﻿Új változat a T/58 helyett
Ofsziggyülés Hivatala
Irománys2ám; T j^2,
Érkezett: 20$ MÁJ 3 ÖL
TI.... számú
törvényjavaslat
a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az
államtitkárok jogállásáról
2006. évi
törvény
a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok
jogállásáról
Az Országgyűlés a kormányzati szervezetrendszer működésének hatékonyabbá tétele érdekében,
valamint az Alkotmány 39. § (2) bekezdésének végrehajtására a következő törvényt alkotja:
I.	FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
1§
(1)	E törvény hatálya - az autonóm államigazgatási szervek kivételével - a központi
államigazgatási szervekre, valamint a Kormány tagjaira, az államtitkárokra és a szakállamtitkárokra
terjed ki.
(2)	Központi államigazgatási szervnek minősülnek:
a)	a Kormány,
b)	a Kormány kabinetjei,
c)	a kormánybizottságok,
d)	a minisztériumok,
e)	az autonóm államigazgatási szervek,
f)	a kormányhivatalok,
g)	a központi hivatalok,
h)	a rendvédelmi szervek országos parancsnokságai.
(3)	Autonóm államigazgatási szervnek minősül:
a)	a Közbeszerzések Tanácsa,
b)	az Országos Rádió és Televízió Testület Irodája és
c)	a Gazdasági Versenyhivatal.
(4)	Kormányhivatalnak minősül:
a)	a Központi Statisztikai Hivatal,
b)	a Nemzeti Hírközlési Hatóság,
2
c)	a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete,
d)	a Magyar Energia Hivatal.
(5)	Rendvédelmi szervnek minősülnek:
a)	a rendőrség,
b)	a határőrség,
c)	a polgári védelem,
d)	a vám- és pénzügyőrség,
e)	a büntetés-végrehajtási szervezet,
f)	az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság,
g)	a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok.
Irányítás és felügyelet
2.§
(1)	Ahol jogszabály államigazgatási szerv irányítását említi, azon törvény eltérő rendelkezése
hiányában a következő hatáskörök együttesét kell érteni:
a)	az államigazgatási szerv alapítása, átszervezése (ideértve a más szervvel való egyesítését, a
szétválasztását, alapító okiratának módosítását is), valamint a szerv megszüntetése,
b)	az államigazgatási szerv vezetőjének kinevezése, felmentése, a vele kapcsolatos egyéb
munkáltatói jogok gyakorlása,
c)	az államigazgatási szerv tevékenységének törvényességi, szakszerűségi, hatékonysági és
pénzügyi ellenőrzése,
d)	az államigazgatási szerv szervezeti és működési szabályzatának jóváhagyása,
e)	az államigazgatási szerv döntésének megsemmisítésére, szükség szerint új eljárás lefolytatására
való utasítás,
f)	a költségvetési törvény keretei között az államigazgatási szerv költségvetési előirányzatának és
létszámkeretének meghatározása,
g)	jogszabályban meghatározott esetekben az államigazgatási szerv döntéseinek előzetes vagy
utólagos jóváhagyása,
h)	egyedi utasítás kiadása feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására,
i)	jelentéstételre vagy beszámolóra való kötelezés.
(2)	Ha törvény kivételt nem tesz, az irányítási hatáskör gyakorlója az irányított államigazgatási
szerv hatáskörét nem vonhatja el és döntését nem változtathatja meg.
3
3.§
Ahol e törvény állami vezető vagy államigazgatási szerv szervezeti egysége vezetője
tevékenységének irányítását említi, azon törvény eltérő rendelkezése hiányában a következő
hatáskörök együttesét kell érteni:
a)	egyedi utasítás kiadása egyedi feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására,
b)	a vezető tevékenységének ellenőrzése,
c)	jelentéstételre vagy beszámolóra való kötelezés.
4-§
(1)	Ahol jogszabály államigazgatási szerv felügyeletét említi, azon törvény eltérő rendelkezése
hiányában e törvény 2. § (1) bekezdés a)-e) pontjaiban, valamint kizárólag ezekkel összefüggésben
i)	pontjában meghatározott hatáskörök együttesét kell érteni.
(2)	A 2. § (1) bekezdés d)-e) pontjában meghatározott hatáskörök tekintetében a felügyelet
kizárólag a jogszabálysértő szervezeti és működési szabályzat jóváhagyásának megtagadását, illetve
a jogszabálysértő döntés megsemmisítését, szükség szerint új eljárás lefolytatására való utasítást
foglalja magában.
A központi államigazgatási szervekre vonatkozó közös szabályok
5-§
(1)	A központi államigazgatási szervek - ha törvény eltérően nem rendelkezik - egyszemélyi
vezetés alatt állnak.
(2)	A központi államigazgatási szerv feladatkörének gyakorlásához szükséges hatásköröket a szerv
vezetőjének kell címezni. Ha jogszabály a központi államigazgatási szervnek címez hatáskört, azt a
szerv vezetője gyakorolja.
(3)	A központi államigazgatási szerv szervezeti és működési szabályzata a szerv vezetőjének
hatáskörébe tartozó egyes ügyekben a kiadmányozási jogot a szervvel állami vezetői szolgálati
jogviszonyban vagy vezetői megbízatással rendelkező közszolgálati jogviszonyban álló személyre
ruházhatja, aki a döntés meghozatala során a szerv vezetője nevében jár el.
4
A miniszterelnökre, a miniszterre, az államtitkárra és a szakállamtitkárra vonatkozó közös
szabályok
6.§
(1)	A miniszterelnök, a miniszter, az államtitkár és a szakállamtitkár (a továbbiakban együtt: állami
vezető) e tevékenységét állami vezetői szolgálati jogviszony keretében látja el.
(2)	Az állami vezetői szolgálati jogviszonyra - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a
közszolgálati jogviszonyban állókra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(3)	Az állami vezetők személyi anyagának nyilvántartását a Miniszterelnöki Hivatal vezeti.
(4)	Ha az állami vezető megbízatása megszűnik, jogosult az e megbízatására utaló megnevezést
használni, feltéve, hogy megbízatása nem választójogának elvesztése vagy összeférhetetlenségének
megállapítása miatt szűnt meg.
(5)	Az állami vezető a jogalap nélkül felvett juttatást az erre irányuló felhívás kézhezvételétől
számított tizenöt napon belül köteles visszafizetni.
(6)	A Kormány tagja részére a köztársasági elnök, az államtitkár és a szakállamtitkár részére a
miniszterelnök igazolványt állít ki.
7-§
(1)	Az állami vezető társadalombiztosítási jogállására a közszolgálati jogviszonyban állókra
vonatkozó szabályok irányadók azzal, hogy illetménye társadalombiztosítási járulék, egészségügyi
hozzájárulás, továbbá egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapjául szolgáló jövedelem.
(2)	Az állami vezető megbízatásának időtartama, valamint a 11. § (1) bekezdésében meghatározott
időtartam közszolgálati jogviszonyban töltött időnek, illetőleg nyugdíjra jogosító szolgálati időnek
számít.
8.§
(1)	Az állami vezető további munkavégzésre irányuló jogviszonyt (ideértve a felügyelőbizottsági
tagságot, gazdasági társaság, illetve szövetkezet vezető tisztségét, alapítvány kezelő szervezetének
tagságát, valamint az érdek-képviseleti szervezetben való tisztség viselését) nem létesíthet, valamint
munkaköri feladatainak ellátásából eredő nyilvános szerepléséért díjazásban nem részesülhet
(összeférhetetlenség).
5
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezés nem akadálya annak, hogy a miniszterelnök, a
miniszter és az államtitkár országgyűlési képviselő legyen, illetve hogy az állami vezető
tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi
tevékenységet végezzen.
(3)	Ha az összeférhetetlenségi eljárás ideje alatt az állami vezető a vele szemben fennálló
összeférhetetlenségi okot megszünteti, az összeférhetetlenség megállapítását mellőzni kell.
9-§
(1)	A miniszterelnök és a miniszter e tevékenységéért az Országgyűlésnek felelősséggel tartozik.
(2)	Az államtitkár a hatáskörének gyakorlásáért a miniszternek, illetőleg a miniszterelnöknek
felelősséggel tartozik.
(3)	A szakállamtitkár a hatáskörének gyakorlásáért a miniszternek felelősséggel tartozik.
(4)	A miniszter, az államtitkár és a szakállamtitkár a tisztségéből eredő kötelezettség vétkes
megszegésével okozott kárért való anyagi felelősségének tekintetében a munkáltatói jogkör
gyakorlójának a miniszterelnököt kell tekinteni, a kijelölt vizsgálóbiztos legalább államtitkári
megbízatást betöltő állami vezető és az eljáró tanács tagjai a miniszterelnök által felkért
miniszterek.
10.	§
(1)	Az országgyűlési képviselői megbízatással nem rendelkező állami vezető az állami vezetői
jogviszonya keletkezését követő harminc napon belül, majd azt követően évente, valamint a
megbízatásának megszűnését követő harminc napon belül az országgyűlési képviselők
vagyonnyilatkozatával azonos tartalmú vagyonnyilatkozatot tesz.
(2)	Az (1) bekezdés alapján nyilatkozattételre kötelezett állami vezető a vagyonnyilatkozatához
csatolni köteles a vele közös háztartásban élő házas- vagy élettársának, gyermekeinek az
országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatával azonos tartalmú vagyonnyilatkozatát.
(3)	Az állami vezető megbízatásának megszűnésekor a 11. §-ban meghatározott juttatásra
mindaddig nem jogosult, amíg a megbízatásának megszűnését követően e törvény szerint esedékes
vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének eleget nem tesz.
(4)	Az e §-ban meghatározott eltérésekkel az országgyűlési képviselői megbízatással nem
rendelkező állami vezető vagyonnyilatkozatára, illetve az azzal kapcsolatos eljárásra az e §-ban
6
meghatározott eltérésekkel az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatára, illetve
vagyonnyilatkozatával kapcsolatos eljárásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(5)	Az e § alapján tett vagyonnyilatkozatokat a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter kezeli. Az
állami vezető vagyonnyilatkozatának oldalhű másolatát - a hozzátartozók vagyonnyilatkozata
nélkül, az azonosító adatok kivételével - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter a Kormány
honlapján közzéteszi.
(6)	Az országgyűlési képviselői megbízatással rendelkező állami vezető az országgyűlési
képviselőkre vonatkozó szabályok szerint tesz vagyonnyilatkozatot.
11.	§
(1)	Ha az állami vezető megbízatása megszűnt, illetménye és juttatásai addig illetik meg, amíg az
Alkotmány vagy törvény rendelkezései alapján gyakorolja hatáskörét.
(2)	Ha a miniszter, az államtitkár és a szakállamtitkár e tisztségét legalább három évig betöltötte, és
megbízatása a Kormány megbízatásának megszűnésével, felmentésével vagy halálával szűnik meg,
a megbízatás megszűnésétől számított tizenöt napon belül egy összegben hathavi - lemondás esetén
pedig háromhavi - illetményével megegyező összegű juttatásra jogosult, amely
társadalombiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás - valamint a (3) bekezdésben
meghatározott kivétellel - egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapjául szolgáló jövedelem.
(3)	A miniszter, az államtitkár és a szakállamtitkár halála esetén a juttatás az özvegyet, ennek
hiányában az örököst illeti meg. E juttatásból egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni nem
kell. E juttatás a hozzátartozói nyugellátás megállapításakor a havi átlagkereset alapjául szolgáló
keresetként nem vehető figyelembe.
(4)	Amennyiben a miniszter, az államtitkár és a szakállamtitkár megbízatása a (2) bekezdésben
megjelölt okokból három évnél hamarabb szűnt meg, de legalább egy évig tisztségét betöltötte,
akkor a (2) bekezdésben megjelölt juttatás 50%-ára jogosult.
(5)	Ha a miniszter, az államtitkár és a szakállamtitkár a megbízatásának megszűnését követően
újabb állami vezetői megbízatást kap, a (2) és (4) bekezdésben meghatározott juttatás összege
megegyezik hatásköre gyakorlásának megszűnésétől az új megbízatással összefüggő hivatalba
lépéséig terjedő időre járó illetménnyel.
(6)	A miniszter, az államtitkár és a szakállamtitkár végkielégítésre és felmentési időre nem jogosult.
7
(7)	A (2) és a (4) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a folyamatosan állami
vezetői szolgálati jogviszonyban töltött időt - a hatáskörgyakorlás megszűnésétől az új
megbízatással összefüggésben a hivatalba lépésig terjedő, legfeljebb hat hónapos, valamint a
megbízatás megszűnésétől a hatáskörgyakorlás megszűnéséig terjedő megszakítást a folyamatosság
szempontjából nem számítva - egybe kell számítani.
12.	§
(1)	A minisztert, az államtitkárt és a szakállamtitkárt minden naptári évben negyven munkanap
szabadság illeti meg, valamint minden naptári évben külön juttatásként legalább egyhavi
illetményére, jubileumi jutalomra pedig a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint jogosult.
(2)	A szabadság igénybevételét a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek előzetesen be kell
jelenteni.
II.	FEJEZET
A KORMÁNY
A Kormány feladatköre
13.	§
(1)	A Kormány a közigazgatás általános hatáskörű központi szerve.
(2)	A Kormány hatásköre kiteljed mindarra, amit jogszabály nem utal kifejezetten más szervek
hatáskörébe.
(3)	A Kormány irányítja a miniszterek tevékenységét, valamint a miniszterek irányítása alá nem
tartozó kormányhivatalokat, illetve azok vezetőinek a tevékenységét.
A miniszterelnök feladatköre
14.	§
(1)	A miniszterelnök a Kormány programjának keretei között meghatározza a Kormány
politikájának általános irányát.
(2)	A miniszterelnök az (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva a miniszterek,
valamint a Kormány irányítása alatt álló szervek vezetői számára normatív utasítás kiadásával
feladatokat határozhat meg.
A miniszterelnök megbízatásának keletkezése
15.	§
Miniszterelnöknek javasolható, illetve miniszterelnökké megválasztható minden büntetlen előéletű,
az országgyűlési képviselők választásán választójoggal rendelkező személy.
16.	§
(1)	A miniszterelnök a megválasztásával hivatalba lép.
(2)	A megválasztott miniszterelnök az Országgyűlés előtt esküt tesz.
A miniszterelnök megbízatásának megszűnése
17.	§
(1)	A miniszterelnök megbízatásának megszűnése egybeesik a Kormány megbízatásának
megszűnésével.
(2)	A miniszterelnök megbízatásának megszűnése esetén - a (3) bekezdésben, valamint az
Alkotmány 39/A. § (1) bekezdésében meghatározott eset kivételével - a köztársasági elnök harminc
napon belül javaslatot tesz az új miniszterelnök személyére.
(3)	Ha a miniszterelnök megbízatása az új Országgyűlés megalakulása miatt szűnt meg, a
köztársasági elnök az új Országgyűlés alakuló ülésén tesz javaslatot az új miniszterelnök
személyére.
18.	§
(1)	A miniszterelnök a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával mondhat le
megbízatásáról.
(2)	A miniszterelnök megbízatása a lemondás benyújtásával szűnik meg. A lemondás
érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.
9
(3)	A köztársasági elnök a miniszterelnök lemondásáról haladéktalanul tájékoztatja az
Országgyűlést.
(4)	A Kormány az Alkotmány 39/A. § (5) bekezdésében meghatározott esetben, a miniszterelnök
útján, az (l)-(3) bekezdés megfelelő alkalmazásával mond le.
19.	§
Ha a miniszterelnök az összeférhetetlenségét a megválasztásától számított harminc napon belül nem
szünteti meg, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, az
Országgyűlés bármely országgyűlési képviselő írásbeli indítványára - az összeférhetetlenségi
ügyekkel foglalkozó bizottsága véleményének kikérése után - az országgyűlési képviselők több
mint felének szavazatával az indítvány kézhezvételétől számított harminc napon belül dönt az
összeférhetetlenség kérdésében.
20.	§
(1)	A miniszterelnökkel szemben bizalmatlansági indítvány benyújtását bármely országgyűlési
képviselő kezdeményezheti. A kezdeményezést az Országgyűlés elnökének be kell jelenteni.
(2)	A Kormány, illetve a miniszterelnök az (1) bekezdés szerinti bejelentést követően három
munkanapig, illetve a bizalmatlansági indítvány benyújtásától az indítvány feletti szavazás
lezárultáig nem mondhat le.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott korlátozás időtartama folyamatosan legfeljebb tizenöt nap
lehet.
Az ügyvezető miniszterelnök
21.	§
(1)	Az ügyvezető miniszterelnök e megbízatása megszűnik
a)	az ügyvezető miniszterelnök halálával,
b)	az ügyvezető miniszterelnök választójogának elvesztésével,
c)	az ügyvezető miniszterelnök összeférhetetlenségének megállapításával.
(2)	Az ügyvezető miniszterelnök összeférhetetlenségének megállapítására a 19. § rendelkezéseit
kell alkalmazni.
10
(3)	Az ügyvezető miniszterelnök e megbízatásának megszűnését követően az új miniszterelnök
megválasztásáig az a miniszter gyakorolja az ügyvezető miniszterelnök hatáskörét, akit a
miniszterelnök a helyettesítésére kijelölt; ha pedig több miniszter lett kijelölve, az első helyen
kijelölt miniszter.
22.	§
Ha a miniszterelnök, illetve az ügyvezető miniszterelnök megbízatásának megszűnésére az
Alkotmány 33/A. § c)-d) pontjában, illetve e törvény 21. § (1) bekezdésében meghatározott esetben
kerül sor, ennek tényét az Országgyűlés elnöke jelenti be az Országgyűlésnek.
A Kormány szervei
23.	§
(1)	A Kormány kiemelt fontosságú társadalompolitikai, gazdaságpolitikai vagy nemzetbiztonsági
ügyekben a Kormány ülései előtti állásfoglalásra jogosult kabineteket hozhat létre.
(2)	A kabinet tagjai a feladatkörükben érintett miniszterek, valamint a miniszterelnök által kijelölt
személyek. A kabinet ülésére állandó jelleggel meghívott személyek körét, a kabinettag miniszterek
helyettesítésére jogosult állami vezetőket, valamint a további kabinettagok és az állandó
meghívottak helyettesítésére jogosult személyeket a kabinetet létrehozó kormányhatározat jelöli ki.
(3)	A kabinet - törvény eltérő rendelkezése hiányában - ügydöntő jogkörrel nem rendelkezik.
24.	§
(1)	A Kormány a hatáskörébe tartozó jelentős, több minisztérium feladatkörét érintő feladatok
összehangolt megoldásának irányítására kormánybizottságokat hozhat létre.
(2)	A kormánybizottság tagjai a feladatkörükben érintett miniszterek. A kormánybizottság ülésére
állandó jelleggel meghívott személyek körét, valamint a bizottsági tagok helyettesítésére jogosult
állami vezetőket és az állandó meghívottak helyettesítésére jogosult személyeket a
kormánybizottságot létrehozó kormányhatározat jelöli ki.
25.	§
(1)	A Kormány egyéb javaslattevő, véleményező vagy tanácsadói tevékenységet végző testületeket
hozhat létre.
11
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott testület tagjait, valamint az annak ülésére állandó jelleggel
meghívott személyek körét a testületet létrehozó kormányhatározat jelöli ki.
A kormánybiztos
26.	§
(1)	A Kormány - határozatával - egy minisztérium, illetve kormányhivatal feladatkörébe sem
tartozó vagy kiemelt fontosságú feladat ellátására kormánybiztost nevezhet ki.
(2)	Kormánybiztossá
a)	miniszter, államtitkár vagy szakállamtitkár kizárólag eredeti feladatkörével összefüggő,
b)	az a) pont hatálya alá nem tartozó személy a Kormány vagy a miniszterelnök feladatkörébe
tartozó
feladat ellátására nevezhető ki.
(3)	A (2) bekezdés b) pontja alapján kinevezett kormánybiztosok száma egyidejűleg a három főt
nem haladhatja meg.
(4)	A miniszterelnök rendelet kiadásával a Kormány irányítása alá tartozó szervek vezetői, a
szervek szervezeti egységei vezetőinek tevékenysége, valamint egyes szakállamtitkárok
tevékenysége tekintetében a kormánybiztost irányítási jogkörrel ruházhatja fel.
(5)	A kormánybiztos tevékenységét a miniszterelnök irányítja.
(6)	A kormánybiztos megbízatása meghatározott időre, de legfeljebb két évre szól. A
kormánybiztos e megbízatása az államtitkári vagy a szakállamtitkári megbízatásának
megszűnésével megszűnik.
(7)	A (2) bekezdés a) pontja alapján kinevezett kormánybiztost e tevékenységére tekintettel külön
díjazás nem illeti meg.
(8)	A kormánybiztost tevékenységének ellátásában a Miniszterelnöki Hivatalban működő titkárság
segítheti, amelyre megfelelően alkalmazni kell a szakállamtitkár titkárságának szabályait.
27.	§
(1)	E törvényben nem szereplő megbízatás kormányzati feladatok teljesítésére nem adható.
12
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott tilalom nem akadálya annak, hogy a miniszterelnök
diplomáciai, személyes tanácsadói feladatok vagy egyéb eseti jellegű feladat ellátására megbízást
adjon.
III.	FEJEZET
A MINISZTEREK ÉS A MINISZTÉRIUMOK
A miniszter és a minisztérium feladatköre
28.	§
(1)	A minisztérium a miniszter munkaszerveként a Kormány irányítása alatt álló különös hatáskörű
államigazgatási szerv.
(2)	A miniszter a Kormány általános politikájának keretei között vezeti a minisztériumot; e
feladatkörében irányítja az államtitkár tevékenységét, valamint dönt a hatáskörébe utalt ügyekben.
(3)	A miniszter részletes feladat- és hatáskörét a Kormány eredeti jogalkotó hatáskörében
kibocsátott rendeletében állapítja meg.
29.	§
(1)	A tárca nélküli miniszter az egy miniszter feladatkörébe sem tartozó feladat ellátására nevezhető
ki.
(2)	A tárca nélküli minisztert tevékenységének ellátásában a Miniszterelnöki Hivatalban működő
titkárság segíti, amelyre megfelelően alkalmazni kell az államtitkár titkárságának szabályait.
(3)	A tárca nélküli miniszterek száma nem haladhatja meg a minisztériumot vezető miniszterek
száma egyötödének egész részét.
(4)	A tárca nélküli miniszter részletes feladat- és hatáskörét a Kormány eredeti jogalkotó
hatáskörében kibocsátott rendeletében állapítja meg.
13
A Miniszterelnöki Hivatal feladatköre
30.	§
(1)	A Miniszterelnöki Hivatal a miniszterelnök munkaszerve. A Miniszterelnöki Hivatalra - ha
törvény eltérően nem rendelkezik - a minisztériumra vonatkozó szabályokat megfelelően kell
alkalmazni.
(2)	A Miniszterelnöki Hivatal tevékenységét a miniszterelnök irányítja.
(3)	A Miniszterelnöki Hivatalt a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter vezeti.
(4)	A Miniszterelnöki Hivatal szervezeti és működési szabályzatát a miniszterelnök adja ki.
(5)	A Miniszterelnöki Hivatal közreműködik a Kormány társadalmi-gazdasági stratégiájának
kialakításában; a Kormány és a miniszterelnök döntéseinek, valamint a kormányprogram
célkitűzéseinek megfelelően gondoskodik a kormányzati tevékenység stratégiai irányításáról és
összhangjának biztosításáról, a döntés-előkészítésben az összkormányzati érdekek érvényesítéséről.
A Hivatal ellátja a Kormány testületi működésével kapcsolatos feladatokat.
A miniszter helyettesítése
31.	§
(1)	A minisztert akadályoztatása esetén - a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivételekkel - az
államtitkár helyettesíti.
(2)	A minisztert a köztársasági elnök intézkedésének kezdeményezésében és intézkedésének
ellenjegyzésében, valamint az államtitkár akadályoztatása esetén az Országgyűlés ülésén és az
Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben a miniszterelnök által rendeletben
kijelölt másik miniszter helyettesíti.
(3)	Az államtitkár akadályoztatása esetén a minisztert az Országgyűlés bizottsága ülésén az általa
vezetett minisztérium állományába tartozó, állásfoglalásra jogosult, vezetői megbízatással
rendelkező személy helyettesíti.
(4)	A tárca nélküli minisztert a miniszterelnök által rendeletben kijelölt másik miniszter, az
Országgyűlés bizottsága ülésén a titkársága állományába tartozó, állásfoglalásra jogosult, vezetői
megbízatással rendelkező személy helyettesíti.
14
(5)	A Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert az általa rendeletben kijelölt államtitkár, az
Országgyűlés bizottsága ülésén a Miniszterelnöki Hivatal állományába tartozó, állásfoglalásra
jogosult, vezetői megbízatással rendelkező személy helyettesíti.
A miniszteri biztos
32.	§
(1)	A miniszter normatív utasítással kiemelt fontosságú feladat ellátására miniszteri biztost nevezhet ki.
(2)	Miniszteri biztossá
a)	államtitkár vagy szakállamtitkár az eredeti feladatkörével összefüggő,
b)	a minisztérium állományába tartozó politikai főtanácsadó a miniszter feladatkörébe tartozó
feladat ellátására nevezhető ki.
(3)	A miniszteri biztos tevékenységét a miniszter irányítja.
(4)	A miniszteri biztos megbízatása meghatározott időre, de legfeljebb hat hónapra szól. A
miniszteri biztos e megbízatása államtitkári, szakállamtitkári vagy politikai főtanácsadói
megbízatásának megszűnésével megszűnik.
(5)	A miniszteri biztosok száma a minisztériumban egyidejűleg a két főt nem haladhatja meg.
(6)	A miniszteri biztost e tevékenységére tekintettel külön díjazás nem illeti meg.
(7)	A Miniszterelnöki Hivatalban miniszteri biztos nem működhet.
(8)	A miniszteri biztost tevékenységének ellátásában a miniszteri kabinetben működő titkárság
segítheti, amelyre megfelelően alkalmazni kell a szakállamtitkár titkárságának szabályait.
A miniszter javadalmazása
33.	§
(1)	A miniszter alapilletménye a köztisztviselői illetményalap 15,6-szorosa.
(2)	A miniszter illetménykiegészítésre jogosult, amelynek összege az alapilletmény 50%-a.
(3)	A miniszter vezetői illetménypótléka az alapilletmény 65%-a.
15
A miniszter megbízatásának keletkezése
34.	§
(1)	Miniszterré kinevezhető minden büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők választásán
választójoggal rendelkező személy.
(2)	A miniszteri tisztségre javasolt személyt az Országgyűlésnek a miniszter feladatköre szerinti
bizottsága a kinevezését megelőzően meghallgatja.
35.	§
(1)	A miniszter a kinevezésében megjelölt időpontban, ennek hiányában a kinevezésével hivatalba
lép.
(2)	A kinevezett miniszter az Országgyűlés előtt esküt tesz.
(3)	A miniszter tekintetében törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkáltatói jogokat a
miniszterelnök gyakorolja.
A miniszter megbízatásának megszűnése
36.	§
(1)	A miniszter a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával
bármikor lemondhat megbízatásáról.
(2)	Lemondás esetén a miniszter megbízatása megszűnésének időpontját a miniszterelnök
javaslatára a köztársasági elnök határozza meg, az azonban nem lehet későbbi a lemondásnak a
miniszterelnökhöz történő eljuttatását követő harmincadik napnál.
(3)	A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.
37.	§
(1)	A miniszterelnök bármikor javaslatot tehet a köztársasági elnöknek a miniszter felmentésére.
(2)	Felmentés esetén a miniszter megbízatása megszűnésének időpontját a miniszterelnök
javaslatára a köztársasági elnök határozza meg.
16
38.	§
Ha a miniszter az összeférhetetlenségét a kinevezésétől számított harminc napon belül nem szünteti
meg, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, a
köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára az indítvány kézhezvételétől számított harminc
napon belül dönt az összeférhetetlenség kérdésében.
39.	§
Ha a miniszter megbízatása az Alkotmány 33/B. § d)-e) pontja alapján szűnik meg, ennek tényét a
miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök állapítja meg.
40.	§
(1)	Ha a miniszter megbízatása a Kormány megbízatásának megszűnésével szűnt meg, az újonnan
választott miniszterelnök haladéktalanul javaslatot tesz az új miniszter személyére, vagy feladatának
ellátásával ideiglenesen az új Kormány más tagját bízza meg.
(2)	Ha a miniszter megbízatása nem a Kormány megbízatásának megszűnésével szűnik meg, a
miniszterelnök haladéktalanul javaslatot tesz az új miniszter személyére, vagy feladatának
ellátásával ideiglenesen a Kormány más tagját bízza meg.
(3)	A Kormánynak a miniszteri feladat ellátásával megbízott tagja a miniszter hatáskörét
korlátozások nélkül gyakorolja.
Az ügyvezető miniszter
41.	§
A miniszter a Kormány megbízatásának megszűnésétől az új miniszter kinevezéséig vagy az új
Kormány más tagjának a miniszteri feladatok ideiglenes ellátásával való megbízásáig ügyvezető
miniszterként gyakorolja hatáskörét, rendeletet azonban csak halaszthatatlan esetben alkothat.
42.	§
(1)	Az ügyvezető miniszter e megbízatása megszűnik:
a)	az ügyvezető miniszter lemondásával,
b)	az ügyvezető miniszter halálával,
c)	az ügyvezető miniszter választójogának elvesztésével,
d)	az ügyvezető miniszter összeférhetetlenségének megállapításával.
17
(2)	Az ügyvezető miniszter összeférhetetlenségének megállapítására a 38. § rendelkezéseit kell
alkalmazni.
(3)	Ha az ügyvezető miniszter e megbízatása megszűnik, hatáskörét a Kormánynak a
miniszterelnök vagy az Alkotmány 39/B. §-ában meghatározott ügyvezető kormánynak az
ügyvezető miniszterelnök által kijelölt tagja gyakorolja.
Az államtitkár feladatköre
43.	§
(1)	Az államtitkár - törvényben meghatározott kivételekkel - a miniszter teljes jogkörű helyettese.
(2)	Egy minisztériumban egy államtitkár működhet.
44.	§
(1)	Az államtitkár tevékenységét a miniszter irányítja.
(2)	Az államtitkár tekintetében törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkáltatói jogokat a
miniszter gyakorolja.
Az államtitkár javadalmazása
45.	§
(1)	Az államtitkár alapilletménye a köztisztviselői illetményalap 12-szerese.
(2)	Az államtitkár illetménykiegészítésre jogosult, amelynek összege az alapilletmény 50%-a.
(3)	Az államtitkár vezetői illetménypótléka az alapilletmény 65%-a.
(4)	Az államtitkár alapilletményét a miniszterelnök át nem ruházható hatáskörében legfeljebb 30%-
kal megemelheti.
Az államtitkár megbízatásának keletkezése
46.	§
(1)	Államtitkárrá minden büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők választásán választójoggal
rendelkező személy kinevezhető.
18
(2)	Az államtitkárt a miniszterelnöknek a miniszter véleménye kikérését követően tett javaslatára a
köztársasági elnök nevezi ki.
(3)	Az államtitkár a kinevezésében megjelölt időpontban, ennek hiányában a kinevezésével
hivatalba lép.
(4)	A kinevezett államtitkár a köztársasági elnök előtt az Országgyűlés előtt esküt tevő, vezető
közjogi tisztséget betöltő személyek esküjének megfelelő szöveggel esküt vagy fogadalmat tesz.
Az államtitkár megbízatásának megszűnése
47.	§
Az államtitkár megbízatása megszűnik:
a)	a Kormány megbízatásának megszűnésével,
b)	lemondásával,
c)	felmentésével,
d)	halálával,
e)	választójogának elvesztésével,
f)	összeférhetetlenségének megállapításával.
48.	§
(1)	Az államtitkár a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával
bármikor lemondhat megbízatásáról. A nyilatkozatot az államtitkár a miniszterhez juttatja el, aki azt
haladéktalanul továbbítja a miniszterelnöknek.
(2)	Lemondás esetén az államtitkár megbízatása megszűnésének időpontját a miniszterelnök
javaslatára a köztársasági elnök határozza meg, az azonban nem lehet későbbi a lemondásnak a
miniszterelnökhöz történő eljuttatását követő harmincadik napnál.
(3)	A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.
49.	§
(1)	A miniszterelnök a miniszter véleménye kikérését követően bármikor javaslatot tehet a
köztársasági elnöknek az államtitkár felmentésére.
(2)	Felmentés esetén az államtitkár megbízatása megszűnésének időpontját a miniszterelnök
javaslatára a köztársasági elnök határozza meg.
19
50.	§
Ha az államtitkár az összeférhetetlenségét a kinevezésétől számított harminc napon belül nem
szünteti meg, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, a
köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára az indítvány kézhezvételétől számított harminc
napon belül dönt az összeférhetetlenség kérdésében.
51.	§
Ha az államtitkár megbízatása a 47. § d)-e) pontja alapján szűnik meg, ennek tényét a
miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök állapítja meg.
52.	§
Ha az államtitkár megbízatása a Kormány megbízatásának megszűnésével szűnt meg, az új
Kormány megalakulásáig vagy a 47. § b)-f) pontjaiban meghatározott feltétel bekövetkeztéig
gyakorolja hatáskörét.
A Miniszterelnöki Hivatalban működő államtitkár
53.	§
(1)	A 43-52. §-ok rendelkezéseit a Miniszterelnöki Hivatalban működő államtitkárra az e §-ban
meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A Miniszterelnöki Hivatalban legfeljebb négy államtitkár működhet.
(3)	A Miniszterelnöki Hivatalban működő államtitkár közreműködik az összkormányzati érdekek
érvényesítésében, valamint ellátja a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter feladat- és
hatásköréről szóló rendeletben meghatározott feladatokat.
A szakállamtitkár feladatköre
54.	§
(1)	A szakállamtitkár a Kormány általános politikájának keretein belül a jogszabályoknak és a
szakmai követelményeknek megfelelően irányítja a miniszter feladat- és hatáskörének a
minisztérium szervezeti és működési szabályzatában meghatározott része tekintetében a szakmai
munkát, valamint dönt a hatáskörébe utalt ügyekben.
20
(2)	A szakállamtitkár tevékenységét a miniszter irányítja. A szervezeti és működési szabályzat
rendelkezhet úgy, hogy a szakállamtitkár tevékenységét az államtitkár irányítja.
(3)	A szakállamtitkár tekintetében törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkáltatói jogokat a
tevékenységét irányító állami vezető gyakorolja.
(4)	Szakállamtitkári megbízatás kizárólag gazdálkodási, üzemeltetési vagy humánpolitikai feladatok
ellátására nem adható.
55.	§
(1)	Egy minisztériumban legfeljebb öt szakállamtitkár működhet.
(2)	A szakállamtitkárt az általa kijelölt, az irányítása alá tartozó főosztályvezető helyettesíti.
A szakállamtitkár javadalmazása
56.	§
(1)	A szakállamtitkár alapilletménye a köztisztviselői illetményalap 9-szerese.
(2)	A szakállamtitkár illetménykiegészítésre jogosult, amelynek összege az alapilletmény 50%-a.
(3)	A szakállamtitkár vezetői illetménypótléka az alapilletmény 65%-a.
(4)	A szakállamtitkár alapilletményét a miniszter - a miniszterelnök jóváhagyását követően - át
nem ruházható hatáskörében legfeljebb 30%-kal megemelheti.
A szakállamtitkár megbízatásának keletkezése
57.	§
(1)	Szakállamtitkárrá minden büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők választásán
választójoggal rendelkező személy kinevezhető, aki jogi, közgazdasági vagy szakirányú egyetemi
végzettséggel rendelkezik.
(2)	A szakállamtitkárt a miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki.
(3)	A szakállamtitkár a kinevezésében megjelölt időpontban, ennek hiányában a kinevezésével
hivatalba lép.
21
(4)	A kinevezett szakállamtitkár a miniszterelnök előtt az Országgyűlés előtt esküt tevő, vezető
közjogi tisztséget betöltő személyek esküjének megfelelő szöveggel esküt vagy fogadalmat tesz.
A szakállamtitkár megbízatásának megszűnése
58.	§
A szakállamtitkár megbízatása megszűnik:
a)	a Kormány megbízatásának megszűnésével,
b)	lemondásával,
c)	felmentésével,
d)	halálával,
e)	választójogának elvesztésével,
f)	összeférhetetlenségének megállapításával.
59.	§
(1)	A szakállamtitkár a miniszter útján a miniszterelnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával
bármikor lemondhat megbízatásáról.
(2)	Lemondás esetén a szakállamtitkár megbízatása megszűnésének időpontját a miniszter
javaslatára a miniszterelnök határozza meg, az azonban nem lehet későbbi a lemondásnak a
miniszterhez történő eljuttatását követő hatvanadik napnál.
(3)	A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.
60.	§
(1)	A miniszter bármikor javaslatot tehet a miniszterelnöknek a szakállamtitkár felmentésére.
(2)	Felmentés esetén a szakállamtitkár megbízatása megszűnésének időpontját a miniszter
javaslatára a miniszterelnök határozza meg.
61.	§
Ha a szakállamtitkár az összeférhetetlenségét a kinevezésétől számított harminc napon belül nem
szünteti meg, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, a
miniszterelnök a miniszter javaslatára az indítvány kézhezvételétől számított harminc napon belül
dönt az összeférhetetlenség kérdésében.
22
62.	§
Ha a szakállamtitkár megbízatása a 58. § d)-e) pontja alapján szűnik meg, ennek tényét a miniszter
előterjesztésére a miniszterelnök állapítja meg.
63.	§
Ha a szakállamtitkár megbízatása a Kormány megbízatásának megszűnésével szűnt meg, a 58. § b)-
f)	pontjaiban meghatározott feltétel bekövetkeztéig, illetve az új szakállamtitkár kinevezéséig
gyakorolja hatáskörét.
A Miniszterelnöki Hivatalban működő szakállamtitkár
64.	§
(1)	A 54-63. §-ok rendelkezéseit a Miniszterelnöki Hivatalban működő szakállamtitkárra az e §-ban
meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A Miniszterelnöki Hivatalban működő szakállamtitkár a Miniszterelnöki Hivatalt vezető
miniszter feladat- és hatásköréről szóló rendeletben meghatározottak szerint közreműködik az
összkormányzati feladatok ellátásában.
(3)	A 54. § (4) bekezdésében meghatározott tilalom a Miniszterelnöki Hivatalban működő
szakállamtitkárra nem irányadó.
A minisztérium szervezete
65.	§
(1)	A minisztérium szervezetét e törvény keretei között a minisztérium szervezeti és működési
szabályzata határozza meg.
(2)	A szervezeti és működési szabályzatot, illetve annak módosítását a miniszter - a miniszterelnök
jóváhagyását követően - normatív utasításban adja ki. Az utasítás érvényességének feltétele, hogy
azt a Magyar Közlönyben az utasítás hatályba lépését megelőzően közzétegyék.
(3)	A szervezeti és működési szabályzatot a minisztérium honlapján a módosításokkal egységes
szerkezetben közzé kell tenni.
23
(4)	A minisztérium létszámkeretét - az egyes állami vezetők és a kabinetfőnök irányítása alá tartozó
szervezeti egységek együttes létszáma szerinti bontásban - a szervezeti és működési szabályzat
határozza meg.
66. §
(1)	A minisztérium a miniszteri kabinetre, főosztályokra és titkárságokra, a főosztály osztályokra
tagozódik.
(2)	Vezetői megbízatás csak a hatályos szervezeti és működési szabályzatban meghatározott
szervezeti egység tekintetében, e törvény rendelkezései szerint adható.
67.	§
(1)	A miniszter - normatív utasításával - több szakállamtitkár vagy főosztály feladatkörét érintő,
eseti feladat elvégzésére a feladatkörükben érintett szakállamtitkárokból és főosztályvezetőkből álló
munkacsoportot hozhat létre.
(2)	Az utasításban meg kell határozni a munkacsoport feladatát, vezetőjét, tagjait és működésének
idejét.
(3)	A munkacsoport tagjait a helyettesítésükre egyébként jogosult személy helyettesítheti.
68.	§
(1)	A miniszteri kabinetet a kabinetfőnök közvetlenül vezeti, akinek tevékenységét a miniszter
irányítja.
(2)	A kabinetfőnök gyakorolja a munkáltatói jogokat a miniszteri kabinet állományába tartozó
köztisztviselők felett.
(3)	A kabinetfőnököt a miniszteri kabinet általa kijelölt köztisztviselője helyettesíti.
(4)	A munkáltatói jogokat a kabinetfőnök felett a miniszter, a kabinet állományába tartozó
köztisztviselők felett a kabinetfőnök gyakorolja. A vezetői megbízás adása és visszavonása a
miniszter hatáskörébe tartozik.
69.	§
(1)	A főosztályt főosztályvezető vezeti, akinek a tevékenységét a szervezeti és működési
szabályzatban meghatározott szakállamtitkár irányítja. A szervezeti és működési szabályzat
24
rendelkezhet úgy, hogy a főosztályvezető tevékenységét a miniszter, az államtitkár vagy a
kabinetfőnök irányítja.
(2)	A főosztályvezető, valamint az általa vezetett főosztály állományába tartozó köztisztviselők
felett a munkáltatói jogokat a főosztályvezető tevékenységét irányító állami vezető vagy - ha a
főosztályvezető tevékenységét a miniszter vagy a kabinetfőnök irányítja - a kabinetfőnök
gyakorolja. A vezetői megbízás adása és visszavonása a miniszter hatáskörébe tartozik.
(3)	Az osztályokat főosztályvezető-helyettes vagy osztályvezető vezeti, akinek a tevékenységét a
főosztályvezető irányítja.
(4)	A főosztályon - ha a szervezeti és működési szabályzat ezt lehetővé teszi - a főosztályvezető
általános helyettesítésére egy, osztályt nem vezető főosztályvezető-helyettes működhet.
70.	§
(1)	Az állami vezető tevékenységének ellátását - ha a szervezeti és működési szabályzat így
rendelkezik - titkárság segíti.
(2)	A miniszterelnök titkárságát főosztályvezető vezeti, akinek tevékenységét a miniszterelnök
irányítja.
(3)	A miniszter titkárságát főosztályvezető-helyettes, osztályvezető vagy politikai főtanácsadó
vezeti, akinek a tevékenységét a kabinetfőnök irányítja.
(4)	Az államtitkár titkárságát főosztályvezető-helyettes vagy osztályvezető vezeti, akinek a
tevékenységét az államtitkár irányítja.
(5)	A szakállamtitkár titkárságát közvetlenül a szakállamtitkár vagy olyan osztályvezetői
megbízatással rendelkező személy vezeti, akinek tevékenységét a szakállamtitkár irányítja.
(6)	A titkárság állományába tartozó köztisztviselők felett a munkáltatói jogokat a titkárság
vezetőjének tevékenységét irányító vagy a titkárságot közvetlenül vezető állami vezető, illetve
kabinetfőnök gyakorolja. A vezetői megbízás adása és visszavonása a miniszterelnök titkárságának
vezetője esetében a miniszterelnök, egyéb esetekben a miniszter hatáskörébe tartozik.
25
IV.	FEJEZET
A KORMÁNYHIVATALOK ÉS A KÖZPONTI HIVATALOK
A kormányhivatalok
71.	§
(1)	A kormányhivatal törvény által létrehozott, a Kormány irányítása alatt működő központi
államigazgatási szerv.
(2)	A kormányhivatal felügyeletét a miniszterelnök által kijelölt miniszter látja el, aki e hatáskörében
-	ha törvény eltérően nem rendelkezik - különösen
a)	javaslatot tesz a kormányhivatal vezetőjének és helyettesének kinevezésére,
b)	törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján jogszabályt alkot a kormányhivatal
feladatkörébe tartozó kérdésekben, illetve előtelj esztést tesz törvény vagy kormányrendelet
alkotására,
c)	képviseli a kormányhivatalt a Kormány és az Országgyűlés előtt.
(3)	A kormányhivatal törvényben meghatározott feladatkörében nem utasítható.
(4)	A kormányhivatal - ha törvény eltérően nem rendelkezik - fejezeti jogosítványokkal
felhatalmazott költségvetési szerv, amelynek költségvetése a felügyeletét ellátó miniszter által
vezetett minisztérium költségvetési fejezetén belül önálló címet képez.
72.	§
(1)	A kormányhivatal szervezetét a kormányhivatal szervezeti és működési szabályzata határozza
meg, amelyet a miniszterelnök jóváhagyását követően a kormányhivatalt felügyelő miniszter
normatív utasításban ad ki. Az utasítás érvényességének feltétele, hogy azt a Magyar Közlönyben
az utasítás hatályba lépését megelőzően közzétegyék.
(2)	A szervezeti és működési szabályzatot a kormányhivatal honlapján a módosításokkal egységes
szerkezetben közzé kell tenni.
(3)	A kormányhivatal létszámkeretét a szervezeti és működési szabályzat határozza meg.
(4)	A kormányhivatal területi szervekkel akkor rendelkezik, ha erre a kormányhivatalt létrehozó
törvény kifejezetten lehetőséget ad.
26
(5)	A kormányhivatal vezetője - ha törvény eltérően nem rendelkezik - államtitkári illetményre és
juttatásokra jogosult.
(6)	A kormányhivatal vezetőjének helyettese - ha törvény eltérően nem rendelkezik -
szakállamtitkári illetményre jogosult.
(7)	Ha a kormányhivatalt testület vezeti, és törvény eltérően nem rendelkezik, a testület elnöke
államtitkári illetményre és juttatásokra, a testület tagjai szakállamtitkári illetményre jogosultak.
(8)	A kormányhivatalra - ha törvény eltérően nem rendelkezik - e törvény 66-70. §-ait megfelelően
alkalmazni kell.
A központi hivatal
73.	§
(1)	A központi hivatal kormányrendelet által létrehozott, miniszter irányítása alatt működő központi
államigazgatási szerv.
(2)	A központi hivatal - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - az őt irányító miniszter által
vezetett minisztérium költségvetési fejezetén belül önálló címet képez.
74.	§
(1)	A központi hivatal szervezetét a központi hivatal szervezeti és működési szabályzata határozza
meg, amelyet a központi hivatalt irányító miniszter normatív utasításban ad ki.
(2)	A szervezeti és működési szabályzatot a központi hivatal vagy az azt irányító miniszter által
vezetett minisztérium honlapján a módosításokkal egységes szerkezetben közzé kell tenni.
(3)	A központi hivatal létszámkeretét az irányító miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésével
kiadott normatív utasításban határozza meg.
(4)	A központi hivatal területi szervekkel akkor rendelkezik, ha erre a központi hivatalt létrehozó
kormányrendelet kifejezetten lehetőséget ad.
(5)	A központi hivatalra - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - e törvény 66-70. §-ait
megfelelően alkalmazni kell.
27
V.	FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Módosuló rendelkezések
75.	§
(1)	A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 1. § (3)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az Alkotmánybíróság Hivatalának vezetője, valamint az Országgyűlés Hivatalának vezetői az
államtitkárral, az Országgyűlés Hivatalának helyettes vezetői a szakállamtitkárral azonos
illetményben, illetőleg juttatásban részesülnek.”
(2)	A Ktv. 31/C. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A főtisztviselő alapilletményre jogosult, amelynek összege az illetményalap
tizenháromszorosa. A központi közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban álló
főosztályvezető főtisztviselőnek főtisztviselői illetménypótlék jár, amelynek mértéke a főtisztviselői
alapilletmény 25%-a. A főtisztviselő illetménykiegészítésre, vezető főtisztviselő vezetői
alapilletményre - idegennyelv-tudási pótlék kivételével - és egyéb illetménypótlékra nem jogosult.
Ha a főtisztviselőnek a főtisztviselői kinevezését megelőzően megállapított illetménye magasabb,
mint a megállapítható főtisztviselői illetménye, a magasabb illetményére jogosult. A főtisztviselő
illetményéről a miniszterelnök a kinevezésben rendelkezik.”
(3)	A frekvenciagazdálkodásról szóló 1993. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Frektv.) 5. § (2)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Tanács három tagját a miniszterelnök a miniszter javaslatára nevezi ki és menti fel. A
miniszterelnök által kinevezett tagok visszahívásáról a miniszterelnök a miniszter javaslatára
határoz.”
Felhatalmazás
76.	§
(1)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza a miniszter, az államtitkár, a
kormánybiztos, a szakállamtitkár, a miniszteri biztos és 27. § (2) bekezdésében meghatározott
személy juttatásait.
28
(2)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a Kormány vagy a Kormány tagja irányítása alá tartozó
államigazgatási szervek tekintetében a köztisztviselőket megillető juttatásokra vonatkozó
szabályokat rendeletben állapítson meg.
(3)	Felhatalmazást kap a miniszterelnök, hogy rendeletben jelölje ki a minisztert helyettesítő más
minisztert, valamint a kormánybiztost irányítási jogkörrel ruházza fel.
(4)	Felhatalmazást kap a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, hogy rendeletben jelölje ki az őt
helyettesítő államtitkárt.
Hatálybalépés
77.	§
(1)	Ez a törvény a kihirdetését követő hónap első napján lép hatályba.
(2)	E törvény 72. § (4) bekezdése és 74. § (4) bekezdése 2007. január 1-jén lép hatályba.
(3)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi
XXXI. törvény 2. § (1) bekezdésében és 1. számú melléklet 1. § (2) bekezdésében a
„miniszterelnöknek a Kormány hozzájárulásával tett” szövegrészek helyébe a „miniszterelnök”
szövegek, a Ktv. 43. § (5) bekezdés felvezető szövegében az „Az államtitkár, a helyettes
államtitkár, a főosztályvezető” szövegrész helyébe az „A főosztályvezető” szöveg, a Frektv. 5. § (9)
bekezdésének b) pontjában a „Kormány által delegált” szövegrész helyébe a „miniszterelnök által
kinevezett” szöveg, az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi
XXXIX. törvény 12. § (3) bekezdésében, valamint 14. § (2) bekezdésének első, második és
negyedik mondatában, valamint 14. § (4) bekezdésében a „Kormány” szövegrész helyébe a
„miniszterelnök” szöveg, a sportról szóló 2004. évi I. törvény 48. § (4) bekezdésének második és
negyedik mondatában, valamint 53. § (2) bekezdésében a „Kormány” szövegrész helyébe a
„miniszterelnök” szöveg lép.
(4)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti a Ktv. 2. § a) pontja, 3. § a) pontja, 10.
§ (1) bekezdésben az a közigazgatási államtitkári, helyettes államtitkári beosztást kivéve
szövegrész, 22/A. § (8) bekezdés b) pontjában az „a közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár,
címzetes államtitkár, az államtitkári, helyettes államtitkári juttatásban részesülő köztisztviselő,
valamint” szövegrész, 31. § (8) bekezdésben az „illetőleg - feltéve, ha ilyet részére megállapítottak -
államtitkári, helyettes államtitkári juttatásra,” szövegrész, 31/A. § (3) bekezdése, 41. § (5) bekezdés
d)	és e) pontjai, 43. § (5) bekezdés a) pontjában az „az államtitkár, a helyettes államtitkár, illetve”
29
szövegrész, 45. § (1) bekezdés a)-d) pontjai, 46. § (1) bekezdés a) pontja, 46. § (1) bekezdés b)
pontjában a „helyettes államtitkár,” szövegrész, 46. § (2) bekezdés a) pontja, 47. § (1) bekezdés
második mondata, 73. § (4) bekezdése, valamint 76. § (2) bekezdésben az „és a miniszteri
illetményhez kötődő külön jogszabályokban meghatározott juttatásokra” szövegrész.
(5)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti a Kormány tagjai és az államtitkárok
jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Jt.), a
társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XCI. törvény
39.	§ (3) bekezdés j) pontja, az államszervezetre vonatkozó egyes törvények, továbbá az ingatlan-
nyilvántartásról, az egészségügyről, valamint a halászatról és a horgászatról szóló törvények
módosításáról szóló 1999. évi CXIX. törvény 4. §-a, a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az
Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke tiszteletdíjáról
és juttatásairól szóló 2000. évi XXXIX. törvény 28. § (3)-(5) bekezdése, a köztisztviselők
jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2001.
évi XXXVI. törvény 86. §-a, valamint 102. § (1) bekezdés c) pontja, a Honvédelmi Minisztérium és
a Honvéd Vezérkar integrációjával érintett törvények módosításáról szóló 2001. évi XLIII. törvény
24.	§-a, a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségre vonatkozó egyes szabályok módosításáról szóló
2003. évi CXXIV. törvény 1. §-a, továbbá a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996.
évi XXI. törvény 17. § (6) bekezdésének f) pontjában a „kinevezett” szövegrész, a fegyveres
szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a
továbbiakban: Hszt.) 42. § (4) bekezdésének „címzetes államtitkár,” szövegrésze, a Kormány tagjai
és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény módosításáról
szóló 2002. évi XVII. törvény, az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról
szóló 2004. évi LVII. törvény 8. § (2) bekezdés d) pontjának „ , címzetes” szövegrésze.
(6)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az államháztartásról szóló 1992. évi
XXXVIII. törvény 18/A. § (5) bekezdésének negyedik mondata, továbbá 18/A. § (6) bekezdésének
harmadik mondata, a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 4. § (3) bekezdése, a Magyar
Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény 18. § (3) bekezdése, a Hszt. 245/D. § (4)
bekezdésében az „és - feltéve, ha ilyet részére megállapítottak - az államtitkári, helyettes
államtitkári juttatásokat kell biztosítani” szövegrész, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a
társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény 8. § (3)
bekezdése, a 2001. évi népszámlálásról, valamint a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény
módosításáról szóló 1999. évi CVIII. törvény 6. § (2) bekezdése, a Szervezett Bűnözés Elleni
Koordinációs Központról szóló 2000. évi CXXVI. törvény 12. § (2) bekezdése, a villamos
energiáról szóló 2001. évi CX. törvény 7. § (2) bekezdésének második mondata, az Adó- és
30
Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 2002. évi LXV. törvény 5. § (1) bekezdésének második
mondata, az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági
Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény 9. § (6) bekezdésének
első mondata, az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 19. § (2) bekezdése, a
közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 377. § (3) bekezdése, a 394. § (2) bekezdésének
harmadik mondata, 395. § (4) bekezdésének negyedik és ötödik mondata, a vasúti közlekedésről
szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 70. § (2) bekezdésének második mondata.
Átmeneti rendelkezések
78.	§
(1)	A miniszterek az általuk irányított minisztérium új szervezeti és működési szabályzatát úgy
adják ki, hogy az e törvény hatályba lépését követő hónap első napjáig hatályba lépjen.
(2)	A miniszterek az általuk felügyelt kormányhivatal vagy az általuk irányított központi hivatal új
szervezeti és működési szabályzatát úgy adják ki, hogy az e törvény hatályba lépését követő
harmadik hónap első napjáig hatályba lépjen.
(3)	Az új szervezeti és működési szabályzat hatályba lépésével egyidejűleg az e törvénynek meg
nem felelő vezetői megbízatásokat vissza kell vonni.
79.	§
(1)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a kormánybiztosok, a kormánymeghatalmazottak, a
kormánymegbízottak és a miniszteri biztosok e megbízatása megszűnik.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott személy ott megjelölt jogosultságának megszűnése az
érintett foglalkoztatási jogviszonyát nem érinti, őt a foglalkoztatási jogviszonyára vonatkozó
jogszabályi rendelkezések szerint be kell sorolni.
80.	§
(1)	E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a közigazgatási államtitkárok, a címzetes államtitkárok
és a helyettes államtitkárok megbízatása e törvény erejénél fogva megszűnik, részükre vezető
beosztást felajánlani nem kell, azonban megbízatásuk megszűnésére a Jt. 29. § (4)-(7) bekezdéseit
az e törvényben meghatározott eltérésekkel alkalmazni kell.
31
(2)	Azok a közigazgatási államtitkárok, címzetes államtitkárok és helyettes államtitkárok, akiket e
törvény hatályba lépését követően hat hónapon belül bármely államigazgatási szervnél miniszterré,
államtitkárrá vagy szakállamtitkárrá neveznek ki, az (1) bekezdés alapján végkielégítésre nem
jogosultak, illetve azt kötelesek visszafizetni, továbbá őket a felmentési időből a kinevezésüket
követően hátralevő idő tekintetében az (1) bekezdés alapján juttatások nem illetik meg.
(3)	Ha a (2) bekezdés hatálya alá tartozó személyt az ott meghatározott esetben neveznek ki
szakállamtitkárrá, e megbízatásának felmentéssel történő megszűnése esetében a Jt. e törvény
kihirdetésekor hatályos 29. § (4)-(7) bekezdését alkalmazni kell azzal, hogy e rendelkezések
alkalmazása szempontjából közigazgatási államtitkári, címzetes államtitkári és helyettes
államtitkári, valamint szakállamtitkári megbízatásának idejét együttesen kell figyelembe venni.
(4)	Ahol jogszabály közigazgatási államtitkár számára feladat- vagy hatáskört állapít meg, azt a
miniszter gyakorolja.
81. §
(1)	Az e törvény hatályba lépésekor a Kormány vagy a miniszterelnök rendeletével vagy
határozatával biztosított államtitkári és helyettes államtitkári illetményre, illetőleg juttatásokra való
jogosultság e törvény hatályba lépésekor megszűnik.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott személy ott megjelölt jogosultságának megszűnése az
érintett foglalkoztatási jogviszonyát nem érinti, őt a foglalkoztatási jogviszonyára vonatkozó
jogszabályi rendelkezések szerint be kell sorolni.
(3)	Ahol törvény államtitkárt megillető illetményt, illetve juttatásokat említ, azon államtitkárt
megillető illetményt, illetve juttatásokat kell érteni.
(4)	Ahol törvény helyettes államtitkárt megillető illetményt, illetve juttatásokat említ, azon a
szakállamtitkárt megillető illetményt, illetve juttatásokat kell érteni.
INDOKOLÁS
a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok
jogállásáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) célja, hogy - egységesen határozva meg a Kormányra, a
központi kormányzati szervezetre és az állami vezetőkre vonatkozó alapvető rendelkezéseket - a
modem kormányzati szervezet kódexe legyen. A központi államigazgatási szervek körének
meghatározása, irányításuk és vezetési módjuk általános jellegű szabályozása megfelelő kereteket ad
ahhoz, hogy a Kormány szervezetalakítási szabadságának érvényesülése mellett olyan átlátható
központi kormányzati szervezet jöjjön létre, amely biztosítja a különböző államigazgatási feladatok
hatékony ellátására alkalmas szervezeti kereteket.
Az államigazgatás hierarchikus felépítéséből és az egyszemélyi vezetéshez kapcsolódó felelősségből
fakad, hogy a szervezeti formák meghatározásánál különös hangsúlyt kell fektetni a vezetők
jogosultságaira és kötelezettségeire, az irányítási és felügyeleti viszonyokra. Az állami vezetők (a
Kormány tagjai, az államtitkárok és a szakállamtitkárok) jogállása szorosan összefügg a szervezeti
kérdésekkel, ezért indokolt az Alkotmány 39. § (2) bekezdését végrehajtó - a Kormány tagjai és az
államtitkárok jogállására, díjazására és felelősségre vonására vonatkozó - törvényi szabályozást
összekapcsolni a kormányzati szervezetre vonatkozó alapvető rendelkezésekkel.
A Javaslat a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX.
törvény (a továbbiakban: Jt.) szabályozásához képest egyszerűbb rendszerét adja az állami vezetői
tisztségeknek. Átalakul a politikai és szakmai vezetés szerint tagozódó felsővezetői struktúra,
megszűnik a közigazgatási államtitkári és a címzetes államtitkári pozíció. A miniszterek
helyettesítését a politikai államtitkár helyett a jelző nélküli államtitkár fogja ellátni, míg a korábbi
helyettes államtitkárok helyébe lépő szakállamtitkárok alkotják majd az állami vezetői struktúra
legalacsonyabb szintjét.
Az állami vezetők a Javaslat szerint nem minősülnek köztisztviselőnek, feladatuk alapvetően politikai
jellegéből fakadó különbségek miatt a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi LXIII. törvényt (a
továbbiakban: Ktv.) csak mögöttes szabályozásként kell rájuk alkalmazni. Ezzel összhangban
megbízatásuk a kormányzati ciklushoz kötött: a Kormány megbízatásának megszűnésével minden
állami vezető megbízatása megszűnik. Az elmúlt évtized tényleges gyakorlatának megfelelően a
2
szakmai munka folyamatosságáért, annak magas színvonalú ellátásáért a főosztályvezetők, főosztály-
vezető-helyettesek és osztályvezetők fognak felelni, az állami vezetők pedig a Kormányon keresztül
az Országgyűlés bizalmától függnek majd.
A Javaslat több eszközzel is költséghatékonyabbá teszi a központi kormányzati igazgatást. A korábbi
gyakorlat az illetmények emelése, egyfajta személyi illetmény megteremtése érdekében miniszteri
biztosi, főcsoportfőnöki megbízatásokat kreált. Ezért a Javaslat szigorú keretek közé kívánja szorítani
a központi államigazgatás vezetőinek struktúráját.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A törvény hatályát megállapító rendelkezések - a törvény kettős, az állami vezetők jogállását és a
kormányzati szervezetet egyaránt szabályozó jellegére tekintettel - mind személyi hatályt (az állami
vezetők), mind szervi hatályt (a központi államigazgatási szervek) megállapítanak. A Magyar
Honvédség mint fegyveres erő nem minősül a központi államigazgatás részének.
Központi államigazgatási szervként a törvény hatálya alá tartozik - az autonóm jogállású, külön
felsorolt szerven kívül - minden országos hatáskörrel rendelkező szerv, amelyek típusait a Javaslat
zártan határozza meg. A Javaslat kizárólag az e szervezetrendszeren belül legnagyobb önállósággal
rendelkező központi hivatalokat sorolja fel név szerint, mivel - összhangban azzal a céllal, hogy a
Kormány a kormányzat szervezetének alakításában valóban szabadon dönthessen - minden más
államigazgatási szerv törvényi említése vagy statuálása indokolatlan.
A 2-4. §-hoz
A Javaslat meghatározza az államigazgatási szervek vertikális kapcsolatainak és a döntési jogkörök
telepítésének leírására a jogalkotásban és a magyar közigazgatási jogi szaknyelvben általánosan
használt két fogalom, az irányítás és a felügyelet pontos tartalmát. A legtöbb szervezeti jogszabály
ezeket - a jogtudományban egyébként kimunkált - fogalmakat hatáskörcsoportok megjelölésére
anélkül használta, hogy azok tartalmát kifejtette volna. A Javaslat e rendelkezéseket törvényi szinten
azzal tölti meg tartalommal, hogy külön törvényben marad mód a Javaslatban meghatározottaktól
eltérő tartalommal irányítási, illetve felügyeleti jogkörök telepítésére.
3
Az irányításhoz tartozó hatáskörcsoportok az irányított szervvel kapcsolatos alapvető szervezeti,
személyi és költségvetési jogköröket (alapítás, átszervezés, megszüntetés, a vezetővel kapcsolatos
személyi jogkörök, szervezeti és működési szabályzat jóváhagyása, a költségvetési előirányzat és a
létszámkeret meghatározása), a szerv tevékenységével kapcsolatos jogköröket (ellenőrzési jog,
jelentéstételre vagy beszámolóra kötelezés), valamint egyedi ügyekkel kapcsolatos hatásköröket
(döntésmegsemmisítés, feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására vonatkozó utasítás, jogszabály
által előírt körben a döntések jóváhagyása) foglalnak magukban. Az irányítás részét képező, az
irányított szerv döntéseinek értékeléséhez kapcsolódó jogkörök közös jellemzője, hogy azok
gyakorlása esetében az irányított szerv által figyelembe vett szempontok nem korlátozódnak a
tevékenység törvényességének vizsgálatára, hanem annak szakszerűségét, szakmai és pénzügyi
hatékonyságát is figyelembe veszik. A hatáskör elvonására az irányítási jogkör csak törvény
kifejezett, ezt megengedő rendelkezése esetében teijedhet ki.
A Javaslat az állami vezető vagy államigazgatási szerv szervezeti egysége vezetője tevékenységének
irányítását elkülöníti az államigazgatási szerv irányításának fogalmától, mivel az egyik esetben egy
egész szervezet, míg a másik esetben csak egy vezető tevékenységének befolyásolásáról van szó. A
két fogalom jelentéstartalmának rokonsága ugyanakkor indokolja, hogy e két fogalom megnevezése
hasonló legyen.
A felügyelet az irányításnál lényegesen szűkebb tartalmú hatáskörcsoport, amely csak az irányítás
részét képező, tételesen megjelölt jogkörökre teljed ki. Az aktus-felülvizsgálat körében a felügyelet
kizárólag a jogszabálysértő szervezeti és működési szabályzat jóváhagyásának megtagadását, illetve a
jogszabálysértő döntés megsemmisítését, szükség szerint új eljárás lefolytatására való utasítást
foglalja magában.
Az 5. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy központi államigazgatási szervek esetében a főszabály az egyszemélyi
vezetés, testületi vezetési formát csak törvény írhat elő. Ennek és a magyar közjogi hagyományoknak
megfelelően a hatáskörök címzettje minden esetben a döntésért egyszemélyi politikai vagy szakmai
felelősséggel rendelkező vezető. Mivel a jogrendszerben számos, ezen elvnek ellentmondó szabály
található, szükséges kimondani, hogy ezen esetekben is a szerv vezetője gyakorolja a hatáskört;
vagyis ezen esetekben is úgy kell tekinteni, mintha eleve a szerv vezetője lenne a hatáskör címzettje.
A Javaslat rendezi emellett a kiadmányozási jog gyakorlásának legfontosabb szabályait is.
4
A 6-10. §-hoz
A Javaslat e rendelkezései határozzák meg az állami vezetők körét, valamint a jogállásukra vonatkozó
közös, illetve - a párhuzamos szabályozás elkerülése érdekében - a rájuk vonatkozó, azonos tartalmú
szabályokat.
Az állami vezetői szolgálati jogviszony az ellátott közmegbízatás jellegére tekintettel speciális
foglalkoztatási jogviszony, amelyre azonban háttéijogszabályként a közszolgálati jogviszonyban
állókra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A Javaslat - a Jt. szabályaihoz hasonlóan - külön szabályokat állapít meg az állami vezetők személyi
nyilvántartására és igazolványukra, az általuk jogalap nélkül felvett juttatás visszafizetésére, valamint
a megbízatásra utaló megjelölések továbbhasználatára. Külön szabályozást igényelnek a
társadalombiztosítási jogállással kapcsolatos egyes kérdések is.
Az állami vezetők számára megállapított összeférhetetlenségi követelmény egységesen szigorú, a
többi hatalmi ág legfőbb közjogi tisztségviselőihez hasonlóan minden további munkavégzésre
irányuló jogviszony létesítése kizárt e személyi kör számára. Ez alól mindössze - a miniszter és az
államtitkár számára - az országgyűlési képviselői mandátum betöltése, illetve a hagyományosan
minden tisztség esetében szabadon végezhető tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői,
valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység jelenthet kivételt. A Javaslat rendezi az
összeférhetetlenség megszüntetésének határidejét, illetve az ennek elmulasztása esetén követendő
eljárás rendjét is.
Az állami vezetők a Jt. által is tartalmazott kötelezettség fenntartásával továbbra is vagyonnyilatkozat-
tételre kötelezettek, ugyanakkor minden állami vezető a részletesebb adattartalmú - az országgyűlési
képviselők esetében alkalmazott - vagyonnyilatkozat évenkénti rendszerességgel történő benyújtására
köteles. Az állami vezető megbízatásának megszűnésekor juttatásaira mindaddig nem jogosult, amíg a
megbízatásának megszűnését követően az esedékes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének eleget
nem tesz. A vagyonnyilatkozatokat a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter kezeli, azok oldalhű
másolatát - az azonosító adatok kivételével - köteles a Kormány honlapján közzétenni. Az
országgyűlési képviselői megbízatással rendelkező állami vezető továbbra is az Országgyűlés felé, a
képviselőkre vonatkozó szabályok szerint ad le vagyonnyilatkozatot.
5
A 11-12. §-hoz
A minden állami vezetőre vonatkozó, illetve többségükre vonatkozóan azonos rendelkezések körében
a Javaslat átfogóan rendezi az állami vezetőt megbízatásának megszűnése esetére megillető illetmény
és juttatások körét. A szabályozás a megbízatás határozott, a Kormány megbízatásához kötődő
tartamára tekintettel egységes, méltányos járandóságot (hat havi, lemondás esetén pedig háromhavi
illetménnyel megegyező juttatás) biztosít a tisztségüket legalább három éven át, míg ezen mérték felét
a tisztségüket legalább egy éven át betöltött miniszter, államtitkár és szakállamtitkár számára, kizárja
ugyanakkor esetükben a végkielégítésre és a felmentési időre vonatkozó közszolgálati jogi szabályok
alkalmazását. A szabályozás egyben azt is biztosítja, hogy a megbízatás megszűnése utáni újból
történő állami vezetői kinevezés ne jogosítson a juttatásra, azonban a jogosultsági idők
összeszámítását lehetővé tegye.
A miniszter, az államtitkár és a szakállamtitkár esetében külön szabályozást igényel a szabadságolás,
illetve a teljes közszférában egységes egyhavi külön juttatással kapcsolatos kérdések rendezése, míg
jubileumi jutalomra a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint jogosult.
A 13. §-hoz
A Javaslat kimondja, hogy a Kormány a közigazgatás általános hatáskörű központi szerve, amelynek
hatásköre - összhangban az Alkotmánybíróság által az Alkotmány 35. § (1) bekezdéséhez a 48/1991.
(IX. 26.) AB határozatban adott értelmezéssel - kiterjed mindarra, amit jogszabály nem utal
kifejezetten más szervek hatáskörébe. A Kormány irányítási jogköre a miniszterek mellett a
miniszterek irányítása alá nem tartozó kormányhivatalokra, illetve azok vezetőire is kiterjed.
A 14. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi a miniszterelnök szerepét a Kormány tevékenységében, kimondva,
hogy - az Alkotmány 33. § (3) bekezdése alapján az ő személyéhez kötődő - kormányprogram
keretei között meghatározza a Kormány politikájának általános irányát. A Javaslat megteremti
emellett a kormányfő által a Kormány többi tagja, valamint a Kormány irányítása alatt álló szervek
vezetői számára történő normatív feladatkijelölés törvényi alapját is.
6
A 15-16. §-okhoz
A Javaslat a Jt. szabályain érdemben nem változtatva rendezi a miniszterelnöki megbízatás
keletkezésére vonatkozó szabályokat.
A 17-20. §-okhoz
Az Alkotmánybíróság az 55/2004. (XII. 13.) AB határozattal megsemmisítette a Jt-nek a
miniszterelnök esetében harmincnapos lemondási időt megállapító rendelkezését, mivel az a lemondás -
alaptörvényben minden fő elemében szabályozott - jogának gyakorlását alkotmányellenesen kötötte
többletfeltételhez. A döntésből ugyan formai értelemben nem következett jogalkotási kényszer, azonban
mind a miniszterelnök - és ezzel a Kormány - megbízatása különböző megszűnési okai egymás közötti
viszonyában, mind pedig az egyes állami vezetőkre vonatkozó szabályozás összevetésében mielőbbi
rendezést kívánó szabályozási következetlenségek álltak fenn. A Javaslat e következetlenségek
rendezése érdekében, az alkotmányi szabályok által megállapított keretek között maradva szabályozza
újra a miniszterelnöki megbízatás megszűnésének törvényi szabályait.
A Javaslat a kormányzati működés folyamatosságának biztosítása érdekében rögzíti, hogy ha a
miniszterelnök megbízatása új Országgyűlés megalakulása miatt szűnt meg, a köztársasági elnök az
új Országgyűlés alakuló ülésén, egyéb esetekben pedig - a sikeres bizalmatlansági indítvány esete
kivételével - a megbízatás megszűnését követő harminc napon belül tesz javaslatot az új
miniszterelnök személyére.
A lemondásra vonatkozó szabályok egyértelművé teszik azt, hogy annak gyakorlása nem kötött a
törvény által lemondási időhöz, ugyanakkor egyértelművé válik a lemondás hatályosulásának, ezzel a
megbízatás megszűnésének időpontja, amely a lemondásnak a köztársasági elnökhöz történő
benyújtásával azonos. Egyértelműen rendezi a Javaslat a miniszterelnök összeférhetetlenségének
kérdését is, amelyről az Országgyűlés bármely országgyűlési képviselő írásbeli indítványára, az
országgyűlési képviselők több mint felének szavazatával az indítvány kézhezvételétől számított
harminc napon belül dönt.
A Kormány megbízatása megszűnésének különböző okai közötti viszony szempontjából elvi
jelentőségűek a Javaslat azon rendelkezései, amelyek a bizalmatlansági indítvány tárgyalásának
szabályait határozzák meg. Az indítvány benyújtását a miniszterelnökkel szemben bármely
országgyűlési képviselő kezdeményezheti: e kezdeményezés tényét az Országgyűlés elnökének be
kell jelenteni. Ettől az időponttól kezdve ugyanakkor - az Alkotmány 39/A. §-ában a
7
bizalmatlansági indítvány tárgyalására vonatkozó rendelkezések érvényesülése érdekében - a
miniszterelnök három munkanapig, illetve a bizalmatlansági indítvány benyújtásától az indítvány
feletti szavazás lezárultáig nem mondhat le. Ellenkező esetben a miniszterelnök a bizalmatlansági
indítványról való szavazás előtt bármikor lemondhatna, ezzel a parlamenti többség bizalmát már
elvesztett kormányfő ügyvezető miniszterelnökként meghosszabbíthatná hatalmát. Ennek
elkerüléséhez, a konstruktív bizalmatlansági indítvány alkotmányi intézményének védelméhez
szükséges a lemondási korlátozás törvényi szabályozása. A korlátozás azonban esetleges újabb
indítványok benyújtásával sem vezethet oda, hogy a miniszterelnök huzamosabb időn keresztül el
legyen zárva a lemondás lehetőségétől, így a Javaslat szerint a lemondás korlátozásának időtartama
folyamatosan legfeljebb tizenöt nap lehet.
A 21-22. §-okhoz
A Javaslat az Alkotmánynak a miniszterelnöki megbízatás megszűnésével, valamint az ügyvezető
miniszterelnök feladatellátási kötelezettségét megalapozó 39/C. § (1) bekezdésével összhangban
rendezi az ügyvezető miniszterelnöki megbízatás megszűnésének okait, valamint - a folyamatos
kormányzati működés fenntartását szem előtt tartva - helyettesítésének kérdéseit.
A 23-25. §-okhoz
A Kormány kormányhatározatban bármilyen javaslattevő, véleményező, tanácsadói tevékenységet
végző testületet létrehozhat. A kormányhatározatban ki kell jelölni a testület tagjait, valamint az ülésre
állandó jelleggel meghívott személyek körét. A Javaslat két testületet külön nevesít: a kabineteket és a
kormánybizottságokat. Előbbi szerv feladata, hogy a Kormány ülését megelőzően egyes kiemelt
fontosságú ügyekben állást foglaljon. A kormánybizottságok a több minisztérium feladatkörét érintő
feladatok összehangolt megoldását irányítják.
A 26. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a Kormány a meglévő szervezeti struktúra és felelősségi rendszer
keretei között célszerűen vagy szakszerűen el nem látható feladat ellátására kormánybiztost
nevezzen ki. Kormánybiztossá állami vezető meglévő feladatkörével összefüggő feladat ellátására,
egyéb személy bármely, a Kormány vagy a miniszterelnök feladatkörébe tartozó feladat ellátására
kinevezhető. A kormánybiztosi feladat hatékony ellátásához a Kormány az irányítása alá tartozó
szervek szervezeti egysége vezetői és egyes szakállamtitkárok tekintetében irányítási jogkört
biztosíthat a kormánybiztos részére.
A 27. §-hoz
A Javaslat biztosítani kívánja, hogy a kódex jellegű szabályozás megkerülésével ne lehessen
erodálni a kormányzati szervezetet. Ennek célja a kormányzati feladatellátás átláthatósága,
koncentrációjának megőrzése és a költségkímélés. A juttatási-javadalmazási problémákra a politikai
tanácsadói vagy főtanácsadói kinevezés adhat megoldást.
A 28-29. §-okhoz
A Javaslat a minisztériumot a miniszter munkaszerveként határozza meg, amely a Kormány irányítása
alatt álló különös hatáskörű államigazgatási szerv. A minisztériumot a miniszter vezeti, azonban e
tevékenysége során a Kormány általános politikájának keretei között jár el. Az egyes miniszterek
részletes feladat- és hatáskörét a Kormány eredeti jogalkotási jogkörben kiadott rendeletében
határozza meg; a Javaslat e rendelkezése tehát nem tekinthető jogalkotási felhatalmazásnak,
ugyanakkor azzal összhangban az egyes miniszterek részletes feladatainak más jogszabályi szinten -
akár törvényben, akár miniszteri rendeletben - való meghatározására nincs mód.
A Javaslat meghatározza a tárca nélküli miniszterek kinevezésére és jogállására vonatkozó alapvető
szabályokat, biztosítva, hogy e miniszterek csak más miniszter feladatkörébe nem tartozó feladatokra
legyenek kinevezhetőek, számuk pedig ne érhesse el a minisztériumot vezető miniszterek számának
egyötödét. Feladat- és hatáskörük meghatározása a minisztériumot vezető miniszterekkel azonos
módon történik.
A 30. §-hoz
A Javaslat törvényi szinten rendeli el a Miniszterelnöki Hivatalnak mint a miniszterelnök
munkaszervének létrehozását és működtetését, egyben rögzíti annak legfontosabb feladatait,
háttérszabályozásként a minisztériumokra vonatkozó rendelkezéseket felhívva. A Hivatal
tevékenységét a kormányfő irányítja, azonban a szervezetet miniszter vezeti.
9
A 31. §-hoz
A miniszterek helyettesítésének rendjét a Javaslat jelentősen átalakítja és egyszerűsíti. A miniszter
általános helyettese az államtitkár. Ennél magasabb szintű, a miniszterelnök által rendeletben kijelölt
másik miniszter által történő helyettesítés a köztársasági elnök intézkedésének kezdeményezésében és
intézkedésének ellenjegyzésében, valamint - az államtitkár akadályoztatása esetén - az
Országgyűlés plénumán és az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben
szükséges. Alacsonyabb szintű helyettesítésére viszont a törvény alapján - szintén az államtitkár
akadályoztatása esetén - továbbra is lehetséges az Országgyűlés bizottsága ülésén, azonban a
helyettesítő csak a minisztérium állományába tartozó, állásfoglalásra jogosult, vezetői
megbízatással rendelkező személy lehet. A tárca nélküli miniszter esetében - figyelemmel arra,
hogy mellette sem minisztériumi szervezet, sem államtitkár nem működik - a Javaslat eltérő
helyettesítési rendet állapít meg.
A 32. §-hoz
A Javaslat szigorú keretek közé szorítja a miniszteri biztosok kinevezését. Miniszteri biztost a
miniszterek normatív utasítással, kiemelt fontosságú feladat ellátására nevezhetnek ki. A kinevezett
csak államtitkár, szakállamtitkár vagy a minisztérium állományába tartozó politikai főtanácsadó
lehet. A miniszteri biztos tevékenysége legfeljebb hat hónapra szól, és alapmegbízatása
megszűnésével megszűnik. A Javaslat a miniszteri biztosok külön díjazását kizárja, számukat pedig
korlátozza.
A 33. §-hoz
A miniszter javadalmazását a Javaslat a Ktv. hatályos rendelkezéseivel megegyező tartalommal és
mértékben a köztisztviselői illetményalaphoz köti.
A 34-35. §-okhoz
A Javaslat - a korábbi szabályozáshoz hasonlóan - a büntetlen előéletet és az országgyűlési képviselők
választásán való választójogot szabja a kinevezés feltételéül, törvényi szintre emeli a miniszteijelölteknek
az Országgyűlés feladatkör szerinti bizottsága által történő meghallgatásának gyakorlatát, valamint rögzíti
a kinevezéshez kapcsolódó alapvető joghatásokat és az eskütételi kötelezettséget.
10
A 36-40. §-okhoz
A Javaslat a miniszteri megbízatás megszűnésére vonatkozóan rögzíti a miniszter, a miniszterelnök és
a köztársasági elnök jogosultságait és kötelezettségeit, biztosítja továbbá, hogy a miniszter
megbízatása megszűnése esetén is legyen olyan kormánytag, aki gyakorolja a miniszter hatáskörét.
A 41-42. §-okhoz
Az ügyvezető Kormány működése idején a miniszter ügyvezető miniszterként jár el, és jogosultságait
az ügyvezető miniszterelnökre vonatkozó alkotmányi korlátokkal megegyező keretek között
gyakorolhatja.
A 43-44. §-okhoz
A Javaslat egyetlen, teljes jogkörben a minisztert helyettesítő államtitkárról rendelkezik. Az
államtitkár tevékenységét a miniszter irányítása alapján látja el, így a szabályozás a korábbinál
rugalmasabb feladatmegosztást tesz lehetővé.
A 45-53. §-okhoz
Az államtitkár jogállását a Javaslat a miniszteri jogállással analóg módon szabályozza, az
Alkotmánynak a miniszterekre vonatkozó szabályozásából fakadó értelemszerű kivételekkel. Az
államtitkár illetménye megegyezik a politikai államtitkár és a főtisztviselő közigazgatási államtitkár
jelenleg megegyező összegű illetményével.
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban akár négy államtitkár is működjön,
előírja továbbá, hogy hatáskörük igazodjon a szerv speciális feladatköréhez.
Az 54-64. §-okhoz
A Javaslat a szakállamtitkárt a többi állami vezetőhöz képest inkább szakmai feladatokat ellátó
személyként jelöli meg. Ennek biztosítékaként egyrészt egyetemi végzettséget ír elő a
szakállamtitkár kinevezéséhez, másrészt kizárja azt, hogy a szakállamtitkár kizárólag fenntartói
jellegű feladatokat lásson el. A szakállamtitkár a miniszter - vagy a szervezeti és működési
11
szabályzat rendelkezése alapján az államtitkár - irányítása alatt látja el feladatkörét, ő maga pedig a
főosztályvezetőket irányítja. A szakállamtitkár megbízatása a többi állami vezetőhöz hasonlóan a
Kormány megbízatásához kötődik, jogállását, megbízatásának keletkezését és megszűnését a
Javaslat egyebekben is az államtitkárral analóg módon szabályozza. A szakállamtitkár illetménye a
nem főtisztviselő közigazgatási államtitkár jelenlegi illetményének felel meg, ami majdnem
megegyezik a főtisztviselő helyettes államtitkár jelenlegi illetményével.
A 65-70. §-okhoz
A Javaslat eltérés lehetősége nélkül meghatározza a minisztérium szervezetének alapvető elemeit. A
hierarchikus, főosztályközpontú szervezet minden esetben alkalmas arra, hogy a miniszter
hivatalszervezetének megfelelő keretet biztosítson. A miniszter a szervezeti és működési szabályzat
kiadásával, a szükséges rugalmassággal határozhatja meg a tárca tényleges szerkezetét. A
miniszterelnök irányítási jogosítványát a szervezeti és működési szabályzat jóváhagyásával
gyakorolja.
Ha az egyes feladatok ellátása több főosztály vagy szakállamtitkár feladatkörét érinti, a törvényben
és a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott szervezet mellett, a feladat ellátására a
miniszter munkacsoportot hozhat létre. A munkacsoport azonban nem érinti tagjainak jogállását,
hiszen azok változatlanul korábbi munkakörükben megmaradva látják el a munkacsoporti tagságból
fakadó követelményeket.
A Javaslat meghatározza az egyes szervezeti egységek irányítási, vezetési viszonyait.
A 71-72. §-okhoz
Egyes központi államigazgatási feladatokat nem célszerű minisztériumi keretek között ellátni,
törvény létrehozhat olyan kormányhivatalokat, amelyek részleges önállósággal rendelkeznek: a
Kormány irányítja őket, a miniszterelnök által kijelölt miniszter pedig felügyeleti jogot gyakorol,
törvényben meghatározott feladatkörében azonban a szerv nem utasítható. A kormányhivatal
szervezeténél a minisztériumi szervezetre vonatkozó szabályok alkalmazandóak, a kormányhivatalt
létrehozó törvény (vagy más törvény) azonban ettől eltérően is rendelkezhet. A Javaslat a korábban
már a gyakorlatban létező, az 1. § (4) bekezdésében felsorolt szervek esetében működő igazgatási
formának ad absztrakt kereteket.
12
A 73-74. §-okhoz
A Javaslat lehetővé teszi, hogy kormányrendelet nem minisztériumi szervezeten belül, de miniszter
irányítása alatt működő központi államigazgatási szervet hozzon létre. A központi hivatal
struktúrája - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a minisztériumi szervezettel analóg.
A 75-81. §-hoz
Az állami vezetőkre vonatkozó új szabályozás megalkotásával a Javaslat hatályon kívül helyezi a
Jt.-t és deregulálja a Ktv.-nek az állami vezetőkre vonatkozó rendelkezéseit, valamint a megszűnő
állami vezetői tisztségekkel megegyező juttatást garantáló törvényi rendelkezéseket.
A Javaslat felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy az állami vezetői, kormánybiztosi, miniszteri
biztosi vagy a miniszterelnök által megbízott személyek juttatásait rendeletben szabályozza. Arra is
felhatalmazást kap a Kormány, hogy keretjellegű szabályozást adjon az egyéb köztisztviselők
juttatásai tekintetében.
A Javaslat átmeneti rendelkezései a törvény hatályba lépésével egyidejűleg megszüntetik az állami
vezetők, a kormánybiztosok, a kormánymeghatalmazottak, a kormánymegbízottak és a miniszteri
biztosok megbízatását és az állami vezetői illetményre és juttatásokra vonatkozó jogosultságot, ha
azt nem hatályos törvényi rendelkezés biztosítja.
A Javaslat szerint a közigazgatási államtitkárok, a címzetes államtitkárok és a helyettes
államtitkárok megbízatása a törvény hatálybalépésével megszűnik, részükre állami vezetői vagy
köztisztviselői állást felajánlani nem kell. E vezetők jogosultak ugyanakkor a Jt. 29. § (4)-(7)
bekezdéseiben meghatározott juttatásokra: felmentési időre és végkielégítésre. Ha a megszűnt
megbízatással rendelkező közigazgatási államtitkárok, a címzetes államtitkárok és a helyettes
államtitkárok valamelyike szakállamtitkári megbízatást kap, szakállamtitkári megbízatásának a
Kormány megbízatásának megszűnésével vagy felmentéssel történő megszüntetése esetén - a
Javaslat főszabályától eltérően - a Jt. 29. § (4)-(7) bekezdéseiben meghatározott juttatásokra
jogosult.
Az állami vezetőkön kívüli, megbízatásukat elvesztő személyek egyéb foglalkoztatási jogviszonyát
a törvény hatályba lépése nem érinti, őket a foglalkoztatási jogviszonyra vonatkozó jogszabályi
rendelkezések szerint be kell sorolni.
ORSZÁGGYŰLÉSI
KÉPVISELŐ
Dr. Szili Katalin asszony részére,
az Országgyűlés elnöke
Helyben
Tisztelt Elnök Asszony!
Mellékelten - a Házszabály 85. § (2) bekezdése alapján - benyújtjuk az alábbi
törvényjavaslatok új változatát:
1.	Törvényjavaslat a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX.
törvény módosításáról;
2.	Törvényjavaslat a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról;
3.	Törvényjavaslat a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány
tagjai és az államtitkárok jogállásáról.
Kéijük Elnök Asszonyt, a Házbizottságban létrejött megállapodásnak meg-
felelően kezdeményezze azt, hogy a 2-3. számmal jelzett törvényjavaslatokat az
Országgyűlés május 30-ai ülésnapján Házszabálytól való eltéréssel tárgyalja meg és
fogadja el.
Budapest, 2006. május 30.
(Kuncze Gábor)
SZDSZ