﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/1311. számú
törvényjavaslat
az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a
nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: dr. Petrétei József
igazságügyi és rendészeti miniszter
Budapest, 2006. november
2006. évi ... törvény
az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a
nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezmény kihirdetéséről
1.§
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az Egyesült Nemzetek keretében,
Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni
Egyezmény kötelező hatályának elismerésére.
2. §
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§
Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a
következő:
„UNITED NATIONS CONVENTION AGAINST
TRANSNATIONAL ORGANIZED CRIME
Article 1
Statement of purpose
The purpose of this Convention is to promote cooperation to prevent and combat
transnational organized crime more effectively.
Article 2
Use of terms
For the purposes of this Convention:
(a)	“Organized criminal group” shall mean a structured group of three or more
persons, existing for a period of time and acting in concert with the aim of committing one or
more serious crimes or offences established in accordance with this Convention, in order to
obtain, directly or indirectly, a financial or other material benefit;
(b)	“Serious crime” shall mean conduct constituting an offence punishable by a
maximum deprivation of liberty of at least four years or a more serious penalty;
(c)	“Structured group” shall mean a group that is not randomly formed for the
immediate commission of an offence and that does not need to have formally defined roles for
its members, continuity of its membership or a developed structure;
2
(d)	“Property” shall mean assets of every kind, whether corporeal or incorporeal,
movable or immovable, tangible or intangible, and legal documents or instruments evidencing
title to, or interest in, such assets;
(e)	“Proceeds of crime” shall mean any property derived from or obtained, directly
or indirectly, through the commission of an offence;
(f)	“Freezing” or “seizure” shall mean temporarily prohibiting the transfer,
conversion, disposition or movement of property or temporarily assuming custody or control
of property on the basis of an order issued by a court or other competent authority;
(g)	“Confiscation”, which includes forfeiture where applicable, shall mean the
permanent deprivation of property by order of a court or other competent authority;
(h)	“Predicate offence” shall mean any offence as a result of which proceeds have
been generated that may become the subject of an offence as defined in article 6 of this
Convention;
(i)	“Controlled delivery” shall mean the technique of allowing illicit or suspect
consignments to pass out of, through or into the territory of one or more States, with the
knowledge and under the supervision of their competent authorities, with a view to the
investigation of an offence and the identification of persons involved in the commission of the
offence;
(j) “Regional economic integration organization” shall mean an organization
constituted by sovereign States of a given region, to which its member States have transferred
competence in respect of matters governed by this Convention and which has been duly
authorized, in accordance with its internal procedures, to sign, ratify, accept, approve or
accede to it; references to “States Parties” under this Convention shall apply to such
organizations within the limits of their competence.
Article 3
Scope of application
1.	This Convention shall apply, except as otherwise stated herein, to the
prevention, investigation and prosecution of:
(a)	The offences established in accordance with articles 5, 6, 8 and 23 of this
Convention; and
(b)	Serious crime as defined in article 2 of this Convention;
where the offence is transnational in nature and involves an organized criminal group.
2.	For the purpose of paragraph 1 of this article, an offence is transnational in
nature if:
(a)	It is committed in more than one State;
(b)	It is committed in one State but a substantial part of its preparation, planning,
direction or control takes place in another State;
(c)	It is committed in one State but involves an organized criminal group that
engages in criminal activities in more than one State; or
(d)	It is committed in one State but has substantial effects in another State.
3
Article 4
Protection of sovereignty
1.	States Parties shall carry out their obligations under this Convention in a
manner consistent with the principles of sovereign equality and territorial integrity of States
and that of non-intervention in the domestic affairs of other States.
2.	Nothing in this Convention entitles a State Party to undertake in the territory of
another State the exercise of jurisdiction and performance of functions that are reserved
exclusively for the authorities of that other State by its domestic law.
Article 5
Criminalization of participation in an organized
criminal group
1.	Each State Party shall adopt such legislative and other measures as may be
necessary to establish as criminal offences, when committed intentionally:
(a)	Either or both of the following as criminal offences distinct from those
involving the attempt or completion of the criminal activity:
(i)	Agreeing with one or more other persons to commit a serious crime for a
purpose relating directly or indirectly to the obtaining of a financial or other material
benefit and, where required by domestic law, involving an act undertaken by one of
the participants in furtherance of the agreement or involving an organized criminal
group;
(ii)	Conduct by a person who, with knowledge of either the aim and general
criminal activity of an organized criminal group or its intention to commit the crimes
in question, takes an active part in:
a.	Criminal activities of the organized criminal group;
b.	Other activities of the organized criminal group in the knowledge that
his or her participation will contribute to the achievement of the above-described
criminal aim;
(b)	Organizing, directing, aiding, abetting, facilitating or counselling the
commission of serious crime involving an organized criminal group.
2.	The knowledge, intent, aim, purpose or agreement referred to in paragraph 1 of
this article may be inferred from objective factual circumstances.
3.	States Parties whose domestic law requires involvement of an organized
criminal group for purposes of the offences established in accordance with paragraph 1 (a) (i)
of this article shall ensure that their domestic law covers all serious crimes involving
organized criminal groups. Such States Parties, as well as States Parties whose domestic law
requires an act in furtherance of the agreement for purposes of the offences established in
accordance with paragraph 1 (a) (i) of this article, shall so inform the Secretary-General of the
United Nations at the time of their signature or of deposit of their instrument of ratification,
acceptance or approval of or accession to this Convention.
4
Article 6
Criminalization of the laundering of
proceeds of crime
1.	Each State Party shall adopt, in accordance with fundamental principles of its
domestic law, such legislative and other measures as may be necessary to establish as
criminal offences, when committed intentionally:
(a)	(i) The conversion or transfer of property, knowing that such property is the
proceeds of crime, for the purpose of concealing or disguising the illicit origin of the
property or of helping any person who is involved in the commission of the predicate
offence to evade the legal consequences of his or her action;
(ii)	The concealment or disguise of the true nature, source, location, disposition,
movement or ownership of or rights with respect to property, knowing that such
property is the proceeds of crime;
(b)	Subject to the basic concepts of its legal system:
(i)	The acquisition, possession or use of property, knowing, at the time of receipt,
that such property is the proceeds of crime;
(ii)	Participation in, association with or conspiracy to commit, attempts to commit
and aiding, abetting, facilitating and counselling the commission of any of the
offences established in accordance with this article.
2.	For purposes of implementing or applying paragraph 1 of this article:
(a)	Each State Party shall seek to apply paragraph 1 of this article to the widest
range of predicate offences;
(b)	Each State Party shall include as predicate offences all serious crime as defined
in article 2 of this Convention and the offences established in accordance with articles 5, 8
and 23 of this Convention. In the case of States Parties whose legislation sets out a list of
specific predicate offences, they shall, at a minimum, include in such list a comprehensive
range of offences associated with organized criminal groups;
(c)	For the purposes of subparagraph (b), predicate offences shall include offences
committed both within and outside the jurisdiction of the State Party in question. However,
offences committed outside the jurisdiction of a State Party shall constitute predicate offences
only when the relevant conduct is a criminal offence under the domestic law of the State
where it is committed and would be a criminal offence under the domestic law of the State
Party implementing or applying this article had it been committed there;
(d)	Each State Party shall furnish copies of its laws that give effect to this article
and of any subsequent changes to such laws or a description thereof to the Secretary-General
of the United Nations;
(e)	If required by fundamental principles of the domestic law of a State Party, it
may be provided that the offences set forth in paragraph 1 of this article do not apply to the
persons who committed the predicate offence;
(f)	Knowledge, intent or purpose required as an element of an offence set forth in
paragraph 1 of this article may be inferred from objective factual circumstances.
5
Article 7
Measures to combat money-laundering
1.	Each State Party:
(a)	Shall institute a comprehensive domestic regulatory and supervisory regime for
banks and non-bank financial institutions and, where appropriate, other bodies particularly
susceptible to money-laundering, within its competence, in order to deter and detect all forms
of money-laundering, which regime shall emphasize requirements for customer identification,
record-keeping and the reporting of suspicious transactions;
(b)	Shall, without prejudice to articles 18 and 27 of this Convention, ensure that
administrative, regulatory, law enforcement and other authorities dedicated to combating
money-laundering (including, where appropriate under domestic law, judicial authorities)
have the ability to cooperate and exchange information at the national and international levels
within the conditions prescribed by its domestic law and, to that end, shall consider the
establishment of a financial intelligence unit to serve as a national centre for the collection,
analysis and dissemination of information regarding potential money-laundering.
2.	States Parties shall consider implementing feasible measures to detect and
monitor the movement of cash and appropriate negotiable instruments across their borders,
subject to safeguards to ensure proper use of information and without impeding in any way
the movement of legitimate capital. Such measures may include a requirement that
individuals and businesses report the cross-border transfer of substantial quantities of cash
and appropriate negotiable instruments.
3.	In establishing a domestic regulatory and supervisory regime under the terms
of this article, and without prejudice to any other article of this Convention, States Parties are
called upon to use as a guideline the relevant initiatives of regional, interregional and
multilateral organizations against money-laundering.
4.	States Parties shall endeavour to develop and promote global, regional,
subregional and bilateral cooperation among judicial, law enforcement and financial
regulatory authorities in order to combat money-laundering.
Article 8
Criminalization of corruption
1.	Each State Party shall adopt such legislative and other measures as may be
necessary to establish as criminal offences, when committed intentionally:
(a)	The promise, offering or giving to a public official, directly or indirectly, of an
undue advantage, for the official himself or herself or another person or entity, in order that
the official act or refrain from acting in the exercise of his or her official duties;
(b)	The solicitation or acceptance by a public official, directly or indirectly, of an
undue advantage, for the official himself or herself or another person or entity, in order that
the official act or refrain from acting in the exercise of his or her official duties.
2.	Each State Party shall consider adopting such legislative and other measures as
may be necessary to establish as criminal offences conduct referred to in paragraph 1 of this
article involving a foreign public official or international civil servant. Likewise, each State
Party shall consider establishing as criminal offences other forms of corruption.
6
3.	Each State Party shall also adopt such measures as may be necessary to
establish as a criminal offence participation as an accomplice in an offence established in
accordance with this article.
4.	For the purposes of paragraph 1 of this article and article 9 of this Convention,
“public official” shall mean a public official or a person who provides a public service as
defined in the domestic law and as applied in the criminal law of the State Party in which the
person in question performs that function.
Article 9
Measures against corruption
1.	In addition to the measures set forth in article 8 of this Convention, each State
Party shall, to the extent appropriate and consistent with its legal system, adopt legislative,
administrative or other effective measures to promote integrity and to prevent, detect and
punish the corruption of public officials.
2.	Each State Party shall take measures to ensure effective action by its authorities
in the prevention, detection and punishment of the corruption of public officials, including
providing such authorities with adequate independence to deter the exertion of inappropriate
influence on their actions.
Article 10
Liability of legal persons
1.	Each State Party shall adopt such measures as may be necessary, consistent
with its legal principles, to establish the liability of legal persons for participation in serious
crimes involving an organized criminal group and for the offences established in accordance
with articles 5, 6, 8 and 23 of this Convention.
2.	Subject to the legal principles of the State Party, the liability of legal persons
may be criminal, civil or administrative.
3.	Such liability shall be without prejudice to the criminal liability of the natural
persons who have committed the offences.
4.	Each State Party shall, in particular, ensure that legal persons held liable in
accordance with this article are subject to effective, proportionate and dissuasive criminal or
non-criminal sanctions, including monetary sanctions.
Article 11
Prosecution, adjudication and sanctions
1.	Each State Party shall make the commission of an offence established in
accordance with articles 5, 6, 8 and 23 of this Convention liable to sanctions that take into
account the gravity of that offence.
2.	Each State Party shall endeavour to ensure that any discretionary legal powers
under its domestic law relating to the prosecution of persons for offences covered by this
Convention are exercised to maximize the effectiveness of law enforcement measures in
respect of those offences and with due regard to the need to deter the commission of such
offences.
7
3.	In the case of offences established in accordance with articles 5, 6, 8 and 23 of
this Convention, each State Party shall take appropriate measures, in accordance with its
domestic law and with due regard to the rights of the defence, to seek to ensure that
conditions imposed in connection with decisions on release pending trial or appeal take into
consideration the need to ensure the presence of the defendant at subsequent criminal
proceedings.
4.	Each State Party shall ensure that its courts or other competent authorities bear
in mind the grave nature of the offences covered by this Convention when considering the
eventuality of early release or parole of persons convicted of such offences.
5.	Each State Party shall, where appropriate, establish under its domestic law a
long statute of limitations period in which to commence proceedings for any offence covered
by this Convention and a longer period where the alleged offender has evaded the
administration of justice.
6.	Nothing contained in this Convention shall affect the principle that the
description of the offences established in accordance with this Convention and of the
applicable legal defences or other legal principles controlling the lawfulness of conduct is
reserved to the domestic law of a State Party and that such offences shall be prosecuted and
punished in accordance with that law.
Article 12
Confiscation and seizure
1.	States Parties shall adopt, to the greatest extent possible within their domestic
legal systems, such measures as may be necessary to enable confiscation of:
(a)	Proceeds of crime derived from offences covered by this Convention or
property the value of which corresponds to that of such proceeds;
(b)	Property, equipment or other instrumentalities used in or destined for use in
offences covered by this Convention.
2.	States Parties shall adopt such measures as may be necessary to enable the
identification, tracing, freezing or seizure of any item referred to in paragraph 1 of this article
for the purpose of eventual confiscation.
3.	If proceeds of crime have been transformed or converted, in part or in full, into
other property, such property shall be liable to the measures referred to in this article instead
of the proceeds.
4.	If proceeds of crime have been intermingled with property acquired from
legitimate sources, such property shall, without prejudice to any powers relating to freezing or
seizure, be liable to confiscation up to the assessed value of the intermingled proceeds.
5.	Income or other benefits derived from proceeds of crime, from property into
which proceeds of crime have been transformed or converted or from property with which
proceeds of crime have been intermingled shall also be liable to the measures referred to in
this article, in the same manner and to the same extent as proceeds of crime.
6.	For the purposes of this article and article 13 of this Convention, each State
Party shall empower its courts or other competent authorities to order that bank, financial or
commercial records be made available or be seized. States Parties shall not decline to act
under the provisions of this paragraph on the ground of bank secrecy.
8
7.	States Parties may consider the possibility of requiring that an offender
demonstrate the lawful origin of alleged proceeds of crime or other property liable to
confiscation, to the extent that such a requirement is consistent with the principles of their
domestic law and with the nature of the judicial and other proceedings.
8.	The provisions of this article shall not be construed to prejudice the rights of
bona fide third parties.
9.	Nothing contained in this article shall affect the principle that the measures to
which it refers shall be defined and implemented in accordance with and subject to the
provisions of the domestic law of a State Party.
Article 13
International cooperation for purposes of confiscation
1.	A State Party that has received a request from another State Party having
jurisdiction over an offence covered by this Convention for confiscation of proceeds of crime,
property, equipment or other instrumentalities referred to in article 12, paragraph 1, of this
Convention situated in its territory shall, to the greatest extent possible within its domestic
legal system:
(a)	Submit the request to its competent authorities for the purpose of obtaining an
order of confiscation and, if such an order is granted, give effect to it; or
(b)	Submit to its competent authorities, with a view to giving effect to it to the
extent requested, an order of confiscation issued by a court in the territory of the requesting
State Party in accordance with article 12, paragraph 1, of this Convention insofar as it relates
to proceeds of crime, property, equipment or other instrumentalities referred to in article 12,
paragraph 1, situated in the territory of the requested State Party.
2.	Following a request made by another State Party having jurisdiction over an
offence covered by this Convention, the requested State Party shall take measures to identify,
trace and freeze or seize proceeds of crime, property, equipment or other instrumentalities
referred to in article 12, paragraph 1, of this Convention for the purpose of eventual
confiscation to be ordered either by the requesting State Party or, pursuant to a request under
paragraph 1 of this article, by the requested State Party.
3.	The provisions of article 18 of this Convention are applicable, mutatis
mutandis, to this article. In addition to the information specified in article 18, paragraph 15,
requests made pursuant to this article shall contain:
(a)	In the case of a request pertaining to paragraph 1 (a) of this article, a
description of the property to be confiscated and a statement of the facts relied upon by the
requesting State Party sufficient to enable the requested State Party to seek the order under its
domestic law;
(b)	In the case of a request pertaining to paragraph 1 (b) of this article, a legally
admissible copy of an order of confiscation upon which the request is based issued by the
requesting State Party, a statement of the facts and information as to the extent to which
execution of the order is requested;
(c)	In the case of a request pertaining to paragraph 2 of this article, a statement of
the facts relied upon by the requesting State Party and a description of the actions requested.
9
4.	The decisions or actions provided for in paragraphs 1 and 2 of this article shall
be taken by the requested State Party in accordance with and subject to the provisions of its
domestic law and its procedural rules or any bilateral or multilateral treaty, agreement or
arrangement to which it may be bound in relation to the requesting State Party.
5.	Each State Party shall furnish copies of its laws and regulations that give effect
to this article and of any subsequent changes to such laws and regulations or a description
thereof to the Secretary-General of the United Nations.
6.	If a State Party elects to make the taking of the measures referred to in
paragraphs 1 and 2 of this article conditional on the existence of a relevant treaty, that State
Party shall consider this Convention the necessary and sufficient treaty basis.
7.	Cooperation under this article may be refused by a State Party if the offence to
which the request relates is not an offence covered by this Convention.
8.	The provisions of this article shall not be construed to prejudice the rights of
bona fide third parties.
9.	States Parties shall consider concluding bilateral or multilateral treaties,
agreements or arrangements to enhance the effectiveness of international cooperation
undertaken pursuant to this article.
Article 14
Disposal of confiscated proceeds of crime or property
1.	Proceeds of crime or property confiscated by a State Party pursuant to articles
12 or 13, paragraph 1, of this Convention shall be disposed of by that State Party in
accordance with its domestic law and administrative procedures.
2.	When acting on the request made by another State Party in accordance with
article 13 of this Convention, States Parties shall, to the extent permitted by domestic law and
if so requested, give priority consideration to returning the confiscated proceeds of crime or
property to the requesting State Party so that it can give compensation to the victims of the
crime or return such proceeds of crime or property to their legitimate owners.
3.	When acting on the request made by another State Party in accordance with
articles 12 and 13 of this Convention, a State Party may give special consideration to
concluding agreements or arrangements on:
(a)	Contributing the value of such proceeds of crime or property or funds derived
from the sale of such proceeds of crime or property or a part thereof to the account designated
in accordance with article 30, paragraph 2 (c), of this Convention and to intergovernmental
bodies specializing in the fight against organized crime;
(b)	Sharing with other States Parties, on a regular or case-by-case basis, such
proceeds of crime or property, or funds derived from the sale of such proceeds of crime or
property, in accordance with its domestic law or administrative procedures.
Article 15
Jurisdiction
1.	Each State Party shall adopt such measures as may be necessary to establish its
jurisdiction over the offences established in accordance with articles 5, 6, 8 and 23 of this
Convention when:
10
(a)	The offence is committed in the territory of that State Party; or
(b)	The offence is committed on board a vessel that is flying the flag of that State
Party or an aircraft that is registered under the laws of that State Party at the time that the
offence is committed.
2.	Subject to article 4 of this Convention, a State Party may also establish its
jurisdiction over any such offence when:
(a)	The offence is committed against a national of that State Party;
(b)	The offence is committed by a national of that State Party or a stateless person
who has his or her habitual residence in its territory; or
(c)	The offence is:
(i)	One of those established in accordance with article 5, paragraph 1, of this
Convention and is committed outside its territory with a view to the commission of a
serious crime within its territory;
(ii)	One of those established in accordance with article 6, paragraph 1 (b) (ii), of
this Convention and is committed outside its territory with a view to the commission
of an offence established in accordance with article 6, paragraph 1 (a) (i) or (ii) or (b)
(i), of this Convention within its territory.
3.	For the purposes of article 16, paragraph 10, of this Convention, each State
Party shall adopt such measures as may be necessary to establish its jurisdiction over the
offences covered by this Convention when the alleged offender is present in its territory and it
does not extradite such person solely on the ground that he or she is one of its nationals.
4.	Each State Party may also adopt such measures as may be necessary to
establish its jurisdiction over the offences covered by this Convention when the alleged
offender is present in its territory and it does not extradite him or her.
5.	If a State Party exercising its jurisdiction under paragraph 1 or 2 of this article
has been notified, or has otherwise learned, that one or more other States Parties are
conducting an investigation, prosecution or judicial proceeding in respect of the same
conduct, the competent authorities of those States Parties shall, as appropriate, consult one
another with a view to coordinating their actions.
6.	Without prejudice to norms of general international law, this Convention does
not exclude the exercise of any criminal jurisdiction established by a State Party in
accordance with its domestic law.
Article 16
Extradition
1.	This article shall apply to the offences covered by this Convention or in cases
where an offence referred to in article 3, paragraph 1 (a) or (b), involves an organized
criminal group and the person who is the subject of the request for extradition is located in the
territory of the requested State Party, provided that the offence for which extradition is sought
is punishable under the domestic law of both the requesting State Party and the requested
State Party.
2.	If the request for extradition includes several separate serious crimes, some of
which are not covered by this article, the requested State Party may apply this article also in
respect of the latter offences.
11
3.	Each of the offences to which this article applies shall be deemed to be
included as an extraditable offence in any extradition treaty existing between States Parties.
States Parties undertake to include such offences as extraditable offences in every extradition
treaty to be concluded between them.
4.	If a State Party that makes extradition conditional on the existence of a treaty
receives a request for extradition from another State Party with which it has no extradition
treaty, it may consider this Convention the legal basis for extradition in respect of any offence
to which this article applies.
5.	States Parties that make extradition conditional on the existence of a treaty
shall:
(a)	At the time of deposit of their instrument of ratification, acceptance, approval
of or accession to this Convention, inform the Secretary-General of the United Nations
whether they will take this Convention as the legal basis for cooperation on extradition with
other States Parties to this Convention; and
(b)	If they do not take this Convention as the legal basis for cooperation on
extradition, seek, where appropriate, to conclude treaties on extradition with other States
Parties to this Convention in order to implement this article.
6.	States Parties that do not make extradition conditional on the existence of a
treaty shall recognize offences to which this article applies as extraditable offences between
themselves.
7.	Extradition shall be subject to the conditions provided for by the domestic law
of the requested State Party or by applicable extradition treaties, including, inter alia,
conditions in relation to the minimum penalty requirement for extradition and the grounds
upon which the requested State Party may refuse extradition.
8.	States Parties shall, subject to their domestic law, endeavour to expedite
extradition procedures and to simplify evidentiary requirements relating thereto in respect of
any offence to which this article applies.
9.	Subject to the provisions of its domestic law and its extradition treaties, the
requested State Party may, upon being satisfied that the circumstances so warrant and are
urgent and at the request of the requesting State Party, take a person whose extradition is
sought and who is present in its territory into custody or take other appropriate measures to
ensure his or her presence at extradition proceedings.
10.	A State Party in whose territory an alleged offender is found, if it does not
extradite such person in respect of an offence to which this article applies solely on the
ground that he or she is one of its nationals, shall, at the request of the State Party seeking
extradition, be obliged to submit the case without undue delay to its competent authorities for
the purpose of prosecution. Those authorities shall take their decision and conduct their
proceedings in the same manner as in the case of any other offence of a grave nature under the
domestic law of that State Party. The States Parties concerned shall cooperate with each other,
in particular on procedural and evidentiary aspects, to ensure the efficiency of such
prosecution.
11.	Whenever a State Party is permitted under its domestic law to extradite or
otherwise surrender one of its nationals only upon the condition that the person will be
returned to that State Party to serve the sentence imposed as a result of the trial or proceedings
for which the extradition or surrender of the person was sought and that State Party and the
State Party seeking the extradition of the person agree with this option and other terms that
12
they may deem appropriate, such conditional extradition or surrender shall be sufficient to
discharge the obligation set forth in paragraph 10 of this article.
12.	If extradition, sought for purposes of enforcing a sentence, is refused because
the person sought is a national of the requested State Party, the requested Party shall, if its
domestic law so permits and in conformity with the requirements of such law, upon
application of the requesting Party, consider the enforcement of the sentence that has been
imposed under the domestic law of the requesting Party or the remainder thereof.
13.	Any person regarding whom proceedings are being carried out in connection
with any of the offences to which this article applies shall be guaranteed fair treatment at all
stages of the proceedings, including enjoyment of all the rights and guarantees provided by
the domestic law of the State Party in the territory of which that person is present.
14.	Nothing in this Convention shall be interpreted as imposing an obligation to
extradite if the requested State Party has substantial grounds for believing that the request has
been made for the purpose of prosecuting or punishing a person on account of that person’s
sex, race, religion, nationality, ethnic origin or political opinions or that compliance with the
request would cause prejudice to that person’s position for any one of these reasons.
15.	States Parties may not refuse a request for extradition on the sole ground that
the offence is also considered to involve fiscal matters.
16.	Before refusing extradition, the requested State Party shall, where appropriate,
consult with the requesting State Party to provide it with ample opportunity to present its
opinions and to provide information relevant to its allegation.
17.	States Parties shall seek to conclude bilateral and multilateral agreements or
arrangements to carry out or to enhance the effectiveness of extradition.
Article 17
Transfer of sentenced persons
States Parties may consider entering into bilateral or multilateral agreements or
arrangements on the transfer to their territory of persons sentenced to imprisonment or other
forms of deprivation of liberty for offences covered by this Convention, in order that they
may complete their sentences there.
Article 18
Mutual legal assistance
1.	States Parties shall afford one another the widest measure of mutual legal
assistance in investigations, prosecutions and judicial proceedings in relation to the offences
covered by this Convention as provided for in article 3 and shall reciprocally extend to one
another similar assistance where the requesting State Party has reasonable grounds to suspect
that the offence referred to in article 3, paragraph 1 (a) or (b), is transnational in nature,
including that victims, witnesses, proceeds, instrumentalities or evidence of such offences are
located in the requested State Party and that the offence involves an organized criminal group.
2.	Mutual legal assistance shall be afforded to the fullest extent possible under
relevant laws, treaties, agreements and arrangements of the requested State Party with respect
to investigations, prosecutions and judicial proceedings in relation to the offences for which a
legal person may be held liable in accordance with article 10 of this Convention in the
requesting State Party.
13
3.	Mutual legal assistance to be afforded in accordance with this article may be
requested for any of the following purposes:
(a)	Taking evidence or statements from persons;
(b)	Effecting service of judicial documents;
(c)	Executing searches and seizures, and freezing;
(d)	Examining objects and sites;
(e)	Providing information, evidentiary items and expert evaluations;
(f)	Providing originals or certified copies of relevant documents and records,
including government, bank, financial, corporate or business records;
(g)	Identifying or tracing proceeds of crime, property, instrumentalities or other
things for evidentiary purposes;
(h)	Facilitating the voluntary appearance of persons in the requesting State Party;
(i)	Any other type of assistance that is not contrary to the domestic law of the
requested State Party.
4.	Without prejudice to domestic law, the competent authorities of a State Party
may, without prior request, transmit information relating to criminal matters to a competent
authority in another State Party where they believe that such information could assist the
authority in undertaking or successfully concluding inquiries and criminal proceedings or
could result in a request formulated by the latter State Party pursuant to this Convention.
5.	The transmission of information pursuant to paragraph 4 of this article shall be
without prejudice to inquiries and criminal proceedings in the State of the competent
authorities providing the information. The competent authorities receiving the information
shall comply with a request that said information remain confidential, even temporarily, or
with restrictions on its use. However, this shall not prevent the receiving State Party from
disclosing in its proceedings information that is exculpatory to an accused person. In such a
case, the receiving State Party shall notify the transmitting State Party prior to the disclosure
and, if so requested, consult with the transmitting State Party. If, in an exceptional case,
advance notice is not possible, the receiving State Party shall inform the transmitting State
Party of the disclosure without delay.
6.	The provisions of this article shall not affect the obligations under any other
treaty, bilateral or multilateral, that governs or will govern, in whole or in part, mutual legal
assistance.
7.	Paragraphs 9 to 29 of this article shall apply to requests made pursuant to this
article if the States Parties in question are not bound by a treaty of mutual legal assistance. If
those States Parties are bound by such a treaty, the corresponding provisions of that treaty
shall apply unless the States Parties agree to apply paragraphs 9 to 29 of this article in lieu
thereof. States Parties are strongly encouraged to apply these paragraphs if they facilitate
cooperation.
8.	States Parties shall not decline to render mutual legal assistance pursuant to this
article on the ground of bank secrecy.
14
9.	States Parties may decline to render mutual legal assistance pursuant to this
article on the ground of absence of dual criminality. However, the requested State Party may,
when it deems appropriate, provide assistance, to the extent it decides at its discretion,
irrespective of whether the conduct would constitute an offence under the domestic law of the
requested State Party.
10.	A person who is being detained or is serving a sentence in the territory of one
State Party whose presence in another State Party is requested for purposes of identification,
testimony or otherwise providing assistance in obtaining evidence for investigations,
prosecutions or judicial proceedings in relation to offences covered by this Convention may
be transferred if the following conditions are met:
(a)	The person freely gives his or her informed consent;
(b)	The competent authorities of both States Parties agree, subject to such
conditions as those States Parties may deem appropriate.
11.	For the purposes of paragraph 10 of this article:
(a)	The State Party to which the person is transferred shall have the authority and
obligation to keep the person transferred in custody, unless otherwise requested or authorized
by the State Party from which the person was transferred;
(b)	The State Party to which the person is transferred shall without delay
implement its obligation to return the person to the custody of the State Party from which the
person was transferred as agreed beforehand, or as otherwise agreed, by the competent
authorities of both States Parties;
(c)	The State Party to which the person is transferred shall not require the State
Party from which the person was transferred to initiate extradition proceedings for the return
of the person;
(d)	The person transferred shall receive credit for service of the sentence being
served in the State from which he or she was transferred for time spent in the custody of the
State Party to which he or she was transferred.
12.	Unless the State Party from which a person is to be transferred in accordance
with paragraphs 10 and 11 of this article so agrees, that person, whatever his or her
nationality, shall not be prosecuted, detained, punished or subjected to any other restriction of
his or her personal liberty in the territory of the State to which that person is transferred in
respect of acts, omissions or convictions prior to his or her departure from the territory of the
State from which he or she was transferred.
13.	Each State Party shall designate a central authority that shall have the
responsibility and power to receive requests for mutual legal assistance and either to execute
them or to transmit them to the competent authorities for execution. Where a State Party has a
special region or territory with a separate system of mutual legal assistance, it may designate a
distinct central authority that shall have the same function for that region or territory. Central
authorities shall ensure the speedy and proper execution or transmission of the requests
received. Where the central authority transmits the request to a competent authority for
execution, it shall encourage the speedy and proper execution of the request by the competent
authority. The Secretary-General of the United Nations shall be notified of the central
authority designated for this purpose at the time each State Party deposits its instrument of
ratification, acceptance or approval of or accession to this Convention. Requests for mutual
legal assistance and any communication related thereto shall be transmitted to the central
authorities designated by the States Parties. This requirement shall be without prejudice to the
15
right of a State Party to require that such requests and communications be addressed to it
through diplomatic channels and, in urgent circumstances, where the States Parties agree,
through the International Criminal Police Organization, if possible.
14.	Requests shall be made in writing or, where possible, by any means capable of
producing a written record, in a language acceptable to the requested State Party, under
conditions allowing that State Party to establish authenticity. The Secretary-General of the
United Nations shall be notified of the language or languages acceptable to each State Party at
the time it deposits its instrument of ratification, acceptance or approval of or accession to this
Convention. In urgent circumstances and where agreed by the States Parties, requests may be
made orally, but shall be confirmed in writing forthwith.
15.	A request for mutual legal assistance shall contain:
(a)	The identity of the authority making the request;
(b)	The subject matter and nature of the investigation, prosecution or judicial
proceeding to which the request relates and the name and functions of the authority
conducting the investigation, prosecution or judicial proceeding;
(c)	A summary of the relevant facts, except in relation to requests for the purpose
of service of judicial documents;
(d)	A description of the assistance sought and details of any particular procedure
that the requesting State Party wishes to be followed;
(e)	Where possible, the identity, location and nationality of any person concerned;
and
(f)	The purpose for which the evidence, information or action is sought.
16.	The requested State Party may request additional information when it appears
necessary for the execution of the request in accordance with its domestic law or when it can
facilitate such execution.
17.	A request shall be executed in accordance with the domestic law of the
requested State Party and, to the extent not contrary to the domestic law of the requested State
Party and where possible, in accordance with the procedures specified in the request.
18.	Wherever possible and consistent with fundamental principles of domestic law,
when an individual is in the territory of a State Party and has to be heard as a witness or
expert by the judicial authorities of another State Party, the first State Party may, at the
request of the other, permit the hearing to take place by video conference if it is not possible
or desirable for the individual in question to appear in person in the territory of the requesting
State Party. States Parties may agree that the hearing shall be conducted by a judicial
authority of the requesting State Party and attended by a judicial authority of the requested
State Party.
19.	The requesting State Party shall not transmit or use information or evidence
furnished by the requested State Party for investigations, prosecutions or judicial proceedings
other than those stated in the request without the prior consent of the requested State Party.
Nothing in this paragraph shall prevent the requesting State Party from disclosing in its
proceedings information or evidence that is exculpatory to an accused person. In the latter
case, the requesting State Party shall notify the requested State Party prior to the disclosure
and, if so requested, consult with the requested State Party. If, in an exceptional case, advance
notice is not possible, the requesting State Party shall inform the requested State Party of the
disclosure without delay.
16
20.	The requesting State Party may require that the requested State Party keep
confidential the fact and substance of the request, except to the extent necessary to execute the
request. If the requested State Party cannot comply with the requirement of confidentiality, it
shall promptly inform the requesting State Party.
21.	Mutual legal assistance may be refused:
(a)	If the request is not made in conformity with the provisions of this article;
(b)	If the requested State Party considers that execution of the request is likely to
prejudice its sovereignty, security, ordre public or other essential interests;
(c)	If the authorities of the requested State Party would be prohibited by its
domestic law from carrying out the action requested with regard to any similar offence, had it
been subject to investigation, prosecution or judicial proceedings under their own jurisdiction;
(d)	If it would be contrary to the legal system of the requested State Party relating
to mutual legal assistance for the request to be granted.
22.	States Parties may not refuse a request for mutual legal assistance on the sole
ground that the offence is also considered to involve fiscal matters.
23.	Reasons shall be given for any refusal of mutual legal assistance.
24.	The requested State Party shall execute the request for mutual legal assistance
as soon as possible and shall take as full account as possible of any deadlines suggested by the
requesting State Party and for which reasons are given, preferably in the request. The
requested State Party shall respond to reasonable requests by the requesting State Party on
progress of its handling of the request. The requesting State Party shall promptly inform the
requested State Party when the assistance sought is no longer required.
25.	Mutual legal assistance may be postponed by the requested State Party on the
ground that it interferes with an ongoing investigation, prosecution or judicial proceeding.
26.	Before refusing a request pursuant to paragraph 21 of this article or postponing
its execution pursuant to paragraph 25 of this article, the requested State Party shall consult
with the requesting State Party to consider whether assistance may be granted subject to such
terms and conditions as it deems necessary. If the requesting State Party accepts assistance
subject to those conditions, it shall comply with the conditions.
27.	Without prejudice to the application of paragraph 12 of this article, a witness,
expert or other person who, at the request of the requesting State Party, consents to give
evidence in a proceeding or to assist in an investigation, prosecution or judicial proceeding in
the territory of the requesting State Party shall not be prosecuted, detained, punished or
subjected to any other restriction of his or her personal liberty in that territory in respect of
acts, omissions or convictions prior to his or her departure from the territory of the requested
State Party. Such safe conduct shall cease when the witness, expert or other person having
had, for a period of fifteen consecutive days or for any period agreed upon by the States
Parties from the date on which he or she has been officially informed that his or her presence
is no longer required by the judicial authorities, an opportunity of leaving, has nevertheless
remained voluntarily in the territory of the requesting State Party or, having left it, has
returned of his or her own free will.
17
28.	The ordinary costs of executing a request shall be borne by the requested State
Party, unless otherwise agreed by the States Parties concerned. If expenses of a substantial or
extraordinary nature are or will be required to fulfil the request, the States Parties shall consult
to determine the terms and conditions under which the request will be executed, as well as the
manner in which the costs shall be borne.
29.	The requested State Party:
(a)	Shall provide to the requesting State Party copies of government records,
documents or information in its possession that under its domestic law are available to the
general public;
(b)	May, at its discretion, provide to the requesting State Party in whole, in part or
subject to such conditions as it deems appropriate, copies of any government records,
documents or information in its possession that under its domestic law are not available to the
general public.
30.	States Parties shall consider, as may be necessary, the possibility of concluding
bilateral or multilateral agreements or arrangements that would serve the purposes of, give
practical effect to or enhance the provisions of this article.
Article 19
Joint investigations
States Parties shall consider concluding bilateral or multilateral agreements or
arrangements whereby, in relation to matters that are the subject of investigations,
prosecutions or judicial proceedings in one or more States, the competent authorities
concerned may establish joint investigative bodies. In the absence of such agreements or
arrangements, joint investigations may be undertaken by agreement on a case-by-case basis.
The States Parties involved shall ensure that the sovereignty of the State Party in whose
territory such investigation is to take place is fully respected.
Article 20
Special investigative techniques
1.	If permitted by the basic principles of its domestic legal system, each State
Party shall, within its possibilities and under the conditions prescribed by its domestic law,
take the necessary measures to allow for the appropriate use of controlled delivery and, where
it deems appropriate, for the use of other special investigative techniques, such as electronic
or other forms of surveillance and undercover operations, by its competent authorities in its
territory for the purpose of effectively combating organized crime.
2.	For the purpose of investigating the offences covered by this Convention,
States Parties are encouraged to conclude, when necessary, appropriate bilateral or
multilateral agreements or arrangements for using such special investigative techniques in the
context of cooperation at the international level. Such agreements or arrangements shall be
concluded and implemented in full compliance with the principle of sovereign equality of
States and shall be carried out strictly in accordance with the terms of those agreements or
arrangements.
18
3.	In the absence of an agreement or arrangement as set forth in paragraph 2 of
this article, decisions to use such special investigative techniques at the international level
shall be made on a case-by-case basis and may, when necessary, take into consideration
financial arrangements and understandings with respect to the exercise of jurisdiction by the
States Parties concerned.
4.	Decisions to use controlled delivery at the international level may, with the
consent of the States Parties concerned, include methods such as intercepting and allowing the
goods to continue intact or be removed or replaced in whole or in part.
Article 21
Transfer of criminal proceedings
States Parties shall consider the possibility of transferring to one another proceedings
for the prosecution of an offence covered by this Convention in cases where such transfer is
considered to be in the interests of the proper administration of justice, in particular in cases
where several jurisdictions are involved, with a view to concentrating the prosecution.
Article 22
Establishment of criminal record
Each State Party may adopt such legislative or other measures as may be necessary to
take into consideration, under such terms as and for the purpose that it deems appropriate, any
previous conviction in another State of an alleged offender for the purpose of using such
information in criminal proceedings relating to an offence covered by this Convention.
Article 23
Criminalization of obstruction of justice
Each State Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary
to establish as criminal offences, when committed intentionally:
(a)	The use of physical force, threats or intimidation or the promise, offering or
giving of an undue advantage to induce false testimony or to interfere in the giving of
testimony or the production of evidence in a proceeding in relation to the commission of
offences covered by this Convention;
(b)	The use of physical force, threats or intimidation to interfere with the exercise
of official duties by a justice or law enforcement official in relation to the commission of
offences covered by this Convention. Nothing in this subparagraph shall prejudice the right of
States Parties to have legislation that protects other categories of public officials.
Article 24
Protection of witnesses
1.	Each State Party shall take appropriate measures within its means to provide
effective protection from potential retaliation or intimidation for witnesses in criminal
proceedings who give testimony concerning offences covered by this Convention and, as
appropriate, for their relatives and other persons close to them.
19
2.	The measures envisaged in paragraph 1 of this article may include, inter alia,
without prejudice to the rights of the defendant, including the right to due process:
(a)	Establishing procedures for the physical protection of such persons, such as, to
the extent necessary and feasible, relocating them and permitting, where appropriate, non-
disclosure or limitations on the disclosure of information concerning the identity and
whereabouts of such persons;
(b)	Providing evidentiary rules to permit witness testimony to be given in a manner
that ensures the safety of the witness, such as permitting testimony to be given through the
use of communications technology such as video links or other adequate means.
3.	States Parties shall consider entering into agreements or arrangements with
other States for the relocation of persons referred to in paragraph 1 of this article.
4.	The provisions of this article shall also apply to victims insofar as they are
witnesses.
Article 25
Assistance to and protection of victims
1.	Each State Party shall take appropriate measures within its means to provide
assistance and protection to victims of offences covered by this Convention, in particular in
cases of threat of retaliation or intimidation.
2.	Each State Party shall establish appropriate procedures to provide access to
compensation and restitution for victims of offences covered by this Convention.
3.	Each State Party shall, subject to its domestic law, enable views and concerns
of victims to be presented and considered at appropriate stages of criminal proceedings
against offenders in a manner not prejudicial to the rights of the defence.
Article 26
Measures to enhance cooperation with
law enforcement authorities
1.	Each State Party shall take appropriate measures to encourage persons who
participate or who have participated in organized criminal groups:
(a)	To supply information useful to competent authorities for investigative and
evidentiary purposes on such matters as:
(i)	The identity, nature, composition, structure, location or activities of organized
criminal groups;
(ii)	Links, including international links, with other organized criminal groups;
(iii)	Offences that organized criminal groups have committed or may commit;
(b)	To provide factual, concrete help to competent authorities that may contribute
to depriving organized criminal groups of their resources or of the proceeds of crime.
2.	Each State Party shall consider providing for the possibility, in appropriate
cases, of mitigating punishment of an accused person who provides substantial cooperation in
the investigation or prosecution of an offence covered by this Convention.
20
3.	Each State Party shall consider providing for the possibility, in accordance with
fundamental principles of its domestic law, of granting immunity from prosecution to a
person who provides substantial cooperation in the investigation or prosecution of an offence
covered by this Convention.
4.	Protection of such persons shall be as provided for in article 24 of this
Convention.
5.	Where a person referred to in paragraph 1 of this article located in one State
Party can provide substantial cooperation to the competent authorities of another State Party,
the States Parties concerned may consider entering into agreements or arrangements, in
accordance with their domestic law, concerning the potential provision by the other State
Party of the treatment set forth in paragraphs 2 and 3 of this article.
Article 27
Law enforcement cooperation
1.	States Parties shall cooperate closely with one another, consistent with their
respective domestic legal and administrative systems, to enhance the effectiveness of law
enforcement action to combat the offences covered by this Convention. Each State Party
shall, in particular, adopt effective measures:
(a)	To enhance and, where necessary, to establish channels of communication
between their competent authorities, agencies and services in order to facilitate the secure and
rapid exchange of information concerning all aspects of the offences covered by this
Convention, including, if the States Parties concerned deem it appropriate, links with other
criminal activities;
(b)	To cooperate with other States Parties in conducting inquiries with respect to
offences covered by this Convention concerning:
(i)	The identity, whereabouts and activities of persons suspected of involvement in
such offences or the location of other persons concerned;
(ii)	The movement of proceeds of crime or property derived from the commission
of such offences;
(iii)	The movement of property, equipment or other instrumentalities used or
intended for use in the commission of such offences;
(c)	To provide, when appropriate, necessary items or quantities of substances for
analytical or investigative purposes;
(d)	To facilitate effective coordination between their competent authorities,
agencies and services and to promote the exchange of personnel and other experts, including,
subject to bilateral agreements or arrangements between the States Parties concerned, the
posting of liaison officers;
(e)	To exchange information with other States Parties on specific means and
methods used by organized criminal groups, including, where applicable, routes and
conveyances and the use of false identities, altered or false documents or other means of
concealing their activities;
(f)	To exchange information and coordinate administrative and other measures
taken as appropriate for the purpose of early identification of the offences covered by this
Convention.
21
2.	With a view to giving effect to this Convention, States Parties shall consider
entering into bilateral or multilateral agreements or arrangements on direct cooperation
between their law enforcement agencies and, where such agreements or arrangements already
exist, amending them. In the absence of such agreements or arrangements between the States
Parties concerned, the Parties may consider this Convention as the basis for mutual law
enforcement cooperation in respect of the offences covered by this Convention. Whenever
appropriate, States Parties shall make full use of agreements or arrangements, including
international or regional organizations, to enhance the cooperation between their law
enforcement agencies.
3.	States Parties shall endeavour to cooperate within their means to respond to
transnational organized crime committed through the use of modern technology.
Article 28
Collection, exchange and analysis of information
on the nature of organized crime
1.	Each State Party shall consider analysing, in consultation with the scientific
and academic communities, trends in organized crime in its territory, the circumstances in
which organized crime operates, as well as the professional groups and technologies involved.
2.	States Parties shall consider developing and sharing analytical expertise
concerning organized criminal activities with each other and through international and
regional organizations. For that purpose, common definitions, standards and methodologies
should be developed and applied as appropriate.
3.	Each State Party shall consider monitoring its policies and actual measures to
combat organized crime and making assessments of their effectiveness and efficiency.
Article 29
Training and technical assistance
1.	Each State Party shall, to the extent necessary, initiate, develop or improve
specific training programmes for its law enforcement personnel, including prosecutors,
investigating magistrates and customs personnel, and other personnel charged with the
prevention, detection and control of the offences covered by this Convention. Such
programmes may include secondments and exchanges of staff. Such programmes shall deal,
in particular and to the extent permitted by domestic law, with the following:
(a)	Methods used in the prevention, detection and control of the offences covered
by this Convention;
(b)	Routes and techniques used by persons suspected of involvement in offences
covered by this Convention, including in transit States, and appropriate countermeasures;
(c)	Monitoring of the movement of contraband;
(d)	Detection and monitoring of the movements of proceeds of crime, property,
equipment or other instrumentalities and methods used for the transfer, concealment or
disguise of such proceeds, property, equipment or other instrumentalities, as well as methods
used in combating money-laundering and other financial crimes;
(e)	Collection of evidence;
(f)	Control techniques in free trade zones and free ports;
22
(g)	Modern law enforcement equipment and techniques, including electronic
surveillance, controlled deliveries and undercover operations;
(h)	Methods used in combating transnational organized crime committed through
the use of computers, telecommunications networks or other forms of modern technology;
and
(i)	Methods used in the protection of victims and witnesses.
2.	States Parties shall assist one another in planning and implementing research
and training programmes designed to share expertise in the areas referred to in paragraph 1 of
this article and to that end shall also, when appropriate, use regional and international
conferences and seminars to promote cooperation and to stimulate discussion on problems of
mutual concern, including the special problems and needs of transit States.
3.	States Parties shall promote training and technical assistance that will facilitate
extradition and mutual legal assistance. Such training and technical assistance may include
language training, secondments and exchanges between personnel in central authorities or
agencies with relevant responsibilities.
4.	In the case of existing bilateral and multilateral agreements or arrangements,
States Parties shall strengthen, to the extent necessary, efforts to maximize operational and
training activities within international and regional organizations and within other relevant
bilateral and multilateral agreements or arrangements.
Article 30
Other measures: implementation of the Convention through
economic development and technical assistance
1.	States Parties shall take measures conducive to the optimal implementation of
this Convention to the extent possible, through international cooperation, taking into account
the negative effects of organized crime on society in general, in particular on sustainable
development.
2.	States Parties shall make concrete efforts to the extent possible and in
coordination with each other, as well as with international and regional organizations:
(a)	To enhance their cooperation at various levels with developing countries, with
a view to strengthening the capacity of the latter to prevent and combat transnational
organized crime;
(b)	To enhance financial and material assistance to support the efforts of
developing countries to fight transnational organized crime effectively and to help them
implement this Convention successfully;
(c)	To provide technical assistance to developing countries and countries with
economies in transition to assist them in meeting their needs for the implementation of this
Convention. To that end, States Parties shall endeavour to make adequate and regular
voluntary contributions to an account specifically designated for that purpose in a United
Nations funding mechanism. States Parties may also give special consideration, in accordance
with their domestic law and the provisions of this Convention, to contributing to the
aforementioned account a percentage of the money or of the corresponding value of proceeds
of crime or property confiscated in accordance with the provisions of this Convention;
23
(d)	To encourage and persuade other States and financial institutions as
appropriate to join them in efforts in accordance with this article, in particular by providing
more training programmes and modern equipment to developing countries in order to assist
them in achieving the objectives of this Convention.
3.	To the extent possible, these measures shall be without prejudice to existing
foreign assistance commitments or to other financial cooperation arrangements at the
bilateral, regional or international level.
4.	States Parties may conclude bilateral or multilateral agreements or
arrangements on material and logistical assistance, taking into consideration the financial
arrangements necessary for the means of international cooperation provided for by this
Convention to be effective and for the prevention, detection and control of transnational
organized crime.
Article 31
Prevention
1.	States Parties shall endeavour to develop and evaluate national projects and to
establish and promote best practices and policies aimed at the prevention of transnational
organized crime.
2.	States Parties shall endeavour, in accordance with fundamental principles of
their domestic law, to reduce existing or future opportunities for organized criminal groups to
participate in lawful markets with proceeds of crime, through appropriate legislative,
administrative or other measures. These measures should focus on:
(a)	The strengthening of cooperation between law enforcement agencies or
prosecutors and relevant private entities, including industry;
(b)	The promotion of the development of standards and procedures designed to
safeguard the integrity of public and relevant private entities, as well as codes of conduct for
relevant professions, in particular lawyers, notaries public, tax consultants and accountants;
(c)	The prevention of the misuse by organized criminal groups of tender
procedures conducted by public authorities and of subsidies and licences granted by public
authorities for commercial activity;
(d)	The prevention of the misuse of legal persons by organized criminal groups;
such measures could include:
(i)	The establishment of public records on legal and natural persons involved in
the establishment, management and funding of legal persons;
(ii)	The introduction of the possibility of disqualifying by court order or any
appropriate means for a reasonable period of time persons convicted of offences
covered by this Convention from acting as directors of legal persons incorporated
within their jurisdiction;
(iii)	The establishment of national records of persons disqualified from acting as
directors of legal persons; and
(iv)	The exchange of information contained in the records referred to in
subparagraphs (d) (i) and (iii) of this paragraph with the competent authorities of other
States Parties.
24
3.	States Parties shall endeavour to promote the reintegration into society of
persons convicted of offences covered by this Convention.
4.	States Parties shall endeavour to evaluate periodically existing relevant legal
instruments and administrative practices with a view to detecting their vulnerability to misuse
by organized criminal groups.
5.	States Parties shall endeavour to promote public awareness regarding the
existence, causes and gravity of and the threat posed by transnational organized crime.
Information may be disseminated where appropriate through the mass media and shall include
measures to promote public participation in preventing and combating such crime.
6.	Each State Party shall inform the Secretary-General of the United Nations of
the name and address of the authority or authorities that can assist other States Parties in
developing measures to prevent transnational organized crime.
7.	States Parties shall, as appropriate, collaborate with each other and relevant
international and regional organizations in promoting and developing the measures referred to
in this article. This includes participation in international projects aimed at the prevention of
transnational organized crime, for example by alleviating the circumstances that render
socially marginalized groups vulnerable to the action of transnational organized crime.
Article 32
Conference of the Parties to the Convention
1.	A Conference of the Parties to the Convention is hereby established to improve
the capacity of States Parties to combat transnational organized crime and to promote and
review the implementation of this Convention.
2.	The Secretary-General of the United Nations shall convene the Conference of
the Parties not later than one year following the entry into force of this Convention. The
Conference of the Parties shall adopt rules of procedure and rules governing the activities set
forth in paragraphs 3 and 4 of this article (including rules concerning payment of expenses
incurred in carrying out those activities).
3.	The Conference of the Parties shall agree upon mechanisms for achieving the
objectives mentioned in paragraph 1 of this article, including:
(a)	Facilitating activities by States Parties under articles 29, 30 and 31 of this
Convention, including by encouraging the mobilization of voluntary contributions;
(b)	Facilitating the exchange of information among States Parties on patterns and
trends in transnational organized crime and on successful practices for combating it;
(c)	Cooperating with relevant international and regional organizations and non-
governmental organizations;
(d)	Reviewing periodically the implementation of this Convention;
(e)	Making recommendations to improve this Convention and its implementation.
4.	For the purpose of paragraphs 3 (d) and (e) of this article, the Conference of the
Parties shall acquire the necessary knowledge of the measures taken by States Parties in
implementing this Convention and the difficulties encountered by them in doing so through
information provided by them and through such supplemental review mechanisms as may be
established by the Conference of the Parties.
25
5.	Each State Party shall provide the Conference of the Parties with information
on its programmes, plans and practices, as well as legislative and administrative measures to
implement this Convention, as required by the Conference of the Parties.
Article 33
Secretariat
1.	The Secretary-General of the United Nations shall provide the necessary
secretariat services to the Conference of the Parties to the Convention.
2.	The secretariat shall:
(a)	Assist the Conference of the Parties in carrying out the activities set forth in
article 32 of this Convention and make arrangements and provide the necessary services for
the sessions of the Conference of the Parties;
(b)	Upon request, assist States Parties in providing information to the Conference
of the Parties as envisaged in article 32, paragraph 5, of this Convention; and
(c)	Ensure the necessary coordination with the secretariats of relevant international
and regional organizations.
Article 34
Implementation of the Convention
1.	Each State Party shall take the necessary measures, including legislative and
administrative measures, in accordance with fundamental principles of its domestic law, to
ensure the implementation of its obligations under this Convention.
2.	The offences established in accordance with articles 5, 6, 8 and 23 of this
Convention shall be established in the domestic law of each State Party independently of the
transnational nature or the involvement of an organized criminal group as described in article
3,	paragraph 1, of this Convention, except to the extent that article 5 of this Convention would
require the involvement of an organized criminal group.
3.	Each State Party may adopt more strict or severe measures than those provided
for by this Convention for preventing and combating transnational organized crime.
Article 35
Settlement of disputes
1.	States Parties shall endeavour to settle disputes concerning the interpretation or
application of this Convention through negotiation.
2.	Any dispute between two or more States Parties concerning the interpretation
or application of this Convention that cannot be settled through negotiation within a
reasonable time shall, at the request of one of those States Parties, be submitted to arbitration.
If, six months after the date of the request for arbitration, those States Parties are unable to
agree on the organization of the arbitration, any one of those States Parties may refer the
dispute to the International Court of Justice by request in accordance with the Statute of the
Court.
26
3.	Each State Party may, at the time of signature, ratification, acceptance or
approval of or accession to this Convention, declare that it does not consider itself bound by
paragraph 2 of this article. The other States Parties shall not be bound by paragraph 2 of this
article with respect to any State Party that has made such a reservation.
4.	Any State Party that has made a reservation in accordance with paragraph 3 of
this article may at any time withdraw that reservation by notification to the Secretary-General
of the United Nations.
Article 36
Signature, ratification, acceptance, approval
and accession
1.	This Convention shall be open to all States for signature from 12 to 15
December 2000 in Palermo, Italy, and thereafter at United Nations Headquarters in New York
until 12 December 2002.
2.	This Convention shall also be open for signature by regional economic
integration organizations provided that at least one member State of such organization has
signed this Convention in accordance with paragraph 1 of this article.
3.	This Convention is subject to ratification, acceptance or approval. Instruments
of ratification, acceptance or approval shall be deposited with the Secretary-General of the
United Nations. A regional economic integration organization may deposit its instrument of
ratification, acceptance or approval if at least one of its member States has done likewise. In
that instrument of ratification, acceptance or approval, such organization shall declare the
extent of its competence with respect to the matters governed by this Convention. Such
organization shall also inform the depositary of any relevant modification in the extent of its
competence.
4.	This Convention is open for accession by any State or any regional economic
integration organization of which at least one member State is a Party to this Convention.
Instruments of accession shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.
At the time of its accession, a regional economic integration organization shall declare the
extent of its competence with respect to matters governed by this Convention. Such
organization shall also inform the depositary of any relevant modification in the extent of its
competence.
Article 37
Relation with protocols
1.	This Convention may be supplemented by one or more protocols.
2.	In order to become a Party to a protocol, a State or a regional economic
integration organization must also be a Party to this Convention.
3.	A State Party to this Convention is not bound by a protocol unless it becomes a
Party to the protocol in accordance with the provisions thereof.
4.	Any protocol to this Convention shall be interpreted together with this
Convention, taking into account the purpose of that protocol.
27
Article 38
Entry into force
1.	This Convention shall enter into force on the ninetieth day after the date of
deposit of the fortieth instrument of ratification, acceptance, approval or accession. For the
purpose of this paragraph, any instrument deposited by a regional economic integration
organization shall not be counted as additional to those deposited by member States of such
organization.
2.	For each State or regional economic integration organization ratifying,
accepting, approving or acceding to this Convention after the deposit of the fortieth
instrument of such action, this Convention shall enter into force on the thirtieth day after the
date of deposit by such State or organization of the relevant instrument.
Article 39
Amendment
1.	After the expiry of five years from the entry into force of this Convention, a
State Party may propose an amendment and file it with the Secretary-General of the United
Nations, who shall thereupon communicate the proposed amendment to the States Parties and
to the Conference of the Parties to the Convention for the purpose of considering and deciding
on the proposal. The Conference of the Parties shall make every effort to achieve consensus
on each amendment. If all efforts at consensus have been exhausted and no agreement has
been reached, the amendment shall, as a last resort, require for its adoption a two-thirds
majority vote of the States Parties present and voting at the meeting of the Conference of the
Parties.
2.	Regional economic integration organizations, in matters within their
competence, shall exercise their right to vote under this article with a number of votes equal
to the number of their member States that are Parties to this Convention. Such organizations
shall not exercise their right to vote if their member States exercise theirs and vice versa.
3.	An amendment adopted in accordance with paragraph 1 of this article is subject
to ratification, acceptance or approval by States Parties.
4.	An amendment adopted in accordance with paragraph 1 of this article shall
enter into force in respect of a State Party ninety days after the date of the deposit with the
Secretary-General of the United Nations of an instrument of ratification, acceptance or
approval of such amendment.
5.	When an amendment enters into force, it shall be binding on those States
Parties which have expressed their consent to be bound by it. Other States Parties shall still be
bound by the provisions of this Convention and any earlier amendments that they have
ratified, accepted or approved.
Article 40
Denunciation
1.	A State Party may denounce this Convention by written notification to the
Secretary-General of the United Nations. Such denunciation shall become effective one year
after the date of receipt of the notification by the Secretary-General.
2.	A regional economic integration organization shall cease to be a Party to this
Convention when all of its member States have denounced it.
28
3.	Denunciation of this Convention in accordance with paragraph 1 of this article
shall entail the denunciation of any protocols thereto.
Article 41
Depositary and languages
1.	The Secretary-General of the United Nations is designated depositary of this
Convention.
2.	The original of this Convention, of which the Arabic, Chinese, English, French,
Russian and Spanish texts are equally authentic, shall be deposited with the Secretary-General
of the United Nations.
IN WITNESS WHEREOF, the undersigned plenipotentiaries, being duly authorized
thereto by their respective Governments, have signed this Convention.”
„Az Egyesült Nemzetek keretében létrejött,
a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezmény
1.	cikk
Az Egyezmény célja
Az Egyezmény célja elősegíteni a nemzetközi szervezett bűnözés hatékonyabb
megelőzésére és leküzdésére irányuló együttműködést.
2.	cikk
Fogalmak
Az Egyezmény alkalmazásában
a)	"szervezett bűnözői csoport": bizonyos ideig fennálló, három vagy több főből álló
strukturált csoport, amely összehangoltan működik egy vagy több, a jelen Egyezményben
meghatározott súlyos bűncselekmény elkövetése céljából, közvetlen vagy közvetett módon
pénzügyi vagy más anyagi haszon megszerzésére törekedve;
b)	"súlyos bűncselekmény": legalább négy év szabadságvesztéssel vagy súlyosabb büntetéssel
büntethető bűncselekményt megvalósító magatartás;
c)	"strukturált csoport": nem egyetlen bűncselekmény azonnali végrehajtására, és nem
alkalomszerűen létrehozott csoport, amelyben nem szükséges, hogy tagjai pontosan
meghatározott szerepekkel rendelkezzenek, vagy hogy tagsága állandó legyen, illetőleg fejlett
hierarchiával rendelkezzen;
d)	"vagyon": bármilyen típusú vagyontárgy, legyen az anyagi vagy szellemi, ingó vagy
ingatlan, tárgyi vagy eszmei, továbbá az ilyen vagyontárgy tulajdonjogát igazoló, vagy abban
lévő érdekeltséget bizonyító jogi dokumentumok vagy okiratok;
29
e)	"bűncselekményből származó jövedelem": bűncselekmény elkövetéséből közvetlenül vagy
közvetetten származó, vagy szerzett bármely vagyon;
f)	"lefoglalás": vagyon átruházásának, átalakításának, rendelkezési jogának vagy
elmozdításának ideiglenes tilalma, illetve a vagyon felett gyakorolt ideiglenes őrzés illetve
ellenőrzés bíróság vagy más illetékes hatóság által kiadott rendelkezés alapján;
g)	"elkobzás", amely adott esetben magában foglalja a vagyonelkobzást is: a vagyontól való
végleges megfosztás bíróság vagy más illetékes hatóság rendelkezése alapján;
h)	"alapbűncselekmény": bármely bűncselekmény, amelyből az a jövedelem származik, amely
a jelen Egyezmény 6. cikkében meghatározott bűncselekmény tárgyává válhat;
i)	"ellenőrzött szállítás": azt az eljárást jelenti, amelynek során törvénytelen vagy gyanús
szállítmányokat ki- és beengednek, illetve átengednek egy vagy több állam területén, azok
illetékes hatóságainak tudtával és felügyelete alatt, bűncselekmény felderítése, illetve a
bűncselekmény elkövetésében résztvevő személyek azonosítása céljából;
j) "regionális gazdasági integrációs szervezet": egy adott régió szuverén államaiból létrehozott
szervezet, amelyre tagállamai a jelen Egyezmény által szabályozott ügyekben jogkört
ruháztak át, és amely - saját eljárásrendjével összhangban - kellő felhatalmazással rendelkezik
az Egyezmény aláírására, megerősítésére, elfogadására, jóváhagyására, illetve az ahhoz
történő csatlakozásra azzal, hogy a jelen Egyezményben "Részes Államok"-ra való hivatkozás
az ilyen szervezetekre csak hatáskörük keretein belül érvényes.
3.	cikk
Alkalmazási terület
(1)	A jelen Egyezmény, ha ettől eltérő rendelkezést nem tartalmaz:
a)	a jelen Egyezmény 5., 6., 8., és 23. cikkeiben meghatározott bűncselekmények; és
b)	a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott súlyos bűncselekmények megelőzésére,
felderítésére, nyomozására és üldözésére terjed ki, amennyiben a bűncselekmény nemzetközi
jellegű és szervezett bűnözői csoport vesz benne részt.
(2)	A jelen cikk (1) bekezdése alkalmazásában egy bűncselekmény akkor nemzetközi
jellegű, ha
a)	azt több mint egy államban követik el;
b)	azt egy államban követik el, de előkészítésének, tervezésének, irányításának és
ellenőrzésének jelentős részét egy másik államban végzik;
c)	azt egy államban követik el, de olyan szervezett bűnözői csoport vesz benne részt, amely
egynél több államban folytat bűnöző tevékenységeket; vagy
d)	azt egy államban követik el, de jelentős hatással van egy másik államra nézve.
30
4.	cikk
A szuverenitás védelme
(1)	A Részes Államok a jelen Egyezményből fakadó kötelezettségeiket oly módon
teljesítik, amely megfelel az államok szuverén egyenlősége és területi sérthetetlensége,
valamint a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elveinek.
(2)	A jelen Egyezmény egyetlen rendelkezése nem jogosít fel egyetlen Részes Államot sem
egy másik állam területén olyan joghatóság gyakorlására, illetve funkciók ellátására, amelyek
az adott állam hazai joga alapján kizárólag a hazai hatóságok számára vannak fenntartva.
5.	cikk
Szervezett bűnözői csoportban való részvétel bűncselekménnyé nyilvánítása
(1)	Minden Részes Állam olyan jogalkotási és egyéb intézkedéseket fogad el, amelyek
szükségesek lehetnek ahhoz, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekménnyé nyilvánítsa:
a)	az alábbiak valamelyikét vagy mindkettőt olyan önálló bűncselekménnyé, amely elkülönül
a bűncselekmények kísérletét vagy végrehajtását magában foglaló cselekményektől:
(i)	megállapodást egy vagy több más személlyel közvetlen vagy közvetett pénzügyi
vagy más anyagi haszon megszerzésére irányuló, súlyos bűncselekmény elkövetésében,
amely - ahol azt a hazai jog megköveteli - magában foglalja a résztvevők egyikének a
megállapodás teljesítése érdekében tett cselekményét, vagy magában foglal egy szervezett
bűnözői csoportot;
(ii)	olyan személy magatartását, aki a szervezett bűnözői csoport céljának vagy
általános értelemben vett bűnös tevékenységének, illetve az adott bűncselekmény
elkövetésére irányuló szándékának tudatában aktívan részt vesz a
a.	szervezett bűnözői csoport bűnös tevékenységeiben;
b.	a szervezett bűnözői csoport egyéb tevékenységeiben annak tudatában, hogy
részvétele hozzájárul a fent leírt bűnös cél eléréséhez;
b)	szervezett bűnözői csoport részvételével megvalósuló súlyos bűncselekmény elkövetésének
szervezését, irányítását, elősegítését, támogatását, lehetővé tételét, tanácsokkal segítését.
(2)	A jelen cikk (1) bekezdésében hivatkozott tudomásra, szándékra, célra, célzatra vagy
beleegyezésre objektív ténybeli körülményekből lehessen következtetni.
(3)	Azok a Részes Államok, amelyek hazai joga megköveteli szervezett bűnözői csoport
részvételét a jelen cikk (1) bekezdés a) pontjának (i) alpontja szerint meghatározott
bűncselekmények megállapíthatóságához, biztosítsák, hogy hazai joguk fedje le az összes
olyan súlyos bűncselekményt, amelyben szervezett bűnözői csoportok vesznek részt. Az ilyen
Részes Államok, valamint azok a Részes Államok, amelyek hazai joga megköveteli a jelen
cikk (1) bekezdés a) pontjának (i) alpontja szerint meghatározott bűncselekmények
megállapíthatóságához a megállapodás végrehajtására irányuló cselekményt, szintén
kötelesek erről értesíteni az Egyesült Nemzetek főtitkárát, amikor a jelen Egyezmény
31
aláírására, illetve a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó okiratok letétbe helyezésére, illetve az
ahhoz történő csatlakozásra sor kerül.
6.	cikk
A bűncselekményből származó jövedelmek tisztára mosásának bűncselekménnyé
nyilvánítása
(1)	Minden Részes Állam hazai jogának alapelveivel összhangban olyan jogalkotási és
egyéb intézkedéseket fogad el, amelyek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy szándékos
elkövetés esetén bűncselekménnyé nyilváníthassák:
a)
(i)	a vagyon átalakítását vagy átruházását, annak ismeretében, hogy e vagyon
bűncselekményből származó jövedelem, azzal a céllal, hogy e vagyon törvénytelen eredetét
eltitkolják vagy leplezzék, vagy az alapbűncselekmény elkövetésében részt vevő személyt
segítsék a tettéhez fűződő jogkövetkezmények elkerülése érdekében;
(ii)	a vagyon valódi természetének, forrásának, helyének, az azzal való rendelkezésnek,
mozgásának, tulajdonának vagy az azon fennálló jogoknak az eltitkolását vagy leplezését,
annak ismertében, hogy az illető vagyon bűncselekményből származó jövedelem;
b)	saját jogrendszerének alapelveivel összhangban
(i)	a vagyon megszerzését, birtoklását, vagy felhasználását, tudva a birtokbavétel
időpontjában, hogy az illető vagyon bűncselekményből származó jövedelem;
(ii)	a jelen cikkben meghatározott bűncselekmények kísérletét, a bűncselekmények
elkövetésére irányuló társulást, szövetkezést, az elkövetésben való részvételt, vagy az
elkövetés elősegítését, támogatását, lehetővé tételét vagy az ahhoz történő tanácsadást.
(2)	A jelen cikk (1) bekezdésének végrehajtása vagy alkalmazása érdekében
a)	minden Részes Állam törekszik arra, hogy az alapbűncselekmények lehető legszélesebb
körére alkalmazza a jelen cikk (1) bekezdését;
b)	minden Részes Állam az alapbűncselekmények körébe felveszi a jelen Egyezmény 2.
cikkében meghatározott, súlyos bűncselekményeket, továbbá a jelen Egyezmény 5., 8., és 23.
cikkeivel összhangban megállapított bűncselekményeket. Azok a Részes Államok,
amelyekben a törvény tételesen felsorolja az alapbűncselekményeket, minimális feltételként
az ilyen jegyzékre felveszik a szervezett bűnözői csoportokkal összefüggésbe hozható
bűncselekmények lehető legszélesebb körét;
c)	a b) alpont értelmezésében az alapbűncselekmények egyaránt magukban foglalják az adott
Részes Állam joghatóságán belül és kívül elkövetett bűncselekményeket. Mindazonáltal, egy
adott Részes Állam joghatóságán kívül elkövetett bűncselekmény csak akkor számít
alapbűncselekménynek, ha az adott magatartás bűncselekménynek minősül annak az
államnak a hazai joga alapján, amelyben azt elkövették, és bűncselekmény lenne a jelen
cikket végrehajtó vagy alkalmazó Részes Állam hazai joga szerint is, ha azt ott követték volna
el;
32
d)	minden Részes Állam köteles az Egyesült Nemzetek főtitkára részére megküldeni a jelen
cikket hatályba léptető jogszabályainak, valamint azok bármely módosításának, vagy
leírásának egy-egy példányát;
e)	ha a Részes Állam hazai jogának alapelvei megkövetelik, lehet úgy is rendelkezni, hogy a
jelen cikk (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmények nem vonatkoznak olyan
személyekre, akik az alapbűncselekményt elkövették;
f)	a jelen cikk (1) bekezdésében a bűncselekmény tényállási elemeként hivatkozott tudomásra,
szándékra vagy célzatra objektív ténybeli körülményekből lehet következtetni.
7.	cikk
A pénzmosás leküzdésére hozandó intézkedések
(1)	Minden Részes Állam
a)	saját hatáskörén belül átfogó hazai jogszabályi és felügyeleti rendszert épít ki a bankok és
nem banki pénzintézetek, és - ahol szükséges - egyéb, a pénzmosás szempontjából különösen
veszélyeztetett szervezetek számára, annak érdekében, hogy a pénzmosás minden formáját
megakadályozza és felderítse. A fenti rendszerben hangsúlyozni kell az ügyfél-azonosításra, a
nyilvántartások vezetésére és a gyanús ügyletek bejelentésére vonatkozó követelményeket;
b)	a jelen Egyezmény 18. és 27. cikkeiben foglaltak érintetlenül hagyása mellett biztosítja,
hogy a pénzmosás elleni fellépésre kijelölt államigazgatási, pénzügyi szabályozó, bűnüldözési
és egyéb hatóságok (beleértve - ahol a hazai jog megengedi - az igazságügyi hatóságokat is)
a hazai jogban előírt feltételekkel hazai és nemzetközi szinten együttműködhessenek és
információt cserélhessenek, és ennek érdekében megvizsgálja egy pénzügyi felderítő egység
felállításának lehetőségét, amelynek feladata a lehetséges pénzmosási tevékenységekre
vonatkozó információk gyűjtése, elemzése és továbbítása.
(2)	A Részes Államok megvizsgálják az olyan ésszerű intézkedések bevezetésének
lehetőségét, amelyekkel a készpénz és a megfelelő átruházható értékpapírok nemzetközi
mozgását észlelni és követni lehet, figyelemmel az információ megfelelő felhasználásának
biztosítására, és anélkül, hogy a törvényes tőkemozgásokat bármely módon akadályoznák. A
fenti intézkedések között szerepelhet olyan előírás, miszerint a magánszemélyek és a
vállalkozások kötelesek bejelenteni a nagyobb összegű készpénz és a megfelelő átruházható
értékpapírok határokon történő átvitelét.
(3)	Felhívást kapnak a Részes Államok, hogy a hazai szabályozási és felügyeleti
rendszernek a jelen cikk szerint történő létrehozása során, és a jelen Egyezmény egyéb
rendelkezéseinek csorbítása nélkül, iránymutatásként vegyék figyelembe a pénzmosás elleni
regionális, interregionális és többoldalú szervezetek vonatkozó kezdeményezéseit.
(4)	A Részes Államok a pénzmosás leküzdése érdekében törekednek igazságszolgáltatási,
bűnüldözési és pénzügyi szabályozó hatóságaik közötti globális, regionális, szubregionális és
kétoldalú együttműködés fejlesztésére és támogatására.
33
8.	cikk
A korrupció bűncselekménnyé nyilvánítása
(1)	Minden Részes Állam olyan jogalkotási és egyéb intézkedéseket vezet be, amelyek
szükségesek lehetnek ahhoz, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekménnyé
nyilváníthassák az alábbiakat:
a)	hivatalos személy részére jogtalan előny ígérete, felkínálása vagy átadása, közvetlenül vagy
közvetett módon, akár a hivatalos személy saját maga, akár más természetes vagy jogi
személy számára, annak érdekében, hogy az illető hivatalos személy hivatali kötelezettségei
teljesítése során valamit megtegyen, illetve ne tegyen meg;
b)	hivatalos személy részéről jogtalan előny kérése vagy elfogadása, közvetlenül vagy
közvetett módon, akár saját maga, akár más természetes vagy jogi személy számára, annak
érdekében, hogy az illető hivatalos személy hivatali kötelezettségei teljesítése során valamit
megtegyen, illetve ne tegyen meg.
(2)	Minden Részes Állam megfontolja olyan jogalkotási és egyéb intézkedések bevezetését,
amelyek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekménnyé
nyilváníthassák a jelen cikk (1) bekezdésében hivatkozott magatartásokat külföldi hivatalos
személy, illetve nemzetközi szervezetben szolgálatot teljesítő személy vonatkozásában is.
Hasonlóképpen, minden Részes Állam megfontolj aa korrupció egyéb formái
bűncselekménnyé nyilvánításának lehetőségét is.
(3)	Minden Részes Állam meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek
lehetnek ahhoz, hogy a jelen cikkel összhangban megállapított bűncselekményben
bűnrészesként való részvételt is bűncselekménnyé nyilváníthassák.
(4)	A jelen cikk (1) bekezdése, illetve a 9. cikk értelmezésében "hivatalos személy" alatt
állami tisztviselőt vagy olyan személyt kell érteni, aki a hazai jogban meghatározott
közszolgálatot teljesít, annak a Részes Államnak a büntetőjoga alkalmazásában, amelyben az
illető személy az említett funkciót betölti.
9.	cikk
Korrupció elleni intézkedések
(1)	A jelen Egyezmény 8. cikkében meghatározott intézkedéseken túlmenően minden
Részes Állam - a lehetőségeinek mértékéig és jogrendszerével összhangban - jogalkotási,
államigazgatási vagy más hatékony intézkedéseket fogad el a hivatalos személyek
megvesztegethetetlenségének erősítésére, valamint megvesztegetésük megelőzésére,
felderítésére és megbüntetésére.
(2)	Minden Részes Állam intézkedéseket hoz annak biztosítása érdekében, hogy hatóságai
hatékonyan lépjenek fel a hivatalos személyek megvesztegetésének megelőzése, felderítése és
büntetése terén, ideértve az érintett hatóságok számára biztosított megfelelő függetlenséget is
annak érdekében, hogy az eljárásukra gyakorolt illetéktelen befolyást elhárítsák.
34
10.	cikk
A jogi személyek felelőssége
(1)	Minden Részes Állam - hazai jogelveivel összhangban - olyan intézkedéseket fogad el,
amelyek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy a jogi személyek felelőssége megállapítható
legyen a szervezett bűnözői csoport részvételével elkövetett súlyos bűncselekményekben,
illetve a jelen Egyezmény 5., 6., 8. és 23. cikkei szerint megállapított bűncselekményekben
való részvétel esetén.
(2)	A Részes Állam jogelveivel összhangban a jogi személy felelőssége lehet büntetőjogi,
polgári jogi, vagy államigazgatási.
(3)	A fenti felelősség nem érinti azoknak a természetes személyeknek a büntetőjogi
felelősségét, akik a bűncselekményt ténylegesen elkövették.
(4)	Minden Részes Állam különösképpen azt biztosítja, hogy a jelen cikkel összhangban
felelőssé tett jogi személyek hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi vagy nem
büntetőjogi szankciók alá essenek, ideértve a pénzügyi szankciókat is.
11.	cikk
Büntetőeljárás, ítélet és szankciók
(1)	Minden Részes Állam a jelen Egyezmény 5., 6., 8. és 23. cikkei szerint megállapított
bűncselekmények elkövetésére olyan szankciókat alkalmaz, amelyek figyelembe veszik az
adott bűncselekmény súlyosságát.
(2)	Minden Részes Állam törekszik annak biztosítására, hogy a hazai jogában biztosított
diszkrecionális jogköröket, melyek a jelen Egyezményben meghatározott bűncselekmények
elkövetése miatt üldözött személyek elleni büntetőeljáráshoz kapcsolódnak, úgy alkalmazzák,
hogy az ilyen bűncselekmények tekintetében a bűnüldözési intézkedések hatékonysága
maximális legyen, és figyelemmel legyen az ilyen bűncselekmények elkövetésétől történő
visszatartás szükségességére.
(3)	A jelen Egyezmény 5., 6., 8. és 23. cikkei szerint megállapított bűncselekmények
esetén minden Részes Állam - hazai jogával összhangban és kellő figyelemmel a védelem
jogaira - megfelelő intézkedéseket hoz annak biztosítására, hogy a terhelt tárgyalásig vagy
fellebbezésig történő szabadlábon hagyása kérdésében hozott döntésekben vegyék figyelembe
annak szükségességét, hogy a terhelt jelenlétét biztosítani kell a későbbi büntetőeljárásban.
(4)	Minden Részes Állam biztosítja, hogy bíróságai és egyéb illetékes hatóságai szem előtt
tartják a jelen Egyezményben meghatározott bűncselekmények súlyos természetét, amikor az
ilyen bűncselekmény miatt elítéltek korai szabadításának, illetve feltételes szabadlábra
helyezésének, próbára bocsátásának lehetőségét vizsgálják.
(5)	Minden Részes Állam - ahol szükséges - hazai jogában biztosítja, hogy a jelen
Egyezményben meghatározott bármely bűncselekmény miatt folytatott eljárás megindítására
megfelelően hosszú elévülési idő álljon rendelkezésre, illetve szintén egy hosszabb időszakot
biztosít olyan esetekben, ha a feltételezett elkövető kijátszotta az igazságszolgáltatást.
35
(6)	A jelen Egyezménynek egyetlen rendelkezése sem érinti azt az alapelvet, hogy a benne
leírt bűncselekmények meghatározása, az alkalmazandó jogi védelem, illetőleg egyéb, a
magatartás törvényességét szabályozó jogelvek szabályozása a Részes Állam hazai joga
számára van fenntartva, és hogy az ilyen bűncselekményeket a hazai jog alapján kell üldözni
és büntetni.
12.	cikk
Elkobzás és lefoglalás
(1)	A Részes Államok a saját hazai jogrendszerük adta lehető legszélesebb körben olyan
intézkedéseket fogadnak el, amelyek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy el lehessen kobozni
az alábbiakat:
a)	a jelen Egyezményben meghatározott bűncselekményekből származó jövedelmeket, illetve
az ilyen jövedelemmel megegyező értékű vagyont;
b)	a jelen Egyezményben meghatározott bűncselekmények elkövetéséhez használt, vagy
annak elkövetésére szánt vagyont, felszerelést vagy eszközöket.
(2)	A Részes Államok olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyek szükségesek lehetnek
ahhoz, hogy lehetővé tegyék a jelen cikk (1) bekezdésében említett vagyontárgyak későbbi
elkobzás céljából történő azonosítását, nyomon követését vagy lefoglalását.
(3)	Amennyiben a bűncselekményből származó jövedelmet részben vagy egészben más
vagyonná alakították vagy váltották át, akkor a jelen cikkben említett intézkedéseket az illető
vagyontárgyakra kell alkalmazni a jövedelem helyett.
(4)	Amennyiben a bűncselekményből származó jövedelmet törvényes forrásokból származó
jövedelmekkel keverték össze, az ilyen vagyon a becsült jövedelem nagyságáig elkobozható,
anélkül hogy a lefoglalásra vonatkozó jogkörök csorbulnának.
(5)	A bűncselekményből származó jövedelemből, az ilyen jövedelemből átalakított vagy
átváltott vagyonból, vagy az ilyen jövedelemmel összekevert vagyonból származó bevételre
vagy egyéb anyagi előnyre is a jelen cikkben hivatkozott intézkedéseket kell alkalmazni,
ugyanolyan módon és mértékben, mint a bűncselekményből származó jövedelem esetén.
(6)	A jelen cikk és a 13. cikk alkalmazása érdekében minden Részes Állam feljogosítja
bíróságait vagy illetékes hatóságait, hogy elrendeljék a banki, pénzügyi és kereskedelmi
nyilvántartásokat rendelkezésre bocsátását, illetve lefoglalását. A Részes Államok a
banktitokra való hivatkozással nem tagadhatják meg a jelen bekezdés előírásainak teljesítését.
(7)	A Részes Államok megvizsgálhatják annak a lehetőségét, hogy a bűncselekmény
elkövetőjének kelljen bizonyítania a feltételezetten bűncselekményből származó, elkobzás alá
eső jövedelem vagy egyéb elkobozható vagyon törvényes eredetét, amennyiben ez
összeegyeztethető a hazai jog elveivel, és az igazságügyi és egyéb eljárások természetével.
(8)	A jelen cikk rendelkezései nem értelmezhetők oly módon, hogy jóhiszemű harmadik
felek jogait csorbítsák.
36
(9)	A jelen cikk egyetlen rendelkezése sem érinti azt az elvet, hogy az itt hivatkozott
intézkedéseket az egyes Részes Államok hazai jogával összhangban és annak rendelkezései
szerint kell meghatározni és végrehajtani.
13.	cikk
Nemzetközi együttműködés az elkobzás érdekében
(1)	Az a Részes Állam, amelyik egy másik, a jelen Egyezményben meghatározott
bűncselekményben joghatósággal bíró Részes Államtól megkeresést kapott a jelen
Egyezmény 12. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott, az illető Részes Állam területén
található, bűncselekményből származó jövedelem, vagyon felszerelés vagy más eszköz
lefoglalására, a saját hazai jogrendszere adta lehetőségek legszélesebb körű kihasználásával
a)	továbbítja a megkeresést illetékes hatóságaihoz elkobzási határozat beszerzése, és - a
határozat meghozatalát követően - annak végrehajtására érdekében; vagy
b)	illetékes hatóságaihoz végrehajtás céljából benyújtja a megkereső Részes Állam területén
lévő bíróság által kiadott elkobzási határozatot, a jelen Egyezmény 12. cikkének (1)
bekezdésével összhangban, amennyiben az a megkeresett Részes Állam területén található,
bűncselekményből származó jövedelem, vagyon, felszerelés vagy más eszköz lefoglalására
vonatkozik.
(2)	A jelen Egyezményben meghatározott bűncselekményben joghatósággal bíró Részes
Államtól érkező megkeresést követően a megkeresett Részes Állam intézkedéseket
foganatosít a jelen Egyezmény 12. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott, bűncselekményből
származó jövedelem, vagyon, eszköz vagy más segédeszköz azonosítása, nyomon követése
vagy lefoglalása érdekében a megkereső Részes Állam, vagy a jelen cikk (1) bekezdése
alapján benyújtott kérelemben megkeresett Részes Állam által történő későbbi elkobzása
céljából.
(3)	A jelen Egyezmény 18. cikke mutatis mutandis alkalmazandó a jelen cikkre is. A 18.
cikk (15) bekezdésében meghatározott információkon túlmenően, a jelen cikk alapján
benyújtott megkereséseknek az alábbiakat kell tartalmazniuk:
a)	a jelen cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti megkeresés esetén az elkobzandó vagyon
leírását, valamint annak a tényállásnak a kifejtését, amelyre a megkereső Részes Állam a
kérelmét alapítja, és amely elégséges ahhoz, hogy a megkeresett Részes Állam hazai joga
szerint a határozatot beszerezhesse;
b)	a jelen cikk (1) bekezdés b) pontja szerinti megkeresés esetén a megkereső Részes Állam
által kiadott elkobzási határozatnak a jogilag elfogadható példányát, amelyre a kérelmet
alapozták, a tényállás kifejtését, valamint az arra vonatkozó információkat, hogy milyen
mértékig kérik a végzés végrehajtását;
c)	a jelen cikk (2) bekezdése szerinti megkeresés esetén annak a tényállásnak a kifejtését,
amelyre a megkereső Részes Állam hivatkozik, illetve a kért intézkedés leírását.
37
(4)	A jelen cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott döntéseket és intézkedéseket a
megkeresett Részes Állam hazai jogával és eljárási szabályaival összhangban és annak
rendelkezései szerint, illetve olyan kétoldalú egyezmény, szerződés vagy megállapodás
alapján hozza meg, amely az illető Részes Államot a megkereső Részes Állammal szemben
kötelezi.
(5)	Minden Részes Állam köteles az Egyesült Nemzetek főtitkára részére megküldeni a
jelen cikket hatályba léptető jogszabályainak, valamint azok bármely módosításának, vagy
leírásának egy-egy példányát.
(6)	Ha valamely Részes Állam úgy dönt, hogy a jelen cikk (1) és (2) bekezdésében
hivatkozott intézkedések meghozatalának feltételéül szabja egy vonatkozó nemzetközi
szerződés meglétét, az illető Részes Állam a jelen Egyezményt szükséges és elégséges
szerződéses alapnak tekinti.
(7)	A Részes Állam megtagadhatja a jelen cikk alapján történő együttműködést, ha az a
bűncselekmény, amelyre a kérelem vonatkozik, nem tartozik a jelen Egyezmény hatálya alá.
(8)	A jelen cikk rendelkezései nem értelmezhetők oly módon, hogy jóhiszemű harmadik
felek jogait csorbítsák.
(9)	A Részes Államok megvizsgálják olyan két- vagy többoldalú nemzetközi egyezmények,
szerződések vagy megállapodások megkötésének lehetőségét, amelyek célja a jelen cikk
alapján folytatandó nemzetközi együttműködés hatékonyságának javítása.
14.	cikk
A bűncselekményből származó, elkobzott jövedelem és vagyon felhasználása
(1)	A Részes Állam által a jelen Egyezmény 12. cikkének vagy a 13. cikkének (1)
bekezdése alapján elkobzott, bűncselekményből származó jövedelmeket a Részes Állam hazai
joga vagy közigazgatási eljárásai szerint használja fel.
(2)	Ha valamely Részes Állam a jelen Egyezmény 13. cikke szerint egy másik Részes
Állam megkeresése alapján jár el, akkor a hazai jogában megengedett mértékig, és erre
irányuló kérelem esetén elsőbbséget biztosít annak, hogy az elkobzott, bűncselekményből
származó jövedelmeket vagy vagyont visszajuttassa a megkereső Részes Államnak annak
érdekében, hogy az kártérítést nyújthasson a bűncselekmény áldozatainak, illetve
visszaadhassa a bűncselekményből származó jövedelmet és vagyont jogos tulajdonosainak.
(3)	Ha valamely Részes Állam a jelen Egyezmény 12. és 13. cikke értelmében egy másik
Részes Állam megkeresése alapján jár el, külön megvizsgálhatja szerződés vagy
megállapodás megkötésének lehetőségét az alábbiakról:
a)	az érintett bűncselekményből származó jövedelem vagy vagyon, illetve a
bűncselekményből származó jövedelem vagy vagyon értékesítéséből befolyt összegeknek
vagy azok egy részének átutalásáról, a jelen Egyezmény 30. cikke (2) bekezdésének c) pontja
szerint kijelölt számlára, illetve a szervezett bűnözés elleni harcra szakosodott kormányközi
szervezetek javára;
38
b)	az érintett bűncselekményből származó jövedelem vagy vagyon, illetve a
bűncselekményből származó jövedelem vagy vagyon értékesítéséből befolyt összegeknek
vagy azok egy részének más Részes Államokkal történő rendszeres vagy eseti megosztásáról,
hazai jogával vagy közigazgatási eljárásával összhangban.
15.	cikk
Joghatóság
(1)	Minden Részes Állam olyan intézkedéseket vezet be, amelyek szükségesek lehetnek
ahhoz, hogy megállapítsa joghatóságát a jelen Egyezmény 5., 6., 8. és 23. cikkei szerint
megállapított bűncselekmények kapcsán, amikor
a)	a bűncselekményt az illető Részes Állam területén követték el;
b)	a bűncselekményt az elkövetés időpontjában az illető Részes Állam lobogója alatt
közlekedő hajó, vagy az illető Részes Állam törvényei szerint bejegyzett légi jármű fedélzetén
követték el.
(2)	A jelen Egyezmény 4. cikke értelmében, a Részes Állam akkor is megállapíthatja
joghatóságát a fenti bűncselekmény felett, ha
a)	a bűncselekményt az illető Részes Állam állampolgára ellen követik el;
b)	a bűncselekményt az illető Részes Állam állampolgára vagy olyan hontalan személy követi
el, aki tartósan annak területén él; vagy
c)	a bűncselekmény:
(i)	a jelen Egyezmény 5. cikkének (1) bekezdésében megállapítottak között szerepel és a
Részes Állam területén kívül követték el, egy másik, a területén elkövetett súlyos
bűncselekményre tekintettel;
(ii)	a jelen Egyezmény 6. cikk (1) bekezdés b) pontjának (ii) alpontjában
megállapítottak között szerepel és a Részes Állam területén kívül követték el, egy a 6. cikk
(1)	bekezdés a) pontjának (i) vagy (ii), vagy b) pontjának (i) alpontjában megállapított, a
területén elkövetendő bűncselekményre tekintettel.
(3)	A jelen Egyezmény 16. cikkének (10) bekezdése alkalmazása érdekében minden Részes
Állam olyan intézkedéseket fogad el, amelyek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy megállapítsa
joghatóságát a jelen Egyezményben meghatározott bűncselekmények esetében akkor, amikor
a feltételezett elkövető az ő területén tartózkodik, és akit kizárólag azért nem ad ki, mert az a
saját állampolgára.
(4)	Minden Részes Állam ezen kívül olyan intézkedéseket is bevezethet, amelyek
szükségesek lehetnek ahhoz, hogy megállapítsa joghatóságát a jelen Egyezményben tárgyalt
bűncselekmények felett, ha a feltételezett elkövető az ő területén tartózkodik, és nem adja ki
az illető személyt.
39
(5)	Ha egy, a jelen cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott joghatóságát gyakorló
Részes Államnak értesítés útján, vagy egyéb módon a tudomására jut, hogy egy másik vagy
több Részes Állam ugyanazon cselekmény miatt nyomozást, büntető vagy bírósági eljárást
folytat, az illető Részes Államok illetékes hatóságai szükség esetén egyeztetnek egymással
lépéseik összehangolása érdekében.
(6)	A jelen Egyezmény, az általános nemzetközi jogi normákat nem érintve, nem zárja ki
bármely Részes Állam hazai jogával összhangban megállapított bármilyen büntető
joghatósága gyakorlását.
16.	cikk
Kiadatás
(1)	A jelen cikk alkalmazandó az Egyezményben meghatározott bűncselekményekre vagy
olyan esetekben, amikor a 3. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában meghatározott
bűncselekményben szervezett bűnözői csoport is részt vesz, és a kiadatási kérelemben
megnevezett személy a megkeresett Részes Állam területén tartózkodik, feltéve, hogy az a
bűncselekmény, amely alapján kiadatást kérik, mind a megkereső, mind a megkeresett Részes
Állam hazai joga szerint bűncselekménynek minősül.
(2)	Ha a kiadatási kérelem több elkülönülő súlyos bűncselekményt tartalmaz, amelyek
közül egyesek nem tartoznak a jelen Egyezmény hatálya alá, a megkeresett Részes Állam
azokra a bűncselekményekre is alkalmazhatja a jelen cikk rendelkezéseit.
(3)	Minden bűncselekmény, amelyre a jelen cikk alkalmazandó, kiadatást megalapozó
bűncselekménynek tekintendő a Részes Államok között hatályban lévő kiadatási
egyezményekben is. A Részes Államok vállalják, hogy az ilyen bűncselekményeket felveszik
a kiadatást megalapozó bűncselekmények közé, a közöttük kötendő minden kiadatási
egyezményben.
(4)	Ha egy olyan Részes Állam, amelyik nemzetközi szerződés meglétéhez köti a kiadatást,
egy olyan Részes Államtól kap kiadatási kérelmet, amellyel nem kötött kiadatási egyezményt,
a kiadatás jogi alapjaként számításba veheti a jelen Egyezményt olyan bűncselekmény
esetében, amelyre a jelen cikk kiterjed.
(5)	Azok a Részes Államok, amelyek nemzetközi szerződés meglétéhez kötik a kiadatást,
a)	a jelen Egyezmény megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratainak letétbe
helyezésekor tájékoztatják az Egyesült Nemzetek főtitkárát, hogy elfogadják-e a jelen
Egyezményt jogi alapnak a jelen Egyezményhez csatlakozott többi Részes Állammal
folytatott kiadatási együttműködéshez; és
b)	ha nem fogadják el a jelen Egyezményt jogi alapnak a kiadatási együttműködéshez, akkor
- ha lehetséges - a jelen Egyezményhez csatlakozott többi Részes Állammal kiadatási
egyezményeket kötnek a jelen cikk rendelkezéseinek végrehajtása érdekében.
(6)	Azok a Részes Államok, amelyek a kiadatást nem kötik nemzetközi szerződés
meglétéhez, egymás között kiadatást megalapozó bűncselekménynek ismerik el a jelen cikk
hatálya alá tartozó bűncselekményeket.
40
(7)	A kiadatás a megkereső Részes Állam hazai jogában, vagy a vonatkozó kiadatási
egyezményben előírt feltételekkel történik ide értve - egyebek mellett - kiadatáshoz
szükséges minimális büntetési tételre vonatkozó feltételeket és azokat az indokokat,
amelyekkel a megkeresett Részes Állam megtagadhatja a kiadatást.
(8)	A Részes Államok hazai joguk rendelkezéseivel összhangban, törekednek a kiadatási
eljárások felgyorsítására és az ahhoz kapcsolódó bizonyítási követelmények egyszerűsítésére
az olyan bűncselekmények tekintetében, amelyek a jelen cikk hatálya alá tartoznak.
(9)	A megkeresett Részes Állam hazai jogának és az általa megkötött kiadatási
egyezmények rendelkezéseivel összhangban, a megkereső Részes Állam kérésére, amint
kielégítő módon meggyőződött arról, hogy a körülmények úgy kívánják és az eset sürgős,
jogosult a saját területén tartózkodó személyt, akinek a kiadatást kérik, őrizetbe venni, vagy
egyéb megfelelő intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy az illető jelenlétét biztosítsa a
kiadatási eljárásban.
(10)	Az a Részes Állam, amelynek a területén egy feltételezett elkövető tartózkodik, és a
jelen cikk hatálya alá tartozó bűncselekmény kapcsán nem adja ki az illető személyt azzal az
indokkal, hogy az illető a saját állampolgára, a kiadatást kérő Részes Állam megkeresésére,
késedelem nélkül átadja az ügyet illetékes hatóságainak büntetőeljárás lefolytatása céljából. A
nevezett hatóságok ugyanolyan módon hozzák meg döntésüket és folytatják le az eljárást,
mint a Részes Állam hazai jogában meghatározott, más súlyos bűncselekmény esetében. Az
érintett Részes Államok együttműködnek egymással, különösen az eljárási és bizonyítási
kérdésekben annak érdekében, hogy biztosítsák az ilyen büntetőeljárás hatékonyságát.
(11)	Amennyiben egy Részes Állam hazai joga a saját állampolgár kiadatását vagy, egyéb
átadását csak azzal a feltétellel engedélyezi, ha a kiadott személyt a kiadatási, vagy átadási
kérelem alapját képező tárgyaláson vagy eljárásban kiszabott büntetés letöltése céljából
visszaadják az őt kiadó Részes Államnak, továbbá ha a kiadó és a személy kiadatását kérő
Részes Állam ebben és egyéb - általuk szükségesnek ítélt - feltételekben megállapodtak,
akkor az ilyen feltételekhez kötött kiadatásnak vagy átadásnak teljesítenie kell a jelen cikk
(10)	bekezdésében előírt kötelezettséget.
(12)	Amennyiben egy ítélet végrehajtása céljából kért kiadatást azzal az indokkal tagadnak
meg, hogy az illető a megkeresett Részes Állam állampolgára, a megkeresett Részes Állam -
ha a hazai joga azt lehetővé teszi, és az abban előírt követelményekkel összhangban - a
megkereső Részes Állam kérésére, megvizsgálja a megkereső Részes Állam hazai joga szerint
kiszabott ítélet, illetve annak még hátralévő része végrehajthatóságát.
(13)	Minden személyt, aki ellen a jelen cikk hatálya alá eső bűncselekmények kapcsán
eljárást folytatnak, az eljárás minden szakaszában tisztességes elbánásban kell részesíteni,
ideértve mindazon jogok és garanciák biztosítását, amelyeket annak a Részes Államnak a
hazai joga ír elő, amelynek a területén az illető személy tartózkodik.
(14)	A jelen Egyezmény egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az kötelezővé
tenné a kiadatást olyan esetben, ha a megkeresett Részes Állam alapos indokkal feltételezi,
hogy a kérelem az érintett személlyel szemben, annak neme, faji hovatartozása, vallása,
nemzetisége, etnikai származása vagy politikai meggyőződése miatti üldözésére vagy
megbüntetésére irányul, vagy, hogy a kérelem teljesítése bármely fenti okból sértené az illető
személy helyzetét.
41
(15)	A Részes Államok nem tagadhatják meg a kiadatást kizárólag azon az alapon, hogy a
bűncselekménynek, megítélésük szerint, pénzügyi vonzatai is vannak.
(16)	A kiadatás megtagadását megelőzően a megkeresett Részes Állam - amennyiben
indokolt - egyeztet a megkereső Részes Állammal, hogy megfelelő lehetőséget biztosítson
számára véleményének kifejtésére és a váddal kapcsolatos tájékoztatás megadására.
(17)	A Részes Államok törekednek a kiadatás végrehajtását szolgáló vagy hatékonyságát
javító két- és többoldalú megállapodások vagy egyezmények megkötésére.
17.	cikk
Elítélt személyek átszállítása
A Részes Államok megfontolhatják két- vagy többoldalú megállapodások vagy
egyezmények megkötését a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekmények miatt
szabadságvesztésre ítélt vagy más szabadságelvonással járó intézkedés hatálya alatt álló
személyek saját területükre történő átszállításáról annak érdekében, hogy büntetésüket ott
tölthessék le.
18.	cikk
Kölcsönös jogsegély
(1)	A Részes Államok a 3. cikk szerint a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó
bűncselekményekhez kapcsolódóan a lehető legszélesebb körben biztosítják egymás számára
a kölcsönös jogsegélyt a nyomozások, a vád- és bírósági eljárások területén, továbbá
kölcsönösen hasonló segítséget nyújtanak egymásnak, amikor a megkereső Részes Állam
alapos okkal feltételezi, hogy a 3. cikk (1) bekezdés a) vagy b) pontjában hivatkozott
bűncselekmény nemzetközi jellegű, ideértve azokat az eseteket, amikor a bűncselekmény
áldozatai, tanúi, jövedelmei, eszközei vagy bizonyítékai a megkeresett Részes Államban
találhatók és a bűncselekményben szervezett bűnözői csoport is részt vett.
(2)	Kölcsönös jogsegélyt kell nyújtani a megkeresett Részes Állam vonatkozó
törvényeiben, egyezményeiben, megállapodásaiban és egyezségeiben megengedett lehető
legszélesebb körben olyan bűncselekményekhez kapcsolódó nyomozásokban, vád- és bírósági
eljárásokban, ahol a megkereső Részes Államban a jogi személy felelőssége a jelen
Egyezmény 10. cikke szerint megállapítható.
(3)	A jelen cikk értelmében nyújtandó kölcsönös jogsegély az alábbi célok bármelyike
érdekében igényelhető:
a)	személyektől bizonyíték vagy vallomás beszerzése;
b)	igazságügyi hatóságok hivatalos iratainak kézbesítése;
c)	kutatások, lefoglalások végrehajtása;
d)	tárgyak és helyszínek szemléje;
e)	tájékoztatás, bizonyítékok és szakértői vélemények biztosítása;
f)	az adott ügyre vonatkozó iratok és nyilvántartási adatok - ideértve a kormányzati, banki,
pénzügyi, vállalati és üzleti nyilvántartási adatokat is - eredetijének vagy hiteles másolatának
átadása;
42
g)	bűncselekményből származó jövedelmek, vagyon, eszközök vagy egyéb dolgok bizonyítási
célból történő azonosítása és nyomon követése;
h)	személyeknek a megkereső Részes Államban történő önkéntes megjelenésének elősegítése;
i)	minden egyéb segítségnyújtási forma, amely nem ellentétes a megkeresett Részes Állam
hazai jogával.
(4)	A hazai jog sérelme nélkül, a Részes Állam illetékes hatóságai előzetes megkeresés
nélkül is tájékoztatást adhatnak büntető ügyekben egy másik Részes Állam illetékes hatósága
részére, amennyiben úgy vélik, hogy a tájékoztatás segítheti a hatóságot a nyomozás vagy
büntetőeljárás lefolytatásában vagy sikeres lezárásában, vagy az érintett Részes Államban
alapjául szolgálhat a jelen Egyezmény szerinti megkeresés elkészítéséhez.
(5)	A jelen cikk (4) bekezdése szerinti tájékoztatás adása nem sértheti a tájékoztatást
nyújtó illetékes hatóságnak a saját államában folytatott nyomozását és büntetőeljárását. A
tájékoztatást fogadó illetékes hatóság köteles betartani a tájékoztatásnak - akár ideiglenes -
titokban tartására vonatkozó elvárását, illetve az annak felhasználására vonatkozó
korlátozásokat. Ugyanakkor ez nem zárja ki, hogy a tájékoztatott Részes Állam eljárása során
olyan bizonyítékot tárjon fel, amely a vádlott személyre nézve felmentő jellegű. Ilyen esetben
a tájékoztatott Részes Állam a nyilvánosságra hozatal előtt köteles értesíteni a tájékoztató
Részes Államot, illetve - kérés esetén - egyeztetni a tájékoztató Részes Állammal. Ha -
kivételes esetben - nem lehetséges az előzetes értesítés, a tájékoztatott Részes Állam
késedelem nélkül köteles értesíteni a tájékoztató Részes Államot a nyilvánosságra hozatalról.
(6)	A jelen cikk rendelkezései nem érintik az egyéb, két- vagy többoldalú szerződés alapján
fennálló kötelezettségeket, amelyek teljes körűen vagy részben irányadók a kölcsönös
jogsegélyre.
(7)	A jelen cikk (9)-(29) bekezdései akkor alkalmazandók a jelen cikk alapján előterjesztett
megkeresésekre, ha a kérdéses Részes Államokat nem köti kölcsönös jogsegély-egyezmény.
Ha a Részes Államokat köti ilyen egyezmény, akkor az illető egyezmény megfelelő
rendelkezéseit kell alkalmazni, hacsak a Részes Államok meg nem állapodnak abban, hogy
azok helyett a jelen cikk (9)-(29) bekezdéseit alkalmazzák. Ösztönözzük a Részes Államokat,
hogy ezeket a bekezdéseket alkalmazzák, amennyiben azok elősegítik az együttműködést.
(8)	A Részes Államok a banktitokra hivatkozva nem tagadhatják meg a jelen cikk szerinti
kölcsönös jogsegélyt.
(9)	A Részes Államok megtagadhatják a jelen cikk szerinti kölcsönös jogsegély teljesítését
a cselekmény kettős büntethetőségének hiánya miatt. Ugyanakkor a megkeresett Részes
Állam - saját elhatározása alapján - jogsegélyt nyújthat a saját belátása szerinti mértékig,
függetlenül attól, hogy az adott cselekmény a megkeresett Részes Állam hazai joga alapján
bűncselekménynek minősül-e.
(10)	Az egyik Részes Állam területén fogvatartott vagy büntetését töltő személy, akinek
megjelenését kérik egy másik Részes Államban azonosítás, vallomástétel céljából vagy egyéb
célból, amely segítséget nyújthat a bizonyításhoz a jelen Egyezményben meghatározott
bűncselekménnyel kapcsolatos nyomozásban, vád- vagy bírósági eljárásban, az alábbi
feltételek teljesülése esetén adható át:
a)	az érintett személy szabad akaratából, kellő tájékoztatás után beleegyezik az átszállításba;
43
b)	a két Részes Állam illetékes hatóságai megállapodnak, az érintett Részes Államok által
megfelelőnek tartott feltételekkel.
(11)	A jelen cikk (10) bekezdése alkalmazásában:
a)	az a Részes Állam, amelynek a személyt átadják, jogosult és köteles az átadott személyt
őrizetben tartani kivéve, ha az átadó Részes Állam felhatalmazza, vagy másképp rendelkezik;
b)	az a Részes Állam, amelynek a személyt átadják, késedelem nélkül teljesíti azt a
kötelezettségét, hogy az illető személyt az előre megállapodott időpontban visszaadja az átadó
Részes Állam őrizetébe, illetve a két Részes Állam illetékes hatóságai által ettől eltérő
megállapodását;
c)	az a Részes Állam, amelynek a személyt átadják, nem kérheti az átadó Részes Államtól,
hogy kiadatási eljárást indítson az illető személy visszaadásáért;
d)	az átadott személynek az átadó Részes Államban letöltött büntetésébe be kell számítani azt
az időt, amelyet az átvevő Részes Állam őrizetében töltött.
(12)	Abban a Részes Államban, amelynek átadják, az érintett személyt - függetlenül annak
állampolgárságától - nem lehet eljárás alá vonni, fogva tartani, büntetni, vagy személyes
szabadságában bármely más módon korlátozni a megkeresett Részes Államból történő
elindulását megelőző cselekményekre, keresetekre vagy ítéletekre tekintettel kivéve, ha az a
Részes Állam, amely a személyt a jelen cikk (10)-(11) bekezdései alapján átadja, ebbe
beleegyezik.
(13)	Minden Részes Állam kijelöl egy központi hatóságot, amelynek feladata és hatásköre a
kölcsönös jogsegélykérelmek átvétele és azok végrehajtása, vagy végrehajtás céljából az
illetékes hatóságokhoz történő továbbítása. Ha valamely Részes Államon belül külön régió
vagy terület van, amelyben saját kölcsönös jogsegély-rendszer érvényes, akkor külön
központi hatóságot jelölhet ki, amely a fenti feladatkört ellátja az illető régió vagy terület
tekintetében. A központi hatóságok kötelesek biztosítani a kapott kérelmek gyors és szakszerű
végrehajtását vagy továbbítását. Amennyiben a központi hatóság a kérelmet az illetékes
hatósághoz továbbítja végrehajtás céljából, felhívja azt a kérelem gyors és szakszerű
végrehajtására. A jelen Egyezmény megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási
okiratainak letétbe helyezésekor Minden Részes Állam köteles tájékoztatni az Egyesült
Nemzetek főtitkárát az erre a célra kijelölt központi hatóságáról. A kölcsönös jogsegélyre
vonatkozó kérelmeket és az azokkal kapcsolatos összes tájékoztatást az egyes Részes
Államok által kijelölt központi hatósághoz kell továbbítani. Ez a követelmény nem érinti a
Részes Állam azon jogát, hogy előírja, hogy a fenti kérelmeket és értesítéseket diplomáciai
úton, és sürgős esetekben - ha a Részes Államok ebben megállapodnak - ha lehetséges, a
Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezetén (INTERPOL) keresztül továbbítsák részére.
(14)	A kérelmeket írásban, vagy ha ez lehetséges, bármely más módon, amely képes írott
formátumban azt előállítani, a megkeresett Részes Állam által elfogadott nyelven kell
benyújtani olyan feltételekkel, amelyek a megkeresett Részes Állam számára biztosítják a
valódiság ellenőrzését. A jelen Egyezmény megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy
csatlakozási okiratainak letétbe helyezésekor minden Részes Állam köteles tájékoztatni az
Egyesült Nemzetek főtitkárát a számára elfogadható nyelvről vagy nyelvekről. Sürgős
44
esetekben, illetve amennyiben erről a Részes Államok megállapodnak, a kérelmeket szóban is
elő lehet terjeszteni, de azokat azonnal írásban is meg kell erősíteni.
(15)	A kölcsönös jogsegélyre vonatkozó kérelem az alábbiakat tartalmazza:
a)	a megkereső hatóság azonosító adatait;
b)	a nyomozás, vád- vagy bírósági eljárás tárgyát és jellegét, amelyre a kérelem vonatkozik,
valamint a nyomozást, vád- vagy bírósági eljárást folytató hatóság nevét és feladatkörét;
c)	a legfontosabb tények összefoglalását, kivéve, ha a kérelem bírósági dokumentumok
kézbesítésére vonatkozik;
d)	a kért segítség leírását, valamint minden olyan különleges eljárási szabályt, amelynek a
betartását a megkereső állam kéri;
e)	ha lehetséges, minden érintett személy személyazonosságát, tartózkodási helyét és
állampolgárságát; és
f)	a kért bizonyíték, tájékoztatás vagy intézkedés célját.
(16)	A megkeresett Részes Állam további tájékoztatást kérhet, ha azt szükségesnek látja a
megkeresésnek a hazai jogával összhangban történő teljesítéséhez, vagy ha az elősegítheti a
megkeresés végrehajtását.
(17)	A kérelmet a megkeresett Részes Állam hazai jogával összhangban és - addig a
mértékig, amennyiben az nem ellentétes a megkeresett Részes Állam jogával és lehetséges - a
kérelemben meghatározott eljárást követve kell teljesíteni.
(18)	Ha egy személy valamely Részes Állam területén tartózkodik, és egy másik Részes
Állam igazságügyi szerve kívánja meghallgatni, mint tanút vagy szakértőt, akkor az előbbi
Részes Állam, ha lehetséges és a hazai jog alapelveivel összeegyeztethető, az utóbbi kérésére
engedélyezheti, hogy a meghallgatást videokonferencia segítségével folytassák le,
amennyiben a kérdéses személy számára nem lehetséges vagy nem kívánatos a megjelenés a
megkereső Részes Államban. A Részes Államok megállapodhatnak úgy is, hogy az ilyen
meghallgatást a megkereső Részes Állam igazságügyi hatósága folytassa le a megkeresett
Részes Állam igazságügyi hatóságának részvételével.
(19)	A megkereső Részes Állam a megkeresett Részes Állam által átadott információkat
vagy bizonyítékokat a megkeresett Részes Állam előzetes hozzájárulása nélkül nem adhatja
tovább vagy használhatja fel a kérelemben megjelölttől eltérő nyomozás, vád- vagy bírósági
eljárás céljaira. A fenti előírás nem zárja ki, hogy a megkereső Részes Állam eljárása során
olyan információt fedjen fel, amely a vádlottra nézve felmentő jellegű. Ilyen esetben a
megkereső Részes Állam a nyilvánosságra hozatal előtt köteles értesíteni a megkeresett
Részes Államot, illetve - kérés esetén - egyeztetni a megkeresett Részes Állammal. Ha -
kivételes esetben - az előzetes értesítés nem lehetséges, a megkereső Részes Állam késedelem
nélkül köteles értesíteni a megkeresett Részes Államot a nyilvánosságra hozatalról.
(20)	A megkereső Részes Állam kérheti, hogy a megkeresett Részes Állam kezelje
bizalmasan a kérelem tényét és tartalmát, kivéve a megkeresés teljesítéséhez szükséges
mértékig. Ha a megkeresett Részes Állam nem tud a bizalmas kezelés követelményének
eleget tenni, erről haladéktalanul tájékoztatja a megkereső Részes Államot.
45
(21)	A kölcsönös jogsegély megtagadható,
a)	ha a kérelmet nem a jelen cikk rendelkezéseivel összhangban nyújtják be;
b)	ha a megkeresett Részes Állam úgy véli, hogy a kérés teljesítése valószínűleg sértené
szuverenitását, biztonságát, közrendjét vagy más alapvető érdekeit;
c)	ha a megkeresett Részes Állam hatóságai számára a hazai joga tiltja, hogy a kért
intézkedést a saját joghatóságuk körében hasonló bűncselekmény miatt folytatott nyomozás,
vád- vagy bírósági eljárás során alkalmazzák;
d)	ha a megkeresés teljesítése a megkeresett Részes Állam jogrendszerének a kölcsönös
jogsegélyre vonatkozó jogszabályaival ellentétes lenne.
(22)	A Részes Államok nem tagadhatják meg a kölcsönös jogsegély iránti kérelem
teljesítését kizárólag azon az alapon, hogy a bűncselekménynek megítélésük szerint pénzügyi
vonzatai is vannak.
(23)	A kölcsönös jogsegély megtagadását minden esetben indokolni kell.
(24)	A megkeresett Részes Állam a kölcsönös jogsegélyre vonatkozó kérelmet a lehető
legrövidebb időn belül teljesíti, és a megkereső Részes Állam által esetleg javasolt, lehetőleg
magában a kérelemben megindokolt határidőket a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi. A
megkeresett Részes Állam késedelem nélkül válaszol a megkereső Részes Államnak a
kérelem intézésének állására vonatkozó indokolt érdeklődésére. A megkereső Részes Állam
azonnal tájékoztatja a megkeresett Részes Államot, amint az előterjesztett jogsegélyre
vonatkozó kérelem teljesítésére a továbbiakban már nem tart igényt.
(25)	A megkeresett Részes Állam jogosult a kölcsönös jogsegély iránti kérelem teljesítését
elhalasztani, arra alapozva, hogy az akadályozza egy folyamatban lévő nyomozását, vád-
vagy bírósági eljárását.
(26)	Mielőtt a megkeresett Részes Állam a jelen cikk (21) bekezdése szerint elutasítana egy
kérelmet, vagy a jelen cikk (25) bekezdése szerint elhalasztaná annak teljesítését, egyeztet a
megkereső Részes Állammal arra vonatkozólag, hogy az általa szükségesnek tartott
feltételekkel a jogsegély teljesíthető-e. Ha a megkereső Részes Állam elfogadja a jogsegély
ilyen feltételek melletti teljesítését, akkor a jogsegélyt ezekkel a feltételekkel teljesíteni kell.
(27)	A jelen cikk (12) bekezdésében foglaltak alkalmazásának sérelme nélkül, az a tanú,
szakértő vagy más személy, aki a megkereső Részes Állam kérésére beleegyezik, hogy a
megkereső Részes Állam területén folyó eljárásban bizonyítékot szolgáltat, vagy segítséget
nyújt egy ott folyó nyomozásban, vád- vagy bírósági eljárásban, annak területén nem vonható
eljárás alá, nem tartható fogva, nem büntethető vagy személyes szabadságában egyébként
nem korlátozható a megkeresett Részes Államból történő elindulását megelőző cselekmények,
keresetek vagy ítéletek alapján. Ez a mentesség megszűnik, ha a tanú, szakértő vagy egyéb
személy - azt követően, hogy közölték vele, hogy az igazságügyi szervek tovább már nem
igénylik a jelenlétét - további tizenöt egymást követő napig, illetve a Részes Államok által
megállapodott ettől eltérő időtartamig önszántából a megkereső Részes Állam területén
maradt annak ellenére, hogy lehetősége volt a távozásra, vagy távozása után saját szabad
akaratából visszatért.
46
(28)	A megkeresés teljesítésének szokásos költségeit a megkereső Részes Állam viseli,
hacsak az érintett Részes Államok másképpen nem állapodtak meg. Ha a megkeresés
teljesítéséhez jelentős vagy kivételesen nagy összegű kiadások szükségesek, a Részes
Államok egyeztetnek a megkeresés teljesítésének feltételei és körülményei megállapítása
érdekében, illetve egyeztetnek a költségek viselésének módjáról.
(29)	A megkeresett Részes Állam:
a)	átadja a megkereső Részes Államnak minden olyan, birtokában lévő kormányzati
nyilvántartási adat, dokumentum vagy tájékoztatás másolatát, amely hazai joga alapján a
nyilvánosság számára hozzáférhető;
b)	saját belátása szerint jogosult az általa megfelelőnek tartott feltételekkel olyan, a birtokában
lévő kormányzati nyilvántartási adat, dokumentum másolatát vagy tájékoztatást egészben
vagy részben átadni a megkereső Részes Államnak, amely hazai joga alapján a nyilvánosság
számára nem hozzáférhető.
(30)	A Részes Államok megvizsgálják olyan két- vagy többoldalú egyezmények,
szerződések vagy megállapodások megkötésének lehetőségét, amelyek a jelen cikknek a
céljait szolgálják, illetve elősegítik annak gyakorlati végrehajtását vagy hatékonyságának
javítását.
19.	cikk
Közös nyomozások
A Részes Államok megvizsgálják olyan két- vagy többoldalú egyezmények,
szerződések vagy megállapodások megkötésének lehetőségét, amelyek révén a két vagy több
Részes Államban folyó nyomozások, vád- és bírósági eljárások tárgyával kapcsolatban az
illetékes hatóságok közös nyomozócsoportokat tudnak felállítani. Ilyen szerződés vagy
megállapodás híján közös nyomozásokat eseti megállapodások alapján is lehet folytatni. A
résztvevő Részes Államok kötelesek biztosítani, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben
annak a Részes Államnak a szuverenitását, amelynek a területén ilyen nyomozás folyik.
20.	cikk
Különleges nyomozati eszközök
(1)	Amennyiben a hazai jogrendszer alapelvei megengedik, a szervezett bűnözés elleni
hatékony küzdelem céljából minden Részes Állam, lehetőségei szerint és a hazai jogában
előírt feltételekkel, illetékes hatóságain keresztül megteszi a szükséges intézkedéseket az
ellenőrzött szállítások megfelelő alkalmazásának és - ha indokoltnak tartja - egyéb különleges
nyomozati eszközök, úgymint elektronikus és egyéb típusú megfigyelés és fedett nyomozások
alkalmazásának engedélyezésére.
(2)	A jelen Egyezményben meghatározott bűncselekmények nyomozása érdekében
ösztönözzük a Részes Államokat, hogy - amikor ez szükséges - kössenek megfelelő két-
vagy többoldalú szerződéseket vagy megállapodásokat a fenti különleges nyomozási eljárások
alkalmazásáról a nemzetközi együttműködés keretében. Az ilyen szerződéseket vagy
megállapodásokat az államok szuverén egyenlősége elvének teljes körű betartásával kötik
47
meg, és szigorúan a vonatkozó szerződések vagy megállapodások feltételei szerint hajtják
végre.
(3)	A jelen cikk (2) bekezdésében szereplő szerződések vagy megállapodások hiányában a
fenti különleges nyomozási eljárások nemzetközi szinten történő alkalmazásáról szóló
döntéseket az egyes ügyekben esetileg hozzák meg, melynek keretében - ha szükséges -
figyelembe lehet venni a pénzügyi kérdéseket és az érintett Részes Államok joghatóságának
gyakorlására vonatkozó megállapodásokat.
(4)	Az ellenőrzött szállítások nemzetközi szinten történő alkalmazására vonatkozó
döntésekben az érintett Részes Államok egyetértésével egyéb módszerek alkalmazása is
rendezhető, így különösen az áruk elfogása vagy érintetlenül történő továbbengedése, vagy az
áruk teljes vagy részbeli kiemelése vagy kicserélése.
21.	cikk
A büntetőeljárás átadása
A Részes Államok a vádemelés koncentrálása érdekében megvizsgálják a jelen
Egyezményben meghatározott bűncselekmény miatt folytatott büntetőeljárás egymásnak
történő átadásának lehetőségét, amennyiben feltételezik, hogy az ilyen átadás a megfelelő
igazságszolgáltatás érdekeit szolgálja, különösen olyan esetekben, amikor több állam
joghatósága is érintett.
22.	cikk
Büntetett előélet megállapítása
Minden Részes Állam olyan jogalkotási és egyéb intézkedéseket fogadhat el, amelyek
szükségesek lehetnek az általuk megfelelőnek tartott feltételek mellett és célokból a
feltételezett elkövető egy másik Részes Államban történt korábbi elítélésének figyelembe
vételéhez, az erre vonatkozó információnak a jelen Egyezményben meghatározott
bűncselekménnyel kapcsolatban folyó büntetőeljárásban történő felhasználása érdekében.
23.	cikk
Az igazságszolgáltatás akadályozásának bűncselekménnyé nyilvánítása
Minden Részes Állam olyan jogalkotási és egyéb intézkedéseket fogad el, amelyek
szükségesek lehetnek ahhoz, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekménnyé
nyilváníthassák az alábbiakat:
a)	a jelen Egyezményben meghatározott bűncselekménnyel kapcsolatban folyó eljárásban
fizikai erő, fenyegetés vagy megfélemlítés alkalmazása, jogtalan előny ígérete vagy adása
hamis tanúzásra felhívás, vagy a tanúvallomás, illetve bizonyítékok szolgáltatásának
megakadályozása érdekében;
b)	a jelen Egyezményben meghatározott bűncselekménnyel kapcsolatos hivatali
kötelezettségei teljesítésének akadályozása céljából fizikai erő, fenyegetés vagy megfélemlítés
alkalmazása igazságügyi vagy bűnüldözési feladatot ellátó hivatalos személynek. E pontnak
48
egyetlen rendelkezése sem csorbíthatja a Részes Államoknak azt a jogát, hogy a hivatalos
személyek más csoportjainak védelmében is jogszabályokat alkossanak.
24.	cikk
Tanúvédelem
(1)	Minden Részes Állam a lehetőségei szerint olyan megfelelő intézkedéseket vezet be,
amelyek esetleges megtorlás vagy megfélemlítés ellen kellő védelmet biztosítanak a
büntetőeljárásban résztvevő olyan tanúk számára, akik a jelen Egyezményben tárgyalt
bűncselekménnyel kapcsolatban tanúvallomást tesznek, továbbá - megfelelő mértékben - az
ilyen személyek rokonai és hozzájuk közel álló más személyek számára is.
(2)	A jelen cikk (1) bekezdésében szereplő intézkedések a terhelt jogainak - ideértve a
tisztességes eljáráshoz való jogot is - csorbítása nélkül, egyebek mellett, a következők
lehetnek:
a)	az érintett személyek fizikai védelmére vonatkozó eljárások megalkotása, mint például - a
szükséges és megvalósítható mértékig - elköltöztetésük, illetve az érintett személyek
azonosságára és tartózkodási helyére vonatkozó tájékoztatás kiadásának tilalma vagy
korlátozása;
b)	olyan bizonyítási eljárási szabályok előírása, amelyek megengedik, hogy a tanú a
vallomását biztonságát szavatoló módon - úgymint kommunikációs eszközök, például video
kapcsolat, vagy más megfelelő módszerek alkalmazása útján - tehesse meg.
(3)	A Részes Államok megvizsgálják a jelen cikk (1) bekezdésében említett személyek
elköltöztetésére vonatkozó szerződések vagy megállapodások megkötésének lehetőségét.
(4)	A jelen cikk rendelkezései az áldozatokra is vonatkoznak, amennyiben azok egyben
tanúk is.
25.	cikk
Az áldozatok védelme és támogatása
(1)	Minden Részes Állam lehetőségei szerint megfelelő intézkedéseket vezet be a jelen
Egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekmények áldozatainak támogatására és védelmére,
különösen, megtorlással való fenyegetés vagy megfélemlítés esetén.
(2)	Minden Részes Állam megfelelő eljárásokat alakít ki a jelen Egyezmény hatálya alá
tartozó bűncselekmények áldozatainak kártalanítására és kárpótlására.
(3)	Minden Részes Állam saját hazai joga szerint lehetővé teszi az áldozatok véleményének
és fenntartásainak kifejtését és azok figyelembe vételét a bűnelkövetőkkel szembeni eljárás
megfelelő szakaszában, oly módon, amely nem sérti a védelem jogait.
49
26. cikk
A bűnüldöző hatóságok közötti együttműködés javítására irányuló intézkedések
(1)	Minden Részes Állam megfelelő intézkedéseket hoz a szervezett bűnözői csoportokban
részt vevő, vagy korábban részt vett személyek ösztönzésére annak érdekében, hogy az illetők
a)	a nyomozást és a bizonyítást elősegítő tájékoztatást nyújtsanak az illetékes hatóságoknak az
alábbiakat illetően:
(i)	a szervezett bűnözői csoport azonosítása, jellege, összetétele, felépítése, tartózkodási
helye vagy tevékenysége;
(ii)	kapcsolatok más szervezett bűnözői csoportokkal, beleértve a nemzetközi
kapcsolatokat is;
(iii)	a szervezett bűnözői csoport által elkövetett vagy elkövetni tervezett
bűncselekmények;
b)	nyújtsanak tényszerű, konkrét segítséget az illetékes hatóságoknak, melynek révén a
szervezett bűnözői csoportot meg lehet fosztani anyagi forrásaitól vagy a
bűncselekményekből származó jövedelmétől.
(2)	Minden Részes Állam megvizsgálja az olyan szabályozás lehetőségét, amely megfelelő
esetben lehetővé teszi azon vádlott büntetésének enyhítését, aki jelentős mértékben
együttműködik a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó valamely bűncselekmény miatt
folytatott nyomozásban vagy büntetőeljárásban.
(3)	Minden Részes Állam, hazai jogának alapelveivel összhangban, megvizsgálja olyan
szabályozás bevezetésének lehetőségét, amely büntethetőséget megszüntető okot biztosít azon
személynek, aki jelentős mértékben együttműködik jelen Egyezmény hatálya alá tartozó
valamely bűncselekmény miatt folytatott nyomozásban vagy büntetőeljárásban.
(4)	Az ilyen személyek védelmét a jelen Egyezmény 24. cikkében előírtak szerint kell
biztosítani.
(5)	Ha az (1) bekezdésben hivatkozott, valamelyik Részes Állam területén tartózkodó
személy egy másik Részes Állam illetékes hatóságainak jelentős segítséget tud nyújtani, az
érintett Részes Államok megvizsgálják olyan szerződések vagy megállapodások hazai
jogukkal összhangban történő megkötésének lehetőségét, amelyek alapján a másik Részes
Állam a jelen cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott bánásmódot biztosíthatja.
27.	cikk
Bűnüldözési együttműködés
(1)	A Részes Államok saját hazai jogukkal és államigazgatási rendszerükkel összhangban
szorosan együttműködnek egymással a jelen Egyezményben meghatározott
bűncselekményekkel szembeni bűnüldözési tevékenység hatékonyságának növelése
érdekében. Minden Részes Állam hatékony intézkedéseket vezet be különösen az alábbi
területeken:
50
a)	az illetékes hatóságaik, szerveik és szolgálataik közötti kapcsolattartási csatornák bővítése
vagy - ahol ez szükséges - megteremtése a jelen Egyezményben meghatározott
bűncselekmények összes vonatkozását érintő információk biztonságos és gyors cseréje
érdekében, ideértve - ha a Részes Államok jónak látják - az egyéb bűncselekményekre
vonatkozó kapcsolattartást is;
b)	együttműködés a jelen Egyezményben meghatározott bűncselekmények kapcsán folytatott
nyomozások során az alábbiak tekintetében:
(i)	az ilyen bűncselekményekben történő részvétellel gyanúsított személyek
személyazonossága, tartózkodási helye és tevékenységei, vagy további érintett személyek
tartózkodási helye;
(ii)	a fenti bűncselekmények elkövetéséből származó jövedelmek vagy vagyon
mozgása;
(iii)	a fenti bűncselekmények elkövetése során felhasznált vagy felhasználni tervezett
vagyon, felszerelések vagy eszközök mozgása;
c)	szükséges esetekben elemzési és nyomozati célból tárgyak vagy anyagminták szükség
szerinti rendelkezésre bocsátása;
d)	illetékes hatóságaik, szerveik és szolgálataik közötti hatékony együttműködés elősegítése, a
személyzet és szakértők cseréjének támogatása, beleértve - az érintett Részes Államok közötti
kétoldalú szerződésekkel vagy megállapodásokkal összhangban - az összekötő tisztek
cseréjét is;
e)	a szervezett bűnözői csoportok által alkalmazott különleges eszközökre és módszerekre
vonatkozó információk cseréje a többi Részes Állammal, beleértve - ahol lehetséges - az
útvonalakra, szállítóeszközökre, hamis személyazonosságra, hamisított vagy hamis
dokumentumok használatára, illetve tevékenységük álcázásának egyéb módjaira vonatkozó
tájékoztatást;
f)	kölcsönös tájékoztatás, valamint az államigazgatási és egyéb intézkedések összehangolása a
jelen Egyezményben tárgyalt bűncselekmények korai felismerése és azonosítása céljából.
(2)	A jelen Egyezmény végrehajtása érdekében a Részes Államok megvizsgálják a
bűnüldöző szerveik közötti közvetlen együttműködésre vonatkozó szerződések vagy
megállapodások létrehozásának lehetőségét, és ha már vannak ilyen szerződések vagy
megállapodások, azok módosítását. Az érintett Részes Államok közötti ilyen szerződések
vagy megállapodások hiányában a Részes Államok megvizsgálják a jelen Egyezménynek az
abban meghatározott bűncselekményekkel kapcsolatos bűnüldözési együttműködés jogi
alapjaként történő alkalmazhatóságát. Ahol csak lehetséges, a Részes Államok teljes
mértékben kihasználják a már létező szerződéseiket vagy megállapodásaikat - beleértve a
nemzetközi és regionális szervezeteket is - a bűnüldöző szerveik közötti együttműködés
erősítésére.
(3)	A Részes Államok lehetőségeik keretei között együttműködnek a korszerű technika
alkalmazásával elkövetett nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelemben.
51
28.	cikk
A szervezett bűnözés jellemzőire vonatkozó információk gyűjtése, elemzése és cseréje
(1)	Minden Részes Állam megfontolja, a tudományos és akadémiai élet képviselőivel
konzultálva, a szervezett bűnözésnek a saját területén mutatkozó irányzatai, működési
körülményei, valamint az abban érintett szakképzett csoportok és technológiák elemzését.
(2)	A Részes Államok megfontolják a szervezett bűnözői tevékenységre vonatkozó
elemzési szakértelem kifejlesztését és egymás közötti, valamint a nemzetközi és regionális
szervezetek útján történő cseréjét. Ennek érdekében közös fogalmi meghatározásokat,
szabványokat és módszereket dolgoznak ki és - ahol lehet - alkalmaznak.
(3)	Minden Részes Állam figyelemmel kíséri saját, a szervezett bűnözés elleni stratégiáját
és a ténylegesen megtett intézkedéseit, valamint felméri azok hatékonyságát és
eredményességét.
29.	cikk
Képzési és technikai segítségnyújtás
(1)	Minden Részes Állam a szükséges mértékig különleges képzési programokat
kezdeményez, dolgoz ki és fejleszt ki bűnüldözési állománya számára, beleértve az
ügyészeket, vizsgálóbírókat és vámtisztviselőket, valamint a jelen Egyezményben
meghatározott bűncselekmények megelőzéséért, felderítéséért és üldözéséért felelős egyéb
állományt is. Az ilyen programok között szerepelhet tisztviselők kihelyezése vagy kölcsönös
cseréje. A programok - olyan mértékig, ameddig azt a hazai jog megengedi - különösen az
alábbi területekre terjednek ki:
a)	a jelen Egyezményben meghatározott bűncselekmények megelőzése, felderítése és
üldözése során alkalmazott módszerek;
b)	a jelen Egyezményben meghatározott bűncselekményekben való részvétellel gyanúsított
személyek által használt útvonalak és technikák, kiterjesztve a tranzit-országokra és a
megfelelő ellenintézkedésekre is;
c)	a csempészáruk mozgásának követése;
d)	a bűncselekményből származó jövedelmek, vagyon, felszerelések és egyéb eszközök
mozgásának, az ilyen jövedelmek, vagyon, felszerelések és egyéb eszközök átalakítására,
eltitkolására vagy álcázására irányuló, valamint a pénzmosás és egyéb pénzügyi
bűncselekmények leküzdését célzó módszerek felderítése és figyelemmel kísérése;
e)	bizonyítékok gyűjtése;
f)	ellenőrzési technikák vámszabad területeken és szabadkikötőkben;
g)	korszerű bűnüldözési felszerelések és módszerek, ideértve az elektronikus megfigyelést, az
ellenőrzött szállításokat és a fedett akciókat;
52
h)	számítógép, távközlési hálózatok és egyéb modern technológia használatával folytatott
nemzetközi szervezett bűnözés elleni harcban alkalmazott módszerek; és
i)	az áldozatok és a tanúk védelmére használt módszerek.
(2)	A Részes Államok támogatják egymást olyan kutatási és képzési programok
kidolgozásában és végrehajtásában, amelyek célja a jelen cikk (1) bekezdésében említett
területeken gyűjtött tapasztalatok megosztása, ebből a célból - ahol csak lehet - igénybe
veszik a regionális és nemzetközi konferenciákat és szemináriumokat is az együttműködés
elősegítésére és párbeszéd ösztönzésére a közös érdeklődésre számot tartó problémákról,
ideértve a tranzit-országok speciális problémáit és igényeit is.
(3)	A Részes Államok támogatják azokat a képzési és műszaki segítségnyújtási
programokat, amelyek elősegítik a kiadatást és a kölcsönös jogsegélyt. A fenti képzési és
műszaki segítségnyújtási programok lehetnek nyelvtanfolyamok, tisztviselők kihelyezése és
cseréje a központi vagy a megfelelő illetékességgel rendelkező hatóságok között.
(4)	A már létrejött hatályos két- és többoldalú szerződések vagy megállapodások alapján, a
Részes Államok a szükséges mértékig fokozzák erőfeszítéseiket a nemzetközi és regionális
szervezetek keretein belüli, illetve egyéb vonatkozó, két- és többoldalú szerződések vagy
megállapodások alapján folyó gyakorlati és képzési tevékenységek lehető legjobb
kihasználása érdekében.
30.	cikk
Egyéb intézkedések: az Egyezmény végrehajtása gazdasági fejlesztés és technikai
segítségnyújtás útján
(1)	A Részes Államok a lehető legszélesebb körben hozzanak intézkedéseket a jelen
Egyezmény minél hatékonyabb megvalósítása érdekében, nemzetközi együttműködés útján,
figyelembe véve a szervezett bűnözésnek általában a társadalomra és különösen a fenntartható
fejlődésre kifejtett káros hatásait.
(2)	A Részes Államok a lehetőségeik határáig és egymással, valamint a nemzetközi és
regionális szervezetekkel egyeztetve, tegyenek konkrét erőfeszítéseket annak érdekében, hogy
a)	javítsák a fejlődő országokkal különböző szinteken folytatott együttműködést annak
érdekében, hogy az utóbbiak erősítsék a nemzetközi szervezett bűnözés megelőzésére és az
ellene történő fellépésre szánt képességeiket;
b)	növeljék a fejlődő országoknak nyújtott pénzügyi és anyagi segítséget annak érdekében,
hogy segítsék azoknak a nemzetközi szervezett bűnözés elleni hatékony fellépésre, valamint,
valamint a jelen Egyezménynek a végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket.
c)	technikai segítséget nyújtsanak a fejlődő országoknak, valamint az átalakuló gazdaságú
országoknak a jelen Egyezmény végrehajtásával kapcsolatos igényeik kielégítésére. E célból a
Részes Államok törekedjenek megfelelő nagyságú és rendszeres, önkéntes hozzájárulás
nyújtására egy, az Egyesült Nemzetek finanszírozási mechanizmusa keretében külön erre a
célra kijelölt számlára. A Részes Államok ezen kívül, hazai joguk és a jelen Egyezmény
rendelkezéseivel összhangban, vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a fenti számlára a
53
jelen Egyezmény alapján elkobzott bűncselekményekből származó jövedelmek és vagyonok
értékének egy bizonyos százalékát átutalhassák.
d)	ösztönözzenek és győzzenek meg pénzintézeteket és más érintett államokat arra, hogy
csatlakozzanak a jelen cikkben leírt erőfeszítésekhez, különösen további képzési programok
és korszerű eszközök rendelkezésre bocsátásával a fejlődő országok részére, hogy ezzel is
támogassák őket a jelen Egyezmény céljainak megvalósításában.
(3)	A fenti intézkedések lehetőleg ne csorbítsák a már érvényes külföldi segélyprogramok
iránti elkötelezettséget, illetve az egyéb kétoldalú, regionális vagy nemzetközi szinten folyó
pénzügyi együttműködést.
(4)	A Részes Államok két- vagy többoldalú szerződéseket és megállapodásokat köthetnek
az anyagi és logisztikai segítségnyújtásról, figyelembe véve azokat a pénzügyi megoldásokat,
amelyek szükségesek a jelen Egyezményben előírt nemzetközi együttműködés
hatékonyságához, valamint a nemzetközi szervezett bűnözés megelőzéséhez, felderítéséhez és
üldözéséhez.
31.	cikk
Megelőzés
(1)	A Részes Államok törekedjenek olyan nemzeti projektek kidolgozására és értékelésére,
illetve olyan helyes gyakorlat és stratégia kidolgozására és támogatására, amelyek célja a
nemzetközi szervezett bűnözés megelőzése.
(2)	A Részes Államok, hazai joguk alapelveivel összhangban, megfelelő jogi, igazgatási és
egyéb intézkedések útján törekednek a szervezett bűnözői csoportok olyan meglévő és
jövőbeli lehetőségeinek szűkítésére, amelyek révén a bűncselekményekből származó
jövedelmükkel részt tudnak venni a legális piacokon. Az említett intézkedéseknek az alábbi
területekre kell összpontosítaniuk:
a)	a bűnüldöző szervek vagy ügyészek és az érintett magánvállalkozások közötti
együttműködés erősítése, ideértve az ipart is;
b)	az állami és az érintett magánvállalkozások integritását védő szabványok és eljárások
kifejlesztésének támogatása, ide értve egyes szakmák etikai kódexeit, különös tekintettel az
ügyvédekre, közjegyzőkre, adótanácsadókra és könyvelőkre;
c)	az állami hatóságok által kiírt tenderpályázatok, továbbá az állami hatóságok által nyújtott
támogatások és tevékenységi engedélyek szervezett bűnözői csoportok általi kihasználásának
megakadályozása;
d)	jogi személyek szervezett bűnözői csoportok által történő felhasználásának
megakadályozása, amelyen belül az alábbi intézkedések említhetők:
(i)	a jogi személyek alapításában, irányításában és finanszírozásában részt vevő jogi és
természetes személyek közcélú nyilvántartásának létrehozása;
54
(ii)	annak a lehetőségnek a bevezetése, hogy a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó
bűncselekmény miatt elítélt személyeket bírósági határozattal vagy egyéb megfelelő
intézkedéssel ésszerű időtartamra ki lehessen zárni a joghatóságuk alatt bejegyzett jogi
személyekben igazgatói tisztség betöltéséből;
(iii)	országos nyilvántartás létrehozása azokról a személyekről, akiket eltiltottak jogi
személyek igazgatói tisztségétől;
(iv)	a jelen bekezdés d) pontjának (i) és (iii) alpontjában említett nyilvántartásokban
szereplő információk cseréje más Részes Államok illetékes hatóságaival.
(3)	A Részes Államok erőfeszítéseket tesznek a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó
bűncselekmények miatt elítélt személyek társadalomba történő visszailleszkedésének
elősegítésére.
(4)	A Részes Államok erőfeszítéseket tesznek a meglévő jogi eszközök és államigazgatási
gyakorlat rendszeres értékelésére, azon veszélyeztetett területek feltárása érdekében,
amelyekkel a szervezett bűnözői csoportok vissza tudnak élni.
(5)	A Részes Államok erőfeszítéseket tesznek a nemzetközi szervezett bűnözés létezésének,
okainak és súlyosságának, valamint veszélyeinek tudatosítására a társadalomban. Ahol
szükséges, az információkat a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül közzéteszik, és
további lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a közvélemény is részt vegyen az ilyen
bűnözés megelőzésében és üldözésében.
(6)	Minden Részes Állam közli az Egyesült Nemzetek főtitkárával annak a hatóságnak
vagy azoknak a hatóságoknak a nevét és címét, amely segítheti a többi Részes Államot a
nemzetközi szervezett bűnözés megelőzésére irányuló intézkedéseinek kidolgozásában.
(7)	A Részes Államok szükség szerint együttműködnek egymással és az illetékes
nemzetközi és regionális szervezetekkel a jelen cikkben említett intézkedések támogatásában
és kidolgozásában. Ennek során részt vesznek a nemzetközi szervezett bűnözés megelőzését
célzó nemzetközi programokban, így például azon körülmények enyhítésében, amelyek a
társadalom peremére szorult csoportokat védtelenekké teszik a nemzetközi szervezett bűnözői
tevékenységgel szemben.
32.	cikk
Az Egyezményben Részes Államok Konferenciája
(1)	A jelen Egyezmény Részes Államai ezennel létrehoznak egy Konferenciát, amelynek
feladata a Részes Államok erősítése a nemzetközi szervezett bűnözés ellen folytatott harcban,
valamint a jelen Egyezmény végrehajtásának elősegítése és ellenőrzése.
(2)	Az Egyesült Nemzetek főtitkára legkésőbb a jelen Egyezmény hatályba lépését követő
egy év múlva összehívja a Konferenciát. A Részes Államok Konferenciája elfogadja az
eljárásrendjét és a jelen cikk (3) és (4) bekezdéseiben leírt tevékenységekre vonatkozó
szabályokat (beleértve a fenti tevékenységek végzése során felmerült kiadások
megfizetésének szabályait).
55
(3)	A Részes Államok Konferenciája megállapodik a jelen cikk (1) bekezdésében említett
célok megvalósítását segítő mechanizmusokról, beleértve az alábbiakat:
a)	a Részes Államok által a jelen Egyezmény 29., 30. és 31. cikkei szerint folytatott
tevékenységek elősegítése, beleértve az önkéntes hozzájárulások mozgósításának ösztönzése;
b)	a Részes Államok közötti információcsere elősegítése a nemzetközi szervezett bűnözés
formáiról és irányzatairól illetve az ellen való küzdelem sikeres gyakorlatáról;
c)	együttműködés az illetékes nemzetközi és regionális szervezetekkel és civil
szerveződésekkel;
d)	a jelen Egyezmény végrehajtásának rendszeres felülvizsgálata;
e)	javaslattétel a jelen Egyezmény és annak végrehajtása javítására.
(4)	A jelen cikk (3) bekezdésének d) és e) pontjaiban foglaltak céljából a Részes Államok
Konferenciája a Részes Államok által az Egyezmény végrehajtására tett intézkedéseiről,
valamint az ennek során felmerült nehézségeiről a Részes Államok által nyújtott információ
alapján vagy a Részes Államok Konferenciája által esetlegesen kialakított kiegészítő
felülvizsgálati rendszerek alapján szerez tudomást.
(5)	Minden Részes Állam a Részes Államok Konferenciája által előírt módon tájékoztatja a
Részes Államok Konferenciáját a jelen Egyezmény végrehajtását célzó programjairól,
terveiről és gyakorlatáról, valamint jogalkotási és államigazgatási intézkedéseiről.
33.	cikk
Titkárság
(1)	Az Egyesült Nemzetek főtitkára biztosítja az Egyezményhez csatlakozott Részes
Államok Konferenciája számára a titkársági szolgáltatásokat.
(2)	A titkárság:
a)	segíti a Részes Államok Konferenciáját a jelen Egyezmény 32. cikkében szereplő
tevékenység folytatásában, előkészíti a Részes Államok Konferenciájának üléseit és biztosítja
az azokhoz szükséges szolgáltatásokat;
b)	kérésre segíti a Részes Államokat a Részes Államok Konferenciájának a jelen Egyezmény
32.	cikkének (5) bekezdése szerinti tájékoztatásában; és
c)	biztosítja a szükséges egyeztetést az illetékes nemzetközi és regionális szervezetekkel.
34.	cikk
Az Egyezmény végrehajtása
(1)	Minden Részes Állam saját hazai joga alapelveivel összhangban meghozza a szükséges
jogalkotási és államigazgatási intézkedéseket az Egyezményből eredő kötelezettségei
teljesítése érdekében.
56
(2)	A jelen Egyezmény 5., 6., 8. és 23. cikkeiben meghatározott bűncselekményeket
minden egyes Részes Államnak a hazai jogában bűncselekménnyé kell nyilvánítania,
függetlenül attól, hogy az nemzetközi jellegű-e, és hogy a jelen Egyezmény 3. cikk (1)
bekezdése alapján részt vesz-e benne szervezett bűnözői csoport, kivéve, ha a szervezett
bűnözői csoport részvétele a bűncselekmény megállapításához szükséges az Egyezmény 5.
cikkében foglaltak szerint.
(3)	Minden Részes Állam jogosult a jelen Egyezményben meghatározott intézkedéseknél
szigorúbb intézkedéseket elfogadni a nemzetközi szervezett bűnözés megelőzésére és
leküzdésére.
35.	cikk
A viták rendezése
(1)	A Részes Államok törekednek arra, hogy a jelen Egyezmény értelmezése vagy
alkalmazása kapcsán felmerült vitáikat tárgyalás útján rendezzék.
(2)	A jelen Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása során két vagy több Részes Állam
között felmerült bármely vitát, amelyet ésszerű időn belül nem sikerült tárgyalás útján
rendezni, az érintett Részes Államok bármelyikének kérésére döntőbíróság elé viszik.
Amennyiben az érintett Részes Államok a döntőbíróság igénybevételére vonatkozó
kezdeményezés napjától számított hat hónapon belül nem tudnak megállapodni a
döntőbíróság szervezetében, úgy az érintett Részes Államok bármelyike jogosult a vitát a
Nemzetközi Bíróság elé terjeszteni, a Bíróság Alapokmányával összhangban.
(3)	Minden Részes Állam az Egyezmény aláírásával, megerősítésével, elfogadásával, vagy
jóváhagyásával, illetve az ahhoz történő csatlakozással egy időben jogosult fenntartást tenni,
mely szerint a jelen cikk (2) bekezdését nem tartja magára nézve kötelezőnek. A (2) bekezdés
a többi Részes Államot sem köti azokkal a Részes Államokkal szemben, amelyek ilyen
fenntartást tettek.
(4)	Bármely Részes Állam, amely a jelen cikk (3) bekezdése szerinti fenntartást tette,
bármikor jogosult azt az Egyesült Nemzetek főtitkárának megküldött írásbeli értesítéssel
visszavonni.
36.	cikk
Aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás és csatlakozás
(1)	A jelen Egyezmény minden állam részére nyitva áll aláírásra 2000. december 12. és
15. között Palermóban, Olaszországban, majd ezt követően 2002. december 12-ig, az
Egyesült Nemzetek New York-i székházában.
(2)	Az Egyezmény ezen kívül nyitva áll aláírásra a regionális gazdasági integrációs
szervezetek számára is, azzal a feltétellel, hogy az Egyezményt az érintett szervezet legalább
egy tagállama a jelen cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint aláírta.
57
(3)	Az Egyezményt meg kell erősíteni, el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni. A megerősítő,
elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat az Egyesült Nemzetek főtitkáránál kell letétbe helyezni.
Regionális gazdasági integrációs szervezet a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat
akkor helyezheti letétbe, ha legalább egy tagállama azt már megtette. A fenti megerősítő,
elfogadó vagy jóváhagyó okiratokban az adott szervezet köteles megjelölni hatáskörét a jelen
Egyezményben meghatározott ügyekben. Az illető szervezet ezen kívül köteles tájékoztatni a
letéteményest, amennyiben a hatáskörében bármilyen lényeges változás következik be.
(4)	A jelen Egyezmény bármely állam és minden olyan regionális gazdasági integrációs
szervezet számára nyitva áll a csatlakozásra, amelynek legalább egy tagállama csatlakozott a
jelen Egyezményhez. A csatlakozási okiratokat az Egyesült Nemzetek főtitkáránál kell letétbe
helyezni. A csatlakozás időpontjában az adott regionális gazdasági integrációs szervezet
köteles megjelölni hatáskörét a jelen Egyezményben meghatározott ügyekben. Az illető
szervezet ezen kívül köteles tájékoztatni a letéteményest, amennyiben a hatáskörében
bármilyen lényeges változás következik be.
37.	cikk
Jegyzőkönyvekhez való viszony
(1)	A jelen Egyezmény egy vagy több jegyzőkönyvvel kiegészíthető.
(2)	Valamely állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet a jegyzőkönyvben
akkor lehet szerződő fél, ha a jelen Egyezményben is szerződő fél.
(3)	Az Egyezmény szerződő felét mindaddig nem köti a jegyzőkönyv, amíg nem válik
szerződő féllé az adott jegyzőkönyvben is, annak rendelkezései szerint.
(4)	A jelen Egyezménynek minden jegyzőkönyvét a jelen Egyezménnyel együtt kell
értelmezni, figyelembe véve az adott jegyzőkönyv célját.
38.	cikk
Hatálybalépés
(1)	A jelen Egyezmény a negyvenedik megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási
okirat letétbe helyezését követő kilencvenedik napon lép hatályba. E bekezdés értelmezése
során a regionális gazdasági integrációs szervezet által letétbe helyezett bármely fenti okirat
nem számít külön okiratnak az illető szervezet tagállama által letétbe helyezett okiraton felül.
(2)	Azokra az államokra és regionális gazdasági integrációs szervezetekre vonatkozólag,
amelyek a negyvenedik megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat letétbe
helyezését követően csatlakoznak, a jelen Egyezmény a vonatkozó okiratnak az adott állam
vagy szervezet általi letétbe helyezését követő harmincadik napon lép hatályba.
58
39.	cikk
Módosítás
(1)	Az Egyezmény hatályba lépését követő öt év leteltével bármelyik Részes Állam
módosítási javaslatot tehet, és azt megküldheti az Egyesült Nemzetek főtitkára részére, aki azt
követően tájékoztatja a Részes Államokat, illetve az Egyezmény Részes Államainak
Konferenciáját a módosítási javaslatról annak megfontolása és az arról történő határozat
meghozatala céljából. A Részes Államok Konferenciája mindent megtesz az egyes
javaslatokra vonatkozó egyetértés megteremtése érdekében. Ha az egyetértés érdekében tett
összes erőfeszítés eredménytelen, és nem sikerül megállapodásra jutni, akkor a módosítás
elfogadásához - végső lehetőségként - a Részes Államok Konferenciáján jelenlévő és
szavazati joggal rendelkező Részes Államok kétharmados szavazati többsége szükséges.
(2)	Regionális gazdasági integrációs szervezetek - a hatáskörükbe tartozó ügyekben -
annyi szavazattal rendelkeznek e cikk alapján, ahány tagállamuk a jelen Egyezmény Részes
Állama. Az ilyen szervezetek nem gyakorolhatják szavazati jogukat, ha tagállamaik azt saját
jogon gyakorolják és vice versa.
(3)	A jelen cikk (1) bekezdése szerint elfogadott módosításokhoz a Részes Államok
megerősítése, elfogadása vagy jóváhagyása szükséges.
(4)	A jelen cikk (1) bekezdése szerint elfogadott módosítás a módosítás megerősítéséről,
elfogadásáról vagy jóváhagyásáról szóló okiratnak az Egyesült Nemzetek főtitkáránál történt
letétbe helyezése időpontjától számított kilencven nap elteltével lép hatályba.
(5)	Ha egy módosítás hatályba lép, az kötelező érvényű mindazokra a Részes Államokra
nézve, amelyek kifejezték egyetértésüket, hogy azt magukra nézve kötelező érvényűnek
tekintik. A többi Részes Államot a jelen Egyezmény és annak korábbi módosításai kötik,
amelyeket az illető Részes Államok megerősítettek, elfogadtak, illetve jóváhagytak.
40.	cikk
Felmondás
(1)	A jelen Egyezményt bármelyik Részes Állam jogosult az Egyesült Nemzetek
főtitkárának megküldött írásbeli értesítéssel felmondani. A felmondás a fenti értesítésnek a
főtitkár általi átvételét követő egy év múlva lép hatályba.
(2)	A regionális gazdasági integrációs szervezet tagsága a jelen Egyezményben akkor
szűnik meg, amikor az Egyezményt annak összes tagállama felmondta.
(3)	A jelen Egyezménynek a fenti (1) bekezdés szerinti felmondása magával vonja az ahhoz
csatolt összes jegyzőkönyv felmondását.
41.	cikk
Letéteményes és hiteles nyelvű szövegek
(1)	Az Egyesült Nemzetek főtitkára a jelen Egyezmény kijelölt letéteményese.
59
(2)	Az Egyezmény eredeti példányát, amelynek arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol
nyelvű szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek főtitkáránál kell letétbe helyezni.
AMELYNEK HITELÉÜL az alulírott teljhatalmú meghatalmazottak, akik
kormányaiktól erre kellő felhatalmazással rendelkeznek, ezt az Egyezményt aláírták.”
4.	§
Az Országgyűlés felhatalmazást ad a következő nyilatkozatoknak az Egyezmény kötelező
hatályának elismerésével egy időben történő megtételére:
-	az Egyezmény 18. cikkének (13) bekezdéséhez: „Az Egyezmény 18. cikkének (13)
bekezdése alapján a Magyar Köztársaságban az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium és a
Legfőbb Ügyészség jogosult a jogsegély kérelmek fogadására.”
-	az Egyezmény 18. cikkének (14) bekezdéséhez: „A Magyar Köztársaság a magyar és az
angol nyelvet fogadja el az Egyezmény 18. cikkének (14) bekezdése alapján.”
5.	§
Az Országgyűlés a 4. §-ban meghatározott nyilatkozatokat e törvénnyel kihirdeti.
6.	§
(1)	E törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő
nyolcadik napon lép hatályba.
(2)	E törvény 2. és 3. §-a az Egyezmény 38. cikkében meghatározott időpontban lép
hatályba.
(3)	Az Egyezmény, illetve e törvény 2. és 3. §-a hatálybalépésének naptári napját a
külügyminiszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul
közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(4)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az igazságügyért felelős
miniszter, a legfőbb ügyész és az államháztartásért felelős miniszter gondoskodik.
60
INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
Az Egyezményt az ENSZ Közgyűlés 2000. november 15-én hozott 55/25. számú
határozatával fogadta el. A Magyar Köztársaság szervezett bűnözés elleni fellépés iránti
elkötelezettsége indokolta, hogy hazánk az elsők között írta alá az Egyezményt. Az
Egyezmény és jegyzőkönyveinek aláírására 2000. december 14-én, Palermóban került sor. Az
aláírásra a Kormány 2282/2000. (XI. 29.) Korm. határozata a megerősítés fenntartásával adott
felhatalmazást.
Az Egyezményt 2006. októberig 147 ország írta alá és 126 erősítette meg, fogadta el, hagyta
jóvá vagy csatlakozott hozzá. Az Európai Unió, valamint annak mind a 25 tagállama aláírta az
Egyezményt, és 20 tagállam már ratifikálta.
A 2. és a 3. §-hoz
Az Egyezmény célja az államok közötti együttműködés elősegítése a szervezett bűnözés
megelőzése és az ellene való harc hatékonyabbá tétele érdekében. Az Egyezményben foglalt
cselekményekre az Egyezmény hatálya csak akkor terjed ki, ha a bűncselekmény nemzetközi
jellegű és azt valamely szervezett bűnöző csoport követi el, vagy abban az érintett. Ugyanez
érvényesül a jegyzőkönyvek tekintetében is.
A szervezett bűnözés nemzetközivé vált, és egyre inkább fenyegeti az államokat, azok
társadalmát. Ugyanakkor az ilyen bűnöző tevékenységek megelőzésének és
visszaszorításának eszközei csak lassú ütemben fejlődnek, csaknem mindig egy lépéssel
lemaradva. Szükség van tehát arra, hogy az egyes államok közösen gondolkodva
jogszabályaikban, intézkedéseikben hasonló módon és hatékonysággal lépjenek fel a
szervezett bűnözés ellen, amely a határon átnyúló bűnözésben olyannyira elengedhetetlen
nemzetközi együttműködéshez is kulcsfontosságú kérdés. Ehhez a legmagasabb szintű
politikai elkötelezettségre van szükség, ezért is kiemelkedő jelentőségű az Egyezmény
aláírása.
Az Egyezmény deklarált célja az államok közötti együttműködés elősegítése a szervezett
bűnözés megakadályozása és az ellene való harc hatékonyabbá tétele érdekében.
Hangsúlyozandó, hogy az Egyezmény keretei között az ENSZ kizárólag a szervezett bűnözés
ellen kíván fellépni, így az abban foglalt cselekményekre az Egyezmény hatálya csak akkor
terjed ki, ha a bűncselekmény nemzetközi jellegű és azt valamely szervezett bűnöző csoport
követi el, vagy abban az érintett. Ugyanez a kitétel érvényesül mindhárom jegyzőkönyv
esetében is. A szervezett bűnözői csoportban való részvétel, a pénzmosás, a korrupció és az
igazságszolgáltatás akadályozása bűncselekmények meghatározásáról azonban a Részes
Államok nemzeti joga szabadon rendelkezhet, függetlenül a cselekmény határokon átlépő,
nemzetközi jellegétől vagy a szervezett bűnözéssel összefüggő voltától. A Részes Államok az
Egyezményben megállapított rendelkezéseknél szigorúbb intézkedéseket is alkalmazhatnak.
Az Egyezmény értelmében nemzetközi szervezett bűnözésről, illetve bűncselekményről akkor
beszélhetünk, ha azt több mint egy állam területén követik el, vagy egy államban követik el
ugyan, de az előkészület, a tervezés, az irányítás másik állam területén történik. Úgyszintén
akkor, ha az olyan szervezett bűnözői csoporthoz kötődik, amely több állam területén fejti ki
tevékenységét, vagy ha a cselekmény hatása egy másik államra is kiterjed (3. cikk).
61
Az Egyezmény számos értelmező rendelkezése közül - a hazai büntetőjog-alkotási
folyamatokat is figyelembe véve - kiemelendő a szervezett bűnözői csoport fogalma,
amelynek tartalmi elemei a strukturáltság, három vagy több személy részvétele,
meghatározott ideig létezés, egy vagy több súlyos bűncselekmények elkövetése céljából
végzett tevékenység és a közvetett vagy közvetlen anyagi haszonszerzés célzata. Az
Egyezmény egyébként súlyos bűncselekménynek tekint minden olyan cselekményt, amely
legalább négyévi, vagy annál súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő. E fogalomnak
egyébként az Egyezmény során végig jelentősége van, különösen a pénzmosás elleni
rendelkezéseknél, ahol is az effajta bűncselekményekből származó javak tisztára mosását
rendeli szankcionálni az Egyezmény (2. cikk).
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 137. §-ának 8.
pontja határozza meg a bűnszervezet fogalmát. E szerint a bűnszervezet három vagy több
személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja
öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztássel büntetendő szándékos cselekmény elkövetése.
E bűnszervezet-fogalom megfelel az Egyezményben és az Európai Unió Tanácsának a
bűnszervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról szóló, 1998. december 21-i
együttes fellépésében foglaltaknak.
Szintén irányadó a magyar büntetőjogi szabályozási törekvések szempontjából a szervezett
bűnözői csoportban való részvétel pönalizálása, amely magában foglalja a bűnös
összeesküvést, a csoport által elkövetett bűncselekményekben, illetve a csoport egyéb
tevékenységében való részvételt, valamint olyan súlyos bűncselekmények elkövetésének
szervezését, irányítását, segítését stb., amelyekben szervezett bűnözői csoport is érintett.
A Btk. 137. §-ának 8. pontja határozza meg a bűnszervezet fogalmát, és a 263/C. §-a rendeli
büntetni a bűnszervezetben részvételt. A Btk. 263/C. §-a szerinti bűncselekmény-fogalom
összhangban van az Egyezményben, az Európai Unió Tanácsának a bűnszervezetben való
részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról szóló, 1998. december 21-i együttes fellépésében
foglaltakkal.
Lényeges rendelkezése az Egyezménynek a bűncselekményből származó javak tisztára
mosásának bűncselekménnyé nyilvánítása. Alapbűncselekményeknek az Egyezmény által
definiált súlyos bűncselekmények minősülnek, de egyes államok, amelyek jogi
szabályozásában listaszerű felsorolásban szabályozzák az alapbűncselekmények körét, ezt az
Egyezmény értelmében is megtarthatják. Az Egyezmény lehetővé teszi, hogy a Részes
Államok - nemzeti jogukkal összhangban - az alapbűncselekményt elkövető személyt ne
büntessék az ezen bűncselekményből származó javak tisztára mosásáért (6. cikk).
A Btk. 303. és 303/A. §-a rendeli büntetni a pénzmosást, a 303/B. § pedig a pénzmosással
kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztását. E törvényi tényállások hatályos szövege
összhangban áll a hazánk által a 2000. évi CI. törvénnyel kihirdetett, a pénzmosásról, a
bűncselekményekből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásról és elkobzásról szóló,
Strasbourgban, 1990. november 8-án kelt egyezményben foglaltakkal. Ezen egyezmény a
magyar büntetőjogban pénzmosásként meghatározott magatartásokat az Egyezményhez
hasonlóan határozza meg.
62
A Részes Államoknak az e követelményeket megvalósító jogszabályaikat, illetve az azokban
végrehajtott módosításaikat meg kell küldeniük az ENSZ főtitkárságára.
Az Egyezmény a pénzmosás elleni fellépés területén a pénzmozgásokra vonatkozó egyéb
szabályozásokat is előír, elsősorban a pénzügyi szektor részére. Ilyen - többek között - a
határon túli átutalások jelentési kötelezettsége. Javasolja továbbá az Egyezmény a Részes
Államok számára egy pénzügyi felderítő egység felállítását is, amely ellátná a vélhető
pénzmosásra vonatkozó információk gyűjtését, elemzését és továbbítását nemzeti és
nemzetközi szinten, figyelembe véve a releváns nemzetközi kezdeményezéseket (7. cikk).
A korrupció elleni fellépésre vonatkozó szabályok értelmében a Részes Államoknak
büntetniük kell a hivatalos személy, illetve a külföldi és nemzetközi tisztviselő aktív és
passzív vesztegetését egyaránt. A Részes Államok további intézkedésekre kötelezik magukat
a korrupció megelőzése és felfedése érdekében (8. cikk).
A Btk. 250-255/A. §-aiban rendeli büntetni a vesztegetést, a 255/B. §-ában a vesztegetés
feljelentésének elmulasztását, a 256. §-ában a befolyással üzérkedést, a 258/B.-258/D. §-aiban
a nemzetközi kapcsolatban történő vesztegetést, a 258/E. §-ában pedig a nemzetközi
kapcsolatban történő befolyással üzérkedést. A hivatalos személy fogalmát a Btk. 137. §-ának
1. pontja, a külföldi hivatalos személy fogalmát pedig a Btk. 137. §-ának 3. pontja határozza
meg.
Figyelemmel arra, hogy az elmúlt évtizedben nemzetközi szinten is kiemelten foglalkoztak a
korrupció elleni fellépéssel, a 2001. évi CXXI. törvény újraszabályozta a vesztegetési
bűncselekményeket. Ennek keretében a jogalkotó az Egyezmény mellett figyelemmel volt az
Európa Tanács Korrupció elleni büntetőjogi egyezményére, a Gazdasági Együttműködési és
Fejlesztési Szervezet (OECD) külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni
egyezményére és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni
küzdelemről szóló egyezményre is. A Btk.-nak a vesztegetései bűncselekményeket tartalmazó
rendelkezései összhangban állnak az ENSZ Meridában kelt, Korrupció elleni Egyezményében
foglaltakkal is.
Igen lényeges rendelkezésnek tekinthető a jogi személy felelősségének megállapítása, ha az
részt vesz a szervezett bűnözői csoportot is érintő bűncselekmények elkövetésében. Az ENSZ
Egyezmény választási lehetőséget ad a büntetőjogi, polgári jogi, illetve közigazgatási
szankciók alkalmazása között, meghagyva a természetes személyek büntetőjogi felelősségét;
e szankcióknak azonban hatékony, arányos és elrettentő erej űeknek kell lenniük, legyenek bár
büntetőjogi és nem büntetőjogi szankciók, beleértve a pénzbírságokat is (10. cikk). A jogi
személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény
elfogadásával - amely az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkról szóló nemzetközi
szerződést kihirdető törvény hatályba lépésekor lépett hatályba - hazánk eleget tett az
egyezmény ezen követelményeinek is.
A 11. cikk a büntetőeljárással kapcsolatosan tartalmaz rendelkezéseket, valamint az
Egyezményben meghatározott bűncselekmények arányos szankciókkal való fenyegetettségét
írja elő. A büntetőeljárásről szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) rendelkezései
összhangban vannak az Egyezmény szerinti, a büntetőeljárással kapcsolatban megfogalmazott
elvekkel, továbbá a Btk.-ban - a bűncselekmények vonatkozásában - meghatározott
büntetőjogi szankciók is megfelelnek az Egyezmény előírásainak.
63
Az Egyezmény értelmében el kell kobozni a bűncselekményből származó vagyont, a
bűncselekmények elkövetéséhez használt vagyont, eszközöket, a bűncselekményből származó
vagyon helyébe lépő vagyont, a legális javakkal összevegyített illegális vagyont, a
bűncselekményből származó vagyonból származó bevételeket és egyéb hozadékokat.
Megfontolásra javasolja továbbá az Egyezmény az államok számára olyan eljárás bevezetését,
amely során az elkövető igazolja a feltételezetten bűncselekményből származó jövedelem
törvényes forrását. Az elkobzás érdekében a Részes Államok együttműködnek, megkeresésre
a másik állam elkobzásra irányuló kérelmét teljesítik (12-14. cikk).
Az elkobzott javak kiadása szempontjából fontos rendelkezése az Egyezménynek, hogy
valamely Részes Állam a másik Részes Állam megkeresésére kiadja az általa elkobzott
dolgot, ha az a nemzeti jogával összhangban van, annak érdekében, hogy a megkereső állam
az áldozatot megfelelően kompenzálhassa, vagy a dolgot a jogos tulajdonosának kiadhassa.
Ennek megfelelően megfontolják olyan kétoldalú megállapodások megkötését, amelyek az
elkobzott dolog értékéhez vagy az elkobzott dolog értékesítéséből származó alapokhoz való
hozzájárulások illetve részesedések mértékét rendezik a Részes Államok között (14. cikk). Az
Egyezmény 14. cikke szerint a kétoldalú megállapodások megkötése opcionális lehetőség.
A Btk. 77-77/A. §-ában meghatározott elkobzás, valamint a 77/B.-77/C. §-ában
meghatározott vagyonelkobzás szabályai megfelelnek az Egyezményben meghatározott
követelményeknek, míg a Be. 151-158. §-aiban meghatározott lefoglalás, valamint a 159. §-
ban foglalt zár alá vétel szabályai biztosítják az Egyezményben foglalt rendelkezések
alkalmazását.
Az Egyezmény 13. cikke tartalmazza az elkobzás érdekében megvalósítandó nemzetközi
együttműködés szabályait. A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII.
törvény - a háttérjogszabályként alkalmazott Be. rendelkezései alapján - lehetővé teszi az
eljárási jogsegély keretében a külföldi igazságügyi hatóság lefoglalásra, illetve zár alá vételre
vonatkozó megkereséseinek végrehajtását, illetve külön címekben rendelkezik a
vagyonelkobzás, elkobzás végrehajtásának átadásáról és átvételéről.
Külön kiemelendő, hogy a vagyont a jogos tulajdonosnak a lefoglalást követően az állam
visszajuttatja, tehát az ilyen vagyon elkobzására nem kerül sor.
Az Egyezmény 14. cikke szól a bűncselekményekből származó elkobzott jövedelem és
vagyon felhasználásáról.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 163. §-a alapján az ingatlanra
kimondott vagyonelkobzás esetén, továbbá, ha az adós egész vagyonára elrendelt
vagyonelkobzás során megállapították, hogy a vagyonhoz ingatlan is tartozik, a végrehajtó
haladéktalanul megkeresi a földhivatalt, hogy az ingatlanra az állam tulajdonjogát jegyezze
be. A megkeresésben az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezetként a Kincstári Vagyoni
Igazgatóságot kell megjelölni, és erről a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot értesíteni kell. Ez
azt jelenti, hogy az elkobzott ingatlan a Magyar Állam tulajdonába kerül.
A Részes Államok megteremtik, illetve megteremthetik kötelező, illetve fakultatív
joghatóságukat az Egyezmény által kriminalizált bűncselekmények: a szervezett bűnözői
csoportban való részvétel, a bűnös eredetű jövedelmek tisztára mosása, a korrupció és az
igazságszolgáltatás akadályozása bűncselekmények esetén (15. cikk).
64
A joghatóságot kötelezően a területi hatály alapozza meg; a szuverenitás védelmének szem
előtt tartásával megalapozhatja a személyi hatály, az aktív és a passzív állampolgárság
egyaránt. További fakultatív joghatósági alap, ha a szervezett bűnözői csoportban való
részvétel, valamint a bűnös eredetű jövedelmek tisztára mosása bűncselekményeket a Részes
Állam területén kívül követik el egy másik, a területén elkövetendő (súlyos) bűncselekmény
elkövetése céljából.
Az Egyezmény 15. cikkében meghatározott kötelező joghatósági szabályokkal a magyar Btk.
szabályai teljes mértékben, a fakultatív joghatósági szabályokkal pedig nagyrészt
összhangban vannak.
Az Egyezmény a kiadatással összefüggésben is teremt joghatósági alapot: kötelezően, ha a
területén tartózkodó feltételezett elkövető kizárólag azon az alapon nem adható ki, hogy az
illető az adott állam állampolgára. Megengedően pedig akkor, ha a kiadatásra egyéb okból
nem kerül sor (16. cikk).
Fentieken túlmenően minden Részes Állam - belső jogával összhangban - további
joghatósági szabályokat is alkalmazhat.
A kiadatást szabályozó 16. cikk vonatkozásában kiemelendő, hogy az Egyezménybe bekerült
a kettős inkriminalitás követelménye.
Az Egyezmény szabályozási tárgykörébe tartozó bűncselekmények kiadatást megalapozó
bűncselekménynek tekintendők a Részes Államok között hatályban levő kiadatási
egyezményekben. Ezen cikk akkor is alkalmazható, ha a kiadatást kérő állam súlyos, az
Egyezmény hatálya alá nem tartozó bűncselekmény(ek)re kéri nevezett kiadatását.
A Részes Államok a saját belső joguk, valamint az általuk alkalmazott kiadatási
egyezményekkel összhangban - sürgős esetben - a megkereső állam kérelmére őrizetbe
vehetik a területükön tartózkodó azt a személyt, akinek a kiadatását kérik, illetve megtehetik
mindazokat a megfelelő intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy az illető jelen legyen a
kiadatási eljárásnál (ideiglenes kiadatás letartóztatás, valamint a kiadatási letartóztatás
intézménye).
A Részes Államok - az Egyezmény céljának szem előtt tartásával és belső joguk
rendelkezéseivel összhangban - törekednek a kiadatási eljárás gyorsítására.
A kiadatást kezdeményező Részes Állam kérésére a büntetőeljárás megindítására és
lefolytatására vonatkozó kötelezettséget ró az Egyezmény azon Részes Államra, amelynek
területén a feltételezett bűnelkövető tartózkodik, és a kiadatást megtagadták azzal az indokkal,
hogy az illető az adott állam állampolgára.
Az ítélet végrehajtása céljából kért kiadatás során a megkeresett államnak meg kell vizsgálnia
a kiszabott ítéletet és annak még hátralevő része végrehajthatóságát.
A Részes Államok két- vagy többoldalú egyezményeket köthetnek a kiadatás végrehajtása
részletszabályainak kidolgozására, az eljárás hatékonyságának javítására.
65
Az Egyezmény lehetőséget nyújt arra, hogy az Egyezmény hatálya alá tartozó
bűncselekmények miatt szabadságvesztéssel sújtott személyek - büntetésük hátralévő
részének hazájukban történő letöltése céljából - átszállításukat kérelmezzék (17. cikk).
A Részes Államok az Egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekményekkel összefüggésben a
lehető legszélesebb körben nyújtanak egymásnak jogsegélyt a büntetőeljárásokban. (A 18.
cikk (2) bekezdése a jogi személyek felelőssége vonatkozásában külön nevesíti
jogsegélynyújtás egy kötelező esetét.) Ezen cikk rendelkezései nem érintik azon egyéb - két-
vagy többoldalú szerződések alapján fennálló - kötelezettségeket, amelyek teljes körűen
irányadók a kölcsönös jogsegélyre. A Magyar Köztársaság számos nemzetközi
egyezménynek részese, amelyek jogsegély forgalmunk jelentős hányadát lefedik.
A Részes Államoknak az Egyezmény megadja azt a lehetőséget, hogy maguk döntsék el,
hogy a már meglévő kölcsönös jogsegélyegyezményeik rendelkezéseit, vagy pedig ezen
Egyezmény vonatkozó, (9)-(29) bekezdéseit alkalmazzák. Az Egyezmény a
jogsegélykérelmek fogadására és továbbítására hivatott, egy központi hatóság megjelölésére
hívja fel a Részes Államokat (18. cikk).
A jogsegélykérelmek alaki, illetve formai elemeire, az előterjesztés, továbbá az elintézésük,
teljesítésük módjára, a megtagadás lehetőségére vonatkozó szabályozás ismert és hasonlóan
alkalmazott a „jogsegély-gyakorlatunkban”.
Csakúgy, mint a kiadatást szabályozó cikknél az Egyezmény itt is lehetőséget biztosít, hogy a
Részes Államok két- vagy többoldalú egyezményeket köthetnek részletszabályok
kidolgozására, az eljárások hatékonyságának javítására.
Az Egyezmény 16. cikkében meghatározott kiadatásra, a 17. cikk szerinti elítélt személyek
átszállítására, és a 18. cikk szerinti kölcsönös jogsegélyre vonatkozó szabályoknak a
nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény rendelkezései
megfelelnek.
Az Egyezményben foglalt bűncselekmények nyomozásával kapcsolatosan olyan két- vagy
többoldalú megállapodások megkötését javasolja az Egyezmény a Részes Államok számára,
amelynek értelmében azok közös nyomozó csoportokat hozhatnak létre, és amennyiben az
összhangban áll jogrendszerük alapelveivel, úgy speciális nyomozati technikák alkalmazását
vállalják az Egyezményt aláíró államok. Ilyenek lehetnek az ellenőrzött szállítások,
elektronikus és más formájú megfigyelések, operatív akciók, amelyeket a nemzetközi
együttműködésben is alkalmaznak (19-20. cikk).
A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény 20-23. §-a
széles körben teszi lehetővé a büntetőeljárást megelőzően közös bűnfelderítő csoportok
felállítását. Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003.
évi CXXX. törvény 55-59. §-a az unió tagállamainak viszonylatában teremti meg a
büntetőeljárás során közös nyomozócsoport felállításának lehetőségét az Európai Unió
tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezményt a Magyar
Köztársaságban kihirdető törvény hatálybalépésének napjával, azaz 2005. november 23-i
hatállyal.
66
A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény VII. fejezete részletesen tartalmazza a titkos
információgyűjtésre vonatkozó rendelkezéseket, a Be. 200-206. §-ai pedig a büntetőeljárás
során végzett titkos adatszerzés szabályait tartalmazzák. Az Egyezmény nem kötelező
jelleggel „ösztönzi” a részes államokat ezen különleges eszközöknek a nemzetközi
együttműködés keretében történő alkalmazására vonatkozó szabályok, illetve megállapodások
létrehozására. A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV.
törvény 17-19. §-a, valamint 35-38. §-a a büntetőeljárást megelőzően teszi lehetővé a titkos
információgyűjtéssel és az ellenőrzött szállítással kapcsolatos együttműködést, míg az
Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX.
törvénynek a fent említett időpontban hatályba lépő 62. §-ának, valamint 63-67. §-ának
rendelkezései az unió tagállamainak viszonylatában teremtik meg a büntetőeljárás
megindítását követően ezen eljárások alkalmazásának lehetőségét.
Több állam joghatósága esetén, a Részes Államok megfontolhatják az igazságügyi eljárás
lefolytatásának átadását (21. cikk).
A 21. cikk szerinti, a büntetőeljárások átadására vonatkozó szabályoknak a nemzetközi
bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törény rendelkezései megfelelnek.
Az Egyezmény 22. cikke szerint a büntetőeljárás során a külföldi elítélést figyelembe kell
venni.
A Btk. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontja lehetővé teszi a külföldi ítélet érvényének
elismerését, ha az adott cselekmény a magyar jog szerint is büntetendő, és a kiszabott
büntetés, illetve alkalmazott intézkedés összhangban van a magyar joggal. Az Egyezményben
meghatározott bűncselekmények elkövetése miatt meghozott külföldi ítéletet ezért -
amennyiben a fenti feltételnek megfelel - a magyar ítélettel azonos érvényűnek lehet
tekinteni, azt a bűnügyi nyilvántartásba fel lehet venni és a magyar büntetőeljárás, illetve a
büntetés kiszabás során figyelembe lehet venni.
Büntetni rendeli az Egyezmény az igazságszolgáltatás akadályozására irányuló magatartási
formákat, így a tanúk kényszerítését, fenyegetését, megfélemlítését, valamint
megvesztegetését, illetve a tanúvallomásba való más közrehatást, úgyszintén a bírákkal és
rendvédelmi szervek alkalmazottaival szemben alkalmazott fizikai erőszakot, fenyegetést és
megfélemlítést. A Részes Államok a védelmet más köztisztviselőkre is kiterjeszthetik (23.
cikk).
Az Egyezmény igazságszolgáltatás akadályozásának bűncselekményére vonatkozó
rendelkezése a büntetendővé nyilvánítandó magatartások körét tágan határozza meg. Az eset
összes körülményére figyelemmel a Btk. következő tényállásai alkalmazhatók az egyes
cselekményekre: a Btk. 250. §-ában és 255. §-ában meghatározott vesztegetés (a 255. §
szankcionálja a bírósági vagy más hatósági eljárásban elkövetett vesztegetést, és e
rendelkezést kimondottan az Egyezményben foglaltakra tekintettel iktatta a Btk.-ba a 2001.
évi CXXI. törvény), a Btk. 229. §-ában szabályozott hivatalos személy elleni erőszak, a Btk.
242. §-ában foglalalt hamis tanúzásra felhívás, valamint a Btk. 242/A. §-ában meghatározott
hatósági eljárás akadályozásának törvényi tényállása.
A tanúvédelmi rendelkezések előírják a tanúk fizikai védelmét, elköltöztetését, a tanúkra
vonatkozó információk, különösen a lakóhely bizalmas kezelését, a vallomástétel
biztonságának elősegítését, többek között a videokonferencia alkalmazásával, továbbá
67
megfontolásra ajánlja az Egyezmény a tanúk külföldre költöztetését kétoldalú
megállapodások alapján. A tanúvédelmi rendelkezéseket alkalmazni kell a hatóságokkal
együttműködő szervezett bűnözői csoportban résztvevő személyekre is. Az ilyen személyek
részére a Részes Államok jogában ösztönző mechanizmusokat kell kidolgozni, így pl. a
csökkentett mértékű büntetés kiszabása, és - amennyiben az nem ellentétes a jogrendszer
alapelveivel - az immunitás biztosítása (mentesség a nyomozás alól) (24. cikk).
A Be.-nek a tanú védelmére (95-96.§), a különösen védett tanúra (97.§), a büntetőeljárásban
résztvevők személyi védelmére (98.§), továbbá a tanúvédelmi programban résztvevő
személyekre vonatkozó eljárási szabályai (98/A.§) mellett a büntetőeljárásban résztvevők,
valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeiről és
végrehajtásának szabályairól szóló 34/1999. (II. 26.) Korm. rendelet, valamint a
büntetőeljárásban résztvevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról szóló
2001. évi LXXXV. törvény szabályai biztosítják a büntetőeljárásban résztvevők és
hozzátartozóik számára a megfelelő védelmet.
Valamennyi Részes Államnak megfelelő intézkedéseket kell tennie az Egyezményben foglalt
bűncselekmények áldozatainak védelme érdekében, és lehetővé kell tennie az áldozatok
kártalanítását (25. cikk).
Az Országgyűlés 2005 novemberében fogadta el a bűncslekmények áldozatainak segítéséről
és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvényt, amelynek rendelkezései
összhangban állnak az Egyezményben foglaltakkal.
A szankciók és intézkedések mellett az Egyezmény a szervezett bűnözés elleni fellépés
számos további módját is szabályozza. Így - többek között - a rendvédelmi szervek közötti,
az Egyezményre közvetlenül épülő együttműködést, beleértve a rendszeres információcserét,
eszközök, anyagok rendelkezésre bocsátását és a szervek közötti közvetlen együttműködést; a
szervezett bűnözés természetére vonatkozó elemző-értékelő tevékenységet; számos területen
speciális képzések szervezését; kutatási programok támogatását; a fejlődő államoknak
nyújtott pénzügyi és technikai segítséget. Ez utóbbiban a Részes Államok önkéntes
felajánlásaira számít az ENSZ, de megfontolásra javasolja, hogy a jelen Egyezmény
értelmében elkobzott pénzügyi javak egy részét az államok esetlegesen e célra is fordíthatnák
(26-30. cikk).
Külön hangsúlyt kap az Egyezményben a prevenció kérdésköre, amely a megelőzés számos
formáját írja elő a Részes Államok számára. A nemzeti jog alapelveivel összhangban olyan
jogi, adminisztratív és egyéb intézkedéseket is sürget, amelyek korlátok közé szorítják a
szervezett bűnözői csoportok térnyerését a legális gazdaságban, de hasonlóan hangsúlyos az
egyes foglalkozási csoportok, különösen jogászok, közjegyzők, adótanácsadók és könyvelők
részére etikai kódexek kidolgozása vagy közbeszerzési szabályok olyan mérvű szigorítása,
amely csökkenthetik annak lehetőségeit, hogy az eljárásokkal a szervezett bűnözői csoportok
visszaéljenek. Szintén a megelőzést szolgálja a közvélemény tájékoztatása a szervezett
bűnözés veszélyeiről a tömegtájékoztatás eszközein keresztül (31. cikk).
Az Egyezmény végrehajtásának elősegítése, valamint a végrehajtás folyamatának rendszeres
felülvizsgálata érdekében az Egyezmény létrehozta a Részes Államok konferenciáját, amelyet
az ENSZ főtitkársága első ízben legkésőbb a hatályba lépést követő egy éven belül hív össze.
A konferencia adminisztratív feladatait az ENSZ főtitkársága látja el (32. cikk).
68
A Részes Államok az Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása kapcsán felmerült vitáikat
tárgyalások útján, ennek eredménytelensége esetén választott bíróság, majd pedig a
Nemzetközi Bíróság közreműködésével rendezhetik.
Az Egyezmény a negyvenedik megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezésétől
számított 90. napon lép hatályba, amely 2003. szeptember 29. napján megtörtént.
Az Egyezmény figyelembe vesz számos hatályos, a Magyar Köztársaság által is aláírt
nemzetközi szerződést. Az Egyezményben foglalt követelményeknek a magyar belső jog
eleget tett.
A 4. §-hoz
Az Egyezmény 18. cikkének (13) és (14) bekezdése alapján a megerősítő okiratok letétbe
helyezésekor tájékoztatni kell az Egyesült Nemzetek főtitkárát a kölcsönös jogsegély
kérelmek átvételére és végrehajtására kijelölt központi hatóságról, valamint arról, hogy a
kérelmeket milyen nyelven kívánják elfogadni.
A Magyar Köztársaságban a jogsegélykérelmek fogadására és teljesítésére az Igazságügyi és
Rendészeti Minisztérium és a Legfőbb Ügyészség jogosult (a nemzetközi bűnügyi
jogsegélyegyezményeinkben, valamint az ET bűnügyi tárgyú egyezményeihez tett
nyilatkozatainkban is e két központi hatóságot jelöltük meg), így indokolt ilyen tartalmú
nyilatkozat megtétele.
A nyelvhasználatnál pedig a magyar nyelv mellett indokolt és célszerű az angol nyelv
megjelölése is. A legtöbb Részes Állam ilyen tartalmú nyilatkozatot tett, azaz a hivatalos
nyelv mellett az angol nyelvet jelölték meg.
Az 5. §-hoz
Az Egyezményt az ENSZ Közgyűlés 2000. november 15-én hozott 55/25. számú
határozatával fogadta el. Az Egyezmény a negyvenedik megerősítő vagy csatlakozási okirat
letétbe helyezésétől számított 90. napon, 2003. szeptember 29. napján hatályba lépett.
Magyarország a negyvenedik megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezését követően
erősíti meg az Egyezményt, így országunkra vonatkozólag az Egyezmény hatálybalépésének
napja - a 38. cikk (2) bekezdése alapján - a megerősítő vagy csatlakozási okiratunk letétbe
helyezését követő harmincadik nap. Ennek a naptári napját a külügyminiszter annak ismertté
válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja
meg.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 3. §-ára és a nemzetközi szerződésekkel
kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény 7. §-ára figyelemmel az Egyezmény kötelező
hatályát törvényben kell elismerni és kihirdetni.
69