﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/951. számú
törvényjavaslat
a Magyar Köztársaság és a Portugál Köztársaság között, Budapesten, 2002.
november 4. napján aláírt Konzuli Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Dr. Göncz Kinga
külügyminiszter
Budapest, 2006. szeptember
2006. évi.....törvény
a Magyar Köztársaság és a Portugál Köztársaság között, Budapesten, 2002.
november 4. napján aláírt Konzuli Egyezmény kihirdetéséről
l-§
Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Portugál Köztársaság között,
Budapesten, 2002. november 4. napján aláírt Konzuli Egyezményt e törvénnyel
kihirdeti.
(Az Egyezmény nemzetközi jogilag 2005. március 23-án hatályba lépett.)
2-§
Az Egyezmény hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
„Konzuli Egyezmény
a Magyar Köztársaság és a Portugál Köztársaság között
A Magyar Köztársaság és a Portugál Köztársaság (a továbbiakban: a Felek),
attól a törekvéstől vezetve, hogy elősegítsék a két állam közötti baráti
kapcsolatok erősítését, továbbá az együttműködés elmélyítését,
attól az óhajtól vezetve, hogy állampolgáraik jogainak és érdekeinek
hatékonyabb védelme céljából erősítsék és fejlesszék a konzuli kapcsolatokat,
kifejezve azon akaratukat, hogy kiegészítsék és fejlesszék a konzuli
kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott Egyezményt (a
továbbiakban: Bécsi Egyezmény),
elhatározva, hogy lehetővé teszik egymás állampolgárai konzuli védelmét
harmadik államok területén,
megerősítve, hogy a jelen Egyezményben nem említett kérdésekben
kisegítő jelleggel a Bécsi Egyezményben rögzített rendelkezéseket, annak
definícióit, valamint a nemzetközi jog egyéb normáit alkalmazzák,
az alábbiakban állapodtak meg:
2
1. cikk
A konzuli személyzet tagjainak kinevezése
1.	A Bécsi Egyezmény 22. és 23. cikkeiben foglaltak figyelembevételével, a küldő
állam saját belátása szerint nevezheti ki a konzuli személyzet tagjait.
2.	A küldő állam a beutazást megelőzően legalább tizenöt naptári nappal közli a
fogadó állammal a konzuli személyzet valamennyi kinevezésre kerülő tagjának
családi és utónevét, a hivatásos konzuli tisztviselő esetében pedig azok kategóriáját
és osztályát is.
2.	cikk
A konzuli képviselet tagjának és családtagjainak igazolványa és a diplomáciai
képviselet tagjának konzuli ranghasználata
1.	A fogadó állam a konzuli képviselet valamennyi tagjának és a háztartásában élő
családtagjainak személyazonosításra szolgáló igazolványt állít ki, amely a konzuli
képviselet tagjainak és a háztartásukban élő családtagjainak jogállását igazolja.
2.	A diplomáciai személyzet azon tagjai, akik konzuli feladatokat látnak el,
konzuli rangot is használhatnak.
3.	cikk
A konzuli tisztviselők személyes sérthetetlensége
1.	A konzuli tisztviselőket - amennyiben nem a fogadó állam állampolgárai vagy
állandó lakosai - nem lehet őrizetbe venni, vagy előzetes letartóztatásba helyezni,
kivéve, ha ez a Bécsi Egyezmény 41. cikkében meghatározott súlyos bűncselekmény
esetén és az illetékes igazságügyi hatóság határozata alapján történik.
2.	A jelen cikk 1. bekezdésében említett eset kivételével a konzuli tisztviselőket nem
lehet bebörtönözni, sem személyes szabadságukat bármely más módon korlátozni,
kivéve, ha ez jogerős bírói ítélet végrehajtásaként történik.
3.	A fogadó állam köteles illő tisztelettel bánni az 1. bekezdésben említett
személyekkel és minden megfelelő intézkedést megtenni a személyük, szabadságuk és
méltóságuk bármely sérelmének megakadályozására.
•*>
4. cikk
Joghatóság alóli mentesség
1.	A konzuli tisztviselők és a konzuli alkalmazottak a konzuli feladatok gyakorlása
során végzett cselekményeik tekintetében nem tartoznak a fogadó állam bírói és
államigazgatási joghatósága alá.
2.	A jelen cikk 1. bekezdésének rendelkezései azonban nem alkalmazandók:
a)	az olyan szerződés kötéséből eredő polgári per esetén, amelyet valamely konzuli
tisztviselő vagy konzuli alkalmazott kifejezetten vagy hallgatólagosan nem a küldő
állam megbízottjaként kötött; vagy
b)	valamely harmadik személy által indított olyan polgári per esetén, amelyet
gépjármű, hajó vagy repülőgép által a fogadó állam területén okozott balesetből
származó kártérítés iránt indítottak.
5.	cikk
Tanúzási kötelezettség
1.	A konzuli alkalmazottak és a kisegítő személyzet tagjai a tanúvallomást - a
jelen cikk 3. bekezdésében említett eseteket kivéve - nem tagadhatják meg. Ha
valamely konzuli tisztviselő a tanúként való közreműködést megtagadja, vele
szemben semmiféle kényszerintézkedés vagy más szankció nem alkalmazható.
2.	A tanúvallomást kérő hatóság köteles elkerülni, hogy a konzuli tisztviselőt
feladatai teljesítésében akadályozza. E hatóság a konzuli tisztviselő
tanúvallomását - minden olyan esetben, amikor az lehetséges - annak lakásán
vagy a konzuli képviseleten is felveheti, vagy írásbeli nyilatkozat formájában is
elfogadhatja.
3.	A konzuli képviselet tagjai nem kötelesek vallomást tenni a hivataluk
gyakorlásával kapcsolatos tényekről, és nem kötelesek bemutatni az erre
vonatkozó levelezést és hivatalos okmányokat. Joguk van megtagadni azt is, hogy
mint a küldő állam nemzeti jogának szakértői tegyenek vallomást.
6.	cikk
A konzuli helyiségek sérthetetlensége
1.	A konzuli helyiségek sérthetetlenek. A fogadó állam hatóságai a konzuli
képviselet vezetőjének vagy a küldő állam diplomáciai képviselete vezetőjének,
4
illetőleg az általuk megbízott személyek engedélye nélkül nem léphetnek be a
konzuli helyiségekbe.
2.	A jelen cikk 1. bekezdésének rendelkezései érvényesek a konzuli tisztviselők
lakására is.
3.	A jelen cikk 1. bekezdése rendelkezéseinek betartása mellett a fogadó államnak
különös kötelessége, hogy minden szükséges intézkedéssel megvédje a konzuli
helyiségeket bármely behatolással vagy kártétellel szemben, valamint
megakadályozza a konzuli képviselet nyugalmának bármely megzavarását vagy
méltóságának csorbítását.
4.	A konzuli helyiségek, azok berendezési tárgyai, a konzuli képviselet
vagyontárgyai, továbbá közlekedési eszközei mentesek a fogadó állam
honvédelmi vagy közérdekű céljaira történő kisajátításának minden formája alól.
7.	cikk
Kapcsolattartás a küldő állam állampolgáraival, segítség és támogatás nyújtása
részükre
1.	A konzuli tisztviselő jogosult arra, hogy:
a)	szabadon érintkezzék a küldő állam állampolgáraival, természetes és jogi
személyeivel, tanácsokat adjon nekik, őket bármely segítségben és támogatásban
részesítse, ideértve a jogi támogatást vagy ilyen segítség, illetve támogatás
nyújtására tett intézkedéseket,
b)	a fogadó állam jogszabályainak és gyakorlatának betartásával, a fogadó állam
bíróságai és más hatóságai előtt a küldő állam olyan állampolgárait képviselje, vagy
szükséges képviseletüket biztosítsa, akik távol vannak, vagy valamilyen más okból
nincsenek abban a helyzetben, hogy jogaikat és érdekeiket kellő időben megvédjék,
mindezt annak érdekében, hogy a fogadó állam törvényeivel összhangban
felvilágosítást kapjon az érintett személyek jogait és érdekeit érintő előzetes
intézkedésekről, vagy ilyen intézkedés megtételét kezdeményezze,
c)	humanitárius célból, a küldő állam állampolgárai tartózkodási helyének
megállapítása érdekében, megkereséssel forduljon a fogadó állam illetékes
hatóságaihoz.
2.	A fogadó állam nem korlátozza, hogy a küldő állam állampolgárai a konzuli ,
tisztviselővel érintkezésbe lépjenek vagy a konzuli képviseletre szabadon
beléphessenek.
5
8. cikk
Kapcsolattartás a fogadó állam hatóságaival
1.	Konzuli feladatai teljesítése során a konzuli tisztviselő jogosult:
a)	a konzuli kerület illetékes helyi hatóságaihoz fordulni,
b)	a fogadó állam illetékes központi hatóságaihoz fordulni.
2.	Amennyiben a konzuli tisztviselő a fenti hatóságokat írásban keresi meg, azok
megkövetelhetik a megkeresésnek a fogadó állam hivatalos nyelvén történő
csatolását.
9.	cikk
Állampolgársággal kapcsolatos feladatok
A konzuli tisztviselő jogosult:
a)	a küldő államnak a konzuli kerületben tartózkodó állampolgárait
nyilvántartásba venni, és róluk nyilvántartást vezetni,
b)	a küldő állam jogszabályaival összhangban, állampolgársági ügyekben
beadványokat átvenni, iratokat kézbesíteni.
10.	cikk
Közjegyzői feladatok teljesítése
A konzuli tisztviselő jogosult a konzuli képviseleten, lakásán vagy a küldő állam
állampolgárainak lakásán, valamint a küldő állam nemzeti hovatartozással
rendelkező hajóján vagy lajstromozott repülőgépén az alábbi cselekmények
végzésére:
a)	átvenni, írásba foglalni vagy hitelesíteni a küldő állam állampolgárainak
kérelmeit,
b)	írásba foglalni, hitelesíteni és megőrizni a küldő állam állampolgárainak
végrendeleteit,
c)	írásba foglalni vagy hitelesíteni a küldő állam állampolgárainak egyoldalú
jognyilatkozatait, amennyiben ezek tartalma vagy célja a fogadó állam
jogszabályaival nem ellentétes,
6
d)	írásba foglalni vagy hitelesíteni a küldő állam állampolgárai, valamint a küldő
állam állampolgárai és a fogadó állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket,
ha ezek a küldő állam területén létező bármely természetű javakkal kapcsolatos
jogokra vonatkoznak, feltéve, hogy az ilyen jogügyletet a fogadó állam
jogszabályai nem tiltják. A konzuli tisztviselő nem foglalhat írásba és nem
hitelesíthet olyan jogügyletet, amely a fogadó államban lévő ingatlan javakra
vonatkozó jogok alapítására vagy átruházására irányul,
e)	felülhitelesíteni a küldő állam vagy a fogadó állam hatóságaitól származó
iratokat, valamint ezeknek az iratoknak a másolatát, kivonatát és fordítását,
f)	hitelesíteni a küldő állam állampolgárainak aláírását bármely iraton, ha ennek
tartalma nem ütközik a fogadó állam jogszabályaiba,
g)	megőrzésre átvenni a küldő állam állampolgárainak vagyontárgyait és iratait,
amennyiben ezt a fogadó állam jogszabályai nem tiltják,
h)	a hivatali jogkörébe tartozó egyéb olyan cselekményekre, amelyeket a fogadó
állam jogszabályai nem tiltanak.
11.	cikk
Személyállapottal kapcsolatos feladatok
1.	Amennyiben a küldő állam törvényei és más jogszabályai a konzuli tisztviselőt
felhatalmazzák, és a fogadó állam törvényei és más jogszabályai nem tiltják, a
konzuli tisztviselő jogosult:
a)	a küldő állam állampolgárának születéséről, elhalálozásáról, örökbefogadásáról,
családi és utónevének megváltoztatásáról szóló értesítések és iratok alapján
anyakönyvezni,
b)	közreműködni a házasságkötésnél, ha mindkét személy a küldő állam
állampolgára, és nem állampolgára a fogadó államnak,
c)	átvenni a küldő állam állampolgárainak személy állapotára vonatkozó
nyilatkozatait és bármely okiratát.
2.	A konzuli tisztviselő kérésére a fogadó állam hatóságai a küldő állam
állampolgárait érintő, mindenfajta illeték és díj kiszabásától mentesen megküldik a
születést, elhalálozást és házasságkötést igazoló iratokat.
3.	A jelen cikk 1. bekezdésének a) és b) pontjában említett, általa elvégzett
cselekményekről a konzuli tisztviselő értesíti a fogadó állam illetékes hatóságait.
7
12. cikk
A küldő állam állampolgárainak érdekvédelme hagyatéki ügyekben
1.	Ha az egyik Fél állampolgára a másik Fél területén hal meg, az illetékes hatóság
köteles a halálesetről az elhunyt hazájának diplomáciai vagy konzuli képviseletét
haladéktalanul értesíteni és vele mindazt közölni, ami az örökösökre,
hagyományosokra, azoknak lakó- vagy tartózkodási helyére és címére, a hagyaték
állagára és az esetleges végrendeletre vonatkozóan előtte ismeretes.
2.	Az 1. bekezdésben említett hatóság hasonló értesítést küld abban az esetben is,
ha arról szerez tudomást, hogy az elhunyt után harmadik államban maradt
hagyaték.
3.	A fogadó állam illetékes hatóságai a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatják
a konzuli tisztviselőt a fogadó állam területén megnyílt hagyatékról abban az
esetben, ha az örökös vagy a hagyományos a küldő állam, a küldő állam
honosságával rendelkező jogi személy, illetőleg olyan személy, aki az illetékes
hatóságok tudomása szerint a küldő állam állampolgár a.
4.	Ha a konzuli tisztviselő elsőként szerez tudomást a küldő állam
állampolgárának a fogadó állam területén történt haláláról, illetőleg a fogadó állam
területén megnyílt olyan hagyatékról, melyet a küldő állam elhalálozott
állampolgára hagyott maga után, erről értesíti a fogadó állam illetékes hatóságait.
5.	A konzuli tisztviselő a jelen cikk 1., 3. és 4. bekezdéseiben említett kérdések
tekintetében, valamint a fogadó állam törvényeinek és jogszabályainak
megfelelően jogosult arra, hogy:
a)	kérje a fogadó állam hatóságait a hagyaték védelmének, megőrzésének és
kezelésének biztosítására, illetve ő maga személyes lépéseket tegyen ennek
érdekében,
b)	jelen legyen vagy más módon részt vegyen a jelen bekezdés a) pontjában
hivatkozott intézkedések meghozatalánál,
c)	külön meghatalmazás nélkül biztosítsa a küldő állam azon állampolgárainak
képviseletét, akiknek ehhez a vagyonhoz törvényes érdekük fűződik, és akik
nincsenek jelen vagy nem képviseltetik magukat a fogadó államban.
6.	Abban az esetben, amikor az 5. bekezdés c) pontjának megfelelően
intézkedések történnek a konzuli képviselet biztosítására, e képviselet addig áll
fenn, amíg az ilyen módon képviselt személyek nem bízzák meg saját
képviselőiket, illetőleg saját érdekeik és jogaik védelméről maguk nem
gondoskodnak.
7.	A küldő állam és a fogadó állam elősegíti a hagyaték átadását, ezen belül:
8
a)	az örökség részét képező tárgyak behozatali és kiviteli engedélyeinek
kiadásával, ha e tárgyak behozatalát és kivitelét az engedélyt kiadó államok
törvényei és jogszabályai kifejezetten nem tiltják,
b)	értékesítésére vonatkozó engedély kiadásával az örökségnek jelen bekezdés a)
pontjában foglaltak alapján kivitelre nem kerülő bármely része tekintetében,
c)	az ilyen értékesítésből származó tiszta bevételnek az örökös vagy hagyományos
államába konvertibilis valutában történő átutalásának engedélyezésével.
8.	A konzuli tisztviselő a megfelelő felhatalmazás alapján, a küldő állam
állampolgára nevében, amennyiben az állampolgár nem tartózkodik a fogadó
állam területén, a bíróságtól, hatóságoktól vagy személyektől pénzt vagy
vagyontárgyakat vehet át, beleértve a hagyatéki vagyontárgyakat, a balesetekkel
kapcsolatos kártérítéseket és az életbiztosítási kötvények alapján járó kifizetéseket,
amelyekre az érintett állampolgár bármely személy halálával kapcsolatban
jogosult.
9.	Ha az egyik Félnek a másik Fél területére látogató állampolgára a másik Fél
területén meghal, a nála található tárgyakat minden további nélkül át kell adni
hazája diplomáciai vagy konzuli képviseletének.
13.	cikk
Gyámság és gondnokság
1.	Ha az egyik Félnek olyan állampolgára érdekében, akinek állandó vagy szokásos
lakóhelye vagy vagyona a másik Fél területén van, gyámsággal vagy gondnoksággal
kapcsolatos hatósági intézkedés szükséges, a másik Fél hatósága erről az e személy
állampolgársága szerinti diplomáciai vagy konzuli képviseletet haladéktalanul
értesíti.
2.	A konzuli tisztviselő a fogadó állam jogrendje által megengedett kereteken belül
jogosult:
a)	a gyámság és a gondnokság minden kérdésében a küldő állam állampolgárai
érdekeinek védelmében, illetve távollétük esetén a vagyonuk kezelésének biztosítása
ügyében a fogadó állam illetékes hatóságaihoz fordulni,
b)	javaslatokat tenni a fogadó állam illetékes hatóságainak a gyámsági és a
gondnoksági feladatokat ellátó személyekre.
9
14. cikk
A küldő állam állampolgárainak letartóztatásával vagy más formában történő
feltartóztatásával kapcsolatos feladatok
1.	A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul, de legkésőbb három napon
belül értesítik a küldő állam illetékes konzuli tisztviselőjét, ha konzuli kerületükben
a küldő állam állampolgárát letartóztatják, fogva tartják, elrendelték őrizetbe vételét
vagy más formában feltartóztatták (a továbbiakban: fogva tartják).
2.	A küldő állam fogva tartott állampolgárának a konzuli képviselethez címzett
bármely közlését a fogadó állam hatóságai azonnal továbbítják a konzuli
képviseletnek.
3.	A konzuli tisztviselőnek jogában áll haladéktalanul érintkezésbe lépni a küldő
állam fogva tartott állampolgárával és őt meglátogatni, hogy beszélgetést folytasson
vele, továbbá abból a célból, hogy üzenetet és csomagot vegyen át tőle, valamint,
hogy intézkedjen az illető jogi képviselete biztosítása érdekében. A fogadó állam
illetékes hatóságai kötelesek a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a
fogvatartástól számított négy napon belül engedélyezni a konzuli tisztviselő számára
a küldő állam állampolgárának meglátogatását.
4.	A konzuli tisztviselőnek tartózkodnia kell a fogvatartott érdekében történő
intézkedéstől, ha az érintett személy a konzuli tisztviselő jelenlétében az Egyezmény
mellékletét képező nyilatkozat aláírásával egyértelműen tiltakozik az ilyen lépések
ellen.
5.	A fogadó állam a jelen Egyezmény mellékletét képező formanyomtatványon
tájékoztatja a küldő állam fogva tartott állampolgárait a jelen cikk rendelkezéseiről.
6.	A Felek a jelen cikkben rögzített jogokat a fogadó állam jogszabályaival
összhangban gyakorolják.
15.	cikk
Segítségnyújtás a küldő állam hajóinak
1.	A konzuli tisztviselőnek joga van megfelelő segítséget és támogatást nyújtani a
küldő állam hajójának, amely a fogadó állam kikötőjében, belvizein, parti tengerén
vagy belvízi útjain tartózkodik.
10
2.	A konzuli tisztviselő a hajón és bármely egyéb helyen, összhangban a fogadó
állam törvényeivel és jogszabályaival, jogosult találkozni és érintkezni a
parancsnokkal és a személyzet tagjaival.
3.	A konzuli tisztviselő megkeresheti a fogadó állam illetékes szerveit és támogatást
kérhet tőlük funkciói gyakorlásához mindazon kérdések tekintetében, amelyek a
küldő állam hajóját, a parancsnokot, a személyzetet és a rakományt érintik.
16.	cikk
Segítségnyújtás a parancsnoknak és a személyzet tagjainak
1.	A konzuli tisztviselő, a fogadó állam törvényeivel és jogszabályaival
összhangban, nem érintve az illetékes hatóságok jogkörét, jogosult:
a)	kivizsgálni bármely eseményt, amely a küldő állam hajójának fedélzetén
bekövetkezik, meghallgatni a parancsnokot és a személyzet bármely tagját az ilyen
eseményekkel összefüggésben, megtekinteni a hajóokmányokat, információt kapni
a hajó útvonaláról és célállomásáról, továbbá segítséget nyújtani a hajó
megérkezésével, távozásával és kikötőben való tartózkodásával kapcsolatban;
b)	részt venni a parancsnok és a személyzet tagjai közötti viták rendezésében;
c)	elősegíteni a hajó parancsnokának, a személyzet tagjainak és utasainak a
szükséges egészségügyi ellátás biztosítását és intézkedni hazatérésük érdekében;
d)	átvenni, elkészíteni, hitelesíteni vagy érvényességében meghosszabbítani a
küldő állam hajójával, annak személyzetével vagy szállítmányával kapcsolatos
bármely nyilatkozatot vagy más okiratot, a küldő állam jogszabályaival
összhangban;
e)	a küldő államnak a kereskedelmi hajózással kapcsolatos jogszabályai
alkalmazása céljából egyéb intézkedéseket hozni.
2.	A konzuli tisztviselő számára a fogadó állam törvényeivel és jogszabályaival
összhangban lehetővé kell tenni, hogy segítséget nyújtson a parancsnoknak vagy a
személyzet bármely tagjának a fogadó állam bírósága vagy más hatósága előtt.
17.	cikk
Érdekvédelem a küldő állam hajójának fedélzetén történő vizsgálat esetén
1.	Ha a fogadó állam bíróságai vagy más illetékes hatóságai a küldő államnak a
fogadó állam belvizein, parti tengerén vagy belvízi útjain tartózkodó hajója
fedélzetén kényszerítő intézkedést kívánnak foganatosítani vagy kivizsgálást
kívánnak folytatni, erről a fogadó állam illetékes hatóságai előzetesen tájékoztatják
a konzuli tisztviselőt annak érdekében, hogy jelen lehessen ezen intézkedések
11
megtételekor. Ha a konzuli tisztviselő nincs jelen az intézkedések foganatosításakor,
a fogadó állam illetékes hatósága a konzuli tisztviselő kérésére, írásban tájékoztatást
ad az intézkedésekről. Ha a szükséges intézkedések sürgőssége nem teszi lehetővé a
konzuli tisztviselőnek az előzetes értesítés eljuttatását, a fogadó állam illetékes
hatóságai írásban tájékoztatják a konzuli tisztviselőt erről a tényről és a megtett
intézkedésekről, még abban az esetben is, ha a konzuli tisztviselő ezt nem kérte
kifejezetten.
2.	A jelen cikk 1. bekezdésének rendelkezése kerül alkalmazásra abban az esetben
is, amikor a fogadó állam illetékes hatóságai magukhoz rendelik a küldő állam
hajójának parancsnokát vagy a személyzet bármely tagját, hogy a parton tegyen
vallomást a hajóval kapcsolatos kérdésekben.
3.	Azon esetek kivételével, amikor erre a konzuli tisztviselő vagy a küldő állam
hajója parancsnokának kérésére vagy engedélyével kerül sor, a fogadó állam
bíróságai vagy más hatóságai nem avatkoznak be a küldő állam hajójának fedélzetén
a hajó belügyét képező olyan kérdésekbe, amelyek a személyzet tagjai közötti
viszonyt, a munkaviszonyt, a hajó fedélzetén fennálló fegyelmet és más, a hajóval
összefüggő belső természetű intézkedéseket érintik, feltéve, hogy nem kerül sor a
fogadó államnak a közrend és a közbiztonság fenntartására vonatkozó
jogszabályainak megsértésére.
4.	A jelen cikk rendelkezései nem alkalmazhatók a vámvizsgálattal, a bevándorlási
ellenőrzéssel, a határvizsgálattal és az egészségügyi ellenőrzéssel kapcsolatos
szokásos intézkedésekre, amelyeket a parancsnok kérésére vagy egyetértésével
alkalmaznak.
18.	cikk
Segítségnyújtás a hajót ért sérülés esetén
1.	Ha a küldő állam hajója hajótörést szenvedett, zátonyra futott vagy egyéb módon
szerencsétlenséget szenvedett a fogadó állam belvizein, parti tengerén vagy belvízi
útjain, a fogadó állam illetékes hatóságai a lehető legrövidebb időn belül
tájékoztatják erről a konzuli tisztviselőt és közlik vele, milyen intézkedések kerültek
foganatosításra az utasok és a személyzet megmentése, a hajó és rakománya
megmentése érdekében.
2.	A konzuli tisztviselő segítséget nyújthat a küldő állam hajójának, személyzetének
és azon utasainak, akik a küldő állam állampolgárai, vagy ilyen segítséget kérhet a
fogadó államtól.
12
3.	Ha a küldő állam hajójának tulajdonosa, parancsnoka vagy más meghatalmazott
személy nincs abban a helyzetben, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket a
hajó vagy annak rakománya őrzése és védelme, illetőleg a hajóval vagy annak
rakományával való rendelkezés érdekében, a küldő állam konzuli tisztviselője
meghozza ezeket az intézkedéseket a tulajdonos nevében, vagy a fogadó államhoz
fordul azzal a kéréssel, hogy az foganatosítsa ezeket az intézkedéseket.
4.	A jelen cikk 1., 2. és 3. bekezdésének rendelkezései kerülnek alkalmazásra azon
-	a küldő állam vagy harmadik állam állampolgárainak tulajdonát képező -
tárgyak esetében is, amelyeket a parton vagy a fogadó állam vizeiben találtak vagy
beszállítottak a fogadó állam kikötőjébe.
5.	A fogadó állam illetékes hatóságai minden szükséges segítséget megadnak a
konzuli tisztviselőnek azon intézkedéseknek a megtétele során, amelyekre a küldő
állam hajójának a mentésével kapcsolatban kerül sor.
6.	A küldő állam sérülést szenvedett hajója, valamint annak rakománya és javai
mentesülnek a fogadó államban a vámok, illetékek és adók alól, azon esetek
kivételével, amikor a hajót és rakományát azért hagyták ebben az államban, hogy
kivárja a vám vagy adó befizetését.
19.	cikk
A küldő állam légi közlekedési eszközeivel kapcsolatos feladatok
A jelen Egyezmény 15-18. cikkei alkalmazandók a polgári légi közlekedési
eszközök esetében is olyan mértékben, amennyiben ez nem ellentétes bármely
polgári légi közlekedési megállapodással, amelynek mindkét állam részese.
20.	cikk
Értesítés balesetekről és a közlekedési eszközök feltartóztatásáról
1.	A fogadó állam illetékes hatóságai értesítik a konzuli tisztviselőt a küldő állam
állampolgárait érintő minden olyan eseményről, amelynek következtében a küldő
állam állampolgárai elhunytak vagy sérülést szenvedtek.
2.	A fogadó állam illetékes hatóságai értesítik a konzuli tisztviselőt minden olyan
esetről, amikor a küldő állam állampolgárainak tulajdonában vagy használatában
lévő közlekedési eszközöket feltartóztattak.
13
21. cikk
Konzuli bevételek
A fogadó állam biztosítja a konzuli képviselet számára annak lehetőségét, hogy a
beszedett díjakat és illetékeket bármely konvertibilis valutában a küldő állam
szabadon átutalja.
22. cikk
Tiszteletbeli konzuli tisztviselők
Tiszteletbeli konzuli tisztviselő által vezetett konzuli képviselet a fogadó állam
területén a fogadó állam beleegyezésével létesíthető. Az ilyen képviselet székhelyét,
rangját és konzuli kerületét a küldő állam a fogadó állammal egyetértésben
határozza meg.
23.	cikk
Együttműködés egymás állampolgárai konzuli érdekvédelmében harmadik
államok területén
A Felek - erre vonatkozó külön megállapodás alapján - együttműködnek egymás
állampolgárai konzuli érdekvédelmében olyan harmadik államok területén,
amelyekben csak az egyikük rendelkezik diplomáciai vagy konzuli képviselettel.
24.	cikk
Hatálybalépés és felmondás
1.	A jelen Egyezmény a hatálybalépéshez szükséges alkotmányos és belső jogi
feltételek teljesítéséről szóló, a Felek által diplomáciai úton eljuttatott írásos
értesítések közül a későbbi kézhezvételének napját követő harmincadik napon lép
hatályba.
2.	A jelen Egyezményt a Felek bármelyike bármikor felmondhatja. Az Egyezmény
annak az írásos, diplomáciai úton eljuttatott értesítésnek a kézhezvételétől számított
hat hónap elteltével veszíti hatályát, amelyben az egyik Fél tájékoztatja a másik
Felet az Egyezmény felmondására irányuló szándékáról.
14
3.	A jelen Egyezmény felmondása nem érinti az Egyezmény megszűnése előtt
indított konzuli eljárásokat.
Készült Budapesten, 2002. november hó 4. napján, két eredeti példányban, magyar
és portugál nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles.
(Kovács László)	(Martins da Craz)
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG	A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG
NEVÉBEN	NEVÉBEN
15
Melléklet
Tájékoztató a letartóztatott konzuli védelemre való jogáról
A Magyar Köztársaság és a Portugál Köztársaság közötti Konzuli Egyezmény 14.
cikke szerint
a)	az Ön letartóztatásáról, fogvatartásáról, őrizetbe vételéről vagy
más formában történő feltartóztatásáról (a továbbiakban:
fogvatartásáról) haladéktalanul, de legkésőbb 3 napon belül értesítik
az Ön államának illetékes konzuli tisztviselőjét. Az értesítési
kötelezettség akkor is fennáll, ha Ön az értesítést nem kéri.
b)	Önnek jogában áll a konzullal kapcsolatba lépni. A konzulhoz
címzett bármely közlését a fogva tartó hatóságnak haladéktalanul
továbbítania kell a konzul részére.
c)	a konzulnak joga van
1.	Önnel telefonon vagy írásban haladéktalanul kapcsolatba
lépni,
2.	Önt meglátogatni,
3.	Öntől üzenetet vagy csomagot átvenni,
4.	az Ön jogi képviselete érdekében intézkedni.
A konzul tartózkodik a c) pont alatti jogai gyakorlásától, ha Ön ez
ellen a konzul jelenlétében tett nyilatkozatával tiltakozik.
Alulírott.........................(fogvatartott neve) kijelentem, hogy a fentieket
átolvastam, megértettem.
Kelt....................-en, 20.... (év)................(hó).........napján.
tájékoztató c) pontja alapján biztosított jogommal élve, a konzul
jelenlétében kijelentem, nem kívánom, hogy a konzul az érdekemben
intézkedést tegyen.
(fogvatartott aláírása)
Nyilatkozat
Alulírott
(fogvatartott neve) a fenti
Kelt
,-en, 20.... (év)
(hó)
napján.
(konzul aláírása)
(fogvatartott aláírása)”
16
3-§
(1)	E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(2)	A törvény végrehajtásáról a külügyminiszter gondoskodik.
17
INDOKOLÁS
A Kormány előzetes felhatalmazása alapján a Magyar Köztársaság külügyminisztere
Budapesten, 2002. november 4-én Konzuli Egyezményt írt alá a Portugál Köztársaság
külügyminiszterével. Az Országgyűlés 26/2004. (IV. 6.) OGY határozatával
megerősítette a Magyar Köztársaság és a Portugál Köztársaság között 2002. november
4-én aláírt Konzuli Egyezményt. A megerősítésről szóló szóbeli jegyzéket a portugál
fél 2005. február 21-én kapta meg, melynek tényét jegyzékben visszaigazolta.
Tekintettel arra, hogy a belső jogi eljárás lezárulásáról a portugál fél értesítését a
magyar fél korábban kézhez kapta, ezért az Egyezmény - a 24. cikk 1. bekezdésének
megfelelően - a hatálybalépéshez szükséges alkotmányos és belső jogi feltételek
teljesítéséről szóló, a Felek által diplomáciai úton eljuttatott írásos értesítések közül a
későbbi kézhezvételének napját, azaz 2005. február 21-ét követő harmincadik napon,
2005. március 23-án lépett hatályba. Az Egyezményt a hatálybalépését követően
törvénnyel kell kihirdetni, mivel az az állampolgárok alapvető jogait, valamint e jogok
érvényre juttatásának lényegi szabályait érinti.
2005. július 1-jén hatályba lépett a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról
szóló 2005. évi L. törvény, amely hatályon kívül helyezte az 1982. évi 27.
törvényerejű rendeletet. A 2005. évi L. törvény 15. §-a értelmében a törvény
rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban levő ügyekben a szerződéskötéssel
összefüggésben még el nem végzett cselekmények tekintetében is alkalmazni kell. Az
Egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat ennek megfelelően kerül az
Országgyűléshez benyújtásra.
Az Egyezmény a konzuli kapcsolatokról szóló, Bécsben, 1963. április 24-én
létrehozott - átfogó - többoldalú nemzetközi egyezmény (kihirdetve: 1987. évi 13.
törvényerejű rendeletben) rendelkezéseit egészíti ki, illetve fejleszti tovább. A Bécsi
Egyezmény kiegészítésének lehetőségéről magának az Egyezménynek a 73. cikke 2.
bekezdése rendelkezik, amely szerint: „Az Egyezmény egyetlen rendelkezése sem
akadályozhatja meg az államokat abban, hogy olyan nemzetközi szerződéseket
kössenek, amelyek az Egyezmény rendelkezéseit megerősítik, kiegészítik,
továbbfejlesztik vagy alkalmazási területüket kiszélesítik.”
Az Egyezmény rendelkezései közül a következőket érdemes kiemelni:
Megerősítést nyer az a konzuli jogkör, amely alapján a konzuli tisztviselő a küldő
állam állampolgáraival, jogi személyeivel korlátozás nélkül, szabadon érintkezzen,
részükre tanácsot adhat, támogatást, segítséget nyújthat, sürgős esetben, érdekükben
felléphet a fogadó állam hatóságainál, bíróságainál (Egyezmény 7. cikk).
18
A fentiekhez kapcsolódóan kiemelendő az Egyezmény 14. cikkének 1. bekezdése,
amely szerint a fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul, de legkésőbb három
naptári napon belül értesítik a küldő állam illetékes konzuli tisztviselőjét, ha a konzuli
kerületben a küldő állam állampolgárát letartóztatták, őrizetbe vették, vagy más
formában feltartóztatták.
Az Egyezmény részletes szabályokat tartalmaz - többek között - a küldő állam
állampolgárainak a hagyatéki ügyekben történő érdekvédelméről, a gyámsági és
gondnoksági, valamint közjegyzői ügyekben való konzuli érdekvédelmi feladatokról
(10., 12. és 13. cikkek). E rendelkezések kiterjesztik a konzul jogköreit a Bécsi
Egyezményben foglaltakhoz képest (pl. a konzuli tisztviselő bizonyos jogügyleteket
írásba foglalhat, a hagyaték védelmének biztosítása, megőrzése érdekében
személyesen tehet lépéseket).
Az Egyezmény 4. cikke teljes köm büntető és államigazgatási joghatóság alóli
mentességet biztosít a konzuli tisztviselők, valamint a háztartásukban élő olyan
családtagjaik számára, akik nem a fogadó állam állampolgárai vagy állandó lakosai.
Összefoglalóan elmondható, hogy a Konzuli Egyezmény nagymértékben
továbbfejleszti a konzuli kapcsolatokról szóló Bécsi - többoldalú, nemzetközi -
Egyezmény rendelkezéseit, ezáltal biztosítva azt, hogy a konzuli képviselők szélesebb
és kidolgozottabb jogkörökkel felruházva védhessék a küldő állam állampolgárainak
érdekeit.
19