﻿T/6473.
Képviselői önálló indítvány

2003. évi ... törvény
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok módosításáról

1.§
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 266/A. §-a
helyébe a következő rendelkezés lép:
„266/A. § (1) Aki gerinces állat részvételével állatviadalt szervez, tart, ilyen
állatviadalra fogadást szervez, vagy fogadást köt, bűntettet követ el, és három évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki állatviadal céljára gerinces állatot tart, tenyészt, kiképez, idomít vagy
forgalmaz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
2.§
A Btk. a következő alcímmel és 266/B. §-sal egészül ki:
„Állatkínzás
266/B. § (1) Aki
2
a)	gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal
szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó
egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,
b)	állattartóként, háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott
veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi,
vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával
vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a vadászatról szóló törvény által
tiltott vadászati eszközzel vagy tiltott vadászati módon vadászik, illetőleg a
halászatról szóló törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy
horgászik.”
3. §
A Btk. 286. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„286. § Robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés (263. §),
lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés (263/A. §), fegyvercsempészet (263/B. §),
radioaktív anyaggal (264. §), nukleáris létesítmény üzemeltetésével (264/A. §),
nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel (264/C. §), méreggel való visszaélés
(265. §), veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése (266. §),
tiltott állatviadal szervezése (266/A. §), állatkínzás (266/B. §), ártalmas
közfogyasztási cikkel (279. §) vagy kábítószerrel visszaélés (282-283. §) és
visszaélés kábítószer előállításához használt anyaggal (283/A. §) esetén a 77/A. §
(1)	bekezdése nem alkalmazható.”
4.§
(1)	Az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény (Áeütv.) a következő
alcímmel és 22/A. §-sal egészül ki:
„A lefoglalt, elkobzott állatokkal kapcsolatos
állategészségügyi hatósági feladatok
22/A. § (1) Az állomás a szabálysértési vagy büntetőeljárás során lefoglalt,
elkobzott állat elhelyezése céljából - erre vonatkozó szerződés alapján, térítés
ellenében - jogosult állattartó helyet igénybe venni.
(2)	Az elkobzott állatot - a veszélyes állat kivételével - az állomás térítés
nélkül átadhatja állatvédelmi célú civil szervezetnek.”
(2)	Az Áeütv. 33. §-a a jelenlegi z) pontot megelőzően a következő x) ponttal
egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi z) pont jelölése y) pontra módosul:
[33. § Az állomás első fokú állategészségügyi hatósági jogkörében]
3
,,x) gondoskodik a szabálysértési vagy büntetőeljárás során lefoglalt, elkobzott
-	veszélyes állatnak nem minősülő, valamint természetvédelmi oltalom alatt nem
álló, vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó - állat
megfelelő elhelyezéséről.”
(3)	Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 48. §-a
a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) E törvény alkalmazása során az (1) bekezdésben megjelölt szervezeten a
Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény 14. §-ának b) pontjában
meghatározott szervezetet kell érteni.”
5-§
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11.
törvényerejű rendelet 89. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Élő állat elkobzásának végrehajtása során
a)	veszélyes eb [Btk. 266. § (3) bek.], valamint egyéb veszélyes állat esetén a
külön jogszabályokban meghatározott módon kell eljárni,
b)	természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy nemzetközi természetvédelmi
egyezmény hatálya alá tartozó állatot a természetvédelmi hatóságnak, más állatot az
állategészségügyi hatóságnak kell átadni.”
6.§
Ez a törvény a kihirdetését követő harmincadik napon lép hatályba, ezzel
egyidejűleg a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 149. §-ának (3)
bekezdésében a „vagy tiltott módon” szövegrész a hatályát veszti.

INDOKOLÁS

a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és a hozzá kapcsolódó
jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslathoz
Általános Indokolás
1.	Az embernek kiszolgáltatott állat védelme és kímélete az emberi kultúrához
szorosan hozzátartozik.
A civilizált, kulturált társadalmakban ma már általános erkölcsi követelmény az
élőlénytársakkal szembeni megértő, természetes szükségleteiket kielégítő
érzéseikkel számolni, szenvedéseiket enyhíteni akaró, humánus magatartás. Minden
embernek erkölcsi kötelessége az állatok védelme és kímélete, az állatok tiszteletben
tartása és a jó közérzetük biztosítása.
Ez az egyik tényezője az európai társadalmi erkölcsnek, s ebből következően
hazánk megítélésének, értékelésének is. E törvényjavaslat (a továbbiakban:
Javaslat) benyújtásának indoka tehát az, miszerint a jogalkotónak kötelessége az
emberi felelősségtudat növelése, illetve a társadalmi erkölcs magasabb szintre
emelése érdekében a szükséges jogszabályok megalkotása.
Az Országgyűlés 1998-ban megalkotta az állatok védelméről és kíméletéről
szóló 1998. évi XXVIII. törvényt (Ávt.). A törvény preambuluma szerint az állatok
érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük
biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége. Az állatvilág egésze és annak
egyedei megkülönböztetetten nagy értéket jelentenek az emberiség számára, ezért a
Magyar Köztársaság tevékeny módon részt kíván vállalni az állatok védelme és
kímélete érdekében kifejtett nemzetközi erőfeszítésekből.
Az Ávt. részletesen meghatározza az állatkínzás fogalmát. A törvény szerint, az
állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy ilyen hatást eredményező
beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely
tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben
szenvedő - nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása tekinthető
állatkínzásnak.
Az Ávt. 6. §-ának (1) bekezdése tartalmazza az indokolatlan vagy elkerülhető
fájdalom, szenvedés vagy sérülés okozásának tilalmát. Ezen rendelkezés nevesítve
az alábbi tilalmakat tartalmazza:
a)	kínzás,
b)	emberre vagy állatra uszítás, illetőleg állatviadalra idomítás,
c)	kényszertakarmányozásra fogás,
d)	kíméletet nem biztosító módon mozgatás és szállítás, elhelyezés,
e)	teljesítőképességet felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszerítés,
f)	természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatás.
5
Az Ávt. 7. §-a az állatviadal szervezése, tartása, továbbá az állatviadalra
fogadás szervezése, az állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés,
az ebből a célból történő állattartás, tenyésztés tilalmát fogalmazza meg. Az Ávt. 8.
§-a szerint az ember környezetében tartott állat, valamint a veszélyes állat
tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad, az állat elűzése, elhagyása vagy
kitétele tilos.
Az Ávt. 9. §-a az állaton fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozás
szabályait tartalmazza. Ugyanakkor az állatkísérletekről a törvény IV. fejezete
rendelkezik.
Az Ávt. 11. §-a úgy rendelkezik az állat életének kioltásáról, miszerint az állat
életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Külön felsorolja,
hogy mit tekint elfogadható oknak, körülménynek (így pl. az élelmezési cél, az
állományszabályozás).
2.	Az állatkínzásról az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII.28.) Korm.
rendelet is rendelkezik.
A Korm. rendelet 2. §-a szerint szabálysértést követ el, aki gerinces állatot
közterületen vagy nyilvános helyen, mások felháborodására alkalmas módon
bántalmaz, annak akaratlagosan fizikai fájdalmat okoz, illetőleg természetével
ellentétes cselekedetre kényszerít, gerinces állaton szükségtelenül olyan
beavatkozást végez, amely alkalmas arra, hogy másokban felháborodást vagy
riadalmat keltsen, illetve gerinces állat tartásának minimális feltételeit nem biztosítja,
a tartás módszereivel az állatnak fizikai fájdalmat, egészségkárosodást,
megbetegedést okoz.
A rendelet 4. §-a szerint, aki eb kivételével más állattal tiltott állatviadalt szervez,
tart, ehhez anyagi segítséget nyújt, tiltott állatviadal céljára állatot tart, tenyészt, stb.,
tiltott állatviadalra fogadást szervez, fogadást köt, szabálysértést követ el.
3.	Jelenleg a Büntető Törvénykönyv (a továbbiakban: Btk.) nem tartalmaz
állatkínzásról szóló tényállást, ugyanakkor az állatok sérelmére elkövetett bizonyos
erőszakos cselekmények értékelhetőek egyes tényállásokon belül. Ilyen tényállások
a természetkárosításról szóló 281. §, a garázdaságról szóló 271. §, a rongálásról
szóló 324. §-a és a tiltott állatviadal szervezéséről szóló 266/A. §.
A büntetőjognak az a feladata, hogy alapértékeket védjen és oltalmazzon,
figyelemmel azonban arra, hogy a büntetőjog az állami kontrolleszközök közül utolsó
eszközként alkalmazható. Az állatok bántalmazása, kínzása olyan méreteket öltött
Magyarországon, hogy az államnak kötelessége ezen cselekmények ellen
határozottabban fellépni.
A társadalom jelentős része által negatív megítélésben részesített ilyen jellegű
legdurvább cselekmények alkalmasak arra, hogy a büntetőjogi szabályozás részét
képezzék. Ezért a Javaslat az Ávt.-ben meghatározott, az állatkínzás fogalma alá
sorolt elkövetési magatartások közül kiemeli azokat a legsúlyosabb magatartási
formákat, amelyek indokolttá teszik a büntetőjogi szankcióval történő fenyegetést.
6
A Javaslat által megfogalmazott új tényállás védett jogi tárgya az állat mint érző
lény életének, egészségének védelme, ugyanakkor ezen bűncselekmény az azonos
védendő jogtárgyak alapján rendszerező Btk.-ban leginkább a közrend elleni
bűncselekmények között helyezhető el. Ennek oka a közrend elleni
bűncselekmények azon sajátossága, miszerint ezek a bűncselekmények általában
nem konkrét személy jogait sértik vagy veszélyeztetik, hanem káros hatásuk ennél
szélesebb kört, a társadalom egészét érintik.
4.	Az 1878. évi V. törvény volt az első magyar Büntető Törvénykönyv, amelyet
megalkotója, Csemegi Károly igazságügyi államtitkár után Csemegi kódexnek szokás
nevezni. A Csemegi kódex - korának megfelelően - a bűncselekményeket
bűntettekre, vétségekre és kihágásokra osztotta, ez utóbbiakról a kihágási Büntető
Törvénykönyv - az 1879. évi XL. te. - rendelkezett. A kihágási Btk. a közrend elleni
cselekményeket tartalmazó fejezetében, a 86. §-ban határozta meg az állatkínzás
tényállását, amely szerint, aki nyilvánosan, botrányt okozó módon állatot kínoz, vagy
durván bántalmaz, úgyszintén, ki az állatkínzás ellen kiadott rendeletet vagy
szabályrendeletet megszegi, nyolc napig terjedhető elzárással és száz forintig
(később: nyolcvan pengőig) terjedhető pénzbírsággal volt büntethető.
A tényállás az állatkínzás esetében tehát a védendő jogtárgyként nem az állatok
testi épségének a védelmét jelölte meg, hanem a társadalom nyugalmát.
Lényegében ezt a szabályozást vették át a szabálysértési jogszabályok
(17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 25. §-a, illetve a jelenleg hatályos, az egyes
szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 2. §-a). A szabálysértési
jogszabályok szerint az állatkínzás a közrend, ezen belül is a közterület és a
nyilvános hely rendje elleni szabálysértések részét képezi. A hatályos tényállás
szerint az állat bántalmazása vagy természetével ellentétes cselekedetre
kényszerítése, az állatnak fizikai fájdalom okozása, elkövetési magatartások
esetében a „mások felháborodására alkalmas módon” történő elkövetés tényállási
elem, ugyanakkor a tartás módszereivel való fizikai fájdalom okozás büntethetősége
már nem kötődik ahhoz, hogy az másokban felháborodás keltésére alkalmas legyen.
5.	A külföldi szabályozásokat áttekintve számos megoldási lehetőség található
az állatok sérelmére elkövetett erőszakos cselekmények büntetésére.
A német állatvédelmi törvény büntetőjogi rendelkezései szerint aki gerinces
állatot alapos ok nélkül megöl, gerinces állatnak garázda módon jelentős fájdalmat
vagy szenvedést, illetve hosszan tartó vagy rendszeres fájdalmat, vagy szenvedést
okoz, bűncselekményt követ el.
Az osztrák Btk.-ban a tizenegyedik fejezetben található az állatkínzás
tényállása. Eszerint, aki állatot durván bántalmaz, vagy szükségtelenül kínoz, kitesz,
noha a szabad életre képtelen, vagy azzal a szándékkal, hogy a másik állat kínt
szenvedjen, másik állatra uszít, bűncselekményt követ el. Ugyancsak
bűncselekményt követ el, aki akár szándékosan, akár gondatlanul, nagyobb számú
állatot szállításuk során, az etetés vagy itatás elmulasztásával vagy más módon,
hosszabb időn át kínszenvedésnek tesz ki. Bűncselekményt követ el továbbá az is,
aki gerinces állatot gonoszságból megöl. Az osztrák szabályozás szerint a védelem
nemcsak az emlős vagy gerinces állatokra terjed ki. Ugyanakkor míg a bántalmazás
7
a legalacsonyabb fajtájú állatok sérelmére is elkövethető, addig kínszenvedést,
gyötrelmet csak azok az állatok érezhetnek, akik érzőképességgel rendelkeznek, ami
a gerinctelen állatokról nem mondható el. Külön szakasz szól az állat- vagy
növényállomány veszélyeztetéséről. Ezen szakasz szerint a járvány előidézése,
veszélyes kórokozó, vagy kártevő elterjedésének előidézése büntetendő.
Az olasz Btk. kihágásként szabályozza az állatkínzást. Ezen szabályozás
szerint, aki állattal kegyetlenkedik, jellegzetességeihez képest elviselhetetlen
megerőltetésnek, gyötrelemnek, erőfeszítésnek vagy magatartásnak szükségtelenül
veti alá, vagy pedig olyan játékokra, mutatványokra vagy munkára használja fel,
amelyre természeténél fogva alkalmatlan - ideértve az etológiái jellegzetességei
alapján megállapítható alkalmatlanságot is -, illetőleg az állatot természetével
összeférhetetlen körülmények között tartja, a háziállatot vagy a fogság
körülményeihez szoktatott állatot elhagyja, kihágást követ el. Minősített esetként
szabályozza a jogszabály azon esetet, amikor a cselekményt különösen nagy
fájdalmat okozó módon, az állatcsempészés, -kereskedés, -szállítás, -tenyésztés, -
levágás vagy mutatvány módozataként követik el. Külön büntetni rendeli azt, aki az
állattal megerőltetésnek kitevő mutatványt vagy rendezvényt szervez, illetve
minősített esetként szabályozza azon esetkört, amikor a felsorolt elkövetési
magatartást titkos fogadáskötési tevékenységgel kapcsolatosan követik el.
A svéd Btk. szerint aki szándékosan vagy gondatlanul állatot rossz bánásmód,
agyondolgoztatás, elhanyagolás útján vagy más módon indokolatlanul szenvedésnek
tesz ki, állatok elleni kegyetlenség miatt büntetendő.
Az ukrán Btk. szerint bűncselekményt követ el az, aki kegyetlenül bánik
állatokkal oly módon, hogy azok pusztulásához vagy megnyomorításához vezet,
valamint aki állatokat kínoz olyan személyként, aki ugyanilyen cselekményekért egy
éven belül államigazgatási eljárásban elmarasztalásban részesült.
A szlovén törvény szerint az a személy büntetendő, aki kegyetlenül bánik
állattal, vagy annak szükségtelen szenvedést okoz. Ugyanakkor külön
bűncselekményként szabályozza a vadorzó tevékenységet, az állatok kezelésére
szolgáló ártalmas gyógyszerek készítését, illetve a megfelelő gondosság és figyelem
nélkül nyújtott állatorvosi segítségnyújtást.
A francia Btk. azon cselekményeket rendeli büntetni, amely során - nyilvánosan
vagy a nyilvánosság kizárásával - háziállattal, megszelídített fogságban tartott
állattal súlyosan kegyetlenkednek, vagy ezen állatokat bántalmazzák. Sürgős
esetben, veszélyhelyzetben, az állat tulajdonosának elítélése esetén vagy ha a
tulajdonos ismeretlen, az állatot elismert állatvédő mozgalom számára adja át a
bíróság. A francia Btk. büntetni rendeli továbbá a megszelídített, házi vagy
fogságban tartott állat elhagyását, az újra benépesítés céljára szánt vadállatok
kivételével. A francia szabályozás szerint bűncselekmény továbbá a kísérlet,
tudományos, illetőleg kísérleti kutatások végzését, ha ezt a tevékenységet a külön
rendeletben előírtak megtartása nélkül végzik.
Részletes Indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat ezen §-a a Btk.-nak a tiltott állatviadal szervezéséről szóló
tényállását módosítja.
A jelenlegi szabályozás szerint a tiltott állatviadal szervezésének tényállása
csupán az ebekkel folytatott állatviadalt rendeli büntetni, míg az egyéb állattal
folytatott ilyen cselekmény az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.)
Korm. rendelet 4. §-a alapján szabálysértésként értékelendő.
A Javaslat szerint a tiltott állatviadal szervezéséről szóló tényállás hatálya nem
csupán az ebekre, hanem bármely gerinces állatra kiterjed, azaz a jelenleg
szabálysértésként minősülő, az eb kivételével egyéb állattal folytatott állatviadal
szervezése a Javaslat szerint bűncselekmény.
A Javaslat a jelenlegi tényállásra vonatkozó több kisebb, stilisztikai módosítást
is tartalmaz, illetve új elkövetési magatartásként fogalmazza meg az állat állatviadal
céljára történő forgalmazását.
A 2. §-hoz
1.	A Javaslatban megfogalmazott állatkínzás tényállása gerinces állatokra
vonatkozik, amelynek alapja az a tény, hogy az Ávt. különbséget tesz a gerinces és
nem gerinces állat megölése között, a büntetőjog pedig az Ávt. által tilalmazott
magatartások közül a legsúlyosabbakat kívánja szankcionálni.
2.	A Javaslat szerinti Btk. 266/A. §-a (1) bekezdésének elkövetési magatartásai
az olyan indokolatlan bántalmazás, vagy olyan bánásmód alkalmazása, amely
alkalmas arra, hogy a gerinces állat maradandó egészségkárosodását vagy
pusztulását okozza.
A tényállás a bántalmazás, és nem a fizikai fájdalom okozása fordulatot
alkalmazza azért, mert a Javaslat a büntetőjogi szankcionálást nem az állatban elért
érzethez, eredményhez, hanem az elkövető magatartásához kívánja kötni.
Bántalmazás esetén meghatározóak az állat etológiái jellemzői, a fajta fizikai és
pszichikai jellegzetességei, amely jellegzetességek az állattal szemben jogszerűen
alkalmazható fizikai eszközök módját és mértékét behatárolják.
Nyilvánvalóan nem minden jellegű testi vagy lelki bántalmazás tekinthető
állatkínzásnak: a nevelés, az idomítás, a hasznosítás céljából történő fizikai ráhatás
szükségszerű lehet. Azonban ebben az esetben is rangsorolni kell, meg kell
határozni, hogy melyek azok az alkalmazott eszközök, amely büntetendőek, és
melyek azok, amelyek nem.
9
A bánásmód alkalmazásába beleértendő minden olyan fizikai ráhatás vagy
mulasztás, ami a bántalmazás körébe nem sorolható, ugyanakkor ez az elkövetési
magatartás az állat bántalmazásának, szenvedésének a folyamat jellegét is értékeli.
A Javaslat szerinti Btk. 266/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja a háziasított
emlősállat vagy az ember környezetében tartott veszélyes állat elűzését, elhagyását,
kitételét bünteti. A magatartások tilalmának oka nem csupán az állat kiszolgáltatott
helyzete, hanem a magára hagyott állat által okozható veszélyhelyzet megelőzése is,
így a veszélyes állatok körét a Javaslat nem szűkíti le a veszélyes gerinces állatokra.
Ezen magatartásoktól való tartózkodás azonban nem mindenkitől, csak az
állattartótól várható el, így a bűncselekmény elkövetője a Javaslat szerint az állattartó
lehet. Az állattartó fogalmát az Ávt. 3. §-ának 1. pontja tartalmazza, miszerint
állattartó az állat tulajdonosa, illetve aki az állatállományt gondozza, felügyeli.
3.	A Javaslat, a Btk. 266/A. §-a (1) bekezdésének meghatározott elkövetési
magatartások közül abban az esetben tartja szükségesnek az erőteljesebb állami
fellépést, amennyiben az elkövetési magatartás alkalmas arra, hogy az állat
maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.
A büntethetőséghez nem szükséges, hogy az elkövető az állat életét
ténylegesen kioltsa, vagy az állat valóban maradandó egészségkárosodást
szenvedjen, elég csupán az, hogy az elkövető cselekménye erre alkalmas legyen.
Ezért nem önálló elkövetési magatartás az állat életének kioltása, mivel ezen
eredmény bekövetkezte a büntetéskiszabás során súlyosító körülményként
értékelhető.
Ugyanakkor az Ávt. 11. §-a szerint az állat élete elfogadható ok vagy körülmény
esetén kioltható. Ilyen elfogadható oknak vagy körülménynek minősül különösen az
élelmezési cél vágóállat esetében, a prém termelése a hagyományosan e célból
tartott állat esetében, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, illetve
sérülés, a fertőző betegségek kontrollja, valamint az azok ellen való védekezés, a
kártevők irtása, a másként el nem hárítható támadás megakadályozása és a
tudományos kutatás. (Kutya és macska tekintetében az élelmezési cél, illetve a prém
termelése nem minősül elfogadható oknak, körülménynek.)
Miután a Btk.-n kívüli más jogszabály engedélye kizárja a diszpozíciószerű
cselekmény társadalomra veszélyességét, az Ávt. 11. §-ában meghatározott
esetekben az állatkínzás bűncselekménye nem állapítható meg.
4.	Az állatkínzás speciális esetének tekinthető, ha valaki úgy folytat
orvvadászatot vagy orvhalászatot, hogy tiltott eszköz vagy mód alkalmazása során
az állatnak fizikai fájdalmat okoz.
Az állatok bántalmazásának, kínzásának általános tilalmát az Ávt. tartalmazza,
amely tilalom alól a jogalkotó rendkívüli esetekben - akár az állat érdekében, akár
más fontos érdekből - kivételt enged, amelyet akár az Ávt.-ben, akár más
jogszabályban szabályoz. így nem minősül az állat bántalmazásának, kínzásának a
vadászat és a halászat, ha az megengedett eszközzel vagy módon történik.
10
A Javaslat ezért büntetni rendeli az orvvadászatot és az orvhalászatot abban az
esetben, ha valaki a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról
szóló 1996. évi LV. törvény által tiltott vadászati eszközzel vagy tiltott vadászati
módon vadászik, illetőleg a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény
által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászik.
A 3. §-hoz
A Javaslat az állatkínzás új tényállására vonatkozóan az állat elkobzását rendeli
el, amelynek oka a bántalmazott állat életének, egészségének jövőbeli védelme, és
hasonlóan a többi közrend elleni bűncselekményhez, kizárja a Btk. 77/A. § (1)
bekezdésében foglalt méltányossági kivételt engedő szabályt.
A 4. §-hoz
1.	A Javaslat 4. §-a az elkobzott állatok elhelyezéséről rendelkezik. Az elkobzott
állatok elhelyezéséről az Ávt.-ben meghatározott feladatok végrehajtását ellenőrző
szerveknek kell gondoskodnia E feladat ellátására az állategészségügyi hatóságot
indokolt kijelölni. Tekintettel arra, hogy az állategészségügyi hatóság feladatainak
részletes - törvényi szintű - felsorolását az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI.
törvény tartalmazza, ezen új feladat megjelenítése érdekében a Javaslat az
állategészségügyről szóló törvényt a szükséges rendelkezésekkel egészíti ki.
A szabálysértési vagy büntetőeljárás során lefoglalt, elkobzott állatok
elhelyezéséről - veszélyes állat, valamint természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy
nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatok kivételével - az
állategészségügyi hatóság, míg a természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy
nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó elkobzott állatok
elhelyezéséről a természetvédelem illetékes állami szerve köteles gondoskodni.
Az állategészségügyi hatóság a szabálysértési vagy büntetőeljárás során
lefoglalt, elkobzott állat elhelyezése céljából - erre vonatkozó szerződés alapján,
térítés ellenében - jogosult állattartó helyet igénybe venni.
2.	A módosítás lehetővé teszi azt is, hogy az elkobzott állatot a hatóság térítés
nélkül átadhassa állatvédelmi célú civil szervezetnek.
3.	A Javaslat további rendelkezése az Ávt. 48. §-ának új (3) bekezdéssel
történő kiegészítése, amely szerint az Ávt. alkalmazása során az állatvédelmi célú
társadalmi szervezetek fogalom alatt a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi
L. törvény 14. §-ának b) pontjában meghatározott szervezetet kell érteni. E
kiegészítés azt szolgálja, hogy ne csak a szorosan vett társadalmi szervezet, hanem
az ilyen célra létrehozott alapítvány is gyakorolhassa az Ávt.-ben az állatvédelmi célú
társadalmi szervezetek számára biztosított jogokat.
11
Az 5. §-hoz
A Javaslat 5. §-a az elkobzás, mint büntetőjogi intézkedés végrehajtásának
speciális módjáról rendelkezik.
A Btk. szerint el kell kobozni azt a dolgot, amelyre a bűncselekményt elkövették.
Az, hogy a magyar polgári jog az állatot nem emeli ki a dolgok kategóriájából, a
büntetőjogi szabályozásnak nem képezi akadályát. A büntetőjog rendszerében az az
állat, amely az állatkínzás elkövetési tárgya volt, elkobzandó dolog. Az elkobzás
végrehajtásáról a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11.
törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) rendelkezik. Eszerint az elkobzott dolgot rendszerint
értékesíteni kell, ha erre alkalmatlan, vagy az értékesítés iránt hozott lépések nem
vezettek eredményre, a dolgot meg kell semmisíteni.
A Javaslat elveivel ellentétes volna, ha a Bv. tvr. ezen általános szabálya
érvényesülne az állatkínzás alanyává vált állat esetében is. Ezért szükséges a Bv.
tvr. olyan tartalmú kiegészítése, amely az állat elkobzása esetén a követendő eljárást
szabályozza.
Veszélyes eb vagy egyéb veszélyes állat elkobzásának végrehajtása során a
külön jogszabályokban, azaz az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. tvr. 7.
§-ának (7) bekezdésében, illetve az Ávt. 23. §-ában meghatározott módon kell
eljárni. A természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy nemzetközi természetvédelmi
egyezmény hatálya alá tartózó állatot a természetvédelmi hatóságnak rendeli átadni
a Javaslat, míg más állat elkobzásának végrehajtása során az állatot az
állategészségügyi hatóságnak kell átadni, amely a Javaslat 4. §-ával módosítani
javasolt Áeütv. értelmében köteles az állat elhelyezéséről gondoskodni.
A Javaslat a törvény hatályba lépésének időpontjául a kihirdetést követő 30.
napot határozza meg.
Miután a Javaslat a tiltott módon történő vadászatot büntetőjogilag rendeli
büntetni, a hatálybalépésével egyidejűleg a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX.
törvény 149. §-ának (3) bekezdésében a „vagy tiltott módon” szövegrész a hatályát
veszti.
Budapest, 2003. november 14
Az 6. §-hoz
(Hegyi Gyula, MSZP)
(-	, DSZ)
SZDSZ