﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/1143. számú
törvényjavaslat
az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikke alapján létrehozott, a vámigazgatási
szervek közötti kölcsönös jogsegélyről és együttműködésről szóló, Brüsszelben, 1997.
december 18-án kelt Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Dr. Veres János
pénzügyminiszter
Budapest, 2006. október
2006. évi ... törvény
az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikke alapján létrehozott, a vámigazgatási
szervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról és együttműködésről szóló, Brüsszelben,
1997. december 18-án kelt Egyezmény kihirdetéséről
(Az Egyezmény a Magyar Köztársaság tekintetében 2005. február 23-án ideiglenesen hatályba
lépett)
1.	§
Az Országgyűlés az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikke alapján létrehozott, a
vámigazgatási szervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról és együttműködésről szóló,
Brüsszelben, 1997. december 18-án kelt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
2.	§
Az Egyezmény hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
„EGYEZMÉNY
az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikke alapján létrehozott, a vámigazgatási
szervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról és együttműködésről
Ezen egyezmény MAGAS SZERZŐDŐ FELEI, az Európai Unió tagállamai,
HIVATKOZÁSSAL az Európai Unió Tanácsának 1997. december 18-i jogi aktusára,
FELIDÉZVE a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 1967.
szeptember 7-én Rómában aláírt egyezményben foglalt kötelezettségvállalás megerősítésének
szükségességét,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy a vámigazgatási szervek feladata a Közösség vámterületén, és
különösen annak be- és kilépési pontjain nemcsak a közösségi szabályokba, hanem a nemzeti
jogszabályokba ütköző bűncselekmények megelőzése, nyomozása és üldözése is, különösen
az Európai Közösséget létrehozó szerződés 36. és 223. cikkének hatálya alá tartozó esetekben,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy a mindenfajta tiltott kereskedelem növekedése súlyos
fenyegetést jelent a közegészségre, a közerkölcsre és a közbiztonságra,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy az együttműködésnek a tagállamok nemzeti jogszabályai vagy a
közösségi vámjogszabályok megsértése egyes eseteinek megelőzésére, nyomozására és
üldözésére irányuló, a határokon átnyúló tevékenységgel járó formáit szabályozni kell, és
hogy az ilyen, határokon átnyúló tevékenységet mindenkor a jogszerűség (a megkeresett
tagállamban alkalmazandó jogszabálynak és a tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai
iránymutatásainak való megfelelés), a szubszidiaritás (az ilyen tevékenységet csak abban az
esetben kezdik meg, ha más, kisebb hatással járó tevékenység nem vezet célra), és az
arányosság (a tevékenység mértékét és tartamát a feltételezett jogsértés súlyosságának
fényében kell meghatározni) elveinek betartásával kell végrehajtani,
2
MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, hogy szükség van a vámigazgatási szervek közötti
együttműködés erősítésére a vámigazgatási szervek együttes fellépését és közöttük a tiltott
kereskedelemmel kapcsolatos adatcserét szolgáló eljárások meghatározásával,
SZEM ELŐTT TARTVA, hogy a vámigazgatási szerveknek mindennapi munkájuk során
egyaránt alkalmazniuk kell a közösségi és a nemzeti rendelkezéseket, és ezért célszerű, hogy a
kölcsönös segítségnyújtásra és együttműködésre vonatkozó rendelkezések mindkét területen a
lehető legnagyobb mértékben párhuzamosan fejlődjenek,
A KÖVETKEZŐ RENDELKEZÉSEKBEN ÁLLAPODTAK MEG:
I.	CÍM
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1.	cikk
Alkalmazási kör
(1)	A Közösség hatáskörének sérelme nélkül az Európai Unió tagállamainak
vámigazgatási szervei kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak, és együttműködnek
egymással:
—	a nemzeti vámjogszabályok megsértésének megelőzése és felderítése,
valamint
—	a közösségi és nemzeti vámjogszabályok megsértésének üldözése és megbüntetése
érdekében.
(2)	A 3. cikk sérelme nélkül ez az egyezmény nem érinti az igazságügyi hatóságok közötti
kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozó rendelkezéseket, az (1) bekezdésben említett, a
tagállamok vámhatóságai vagy más, hatáskörrel rendelkező hatóságai közötti együttműködést
szabályozó, a tagállamok közötti két- vagy többoldalú megállapodásokban szereplő
kedvezőbb rendelkezéseket, illetve az e területen az egységes jogrendszer vagy a kölcsönös
jogsegély eszközeinek kölcsönös alkalmazására szolgáló külön rendszer alapján létrejött
megállapodásokat.
2.	cikk
Hatáskör
A vámigazgatási szervek ezt az egyezményt a nemzeti rendelkezések alapján rájuk ruházott
hatáskör keretei között alkalmazzák. Ebben az egyezményben semmi sem értelmezhető úgy,
mint ami érintené a nemzeti rendelkezések alapján az ezen egyezmény értelmében vett
vámigazgatási szervekre ruházott hatáskört.
3.	cikk
Az igazságügyi hatóságok által nyújtott kölcsönös jogsegélyhez való viszony
(1)	Ez az egyezmény a közösségi és nemzeti vámjogszabályok megsértését érintő olyan
nyomozás keretében történő kölcsönös segítségnyújtásra és együttműködésre vonatkozik,
3
amelyben a megkereső hatóság az adott tagállam nemzeti rendelkezései alapján eljárni
jogosult.
(2)	Amennyiben a nyomozást igazságügyi hatóság, vagy annak irányítása alatt más végzi,
az említett hatóság határozza meg, hogy a kölcsönös segítségnyújtásra vagy együttműködésre
irányuló megkeresést a kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozó rendelkezések alapján vagy
ezen egyezmény alapján nyújtják be.
4.	cikk
Fogalommeghatározások
Ezen egyezmény alkalmazásában:
(1)	„nemzeti vámjogszabályok”: a tagállam valamennyi törvényi, rendeleti és
közigazgatási rendelkezése, amelyeknek alkalmazása részben vagy egészben a
tagállam vámigazgatási szerveinek hatáskörébe tartozik, és amely:
—	olyan, a határon átmenő áruforgalomra vonatkozik, amelyre tiltó, korlátozó vagy
ellenőrző intézkedéseket kell alkalmazni, különös tekintettel az Európai
Közösséget létrehozó szerződés 36. és 223. cikkére,
—	a nem összehangolt jövedéki adókra vonatkozik;
(2)	„közösségi vámjogszabályok”:
—	a közösségi rendelkezések összessége és az azokhoz kapcsolódó végrehajtási
rendelkezések, amelyek az áruk behozatalát, kivitelét, az árutovábbítást és az áruk
jelenlétét szabályozzák a tagállamok és harmadik országok közötti, illetve a
tagállamok közötti kereskedelemben olyan áruk esetében, amelyek az Európai
Közösséget létrehozó szerződés 9. cikkének (2) bekezdése értelmében nem
rendelkeznek közösségi helyzettel, vagy amelyeket a közösségi helyzet
megállapítása céljából további ellenőrzések vagy vizsgálatok alá vetnek,
—	a közös agrárpolitika keretében közösségi szinten elfogadott rendelkezések
összessége, és a mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó árukra
tekintettel elfogadott különleges rendelkezések,
—	a behozatalt terhelő összehangolt jövedéki adókra és hozzáadottérték-adókra
vonatkozóan közösségi szinten elfogadott rendelkezések összessége, az azokat
végrehajtó nemzeti rendelkezésekkel együtt;
(3)	„jogsértés”: a nemzeti vagy közösségi vámjogszabályokba ütköző cselekmény, többek
között:
—	az ilyen jogsértésben való részvétel, illetve annak kísérlete,
—	az azt elkövető bűnszervezetben való részvétel,
—	az e bekezdésben említett jogsértésből származó pénz tisztára mosása;
(4)	„kölcsönös segítségnyújtás”: az ezen egyezményben szabályozott, a vámigazgatási
szervek közötti segítségnyújtás;
(5)	„megkereső hatóság”: a tagállam azon hatáskörrel rendelkező hatósága, amely a
segítségnyújtást kéri;
(6)	„megkeresett hatóság”: a tagállam azon hatáskörrel rendelkező hatósága, amelyhez a
segítségnyújtás iránti megkeresést megküldik;
4
(7)	„vámigazgatási szervek”: a tagállamok vámhatóságai, valamint az ennek az
egyezménynek a végrehajtására hatáskörrel rendelkező más hatóságai;
(8)	„személyes adatok”: egy azonosított vagy azonosítható természetes személyre
vonatkozó bármely információ; az a személy tekinthető azonosíthatónak, aki többek
között azonosító szám vagy a fizikai, fiziológiai, pszichológiai, gazdasági, kulturális
vagy társadalmi identitásra jellemző egy vagy több sajátos tényező révén közvetlenül
vagy közvetve azonosítható;
(9)	„határokon átnyúló együttműködés”: a vámigazgatási szervek közötti, a tagállamok
határain átnyúló együttműködés.
5.	cikk
A központi koordináló egység
(1)	A tagállamok vámhatóságaikon belül központi egységet (koordináló egységet)
jelölnek ki. A koordináló egység felelős az ezen egyezmény hatálya alá tartozó kölcsönös
segítségnyújtás iránti megkeresések fogadásáért és a kölcsönös segítségnyújtás
koordinálásáért, a (2) bekezdés sérelme nélkül. A koordináló egység felelős továbbá az ezen
egyezmény szerinti segítségnyújtás körébe tartozó intézkedésben érintett más hatóságokkal
történő együttműködésért. A tagállamok koordináló egységei — különösen a IV. cím hatálya
alá tartozó esetekben — a szükséges mértékben közvetlen kapcsolatot tartanak fenn
egymással.
(2)	A központi koordináló egység tevékenysége — különösen veszélyhelyzetben — nem
zárja ki a tagállamok vámhatóságainak más szolgálatai közötti közvetlen együttműködést. A
központi koordináló egységet a hatékonyság és összhang érdekében az ilyen közvetlen
együttműködéssel járó fellépésről tájékoztatják.
(3)	Amennyiben a vámhatóság nem, vagy nem teljes körben rendelkezik hatáskörrel a
megkeresés feldolgozására, a központi koordináló egység a hatáskörrel rendelkező nemzeti
hatósághoz továbbítja a megkeresést, és erről tájékoztatja a megkereső hatóságot.
(4)	Amennyiben a megkeresés jogi vagy érdemi okokból nem teljesíthető, a központi
koordináló egység a megkeresést annak nem teljesíthetőségére vonatkozó indokolással a
megkereső hatósághoz küldi vissza.
6.	cikk
Összekötő tisztviselők
(1)	A tagállamok egymás között határozott vagy határozatlan időtartamú megállapodást
köthetnek az összekötő tisztviselők cseréjéről, kölcsönösen elfogadott feltételek alapján.
(2)	Az összekötő tisztviselő a fogadó országban nem rendelkezik beavatkozási
hatáskörrel.
(3)	Az összekötő tisztviselő a tagállamok vámigazgatási szervei közötti együttműködés
előmozdításának érdekében a tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága hozzájárulásával vagy
kérelmére a következő feladatokat láthatja el:
a)	a tagállamok közötti információcsere előmozdítása és gyorsítása;
b)	segítségnyújtás saját tagállamát vagy az általa képviselt tagállamot érintő
nyomozásban;
5
c)	támogatás nyújtása a segítségnyújtás iránti megkeresések elintézéséhez;
d)	tanácsadás és segítségnyújtás a fogadó ország számára a határokon átnyúló
tevékenységek előkészítése és végrehajtása során;
e)	a tagállamok egymás közötti megállapodásában szereplő egyéb feladatok.
(4)	A tagállamok az összekötő tisztviselők hatásköréről és elhelyezéséről két- vagy
többoldalú megállapodásokat köthetnek. Az összekötő tisztviselő egy vagy több tagállam
érdekeit is képviselheti.
7.	cikk
A személyazonosság igazolásának kötelezettsége
Az egyezmény eltérő rendelkezése hiányában a megkereső hatóság más tagállamban
tartózkodó tisztviselőjének az ebben az egyezményben megállapított jogai gyakorlásának
érdekében mindenkor képesnek kell lennie a személyazonosságát és hivatalos funkcióit
igazoló írásos felhatalmazás bemutatására.
II.	CÍM
SEGÍTSÉGNYÚJTÁS MEGKERESÉS ALAPJÁN
8.	cikk
Alapelvek
(1)	A megkeresett hatóság vagy az a hatáskörrel rendelkező hatóság, amelyhez fordult, az
e cím alapján kért segítségnyújtás érdekében úgy jár el, mintha saját nevében vagy saját
tagállama más hatóságának megkeresése alapján járna el. A megkeresés teljesítése érdekében
nemzeti joga szerint rendelkezésére álló valamennyi hatáskört igénybe veszi.
(2)	A megkeresett hatóság e segítségnyújtást külön megkeresés nélkül kiterjeszti a
jogsértés — a segítségnyújtás iránti megkeresés tárgyával felismerhetően összefüggő —
valamennyi körülményére. Kétség esetén a megkeresett hatóság először a megkereső
hatósággal lép kapcsolatba.
9.	cikk
A segítségnyújtás iránti megkeresés formája és tartalma
(1)	A segítségnyújtás iránti megkeresést mindig írásban kell benyújtani. A megkeresés
teljesítéséhez szükséges dokumentumokat a megkereséshez csatolni kell.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti megkeresésnek a következő információkat kell tartalmaznia:
a)	a megkeresést előterjesztő megkereső hatóság megnevezése;
b)	a kért intézkedés;
c)	a megkeresés tárgya és indokolása;
d)	az érintett törvényi, rendeleti és egyéb jogszabályi rendelkezések;
6
e)	a nyomozás célpontját képező természetes vagy jogi személyek lehető legpontosabb és
legrészletesebb megjelölése;
f)	a 13. cikkben szabályozott eseteket kivéve, a tényállás összefoglalása.
(3)	A megkeresést a megkeresett hatóság tagállamának hivatalos nyelvén vagy az ilyen
hatóság számára elfogadható nyelven kell benyújtani.
(4)	Amennyiben a helyzet sürgős jellege megkívánja, a szóbeli megkeresés is elfogadható,
de azt a lehető legrövidebb időn belül írásban is meg kell erősíteni.
(5)	Amennyiben a megkeresés a formai követelményeknek nem felel meg, a megkeresett
hatóság kérheti annak kijavítását vagy kiegészítését, a megkeresés teljesítéséhez szükséges
intézkedések ez idő alatt is megkezdhetőek.
(6)	A megkeresett hatóság hozzájárul a megkeresés teljesítésére szolgáló különleges
eljárás alkalmazásához, amennyiben az az eljárás a megkeresett tagállam jogi és közigazgatási
rendelkezéseivel nem ellentétes.
10.	cikk
Információkérés
(1)	A megkeresett hatóság a megkereső hatóság kérelmére minden olyan információt
közöl, amely a megkereső hatóság számára lehetővé teheti a jogsértések megelőzését,
felderítését és üldözését.
(2)	A közölt információkat azon, a megkeresett hatóság birtokában lévő vagy az adatkérés
teljesítése során készült vagy beszerzett jelentéseknek vagy más dokumentumoknak, illetve
ezek hiteles másolatainak vagy kivonatainak kíséretében kell átadni, amelyeken ezek az
információk alapulnak.
(3)	A megkereső hatóság és a megkeresett hatóság megállapodása alapján a megkereső
hatóság által felhatalmazott tisztviselő, a megkeresett hatóság részletes utasításaira is
figyelemmel, a megkeresett tagállam hivatalaitól az (1) bekezdés alapján információkat
szerezhet be. E rendelkezést minden olyan dokumentumból származó információra
alkalmazni kell, amelyhez az említett hivatal személyzete hozzáférhet. E dokumentumokról
az említett hivatal tisztviselői másolatot készíthetnek.
11.	cikk
Megfigyelés iránti megkeresés
A megkeresett hatóság a megkereső hatóság kérelmére a lehető legnagyobb gondossággal
megfigyeli vagy megfigyelteti az olyan személyeket, akikről alapos okkal feltételezhető a
közösségi vagy a nemzeti vámjogszabályok megsértése, illetve az, hogy ilyen jogsértés
elkövetésére irányuló előkészületi cselekményt követtek vagy követnek el. A megkereső
hatóság kérelmére a megkeresett hatóság megfigyeli az olyan tevékenységgel kapcsolatos
helyszínt, szállítóeszközt és árut, amely tevékenység az előzőekben említett vámjogszabályok
megsértését valósíthatja meg.
7
12.	cikk
A vizsgálat iránti megkeresés
(1)	A megkeresett hatóság a megkereső hatóság kérelmére a jogsértést megvalósító vagy a
megkereső hatóság által ilyennek vélt tevékenységet érintően megfelelő vizsgálatot végez
vagy végeztet.
A megkeresett hatóság az ilyen vizsgálat eredményét közli a megkereső hatósággal. A 10.
cikk (2) bekezdését értelemszerűen kell alkalmazni.
(2)	A megkereső hatóság és a megkeresett hatóság megállapodása alapján a megkereső
hatóság által kijelölt tisztviselő az (1) bekezdésben említett vizsgálatoknál jelen lehet. A
vizsgálatot mindig a megkeresett hatóság tisztviselője végzi. A megkereső hatóság
tisztviselője a megkeresett hatóság tisztviselőjének hatáskörében saját kezdeményezésére nem
járhat el. A megkereső hatóság tisztviselője azonban közvetítőjén keresztül — kizárólag a
vizsgálat elvégzésének céljából — ugyanazokba a helyiségekbe léphet be, és ugyanazokhoz a
dokumentumokhoz férhet hozzá, mint a megkeresett hatóság tisztviselője.
13.	cikk
Értesítés
(1)	A megkeresett hatóság a megkereső hatóság kérelmére tagállama nemzeti
jogszabályainak megfelelően értesíti vagy értesítteti a címzettet az ezen egyezmény
alkalmazását érintő, a megkereső hatóság tagállamának hatáskörrel rendelkező hatósága által
foganatosított intézkedésekről, illetve az e hatóság által hozott határozatokról.
(2)	Az értesítés iránti megkereséshez — amelyen fel kell tüntetni a közlendő intézkedés
vagy határozat tárgyát — csatolni kell a megkeresett hatóság tagállamának hivatalos nyelvén
vagy egyik hivatalos nyelvén készített fordítást, a megkeresett hatóságnak a fordításról
történő lemondáshoz való jogának sérelme nélkül.
14.	cikk
Bizonyítékként való felhasználás
A ténymegállapítások, tanúsítványok, információk, okiratok, hiteles másolatok és más, a
megkeresett hatóság tisztviselői által nemzeti joguknak megfelelően beszerzett és a
megkereső hatóságnak a 10-12. cikkben szabályozott segítségnyújtás keretében átadott iratok
a megkereső hatóság tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságainál a nemzeti jognak
megfelelően használhatók fel bizonyítékként.
III.	CÍM
SEGÍTSÉGNYÚJTÁS MEGKERESÉS NÉLKÜL
15.	cikk
Alapelv
A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai a 16. és a 17. cikkben megállapított módon, a
nemzeti jog által előírt korlátozásokra is figyelemmel, más tagállamok hatáskörrel rendelkező
hatóságai részére előzetes megkeresés nélkül segítségnyújtást biztosítanak.
8
16. cikk
Megfigyelés
Amennyiben az adott intézkedés egy másik tagállamban elkövetésre kerülő jogsértés
megelőzését, felderítését vagy üldözését szolgálja, a tagállamok hatáskörrel rendelkező
hatóságai:
a)	a lehetséges keretek között elvégzik a 11. cikkben leírt megfigyelést vagy
megfigyeltetést;
b)	közlik a más érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival a birtokukban
lévő, a tervezett vagy elkövetett jogsértéssel kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó
valamennyi információt, és különösen a jelentéseket és más dokumentumokat, illetve
azok hiteles másolatait vagy kivonatait.
17.	cikk
Információközlés megkeresés nélkül
A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai haladéktalanul megküldik a más érintett
tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai részére a tervezett vagy elkövetett jogsértésre
vonatkozó jelentős információkat, és különösen az ilyen jogsértéssel érintett árukra és a
jogsértés elkövetésének új módjaira vagy eszközeire vonatkozó információkat.
18.	cikk
Bizonyítékként való felhasználás
A tagállam tisztviselője által beszerzett és egy másik tagállammal a 15-17. cikkben
szabályozott megkeresés nélküli segítségnyújtás során közölt megfigyelési jelentések és
információk az információt fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainál a nemzeti
jognak megfelelően használhatók fel bizonyítékként.
IV.	CÍM
AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS KÜLÖNÖS FORMÁI
19.	cikk
Alapelvek
(1)	A vámigazgatási szervek a határon átnyúló együttműködést e cím rendelkezéseinek
megfelelően végzik. A vámigazgatási szervek biztosítják egymás számára a szükséges
személyi és szervezeti támogatást. Az együttműködés iránti megkeresést rendszerint a 9.
cikknek megfelelő segítségnyújtás iránti megkeresés formájában nyújtják be. Az e címben
említett különleges esetekben a megkereső hatóság tisztviselői a megkeresett hatóság
jóváhagyásával a megkeresett állam területén is eljárhatnak.
A határokon átnyúló tevékenységek összehangolása és tervezése az 5. cikk szerinti központi
koordináló egységek feladata.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti, határokon átnyúló együttműködés a következő jogsértések
megelőzését, felderítését és üldözését szolgálhatja:
9
a)	kábítószer és pszichotrop anyagok, fegyver, lőszer, robbanóanyag, kulturális javak,
veszélyes és mérgező hulladék, nukleáris anyag vagy nukleáris, biológiai vagy vegyi
fegyverek előállítására szánt anyagok, vagy berendezés (tiltott áruk) tiltott
kereskedelme;
b)	az Egyesült Nemzetek kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott kereskedelme elleni
egyezménye I. és II. táblázatában felsorolt kábítószer jogellenes előállítására szánt
anyagok (prekurzorok) kereskedelme;
c)	adóköteles áru határon átnyúló tiltott kereskedelmi forgalma az adó elkerülése, vagy
az áru kivitelével, illetve behozatalával kapcsolatos állami kifizetés jogosulatlan
megszerzése céljából, amennyiben a kereskedelem mértéke és az annak a vonatkozó
adó- vagy támogatás mértékében megtestesülő kockázata akkora, hogy az az Európai
Közösségek vagy a tagállamok költségvetésére nézve jelentős költségvonzattal járhat;
d)	a közösségi vagy nemzeti jogszabályok által tiltott bármely más áruforgalom.
(3)	A megkeresett hatóság nem köteles részt venni az együttműködésnek e címben
említett különös formáiban, amennyiben a kért nyomozás típusa a megkeresett tagállam
nemzeti joga alapján tiltott vagy nem szabályozott. Ebben az esetben a megkereső hatóság
fordított esetben ugyanezen okból elutasíthatja a megkeresett tagállam hatóságának a
határokon átnyúló együttműködés megfelelő típusa iránti megkeresését.
(4)	Amennyiben a tagállam nemzeti joga alapján szükséges, a részt vevő hatóságok
igazságügyi hatóságaik hozzájárulását kérik a tervezett nyomozáshoz. Amennyiben a
hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságok hozzájárulásukat feltételhez vagy
követelményhez kötik, a részt vevő hatóságok biztosítják az említett feltételnek vagy
követelménynek a betartását a nyomozás során.
(5)	Amennyiben egy tagállam tisztviselői e cím alapján más tagállam területén folyó
tevékenységben vesznek részt, és tevékenységükkel kárt okoznak, a kárt az a tagállam téríti
meg nemzeti jogszabályai alapján, amelynek a területén a kárt okozták, ugyanúgy, mintha a
kárt saját tisztviselői okozták volna. Az említett tagállamnak a kárt okozó tisztviselő
tagállama teljes mértékben megtéríti azt az összeget, amelyet az előbbi tagállam a sértett,
illetve más jogosult személy vagy intézmény részére kifizetett.
(6)	A harmadik felekkel szemben fennálló jogaik gyakorlásának sérelme nélkül, és az (5)
bekezdés második mondatában megállapított kártérítési kötelezettségre való tekintet nélkül, a
tagállamok az (5) bekezdés első mondatában foglalt esetben tartózkodnak a más tagállamtól
elszenvedett kár összegének megtérítésére irányuló követelésektől.
(7)	A 20-24. cikkben szabályozott, határokon átnyúló együttműködés során a tisztviselők
által szerzett információkat — annak a tagállamnak a nemzeti joga szerint és a hatáskörrel
rendelkező hatóságai által megállapított különös feltételekre is figyelemmel, amelynek
területén az információkat beszerezték —, az információt fogadó tagállam hatáskörrel
rendelkező szervei bizonyítékként felhasználhatják.
(8)	A 20-24. cikkben említett műveletek során a más tagállam területén szolgálatban lévő
tisztviselők az ellenük vagy általuk elkövetett jogsértések tekintetében a tagállam
tisztviselőivel azonos bánásmódban részesülnek.
10
20. cikk
Határon átnyúló üldözés
(1)	A tagállam vámigazgatási szervének az a tisztviselője, aki országának területén a 19.
cikk (2) bekezdésében említett, kiadatással járó jogsértések egyikének elkövetése közben
megfigyelt vagy ilyen jogsértésben részt vevő személyt üldöz, előzetes engedély nélkül más
tagállam területén folytathatja az üldözést, amennyiben, a helyzet különös sürgőssége miatt a
másik tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait a másik tagállam területére történő belépést
megelőzően nem lehetett értesíteni, vagy ha az említett hatóságok nem tudtak időben a
helyszínre érni ahhoz, hogy átvegyék az üldözést.
A üldöző tisztviselők legkésőbb a határ átlépésekor kötelesek felvenni a kapcsolatot annak a
tagállamnak a hatáskörrel rendelkező hatóságaival, amelynek területén az üldözést folytatni
kívánják. Az üldözést azonnal abba kell hagyni annak a tagállamnak a kérelmére, amelynek
területén azt végzik. Az üldöző tisztviselők kérésére a tagállam hatáskörrel rendelkező
hatóságai az üldözött személyt személyazonosságának megállapítása vagy letartóztatása
érdekében feltartóztatják. A tagállamok a letéteményest tájékoztatják az üldözést végző
tisztviselőkről, akikre ez a rendelkezés alkalmazható, a többi tagállamot pedig a letéteményes
tájékoztatja.
(2)	Az üldözést a következő eljárások szerint folytatják, amelyet a (6) bekezdés szerinti
nyilatkozatban határoznak meg:
a)	az üldöző tisztviselőknek nincs joga az üldözött személyt elfogni;
b)	ha azonban az üldözés beszüntetését nem kérik, és ha azon tagállam hatáskörrel
rendelkező hatóságai, amelyben az üldözést folytatják, nem tudnak elég gyorsan
beavatkozni, az üldöző tisztviselők elfoghatják az üldözött személyt, amíg az említett
tagállam — haladéktalanul értesítendő — tisztviselői meg tudják állapítani az illető
személyazonosságát, vagy foganatosítani tudják a letartóztatást.
(3)	Az üldözést az (1) és (2) bekezdéseknek megfelelően és a következő módok egyike
szerint folytatják, amelyet a (6) bekezdés szerinti nyilatkozatban határoznak meg:
a)	a határ átlépésétől számított, a nyilatkozatban meghatározandó területen, illetve
időtartamon belül;
b)	területi vagy időbeli korlátozás nélkül.
(4)	Az üldözést a következő általános feltételek szerint folytatják le:
a)	az üldözést folytató tisztviselőknek be kell tartaniuk e cikk rendelkezéseit, és azon
tagállam jogszabályait, amelynek a területén tevékenykednek; követniük kell az
említett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak rendelkezéseit;
b)	amennyiben az üldözés a tengeren folyik, és kiterjed a nyílt tengerre vagy a
kizárólagos gazdasági övezetre, azt az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményében
megfogalmazott nemzetközi tengerjog betartásával kell végezni, amennyiben pedig
más tagállam területén folyik, e cikk rendelkezéseinek megfelelően kell végezni;
c)	a magánlakásokba és a nyilvánosság elől elzárt helyekre való belépés tilos;
d)	az üldöző tisztviselőknek egyenruhájuk, karszalag vagy a járművükre erősített
felszerelések alapján egyértelműen felismerhetőeknek kell lenniük; civil öltözék és a
fent említett azonosító jelek nélküli, megjelöletlen jármű együttes használata tilos; az
üldöző tisztviselőknek mindenkor képesnek kell lenniük annak igazolására, hogy
hivatalos minőségükben járnak el;
11
e)	az üldöző tisztviselők maguknál tarthatják szolgálati fegyvereiket, kivéve i.) ha a
megkeresett tagállam általános nyilatkozatot tett arra vonatkozóan, hogy területére
fegyver nem vihető be, vagy ii.) ha a megkeresett tagállam eltérő eseti döntést hoz.
Amennyiben más tagállam tisztviselője viselheti szolgálati fegyverét, a
fegyverhasználat a jogos védelem esetét kivéve tilos;
f)	amennyiben a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezései szerint az üldözött személyt
azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai elé állítás céljából elfogták, amely
tagállamban az üldözés folyt, vele szemben csak biztonsági átvizsgálást lehet végezni;
szállítása alatt kézbilincs használható; az üldözött személynél talált tárgyak
lefoglalhatók;
g)	az (1), (2) és (3) bekezdésben említett egyes műveletek után az üldöző tisztviselők
megjelennek annak a tagállamnak a hatáskörrel rendelkező hatóságai előtt, amelynek
területén tevékenykedtek, és jelentést tesznek tevékenységükről; e hatóságok
kérelmére mindaddig rendelkezésre állnak, amíg a tevékenységük körülményeit
megfelelően nem tisztázták; ezt az előírást kell alkalmazni akkor is, ha az üldözés nem
járt az üldözött személy letartóztatásával;
h)	azon tagállam hatóságai, amelyből az üldöző tisztviselők érkeztek, azon tagállam
hatóságainak a megkeresésére, amelynek területén az üldözést folytatták, segítséget
nyújtanak a műveletet követő vizsgálathoz, amelyben részt vettek, ideértve a bírósági
eljárást is.
(5)	Azt a személyt, akit a (2) bekezdésben meghatározott intézkedést követően az üldözés
helye szerinti tagállam eljárni jogosult hatóságai letartóztattak, állampolgárságára való
tekintet nélkül ki lehet hallgatni. A nemzeti jog megfelelő szabályait értelemszerűen kell
alkalmazni.
Amennyiben az adott személy nem annak a tagállamnak az állampolgára, amelynek területén
letartóztatták, a letartóztatást követő legkésőbb hat órán belül el kell engedni — amelybe az
éjfél és a délelőtt 9 óra közötti időszak nem számít bele — kivéve, ha a hatáskörrel rendelkező
hatóságok előzőleg bármilyen formájú megkeresést kaptak a személy ideiglenes
letartóztatására kiadatás céljából.
(6)	Ennek az egyezménynek az aláírásakor valamennyi tagállam nyilatkozatot tesz,
amelyben a (2), a (3) és a (4) bekezdés alapján meghatározza a területén végzett üldözésre
vonatkozó eljárást.
A tagállamok nyilatkozatukat bármikor új nyilatkozattal válthatják fel, feltéve, hogy e korábbi
nyilatkozata hatályát az utóbbi nem korlátozza.
A nyilatkozatokat az érintett tagállamokkal folytatott konzultációt követően kell megtenni,
arra törekedve, hogy egyenértékű szabályozást biztosítsanak ezekben az államokban.
(7)	A tagállamok a (1) bekezdés alkalmazási körét kétoldalú alapon kiterjeszthetik, és e
cikk végrehajtása érdekében további rendelkezéseket fogadhatnak el.
(8)	A tagállamok az ennek az egyezménynek az elfogadására vonatkozó okirat letétbe
helyezésekor nyilatkozatot tehetnek arról, hogy e cikk vagy annak egy része rájuk nézve nem
kötelező. Az ilyen nyilatkozat bármikor visszavonható.
12
21. cikk
Határon átnyúló megfigyelés
(1)	A tagállamok egyike vámigazgatási szerveinek tisztviselői, akik országukban olyan
személyt tartanak megfigyelés alatt, akiről alapos okkal feltételezhető a 19. cikk (2)
bekezdésében említett jogsértések egyikében való részvétel, jogosultak arra, hogy a
megfigyelést más tagállam területén folytassák, amennyiben az utóbbi az előzetesen
előterjesztett segítségnyújtás iránti megkeresés alapján engedélyezte a határon átnyúló
megfigyelést. Az engedélyt feltételekhez lehet kötni.
A tagállamok a letéteményest tájékoztatják azon tisztviselőkről, akikre e rendelkezés
vonatkozik; a letéteményes tájékoztatja a többi tagállamot.
Megkeresés alapján a megfigyelést annak a tagállamnak a tisztviselőire bízzák, amelynek
területén a megfigyelést végzik.
Az első albekezdésben említett megkeresést a tagállamok által kijelölt, a kért engedély
megadására vagy a kérelem továbbítására jogosult hatóságnak kell megküldeni.
A tagállamok tájékoztatják a letéteményest az e célra kijelölt hatóságról; a letéteményes
tájékoztatja a többi tagállamot.
(2)	Amennyiben különleges sürgősség okán nem lehet előzetesen engedélyt kérni a másik
tagállamtól, a megfigyelést végző tisztviselők jogosultak arra, hogy a határon túl is folytassák
annak a személynek a megfigyelését, akiről alapos okkal feltételezhető, hogy a 19. cikk (2)
bekezdésében említett jogsértések egyikének elkövetésében részt vett, amennyiben eleget
tesznek a következő feltételeknek:
a)	a megfigyelés során azonnal értesítik a határátlépésről annak a tagállamnak a
hatáskörrel rendelkező hatóságát, amelynek területén a megfigyelést folytatni kívánják;
b)	az (1) bekezdésnek megfelelően haladéktalanul megkeresést terjesztenek elő,
amelyben ismertetik, hogy milyen okok indokolják a határ előzetes engedély nélküli
átlépését.
A megfigyelést azonnal abba kell hagyni, amint az a tagállam, amelynek területén azt végzik,
az a) pontban említett értesítést vagy a b) pontban említett megkeresést követően ezt kéri,
vagy ha az engedélyt a határátlépést követő öt órán belül nem adták meg.
(3)	Az (1) és (2) bekezdésben említett megfigyelést csak a következő általános
feltételeknek megfelelően lehet végezni:
a)	a megfigyelést végző tisztviselőknek be kell tartaniuk e cikk rendelkezéseit és azon
tagállam jogát, amelynek területén tevékenykednek; követniük kell az említett
tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak utasításait;
b)	a (2) bekezdésben leírt helyzetek kivételével, a megfigyelés alatt a tisztviselőknek
maguknál kell tartaniuk az engedély megadását igazoló okmányt;
c)	a megfigyelést végző tisztviselőknek mindenkor képesnek kell lenniük annak
bizonyítására, hogy hivatalos minőségükben járnak el;
d)	a megfigyelést végző tisztviselők a megfigyelés alatt maguknál tarthatják szolgálati
fegyverüket, kivéve, ha i. a megkeresett tagállam általános nyilatkozatot tett arra
vonatkozóan, hogy területére fegyver nem vihető be, vagy ii. a megkeresett tagállam
eltérő eseti döntést hoz. Amennyiben más tagállam tisztviselője viselheti szolgálati
fegyverét, a fegyverhasználat a jogos védelem esetét kivéve tilos;
13
e)	a magánlakásokba és a nyilvánosság elől elzárt helyekre való belépés tilos;
f)	a megfigyelést végző tisztviselők a megfigyelt személyt nem foghatják el, és nem
tartóztathatják le;
g)	valamennyi műveletről jelentést kell tenni azon tagállam hatóságai részére, amelynek
területén a műveleteket folytatták; a megfigyelést végző tisztviselők számára előírható
a személyes megjelenés;
h)	annak a tagállamnak a hatóságai, ahonnan a megfigyelő tisztviselők érkeztek, azon
tagállam hatóságainak megkeresésére, amelynek területén a megfigyelést végezték,
segítséget nyújtanak az azon műveletet követő vizsgálathoz, amelyben részt vettek,
ideértve a bírósági eljárást is.
(4)	A tagállamok kétoldalú alapon kiterjeszthetik e cikk alkalmazási körét, és e cikk
alkalmazása tekintetében további intézkedéseket fogadhatnak el.
(5)	Ennek az egyezménynek az elfogadására vonatkozó okirat letétbe helyezésekor a
tagállamok nyilatkozatot tehetnek arról, hogy e cikk vagy annak egy része rájuk nézve nem
kötelező. Az ilyen nyilatkozat bármikor visszavonható.
22.	cikk
Ellenőrzött szállítás
(1)	A tagállamok vállalják annak biztosítását, hogy egy másik tagállam megkeresése
alapján, kiadatási bűncselekmények ügyében folyó nyomozás keretében engedélyezik
területükön az ellenőrzött szállítást.
(2)	Az ellenőrzött szállítás elrendeléséről szóló határozatot az egyedi esetekben — a
tagállam nemzeti jogának kellő figyelembevételével — a megkeresett tagállam hatáskörrel
rendelkező hatóságai hozzák meg.
(3)	Az ellenőrzött szállítás a megkeresett tagállam eljárási szabályainak megfelelően
történik. Az eljárási cselekmények foganatosítása és a műveletek irányítása e tagállam
hatáskörrel rendelkező hatóságainak hatáskörébe tartozik.
Az ellenőrzés megszakításának elkerülése érdekében a megkeresett hatóság a szállítás
ellenőrzését az árunak a határon történő átlépésekor vagy egy megállapodás szerinti átadási
pontnál veszi át. Az út hátralevő részén a megkeresett hatóság oly módon biztosítja az áru
folyamatos ellenőrzését, hogy bármikor lehetősége legyen az elkövetők elfogására és az áru
lefoglalására.
(4)	Az olyan szállítmányok, amelyeknek ellenőrzött szállításáról állapodtak meg, az
érintett tagállamok hozzájárulásával feltartóztathatóak és az eredeti — érintetlen, illetve
részben vagy egészben eltávolított vagy kicserélt — tartalommal továbbszállíthatóak.
23.	cikk
Fedett nyomozás
(1)	A megkeresett hatóság a megkereső hatóság kérelmére engedélyezheti, hogy a
megkereső tagállam vámigazgatási szerveinek tisztviselője vagy az ilyen vámigazgatási szerv
nevében eljáró tisztviselő hamis személyazonossággal (fedett nyomozó) a megkeresett
tagállam területén tevékenykedjék. A megkereső hatóság ilyen megkeresést kizárólag abban
az esetben nyújt be, ha a tényállás felderítése a javasolt nyomozati intézkedések alkalmazása
14
nélkül súlyos nehézségekbe ütközne. A tisztviselő tevékenysége folyamán információt
gyűjthet, és az érintettekkel vagy a velük kapcsolatos személyekkel érintkezésbe léphet.
(2)	A megkeresett tagállam területén folytatott fedett nyomozás határozott időtartamú. A
nyomozás előkészítése és felügyelete a megkeresett tagállam és a megkereső tagállam
hatóságai közötti szoros együttműködéssel történik.
(3)	A fedett nyomozás engedélyezésének, valamint elvégzésének feltételeit a megkeresett
hatóság nemzeti jogának megfelelően határozza meg. Amennyiben a fedett nyomozás
folyamán az eredeti megkeresés hatálya alá tartozótól eltérő jogsértéssel kapcsolatos
információk birtokába jutnak, ezen információk felhasználására vonatkozó feltételeket is —
nemzeti jogának megfelelően —a megkeresett hatóság határozza meg.
(4)	A szükséges személyi és műszaki feltételeket a megkeresett hatóság biztosítja. A
megkeresett hatóság intézkedéseket tesz az (1) bekezdésben említett tisztviselők védelmére a
megkeresett tagállam területén folytatott tevékenységük időtartamára.
(5)	Ennek az egyezménynek az elfogadására vonatkozó okirat letétbe helyezésekor a
tagállamok nyilatkozatot tehetnek arról, hogy e cikk vagy annak egy része rájuk nézve nem
kötelező. Az ilyen nyilatkozat bármikor visszavonható.
24.	cikk
Közös különleges nyomozócsoportok
(1)	A különböző tagállamok hatóságai kölcsönös megállapodás alapján az egyik tagállam
területén székhellyel és megfelelő szakképzettséggel rendelkező tisztviselőkből álló közös
különleges nyomozócsoportot állíthatnak fel.
A közös különleges nyomozócsoport a következő feladatokat látja el:
—	meghatározott jogsértések nagy igényeket támasztó és bonyolult nyomozásának
végrehajtása, amely az érintett tagállamokban egyidejű, összehangolt cselekmények
végrehajtását igényli,
—	a jogsértések egyes típusainak megelőzésére és felderítésére irányuló közös
tevékenységek összehangolása, valamint információszerzés az érintett személyekről,
bűntársaikról és a használt módszerekről.
(2)	A közös különleges nyomozócsoportok a következő általános feltételek szerint
működnek:
a)	a közös különleges nyomozócsoport meghatározott céllal és időtartamra jön létre;
b)	a csoportot annak a tagállamnak a tisztviselője vezeti, amelynek területén a csoport
tevékenysége folyik;
c)	a csoportban részt vevő tisztviselők annak a tagállamnak a joga alapján járnak el,
amelynek területén a csoport tevékenysége folyik;
d)	a csoport működéséhez szükséges szervezeti rendelkezéseket az a tagállam hozza meg,
amelynek területén a csoport tevékenysége folyik.
(3)	A csoportban történő részvétel a tisztviselőket nem jogosítja fel más tagállam területén
történő beavatkozásra.
15
V.	CÍM
ADATVÉDELEM
25.	cikk
Adatvédelem az adatok cseréje során
(1)	A vámigazgatási szervek az adatok cseréje során minden egyes esetben figyelembe
veszik a személyes adatok védelmére vonatkozó követelményeket. A vámigazgatási szervek
tiszteletben tartják az Európa Tanács 1981. január 28-i, az egyéneknek a személyes adataik
gépi feldolgozása során való védelméről szóló egyezmény vonatkozó rendelkezéseit. A
tagállamok az adatvédelem érdekében a (2) bekezdésnek megfelelően feltételeket szabhatnak
a személyes adatok azon tagállamok általi kezelésére vonatkozóan, amelyeknek azokat
átadják.
(2)	Az informatika vámügyi alkalmazásáról szóló egyezmény rendelkezéseinek sérelme
nélkül az ezen egyezmény alkalmazása alapján közölt személyes adatokra a következő
rendelkezések vonatkoznak:
a)	a személyes adatokat a fogadó hatóság kizárólag az 1. cikk (1) bekezdésében említett
céllal kezelheti. Az említett hatóság az adatokat szolgáltató tagállam előzetes
beleegyezése nélkül, a 4. cikk (3) bekezdése szerinti jogsértések üldözése és
megbüntetése céljából vámigazgatási szerveihez, nyomozó hatóságaihoz és
igazságszolgáltatási szerveihez továbbíthatja azokat. Az adattovábbítás más eseteiben
az adatokat szolgáltató tagállam beleegyezése szükséges;
b)	az adatokat közlő tagállam hatósága biztosítja, hogy az adatok pontosak és
naprakészek. Amennyiben kiderül, hogy a közölt adatok pontatlanok, vagy nem
közlésre szánt adatokat közöltek, vagy a jogszerűen közölt adatokat a közlő tagállam
jogának megfelelően egy későbbi szakaszban törölni kell, a fogadó hatóságot erről
haladéktalanul tájékoztatni kell. Utóbbinak az ilyen adatokat javítania, illetve
töröltetnie kell. Amennyiben a fogadó hatóság okkal feltételezi, hogy a közölt adatok
pontatlanok, vagy azokat törölni kell, tájékoztatja az adatokat közlő tagállamot;
c)	amennyiben a közölt adatokat a közlő tagállam jogának megfelelően törölni vagy
módosítani kell, az érintett személyek részére lehetővé kell tenni az adatok
kijavításának tényleges jogát;
d)	az átadott adatok továbbításáról és fogadásáról az érintett hatóságok feljegyzést
készítenek;
e)	a közlő és a fogadó hatóság az érintett személyt kérelmére tájékoztatja a közölt
személyes adatairól és azok felhasználásáról. Az információkat nem kell rendelkezésre
bocsátani, amennyiben az ügy értékelése során úgy találják, hogy az információk
visszatartásához fűződő közérdek jelentősebb az érintett személynek a tájékoztatáshoz
fűződő érdekénél. Továbbá, az érintett személynek azt a jogát, hogy a közölt
személyes adatairól tájékoztatást kapjon, annak a tagállamnak a nemzeti törvényi,
rendeleti és eljárási rendelkezéseivel összhangban kell meghatározni, amelynek
területén ezt a tájékoztatást kérelmezték. A tájékoztatás megadásáról szóló határozat
meghozatalát megelőzően az adatokat közlő hatóság részére lehetőséget kell
biztosítani álláspontja kifejtésére;
f)	a tagállamok törvényi, rendeleti és eljárási rendelkezéseinek megfelelően felelnek a
személyeknek az érintett tagállam területén közölt adatok kezelésével okozott
16
sérelmekért. E rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a sérelmet pontatlan adatok
közlése vagy az a tény okozta, hogy az adatokat közlő hatóság az adatokat az
egyezmény megsértésével közölte;
g)	a közölt adatokat legfeljebb a közlésük célja szempontjából szükséges időtartamon
belül tárolják. Az adatok tárolásának szükségességét az érintett tagállam a megfelelő
időpontban megvizsgálja;
h)	az adatok mindenkor legalább a fogadó tagállam által a hasonló adatok számára
biztosított védelemmel azonos védelemben részesülnek;
i)	a tagállamok hatékony ellenőrzési eszközök alkalmazásával megteszik az e cikk
teljesítésének biztosításához szükséges megfelelő intézkedéseket. A tagállamok az
ellenőrzés feladatát az informatika vámügyi alkalmazásáról szóló egyezmény 17.
cikkében említett nemzeti ellenőrző hatóságra ruházhatják.
(3)	E cikk alkalmazásában a „személyes adatok kezelése” a személyes adatok kezelése
vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995.
október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1 2. cikkének b) pontjában
szereplő meghatározásnak megfelelően értelmezendő.
VI.	CÍM
AZ EGYEZMÉNY ÉRTELMEZÉSE
26.	cikk
A Bíróság
(1)	Az Európai Közösségek Bírósága hatáskörrel rendelkezik a tagállamok közötti, az
ezen egyezmény értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó viták eldöntésére, amennyiben
az ilyen vitát a Tanács, attól számított hat hónapon belül, hogy egy tagja a vitás kérdést a
Tanács elé utalta, nem tudja rendezni.
(2)	Az Európai Közösségek Bírósága hatáskörrel rendelkezik a tagállamok és a Bizottság
között az ezen egyezmény értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó, tárgyalásos úton nem
rendezhetőnek bizonyult viták eldöntésére. A vitát attól az időponttól számított hat hónap
lejártát követően lehet a Bíróság elé terjeszteni, amikor a felek egyike a másik felet a vita
fennállásáról értesítette.
(3)	A Bíróság hatáskörrel rendelkezik ezen egyezmény értelmezéséről szóló előzetes
döntés meghozatalára, a (4)-(7) bekezdésben megállapított feltételek szerint.
(4)	A tagállamok ezen egyezmény aláírásakor vagy azt követően bármikor tett
nyilatkozattal elfogadhatják az Európai Közösségek Bíróságának ezen egyezmény
értelmezéséről szóló előzetes döntés meghozatalára vonatkozó, az (5) bekezdés a) vagy b)
pontja szerinti hatáskörét.
(5)	A (4) bekezdés szerinti nyilatkozatot tevő tagállamnak meg kell határoznia, hogy:
a)	az állam bármely olyan bírósága, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog
értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, az Európai Közösségek Bíróságának
HL L 281. szám, 1995.11.23., 31.o.
17
előzetes döntését kérheti egy előtte folyamatban lévő ügyben felmerülő, és az
ezen egyezmény értelmezésére vonatkozó kérdésben, ha ez a bíróság úgy ítéli
meg, hogy ítéletének meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, vagy
b)	az állam bármely bírósága az Európai Közösségek Bíróságának előzetes
döntését kérheti egy előtte folyamatban lévő ügyben felmerülő, és az ezen
egyezmény értelmezésére vonatkozó kérdésben, ha ez a bíróság úgy ítéli meg,
hogy ítéletének meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére.
(6)	Az Európai Közösségek Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzőkönyvet és a
Bíróság eljárási szabályzatát alkalmazni kell.
(7)	Bármely tagállam, függetlenül attól, hogy tett-e a (4) bekezdés szerinti nyilatkozatot
vagy sem, jogosult az (5) bekezdés alapján felmerülő esetekben a Bíróság részére
beadványokat vagy írásbeli észrevételeket benyújtani.
(8)	A Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az eljárni jogosult bűnüldöző szervek ezen
egyezmény alapján végzett tevékenysége jogszerűségének vagy arányosságának
ellenőrzésére, valamint a tagállamokra a közrend fenntartásának, valamint a belső biztonság
védelmének körébe tartozó kötelezettségeik teljesítésének tárgyában történő
határozathozatalra.
VII.	CÍM
VÉGREHAJTÁS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
27.	cikk
Titkos információk
A vámigazgatási szervek az információcsere minden konkrét esetében figyelembe veszik a
nyomozás titkosságára vonatkozó követelményeket. A tagállamok e célból az általuk átadott
információk más tagállamok általi felhasználására vonatkozóan feltételeket szabhatnak.
28.	cikk
A segítségnyújtás kötelezettsége alóli kivételek
(1)	Ez az egyezmény nem kötelezi segítségnyújtásra a tagállamok hatóságait, amennyiben
az ilyen segítség az érintett államban a közérdeket vagy más alapvető érdeket — különösen az
adatvédelem területén — valószínűsíthetően sértené, vagy amennyiben a kérelmezett
tevékenység — különösen az együttműködésnek a IV. címben szabályozott különleges formái
összefüggésében — a feltételezett jogsértés súlyosságához képest nyilvánvalóan aránytalan. A
segítségnyújtás ilyen esetekben egészben vagy részben megtagadható, illetve feltételek
teljesítéséhez köthető.
(2)	A segítségnyújtás megtagadását meg kell indokolni.
18
29.	cikk
Költségek
(1)	A tagállamok rendszerint lemondanak az ezen egyezmény végrehajtása során
felmerült költségek megtérítéséről, a szakértői díjak költségeinek kivételével.
(2)	Amennyiben a megkeresés teljesítéséhez jelentős mértékű és rendkívüli jellegű
költségek szükségesek vagy válnak szükségessé, az érintett vámigazgatási szervek a
megkeresés teljesítési feltételeinek, valamint a költségviselés módjának meghatározására
irányuló konzultációt folytatnak.
30.	cikk
Fenntartás
(1)	Ezen egyezmény tekintetében a 20. cikk (8) bekezdésében, a 21. cikk (5)
bekezdésében és a 23. cikk (5) bekezdésében szabályozott esetek kivételével fenntartás nem
tehető.
(2)	Azon tagállamok, amelyek egymás között ezen egyezmény IV. címében szabályozott
kérdések tekintetében megállapodást kötöttek, az (1) bekezdés szerinti fenntartást csak akkor
tehetnek, ha az az ilyen megállapodások alapján rájuk háruló kötelezettségeket nem érinti.
(3)	Ennek megfelelően ez az egyezmény a közös határokon történő ellenőrzések fokozatos
megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-én Schengenben kötött megállapodás végrehajtásáról
szóló, 1990. június 19-én aláírt egyezménynek a szorosabb együttműködést előíró
rendelkezéseit nem érinti az említett rendelkezések hatálya alá tartozó tagállamok közötti
kapcsolatok vonatkozásában.
31.	cikk
Területi hatály
(1)	Ez az egyezmény a tagállamoknak az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a
Svéd Királyság csatlakozási feltételeiről, valamint az Európai Unió alapjául szolgáló
szerződések kiigazításairól szóló intézkedéssel 1 módosított, a Közösségi Vámkódex
létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet2 3. cikkének (1)
bekezdésében, valamint az Európai Parlament és a Tanács 1996. december 19-i 82/97/EK
rendeletében3 említett területén — beleértve Németország esetében Heligoland szigetét és
Büsingen területét (a Németország és a Svájci Államszövetség közötti, a Büsingen am
Hochrhein községnek a Svájci Államszövetség vámterületéhez történő csatolásáról szóló,
1964. november 23-i szerződés vagy annak hatályos változata keretében és alapján), továbbá
az Olasz Köztársaság esetében Livigno és Campione d’Italia területeit —, valamint a
tagállamok felségvizein, parti tengerén és légterében alkalmazandó.
(2)	A Tanács az Európai Unióról szóló szerződés VI. címében szabályozott eljárás alapján
egyhangúlag az (1) bekezdést az abban említett közösségi jogszabályok rendelkezéseinek
módosításaihoz igazíthatja.
1	HL L 1. szám, 1995.1.1., 181.o.
2	HL L 302. szám, 1992.10.19., 2.o.
3	HL L 17. szám, 1997.1.21., 2. o.
19
32.	cikk
Hatálybalépés
(1)	Ezt az egyezményt a tagállamok alkotmányos követelményeiknek megfelelően
fogadják el.
(2)	A tagállamok értesítik a letéteményest az alkotmányos követelményeik szerint az
egyezmény elfogadásához szükséges eljárások teljesítéséről.
(3)	Ez az egyezmény 90 nappal az után lép hatályba, hogy az utolsó állam is, amely az
ezen egyezmény létrehozásáról szóló tanácsi jogi aktus elfogadásának időpontjában az
Európai Unió tagja, megtette a (2) bekezdésben említett értesítést.
(4)	Ennek az egyezménynek a hatálybalépéséig a tagállamok a (2) bekezdésben említett
értesítés megtételekor vagy később bármikor nyilatkozatot tehetnek arról, hogy ezt az
egyezményt — 23. cikkének kivételével — az ugyanilyen nyilatkozatot tett tagállamokkal
fennálló kapcsolataikban alkalmazzák. Az ilyen nyilatkozat a letétbe helyezésétől számított 90
nap elteltével lép hatályba.
(5)	Ezt az egyezményt csak a hatálybalépésének vagy a megkeresett tagállam és a
megkereső tagállam közötti alkalmazásának időpontját követően benyújtott kérelmekre kell
alkalmazni.
(6)	Ezen egyezmény hatálybalépésekor a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös
segítségnyújtásról szóló, 1967. szeptember 7-i egyezmény hatályát veszti.
33.	cikk
Csatlakozás
(1)	Az egyezményhez bármely állam csatlakozhat, amely az Európai Unió tagjává válik.
(2)	Az egyezménynek az Európai Unió Tanácsa által a csatlakozó állam nyelvén
elkészített szövege hiteles.
(3)	A csatlakozási okiratot a letéteményesnél helyezik letétbe.
(4)	A csatlakozó állam tekintetében ez az egyezmény a csatlakozási okirat letétbe
helyezését követő kilencven nappal lép hatályba, vagy pedig az egyezmény hatálybalépésének
időpontjában, ha az említett kilencven napos időszak lejártakor még nem lépett hatályba.
(5)	Amennyiben az egyezmény a csatlakozási okirat letétbe helyezésének időpontjában
még nem lépett hatályba, a csatlakozó tagállamokra a 32. cikk (4) bekezdése alkalmazandó.
34.	cikk
Módosítás
(1)	Bármely tagállam, amely Magas Szerződő Fél, javasolhatja ezen egyezmény
módosítását. Minden módosításra irányuló javaslatot a letéteményesnek kell megküldeni, aki
továbbítja azt a Tanácsnak és a Bizottságnak.
(2)	A 31. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a módosításokat a Tanács fogadja el és
ajánlja, hogy a tagállamok alkotmányos követelményeiknek megfelelően fogadják el azokat.
(3)	A (2) bekezdésnek megfelelően elfogadott módosítások a 32. cikk (3) bekezdésének
megfelelően lépnek hatályba.
20
35. cikk
A letéteményes
(1)	Ezen egyezmény letéteményese az Európai Unió Tanácsának főtitkára.
(2)	A letéteményes az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzéteszi az elfogadások
és csatlakozások, a végrehajtás, a nyilatkozatok és fenntartások alakulására vonatkozó
információt, valamint az egyezménnyel kapcsolatos összes értesítést.
Fentiek hiteléül az alulírott meghatalmazottak ezt az egyezményt alább aláírásukkal látták el.
Kelt Brüsszelben, az ezerkilencszázkilencvenhetedik év december havának tizennyolcadik
napján egyetlen eredeti példányban angol, dán, holland, finn, francia, görög, ír, német, olasz,
portugál, spanyol és svéd nyelven, amely nyelveken készült szövegek mindegyike egyaránt
hiteles; az eredeti példányt az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának irattárában helyezték
letétbe.
MELLÉKLET
AZ EGYEZMÉNYHEZ CSATOLANDÓ ÉS A HIVATALOS LAPBAN
KÖZZÉTEENDŐ NYILATKOZATOK
1.	Az 1. cikk (1) bekezdéséhez és a 28. cikkhez
Az egyezmény 28. cikke alapján a segítségnyújtás kötelezettsége alóli kivételekre
hivatkozással Olaszország kijelenti, hogy az olasz jog alapján a nemzeti vagy közösségi
vámjogszabályok megsértését nem megvalósító jogsértéseket érintő kölcsönös segítségnyújtás
iránti megkereséseknek az egyezményen alapuló végrehajtása — a bűncselekmények
megelőzése és üldözése terén a hazai hatóságok közötti hatáskörmegosztással kapcsolatos
okokból — a közérdeket vagy más alapvető nemzeti érdeket sértheti.
2.	Az 1. cikk (2) bekezdéséhez és a 3. cikk (2) bekezdéséhez
Dánia és Finnország kijelentik, hogy az egyezmény 1. cikkének (2) bekezdésében és 3.
cikkének (2) bekezdésében szereplő „igazságügyi hatóságok” vagy „igazságügyi hatóság”
kifejezést a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 1959. április 20-án Strasbourgban aláírt
európai egyezmény 24. cikke alapján tett nyilatkozatuk szerint értelmezik.
3.	A 4. cikk (3) bekezdésének második francia bekezdéséhez
Dánia kijelenti, hogy rá vonatkozóan a 4. cikk (3) bekezdése második francia bekezdése alá
kizárólag az olyan tevékenységek tartoznak, amelyek keretében valamely személy egy közös
cél érdekében tevékenykedő csoport általi egy vagy több érintett jogsértés elkövetésében vesz
részt, beleértve az olyan helyzeteket is, amikor az érintett személy a kérdéses bűncselekmény
vagy bűncselekmények tényleges elkövetésében nem vesz részt; az ilyen részvétel a csoport
általános bűnözői tevékenységének vagy céljának, illetve a csoport bűncselekmény(ek)
elkövetésére irányuló szándékának ismeretén kell alapulnia.
21
4.	A 4. cikk (3) bekezdésének harmadik francia bekezdéséhez
Dánia kijelenti, hogy rá vonatkozóan a 4. cikk (3) bekezdésének harmadik francia bekezdését
kizárólag az olyan alapbűncselekményekre kell alkalmazni, amelyek tekintetében az
orgazdaság a dán jog alapján bármikor büntetendő, beleértve a dán büntető törvénykönyvnek
a kábítószer-orgazdaságról szóló 191a. szakaszát, illetve a csempészet minősített eseteivel
kapcsolatban elkövetett orgazdaságról szóló 248. szakaszát.
5.	A 6. cikk (4) bekezdéséhez
Dánia, Finnország és Svédország kijelentik, hogy a 6. cikk (4) bekezdésében említett
összekötő tisztviselő — viszonossági alapon — Norvégia és Izland érdekeit is képviselheti.
Az öt skandináv ország 1982-ben megállapodott arról, hogy az érintett országok egyikéből
kirendelt összekötő tisztviselő a többi skandináv országokat is képviseli. E megállapodás a
kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem fokozása, illetve az összekötő tisztviselők
állomásoztatása miatt az egyes országokra nehezedő gazdasági terhek korlátozása érdekében
jött létre. Dánia, Finnország és Svédország e jól működő megállapodás továbbélésének nagy
jelentőséget tulajdonít.
6.	A 20. cikk (8) bekezdéséhez
Dánia kijelenti, hogy a 20. cikk rendelkezéseit a következő feltételek szerint fogadja el:
A más tagállam vámhatóságai által a tengeren vagy a levegőben folytatott határon átnyúló
üldözés esetén az üldözés dán területre — beleértve Dánia felségvizeit, valamint a Dánia
felségterülete és felségvizei feletti légteret is — csak abban az esetben terjeszthető ki, ha a
hatáskörrel rendelkező dán hatóságokat erről előzetesen értesítették.
7.	A 21. cikk (5) bekezdéséhez
Dánia kijelenti, hogy a 21. cikk rendelkezéseit a következő feltételek szerint fogadja el:
Előzetes engedély nélküli, határokon átnyúló megfigyelés kizárólag akkor végezhető a 21.
cikk (2) és (3) bekezdéseinek megfelelően, amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy a
megfigyelt személyek a 19. cikk (2) bekezdésében említett, kiadatáshoz vezető jogsértésben
érintettek.
8.	A 25. cikk (2) bekezdésének i) pontjához
A tagállamok vállalják, hogy a Tanácsban tájékoztatják egymást az i) pontban említett
kötelezettségvállalások betartásának biztosítására tett intézkedésekről.
9.	A 26. cikk (4) bekezdése alapján tett nyilatkozat
Ezen egyezmény aláírása időpontjában a következő országok tettek olyan nyilatkozatot, hogy
a 26. cikk (5) bekezdésében szabályozott eljárásnak megfelelően elfogadják a Bíróság
hatáskörét:
—	Írország a 26. cikk (5) bekezdésének a) pontjában megállapított eljárásnak
megfelelően,
22
—	a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, az Olasz Köztársaság
és az Osztrák Köztársaság a 26. cikk (5) bekezdésének b) pontjában megállapított eljárásnak
megfelelően.
NYILATKOZAT
A Németországi Szövetségi Köztársaság, az Olasz Köztársaság és az Osztrák Köztársaság
fenntartja a jogot, hogy nemzeti jogában olyan rendelkezést tegyen, amely szerint amennyiben
olyan nemzeti bíróság előtt folyó ügyben, amelynek határozata ellen a nemzeti jog értelmében
nincs jogorvoslati lehetőség, a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról és
együttműködésről szóló egyezmény értelmezésére vonatkozó kérdés merül fel, az adott
bíróságnak az ügyet az Európai Közösségek Bírósága elé kell terjesztenie.”
3.	§
A Magyar Köztársaság az Egyezményhez az alábbi nyilatkozatokat tette:
„(1) Az Egyezmény 20. cikkének (6) bekezdéséhez:
a)	a 20. cikk (2) bekezdése tekintetében:
A Magyar Köztársaság területén a külföldi vámhatóságoknak az Egyezmény 20. cikk
(1)	bekezdése szerinti tisztviselői az üldözés során a 20. cikk (2) bekezdése b) pontja
szerint az elfogáson túl egyéb intézkedést nem tehetnek.
b)	a 20. cikk (3) bekezdése tekintetében:
Az üldözés sem térben, sem időben nem korlátozott a Magyar Köztársaságban.
c)	a 20. cikk (4) bekezdése tekintetében:
Az üldözés részletes feltételeit az Európai Unió tagállamaival a Magyar Köztársaság a
kétoldalú megállapodásaiban kívánja szabályozni a határon átlépő bűnözés megelőzése
és leküzdése tárgyában.
d)	a 20. cikk (8) bekezdése tekintetében:
A Magyar Köztársaságnak a 20. cikk (6) bekezdése alapján tett nyilatkozatai azon
tagállamokra vonatkoznak, amelyek a 20. cikk alkalmazását annak (8) bekezdése
alapján részben vagy teljesen nem zárják ki.
(2)	Az Egyezmény 23. cikk (5) bekezdéséhez:
Az Egyezmény 23. cikkében megfogalmazott fedett nyomozás végrehajtása tekintetében
az Egyezmény rendelkezésein túl a Magyar Köztársaságban a határokat átlépő bűnözés
megelőzése és leküzdése tárgyában létrehozandó kétoldalú megállapodások és a konkrét
ügyekre vonatkozó eseti megállapodások az irányadók.
23
(3)	Az Egyezmény 26. cikke (4) bekezdéséhez:
Az Európai Unióról szóló szerződés 35. cikkének (2) bekezdése alapján a Magyar
Köztársaság az Európai Bíróság joghatóságát az Európai Unióról szóló szerződés 35.
cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerint fogadja el.
(4)	Az Egyezmény 32. cikke (4) bekezdéséhez:
A Magyar Köztársaság az Egyezmény rendelkezéseit ideiglenesen alkalmazza annak
hatályba lépéséig azon tagállamok viszonylatában, amelyek az ideiglenes alkalmazásról
azonos tartalmú nyilatkozatot tettek.”
4.	§
(1)	E törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2)	Az Egyezmény hatálybalépésének naptári napját a külügyminiszter annak ismertté válását
követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(3)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a pénzügyminiszter gondoskodik.
24
INDOKOLÁS
Az Európai Unió tagállamainak vámigazgatásai közötti szorosabb összefogás szerződésbe
foglalását a tiltott kereskedelem és a nemzetközi bűnözés térhódítása tette indokolttá.
Az Egyezmény hatékony együttműködést irányoz elő a tagállamok között a közösségi és a
nemzeti jogszabályokba ütköző bűncselekmények területén, a bűncselekmények
megelőzésének, nyomozásának és hatékony üldözésének elősegítése érdekében, mely
azonban nem érinti a bűnügyi jogsegélyre vonatkozó megállapodásokat.
Az együttműködés kiterjed a kábítószerrel és a pszichotrop anyagokkal, a fegyverrel, a
lőszerrel, a robbanóanyaggal, a kulturális javakkal, a nukleáris és egyéb veszélyes
anyagokkal kapcsolatos tiltott kereskedelemre vonatkozó jogszabályok megsértésének
megelőzésére, felderítésére és üldözésére is, ezáltal hozzájárul a nemzetközi bűnözés elleni
harc eredményességéhez.
Az Egyezmény rögzíti a kölcsönös segítségnyújtás alapelveit, a megkeresések és a vizsgálatok
tartalmi, formai és biztonsági követelményeit. Tárgyalja többek között a megfigyelésekkel, a
fedett nyomozással, a határon átnyúló üldözéssel, valamint az ellenőrzött szállítás
módszerének alkalmazásával kapcsolatos szabályokat.
Megteremti az együttműködés különös formáinak lehetőségét a határon átnyúló üldözés,
az ellenőrzött szállítások módszerének alkalmazása, a fedett nyomozások és a megfigyelés
tekintetében, közös nyomozócsoportok létrehozását is előirányozza.
A bűncselekmények és a terrorizmus elleni harc a Magyar Köztársaságban kiemelt
fontosságú feladat, ezért feltétlenül indokolt, hogy hazánk részt vegyen az Európai
Unió tagállamai közötti összehangolt tevékenységben a vámigazgatások ez irányú
koordinált munkája révén.
Az Országgyűlés 66/2004. (VI. 22.) OGY határozatával egyetértett a Magyar Köztársaság
csatlakozásával az Egyezményhez és annak ideiglenes alkalmazásával. A csatlakozási okiratot
2004. november 25-én letétbe helyeztük, az Egyezményt 2005. február 23-ától ideiglenesen
alkalmazzuk. Így e téren is lehetővé vált operatív bekapcsolódásunk a nemzetközi bűnözés
elleni harcba.
Az Egyezményben foglaltak összhangban vannak a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló
2003.	évi CXXVI. törvény nemzetközi együttműködést szabályozó rendelkezéseivel és a
bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény
rendelkezéseivel.
Az Egyezmény előírása alapján a szükséges nyilatkozatokat megtettük és a csatlakozási
okirattal egyidőben átadtuk a letéteményesnek, melyeket a törvény tervezetének 3. §-a
tartalmaz.
Az Egyezményt a részes államok mindegyikében jelenleg is ideiglenesen alkalmazzák a 32.
cikk (4) bekezdése alapján. Nem teljesült ugyanis még az Egyezmény 32. cikk (3)
bekezdésében rögzített követelmény, azaz az Európai Közösség 1997. évi 15 tagállama
közül az Olasz Köztársaság még nem ratifikálta a dokumentumot.
Az Egyezmény keretében szabályozott kérdéskör a magyar jogrend szerint törvényi
szabályozás tárgyát képezi, kihirdetésére törvénnyel kerül sor.
25