amelyben nem
tüntetik fel az ellenőrzés alá vont adózók nevét - végzett
szúrópróbaszerű vizsgálatot olyan adóellenőr végezheti, akinek a nevére
az általános megbízólevél szól. A korrupció megakadályozása érdekében
az ilyen megbízólevéllel rendelkező adóellenőr ellenőrzési jogosultságát
nem gyakorolhatja egyedül. A hatályos rendelkezés szerint más
adóellenőrrel együttesen gyakorolhatja az ellenőrzés során
meghatározott jogait, a megbízólevéllel nem rendelkező adóhatósági
alkalmazott viszont erre tekintettel nem felel meg az adóellenőri
minőségnek. Ezért a Javaslat módosítja az ellenőrzésben részt vevő
másik személy megjelölését más adóellenőrről az adóhatóság másik
alkalmazottjára változtatja a törvény szövegét.
a 94-96. §-okhoz
A Javaslat a 94-96. §-okban állapítja meg az ellenőrzés lefolytatásának általános
szabályait. E helyütt rendezi a Javaslat az ellenőrzés lehetséges helyszínét, az
ellenőrzési cselekmények folytatásának idejét és módját.
Az ellenőrzés lefolytatása során az adózó elektronikus adathordozón
tárolt adatait az adóhatóság elektronikus úton is átveheti vizsgálat
céljára. A gyakorlatban azonban gondot okoz, hogy a különböző
számítástechnikai rendszerben keletkező információk más
számítástechnikai eszközökkel csak a megjelenítésükhöz szükséges
programok segítségével olvashatók. Ezért a Javaslat a 95. § (2)
bekezdését kiegészítve a megjelenítéshez, olvasáshoz szükséges
programok átadását is kötelezettségként írja elő. Ez a rendelkezés nem
ütközik a szerzői jogvédelemről szóló előírásokba, mert a szerzői jog
védelméről szóló törvény írja elő, hogy a számítástechnikai úton tárolt
információkat hatósági, bírósági eljárások során a programcsomag
egészével kell átadni a hatóság, bíróság részére.
A szabályozás tipikusnak azt tekinti, hogy az adóhatóság az
adókötelezettségeket az adózó által rendelkezésére bocsátott iratok,
illetőleg az adóhatóság kérdéseire adott nyilatkozatok alapján vizsgálja.
Ha az adózó iratai rendezetlenségük, hiányosságuk miatt alkalmatlanok
az ellenőrzés lefolytatására, a hatályos szabályozás szerint az
adóhatóság az iratok rendezésére kötelezi az adózót. A gyakorlatban
vitássá vált, hogy az ilyen típusú kötelezés milyen formát öltsön, illetőleg
milyen jogorvoslatok vehetők igénybe vele szemben. A Javaslat 95. § (3)
bekezdésében a kötelezést engedélyezésre változtatja. Ugyanis ha az
adókötelezettség ellenőrzésére az iratok nem alkalmasak, becslésnek
lenne helye, ezért a módosítás egy lehetőséget biztosít az ilyen adózók
számára, hogy élve az iratok rendezésének, pótlásának lehetőségével
elkerüljék az adó alapjának becsléssel történő megállapítását. A jogot
biztosító adóhatósági intézkedés nem veti fel a jogorvoslat kérdését, mert
ha a határidő eredménytelenül telik el, az adóhatóság becsléssel folytatja
az adóellenőrzést.
Az előzetes értesítés mellőzésével lefolytatott vizsgálat előfeltételei
megegyeznek a hatályos szabályozásban előírtakkal, és az adóhatóság
sajátos eljárása is változatlan a hatályos előírásokhoz képest.
a 97-100. §-okhoz
A Javaslat a 97-100. §-okban a jogok és kötelezettségek katalógusát
adja, mind az adóhatóság, mind az adózó tekintetében. Az adóhatóság
nevében eljáró adóellenőr az ellenőrzés során jogait az adózó gazdasági
érdekeit is figyelembe véve köteles gyakorolni, az ellenőrzés során az
adózót és a nevében eljáró képviselőjét, meghatalmazottját,
alkalmazottját megállapításairól folyamatosan tájékoztatni, valamely
felajánlott bizonyíték visszautasítását köteles indokolni, és a tényeket,
körülményeket teljes körűen tisztáznia és bizonyítania kell. A bizonyítási
eszközöket a Javaslat a szabad bizonyítás talaján állva tételesen nem,
csak példálózva határozza meg. A nem bizonyított tényt, körülményt az
adózó terhére csak a becslési eljárás során lehet értékelni. Az adóellenőr
az ellenőrzés során a bizonyítás érdekében széleskörű, de szintén nem
tételesen meghatározott cselekvési szabadsággal bír, melyek közül
azokat választhatja ki, amelyek az ellenőrzés megállapításait valóban
képesek alátámasztani. A Javaslat rendezi a harmadik személyek tűrési
kötelezettségét, ha a tulajdonukban lévő ingatlant más használja
vállalkozási tevékenység céljára, illetőleg a hatályos szabályozáshoz
hasonlóan rendezi az adóellenőrnek a magánszemély lakásába való
belépése és az ellenőrzés lefolytatásának eseteit.
Az adózó általános kötelezettségeit a Javaslat az adóhatóság
jogosítványaival kapcsolja össze, mely alapján az adózónak
elsődlegesen együttműködési és az ellenőrzés feltételeit biztosító
kötelezettségei vannak. Az adózó terhére is megállapít a Javaslat
bizonyítási kötelezettséget, ha az adózó az ellenőrzés során
adómentességre vagy adókedvezményre hivatkozik, ezt okirattal vagy
más megfelelő módon köteles bizonyítani. A hatályos szabályozásban
ismert adózói jogok, az ellenőrzést végző jogosultságáról való
meggyőződés, az ellenőrzési cselekményeknél való részvétel, illetőleg a
megfelelő képviselet jogán túl a Javaslat szabályozza az adózó
érdekkörében felmerült okból az ellenőrzés szünetelését. Az egy
mozzanatos ellenőrzési cselekmények, mint pl. egyes
adókötelezettségek teljesítése, illetőleg az adatgyűjtésre irányuló
ellenőrzés kivételével az adóhatóság a magánszemély adózó
akadályoztatását akceptálva legfeljebb 60 napra elhalaszthatja az
ellenőrzés megkezdését, illetőleg ezen időtartamig szüneteltetheti az
ellenőrzési cselekmények végzését. Ez az időtartam természetesen kívül
esik az ellenőrzési határidőn. Az észrevételezési és bizonyítási indítvány
előterjesztésének jogán túl joga van az adózónak minden, az adózásával
kapcsolatos tényállási elemet és az erre vonatkozó bizonyítást vagy
bizonyítékot megismerni. Ha tehát az adóhatóság a megállapításait más
adózóknál végzett ellenőrzésekre alapítja, az adótitokra vonatkozó
rendelkezések alapján nem zárható ki az adózó tájékoztatása.
A hatályos Art. 65. §-a (Javaslat szerint 100. §) (3) bekezdése az adózó
számára írásban és 8 napon belül teszi lehetővé az ellenőrzés
eredményeként tett megállapításokkal szembeni észrevételek megtételét.
A Javaslat a hatályos előírást annyiban változtatja meg, hogy az
észrevételezési jog gyakorlását 15 napra emeli fel, és elhagyja az
írásban történő előterjesztés kötelezettségét. Ebből következően az
adózónak lehetősége lesz észrevételeit szóban is előterjeszteni, és az
észrevételezésre alaposabban felkészülni.
Az adózónak az ellenőrzés során sajátos jogorvoslati jogot biztosít a
szabályozás, ha ugyanis megítélése szerint az adóhatóságnak felróható
az ellenőrzési határidő túllépése, kifogással fordulhat a felettes
adóhatósághoz, amely a kifogás kivizsgálása alapján dönt az ellenőrzési
határidő meghosszabbításáról vagy kötelezi az első fokú adóhatóságot
az ellenőrzés lezárására.
a 101-103. §-okhoz
A Javaslat a 101-103. §-okban foglalja össze a közigazgatási jogban viszonylag
szokatlan jogosítvány-együttest, mint az adóhatóság által alkalmazható különös
intézkedéseket. Az adóhatóság igazoltatási, helyiség, jármű átvizsgálási és a személyes
megjelenési kötelezettséget elmulasztó adózóval szemben alkalmazható elővezetés
kezdeményezési jogosultságait a Javaslat a hatályos szabályozással egyező tartalommal
építi be az új adózás rendjéről szóló törvénybe.
a 104-105. §-okhoz
A Javaslat 104-105. §-ai foglalják össze az ellenőrzés befejezésére
vonatkozó szabályokat.
A 104. § (1) bekezdés szerint az ellenőrzés a jegyzőkönyv átadásával
fejeződik be. Minthogy a törvény lehetővé teszi a jelen nem lévő
adózónak a jegyzőkönyv postai úton történő kézbesítését is, a Javaslat
kiegészíti a hatályos rendelkezést azzal, hogy az ellenőrzés
befejezésének napja a postára adás napja is. Ennek az a jelentősége,
hogy az ellenőrzést követő hatósági eljárás határideje így mindkét
esetben pontosan kiszámítható.
A jegyzőkönyv kézbesítésével, illetőleg az észrevétel szóban történő
előterjesztési lehetőségével összefüggésben kiegészül a (4) bekezdés az
ellenőrzés folytatására nyitva álló 15 napos határidő számítása miatt. A
kiegészítő vizsgálatról a Javaslat szerint kiegészítő jegyzőkönyvet kell az
adóhatóságnak készíteni, amelynek átadására érvényesek a
jegyzőkönyvre vonatkozó általános rendelkezések, amelyre ugyancsak a
hatósági eljárás kezdő napjának meghatározása miatt van szükség.
Az adóhatóság ellenőrzése során olyan tényeket, körülményeket is
megismerhet, illetőleg feltárhat, amelyek más hatóság intézkedési
kompetenciájába tartoznak. Erre az esetre a Javaslat a szakasz (5)
bekezdésében előírja az adóhatóság szignalizációs kötelezettségét.
A Javaslat tartalmában a hatályos szabályoknak megfelelően rendezi az
egyes ellenőrzés-típusokhoz kapcsoltan az azok eredményétől függő
határozathozatali kötelezettséget.
a 106-107. §-hoz
A Javaslat az adóellenőrzés általános szabályait követően az ellenőrzés
különös szabályai között az egyes ellenőrzési fajták tartalmi elemeit
határozza meg.
Elsőként a hatályos előírásoknak megfelelően a bevallás utólagos
ellenőrzését szabályozva kimondja, hogy az adózókat terhelő
legfontosabb kötelezettség vizsgálatát milyen tagoltságban, vagy milyen
komplexitásban vizsgálhatja az adóhatóság. Az ellenőrzési feladatot
meghatározó megbízólevél e törvényhely alapján írja elő az adóellenőr
számára, hogy mely adókat, költségvetési támogatásokat és milyen
időszak tekintetében vonhat a vizsgálat tárgykörébe. Ha az adózó az
ellenőrzés megkezdéséig bevallási kötelezettségét elmulasztotta, az
adóhatóság által feltárt adókötelezettség adókülönbözetnek minősül. A
kiutalás előtti ellenőrzés is ellenőrzéssel lezárt időszakot teremthet, ha az
adóhatóság az adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének
meghatározását is a vizsgálat tárgykörébe vonja.
Lényegében a hatályos szabályozással megegyezően a Javaslat
utólagos adóellenőrzésnek minősíti 107. §-ban az ún. egyszerűsített
ellenőrzést, amelynek lényege szerint az adózó adóbevallását az
adóhatóság a más forrásból beszerzett ún. kontrolladatokkal veti egybe,
és von le következtetéseket az adómegállapítás helyességét illetően. A
Javaslat ez esetben is 15 napra emeli az észrevételre nyitva álló
határidőt, amelyet a jegyzőkönyv kézbesítésétől kell számítani. Az
észrevétel alapján folytatott adóhatósági eljárásra - különös szabályok
nem lévén - az általános szabályokat kell alkalmazni, tehát az
adóhatóság vagy folytatja kiegészítő ellenőrzés keretében a vizsgálatot,
vagy megindítja a hatósági eljárást.
a 108-110. §-hoz
A becslési szabályok lényegüket tekintve megegyeznek a hatályos
törvényben foglalt rendelkezésekkel, eltérést az általános forgalmi adó
becsléssel történő megállapításának hatályostól eltérő szabályozása
jelent. A hatályban lévő Art. 66/I. §-a (Javaslat szerint 110. §) alapján, ha
becslés alkalmazására az általános forgalmi adó megállapítása során
kerül sor, bizonylatok hiányában a levonható adót az adóhatóság
becsléssel abban az esetben állapítja meg, ha a bizonylatok hiánya
elháríthatatlan külső okra vezethető vissza. Az elháríthatatlanság a
joggyakorlat szerint akkor állapítható meg, ha a technika adott fejlettségi
szintjére és a gazdaság teherbíró képességére is figyelemmel objektíve
nem áll fenn a védekezés lehetősége. Az adózónak minden lehetséges
és célravezető intézkedést meg kell tennie a bizonylatok elvesztésének
és megsemmisülésének elhárítására. Ha pedig ezt elmulasztja, az
elháríthatatlanságra eredményesen nem hivatkozhat. Az adóhatóságnak
így lehetősége van abban az esetben is megtagadni a levonási jog
gyakorlását, ha a bizonylatok megsemmisülése ugyan az adózó állítása
szerint elháríthatatlan külső okra vezethető vissza, azonban az
adóhatóság bizonyítja, hogy az adózónak a körülményekhez képest
lehetősége lett volna a bizonylatok megmentésére. A jogalkalmazás
során szerzett tapasztalatokra is tekintettel indokolt a külső
elháríthatatlan okok szűkítése az adózói visszaélések visszaszorítása
végett. Ezért a Javaslat kimondja, hogy kizárólag természeti, illetőleg az
adózó érdekkörén kívül álló okból bekövetkező katasztrófák miatti
bizonylat-megsemmisülési esetekben van lehetőség a levonható adó
becsléssel történő megállapítására.
a 111-114. §-hoz
A 111-114. §-ok a hatályos előírásoknak megfelelően rendezik az eljárási illetékek
ellenőrzési szabályait, azzal, hogy elhagyják a bélyeges űrlapra, mint elavult (nem
alkalmazott) illeték fizetési módra történő hivatkozást.
a 115. §-hoz
A Javaslat a hatályos törvénynek megfelelően rendezi az ismételt ellenőrzés szabályait,
amikor az adóhatóság jogosult a már leellenőrzött időszak újbóli vizsgálatára. Új
előírásként a Javaslat valamennyi ismételt ellenőrzésre kiterjedő hatállyal tiltja meg a
határozathozatalt, ha a korábbi ellenőrzés eredményeként hozott adóhatósági
határozatot bíróság felülvizsgálta. Ez a korlátozás a hatályos szabályozásban csak a
felülellenőrzés során hozható határozatra terjed ki.
a 116. §-hoz
Felülellenőrzésre alapvetően három esetben kerülhet sor, ha az
ellenőrzés elrendelésére jogosult szervek által elrendelt vizsgálat olyan
időszakot érint, amelyet az adóhatóság korábban már ellenőrzött, ha a
felettes szerv az első fokú adóhatóság ellenőrzési tevékenységét
vizsgálja felül, illetőleg ha új tények, körülmények, bizonyítékok merülnek
fel, és a vizsgálatot az APEH elnöke, illetve a VPOP parancsnoka
elrendeli.
A hatályos szabályozás a hatáskör elvonás tilalmából adódó sajátos fórumrendszert
szabályoz, tekintettel arra, hogy a felülellenőrzés a másodfokú adóhatóság feladata. E
kérdéskört azonban a hatályos rendelkezések kizárólag az állami adóhatóság esetében
rendezik. Más adóhatóságok esetében a fórumrendszer a felettes szervek rendszeréből
következne, de a féloldalas szabályozás következtében ez félreérthető. Ezért a Javaslat
valamennyi adóhatóságnál meghatározza, hogy a korábbi ellenőrzés által feltárt
tényekhez, adatokhoz, körülményekhez képest az eltérő tényállás alapján kinek a
kötelezettsége a felülellenőrzés megállapításainak hatósági eljáráson belüli realizálása,
és ez ellen milyen fórumhoz lehet fellebbezni.
a 117. §-hoz
A Javaslat az ellenőrzési fajták között, mint különös ellenőrzési feladatot határozza meg
az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzést. Az államháztartásról szóló
törvény alapján vállalt különböző állami garanciák, kezességek esetében a jogszabályok
előírják, hogy a beváltás teljesítését megelőzően az erre hatáskörrel rendelkező
pénzügyi ellenőrzési szerv köteles ellenőrzés keretében tisztázni, hogy a beváltáshoz
kapcsolódó jogszabályi feltételek teljes körűen adottak-e. Az állami garancia
beváltással kapcsolatban az adóhatóság feladata, hogy a garancia beváltást követően
adókövetelésként érvényesítse a beváltott garanciát azzal szemben, akinek a
magatartása a garancia beváltást lehetővé, illetőleg szükségessé tette. A különböző
fajtájú állami garanciákat tipikusan nem az állami adóhatóságnál váltják be. Vannak
azonban olyan állami garanciák, mint az agrárfinanszírozási támogatások, amelyek
esetében a hitelintézet az eredeti kötelezett nem fizetése esetén a garanciát az
adóhatóságnál váltja be. Az állami adóhatóság a beváltás során csak akkor fizet, ha a
beváltáshoz fűződő jogszabályi feltételeket a hitelintézet teljesítette. Új rendelkezésként
előírja a Javaslat, hogy az adóhatóság elutasítja a garanciabeváltást, ha a hitelintézetnek
felróható okból az állami garancia feltételéül szabott tényállás nem valósul meg.
a 118. §-hoz
Az adóztatás során a törvények és más jogszabályok az adóbevallási és
-fizetési kötelezettség teljesítése mellett, amelyek a fő
adókötelezettségeknek minősülnek, előírnak egy sor olyan
részkötelezettséget, mint például a bizonylat kiállítása, megőrzése, a
könyvvezetés, a bejelentkezés, a bejelentés, az adatszolgáltatás, a
bankszámlanyitás, stb., amelyek teljesítése nélkül az adózó valóságos
gazdasági tevékenységéről nem lehet adekvát képet kapni, illetőleg
amelyek szükségesek a főkötelezettségek korrekt teljesítéséhez. Ennél
fogva kiemelkedő adóztatási, illetőleg ellenőrzési érdekek fűződnek
ahhoz, hogy az adózók ezeket az ún. adminisztrációs kötelezettségeket
folyamatosan, határidőben és maradéktalanul teljesítsék. Az
adóhatóságok tehát ellenőrzési kapacitásaik meghatározott hányadát
szükségképpen az ún. egyéb adókötelezettségek ellenőrzésére kell hogy
fordítsák. Ha a részkötelezettségek ellenőrzése során teljesítési
hiányosságok merülnek fel, önmagában a jogkövetkezmények
alkalmazása nem megoldás, gyakran van arra szükség, hogy az
adóhatóság a hibák kiküszöbölésére az adózók figyelmét
jegyzőkönyvben vagy határozatban felhívja, illetőleg erre az adózót
kötelezze. Az ellenőrzést lezáró határozatban - az előzőeken túl -
tipikusan sor kerülhet a jogkövetkezmények megállapítására is. A
Javaslat ezért a hatályos Art.-nek megfelelően írja elő, hogy az
adóhatóság önálló ellenőrzési fajtaként alkalmazza az ún. egyes
adókötelezettségek ellenőrzését, amelynek elsődleges célja, hogy az
adózókat az egyes adókötelezettségek betartására rászorítsa. Az egyes
adókötelezettségek ellenőrzése feltárhat olyan mértékű hiányosságokat,
amelyek eleve megkérdőjelezik az iratok alapján teljesített adóbevallások
helyességét és valóságosságát. Ezért a Javaslat lehetővé teszi, hogy az
egyes adókötelezettségek ellenőrzése során nyert tapasztalatok alapján
az adóhatóság elrendelhesse egy-egy adóbevallási időszak utólagos
ellenőrzését is.
a 119. §-hoz
Az írásbeliségen alapuló adókötelezettségek teljesítésének az ellenőrzése tipikusan az
adózók által nyilvántartott és megőrzött bizonylatok vizsgálatával történik. Önmagában
azonban az iratok nem minden esetben képesek alátámasztani az adózó
adóbevallásának, adófizetési kötelezettségének valós alapját. Az iratok alapján az
adóhatóság a múltban megtörtént eseményekről értesül, de azt nehéz utólag
kontrollálni, hogy az iratokban foglalt gazdasági események éppúgy történtek-e, mint
ahogyan azt az iratok tanúsítják. Ezért az eredményes adóztatás nem nélkülözheti, hogy
az adóhatóság az adózók, illetőleg partnereik helyszínén eljárva a valós gazdasági
folyamatokról is információt szerezzen, és a jelen időben, „éppen akkor, úgy és azt
tapasztaltaméról szóló jegyzőkönyvekkel támassza alá vagy kérdőjelezze meg az adózó
iratainak, könyveinek valóságtartalmát. Az adóhatóság a Javaslat 119. §-a alapján
végezheti az ún. adatgyűjtésre irányuló ellenőrzést, amelynek lényege szerint a
helyszínen próbavásárlással, leltározással, a vállalkozás forgalmi viszonyaira vonatkozó
tények, körülmények rögzítésével, az alkalmazottak foglalkoztatása jogszerűségének
vizsgálatával győződik meg arról, hogy az adózó iratanyaga és az ez alapján készült
bevallás valós ok-okozati összefüggést mutat-e vagy sem. A Javaslat szerint az
adatgyűjtésre irányuló ellenőrzések tapasztalatai lehetnek olyan súlyosak, amelyek
eleve kétségessé teszik, hogy az adott adóévről benyújtott bevallás a tényleges
jövedelmi, forgalmi viszonyoknak a következményét tartalmazzák, ezért a Javaslat
kötelezővé teszi az adóhatóság számára, hogy az ilyen adózók adóbevallását az
adóbevallási időszakot követően haladéktalanul vonja vizsgálat alá.
a 120-124. §-okhoz
Az adóigazgatási (hatósági) eljárás megindításáról a hatályos
szabályozás csak akként rendelkezik, hogy arra hivatalból vagy az adózó
kérelmére, bevallására, bejelentésére kerülhet sor. A Javaslat
kiegészítve e szabályozást nevesíti a hivatalból, illetőleg a kérelemre
induló eljárásokat.
A Javaslat ezen túlmenően a hatályos szabályoknak megfelelően rendezi a hatósági
eljárás általános szabályait (tényállás tisztázás, határozathozatal, az idézés helye,
iratkézbesítés).
a 125-127. §-okhoz
A Javaslat az építményadó, telekadó, a helyi idegenforgalmi adó, a
gépjárműadó, illetve a termékimport esetén megtartja az adóhatósági
adómegállapítást. Ennek értelmében az adózó bejelentése, bevallása,
illetve az adóhatóság rendelkezésére álló adatok alapján kivetéssel
állapítják meg a fizetendő adót. Szintén megtartja a Javaslat az
illetékkiszabás intézményét, melynek a vagyonszerzési illeték, illetve az
illetékekről szóló törvényben meghatározott eljárási illetékek esetén van
helye. A Javaslat a hatályos szabályoknak megfelelően rendezi a kivetés
(kiszabás) során alkalmazandó hiánypótlási, illetve tényállás tisztázási
eljárást.
Illetékkiszabás esetén az illeték alapjául szolgáló forgalmi érték illetékhivatal által
történő megállapítására vonatkozó rendelkezéseket az illetékekről szóló törvény
szabályozza. Tekintettel arra, hogy ezek tartalmukat tekintve eljárási szabályok, a
Javaslat azokat az adózás rendjében szerepelteti.
a 128. §-hoz
Az adóellenőrzés során feltárt adókülönbözetet az adóhatóság utólagos adómegállapítás
keretében írja elő. Az erről szóló határozat meghozatalára nyitva álló határidő 60 nap,
mely határidő kezdő időpontja a hatályos szabályozás szerint az ellenőrzésről készült
jegyzőkönyv átadásának napja. A jegyzőkönyvre az adózó észrevételt tehet, melyek
szükségessé tehetik az ellenőrzés folytatását és annak megállapításairól kiegészítő
jegyzőkönyv átadását. Indokolt, hogy ez esetben a kiegészítő jegyzőkönyv átadásától
kezdődjön a határozathozatalra nyitva álló határidő, ezért a határidő számítására
vonatkozó szabályok ennek megfelelően módosulnak. A jegyzőkönyv nem mindig
adható át személyesen az adózónak, ezért azt sok esetben kézbesítéssel közli az
adóhatóság. A Javaslat szerint ilyenkor a határozathozatali határidő kezdő időpontja a
kézbesítés napja.
a 129. §-hoz
Az adóhatósági határozat, mint közigazgatási határozat tartalmát az Áe. határozza meg.
Az adó, költségvetési támogatás alapjára, összegére kiterjedő ellenőrzések
megállapításairól az adóhatóság határozatot hoz. E határozatnak az adókötelezettségek
sajátosságaiból adódóan számos olyan szükségszerű tartalmi eleme van (pl. fizetési
kötelezettség előírása a fennálló túlfizetésre tekintettel, kiutalás elrendelésekor a
köztartozások figyelembevétele), amely az Áe. általános szabályai alapján a szükséges
részletezettséggel nem határozható meg. A Javaslat ezért ezeket a részletes tartalmi
elemeket rögzíti.
a 130. §-hoz
Az adójogszabályok a különböző jogviszonyokhoz (szerződésekhez, ügyletekhez)
gyakran eltérő adókötelezettségeket kapcsolnak. A jogviszony legalább két alanyt
feltételez és a köztük fennálló jogviszony minősítése az adókötelezettségek
szempontjából mindkettőjüknél meghatározó. Az egységes jogalkalmazás - azonos
tényállási elemeknél azonos jogi következtetések levonása - az adóhatóság
gyakorlatában is alapvető követelmény. Ennek kiemelkedő jelentősége van, ha az
adóhatóság ugyanazon jogviszony alanyainál folytat le - az esetek nagy részében
időbeli eltéréssel - ellenőrzést és a felek közötti jogviszonyt kell minősítenie. Az
alapelvként megfogalmazott törvényi rendelkezés szerint a szerződést, ügyletet és más
hasonló cselekményt az adóeljárásban valódi tartalmuk szerint kell minősíteni, mely
magában foglalja a jogügylet adóhatóság által történő átminősítésének lehetőségét is,
ami az adójogviszonyra kiterjedően bír kötő erővel. Az adóhatóság azonban nem
minősítheti a jogviszonyt annak alanyainál eltérően. Ezt fogalmazza meg a Javaslat
annak kimondásával, hogy az adóhatóság a jogviszony egyik alanyánál tett
megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának
ellenőrzése során.
a 131. §-hoz
Egyes rendkívüli helyzetekben az általános adóelszámolási szabályok nem
alkalmazhatók, ezért a Javaslat - a hatályos szabályozásnak megfelelően - rendezi a
soron kívüli adómegállapítás eseteit. Erre az adózó halálakor, illetve az ország
területének tartós, vagy végleges elhagyása esetén kerülhet sor, de soron kívül állapítja
meg az adóhatóság az adót akkor is, ha a magánszemély és a kifizető, vagy munkáltató
között az adó(előleg) összege tekintetében vita van.
a 132. §-hoz
A feltételes adómegállapítás számos OECD ország gyakorlatából ismert
intézmény. A szabályozás szükségessége főként a jogbiztonság
igényéből vezethető le. Különösen kapcsolt vállalkozásoknál,
multinacionális vállalatoknál számos esetben az tapasztalható, hogy a
bonyolult, hazai viszonyok között szokatlan, atipikus ügyletek adózási,
adójogi megítélése bizonytalan. A piaci viszonyok, az üzleti élet nem tűri
a bizonytalan adózási feltételeket, amely adott esetben értelmetlenné
tehet egy szerződést. Ezért nem várhatnak hónapokig, míg a bonyolult
ügyekben a különböző hatóságok szolgálati útját betartva, a bonyolultabb
ügyekben a Pénzügyminisztérium álláspontját kikérve megszületik a
"végleges" álláspont. Ezekben az ügyekben az adótanácsadók,
tanácsadó cégek álláspontjai sem nyújtanak feltétlen garanciát.
A magyar jogrendszerbe az adóalku nehezen lenne illeszthető. Ezért
formailag a feltételes adómegállapítás az adóhatósági határozat alakját
ölti. A feltételes adómegállapítás nem ad felhatalmazást a törvény
normáitól való eltérésre. Sajátossága, hogy tényleges kötő ereje csak
akkor lesz, ha az adózó az ügyletet ténylegesen az adott tartalommal
hozza létre. Csak előzetesen lehet ilyen adómegállapítást kérni más
országok gyakorlatához hasonlóan: már megkötött ügyletekre, de
különösen a már bevallás alá eső időszakra sohasem. További
sajátossága, amely eltér a korábbi rossz állásfoglalási gyakorlattól, hogy
mindig csak az adott tényállásra alkalmazható, s nincsen precedens
jellege, még ugyanazon ügyfél későbbi ügyeiben sem. Ebből következik,
hogy a jogalkotási törvénnyel ellentétesen norma-jellege fel sem
vetődhet.
A feltételes adómegállapítás a Pénzügyminisztérium hatáskörébe
tartozik. A szigorú, centralizált rendezési módra van szükség azért is,
mert az adóhatóságok jogalkalmazó szervezetként - helyesen - nem
kívánnak önhatalmúlag túllépni a jogszabályok által egyértelműen kijelölt
kereteken. Az általános szabályoknál sokkal szigorúbb
kérelembenyújtási, nyilvántartási, kiadmányozási és más eljárási
szabályokkal kell és lehet gátat vetni annak, hogy szakszerűtlen,
megalapozatlan, utóbb már vissza nem vonható állásfoglalások
kerüljenek az ügyfelek kezébe.
Az ún. feltételes adómegállapítás iránti eljárás kérelemre indul és
díjköteles. A hatályos szabályozás csak konkrét szerződés, illetve
jogügylet vonatkozásában teszi lehetővé a feltételes adómegállapítást az
adókötelezettségek kiszámíthatósága érdekében. A Javaslat ezt kibővíti
a szerződés-típusra, illetőleg szerződés-csomag típusra vonatkozó
feltételes adómegállapítás lehetőségével, melynek következtében az
ugyanazon adózó által kötött, az adott típusnak megfelelő szerződés
egységes adójogi minősítése biztosítottá válik.
A feltételes adómegállapítás iránti eljárás díja jelenleg az érintett szerződés ügyleti
értékének 1%-a, legalább 250 ezer forint, legfeljebb 5 millió forint. A Javaslat
valorizálja a díjakat - azok mértéke a jogi intézmény megszületése, 1996. óta
változatlan - és az alsó mértéket 300 ezer forintban, a felsőt pedig 7 millió forintban
határozza meg. A szerződés-típusra, illetőleg szerződéscsomag-típusra vonatkozó
kérelem esetén a díj 10 millió forint.
A befizetett díj 75%-át vissza kell téríteni a kérelmezőnek, ha az adó
feltételesen nem állapítható meg. A Javaslat új szabályként rendelkezik
arról, hogy a visszautalásról a Pénzügyminisztériumnak a kérelem
jogerős elutasításával egyidejűleg kell intézkednie.
a 133. §-hoz
Az adót az adózónak a törvényben meghatározott esedékesség
időpontjában kell megfizetnie. Előfordulhat azonban, hogy a fizetésre
kötelezett erre az időre az adót egyszerre megfizetni nem tudja. A
Javaslat azokat a szabályokat tartalmazza - a hatályos Art.-vel egyező
módon -, amelyek meghatározzák, hogy az adózó kérelmére az
adóhatóság milyen feltételek mellett engedélyezhet eltérést a törvényben
megállapított szabályokhoz képest. Az adózó fizetési nehézségei mögött
számos ok húzódhat meg. A Javaslat eltérő feltételeket ír elő a
magánszemély, illetőleg a nem magánszemély adózó részére
engedélyezhető fizetési könnyítésekről.
A Javaslat a hatályos előírásoknak megfelelően írja elő, hogy a
kedvezmény után "kamatot" kell fizetni, ami azonban az engedély nélkül
késedelmesen fizetők pótlékának csak a fele, a pótlékolás kezdő
időpontja pedig az adó eredeti esedékessége. A jogi személyek és egyéb
szervezetek, illetőleg azok a magánszemélyek, akik kérelmüket az
esedékesség után terjesztik elő, csak abban az esetben és csak arra az
időszakra fizet a Javaslat szerint a jegybanki alapkamattal azonos
mértékű kamatot, amelyre nézve az adóhatóság a fizetési könnyítést
engedélyezi. Az esedékesség és a kérelem elbírálása közötti időre a
késedelmi pótlékot - a jegybanki alapkamat kétszeresét - kell fizetniük.
Pótlék nélküli fizetési könnyítést csak kivételes méltánylást érdemlő
esetekben engedélyezhet az adóhatóság, amelyet a törvény a
szélsőséges esetek kezelésére tart fenn.
a 134. §-hoz
A Javaslat a hatályos Art.-nek megfelelően rendezi az adótartozás
mérséklésének és elengedésének feltételeit. Magánszemély adósok
esetén az adóhatóság a tőke-, pótlék-, illetőleg bírságtartozást egyaránt
mérsékelheti, ha az adózó és a vele együttélő közeli hozzátartozók
megélhetését a tartozás megfizetése súlyosan veszélyezteti. A
társadalombiztosításban érvényesülő biztosítási elvre tekintettel azonban
továbbra sincs lehetőség a magánszemélyt terhelő járuléktartozás
mérséklésére. Nem magánszemély adózók esetében a jövőben is csak a
pótlék- és bírságtartozás mérséklésére lesz jogosult az adóhatóság.
Magán- és nem magánszemély vállalkozók esetében egyaránt előfordul
esetenként, hogy a pótlék- és bírságtartozásuk a folyó fizetési
kötelezettségekkel együtt már olyan mértékűvé válik, amelynek
megfizetése az adózó gazdasági tevékenységének ellehetetlenülését
eredményezheti. Ennek elkerülése érdekében az adóhatóság a pótlék-
és bírságtartozást - a jelzett körülményre tekintettel - mérsékelheti. Az
ellehetetlenülés körülményeinek fennállását az adózónak kell
bizonyítania, az adóhatóság azonban a kérelem teljesítését a
tőketartozás egy részének (vagy egészének) befizetéséhez kötheti, ami a
hátralékállomány csökkenéséhez vezethet.
a 135. §-hoz
A jogorvoslatok körében a módosítást és a visszavonást, mint a
jogszabálysértő határozat saját hatáskörben történő orvoslásának
eszközét, a Javaslat a hatályos törvénnyel egyező módon szabályozza.
Amennyiben az adózónak az adóhatósággal szemben azért keletkezik visszatérítési
igénye, mert az adóhatóság határozata jogszabálysértő volt, az adóhatóságnak a
visszatérítendő összeg után a késedelmi pótlékkal azonos mértékű (a jegybanki
alapkamat kétszerese) kamatot kell fizetnie. A jövőben a Javaslat szerint ez a
rendelkezés lesz irányadó az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági
adómegállapítás esetén is, ha az jogszabálysértő. Ez alól kivételt képez azonban - azaz
az adóhatóság mentesül a kamatfizetési kötelezettség alól - ha a hibás adómegállapítás
az adózó vagy az adatszolgáltatásra kötelezett érdekkörében felmerült okra vezethető
vissza.
a 136-139. §-okhoz
Az adóigazgatási eljárásban igénybe vehető rendes és rendkívüli jogorvoslati eszközök
közül a hatályos Art. egyedül a fellebbezést nem szabályozza. A fellebbezésnél az Áe.,
mint háttérjogszabály rendelkezései alkalmazandók. Az adóigazgatási eljárás teljes
újraszabályozása azonban - különös figyelemmel arra, hogy az új Áe. előkészítése
folyamatban van - alkalmat teremt arra, hogy a jogorvoslati rendet teljes körűen,
egységesen és áttekinthető formában az adózás rendje szabályozza. A hatályos
szabályokhoz képest határidő módosítást fogalmaz meg a Javaslat, mely szerint
utólagos adómegállapítás esetén - annak összetettségére tekintettel - az adózó számára
nem az általános 15 nap, hanem 30 nap áll majd rendelkezésére a fellebbezés
benyújtására, elegendő időt biztosítva a fellebbezési kérelem részletes és megalapozott
elkészítésére.
a 140. §-hoz
A jogorvoslati szabályok között új cím alatt szerepelnek az új eljárásra utasításra és a
részjogerőre vonatkozó rendelkezések. Az adóellenőrzések gyakran több
adómegállapítási időszakot és több adó-, illetőleg támogatásnemet érintenek. Az
ellenőrzés eredményeként esetlegesen feltárt jogsértések közül az adózó sok esetben
csak egy-egy megállapítást vitat. A hatályos államigazgatási eljárási szabályok nem
ismerik a részjogerő intézményét, az adózó bármely okból nyújt be jogorvoslati
kérelmet, a teljes megelőző adóhatósági eljárást és a megtámadott határozat egészét
felül kell vizsgálnia a felettes adóhatóságnak. Amennyiben pedig olyan
jogszabálysértést tárnak fel, melynek következtében új eljárás elrendelésének van helye,
a korábbi eljárás egészét meg kell ismételni. Az adóhatósági eljárásban ez gyakran azt
eredményezi, hogy a jogorvoslati eljárás, illetőleg az új eljárás időtartama alatt olyan
kérdések is függőben maradnak, melyek egyébként az adózó és adóhatóság között nem
képezik vita tárgyát. Az eljárás egyszerűsítése és a nem vitatott megállapítások
mielőbbi jogerős lezárása érdekében a módosítás megteremti a részjogerő intézményét,
és lehetővé teszi a felettes szerv számára, hogy a csak részben jogszabálysértő határozat
esetén a jogszabálysértő részek tekintetében rendelje el az új eljárást, egyebekben a
határozatot helybenhagyja. Az esetek nagy részében az egyes adókötelezettségek
szorosan összefüggnek, az egyikkel kapcsolatban tett megállapítás kihat a másik
kötelezettségre. Ezért a felettes szervnek a részjogerő megállapításakor minden esetben
vizsgálnia kell az ügy körülményeit, azok lehetővé teszik-e a részjogerőt, vagy a teljes
eljárást szükséges megismételni.
Az új eljárás lefolytatását elrendelő határozatban a felettes szervnek meg
kell határoznia, hogy az új eljárásban az elsőfokú adóhatóság mely
körülményeket, kötelezettségeket vizsgálhatja. Az adózók
jogbiztonságának erősítése és annak érdekében, hogy az adóhatóság
alapeljárásaiban is a lehető legnagyobb körültekintéssel, a tényállás
valamennyi elemét feltárva és értékelve tegye meg megállapításait, az új
rendelkezés előírja, az új eljárásban csak az annak elrendelésére okot
adó körülményeket vizsgálhatja az adóhatóság. Ezzel elkerülhető, hogy
az új eljárásban az adóhatóság a korábbi ellenőrzés során nem vizsgált,
vagy jogszerűnek ítélt körülmények alapján állapítson meg mulasztást az
adózónál.
a 141. §-hoz
A hatályos Art. rendkívüli jogorvoslati formaként szabályozza a felügyeleti
intézkedést. A Javaslat megtartva e rendkívüli jogorvoslati formát két
pontban módosítja a hatályos rendelkezéseket. Egyrészt meghatározza a
felügyeleti jogkörben eljáró szerv döntésének alakiságát, másrészt
újraszabályozza a felügyeleti intézkedés iránti kérelem érdemi vizsgálat
nélküli elutasításának eseteit.
A joggyakorlat szerint felügyeleti intézkedés iránti eljárásban az eljáró
szerv határozatot csak abban az esetben hoz, ha jogszabálysértést
megállapítva felügyeleti intézkedést tesz (megváltoztatja, megsemmisíti a
jogszabálysértő határozatot, vagy új eljárást rendel el). Ez az eljárási
rend megfelel a hatályos jogszabályi előírásoknak, hiszen a rendkívüli
jogorvoslat során csak abban az esetben szükséges hatósági aktus, ha a
korábbi (jogerős) megállapításokhoz képest eltérő jogot, illetőleg
kötelezettséget állapít meg a felettes szerv. Amennyiben
jogszabálysértés nem történt, az érintett (jogerős) határozatot
határozattal nem kell ismételten megerősíteni. A felügyeleti intézkedés
mellőzéséről ezért a felettes szervek levélben tájékoztatják az ügyfelet.
Az egységes adóhatósági joggyakorlat ellenére az adózók esetenként
vitatják a felügyeleti intézkedés mellőzésének formáját. Ezért a
módosítás egyértelműen rögzíti, hogy határozatot csak a felügyeleti
intézkedésről kell hozni.
A hatályos szabályok alapján a felügyeleti intézkedés érdemi
felülvizsgálat nélkül elutasítható, ha a határozat bírósági
felülvizsgálatának kezdeményezésére nyitva álló határidő még nem telt
el, az adózó már kérte a határozat bírósági felülvizsgálatát, illetve azt
nem kérte annak ellenére, hogy a bírósági jogorvoslat lehetőségére
szabályszerűen felhívták a figyelmét. Mindehhez konjunktív feltételt is
szabályoz a törvény, miszerint érdemi vizsgálat nélkül csak akkor
utasítható el a kérelem, ha a határozat jogszabálysértő volta nem
valószínűsíthető. Az ismertetett, meglehetősen széleskörű
jogértelmezésre lehetőséget adó feltételrendszert egyszerűsíti a Javaslat,
melynek értelmében érdemi vizsgálat nélkül akkor utasítható el a
felügyeleti intézkedés iránti kérelem, ha abból megállapíthatóan a
határozat jogszabálysértő volta nem valószínűsíthető vagy az adózó
bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett.
a 142. §-hoz
Tartalmilag a hatályos előírásoknak megfelelően, azonban áttekinthetőbb formában,
külön cím alatt szabályozza a Javaslat a hatósági eljárásban érvényesülő garanciális
jellegű súlyosítási tilalmat, melynek értelmében fő szabály szerint a korábbi ellenőrzési
megállapításokat az ellenőrzés befejezésétől, illetve a határozat jogerőre emelkedésétől
számított egy éven túl az adózó terhére nem lehet módosítani. A tilalom alóli
kivételeket, amikor az adózó egyéni jogbiztonsághoz fűződő érdeke háttérbe szorul (pl.
bűncselekmény elkövetése, társadalombiztosítási ellátási jogosultság esetén) tételesen
nevesíti a Javaslat.
a 143. §-hoz
Az adóhatósági határozatok közül a jogerős másodfokú érdemi határozatok támadhatók
meg bíróság előtt. A bírósági felülvizsgálat szempontjából érdemi határozatnak minősül
minden, az adókötelezettséget érintő, az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy
jogát, kötelezettségét megállapító határozat. Ez alóli kivételként a hatályos Art. a
méltányossági jogkörben a fizetési halasztás és a részletfizetés engedélyezése tárgyában
hozott határozatot nevesíti. A Javaslat a kivételek körét kiegészíti a végrehajtási
kifogás, az adózó ismételt ellenőrzésre irányuló kérelme, illetőleg az adó feltételes
megállapítása tárgyában hozott határozatokkal. Az első két határozattípus bírósági
felülvizsgálatból történő kizárását az indokolja, hogy azok kifejezetten eljárási és nem
érdemi kérdésben születnek, míg az adó feltételes megállapításáról hozott határozatban
a Pénzügyminisztérium az adózó kérelmére valamely jövőbeni ügylet (szerződés)
adójogi következményeit határozza meg, melynek bírósági felülvizsgálata indokolatlan.
a 144. §-hoz
A Javaslat az adóigazgatási eljárásról szóló fejezeten belül rendelkezik az adózók,
illetőleg az adó megfizetésére határozat alapján kötelezett személyek által önként,
határidőben nem teljesített fizetési kötelezettség kikényszerítésének lehetőségéről.
Az adóvégrehajtási szabályok továbbra is a bírósági végrehajtás szabályaira épülnek, s e
két szabályrendszer egymáshoz való viszonyát a Javaslat pontosan meghatározza. A
bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) egésze
szolgál az Art. háttérjogszabályául azzal, hogy a Javaslat csak annyiban állapít meg az
általánostól eltérő adóvégrehajtási részletszabályokat, amennyiben ez valóban indokolt.
Ezzel összefüggésben - egyértelművé téve a bírósági végrehajtó és az adóvégrehajtó
egymáshoz viszonyított státuszát - rendelkezik arról, hogy az adóvégrehajtót az
eredményes végrehajtás érdekében mindazok a jogok megilletik, amit a Vht. a bírósági
végrehajtónak biztosít.
a 145. §-hoz
Az adóvégrehajtási eljárás megindításának feltétele, hogy az adóhatóság a tartozás
fennállását okirattal tudja bizonyítani, azaz - a jogszabályban taxatíve meghatározott -
végrehajtható okirattal rendelkezzék.
Végrehajtható okiratnak minősül a fizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős - nem
csupán az adóhatósági, hanem bármely - hatósági határozat. Ezzel mentesül az
adóhatóság a végrehajtható okirat „előállítása” érdekében történő külön
határozathozatal alól azokban az ügyekben, melyekben a fizetési kötelezettség
tényleges előírása - pl. támogatás-visszatérítésre kötelezés - nem az adóhatóság
hatásköre, viszont a behajtás adóvégrehajtási eljárásban történik.
Végrehajtható okiratnak minősül továbbá önadózás esetén a fizetendő
adót tartalmazó bevallás, illetőleg az adózó által teljesített adóelőleg-
fizetési kötelezettségről szóló ún. előleg-bevallás.
Az adók módjára behajtandó köztartozások esetén a végrehajtási eljárás
megindításának alapja a behajtást kérő megkeresése.
Az adóhatósági adómegállapítás kapcsán a Javaslat az Art.-ben szereplő
korábbi felsorolás kiegészítésével biztosítja az adóhatóság számára,
hogy az adózóval közölt adóhatósági megállapítás végrehajtható okirat
legyen.
a 146. §-hoz
Az adóvégrehajtásban az eljáró adóhatóságok hatásköre és
illetékessége a hatályos szabályokhoz képest alapvetően nem változik.
Főszabály szerint a végrehajtási eljárást az első fokon eljáró adóhatóság
folytatja le.
Sajátos munkamegosztás érvényesül azonban az adók módjára
behajtandó köztartozások végrehajtása esetén, amikor az adóhatóság a
végrehajtást a köztartozás jogosultjának megkeresésére folytatja le. Ha
az adós magánszemély, a belföldi lakóhelye vagy szokásos tartózkodási
helye, ennek hiányában szokásos fellelhetőségi helye szerint illetékes
önkormányzati adóhatóság az eljárásra jogosult szerv, míg jogi személy
és egyéb szervezet köztartozási ügyében az állami adóhatóság jár el,
kivéve, ha törvény a tartozás beszedését más szerv hatáskörébe utalja.
Az Art. 2002-es módosításának köszönhetően 2003. január 1-jétől az
illetékhivatalok mellett az önkormányzatok is élhetnek azzal a
lehetőséggel, hogy önálló bírósági végrehajtó útján hajtják be az őket
megillető köztartozást. E szabály bevezetésének indoka a hatékonyság
fokozása, illetve a költségkímélés azáltal, hogy az önkormányzatnak így
nem kell külön apparátust fenntartania az adótartozások behajtása
érdekében. Az önálló bírósági végrehajtó igénybevétele ugyanakkor nem
kötelező, csupán lehetőség az önkormányzati adóhatóság számára.
Szintén a végrehajtás eredményességét szolgálja az a szabály, amely az
illetékesség megszűnése esetén - ha arról a végrehajtási cselekmény
foganatosítása után szerez tudomást az adóhatóság - az illetékesség
hiányában eljárt adóhatóság által lefolytatott végrehajtást nem tekinti
semmisnek és eltekint az eljárást folytató hatóság részéről a korábban
már foganatosított végrehajtási cselekmények megismétlésétől.
E szakasz tartalmazza továbbá az illetékességi összeütközés esetén
alkalmazandó szabályokat is. A Javaslat az adóvégrehajtások
összeütközése esetére a megelőzés elvét rendeli alkalmazni, melynek
értelmében az a végrehajtó jogosult az eljárás lefolytatására, amelyik az
ingóságot vagy az ingatlant a többieket megelőzően foglalta le, egyidejű
foglalás esetén pedig az eljáró szervek megegyezése szerint kell folytatni
az eljárást.
a 147. §-hoz
A fizetési kötelezettségek külföldön történő érvényesítésének a hatályos Art. 77. §-ában
meghatározott szabályai - a feladat jellegének megfelelően - szinte változatlan
tartalommal kerülnek át a végrehajtási szabályok közé. Ezen túlmenően a Javaslat -
tekintettel arra, hogy Magyarország 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagjává válik -
rögzíti, hogy nem tartozik a pénzügyminiszter által lefolytatott közbeszerzési eljárás
nyertesének hatáskörébe azon fizetési kötelezettségek külföldön történő érvényesítése,
melyek az Európai Közösség tagállamai közötti adóbehajtási jogsegély hatálya alá
tartoznak. Ezen ügyekben ugyanis az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi
Kapcsolattartó Irodája jogosult eljárni.
a 148. §-hoz
A végrehatás alá vonható vagyontárgyak körének meghatározásánál az Art. a Vht.
irányadó szabályait csak egy ponton egészíti ki: a fióktelep útján folytatott
tevékenységgel összefüggésben keletkezett adótartozás végrehajtása során a külföldi
vállalkozás valamennyi belföldön található vagyonára végrehajtás vezethető.
függetlenül attól, hogy az adott vagyontárgy a fióktelep működésével mutat-e bármilyen
kapcsolatot.
a 149. §-hoz
Az Art. 2002. évi módosításával került be a végrehajtási szabályai közé
az adóhatóság által eddig is alkalmazott biztosítási intézkedés
intézménye.
A biztosítási intézkedés célja nem a követelés kielégítése, hanem olyan
helyzet megteremtése, amely biztosítja, hogy később a követelés
kielégíthető legyen. Biztosítási intézkedésként az adóhatóság a
pénzkövetelés biztosítását, továbbá a meghatározott dolog zárlatát
rendelheti el.
A biztosítási intézkedés elrendelését két feltétel együttes teljesülése
esetén teszi lehetővé a Javaslat. Egyrészt annak valószínűsítése
szükséges, hogy a biztosítandó követelés későbbi kielégítése veszélyben
van, másrészt pedig az, hogy az adóhatóságot megillető követelés olyan
stádiumban legyen, amelyben egyelőre még nem elégíthető ki, vagyis a
végrehajtási eljárás még nem kezdeményezhető, mert annak valamely
jogszabályi feltétele hiányzik. A biztosítási intézkedés elrendelésére az
az adóhatóság jogosult, amely a fizetési kötelezettséget megállapító
határozatot hozta.
Az elrendelt biztosítási intézkedés ellen végrehajtási kifogás nyújtható be,
ennek azonban - a jogorvoslat általános szabályaitól eltérően - nincs
halasztó hatálya.
A követelés biztosítására elrendelt intézkedés végrehajtása ugyanolyan
hatályú, mint az azt követő adóvégrehajtás. A biztosítási intézkedés
végrehajtása során elvégzett foglalás hatálya kiterjed a követelés
teljesítése érdekében elrendelt végrehajtásra is, vagyis azt a végrehajtási
eljárás megindítása után nem kell megismételni.
a 150. §-hoz
Az eredményes végrehajtás egyik feltétele a gyorsaság, ezért a Javaslat
az illetékes adóhatóságot az adótartozás behajtása érdekében
szükséges intézkedések, végrehajtási cselekmények haladéktalan
megtételére kötelezi. A végrehajtási eljárás főszabály szerint a
végrehajtható okirat alapján elrendelt végrehajtási cselekmény
foganatosításával - arról szóló külön határozat meghozatala nélkül -
indul meg.
Az Art. a végrehajtási eljárás megindítása kapcsán az adóhatóság határozathozatali
kötelezettségét két esetben írja elő. Eszerint határozatban kell rendelkezni az ingatlan-
végrehajtás elrendeléséről illetőleg a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásba történő
bejegyzéséről.
Mivel az alapvetően jogkövető és fizetőképes adózók az adóhatóság
egyszerű felhívása alapján, önként teljesítik elmaradt
adókötelezettségeiket, az Art. lehetőséget biztosít az adóhatóság
számára, hogy még a végrehajtási eljárás megindítása előtt - annak
költségeit megspórolva - az adótartozás megfizetésére hívja fel az
adózót.
A felhívás nem minősül végrehajtási cselekménynek, és nem
szükségszerűen előzi meg a végrehajtási eljárást. Annak adott esetben
történő alkalmazása az adóhatóság mérlegelési jogkörébe tartozik. Ha az
adóhatóság él a felhívás lehetőségével, akkor a végrehajtási eljárás
tényleges megindítására mindaddig nem kerülhet sor, ameddig a
felszólításban megjelölt fizetési határidő eredménytelenül le nem telt.
a 151. §-hoz
Ha az adózó költségvetési támogatást igényel, vagy adóvisszaigénylési, -
visszatérítési igénye van, ugyanakkor az adóhatóság nyilvántartása
szerint az adózónak tartozása áll fenn, az adóhatóság visszatartási jogát
gyakorolva az igényelt összeg kiutalását megtagadhatja. A tartozás
erejéig az adóhatóság az igényelt összeget visszatarthatja, mellyel a
tartozás megfizetettnek minősül.
Az Art. 2002. évi módosítását megelőzően a visszatartási jog szabályai nem az
adóvégrehajtás, hanem a befizetések elszámolásának szabályai között szerepeltek.
Mivel azonban a visszatartási jog gyakorlása során szintén az önként, határidőben nem
teljesített fizetési kötelezettség teljesítésének kikényszerítéséről van szó, az nem más,
mint az adótartozás érvényesítése érdekében alkalmazott kényszerintézkedés.
Funkcióját tekintve tehát a visszatartási jog gyakorlása végrehajtási cselekménynek
minősül, ezért az intézményt a Javaslat. - változatlan tartalommal - rendeltetésének
megfelelően a végrehajtási eljárásról szóló részben szabályozza.
a 152-156. §-hoz
Az Art 2002. évi módosításának egyik lényeges elem, hogy - követve a bírósági
végrehajtás szabályainak 2001. évi változásait - az adóvégrehajtási eljárásban
is megszűnt a fokozatosság elve, az egyes végrehajtási cselekmények közötti
kötelező sortartás. A 2003. január 1-je előtt hatályos szabályok szerint az
adóhatóság elsőként csak inkasszálhatott, illetőleg munkabérből tilthatta le az
adótartozás összegét, s csak ennek eredménytelensége esetén, kerülhetett sor
ingóvégrehajtásra, majd legvégső esetben az ingatlan-végrehajtás rendelésére.
A 2002. évi módosítást értelmében az adóhatóság mérlegelésétől függ,
hogy milyen végrehajtási cselekményt foganatosít elsőként, sőt dönthet
úgy is, hogy egyidejűleg több végrehajtási intézkedést tesz. Bizonyos
korlátok - alapvetően az adózói jogok védelme érdekében - azonban ezt
követően is érvényesülnek az ingó- és ingatlan-végrehajtás tekintetében.
Az adóhatóságot megillető mérlegelési jogosítvány törvényi korlátja például az, hogy az
ingatlan végrehajtás elrendelésének csak akkor van helye, ha az adótartozás együtt az
500.000 forintot meghaladja. Ennél kisebb összeg esetén csak akkor van lehetőség az
ingatlan-végrehajtásra, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban
áll.
Az ingó és ingatlan végrehajtás elrendelése, illetve a foglalás
foganatosítása tekintetében nem érvényesül a sorrendi kötöttség, a
lefoglalt ingatlan értékesítésére viszont csak akkor kerülhet sor, ha az
ingóvégrehajtás nem vezetett eredményre. Az ingatlanok között további
speciális szabályok vonatkoznak a lakóingatlanra. A jogszabályban
meghatározott lakásigény mértékének felső határát meg nem haladó
nagyságú, az adós és a vele együtt élő közeli hozzátartozók lakhatását
közvetlenül szolgáló lakástulajdon ugyanis a végrehajtás során csak
akkor értékesíthető, ha a végrehajtás más formái nem vezettek
eredményre. Az ingatlan végrehajtást elrendelő adóhatósági határozat
ellen végrehajtási kifogás benyújtásának van helye.
A végrehajtási eljárás jellemzően az adós bankszámlája ellen benyújtott azonnali
fizetési megbízás benyújtásával, illetőleg a bankszámlával nem rendelkező, adófizetésre
kötelezett személyek esetében a tartozás munkabérből történő letiltásának
elrendelésével indul. E végrehatási cselekmények részletszabályait illetően az Art. a
Vht. rendelkezéseire hagyatkozik, s az ott meghatározottaktól csak az inkasszó
tekintetében tartalmaz eltérő szabályokat.
Az Art. - a Vht. vonatkozó rendelkezéseit kiegészítve - külön rendelkezik egy speciális
ingó vagyontárgy, a gépjármű lefoglalásáról. Valamennyi személyre - tehát
magánszemélyekre, jogi személyekre, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező
egyéb szervezetekre egyaránt - kiterjeszti azt a rendelkezést, hogy a vállalkozási
tevékenységet végző adózó üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjárműre
folytatott végrehajtás során, az adóvégrehajtó a végrehajtást kizárólag a törzskönyv
lefoglalásával foganatosítja. A gépjármű törzskönyvének lefoglalása esetén a vállalkozó
tovább használhatja a gépjárművet, folytathatja tevékenységét, így lehetősége nyílik a
tartozás önkéntes teljesítésére. Ha azonban az ezt követő 6 hónapon belül az adózó az
adótartozását nem fizeti meg, az adóhatóság a gépjárművet lefoglalja.
Ingatlan-végrehajtás esetén a végrehajtást elrendelő határozat alapján az illetékes
földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba végrehajtási jogot jegyez be, illetőleg
amennyiben a végrehajtási jog bejegyzésére nincs lehetőség - mert például a tartozás
összege csekély és így nem arányos a végrehajtó ingatlan értékével - az adóhatóság az
adótartozás összegének erejéig és a tartozás megfizetésig jelzálogjogot jegyeztethet be
az ingatlanra. Az ingatlan végrehajtást elrendelő, valamint a jelzálogjog bejegyzéséről
hozott határozat ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak - az erre vonatkozó általános
szabályok szerint - a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van, az e
határozat alapján teendő földhivatali intézkedések megtételének azonban a kifogás
benyújtása nem képezi akadályát. A földhivatal a még nem jogerős határozat alapján
széljegyzi, majd a határozat jogerőssé válását követően soron kívül bejegyzi az
adóhatóságot megillető végrehajtási vagy jelzálogjogot.
A lefoglalt ingatlanok értékesítése szintén a Vht. szabályai szerint zajlik, s az Art. csak
két ponton határoz meg eltérést. Egyrészt, hogy az árverési hirdetményt az árverés
helye szerint illetékes adóhatóság hirdetőtábláján kell kifüggeszteni, másrészt, hogy a
rosszhiszemű árverezőt - nem a bíróság - hanem közvetlenül az adóhatóság kötelezheti
határozattal a vételár különbözet megfizetésére.
A végrehajtás során előfordulhatnak olyan események, amelyek
késleltetik az eljárás lefolytatását, bizonyos végrehajtási cselekmények
foganatosítását, ezért az ingó és ingatlan végrehajtás elhúzódása
szükségessé teheti a már megállapított becsérték módosítását. Erre
adhat alapot a végrehajtási eljárás szünetelése, felfüggesztése, illetőleg
-	az új szabályok szerint - az, ha valaki a lefoglalt vagyontárgyra
tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, amely a végrehajtás
során történő értékesítésnek akadálya, s a vagyontárgynak a foglalás
alóli feloldása iránt végrehajtási igénypert indít.
a 157. §-hoz
Az adóvégrehajtás sajátos értékesítési módjaként szabályozza az Art. 157. §-a az adós
tulajdonát képező ingó és ingatlan vagyontárgyak esetében egyaránt alkalmazható, az
adós és az adóhatóság által kötött egyezséget.
Az egyezség eredményeként a vagyontárgy az egyezség szerint
meghatározott kikiáltási áron, közvetlenül állami vagy önkormányzati
tulajdonba (kezelői jog alá) kerül, és az egyezség szerinti értékével
megegyező összeggel csökkenti az adós tartozását.
A jogszabály két, egymástól eltérő feltételrendszert fogalmaz meg, melynek elemei nem
keverhetők. Arra ad lehetőséget, hogy az állami célok ellátását természetben szolgáló
ingatlan a központi költségvetést megillető tartozás fejében állami tulajdonba
(kezelésbe), illetőleg az önkormányzati feladatokat szolgáló ingatlan az önkormányzati
adóhatóságnál nyilvántartott helyi adótartozások fedezeteként önkormányzati
tulajdonba (kezelésbe) kerüljön.
Garanciális okból - az esetleges visszaélések elkerülése érdekében - a
Javaslat előírja, hogy az egyezség érvényességéhez az önkormányzati
adóhatóság esetében a képviselő-testület, az állami adóhatóság
esetében a pénzügyminiszter jóváhagyása szükséges. E kontroll mind az
ármegállapítás, mind pedig annak az előfeltételnek az ellenőrzése
tekintetében is érvényesül, hogy van-e olyan állami vagy önkormányzati
feladat, amelynek ellátását a lefoglalt vagyontárgy a maga fizikai
valóságában szolgálni tudja.
a 158. §-hoz
A 2003. január 1-je előtt hatályos rendelkezések szerint a már folyamatban lévő
adóvégrehajtási eljárást a bírósági végrehajtó folytatja tovább, ha az adóhatóság annak
során zálogjoggal terhelt ingó vagy ingatlan vagyontárgyat foglalt le. Az Art. 2002. évi
módosítása azonban korlátozza a bírósági végrehajtó eljárásának teljes körűvé tételét
azzal, hogy az adóvégrehajtó ez esetben csupán a zálogjoggal terhelt ingatlan, illetve
ingóság végrehajtását adja át a bírósági végrehajtónak, míg a zálogjoggal nem terhelt
vagyontárgyakra vezetett végrehajtást az adóhatóság hatáskörében hagyja. Ez utóbbi
vagyontárgyak végrehajtásánál ugyanis nincs olyan külön védelmet igénylő jog, mely a
bírósági végrehajtó igénybevételét indokolhatná. Az előbbieknek megfelelően az
adóhatóság csupán a zálogtárgyra vezetett végrehajtással kapcsolatos iratokat és az
adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatást küldi meg a bíróságnak.
a 159. §-hoz
A végrehajtási eljárás során az adóhatóság alkalmazottjának
törvénysértő intézkedése, vagy az intézkedés ilyen módon való
elmulasztása ellen végrehajtási kifogás terjeszthető elő. A kifogás
benyújtására a jogsértésről történt tudomásszerzést követő 8 napon belül
van mód, azonban az ok bekövetkeztétől számított 6 hónap elteltével már
igazolás mellett sincs lehetőség a kifogás előterjesztésére. Az elkésett
végrehajtási kifogást az adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.
A végrehajtási kifogás tárgyában az Áe. szabályaitól eltérően nem a
jogsértő intézkedést, mulasztást elkövető adóhatóság, hanem - a
jogorvoslat garanciális biztosítékaként - a felettes adóhatóság dönt.
Ezzel megváltozik az egyébként megszokott fórumrendszer, hiszen a
másodfokú adóhatóság ez ügyben lényegében első fokú határozatot hoz.
Az előterjesztett kifogás nem hatálytalanítja a végrehajtást foganatosító
kifogásolt végrehajtási cselekményét, mert az csupán a soron következő
végrehajtási cselekmény vonatkozásában bír halasztó hatállyal. (Ingóság
lefoglalása esetén esetében ez azt jelenti, hogy a lefoglalt ingóság az
előterjesztett kifogás ellenére a foglalás hatálya alatt marad, azonban azt
a végrehajtási kifogás elbírálásáig nem lehet elszállítani vagy
értékesíteni.)
A végrehajtás során hozott határozatok ellen - az Áe általános szabályai alapján -
főszabály szerint nincs helye fellebbezésnek, a kifogás elbírálása tárgyában hozott
határozat ellen azonban fellebbezési jogot biztosít a Javaslat.
A gyakorlatban vitatott, hogy a bírósági végrehajtó által foganatosított jogszabálysértő
végrehajtási cselekményeket a Vht.-ben, vagy az Art.-ben szabályozott jogorvoslati
rend alapján lehet megtámadni, a jogorvoslati kérelem elbírálása a helyi bíróság vagy a
felettes adóhatóság hatáskörébe tartozik-e. Az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás
elősegítése érdekében a Javaslat e szakaszban pontosítja, hogy az adótartozás behajtása
érdekében eljáró adóvégrehajtó, illetve az adóhatóság által megbízott bírósági
végrehajtó törvénysértő intézkedései, mulasztásai ellen egyaránt az itt szabályozott
kifogási szabályok alapján nyílik lehetőség jogorvoslat érvényesítésére. Az
önkormányzat által megbízott bírósági végrehajtó intézkedéseinek felülvizsgálata tehát
a megyei közigazgatási hivatal hatáskörébe tartozik, ugyanúgy, mintha a végrehajtást az
adóhatóság alkalmazásában álló adóvégrehajtó foganatosította volna.
a 160. §-hoz
A jogerős határozat végrehajtható, de ha a rendkívüli jogorvoslati
eljárásban, illetőleg a bírósági felülvizsgálat során a határozat
megváltoztatása, megsemmisítése várható, az adóhatóság a nehezen
helyreállítható károk bekövetkezésének elkerülése érdekében a
végrehajtási eljárást felfüggesztheti.
A végrehajtási eljárás szünetelése - eredményét illetően - a végrehajtás
felfüggesztéséhez hasonló jellegű jogintézmény a végrehajtási eljárás
szünetelése. Ennek lényege, hogy az egyébként már megindítható
végrehajtási eljárást az adóhatóság nem kezdeményezi, illetőleg nem
kezdi meg. Ha pedig a végrehajtási eljárás már folyamatban van, akkor a
soron következő végrehajtási cselekményt nem teszi meg.
A végrehajtási eljárás szünetelésének okait a e szakasz második
bekezdése tartalmazza. Szünetel a végrehajtás, ha
-	az adózó kérelmére az adóhatóság fizetési halasztást vagy
részletfizetést engedélyezett,
-	a fizetési halasztás, részletfizetés vagy az adótartozás mérséklésére
irányuló kérelem tárgyában jogerős döntést még nem hoztak,
-	az adózó meghalt, illetőleg megszűnt, az adó megfizetésére
határozattal kötelezett személyt megállapító határozat jogerőre
emelkedéséig, illetőleg
-	külön törvény így rendelkezik.
Külön törvény rendelkezésének kell tekinteni ez esetben a Vht.-t magát,
amelyben szünetelési ok a végrehajtás alá vont vagyontárgy
tulajdonjogát tisztázó jogvita folyamatba léte. Ha tehát az adóstól lefoglalt
ingó vagy ingatlan vagyontárgyról harmadik személy azt állítja, hogy az ő
tulajdonát képezi, és ennek megállapítása érdekében a bíróságnál
igénypert indít, az igényper befejezéséig az adóhatóságnak nincs joga a
foglalást követően az értékesítés irányába további cselekményeket
foganatosítani.
Az adózó halála, illetőleg megszűnése azért szünetelteti a végrehajtási
eljárást, mert amíg nem tisztázódik, hogy van-e az adótartozás
megfizetéséért mögöttes felelősséggel tartozó személy, az eljárás egyik
alanya átmenetileg hiányzik.
Nem szünetel a végrehajtás, ha:
-	az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmét az
adóhatóság jogerős határozattal elbírálta, az újabb fizetési könnyítési vagy
adótartozás mérséklése iránti kérelmére a végrehajtás nem szünetel. Nem lenne
helyes ugyanis, ha a törvény maga kínálna lehetőséget azok számára, akik fizetési
kötelezettségük teljesítése helyett - visszaélve a törvénynek a szünetelésre
vonatkozó rendelkezésével - csak azért nyújthatnának be újabb és újabb kérelmet,
hogy a végrehajtási eljárást örökösen a szünetelés állapotában tarthassák. Ezért a
Javaslat a szünetelés joghatását csak az első kérelem benyújtásához fűzi. Az
ugyanazon tárgyban előterjesztett újabb és újabb beadványok ilyen hatással már
nem bírnak, csak abban az esetben, ha az adóhatóság engedélyezi a fizetési
könnyítést, tehát ha fizetési halasztásban, vagy részletfizetési kedvezményben
részesíti a kérelmezőt.
-	az adóhatóság az árverést már kitűzte, az adózó által benyújtott fizetési könnyítési
vagy adótartozás mérséklése iránti méltányossági kérelem a végrehajtást nem
szünetelteti. A végrehajtási eljárás során előterjesztett fizetési könnyítés
engedélyezésére irányuló kérelmeknek - egy ízben - az elbírálásáig terjedően van
eljárást felfüggesztő eredménye, a módosítás azonban ezt a joghatást időbeli
korláthoz köti. Ha a fizetési halasztásra, részletfizetésre, a tartozás mérséklésére
irányuló adózói kezdeményezés a lefoglalt vagyontárgyak árverésének kitűzését
követően történik, az adóhatóság az eljárást nem szünetelteti. A rendelkezés indoka,
az, hogy az árverés kitűzése az adóhatóság apparátusán kívül más szervezeteket,
személyeket is eljárásra késztet, így az ilyen típusú kérelmek eljárást felfüggesztő
hatálya súlyos többletköltség forrása lenne, és tovább rontaná a lefoglalt vagyon
értékesítési esélyét.
a 161. §-hoz
A Javaslat előírja, hogy a végrehajtás és az azzal összefüggő
nyilvántartás tekintetében az adók módjára behajtandó köztartozások
esetében is e Javaslat rendelkezéseit kell alkalmazni. E tartozások
jogosultja - amennyiben a tartozás összege az 1000 forintot meghaladja,
és azt ő maga nem tudja behajtani - a végrehajtás érdekében
negyedévenként keresheti meg az adóhatóságot.
E rendelkezéseket kell alkalmazni továbbá abban az esetben is, ha az
illetékességi területén folytatott végrehajtás akadálya vagy
eredménytelensége esetén a köztartozás beszedésére jogosult
önkormányzati adóhatóság másik önkormányzati adóhatóságot vagy
illetékhivatal másik illetékhivatalt keres meg behajtás végett. Azonban ha
az illetékhivatal vagy az önkormányzati adóhatóság végrehajtási ügyében
megbízottként bírósági végrehajtó jár el, a megkeresésre a Vht. 33. §-át
rendeli alkalmazni a Javaslat.
A megkeresésre történő behajtásra vonatkozóan a Javaslat a kötelezett
személye, illetőleg a kötelezett tulajdonában lévő vagyontárgy
fellelhetőségi helye szerint differenciált, speciális illetékességi
szabályokat állapít meg.
A behajtást végző adóhatóság munkáját elősegítendő a Javaslat előírja,
hogy az adóhatóság csak olyan megkeresés teljesítésére köteles, amely
tartalmazza a végrehajtás foganatosításához szükséges, e szakaszban
meghatározott adatokat.
Mivel a megkeresés alapján foganatosított behajtási feladatok jelentős
többletterhet rónak az adóhatóságra, és számos esetben
eredménytelenül zárulnak olyan többlet költségeket eredményeznek, amit
sem a megkereső, sem a tartozás kötelezettje nem térített meg az
adóhatóságnak. Ezért az adóhatóság a megkereső hatóságot (szervet)
kötelezheti az ingó- és ingatlan-végrehajtás során megállapított
végrehajtási költségminimum megelőlegezésére.
Az adóhatóság a megkeresésben foglalt tartozások végrehajtását csak a
pontos, szükség szerint kiegészített adatok alapján, illetőleg a
költségátalány megfizetését követően indítja meg.
Az adóhatóság a sikeresen lefolytatott végrehajtási eljárás során
beszedett tartozást haladéktalanul átutalja a megkereső hatóság
számlájára, ellenkező esetben a behajtási eljárás eredménytelenségéről
értesíti megkereső hatóságot.
Eddig az Art. hatásköri szabályai tartalmazták a vámhatóság és a -
végrehajtási eljárásban a vámhatóság képviselőjeként eljáró, illetőleg az
ingó-, ingatlan-végrehajtást foganatosító - adóhatóság vonatkozásában
azt az elszámolási szabályt, hogy amennyiben a végrehajtás során
érvényesített összeg a fizetésre kötelezettet terhelő tartozások
mindegyikére nem nyújt fedezetet, az adóhatóság a bevételt a különböző
tartozások arányában számolja el, és utalja át a megkereső
vámhatóságnak. A Javaslat e szabályt a jövőben a végrehajtási eljárás
során általános érvénnyel rendeli alkalmazni. Kiterjeszti tehát arra az
esetre is, ha például az önkormányzati adóhatóság az adózó helyi
adótartozása, illetve megkeresésre a magánszemély valamely más
hatósággal szemben fennálló tartozásának behajtása érdekében
egyaránt foganatosít eljárási cselekményeket, és az így beszedett
összeg a tartozás egészére nem nyújt fedezetet.
Amikor az adóhatóság adók módjára behajtandó köztartozás beszedése
érdekében, megkeresésre foganatosít végrehajtási cselekményeket, nem
saját követelését érvényesíti, ezért hatásköre csupán arra terjed ki, hogy
a tartozás jogosultjának megbízásából a megkeresésben megjelölt
összeg behajtása érdekében intézkedjen. Mivel a beszedendő összeg
jogosultja nem az adóhatóság, rendelkezési joga nem terjed ki arra, hogy
a köztartozásra fizetési könnyítést engedélyezzen, a tartozást
mérsékelje, vagy behajthatatlanság címén törölje. Ez utóbbi esetben az
adóhatóság haladéktalanul értesíti a megkereső szervet a végrehajtási
eljárás sikertelenségéről.
a 162. §-hoz
Ha az adóhatóság megállapítása szerint a tartozás behajthatatlan, mert
valamennyi végrehajtási cselekmény minden helytállni köteles személlyel
szemben eredménytelen volt, helye van az ún. behajthatatlanság címén
történő törlésnek. A törölhetőség legkorábbi időpontját illetően az
egységes szabályozására törekedve a Javaslat kimondja, hogy az
adótartozás törlésére az esedékessé válást követő 6 hónapig nem
kerülhet sor.
A behajthatatlanság címén törölt tartozás az adóbehajtáshoz való jog
elévülési idején belül újra előírható, ha az adós vagyoni viszonyainak
változása következtében behajthatóvá válik.
Az adótartozás végrehajtásához való jog elévülése esetén a
továbbiakban nincs lehetőség a tartozás érvényesítésére, ezért e
behajthatatlan összeg nyilvántartására sincs lehetőség. A Javaslat e
szakasz módosításával megteremti ennek jogszabályi alapját azáltal,
hogy kiegészíti a tartozás behajthatatlanná nyilvánítására okot adó
körülmények körét.
a 163. §-hoz
A Javaslat a végrehajtási eljárást olyan többletfeladatnak tekinti, amit az
adózók jogsértő mulasztásukkal idéznek elő, ezért kimondja, hogy a
végrehajtással kapcsolatban felmerült költségek az adózót, illetőleg az
adók módjára behajtandó köztartozás fizetésére kötelezett személyt
terhelik.
A Javaslat csak példálózó jelleggel sorol fel olyan többletköltség
típusokat, amelyek mérhetően egy végrehajtási eljárás áthárítható
költségelemei. Ezeken kívül azonban a végrehajtás során felmerülnek
egyéb költségek is, melyeket tételesen kell felszámítani és az adózóval
megtéríttetni, oly módon, hogy a végrehajtást olyan bevétel eléréséig kell
folytatni, ami fedezetet nyújt a végrehajtási eljárás költségekre is.
A Javaslat azt a személyt, akinek az ügyében ingó, vagy ingatlan
végrehajtására kerül sor, 2000 forint költségminimum viselésére kötelezi,
melyet akkor is meg kell fizetni, ha a tételesen kimutatott kiadások nem
érik el ezt az összeget.
2003.	január 1-jétől hatályos az a rendelkezés, amely szerint a biztosítási intézkedést
elrendelő határozat megsemmisítése esetén a biztosítási intézkedéssel felmerült
költségeket az adóhatóság viseli.
a 164. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozással megegyezően megkülönbözteti egymástól
az adó megállapításához, illetőleg az adótartozás végrehajtásához, költségvetési
támogatás kiutalásához való jog elévülését. Az időmúlás az adózásban is a
jogérvényesítés megszűnését eredményezi, az elévülési idő leteltét követően az
adóhatóságnak megszűnik az a joga, hogy az adókötelezettségek teljesítését
ellenőrizze, jogszabálysértés esetén a bevallani elmulasztott adót, a
jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatást megállapítsa. Az
adómegállapításhoz való jog elévülését minden esetben annak a naptári évnek az
utolsó napjától kell számítani, amelyben az adót be kellett volna vallani, vagy
bevallás hiányában is meg kellett volna fizetni, illetőleg a költségvetési
támogatást igénybe lehetett volna venni. Az elévülési idő 5 év, ami hat hónappal
meghosszabbodik, ha az adóbevallást, illetőleg a költségvetési támogatást az
elévülési idő bekövetkeztét megelőző hat hónapon belül nyújtják be, annak
érdekében, hogy az adóhatóságnak legyen ideje az ilyen kései
kötelezettségteljesítést is ellenőrizni. Ha bíróság állapítja meg, hogy adó-,
társadalombiztosítási csalást, illetve csalást az adóra, járulékra nézve követik el,
az adómegállapításhoz való jog elévülése a büntethetőség elévüléséhez igazodva
áll be. Új elem az elévülési szabályokban, hogy a túlfizetés visszaigényléséhez
való jogot a Javaslat a költségvetési támogatás igényléséhez hasonlóan
elévültnek tekinti, ha a visszaigénylés megnyíltának éve utolsó napjától számított
5 év eltelt. A túlfizetés ugyanis az adójogviszonyokkal összefüggésben
keletkezik, ezért a visszaigényléshez való jog ésszerűen korlátozható az elévülés
kimondásával.
Az adómegállapításhoz való jog egy esetben szakad meg, ha az adózó az
önellenőrzésében saját javára módosítja az adókötelezettségét. Ez esetben az
elévülés az önellenőrzési lap benyújtásának éve utolsó napjától újra kezdődik.
Az adóigazgatási eljárásban elválik egymástól az adómegállapításhoz való jog -
azaz, amíg kötelezettség vagy jog megállapítható, illetve előírható -, és a
végrehajtáshoz való jog. Az adómegállapításhoz való jog elévülését követően
akár évekig élhet még az adóhatóság végrehajtási jogával. Ez azt is
eredményezheti, hogy ha egy adott kötelezettség utóbb az adómegállapításhoz
való jog elévülését követően jogszabálysértőnek bizonyul, az adóhatóság a
sérelmet már nem orvosolhatja, viszont - mivel végrehajtáshoz való joga még
nem évült el -, azt köteles végrehajtani, mely nyilvánvaló jogsérelmet jelent az
adózónál. E helyzet feloldása érdekében a Javaslat lehetővé teszi az adóhatóság,
illetve a felettes szerv részére a jogszabálysértő adómegállapítás tekintetében az
adóvégrehajtáshoz való jog korlátozását, illetve megszüntetését.
Megtartja a Javaslat azt a több évtizedes rendelkezést, amely sajátosan
szabályozza az illeték-megállapításhoz való jog elévülését, ez esetben az
elévülési időt annak az évnek az utolsó napjától kell számítani, amikor a
vagyonszerzés bejelentésének elmulasztása az illetékhivatal tudomására jut.
A hatályos szabályok szerint az adómegállapításhoz való jog az adóhatósági
határozat bírósági felülvizsgálata esetén a kereset benyújtásától a bíróság
határozatának jogerőre emelkedéséig nyugszik. A bírósági jogorvoslati
eljáráshoz igazodva módosul a rendelkezés, melynek értelmében a másodfokú
adóhatósági határozat jogerőre emelkedésétől a bíróság határozatának jogerőre
emelkedéséig, felülvizsgálati kérelem esetén pedig annak elbírálásáig nyugszik
az elévülés.
A megállapított adókötelezettséget, akár az adózó, akár az adóhatóság állapította
azt meg, az esedékesség évének utolsó napjától számított 5 évig hajthatja végre
az adóhatóság. A végrehajtási cselekmény alkalmazása egyszeri, hat hónapos
meghosszabbodást eredményez.
A Javaslat összhangba hozza az adóvégrehajtáshoz való jog elévülési szabályait a
végrehajtási eljárás szünetelésének, felfüggesztésének szabályaival, mely szerint
a végrehajtási eljárás szünetelésének és felfüggesztésének eseteiben mindig
nyugszik az adóvégrehajtáshoz való jog. Az adóhatósági végrehajtás akadályát
képezheti, ha az adózó vagyonára az ellene folyó büntetőeljárásban bűnügyi
zárlatot rendeltek el. Annak érdekében, hogy a bűnügyi zárlat ideje alatt ne
évüljön el a tartozás végrehajtásához való jog, a Javaslat kimondja, hogy az
adózó vagyonának egészére elrendelt bűnügyi zárlat időtartama alatt nyugszik az
elévülés.
Az adóhatóság által megkeresés alapján behajtott köztartozások az azokat
megállapító anyagi jogi szabályok szerint évülnek el. Ha az elévülésükre nincsen
rendelkezés, a végrehajtáshoz való jog elévülése tekintetében a Javaslat
rendelkezései az irányadóak.
a 165-167. §-okhoz
Az adó késedelmes megfizetése esetén, illetőleg a költségvetési
támogatás esedékesség előtti igénybevétele esetén a jogosulatlan
pénzhasználatért késedelmi pótlékot kell fizetni. Pótlékot a
késedelemben töltött napokra kell felszámítani, a pótlék mértéke pedig
igazodik az aktuális pénzpiaci viszonyokhoz, minden késedelemben
töltött nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat
kétszeresének 365-öd része.
A pótlékszámítás során a pótlék alapját adónként, illetve
támogatásonként kell figyelembe venni, kivéve, ha az adóhatóság azokat
egy számlán tartja nyilván. Az adózónak lehet, hogy egyidejűleg
ugyanazon adóhatóságnál tartozása áll fenn, azonban más adó-, illetve
támogatásnemben túlfizetése van. Méltánytalan helyzetet teremtene, ha
az adóhatóság a tartozás után pótlékot számítana fel, viszont a túlfizetés
összegét „ingyen” tartaná magánál. Ezért főszabályként az adóeljárásban
a nettó pótlékszámítás elve érvényesül, azaz a pótlék alapját csökkenteni
kell az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, más adóval
kapcsolatban fennálló túlfizetés összegével. A nettó pótlékszámítás nem
alkalmazható, ha a pótlékot adóhiány után számítja fel az adóhatóság, ez
esetben ugyanis egyértelműen tetten érhető az adórövidítésre irányuló
adózói magatartás - hiszen adóhiányról akkor beszélhetünk, ha
adókötelezettségét eltitkolta az adózó, azaz nem csak nem fizette meg,
de nem is vallotta be -, mely esetben a további adócsalástól nem biztosít
kellő visszatartó erőt a „csak” nem fizetőkre megállapított kedvezőbb
pótlékszámítási szabály alkalmazása. Adóhiány esetén is lehetőség van
azonban arra, hogy az adóhatóság vezetője kivételes méltánylást igénylő
okból az esedékesség napjánál - mely a pótlékszámítás kezdő napja -
későbbi időpontot állapítson meg akár hivatalból, akár kérelemre.
A hatályos Art. az adó késedelmes megfizetése esetén kiszabható
késedelmi pótlék felszámításával kapcsolatban csak a számítás kezdő
időpontját határozta meg, így kérdéses volt, hogy a napi tételek
felszámítását mely időpontig kell folytatni. A Javaslat - a mai
gyakorlatnak megfelelően - pontosan meghatározza az adóhiány után
felszámított késedelmi pótlékszámítás kezdő- és végpontját. Ennek
megfelelően az utólagos adóellenőrzés során megállapított adóhiány
késedelmi pótléka az eredeti esedékességtől az ellenőrzésről felvett
jegyzőkönyv keltének napjáig számítható fel. Egyes esetekben
méltánytalanságot eredményezhet, ha az adóhatóság több évet átfogó
ellenőrzése során megállapított - csekély súlyú jogsértésre
visszavezethető - adóhiány alapján esetleg ötéves késedelmes
adófizetés után állapítana meg pótlékot, ezért a Javaslat az adóhiány
mellett a késedelmi pótlékot legfeljebb három évre engedi felszámítani.
A Javaslat megszünteti az önkormányzati adóhatóság azon
jogosítványát, hogy a helyi adók tekintetében az adózás rendjétől eltérő,
önkormányzati rendeletben meghatározott feltételek alapján mérsékelje
vagy engedje el az adótartozást, így ez a szabály a továbbiakban a
késedelmi pótlék kapcsán sem alkalmazható.
Késedelmes fizetés esetén a Javaslat lehetővé teszi a késedelem
igazolását, azonban pótlék alóli mentesülést csak az eredményezhet, ha
a késedelmet elháríthatatlan külső ok idézte elő.
a 168-169. §-hoz
Az önadózás rendszerében lehetőséget kell biztosítani az adózók
számára, hogy a bevallásukban esetlegesen elkövetett hibáikat saját
maguk korrigálják. Ennek eszköze az önellenőrzés, melyhez
jogkövetkezményként az önellenőrzési pótlék kapcsolódik. A Javaslat az
önellenőrzési pótlék jogintézményét a hatályos Art.-nek megfelelően
szabályozza.
Annak érdekében, hogy az önellenőrzés vonzó legyen az adózók
számára és éljenek az önkorrekció lehetőségével, mértékének
érzékelhetően alacsonyabbnak kell lennie annál a szankciónál, melyet az
adóhatóság szab ki abban az esetben, ha ellenőrzés során tárja fel a
jogszabálysértést. Az önellenőrzési pótlék mértéke ennek megfelelően a
késedelmi pótlék fele, azaz a jegybanki alapkamattal egyezik meg,
azonban a késedelmi pótlék 75%-a, ha ugyanazon bevallást önellenőrzi
ismételten az adózó. Az önellenőrzéssel helyesbített adóalap és adó,
illetve költségvetési támogatás bevallásával az adózó mentesül a
jogszabálysértés jogkövetkezményeként egyébként előírt adóbírság és a
mulasztási bírság alól, a helyesbített adó, illetve az önellenőrzési pótlék
megfizetésével pedig a késedelmes adófizetéshez általában kapcsolódó,
az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól.
Az általános forgalmi adóhoz kapcsolódóan a Javaslat sajátos
pótlékszámítási szabályokat állapít meg annak érdekében, hogy az
egymással szoros kapcsolatban álló áfa-elszámolási időszakok
önellenőrzése ne okozzon pótlékhalmozódást.
Az önellenőrzési pótlék bár alapjaiban objektív jellegű szankció, kivételes
méltányosságból mérsékelhető, vagy el is engedhető. Ehhez azt kell
bizonyítani, hogy az adózó adókötelezettségének teljesítése során a tőle
elvárható körültekintéssel járt el. Az adóhatóság a mérséklésnél az eset
összes körülményét mérlegelni köteles.
a 170-171. §-hoz
A költségvetési bevételi érdekeit leginkább veszélyeztető
adójogszabálysértés az adóköteles jövedelem, bevétel eltitkolása, illetve
a jogosulatlan támogatásigénylés és adóvisszaigénylés, éppen ezért
ehhez kapcsolódik az adóigazgatási eljárásban az arányában
legsúlyosabb szankció az adóbírság is, melynek mértéke fő szabály
szerint a feltárt adóhiány 50%-a. Objektív mértéke ellenére azonban az
adóbírság is vétkességi alapú szankció, azaz kiszabásakor az
adóhatóságnak mérlegelnie kell a jogsértés körülményeit, az adózó által
tanúsított magatartást, melynek eredményeként kivételes
méltányosságból mérsékelheti a bírságot, vagy akár el is tekinthet a
szankcionálástól.
A Javaslat alapvetően a hatályos Art.-nek megfelelően szabályozza az
adóbírságot, azon egy ponton módosít. Az adóhatóság az adózó terhére
megállapított, az esedékesség napján meg nem fizetett adókülönbözet
(adóhiány) után adóbírságot szab ki. A gyakorlatban több alkalommal
előfordult, hogy az adókülönbözet megfizetése az esedékesség napjáig
nem történt meg, ugyanakkor e napon az adózó adófolyószámláján
túlfizetés mutatkozott, ami akadályát jelentette az adóbírság
kiszabásának annak ellenére, hogy e túlfizetést az adózó pár napon belül
visszaigényelte vagy átvezettette. Ennek következtében az
adókülönbözet megfizetésére nem került sor, ugyanakkor az adóhiány
megállapítására sem volt lehetőség, s így az adózók a pár napos
túlfizetés következtében mentesültek az adóbírság terhe alól.
Minderre azért kerülhet sor, mert az adózó az általa teljesített
túlfizetéssel szabadon rendelkezik, az adóhatóság a túlfizetés összegét
hivatalból nem, kizárólag az adózó kérelmére számolhatja el az általa
nyilvántartott más adótartozásra. A jogszabály ilyen módon történő
„kijátszásának” megakadályozása érdekében a Javaslat csak az eredeti
esedékesség napjától legalább az ellenőrzés megkezdésének napjáig
fennálló túlfizetés esetén mentesít az adóbírság megfizetése alól, hiszen
csak ekkor feltételezhető teljes bizonyossággal, hogy az adózó az
adófolyószámláján mutatkozó túlfizetést az adófizetési kötelezettség
teljesítésére szánta.
a 172. §-hoz
A mulasztási bírságra vonatkozó szabályozás taxatív módon határozza
meg azokat az eseteket, amikor a magánszemély, illetőleg más adózó a
törvényben meghatározott mértékig mulasztási bírsággal sújtható. A
Javaslat - a hatályos szabályozásnak megfelelően - a tételes bírságra
helyezi a hangsúlyt és egységesen határozza meg a bírság maximális
mértékét 100 ezer, illetve 200 ezer forintban, attól függően, hogy a
mulasztást elkövető adózó magánszemély-e vagy sem. A Javaslat
módosítja ugyanakkor az adóhatóság által foganatosítható intézkedések
(lefoglalás, üzletlezárás) szabályait, s ennek kapcsán bővül a mulasztási
bírság kiszabására okot adó körülmények köre is. Az általános tételű
mulasztási bírság kiszabására valamennyi, az üzletlezárásra okot adó
adózói magatartás - vagyis nem csupán a nyugtaadási kötelezettség
elmulasztása, de a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, illetve
igazolatlan eredetű áru forgalmazása - esetén sor kerülhet.
Alacsonyabb a kiszabható mulasztási bírság felső mértéke hibás bevallás
esetén (10 ezer, illetve 100 ezer forint) és néhány jogszabálysértés -
jellegéből adódóan - továbbra is százalékos mértékkel szankcionálható,
mint a feltöltési kötelezettség elmulasztása, indokolatlan
előlegmérséklés, eljárási illetékfizetési kötelezettség nem teljesítése, az
adólevonási kötelezettség elmulasztása, illetve a levont adó meg nem
fizetése. Megmarad a mulasztási bírságnak az a rendelkezése, mely a
Javaslatban külön nem nevesített, de más adójogszabályban előírt
kötelezettség elmulasztását rendeli szankcionálni.
A mulasztási bírság szabályok minden esetben az adóhatóság által
kiszabható legmagasabb bírság összegét határozzák meg, mely nem
jelenti azt, hogy bármely jogszabálysértés esetén a törvényben
meghatározott összeget kellene bírságként megállapítani. A kiszabott
bírságnak minden esetben arányban kell állnia az elkövetett
jogszabálysértéssel, ezért az adóhatóságnak a szankcionáláskor nem
csupán joga, hanem kötelezettsége az eset összes körülményét
mérlegelni és azok tükrében meghatározni a bírság összegét. Ez tehát
akár nulla forint is lehet, azaz az adóhatóság méltányolható esetben
eltekinthet a szankcionálástól. Egyes adókötelezettségek (bejelentés,
bevallás, adatszolgáltatás) késedelmes teljesítése esetén nem szabható
ki mulasztási bírság, ha a mulasztó késedelmét azzal igazolja, hogy úgy
járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A hatályos mulasztási bírság szabályok a Javaslatban kiegészülnek két
új tényállással. Tekintettel arra, hogy az adóhatósági adómegállapítás
kizárólag az adatszolgáltatásra kötelezettek által hiánytalanul közölt,
pontos adatok alapján működtethető eredményesen, a Javaslat szigorítja
az ezen adatszolgáltatással kapcsolatos mulasztás szankcióját, csakúgy
mint a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartással
kapcsolatos kötelezettségek megsértésének bírságát, mely
kötelezettségeket a 18/2003. (VII. 16.) PM rendelet szabályozza.
a 173-174. §-hoz
Az Art.-nek az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiség (műhely, üzlet, telep
stb.) lezárására vonatkozó előírásai bevezetésük óta folyamatosan módosultak, egyrészt
részletszabályokkal egészültek ki, másrészt bővült az ezen szankcióval sújtható adózói
magatartások köre. Ennek következtében a szabályozás bonyolulttá, indokolatlanul
sokrétűvé vált. Eltérő jellegű és mértékű szankciókat állapított meg a jogszabály az
ismételten elmulasztott számla- vagy nyugtaadási kötelezettség, illetőleg a be nem
jelentett alkalmazott foglalkoztatása, valamint az igazolatlan eredetű áru forgalmazása
tekintetében. A Javaslat a könnyebb áttekinthetőség érdekében, és az egységes
megítélés szándékát szem előtt tartva ezen adózói jogszabálysértések
jogkövetkezményeit újraszabályozza. Részben szigorítja a lezárás időtartamát, illetve
minden egyes esetben lehetővé teszi a mulasztási bírság kiszabását, erre ugyanis az
eddigiekben csak a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása esetén kerülhetett sor. Az
adóhatóság a számla- vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt elmulasztásakor, a be
nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, valamint az igazolatlan eredetű áru
forgalmazása esetén pedig már első alkalommal az adóköteles tevékenység célját
szolgáló helyiséget 12 nyitvatartási napra lezárja, illetőleg az adóköteles tevékenység
gyakorlását ugyanezen időtartamra felfüggeszti. A jogsértések ismételt előfordulása
esetén a lezárás illetve felfüggesztés időtartama 30, majd minden további alkalommal
60 nyitvatartási nap. A Javaslat az említett adózói magatartások ismétlődése
tekintetében bevezet egy elévülési időt. Eszerint az ismétlődésre vonatkozó szabályok
nem alkalmazhatóak, ha két egymást követő ugyanolyan mulasztás között 3 év eltelt.
Mindhárom esetkörre vonatkozik a jövőben az a szabály, hogy ha az adózó
tevékenységét más adózóval közös helyiségben folytatja, a lezárást csak a helyiségnek a
kötelezettségét elmulasztó adózó által használt részére (részeire) vagy a tevékenység
gyakorlásához használt tárgyaira kell foganatosítani.
a 175. §-hoz
Az adóztatás során az adózók és az adóhatóság kapcsolatában
rendkívüli mennyiségű adat, tény, körülmény rögzítésére és közlésére
kerül sor. Az adatok áramlását és számítástechnikai eszközökkel történő
feldolgozását segíti, ha az adatok egységesített rendben és formában
jelennek meg. Ennek eszközei a különböző bevallások, nyilatkozatok,
adatszolgáltatások során felhasználható nyomtatványok. A Javaslat az
adóhatóságokat, a Kormányt, illetőleg a pénzügyminisztert hatalmazza
fel a nyomtatványok rendszeresítésére, tartalmának meghatározására, a
forgalmazás megszervezésére, a forgalmazók kiválasztásának
szabályozására. A számítástechnika nem csak az információt felhasználó
adóhatóság rendelkezésére áll, hanem az adózók is egyre szélesebb
körben használnak nyilvántartásaik, könyvvezetéseik, számlázásuk,
bérszámfejtésük során számítástechnikai eszközöket. Ezért a papíralapú
adathordozók mellett egyre szélesebb körben alkalmazzák a
kötelezettségteljesítés során a gépi adathordozókat. Az adóhatóság
vezetőjének feladata azoknak a programoknak a rendszeresítése és
közzététele, amelyek egységesítik a gépi adathordozón átadott
információkat.
A kiemelt adózók igazgatóságához tartozó adózók, továbbá a 3 000
legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózó 2004. február 1-jétől az
állami adóhatóságnál bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét
elektronikus úton teljesíti. Ezzel összefüggésben a pénzügyminiszter
rendelet megalkotására kap felhatalmazást, amelyben meghatározza
azokat az adóteljesítmény értékhatárokat, amelyek alapján az adózók
ellenőrzésre kiválaszthatók, a kiemelt adózók igazgatóságához tartoznak,
illetőleg elektronikus úton kötelesek kötelezettségeiket teljesíteni. Az
elektronikus adóigazgatás részletes szabályait a pénzügyminiszter az
informatikai és hírközlési miniszter egyetértésével állapítja meg.
a 176. §-hoz
A belföldi gépjárművek után fizetendő gépjárműadó tekintetében a
Javaslat a bevallási kötelezettség eltörlésével új adómegállapítási
módszert vezet be, mégpedig a hatósági adatszolgáltatás alapján történő
adóhatósági adómegállapítást (kivetés). A hatályos szabályok alapján az
adózót mind az okmányirodához, mind az adóhatósághoz bejelentési
kötelezettség terhelte, ha adókötelezettsége szempontjából változás
következett be, addig a jelenlegi szabályozás a felesleges (párhuzamos)
bejelentési kötelezettséget - néhány kivételtől eltekintve - megszünteti.
Az adóhatóság az adót elsősorban a közúti közlekedési nyilvántartásból
kapott információk alapján állapítja meg. Az új adómegállapítási mód
(adatszolgáltatáson alapuló adómegállapítás) bevezetése miatt
szükséges volt az adómegállapítások körének bővítése is. Az
okmányirodáknál vezetett közúti közlekedési nyilvántartásba való
bejelentési kötelezettség elmulasztása - a jogkövetkezmények
vonatkozásában - a bevallás elmulasztásával esik egy tekintet alá. Az új
szabályozás szerint az adózónak csak akkor kell közvetlenül az
önkormányzati adóhatóságnak bejelentést tennie, ha az adófizetési
kötelezettsége szünetel, olyan gépjármű tulajdonjogát szerzi meg,
amelynek korábbi tulajdonosa adómentes volt, illetve a tulajdonában álló
gépjárművét adómentesség illeti meg. Ezen adatok bejelentése azért
szükséges továbbra is, mert a hatósági adatszolgáltatás erre vonatkozó
információkat nem tartalmaz. Az önkormányzati adóhatósághoz történő
bejelentési kötelezettség szűkítése szükségessé tette a folyamatos
adatszolgáltatási kötelezettséget, ezért az évi egyszeri (minden
gépjárműre kiterjedő) adatszolgáltatás mellett a havi (csak a változással
érintett gépjárműre vonatkozó) adatszolgáltatást is bevezeti a Javaslat 3.
számú melléklete.
A Javaslat a hatályos szabályozással megegyezően a termőföld
bérbeadásából származó jövedelmek adóztatási feladatait a föld fekvése
szerint illetékes önkormányzati adóhatóságok hatáskörébe utalja. A
rendelkezés célja, hogy a helyi adóhatóság helyismeretére alapozva
szűküljön az adókikerülés lehetősége, és ezzel a kifizetői minőséggel
bíró szervezetek versenyhátránya azokkal szemben, akik
"zsebszerződéssel" bérelnek földet. Ezért ahhoz, hogy az adóztatás a
föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóságnál
megvalósítható legyen, a Javaslat a feladat egészét - a bevallások,
befizetések fogadásától az ellenőrzések lefolytatásán át a végrehajtási
eljárásig - az önkormányzati adóhatósághoz telepíti. Az érintett
adóhatóságok feladatainak megkönnyítése érdekében a törvény a
földbérbeadásból származó jövedelmek önadózás útján történő
érvényesítéséhez szükséges előírásokat egységbe rendezetten építi az
Art. szabályai közé.
A ma hatályos adótörvények közül több is alkalmazza termékek,
szolgáltatások, építmények megjelölésére a Központi Statisztikai Hivatal
jegyzékeit, illetőleg a kereskedelmi vámtarifa számokat. A Javaslat
szerint annak érdekében, hogy a besorolási rend állapot-meghatározása
valamennyi adótörvény alkalmazása szempontjából egységesen
történjen - a jövedéki adó kivételével - valamennyi adóra kiterjedően a
jövőben az eljárási törvény tartalmazza a besorolási rend állapot-
meghatározását.
A Javaslat fenntartja a hatályos szabályozásból a Tao. törvény 21. §-ának (7), (10) vagy
(11) bekezdésében meghatározott adókedvezménnyel élni kívánó adózók számára
előírt, és az adóhatóság részére teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettséget. Ez az
adatszolgáltatási kötelezettség a Tao. 29/E. §-ában foglalt ún. konverzióhoz szorosan
kapcsolódik, ám a csatlakozási tárgyalásokon elért eredményeknek megfelelően
módosításra szorul. Ezen túlmenően a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy ilyen
komplex adatszolgáltatáshoz túlságosan rövid a hatályos szabályok szerint az adózók
számára biztosított idő (az adóévet követő február 28.), ezért a Javaslat a határidőt
meghosszabbítja.
a 177. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozással megegyezően tartalmazza a
hallgatói hitel törlesztésére vonatkozó különös szabályokat, amely
alapján az adóhatóság megkeresésre közli a törlesztésre kötelezett
magánszemély törlesztési kötelezettség alapját képező jövedelmét,
illetőleg adók módjára behajtja azokat a követeléseket, amelyeket a
törlesztésre kötelezett a felszólítás ellenére sem teljesített. A Javaslat
lehetővé teszi, hogy ha a Diákhitel Központ Rt. és az adóhatóság
adatállományában a kötelezettre vonatkozó adatok eltérnek, az adatokat
egyeztessék.
a 178. §-hoz
A Javaslat az értelmező rendelkezések között olyan fogalmak meghatározásáról
rendelkezik, amelyek az adózás során gyakran előfordulnak, de az egyes adótörvények
nem használják őket egyértelműen, más adójogszabályok pedig egyáltalán nem
határozzák meg e fogalmak tartalmát. A jövőben, ha valamely adótörvény eltérően nem
rendelkezik, ezek az értelmező rendelkezések minden anyagi adójogszabálynál is
alkalmazhatók. Ezek egyértelművé tételére azért is szükség van, mert a Javaslat
alkalmazásában e fogalmak köznyelvi jelentése nem elég pontos ahhoz, hogy a
jogalkotói szándékot egyértelművé tegye.
A Javaslat az Art. értelmező rendelkezéseit több ponton módosítja, illetőleg a
jogértelmezés egységének biztosítása érdekében új fogalmakkal egészíti ki
(adóteljesítmény, jövőbeni ügylet), valamint már meglévő fogalom-meghatározásokat
(adóév, adókülönbözet) pontosítja. Az elmúlt években a folyamatosan bővülő értelmező
rendelkezések jelölései meghaladták a magyar abc betűinek számát. Ezért a Javaslat az
átalakított és betűrend szerinti sorrendbe állított definíciókat arab számozással jelöli.
a 179. §-hoz
Az adóztatás és az adóigazgatás költségei a hatóságok működési költségeitől a
nyomtatványok előállításán, forgalmazásán át igen sokféle költségből tevődnek össze.
Az adóztatás és az adóigazgatási eljárás az állam érdekében folyó tevékenység, ezért a
fő szabály az, hogy ennek költségeit általában az állam, illetőleg az önkormányzat
viseli. Ha az eljárásban külső közreműködő szakértő igénybevétele válik szükségessé,
mert az adózó mulasztása másként nem pótolható, a költségek az adózót terhelik,
hasonlóan a végrehajtás során felmerülő közvetlen költségekhez. Ha az eljárásban
többletköltség keletkezett, mert az adózó rosszhiszeműen gyakorolta jogait, az ebből
eredő többletköltség viselésére kötelezhető. Az adózással összefüggésben az adózónál
is felmerülnek költségek, pl. a térítés ellenében árusított nyomtatványok,
számítástechnikai eszközök, adótanácsadó díjazása, melyet az adózónak kell viselnie.
a 180. §-hoz
A Javaslatnak e szakasza tartalmazza az új Art. hatályba lépésének
időpontját, és felsorolja mindazokat a jogszabályokat, amelyek a
hatálybalépéssel egyidejűleg hatályukat vesztik. Nem elégséges csak az
Art. rendelkezéseit hatályon kívül helyezni, hanem az Art.-t módosító
valamennyi szabályt tételesen fel kell sorolni, mint feleslegessé váló
rendelkezést.
a 181. §-hoz
A záró rendelkezések között kell szerepeltetni az ún. jogharmonizációs
záradékot, amelyben fel kell sorolni azokat a közösségi szabályokat,
amelyekkel az adózás rendjéről szóló új törvény összeegyeztethető
szabályokat tartalmaz.
a 182. §-hoz
Az átmeneti rendelkezések között szükséges kimondani, hogy az új
törvényt a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, a jogalkotásról
szóló törvényre tekintettel azonban azt is rögzíteni szükséges, hogy a
jogkövetkezmények nem lehetnek terhesebbek, mint a jogszabálysértés
elkövetésekor hatályos szabályok szerint megállapítható legmagasabb
mérték. Az adózás folyamata nem áll meg a hatálybalépés napjával, a
hatálybalépést megelőzően keletkezett adókötelezettségek
(megállapítás, bevallás, fizetés, adatszolgáltatás, stb.) a hatálybalépést
követően teljesítendők, ezért garanciális szabályként ki kell mondani,
hogy azok a kötelezettségek a korábban hatályos szabályok szerint
teljesítendők.
A Javaslat szerint a törvény rendelkezéseitől eltérni csak törvényben
vagy kormányrendeletben kihirdetett nemzetközi szerződés (egyezmény)
alapján lehet, az átmeneti szabályok között ezért rögzíteni szükséges,
hogy a törvény alkalmazásában a hatálybalépést megelőzően más
jogszabállyal kihirdetett nemzetközi szerződést (egyezményt) is olyannak
kell tekinteni, mint amit a Javaslat tartalmaz.
Az európai uniós jogharmonizációt érintő szabályok, valamint a
csatlakozásról szóló nemzetközi szerződés kihirdető törvény
hatálybalépését megelőzően kiadott közösségi adószámot alkalmazni,
illetőleg használni csak a csatlakozás időpontjától lehet.
A Javaslat az észrevételezési, illetőleg a fellebbezés benyújtására nyitva
álló határidőt megváltoztatja, az új határidőket csak a hatálybalépést
követően kézbesített jegyzőkönyv, illetőleg határozat tekintetében lehet
alkalmazni.
a 183. §-hoz
2004. február 1-jétől az állami adóhatóság az elektronikus adóbevallás,
adatszolgáltatás tekintetében új azonosítási módot vezet be, ezért a
hatályos előírások alapján történő elektronikus adóbevallás,
adatszolgáltatás szabályait 2004. január 31-éig hatályban kell tartani a
részletszabályok megalkotására szóló felhatalmazással együtt.
a 184. §-hoz
Az adatszolgáltatási, adóbevallási kötelezettséget 2005-től elektronikus úton köteles
teljesíteni a legnagyobb 10 000 adóteljesítménnyel rendelkező adózó, ezért a Javaslat
már most tartalmazza a 2005. január 1-jétől hatályba lépő kiterjesztést, amely a törvény
175. §-ának (9) bekezdését érinti.
az 1. számú melléklethez
A Javaslatban az adókötelezettségek között meghatározott bevallás benyújtási
kötelezettségre vonatkozó technikai jellegű szabályokat (határidő, gyakoriság) a
Javaslat 1. számú melléklete tartalmazza. A korábban már ismert általános (havi,
évközi, éves) szabályozást megtartva egyes adónemek (költségvetési támogatások)
tekintetében külön rendelkezések kerültek a mellékletbe.
a 2. számú melléklethez
A Javaslat 2. számú melléklete adóhatóságonként, és adónemenként, a bevallási
időszakokhoz, valamint a költségvetés támogatási rendszeréhez igazodva határozza meg
az adófizetési kötelezettségek teljesítésének, illetőleg az Art. hatálya alá tartozó
költségvetési támogatások igénylésének határidejét.
A járulékintegráció következtében az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó járulékokra
vonatkozó fizetési határidőket is e melléklet tartalmazza.
Az ehelyütt nem nevesített adófizetési kötelezettségekre vonatkozóan - amennyiben
arról külön jogszabály nem rendelkezik - a Javaslat szintén adóhatóságonként általános
határidőket állapít meg. Az esedékesség határideje az állami adóhatóság esetében fő
szabályként a tárgyhót követő hó 20. napja, az esetleges adóelőlegre a tárgyhó 28.
napja, az önkormányzati adóhatóságnál az adóév március 15-e, valamint szeptember 15-
e. A Javaslat az önkormányzati adóhatóságok számára lehetőséget biztosít továbbá arra,
hogy önkormányzati rendeletben az e mellékletben meghatározottaktól eltérő fizetési
határidőket állapítson meg.
Az adóhatóság a költségvetési támogatásokat igénylés alapján utalja ki. Az igénylések
tartalmazó bevallások benyújtásának legkorábbi határidejét e melléklet, míg a kiutalás
esedékességét - egy esetet kivéve - a Javaslat 37. § (4) bekezdése tartalmazza. A
kiutalás általános szabályaitól való eltérésre a Javaslat lehetőséget ad, annak két esetét:
az ún. gyakorított igénybevételt és az egyszeri támogatási előleget a melléklet külön
említi.
a 3. számú melléklethez
Az adózás rendje az adatszolgáltatás intézményével kapcsolatban meghatározza, hogy
melyek az adatszolgáltatásra kötelezett szervek, mely időpontban, milyen módon és
tartalommal kötelesek az adatokat az adóhatósághoz továbbítani.
Az Art. szerint az adóhatósághoz történő adatszolgáltatásra köteles a kifizető és a
munkáltató, a biztosító intézet, a földhivatal és az illetékhivatal, a pénzintézet, a
vámhatóság és az önkormányzat jegyzője, a társadalombiztosítási szerv, egyéb hatóság
(pl. építésügyi hatóság), a megyei (fővárosi) munkaügyi központ, az adókedvezményre
jogosító igazolás kiállítója, a nyomtatványt forgalmazó (alforgalmazó), illetőleg a
költségvetési támogatás igénybevételéhez felhasználható igazolások kiállítója.
Az adatszolgáltatások határidejében jelentős változás, hogy a 2004-től hatályba lépő
adóhatósági adómegállapítás miatt az ezzel összefüggő adatszolgáltatásokat január 31-
ig kell teljesíteni elektronikus úton vagy gépi adathordozón.
A kifizető - adózónként - az általa juttatott adóköteles bevétel, jövedelem kifizetéséről,
adókedvezményre jogosító igazolás kiállításáról nyilvántartása alapján köteles adatot
szolgáltatni. Ha a magánszemély jövedelemadóját nem a munkáltató állapítja meg, a
munkáltató a munkaviszonyon (tagsági viszonyon) alapuló adóköteles jövedelem
kifizetéséről kifizetőként szolgáltat adatot. Az adatokat adózónként kell feltüntetni, és
közölni kell a kifizetett teljes összeget, a kifizető által juttatott vagyoni érték összegét,
az adóalapot és a levont adóelőleget. 2003-tól a termőföld bérbeadásából származó
jövedelemmel összefüggő adatokat is szolgáltatni kell.
A munkáltató adatszolgáltatásra köteles a magánszemély jövedelmével, illetőleg
járulékkötelezettségeivel összefüggésben. A munkáltató adózónként szolgáltat adatot az
általa kifizetett jövedelemadó és járulékköteles jövedelem teljes összegéről, ideértve a
bevallás alá eső valamennyi jövedelmet, a levont jövedelemadó-előlegről és járulékról,
az összjövedelmet csökkentő tételekről és a jövedelemadó-kedvezményekről
jogcímenként, a megállapított jövedelemadóról, a járulékfizetési kötelezettség egyéni
felső korlátjáról, a járulékfizetési kötelezettség alól mentes időtartamról, valamint az
adózó magán-nyugdíjpénztári tagsága tényéről.
A biztosító intézet is adatot szolgáltat a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási
összeg, valamint a nyugdíjbiztosítás alapján folyósított nyugdíjszolgáltatás
kifizetéséről, illetőleg arról, hogy a magánszemély az életbiztosításának vagy
nyugdíjbiztosításának rendelkezési jogával a szerződéskötéstől számított 10 éven belül
élt-e.
Egyes hatóságok adókötelezettséget érintő engedélyeket adnak ki, mások az
adókötelezettséggel összefüggő adatokat kezelnek, ezért ezekről az információkról
tájékoztatniuk kell az adóhatóságot. Az adatszolgáltatás részben új információt nyújt az
adóhatóságoknak valamely adó megállapításához vagy ellenőrzéséhez, részben az
adózót terhelő bejelentési vagy bevallási kötelezettség teljesítésének ellenőrzését teszi
lehetővé (pl. az első fokú építésügyi hatóság vagy a földhivatal vagy az illetékhivatal, a
vámhatóság és az önkormányzat jegyzőjének, a nyomtatványt forgalmazó
adatszolgáltatása).
A földhivatal az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési kérelem beérkezésétől számítót 8
napon belül szolgáltat az illetékkiszabáshoz szükséges adatokat az illetékhivatalhoz.
Az illetékhivatal adatot szolgáltat ingatlanértékesítés esetén az ingatlan értékesítőjéről
és az ingatlan szerződés szerinti értékéről, továbbá az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni
értékű jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása,
átruházása (átengedése), megszüntetése esetén az átruházó (átengedő), e jogot alapító,
illetve megszüntető magánszemélyről és e jog szerződés szerinti értékéről, illetőleg az
adómentesség feltételéül szabott haszonbérleti szerződésről a székhelye szerint illetékes
állami adóhatóságnak.
A pénzintézet (hitelintézet) az adókedvezmény igénybevételére való jogosultságról és a
kedvezmény igénybevételéhez szükséges igazolás kiadásáról, illetve a kedvezmény
feltételeinek megvalósulásáról vagy meghiúsulásáról tájékoztatja az adóhatóságot. A
pénzforgalmi bankszámlát vezető hitelintézet - a cégjegyzékbe bejelentett pénzforgalmi
számlára vonatkozó adatok kivételével - a bankszámla megnyitását és megszüntetését
annak időpontját követő hó 15. napjáig a pénzforgalmi jelzőszám feltüntetésével közli
az állami adóhatósággal.
A társadalombiztosítási ellátással kapcsolatos adatokról a társadalombiztosítási szerv, a
munkanélküli ellátás folyósításával összefüggő információkról a megyei (fővárosi)
munkaügyi központ szolgáltat adatot.
a 4. számú melléklethez
A hatályos szabályozás 5. számú mellékletével megegyezően a Javaslat 4. számú
melléklete a külföldi magánszemély, a külföldi szervezet és a külföldi osztalékban
részesülő (továbbiakban együtt: külföldi személy) adó-, adóelőleg-levonási
kötelezettség alá eső, belföldi kifizetőtől származó jövedelmének adóztatását rendezi.
Ha a külföldi személyt az illetősége szerinti állammal a Magyar Köztársaság
nemzetközi szerződése, illetőleg valamely nemzetközi szervezethez tartozás mentesíti
az adó megfizetése alól vagy kedvezőbben ítéli meg, akkor illetőségének igazolása
mellett a nemzetközi egyezményben meghatározottnál magasabb mértékben levont adó
visszaigénylésére kérelmet terjeszthet elő, illetőleg a kedvezményt az előlegek
tekintetében már belföldi kifizető is érvényesítheti.
Az illetőséget a kifizetést megelőzően a külföldi adóhatóság vagy nemzetközi szervezet
által kiállított okirat hiteles magyar fordításával adóévenként kell igazolni. Amennyiben
a külföldi személy a kifizetés időpontjáig nem tudja igazolni illetőségét, a kifizető -
annak pótlásáig - az illetőségről írásbeli nyilatkozatát is elfogadhatja annak
kockázatával, ha az igazolás pótlására a bevallás benyújtásáig sem kerül sor, akkor a
kifizetéskor le nem vont adót az adóév utolsó hónapját érintő kötelezettségként kell
megfizetnie.
A kifizetést megelőzően a külföldi személynek a hitelesen magyarra fordított okiratban
haszonhúzói minőségéről is kell nyilatkoznia, amennyiben az alkalmazandó kettős
adóztatásról szóló egyezmény szerint ez a körülmény az adókötelezettséget
befolyásolja.
Az osztalék típusú jövedelmek esetében gyakori, hogy a jövedelmet nem közvetlenül a
részvényesnek fizetik, hanem letétkezelőn keresztül jut hozzá a külföldi személy a
jövedelemhez. Ezért a rendelkezés lehetővé teszi, hogy a letétkezelő az adóért vállalt
korlátlan és egyetemleges felelőssége mellett nyilatkozzék a kifizetőnek arról, hogy a
külföldi személy a kifizetés tekintetében haszonhúzónak minősül-e. Ennek alapján a
rendszerint hazai letétkezelő jognyilatkozata pótolja a külföldi személy nyilatkozatát. A
nyilatkozat az ugyanazon szerződés alapján, ugyanazon jogcímen a naptári évben
(adóévben) kifizetett összegre terjed ki a körülmények megváltozásáig.
A Javaslat rendelkezik a kifizető bevallási-befizetési, önellenőrzési kötelezettségeinek
teljesítéséről azokban az esetekben is, amikor a külföldi magánszemély késve adott
vagy helyesbített nyilatkozata miatt a kifizetőnek az adó összegét helyesbítenie kell,
illetve amikor a kifizetőnek azért keletkezik adófizetési kötelezettsége, mert a külföldi
személynek juttatott vagyoni értékből az adót nem lehetett levonni.
az 5. számú melléklethez
Az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező, továbbá a
mezőgazdasági kistermelő és a fizető-vendéglátással foglalkozó
magánszemély az előző évre vonatkozó éves adóbevallásához fűzött - a
bevallására nyitva álló határidő letelte előtt benyújtott - nyilatkozatban
jelentheti be a személyi jövedelemadó-átalány választását a tárgyévre.
2000-től ismét lehetőséget kapnak a kezdő egyéni vállalkozók az
átalányadózás választására. A mezőgazdasági kistermelő az átalány
választását akkor is az előző évre vonatkozó bevallás időpontjáig
jelentheti be, ha adóbevallásra nem volt kötelezett.
Az átalányadózást választó adózó az adóját az önadózás szabályai
szerint állapítja meg.
Késedelmesen benyújtott bevallás mellett nem adható ilyen nyilatkozat,
sőt az Art. szerint a bevallás törvényi határidejét jogvesztőnek kell
tekinteni a nyilatkozat tekintetében, eltérően a bevallástól, amely az
igazolás szabályai szerint jogszerűen pótolható.
A nyilatkozat a bejelentési határidő letelte után nem pótolható, illetve nem
vonható vissza, kivéve, ha az átalány választásának a nyilatkozattétel
időpontjában is hiányoztak a törvényes feltételei. A bejelentésnek
tartalmaznia kell az átalány-besoroláshoz szükséges valamennyi ismert
adatot. Amennyiben eredetileg is hiányoztak a törvényi feltételek, akkor
ezt az adózónak a változás-bejelentés szabályai szerint közölnie kell az
adóhatósággal.
Az adózó évente újból jogosult dönteni arról, hogy az adóátalányt vagy
az általános szabályokat választja-e. Erre vonatkozóan nem kell külön
bejelentést tenni, ha az adózó az átalányadózás választását fenntartja,
mert a hallgatás ezt jelenti. Az átalányadózás bejelentését
(megszüntetését) az állami adóhatóság csak tudomásul veszi, de
államigazgatási aktus (határozat, engedély stb.) kibocsátására nincsen
szükség. Amennyiben az adóátalány választását követő évben az adózó
nem kíván élni az átalányadózás lehetőségével, akkor a nyilvántartások
vezetésére a bevallás időpontjától az általános szabályokat kell
megfelelően alkalmaznia.
Ha az adózó - akár jóhiszeműen tett - nyilatkozata megtételekor nem
volt jogosult az átalányadózás választására, vagy az átalányadózás
alkalmazására jogosító bevételhatár túllépését utólag megállapítják, az
adózó - az átalányozottak nyilvántartásába való felvétel ellenére - az
általános szabályok szerint köteles az adót megállapítani, bevallani és
megfizetni.
Az átalányadó-besorolást érintő tevékenység módosítását, kiegészítését
a változásra okot adó első értékesítést megelőzően kell bejelenteni. Az
átalányadózást kizáró körülményt az ennek keletkezését követő 15
napon belül kell bejelenteni, a bejelentésben ezt a körülményt is meg kell
jelölni. A tevékenység évközi változása az adóalap és mérték
tekintetében az egész évi adózást is befolyásol(hat)ja.
Az adó mértékére (összegére) kiható, de az átalányadózásra való
jogosultságot vagy az átalányadó-alap százalékot nem érintő változás
érintetlenül hagyja az átalányadó-besorolást, ezért változás-bejelentési
kötelezettség alá nem tartozik. Az ilyen típusú változás az általános
szabályok szerint sem minősül az adókötelezettséget érintő változásnak.
Az átalányadózást kizárja, ha az adózó év közben olyan tevékenységbe
(is) kezd, amelyre nem választható az átalányadózás. Ugyancsak kizárja
az átalányadózást - fő szabályként - a tevékenységre jellemző
értékhatár átlépése. Ezt a körülmény keletkezésétől számított 15 napon
belül kell bejelenteni. Előfordulhat azonban, hogy e körülmény csak e
határidőt követően jut az adózó tudomására. Ebben az esetben a
bejelentéshez csatolni kell az igazolási kérelmet is, továbbá 15 napon
belül el kell készíteni az általános szabályoknak megfelelő
nyilvántartásokat.
a 6. számú melléklethez
A Javaslat 6. számú melléklete a naptári évtől eltérő üzleti évet választó
adózók különös adómegállapítási, adóbevallási és befizetési
kötelezettségeire vonatkozó szabályokat tartalmazza.
Az adótörvények változásai rendszerint a naptári év első napján lépnek
hatályba. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók esetében
ebből az következne, hogy egy üzleti- és adóéven belül eltérő
adómegállapítási - és esetleg adóbevallási és befizetési - szabályokat
kellene alkalmazni, amely csak jelentős adminisztrációval lenne
megvalósítható. A törvény az előbbiekben jelzett nehézségek
megelőzése érdekében kimondja, hogy a naptári évtől eltérő üzleti évet
választó adózónak a társasági adó, az osztalékadó, a vállalkozók helyi
kommunális adója és az iparűzési adó tekintetében az adómegállapítási,
bevallási, adófizetési, adóelőleg fizetési kötelezettségét az üzleti év első
napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
A számviteli törvény szabályai alapján a naptári évtől eltérő üzleti évet
választó adózók üzleti évének mérlegforduló napja - és ennek
megfelelően az adóév utolsó és kezdő napja - gyakorlatilag a naptári év
bármelyik napja lehet. A Javaslat ezért az e mellékletben említett adók
esetében a bevallási, az adó, adóelőleg megfizetési kötelezettségek
határidejét - ahol azokat értelmezni szükséges - az adózó üzleti éve
vonatkoztatási rendszerében határozza meg, legyen szó akár az állami,
akár az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő kötelezettségekről.
A Javaslat megállapítja továbbá a naptári évtől eltérő üzleti évet választó
adózók bevallási gyakoriságára vonatkozó szabályokat is.
Tekintettel arra, hogy a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók
adóévének kezdő napja gyakorlatilag a naptári év bármelyik napja lehet,
nem magától értődő az adóévi hónap, negyedév, félév tartama abban az
-	egyébként valószínűtlen, de a számviteli szabályozás alapján nem
kizárható - esetben, ha az adóév nem valamelyik naptári hónap első
napján kezdődik. A törvény e kevéssé valószínű esetekre is tartalmaz
szabályozási megoldást.
a 7. számú melléklethez
E melléklet a külföldi rendszámú gépjárművek adózására vonatkozó
különleges illetékességi, bejelentési, illetőleg megfizetési szabályokat
tartalmazza. Az ezekkel a járművekkel kapcsolatos adómegállapítás a
vámhatóságok (kiléptető, illetőleg a vámkezelést végző) hatáskörébe és
illetékességébe tartozik.
A külföldi rendszámú gépjárművek adókötelezettségét az illetékes
vámhatóságnál be kell jelenteni. A bejelentés adóbevallásnak minősül, a
vámhatóság az adót a bejelentés alapján, határozatban állapítja meg.
A külföldi rendszámú tehergépjármű után fizetendő adó esetében be kell
jelenteni a gépjármű saját tömegét, rakott állapotban a raksúlyát is, és a
Magyar Köztársaság területén megtett út hosszát, valamint a határon
történő belépés időpontját.
A külföldi rendszámú személyszállító gépjármű után fizetendő adó
esetében az adómentes időszak elteltét követő minden hó utolsó napjáig
önadózás útján kell a gépjárműadót a vámhatóság megfelelő számlájára
megfizetni.
Az adó megállapítását, megfizetését kilépéskor az adóhatóság
nyugtájával kell igazolni. Ha a kiléptető határvámhivatal megállapítja,
hogy a külföldi rendszámú gépjármű után az adót határidőben nem
fizették meg, az adót és késedelmi pótlékot megállapítja és beszedi.