﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/1312. számú
törvényjavaslat
az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött,
a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezménynek a migránsok szárazföldön, légi
úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló Jegyzőkönyve kihirdetéséről
Előadó: dr. Petrétei József
igazságügyi és rendészeti miniszter
Budapest, 2006. november
2006. évi ... törvény
az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a
nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezménynek a migránsok szárazföldön, légi úton
és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló Jegyzőkönyve kihirdetéséről
1.§
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az Egyesült Nemzetek keretében,
Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni
Egyezménynek a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni
fellépésről szóló Jegyzőkönyve kötelező hatályának elismerésére.
2.	§
Az Országgyűlés a Jegyzőkönyvet e törvénnyel kihirdeti.
3. §
A Jegyzőkönyv hiteles, angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a
következő:
„PROTOCOL AGAINST THE SMUGGLING OF MIGRANTS BY LAND, SEA AND
AIR, SUPPLEMENTING THE UNITED NATIONS CONVENTION AGAINST
TRANSNATIONAL ORGANIZED CRIME
Preamble
The States Parties to this Protocol,
Declaring that effective action to prevent and combat the smuggling of migrants by
land, sea and air requires a comprehensive international approach, including cooperation, the
exchange of information and other appropriate measures, including socio-economic measures,
at the national, regional and international levels,
Recalling General Assembly resolution 54/212 of 22 December 1999, in which the
Assembly urged Member States and the United Nations system to strengthen international
cooperation in the area of international migration and development in order to address the root
causes of migration, especially those related to poverty, and to maximize the benefits of
international migration to those concerned, and encouraged, where relevant, interregional,
regional and subregional mechanisms to continue to address the question of migration and
development,
Convinced of the need to provide migrants with humane treatment and full protection
of their rights,
2
Taking into account the fact that, despite work undertaken in other international
forums, there is no universal instrument that addresses all aspects of smuggling of migrants
and other related issues,
Concerned at the significant increase in the activities of organized criminal groups in
smuggling of migrants and other related criminal activities set forth in this Protocol, which
bring great harm to the States concerned,
Also concerned that the smuggling of migrants can endanger the lives or security of
the migrants involved,
Recalling General Assembly resolution 53/111 of 9 December 1998, in which the
Assembly decided to establish an open-ended intergovernmental ad hoc committee for the
purpose of elaborating a comprehensive international convention against transnational
organized crime and of discussing the elaboration of, inter alia, an international instrument
addressing illegal trafficking in and transporting of migrants, including by sea,
Convinced that supplementing the United Nations Convention against Transnational
Organized Crime with an international instrument against the smuggling of migrants by land,
sea and air will be useful in preventing and combating that crime,
Have agreed as follows:
I.	General provisions
Article 1
Relation with the United Nations Convention
against Transnational Organized Crime
1.	This Protocol supplements the United Nations Convention against
Transnational Organized Crime. It shall be interpreted together with the Convention.
2.	The provisions of the Convention shall apply, mutatis mutandis, to this
Protocol unless otherwise provided herein.
3.	The offences established in accordance with article 6 of this Protocol shall be
regarded as offences established in accordance with the Convention.
Article 2
Statement of purpose
The purpose of this Protocol is to prevent and combat the smuggling of migrants, as
well as to promote cooperation among States Parties to that end, while protecting the rights of
smuggled migrants.
Article 3
Use of terms
For the purposes of this Protocol:
(a)	“Smuggling of migrants” shall mean the procurement, in order to obtain,
directly or indirectly, a financial or other material benefit, of the illegal entry of a person into
a State Party of which the person is not a national or a permanent resident;
(b)	“Illegal entry” shall mean crossing borders without complying with the
necessary requirements for legal entry into the receiving State;
3
(c)	“Fraudulent travel or identity document” shall mean any travel or identity
document:
(i)	That has been falsely made or altered in some material way by anyone other
than a person or agency lawfully authorized to make or issue the travel or identity
document on behalf of a State; or
(ii)	That has been improperly issued or obtained through misrepresentation,
corruption or duress or in any other unlawful manner; or
(iii)	That is being used by a person other than the rightful holder;
(d)	“Vessel” shall mean any type of water craft, including non-displacement craft
and seaplanes, used or capable of being used as a means of transportation on water, except a
warship, naval auxiliary or other vessel owned or operated by a Government and used, for the
time being, only on government non-commercial service.
Article 4
Scope of application
This Protocol shall apply, except as otherwise stated herein, to the prevention,
investigation and prosecution of the offences established in accordance with article 6 of this
Protocol, where the offences are transnational in nature and involve an organized criminal
group, as well as to the protection of the rights of persons who have been the object of such
offences.
Article 5
Criminal liability of migrants
Migrants shall not become liable to criminal prosecution under this Protocol for the
fact of having been the object of conduct set forth in article 6 of this Protocol.
Article 6
Criminalization
1.	Each State Party shall adopt such legislative and other measures as may be
necessary to establish as criminal offences, when committed intentionally and in order to
obtain, directly or indirectly, a financial or other material benefit:
(a)	The smuggling of migrants;
(b)	When committed for the purpose of enabling the smuggling of migrants:
(i)	Producing a fraudulent travel or identity document;
(ii)	Procuring, providing or possessing such a document;
(c)	Enabling a person who is not a national or a permanent resident to remain in
the State concerned without complying with the necessary requirements for legally remaining
in the State by the means mentioned in subparagraph (b) of this paragraph or any other illegal
means.
2.	Each State Party shall also adopt such legislative and other measures as may be
necessary to establish as criminal offences:
4
(a)	Subject to the basic concepts of its legal system, attempting to commit an
offence established in accordance with paragraph 1 of this article;
(b)	Participating as an accomplice in an offence established in accordance with
paragraph 1 (a), (b) (i) or (c) of this article and, subject to the basic concepts of its legal
system, participating as an accomplice in an offence established in accordance with paragraph
1 (b) (ii) of this article;
(c)	Organizing or directing other persons to commit an offence established in
accordance with paragraph 1 of this article.
3.	Each State Party shall adopt such legislative and other measures as may be
necessary to establish as aggravating circumstances to the offences established in accordance
with paragraph 1 (a), (b) (i) and (c) of this article and, subject to the basic concepts of its legal
system, to the offences established in accordance with paragraph 2 (b) and (c) of this article,
circumstances:
(a)	That endanger, or are likely to endanger, the lives or safety of the migrants
concerned; or
(b)	That entail inhuman or degrading treatment, including for exploitation, of such
migrants.
4.	Nothing in this Protocol shall prevent a State Party from taking measures
against a person whose conduct constitutes an offence under its domestic law.
II.	Smuggling of migrants by sea
Article 7
Cooperation
States Parties shall cooperate to the fullest extent possible to prevent and suppress the
smuggling of migrants by sea, in accordance with the international law of the sea.
Article 8
Measures against the smuggling of migrants by sea
1.	A State Party that has reasonable grounds to suspect that a vessel that is flying
its flag or claiming its registry, that is without nationality or that, though flying a foreign flag
or refusing to show a flag, is in reality of the nationality of the State Party concerned is
engaged in the smuggling of migrants by sea may request the assistance of other States Parties
in suppressing the use of the vessel for that purpose. The States Parties so requested shall
render such assistance to the extent possible within their means.
2.	A State Party that has reasonable grounds to suspect that a vessel exercising
freedom of navigation in accordance with international law and flying the flag or displaying
the marks of registry of another State Party is engaged in the smuggling of migrants by sea
may so notify the flag State, request confirmation of registry and, if confirmed, request
authorization from the flag State to take appropriate measures with regard to that vessel. The
flag State may authorize the requesting State, inter alia:
(a)	To board the vessel;
(b)	To search the vessel; and
5
(c)	If evidence is found that the vessel is engaged in the smuggling of migrants by
sea, to take appropriate measures with respect to the vessel and persons and cargo on board,
as authorized by the flag State.
3.	A State Party that has taken any measure in accordance with paragraph 2 of
this article shall promptly inform the flag State concerned of the results of that measure.
4.	A State Party shall respond expeditiously to a request from another State Party
to determine whether a vessel that is claiming its registry or flying its flag is entitled to do so
and to a request for authorization made in accordance with paragraph 2 of this article.
5.	A flag State may, consistent with article 7 of this Protocol, subject its
authorization to conditions to be agreed by it and the requesting State, including conditions
relating to responsibility and the extent of effective measures to be taken. A State Party shall
take no additional measures without the express authorization of the flag State, except those
necessary to relieve imminent danger to the lives of persons or those which derive from
relevant bilateral or multilateral agreements.
6.	Each State Party shall designate an authority or, where necessary, authorities to
receive and respond to requests for assistance, for confirmation of registry or of the right of a
vessel to fly its flag and for authorization to take appropriate measures. Such designation shall
be notified through the Secretary-General to all other States Parties within one month of the
designation.
7.	A State Party that has reasonable grounds to suspect that a vessel is engaged in
the smuggling of migrants by sea and is without nationality or may be assimilated to a vessel
without nationality may board and search the vessel. If evidence confirming the suspicion is
found, that State Party shall take appropriate measures in accordance with relevant domestic
and international law.
Article 9
Safeguard clauses
1.	Where a State Party takes measures against a vessel in accordance with article
8 of this Protocol, it shall:
(a)	Ensure the safety and humane treatment of the persons on board;
(b)	Take due account of the need not to endanger the security of the vessel or its
cargo;
(c)	Take due account of the need not to prejudice the commercial or legal interests
of the flag State or any other interested State;
(d)	Ensure, within available means, that any measure taken with regard to the
vessel is environmentally sound.
2.	Where the grounds for measures taken pursuant to article 8 of this Protocol
prove to be unfounded, the vessel shall be compensated for any loss or damage that may have
been sustained, provided that the vessel has not committed any act justifying the measures
taken.
3.	Any measure taken, adopted or implemented in accordance with this chapter
shall take due account of the need not to interfere with or to affect:
(a)	The rights and obligations and the exercise of jurisdiction of coastal States in
accordance with the international law of the sea; or
6
(b)	The authority of the flag State to exercise jurisdiction and control in
administrative, technical and social matters involving the vessel.
4.	Any measure taken at sea pursuant to this chapter shall be carried out only by
warships or military aircraft, or by other ships or aircraft clearly marked and identifiable as
being on government service and authorized to that effect.
III.	Prevention, cooperation and other measures
Article 10
Information
1.	Without prejudice to articles 27 and 28 of the Convention, States Parties, in
particular those with common borders or located on routes along which migrants are
smuggled, shall, for the purpose of achieving the objectives of this Protocol, exchange among
themselves, consistent with their respective domestic legal and administrative systems,
relevant information on matters such as:
(a)	Embarkation and destination points, as well as routes, carriers and means of
transportation, known to be or suspected of being used by an organized criminal group
engaged in conduct set forth in article 6 of this Protocol;
(b)	The identity and methods of organizations or organized criminal groups known
to be or suspected of being engaged in conduct set forth in article 6 of this Protocol;
(c)	The authenticity and proper form of travel documents issued by a State Party
and the theft or related misuse of blank travel or identity documents;
(d)	Means and methods of concealment and transportation of persons, the unlawful
alteration, reproduction or acquisition or other misuse of travel or identity documents used in
conduct set forth in article 6 of this Protocol and ways of detecting them;
(e)	Legislative experiences and practices and measures to prevent and combat the
conduct set forth in article 6 of this Protocol; and
(f)	Scientific and technological information useful to law enforcement, so as to
enhance each other’s ability to prevent, detect and investigate the conduct set forth in article 6
of this Protocol and to prosecute those involved.
2.	A State Party that receives information shall comply with any request by the
State Party that transmitted the information that places restrictions on its use.
Article 11
Border measures
1.	Without prejudice to international commitments in relation to the free
movement of people, States Parties shall strengthen, to the extent possible, such border
controls as may be necessary to prevent and detect the smuggling of migrants.
2.	Each State Party shall adopt legislative or other appropriate measures to
prevent, to the extent possible, means of transport operated by commercial carriers from being
used in the commission of the offence established in accordance with article 6, paragraph 1
(a), of this Protocol.
7
3.	Where appropriate, and without prejudice to applicable international
conventions, such measures shall include establishing the obligation of commercial carriers,
including any transportation company or the owner or operator of any means of transport, to
ascertain that all passengers are in possession of the travel documents required for entry into
the receiving State.
4.	Each State Party shall take the necessary measures, in accordance with its
domestic law, to provide for sanctions in cases of violation of the obligation set forth in
paragraph 3 of this article.
5.	Each State Party shall consider taking measures that permit, in accordance with
its domestic law, the denial of entry or revocation of visas of persons implicated in the
commission of offences established in accordance with this Protocol.
6.	Without prejudice to article 27 of the Convention, States Parties shall consider
strengthening cooperation among border control agencies by, inter alia, establishing and
maintaining direct channels of communication.
Article 12
Security and control of documents
Each State Party shall take such measures as may be necessary, within available
means:
(a)	To ensure that travel or identity documents issued by it are of such quality that
they cannot easily be misused and cannot readily be falsified or unlawfully altered, replicated
or issued; and
(b)	To ensure the integrity and security of travel or identity documents issued by or
on behalf of the State Party and to prevent their unlawful creation, issuance and use.
Article 13
Legitimacy and validity of documents
At the request of another State Party, a State Party shall, in accordance with its
domestic law, verify within a reasonable time the legitimacy and validity of travel or identity
documents issued or purported to have been issued in its name and suspected of being used
for purposes of conduct set forth in article 6 of this Protocol.
Article 14
Training and technical cooperation
1.	States Parties shall provide or strengthen specialized training for immigration
and other relevant officials in preventing the conduct set forth in article 6 of this Protocol and
in the humane treatment of migrants who have been the object of such conduct, while
respecting their rights as set forth in this Protocol.
2.	States Parties shall cooperate with each other and with competent international
organizations, non-governmental organizations, other relevant organizations and other
elements of civil society as appropriate to ensure that there is adequate personnel training in
their territories to prevent, combat and eradicate the conduct set forth in article 6 of this
Protocol and to protect the rights of migrants who have been the object of such conduct. Such
training shall include:
(a)	Improving the security and quality of travel documents;
8
(b)	Recognizing and detecting fraudulent travel or identity documents;
(c)	Gathering criminal intelligence, relating in particular to the identification of
organized criminal groups known to be or suspected of being engaged in conduct set forth in
article 6 of this Protocol, the methods used to transport smuggled migrants, the misuse of
travel or identity documents for purposes of conduct set forth in article 6 and the means of
concealment used in the smuggling of migrants;
(d)	Improving procedures for detecting smuggled persons at conventional and non-
conventional points of entry and exit; and
(e)	The humane treatment of migrants and the protection of their rights as set forth
in this Protocol.
3.	States Parties with relevant expertise shall consider providing technical
assistance to States that are frequently countries of origin or transit for persons who have been
the object of conduct set forth in article 6 of this Protocol. States Parties shall make every
effort to provide the necessary resources, such as vehicles, computer systems and document
readers, to combat the conduct set forth in article 6.
Article 15
Other prevention measures
1.	Each State Party shall take measures to ensure that it provides or strengthens
information programmes to increase public awareness of the fact that the conduct set forth in
article 6 of this Protocol is a criminal activity frequently perpetrated by organized criminal
groups for profit and that it poses serious risks to the migrants concerned.
2.	In accordance with article 31 of the Convention, States Parties shall cooperate
in the field of public information for the purpose of preventing potential migrants from falling
victim to organized criminal groups.
3.	Each State Party shall promote or strengthen, as appropriate, development
programmes and cooperation at the national, regional and international levels, taking into
account the socio-economic realities of migration and paying special attention to
economically and socially depressed areas, in order to combat the root socio-economic causes
of the smuggling of migrants, such as poverty and underdevelopment.
Article 16
Protection and assistance measures
1.	In implementing this Protocol, each State Party shall take, consistent with its
obligations under international law, all appropriate measures, including legislation if
necessary, to preserve and protect the rights of persons who have been the object of conduct
set forth in article 6 of this Protocol as accorded under applicable international law, in
particular the right to life and the right not to be subjected to torture or other cruel, inhuman or
degrading treatment or punishment.
2.	Each State Party shall take appropriate measures to afford migrants appropriate
protection against violence that may be inflicted upon them, whether by individuals or groups,
by reason of being the object of conduct set forth in article 6 of this Protocol.
3.	Each State Party shall afford appropriate assistance to migrants whose lives or
safety are endangered by reason of being the object of conduct set forth in article 6 of this
Protocol.
9
4.	In applying the provisions of this article, States Parties shall take into account
the special needs of women and children.
5.	In the case of the detention of a person who has been the object of conduct set
forth in article 6 of this Protocol, each State Party shall comply with its obligations under the
Vienna Convention on Consular Relations, where applicable, including that of informing the
person concerned without delay about the provisions concerning notification to and
communication with consular officers.
Article 17
Agreements and arrangements
States Parties shall consider the conclusion of bilateral or regional agreements or
operational arrangements or understandings aimed at:
(a)	Establishing the most appropriate and effective measures to prevent and
combat the conduct set forth in article 6 of this Protocol; or
(b)	Enhancing the provisions of this Protocol among themselves.
Article 18
Return of smuggled migrants
1.	Each State Party agrees to facilitate and accept, without undue or unreasonable
delay, the return of a person who has been the object of conduct set forth in article 6 of this
Protocol and who is its national or who has the right of permanent residence in its territory at
the time of return.
2.	Each State Party shall consider the possibility of facilitating and accepting the
return of a person who has been the object of conduct set forth in article 6 of this Protocol and
who had the right of permanent residence in its territory at the time of entry into the receiving
State in accordance with its domestic law.
3.	At the request of the receiving State Party, a requested State Party shall,
without undue or unreasonable delay, verify whether a person who has been the object of
conduct set forth in article 6 of this Protocol is its national or has the right of permanent
residence in its territory.
4.	In order to facilitate the return of a person who has been the object of conduct
set forth in article 6 of this Protocol and is without proper documentation, the State Party of
which that person is a national or in which he or she has the right of permanent residence shall
agree to issue, at the request of the receiving State Party, such travel documents or other
authorization as may be necessary to enable the person to travel to and re-enter its territory.
5.	Each State Party involved with the return of a person who has been the object
of conduct set forth in article 6 of this Protocol shall take all appropriate measures to carry out
the return in an orderly manner and with due regard for the safety and dignity of the person.
6.	States Parties may cooperate with relevant international organizations in the
implementation of this article.
7.	This article shall be without prejudice to any right afforded to persons who
have been the object of conduct set forth in article 6 of this Protocol by any domestic law of
the receiving State Party.
10
8.	This article shall not affect the obligations entered into under any other
applicable treaty, bilateral or multilateral, or any other applicable operational agreement or
arrangement that governs, in whole or in part, the return of persons who have been the object
of conduct set forth in article 6 of this Protocol.
IV.	Final provisions
Article 19
Saving clause
1.	Nothing in this Protocol shall affect the other rights, obligations and
responsibilities of States and individuals under international law, including international
humanitarian law and international human rights law and, in particular, where applicable, the
1951 Convention and the 1967 Protocol relating to the Status of Refugees and the principle of
non-refoulement as contained therein.
2.	The measures set forth in this Protocol shall be interpreted and applied in a way
that is not discriminatory to persons on the ground that they are the object of conduct set forth
in article 6 of this Protocol. The interpretation and application of those measures shall be
consistent with internationally recognized principles of non-discrimination.
Article 20
Settlement of disputes
1.	States Parties shall endeavour to settle disputes concerning the interpretation or
application of this Protocol through negotiation.
2.	Any dispute between two or more States Parties concerning the interpretation
or application of this Protocol that cannot be settled through negotiation within a reasonable
time shall, at the request of one of those States Parties, be submitted to arbitration. If, six
months after the date of the request for arbitration, those States Parties are unable to agree on
the organization of the arbitration, any one of those States Parties may refer the dispute to the
International Court of Justice by request in accordance with the Statute of the Court.
3.	Each State Party may, at the time of signature, ratification, acceptance or
approval of or accession to this Protocol, declare that it does not consider itself bound by
paragraph 2 of this article. The other States Parties shall not be bound by paragraph 2 of this
article with respect to any State Party that has made such a reservation.
4.	Any State Party that has made a reservation in accordance with paragraph 3 of
this article may at any time withdraw that reservation by notification to the Secretary-General
of the United Nations.
Article 21
Signature, ratification, acceptance, approval
and accession
1.	This Protocol shall be open to all States for signature from 12 to 15 December
2000 in Palermo, Italy, and thereafter at United Nations Headquarters in New York until 12
December 2002.
2.	This Protocol shall also be open for signature by regional economic integration
organizations provided that at least one member State of such organization has signed this
Protocol in accordance with paragraph 1 of this article.
11
3.	This Protocol is subject to ratification, acceptance or approval. Instruments of
ratification, acceptance or approval shall be deposited with the Secretary-General of the
United Nations. A regional economic integration organization may deposit its instrument of
ratification, acceptance or approval if at least one of its member States has done likewise. In
that instrument of ratification, acceptance or approval, such organization shall declare the
extent of its competence with respect to the matters governed by this Protocol. Such
organization shall also inform the depositary of any relevant modification in the extent of its
competence.
4.	This Protocol is open for accession by any State or any regional economic
integration organization of which at least one member State is a Party to this Protocol.
Instruments of accession shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.
At the time of its accession, a regional economic integration organization shall declare the
extent of its competence with respect to matters governed by this Protocol. Such organization
shall also inform the depositary of any relevant modification in the extent of its competence.
Article 22
Entry into force
1.	This Protocol shall enter into force on the ninetieth day after the date of deposit
of the fortieth instrument of ratification, acceptance, approval or accession, except that it shall
not enter into force before the entry into force of the Convention. For the purpose of this
paragraph, any instrument deposited by a regional economic integration organization shall not
be counted as additional to those deposited by member States of such organization.
2.	For each State or regional economic integration organization ratifying,
accepting, approving or acceding to this Protocol after the deposit of the fortieth instrument of
such action, this Protocol shall enter into force on the thirtieth day after the date of deposit by
such State or organization of the relevant instrument or on the date this Protocol enters into
force pursuant to paragraph 1 of this article, whichever is the later.
Article 23
Amendment
1.	After the expiry of five years from the entry into force of this Protocol, a State
Party to the Protocol may propose an amendment and file it with the Secretary-General of the
United Nations, who shall thereupon communicate the proposed amendment to the States
Parties and to the Conference of the Parties to the Convention for the purpose of considering
and deciding on the proposal. The States Parties to this Protocol meeting at the Conference of
the Parties shall make every effort to achieve consensus on each amendment. If all efforts at
consensus have been exhausted and no agreement has been reached, the amendment shall, as
a last resort, require for its adoption a two-thirds majority vote of the States Parties to this
Protocol present and voting at the meeting of the Conference of the Parties.
2.	Regional economic integration organizations, in matters within their
competence, shall exercise their right to vote under this article with a number of votes equal to
the number of their member States that are Parties to this Protocol. Such organizations shall
not exercise their right to vote if their member States exercise theirs and vice versa.
3.	An amendment adopted in accordance with paragraph 1 of this article is subject
to ratification, acceptance or approval by States Parties.
12
4.	An amendment adopted in accordance with paragraph 1 of this article shall
enter into force in respect of a State Party ninety days after the date of the deposit with the
Secretary-General of the United Nations of an instrument of ratification, acceptance or
approval of such amendment.
5.	When an amendment enters into force, it shall be binding on those States
Parties which have expressed their consent to be bound by it. Other States Parties shall still be
bound by the provisions of this Protocol and any earlier amendments that they have ratified,
accepted or approved.
Article 24
Denunciation
1.	A State Party may denounce this Protocol by written notification to the
Secretary-General of the United Nations. Such denunciation shall become effective one year
after the date of receipt of the notification by the Secretary-General.
2.	A regional economic integration organization shall cease to be a Party to this
Protocol when all of its member States have denounced it.
Article 25
Depositary and languages
1.	The Secretary-General of the United Nations is designated depositary of this
Protocol.
2.	The original of this Protocol, of which the Arabic, Chinese, English, French,
Russian and Spanish texts are equally authentic, shall be deposited with the Secretary-General
of the United Nations.
IN WITNESS WHEREOF, the undersigned plenipotentiaries, being duly authorized
thereto by their respective Governments, have signed this Protocol.”
„Az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött,
a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezménynek a migránsok szárazföldön, légi
úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló Jegyzőkönyve
Preambulum
A jelen Jegyzőkönyv Részes Államai,
kijelentve, hogy a migránsok szárazföldi, tengeri vagy légi úton történő
csempészetének megelőzése és az ellene való hatékony fellépés átfogó nemzetközi
megközelítést igényel, beleértve az együttműködést, a kölcsönös tájékoztatást és más
megfelelő intézkedéseket, beleértve a nemzeti, regionális és nemzetközi szintű társadalmi-
gazdasági intézkedéseket,
emlékeztetve a Közgyűlés 1999. december 22-i 54/212 számú határozatára, amelyben a
Közgyűlés arra ösztönözte a Részes Államokat és az Egyesült Nemzetek rendszerét, hogy
erősítsék meg a nemzetközi együttműködést a nemzetközi migráció és a nemzetközi fejlődés
területén annak érdekében, hogy foglalkozni lehessen a migráció alapvető okaival, különösen
13
a szegénységgel összefüggésben, és hogy az érintettek vonatkozásában a lehetséges mértékig
ki kell használni a nemzetközi migráció előnyeit, továbbá, ahol az alkalmazható,
interregionális, regionális és szubregionális mechanizmusok létrehozását szorgalmazta abból a
célból, hogy tovább lehessen foglalkozni a migráció és a fejlődés kérdésével,
meggyőződve annak szükségességéről, hogy a migránsokat emberséges bánásmódban
és jogaikat teljes körű védelemben kell részesíteni,
figyelembe véve azt a tényt, hogy más nemzetközi fórumokon elvégzett munkák
ellenére, nem létezik olyan egyetemes dokumentum, amely a migránsok csempészetének
valamennyi formájával és más, kapcsolódó kérdésekkel foglalkozna,
aggodalmának adva hangot amiatt, hogy jelentősen fokozódik azoknak a szervezett
bűnözői csoportoknak a tevékenysége, amelyek a migránsok csempészetével foglalkoznak, és
más olyan, a jelen Jegyzőkönyvben foglalt, kapcsolódó bűncselekményeket követnek el,
amelyek jelentős kárt okoznak az érintett államoknak,
szintén aggodalmának adva hangot amiatt, hogy a migránsok csempészete
veszélyeztetheti az érintett migránsok életét vagy biztonságát,
emlékeztetve a Közgyűlés 1998. december 9-i 53/111 számú határozatára, amelyben a
Közgyűlés elhatározta, hogy létrehoz egy nyitott kormányközi Ad Hoc Bizottságot abból a
célból, hogy dolgozzon ki egy átfogó nemzetközi egyezményt a nemzetközi szervezett
bűnözés ellen, és, hogy vitassa meg - többek között - egy olyan nemzetközi dokumentum
kidolgozását, amely a migránsok csempészetével és jogellenes szállításával foglalkozik,
beleértve a tengeri szállítást is,
meggyőződve arról, hogy az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni
Egyezményének kiegészítése egy olyan nemzetközi dokumentummal, amely a migránsok
szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészetével foglalkozik, hasznos lesz az ilyen
bűncselekmények megakadályozásában és az ellene való fellépés terén,
az alábbiakban állapodtak meg:
I.
Általános rendelkezések
1.	cikk
Kapcsolat az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés
elleni Egyezménnyel
(1)	A jelen Jegyzőkönyv kiegészíti az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a
nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezményt, azt az Egyezménnyel együtt kell
értelmezni.
(2)	A jelen Jegyzőkönyvre az Egyezmény rendelkezéseit mutatis mutandis kell
alkalmazni, kivéve, ha az másként rendelkezik.
14
(3)	A jelen Jegyzőkönyv 6. cikkével összhangban meghatározott bűncselekményeket úgy
kell tekinteni, mint az Egyezménnyel összhangban meghatározott bűncselekményeket.
2.	cikk
A Jegyzőkönyv célja
A jelen Jegyzőkönyv célja a migránsok csempészetének megakadályozása és az ellene
való fellépés, valamint e célból a Részes Államok közötti együttműködés elősegítése,
védelmezve mindezek során a csempészett migránsok jogait.
3.	cikk
Értelmező rendelkezések
E Jegyzőkönyv alkalmazásában:
a)	“migránsok csempészete”: valamely személynek - közvetett vagy közvetlen módon
pénzügyi ellenszolgáltatás vagy egyéb vagyoni haszonszerzés végett - valamely olyan Részes
Államba való illegális belépéséhez nyújtott segítség, amely államnak a személy nem
állampolgára, vagy ott állandó tartózkodási jogosultsággal nem rendelkezik;
b)	“jogellenes belépés”: az államhatár átlépését jelenti anélkül, hogy eleget tennének a fogadó
államba történő jogszerű belépéshez szükséges követelményeknek;
c)	“hamis úti vagy személyazonossági okmány”: bármely olyan úti vagy személyazonossági
okmányt jelent:
(i)	amelyet az állam részéről úti vagy személyazonossági okmányok előállítására
vagy kibocsátására jogszerűen felhatalmazott személyen vagy szerven kívüli személy hamisan
készített vagy fizikai módon megváltoztatott,
(ii)	amelyet szabálytalanul állítottak ki, vagy amelyet megtévesztés, korrupció
vagy kényszerítés útján, vagy bármilyen más törvénytelen módon szereztek meg, vagy
(iii)	amelyet más személy használ, mint annak jogos birtokosa;
d)	“hajó”: bármilyen vízi jármű, ide értve azokat a vízkiszorítással nem rendelkező vízi
járműveket és a hidroplánokat, amelyek vízi szállításra használatosak, vagy amelyek ilyen
célra használhatóak, kivéve a hadihajót, haditengerészeti segédhajót vagy más,
kormánytulajdonban lévő vagy az által üzemeltetett és átmenetileg, pusztán nem kereskedelmi
célból a kormány szolgálatára álló hajót.
4.	cikk
Az alkalmazás területe
A jelen Jegyzőkönyvet, ha az másként nem rendelkezik, a 6. cikkével összhangban
megállapított azon bűncselekmények megelőzésére, nyomozására, és azzal kapcsolatos
büntetőeljárásra kell alkalmazni, amely bűncselekmények nemzetközi jellegűek és azokban
szervezett bűnözői csoport érintett, úgyszintén azon személyek jogainak a védelmére, akikre
az ilyen bűncselekmények elkövetése irányul.
15
5.	cikk
A migránsok büntetőjogi felelőssége
E Jegyzőkönyv hatálya alatt a migránsokat nem lehet büntetőeljárás alá vonni azon
tény miatt, mert a jelen Jegyzőkönyv a 6. cikkében foglalt bűncselekmény elkövetésének
tárgyai voltak.
6.	cikk
Bűncselekménnyé nyilvánítás
(1)	Minden Részes Állam olyan jogi és egyéb intézkedéseket fogad el, amelyek ahhoz
szükségesek, hogy az alábbi cselekményeket bűncselekményekké nyilvánítsák, ha azokat
szándékosan és közvetett vagy közvetlen módon pénzügyi ellenszolgáltatás vagy egyéb
vagyoni haszonszerzés végett követik el:
a)	a migránsok csempészete;
b)	a migránsok csempészetének elősegítése érdekében
(i)	hamis úti vagy személyazonossági okmány készítése;
(ii)	ilyen okmány beszerzése, rendelkezésre bocsátása vagy birtoklása;
c)	annak elősegítése, hogy olyan személy, aki nem az érintett állam állampolgára vagy ott
állandó tartózkodási jogosultsággal nem rendelkezik, e bekezdés b) pontjában említett módon
vagy bármilyen egyéb jogellenes módon az adott államban maradhasson anélkül, hogy eleget
tenne az államban való jogszerű tartózkodáshoz szükséges követelményeknek.
(2)	Minden Részes Állam olyan jogalkotási és egyéb intézkedéseket fogad el, amelyek
ahhoz szükségesek, hogy bűncselekménynek lehessen minősíteni:
a)	jogrendszerének alapelveitől függően, a jelen cikk (1) bekezdésével összhangban
meghatározott bűncselekmények kísérletét;
b)	a jelen cikk (1) bekezdésének a) pontjával, a b) pont (i) alpontjával vagy a c) pontjával
összhangban meghatározott bűncselekményben tettestársként való részvételt, és -
jogrendszerének alapelveitől függően - a jelen cikk (1) bekezdésének b) (ii) alpontjával
összhangban meghatározott bűncselekményben tettestársként való részvételt;
c)	mások arra való rábírását vagy felbujtását, hogy a jelen cikk (1) bekezdésével összhangban
meghatározott bűncselekményt kövessen el.
(3)	Minden Részes Állam olyan jogalkotási és egyéb intézkedéseket fogad el, amelyek
ahhoz szükségesek, hogy a jelen cikk (1) bekezdésének a) pontjával, b) (i) alpontjával és c)
pontjával összhangban meghatározott bűncselekmények és - jogrendszerének alapelveitől
függően - a jelen cikk (2) bekezdésének b) és c) pontjaival összhangban meghatározott
bűncselekmények esetén minősítő körülményként lehessen értékelni
a)	ha azok veszélyeztetik, vagy veszélyeztethetik az érintett migránsok életét vagy
biztonságát; vagy
16
b) azokat embertelen vagy megalázó bánásmód alkalmazásával valósítják meg, ide értve ezen
migránsok kizsákmányolását is.
(4)	A jelen Jegyzőkönyv egyetlen rendelkezése sem érinti a Részes Államok azon jogát,
hogy intézkedéseket hozzanak azon személy ellen, akinek a cselekménye az érintett állam
nemzeti joga szerint jogsértést valósít meg.
II.
Migránsok csempészete a tengeren
7.	cikk
Együttműködés
A Részes Államok - a nemzetközi tengerjoggal összhangban - a lehető legteljesebb
mértékben együttműködnek annak érdekében, hogy megakadályozzák és visszaszorítsák a
migránsok tengeren történő csempészését.
8.	cikk
Intézkedések a migránsok tengeren történő csempészése ellen
(1)	Bármely Részes Állam, amelynek alapos oka van azt feltételezni, hogy egy lobogója
alatt közlekedő vagy állítása szerint ott lajstromba vett hajó, illetve felségjelzés nélkül
közlekedő, vagy külföldi lobogó alatt közlekedő vagy a lobogó kitűzését megtagadó hajó,
amely valójában az érintett Részes Állam felségterületének minősül, migránsok tengeri
csempészetével foglalkozik, kérheti más Részes Államok segítségét abban, hogy megtiltsák a
hajó ilyen célra történő felhasználását. Az erre felkért Részes Államoknak meg kell adniuk a
lehetőségeikhez mérten a lehető legszélesebb körű támogatást.
(2)	Bármely Részes Állam, amelynek alapos oka van azt feltételezni, hogy egy, a
nemzetközi jog értelmében a szabad hajózás jogát gyakorló, és egy másik Részes Állam
lobogója alatt, vagy annak lajstromjelzését viselő hajó migránsok tengeri csempészetével
foglalkozik, erről értesítheti a lobogó szerinti államot, megerősítést kérhet tőle a lajstromot
illetően, és, amennyiben azt megerősítették, felhatalmazást kérhet a lobogó szerinti államtól
az érintett hajóval kapcsolatos megfelelő intézkedések megtételére. A lobogó szerinti állam a
megkereső államot, többek között, az alábbiakra hatalmazhatja fel:
a)	a hajó fedélzetére lépésre;
b)	a hajó átvizsgálására; és
c)	amennyiben bizonyítást nyert, hogy a hajó migránsok tengeri csempészetével foglalkozik, a
lobogó szerinti állam felhatalmazása szerint megfelelő intézkedéseket tegyen a hajóval és a
fedélzetén található személyekkel és rakománnyal szemben.
(3)	Az a Részes Állam, amely a jelen cikk (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően
bármilyen intézkedést tett, annak eredményeiről haladéktalanul értesíti a lobogó szerinti
államot.
17
(4)	A Részes Állam a lehető leggyorsabban választ kell adjon egy másik Részes Állam
megkeresésére, mely annak megállapítására irányul, hogy jogosult-e a hajó a
lajstromozásának használatára vagy a lobogója alatt közlekedni, továbbá a jelen cikk (2)
bekezdésével összhangban adott felhatalmazásra irányuló megkeresésre.
(5)	Bármely lobogó szerinti állam, a jelen Jegyzőkönyv 7. cikkében foglaltaknak
megfelelően, a közte és a megkereső állam közötti megállapodáson alapuló feltételekhez
kötheti a felhatalmazás megadását, beleértve a felelősséggel és a tervezett hatékony
intézkedések terjedelmével kapcsolatos feltételeket is. A Részes Állam a lobogó szerinti állam
kifejezett felhatalmazása nélkül további intézkedést nem tehet, kivéve azokat az
intézkedéseket, amelyek a személyek életét fenyegető veszély elhárításához szükségesek,
vagy amelyek a vonatkozó kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokból származnak.
(6)	Minden Részes Állam kijelöl egy hatóságot vagy, ahol szükséges, hatóságokat,
amelyek a segítségnyújtásra irányuló megkereséseket fogadják, illetve arra válaszolnak,
valamint amelyek a lajstrom vagy a lobogó alatti közlekedés jogosságát megerősítik, továbbá
amelyek a megfelelő intézkedések megtételére irányuló felhatalmazást megadják. A
kijelölésről, a kijelöléstől számított egy hónapon belül a főtitkáron keresztül a többi Részes
Államot értesíteni kell.
(7)	Bármely Részes Állam, amelynek alapos oka van azt feltételezni, hogy egy hajó
migránsok tengeri csempészetével foglalkozik, és felségjelzés nélkül közlekedik, vagy
valószínűsíthetően felségjelzés nélkül közlekedik, a hajó fedélzetére léphet, és a hajót
átvizsgálhatja. Amennyiben a gyanút alátámasztó bizonyítékok kerülnek elő, a Részes
Államnak, a vonatkozó nemzeti és nemzetközi joggal összhangban, meg kell tennie a
megfelelő intézkedéseket.
9.	cikk
Biztosító záradék
(1)	Amennyiben egy Részes Állam egy hajóval szemben a jelen Jegyzőkönyv 8. cikkével
összhangban intézkedéseket alkalmaz, annak:
a)	biztosítania kell a fedélzeten tartózkodó személyek biztonságát és a velük való emberséges
bánásmódot;
b)	kellő figyelmet kell fordítania arra az igényre, hogy ne veszélyeztesse a hajó vagy annak
rakományának biztonságát;
c)	kellő figyelmet kell fordítania arra az igényre, hogy ne sértse a lobogó szerinti, vagy
bármely más érdekelt államnak a kereskedelmi vagy jogi érdekeit;
d)	a rendelkezésére álló eszközökkel biztosítania kell, hogy a hajóval szemben tett
intézkedések környezetvédelmi szempontból biztonságosak legyenek.
(2)	Ha a jelen Jegyzőkönyv 8. cikke alapján megtett intézkedések indokai
megalapozatlannak bizonyulnak, minden esetlegesen elszenvedett veszteségét és kárát a
hajónak meg kell téríteni, feltéve, hogy a hajó nem követett el olyan cselekményt, amely az
alkalmazott intézkedéseket igazolta volna.
18
(3)	Bármely, a jelen fejezetben foglaltakkal összhangban foganatosított, elfogadott vagy
végrehajtott intézkedés esetében kellő figyelmet kell fordítani arra az igényre, hogy az nem
avatkozhat be, vagy nem lehet kihatással:
a)	a parti államoknak a tengerekre vonatkozó nemzetközi joggal összhangban álló jogaira és
kötelezettségeire, és joghatóságának gyakorlására; vagy
b)	a lobogó szerinti állam hatóságának a műszaki, igazgatási és szociális kérdésekben
gyakorolt joghatóságára és ellenőrzésére.
(4)	A jelen fejezet alapján meghatározott bármely intézkedést csak hadihajó vagy katonai
repülőgép hajthat végre, vagy olyan más hajó vagy repülőgép, amely jól látható jelzéssel van
ellátva és kormánymegbízatást ellátó és erre megfelelő felhatalmazással rendelkező hajóként
azonosítható.
III.
Megelőzés, együttműködés és egyéb intézkedések
10.	cikk
Tájékoztatás
(1)	Az Egyezmény 27. és 28. cikkei rendelkezéseinek sérelme nélkül, a Részes Államok,
különösen azok, amelyek közös határokkal rendelkeznek vagy a migránsok csempészetének
útvonalán helyezkednek el, a jelen Jegyzőkönyvben foglalt célok megvalósítása érdekében,
valamint a vonatkozó nemzeti jog- és közigazgatási rendszerüknek megfelelően, kölcsönösen
tájékoztatják egymást az alábbi kérdésekben:
a)	azokról a beutazási pontokról és rendeltetési helyekről, valamint útvonalakról, szállító
vállalatokról és szállítóeszközökről, amelyeket a jelen Jegyzőkönyv a 6. cikkében
meghatározott bűncselekményeket elkövető szervezett bűnözői csoport használ vagy
feltételezhetően használ;
b)	a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében meghatározott bűncselekmények elkövetéséről ismert
vagy azzal gyanúsítható szervezetek vagy szervezett bűnözői csoportok azonosítóiról vagy
módszereiről;
c)	a Részes Államok által kiállított úti okmányok eredetiségéről és valódi formájáról, valamint
a kitöltetlen úti vagy személyazonossági okmányok eltulajdonításáról, illetve az azokkal való
visszaélésekről;
d)	a személyek elrejtésének és szállításának eszközeiről és módszereiről, a jelen Jegyzőkönyv
6.	cikkében meghatározott bűncselekmények elkövetéséhez használt úti vagy
személyazonossági okmányok jogosulatlan megváltoztatásáról, sokszorosításáról vagy
beszerzéséről, vagy az azokkal kapcsolatos egyéb visszaélésről és ezek felderítésének
módjairól;
19
e)	jogszabályi és gyakorlati tapasztalatokról, valamint a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében
meghatározott bűncselekmények megelőzésére és az ellenük való fellépés érdekében hozott
intézkedésekről; valamint
f)	a végrehajtáshoz használható olyan tudományos és technológiai jellegű ismeretekről,
amelyek segítségével az államok fejleszthetik képességüket a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében
meghatározott magatartások megelőzésében, felderítésében és nyomozásában, és az
érintettekkel szemben folytatott büntetőeljárásokban.
(2)	A tájékoztatást fogadó Részes Államnak eleget kell tennie a tájékoztatást nyújtó
Részes Állam bármely olyan kérésének, amely a tájékoztatás felhasználásának korlátozására
irányul.
11.	cikk
Intézkedések a határon
(1)	A Részes Államok a személyek szabad mozgására vonatkozó nemzetközi
kötelezettségek tiszteletben tartásával a lehető legteljesebb mértékben megerősítik azokat a
határellenőrzéseket, amelyek a migránsok csempészetének megelőzéséhez és felderítéséhez
szükségesek.
(2)	Minden Részes Állam olyan jogi vagy egyéb, megfelelő intézkedéseket fogad el,
amelyek a lehető legteljesebb mértékben megakadályozzák a szállító vállalatok által
üzemeltetett szállító eszközöknek a jelen Jegyzőkönyv 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjában
meghatározott tevékenység céljára történő felhasználását.
(3)	Ahol szükséges, a vonatkozó nemzetközi egyezmények sérelme nélkül, az ilyen
intézkedések magukban foglalják a kereskedelmi szállító vállalatok - beleértve bármely
közlekedési vállalkozást vagy bármely szállítóeszköz tulajdonosát vagy üzemeltetőjét - azon
kötelezettségének előírását, melynek során arról kell meggyőződniük, hogy valamennyi utas
rendelkezik-e a cél-országba való belépéshez szükséges úti okmányokkal.
(4)	Minden Részes Állam, nemzeti jogával összhangban, megteszi a szükséges
intézkedéseket annak érdekében, hogy a jelen cikk (3) bekezdésében foglalt kötelezettség
megszegése esetén szankciókról gondoskodjon.
(5)	Minden Részes Állam megfontolja olyan intézkedések meghozatalát, amelyek, a
nemzeti jogával összhangban, lehetővé teszik a belépés megtagadását vagy a vízum
visszavonását olyan személyek esetében, akik a jelen Jegyzőkönyvben foglalt
bűncselekmények elkövetésében részt vettek.
(6)	A Részes Államok, az Egyezmény 27. cikkének tiszteletben tartásával, megfontolják a
határellenőrző hatóságok közötti együttműködés megerősítését, többek között, közvetlen
kommunikációs csatornák létrehozásával és fenntartásával.
20
12.	cikk
Az okmányok biztonsága és ellenőrzése
A rendelkezésére álló eszközök erejéig, valamennyi Részes Állam megteszi a szükséges
intézkedéseket:
a)	annak biztosítására, hogy az általa kiállított úti vagy személyazonossági okmányok olyan
minőségűek legyenek, hogy azokkal ne lehessen könnyen visszaélni, vagy azokat ne lehessen
könnyen hamisítani vagy jogellenesen megváltoztatni, lemásolni, vagy forgalomba hozni;
továbbá
b)	a Részes Állam által vagy annak nevében kiállított úti- vagy személyazonossági okmányok
egységességének és biztonságának biztosítására és azok jogellenes előállításának,
kiállításának és használatának megakadályozására.
13.	cikk
Okmányok hitelessége és érvényessége
Bármely Részes Állam egy másik Részes Állam megkeresésére, nemzeti jogával
összhangban, elfogadható időn belül igazolja a nevében kibocsátott vagy az okmány tartalma
szerint a nevében kibocsátott, és feltehetően a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt
bűncselekmény céljára használt úti vagy személyazonossági okmányok hitelességét és
érvényességét.
14.	cikk
Képzés és technikai együttműködés
(1)	A Részes Államok biztosítják vagy megerősítik a bevándorlási és más érintett
tisztviselők különleges képzését a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt bűncselekmények
megelőzése és az ilyen tevékenység tárgyát képező migránsokkal való emberséges bánásmód
területén, melynek során tiszteletben tartják a migránsoknak a jelen Jegyzőkönyvben foglalt
jogait.
(2)	A Részes Államok együttműködnek egymással és az illetékes nemzetközi
szervezetekkel, a társadalmi szervezetekkel, más érintett szervezetekkel és ahol az szükséges,
a civil társadalom más szereplőivel annak érdekében, hogy területükön megfelelő személyi
képzés valósuljon meg a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt bűncselekmények
megelőzésével, az ellenük való fellépéssel és e jelenség megszüntetésével kapcsolatban,
valamint a migránsok jogainak védelme érdekében, akikre az ilyen bűncselekmény elkövetése
irányul. Az ilyen képzés magában foglalja:
a)	az úti okmányok biztonságának és minőségének javítását;
b)	a hamis úti- vagy személyazonossági okmányok felismerését és felderítését;
21
c)	olyan bűnügyi információk gyűjtését, amelyek különösen az ismert vagy feltehetően a jelen
Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt bűncselekményekben érintett szervezett bűnözői csoportok
azonosítására, a csempészett migránsok szállításának módszereire, a jelen Jegyzőkönyv 6.
cikkében foglalt bűncselekmények céljára használt úti- vagy személyazonossági okmányokkal
történő visszaélésre, valamint a migránsok csempészetében használatos elrejtési módszerekre
vonatkoznak;
d)	a csempészett személyeknek a kijelölt és illegális be- és kilépési pontokon való felderítését
szolgáló módszerek javítását; és
e)	a migránsokkal való emberséges bánásmódot és a jelen Jegyzőkönyvben foglalt jogaik
védelmét.
(3)	A vonatkozó szakértelemmel rendelkező Részes Államok megfontolják a technikai
jellegű segítségnyújtás lehetőségét azon államok részére, amelyek gyakran származási vagy
tranzit-országai azoknak a személyeknek, akikre a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt
bűncselekmény elkövetése irányul. A Részes Államok, az e Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt
bűncselekmény elleni fellépés érdekében, minden erőfeszítést megtesznek az olyan szükséges
források biztosítására, mint a gépjárművek, számítógépes rendszerek és okmányolvasó
készülékek.
15.	cikk
Egyéb megelőző intézkedések
(1)	Minden Részes Állam intézkedéseket tesz annak biztosítása érdekében, hogy olyan
információs programokat hozzon létre vagy fejlesszen tovább, amelyek bővítik a
közvélemény ismereteit azzal kapcsolatban, hogy a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt
bűncselekmény olyan jogellenes tevékenység, amelyet szervezett bűnöző csoportok gyakran
követnek el haszonszerzés céljából, és hogy ez az érintett migránsokra súlyos kockázatokat
jelent.
(2)	Az Egyezmény 31. cikkében foglaltakkal összhangban, a Részes Államok
együttműködnek a közvélemény tájékoztatása terén abból a célból, hogy megakadályozzák,
hogy a potenciális migránsok szervezett bűnözői csoportok áldozataivá váljanak.
(3)	Valamennyi Részes Állam elősegíti vagy tovább bővíti - ahogyan az szükséges - a
nemzeti, regionális és nemzetközi szintű fejlesztési programokat és együttműködést,
figyelembe véve a migráció társadalmi-gazdasági meghatározottságát, és különös figyelmet
fordítva a gazdaságilag és társadalmilag elmaradott területekre annak érdekében, hogy fel
lehessen lépni a migránsok csempészetének olyan alapvető társadalmi-gazdasági okai ellen,
mint a szegénység és a gazdasági elmaradottság.
16.	cikk
Védő- és segítségnyújtási intézkedések
(1)	A jelen Jegyzőkönyvben foglaltak végrehajtása során Minden Részes Állam -
nemzetközi jogi kötelezettségeivel összhangban - megteszi a megfelelő intézkedéseket,
beleértve a jogalkotást is, ha szükséges, azon személyek jogainak megóvására és védelmére,
22
akikre a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt bűncselekmények elkövetése irányul, ahogyan
azt a vonatkozó nemzetközi jog előírja, különös tekintettel az élethez való jogra és arra a
jogra, hogy személyeket ne lehessen kitenni kínzásnak vagy egyéb kegyetlen, embertelen
vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek.
(2)	Minden Részes Állam megfelelő intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy megfelelő
védelmet nyújthasson a migránsok számára az ellenük akár egyénileg, akár csoportosan
alkalmazott erőszak ellen, azon oknál fogva, hogy a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt
bűncselekmények elkövetésének tárgyai.
(3)	Minden Részes Állam megfelelő segítséget nyújt azoknak a migránsoknak, akiknek az
élete vagy biztonsága veszélybe került azért, mert a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt
bűncselekmény elkövetésének tárgyai voltak.
(4)	A jelen cikkben foglalt rendelkezések alkalmazásakor a Részes Államok figyelembe
veszik a nők és gyermekek különleges szükségleteit.
(5)	Egy olyan személynek a letartóztatása esetében, aki a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében
foglalt bűncselekmény elkövetésének tárgya, valamennyi Részes Állam, ahol annak
alkalmazása szükséges, eleget tesz a Konzuli Kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezmény által
meghatározott kötelezettségeinek, beleértve az érintett személy késedelem nélküli
tájékoztatását a konzuli tisztviselők értesítésével és a velük való kapcsolattartással összefüggő
rendelkezésekről.
17.	cikk
Megállapodások és megegyezések
A Részes Államok fontolóra veszik kétoldalú vagy regionális megállapodások, vagy
gyakorlati megállapodások vagy megegyezések létrehozását, amelyek célul tűzik ki:
a)	a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt bűncselekmény megelőzése és az ellene való
fellépés érdekében a legmegfelelőbb és a leghatékonyabb intézkedések meghozatalát; vagy
b)	a jelen Jegyzőkönyvben foglalt rendelkezések egymás közötti alkalmazását.
18.	cikk
A csempészett migránsok visszaküldése
(1)	Minden Részes Állam egyetért azzal, hogy indokolatlan késedelem nélkül elősegíti és
elfogadja annak a személynek a visszaküldését, akire a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt
bűncselekmény elkövetése irányult, és aki a saját állampolgára, vagy aki a területén a
visszaküldés időpontjában állandó tartózkodási jogosultsággal rendelkezik.
(2)	Minden Részes Állam megfontolja annak a lehetőségét, hogy elősegítse és elfogadja
annak a személynek a visszaküldését, akire a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt
bűncselekmény elkövetése irányult, és aki a beutazása szerinti állam területére való belépés
időpontjában ezen állam nemzeti joga szerint állandó tartózkodásra volt jogosult.
23
(3)	A beutazás szerinti Részes Állam megkeresésére a megkeresett Részes Állam,
indokolatlan késedelem nélkül igazolja, hogy az a személy, akire a jelen Jegyzőkönyv 6.
cikkében foglalt bűncselekmény elkövetése irányult, az állampolgára-e, vagy van-e a területén
állandó tartózkodásra szóló jogosultsága.
(4)	Annak érdekében, hogy elősegítse azon személy visszaküldését, akire a jelen
Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt bűncselekmény elkövetése irányult, és akinek nincsenek
megfelelő okmányai, az a Részes Állam, amelynek az érintett személy az állampolgára, vagy
amelynek területén állandó tartózkodásra jogosult, a megkereső Részes Állam kérésére
kiállítja azokat az úti okmányokat vagy más igazolásokat, amelyek szükségesek lehetnek
ahhoz, hogy a személy a területére beutazzon, és oda visszatérjen.
(5)	Minden olyan Részes Állam, amely érintett azon személy visszaküldésében, akire a
jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt bűncselekmény elkövetése irányult, megfelelő
intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a visszaküldést rendben, és a személy
biztonságának és méltóságának kellő figyelembevételével hajtsa végre.
(6)	A Részes Államok a jelen cikkben foglaltak végrehajtása során együttműködhetnek az
érintett nemzetközi szervezetekkel.
(7)	A jelen cikk nem érinti a beutazás szerinti Részes Állam nemzeti joga által azon
személyeknek biztosított bármely jogokat, akikre a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt
bűncselekmények elkövetése irányult.
(8)	A jelen cikk nem érinti a vonatkozó kétoldalú vagy többoldalú nemzetközi szerződés
alapján vállalt kötelezettségeket, vagy semmilyen vonatkozó gyakorlati megállapodást vagy
intézkedést, amely egészében vagy részben azoknak a személyeknek a visszaküldését
szabályozza, akikre a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt bűncselekmények elkövetése
irányult.
IV.
Záró rendelkezések
19.	cikk
Fenntartási záradék
(1)	A jelen Jegyzőkönyv egyetlen rendelkezése sem érinti az államok és személyek
nemzetközi jogból eredő jogait, kötelezettségeit és felelősségét, beleértve a nemzetközi
humanitárius jogot, a nemzetközi emberi jogokat és különösen, ahol az alkalmazható, a
menekültek helyzetéről szóló 1951. évi Egyezményt és az 1967. évi Jegyzőkönyvet, valamint
az abban foglalt visszafordítás tilalmát.
(2)	A jelen Jegyzőkönyvben foglalt intézkedéseket úgy kell értelmezni és alkalmazni,
hogy azok ne jelentsenek hátrányos megkülönböztetést a személyekre azért, mert e személyek
a jelen Jegyzőkönyv 6. cikkében foglalt bűncselekmény elkövetésének tárgyaivá váltak. Ezen
intézkedések értelmezésének és alkalmazásának összhangban kell állnia a hátrányos
megkülönböztetést tiltó nemzetközileg elfogadott elvekkel.
24
20.	cikk
A viták rendezése
(1)	A Részes Államok arra törekednek, hogy a jelen Jegyzőkönyv értelmezése és
alkalmazása során felmerülő vitákat tárgyalások útján rendezzék.
(2)	A jelen Jegyzőkönyv értelmezése és alkalmazása során két vagy több Részes Állam
között felmerülő olyan vitát, amelyet ésszerű időn belül nem lehet tárgyalás útján rendezni, az
érintett Részes Államok egyikének kérésére választott bíróság elé kell vinni. Amennyiben a
választott bíróság igénybevételére irányuló kérést követő hat hónapon belül sem tudnak az
érintett Részes Államok a választott bíróság elé vitel kérdésében döntést hozni, a Részes
Államok bármelyike - a Bíróság Alapokmányával összhangban - a vitát a Nemzetközi
Bíróság elé terjesztheti.
(3)	Valamennyi Részes Állam jogosult a jelen Jegyzőkönyv aláírásakor, megerősítésekor,
elfogadásakor vagy jóváhagyásakor, vagy az ahhoz való csatlakozáskor kijelenteni, hogy nem
tartja magára nézve kötelezőnek a jelen cikk (2) bekezdését. A (2) bekezdés a többi Részes
Államot sem kötelezi egyetlen olyan Részes Állammal szemben sem, amely ilyen fenntartást
tett.
(4)	Bármely olyan Részes Állam, amely a jelen cikk (3) bekezdésével összhangban
fenntartást fogalmazott meg, az Egyesült Nemzetek főtitkárának megküldött írásbeli
értesítéssel ezt a fenntartását bármikor visszavonhatja.
21.	cikk
Aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás és csatlakozás
(1)	A jelen Jegyzőkönyv minden állam számára aláírásra nyitva áll 2000. december 12-15.
között Palermóban, Olaszországban, ezt követően pedig 2002. december 12-ig az Egyesült
Nemzetek New York-i székházában.
(2)	A jelen Jegyzőkönyv továbbá aláírásra nyitva áll a regionális gazdasági integrációs
szervezetek számára azzal a feltétellel, hogy az ilyen szervezet legalább egy tagállama a jelen
cikk (1) bekezdésével összhangban aláírta a jelen Jegyzőkönyvet.
(3)	A jelen Jegyzőkönyvet meg kell erősíteni, el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni. A
megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratokat az Egyesült Nemzetek
főtitkáránál letétbe kell helyezni. Egy regionális gazdasági integrációs szervezet akkor
helyezheti letétbe megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratát, ha annak legalább egy
tagállama már letétbe helyezte azt. A fenti megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratban az
ilyen szervezetnek meg kell jelölnie a hatáskörét a jelen Jegyzőkönyvben szabályozott
kérdésekben. Az ilyen szervezetnek értesítenie kell a letéteményest a hatáskörében
bekövetkezett bármilyen jelentős változásról.
(4)	A jelen Jegyzőkönyv bármely állam vagy minden olyan regionális gazdasági
integrációs szervezet számára csatlakozásra nyitva áll, amelynek legalább egy tagállama a
jelen Jegyzőkönyvben Részes Állam. A csatlakozási okiratot az Egyesült Nemzetek
főtitkáránál kell letétbe helyezni. Csatlakozásakor a regionális gazdasági integrációs
25
szervezetnek meg kell jelölnie hatáskörét a jelen Jegyzőkönyvben szabályozott kérdésekben.
Az ilyen szervezetnek értesítenie kell a letéteményest a hatáskörében bekövetkezett bármilyen
jelentős változásról.
22.	cikk
Hatálybalépés
(1)	Ez a Jegyzőkönyv a negyvenedik megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási
okirat letétbe helyezésének időpontjától számított kilencvenedik napon lép hatályba, kivéve
azt a körülményt, miszerint az Egyezmény hatályba lépése előtt a Jegyzőkönyv nem lép
hatályba. E bekezdés szempontjából valamely regionális gazdasági integrációs szervezet által
letétbe helyezett bármilyen okirat nem számítható további okiratként hozzá az ilyen szervezet
tagállamai által letétbe helyezett okiratokhoz.
(2)	Minden olyan állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet tekintetében,
amely e Jegyzőkönyvet a negyvenedik, a megerősítéséről, elfogadásáról, jóváhagyásáról vagy
csatlakozásról szóló okirat letétbe helyezését követően erősíti meg, fogadja el, hagyja jóvá
vagy csatlakozik, ez a Jegyzőkönyv a vonatkozó okiratnak ezen állam vagy szervezet által
történő letétbe helyezését követő harmincadik napon lép hatályba, vagy abban az időpontban,
amikor a jelen cikk (1) bekezdésének értelmében a jelen Jegyzőkönyv hatályba lép, attól
függően, melyik következik be később.
23.	cikk
Módosítás
(1)	A jelen Jegyzőkönyv hatályba lépését követő öt év elteltével, bármely Részes Állam
javasolhatja a Jegyzőkönyv módosítását, és azt benyújthatja az Egyesült Nemzetek
főtitkárának, aki ezután a javasolt módosítást tanulmányozás és a javaslattal kapcsolatos
döntéshozatal céljából ismerteti a Részes Államokkal és az Egyezmény Részes Államainak
Konferenciájával. A jelen Jegyzőkönyvnek a Részes Államok Konferenciáján tanácskozó
Részes Államai, minden erőfeszítést megtesznek az egyes módosításokra vonatkozó
egyetértés megteremtése érdekében. Ha az egyetértés kialakítására tett erőfeszítések
eredménytelenek maradnak és nem sikerül megegyezésre jutni, akkor a módosítás
elfogadásához, végső lehetőségként, a Részes Államok Konferenciáján jelenlévő és szavazati
joggal rendelkező Részes Államok kétharmados szavazati többsége szükséges.
(2)	A regionális gazdasági integrációs szervezetek, a hatáskörükbe tartozó ügyekben, a
jelen cikk alapján annyi szavazattal rendelkeznek, ahány tagállamuk a jelen Jegyzőkönyv
Részes Állama. Az ilyen szervezetek nem gyakorolhatják szavazati jogukat, ha tagállamaik
azt saját jogon gyakorolják és vice versa.
(3)	A jelen cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadott módosításokat a Részes
Államoknak meg kell erősíteni, el kell fogadni, vagy jóvá kell hagyniuk.
(4)	A jelen cikk (1) bekezdésének értelmében elfogadott módosítás valamely Részes
Állam vonatkozásában az ilyen módosítás megerősítéséről, elfogadásáról vagy jóváhagyásáról
szóló okiratnak az Egyesült Nemzetek főtitkáránál történő letétbe helyezését követő
kilencvenedik napon lép hatályba.
26
(5)	Ha valamely módosítás hatályba lép, az kötelező érvényű mindazokra a Részes
Államokra nézve, amelyek kinyilvánították egyetértésüket, hogy azt magukra nézve kötelező
érvényűnek tekintik. A többi Részes Államra nézve továbbra is a jelen Jegyzőkönyv
rendelkezései maradnak érvényben és bármely olyan korábbi módosítás, amit megerősítettek,
elfogadtak vagy jóváhagytak.
24.	cikk
Felmondás
(1)	A jelen Jegyzőkönyvet bármelyik Részes Állam felmondhatja az Egyesült Nemzetek
főtitkárának megküldött írásbeli értesítéssel. Az ilyen felmondás attól az időponttól számított
egy év elteltével lép hatályba, amikor a főtitkár az értesítést kézhez vette.
(2)	A regionális gazdasági integrációs szervezet tagsága megszűnik a Jegyzőkönyvben,
amikor azt tagállamainak mindegyike felmondta.
25.	cikk
A letéteményes és hiteles nyelvű szövegek
(1)	A jelen Jegyzőkönyv kijelölt letéteményese az Egyesült Nemzetek főtitkára.
(2)	A jelen Jegyzőkönyv eredeti példányát, amelynek arab, kínai, angol, francia, orosz és
spanyol nyelvű szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek főtitkáránál kell letétbe
helyezni.
A FENTIEK HITELÉÜL az alulírott teljhatalmú meghatalmazottak, akik erre saját
kormányaik által kellőképpen felhatalmazással rendelkeznek, a jelen Jegyzőkönyvet aláírták.”
4.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő
nyolcadik napon lép hatályba.
(2)	E törvény 2. és 3. §-a a Jegyzőkönyv 22. cikkében meghatározott időpontban lép
hatályba.
(3)	A Jegyzőkönyv, illetve e törvény 2. és 3. §-a hatálybalépésének naptári napját a
külügyminiszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul
közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(4)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a rendészetért felelős miniszter
gondoskodik.
27
INDOKOLÁS
A Jegyzőkönyv deklarált célja a migránsok csempészetének megelőzése, a jelenség elleni
fellépés, és ennek megvalósítása érdekében a nemzetközi együttműködés elősegítése.
Ellentétben az emberkereskedelemről szóló Jegyzőkönyvvel, e dokumentumnak nem célja a
migráns áldozatok védelmére vonatkozó rendelkezések megfogalmazása, noha céljai
megvalósításánál a Részes Államoknak maradéktalanul biztosítaniuk kell a migránsok
jogainak védelmét. Másik fontos kritériuma a Jegyzőkönyvnek, hogy az kizárólag a
csempészek ellen kíván fellépni, ezért egyértelműen deklarálja, hogy a migránsok a
Jegyzőkönyv hatálya alatt büntetőjogilag nem vonhatók felelősségre, amiért a Jegyzőkönyv
hatálya alá eső bűncselekmények alanyai voltak, ugyanakkor ez nem érinti a Részes Államok
azon jogát, hogy saját nemzeti jogszabályaik alapján intézkedéseket alkalmazzanak a
bűncselekményt vagy szabálysértést elkövető migránsokkal szemben.
A Jegyzőkönyvben foglalt rendelkezések nem érintik az államok és személyek nemzetközi
jogban, különösen a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján
elfogadott Egyezményben, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január
hó 31. napján létrejött Jegyzőkönyvben foglalt jogait és kötelességeit.
Az embercsempészés fogalma alatt kizárólag az illegális belépéshez anyagi vagy egyéb
haszonszerzés végett nyújtott segítséget érti. A Részes Államok vállalják, hogy az illegális
belépéshez nyújtott segítséget nem csak akkor szankcionálják, ha az saját államuk területére
történik.
A Jegyzőkönyv értelmében pönalizálási kötelezettség alá esik a migránsok csempészete, az
illegális tartózkodáshoz nyújtott segítség, az embercsempészés vagy illegális tartózkodás
céljából hamis úti- vagy személyi okmányok készítése, rendelkezésre bocsátása, birtoklása.
Úgyszintén ezen cselekmények kísérlete és a bűnrészesi magatartási formák. Minősítő
körülményként kell értékelni, ha a csempészés vagy a tartózkodáshoz nyújtott segítség a
migráns életét, biztonságát veszélyezteti, vagy vele szemben embertelen, megalázó
bánásmódot alkalmaznak.
A Btk. a 214/A. §-ában a jogellenes belföldi tartózkodás elősegítését, a 218. §-ában a
Schengeni Végrehajtási Egyezmény 27. cikke 1. pontjának megfelelően meghatározott
embercsempészést, a 274. §-ában a közokirat-hamisítást, a 277. §-ában pedig az okirattal
visszaélést a Jegyzőkönyvben foglaltakkal összhangban büntetni rendeli.
A Jegyzőkönyv a bűncselekmények kísérletének, az elkövetéséhez kapcsolódó bűsegélynek,
illetve a felbujtásnak a büntetendővé nyilvánítását követeli meg a Részes Államoktól.
Megköveteli továbbá a bűncselekményben társtettesként közreműködő személy büntetőjogi
felelősségének megállapítását is. A magyar Btk. megfelel ezen követelményeknek.
Külön fejezetet szentel a Jegyzőkönyv a tengeri embercsempészet elleni fellépésnek, amely a
parti és a lobogó szerinti állam jogait és együttműködését rendezi, ha valamely hajó esetében
alapos a gyanú, hogy az embercsempész tevékenységet végez.
28
Hasonlóan az emberkereskedelemről szóló Jegyzőkönyvhöz, itt is jelentős szerepet kap a
képzés, a Jegyzőkönyv által szabályozott területeken az információcsere, a hatékony
határellenőrzés kialakítása, a biztonságos okmányok alkalmazása, a potenciális migránsok
megfelelő informálása az embercsempészés veszélyeiről. A szállító vállalatok felelőssége itt
is hangsúlyos: felelőssé kell őket tenni az úti okmányok ellenőrzéséért és az illegális
migránsok szállításáért. Az együttműködésnek és az információcserének a Részes Államok
között összhangban kell állniuk a nemzeti joggal, valamint a hatályos két-, vagy többoldalú
megállapodásaikkal. Külön szerepe van a Részes Államok közötti visszavételi
kötelezettségnek, ti. az a Részes Állam, amelynek a csempészett migráns állampolgára, vagy
amelynek területén jogszerűen tartózkodhat, haladéktalanul köteles a migránst visszavenni,
illetve szükség esetén a visszafogadáshoz elengedhetetlen dokumentumokat kiállítani.
A Jegyzőkönyvet az ENSZ Közgyűlése 2000. november 15-én fogadta el, amely 2004. január
28-án hatályba lépett. 2006. októberig 112 ország írta alá, és 101 erősítette meg, fogadta el
vagy csatlakozott hozzá. Az Európai Unió, valamint annak mind a 25 tagállama aláírta a
Jegyzőkönyvet, és 18 ratifikálta.
A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. év L. törvény 7. §-a alapján a
kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlésnek kell felhatalmazást adnia, majd
törvényben kell kihirdetni.
29