﻿T/.... számú
törvényjavaslat
a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról

2006. évi......törvény
a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény
módosításáról
1.§
A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban:
Alkotmány) 34. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyben a § jelenlegi
szövege az (1) bekezdés jelölést kapja:
„(2) Törvény minisztérium, miniszter vagy közigazgatási szerv megjelölésére
vonatkozó rendelkezését a jelenlévő országgyűlési képviselők több mint felének
szavazatával elfogadott törvény módosíthatja.”
2.§
Az Alkotmány 37. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás
alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és
kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki
kell hirdetni.”
3.§
(1)	Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba, ezzel egyidejűleg hatályát
veszti az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés h) pontja, valamint a 35. § (1) bekezdés d)
pontjában „a belügyminiszter közreműködésével” szövegrész.
(2)	Az országgyűlési képviselők 2006. évi általános választását követően megalakult
Országgyűlés által választott miniszterelnök kormányának megalakulásával
egyidejűleg az Alkotmány 20. § (5) bekezdésében „a politikai államtitkár” szövegrész
helyébe „az államtitkár” szöveg lép.

INDOKOLÁS

a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény
módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) célja annak biztosítása, hogy a Kormány
szerkezetét a kormánytöbbség szabadon és önállóan határozhassa meg. A „parlamentáris
elveken nyugvó Alkotmány” [4/1993. (II. 12.) AB határozat] ma is egyértelmű abban,
hogy a kormányzati szerkezet és szervezetrendszer meghatározása az országgyűlési
választásokon többséget szerzett, a kormányzásért felelős politikai erő jogosítványa. A
hatékony és eredményes kormányzás mindig a kormánytöbbség kötelezettsége és
felelőssége. Az ellenzék felelőssége minden parlamentáris demokráciában elsősorban a
mindenkori kormányzat ellenőrzése, ezen túl - magyar sajátosságként - a jogállami
forradalom nyomán az Alkotmány a legfontosabb, Kormánytól független alkotmányi
szervek, valamint a politikailag legérzékenyebb alapvető jogok tekintetében a
törvényalkotást minősített többséghez köti, vagyis politikatudományi értelemben e
tárgykörökben megosztja a törvényalkotás felelősségét a kormánypártok és az ellenzék
között.
Ugyan e tárgykörök szabályozásában az Alkotmány megköveteli a politikai
megegyezést, ez azonban nem jelenti azt, hogy a parlamentáris rendszer alapelvével
szemben az ellenzék a Kormány szerkezete megállapításának felelősségét is viselné. A
Javaslat biztosítani kívánja, hogy az Alkotmánynak a minisztériumok felsorolását
egyszerű többséghez kötő rendelkezését és szervezetalakítási szabadságát sem elvileg,
sem a gyakorlatban ne írhassák felül a minősített többséget igénylő törvények.
A Javaslat arra irányul, hogy az Alkotmány normaszövegében is minden kétséget kizáróan
megjelenjen, hogy a kormányzati szerkezet kialakítása a kormánytöbbség felelőssége.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A minősített többség követelménye ma sem jelenti azt, hogy a szabályozott
intézményre vagy alapjogra vonatkozóan - a kétharmados törvényre tartozó
koncepcionális kérdéseken kívül - a kormánytöbbség egyszerű többséggel elfogadott
törvényben a politikai elképzeléseinek megfelelően ne rendelkezhetne: a 4/1993. (II.
12.) AB határozat és az 1/1999. (II. 24.) AB határozat szerint - az Alkotmány alapján
minősített többséggel elfogadott törvényekkel nem ellentétes módon -
végrehajtásukat szabályozhatja, további garanciákat építhet ki, saját koncepciója
szerint igazíthatja érvényesülésüket az adott körülményekhez.
Az Alkotmány szerint minősített többséget igénylő szabályozási tárgykörökben a
Kormány tagja vagy valamely közigazgatási szerv számára biztosított hatáskör
megteremtéséhez, e hatáskör tartalmának meghatározásához szükséges „olyan
alkotmányos garancia, amelynek lényeges tartalma az országgyűlési képviselők
közötti széles körű egyetértés”. [1/1999. (II. 24.) AB határozat] Annak eldöntése
azonban, hogy a végrehajtó hatalom mely tagja gyakorolja a minősített többséggel
elfogadott törvényben meghatározott hatáskört, az Alkotmány 34. §-ából
következően már a kormánytöbbség felelőssége.
A parlamentáris rendszer működőképessége, a szilárd és hatékony kormányzás
megőrzéséhez az is szükséges, hogy a minősített többség esetleges kiterjesztő
értelmezésével se kösse meg a parlamenti többség és a Kormány szervezetalakítási
szabadságát a minősített többséggel elfogadott törvényben egy-egy szerv, szervezet
nevesítése. Ezért a Javaslat egyértelművé kívánja tenni, hogy akár minősített, akár
egyszerű többséggel elfogadott törvény is tartalmazza minisztérium, miniszter vagy
közigazgatási szerv megjelölését, azt az Országgyűlés egyszerű többséggel elfogadott
törvényben is módosíthassa.
3
A 2. §-hoz
A Kormány tagjainak rendeletalkotását a jogalkotási törvény - évtizedek óta bevált
módon - kifejezett törvényi felhatalmazáshoz vagy eredeti jogkörben kiadott
kormányrendeletben kapott felhatalmazáshoz köti. E rendelkezésnek alkotmányi szintre
emelése a jogalkotásnak az eddig is az Alkotmányban szabályozott alapvető
rendelkezéseit egészíti ki, egyértelműen megkülönböztetve a Kormány és tagjai
rendeletalkotási jogának szabályait. Mindez a jogalkotási hatáskörrel összefüggésben is
kifejezi a magyar alkotmányos berendezkedés azon sajátosságát, hogy a végrehajtó
hatalom az egységes kormányt illeti, a miniszterek önálló, a Kormánytól független
politikát nem képviselhetnek.
A 3. §-hoz
Az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés h) pontja kifejezetten a köztársasági elnök
hatáskörévé teszi az államtitkárok kinevezését és felmentését, bár e hatáskör a
hatályos törvényi szabályozás szerint - alkotmányi felhatalmazás alapján - a
helyettes államtitkárok tekintetében nem az államfőt illeti meg. Tekintettel arra, hogy
az államtitkárok önálló, a miniszterétől elválasztható politikai vagy közjogi
felelősséggel nem rendelkeznek, a Javaslat az államtitkárok kinevezését és
felmentését külön törvényben szabályozható tárgykörré teszi. Mindez nem zárja ki,
hogy e külön törvény alapján egyes államtitkárokat a köztársasági elnök az
Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés m) pontja alapján nevezzen ki.
A Javaslat azon elv érvényesítése érdekében, hogy a kormányzat szerkezetét a
kormánytöbbség határozhassa meg, hatályon kívül helyezi a belügyminiszterre való
alkotmányi utalást. Ennek eredményeként az Országgyűlés egyszerű többséggel
elfogadott törvényben határozhatja meg, hogy a Kormánynak a helyi önkormányzatokkal
kapcsolatos hatásköreit mely miniszter közreműködésével gyakorolja.
A politikai államtitkár a rendszerváltás óta a miniszter általános helyettesének
feladatait látja el, a javasolt államtitkári megjelölés azonban jobban kifejezi az ellátott
feladatokat és a pozíció közjogi jelentőségét, vagyis a miniszter - törvényben
meghatározott kivételek szerinti - teljes jogkörű helyettesítését.
ORSZÁGGYŰLÉSI
KÉPVISELŐ
Dr. Szili Katalin asszony részére,
az Országgyűlés elnöke
Helyben
Tisztelt Elnök Asszony!
Mellékelten - a Házszabály 85. § (2) bekezdése alapján - benyújtjuk az alábbi
törvényjavaslatok új változatát:
1.	Törvényjavaslat a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX.
törvény módosításáról;
2.	Törvényjavaslat a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról;
3.	Törvényjavaslat a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány
tagjai és az államtitkárok jogállásáról.
Kérjük Elnök Asszonyt, a Házbizottságban létrejött megállapodásnak meg-
felelően kezdeményezze azt, hogy a 2-3. számmal jelzett törvényjavaslatokat az
Országgyűlés május 30-ai ülésnapján Házszabálytól való eltéréssel tárgyalja meg és
fogadja el.
Budapest, 2006. május 30.
(Kuncze Gábor)
SZDSZ