﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/1305. számú
törvényjavaslat
egyes szociális tárgyú törvények módosításáról
Előadó:
Kiss Péter
szociális és munkaügyi miniszter
Budapest, 2006. november
2006. évi......törvény
egyes szociális tárgyú törvények módosításáról
I.
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény
módosítása
1.	§
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény
(a továbbiakban: Szt.) 4. § (1) bekezdése a) pontjának második mondata helyébe
a következő rendelkezés lép:
„Nem minősül jövedelemnek
aa)	a temetési segély, az alkalmanként adott átmeneti segély, a
lakásfenntartási támogatás, az adósságcsökkentési támogatás,
ab)	a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, a Gyvt. 20/A. §-a szerinti
pénzbeli támogatás, a Gyvt. 20/B. §-ának (4)-(5) bekezdése szerinti pótlék, a
nevelőszülők számára fizetett nevelési díj és külön ellátmány,
ac)	az anyasági támogatás,
ad)	a tizenharmadik havi nyugdíj,
ae)	a személyes gondoskodásért fizetendő személyi térítési díj
megállapítása kivételével a súlyos mozgáskorlátozott személyek pénzbeli
közlekedési kedvezményei, a vakok személyi járadéka és a fogyatékossági
támogatás,
af)	a fogadó szervezet által az önkéntesnek külön törvény alapján
b iztosított j uttatás; ”
2.	§
Az Szt. 4/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A jegyző szakmai irányítását a szociális hatóság látja el.”
3.	§
Az Szt. 5. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a §
jelenlegi szövegének jelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) A szociális hatáskört gyakorló szerv tájékoztatást nyújt
2
a)	az e törvény szerinti pénzbeli és természetbeni ellátások igénybevételi
feltételeiről és az igényléshez szükséges iratokról,
b)	az e törvényben meghatározott személyes gondoskodást nyújtó
ellátásokkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban a helyben igénybe vehető
ellátások és szolgáltatások köréről, feltételeiről és az igénybevétel eljárási
kérdéseiről. ”
4.	§
(1)	Az Szt. 25. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A jogosult bejelentése vagy hivatalos tudomásszerzés alapján a (4)
bekezdésben felsorolt ellátás összegét - a (8) bekezdés szerinti eltéréssel - felül
kell vizsgálni, ha a megállapításának alapjául szolgáló jövedelem változik, és a
változás három egymást követő hónapban meghaladja a jogosultság feltételéül
meghatározott értékhatár 10%-át. A bejelentési kötelezettség elmulasztása
esetén a 17. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.”
(2)	Az Szt. 25. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Nem kell a (7) bekezdés szerinti felülvizsgálatot elvégezni a
rendszeres szociális segély esetében, ha a család tényleges havi összjövedelme a
rendszeres szociális segélyben részesülő személy házastársának vagy
élettársának - a 37/D. § (6) bekezdése szerinti együttműködés keretében - az
önkormányzat által szervezett foglalkoztatásban történő részvétele miatt
változik.”
5.	§
Az Szt. Szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások alcíme a
következő 32/A. §-sal egészül ki:
„32/A. § (1) A kérelmet - ha e törvény másként nem rendelkezik - az a
szociális hatáskört gyakorló szerv bírálja el, amelynek illetékességi területén a
kérelmező lakcíme van. A kérelmező lakcíme az a lakóhely vagy tartózkodási
hely, ahol életvitelszerűen lakik.
(2)	Az átmeneti, illetve tartós nevelésbe vett kiskorú ügyében az eljárást a
gondozási hely szerint illetékes szociális hatáskört gyakorló szerv folytatja le.”
3
6. §
(1)	Az Szt. 37/A. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Rendszeres szociális segélyre egy családban egyidejűleg csak egy személy
jogosult.”
(2)	Az Szt. 37/A. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép, és ezzel egyidejűleg a bekezdés az alábbi e) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában nem foglalkoztatott személynek
minősül az, akinek esetében]
„ a) a munkanélküli járadék, álláskeresési járadék, álláskeresési segély,
vállalkozói járadék (a továbbiakban együtt: álláskeresési támogatás), illetőleg a
jövedelempótló támogatás folyósítási időtartama lejárt, és álláskeresést ösztönző
juttatásban nem részesül, vagy”
„e) a rendszeres szociális segély folyósítása a munkaképesség-csökkenés
mértékének változása miatt szűnt meg,”
[ és keresőtevékenységet nem folytat, ide nem értve a települési önkormányzat
által szervezett foglalkoztatást és az alkalmi munkavállalói könyvvel végzett
munkát.]
7. §
Az Szt. 37/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„37/C. § (1) A rendszeres szociális segély folyósítása - a (2) bekezdésben
foglalt kivétellel - szünetel, ha a nem foglalkoztatott személy a települési
önkormányzat által szervezett foglalkoztatásban vesz részt, ide nem értve az
alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatást.
(2)	Ha az önkormányzat által szervezett foglalkoztatásból származó havi
kereset a megállapított rendszeres szociális segély havi összegénél legalább ezer
forinttal kevesebb, a rendszeres szociális segélyt olyan összegben kell
folyósítani, hogy a kereset és a segély együttes összege - a 37/E. § (1)
bekezdésére is figyelemmel - megfeleljen a rendszeres szociális segély
megállapított összegének.”
4
8. §
Az Szt. 37/D. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„ (6) Ha a rendszeres szociális segélyben részesülő személy házastársa vagy
élettársa a rendszeres szociális segély nem foglalkoztatottakra irányadó
jogosultsági feltételeinek - ide nem értve a 37/A. § (3) bekezdésének c)-d)
pontja szerinti megelőző együttműködés időtartamára vonatkozó
rendelkezéseket - megfelel, az együttműködésre kijelölt szervvel maga is
együttműködhet. Ebben az esetben az együttműködés az (1) bekezdés a) pontja
szerinti nyilvántartásba vételre, valamint a (3) bekezdés d) pontjában foglaltakra
terjed ki.”
9.	§
Az Szt. 37/E. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„A rendszeres szociális segély havi összege a családi jövedelemhatár
összegének és a jogosult családja tényleges havi összjövedelmének különbözete,
de nem haladhatja meg a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló
részére megállapított személyi alapbér mindenkori kötelező legkisebb
összegének személyi jövedelemadóval, munkavállalói, egészségbiztosítási és
nyugdíjjárulékkal csökkentett összegét.”
10.	§
Az Szt. 37/H. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A foglalkoztató a biztosítás kezdetére vonatkozó bejelentéssel
egyidejűleg tájékoztatja az állami foglalkoztatási szervet a közcélú munka
keretében foglalkoztatott személyek természetes személyazonosító adatairól, a
foglalkoztatás kezdő időpontjáról és várható időtartamáról, valamint a közcélú
munkavégzés helyéről. ”
11.	§
(1)	Az Szt. 47. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Egyes szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások egészben vagy
részben természetbeni szociális ellátás formájában is nyújthatók. Természetbeni
szociális ellátásként nyújtható
a)	a rendszeres szociális segély, a (2) bekezdésben meghatározott
mértékben és feltételek fennállása esetén,
5
b)	a lakásfenntartási támogatás,
c)	az átmeneti segély,
d)	a temetési segély.”
(2)	Az Szt. 47. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és ezzel
egyidejűleg a jelenlegi (2)-(4) bekezdés számozása (3)-(5) bekezdésre változik:
„(2) Rendszeres szociális segély természetbeni szociális ellátás formájában
akkor nyújtható, ha a családban a Gyvt. 68. §-a szerint védelembe vett gyermek
él. A rendszeres szociális segély természetbeni szociális ellátás formájában
történő nyújtásának eljárási szabályait, a természetbeni juttatás formáit a
települési önkormányzat rendeletben szabályozza, azzal, hogy védelembe vett
gyermekenként a rendszeres szociális segély megállapított összegének 15%-a,
de összesen legfeljebb 50%-a nyújtható természetben.”
12.	§
(1)	Az Szt. 50. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(4) A közgyógyellátásra való jogosultságról a jegyző dönt. A jogosultság
egy évre kerül megállapításra. A közgyógyellátásra való jogosultság kezdő
időpontja - az (5) bekezdésben foglaltak kivételével - a jogosultságot
megállapító határozat meghozatalát követő 15. nap.
(5)	A közgyógyellátás iránti kérelem a jogosultság időtartama alatt, annak
lejártát megelőző három hónapban is benyújtható. Amennyiben az eljárás a
jogosultság lejárta előtt legalább 15 nappal korábban befejeződik, az új
jogosultság kezdő időpontjaként a korábbi jogosultság lejártát követő napot kell
megállapítani. ”
(2)	Az Szt. 50. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ha az 50. § (2)-(3) bekezdése szerinti jogosultsági feltételek alapján
benyújtott, közgyógyellátás iránti kérelmet jogerősen elutasították, és az újabb
kérelem benyújtásáig
a)	a gyógykezelést szolgáló terápiában, illetőleg a gyógyszerek térítési
díjában nem következett be olyan változás, amelynek következtében a havi
rendszeres gyógyító ellátás költsége megnőtt, és
b)	a kérelmező jövedelme nem változott,
a jegyző a kérelmet a Ket. 30. §-ának e) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül
elutasítja.”
6
13. §
(1)	Az Szt. 50/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„ (3) Az igazolás tartalmazza a kérelmező személyes azonosító adatait (név,
születési név, anyja neve, születési hely, születési idő, lakóhely, tartózkodási
hely), társadalombiztosítási azonosító jelét, a tartósan fennálló betegségének a
betegségek nemzetközi osztályozása szerinti kódját (a továbbiakban: BNO kód).
Az igazolás tartalmazza továbbá az alkalmazandó terápiához szükséges gyógyító
ellátások megnevezését, mennyiségét, gyógyszerek esetében a gyógyszer
megnevezését és a külön jogszabályban meghatározott azonosító adatait, a
gyógyszer formáját, mennyiségét, valamint a kívánt terápiás hatás eléréséhez
szükséges napi mennyiségét és az adagolást. A csak szakorvosi javaslatra
rendelhető gyógyszereket az igazoláson a szakorvos nevének, pecsétszámának
feltüntetésével külön meg kell jelölni. A szakorvos - a kérelmező igénye esetén
-	az általa rendelt havi rendszeres gyógyító ellátásokról a háziorvost
tájékoztatja.”
(2)	Az Szt. 50/A. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(7) A szakhatósági állásfoglalásban külön meg kell jelölni az egyéni
gyógyszerkeret alapjául szolgáló gyógyszer térítési díjának összegét (a
továbbiakban: gyógyszerköltség). A gyógyszerköltség meghatározásánál a
kérelmező krónikus betegségéhez igazodó, egy havi mennyiségre számolva
legalacsonyabb költségű, külön jogszabályban meghatározott szakmai szabályok
szerint elsőként választandó, legalacsonyabb napi terápiás költséggel
alkalmazott készítményeket kell alapul venni. A gyógyszerköltség megállapítása
során legfeljebb havi 6 000 forintig vehetők figyelembe a nem csak szakorvosi
javaslatra rendelhető gyógyszerek. Ha a kérelmező havi gyógyszerköltsége a
6000 forintot meghaladja, a 6000 forint feletti összeg a szakhatósági
állásfoglalásban a csak szakorvosi javaslat alapján rendelhető gyógyszerek
figyelembevételével, az egészségbiztosítási szerv vezetőjének döntése alapján
állapítható meg. ”
(3)	Az Szt. 50/A. §-a a következő (12) bekezdéssel egészül ki:
„(12) Ha az egyéni gyógyszerkeret legmagasabb havi összege, illetőleg az
eseti keret összege a (8)-(9) bekezdés szerint, az éves központi költségvetésről
szóló törvény alapján változik, a megváltozott összegeket a hatálybalépés
időpontját követően megállapított új jogosultság esetében kell alkalmazni.”
7
14.	§
Az Szt. 50/C. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A nyilvántartás adatainak megismerésére - a (3) bekezdés e) pontja
szerinti adat kivételével - az 51. §-ban meghatározott módon és célból a
működési engedéllyel rendelkező gyógyszertár jogosult.”
15.	§
(1)	Az Szt. 53. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az 50. § (3) bekezdése alapján kiállított igazolvány után a települési
önkormányzat - a (2) bekezdés szerinti eltéréssel - térítést fizet. A térítés az
igazolvány kiállítását követő egyéves időtartamra szól. A térítés összege a
megállapított gyógyszerkeret éves összegének 30%-a, amelyet a határozat
jogerőre emelkedésétől számított három napon belül az egészségbiztosítási
szervnek át kell utalni. Az egyéni gyógyszerkeret év közbeni felülvizsgálata
során megállapított magasabb gyógyszerkeret esetén a különbözetre eső összeg
időarányosan számított 30%-át is át kell utalni az egészségbiztosítási szerv
részére.”
(2)	Az Szt. 53. §-a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Amennyiben a közgyógyellátást igénylő személy az új jogosultság
kezdetének időpontja előtt meghal, a települési önkormányzatnak nem kell
térítést fizetnie.”
16.	§
Az Szt. 55/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Azon személynek, akinek vezetékes gáz-, illetőleg áramszolgáltatási
díjtartozása miatt a szolgáltatást kikapcsolták, a szolgáltatás visszaállítása
érdekében előrefizetős gáz- vagy áramszolgáltatást mérő készülék is
biztosítható, feltéve, hogy lakásfenntartási támogatásban részesül és
tartozásának megfizetése érdekében megállapodást köt a szolgáltatóval,
valamint legalább egy éves időtartamra vállalja a készülék rendeltetésszerű
használatát. ”
8
17.	§
Az Szt. „Alapszolgáltatások” címe a következő 59/A. §-sal egészül ki:
„59/A. § (1) A szociális rászorultságot
a)	házi segítségnyújtás,
b)	jelzőrendszeres házi segítségnyújtás,
c)	támogató szolgáltatás
esetében kell vizsgálni.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti szolgáltatások esetében a 9. § szerinti
kötelezettséget - a szociális rászorultság alapjául szolgáló körülményekkel
kapcsolatban - az intézményvezető részére kell teljesíteni.
(3)	Az intézményvezető a szociális rászorultság fennállását a szolgáltatás
igénybevételét megelőzően, valamint az igénybevétel során legalább kétévente
megvizsgálja.”
18.	§
(1)	Az Szt. 63. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Házi segítségnyújtás keretében a szolgáltatást igénybe vevő személy
saját lakókörnyezetében kell biztosítani az önálló életvitel fenntartása érdekében
szükséges ellátást.”
(2)	Az Szt. 63. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A házi segítségnyújtás igénybevétele szempontjából szociálisan
rászorult az, akinek egészségi állapota indokolja a szolgáltatás biztosítását.
(5)	A (4) bekezdés szerinti feltétel fennállását külön jogszabály szerint
kell igazolni.”
19.	§
Az Szt. 65. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás igénybevétele szempontjából
szociálisan rászorult
a)	az egyedül élő 65 év feletti személy,
9
b)	az egyedül élő súlyosan fogyatékos vagy pszichiátriai beteg személy,
vagy
c)	a kétszemélyes háztartásban élő 65 év feletti, illetve súlyosan
fogyatékos vagy pszichiátriai beteg személy, ha egészségi állapota indokolja a
szolgáltatás folyamatos biztosítását.
(5)	A (4) bekezdés c) pontja szerinti esetben a háztartásban élő kiskorú
személyt nem kell figyelembe venni.
(6)	A súlyos fogyatékosságot a 65/C. § (5)-(7) bekezdése szerint, a
pszichiátriai betegséget és az egészségi állapot miatti indokoltságot külön
jogszabály szerint kell igazolni.”
20. §
Az Szt. 65/C. §-a a következő (4)-(7) bekezdéssel egészül ki:
„ (4) A támogató szolgáltatás igénybevétele során szociálisan rászorultnak
minősül a súlyosan fogyatékos személy.
(5)	A (4) bekezdés alkalmazásában súlyosan fogyatékos a külön
jogszabály szerinti fogyatékossági támogatásban, vakok személyi járadékában,
illetve magasabb összegű családi pótlékban részesülő személy.
(6)	A súlyos fogyatékosságot igazolni lehet
a)	az ellátás megállapítását, illetve folyósítását igazoló határozattal vagy
más okirattal,
b)	az ellátás megállapításának alapjául szolgáló, a fogyatékosság
fennállását igazoló szakvéleménnyel.
(7)	Ha a szakvélemény a következő felülvizsgálat (ellenőrző vizsgálat)
időpontját, illetve az állapot fennállásának várható idejét tartalmazza, a
jogosultság eddig az időpontig áll fenn.”
21. §
Az Szt. 92/E. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A szociális személyes gondoskodást végző személy esetében a
működési nyilvántartást (a továbbiakban: szociális nyilvántartás), valamint a
gyermekjóléti, gyermekvédelmi személyes gondoskodást végző személy
esetében a működési nyilvántartást (a továbbiakban: gyermekjóléti
nyilvántartás) a szociál- és családpolitikáért felelős miniszter által kijelölt szerv
vezeti.”
10
22. §
Az Szt. 92/K. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A működési engedély kiadásáról - a fenntartó kérelmére - a
működést engedélyező szerv dönt.”
23.	§
(1)	Az Szt. 115. §-ának (1) bekezdése a következő második mondattal
egészül ki:
„A szociális alapszolgáltatások esetében az intézményi térítési díj nem
haladhatja meg a (9) bekezdésben meghatározottak szerint kiszámított önköltség
(a továbbiakban: szolgáltatási önköltség) összegét.”
(2)	Az Szt. 115. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A szolgáltatási önköltség a szolgáltatás kapcsán felmerült
ráfordítások (a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 78-80. §-ai szerinti
költségek, önkormányzati intézményeknél az éves költségvetési beszámoló 21.
táblája 01-07 soraiban feltüntetett költségek) egy szolgáltatási egységre
(ételadag, szolgáltatási óra, nap) számított értéke, amelyet az előző év adatai
alapján kell megállapítani.”
24.	§
Az Szt. 116. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„116. § (1) A személyi térítési díj - a (2) bekezdés szerinti eltéréssel -
megegyezik az intézményi térítési díj és a normatív állami hozzájárulás
különbségével, de legfeljebb a (3) bekezdésben meghatározott összeggel.
(2)	Az 59/A. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatásoknál a szociálisan nem
rászorult személy esetében a személyi térítési díj összegét a fenntartó szabadon
állapítja meg.
(3)	A személyi térítési díj nem haladhatja meg az igénybe vevő, az 59/A.
§ (1) bekezdése szerinti szolgáltatások esetében a szociálisan rászorult igénybe
vevő, kiskorú igénybe vevő esetében a vele közös háztartásban élő szülők egy
főre jutó rendszeres havi jövedelmének
a)	25%-át étkeztetés,
b)	20%-át házi segítségnyújtás,
11
c)	30%-át, ha a házi segítségnyújtás mellett étkezést is biztosítanak, illetve
támogató szolgáltatás,
d)	20%-át a kiskorú részére nyújtott támogató szolgáltatás,
e)	2%-át jelzőrendszeres házi segítségnyújtás
esetében.
(4)	A személyi térítési díjat az intézmény, szolgáltató vezetője
mérsékelheti. ”
25.	§
(1)	Az Szt. 132. §-a (1) bekezdésének f) és j) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép, és ezzel egyidejűleg a bekezdés a következő n)-o) ponttal
egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa]
„f) a szociális szolgáltató tevékenységet végzők működése
engedélyezésének és ellenőrzésének részletes szabályait, a működést
engedélyező szerv vagy szervek kijelölését;”
„j) az országos jelentési rendszer számára bejelentendő adatok körét,
valamint az adatközlés módjára és idejére vonatkozó szabályokat, továbbá az
országos jelentési rendszert működtető szerv vagy szervek kijelölését;”
„n) a szociális hatóság kijelölését;
o)	a szociális intézmények, szolgáltatók országos nyilvántartásának
részletes szabályait, a nyilvántartást vezető szerv vagy szervek kijelölését.”
(2)	Az Szt. 132. §-a (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a szociális ágazat irányításáért felelős miniszter, hogy
rendeletben szabályozza]
„g) az egyes szociális intézményekben ellátott személyek állapotának
felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat;”
(3)	Az Szt. 132. §-ának (2) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a szociális ágazat irányításáért felelős miniszter, hogy
rendeletben szabályozza]
12
„m) az egészségi állapoton, illetve betegségen alapuló szociális rászorultság
igazolásának szabályait. ”
(4)	Az Szt. 132. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Felhatalmazást kap az egészségbiztosításért felelős miniszter és az
egészségügyért felelős miniszter, hogy együttes rendeletben szabályozza
a)	a szakmai szabályok szerint elsőként választandó, legalacsonyabb napi
terápiás költséggel alkalmazott készítmények kiválasztásának szabályait,
b)	a közgyógyellátás jogcímén térítésmentesen rendelhető gyógyászati
segédeszközöket. ”
II.
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI.
törvény módosítása
26.	§
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi
XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 16. §-a helyébe a következő rendelkezés
lép:
„16. § (1) Az e törvényben meghatározott, a gyermekek védelmét biztosító
hatósági feladat- és hatásköröket
a)	a helyi önkormányzat képviselő-testülete,
b)	a települési önkormányzat jegyzője,
c)	a gyámhivatal
gyakorolja.
(2)	Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a helyi önkormányzat
képviselő-testületének feladat- és hatáskörébe tartozó eljárásoknál az
illetékességet a gyermek szülői felügyeletet gyakorló szülőjének, gyámjának
lakóhelye határozza meg. ”
27.	§
(1)	A Gyvt. 100. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„ (2) A működési engedély kiadásáról - a fenntartó kérelmére - a működést
engedélyező szerv dönt. ”
13
(2)	A Gyvt. 100. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az otthont nyújtó ellátás nevelőszülő, illetve gyermekotthon által
történő biztosítása esetén az ellátottak száma éves átlagban nem haladhatja meg
a fenntartó által működtetett - a működési engedélyben meghatározott -
nevelőszülői, illetve gyermekotthoni összférőhelyszám 100%-át.”
28. §
A Gyvt. 102. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„ Hivatásos gondnokok képzésével, továbbképzésével kapcsolatos
nyilvántartás ”
29.	§
A Gyvt. 105. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az állam az (1) bekezdésben meghatározott feladatokat a települési
önkormányzat jegyzője és a gyámhivatal útján látja el.”
30.	§
A Gyvt. 136. §-ának (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[A gyermek személyazonosító adatai, továbbá az egészségi állapotára és
vagyoni viszonyaira vonatkozó adatok továbbíthatók]
„d) a minisztériumnak, a gyermekvédelmi ágazati irányítási tevékenység és
a külön jogszabályban meghatározott központi hatósági feladatok ellátása”
[céljából.]
31.	§
A Gyvt. a következő 141/A. §-sal egészül ki:
„141/A. § A Kormány által kijelölt szerv országos jelentési rendszert
működtet. A fenntartó az országos jelentési rendszer számára köteles bejelenteni
a külön jogszabályban meghatározott adatokat.”
32.	§
14
A Gyvt. 145. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A nem állami, illetve egyházi fenntartónak a külön jogszabályban
meghatározott, és az általa fenntartott gyermekjóléti, gyermekvédelmi
intézmény működéséhez biztosított normatív állami hozzájárulás - kivéve a
kiegészítő támogatást - teljes összegét át kell adnia azon intézmény részére,
amelyre tekintettel a támogatás megállapítására sor került. ”
33.	§
(1)	A Gyvt. 162. §-a (1) bekezdésének d), f) és i) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő n)-p) pontokkal
egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg]
„d) a gyámhivatal vagy gyámhivatalok kijelölését, szervezetét, a
gyámhatóság részletes feladat- és hatáskörét, valamint eljárása részletes
szabályait,”
„f) a központi hatóság vagy hatóságok kijelölését,”
„i) a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet végzők
működése engedélyezésének és ellenőrzésének részletes szabályait, a működést
engedélyező szerv vagy szervek kijelölését,”
„n) a gyámhatóságként eljáró települési önkormányzat jegyzőjének
illetékességére vonatkozó szabályokat,
o)	az országos jelentési rendszer számára bejelentendő adatok körét,
valamint az adatközlés módjára és idejére vonatkozó szabályokat, továbbá az
országos jelentési rendszert működtető szerv vagy szervek kijelölését,
p) a szolgáltató tevékenységet végző szolgáltatók, intézmények, helyettes
szülői és nevelőszülői hálózatok országos nyilvántartásának részletes szabályait,
a nyilvántartást vezető szerv vagy szervek kijelölését.”
(2)	A Gyvt. 162. §-a (2) bekezdésének bevezető mondata és d) pontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
„Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben szabályozza”
15
„d) a 102. §-ban, a 103/A. §-ban és a 137. § (2) bekezdésében
meghatározott szerv vagy szervek kijelölését, valamint működésük részletes
szabályait,”
III.
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosítása
34.	§
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a
továbbiakban: Cst.) 7. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Családi pótlékra jogosult]
„e) a gyámhivatal által a szülői ház elhagyását engedélyező határozatban
megjelölt személy, amennyiben az ab)-ac) pontokban meghatározott feltételek
valamelyike fennáll. ”
35.	§
A Cst. 8. §-a (3) bekezdésének b) pontja a következő be) alponttal egészül
ki:
[Családi pótlékra jogosult saját jogán a közoktatási intézményben
tanulmányokat folytató, a 7. § (2) bekezdésében megjelölt életkorú, nagykorú
személy,]
„be) ha a 7. § (1) bekezdésének e) pontja alapján a családi pótlék a
nagykorúságát megelőzően is a részére került folyósításra.”
36.	§
A Cst. 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A családi pótlék havi összege
a)	egygyermekes család esetén 11 700 forint,
b)	egy gyermeket nevelő egyedülálló esetén 12 700 forint,
c)	kétgyermekes család esetén gyermekenként 12 700 forint,
d)	két gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként 13 800 forint,
e)	három- vagy többgyermekes család esetén gyermekenként 14 900
forint,
16
f)	három vagy több gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként
15 900 forint,
g)	tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő család
esetén, valamint a 7. § (1) bekezdésének b)-c) pontja szerinti intézményben élő,
továbbá nevelőszülőnél, hivatásos nevelőszülőnél elhelyezett tartósan beteg,
illetve súlyosan fogyatékos gyermek után 22 300 forint,
h)	tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő
egyedülálló esetén a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után 24
400 forint,
i)	a 7. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti személy esetén - a 8. § (4)
bekezdésében foglaltak kivételével - 19 100 forint,
j) a 7. § (1) bekezdésének b)-c) pontja szerinti intézményben élő, továbbá
nevelőszülőnél, hivatásos nevelőszülőnél elhelyezett, a g) és h) pontok alá nem
tartozó, továbbá a Gyvt. 72. §-ának (1) bekezdése alapján ideiglenes hatállyal
elhelyezett gyermek, a 7. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti személy,
valamint a 8. § (3) bekezdésének b) pontja alá tartozó személy esetén 13 800
forint. ”
37.	§
A Cst. 35. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„ (4) Amennyiben a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról
szóló 1612/68/EGK tanácsi rendelet vagy a szociális biztonsági rendszereknek a
Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és
családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet
alapján a magyar állam a családi ellátások vonatkozásában a különbözet
kifizetésére kötelezett, a kifizetést az éves költségvetésről szóló törvény családi
pótlék előirányzatának terhére kell teljesíteni.”
Záró rendelkezések
38.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdés szerinti kivétellel - 2007. január 1-jén lép
hatályba.
(2)	E törvény 25. §-ának (3) bekezdése a törvény kihirdetése napján lép
hatályba.
(3)	Az Szt. - e törvény 7. §-ával megállapított - 37/C. § (2) bekezdését a
törvény hatálybalépésekor a települési önkormányzat által szervezett
foglalkoztatásban részt vevő rendszeres szociális segélyben részesülő személy
17
esetében is alkalmazni kell. Ebben az esetben a különbözetet a korábban
megállapított segély összegének alapulvételével 2007. január 1-jétől kell
folyósítani.
(4)	Az Szt. - e törvény 9. §-a által módosított - 37/E. §-a (1) bekezdését a
törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben, továbbá a rendszeres
szociális segély összegének a törvény hatálybalépését követő első
felülvizsgálatakor kell alkalmazni.
(5)	Ha a közgyógyellátásban az Szt. 2006. június 30-án hatályos szabályai
szerint részesülő személy kéri a közgyógyellátás megállapítását, a
közgyógyellátásra való új jogosultság kezdő időpontját az Szt. 50. § (4)
bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani.
(6)	Az Szt. 50. §-ának - e törvény 12. §-ával megállapított - (4)-(5)
bekezdésében meghatározott szabályokat az e törvény hatálybalépését követően
indult eljárásokban kell alkalmazni.
(7)	Az Szt. 50/A. §-ának (7) bekezdése szerinti - e törvény 13. §-ának (2)
bekezdésével meghatározott - szabályt a hatálybalépést követően benyújtott
kérelmek alapján megállapított (felülvizsgált) gyógyszerkeretek tekintetében
kell alkalmazni.
(8)	Az időskorúak járadékát, a rendszeres szociális segélyt és az Szt. 41. §-
ának (1) bekezdése szerinti ápolási díjat érintő, a 2004. évi CXXXVI. törvénnyel
megállapított, a 2005. évi CLXX. törvénnyel módosított hatáskörváltozás
alapján a jegyző a 2007. január 1-jét követően indult eljárásokban jár el.
(9)	Az Szt. 59/A. § (1) bekezdésében meghatározott alapszolgáltatások
esetében a szociális rászorultság vizsgálatával kapcsolatos rendelkezéseket
2007. január 1-jétől az új igénylők esetében kell alkalmazni, azzal, hogy
a)	a 2006. december 31-én ilyen alapszolgáltatásban részesülőket a 2007.
év során - a 2007. január 1-jét követő első személyi térítési díj megállapításával
egyidejűleg - felül kell vizsgálni, és
b)	2008. január 1-jétől ilyen alapszolgáltatás csak a szociális rászorultság
vizsgálata alapján nyújtható.
(10)	Az Szt. 59/A. §-ának (1) bekezdése szerinti alapszolgáltatások
esetében az Szt. 115-116. §-ának - e törvény 23-24. §-ával megállapított -
térítési díj szabályait 2007. január 1-jétől azokra a személyekre kell alkalmazni,
akiknek szociális rászorultságát a (9) bekezdés szerint megvizsgálták. A
szociális rászorultság vizsgálatának időpontjáig a 2006. december 31-én
hatályos szabályokat kell alkalmazni.
18
(11)	Az átlagot jóval meghaladó minőségű elhelyezési körülményeket és
szolgáltatásokat biztosító tartós bentlakásos intézményre vonatkozó szabályok
hatályon kívül helyezése alapján 2008. január 1-jétől új emelt szintű
intézményre, illetve férőhelybővítés esetén új emelt szintű férőhelyre nem lehet
működési engedélyt kiadni. Ezt az időpontot követően az átlagot jóval
meghaladó minőségű elhelyezési körülményeket és szolgáltatásokat biztosító
tartós bentlakásos intézményekre, illetve az emelt szintű férőhelyekre a 2007.
december 31-én hatályos szabályokat kell alkalmazni.
(12)	A Gyvt. 2006. december 31-én hatályos 148. §-a (5) bekezdésének e)
pontja szerint járó normatív gyermekétkeztetési kedvezményt a 2007/2008-as
tanév kezdetéig a 2006. december 31-én hatályos szabályozás szerint kell
biztosítani a kollégiumi, externátusi ellátásban részesülő gyermek, tanuló után.
39.	§
(1)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a)	az Szt.
aa)	4/A. §-ának (3)-(5) bekezdése,
ab)	8. §-ának (2) bekezdésében a „, továbbá a szakhatóság”, valamint az
„, illetve a szakhatósági feladatot” szövegrész,
ac)	10. §-ának (3) bekezdésében az „illetékes igazgatósága” szövegrész,
ad)	43/A. §-ának (5) bekezdésében a „fellebbezési eljárásban a”
szövegrész,
ae)	50. §-a (1) bekezdésének a) pontjában az „a bentlakásos gyermek-
és ifjúságvédelmi intézményben lakó,” szövegrész,
af)	57. §-a (1) bekezdésének b) pontja,
ag)	61. §-a és az azt megelőző alcím,
ah)	86. §-a (1) bekezdésének a) pontja,
ai)	88/A. §-ának (4) bekezdése,
aj) 92/K. §-ának (6) bekezdése,
ak) 99/D. §-a (7) bekezdésének második mondatában az „éves”
szövegrész,
al) 115/A. §-ának b) pontja;
b)	a Gyvt.
ba)	82. §-a (6) bekezdésének második mondatában „a Nemzeti Család-
és Szociálpolitikai Intézet javaslata alapján” szövegrész,
bb)	102. §-ának (1) bekezdése,
bc)	106. §-a,
bd)	107. §-a és az azt megelőző cím,
be)	108. §-a és az azt megelőző cím,
19
bf)	109-117. §-a és a 109. §-t megelőző alcím,
bg)	118-120. §-a és a 118. §-t megelőző alcím,
bh)	121. §-ának (1) bekezdése,
bi)	121. §-ának (2) bekezdésében a „megyei” szövegrész,
bj) 122. §-a,
bk) 124. §-a és az azt megelőző alcím,
bl) 125. §-át megelőző alcím,
bm) 125. §-ának (2)-(14) bekezdése,
bn) 126. §-a,
bo) 148. §-a (5) bekezdésének e) pontja,
bp) 162. §-ának (4) bekezdése;
c)	a Cst.
ca)	44. §-ának (2) bekezdése,
cb)	50. §-ának (2) és (5)-(8) bekezdése;
d)	a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapcsolódó
jogszabályok módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény 176. §-a;
e)	a cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények
módosításáról szóló 2001. évi XV. törvény 3. §-a;
f)	a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az
ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2001.
évi XVI. törvény 33. §-ának (1) bekezdése;
g)	a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.
törvény módosításáról szóló 2001. évi LXXIX. törvény 58. §-ának (11)
bekezdése;
h)	a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi
XXXI. törvény módosításáról szóló 2002. évi IX. törvény
ha)	79-84. §-a,
hb)	86-87. §-a,
hc)	108. §-a (2) bekezdésének j) pontja;
i)	az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2003. évi IV.
törvény
ia)	84. §-a (1) bekezdésének bc) alpontja,
ib)	86. §-a;
j) az egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról
szóló 2004. évi XXVI. törvény 30. §-a;
20
k) az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2004. évi
CXXXVI. törvény 60. §-a;
l) a családtámogatási rendszer átalakításáról szóló 2005. évi CXXVI.
törvény
la) 23. §-a,
lb) 28. §-ának (2)-(4) bekezdése,
lc) 29. §-ának be) alpontja;
m) a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi
XXXI. törvény módosításáról szóló 2006. évi XLIII. törvény 5. §-a.
(2)	2008. január 1-jén hatályát veszti az Szt.
a)	92/C. §-a (5) bekezdésének b) pontja,
b)	117/B. §-a.
(3)	Nem lép hatályba az Szt. 127. §-ának - a 2005. évi CLXX. törvény
52. §-ának (3) bekezdésével megállapított - (4) bekezdése.
(4)	2006. december 31-én az Szt. 32. §-a (1) bekezdésének - a 2004. évi
CXXXIV. törvénnyel megállapított - a) pontjában a „lakóhelye” szövegrész
helyébe a „lakcíme” szövegrész lép.
(5)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt.
1.	4. §-ának (6) bekezdésében a „megyei, fővárosi szociális és
gyámhivatal” szövegrész helyébe a „szociális hatóság” szövegrész,
2.	4/A. §-a (1) bekezdésének d) pontjában a „megyei, fővárosi
szociális és gyámhivatal (a továbbiakban: megyei szociális és gyámhivatal)”
szövegrész helyébe a „szociális hatóság” szövegrész,
3.	10. §-ának (4) bekezdésében a „Magyar Államkincstár Budapesti és
Pest Megyei Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: Regionális Igazgatóság)”
szövegrész helyébe a „kincstár” szövegrész,
4.	10. §-ának (5) bekezdésében a „Regionális Igazgatóság” szövegrész
helyébe a „kincstár” szövegrész,
5.	19. §-ában a „társadalombiztosítási igazgatási szervek” szövegrész
helyébe a „nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv, az egészségbiztosítási szerv”
szövegrész,
6.	20/B. §-ában a „szociális ágazat irányításáért felelős minisztérium”
szövegrész helyébe a „Kormány által kijelölt szerv” szövegrész, a „jelentési és
férőhelyfigyelő rendszert” szövegrész helyébe a „jelentési rendszert”
szövegrész,
21
7.	32/D. §-ának (5) bekezdésében és 37/G. §-ának (6) bekezdésében a
„Belügyminisztérium” szövegrész helyébe a „helyi önkormányzatokért felelős
miniszter” szövegrész,
8.	37/A. §-a (3) bekezdésének c) pontjában „a megyei, fővárosi
munkaügyi központtal, illetőleg annak kirendeltségével (a továbbiakban:
munkaügyi központ)” szövegrész helyébe „az állami foglalkoztatási szervvel”
szövegrész,
9.	37/A. §-ának (5) bekezdésében, 113/E. §-ának (1) bekezdésében „a
munkaügyi központ” szövegrész helyébe „az állami foglalkoztatási szerv”
szövegrész,
10.	37/B. §-a (1) bekezdésének ba) alpontjában és 37/D. §-a (3)
bekezdésének e) pontjában „a munkaügyi központtal” szövegrész helyébe „az
állami foglalkoztatási szervvel” szövegrész,
11.	37/D. §-a (3) bekezdésének e) pontjában „a munkaügyi központnál”
szövegrész helyébe „az állami foglalkoztatási szervnél” szövegrész,
12.	43. §-a (2) bekezdésének a) pontjában az „Országos Orvosszakértői
Intézet orvosi bizottságának” szövegrész helyébe az „orvosszakértői szerv”
szövegrész,
13.	43. §-ának (3) bekezdésében a „Tanulási Képességet Vizsgáló
Szakértő Bizottság” szövegrész helyébe a „tanulási képességet vizsgáló
szakértői és rehabilitációs bizottság” szövegrész,
14.	43. §-a (4) bekezdésének a) pontjában az „Állami Népegészségügyi
és Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes városi intézetének tisztiorvosa”
szövegrész helyébe az „egészségügyi államigazgatási szerv” szövegrész,
15.	43/A. §-ának (5) bekezdésében a „területileg illetékes megyei
szociális és gyámhivatal” szövegrész helyébe a „szociális hatóság” szövegrész,
16.	47. §-ának e törvénnyel átszámozott (4) bekezdésében a „(2)
bekezdés alkalmazásában” szövegrész helyébe a „ (3) bekezdés alkalmazásában”
szövegrész,
17.	50. §-ának (2) bekezdésében „a területileg illetékes megyei
(fővárosi) egészségbiztosítási pénztár (a továbbiakban: MEP)” szövegrész
helyébe az „az egészségbiztosítási szerv” szövegrész,
18.	50/A. §-ának (4) bekezdésében „a MEP-nek” szövegrész helyébe
„az egészségbiztosítási szervnek” szövegrész,
19.	50/A. §-ának (5) és (6) bekezdésében, valamint 50/D. §-ában „A
MEP” szövegrész helyébe „Az egészségbiztosítási szerv” szövegrész,
20.	50/A. §-ának (5) bekezdésében, 50/C. §-ának (1) bekezdésében és
50/D. §-ában „a MEP” szövegrész helyébe „az egészségbiztosítási szerv”
szövegrész,
21.	50/C. §-ának (2) bekezdésében az „Országos Egészségbiztosítási
Pénztár (a továbbiakban: OEP)” szövegrész helyébe az „egészségbiztosítási
szerv” szövegrész,
22
22.	50/C. §-ának (5) bekezdésében, 50/E. §-ának (1) és (2)
bekezdésében, 51. §-ának (2) és (3) bekezdésében, valamint 52. §-ának (2)
bekezdésében az „OEP” szövegrészek helyébe az „egészségbiztosítási szerv”
szövegrész,
23.	54. §-ának (3) bekezdésében „a társadalombiztosítási igazgatási
szerv” szövegrész helyébe „az egészségbiztosítási szerv” szövegrész,
24.	55. §-ának (7) bekezdésében az „ingatlan fekvése szerint illetékes
földhivatalhoz” szövegrész helyébe az „ingatlanügyi hatósághoz” szöveg,
valamint az „A földhivatal” szövegrész helyébe az „Az ingatlanügyi hatóság”
szövegrész,
25.	58/B. §-ának (1) bekezdésében, 88/A. §-ának (3) bekezdésében és
94/A. §-a (1) bekezdésének d) pontjában a „szociális ágazat irányításáért felelős
minisztérium” szövegrész helyébe a „szociál- és családpolitikáért felelős
miniszter által vezetett minisztérium” szövegrész,
26.	65/E. §-ának (2) bekezdésében, 88. §-ának (3) és (5) bekezdésében,
88/A. §-ának (1) bekezdésében és 132. §-ának (2) bekezdésében a „szociális
ágazat irányításáért felelős miniszter” szövegrész helyébe a „szociál- és
családpolitikáért felelős miniszter” szövegrész,
27.	65/F. §-ának (3) bekezdésében a „b)-e)” szövegrész helyébe a „b)-
d)” szövegrész,
28.	86. §-ának (4) bekezdésében a „bekezdés és a (2) bekezdés a)-e)
pontja” szövegrész helyébe a „-(2) bekezdés” szövegrész,
29.	88. §-ának (1) bekezdésében a „gondoskodik” szövegrész helyébe a
„köteles gondoskodni” szövegrész,
30.	88. §-ának (3) bekezdésében és 124. §-ának (4) bekezdésében a
„szociális ágazat irányításáért felelős minisztérium” szövegrész helyébe a
„szociál- és családpolitikáért felelős miniszter” szövegrész,
31.	88. §-ának (5) bekezdésében a „szociális ágazat irányításáért felelős
miniszterrel” szövegrész helyébe a „szociál- és családpolitikáért felelős
miniszterrel” szövegrész,
32.	88. §-ának (6) bekezdésében a „nem állami intézmény székhelye
vagy telephelye szerint illetékes megyei szociális és gyámhivatalnak”
szövegrész helyébe a „szociális hatóságnak” szövegrész,
33.	88/A. §-ának (5) bekezdésében a „Nemzeti Család- és
Szociálpolitikai Intézet” szövegrész helyébe a „Kormány által kijelölt szerv”
szövegrész,
34.	90/A. §-ában, 99/B. §-ának (2) bekezdésében, 99/C. §-ának (1) és
(3)	bekezdésében a „megyei szociális és gyámhivatal” szövegrész helyébe a
„szociális hatóság” szövegrész,
35.	92. §-ának (10) bekezdésében a „szociális ágazat irányításáért
felelős minisztériumnak” szövegrész helyébe a „szociál- és családpolitikáért
felelős miniszternek” szövegrész,
23
36.	92/C. §-ának (5) bekezdésében „az intézmény működési engedélyét
kiadó megyei szociális és gyámhivatal” szövegrész helyébe „a szociális
hatóság” szövegrész,
37.	99/C. §-ának (2) bekezdésében a „megyei szociális és
gyámhivatalnak” szövegrész helyébe a „szociális hatóságnak” szövegrész,
38.	99/D. §-ának (7) bekezdésében az „évente” szövegrész helyébe a
„kétévente” szövegrész,
39.	113/B. §-ának (1) bekezdésében a „tanulási képességet vizsgáló és
rehabilitációs bizottság” szövegrész helyébe a „tanulási képességet vizsgáló
szakértői és rehabilitációs bizottság” szövegrész,
40.	113/D. §-a (7) bekezdésének db) alpontjában „a megyei, fővárosi
munkaügyi központ vezetője” szövegrész helyébe „az állami foglalkoztatási
szerv” szövegrész,
41.	113/G. §-a (3) bekezdésének b) pontjában az „a megyei, fővárosi
munkaügyi központ” szövegrész helyébe az „az állami foglalkoztatási szerv”
szövegrész,
42.	118. §-ának (2) bekezdésében az „ingatlan fekvése szerint illetékes
földhivatalt” szövegrész helyébe az „ingatlanügyi hatóságot”, „A földhivatal”
szövegrész helyébe az „Az ingatlanügyi hatóság” szövegrész,
43.	127/A. §-ának (3) bekezdésében a „Magyar Államkincstárnak az
egyházi kiegészítő támogatást folyósító területi, illetve regionális igazgatósága
(a továbbiakban: Igazgatóság)” szövegrész helyébe a „kincstár” szövegrész,
44.	127/A. §-ának (4) bekezdésében a „helyi önkormányzat, illetve a
társulás székhelye szerint illetékes Igazgatóságnak” szövegrész helyébe a
„kincstárnak” szövegrész
lép.
(6)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Gyvt.
1.	26. §-ának (6) bekezdésében a „Kincstári Vagyoni Igazgatóság”
szövegrész helyébe a „kincstári vagyon kezeléséért felelős szerv” szövegrész,
2.	59. §-ának (1) bekezdésében a „legfeljebb 40” szövegrész helyébe
a „legfeljebb 48” szövegrész,
3.	62. §-ának (2) bekezdésében „az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és
Esélyegyenlőségi Minisztérium” szövegrész helyébe „a központi hatóság”
szövegrész,
4.	62. §-a (3) bekezdésének b) pontjában, 141. §-ának (4)
bekezdésében „az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi
Minisztérium” szövegrész helyébe „a központi hatóság” szövegrész,
5.	72. §-a (1) bekezdésének b) pontjában „az illetékes gyámhivatalt,
illetve külföldi állampolgárságú gyermek esetében - ide nem értve a 4. § (1)
bekezdésének b) pontja szerinti személyt - Budapest Főváros V. Kerület
Gyámhivatalát” szövegrész helyébe „a gyámhivatalt, illetve külföldi
24
állampolgárságú gyermek esetében - ide nem értve a 4. § (1) bekezdésének b)
pontja szerinti személyt - a Kormány által kijelölt gyámhivatalt” szövegrész,
6.	73. §-ának (1) bekezdésében „Az illetékes gyámhivatal”
szövegrész helyébe „A gyámhivatal” szövegrész,
7.	73. §-a (3) bekezdésének bevezető mondatában, 73. §-ának (4)
bekezdésében, 140. §-a (2) bekezdésének első mondatában a „Budapest Főváros
V. Kerület Gyámhivatala” szövegrész helyébe a „Kormány által kijelölt
gyámhivatal” szövegrész,
8.	77. §-ának (5) bekezdésében „a gyermek lakóhelye vagy
tartózkodási helye szerinti települési önkormányzat jegyzője” szövegrész
helyébe „a települési önkormányzat jegyzője” szövegrész,
9.	80. §-ának (6) bekezdésében „a gyermek lakóhelye vagy
tartózkodási helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője”
szövegrész helyébe „a települési önkormányzat jegyzője” szövegrész,
10.	81/A. §-a (2) bekezdésének második mondatában, 93. §-ának (8)
bekezdésében „az illetékes gyámhivatalt” szövegrész helyébe „a gyámhivatalt”
szövegrész,
11.	82. §-a (6) bekezdésének második mondatában „az egészségügyi,
szociális és családügyi miniszter” szövegrész helyébe „a gyermekek és az
ifjúság védelmért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter)” szövegrész,
12.	82. §-ának (8) bekezdésében a „megyei, fővárosi gyámhivatalnak,
illetve az egészségügyi, szociális és családügyi miniszternek” szövegrész
helyébe a „gyámhivatalnak, illetve a miniszternek” szövegrész,
13.	84. §-a (2) bekezdésének második mondatában „A Szociális és
Családügyi Minisztérium” szövegrész helyébe „A miniszter által vezetett
minisztérium (a továbbiakban: minisztérium)” szövegrész,
14.	84. §-ának (5) bekezdésében a „legfeljebb negyven” szövegrész
helyébe a „legfeljebb negyvennyolc” szövegrész,
15.	93. §-ának (7) bekezdésében „a megyei, fővárosi munkaügyi
központtal” szövegrész helyébe „az állami foglalkoztatási szervvel” szövegrész,
16.	94. §-ának (2) bekezdésében a „gyermekjóléti szolgáltatást a
gyermekek napközbeni ellátását” szövegrész helyébe a „gyermekjóléti
szolgáltatást, a gyermekek napközbeni ellátását” szövegrész,
17.	96. §-a (6) bekezdésének második mondatában a „megyei
gyámhivatalnak” szövegrész helyébe a „gyámhivatalnak” szövegrész,
18.	96. §-a (6) bekezdésének harmadik és negyedik mondatában, 102.
§-a (4) bekezdésének bevezető mondatában és második mondatában, 102. §-
ának (6) bekezdésében, 104. §-a (1) bekezdésének i) pontjában, 104. §-ának (4)
bekezdésében, 140. §-ának (3) és (4) bekezdésében a „megyei gyámhivatal”
szövegrész helyébe a „gyámhivatal” szövegrész,
19.	96. §-ának (7) bekezdésében a „megyei gyámhivatalnál”
szövegrész helyébe a „gyámhivatalnál” szövegrész,
25
20.	96. §-ának (8) bekezdésében, 101. §-ának (3) és (4) bekezdésében
„A szociális és családügyi miniszter” szövegrész helyébe „A miniszter”
szövegrész,
21.	101. §-át megelőző címben, 101. §-ának (1), (2) és (5)
bekezdésében „A népjóléti miniszter” szövegrész helyébe „A miniszter”
szövegrész,
22.	101. §-ának (5) bekezdésében „az igazságügyminiszterrel”
szövegrész helyébe „a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel” szövegrész,
23.	102. §-ának (2) bekezdésében a „fővárosi, megyei gyámhivatal”
szövegrész helyébe a „gyámhivatal” szövegrész,
24.	102. §-ának (3) bekezdésében, 102. §-a (5) bekezdésének bevezető
mondatában, a „Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet” szövegrész helyébe
a „miniszter által kijelölt szerv” szövegrész,
25.	103/A. §-a (4) bekezdésének első mondatában „a Szociális és
Családügyi Minisztérium” szövegrész helyébe a „minisztérium” szövegrész,
26.	103/A. § (4) bekezdésének második mondatában a „Nemzeti
Család- és Szociálpolitikai Intézethez” szövegrész helyébe a „miniszter által
kijelölt szervhez” szövegrész,
27.	103/A. §-a (4) bekezdésének harmadik mondatában „Az Intézet”
szövegrész helyébe „A miniszter által kijelölt szerv” szövegrész,
28.	104. §-át követően, az „Ötödik Rész” címében a „szervezete és
feladata” szövegrész helyébe a „szervezete és egyes eljárási szabályai”
szövegrész,
29.	105. §-ának (3) bekezdésében, 134. §-ának (6) bekezdésében a
„népjóléti miniszter” szövegrész helyébe a „miniszter” szövegrész,
30.	129. §-ának (1) bekezdésében „Az eljáró szerv” szövegrész
helyébe „A települési önkormányzat képviselő-testülete, jegyzője és a
gyámhivatal (a továbbiakban együtt: eljáró szerv)” szövegrész,
31.	131. §-ának (5) bekezdésében az „állami adóhatóság illetékes
igazgatósága” szövegrész helyébe az „állami adóhatóság” szövegrész,
32.	135. §-ának (5) bekezdésében a „gyámhivatal” szövegrész helyébe
a „gyámhivatal és a központi hatóság” szövegrész,
33.	137. §-ának (2) bekezdésében „Az Országos Család- és
Gyermekvédelmi Intézet” szövegrész helyébe „A miniszter által kijelölt szerv”
szövegrész,
34.	137. §-ának (3) bekezdésében a „Nemzeti Család- és
Szociálpolitikai Intézet” szövegrész helyébe a „Kormány által kijelölt szerv”
szövegrész,
35.	138. §-ának (4) bekezdésében a „városi önkormányzat, fővárosban
a kerületi önkormányzat jegyzője” szövegrész helyébe a „települési
önkormányzat jegyzője” szövegrész,
36.	140. §-a (1) bekezdésének bevezető mondatában a „városi
gyámhivatal” szövegrész helyébe a „gyámhivatal” szövegrész,
26
37.	140. §-a (2) bekezdésének első mondatában „a Szociális és
Családügyi Minisztériumot” szövegrész helyébe „a minisztert” szövegrész,
38.	141. §-ának (3) bekezdésében a „megyei gyámhivatalt” szövegrész
helyébe a „gyámhivatalt” szövegrész,
39.	142. §-ának (2) bekezdésében „A 138-141. §-ok rendelkezései”
szövegrész helyébe „Az adatkezelésre és a nyilvántartások vezetésére vonatkozó
rendelkezések” szövegrész
lép.
(7)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Cst.
a)	22. §-ában és 43. §-ának (5) bekezdésében a „Magyar Államkincstár
elnöke” szövegrész helyébe a „kincstár vezetője” szövegrész,
b)	35. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „Magyar Államkincstárnak az
igénylő lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes megyei Területi
Igazgatósága - a fővárosban és Pest megyében a Budapesti és Pest Megyei
Regionális Igazgatóság - és kirendeltségei (a továbbiakban együtt:
Igazgatóság)” szövegrész helyébe a „kincstár” szövegrész,
c)	35. §-a (1) bekezdésének b) pontjában „az Igazgatóság” szövegrész
helyébe „a kincstár” szövegrész,
d)	35. § (1) bekezdése c) pontjának ca) alpontjában „az igénylő lakóhelye,
tartózkodási helye szerint illetékes Igazgatóság” szövegrész helyébe „a kincstár”
szövegrész,
e)	35. § (1) bekezdése c) pontjának cb) alpontjában a „Magyar
Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatósága (a
továbbiakban: Regionális Igazgatóság)” szövegrész helyébe a „kincstár”
szövegrész,
f)	35. §-ának (2) bekezdésében „az (1) bekezdés a) pontjában
meghatározott Igazgatóság” szövegrész helyébe „a kincstár” szövegrész,
g)	43. §-ának (1) bekezdésében „az igényelbíráló, illetőleg az egyéb szerv
székhelye szerint illetékes Igazgatóság” szövegrész helyébe „a kincstár”
szövegrész,
h)	43. §-ának (4) bekezdésében a „határozatot hozó, illetőleg a fizetési
meghagyást kibocsátó Igazgatóság” szövegrész helyébe a „kincstár” szövegrész,
i)	45. §-ának (1) bekezdésében a „Magyar Államkincstár elnökét”
szövegrész helyébe a „kincstár vezetőjét” szövegrész,
j) 48. §-ában az „Országos Egészségbiztosítási Pénztártól, illetve a megyei
(fővárosi) egészségbiztosítási pénztártól” szövegrész helyébe az
„Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős szervtől, illetve az
egészségbiztosítási szervtől” szövegrész,
k) 49. §-ának (1) és (2) bekezdésében a „Magyar Államkincstár”
szövegrész helyébe a „kincstár” szövegrész,
27
l)	51. §-a b) pontjának bevezető mondatában „az ifjúsági, családügyi és
esélyegyenlőségi miniszter” szövegrész helyébe „a szociál- és családpolitikáért
felelős miniszter” szövegrész,
m) 51. §-a b) pontjának ba) alpontjában az „egészségügyi miniszterrel”
szövegrész helyébe az „egészségügyért felelős miniszterrel” szövegrész
lép.
40.	§
E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a személyazonosító jel helyébe
lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi
XX. törvény 3. § g) pontjában a „megyei, fővárosi szociális és gyámhivatal”
szövegrész helyébe a „szociális hatóság” szövegrész, „az ifjúsági, családügyi,
szociális és esélyegyenlőségi miniszter, valamint az Ifjúsági, Családügyi,
Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium” szövegrész helyébe „a szociál- és
családpolitikáért felelős miniszter, valamint az általa vezetett minisztérium”
szövegrész lép.
41.	§
(1)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Országgyűlés a 2005. évi
LXXX. törvénnyel kihirdetett, a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások
terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló,
Hágában, 1993. május 29. napján kelt Egyezmény (a továbbiakban: Hágai
Egyezmény) 2. Cikke 1. bekezdésének hivatalos magyar nyelvű fordítását az
alábbiak szerint állapítja meg:
„1. Az Egyezményt akkor kell alkalmazni, ha a valamely Szerződő
Államban (a továbbiakban: származási állam) szokásos tartózkodási hellyel
rendelkező gyermeket egy másik Szerződő Államba (a továbbiakban: fogadó
állam) átvitték, átviszik, vagy át fogják vinni, akár a származási államban
történő, a fogadó államban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező házaspárok
vagy személy által való örökbefogadás után, akár a fogadó államban vagy a
származási államban történő örökbefogadás céljából.”
(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Országgyűlés a 2005. évi
LXXX. törvénnyel kihirdetett Hágai Egyezmény 14. Cikkének hivatalos magyar
nyelvű fordítását az alábbiak szerint állapítja meg:
„14. Cikk Az egyik Szerződő Államban szokásos tartózkodási hellyel
rendelkező személyeknek, akik egy másik Szerződő Államban szokásos
tartózkodási hellyel rendelkező gyermeket kívánnak örökbe fogadni, azon állam
Központi Hatóságához kell kérelmüket benyújtaniuk, amelyben szokásos
tartózkodási helyük található.”
28
(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Országgyűlés a 2005. évi
LXXX. törvénnyel kihirdetett Hágai Egyezmény 22. Cikke 4. bekezdésének
hivatalos magyar nyelvű fordítását az alábbiak szerint állapítja meg:
„4. Bármely Szerződő Állam bejelentheti az Egyezmény letéteményesének,
hogy a területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező gyermekek
örökbefogadására kizárólag akkor kerülhet sor, ha a Központi Hatóságok
funkcióit az 1. bekezdés szerint gyakorolják.”
(4)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Országgyűlés a 2005. évi
LXXX. törvénnyel kihirdetett Hágai Egyezmény 28. Cikkének hivatalos magyar
nyelvű fordítását az alábbiak szerint állapítja meg:
„28. Cikk Az Egyezmény nem érinti a származási állam olyan jogszabályát,
amely megköveteli, hogy a gyermek örökbefogadására abban az államban
kerüljön sor, ahol szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy amely
megtiltja, hogy a gyermeket az örökbefogadást megelőzően a fogadó államban
elhelyezzék, vagy oda átvigyék.”
(5)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Országgyűlés a 2005. évi
LXXX. törvénnyel kihirdetett Hágai Egyezmény 36. Cikke a) pontjának
hivatalos magyar nyelvű fordítását az alábbiak szerint állapítja meg:
[Azon államok vonatkozásában, amelyekben a különböző területi
egységekben két vagy több jogrendszer irányadó az örökbefogadásra,]
„a) az államban való szokásos tartózkodási helyre való bármely utalást úgy
kell megfogalmazni, hogy az az állam megfelelő területi egységére
vonatkozzon;”
42.	§
Ez a törvény a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül
mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971.
június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket állapít meg.
Általános indokolás
A törvényjavaslat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló
1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.), a gyermekek védelméről és a
gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.),
a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban:
Cst.) módosítását, valamint a 2005. évi LXXX. törvénnyel kihirdetett, a
gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen
ügyekben történő együttműködésről szóló, Hágában, 1993. május 29. napján
kelt Egyezmény egyes cikkei hivatalos magyar nyelvű szövegének újbóli
megállapítására vonatkozó szabályokat tartalmazza.
Az Szt. 2005-ben, illetve 2006. július 1-jei hatállyal több ponton is
lényegesen módosult. A változások alapjaiban érintették a rendszeres szociális
segély, illetve a közgyógyellátás rendszerét. A családi típusú rendszeres
szociális segély immár nem fix összegű, hanem - a család fogyasztási
szerkezetéhez igazodva - egy meghatározott jövedelemhatárig egészíti ki a
család jövedelmét. A közgyógyellátási rendszerben a célzottabb, gazdaságosabb
felhasználás érdekében bevezetésre került a gyógyszerkeret.
A családi típusú rendszeres szociális segély 2006. július 1-jei bevezetése
óta összegyűlt tapasztalatok birtokában leszűrhető, hogy a rendszer bizonyos
pontokon módosításra szorul. Tekintettel arra, hogy az új típusú segély
rendszerében a segélyösszeg akár magasabb is lehet, mint a részmunkaidős
közfoglalkoztatásból származó munkabér, hátrányosabb helyzetbe kerülhet a
munkát végző segélyezett annál, mint aki nem végez munkát. A probléma
megoldására a közfoglalkoztatásból származó munkabér összegének a családi
jövedelemhatár mértékéig való kiegészítését rendeli el a Javaslat.
A segélyezettek a hatályos szabályozás szerint különböző
közfoglalkoztatási formákba vonhatók be. Jelenleg azonban ezek a formák
összehangolatlanok, a munkaügyi központ nem rendelkezik elegendő
információval a közcélú foglalkoztatásról, így az önkormányzatok állami
foglalkoztatási szerv felé irányuló adatszolgáltatási kötelezettségének
megteremtése szükséges.
Azokban a családokban, ahol a segélyre a házastársak, vagy élettársak
külön-külön is jogosultak lennének, szükséges, hogy a segélyezett mellett a
másik potenciális jogosult is együttműködő lehessen, hiszen ennek hiányában a
segélyezett bármely okból történő „kiesése” esetén a család hosszú időre
ellátatlan maradhat. A segélyre potenciálisan jogosult családtag számára - mivel
nem ő a segélyezett - egy „egyszerűsített” együttműködési kötelezettséget
2
indokolt előírni: az együttműködés a Javaslat szerint a nyilvántartásba vételre,
illetőleg a felajánlott megfelelő munkalehetőség elfogadására terjedne ki.
Azon családok esetében, ahol a gyermek(ek) veszélyeztetettsége miatt
védelembe vételre kerül sor, a rendszeres szociális segély egy részét - a
gyermekek szükségleteit figyelembe véve - természetben is adhatóvá teszi a
Javaslat. Az önkormányzatok helyi rendeletben határozhatnák meg a
természetbeni juttatás konkrét mértékét és formáit, valamint az ezzel kapcsolatos
eljárási szabályokat azzal, hogy gyermekenként legfeljebb a segélyösszeg 15%-
a, de összességében legfeljebb a segélyösszeg 50%-a adható természetben.
A rendszeres szociális segély összege - a munkavállalás ösztönzése
érdekében - a mindenkori legkisebb munkabér nettó összegében kerül
maximálásra.
Döntés született arról, hogy azoknál a leghátrányosabb helyzetűek közé
tartozóknál, akik korábban a mindenkori legkisebb havi munkabér nettó
összegét meghaladó segélyt kaptak, célzott közmunkaprogramot indítunk.
A közgyógyellátás 2006. július 1-jétől működő új rendszere a kezdeti
tapasztalatok alapján kisebb korrekciókra szorul. A Javaslat elsősorban az
egységes végrehajtást és értelmezést szolgáló pontosításokat és a joghézagok
megszüntetésére irányuló rendelkezéseket tartalmaz. Pontosításra kerülnek
többek között a háziorvosi igazolásra, az önkormányzati térítésre és a
gyógyszerkeretre, valamint a közgyógyellátás kezdő időpontjára vonatkozó
szabályok.
Érdemi változást jelent az egyéni gyógyszerkeret kiszámítására vonatkozó
rendelkezés módosítása. Az indokolatlanul magas gyógyszerkeretek
megállapításának kiküszöbölése érdekében a jelenleg 12 ezer forintos
gyógyszerkeret 6 ezer forintot meghaladó részének megállapítását a Javaslat a
csak szakorvosi javaslatra rendelhető gyógyszerek figyelembe vételével, az
egészségbiztosítási szerv vezetőjének döntése alapján teszi lehetővé. Ennek
megfelelően változnak a háziorvosi igazolásra, valamint a szakhatósági
állásfoglalás kiadására vonatkozó szabályok.
Az Szt. jelenlegi, 2006. július 1-jétől hatályos szabályai szerint az
előrefizetős (kártyás) készüléket csak az adósságkezelési szolgáltatás keretében
lehet igényelni. Tekintettel arra, hogy ezen szolgáltatás csak városi szinten épült
ki, ez az eszköz nem elérhető a kistelepülések számára. Mivel így a jelenlegi
szabályozás a szélesebb körű elterjesztés akadályát képezi, szükséges annak
módosítása.
3
Egyes alapszolgáltatásokat (házi segítségnyújtás, jelzőrendszeres házi
segítségnyújtás, támogató szolgáltatás) igénybe vevő személyek szociális
rászorultságát 2007. január 1-jétől vizsgálni kell. A rászorultság
megállapításának jelentősége lesz olyan szempontból, hogy a szociálisan
rászorult személy által fizetendő térítési díj összege az önköltség és az igénybe
vett szolgáltatáshoz biztosított normatív állami hozzájárulás különbözetében lesz
maximálva. A rászorultság feltételeit a törvény személyes szempontok alapján
(elsősorban súlyos fogyatékosság, idős kor, egészségi állapot) rendeli vizsgálni.
Jelenleg az átlagot jóval meghaladó minőségű elhelyezési körülményeket
és szolgáltatásokat biztosító tartós bentlakásos intézményben a személyi térítési
díj mellett az intézményi elhelyezéskor egyszeri hozzájárulás, vagy az
intézményi ellátás során személyi térítési díj pótlék is kérhető. Az egyszeri
hozzájárulás összege az emelt színvonalú bentlakásos ellátás jogcímen egy
ellátott után járó tárgyévi normatív állami támogatás hétszeresét, a személyi
térítési díj pótlék a havi intézményi térítési díj kétszeresét nem haladhatja meg.
Az emelt szintű férőhelyek esetén kérhető egyszeri hozzájárulás, illetve a térítési
díj pótlék megjelenése óta az egyik leginkább vitatott kérdés a szociális
ellátórendszerben. Az emelt szintű ellátást biztosító intézmények ugyanis
túlnyomó részben piaci alapon, profitorientált módon működnek, így az ellátásra
egyébként egészségi állapotuk miatt rá nem szoruló, jó anyagi helyzetben élő, az
ellátást megfizetni képes személyek ellátását nem indokolt költségvetési
hozzájárulással is támogatni.
Az átlagot jóval meghaladó minőségű elhelyezési körülményeket és
szolgáltatásokat biztosító tartós bentlakásos intézményekre, illetve férőhelyekre
vonatkozóan 2008. január 1-jétől új működési engedély kiadására nem lesz
lehetőség. Az egy éves átmenet biztosítja, hogy a folyamatban levő beruházások
működésüket még a jelenleg hatályos szabályok alapján kezdhessék meg, illetve
felkészülhessenek a jogszabályi változásokra.
A Cst. 11. §-ának (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a családi
pótlék összegének emeléséről is rendelkezik a Javaslat. A családi pótlék-
összegek 6,2%-kal emelkednek, amely az infláció várható mértékével azonos,
így biztosítja az ellátás értékének megőrzését.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese
kezdeményezésére a törvényjavaslat kiegészíti a Cst. családi pótlékra vonatkozó
jogosultsági szabályait. A szülői házat gyámhivatali engedéllyel elhagyó, 16.
életévüket betöltött kiskorúak esetében a tervezett módosítás eredményeként a
jövőben a gyámhivatalnak a szülői ház elhagyását engedélyező határozatban
rendelkeznie kell a családi pótlékra jogosult személyről.
4
Az Európai Unió szociális biztonsági rendszerek koordinációjával
foglalkozó jogszabályai a családi ellátásokat egységként kezelik. Tekintettel
arra, hogy Magyarországon a családi ellátások megállapítása különböző szervek
hatáskörébe tartozik (Magyar Államkincstár igazgatóságai, megyei
egészségbiztosítási pénztárak, kifizetőhelyek), szükséges annak meghatározása,
hogy amennyiben Magyarország kiegészítés fizetésére kötelezett, azt mely
szervnek, és milyen forrásból kell teljesítenie.
A Gyvt. módosításának elsődleges célja a kormányzati
szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló, jelenleg az
Országgyűlés által tárgyalt törvényjavaslattal összefüggő, gyermekvédelmet
érintő ágazati módosítások megvalósítása. Tekintettel arra, hogy az említett
törvényjavaslat céljai (a hatályos törvényi rendelkezéseknek a kormányzati
szerkezetátalakítás következtében megváltozott jogszabályi környezethez való
igazítása, az egységes terminológia és szabályozás kialakítása) a Gyvt.
tekintetében a rendszer egészének áttekintése nélkül nem végezhető el, a Gyvt.
önálló módosítása vált szükségessé.
A Kormány szervezetalakítási szabadságát biztosítandó a Gyvt.-ből
kikerülnek a gyámhivatalok szintjére (városi, megyei), valamint a hatásköri és
illetékességi szabályokra vonatkozó rendelkezések. Ezek a kérdések
kormányrendeleti szinten kerülnek szabályozásra.
A Gyvt. módosítása tartalmazza továbbá a Nemzeti Család- és
Szociálpolitikai Intézet átalakulásából eredő változtatások átvezetését, a
gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások tekintetében egy -
a szociális törvényben szabályozotthoz hasonló - jelentési rendszer
működtetésére vonatkozó előírásokat, valamint a jogalkalmazást segítő egyéb
pontosító rendelkezéseket.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz:
Az adósságcsökkentési támogatás az Szt. szerinti ellátásokra való
jogosultság elbírálásánál jelenleg jövedelemnek számít. Tekintettel arra, hogy a
hasonló jellegű lakásfenntartási támogatás sem minősül jövedelemnek, és ennek
a támogatásnak a jövedelem-fogalomban tartása a más szociális ellátásra való
jogosultságot is befolyásolja, indokolt az adósságcsökkentési támogatás kivétele
a törvény alkalmazása szempontjából figyelembe vett jövedelmek köréből.
A rendkívüli gyermekvédelmi támogatás kivételek közötti szerepeltetése
mellett szintén indokolt a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult
gyermeknek vagy fiatal felnőttnek nyújtott pénzbeli támogatás, illetve a
kiegészítő gyermekvédelmi támogatásra jogosult, gyámul kirendelt
hozzátartozónak folyósított pótlék kivétele a jövedelmek köréből.
A 2. §-hoz:
A változtatás alapvetően a kormányzati szervezetalakítással összefüggő
módosítások ágazati megvalósítását célozza. A Kormány szervezetalakítási
szabadságát biztosítandó az Szt.-ből kikerülnek a megyei szociális és
gyámhivatalok feladataira vonatkozó rendelkezések, valamint a hatásköri és
illetékességi szabályok. A Javaslat általános jelleggel határozza meg a jegyző
szakmai irányítását végző szervezetet, egyben felhatalmazást adva a
Kormánynak, hogy a szociális hatóság szervezetrendszerét és feladatait
meghatározza.
A 3. §-hoz:
Az egyes szociális pénzbeli és természetbeni ellátások hatékonysága, az
ezekkel kapcsolatos tájékozottság elősegítése érdekében indokolt előírni a
szociális hatáskört gyakorló szervnek a tájékoztatási kötelezettségét az ügyfelek
felé. A rendelkezés személyes gondoskodás körébe tartozó információkkal
történő kibővítését indokolja az, hogy szociális információs szolgáltatás
egyidejűleg önálló szolgáltatásként megszűnik.
A 4. §-hoz:
A rendszeres szociális segélyezés esetén a munkára ösztönzést, és a
munkaerőpiacra történő visszavezetést segíti az a szabály, amelynek értelmében
nem kell az ellátás összegét felülvizsgálni, ha a család tényleges havi jövedelme
2
a segélyezettnek önkormányzat által szervezett foglalkoztatásban történő
részvétele miatt változik.
Az 5. §-hoz:
Az Szt. hatályos rendelkezése az illetékességi szabályok körében csak a
kérelem előterjesztésének helyét szabályozza. Szükséges azonban rendezni azt
is, hogy mely szociális hatáskört gyakorló szerv jogosult a benyújtott kérelem
elbírálására, az eljárás lefolytatására. A közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvénnyel összhangban
a Javaslat a lakóhely vagy tartózkodási hely szerinti szociális hatáskört gyakorló
szervet jelöli meg illetékesként, azzal, hogy annak a szervnek kell eljárnia,
amelynek területén a kérelmező életvitelszerűen lakik.
A 6. §-hoz:
A törvényjavaslat ebben a szakaszban részben pontosító, részben
kiegészítő rendelkezéseket fogalmaz meg.
A családi típusú segélyezés lényegéből következik, hogy egy család
részére, egyidejűleg csak egy segély jár. Mivel a jogalkalmazói gyakorlatban ez
problémát vetett fel, ezért szükséges egy pontosító szabállyal ezt teljesen
egyértelművé tenni.
A ”nem foglalkoztatott személy” fogalomkörének kiegészítése két okból
is indokolt. Egyrészt jelenleg a vállalkozói járadékban részesülők a folyósítás
lejártát követően nem léphetnek be a segélyezetti körbe, másrészt azok az
egészségkárosodottak, akiknek a segélye állapotjavulásuk miatt megszűnt, csak
a megelőző együttműködést követően részesülhetnek segélyben. Ezen
hiányosságokat kívánják a kiegészítő rendelkezések megszüntetni.
A 7. §-hoz:
Az új, családi segélyezési rendszerben előfordulhat, hogy a
részmunkaidős közfoglalkoztatásból származó munkabér összege kevesebb,
mint a családot megillető segély összege. E helyzet feloldását szolgálja az a
javaslat, amely szerint ha a havi kereset legalább ezer forinttal kevesebb mint a
megállapított havi segély, akkor a segélyt olyan összegben kell folyósítani, hogy
a kereset és a segély együttes összege érje el a megállapított segély összegét.
3
A 8. §-hoz:
Azokban a családokban, ahol a segélyre a házastársak/élettársak
mindegyike külön-külön is jogosult lenne, szükséges, hogy a segélyezett mellett
a másik potenciális fél is lehetőséget kapjon az együttműködésre, hiszen e nélkül
a segélyben részesülő bármely okból történő „kiesése” esetén a család hosszabb
időre elesik a segélytől és esetleg teljesen ellátatlan marad. Erre az esetre egy
egyszerűsített együttműködési lehetőséget kínál a segélyre potenciálisan
jogosult fél számára a Javaslat, amely a nyilvántartásba vételre, valamint a
felajánlott és megfelelő munkalehetőség elfogadására terjed ki.
A 9. §-hoz:
A munkavállalás ösztönzése érdekében meghatározásra kerül a segély
havi legmagasabb összege. E szerint a segély nem lehet több, mint a mindenkori
legkisebb havi munkabér nettó összege.
Döntés született arról, hogy azoknál a leghátrányosabb helyzetűek közé
tartozóknál, akik korábban a mindenkori legkisebb havi munkabér nettó
összegét meghaladó segélyt kaptak, célzott közmunkaprogramot indítunk.
A 10. §-hoz:
Jelenleg nem létezik olyan egységes nyilvántartási rendszer, amely a
különböző közfoglalkoztatási formákban dolgozókra vonatkozik. Ennek
hiányában a munkaügyi központok nem rendelkeznek megfelelő információval
az egyes foglalkoztatási formákban dolgozók személyéről, a foglalkoztatások
időtartamáról. A Javaslat arra kötelezi a foglalkoztatókat, hogy a közcélú munka
keretében foglalkoztatottakról a természetes személyazonosító adataik
közlésével tájékoztassák az állami foglalkoztatási szervet.
A 11. §-hoz:
Azoknak a családoknak az esetében, ahol a gyermek(ek)
veszélyeztetettsége miatt védelembe vételre kerül sor, a rendszeres szociális
segély egy részét - a gyermek(ek) szükségleteit figyelembe véve - indokolt
természetbeni ellátásként adni. A Javaslat a települési önkormányzatok
szabályozási hatáskörébe utalja a természetbeni formák körének és juttatásuk
eljárási módjának meghatározását. A természetben nyújtott ellátás mértéke
gyermekenként nem lehet nagyobb, mint a megállapított segély 15 %-a és
összesen legfeljebb a segély összegének a fele adható természetbeni formában.
A 12. §-hoz:
4
A törvényjavaslat feloldja a közgyógyellátásra való jogosultság kezdő
időpontját szabályozó rendelkezések pontosítása révén a felmerülő
jogértelmezési problémákat.
A kiegészítő rendelkezés a normatív, illetve méltányossági jogcímen
megállapítható jogosultság esetén korlátozza annak lehetőségét, hogy a
közgyógyellátás iránti kérelem jogerős elutasítását követően indokolatlanul
nyújtsanak be újabb kérelmet. Az újabb kérelem elbírálásának csak abban az
esetben lehet helye, ha annak benyújtásáig olyan változás következett be a
gyógykezelést szolgáló terápiában, illetőleg a gyógyszerek térítési díjában,
amelynek következtében a havi rendszeres gyógyító ellátás költsége megnőtt,
vagy a kérelmező jövedelme változott. E feltételek nem teljesülése esetén a
jegyzőnek a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania. A jogosultság
megállapítására pedig akkor kerülhet sor, ha a változás olyan mértékű, melynek
következtében a kérelmező megfelel a törvényi feltételeknek.
A 13. §-hoz:
A gyakorlatban problémát okoz, hogy a háziorvosi igazolásban nem a
gyógyszer nevét kell feltüntetni, hanem a hatóanyagot. Ez nemcsak a
háziorvosok számára összetettebb feladat, hanem az MEP-eknél is
többletmunkát jelent a gyógyszerköltség meghatározása során. Ezért a Javaslat
szerint a háziorvosi igazolásban gyógyszerek esetében a hatóanyag mellett a
gyógyszer megnevezését és a külön jogszabályban meghatározott azonosító
adatait, a gyógyszer formáját, mennyiségét, valamint a kívánt terápiás hatás
eléréséhez szükséges napi mennyiségét és az adagolást kell feltüntetni.
A törvényjavaslat kiemeli az egyéb gyógyszerek közül a csak szakorvosi
javaslatra rendelhető gyógyszereket, melyeket külön meg kell jelölni az
igazoláson. Ennek azért van jelentősége, mert ez a szabály teremti meg az
összhangot a Javaslat azon rendelkezésével, mely a jelenleg 12 ezer forintos
gyógyszerkeret 6 ezer forintot meghaladó részének megállapítását a csak
szakorvosi javaslatra rendelhető gyógyszerek figyelembe vételével, az
egészségbiztosítási szerv vezetőjének döntése alapján teszi lehetővé.
Az egyéni és az eseti gyógyszerkeret összegére vonatkozó szabályok nem
rendezik egyértelműen, hogy mikor kell figyelembe venni az éves központi
költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegeket. A pontosító
rendelkezés világossá teszi, hogy a 2006. évben megállapított egyéni, illetve
eseti gyógyszerkeret havi, illetve éves összege nem változik a jogosultsági
időtartam alatt, még akkor sem, ha a jogosultság átnyúlik a következő évre és a
következő évi központi költségvetésről szóló törvény eltérő összegeket határoz
5
meg. Az éves központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott
összegeket az újonnan megállapított jogosultság esetén kell figyelembe venni.
A 14. §-hoz:
A Javaslat az OEP által vezetett nyilvántartás adatainak
megismerhetőségét kiterjeszti a közforgalmú, illetve a fiókgyógyszertáron kívül
a kézigyógyszertárra is abban az esetben, ha a kézigyógyszertár megfelel a
pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának,
valamint folyósításának részletes szabályairól szóló 63/2006. (III. 27.) Korm.
rendelet 43. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek.
A 15. §-hoz:
Szükséges az önkormányzat által fizetendő térítés szabályainak
pontosítása is. Nem rendezett az önkormányzat térítés-fizetési kötelezettsége
abban az esetben, ha az egyéni gyógyszerkeret év közbeni felülvizsgálata során
magasabb gyógyszerkeret kerül megállapításra. A Javaslat szerint a
különbözetre eső összeg után kell számítani a 30%-ot, azonban figyelembe kell
venni az egy évből eltelt időt is.
Az Szt. lehetővé teszi, hogy a közgyógyellátás iránti kérelmet a
jogosultság időtartama alatt, annak lejártát megelőző három hónapban nyújtsák
be. A Javaslat szerint, ha a közgyógyellátásra jogosult az új jogosultság kezdete
előtt elhalálozik, a települési önkormányzatnak nem kell a MEP részére térítést
fizetnie.
A 16. §-hoz:
Az Szt. jelenlegi, 2006. július 1-jétől hatályos szabályai szerint az
előrefizetős (kártyás) készüléket csak az adósságkezelési szolgáltatás keretében
lehet igényelni. Tekintettel arra, hogy ezen szolgáltatás csak városi szinten épült
ki, ez az eszköz nem elérhető a kistelepülések számára. Mivel így a jelenlegi
szabályozás a szélesebb körű elterjesztés akadályát képezi, szükséges annak
módosítása, a készülék igénybevételének függetlenítése az adósságkezelési
szolgáltatástól.
A 17. §-hoz:
A szociális szolgáltatások vonatkozásában szükséges mind a szakmai,
mind a finanszírozással kapcsolatos szabályozást racionalizálni. Erre azért van
szükség, mert a jelenlegi normatív állami hozzájárulás rendszere nem ösztönzi a
6
feladatellátásra kötelezett önkormányzatokat arra, hogy a leginkább rászorult
embereket lássák el. Jelenleg nincsenek meghatározva a szociális szolgáltatások
igénybevételének rászorultsági kritériumai, nincs olyan egységes
feltételrendszer, amely biztosítaná, hogy azok részesüljenek az állam által
támogatott szociális szolgáltatásokban, akiknek szociális helyzete azt indokolttá
teszi. A szolgáltatások fenntartóinak érdeke így a fizetőképes és a lehető
legkevesebb gondozási szükséglettel rendelkező lakosok felvételéhez fűződik,
esetlegesen kirekesztve a leginkább rászorultakat. E probléma feloldására
igényként merült fel a rászorultság kritériumainak a törvényben történő
meghatározása.
Első lépésként kizárólag a személyes körülményekre (egészségi állapot,
egyedül élés, idős kor, fogyatékosság) alapozott szociális rászorultság
vizsgálatát írja elő a törvény egyes, ellátotti köre miatt e kritériumok alapján
vizsgálható alapszolgáltatások esetében (házi segítségnyújtás, jelzőrendszeres
házi segítségnyújtás, támogató szolgáltatás). A szociális rászorultságot az
intézményvezető vizsgálja, a szolgáltatás igénybevételét megelőzően, valamint
az igénybevétel során legalább kétévente.
Szükséges, hogy a szabályozás megfelelő felkészülési időt biztosítson a
szolgáltatók részére az új rendelkezések alkalmazására. Erre tekintettel a
rászorultság vizsgálatát előíró rendelkezéseket - a kapcsolódó átmeneti szabály
alapján - 2007. január 1-jétől csak az új igénylők esetében kell alkalmazni. A
törvényjavaslat egy év átmeneti időt biztosít a 2006. december 31-én
alapszolgáltatásban részesülők felülvizsgálatára. Az átmeneti idő leteltével,
2008. január 1-jétől már csak a szociális rászorultság vizsgálata alapján
nyújtható a módosításokkal érintett három alapszolgáltatás.
A 18. §-hoz:
A házi segítségnyújtás szabályainak módosítása a szociális rászorultság
vizsgálatához kapcsolódik. A házi segítségnyújtás igénybevétele szempontjából
szociálisan rászorultnak kell tekintetni azt, akinek egészségi állapota indokolja a
szolgáltatás biztosítását. Az egészségi állapot szerinti indokoltságot a jelen
Javaslatban meghatározott felhatalmazás alapján készülő jogszabály szerint kell
a szolgáltatást igénybe vevőnek igazolni.
A 19. §-hoz:
A szolgáltatások számának növekedését nagymértékben a normatíva
„jövedelmezősége” határozza meg. Egyes szolgáltatások ezért jelentős
növekedésnek indultak, gyakran figyelmen kívül hagyva a területi
egyenlőtlenségeket és a valós szükségleteket. A kiegyenlített
7
szolgáltatásnyújtás, valamint a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás célzottabbá
válása érdekében a törvényjavaslat konkrétan meghatározza, hogy az
időskorúak, fogyatékosok vagy pszichiátriai betegek közül mely személyek
minősülnek a szolgáltatás igénybevétele szempontjából szociálisan rászorultnak.
A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás esetében ide tartoznak az egyedül élő 65
év feletti időskorú, vagy súlyosan fogyatékos, vagy pszichiátriai beteg
személyek, illetőleg kétszemélyes háztartásban élő 65 év feletti időskorú,
súlyosan fogyatékos vagy pszichiátriai beteg személyek, ha egészségi állapotuk
az igénybevételt indokolja.
A súlyos fogyatékosságot, a pszichiátriai betegséget, valamint az
egészségi állapot miatti indokoltságot - a korábbiaktól eltérően - igazolni kell.
A 20. §-hoz:
A támogató szolgáltatás esetében a törvényjavaslat rögzíti, hogy
szociálisan rászorultnak az igénybevétel szempontjából kizárólag az a súlyosan
fogyatékos személy minősül, aki fogyatékossági támogatásban, vakok személyi
járadékában vagy magasabb összegű családi pótlékban részesül. A
törvényjavaslat a jogosultak körének konkretizálásával azt célozza, hogy a
támogató szolgálatok valóban azoknak nyújtsanak szolgáltatást, akik annak
tényleges célcsoportjai, ezzel is védve a fogyatékos személyek érdekeit.
A súlyos fogyatékosság fennállásának igazolása érdekében nem szükséges
újabb orvosi vizsgálat, a törvényjavaslat a súlyos fogyatékosságra tekintettel járó
ellátás folyósítását igazoló határozatot vagy más okiratot, illetve az ellátás
megállapításának alapjául szolgáló, a fogyatékosság fennállását igazoló
szakvéleményt fogadja el a rászorultság igazolása körében.
A 21-22. §-hoz:
A módosítás a Kormány szervezetalakítási szabadsága körében, egyrészt
az érintett ágazatok irányítását végző miniszter egységes megnevezése, másrészt
a működést engedélyező szerv általános megjelölése érdekében szükséges.
A 23. §-hoz:
A rászorultsági szabályok bevezetése indokolja a térítési díjra vonatkozó
rendelkezések felülvizsgálatát is. A jelenlegi térítési díjak ugyanis nem tükrözik
a szolgáltatás valós költségeit, így az ebből származó bevételek és a normatív
állami hozzájárulás előfordul, hogy együtt sem fedezik az intézmény működési
kiadásait. A törvényjavaslat ezért meghatározza a szolgáltatási önköltség
számítási módját, olyan módon - a számviteli törvény rendelkezéseire való
8
utalással - amely biztosítja az egységes intézményi gyakorlatot és a valós
költségek figyelembe vételét. A törvényjavaslat egyúttal rögzíti, hogy szociális
alapszolgáltatások esetében az intézményi térítési díj nem haladhatja meg az
előbbiek szerint kiszámított önköltség mértékét.
A 24. §-hoz:
Az alapszolgáltatási személyi térítési díjra vonatkozó szabályok
módosítására az intézményi térítési díj-szabályok változása miatt kerül sor. Az
általános szabály szerint a személyi térítési díj megegyezik az intézményi térítési
díj és a normatív állami hozzájárulás különbségével, de legfeljebb az igénybe
vevő jövedelmének szolgáltatásonként meghatározott részével. A szociálisan
nem rászorult személy esetében a személyi térítési díj összegét a fenntartó
szabadon állapítja meg.
A személyi térítési díj legmagasabb összegének az igénybe vevő
jövedelmének bizonyos százalékában történő meghatározása körében új szabály
a kiskorú részére nyújtott támogató szolgáltatás térítési díjának a vele közös
háztartásban élő szülők egy főre jutó rendszeres havi jövedelmének 20%-ában
történő maximálása (a támogató szolgáltatás térítési díjának általános felső
korlátja az igénybe vevő jövedelmének 30%-a). Szintén változást jelent a
jelzőrendszeres házi segítségnyújtás személyi térítési díjának az igénybe vevő
havi jövedelme 2%-ában történő maximálása.
A 25. §-hoz:
A felhatalmazó rendelkezések nagyobb része a Kormány
szervezetalakítási szabadsága körében, formai szempontból módosul.
Tartalmilag is új felhatalmazást jelent a szociális ágazat irányításáért felelős
miniszter számára az egészségi állapoton, illetve betegségen alapuló szociális
rászorultság igazolási szabályainak meghatározása. Pontosításra kerül - az
intézmény-típusok indokolatlanul szűk körének törlésével - az egyes szociális
intézményekben ellátott személyek állapotának felülvizsgálatára vonatkozó
szabályok meghatározására adott felhatalmazás.
A 26. §-hoz:
A gyermekvédelem és gyámügy területén - a Kormány szervezetalakítási
szabadságára figyelemmel - a jövőben nem törvényi, hanem kormányrendeleti
szinten kerülnek kijelölésre a gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és
hatásköröket ellátó szervek. A Gyvt. értelmező rendelkezései között határozza
meg a gyámhatóság fogalmát, ami alatt továbbra is a települési önkormányzat
jegyzőjét és a gyámhivatalt értjük, a gyámhivatal fogalmának meghatározása
azonban kikerül a Gyvt.-ből. Ezért a Gyvt. 16. §-ának (1) bekezdésében a helyi
9
önkormányzat képviselő-testülete és a települési önkormányzat jegyzője mellett
a városi és a megyei gyámhivatalok fogalmának meghatározása helyett csupán a
gyámhivatalra, mint a gyermekek védelmét biztosító hatósági feladat- és
hatásköröket ellátó szervre történik utalás. A Gyvt.-nek jelen törvényjavaslattal
módosított 162. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében a Kormány kap
felhatalmazást arra, hogy a gyámhivatalok kijelöléséről döntsön.
A Gyvt. jelenleg hatályos 124-126. §-ai együtt rendelkeznek a képviselő-
testületnek és a gyámhatóságnak (települési önkormányzat jegyzőjének,
gyámhivatalnak) az illetékességéről. A Gyvt.-ből jelen törvényjavaslat hatályon
kívül helyezi az illetékességi szabályokat. A helyi önkormányzat képviselő-
testületének illetékességét viszont továbbra is törvényi szinten szükséges
szabályozni. Ezt tartalmazza a Gyvt. új 16. §-ának (2) bekezdése.
A 27. §-hoz:
Szintén a Kormány szervezetalakítási szabadságát biztosítandó, a
gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások működését
engedélyező szerveket a jövőben nem a Gyvt., hanem a működési engedélyezési
eljárásról szóló kormányrendelet határozza meg.
A Gyvt. 57. §-ának (2) bekezdése szerint a gyermekotthon legfeljebb
három napra befogadja azt a gyermeket, aki lakóhelyéről önkényesen eltávozott,
így ellátás és felügyelet nélkül maradt. A Gyvt. szerint a gyermekvédelmi
szakellátásba utalt gyermekek esetében a gondozási hely kiválasztásánál
figyelemmel kell lenni arra, hogy a testvérek együttes elhelyezése megoldható
legyen. Az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermeknek joga van ahhoz,
hogy testvéreivel való együttes elhelyezését kezdeményezze. A Gyvt. 54. §-ának
(10) bekezdése a nevelőszülői ellátásnál jelenleg is lehetőséget nyújt arra, hogy
különösen indokolt esetben megoldható legyen, hogy a jogszabályban
meghatározott gyermeklétszámtól a nevelőszülő kérelmére vagy
beleegyezésével el lehessen térni. Annak érdekében, hogy a testvérek együttes
elhelyezését, illetve az ellátás és felügyelet nélkül maradt gyermek gondozását
biztosítani tudják, előfordul, hogy adott gyermekotthonban (lakásotthonban),
vagy nevelőszülői családban átmenetileg túllépik az engedélyezett
férőhelyszámot, a fenntartó által működtetett gyermekotthonokban vagy
nevelőszülői hálózatban összesen engedélyezett férőhelyszámot azonban nem. A
módosítás célja, hogy az azonos fenntartó által működetett gyermekotthonok
vagy nevelőszülői hálózat esetén a működési engedélyekben meghatározott
összférőhelyszám legyen figyelembe véve és ne az adott intézmény
férőhelyszáma. A módosítás sem teszi azonban lehetővé, hogy a fenntartó által
működtetett gyermekotthonokban vagy nevelőszülői hálózatban túllépjék az
összesen engedélyezett férőhelyszámot.
10
A 28. §-hoz:
A jelenlegi Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet szervezete,
feladat- és hatásköre jelentősen átalakul, a Gyvt.-ből ezért hatályon kívül kell
helyezni a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetet statuáló rendelkezést és
mindenhol a „miniszter által kijelölt szerv”, illetve a „Kormány által kijelölt
szerv” megjelölést szükséges használni. A Gyvt. 102. §-a (1) bekezdésének
hatályon kívül helyezését követően a § kizárólag a hivatásos gondnoki képzést,
továbbképzést érintő rendelkezéseket fogja tartalmazni, ezért vált szükségessé a
cím módosítása.
A 29. §-hoz:
A Kormány szervezetalakítási szabadságának biztosítása indokolja a
Gyvt. 105. §-a (2) bekezdésének módosítását.
A 30. §-hoz:
A gyermekek és ifjúság védelméért felelős miniszter által vezetett
minisztérium több gyermekvédelmi tárgyú nemzetközi egyezmény1 alapján lát
el központi hatósági feladatokat. E feladatok ellátása érdekében szükséges, hogy
a gyermek adatai a minisztériumhoz továbbíthatók legyenek.
A 31. §-hoz:
A rendelkezés a működési engedéllyel rendelkező gyermekjóléti és
gyermekvédelmi intézmények és szolgáltatók egységes nyilvántartási rendszere
megvalósulásának alapjait teremti meg azáltal, hogy adatszolgáltatásra kötelezi
a fenntartókat. A bejelentendő adatok körére, az adatközlés módjára és idejére
vonatkozó rendelkezéseknek a megalkotására a törvényjavaslat értelmében a
Kormány kap felhatalmazást.
1 - a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásban a joghatóságról, valamint a határozatok
elismeréséről és végrehajtásáról, illetve a 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003.
november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet,
-	a szülői felelőséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről,
valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló,
Hágában, 1996. október 19-én kelt Egyezmény,
-	a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő
együttműködésről szóló, Hágában, 1993. május 29. napján kelt Egyezmény,
-	a tartásdíj külföldön való behajtása tárgyában, New Yorkban, 1956. évi június hó 20. napján kelt egyezmény,
-	a gyermektartási kötelezettség tárgyában hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, Hágában,
1958. április 15-én aláírt egyezmény.
11
A 32. §-hoz:
A módosítás célja, hogy a nem állami, illetve egyházi fenntartó által
működtetett gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények - a szociális
intézményekhez hasonlóan - a működésükhöz biztosított normatív állami
hozzájárulást - kivéve a kiegészítő támogatást - teljes összegében megkapják a
fenntartójuktól.
A 33. §-hoz:
A felhatalmazó rendelkezések módosítását, illetve kiegészítését a
kormányzati szervezetalakítással összefüggő módosítások, a Nemzeti Család- és
Szociálpolitikai Intézet átszervezéséből adódó változások, valamint az országos
jelentési rendszer bevezetése indokolja.
A 34-35. §-hoz:
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese
kezdeményezésére a Javaslat kiegészíti a Cst. családi pótlékra vonatkozó
jogosultsági szabályait. A Cst. jelenlegi szabályozása szerint a szülői házat
gyámhivatali engedéllyel elhagyó, 16. életévüket betöltött kiskorúak esetében a
családi pótlék jogszerűen sem a gyermek szülőjének, sem a gondozását vállaló
személynek nem állapítható meg, így ezen gyermekek kikerültek az ellátotti
körből. A tervezett módosítás eredményeként a jövőben a gyámhivatalnak a
szülői ház elhagyását engedélyező határozatban rendelkeznie kell a családi
pótlékra jogosult személyről.
A Javaslat rendelkezik továbbá arról, ha a szülői házat gyámhivatali
engedéllyel elhagyó gyermeket jelölik meg a családi pótlék jogosultjaként,
akkor 18. életévének betöltése után - ha továbbra is jogosult családi pótlékra -
nagykorúként saját jogon kapja a családi pótlékot.
A 36. §-hoz:
A családtámogatások esetében kiemelkedően fontos az ellátások
értékének megőrzése. A Cst. 11. § (4) bekezdése ezért rendelkezik arról, hogy az
Országgyűlés a családi pótlék összegének emeléséről évente legalább egy
alkalommal dönt. A Javaslat szerint a családi pótlék-összegek valamennyi
családtípus esetén 6,2 %-kal emelkednek, amely az infláció prognosztizált
12
mértékével egyezik meg, így biztosítva az ellátás értékének megőrzését. Az
emelés összege családtípustól függően havi 700-900, Ft, tartósan beteg illetőleg
súlyosan fogyatékos gyermek esetén pedig 1300-1400 Ft havonta. A családi
pótlék emelésének fedezetét a 2007. évi költségvetési törvényjavaslat
tartalmazza.
A 37. §-hoz:
Az Európai Unió szociális biztonsági rendszerek koordinációjával
foglalkozó jogszabályai a családi ellátásokat egységként kezelik. Tekintettel
arra, hogy Magyarországon a családi ellátások megállapítása különböző szervek
hatáskörébe tartozik (Magyar Államkincstár igazgatóságai, megyei
egészségbiztosítási pénztárak, kifizetőhelyek), szükséges annak meghatározása,
hogy amennyiben Magyarország kiegészítés fizetésére kötelezett, azt mely
szervnek, és milyen forrásból kell teljesítenie. A családi ellátások különbözetét
a Javaslat szerint a Kincstár a családi pótlék előirányzat terhére teljesíti.
A 38. §-hoz:
A törvény 2007. január 1-jén lép hatályba. Korábbi hatályba lépés - a
kihirdetés napja - vonatkozik az egészségi állapoton, illetve betegségen alapuló
szociális rászorultság igazolásának szabályait meghatározó miniszteri rendelet
felhatalmazó rendelkezésére, mivel a végrehajthatóság érdekében az
alacsonyabb szintű szabályok esetében is biztosítani kell a január 1-jei hatályba
lépést. A § emellett tartalmazza a törvényi változások miatt szükséges átmeneti
rendelkezéseket.
A 39. §-hoz:
A § a hatályon kívül helyező rendelkezéseket és a szövegrészes
módosításokat tartalmazza. Tartalmi szempontból lényeges változás, hogy a
gyermekétkeztetés normatív kedvezményei közül megszűnik a kollégiumi,
externátusi ellátásban részesülő gyermek, tanuló után járó 30%-os kedvezmény.
A Gyvt. vonatkozó rendelkezése [Gyvt. 148. § (5) bek. e) pont] hatályon kívül
helyezésének indoka, hogy a kollégiumi, externátusi ellátás önmagában nem
alapozza meg a rászorultságot. Az ilyen ellátásban részesülők a Gyvt.-ben
meghatározott más jogcímeken (rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben
részesülő gyermek, három- vagy többgyermekes család, tartósan beteg,
fogyatékos gyermek) természetesen továbbra is igénybe vehetik az étkeztetéshez
kapcsolódó normatív kedvezményt. A törvényjavaslat megfelelő átmeneti időt
biztosítva, a 2007/2008-as tanévtől kezdődően szünteti meg a kollégiumi,
externátusi ellátásban részesülő gyermek után járó normatív gyermekétkeztetési
kedvezményt.
13
2008. január 1-jén hatályát veszti az Szt.-nek az átlagot jóval meghaladó
minőségű elhelyezési körülményeket és szolgáltatásokat biztosító tartós
bentlakásos intézményre vonatkozó szabálya. A hatályon kívül helyezés alapján
2008. január 1-jétől új emelt szintű intézményre, illetve férőhelybővítés esetén
új emelt szintű férőhelyre nem lehet működési engedélyt kiadni. Ezt az
időpontot követően az átlagot jóval meghaladó minőségű elhelyezési
körülményeket és szolgáltatásokat biztosító tartós bentlakásos intézményekre,
illetve az emelt szintű férőhelyekre a 2007. december 31-én hatályos
szabályokat kell alkalmazni.
A 40. §-hoz:
A módosítás kizárólag formai, a Kormány szervezetalakítási
szabadságának biztosítása érdekében általános megfogalmazást alkalmaz a
szociális hatóság megnevezése körében.
A 41. §-hoz:
A 2005. évi LXXX. törvénnyel kihirdetett, a gyermekeknek a nemzetközi
örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő
együttműködésről szóló, Hágában, 1993. május 29. napján kelt Egyezmény
egyes cikkei hivatalos magyar nyelvű szövegét fordítási hiba miatt szükséges
újból megállapítani. Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordításában a
szokásos tartózkodási hely kifejezés helyett tévesen állandó lakóhely szerepel,
amely problémát okoz az Egyezmény végrehajtása során.
A törvényjavaslat ezért újból megállapítja az Egyezmény 2. Cikke 1.
bekezdésének, 14. Cikkének, 22. Cikke 4. bekezdésének, 28. Cikkének és 36.
Cikke a) pontjának hivatalos magyar nyelvű fordítását.