﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/231. számú
törvényjavaslat
egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
Budapest, 2006. június
Előadó:
Dr. Veres János
pénzügyminiszter

2006. évi ... törvény
egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról

ELSŐ RÉSZ
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ OSZTALÉKADÓT,
VALAMINT AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
I.	Fejezet
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
1.	§ (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban:
Szja tv.) 3. §-ának 24. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„24. Kamat: e törvény eltérő rendelkezése hiányában az adós által a kölcsönnyúj tónak
(betételhelyezőnek) vagy az igénybe vett kölcsön (elfogadott betét) használatáért,
kockázatáért időarányosan fizetett (juttatott), a magánszemélyt megillető pénzösszeg vagy
egyéb hozadék (ideértve a nyereménybetét esetében juttatott nyereményt is).”
(2)	Az Szja tv. 3. §-ának 32. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
„32. Értéknövelő beruházás:
a szokásos piaci értéket növelő ráfordítás, azzal, hogy szokásos piaci értéket növelő
ráfordításnak minősül az az igazolt kiadás, amely
a)	az ingó dolog átruházása esetén annak eredeti használhatóságát növeli, javítja és/vagy
az átruházást megelőző 12 hónapon belül és az átruházásról szóló szerződés szerinti
bevételnek az 5 százalékát meghaladó mértékben az eredeti használhatóságának megőrzése,
helyreállítása céljából történt;
b)	ingatlan átruházása esetében a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet
szerint meghatározott korszerűsítés céljából történt, és/vagy az átruházást megelőző 24
hónapon belül és az átruházásról szóló szerződés szerinti bevételnek az 5 százalékát
meghaladó mértékben az ingatlan állagmegóvása céljából történt.”
(3)	Az Szja tv. 3. §-a 72. pontjának a)-b) pontjai helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
/Adóterhet nem viselő járandóság:/
„a) a nyugdíj, a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető baleseti járadék;
b)	a családok támogatásáról szóló törvényben meghatározott gyermekgondozási segély és
gyermeknevelési támogatás, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott nevelőszülői
díj;”
3
(4)	Az Szja tv. 3. §-ának 72. pontja a következő s) ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:/
/Adóterhet nem viselő járandóság:/
„s) a kormányrendeletben meghatározott Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, továbbá az
oktatási és kulturális miniszter által adományozott - a kormányrendeletben meghatározott -
Deák Ferenc ösztöndíj.”
2.	§ Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:/
„k) azt az összeget, amelyet a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló
törvény rendelkezései szerint tagdíj fizetésére kötött támogatási megállapodás alapján a
magánszemély helyett más fizet meg, valamint amelyet a munkáltató a magánnyugdíjról és a
magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint a magánszemély tagdíjának
kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba fizet,
továbbá az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár(ak)ba a magánszemély javára munkáltatói
hozzájárulásként - több önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba történő befizetés esetén
együttesen is - legfeljebb a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér 20 százalékát
meg nem haladóan fizetett összeget;”
3.	§ (1) Az Szja tv. 11. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A magánszemély - a (2)-(6) bekezdés rendelkezéseinek, valamint az általa
megfizetett adóelőleg bevallására vonatkozó rendelkezés figyelembevételével - az adózás
rendjéről szóló törvény szerint, adóévenként adóbevallás adására köteles, kivéve, ha
nyilatkozatot ad az adóhatósági adómegállapításra. Az adóévről adott bevallásban a
magánszemély - eltérő rendelkezés hiányában - bevallja az adóévben megszerzett összes
jövedelmét, megállapítja annak adóját, valamint a kifizető(k) és az általa megállapított,
megfizetett adó, adóelőleg beszámításával annak befizetendő vagy visszajáró különbözetét.
(2)	Figyelemmel a (3) bekezdés rendelkezéseire is, az egyes külön adózó jövedelmek
közül annak a jövedelemnek az adóját, amely nem kifizetőtől származik vagy amely adójának
megállapítására maga köteles - ha az nem tartozik az adóelőlegre irányadó szabályok hatálya
alá - a magánszemély az éves adóbevallásában az adófizetési kötelezettség gyakoriságának
megfelelő (havi, negyedéves) bontásban vallja be, azzal, hogy a negyedéves gyakoriságú
adófizetési kötelezettség esetében a kötelezettséget a negyedév utolsó hónapjának
kötelezettségeként kell bevallani.”
(3)	Az Szja tv. 11. §-a (3) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A magánszemély - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem köteles bevallani:/
„e) a kamatjövedelmet, ha abból a kifizető az adót levonta;”
4.	§ Az Szja tv. a következő 12. §-sal és a § előtti címmel egészül ki:
„Adóhatósági adómegállapítás
12.	§ (1) A magánszemély által az adóévre - a (2)-(4) bekezdésben foglaltak
figyelembevételével - az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint tett bejelentés
és nyilatkozatok (a továbbiakban: nyilatkozat) alapján az állami adóhatóság a magánszemély
jövedelmét és az azt terhelő adót megállapítja. Az adóhatóság az adómegállapítás során
4
figyelembe veszi a magánszemély által az adóévben megszerzett összes olyan bevételt,
amelyet a magánszemély e nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani.
(2)	A magánszemély az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételére akkor jogosult, ha
a)	az adóévben kizárólag munkáltató(k)tól, a helyi önkormányzat nettó finanszírozási
körébe tartozó kifizető(k)től szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában köteles
lenne bevallani, ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által jóváírt támogatói
adományt is, ha azt kizárólag a magánszemély munkáltatója fizette be, feltéve, hogy
valamennyi munkáltató, illetve számfejtő, valamint az említett adományt igazoló pénztár
adószámát a nyilatkozatban feltünteti;
b)	társas vállalkozás, polgári jogi társaság tagja, és az adóévben kizárólag a társas
vállalkozástól, a polgári jogi társaságtól szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat
hiányában köteles lenne bevallani, feltéve, hogy a bevételt juttató kifizető(k) adószámát az
adómegállapítást kérő nyilatkozatban feltünteti.
(3)	Nem zárja ki az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételét, ha a tételes
költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő a nyilatkozat kiegészítéseként e
törvény rendelkezései szerinti egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tesz.
(4)	A magánszemély - a (2)-(3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - nem tehet az (1)
bekezdés szerint nyilatkozatot, ha az adóévben
a)	egyéni vállalkozó volt;
b)	mezőgazdasági őstermelő volt, és e tevékenységéből származó bevétele az
adómentesség értékhatárát (23. §) meghaladta, kivéve, ha a nyilatkozat kiegészítéseként e
törvény rendelkezései szerint egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tett;
c)	megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor a kifizetőnek (a
munkáltatónak) tett nyilatkozatában költség levonását kérte, ide nem értve az e törvény szerint
igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) levonására vonatkozó nyilatkozatot;
d)	tőzsdei ügyletből származó jövedelmet szerzett, valamint olyan árfolyamnyereségből
származó jövedelmet vagy vállalkozásból kivont jövedelmet szerzett, amellyel kapcsolatban e
törvény szerint bevallási kötelezettség terheli;
e)	az adóévben termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó bevételt
szerzett;
f)	a kifizetőtől (a munkáltatótól) olyan bevételt szerzett, amellyel összefüggésben adó-
vagy adóelőleg-fizetési kötelezettség terheli;
g)	olyan adóköteles bevétele volt, amely alapján a jövedelem külföldön (is) adóztatható,
vagy amely a jövedelemszerzés helye szerint nem belföldről származott;
h)	alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatása révén bevételt szerzett;
i)	nem belföldi illetőségű magánszemély;
valamint, ha az adóévre
j) adókedvezményt kíván érvényesíteni
ja) felsőoktatási tandíj halasztott kedvezménye,
jb) felnőttképzés díjának kedvezménye, halasztott kedvezménye,
jc) számítógép kedvezménye,
jd) alkalmi foglalkoztatás kedvezménye
címén;
k) nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat alapján adójának átutalásáról rendelkezik;
5
l) lakás önkormányzatnak történő bérbeadásával összefüggésben a szerződés megszűnése
miatt adófizetési kötelezettsége van;
m) fizetővendéglátó tevékenységére tételes átalányadózást választott;
n) az adóelőleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint költségkülönbözet vagy adóelőleg-
különbözet alapján meghatározott adó fizetésére köteles;
o)	tartós adományozás külön kedvezményével összefüggő visszafizetési kötelezettsége
keletkezett;
p) a lakás célú kedvezmény miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére
köteles;
q) a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és
megfizetésére köteles;
r) az önkéntes kölcsönös egészségpénztári egyéni számláján lekötött összeg
adókedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére kötelezett;
továbbá
s) az adóév első napján e törvény külön rendelkezése alapján kedvezményezett
részesedéscsere révén megszerzett értékpapírt tart nyilván;
t) az a)-s) pontban nem említett esetekben is, akkor, ha törvény előírása alapján személyi
jövedelemadó bevallás benyújtására kötelezett.
(5)	Az adóhatósági adómegállapítás során a jövedelem meghatározásakor tételes
költségelszámolásnak, ide nem értve az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség
(elismert költség) figyelembevételét, nincs helye.
(6)	Az adóhatóság adómegállapítása során a magánszemélyt megillető
adókedvezményeket a magánszemély nyilatkozatában megjelölt sorrendben érvényesíti.”
5.	§ Az Szja tv. 28. §-ának (17) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(17) Nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés (juttatás) esetén egyéb jövedelem a
nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló külön törvényben meghatározott nyugdíj -
előtakarékossági számlán, valamint nyugdíj-előtakarékossági értékpapírszámlán és nyugdíj -
előtakarékossági letéti számlán kimutatott követelés azon része, amely meghaladja a
számlatulajdonos által teljesített befizetések és átutalások, az osztalékból származó
jövedelemként jóváírt és a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat alapján átutalt összegek
együttes összegét. E jövedelem szerzési időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a
számlatulajdonos olyan kifizetésről, átutalásról vagy átvezetésről rendelkezik, amely nem
minősül nyugdíjszolgáltatásnak.”
6.	§ Az Szja tv. 36. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a felsőoktatási törvény szerinti hallgatói
jogviszony alapján a (3) bekezdésben említett magánszemély által az adóévben megfizetett
képzési költség (tandíj, költségtérítés, egyéb térítés) igazolt összegének 30 százaléka, de
legfeljebb évi 60 ezer forint a befizetésről a hallgató és a befizető magánszemély nevére
kiállított igazolás alapján.
(2)	Az (1) bekezdésben említett igazolást a felsőoktatási intézmény a befizetés évét követő
év január 31-éig adja ki a hallgatónak, feltéve, hogy a befizetésről kiállított,
költségelszámolásra alkalmas bizonylaton, számlán az igazolás kiadásának tényét feltüntette.
(3)	Az (1) bekezdésben említett levonási lehetőség ugyanazon adóévben, ugyanazon
hallgató esetében egy igazolás alapján a hallgatót vagy a hallgató szülője (ideértve az
6
örökbefogadó, a mostoha- és a nevelőszülőt is), nagyszülője, házastársa, testvére egyikét,
közülük azt a személyt illeti meg, akit a hallgató kérésére az (1) bekezdésben említett
igazoláson befizetőként feltüntettek.”
7.	§ Az Szja tv. 44. §-ának (2)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatósági
adómegállapítás során elszámolt éves összes jövedelme a 3 400 000 forintot nem haladja meg,
a 35. §, a 36. §, a 41-42. §-ok alapján adókedvezményt az ezen §-okban meghatározottak
szerint kiszámított - de összesen legfeljebb évi 100 ezer forint - összegben érvényesíthet. Ha
a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatósági adómegállapítás során
elszámolt éves összes jövedelme a 3 400 000 forintot meghaladja, a 35. §, a 36. §, a 41-42. §-
ok alapján adókedvezményt az ezen §-okban meghatározottak szerint kiszámított - de
összesen legfeljebb évi 100 ezer forintnak a 3 400 000 forint feletti összes jövedelem 20
százalékát meghaladó részének megfelelő - összegben érvényesíthet. A 3 900 000 forintot
meghaladó éves összes jövedelem esetén a 35. §, a 36. §, a 41-42. §-ok alapján kedvezmény
nem érvényesíthető.
(3)	Ha a magánszemély a 39. § alapján adókedvezményt érvényesít és adóbevallásában
bevallott, vagy az adóhatósági adómegállapítás során elszámolt éves összes jövedelme a 6
000 000 forintot nem haladja meg, az érvényesíthető kedvezmény az említett §-ban
meghatározottak szerint kiszámított összeg. Ha azonban a magánszemély éves összes
jövedelme a 6 000 000 forintot meghaladja, a 39. § alapján érvényesíthető kedvezmény az
említett §-ban meghatározottak szerint kiszámított összegnek a 6 000 000 forint feletti összes
jövedelem 20 százalékát meghaladó része. A magánszemély a 39. § alapján adókedvezményt
nem érvényesíthet, ha adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatósági adómegállapítás során
elszámolt éves összes jövedelme a 6 500 000 forintot eléri vagy meghaladja.
(4)	A (2)-(3) bekezdés szerint meghatározott kedvezmények együttes összege a 100 ezer
forintot nem haladhatja meg.
(5)	A 35-43. § rendelkezéseiben említett csökkentő tételek - figyelemmel az (1)-(4)
bekezdésekben foglalt rendelkezésekre is - együttes összege legfeljebb az összevont adóalap
adójának összegéig terjedhet.”
8.	§ (1) Az Szja tv. 44/A. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatban a magánszemély által meghatározott
összeg(ek) átutalását az adóhatóság - ha a magánszemélynek nincs az állami adóhatóságnál
nyilvántartott adótartozása, és az adóbevallása, adóhatósági adómegállapítása alapján
fizetendő adóját megfizette, az adózás rendjéről szóló törvénynek a visszatérítendő
jövedelemadóra vonatkozó rendelkezései szerint, egyébként az adótartozás, illetőleg az
adóbevallás, adóhatósági adómegállapítás szerinti adó megfizetését követő 30 napon belül - a
(6) bekezdésben említett esetet kivéve, a magánszemély által megjelölt olyan, önkéntes
kölcsönös biztosító pénztárnál vezetett egyéni számlája javára teljesíti, amelyre (amelyen) a
pénztár igazolása szerint történt az adóévben a rendelkezési jogosultságot megalapozó
befizetés, jóváírás, lekötés, illetve, amelynek terhére történt rendelkezési jogosultságot
megalapozó szolgáltatás igénybevétele. Több ilyen számla esetén is csak egy számla jelölhető
meg. Amennyiben a megjelölt számlát vezető pénztárnak a magánszemély a teljesítéskor már
nem tagja, a befolyt összeget a pénztár a magánszemély
a)	más pénztárba történő átlépése esetén a befogadó pénztárhoz továbbutalja;
7
b)	tagsági jogviszonyának nyugdíjszolgáltatás miatti megszűnése esetén minden további
rendelkezés nélkül a magánszemélynek kiutalja;
c)	halála esetén minden további rendelkezés nélkül a kedvezményezett(ek) részére kiutalja,
illetőleg kedvezményezett vagy örökös hiányában - azzal, hogy az összeg a pénztárra száll -
az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvény szabályai szerint a tagok egyéni
számlái javára felosztja;
d)	az a)-c) pontban nem említett esetben az adóhatóságnak visszautalja, azzal, hogy a
visszautalt összegre a magánszemély nem tarthat igényt.
(3)	Az önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatot a magánszemély a munkáltatói
hozzájárulás adóköteles részéről a munkáltató által, illetőleg a munkáltatói és más támogatói
adományok, egyéb jóváírások, valamint a magánszemély befizetései tekintetében az önkéntes
kölcsönös biztosítópénztár által - az adózás rendjéről szóló törvénynek az adókedvezményre
jogosító igazolás kiállítására vonatkozó előírásai szerint - kiadott igazolás alapján teheti meg,
amely - jogcímek szerint megbontva - tartalmazza a rendelkezési jogosultság alapjául
szolgáló összeget és a jogosultsági összeg meghatározásához alkalmazható százalékos
mértéket is. Ezen igazolás alapján veszi figyelembe adóbevallásában a magánszemély, illetve
ezen igazolásról szóló adatszolgáltatás alapján az adóhatósági adómegállapítás során az
adóhatóság az adóköteles jóváírások összegét. A munkáltató, az önkéntes kölcsönös
biztosítópénztár a kiadott igazolásról, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár az (1) bekezdés
ca) pontjában említett lekötött összegnek a lekötéstől számított 24 hónap eltelte előtti
feltöréséről - az adózás rendjéről szóló törvényben az adókedvezményre jogosító igazolás
adatszolgáltatására előírt határidőig - adatot szolgáltat az adóhatóságnak.”
(2) Az Szja tv. 44/A. §-a a következő új (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az (1)-(4) bekezdés szerint jogosult - feltéve, hogy annak egyéb törvényi feltételei
fennállnak - az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak) által kiadott igazolás alapján
nyilatkozat megtételére az a magánszemély is, aki e jog gyakorlásának időpontjában önkéntes
kölcsönös nyugdíjpénztárnak a nyugdíjszolgáltatás igénylése miatt már nem tagja. Az e
nyilatkozat szerinti összeget az adóhatóság - ha a magánszemélynek nincs az állami
adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása, és az adóbevallása, adóhatósági adómegállapítása
alapján fizetendő adóját megfizette - az adózás rendjéről szóló törvénynek a visszatérítendő
jövedelemadóra vonatkozó rendelkezései szerint, egyébként az adótartozás, illetőleg az
adóbevallás, adóhatósági adómegállapítás szerinti adó megfizetését követő 30 napon belül - a
magánszemély által megjelölt címre (számlára) utalja.
(6)	Az (5) bekezdésben említett eset kivételével nem tehet önkéntes kölcsönös pénztári
nyilatkozatot az a magánszemély, aki a nyilatkozattétel időpontjában önkéntes pénztárnak
nem tagja.”
9.	§ (1) Az Szja tv. 44/B. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatban a magánszemély által meghatározott
összeg(ek) átutalását az adóhatóság - ha a magánszemélynek az állami adóhatóságnál nincs
nyilvántartott adótartozása, és az adóbevallása alapján fizetendő adóját megfizette, az adózás
rendjéről szóló törvénynek a visszatérítendő jövedelemadóra vonatkozó rendelkezései szerint,
egyébként az adótartozás, illetőleg az adóbevallás szerinti adó megfizetését követő 30 napon
belül - a magánszemély által megjelölt nyugdíj-előtakarékossági számlája javára teljesíti.
Több ilyen számla esetén is csak egy számla jelölhető meg.”
8
(2) Az Szja tv. 44/B. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat alapján átutalt összeget húsz százalékkal
növelten kell a magánszemélynek arra az adóévre vonatkozó adóbevallásában bevallani,
valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni, amely adóévben számára
nyugdíj-előtakarékossági számlája (számlái) terhére nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő
kifizetés (juttatás) történt.”
10.	§ (1) Az Szja tv. 48. §-ának (17) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(17) Ha a törvényben meghatározott mértékű végkielégítés, továbbá az állami
végkielégítés megosztásának szabályát kell alkalmazni, mert a magánszemély a kifizetést
megelőzően nem tett írásban nyilatkozatot a munkáltatónak a megosztás mellőzéséről, az
említett végkielégítés összegéből - az (1)-(16) bekezdésben foglaltaktól eltérően - 18
százalék adóelőleget kell levonni.”
(2) Az Szja tv. 48. §-a a következő új (21) bekezdéssel egészül ki:
„(21) Az e § rendelkezései szerint megállapított adóelőleget az adózás rendjéről szóló
törvénynek a személyi jövedelemadó-előleg munkáltatóra vonatkozó rendelkezése szerint kell
megfizetni, azzal, hogy a rendelkezés alkalmazásában elszámolt adóelőlegként a
magánszemély által a befizetésre nyitva álló határidőig megszerzett bevételt terhelő adóelőleg
vehető figyelembe.”
11.	§ Az Szja tv. 49. §-ának (17) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(17) A magánszemély az adóbevallásában negyedéves bontásban - a negyedév utolsó
hónapjának kötelezettségeként - vallja be azt az adóelőleget, amelynek megfizetésére a (15)-
(16) bekezdés rendelkezései szerint a negyedévben maga köteles.”
12.	§ (1) Az Szja tv. 49/B. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A vállalkozói adóalap
a)	az (1)-(7) bekezdés szerint megállapított jövedelem, de legalább
b)	az adóévben az eladásra beszerzett áruk beszerzési értékével csökkentett, az (1)
bekezdésben említett vállalkozói bevétel 2 százaléka.
Ha az egyéni vállalkozó külföldön is rendelkezik telephellyel (állandó bázissal), akkor a
vállalkozói adóalapot - figyelemmel a (15) bekezdés rendelkezésére - úgy módosítja, hogy az
ne tartalmazza a külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalapot, ha nemzetközi
szerződés így rendelkezik.”
(2)	Az Szja tv. 49/B. §-a a következő új (20) bekezdéssel egészül ki:
„(20) Nem kell a (8) bekezdés b) pontját alkalmazni a vállalkozói adóalap megállapítására
a)	a tevékenység megkezdése évében és azt követő évben, ha a tevékenység megkezdését
megelőző 36 hónapban a magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatott;
b)	abban az adóévben, amikor az egyéni vállalkozó évesített vállalkozói bevétele a
megelőző adóév évesített vállalkozói bevételéhez viszonyítva nem éri el a 75 százalékot;
c)	az egyéni vállalkozó tevékenységi körét érintően az adóévben és/vagy a megelőző
adóévben elemi kár következett be.”
13.	§ Az Szja tv. 53. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az (1) bekezdés d) pontjában említett üzletek a következők:
9
üzletköri jelzőszám
„a) élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem	1111-1114.
b)	zöldség- és gyümölcsüzlet	1210.
c)	hús, húskészítmény, baromfiüzlet	1220.
d)	hal és halkészítmény üzlet	1230.
e)	kenyér- és pékáruüzlet	1240.
f)	gyógyhatású készítmények szaküzlete	1290.
g)	festékek és lakkok üzlete	1362.
h)	vegyi áruk üzlete	1410.
i)	mezőgazdasági, méhészeti üzlet	1607.”
14.	§ Az Szja tv. 65. §-a és a § előtti cím helyébe a következő rendelkezés lép:
„Kamatjövedelem
65.	§ (1) Kamatjövedelemnek minősül - figyelemmel az a)-d) pontok rendelkezéseire is -
a magánszemély által kamat címén megszerzett bevétel egésze, kivéve egyéni vállalkozó
esetében az egyéni vállalkozó ilyenként bejelentett belföldi pénzforgalmi bankszámláján
jóváírt, valamint egyébként az a)-d) pontokban nem említett, egyéni vállalkozói bevételként
elszámolt kamatot.
a)	Bármely hitelintézeti betétszámla (ideértve a takarékbetétről szóló törvényerejű
rendeletben meghatározott takarékbetétet is), folyószámla, bankkártya-számla követelés-
egyenlege esetében a magánszemély és a hitelintézet között fennálló szerződés (ideértve az
üzletszabályzatot, kamatfeltételeket is) szerint megszolgált kamat minősül
kamatjövedelemnek.
b)	A nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott, a tőkepiacról szóló törvény szerinti
ba)	hitelviszonyt megtestesítő értékpapír esetében a magánszemély tulajdonosnak kamat
címén fizetett - a bb) pontban nem említett - bevétel,
bb)	hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, befektetési jegy esetében a beváltáskor,
visszaváltáskor, átruházáskor elért bevételből az árfolyamnyereségre irányadó rendelkezések
szerint megállapított jövedelem
minősül kamatjövedelemnek.
c)	Az a)-b) pont rendelkezéseitől eltérően, ha az a)-b) pont szerint megállapított
kamatjövedelem olyan vagyoni érték (pl. a nyereménybetétre kisorsolt tárgynyeremény, az
értékpapír), amelyből az adó levonása nem lehetséges, kamatjövedelemnek az az összeg
minősül, amelyből az (2) bekezdés szerinti adó levonása utáni rész a vagyoni érték szokásos
piaci értékével (a nyereményalappal) egyezik meg.
d)	A biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból, vagy a tíz évnél rövidebb lejáratú
életbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen, vagy a három évnél rövidebb lejáratú
nyugdíjbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen keletkező bevételből az a rész
minősül kamatjövedelemnek, amely meghaladja a magánszemély, vagy javára más
magánszemély által fizetett biztosítási díj (kivéve, ha azt a magánszemély, vagy a más
magánszemély költségként elszámolta) összegét, vagy az adóköteles biztosítási díj összegét.
Nem tekinthető azonban az említett bevételrész kamatnak, ha a biztosításra befizetett díj(ak)
akár csak egy része e törvény szerint adómentesnek minősült.
(2)	A kamatjövedelem után az adó mértéke 20 százalék, ennek megfelelően az (1)
bekezdés c) pontjában említett esetben az adó a nyereményalap egynegyede. Az adót - ha a
kamatjövedelem
10
a)	kifizetőtől származik - a megszerzés időpontjára a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti
meg és vallja be
b)	nem kifizetőtől származik - a magánszemély a megszerzés időpontjának negyedévét
követő hónap 12-éig állapítja meg és fizeti meg, továbbá az önadózásra vonatkozó
rendelkezések szerint vallja be
a (3)-(4) bekezdések rendelkezései, valamint az adózás rendjéről szóló törvénynek a
külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályai figyelembevételével.
(3)	A külföldi pénznemben megszerzett kamatjövedelemből az adót ugyanazon külföldi
pénznemben kell megállapítani, levonni és az MNB hivatalos, a megszerzés időpontjában
érvényes devizaárfolyamán forintra átszámítva kell megfizetni. Az olyan külföldi pénznem
esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által
közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához
figyelembe venni.
(4)	E § alkalmazásában a megszerzés időpontja:
a)	megszolgált kamat esetében az a jóváírási nap, amikor a magánszemély és a hitelintézet
között fennálló szerződés (ideértve az üzletszabályzatot is) szerint vállalt feltételek teljesültek,
b)	nyereménybetét esetében a nyeremény birtokba adásának napja,
c)	az a)-b) pont alá nem tartozó esetben az átutalás vagy a postára adás vagy a
magánszemély számára, javára történő birtokba adás napja.”
15.	§ Az Szja tv. a 67. §-t követően új 67/A. §-sal és a § előtti címmel egészül ki:
„Tőzsdei ügyletből származó jövedelem
67/A. § (1) Tőzsdei ügyletből származó jövedelem a tőkepiacról szóló törvény szerinti
tőzsdén, valamint az Európai Unió bármely más tagállamában, továbbá a Gazdasági
Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában működő tőzsdén a
magánszemély által 2006. augusztus 31. napját követően kötött ügyletben az adóévben
a)	átruházott értékpapír árfolyamnyeresége;
b)	összetett ügylet vagy származtatott ügylet elszámolt nyeresége.
(2)	Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően árfolyamnyereségnek minősül - az
értékpapírnak az (1) bekezdésben említett ügyletben történő átruházása esetén - az értékpapír
névértékéből, legfeljebb azonban az elért bevételből az a vagyoni érték, amely az átruházó
magánszemélynél a 77/A. § (2) bekezdésének b) pontja, valamint - az (5) bekezdésében
említett esetek kivételével - c) pontja alapján nem minősült bevételnek, csökkentve az
értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek
összegével.
(3)	A tőzsdei ügyletből származó jövedelmet - legfeljebb annak mértékéig - csökkenti az
(1)	bekezdésben említett tőzsdén a magánszemély által 2006. augusztus 31. napját követően
kötött - az (1) bekezdésben említett - ügyletben az adóévben
a)	átruházott értékpapírnak a megszerzésére fordított értéke és az értékpapírhoz
kapcsolódó járulékos költségek együttes összegéből az a rész, amely meghaladja az átruházás
ellenében kapott bevételt (árfolyamveszteség),
b)	összetett ügyleten vagy származtatott ügyleten elszámolt veszteség,
c)	az adóévet (első ízben a 2007. évet) megelőző évben vagy az adóévet (első ízben a
2008. évet) megelőző két évben az a)-b) pont szerinti összegnek az adott évben a tőzsdei
11
ügyletből származó jövedelmet meghaladó része (elhatárolt tőzsdei ügyletből származó
veszteség) a magánszemély döntése szerinti megosztásban
(a továbbiakban együtt: tőzsdei ügyletből származó adóalap).
(4)	A tőzsdei ügyletből származó adóalap után az adó mértéke 20 százalék.
(5)	Az adóévben az (1) bekezdésben említett ügyletben bevételt szerző magánszemély
köteles az adóévre bevallást benyújtani. Az adót a magánszemély az általa vezetett
nyilvántartás alapján a tőzsdei ügyletről a befektetési szolgáltató által kiállított bizonylatok
szerint állapítja meg. A nyilvántartásnak az e törvény szerint az értékpapírokra, értékpapírra
vonatkozó jogokra előírt rendelkezései értelemszerű alkalmazásával ügyletenként
tartalmaznia kell különösen az ügyletekben megszerzett bevételeket, az ügyletekhez
kapcsolódó járulékos költségeket, az átruházott értékpapírok megszerzésre fordított értékét, az
elszámolt ügyleti nyereséget (veszteséget).
(6)	A tőzsdei ügyletről kiállított bizonylaton a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat
az MNB hivatalos, a teljesítés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra
átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos
devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az
előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni. A kifizető a forintra
átszámított adatokat a bizonylaton feltünteti.
(7)	E § alkalmazásában:
a)	összetett ügylet: olyan - a magánszemély által nem egyéni vállalkozóként kötött -
tőzsdei ügylet, amelyet több tőzsdei ügylet (a részügyletek) összesített eredményére kötnek;
b)	származtatott ügylet: olyan tőzsdei termékre - a magánszemély által nem egyéni
vállalkozóként - kötött tőzsdei ügylet, amelynek értéke valamely más tőzsdei termék (így
különösen áru, részvény, kötvény, részvényindex, deviza) árfolyamától függ;
c)	ügyleten elszámolt nyereség: tőzsdei összetett ügylet esetében az ügylet egésze vagy az
ügyletet alkotó egyes részügyletek alapján, tőzsdei származtatott ügylet esetében az ügylet
alapján a magánszemélyt a megállapítás időpontjában megillető bevételek (a továbbiakban:
ügyleti bevételek) együttes összegéből az a rész, amely meghaladja az ügylet, az ügyletet
alkotó egyes részügyletek alapján vagy az ügylet teljesítése érdekében felmerült, a
magánszemélyt terhelő, igazolt kiadások - (ideértve az ügylettel, az ügyletet alkotó egyes
részügyletekkel összefüggésben nyújtott befektetési szolgáltatás ellenértékét is) - (a
továbbiakban: ügyleti költségek) együttes összegét;
d)	ügyleten elszámolt veszteség: az ügyleti költségek együttes összegéből az a rész, amely
meghaladja a magánszemélyt a megállapítás időpontjában megillető ügyleti bevételek
együttes összegét;
e)	az ügyleten elszámolt nyereség (veszteség) megállapításának időpontja az ügylet
megszűnésének (lezárásának) a napja, azzal, hogy ha a tőzsdei összetett ügyletet alkotó
valamely részügylet úgy szűnik meg (zárul le), hogy ennek következtében a tőzsdei összetett
ügylet is megszűnik (lezárul), akkor a tőzsdei összetett ügylet tekintetében a jövedelemszerzés
időpontja a részügylet megszűnésének (lezárásának) a napja, és a le nem zárt részügyletet
ettől az időponttól kezdve önálló ügyletnek kell tekinteni;
(8)	Az árfolyamnyereség, az értékpapír megszerzésére fordított érték, az értékpapírhoz
kapcsolódó járulékos költség és egyebek tekintetében értelemszerűen az árfolyamnyereségből
származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések, valamint a tőzsde működési rendjét
meghatározó szabályozások az irányadóak.
12
(9)	A kifizető (befektetési szolgáltató) az adóévet követő január 31-éig adatot szolgáltat az
állami adóhatósághoz a tőzsdei ügyletekről a magánszemély részére kiállított bizonylat
tartalmáról. Az adatszolgáltatásnak tartalmaznia kell a magánszemély nevét, adóazonosító
számát, valamint a magánszemély részére az adóévben általa kiállított bizonylatban
feltüntetett összesített adatokat.
(10)	E § rendelkezései helyett az árut átruházó magánszemély által a tőzsdei ügylet révén
megszerzett bevétel adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre
vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a tőzsdei ügylet (részügylet) áruval történő
teljesítéssel szűnik meg.”
16.	§ (1) Az Szja tv. 69. §-a (1) bekezdésének m) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/Természetbeni juttatás:/
,,m) a kifizetőt
ma) úthasználatra jogosító bérlet, jegy juttatás,
mb) helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12),
mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú
adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) szolgáltatás (az előbbi szolgáltatások együtt:
telefonszolgáltatás)
magáncélú használata miatt - figyelemmel a (12) bekezdés rendelkezésére is - keletkező
adóköteles bevétel;”
(2)	Az Szja tv. 69. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adóköteles természetbeni juttatás adója a (2) bekezdés szerint számított adóalap 54
százaléka.”
(3)	Az Szja tv. 69. §-a a következő új (12) bekezdéssel egészül ki:
„(12) Az (1) bekezdés m) pontjában említett adóköteles bevétel a kifizetőt a juttatás,
szolgáltatás miatt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékének a magánszemély által
meg nem térített része, azzal, hogy a magáncélú használat értéke a kifizetőt az említett
juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból úthasználatra jogosító bérlet, jegy esetében a
díjköteles útszakaszon megtett út hosszából a magáncélú utazás arányával, telefonszolgáltatás
esetében a forgalomarányos kiadás(ok)nak a tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos
kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével határozható meg; az
előbbiek helyett választható, hogy a számlaértékből úthasználatra jogosító bérlet, jegy
esetében 50 százalék, telefonszolgáltatás esetében 20 százalék számít adóköteles bevételnek.”
17.	§ Az Szja tv. 71. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás adója az (1) bekezdés szerint
számított adóalap 54 százaléka.
(5)	A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás után az adót a munkáltató az (1)
bekezdésben meghatározott értékhatár túllépését követően az említett juttatás napjára - a
munkaviszony évközben történő megszűnésekor az (1) bekezdés szerinti arányosított
értékhatár túllépése esetén a munkaviszony megszűnése napjára - állapítja meg, és az adózás
rendjéről szóló törvénynek a kifizetőre irányadó rendelkezései szerint fizeti meg és vallja be.”
13
18.	§ Az Szja tv. 77/C. §-ának (18) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(18) Ha a magánszemély által az elismert program keretében összesen megszerzett
a)	az adóévben letétbe helyezett összes értékpapírnak a letétbe helyezés időpontjára
és/vagy
b)	az (1) bekezdés c) pontja szerint vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén
megszerzett értékpapír(ok) esetében a jog gyakorlásának napjára
megállapított - ha a magánszemély az értékpapírt nem ingyenesen szerezte, akkor az
értékpapír megszerzésére fordított értékkel csökkentett - együttes szokásos piaci értéke
meghaladja az 500 ezer forintot, az adózó az (1)-(17) bekezdésben foglaltakat csak azokra az
értékpapírokra alkalmazza, amelyeknek - a letétbe helyezés, illetőleg a joggyakorlás
sorrendjében - összesített együttes (csökkentett) szokásos piaci értéke nem haladja meg az
említett összeget. A magánszemély által elismert program keretében megszerzett többi
értékpapírra a 77/A. § rendelkezései az irányadók. Ha a magánszemély az adóévben több
elismert program keretében szerez értékpapírt, az említett összeghatár eléréséről
haladéktalanul köteles tájékoztatni valamennyi program szervezőjét.”
19.	§ Az Szja tv. 1. számú melléklete az e törvény 1. számú melléklete szerint módosul.
II.	Fejezet
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása
20.	§ A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a
továbbiakban: Tao.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„A Magyar Köztársaságban a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt
eredményező gazdasági tevékenység (a továbbiakban: vállalkozási tevékenység) alapján e
törvényben meghatározott társasági adó kötelezettségnek - a közkiadásokhoz való
hozzájárulás alkotmányos előírására tekintettel - e törvény rendelkezései szerint kell eleget
tenni, figyelemmel az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltakra is.”
21.	§ A Tao. 2. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép::
„(4) Külföldi illetőségű adózó a külföldi személy, ha belföldi telephelyen végez
vállalkozási tevékenységet, feltéve, hogy az üzletvezetésének helyére tekintettel nem
tekinthető belföldi illetőségű adózónak (a továbbiakban: külföldi vállalkozó).”
22.	§ A Tao. 4. §-a a következő 5. ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában/
„5. bejelentett részesedés: a belföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személyben, jogi
személyiséggel nem rendelkező társas cégben és külföldi személyben szerzett részesedés,
feltéve, hogy összege eléri legalább a jegyzett tőke 30 százalékát és az adózó a részesedés
megszerzését - a szerzésre vonatkozó szerződés csatolásával - a szerzést követő 30 napon
belül bejelenti az adóhatóságnak; a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem
előterjesztésének nincs helye;”
23.	§ (1) A Tao. 5. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) E törvénynek a jogutódra vonatkozó rendelkezéseit a kiválással (ide értve azt is, ha a
társaságtól megváló tag a társasági vagyon egy részével más, már működő társasághoz, mint
átvevő társasághoz csatlakozik) és a részleges átalakulással létrejövő adózónak, a jogelődre
vonatkozó rendelkezéseit kiválás esetén a fennmaradó adózónak és a részlegesen átalakuló
szövetkezetnek is alkalmaznia kell.”
14
(2)	A Tao. 5. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, a felsőoktatási
intézmény, a közhasznú társaság és a szociális szövetkezet a közhasznú szervezetre,
kiemelkedően közhasznú szervezetre vonatkozó rendelkezéseket először abban az adóévben
alkalmazhatja, amely évben ilyen szervezetként besorolást nyert. Az adózó nem alkalmazhatja
a közhasznú szervezetre, kiemelkedően közhasznú szervezetre vonatkozó rendelkezéseket -
kivéve a törlés napjáig az igazolás kiadását - abban az adóévben, amelyben a közhasznúsági
nyilvántartásból törölték. A közhasznú besorolás adóéven belüli változása esetén - kivéve az
átsorolás napjáig az igazolás kiadását - az adóév utolsó napján érvényes besorolásnak
megfelelő rendelkezéseket kell az adóév egészére alkalmazni.”
24.	§ A Tao. 6. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a
következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a
lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a célszervezet, az MRP, a
közhasznú társaság, a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt
felsőoktatási intézmény, a szociális szövetkezet, továbbá a vízitársulat és a külföldi vállalkozó
az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit a 9-14. §-ok figyelembevételével alkalmazza.
(5)	Ha az adózó (1) bekezdés szerinti adóalapja nem éri el az adóévben az eladott áruk
beszerzési értékével és a külföldi telephely bevételével csökkentett összes bevétele 2
százalékát, akkor az adóalap ez utóbbi összeg.
(6)	Nem kell az (5) bekezdés rendelkezését alkalmazni az adózónak
a)	az előtársasági adóévben és az azt követő adóévben, vagy
b)	ha a 2. § (2) bekezdésének e)-h) pontja, vagy a (3) bekezdése alapján adóalany, illetve,
ha szociális szövetkezet, iskolaszövetkezet vagy közhasznú, kiemelkedően közhasznú
nonprofit gazdasági társaság, vagy
c)	ha az adóévben az évesített árbevétele a megelőző adóév évesített árbevételének a 75
százalékát nem éri el, vagy
d)	ha az adóévben vagy a megelőző adóévben elemi kár sújtotta.”
25.	§ (1) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének gy) pontja helyében a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt csökkenti:/
„gy) a tagnál (részvényesnél, üzletrész-tulajdonosnál) a kivezetett (részben kivezetett)
részesedésnek - ideértve az előtársasággal szemben a vagyoni hozzájárulás alapján kimutatott
követelést is, de ide nem értve az ellenőrzött külföldi társaságban lévő részesedést - a (10)
bekezdés szerinti értékét meghaladóan a kivezetés miatt az adóévben elszámolt bevétel, ha
a)	a tulajdoni részesedést jelentő befektetés jogutód nélküli megszűnés, jegyzett tőke
tőkekivonás útján történő leszállítása vagy kedvezményezett átalakulás következtében szűnt
meg, illetve csökkent,
b)	a bejelentett részesedés kivezetése értékesítés miatt következett be, feltéve, hogy a
részesedést az adózó az értékesítést megelőzően legalább két éven át folyamatosan
birtokolta,”
15
(2)	A Tao. 7. §-a (8) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az (1) bekezdés ly) pontja alkalmazásakor:/
„c) az adózó nem csökkentheti adózás előtti eredményét a jogszabály vagy nemzetközi
szerződés alapján kapott támogatás, juttatás, térítés nélküli eszközátvétel (kivéve az általános
forgalmi adóról szóló törvény szerinti árumintát), elengedett kötelezettség és átvállalt tartozás
esetében, a szerződésen alapuló - konkrét termékhez, anyaghoz, áruhoz,
szolgáltatásnyújtáshoz közvetve kapcsolódó, nem számlázott - utólag kapott engedmény
szerződés szerinti összegével, valamint a szerződésben meghatározott fizetési határidőn
(esedékességen) belül történt pénzügyi rendezés esetén kapott - legfeljebb a késedelmi
kamattal arányos, nem számlázott - engedmény összegével;”
(3)	A Tao. 7. §-ának (10) bekezdése a következő c) alponttal egészül ki:
/Az (1) bekezdés gy) pontjának alkalmazásakor a kivezetett részesedés értéke/
„c) a részesedés könyv szerinti értéke, ha a bejelentett részesedés kivezetése értékesítés
miatt következett be.”
(4)	A Tao. 7. §-ának (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(12) Az (1) bekezdés zs) pontja szerinti összeg nem haladhatja meg az adózás előtti
eredményt, és nem lehet több 30 millió forintnál. Ennek az összegnek a 19. § (1) bekezdése
szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések
alkalmazásában, az adózó választása szerint
a)	az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak, vagy
b)	az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami
támogatásra történő alkalmazásáról szóló 70/2001/EK rendelet 4. cikkében foglalt
támogatásnak
minősül.”
26.	§ (1) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének m) pontja helyében a következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt növeli:/
„m) az adózónál
a)	az ellenőrzött külföldi társaságban lévő részesedésre az adóévben ráfordításként
elszámolt értékvesztés, árfolyamveszteség, valamint e részesedés bármely jogcímen történő
kivezetése következtében elszámolt ráfordításnak az elszámolt bevételt meghaladó része,
vagy
b)	a bejelentett részesedéshez kapcsolódó, az adóévben ráfordításként elszámolt
értékvesztés, árfolyamveszteség, a részesedés bármely jogcímen történő kivezetése (ide nem
érte az átalakulás miatti elszámolást) következtében elszámolt ráfordításnak az elszámolt
bevételt meghaladó része,”
(2)	A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének n) pontjának felvezető rendelkezése helyébe a
következő rendelkezés lép:
/Az adózás előtti eredményt növeli:/
,,n) az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen
átadott pénzeszköz és térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke (kivéve az általános
forgalmi adóról szóló törvény szerinti árumintát), az átvevő által meg nem térített általános
forgalmi adó, valamint az adózó által átvállalt kötelezettségnek az adóévi adózás előtti
16
eredmény terhére elszámolt összege, az adóévben térítés nélkül nyújtott szolgáltatás
bekerülési értéke, figyelemmel a (4) bekezdésben foglaltakra, kivéve, ha”
27.	§ (1) A Tao. 9. §-ának címe helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a
lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a közhasznú, kiemelkedően
közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézmény adóalapjának megállapítása”
(2)	A Tao. 9. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép
/Csökkenteni kell az adózás előtti eredményt/
„b) a közhasznú szervezetként, a kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt
alapítványnak, közalapítványnak, társadalmi szervezetnek, köztestületnek és felsőoktatási
intézménynek vállalkozási tevékenysége adózás előtti nyereségének 20 százalékával;”
(3)	A Tao. 9. §-a (3) bekezdése c) pontjának felvezető rendelkezése és ca) alpontja helyébe
a következő rendelkezés lép:
/Növelni kell az adózás előtti eredményt
„c) az alapítványnak, a közalapítványnak, a társadalmi szervezetnek, a köztestületnek és a
közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézménynek az
általa kiállított - az adózó részére az adózás előtti eredmény csökkentésére, a magánszemély
részére adókedvezményre - jogosító igazolásban feltüntetett kapott adománynak a
ca)	teljes összegével, ha az adóév utolsó napján az állami vagy önkormányzati
adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása van,”
28.	§ A Tao. 10. §-a előtti cím és a 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az iskolaszövetkezet adóalapja
10.	§ (1) Az iskolaszövetkezet adóalapja az adóévre jóváhagyott osztalék, részesedés,
továbbá a (6) bekezdés szerint nyilvántartott, adómentesen képződött eredménytartalékból
osztalék, részesedés címen jóváhagyott összeg, valamint a jegyzett tőke leszállítása, a tagi
jogviszony megszűnése következtében az adóévben keletkezett kötelezettségek együttes
összege (a továbbiakban: megállapított osztalék), módosítva a (2)-(5) bekezdésben, továbbá a
18.	és 28. §-okban, valamint - figyelemmel a (2)-(3) bekezdésre - a VII. fejezetben
foglaltakkal.
(2)	A megállapított osztalékot csökkenti a 7. § (1) bekezdésének r) és t) pontjában
meghatározott összeg, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére történt
közérdekű kötelezettségvállalás alapján a 7. § (1) bekezdésének z) pontja és 7. § (5)
bekezdésének a) pontja szerint megállapított érték.
(3)	A megállapított osztalékot növeli a 8. § (1) bekezdésének d), e), j), m) és n) pontja és a
8.	§ (4)-(5) bekezdése alapján meghatározott összeg, valamint a behajthatatlan követelésnek
nem minősülő elengedett követelés.
(4)	Az iskolaszövetkezet jogutód nélküli megszűnése esetén az adó alapja a 6. § (1)
bekezdése szerint meghatározott összeg, növelve a (6) bekezdés szerint nyilvántartott,
adómentesen képződött eredménytartalék összegével.
17
(5)	Az iskolaszövetkezet átalakulása esetén a jogutódnak - ha nem minősül
iskolaszövetkezetnek - meg kell növelnie az adó alapját a jogelődnél adómentesen képződött
eredménytartalék összegével.
(6)	Az iskolaszövetkezetnek az adózottan és az adómentesen képződött
eredménytartalékról külön nyilvántartást kell vezetnie. Ennek során adózottan képződött
eredménytartaléknak kell tekinteni a 2004. évi nyitómérlegben szereplő eredménytartalékot,
továbbá azt az eredménytartalékot, amely abban az adóévben képződött, amelyben az adózó
nem minősült iskolaszövetkezetnek. Az eredménytartalék állományának csökkenését a
megelőző évi nyilvántartás alapján számított arányt figyelembe véve kell megosztani az
adózottan és adómentesen képzett eredménytartalék között. Tőkeleszállításkor, a tagi
jogviszony megszűnésekor a tag részére kiadott vagyon értékét az adózottan képzett
eredménytartalék csökkentéseként, ha az arra nem nyújt fedezetet, akkor a fennmaradó részt
az adómentesen képzett eredménytartalék terhére kell elszámolni.
(7)	Iskolaszövetkezetek egyesülése, szétválása esetén a (6) bekezdés szerint nyilvántartott
eredménytartalékot - az átalakulás formájától függően - összesítéssel, illetve megosztással kell
megállapítani, majd ezt az értéket csökkenteni kell az átalakulással létrejött társaságban részt
venni nem kívánó tag részére kiadásra kerülő eszközök és kötelezettségek értékének
különbözetével. A csökkentést először az adózottan képzett eredménytartalék terhére kell
elszámolni úgy, hogy az ne váljon negatívvá, a fennmaradó rész az adómentesen képzett
eredménytartalékot csökkenti.
(8)	E § alkalmazásában az eredménytartalékkal esik egy tekintet alá a jegyzett tőkének az
a része is, amely az eredménytartalék terhére történő felemeléséből származik, valamint a
tőketartaléknak a pozitív összevont átértékelési különbözetből származó része. Ha az adózó a
jegyzett tőkét leszállítja, azt kell feltételezni, hogy a tőkeleszállítás - az eredménytartalékból
megvalósított tőkeemelés összegéig - jegyzett tőkének az eredménytartalékból származó
részéből történt.”
29.	§ A Tao. 13. §-a a következő (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ha a közhasznú társaság célszervezetnek minősülő adózó jogutódja, akkor az
adómentesen képződött saját tőke javára számolja el az átalakulást megelőző adóév utolsó
napján a célszervezetnél adómentesen nyilvántartott eredménytartalék összegét.
(7)	A szociális szövetkezet az adóalapot az (1)-(5) bekezdés megfelelő alkalmazásával
állapítja meg azzal, hogy adózottan képződött saját tőkének kell tekintenie a szociális
szövetkezeti működésének megkezdését megelőző napon kimutatott saját tőkét.„
30.	§ A Tao. a következő címmel és 13/A. §-sal egészül ki:
„A közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság és a szociális
szövetkezet adóalapja
13/A. § (1) A közhasznú, a kiemelkedően közhasznú jogállással rendelkező nonprofit
gazdasági társaság adóalapja az adózás előtti eredmény, csökkentve a 7. § (1) bekezdésének
a), b), c), cs), d), g), gy), i), j), l), ly), m), n), o), p), r), t), u) és v) pontjaiban és a 7. § (3), (8),
(10), (18) bekezdésében foglaltakkal, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár
részére történt közérdekű kötelezettségvállalás alapján a 7. § (1) bekezdésének z) pontja és 7.
§ (5) bekezdésének a) pontja szerint megállapított értékkel, növelve a 8. § (1) bekezdésének
a), b), d), e), gy), h), j), m), n), o), p) és r) pontjaiban, valamint a 8. § (4)-(5) bekezdésében
foglaltakkal, továbbá az előzőeket figyelembe véve alkalmazza a 16., 18. és a 28. §-ok,
valamint a VII. fejezet rendelkezéseit.
18
(2)	A közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak az (1)
bekezdésben foglaltak mellett növelnie kell az adózás előtti eredményét
a)	jogutód nélküli megszűnése esetén, a tagsági viszony megszűnésekor, vagy a jegyzett
tőke leszállításakor a társaság tagja részére kiadott vagyonnak a (3) bekezdés szerinti
nyilvántartásban adózott saját tőkeként kimutatott értéket meghaladó részével,
b)	egyesülése, szétválása esetén a jogutódnál - akkor, ha az átalakulás miatt a jogelőd
bármely tagjával szemben vagyonhányad-kiadási kötelezettsége keletkezik - az (5) bekezdés
szerint az adómentesen képzett saját tőke csökkentéseként elszámolt összeggel,
c)	a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú jogállásának megszűnése adóévében, illetve a
jogutódnak, ha nem rendelkezik közhasznú, kiemelkedően közhasznú besorolással, első
adóévében a (3) bekezdés szerint nyilvántartott adómentesen képzett saját tőke összegével,
d)	az adózó részére adózás előtti eredmény csökkentésére, a magánszemély részére
adókedvezményre jogosító igazolásban feltüntetett kapott adomány összegével, ha az adóév
utolsó napján az állami vagy önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása van.
(3)	A (2) bekezdés a) pontjának alkalmazásához a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú
nonprofit gazdasági társaság (értékelési tartalék nélküli) saját tőkéjének az évenkénti
változását köteles megbontani adózott és adómentesen képzett részekre, és ennek
figyelembevételével meghatározni az adóévi (értékelési tartalék nélküli) saját tőke záró
állományának az adózottan és az adómentesen képzett részét. Az adóévi változásból az
adómentesen képződött rész javára (terhére) jutó értéket az adóévi kedvezményezett
tevékenység bevételének az összes bevételhez viszonyított arányával számítva kell
meghatározni. Az évenkénti változás megbontásakor figyelmen kívül kell hagyni a jegyzett
tőkének, a tőketartaléknak, az eredménytartaléknak alapítás, tőkeemelés vagy tőkeleszállítás
miatti változását, ugyanakkor a jogutódnak az átalakulást követő első adóévben figyelembe
kell vennie az összevont átértékelési különbözet értékét. Az alapítás és a tőkeemelés során a
jegyzett tőke és a tőketartalék növekedéseként megjelenő tagi hozzájárulást az adózottan
képzett saját tőke javára kell elszámolni. A tőkeleszállításkor a társaság tagja részére kiadott
vagyon értékét az adózottan képzett saját tőke csökkentéseként, ha az arra nem nyújt
fedezetet, akkor a fennmaradó részt az adómentesen képzett saját tőke terhére kell elszámolni.
Ha a gazdasági társaság közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági
társaságként folytatja tevékenységét, akkor a közhasznú nyilvántartásba vétele napját
megelőző napon kimutatott saját tőkét - az összevont átértékelési különbözet kivételével - az
adózottan képzett saját tőke javára kell elszámolni, kivéve az e törvény valamely rendelkezése
alapján adómentesen képzett eredménytartalékot, vagy adómentesen képzett saját tőkét,
amelyet továbbra is adómentesen nyilvántartott saját tőkeként kell kimutatni.
(4)	Közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságok egyesülése,
szétválása esetén a (3) bekezdés szerint nyilvántartott adózottan képződött saját tőkét - az
átalakulás formájától függően - összesítéssel, illetve megosztással kell megállapítani, majd ezt
az értéket
a)	növelni kell az átalakulással egyidejűleg belépő új (külső) tag vagyoni
hozzájárulásával, vagy a meglévő tag pótlólagosan teljesítendő vagyoni hozzájárulása miatti
saját tőke növekedés értékével,
b)	csökkenteni kell az átalakulással létrejött társaságban részt venni nem kívánó tag
részére kiadásra kerülő eszközök és kötelezettségek értékének különbözete miatti saját tőke
csökkenéssel, azonban e csökkentés miatt a nyilvántartott érték nem lehet negatív.
(5)	Közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságok egyesülése,
szétválása esetén a (3) bekezdés szerint nyilvántartott adómentesen képződött saját tőkét - az
19
átalakulás formájától függően - összesítéssel, illetve megosztással kell megállapítani, majd ezt
az értéket csökkenteni kell az átalakulással létrejött társaságban részt venni nem kívánó tag
részére kiadásra kerülő eszközök és kötelezettségek értékének különbsége miatti saját tőke
csökkenés értékének a (4) bekezdés b) pontja szerint figyelembe nem vett részével.
(6)	A szociális szövetkezet az adóalapot az (1)-(5) bekezdés megfelelő alkalmazásával
állapítja meg azzal, hogy adózottan képződött saját tőkének kell tekintenie a szociális
szövetkezeti működésének megkezdését megelőző napon kimutatott saját tőkét.„
31.	§ (1) A Tao. 16. §-a (1) bekezdésének c) pontja a következő ci)-ck) pontokkal egészül
ki:
/Az adózó
c)	jogutód nélküli megszűnésekor/
„ci) az adózás előtti eredményt módosítja a 7. § (1) bekezdés dzs) és a 8. § (1) bekezdés
dzs) pontja szerint még el nem számolt adózás előtti eredményt csökkentő, növelő tétel,
cj) az adózás előtti eredményt módosítja a (11) és (14) bekezdés alapján vállalt
kötelezettség azon részével, amelyet az adózás előtti eredménynél még nem vett figyelembe,
ck) az adózás előtti eredményt módosítja a 18. § előírása alapján megállapított összegnek
az a része, amelyet az adózó még nem vett figyelembe az adózás előtti eredményének
módosításakor.”
(2)	A Tao. 16. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adózó átalakulásakor/
„a) a jogelődnél - ha az átalakulás nem minősül kedvezményezett átalakulásnak - az
adózás előtti eredményt csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi
eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti
értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított
nyilvántartási értéket meghaladja; kiválás és részleges átalakulás esetén a jogelőd e
rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a jogutód részére a végleges vagyonmérleg
alapján átadott eszközökre alkalmazza;”
32.	§ A Tao. 17. §-a a következő (12) bekezdéssel egészül ki:
„(12) Amennyiben az adózó adókötelezettsége a felszámolási eljárás (annak megfelelő
más eljárás) befejezését követő napon folytatódik, az adózó az (1)-(3) bekezdésben, illetve a
VII.	fejezetben foglaltakat alkalmazza a felszámolás kezdő napját megelőző napig keletkezett,
és az adózás előtti eredmény csökkentéseként még nem érvényesített elhatárolt veszteségre,
azzal, hogy a felszámolási időszak egy adóévnek minősül.”
33.	§ (1) A Tao. 20. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Nem kell az adót megfizetnie/
„b) a közhasznú társaságnak és a szociális szövetkezetnek az (5) bekezdésben foglaltak
szerinti adóalapra számított adónak olyan része után, amelyet a 6. számú melléklet C) fejezete
alapján megállapított kedvezményezett tevékenységből elért bevétel képvisel az összes
bevételen belül,”
20
(2)	A Tao. 20. §-a (1) bekezdése a következő d) és e) ponttal egészül ki:
/Nem kell az adót megfizetnie/
„d) a vízitársulatnak az (5) bekezdésben - 2009. július 1-jétől a (6) bekezdésben -
foglaltak szerinti adóalapra számított adónak olyan része után, amelyet a közfeladatként
végzett tevékenységből elért bevétele képvisel az összes bevételen belül,
e)	a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak és a szociális
szövetkezetnek a (6) bekezdésben foglaltak szerinti adóalapra számított adónak olyan része
után, amelyet a 6. számú melléklet E) fejezete alapján megállapított kedvezményezett
tevékenységből elért bevétele képvisel az összes bevételen belül.”
(3)	A Tao. 20. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A közhasznú társaság, a szociális szövetkezet és a vízitársulat az adókedvezményeket
az adómentességgel csökkentett adó arányában érvényesítheti.”
(4)	A Tao. 20. §- a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az (1) bekezdés e) pontja és - 2009. július 1-jétől - a d) pontja alkalmazásában
adóalap a 13/A. § szerint megállapított adóalap, csökkentve a 8. § (1) bekezdés n) pontja és a
13/A. § (1) bekezdés a)-b) és d) pontjában meghatározott összeggel, növelve az önkéntes
kölcsönös biztosító pénztár részére történt közérdekű kötelezettségvállalás alapján a 7. § (1)
bekezdésének z) pontja és a 7. § (5) bekezdésének a) pontja szerint megállapított értékkel.”
34.	§ A Tao. 22/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az e § alapján igénybe vett adókedvezmény adóévenként nem haladhatja meg a 6
millió forintot. Az adózó által igénybe vett adókedvezmény összege az állami támogatásokra
vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adózó választása szerint
a)	az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak, vagy
b)	az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami
támogatásra történő alkalmazásáról szóló 70/2001/EK rendelet 4. cikkében foglalt
támogatásnak
minősül.”
35.	§ (1) A Tao. 22/B. §- a (1) bekezdésének h) pontját követő rendelkezése helyébe a
következő rendelkezés lép:
/Az adózó adókedvezményt vehet igénybe a/
„üzembe helyezése és a kormányrendeletben foglaltak szerinti üzemeltetése esetén,
feltéve, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévő létesítmény bővítését vagy -
az alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést szolgáló beruházást kivéve - az
előállított termék, a nyújtott szolgáltatás, illetve a termelési, szolgáltatási folyamat alapvető
változását eredményezi;”
(2)	A Tao. 22/B. §- a (2) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adókedvezményt az adózó e törvény és a kormányrendelet előírása alapján maga
állapítja meg. A kormányrendeletben meghatározott időtartam alatt összevonandó,
jelenértéken 100 millió eurónak megfelelő forintösszeget meghaladó - kormányrendeletben
meghatározott - elszámolható költség esetén az adózó az adókedvezményt a
Pénzügyminisztériumhoz benyújtott kérelemre hozott határozat alapján veheti igénybe.”
21
(3)	A Tao. 22/B. §- a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy az adózó a beruházás megkezdése
előtt/
„b) az adókedvezmény iránti kérelmet a kormányrendeletben meghatározott tartalommal
és formában benyújtja a Pénzügyminisztériumhoz, ha az adókedvezmény a
Pénzügyminisztérium határozata alapján vehető igénybe.”
(4)	A Tao. 22/B. §- a (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az adózó által igénybe vett adókedvezmény, valamint a visszafizetési kötelezettség
nélkül kapott (járó), a kormányrendeletben meghatározott más állami támogatás együttes
összege jelenértéken nem haladhatja meg a bejelentett, engedély esetén a határozatban
megállapított, de legfeljebb jelenértéken a ténylegesen felmerült, elszámolható költség
összegére vetített, a kormányrendeletben meghatározott aránnyal számított értéket.”
(5)	A Tao. 22/B. §- a (9) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az (1) bekezdés a)-b) pontja szerinti beruházás esetén az adókedvezmény igénybevételének
további feltétele, hogy az adókedvezmény első igénybevételének adóévét követő négy
adóévben/
„a) az adózó által foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma legalább 150 fővel - ha az
adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott kedvezményezett települési
önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább 75 fővel -
meghaladja a beruházás megkezdését megelőző adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi
létszámát, vagy”
(6)	A Tao. 22/B. §- a (12) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az (1) bekezdés h) pontja szerinti munkahelyteremtést szolgáló beruházás esetén az
adókedvezmény igénybevételének további feltétele, hogy az adókedvezmény első
igénybevételének adóévét követő harmadik adóévben és az azt követő négy adóévben/
„b) a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma a beruházás megkezdését megelőző
adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát, ha
ba)	az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott kedvezményezett
települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, akkor
nagyvállalkozásnál 150 fővel, középvállalkozásnál 75 fővel, kisvállalkozásnál 15 fővel,
bb)	az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott leghátrányosabb 48
kistérség települési önkormányzatának közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti,
akkor nagyvállalkozásnál 20 fővel, kis- és középvállalkozásnál 5 fővel,
bc)	a ba)-bb) pontban megnevezetten kívüli települési önkormányzat közigazgatási
területén helyezi üzembe és üzemelteti, akkor nagyvállalkozásnál 300 fővel,
középvállalkozásnál 150 fővel, kisvállalkozásnál 30 fővel,
haladja meg, azzal, hogy a rendelkezések alkalmazásában a vállalkozás méretét a
bejelentés, illetve a kérelem benyújtását megelőző hónap utolsó napján érvényes besorolás
szerint kell figyelembe venni.„
22
(7)	A Tao. 22/B. §- a (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) Mezőgazdasági termékek feldolgozását és forgalmazását szolgáló, az (1) bekezdés
a)-c), valamint h) pontja szerinti beruházás esetén az adókedvezmény igénybevételének
további feltételeit a kormányrendelet tartalmazza.”
(8)	A Tao. 22/B. §- a (17) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(17) Az adózó a kormányrendeletben meghatározott adatokat társasági adóbevallásában
beruházásonként feltünteti.”
(9)	A Tao. 22/B. §- a (19) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(19) Ha a Pénzügyminisztérium határozatban engedélyezi az adókedvezményt, azt az
illetékes minisztérium véleményét figyelembe véve hozza meg. Az engedély kiadása előtt -
ha szükséges - megkéri az Európai Bizottság hozzájárulását. A határozatot a benyújtását,
hiánypótlási felhívás esetén a hiánypótlást követő 60 napon belül kell meghozni. A határidő
egy alkalommal, legfeljebb 60 nappal meghosszabbítható.”
36.	§ A Tao. 26. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) Nem kell az (1)-(10) bekezdés rendelkezéseit alkalmaznia az adózónak
megszűnésekor, valamint, ha adóbevallást a cégbejegyzési eljárás befejezése miatt ad be,
továbbá az MRP-nek, a közhasznú társaságnak, a vízitársulatnak, az alapítványnak, a
közalapítványnak, a társadalmi szervezetnek, a köztestületnek, az egyháznak, a
lakásszövetkezetnek, a közhasznú szervezetként, kiemelkedően közhasznú szervezetként
besorolt felsőoktatási intézménynek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárnak, a szociális
szövetkezetnek és az iskolaszövetkezetnek.”
37.	§ A Tao. 1., 3., 5. és 6. számú melléklete e törvény g-5.| számú melléklete szerint
módosul.
III.	Fejezet
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény módosítása
38.	§ Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban:
Eva tv.) 2. §-a a következő új (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A (3) bekezdés a) pontja szerinti folyamatos tevékenység végzésére és az e) pontban
meghatározott bevétel elérésére irányuló feltétel nem vonatkozik arra a magánszemély egyéni
vállalkozóra, aki tevékenységét ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, vagy szolgálatát
közjegyzőként, önálló bírósági végrehajtóként szünetelteti, továbbá arra, aki a családok
támogatásáról szóló törvényben meghatározott gyermekgondozási segélyben vagy a kötelező
egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényben meghatározott gyermekgondozási díjban
részesül.”
39.	§ Az Eva tv. 6. § (3) bekezdése a következő új e) ponttal egészül ki:
„e) a jogszabályi kötelezettség alapján visszafizetett támogatás összege.”
40.	§ Az Eva tv. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„9. § Az eva a pozitív adóalap... százaléka.”
23
41.	§ Az Eva tv. 11. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adóalany az adóév első három negyedévére negyedévenként az adóelőleget
megállapítja, valamint az egyes negyedévekre megállapított adóelőleget az adóévre vonatkozó
bevallásában bevallja. Az egyéni vállalkozó adóalanynak a bevallásában az adatokat forintban
kell feltüntetnie, a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság bevallásában az
adatokat az adózás rendjéről szóló törvény előírásainak megfelelően szerepelteti.”
42.	§ (1) Az Eva tv. 12. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„(4) Az adóalanynak az adóelőleget a december 20. napjáig az adóévi várható fizetendő
adó összegére ki kell egészítenie.
(5)	Az adóalany az adóévre megállapított evát - az adóévben már megfizetett adóelőlegek
beszámításával - a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti. Ha az adóévben már
megfizetett adóelőlegek összege meghaladja az adóévre megállapított evát, a különbözetet az
adóalany bevallásában, az igény (bevallás) beérkezésének napjától, de legkorábban a bevallás
benyújtására előírt határidő napjától (esedékességtől) jogosult visszaigényelni.”
(2)	Az Eva tv. 12. §-a a következő új (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az eva, az adóelőleg megfizetésének időpontja az a nap, amelyen az adózó belföldi
pénzforgalmi bankszámláját az azt vezető hitelintézet megterhelte. Az (5) bekezdés szerint
visszaigényelt különbözetet az adóhatóság az adóalany belföldi pénzforgalmi bankszámlájára
utalja vissza.”
43.	§ Az Eva tv. 16/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adóalany a szakképzési hozzájárulást - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak
figyelembevételével - negyedévenként (ideértve a negyedév első napjától az adóalanyiság
megszűnésének napjáig terjedő időszakot is) megállapítja, valamint az egyes negyedévekre
megállapított adóelőleget az adóévre vonatkozó eva bevallásában bevallja.”
44.	§ Az Eva tv. 17. §-ának (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(12) Az adóalanyként lezárt adóévet figyelembe kell venni az olyan bevételt csökkentő
kedvezmény, valamint adókedvezmény tekintetében, amelyet az adózó a személyi
jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint meghatározott számú adóévben vehet
igénybe.
45.	§ Az Eva tv. 18. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A (2) bekezdés szerinti összeg után a közkereseti társaság, a betéti társaság adót (az
osztalék utáni adót kiváltó adó) fizet. Az osztalék utáni adót kiváltó adó a (2) bekezdés
szerinti összeg 25 százaléka, amelyet az adózó az üzleti évre vonatkozó társaságiadó-
bevallásában elkülönítetten bevall, és három egyenlő részletben, az üzleti évre és az üzleti
évet követő két adóévre - de legkésőbb az e törvény szerinti adóalanyiságának utolsó
adóévére - vonatkozó társaságiadó-bevallás, illetve evabevallás benyújtásával egyidejűleg
megfizet.”
24
MÁSODIK RÉSZ
AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
IV.	Fejezet
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítása
46.	§ Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-
törvény) 13.§ (1) bekezdése a következő 41. ponttal egészül ki:
„41. adóbiztosíték: a 31/A. § szerinti adómentes termékimport feltételeinek teljesítése
hiányában termékimport jogcímén keletkező adófizetési kötelezettség biztosítására szolgáló,
az importált termékre vonatkozó adómértékkel kiszámított adó összegének megfelelő összeg,
mely a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvényben a vámbiztosíték nyújtására
irányadó szabályok szerint nyújtható.”
47.	§ Az áfa-törvény 21. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a §-ban a
számozás (1) bekezdésre változik:
„(2) Amennyiben az importáló, illetve az import adójogi megbízott
a)	nem tesz eleget a 31/A.§ (1) bekezdés b) pontjában, illetve 31/A.§ (2) bekezdésében
meghatározott feltételnek, az adófizetési kötelezettség termékimport után a másik tagállamba
történő elfuvarozásra, eljuttatásra meghatározott határidő utolsó napját követő napon
keletkezik;
b)	nem tesz eleget a 31/A.§ (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételnek, az
adófizetési kötelezettség termékimport után azon a napon keletkezik, amikor az adóhatóság a
feltétel fennállásának hiányáról a vámhatóságot értesítette.”
48.	§ Az áfa-törvény a következő új 31/A.§-sal egészül ki:
„Közösségen belüli adómentes termékértékesítéshez kapcsolódó adómentes
termékimport”
31/A. § (1) Mentes az adó alól azon termék importja, amely rendeltetési helye a Közösség
másik tagállama, feltéve, hogy
a)	az importáló az importált terméket a 29/A.§ a)-d) pontja szerint adómentesen értékesíti,
valamint
b)	az importált terméket a vámjogi szabadforgalomba bocsátásról szóló határozat
közlésének napját követő 30 napon belül belföldről másik tagállamba igazoltan elfuvarozza,
eljuttatja, továbbá
c)	az importáló - az (5)-(6) bekezdésben meghatározott eltérésekkel - adóbiztosítékot
nyújt.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontja szerinti határidőt a vámhatóság indokolt esetben, egy
alkalommal legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatja, melyről határozatot hoz. A határidő
meghosszabbítását a vámhatóság feltételekhez - így különösen ismételt árubemutatási
kötelezettséghez - kötheti.
(3)	A 46. § (3) bekezdés szerinti engedéllyel nem rendelkező adóalany esetén a
vámhatóság határozattal megállapítja az adót, ha
a)	az importáló, illetve az import adójogi megbízott a termék kivitelére rendelkezésre álló
határidő lejártától számított 15 napon belül nem igazolja a vámhatóságnak, hogy az importált
terméket a meghatározott határidőn belül másik tagállamba elfuvarozta, egyéb módon
eljuttatta;
25
b)	az adóhatóság értesíti a vámhatóságot, hogy az importáló, illetve az import adójogi
megbízott nem tett eleget a 31/A.§ (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételnek.
(4)	Az (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételeket az importálónak, illetve az import
adójogi megbízottnak a vámjogi szabadforgalomba bocsátásra irányuló árunyilatkozat
megtételekor
a)	kereskedelemi okmányok - így például az importált termék értékesítésére vonatkozó
szerződés - bemutatásával, továbbá
b)	belföldi közösségi adószámának, valamint a vevő nevének, címének, a vevőnek a
termék rendeltetési helye szerinti tagállambeli közösségi adószámának (áfa azonosító
számának), illetve a 29/A.§ d) pontja szerinti adómentes értékesítés esetén az importálónak a
termék rendeltetési helye szerinti tagállambeli közösségi adószámának (áfa azonosító
számának) a közlésével
valószínűsítenie kell.
(5)	Mentesül az (1) bekezdés c) pontja szerinti adóbiztosíték nyújtása alól az az adóalany,
a)	aki (amely) rendelkezik a 46.§ (3) bekezdés szerinti engedéllyel, vagy
ba)	akinek (amelynek) folyamatos működés mellett a tárgyévet megelőző két egymást
követő naptári éven belül és a tárgyévben nem keletkezett, és nem állt fenn az állami
adóhatóságnál általános forgalmi adó jogcímen, valamint a vámhatóságnál lejárt esedékességű
köztartozása, és
bb)	aki (amely) hozzájárul ahhoz, hogy az állami adóhatóság a ba) pontban említett,
adótitoknak minősülő adatot a vámhatóságnak átadja, valamint nem áll csőd, felszámolási és
végelszámolási eljárás alatt.
(6)	Az adóbiztosíték az adó összegének 50 százaléka azon adóalany részére, aki (amely)
folyamatos működés mellett csak a tárgyévet megelőző naptári évre és a tárgyévre teljesíti a
(5)	bekezdés ba) és bb) pontokban foglalt feltételeket.
(7)	Amennyiben az importáló helyett import adójogi megbízott jár el, az adóbiztosíték
alóli mentesítés feltételeit az import adójogi megbízottnak kell teljesítenie.
(8)	Az adóbiztosítékot fel kell szabadítani, amennyiben
a)	az (1) bekezdésben foglalt feltételek szerint az importált termék belföldről másik
tagállamba történő kiszállítását a vámhatóság felé igazolták, vagy
b)	a termékimport után fizetendő adót a vámhatóság határozata alapján megfizették.
(9)	Amennyiben az importálónak kizárólag az e § alapján fennálló termékimport alóli
adómentességet megalapozó 29/A. § a)-d) pontja szerinti adómentes termékértékesítése
belföldön teljesített, más adóalanyiságot megalapozó termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást
belföldön nem végez, e tényt - illetve ennek megváltozását - az adóhatósághoz be kell
jelenteni.”
49.	§ Az áfa-törvény 33.§-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), mobiltelefon-
szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel
(SZJ 64.20.16-ból) igénybevétele esetén az előzetesen felszámított adó 30 százaléka nem
vonható le. Mentesül a részleges levonási tilalom alól az adóalany akkor, ha a szolgáltatás
ellenértékének legalább 30 százalékát továbbértékesítési céllal, vagy a 8. § (4) bekezdése
szerint számlázza tovább.”
26
50.	§ Az áfa-törvény 34.§-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az az adóalany, akinek (amelynek) adószámát az adóhatóság jogerősen törölte, nem
gyakorolhatja adólevonási jogát az adószám felfüggesztéséről hozott határozat jogerőre
emelkedésének napja és az adószám törléséről szóló határozat jogerőre emelkedésének napja
közötti időszakban teljesített termékbeszerzésre és szolgáltatás igénybevételre.”
51.	§ Az áfa-törvény 36.§-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Amennyiben az adóalany adószámát az adóhatóság jogerősen felfüggesztette, az
adóalany a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napját követően - az
adószám felfüggesztésének időtartama alatt - megnyílt levonási jogát, az adószám
felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat jogerőre emelkedését követő naptól
kezdődően, a levonási jog megnyílásakor hatályos szabályok alapján gyakorolhatja.”
52.	§ Az áfa-törvény 41.§ -a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„41 .§ (3) Ha az importáló helyett import adójogi megbízott jár el, és nem teljesülnek az
adómentes termékimport 31/A.§ (1) bekezdésében meghatározott feltételei, az adót az import
adójogi megbízott fizeti. Amennyiben az import adójogi megbízott rendelkezik a 46.§ (3)
bekezdése szerinti engedéllyel, az adót önadózással rendezi.”
53.	§ (1) Az áfa-törvény 48.§-ának (3) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
/(3) Ha az elszámolandó adó előjele az (1) bekezdés szerinti számítás eredményeként
negatív, az elszámolandó adót az adóalany/
„c) amennyiben adószámát az adóhatóság jogerősen törölte, az adószám törléséről szóló
határozat jogerőre emelkedésének időpontját magában foglaló adó-megállapítási időszakra
vonatkozóan nem igényelheti vissza.”
(2) Az áfa-törvény 48.§-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Az az adóalany, akinek (amelynek) adószámát az adóhatóság jogerősen
felfüggesztette, a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjától az
adószám felfüggesztésének időtartama alatt a felfüggesztéssel érintett adó-megállapítási
időszakában, illetve időszakaiban a negatív elszámolandó adóját a (3) bekezdés a) pontja
szerint köteles figyelembe venni.”
54.	§ Az áfa-törvény a következő új XVI/E fejezettel és 66/K.§-al egészül ki:
„XVI/E. fejezet
Import adójogi megbízottra vonatkozó különös szabályok
66/K.§ (1) Import adójogi megbízott az a megbízás elfogadásának évét megelőzően
legalább két éve belföldön nyilvántartásba vett adóalany lehet, aki (amely) nem választott
alanyi adómentességet és nem kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végez..
(2)	Import adójogi megbízott igénybevételére a belföldön nyilvántartásba nem vett
külföldi adóalany jogosult.
(3)	Az import adójogi megbízott erre vonatkozó írásbeli megbízás alapján saját nevében az
importáló helyett bemutatja, illetve közli a 31/A.§ szerinti adómentes termékimport fennállása
feltételeinek valószínűsítéséhez a 31/A.§ (4) bekezdésben meghatározott okmányokat,
adatokat, valamint eleget tesz a 29/A.§ a)-d) pontja szerinti termékértékesítéshez kapcsolódó
bevallási, összesítő nyilatkozat tételi és számlaadási kötelezettségnek, és adóbiztosítékot
nyújt.
27
(4)	Az import adójogi megbízott az importáló helyett saját nevében teljesített
adókötelezettségének úgy tesz eleget, hogy az adóbevallásában elkülönítetten tünteti fel az
importáló által teljesített 29/A. § a)-d) pontja szerinti Közösségen belüli adómentes
termékértékesítésre és a termékimportra vonatkozó adatokat, továbbá az összesítő
nyilatkozatában az importáló által teljesített 29/A. § a)-d) pontja szerinti Közösségen belüli
adómentes termékértékesítésre vonatkozó adatokat.
(5)	Az import adójogi megbízott a 43. § (6) bekezdés alapján átvállalja az importálótól a
29/A. § a)-d) pontja szerinti Közösségi adómentes termékértékesítésről történő
számlakiállítást azzal, hogy a kiállított számlában, egyszerűsített számlában az importáló
adatai (neve, címe, az import rendeltetési tagállamában érvényes, illetve illetősége szerinti
adószáma, közösségi adószáma) mellett az import adójogi megbízott nevét, címét, valamint
belföldi adószámát és közösségi adószámát is szerepeltetni kell.
(6)	A megbízott a termék vámjogi szabadforgalomba bocsátásáról szóló árunyilatkozattal
egyidejűleg bemutatja az import adójogi megbízásra vonatkozó szerződését. A szerződésnek
tartalmaznia kell az importáló és az import adójogi megbízott nevét, címét, az import adójogi
megbízott belföldi közösségi adószámát, az importáló rendeltetési tagállam szerinti, illetve
illetősége szerinti közösségi adószámát. A megbízásból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy az
mely termék importjára vonatkozik. Az import adójogi megbízottnak elkülönített
nyilvántartást kell vezetnie az import adójogi megbízás keretében az importáló helyett
teljesített kötelezettségekről.
(7)	Az import adójogi megbízott és az importáló a termékimporttal kapcsolatos
adókötelezettség teljesítéséért egyetemlegesen felelős. Az import adójogi megbízásra
vonatkozó szerződés megszűnése nem érinti a megbízás fennállása alatt keletkező
adókötelezettségért való helytállást.
(8)	Az import adójogi megbízottnál a 48. § (4) bekezdésének a) pontja szerinti 4 millió
forintos visszaigénylési értékhatár számításakor az importáló helyett a saját adóbevallásában
szerepeltetett 29/A. § a)-d) pontja szerinti adómentes termékértékesítés adóalapját figyelmen
kívül kell hagyni.”
HARMADIK RÉSZ
V.	Fejezet
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló
2003. évi CXXVII. törvény módosítása
55.	§ (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös
szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 7. §-a 1. pontjának j)
alpontja helyébe a következő rendelkezés lép és a pont kiegészül a következő n) alponttal:
/E törvény alkalmazásában
1. jövedéki termék belföldi előállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék
felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési
(palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve:/
„j) a 2909 19 00 vámtarifaszám alá tartozó etil-tercier-butil-éter (a továbbiakban: ETBE)
vagy a bioetanol [7. § 37. pont] előállításához beszerzett 2207 10 00 vámtarifaszámú,
legalább 99 térfogatszázalék alkoholtartalmú víztelenített alkoholtermék kőolajfinomító
28
adóraktárban vagy finomítói ásványolajraktárban a külön jogszabály szerint, motorbenzinbe
való bekeverés céljából történő denaturálását,”
„n) a 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alkoholtermék adózott alkoholtermékből
történő előállítását.”
(2)	A Jöt. 7. §-ának 37. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
„37. bioetanol: az igazoltan kizárólag mezőgazdasági eredetű, a Közösségben előállított
alapanyagból gyártott, 2207 10 00 vámtarifaszámú, legalább 99 térfogatszázalék
alkoholtartalmú víztelenített alkoholtermékből a szeszüzemben, valamint kőolajfinomító
adóraktárban vagy finomítói ásványolajraktárban a külön jogszabály szerint denaturált 2207
20 00 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék;”
(3)	A Jöt. 7. §-a kiegészül a következő 37/B. ponttal:
„37/B. E85: a legalább 70 % bioetanolt tartalmazó, a 3824 90 99 vámtarifaszám alá
tartozó, üzemanyag célra előállított termék;”
56.	§ A Jöt. 11. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a
bekezdés kiegészül a következő h) ponttal:
/A jövedéki termék adófelfüggesztéssel szállítható/
„e) a szeszüzemből kőolaj-finomító adóraktárba vagy finomítói ásványolajraktárba,
amennyiben a szállított jövedéki termék bioetanol vagy a 2207 10 00 vámtarifaszámú,
legalább 99 térfogatszázalék alkoholtartalmú víztelenített alkoholtermék;”
„h) - amennyiben 2710 11 31, 2710 11 41, 2710 11 45 vagy 2710 11 49 vámtarifaszámú
ólmozatlan benzin a szállított termék - a kőolaj-finomító adóraktárból vagy finomítói
ásványolajraktárból, illetve ásványolaj-tárolóból a 72. § (11) bekezdés szerinti szeszüzembe,
E85 előállítása céljára.”
57.	§ A Jöt. 28. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti adó-visszaigénylésre (-levonásra) jogosult személy a
kiszállítást közösségi kereskedelmi tevékenység keretében, saját számlára végző jövedéki
engedélyes kereskedő vagy az adóraktár-engedélyes, illetve a 63. § (1) bekezdés c) pontja
szerinti alkoholterméket gazdasági tevékenység keretében más tagállamba értékesítő
személy.”
58.	§ A Jöt. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A (2) bekezdés rendelkezését az ásványolajok esetében az 52. § (1) bekezdésében
meghatározott ásványolajtermékekre, valamint a biodízelre és az E85-re kell alkalmazni.”
59.	§ A Jöt. 37. §-a (6) bekezdésének a) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép
és a bekezdés kiegészül a következő d) ponttal:
/Az adóraktári engedély mellékleteként az adóraktárra kiállított adóraktár-betétlapon kell
rögzíteni a tevékenységet és a jövedéki terméket, amelyre az engedély szól. Adóraktár a 3. §
(2)	bekezdésének a)-g) pontjában foglalt termékcsoportok egyikére engedélyezhető azzal az
eltéréssel, hogy/
„a) a 3. § (2) bekezdésének b), d), e) és f) pontjában megjelölt jövedéki termékek - kivéve
szőlőbor - ugyanabban az adóraktárban is előállíthatók,”
29
„d) a 2207 vámtarifaszámú alkoholtermék és az E85 a 72. § (11) bekezdése szerinti
esetben ugyanabban az adóraktárban is előállítható,”
/a 38. § (4) bekezdésének figyelembevételével./
60.	§ A Jöt. 38. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha az adóraktár engedélyesének adóraktárában vagy adóraktárainak egyikében a 37. §
(6)	bekezdés szerint többféle jövedéki termékcsoport is előállítható, raktározható, tárolható, a
nyújtandó jövedéki biztosíték értékhatárainál - a 37. § (6) bekezdés d) pontja szerinti eset
kivételével - a termékcsoportokra meghatározott értékhatárok közül a legmagasabbat kell
figyelembe venni.”
61.	§ A Jöt. 47. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) Ha törvény másként nem rendelkezik, a megfizetett adó visszaigénylésére
(levonására) jogosult/
„c) az exportáló, ha az adóval növelt áron beszerzett, illetve az adó megfizetése mellett
más tagállamból behozott jövedéki termékét a vámhatóság - a vámjogszabályok szerinti -
kereskedelmi forgalom keretében végleges rendeltetéssel harmadik országba kilépteti,
ideértve azt is, ha az üzemanyag petróleumot és a repülőbenzint a nemzetközi légi
közlekedésben részt vevő külföldi vagy belföldi lajstromjelű olyan repülőgép
üzemanyagtartályába töltik, amelynek külföldre távozását a légi jármű parancsnoka
(megbízottja) és a repülőtér üzembentartója (megbízottja) együttesen igazolja;”
62.	§ A Jöt. 52. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke - figyelemmel a (3) bekezdés rendelkezésére is - az 50. § szerinti, de
az (1) bekezdésben nem említett ásványolaj esetében az üzemanyagkénti vagy a tüzelő-,
fűtőanyagkénti beszerzésnek, importálásnak, kínálásnak, értékesítésnek vagy felhasználásnak
megfelelően a hozzá legközelebb álló, az (1) bekezdés a)-d), f)-g) pontjában megjelölt
ásványolaj adója, a biodízel esetében az (1) bekezdés d) pontja szerinti alacsonyabb
adómérték, az E85 esetében a termék bioetanolon kívüli komponenseinek térfogatra számított
mennyiségi részaránya (a százalékérték századrészében kifejezve) és az (1) bekezdés a) pontja
szerinti adómérték szorzataként meghatározott összeg, illetve az ásványolajnak a benzin
adalékakénti, hígítóanyagakénti beszerzése, importálása, kínálása, értékesítése vagy
felhasználása esetén az (1) bekezdés a) pontja szerinti, a gázolaj adalékakénti,
hígítóanyagakénti beszerzése, importálása, kínálása, értékesítése vagy felhasználása esetén az
(1)	bekezdés d) pontja szerinti alacsonyabb adómérték.”
63.	§ A Jöt. 57. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kőolaj-finomító adóraktár engedélyese, az ásványolaj-tároló adóraktár engedélyese,
a bejegyzett kereskedő és az importáló visszaigényelheti vagy fizetendő adójából levonhatja
az 52. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt, szabadforgalomba bocsátott motorbenzinben
lévő, kizárólag bioetanol alapon gyártott ETBE mennyiségére a (2) bekezdés szerint jutó
adót.”
64.	§ A Jöt. 57/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kőolaj-finomító adóraktár engedélyese, az ásványolaj-tároló adóraktár engedélyese,
a bejegyzett kereskedő és az importáló visszaigényelheti vagy fizetendő adójából levonhatja
az 52. § (1) bekezdés d) pontjában megjelölt, szabadforgalomba bocsátott gázolajban lévő, a
Közösségben előállított alapanyagból gyártott biodízel mennyiségére a (2) bekezdés szerint
jutó adót.”
30
65.	§ (1) A Jöt. 58. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Ásványolaj-adóraktári engedély/
„e) ásványolaj önálló tárolását végző tárolótelepre, ahol a bioetanol benzinbe való
közvetlen bekeverése is végezhető (a továbbiakban: ásványolaj-tároló);”
/adható./
(2)	A Jöt. 58. §-a kiegészül a következő (13) bekezdéssel:
„(13) A kőolaj-finomítóban és a finomítói ásványolajraktárban az E85 előállítása is
végezhető ezen adóraktárakra kiadott adóraktári engedély birtokában.”
66.	§ A Jöt. 63. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E törvény alkalmazásában alkoholtermék alatt
a)	a 2204, a 2205, a 2206 vámtarifaszámú, 22 térfogatszázaléknál nagyobb
alkoholtartalmú,
b)	a 2207 és a 2208 vámtarifaszámú, 1,2 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú,
c)	a 2207 és 2208 vámtarifaszámú terméket oldott vagy oldatlan állapotban tartalmazó, 1,2
térfogatszázalékot meghaladó alkoholtartalmú, az a) és b) pontban említett vámtarifaszámok
alá nem tartozó
terméket kell érteni.”
67.	§ (1) A Jöt. 64. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - az (1) bekezdés szerinti
adóalapra 236 000 forint.”
(2)	A Jöt. 64. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A szeszfőzdében bérfőzés keretében, a bérfőzető alapanyagából előállított, a 2208 20
19,	2208 20 99, 2208 90 33, 2208 90 39, 2208 90 51, 2208 90 53, 2208 90 59, 2208 90 71
vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék (a továbbiakban: bérfőzött pálinka) adója egy
bérfőzető részére évente legfeljebb 50 liter mennyiségig az (1) bekezdés szerinti adóalapra
számítva 118 000 forint, 50 liter felett 236 000 forint. Amennyiben egy háztartásban több
bérfőzető él, az 50 liter/év mennyiségi korlát együttesen értendő.”
(3)	A Jöt. 64. §-a kiegészül a következő (4) bekezdéssel:
„(4) Nem kell alkalmazni az (1)-(2) bekezdés rendelkezését a 63. § (1) bekezdés c) pontja
szerinti alkoholtermékre, amennyiben
a)	az keretengedéllyel előállított vagy más tagállamból, harmadik országból behozott, a
68. § (1) bekezdésben megnevezett termék;
b)	az abban lévő etilalkoholra megfizették az e törvény szerinti adót vagy arra végleges
mentesülés következett be,
c)	az az 52. § (2) bekezdés szerinti adómérték alá esik.”
68.	§ (1) A Jöt. 72. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdére és az etanolüzemre a jövedéki biztosítékot
legalább 1 millió forint, a szeszfőzdére és az egyéb alkoholtermék-adóraktárra legalább 10
millió forint értékben kell nyújtani. A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzde jövedéki
biztosítékát a 64. § (3) bekezdésében foglalt alacsonyabb adómérték alapulvételével kell
31
megállapítani. Amennyiben a szeszüzem éves etilalkohol-gyártó kapacitása nem haladja meg
az évi 50 ezer hektolitert, és a szeszüzemben kizárólag legalább 80, legfeljebb 92
térfogatszázalék alkoholtartalmú, finomítatlan, élelmiszeripari alapanyagkénti felhasználásra
alkalmatlan etilalkoholt állítanak elő egy desztillációs lépésben, a jövedéki biztosítékot
legfeljebb 25 millió forint értékben kell nyújtani.”
(2) A Jöt. 72. §-a kiegészül a következő (11) bekezdéssel:
„(11) Kérelemre - a külön jogszabályban foglaltak szerint - engedélyezhető az E85
előállítása a legalább 250 ezer hektoliter éves etilalkohol-gyártó kapacitású szeszüzemben is,
az ásványolajtermékekre meghatározott külön jövedéki biztosíték nyújtása nélkül.”
69.	§ (1) A Jöt. 73. §-a (1) bekezdésének felvezető mondatrésze helyébe a következő
mondatrész lép:
„Az alkoholterméknek - kivéve a 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, valamint az 5,5
térfogatszázaléknál kisebb alkoholtartalmú, legfeljebb 0,33 literes kiszerelésű terméket -„
(2)	A Jöt. 73. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő f) ponttal:
/Az (1) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik/
„f) a 2207 és 2208 vámtarifaszámú alkoholtermékre, amennyiben az adózottan, a 63. § (1)
bekezdés c) pontja szerinti alkoholtermék előállítása céljáral kerül értékesítésre.”
(3)	A Jöt. 73. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Az alkoholtermék - a 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti termék, valamint a (2)
bekezdés a) és c)-e) pontjaiban foglalt esetek kivételével - 2 liter űrtartalmat el nem érő
göngyölegben palackozva bocsátható szabadforgalomba.”
70.	§ A Jöt. 74. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A keretengedéllyel előállított, csokoládégyártáshoz felhasználásra kerülő alkoholos
gyümölcs beszerzése esetén e törvény 104. §-ának - a (4) bekezdés kivételével - és 106. §-
ának az alkoholtermék jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységére, illetve
importálására és exportálására vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell.”
71.	§ A Jöt. 76. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adó hektoliterre vetítve Balling- (Plató-) fokonként 540 forint.”
72.	§ (1) A Jöt. 82. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Egyszerűsített adóraktári engedélyre jogosult az a személy, aki (amely) szőlőbort állít
elő, palackoz (kiszerel), tárol, raktároz.”
(2)	A Jöt. 82. §-a (2) bekezdésének felvezető mondatrésze helyébe a következő
mondatrész lép:
„(2) A kérelmező az (1) bekezdésben foglalt esetben akkor kaphat egyszerűsített
adóraktári engedélyt, ha nyilatkozik arról, hogy”
(3)	A Jöt. 82. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az egyszerűsített adóraktárban kizárólag szőlőbort lehet előállítani, palackozni
(kiszerelni), tárolni, raktározni.”
32
73.	§ A Jöt. 89. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke hektoliterenként 12 200 forint.”
74.	§ A Jöt. 93. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke hektoliterenként 18 800 forint.”
75.	§ A Jöt. 97. §-a (2) bekezdésének a), c)-d) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/Az adó mértéke/
„a) a cigarettára 7 240 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 27,5
százaléka, de legalább 13 090 forint/ezer darab;”
„c) a finomra vágott fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 52 százaléka, de
legalább 4 320 forint/kilogramm;”
d)	és az egyéb fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 32,5 százaléka, de
legalább 4 320 forint/kilogramm.”
76.	§ A Jöt. 99. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/Egyedi fogyasztói csomagolás alatt/
„a) a cigaretta esetében a legalább 19, de legfeljebb 50 darab cigarettát tartalmazó
fogyasztói csomagot (zsebcsomag),”
„c) a szivarka esetében a legalább 5 darabot tartalmazó dobozt,”
/kell érteni./
77.	§ (1) A Jöt. 103. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az 52. § (1) bekezdése szerinti ásványolajtermékkel - kivéve az egyéb ellenőrzött
ásványolajat 1 liter vagy annál kisebb kiszerelésben, illetve a 25 kilogramm vagy annál kisebb
kiszerelésű palackba töltött cseppfolyósított szénhidrogént - és az egyéb jövedéki termékkel -
kivéve a 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti terméket -, valamint az 50. § (4)-(5) bekezdése
szerinti megfigyelt termékkel (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban az előbbiekkel együtt:
jövedéki termék) szabadforgalomban kereskedni, e jövedéki termékeket exportálni és
importálni, szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket (ideértve a megfigyelt terméket is)
a Közösségen belüli forgalomban értékesíteni vagy onnan beszerezni csak az e törvényben
meghatározott engedéllyel lehet.”
(2) A Jöt. 103. §-a (2) bekezdése 1. pontjának b) alpontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/E törvény alkalmazásában:
1.	jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység:/
„b) az 52. § (1) bekezdés a), b), d), - a 0 adómérték alá tartozó termék kivételével - f), g)
pontja szerinti jövedéki termékeknek, a biodízelnek és az E85-nek (a továbbiakban:
üzemanyagok) nem üzemanyagtöltő állomáson, a 2710 19 41, 2710 19 45 és a 2710 19 49
vámtarifaszámú gázolajnak nem kiskereskedelmi tárolótelepen vagy nem üzemanyagtöltő
állomáson történő értékesítése, a (6) bekezdésben foglalt eltéréssel;”
33
78.	§ A Jöt. 110. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) A légi járművek kiszolgálását végző üzemanyagtöltő állomás tárolótartályából
kizárólag a hatályos magyar szabványnak megfelelő 2710 19 21 vámtarifaszámú üzemanyag
petróleum és a 2710 11 31 vámtarifaszámú repülőbenzin, és csak kútoszlopon keresztül
értékesíthető. Egyéb üzemanyagtöltő állomás tárolótartályából kizárólag a hatályos magyar
szabványnak megfelelő, 2710 11 41, 2710 11 45 és 2710 11 49 vámtarifaszámú ólmozatlan
motorbenzin, 2710 19 41 vámtarifaszámú gázolaj, 2710 19 41, 2710 19 45 vámtarifaszámú
tüzelőolaj és az 52. § (1) bekezdés f) pontja szerinti üzemanyagcélú cseppfolyósított gáz,
valamint a hatályos magyar szabványnak megfelelő biodízel és E85 értékesíthető és csak
kútoszlopon keresztül. Nem vonatkozik ez a rendelkezés arra az esetre, ha az üzemanyagtöltő
állomás tartályában kétféle üzemanyag véletlen keveredésével keletkezett ásványolajterméket,
vagy a nem jövedéki engedélyes kereskedő saját hatáskörében kezdeményezett
minőségvizsgálat keretében, akkreditált laboratórium által megállapított szabványon kívüli
ásványolajat megsemmisítés céljából adóraktárba szállítanak (értékesítenek).”
79.	§ A Jöt. 112. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adómentes célra beszerzett jövedéki termék nem adómentes célra történő, a
keletkezett adófizetési kötelezettség bevallása nélküli felhasználása, továbbá az olyan
jövedéki termék esetében, amelyre az adót jogellenesen visszaigényelték vagy amelyre
jogellenesen adólevonást érvényesítettek, a jövedéki termék mennyisége után a termék
adómértékével számított adónak megfelelő adóbírságot kell megállapítani.”
80.	§ A Jöt. 117. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet folytató személlyel szemben az
Art. 174. §-ában meghatározott intézkedés alkalmazandó azzal, hogy az üzlethelyiségét,
telephelyét
a)	a 106. § (1) bekezdésének és a 110. § (3) és (7) bekezdésének megsértése esetén az első
jogsértés alkalmával 30, minden további jogsértés alkalmával 60 nyitvatartási napra,
b)	a 101. §, a 105. § (3) bekezdésének, a 110. § (9), (12) és (15) bekezdésének, valamint a
zárjegyre, az adójegyre és a hivatalos zárra vonatkozó, e törvény végrehajtási rendeletében
meghatározott szabályok megsértése esetén az első jogsértés alkalmával 12, ismételt
előfordulás esetén 30, majd minden további jogsértés alkalmával 60 nyitvatartási napra be
kell zárni.”
81.	§ (1) A Jöt. 119. §-ának (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép és a bekezdés kiegészül a következő e) ponttal:
/(6) A lefoglalást végzéssel meg kell szüntetni/
„a) a (3) bekezdés alapján lefoglalt dologra, továbbá a felhasználásra, tárolásra használt,
nem a jövedéki jogsértés elkövetőjének a tulajdonában lévő eszközre, ha arra a jövedéki
eljárás eredményes lefolytatása érdekében már nincs szükség,”
„e) a szállításra használt, nem a jövedéki jogsértés elkövetőjének tulajdonában lévő
eszközre, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban jogerősen kiszabott adót, jövedéki
bírságot, illetve egyéb költséget megfizették.”
(2)	A Jöt. 119. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A lefoglalt terméknek, zárjegynek, dolognak és eszköznek a vámhatóság által
üzemeltetett raktárban történő tárolása esetén a vámjogszabályok vonatkozó rendelkezéseit
34
kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a szállításra használt lefoglalt eszköz esetén a jármű
minden megkezdett 100 kg saját tömege után 200 forint naptári naponkénti tárolási költség
fizetendő. Egyéb raktárban történő tárolás esetén a raktárüzemeltető által szokásosan
felszámított díjtétel az irányadó. Amennyiben a szállításra használt lefoglalt eszköz
elszállításával, tárolásával, őrzésével kapcsolatos költségek együttes összege eléri annak
lefoglaláskori értékét, azt a vámhatóság értékesíti.”
82.	§ (1) A Jöt. 120. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt, a jogsértés elkövetőjének tulajdonát
képező eszközt el kell kobozni, ha a jogerősen kiszabott adót, jövedéki bírságot, illetve egyéb
költséget az előírt határidőig nem fizették meg, és arra részletfizetést vagy fizetési halasztást -
a fizetési kötelezettség esedékességétől számított öt munkanapon belül benyújtott kérelem
alapján - nem engedélyeztek.”
(2)	A Jöt. 120. §-a (7) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az elkobzott termékek, zárjegyek és eszközök közül/
„c) az a) és b) pontba nem tartozó egyéb elkobzott termék és eszköz esetén a vámhatóság
intézkedik azoknak az állam javára történő értékesítéséről vagy a (8) bekezdés szerinti
átadásról, felhasználásról, egyébként meg kell semmisíteni;”
(3)	A Jöt. 120. §-a kiegészül a következő (8) bekezdéssel:
„(8) Az elkobzott ásványolajtermékek
a)	a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal
kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény szerinti
katasztrófa esetén a területileg illetékes védelmi bizottság elnökének, illetve I-III. fokú árvíz-
és belvíz-védekezési készültség esetén az érintett terület települési önkormányzata
polgármesterének vagy a vízügyi igazgatási szervezet területi szerve vezetőjének kérelme
alapján - az országos parancsnok jóváhagyásával, elszámolási kötelezettség mellett -
átadhatók;
b)	közül az értékesítésre vagy az a) pont szerinti átadásra nem került ásványolajtermékeket
a vámhatóság - az országos parancsnok jóváhagyásával, elszámolási kötelezettség mellett -
üzemanyagként, vagy fűtési, tüzelési célra felhasználhatja. ”
83.	§ A Jöt. 129. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következőp) ponttal:
/Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg/
„p) az E85 szeszüzemben történő előállítása engedélyezésének, folytatásának részletes
szabályait.”
NEGYEDIK RÉSZ
VI.	Fejezet
A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi. CXXVI. törvény módosítása
84.	§ A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi. CXXVI. törvény (a
továbbiakban: Vtv.) 45. §-a (3) bekezdése a következő új c) ponttal egészül ki, a f) pont
35
helyébe a következő rendelkezés lép, s ezzel egyidejűleg a jelenlegi c)-g) pontok megjelölése
d)-h) pontokra változik:
[(3) Vámbiztosítékként azt az eredeti bankgaranciát kell elfogadni, amely tartalmazza:]
„ c) a megbízó által képviselt harmadik személy nevét, címét és adószámát,”
„f) a garanciavállaló feltétel nélküli kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy a
kedvezményezett első írásbeli felszólítására - az alapjogviszony vizsgálata nélkül - a
kézhezvételtől számított három banki munkanapon belül az igénybejelentésben megjelölt
államháztartási számlára megfizeti megbízója, illetve megbízója által képviselt harmadik
személy lejárt tartozását. Az írásbeli felszólításnak, igénybejelentésnek tartalmaznia kell a
fizetésre kötelezett azonosító adatait - név, cím, adószám, a jogutódlással kapcsolatos adatok -
a kiszabott tartozás összegét, az előírt és nem teljesített fizetési határidőt, a tevékenységi
engedély típusát és a határozat számát,”
85.	§ A Vtv. 45. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Amennyiben a hitelintézet és a vámhatóság között kötött megállapodás szerint a
hitelintézet az ügyfél által a nála visszavonhatatlanul befizetett összegről elektronikus úton
értesíti a vámhatóságot, vagy valós idejű elektronikus lekérdezési lehetőséget biztosít a
vámhatóság számára, a közölt vámot, nem közösségi adókat és díjakat biztosítottnak kell
tekinteni, és az áru kiadható.”
86.	§ (1) A Vtv. 48. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nem közösségi adókat és díjakat a vám biztosítására vonatkozó szabályok szerint, a
(2)-(4) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel kell biztosítani.”
(2) A Vtv. 48. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A (2)-(3) bekezdésben meghatározott mentesség, illetve kedvezmény vonatkozik a
környezetvédelmi termékdíjra is.”
87.	§ 4. § A Vtv. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vámkódex 223. cikke alkalmazásában a vámot az adós, a letétbe helyezett
vámbiztosíték elszámolásával, banki átutalással, illetve ahol a technikai feltételek adottak
bankkártya felhasználásával, továbbá - kettőmillió forint összeg erejéig - készpénzben
fizetheti meg.”
88.	§ 5. § A Vtv. 82. §-ának (1) bekezdése a következő új o) ponttal egészül ki:
[(1) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza:]
„o) a vámáru-nyilatkozat ellenőrzés nélküli elfogadásának feltételeit.”
36
ÖTÖDIK RÉSZ
AZ ILLETÉKEKET ÉS A GÉPJÁRMŰADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
VII.	Fejezet
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
89.	§ Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 24. §-ának (1)-
(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Gépjármű tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértéke a hajtómotor
hengerűrtartalmának minden megkezdett cm3-e után 18 forint, az 1890 cm3-t meghaladó
hengerűrtartalmú személygépkocsi és az 500 cm3-t meghaladó hajtómotor hengerűrtartalmú
motorkerékpár esetén minden megkezdett cm3-e után 24 forint. A kizárólag elektromos
hajtómotorral ellátott gépjármű esetén az illeték mértéke a hajtómotor teljesítményének
minden megkezdett 1 kW-ja után 800 forint. Wankel hajtómotorral üzemelő gépjármű esetén
az illeték mértéke a kamratérfogat minden megkezdett cm3-e után 36 Ft.
(2) Pótkocsi tulajdonjogának megszerzéséért, ha a pótkocsi megengedett legnagyobb
össztömege a 2500 kg-ot nem haladja meg 9000 forint, minden más esetben 22 000 forint
illetéket kell fizetni.”
VIII.	Fejezet
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása
90.	§ (1) A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 2. §-
ának (1)-(2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
„(1) Az adó alanya - a (2)-(4), illetve az (6) bekezdésben foglalt kivétellel - az a személy,
aki/amely a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény alapján
vezetett járműnyilvántartásban (a továbbiakban: hatósági nyilvántartás) az év első napján
üzemben tartóként, ennek hiányában tulajdonosként (a továbbiakban együtt e §
alkalmazásában: tulajdonos) szerepel. Amennyiben a hatósági nyilvántartás szerint egy
gépjárműnek több tulajdonosa vagy több üzemben tartója van, akkor közülük az adó alanya
az, akinek/amelynek a nevére a forgalmi engedélyt kiállították.
(2) Év közben újonnan vagy újra forgalomba helyezett gépjármű utáni adó alanya az,
aki/amely a forgalomba helyezés hónapjának utolsó napján a hatósági nyilvántartásban
tulajdonosként szerepel.”
(2)	A Gjt. 2. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, s egyidejűleg a (3)-(6)
bekezdések számozása (4)-(7) bekezdésre módosul:
„(3) Az adóalany halálát, illetve megszűnését követő év 1. napjától - feltéve, hogy a
hatósági nyilvántartásban ekkor még mindig az elhunyt személy vagy a megszűnt szervezet
szerepel tulajdonosként - azt a személyt kell az adó alanyának tekinteni, akit/amelyet a
halálesetet vagy megszűnést követően a hatósági nyilvántartásba elsőként tulajdonosként
bejegyeztek.”
37
91.	§ A Gjt. 5. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Mentes az adó alól]
„f) a súlyos mozgáskorlátozott személy vagy a súlyos mozgáskorlátozott kiskorú személyt
szállító, vele közös háztartásban élő szülője, nevelőszülője, mostoha- vagy örökbefogadó
szülője tulajdonában lévő egy darab, 100 kilowatt teljesítményt el nem érő személygépkocsi,
ide nem értve a személytaxiként üzemelő személygépkocsit. Ha a mentességre jogosult
tulajdonában több személygépkocsi van, akkor a mentesség kizárólag a legkisebb
teljesítményű személygépkocsi után jár,”
92.	§ A Gjt. 6. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § (1) Az adó alapja személyszállító gépjármű - ide nem értve az autóbuszt - hatósági
nyilvántartásban feltüntetett teljesítménye, kilowattban kifejezve. Ha a hatósági
nyilvántartásban a személyszállító gépjármű teljesítménye csak lóerőben van feltüntetve,
akkor a lóerőben kifejezett teljesítményt 1,36-tal kell osztani, s az eredményt a kerekítés
általános szabályai szerint egész számra kell kerekíteni. Ha a hatósági nyilvántartás a
személyszállító gépjármű teljesítményét nem tartalmazza, akkor az adóhatóság a
személyszállító gépjármű azonosító adataival megkeresi a területileg illetékes közlekedési
felügyeletet a személyszállító gépjármű teljesítménye közlése végett. Ez esetben ezt az adatot
kell a személyszállító gépjármű adóalapjának tekinteni.
(2)	Az adó alapja az autóbusz, a nyergesvontató, a lakópótkocsi hatósági nyilvántartásban
feltüntetett saját tömege (önsúlya).
(3)	Az adó alapja a tehergépjármű hatósági nyilvántartásban feltüntetett saját tömege
(önsúlya) növelve a terhelhetősége (raksúlya) 50%-ával”
93.	§ (1) A Gjt. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adó mértéke a 6. § (1) bekezdése szerinti adóalap után a gépjármű
-	gyártási évében és az azt követő 3 naptári évben 300 Ft/kilowatt,
-	gyártási évet követő 4-7. naptári évben 260 Ft/kilowatt,
-	gyártási évet követő 8-11. naptári évben 200 Ft/kilowatt,
-	gyártási évet követő 12-15. naptári évben 160 Ft/kilowatt,
-	gyártási évet követő 16. naptári évben és az azt követő naptári években 120 Ft/kilowatt.”
(2) A Gjt. 7. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, s egyidejűleg a jelenlegi (2)
bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:
„(2) Az adó mértéke a 6. § (2)-(3) bekezdései szerinti adóalap esetén az adóalap minden
megkezdett 100 kilogrammja után 1200 Ft.”
94.	§ A Gjt. 8. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) 20%-os kedvezmény illeti meg azon autóbuszt, tehergépjárművet - a nyergesvontató
kivételével, amely után 30 %-os kedvezmény jár -, amely a közúti járművek forgalomba
helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHEM
rendelet (e § alkalmazásában KöHEM rendelet) 5. számú melléklete II. alpontja szerinti „5”,
„6”, „7” vagy „8” környezetvédelmi osztály-jelzéssel (kóddal) ellátott.
(2) 30%-os kedvezmény illeti meg azon autóbuszt, tehergépjárművet - a nyergesvontató
kivételével, amely után 50 %-os kedvezmény jár -, amely a KöHEM rendelet 5. számú
38
melléklete II. alpontja szerint legalább „9”, „10”, „11”, „12” környezetvédelmi osztály-
jelzéssel (kóddal) ellátott.”
95.	§ A Gjt. 18. §-ának 3., 7., 15., 24. és 25. pontjai helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
[E törvény alkalmazásában]
„3. személygépkocsi: személyszállítás céljára készült olyan gépkocsi, amelyben - a vezető
ülését is beleértve - legfeljebb kilenc állandó ülőhely van, ide nem értve az e törvény szerinti
autóbuszt, valamint motorkerékpárt;”
„7. motorkerékpár: olyan gépjármű, amelynek két vagy három kereke van és a tervezési
legnagyobb sebessége 45 km/óránál nagyobb, továbbá olyan négykerekű gépjármű, amelynek
saját tömege legfeljebb 550 kg és motorteljesítménye nem haladja meg a 15 kilowattot;”
„15. személytaxi: a külön jogszabály szerinti személytaxi-szolgáltatás vagy a
személygépkocsis személyszállító szolgáltatás végzésére jogosult vállalkozás
személygépkocsija, amely a hatóság által kiadott taxiengedéllyel és meghatározott színű
rendszámtáblával ellátott;”
„24. munkagép: minden szállító vagy vontató eszköznek - függetlenül a rendszámtábla
jellegétől - nem minősülő jármű; amely önerejéből 15 km/óra sebességnél gyorsabban
haladni nem képes,”
„25. gyártási év: a hatósági nyilvántartásban ilyen elnevezéssel szereplő naptári év,”
HATODIK RÉSZ
IX.	fejezet
az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
96.	§ Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 7. § (3)-
(4)	bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Amennyiben az adózó a képviselet ellátására állandó meghatalmazást vagy megbízást
ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti, a bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatban a
meghatalmazás, megbízás időtartama alatt a meghatalmazott, megbízott által elkövetett
jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság - a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy
adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, valamint a képviseleti
jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja kivételével - a képviselőt terheli. Ha az adózó
állandó meghatalmazottja olyan gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, amely számviteli,
könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult, a mulasztási bírságot a gazdasági
társasággal szemben kell megállapítani. Ha az adózó képviseletét ugyanazon bejelentett
kötelezettség tekintetében több állandó meghatalmazott, megbízott látja el, a mulasztási bírság
az állandó meghatalmazottakat, megbízottakat egyetemlegesen terheli. Az állandó
meghatalmazottal, megbízottal szemben mulasztási bírság megállapításának nincs helye, ha a
bejelentett kötelezettségek teljesítését megelőzően az adózó képviselője az adóhatósághoz
írásban bejelenti az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását.
(4)	Mentesül a mulasztási bírság alól az adózó állandó meghatalmazottja vagy
megbízottja, ha bizonyítja, hogy a bevallás, adatszolgáltatás tartalma az ő érdekkörén kívül
eső okból hibás vagy hiányos, illetve a bevallási késedelem az ő érdekkörén kívül eső okra
vezethető vissza.”
39
97.	§ Az Art. 14. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adózó (1) bekezdésben említett kötelezettségeit a felszámoló a felszámolás kezdő
időpontjától teljesíti, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat. A felszámoló
(felszámolóbiztos) által a felszámolás kezdő időpontjától elkövetett jogsértés miatt
megállapított mulasztási bírság a felszámolót terheli azzal, hogy a mulasztási bírság alól
történő mentesülésre az állandó meghatalmazottra, megbízottra vonatkozó rendelkezést kell
megfelelően alkalmazni.”
98.	§ (1) Az Art. 16. § (3) bekezdésének c) és d) pontjai helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
[(3) Az állami adóhatósághoz be kell jelenteni az adózó:]
„c) létesítő okiratának (alapító okirat, társasági-társulati szerződés, alapszabály) keltét,
számát és a rá vonatkozó jogszabály szerinti képviselőjének, könyvvizsgálójának nevét
(elnevezését), lakóhelyét (székhelyét), e jogviszony keletkezésének - és határozott idejű
jogviszony esetén - megszűnésének időpontját, könyvvizsgáló szervezet esetén annak a
személynek a nevét és lakóhelyét is, aki a könyvvizsgálatért személyében felelős;
d)	gazdálkodási formáját, tevékenységének felsorolását, a cég által a létesítő okiratban
feltüntetett tevékenységi köröket, illetve a cég létesítő okiratában nem szereplő, de
ténylegesen végzett tevékenységeket a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott
nómenklatúra szerint, továbbá a statisztikai számjelet;”
(2)	Az Art. 16. §-a a következő (4) és (5) bekezdésekkel egészül ki:
„(4) A munkáltató és a kifizető - adóazonosító számának közlésével - az illetékes
elsőfokú állami adóhatóságnak elektronikus úton vagy az erre a célra rendszeresített
nyomtatványon bejelenti az általa foglalkoztatott biztosított személyi adatait,
állampolgárságát, adóazonosító jelét, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját,
megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidőt, a FEOR számot,
magán-nyugdíjpénztári tagság esetén feltünteti a pénztár nevét, azonosítóját. A
társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező munkáltató, kifizető bejelentése kiterjed a
biztosítás megszűnését követően folyósított táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre, a
gyermekgondozási segélyre és a gyermekgondozási díjra is. A bejelentést
a)	a biztosítás kezdetére vonatkozóan legkésőbb a biztosítási jogviszony első napját
megelőző napon, választással létrejövő jogviszony, külföldinek minősülő biztosított esetén,
valamint ha a jogviszony nem előzetes megállapodás eredményeként jött létre a biztosítási
jogviszony első napját követő 15 napon belül, munkanélküli-ellátás esetén a tárgyhónapot
követő hónap 12. napjáig, illetőleg ha a biztosítás elbírálására utólag kerül sor, legkésőbb a
biztosítási kötelezettség megállapítását követő napon,
b)	a jogviszony megszűnését, a szünetelés kezdetét és befejezését, a biztosítás
megszűnését követően folyósított ellátás kezdő és befejező időpontját közvetlenül követő 8
napon belül
kell teljesíteni.
(5)	Az állami adóhatóság a (4) bekezdésben meghatározott, munkáltató vagy kifizető által
elektronikusan bejelentett adatokat azok beérkezését követően elektronikus úton
haladéktalanul megküldi az egészségbiztosítás biztosítotti nyilvántartásának. A
nyomtatványon teljesített munkáltatói, kifizetői bejelentéseket az állami adóhatóság soron
kívül feldolgozza és elektronikus dokumentum formájában továbbítja az egészségbiztosítás
biztosítotti nyilvántartása részére.”
40
99.	§ (1) Az Art. 17. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[17. § (1) Az adózó,]
„c) ha adókötelezettsége, adóköteles bevételszerző tevékenysége az a)-b) pontokban
említett igazolványhoz, eljárás megindításához nem kötött, a tevékenység megkezdését
megelőzően az állami adóhatóságnál az e célra szolgáló nyomtatványon, írásban teljesíti
bejelentkezési kötelezettségét. Ha az adózó bejelentkezési kötelezettségét - jogszabálysértő
módon - a tevékenység megkezdését követően teljesíti, a bejelentkezés során a tevékenység
kezdőidőpontját is köteles az állami adóhatósághoz írásban bejelenteni.”
(2)	Az Art. 17. § (3) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt adózó a vállalkozói igazolvány kézhezvételétől,
az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt adózó pedig a bejelentkezés napjától számított 15
napon belül a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatok közül az állami adóhatósághoz írásban
bejelenti]
„d) a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, a korlátolt felelősségű társaság, az
egyesülés, a közös vállalat tulajdonosának (tulajdonosainak) adóazonosító számát, illetőleg az
adóazonosító jellel nem rendelkező tulajdonos esetén az adóazonosító jel közlése végett e
törvényben meghatározott adatokat;”
(3)	Az Art. 17. § (3) bekezdése a következő új f) ponttal egészül ki:
[(3) Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt adózó a vállalkozói igazolvány kézhezvételétől,
az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt adózó pedig a bejelentkezés napjától számított 15
napon belül a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatok közül az állami adóhatósághoz írásban
bejelenti]
„f) a cég létesítő okiratában nem szereplő, de ténylegesen végzett tevékenységeket a
Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nómenklatúra szerint, ha a cég a tevékenység
végzését a bejelentésig megkezdte.”
100.	§ Az Art. a 17. §-át követően a következő új 17/A. §-al egészül ki:
„17/A. § (1) A Tbj. 5. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti biztosítottat foglalkoztató (az e
paragrafus alkalmazásában továbbiakban: foglalkoztató) és a biztosított egyéni vállalkozó az
adószámának, valamint az általa foglalkoztatott biztosított személy adóazonosító jelének
feltüntetésével elektronikus úton, az elektronikus bevallásra egyébként nem kötelezett az erre
a célra rendszeresített nyomtatványon bejelentést tesz az állami adóhatóságnak arról, hogy a
Tbj. 50/A. §-ában meghatározott járulékkedvezménnyel élni kíván. A bejelentést a
foglalkoztatóvá válást, a vállalkozói igazolvány kiváltását, illetőleg a biztosítási jogviszony
létrejöttét követő 15 napon belül kell benyújtani az állami adóhatósághoz.
(2)	A foglalkoztató a járulékkedvezmény igénybevételéhez szükséges, a Tbj. 20. § (2)
bekezdésében említett tényleges járulékalapot képező jövedelem nagyságával kapcsolatos
feltétel megszűnéséről - a megszűnéstől számított 15 napon belül - elektronikus úton, az
elektronikus bevallásra egyébként nem kötelezett az erre a célra rendszeresített
nyomtatványon bejelentést tesz az állami adóhatóságnak.”
101.	§ Az Art. a 20/A. §-át követően a következő új 20/B. §-sal egészül ki:
„20/B. § Az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adómentes termékimportot
megalapozó közösségi adómentes termékértékesítést import adójogi megbízott
41
igénybevételével teljesítő importáló mentesül a bejelentkezési kötelezettség teljesítése alól, ha
belföldön más adóköteles tevékenységet nem folytat.”
102.	§ (1) Az Art. 22. § (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép
és ezzel egyidejűleg a bekezdés a következő új g) és h) pontokkal egészül ki:
[22. § (1) Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének
bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy]
„e) az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi
kapcsolatot kíván létesíteni. Kereskedelmi kapcsolatnak minősül a termékbeszerzés és -
értékesítés, - ideértve az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adómentes
termékimportot megalapozó Közösségen belüli adómentes termékértékesítést - valamint az
általános forgalmi adóról szóló törvény 15. § (5) bekezdése és 15/A. §-a szerinti
szolgáltatásnyújtás és -igénybevétel,”
„g) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint kizárólag az adómentes
termékimportot megalapozó Közösségen belüli termékértékesítés miatt válik az általános
forgalmi adó alanyává és az adómentes termékimportot nem import adójogi megbízott
igénybevételével teljesíti,
h)	import adójogi megbízottként jár el.”
(2)	Az Art. 22. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megváltoztatását - az e)-h) pontok kivételével - a
változtatást megelőző adóév utolsó napjáig kell bejelenteni. Ha az adózó az alanyi
mentességre jogosító értékhatárt az adóév közben lépte túl, a bejelentést a 23. § (3) bekezdése
szerint kell megtenni. Az adózó az (1) bekezdés e) pontja szerinti nyilatkozattétel - és annak
megváltozása bejelentése - alól mentesül, ha kizárólag az általános forgalmi adóról szóló
törvényben meghatározott adómentes termékimportot megalapozó közösségi adómentes
termékértékesítést, mint közösségi kereskedelmi kapcsolatot teljesít import adójogi megbízott
igénybevételével. Ha az adózó az alanyi mentességre jogosító értékhatárt az adóév közben
lépte túl, a bejelentést a 23. § (3) bekezdése szerint kell megtenni.”
(3)	Az Art. 22. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az állami adóhatóság az (5)-(6) bekezdések szerinti bejelentés alapján az adózó
részére, illetve ha a nyilatkozat tételekor az import adójogi megbízott adózó közösségi
adószámmal nem rendelkezik, az (1) bekezdés h) pontjában meghatározott nyilatkozat alapján
az import adójogi megbízott adózó részére közösségi adószámot állapít meg.”
103.	§ Az Art. 23. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adókötelezettséget érintő változás különösen a 16. § (3) bekezdésében felsorolt
adatok változása, továbbá az adózó végelszámolásának elhatározása, az adóköteles
tevékenység vagy a jogi személy, egyéb szervezet megszűnése is. Az adózó az üzleti év
mérlegforduló napjának megváltozásáról az erről hozott döntésétől számított 15 napon belül
tesz bejelentést. A cég létesítő okiratában nem szereplő, de ténylegesen végzett tevékenység
esetén a tevékenység megkezdését, illetve a bejelentett vagy bejelenteni elmulasztott
tevékenység megszűnését követő 15 napon belül tesz bejelentést.”
104.	§ (1) Az Art. 24. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az állami adóhatóság az adózónak a bejelentkezés alapján a bejelentkezés napjával
adószámot állapít meg. Az adószámot az egyéni vállalkozói igazolványban fel kell tüntetni, a
42
cégjegyzékbe be kell jegyezni. Az állami adóhatóság az adóazonosító számról - megkeresésre
-	az önkormányzati adóhatóságot tájékoztatja.”
(2)	Az Art. 24. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az állami adóhatóság az adószámmal nem rendelkező magánszemélyt az
adóazonosító jelén - a magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemély esetén az
állampolgárságát is feltüntetve - tartja nyilván. Amennyiben a magánszemély adóazonosító
jellel nem rendelkezik és belföldön eseti jelleggel szerez adóköteles, a kifizető
adatszolgáltatási kötelezettsége körébe eső jövedelmet, a magánszemély adóazonosító jelének
megállapítását a kifizető is kérheti az állami adóhatóságtól a nem magyar állampolgárságú
magánszemély általa ismert, a magyar állampolgárságú magánszemély esetében e törvény 20.
§ (1) bekezdésében meghatározott természetes azonosító adatainak és amennyiben a
magánszemély belföldön rendelkezik értesítési címmel, annak közlésével. A magánszemély
adóazonosító jeléről az adóhatóság a kifizetőt is tájékoztatja.”
(3)	Az Art. 24. § (5) bekezdése a következő új mondattal egészül ki:
„A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti kamat kifizetését, jóváírását a kifizető
a magánszemélynek adóazonosító jel hiányában is teljesítheti.”
(4)	Az Art. 24. § (6)-(7) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(6) Az adózó költségvetési támogatást csak akkor igényelhet, ha rendelkezik
adóazonosító számmal, illetve - ha e törvény, illetve törvény vagy törvény felhatalmazása
alapján jogszabály eltérően nem rendelkezik - adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést csak a
bejelentkezési, bejelentési kötelezettség teljesítését követően és olyan időszakra érvényesíthet,
amely időszakban adóazonosító számmal rendelkezett.
(7)	Az állami adóhatóság a közösségi kereskedelemben érintett adózónak a bejelentés,
kérelem alapján - a bejelentés, kérelem előterjesztésének napjával - közösségi adószámot
állapít meg. Az adózó a közösségi adószámot a közösségi kereskedelemmel összefüggő
minden iraton feltünteti. Az állami adóhatóság kérelemre - a bejelentés napjával - az adóév
közben is törli az adózó közösségi adószámát, ha bejelenti, hogy az Európai Közösség
tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatát megszüntette.”
(5)	Az Art. 24. § (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) Ha a nem magánszemély adózónak adókötelezettsége kizárólag az önkormányzati
adóhatóságnál keletkezik, az állami adóhatóság az adózó kérelmére, a kérelem
előterjesztésének napjával - az önkormányzati adóhatóságnál történő nyilvántartás céljából -
adószámot állapít meg. Az adózót bevallási kötelezettség az állami adóhatóságnál csak abban
az esetben terheli, ha adóköteles tevékenységet folytat. Ha az adózónak a későbbiekben az
állami adóhatósághoz teljesítendő adókötelezettsége keletkezik, ennek bejelentésekor a
korábban megállapított adószámot használja fel.”
105.	§ Az Art. a 24. §-át követően a következő új 24/A. §-sal egészül ki:
„24/A. § (1) Az állami adóhatóság az adószám alkalmazását felfüggeszti, ha
a)	az adózóval postai kézbesítés útján két egymást követően közölt hivatalos irat a
feladóhoz a „címzett ismeretlen” jelzéssel érkezett vissza,
b)	az adózó székhelyén végzett helyszíni ellenőrzés alapján az adóhatóság hitelt
érdemlően tudomást szerez arról, hogy az adózó a székhelyén nem található,
43
c)	az adózó a rá irányadó szabályoknak megfelelő szervezeti képviselőt az adóhatósághoz
nem jelentette be,
d)	az adózó ellenőrzése alapján az adóhatóság hitelt érdemlően tudomást szerez arról,
hogy az adózó nem rendelkezik szervezeti képviselővel, vagy a bejelentett szervezeti
képviselő nem valós személy, illetve a megadott elérhetőségi helyeken nem fellelhető.
(2)	Az adóhatóság az adószám alkalmazásának felfüggesztéséről határozattal dönt, a
határozat elleni fellebbezést a közléstől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni. A
fellebbezést az ügy összes iratával a felettes szervhez a fellebbezés megérkezésétől számított
8 napon belül kell felterjeszteni, kivéve ha az adóhatóság a megtámadott határozatot a
fellebbezésnek megfelelően módosítja, visszavonja, kijavítja vagy kiegészíti. A felettes szerv
a fellebbezésről 15 napon belül dönt és az ügy iratait haladéktalanul visszaküldi az
adóhatóságnak. Az adóhatóság a jogerőre emelkedés napját követő napon az adózó
nyilvántartását vezető cégbíróságot megkeresi a felfüggesztés tényének és kezdőidőpontjának
cégjegyzékbe való bejegyzése érdekében, illetve a felfüggesztésről értesíti a körzetközponti
jegyzőt vagy az adózó nyilvántartását vezető egyéb szervet. Ha a felfüggesztés elrendelésére
az (1) bekezdés a)-d) pontjai alapján került sor, az adóhatóság a cégbíróság megkeresésével
egyidejűleg törvényességi felügyeleti eljárást, illetve az ismeretlen székhelyű cég
megszüntetése iránti eljárást kezdeményez.
(3)	Az adózó az adószám alkalmazásának felfüggesztését elrendelő határozat jogerőre
emelkedését követően a felfüggesztés megszüntetése iránt kérelmet terjeszthet elő. Ha a
felfüggesztés elrendelésére az (1) bekezdés a) vagy b) pontja alapján került sor, az adóhatóság
a székhely valódiságát a kérelemben előadottakkal kapcsolatban az adózó székhelyén is
vizsgálhatja azzal, hogy a vizsgálat nem minősül ellenőrzésnek. Ha az adóhatóság a kérelem
alapján megállapítja, hogy a felfüggesztés elrendelésének oka megszűnt, a felfüggesztés
megszüntetését határozattal elrendeli, más esetben a kérelmet elutasítja. Ha a felfüggesztés
megszüntetése iránti ismételt kérelemben az adózó új tényre, körülményre nem hivatkozik, a
kérelmet az adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A felfüggesztést az adóhatóság
határozattal hivatalból is megszüntetheti, ha hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy a
felfüggesztés elrendelésének oka megszűnt. A felfüggesztés megszüntetését elrendelő
határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a kérelmet elutasító döntés elleni fellebbezésre a
(2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a
cégbíróságot, a körzetközponti jegyzőt, illetve az adózó nyilvántartását vezető egyéb szervet a
felfüggesztés megszüntetése esetén kell megkeresni, illetve értesíteni.
(4)	Ha a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedését követő 90 napon belül a
felszámolás, végelszámolás alatt nem álló adózó felfüggesztés megszüntetése iránti kérelmet
nem terjeszt elő, az adóhatóság a felfüggesztést hivatalból nem szüntette meg és az adószám
törlésére e törvény egyéb rendelkezései alapján nem került sor, az adóhatóság az adózó
adószámát határozattal törli, melyről a cégbíróságot, a körzetközponti jegyzőt, illetve az
adózó nyilvántartását vezető egyéb szervet a határozat jogerőre emelkedését követő napon
értesíti. A határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemnek nincs helye, az adószám törlését
elrendelő határozat elleni fellebbezésre a (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.
(5)	Ha az adózó közösségi adószámmal is rendelkezik, az adóhatóság az adószám
felfüggesztésével, a felfüggesztés megszüntetésével, az adószám törlésével egyidejűleg
ugyanazon határozatban a közösségi adószám alkalmazását is felfüggeszti, a felfüggesztést
megszünteti, illetve a közösségi adószámot törli. A határozat közösségi adószámot érintő
rendelkezése önállóan nem fellebbezhető. Az adószám alkalmazását felfüggesztő határozat
44
meghozatalától a felfüggesztés időtartama alatt közösségi adószám megállapításának nincs
helye.
(6)	Az adószám (közösségi adószám) alkalmazásának felfüggesztését elrendelő határozat
jogerőre emelkedése és a felfüggesztés megszüntetéséről szóló határozat jogerőre emelkedése
vagy az adószám (közösségi adószám) törléséről szóló határozat jogerőre emelkedése közötti
időszakban az adózó adószáma adózással összefüggő iraton, bizonylaton a felfüggesztésre
utaló „f” toldattal tüntethető fel, illetve - ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján
kiadott jogszabály másként nem rendelkezik - az adózó ezen időszakra adó-visszaigénylést,
adó-visszatérítést a felfüggesztés megszüntetését követően sem érvényesíthet. Az állami
adóhatóság az adózó felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedését megelőző
időszakra vonatkozó adó-visszatérítési, adó-visszaigénylési kérelmét kizárólag a felfüggesztés
megszüntetését elrendelő határozat jogerőre emelkedését követően teljesítheti.
(7)	Az állami adóhatóság a felfüggesztést elrendelő határozatot az adózóval hirdetményi
úton közli. A hirdetményt tizenöt napra ki kell függeszteni a határozatot hozó adóhatóság
hirdetőtáblájára valamint ezzel egyidejűleg tizenöt napra az állami adóhatóság internetes
honlapján is közzé kell tenni. A hirdetmény tartalmazza a kifüggesztés napját, a határozatot
hozó adóhatóság megnevezését és a kifüggesztés helyét, az ügy számát és tárgyát, az adózó
elnevezését, székhelyét és adószámát valamint azt a figyelemfelhívást, hogy az adóhatóság az
adószám (közösségi adószám) felfüggesztéséről az (1) bekezdés a)-d) pontja alapján
határozatot hozott melyet az adózó vagy képviselője a határozatot hozó adóhatóságnál
átvehet, továbbá utalást arra, hogy a határozat nem emelkedett jogerőre. A hirdetményi úton
közlendő határozatot a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik napon kell közöltnek
tekinteni.
(8)	Ha az adózó adószámát az állami adóhatóság a (4) bekezdés alapján jogerős
határozattal törölte és ezt követően az adózó megszűnéséig adóköteles tevékenységet kíván
folytatni, az adózó az adószám megállapítását a 17. § (1) bekezdés c) pontja megfelelő
alkalmazásával kéri.
(9)	Az adóhatóság a felfüggesztést, a felfüggesztés megszüntetését, illetve az adószám
törlését elrendelő határozatot megsemmisítő vagy hatályon kívül helyező határozatról és a
határozat jogerőre emelkedésének időpontjáról értesíti a cégbíróságot, a körzetközponti
jegyzőt vagy az adózó nyilvántartását vezető egyéb szervet.”
106.	§ (1) Az Art. 31. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„31. § (1) Az adóbevallás az adózó azonosításához, az adóalap, a mentességek, a
kedvezmények, az adó, a költségvetési támogatás alapja és összege megállapításához
szükséges adatokat tartalmazza. Az adózó az önadózással megállapított adóról - ideértve az
import adójogi megbízottnak az importáló helyett, de a saját nevében teljesített
adókötelezettségét, de ide nem értve az eljárási illetéket -, továbbá költségvetési támogatásról
adónként, költségvetési támogatásonként az erre a célra rendszeresített nyomtatványon
adóbevallást tesz. A költségvetési támogatás előlegének, illetve gyakoribb igénybevételének
igénylése nem minősül adóbevallásnak. Az adóhatóság olyan nyomtatványt is rendszeresíthet,
amely alkalmas több jogcímen fennálló adókötelezettség, költségvetési támogatásigénylés
bevallására, illetve az adókötelezettség bevallása mellett költségvetési támogatás
igénylésére.”
45
(2) Az Art. 31. § (2) bekezdése felvezető szövegrésze, valamint 6-11. és 23. pontjai
helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidej űleg a következő mondattal egészül ki:
„(2) A munkáltató, a kifizető (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő
magánszemély munkáltatót is), illetőleg az 52. § (4) bekezdésének l), p), r), s), t) és u)
pontjaiban meghatározottak a rájuk vonatkozó bevallási gyakoriságtól függetlenül, havonként,
a tárgyhót követő hó 12-éig elektronikus úton bevallást tesznek az adó- és/vagy
társadalombiztosítási kötelezettséget eredményező, magánszemélyeknek teljesített
kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő valamennyi adóról - kivéve az árfolyamnyereség
adóról, illetőleg a kamatjövedelem adóról -, járulékról és az alábbi adatokról:”
„6. a társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási, természetbeni és pénzbeli
egészségbiztosítási) járulék alapjáról, összegéről,
7.	a nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj)	alapját képező jövedelemről, a
nyugdíjj árul ék-köteles jutalom összegéről, illetőleg a	levont (befizetett) nyugdíj járulék
(magán-nyugdíjpénztári tagdíj és a pénztártag, illetőleg	a foglalkoztató által vállalt tagdíj
kiegészítés) összegéről,
8.	a magánszemély által fizetendő természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék
alapjáról, a levont (befizetett) természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék
összegéről,
9.	a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási és/vagy nyugdíjjárulék-levonás (magán-
nyugdíjpénztári tagdíj levonás) elmaradásának okáról,
10.	a tárgyhónaptól eltérő biztosítási jogviszony időtartamáról, amelyre tekintettel a
tárgyhónapban járulékalapot képező jövedelem kifizetésére került sor, illetőleg az ezen
időtartamra vonatkozó társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási, természetbeni és pénzbeli
egészségbiztosítási) járulék, a levont (megfizetett) természetbeni és pénzbeli
egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a pénztártag, illetőleg a
foglalkoztató által vállalt tagdíj-kiegészítés) alapjáról és összegéről,
11.	a gyermekgondozási díj (gyed), gyermekgondozási segély (gyes), gyermeknevelési
támogatás (gyet), ápolási díj, munkanélküli-ellátás folyósításának időtartamáról, az ellátás
összegéről, és az abból levont (megfizetett) nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a
pénztártag által vállalt tagdíj-kiegészítés) összegéről, illetőleg a levonás elmaradásának
okáról,”
„23. a külön jogszabály szerint Start-kártyával rendelkező pályakezdő fiatal után a
kedvezmény figyelembevétele nélkül számított munkaadói járulék, társadalombiztosítási
(nyugdíjbiztosítási, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási) járulék alapjáról és
összegéről, a tételes egészségügyi hozzájárulás kedvezmény nélkül számított összegéről,
továbbá a bruttó munkabér alapján számított 15 vagy 25%-os mértékű kötelezettség alapjáról
és összegéről,”
„Az Szja. tv. 65. §. (1) bekezdésében meghatározott kamatjövedelemből levont adót és
annak alapját az Szja. tv. 65. §. (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott esetben a
kifizető - magánszemélyhez nem köthető kötelezettségként - bruttó módon az e bekezdés
szerinti bevallásában vallja be.”
(2)	Az Art. 31. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adózó az adóbevallásban az adózó azonosításához szükséges adatok között
feltünteti adóazonosító számát. Az adózó adóazonosító szám birtokában olyan időszakról is
tehet adóbevallást, amelyben adóazonosító számmal nem rendelkezett, azonban adó-
visszaigénylést, adó-visszatérítést ezen időszakra csak a 24. § (6) bekezdésben foglalt
46
korlátokkal érvényesíthet, illetve adózással kapcsolatos iratait ezen időszakra az adóazonosító
szám feltüntetésével nem módosíthatja.”
107.	§ Az Art. 33. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A felszámolási eljárás alatt álló adózók adóbevallásukat a csődeljárásról és a
felszámolási eljárásról szóló törvény és e törvény rendelkezései szerint teljesítik. A
végelszámolás alatt álló adózók a tevékenységüket lezáró adóbevallást - a végelszámolás
kezdő időpontját megelőző nappal - a végelszámolás kezdő időpontját követő 45 napon belül,
a záró adóbevallást a végelszámolást lezáró beszámoló elkészítésének időpontját követő 45
napon belül kötelesek benyújtani. A két bevallás közötti időszakról e törvény általános
rendelkezései szerint kell a bevallási kötelezettségeket teljesíteni. Az éves elszámolású
adókról a két bevallás közötti időszakban bevallást csak akkor kell benyújtani, ha az időszak
hosszabb, mint 12 hónap.”
108.	§ Az Art. 51. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adózó bevallását önellenőrzéssel csak az adóbevallás benyújtására előírt határidőt
követően helyesbítheti.”
109.	§ (1) Az Art. 52. § (4) bekezdése a következő új u) ponttal egészül ki:
[(4) A 31. §-ban és a 3. számú mellékletben meghatározott tartalommal az adóhatósághoz
bevallást teljesít, illetőleg adatot szolgáltat:]
„u) a Tbj. 5. § (1) bekezdés i) pontja szerinti mezőgazdasági őstermelő.”
(2)	Az Art. 52. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az állami adóhatóság megkeresésre adatot szolgáltat az Országos Egészségbiztosítási
Pénztár (a továbbiakban: OEP) és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (a
továbbiakban: ONYF), valamint a Foglalkoztatási Hivatal (a továbbiakban: FH) megyei
(fővárosi) munkaügyi központ igazgatási szervei, továbbá a menekültügyi hatóság részére az
adóval összefüggő adatról, tényről, körülményről, ha az valamely ellátás vagy támogatás
megállapítása, valamint a folyósítás jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges. Az
állami adóhatóság a (4) bekezdésben meghatározott bevallásra kötelezettek által a 31. § (2)
bekezdése 1-7., 9-15. és 23-24. pontok szerinti részletezettséggel bevallott,
nyugdíjjogosultsághoz, nyugdíj-megállapításhoz szükséges, éves konszolidált adatokat - ide
nem értve a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági
szolgálatok hivatásos állományú tagjaira vonatkozó adatokat - az ONYF részére a tárgyévet
követő év április 30. napjáig elektronikus úton adja át.
Az egészségbiztosítási ellátások utólagos ellenőrzése céljára az állami adóhatóság a 31. §
(2)	bekezdése 1-6., 8-10., 12-14., 16. és 23. pontjaiban meghatározott adatokat elektronikus
úton a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig hivatalból adja át az OEP
részére. Az állami adóhatóság a magán-nyugdíjpénztári tagok folyószámlájának vezetéséhez a
magánnyugdíjpénztárak részére - pénztáranként - a 31. § (2) bekezdése 1-5., 7., 9-12. és 15.
pontjaiban foglalt adatokat elektronikus úton a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó
napjáig hivatalból adja át.”
(3)	Az Art. 52. § (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(15) Az állami adóhatóság nyilvántartja az adózó nevében eljáró állandó meghatalmazott,
megbízott magánszemély adóazonosító jelét.”
47
110.	§ (1) Az Art. 54. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az állami adóhatóság az adózót terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez,
illetve a költségvetési támogatás jogszerű igénybevételéhez honlapján közzéteszi az általa
nyilvántartott adószámmal rendelkező
a)	általános forgalmiadó-alanynak minősülő, valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról
szóló 2002. évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó adózók nevét, elnevezését és adószámát;
továbbá
b)	olyan adózók nevét, elnevezését, adószámát és a felfüggesztést elrendelő határozat
jogerőre emelkedésétnek napját, amely adózók adószámának alkalmazását az állami
adóhatóság felfüggesztette, a felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat jogerőre
emelkedésének, illetve az adószám törlését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének
napjáig.”
(2) Az Art. 54. §-a következő új (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (6)-(10)
bekezdések számozása (7)-(11) bekezdésekre változik:
„(6) Az állami adóhatóság honlapján közzéteszi az általa nyilvántartott, adószámmal
rendelkező, általános forgalmiadó-alanynak minősülő adózók az adóhatóság
nyilvántartásában szereplő alkalmazottainak létszámát.”
111.	§ Az Art. 55. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az állami adóhatóság a negyedévet követő 30 napon belül közzéteszi annak az
adózónak nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét, akinek (amelynek) 6
hónapon keresztül nyilvántartott adótartozása összességében a 100 millió forintot,
magánszemély esetében a 10 millió forintot meghaladja."
112.	§ Az Art. 73. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„73. § (1) Az állami adóhatóság hatáskörét első fokon a területi szervei útján gyakorolja.
(2)	Az állami adóhatóság területi szervei
a)	a Főváros és Pest megye területén a Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság;
b)	Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megye területén az Észak-magyarországi
Regionális Igazgatóság;
c)	Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén az
Észak-alföldi Regionális Igazgatóság;
d)	Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye területén a Dél-alföldi Regionális Igazgatóság;
e)	Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megye területén a Nyugat-dunántúli Regionális
Igazgatóság;
f)	Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megye területén a Közép-dunántúli Regionális
Igazgatóság;
g)	Baranya, Somogy, Tolna megye területén a Dél-dunántúli Regionális Igazgatóság.
(3)	Az illeték kiszabásával, megfizetésével, behajtásával, az eljárási illetékfizetés rendjének
ellenőrzésével kapcsolatos ügyben első fokon - ha törvény másként nem rendelkezik - az
APEH regionális igazgatósága jár el.
(4)	A szerencsejáték szervezéssel összefüggő hatósági feladatok tekintetében az APEH
Központi Hivatala és regionális igazgatóságai járnak el.”
48
113.	§ Az Art. 79. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az általános forgalmi adóról szóló törvény 31/A. §-a szerinti adómentes termékimport
esetén az importáló, illetve az import adójogi megbízott a vámeljárásban az erre a célra
rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik az általános forgalmi adóról szóló törvény 29/A. §
a)-c) pontja szerinti adómentes termékértékesítés esetén saját belföldi közösségi adószáma, a
megbízó importáló rendeltetési hely, illetve illetősége szerinti - és ha azzal rendelkezik,
belföldi - közösségi adószáma, valamint a vevő neve, címe és közösségi adószáma
közlésével; illetőleg az általános forgalmi adóról szóló törvény 29/A. § d) pontja szerinti
adómentes termékértékesítés esetén saját közösségi adószáma, illetve a megbízó importáló
rendeltetési hely szerinti - és ha azzal rendelkezik, belföldi - közösségi adószáma közlésével,
továbbá az importált termék belföldről más tagállamba történő elfuvarozása határidejének
meghosszabbítására okot adó körülményről, valamint az import adójogi megbízás
fennállásáról (a továbbiakban: nyilatkozat). A nyilatkozat teljesítése nem érinti az e
törvényben az összesítő nyilatkozat benyújtására előírt kötelezettséget. A vámhatóság a
nyilatkozatot és az adómentes termékimporttal kapcsolatban hozott határozatot a negyedévet
követő hó 20. napjáig megküldi az állami adóhatóságnak.”
114.	§ (1) Az Art. a 88. §-át követően a következő új 88/A. §-sal egészül ki:
„88/A. § (1) A központi költségvetés, az egyes elkülönített pénzalapok bevételi érdekeit
különösen veszélyeztető adózói jogsértések felderítése, illetve a jogszerű állapot helyreállítása
érdekében az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságán belül erre a célra
létrehozott szervezeti egység az APEH elnökének saját hatáskörében vagy más adóhatóság,
hatóság megkeresésére kiadott utasítása alapján a Magyar Köztársaság területén a (2)
bekezdésben meghatározott okból ellenőrzést végezhet, kezdeményezhet, megkezdett
ellenőrzéseket magához vonhat (központosított ellenőrzés).
(2)	Az (1) bekezdés szerinti központosított ellenőrzés elrendelésére abban az esetben
kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok, tények, körülmények valószínűsítik, hogy az
adókötelezettségeket
a)	a határon átnyúló, harmadik országba irányuló jogsértő kereskedelmi kapcsolatokkal,
jogszerű kereskedelmi kapcsolatok színlelésével teljesítik,
b)	az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal, adóalanyokkal
folytatott kereskedelmi kapcsolat során megsértik,
c)	belföldi illetőségű, egy vagy több területi szerv illetékességébe tartozó adózók a
kapcsolt vállalkozásokra előírt szabályok (elszámoló árak) megsértésével, színlelt
szerződéssel vagy a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvébe ütköző módon teljesítik.
(3)	A központosított ellenőrzési eljárást és az azt követő hatósági eljárást az APEH
Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága egy eljárásban, több adózónál egyidejűleg is
jogosult lefolytatni. Az eljáró szerv az eljárás eredményeként kiadmányozott jogerős
határozat(ok) egy példányának megküldésével tájékoztatja az egyébként hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező területi szervet.”
115.	§ (1) Az Art. 92. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ellenőrzés befejezésének határideje - beleértve az ellenőrzés megkezdésének és
befejezésének napját - 30 nap. A határidő számításánál az ellenőrzés kezdő időpontja a
megbízólevél átadásának napja. Felszámolás esetén az adóhatóság a tevékenységet záró
adóbevallás ellenőrzését és az ezt megelőző időszakra vonatkozó ellenőrzést a felszámolás
közzétételétől számított egy éven belül, a felszámoló által készített záró bevallást pedig a
bevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles befejezni. Végelszámolás esetén az
49
adóhatóság a tevékenységet záró adóbevallás, a végelszámoló által készített záró adóbevallás,
a két bevallás közötti időszakról benyújtott bevallás(ok) ellenőrzését, valamint a
tevékenységet lezáró adóbevallást megelőző időszakra vonatkozó ellenőrzést a végelszámoló
által készített záró adóbevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles befejezni.”
(2) Az Art. 92. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Ha az ellenőrzés során az adóhatóság más adózóra kiterjedően kapcsolódó vizsgálat
lefolytatását rendeli el, a kapcsolódó vizsgálat időtartama az ellenőrzés határidejébe nem
számít bele és az adóhatóság a kapcsolódó vizsgálat időtartama alatt az ellenőrzést a
kapcsolódó vizsgálattal nem érintett kérdésekben folytathatja. A kapcsolódó vizsgálat kezdő
és befejező időpontjáról az adóhatóság az adózót értesíti.”
116.	§ (1) Az Art. 108. § (6)-(7) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(6) Becsléssel kell megállapítani az adóalapot akkor is, ha az adóalap megállapítására az
(5)	bekezdés szerint azért nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról adatok,
iratok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, és ezek hiánya nem az
adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. A becslésnél az adóalapot az adóhatóság az
eset körülményeire tekintettel valószínűsíti. Ennek során az azonos időszakban hasonló
tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók - magánszemély adózó esetében
a munkaviszony keretében hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között végzők -
kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni.
(7)	Ha az adózó az adóköteles bevételszerző tevékenységét az adóhatóságnak bejelenteni
elmulasztotta, és az adóalap megállapítására az (5) bekezdés szerint nincs mód, az adóhatóság
12 havi működést vélelmezve átlagadó fizetésére kötelezi. Az átlagadó alapját a (6) bekezdés
alkalmazásával kell megállapítani.”
(2) Az Art. 108. §-a a következő új (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A becslés alapján számított adóalaptól, költségvetési támogatás alapjától való eltérést
az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. Ha az adózó ezen bizonyítás körében más
adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, az adóhatóság az
érintett más adózónál - ha az adózó állítását az adózó bevallása, az érintett más adózó
bevallása, illetve a nála korábban végzett ellenőrzés eredménye nem támasztja alá és az
ellenőrzés elrendelését e törvény egyéb rendelkezése nem zárja ki - a kapcsolódó vizsgálatot
haladéktalanul elrendeli és - a feltételek fennállása esetén - a kapcsolódó vizsgálat során a
becslés szabályait alkalmazza.”
117.	§ Az Art. 109. § (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg
a § a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal
igazolhatja. Ha az adózó nyilatkozata szerint a vagyongyarapodás forrását az adó
megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezte meg, a vagyongyarapodás
forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolásaként közhiteles nyilvántartás, jogerős
bírósági vagy hatósági határozat, illetve az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét
megelőzően kiállított egyéb közokirat, valamint az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz
benyújtott, jogerős hatósági, bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai,
bankszámla (pénzforgalmi számla) kivonat, értékpapírszámla kivonat adatai szolgálhatnak; az
adóhatóság az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vizsgálatot
50
csak ezen adatokra kiterjedően végezhet. Egyebekben az eljárásra e fejezet szabályait kell
megfelelően alkalmazni.
(4)	Az e § (3) bekezdésének alkalmazásában
a)	közhiteles nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartás, a földhasználati nyilvántartás, a
zálogjogi nyilvántartás, a gépjármű-nyilvántartás, az úszólétesítmény-nyilvántartás, a
légijármű nyilvántartás, a cégnyilvántartás, a magyar jog szerint egyéb közhiteles
nyilvántartás, továbbá a nyilvántartás helye szerinti állam joga szerint közhitelesnek minősülő
nyilvántartás;
b)	szerzésnek minősül a vagyongyarapodás forrása felett a rendelkezési jognak, és/vagy a
használat jogának, és/vagy a hasznosítás jogának, és/vagy a birtoklás jogának megszerzése,
illetve a bankszámlán (pénzforgalmi számlán), értékpapírszámlán történő jóváírás.”
118.	§ Az Art. 116. § (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép, illetőleg a bekezdés a következő új d) ponttal egészül ki:
„(1) Az adómegállapításhoz való jog elévülésének határidején belül az adóhatóság az
ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak, illetve e törvényben előírt feltételek fennállása esetén az
állami garancia beváltása iránti kérelem tekintetében ismételt ellenőrzést folytathat le, ha”
„d) az állami garancia beváltásával kapcsolatosan a korábban lefolytatott ellenőrzéshez
képest új tény, körülmény merül fel, amely alapján az ellenőrzésre az adóhatóság elnöke
utasítást ad.”
119.	§ Az Art. 119. § (2) bekezdése a következő új f) ponttal egészül ki:
[(2) Az (1) bekezdés alapján az adóhatóság]
„f) a bejelentett tények, adatok, körülmények valódiságát”
[vizsgálja.]
120.	§ Az Art. a 124/A. §-át követően a következő új 124/B. §-sal egészül ki:
„124/B. § Az adóhatóság az önellenőrzés előterjesztésétől számított 15 napon belül -
ellenőrzés lefolytatása nélkül - határozattal bírálja el az adózó önellenőrzését, ha az
önellenőrzést az adózó kizárólag arra hivatkozással terjeszti elő, hogy az adókötelezettséget
megállapító jogszabály alkotmányellenes vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusába
ütközik, feltéve hogy az Alkotmánybíróság, illetve az Európai Közösségek Bírósága e
kérdésben hozott döntésének kihirdetésére az önellenőrzés előterjesztésekor még nem került
sor vagy az önellenőrzés a kihirdetett döntésben foglaltaknak nem felel meg. Az önellenőrzést
elbíráló határozat ellen e törvény általános rendelkezései szerint fellebbezésnek, illetve
bírósági felülvizsgálatnak van helye.”
121.	§ Az Art. 143. § (2) bekezdése a következő új harmadik mondattal egészül ki:
„A végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak
elbírálásáig nem foganatosítható.”
122.	§ Az Art. 149. § (4)-(7) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(4) A biztosítási intézkedést elrendelő végzés végrehajtására a végrehajtási eljárás során
irányadó szabályokat kell alkalmazni.
(5)	A biztosítási intézkedést elrendelő végzés ellen végrehajtási kifogásnak van helye,
amelynek a végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
51
(6)	A biztosítási intézkedést elrendelő végzés alapján foganatosított végrehajtási
cselekményeket a végrehajtási eljárás megindítása után nem kell megismételni. A végrehajtási
eljárás alapjául szolgáló határozat (végzés) megsemmisítése esetén a biztosítási intézkedést
meg kell szüntetni.
(7)	A biztosítási intézkedést elrendelő végzés végrehajtása során elvégzett foglalás hatálya
kiterjed a végrehajtási eljárásra is.”
123.	§ Az Art. 158. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Zálogjoggal terhelt ingó vagy ingatlan lefoglalása esetén a zálogjogosultat a Vht. 114.
§-ában, illetőleg 138/A. §-ában foglaltak szerint kell értesíteni.”
124.	§ (1) Az Art. 160. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép, egyidejűleg a
§ (3) bekezdésének a) és b) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„A végrehajtási eljárás felfüggesztése és szünetelése”
[(3) Nem eredményezi a végrehajtási eljárás szünetelését az adózó fizetési könnyítésre vagy
adótartozás mérséklésre irányuló kérelmének benyújtása, ha]
„a) az adózó korábbi, ilyen tárgyú kérelmét az adóhatóság jogerős határozattal elbírálta
vagy a kérelmet az adózó visszavonta,
b)	arra az adóhatósági árverés kitűzését, illetőleg pályázat meghirdetését követően kerül sor,
vagy”
(2) Az Art. 160. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott szünetelés kezdő napja a kérelem
megérkezését követő nap.”
125.	§ (1) Az Art. 172. § (1) bekezdés g) és l) pontjai helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
[172. § (1) A magánszemély adózó 100 ezer forintig, más adózó 200 ezer forintig terjedő
mulasztási bírsággal sújtható, ha]
„g) be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott, igazolatlan eredetű árut
forgalmaz, illetőleg az ellenőrzés időpontjában az áru eredetét tanúsító bizonylattal vagy
annak másolatával nem rendelkezik,”
„l) az ellenőrzést, az üzletlezárást, illetőleg a tevékenység felfüggesztésének alkalmazását
vagy a végrehajtási eljárást a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési
kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza, különösen ilyennek minősül, ha a
becslés során az adózó bizonyítékként más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy
egyéb ügyletre hivatkozik, és az ez alapján lefolytatott kapcsolódó vizsgálat az adózó
bizonyítási indítványában foglaltakat nem támasztja alá.”
126.	§ (1) Az Art. 175. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A pénzügyminiszter rendeletben meghatározza a számla, egyszerűsített számla, nyugta
nyomtatványok forgalmazásának, nyilvántartásának szabályait, valamint ezek adóigazgatási
azonosításra alkalmasságának feltételeit.”
(2)	Az Art. 175. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Az e törvény 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallás benyújtására kötelezett
adózó e kötelezettség keletkezése időpontjától az állami adóhatósághoz teljesítendő
valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton teljesíti.”
52
127.	§ Az Art. 178. § 8. és 15. pontja, illetőleg 31. pontjának első mondata helyébe a
következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő új 32. és 33. pontokkal egészül
ki:
[178. § E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok
alkalmazásában]
„8. be nem jelentett alkalmazott: az adózó gazdasági tevékenységében személyesen
közreműködő magánszemély, akire vonatkozóan a munkáltató, illetve kifizető az e
törvényben meghatározott bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, illetve a munkáltató,
kifizető nem tudja bizonyítani, hogy a tevékenységében közreműködő jogviszonya kívül esik
a bejelentési kötelezettségen,”
„15. járulék: a nyugdíjjárulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, az egészségbiztosítási
járulékok (ideértve a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is), az
egészségügyi szolgáltatási járulék, a nyugdíjbiztosítási járulék, a vállalkozói járulék, a
munkaadói járulék, a munkavállalói járulék, a táppénz-hozzájárulás, továbbá a végrehajtás
tekintetében a jogalap nélkül felvett és visszakövetelt társadalombiztosítási és - a
társadalombiztosítási szervek által folyósított - egyéb ellátások, valamint a
társadalombiztosítás ellátásainak fedezetére előírt más kötelező járulékbefizetések, ideértve a
jogosulatlan kifizetőhelyi költségtérítést is,”
„31. minősített adózó: az a vállalkozási tevékenységet folytató személy, aki (amely)
legalább a kérelem előterjesztésének napját megelőző 3 éven át működött, és a kérelem
benyújtását megelőző elévülési időn belül az adóhatóság nem állapított meg a terhére
adóhiányt, nem indított ellene végrehajtási eljárást, nem állt vagy áll csőd-, illetve
felszámolási eljárás alatt, illetőleg az adózó fizetési könnyítés, adómérséklés iránti kérelmet
nem terjesztett elő.
32.	import adójogi megbízott: az általános forgalmi adóról szóló törvényben import
adójogi megbízottként meghatározott személy.
33.	kritikus feltételek: a szokásos piaci árat megállapító határozatban rögzített, a szokásos
piaci ár megbízhatósága szempontjából jelentőséggel bíró, a jövőre vonatkozó - pénzügyi,
számviteli, gazdasági, jogi, működési - előfeltevések, számítások, küszöbértékek, jellemzők,
amelyek nem teljesülése esetén, annak napjától a határozat nem alkalmazható. A kritikus
feltételeket a határozat a konkrét ügy sajátosságaihoz mérten állapítja meg.”
53
128.	§ Az Art. 1.-3. számú melléklete e törvény \6.-8\ számú melléklete szerint módosul.
HETEDIK RÉSZ
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAIT MEGILLETŐ EGYES
befizetéseket érintő módosítások
X.	Fejezet
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása
129.	§ (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint
e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-ának
l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában:/
„l) Járulék: a nyugdíjjárulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, az egészségbiztosítási
járulék, a társadalombiztosítási járulék, a táppénz-hozzájárulás, az egészségügyi szolgáltatási
járulék.”
(2)	A Tbj. 4. §-a r) pontjának 1. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában:/
„r) Igazgatási szerv:
1. a biztosítási kötelezettség megállapításával, a bejelentési-, nyilvántartási-,
adatszolgáltatási kötelezettséggel, a járulék- és tagdíj bevallásával, megfizetésével, e
kötelezettségek megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények megállapításával, a tartozás
beszedésével, behajtásával, a bevallás ellenőrzésével kapcsolatos hatósági ügyben - a 34-35.
§, 41. § (4)-(5) bekezdés, 42-43. § kivételével - az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a
továbbiakban: APEH) és területi szervei, az adózás rendjéről szóló törvény 88. §-ának (5)
bekezdésében meghatározott feladatkörében a Vám- és Pénzügyőrség és területi szervei,”
(3)	A Tbj. 4. §-a a következő w) ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában:/
„w) Mezőgazdasági őstermelő: az Szja tv. 3. §-ának 18. alpontjában meghatározott
személy.”
130.	§ A Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a § a következő i) ponttal egészül ki:
/E törvény alapján biztosított/
„h) az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy, szerzetesrend tagja (a továbbiakban
együtt: egyházi személy), kivéve a saját jogú nyugdíjast,
i)	a mezőgazdasági őstermelő, kivéve az egyéb jogcímen - ide nem értve a g) pontot és a
(2) bekezdést - biztosítottat, a saját jogú nyugdíjast, illetőleg az özvegyi nyugdíjban részesülő
személyt, ha a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.”
54
131.	§ A Tbj. 10. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A mezőgazdasági őstermelő biztosítási kötelezettsége az őstermelői igazolvány
kiadása napjától az igazolvány visszaadása napjáig áll fenn, ha az őstermelő az 5. § (1)
bekezdésnek i) pontja alapján biztosítottnak minősül.”
132.	§ A Tbj. 11. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A biztosítás nem terjed ki:/
„b) a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által a Magyar
Köztársaság területén foglalkoztatott külföldinek minősülő,
ba)	a 13. § a) pontjában említett közösségi rendelet hatálya alatt álló személyre,
bb)	harmadik állam polgárára, ha kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés
keretében végez munkát;”
133.	§ A Tbj. 18. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A társadalombiztosítási ellátások fedezetére
a)	a biztosított természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot (a továbbiakban
együtt: egészségbiztosítási járulék), valamint nyugdíjjárulékot,
b)	a foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó egészségbiztosítási járulékot és
nyugdíj-biztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási járulék),
c)	a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet
folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében említett
személy egészségügyi szolgáltatási járulékot,
d)	az egészségügyi szolgáltatások fedezetére a külön törvényben meghatározott személy
egészségügyi hozzájárulást
fizet.”
134.	§ A Tbj. 19. § (1), (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó által fizetendő társadalombiztosítási
járulék mértéke 29 százalék, ebből a nyugdíj-biztosítási járulék 18 százalék, az
egészségbiztosítási járulék 11 százalék, amelyből a természetbeni egészségbiztosítási járulék
7 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 4 százalék. 2007. január 1-jétől a nyugdíj-
biztosítási járulék 21 százalék, az egészségbiztosítási járulék 8 százalék, amelyből a
természetbeni egészségbiztosítási járulék 5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3
százalék.”
„(3) A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási járulék mértéke
a)	2006. szeptember 1-jétől 6 százalék, amelyből a természetbeni egészségbiztosítási
járulék mértéke 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék mértéke 2 százalék,
b)	2007. január 1-jétől 7 százalék, melyből a természetbeni egészségbiztosítási járulék
mértéke 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék mértéke 3 százalék.
(4)	A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és a kiegészítő tevékenységet
folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás által fizetendő egészségügyi szolgáltatási
járulék mértéke 10 százalék, 2007. január 1-jétől 16 százalék. A 39. § (2) bekezdésében
említett személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék mértéke 15 százalék, 2007.
január 1-jétől 16 százalék.”
55
135.	§ A Tbj. 20. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az eredeti
rendelkezés jelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) Az 5. § (1) bekezdésének a) pontjában említett biztosított foglalkoztatója a
társadalombiztosítási járulékot havonta legalább 125 000 forint, 2007. január 1-jétől 131 000
forint - részmunkaidő esetén ezen összeg arányos része - után köteles megfizetni. A tényleges
járulékalapot képező jövedelem nagyságára figyelemmel az 50/A. § szerint
járulékkedvezmény vehető igénybe.”
136.	§ A Tbj. 24. §-ának (1) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A foglalkoztatott a 19. § (2) bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulékot (tagdíjat)
és a 19. § (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot fizet. A
nyugdíjjárulék (tagdíj) és az egészségbiztosítási járulék alapja a társadalombiztosítási járulék
alapját képező jövedelem. Az 5. § (1) bekezdésének a) pontjában említett biztosított a
nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és az egészségbiztosítási járulékot havonta legalább 125 000 forint,
2007. január 1-jétől 131 000 forint után köteles megfizetni. A tényleges járulékalapot képező
jövedelem nagyságára figyelemmel az 50/A. § szerint járulékkedvezmény vehető igénybe. A
foglalkoztatott nem fizet
a) nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a járulékalapot képező természetbeni
juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összege, az
adóköteles béren kívüli juttatás adóalapként meghatározott részének személyi
jövedelemadóval növelt összege, a felszolgálási díj és a borravaló után,
b)	egészségbiztosítási járulékot a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési
támogatás, a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás, a külön jogszabály szerinti
prémiumévek program, illetőleg a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás,
és a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. §
(2) bekezdése alapján kifizetett összeg után.”
„(3) A (2) bekezdésben meghatározott járulékfizetési felső határt évente január 1-jétől, év
közben kezdődő jogviszony esetében a biztosítással járó jogviszony kezdete napjától az adott
év december 31-éig, illetőleg a jogviszony megszűnése napjáig kell számítani.”
137.	§ A Tbj. 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„25. § A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott a járulékalapot képező jövedelme után
természetbeni egészségbiztosítási járulékot, nyugdíja folyósításának szünetelése esetén
pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is fizet.”
138.	§ A Tbj. 26. §-ának (3) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az egyházi személy után az egyház a minimálbér alapulvételével a 19. § (1)-(3)
bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot, természetbeni
egészségbiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot, magán-nyugdíjpénztári tagdíjat (a
továbbiakban: tagdíjat) fizet. A járulékot és a tagdíjat központilag, egy összegben az Art.
szabályai szerint kell az állami adóhatóságnak bevallani és megfizetni.”
„(5) A központi költségvetés fizeti meg a 19. § (1) és (3) bekezdése szerinti természetbeni
egészségbiztosítási járulékot
a)	a 16. § (1) bekezdésének b), c), f) és h) pontjában meghatározott - foglalkoztatottnak
vagy kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő - személyek, illetőleg a
gyermekgondozási díjban részesülő személyek után a folyósított ellátás,
b)	a 16. § (1) bekezdésének i), k), l), m), n) és o) pontjában meghatározott személyek,
valamint a hajléktalanok után a minimálbér,
56
c)	az a)-b) pontban említett személyek közül a családi pótlékban is részesülő személy után
a családi pótlék, a felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató hallgató
után a hallgatói juttatás
alapulvételével. Az eltartó köteles bejelenteni eltartott közeli hozzátartozójának személyi
adatait [41. § (3) bekezdés c) pont] és taj-számát az illetékes egészségbiztosítási igazgatási
szervhez.”
139.	§ A Tbj. 27. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után a 19. § (1) bekezdésében
meghatározott társadalombiztosítási járulékot fizet. A társadalombiztosítási járulék alapja a
társas vállalkozó részére a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett (elszámolt)
járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább 125 000 forint, 2007. január 1-jétől
131 000 forint. Ha a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn egy teljes naptári hónapon át,
egy naptári napra az előzőek szerinti összeg harmincad részét kell figyelembe venni. A
tényleges járulékalapot képező jövedelem nagyságára figyelemmel az 50/A. § szerint
járulékkedvezmény vehető igénybe.
(2) A biztosított társas vállalkozó a 19. § (2) bekezdése szerinti nyugdíjjárulékot (tagdíjat)
és a 19. § (3) bekezdése szerinti egészségbiztosítási járulékot fizet. A nyugdíjjárulék (tagdíj)
és az egészségbiztosítási járulék alapja megegyezik az (1) bekezdésben meghatározott
társadalombiztosítási járulék alapjával - ide nem értve az Szja tv. 69. §-a szerinti
természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt
összegét - azzal, hogy a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) legfeljebb a járulékfizetési felső határig
kell megfizetni.”
140.	§ A Tbj. 28. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„28. § (1) A 27. §-ban meghatározott járulékalap alsó határát arányosan csökkenteni kell
azon időszak figyelembevételével, amely alatt a társas vállalkozó
a)	táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási
díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül
-	kivéve ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj
fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,
b)	katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,
c)	fogvatartott,
d)	ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát szünetelteti.
(2)	Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott körülmények nem állnak fenn a naptári
hónap teljes tartamán át, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy naptári napra a 27. §
(1)	bekezdésben meghatározott összeg harmincad részét kell alapul venni. A járulékfizetési
felső határt csökkenteni kell az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok naptári napjai és a
járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával. Ezt a szabályt kell alkalmazni
akkor is, ha a társas vállalkozó biztosítási jogviszonya a hónap közben kezdődött vagy szűnt
meg.”
141.	§ A Tbj. 29. §-ának (1)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A biztosított egyéni vállalkozó az Szja tv. 16. § (4) bekezdésében meghatározott
vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de havonta
legalább 125 000 forint, 2007. január 1-jétől legalább 131 000 forint után fizeti meg a 19. §
(1)	bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot. A tényleges
57
járulékalapot képező jövedelem nagyságára figyelemmel az 50/A. § szerint
járulékkedvezmény vehető igénybe.
(2)	A tételes átalányadózó esetében a társadalombiztosítási járulék alapja 125 000 forint,
2007. január 1-jétől 131 000 forint. A járulékkedvezmény érvényesítése az 50/A. § szerint
történik.
(3)	Az egyéni vállalkozó - ideértve a tételes átalányadózót is - a 19. § (2)-(3)
bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási járulékot az
(1)-(2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulékalap figyelembevételével
fizeti meg, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) azonban legfeljebb a járulékfizetési felső határig.
(4)	Az egyéni vállalkozó az (1) bekezdésben említett összeg alapulvételével nem köteles
társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási járulékot
fizetni arra az időtartamra, amely alatt
a)	táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási
díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül
-	kivéve ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj
folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,
b)	katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,
c)	fogvatartott,
d)	ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát szünetelteti,
e)	a 31. § (4) bekezdésében említett egyéni vállalkozó keresőképtelen.”
142.	§ A Tbj. 29/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó (továbbiakban: eva adózó)
biztosított egyéni vállalkozó a 19. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott járulékokat (tagdíjat)
havonta 125 000 forint, 2007. január 1-jétől 131 000 forint alapulvételével fizeti meg. A
tényleges járulékalapot képező jövedelem nagyságára figyelemmel az 50/A. § szerint
járulékkedvezmény vehető igénybe.”
143.	§ A Tbj. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„30. § (1) Az 5. § (3) bekezdésében említett személy a járulékalapot képező jövedelme
után társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási
járulékot fizet.
(2)	A foglalkoztató - akihez fűződő jogviszonyára tekintettel a természetes személynek
járulékalapot képező jövedelmet juttatnak - a természetes személlyel tett egybehangzó
nyilatkozata alapján átvállalhatja az (1) bekezdésben meghatározott járulékok (tagdíj)
levonását, megfizetését és bevallását. A fizetési-, bevallási kötelezettség átvállalásának
további feltétele a biztosított nyilatkozata arról, hogy a kötelezettség teljesítéséhez szükséges
valamennyi adatot a foglalkoztató rendelkezésére bocsátja. Az átvállalt kötelezettség
teljesítéséért a foglalkoztató és a biztosított egyetemlegesen felelnek.”
144.	§ A Tbj. a 30. § után a következő alcímmel egészül ki, egyidejűleg a 30/A. § helyébe
a következő rendelkezés lép:
„A mezőgazdasági őstermelő járulékfizetése
30/A. § (1) A mezőgazdasági őstermelő a minimálbérnek megfelelő összeg után fizeti meg
a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot
(tagdíjat).
58
(2)	Az (1) bekezdéstől eltérően az a mezőgazdasági őstermelő, akinek e tevékenységéből
származó, a tárgyévet megelőző évben elért bevétele nem haladja meg a hétmillió forintot, a
minimálbér 50 százalékának megfelelő összeg után fizeti meg az (1) bekezdésben
meghatározott járulékokat (tagdíjat).
(3)	A mezőgazdasági őstermelő a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások
megszerzése érdekében az adóévre vonatkozóan nyilatkozattal vállalhatja, hogy a 19. § (1)-(3)
bekezdés szerinti járulékokat (tagdíjat) az (1)-(2) bekezdésben meghatározott járulékalapnál
magasabb összeg után fizeti meg. A nyilatkozatot február 12-éig kell az állami adóhatósághoz
benyújtani. A nyilatkozat az Art. szerinti végrehajtható okiratnak minősül.
(4)	A mezőgazdasági őstermelő járulékfizetési kötelezettségére a 29. § (4) bekezdésében
foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.”
145.	§ (1) A Tbj. 31. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § előtti alcím
az alábbiak szerint változik:
„Járulékfizetés több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén
(1)	Több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén a
járulékalap után mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni a társadalombiztosítási járulékot, a
nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és az egészségbiztosítási járulékot.
(2)	A nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a biztosított a biztosítási kötelezettséggel járó
jogviszonyaiban együttesen legfeljebb a járulékfizetési felső határig fizeti meg. Ha a
jogviszony nem áll fenn a naptári év teljes tartamán át, a járulékfizetési felső határt a
biztosítási kötelezettség időtartamával arányosan kell kiszámítani. A nyugdíj járulékot
(tagdíjat) a naptári év folyamán mindaddig meg kell fizetni, amíg a biztosított a
foglalkoztatók előtt nem nyilatkozik, hogy a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a járulékfizetési felső
határig megfizette. Nyugdíjj árul ék-túlfizetés esetén a foglalkoztató a túlfizetés igazolását
követő 15 napon belül köteles a járulékot visszafizetni a biztosítottnak.
(3)	A biztosított nem fizet pénzbeli egészségbiztosítási járulékot a legalább heti 36 órás
munkavégzéssel járó, biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló jogviszonya mellett
egyidejűleg fennálló további jogviszonyában.
(4)	Az (1) bekezdésben meghatározott járulékalaptól eltérően a társadalombiztosítási
járulék, az egészségbiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék (tagdíj) alapja a ténylegesen elért
járulékalapot képező jövedelem - eva adózó egyéni vállalkozó esetében az Eva tv.-ben
meghatározott adóalap 4 százaléka -, ha a társas vállalkozó, az egyéni vállalkozó egyidejűleg
munkaviszonyban is áll és foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, illetőleg közép- vagy felsőfokú
oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat. A heti 36 órás foglalkoztatás
megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell
számítani.
(5)	Amennyiben a társas vállalkozóként biztosított több gazdasági társaság személyesen
közreműködő tagja, a 27. § (1) bekezdésében előírt legkisebb összegű járulékot - évente egy
alkalommal történő választása szerint - egyszer kell figyelembe venni.
(6)	Annak az egyéni vállalkozónak, aki egyben társas vállalkozóként is biztosított, egyéni
vállalkozói járulékfizetési kötelezettsége a 29. § (1) bekezdése, illetőleg 29/A. § (1) bekezdése
szerint áll fenn. Ez esetben a társas vállalkozásnál fennálló járulékfizetési kötelezettség alapja
a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem.”
59
146.	§ (1) A Tbj. 34. §-ának (4) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Ha a megállapodást kötő személy, kedvezményezett javára kötött megállapodás esetén a
kedvezményezett a megállapodás időtartama alatt biztosítási kötelezettséggel járó
jogviszonyban áll, a megállapodás alapján történő járulékfizetési kötelezettség szünetel.”
(2) A Tbj. 34. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) A nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem, illetőleg
a szolgálati idő, valamint az egészségügyi szolgáltatás szerzése érdekében kötött
megállapodást a kedvezményezett személy javára a járulékfizetés átvállalásával más személy
vagy szerv is megkötheti. Az előzőekben említett megállapodások alapján fizetendő
járulékokat magyar törvényes pénznemben és a megállapodás megkötése utáni
mértékváltozások figyelembevételével kell megállapítani és megfizetni.”
147.	§ A Tbj. 35. §-a utáni cím és a 36. § helyébe a következő alcím, illetőleg rendelkezés
lép:
„Biztosítási kötelezettséggel nem rendelkezők járulékfizetése
36.	§ (1) A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás a
19.	§ (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet. A járulék
alapja a társas vállalkozónak a személyes közreműködése alapján kifizetett (elszámolt)
járulékalapot képező jövedelem.
(2) A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó tevékenységének megszűnése
után kifizetett, a személyes közreműködése alapján járó járulékalapot képező jövedelem után
a társas vállalkozás egészségügyi szolgáltatási járulékot köteles fizetni.”
148.	§ A Tbj. 37. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„37. § (1) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a 19. § (4) bekezdésében
meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet. A járulék alapja az e tevékenységből
származó vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem.
(2)	Az egyszerűsített vállalkozói adózást választó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni
vállalkozó az egészségügyi szolgáltatási járulékot - az (1) bekezdésben meghatározott
járulékalaptól eltérően - az Eva tv.-ben meghatározott adóalap 10 százaléka után fizeti meg.
(3)	A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a 10. § (1) bekezdésében
meghatározott időtartam alatt köteles egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére.”
149.	§ A Tbj. 39. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az a belföldi személy, aki biztosítottnak vagy biztosított eltartott hozzátartozójának
nem minősül és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § a)-p) és s)-t) pontja, illetőleg 13. § a)
pontja szerint sem jogosult, köteles a minimálbér alapulvételével havonta a 19. § (4)
bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni. Ha a járulékfizetési
kötelezettség nem áll fenn a naptári hónap teljes tartama alatt, egy naptári napra a minimálbér
harmincad részét kell figyelembe venni.”
150.	§ A Tbj. 41. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az APEH elektronikus úton hivatalból átadja az Art. 31. §-ának (2) bekezdése
szerinti bevallási adatokból
a)	az 1-7., 9-15. és 23-24. pont szerinti részletezettséggel bevallott éves konszolidált
adatokat - ide nem értve a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári
60
nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjaira vonatkozó adatokat - a
nyugdíjjogosultság és a nyugdíj megállapítása céljából az ONYF részére a tárgyévet követő
év április 30-áig,
b)	az 1-6., 8-10., 12-14., 16. és 23. pont szerinti adatokat az egészségbiztosítási ellátások
utólagos ellenőrzése céljából az OEP részére a havi adó- és járulékbevallás benyújtására előírt
határidőt követő harmadik hónap utolsó napjáig,
c)	az 1-5., 7., 9-12. és 15. pont szerinti adatokat a magán-nyugdíjpénztári tagok
folyószámlájának vezetéséhez a magánnyugdíjpénztárak részére - pénztáranként - a bevallás
benyújtására előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig.”
151.	§ (1) A Tbj. 44. §-ának (1) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 4. § szerinti foglalkoztató, az egyéni vállalkozó, az őstermelő, valamint az 56/A. §
szerinti munkavállaló, foglalkoztatott (a továbbiakban együtt: nyilvántartásra kötelezett)
kötelesek a jogszabályban meghatározott nyilvántartás vezetésére és az Art. 31. §-ának (2)
bekezdésében meghatározott adatokról a bevallásukban adatszolgáltatás teljesítésére.”
„(3) A foglalkoztató a biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos bejelentési kötelezettségét az
Art. 16. §-ában foglaltaknak megfelelően az állami adóhatóságnak teljesíti.”
152.	§ (1) A Tbj. 49. §-a utáni alcím, valamint az 50. § helyébe a következő rendelkezés
lép:
„A járulék és a tagdíj megállapítása, bevallása, megfizetése
50.	§ (1) A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott, elszámolt),
járulékalapot képező jövedelem alapján köteles a társadalombiztosítási járulékot, az
egészségbiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) megállapítani és a biztosítottat
terhelő járulékot levonni. A megállapított tárgyhavi járulékot (tagdíjat) az Art. 31. §-ának (2)
bekezdésében és 2. számú mellékletében meghatározottak szerint kell a tárgyhónapot követő
hónap 12-éig bevallani, illetőleg megfizetni az állami adóhatóságnak.
(2)	Az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási járulékot
és a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) az Art. 31. §-ának (2) bekezdésében és 2. számú mellékletében
meghatározottak szerint a tárgyhónapot követő hónap 12-éig vallja be, illetőleg fizeti meg az
állami adóhatóságnak. Az eva adózó egyéni vállalkozó a járulékot (tagdíjat) az Eva tv.-ben
meghatározottak szerint fizeti meg és vallja be.
(3)	Az 5. § (3) bekezdésében említett személy a járulékalapot képező jövedelme után
fizetendő társadalombiztosítási járulékot, egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot
(tagdíjat) a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában vallja be, és a jövedelem
kifizetését, juttatását követő hónap 12-éig fizeti meg az állami adóhatóságnak, kivéve ha a
járulék (tagdíj) megfizetését és bevallását a foglalkoztató a 30. § (2) bekezdése szerint
átvállalta.
(4)	A mezőgazdasági őstermelő a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási
járulékot és a nyugdíj járulékot (tagdíjat) az Art. 31. §-ának (2) bekezdésében és 2. számú
mellékletében meghatározottak szerint a tárgyhónapot követő hónap 12-éig vallja be, illetőleg
negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig fizeti meg az állami adóhatóságnak
(5)	A foglalkoztató a biztosítottat terhelő járulékot (tagdíjat) akkor is köteles megfizetni,
ha a járulékkötelezettség a nem pénzbeli jövedelmet terheli, illetőleg ha arra a tárgyhónapban
juttatott pénzbeli kifizetés nem nyújt fedezetet.
61
(6)	A foglalkoztató írásban tájékoztatja a biztosítottat a tárgyhavi jövedelem kifizetésével
egyidejűleg az általa megfizetett társadalombiztosítási járulékról, a biztosított jövedelméből
levont egészségbiztosítási járulékról és nyugdíjjárulékról (tagdíjról), illetőleg a részére
túlvonás miatt visszafizetett (átutalt) járulékokról, a társas vállalkozás a kiegészítő
tevékenységet folytató társas vállalkozót az egészségügyi szolgáltatási járulékról.
(7)	A magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetési kötelezettséget az APEH nevén, a Magyar
Államkincstár által vezetett, magánnyugdíjpénztáranként megnyitott tagdíjbeszedési
számlákra kell teljesíteni. A Magyar Államkincstár a tagdíjat haladéktalanul átutalja a
magánnyugdíjpénztárnak.”
(2) A Tbj. az 50. § után a következő 50/A. §-sal egészül ki:
„50/A. § Az 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti biztosított foglalkoztatóját, a társas
vállalkozást, az egyéni vállalkozót, valamint az 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti
biztosítottat, a társas vállalkozót havonta legfeljebb 18 125 forint, 2007. január 1-jétől 19 000
forint társadalombiztosítási járulékkedvezmény, illetőleg havonta legfeljebb 5 313 forint
nyugdíj járulék- (tagdíj) és 3 750 forint egészségbiztosítási járulékkedvezmény, 2007. január
1-jétől 5 570 forint nyugdíjj árulék- (tagdíj) és 4 585 forint egészségbiztosítási
járulékkedvezmény illeti meg, ha a foglalkoztató (egyéni vállalkozó) az Art.-ben
meghatározottak szerint bejelenti az állami adóhatóságnak, hogy a biztosított járulékalapot
képező jövedelme havonta nem éri el a 125 000 forintot, 2007. január 1-jétől a 131 000
forintot.
(2)	A járulékkedvezmény a 125 000 forint, 2007. január 1-jétől 131 000 forint járulékalap
és az ezen összeget el nem érő tényleges járulékalapot képező jövedelem után számított
járulékok összegének különbözete.
(3)	A foglalkoztató az (1) bekezdés szerinti bejelentéséről a bejelentést követő 15 napon
belül tájékoztatja a biztosítottat.”
XI.	Fejezet
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása
153.	§ Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban:
Eho.) 3. §-ának (3) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A magánszemély az adóévben megszerzett, az Szja tv. szerint külön adózó, bevallási
kötelezettség alá tartozó
a)	vállalkozásból kivont jövedelem,
b)	értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem,
c)	25, illetőleg 35 százalékos adóterhet viselő osztalék, vállalkozói osztalékalap,
d)	árfolyamnyereségből származó jövedelem,
e)	ingatlan bérbeadásából származó egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a
teljes összeg
után 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet mindaddig, amíg a biztosítási
jogviszonyában a Tbj. 19. § (1) bekezdése, 36-37. §-a és 39. § (2) bekezdése alapján
megfizetett egészségbiztosítási járulék, egészségügyi szolgáltatási járulék (a továbbiakban
együtt: egészségbiztosítási járulék), valamint az a)-e) pontban meghatározott jövedelmek után
megfizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el
nem éri a négyszázötvenezer forintot (a továbbiakban: hozzájárulás-fizetési felső határ).”
62
„(5) Mentes a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetése alól az a jövedelem,
természetbeni juttatás, adóköteles béren kívüli juttatás, amely után a fennálló biztosítási
jogviszonyra tekintettel járulékfizetési kötelezettség - ideértve az egészségügyi szolgáltatási
járulékot is - keletkezik, valamint az a jövedelem, amely után az adót nem kell megállapítani
és/vagy megfizetni. Mentes továbbá az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem, ha a
lakásbérleti jogviszony tárgyát képező lakás a bérbeadó állandó lakóhelye, kivéve ha a
bérbeadó a lakást saját vállalkozása vagy vele együtt élő közeli hozzátartozója (élettársa)
vállalkozása részére adja bérbe.”
154.	§ (1) Az Eho. 11. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az eredeti
(3)-(4) bekezdés számozása (4)-(5) bekezdésre változik:
„(3) A magánszemély legkésőbb a kifizetés időpontjáig nyilatkozik a kifizetőnek arról,
hogy a több kifizetőtől és/vagy magánszemélytől származó ingatlan bérbeadásból keletkező
jövedelme a naptári évben meghaladja az egymillió forintot.”
(2)	Az Eho. 11. § (8) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az előzőektől eltérően az egyéni vállalkozó a százalékos mértékű egészségügyi
hozzájárulást havonta állapítja meg és az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint
vallja be, a vállalkozói osztalékalap után fizetendő egészségügyi hozzájárulást évente egyszer
állapítja meg, a tárgyévet követő év február 15-éig fizeti meg és az éves bevallásában vallja
be ”
XII.	Fejezet
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV törvény
módosítása
155.	§ A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
törvény (a továbbiakban: Flt.) 41. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„41. § A munkavállaló járulékként a munkaviszony a(i) alapján a munkaadótól kapott
bruttó munkabér, illetmény (kereset) 1,5 százalékát köteles fizetni. Ez a rendelkezés nem
vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül,
illetőleg arra jogosulttá vált.”
156.	§ Az Flt. 42. §-ának (4) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„A kincstári körbe, illetőleg a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá
tartozó illetmény-számfejtési feladatokat ellátó munkáltató a megállapított munkaadói és
munkavállalói járulék megfizetését és bevallását az államháztartásról szóló törvényben
meghatározottak szerint teljesíti.”
XIII.	Fejezet
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosítása
157.	§ A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a
továbbiakban: Tny.) 96. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 96. § (2) bekezdése alapján nyilvántartásba vett adatokból]
„b) az állami adóhatóság, az önkormányzati adóhatóság az adókötelezettség ellenőrzése és
az adó-végrehajtási eljárás lefolytatása érdekében, a támogatás megállapítása és ellenőrzése
érdekében az a)-d) pontjai, az e) pontból a rokkantság fokára vonatkozó, valamint azf) pont, ”
63
158.	§ (1) A Tny. 97. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A foglalkoztató, a foglalkoztatónak nem minősülő egyéni vállalkozó, a Tbj. 56/A. §-
ában meghatározott Magyarországon be nem jegyzett foglalkoztató képviselője vagy a
foglalkoztató képviseletében eljáró foglalkoztatott, a Tbj. 5. § (3) bekezdése szerinti
biztosított, a Tbj. 26. § (7) bekezdése szerinti felszolgáló (a továbbiakban együtt:
nyilvántartásra kötelezett) a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére köteles évenkénti
rendszerességgel, a tárgyévet követő év április 30-ig - utolsó alkalommal a 2007-re
vonatkozóan 2008. április 30-ig - közölni a nyugdíjjogosultsághoz, illetőleg a nyugdíj-
megállapításhoz szükséges Tbj. 46. § (2) bekezdésében meghatározott adatokat.”
(2)	A Tny. 97. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A nyilvántartásra kötelezett a (2) bekezdés szerinti adatszolgáltatási kötelezettségét:
a)	a nyugdíjazás évére és a tárgyév április 30. napja előtt a nyugdíjazás évét megelőző
évre vonatkozóan soron kívül,
b)	a 2008. január 1. napját megelőző időtartamra vonatkozó visszamenőleges és az Art.
szerinti elévülési időn túli időszakra vonatkozó adatszolgáltatást közvetlenül
a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv felé köteles teljesíteni.
Amennyiben a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás visszamenőleges időszakra történik, az
adatszolgáltatáskor vagy a helyszíni ellenőrzés során az ellenőrzéssel megbízott személynek
az adatszolgáltató köteles bemutatni az adatszolgáltatást alátámasztó egykori könyvelési,
munkaügyi és egyéb bizonylatokat, dokumentumokat. A nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás
akkor visszamenőleges, ha azt az adatszolgáltatásra kötelezett az előírt határidőig nem
teljesítette.”
(3)	A Tny. 97. §-a (7) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A Magyar Államkincstár Területi Igazgatósága, illetve a központosított illetmény-
számfejtési szervek, a megyei egészségbiztosítási pénztárak a biztosítás megszűnését
követően folyósított ellátásokkal kapcsolatos adatokról havonként az adóhatóság, a tárgyévet
követő év április 30-áig a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére kötelesek
adatszolgáltatást teljesíteni.”
(4)	A Tny. 97. §-a (8) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A Magyar Államkincstár Területi Igazgatósága az ápolási díjban, az általa folyósított
gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban részesülő személyről
havonként az adóhatóság, a tárgyévet követő év április 30-áig a nyugdíjbiztosítási igazgatási
szerv részére adatszolgáltatást teljesít.”
XIV. Fejezet
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosítása
159.	§ A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 53. §- a
(2)	bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép.
„(2) A felszámoló a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás ellátásával összefüggésben a külön
jogszabályban meghatározott módon adatszolgáltatást köteles teljesíteni a biztosítottak
nyugdíjbiztosítási adatairól (ideértve az esetleg elmaradt, visszamenőleges adatszolgáltatást
is) az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére. A nyugdíjbiztosítási igazgatási
64
szerv által - az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítéséről - kiadott igazolást a felszámoló
köteles megküldeni a bíróságnak.”
NYOLCADIK RÉSZ
AZ ÖNKÉNTES KÖLCSÖNÖS BIZTOSÍTÓ PÉNZTÁRAKAT ÉS A
MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAKAT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XIV.	Fejezet
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosítása
160.	§ (1) Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény
(a továbbiakban: Öpt.) 2. §-ának (4) bekezdése a következő e)-h) ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában/
„ e) kihelyezés: a pénztár feladatkörébe tartozó tevékenységének e tevékenység ellátásával
üzletszerűen foglalkozó szervezet (szolgáltató) által, szerződés alapján történő megvalósítása,
f)	kiszervezés: tevékenység olyan kihelyezése, melynek során adatkezelés vagy
adatfeldolgozás is megvalósul,
g)	adatkezelés: a személyes adat, illetve pénztártitkot képező adat tekintetében végzett, a
személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényben
meghatározott adatkezelési tevékenység,
h)	adatfeldolgozás: a személyes adat, illetve pénztártitkot képező adat tekintetében
végzett, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló
törvényben meghatározott adatfeldolgozási tevékenység. ”
(2)	Az Öpt. 2. §-ának (6)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) E törvény alkalmazásában az egészségpénztárnál
a)	egyéni egészségszámla: az egészségpénztár által vezetett egyéni számla;
b)	szolgáltatás-szervezés: egészségpénztári szolgáltató által nyújtott szolgáltatások
elérhetőségének biztosítása a pénztártagok részére;
c)	kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatások:
ca)	a társadalombiztosítási ellátás keretében igénybe vehető egészségügyi
szolgáltatások kiegészítése, vagy helyettesítése;
cb)	az otthoni gondozás;
cd) a gyógyterápiás kezelések;
cd)	a gyógyterápiás intézet egészségügyi szolgáltatása;
ce)	a közfürdő által nyújtott gyógykezelés;
cf)	a vak személy részére vásárolt speciális könyvek árának támogatása;
cg)	a megváltozott egészségi állapotú személyek életvitelét megkönnyítő speciális
eszközök árának, valamint lakókörnyezetük szükségleteikhez igazodó átalakítása
költségeinek támogatása;
ch)	a vakvezető kutyával összefüggésben felmerült költségek támogatása;
ci)	a szenvedélybetegségről való leszoktatásra irányuló kezelések;
cj)az egészségpénztár egészségügyi célú önsegélyező feladatának ellátása körében
nyújtott
-	gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának a kiegészítő önsegélyező
szolgáltatási körbe tartozó támogatása;
65
-	kieső jövedelem teljes vagy részbeni pótlása betegség miatt keresőképtelenség
esetén;
-	hátramaradottak segélyezése halál esetén.
d) életmódjavító egészségpénztári szolgáltatások:
da)	a természetgyógyászati szolgáltatások;
db)	a rekreációs üdülés, gyógyüdülés, valamint egészségügyi üdülés;
dc)	a sporttevékenységhez kapcsolódó kiadások támogatása;
dd)	a sporteszközök vásárlásának támogatása;
de)	az életmód javítását elősegítő kúrák;
df)	a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának az életmódjavító önsegélyező
szolgáltatási körbe tartozó támogatása.
(7)	E törvény alkalmazásában önsegélyező pénztárnál:
a)	szociális kockázat: gyermek születésével, egészségi állapottal kapcsolatos pénzügyi
helyzettel, munkanélküliséggel, halálozással és a Bit.-ben meghatározott tűz- és elemi
károkkal kapcsolatos kockázatok;
b)	időszaki járadék: a pénztártag részére nyújtott rendszeres pénzbeli szolgáltatás, amely
az alapszabályban meghatározott esetekben és feltételek szerint határozott időtartamig, illetve
legfeljebb a kiváltó esemény megszűnéséig tart.
c)	kiegészítő önsegélyező szolgáltatások:
ca)	a gyermek születéséhez kapcsolódó ellátás;
cb)	a munkanélküliségi ellátás;
cc)	a tűz- és elemi károkhoz kapcsolódó segélyek;
cd)	a betegséghez, egészségi állapothoz kapcsolódó segélyek;
ce)	a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatása
-	a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékek;
-	a gyógyteák; valamint a
-	a fog- és szájápolók
árának támogatása kivételével;
cf)	hátramaradottak segélyezése halál esetén.
d)	életmódjavító önsegélyező pénztári szolgáltatások: a gyógyszernek nem minősülő
gyógyhatású termékek, a gyógyteák, valamint a fog- és szájápolók árának támogatása.”
161.	§ Az Öpt. 10. §-ának (1) bekezdése b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A pénztár az általa gyűjtött és kezelt befizetésekből az alapszabályban meghatározott
feltételek szerint az alábbi szolgáltatásokat nyújthatja:/
„b) szociális kockázat bekövetkezte esetén, jogszabály által előírt szociális kötelezettségek
alapján biztosított kiegészítő ellátás, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának
támogatása (önsegélyező pénztár);”
162.	§ Az Öpt. 11/A. §-ának (1) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:
„A tagszervező alvállalkozót igénybe vehet, azonban az alvállalkozójáért úgy felel, mintha
a tevékenységet saját maga végezte volna. A tagszervező által igénybe vett alvállalkozóra a
tagszervezőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal, hogy az alvállalkozó további
alvállalkozót nem vehet igénybe.”
66
163.	§ Az Öpt. 12. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a
következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A (8) bekezdésben foglaltaktól eltérően a munkáltató szüneteltetheti a munkáltatói
hozzájárulás fizetését azon időszakokra, amikor a tag munkaviszonya szünetel, illetve
munkabér a részére nem jár. Ennek feltételeit a munkáltatónak valamennyi pénztártag
munkavállalójára nézve azonos módon kell meghatároznia.
(10) Nem kell alkalmazni a (2)-(4) bekezdés rendelkezéseit abban az esetben, ha a Munka
Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 193/H. § (10) bekezdés rendelkezései
alapján a munkáltatói hozzájárulás fizetésére a kölcsönbeadó a kölcsönvevőnél fennálló
feltételek szerint kötelezett.”
164.	§ (1) Az Öpt. 15. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
/A pénztártag tagsági viszonya megszűnik/
„e) kizárással.”
(2) Az Öpt. 15. § (3)-(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel
egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre módosul:
„(3) A pénztár a tagot az alapszabály ilyen értelmű rendelkezése esetén akkor zárhatja ki,
ha a tag a pénztár alapszabályában meghatározott tagsági feltételnek már nem tesz eleget és a
pénztár írásbeli felszólítására nem kezdeményezte az átlépését másik pénztárba.
(4)	A pénztártag csak azonos típusú pénztárba léphet át, az alábbi kivételekkel:
a)	a 47. § (3) bekezdésében foglalt esetet;
b)	önsegélyező pénztár tagja a 2. § (5) bekezdésének a) pontjában meghatározott
nyugdíjkorhatár betöltésekor nyugdíjpénztárba átléphet.”
165.	§ (1) Az Öpt. 27. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ellenőrző bizottság feladata, hogy a jogszabályi előírások, a pénztár pénzügyi
terve, az alapszabályában és szabályzataiban foglaltak megvalósulása érdekében rendszeresen
vizsgálja és ellenőrizze a pénztár gazdálkodását, számvitelét, ügyvitelét, a pénztár
fizetőképességének, bevételeinek és kiadásainak, eszközeinek és kötelezettségvállalásainak
összhangját, a pénztár működését.”
(2) Az Öpt. 27. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az ellenőrző bizottság a (2) bekezdésben meghatározott feladatok ellátására évente
ellenőrzési tervet készít és gondoskodik annak végrehajtásáról.”
166.	§ Az Öpt. 36. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A pénztárak gazdálkodásuk nyilvántartását e tevékenységgel üzletszerűen foglalkozó
szervezethez (szolgáltatóhoz) kiszervezhetik.”
167.	§ Az Öpt. 38. §-ának a következő (1)-(2) bekezdésekkel egészül ki, ezzel
egyidejűleg a jelenlegi (1)-(2) bekezdések számozása (3)-(4)-re módosul:
„(1) A pénztár befektetési üzletmenetét saját maga végezheti vagy kihelyezheti.
(2)	A befektetési üzletmenet kihelyezése esetén pénztári vagyonkezelő csak olyan
befektetési vállalkozás, pénzügyi intézmény, biztosító részvénytársaság vagy befektetésialap-
kezelő lehet, amely
67
a)	tevékenységét a Felügyelet engedélye alapján végzi, vagy
b)	az Európai Unió más tagállamában rendelkezik székhellyel, rendelkezik nyugdíjalapok
kezelésére engedéllyel és tevékenységét az egyéb jogszabályban foglaltaknak megfelelően
határon átnyúló szolgáltatás keretében vagy magyarországi fióktelepe útján folytatja.”
168.	§ Az Öpt. 40. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A pénztár a pénztári beszámoló részét képező mérleget, eredménykimutatást a
tárgyévet követő év június 30-áig a beszámoló könyvvizsgálói záradékával együtt a Pénzügyi
Közlönyben köteles közzétenni.”
169.	§ Az Öpt. 40/D. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„ (1) A pénztár a tevékenységéhez kapcsolódó, illetve jogszabály által végezni rendelt olyan
tevékenységét, amelynek során adatkezelés vagy adatfeldolgozás valósul meg, kiszervezheti.
A kiszervezett tevékenységet végző a 40/B. § alapján adatkezelést végezhet.”
170.	§ Az Öpt. 45. § (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az e törvényben meghatározott eltérésekkel a pénztár felszámolására a csődeljárásról
és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény rendelkezéseit, a végelszámolási és
kényszer-végelszámolási eljárására pedig a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a
végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvényt kell megfelelően alkalmazni.”
171.	§ Az Öpt. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„49. § (1) A fedezeti alapon a pénztár a tag illetve a munkáltatói tag által teljesített
befizetés legalább 93 százalékát köteles jóváírni. E szabálytól a pénztár a tag belépésétől
számított első két hónapban külön jogszabályban meghatározottak szerint eltérhet.
(2)	A vagyonkezelési tevékenység szerződésben megállapított ellenértékének éves összege
-	valamennyi díjat és egyéb terhelést figyelembe véve - nem haladhatja meg a
nyugdíjpénztár által kezelésre átadott vagyonnak a tárgyévet megelőző év harmadik negyedév
végi piaci értékének 0,9 százalékát. Ennél magasabb ellenérték esetén a szerződés ellenértékre
vonatkozó kikötése semmis.
(3)	Amennyiben a nyugdíjpénztár vagyonkezelését részben vagy egészen önállóan végzi, a
befektetések vagyonarányos költségeire elszámolt összeg nem haladhatja meg a saját kezelésű
vagyon(rész)nek a tárgyévet megelőző év harmadik negyedév végi piaci értékének 0,9
százalékát.
(4)	A (2)-(3) bekezdésekben foglaltakat nem kell alkalmazni, ha a pénztár nyilvántartásba
vétele a tárgyévben, vagy az azt megelőző három naptári évben történt.”
172.	§ Az Öpt 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg „A kiegészítő
egészségpénztárra vonatkozó szabályok” alcímet megelőzően a következő 50/A. §-sal egészül
ki:
„50. § (1) Az önsegélyező pénztár egyéni szolgáltatásokat és közösségi szolgáltatásokat
nyújthat. A pénztár az egyéni szolgáltatásokat a tag egyéni számlájának megterhelésével, az
egyes közösségi szolgáltatásokat pedig a fedezeti tartalékon belül létrehozott szolgáltatási
tartalék terhére teljesíti. A pénztár egy, vagy több szolgáltatási tartalékot hozhat létre,
melyeket a pénztártagok egyéni számlái terhére kell képezni.
(2)	A tagi befizetés, munkáltatói hozzájárulás, támogatás, adomány - az egészségügyi célú
önsegélyező feladatok ellátását képező szolgáltatások kivételével - a befizetést követő 180
napon belül nem használható fel egyéni szolgáltatás finanszírozására.
68
(3)	Az önsegélyező pénztárakban az egységes tagdíjak összegét, a szolgáltatások értékét és
a szükséges alapok nagyságát évente kalkulálni kell. A szolgáltatások lehetséges értékének
összegét és az alapok nagyságát a pénztár által vállalt szolgáltatások összetétele és a
megfizetett tagdíjak szolgáltatásra fordítandó részének összege határozza meg.
(4)	Az időszaki járadék szolgáltatást nyújtó önsegélyező pénztárak kötelesek
alapszabályukban rendelkezni a járadékjogosultságról, a járadékfizetés feltételeiről, a
követelések hordozhatóságáról, valamint a járadékszolgáltatás gazdálkodási és üzemviteli
szabályairól.
(5)	Amennyiben a pénztár közösségi szolgáltatást nyújt, akkor az alapszabálynak
rendelkeznie kell az egyes közösségi szolgáltatásra jogosultak köréről, az egyes szolgáltatási
tartalékok létrehozásáról, azok mértékéről, fedezetéről, felhasználásának módjáról, az e
tartalékok közötti átcsoportosítás lehetőségéről és módjáról, valamint a közösségi
szolgáltatási kör változása esetén a tartalékban található pénzeszközök egyéni számlákra
történő átcsoportosításáról.
50/A. § Az önsegélyező pénztár kiegészítő önsegélyező pénztári szolgáltatásokat,
valamint életmódjavító önsegélyező pénztári szolgáltatásokat nyújthat.”
173.	§ Az Öpt. 51. § (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az egyes szolgáltatások kiadásainak kiegyenlítését - az alapszabályban foglaltak
szerint - a szolgáltatásra jogosult tag egyéni egészségszámlájának megterhelésével, vagy több
pénztártag egyéni egészségszámlájának egyidejű megterhelésével kell biztosítani.
Amennyiben a pénztár nyújt olyan szolgáltatást, amelynek fedezetét több pénztártag egyéni
egészségszámlájának egyidejű megterhelésével biztosítja, akkor az alapszabálynak
rendelkeznie kell a fedezeti alapon belül elkülönítetten az egyes szolgáltatások fedezetének
létrehozásáról, annak mértékéről, felhasználásának módjáról, illetve az egyéni számláknak a
közös szolgáltatás fedezetéül szolgáló együttes és arányos megterheléséről is.”
174.	§ Az Öpt. az „V. Fejezet” címet megelőzően a következő 51/A. §-sal egészül ki:
„51/A. § Az egészségpénztár kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatásokat, valamint
életmódjavító egészségpénztári szolgáltatásokat nyújthat.”
175.	§ (1) Az Öpt. 64. § (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A pénztártevékenység folytatásának tárgyi és személyi feltétele:/
„c) közösségi szolgáltatást nyújtó önsegélyező pénztárnál, valamint járadékszolgáltató
nyugdíjpénztárnál megbízott aktuárius (biztosításmatematikus).”
(2)	Az Öpt. 64. § (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A pénztár az (1)-(3) bekezdések szerinti személyi és tárgyi feltételekben, valamint a
letétkezelő, számlavezető, szolgáltatás-szervező, valamint a kiszervezett tevékenységet végző
személyében történt változást a szerződés megkötését követő 3 munkanapon belül a
Felügyeletnek a rendszeresített adatlapon bejelenti.”
176.	§ Az Öpt. 64/A. § (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A könyvvizsgáló megbízatásának lejártát követő két év elteltével a könyvvizsgálói
feladatokat ugyanannál a pénztárnál ismételten elláthatja.”
69
XV.	Fejezet
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény
módosítása
177.	§ A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII.
törvény (a továbbiakban: Mpt.) 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A pénztárak részére vagyonkezelési és letétkezelési tevékenységet végző pénzügyi
intézményekre, befektetési vállalkozásokra és befektetési alapkezelőkre, és az ilyen
tevékenységet végző egyéb szervezetekre a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló
2003. évi LX. törvényben (a továbbiakban: Bit.), a hitelintézetekről és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (a továbbiakban: Hpt.), a tőkepiacról szóló
törvényben foglaltakon kívül e törvény rendelkezéseit is alkalmazni kell.”
178.	§ Az Mpt. 3. §-a kiegészül a következő (7) bekezdéssel:
„(7) A (2) bekezdésben meghatározott életkori feltételnek a tagsági jogviszony
kezdeményezésének időpontjában kell fennállnia. A tagsági jogviszony kezdeményezésének
időpontja a teljeskörűen kitöltött belépési nyilatkozat postára adásának, személyes benyújtás
esetében pedig pénztári átvételének a napja.”
179.	§ Az Mpt. 4. § (2) bekezdése a következő zsa)-zsd) ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában/
„zsa) kihelyezés: a pénztár feladatkörébe tartozó tevékenységének e tevékenység
ellátásával üzletszerűen foglalkozó szervezet (szolgáltató) által, szerződés alapján történő
megvalósítása,
zsb) kiszervezés: tevékenység olyan kihelyezése, melynek során adatkezelés vagy
adatfeldolgozás is megvalósul,
zsc) adatkezelés: a személyes adat, illetve pénztártitkot képező adat tekintetében végzett, a
személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényben
meghatározott adatkezelési tevékenység,
zsd) adatfeldolgozás: a személyes adat, illetve pénztártitkot képező adat tekintetében
végzett, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló
törvényben meghatározott adatfeldolgozási tevékenység.”
180.	§ Az Mpt. 10. § (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénztár első ízben a tevékenységi engedély kézhezvételétől számított 30 napon
belül közli a pénztárak központi nyilvántartását végző szervezettel a pénztártagok 2. számú
melléklet szerinti személyes adatait.”
181.	§ Az Mpt. a következő 20/A. §-sal egészül ki:
„20/A. § (1) A tevékenységi engedély kézhezvételétől számított 1 éven belül a pénztár
köteles igazolni, hogy taglétszáma eléri a 7. § (1) bekezdésében meghatározott taglétszámot.
E határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye.
(2)	Amennyiben a pénztár a fenti határidőt elmulasztja, vagy a taglétszám nem éri el a 7. §
(1)	bekezdésében meghatározott számot, úgy a Felügyelet a pénztár tevékenységi engedélyét
visszavonja. A tevékenységi engedély visszavonása esetén, a pénztár köteles a tevékenységi
engedély visszavonásáról szóló határozat kézhezvételét követő 30 napon belül végelszámolás
útján történő megszűnéséről dönteni.”
70
182.	§ Az Mpt. 24. § (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Nem akadálya az átlépésnek, ha a tagdíjhátralék és késedelmi pótlék összege az 5000
forintot nem haladja meg.”
183.	§ Az Mpt. 26. § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Nem kell alkalmazni az (5) bekezdés második mondatának rendelkezéseit abban az
esetben, ha a kölcsönbeadó a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 193/H.
§ (10) bekezdése alapján a tagdíj-kiegészítés bevallására és befizetésére a kölcsönvevőnél
fennálló feltételek szerint kötelezett.”
184.	§ Az Mpt. 43. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel
egyidejűleg a jelenlegi (3)-(4) bekezdések számozása (4)-(5) bekezdésre módosul:
„(2) Az ellenőrző bizottság feladata, hogy rendszeresen vizsgálja és ellenőrizze a
jogszabályi előírások, a pénztár pénzügyi terve, alapszabályában, SZMSZ-ében és
szabályzataiban foglaltak megvalósulása érdekében a pénztár gazdálkodását, számvitelét,
ügyvitelét, a pénztár fizetőképességének, bevételeinek és kiadásainak, eszközeinek és
kötelezettségvállalásainak összhangját, a pénztár működését. Az ellenőrző bizottság nyílt
pályázat alapján tesz javaslatot a közgyűlésnek a könyvvizsgáló személyére.
(3)	Az ellenőrző bizottság a (2) bekezdésben meghatározott feladatok ellátására évente
ellenőrzési tervet készít és gondoskodik annak végrehajtásáról.”
185.	§ (1) Az Mpt. 46. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A könyvvizsgáló megbízatása legfeljebb ötéves időtartamra szólhat, amely nem
hosszabbítható meg. A könyvvizsgáló megbízatásának lejártát követő két év elteltével a
könyvvizsgálói feladatokat ugyanannál a pénztárnál ismételten elláthatja. Ugyanazon
könyvvizsgáló egyidejűleg legfeljebb öt pénztárnál láthat el könyvvizsgálói feladatokat, és az
egy pénztártól származó jövedelme (bevétele) nem haladhatja meg éves jövedelmének
(bevételének) harminc százalékát.
(5)	A könyvvizsgáló társaság által végzett könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálati
tevékenységet végző dolgozó egyidejűleg legfeljebb öt pénztárnál láthat el könyvvizsgálói
feladatokat, és a könyvvizsgáló társaság egy pénztártól származó bevétele nem haladhatja
meg éves nettó árbevételének tíz százalékát. A könyvvizsgáló társaság dolgozójának
megbízatása egy pénztárnál legfeljebb ötéves időtartamra szólhat, amely nem hosszabbítható
meg, azzal, hogy megbízatásának lejártát követő két év elteltével a könyvvizsgálói feladatokat
ugyanannál a pénztárnál ismételten elláthatja.”
(2)	Az Mpt. 46. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A könyvvizsgáló - az alakuló közgyűlésen elfogadott pénzügyi terv kivételével - a
39. § (1) bekezdésének e)-f) pontjaiban megjelölt, a pénztár közgyűlése elé terjesztett
beszámolót köteles megvizsgálni abból a szempontból, hogy azok valós adatokat
tartalmaznak-e, illetve megfelelnek-e a jogszabályok előírásainak, és köteles véleményét
ismertetni. Enélkül a közgyűlés érvényes határozatot nem hozhat.”
186.	§ Az Mpt. a következő 62/A. §-sal egészül ki:
„62/A. § A fedezeti tartalék javára a pénztár a tagdíj, illetve tagdíj célú támogatás
legalább94 százalékát köteles jóváírni. Ettől a pénztár a tagsági jogviszony létesítését követő
első havi tagdíj esetében külön jogszabályban meghatározottak szerint eltérhet.”
71
187.	§ Az Mpt. 66. §-a a következő (6)-(9) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a (6)-
(7) bekezdés jelenlegi szövege hatályát veszti:
„(6) Amennyiben a pénztár vagyonkezelését részben vagy egészen önállóan végzi, a
befektetések vagyonarányos költségeire elszámolt összeg nem haladhatja meg a saját kezelésű
vagyon(rész)nek a tárgyévet megelőző év harmadik negyedév végi piaci értékének 0,9
százalékát.
(7)	A (6) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni, ha a pénztár nyilvántartásba vétele
a tárgyévben, vagy az azt megelőző három naptári évben történt.
(8)	A pénztár vagyonkezelési tevékenységére a Tpt.-nek a portfóliókezelési tevékenységre
vonatkozó szabályait - a 126. § (2) bekezdése, a 127. §, a 128. §, a 130. § (3)-(4) bekezdése és
a 133. § (2) bekezdése kivételével - alkalmazni kell, azzal, hogy ahol a Tpt. valamely
rendelkezése megbízót említ, az alatt a pénztár tagját kell érteni.
(9)	Pénztári vagyonkezelő csak olyan befektetési vállalkozás, pénzügyi intézmény,
biztosító részvénytársaság vagy befektetésialap-kezelő lehet, amely
a)	tevékenységét a Felügyelet engedélye alapján végzi, vagy
b)	az Európai Unió más tagállamában rendelkezik székhellyel, rendelkezik nyugdíjalapok
kezelésére engedéllyel és tevékenységét egyéb jogszabályban foglaltaknak megfelelően
határon átnyúló szolgáltatás keretében vagy magyarországi fióktelepe útján folytatja.”
188.	§ Az Mpt. 67/A. §-a a következő m)-o) pontokkal egészül ki:
/A pénztár az általa alapított vagy tulajdoni részesedése mellett működő szolgáltatók
kivételével a pénztári eszközöket kizárólag az alábbi eszközökben tarthatja:/
„m) repó- (fordított repó-) ügyletek;
n) swapügyletek;
o)	értékpapír-kölcsönzési ügyletből származó követelések.”
189.	§ Az Mpt. a következő alcímmel, valamint a 68/A-68/C. §-sal egészül ki:
„A pénztártagok által választható portfolió
68/A. § (1) A nyugdíjpénztár választható befektetési portfoliót biztosító rendszert (a
továbbiakban: választható portfoliós rendszer) működtet, melyben a pénztár felhalmozási
időszakban lévő tagjainak egyéni nyugdíjszámláján lévő megtakarítása - a nyugdíjkorhatárig
hátralévő idő, illetve a tag döntése alapján - a portfoliók valamelyikébe kerül elhelyezésre.
(2)	A választható portfoliós rendszerben három portfoliót lehet és kell létrehozni, amelyek
az alábbiak:
a)	klasszikus,
b)	kiegyensúlyozott,
c)	növekedési.
(3)	A (2) bekezdés a)-c) pontjában alkalmazott kategóriákat a pénztár választható
portfolióinak megnevezéseiben alkalmazni kell.
(4)	A választható portfoliós rendszer indításakor a pénztár a tagok egyéni számláit a
nyugdíjkorhatárukig hátralévő idő alapján:
a)	amennyiben a hátralévő idő a 15 évet meghaladja, akkor a tag egyéni számláját a
növekedési portfolióba,
72
b)	amennyiben a hátralévő idő 5-15 év között van, akkor a tag egyéni számláját a
kiegyensúlyozott portfolióba,
c)	amennyiben a hátralévő idő 5 évnél kevesebb, akkor a tag egyéni számláját a
klasszikus portfolióba
sorolja be.
(5)	A (4) bekezdésben meghatározott besorolásokat a pénztár rendelkezésére álló
információk alapján kell elvégezni.
(6)	A pénztár a tagok besorolását minden év december 31-ével aktualizálja, a szükséges
átsorolásokat elvégzi.
(7)	A (4) és (6) bekezdésben meghatározott besorolások, átsorolások kapcsán a
pénztártagokra költséget terhelni nem lehet.
(8)	A pénztártag a nyugdíjkorhatárig hátralévő idő alapján meghatározott besorolástól
eltérhet (egyedi portfolióváltás), azonban a nyugdíjkorhatárt megelőző 5 évben a növekedési
portfoliót nem választhatja. A tagnak a június 30-ai és december 31-ei fordulónapot legalább
30 nappal megelőzően a pénztár felé írásban nyilatkoznia kell az egyedi portfolióváltási
igényéről. Amennyiben a tag ilyen jellegű nyilatkozatot tett, akkor a pénztárnak a (6)
bekezdés szerinti besorolás aktualizálást - az adott tagra nézve - nem kell elvégeznie.
(9)	A hozamkiegyenlítést az egyes választható portfoliókra külön-külön kell elvégezni a
63. §-ban meghatározott eljárás alapján, úgy hogy a pénztárra vonatkozó előírásokat
választható portfoliónként kell alkalmazni.
(10)	A befektetési teljesítmény mérését, illetve nyilvánosságra hozatalát választható
portfoliónként kell elvégezni.
68/B. § (1) A választható portfoliós rendszer bevezetésére, megszüntetésére vonatkozó
döntés, illetve a rendszer szabályait tartalmazó szabályzat induláskori elfogadása a pénztár
közgyűlésének kizárólagos hatáskörébe tartozik. A választható portfoliós rendszer
megindulása után a szabályzatot, illetve a befektetési politikát az igazgatótanács módosíthatja,
azonban erről a következő közgyűlést tájékoztatni kell.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt szabályzatnak tartalmaznia kell:
a)	a választható portfoliók, megnevezését, összetételét, az egyes portfoliókhoz kapcsolódó
befektetési politika és a várható kockázatok leírását, a portfoliókra jellemző referencia index
ismertetését
b)	a rendszer működtetési költségeinek részletes leírását,
c)	a rendszer működtetésének, illetve a portfolió váltásnak a tagokra és a pénztárra
vonatkozó részletes eljárási szabályait,
d)	a tagok tájékoztatásának tartalmát és szabályait,
e)	a rendszer működtetéséhez kapcsolódó számviteli, nyilvántartási és informatikai háttér
leírását.
(3)	A pénztár befektetési politikáját a (2) bekezdésben meghatározott szabályzatba kell
foglalni. A befektetési politikára megfogalmazott előírásoknak a választható portfoliós
szabályzat vonatkozásában is érvényesülniük kell.
73
68/C. § Az egyedi portfolióváltással összefüggő, pénztártagra terhelt költségek nem
haladhatják meg az egyéni számlakövetelés egy ezrelékét, és nem lehetnek magasabbak 2000
forintnál.”
190.	§ Az Mpt. 74. §-a a következő (4)-(5) bekezdésekkel egészül ki:
„(4) A vagyonkezelési tevékenység szerződésben megállapított ellenértékének éves
összege - valamennyi díjat és egyéb terhelést figyelembe véve - nem haladhatja meg a
pénztár által kezelésre átadott vagyonnak a tárgyévet megelőző év harmadik negyedév végi
piaci értékének 0,9 százalékát. Ennél magasabb ellenérték esetén a szerződés ellenértékre
vonatkozó kikötése semmis.
(5)	A (4) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni, ha a pénztár nyilvántartásba vétele
a tárgyévben, vagy az azt megelőző négy naptári évben történt.”
191.	§ Az Mpt. 75. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A letétkezelővel, vagyonkezelővel, a számlavezetővel, kiszervezett tevékenységet
végzővel, a biztosításmatematikai feladatokat ellátóval kötött szerződés és annak módosítása
csak írásban érvényes. A szolgáltatóval kötött szerződésről és annak megszüntetéséről a
pénztár 3 munkanapon belül tájékoztatja a Felügyeletet, a Felügyelet által meghatározott
tartalmú adatlap megküldésével.”
192.	§ Az Mpt. 77/B. § (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénztár a tevékenységéhez kapcsolódó, illetve jogszabály által végezni rendelt
olyan tevékenységét, amelynek során adatkezelés vagy adatfeldolgozás valósul meg,
kiszervezheti. A kiszervezett tevékenységet végző a 79. § alapján adatkezelést végezhet.”
193.	§ Az Mpt. 83. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A végelszámolási eljárására a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a
végelszámolástól szóló 2006. évi V. törvényt kell megfelelően alkalmazni.”
194.	§ Az Mpt. 110. § (2) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
/A tevékenységi engedély visszavonására akkor kerülhet sor, ha a pénztár/
„h) taglétszáma 6 hónapot meghaladó időtartamban nem éri el a 7. § (1) bekezdésében
meghatározott taglétszámot.”
195.	§ Az Mpt. a következő 120/A. §-sal egészül ki:
„120/A § (1) A 120. §-ban meghatározott központi nyilvántartásból a Felügyelet adatokat
szolgáltat - törvényben meghatározott feladata teljesítéséhez - az Országos Nyugdíjbiztosítási
Főigazgatóságnak. A központi nyilvántartásból a Felügyelet hozzáférést biztosít a
magánnyugdíjpénztárak számára a nyilvántartásban tárolt pénztártagok adataihoz és a
foglalkoztatói törzsadatokhoz, amennyiben az feladataik ellátásához szükséges. A hozzáférés
keretében a magánnyugdíjpénztárak lekérdezési jogosultsággal rendelkeznek. A hozzáférés
részletes szabályairól külön jogszabály rendelkezik.
(2)	A központi nyilvántartásból a Felügyelet a tagdíjbevételek alakulásáról, az államháztartás
információs szükségleteihez igazodva a minisztériumok, a Magyar Nemzeti Bank, a Központi
Statisztikai Hivatal, a Magyar Államkincstár, valamint egyéb állami szervek részére,
amennyiben az az államháztartás információs rendszerével kapcsolatos, jogszabályban
meghatározott feladataik ellátásához szükséges, egyedi azonosításra alkalmatlan információt
szolgáltat.
(3)	A központi nyilvántartásban tárolt adatokból
74
a)	a Pénztárak Garancia Alapja a pénztári rendszer tagjaival kapcsolatos feladatai ellátása
céljából,
b)	az állami adóhatóság az adókötelezettség ellenőrzése céljából,
c)	a bíróságok, az ügyészségek a bűnüldözési és büntetés-végrehajtási szervek, valamint a
nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása céljából
az általuk törvény alapján kezelhető adatok igénylésére jogosultak.
(4)	A központi nyilvántartás adatai statisztikai célra felhasználhatók, és statisztikai célú
felhasználásra személyazonosításra alkalmatlan módon átadhatók.
(5)	Az (1) és (3) bekezdésekben nem szabályozott esetben személyes adatok
továbbításának csak akkor lehet helye, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárult.
(6)	A központi nyilvántartásba saját adatai tekintetében az érintett pénztár, foglalkoztató
vagy természetes személy betekinthet, a róla nyilvántartott adatokról felvilágosítást kérhet.
(7)	A központi nyilvántartásból a foglalkoztató a vele a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítási
jogviszonyt létesített pénztártag adatainak szolgáltatását igényelheti, ha arra a pénztártagot
terhelő tagdíj bevallási és befizetési kötelezettség teljesítése érdekében van szükség. Az
adatokat - az adatkérés céljának és jogalapjának egyidejű igazolása mellett - írásban kell
kérelmezni, a központi nyilvántartásból teljesíthető adatszolgáltatás a pénztártagsági
jogviszony fennállására és az érintett pénztár adatainak átadására terjedhet ki. A Magyar
Államkincstár (MÁK) Területi és Fővárosi Igazgatósága, a számfejtési körébe tartozó
munkáltatóknál Tbj. 5.§-a szerinti biztosítási jogviszonyban álló pénztártagok adatainak
szolgáltatását igényelheti, ha arra a pénztártagot terhelő tagdíjbevallási és befizetési
kötelezettség teljesítése érdekében van szükség. Az adatkérésben az érintett pénztártag és
munkáltató adatai mellett fel kell tüntetni az adatkérést kezdeményező MÁK területi
igazgatóság azonosító és leíró adatait is (adószám, név, székhely). Az adatszolgáltatás
elektronikus úton is igényelhető.”
196.	§ Az Mpt. 134. § (1) bekezdésének h) pontja a következő szövegrésszel egészül ki:
„valamint a választható portfoliókban elhelyezhető befektetési eszközök körére, illetve azok
megengedhető mértékére vonatkozó egyes szabályokat;”
197.	§ Az Mpt. 1. számú melléklete e törvény 9. számú melléklete szerint módosul
KILENCEDIK RÉSZ
XVII.	Fejezet
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi
LXXXIV. törvény módosítása
198.	§ A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló
1992. évi LXXXIV. törvény 5. §-a (3) bekezdése c) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/(3) A kiadások fedezetét a következő bevételek képezik:/
„c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve
1.	a baleseti járulékot, illetőleg egészségügyi szolgáltatási járulékot,
75
2.	az egészségbiztosítási ellátásokra kötött megállapodás alapján fizetett
egészségbiztosítási járulékot,
3.	a munkáltatói táppénz-hozzájárulást,
4.	az Alk. tv. 7. §-a alapján a Magyar Államkincstár által az Egészségbiztosítási Alapnak
átutalt összeget,
5.	a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjaira irányadó korhatár alatti III.
csoportos rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugellátáshoz történő hozzájárulást;”
XVIII.	Fejezet
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény
módosítása
199.	§ A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI.
törvény (a továbbiakban: Gyvgyi) 19. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép
„(2) A települési önkormányzat jegyzője megállapítja a gyermek rendszeres
gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát, amennyiben a gyermeket gondozó
családban az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg
a)	az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének (a továbbiakban: az öregségi
nyugdíj legkisebb összege) a 130%-át,
aa)	ha a gyermeket egyedülálló szülő, illetve más törvényes képviselő gondozza, vagy
ab)	ha a gyermek tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos, vagy
ac)	ha a nagykorúvá vált gyermek megfelel a 20. § (3) vagy (4) bekezdésében foglalt
feltételeknek;
b)	az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 120%-át az a) pont alá nem tartozó esetben,
feltéve, hogy a vagyoni helyzet vizsgálata során az egy főre jutó vagyon értéke nem
haladja meg külön-külön vagy együttesen a (7) bekezdésben meghatározott értéket.”
TIZEDIK RÉSZ
XIX.	Fejezet
a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV törvény módosításáról
200.	§ A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban:
Szjtv.) 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A szerencsejátékokkal kapcsolatos koncessziós eljárásra vonatkozó részletes
szabályokat a pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg.”
201.	§ Az Szjtv. 13. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az SZF a szerencsejáték-szervezőt, annak vezetőit vagy vezető tisztségviselőit a
szerencsejáték-szervező tevékenységtől legfeljebb 5 éves időtartamra, meghatározott feltétel
bekövetkezéséig vagy akár véglegesen is eltilthatja, ha
a)	a szerencsejáték-szervező az SZF hatósági intézkedése ellenére a jogszabálysértő
állapotot nem szünteti meg,
b)	a szerencsejáték-szervező súlyos jogszabálysértést követ el, amellyel a játék tisztaságát
sérti,
76
c)	az engedély kiadása után merül fel olyan tény, adat vagy körülmény, amely miatt az
engedély-kérelem elutasításának lett volna helye,
d)	a szerencsejáték-szervező az állammal szembeni kötelezettségét súlyosan megszegi,
vagy az állammal szembeni kötelezettségének ismételten nem tesz eleget.
Az eltiltás pénznyerő automaták üzemeltetése esetén meghatározott játékteremben
folytatott szerencsejáték-szervezői tevékenységre vonatkozóan is alkalmazható.”
202.	§ (1) Az Szjtv. 26. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Játékterem működéséhez a játékterem helye szerinti települési önkormányzat, a
főváros területén a kerületi önkormányzat jegyzőjének szakhatósági állásfoglalása szükséges
arról, hogy az önkormányzat területén létesítendő játékterem az építésügyi jogszabályoknak
és az e törvényben foglaltaknak megfelel, valamint, hogy a játékterem működéséhez az e
törvény 2. § (4) bekezdésének a) pontjában foglalt érdekek védelmét figyelembe véve
mérlegelési jogkörében eljárva hozzájárul.”
(2) Az Szjtv. 26. §-ának (18) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(18) A szerencsejáték-szervező a 2. § (4) bekezdésének b) és d) pontjaiban és az (5)
bekezdésben meghatározott személyi megfelelőségének folyamatosan fenn kell állnia, az SZF
pedig a személyi megfelelőség meglétét köteles ellenőrizni. Ha a szerencsejáték-szervező e
kötelezettségének nem tesz eleget, az SZF megállapítja a szerencsejáték-szervező részére
kiállított engedélyek érvénytelenségét, a szerencsejáték-szervezői tevékenység megszűnését.
A szervezőnek a személyi megfelelőség meghosszabbítására irányuló kérelmet a személyi
megfelelőség lejárata előtt legalább 10 munkanappal be kell nyújtania az SZF-hez.”
203.	§ Az Szjtv. a következő 26/B. §-sal egészül ki:
„26/B. § (1) Az I. kategóriába sorolható játéktermet az SZF erre irányuló kérelem esetén
„elektronikus kaszinóként” engedélyezheti.
(2)	Az SZF abban az esetben engedélyezi elektronikus kaszinóként az I. kategóriába
sorolható játéktermet, ha a szerencsejáték-szervező, a pénznyerő automata, valamint a
játékterem megfelel a következő feltételeknek:
a)	a szervező legalább 50 millió forint alap- vagy törzstőkével rendelkező gazdasági
társaság,
b)	a játékteremnek videó-technikai ellenőrzési rendszerrel kell rendelkeznie,
c)	a játékteremben legalább 25 játékhelyen lehetséges a játék és a játékhelyek legalább
70%-ának folyamatosan üzemelnie kell,
d)	a játékterem játékhelyenként legalább 3 m2 alapterülettel rendelkezik,
e)	a játékteremben legalább egy darab olyan I. kategóriába sorolt pénznyerő automata is
üzemel, amely biztosítja, hogy egy tét megtételével, egy játék alkalmával az elérhető
nyeremény a tét ötszázszorosát is elérheti, azonban azt nem haladja meg,
f)	a játékteremben pénznyerő automata és játékautomata üzemeltetésen kívül a játékosok
vendéglátásához szorosan kapcsolódó tevékenységet is folytatnak, figyelembe véve a 26. §
(3)	bekezdést.
(3)	Az elektronikus kaszinóra és a (2) bekezdés e) pontja szerinti pénznyerő automatára
egyebekben az I. kategóriába sorolt játékteremre és az I. kategóriájú pénznyerő automatára
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”
77
204.	§ (1) Az Szjtv. 27. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az (5) bekezdés a)-b) pontjaiban meghatározott koncessziós díjat évente valorizálni
kell. A koncessziót a koncessziós díj megfizetését megelőző évi, a Központi Statisztikai
Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindexszel megnövelve kell kiszámítani és megfizetni
a tárgyév február hó 15-éig. Ha a koncessziós időtartam évközben kezdődik meg vagy
fejeződik be, az adott évre a koncessziós díj időarányos részét kell megfizetni.”
(2) Az Szjtv. 27. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A szerencsejáték-szervezők közül kizárólag - az e törvényben előírtaknak
megfelelően - a játékkaszinó üzemeltetésére szóló koncessziós joggal rendelkező
szerencsejáték-szervező, illetve koncessziós társaság és állami játékszervező jogosult a
cégnevében, hirdetésben vagy bármilyen más módon a kaszinó elnevezést, e fogalom
összetételeit, jelzős alakját, továbbá rokon értelmű vagy idegen nyelvű megfelelőjét
szerepeltetni. Az SZF által elektronikus kaszinóként engedélyezett, I. kategóriába sorolt
játéktermet üzemeltető szervező jogosult a cégnevében, hirdetésben vagy bármilyen más
módon az „elektronikus kaszinó” elnevezést, „e-kaszinó” rövidítést és jelzős alakját, valamint
idegen nyelvű megfelelőjét szerepeltetni. E korlátozás nem vonatkozik a szerencsejáték-
szervezők szakmai és érdek-képviseleti szervezeteire.”
205.	§ Az Szjtv. 29. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A koncessziós díj mértéke évente legalább 100 millió Ft. A koncessziós díjat a 27. §
(6)	bekezdésében foglaltaknak megfelelően évente valorizálni kell.”
206.	§ (1) Az Szjtv. 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénznyerő automata játékadója játékhelyenként - a játékkaszinóban üzemeltetett
pénznyerő automata kivételével - az I. és II. kategóriájú játékteremben üzemelő pénznyerő
automata esetén havonta 100 000 forint, az elektronikus kaszinóban üzemeltetett pénznyerő
automata esetén havonta 120 000 forint. A játékadót minden megkezdett hónap után meg kell
fizetni.”
(2)	Az Szjtv. 33. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A pénznyerő automata üzemeltetése után nem kell játékadót fizetni, ha az SZF
megállapította, hogy
a)	a pénznyerő automata megsemmisült, vagy tartósan üzemképtelenné vált,
b)	a jogszabály szerinti üzemeltetés nem lehetséges.”
207.	§ Az Szjtv a következő 36/B. §-sal egészül ki:
„36/B. § Az SZF felé bármilyen jogcímen teljesített 1 ezer forint alatti túlfizetést az SZF
nem utalja vissza.”
208.	§ Az Szjtv. 38. §-ának (2) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
„[(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy]
h)	a szerencsejátékra vonatkozó koncessziós eljárással”
78
TIZENEGYEDIK RÉSZ
XX.	Fejezet
a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról
szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról
209.	§ A Kt. 5/C. §-ának (1) és (2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„5/C. § (1) Nem keletkezik a kötelezettnek termékdíj-fizetési kötelezettsége a 2. § (3)
bekezdés szerinti termék exportja, valamint a Közösségen belüli értékesítése esetén.
(2) Az a belföldi vevő, aki a környezetvédelmi termékdíjköteles terméket változatlan
formában, illetve változatlan formában és állapotban más termékbe beépítve igazoltan
exportálta vagy a Közösségen belül értékesítette, a termékdíjat visszaigényelheti. A
visszaigénylés feltétele a termék beszerzéséről kiállított számla, amely tartalmazza a termék
első belföldi forgalomba hozatalakor a kötelezett által kibocsátott számla számát, a kötelezett
nevét, címét, adószámát, és a kötelezett által kiállított számlán vagy annak mellékletében
feltüntetett termékdíj mértékét és összegét.”
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
210.	§ Ez a törvény - a 211-245.§-okban foglaltak figyelembe vételével - 2007. január 1-
jén lép hatályba.
211.	§ (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezései - a (6)-(10) bekezdésben
említettek kivételével - 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba, e rendelkezéseket - a (2)-(5)
és (11)-(15) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a 2006. szeptember 1-jétől
megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2)	2006. szeptember 1-jén hatályát veszti az Szja tv. 12/A. §-a és a §-a előtti cím, 44/B. §-
a (1) bekezdésében a „vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása
céljából tett nyilatkozata keretében tett külön nyilatkozat” szövegrész, 67.§-a (1)
bekezdésének b) pontja, 80. §-ának g) pontja.
(3)	2006. szeptember 1-jével az Szja tv.
a)	3. §-a 2. pontjának felvezető szövegében a „külföldi állampolgár és hontalan”
szövegrész helyébe a „külföldi állampolgár, a hontalan” szövegrész,
b)	3. §-ának 75. pontjában, 10. §-ának (1) bekezdésében, 33. §-a (2) bekezdésének a)
pontjában, 38. §-a (4) bekezdésének a)-b) pontjaiban, a 38. §-ának (9) bekezdésében, 44. §-
ának (1) bekezdésében, 44/A §-ának (1) bekezdésében, 78/A. §-ának (6) bekezdésében, 1.
számú mellékletének 9.5.1. alpontjában az „adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő
adómegállapítása” szövegrész helyébe az „adóhatósági adómegállapítás” szövegrész,
c)	25. §-a (2) bekezdésének felvezető szövegében az „az e törvény szerint bevételnek nem
számító tételeket” szövegrész helyébe az „azt a bevételt, amelyet e törvény szerint a
jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni” szövegrész,
d)	26. §-ának (4) bekezdésében az „adóhatóság adatszolgáltatása alapján történő
adómegállapítására” szövegrész helyébe az „adóhatósági adómegállapításra” szövegrész,
e)	28. §-a (1) bekezdésének felvezető szövegében az „azzal, hogy a bevételnek nem része”
szövegrész helyébe az „azzal, hogy - a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is
figyelembe véve - a bevételnek nem része” szövegrész,
79
f)	38. §-a (6) bekezdésének b) pontjában az „adóhatóság adatszolgáltatása alapján történő
adómegállapítása” szövegrész helyébe az „adóhatósági adómegállapítás” szövegrész,
g)	66. §-a (2) bekezdésének felvezető szövegében a „az adót a következők szerint kell
megállapítani” szövegrész helyébe a „az adót - törvény eltérő rendelkezésének hiányában -
a következők szerint kell megállapítani”
h)	67. §-a (9) bekezdésének ac) pontjában az „(e rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a
társas vállalkozás jegyzett tőkéjének új értékpapír kibocsátásával történő felemelése révén
megszerzett értékpapírra is), ” szövegrész helyébe az „ (e rendelkezést kell megfelelően
alkalmazni a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének új értékpapír kibocsátásával történő
felemelése révén megszerzett értékpapírra is), feltéve, hogy a vagyoni hozzájárulás létesítő
okiratban meghatározott értékét az értékpapír megszerzésekor e törvény előírásai szerint a
bevétel meghatározásánál figyelembe kell venni,” szövegrész,
i)	76. §-ának (1) bekezdésében a „A szerencsejátékok” szövegrész helyébe a „A nyeremény
esetében - ha az nem tartozik a kamatjövedelemre vonatkozó rendelkezések hatálya alá - a
szerencsejátékok” szövegrész,
j) 77/C. §-a (15) bekezdésének felvezető szövegében az „időszak leteltét követően”
szövegrész helyébe az „időszak leteltét követően, illetőleg az (1) bekezdés c) pontja szerint
megszerzett értékpapír esetében” szövegrész,
k) 77/C. §-a (22) bekezdésének a) pontjában a „követő második év utolsó napjával”
szövegrész helyébe a „második év, az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a joggyakorlásra
nyitva álló időszak utolsó napjával” szövegrész,
l)	77/C. §-a (24) bekezdésének d) pontjában a „jog gyakorlása révén megszerzett”
szövegrész helyébe a „jog gyakorlása révén, az (1) bekezdés c) pontjában nem említett
esetben megszerzett” szövegrész,
m) a 3. számú melléklet I. Jellemzően előforduló költségek fejezete 24. pontjának a) és b)
pontjaiban az „50 ezer forintot” szövegrész helyébe a „100 ezer forintot” szövegrész,
n) a 3. számú melléklet II. Igazolás nélkül elszámolható költségek fejezetének 3. pontjában
az „dolgozó élelmezési költségtérítéséről szóló minisztertanácsi rendelet” szövegrész helyébe
a „munkavállaló élelmezési költségtérítéséről szóló kormányrendelet” szövegrész,
o) a 10. számú melléklet I. Jellemzően előforduló bevételek fejezetének 3. pontjában a
„(különösen az üzleti bankszámlán jóváírt kamat)” szövegrész helyébe a „ (különösen a
belföldi pénzforgalmi bankszámlán jóváírt kamat)” szövegrész
lép, azzal, hogy a j) és l) pont rendelkezését a 2006. szeptember 1-jéig már nyilvántartásba
vett elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programok esetében is alkalmazni lehet,
továbbá azzal, hogy a g) pont rendelkezését a 2006. adóév utáni adófizetési kötelezettség
meghatározásánál is alkalmazni lehet.
(4)	Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 12. §-át a 2006. évre vonatkozó adóhatósági
adómegállapításra is alkalmazni kell.
(5)	Az Szja tv. 69. §-a e törvénnyel megállapított (4) bekezdésének rendelkezését a
reprezentáció utáni adófizetési kötelezettség tekintetében a 2006. augusztus 31-ét követően
kezdődő adóév esetében kell először alkalmazni.
(6)	2007. január 1-jén hatályát veszti az Szja tv. 3. §-a 72. pontjának h) alpontja, 7. §-a (1)
bekezdésének a) pontjában a „a nyugdíjat, a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető
baleseti járadékot, valamint” szövegrész, 7. §-a (1) bekezdésének o) pontja, 36/A. §-a és a §
80
előtti cím, 39. §-ának (2) bekezdése, 1. számú mellékletének 4.11. alpontja, 1. számú
mellékletének 5.4. alpontja, 1. számú mellékletének 5.5. alpontjában a „a bérnek
pénzintézetnél nyitott bankszámlára törvény által kötelezően előírt átutalásából adódó
többletköltség munkáltató által történő megtérítése, legfeljebb évi 2 ezer forint összeghatárig,
továbbá” szövegrész, 1. számú mellékletének 7.6. alpontja, 1. számú mellékletének 8.10.
alpontja, 1. számú mellékletének 8.11. alpontjában „a munkáltatói, a szolgálati érdekből
történő áthelyezéskor a lakóhely változása miatt a költözködéshez nyújtott szolgáltatás,
továbbá” szövegrész, azzal, hogy a hatályon kívül helyezett rendelkezéseket 2006. évre még
alkalmazni kell, továbbá azzal, hogy amennyiben a magánszemély 2006. december 31-én a
felnőttképzés díja kedvezményének halasztott igénybevételére jogosult, a kedvezményt a Szja
tv. 2006. december 31-én hatályos 36/A. §-a szerint még igénybe veheti.
(7)	2007. január 1-jén az Szja tv. 38. §-a hatályát veszti, azzal, hogy a 2007-2010. évekre
az Szja tv. 38. §-ának 2006. december 31-én hatályos rendelkezéseit még alkalmazni lehet, ha
a kedvezmény alapjául szolgáló lakáscélú felhasználásra felvett hitel törlesztése 2007. január
1-je előtt megkezdődött.
(8)	Az e törvény 1. számú mellékletének az Szja tv. 1. számú mellékletének 4.7., 8.3.
alpontját, valamint 8.19 alpontjának a) pontját módosító rendelkezései 2007. január 1-jén
lépnek hatályba, az e törvény 1. számú mellékletének az Szja tv. 1. számú mellékletének 6.5.
alpontját módosító rendelkezése 2007. június 1-jén lép hatályba.
(9)	Az Szja tv.
a)	3. §-ának e törvénnyel megállapított 32. pontja és 72. pontjának e törvénnyel
megállapított a)-b) és s) alpontja,
b)	7. §-a (1) bekezdésének k) pontja,
c)	11. §-ának e törvénnyel megállapított (1)-(2) bekezdései,
d)	36. §-ának e törvénnyel megállapított (1)-(3) bekezdései,
e)	44. §-ának e törvénnyel megállapított (2)-(3) bekezdései,
f)	49. §-ának e törvénnyel megállapított (17) bekezdése,
g)	49/B. §-ának e törvénnyel megállapított (8) és (20) bekezdései,
h)	71. §-ának e törvénnyel megállapított (4)-(5) bekezdései
2007.	január 1-jén lépnek hatályba, e rendelkezéseket az ettől az időponttól megszerzett
jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(10)	Az Szja tv. 53. §-ának 2006. augusztus 31-én hatályos vagy az e törvénnyel
megállapított (4) bekezdését (az említett bekezdések bármelyikét) - a magánszemély döntése
szerint - a 2006-os és a 2007-es adóévre alkalmazni lehet.
(11)	Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-ának rendelkezéseit - a (12) bekezdésben
foglalt eltérésekkel - a 2006. szeptember 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett
adókötelezettségre kell alkalmazni.
(12)	A (11) bekezdés rendelkezése alapján
a)	az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-ának (2) bekezdését a 2006. augusztus 31-éig
megkötött betét-, folyószámla-, bankkártya- és takarékbetét-szerződések esetén a 2006.
augusztus 31-ét követően induló első teljes kamatperiódusra jóváírt (kifizetett) kamatra kell
először alkalmazni;
81
b)	az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-a (1) bekezdésének bb) alpontjában említett
esetben az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-ának (2) bekezdését az értékpapír 2006.
augusztus 31-ét követő megszerzése esetén kell alkalmazni;
c)	az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-ában említett maradékjogból és lejárati
szolgáltatásból származó jövedelemre az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-ának (2)
bekezdését akkor kell alkalmazni, ha a biztosítási szerződés megkötése 2006. augusztus 31-ét
követően történt;
d)	az a)-c) pontokban nem említett esetekben - feltéve, hogy a kamatjövedelem
keletkezésének alapjául szolgáló ügyletet, szerződést 2006. augusztus 31-éig megkötötték -
az ügylet, szerződés alapján a 2006. augusztus 31-ét követően elsőként megszerzett bevételre
az Szja tv. 65. §-ának a 2006. augusztus 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
(13)	Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 67/A. §-a (8) bekezdésének rendelkezésétől
eltérően a magánszemély a 2006. augusztus 31-én tulajdonában lévő értékpapír átruházása
esetén az értékpapír megszerzésére fordított érték meghatározására választhatja a 2006.
augusztus hónap utolsó tőzsdenapjának az adott értékpapírra vonatkozó záró árfolyamát.
(14)	Az Szja tv. 77/C. §-a e törvénnyel megállapított új (18) bekezdésének rendelkezését a
2006. augusztus 31-ét követően nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír-
juttatási program esetében kell alkalmazni.
(15)	2006. szeptember 1-jével az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről
szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIX. törvény
a)	178. §-ának (5)-(7) bekezdése, 179. §-ának (1)-(3) és (5)-(8), továbbá (11)-(12)
bekezdése 2006. szeptember 1-jén hatályát veszti,
b)	179. §-a (4) bekezdésének felvezető szövegében a „2007. január 1-jével” szövegrész
helyébe a „2006. szeptember 1-jével” szövegrész lép,
c)	179. §-ának (9) bekezdésében a „december” szövegrész helyébe az „augusztus”
szövegrész lép,
d)	179. §-ának (10) bekezdésében a ,,a 2007.” szövegrészek helyébe az ,,a 2006.”
szövegrészek lépnek.
(16)	Az Szja tv. 66. §-ának rendelkezéseitől eltérően, a 2006. adóévi adózott eredmény
felosztásakor a számvitelről szóló törvény szabályai szerint megállapított és jóváhagyott, a
magánszemélynek a megállapítás évében megszerzett bevételként igazolt osztaléknak az
eredménytartalék terhére megállapított összege után az a)-f) pont szerint lehet az
adókötelezettséget meghatározni.
a)	Meg kell határozni az átlagos napi
aa)	készpénz záró-egyenleget
ab)	készpénzforgalmat
a 2006. január 1.-augusztus 31. közötti időszakra.
b)	Ha az aa) pont szerint megállapított összeg az ab) pont szerinti összeg kétszeresét
meghaladja, a meghaladó részből - de legfeljebb a jóváhagyott osztaléknak az
eredménytartalék terhére megállapított összegéből - ki kell számítani az osztalékra jogosult
magánszemély vagyoni betétje (részvény, üzletrész, vagyonjegy stb.) arányában a
magánszemélyre jutó részt.
82
c)	A jóváhagyott osztaléknak az eredménytartalék terhére megállapított összegéből a b)
pont szerinti összeggel megegyező rész adója 10 százalék.
d)	Az Szja tv. 66. §-a szerinti adó alapja a magánszemély számára jóváhagyott osztalékból a
b)	pont szerinti összeggel csökkentett rész.
e)	A c) pont szerinti adót a kifizető a d) pont szerinti adóalap adójától elkülönítve állapítja
meg, és arról külön igazolást ad a magánszemélynek. A magánszemély az adót a kifizetőtől
kapott igazolás szerinti bevételszerzés napjának negyedévét követő hónap 12. napjáig fizeti
meg, azzal, hogy kérelmére az adóhatóság az adóévben és az azt követő négy adóévben öt
egyenlő részletben történő megfizetést engedélyez. A b) pont szerinti adóalapot és a c) pont
szerinti adót a magánszemély a 2007. évről szóló adóbevallásában vallja be.
f)	Az e) pont rendelkezése helyett választható, hogy a c) pont szerinti adót a kifizető a d)
pont szerinti adóalap adójától elkülönítve a bevételszerzés napjára állapítja meg, vonja le,
vallja be és fizeti meg azzal, hogy kérelmére az adóhatóság az adóévben és az azt követő négy
adóévben öt egyenlő részletben történő megfizetést engedélyez. A magánszemély a kifizetőtől
kapott igazolás alapján a c) pont szerinti adót az osztalékra irányadó szabályok szerint köteles
bevallani.
g)	E bekezdés alkalmazásában
ga)	átlagos napi készpénz záró-egyenleg: a házipénztár napi záró-egyenlegei együttes
összegének és a napi záró-egyenlegek számításánál figyelembe vett napok számának a
hányadosa, azzal, hogy az átlagos napi készpénz záró-egyenleg meghatározásánál a napi záró-
egyenleg csökkenthető a pénzügyi szolgáltatási tevékenység céljából tartott pénzkészlettel;
gb)	átlagos napi készpénzforgalom: a házipénztárba befolyt és a házipénztárból kifizetett
összegek napi egyenlegei (a bevételezett összeg csökkentve a kiadott összeggel) előjeltől
független együttes összegének és a napi egyenlegek számításánál figyelembe vett napok
számának a hányadosa.
(17) Az e § (16) bekezdése 2006. szeptember 1-jén lép hatályba.
212.	§ 2006. szeptember 1-jén hatályát veszti a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló
2005.	évi CLVI. törvény 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja.
213.	§ (1) E törvénynek a Tao.-t módosító rendelkezéseit - a (2)-(15) bekezdésben
foglaltak figyelembe vételével - első ízben a 2007. évben kezdődő adóévi adóalap
megállapítására és a 2007. adóévi társasági adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2)	E törvény kihirdetésekor lép hatályba a Tao. e törvénnyel megállapított 5. §-ának (5)
bekezdése, 5. §-ának (7) bekezdése, 6. §-ának (4) bekezdése, 9. §-ának címe és (2)
bekezdésének b) pontja, 9. §-a (3) bekezdése c) pontjának felvezető rendelkezése és ca)
alpontja, 13. §-ának (7) bekezdése, 20. §-a (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése, 26. §-
ának (11) bekezdése, 5. számú mellékletének 13. pontja, 6. számú mellékletének címe,
rendelkezéseit 2006. július 1-jétől kell alkalmazni.
(3)	E törvény kihirdetésekor lép hatályba a Tao. e törvénnyel megállapított 13. §-a (6)
bekezdése, 16. §-a (1) bekezdése c) pontjának ci)-ck) alpontja, 16. §-a (2) bekezdésének a)
pontja, 17. § (12) bekezdése rendelkezése, rendelkezései a 2006. évben kezdődő adóévi
adóalap megállapítására és a 2006. adóévi társasági adókötelezettségére is alkalmazhatók.
(4)	E törvény kihirdetéskor lép hatályba a Tao. e törvénnyel megállapított 1. számú
melléklete 14. pontja, rendelkezése első ízben a 2005. adóév adóalapjának megállapítására és
a 2005-ben kezdődő adóév adókötelezettségére is alkalmazható.
83
(5)	2007. július 1-jén lép hatályba a Tao. e törvénnyel megállapított, 13/A. §-a és az előtte
lévő cím, 20. §-a (1) bekezdésének d) és e) pontja, 20. §-ának (6) bekezdése, 5. számú
mellékletének 3-5. pontja, 6. számú mellékletének E) fejezete, egyidejűleg a Tao. 2. §-a (2)
bekezdésének a) pontjában „a gazdasági társaság,” szövegrész helyébe „a gazdasági
társaság (ideértve a nonprofit gazdasági társaságot is)”, 5. §-ának (7) bekezdésében „a
közhasznú társaság” szövegrész helyébe „a közhasznú társaság, a nonprofit gazdasági
társaság’ szövegrész, 6. §-ának (4) bekezdésében „a közhasznú társaság, ” szövegrész
helyébe „a közhasznú társaság, a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági
társaság,” szövegrész, 20. §-a (2) bekezdésében „a szociális szövetkezet,” szövegrész helyébe
„a szociális szövetkezet, közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság”
szövegrész, 26. §-ának (11) bekezdésében „a közhasznú társaságnak„ szövegrész helyébe „a
közhasznú társaságnak, a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági
társaságnak” szövegrész, 6. számú mellékletének címében a „közhasznú társaság”
szövegrész helyébe „közhasznú társaság, közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit
gazdasági társaság” szövegrész lép.
(6)	2009. július 1-jén a Tao. 13/A. § címében a „és a szociális szövetkezet” szövegrész a
„,a szociális szövetkezet és a vízitársulat” szövegrészre változik, egyidejűleg a 13/A. §-a (1)
bekezdésében a „társaság” szövegrész helyébe „társaság és a vízitársulat” szövegrész lép.
(7)	A Tao. e törvénnyel megállapított 22/B. §-át módosító rendelkezések hatálybalépéséről
külön törvény rendelkezik.
(8)	A (7) bekezdésben meghatározott külön törvény hatálybalépésével hatályát veszti a
Tao. 22/B. §-ának (5) bekezdése, 22/B. §-a (9) bekezdésének c) pontja, 22/B. §-ának (16)
bekezdése.
(9)	E törvény kihirdetésének a napján hatályát veszti a Tao. 16. §-a (2) bekezdésének b) és
c)	pontja, azzal, hogy e rendelkezést figyelembe véve lehet a 2006. évi adóalapot és a 2006.
évi adókötelezettséget megállapítani.
(10)	2007. július 1-jével hatályát veszti a Tao. 20. §-a (1) bekezdésének b) pontjában az
„és a szociális szövetkezetnek” szövegrész.
(11)	E törvény hatálybalépésével hatályát veszti a Tao. 6. §-a (4) bekezdésében „a
célszervezet,” szövegrész, 21. §-ának (12) bekezdésében „a beruházás üzembe helyezését
követő második adóévben és azt követően” szövegrész, 29/C. §-ának (1)-(3) és (5) bekezdése,
valamint 29/D. §-a (1)-(2) és (6)-(7) bekezdése.
(12)	2009. július 1-jén hatályát veszti a Tao. 13. §-a és az előtte lévő cím, 20. §-a (1)
bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése, 29/B. §-a (3) bekezdése, 6. számú mellékletének C)
fejezete és címében „közhasznú társaság, ” szövegrész, 5. §-a (7) bekezdésében „,a közhasznú
társaság” szövegrész, a 6. §-a (4) bekezdésében „a közhasznú társaság, ” szövegrész, 20. §-a
(2)	bekezdésében „közhasznú társaság, a” szövegrész, 26. § (11) bekezdésében „a közhasznú
társaságnak,” szövegrész, 29/A. §-a (1) bekezdésében „és a közhasznú társaság” szövegrész.
(13)	Az adózónak a Tao. 10. § (6) bekezdésének 2006. december 31. napján hatályos
rendelkezései szerint készített bevallása figyelembe vételével megállapított nyilvántartott
adómentesen képzett eredménytartalékkal, egyenlő részletekben a 2007-ben kezdődő adóév és
az azt követő két adóév adózás előtti eredményét kell növelnie, kivéve ha közhasznú
társasággá alakul, vagy közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságként
működik tovább.
84
(14)	A 2006. évi adókötelezettség megállapításakor nem kell a Tao. 10. § (5)
bekezdésének rendelkezését alkalmazni a célszervezet jogutódjának, ha közhasznú társaság.
(15)	A felsőoktatási intézmény (ideértve az általa létrehozott intézményt is), továbbá a
diákotthon a 2006. adóévi adóalapjához szükséges adatokat a 2006. évi beszámoló (és az azt
alátámasztó nyilvántartás) adataiból a 2006. június 30-ára készített közbenső mérleg (és az azt
alátámasztó nyilvántartás) megfelelő adatainak levonásával határozza meg.
(16)	Ha az adózónak a 2006. évi fizetendő adó alapján kell adóelőleget bevallania, akkor
összegének meghatározásakor a Tao. 2007. január 1-jétől hatályos 6. §-a (5)-(6)
bekezdésében foglaltakat is figyelembe kell venni.
(17)	A Tao. e törvénnyel módosított 4. § -a 5. pontjának, a 7. §-a (1) bekezdése gy) pontja
b)	alpontjának, a 7. § -a (10) bekezdése c) pontjának, valamint a 8. §-a (1) bekezdése m)
pontja b) alpontjának rendelkezéseit e törvény hatálybalépését követően megszerzett
részesedésre lehet alkalmazni.
214.	§ (1) E törvénynek az Eva tv.-t módosító rendelkezéseit az e §-ban foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A 2006. évben az Eva tv. 5. § (1) bekezdésétől és 9. §-ától eltérően az adó mértéke az
adóalany választásától függően
a)	az általa január 1. és szeptember 30. között megszerzett bevételnek az Eva tv.-ben
meghatározott, azonos időszakra jutó jogcímek szerint módosított összege alapján kiszámított
pozitív adóalap 15 %-a, továbbá az általa október 1. és december 31. között megszerzett
bevételnek az Eva tv.-ben meghatározott, azonos időszakra jutó jogcímek szerint módosított
összege alapján kiszámított pozitív adóalap után az Eva tv. e törvénnyel megállapított 9. §-
ában meghatározott adómérték, vagy
b)	a pozitív adóalap után 15 százalék és a pozitív adóalapnak - az október 1. - december
31. közötti időszakkal arányos - egynegyed része után az Eva tv. e törvénnyel megállapított 9.
§-ában meghatározott adómérték.
(3)	Ha az adóalany a 2006. évi adókötelezettség megállapításához a (2) bekezdés a) pontja
szerinti módszert választja, akkor az Eva tv. 4. §-a szerinti, az evával összefüggő
nyilvántartási kötelezettségét úgy köteles teljesíteni, hogy a (2) bekezdés b) pont szerinti
adókötelezettsége teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges adatok rendelkezésre
álljanak.
(4)	2006. évben - az Eva tv. 10. § (3) bekezdéstől eltérően - az adóalany szeptember 15-ig
az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelentheti az állami adóhatóságnak, hogy
október 1-jétől adókötelezettségeit már nem az adóalanyra vonatkozó rendelkezések szerint
kívánja teljesíteni, azzal, hogy e bejelentését az említett időpontig visszavonhatja.
(5)	A (3) bekezdés szerinti bejelentésre nyitva álló határidő elmulasztása esetén igazolási
kérelem benyújtásának nincs helye, bejelentés hiányában az állami adóhatóság az adózót
2006. október 1. és december 31. között is adóalanyként tartja nyilván.
(6)	Az adózó adóalanyisága a (4) bekezdésben említett bejelentés esetén szeptember 30-
ával megszűnik és a bevallás benyújtásának határideje az adóalanyiság megszűnését követő
30. nap.
215.	§ (1) Az Eva tv. e törvénnyel megállapított 9. §-a és 12. § (4) bekezdése 2006.
október 1-jén lép hatályba.
(2)	E törvény 214. § (2), (3) és (5) bekezdése 2006. október 1-jén lép hatályba.
85
(3)	E törvény 214. § (4) és (6) bekezdése a törvény kihirdetését követő ötödik napon lép
hatályba.
(4)	Az Eva tv. 3. § (2) bekezdésében „a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező” szövegrész
helyébe „az egyéni vállalkozónak minősülő” szövegrész lép.
216.	§ E törvénynek az áfa-törvényt módosító rendelkezései - a 217-218. §-okban
foglaltak figyelembevételével - 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba.
(1)	2006. szeptember 1-jén az áfa-törvény 28.§ (2) bekezdése, 31.§ (7) bekezdése, 44.§ (2)
bekezdésének b) pontja, valamint az 1. számú mellékletének I. része hatályát veszti, valamint
a 41.§ (1) bekezdésében „a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel” szövegrész helyébe „a
(2)-(3) bekezdésben meghatározott kivétellel” szövegrész lép.
(2)	E törvénynek az áfa-törvényt módosító rendelkezéseit, továbbá az (1) bekezdés
rendelkezéseit első ízben - a (3)-(8) bekezdésekben foglalt eltérésekkel - azokban az
esetekben kell alkalmazni, amelyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog
2006. augusztus 31. napját követően keletkezik.
(3)	Ha az adófizetési kötelezettség keletkezésének megállapítására az áfa-törvény 16. §-
ának (11) bekezdése az irányadó, és az adófizetési kötelezettség 2006. augusztus 31. napját
követően keletkezik, továbbá a felek közötti elszámolási időszak kezdőnapja 2006.
szeptember 1. napját megelőzi, az áfa-törvénynek a 2006. szeptember 1. napját megelőző
napon hatályos 28. §-a (2) bekezdését, valamint 44. § (2) bekezdése b) pontját a felek adott
elszámolási időszakára vonatkozóan még alkalmazni kell.
(4)	Ha az adófizetési kötelezettség keletkezésének megállapítására az áfa-törvény 16. §-
ának (14) bekezdése az irányadó, és az adófizetési kötelezettség 2006. augusztus 31. napját
követően keletkezik, továbbá az egyes részkifizetésekkel érintett bérbeadási időszak
kezdőnapja 2006. szeptember 1. napját megelőzi, az áfa-törvénynek a 2006. szeptember 1.
napját megelőző napon hatályos 28. §-a (2) bekezdését, valamint 44. § (2) bekezdése b)
pontját a felek adott bérbeadási időszakára vonatkozóan még alkalmazni kell.
(5)	A 2006. augusztus 31. napját követően adófizetési kötelezettséget keletkeztető
folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetében, ha a teljesítés mérése
számlálóleolvasás útján történik, és nincs a számlálóleolvasásnál rövidebb időszakonkénti ár-
vagy díjfizetés, e törvény rendelkezéseit az első olyan számlálóleolvasás napjától kezdődően
kell alkalmazni, amelynél a teljes leolvasási időszak 2006. augusztus 31. napját követi. Ha a
teljesítés mérése nem számlálóleolvasás útján történik, illetve ha a teljesítésért járó
ellenértéket a számlálóleolvasásnál rövidebb időszakonkénti ár (díj) fizetése ellenében
teljesítik, e törvény rendelkezéseit az esedékes időszaknak 2006. szeptember 1. napjától
kezdődő részére időarányosan kell alkalmazni.
(6)	A személytaxi-szolgáltatást nyújtó adóalany köteles a gépi nyugtaadásra szolgáló
taxamétert az adómérték változása miatt az arra jogosult szervizzel legkésőbb 2006.
november 30. napjáig átállíttatni. Az átállításig az adóalanynak nyugtaadási kötelezettségét
kézi nyugta kibocsátásával kell teljesítenie.
(7)	Az általános forgalmi adó mértékének kezelésére is alkalmas pénztárgépeket az
adóalany köteles az adómérték változása miatt az arra jogosult szervizzel legkésőbb 2006.
november 30. napjáig átállíttatni. A számla, egyszerűsített számla adására is alkalmas
pénztárgépet alkalmazó adóalany az átállításig a vevő kérésére kézi kibocsátású számlát,
egyszerűsített számlát ad.
86
(8)	Az áfa-törvénynek az e törvénnyel megállapított, az adómentes termékimportra
vonatkozó rendelkezéseit a 2006. szeptember 1. napját követő árunyilatkozat elfogadása
esetén kell először alkalmazni.
(9)	Az az adóalany, aki (amely) 2006. szeptember 1. napját megelőzően az áfa-törvény
XIV. fejezetében meghatározott adózási módot választotta, ezen adózási mód alkalmazásával
göngyölítetten számított adóját 2006. augusztus 31-ével meg kell állapítania. A különleges
adózási módot az eltérő adómérték alá eső terméket is forgalmazó adóalany tovább
alkalmazhatja azzal, hogy a hivatkozott időpontban fennálló, leltárral alátámasztott, az 5
százalékos adómértéktől eltérő adómérték alá tartozó készletét az általános adómérték alá
tartozó 2006. szeptember 1-jei nyitókészletnek kell tekinteni.
217.	§ Az áfa-törvénynek e törvénnyel megállapított 33. § (4) bekezdése szerinti levonási
tilalmat arra a szolgáltatásra kell először alkalmazni, amelynél a felek közötti elszámolási
időszak 2006. augusztus 31. napját követően kezdődik.
218.	§ (1) Az áfa-törvény e törvénnyel megállapított 34.§ (4) bekezdésének és 36.§ (6)
bekezdésének rendelkezéseit azokban az esetekben kell először alkalmazni, amikor az
adólevonási jog 2006. szeptember 15. napját követően keletkezik, illetve keletkezne.
(2) Az áfa-törvénynek e törvénnyel megállapított 48.§ (3) bekezdésének c) pontja és (11)
bekezdése 2006. szeptember 15. napján lép hatályba a havi adóbevallásra kötelezett
adóalanyok esetében, 2006. október 1. napján a negyedéves adóbevallásra kötelezettek
esetében, valamint 2007. január 1. napján az éves adóbevallásra kötelezettek esetében.
219.	§ A fogyasztói árkiegészítésről szóló 2003. évi LXXXVII. törvény (továbbiakban:
Fát.) 4. § (2) bekezdésének b) pontja 2006. szeptember 1-jén hatályát veszti.
(2)	2006. szeptember 1-jével a Fát. Melléklete 4. kategóriájának „utazási kedvezmény,
vasúti bérlet (SZJ 60.10.1, kivéve járműszállítás a 60.10.12.0-ból)” szövegrésze helyébe
„utazási kedvezmény, vasúti bérlet (SZJ 60.21.10.9 és 60.10.1, beleértve HÉV közlekedés,
kivéve járműszállítás a 60.10.12.0-ból)” szövegrész lép azzal, hogy a rendelkezést 2006.
június 30. napját követően nyújtott fogyasztói árkiegészítésre jogosító szolgáltatások alapján
keletkező igénylésre kell először alkalmazni.
(3)	2006. szeptember 1-jével a Fát. Melléklete 8. kategóriájának „40,1-50” szövegrésze
helyébe „40,1-45” szövegrész lép, azzal, hogy a rendelkezést először 2006. augusztus 31.
napját követően nyújtott fogyasztói árkiegészítésre jogosító szolgáltatások alapján keletkező
igénylésre kell alkalmazni.
220.	§ (1) E törvénynek a Jöt-öt módosító rendelkezései - a (2)-(11) bekezdésben
foglaltak figyelembevételével - 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba.
(2)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 119. §-a (6) bekezdésének a) és e) pontja és (10)
bekezdése, valamint 120. §-ának (3) bekezdése, (7) bekezdésének c) pontja és (8) bekezdése e
törvény kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(3)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 58. §-a (1) bekezdésének e) pontja 2007. július 1-jén
lép hatályba, és egyidejűleg a Jöt. e törvénnyel megállapított 7. §-a 1. pontjánakj) alpontjában
és 37. pontjában a „vagy finomítói ásványolajraktárban” szövegrész helyébe a „ , finomítói
ásványolajraktárban vagy ásványolaj-tárolóban” szövegrész, valamint 11. §-a (1)
bekezdésének e) pontjában a „vagy finomítói ásványolajraktárba” szövegrész helyébe a „ ,
finomítói ásványolajraktárba vagy ásványolaj-tárolóba” szövegrész lép.
87
(4)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 7. §-a 1. pontjaj) alpontjának, 37. és 37/B. pontjának,
11.	§-a (1) bekezdése e) és h) pontjainak, 34. §-a (3) bekezdésének, 37. §-a (6) bekezdése d)
pontjának, 38. §-a (4) bekezdésének, 52. §-a (2) bekezdésének, 58. §-a (13) bekezdésének, 72.
§-a (11) bekezdésének, 103. §-a (2) bekezdése 1. pontja b) alpontjának, 110. §-a (13)
bekezdésének és 129. §-a (2) bekezdése p) pontjának hatálybaléptetéséről külön törvény
rendelkezik.
(5)	A Jöt. e törvénnyel megállapított 47. §-a (1) bekezdése c) pontjának és 112. §-a (2)
bekezdésének rendelkezését a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(6)	E törvény kihirdetésével egyidejűleg a 2005. évi CXIX. törvény 54. §-ának (1)
bekezdése és (4) bekezdésének a Jöt. 7. §-ának 37. pontját megállapító rendelkezése, 57. §-a
(1)	bekezdésének a Jöt. 11. § (1) bekezdés e) pontját megállapító rendelkezése, valamint 185.
§-ának (3) bekezdésében a „7. §-a 1. pontjának j) alpontja és a § 37. pontja, 11. §-a (1)
bekezdésének e) pontja,” szövegrész, valamint a Jöt. 82. §-ának (6) bekezdésében az „ ,
amennyiben a közös adóraktárban a szőlőbort az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelő
mennyiségben állítják elő” szövegrész és 104. §-ának (17) bekezdése hatályát veszti.
(7)	E törvény kihirdetésével egyidejűleg a Jöt. 29. §-ának (3) bekezdésében a
„tüzelőanyagok’ szövegrész helyébe a „tüzelő-, fűtőanyagok’ szövegrész, 37. §-a (6)
bekezdésének b) pontjában a „84. § (1) bekezdés e)” szövegrész helyébe a „84. § (1) bekezdés
d)” szövegrész, 117. §-ának (4) bekezdésében az „a kikötői adóraktár” szövegrész helyébe az
„adóraktár-engedélyes” szövegrész lép.
(8)	2007. április 1-jével a Jöt. e törvényben megállapított 97. §-a (2) bekezdésének
a)	a) pontjában a „7 240 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 27,5
százaléka, de legalább 13 090 forint/ezer darab ” szövegrész helyébe a „7 420 forint ezer
darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 27,75 százaléka, de legalább 13 730 forint/ezer
darab” szövegrész, 2007. szeptember 1-jétől „7 600 forint ezer darabonként és a
kiskereskedelmi eladási ár 28 százaléka, de legalább 13 965forint/ezer darab” szövegrész,
b)	c) és d) pontjában a „de legalább 4 320 forint/kilogramm” szövegrész helyébe a „de
legalább 4 530 forint/kilogramm” szövegrész, 2007. szeptember 1-jétől a „de legalább 4 610
forint/kilogramm” szövegrész
lép.
(9)	2008. január 1-jétől a Jöt. 58. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, illetve a Jöt. e
törvénnyel meghatározott 58. §-a (1) bekezdésének e) pontjában a „bioetanol benzinbe való
közvetlen bekeverése” szövegrész helyébe a „bioetanol benzinbe és a biodízel gázolajba való
közvetlen bekeverése” szövegrész lép.
(10)	2012. december 31-én a Jöt. e törvénnyel megállapított 52. §-ának (2) bekezdésében
az „az E85 esetében a termék bioetanolon kívüli komponenseinek térfogatra számított
mennyiségi részaránya (a százalékérték századrészében kifejezve) és az (1) bekezdés a) pontja
szerinti adómérték szorzataként meghatározott összeg,” szövegrész hatályát veszti.
88
(11)	A Jöt. e törvénnyel módosított 7. §-a 1. pontja j) alpontja, 37. és 37/B. pontja, 52. §-a
(2) bekezdése, 103. §-a (2) bekezdése 1. pontja b) alpontja és 110. §-a (13) bekezdése
tervezetének a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom
szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén információszolgáltatási eljárás megállapításáról
szóló, - a 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított - 1998. június 22-i
98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8-10. cikkében előírt egyeztetése megtörtént.
221.	§ (1) E törvénynek a Vtv-t módosító rendelkezései - a (2) bekezdésben foglalt
eltéréssel - 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba.
(2)	A Vtv. e törvénnyel megállapított 45. §-ának (10) bekezdése, valamint az 52. §-ának
(1)	bekezdése 2007. január 1-jén lépnek hatályba.
222.	§ (1) E törvény Itv-t módosító rendelkezései 2006. szeptember 1. napján lépnek
hatályba, rendelkezéseit - a (2) és (3) bekezdésben foglaltak kivételével - azokban a gépjármű
szerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyeket e törvény hatálybalépését követően jelentettek
be illetékkiszabásra, vagy amelyek e törvény hatálybelépését követően más módon jutottak az
illetékhivatal tudomására.
(2)	Ha a vagyonszerzési illetékkötelezettség 2006. szeptember 1-je előtt keletkezett és a
vagyonszerzést 2006. szeptember 15-ig illetékkiszabásra bejelentik, az illeték megállapítására
az illetékkötelezettség keletkezésekor, illetve a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor
hatályos illetékrendelkezések közül azokat kell alkalmazni, amelyek a vagyonszerző számára
kedvezőbb illetékfizetési kötelezettséget eredményeznek.
(3)	Ha az öröklési illetékkötelezettség 2006. szeptember 1-je előtt keletkezett, illetve az
öröklési szerződés megkötésére 2006. szeptember 1-je előtt került sor, akkor az öröklési
illeték, illetve az öröklési szerződés esetén a gépjárműszerzés utáni visszterhes
vagyonátruházási illeték megállapítására a 2006. augusztus 31-én hatályos
illetékrendelkezéseket kell alkalmazni, feltéve, hogy ezek a rendelkezések a vagyonszerző
számára kedvezőbb fizetési kötelezettséget eredményeznek.
89
223.	§ (1) E törvény Gjt-t módosító rendelkezései 2007. év január 1. napján lépnek
hatályba, egyidejűleg a Gjt. 18. §-ának 6. pontjában lévő „legalább 9” szövegrész helyébe
„kilencnél több” szövegrész kerül.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Gjt. 1. §-a (2) bekezdésének
„ továbbá a motorkerékpárra, ha hajtómotorjának lökettérfogata a 250 cm3-t nem éri el, ”
szövegrésze, a Gjt. 5. §-a a) pontjának „,az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó
büntetés-végrehajtási vállalat és annak a fogvatartottak foglalkoztatását végző jogutódja,
valamint a fogvatartottak foglalkoztatása céljára alapított közhasznú társaság” szövegrésze,
a Gjt. 8. §-ának (3) bekezdése, valamint a Gjt. 18. §-ának 13. pontja.
224.	§ E törvény kihirdetésével egyidejűleg az adókról, járulékokról és egyéb
költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIX. törvény
190.	§-a és 192. §-a hatályát veszti.
225.	§ (1) E törvénynek az Art. 73. §-át módosító, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési
Hivatalról szóló 2002. évi LXV. törvény (a továbbiakban: APEH törvény) 2. §-át új (3)
bekezdéssel kiegészítő, illetőleg a 3. § (2) bekezdését megállapító rendelkezései, valamint e
törvény 236-237. §-ai| e törvény kihirdetése napján lépnek hatályba azzal, hogy a
rendelkezéseket 2007. január 1-jétől kell alkalmazni.
(2)	E törvénynek az Art. 14. § (4) bekezdését, 23. § (2) bekezdését, 33. § (6) bekezdését,
92. § (4) és (7) bekezdéseit, 108. § (6)-(7) bekezdéseit, 109. § (3) bekezdését, 143. § (2)
bekezdését módosító, illetőleg a 17. § (3) bekezdés f) pontját, 108. § (8) bekezdését, 109. §
(4)	bekezdését megállapító rendelkezése e törvény kihirdetése napján lép hatályba.
(3)	E törvénynek a 231. §-a a kihirdetést követő 15. napon lép hatályba.
(4)	E törvénynek az Art. új 20/B. §-át beiktató, 22. § (1) bekezdésének e) pontját módosító
és új g) és h) pontjait beiktató, 22. § (2) és (7) bekezdését, 31. § (1) bekezdését, 79. § (2)
bekezdését módosító, 178. § új 32. pontját beiktató, valamint az 1. számú melléklete I/B/3/a)
pontjának ab) pontját módosító és új ah) pontját beiktató, illetőleg az I/B/3/d) pontját
módosító rendelkezése 2006. szeptember 1-jén lép hatályba azzal, hogy a rendelkezéseket a
2006.	szeptember 1. napját követően indult eljárásokban kell alkalmazni.
(5)	E törvénynek az Art. 7. § (3) és (4) bekezdését, 16. § (3) bekezdés c) és d) pontját, 17.
§ (1) bekezdés c) pontját, 24. § (2)-(3), (5)-(7) és (13) bekezdését, 31. § (3) bekezdését, 54. §
(5)	bekezdését, 119. § (2) bekezdését módosító, 24/A. §-át és az 55. § (5) bekezdését
megállapító rendelkezése 2006. szeptember 15. napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg az Art.
119. § (1) bekezdésében „Az adóhatóság az adózó nyilvántartásában, ” szövegrész helyébe
„Az adóhatóság nyilvántartásában és az adózó nyilvántartásában” szövegrész lép.
(6)	E törvénynek az Art. 17/A. §-át beiktató rendelkezése a kihirdetéssel lép hatályba
azzal, hogy első alkalommal a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztató és a biztosított egyéni
vállalkozó a bejelentést 2006. augusztus 31-éig teheti meg.
(7)	E törvénynek az Art. 124/B. §-át megállapító rendelkezése e törvény kihirdetése
napján lép hatályba azzal, hogy a rendelkezést a hatálybalépést követően indult eljárásokban
kell alkalmazni.
226.	§ (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 90. § (5) bekezdése, 95. § (2)
bekezdés első mondatában „a közösségi kereskedelmi kapcsolattal összefüggésben kiállított”
szövegrész, 178. § 23. pontjában „a járulék tekintetében” szövegrész, a foglalkoztatás
90
elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 57/B-57/E. §-a
hatályát veszti.
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 43. § (6) bekezdés harmadik
mondatában „A helyi adóhatóság” szövegrész helyébe „Az adóhatóság” szövegrész, 90. §
(4)	bekezdés c) pontjában a „valamint az átalakuló,” szövegrész helyébe a „valamint az
átalakuló, a tevékenységüket kezdő,” szövegrész, 116. § (3) bekezdésében a „c) pontjában”
szövegrész helyébe a „c)-d) pontjaiban” szövegrész, 131. § (3) bekezdés második
mondatában a „15 napon belül” szövegrész helyébe a „30 napon belül” szövegrész, 172. §
(3)	bekezdésében az „adatszolgáltatási, továbbá” szövegrész helyébe az „adatszolgáltatási,
bankszámlanyitási, továbbá” szövegrész, 178. § 18. pont utolsó előtti mondatában „A járulék
tekintetében kifizetőnek minősül” szövegrész helyébe a „Kifizetőnek minősül” szövegrész, 2.
számú mellékletének I. Határidők/2/a) pontjában a „február 15-éig” szövegrész helyébe a
„január 20. napjáig” szövegrész lép.
(3)	E törvény kihirdetésével egyidejűleg az Art. 83. §-át megelőző alcímből a „hatásköre
és” szövegrész, illetőleg 83. §-a, 1. számú mellékletének I/A)/3. pontjából az „elektronikus
úton” szövegrész, illetőleg ugyanezen melléklet I/B)/2. pontjának utolsó mondata, az APEH
törvény 2. §-ának - e törvénnyel átszámozott - (9) bekezdésében az „, illetve a
végelszámolás” szövegrész hatályát veszti.
(4)	E törvény kihirdetésével egyidejűleg az Art. 22. § (15) bekezdésében „az adózókkal
azonos módon kérheti. ” szövegrész helyébe „az általános forgalmi adó alanyokkal azonos
módon kérheti.” szövegrész, 89. § (1) bekezdés a) pontjában a „csődeljárásról, a felszámolási
eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény” szövegrész helyébe a
„csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény” szövegrész, 2. számú
mellékletének I. Általános rendelkezések/2. pontjában a „csődeljárásról, a felszámolási
eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény” szövegrész helyébe a „csődeljárásról és a
felszámolási eljárásról szóló törvény” szövegrész, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi
CXLI. törvény 8. §-ában a „ha e törvény” szövegrész helyébe „ha törvény” szövegrész lép.
(5)	E törvény kihirdetésével egyidejűleg az Art. 76. §-a, 78. §-a, 175. § (12) bekezdésének
b)	pontja, illetőleg az Szjtv. 7. §-a, illetőleg 33. § (4) bekezdése hatályát veszti azzal, hogy a
rendelkezéseket 2007. január 1-jétől kell alkalmazni.
(6)	E törvény kihirdetésével egyidejűleg az Art. 9. § (3) bekezdésében „az APEH Észak-
budapesti Igazgatóságához” szövegrész helyébe „az APEH Közép-magyarországi Regionális
Igazgatóságához”, 22. § (12) bekezdésében „Észak-budapesti Igazgatóságához” szövegrész
helyébe „Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságához”, 75. § (3) bekezdésében „az
Észak-budapesti Igazgatóság” szövegrész helyébe „a Közép-magyarországi Regionális
Igazgatóság”, 77. § (1) bekezdésében „az Észak-budapesti Igazgatóság” szövegrész helyébe
„a Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság”, (2) bekezdésében az „Az Észak-budapesti
Igazgatóság” szövegrész helyébe „A Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság”, 4.
számú mellékletének 5. pontjában „Észak-budapesti Igazgatóságánál” szövegrész helyébe
„ Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságánál”, 12. pontjában „Észak-budapesti
Igazgatóságánál” szövegrész helyébe „ Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságánál”,
8.	számú mellékletének 2. pontjában „Észak-budapesti Igazgatósága” szövegrész helyébe
„Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága” szövegrész, az Szjtv. 36/A. § (1)
bekezdésében „Az állami adóhatóság és a vámhatóság” szövegrész helyébe „A vámhatóság”
szövegrész, illetőleg (2) bekezdésében a „szerveken” szövegrész helyébe a „szerven”
szövegrész lép azzal, hogy a rendelkezéseket 2007. január 1-jétől kell alkalmazni.
91
(7)	2006. szeptember 1-jével az Art. 178. § 18. pont második mondatában az „osztalék
esetében az az adózó, ” szövegrész helyébe „a személyi jövedelemadó törvény szerint
magánszemélynek kamatjövedelmet fizet ki, illetve” szövegrész lép.
(8)	Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra
teljesítendő bejelentési, adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylat-
kiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2006. december 31. napján
hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
(9)	E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált
ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve
esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének
időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-,
pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos
törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható.
(10)	Az Art. e törvénnyel módosított 178. § 8. pontjában meghatározott be nem jelentett
alkalmazott fogalma tekintetében a hatálybalépést megelőző időszakra a bejelentési
kötelezettségkor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.
227.	§ (1) E törvénynek az Art. 14. § (4) bekezdését módosító rendelkezését abban az
esetben kell alkalmazni, ha a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételére 2006.
szeptember 15. napját követően kerül sor.
(2)	E törvénynek az Art. 16. § (3) bekezdése d) pontját módosító, 17. § (3) bekezdése f)
pontját beiktató és 23. § (2) bekezdését módosító rendelkezését e törvény kihirdetésének
napját követően indult cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárásokkal kapcsolatban kell
alkalmazni.
(3)	E törvénynek az Art. 33. § (6) bekezdését és 92. § (4) bekezdését módosító
rendelkezését a 2006. július 1. napján vagy azt követően megindított felszámolási, illetve
végelszámolási eljárásokban kell alkalmazni. A 2006. július 1. napján folyamatban levő, ezen
időpont előtt megindított felszámolási, illetve végelszámolási eljárásokban a 2006. június 30.
napján hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.
(4)	E törvénynek az Art. 92. § (7) bekezdését és 108. § (6) és (7) bekezdéseit módosító,
valamint 108. §-a új (8) bekezdését beiktató rendelkezését a 2006. szeptember 15. napját
követően indult ellenőrzési eljárásokban kell alkalmazni.
(5)	E törvénynek az Art. 109. § (3) bekezdését módosító és 109. §-a új (4) bekezdését
beiktató rendelkezéseit azokban az ellenőrzési eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben az
adózó nyilatkozatában megjelölt vagyongyarapodás forrásának megszerzésére 2006.
szeptember 15. napját követően kerül sor.
(6)	E törvénynek az Art. új 24/A. §-át beiktató és 54. § (5) bekezdését módosító
rendelkezését azokban a 2006. szeptember 15. napját követően indult eljárásokban kell
alkalmazni, amelyekben az adószám alkalmazása felfüggesztésére okot adó körülmény e
napot követően következett be.
92
228.	§ (1) E törvény hatályba lépését megelőzően bevallott és a 2006. december 31-éig
helyesbített adó különbözete után önellenőrzési pótlék megállapítási és fizetési kötelezettség
nem terheli az adózót, ha az adóhatóság ellenőrzését megelőzően feltárja, hogy az adó alapját,
az adót nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, és bevallását önellenőrzéssel
módosítja.
(2)	Az (1) bekezdés szerint helyesbített adókülönbözetek együttes összegét, ha az nem
haladja meg
a)	a 100 000 forintot 12 havi,
b)	az 500 000 forintot 24 havi,
c)	az 1 000 000 forintot 36 havi,
d)	az 5 000 000 forintot 48 havi, illetőleg az
e)	az 5 000 000 forintot meghaladó különbözet esetén 60 havi egyenlő részletben, minden
hónap 20. napjáig késedelmi pótlék mentesen kell megfizetni. A fizetendő adó első részlete az
önellenőrzési bevallás benyújtását követő hónap 20-án esedékes, ezt követően minden további
részlet esedékessége a tárgyhó 20. napjához igazodik.
(3)	Az adókülönbözetet - a magánszemély által fizetett jövedelemadót, egészségügyi
hozzájárulást és járulékot kivéve - a kerekítés általános szabályainak alkalmazásával ezer
forintra kerekített összegben kell havonként megfizetni. Az adókülönbözet teljes összegének
hiánytalan megfizetése a kerekítésekből adódó eltérés utolsó havi részlet összegénél történő
számításba vételével biztosítható.
(4)	Az adózó az (1) bekezdés szerint helyesbített adókülönbözetet az önellenőrzési
bevallással egyidejűleg, egy összegben is megfizetheti.
(5)	A fizetési kötelezettséget a részletfizetési kedvezmény alkalmazásával havi
részletekben vagy egy összegben a Magyar Államkincstárnál megnyitott, az Adó- és Pénzügyi
Ellenőrzési Hivatal nevén vezetett adóbeszedési számlára kell teljesíteni, melynek
elnevezéséről és számlaszámáról az állami adóhatóság közleményben ad tájékoztatást.
(6)	Ha az adózó az esedékes részletek befizetését nem teljesíti, a kedvezmény érvényét
veszti, és a tartozás járulékaival együtt - ideértve az önellenőrzési pótlékot is - egy összegben
válik esedékessé.
229.	§ (1) A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 36. §-a (2) bekezdésének c)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A Vám- és Pénzügyőrség végzi a nyomozást a következő bűncselekmények miatt:]
„c) jogosulatlan gazdasági előny megszerzése (Btk. 288. §), a számvitel rendjének
megsértése (Btk. 289. §), csődbűntett (Btk. 290. §), hitelező jogtalan előnyben részesítése
(Btk. 291. §), adócsalás (Btk. 310. §), munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás
(Btk. 310/A. §), az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése (Btk. 314. §), az
adóra, járulékra, vagy költségvetési támogatásra elkövetett csalás (Btk. 318. §),”
(2)	E törvénynek a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 36. §-a (2)
bekezdésének c) pontját módosító rendelkezése 2006. szeptember 15-én lép hatályba.
(3)	E törvénynek a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 36. §-a (2)
bekezdésének c) pontját módosító rendelkezését a 2006. szeptember 15. napját követően
indult eljárásokban kell alkalmazni.
93
230.	§ (1) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és
végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet 26. §-ának b) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
[A Btk. 310-310/A. §-ának alkalmazása szempontjából adóval egy tekintet alá esik]
„b) a társadalombiztosítási járulék, a táppénz-hozzájárulás, az egészségügyi szolgáltatási
járulék, az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, illetve a magán-nyugdíjpénztári
tagdíj, az egészségügyi hozzájárulás, az egyszerűsített közteherfizetési hozzájárulás, továbbá
a Munkaerőpiaci Alapba fizetendő munkaadói és munkavállalói járulék, a vállalkozói járulék,
valamint a rehabilitációs és a szakképzési hozzájárulás.”
(2) E törvénynek a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény
hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendeletet módosító
rendelkezése 2006. szeptember 1-jén lép hatályba.
231.	§ (1) A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végrehajtásról szóló 2006.
évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 24. § (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[24. § (1) A cégjegyzék valamennyi cég esetében tartalmazza]
„i) a cég adószámát, valamint statisztikai számjelét, továbbá ha a cég adószáma
alkalmazását felfüggesztették vagy azt törölték, akkor a felfüggesztést, a felfüggesztés
megszüntetését, a törlést, illetve a törlés megszüntetését, továbbá az ezt elrendelő határozat
jogerőre emelkedésének napját,”
(2)	A Ctv. 24. §-a új (5) bekezdéssel egészül ki, és ezzel egyidejűleg a jelenlegi (5)
bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
„(5) A cégbíróság az adóhatóság értesítése alapján, hivatalból jegyzi be a cég adószáma
alkalmazásának felfüggesztését, törlését, a felfüggesztés megszüntetését, illetve a törlés
megszüntetését, továbbá az ezt elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napját.”
(3)	A Ctv. 25. §-ának m) pontja helyébe a következő szöveg lép:
[25. § A cégjegyzék szükség szerint, valamennyi cég esetében tartalmazza]
„m) a cég közösségi adószámát, továbbá ha a cég közösségi adószáma alkalmazását
felfüggesztették vagy azt törölték, akkor a felfüggesztést, a felfüggesztés megszüntetését, a
törlést, illetve a törlés megszüntetését, továbbá az ezt elrendelő határozat jogerőre
emelkedésének napját,”
(4)	A Ctv. 25. §-a új (2) bekezdéssel egészül ki, és ezzel egyidejűleg a § jelenlegi
szövegének számozása (1) bekezdésre változik:
„(2) A cégbíróság az adóhatóság értesítése alapján, hivatalból jegyzi be a cég közösségi
adószáma alkalmazásának felfüggesztését, törlését, a felfüggesztés megszüntetését, illetve a
törlés megszüntetését, továbbá az ezt elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napját.”
(5)	E törvénynek a cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról
szóló 2006. évi V. törvény 24. §-át és 25. §-át módosító rendelkezése 2006. szeptember 15-én
lép hatályba.
(6)	E törvénynek a cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról
szóló 2006. évi V. törvény 24. §-át és 25. §-át módosító rendelkezését azokban a 2006.
szeptember 15. napját követően indult eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben az adószám
alkalmazása felfüggesztésére okot adó körülmény e napot követően következett be.
94
232.	§ (1) Az APEH törvény 2. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg
a jelenlegi (3)-(8) bekezdések számozása (4)-(9) bekezdésekre változik:
„(3) Az APEH végzi a szerencsejáték szervezéssel kapcsolatos engedélyezési,
nyilvántartási, továbbá az engedélyben foglaltak és a szerencsejáték szervezéséről szóló
törvény, a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény, valamint a
hatályos jogszabályok rendelkezései betartásával kapcsolatos ellenőrzési feladatokat.”
(2)	Az APEH törvény 3. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az APEH területi szervei
a)	a Főváros és Pest megye területén az APEH Közép-magyarországi Regionális
Igazgatósága,
b)	Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megye területén az APEH Észak-
magyarországi Regionális Igazgatósága,
c)	Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén az
APEH Észak-alföldi Regionális Igazgatósága,
d)	Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye területén az APEH Dél-alföldi Regionális
Igazgatósága,
e)	Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megye területén az APEH a Nyugat-dunántúli
Regionális Igazgatósága,
f)	Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megye területén az APEH Közép-dunántúli
Regionális Igazgatósága,
g)	Baranya, Somogy, Tolna megye területén az APEH Dél-dunántúli Regionális
Igazgatósága.”
233.	§ (1) Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz
kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény (a
továbbiakban: Alk. tv.) 5. § (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A kiállító a tárgyévet követő év március 31-éig az állami adóhatóságnak
elektronikus úton szolgáltat adatot mindazon munkavállalókról, akik az AM könyvet
kiváltották. Az adatszolgáltatásnak tartalmaznia kell a munkavállaló nevét, adóazonosító jelét,
születési helyét, idejét, lakóhelyét és anyja születési nevét, valamint azok esetében, akiknek az
igazolást kiadta az igazolás szerinti adóköteles jövedelmét és megfizetett adóelőlegét.”
(2)	Az Alk. tv. 6. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az AM könyv első oldala a munkavállaló személyi adatait (név, születési név, anyja
születési neve, születési hely és idő), TAJ-számát tartalmazza, mely adatokat a kiállító szerv
személyi azonosításra alkalmas hatósági igazolvány, illetve TAJ-számot tartalmazó hatósági
igazolvány alapján állít ki. Magyarországon lakóhellyel, illetve tartózkodási hellyel nem
rendelkező munkavállaló esetén az AM könyv kiadásával egyidejűleg a munkaügyi
kirendeltség megkeresi az illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárt a TAJ-
szám, illetőleg az illetékes első fokú állami adóhatóságot az adóazonosító jel kiadása
érdekében. A TAJ-szám kiadásáról szóló értesítésnek a munkaügyi kirendeltség részére
történő kézbesítésétől számított 8 napon belül a kirendeltség írásban felszólítja a
munkavállalót az AM könyv bemutatására a TAJ-szám bejegyzése céljából. A munkavállaló
az értesítés kézbesítésétől számított 8 napon belül köteles a felszólításnak eleget tenni.”
234.	§ (1) E törvénynek az adózás rendjéről szóló törvény egyes rendelkezéseinek
alkalmazásáról és módosításáról, valamint egyes adótörvények módosításáról szóló 2005. évi
95
CLXIII. törvényt (a továbbiakban: Artmód.) módosító rendelkezései a kihirdetés napján
lépnek hatályba.
(2)	Az Artmód. 1. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A (2) bekezdésben meghatározott körbe nem tartozó adózó a 2006. évben
regisztráltathatja magát annak érdekében, hogy az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott
bevallási és adatszolgáltatási kötelezettséget önként választva, a regisztrációt követő hónap
12. napjától elektronikus úton a külön jogszabályban meghatározott módon és technikai
feltételekkel a teljesíthesse. Az adózó az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallási
kötelezettség választásáról a regisztrációt követő 8 napon belül bejelentést tesz az állami
adóhatósághoz. A kötelezettség teljesítését választó adózó regisztrációs kötelezettsége
teljesítésének minősül, ha az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallási és
adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére állandó meghatalmazást vagy megbízást ad, és az
állandó meghatalmazással vagy megbízással rendelkező képviselője a meghatalmazás vagy
megbízás keltét követő 8 napon belül bejelenti az állami adóhatósághoz az általa képviselt
adózó nevét, elnevezését és adóazonosító számát. Az Art. 31. § (2) bekezdésében
meghatározott bevallás teljesítésére irányuló választás nem vonható vissza.”
(3)	Az Artmód. 1. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A (2)-(3) bekezdésben nem említett adózó - a jogi személyiséggel nem rendelkező
egyéb szervezet és a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő, a Tbj. 4. § b) pontja
szerinti egyéni vállalkozó kivételével - a 2006. évről 2007. január 31-éig az Art. 31. § (2)
bekezdésében meghatározott adattartalommal elektronikus úton havi bontásban bevallást,
valamint összesített adatszolgáltatást teljesít az állami adóhatóság részére. A 2006. évre
vonatkozó, az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott adattartalommal, elektronikus úton,
havi bontásban teljesítendő bevallási, valamint összesített adatszolgáltatási kötelezettségének
a)	a jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet 2007. február 5. napjáig,
b)	a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó 2007. február 10. napjáig
tesz eleget.”
(4)	Az Artmód. 1. § (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallás benyújtására 2006. negyedik
hónapjától kötelezett 2006. negyedik hónapjától, az azt választó adózó a regisztrációját követő
hónap első napjától valamennyi bevallási, illetve adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus
úton teljesíti, függetlenül attól, hogy az mely időszakra vonatkozik.”
235.	§ Az APEH területi szervei (regionális igazgatóságai) - az APEH törvény 3. § (2)
bekezdésének megfelelően - az átvett vagyoni jogok, kötelezettségek, továbbá munkáltatói
jogok gyakorlása, kötelezettségek teljesítése tekintetében az APEH fővárosi és megyei
igazgatóságainak jogutódai.
236.	§ (1) A Szerencsejáték Felügyelet megszűnik, ezzel egyidejűleg feladatai ellátását az
APEH Központi Hivatala, illetőleg regionális igazgatóságai átveszik és végzik.
(2)	Az APEH a szerencsejáték szervezéssel kapcsolatos feladatai ellátása során a
szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény szerint jár el, az abban
meghatározott feladatokat az APEH köztisztviselője végzi.
(3)	Ahol jogszabály a Szerencsejáték Felügyeletről (SZF), az SZF székhelyén működtetett
Központi Ügyfélszolgálati Irodáról, vagy az SZF központjáról, illetőleg területi
96
felügyelőségről rendelkezik, az alatt 2007. január 1-jétől az APEH Központi Hivatalát,
illetőleg regionális igazgatóságait kell érteni.
(4)	Az APEH a Szerencsejáték Felügyelet általános jogutódja a Szerencsejáték Felügyelet
feladatai, továbbá a Szerencsejáték Felügyeletet érintő vagyoni jogok és kötelezettségek,
valamint a Szerencsejáték Felügyelet alkalmazottai (munkavállalói) feletti munkáltatói jogok
gyakorlása és kötelezettségek teljesítése tekintetében.
(5)	Az APEH szerencsejáték szervezéssel összefüggő feladatai elvégzéséhez szükséges
vagyont a Szerencsejáték Felügyelet vagyonából kell biztosítani.
237.	§ (1) A Fővárosi Illetékhivatal és a megyei illetékhivatalok megszűnnek, ezzel
egyidejűleg az illetékhivatalok feladatai ellátását az APEH Központi Hivatala, illetőleg
regionális igazgatóságai átveszik és végzik.
(2)	Az illetékügyekkel összefüggő, törvényben meghatározott feladatokat az APEH
köztisztviselője végzi.
(3)	Ahol jogszabály illetékhivatalt említ, azon 2007. január 1-jétől az APEH regionális
igazgatóságát, ahol Fővárosi illetékhivatalt említ, azon 2007. január 1-jétől az APEH a
Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságát kell érteni. Ahol jogszabály illetékhivatal
vezetőjéről, alkalmazottjáról rendelkezik 2007. január 1-jétől a Közép-magyarországi
Regionális Igazgatóság vezetőjét, illetőleg a regionális igazgatóság vezetőjét, valamint az
APEH köztisztviselőjét kell érteni.
(4)	Az APEH az illetékhivatalok általános jogutódja, az illetékhivatalok feladatai, továbbá
az illetékhivatalok alkalmazásában állók feletti munkáltatói jogok gyakorlása és
kötelezettségek teljesítése, valamint az illetékhivatalok alkalmazottai közszolgálati
jogviszonyának fennállása tekintetében.
(5)	Az illetékügyekkel összefüggő feladatok elvégzését szolgáló vagyon az állami
adóhatóság ingyenes használatába kerül.
238.	§ Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításáról szóló 2005. évi
LXXXV. törvény 36. § (3) bekezdése nem lép hatályba.
239.	§ (1) A Tbj., az Eho., az Flt. és az 1992. évi LXXXIV. törvény e törvénnyel
megállapított rendelkezései - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - 2006. szeptember 1-
jén lépnek hatályba.
(2)	2007. január 1-jével lép hatályba a Tbj. e törvénnyel megállapított 4. § r) pontjának 1.
alpontja, w) pontja, 5. §-a (1) bekezdésének i) pontja, 10. §-ának (3) bekezdése, 24. §-ának (3)
bekezdése, 26. §-ának (3) és (5) bekezdése, 30. §-a, 30/A. §-a, 44. §-ának (1) bekezdése, 50.
§-a, továbbá e § (8) bekezdése.
(3)	2006. szeptember 1-jével
a)	a Tbj. 4. §-a f) pontjának 3. alpontja a „nyugdíjjárulék” után a „(tagdíj) ” szövegrésszel,
r) pontjának 1. alpontja „ az adózás rendjéről szóló törvény 88. §-ának (5) bekezdésében
meghatározott feladatkörében a Vám- és Pénzügyőrség és területi szervei, ” szövegrésszel
egészül ki, a 5. §-a (1) bekezdése b) pontjának „vagy vállalkozási jellegű jogviszony
keretében személyesen történik” szövegrésze helyébe a „ , vállalkozási vagy megbízási
jogviszony keretében személyesen közreműködik” szövegrész lép, g) pontjának zárójeles
szövegrésze a felsorolás előtt kiegészül a „különösen a” szövegrésszel, a „minimálbér” után
„(a továbbiakban: minimálbér)” szövegrésszel, (2) bekezdése a „gazdálkodó szervezet
választott tisztségviselője;” szövegrész után kiegészül a „gazdasági társaság vezető
97
tisztségviselője,” szövegrésszel, 21. §-ának bevezető mondata a „nyugdíjjárulék’ szövegrész
után a „(tagdíj)” szövegrésszel egészül ki, 24. §-a (2) bekezdése a „ nyugdíjjárulékot” után a
„(tagdíjat)” szövegrésszel egészül ki, 29. §-a (7) bekezdésének „nyugdíjjárulékot”
szövegrésze kiegészül a „(tagdíjat)” szövegrésszel, „(6) bekezdésben” szövegrésze helyébe a
„31. § (4) bekezdésében” szövegrész lép, 34. § (1) bekezdése a) pontjának „az 5. § és 13. § a)
pontjában” szövegrésze helyébe „az 5. §-ban” szövegrész lép, 47. §-a (4) bekezdésének
„2006.” évre vonatkozó jelölése „2007.” évre változik, 50. §-a (1) bekezdésének a „ ,
baleseti járulékról” szövegrésze helyébe a „ - társas vállalkozás az egészségügyi
szolgáltatási járulékról -” szövegrész lép, 52. §-a (4) bekezdése a „minimálbér” szövegrész
után kiegészül a „kétszeresének összege” szövegrésszel,
b)	az Eho. 6. §-a (3) bekezdése d) pontjának „ha a választott” szövegrésze helyébe a
„gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének társasági jogi jogviszonya, ha a” szövegrész
lép, 11. §-a (8) bekezdésének első mondata „az adóelőleg” szövegrész után kiegészül a „ ,
illetőleg a különadó” szövegrésszel,
c)	a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a
továbbiakban: Ebtv.) 39/A. §-a (1) bekezdésének, 42. §-a (3) bekezdésének, 42/D. §-a (3)
bekezdésének, 43. §-a (1) bekezdésének, 48. §-a (2) bekezdésének, 49. §-a (1) bekezdése b)
pontjának és (2) bekezdésének „ egészségbiztosítási járulék” szövegrésze helyébe „pénzbeli
egészségbiztosítási járulék” szövegrész, 55. §-a (7) bekezdésének „egészségbiztosítási
járulékalapját” szövegrésze helyébe „pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot” szövegrész,
„egészségbiztosítási járulékfizetésre” szövegrésze helyébe „pénzbeli egészségbiztosítási
járulék fizetésére” szövegrész, (9) bekezdésének „egészségbiztosítási járulékot” szövegrésze
helyébe „pénzbeli egészségbiztosítási járulékot” szövegrész, 56. §-a (2) bekezdésének
„Egészségbiztosítási járulék” szövegrésze helyébe „Pénzbeli egészségbiztosítási járulék”
szövegrész, „ a foglalkoztató (egyéni vállalkozó) egészségbiztosítási járulékot vagy baleseti
járulékot” szövegrésze helyébe „ a foglalkoztató, az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozás
pénzbeli egészségbiztosítási járulékot vagy egészségügyi szolgáltatási járulékot” szövegrész
lép.
(4)	2007. január 1-jével a Tbj. 34. §-a (1) bekezdésének „26,5 százalék” szövegrésze
helyébe „29,5 százalék” szövegrész, (5) bekezdése „2003. január 1-jétől 26, 5 százalék’
szövegrésze helyébe „29,5 százalék’ szövegrész lép.
(5)	Hatályát veszti
a)	2006. szeptember 1-jével
aa)	a Tbj. 4. §-a r) pontjának 3. alpontjában a 34. § „(3)” bekezdésre történő hivatkozás, 5.
§-a (1) bekezdése a) pontjának „tartalékos katona, az” szövegrésze, g) pontjának „jellegű”
szövegrésze, 9. §-a (3) bekezdésének „ , illetőleg a katonai szolgálat teljesítését”
szövegrésze, 16. §-a (1) bekezdése k) pontjának „tárgyév első napján érvényes” szövegrésze,
s) pontjának a „tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes” szövegrésze, 19. §-ának
(6)	bekezdése, 29. §-ának (6) bekezdése, 29/A. §-a (3) bekezdésének „(minimálbérnél)”
szövegrésze, (4) bekezdése, 30. §-a (1) bekezdésének „- a 29. § (6) bekezdése szerinti egyéni
vállalkozó kivételével -” szövegrésze, 36. §-a előtt a „A kiegészítő tevékenységű társas
vállalkozó után fizetendő baleseti járulék” alcím, 37. §-a előtt a „A kiegészítő tevékenységet
folytató egyéni vállalkozók baleseti járuléka” alcím, 38. §-a, 39. §-a előtt az
„Egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett személyek” alcím,
ab)	az Eho. 6. §-a (3) bekezdése c) pontjának „jellegű” szövegrésze,
ac)	az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények
módosításáról szóló 2005. évi CXIX. törvény 202. § (2) bekezdésének c) pontja,
98
b)	2007. január 1-jével a Tbj. 4. §-a r) pontja 3. alpontjának „ , a 44. § (3) bekezdésének”
szövegrésze, 4. alpontja, 16. §-a (1) bekezdésének t) pontja, (3) bekezdésének „és t)”
szövegrésze, 24. §-ának (5)-(7) bekezdése, 28. §-a (2) bekezdésének második mondata, 29. §-
a (5) bekezdésének második mondata, 39. § (2) bekezdésében a „-t)” pontra való hivatkozás,
44. §-ának (2) és (5) bekezdése, 51-51/B. §-a.
(6)	2006. január 1-jétől visszamenőlegesen
a)	alkalmazható a Tbj. e törvénnyel megállapított 30. §-ának (2) bekezdése és 50. §-ának
(3)	bekezdése,
b)	kell alkalmazni a Tbj. e törvénnyel megállapított Tbj. 31. §-ának (4) bekezdését.
(7)	Az e törvény Tbj.-t, Eho.-t, Flt.-t és Ebtv.-t módosító rendelkezéseit a hatálybalépést
követő időszakra kifizetett (juttatott, elszámolt) jövedelmekre kell alkalmazni.
(8)	Az e törvénnyel beiktatott Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján a
mezőgazdasági őstermelő akkor válik biztosítottá, ha a reá irányadó nyugdíjkorhatárig
hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együttesen legalább 20 év. Ennek
megállapítása érdekében a mezőgazdasági őstermelő a Tny. 68. §-ában foglaltak szerint
életkortól függetlenül kérheti a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervtől szolgálati idejének
kiszámítását.
(9)	A Tbj. 50/A. §-ában meghatározott bejelentést a tagdíj vonatkozásában 2006. évre
vonatkozóan a magánnyugdíjpénztárhoz kell teljesíteni.
240.	§ (1) Az Öpt. e törvénnyel megállapított 12. § (9) és (10) bekezdése, valamint az
Mpt. e törvénnyel megállapított 10. § (1) bekezdése, 20/A. §-a, 26. § (6) bekezdése, és 110. §
(2) bekezdésének h) pontja a kihirdetést követő 5. napon lép hatályba, ezzel egyidejűleg az
Mpt 18. § (2) bekezdés e) pontja hatályát veszti.
(2)	Az Öpt. e törvénnyel megállapított 2. § (6) bekezdése, (7) bekezdésének c)-d) pontja,
50/A. §-a, 51/A. §-a, valamint a 78. § (1) bekezdése 2007. június 1-jén lép hatályba.
(3)	Az Öpt. e törvénnyel megállapított 10. § (1) bekezdésének b) pontját, 17. § (2)
bekezdését, 40. § (3) bekezdését, 50. §-át, 64. § (1) bekezdésének c) pontját a pénztáraknak
2007.	május 31 -ét követően kell kötelezően alkalmazniuk. 2007. május 31 -ét megelőzően e
rendelkezések tekintetében - amennyibe a pénztár ezek mindegyikét nem alkalmazza - a
2006. december 31-én hatályos szabályok az irányadók.
(4)	Az Mpt. e törvénnyel megállapított 18. §-át és 20/A. §-át az e törvény hatálybalépését
megelőzően még el nem bírált tevékenységiengedély-kérelmek elbírálásánál is alkalmazni
kell.
(5)	A pénztáraknak az Mpt. e törvénnyel megállapított 68/A-68/C. §-ában foglaltakat
2008.	december 31 -ét követően kell kötelezően alkalmazniuk. Amennyiben a pénztár 2009.
január 1-jét megelőzően bevezeti a választható portfoliót biztosító rendszert, a 68/A-68/C. §-
ok rendelkezéseinek mindegyikét alkalmazni köteles.
(6)	Az Öpt. e törvénnyel megállapított 49. § (2) bekezdésének, valamint az Mpt. e
törvénnyel megállapított 74. § (4) bekezdésének rendelkezéseit csak a hatálybalépést
követően megkötött szerződésekre, illetve a korábban megkötött szerződések módosítása
esetén kell alkalmazni.
(7)	E törvény hatálybalépését követő negyedév végén a magánnyugdíjpénztár köteles a
hozamkiegyenlítési tartalékában lévő összeget a fedezeti tartalékba átcsoportosítani. A tagok
99
egyéni számlái és a szolgáltatási tartalékok javára történő átcsoportosítást a negyedév végi,
hozamjóváírás utáni egyenlegek figyelembevételével kell elvégezni.
241.	§ E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a)	az Öpt. 37. § (4) bekezdése, a 41. § (2) bekezdés d) pontjában az „a 63. §-banfoglaltak
szerint” szövegrész, a 47/B. § (2) bekezdése;
b)	az Mpt. 4. § (2) bekezdésének m) pontja, a 63. § (2)-(8) bekezdése, a 66. § (5)
bekezdésének d) pontja, a 72. § (2) bekezdésében a „hozamkiegyenlítő,” a 89. § (3)
bekezdésének c) pontjában az „,illetve hozamkiegyenlítési” szövegrész, a 106. § (1)
bekezdésénekf) pontja, valamint a 134. § (1) bekezdése b) pontjában ,,a hozamelvárásra,”
szövegrész.
242.	§ E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a)	az Öpt. 1. § (3) bekezdésében a „biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről
szóló 1995. évi XCVI. törvényben” szövegrész helyébe a „biztosítókról és a biztosítási
tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvényben” szövegrész lép, a 17. § (2) bekezdése a
„pénztártagság egészének” szövegrészt követően kiegészül „, az 50. § (1) bekezdésében
meghatározott szolgáltatási tartalék javára” szövegrésszel, a 20/A. § (1) bekezdésében „a
vezető tisztségviselők, illetve az ügyvezető (helyettes ügyvezető) személyében, továbbá a 64. §
(1) bekezdésében meghatározott személyekben” szövegrész helyébe „a bevételek tartalékok
közötti megosztásának arányában, a vezető tisztségviselők, illetve az ügyvezető (helyettes
ügyvezető) személyében” szövegrész lép, a 40. § (3) bekezdésében a „Járadékszolgáltatást is
nyújtó pénztárnak” szövegrész helyébe a „Járadékszolgáltatást is nyújtó nyugdíjpénztárnak,
valamint közösségi szolgáltatást nyújtó önsegélyező pénztárnak” szövegrész lép, az 56. § (1)
bekezdésének g) pontjában a „az internetes honlappal nem rendelkező pénztárak” szövegrész
helyébe „a pénztárak” szövegrész lép, a 78. § (1) bekezdésében a „szolgáltatásokra, ezek
nyújtására” szövegrész helyébe a „szolgáltatások nyújtására, ezek szakmai szabályaira”
szövegrész lép;
b)	az Mpt. 22.§ (4) bekezdésének második mondata az „elfogadottnak” szövegrészt
követően kiegészül a „(záradékoltnak)” szövegrésszel, a 39. § (2) bekezdésében „a
nyilvánosságra hozatal szabályai szerint legalább egy országos lapban meg kell jelentetni. ”
szövegrész helyébe „a tárgyévet követő év június 30-áig a beszámoló könyvvizsgálói
záradékával együtt a Pénzügyi Közlönyben közzé kell tenni. ” szövegrész lép, a 40. § (8)
bekezdése a „pályázat útján” szövegrészt megelőzően kiegészül a „nyílt” szövegrésszel, 55.
§ (1) bekezdésében „a kétévenkénti ellenőrzés” szövegrész helyébe „az ellenőrzés”
szövegrész lép.
243.	§ (1) E törvénynek az Szjtv-t módosító rendelkezései a kihirdetését követő 15. napon
lépnek hatályba.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti hatálybalépéssel egyidejűleg az Szjtv. 2. §-ának (6)
bekezdésében a „távközlési eszközök és rendszerek” szövegrész helyébe a „hírközlő eszköz
és rendszer” szövegrész lép, az Szjtv. 2. §-a (6) bekezdésének a) pontjában a „távközlési
eszközökön és rendszereken” szövegrész helyébe a „hírközlő eszközön és rendszeren”
szövegrész lép.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti hatálybalépéssel egyidejűleg az Szjtv. 13. § (1) bekezdés e) és
f)	pontja, az Szjtv. 12. §-a (3) bekezdésének c) pontjában az „és j)” szövegrész, valamint az
adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról
szóló 2003. évi XCI. törvény 229. § (1) bekezdése hatályát veszti.
100
(4)	A szervező az elektronikus kaszinóra előírt feltételeknek megfelelő I. kategóriába
sorolt engedéllyel rendelkező játéktermére az SZF-től kérheti az elektronikus kaszinó-
engedély kiállítását. Az elektronikus kaszinó engedély felvételét követő 8 napon belül köteles
a korábbi I. kategóriába sorolt játékterem-engedélyt az SZF részére leadni.
244.	§ E törvénynek a Kt. 5/C. §-ának (1) és (2) bekezdéseit módosító rendelkezései
2006.	szeptember 1-jén lépnek hatályba.
245.	§ Ez a törvény a következő uniós jogi aktusnak történő megfelelést szolgálja:
a)	a Tanács 77/388/EGK hatodik irányelve (1977. május 17.) a tagállamok forgalmi adóra
vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról (közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes
adóalap-megállapítás), 17. cikk (6) bekezdés (a törvény 49. §-a);
b)	a Tanács 92/83/EGK irányelve (1992. október 19.) az alkohol és alkoholtartalmú italok
jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról, 20. cikk (a törvény 66. §-a).
101
1. számú melléklet a 2006. évi ... törvényhez
1.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 4.7. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:/
„4.7. kormányrendeletben szabályozott feltételek alapján két- és többoldalú nemzetközi
oktatási együttműködési megállapodás keretében az oktatási és kulturális miniszter által a
Magyar Ösztöndíj Bizottság vagy a Magyar Ösztöndíj Bizottság Irodája javaslatára
adományozott ösztöndíj, egyéb juttatás, valamint a külföldiek magyarországi, és a magyarok
külföldi felsőfokú tanulmányainak egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet alapján külföldi
felsőoktatási intézményben tanuló hallgató, külföldi hallgató, vagy külföldi oktató, kutató
részére folyósított juttatás, nyújtott kedvezmény;”
2.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 6.5. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:/
„6.5. az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár (ide nem értve az önkéntes kölcsönös
nyugdíjpénztárat) törvényben meghatározott kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatása,
illetve törvényben meghatározott kiegészítő önsegélyező szolgáltatása;”
3.	Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.3. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A természetbeni juttatások közül adómentes:/
„8.3. az ugyanazon belföldi illetőségű magánszemélynek ingyenesen vagy
kedvezményesen a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott névre szóló üdülési
csekk (a továbbiakban üdülési csekk) formájában, legfeljebb évente az adóév első napján
érvényes havi minimálbér összegét meg nem haladó értékben juttatott bevétel, feltéve, hogy a
juttatást
a)	a munkáltató a munkavállalójának, a vele közös háztartásban élő közeli
hozzátartozójának, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozójának, valamint a szakképző
iskolai tanulónak, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak, továbbá - ha a
volt munkáltató vagy annak jogutódja a juttató - a nyugdíjban részesülő magánszemélynek és
a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának;
b)	a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány pályázat alapján a szociálisan rászorulónak
nyújtja, és feltéve, hogy az üdülési csekk kizárólag üdülési és ahhoz kapcsolódó étkezési
szolgáltatásra váltható be;”
4.	Az Szja tv. 1. számú melléklete 8.19. alpontjának a) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
„a) a szakszervezet által a tagjának, nyugdíjas tagjának, az említett személlyel közös
háztartásban élő közeli hozzátartozónak, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli
hozzátartozójának, továbbá a munkáltató által a munkavállalójának, a vele közös háztartásban
élő közeli hozzátartozójának, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozójának, valamint a
szakképző iskolai tanulónak, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak,
továbbá - ha a volt munkáltató vagy annak jogutódja a juttató - a nyugdíjban részesülő
magánszemélynek és vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának adott termék,
szolgáltatás, illetve az ezekre szóló utalvány értékéből - a juttatási alkalmak számától
függetlenül - évente az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékát meg nem
haladó rész; az adómentes juttatást a kifizető (szakszervezet, munkáltató) csekély értékű
ajándékként tartja nyilván,”
102
2.	számú melléklet a 2006. évi ... törvényhez
/Az értékcsökkenési leírás szabályairól/
A Tao. 1. számú mellékletének 14. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„14. Az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózó a korábban még
használatba nem vett, a műszaki gépek, berendezések és a - személygépkocsi kivételével - a
járművek között nyilvántartott tárgyi eszköz üzembe helyezése adóévében a bekerülési érték
100 százalékának megfelelő értékcsökkenési leírást érvényesíthet, amennyiben a tárgyi
eszközt a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló kormányrendelet
szerint a területfejlesztés szempontjából leghátrányosabb helyzetű 48 kistérség
valamelyikében helyezi üzembe. A tárgyi eszköz adózás előtti eredmény csökkentéseként
figyelembe vett bekerülési értékének 1 százaléka, jármű esetében 3 százaléka az állami
támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában
a)	az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, vagy az
adózó döntése szerint
b)	az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami
támogatásra történő alkalmazásáról szóló 70/2001/EK rendelet 4. cikkében foglaltakkal
összhangban vehető igénybe.”
103
3.	számú melléklet a 2006. évi ... törvényhez
A Tao. 3. számú mellékletének A) fejezete a következő 11-12. ponttal egészül ki:
/A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység
érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:/
„11. A gazdasági társaságokról szóló törvényben előírt saját tőke jegyzett tőke arány, vagy
a veszteség fedezetét szolgáló tőkeemelés révén szerzett tulajdoni részesedésre elszámolt
értékvesztés.
12.	A külön törvényben előírt, a házipénztár egyenleggel összefüggésben az eredmény
terhére elszámolt különadó.”
104
4. számú melléklet a 2006. évi ... törvényhez
1.	A Tao. 5. számú mellékletének 3., 4., és 5., pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
/A társasági adóalanynak nem minősülő szervezetek/
„3. a kizárólag a fogvatartottak foglalkoztatása céljából létesített közhasznú társaság,
illetve a tevékenységét folytató közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági
társaság,
4.	a Tartalék Gazdálkodási Közhasznú Társaság, illetve a tevékenységét folytató
közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság,
5.	a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaság, illetve
a tevékenységét folytató közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság,”
2.	A Tao. 5. számú melléklete a következő 13. ponttal egészül ki:
/A társasági adóalanynak nem minősülő szervezetek/
„13. a költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény (ideértve az általa
létrehozott intézményt is) és diákotthon,”
3.	A Tao. 5. számú melléklete a következő 14. ponttal egészül ki:
/A társasági adóalanynak nem minősülő szervezetek/
„14. az UEFA, továbbá kizárólag az UEFA EURÓ 2012 Labdarugó Európa-bajnokság
rendezésével kapcsolatos feladatot ellátó társaság vagy külföldi vállalkozó.”
105
5. számú melléklet a 2006. évi ... törvényhez
1.	A Tao. 6. számú mellékletének címe a következőre változik:
„Alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet, köztestület, lakásszövetkezet, közhasznú
társaság, szociális szövetkezet és felsőoktatási intézmény által végzett kedvezményezett
tevékenységek”
2.	A Tao. 6. számú melléklete a következő E) fejezettel egészül ki:
„E)
Közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság és szociális szövetkezet
kedvezményezett tevékenysége
A közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság és a szociális
szövetkezet 1. § (1) bekezdése szerinti jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy ezt
eredményező gazdasági tevékenységéből e törvény alkalmazásában nem minősül vállalkozási
tevékenységnek:
1.	a közhasznú tevékenységből származó bevételnek az a része, amely a társadalmi közös
szükséglet kielégítéséért felelős szervvel - helyi önkormányzattal vagy a költségvetési
törvényben meghatározott fejezettel, illetve a fejezeten belül önálló költségvetéssel
rendelkező intézménnyel - folyamatos szolgáltatás teljesítésére megkötött, a szolgáltatásért
felszámítható díj mértékét és a díj változtatásának feltételeit is tartalmazó szerződés alapján
folytatott tevékenységből származik;
2.	az 1. pont szerinti tevékenységhez kapott támogatás, juttatás;
3.	a szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba való elhelyezése után a hitelintézettől, az
értékpapír kibocsátójától kapott kamatnak, illetve az állam által kibocsátott értékpapír
hozamának olyan része, amelyet a közhasznú tevékenység bevétele az összes bevételben
képvisel azzal, hogy a bevételt mindkét esetben e kamat és hozam nélkül kell számításba
venni.”
106
6. számú melléklet a 2006. évi ... törvényhez
1.	Az Art. 1. számú melléklet I/A/6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. A tárgyévben végzett, valamely korábbi adóbevallási időszakot érintő önellenőrzés, a
határidőt követően benyújtott bevallás, illetőleg az utólagos adómegállapítás nem érinti a
tárgyévi adóbevallás gyakoriságát.”
2.	Az Art. 1. számú melléklet I/B/3/a) pontjának ab) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép, egyidejűleg az a) pont a következő új ah) és ai) pontokkal egészül ki:
[Az adóbevallás benyújtására vonatkozó különös rendelkezések
a)	Az általános forgalmi adóról az adófizetésre kötelezett adózónak]
„ab) havonként kell adóbevallást benyújtania, ha a tárgyévet megelőző évben az
elszámolandó adójának éves szinten összesített - vagy annak időarányosan éves szintre
átszámított - összege pozitív előjelű és az 1 millió forintot elérte, továbbá az ah) pont szerinti
adózónak az ah) pontban meghatározott eltérésekkel,”
„ah) havonként kell adóbevallást benyújtania annak az adózónak, aki (amely) az általános
forgalmi adóról szóló törvény szerinti adómentes termékimportot megalapozó közösségi
termékértékesítésen kívül adóalanyiságot keletkeztető termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást
belföldön nem végez azzal, hogy nem kell adóbevallást benyújtani arról a hónapról, melyben
az adózó az e pontban meghatározott termékértékesítést sem végzett.
ai) a tárgyév valamely adóbevallására vonatkozó önellenőrzés, illetőleg az utólagos
adómegállapítás nem érinti a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát.”
3.	Az Art. 1. számú melléklet I/B/3/d) és h) pontjai helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
„d) A közösségi adószámmal rendelkező általános forgalmiadó-alany az adóhatóság által
erre a célra rendszeresített nyomtatványon a negyedévet követő hó 20. napjáig nyilatkozik az
Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalany részére az adott negyedévben
teljesített termékértékesítésről - ideértve azt az esetet is, amikor az import adójogi megbízott
az importáló helyett, de a saját nevében tesz bevallást az importáló által teljesített
termékértékesítésről -, az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól
megvalósított termékbeszerzésről, a vevő, illetve az eladó közösségi adószámáról, valamint az
általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott európai közösségi területen belül
teljesített termékértékesítés és termékbeszerzés általános forgalmi adó nélkül számított
ellenértékéről (összesítő nyilatkozat). Az összesítő nyilatkozat a jogkövetkezmények
szempontjából bevallásnak minősül. Nem kell nyilatkozatot tenni arról a negyedévről,
amelyben az általános forgalmiadó-alany közösségi kereskedelmet nem folytatott.”
„h) Az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett kiegészítő tevékenységet
folytató egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltatási járulékot évente, a
személyijövedelemadó-bevallásában vallja be.”
107
7. számú melléklet a 2006. évi ... törvényhez
1.	Az Art. 2. számú melléklete I.Határidők/5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„5. Járulékok
A)	Természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, valamint nyugdíjjárulék (magán-
nyugdíjpénztári tagdíj, a pénztártag, illetőleg a foglalkoztató által vállalt tagdíj kiegészítés)
a)	A munkáltató az általa levont járulékot (tagdíjat, tagdíj kiegészítést)
az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig,
b)	a kifizető az általa levont járulékot (tagdíjat, tagdíj kiegészítést)
a kifizetés hónapját követő hó 12. napjáig,
c)	a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó a járulékot (tagdíjat, tagdíj kiegészítést)
havonta
a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig
fizeti meg.
B)	Társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási, természetbeni és pénzbeli
egészségbiztosítási) járulék
a)	A munkáltató, a kifizető a járulékot havonta
az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig,
b)	a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó a járulékot havonta
a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig
fizeti meg.
C)	Egészségügyi szolgáltatási járulék
a)	A társas vállalkozás a járulékot havonta
az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig,
b)	a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a járulékot negyedévente
a negyedévet követő hó 12. napjáig
fizeti meg.
D)	A Tbj. 39. §-a alapján fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék
A magánszemély a Tbj. 39. §-ának (2) bekezdése alapján előírt járulékfizetési
kötelezettségét
első ízben a bejelentést követő hónap 12. napjáig,
ezt követően
havonta, a tárgyhót követő hónap 12. napjáig
teljesíti.”
2.	Az Art. 2. számú mellékletének II. pont „Általános rendelkezések” alcímet követő
szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az önkormányzati adóhatóság által nyilvántartott 100 forintot el nem érő adót az
adózónak nem kell megfizetnie, és az önkormányzati adóhatóság a 100 forintot el nem érő
adó-visszatérítést nem utalja ki, és nem tartja nyilván.”
108
8. számú melléklet a 2006. évi ... törvényhez
1.	Az Art. 3. számú melléklete G/2. alpontja a következő új f) ponttal egészül ki:
[2. A Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala a
járműnyilvántartásából, valamint az 1992. évi LXVI. törvény szerinti nyilvántartásból a
január 1-jei állapotnak megfelelő adatokat január 31. napjáig közli a gépjárműadó kivetésére
illetékes települési önkormányzati, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatósággal a
következő tartalommal:]
„f) a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 18. §-ának 3. pontja szerinti
gépkocsi teljesítménye (kW, ennek hiányában LE), gyártási éve.”
2.	Az Art. 3. számú melléklete G/4. pontjának második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Az adatszolgáltatás tartalmazza a kérelmező nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét,
valamint lakcímét (székhelyét), továbbá a jármű fajtáját és rendszámát.”
109
9. számú melléklet a 2006. évi ... törvényhez
Az Mpt. 1. számú mellékletének a helyébe a következő rendelkezés lép:
„A törvényben hivatkozott jogszabályok rövidítései
1.	Áht.: az 1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról;
2.	Átt.: az 1994. évi XXXIX. törvény az árutőzsdéről és az árutőzsdei ügyletekről;
3.	Bat.: az 1991. évi LXIII. törvény a befektetési alapokról;
4.	Bit.: 2003. évi LX. törvény a biztosítókról és biztosítási tevékenységről;
5.	Cstv.: az 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a
végelszámolásról;
6.	Dtv.: az 1995. évi XCV. törvény a devizáról;
7.	Épt.: az 1996. évi CXI. törvény az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési
szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről;
8.	Hpt.: az 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról;
9.	Jbt.: az 1991. évi LX. törvény a Magyar Nemzeti Bankról;
10.	Ktv.: az 1992. évi XXIII. törvény a köztisztviselők jogállásáról;
11.	Öpt.: az 1993. évi XCVI. törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról;
12.	Ptk.: az 1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről;
13.	Tbj.: az 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről;
14.	Tny.: az 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról;
15.	Szja.: az 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról.”
INDOKOLÁS
r	••	* j ••	r	1	r 1	r j r r r 1	r t r j ••	r	•	1 j 1
egyes pénzügyi törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ELSŐ RÉSZ
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ OSZTALÉKADÓT,
VALAMINT AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
I.	Fejezet
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A személyi jövedelemadóról szóló törvényt módosító Javaslat a korábban elfogadott ötéves
adócsökkentési program felfüggesztésével kapcsolatos intézkedéseket, az adóalap
kiszélesítése érdekében szükséges rendelkezéseket, továbbá egyes adózási kiskapuk bezárását
célzó módosításokat tartalmaz. Az intézkedések egy része már 2006. szeptember 1-jétől, más
része pedig 2007. január 1-jétől kerül bevezetésre.
A Javaslat változatlanul érvényben hagyja a 2007. évre meghirdetett adótáblát: eszerint az
adótábla 2007-ben is két sávos, a sávhatár 1,7 millió forint, az adó mértéke 18, illetve 36
százalék. Változatlanok maradnak az adójóváírás szabályai is, az adójóváírás által biztosított
110
adómentesség havi 63 000 forint jövedelemig terjed. Egyidejűleg a Javaslat hatályon kívül
helyezi a 2008-2010. évre elfogadott adótáblákat.
A Javaslat előrehozott intézkedésként tartalmazza a kamatból és a tőzsdei ügyletek
veszteséget meghaladó nyereségéből származó jövedelem adóztatatásával kapcsolatos
rendelkezéseket. Az elmúlt évben elfogadott szabályozás szerint ezeket a jövedelmeket 2007.
január 1-jétől 10 százalékos mértékű adó terhelné úgy, hogy azt nem kellene megfizetni a
kamatból származó és tőzsdei árfolyamnyereségnek számító jövedelemnek az 50 ezer forintot
meghaladó része után, ha a magánszemély kamatból és tőzsdei ügyletből származó összes
jövedelme nem éri el a 250 ezer forintot. A Javaslat az említett jövedelmek adóztatását 2006.
szeptember 1-jétől rendeli el, az adó mértékét 20 százalékban állapítja meg, egyidejűleg
elhagyja az 50 ezer forintot el nem érő ilyen jövedelem adómentességét, tehát a
kamatjövedelmet és a tőzsdei árfolyamnyereséget az első forinttól terheli az adó. A kifizető az
adót forrásadóként a jövedelemszerzés időpontjában vonja le és fizeti meg.
A Javaslat értelmében 2006. szeptember 1-jétől 44 százalékról 54 százalékra nő a
természetbeni juttatásokat terhelő adó mértéke. A módosítás 2007. január 1-jétől a
munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatásokra is vonatkozik.
Természetbeni juttatásként lesz adóköteles 2006. szeptember 1-jétől a cégtelefon magáncélú
használatára tekintettel megszerzett jövedelem. Az adó alapjának megállapításához
választható a magáncélú használat elkülönítése, illetve ennek hiányában a kifizetőt a
telefonszolgáltatással összefüggésben terhelő kiadás 20 százaléka számít bevételnek.
A Javaslat alapján 2007. január 1-jétől módosul a nyugdíj adójogi megítélése. A hatályos
szabályozás szerint a nyugdíjat és a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető baleseti
járadékot nem kell figyelembe venni a jövedelem kiszámításánál, vagyis annak összege
mentes az adó alól és nem befolyásolja a nyugdíj mellett szerzett, összevonás alá eső
jövedelmeket terhelő adó mértékét. Önmagában a nyugdíj adómentessége 2007-ben is
fennmarad, annak összegét azonban adóterhet nem viselő járandóságként figyelembe kell
venni a nyugdíj mellett más összevonandó jövedelmet is szerző magánszemélyek adófizetési
kötelezettségének megállapításánál.
A Javaslat értelmében 2007. január 1-jétől módosul az összevont adóalapba tartozó
jövedelmet terhelő adót csökkentő kedvezmények rendszere. Megszűnik a szellemi
tevékenység kedvezménye, a felnőttképzés és a számítógép-beszerzés kedvezménye. A 2007.
január 1-jét követően felvett lakáscélú hitelek törlesztéséhez adókedvezmény már nem vehető
igénybe, de a korábbi hitelfelvétel alapján megszerzett jogosultság változatlan feltételekkel
érvényesíthető.
2007.	január 1-jétől felsőoktatási tandíj kedvezménye, közcélú adományok kedvezménye,
élet- és nyugdíjbiztosítások kedvezménye, megállapodás alapján fizetett járulék,
magánnyugdíj-pénztári tagdíj, illetve annak kiegészítése címén adókedvezmény csak 3 millió
400 ezer forint éves összevont jövedelem esetén érvényesíthető, az őstermelői kedvezmény
pedig 6 millió forint jövedelemig vehető figyelembe. A négy említett adókedvezmény
együttes összege nem haladhatja meg a 100 ezer forintot.
A Javaslat módosítja egyes jövedelmek adójogi megítélését, illetve megszünteti egyes
bevételek adómentességét vagy pontosítja az adómentesség feltételeit.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
111
A Javaslat módosítja, illetve kiegészíti a törvény 3. §-ában szereplő egyes értelmező
rendelkezéseket.
A Javaslat a 14. §-sal összefüggésben az Szja tv. hatályában új általános meghatározást vezet
be a kamat fogalmára. Eszerint 2007. január 1-jétől kamatnak minősül az adós által a
kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) vagy az igénybe vett kölcsön (elfogadott betét)
használatáért, kockázatáért fizetett, a kölcsönösszeg (a betét) százalékában meghatározott,
időarányosan térített (elszámolt) pénzösszeg vagy egyéb hozadék (pl. nyereménybetét
esetében a nyeremény).
A Javaslat pontosítja az ingó dolog és ingatlan átruházásával összefüggésben felmerülő
értéknövelő beruházások fogalmát.
A Javaslat kiveszi az adóterhet nem viselő járandóságok közül a versenybírónak adott juttatás
adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő részét (alkalmanként 5 ezer, évente 50 ezer
forint).
a 2. §-hoz
A Javaslat 2007. január 1-jétől a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér 20
százalékát meg nem haladó együttes összegben állapítja meg azt a jövedelemnek nem
minősülő bevételt, amelyet a munkáltató az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakba a
magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként fizet.
a 3.§-hoz
A Javaslat pontosítja a magánszemély bevallási kötelezettségével kapcsolatos
rendelkezéseket, különös tekintettel azokra a külön adózó jövedelmekre, amelyek nem
kifizetőtől származnak, és ezért azok adójának megállapítására és befizetésére a
magánszemély köteles.
a 4. §-hoz
A Javaslat újraszabályozza az adóhatósági adómegállapítással kapcsolatos jogokat és
kötelezettségeket. Csak az a magánszemély kérheti nyilatkozatban az adóhatósági
adómegállapítást, akinek az adóév folyamán kizárólag csak munkáltató(k)tól, gazdasági
társaság tagjaként pedig kizárólag a társaság)ok)tól származott olyan jövedelme, amelyet
nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tag
esetében az egyéni számlán jóváírt adóköteles bevétel nem zárja ki a nyilatkozattételt, ha a
jóváírt összeg forrása a munkáltató támogatói adománya. A nyilatkozattétel feltétele, hogy
abban a magánszemély feltüntesse valamennyi munkáltatójának adószámát, illetve, ha
gazdasági társaság tagjaként szerzett jövedelmet, a gazdasági társaság(ok) adószámát, továbbá
önkéntes pénztári tagság esetén az egyéni számlán jóváírt munkáltatói adományt igazoló
pénztár adószámát.
Lényegében változatlanok azok a kizáró esetek, amelyek fennállása esetén a magánszemély
nem tehet adóhatósági adómegállapítást kérő nyilatkozatot. Új kizáró eset, ha a
magánszemély nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot tesz az adója átutalásáról.
A rendelkezések 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba, azokat már a 2006. évre
vonatkozóan megteendő adóhatósági adómegállapítást kérő nyilatkozatokra alkalmazni kell.
az 5. §-hoz
A Javaslat pontosítja, hogy egyéb jövedelemnek a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló
külön törvényben meghatározott nyugdíj-előtakarékossági számlán, valamint nyugdíj-
előtakarékossági értékpapírszámlán és nyugdíj-előtakarékossági letéti számlán kimutatott
112
követelésnek csak azon része minősül, amely meghaladja a számlatulajdonos által teljesített
befizetések és átutalások, az osztalékból származó jövedelemként jóváírt és a nyugdíj -
előtakarékossági nyilatkozat alapján átutalt adó együttes összegét. Ily módon -
összefüggésben a 9. § (2) bekezdésében javasolt visszafizetési kötelezettséggel - a kiutalt adó
nem számít egyéb jövedelemnek.
a 6. §-hoz
A Javaslat az új felsőoktatási törvénnyel összefüggésben 2007. január 1-jei hatállyal
pontosítja a felsőoktatási tandíjhoz kapcsolódó kedvezményre való jogosultság feltételeit: a
többszintű képzésre tekintettel megszűnik a kedvezmény első alapképzéshez való kötése. A
kedvezmény mértéke változatlanul az adóévben megfizetett képzési költség 30 százaléka,
legfeljebb 60 ezer forint. A rendelkezés ugyanakkor rögzíti, hogy a kedvezményt ugyanazon
adóévben ugyanazon hallgatóra tekintettel csak magánszemély által történt befizetés esetén,
csak a törvény szerint felsorolt jogosultak egyike veheti igénybe, az, akit a hallgató kérésére a
felsőoktatási intézmény az igazoláson befizetőként feltüntet.
a 7. §-hoz
A Javaslat 2007. január 1-jei hatállyal 100 ezer forintban korlátozza az egyes
társadalombiztosítási és magánnyugdíjpénztári befizetések kedvezménye, a tandíj
kedvezménye, a közcélú adományok kedvezménye, az élet-és nyugdíjbiztosítások
kedvezménye, valamint az őstermelői kedvezmény címén érvényesíthető adókedvezmények
összegét. Az első négy jogcímen a magánszemély akkor érvényesítheti teljes egészében a
vonatkozó szabályok alapján megállapított adókedvezményt, ha adóbevallásban bevallott
vagy az adóhatósági adómegállapításban megállapított éves összes jövedelme nem haladja
meg a 3 millió 400 ezer forintot. Ha a magánszemély adóbevallásban bevallott, vagy
adóhatósági adómegállapításban elszámolt éves összes jövedelme a 3 millió 400 ezer forintot
meghaladja, de nem éri el a 3 millió 900 ezer forintot, a kedvezmények csökkentett mértékben
vehetők figyelembe. 3 millió 900 ezer forint jövedelem felett az összes jövedelmet csökkentő
adókedvezmény az említettek jogcímeken nem érvényesíthető. Az őstermelői kedvezmény 6
millió forint éves összes jövedelemig vehető figyelembe, az érvényesített kedvezmény
összege azonban az előzőekkel együtt sem haladhatja meg a 100 ezer forintot. 6 millió forint
jövedelem felett a kedvezmény csökkentett mértékben érvényesíthető, a lehetőség 6 millió
500 ezer forint jövedelemnél megszűnik.
a 8. §-hoz
A Javaslat pontosítja azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén az adóhatóság
átutalhatja az önkéntes pénztári nyilatkozatban meghatározott összegeket és kiegészíti az
önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatban megjelölt pénztár feladatait arra az esetre, amikor
a magánszemély a rendelkezett összeg adóhatóság által történő kiutalásának időpontjában már
nem tagja az adott pénztárnak, és kilépése nem másik pénztárba történő átlépés, haláleset
vagy nyugdíjszolgáltatás igénybevétele miatt következett be. Ekkor a pénztárnak a befolyt
összeget az adóhatósághoz kell visszautalnia, arra a magánszemély nem tarthat igényt.
A Javaslat pontosítja továbbá a nyilatkozat alapjául szolgáló igazolások tartalmával
kapcsolatos szabályokat is. Új rendelkezés biztosítja, hogy az a magánszemély is élhessen a
nyilatkozat megtételének jogával, aki a nyilatkozattétel időpontjában nyugdíjszolgáltatás
igénylése miatt már nem tagja az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárnak.
a 9. §-hoz
113
A Javaslat pontosítja azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén az adóhatóság teljesíti a
magánszemély nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatában foglalt rendelkezést.
A Javaslat rendelkezik arról is, hogy a magánszemélynek 20 százalékkal növelten kell azt a
nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat alapján számlájára átutalt összeget bevallania és az
adóbevallás benyújtására előírt határidőig visszafizetnie, ha nyugdíj-előtakarékossági
számlája terhére nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés történt.
a 10. §-hoz
A Javaslat pontosítja a végkielégítés adóelőlegének megállapításával kapcsolatos szabályokat.
A rendelkezés szerint a 18 százalékos mértékű adóelőleg csak akkor alkalmazható, ha a
vonatkozó szabályokból következően a végkielégítést évek között meg kell osztani (mert a
magánszemély a kifizetést megelőzően nem kérte a megosztás mellőzését). Egyéb esetben
(tehát akkor is, ha a megosztás mellőzését nem kell kérni, mert a végkielégítés hónapjai nem
nyúlnak túl az adott éven) az adóelőleget az általános szabályok szerint kell megállapítani.
a 11. §-hoz
A Javaslat pontosítja a magánszemély adóelőleg-bevallási kötelezettségének szabályait: a
magánszemély adóbevallásában negyedéves bontásban köteles bevallani azt az adóelőleget,
amelynek megfizetésére az Szja tv. rendelkezései szerint maga köteles.
a 12. §-hoz
A Javaslat a vállalkozói személyi jövedelemadót fizető egyéni vállalkozó adóalapjának
megállapítására új szabályt vezet be. Eszerint a vállalkozói adóalap az eladásra beszerzett
áruk beszerzési értékével csökkentett vállalkozói bevétel 2 százaléka, ha egyébként a
vállalkozói adóalap megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint az ennél kevesebb lenne.
Az így megállapított adóalap is módosítható - ha nemzetközi szerződés így rendelkezik - a
külföldi telephelynek betudható bevételekkel és költségekkel, továbbá - ha annak feltételei
fennállnak - alkalmazható rá a 16 százalékos mérték helyett a 10 százalékos adómérték.
Az új rendelkezést nem kell alkalmaznia annak az egyéni vállalkozónak, aki tevékenységét az
adóévben kezdi meg, ha a tevékenység megkezdését megelőző 36 hónapban egyéni
vállalkozói tevékenységet nem folytatott, vagy ha évesített vállalkozói bevétele a megelőző
adóév évesített vállalkozói bevételéhez viszonyítva nem éri el a 75 százalékot, illetve, ha az
egyéni vállalkozó tevékenységi körét érintően az adóévben és/vagy a megelőző adóévben
elemi kár következett be.
a 13. §-hoz
A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2006. június 1-jei hatálybalépésével
összefüggésben kiadásra kerülő végrehajtási rendeletek módosítják az üzletköri besorolás
kódjait. Ezzel összefüggésben a Javaslat technikai jelleggel az Szja törvényben is módosítja
az átalányadózás választására jogosító üzletkörök jelzőszámait.
a 14. §-hoz
A Javaslat - előrehozott intézkedésként - 2006. szeptember 1-jétől vezeti be a
kamatjövedelem utáni 20 százalékos adókulcsot, ezzel összefüggésben újraszabályozza a
kamatjövedelem fogalmát, meghatározva különös megjelenési formáinak egyes eseteit.
Általános szabályként az 1. § által bevezetett új fogalmi meghatározás szerinti kamat címén
megszerzett bevétel egésze minősül kamatjövedelemnek. Kivétel azonban egyéni vállalkozó
esetében a belföldi pénzforgalmi bankszámláján jóváírt kamat, illetőleg egyéb vállalkozói
bevételként elszámolható kamat, amely a vállalkozói jövedelem részeként adóköteles.
114
A különféle hitelintézeti betétszámlák (takarékbetét, nyereménybetét), folyószámlák,
bankkártya-számlák esetében kamatjövedelemnek a magánszemély és a hitelintézet között
fennálló szerződés, üzletszabályzat stb. szerint megszolgált kamat minősül. A nyilvánosan
forgalomba hozott és forgalmazott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a
kibocsátó által kamat címén fizetett bevétel és ezeknek az értékpapíroknak, valamint a
befektetési jegyeknek a beváltása, visszaváltása, átruházása során elért bevételből
megállapított jövedelem egyaránt kamatjövedelemnek minősül.
Ha a kamatjövedelem olyan vagyoni érték (pl. a nyereménybetétre kisorsolt tárgynyeremény,
értékpapír), amelyből az adó levonása nem lehetséges, kamatjövedelemnek az az összeg
minősül, amelyből az adó levonása utáni rész a vagyoni érték szokásos piaci értékével
egyezik meg. Ez azt jelenti, hogy a kisorsolt nyeremény szokásos piaci értékét annak
egynegyedével növelten kell a 20 százalékos adó alapjaként figyelembe venni.
A Javaslat változatlanul tartalmazza, hogy a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból,
vagy a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen, vagy
a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen
keletkező bevételből az a rész minősül kamatjövedelemnek, amely meghaladja a megfizetett
(költségként el nem számolt) biztosítási díj összegét, vagy az adóköteles biztosítási díj
összegét. Nem tekinthető azonban az említett bevételrész kamatnak, ha a biztosításra
befizetett díjnak akár csak egy része is a törvény szerint adómentesnek minősült.
Ha a kamatjövedelem kifizetőtől származik, az adót a megszerzés időpontjára vonatkozóan a
kifizető állapítja meg, vonja le és fizeti meg. Ha a kamatjövedelem nem kifizetőtől származik,
a megállapítás és megfizetés kötelezettsége a magánszemélyt terheli az önadózásra vonatkozó
rendelkezések szerint. Ez utóbbi eset kivételével a magánszemélynek a kamatjövedelmet nem
kell bevallania.
A Javaslat a záró rendelkezések között a folyamatban lévő szerződések, ügyletek tekintetében
képződő kamatjövedelemmel összefüggésben megfelelő átmeneti szabályokat iktat be annak
érdekében, hogy az új rendelkezések a hatálybalépést megelőző időszakra vonatkozó új
kötelezettséget ne eredményezzenek.
a 15. §-hoz
A Javaslat - előrehozott intézkedésként - 2006. szeptember 1-jétől vezeti be a tőzsdei
ügyletből származó jövedelmek utáni 20 százalékos adókulcsot. Az adókötelezettség a
tőkepiacról szóló törvény (Tpt.) szerinti tőzsdén, valamint az Európai Unió bármely más
tagállamában, továbbá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD)
tagállamában működő tőzsdén a magánszemély által 2006. augusztus 31. napját követően
kötött ügyletben az adóévben átruházott értékpapír árfolyamnyereségére, valamint összetett
ügylet vagy származtatott ügylet elszámolt nyereségére vonatkozik.
A javasolt új § meghatározza a tőzsdei ügyletből származó jövedelem és veszteség
megállapításának módját, keletkezésük időpontját, valamint szabályozza a veszteség
beszámításának rendjét. Az utóbbira nézve lényeges, hogy a tárgyévet (első ízben a 2007.
évet) megelőző évben vagy a tárgyévet (első ízben a 2008. évet) megelőző két évben
keletkezett veszteségnek a többleteit is el lehet számolni a tárgyévi tőzsdei ügyletből
származó jövedelemmel szemben a magánszemély döntése szerinti megosztásban.
Amennyiben a tőzsdei ügylet áruval történő teljesítéssel szűnik meg, az ügylet révén
megszerzett bevétel adókötelezettségére továbbra is az önálló tevékenységből származó
jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
115
A tőzsdei ügyletben bevételt szerző magánszemély köteles adóbevallást benyújtani. Az adót a
befektetési szolgáltatók által kiállított bizonylatok szerint vezetett nyilvántartás alapján kell
megállapítani. A nyilvántartásra az értékpapírra vonatkozó szabályokat értelemszerűen kell
alkalmazni. A Javaslat szerint a befektetési szolgáltatónak a magánszemély részére kiállított
bizonylatok tartalmáról az adóévet követő év január 31-éig adatot kell szolgáltatnia az állami
adóhatóság számára.
a 16. §-hoz
A Javaslat adóköteles természetbeni juttatásnak minősíti azt a bevételt, amely a helyi és
távolsági távbeszélő-szolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az Internet-protokollt
alkalmazó beszédcélú adatátvitel szolgáltatás (az előbbi szolgáltatások együtt:
telefonszolgáltatás) magáncélú használatára tekintettel keletkezik. Adóköteles bevételnek
minősül a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból a magáncélú használat
értékének a magánszemély által meg nem térített része. A magáncélú használat értéke a
kifizetőt terhelő forgalomarányos kiadások tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos
kiadásokból a forgalomarányos kiadásoknak a magáncélú használatra jutó értékével
határozható meg. Ha a tételes elkülönítés nem oldható meg, választható az a megoldás, hogy a
számlaértékből 20 százalék számít adóköteles bevételnek.
A Javaslat az adóköteles természetbeni juttatás adóját 2006. szeptember 1-jétől 54 százalékra
emeli, melyet az említett időpont után biztosított juttatások után kell megfizetni.
a 17. §-hoz
A Javaslat 2007. január 1-jétől 54 százalékra növeli a munkáltatónál adóköteles béren kívüli
juttatások után fizetendő adó mértékét, egyidejűleg pontosítja, hogy az adót az értékhatár
túllépését követően a juttatás napjára vonatkozóan kell megállapítani és a kifizetőre irányadó
rendelkezések szerint kell megfizetni.
a 18. §-hoz
A Javaslat több ponton (és az átmeneti rendelkezések között is) módosítja az Szja törvény
szerinti elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretén belül opciós joggal
juttatott értékpapírokra vonatkozó adózási szabályokat.
Az Szja tv. a program keretében szerzett értékpapírokra fő szabályként letétbe helyezést és
kötelező tartási időszakot (letétbe helyezés éve és még két naptári év) ír elő. A Javaslat
egyértelművé teszi, hogy az elismert program keretében opciós joggal szerzett értékpapír
esetében, ha a jog alapítása és gyakorlása közötti időszak eléri (vagy meghaladja) az említett
kötelező tartási időszakot, a joggyakorlást követően megszerzett értékpapírra nincs további
kötelező tartási időszak. A szabályt a 2006. szeptember 1-jéig nyilvántartásba vett elismert
munkavállalói értékpapír-juttatási programok esetében is alkalmazni lehet.
Az Szja tv. hatályos szabályozása alapján a kedvezményes adózási szabályok addig
alkalmazhatók, amíg a letétbe helyezett értékpapír a letétbe helyezés időpontjára, illetőleg
vételi jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetében a jog alapításának napjára
megállapított szokásos piaci értéke az 500 ezer forintot meg nem haladja. A Javaslatban
foglalt módosítás szerint a vételi jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetén az
értékpapírnak a joggyakorlás napjára megállapított szokásos piaci értékét kell figyelembe
venni az 500 ezer forintos korlát számításánál. Átmeneti rendelkezés rögzíti, hogy ezen új
előírást a 2006. augusztus 31-ét követően nyilvántartásba vett elismert munkavállalói
értékpapír-juttatási programok esetében kell alkalmazni.
116
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a kötelező tartási időszakkal egyező vagy azt meghaladó
várakozási időn túl gyakorolható opciós joggal megszerzett értékpapír átruházására
ugyanazon adókövetkezmények vonatkoznak, mint a letétben tartott értékpapír kötelező
tartási időszakon túli átruházása esetén. E rendelkezést a 2006. szeptember 1-jéig
nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programok esetében is
alkalmazni lehet.
A Javaslat hiányzó rendelkezést pótol annak kimondásával, hogy a jog gyakorlása révén
megszerzett, letétbe helyezésre nem kötelezett értékpapír esetén a joggyakorlásra nyitva álló
időszak utolsó napjával kell a programot törölni az előírt nyilvántartásból.
a 19. §-hoz
A § a módosuló mellékletek megnevezését tartalmazza.
II.	Fejezet
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.) módosítása a
kormányprogram végrehajtása, a közösségi támogatási politika változása, a belföldi
jogharmonizáció megteremtése és egyéb okból szükséges változtatásokat tartalmazza.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 20. §-hoz
A Javaslat - a hatályostól eltérően - a vállalkozás számára, gazdasági tevékenysége folytatása
esetére fogalmaz meg társasági adókötelezettséget. Korábban a jövedelemszerző vagy azt
eredményező tevékenység volt az adókötelezettség alapja, melynek módosítása az elvárt
jövedelem alapján történő adóztatás bevezetése miatt szükséges. [Tao. 1. § (1) bekezdés]
a 21. §-hoz
A Javaslat módosítja a külföldi vállalkozó fogalmát. Az üzletvezetés helye alapján belföldi
illetőségű személyekre vonatkozó előírásokban indokolt ugyanis kimondani, hogy, ha belföldi
illetőségű adóalanyként bejelentkezett, akkor nem minősül külföldi vállalkozónak. Ennek
hiányában kétszeresen válna a társasági adó alanyává, ami végrehajtási nehézséget jelent.
[Tao. 2. § (4) bekezdés]
a 22. §-hoz
A Javaslat új fogalomként bevezeti a bejelentett részesedés meghatározását, tekintettel arra,
hogy az ilyen részesedés értékesítése esetén az árfolyamveszteséghez, illetve -nyereséghez
adóalap-korrekciós tétel fog kapcsolódni.[4. § 5. pont]
a 23. §-hoz
A Javaslat pontosítja, hogy a törvény kiválásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni abban az
esetben is, ha a társaságtól megváló tag a társasági vagyon egy részével más, már működő
társasághoz, mint átvevő társasághoz csatlakozik. A módosítást a gazdasági társaságokról
szóló új törvény indokolja. [Tao. 5. § (5) bekezdés]
A Javaslat a szövetkezetekről szóló, 2006. július 1-vel hatályba lépő új törvény
rendelkezéseivel párhuzamosan módosítja a közhasznú, kiemelkedően közhasznú jogállású
szervezetek adókötelezettsége keletkezésének szabályait, tekintettel arra, hogy a szövetkezeti
117
törvényben megfogalmazott szociális szövetkezet is szerezhet közhasznú jogállást. [Tao. 5. §
(7)	bekezdés]
a 24. §-hoz
A Javaslat a társasági adóalap megállapításának különös szabályait kiegészíti a szociális
szövetkezetre utalással, tekintettel arra, hogy rájuk is szükséges kiterjeszteni a közhasznú, a
kiemelkedően közhasznú szervezetekre vonatkozó előírásokat 2006. július 1-jétől. [Tao. 6. §
(4)	bekezdés]
Ezen kívül az államháztartási egyensúly megteremtése indokolja, hogy a gazdálkodói szféra
valamennyi szereplője vállaljon részt a közterhekből. A Javaslat - különös tekintettel arra is,
hogy a gyakorlatban a vállalkozásoknak jelentős mozgásterük van az eredményük alakítására
—	legalább egy minimális nagyságrendű elvárt jövedelmet adóalapnak tekint.
Ez az adóalap az adóévi összes bevétel (csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a
külföldi telephely bevételével) 2 százaléka. A Javaslat szerint nem kell elvárt jövedelem
alapján adóalapot megállapítania az alapítványnak, a közalapítványnak, a társadalmi
szervezetnek, a köztestületnek, az egyháznak, a lakásszövetkezetnek, a közhasznú
társaságnak, a vízitársulatnak, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnak, az MRP-nek, a
szociális szövetkezetnek, az iskolaszövetkezetnek, továbbá a közhasznú jogállással
rendelkező nonprofit gazdasági társaságnak és felsőoktatási intézménynek.
Nem vonatkozik továbbá a rendelkezés
—	a jogelőd nélkül alakult adózónak az előtársasági és az azt követő adóévi
adókötelezettségére,
—	ha az adózó jövedelme piacvesztés miatt marad el az „elvárt” mértéktől. Ezt vélelmezni
lehet azzal, ha az árbevétele a megelőző évhez képest legalább 25 százalékkal csökkent,
—	ha a megelőző évben vagy az adóévben az adózót elemi kár sújtotta.
[Tao. 6. § (5)-(6) bekezdés]
a 25. §-hoz
A Javaslat szerint az adózás előtti eredményt csökkenti a bejelentett részesedés
értékesítésekor elszámolt árfolyamnyereség, de csak abban az esetben, ha a részesedést az
adózó az értékesítést megelőzően legalább két éven át folyamatosan birtokolta.[Tao. 7. § (1)
bekezdés gy) pont]
A Javaslat módosítja az áruminta adóztatását, amely a módosítást követően az azt kapó
adózónál adózik (nála nem csökkenti az adóalapot), feltéve, hogy, az áruminta megfelel az
általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott fogalomnak, azaz, ha az valamely
termék mintapéldánya vagy egy része - ideértve a kereskedelmi forgalomban szokásos
kiszereléstől eltérő csomagolású, vagy a felhasználás során megsemmisülő, rendeltetésszerű
használatra alkalmatlanná váló terméket -, melyet az eladásra szánt termék ismertetése,
kipróbálása céljából ingyenesen adnak át. [Tao. 7. § (8) bekezdés c) pontja]
Az új közösségi támogatási politika szerint a beruházáshoz érvényesíthető támogatás
(adókedvezmény) régióra meghatározott támogatásintenzitással számított maximális értéke
csekély összegű támogatással sem léphető túl. Ezért azon csekély összegű támogatásként
meghatározott kedvezmények esetében, amelyek beruházáshoz kapcsolódnak, a Javaslat az
adózó választására bízza, hogy a támogatást de minimis támogatásnak vagy regionális
támogatásnak tekinti. Ezzel a kis- és középvállalkozások mentesülhetnek egy plusz
adminisztrációs kötelezettség alól, és nem hátrányosabb számukra, mintha kizárólag de
minimis támogatást vehetnének igénybe. [Tao. 7. § (12) bekezdés]
118
a 26. §-hoz
A Javaslat szerint az adózás előtti eredményt növeli a bejelentett részesedéssel
összefüggésben elszámolt árfolyamveszteség és értékvesztés, kivéve, ha ennek elszámolására
átalakulás miatt kerül sor, ez utóbbi esetről a korábbi szabályok rendelkeznek. [Tao. 8. § (1)
bekezdés m) pont]
A Javaslat módosítja az áruminta adóztatását, amely a módosítást követően az azt kapó
adózónál adózik, feltéve, hogy, az áruminta megfelel az általános forgalmi adóról szóló
törvényben meghatározott fogalomnak, azaz, ha az valamely termék mintapéldánya vagy egy
része - ideértve a kereskedelmi forgalomban szokásos kiszereléstől eltérő csomagolású, vagy
a felhasználás során megsemmisülő, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná váló terméket
-, melyet az eladásra szánt termék ismertetése, kipróbálása céljából ingyenesen adnak át.
Ennek megfelelően az árumintát átadó adózónak nem kell ennek értékével növelnie az adózás
előtti eredményt. [Tao. 8. § (1) bekezdés n) pontja]
a 27. §-hoz
A közhasznú, a kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézmény -
figyelemmel a felsőoktatási törvény előírásaira - a közhasznú szervezetként besorolt
alapítványokkal, társadalmi szervezetekkel azonosan adózik. E körülményre tekintettel a 9. §
címe kiegészül „a közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási
intézménnyel”.
E mellett a Javaslat más közhasznú szervezetekkel azonosan biztosítja, hogy a közhasznú, a
kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézmény is a vállalkozási
tevékenysége nyereségének 20 %-át közhasznú célra fordíthassa adómentesen.
A 2005. évi előírástól eltérően a felsőoktatási törvény szerint a kapott adományról kiállított
igazolásokban feltüntetett összeggel az érintett adózóknak (pl. alapítvány, közalapítvány,
közhasznú, kiemelkedően közhasznú felsőoktatási intézmény) növelnie kell az adózás előtti
eredményt, ha az adóév végén köztartozása van, amely feltétel az állami vagy önkormányzati
adóhatóságnál nyilvántartott adótartozásra változik vissza a Javaslat szerint. [Tao. 9. §]
a 28. §-hoz
Megszűnik 2007. júliustól a célszervezet, és változik (részben már változott) a támogatásuk. E
körülményre tekintettel a célszervezetekre vonatkozó adózási szabályokat indokolt volt
megváltoztatni. A Javaslat szerint 2007-től megszűnik a célszervezetekre vonatkozó sajátos
adóalap-megállapítási előírás, és ugyanezt az adózási módot nem biztosítja az akkreditált
foglalkoztatókra. A rehabilitációs foglalkoztatást végző védett foglalkoztató azonban - ha a
tevékenységét közhasznú társaságként, vagy (2007. júliusától) közhasznú besorolású
nonprofit társaságként végzi - jogosulttá válik az e szervezetekre vonatkozó adómentesség
érvényesítésére.
A hatályos előírások szerint a célszervezetekre előírt adózási szabályok szerint állapítja meg
adóalapját az iskolaszövetkezet is. A Javaslat ezt továbbra is fenn kívánja tartani, ezért a 10. §
címét „A célszervezet adóalapja” megváltoztatta „Az iskolaszövetkezetek adóalapjára” és a
paragrafus előírásai csak annyiban módosultak, hogy a célszervezet iskolaszövetkezet
megnevezésre változott. [Tao. 10. §]
a 29. §-hoz
A célszervezet átalakulása estére - tekintettel arra, hogy a célszervezet csak a jóváhagyott
osztalék után adózott, így eredménytartaléka adómentesen képződött - a törvény 10. § (5)
bekezdése előírta a jogutódnak - ha az nem minősül célszervezetnek -, hogy növelje meg az
adózás előtti eredményét a célszervezetnél nyilvántartott adómentesen képzett
119
eredménytartalék összegével. Nem indokolt ezt a rendelkezést alkalmazni abban az esetben,
ha a célszervezet úgy szűnik meg, hogy a jogutód egy közhasznú társaság lesz. A Javaslat
szerint a közhasznú társaság - mint a célszervezet jogutódja - az adómentesen átvett
eredménytartalékot adómentes saját tőkeként tartja nyilván, és akkor adózik utána, ha annak
terhére a tagok részére jövedelmet juttat, vagy ha jogutód nélkül megszűnik. [Tao. 3. § (6)
bekezdése]
A 2006. július 1-jétől hatályos szövetkezeti törvény lehetőséget ad szociális szövetkezet
alapítására, illetve működő szövetkezet szociális szövetkezetként történő működésére.
A szociális szövetkezet olyan szövetkezet, amelynek célja munkanélküli, illetőleg szociálisan
hátrányos helyzetben lévő tagjai számára munkafeltételek teremtése, valamint szociális
helyzetük javításának egyéb módon történő elősegítése vagy, amely iskolaszövetkezetként
működik. A működés részletes szabályait kormányrendelet tartalmazza (amely még nem
készült el).
A szociális szövetkezet közhasznú jogállást kaphat. E körülményre tekintettel a Javaslat a
szociális szövetkezetre is a közhasznú társaságokra (2007. július 1-jétől a közhasznú
kiemelkedően közhasznú jogállású nonprofit gazdasági társaságokra) vonatkozó előírásokkal
azonos szabályokat fogalmaz meg. Az a szervezet, amely tevékenységét szociális
szövetkezetként folytatja - a Javaslat erre vonatkozó előírása alapján - adómentesen
képződött saját tőkeként tarthatja nyilván a működését megelőző napon kimutatott saját tőke
összegét.
a 30. §-hoz
Új törvény lép hatályba 2006. július 1-jével a gazdasági társaságokról. E jogszabály 2007.
július 1-jétől lehetőséget ad nonprofit gazdasági társaság alapítására, vagy a tevékenység ilyen
formában történő folytatására is. A Javaslat ezért a törvényt egy új 13/A §-sal egészíti ki,
amelyben szabályozza a nonprofit gazdasági társaságok adózására vonatkozó előírásokat.
Adómentesség a közhasznú, kiemelkedően közhasznú besorolású nonprofit társaságot illeti
meg, a nem besorolt nonprofit társaság az általános szabályok alapján adózik.
A közhasznú (kiemelkedően közhasznú) jogállású nonprofit gazdasági társaság adóalapját
úgy határozza meg, mint a közhasznú társaság, saját tőkéjét meg kell bontania adózottan és
adómentesen képzett saját tőkére. Az adómentesen képzett saját tőke összegét a társaság, vagy
annak jogutódja akkor adózza le, ha a társaság jogutód nélkül megszűnik, vagy nem besorolt
nonprofit társaságként működik tovább, vagy közhasznú minősítése megszűnik.
A Javaslat a közhasznú besorolású, kiemelkedően közhasznú besorolású nonprofit
társaságokkal azonosan kezeli a szociális szövetkezetet is figyelemmel arra, hogy a
szövetkezet is közhasznú besorolással rendelkezhet. [Tao. 13/A. §]
a 31. §-hoz
A Javaslat a jogutód nélküli megszűnéshez kapcsolódó rendelkezések, kiegészítésére
vonatkozik, annak érdekében, hogy az adó megfizetése minden esetben biztosított legyen. Az
adóalapot a javaslat szerint a megszűnő adózónál a következő jogcímeken kell módosítani: a
devizaárfolyam miatti korrekcióból még nem érvényesített összeg, a kapcsolt vállalkozás
kötelezettsége miatt a szokásos piaci ár és az alkalmazott ár közötti különbözetből az,
amelynek elszámolására nem került sor, kedvezményezett átalakulással létrejött adózónál a
kötelezettségként vállalt összegből az, amelyet még nem vett figyelembe az adóalapnál [Tao
16.	§ (1) bekezdés ci)-ck) pontok]
A hatályos törvény a kedvezményezett átalakulás esetén nem pontosan felel meg az
irányelvnek. Emiatt - 2006-ra visszamenőlegesen - rendelkezni indokolt arról, hogy
120
kedvezményezett átalakulás esetén ne kelljen alkalmazni a tárgyi eszközök, immateriális
javak kivezetéséhez kapcsolódó értékcsökkenés korrekciós előírást, illetve a korábbi
részesedéscsere, illetve korábbi átalakulás során szerzett részesedés ne minősüljön
nyilvántartásból történő kivezetésnek, ha az újabb átalakulás is kedvezményezett átalakulás.
[Tao. 16. § (2) a), 213. § (3), (8) bekezdés]
a 32. §-hoz
A Javaslat a felszámolási eljárás egyességgel történő megszűnése esetén - tekintettel arra,
hogy ilyenkor az adózó a tevékenységét folytatja - a felszámolás előtt keletkezett elhatárolt
veszteség leírására ad lehetőséget visszamenőlegesen 2006-tól. [Tao. 17. § (12) bekezdés,
213.	§ (3) bekezdés]
a 33. §-hoz
Az adómentesség szabályai kiterjednek a szociális szövetkezetre, a közhasznú és a
kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságra. Az adómentesség mértéke azonos a
közhasznú társaságoknál és a vízitársulatoknál érvényesíthető kedvezményekkel. A Javaslat
alapján nem kell a felsorolt társaságoknak az adó olyan részét megfizetni, amelyen részt
képvisel a közfeladatból elért bevétel az összes bevételen belül. [Tao. 20. §]
a 34. §-hoz
Az új közösségi támogatási politika szerint a beruházáshoz érvényesíthető támogatás
(adókedvezmény) régióra meghatározott támogatásintenzitással számított maximális értéke
csekély összegű támogatással sem léphető túl. Ezért azon csekély összegű támogatásként
meghatározott kedvezmények esetében, amelyek beruházáshoz kapcsolódnak, a Javaslat az
adózó választására bízza, hogy a támogatást de minimis támogatásnak vagy regionális
támogatásnak tekinti. Ezzel a kis- és középvállalkozások mentesülhetnek egy plusz
adminisztrációs kötelezettség alól, és nem hátrányosabb számukra, mintha kizárólag de
minimis támogatást vehetnének igénybe. [Tao. 22/A. §]
a 35. §-hoz
Az Európai Unió új költségvetési időszakára tekintettel, továbbá figyelemmel a bővítésre és a
Bizottság állami támogatásokkal kapcsolatos tapasztalataira is, az Európai Unió Bizottsága új
regionális iránymutatást adott ki, amelynek 2007-től a hazai támogatási politika is meg kell,
hogy feleljen. Az iránymutatás meghatározza - többek között - a beruházásokhoz adható
támogatások elveit, azokat a tevékenységeket, amelyek érdekében történő beruházás nem
támogatható, a támogatás alapjául szolgáló elszámolható költségeket, a támogatás mértékét, a
támogatás halmozódás számításának szabályát és az információnyújtás, illetve az ehhez
szükséges nyilvántartás tartalmát.
Az iránymutatás szerint:
—	A támogatással (adókedvezménnyel) megvalósított beruházást nagyvállalkozásnak 5 évig,
kis- és középvállalkozásnak 3 évig kell fenntartania. E kötelezettséget - a jelenlegitől
eltérően - a Kormányrendelet tartalmazná, a törvény csak utalást tartalmazna a
Kormányrendeletre. [Tao. 22/B. § (1) bekezdés];
—	Nagyvállalkozás kizárólag olyan beruházáshoz kaphat támogatást (adókedvezményt),
amely kizárólag új eszközöket tartalmaz, illetve olyat, amelyet olyan pénzügyi
nehézségekkel nem küzdő vállalkozástól vásárolt meg piaci feltételek mellett, amelyet
bezártak, vagy bezártak volna, ha a felvásárlás nem történik meg. Ugyanakkor kis- és
középvállalkozás akkor is támogatható, ha a beruházást teljes egészében már más által
használatba vett eszközök alkotják. Ennek alapján a javaslat törli a törvényből az új
eszközök és a felújítás arányárára vonatkozó előírást. [213. § (8) bekezdés];
121
—	Mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozásához támogatás (adókedvezmény) nem
engedélyezhető, ezért a támogatható beruházások körét le kellett szűkíteni a
mezőgazdasági termékek feldolgozására és forgalmazására. [Tao. 22/B. § (13) bekezdés].
A Javaslat módosítja a létszám-növelési feltételt a jelenértéken legalább 3 milliárd Forint
értékű beruházásnál 100 főről 150 főre, illetve 50 főről 75 főre ez utóbbi esetben akkor, ha az
adózó a jelenértéken legalább 1 milliárd forint értékű beruházást kedvezményezett települési
önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti. [Tao. 22/B. § (9)
bekezdés a) pont]
A Javaslat a közösségi előírásoknak történő megfelelés mellett tartalmaz gazdaságpolitikai
összefüggésű változtatásokat is. Ennek megfelelően munkahelyteremtést szolgáló beruházás
esetén, ha a nagyvállalkozás a beruházást a 48 leghátrányosabb kistérségben helyezi üzembe
és üzemelteti, akkor 20 fővel, ha kis- és középvállalkozás, akkor 5 fővel kell a létszámát
növelnie, szemben a jelenlegi létszám-növelési követelményekkel, amely nagyvállalkozásnál
300 fő, hátrányos régióban 150 fő, középvállalkozásnál 150 fő, hátrányos régióban 75 fő,
kisvállalkozásnál 30 fő, hátrányos régióban 15 fő. [Tao. 22/B. § (12) bekezdés]
Az adókedvezmény számításának alapjaként - összhangban az iránymutatással - a Javaslat
bevezeti az ún. elszámolható költség fogalmát (amelyet a törvény felhatalmazása alapján a
kormányrendelet tartalmaz majd) és amely lehet: a tárgyi eszközök és immateriális javak
értéke, vagy az új munkakörökben foglalkoztatottak 24 havi bérköltsége. [Tao. 22/B. § (2) és
(8)	bekezdés]
Az adókedvezménnyel kapcsolatos szabályok módosítása bizottsági jóváhagyást igényel,
ezért azok csak az Európai Unió Bizottságának jóváhagyását követően léphetnek hatályba,
amelyről külön törvény fog rendelkezni. [213. § (7), (8) bekezdés]
a 36. §-hoz
A Javaslat az adóelőleg-bevallásra és fizetésre, továbbá az ún. adóelőleg feltöltésre
kötelezettek közül kiveszi a szociális szövetkezetet és az iskolaszövetkezetet. [Tao. 26. § (11)
bekezdés]
a 37. §-hoz
A Javaslat a Tao. módosítandó mellékleteit tartalmazza.
III.	Fejezet
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az egyszerűsített vállalkozói adó módosítása a Kormányprogram végrehajtása és a
gyakorlatban felmerült értelmezési problémák rendezése és egyéb okból szükséges
változtatásokat tartalmazza.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 38. §-hoz
A Javaslat rendezi, hogy annak az eva-alanynak, aki tevékenységét ügyvédként, szabadalmi
ügyvivőként, vagy szolgálatát közjegyzőként, önálló bírósági végrehajtóként szünetelteti,
továbbá gyeden vagy gyesen van, nem szűnik meg az adóalanyisága akkor, ha az adóévet
megelőző naptári évben és az azt megelőző adóévben tevékenységét nem folyamatosan végzi,
illetve vállalkozói bevételt nem számol el.
122
a 39. §-hoz
A bevételi nyilvántartást vezető eva-alany esetében nem minősül bevételnek a jogszabályi
kötelezettség alapján visszafizetett támogatás összege.
a 40. §-hoz
A Kormányprogrammal összhangban az eva mértéke 2006. október 1-jétől 25%-ra emelkedik.
a 41-43. §-hoz
A többszámlás fizetési rendszer fennmaradásával összhangban a Javaslat hatályon kívül
helyezi a negyedéves előlegfizetésekhez kapcsolódó bevallásra vonatkozó rendelkezéseket, ez
vonatkozik a szakképzési hozzájárulásra is. A Javaslat rendelkezik az éves várható adóelőleg
december 20-ig történő megfizetéséről is.
a 44. §-hoz
A Javaslat pontosítja, hogy az adóalanyként lezárt adóévet figyelembe kell venni az Szja.
törvényben elismert bevételt csökkentő kedvezményekhez rendelt időhatárok számításánál is.
a 45. §-hoz
Az Szja tv.-ben szabályozott osztalék utáni adó első kulcsához igazodva a betéti társaságok és
közkereseti társaságok evába történő belépésekor, illetőleg az azt követő 3 évben fizetendő
osztalék utáni adót kiváltó adó mértéke 20%-ról 25%-ra változik.
MÁSODIK RÉSZ
AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓT ÉS A FOGYASZTÓI ÁRKIEGÉSZÍTÉSEKET
ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
IV Fejezet
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítása kapcsán kiemelendő a 15%-os
kedvezményes kulcs megszüntetése, a 15%-kal adózó tételeknek a normál adómérték alá
történő átsorolása, melynek célja az államháztartás egyensúlyának helyreállításához szükséges
költségvetési többletbevételek megteremtése. Ezzel párhuzamosan szigorodnak a Közösség
másik tagállamába irányuló adómentes termékimport feltételei, illetve szankciókat tartalmaz a
Javaslat az adószám felfüggesztése alatt álló adóalanyok tekintetében. Jogharmonizációs célú
módosításként pedig a telefonszolgáltatásokat terhelő áfa levonási tilalmának 30%-os arányra
történő visszaállítását tartalmazza a Javaslat.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 46. §-hoz
A Javaslat az adóbiztosíték fogalmát vezeti be, mely az adómentes termékimporthoz
kapcsolódó eljárásnál szükséges. A Javaslat meghatározza az adóbiztosíték mértékét, továbbá
azt, hogy azt a vámbiztosítékkal megegyező módon lehet nyújtani.
a 47. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy mikor keletkezik az adófizetési kötelezettség a termékimport után
azokban az esetekben, amikor az adómentes termékimport feltételei mégsem teljesülnek.
123
a 48. §-hoz
A 77/388/EGK tanácsi irányelv értelmében lehetőséget kell adni arra, hogy adómentesen
importálhassák azt a terméket, mellyel az importáló az import közvetlen következményeként
adómentes Közösségen belüli termékértékesítést teljesít. A Javaslat a jelenleg hatályosnál
szigorúbb feltételeket ír elő arra nézve, hogy milyen esetben mentesíthető a termékimport az
adó alól. Így az importálónak a Javaslatban meghatározott kivételekkel adóbiztosítékot kell
nyújtania, igazolnia kell a vámhatóságnak, hogy a termék a rendelkezésre álló időn belül
elhagyta Magyarország területét, továbbá a vámkezeléskor valószínűsíteni kell az adómentes
Közösségen belüli értékesítést.
a 49. §-hoz
A Javaslat visszaállítja a telefonszolgáltatásra vonatkozó levonási tilalom 30%-os arányát. Az
Európai Bizottság 2006. áprilisában kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal
szemben a telefonszolgáltatásokat terhelő áfa levonási tilalom 2005. január 1-jétől 30%-ról
50%-ra történt megemelése miatt. Az Európai Bizottság Adóügyi és Vámuniós
Főigazgatósága már 2005. tavaszán kifogásolta ezen rendelkezésnek a 77/388/EGK tanácsi
irányelv 17. cikk (2) bekezdésével való összeegyeztethetőségét. Megfogalmazott véleménye
szerint az 50%-os levonási tilalom bevezetésével és fenntartásával Magyarország megsértette
a közösségi jogot. A Bizottságnak írott válaszban ígéret született arra, hogy a soron következő
törvénymódosítás alkalmával a Kormány javaslatot tesz az Országgyűlésnek a 30%-os
levonási tilalom visszaállítására. Az Országgyűlés azonban nem szavazta meg sem a
Kormány által erre vonatkozóan a 2005. évi törvénycsomagban benyújtott javaslatot, sem az
ezt követően e témában beadott önálló képviselői módosító indítványt.
az 50. §-hoz
Az adózás rendjéről szóló törvény javasolt módosítása megtiltja az adózó adószámának
felfüggesztése ideje alatti adó-visszaigénylést, illetve adó-visszatérítést. Ehhez kapcsolódóan
az áfa-törvényt érintő Javaslat értelmében az az adóalany, akinek (amelynek) adószámát a
felfüggesztést követően az adóhatóság jogerősen törölte, azon időszakban beszerzett
termékek, igénybevett szolgáltatások tekintetében, melyre az adószámát az adóhatóság
jogerősen felfüggesztette levonási jogát nem gyakorolhatja. Tekintettel arra, hogy ebben az
esetben fiktív adóalanyokról van szó, már a felfüggesztéstől kezdődően indokolt a levonási
jog végleges megvonása.
az 51.§-hoz
A Javaslat értelmében az az adóalany, akinek (amelynek) adószámát az adóhatóság jogerősen
felfüggesztette, az adószám felfüggesztésének időszaka alatt beszerzett termékek, igénybevett
szolgáltatások tekintetében adólevonási jogával nem élhet. Azonban, ha az adóalany adószám
felfüggesztését az adóhatóság jogerősen megszünteti, az adóalany a felfüggesztés időszaka
alatti beszerzései tekintetében a felfüggesztést követően gyakorolhatja adólevonási jogát. Így
a levonási joga nem vész el, csupán az adószám felfüggesztésének időszakára szintén
„felfüggesztődik”.
az 52.§-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy amennyiben az adómentes termékimport során az importáló helyett
import adójogi megbízott jár el, és az adómentes termékimport feltételei mégsem teljesülnek,
az import áfa fizetési kötelezettség a megbízottat terheli.
az 53. §-hoz
Az adózás rendjéről szóló törvény javasolt módosítása megtiltja az adózó adószámának
felfüggesztése ideje alatti adó-visszaigénylést, illetve adó-visszatérítést. E módosításhoz
kapcsolódva a Javaslat az áfa-törvényben, mint anyagi jogszabályban is biztosítja, hogy az áfa
adóalany az adószám-felfüggesztésének időszakát magában foglaló bevallási időszak(ok)ban
124
áfa-visszaigénylésre nem jogosult. A vissza nem igényelhető adóösszeg, mint fizetendő adót
csökkentő tétel érvényesíthető a soron következő adó-megállapítási időszakban. Amennyiben
az adószám felfüggesztés az adóalany adószámának törlésével ér végett, az adóalany
visszaigénylési joga végleg megszűnik. Amennyiben az adóalany adószám felfüggesztését az
adóhatóság jogerősen megszünteti, az adóalany adó-visszaigénylési joga a negatív
elszámolandó adó tekintetében azon adó-megállapítási időszakban érvényesülhet először,
amely időszakot megelőzően szüntették meg jogerősen adószámának felfüggesztését.
az 54. §-hoz
A Javaslat bevezeti az import adójogi megbízott intézményét, valamint rögzíti, hogy milyen
feltételek mellett lehet az adóalany import adójogi megbízott. Az import adójogi megbízott az
importáló helyett, de a saját nevében jár el az adómentes termékimporthoz kapcsolódó
eljárásokban, így ő igazolja, hogy a termék meghatározott határidőn belül elhagyta
Magyarország területét, továbbá a saját adószáma alatt, saját bevallásában, illetve összesítő
nyilatkozatában vallja be az importáló által teljesített importot, és Közösségen belüli
adómentes termékértékesítést. Az import adójogi megbízott tesz eleget az importáló helyett a
számlaadási kötelezettségnek, továbbá az import adójogi megbízott köteles az adóbiztosíték
nyújtásra is.
HARMADIK RÉSZ
V. Fejezet
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003.
évi CXXVII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A jövedéki adóban - a költségvetési egyensúly javítása érdekében tervezett intézkedések
keretében - a cigaretták esetében 2006. szeptember 1-jére előrehozott adóemelésre kerül sor,
2007-ben pedig két lépésben április 1-jén, és szeptember 1-jén változna ismét az adó. A
szeszesitalok jövedéki adója (a bor kivételével) 2006. szeptember 1-jén 7 %-os mértékben nő
a Javaslat szerint. Része a Javaslatnak a bioüzemanyagok gyártásának fejlesztéséről és
közlekedési célú alkalmazásának ösztönzéséről szóló 2058/2006. (III. 27.) Korm.
határozatban foglaltakkal összhangban az E85 üzemanyag (jellemzően 85 % bioetanolt és 15
% benzint tartalmazó keverék) előállítására, forgalmazására és a bioetanol-tartalom
adómentességére vonatkozó új rendelkezések beiktatása, amelyek a mezőgazdasági
alapanyagok üzemanyagkénti felhasználásának újabb lehetőségét teremtik meg. Az
alkoholtermékek forgalma - az uniós szabályozással összhangban - módosul, az új
rendelkezések biztosítják - az adómentes esetek kivételével - a bármely termékben lévő
alkoholtartalomra az adó beszedhetőségét. Az elkobzott ásványolajtermékek - az eddigi
megsemmisítés mellett, illetve ahelyett - átadhatók lesznek árvíz-, belvízvédekezésre és
egyéb katasztrófák esetében, továbbá azokat a vámhatóság is felhasználhatja üzemanyagként
vagy fűtési célra.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 55. §-hoz
A bioüzemanyagok fokozottabb elterjesztését szolgálhatja az E85 üzemanyag előállítására,
forgalmazására vonatkozó szabályozás kialakítása. Az E85 üzemanyag előállításához
bioetanolt kell közvetlenül a motorbenzinbe bekeverni. Célszerű lehetővé tenni, hogy ilyen
célra a nem denaturáltan beszerzett alkoholt a bekeverést végző finomító vagy finomítói
125
ásványolajraktár is denaturálhassa, azaz bioetanolt állíthasson elő. Ehhez a Javaslat kiveszi a
belföldi előállítás fogalmából e tevékenységet (e nélkül alkohol-adóraktári engedély lenne
szükséges a denaturáláshoz).
Az alkoholtermékek fogalmának módosításával összefüggésben a Javaslat szerint nem
minősül belföldi előállításnak azoknak, a módosított szabályozás szerint alkoholterméknek
minősülő (1,2 térfogatszázalékot meghaladóan 2207 vagy 2208 vámtarifaszámú
alkoholterméket tartalmazó, nem a 2204-2208 vámtarifaszámok valamelyike alá tartozó)
termékeknek a gyártása, amelyek előállításához adózott alkoholt használnak fel. (Ezeket a
termékeket a rendelkezés értelmében nem kell adóraktárban előállítani.)
A Javaslat pontosítja, hogy a bioetanol előállítását (az alkohol üzemanyag célú felhasználásra
történő denaturálását) az alkohol-adóraktárak közül a szeszüzemben lehet végezni, és
megengedi azt - a kőolajfinomítón kívül - a finomítói ásványolaj raktárban is.
A Javaslat definiálja az E85 üzemanyag fogalmát.
az 56. §-hoz
Az E85 üzemanyag előállítása - a Javaslat szerint - mind a meghatározott szeszüzemekben,
mind kőolaj-finomítóban és finomítói ásványolajraktárban lehetséges lesz. Ehhez viszont
rendelkezni kell arról, hogy egyrészt ezen ásványolaj-adóraktárak adófelfüggesztéssel
fogadhassanak bioetanolt vagy nem denaturált alkoholt, másrészt hogy a szeszüzem-
adóraktárba a motorbenzin adófelfüggesztéssel legyen szállítható.
az 57. §-hoz
A Javaslat rendelkezik arról, hogy amennyiben a módosítás szerinti új alkoholtermékeket más
tagállamba szállítanak, azok alkoholtartalma után az ilyen termékek értékesítését végző
személy is visszaigényelhesse - a vonatkozó szabályok, illetve feltételek esetén - a jövedéki
adót, hasonlóan a „normál” jövedéki termékeket kiszállító adóraktár-engedélyesekhez, illetve
a jövedéki engedélyes kereskedőkhöz.
az 58. §-hoz
A Javaslat az E85 előállítására is előírja az adóraktárban történő előállítás követelményét.
az 59. §-hoz
A Javaslat pontosítja, hogy a szőlőbort minden esetben egyszerűsített adóraktári engedéllyel
lehet előállítani.
A Javaslat rendelkezik arról, hogy E85 üzemanyag (alkohol és benzin összekeverése) és
alkoholtermék előállítása ugyanabban az adóraktárban (a törvényben meghatározott
szeszüzemben) is végezhető.
a 60. §-hoz
Az E85 üzemanyagnak az alkoholtermék-adóraktárban való előállítása esetén nem az
ásványolajtermékek, hanem az alkoholtermékek jövedéki biztosítékára meghatározott
értékhatárokat kell alkalmazni.
a 61. §-hoz
Az adó-visszaigénylést szükséges biztosítani abban az esetben is, ha közösségi kereskedő
vagy bejegyzett kereskedő a tagállamból behozott jövedéki termékét exportálja, amelyre a
behozatalkor a Jöt. szabályai szerint megfizeti az adót. A Javaslat ezzel az esettel egészíti ki
az adó-visszaigénylési jogosultság eseteit.
126
a 62. §-hoz
A Javaslat meghatározza az E85 üzemanyagra alkalmazandó adómértéket, mely szerint csak a
benzintartalomra kell az adót megfizetni, a bioetanol-tartalom adómentes.
a 63. §-hoz
Az ETBE-ben lévő bioetanol-tartalomra az adó 2007. június 30-áig igényelhető vissza. A
Javaslat a visszaigénylésre jogosultak körét - a versenysemleges szabályozás érdekében -
kibővíti az ásványolaj-tároló adóraktár-engedélyesekkel (ásványolaj-tárolóba is érkezhet más
tagállamból ETBE tartalmú benzin).
a 64. §-hoz
A gázolajban lévő biodízelre az adó 2007. december 31-éig igényelhető vissza. A Javaslat a
visszaigénylésre jogosultak körét - a versenysemleges szabályozás érdekében - kibővíti az
ásványolaj-tároló adóraktár-engedélyesekkel (ásványolaj-tárolóba is érkezhet más tagállamból
biodízelt tartalmazó gázolaj).
a 65. §-hoz
A Jöt-nek a múlt év őszén a 2005. évi CXIX. törvényben elfogadott módosítása 2007. július
1-jétől magasabb adómértéket határoz meg a benzinre, ha az nem tartalmaz legalább 4,4
térfogatszázalék bioetanolt. Az elfogadott szabályozás ugyanakkor az üzemanyagot
forgalmazó adóraktárak közül az ásványolaj-tároló adóraktárak esetében nem engedi meg a
bioetanol közvetlen bekeverését benzinbe, ami indokolatlan megkülönböztetést jelent. A
Javaslat ezt korrigálja.
Az E85 üzemanyagnak a kőolajfinomítóban vagy a finomítói ásványolajraktárban történő
előállításához a Javaslat szerint nem kell külön adóraktári engedély, ez a tevékenység a
részükre kiadott engedély birtokában végezhető.
a 66. §-hoz
A Javaslat - összhangban a vonatkozó 92/83/EGK irányelvben foglaltakkal - módosítja az
alkoholtermékek fogalmát. Ennek értelmében alkoholterméknek minősül minden olyan,
egyébként a 2204, 2205, 2206, 2207, 2208 vámtarifaszámok alá nem tartozó termék is, amely
1,2 térfogatszázaléknál több alkoholt (tömény szeszt vagy szeszesitalt) tartalmaz.
a 67. §-hoz
A Javaslat szerint az alkoholtermékek adómértéke 7 %-kal emelkedik, és a bérfőzésben
előállított gyümölcspálinka adója (bérfőzési szeszadó) is ugyanilyen mértékben nő.
A Javaslat a módosítás szerinti új alkoholtermékek közül kiveszi az adókötelezettség alól
azokat a belföldön előállított vagy tagállamból, harmadik országból behozott termékeket,
amelyekhez az alkoholt adómentesen lehet felhasználni az uniós, illetve a magyar szabályok
szerint (gyógyszer, ecet, stb.), továbbá azokat, amelyekben lévő alkoholra belföldön
megfizették az adót vagy arra végleges mentesülés következett be (pl. alkoholtartalmú hígító-,
oldószerből előállított másik termék, amely még szintén tartalmaz alkoholt). Az alkoholokra
előírt adót nem kell megfizetni továbbá a bioetanolt tartalmazó üzemanyagokra sem (azok
ásványolajként adóznak).
a 68. §-hoz
A Javaslat a bioetanol gyártás mezőgazdasági területek hasznosulása szempontjából fontos
fejlesztésének programjához kapcsolódóan azoknak a kisebb, legfeljebb évi 5 ezer tonna
kapacitású szeszüzemeknek az esetében, amelyek ilyen célra alkalmas nyers alkoholt állítanak
elő (víztelenítést, finomítást nem végeznek), a jövedéki biztosíték-követelményre könnyített
feltételt állapít meg, annak érdekében, hogy ilyen üzemek létesítésének a szigorúbb jövedéki
előírások ne képezzék gátját.
127
Az E85 alkoholtermék adóraktárban való előállítását - a jobb és hatékonyabb
ellenőrizhetőség érdekében - a Javaslat azokra a szeszüzemekre korlátozza, amelyek egy
bizonyos nagyságrend feletti kapacitással rendelkeznek. Ezekben az üzemekben az
üzemanyag előállítás okán nem kell külön jövedéki biztosítékot nyújtani (az alkoholtermék
adóraktárakra előírt biztosíték-követelmény érvényesül).
a 69. §-hoz
A Javaslat a módosítás szerinti új alkoholtermékek esetében eltekint a zárjegy és -
értelemszerűen, a szóba jövő termékek sokfélesége miatt - a 2 liter űrtartalomnál kisebb
göngyölegben, palackozva történő szabadforgalomba bocsátás követelménye alól.
a 70. §-hoz
A jogalkalmazásban felmerült bizonytalanság miatt pontosításra kerül az alkoholos gyümölcs
csokoládégyártáshoz való beszerzésére vonatkozó hatályos szabály. A Javaslat megerősíti,
hogy - az eredeti jogalkotói szándéknak megfelelően - jövedéki engedély csak abban az
esetben szükséges, ha keretengedéllyel előállított (adózatlan alkoholt tartalmazó) alkoholos
gyümölcs kerül csokoládégyártáshoz beszerzésre (a csokoládégyártás az a felhasználás,
amelynél szükséges a visszanyert, adózatlan alkoholtermékkel való elszámolás, számbavétel,
az adókötelezettség esetleges megállapítása, stb.).
a 71. §-hoz
A Javaslat szerint a sör adómértéke 7 %-kal emelkedik, a költségvetési hiány mérséklésére
vonatkozó intézkedések keretében.
a 72. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a szőlőbor előállításához, palackozásához minden
esetben egyszerűsített adóraktári engedélyt kell (lehet) kiváltani. Szőlőbor adózatlan tárolása
esetében akkor elégséges az egyszerűsített adóraktári engedély, ha a tároló adóraktárban csak
szőlőbort tartanak, egyébként az csak a raktározott többi ital valamelyikére szóló adóraktári
engedély birtokában végezhető.
a 73. §-hoz
A Javaslat szerint a pezsgő adómértéke 7 %-kal emelkedik, a költségvetési hiány
mérséklésére vonatkozó intézkedések keretében.
a 74. §-hoz
A Javaslat szerint a köztes alkoholtermékek adómértéke 7 %-kal emelkedik, a költségvetési
hiány mérséklésére vonatkozó intézkedések keretében.
a 75. §-hoz
A Javaslat szerint a cigaretta esetében a jogharmonizációs ütemterv szerint 2007. évre
előirányzott jövedéki adóemelés 50%-ában meghatározott mértékű jövedéki adóemelésre
kerül sor 2006. szeptember 1-jével. (A 2007. évre ütemezett adóemelés másik fele 2007.
évben két lépésben, április 1-jével, illetve szeptember 1-jével lép hatályba.) Az adóváltozások
hatásainak átvezetésével a cigaretta adóminimuma is változik.
A finomra vágott fogyasztási dohány, illetve az egyéb fogyasztási dohány esetében az
adóminimum a cigaretta adóminimumának növekedésével megegyező mértékben emelkedik.
a 76. §-hoz
A jogszabályok közötti összhang megteremtése érdekében változik a cigaretta és a szivarka
esetében az egyedi fogyasztói csomagolás fogalma. 2005. októberében ugyanis elfogadásra
került a dohánytermékek gyártásáról, forgalmazásáról és ellenőrzéséről szóló 102/2005. (X.
31.) FVM rendelet, amely az egyedi fogyasztói csomagolást illetően a cigaretta és a szivarka
128
esetében minimális darabszám követelményt ír elő. A Javaslat ezt az új szakmai rendelkezést
ülteti át a Jöt-be.
a 77. §-hoz
A módosítás szerinti új alkoholtermékekre nem kell alkalmazni a Jöt-nek a jövedéki termékek
kereskedelmére, exportjára, importjára vonatkozó szabályait. (A jövedéki ellenőrzés azonban
természetszerűleg e termékek esetében is folytatható.)
Az E85 forgalmazására ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a többi üzemanyagéra, így -
hasonlóan pl. a biodízelhez - az E85 üzemanyagtöltő állomáson csak abban az esetben
forgalmazható, ha ahhoz jövedéki engedélyt váltanak ki.
a 78. §-hoz
Üzemanyagtöltő állomáson az E85 is, azonosan a többi üzemanyaghoz, csak abban az esetben
forgalmazható, ha az szabványos, és értékesítését kútoszlopon keresztül kell végezni.
a 79. §-hoz
A Javaslat - a méltányosabb szankcionálás érdekében - módosítja az adómentes felhasználók
esetében előírt adóbírságra vonatkozó szabályt. A módosítás szerint, ha az adómentesen
beszerzett terméket adóköteles célra használják fel, de az adókötelezettséget bevallják, nem
kell adóbírságot megállapítani.
a 80. §-hoz
A Javaslat pontosítja a kereskedők üzlethelyiségének, telephelyének bezárására vonatkozó
hatályos szabályozást. A jövedéki bírsággal együtt járó jogsértés esetén súlyosabb intézkedés
(bezárás első esetben 30 nyitvatartási napra, további esetekben 60 nyitvatartási napra), a
mulasztási bírsággal járó jogsértés esetén enyhébb intézkedés (bezárás 12, 30, illetve 60
nyitvatartási napra) alkalmazható.
a 81. §-hoz
A Javaslat a csempészetre használt járművek lefoglalásának szigorítását tartalmazza,
megszünteti azt a kiskaput kínáló lehetőséget, hogy ugyanazon jogsértés elkövetője más
tulajdonában lévő járművet használva enyhébb elbírálás alá esik mint, ha saját járművet
használ. A módosítás szerint a lefoglalást ilyen esetben is csak akkor lehet megszüntetni, ha a
kiszabott adót, bírságot megfizették. A különbség annyiban azonban továbbra is fennmarad,
hogy elkobzásra a más tulajdonában lévő jármű esetében sohasem kerül sor, szemben a saját
járművel végzett csempészet esetével.
A Javaslat a csempészett áruk szállítására használt lefoglalt járművek után előírja a naponta
fizetendő tárolási költséget. Amennyiben a lefoglalt jármű utáni tárolási költség eléri a jármű
lefoglaláskori értékét, megnyílik a jármű értékesítésének lehetősége.
a 82. §-hoz
A Javaslat szerint a kiszabott adó, jövedéki bírság előírt határidőig történő meg nem fizetése a
jogsértés elkövetésére használt eszköz, jármű elkobzásával csak abban az esetben járhat, ha az
az elkövető tulajdonában van. (A nem saját tulajdonú eszköz esetén a lefoglalás mindaddig
fennmarad, amíg az adót, bírságot meg nem fizetik, elkobzásra tehát ilyen esetben nem
kerülhet sor.)
Az elkobzott ásványolajtermékek tárolása és megsemmisítése jelentősebb költségekkel jár,
miközben rendeltetésszerű felhasználásukkal máshol felmerülő állami kiadások
megtakaríthatók lennének. Ezért a Javaslat megteremti az elkobzott ásványolajtermékek
célzott átadásának lehetőségét. Ez egyrészt az árvíz-, belvízvédekezésre, illetve
katasztrófának minősülő egyéb esetekben történő felhasználásra való átadást jelenti a Javaslat
129
szerint, másrészt a vámhatóság használhatja fel gépjárműveiben vagy tüzelési, fűtési céljaira.
Az átadás a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának jóváhagyásával történhet, és a
Javaslat elszámolási kötelezettséget ír elő.
a 83. §-hoz
A Javaslat felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek arra, hogy részletesen szabályozza az
E85 üzemanyagnak szeszüzemben történő előállításának engedélyezését és az ottani előállítás
részletes feltételeit.
NEGYEDIK RÉSZ
VI.	Fejezet
A Közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A nemzeti vámtörvény módosítására vonatkozó javaslatok hármas célt szolgálnak. Egyrészt
egyes egyszerűsített eljárások engedélyeseinek közvetlen képviselőként való - miniszteri
rendeletben bevezetésre kerülő - eljárási lehetőségéhez kiterjesztésre kerül az elfogadható
bankgarancia a képviselt harmadik személyek lejárt tartozásaira is. Másrészt az ügyintézés
egyszerűsítése érdekében az elektronikus vámfizetés törvényi szabályai, illetve a vámáru-
nyilatkozat ellenőrzés nélküli elfogadására vonatkozó miniszteri rendeleti szabályok
alkotására szóló felhatalmazó rendelkezés, illetve harmadrészt a vámbiztosíték-mentességre
vonatkozó szabályok pontosítását célzó szabály kerül beillesztésre.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 84. §-hoz
A 15/2004. (IV. 5.) PM rendeletnek a törvénnyel párhuzamosan történő módosítása új 60/A.
§-t illeszt be, amely tartalmazza a szabad forgalomba bocsátás, illetve a kiviteli vámeljárás
helyi vámkezelési engedélyesének azt a lehetőségét, hogy az engedélye mellékletében
szereplő listára felvett és a vámhatóság által jóváhagyott személyek vámügyeiben közvetlen
képviselőként eljárhasson, kiterjesztve ezzel a saját engedélyét a képviselt személyek áruira.
Tekintettel arra, hogy a közvetlen képviselő nem vámadós, illetve nem áfa-fizetésre
kötelezett, különös figyelmet kell fordítani az áru kiadásához megkívánt vámbiztosítékra,
mivel a megbízó (mint kötelezett) nem teljesítése esetén ennek érvényesítésével tud a
vámhatóság a köztartozások beszedése iránt intézkedni. Ezért a konstrukcióban csak a két
legbiztosabb vámbiztosíték formát fogadhatja el a vámhatóság a képviselőtől a Vámkódex
189. cikk (3) bekezdés alapján átvállalt vámbiztosítékként, nevezetesen a Vámkódex 195.
cikke szerinti kezességvállalást, vagy a Vtv. 45. §-a szerinti bankgaranciát. Ahhoz azonban,
hogy a képviselő és a bank közötti bankgarancia ügylet alapján a bank fizetési kötelezettsége
ne csak a képviselő saját lejárt tartozásaira, hanem az általa képviselt harmadik személyek
lejárt tartozásaira is kiterjedjen - amelyre a képviselő a vámhatóság jóváhagyásával
vámbiztosítékként a bankgaranciájával ad biztosítékot - szükség van a bankgarancia kötelező
tartalmát megadó törvényi rendelkezés módosítása. Az írásbeli felszólításon pedig a korábbi
„ügyfél” kifejezés alkalmazása helyett azért célszerű a fizetésre kötelezettet használni, mivel
ez félreértés nélkül lefedi mind a képviselő, mint a saját ügyleteiben fizetésre kötelezett, mind
az általa képviselt megbízó, mint közvetlen képviselet esetén fizetésre kötelezett szerepét.
Emellett az áfa-levonási jogra vonatkozó rendelkezés pontos alkalmazásához is szükséges,
mivel az áfa-levonási jog az áfa tv. 36. §-a (1) bekezdés ba) pont alapján az áfa-jogcímen
történt befizetés időpontjában nyílik meg az áfa-fizetésre kötelezett, azaz jelen esetben a
képviselt harmadik személy számára, ami egyértelműen a bank által a képviselő
130
bankgaranciájának érvényesítése alapján történő, a megjelölt államháztartási számlára való
befizetés idejét jelenti. A képviselő és a képviselt személy közti pénzügyi rendezés pedig már
a kettejük közötti képviseleti polgári jogi jogviszony keretei között történik.
a 85. és a 87. §-hoz
A javaslatok a vámigazgatási eljárás során megállapított vámtartozás és külön jogszabályok
alapján vámhatóság által kiszabott és beszedni rendelt nem közösségi adók és díjak
elektronikus úton történő megfizetésének megvalósításhoz szükséges jogszabály-módosításra
irányulnak. Ennek egyik eleme az ügyfélre által az ún. „home banking” módszer - azaz a bank
internetes honlapján megnyitott ügyfélkapu alkalmazásával történő elektronikus banki
átutalás - vámhivatali alkalmazása, amelyhez személyi számítógépeket és Internet-hozzáférést
kell biztosítani, az adatvédelmi szabályok betartása miatt a nyílt ügyféli kiszolgálástól
elkülönített helyen, ahol az ügyfél elvégezhetné a banki művelet elektronikus indítását,
amelynek elvégzéséről a bank üzenetben tájékoztatná a vámhatóságot az árukiadásról való
döntés meghozatalához. A másik elem pedig a személyforgalomban Ferihegyi Nemzetközi
Repülőtéren az ún. POS terminál kiépítése, amely az ország image-építésében fontos lépés
lehet. Itt ugyanis döntően kis összegű fizetési kötelezettség merül fel, ahol a vámköteles árut
hozó, piros folyosót igénybevevő utasok a fizetési kötelezettségüket - még a pénzváltás előtt
-	bankkártyájuk használatával teljesíthetnék.
a 86. §-hoz
A javaslat a környezetvédelmi termékdíj biztosítására vonatkozóan is az általános forgalmi
adó biztosítására vonatkozó mentességet, illetve kedvezményt előíró rendelkezések analóg
módon történő alkalmazását célozza. Ezáltal az olyan megbízható gazdálkodói kör, amelynek
a tevékenysége során huzamosabb idő idő (2 év a teljes mentességhez és 1 év az 50%-os
kedvezményhez) alatt nem keletkezett sem áfa, sem vám kintlévősége, mentesülhessen, illetve
50%-os kedvezményben részesülhessen a környezetvédelmi termékdíjnak a vámigazgatási
eljárás során történő biztosítása alól.
a 88. §-hoz
A javaslat a miniszteri szintű rendeletalkotásra vonatkozó új felhatalmazó rendelkezés
beillesztését célozza annak érdekében, hogy a vámáru-nyilatkozatnak a Vámkódex 71. cikke
(2) bekezdése szerinti ellenőrzés nélküli elfogadására vonatkozó részletszabályok a közösségi
vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendeletbe
beillesztésre kerülhessenek.
ÖTÖDIK RÉSZ
AZ ILLETÉKEKET ÉS A GÉPJÁRMŰADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
VII.	Fejezet
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításához
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényt (Itv.) mindösszesen egy ponton, a
gépjárművek visszterhes vagyonátruházási illetékének mértéke tekintetében módosítja.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 89. §-hoz
A gépjármű és pótkocsi visszterhes vagyonátruházási illetéke 2005. január 1-je óta
változatlan. A Javaslat - fenntartva a progresszív elvonást - az illeték mértékét átlagosan 20
131
%-kal emeli meg. Ennek megfelelően a gépjárművek többségénél a hajtómotor
hengerűrtartalmának minden megkezdett cm3-e után 15 forint helyett 18 forint illetéket állapít
meg. Az 1890 cm3 feletti személygépkocsi és 500 cm3 feletti lökettérfogatú motorkerékpár
esetében az eddigi 20 forint/cm3 illetéket 24 forint/cm3 illetékkel váltja fel. Az ún. Wankel
hajtómotorral ellátott gépjárművek illetékterhét 30 forint/cm3-ről 36 forint/cm3-re, a
kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott gépjárművet pedig a hajtómotor teljesítményének
minden megkezdett 1 kW-ja után 600 forintról 800 forintra módosítja.
A Javaslat ugyancsak 20 %-kal emeli meg a pótkocsi után fizetendő illetéket is. Így ezek
megszerzéséért 2500 kg össztömegig 9000 forintot, minden más esetben 22 000 forintot kell
fizetni.
VIII.	fejezet
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításához
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat a személygépkocsik és a motorkerékpárok után fizetendő gépjárműadót a
vagyonarányos közteherviselés és az igazságosság elvének megfelelően alakítja át. A Javaslat
szerint az adóteher ezen gépjárművek esetén már nem a gépjármű önsúlyához, hanem a
vagyontárgy értékét jobban kifejező módon, a gépjármű hajtómotorjának kW-ban
meghatározott teljesítményéhez és gyártási évéhez igazodik. Az ilyen értelmű átalakítás
feltételezi, hogy a személygépkocsik utáni - a korábbi ösztönző szerepet már legkevésbé
betöltő - környezetvédelmi szempontú kedvezményi rendszer megszűnjön. Ennek
következtében a jövőben az értékesebb gépkocsik után a jelenleginél magasabb, míg a
kevésbé értékes gépkocsik után alacsonyabb adót kell fizetni. Az átlagos életkorú és
hajtómotor teljesítményű (11 év, 40-50 kW), illetve az állományban legmagasabb arányt
képviselő gépjárműcsoporton (8 éves, 50 kW-os) belüli gépkocsik utáni teherszint nem
változik vagy valamelyest csökken.
A tehergépjárművek utáni adókedvezményi rendszer - a technikai fejlődést ütemét követő,
időszakosan jelentkező - felülvizsgálata szintén elengedhetetlenné vált. A Javaslat jelenlegi
struktúrát meghagyva, a kedvezményt csak a legkorszerűbb légszennyezési és zajkibocsátási
határértékadatokat teljesítő tehergépjárművek után tartja meg, azaz a kevésbé korszerű
(EURO-2-es) tehergépjárművek után a kedvezményt megszűnteti.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 90. §-hoz
A Javaslat részben pontosítást tartalmaz a gépjárműadó alanyának személyére, részben pedig
az olyan gyakorlati esetekre ír elő - a maihoz képest - egyértelmű szabályozást, amikor a
gépjármű újonnan vagy ismételten történő forgalomba helyezésének hónapjában - azaz még
az adókötelezettség keletkezése előtt - a forgalomba helyező elidegeníti járművét, azaz az
adókötelezettség keletkezésekor már egy másik személy a tulajdonos. A Javaslat új
szabályozással rendezi az adóalanyiság kérdését elhalálozás, illetve szervezet megszűnésének
eseteire. Az adóalany halála/megszűnése esetén a következő adóévtől azt a személyt kell az
adó alanyának tekinteni, akit/amelyet az elhalálozás, illetve megszűnés után elsőként a
hatósági nyilvántartásba üzemben tartóként/tulajdonosként bejegyeztek.
a 91. §-hoz
A Javaslat szerint a súlyos mozgáskorlátozottsághoz kapcsolódó mentesség - figyelemmel az
e körben tapasztalható visszaélésekre is - mind alanyi, mind tárgyi vonatkozásban szűkül.
Alanyi oldal tekintetében csak a súlyos mozgáskorlátozott személy vagy a súlyos
mozgáskorlátozott kiskorú személyt szállító, vele közös háztartásban élő szülő, nevelőszülő,
132
mostoha- és örökbefogadó szülő tulajdonában lévő (tehát kizárólag polgári jogi tulajdonos),
míg tárgyi vonatkozásban csak egy darab 100 kW teljesítményt el nem érő és nem
személytaxi besorolású személygépkocsi után jár a mentesség. Ha a mentességre jogosult
tulajdonában több személygépkocsi is van, akkor ezek közül mindig a legkisebb teljesítményű
után jár a mentesség.
a 92. §-hoz
A Javaslat szerint - a vagyonarányos közteherviselés elvének gépjárműadóban való
érvényesítése érdekében - a személygépkocsik és a motorkerékpárok esetén az adó alapja - a
jelenlegi önsúly helyett - a gépjármű hatósági nyilvántartásban kW-ban kifejezett
teljesítménye lesz.
A Javaslat szerint változatlan marad az adó alapja az autóbusz, a nyergesvontató, a
lakópótkocsi - az önsúly -, illetve a tehergépjármű - önsúly + raksúly 50%-a -
vonatkozásában.
a 93. §-hoz
A Javaslat szerint a személygépkocsik és a motorkerékpárok esetén a mai egységes - 1.200
Ft/100 kg-os - adómértéket a gépjármű kora (gyártási éve) szerint differenciált adómérték
váltja fel. A Javaslat szerint a gyártási évben és az azt követő 3 naptári évben 300 Ft/kW, a
gyártási évet követő 4-7. naptári évben 260 Ft/kW, a gyártási évet követő 8-11. naptári évben
200 Ft/kW, a gyártási évet követő 12-15. naptári évben 160 Ft/kW, a gyártási évet követő 16.
évtől pedig csak 120 Ft/kW az adó mértéke. Ezen differenciált adómérték és a Javaslat
szerinti adóalap-változás következményeként a jövőben az értékesebb gépkocsik után a
jelenleginél magasabb, míg a kevésbé értékes gépkocsik után alacsonyabb adóteherszint
érvényesül.
a 94. §-hoz
A személygépkocsik, illetve a motorkerékpárok utáni mainál igazságosabb közteherviselés
elve, s ennek az adóalap és -mértékváltozással jelentkező adóteherátrendeződés csak akkor
teljesül, ha ezen gépjárművek utáni hatályos szabályok szerinti 20 %-os; 30 %-os vagy 50 %-
os kedvezmény megszűnik, lévén, hogy a kedvezmény igénybevételére az értékesebb
gépjárművek után van lehetőség. Ezen járműkörben a kedvezményi rendszer fenntartása azért
is indokolatlan, mert valós hatást (jobb környezetvédelmi normáknak megfelelő jármű
vásárlása) a kedvezmény gépjárművenkénti összegére tekintettel már egyébként sem vált ki.
Erre figyelemmel a Javaslat a személygépkocsikra már nem tartalmaz kedvezményi
szabályozást.
A kedvezményi rendszer időszakos felülvizsgálata a rohamos technikai fejlődésre tekintettel a
tehergépjárművek, autóbuszok esetén is elengedhetetlen. A gépjárműadó-kedvezmény
kapcsán alapelv, hogy az mindig csak a legkorszerűbb környezetvédelmi (légszennyezési és
zaj kibocsátási határértékeknek) követelményeknek megfelelő gépjárművekre terjedjen ki. A
tehergépjárművek, autóbuszok vonatkozásában a mai környezetvédelmi rendszer struktúrája -
20 %-os, 30 %-os vagy 50 %-os kedvezmény - marad meg azzal, hogy a mára elavult
konstrukciójú EURO-II-es, azaz „4” környezetvédelmi besorolású tehergépjárművek,
autóbuszok - melyeket 2003. óta már nem lehet az Európai Unióban forgalomba helyezni -
utáni kedvezmény megszűnik. A Javaslat szerint az EURO-III-as környezetvédelmi
besorolású gépjárművek után a mai 30 %-os kedvezmény helyett 20 %-os kedvezmény jár,
míg az EURO-IV-es vagy EURO-V-ös környezetvédelmi besorolású gépjárműveket 30 %-os
kedvezmény illeti meg.
133
a 95. §-hoz
A Javaslat új értelmező rendelkezésként határozza meg a személygépkocsi, a személytaxi,
valamint a gyártási év fogalmát, figyelemmel a módosuló adóalap és -mértékváltozás
szabályaira. A Javaslat módosítja - a közlekedési jogszabályokkal való összhang érdekében -
a motorkerékpár és a munkagép fogalmát.
HATODIK RÉSZ
XIX. fejezet
az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) módosításának fő
célja az adóztatás, valamint az egyes, adóztatási területhez köthető egyéb állami feladatokat
ellátó szervezetek hatékonyságának növelése, korszerűsítése, ami az adóztatás eszközeit
meghatározó szabályok továbbfejlesztését, bizonyos hatáskörök és intézmények összevonását,
átszervezését feltételezi. Ennek megfelelően a jobb és gazdaságosabb adóztatás érdekében az
adóhatóság szervezete regionálisan tagolt szervezetté alakul, megszűnnek az illetékhivatalok
és a Szerencsejáték Felügyelet, feladataik átkerülnek az állami adóhatósághoz.
A fekete gazdaság elleni küzdelem keretében a törvényben meghatározott esetekben és
körülmények fennállása esetén 2006. szeptember 15-i hatálybalépéssel a Javaslat - elsősorban
a fiktív adózók elleni hatékonyabb fellépés érdekében - új jogintézményként bevezeti az
adószám alkalmazásának felfüggesztésével kapcsolatos eljárást.
Az állami adóhatóság egyes területi szerveinek az illetékességi területén és az országhatáron
átnyúló jelentős adókockázatokat hordozó adózói magatartások kiszűrése és az ezekkel
szembeni hatékonyabb fellépés biztosítása indokolja az APEH Közép-magyarországi
Regionális Igazgatóságának külön jogkörrel történő felruházását. Ezért a módosítás a
központi költségvetés, illetve az egyes elkülönített pénzalapok bevételi érdekei védelmében
egy speciális ügycsoportra egy új - az APEH elnökének utasítására lefolytatandó - ellenőrzési
formát honosít meg, a központosított ellenőrzést.
Az adóigazgatás fejlesztése keretében kiemelkedő szerep jut a legális foglalkoztatás bővítése,
valamint a gazdaság kifehérítése érdekében az adóhatóság ellenőrzési tevékenységének, ezen
belül a becslés hatékonyságát növelő rendelkezések bevezetésének.
A vámhatóság nyomozati jogkörének kiszélesítésével a vámhatóság nyomozhat minden,
pénzügyi tárgyú bűncselekmény tekintetében.
A fentieken túlmenően a Javaslat egyértelműen rendezi az adóköteles tevékenységet folytató,
egyablakos körbe nem tartozó adózó adózással összefüggő jogait és kötelezettségeit, illetőleg
azok érvényesíthetőségének, illetőleg teljesítésének szabályait arra az esetre, ha a
bejelentkezési kötelezettségét elmulasztotta vagy késve teljesítette; bővíti a foglalkoztatók
bejelentési kötelezettségét, valamint a kifizetőket, munkáltatókat terhelő havi bevallási,
adatszolgáltatási kötelezettség adattartalmát, a kötelezettek körét.
A Javaslat továbbá megteremti az összhangot az új gazdasági társaságokról szóló törvénnyel,
az új cégtörvénnyel, illetőleg a csődtörvény megújult szabályaival. Ennek keretében rendezi a
záró bevallások benyújtási határidejét, az ehhez kapcsolódó ellenőrzési határidőket, továbbá
pontosítja a bejelentési szabályokat.
134
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 96. §-hoz
Az Art. és a Ket. nem tiltja, hogy az adózó képviseletében ugyanazon eljárási cselekménynél
több meghatalmazott járjon el. Az állandó meghatalmazottakat, megbízottakat terhelő
közvetlen mulasztási bírság szabályozása körében azonban az Art. nem tartalmaz rendelkezést
arra az esetre, ha az adózó képviseletét több állandó képviselő látja el és eljárásukkal
kapcsolatban mulasztási bírság megállapítására kerül sor. A Javaslat módosító rendelkezése e
hiányosság megszüntetése érdekében kimondja, hogy az ugyanazon kötelezettség teljesítésére
bejelentett állandó meghatalmazottakkal, megbízottakkal szemben az adóhatóság a
kötelezettség megszegése esetén a mulasztási bírságot egyetemlegesen állapítja meg. Az új
rendelkezés nem alkalmazható, ha az adózó állandó meghatalmazottja a bejelentett
kötelezettség tekintetében kizárólag egyetlen számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy
adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, melynek képviseletében a meghatalmazás,
megbízás teljesítése során több alkalmazott/tag jár el, hiszen az adózónak ebben az esetben
csak egy állandó meghatalmazottja van. Az Art. hatályos rendelkezése szerint az állandó
meghatalmazott megbízott közvetlenül csak a megbízás, meghatalmazás időtartama alatt
elkövetett jogsértésekért bírságolható. Az Art. az adózó kötelezettségévé teszi, hogy az
állandó megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul bejelentse az adóhatósághoz,
továbbá kimondja, hogy a képviseleti jog megszűnése az adóhatósággal szemben az
adóhatósághoz történő bejelentéstől hatályos. Előfordulhat azonban, hogy az állandó
meghatalmazott a bejelentett kötelezettségét a képviseletet megalapozó jogviszony
megszűnése miatt már nem teljesíti, az adózó a képviselet megszűnéséről szóló bejelentést
késedelmesen teszi meg és az adóhatóság az állandó képviselővel szemben mulasztási
bírságot állapít meg. A Javaslat ennek elkerülése érdekében kimondja, hogy az állandó
képviselővel szemben a mulasztási bírság kiszabásának nincs helye, ha az állandó képviselő a
bejelentett kötelezettségek teljesítése előtt bejelenti az adóhatóságnak a képviseleti jogot
megalapozó jogviszony megszűnését. Az új rendelkezés az állandó képviselőt csak a
közvetlen bírság alól mentesíti, azaz az Art. 7. § (6) bek. képviseleti jog megszűnésének
hatályára vonatkozó szabályát nem érinti, tehát a képviseleti jog az adóhatóság előtti
eljárásban továbbra is az adózó bejelentése alapján szűnik meg.
Az Art. 2006. január 2. napjától hatályos 7. § (4) bekezdése szerint az adózó állandó
meghatalmazottja, megbízottja mentesül a közvetlenül vele szemben alkalmazható mulasztási
bírság alól, ha bizonyítja, hogy a bevallás az ő érdekkörén kívül eső okból hibás vagy
hiányos. Bevallási késedelem esetén az Art. 31. § (4) bekezdése a bevallás benyújtásában
akadályozott adózó részére igazolási kérelem előterjesztését teszi lehetővé, mellyel az adózó a
késedelmet okozó akadály valószínűsítése esetén mentesül a - vele szemben a bevallási
késedelem miatt alkalmazható - hátrányos jogkövetkezmény alól. Mivel az állandó
meghatalmazott, megbízott az adózó eljárási jogait gyakorolja az adózó nevében, az Art. 31. §
(4)	bekezdésében hivatkozott igazolási kérelmet az adózó akadályoztatása esetén terjesztheti
elő. Előfordulhat azonban, hogy az adózó nem akadályozott - vagy akadályozott de igazolási
kérelem benyújtását nem kívánja - és a késedelem az állandó meghatalmazott, megbízott
érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. Mindezekre tekintettel a Javaslat a közvetlenül az
állandó megbízottal, meghatalmazottal szemben alkalmazható mulasztási bírság esetére a
kimentő bizonyítás lehetőségét - a képviselő érdekkörén kívüli okra hivatkozással - a
bevallási késedelemre is kiterjeszti.
135
a 97. §-hoz
A Cstv. szerint a kijelölt felszámoló tevékenysége során az adós gazdálkodó szervezet
képviseletében jár el, az Art. speciális rendelkezése alapján a felszámoló az Art. hatálya alá
tartozó jogviszonyokban a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti a felszámolás alatt álló
adózót terhelő adókötelezettségeket és gyakorolja az adózót megillető jogokat. A felszámoló
képviseleti minősége nem meghatalmazáson, megbízáson alapul, így a felszámoló
(felszámolóbiztos) által e minőségében elkövetett jogsértések esetén az Art. 7. § (3) és (4)
bekezdésében foglalt, az állandó meghatalmazott, megbízott közvetlen szankcionálására
vonatkozó rendelkezésének a felszámolóval szemben történő alkalmazása vitatható volt. Ha a
jogsértés a felszámoló érdekkörében felmerült okra vezethető vissza, az adózóval szemben
kiszabott mulasztási bírság a felszámoló jogsértő magatartásának befolyásolására alkalmatlan,
másrészről a felszámoló adójogi kötelezettségszegése esetén a Cstv. által biztosított
jogintézmények (kifogás, illetve a kötelezettségszegéssel okozott kárért való polgári jogi
felelősség) sem nyújtanak hatékony védelmet. A felszámoló közvetlen bírságolásának
bevezetése azért is indokolt, mert a tipikusan állandó meghatalmazottként, megbízottként
eljáró személyekhez hasonlóan a felszámoló speciális, az adózásra is kiterjedő
szakértelemmel rendelkezik, továbbá a közvetlen adójogi szankció a felszámolási eljárások
indokolatlan elhúzódása ellen is hat. Mindezekre tekintettel a Javaslat a felszámoló
(felszámolóbiztos) által a felszámolás kezdő időpontjától elkövetett jogsértés esetére előírja,
hogy a mulasztási bírságot a felszámolóval szemben kell kiszabni. A rendelkezés szövegezése
alapján egyértelmű, hogy a bíróság végzésében kijelölt felszámoló gazdasági társaság által
kinevezett, a felszámoló gazdasági társaság nevében munkaviszonya, megbízási jogviszonya
vagy tagsági jogviszonya alapján eljáró felszámolóbiztos jogsértése esetén a mulasztási
bírságot a felszámoló gazdasági társasággal szemben kell megállapítani. A felszámoló a
módosító rendelkezés utaló szabálya alkalmazásával mentesül a mulasztási bírság alól, ha
bizonyítja, hogy a bevallás tartalma az ő érdekkörén kívül eső okból hibás vagy hiányos,
illetve a bevallási késedelem az ő érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. A módosító
rendelkezéshez kapcsolódó hatályba léptető szabály szerint a közvetlen szankciót csak abban
az esetben lehet alkalmazni, ha a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételére 2006.
szeptember 15. napját követően kerül sor.
a 98. §-hoz
A Javaslat az adózó szervezeti képviseletét és könyvvizsgálatát ellátó személyek
vonatkozásában kötelezővé teszi a képviseleti jogot, illetve a könyvvizsgálói tevékenységet
megalapozó jogviszony kezdő és záró időpontjának bejelentését az állami adóhatósághoz
azzal, hogy a jogviszony megszűnésének időpontját a bejelentkezéskor csak abban az esetben
kell közölni, ha ez a körülmény a bejelentkezéskor ismert (a jogviszony határozott
időtartamú).
A 2006. július 1. napjától hatályba lépő új Gt. és Ctv. rendelkezései szerint a gazdasági
társaság társasági szerződésében (alapszabályában, alapító okiratában) csak a főtevénységet és
azon tevékenységeket szerepelteti, amelyeket a társaság a cégjegyzékben fel kíván tüntetni.
Ennek következményeként az egyablakos rendszerben a cégbíróság elektronikus úton a
cégbejegyzési kérelem adatai között kizárólag a főtevékenységet és a társasági szerződésben
esetlegesen szerepeltetett egyéb tevékenységek adatait közli az állami adóhatósággal, mivel a
társaság által ténylegesen végzett egyéb tevékenységekről a cégbíróság nem rendelkezik
információval. A Javaslat ennek megfelelően az egyablakos rendszeren kívül, közvetlenül az
állami adóhatósághoz teljesítendő bejelentési kötelezettséget ír elő a létesítő okiratban nem
szerepeltetett, de ténylegesen végzett tevékenységekre. A Javaslat ezen tevékenységek
136
körében a cégnyilvántartásban feltüntetett tevékenységek változásbejegyzési eljárásában
alkalmazott határidőtől eltérően, az Art. változásbejelentési rendszerének megfelelően 15
napos határidőt ír elő az adózó részére a létesítő okiratban nem szerepeltetett tevékenységek
változásának bejelentésére.
Az eddigi szabályozás szerint a biztosítottak bejelentését a foglalkoztató a Tbj. 44. §
rendelkezése alapján az illetékes egészségbiztosítási igazgatósági szervhez teljesíti. Az
egycsatornás adatszolgáltatási rendszer kialakítása szükségessé teszi, hogy a jövőben a
biztosítottak bejelentését - elektronikus úton vagy papíralapú adathordozón - a foglalkoztató
(munkáltató, kifizető) az illetékes elsőfokú állami adóhatósághoz teljesítse. Az állami
adóhatóság a beérkezett elektronikus adatszolgáltatást haladéktalanul továbbítja az
egészségbiztosítási szervhez. A papíron teljesített bejelentésről az adóhatóság elektronikus
dokumentumot készít, és azt továbbítja az egészségbiztosításhoz. A változtatás indokolttá
teszi az Art. bejelentéssel összefüggő 16. §-a szabályainak kiegészítését.
a 99. §-hoz
Az Art. hatályos rendelkezése szerint a vállalkozási és áfa-köteles tevékenységet nem folytató
magánszemélyek kivételével az adózók adóköteles tevékenységet csak adószám birtokában
végezhetnek, az adószám megállapítása érdekében az adóköteles tevékenység megkezdése
előtt teljesítik bejelentkezési kötelezettségüket. A Javaslat az egyablakos rendszeren kívüli
adózók vonatkozásában az Art. 17. § (1) bekezdés c) pontjában kiegészíti a bejelentendő
adatok körét arra az esetre, ha az adózó a bejelentkezési kötelezettségét késedelmesen, azaz az
adóköteles tevékenység megkezdése után teljesíti. A Javaslat szerint ebben az esetben az
adózó a bejelentkezés során az adóköteles bevételszerző tevékenység kezdő időpontját is
köteles az állami adóhatósághoz írásban bejelenteni.
A Javaslat az Art. 2006. január 1. napjától hatályos 17. § (3) bekezdés d) pontjának
pontosítását tartalmazza azzal, hogy az adóazonosító jellel rendelkező magánszemély
tulajdonosokon kívül az adószámmal rendelkező tulajdonosok adóazonosító számának
közvetlen bejelentését is kötelezővé teszi az állami adóhatósághoz. A gazdasági társaságokról
szóló 2006. évi IV. törvény 333. § (7) bekezdése szerint 2006. július 1. napját követően új
közös vállalat már nem alapítható, azonban az ezen időpontban a cégnyilvántartásba
bejegyzett vagy bejegyzés alatt álló közös vállalat a régi Gt. 2006. június 30-án hatályos
szabályai szerint működhet tovább. Mivel az Art. változásbejelentést szabályozó 22. § (1) és
(2) bekezdése alapján a közös vállalat alapításakor bejelentendő adatok változását az állami
adóhatósághoz be kell jelenteni, a továbbműködő közös vállalatokra tekintettel a Javaslat az
Art. 16. § (3) bekezdés e) pontjában és 17. § (3) bekezdés d) pontjában a közös vállalatra
utalást érintetlenül hagyja.
A Javaslatnak az Art. 17. § (3) f) pontját beiktató rendelkezésével összefüggésben ld.: az Art.
16. § (3) bekezdés d) pontját módosító rendelkezés indokolását.
a 100. §-hoz
A Tbj. 50/A. §-a járulékkedvezmény igénybevételét teszi lehetővé mind a foglalkoztató, mind
a biztosított személy (ideértve a biztosított egyéni vállalkozót is) számára. Az Art. 17/A. §-
ának rendelkezései a Tbj. szerinti járulékkedvezmény igénybevételéhez szükséges bejelentési
szabályokat állapítják meg 2006. szeptember 1-jétől.
a 101. §-hoz
A Javaslat az Áfa-tv. Közösségen belüli adómentes termékértékesítéshez kapcsolódó
adómentes termékimportra és az import adójogi megbízottra vonatkozó - a Javaslatban
137
szereplő - új szabályaira tekintettel az Art. bejelentkezést, áfa-nyilatkozatot, közösségi
adószámot, adóbevallási kötelezettséget és az összesítő nyilatkozatot szabályozó egyes
rendelkezéseinek módosítását tartalmazza. Adómentes termékimport esetén a belföldön
nyilvántartásba nem vett külföldi adóalany import adójogi megbízott igénybevételére
kötelezett, ezért a Javaslat - az Art. 20/B. §-ában foglaltak szerint - ezen adóalanyokat
mentesíti a bejelentkezési kötelezettség teljesítése alól, ha a bejelentkezésre egyéb okból sem
kerülne sor, azaz az adóalany belföldön egyéb adóköteles tevékenységet nem végez. A
Javaslat Art. 22. § (2) bekezdését módosító rendelkezése ugyanezt a személyi kört mentesíti
az áfa-nyilatkozat megtétele alól is. A Javaslat az Art. 22. § (1) bekezdése e) pontjának
módosításával egyértelművé teszi, hogy az Art. alkalmazásában kereskedelmi kapcsolatnak
minősül az adómentes termékimportot megalapozó Közösségen belüli termékértékesítés. Az
áfa-nyilatkozat tartalma a Javaslat szerint bővül az import adójogi megbízotti státus
bejelentésével, így ha az import adójogi megbízott egyéb jogcímen kiadott közösségi
adószámmal még nem rendelkezik, akkor az állami adóhatóság e nyilatkozat alapján - a
megbízó importáló helyett teljesített adókötelezettségekre tekintettel - az import adójogi
megbízott részére közösségi adószámot állapít meg [Art. 22. § (1) bekezdés h) pontja és 22. §
(7) bekezdése]. Az Art. 22. § (1) bekezdés új g) pontja szerint az adómentes termékimportot
nem import adójogi megbízott igénybevételével teljesítő, kizárólag az adómentes
termékimportot megvalósító ügylet miatt adóalannyá váló importáló az áfa-nyilatkozatban ezt
a körülményt jelzi és e nyilatkozat alapján részére az állami adóhatóság közösségi adószámot
állapít meg [Art. 22. § (1) bekezdés g) pontja]. Mivel az import adójogi megbízott a saját
nevében, az importáló helyett teljesíti az adómentes termékimporthoz kapcsolódó
adókötelezettségeket, a Javaslat az Art. adóbevallásra vonatkozó általános rendelkezését [Art.
31. § (1) bekezdés] és az összesítő nyilatkozatra vonatkozó rendelkezését [Art. 1. számú
melléklet I/B. 3. d) pontja] az import adójogi megbízott saját nevében, de a megbízó
importáló helyett teljesítésére utalással kiegészíti. A termékimport adómentességét
megalapozó körülményeket az importálónak vagy az import adójogi megbízottnak a vámjogi
szabadforgalomba bocsátásra irányuló árunyilatkozat megtételekor kereskedelmi okmányok
bemutatásával és egyes adatok közlésével kell valószínűsítenie. A Javaslat Art. 79. § (2)
bekezdését módosító rendelkezése a valószínűsítés körében kötelezően közlendő adatokra,
valamint egyes eshetőlegesen felmerülő adatokra (import adójogi megbízás fennállása,
határidő-hosszabbítás okai) kiterjedő nyilatkozattételt szabályozza azzal, hogy a nyilatkozat
megtétele az összesítő nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettség teljesítésétől
független (azaz az összesítő nyilatkozat előterjesztése alól nem mentesít). A Javaslat az
adómentes termékimporton kívül más, adóalanyiságot keletkeztető gazdasági tevékenységet
belföldön nem végző importáló részére havi áfa-bevallási gyakoriságot ír elő azzal, hogy
bevallást csak arról a hónapról kell benyújtani, amelyben az adózó adómentes termékimportot
megalapozó közösségi termékértékesítést végzett [Art. 1. számú melléklete I/B. 3. pontja]. A
Javaslat szerint az import adójogi megbízott fogalmára az anyagi jogi definíciót kell
alkalmazni [Art. 178. § 32. pontja].
a 102. §-hoz
Ld.: az Art. új 20/B. §-át beiktató rendelkezés indokolását.
a 103. §-hoz
Ld.: az Art. 16. § (3) bekezdés d) pontját módosító rendelkezés indokolását.
a 104. §-hoz
Az Art. hatályos szabályai nem tartalmaznak kifejezett rendelkezést az adószám, közösségi
adószám megállapításának időpontjára. A Javaslat a bejelentkezési kötelezettséget az
138
egyablakos rendszerben vagy azon kívül teljesítő adózókra egységesen kimondja, hogy az
állami adóhatóság az adószámot és a közösségi adószámot a bejelentés, bejelentkezés, illetve
a kérelem előterjesztésének napjával állapítja meg. A bejelentkezés, bejelentés napja az a nap,
amelyen a cég cégbejegyzési kérelmét, az egyéni vállalkozó vállalkozói igazolványa iránti
kérelmét, illetve az egyablakos rendszeren kívüli adózó a bejelentkezésre rendszeresített
nyomtatványt előterjeszti, még abban az esetben is, ha az adószámot az adóhatóság
ténylegesen ennél későbbi időpontban állapítja meg, mert például utóbb hiánypótlásra kerül
sor, de az adószám kiadása megtagadásának nincs helye. A kérelem előterjesztésének napja
fordulatnak a közösségi adószám kiadása iránti kérelem, illetve az önkormányzati
adóhatóságnál történő nyilvántartásba vétel céljából kiadott adószám esetén is jelentősége
van. Az adószám, közösségi adószám megállapításának tehát - a jelenlegi gyakorlattal
összhangban - továbbra sincsen visszaható hatálya az adóköteles tevékenység kezdő
időpontjára, ha az adózó jogszabálysértő módon a bejelentkezési kötelezettségét a
tevékenység megkezdését követően teljesíti. Mivel azonban az adószám megállapítása a
bejelentkezés, bejelentés napjával történik, ha az állami adóhatóság az adószámot az adózóval
a bejelentkezés, bejelentés napját követően közli, akkor - és csak ebben az esetben - az adózó
adózással összefüggő iratait a bejelentés, bejelentkezés napjáig az adószám feltüntetésével
módosíthatja.
A Javaslat az adószám időbeli hatályával kapcsolatos új rendelkezések körében kimondja,
hogy az adózó adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést csak a bejelentkezési, bejelentési
kötelezettség teljesítését követően és olyan időszakra érvényesíthet, amelyben adóazonosító
számmal rendelkezett. Az új rendelkezés egyértelműen ösztönözni kívánja az adózókat a
bejelentkezési kötelezettség adóköteles tevékenység megkezdését megelőző teljesítésére,
ugyanis ellenkező esetben - azon túl, hogy az Art. VIII. fejezetében foglalt
jogkövetkezményekkel szembesül - az adózó az ezt megelőző időszakra adó-visszaigénylést,
adó-visszatérítést nem érvényesíthet. Abban az esetben azonban, ha például az egyablakos
rendszeren kívüli adózó a bejelentkezési nyomtatvány előterjesztését követően, de a
bejelentkezés napjával kapja meg adószámát, az adószám birtokában a bejelentkezés
előterjesztésének napjáig terjedő időszakra érvényesíthet adó-visszatérítést, adó-
visszaigénylést, hiszen az adó-visszaigénylési, -visszatérítési kérelmet a bejelentkezést
követően, és olyan időszakra terjesztette elő, amelyben adószámmal rendelkezett.
Az adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés érvényesítésére vonatkozó új rendelkezés csak abban
az esetben alkalmazható, ha az Art., illetve törvény vagy törvény felhatalmazása alapján
kiadott jogszabály eltérően nem rendelkezik. Kiemelést érdemel, hogy a szabályozás logikája
ezzel a rendelkezéssel megváltozott: főszabályként az eljárási kódex rendelkezése szolgál,
melytől maga az Art., illetve az anyagi jogi vagy egyéb jogszabályok különös rendelkezései
térhetnek el. A főszabálytól az eljárási szabályok körében a Javaslatnak az Art. 24/A. §-át
beiktató, az adószám alkalmazásának felfüggesztéséről szóló §-a tartalmaz eltérő rendelkezést
[24/A. § (6) bek.].
a 105. §-hoz
A Javaslat elsősorban a fiktív adózók elleni hatékonyabb fellépés érdekében bevezeti az
adószám alkalmazásának felfüggesztésével kapcsolatos eljárást. Az új jogintézmény lényege,
hogy
a)	az adózó adószáma a felfüggesztés időtartama alatt az adózással összefüggő iratokon,
bizonylatokon csak a felfüggesztésre utaló toldattal tüntethető fel,
b)	a felfüggesztés időtartamára az adózó sem a felfüggesztés alatt, sem azt követően nem
érvényesíthet adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést,
139
c)	az adózó felfüggesztés kezdőidőpontjában folyamatban levő, vagy a felfüggesztés
időtartalma alatt előterjesztett, a felfüggesztést megelőző időszakra vonatkozó adó-
visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmeit az adóhatóság csak a felfüggesztés
megszüntetését követően teljesíti.
A rendkívül szigorú jogkövetkezményekkel járó felfüggesztésre kizárólag a Javaslatban
meghatározott, kötött tényállások bekövetkezése esetén kerül sor azzal, hogy ha a tényállás
megvalósul, az adóhatóság mérlegelés nélkül köteles a felfüggesztés elrendeléséről határozni.
Az adószám felfüggesztésével kapcsolatos eljárást a Javaslat az állami adóhatóság
hatáskörébe utalja.
A felfüggesztést megalapozó tényállások két csoportba sorolhatók:
a)	az adóhatóság eljárása során hitelt érdemlő adatok utalnak arra, hogy az adózó székhelye
fiktív [24. § (1) bek. a)-b) pont],
b)	az adóhatóság eljárása során hitelt érdemlő adatok utalnak arra, hogy az adózó szervezeti
képviselője fiktív vagy az adózó ilyen képviselőt az adóhatósághoz nem jelentett be [24/A. §
(1)	bek. c)-d) pont].
Garanciális szabály, hogy a felfüggesztés elrendeléséről, megszüntetéséről az adóhatóság
határozattal dönt, azaz a Javaslat a felfüggesztés kérdését a fent hivatkozott
jogkövetkezmények miatt érdemi kérdésnek tekinti. A felfüggesztéssel kapcsolatban hozott
valamennyi döntés ellen fellebbezésnek van helye a felfüggesztést megszüntető határozat
kivételével. A Javaslat a fiktív székhely vagy szervezeti képviselő miatt elrendelt
felfüggesztés esetén kötelezővé teszi a felfüggesztést elrendelő határozat hirdetményi úton
való közlését. Ha a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedett, a felfüggesztés
megszüntetésének az adózó kérelmére és hivatalból is helye van. A Javaslat az adózó fiktív
székhelye miatt elrendelt felfüggesztés esetén lehetővé teszi, hogy az adóhatóság a székhelyet
a felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat meghozatala előtt a helyszínen is vizsgálja,
azonban ez a vizsgálat az Art. rendszerében nem minősül ellenőrzésnek.
További garanciális szabályként említhetjük, hogy az adószám felfüggesztésének időtartama a
felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől a megszüntető határozat jogerőre
emelkedéséig tart, tehát a felfüggesztéshez kapcsolódó jogkövetkezmény csak a fellebbezési
jog kimerítését követően vagy fellebbezés hiányában alkalmazható.
Ha az adózó közösségi adószámmal is rendelkezik, az adóhatóság az adószám
felfüggesztéséről szóló határozatban a közösségi adószámot is felfüggeszti, illetve a
felfüggesztést a közösségi adószámra kiterjedően is megszünteti. Mivel a közösségi
adószámról hozott rendelkezés járulékos természetű, a kizárólag e rendelkezés kérdésében
előterjesztett fellebbezés lehetőségét a Javaslat kizárja. Ha az adózó a felfüggesztésről szóló
határozat meghozatalakor közösségi adószámmal nem rendelkezik, a közösségi adószám
kiadása iránt a felfüggesztés időtartama alatt előterjesztett kérelmét a felfüggesztés
megszüntetéséig az adóhatóság nem teljesíti, ellenkező esetben a kiadott közösségi adószám
alkalmazását külön határozattal kellene felfüggeszteni.
Mivel az adószám felfüggesztése az adójogi jogviszonyokban alkalmazott jogkövetkezmény
és az adóhatóságnak a fiktív működéssel kapcsolatos, az adózó jogalanyiságát érintő
magánjogi következmények megállapítására nincs hatásköre, a Javaslat kimondja, hogy az
adóhatóság a jogerős felfüggesztő, illetve felfüggesztést megszüntető határozatról az adózó
nyilvántartását vezető szervet (cégbíróság, körzetközponti jegyző vagy egyéb szerv) a
jogerőre emelkedés napját követő napon értesíti. A Ctv. hatálya alá tartozó adózók esetén a
Javaslat a fiktív székhely vagy fiktív szervezeti képviselő miatt hozott felfüggesztő határozat
140
esetén kötelezően előírja továbbá a törvényességi felügyeleti vagy az ismeretlen székhelyű
cég megszüntetésére irányuló eljárás megindítását is (természetesen csak akkor, ha az
adóhatóság tudomása szerint ilyen eljárás még nincs folyamatban).
A felfüggesztés alatt álló adózóval kapcsolatban álló adózók védelme érdekében a Javaslat az
Art. 54. § (5) bekezdésének módosításával lehetővé teszi a felfüggesztés alatt álló adózók
körében az elnevezés, adószám és a felfüggesztés kezdőidőpontjának közzétételét az állami
adóhatóság honlapján, továbbá a Ctv. hatálya alá tartozó adózók esetén kötelezővé teszi a
felfüggesztés tényének, kezdő és záró időpontjának bejegyzését a cégjegyzékbe.
A Javaslat kivételes esetben, négy feltétel együttes fennállása esetén lehetővé teszi a
felfüggesztés alatt álló adószám törlését. A hivatkozott feltételek: a felfüggesztés jogerőre
emelkedését követő 90 napon belül az adózó nem terjesztett elő megszüntetés iránti kérelmet
és a felfüggesztés megszüntetésére hivatalból sem került sor, az adóhatóság az Art. 24. § (9)
bekezdése alapján nem törölte az adószámot és az adózó nem áll felszámolás, végelszámolás
hatálya alatt. Kiemelést érdemel, hogy ha az adózó ezen időszakban a felfüggesztés
megszüntetése iránt kérelmet terjesztett elő, de azt az adóhatóság elutasította, az adószám
törlésének a 24/A. § (4) bekezdésére alapozva nincs helye. A törlés járulékos külön
rendelkezéssel a közösségi adószámra is kiterjed, a határozat elleni fellebbezésre a
felfüggesztésnél említett szabályok alkalmazandók, továbbá a törlésről értesíteni kell az adózó
nyilvántartását vezető szervet is. A Ctv. módosításával a 24/A. § (4) bekezdése
alkalmazásával törölt adószám, közösségi adószám esetén ennek a tényét és időpontját a
cégjegyzékbe be kell jegyezni. Értelemszerűen, az adószám törlése esetén a felfüggesztés
időtartama a felfüggesztő határozat jogerőre emelkedésétől a törlés elrendelő határozat
jogerőre emelkedéséig tart, ebben az esetben az adóhatóság külön határozatot a felfüggesztés
megszüntetéséről nem hoz.
a 106. §-hoz
Ld.: az Art. új 20/B. §-át beiktató rendelkezés indokolását.
Az Egészségbiztosítási Alap fedezetet nyújt a pénzbeli és a természetbeni ellátásokra
(szolgáltatásokra) is. A Javaslat Tbj.-t érintő része a biztosítottak és a foglalkoztatók által
befizetett egészségbiztosítási járulékok mértékein túl meghatározza azt is, hogy a
járulékbefizetések mely ellátás alapjául szolgálnak. Ehhez kapcsolódik annak jogszabályi
megállapítása is, hogy az egészségbiztosítási járulék természetbeni és pénzbeli
egészségbiztosítási járulékból tevődik össze. Az egészségbiztosítási járulék Tbj. általi
természetbeni és pénzbeli részre tagolása szükségessé tette az Art. 31. § (2) bekezdése egyes
pontjaiban szereplő egészségbiztosítási járulék kifejezés természetbeni és pénzbeli
egészségbiztosítási járulékra módosítását is. Az APEH által az OEP és az ONYF felé
teljesítendő adatszolgáltatás tartalma akként változik, hogy a jövőben külön kell feltüntetni a
pénzbeli és a természetbeni egészségbiztosítási járulék alapjára és összegére vonatkozó
adatokat. A Javaslat szerint a magán-nyugdíjpénztárakhoz benyújtandó tagdíjbevallást a
jövőben - a magánszemélyhez köthető adatokat tartalmazó havi adó- és járulékbevallás
részeként - az állami adóhatósághoz kell teljesíteni. Ez szükségessé tette az Art. 31. § (2)
bekezdésében meghatározott adattartalom bővítését a magán-nyugdíjpénztári tagdíjjal és a
tagdíj-kiegészítéssel.
A Javaslat Art. 31. (3) bekezdését módosító rendelkezése az adóazonosító szám
alkalmazásával kapcsolatban tartalmaz részben a jelenlegi gyakorlatnak megfelelő, pontosító,
részben új szabályt. Az Art. hatályos szabályai alapján az adózó adóbevallásában az adózó
azonosításához szükséges adatok között eddig is köteles volt adóazonosító számát feltüntetni,
a Javaslat ezen a gyakorlaton nem változtat. Az adóazonosító szám feltüntetése feltételezi,
141
hogy az adózó az adóbevallás benyújtását megelőzően az adóazonosító szám megszerzése
érdekében bejelentkezési, bejelentési kötelezettségét teljesítette vagy az adóhatóság a
magánszemélynek hivatalból adóazonosító jelet állapított meg. Másként megfogalmazva: az
adózó önadózás útján csak akkor állapíthatta és a továbbiakban is csak akkor állapíthatja meg
adóját, ha adóazonosító számmal rendelkezik. Ettől azonban eltérő kérdés az, hogy ha az
adózó bejelentési, bejelentkezési kötelezettségét az adóazonosító szám megszerzése
érdekében már teljesítette (vagy egyébként rendelkezik adóazonosító jellel), akkor az
adóazonosító szám birtokában csak az adóazonosító szám kiadását követő vagy az azt
megelőző időszakról is tehet-e az adóhatóság előtt jognyilatkozatot (terjeszthet-e elő
adóbevallást). Mivel az adózói státus az Art. 6. § (1) bekezdése szerint - az anyagi jogi
jogszabályok, illetve az Art. rendelkezései alapján - a törvény erejénél fogva és nem az
adóazonosító szám megállapításával keletkezik, az adóazonosító szám késedelmes
megszerzése természetesen nem jár azzal a következménnyel, hogy az adóköteles
tevékenységgel kapcsolatban az adózónak az adóazonosító szám megszerzése előtt nem
keletkeznek adókötelezettségei. Az adóazonosító szám megszerzését megelőző időszakra
vonatkozó adókötelezettségeket az adóhatóság határozattal az eddigi gyakorlat szerint is
megállapíthatta és az Art. hatályos rendelkezései jelenleg sem tiltják, hogy erről az időszakról
az adózó adóazonosító szám birtokában maga is bevallást tegyen. A Javaslat az egységes
jogértelmezés érdekében a fenti indokok alapján kimondja, hogy az adózó adóazonosító szám
birtokában olyan időszakról is tehet bevallást, amelyben adóazonosító számmal nem
rendelkezett. Mindez azonban nem jelenti az adóazonosító szám visszamenőleges hatályát, az
adójogviszony visszamenőleges hatályú alakításának, módosításának lehetőségét, az adózó
ugyanis - hasonlóan ahhoz az esethez, amikor az adóhatóság erre az időszakra határozatot hoz
-	az adóbevallásban az adóbevallás benyújtásakor fennálló állapot szerint nyilatkozik az
adóazonosító szám kiadása előtti időszakról és ebből a nyilatkozatból egyértelműen kitűnik,
hogy ezen időszakban adóazonosító számmal nem rendelkezett. Ennek megfelelően a Javaslat
kifejezetten kimondja, hogy erre az időszakra az adózó adózással kapcsolatos iratait az
adóazonosító szám feltüntetésével nem módosíthatja, azaz az adójogviszonyt
visszamenőlegesen nem alakíthatja át úgy, mintha a jogsértő időszakban adóazonosító
számmal rendelkezett volna. A Javaslat az Art. 24. § (6) bekezdésének módosításával
összhangban kimondja továbbá, hogy az adóazonosító szám nélküli időszakra az adózó
adóbevallásában csak a 24. § (6) bekezdésében foglalt korlátozással érvényesíthet adó-
visszaigénylést, adó-visszatérítést (e szabállyal kapcsolatban lásd a Javaslat Art. 24. § (6)
bekezdését módosító rendelkezéséhez fűzött indokolást).
a 107. §-hoz
A végelszámolási eljárás szabályait 2006. július 1. napjától az új Ctv. tartalmazza, ezzel
egyidejűleg Cstv. végelszámolásra vonatkozó rendelkezései hatályukat veszik. A Cstv.
szabályozási technikájával szemben a Ctv. a végelszámolás esetén benyújtandó adóbevallások
határidejét önállóan nem szabályozza, e körben az adójogi jogszabályokra utalást tartalmaz.
Az Art. jelenleg hatályos szabálya azonban a végelszámolás alatt álló adózók
adóbevallásainak teljesítésére a Cstv. szabályait rendeli alkalmazni. A Javaslat a bevallási
határidők egyértelmű és törvényi szintű szabályozása érdekében, a számvitelről szóló 2000.
évi C. törvény 11. § (10) és (12) bekezdésében, valamint a végelszámolás számviteli
feladatairól szóló 72/2006. (IV. 3.) Korm. rendeletben foglaltakra is figyelemmel, a Cstv.
2006.	július 1. napjáig hatályos szabályaitól eltérően előírja, hogy a végelszámolás alatt álló
adózók adóbevallásukat a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal a végelszámolás
kezdő időpontját követő 45 napon belül, valamint a záró adóbevallást a zárómérleg
elkészítésének napját követő 45 napon belül, a két bevallás közötti időszakban pedig az Art.
142
általános rendelkezéseinek megfelelően teljesítik. A Javaslat az egységes értelmezés
érdekében külön kiemeli, hogy az éves elszámolású adókról a két bevallás közötti időszakban
csak akkor kell bevallást benyújtani, ha a két bevallás közötti időszak 12 hónapnál hosszabb.
A Javaslat a felszámolás, végelszámolás alatt álló adózók ellenőrzésének befejezésére
vonatkozó rendelkezést is pontosítja egyrészt a tevékenységet záró adóbevallást megelőző
időszakra vonatkozó ellenőrzés befejezésének határidejére, másrészt a végelszámolás alatt
álló adózó tevékenységet lezáró bevallása és záró bevallása közötti időszakról szóló
bevallások ellenőrzésének határidejére vonatkozó előírással. A Ctv. 129. § (3) bekezdése az új
végelszámolási eljárás szabályainak alkalmazására átmeneti rendelkezést tartalmaz, mely
szerint a 2006. július 1. napján folyamatban levő végelszámolási eljárásokat 2006. július 1.
napjától számított 3 éven belül a Cstv. szabályai szerint kell befejezni; illetve a 2006. július 1.
napján több mint három éve folyamatban levő végelszámolási eljárások Cstv. szabályainak
megfelelő befejezésére 2006. július 1. napjától számított egy évig kerül sor, ezt követően a
cég elhatározása alapján folyó végelszámolási eljárás esetén a cégbíróság a Ctv. hatálya alá
tartozó kény szer-végelszámolási eljárást rendel el. A Ctv. átmeneti szabálya alapján
nyilvánvaló, hogy egyes esetekben 2006. július 1. napját követően is a Cstv. 2006. július 1.
napjáig hatályos szabályai szerint kell a végelszámolási eljárást lefolytatni. A Javaslat ennek
megfelelően az Art. 33. § (6) és 92. § (4) bekezdését módosító rendelkezéshez átmeneti
szabályt kapcsol, mely szerint az új szabályokat a 2006. július 1. napján vagy azt követően
megindított felszámolási, illetve végelszámolási eljárásokra kell alkalmazni.
a 108. §-hoz
A jelenleg hatályos szabályozás szerint a magánszemély a jövedelemadó bevallását csak a
bevallás benyújtására előírt határidőt követően önellenőrizheti, annak ellenére, hogy a hibát a
bevallásra előírt határidőt megelőzően feltárja. A Javaslat kiterjeszti a rendelkezést, mely
szerint a jövőben más bevallások, adónemek vonatkozásában is érvényesül ez a szabály, tehát
az önellenőrzés esedékessége ezekben az esetekben sem lehet korábbi, mint az önellenőrzött
bevallás esedékessége.
a 109. §-hoz
A mezőgazdasági őstermelő jelenleg nem tartozik a kötelező társadalombiztosítás hatálya alá,
ezért a Tbj. fogalomrendszere kiegészül az őstermelő fogalmának meghatározásával. A saját
jogú ellátások megszerzése érdekében a mezőgazdasági őstermelést folytató személy -
amennyiben más jogcímen nem biztosított, illetőleg nem saját jogú nyugdíjas - bevonásra
kerül a kötelező társadalombiztosítási rendszerbe, azaz biztosítottá válik. Ebből következően
szükséges az Art. 52. § (4) bekezdésének kiegészítése, mivel az itt felsoroltak kötelesek az
Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás és adatszolgáltatás teljesítésére.
Az EMMA megszüntetése az Art. 52. § (7) bekezdésének olyan irányú módosítását is
megkövetelte, hogy megkeresésre az állami adóhatóság az Országos Egészségbiztosítási
Pénztáron, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságon (ONYF) és a menekültügyi
hatóságon kívül az Állami Foglalkoztatási Szolgálat igazgatási szerveit és a magán-
nyugdíjpénztárakat is tájékoztathassa az e szervezetek működéséhez, feladatellátásához
szükséges adatokról. A módosítás lehetővé teszi továbbá, hogy az ONYF a számára nyugdíj-
megállapításhoz, nyugdíjjogosultsághoz nélkülözhetetlen adatokat - igényének megfelelően -
éves konszolidált formában kaphassa meg az állami adóhatóságtól.
Az Art. általános képviseleti szabálya az állandó meghatalmazottak bejelentéséhez köti a
képviselő mulasztása esetén kiszabható mulasztási bírság képviselő terhére történő
megállapíthatóságát. A bejelentés alapján az adóhatóság az állandó meghatalmazás tényét,
illetőleg az állandó meghatalmazottat nyilvántartásba veszi. Az Art. 2006. január 2-án
143
hatályba lépett módosítása ugyanakkor csak az elektronikus úton adóbevallást és
adatszolgáltatást teljesítő adózó nevében eljáró magánszemély esetén teszi lehetővé az
adóhatóság számára a képviselő magánszemélyek adóazonosító jelének nyilvántartását.
Minthogy az adóhatóság magánszemélyeket érintő nyilvántartása az adóazonosító jelre épül,
nem indokolt az állandó meghatalmazottak, megbízottak között különbséget tenni a
meghatalmazásuk, megbízásuk terjedelme szerint, és bizonyos képviselői kört adóazonosító
jelen, másokat a természetes azonosító adatain nyilvántartani. Ezért a módosítás általános
érvényűvé teszi az adóhatósághoz bejelentett állandó meghatalmazott, megbízott
magánszemély adóazonosító jelének nyilvántartására adott törvényi felhatalmazást.
a 110. §-hoz
Ld.: az Art. új 24/A. §-át beiktató rendelkezés indokolását.
A gazdasági élet tisztasága, a gazdasági szereplők egymás közötti viszonyainak megbízhatóvá
válása és az esetleges körbetartozások elkerülése érdekében, a szerződések megkötését
megelőzően, szükség lehet olyan információra, amely alapján meg lehet ítélni, hogy a
szerződő partner rendelkezik-e megfelelő gazdasági kapacitással, gazdasági
teljesítőképességgel a vállalt kötelezettségek teljesítésére. Ez fontos körülmény lehet pl. az
építőiparban, különösen a fő- és alvállalkozói viszonyokban, tekintettel arra, hogy megfelelő
információ birtokában megítélhetőbbé válik az alvállalkozó képessége az egyes
munkafolyamatok elvégzése tekintetében. A vállalkozás teljesítőképességét meghatározó
tényező az alkalmazottak száma. Egy minimális létszámú foglalkoztatottal rendelkező
vállalkozás, külső források bevonása nélkül ugyanis nem tud nagyobb volumenű, nagyobb
munkaerő-kapacitást igénylő feladatot teljesíteni. Minthogy a foglalkoztatottak száma
egyébként az adótitok körébe tartozó adatnak minősül, ugyanakkor az adótitkot alapos okkal
használják fel, ha azt törvény megengedi, a javaslat egy újabb kivételt épít be az Art. adótitok
szabályai közé. Ennek alapján az állami adóhatóság közzéteszi az általa nyilvántartott,
adószámmal rendelkező, általános forgalmiadó-alanynak minősülő adózó alkalmazottainak
számát. E ténynek mindenképpen üzenetértéke van a partnerek, megbízók felé, és ezen
ismeret birtokában fokozottabb a szerződő partner kockázata a munka alvállalkozásba adása
esetén. E mellett a foglalkoztatottak számának nyilvános közzététele ösztönzően hathat a
foglalkoztatási jogviszonyok kifehérítésére is.
a 111. §-hoz
A gazdasági kapcsolatok tisztaságának és megbízhatóságának erősítése, továbbá a jogkövető
adózói magatartás ösztönzése érdekében az adóhatóság évek óta folyamatosan közzéteszi
azon adózók adatait, akik (amelyek) a terhükre jogerős határozattal megállapított nagy
összegű adóhiányt nem fizették meg. Tekintettel arra, hogy nagy összegű tartozás nemcsak
adóellenőrzés során feltárt adóhiányból adódhat, ugyanakkor a fizetési kötelezettség
teljesítésének rendszeres elmaradása a szerződő partnerek felé a fizetőképesség tekintetében
rendkívül fontos információ lehet, a Javaslat lehetővé teszi a hosszú idő óta, nagy összeggel
tartozók adatainak nyilvánosságra hozatalát is.
a 112. §-hoz
Az állami feladatok szakszerűbb és hatékonyabb ellátása érdekében, illetőleg a közigazgatási
szervezetrendszert érintő reformlépések keretében, átfogó átalakítás veszi kezdetét az állami
adóhatóság, illetőleg más hatóságok, állami szervek szervezete és hatásköre tekintetében.
Ennek keretében - figyelemmel az egyes szervezetek működésének eredményére,
hatékonyságára, illetőleg az állam gazdaságosabb működése érdekében kitűzött célokra - az
adóztatási feladatokat, vagy az adóztatás alapjául szolgáló tevékenységek ellenőrzését végző
144
szervezetek összevonására, valamint az általuk végzett feladatok egy helyre integrálására
kerül sor.
Az állami adóhatóság - mint a jelenleg leghatékonyabban működő adóhatóság - feladatköre
kibővül az illetékekkel, valamint a szerencsejáték szervezéssel összefüggő feladatokkal. Ezzel
együtt megszűnnek az illetékhivatalok, és a szerencsejáték felügyelet és e szervezetek az
állami adóhatóság szervezeti keretei között működnek tovább. Az összevonással egyrészt
több különálló apparátus fenntartása helyett elegendő egy szervezeten belül összpontosítani
ezeket az állami feladatokat, ami gazdaságosabb és olcsóbb, másrészt a kevésbé hatékony
területek átszervezése vélhetően a jelenlegi, hatalmas összegű kinnlevőségek gyors
csökkenését eredményezi majd (az illetékhivatalok kinnlevőségei 100 milliárd forint körül
vannak).
Az átalakítási, átszervezési célok megvalósítása érdekében a Javaslat 2007. január 1-jétől
átalakítja az állami adóhatóság szervezetrendszerét, és az első fokú szervek jelenlegi területi
megosztása helyett (ami a megyehatárokhoz igazodik) kialakítja a három-három megye
területét felölelő régiókat, az egyes adóhatósági feladatok a régiók és a kisebb jelentőségűvé
váló megyei központok közötti megosztásával.
A régiók kialakítása területileg követi a jelenleg is használatos statisztikai régió-felosztást. E
szerint 2007. január 1-jétől
•	a Főváros és Pest megye területén a Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság
•	Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megye területén az Észak-magyarországi
Regionális Igazgatóság;
•	Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén az
Észak-alföldi Regionális Igazgatóság;
•	Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye területén a Dél-alföldi Regionális Igazgatóság;
•	Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megye területén a Nyugat-dunántúli Regionális
Igazgatóság;
•	Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megye területén a Közép-dunántúli Regionális
Igazgatóság;
•	Baranya, Somogy, Tolna megye területén a Dél-dunántúli Regionális Igazgatóság
működik.
Az egyes megyékben a korábbi megyei igazgatóságok, mint kirendeltségek, tovább
működnek. A kirendeltség természetesen ellátja továbbra is az adóztatási feladatokat,
ügyfélszolgálatot tart fenn, de nem önálló szervezet, a hatáskör, azaz a feladat címzettje a
regionális igazgatóság. Ezzel együtt természetesen változik a felettes szervek rendszere is. A
regionális igazgatóság felettes szerve a Központi Hivatal, a Központi Hivatalnak az APEH
elnöke lesz.
a 113. §-hoz
Ld.: az Art. új 20/B. §-át beiktató rendelkezés indokolását.
a 114. §-hoz
Az állami adóhatóság egyes területi szerveinek az illetékességi területén és az országhatáron
átnyúló jelentős adókockázatokat hordozó adózói magatartások kiszűrése és az ezekkel
szembeni hatékonyabb fellépés biztosítása indokolja az APEH Közép-magyarországi
Regionális Igazgatóságának külön jogkörrel történő felruházását. A Javaslat a legnehezebben
követhető, felderíthető, valamint a szerteágazó, bonyolult esetekre az illetőségi területen
kívüli gyors és dinamizált adóhatósági ellenőrzést tesz lehetővé, melyek az általános
145
illetékességi és hatásköri szabályok alapján - tekintettel az új regionális szervezeti felépítésre
is - nem lennének lehetségesek.
A módosítás egy új ellenőrzési formát honosít meg a központosított ellenőrzést, melyet az
APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága végez a központi költségvetés, illetve
az egyes elkülönített pénzalapok bevételi érdekeit különösen veszélyeztető adózói jogsértések
felderítése, illetve a jogszerű állapot helyreállítása érdekében.
Központosított ellenőrzésre az APEH elnökének utasítása alapján kerülhet sor, amely egyrészt
kiadható saját (elnöki) hatáskörben, másrészt más adóhatóság, hatóság megkeresése alapján.
Az elnök diszkrecionális jogkörében elrendelhető központosított ellenőrzés nem csak az
ellenőrzés megkezdésének elrendelésére, hanem a már megkezdett ellenőrzés folytatására is
kiterjed.
A központosított ellenőrzésnek meghatározott - adóbevétel kiesést okozó - tényállások,
illetve jogellenes adózói magatartások valószínűsítése esetén van lehetőség. Az ellenőrzés
elrendelésének okai három esetcsoportra bonthatók. Ezekben az esetekben az idő (reagálás
gyorsasága), illetve a több területi szervek illetékességi területét is érintő „ügytérkép”
elkészítése olyan tényezők, melyek nagymértékben befolyásolják az ellenőrzés sikerét.
Az ellenőrzés elrendelésére akkor kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok, tények,
körülmények valószínűsítik, hogy az adókötelezettségeket
a)	a határon átnyúló, harmadik országba irányuló jogsértő kereskedelmi kapcsolatokkal,
jogszerű kereskedelmi kapcsolatok színlelésével teljesítik,
b)	az Európai Unió más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal, adóalanyokkal
folytatott kereskedelmi kapcsolat során megsértik,
c)	belföldi illetőségű, egy vagy több területi szerv illetékességébe tartozó adózók a kapcsolt
vállalkozásokra előírt szabályok (elszámoló árak) megsértésével, színlelt szerződéssel vagy a
rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvébe ütköző módon teljesítik.
Az eljárás hatékony lefolytatását és befejezését garantálja az, hogy a központosított
ellenőrzési eljárást és az azt követő hatósági eljárást az APEH Közép-magyarországi
Regionális Igazgatósága egy eljárásban, több adózónál egyidejűleg is jogosult lefolytatni. Az
eljáró szerv az eljárás eredményeként kiadmányozott jogerős határozat(ok) egy példányának
megküldésével tájékoztatja az egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendelkező területi
szervet.
a 115. §-hoz
A végelszámoláshoz kapcsolódó bevallási kötelezettség szabályozásával párhuzamosan a
Javaslat az adózót érintő valamennyi ellenőrzésre, azaz a tevékenységet lezáró bevallást
megelőző időszakra, a tevékenységet lezáró adóbevallásra, a záró bevallásra és a két bevallás
közötti időszakban benyújtott bevallásokra irányuló ellenőrzésekre vonatkozóan egységesen
kimondja, hogy az ellenőrzést az adóhatóság legkésőbb a záró bevallás kézhezvételétől
számított 60 napon belül köteles befejezni. A rendelkezés a megszűnő adózót érintő
ellenőrzések lezárásának végső határidejét érinti, az ellenőrzések határidejére egyebekben az
általános rendelkezéseket kell alkalmazni. A Javaslat a felszámolás körében pontosító
rendelkezést tartalmaz a tevékenységet lezáró bevallás előtti időszakra irányuló
ellenőrzésekre: ezeket az ellenőrzéseket a tevékenységet lezáró bevallások ellenőrzéséhez
hasonlóan legkésőbb a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül kell befejezni.
146
Az adóhatóság az adózó ellenőrzése során más adózónál folytatott kapcsolódó vizsgálatot
rendelhet el, amely az adózó ellenőrzési eljárásában érdemi előkérdéseket is érinthet, ezért a
Javaslat kimondja, hogy az ellenőrzés határidejébe a kapcsolódó vizsgálat időtartama nem
számít bele. Mivel a kapcsolódó vizsgálat maga is ellenőrzés, a kapcsolódó vizsgálat
időtartamára az ellenőrzés kezdő és befejező időpontjára vonatkozó rendelkezéseket kell
alkalmazni. Ha A adózónál végzett ellenőrzés során az adóhatóság B adózónál kapcsolódó
vizsgálatot rendel el és ez utóbbiban egy C adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat is
szükségessé válik, a B adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat időtartamába a C kapcsolódó
vizsgálatának ideje, illetve az A ellenőrzésének határidejébe B és ezáltal C adózónál végzett
kapcsolódó vizsgálat időtartama nem számít bele. Az A adózónál végzett ellenőrzés a
kapcsolódó vizsgálattal érintett kérdéseken kívül más kérdésekre is kiterjedhet, melyekre az
adóhatóság a Javaslat szerint az ellenőrzést a kapcsolódó vizsgálatok időtartama alatt is
folytathatja.
a 116. §-hoz
A becslés alkalmazása során gyakran előfordul, hogy az adózó az adóhatóság által becsléssel
megállapított adóalaptól való eltérés bizonyítékaként más adózóval fennálló szerződéses vagy
egyéb kapcsolatra hivatkozik, azonban ezt az állítását sem saját, sem az érintett más adózó
bevallása, sem a más adózónál végzett ellenőrzés adatai nem támasztják alá. A Javaslat erre
az esetre kimondja, hogy az adóhatóság az adózó állításának valóságtartalmát a szerződéses,
vagy egyéb ügylettel érintett adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat alapján vizsgálja, feltéve,
hogy a kapcsolódó vizsgálat elrendelését az Art. egyéb rendelkezései nem zárják ki. Ha a
kapcsolódó vizsgálat eredménye az adózó állítását nem támasztja alá (azaz az adózó
bizonyítási indítványa sikertelen), az adóhatóság az alaptalan és az eljárást szükségtelenül
akadályozó bizonyítási indítványt előterjesztő adózót 100 ezer, illetve 200 ezer forintig
terjedő bírsággal sújthatja. A rendelkezéshez kapcsolódó hatályba léptető szabály szerint az új
rendelkezést a 2006. szeptember 15. napját követően indult ellenőrzésekre lehet alkalmazni.
a 117. §-hoz
A vagyonosodási vizsgálatok alá vont adózók gyakran hivatkoznak arra, hogy a
vagyongyarapodás forrására olyan időszakban tettek szert, amely időszakra adóigazgatási
eljárás nem folytatható: azaz a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog
elévülési idejét megelőzően szerezték. A már elévült és lezárt adójogi jogviszonyokkal
kapcsolatos bizonyítás az elévülést követően rendkívül nehéz, hiszen például az adózással
kapcsolatos iratok általában már nem állnak rendelkezésre, a szerződéses kapcsolatban állt
személyek esetleg már nem fellelhetők vagy az idő múlásával az ügylet részleteiről már nem
tudnak bizonyítékként értékelhető nyilatkozatot tenni. Az elévülési időt megelőző szerzésre
hivatkozás azonban a vagyonosodási vizsgálat érdemi kérdése, ez dönti el, hogy az
adóhatóság a szerzéssel kapcsolatban adóigazgatási eljárás, vagyonosodási vizsgálat
folytatására és adó-megállapításra jogosult-e. A Javaslat a visszaélések visszaszorítása
érdekében az elévülési időt követően az elévülési idő előtti szerzésre hivatkozás esetére a
szerzés forrásának, tényének, időpontjának igazolására szolgáló bizonyítás lehetőségét
korlátozza. Az okirati bizonyítás elsősorban az adóhatóság rendelkezésére álló adatokkal
(adóbevallások, adóhatósági határozatok), közhiteles nyilvántartás adataival, jogerős
bírósági/hatósági határozat adataival, az elévülési időt megelőzően kiállított egyéb közokirat
adataival, illetve bankszámla, értékpapírszámla adataival történhet. Mivel ezen bizonyítás
körében az adózó gyakorlatilag az adóigazgatási eljárás lefolytatásának akadályát (az
elévülési idő elteltét) igazolja, az adóhatóság az elévülési időt megelőző időszakra csak ezen
bizonyítás valóságtartalmát vizsgálhatja. Ha az adózó állítása a bizonyítékok vizsgálata
147
alapján valósnak bizonyul, a szerzéssel kapcsolatban az elévülési időt megelőző időszakra a
vagyonosodási vizsgálat nem terjedhet ki, ellenkező esetben a szerzésre a vagyonosodási
vizsgálat lefolytatható. Az új rendelkezéshez kapcsolódó hatályba léptető szabály szerint az új
rendelkezést csak a 2006. szeptember 15. napját követő szerzésekre lehet alkalmazni.
a 118. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint felülellenőrzésre - az ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak
tekintetében - alapvetően három esetben kerülhet sor, ha az ellenőrzés elrendelésére jogosult
szervek által elrendelt vizsgálat olyan időszakot érint, amelyet az adóhatóság korábban már
ellenőrzött, ha a felettes szerv az elsőfokú adóhatóság ellenőrzési tevékenységét vizsgálja
felül, illetőleg ha új tények, körülmények, bizonyítékok merülnek fel, és a vizsgálatot az
APEH elnöke, illetve a VPOP parancsnoka elrendeli.
A fentieken túlmenően igény merült fel arra, hogy a felülellenőrzés lehetősége terjedjen ki az
állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzésre abban az esetben, ha a korábban
lefolytatott ellenőrzéshez képest új tény, körülmény merült fel. A Javaslat ennek megfelelően
az Art. 116. § (1) bekezdését új d) ponttal egészíti ki és az ilyen okból történő ismételt
ellenőrzésre vonatkozó utasítási jogot az adóhatóság elnökéhez telepíti. Abban az esetben, ha
az elrendelés feltételeinek meglététől számított 6 hónap eltelt, az ismételt ellenőrzés
megindítására nincs lehetőség.
a 119. §-hoz
Az adóhatóság az ellenőrzés célját - többek között - az adatok gyűjtését célzó ellenőrzéssel
valósítja meg. Az Art. 119. §-a alapján az adóhatóság - az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés
keretében - az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplő adatok, tények, körülmények
valóságtartalmának, illetőleg ezek hitelességének megállapítása érdekében a bevallási időszak
lezárását megelőzően is gyűjthet adatokat, illetőleg végezhet helyszíni ellenőrzést. A jelenleg
hatályos szabályozás szerint az adóhatóság a számla-, nyugtaadási kötelezettség teljesítését
próbavásárlással, az árukészletek, alapanyagok, félkész termékek eredetét, nyilvántartását
leltározással, a vállalkozás körülményeit a megrendelők köréről, a tapasztalható forgalmi
viszonyokról, a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközökről, a vállalkozásban
részt vevő személyekről szóló jegyzőkönyv készítésével vizsgálja, továbbá vizsgálja a
vállalkozási tevékenységben résztvevők alkalmazásának jogszerűségét, társadalombiztosítási
jogszabályokban a bejelentésükre vonatkozó kötelezettségek teljesítését, illetőleg az adózónál
az adómegállapítás alapját képező statisztikai állományi létszámot.
A gyakorlatban egyre gyakrabban fordul elő, hogy az adózók az adóhatósághoz fiktív
adatokat jelentenek be. Ennek ellenőrzésére a Javaslat az adóhatóságnak külön eszközt
biztosít, mely szerint az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés során vizsgálhatja a bejelentett
tények, adatok, körülmények valódiságát.
a 120. §-hoz
A Javaslat az Art. új 124/B. §-ának beiktatásával lehetővé teszi, hogy az adóhatóság
ellenőrzés lefolytatása nélkül bírálja el az adózó önellenőrzését, ha azt az adózó kizárólag az
adókötelezettséget előíró jogszabály alkotmányellenességére vagy közösségi jogrendbe
ütközésére hivatkozással terjeszti elő. Az ellenőrzés mellőzésével történő határozathozatalnak
a Javaslat szerint csak akkor van helye, ha az adókötelezettséget megállapító jogszabály
alkotmányellenességét, vagy közösségi jogrendbe ütközését az arra hatáskörrel rendelkező
szerv még nem állapította meg vagy az adózó önellenőrzése az e tárgyban hozott döntésnek
nem felel meg. Az ellenőrzés mellőzése azért indokolt, mert az adóhatóság ebben az esetben
kizárólag jogkérdésben dönt és a döntéshozatalhoz az adózó írásban előterjesztett
148
jognyilatkozatán kívül más bizonyíték megvizsgálására nincsen szükség. Mivel az ellenőrzés
mellőzésével történő határozathozatal elsődleges célja a közigazgatási (adóigazgatási) eljárás
mielőbbi, költségkímélő lezárása és a jogkérdés előtt a bírói út megnyitása, a Javaslat külön
kiemeli azt - az Art. szabályaiból egyébként levezethető - összefüggést, miszerint az
önellenőrzést ellenőrzés lefolytatása nélkül elbíráló határozat ellen az Art. általános
szabályainak megfelelően jogorvoslatnak (az adóigazgatási eljárásban fellebbezésnek és a
jogerős másodfokú határozat ellen bírósági felülvizsgálatnak) van helye. A bírói út (azaz a
közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás) mielőbbi megnyitása azért
lényeges, mert a jogszabály közösségi jogrendbe ütközése esetén a polgári peres eljárásban
van lehetőség a jogkérdést előzetes döntéshozatal keretében az Európai Bíróság elé utalni,
alkotmányellenességre hivatkozás esetén pedig - az Alkotmánybíróságról szóló törvényben
foglalt egyéb lehetőségeken túl - lehetőség nyílik az alkotmányellenesség utólagos
vizsgálatára az eljáró bíró indítványa alapján.
a 121. §-hoz
Az Art. hatályos szabályai szerint a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemnek a
végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig eltelt időtartam alatt
történő végrehajtás foganatosítására - korlátozó rendelkezés hiányában - jogszerűen kerülhet
sor, minthogy ebben az esetben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) bírósági felülvizsgálatra vonatkozó
szabályai - így a Ket. 110. § (1) bekezdésében foglalt korlátozó szabály - nem alkalmazhatók.
Ugyanakkor aggályos az az eljárás, hogy az adóhatóság a végrehajtás felfüggesztése iránti
kérelem benyújtása esetén az annak elbírálásáig rendelkezésre álló időtartam alatt végrehajtást
foganatosít, mert ebben az esetben a bíróság adott esetben pozitív ítélete válik okafogyottá. A
helyzet egyértelmű rendezése érdekében a Javaslat szerint a törvény a jövőben kimondja,
hogy a végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak
elbírálásáig nem foganatosítható, ami a biztosítási intézkedést nem korlátozza.
a 122. §-hoz
Az Art. 2002. évi módosításával került be a végrehajtási szabályai közé az adóhatóság által
eddig is alkalmazott biztosítási intézkedés intézménye. A biztosítási intézkedés célja nem a
követelés kielégítése, hanem olyan helyzet megteremtése, amely biztosítja, hogy később a
követelés kielégíthető legyen. A hatályos szabályozás pontatlan fogalmakat használ a
biztosítási intézkedést elrendelő végzés, illetőleg a végzés végrehajtása során foganatosított
végrehajtási cselekmények vonatkozásában. A törvény ugyanis a biztosítási intézkedést
elrendelő végzés helyett általánosságban a biztosítási intézkedés, míg a végzés végrehajtása
során foganatosított végrehajtási cselekmények kifejezés helyett a biztosítási intézkedésként
foganatosított végrehajtási cselekmények szóhasználatot alkalmazza. A pontatlan
megfogalmazásból adódik, hogy a törvény a végrehajtási eljárás szabályait a biztosítási
intézkedést elrendelő végzésre és nem annak végrehajtására rendeli el alkalmazni. Mindez
téves jogértelmezésre ad alapot, ezért a Javaslat pontosítja az eddigi szóhasználatot.
a 123. §-hoz
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek a 2006. évi LI. törvénnyel történt
módosítása a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) rendelkezéseit is
érintette. A módosítás következtében 2006. április 1-jei hatállyal megváltoztak a Vht. 114. §
(2)	bekezdésében és a 138/A. §-ában foglalt, a zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő
bekapcsolódására vonatkozó szabályok. Míg a hatályos szabályozás szerint a zálogjogosult a
végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás iránti kérelmét ingó és ingatlan végrehajtás
esetén a végrehajtást foganatosító bíróságnál terjeszthette elő, addig az új szabályok alapján,
149
2006.	április 1-től ezirányú kérelmét a végrehajtónál kell benyújtania. A végrehajtónak a
kérelmet haladéktalanul, de legkésőbb a kézhezvételt követő munkanapon továbbítania kell a
végrehajtást foganatosító bíróságnak. A Javaslat az egységes eljárás, valamint az Art. és a
Vht. összhangjának megteremtése érdekében a zálogjogosult értesítésére a Vht. 114. §-ában,
illetőleg 138/A. §-ában foglaltak alkalmazását írja elő.
a 124. §-hoz
A végrehajtás szünetelése kezdő napjának meghatározását az indokolja, hogy az adóigazgatási
eljárás során is alkalmazandó, 2005. november 1-jén hatályba lépett Ket. 33. §-ának (5)
bekezdésében, illetőleg a 65. § (4) bekezdésében foglaltak alapján az ügyintézési határidő
kezdő napja - a korábbi Áe. szabályaitól eltérően - nem a kérelem iktatását követő nap,
hanem a kérelem megérkezésének napja. Az ügyintézési határidő számításának ezen új
szabálya számos problémát okoz a végrehajtási eljárások során, tekintettel arra, hogy a
végrehajtás szünetelése esetén a szünetelés kezdő napja is a szünetelést előidéző kérelem
benyújtásának napja. Ezért a Javaslat - a végrehajtás eredményességének biztosítása
érdekében - a szünetelés kezdő napjaként a kérelem megérkezését követő napot határozza
meg.
Az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmének benyújtása
főszabály szerint a végrehajtási eljárás szünetelését eredményezi. A gyakorlatban számos
esetben előfordult, hogy az adózók a végrehajtási eljárást hosszú időre - pusztán az eljárás
elhúzása céljából - megakasztották azzal, hogy a benyújtott kérelmüket a jogerős döntést
megelőzően visszavonták, majd a megszüntetésről hozott adóhatósági döntést követően újabb
kérelmet nyújtottak be, amit szintén visszavontak. Benyújtott kérelmük ezáltal az adott
tartozásra vonatkozóan mindig első kérelemnek minősült, így a végrehajtás nem volt
megindítható, illetőleg folytatható, mert a kérelmet elbíráló jogerős határozat a sorozatos
visszavonások folytán nem születhetett meg. Ezért a Javaslat a végrehajtás hatékonyságának
növelése érdekében előírja, hogy nem eredményezi a végrehajtási eljárás szünetelését az
adózó ismételt kérelmének benyújtása mellett az az esetkör sem, ha az adózó a korábbi
kérelmét visszavonta. Nem érvényesül a főszabály akkor sem, ha a kérelem benyújtására az
adóhatósági árverés kitűzését követően kerül sor. Mivel ingók és ingatlanok nemcsak
árverésen, hanem pályázat útján is értékesíthetőek, ezért a Javaslat szerint a jövőben nem lesz
lehetőség a főszabály alkalmazására akkor sem, ha a kérelem benyújtására pályázat
meghirdetését követően kerül sor.
a 125. §-hoz
Az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló
4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet 24. § (2) bekezdése szerint a kereskedőnek az árusítás helyén
rendelkeznie kell - a saját előállítású áru kivételével - az árusított termék eredetét hitelt
érdemlően igazoló bizonylattal (számla, szállítólevél, termékkísérő okmány stb.).
Amennyiben a kereskedő ezen bizonylatokat az adóhatósághoz bejelentett helyen őrzi, és ez
nem az üzlet, úgy köteles az üzletben tartani az eredeti bizonylatok másolatát. Az ellenőrzést
végző hatóság felhívására azonban köteles az eredeti bizonylatokat 3 munkanapon belül
bemutatni. A hivatkozott rendelkezés kapcsán a Javaslat a mulasztási bírság kiszabására okot
adó adózói magatartásokat kibővíti. E szerint a magánszemély adózó 100 ezer, más adózó 200
ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha az ellenőrzés időpontjában nem
rendelkezik az áru eredetét tanúsító bizonylattal vagy annak másolatával.
Az Art. 172. § (1) bekezdés l) pontjának módosításával összefüggésben ld.: az Art. 108. §-át
módosító rendelkezés indokolását.
150
a 126. §-hoz
A Javaslat a szigorú számadású bizonylatokkal kapcsolatos pénzügyminiszteri rendeletre
vonatkozó törvényi felhatalmazást kiterjeszti, ezáltal lehetővé válik a számla, egyszerűsített
számla, nyugta nyomtatványok forgalmazására, nyilvántartására, illetve adóigazgatási
azonosítására vonatkozó szabályok pontosítása, egyértelműbbé tétele.
Az adózás rendjéről szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról és módosításáról,
valamint egyes adótörvények módosításáról szóló 2005. évi CLXIII. törvény 2006. illetőleg
2007.	vonatkozásában írta elő, hogy az az adózó, aki/amely az Art. 31. § (2) bekezdése
szerinti, elektronikus úton teljesítendő bevallás benyújtására kötelezett, valamennyi bevallási
és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton köteles teljesíteni. Tekintettel arra, hogy
ennek az elvnek nemcsak 2006., illetőleg 2007. vonatkozásában, hanem a továbbiakban is
érvényesülnie kell, a Javaslat kiegészíti az Art.-t egy, a bevallási és adatszolgáltatási
kötelezettségek teljesítési módjára vonatkozó általános szabállyal.
a 127. §-hoz
A Javaslat az Art. értelmező rendelkezéseit több ponton módosítja, illetőleg új fogalmakkal
egészíti ki.
Az Art. 178. § 8. pontjában meghatározott be nem jelentett alkalmazott fogalmának
módosítását az indokolja, hogy a biztosítottak a jövőben már nem az egészségbiztosítási
igazgatási szervekhez, hanem az állami adóhatósághoz kell bejelenteni.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozók baleseti járulékfizetési
kötelezettsége helyébe az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség lép, amely
járulékkötelezettség a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy 11 százalékos
egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettségét is felváltja. Az Art. 178. § 15. pontjában
szereplő járulék fogalmát az új elnevezésű járulékokra tekintettel (pl. természetbeni
egészségbiztosítási járulék, pénzbeli egészségbiztosítási járulék) kellett módosítani.
A Javaslat szerint a minősített adózóvá válást kizáró feltételek kibővülnek tekintettel arra,
hogy a csőd- vagy felszámolási eljárás alatt álló adózók minősített adózóként történő kezelése
indokolatlan.
Az import adójogi megbízott fogalmával kapcsolatban ld.: az Art. új 20/B. §-át beiktató
rendelkezés indokolását.
2007.	január 1-jétől a szokásos piaci ármegállapítás jogintézményének bevezetésével
egyidejűleg a fogalmak közé bekerül a „kritikus feltételek” meghatározása, mely feltételek az
ármegállapítás érvényessége szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak.
a 128. §-hoz
Az Art. mellékleteinek módosításáról szóló technikai rendelkezés.
151
HETEDIK RÉSZ
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAIT MEGILLETŐ EGYES
BEFIZETÉSEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
X.	Fejezet
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A javaslat célja az, hogy a társadalombiztosítás finanszírozásában fokozottabban
érvényesüljön az igazságos közteherviselés elve. Ennek érdekében megszűnnek egyes
mentességi szabályok, emelkedik a biztosítottak járulék kötelezettsége.
A javaslat célja az alábbi intézkedésekkel valósul meg:
2006. szeptember 1-jétől
-	a jelenleg 4 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulék 6 %-ra emelkedik,
-	megszűnik a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak a további
jogviszonyukból származó jövedelmük után fizetendő nyugdíjjárulék (tagdíj) alóli
mentessége;
-	a nyugdíjas foglalkoztatott (munkavállaló) is fizet a természetbeni egészségügyi
ellátásokhoz való hozzájárulás érdekében 4% egyéni természetbeni egészségbiztosítási
járulékot fizet;
-	a kiegészítő tevékenységet folytató (nyugdíjas) egyéni és társas vállalkozók 5%-os
baleseti járulékfizetési kötelezettsége megszűnik, s e helyett 2006. szeptember 1-jétől
egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetnek a természetbeni egészségügyi
ellátásokhoz való hozzájárulás érdekében;
A korábbi szabályok szerint a mezőgazdasági őstermelő e tevékenysége alapján nem válik
biztosítottá, nem alanya a kötelező társadalombiztosítás rendszerének. A kötelező biztosításba
való bevonásuk azért indokolt, mert biztosítás hiányában ellátásban sem részesülhetnek és
félő, hogy idős korukban a saját jogú ellátás helyett a szociális ellátórendszerre szorulnak. A
javaslat szerint 2007. január 1-jétől az őstermelő biztosítottá válik, amennyiben más jogcímen
(pl. munkaviszonya alapján) nem biztosított, illetőleg saját jogú nyugdíjjal nem rendelkezik.
A biztosítási kötelezettség az átmeneti rendelkezések alapján csak azokat a mezőgazdasági
őstermelőkre vonatkozik, akiknél az irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már
megszerzett szolgálati idő mértéke együttesen legalább 20 év, amely a teljes nyugdíj
megállapításához szükséges.
A javaslat szerint a foglalkoztató és a biztosított által fizetendő egészségbiztosítási járulék
megosztásra kerül az egyes kockázatok szerint, így a járulékok részben a természetbeni,
részben pedig a pénzbeli ellátások fedezetéül szolgálnak.
A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer finanszírozási stabilitásának erősítése érdekében a 29
százalékos munkáltatói társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségen belül módosul a
nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási járulék százalékos megoszlása (a 11 százalékos
egészségbiztosítási járulék 8 százalékra csökken, egyidejűleg a 18 százalékos
nyugdíjbiztosítási járulék 21 százalékra növekszik).
Az egyéni egészségbiztosítási járulék további 1%-kal emelkedik (vagyis 7% lesz).
152
A foglalkoztató és a biztosított, valamint a főállású egyéni és társas vállalkozó számára
előírásra kerül egy minimális járulékfizetési kötelezettség. Egyidejűleg járulékkedvezményt
kapnak azok, akik bejelentik az adóhatóság számára, hogy jövedelmük egy meghatározott
szintet nem ér el.
Emelkedik az ún. feltöltés felső határa és mértéke is, a 2006. évi 400 ezer forintról 450 ezer
forintra, a 4 százalékos mérték pedig 14 százalékra.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 129. §-hoz
A Tbj. 4. §-a l) pontjának a járulék fogalmát meghatározó rendelkezése a kiegészítő
tevékenységet folytató egyéni, illetőleg társas vállalkozó által fizetett baleseti járulék,
valamint a 39. § (2) bekezdésben meghatározott egészségbiztosítási járulék helyébe lépő
egészségügyi szolgáltatási járulékkal összefüggésben módosul.
A Tbj. 4. § r) pontjában az igazgatási szerv fogalmának meghatározása az APEH
hatáskörének bővülésével összhangban változik.
A Tbj. fogalomrendszere kiegészül az őstermelő fogalmának meghatározásával.
a 130-131. §-okhoz
-	A Tbj. 5. §-a (1) bekezdése h) pontjának módosítására irányuló javaslat alapján a saját
jogú nyugdíjjal rendelkező egyházi személy e tevékenysége alapján nem válik biztosítottá.
A korábbi szabályok szerint a mezőgazdasági kistermelést folytató egyéni gazdálkodó - az
1975. évi II. törvény elnevezésében „egyénileg gazdálkodó”, majd 1992-től mint egyéni
vállalkozó - 1983. január 1-jétől 1996.december 31-éig jogosult volt nyugellátásra jogosító
szolgálati idő szerzésére és meghatározott egészségbiztosítási ellátásokra (betegségi járulék
fizetése ellenében anyasági, temetési segélyre, majd családi pótlékra, baleseti ellátásra).
Az őstermelő a Tbj. hatályos szabályai szerint 1998. január 1-jétől megállapodást köthet
nyugellátást biztosító szolgálati idő szerzése érdekében. Az egészségbiztosítási ellátások
megszerzése végett 2005. november 23-áig köthetett megállapodást; a korábban megkötött
megállapodások 2006. május 1-jével megszűntek. Az őstermelő 2006-ban megállapodás
nélkül, az állam kötelezettségvállalása mellett jogosult egészségügyi szolgáltatás
igénybevételére.
A mezőgazdasági termelést folytató magánszemélyek az Uniós gyakorlat szerint tagjai a
társadalombiztosítási rendszereknek, hazai szabályaink szerint azonban a mezőgazdasági
őstermelők jelenleg nem biztosítottak, így félő, hogy idős korukban a saját jogú ellátás helyett
a szociális ellátórendszerre szorulnak. A saját jogú ellátások megszerzése érdekében ezért
indokolt a mezőgazdasági őstermelők meghatározott körének bevonása a kötelező
társadalombiztosítási rendszerbe.
A javaslat szerint mezőgazdasági őstermelő alatt az Szja. törvényben meghatározott
őstermelőt kell érteni, ha rendelkezik őstermelői igazolvánnyal.
A javaslat alapján a mezőgazdasági őstermelő akkor válik biztosítottá, ha más jogcímen még
nem biztosított (pl. nem áll munkaviszonyban), illetőleg nem saját jogú nyugdíjas.
a 132. §-hoz
A javaslat szövegpontosítást tartalmaz, amely a Magyarországon munkát végző külföldiek
biztosítási kötelezettségét nem érinti. A közösségi jogszabályra való utalás pontosítása azért
153
szükséges mert a 1408/71/EGK rendelet hatálya az EGT-ben letepedett harmadik ország
állampolgáraira is kiterjed a 859/2003/EK rendelet szerint, továbbá egy nemzetközi szerződés
alapján Svájcra.
a 133-134. §-okhoz
A befizetett járulékok biztosítják a társadalombiztosítás ellátásainak fedezetét, és a külön
törvényben meghatározottak szerint képezik az Egészségbiztosítási Alap, valamint a
Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeit. Az Egészségbiztosítási Alap egyaránt fedezetet nyújt mind
a pénzbeli, mind a természetbeni ellátásokra. A javaslat - az egyes kockázatok szerint -
meghatározza, hogy a biztosítottak és a foglalkoztatók által befizetett egészségbiztosítási
járulék milyen mértékben, mely ellátások alapjául szolgálnak, ennek megfelelően rendelkezik
arról is, hogy az egészségbiztosítási járulék természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási
járulékból tevődik össze.
A foglalkoztató és a biztosított, valamint a főállású egyéni és társas vállalkozó számára
előírásra kerül egy minimális járulékfizetési kötelezettség. Egyidejűleg alanyi jogon
járulékkedvezmény kerül biztosításra azok számára, akik bejelentik az adóhatóság számára,
hogy jövedelmük egy meghatározott szintet nem ér el.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozók baleseti járulékfizetési
kötelezettsége helyébe az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség lép, amely
járulékkötelezettség a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy 11 százalékos
egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettségét is felváltja 2006. szeptember 1-jétől.
A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer finanszírozási stabilitásának erősítése érdekében a 29
százalékos munkáltatói társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségen belül módosul a
nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási járulék százalékos megoszlása (a 11 százalékos
egészségbiztosítási járulék 8 százalékra csökken, egyidejűleg a 18 százalékos
nyugdíjbiztosítási járulék 21 százalékra növekszik).
A javaslat szerint a biztosított által fizetendő egyéni egészségbiztosítási járulék mértéke 2006.
szeptember 1-jétől 2 százalékkal, 2007. január 1-jétől további 1 százalékkal emelkedik.
a 135. §-hoz
A foglalkoztató és a biztosított számára előírásra kerül egy minimális járulékfizetési
kötelezettség. Egyidejűleg járulékkedvezményt kapnak azok, akik bejelentik az adóhatóság
számára, hogy jövedelmük egy meghatározott szintet nem ér el.
a 136. §-hoz
A javaslat szerint 2007. január 1-jétől megszűnik az a szabály, hogy a nyugdíjjárul ék-fizetési
felső határt arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a
biztosítottnak nem volt járulékalapot képező jövedelme (pl. táppénzben részesült). Ezáltal a
járulék-nyilvántartások vezetése egyszerűbbé válik.
a 137. §-hoz
A Tbj. jelenleg hatályos rendelkezése alapján a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott (pl. a
nyugdíjas munkavállaló) mentesül a járulékfizetési kötelezettség alól. A javaslat szerint a
jövőben a nyugdíjas foglalkoztatott is köteles lesz a természetbeni egészségbiztosítási járulék
megfizetésére, ezáltal a nyugdíjas fog lalkoztatott is hozzájárul az egészségügy ellátásainak
költségeihez, hasonlóan a nyugdíjas vállalkozókhoz.
154
a 138. §-hoz
A javaslat szerint az egyéni természetbeni egészségbiztosítási járulékot az egyházi személy
után is meg kell fizetnie az egyháznak.
Mivel 2007. január 1-jétől megvalósul a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás és a
járulékbevallás integrációja, ezért megszűnik a tagdíjbevallás egyházra vonatkozó - az évi
egyszeri bevallás lehetőségét biztosító - külön szabálya.
A javaslat szerint kikerülnek a „nemzeti kockázatközösségből” a nyugdíjas foglalkoztatottak
és a kiegészítő tevékenységet folytató (nyugdíjas) vállalkozók, akik után foglalkoztatójuk,
illetve az egyéni vállalkozó saját maga megfizeti a járulékot. Így a központi költségvetés ezen
személyek után nem fizet egészségbiztosítási járulékot. Nem fizet járulékot a költségvetés a
mezőgazdasági őstermelők után sem, mivel az őstermelők 2007. január 1-jétől biztosítottá és
egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezetté válnak.
A nemzeti kockázatközösség Tbj.-ben meghatározott személyi köre kibővül a
hajléktalanokkal, akik után a központi költségvetés egészségügyi szolgáltatásra való
jogosultságuk megteremtése érdekében járulékbefizetést teljesít.
a 139-142. §-okhoz
A javaslat szerint az egyéni és társas vállalkozók esetében változik a minimális járulékalap:
2006.	szeptember 1-jétől havonta legalább 125 000 forint, 2007. január 1-jétől 131 000 forint
után kötelesek megfizetni a járulékokat. A tényleges járulékalapot képező jövedelem
nagyságára figyelemmel a Tbj. 50/A. §-a szerint járulékkedvezmény vehető igénybe.
A javaslat szövegpontosítást tartalmaz, mely szerint a vállalkozónak a természetbeni juttatás
adóval növelt összege után nem kell megfizetnie az egyéni járulékokat. A javaslat szerint az
egyéni és társas vállalkozó járulékfizetésének alsó és felső határát (a költségvetési törvényben
meghatározott nyugdíjjárulék-fizetési felső határ) időarányosan csökkenteni kell azzal az
időszakkal is, mely alatt önkéntes tartalékos katonai szolgálatot teljesítenek.
a 143. §-hoz
Ha a foglalkoztatott a belföldi foglalkoztatójával fennálló jogviszonyára tekintettel szerez
külföldi jogi vagy természetes személytől járulékalapot képező jövedelmet (ún. anya-
leányvállalat típusú juttatás), a javaslat szerint a foglalkoztatót terhelő társadalombiztosítási
járulékon felül a belföldi foglalkoztató átvállalhatja az egyéni járulékok (tagdíj) megfizetését,
bevallását is. E lehetőség 2006. január 1-jétől visszamenőlegesen lenne alkalmazható
tekintettel arra, hogy számos esetben a foglalkoztatók nemcsak a társadalombiztosítási járulék
megfizetését vállalják át, hanem a biztosítottat terhelő járulékokat is levonják a juttatásból, és
a bevallási és fizetési kötelezettséget a foglalkoztatóra irányadó általános szabályok szerint
teljesítik.
a 144. §-hoz
-	Az őstermelő járulékfizetési kötelezettségét főszabályként a minimálbér alapulvételével
indokolt meghatározni. Ha az őstermelő bevétele nem haladja meg a 7 millió forintot, akkor a
járulékokat a minimálbér 50 százaléka után fizeti meg. A magasabb ellátás megszerzése
érdekében a javaslat lehetőséget teremt a magasabb járulékalap választására is, melyről a
tárgyév egészére vonatkozóan legkésőbb február 12-ig kell a mezőgazdasági őstermelőnek
nyilatkoznia.
155
a 145. §-hoz
A jelenlegi szabályok szerint több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű
fennállása esetén a járulékot minden jogviszonyban meg kell fizetni. Ez mind a foglalkoztatói,
mind az egyéni járulékfizetési kötelezettségre vonatkozik.
A javaslat ezen a szabályon annyiban változtat, hogy a biztosított mentesül a további
jogviszonyaiban a pénzbeli egészségbiztosítási járulékfizetés alól, ha legalább heti 36 órás
foglalkoztatással járó jogviszonyban áll. A természetbeni egészségbiztosítási járulékot
ugyanakkor mindegyik jogviszonya alapján köteles megfizetni.
A Tbj. 2006. január 1-jétől hatályos módosítása alapján az egyéni és a társas vállalkozónak is
mindegyik jogviszonyában meg kell fizetnie a társadalombiztosítási járulékon és a
nyugdíj járulékon felül az egészségbiztosítási járulékot is, még akkor is, ha heti 36 órás
foglalkoztatással járó jogviszonyban is áll egyidejűleg. A főállású vállalkozók járulékalapjától
eltérően azonban fizetési kötelezettségük alapja - az egyéni egészségbiztosítási járulék
kivételével - a tényleges járulékalapot képező jövedelem. E rendelkezést visszamenőlegesen
2006.	január 1-jétől kell alkalmazni a javaslat szerint.
Megszűnik továbbá az a szabály, hogy a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a
polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai a további jogviszonyukból
származó jövedelmük után mentesülnek a nyugdíjjárulék (tagdíj) fizetési kötelezettség alól,
mivel e mentesség további fenntartását indokolttá tenné.
a 146. §-hoz
-	A szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem elérése érdekében megkötött
megállapodás egyik törvényi feltétele, hogy az adott személy a magállapodás létesítésének
időpontjában nem állhat biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban. A megállapodás
megkötése után azonban gyakran előfordul, hogy a megállapodás alanya a megállapodás
időtartama alatt - hosszabb-rövidebb ideig biztosított lesz (pl. megbízási, vállalkozási
szerződést köt, alkalmai munkavállalóként munkát végez). Ezért indokolt biztosítani azt a
lehetőséget, hogy ezekben az esetben szüneteljen a megállapodás alapján fennálló
járulékfizetési kötelezettség.
-	A (10) bekezdés módosítását célzó javaslat szövegpontosítást tartalmaz.
a 147-149. §-okhoz
-	A kiegészítő tevékenységet folytató (nyugdíjas) egyéni és társas vállalkozók baleseti
járulékfizetési kötelezettsége helyébe 2006. szeptember 1-jétől az egészségügyi szolgáltatási
járulékfizetési kötelezettség lép, mely járulékkötelezettség a 39. § (2) bekezdésében
meghatározott személy 11 százalékos egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettségét is
felváltja.
a 150. §-hoz
A javasolt módosítás szerint APEH az Art. 31. §-ának (2) bekezdése szerinti bevallás
meghatározott adatait a törvényben meghatározott célból továbbítja az OEP, az ONYF és a
magánnyugdíjpénztárak felé. A pénztárak felé történő adatszolgáltatás azért indokolt, mert
2007.	január 1-jétől az APEH átveszi a magán-nyugdíjpénztári tagdíj fizetésével és
bevallásával kapcsolatos feladatokat.
156
a 151. §-hoz
A javaslat szerint 2007. január 1-jétől a mezőgazdasági őstermelő is biztosítottá válik, ezért a
nyilvántartási kötelezettség rá is kiterjed.
A foglalkoztató a biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos bejelentési kötelezettségét a megyei
egészségbiztosítási pénztár helyett a jövőben az APEH-nak teljesíti.
a 152. §-hoz
A jelenlegi szabályok szerint a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás és befizetés
decentralizált, a foglalkoztatók külön-külön teljesítik a tagdíj-kötelezettséget az egyes
magánnyugdíjpénztárak részére (a járulékbevallástól és járulékfizetéstől elkülönülten). A
magánnyugdíjpénztár feladata jelenleg a bevallások ellenőrzése, a befizetésekkel való
összevetése, mulasztás esetén az adóhatósági ellenőrzés és behajtás kezdeményezése.
A javasolt módosítással 2007. január 1-jével megvalósul a járulékbevallás és a magán-
nyugdíjpénztári tagdíjbevallás integrációja, melynek alapján a foglalkoztatók adminisztrációs
terhei jelentősen csökkennek. A tagdíjat is az APEH-nek kell megfizetni, pénztáranként
megnyitott tagdíjbeszedési számlákra. Továbbra is a pénztárak feladata marad azonban a
bevallási és fizetési adatok alapján a befizetett összegek jóváírása a tagok egyéni számláján.
A Tbj. 50. §-ának módosítására irányuló javaslat egységesen szabályozza a foglalkoztatók, az
egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők járulék- és tagdíj-kötelezettségének
teljesítésével kapcsolatos eljárási szabályokat.
A javaslat szerint járulékkedvezményt érvényesíthetnek a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja
szerinti biztosítottak, a társas vállalkozók és foglalkoztatóik, illetőleg az egyéni vállalkozók,
ha bejelentik az APEH-nak, hogy a járulékalapot képező jövedelmük nem éri el a minimális
járulékalapot.
XI.	Fejezet
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 153-154. §-okhoz
A külön adózó jövedelmek után fizetendő, magánszemélyt terhelő 4 százalékos egészségügyi
hozzájárulás mértéke 14 százalékra változik, továbbá a fizetési felső határ a korábbi 400 000
forintról 450 000 forintra emelkedik.
A javasolt szövegpontosítással egyértelművé válik az a szabály, hogy az ingatlan
bérbeadásából származó egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a fizetési
kötelezettség a jövedelem egészére vonatkozik.
Az eho-fizetési kötelezettség teljesítése érdekében a magánszemély nyilatkozik a kifizetőnek
arról, hogy a más kifizetőtől vagy magánszemélytől is származó ingatlan bérbeadásából
származó jövedelme a tárgyévben meghaladja az egymillió forintot.
Az eho-fizetési kötelezettség alóli mentesség a javaslat szerint nem terjed ki arra a
jövedelemre sem, amely a közeli hozzátartozó (élettárs) részére bérbeadott ingatlan
hasznosításából származik.
Mivel az egyéni vállalkozó az osztalékalap és az osztalékalap utáni adó megállapítására az
Szja tv. szerint évente egyszer köteles, indokolt az eho-fizetési és -bevallási kötelezettség
teljesítését is ilyen gyakorisággal előírni.
157
a 155. §-hoz
A javaslat szerint a munkavállalói járulék mértéke 1 százalékról 1,5 százalékra emelkedik.
a 156. §-hoz
A javaslat szerint a kincstári körbe, illetőleg a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása
hatálya alá tartozó illetmény-számfejtési feladatokat ellátó munkáltató a járulékok
megfizetését és bevallását - az általános szabálytól eltérően - az államháztartásról szóló
törvényben meghatározottak szerint teljesíti.
XIII.	Fejezet
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosítása
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 157-158. §-okhoz
A nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás változásával összefüggésben módosulnak a
társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény vonatkozó előírásai.
XIV.	Fejezet
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosítása
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 160. §-hoz
A javaslat alapján a felszámoló adatszolgáltatást köteles teljesíteni az illetékes
nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a biztosítottak nyugdíjbiztosítási adatairól.
NYOLCADIK RÉSZ
AZ ÖNKÉNTES KÖLCSÖNÖS BIZTOSÍTÓ PÉNZTÁRAKAT ÉS A
MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAKAT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK
XV.	Fejezet
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári törvények módosításai jogszabályváltozással, a
működési költségszint csökkentésével, az önsegélyező pénztári szabályozással kapcsolatos,
valamint a pénztári működés egyszerűsítését szolgáló változtatásokat tartalmazzák.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 160. §-hoz
A kiszervezésre és kihelyezésre, valamint az adatkezelésre és az adatfeldolgozásra vonatkozó
szabályok pontosításához kapcsolódó értelmező rendelkezések. Törvényi szinten kerül
meghatározásra az egészségpénztárak, valamint az önsegélyező pénztárak által
finanszírozható szolgáltatások köre. A törvény kiegészül az önsegélyező pénztárak által kezelt
kockázatok (az ún. szociális kockázat körének) meghatározásával. E kockázatok a váratlan,
illetve nem, vagy korlátozottan befolyásolható eseményekre terjednek ki.
158
a 161. §-hoz
Rögzítésre kerül, hogy az önsegélyező pénztár feladatköre - a szociális kockázat
megvalósulása esetén - a kiegészítő szociális ellátások, illetve gyógyszer- és gyógyászati
segédeszköz ártámogatás biztosítására terjed ki.
a 162. §-hoz
A módosítás lehetővé teszi a tagszervező számára alvállalkozó igénybevételét, azonban ez
nem érinti a tagszervező felelősségét. A rendelkezés biztosítja a tagszervezés átláthatóságát és
a tagszervezési tevékenységgel kapcsolatos előírások nyomon követhetőségét.
a 163. §-hoz
A Munka Törvénykönyve munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályainak változása miatt
indokolttá vált módosítás, mely a kölcsönbeadó hozzájárulás-fizetési kötelezettségét
szabályozza.
a 164. §-hoz
A rendelkezés lehetővé teszi a tag kizárását, amennyiben a tag a pénztár alapszabályában
meghatározott tagsági feltételeknek nem tesz eleget (zárt pénztár), és nem kezdeményezi
átlépését másik pénztárba. A módosítás lehetővé teszi a nyugdíjkorhatár betöltésekor az
önsegélyező pénztártag részére a lehetőséget, hogy önkéntes nyugdíjpénztárba átlépjen.
a 165. §-hoz
Az ellenőrző bizottságra vonatkozó szabályok pontosítása.
a 166. §-hoz
A kiszervezésre vonatkozó szabályok pontosítása.
a 167. §-hoz
A kihelyezésre vonatkozó szabályok pontosítása.
a 168. §-hoz
A pénztári beszámoló részét képező mérleg és eredmény-kimutatás a jövőben egy helyen, a
Pénzügyi Közlönyben jelenik meg, ezáltal egyszerűbbé válik az ezen információkhoz való
hozzáférés.
a 169. §-hoz
A pénztári tevékenység kiszervezését érintő pontosító rendelkezés.
a 170. §-hoz
A Ctv. hatálybalépésével kapcsolatos módosítás.
a 171 §-hoz
A javaslat célja a nemzetközi viszonylatban magasnak minősíthető hazai önkéntes
nyugdíjpénztári költségszint csökkentése. A javaslat tartalmazza a tagdíjbevétel és a pénztári
vagyon arányában meghatározható költségek kötelezően alkalmazandó legmagasabb
mértékét.
a 172. §-hoz
Az önsegélyező pénztári szolgáltatások igénybevételének szabályrendszere több ponton nincs
összhangban a szabályozás alapelveivel és eredeti céljaival. Szükséges ezért az igénybe
vehető szolgáltatások körének jelenleginél pontosabb, az önsegélyező pénztár feladatkörével
jobban igazodó meghatározása. Ugyancsak szükséges - a szolgáltatások közösségi jellegének
biztosíthatósága érdekében - a szolgáltatás finanszírozási szabályainak módosítása. Az
önsegélyező pénztári szolgáltatások finanszírozása így a jövőben a fedezeti alapon belül
elkülönített szolgáltatási tartalékból is megvalósítható lesz. A szolgáltatásokhoz, illetve a
159
szolgáltatáscsoportokhoz igazodva több szolgáltatási tartalékot is képezhet a pénztár.
Meghatározásra kerül az önsegélyező pénztárak szolgáltatási köre.
a 173. §-hoz
Az önsegélyező pénztári szabályok változása miatt szükséges az egészségpénztári szabályok
jogszabályszerkezeti pontosítása, melynek révén a működési szabályok változatlanok
maradnak.
a 174. §-hoz
A rendelkezés meghatározza az egészségpénztárak szolgáltatási körét.
a 175. §-hoz
Mivel a jövőben az önsegélyező pénztári szolgáltatások finanszírozása szolgáltatási
tartalékból is megvalósítható, a közösségi szolgáltatást nyújtó pénztárak aktuárius
alkalmazása kötelező lesz. A módosítás a Felügyelet felé történő bejelentési eljárás
egyszerűsítését is tartalmazza.
a 176. §-hoz
A rendelkezés lehetővé teszi, hogy a könyvvizsgáló a jövőben a megbízatásának lejártát
követő két év után ismét elláthassa a könyvvizsgálói feladatokat.
XVI.	Fejezet
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény
módosítása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A magánnyugdíjpénztári törvény módosításai a működési költségszint csökkentését, a
pénztári működés egyszerűsítését, valamint a jogszabályi módosításokkal történő összhangot
biztosító változtatásokat tartalmaznak.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 177. §-hoz
A módosítást a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény
hatályba lépése tette indokolttá.
a 178. §-hoz
A biztosított saját döntésén alapuló magánnyugdíjpénztári belépés életkorhoz kapcsolódó
feltételének pontosítása.
a 179. §-hoz
A kiszervezésre és kihelyezésre, valamint az adatkezelésre és az adatfeldolgozásra vonatkozó
szabályok pontosításához kapcsolódó értelmező rendelkezések.
a 180. §-hoz
A tevékenységi engedélyhez a jövőben nem kell igazolni a taglétszámot, ezért a
pénztártagokkal kapcsolatos adatszolgáltatást első ízben a tevékenységi engedély
kézhezvételétől számított 30. napon belül kell megtennie a pénztárnak.
a 181. §-hoz
Jelenleg a magánnyugdíjpénztári tevékenységi engedély megadása 2000 fős létszámhoz
kötött. Ez lehetetlenné teszi új pénztárak megalakítását, mivel engedély hiányában igen
160
nehezen lenne teljesíthető. A jövőben a tevékenységi engedély feltétele a szükséges létszám
egy éven belüli megléte.
a 182. §-hoz
A behajtási és végrehajtási szabályokkal összhangban a jövőben lehetővé válik a
magánnyugdíjpénztártagok átlépése tagdíjhátralék esetén is, amennyiben annak összege nem
éri el az 5000 forintot.
a 183. §-hoz
1.	A Munka Törvénykönyve munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó
szabályozásának változása miatt indokolttá vált módosítás.
a 184. §-hoz
Az ellenőrző bizottságra vonatkozó szabályok pontosítása.
a 185. §-hoz
A könyvvizsgálóra vonatkozó szabályok pontosítása.
a 186. §-hoz
A javaslat célja a nemzetközi viszonylatban magasnak minősíthető hazai
magánnyugdíjpénztári költségszint csökkentése. A javaslat meghatározza a tagdíjbevétel
arányában érvényesíthető költségek legmagasabb mértékét.
a 187. §-hoz
A működési költségszint csökkentését célzó módosítás. A javaslat meghatározza a pénztári
vagyon arányában meghatározható költségek elszámolásakor alkalmazható legmagasabb
mértékét a pénztár önállóan végzett vagyonkezelése esetén.
a 188. §-hoz
A pénztári befektetési portfoliók diverzifikációjának fokozhatósága, illetve a piacon elterjedő
új befektetési instrumentumok miatt szükséges a lehetséges befektetési eszközök kibővítése.
a 189. §-hoz
Az önkéntes pénztári rendszerhez hasonlóan 2007. évtől a magánnyugdíjpénztárak esetében is
bevezetésre kerül a választható portfolió rendszere. Ebben a pénztártagok - meghatározott
keretek között - megválaszthatják pénztári megtakarításuk befektetésének kockázatát. A
szabályok annak figyelembevételével kerültek kialakításra, hogy a felhalmozási idő
előrehaladtával a kockázatok mérséklése indokolt. A javaslat szerint 2009. évtől a választható
portfoliós rendszer alkalmazása kötelezővé válik a pénztáraknak.
a 190. §-hoz
A költségszint csökkentését célzó módosítás. A javaslat meghatározza a pénztári vagyon
arányában meghatározható költségek alkalmazható legmagasabb mértékét kihelyezett
vagyonkezelés esetén.
a 191. §-hoz
A Felügyelet részére történő bejelentési kötelezettség pontosítását szolgáló rendelkezés.
a 192. §-hoz
A kiszervezésre vonatkozó szabályok pontosítása.
a 193. §-hoz
A Ctv. hatálybalépésével kapcsolatos módosítás.
161
a 194. §-hoz
A tevékenységi engedély új szabályozásához kapcsolódó, az engedély visszavonását
szabályozó rendelkezés.
a 195. §-hoz
A rendelkezés a pénztártagok adataival kapcsolatos adatszolgáltatást tartalmaz, ezért a
kormányrendeleti szint helyett törvényi szintű szabályozást igényel.
a 196. §-hoz
2.	A választható portfolió bevezetésével kapcsolatos rendelkezés.
a 197. §-hoz
Az Mpt. 1. számú mellékletének módosulásával kapcsolatos rendelkezés.
KILENCEDIK RÉSZ
XVII. Fejezet
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi
LXXXIV törvény módosítása
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 198. §-hoz
A módosítás biztosítja az egészségügyi szolgáltatási járulék nevesítését a kiadások fedezetét
képező bevételek között.
XVII.	Fejezet
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény
módosítása
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 199. §-hoz
A Gyvgyi törvény módosításával felemeljük a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre
való jogosultság jövedelmi határait.
TIZEDIK RÉSZ
XIX.	Fejezet
a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A játéktermek jelentős része olyan magas színvonalú szolgáltatást nyújt, amely
megjelenésében és gépparkját tekintve is magasabb színvonalon biztosítja a pénznyerő
automatákon folyó játéklehetőséget, mint az I. kategóriába tartozó játéktermek többsége. Ezen
játéktermeket indokolt megkülönböztetni az I. és II. kategóriába sorolt termektől. Az
elektronikus kaszinóként történő engedélyezés lehetőségét kizárólag olyan magas színvonalú
játéktermek részére indokolt fenntartani, amelyek a javaslat szerinti szigorúbb
követelményeknek megfelelnek.
162
Ez olyan lehetőség, amelynek kihasználása a szervező döntésétől függ. Az elektronikus
kaszinó-engedély és névhasználat ugyanakkor olyan többletjogosultság, amelyet indokolt
időben korlátozni és kiegészítő díjfizetéshez kötni.
A törvénymódosítási javaslat kiegészül továbbá néhány, a gyakorlatban felmerült értelmezési
probléma orvoslásával is, amellyel átláthatóbbá válik a szabályozás és amely elősegíti a
szervezők jogkövető magatartását.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 200. §-hoz
A javaslat az egyes szerencsejátékok koncesszióba adása során követendő részletes eljárási
szabályok megalkotására ad a pénzügyminiszter részére felhatalmazást, mert jelenleg a
koncessziós eljárás lefolytatásának hiányoznak a jogszabályi részletei.
a 201. §-hoz
A javaslat fontos hiányosságot pótol és egyben újraszabályozza a szervező eltiltásának
feltételeit. A jelenleg hatályos jogszabályi előírások szerint előfordulhat, hogy a szervező az
engedély érvényességéhez szükséges valamelyik feltételt nem teljesíti, azonban az SZF az
engedély érvényességének megszüntetése (az engedély visszavonás, az engedély
érvénytelenítése, adott engedéllyel összefüggő tevékenységtől való eltiltás) érdekében nem
tud intézkedést tenni.
a 202. §-hoz
Az Szjtv. 2. § (4) bekezdésének a) pontja értelmében nem adható meg a szerencsejáték
szervezésére irányuló engedély, ha a folytatni kívánt tevékenység sértené a jóérzést, a
közbiztonságot, a közszemérmet, illetve gyermek vagy ifjúságpolitikai érdekeket. Ezen
társadalmi érdekek konkrét megítélése kizárólag a helyi viszonyokat ténylegesen ismerő
jegyzőnek áll módjában, így indokolt ezen körülmények értékelését is rá telepíteni.
A személyi megfelelőség tekintetében a 2005. november 1-jétől hatályos jogszabályi
előírások egyértelmű értelmezéséhez szükséges a javaslat szerinti pontosítás.
a 203. §-hoz
A javaslat meghatározza azon követelményeket, amelyek fennállása esetén az SZF a
játéktermet külön kérelemre elektronikus kaszinóként engedélyezi.
Elektronikus kaszinónak olyan játékterem minősülhet, amely több játékhelyen biztosítja a
játékot és ezzel összefüggésben nagyobb alapterülettel is rendelkezik, mint az I. kategóriába
sorolt játéktermek többsége. A többi játékteremnél magasabb színvonalú szolgáltatás-nyújtás
érdekében indokolt annak előírása, hogy a szervező legalább egy olyan pénznyerő automatát
üzemeltessen, amelynél a tét-nyeremény arány az I. kategóriába sorolt pénznyerő automatákra
előírt kétszázszoros korlátot meghaladja, valamint biztosítsa a játékosok részére vendéglátási
szolgáltatás igénybevételét is.
Az elektronikus kaszinó magasabb színvonalának biztosítása miatt indokolt gazdasági
feltételként meghatározni a szervező gazdasági társaság alap-, illetve törzstőkéjének legkisebb
mértékét.
a 204. §-hoz
A javaslat rendezi a tört évben befejeződő koncessziós időszak tekintetében a koncessziós díj
megfizetését.
Az elektronikus kaszinót üzemeltető szervező részére a magasabb színvonalú szolgáltatás
nyújtása miatt indokolt az „elektronikus kaszinó” kifejezés, illetve rövidítése (e-kaszinó),
továbbá idegen nyelvű megfelelője (pl. electronic casino, e-casino) használatát lehetővé tenni.
163
a 205. §-hoz
A jelenlegi szabályozás pontosítása és ebből kifolyólag a lóversenyfogadás koncessziós díja
mértékének kiigazítása szükséges annak érdekében, hogy nyilvánvalóvá váljon: a törvényben
meghatározott összeg nem az egész legfeljebb 20 éves koncessziós időszakra vonatkozó
legkisebb koncessziós díj.
A koncessziós időtartam hosszúsága miatt szükséges a játékkaszinók koncessziós díjának
valorizációjára vonatkozó szabályokat kiterjeszteni a lóversenyfogadásra is.
a 206. §-hoz
Az elektronikus kaszinóban üzemeltetett pénznyerő automaták a nagyobb nyerési eséllyel,
magasabb színvonalú szolgáltatással nagyobb játékbevétel elérését teszik lehetővé, ezért
indokolt az elektronikus kaszinót üzemeltető szervező nagyobb arányú részvétele az állami
teherviselésben.
Az egyértelmű jogalkalmazás miatt szükséges törvényi szinten meghatározni azokat az
eseteket, amelyek fennállása esetén a szervezőnek nem kell játékadót fizetnie.
a 207. §-hoz
A költségtakarékos közigazgatási eljárás lefolytatása érdekében szükséges, hogy a bírságok,
késedelmi pótlékok, igazgatási-szolgáltatási díjak, stb. túlfizetése esetén legyen meghatározva
olyan minimális értékhatár, amely alatti túlfizetést az SZF-nek nem kell visszautalni, mivel az
ehhez kapcsolódó költségek meghaladják a visszautalandó összeget.
a 208. §-hoz
A javaslat az egyes szerencsejátékok koncesszióba adása eljárásának megalkotására ad a
pénzügyminiszter részére felhatalmazást.
TIZENEGYEDIK RÉSZ
XX.	Fejezet
a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról
szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A javasolt módosítás célja, hogy a termékdíj verseny semleges gazdasági ösztönzőként
működjön, miközben az állam környezetvédelmi és pénzügyi célkitűzései is teljesülnek.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a 209. §-hoz
Az uniós áruforgalom élénkülésével számos magyar és nemzetközi kereskedelmi
vállalkozásnak gondot okoz, hogy a termékdíjas szabályozás - a visszaélések
megakadályozása érdekében - kizárólag a kötelezett első vevője számára ad lehetőséget a
befizetett termékdíj visszaigénylésére a termék külföldre történő szállítása esetén. Ebből
következően a termékértékesítési lánc további szereplői (a forgalomba hozó második,
harmadik, stb. vevője) csak termékdíjjal növelt áron szerezhetik be a később Magyarország
területét elhagyó (tehát tulajdonképpen hazai hulladékgazdálkodási költséget nem okozó)
terméket. Az egyes esetekben indokolatlan versenyhátrányt okozó rendelkezés feloldását
célzó Javaslat értelmében a termékdíj visszaigénylésére minden olyan belföldi vevő jogosult,
aki a termékdíjköteles terméket exportálta vagy a Közösségen belül értékesítette, és a
Javaslatban foglaltaknak megfelelően igazolni tudja, hogy a termék vonatkozásában a
termékdíjfizetés megtörtént.
164
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
a 210. §-hoz
A Javaslatban szereplő módosítások főszabályként 2007. január 1-jén lépnek hatályba.
a 211-212. §-okhoz
A § a személyi jövedelemadó törvényt módosító szabályok hatálybalépésével kapcsolatos
rendelkezéseket, a törvény szövegének a módosításokkal összefüggő technikai jellegű
pontosítását, valamint a hatálybalépéssel összefüggő átmeneti szabályokat tartalmazza. Ezek
között fontos az a rendelkezés, amely a társas vállalkozások házipénztárában felhalmozott (a
valóságban rendszerint már felhasznált) záró-egyenlegként kimutatott készpénz indokolt
szintre csökkentése érdekében az eredménytartalékból a csökkentés mértékével megegyező
osztalék kifizetését egyszeri kedvezményként 10 százalékos adókulcs ösztönzi.
a 213.§-hoz
A Javaslat záró rendelkezései technikai jellegű módosításokon túl a következő tartalmi
változtatásokat foglalják magukban.
A Javaslat a gazdasági társaságokról szóló törvény, az új szövetkezeti törvény előírásaihoz
igazodva különböző időpontokban történő hatálybalépésről rendelkezik (pl. a szociális
szövetkezetre vonatkozó előírások kihirdetéskor lépnének hatályba, és 2006. július 1-jétől
alkalmazhatóak, a nonprofit gazdasági társaságra vonatkozó rendelkezések hatályba lépésének
időpontja 2007. július 1-je, a közhasznú társágra vonatkozó előírások hatályon kívül
helyezése pedig 2009. július 1-jén történne meg). Ugyancsak kihirdetéskor szükséges
hatályba léptetni - összhangban a felsőoktatási törvénnyel - a felsőoktatási intézményeket
érintő változásokat. [(2), (5)-(6), (15) bekezdés] A Javaslat szerint megszűnik 2007. júliustól a
célszervezet, és változik (részben már változott) a támogatásuk. A Javaslat átmeneti
rendelkezésként a 2006. évi adóbevallást követőn adómentesen nyilvántartott
eredménytartalék után a 2007-ben kezdődő adóévben és azt követő két adóévben, egyenlő
részletekben írja elő az adózás előtti eredményt növelését, kivéve, ha a célszervezet
közhasznú társasággá alakul, vagy közhasznú (kiemelkedően közhasznú) nonprofit gazdasági
társaságként működik tovább [(13) bekezdés].
Lehetővé teszi a Javaslat azt is, hogy a 2006-ban közhasznú társasággá alakult
célszervezetnek minősülő adózók is mentesüljenek az adómentes eredménytartalék utáni
adókötelezettség alól. [(14) bekezdés]
a 214-215. §-hoz
Az évközi kulcsváltozás miatt módosulnak a 2006-os adóévre az egyes hónapok adóalap-
meghatározásának módjai. Az adózónak választási lehetőséget ad a Javaslat, hogy a 2006. évi
adóalapot korrigálja a módosítás utáni naptári napok arányos részével, vagy az egyes
időszakok adóját az adott időszakhoz kapcsolódó adóalap és az akkor érvényben lévő kulcs
határozza meg. Ezzel összefüggésben, ha az adóalany nem arányosítással, hanem két adóalap
alapján határozza meg a 2006. évi adófizetési kötelezettséget, új előírás a különböző
mértékkel számított adó és az ehhez kapcsolódó adóalap elkülönült nyilvántartása, amely
segítségével az egyes időszakokra előírt adó jól megállapítható. A megváltozott adókulcs
miatt már év közben is lehetővé válik az evából való kilépés.
a 216-218. §-hoz
A Javaslat hatályon kívül helyezi az áfa-törvényben a 15%-os kulcsra vonatkozó
rendelkezéseket, továbbá átmeneti szabályokat rendel az adómérték, valamint az újonnan
165
bekerülő rendelkezések módosításához. Így rendelkezik az elszámolási időszakhoz kötődő
adófizetési kötelezettség rendezéséről.
A 15 százalékos adókulcs megszűnésével a bolti kiskereskedelemre vonatkozó különleges
adózási mód szabályainak további alkalmazhatósága értelemszerűen már csak azon
adóalanyokra terjed ki, akik (amelyek) 5 százalékos adókulcs alá eső terméket is
forgalmaznak. Az átmeneti rendelkezés azt biztosítja, hogy a leltározással alátámasztott, a 15
és 20 százalékos adómérték alá tartozó 2006. augusztus 31-i árukészletet 2006. szeptember 1-
jén az általános adókulcs alá eső nyitókészletnek lehessen tekinteni.
Az adószám felfüggesztésre vonatkozó szabályok az Art. javasolt módosítása szerint a 2005.
szeptember 15-ét követően indult eljárásokban kell először alkalmazni, ehhez kapcsolódóan
lépnek hatályba áfa-törvény javasolt módosításai is. A visszaigénylési jog szempontjából
azonban tekintettel kell lenni az eltérő (havi, negyedéves, éves) adó-magállapítási időszakkal
rendelkező adóalanyokra, így rájuk vonatkozóan csúsztatott hatályba léptetést tartalmaz a
Javaslat.
a 219. §-hoz
A fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény módosítása több kisebb pontosító jellegű
változtatást tartalmaz. (1) A fix összegű fogyasztói árkiegészítés bevezetésével az ár és a
támogatás közötti közvetlen kapcsolat megszűnik, ezért üzletpolitikai kedvezmény nyújtása
esetén a fogyasztói árkiegészítés igénybevételének tiltása nem indokolt. (2) A Melléklet 4.
kategóriájának címe pontosító jellegű, a HÉV bérletes utazásai esetén is a vasúti kedvezmény
vehető igénybe. (3) A Melléklet 8. kategóriájánál az egyik sávtávolság meghatározása kerül
pontosításra, a 40,1-50 km utazási távolság helyébe 40,1-45 km utazási távolság lép.
a 220. §-hoz
A Jöt-re vonatkozó módosítások főszabályként 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba. Ettől
eltérően az elkobzott ásványolajtermékek célzott átadását lehetővé tevő módosítás, valamint a
jogsértésre (csempészetre) használt, nem saját tulajdonú járművek lefoglalásának szigorítása a
kihirdetést követő 8. napon lép hatályba. A bioetanol-tartalom szerinti adódifferenciálás 2007.
július 1-jei hatályba lépésével összhangban lépnek hatályba a bioetanol benzinbe való
közvetlen bekeverését az ásványolaj-tároló adóraktárak számára is lehetővé tevő
rendelkezések.
Az E85 üzemanyag bioetanol tartalmának adómentességét az állami támogatások
szempontjából előzetesen, a hatályba lépést megelőzően engedélyeztetni kell az Európai
Bizottsággal. Tekintettel arra, hogy az engedély megadásának pontos időpontja még nem
ismert, az E85-tel kapcsolatos rendelkezések hatályba lépéséről külön törvény fog
rendelkezni.
Az adóvisszaigénylésre jogosult exportálók körét módosító rendelkezést, valamint az
adómentes felhasználók esetében előírt kedvezőbb adóbírság szabályt a folyamatban lévő
ügyekben is alkalmazni kell.
Tekintettel arra, hogy a Jöt-nek a 2005. évi CXIX. törvényben múlt év őszén már elfogadott,
de csak 2007. július 1-jén hatályba lépő, a bioetanol benzinbe történő közvetlen bekeverését
lehetővé tevő rendelkezéseit az E85 üzemanyag alkalmazásához kapcsolódóan a Javaslat
módosítja (felülírja), ezért a korábban elfogadott törvényből törölni szükséges ezen
rendelkezéseket.
166
A Javaslat meghatározza a cigarettákra 2007. április 1-jével, illetve szeptember 1-jével
hatályba lépő újabb adóemelést, továbbá a cigarettákra és a fogyasztási dohányok
adóminimumának ezen időpontoktól történő emeléseit.
A 2005. évi CXIX. törvény a gázolaj esetében 2008. január 1-jétől határoz meg magasabb
adómértéket a legalább 4,4 térfogatszázalék biodízelt nem tartalmazó gázolajra. A Javaslat
ettől az időponttól kezdődően lehetővé teszi a finomítói ásványolajraktár és az ásványolaj-
tároló adóraktár számára is a biodízel közvetlen bekeverését gázolajba.
Az uniós rendelkezések szerint adókedvezményt - a meghosszabbítás lehetőségével -
legfeljebb 6 évre lehet nyújtani. Az E85 bioetanol tartalmának adómentességét biztosító
módosítás az uniós engedély függvényében várhatóan 2007. január 1-jén fog hatályba lépni, s
így a 6 éves időszak, s egyben az adómentesség 2012. december 31-én fog lejárni.
Az E85 üzemanyagra vonatkozó szabályok a műszaki szabványok és szabályok terén történő
információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, a 98/48/EK irányelvvel módosított
98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, illetve egyeztetési kötelezettség alá esnek. A
Javaslat rögzíti, hogy a tervezet egyeztetése megtörtént.
a 221. §-hoz
A módosítási javaslatok közül az elektronikus vámfizetésre vonatkozó rendelkezések lépnek
2007.	január 1-jén hatályba, annak érdekében, hogy a szükséges a hitelintézetek és a
vámhatóság közötti elektronikus kommunikáció technológiai kereteit tartalmazó
megállapodások megkötésére, illetve a kapcsolat tesztelésére megfelelő idő álljon
rendelkezésre. A közvetlen képviselet vállalásához kapcsolt bankgaranciára, a
környezetvédelmi termékdíjnak az áfával analóg módon történő biztosítására vonatkozó
rendelkezéseket, valamint az ügyintézés gyorsítását célzó, az ellenőrzés nélküli
árunyilatkozat-elfogadási szabályok kidolgozására vonatkozó felhatalmazó rendelkezést a
gazdálkodók, illetve a miniszteri rendeleti szabályok kidolgozása érdekében célszerű
mihamarabb, 2006. szeptember 1-től hatályba léptetni.
a 222. §-hoz
A Javaslat illetékekre vonatkozó rendelkezéseit főszabályként a 2006. szeptember 1-jét
követően illetékkiszabásra bejelentett, vagy ezt követően az illetékhivatal tudomására jutott
gépjárműszerzési ügyekben kell alkalmazni. Ez alól a Javaslat két kivételt tesz.
Abban az esetben, ha a vagyonszerzési illetékkötelezettség 2006. szeptember 1-je előtt
keletkezett és a vagyonszerzést gépjármű esetében 2006. szeptember 15-ig illetékkiszabásra
bejelentik, az illeték megállapítására az illetékkötelezettség keletkezésekor, illetve a
vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor hatályos illetékrendelkezések közül azokat
kell alkalmazni, amelyek a vagyonszerző számára kedvezőbb illetékfizetési kötelezettséget
eredményeznek,
Abban az esetben pedig, ha az öröklési illetékkötelezettség 2006. szeptember 1-je előtt
keletkezett, illetve az öröklési szerződés megkötésére 2006. szeptember 1-je előtt került sor,
akkor az öröklési illeték, illetve az öröklési szerződés esetén a gépjárműszerzés utáni
visszterhes vagyonátruházási illeték megállapítására a 2006. augusztus 31-én hatályos
illetékrendelkezéseket kell alkalmazni, feltéve, hogy ezek a rendelkezések a vagyonszerző
számára kedvezőbbek.
Az említett szabályok garanciális jellegűek.
167
a 223. §-hoz
A Javaslat értelmében a Gjt. hatálya a jövőben kiterjed a 250 cm3 alatti, de rendszámtáblával
ellátott és forgalomba helyezett motorkerékpárokra is, természetesen ezen módosítás
eredményeként továbbra sem lesznek adókötelesek az ún. segédmotoros kerékpárok,
mopedek. A Javaslat megszünteti a büntetés-végrehajtási vállalat, s jogutód gazdasági
társasága, valamint a közhasznú társaság gépjárművei utáni alanyi alapú adómentességet.
a 224. §-hoz
A Javaslat szerint hatályon kívül helyezendő törvényhelyek arról rendelkeznek, hogy a helyi
iparűzési adó 2008-tól megszűnne. Az önkormányzatok alkotmányos védelmet élvező
gazdálkodási biztonsága azonban megköveteli, hogy a helyi iparűzési adó a fenti időponttól
ne szűnjön meg. Az érintettek felkészülése érdekében a Javaslat a lehető legkorábbi
hatálybaléptetést fogalmazza meg.
a 225. §-hoz
E törvény rendelkezései fő szabály szerint 2007. január 1-jétől lépnek hatályba. A § az
általános hatályba léptető rendelkezéstől eltérő különös hatályba léptető szabályokat
tartalmazza az Art. módosítás vonatkozásában.
a 226. §-hoz
A hatályos szabályok szerint az adózó felhívásra az idegen nyelven rendelkezésre álló és az
ellenőrzés lefolytatásához szükséges számla (egyszerűsített számla), illetőleg a közösségi
kereskedelmi kapcsolattal összefüggésben kiállított bizonylat hiteles magyar nyelvű fordítását
köteles az adóhatóság részére átadni. A kereskedelmi kapcsolatok szélesedése folytán gyakran
előfordul, hogy az adózó valamely nem európai nyelven készült bizonylatot ad át az
adóhatóság részére az ellenőrzés során. Annak érdekében, hogy ez ne akadályozza az
adóellenőrzést, a Javaslat kimondja, hogy nem csupán a közösségi kereskedelemmel
összefüggő, hanem bármely idegen nyelven készült irat tekintetében alkalmazni lehet az Art.
95. § (2) bekezdését.
Az adóhatóság a jövőben - az Art. 90. § (5) bekezdésének hatályon kívül helyezésével - az
adózókat számítógépes program alkalmazásával véletlenszerűen nem választhatja ki
ellenőrzésre, ugyanakkor a Javaslat szerint az adóhatóság elnöke által évenként február 20-áig
közzétett ellenőrzési irányelv az ellenőrzési típusok tervezett arányszámait a tevékenységüket
kezdő vállalkozásokra is kiterjedően tartalmazza.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
törvényben meghatározott, az Egységes Munkaügyi Nyilvántartásra vonatkozó rendelkezések
hatályon kívül helyezésével 2007. január 1-jétől megszűnik az EMMA.
Az Art. - egyezően a Vht. szabályaival - 2005. november 1-jei hatállyal megszüntette az
adóhatóságok ingatlan-végrehajtás vonatkozásában előírt külön határozathozatali
kötelezettségét. Ezzel szemben az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a
továbbiakban: Inytv.) rendelkezései alapján az ingatlan-nyilvántartásba jog bejegyzésére,
jogilag jelentős tény feljegyzésére vagy adatok átvezetésére csak az Inytv.-ben meghatározott
okirat vagy jogerős hatósági, illetve bírósági határozat alapján kerülhet sor, melytől eltérést is
csak az Inytv. engedhet. Erre tekintettel a földhivatalok - szemben az Art. szabályaival - az
adóhatóság megkeresése teljesíthetőségéhez a korábbi gyakorlatnak megfelelő, külön
határozat követelték meg, melynek hiányában az adóvégrehajtás során a végrehajtási jog
bejegyzését nem teljesítették. Tekintettel arra, hogy az adóhatóság végrehajtási jogosultsága,
az egyes végrehajtási cselekmények foganatosítása, azok elrendelhetősége nem az Inytv.
168
szabályain, hanem az Art.-n, illetőleg a Vht.-n alapul, az adóhatóság végrehajtáshoz való
jogát, így az ingatlan-végrehajtás elrendelésének lehetőségét az Art. szabályai alapozzák meg.
Ebből következően, miután az Inytv. nem szabályoz, és nem is szabályozhat minden, az
ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés alapjául szolgáló eljárást, nem indokolt e
törvénnyel kizárni a más törvényekben rendezett sajátos eljárási szabályok érvényesülését. A
két törvény közötti ellentmondás megszüntetése, valamint az egységes jogértelmezés
kialakítása érdekében a Javaslat az Inytv. megszorítását feloldja, biztosítva ezzel a más
törvényekben meghatározott speciális szabályok érvényesülését.
Az illetékhivatalok megszüntetésével, valamint az illetékügyeknek az állami adóhatósághoz
telepítésével összefüggő feladatok gyors és zökkenőmentes végrehajtása érdekében a Javaslat
az alapvető szervezet-átalakítási szabályokat tartalmazza. Ettől függetlenül a Javaslat az Art.
illetékügyeket érintő eljárási szabályainak érintetlenül hagyásával több pontosító, értelmezést
segítő rendelkezést is megfogalmaz.
Az adózás rendjéről szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról és módosításáról,
valamint egyes adótörvények módosításáról szóló 2005. évi CLXIII. törvény az elektronikus
bevallások fokozatos bevezetését írja elő. Az Art. 1. számú mellékletének rendelkezései
azonban az elektronikus út igénybevételének általános kötelezettségét szabályozzák. A
rendelkezések közötti összhang megteremtése érdekében, illetőleg figyelemmel arra, hogy az
Art. törzsszövegébe a jelenleg folyamatosan változó viszonyok közepette nem célszerű
beleírni olyan követelményeket, amelyek a külső körülmények folyamatos változásához
kötöttek, a Javaslat meghagyva a melléklet bevallások esedékességére és a kötelezetti körre
vonatkozó szabályait, a teljesítés módját érintő rendelkezéseket hatályon kívül helyezi.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 2002. évi LXV. törvény (a továbbiakban:
APEH törvény) biztosítja az adóhatóság számára azt a lehetőséget, hogy a megszűnő
felszámolás, illetve a végelszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló, a központi
költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjbiztosítási és az
Egészségbiztosítási Alapot megillető követeléseit a Magyar Követeléskezelő
Részvénytársaságra (a továbbiakban: MKK Rt.) ruházhatja át (engedményezés). Tekintettel
arra, hogy a felszámolási eljárás, valamint a végelszámolási eljárás természeténél fogva nem
azonos, hiszen míg az előbbi esetén a megszűnés oka vagy velejárója jellemzően a
fizetésképtelenség, a végelszámolási eljárásnál a megszűnő szervezet el tud számolni a
hitelezőivel, tehát a követelések rendezésére a fedezet rendelkezésre áll. Ebből következik,
hogy ilyen esetben a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a
Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot megillető követeléseket engedményezni
nem célszerű, hiszen az eljárás során a jogosultak közvetlenül nyerhetnek kielégítést. A
Javaslat ezért kizárja az engedményezhető követelések köréből azokat az adó- és
járulékköveteléseket, amelyek végelszámolás alatt álló szervezetekkel szemben állnak fönn.
A Javaslat e szakaszban rendelkezik továbbá a 2007. január 1-jén hatályba lépő módosítások
alkalmazásával összefüggő átmeneti szabályokról.
a 227. §-hoz
Ld.: a felsorolásban szereplő rendelkezések indokolását.
a 228. §-hoz
A központi költségvetést, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait, valamint a Munkaerő Piaci
Alapot megillető, adóhatósági ellenőrzéssel még fel nem tárt követelések önellenőrzéssel
történő rendezésének lehetősége az adózás rendjéről szóló törvényben szabályozott módon
jelenleg is biztosított.
169
A jogkövető adózói magatartáson alapuló önellenőrzés keretében feltárt adókülönbözetek
bevallása esetére a rendelkezés kedvezményt biztosít valamennyi adózó számára. A
kedvezmény egyrészt abban áll, hogy a 2006. december 31-ig önkéntesen feltárt
adókülönbözet összegének nagyságától függően, a törvény külön kérelem nélkül biztosít 12 -
60 havi részletfizetési lehetőséget, másrészt az önellenőrzési joggal élő adózók mentesülnek
az önellenőrzési pótlék felszámítása és megfizetése alól.
A törvényi rendelkezés nem zárja ki az önellenőrzéssel megállapított adókülönbözet egy
összegben való megfizetésének lehetőségét sem.
A 2006. december végéig önellenőrzést végző adózók a felesleges adminisztráció alól azzal
mentesülnek, hogy az önellenőrzéshez kötődő fizetési kötelezettségüket - függetlenül attól,
hogy az mely adónemeket érinti - havonként egy összegben a Magyar Államkincstár által az
Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal nevén vezetett beszedési számlára teljesíthetik. A
számla elnevezéséről és számlaszámáról az adóhatóság közleményt ad ki.
a 229. §-hoz
Az adóra, járulékra, költségvetési támogatásra elkövetett egyes pénzügyi bűncselekményekkel
kapcsolatos hatékonyabb fellépés és ezáltal a költségvetés bevételi oldalának fokozottabb
védelme érdekében a Javaslat a Vám- és Pénzügyőrség nyomozati hatáskörét bővíti a Be.
módosításával. A hatályos szabályok szerint a Vám- és Pénzügyőrség hatáskörébe tartozik -
egyebek mellett - az adócsalás (Btk. 310. §) és a csalás (Btk. 318. §) miatt végzett nyomozás
abban az esetben, ha a bűncselekményt a Vám- és Pénzügyőrség hatáskörébe tartozó adóra,
járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el. A Vám- és Pénzügyőrség Országos
Parancsnoksága és szervei (a továbbiakban együtt: vámhatóság) - az Art. 10. § (1) bekezdés
b)	pontja alapján - az adózási folyamatban speciális szakértelemmel rendelkező
adóhatóságként járnak el az Art. 79. §-a szerint hatáskörébe utalt adóztatási feladatok
teljesítése során. A Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény alapján a Vám- és
Pénzügyőrség, mint a pénzügyminiszter irányítása és felügyelete alatt álló fegyveres
rendvédelmi, államigazgatási szerv a vám- és jövedéki igazgatási jogkörén felül végzi a Be.
által hatáskörébe utalt bűncselekmények megelőzését, felderítését, nyomozását - a törvény
minősített többséggel elfogadott 8-33. §-aiban meghatározott - kényszerítő eszközök
alkalmazásával. A Vám- és Pénzügyőrség adóztatási és nyomozati hatáskörével kapcsolatos
kedvező tapasztalatokra és a fegyveres szervnél mindkét területen rendelkezésre álló speciális
szakértelemre tekintettel a Javaslat a Vám- és Pénzügyőrség hatáskörébe utalja az adócsalás
(Btk. 310. §), a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás (Btk. 310/A. §), illetve az
adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra elkövetett csalás (Btk. 318. §) miatt folytatott
nyomozást függetlenül attól, hogy a bűncselekményt mely (adó)hatóság hatáskörébe tartozó
kötelező befizetésre követték el, továbbá a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése (Btk.
288. §), a számvitel rendjének megsértése (Btk. 289. §), a csődbűntett (Btk. 290. §), a hitelező
jogtalan előnyben részesítése (Btk. 291. §), az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek
megsértése (Btk. 314. §) bűncselekmények nyomozását.
A hatáskört módosító rendelkezést a 2006. szeptember 15. napját követően indult
büntetőeljárásokban kell alkalmazni.
a 230. §-hoz
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 310. §-ába foglalt adócsalás
tényállását, hatályos, egyszerűsített formájában a 2005. évi XCI. törvény iktatta be, és ezzel
egyidejűleg módosította a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény
hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet (a továbbiakban:
170
Btké.) 26. §-a szerinti adó fogalmat is. Tekintettel arra, hogy e fogalom-meghatározásában
jelenleg nevesített baleseti járulékot az egészségügyi szolgáltatási járulék váltja fel, továbbá a
Btké. adó-fogalmában nem szerepel a táppénz-hozzájárulás sem, a szükséges büntetőjogi
védelem biztosítása érdekében a Javaslat módosítja, illetőleg pontosítja a Btké. 26. §-ának b)
pontját is.
a 231. §-hoz
Ld.: az Art. új 24/A. §-át beiktató rendelkezés indokolását.
a 232. §-hoz
Ld.: az Art. 73. §-át módosító rendelkezés indokolását.
a 233. §-hoz
Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó
közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény ( a továbbiakban: Alk.
tv.) 5. § (10) bekezdésének módosítása az adatszolgáltatási kötelezettség általánosan
elektronikus úton való teljesítéséhez igazodik.
Az Alk. tv. 6. § (1) bekezdése kiegészítésre került azzal, hogy az AM könyvet kiállító a
Magyarországon lakóhellyel, illetve tartózkodási hellyel nem rendelkező munkavállaló esetén
az AM könyv kiadásával egyidejűleg nem csak az illetékes egészségbiztosítási szervet keresi
meg hivatalból a társadalombiztosítási azonosító jel kiadása érdekében, hanem egyidejűleg
intézkedik az elsőfokú állami adóhatóság felé is a magánszemély adóazonosító jelének
beszerzése érdekében.
a 234. §-hoz
A kifizetőket, munkáltatókat terhelő havi bevallás/adatszolgáltatás benyújtására 2007. január
1-jétől kötelezettek állandó meghatalmazottjuk, megbízottjuk útján 2006. április 30-áig
jelenthették be az állami adóhatósághoz, ha e kötelezettség teljesítését már 2006-ban önként
választották. Ha éltek e lehetőséggel, az új bevallási kötelezettséget 2006. május 12-étől
kellett teljesíteni. Annak érdekében, hogy a havi bevallás/adatszolgáltatási kötelezettség
teljesítésére 2006. május 12-étől kötelezettek, illetőleg e kötelezettség teljesítését 2006. május
30-ától választók mellett további adózók is csatlakozhassanak önkéntesen a rendszerhez, a
Javaslat az egész 2006. évre vonatkozóan biztosítja a választás lehetőségét. Ez esetben
azonban már nemcsak bejelentett állandó meghatalmazott, megbízott útján lehet e
kötelezettséget teljesíteni, hanem az adózó maga is regisztráltathat, és benyújthatja
közvetlenül a bevallását/adatszolgáltatását.
A kifizetőket, munkáltatókat terhelő havi bevallás/adatszolgáltatás benyújtására 2007. január
1-jétől kötelezett adózók, amennyiben 2006. évben e kötelezettség teljesítését önkéntesen nem
választották, az első bevallást/adatszolgáltatást 2007. február 12-éig nyújtják be az
adóhatósághoz. Minthogy a havi bevallás/adatszolgáltatás - a kötelezettség teljes körűvé
válást követően - kiváltja a kifizetőket, munkáltatókat terhelő január 31-éig esedékes
adatszolgáltatást, a rendszerhez csak 2007-ben csatlakozók számára a 2006. évről még kell
összesített adatszolgáltatást teljesíteni. Ezen adatszolgáltatás adattartalmát a törvény azonban
már az új bevallás/adatszolgáltatás adattartalmához igazítja, és a benyújtás módjaként az
elektronikus utat határozza meg. Az adózók új rendszerre történő átállásának elősegítése,
valamint az új, jóval szélesebb adattartalmat hordozó adatszolgáltatások (havi
részletezettségű, személyre lebontott adatokról van szó) zökkenőmentes fogadása érdekében a
Javaslat különböző adózói csoportok számára széthúzza a teljesítési határidőt. E szerint a jogi
személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet 2007. február 5. napjáig, a Tbj. 4. § b) pontja
171
szerinti egyéni vállalkozó 2007. február 10. napjáig szolgáltatnak adatot, és csak a más, az
előzőek közé nem tartozó adózók kötelesek az adatszolgáltatást 2007. január 31-éig
teljesíteni.
Az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott havi bevallás benyújtásának módját illetően az
adózás rendjéről szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról és módosításáról,
valamint egyes adótörvények módosításáról szóló 2005. évi CLXIII. törvény (Artmód.)
kötelezővé tette az elektronikus teljesítést, illetőleg - e kötelezettség keletkezésének
időpontjához igazodva - kiterjesztette ezt valamennyi más, bevallási és adatszolgáltatási
kötelezettségre. Tekintettel arra, hogy az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott havi
bevallás teljesítésének önkéntes választási lehetősége egész 2006. évben biztosítottá válik,
ennek megfelelően ha az adózó él e választási lehetőségével, és regisztráltatja magát ettől az
időponttól valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton, a
kormányzati portálon kell teljesítenie.
a 235-237. §-okhoz
Az állami adóhatóság - a korábbi megyei és a fővárosi igazgatósági rendszert jellemző
tagozódáshoz képest - regionális szervezetté alakul. Ennek megfelelően az APEH új
regionális igazgatóságai - az APEH törvény 3. § (2) bekezdésében rögzített illetékességi
újratagozódás szerint - a korábbi területi szervek általános jogutódjai lesznek, mind az átvett
vagyoni jogok, kötelezettségek, mind a munkáltatói jogok gyakorlása, kötelezettségek
teljesítése tekintetében.
A Szerencsejáték Felügyeletet (a továbbiakban: SZF) a szerencsejáték szervezéséről szóló
1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) hívta életre. Az SZF létrehozásának
alapvető célja a törvényben nem rendezhető speciális részszabályok megalkotása, illetve az
engedélyezés, ellenőrzés Magyarországon addig nem létező egységes rendszerének kiépítése
volt. A gyakorlati tapasztalatok alapján napjainkban már nem indokolt az SZF külön
szervezetként történő működtetése, az általa végzett feladatok ugyanis hatékonyabban és
korszerűbben láthatóak el az állami adóhatóság keretein belül. A Javaslat ezért az SZF Adó-
és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal szervezetébe integrálásával az indokolatlan párhuzamosságok
megszüntetését, az állam hatósági funkcióinak egységesítését, valamint a kiadások
csökkentését célozza, továbbá rendezi a jogutódlással, feladat- és vagyonátadással kapcsolatos
alapvető kérdéseket.
A Javaslat rendelkezik az illetékhivatalok megszüntetéséről, illetőleg az illetékügyeket érintő
feladatoknak az állami adóhatósághoz telepítése kapcsán a jogutódlással, feladat- és
vagyonátadással kapcsolatos alapvető kérdésekről.
a 238. §-hoz
-	2007. január 1-jétől a szokásos piaci ármegállapítás jogintézményének bevezetésével
egyidejűleg az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításáról szóló 2005. évi
LXXXV. törvény (Artmód.) 36. § (3) bekezdése az Art. 178. §-át új fogalommal egészítette
ki. Tekintettel azonban arra, hogy e törvény 2006. szeptember 1-jétől szintén új fogalommal
egészíti ki az Art.-t, ezért - ezen új fogalom korábbi hatálybalépése okán - az Artmód.
hivatkozott rendelkezése nem lép hatályba.
a 239. §-hoz
-	A javaslat hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket tartalmaz.
-	A módosuló rendelkezések körében a javaslat szerint
172
-	a biztosítottak köre kiegészül a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjével tekintettel
arra, hogy az új Gt. szerint a vezető tisztségviselő ún. társasági jogi jogviszonya egy sui
generis jogviszony, amelyre a mögöttes szabályként a Ptk. megbízási szerződésre
vonatkozó szabályai megfelelően irányadók. Ugyanakkor a vezető tisztséget az új Gt.
szerint munkaviszonyban nem lehet ellátni. Összhangban az új szabályokkal, továbbá arra
való tekintettel, hogy a vezető tisztségviselő jogviszonya nem minden esetben választással
jön létre (pl. egyszemélyes részvénytársaság esetén a vezérigazgató kijelölésével, vagy
gazdasági társaság alapító okiratában való kijelöléssel), indokolt a gazdasági társaság
vezető tisztségviselőjét külön nevesíteni az ún. tiszteletdíjas tevékenységet folytató
személyek között;
-	a nyugdíj-biztosítási járulék mértékének változásával összefüggésben módosul a Tbj. 34.
§-a szerinti megállapodás alapján fizetendő járulék mértéke is;
-	A hatályukat vesztő rendelkezések körében a javaslat értelmében
-	2007. január 1-jétől megszűnik az a szabály, hogy az egyéni és a társas vállalkozó
esetében a nyugdíjjárulék-fizetési felső határt arányosan csökkenteni kell azon időszak
figyelembevételével, amely alatt nem volt járulékalapot képező jövedelme (pl. táppénzben
részesült, ügyvédi kamarai tagságát szüneteltette stb.),
-	a tételes egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség 2006. november 1-jétől
változatlanul fennáll.
a 240-242. §-okhoz
Az Öpt. és az Mpt. módosításához kapcsolódó hatálybaléptetési és átmeneti szabályok. A
munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályok a törvény kihirdetését követő 5. napon hatályba
lépnek. Az önsegélyező pénztárakkal kapcsolatos módosításokat 2007. május 31. után kell
kötelezően alkalmazni.
Az Mpt. munkaerő-kölcsönzéssel és a tevékenységi engedéllyel kapcsolatos szabályai a
törvény kihirdetését követő 5. napon hatályba lépnek. A tevékenységi engedélyre vonatkozó
szabályok változásait a már beadott kérelmek esetében is alkalmazni kell. A
portfolióválasztással kapcsolatos szabályokat 2008. december 31-e után kell kötelezően
alkalmazni. A portfolióválasztás bevezetésével összhangban 2007. január 1-jétől megszűnik a
magánnyugdíjpénztárak hozamkiegyenlítési eljárása. Az Öpt. és az Mpt. vagyonkezelési
szerződésre vonatkozó előírását a törvény hatálybalépését követően megkötésre, illetve
módosításra kerülő szerződések esetében kell alkalmazni.
a 243. §-hoz
A szerencsejáték szervezőnek az engedély érvényességének teljes időtartama alatt biztosítania
kell azon feltételeket, amelyek az engedély kiadásához kellenek. A szervezőnek nem elég az
engedély kiállításakor a jogszabályban foglaltaknak való megfelelést igazolni, hanem annak
az engedély érvényességének teljes időtartama alatt meg kell felelnie. Ennek megfelelően
indokolt törölni az Szjtv. azon rendelkezését, miszerint az SZF felfüggesztheti a szervező
engedélyét, ha az engedély kiadása után merül fel olyan tény, adat vagy körülmény, amely az
engedély kiadásakor már létezett és emiatt az engedély megtagadásának lett volna helye.
Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról
szóló 2003. évi XCI. törvény 229. § (1) bekezdése iktatta be az Szjtv. 2. § (1) bekezdésébe azt
a rendelkezést, miszerint pénznyerő automata üzemeltetéséhez szükséges a szervező kamarai
nyilvántartásba vételéről szóló igazolás. Mivel a 2005. évi LXXXIV. törvény hatályon kívül
helyezte az érintett mondatot indokolt, hogy a módosító rendelkezés is hatályon kívül
kerüljön.
173
Az Szjtv. 13. § (1) bekezdése nem rendelkezik j) ponttal, így a szöveg pontosítása
szükségszerű.
Az átmeneti rendelkezések között kell biztosítani azt, hogy a már engedéllyel rendelkező I.
kategóriás termek is működhessenek elektronikus kaszinóként, valamint a játékterem
folyamatos működtetése is biztosított legyen.
a 244. §-hoz
A Javaslat alapján a környezetvédelmi termékdíj visszaigénylésre vonatkozó rendelkezések
2006.	szeptember 1-jével lépnek hatályba.
a 245. §-hoz
A Javaslat megjelöli azokat a közösségi jogi aktusokat, amelyeknek való megfelelést a
törvénycsomag biztosítja.
174
MELLÉKLETEK
az 1. számú melléklethez
A Javaslat egységessé teszi a különböző értékpapírok kamatát terhelő adóterheket, 2007.
január 1-jétől csak a nyugdíj előtakékossághoz kapcsolódó megtakarítások kamata és
árfolyamnyeresége (önkéntes nyugdíjpénztári hozamok, nyugdíj-előtakarékossági számlán
elhelyezett papírok hozama), valamint a lakástakarékpénztárban elhelyezett betétek kamata
marad adómentes. Ezzel összefüggésben megszűnik a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott
külföldi pénzértékre szóló értékpapírból származó kamat, osztalék, árfolyamnyereség
adómentessége.
A Javaslat pontosítja a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott üdülési csekk
adómentességéhez kapcsolódó rendelkezéseket. 2007. január 1-jétől csak az az üdülési csekk
formájában juttatott bevétel lehet adómentes, amelyet a munkáltató ingyenesen vagy
kedvezményesen, legfeljebb évente az adóév első napján érvényes havi minimálbér összegét
meg nem haladó mértékig juttat a saját munkavállalójának. A munkavállalóval azonos
megítélés alá esik a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója, az elhunyt
munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai
gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá - ha a volt munkáltató vagy annak jogutódja a
juttató - a nyugdíjban részesülő magánszemély és a vele közös háztartásban élő közeli
hozzátartozója. Adómentes továbbá a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által a szociálisan
rászorulónak az említett értékhatárig biztosított üdülési csekk is. Az adómentesség további
feltétele, hogy az üdülési csekk kizárólag üdülési és az ahhoz kapcsolódó étkezési
szolgáltatásra legyen beváltható.
A Javaslat korlátozza az adómentesen adható csekély értékű ajándék juttatásának feltételeit.
2007.	január 1-jétől csak a szakszervezet és a munkáltató által meghatározott személyi körnek
adott ajándék lehet adómentes. Szakszervezet esetében a kedvezményezett személyi körbe a
következők tartozhatnak: a tag, a nyugdíjas tag, az említett személlyel közös háztartásban élő
közeli hozzátartozó, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozója. A munkáltató
esetében megajándékozott lehet a munkavállaló, a vele közös háztartásban élő közeli
hozzátartozója, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai
tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá - ha a volt munkáltató
vagy annak jogutódja a juttató - a nyugdíjban részesülő magánszemély és vele közös
háztartásban élő közeli hozzátartozója. Az adómentes ajándék értéke a termék, szolgáltatás,
illetve az ezekre szóló utalvány értékéből évente az adóév első napján érvényes havi
minimálbér 10 százalékát meg nem haladó rész. A juttatási alkalmak számát a Javaslat nem
korlátozza.
a 2. számú melléklethez
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a leghátrányosabb helyzetű 48 kistérségben üzembe
helyezett tárgyi eszközök 100 százalékos értékcsökkenése az üzembe helyezés évében teljes
egészében érvényesíthető.
A Javaslat e rendelkezés alkalmazását visszamenőleges hatállyal, a kedvezmény
bevezetésétől, azaz 2005-től teszi lehetővé. [Tao. 1. számú melléklet 14. pont, 213. § (4)
bekezdés]
a 3. számú melléklethez
A Javaslat - az adóelkerülés szűkítése érdekében - a Gt.-ben biztosított pótbefizetés helyett a
leányvállalat veszteségének, saját tőke csökkenésének tőkeemeléssel történő helyreállítása
175
esetén, az e befektetésre elszámolt értékvesztést nem ismeri el a vállalkozási tevékenység
érdekében felmerült költségként. [Tao. 3. számú melléklet 11. pont]
a 4. számú melléklet
A Javaslat szerint 2006. július 1-jétől nem minősülnek adóalanynak a költségvetési szervként
működő felsőoktatási intézmények, illetve 2007. július 1-jével kiveszi a társasági adóalanyok
közül azokat a közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságokat,
amelyek olyan közhasznú társaságok tevékenységét folytatják, amelyek szintén nem alanyai a
társasági adónak. [Tao. 5. számú melléklet 13. és 3-5. pont, 213. § (2) és (5) bekezdés]
A Javaslat értelmében - a 2012-ben rendezendő Labdarugó Európa-bajnokságra tekintettel -
nem lesz a társasági adó alanya az UEFA, továbbá a kizárólag az Európa-bajnokság
rendezésével kapcsolatos feladatokat ellátó társaság vagy külföldi vállalkozó. [Tao 5. számú
melléklet 14. pont]
az 5. számú melléklethez
A Javaslat azonosan határozza meg a közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit
gazdasági társaság és a szociális szövetkezet kedvezményezett tevékenységeit. Lényege, hogy
olyan - külön törvényben szabályozott közhasznú tevékenység bevétele (ide értve az ehhez
kapott támogatást is) minősül kedvezményezettnek, amelyet az adózó helyi önkormányzattal
vagy önálló költségvetési fejezettel rendelkező intézménnyel kötött szerződés alapján lát el.
[Tao. 6. számú melléklet E) fejezet]
a 6. számú melléklethez
A hatályos szabályok szerint a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát nem érinti tárgyévben
végzett, valamely korábbi adóbevallási időszakot érintő önellenőrzés, illetőleg az utólagos
adómegállapítás. Tekintettel arra, hogy az elmulasztott bevallás pótlása szintén
eredményezheti a bevallás gyakoriság meghatározásához szükséges összeghatárok változását,
a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a határidőt követően benyújtott bevallás sem érinti a
tárgyévi adóbevallás gyakoriságát. A hatályos szabályozás nem tartalmaz rendelkezést azzal
összefüggésben, hogy az Art. 1. számú melléklet I/A/6. pontja az általános forgalmi adó
vonatkozásában irányadó-e vagy sem. Figyelemmel arra, hogy az Art. 1. számú melléklete I.
pontjának A) és B) pontja az általános és a speciális viszonyában van egymással, a fentiek a
gyakorlatban értelmezési problémához vezettek. A Javaslat ennek megszüntetése érdekében
egyértelművé teszi, hogy a tárgyév valamely adóbevallására vonatkozó önellenőrzésnek,
valamint az utólagos adómegállapításnak az általános forgalmi adóbevallás gyakoriság
megváltozására nincs hatása.
Ld.: az Art. új 20/B. §-át beiktató rendelkezés indokolását.
a 7. számú melléklethez
Az Art. 2. számú mellékletének I./5. pontja a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait megillető
járulékok esedékességét szabályozza. Módosítása azért vált szükségessé, mert a Tbj. a
biztosítottak és foglalkoztatóik által fizetendő egészségbiztosítási járulékok helyett
egészségbiztosítási természetbeni, illetőleg egészségbiztosítási pénzbeli járulékokat állapított
meg. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó esetén baleseti
járulékfizetési kötelezettség helyett egészségügyi szolgáltatási járulék, míg a Tbj. 39. § (2)
bekezdésében meghatározott személy esetében egészségbiztosítási járulék helyett
egészségügyi szolgáltatási járulék kötelezettség került a Tbj.-ben megállapításra. Az Art. 2.
számú melléklete I./5. pontjának javaslat szerinti módosítása a Tbj.-ben nevesített járulékok
176
tekintetében - a járulékok elnevezését átvéve -, a jogalkalmazók számára átlátható módon
szabályozza a fizetési kötelezettség teljesítésére vonatkozó esedékességet.
A Javaslat az önkormányzati adóhatóságokhoz teljesítendő befizetésekkel kapcsolatos
kerekítési szabályt pontosítja, illetőleg a kerekítéssel érintett összeghatárt - az
önkormányzatok bevételeinek védelmét szem előtt tartva - egységesen 100 forintban
határozza meg. Ez azt jelenti, hogy ha az önkormányzati adóhatóság által nyilvántartott, az
adózót terhelő adófizetési kötelezettség a 100 forintot nem haladja meg, azt az önkormányzati
adóhatóság nem követelheti, illetőleg a 100 forintot el nem érő adó-visszatérítést az adózó
nem kérheti vissza, azt az önkormányzati adóhatóság nem tartja nyilván.
a 8. számú melléklethez
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény tervezett módosítása szerint a
személygépkocsik esetén a jelenlegi önsúlyt kW szerinti adóalap váltaná fel, amelyhez a
személygépkocsi kora alapján differenciált adómérték társulna. Ezen új adóalap szerinti
adókivetés működtetése szükségessé teszi, hogy az önkormányzati adóhatóságok a
járműnyilvántartásból, a BM KH adatszolgáltatás keretében megkapják a személygépkocsikra
vonatkozó kW és gyártási év adatokat. A Javaslat szerint ennek megfelelően kibővül az Art.
3.	számú melléklet G/3. pontjában foglalt adattartalom.
A Javaslat az Art. 3. számú melléklet G/4. pontját módosítja, amelyet az „E” és „P” betűjelű
ideiglenes rendszámtáblával ellátott járművek utáni adóalany személyének pontos
beazonosíthatósága indokol.
a 9. számú melléklethez
A módosítást az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
hatályon kívül helyezése, valamint a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003.
évi LX. törvény hatályba lépése tette indokolttá.
177
178